(1)

Az uniós mezőgazdasághoz kapcsolódó szakpolitikák, különösen a közös agrárpolitika (KAP), beleértve a vidékfejlesztési intézkedéseket is, valamint a többek között a környezethez, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és hatásainak enyhítéséhez, a földhasználathoz, a régiókhoz, a népegészségügyhöz, az élelmiszer-biztonsághoz, a növényvédelemhez, a peszticidek fenntartható használatához, az állatgyógyászati készítmények használatához és az Egyesült Nemzetek fenntartható fejlődési céljaihoz kapcsolódó uniós szakpolitikák tervezése, végrehajtása, nyomon követése, értékelése és felülvizsgálata átlátható, átfogó és megbízható statisztikai tudásbázist igényel. Az említett statisztikák hasznosak lehetnek a mezőgazdaság beporzókra és létfontosságú talajlakó szervezetekre gyakorolt hatása nyomon követésének és értékelésének céljából is.

(2)

A statisztikai adatok – különösen a mezőgazdasági felhasználásra és kibocsátásra vonatkozó adatok – gyűjtésének egyebek mellett arra kell irányulnia, hogy naprakész, jó minőségű és hozzáférhető adatokkal, különösen az agrár-környezetvédelmi mutatók kidolgozásához szükséges adatokkal segítse a tényeken alapuló döntéshozatali folyamatot, továbbá hogy támogassa és értékelje az európai zöld megállapodásnak a kapcsolódó „termelőtől a fogyasztóig” stratégiával és a biodiverzitási stratégiával, a szennyező anyag-mentességi cselekvési tervvel és az uniós ökológiai termelésre vonatkozó cselekvési tervvel, valamint a jövőbeli KAP reformokkal kapcsolatos előrehaladását. Az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérése szempontjából az egyik kulcsfontosságú elem az átmenet egy olyan multifunkcionális mezőgazdaság felé, amely képes biztonságos és elegendő élelmiszert előállítani, miközben pozitív hatást gyakorol a környezetre.

(3)

A jó minőségű, harmonizált, koherens és összehasonlítható statisztikai adatok fontosak az uniós mezőgazdasági felhasználás és kibocsátás állapotának és tendenciáinak értékeléséhez, annak érdekében, hogy érdemi és pontos adatokat szolgáltassanak a mezőgazdaság környezeti és gazdasági hatásairól, valamint a fenntarthatóbb mezőgazdasági gyakorlatokra való átállás üteméről. Az összegyűjtött adatoknak a piacok működésére és az élelmezésbiztonságra is vonatkozniuk kell, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az elegendő és jó minőségű élelmiszerhez való hozzáférést, és értékelni lehessen az uniós és nemzeti szakpolitikák fenntarthatóságát, valamint környezeti, gazdasági és társadalmi hatásait és teljesítményét, továbbá értékelni lehessen az újonnan kidolgozott üzleti modellek fenntarthatóságát és hatását. Az említett adatok a teljesség igénye nélkül az állatállományra és a húsra vonatkozó statisztikákra, a tojástermelésre és -felhasználásra, valamint a tej és a tejtermékek termelésére és felhasználására terjednek ki. Fontosak a szántóföldi növények, a zöldségek, az ültetvények és a gyepterületek területére, hozamára és termesztésére, valamint az árumérlegekre vonatkozó statisztikák is. Szükség van továbbá a növényvédő szerek, a műtrágyák és az állatgyógyászati készítmények, különösen a takarmányokban használt antibiotikumok, értékesítésére és felhasználására vonatkozó statisztikákra.

(4)

Az agrárstatisztikák nemzetközi értékelése vezetett az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének az agrár- és vidékstatisztikák javítását célzó globális stratégiájának létrehozásához. Az említett globális stratégiát az ENSZ Statisztikai Bizottsága 2010-ben hagyta jóvá. Az európai agrárstatisztikáknak adott esetben követniük kell az említett globális stratégia ajánlásait.

