(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2021. november 17-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Marokkóból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes alumíniumkerekek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot az Európai Kerékgyártók Szövetsége (Association of European Wheel Manufacturers, a továbbiakban: panaszos vagy EUWA) által 2021. október 4-én benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2022. június 17-én megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges mérték részletes számítását. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy három munkanapon belül tegyenek észrevételeket a számítások pontosságával kapcsolatban. A számítások pontosságával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(4)

A Bizottság 2022. július 15-én közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Marokkóból származó egyes alumíniumkerekek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámok kivetéséről szóló (EU) 2022/1221 bizottsági végrehajtási rendeletet (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(5)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) a Dika Morocco Africa S.A.R.L. (a továbbiakban: Dika), a Hands 8 S.A.A. (a továbbiakban: Hands), az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége (European Automobile Manufacturers, a továbbiakban: ACEA) és az EUWA az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. Ezenkívül az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek benyújtására rendelkezésre álló határidő lejárta után a marokkói kormány beadványt nyújtott be, amelyben alátámasztotta azokat az állításokat, amelyeket más felek a dömpinggel és a kárral kapcsolatban fogalmaztak meg.

(6)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásra került sor a Dika, a Hands, az ACEA és az EUWA részvételével. Emellett a Dika kérését követően 2022. július 7-én meghallgatásra került sor a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel.

(7)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. Egy ellenőrző látogatásra egy felhasználó telephelyén került sor. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(8)

2022. október 17-én a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Marokkóból származó alumíniumkerekek behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(9)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA, a Dika, az EUWA, a Hands és a marokkói kormány észrevételeket nyújtott be.

(10)

A Bizottság 2022. november 21-én újabb végső tájékoztatást küldött a Hands részére a dömpingszámításaival kapcsolatban végzett bizonyos korrekciók és pontosítások tekintetében (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítése), és határidőt biztosított a vállalat számára észrevételei megtételére. Ezen túlmenően valamennyi érdekelt fél tájékoztatást kapott, amely a Hands esetében a rendes érték számtani képzéséhez használt SGA-költségek összegének alapját tisztázta. A Hands észrevételeket nyújtott be, amelyekkel a rendelet foglalkozott.

(11)

Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. Meghallgatásra került sor az ACEA, a Dika, az EUWA és a Hands részvételével.

(12)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az ideiglenes rendelet 1.4. szakaszában említetteken kívül egyéb állítást vagy észrevételt egyetlen érdekelt fél sem nyújtott be. A Bizottság ezért megerősítette ideiglenes rendelet (6)–(28) preambulumbekezdésében közölt ténymegállapításokat és következtetéseket.

(13)

A mintavétellel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (29)–(34) preambulumbekezdését.

(14)

Amint azt az ideiglenes rendelet (35) preambulumbekezdése is közli, a Bizottság kérdőíveket küldött három uniós gyártónak, a panaszosnak, a két ismert felhasználónak, továbbá az érintett országban működő két exportáló gyártónak.

(15)

Az ideiglenes rendelet (36) és (37) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a kérdőívre adott válaszok keresztellenőrzésére vagy ellenőrzésére a válaszadó fél telephelyén került sor.

(16)

Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásra az egyik felhasználó telephelyén került sor. E felhasználó nevét az ideiglenes rendelet (5) preambulumbekezdésének megfelelően adatvédelmi okokból nem hozzák nyilvánosságra.

(17)

Az ideiglenes rendelet (38) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2020. október 1. és 2021. szeptember 30. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(18)

A Bizottság az (EU) 2022/934 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) (a továbbiakban: a nyilvántartásbavételi rendelet) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára vonatkozóan.

(19)

A Hands azt állította, hogy a behozatal nyilvántartásba vételére vonatkozó határozat megalapozatlan volt, mivel nem teljesültek az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése szerinti feltételek.

(20)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a nyilvántartásba vétel jogalapja az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése, amely szerint a Bizottság az alaprendelet 19a. cikke szerinti előzetes tájékoztatási időszak folyamán nyilvántartásba veszi az érintett termék behozatalát, kivéve, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) és d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy nincs olyan döntő bizonyíték, amely arra utalna, hogy ebben az ügyben ne lett volna indokolt az előzetes tájékoztatási időszak folyamán az érintett termék behozatalát nyilvántartásba venni. Valójában az eljárás megindításáról szóló értesítés közzététele óta, azaz amióta az exportáló gyártók tudatában voltak vagy tudatában lehettek volna a vélt dömpingnek és kárnak, az érintett termék behozatala tovább növekedett oly módon, hogy a növekedés már az előzetes tájékoztatási időszak folyamán súlyosan ronthatja a dömpingellenes vámok javító hatását. A Bizottság ezért elutasította az állításokat.

(21)

A Hands előadta, hogy a nyilvántartásbavételi rendelet közzétételével a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét. A Hands szerint a nyilvántartásbavételi rendelet közzétételét és a behozatal nyilvántartásba vételének hatálybalépését megelőzően nem tájékoztatták a Bizottság azon szándékáról, hogy a vizsgált termék behozatalát nyilvántartásbavételi kötelezettség alá kívánja vonni, holott a nyilvántartásbavételi intézkedés hátrányosan érintheti a Hands érdekeit. A Bizottság megsértette a Hands védelemhez való alapvető jogát, mivel a nyilvántartásbavételi intézkedés elfogadása előtt nem közölte a Handsszel a behozatal nyilvántartásba vételének esetleges elrendelésére vonatkozó szükséges információkat időben, hatékonyan és személyesen, és nem tette lehetővé a Hands számára álláspontjának kifejtését és a meghallgatást, holott az említett intézkedés közvetlenül érinti a Handset. Következésképpen a nyilvántartásbavételi rendelet érvénytelen, és hatályon kívül kell helyezni.

(22)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyilvántartásba vétel csak előkészítő adminisztratív lépés, amely a végleges szakaszban nem feltétlenül vezet vámok visszamenőleges hatályú kivetéséhez. A nyilvántartásba vétel önmagában nem jár hátrányos következményekkel az importőrökre nézve, és nem mondható el az sem, hogy az importőrök érdekeire hatással lenne (5). A Hands maga sem konkrét káros hatásokra hívta fel a figyelmet, hanem csupán „potenciális” hatásokra utalt. A nyilvántartásba vétel egyetlen hatása, hogy a Bizottság utasítja a nemzeti vámhatóságokat a vizsgált termék Unióba irányuló behozatalának nyilvántartásba vételére. Továbbá az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdésében és máshol sem szerepel olyan eljárási követelmény, amely szerint a nyilvántartásba vételt megelőzően konzultálni kellene az importőrökkel vagy más felekkel. Az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt követelmény – miszerint a feleknek lehetőséget kell biztosítani észrevételeik megtételére – csak akkor alkalmazandó, ha a nyilvántartásba vételt követően hoznak határozatot vámok visszamenőleges beszedéséről, de magára a nyilvántartásba vételre nem alkalmazandó. Ez egyértelműen kitűnik abból, hogy az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése csak azt írja elő, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) és d) pontját kell teljesíteni az e rendelkezés szerinti nyilvántartásba vételhez, és szándékosan nem hivatkozik a 10. cikk (4) bekezdésének b) pontjára. Ez összhangban van a nyilvántartásba vétel fentebb tárgyalt hatásával. A Bizottság tehát nem köteles lehetőséget biztosítani az importőröknek észrevételeik megtételére azelőtt, hogy a vámhatóságokat a behozatal nyilvántartásba vételére utasítaná. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(23)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (39) preambulumbekezdése közli – az érintett termék a jelenleg az ex 8708 70 10 és ex 8708 70 50 KN-kódok (TARIC-kódok: 8708701015, 8708701050, 8708705015 és 8708705050) alá tartozó, következőképpen meghatározott termék: a 8701–8705 HR-vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek Marokkóból származó alumíniumkerekei (a továbbiakban: az érintett termék) tartozékaikkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül.

(24)

Az alumíniumkerekeket hagyományosan két értékesítési csatornán keresztül értékesítik az Unióban: az eredetiberendezés-gyártók (főleg személygépjármű-gyártók) részére, és az utópiacok (például forgalmazók, kiskereskedők, javítóműhelyek) stb. részére. A figyelembe vett időszakban a Marokkóból származó érintett terméket kizárólag az eredeti termékek értékesítési csatornáján keresztül értékesítették. Az eredeti termékek értékesítési csatornájában a személygépjármű-gyártók az alumíniumkerekekkel kapcsolatos pályázati eljárásokat hirdetnek, és gyakran részt vesznek azoknak az új kerekeknek a fejlesztési folyamatában, amelyeket saját márkanevük alatt értékesítenek. Az uniós gyártók és a marokkói exportőrök részt vehetnek ugyanazokon a pályázatokon.

(25)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(42) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(26)

Amint azt az ideiglenes rendelet (43)–(51) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Dika nem működött együtt a Bizottsággal ebben a vizsgálatban, és a Bizottság az alaprendelet 18. cikkével összhangban ideiglenesen a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg a Dika dömpingkülönbözetét.

(27)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika fenntartotta, hogy teljes mértékben együttműködött a Bizottsággal, és hogy esetében a dömpingkülönbözetet egyedileg kellett volna kiszámítani. A Dika a következő érveket terjesztette elő.

(28)

Először, a Dika megismételte, hogy véleménye szerint az értékesítési jegyzékek nem tartalmaznak hibákat, mivel az értékesítési jegyzékek összértéke a társaság számviteli rendszerével összeegyeztethető. Ezenkívül az értékesítéseket a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardoknak (a továbbiakban: IFRS) megfelelően sorolták fel. A Dika előadta továbbá, hogy a Bizottságnak bőséges idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy a CITIC Dicastal Co., Ltd (a továbbiakban: CITIC) kapcsolt vállalkozás által benyújtott felülvizsgált értékesítési jegyzékek keresztellenőrzését elvégezze, és ezt még a végleges dömpingellenes intézkedések bevezetése előtt megtehette volna.

(29)

A Dika ezzel hasonló állítást fogalmazott meg, mint az ideiglenes szakaszban, azonban új információt nem közölt. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az értékesítési jegyzékek benyújtására nem a számlák alapján került sor, hogy a számlán feltüntetett összeg és a ténylegesen befolyt összeg közötti különbséget a vállalat értékesítési jegyzékei nem tükrözték szisztematikusan, és hogy a felülvizsgált jegyzékek keresztellenőrzése nem volt elvégezhető. Az, hogy a vállalat értékesítéseit az IFRS standardoknak megfelelően sorolták fel, nem változtatott azon, hogy a vállalat nem nyújtotta be a Bizottság által kért információkat.

(30)

Ezenkívül a CITIC a vizsgálat során több (legalább négy) különböző és hiányos értékesítési jegyzéket nyújtott be. Az utolsó változat – melyet a Dika által a Bizottság 2022. május 5-én kelt, a 18. cikk szerinti levelére adott válasszal együtt nyújtottak be – még mindig hiányos volt, és több olyan ügyletet is tartalmazott, amelyek esetében a befolyt összeget nem tüntették fel, hanem „Ez idáig meg nem fizetett összeg” megjegyzéssel látták el, vagy amelyek esetében a számlán feltüntetett összegek és a befolyt összegek között eltérés volt. Az ilyen hiányos adatok nem tekinthetők a keresztellenőrzés vagy az ellenőrzés megbízható alapjának. Ezenkívül – amint azt az ideiglenes rendelet (48) preambulumbekezdése is említi – a további távoli ellenőrzést nem lehet az adatok nem kellő időben történő benyújtásának vagy a megszabott határidőn belül már lezajlott távoli ellenőrzés során megállapított hibáknak az orvoslására felhasználni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(31)

Másodszor: a Dika előadta, hogy a Bizottság által kért, a kifizetések időpontjára és összegére vonatkozó ügyletspecifikus adatok az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése, valamint a WTO dömpingellenes megállapodásának (6) 6.8. cikke és II. melléklete értelmében nem minősülnek „szükséges információnak”. A Dika szerint a Bizottság nem kérte be ezeket az információkat a kérdőívben vagy a hiánypótlást kérő levelekben, és a dömpingkülönbözet kiszámításához nem is volt szükséges ilyen információ. A Dika előadta továbbá, hogy az ideiglenes rendeletben a rendelkezésre álló tények figyelembevételéhez más alapot alkalmaztak, mint amelyet a Bizottságnak a 18. cikk alkalmazásáról szóló, 2022. május 5-i levele (a továbbiakban: a 18. cikk szerinti levél) határoz meg.

(32)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A Bizottság kezdettől fogva arra kérte a vállalatot, hogy az ügyletspecifikus adatokat a számla kelte alapján nyújtsa be. A Dika és a CITIC (a Dika kapcsolt vállalkozása) részére megküldött dömpingellenes kérdőív E. szakaszának legelső része például felhívja a figyelmet arra, hogy a válaszadóknak „a számla keltét kell az értékesítés időpontjának tekinteniük”. A szóban forgó probléma azonban nem (kizárólag) az értékesítés időpontja, hanem inkább az az összeg, amelyet az ügyfelek a társaság részére ténylegesen kifizettek. Ez az a probléma, amelyet a 18. cikk szerinti levél kifejtett és az ideiglenes rendelet közölt. Nem fogadható el a Dika azon állítása, miszerint a levélben közölt indokok „teljes mértékben eltérnek” az alaprendeletben foglaltaktól. A Bizottság mindkét esetben kifejtette, hogy az értékesítési jegyzékeket nem tartja megbízhatónak, mivel számos hibát és ellentmondást tartalmaznak.

(33)

A Dika által eredetileg szolgáltatott értékesítési adatok nem álltak összhangban a kifizetésként ténylegesen kapott összegekkel. Ezenfelül a CITIC egyértelműsítette a távoli ellenőrzés során, hogy a számlán feltüntetett összeg és a ténylegesen befolyt összeg közötti különbséget rendszerint az értékesítési jegyzékekben engedmény, kedvezmény, jóváírás formájában vagy más jogcímen rögzítik. Azonban – amint azt az ideiglenes rendelet (47) preambulumbekezdése és a fenti (29) preambulumbekezdés megemlíti – ezt a vállalat nem szisztematikusan végezte el. Az értékesítési jegyzékeket ezért nem lehetett megbízható forrásként felhasználni a rendes értéknek vagy az exportárnak az alaprendelet 2. cikk (1) és (8) bekezdése szerinti megállapításához, amely kimondja, hogy a rendes érték „rendszerint […] a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”. Ebből logikusan következik, hogy mivel a Dikára vonatkozó rendes értéket vagy exportárat nem volt lehetséges a vállalat saját adatai alapján megállapítani, a dömpingkülönbözet kiszámítására sem volt mód. Az értékesítési jegyzékek tehát a vizsgálat szempontjából nemcsak szükségesek, hanem alapvető fontosságúak is voltak. Megbízható – az összes értékesített terméktípushoz kapcsolódó ügyleteknek és azok árainak teljes listáját is tartalmazó – értékesítési jegyzékek hiányában a Bizottság nem tud észszerűen elvárható pontosságú ténymegállapításra jutni a dömpinggel kapcsolatban.

(34)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Dika megismételte állítását, hogy mivel értékesítési jegyzékei megfeleltek az IFRS standardoknak, a Bizottságnak nem jogos az az állítása, hogy azok hiányosak és nem ellenőrizhetők. A Dika előadta továbbá, hogy mivel az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése arra hivatkozik, hogy az exportár általában „a ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár”, az értékesítési jegyzékek helyesek voltak, mert a fizetendő árakat tükrözték. Végezetül, a Dika megismételte állítását, miszerint a kifizetésekre vonatkozó adatok nem minősülnek az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében véve „szükségesnek”.

(35)

Az, hogy az értékesítési jegyzékeket összességében az IFRS standardoknak megfelelően jelentették-e, nem releváns a jelentett árakkal kapcsolatban feltárt problémák szempontjából. Amint arra a Bizottság több alkalommal rámutatott, az uniós és a belföldi értékesítési jegyzékekkel kapcsolatos probléma ügyleti alapon állt fenn. Amint azt a Dika az ideiglenes intézkedéseket követő meghallgatás során előadta, és az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megismételte, az uniós értékesítési jegyzékekben szereplő ügyletek mintegy 20 %-a esetében a kifizetés összege nem felelt meg a jelentett számlaösszegnek. A „fizetendő ár” kifejezés a vevő által az eladó részére teljesített vagy teljesítendő teljes kifizetést jelöli, beleértve azokat a helyzeteket is, amikor például az áru eladására már sor került, de a vevő még nem fizetett. Az uniós értékesítési jegyzékben szereplő ügyletek többségének esetében nem ez volt a helyzet. Ezekben az esetekben az ügyfél által már megfizetett ár tért el a számlázás időpontjában fizetendő árként rögzített ártól.

(36)

Amint azt a Dika és kapcsolt vállalkozása a távoli ellenőrzés és a helyszíni ellenőrzés során, valamint a 18. cikk szerinti levélre adott válaszban kijelentette, ezeket a különbségeket az értékesítési jegyzékekben általában engedmény, kedvezmény, jóváírás formájában vagy más jogcímen rögzítik, amint az a (33) preambulumbekezdésben is szerepel. Erre került sor az értékesítési jegyzékekben szereplő számos ügylet esetében, de nem szisztematikusan minden ügylet esetében. Az a tény, hogy erre általában sor kerül, azt jelenti, hogy a fizetendőként nyilvántartott ár általában megegyezik a fent említett jóváírásokkal, kedvezményekkel stb. kapcsolatos bizonyos intézkedések végrehajtását követően végül kifizetett árral. Ez magának a Dikának a magyarázata; a vállalat SAP rendszerében a kifizetéseket követően végrehajtott korrekciókra így került sor. Azonban egyes esetekben a belföldi és az uniós értékesítési jegyzékekben rögzített árakat korrigálták ilyen módon, míg más esetekben nem. A végül kifizetett árak és a fizetendőként nyilvántartott árak közötti különbség egyes esetekben negatív, más esetekben pozitív volt, és elszámolása nem történt meg, ami azt jelenti, hogy egyes esetekben a vállalat nagyobb összeget kapott, mint amekkorát kiszámlázott, más esetekben pedig kisebbet.

(37)

A megbízható – az összes értékesített terméktípushoz kapcsolódó ügyleteknek és azok árainak teljes listáját is tartalmazó –, pontos és ellenőrizhető adatokat magukban foglaló értékesítési jegyzékek alapvető fontosságúak a dömpingkülönbözet megállapításához, és ezért az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szükséges információnak minősülnek. Mivel a ténylegesen kifizetett és fizetendőként nyilvántartott árak közötti különbség az uniós értékesítési jegyzékben szereplő ügyletek jelentős részét érintette, ez a jegyzék nem volt felhasználható megbízható exportár ügylet- vagy terméktípus alapján történő megállapításához. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(38)

Harmadszor: a Dika azzal érvelt, hogy mivel a Bizottság ellenőrizte a Dika előállítási költségeit, és nem állapított meg eltéréseket, a Dika esetében a rendes értéket a vállalat ellenőrzött előállítási költségei alapján kellett volna képezni. A Dika véleménye szerint a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a belföldi és az uniós értékesítési jegyzékek döntő fontosságúak a rendes érték és az exportár meghatározása szempontjából, mivel a belföldi értékesítési jegyzékeket semmi esetre sem használták volna fel a rendes érték számtani képzéséhez. Ezért az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak a Dika saját adatait kellett volna felhasználnia, és ennek alapján egyéni dömpingkülönbözetet kellett volna kiszámítania.

(39)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében valóban arra a következtetésre jutott, hogy a Dika nem rendelkezik a rendes érték kiszámításához használható belföldi értékesítési jegyzékekkel, mivel a Dika marokkói értékesítéseire gazdasági övezetek között került sor, és az áruk nem léptek be Marokkó vámterületére. Ennek megfelelően a rendelkezésre álló tények alkalmazásának hiányában a Dika esetében a rendes értéket számtanilag lehetett volna képezni. Azonban a dömpingkülönbözet megállapításához ezt a rendes értéket össze kellene hasonlítani az exportárral. Az exportárat azonban a Dika értékesítési jegyzékeinek megbízhatatlansága miatt nem lehetett kiszámítani.

(40)

A 2022. szeptember 6-i meghallgatáson a Dika azt javasolta, hogy a Bizottság az exportár megállapítása során az uniós értékesítési jegyzékekben szereplő azon ügyleteket vegye figyelembe, amelyek esetében (a Dika szerint) a számlán feltüntetett összeg megfelel a kifizetett összegnek. A Dika állítása szerint az összes tranzakció mintegy 80 %-a esetében ez teljesül. A fennmaradó 20 %-ra vonatkozóan a Dika azt javasolta, hogy a Bizottság a Hands esetében kiszámított maradékvámot alkalmazza. A Dika véleménye szerint ez a megközelítés összhangban állna azzal, ahogy a Bizottság a korrózióálló acélok Oroszországból és Törökországból történő behozatalára vonatkozó közelmúltbeli vizsgálat során eljárt (7).

(41)

Amellett, hogy a Dika a meghallgatás során megerősítette, hogy a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló értékesítéseinek egyötöde esetében voltak eltérések az értékesítési jegyzékben, a felülvizsgált értékesítési jegyzékek keresztellenőrzésére nem került és nem is kerülhetett sor (amint azt a (29) és (30) preambulumbekezdés kifejti), ezért az értékesítési jegyzékeket az exportár megállapításához nem lehetett felhasználni. Emellett az Oroszországból és Törökországból származó korrózióálló acélokra vonatkozó vizsgálat nagy mértékben eltérő tényeket érintett. Abban az ügyben egy orosz gyártó előadta, hogy nem áll kapcsolatban azon két kereskedő egyikével, amelyeken keresztül termékeit az Unióban értékesítette. Ez a kereskedő nem működött együtt a vizsgálatban. A Bizottság nem értett egyet az orosz vállalat állításával, és úgy ítélte meg, hogy az érintett kereskedő kapcsolt kereskedőnek minősül. Azonban tekintettel arra, hogy a kereskedő nem működött együtt a vizsgálatban, a viszonteladói árakról nem állt rendelkezésre információ. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az alaprendelet 18. cikkének értelmében vett rendelkezésre álló tényekként a másik (együttműködő) kereskedőtől származó információkat használja fel.

(42)

Azonban az ügyre jellemző vállalati struktúra és az értékesítési csatornák felépítése eltér a jelen ügyre jellemzőktől. Az Oroszországból és Törökországból származó korrózióálló acélok ügyében két értékesítési csatorna működött, ezzel szemben a jelen ügyben minden értékesítésre ugyanazon a kapcsolt jogalanyon (nevezetesen a CITIC-en) keresztül került sor. Ennek a következtében a Bizottságnak nem állt a rendelkezésére más megbízható adatkészlet, amelyet a Dika exportárának a kiszámításához tudott volna felhasználni. Ez a helyzet nagy mértékben eltér a Dika által említett vizsgálattól, ahol a másik kereskedőn keresztül történő exportértékesítéseket a Bizottság keresztellenőrzésnek vetette alá és megbízhatónak találta. A szóban forgó vizsgálat során nem állt rendelkezésre olyan exportár, amelyet össze lehetett volna hasonlítani a rendes értékkel, függetlenül attól, hogy a Dika esetében a rendes érték kiszámítására hogyan került volna sor.

(43)

Az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése kijelenti, hogy „amennyiben egy érdekelt fél által benyújtott információ nem tekinthető minden szempontból a lehető legmegfelelőbbnek, az ilyen információt ezek ellenére nem szabad figyelmen kívül hagyni, feltéve, hogy a hiányosságok nem okoznak indokolatlan mértékű nehézséget az észszerűen elvárható pontosságú tények feltárásában, és ha az információkat a megfelelő módon és a megfelelő határidőkön belül nyújtották be és azok ellenőrizhetők”. Amint azt a (32) és (33) preambulumbekezdés kifejti, a Dika által benyújtott értékesítési jegyzékekkel kapcsolatos hiányosságok miatt ezen az alapon nem volt lehetséges észszerűen elvárható pontosságú megállapításokat tenni. Ezenkívül – amint azt a (30) preambulumbekezdés említi – az értékesítési jegyzékek nem voltak ellenőrizhetők, mivel még az utolsó változatokban is voltak eltérések és hiányzó adatok, továbbá a benyújtásukra sem kellő időben került sor. Mivel az exportár meghatározására nem volt lehetőség, a Dika esetében a rendes érték bármely alapon történő képzésének sem lenne értelme. Ez összhangban van a Törvényszéknek a Kínából származó közúti acélkerekekkel kapcsolatos ítéletével is, amelyben megállapította, hogy „felesleges lett volna a rendes érték bármilyen meghatározása, mivel […] (az) exportár meghatározására vonatkozó lehetőség hiányában nem lehetett volna megállapítani a dömpingkülönbözetet” (8). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(44)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány és a Dika előadta, hogy mind a Bizottság megközelítése, mind a Törvényszéknek a (43) preambulumbekezdésben idézett ítélete sérti a WTO dömpingellenes megállapodásának azon követelményeit, amelyek szerint az exportőr által szolgáltatott valamennyi adatot fel kell használni, amennyiben azok megfelelnek az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményeknek. A Dika azt állította továbbá, hogy a jelen ügy körülményeire tekintettel a Törvényszék idézett ítélete nem alkalmazandó. A Törvényszék ítéletének tárgyát képező üggyel ellentétben a Dika esetében a Bizottság egyéni dömpingkülönbözet határozott meg, és (a Dika szerint) bizonyossággal meg lehetett állapítani, hogy a vállalat mely termékeket exportálta az Unióba.

(45)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Amint azt az ideiglenes rendelet (50) preambulumbekezdése és a fenti (43) preambulumbekezdés már ismertette, a Bizottság a rendes értéket azért nem a Dika adatai alapján állapította meg, mert annak nem lett volna értelme, tekintettel arra, hogy nem állt rendelkezésre olyan exportár, amellyel azt össze lehetett volna hasonlítani. Az, hogy a Törvényszék fent említett ítéletének alapjául szolgáló tények eltérnek-e a jelen ügyben szereplő tényektől, nem cáfolja azt a következtetést, hogy az exportár hiányában a rendes érték megállapítása felesleges lenne. Ez nem sérti a WTO dömpingellenes megállapodását, mivel a megállapodás nem írja elő a vizsgálatot végző hatóságok számára, hogy olyan számításokat végezzenek, amelyek a dömpingkülönbözet megállapításához nem használhatók fel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(46)

A Dika kifejezetten azt állította, hogy a Törvényszék idézett ítéletében az ügy körülményei eltérnek a jelen ügyéitől, mivel a Dika esetében egyéni dömpingkülönbözet megállapítására került sor. Ez az állítás azonban félreértésen alapult. A Dika esetében e vizsgálat egyik szakaszában sem állapítottak meg egyéni dömpingkülönbözetet. Amint azt az alábbi (98) preambulumbekezdés is kifejti, a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatása idején úgy határozott, hogy a Dika tekintetében egyedi vámtételt állapít meg azáltal, hogy a jelen rendelet vonatkozó részeiben egyedileg azonosítja a vállalatot és az arra vonatkozó vámtételt. Ezt az egyedi vámtételt a maradékvám szintjén állapította meg, amely nem a Dika saját adatain alapult. Hasonlóképpen, az e rendeletben említett, a Dika esetében alkalmazandó dömping- és kárkülönbözetet a Bizottság a maradvány dömping- és kárkülönbözet szintjén állapította meg, nem pedig a Dika saját adatai alapján. A Dika állítását ezért a Bizottság elutasította.

(47)

A Dika előadta továbbá, hogy esetében a maradékvám alkalmazása helyett a Bizottságnak gyártási költségei és terméktípus-specifikus összetétele alapján kellett volna kiszámítania a rendes értéket, amelyet a Dika dömpingkülönbözetének kiszámítása céljából össze kellett volna hasonlítani a Hands ellenőrzött exportárával.

(48)

Ez a módszertan nem volt elfogadható. Először is azért, mert az egyik vállalat számtanilag képzett rendes értékének és egy másik vállalat exportárának az összehasonlításából nem adódhat pontos dömpingkülönbözet. Ez azt jelentené, hogy az egyik vállalat adatain alapuló értéket egy másik vállalat exportárával hasonlítanák össze. Másodszor, még ha a Bizottság ezt a módszert választotta volna is, nem lett volna mód annak a terméktípusok szintjén történő alkalmazására. Jóllehet a Dika által értékesített terméktípusok nagyrészt átfedésben voltak a Hands által értékesített terméktípusokkal, az egyezés nem volt teljes. A Hands értékesített olyan terméktípusokat, amelyeket a Dika nem, és fordítva. Ezzel a módszertannal tehát nem lenne lehetséges olyan pontos dömpingkülönbözetet képezni, amely összhangban lenne a Dika által ténylegesen végrehajtott exportügyletekkel (9). Ezenkívül ez a megközelítés ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésében foglalt követelménnyel, amely kifejezetten előírja, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításakor a rendes érték és az exportár összehasonlításának választott módszerétől függetlenül „az […] összes exportügylet árait” kell figyelembe kell venni (10). Végezetül, ez a módszertan azzal járna, hogy a Dika tudomására hoznák a Hands bizalmas adatait mind az értékesített terméktípusok, mind az exportár tekintetében. Ez nem fogadható el, mivel a Hands az egyetlen ismert marokkói alumíniumkerék-gyártó, és közvetlen versenyben áll a Dikával. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(49)

Amint azt az ideiglenes rendelet (52)–(65) preambulumbekezdése közli, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdése alapján képezte, mivel a Hands nem végezte hasonló termék belföldi értékesítését. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EUWA előadta, hogy valójában belföldi értékesítésekre került sor, és jelezte, hogy az ezt alátámasztó bizonyítékokat egy meghallgatáson fogja benyújtani. Azonban az EUWA által ezt követően szolgáltatott információk nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a marokkói vállalatok által Marokkóban végrehajtott eladások belföldi értékesítésnek tekinthetők. Tekintettel az érintett vállalati adatok érzékeny jellegére, az EUWA nem rendelkezett releváns információkkal a marokkói vállalatok értékesítéseinek időzítéséről, mennyiségéről és árairól, továbbá azon ügyfelek pontos elhelyezkedéséről, amelyek részére az értékesítések állítólagosan történtek.

(50)

Ezenkívül sem a Bizottság, sem az érdekelt felek nem tagadták azt, hogy a Hands foglalkozott alumíniumkerekek értékesítésével Marokkóban. Az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében megállapítottak szerint ezeket az értékesítéseket a Bizottság azért nem tekintette belföldi értékesítésnek, mert mind a Hands, mind pedig ügyfelei gazdasági övezetekben helyezkednek el. Továbbá ezen értékesítések egyikére sem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében került sor, és semmi esetre sem használhatók fel a rendes érték megállapításához. Másrészt a Hands elfogadta, hogy nem végzett belföldi értékesítést és hogy szükség van a rendes érték számtani képzésére. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(51)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány előadta, hogy a Bizottság tévedett, amikor úgy ítélte meg, hogy a gazdasági övezetekben történő értékesítések nem minősülnek belföldi értékesítésnek. Állításának alátámasztására a marokkói kormány előadta, hogy mivel az alumíniumkerekeket a gazdasági övezetekben működő vállalatok részére értékesítették abból a célból, hogy akár az Unióban, akár Marokkóban új járművek gyártására használják – tehát akár az Unióban, akár Marokkóban használják fel – azokat, a marokkói gazdasági övezeteiben végrehajtott ilyen értékesítéseket belföldi értékesítésnek kell tekinteni. Ez a marokkói kormány állítása szerint összhangban lenne az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának megközelítésével, amely belföldi piaci fogyasztásnak tekinti a gazdasági övezetekben történő olyan értékesítést, amelynek célja végső soron az Egyesült Államokon kívülre exportálandó termékben történő felhasználás.