(5)

A 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) jogi keretet hoz létre a közös statisztikai elveken alapuló európai statisztikák fejlesztéséhez, előállításához és közzétételéhez. Az említett rendelet minőségértékelési szempontokat határoz meg, és azon igényre hivatkozik, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni a felmérések adatszolgáltatóira háruló válaszadási terheket, és hozzá kell járulni az adminisztratív terhek csökkentésének általánosabb célkitűzéséhez.

(6)

Az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága (a továbbiakban: ESR-bizottság) által 2015 novemberében jóváhagyott, a 2020-ra és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégia két – a mezőgazdasági számlarendszer (a továbbiakban: MSZER) kivételével az agrárstatisztikákra vonatkozó uniós jogalkotás valamennyi vonatkozását lefedő – keretrendelet elfogadását irányozza elő. Ezen rendeletnek az említett két keretrendelet egyikeként ki kell egészítenie a már elfogadott keretrendeletet, nevezetesen az (EU) 2018/1091 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3).

(7)

A mezőgazdasági felhasználási és kibocsátási európai statisztikák gyűjtése, előállítása és közzététele jelenleg több jogi aktus alapján történik. A jelenlegi jogi keret nem biztosít megfelelő következetességet a különböző statisztikai területek között, és nem mozdítja elő az agrárstatisztikák fejlesztésével, előállításával és közzétételével kapcsolatos, a mezőgazdaság gazdasági és környezeti vonatkozásainak lefedését célzó integrált megközelítést sem. Az említett jogi aktusokat az információk harmonizálása és összehasonlíthatósága, az európai agrárstatisztikák következetessége és összehangolása, a megfelelő statisztikai folyamatok integrációjának és észszerűsítésének megkönnyítése, valamint egy holisztikusabb szemlélet lehetővé tétele érdekében kell felváltani ezen rendelettel. Ezért szükséges hatályon kívül helyezni az említett jogi aktusokat, nevezetesen az 1165/2008/EK (4), az 543/2009/EK (5) és az 1185/2009/EK (6) európai parlamenti és tanácsi rendeletet, valamint a 96/16/EK tanácsi irányelvet (7). Az európai statisztikai rendszer (ESR) számos kapcsolódó megállapodását, valamint a nemzeti statisztikai hivatalok (NSH-k) és a Bizottság (Eurostat) közötti, adattovábbításra vonatkozó, ún. kölcsönös bizalmon alapuló megállapodásokat integrálni kell ebbe a rendeletbe, amennyiben bizonyítást nyert, hogy az adatok felhasználói igényeket elégítenek ki, hogy az elfogadott módszertan működik, és hogy az adatok megfelelő minőségűek.

(8)

A 617/2008/EK bizottsági rendeletnek (8) megfelelően előírt statisztikák gyűjtésére az ESR keretében került sor, néhány, de nem valamennyi minőségi standardjának betartása mellett. Az említett statisztikák hosszabb távon támogatják az uniós és a nemzeti szakpolitikákat, és azokat az adatok rendelkezésre állásának és minőségének biztosítása érdekében mint európai statisztikákat integrálni kell. A tagállamok kettős adatszolgáltatásának elkerülése érdekében az említett rendelet szerinti statisztikai követelményeket el kell hagyni.

(9)

A mezőgazdasági területek jelentős része uniós szinten gyepterület. Az említett területeken folytatott termelést korábban nem ítélték fontosnak, így termelési adatok nem szerepeltek a növénytermesztési statisztikákban. Miután a gyepterületek és a kérődzők környezeti hatása az éghajlatváltozás miatt jelentősebbé vált, most szükség van a gyepterületi termeléssel, többek között a legeltetéssel kapcsolatos statisztikákra is.

(10)

Az európai agrárstatisztikák alkalmazásában értékelni kell a KAP-kötelezettségek keretében gyűjtött, már meglévő adatok maximális felhasználásának lehetőségét, anélkül, hogy ezzel új kötelezettségek és adminisztratív terhek keletkeznének.

(11)

A mezőgazdasági felhasználásra és kibocsátásra vonatkozó információknak a gazdaságok szerkezetére vonatkozó információkkal való harmonizációja és összehasonlíthatósága, valamint a 2020-ra és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégia további végrehajtása céljából e rendeletnek ki kell egészítenie az (EU) 2018/1091 rendeletet.