(52)

Azonban – amint azt az ideiglenes rendelet (53) és (54) preambulumbekezdése már kifejtette – a Bizottság a jelenlegi és a korábbi vizsgálatok során nem ezt a megközelítést alkalmazta. A jelen ügy szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az Egyesült Államok eltérő megközelítést alkalmaz-e döntéshozatala során. A Bizottság a gazdasági övezetek közötti értékesítést a dömpingszámítások szempontjából nem tekinti belföldi értékesítésnek, mivel az értékesítés időpontjában nem ismert, hogy a terméket a belföldi piacon szabad forgalomba bocsátják-e vagy exportra szánják-e (lásd az ideiglenes rendelet (53) és (54) preambulumbekezdését). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(53)

A marokkói kormány azzal is érvelt, hogy a Bizottság megközelítése ellentétes az Unió kizárólagos gazdasági övezeteiben történő olyan értékesítések esetében alkalmazott megközelítésével, amelyekre dömpingellenes vámok vonatkozhatnak (11), valamint a Bizottság azon gyakorlatával, hogy a dömpingellenes vizsgálatokban a kárelemzéshez használt importstatisztikákba belefoglalja a gazdasági övezetekbe irányuló aktív és passzív feldolgozási behozatalt.

(54)

Először is, a kizárólagos gazdasági övezetekre való hivatkozás a jelen ügy szempontjából irreleváns. A kizárólagos gazdasági övezetek olyan övezetek, amelyeket valamely tagállam az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye alapján annak nyilvánított. A jelen ügyben említett gazdasági övezetek nem ilyen kizárólagos gazdasági övezetek, és nem tartoznak a marokkói kormány által hivatkozott szabályok hatálya alá (12).

(55)

Másodszor, az Unió gazdasági övezeteibe irányuló aktív és passzív feldolgozási behozatal is szerepel a kárelemzésben, mivel az importált áruk „nem csupán áthaladnak az Unión, hanem olyan, hozzáadott értéket képviselő feldolgozási műveleteken is átesnek az Unióban, mint például az összeszerelés és az átalakítás. E behozatal tehát egyértelműen verseng az uniós gazdasági ágazat által előállított termékekkel” (13). A gazdasági övezetekbe irányuló vagy azok közötti értékesítés azonban nem volt belföldi értékesítésnek tekinthető, mivel nem volt ismert, hogy a terméket a belföldi piacon szabad forgalomba bocsátják-e vagy exportra szánják-e. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(56)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően mind a Dika, mind a Hands kifogásolta azt, hogy a Bizottság a rendes érték számtani képzéséhez a brazil SGA-költségeket és nyereséget vette figyelembe. A Hands előadta, hogy a brazil vállalatok adatait nem lenne szabad felhasználni az SGA-költségeknek és a nyereségnek a rendes érték kiszámítása céljából történő megállapításához. Azt állította, hogy a Bizottság nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna, hogy a Brazíliából származó adatok a rendes érték képzésének céljára megfelelőek lennének. A Hands ehelyett a koreai alumíniumkerék-gyártók (jelentősen alacsonyabb) SGA-költségeinek és nyereségének alkalmazását javasolta. Előadta, hogy ez megfelelőbb lenne, mivel a Hands végső soron egy koreai alumíniumkerék-gyártó tulajdonában van, és az így számított SGA-költség és nyereség összhangban állna a két brazil vállalat egyikének a Bizottság által figyelembe vett értékeivel.

(57)

A Dika előadta, hogy az egyik brazil vállalat adatait figyelmen kívül kellene hagyni, mivel a Bizottság a konszolidált éves beszámolókat vette figyelembe, amelyek az egyéb országokban működő leányvállalatok eredményeire és az alumíniumkerekektől eltérő termékekre is kiterjedtek. A Hands és a Dika is előadta, hogy az egyik brazil vállalat SGA-költségeit a Bizottság tévesen számította ki.

(58)

Tekintettel a brazil adatoknak a rendes érték számtani képzéséhez való felhasználására vonatkozó érvekre, a Bizottság újraértékelte a módszert, amelyet az ideiglenes szakaszban alkalmazott. A Bizottság nem értett egyet a Handsszel abban, hogy Marokkó esetében a Koreai Köztársaság megfelelőbb alternatíva lenne, mint Brazília. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának indoka az, hogy a vizsgált exportáló gyártó SGA-költségeinek és nyereségének helyettesítő értékeit észszerű módszer alkalmazásával kell meghatározni. Az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének bevezető fordulata, valamint ugyanezen cikk a) és b) pontja egyértelműen a származási ország belföldi piacán zajló termeléssel és értékesítéssel kapcsolatos adatokat részesíti előnyben. Tehát a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja szerint ideális esetben a belföldi piac észszerű alternatívája a belföldi piachoz hasonló – például a gazdasági fejlettség szempontjából ahhoz közel álló – piac lenne, mivel ez a tényező hatással van a vállalatok költségeinek és nyereségének szintjére. Míg Brazília Marokkóhoz képest kis mértékben fejlettebb gazdaságilag, addig Korea – mint egy igen fejlett gazdaság – nem tekinthető észszerű alternatívának Marokkó esetében (14).

(59)

A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a brazil alumíniumkerék-gyártókra vonatkozó adatok helyett észszerűbb az együttműködő gyártó (Hands) esetében rendelkezésre álló adatokat felhasználni. A Hands SGA-költségeit nem lehetett felhasználni a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikk (6) bekezdés bevezető fordulata szerinti kiszámításához, mivel a Hands nem végzett belföld értékesítést szokásos kereskedelmi forgalom keretein belül. Azonban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Hands belföldi értékesítéséhez kapcsolódó SGA-költségek helyettesítőjeként észszerű alternatívának tekinthetők a Hands valamennyi értékesítésére vonatkozó SGA-költségek. Emellett a vizsgálat nem mutatott ki különbséget a belföldi értékesítések és az exportértékesítések SGA-költségei között, mivel az összes releváns költséget a forgalom alapján osztották fel. Ezenkívül a Hands által Marokkóban végrehajtott értékesítések száma olyan alacsony volt, hogy érdemi összehasonlítás elvégzésére nem volt mód. A Hands adatait ellenőrizték, és azok egy Marokkóban található vállalat értékesítéseire vonatkoztak, amely csak alumíniumkerekek gyártását és értékesítését végzi. Ezenkívül ezek az adatok csak a vizsgálati időszakra vonatkoztak. A Bizottság úgy véli, hogy a brazil adatok figyelembevétele kevésbé lenne észszerű, mivel a rendelkezésre álló információk 2019-ből származnak, valamint több termékre és több országban működő gyártóüzemekre vonatkoznak. A Hands saját adatai alapján így megállapított SGA-költségek mértéke az érintett termék előállításához közvetlenül nem kapcsolódó tételek és a nem realizált tételek tekintetében történő kiigazításokat követően [12–16 %] volt.

(60)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Hands megismételte állítását, miszerint Korea lenne a legmegfelelőbb választás a Handsre vonatkozó rendes érték megállapításához szükséges SGA-költségek és nyereség szintjének meghatározására, mivel ezek az adatok a Hands koreai anyavállalatára vonatkoznak. A Hands véleménye szerint irreleváns az, hogy Korea gazdasági fejlettségi szintje nem hasonló Marokkóéhoz, mivel egy alternatív ország gazdasági fejlettségi szintje csak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának jelentős torzulások esetén történő alkalmazása esetén releváns, mely helyzet Marokkó esetében nem áll fenn.

(61)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Jóllehet az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja valóban a „hasonló gazdasági fejlettségi szint” kifejezést használja, ez nem jelenti azt, hogy a gazdasági fejlettség szintje ne lenne releváns tényező annak meghatározása során, hogy egy Marokkótól eltérő ország észszerű választás lenne-e az SGA-költségek megfelelő szintjének az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja szerinti meghatározásához. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy – amint azt a fenti (58) preambulumbekezdés kifejti – kevésbé lenne észszerű egy igen fejlett gazdaságban működő alumíniumkerék-gyártóktól származó adatok felhasználása, mint a gazdasági fejlődés szempontjából hasonló országok adatainak felhasználása.

(62)

A Hands előadta továbbá, hogy a Bizottság az ideiglenes rendeletben felhasznált brazil adatokkal kapcsolatos állításainak egyikére sem reagált. Mivel azonban a Bizottság a brazil adatok helyett a Hands saját adatait használta fel, ezek az állítások okafogyottá váltak. A Hands azzal érvelt, hogy a brazil adatokról a saját adataira való áttérés egyetlen oka az volt, hogy a Bizottság számára ez volt alkalmasabb. Azonban a Bizottság – amint azt a fenti (59) preambulumbekezdésben kifejtette – megállapította, hogy a Hands saját adatai észszerűbbek, mint a brazil adatok, nem pedig alkalmasabbak azoknál. A Bizottság ezért elutasította az állításokat.

(63)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a marokkói kormány, a Dika és a Hands kifogásolta azt, hogy a Bizottság a rendes érték számtani képzéséhez a Hands SGA-költségeit használta fel.

(64)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a marokkói kormány és a Dika előadta, hogy a Hands SGA-költségeinek felhasználása nem áll összhangban a WTO dömpingellenes megállapodásának 2.2.2. cikkével. Mindkét fél megjegyezte, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikkének iii. pontjában szereplő „bármely más észszerű módszer” magában foglalja annak vizsgálatát, hogy a nyereség összege közelíti-e azt a haszonkulcsot, amely akkor realizálódott volna, ha a szóban forgó terméket az exportáló országban a szokásos kereskedelmi forgalom keretében értékesítették volna. A felek azt is megjegyezték, hogy a Bizottság által alkalmazott SGA-költségek kizárólag a kivitel SGA-költségeire vonatkoztak, amelyek a Dika véleménye szerint természetüknél fogva nem közelíthetik meg azt a haszonkulcsot, amely akkor lett volna realizálható, ha a szóban forgó terméket a szokásos kereskedelmi forgalomban értékesítették volna Marokkóban. Végezetül, a Dika azzal érvelt, hogy nem ellenőrizhető tényszerűen az, hogy a Hands exportra vonatkozó SGA-költségei valóban észszerű alapot szolgáltattak-e a belföldi értékesítések szempontjából, tekintettel arra, hogy a Hands nem végzett belföldi értékesítést.

(65)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Hands lényegében azzal érvelt, hogy saját SGA-költségeinek felhasználása ellentétes volt az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének betűjével és szellemével, mivel a Hands nem végzett belföldi értékesítést a szokásos kereskedelmi forgalomban. A Hands véleménye szerint a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának alkalmazásával kerülte meg azt, hogy nem hivatkozhatott az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében foglalt általános szabályra, amely előírja, hogy az értékesítésnek a szokásos kereskedelmi forgalom keretében kell történnie.

(66)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének (és a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikkének) általános rendeltetése a hasonló termék azon haszonkulcsának és SGA-költségeinek a megközelítése, amely az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban lett volna realizálható, illetve ott adódott volna. A WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikkének iii. pontjában említett „bármely más észszerű módszer” magában foglalja annak vizsgálatát, hogy a nyereség és az SGA-költségek összegének meghatározása a rendelkezésre álló bizonyítékok indokolt mérlegelésének eredménye-e. E tekintetben – a Dika és a Hands állításával ellentétben – a Bizottság azt is megjegyezte, hogy az összes rendelkezésre álló bizonyíték mérlegelése során nem vette figyelembe sem az exportértékesítésekhez kapcsolódó SGA-költségeket, sem pedig a nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történő belföldi értékesítésekhez kapcsolódó SGA-költségeket; ehelyett a Hands valamennyi eladására vonatkozó SGA-költségeket használta fel észszerű helyettesítő mutatóként.

(67)

A Bizottság több okból is észszerűnek ítélte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének (és a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikke iii. pontjának) értelmében a Hands általi valamennyi értékesítéshez kapcsolódó SGA-költségeket használja fel azon SGA-költségek helyettesítő mutatójaként, amelyek az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban a hasonló termék kapcsán adódtak volna.

(68)

Először is, maga a Hands sem vitatta azt, hogy az összes ügyletéhez kapcsolódó SGA-költségek hasonlóak lennének a belföldi értékesítésekhez kapcsolódó SGA-költségekhez (amennyiben a Hands végzett volna ilyen értékesítéseket). Épp ellenkezőleg, amint azt a végleges tájékoztató (45) bekezdése kifejti, a forgalom alapján felmerült összes SGA-költség felosztásával a Hands elismerte, hogy e költségek azonosak, függetlenül attól, hogy az értékesítésre mely földrajzi piacokon kerül sor.

(69)

Másodszor, a Hands tényleges felépítése és a pályázati eljáráson alapuló piacon történő értékesítéseinek módja szintén megerősítette azt, hogy az SGA-költségek bejelentett (a forgalom alapján, a termék földrajzi rendeltetési helyétől függetlenül történő) felosztása a valóságot tükrözte. A vizsgálati időszak során az értékesítési folyamat és a kapcsolódó költségek tekintetében nem lehetett különbséget tenni a piacok között; e folyamat bizonyos részeit a Hands Koreában működő anyavállalata végezte.

(70)

Harmadszor, az alumíniumkerekekre vonatkozó pályázati eljárásokat – köztük azokat is, amelyekben a Hands részt vett – nem a piac, hanem az ügyfelek szerint osztották fel (pl. az „X” személygépjármű-gyártó részére értékesített, akár az Unióban, akár Marokkóban szállított alumíniumkerekekre vonatkozó pályázatokkal az „X” autógyártó székhelye foglalkozott). A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Hands SGA-költségeinek szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az ügylet tárgyát Marokkóban vagy például Franciaországban történő felhasználásra szánták-e. Ennek megfelelően a Handsnél az összes ügylet során jelentkező SGA-költségek elfogadható helyettesítő mutatónak tekinthetők azoknak az SGA-költségeknek a tekintetében, amelyek Marokkóban a szokásos kereskedelmi forgalom keretében adódtak volna.

(71)

A végső tájékoztatás kiegészítését követően a Hands előadta, hogy nem minden SGA-költséget a forgalom alapján oszt fel, mivel például a fuvarozással kapcsolatban jelentkező költségei a piaconkénti tényleges költségeken alapultak. Ezenkívül véleménye szerint a pályázati és ajánlattételi eljárásokra való hivatkozás ugyanezen okból indokolatlan volt, mivel nem vette figyelembe a különböző fuvarozási feltételeket, amelyek piaconként eltérőek lehetnek. Végezetül, a Hands azzal érvelt, hogy az értékesítési tevékenység piaconként eltérhet. A Hands ezért előadta, hogy a Bizottság megsértette az alaprendeletet, amikor úgy ítélte, hogy a Hands saját adatai észszerűen felhasználhatók a Handsre vonatkozó rendes érték számtani képzéséhez.

(72)

Állításában azonban nem említette meg azt, hogy a Hands valamennyi ügyletére vonatkozó SGA-költségeit úgy igazították ki, hogy közelítsék azokat az SGA-költségeket, amelyek a hasonló termék esetében az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban adódtak volna. Amint azt a végső tájékoztatás kiegészítése kifejti, és amint azt a Hands későbbi észrevételeiben üdvözölte, a fuvarozással kapcsolatban felmerülő költségeket a Bizottság levonta mind a nettó értékesítésből, mind pedig az SGA-költségek teljes összegéből, tehát azokat az SGA-költségek kiszámításakor nem vette figyelembe. A fuvarozással kapcsolatos költségek képezték az egyetlen olyan költségtételt, amelyet a Hands a földrajzi piacokra jellemző SGA-költségként azonosított. Az értékesítéssel kapcsolatos egyéb költségek esetében nem lehetett jelentős különbséget felfedezni a piacok között. Az, hogy az értékesítéssel kapcsolatos bizonyos egyéb költségek nem kapcsolódtak közvetlenül a pályázati eljárásokhoz, amint azt a Hands állítja, nem jelenti azt, hogy e költségek ne lettek volna kitéve a pályázati eljárások felépítése és az ügyfélkapcsolatok által kiváltott hatásnak. Amint az a fenti preambulumbekezdésekben szerepel, a Bizottság megállapította, hogy egyes költségek (például a fuvarozással kapcsolatos költségek) a piachoz kapcsolódnak, és e költségeket eltávolította. Más költségek nem a piachoz kapcsolódtak, vagy azért, mert a piacot a pályázati eljárások határozták meg, vagy azért, mert olyan (fizetésekhez, pénzügyi vagy egyéb) műveletekhez kapcsolódtak, amelyek természetüknél fogva és a vállalat felépítése okán nem voltak a földrajzi piacok alapján megkülönböztetve. Ezenkívül maga a vállalat osztotta fel a fuvarozáshoz nem kapcsolódó összes költségét a forgalom alapján, a földrajzi piacok közötti különbségtétel nélkül.

(73)

A végső tájékoztatás kiegészítésével kapcsolatos észrevételeiben a Hands – azon túlmenően, hogy észrevételezte azt, hogy a Bizottság hogyan értelmezte az SGA-költségek jelentésének fent említett módját – nem támasztotta alá újabb érvekkel az alaprendelet megsértésére vonatkozó állítását. Ezen belül a Hands nem nyújtott be észrevételeket a Bizottság (74) preambulumbekezdésben adott magyarázatával kapcsolatban, amely a Hands által az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megfogalmazott észrevételek ezen részét tárgyalta. A Hands azzal kapcsolatban sem szolgált magyarázattal, hogy a Bizottság által figyelembe vett SGA-költségek – amelyek nem tartalmazták a fuvarozással kapcsolatos költségeket – miért voltak észszerűtlen helyettesítő mutatói az SGA-költségek azon értékének, amely az exportáló ország belföldi piacán a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a hasonló termék esetében adódott volna. Végezetül, a Hands – azon túl, hogy nem értett egyet a Bizottság megközelítésével – a végső tájékoztatás kiegészítésével kapcsolatos észrevételeiben nem mutatott rá észszerűbb alternatívára. Nevezetesen sem a Hands, sem más érdekelt fél nem tett észrevételt a Bizottság által a (75) preambulumbekezdésben adott magyarázattal kapcsolatban arra vonatkozóan, hogy a vizsgálat során figyelembe vett alternatívák miért ne lennének észszerűbbek a Hands saját adatainál. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(74)

Egyik érdekelt fél sem szolgáltatott meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az összes értékesítésre vonatkozó SGA-költségek miért ne minősülnének észszerű helyettesítő mutatónak. Azzal kapcsolatban, hogy a belföldi piacon a szokásos kereskedelmi forgalomban nem került sor összehasonlítható értékesítésre, a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdése c) pontjának (valamint a WTO dömpingellenes megállapodása 2.2.2. cikke iii. pontjának) éppen az a célja, hogy az ilyen értékesítések hiányában megközelítőleg meghatározza, hogy mekkorák lettek volna ezek az SGA-költségek. Figyelembe véve a sajátos helyzetet, vagyis azt, hogy a Hands milyen módon értékesítette az alumíniumkerekeket és osztotta fel SGA-költségeit, valamint figyelembe véve annak a piacnak a működését, ahol a Hands jelen van, kijelenthető, hogy a Bizottság a megfelelő helyettesítő mutatót alkalmazta.

(75)

Egyetlen érdekelt fél sem javasolt észszerűbb alternatívát. Az alternatívák – a brazíliai IIOCHPE MAXION S.A. és a koreai Hands Corporation – nem minősültek jobb helyettesítőnek abból a szempontból, hogy mekkora SGA-költségek adódtak volna a hasonló termék esetében az exportáló ország belföldi piacán szokásos kereskedelmi forgalomban. A Hands SGA-költségeivel ellentétben a brazil SGA-költségek távol esnének a hasonló termékéitől (és főként az alumíniumkeréktől eltérő termékek értékesítéséhez kapcsolódnának). Ez különösen fontos abban az esetben, ha egy adott termék értékesítése annyira speciálisan zajlik (mint a jelen ügyben is), hogy az ilyen alternatívákat ki kell zárni. Ami a koreai adatokon alapuló alternatívát illetően a Bizottság már kifejtette, hogy ezek az adatok – tekintettel a Marokkó és Korea közötti gazdasági fejlettségbeli különbségekre, melyek hatással lehetnek e vállalatok költségeire – nem feltétlenül jelentenek észszerű alternatívát.

(76)

Végezetül, a Dika által a számtanilag képzett rendes érték megállapításakor használt haszonkulcsra való hivatkozás irreleváns volt. Ez a haszonkulcs nem a Hands általi értékesítéseken alapult, hanem az uniós gazdasági ágazat számára meghatározott nyereségcélon, amelyet az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjával összhangban a más exportőrök vagy gyártók által az azonos általános kategóriába tartozó termékeknek a származási ország belföldi piacán történő értékesítése során szokásosan elért nyereségben maximalizáltak.

(77)

A Hands több állítást is megfogalmazott az SGA-költségeinek kiszámítása során elkövetett hibákkal kapcsolatban. A Bizottság elfogadott egy állítást, amely az értékesítési jutalékoknak a Hands SGA-költségeiből való levonására vonatkozott. A fennmaradó állításokat elutasította. A dömpingkülönbözetet ennek megfelelően újraszámították. Az állítások egy részét érintő elutasítás indokait a Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítésében ismertette a Handsszel. Az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítését követően a Hands beadványában nem terjesztett elő újabb információkat ezekkel az állításokkal kapcsolatban.

(78)

A végső tájékoztatás kiegészítését követően a Hands hivatkozott az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban tett korábbi észrevételeire is, amelyekben azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad képletet használnia arra, hogy a forgalomra vetített SGA-költségek arányát az értékesített áruk költségére vetített SGA-költségek arányára átváltsa, hanem közvetlenül kellett volna kiszámítania a Hands által értékesített áruk tényleges ellenőrzött költségére vetített SGA-költségeket. Ez azonban félreértésen alapult, mivel a Bizottság nem az értékesített áruk költségeire, hanem az előállítási költségekre vetített SGA-költségeket számította ki. A Hands továbbá nem szolgált magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért nem volt helyénvaló az előállítási költségek figyelembevétele, és miért lett volna helyénvaló az értékesített áruk költségeinek az alkalmazása. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. A vonatkozó számításokat az érdekelt felek végső tájékoztatása tartalmazza, és az érdekelt felek végső tájékoztatásának kiegészítése pontosította. Először is, a Bizottság a Hands tényleges költségei alapján meghatározta az SGA-költségek teljes összegét, amelyet aztán a teljes eladási érték százalékában fejezett ki. Ezután az SGA-költségekre vonatkozó százalékos értéket a nyereség százalékos értékével együtt hozzáadta az előállítási költségekhez, így képezve a rendes értéket.

(79)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EUWA kifogásolta a rendes érték kiszámításához használt módszert, mivel az így képzett dömpingellenes vám véleménye szerint nem orvosolja az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt okozó dömping hatását. Ehelyett az EUWA azzal érvelt, hogy a dömpingszámítások során az ideiglenes rendelet (160) preambulumbekezdésében az uniós gyártókra vonatkozóan megállapított nyereségcélt kellene alkalmazni, mivel az észszerűbb rendes értéket eredményezne.

(80)

A Bizottság nem értett egyet az EUWA-val abban, hogy a számítások eredménye azt igazolná, hogy a rendes érték képzése során magasabb nyereséget kell alkalmazni. A Bizottság azonban úgy döntött, hogy – amint azt a (44) és (45) preambulumbekezdés kifejti – a marokkói SGA-költségek kiszámításához a továbbiakban nem a brazil adatokat, hanem a Hands saját ellenőrzött adatait veszi figyelembe. Másfelől a Hands esetében nem lehetett az ellenőrzött adatok alapján megállapítani az észszerű nyereséget, mivel a vállalat értékesítései a vizsgálati időszak alatt nem voltak nyereségesek. A Bizottság ehelyett úgy döntött, hogy az alábbiakban ismertetett okok miatt észszerű alternatívaként az uniós gazdasági ágazat esetében a szokásos versenyfeltételek mellett megállapított alapnyereséget veszi figyelembe.

(81)

Mind az uniós, mind a marokkói alumíniumkerék-gyártók homogén piacon végeznek értékesítést ugyanazon ügyfelek részére, ugyanazon pályázatok keretében versenyeznek, továbbá hasonló szerkezetű gyárakkal és mindenekelőtt hasonló költségekkel rendelkeznek. Ezért várható, hogy összehasonlítható körülmények között összehasonlítható nyereséget érnek el. A rendes értéknek a 2. cikk (6) bekezdésének c) pontja szerinti kiszámításához a Bizottság az ideiglenes rendelet (158) preambulumbekezdésében megállapított 7,9 %-os alapnyereséget alkalmazta, amelyre az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontjában előírtak szerint a nyereség tekintetében felső határértéket alkalmazott.

(82)

Ezzel kapcsolatban az EUWA előadta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6) bekezdésének c) pontja lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az ügy sajátos körülményeire tekintettel ne alkalmazzon felső határértéket. Az EUWA szerint a Bizottság a felső határérték alkalmazása során nem olyan terméket vett figyelembe, amely ugyanabba az általános kategóriába tartozik, mint az alumíniumkerekek. Ehelyett olyan termékkategóriát vett figyelembe, amelyet a feldolgozó iparágak általi további feldolgozásra szánnak, amit az is bizonyít, hogy az alumíniumkereket és a Bizottság által figyelembe vett termékeket a statisztikai nómenklatúra különböző árucsoportokba sorolja. Az EUWA véleménye szerint ezért e termékek nem tekinthetők az ugyanazon általános termékkategóriába tartozóknak. Az EUWA valójában azt állította, hogy Marokkóban egyáltalán nem értékesítenek az alumíniumkerekekkel azonos általános kategóriába tartozó termékeket.

(83)

Az EUWA ezt követően azzal érvelt, hogy a Bizottság nem köteles a felső határértéket alkalmazni abban az esetben, ha a származási ország belföldi piacán nem kerül sor azonos általános kategóriába tartozó termékek értékesítésére. Az EUWA továbbá azt is előadta, hogy a felső határérték alkalmazásának célja csupán annak elkerülése, hogy a rendes érték számítani képzése során túlzottan magas nyereségszinteket alkalmazzanak. Az EUWA véleménye szerint a 8,3 %-os nyereségszint (az ideiglenes rendeletben megállapított kárt nem okozó nyereségcél) nem lenne túlzott mértékű, a Bizottság által alkalmazott 4,16 %-os felső határérték viszont nem elégséges.

(84)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel a felső határérték alkalmazását az alaprendelet írja elő, továbbá a WTO Vitarendezési Testületének több vizsgálóbizottsági jelentése (15) is alátámasztja. A Bizottság tehát – az EUWA állításával ellentétben – nem dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a felső határértéket.

(85)

Azonban a Bizottság a nyereség felső határértékének alkalmazására vonatkozó kötelezettségének teljesítése során e határérték meghatározásakor széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik. Az EUWA észrevételeket tett a Bizottság által az ideiglenes rendeletben alkalmazott általános kategória megfelelőségével kapcsolatban, ám nem javasolt sem alternatívát, sem pedig megfelelőbb megoldást. Pusztán az, hogy az uniós gazdasági ágazat véleménye szerint a nyereség felső értékhatára nem eléggé magas, még nem jelenti azt, hogy maga a felső értékhatár ne lenne észszerű, megfelelő vagy helyes. Ezért a felek által előterjesztett megfelelőbb alternatívák hiányában a Bizottság fenntartotta az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében megállapított 4,16 %-os nyereségkorlátot.

(86)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EUWA megismételte állítását, miszerint a rendes érték számtani képzéséhez a Bizottság túlságosan alacsony nyereségszintet (felső határértéket) alkalmazott. Mivel azonban az EUWA nem nyújtott be új információkat, és nem is javasolt alternatív módszert a nyereség felső határértékének megállapítására, a Bizottság elutasította ezt az állítását.

(87)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (66)–(68) preambulumbekezdése tartalmazta. Az e módszertannal kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette ideiglenes következtetéseit.

(88)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyetlen érdekelt fél sem tett észrevételt az exportár és a számtanilag képzett rendes érték összehasonlításához használt módszertannal kapcsolatban. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (69) és (70) preambulumbekezdését.

(89)

A Bizottság az érdekelt felek (57)–(59) és (77) preambulumbekezdésben ismertetett állításai nyomán felülvizsgálta a dömpingkülönbözeteket. Ezen állításokon kívül mind a Dika, mind az EUWA kifogásolta a módszert, amelyet a Bizottság a maradékvám megállapításához alkalmazott.

(90)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika előadta, hogy a maradékvám megállapított értéke túlságosan magas. A Bizottság a Dikát büntette az együttműködés hiánya miatt, amikor a legmagasabb dömpingkülönbözeteket vette figyelembe rendelkezésre álló tényekként. A Dika szerint ezt az alaprendelet 18. cikke, valamint a vonatkozó WTO-rendelkezések tiltják.

(91)

Azonban egy másik WTO-vitarendezési ügyben (Kanada – hegesztett csövek) a vizsgálóbizottság azt állapította meg, hogy „adott esetben nagyon vékony a határvonal egyfelől az együttműködés ösztönzése és a kijátszás megelőzése, másfelől a nem együttműködő exportőrök megbüntetése között” (16). E tekintetben nem szabad „túllépni azon a határon, ami megfelelő és szükséges az együttműködés ösztönzésére és a szabályok kijátszásának megakadályozására irányuló célkitűzések eléréséhez” (17). A Bizottság véleménye szerint az ideiglenes rendeletben alkalmazott módszernek pontosan ez a célja. Az említett rendelet (73) preambulumbekezdése kifejtette, hogy a Bizottság a Hands által reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében megállapított legmagasabb dömpingkülönbözetet alkalmazta (e terméktípusok teszik ki a Hands Unióba irányuló összes kivitelének mintegy 50 %-át).

(92)

A Hands Unióba irányuló kivitelének 50 %-át kitevő terméktípusok kiválasztásakor a Bizottság az összes rendelkezésre álló információ értékelésén alapuló észszerű módszert alkalmazott. Ez összhangban van a korábbi vizsgálatokkal és azzal a megállapítással is, amelyet a Törvényszék a Kínából származó közúti acélkerekekkel kapcsolatban hozott ítéletében fogalmazott meg: „bár a felperesek a maradvány dömpingkülönbözetet »büntetőnek« minősítik, nem vitatott az, hogy a Bizottság ezt a különbözetet nem önkényesen vagy büntető jelleggel határozta meg, hanem a mintavétel nem megfelelő mivoltának megállapítását követően, valamint hogy a felperesekre az alaprendelet 18. cikkét megfelelően alkalmazta. Ezt a maradványkülönbözetet az egyetlen exportáló gyártó kivitelének nem elhanyagolható hányada alapján állapította meg, következésképpen e besorolás alkalmazása e különbözet tekintetében – bármilyen magas legyen is az – nem indokolt” (18). Amint azt a fenti (57) preambulumbekezdés leírja, az exportvolumenek 50 %-os reprezentativitása hasonló vagy magasabb, mint a más dömpingellenes vizsgálatokban alkalmazott érték (19).

(93)

A Bizottság a maradékvámot ellenőrzött adatok felhasználásával, kialakított módszertan alapján számította ki, összhangban a fenti (58) preambulumbekezdésben ismertetett korábbi vizsgálatokkal. Ezenkívül a maradékvám megállapításához felhasznált adatok a marokkói vállalatoktól importált terméktípusok szerinti bontásban szolgáltatott információk alapján reprezentatívak voltak. Ezt a módszert nem érvényteleníti az, hogy az eredmény alacsonyabb annál a vámnál, amit az EUWA kedvezőnek talált volna vagy amit a Kínából származó behozatalra állapítottak meg.

(94)

A Bizottság ezért elutasította a Dika azon állítását, miszerint a maradékvám büntető jellegű és túlságosan magas, valamint az EUWA azon állítását, miszerint a maradékvám túl alacsony, és az együttműködés hiányáért adott bónusznak tekinthető.

(95)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Dika megismételte azt az állítását, miszerint a maradékvám megállapításának módszere büntető jellegű volt, és hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogyan állapította meg az alkalmazott módszertan megfelelőségét, illetve hogyan használta fel a legmegfelelőbb információkat a Dikára vonatkozó vámtétel megállapításához. A Dika előadta továbbá, hogy ezt a módszert a WTO-vizsgálóbizottság a China – GOES jelentésben jogszerűtlennek nyilvánította, kijelentve, hogy „a rendelkezésre álló tények felhasználásának nem célja, hogy az érdekelt felek együttműködésének ösztönzése érdekében túlzott dömpingkülönbözethez vezessen”. A marokkói kormány hasonló állításokat fogalmazott meg.

(96)

Azonban a jelen ügyben megállapított maradékvám nem eredményezett „túlzott dömpingkülönbözetet”. A Bizottság a maradékvám megállapításához használt módszertant észszerűnek tekintette, mivel olyan terméktípusok dömpingkülönbözetén alapult, amelyek a Hands exportjának 50 %-át tették ki, ennélfogva rendkívüli mértékben reprezentatívak voltak. Megjegyzendő az is, hogy ezek a terméktípusok a Dika exportjának közel 25 %-át tették ki. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(97)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika előadta azt is, hogy esetében egyéni dömping- és kárkülönbözetet kell kiszámítani, mivel az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése és a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.10. cikke kimondja, hogy ezeket az egyéni különbözeteket az együttműködés mértékétől függetlenül minden egyes szállító esetében ki kell számítani.

(98)

Jóllehet (amint azt a fenti (26)–(48) preambulumbekezdés kifejti) az egyéni dömpingkülönbözetek a vállalat saját adatai alapján nem voltak kiszámíthatók, a Dika a Bizottság számára ismert marokkói gyártó, amelyre a maradékvám szintjén vállalatspecifikus dömpingellenes vámot vetnek majd ki. A Bizottság ezért elfogadta az állítást annyiban, hogy úgy határozott: a Dika tekintetében egyedi vámtételt állapít meg azáltal, hogy a jelen rendelet vonatkozó részeiben egyedileg azonosítja a vállalatot és az arra vonatkozó vámtételt.

(99)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Dika megismételte azt a kérését is, hogy kézhez kaphassa az esetében alkalmazott dömping- és kárkülönbözet-számításokat, valamint az áralákínálásra és árlenyomásra vonatkozó számításokat. A Dika azzal érvelt, hogy ilyen tájékoztatás hiányában nem áll módjában árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlatot benyújtani vagy érdemi észrevételeket tenni a Bizottság megállapításaival kapcsolatban.

(100)

Azonban a (46) és (48) preambulumbekezdésben kifejtettekkel megegyező okokból, valamint az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően a Dikával közölt okokból nem volt lehetőség arra, hogy a Dika egyedi tájékoztatást kapjon. Mivel a Dika esetében nem került sor egyéni dömping- vagy kárkülönbözet kiszámítására, nem volt olyan számítás, amelyet nyilvánosságra lehetett volna hozni. Ezenkívül a (Dikára alkalmazandó) maradékvám meghatározására szolgáló számítások a Hands ellenőrzött adatain alapultak, amelyeket titoktartási okokból nem lehetett a Dika rendelkezésére bocsátani. Az ideiglenes rendelet, az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Dika rendelkezésére bocsátott információk (20), a végleges tájékoztató és a jelen rendelet tartalmazott minden olyan tényt és megfontolást, amelyre a Bizottság a Marokkóból származó alumíniumkerekekre vonatkozó ideiglenes és végleges intézkedések bevezetéséről szóló javaslatát és határozatát alapozta, valamint tartalmazta a Dikára alkalmazandó maradékvám kiszámításához alkalmazott módszertant is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(101)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(102)

Kapcsolódó állítások vagy észrevételek hiányában jóváhagyásra kerültek az ideiglenes rendelet (75) és (76) preambulumbekezdésében foglalt következtetések.

(103)

Az ACEA előadta, hogy az ideiglenes rendelet (78) preambulumbekezdésében az uniós felhasználás megállapításához felhasznált átváltási arányt Marokkó esetében a Hands és az „A” felhasználó által a Marokkóból származó behozatalra vonatkozóan szolgáltatott információk alapján helytelenül állapították meg. Az „A” felhasználó egyike volt annak a két felhasználónak, amelyek együttműködtek a vizsgálatban, és amelyeknek az anonimitásra irányuló kérelmét a Bizottság elfogadta. Az ACEA szerint a helyes átváltási arány 13,5 kg/egység lenne. Az ACEA által végzett számítások szerint Törökország esetében a helyes átváltási arány 9,3 kg/tétel lenne. Ez a számítás egy olyan ACEA-tag (a továbbiakban: a nem együttműködő felhasználó) által szolgáltatott információkon alapult, amely a vizsgálat során nem tanúsított együttműködést, és nem nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(104)

Az átváltási arány megállapításához a Bizottság a Hands, a Dika és a mintában szereplő három uniós gyártó által a kérdőívre adott válaszokat használta fel. A marokkói kerekek tételenkénti súlyozott átlagos tömegét tehát a két gyártó (vagyis a Hands és a Dika) által bejelentett információk alapján állapította meg. Az így megállapított átváltási arány 11,3 kg/tétel volt. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az ACEA nem nyújtott be alátámasztó bizonyítékot arra az átváltási arányra vonatkozóan, amelyet a Hands állítólagosan a rendelkezésére bocsátott. Ez az arány mindenesetre nem felelt meg a Hands által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszban megadott információknak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(105)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy az átváltási aránynak nem lenne szabad tartalmaznia a Dika adatait, mivel a vállalat exportértékesítési adatait az alaprendelet 18. cikke alapján elutasították.

(106)

A Bizottság az átváltási arány megállapítása során kizárta a Dika adatait. Ennek eredményeként a tételenkénti 11,3 kg-os érték nem változott. Ez azzal magyarázható, hogy a Dika adatai viszonylag kis súlyt képviseltek a teljes adatkészletben, amely nemcsak a Hands, hanem a mintában szereplő három uniós gyártó adatait is magában foglalta. A Dika a figyelembe vett tételek teljes számának mindössze [10–15 %-át] képviselte. Ezért a Bizottság az ideiglenes szakaszban kiszámított átváltási arányt megerősítette.

(107)

Törökországot illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA által kiszámított átváltási arány körülbelül 1 680 tonna összsúlyon alapul, amely a Törökországból származó teljes behozatal (a vizsgálati időszak alatt körülbelül 94 000 tonna) körülbelül 1,7 %-át tette ki. A Bizottság ezért ezt a számítást nem tartotta kellően pontosnak.

(108)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA a „B” felhasználótól a helyszínen gyűjtött bizonyítékokra hivatkozott, és a „B” felhasználótól származó kiegészítő információkat is benyújtott állításának alátámasztására. A „B” felhasználó egyike volt annak a két felhasználónak, amelyek együttműködtek a vizsgálatban, és amelyeknek az anonimitásra irányuló kérelmét a Bizottság elfogadta. Az ACEA a „B” felhasználó adatai és a nem együttműködő felhasználótól származó adatok alapján úgy becsülte, hogy a Bizottság által átváltási arányként használt tételenkénti tömegnek 11,3 kg-nál kisebbnek kellene lennie.

(109)

A Bizottság megvizsgálta a „B” felhasználótól származó, benyújtott információkat. A „B” felhasználó elérhetővé tett egy [30–45] terméktípust tartalmazó listát, amelyen feltüntette a teljes mennyiséget és a terméktípusonkénti tömeget. A Bizottság megjegyezte, hogy csupán egy terméktípus esetében nyújtottak be olyan alátámasztó dokumentumot, amelyben feltüntették a terméktípus tömegét. Az ACEA által a „B” felhasználóra vonatkozóan szolgáltatott kiegészítő információk kapcsán megjegyzendő, hogy a késedelmes benyújtás miatt a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni ezeket az információkat. A nem együttműködő felhasználó által szolgáltatott információk (összefoglaló táblázat) kapcsán megjegyzendő, hogy a Bizottság az említett felhasználó együttműködésének általános hiánya miatt nem tudta ellenőrizni ezen információkat, és emiatt e vizsgálat céljára nem vehette figyelembe azokat. Mindenesetre az ACEA által kiszámított felülvizsgált teljes átváltási arány körülbelül 3 900 tonna össztömegen alapult, ami a Törökországból származó teljes behozatalnak csupán mintegy 4 %-át tette ki.

(110)

A Bizottság ezért megállapította, hogy az ACEA által az érdekelt felek végső tájékoztatását megelőzően, illetve azt követően az átváltási arány megállapításához használt különböző mennyiségek a teljes behozatal szempontjából nem tekinthetők reprezentatívnak. Továbbá az ideiglenes rendelet (78) preambulumbekezdésében említettek szerint megfigyelhető az a piaci trend, hogy a kerékátmérő egyre nagyobb lesz, aminek következtében a tételenkénti tömeg is megnő. Ezt a trendet a kérdőívekre adott válaszok alapján kiszámított átváltási arány is alátámasztotta. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(111)

Következésképpen egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (77)–(80) és (137) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(112)

A fenti (110) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság elutasította a volumenre vonatkozó állítást, ezzel az importárak megerősítést nyertek.

(113)

Így a teljes behozatal értékével kapcsolatos észrevételek hiányában megerősítést nyertek az ideiglenes rendelet (81)–(86) preambulumbekezdésének megállapításai.

(114)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta az alumíniumkerekek uniós piacán fennálló versenyfeltételeket, amikor nem vette figyelembe azt, hogy az eredeti berendezésnek minősülő kerekek rendelésre készülnek, és amikor az alumíniumkerekek uniós és marokkói gyártói által a vizsgálati időszak alatt megvalósított tényleges értékesítésekre összpontosította figyelmét ahelyett, az árversenyt és a pályáztatási eljárások során kieső értékesítéseket elemezte volna. Ezzel szemben egy, az alumíniumkerekek behozatalára vonatkozó korábbi vizsgálatban (21) a Bizottság az ACEA által kért megközelítést alkalmazta. Ezért az ACEA azt állította, hogy minden árelemzést (beleértve az áralákínálás és az alulértékesítés elemzését is) a pályázatok szintjén kell elvégezni.

(115)

A Bizottság az alábbi (192) preambulumbekezdésben az áron aluli értékesítési számításokkal kapcsolatos hasonló érveléssel foglalkozott. Az egyes pályázatok kiválasztása ugyanis nem helyettesítheti a Bizottság általi elemzést, tekintettel arra, hogy ez az elemzés a mintában szereplő uniós és exportáló gyártók által benyújtott, teljeskörű és megfelelően ellenőrzött tényleges értékesítési adatokon – vagyis az ügyletek értékesítési jegyzékén és a típusonkénti ár-összehasonlításon – alapult. Ez a jegyzék a vizsgálati időszak alatt értékesített és kiszámlázott mennyiség tényleges értékeit tartalmazta, amelyek – amint azt a (136) preambulumbekezdés kifejti – gyakran eltérnek az ajánlatok feltételeiben megadott értékektől. Ez utóbbiakkal ellentétben a tényleges értékesítési adatok figyelembe veszik a ténylegesen megadott és a vizsgálati időszakra vonatkozó árengedményeket és kedvezményeket, függetlenül attól, hogy azok halasztottak-e vagy sem. Következésképpen a pályázatok alapján történő elemzés nem tükrözné pontosan az alumíniumkerekek piacára jellemző versenyfeltételeket. Az ACEA továbbá nem vitatta, hogy a Marokkóban gyártott alumíniumkerekek alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzői, valamint alapvető felhasználási területei megegyeznek az uniós gazdasági ágazat által előállított alumíniumkerekekéivel. Ezért a pályázati eljáráson alapuló elemzéssel ellentétben a terméktípusonkénti összehasonlítás az áralákínálás és az áron aluli értékesítés megállapítása céljából megfelelően tükrözte a Marokkóból származó behozatal és az uniós gazdasági ágazat értékesítései között zajló ár- és volumenversenyt. Amint azt észrevételeiben is jelezte, az ACEA kifejtette, hogy a pályázati eljáráshoz kapcsolódó szerződések a szállítandó kerekek hozzávetőleges számát tükrözik, míg a pontos számról jellemzően a fuvarozást megelőző néhány hétben születik megállapodás, továbbá hogy egy adott személygépjármű-modell sikere, és így az alumíniumkerekek gyártási volumene is a fogyasztóktól függ. Az egyes személygépjármű-modellek esetében több típusú alumíniumkerék kínálható, és a személygépjármű-gyártók nem tudják előre jelezni az egyes típusok teljes értékesítését az adott személygépjármű-modell teljes gyártási élettartama alatt. Még ha a Bizottság figyelembe is venné a pályázatok szintjén jelentkező árhatásokat, megjegyzendő, hogy a pályázatokról kapott adatok hiányosnak bizonyultak, mivel csak két együttműködő felhasználótól származtak, és nem volt lehetőség az uniós gazdasági ágazat által szolgáltatott adatokkal való teljeskörű összevetésükre. Emellett az egyik legnagyobb felhasználó nem működött együtt a vizsgálat során, és a nevében az ACEA-tól kapott részleges adatok ellenőrzésére nem volt lehetőség. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(116)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatást követően az ACEA előadta, hogy az azonos műszaki leírással rendelkező alumíniumkerekek nem helyettesíthetők, mivel az egyes alumíniumkerekek gyártására egy adott gépjárműmodellre vonatkozó személygépjármű-gyártói megrendelést követően kerül sor. A tervezést, valamint a tulajdonságokat és a kikészítést a vevő határozza meg. Az egyes kerekek egyedileg a megrendelő személygépjármű-gyártók számára készülnek; a különböző személygépjármű-gyártóknak szánt alumíniumkerekek egymással nem helyettesíthetők.

(117)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy valamennyi alumíniumkerék – függetlenül attól, hogy az uniós gazdasági ágazatból, Marokkóból vagy egyéb harmadik országokból származik-e – az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében véve ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik. Amint az a vizsgálat során megállapítást nyert és amint azt az ACEA az érdekelt felek végső tájékoztatását követően egyértelműsítette: lehetséges, hogy a bizonyos személygépjármű-gyártók által elfogadott tanúsítvánnyal rendelkező gyártók versenyeznek, és pontosan ugyanazon típusú kerekeket szállítják a személygépjármű-gyártók részére. Az ACEA által benyújtott egyik dokumentum például azt mutatta, hogy az Unióban, Marokkóban, Törökországban és más harmadik országokban működő több tanúsított gyártó versenyez az alumíniumkerekek ugyanazon típusa tekintetében. Szükség esetén egy adott személygépjármű-modellre különböző típusú kerekek szerelhetők fel, nem csupán a pályázatokban meghatározott alumíniumkerekek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(118)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint a különböző típusú kerekek nem helyettesíthetők egymással, mivel a vizsgálat tárgyát az eredeti berendezésnek minősülő kerekek képezik, és hogy az „eredeti berendezés” kifejezés definíció szerint olyan kereket jelöl, amelyet egy gyártó egy adott személygépjármű-márkához állít elő, és amelynek védjegyét szellemitulajdon-jogok védik. Az alumíniumkerekek a személygépjármű általános megjelenésének és kialakításának szerves részét képezik, és egy adott modellen belül minden egyes személygépjárművön egységesnek kell lenniük.

(119)

Az ACEA előadta továbbá, hogy a Bizottság nem rendelkezett bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos személygépjármű-modellre különböző típusú kerekek is felszerelhetők, és nem csak a pályázatokban meghatározott alumíniumkerekek. Az alumíniumkerekek a személygépjármű általános megjelenésének és kialakításának szerves részét képezik, és egy adott modellen belül minden egyes személygépjárművön egységesnek kell lenniük. A szavatosság jellemzően érvényét veszti abban az esetben, ha a fogyasztó az alumíniumkerekeket eredeti berendezésnek nem minősülő alkatrészekkel helyettesíti. Az ACEA két személygépjármű-gyártó által kiadott két dokumentummal támasztotta alá a szavatosságra vonatkozó állítását.

(120)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA hivatkozott bizonyítékra, illetve nem nyújtott be bizonyítékot annak alátámasztására, hogy valamennyi alumíniumkerék – függetlenül attól, hogy az uniós gazdasági ágazatból, Marokkóból vagy egyéb harmadik országokból származik-e – az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében véve ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy bár lehetnek olyan műszaki korlátok, amelyek miatt nem lehetséges az, hogy bármely típusú személygépjármű-modellre bármely típusú kereket felszereljenek, a különböző személygépjármű-modellekhez használt alumíniumkerekek bizonyos mértékben felcserélhetők egymással. A személygépjármű-gyártó például dönthet úgy, hogy a személygépjármű-modellt a külső alkatrészeknek (adott esetben az alumíniumkerekek tervezési modelljének) a módosításával átalakítja. Azonban a személygépjármű-platformra vonatkozó műszaki előírások többsége változatlan marad. Szükség esetén tehát a személygépjármű-gyártó régebb alumíniumkerék-modellel is felszerelheti ezt a személygépjárművet. Az alumíniumkerekek gyártóinak ezért a gyártás befejezése után telephelyükön évekig meg kell őrizniük a korábban használt öntőformákat. Ezt megerősítették a mintában szereplő uniós gyártók is, amelyek egy bizonyos személygépjármű-modellhez, majd később ugyanazon modell áttervezett változatához tartozó alumíniumkerekek beszerzésére irányuló pályázatot nyertek el.

(121)

A szavatossággal kapcsolatos állítást illetően a Bizottság először is megjegyezte, hogy a benyújtott szavatossági nyilatkozatok egyike nem tartalmazott semmilyen követelményt a használandó keréktípusokra vonatkozóan. Másodszor, a benyújtott bizonyítékok csak a szavatossági időre vonatkoztak, nem pedig a gépjármű teljes hasznos élettartamára. Harmadszor, az, hogy az alumíniumkerekek esetében az utópiaci értékesítési csatorna is létezik, arra enged következtetni, hogy az eredeti berendezésnek minősülő alkatrészek javítási célú használatára vonatkozó követelményt a szavatossági időszak lejárta után nem alkalmazták következetesen, és az ilyen jellegű használat műszakilag és jogilag megengedett volt. Végezetül, az ACEA által benyújtott két dokumentum egyike az Amerikai Egyesült Államok piacára vonatkozott, a másik esetében pedig nem volt egyértelmű, hogy érinti-e az uniós piacot. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(122)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a terméktípus-leírások (az úgynevezett termékkódok) nem fedték le az adott alumíniumkerék-projekt valamennyi jellemzőjét és egy adott pályázat valamennyi pénzügyi vonatkozását. Ennek következtében a termékkód nem biztosította az összehasonlítandó kerekek összehasonlíthatóságát, ami aláásta a vonatkozó volumen- és árelemzés pontosságát.

(123)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a termékkód meghatározása lefedte az alumíniumkerekek fő jellemzőit: a gyártási folyamatot (szabványos öntött kerekek lézerhegesztés nélkül, lézerhegesztett kerekek, kovácsolt kerekek, két- vagy háromrészes kerekek), az átmérőt és a tömeget, a hőkezelés meglétét vagy hiányát, a megmunkálás típusát, a betétek alkalmazását, vagy azt, hogy a kerék gumiabroncsokkal felszerelt-e). Az eljárás során az együttműködő felek egyike sem tett észrevételt a termékkód meghatározásával kapcsolatban. Az ACEA nem fejtette ki, hogy mely további jellemzőt kellene figyelembe venni. Ezenkívül – amint azt a fenti (115) preambulumbekezdés említi – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a pályázatok nem szolgáltak a dömpingelt behozatal ár- és volumenhatásainak megállapításához szükséges információkkal. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(124)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a nem bizalmas akta és a végső tájékoztatás nem ad támpontot a megállapított jelentős mértékű áralákínálás és árlenyomás kapcsán. A Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (90) és (91) preambulumbekezdése tartalmazta az áralákínálás Bizottság által elvégzett elemzését és számszerűsítését, valamint a Bizottság árlenyomásra vonatkozó megállapításait. Ezenkívül az együttműködő exportáló gyártók tájékoztatást kaptak az áralákínálás részletes kiszámításáról, és észrevételeket tehettek a számítás pontosságával kapcsolatban. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(125)

Az áralákínálásra és az árhatásokra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (87)–(91) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(126)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (92)–(96) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(127)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (97)–(99) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(128)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (100)–(102) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(129)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (103) és (104) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(130)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (105)–(107) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(131)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (108)–(110) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(132)

Az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdését illetően az ACEA előadta, hogy az alumíniumkerekek szállítójának kiválasztásában az árak bizonyosan szerepet játszanak, de más megfontolások ugyanilyen fontosak. Az ACEA továbbá azt állította, hogy alapvető hiba azt feltételezni, hogy az uniós gyártóknak a szerződés odaítélésére irányuló eljárás során igazodniuk kellene a marokkói gyártók áraihoz.

(133)

A Bizottság megállapította, hogy a személygépjármű-gyártók és az alumíniumkerék-gyártók alkupozíciója egymáshoz képest kiegyensúlyozatlan. A személygépjármű-gyártók száma korlátozott, és ez a szám 2021 januárjában tovább csökkent a Stellantis csoport létrehozásával. A személygépjármű-gyártók alkupozícióját a pályázatokban megállapított feltételek mutatják, mely feltételek az ő érdekeiknek felelnek meg. A személygépjármű-gyártók például nem garantálják a szállítandó – tehát az alumíniumkerék-gyártók által gyártandó – mennyiségeket, és a projekt időtartama alatt nem teszik lehetővé az eladási ár felfelé történő módosítását (az indexált alumíniumköltségek kivételével). Ezek a feltételek kedvezőtlenek az alumíniumkerék-gyártókra nézve, mivel azoknak nem áll módjában optimalizálni a gyártóüzemek munkaterhét, emiatt jövedelmezőségük maximalizálása érdekében nem képesek optimális méretgazdaságosságot elérni. Amint azt a (122) preambulumbekezdés is kifejti, a személygépjármű-gyártók kedvező helyzetét az a kapacitásfelesleg is alátámasztja, amely az alumíniumkerekek piacán a marokkói gyártók létrehozása miatt tapasztalható.

(134)

Ezenkívül a vizsgálat során a Bizottság a személygépjármű-gyártóktól azt az információt kapta, hogy az ár kulcsszerepet játszik. A „B” felhasználó kifejtette, hogy a fő kritérium továbbra is az ár, és hogy az ajánlatok beérkezését követően egy olyan tárgyalási folyamatra kerül sor, amely elsősorban az árakra összpontosít és amelynek során a gyártók kedvezőbbé tehetik ajánlataikat. Az EUWA ismertette, hogy a pályázati eljárás során rendszerint az áralkalmazkodást célzó ártárgyalások folynak, és hogy az áralkalmazkodás mindkét irányban megtörténhet. Hasonlóképpen, az „A” felhasználó kifejtette, hogy egyéb tényezők – például a minőség, a K+F és az ellátási képességek – igen hasonlóak az alumíniumkerekek szállítóinak körében, és emiatt az alumíniumkerekek szállítójának kiválasztása során az ár a kulcsfontosságú kritérium. Továbbá az ACEA-val folytatott meghallgatás során a nem együttműködő felhasználó megerősítette, hogy a szállítók számos tárgyalási fordulóban vesznek részt, melyek során megtörténik műszaki kapacitásaik, minőségi besorolásuk, termelési képességük stb. ellenőrzése, de – ami a legfontosabb – a gyártóknak az árak szempontjából legversenyképesebb ajánlatukat kell bemutatniuk. Emellett – amint azt az ideiglenes rendelet (90) és (91) preambulumbekezdésében megállapítja – az uniós gazdasági ágazat a jelentős áralákínálás és árlenyomás melletti költségnövekedés ellenére sem volt képes emelni árait, ami azt mutatta, hogy a marokkói exportáló gyártók a vizsgálati időszak alatt árnyomást gyakoroltak az uniós gyártókra. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(135)

Az ACEA előadta, hogy az ideiglenes rendelet helytelenül utalt arra, hogy a szerződéseket minden évben újratárgyalják, és hogy az alumíniumkerekek uniós gyártói valamilyen módon képesek újratárgyalni áraikat annak érdekében, hogy azok tükrözzék a nyersanyagárak emelkedését. Az ACEA kifejtette, hogy az alumíniumkerék-vásárlási szerződések szerinti árképzési mechanizmus egy olyan képleten alapult, amelynek egyetlen változó eleme az alumíniumöntecs költségeinek alakulása. Az értékesítési számlák tehát inkább a szerződéses feltételeket, semmint a piaci feltételeket tükrözték.

(136)

A Bizottság megerősítette, hogy a szerződések általában nem teszik lehetővé azt, hogy egy projekt élettartama alatt az árak a költségek fedezése érdekében (ez alól kivétel az alumíniumöntecsek költsége), valamint a szállító nyereségességének javítása érdekében emelkedhessenek. Az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében a Bizottság nem azt az érvet fogalmazta meg, hogy az alumíniumkerék-gyártóknak módjukban áll, hogy a projekt élettartama alatt emeljék eladási áraikat, hanem azt fejtette ki, hogy e gyártók nem tudták emelni áraikat, amikor a vizsgálati időszak alatt új pályázatokról tárgyaltak. A Bizottság továbbá bizonyítékokat gyűjtött a felhasználóktól és az uniós gyártóktól arra vonatkozóan, hogy a személygépjármű-gyártók egy projekt időtartama alatt különböző típusú engedményekről és kedvezményekről tárgyaltak, többek között az éves teljes forgalom alapján kiszámított engedményekről. Ezért nem helytálló azzal érvelni, hogy az árakat a projekt teljes élettartamára rögzítették (az alumíniumindexálás kivételével). Valójában az árak az alumíniumindexálás miatt változhatnak, de nem emelhetők tovább az egyéb költségek – például a munkaerő, az energia, a nyersanyagok vagy az általános költségek – figyelembevétele érdekében. Ezenkívül a tényleges eladási árak a különböző engedmények és kedvezmények következtében a projekt teljes élettartama alatt csökkenhetnek. Az egyik felhasználó esetében jelentősnek bizonyult az alumíniumkerék-gyártótól kapott engedmények és kedvezmények összege. Az árakat tehát nem csak az eredeti szerződés alapján határozzák meg. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(137)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint az árakat csak az eredeti szerződés alapján határozták meg, mivel a szerződésben rögzítették a termelékenységi engedményeket, és a szerződéses megállapodásokon kívül nem nyújtottak termelékenységi engedményeket. Az ACEA előadta továbbá, hogy az ügyben a Bizottság nem rendelkezett olyan egyértelmű bizonyítékkal, amely azt bizonyítaná, hogy az árakat nem csak az eredeti szerződésben határozták meg. Végezetül, az ACEA azt állította, hogy a felhasználóktól gyűjtött bizonyítékok nem támasztják alá ezt a következtetést, és kiemelte, hogy a fenti preambulumbekezdésben említett bizonyíték anekdotikus: egy harmadik országbeli szállító által harmadik országból származó kerekekre vonatkozóan kiállított jóváírás.

(138)

Először is, a Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő uniós gyártók és együttműködő felhasználók egyike sem nyújtott be észrevételeket az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban, tehát nem is kérdőjelezte meg a (136) preambulumbekezdésben ismertetett értékelést, amely a tőlük begyűjtött ellenőrzött bizonyítékokon alapult.

(139)

Másodszor, az ACEA észrevételei és a benyújtott dokumentumok alapján a Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA észrevételeiben az együttműködő felhasználók – az ACEA tagjai – kiküldetési jelentéseinek bizalmas változatára, tehát az e felhasználók ellenőrző látogatásai során gyűjtött bizonyítékokra hivatkozott. Ez egyértelműen kiderült azokból a hivatkozásokból, amelyeket az ACEA a szóban forgó felhasználók bizalmas kiküldetési jelentéseire tett a beadványaiban. A Bizottság különösen a „B” felhasználói rendszerből kinyert számviteli könyvekre hivatkozott, amelyekben megtalálható az kedvezmények/engedmények különböző típusainak listája. Az ellenőrző látogatás során a „B” felhasználó kifejtette, hogy az árcsökkentéseket közvetlenül az eladási árra alkalmazzák. Ennek következtében a könyvelt kedvezmények/engedmények bármely más típusát kiegészítő kedvezménynek/engedménynek kell tekinteni.

(140)

Ezenkívül a Bizottság bizonyítékokat gyűjtött a mintában szereplő uniós gyártóktól, amelyek azt mutatják, hogy a felhasználók különböző típusú kedvezményeket/engedményeket (például éves megtakarítási lehetőség stb.) kértek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy részletesebb információk nem hozhatók nyilvánosságra, mivel a felhasználóktól és az uniós gazdasági ágazattól gyűjtött információk olyan konkrét egyedi ügyletekre vonatkoztak, amelyekről az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében összefoglaló nem készülhet. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(141)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy elegendő bizonyítékot nyújtottak be annak alátámasztására, hogy az alumíniumkerék-szállítóknak pályázatok keretein belül ítélik oda a beszállítandó volumeneket, és hogy a pályázatokon kívül beszállítási volumen odaítélésére nem kerül sor. Mindenesetre az ACEA szerint nem áll rendelkezésre – és nem is létezik – arra utaló bizonyíték, hogy a pályázat odaítélését követően és az ilyen pályázat eredményeként aláírt szerződés teljesítése során az uniós gyártóhoz rendelt volumeneket egy marokkói beszállító javára csoportosítanák át. Az ACEA azzal érvelt, hogy az egyik együttműködő felhasználónál végzett helyszíni ellenőrzés során bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a pályázati eljárás lezárását követően aláírt szerződésben megállapított volumen általában jól mutatja az szállított áruk tényleges jövőbeli volumenét.