(12)

A mezőgazdasági árstatisztikák nem tartoznak a 138/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) hatálya alá, azok rendelkezésre állását és az MSZR-rel való koherenciáját azonban biztosítani kell. A mezőgazdasági felhasználási és kibocsátási statisztikáknak ezért a mezőgazdasági inputárakra vonatkozó, az MSZR-rel koherens statisztikákat is le kell fedniük. Az MSZR-számítások és az összehasonlítható árindexek lehetővé tétele érdekében a tagállamokban rendelkezésre kell állniuk a mezőgazdasági termelői árakra vonatkozó adatoknak.

(13)

Az európai zöld megállapodás, a KAP és a peszticidektől való függőség csökkentésére irányuló célkitűzés fényében fontos a növényvédő szerek felhasználására vonatkozó, jó minőségű éves statisztikákról rendelkezni a környezeti, az egészségügyi és a gazdasági kérdésekkel összefüggésben. A növényvédő szerek szakmai használatára vonatkozó, statisztikai célokra felhasználható uniós szintű elektronikus nyilvántartások hiánya jelentős akadályt jelent a növényvédő szerek mezőgazdasági felhasználására vonatkozó adatgyűjtés gyakoriságának ötévenkénti gyakoriságról évenkéntire történő növelése tekintetében. Annak érdekében, hogy az NSH-k időt kapjanak felkészülni a növényvédő szerek használatára vonatkozó éves statisztikák állandó jelleggel történő előállítására, e rendeletben átmeneti rendszerről kell rendelkezni.

(14)

A 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) és az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) alapján a peszticidek forgalomba hozatalára és felhasználására vonatkozóan benyújtandó adatokat az említett irányelv és az említett rendelet releváns rendelkezéseivel összhangban e rendelet követelményeinek céljából kell felhasználni. A növényvédő szerekre vonatkozóan közzétett adatoknak ki kell terjedniük a forgalomba hozott és a mezőgazdasági tevékenységek során használt hatóanyagokra, növényenkénti és a kapcsolódó kezelt területenkénti bontásban.

(15)

A mezőgazdasági felhasználásra és kibocsátásra vonatkozó, valamennyi tagállamtól származó összehasonlítható statisztikák fontosak a KAP fejlesztésének meghatározásához, és annak nyomon követéséhez, hogy a KAP-nak a nemzeti stratégiai terveken keresztül történő végrehajtása mennyiben járul hozzá az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez. A változók esetében ezért, amennyire lehetséges, egységes osztályozásokat és közös fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

(16)

Az adatok koherenciája, összehasonlíthatósága és interoperabilitása, valamint a jelentéstételi formátumok egységessége előfeltételeit képezik az európai agrárstatisztikák kidolgozásának, különös tekintettel a gyűjtési, feldolgozási és közzétételi eljárások hatékonyságára, valamint az eredmények minőségére.

(17)

A statisztikák összeállításához szükséges adatokat olyan módon kell összegyűjteni, hogy a lehető legkisebbre csökkenjenek az adatszolgáltatókra – köztük a mezőgazdasági termelőkre, a kis- és középvállalkozásokra és a tagállamokra – háruló költségek és adminisztratív terhek. Ezért azonosítani kell a szükséges adatok forrásainak esetleges tulajdonosait, és biztosítani kell, hogy az említett források statisztikai célra felhasználhatók legyenek.

(18)

A továbbítandó adatállományok több statisztikai területet fednek le. Az adatszolgáltatási követelmények megváltozása esetén a statisztikák kiigazítását lehetővé tévő, rugalmas megközelítés fenntartása érdekében az alaprendeletben csak a területeket, a témákat és a részletes témákat kell meghatározni, míg a részletes adatállományokat végrehajtási jogi aktusok útján kell meghatározni. A részletes adatállományok gyűjtése nem róhat az adatszolgáltatók és a tagállamok számára aránytalan és indokolatlan terhet eredményező, jelentős további költségeket.

(19)

A mezőgazdasági felhasználási és kibocsátási európai statisztikák adatállományában egy változó több dimenziót is magában foglalhat, így például ökológiai gazdálkodást és regionális szintű dimenziókat. Az ökológiai gazdálkodási dimenzió az (EU) 2018/848 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (12) meghatározott elvekkel összhangban álló termelésre és termékekre utal. A regionális szintű dimenziót az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (13) összhangban kell biztosítani. Az e rendelet szerinti adatszolgáltatás során a tagállamokra háruló terhek csökkentése, valamint a kiszámíthatóság biztosítása érdekében a tekintetben, hogy mely adatokat kell gyűjteni, a részletes témákat és az alkalmazandó dimenziókat meg kell határozni e rendelet mellékletében. Az említett mellékletben be kell vezetni az „alkalmazandó” kifejezést azon részletes témák tekintetében, amelyek esetében az ökológiai gazdálkodási vagy a regionális szintű dimenzió, vagy mindkettő szükséges.

(20)

Az ökológiai termelés a fenntartható mezőgazdasági termelési rendszerek egyre fontosabb mutatója. Az ökológiai termelésre vonatkozó statisztikai adatok alapvető fontosságúak az uniós ökológiai termelés fejlesztésére irányuló cselekvési terv előrehaladásának nyomon követéséhez. Ezért biztosítani szükséges, hogy az ökológiai termelésre vonatkozóan rendelkezésre álló statisztikák, beleértve a tanúsított vagy átállás alatt álló termőterületekre vonatkozó adatokat is, összhangban legyenek más mezőgazdasági termelési statisztikákkal azáltal, hogy integrálják/beépítik azokat az adatállományokba. Az említett, ökológiai termelésre vonatkozó statisztikáknak koherensnek kell lenniük az (EU) 2018/848 rendelet alapján előállított adminisztratív adatokkal is, és fel kell használniuk azokat.

(21)

A bruttó tápanyagmérleg az egyik legelterjedtebb agrár-környezetvédelmi mutató. Az Eurostat/OECD közös módszertana a mezőgazdasági rendszerbe belépő tápanyagbevitel teljes mennyisége és az említett mezőgazdasági rendszerből kilépő tápanyagkivitel mennyisége között számított különbségként írja azt le. Jelentősége ellenére nem minden tagállam szolgáltat önkéntesen a bruttó tápanyagmérlegre vonatkozó adatokat a Bizottságnak (Eurostat). Ezért elengedhetetlen a bruttó tápanyagmérlegnek e rendeletbe történő beépítése.

(22)

Az állatgyógyászati készítmények fontos szerepet játszanak a mezőgazdaságban. Fontos elkerülni a párhuzamos munkavégzést és optimalizálni az olyan, meglévő információk hasznosítását, amelyeket statisztikai célokra fel lehet használni. E célból, valamint annak érdekében, hogy az uniós polgárok és más érdekelt felek könnyen hozzáférhető és hasznos információkat kapjanak az állatgyógyászati készítmények értékesítéséről és felhasználásáról, beleértve az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatokban való felhasználását, a Bizottságnak (Eurostat) közzé kell tennie az (EU) 2019/6 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) alapján rendelkezésre álló releváns statisztikákat. E célból megfelelő együttműködési megállapodásokat kell kötni a statisztikai tevékenységekre vonatkozóan a Bizottság és a releváns szervezetek között, többek között nemzetközi szinten is.

(23)

A biocid termékek fontos szerepet játszanak a mezőgazdaságban, például az állat-egészségügyben és a takarmányokban. A növényvédő szerekben engedélyezett hatóanyagokat gyakran használják biocid termékekben. Az 1185/2009/EK rendelet már megállapította, hogy a mezőgazdaság, a környezetvédelem, a közegészségügy és az élelmiszer-biztonság területén a megalapozott, tudományos alapokon nyugvó szakpolitikákhoz szükség van a biocid termékekre vonatkozó statisztikák gyűjtésére. Figyelembe véve, hogy a biocid termékekben található valamennyi létező hatóanyag szisztematikus vizsgálatára irányuló, az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) szerinti munkaprogram még folyamatban van, és a kapcsolódó munkáknak csupán 35 %-a fejeződött be, még korai lenne a biocid termékeket e rendelet hatálya alá vonni. Amint a biocid termékekben felhasználandó hatóanyagok vizsgálata befejeződik, a Bizottságnak mérlegelnie kell e rendelet hatályának kiterjesztését az ilyen termékekre.