(142)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ACEA megerősítette a (157) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításokat, miszerint „ezek a gyártók nem kapnak garanciát annak kapcsán, hogy végső soron mekkora mennyiséget rendelnek hozzájuk”. Amint azt az ACEA észrevételeiben jelezte, és az „A” felhasználó ellenőrzési jelentése alapján megállapítható, „a szállítók árajánlatot nyújtanak be egy bizonyos volumenről. E volumenek nincsenek ugyan garantálva, de a szállítóknak van információjuk arról, hogy mekkora volumenre nyújtanak be árajánlatot. Ha a projekt befejezése után (ami több évet is jelenthet) a volumenek a vártnál lényegesen kisebbnek bizonyulnak, a szállítók kompenzációban részesülhetnek a nem amortizált berendezésekért”. Jóllehet az árajánlatban szereplő volumen fel volt tüntetve, a szerződések tipikusan nem tartalmazták a szállítás pontos időpontját és a tervezett értékesítési volument. Amint azt az ACEA észrevételeiben kifejtette: „a szállítandó kerekek pontos számáról jellemzően a gyártósorra történő szállítást megelőző 4–8 héten belül állapodnak meg.” A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(143)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy – amint azt az EUWA is elismerte – az általánosabb gyakorlat az, hogy az alumíniumkerekekkel kapcsolatos adott projektre vonatkozó pályázatot egy szállítónak, nem pedig kettő vagy több szállítónak ítélnek oda. Az ACEA három tagja (a nem együttműködő felhasználó és a két együttműködő felhasználó) által a vizsgálati időszakban lefolytatott pályázatok alapján megállapítható, hogy korlátozott volt azon pályázatok száma, amelyet egyidejűleg két beszállító nyert el. A legtöbb pályázatot csak egy beszállító nyerte, ami azt jelenti, hogy a szállítóra kiosztják a pályázatban meghatározott hozzávetőleges volument. Ha a pályázatot egy szállító nyeri, nincs lehetőség az áruk más szállítóhoz történő átcsoportosítására.

(144)

A Bizottság e tekintetben megvizsgálta az ACEA által benyújtott összefoglaló táblázatot. Először is, a pályázatok felsorolása csak a vizsgálati időszak alatt lezárult pályázatokat tartalmazta, e pályázatok tehát nem a vizsgálati időszak alatti tényleges szállításokat érintették, mivel a szóban forgó pályázatok keretében történő szállítás becsült kezdő időpontja a tervek szerint a vizsgálati időszakot követő periódusra esett. Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a felsorolt pályázatok többségét (körülbelül 85 %-át) a nem együttműködő felhasználó jelentette be. A felhasználó együttműködésének hiánya miatt a Bizottság nem tudta ellenőrizni a listára való felvétel helyességét, valamint azt, hogy a lista tartalmazta-e az összes pályázatot és képes volt-e kielégíteni a szóban forgó személygépjármű-gyártó éves igényeit. Mindazonáltal a Bizottság e következtetés ellenére is elvégezte a benyújtott adatok elemzését.

(145)

A nem együttműködő felhasználó pályázatainak listája azt mutatta, hogy e pályázatok többségét egyetlen szállítónak ítélték oda. Az említett súlyozott átlagos volumen azonban meglehetősen alacsony volt (egy projekt teljes élettartama alatt pályázatonként körülbelül 50 000 tétel), ami magyarázatul szolgált arra, hogy a szóban forgó pályázatokat miért csak egy szállító nyerte. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy az egyik projektet „a nagy volumen miatt” két szállító között osztották fel, amint az az ACEA-val folytatott meghallgatáson említésre került. Harmadszor, az együttműködő felhasználók által a pályázatokra vonatkozóan szolgáltatott információk három pályázatot érintettek. A „B” felhasználó esetében az adatok azt mutatták, hogy az egymilliónál nagyobb mennyiségre vonatkozó pályázatot két szállító között osztották fel. Továbbá az „A” felhasználó esetében az ACEA által szolgáltatott adatok ellentmondásosak voltak. Egyfelől valóban azt mutatták, hogy egy pályázatot egy szállító nyert el, másfelől viszont a pályázatokra vonatkozó külön táblázat szerint a szóban forgó pályázat ugyanazon mennyiségeit két pályázat között osztották fel. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ACEA által szolgáltatott információk nem mondanak ellent a (157) preambulumbekezdésben közölt megállapításoknak, miszerint a pályázatokat az árajánlatban szereplő mennyiségtől függően több szállító között oszthatják fel, ami felveti a kérdést, hogy az egyes szállítók a projekt teljes időtartama alatt ténylegesen mekkora mennyiséget kötelesek szállítani. Ezenkívül – amint azt a fenti (115) preambulumbekezdésben kifejti – az ACEA elismerte, hogy a szállítandó teljes volumen az adott gyártandó személygépjármű-modell sikerétől is függhet.

(146)

Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(147)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (111) és (113) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(148)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (114) és (115) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(149)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (116) és (117) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(150)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (118)–(123) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(151)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (124)–(129) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(152)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (131)–(136) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(153)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a Marokkóból származó, 2020-ban és a vizsgálati időszakban értékesített behozatal 2018–2019-ben lefolytatott pályázati eljárásokon alapult. Tehát 2020-ban vagy a vizsgálati időszakban nem gyakorolhatott hatást az árakra, mivel 2020-ban és a vizsgálati időszakban nem – hanem csak azt megelőzően, a pályázati eljárások időpontjában – eredményezett csökkent értékesítést.

(154)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyereség és a veszteség nem a pályázatok tárgyalása során következett be, hanem akkor, amikor a termelésre vagy az értékesítésre sor került. Amint azt a (89) preambulumbekezdés részletesebben kifejti, egy projekt élettartama alatt előfordulhatnak olyan ár- és volumenváltozások, amelyek túlmutatnak az adott pályázat feltételein. Ezenkívül – amint az ideiglenes rendelet (113) és (146)–(148) preambulumbekezdése kifejti – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a marokkói gyártók hatása nem csupán a marokkói exportáló gyártók által elnyert pályázatok miatt elveszített mennyiségnek tudható be, hanem az általános árnyomásnak is, amely az összes olyan pályázati eljárást érintette, amelyben e gyártók részt vettek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(155)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy az ideiglenes rendelet 4.4.3.1. pontjában említett árelemzést a pályázatok szintjén kell elvégezni, és hogy e forgatókönyv szerint nem volt árkülönbség az ideiglenes rendeletben feltüntetett uniós árak és marokkói árak között.

(156)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA azt is állította, hogy a szállítók közötti árverseny a pályázati eljárás során zajlik. Ezért véleménye szerint az áralákínálást, az árlenyomást és az alulértékesítési különbözetet a pályázatok szintjén kell kiszámítani, nem pedig a teljesítési szakaszban. Az értékesítések és a teljesítések nem a jelenlegi versenyfeltételeket tükrözték. Ezenkívül a teljesítések volumene nem a szállítóktól függött, hanem egy adott személygépkocsi-modell relatív sikerétől, tehát a gyártás szintjétől.

(157)

A Bizottság megjegyezte, hogy az érdekelt felek által szolgáltatott információk azt mutatják, hogy az árak nem maradtak változatlanok egy adott pályáztatási eljárás teljes időtartama alatt. Amint azt a (79) preambulumbekezdés is kifejti, a pályázatok tárgyalása során az alumíniumkerék-gyártóknak egy adott projekt teljes élettartama alatt kell egy engedményrendszert biztosítaniuk. Ezenfelül a projekt időtartama alatt a személygépkocsi-gyártók további engedményeket is kérhetnek. Hozzá kell tenni azt is, hogy az alumíniumkerék-gyártók nem kapnak garanciát az értékesítési volumenre nézve. A személygépkocsi-gyártók egy adott projekthez több gyártót is kiválaszthatnak, de ezek a gyártók nem kapnak garanciát arra nézve, hogy végül soron mekkora mennyiséget rendelnek hozzájuk. Az egyes alumíniumkerék-gyártók esetében a szállított mennyiség nem csupán egy adott személygépkocsi-modell relatív sikerétől függött, hanem attól is, hogy a személygépkocsi-gyártók milyen döntést hoztak az adott mennyiségnek a kiválasztott gyártók közötti felosztásáról. Emiatt – amint arra a (115) preambulumbekezdés is felhívja a figyelmet – az egyes pályázatok válogatott adatai nem helyettesíthetik a Bizottság teljes adatsor alapján végzett elemzését, azaz a típusonkénti ügyleti eladási listákat és ár-összehasonlításokat. Az említett összehasonlítás a ténylegesen lezajlott értékesítési ügyletekre vonatkozó lehető legnagyobb számú adatot tükrözi.

(158)

A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben a pályázatok hiányos képet adtak, és az árhatások teljes mértékben csak az érintett országból származó összes behozatal és az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt végzett összes értékesítés terméktípusonkénti bontásban történő összehasonlításával érthetők meg teljes mértékben. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(159)

Az ACEA és a Hands előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat a Marokkóból származó behozatal hiányában is kárt szenvedett volna, bizonyítva ezzel, hogy a Marokkóból származó behozatal nem okozott jelentős kárt. Az ACEA az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételte ezt az állítását. Az uniós gazdasági ágazat által 2020-ban és a vizsgálati időszakban végzett értékesítés jóval a 2019. évi szint alatt maradt volna 2020-ban (–22 % Marokkót is beleszámítva és –20 % Marokkót figyelmen kívül hagyva) és a vizsgálati időszakban (–18 % Marokkót is beleszámítva és –14 % Marokkót figyelmen kívül hagyva). A vizsgálati időszak bekövetkezett kárt nem lehetett a Marokkóból származó behozatalnak tulajdonítani, mivel a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat 2020-hoz képest nagyobb mértékben (2 281 ezer tétellel) növelte értékesítéseit, mint a marokkói exportáló gyártók (1 478 ezer tétel). A Marokkóból származó behozatal nem gyakorolt hatást a volumenre. Ezenfelül a Marokkóból származó behozatal a vizsgálati időszakban nem válthatott ki árhatást, mivel a vizsgálati időszak alatt lezárt pályázatok nem foglaltak magukban jelentős mértékű áralákínálást, míg a Marokkóból származó behozatalnak a vizsgálati időszak alatt megfigyelt értékesítési árai nem gyakorolhattak kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat által az ugyanezen időszakban végrehajtott értékesítésre.

(160)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA azt is előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét befolyásolta a termelés és az értékesítés csökkenése, amely az uniós gépjárműgyártás 2020. és 2021. évi jelentős visszaeséséből eredt, ami pedig az állandó költségek növekedését eredményezte.

(161)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában ezeket a megnövekedett állandó költségeket áthárítani a személygépkocsi-gyártókra, mivel – a fentiekben ismertetetteknek megfelelően – a személygépkocsi-gyártókkal kötött hosszú távú szerződések alapján nem volt lehetőség az állandó költségek növekedése miatti áremelésre (kivéve az alumíniumöntecsek költségének indexálását).

(162)

Amint azt az ideiglenes rendelet (140)–(142) preambulumbekezdése említi, a Bizottság elismerte, hogy a felhasználás 2020-ban visszaesett, főként a Covid19-világjárvány miatt. A Marokkóból származó behozatal azonban egyértelműen kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra 2020-ban és különösen a vizsgálati időszakban, amikor a behozatali volumen exponenciálisan megnőtt. Ezért amikor a vizsgálati időszak alatt a feltételek a felhasználás növekedése tekintetében javulni kezdtek, az uniós gazdasági ágazat a Marokkóból származó dömpingelt behozatal miatt – amely 26,9 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak – arra kényszerült, hogy az előállítási költségek növekedése ellenére is tartsa alacsonyan árait. Következésképpen az árlenyomás miatt az uniós gazdasági ágazat olyan árakon végezte az értékesítést, amelyek még az előállítási költségeiket sem fedezték, nemhogy a szokásos haszonkulcsot. Ez a következtetés akkor is érvényes, ha feltételezzük, hogy az árakat (főként) hosszú távú szerződésekben rögzítették, mivel a marokkói behozatal ezen alacsonyabb árainak kedvezőtlen hatásai akkor jelentkeztek, amikor a korábbi szakaszban tárgyalt szerződések szerinti tényleges teljesítések 2020-ban és a vizsgálati időszakban megkezdődtek. Ezenkívül a marokkói termelők közbeszerzési eljárásokban való részvétele és árpolitikája további árnyomást gyakorolt a jelenleg túlkínálattal jellemzett piacra. Még ha az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége nőtt is a vizsgálati időszak alatt, a Marokkóból származó behozatal miatt továbbra is csökkent a piaci részesedése, és ennek következtében pénzügyi helyzete is jelentősen romlott. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(163)

A Hands előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt nem okozhatta a Hands exportja, amely Marokkóból az Unióba irányult. A Hands véleménye szerint a kármutatók többsége (pl. uniós felhasználás, termelési mennyiség, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési mennyiség, eladási ár) már 2018 és 2019 között romlani kezdett, és nem tulajdonítható a Handsnek, mivel ott a termelés 2020 januárjában vette kezdetét. A Hands előadta, hogy az üzemet többek között a marokkói és az Unión kívüli piacokon jelentkező növekvő kereslet kielégítése érdekében is építették, és nem csak azért, hogy az Uniót ellássák. A Hands azt is hozzátette, hogy az Unióba irányuló exportjának egy része a termelés Dél-Koreából Marokkóba történő áthelyezésének felelt meg.

(164)

Annak ellenére, hogy 2018-ban és 2019-ben az uniós felhasználás, valamint az uniós gazdasági ágazat általi értékesítés és termelés csökkent, az uniós gazdasági ágazat 7,5 %-ról 8,2 %-ra növelte jövedelmezőségét. Következésképpen az említett évekre vonatkozóan nem állapítottak meg kárt. A kár 2020-ban kezdett bekövetkezni, ugyanakkor, amikor a Handstől származó behozatal a Marokkóból származó egyéb behozatallal együtt elkezdett beérkezni az Unióba. E tekintetben meg kellett jegyezni, hogy az alaprendelet 3. cikkével összhangban a Bizottság nem csak a Hands dömpingelt behozatalának, hanem a Marokkóból származó valamennyi dömpingelt behozatalnak a hatását elemezte. A Hands kapcsán mindenesetre megállapítható, hogy behozatala az uniós gazdasági ágazat árai alá kínált, és hogy a vizsgálati időszak alatt jelentősek voltak a dömping- és kárkülönbözetek. Ezért nem lehet azt állítani, hogy a Hands behozatala nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(165)

A Hands előadta továbbá, hogy az ideiglenes rendelet megállapításai nem támasztják alá a Marokkóból származó alumíniumkerekek behozatala által okozott jelentős kárral kapcsolatos ténymegállapítást. Az elemzés zavaros adatokból és megalapozatlan feltételezésekből indult ki, amelyeket nem támasztották alá a vizsgálat során rögzített információk, mi több, az alumíniumkerekek piacának kereskedelmi realitásai sem.

(166)

A Bizottság ennek az állításnak az alapján nem tudta azonosítani, hogy a kárelemzésének mely része volt zavaros, megalapozatlan vagy puszta feltételezés. A Bizottság ténymegállapításait a vizsgálat során összegyűjtött egyértelmű bizonyítékokra alapozta, melyeket az ügy aktájában valamennyi érdekelt fél rendelkezésére bocsátottak, és melyeket az ideiglenes rendelet ismertet. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(167)

Az ACEA előadta, hogy az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében véve a marokkói behozatal volumene nem nőtt jelentősen, valamint hogy a marokkói behozatal olyan rést szolgált ki, amelyet az uniós gyártók önkéntes döntésük alapján nem szolgáltak ki, ez pedig nem gyakorolt kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat által értékesített mennyiségekre.

(168)

Amint azt az ideiglenes rendelet (83) preambulumbekezdése kifejti, a Marokkóból származó behozatal a vizsgálati időszak alatt elérte a 2,5 millió tételt, míg 2018-ban nulla volt, 2019-ben pedig alig volt mérhető. Ez a vizsgálati időszakban 3,9 %-os piaci részesedést eredményezett. A marokkói behozatal piaci részesedését illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA ellentmondott a (191) preambulumbekezdésben kifejtett érvelésének, amely szerint az alulértékesítési különbözeteket a pályázatoknak azon a szintjén kell kiszámítani, ahol a marokkói gyártók és az uniós gyártók közötti verseny zajlik, ami bizonyítja, hogy közvetlen verseny állt fenn a marokkói behozatal és az uniós termelés között. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a behozatal az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében véve jelentős volt mind abszolút értelemben, mind pedig az uniós felhasználáshoz képest. A megállapított árszintek alapján kijelenthető, hogy a volumenek az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett kedvezőtlen hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat áraira. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást, és megerősítette az ideiglenes rendelet (131)–(136) preambulumbekezdésében összefoglalt következtetéseket.

(169)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint a marokkói behozatal nem gyakorol kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazatra. Az ACEA előadta továbbá, hogy a Bizottság nem fejtette ki azt, hogy a Marokkóból származó alumíniumkerekek 3,9 %-os piaci részesedéssel rendelkező behozatala hogyan okozta az uniós termelés 17 %-os és az uniós értékesítés 21 %-os csökkenését a figyelembe vett időszakban.

(170)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA az elemzésében a figyelembe vett időszakra hivatkozott, holott – amint azt a fenti (162) preambulumbekezdés említi – az uniós termelés 2018 és 2020 közötti csökkenése főként a Covid19-válságnak volt betudható. Ezenkívül a rákövetkező 2020-as időszakkal és a vizsgálati időszakkal kapcsolatban (amikor az uniós felhasználás + 8,0 %-kal bővült) megjegyzendő, hogy a Marokkóból származó behozatal jelentősen (244 %-kal) nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat általi értékesítés csupán 5,2 %-kal. Emellett a Marokkóból származó behozatal piaci részesedése 2020 és a vizsgálati időszak között mintegy 2,1 százalékponttal nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 1,8 százalékponttal csökkent. Továbbá a Marokkón kívüli országokból érkező összes behozatal származási helye kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy a behozatali volumenek növekedése 2020 és a vizsgálati időszak között mintegy 6,6 %-os volt. Ez a növekedést a Törökországból származó behozatal volumenének (19 %-os) bővülése váltotta ki, míg az összes többi országból érkező behozatal volumene összességében csökkent ugyanebben az időszakban. Azonban – amint azt az alábbi (171)–(174) preambulumbekezdés ismerteti – a Bizottság megállapította, hogy a Törökországból származó behozatal nem gyengítette a Marokkóból származó behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezért a Bizottság megismételte a fenti (168) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításait, miszerint a Marokkóból származó behozatal volumene az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat áraira. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(171)

A Hands és az ACEA előadta, hogy el kell végezni a harmadik országokból érkező behozatal hatásának megfelelő elemzését: az egyéb harmadik országok a teljes behozatal közel 90 %-át képviselték, és mintegy 25 %-os piaci részesedéssel rendelkeztek. Törökország a figyelembe vett időszakban 10,3 %-ról 13,0 %-ra növelte piaci részesedését.

(172)

A Bizottság elemezte a harmadik országokból származó behozatalt. A fő importáló ország, Törökország tekintetében a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (138) preambulumbekezdése említi – Törökország átlagárai jelentősen magasabbak voltak a marokkói import árainál (+ 14 %), sőt, kis mértékben az uniós gazdasági ágazat árait is meghaladták (+ 1,0 %). Ezenkívül a Törökországból származó behozatal átlagára 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban meghaladta az uniós gazdasági ágazat termelési költségeit, és csak a vizsgálati időszakban esett vissza csaknem 1 %-kal. Emellett 2020-ban és a vizsgálati időszakban, amikor az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége jelentősen mértékben visszaesett, a török behozatal árai meghaladták az uniós gazdasági ágazat árait. Következésképpen e behozatalok nem gyengítették a Marokkóból érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(173)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Törökországból származó behozatallal kapcsolatban a Hands megismételte állítását, miszerint a Bizottság nem vette figyelembe, hanem egyszerűen ignorálta a Törökországból származó behozatal káros hatásait. A Hands állítása szerint a Bizottság állítólag nem végzett részletesebb elemzést a Hands saját adatai alapján, amelyek azt mutatják, hogy a Hands pályázati eljárások során adott árajánlatai nem minden esetben voltak a legalacsonyabbak, és hogy az összes pályázatnak csak kis részét nyerte el. Az ACEA ugyanezen gyártót illetően hasonló állítást fogalmazott meg.

(174)

A Bizottság a következő indokok alapján utasította el a Hands érveit. Először is, amint azt az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálati időszak alatti tényleges értékesítés terméktípusonkénti összehasonlítása során jelentős, 26,9 %-os alákínálási különbözetet állapított meg, amely magában foglalta a Hands értékesítéseit is. Másodszor, amint azt a (115) és (192) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság elutasította az ACEA azon állítását, miszerint az árakra gyakorolt hatásokat a pályázatok szintjén kell elemezni. Harmadszor, a Hands nem állította, hogy a pályázati eljárások során adott árajánlataiban feltüntetett árak szükségszerűen magasabbak lettek volna a török exportáló gyártók árainál. Az állítása inkább általánosságban vonatkozott a „más alumíniumkerék-gyártókra”. Hozzá kell tenni, hogy még ha a Hands által ajánlott árak nem is feltétlenül a legalacsonyabbak voltak, a Bizottság az árhatások elemzését a Marokkóból származó összes behozatal alapján végezte, melyben jelentős részesedése volt a másik exportáló gyártónak, a Dikának (a Dika a piacnak mintegy [60–70] %-át képviseli). Végezetül, amint azt a fenti (172) preambulumbekezdés megállapítja, a Törökországból származó behozatal árai magasabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti átlagára. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(175)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte a (159) preambulumbekezdésben említett állítását, miszerint a pályázatok alapján a Marokkóból származó behozatal általi áralákínálás nem volt jelentős (3,7 %), különösen az ACEA által a Törökország és Thaiföld esetében kiszámított körülbelül 10 %-os, illetve 1 %-os áralákínáláshoz képest.

(176)

Először is, a Bizottság elvégezte az ACEA által az árajánlatokra vonatkozóan benyújtott összefoglaló táblázat értékelését. Ez a táblázat 15 pályázatot tartalmazott, amelyek három ACEA-tagtól (a nem együttműködő felhasználótól és a két együttműködő felhasználótól) érkeztek. A következő információk kerültek benyújtásra: a felhasználónév, a mennyiség és az egyes szállítók által ajánlott tételár. A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy az egyes pályázatok belső számozását nem nyújtották be, így a Bizottságnak nem állt módjában összevetni az adatokat a két együttműködő felhasználó által a vizsgálat során már benyújtott, ellenőrzött információkkal. Ezenkívül egyes árelemeket (például a tervezett éves engedményeket, az úgynevezett termelékenységi engedményeket) nem adtak meg, így lehetetlen volt értékelni azt, hogy ezek mindegyikét belefoglalták-e a kínált tételárba. Ennél is fontosabb, hogy az árajánlatok többsége a nem együttműködő felhasználót érintette. Amint azt a (109) preambulumbekezdés is közli, az említett felhasználó együttműködésének általános hiánya miatt az általa szolgáltatott korlátozott információkat a jelen vizsgálat céljából nem lehetett figyelembe venni. Az ACEA által az „A” és „B” felhasználóra vonatkozóan szolgáltatott kiegészítő információk kapcsán megjegyzendő, hogy azok olyan árajánlatokra vonatkoztak, amelyek ellenőrzése a késedelmes benyújtás miatt a Bizottságnak nem állt módjában. A Bizottság különösen azt nem tudta megállapítani, hogy a szolgáltatott adatkészlet kimerítő volt-e vagy sem. Mindenesetre az adatkészlet 14 marokkói ajánlatot tartalmazott (15 pályázatból), továbbá 5–5 törökországi és thaiföldi ajánlatot. Az áralákínálás ACEA által végzett számítása az árajánlatban szereplő áron alapult (22). A Bizottság megállapította, hogy az ACEA saját számításai azt mutatják, hogy a marokkói gyártók árajánlataiban feltüntetett árak alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazatéinál. Továbbá az e táblázatban feltüntetett volumeneknek (23) a Törökország és Thaiföld esetében az Eurostat adatai alapján megállapított teljes behozatali volumenekkel való összehasonlítása során (lásd az ideiglenes rendelet 11. táblázatát) úgy tűnt, hogy különösen a Törökország esetében bejelentett volumen nem reprezentatív (nem éri el az 5 %-ot). Tehát az ACEA által szolgáltatott ezen információkból nem lehetett érdemi következtetést levonni. Ezenkívül az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében a Bizottság már megállapította, hogy a Thaiföld és Törökország nem gyengítette a Marokkóból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezért az állításokat a Bizottság elutasította.

(177)

A Hands előadta, az alumíniumkerekek iránti uniós kereslet 2020-ban visszaesett. A visszaesés mértéke 14 millió tétel, amely a Marokkóból behozott alumíniumkerekek volumenének húszszorosát teszi ki. A világjárvány hatása tehát olyan jelentős volt, hogy a Bizottságnak be kell látnia, hogy e hatás megszünteti az alumíniumkerekek Marokkóból történő behozatala és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között esetlegesen fennálló ok-okozati összefüggést.

(178)

Amint azt az ideiglenes rendelet (140)–(142) preambulumbekezdése említi, a Bizottság elismerte a Covid19 uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását. Mivel azonban a vizsgálati időszak a Covid19-válság utáni helyreállítás időszakát is magában foglalta, a Bizottságnak – a fenti (94) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – módjában állt megállapítani, hogy amikor a piac a Covid után ismét fellendült, az uniós gazdasági ágazat az érintett országból dömpingelt áron érkező megnövekedett behozatal következtében nem részesült gazdasági előnyben. Épp ellenkezőleg: helyzete a vizsgálati időszakban tovább romlott. A Covid19-világjárvány kedvezőtlen hatása nem tekinthető az uniós gazdasági ágazatot ért kár egyetlen okának, így nem gyengíthette a kár és az érintett országból származó dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(179)

A Hands megismételte kérését, miszerint a kielégítő és részletes magyarázatra különösen szükség van, tekintettel arra, hogy a Bizottság kifejezetten elismerte, hogy a Covid19-világjárvány kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(180)

Pontosabb és konkrétabb kérelem hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen szakaszban már szereplő magyarázatok elegendőek ahhoz, hogy a vállalat megérthesse a Bizottság érvelését és gyakorolhassa védelemhez való jogát. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(181)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (143)–(145) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(182)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (146)–(148) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(184)

Az ACEA előadta, hogy a Bizottságnak vizsgálnia kellett volna az Unión belüli versenyt. Az ACEA információkat gyűjtött tagjaitól, és megállapította, hogy az összesen 45 pályázatból 31-ben voltak sikeresek uniós gyártók, ötben marokkói és thaiföldi szállítók, négyben pedig törökországi szállítók, jóllehet a tételek alapján számolva a pályázatok többségét Törökország nyerte.

(185)

A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy az ACEA nem vitatta az uniós gyártóknak az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban megállapított mintájának reprezentativitását. Az ACEA tehát nem állíthatja érvényesen, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a dömpingelt behozatal által az árakra gyakorolt állítólagos hatás vajon nem a mintában nem szereplő uniós gyártók között zajló árversenyből eredt-e (24). Továbbá – amint azt az ideiglenes rendelet 5. táblázata is mutatja – az uniós gyártók 2018–2019-ben bebizonyították, hogy képesek piaci részesedésüket 70 % fölött tartani, de ugyanakkor körülbelül 8 %-os jövedelmezőséget is képesek elérni. Ezt az eredményt egy erősen versengő, a személygépkocsi-gyártók által szervezett pályázati eljárásokon alapuló piacon érték el, ahol valamennyi uniós gyártó és egyéb harmadik országban működő gyártó ugyanazon pályázati eljárások keretében versenyezhetett. Ez azt jelentette, hogy az uniós gyártók a szokásos és tisztességes piaci feltételek mellett versenyképesek voltak, és az ágazat egészét nem érte kár. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az ACEA az állítását három tagjának 45 pályázatára (a két együttműködő felhasználó által bejelentett 4 szerződésre, és egy nem együttműködő felhasználó 41 szerződésére) alapozta. Az információk a pályázati eljárás nyertesére, a becsült mennyiségekre és a többi nem uniós (marokkói, thaiföldi vagy törökországi) pályázó eredetére korlátozódtak. Ezenkívül ezeket az információkat nem támasztották alá olyan bizonyítékokkal, amelyek igazolták volna azok pontosságát és megbízhatóságát. Még csak nem is hivatkoztak pályázatokra. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(186)

Az ACEA előadta továbbá, hogy még ha feltételezzük is azt, hogy a pályázati eljárásban részt vevő szereplőknek a legalacsonyabb ajánlatot benyújtó szereplőhöz kell igazodniuk, az ACEA szerint cáfolhatatlan bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az ilyen összehangolásra elsősorban a legolcsóbb uniós gyártó tekintetében, másodsorban pedig a harmadik országokból származó behozatal tekintetében kerül sor, míg a marokkói szállítók árajánlataihoz való igazodás csak harmadik a sorban (5 esettel).

(187)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA által végzett elemzés korlátozott számú (azaz 15) pályázaton alapult, és hogy az ACEA által szolgáltatott információk az ACEA három tagja által benyújtott 15 árajánlatot tartalmazó táblázatból álltak, amely az érintett termék valamennyi fő forrását (az uniós és valamennyi főbb harmadik országbeli gyártót) lefedte. A két együttműködő felhasználó 4 szerződésről számolt be, egy nem együttműködő felhasználó pedig 11-ről. Ezenkívül – akárcsak az előző kijelentés esetében – ezeket az információkat nem támasztották alá olyan bizonyítékokkal, amelyek igazolták volna azok pontosságát és megbízhatóságát. Még csak nem is hivatkoztak pályázatokra. Nem nyújtottak be például információt arról, hogy a bejelentett ár tartalmazta-e az ajánlatokban szereplő összes járulékos költséget és engedményt. Ezenkívül az alapul szolgáló pályázati dokumentációt sem nyújtották be, és ennek következtében a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni a benyújtott információkat. Ezért az állítást a Bizottság elutasította. Meg kell jegyezni, hogy még ha a Bizottság figyelembe is vette volna ezeket az információkat, a hivatkozott ajánlatok teljes volumene a teljes uniós felhasználás mintegy 5 %-át fedte le, ezért az információkat a Bizottság nem tekintette reprezentatívnak. Emellett a marokkói gyártók árajánlatai (két kivétellel) az uniós gyártók árajánlatainál alacsonyabbak voltak. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az ACEA nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a pályázati eljárás résztvevőinek a legolcsóbb árakat kínáló uniós gyártókhoz kell igazodniuk és hogy a marokkói szállítók nem nyomták le az árakat.

(188)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy maga a Bizottság kérte fel az ACEA tagjait arra, hogy bocsássanak rendelkezésre ilyen adatokat pályázati árajánlatokról a gyártás kezdetén elérhető információk alapján, melyeket az ACEA a kérésnek megfelelően rendelkezésre is bocsátott. Az ACEA a „B” felhasználótól származó további dokumentumokat is benyújtott. Végezetül: az ACEA úgy ítélte meg, hogy ez az adatkészlet reprezentatív, mivel 29 pályázaton alapul, a marokkói alumíniumkerék-beszerzések közel 100 %-át fedi le, és bizonyítékok támasztják alá.

(189)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a pályázatokra vonatkozó információkat csak attól a két felhasználótól kérte be, amelyek teljes mértékben együttműködtek a vizsgálat során, kitöltötték a kérdőívet és ellenőriztették adataikat. Az ACEA által a nem együttműködő felhasználóra vonatkozóan később benyújtott adatokat a Bizottság a szóban forgó felhasználó együttműködésének hiánya miatt hiányosnak, megbízhatatlannak és ellenőrizhetetlennek minősítette. A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA főként a nem együttműködő felhasználóra alapozta elemzését. Továbbá, bár az ACEA azt állította, hogy adatkészletét bizonyítékok támasztják alá, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az adatkészlet főként összefoglaló táblázatokból áll, és hogy az ACEA által említett pályázati referenciák valójában az egyes pályázatok ajánlatok belső számai voltak. A pályázatokra vonatkozó teljes dokumentációt azonban – például a referenciák másolatát, a ténylegesen beérkezett ajánlatokat stb. – nem nyújtották be. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(190)

mivel az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (152)–(154) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(191)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy a Bizottságnak az alulértékesítési különbözetre vonatkozó számításokat a pályázatok szintjén kellett volna elvégeznie, ahogy a Kínából származó alumíniumkerekek behozatalára vonatkozó eredeti vizsgálat során is tette (25).

(192)

A Bizottság megvizsgálta ezt az érvet, és megállapította, hogy a fent említett intézkedések hatályvesztési felülvizsgálata során már megfogalmaztak hasonló állítást (26), amely elutasításra került. A fenti (115) preambulumbekezdésben a Bizottság kifejtette, hogy az egyes pályázatok válogatott adatai nem helyettesíthetik a Bizottság által a teljes adatsor alapján végzett ár- és volumenelemzést, azaz a típusonkénti ügyleti eladási listákat és ár-összehasonlításokat. Az említett összehasonlítás a ténylegesen lezajlott értékesítési ügyletekre vonatkozó lehető legnagyobb számú adatot tükrözi. Ezenkívül az alulértékesítési különbözetet a Bizottság a vizsgálati időszak alatt érvényesített exportár százalékában fejezte ki. A mintában szereplő exportáló gyártóktól és az uniós gyártóktól származó teljes adatok alapján végzett elemzés a Hands esetében 44 %-os, a többi marokkói gyártó esetében pedig 51,6 %-os mértékű alulértékesítést mutatott ki. Emiatt a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(193)

A Hands előadta, hogy a Bizottság jövőbeli környezeti költségekkel kapcsolatos kiigazításai önkényesek és spekulatívak, befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot, és torzítják az uniós és marokkói értékesítések árainak összehasonlíthatóságát. A Hands hivatkozott a Marokkó által 2021 áprilisában bevezetett „New Development Model” elnevezésű új fejlesztési modellre, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású iparágakban elérendő versenyképességet megcélozva a fenntartható zöld energiába való beruházásokat is magában foglal, továbbá arra, hogy Marokkó vállalta, hogy 2030-ra villamos energiájának több mint 50 %-át megújuló energiaforrásokból szerzi majd be. Egyértelmű tehát, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azokat a jövőbeli költségeket, amelyek az intézkedések végrehajtása során a Handsnél felmerülnek majd, beleértve a marokkói dekarbonizációs erőfeszítésekhez kapcsolódó költségeket is.

(194)

A Bizottság hangsúlyozta, hogy a jövőbeli környezetvédelmi költségeknek az uniós gazdasági ágazat célárába történő beemelése összhangban áll az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével. E költségek beszámítása nem pusztán spekuláción alapult, hanem a tervezett tényleges beruházásokra vonatkozó egyértelmű bizonyítékokból indult ki. Az, hogy Marokkó végrehajt-e majd beruházásokat a fenntartható zöld energia terén, lényegtelen az alaprendelet azon vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása szempontjából, amelyek az uniós célár megállapítását érintik, melynek során figyelembe kell venni a jövőbeli környezeti költségeket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(195)

A Hands előadta, hogy a Bizottság nem adott magyarázatot a jövőbeli költségek kiszámításának módjáról, és ezáltal megfosztotta a Handset és más érdekelt feleket a védelemhez való jogtól.

(196)

A Bizottság a Dika kérésének nyomán nyújtott tájékoztatást a jövőbeli költségekről. A választ a nyilvános aktában tette közzé, amely valamennyi fél számára elérhető volt. A védelemhez való jog tehát nem sérült.

(197)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (165) és (166) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(198)

Az érdekelt felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően az ACEA megismételte az ideiglenes rendelet (170) preambulumbekezdésében ismertetett állítását, miszerint az alumíniumkerekek uniós gazdasági ágazata nem képes kielégíteni a keresletet. Állítása szerint az uniós piacot – az uniós gyártók elégtelen beruházásai miatt – több mint 15 éve kapacitáshiány és a hiány egyéb formái sújtják. Az ACEA véleménye szerint az alumíniumkerekek uniós gyártói rendszeresen nem teljesítik a termelési kapacitás növelésére és az uniós ellátás biztonságának biztosítására vonatkozó kötelezettségvállalásukat. Az ACEA emlékeztetett arra, hogy a Kínából származó alumíniumkerekekre vonatkozó bizottsági dömpingellenes vizsgálattal összefüggésben az uniós gyártók állítólag kötelezettséget vállaltak gyártási kapacitásuk növelésére, és a Bizottság állítólag kiterjesztette a dömpingellenes intézkedést azzal a feltétellel, hogy a kapacitásokat növelni fogják. Az ACEA szerint 2006 és a vizsgálati időszak között az uniós kapacitás 14 %-kal, a felhasználás pedig 33 %-kal bővült.

(199)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (171) preambulumbekezdése már tárgyalta ezt az állítást, és hogy új elemek vagy bizonyítékok előterjesztésére nem került sor. A Bizottság megjegyezte, hogy szükség esetén az uniós alumíniumkerék-ágazat viszonylag rövid időn belül képes lenne kapacitása megnövelésére, mivel a felhasználók által hivatkozott beruházás nem a kemencékkel vagy a festőfülkékkel kapcsolatos, hanem a könnyen telepíthető öntőgépekkel. Ezért ha az uniós alumíniumkerék-gyártók nem ruháztak be további termelési kapacitásokba, az inkább nehéz gazdasági helyzetük és a személygépjármű-gyártókkal kötött és az ilyen beruházást indokló jövőbeni megfelelő szerződések hiánya miatt történt. Ezért a termelés iránti kereslet előrelátható növekedése hiányában az uniós gazdasági ágazat nem volt kellően ösztönözve arra, hogy további kapacitásokba ruházzon be.

(200)

Ezenkívül az uniós felhasználás 64,31 millió tétel volt a vizsgálati időszakban. A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat teljes kapacitása 61,29 millió tétel, míg a teljes uniós termelés 48,75 millió egység volt, az uniós gazdasági ágazat exportja pedig 2,71 millió tételt tett ki, ami azt jelenti, hogy 9,83 millió tételnek megfelelő kapacitást nem használtak ki. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat eleve elegendő termelési kapacitással rendelkezett ahhoz, hogy az alumíniumkerekek iránti szinte teljes uniós keresletet kielégítse. Hozzá kell tenni, hogy az uniós piacot harmadik országbeli exportáló gyártók is elláthatják. Az alumíniumkerekek gyártására való teljes globális kapacitás még növekedett is a marokkói gyártók belépésével. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(201)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy nem támasztják alá bizonyítékok a Bizottság azon állítását, miszerint a vonatkozó beruházások nem a kemencékkel vagy a festőfülkékkel kapcsolatosak, hanem a könnyen telepíthető öntőgépekkel. Az ACEA előadta, hogy az együttműködő felhasználók bizonyítékokkal szolgáltak arra, hogy a megfelelő festőfülkék hiánya az egyik legjelentősebb szűk keresztmetszet, amely korlátozza az Unió termelési kapacitását.

(202)

A Bizottság megállapította, hogy az „A” felhasználó által benyújtott bizonyítékok az egyik uniós gyártónak a 2015–2016-ban (tehát a figyelembe vett időszakot megelőzően) fennálló termelésikapacitás-hiányára vonatkoztak. Ezenkívül az „A” felhasználó nem nyújtott be olyan dokumentumot, amely arra engedett volna következtetni, hogy a figyelembe vett időszak alatt problémák merültek fel a termelési kapacitással kapcsolatban. A „B” felhasználó kapcsán megjegyzendő, hogy a benyújtott dokumentumok szintén a figyelembe vett időszakot megelőzően keletkeztek (a többségük 2016-ban). Az ellenőrző látogatás során azonban a „B” felhasználó kijelentette, hogy „egy szokásos évben, amilyen a 2018–2019-es év volt, nem volt hiány alumíniumkerekekből”. Az ACEA és más felhasználók nem szolgáltattak bizonyítékot, amely alátámasztotta volna azt, hogy a figyelembe vett időszakban a megfelelő festőfülkék hiány miatt termelési hiány állt volna be.

(203)

A vizsgálat során a Bizottság bizonyítékokat gyűjtött arra vonatkozóan, hogy az uniós gazdasági ágazat végrehajtotta a festőfülkéket érintő beruházásokat akkor, amikor bővülni kezdett a gyémántvágással gyártott (a gyártás során kétszer festendő) kerekek felhasználása. A festőfülkékbe és öntőberendezésekbe történő beruházásokat illetően megjegyzendő, hogy a Bizottság olyan beszerzési számlák másolatait gyűjtötte össze, amelyek azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat korábban képes volt kapacitásának növelésére akkor, amikor a termékei iránti kereslet biztos volt. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy részletesebb információk nem szerepeltethetők a nem bizalmas aktában, mivel a szóban forgó információk olyan konkrét egyedi ügyletekre vonatkoztak, amelyekről az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében összefoglaló nem készülhet. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(204)

Az ACEA előadta, hogy egy olyan időszakban, amikor a marokkói szállítók megnyerték a kerekek Unióba történő szállítására irányuló pályázati eljárásokat, az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezett szabad termelési kapacitással, tehát e behozatalok a személygépjármű-gyártók stratégiai szükségleteit elégítették ki.

(205)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA nem szolgáltatott bizonyítékot ezen állításának alátámasztására, például olyan pályázatokra vonatkozó bizonyítékokat, amelyek esetében az uniós gyártók nem nyújtottak be árajánlatot (különösen a marokkói gyártók által elnyert pályázatok esetében). A Bizottság azt is megjegyezte, hogy nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az alumíniumkerekek uniós gazdasági ágazata a figyelembe vett időszakban ne szállított volna alumíniumkereket azután, hogy a személygépkocsi-gyártók jelezték ilyen igényüket (27). A fent említettek szerint az uniós gazdasági ágazat és a harmadik országbeli exportáló gyártók termelési kapacitása nagyrészt elegendő a gépjárműipar szükségleteinek kielégítéséhez. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(206)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy egyik uniós gyártó sem döntött a további termelési kapacitásba történő beruházás mellett, holott az uniós gépjárműgyártás 2013 óta folyamatosan bővült.

(207)

A Bizottság azonban megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása ugyanebben az időszakban mintegy 10,8 millióval nőtt (a 2013. évi 51 644 millió tételről (28) a 2019. évi 62 475 millió tételre (29)). Az állítást tehát nem támasztották alá bizonyítékokkal, ennélfogva el kellett utasítani.

(208)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA megismételte állítását, miszerint az uniós gazdasági ágazat nem képes kielégíteni az uniós keresletet, még a zavaroknak kitett piacon és a kereslet történelmi mértékű visszaesése idején sem.

(209)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a vizsgálati időszakban 80 %-os volt. Ez azt jelenti, hogy további szabad kapacitás állt rendelkezésre a kereslet kielégítésére. Nem volt továbbá olyan követelmény, amely előírta volna, hogy az uniós gazdasági ágazatnak rendelkeznie kell a teljes kereslet kielégítéséhez szükséges kapacitással. A felhasználók bármely olyan harmadik országból behozhatták az alumíniumkerekeket, ahol azok gyártása zajlik. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(210)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy bizonyítékokkal szolgált arra, hogy az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezett szabad termelési kapacitással, és emiatt a marokkói behozatal az autógyártók stratégiai szükségleteit fedezte. Ezenkívül az ACEA bizonyítékokat szolgáltatott az uniós gazdasági ágazat 2016. évi termelésének hiányára vonatkozóan.

(211)

A Bizottság úgy ítélte, hogy ezt az állítást nem támasztják alá megfelelő bizonyítékok. Az ACEA például nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a marokkói beszállítók olyan pályázati eljárásban nyertek volna, ahol az uniós gyártók nem vettek részt az ajánlattételi eljárásban. A termelés hiányát illetően megjegyzendő, hogy az ACEA nem nyújtott be rendszerszintű problémára utaló bizonyítékot, mivel a benyújtott bizonyítékok a figyelembe vett időszak előtt keletkeztek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(212)

Az ACEA előadta, hogy a Bizottság nem foglalkozott azzal, hogy a személygépkocsi-gyártók költségei a személygépkocsi-gyártáshoz használt egyéb nyersanyagokra, alkatrészekre és alkotóelemekre alkalmazott dömpingellenes intézkedések halmozott hatásai miatt megnövekedtek.

(213)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA ezt az állítását nem támasztotta alá bizonyítékokkal. Még ha a növekedtek is a szállítóik költségei, és e növekedést részben vagy egészben áthárították a személygépkocsi-gyártókra, mindez láthatólag nem gyakorolt kedvezőtlen hatást azok gazdasági helyzetére. Amint arra az ideiglenes rendelet (175) preambulumbekezdése rámutat, a személygépkocsi-gyártók a 2021. évre vonatkozóan olyan pénzügyi eredményeket tettek közzé, amelyek szerint az előző években bejelentett szokásos nyereségnél magasabb nyereséget sikerül realizálniuk. Végezetül, amint azt az ideiglenes rendelet (169) preambulumbekezdése már megállapította, az alumíniumkerekek költségei százalékos arányban vizsgálva a személygépkocsi-gyártás költségének csak csekély részét (körülbelül 0,5 %-át) teszik ki. Az intézkedések tehát csak igen korlátozott hatással voltak a személygépkocsi-gyártókra, ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(214)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA kifogásolta a fenti preambulumbekezdésben ismertetett bizottsági értékelést. Az ACEA előadta, hogy a dömpingellenes vámok 241–413 millió EUR többletköltséget jelentenek majd. Ez jelentős összeg a személygépjármű-gyártók számára egy olyan iparágban, amely számára továbbra is kihívást jelent az uniós személygépjármű-gyártás alacsony szintje, miközben viselnie kell a környezeti többletköltségeket is.

(215)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA nem vitatta a Bizottság azon megállapításait, miszerint az alumíniumkerekek költségeinek részaránya a személygépjárművek teljes előállítási költségén belül csekély (körülbelül 0,5 %), és a viszonylag alacsony dömpingellenes vám e 0,5 %-nak is csak töredékét tenné ki. Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a személygépjármű-gyártók ne lennének képesek viselni ezeket a költségeket. Hozzá kell tenni, hogy – jóllehet az ACEA által becsült többletköltségek helyesek voltak – e becslés az uniós célárból indult ki, tehát a megállapított kárkülönbözetekre vonatkozik. A vám azonban a megállapított kárkülönbözetnél alacsonyabb dömpingkülönbözeten alapult, és ennek következtében a dömpingellenes vám hatásai alacsonyabbak az ACEA által becsült összegeknél. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(216)

Az ACEA előadta, hogy egyes tagjai becslése szerint a marokkói szállítók egyre inkább elköteleződnek amellett, hogy nyomon kövessék az ellátási láncok szén-dioxid-kibocsátását. Ennek következtében a kínálat egyéb harmadik országokba való átirányítása jelentős hatással lenne arra, hogy a személygépkocsi-gyártók teljesíteni tudják-e a szén-dioxid-csökkentés terén megfogalmazott célkitűzéseiket.

(217)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ACEA nem nyújtott be alátámasztó bizonyítékot ezzel az állítással kapcsolatban, ezzel szemben az egyik együttműködő felhasználó ellenőrző látogatása során szerzett információk arra engedtek következtetni, hogy a marokkói behozatal kapcsán – a marokkói üzemek és az uniós személygépjármű-gyártók üzemei közötti távolság miatt – a személygépjármű-gyártók szén-dioxid-csökkentési céljaira gyakorolt hatás tekintetében hasonló problémák merülnek fel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(218)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA hivatkozott az európai zöld megállapodás végrehajtását segítő 10 pontból álló tervére (30), valamint arra, hogy a „B” felhasználó az ellenőrző látogatást követően bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a marokkói üzemek és személygépjármű-gyártó üzemek földrajzi közelsége miatt a marokkói behozatal szén-dioxid-kibocsátása jelentős.

(219)

A Bizottság megállapította, hogy a 10 pontból álló terv nem említi általában a kerekek behozatalának, és ezen belül Marokkónak a hatását. Következésképpen a terv nem minősült megfelelő bizonyítéknak a fenti (216) preambulumbekezdésben ismertetett állítás tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy a „B” felhasználó valóban arról számolt be, hogy bevezette a szállítók kiválasztása során alkalmazandó szén-dioxid-kibocsátási kritériumot, és hogy célja az üzemek és a szállítók közötti távolság – és ezáltal a szénlábnyom – csökkentése. A „B” felhasználó azonban azt is kijelentette, hogy a versenyképesség továbbra is nagyon fontos tényező a szállító kiválasztásában. Ezenkívül a Bizottság nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a „B” felhasználó a szerződés odaítélésére irányuló eljárás során ténylegesen értékelte volna ezt a kritériumot, vagy hogy egy gyártót a szén-dioxid-kibocsátási kritériumok miatt ne vettek volna figyelembe. Végezetül, még ha ez a kritérium alapvető szerepet is tölt majd be a jövőben, a dömpingellenes intézkedéseknek nem a Marokkóból származó behozatal megszüntetése a célja, hanem annak biztosítása, hogy e behozatal tisztességes árakon lép be az Unióba. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(220)

Az ACEA előadta, hogy a Német Szövetségi Kartellhivatal 2022 márciusában versenykorlátozó magatartásra vonatkozó állítások alapján vizsgálatot indított egy uniós gyártóval szemben. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy nem fogalmaztak meg állítást azzal kapcsolatban, hogy az ilyen jellegű állítólagos magatartásra vonatkozó vizsgálat megállapításainak milyen lehetséges hatásai vannak. Ez a vizsgálat mindenesetre jelenleg is folyamatban van, és ténymegállapításokra még nem került sor. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(221)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ACEA előadta, hogy ilyen kivételes körülmények között a dömpingellenes intézkedéseket a Német Szövetségi Kartellhivatal által folytatott vizsgálat eredményéig nem lenne szabad alkalmazni, összhangban a megfelelő ügyintézés és a helyes hivatali gyakorlat elvével, amint az a varrat nélküli csöveket érintő ügy során kialakult (31).

(222)

Amint azt a fenti (220) preambulumbekezdés már kifejtette, a nemzeti hatóságok még nem hoztak határozatot. Ezzel szemben a varrat nélküli csövekkel kapcsolatos ügyben a vámokat csak a versenyellenes gyakorlatot szankcionáló végleges határozat meghozatalát követően alkalmazták, akkor, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a gyakorlat a vizsgálat során figyelembe vett időszakra vonatkozott, és az érintett termékhez kapcsolódott. Ezen elemek egyike sem volt jelen a szóban forgó ügyben. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(223)

A fentiek alapján, és mivel nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (177) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(224)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések mértékével és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(225)

Amint azt a (63) preambulumbekezdés is említi, a végleges szakaszban sor került a dömpingkülönbözeteket kismértékű felülvizsgálatára.

(226)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(227)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek a vizsgálat során az e vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek így kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott vizsgált termék behozatalára vonatkoznak. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(228)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (32). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(229)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(230)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. A tagállamok vámhatóságai akkor is kötelesek elvégezni a szokásos ellenőrzéseket és – minden más esethez hasonlóan, a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása vámjogi szempontból indokolt legyen – akkor is jogosultak további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) megkövetelni, ha a bemutatott számla teljesíti az e rendelet 1. cikk (3) bekezdésében meghatározott összes követelményt.

(231)

Amennyiben – különösen az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően – az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor a jogszabályi feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható, amely irányulhat többek között annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtétel(ek) eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(232)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(233)

A 8701–8705 vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek alumíniumkerekeire (tartozékokkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül) vonatkozó statisztikák gyakran darabszámmal dolgoznak. A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (33) I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúrában azonban nem szerepel ilyen kiegészítő egység a 8701–8705 vámtarifaszám alá tartozó gépjárművek alumíniumkerekeire (tartozékokkal vagy anélkül, abroncsokkal felszerelve vagy anélkül). Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalaira vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátás érdekében benyújtott árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem az egységek számával kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni. A tételeket az ex 8708 70 10 és az ex 8708 70 50 KN-kód (TARIC-kódok: 8708701015, 8708701050, 8708705015 és 8708705050) alatt kell feltüntetni.

(234)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(235)

Az 1.2. szakaszban említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett a vizsgált termék behozatalára.

(236)

A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság a nyilvántartásba vétellel összefüggésben gyűjtött adatokat értékelte. A Bizottság megvizsgálta, hogy a végleges vámok visszaható hatállyal történő beszedéséhez teljesültek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti kritériumok.

(237)

A Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban (2022. június 18. és 2022. július 16. között) behozott tételek volumene körülbelül 291 000 tétel volt, ami a nyilvántartásba vételi rendeletben elemzett vizsgálati időszak – azaz a 2021. december 1. és 2022. április 30. közötti időszak – havi átlagos behozatali volumenéhez képest 11 %-os visszaesést jelent. A Bizottság tehát nem talált bizonyítékot arra, hogy az előzetes tájékoztatási időszak alatti készletfelhalmozásra került volna sor. Emellett az importárak 11 %-kal emelkedtek, ami összhangban áll a Londoni Fémtőzsdén jegyzett (3 havi) árak emelkedésével. Következésképpen nem állt rendelkezésre bizonyíték, amely alátámasztotta volna azt, hogy a behozatal aláásta volna a vámok javító hatásait.

(238)

Ennek alapján az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti jogszabályi feltételek nem teljesültek, ezért a vámokat nem szükséges visszamenőleges hatállyal kivetni a nyilvántartásba vett behozatalra.

(239)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (34) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(240)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2022. május 13-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína, érintett ország) származó rozsdamentesacél hordók behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. (2)

(2)

A Bizottság a vizsgálatot a European Kegs Committee (a továbbiakban: panaszos) által 2022. március 31-én benyújtott panasz nyomán indította meg. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a rozsdamentesacél hordókkal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

Az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése értelmében a Bizottságnak az előzetes tájékoztatási időszak alatt nyilvántartásba kell vennie a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalokat, kivéve, ha az 5. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) vagy d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek. Tekintettel arra, hogy ügyben rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatták, hogy a d) pontban foglalt követelmény nem teljesült, a Bizottság az érintett termék behozatalaira vonatkozóan nem vezetett be az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése értelmében vett nyilvántartásbavételi kötelezettséget.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. Ezenkívül a Bizottság külön tájékoztatta a panaszos által képviselt uniós gyártókat; az egyéb ismert uniós gyártókat; az ismert importőröket, kereskedőket és felhasználókat; az ismert exportáló gyártókat; valamint az érintett ország hatóságait a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. Meghallgatást senki sem kért.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a termelési és értékesítési volumen alapján választotta ki, figyelembe véve a földrajzi elhelyezkedésüket. A minta három uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók azon vállalatok a becsült teljes uniós termelési volumen 73 %-át tették ki, valamint az uniós értékesítési volumen 74 %-át. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. E tekintetben nem érkezett észrevétel. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(8)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(9)

Mindössze egy független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy a független importőrök körében nincs szükség mintavételre.

(10)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes kínai exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(11)

Az érintett ország hat gyártója, amely a vizsgálati időszakban exportált hordókat az Unióba, bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság két exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(12)

A Bizottság kérdőívet küldött Kína kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan. A felkérésre nem érkezett válasz.

(13)

A Bizottság közzé tette az interneten (3) a mintában szereplő exportáló gyártóknak, a független importőröknek és az uniós gyártóknak szóló kérdőívet, valamint megküldte a panaszosnak a makrogazdasági adatokra vonatkozó kérdőívet 2022. május 20-án.

(14)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. Az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra a következő vállalatok telephelyén került sor:

(15)

A Covid19-járvány kitörésére és a bevezetett kijárási korlátozásokra való tekintettel – a Covid19-járványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleményével összhangban – a Bizottság távoli ellenőrzéseket hajtott végre a következő kínai exportáló gyártóknál:

(16)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2021. január 1-jétől 2021. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(17)

A vizsgált termék a lényegében henger alakú, legalább 0,5 mm falvastagságú, cseppfolyósított gáztól, nyersolajtól és kőolajtermékektől eltérő anyaghoz használatos, legalább 4,5 liter űrtartalmú, újratölthető, rozsdamentes acélból készült hordó, edény, dob, tartály és hasonló tárolóedény (közismert nevén: újratölthető rozsdamentesacél hordó), felületkezelésének típusától, űrtartalmától és a rozsdamentes acél minőségétől függetlenül, kiegészítő alkotóelemekkel is (extraktorok, nyakak, fogantyúk vagy más alkotóelemek), festve vagy más anyagokkal bevonva is (a továbbiakban: hordó, vizsgált termék).

(18)

A következő termékek nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá, ha azokat a vizsgált terméktől elkülönítve importálják: nyakak, szívócsövek, kapcsolók vagy csapok, szelepek és a vizsgált termék más alkotóelemei (extraktorok, nyakak, fogantyúk vagy bármely más alkotóelem).

(19)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg az ex 7310 10 00 és ex 7310 29 90 KN-kódok (TARIC-kódok: 7310100010 és 7310299010) alá tartozó vizsgált termék (a továbbiakban: érintett termék).

(20)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási területei azonosak:

(21)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(22)

Mivel a vizsgálat megindításakor Kína vonatkozásában elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az említett országbeli exportáló gyártók tekintetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(23)

Következésképpen a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése céljából a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő valamennyi exportáló gyártót arra, hogy bocsássák rendelkezésre a hordók előállításához felhasznált inputokra vonatkozóan kért információkat. A kért információkat hat exportáló gyártó küldte meg.

(24)

A vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni. A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy tegyen észrevételeket a 18. cikk alkalmazásával kapcsolatosan. Észrevétel nem érkezett.

(25)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel a rendes érték torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő meghatározásához az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján Mexikó és Törökország lehetséges megfelelő reprezentatív harmadik országok. A Bizottság jelezte továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglalt kritériumokkal összhangban további potenciálisan megfelelő reprezentatív országokat is megvizsgál.

(26)

A Bizottság 2022. július 20-án egy feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kíván felhasználni. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta a hordók előállításához felhasznált termelési tényezőket. Emellett a torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek megválasztásának kritériumai alapján a Bizottság Mexikót, Brazíliát és Oroszországot jelölte meg megfelelő reprezentatív országként. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek az első feljegyzéssel kapcsolatban.

(27)

A Bizottság 2022. szeptember 19-én egy második feljegyzés (a továbbiakban: második feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához kíván felhasználni úgy, hogy Brazíliát tekinti reprezentatív országnak. Emellett tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereséget a brazíliai KHS Industria de Maquinas LTDA adatai alapján állapítja meg. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban. A Bizottság a mintában szereplő mindkét exportáló gyártótól kapott észrevételeket.

(28)

A második feljegyzésre vonatkozóan érkezett észrevételek és információk elemzése után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Brazília megfelelő reprezentatív országnak tekinthető, és az eljárás ideiglenes szakaszában a rendes érték megállapításához szükséges torzulástól mentes árakat és költségeket onnan szerzi majd be. E választás mögöttes okait a 3.2.1.1. és az azt követő szakaszok részletesen ismertetik.

(29)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(30)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, és annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” („az igazgatási, értékesítési és általános költségek” a továbbiakban: SGA-költségek).

(31)

Az alábbi alszakaszokban található részletes magyarázat szerint a Bizottság az e vizsgálatban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(32)

Az acél a hordók előállításához szükséges legfontosabb nyersanyag. A Bizottság a kínai acélágazat (4) vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását.

(33)

Az említett vizsgálatokban a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (5). A Bizottság megállapította különösen, hogy az acélágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen (6), hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében (7). A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. A kínai tervrendszer hatására ugyanis az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (8). Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén (9). Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében az acélágazatban torzultak a bérköltségek (10), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (11).

(34)

A kínai acélágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság a mostani vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások miatt helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt az ügy irataiban hozzáférhető bizonyítékok, köztük a kérelemben foglalt bizonyítékok, valamint többek között a „Bizottsági szolgálati munkadokumentum piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól” című dokumentumban (12) (a továbbiakban: jelentés) szereplő adatok alapján tette meg, amely nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodik. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyító erejű elemeket kiegészítette a Kínában fennálló, a korábbi vizsgálatok keretében is megállapított jelentős torzulások alátámasztása szempontjából releváns különböző kritériumokkal kapcsolatos saját kutatásával.

(35)

A kérelem azt állította, hogy a kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) politikai programjában foglaltakkal, nem pedig a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik. A kérelem ezzel összefüggésben nemcsak a rozsdamentes acélpiac torzulásaira mutatott rá (a rozsdamentes acél a hordók előállítási költségének 40–60 %-át teszi ki), hanem azt is állította, hogy e torzulások az összes többi termelési tényezőre – föld, tőke, munkaerő – egyaránt hatnak. Következésképpen a kérelem arra a megállapításra jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a továbbfeldolgozásra szánt rozsdamentes acél belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezek árképzésére is kihat a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás.

(36)

Ennek az álláspontnak az alátámasztására a kérelem hivatkozott számos nyilvánosan elérhető információforrásra, mint például a jelentésre, az EUCCC következtetéseire (13), a kínai acélágazatra vonatkozó közelmúltbeli bizottsági vizsgálatokra (14), illetve G20-ak keretei között működő, az acéliparban kialakult kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum következtetéseire (15).