(24)

Az 1059/2003/EK rendelettel összhangban a területi egységeket a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrája (NUTS) szerinti besorolással összhangban kell meghatározni. A tagállamok terheinek korlátozása érdekében a regionális adatszolgáltatási követelmények nem léphetik túl a korábbi uniós jogszabályokban megállapított követelményeket, kivéve, ha időközben új regionális szintek jöttek létre. Következésképpen helyénvaló megengedni, hogy Németország tekintetében a regionális statisztikai adatokat kizárólag a NUTS 1 területi egységek szerint adják meg.

(25)

Lehetővé kell tenni egy adott időpontban érvényes mezőgazdasági felhasználáshoz és kibocsátáshoz kapcsolódó eseti tárgykörökre vonatkozó adatok gyűjtését a rendszeresen gyűjtött adatok olyan további adatokkal való kiegészítése érdekében, amelyek több információt igénylő tárgykörökre, újonnan kialakuló jelenségekre vagy innovációkra vonatkoznak. Az ilyen további adatok szükségességét azonban megfelelően indokolni kell.

(26)

A tagállamok adminisztratív terheinek enyhítése érdekében mentességet kell lehetővé kell tenni bizonyos rendszeres adattovábbítások alól, ha egy tagállamnak az említett adatok tekintetében az EU összértékhez való hozzájárulásai csekélyek, vagy a megfigyelt jelenség az említett tagállam teljes termeléséhez viszonyítva jelentéktelen.

(27)

Az ESR keretében történő statisztika-előállítási folyamatok hatékonyságának javítása és az adatszolgáltatókra háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében az NSH-knak és egyéb nemzeti hatóságoknak jogosultaknak kell lenniük a közcélból szükséges adminisztratív adatokhoz való azonnali és ingyenes hozzáférésre és azok felhasználására, függetlenül attól, hogy azok közjogi, részben közjogi vagy magánszervek birtokában vannak-e. A 223/2009/EK rendelet 17a. cikkével összhangban az NSH-knak és egyéb nemzeti hatóságoknak képeseknek kell lenniük az említett adminisztratív adatoknak a statisztikákkal történő integrálására is, amennyiben ilyen adatokra szükség van az európai agrárstatisztikák fejlesztéséhez, előállításához és közzétételéhez.

(28)

A tagállamoknak vagy a felelős nemzeti hatóságoknak, amennyire lehetséges, törekedniük kell az adatgyűjtési módok korszerűsítésére. Elő kell mozdítani a digitális megoldásokat, valamint az olyan, szárazföld-monitoringot szolgáló eszközöket, mint az Unió Föld-megfigyelési programja (Kopernikusz) és a távérzékelők. A mezőgazdasági adatokat egyre inkább digitális gazdálkodási gyakorlatok révén állítják elő, ahol továbbra is a mezőgazdasági termelő a fő adatforrás.

(29)

Az adatszolgáltatókra, az NSH-kra és egyéb nemzeti hatóságokra háruló adminisztratív terhek csökkentése és a rugalmasság biztosítása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni a statisztikai felmérések, a közigazgatási nyilvántartások és bármely egyéb források, módszerek vagy innovatív megközelítések alkalmazását, köztük olyan tudományosan megalapozott és jól dokumentált módszerekét is, mint például az imputálás, a becslés és a modellezés. Mindenkor biztosítani kell az említett forrásokon alapuló statisztikák minőségét, így különösen azok pontosságát, időszerűségét és összehasonlíthatóságát.

(30)

A 223/2009/EK rendelet rendelkezik az adatoknak a tagállamoktól a Bizottság (Eurostat) részére történő továbbításáról és az ilyen adatok felhasználásáról, beleértve a bizalmas adatok továbbítását és védelmét is. Az e rendelettel összhangban meghozott intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a bizalmas adatok továbbítására és felhasználására – a 223/2009/EK rendelet 21. és 22. cikkével összhangban – kizárólag statisztikai célból kerüljön sor.

(31)

A 223/2009/EK rendelet referenciakeretről rendelkezik az európai statisztikákhoz, és előírja, hogy a tagállamoknak meg kell felelniük az említett rendeletben meghatározott statisztikai elveknek és minőségértékelési szempontoknak. A minőségjelentések alapvető fontosságúak az európai statisztikák minőségének értékelése, javítása és kommunikációja szempontjából. Az ESR-bizottság a minőségjelentések ESR-standardjaként jóváhagyta az egységes integrált metaadat-struktúrát, ezáltal egységes standardokkal és harmonizált módszerekkel segítve az említett rendelet 12. cikkének (3) bekezdésében megállapított statisztikai minőségi követelmények teljesítését. Az említett ESR-standardnak hozzá kell járulnia az e rendelet szerinti minőségbiztosítás és jelentéstétel harmonizációjához.

(32)

A 223/2009/EK rendelettel összhangban a tagállamok által e rendelet alapján gyűjtött adatokat és továbbított minőségjelentéseket a Bizottságnak (Eurostat) kell közzétennie.

(33)

E rendelet célkitűzéseivel összhangban, és amennyiben új adatszolgáltatási követelményekre vagy az e rendelet hatálya alá tartozó adatállományok javítására van szükség, a Bizottságnak szükség esetén megvalósíthatósági és kísérleti tanulmányok kezdeményezésével értékelnie kell azok megvalósíthatóságát.

(34)

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően 2016-ban hatásvizsgálatot végeztek a 2020-ra és az azt követő időszakra vonatkozó agrárstatisztikai stratégiáról annak érdekében, hogy az e rendelet által létrehozott statisztikai program a célkitűzések elérése terén a hatékonyság iránti igényre összpontosítson, és a költségvetési korlátok figyelembevétele érdekében.

(35)

mivel e rendelet célját – nevezetesen az Unión belüli mezőgazdasági felhasználási és kibocsátási európai statisztikák rendszeres előállítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert összehangolt megközelítésre van szükség, az Unió szintjén azonban a következetesség és az összehasonlíthatóság révén ez a cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(36)

A főként a mezőgazdaság területén jelentkező új fejlemények, a felülvizsgált jogszabályok és a változó szakpolitikai prioritások nyomán felmerülő adatigények figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az e rendeletben felsorolt részletes témák módosítására, az adattovábbítási gyakoriságok, a referencia-időszakok és a részletes témák dimenziói alkalmazhatóságának módosítására, valamint a tagállamok által az e rendeletben megállapított eseti adatok gyűjtéséhez eseti alapon szolgáltatandó információk meghatározására vonatkozóan. A Bizottságnak az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor figyelembe kell vennie olyan szempontokat, mint az adatszolgáltatókra és tagállamokra háruló költségek és adminisztratív terhek. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (16) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(37)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a következők céljából: a lefedettségi követelmények, a mellékletben felsorolt témákhoz és részletes témákhoz kapcsolódó adatállományok és a szolgáltatandó adatok technikai elemeinek pontosítása, az eseti adatok gyűjtése során alkalmazott változók és egyéb gyakorlati eljárások listáinak és leírásainak meghatározása, az adatállományok minden egyes továbbítási gyakoriságának további pontosítása, az adatok továbbítására vonatkozó határidők és az érintett továbbítási gyakoriságok, azon változók és releváns küszöbértékek meghatározása, amelyek alapján a tagállamok mentesülhetnek az egyes adatok megküldése alól, a referencia-időszakok további pontosítása, a minőségjelentésekre vonatkozó gyakorlati intézkedések és azok tartalmának meghatározása, a növényvédő szerek mezőgazdasági felhasználásának részletes témáját érintő adatokra vonatkozó átmeneti szabályozás tekintetében a lefedettségi követelmények pontosítása és a tagállamok számára eltérések engedélyezése. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni. A Bizottságnak az említett hatáskörök gyakorlása során figyelembe kell vennie olyan szempontokat, mint az adatszolgáltatókra és a tagállamokra háruló költségek és adminisztratív terhek.