(37)

A (24) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen nyújtott, a jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának a jelen ügyben való indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(38)

Ezen belül a vizsgált termék ágazatában továbbra is komoly mértékű a kínai kormányzat tulajdonosi szerepe. Miközben az állami és a magántulajdonú vállalatok száma a becslések szerint közel azonos, a világ tíz legnagyobb acélgyártója között található öt kínai gyártóból négy van állami tulajdonban (16). Ugyanakkor míg 2016-ban a tíz legnagyobb gyártó az ágazat teljes kibocsátásának csak mintegy 36 %-át adta, a kínai kormány ugyanebben az évben célul tűzte ki, hogy 2025-re mintegy tíz nagyvállalatnál összpontosítsa az acéltermelés 60–70 %-át (17). Ezt a szándékát a kínai kormány 2019 áprilisában, az acélipar konszolidációjára vonatkozó iránymutatás közzétételének bejelentésekor ismét kinyilvánította (18). A konszolidáció keretében kényszerű összefonódásokra kerülhet sor a jövedelmező magánvállalatok és a gyengén teljesítő állami tulajdonú vállalatok között (19). Mivel a kínai kormány nem tanúsított együttműködést a vizsgálat során, tekintettel arra, hogy számos kkv van jelen az ágazatban, a magán- és az állami tulajdonú acélgyártók pontos aránya nem állapítható meg. A vizsgálat mindazonáltal feltárta, hogy legalább egy hordógyártó állami tulajdonú vállalat, nevezetesen a Penglai Jinfu Stainless Steel Products Co., Ltd.

(39)

Jóllehet a vizsgált termék ágazatára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre konkrét információk, az ágazat az acélipar egyik alágazata, ezért az acélágazatra vonatkozó ténymegállapítások a vizsgált termék tekintetében is irányadónak tekinthetők. Az acélágazatra vonatkozó legújabb kínai szakpolitikai dokumentumok megerősítik, hogy a kínai kormány továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít az ágazatnak, ideértve azt a szándékát is, hogy ágazati beavatkozásokat kíván végrehajtani annak érdekében, hogy az ágazatot a kormányzati szakpolitikákkal összhangban alakítsa. Erre példa az Ipari és Információtechnológiai Minisztériumnak az acélipar magas színvonalú fejlesztésének előmozdításáról szóló iránymutatás-tervezete, amely az ipari alap további megszilárdítására és az ipari lánc modernizációs szintjének jelentős javítására szólít fel (20), vagy a tizennegyedik ötéves nyersanyagágazat-fejlesztési terv, amely szerint az ágazat „megvalósítja a piaci vezető szerep és a kormányzati támogatás ötvözését”, és „kialakít egy ökológiai vezető szereppel és alapvető versenyképességgel rendelkező vezető vállalatokból álló csoportot” (21). Tartományi szinten is vannak példák, amelyek azt mutatják, hogy a kínai hatóságok felügyelni és irányítani kívánják az ágazat fejlődését: Shandongban például nemcsak „az acélipar ökológiájának építésére […], gyártóparkok létrehozására, az ipari lánc bővítésére és ipari klaszterek létrehozására” irányuló szándék van, hanem célkitűzés az is, hogy az acélipar „tartományunkban, sőt az egész országban […] az átalakulás és a korszerűsítés példájával járjon elöl” (22).

(40)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, mivel a kínai kormány nem tanúsított együttműködést a vizsgálat során, és mivel a hordógyártók túlnyomó része kkv, lehetetlen volt szisztematikusan megállapítani, hogy vannak-e személyi kapcsolatok a vizsgált termék gyártói és a KKP között. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a Shandong Gold Group (egy állami tulajdonú vállalat, a Penglai Jinfu Stainless Steel Products többségi részvényese) vezetése szorosan kapcsolódik a KKP-hoz: a Shandong Gold Group igazgatótanácsának elnöke egyben a Pártbizottság titkára is, és a KKP 20. Országos Kongresszusán képviselőként jelen volt, a Shandong Gold Group igazgatója és ügyvezető igazgatója pedig egyben a Pártbizottság helyettes titkára is.

(41)

Tekintettel arra, hogy a vizsgált termék ágazata az acélágazat egyik alágazata, az acélgyártókkal kapcsolatban rendelkezésre álló információk a vizsgált termékre nézve is relevánsak. Az acélágazat tágabb kategóriájában bőséges bizonyíték van az acélgyártók és a KKP közötti személyes kapcsolatokra. Példaként megemlíthető, hogy a Baowu igazgatótanácsának elnöke egyben a pártbizottság titkára is, a vezérigazgató pedig a pártbizottság titkárhelyettese (23). Ugyanez a helyzet áll fenn a Baosteelnél is: az igazgatótanács elnöke tölti be a pártbizottság titkárának tisztségét, míg az ügyvezető igazgató a pártbizottság titkárhelyettese (24). Általánosabban elmondható, hogy – tekintettel a KKP vállalatokon belüli jelenlétére vonatkozó jogszabályok általános alkalmazási körére – nem feltételezhető, hogy a kínai kormány azon képessége, hogy a vállalatokban való állami jelenlét révén beavatkozzon az árakba és a költségekbe, másképpen mutatkozna meg a vizsgált termék esetében, mint az általában vett acélágazatban.

(42)

Az acélágazatban az állami tulajdonú vállalatok mellett a magántulajdonú vállalatokra is kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás. Mivel a kínai kormány nem tanúsított együttműködés a jelen vizsgálatban, és a hordógyártók többnyire kkv-k, nehéz volt megállapítani a hordóágazatban tevékenykedő vállalatok körében zajló pártépítés pontos mértékét. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a Shandong Gold Group (a Penglai Jinfu Stainless Steel Products többségi részvényese) aktívan támogatja a pártépítési tevékenységeket. A vállalat pártbizottságának szerepét a következőképpen írták le: „Határozottan meg kell ragadnunk a központi kormány, a Shandong Tartományi Pártbizottság és az állami tulajdonú vállalatokat támogató tartományi kormány számára a világszínvonalú vállalatok építésének felgyorsítására kínálkozó nagyszerű lehetőséget, nem szabad szem elől veszíteni a stratégiai célokat, fenn kell tartani a stratégiára való összpontosítást, meg kell erősíteni a stratégiák végrehajtását, el kell érni az átfogó, köztes célokat és éves célokat, valamint meg kell valósítani a stratégiai tervezés és a taktikai támogatás ötvözését”, továbbá „rendíthetetlenül és átfogóan kell vezetni a pártot, maradéktalanul végre kell hajtani a pártépítés általános követelményeit az új korszakban, és erős garanciát kell nyújtani a magas színvonalú fejlesztésre. Szükséges a párt politikai felépítésének átfogó megerősítése, a politikai fegyelem és a politikai szabályok szigorú betartása, a pártszervezetek politikai megítélésének, politikája megértésének és végrehajtásának hatékony javítása minden szinten, minden párttag és káder körében, valamint a nagyfokú konzisztencia a Párt Központi Bizottságával, amelynek középpontjában Hszi Csin-ping elvtárs áll, a „négy tudatosság” létrehozása, a „négy önbizalom” erősítése, és a „két fenntartás” elérése (25).

(43)

A vizsgált termék ágazatában azonosíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák. Noha a Bizottság a vizsgálat során nem azonosított konkrét, kifejezetten a hordóágazat fejlesztését meghatározó szakpolitikai dokumentumokat, ezen ágazat számára előnyös az acélágazattal kapcsolatos kormányzati iránymutatás és beavatkozás, tekintettel arra, hogy a vizsgált termék annak egyik alágazata.

(44)

A kínai kormány az acélipart továbbra is kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (26). Ezt támasztja alá az acéllal foglalkozó számos országos, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum is. A 2021 márciusában elfogadott tizennegyedik ötéves terv keretében a kínai kormány az acélipar átalakítását és korszerűsítését, valamint optimalizálását és strukturális kiigazítását irányozta elő (27).

(45)

Ezenkívül a tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv, amely az acélágazatra is vonatkozik, azt a „reálgazdaság alapkövének” és „Kína nemzetközi versenyelőnyét meghatározó kulcsfontosságú területnek” nevezi, és több olyan célkitűzést és munkamódszert határoz meg, amelyek a 2021 és 2025 közötti időszakban ösztönöznék az acélágazat fejlődését, mint például a műszaki korszerűsítést, az ágazat szerkezetének javítását (nem utolsósorban további vállalati összefonódások révén) vagy a digitális átalakulást. (28)

(46)

A tizennegyedik ötéves nyersanyagipar-fejlesztési terv néhány konkrét célt is tartalmaz az acélágazat fejlesztésére vonatkozóan. A dokumentum IV. szakaszának 3. pontjában szerepelnek a következő rendelkezések: „A szervezeti struktúra optimalizálása: a vezető vállalatok nagyobbá és erősebbé tétele. A piaci vezető szerep és a kormányzati támogatás ötvözésének megvalósulása, a régiókon átívelő összefonódások és átszervezések előtt álló akadályok felszámolása, az olyan korlátozások megszüntetése, mint a piaci szegmentáció és a regionális blokádok, a vállalatok régiókon átívelő összefonódásai és átszervezései során felmerülő főbb problémák koordinálása és megoldása, a vállalatok támogatása a régiókon átívelő és több tulajdonost érintő összefonódások és átszervezések felgyorsításában, az iparág koncentrációs szintjének növelése, valamint a nemzetközi üzletek fejlesztése. Az […], acél […] és más ágazatokban az ipari lánc vezető vállalatai egy csoportjának létrehozása, amelyek a környezettudatosság terén az élen járnak töltenek be és alapvető versenyképességgel rendelkeznek”.

(47)

A fent említett központi szintű ötéves tervek visszaköszönnek a tartományi és/vagy önkormányzati ötéves tervekben és azok végrehajtási terveiben is. Például Henan tartománynak a tizennegyedik ötéves acélipari terv időszaka alatti átalakítására és korszerűsítésére vonatkozó végrehajtási terve, amelyben a következőkre vonatkozó rendelkezések szerepelnek: a 2. pont (1) bekezdése; a termelési összkapacitás szigorú ellenőrzése; a 2. pont (2) bekezdése; az összefonódások és felvásárlások felgyorsítása és előmozdítása; a 2. pont (3) bekezdése; jellegzetes acélgyártási bázisok kiépítése (29).

(48)

A tizennegyedik ötéves terven túlmenően az acélipart más szakpolitikai dokumentumok is szigorúan szabályozzák. Például Hebei, Kína legnagyobb acéltermelő tartománya kiadott az acélipari láncban klaszterek kialakításával foglalkozó, a 2020 és 2022 közötti időszakra szóló hároméves cselekvési tervet (amely a vizsgálati időszak alatt alkalmazandó). Ez a dokumentum a következőképpen szabályozza az acélipart: „A szerkezetátalakítás megvalósítása, és a termékek diverzifikációjának kiemelése. A vas- és acélipar szerkezetátalakításának és elrendezése optimalizálásának rendíthetetlen előmozdítása, a vállalatok közös átszervezésének, átalakításának és korszerűsítésének elősegítése, a vas- és acélipar területén a nagyvállalatok irányába történő fejlődés átfogó előmozdítása, a műszaki berendezések korszerűsítése, valamint a termelési folyamatok és a feldolgozott termékek diverzifikációja.” Továbbá a terv konkrét célokat tűz ki a tartományban működő acélipari vállalatok szerkezetére vonatkozóan: „A csoportok fejlődésének folyamatos előmozdítása. Az állami tulajdonú vállalatok vegyes tulajdonviszonyait érintő reform felgyorsítása, a vas- és acélipari magántulajdonú vállalatok régiókon átívelő összefonódásának és átszervezésének elősegítésére való összpontosítás, valamint törekvés 1–2 világszínvonalú nagy csoport és 3–5 némi belföldi befolyással rendelkező nagyobb csoport létrehozására, amelyek alappillérekként szolgálnak, valamint 8–10 új, kiemelkedő és sajátos vállalatcsoport létrehozására”.

(49)

Végezetül a terv állami támogatást irányoz elő a Hebei tartományban található acélágazati vállalatok globális versenyképességének fokozására: „A lényeges és diverzifikált fejlesztés megfelelő biztosítása. A vas- és acélipari vállalatok támogatása a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fejlesztésében, mint például az informatika új generációja, a csúcsminőségű berendezések és az új anyagok, és a modern szolgáltató iparágak fejlődésének felgyorsítsa, mint például a modern logisztika, a pénzügyi szolgáltatások, az elektronikus kereskedelem stb. A jogosult acélipari vállalatok ösztönzése a mélyfeldolgozás, például a gépjárművek és mechanikai alkatrészek, acél sodronykötelek, acélhuzalok, hegesztőelektródák stb. előállítása felé való elmozdulásban. A nemzetközi termelési kapacitás kiépítésére irányuló együttműködés erősítése, a vas- és acélipari vállalatok ösztönzése arra, hogy több csatornán keresztül vegyenek részt a külföldi vas- és acélipari vállalatok összefonódásaiban és átszervezésében, továbbá a tartomány versenyképes vas- és acélipari vállalatainak a külföldi beruházások és gyárépítések megvalósítása érdekében történő irányítása.” (30)

(50)

Továbbá az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus (2019. évi kiadás) (31) az acélipart az ösztönzött ágazatok közé sorolja.

(51)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek arra ösztönzik a gazdasági szereplőket, hogy feleljenek meg az ösztönzött iparágak – köztük a vizsgált termék gyártásához felhasznált fő nyersanyag előállításának – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzéseknek. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(52)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a hordóágazatban való, a (33) preambulumbekezdésben már bemutatott diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(53)

A hordóágazatra a (33) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (32).

(54)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy a (33) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a vizsgált termék ágazatára. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(55)

Végezetül a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgált termék gyártásához több különböző inputra van szükség. Amikor a hordók gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(56)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a hordók belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat a jelentés I. és II. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(57)

Sem a kínai kormány, sem a jelen vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(58)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy a vizsgált termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országban érvényes előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(59)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(60)

A (26) és (27) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két, a termelési tényezőkre vonatkozó feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához: egy elsőt 2022. július 20-án, egy másodikat pedig 2022. szeptember 19-én. Ezek a feljegyzések ismertették a vonatkozó kritériumok alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat. A termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Brazíliát szándékozik megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni abban az esetben, ha az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása megerősítésre kerül.

(61)

A termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzésben a Bizottság Brazíliát, Mexikót és Oroszországot azonosította olyan országként, amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank szerint Kínáéhoz hasonló, vagyis ezek mindegyike a bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozott, továbbá ismert róluk, hogy gyártják a vizsgált terméket. Az említett feljegyzésben megjelölt országokkal kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(62)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy az egyik olyan országban, amelyet olyan országként azonosított, ahol a vizsgált terméket gyártják, nevezetesen Mexikóban a hordógyártó a vizsgálati időszak előtt beszüntette a gyártást, és a 2017 utáni időszakra vonatkozóan nem álltak rendelkezésre pénzügyi adatok az Orbis adatbázisban (34). Ezért Mexikót a továbbiakban nem tekintette lehetséges reprezentatív országnak ebben a vizsgálatban.

(63)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy az első feljegyzésben azonosított egyetlen oroszországi hordógyártónak sem 2021-ben, sem 2020-ban nem volt észszerű mértékű nyeresége.

(64)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy csak egy brazíliai gyártó, a KHS Industria de Maquinas LTDA rendelkezett az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett észszerű nyereséggel, és kizárólag 2020-ban. 2021-re vonatkozóan még nem álltak rendelkezésre friss pénzügyi adatok.

(65)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges, torzulásoktól mentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Brazíliát kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni, valamint a KHS Industria de Maquinas LTDA vállalat pénzügyi adatait kívánja tekintetbe venni. Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket Brazília mint reprezentatív ország és a KHS Industria de Maquinas LTDA mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségéről.

(66)

A második feljegyzést követően csak a két mintában szereplő exportáló gyártótól érkeztek észrevételek, amelyek a következőkkel érveltek:

(67)

Ennek eredményeként a felek azt állították, hogy megkérdőjelezhető a brazil piaci adatok megbízhatósága e termelési tényezők torzulástól mentes piaci értékének megállapítása tekintetében.

(68)

A mintába felvett két exportáló gyártó Malajziát javasolta megfelelő reprezentatív országnak, mivel annak gazdasági fejlettségi szintje hasonló volt Kínához, még akkor is, ha Malajziában nem volt hordógyártó.

(69)

Malajzia azonban nem tekinthető lehetséges reprezentatív országnak, mivel – amint azt maguk a felek is elismerték – Malajziában nem gyártanak hordókat.

(70)

A Bizottság tovább vizsgálta a rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékek (HR-kód: 721933) valószínű brazíliai piaci torzulásaira vonatkozó bizonyítékokat (35). A Kínából származó, rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékekre kivetett dömpingellenes vámok megléte nem releváns, mivel a Bizottság a Kínából érkező behozatalt nem veszi figyelembe a nyersanyag referenciaárának meghatározásakor. A rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékekre az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott exportkontingensek látszólag nem korlátozzák az Egyesült Államokból érkező behozatalt, mivel az ország e termék esetében még mindig a brazil piacra szállító harmadik legnagyobb exportőr (Kína és Indonézia után). Ezenkívül a rozsdamentes acélból készült síkhengerelt termékek Egyesült Államokból Brazíliába irányuló behozatala során felszámított ár némileg magasabb, mint a tíz legnagyobb importáló országból (Kína kivételével) érkező behozatal ára (16,3 EUR/kg, illetve 14,5 EUR/kg a rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékek esetében). E tények fényében a Bizottság elutasította azt az érvet, amely szerint a rozsdamentes acélból készült, síkhengerelt termékek (HR-kód: 721933) brazil piaca torzult a Kínával szemben kivetett dömpingellenes vámok és az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott exportkontingensek miatt.

(71)

A három fő nyersanyagra kivetett behozatali vám szintjét illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a rendes érték kiszámításához használt torzulásmentes értékek figyelembe veszik a behozatali vámokat, mivel ezek a lehetséges reprezentatív országok belföldi piacán érvényes árak helyettesítő értékei. Ezért a nyersanyagok behozatali vámjainak elvont összehasonlítása elvileg nem releváns tényező a reprezentatív országok megfelelőségének összehasonlításához. Mindazonáltal a Bizottság megjegyezte, hogy a behozatali vámok mértéke csak az egyik elem annak értékeléséhez, hogy egy bizonyos piac nyitott vagy védett-e, és a fél nem nyújtott be más konkrét bizonyítékot annak igazolására, hogy ez a helyzet valóban fennállt Brazília esetében az érintett nyersanyagok tekintetében. A Bizottság ezért elutasította ezt az érvet.

(72)

A fő nyersanyagok Kínából érkező behozatalát illetően a Bizottság szintén összehasonlította Brazíliát és Oroszországot, azt a két lehetséges reprezentatív országot, ahol a hordók gyártását megerősítették. Az importadatok elemzése azt mutatta, hogy a hordók előállítási költségének több mint 50 %-át kitevő fő termelési tényező, a rozsdamentes acéltekercs (HR-kód: 721933) Kínából Oroszországba irányuló behozatala magasabb volt, mint annak Brazíliába irányuló behozatala (az Oroszországba érkező rozsdamentesacél tekercsek 60 %-át Kínából importálták, míg Brazíliában ez az arány jóval alacsonyabb [37 %] volt). Továbbá a hordók előállítási költségének több mint 20 %-át kitevő szívócsövek Kínából Oroszországba irányuló behozatala is magasabb volt, mint annak Brazíliába irányuló behozatala (68 %, illetve 50 %). Figyelembe véve e két fő nyersanyagnak (rozsdamentes acéltekercs és szívócső) a hordók előállítási költségében képviselt súlyát, önmagában a Kínából érkező behozatal volumenében tapasztalt különbségek Oroszország esetében jobban aláásnák a torzulásmentes értékek kiszámításához használandó adatok minőségét, mint Brazília esetében. Ennek fényében Oroszországot a Bizottság nem tekintette az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett megfelelő reprezentatív országnak.

(73)

A Bizottság felülvizsgálta a brazíliai KHS Industria de Maquinas LTDA vállalatra vonatkozó bizonyítékokat is, és megerősítette, hogy a vállalat hordógyártás helyett a töltési technológiára, a hordós kiszerelésű sörhöz való polcrendszerekre, valamint utántöltő berendezések és tartozékok tervezésére és gyártására szakosodott. A vállalatot ezért nem lehetett hordógyártónak tekinteni.

(74)

A Bizottság valójában két további hordógyártót azonosított az első feljegyzésben. Mindazonáltal a Bizottság nem talált megfelelő pénzügyi adatokat a többi azonosított brazil hordógyártó esetében sem. Mivel nem állt rendelkezésre megfelelő referenciaérték ahhoz, hogy megállapítsa a vizsgált termék esetében Brazíliában (az egyetlen megmaradt reprezentatív országban, ahol megerősítést nyert, hogy gyártanak hordókat, és így elérhetőek a fő nyersanyagok) észszerűen felmerülő SGA-költségeket és realizált nyereséget, a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy egy hasonló terméket előállító ágazatban tevékenykedő vállalatok adatai megfelelőek lehetnek ilyen körülmények között. Ezért a hordóhoz hasonló termékkör – nevezetesen a felhasznált alapanyagot, valamint a végtermék formáját és rendeltetését tekintve hasonló termékek – gyártóira vonatkozó adatokat keresett. Ez a kutatás a NACE-kódokon (36) alapult. Az Orbis adatbázisban (37) öt olyan vállalat adatai voltak elérhetők, amelyek tevékenységi körei között szerepelt a 2592-es NACE-kód (könnyűfém csomagolóeszköz), és az élelmiszeriparban használatos fémdobozokat, csomagolóeszközöket és tartályokat gyártottak. Az e vállalatok által gyártott termékek a felhasznált alapanyag, valamint a végtermék formája és rendeltetése tekintetében hasonlónak tekinthetők a hordókhoz. Ezenkívül az Orbis adatbázisban a mintában szereplő két kínai exportáló gyártó is szerepelt ugyanezen 2592-es NACE-kód alatt, mint az élelmiszeriparban használatos fémdobozok, csomagolóeszközök és tartályok gyártói. Végül ezen öt brazil fémdoboz-, csomagolóeszköz- és tartálygyártó közül csak egy, a Metalurgica Mococa SA (38) rendelkezett a vizsgálati időszakra vonatkozó pénzügyi adatokkal.

(75)

A rendelkezésre álló adatok elemzése alapján a Bizottság úgy döntött, hogy Brazíliát használja megfelelő reprezentatív országként a vizsgálat ideiglenes szakaszában, és egyetlen vállalat, a Metalurgica Mococa SA pénzügyi adatait használja fel a számtanilag képzett rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti kiszámításához.

(76)

Miután megállapítást nyert, hogy a fenti tényezők összessége alapján Brazília az egyetlen elérhető megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(77)

A fenti elemzés alapján Brazília maradéktalanul teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(78)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta az exportáló gyártók által a vizsgált termék előállítása során használt termelési tényezőket (például anyagokat, energiát és a munkaerőt), és felkérte az érdekelt feleket arra, hogy észrevételeiket terjesszék elő és tegyenek javaslatot a feljegyzésben említett minden egyes termelési tényezővel kapcsolatos torzulásoktól mentes értékekre vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra nézve.

(79)

Ezt követően a második feljegyzésben a Bizottság közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: GTA) nevű adatbázis alapján állapítja meg a legtöbb termelési tényező (különösen a nyersanyagok) torzulásoktól mentes költségét. A Bizottság továbbá jelezte, hogy a munkaerő (39) és az energia (40) torzulástól mentes költségeinek kiszámításához az ILO adatait, illetve a globális villamosenergia-árakkal kapcsolatos kutatás adatait használja majd.

(80)

A második feljegyzésben a Bizottság arról is tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy bizonyos nyersanyagoknak az exportáló gyártók teljes előállítási költségében képviselt elhanyagolható súlya miatt ezeket az elhanyagolható tételeket a „fogyóeszközök” közé sorolta. A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek az alapanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megfelelő reprezentatív ország megállapított torzulástól mentes referenciaértékeinek használata során ezt az arányszámot alkalmazta az újraszámított nyersanyagköltségekre.

(81)

Az érdekelt felek által benyújtott összes információ figyelembevételével a Bizottság a távoli ellenőrzések során a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

A hordók termelési tényezői

(82)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásoktól mentes árának megállapítása során a Bizottság a reprezentatív országba irányuló importnak a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti súlyozott átlagos importárát vette alapul, amelyet megnövelt az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (41) 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert az (58) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták. A Kínából és a nem piacgazdasági berendezkedésű országokból a reprezentatív országba irányuló behozatal kizárását követően a Bizottság megállapította, hogy az egyéb harmadik országokból érkező fő nyersanyagok behozatala továbbra is reprezentatív.

(83)

A második feljegyzés után a mintában szereplő exportáló gyártók azt állították, hogy a szívócsövek esetében a 848180 a megfelelő HR-kód, amelyet e nyersanyag torzulástól mentes értékének megállapításához kell használni, nem pedig a 848190. Az exportáló gyártók azzal érveltek, hogy a 848180 kód a csővezetékhez, kazánhoz, tartályhoz, medencéhez és hasonló berendezéshez való csapokat, szelepeket és hasonló készülékeket (szerelvényeket) jelöli, míg a 848190 kód ezek alkatrészeire utal. A mintában szereplő exportőrök azt állították, hogy a szívócső önmagában egyfajta szelep, nem pedig annak egy alkatrésze. Mivel a brazil nómenklatúrában ehhez a kódhoz tartozó mértékegység a darab/tétel, az megfelelően tükrözi, hogy miként történik ennek az anyagnak a tényleges beszerzése és árképzése. Ezenkívül ezt a kódot használják a szívócső-beszállítók is, amikor az EU-ból exportálnak. Ezért a 848180 HR-kód a megfelelő besorolás a szívócsövek esetében.

(84)

A Bizottság pontosította, hogy a 8481 HR-vámtarifaszám többek között magában foglalja a „bárpultokhoz használt gázüzemű söradagoló egységeket is, amelyek lényegében egy vagy több kézi működtetésű csapból állnak, amelyeket a söröshordókba vezetett szén-dioxid által kifejtett nyomás táplál”. A hordó szívócsöve a hordóban lévő nyomás alatti gáz (szén-dioxid) fenntartására és a szénsavas folyadék adagolására szolgál, biztosítva annak kondicionált áramlását. Ezt a funkciót főként a hordó szívócsövének testében található mechanizmus látja el, amelyben egy szelep (vagy modelltől függően két szelep) található. Ezért a szívócső a 8481 HR-szám alá tartozó, gázüzemű söradagoló egységek részének tekinthető, és a 848190 KN-kód alá kell besorolni. Ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártók egyike benyújtotta a szívócsövek behozatali okmányait, amelyben a szívócsövek behozatala 848190 HR-kód alatt szerepelt. Összességében az együttműködő exportáló gyártók fele nyilatkozott úgy, hogy a szívócsövek esetében a 848190 HR-kódot kell használni. A Bizottság ezért elutasította a feleknek a 848180 HR-kód alkalmazására irányuló kérelmét.

(85)

A Brazíliába irányuló szívócső-behozatali adatok a két megfelelő, kiterjesztett kód alá voltak besorolva: 84819010 (aeroszolszelepek, fürdőszobákban használt készülékek stb. alkatrészei) és 84819090 (csapok, egyéb elvezetésre szolgáló készülékek stb. alkatrészei). A Bizottság a 84819090 kódot választotta, mivel a szívócsövek nem aeroszolszelepek alkatrészei.

(86)

Több termelési tényező esetében az együttműködő exportáló gyártóknál felmerült tényleges költségek a vizsgálati időszak alatt külön-külön az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki. Mivel az ezeknek az anyagoknak az esetében alkalmazott érték a felhasznált forrástól függetlenül nem befolyásolta érzékelhető mértékben a dömpingkülönbözet-számításokat, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket a költségeket a (80) preambulumbekezdésben ismertetett módon a fogyóeszközök költségkategóriájába sorolja.

(87)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság a reprezentatív ország releváns importvámját alkalmazta.

(88)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártónál a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban felmerült fuvarozási költségeket kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulásmentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulásmentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyének bejáratához leszállított nyersanyagok torzulatlan fuvarozási költségeinek becslésére.

(89)

A Bizottság a brazíliai munkabéreket az ILO (42) statisztikái alapján határozta meg. Az ILO statisztikái információval szolgáltak a Brazíliában 2021-ben a feldolgozóipari ágazatban fizetett havi munkabérekkel és ledolgozott heti munkaidővel (43) kapcsolatban. A havi bérhez hozzáadták a nyilvánosan elérhető források alapján (44) a munkáltatót terhelő további munkával kapcsolatos költségeket.

(90)

A mintában szereplő egyik exportáló gyártó távoli ellenőrzése során a Bizottság nem talált a ténylegesen ledolgozott munkaidőre, csak a standard munkaidőre vonatkozó nyilvántartást. Az exportáló gyártó arról számolt be, hogy a tényleges munkaidő átlagosan 10 perccel volt hosszabb a standardnál a műszak/munkanap elején és végén, amely idő alatt a munkavállalók megérkeztek, illetve elhagyták a termelő létesítményeket. A Bizottság ezért a mintában szereplő exportáló gyártó szokásos munkaidejét műszakonként/naponként 20 perccel növelte.

(91)

A második feljegyzésben a Bizottság jelezte, hogy a globális villamosenergia-árakkal kapcsolatos kutatást használja majd a villamos energia (45) referenciaárának meghatározásához. A mintában szereplő exportáló gyártók azt állították, hogy a Bizottságnak fel kell használnia az EDP Brasiltől (46), a brazil helyi piac legnagyobb villamosenergia-szolgáltatójától származó adatokat, figyelembe véve a csúcs- és csúcson kívüli időszakok eltérő díjszabását, valamint az ipari fogyasztók esetében felszámított releváns árakat, amelyek megbízhatóak voltak a villamosenergia-referenciaár meghatározásához.

(92)

A brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium (Ministério de Minas e Energia) éves jelentést tesz közzé az ország energiaágazatáról (47). A 2021-es jelentés tartalmazza az összes főbb villamosenergia-szolgáltató átlagos villamosenergia-díjait (48), amelyeket a brazil ipari felhasználók esetében alkalmaznak (49). A Bizottság ezt a forrást tekintette a legmegbízhatóbbnak a villamosenergia referenciaárának megállapításához, mivel ebben szerepelnek az összes nagyobb brazil villamosenergia-szolgáltató által alkalmazott átlagos díjak, ellentétben az exportáló gyártók által javasolt adatforrással, amely csak egyetlen szállítóra vonatkozott. Ezért a Bizottság a brazil Bányászati és Energiaügyi Minisztérium 2021-es jelentésében az ipari felhasználók kapcsán közzétett átlagos villamosenergia-díjat használta.

(93)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Emellett a gyártási általános költségeket úgy kell meghatározni, hogy az előzőekben említett termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák.

(94)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártónál felmerült gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek arányában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a torzulásmentes gyártási költségekre.

(95)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes, észszerű összegének megállapításakor a Bizottság a Metalurgica Mococa SA 2021. évi pénzügyi adataira támaszkodott, amelyet az Orbis adatbázisból kérdezett le.

(96)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket.

(97)

A Bizottság elsőként a torzulástól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártók által felhasznált tényleges mennyiségeket beszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. A Bizottság a távoli ellenőrzés során megvizsgálta az exportáló gyártók által közölt felhasználási arányok helytállóságát. A (82)–(88) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel.

(98)

A torzulástól mentes gyártási költség megállapítását követően a Bizottság a (94) preambulumbekezdésben említett módon meghatározott gyártási általános költségeket alkalmazta.

(99)

Az előző preambulumbekezdésben leírtak szerint megállapított előállítási költségekre a Bizottság a brazil Metalurgica Mococa SA SGA-költségeit és nyereségét alkalmazta. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 8,5 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulástól mentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 24,4 % volt.

(100)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(101)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike exportált közvetlenül az Unióban található független vevők részére. A másik közvetlenül a független vevőknek vagy egy független hongkongi kereskedelmi vállalaton keresztül exportált. Ebben az esetben az árukat az exportáló gyártótól közvetlenül a független uniós vevőnek szállították, míg a számlát a hongkongi kereskedelmi vállalatnak állították ki.

(102)

Az érintett termék közvetlenül független uniós vevőknek történő exportértékesítése esetén az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(103)

A független hongkongi kereskedelmi vállalaton keresztül végrehajtott exportértékesítések esetében a Bizottság az exportárat azon ár alapján határozta meg, amelyen az exportált terméket először értékesítették ennek a kereskedelmi vállalatnak. Bár a Bizottság bizonyítékokkal rendelkezett (fuvarlevelek stb.) arra vonatkozóan, hogy ezeket az árukat az exportáló gyártó közvetlenül a független uniós vevőnek szállította, a végfelhasználónak felszámított értékesítési árat nem lehetett megállapítani. A Bizottság megkereste a hongkongi kereskedelmi vállalatot, de az nem működött együtt. A szóban forgó hordókat vásárló európai végfelhasználó sem működött együtt a vizsgálatban. Ezért a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem állt rendelkezésre az uniós végfelhasználónak felszámított értékesítési ár.

(104)

A Bizottság gyártelepi paritáson, terméktípusonként összehasonlította egymással a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát.

(105)

Azokban az esetekben, amikor azt a tisztességes összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. A Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási költségek, vám- és hitelköltségek, valamint a banki költségek tekintetében.

(106)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(107)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következő értékekre adódtak:

(108)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Így a különbözet megállapítása a mintába felvett exportáló gyártók különbözetei alapján történt, figyelmen kívül hagyva a nulla vagy csekély mértékű dömpingkülönbözetekkel rendelkező exportáló gyártók különbözeteit, valamint az alaprendelet 18. cikkében említett körülmények között megállapított különbözeteket.

(109)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 72,1 %.

(110)

A Kínában működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét.

(111)

A Bizottság ebben az esetben az együttműködési szintet alacsonynak ítélte meg, mivel az együttműködő exportáló gyártók a Kínából származó becsült teljes behozatali volumennek csupán mintegy 32 %-át képviselték a vizsgálati időszakban. A Bizottság ezért az összes többi kínai exportáló gyártó esetében helyénvalónak ítélte a mintában szereplő exportáló gyártók által értekesített legmagasabb dömpingkülönbözetű reprezentatív terméktípus alapján megállapítani a dömpingkülönbözetet. Ezért a Bizottság az egész országra érvényes és az összes többi nem együttműködő exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingkülönbözetet 91,0 %-ban állapította meg.

(112)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(113)

A Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a vizsgálati időszak alatt nyolc uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban. Ez a vállalat alkotja az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(114)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés mintegy 1 926 200 darab hordó volt. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a panaszos által szolgáltatott, a makrogazdasági kérdőívre adott válaszok alapján állapította meg. A (7) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék becsült teljes uniós termelésének mintegy 73 %-át képviselték.

(115)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (darab)

(116)

A Bizottság a hordók uniós felhasználását az uniós gazdasági ágazat Unión belüli összértékesítése alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz a Kínából az Unióba irányuló összbehozatalt. A Kínából érkező behozatal meghatározására alkalmazott módszert a 4.3.1. szakasz ismerteti részletesen. Az egyéb harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt a Bizottság nem vette figyelembe, mivel azt elhanyagolhatónak tekintette (lásd a (119) preambulumbekezdést).

(117)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat uniós piacon történő értékesítését a panaszos által a kérdőívre benyújtott válaszok alapján állapította meg, a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszaikban megadott információkkal való keresztellenőrzést követően.

(118)

Az érintett terméket a hordó kapacitásától függően két KN-kód alatt (ex 7310 10 00 és ex 7310 29 90) hozzák be az Unióba. Az 50 literes vagy annál nagyobb, de legfeljebb 300 literes kapacitású hordók a 7310 10 00 KN-kód alá tartoznak, míg az 50 literes kapacitást el nem érő hordók a 7310 29 90 KN-kód alá. Ez a két KN-kód a vizsgált terméken kívül más termékek széles körét is magában foglalja (úgymint konzervdobozok, bádogdobozok, etetővályúk állatok számára, vödrök, tűzoltó készülékek, kannák, különféle rendeltetésű palackok és tartályok, vizespalackok, acélhordók stb.), így a behozatalt önmagában a KN-kódok alapján nem lehetett megállapítani.

(119)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatalt illetően a panasz azt állította, hogy az uniós piacot túlnyomórészt az uniós gyártók és a kínai exportőrök látják el hordókkal. A beszállítókra vonatkozó, három fő felhasználó által szolgáltatott adatok Bizottság általi vizsgálata (lásd a (130) preambulumbekezdést) azt mutatta, hogy nincs más szállító a piacon. Így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyéb harmadik országokból az Unióba irányuló behozatal (ha van ilyen), elhanyagolható, és nincs érzékelhető hatással az uniós felhasználásra.

(120)

Az uniós felhasználás 66 %-kal visszaesett a figyelembe vett időszakban. A 2019-ben bekövetkezett kezdeti 27 %-os csökkenést követően 2020-ban és a vizsgálati időszakban (2021-ben) erőteljesebb visszaesés következett. Ez a visszaesés egybeesett azokkal az évekkel, amikor az Uniót a leginkább sújtotta a Covid19-járvány, és az ennek kapcsán bevezetett, úgynevezett lezárásoknak, vagyis a kormányok által a Covid19-járvány megfékezése érdekében Unió-szerte bevezetett intézkedéseknek tulajdonítható.

(121)

A Covid-19-járvány kapcsán bevezetett intézkedések különösen a szállodákat, éttermeket és kávézókat (a szálloda- és vendéglátóipart) érintették. A szálloda- és vendéglátóipar sört és egyéb italokat vásárol a felhasználóktól, amelyek leggyakrabban sörfőzdék. A sört hordókban szállítják a vevőkhöz. A hordókat ezután csapolóberendezésekre csatlakoztatják, amelyeken keresztül az italt poharakba töltik, és a szálloda- és vendéglátóiparban a vendégeknek felszolgálják.

(122)

A 2020-es év és a vizsgálati időszak során az uniós szálloda- és vendéglátóipari létesítmények túlnyomó többsége arra kényszerült, hogy lerövidítse a munkaidejét és/vagy korlátozza kapacitását, illetve huzamosabb ideig teljesen zárva maradjon a Covid19-járvány terjedésének visszaszorítása érdekében bevezetett kormányzati intézkedések miatt. A szálloda- és vendéglátóipari tevékenységek ilyen csökkenésének, és a csapolt sör iránti kereslet emiatt bekövetkező visszaesésének logikus következménye volt, hogy csökkent a felhasználók hordók iránti kereslete, amelyekben a sört szálloda- és vendéglátóipari vevőiknek szállítják.

(123)

A panaszban a panaszos javasolt az érintett országból érkező behozatal megállapítására szolgáló módszertant. Ez a módszer a panaszos piaci ismereteire támaszkodott, és az Unióba irányuló behozatal jelentős, 188 %-os növekedését becsülte a figyelembe vett időszakban, amint azt az alábbi 3. táblázat szemlélteti.

3. táblázat

Kínai hordók uniós értékesítése – a panaszban szereplő becslés (egységekben kifejezve)

(124)

Amint azt a panasz 193–203. pontja kifejti, a fenti módszertan három főbb elemből tevődött össze. Először is, a panaszos összeadta az öt legnagyobb felhasználó által szervezett valamennyi ajánlattételi eljárás (a panaszban „pályázati eljárásként” szerepelnek) keretében beszerezni kívánt hordók mennyiségeit. A legnagyobb felhasználók az uniós piacon jelenlévő nagy sörfőzdék, nevezetesen: AB InBev, Asahi CEE, Carlsberg, Heineken, és Molson Coors (a továbbiakban: legnagyobb felhasználók). Másodszor, a panaszos levonta saját értékesítéseit, amelyeket az e pályázati eljárásokon benyújtott ajánlatok alapján került sor, abból a feltételezésből indulva ki, hogy az egyes pályázati eljárások keretében beszerezni kívánt teljes mennyiség fennmaradó részét kínai gyártóknak ítélték oda és azok szállították azt. Végül a panaszos hozzáadta az importőrök/viszonteladók által importált, piaci ismeretei alapján becsült mennyiségeket.

(125)

A vizsgálat kimutatta, hogy a legnagyobb felhasználók által egy-egy pályázati eljárást követően ténylegesen vásárolt hordók mennyisége ritkán egyezik meg a pályázati eljárás útján eredetileg beszerezni kívánt mennyiségekkel. Míg az arányok pályázati eljárásonként és a legnagyobb felhasználók körében eltérőek, átlagosan a legnagyobb felhasználók a figyelembe vett időszakban a pályázati eljárások során eredetileg beszerezni kívánt mennyiségek kevesebb mint 60 %-át vásárolták meg. Ez a szóban forgó piac sajátos működésének köszönhető, és különösen a pályázati eljárások szabályaihoz és azok felhasználók általi nyomon követéséhez kapcsolódnak, amint azt alább az 5.1. szakaszban kifejtjük, mivel a felhasználókat nem terheli szerződéses kötelezettség a pályázati kiírásban feltüntetett mennyiségek tényleges beszerzésére.

(126)

A Bizottság ezért igyekezett ellenőrizni, hogy az érintett terméknek az Unióba irányuló behozatalára vonatkozó, a panaszban szereplő becslés pontos-e, és ellenkező esetben pontosabban megbecsülni a behozatali mennyiségeket. Ebből a célból felkérte a két KN-kód alá tartozó összes szállítmány adatainak benyújtására annak a hat uniós tagállamnak a vámhatóságait, amelyekbe a figyelembe vett időszakban a legnagyobb volt a fenti két KN-kód alá eső termékek behozatala, akár Kínából, akár a világ bármely többi országából: Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Németország és Svédország. Belgium, Franciaország, Hollandia és Németország mindkét kategóriában azon öt ország közé tartozott, amely a legnagyobb behozatallal rendelkezett. Lengyelország azon öt tagállam egyike volt, amely a legnagyobb volumenű Kínából érkező behozatallal rendelkezett, míg Csehországban volt a legnagyobb a világ többi országából érkező behozatal volumene. Ez a hat tagállam együttesen a Kínából az Unióba irányuló behozatal 73 %-át és a világméretű behozatal 66 %-át képviselte a figyelembe vett időszakban.

(127)

A Bizottság elemezte a beérkezett adatokat, és az egyes szállítmányok leírása alapján kiszámított egy alsó és felső értéket arra vonatkozóan, hogy észszerűen mi tekinthető az érintett termék hat tagállamba irányuló behozatalának. Konkrétan a „(sörös)hordóként” leírt szállítmányokat összesítve megalkotta az alsó értéket, azon szállítmányokat összesítve pedig, amelyek leírása megfelelt a hordók jellemzőinek, a felső értéket. Ennek keretében azokat a szállítmányokat, amelyek ettől eltérő jellemzéssel rendelkeztek, mint például etetővályúk, vödrök, gáztartályok, kazánok, kannák, bádogdobozok stb., vagy amelyek nem egyeztethetők össze a hordók jellemzőivel, elvetették. A legtöbb esetben a vámhatóságok nem az egységek (hordók) számát veszik nyilvántartásba az egyes szállítmányok kapcsán, hanem csak a szállítmány tömegét. Ezekben az esetekben a Bizottság az 1 hordó = 10 kg átváltási arányra támaszkodott (50) a hordók számának kiszámításához. Az így kapott felső és alsó értékeket minden évre kiigazította egy 0,73-as tényezővel, vagyis azzal a százalékos aránnyal, amelyet a hat tagállam képvisel a Kínából érkező két KN-kód alá eső termékek teljes uniós behozatalában, hogy kiszámítsa a Kínából az Unióba importált hordók teljes mennyiségét. Az elemzés eredményei az alábbi 4. táblázatban láthatóak.

4. táblázat

Az Unióba irányuló behozatal a részletes vámstatisztikák alapján

(128)

A fenti számadatok megerősítették, hogy a panaszban alkalmazott módszer nem a legmegfelelőbb az érintett termék Unióba irányuló behozatalának számszerűsítésére.

(129)

Ezen túlmenően a Bizottság felkereste a fennmaradó négy, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártót, hogy elkérje a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozó értékesítési adataikat. Valamennyien benyújtották a kért, ellenőrizetlen adatokat, amelyeket a Bizottság összesített a mintában szereplő két exportáló gyártó által a kérdőívre adott válaszaiban bejelentett, ellenőrzött értékesítési mennyiségekkel, ami az alábbi 5. táblázatban összegzett behozatali mennyiségeket eredményezte.

5. táblázat

A mintában szereplő és a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által bejelentett teljes exportmennyiség

(130)

Tekintettel a rendelkezésre álló adatok eltéréseire, a Bizottság 2022. szeptember 2-án feljegyzést csatolt az ügy irataihoz, amelyben feltüntette a 4. és 5. táblázatban látható, összegyűjtött importmennyiségeket, valamint az ezek alapjául szolgáló eltérő módszertanokat, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket. A Bizottság megkereste a legnagyobb felhasználókat is, annak ellenére, hogy azok kezdetben nem működtek együtt, és beszállítóikra és beszerzési mennyiségeikre vonatkozó adatokat kért, hogy megpróbálja ellenőrizni az exportáló gyártóktól kapott és az 5. táblázatban látható számadatokat. Az öt legnagyobb felhasználó közül csak három nyújtotta be a kért adatokat (lásd a (136) preambulumbekezdést). A feljegyzéssel kapcsolatos egyetlen észrevételt a panaszos nyújtotta be 2022. szeptember 12-én.

(131)

A panaszos által felhozott első állítás az volt, hogy a 4. táblázatban szereplő, a vámadatok elemzésén alapuló becsült behozatali mennyiség még mindig nem vette figyelembe a kínai behozatal egy részét. Hivatkozott például arra a tényre, hogy hiányoztak a sörfogyasztás és a hordófelhasználás szempontjából fontos más tagállamokba, például Romániába és Spanyolországba irányuló behozatalra vonatkozó statisztikák, így a Bizottság alulbecsülte a teljes összeget.

(132)

Másodszor, a panaszos azt állította, hogy az együttműködő exportáló gyártók által közölt és az 5. táblázatban szereplő adatok az exportáló gyártók korlátozott együttműködése miatt nem tükrözték teljes mértékben a figyelembe vett időszakban az Unióba importált mennyiségeket. Beadványában a panaszos azt állította, hogy az exportáló gyártók együttműködési aránya mindössze 28 %.

(133)

Harmadszor, a panaszos azt állította, hogy a három legnagyobb felhasználótól a felhasználásra vonatkozóan beszerzett információk csak részleges képet mutattak a hordók uniós felhasználásáról, mivel azok a kis- és közepes méretű sörfőzdéket nem vették figyelembe, valamint a felhasználók korlátozott együttműködése miatt.

(134)

A Bizottság alaposan mérlegelte a panaszos valamennyi észrevételét. Ami az első állítást illeti, míg a Bizottság a (127) preambulumbekezdésben leírtak szerint a hat tagállam behozatali statisztikáinak 0,73-as tényezővel történő kiigazítását használta a többi tagállam fennmaradó behozatalának meghatározásához, nem zárható ki ebben a szakaszban, hogy a Bizottság alulbecsüli a más tagállamokba, például Romániába és Spanyolországba irányuló tényleges behozatali mennyiségeket.

(135)

Ami a második állítást illeti, a (111) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vizsgálat ideiglenesen kimutatta, hogy az együttműködés szintje alacsony, és az együttműködő exportáló gyártók a vizsgálati időszakban a hordók Kínából érkező behozatalának 32 %-át képviselik. Ezért a vizsgálat jelenlegi szakaszában nem zárható ki, hogy az együttműködő exportőrökön kívül más kínai exportáló gyártók vagy exportőrök is értékesítettek az Unióba a figyelembe vett időszakban.

(136)

A harmadik állítással és a felhasználók nagyon alacsony együttműködésével kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az öt legnagyobb felhasználó közül, amelyek a felhasználói piac körülbelül 50 %-át képviselik, csak három (AB InBev, Asahi és Molson Coors) biztosította a kért adatokat. Továbbá a három felhasználó közül csak egy (AB InBev) vásárolt hordókat kínai beszállítóktól. Ezenkívül, amint az 5.1. szakaszban is szerepel, a felhasználói piac fennmaradó 50 %-a, amely főként kisebb sörfőzdékből állt, nem működött együtt a vizsgálatban.

(137)

Ezen észrevételek és megfontolások fényében a Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az egyetlen együttműködő, Kínából hordókat beszerző felhasználó által bejelentett vásárolt mennyiségek jóval alatta maradtak a megfelelő exportáló gyártók által bejelentett uniós értékesítéseknek. Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy voltak más exportáló gyártók is, amelyek nem működtek együtt a vizsgálatban, valamint a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által benyújtott számadatokat nem ellenőrizte, mivel ezek a gyártók nem szerepeltek a mintában.

(138)

Mindent összevetve, mindezen elemek és különösen a felhasználóktól kapott ellentmondásos adatok, valamint az exportáló gyártók és a felhasználók nagyon alacsony szintű együttműködése fényében, akiknek a beszerzésekre vonatkozó adatai fontosak lennének az együttműködő exportáló gyártók által bejelentett mennyiségek kettős ellenőrzéséhez, a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy a behozatal számszerűsítéséhez alkalmazandó legmegfelelőbb módszernek a 4. táblázatban szereplő hivatalos importstatisztikákon kell alapulnia. Ezen túlmenően, tekintettel a gazdasági ágazat által benyújtott észrevételekre, amelyek szerint még a statisztikákon alapuló adatok felső értéke is valószínűleg alacsonyabb lenne a ténylegesnél, a Bizottság ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy a statisztikákból nyert felső számadatok a legmegfelelőbbek a behozatal szintjének kiszámításához a vizsgálatnak ebben az ideiglenes szakaszában.

(139)

Annak érdekében, hogy további bizonyosságot szerezzen e módszertan megfelelőségéről, a Bizottság ezt követően megvizsgálta a hordók behozatalának TARIC-kód szintű statisztikáit, amelyek a vizsgálat megindításától kezdve elérhetőek voltak a felügyeleti adatbázisban, hogy megtudja, mekkora részesedéssel rendelkezik a hordók behozatala a mindkét releváns KN-kód alá tartozó termékek teljes behozatalában. A 2022. május 13. és 2022. december 6. közötti időszakban a termékek TARIC-kód szintű behozatalának (azaz a hordóbehozatalnak) az összes termék vonatkozó KN-kódok szintű behozatalában képviselt részaránya összhangban van a hordók behozatalának a KN-kódokban képviselt átlagos részarányával, amelyet a Bizottság a figyelembe vett időszakra megállapított.

(140)

E módszer megfelelőségének további ellenőrzése érdekében a Bizottság ismét fel kívánja venni a kapcsolatot a panaszban azonosított legfontosabb importőrökkel, hogy tovább finomítsa a figyelembe vett időszak importmennyiségeinek értékelését. A Bizottság arra is törekszik, hogy az eljárás ideiglenes szakaszát követően több információt gyűjtsön a kisebb sörfőzdékről.

(141)

Ezen túlmenően a Bizottság az eljárás megindítását követően keletkezett adatokat kíván gyűjteni az együttműködő, mintában szereplő és a mintában nem szereplő exportáló gyártóktól, hogy összevethesse azokat az eljárás megindítását követő időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló pontosabb, hivatalos behozatali statisztikákkal. A Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő gyártók behozatali adatait is ellenőrizni kívánja, valamint a román és spanyol vámhatóságoktól részletes vámadatokat kíván kérni a megfelelő KN-kódokra vonatkozóan a tényleges behozatali adatok további finomítása érdekében.

(142)

A Bizottság a behozatal volumenét a 4.3.1. szakaszban kifejtettek szerint a hivatalos tagállami vámstatisztikák alapján határozta meg. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a Kínából érkező összes bejelentett behozatal és a teljes uniós felhasználás arányában határozta meg (a 4.2. szakaszban megállapítottak szerint).

(143)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

6. táblázat

Behozatali volumen (darab) és piaci részesedés

(144)

Amint azt a fenti táblázat mutatja, a Kínából érkező behozatal volumene 39 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A behozatal csökkenése követte a hordók felhasználásának általános csökkenő tendenciáját a figyelembe vett időszakban (lásd a 2. táblázatot), bár kisebb mértékben; ugyanakkor ez a csökkenés sokkal kevésbé volt erőteljes, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek csökkenő tendenciája (lásd a 9. táblázatot).

(145)

Ezeket a csökkenéseket a 2020-ban és a vizsgálati időszakban uralkodó piaci helyzet, nevezetesen a hordók iránti keresletnek a Covid19-járvány idején tapasztalt jelentős visszaesése összefüggésében kell értékelni. Ezen a szűkülő piacon a hordók behozatala lényegesen kisebb mértékben csökkent, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítései. A Kínából érkező behozatal piaci részesedése az alacsonyabb importárak miatt folyamatosan (összesen 79 %-kal) nőtt a figyelembe vett időszakban. A vizsgálati időszak alatt a kínai piaci részesedés meglehetősen jelentős, 31 %-os volt.

(146)

Tekintettel az egységárak hivatalos statisztikák alapján történő megállapításának nehézségeire, a Bizottság az importárakat az együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján állapította meg. A behozatal áralákínálását a Bizottság a mintába felvett uniós gyártók és a mintában szereplő kínai exportáló gyártók kérdőívre adott válaszai alapján állapította meg.

(147)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

7. táblázat

Importár (EUR/darab)

(148)

A Kínából érkező behozatal árai 2019-ben és 2020-ban 13 %-kal, illetve 11 %-kal csökkentek, majd 2020-ban ismét emelkedni kezdtek, és a vizsgálati időszakban visszaálltak a 2018-as szintre.

(149)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(150)

Az árak összehasonlítása típusonként, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Mind az exportáló gyártók, mind az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek szinte teljes egésze közvetlenül a végső felhasználók (vagyis a sörfőzdék) felé történt, ezért az értékesítési csatornák és a kereskedelmi szint mindkét oldalon azonos volt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki. Ennek alapján az érintett országból érkező behozatal alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga – az uniós piac tekintetében – 11,9 % és 14 % között mozgott.

(151)

Az áralákínáláson túlmenően az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős árlenyomás is történt. A kínai exportáló gyártók alacsony árú, dömpingelt behozatala által okozott jelentős árnyomás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudta árait a termelési költségek alakulásával összhangban, észszerű haszon elérése érdekében emelni a vizsgálati időszak során.

(152)

Amint az a 11. táblázatban látható, az átlagos uniós értékesítési ár csaknem 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanezen időszak alatt az előállítási költség 16 %-kal nőtt, így az értékesítési ár jelentős mértékben az előállítási költség alá került. Különösen 2020-ban és a vizsgálati időszakban az előállítási költség jelentősen emelkedett, miközben az árakat stabilan kellett tartani a kínai export okozta árnyomás miatt. Ezzel szemben azokon az exportpiacokon, amelyeket nem érintett a dömpingelt behozatal, vagy ahol intézkedéseket vezettek be a tisztességes kereskedelem helyreállítására, az árszintek és az azokból származó nyereség átlagosan 22 %-kal (a vizsgálati időszakban 29 %-kal) magasabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai az uniós piacon (lásd a (196) preambulumbekezdést).

(153)

Ez a helyzet egyértelműen hatással volt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, amint azt a 14. táblázat mutatja. A jövedelmezőség a 2018-as 12 %-ról indulva az időszak hátralévő részében, különösen pedig 2020-ban és a vizsgálati időszakban meredeken csökkent.

(154)

E három mutató alakulása egyértelműen azt mutatja, hogy a kínai dömpingelt behozatal jelentős árleszorító hatást gyakorolt, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy nagyon alacsony, az előállítási költség alatti áron értékesítsen. A piaci helyzet sajátosságainak részleteit, különös tekintettel az uniós gazdasági ágazat által az értékesítési folyamat során elszenvedett árlenyomásra, az 5.1. szakasz ismerteti. Ez egyértelmű árlenyomást idézett elő az uniós gazdasági ágazatban.

(155)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(156)

A Bizottság a (7) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(157)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a panaszos által a makrogazdasági kérdőívre adott válaszában közölt adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőíveiben található adatok alapján értékelte. Az adatok a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkoztak. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(158)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(159)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(160)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(161)

A figyelembe vett időszakban a termelési volumen 62 %-kal csökkent. A termelés szorosan követte a felhasználás változását: a kereslet első csökkenése 2019-ben (23 %-kal), majd a kereslet további és erőteljesebb csökkenése 2020-ban és 2021-ben (a Covid19-járvány alatt).

(162)

A termelési kapacitás kismértékben, 4 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak során. Ez annak köszönhető, hogy a figyelembe vett időszakban hatékonyabbak lettek az uniós gazdasági ágazat gyártósorainál alkalmazott eljárások és munkaerő-elosztás.

(163)

Az említett két tendencia (a termelés csökkenése, kapacitásnövekedés) a kapacitáskihasználás jelentős csökkenését eredményezte (–64 %). A vizsgálati időszak alatt a kapacitáskihasználás aránya nagyon alacsony szintet ért el (28 %).

(164)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Az értékesítés volumene és piaci részesedése

(165)

Az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon megvalósuló értékesítési volumene számottevően, 71 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, ezzel a fogyasztás alakulásánál meredekebb tendenciát követve.

(166)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2018. évi 83 %-ról 69 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban, ami 14 százalékpontos csökkenést jelent és a kínai behozatal jelentős árnyomásának tudható be, amint azt a 4.4.3.1. szakasz kifejti, amely folyamatosan fokozta piaci térnyerését a figyelembe vett időszakban.

(167)

A figyelembe vett időszakban a hordók iránti kereslet és azok termelése csökkenő tendenciát követett. A csökkenő fogyasztással összefüggésben az uniós gazdasági ágazat jelentős értékesítési volument és piaci részesedést veszített, és csökkenő mennyiségű értékesítéseit csak az értékesítési árai rovására tudta fenntartani, amint azt a 4.4.3.1. szakasz kifejti.

(168)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(169)

Az ágazatban a foglalkoztatás az uniós piacon jellemző termeléssel és a felhasználással azonos tendenciát követett, és drámaian, 50 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Így a termelés a figyelembe vett időszakban 62 %-kal csökkent, romló termelékenység mellett. A foglalkoztatottság csökkenése ellenére 33 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszakban, és a hatékonyságnövekedésnek köszönhetően csak részben állt helyre a vizsgálati időszak során.

(170)

Minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. Figyelembe véve az érintett országból származó behozatal árait, a dömpingkülönbözetek tényleges mértéke jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(171)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat, ezért az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(172)

A mintában szereplő uniós gyártók független vevők részére történt uniós értékesítéseinek átlagos egységárai a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

11. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(173)

Az értékesítési árak 2 %-kal csökkentek 2018 és 2019 között, majd 2020-ban meredeken, 8 %-kal visszaestek, és a vizsgálati időszakban nagyjából ugyanazon a szinten maradtak. Összességében az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai 9 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban.

(174)

A termelési egységköltség ugyanezen figyelembe vett időszak alatt 16 %-kal nőtt. Ez leginkább az állandó költségek növekedésével függött össze, ami a termelési volumen csökkenésének következménye volt. Ennek ellensúlyozására a Covid19-járvány kapcsán bevezetett lezárások által érintett években az uniós gazdasági ágazatnak több mint 20 %-kal sikerült csökkentenie állandó költségeit. Ennek ellenére az alacsony kapacitáskihasználtság időszakában az állandó költségek arányosan magasabb előfordulásának hatása jelentős volt, mivel az ilyen költségek súlya a teljes termelési költségeken belül a 2018-as 13 %-ról a vizsgálati időszak alatt 23 %-ra nőtt. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat csökkentette foglalkoztatottságát, amint azt a 10. táblázat szemlélteti. A Covid19-járvány időszaka alatti elbocsátásokból származó munkaerőköltség-megtakarítást a 4.4.3.2. szakasz ismerteti.

(175)

Értékesítési árak és a termelési költségek eltérő tendenciát követtek. A 4.3.3. szakaszban és az 5.1. szakaszban leírtak szerint az uniós gazdasági ágazat nem tudta fenntartható szintre emelni árait a megnövekedett termelési költségek és az alacsony kapacitáskihasználás fedezése érdekében, mivel a piacon az ártárgyalásokat jelentősen befolyásolta alacsony árú és dömpingelt kínai behozatal.

(176)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(177)

Az egy alkalmazottra jutó átlagos munkaerőköltség 2019-ben csökkent, majd 2020-ban és a vizsgálati időszakban emelkedett. Amint az azonban a 10. táblázatban is látható, ezzel egyidőben a foglalkoztatás 54 %-kal csökkent.

(178)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Készletek

(179)

A figyelembe vett időszakban a készletek 58 %-kal csökkentek. Ez azzal állt összefüggésben, hogy a termelés és az értékesítés egyaránt visszaesett. A figyelembe vett időszakban a készletek a termelés százalékában kifejezve 11 %-kal nőttek, mivel az ágazat fenn kellett tartania bizonyos tevékenységi volument, ezért nem tudta a termelést az értékesítés visszaesésével összhangban csökkenteni. Mindazonáltal mivel a termelés java része megrendelésre, a vevő specifikációi szerint történt, a készletek alakulása nem tekinthető fontos kármutatónak.

(180)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(181)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(182)

A figyelembe vett időszakban a nyereség 58 %-kal csökkent 2019-ben, majd meredeken visszaesett, és 2020-ban kétszámjegyű veszteségbe fordult. 2021-ben részben helyreállt, de továbbra is negatív maradt. Összességében a figyelembe vett időszakban a nyereség 173 %-kal csökkent. A Covid19-járványhoz kapcsolódó hirtelen keresletcsökkenéssel összefüggésben az alacsony árú kínai export által támasztott fokozott verseny, amint azt az 5.1. szakasz kifejti, arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy csökkentse árait egy olyan időszakban, amikor a termelési költségek nőttek, amint azt a 4.4.3.1. szakasz ismerteti, ami jelentős veszteségekhez vezetett.

(183)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a jövedelmezőséghez hasonlóan alakult: a 2019 és 2020 között bekövetkezett drasztikus visszaesést a vizsgálati időszakban részleges fellendülés követte, de az továbbra is negatív maradt.

(184)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. Alakulása hasonló volt a jövedelmezőségéhez: drasztikus, 129 %-os visszaesés a figyelembe vett időszakban, amellyel negatívba fordult.

(185)

A jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülésének csökkenése súlyosan érintette a mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képességét.

(186)

A figyelembe vett időszak alatt a fő makrogazdasági mutatók kedvezőtlen tendenciát mutattak: az uniós értékesítési volumen 71 %-kal, a termelés 62 %-kal, míg a foglalkoztatás 50 %-kal esett vissza.

(187)

Hasonló kép rajzolódik ki a mikroökonómiai mutatók tekintetében is. Az Unión belüli értékesítések jövedelmezősége (+12 %-ról –9 %-ra), az értékesítési árak (–9 %), valamint a pénzforgalom (–109 %) mind jelentősen romlott.

(188)

A fogyasztásnak a Covid19-járvány miatti csökkenése mellett, miközben az uniós gazdasági ágazat termelési költsége 16 %-kal nőtt, a Kínából érkező behozatal árai 2018 óta tartósan és jelentősen elmaradtak az uniós gazdasági ágazat áraitól és költségeitől.

(189)

A kínai exportőrök behozatali volumene 39 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanezen időszak alatt azonban a felhasználás csökkenése ennél hangsúlyosabb volt (66 %-os). Ennek eredményeként a kínai export 79 %-kal, a 2018. évi 17 %-ról a vizsgálati időszakban 31 %-ra növelte piaci részesedését, és árai jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak a teljes figyelembe vett időszakban. Az alákínálási különbözet átlagosan 13,1 % volt a vizsgálati időszak alatt, a 4.3.3. szakaszban leírtak szerint.

(190)

Az olcsó, dömpingelt kínai behozatal szintén jelentős árlenyomást idézett elő az uniós gazdasági ágazatban, tekintettel az 52,9 % és 58,8 % közötti alulértékesítési különbözetekre. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes a termelési költségek növekedésével összhangban növelni árait, ezért felettébb szorult jövedelmezőségi helyzetbe kényszerült, hogy legalább részben megőrizhesse értékesítési mennyiségét.

(191)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(192)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. E tényezők a következők voltak: a Covid19-világjárvány, amely hatással volt az uniós felhasználásra, valamint az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa.

(193)

A Kínából érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszakban 39 %-kal, a 2018-as 602 010 tonnáról 2021-re 370 107 tonnára csökkent; ugyanebben az időszakban azonban e behozatal piaci részesedése 14 százalékponttal nőtt, elérve a 31 %-ot a vizsgálati időszakban, kárt okozva az uniós gazdasági ágazatnak, amelynek értékesítési volumene ugyanebben az időszakban 71 %-kal csökkent.

(194)

Ráadásul ez a behozatal az uniós gazdasági ágazaténál jelentősen alacsonyabb árakon valósult meg a figyelembe vett időszak egészében. Az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más választása, mint a kínai gyártók által meghatározott alacsony árak követése, hogy megőrizze a minimális értékesítési mennyiséget a csökkenő felhasználás és a növekvő termelési költségek időszakában, amint azt a 4.4.3.1. szakasz kifejti. Ez viszont a mintában szereplő valamennyi uniós gyártó esetében a jövedelmezőség igen erőteljes visszaesését eredményezte: (a 2018. évi 12 %-os) nyereség (2021-ra) súlyos (–9 %-os) veszteségbe fordult, amelynek következtében a többi pénzügyi mutató, többek között a beruházások megtérülése és a pénzforgalom is romlottak. Ez az árlenyomás, amint azt a 4.3.3. szakasz kifejti, egyértelműen az uniós piacon dömpingelt árakon hordókat kínáló kínai exportáló gyártók magatartásának köszönhető.

(195)

Egy lényegesen kisebb piacon az uniós gazdasági ágazat értékesítése a 2018-as 2,8 millió hordóról a vizsgálati időszakban 800 000 hordóra esett vissza. Árainak csökkentése nélkül az uniós gazdasági ágazat azt kockáztatta volna, hogy még ezt a korlátozott mennyiségű értékesítést is elveszíti, ami egyes uniós gyártók esetében a termelés teljes leállását eredményezte volna.

(196)

Az 5.2.2. szakaszban részletesen bemutatott uniós export megmutatja, milyen lenne a normális helyzet az árszintek és az ebből eredő nyereségek tekintetében azokon az exportpiacokon, amelyeket nem érint a dömpingelt behozatal, vagy ahol intézkedéseket vezettek be a tisztességes kereskedelem helyreállítására, például az Egyesült Államokban, amely az uniós gyártók fő exportpiaca, és ahol a Kínából származó hordókra vonatkozóan 2019 óta dömpingellenes intézkedések vannak érvényben. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat kirakodás utáni árai (amelyek magukban foglalják a szállítással kapcsolatos költségeket és a behozatali vámokat is) átlagosan 22 %-kal voltak magasabbak, mint az uniós piaci értékesítési árai (+29 % a vizsgálati időszakban), és folyamatosan meghaladták az uniós gazdasági ágazat termelési költségét, kivéve 2020-at, amely a Covid19-járvány által leginkább érintett év volt. Ezek az árak egy olyan piacot tükröznek, ahol a kínai behozatallal szemben bevezetett dömpingellenes intézkedések helyreállították a tisztességes kereskedelmet, és ezért észszerű mutatói annak, hogy milyenek lehettek volna az árak az uniós piacon a (197)–(209) preambulumbekezdésekben leírt árlenyomás nélkül.

(197)

Az uniós piac főként a felhasználók két fő kategóriája között oszlik meg mind az uniós gyártók, mind a kínai exportáló gyártók esetében: a független, kis- és közepes méretű sörfőzdék (amelyek az értékesítések mintegy 40 %-át teszik ki) és a nagyobb söripari konglomerátumok (amelyek az eladások több mint 50 %-át teszik ki).

(198)

A független, kis- és közepes méretű sörfőzdék többnyire szükségleteik szerint szerzik be a hordókat közép- és rövidtávon. A sörfőzdék több hordógyártót is megkeresnek, és árajánlatot kérnek az igényelt mennyiségre, amelyben szerepel a szállítási határidő is. Ez egy nagyon fontos szegmens az uniós gazdasági ágazat számára, ahol a földrajzi közelség és a rövidebb szállítási idő előnyt jelenthet. A felhasználók e szegmense nem működött együtt a vizsgálat során. Mindazonáltal az uniós gazdasági ágazat bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy több megrendelést is az olcsó kínai ajánlatok miatt veszített el ebben a szegmensben. Ez arra kényszerítette az uniós gyártókat, hogy jelentősen csökkentsék áraikat, hogy versenyképesek maradhassanak.

(199)

A piac másik felét az öt legnagyobb felhasználó jelenléte jellemzi, amelyek az uniós gazdasági ágazat Unión belüli értékesítésének több mint 50 %-át adják (ebből az ötből a két legnagyobb, az AB InBev és a Heineken együttesen 50/60 % feletti globális részesedéssel rendelkezik, és a mintába felvett két kínai exportáló gyártó értékesítésének legalább 55 %-át tette ki. Az uniós gazdasági ágazat bebizonyította, hogy ezek a felhasználók a következő évi hordóvásárlásaikat zártkörű pályázati felhívások útján szervezték meg. Ami a független sörfőzdéknek történő értékesítést illeti, a pályáztatás is arra kényszerítette a versenytársakat, hogy minimálisra csökkentsék áraikat, és a nagyon alacsony árakat ajánló kínai exportáló gyártók jelenléte arra késztette az uniós gazdasági ágazatot, hogy megfeleljen ezeknek az alacsony áraknak, és megakadályozta, hogy költségnövekedéseiket továbbháríthassák a vevőikre.

(200)

A pályáztatással kapcsolatban a vizsgálat kimutatta, hogy ezt a nagyobb felhasználók sajátos módon bonyolították le. A pályázati feltételek sajátosak voltak az árakat és a maximálisan beszerezni kívánt mennyiségeket illetően. A vevőnek nem volt szerződéses kötelezettsége a pályázat keretében beszerezni kívánt hordómennyiség tényleges megvásárlására, míg a szállítónak szerződéses kötelezettsége volt, hogy a megpályázott mennyiséget az ajánlott áron leszállítsa. Valójában a ténylegesen beszerzett mennyiségek ritkán feleltek meg az adott pályázatok keretében eredetileg beszerezni kívánt mennyiségeknek. Ugyanakkor a pályázatok nyertesei (azaz a hordószállítók) kötelesek voltak a megpályázott mennyiségeket az adott áron leszállítani, és nem tudták figyelembe venni például a termelési költségek változását.

(201)

A figyelembe vett időszakban az együttműködő felhasználók évente átlagosan hét pályázati eljárást írtak ki. Az e pályázatok alapján végül beszerzett mennyiségek pályázatonként változnak, és átlagosan a pályázati kiírásban szereplő mennyiségek kevesebb mint 60 %-ának feleltek meg. Ezen túlmenően a felhasználók a pályázati eljárás során megállapodott árat használták kiindulópontként az azonnali értékesítések esetleges későbbi ártárgyalásához.

(202)

Az árak minimalizálásának eszközeként használták a pályázati eljárást, amely piros, sárga és zöld színű fényekkel jelezte résztvevőknek (beleértve az uniós gyártókat és a kínai exportőröket is), hogy ajánlatuk mennyire volt magas vagy alacsony a többi résztvevőhöz képest. A nagyon alacsony árakat kínáló kínai exportőrök jelenléte arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy fenntarthatatlan szintre csökkentse árait. Az uniós gazdasági ágazat pályázati úton történő értékesítésének árai átlagosan 10 %-kal alacsonyabbak voltak, mint a többi értékesítés 2020-ban és a vizsgálati időszakban, míg a pályázati eljárás végén aláírt szerződés csak a lehetséges beszerzési mennyiségekre vonatkozott, nem biztosított semmilyen garanciát arra vonatkozóan, hogy ténylegesen sor kerül megrendelésre. Ezt megerősítik a vizsgálat során megállapított jelentős alákínálási és alulértékesítési szintek.

(203)

Ezenkívül az AB InBev 2022. június 20-i beadványában hivatkozott „az [uniós] hordóbeszállítók közelmúltbeli áraira, amelyek versenyképesek [voltak] a kínai beszállítók áraival” a vizsgálati időszakban és 2022-ben. Ez tovább erősíti, hogy az uniós gyártók csökkentették áraikat a figyelembe vett időszak korábbi éveihez képest annak érdekében, hogy versenyképesek maradjanak a kínai árakkal.

(204)

A pályáztatás egy másik kapcsolódó jellemzője az volt, hogy jelentős mennyiségű értékesítésre került sor végül a tényleges pályázatok keretein kívül, a későbbi ártárgyalások során, az említett „jelzőlámparendszerre” támaszkodva. Ezt mutatják az uniós gazdasági ágazat által pályázati úton értékesített mennyiségek, amelyek nagyon alacsonyak voltak a figyelembe vett időszakban. Ez a szint a teljes értékesítésük 30 %-a feletti értékről, amely a 2019 és 2020 közötti időszakban volt jellemző, a vizsgálati időszak alatt 16 %-ra csökkent. A gyakorlatban a felhasználók ezt a sajátos pályáztatási folyamatot és az alacsony árú, dömpingelt kínai ajánlatokat kihasználva a kínai szintre szorították le az uniós ipar árait, végül pedig a pályázatok keretein kívül állapodtak meg ezekről az árakról.

(205)

Az együttműködő felhasználók által szolgáltatott adatok azt mutatják, hogy a kínai exportáló gyártók a figyelembe vett időszakban a pályázati felhívásokban kiírt mennyiségek átlagosan 30 %-át nyerték el. Ez azonban óvatos becslés, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy az egyik legnagyobb nem együttműködő felhasználó (a Heineken) a mintában szereplő két kínai gyártó által a vizsgálati időszak során exportált mennyiségeinek legalább 30 %-át tette ki.

(206)

Mindazonáltal, ahogyan azt a fentiekben kifejtettük, az, hogy az értékesítési ügyleteket hivatalosan, pályázat keretében kötötték-e meg, vagy sem, nem befolyásolta a dömpingelt kínai áraknak az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatásait, valamint az ezen dömpingelt árak és a gazdasági ágazat hátrányos helyzete között ok-okozati összefüggést.

(207)

A 4.3.3. szakaszban kifejtettek szerint a kínai árak 2019-ben és 2020-ban csökkentek 2018-hoz képest, majd a vizsgálati időszak alatt ismét emelkedtek, de csak a 2018-as szintre álltak vissza. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat árai 9 %-kal csökkentek, míg termelési költsége 16 %-kal emelkedett.

(208)

A hordók Kínából érkező behozatala által a piac mindkét szegmensében gyakorolt árnyomás azt eredményezte, hogy piaci részesedésének legalább részbeni megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett értékesítési árait a termelési költségek meredek emelkedése ellenére. Ennek következtében a jövedelmezőség 12 %-ról –9 %-ra csökkent a figyelembe vett időszakban, és valamennyi pénzügyi mutató romlott.

(209)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy – tekintettel az egyidejűségre – az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlása egybeesett a nagyon alacsony áron történő kínai behozatal jelentős jelenlétével. A szűkülő piac és a növekvő előállítási költségek mellett a kínai árak következetesen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, és lenyomták az uniós piaci árszinteket, valódi és jelentős ok-okozati összefüggést teremtve a kettő között.

(210)

A nyilvántartások szerint a Kínából származó, nagyon olcsón importált hordók behozatala 2018 óta tart. A figyelembe vett időszakban a kínai behozatal átlagára átlagosan 24 %-kal volt alacsonyabb, mint az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagára. Ez egybeesett az uniós gazdasági ágazat árainak a növekvő termelési költségek ellenére történő folyamatos csökkenésével. Az a tény, hogy a felhasználás csökkenését tovább súlyosbította a Covid19-világjárvány, nem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. Az időszak során a felhasználás 66 %-kal, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene pedig 71 %-kal csökkent, miközben a kínai export csak 39 %-kal csökkent, piaci részesedése pedig 17 %-ról 31 %-ra nőtt. Amint azt a (196) preambulumbekezdés kifejtette, az Egyesült Államok piacán elérhető piaci árak alapján, a kínai behozatal és a kifejtett árnyomás nélkül az uniós gazdasági ágazat képes lett volna fenntarthatóbb szintre emelni árait, és fedezni a megnövekedett termelési költségeit.

(211)

A felhasználás és a kapacitáskihasználás jelentős csökkenése komoly hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat teljesítményére. Ahogyan azonban azt a 4.4.3.1. szakaszban bemutattuk, még azokban az esetekben is, amikor az uniós gazdasági ágazatnak sikerült jelentős mértékben csökkentenie az állandó költségeket, e költségeknek a teljes költségen belüli részaránya 23 %-ra nőtt. Ugyanakkor az iparágnak más strukturális költségeket is sikerült csökkentenie, például a foglalkoztatást a Covid19-járvány időszakában. Az állandó és egyéb strukturális költségek ezen időszak alatti kezelése lehetővé tette az ilyen költségek által a gazdasági ágazat teljesítményére gyakorolt hatásának minimalizálását, amint azt fent is kifejtettük, de e költségek a kínai behozatal által okozott jelentős árlenyomás miatt csak részben voltak ellensúlyozhatóak.

(212)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

15. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(213)

A figyelembe vett időszakban során az uniós gazdasági ágazat kivitele 52 %-kal csökkent.

(214)

2018 és 2020 között az exportteljesítmény némileg hasonló tendenciát mutatott, mint az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon értékesített mennyiségek alakulása. Az uniós gazdasági ágazat uniós és exportértékesítési volumene egyaránt csökkent a figyelembe vett időszak első felében, amelyet leginkább érintett a Covid19-járvány. Az exportértékesítések volumene azonban a relatív számadatokat tekintve kevésbé csökkent, mint az uniós piaci értékesítés. Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye egyértelműen javulni kezdett, amint feloldották a Covid19-járvány miatt bevezetett korlátozásokat: az exportértékesítések volumene több mint kétszeresére nőtt 2020 és 2021 között. Emellett a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat exportértékesítési árai jelentősen meghaladták az uniós piacon elérhető értékesítési árakat, és folyamatosan a termelési költség felett voltak, kivéve a 2020. évet, amely a Covid-19 világjárvány által leginkább érintett év volt, és amely egyben a vizsgálati időszak felét is lefedte. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportteljesítmény átmeneti csökkenése nem járult hozzá a kárhoz, mivel az exportárak szintje elegendő volt ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat az exportértékesítéseinek többsége esetében nyereséges legyen.

(215)

A kínai exportárak a figyelembe vett időszak kezdete (2018) óta jelentősen az uniós gazdasági ágazat árai és költségei alatt voltak. A vizsgálat szerint az alákínálási különbözetek súlyozott átlaga 13,1 % volt. Ez a nagyon alacsony árak melletti piaci térnyerés az uniós gazdasági ágazat rovására ment, amely a figyelembe vett időszakban kénytelen volt csökkenteni az értékesítési árait ahhoz, hogy a Covid19-járvány alatt és után legalább korlátozott mennyiségű értékesítést fenntartson a piacon. Ez az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének kedvezőtlen alakulásához vezetett.

(216)

A Bizottság megkülönböztette az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól, és megvizsgálta azokat. A Covid19-járvány hatása és a hordók uniós és globális felhasználásában bekövetkezett, a járványhoz kapcsolódó csökkenés negatívan befolyásolta ugyan az uniós gazdasági ágazat helyzetének alakulását, a Bizottság azonban ezt korlátozott hatású átmeneti tényezőnek tekintette. Az uniós gazdasági ágazat helyzete már a Covid19-járvány előtt romlott, és ez a romlás folytatódott egészen a figyelembe vett időszak végéig.

(217)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(218)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez.

(219)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése és 7. cikkének (2d) bekezdése értelmében az irányáron tudna értékesíteni, és ezzel elérné a nyereségcélját.

(220)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás-fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. Ez a haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(221)

A mintában szereplő uniós gyártók a kitöltött kérdőíveikben azt javasolták, hogy a nyereségcél 12 % és 20 % közötti érték legyen, mivel véleményük szerint ez az a szint, amely szükséges a folyamatokba és a termékekbe történő szükséges beruházások finanszírozásához, valamint az uniós gazdasági ágazat hosszú távú életképességének biztosításához. A gazdasági ágazat azt is kimutatta, hogy azokban az években, amikor normális versenyfeltételek voltak, átlagos jövedelmezősége 15 % volt.

(222)

E bizonyítékok fényében a Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy a 12 %-os haszonkulcsot használja, amely az előző preambulumbekezdésben részletezett adatok tartományának alsó határán van, így nagyon konzervatív megközelítést alkalmaz.

(223)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság a haszonkulcsot ideiglenesen 12 %-ban állapította meg a 7. cikk (2c) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban.

(224)

Ami a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció szintjét illeti a figyelembe vett időszakban, a Bizottság ellenőrizte a benyújtott információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a beruházások, a K+F és az innováció („IRI”) szokásos versenyfeltételek melletti, az uniós gazdasági ágazat által megadott és a Bizottság által ellenőrzött költségeitől való eltérés már szerepelt a 12 %-os nyereségcélban.

(225)

Mindezek alapján a Bizottság a fent említett nyereségcélt (lásd a (223) preambulumbekezdést) a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségére típusonként alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó darabonkénti árát.

(226)

A Bizottság ezt követően az érintett exportáló gyártóknak az alákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett együttműködő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján meghatározta a kárkülönbözetet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(227)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték az „egyéb együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” esetében ugyanúgy kerül meghatározásra, mint az ilyen vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözet.

(228)

A fenti értékelést követően az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(229)

Miután az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének alkalmazása mellett döntött, a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(230)

Az Unióban nyolc vállalat gyárt hordókat. Közvetlenül több mint 400 munkavállalót foglalkoztatnak (ez a szám 2018-ban több mint 800 volt) Ausztriában, Csehországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban.

(231)

Az intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy fenntartsa piaci részesedését, növelje kapacitáskihasználását, fenntartható szintre emelje az árakat és a jövedelmezőséget olyan szintre emelje, amely elvárható rendes versenyfeltételek mellett.

(232)

Az intézkedések bevezetésének mellőzése valószínűleg a jövedelmezőség további romlásához vezetne, amely már egyébként is negatív volt. Az intézkedések bevezetésének mellőzése a termelőegységek lezárásához és elbocsátásokhoz vezethet, ezáltal veszélyezteti az uniós gazdasági ágazat életképességét.

(233)

Ebből kifolyólag a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálja.

(234)

Egy független importőr, amely volumen tekintetében a kínai behozatal 1,6 %-át teszi ki, nyújtott be mintavételi űrlapot és válaszolta meg a kérdőívet. Az együttműködő importőr átlagnyeresége a vizsgálati időszak alatt 16 % volt.

(235)

Ez az importőr ellenezte az intézkedések bevezetését. Azt állította, hogy a rozsdamentes acél árának és a szállítási költségek növekedésének fényében az intézkedések bevezetése további negatív hatással lenne a nyereségességére, ami a vállalat felszámolását eredményezné. A vállalat azt is hangsúlyozta, hogy az elmúlt években saját forrásaiból jelentős K+F-befektetéseket hajtott végre új szellemi alkotások kifejlesztése, valamint a hordógyártásban olyan új megoldások kidolgozása érdekében, amelyek az uniós felhasználók javát szolgálhatják, és hogy az intézkedések bevezetése véget vethet ennek a projektnek.

(236)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az importőr valószínűleg képes lesz továbbhárítani a dömpingellenes vám egy részét a végfelhasználókra. Az importőr jó nyereségi szintje csökkenti a vámnak az importőr életképességére gyakorolt hatását is. Összességében az egyetlen importőr által a jelen vizsgálatban tanúsított nagyon korlátozott együttműködés azt sugallja, hogy az intézkedések összességében nem lesznek rendkívül negatív hatással az importőrökre, és így azok súlya nem haladja meg az intézkedések uniós gyártókra gyakorolt pozitív hatásának súlyát.

(237)

A hordók egyedi igényekre szabásával foglalkozó kereskedők/szolgáltatók folytathatják ezt az üzleti tevékenységet, és képesek lesznek érdemben versenyezni, nem a dömpingelt importtal.

(238)

Az eljárás megindításakor két felhasználó, az Appie és a Carlsberg jelentkezett, de a kérdőívre adott válaszaikban csak korlátozott információkat szolgáltattak. Egy másik felhasználó, az AB InBev érdekelt félként nyilvántartásba vetette magát, és észrevételeket tett, de nem válaszolt a kérdőívre. Ezek a felhasználók sörfőzdéket vagy söripari konglomerátumokat képviselnek.

(239)

A 4.3.1. szakaszban leírtak szerint, az eljárás későbbi szakaszában a Bizottság ismét felvette a kapcsolatot a legnagyobb felhasználókkal, és azt kérte, hogy szolgáltassanak beszállítóikkal és beszerzési mennyiségeikkel kapcsolatos adatokat. Három felhasználó (AB InBev, Asahi és Molson Coors) ugyan benyújtott néhány adatot, de a kérdőív legfontosabb kérdéseire nem adtak részletes magyarázatot.

(240)

Az AB InBev eredeti beadványában ellenezte az intézkedések bevezetését, azt állítva, hogy:

(241)

Ami az első állítást illeti, a vizsgálat során összegyűjtött információk azt mutatták, hogy a szálloda- és vendéglátóipar nem magukat a hordókat vásárolja meg a sörgyártóktól, csupán azok tartalmát (azaz a sört). A kocsmák és bárok betétdíjat fizetnek a hordókért, amelyet visszatérítenek számukra, amikor az üres hordókat visszaszolgáltatják a sörgyártóknak. Ezért a hordók költségeinek a szálloda- és vendéglátóipar jövedelmezőségére gyakorolt hatása várhatóan korlátozott lesz.

(242)

Ami a második állítást illeti, úgy tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat elegendő szabad kapacitással rendelkezik. A csúcspontján, 2018-ban az uniós felhasználás körülbelül 3,2 millió hordó volt, miközben az uniós gazdasági ágazat teljes termelési kapacitása csaknem 6,8 millió hordó. Az exportértékesítéseket is figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak még mindig csaknem 2 millió hordónyi szabad kapacitása van.

(243)

Tekintettel azok hosszú élettartamára (általában 30 év) és újratölthető jellegére, a hordók költségeinek az italágazatra gyakorolt hatása minimális.

(244)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések felhasználókra gyakorolt negatív hatása várhatóan korlátozott lesz, és nem haladja meg az intézkedések uniós gyártókra gyakorolt pozitív hatását.

(245)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek arra utalnának, hogy a Kínai Népköztársaságból származó újratölthető rozsdamentesacél hordók behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(246)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(247)

A Kínai Népköztársaságból származó újratölthető rozsdamentesacél hordók behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében szereplő alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vám összegét a Bizottság a dömping- és a kárkülönbözet közül az alacsonyabb szintjén rögzítette.

(248)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(249)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott, a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E behozatalok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(250)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(251)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(252)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az alacsonyabb vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(253)

Amennyiben a szóban forgó dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, a feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és az országos vám ebből következő kivetésére.

(254)

Az újratölthető rozsdamentesacél hordókra vonatkozó statisztikai adatok gyakran darabszámban kifejezve állnak rendelkezésre. A 2658/87/EGK tanácsi rendelet I. mellékletében meghatározott Kombinált Nómenklatúra (53) azonban az újratölthető rozsdamentesacél hordók esetében nem tartalmaz ilyen kiegészítő mértékegységet. Ezért rendelkezni kell arról, hogy az érintett termék behozatalaira vonatkozóan a szabad forgalomba bocsátás érdekében benyújtott árunyilatkozatban nemcsak a kilogrammban vagy tonnában kifejezett tömeget, hanem a darabszámban kifejezett mennyiséget is fel kell tüntetni. A 7310100010 és a 7310299010 TARIC-kód esetében a darabszámot akkor kell feltüntetni, ha ez összeegyeztethető a 2658/87/EGK rendelet I. mellékletével.

(255)

A (3) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság az érintett termék behozatalaira vonatkozóan nem vezetett be nyilvántartásbavételi kötelezettséget.

(256)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek.

(257)

Közös beadványában a Ningbo Major és a Penglai Jinfu észrevételeket fogalmazott meg az érdekelt felek tájékoztatását megelőző eljárási szakasszal kapcsolatban, amikor is arra kérték a Bizottságot, hogy tartózkodjék az ideiglenes intézkedések alkalmazásától. Kiemelték, hogy egyes terméktípusok irányára nem tükrözte az ismereteik szerint helytálló várt irányárakat. Emellett azt is felvetették, hogy a Bizottság bizonyos terméktípusokat nem vett figyelembe a kárkülönbözet számításában, valamint hogy az érdekelt felek tájékoztatásában található táblázatok egyikének fejléce nem megfelelően volt kitöltve.

(258)

A Bizottság részletesen megvizsgálta az észrevételeket, és úgy ítélte meg, hogy egyik felvetés sem a számítások helyességére vonatkozott, ezért úgy határozott, hogy érdemben az ideiglenes intézkedések kihirdetését követően beérkező további beadvánnyal együtt foglalkozik majd velük.

(259)

Az érdekelt felek tájékoztatásában található táblázatok egyikében – az érdekelt felek észrevételeinek megfelelően – a mennyiségek valóban darabszámban, nem pedig tonnában voltak kifejezve. Emellett a Bizottság bizonyos terméktípusokat azért nem vett figyelembe a kárkülönbözet számításában, mert az azoknak megfelelő terméktípusokat az uniós gazdasági ágazat nem gyártotta, ezért azok az alulértékesítési különbözet számítása szempontjából érdektelenek voltak.

(260)

A helyes ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(261)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,

(1)

A Nelfo (a továbbiakban: panaszos) 2017. május 11-én levélben kifogásolta a Bergen város önkormányzata (a továbbiakban: városi önkormányzat) által az önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén biztosított közvilágításért nyújtott feltételezett állami támogatást. A Nelfo egy ágazati szövetség a Norvég Vállalkozói Szövetségen belül. Norvégiai villamos energetikai, informatikai, elektronikus hírközlési, rendszerintegrátor és felvonóipari vállalatokat tömörít (2).

(2)

A feltételezett támogatás kedvezményezettje a BKK AS, amely különböző leányvállalatokon keresztül végzi tevékenységét (3). A továbbiakban a BKK AS-ra és leányvállalataira együtt „BKK csoportként” hivatkozunk.

(3)

A Hatóság a panaszt 2017. június 1-jén levélben (4) továbbította a norvég hatóságoknak. A norvég hatóságok 2017. június 27-i és július 5-i levelükben (5) fogalmazták meg észrevételeiket.

(4)

A Hatóság 2017. szeptember 7-én e-mailben felkérte a norvég hatóságokat, hogy nyújtsanak kiegészítő tájékoztatást (6). A norvég hatóságok 2017. szeptember 8-i (7) és 12-i e-mailjükben (8) válaszoltak.

(5)

A Hatóság 2018. július 11-én kiegészítő információk iránti kérést küldött (9). 2018. augusztus 17-én videokonferenciát tartottak. A norvég hatóságok 2019. február 28-i e-mailjükben kiegészítő információkat nyújtottak be (10).

(6)

A Hatóság a 027/19/COL határozattal (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) hivatalos vizsgálati eljárást kezdeményezett (11). Ebben a szakaszban a Hatóság arra az előzetes álláspontra helyezkedett, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban a), b) és c) intézkedésként jelölt három intézkedés állami támogatásnak tűnik. A Hatóság továbbá kétségbe vonta ennek a lehetséges állami támogatásnak az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével való összeegyeztethetőségét. A három intézkedést az alábbi 2. szakasz ismerteti.

(7)

A norvég hatóságok felkérést kaptak, hogy 2019. május 20-ig fogalmazzák meg észrevételeiket az eljárás megindításáról szóló határozatról. A Hatóság kérésre 2019. június 5-ig meghosszabbította a határidőt (12).

(8)

A Hatóság 2019. június 5-én levélben kapta meg a BKK AS és a Veilys AS (a továbbiakban együtt: BKK Veilys) közös észrevételeit (13). A 2019. augusztus 6-i levélben a norvég hatóságok felkérést kaptak, hogy 2019. szeptember 6-ig nyújtsák be ezekkel az észrevételekkel kapcsolatos megjegyzéseiket (14).

(9)

A norvég hatóságok 2020. április 5-én benyújtották az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos észrevételeiket (15). Az észrevételeket a városi önkormányzat két, 2019. május 10-én (16), illetve 2020. április 3-án kelt levele (17) tartalmazza.

(10)

A Hatóság 2021. február 5-én újabb tájékoztatási kérelmet intézett a norvég hatóságokhoz (18). A norvég hatóságok 2021. április 12-én nyújtották be válaszukat e kérelemre (19).

(11)

A városi önkormányzat tulajdonában lévő utak mentén található közvilágítási infrastruktúra tulajdonosa a múltban az önkormányzati tulajdonban lévő Bergen Lysverker volt. A vállalatot 1996-ban eszközállományával együtt felvásárolta a BKK DA. Ez a vállalat akkoriban több önkormányzat tulajdonában volt, közülük Bergen városi önkormányzat rendelkezett többségi részesedéssel.