(38)

Amennyiben e rendelet végrehajtása valamely tagállam nemzeti statisztikai rendszerében jelentős kiigazításokat tenne szükségessé, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kellően indokolt esetben és korlátozott időtartamra eltéréseket engedélyezzen az érintett tagállam számára. Ilyen jelentős kiigazítások különösen abból adódhatnak, hogy az adatgyűjtési rendszereket az új adatszolgáltatási követelmények – többek között az adminisztratív forrásokhoz és egyéb releváns forrásokhoz való hozzáférés – figyelembevételével ki kell igazítani.

(39)

E rendelet végrehajtásának támogatása érdekében finanszírozásra van szükség mind a tagállamok, mind az Unió részéről. Ezért vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtandó uniós pénzügyi hozzájárulásról kell rendelkezni.

(40)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben a közigazgatási és pénzügyi szankciókat.

(41)

Ezt a rendeletet a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18), valamint az 1367/2006/EK (19) és az 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) sérelme nélkül, és a 223/2009/EK rendelettel összhangban a statisztikai adatok bizalmas kezelésének megfelelve kell alkalmazni.

(42)

Az EUMSZ 338. cikkének (2) bekezdésében megállapított elvekkel összhangban elkészített európai agrárstatisztikák koherenciájának és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében meg kell erősíteni a hatóságok közötti, az ESR keretében történő együttműködést és koordinációt. Adatokat az e rendeletben említetteken kívüli egyéb uniós szervek és más szervezetek is gyűjtenek. A szinergiákban rejlő előnyök kiaknázása érdekében ezért meg kell erősíteni az ilyen szervek és szervezetek és az ESR-ben részt vevők közötti együttműködést.

(43)

Az ESR-bizottsággal konzultációra került sor,

1.

„mezőgazdasági tevékenység”: az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (21) megfelelően – akár főtevékenységként, akár melléktevékenységként – az Unió gazdasági területén végzett olyan mezőgazdasági tevékenység, amely az A.01.1., A.01.2., A.01.3., A.01.4., A.01.5. alágazatba vagy „a mezőgazdasági földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotban tartása” elnevezésű A.01.6. alágazatba tartozik; az A.01.49. szakágazat szerinti tevékenységek tekintetében csak „a félvad, vagy vadállatok tenyésztése” – a rovarok tenyésztése kivételével –, és „a méhek tartása, méz és méhviasz előállítása” tevékenységek tartoznak a fogalom hatálya alá;

2.

„tejipari vállalkozás”: olyan vállalkozás vagy gazdaság, amely tejet vagy bizonyos esetekben tejtermékeket vásárol fel azok tejtermékké történő feldolgozása céljából; ide tartoznak azon vállalkozások is, amelyek tejet vagy tejszínt gyűjtenek be annak érdekében, hogy azt részben vagy egészben, feldolgozás nélkül átadják más tejipari vállalkozásoknak;

3.

„vágóhíd”: olyan állatok vágására és kizsigerelésére engedéllyel rendelkező, hivatalosan nyilvántartásba vett és jóváhagyott vállalkozás, amelyek húsát emberi fogyasztásra szánják;

4.

„keltető”: olyan vállalkozás, ahol a tojások keltetőgépbe rakása, a naposcsibék keltetése és a csibék ellátása történik;

5.

„megfigyelési egység”: olyan azonosítható entitás, amelyről beszerezhetők adatok;

6.

„terület”: meghatározott témákra kiterjedő egy vagy több adatállomány;

7.

„téma”: a megfigyelési egységekről gyűjtendő információk tartalma; az egyes témák egy vagy több részletes témát tartalmaznak;

8.

„részletes téma”: a megfigyelési egységekről egy témával kapcsolatban gyűjtendő információk részletes tartalma; az egyes részletes témák egy vagy több változót tartalmaznak;

9.

„növényvédő szerek”: az 1107/2009/EK rendelet 2. cikkének (2) bekezdésében említett hatóanyagokból, az említett rendelet 2. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett védőanyagokból vagy az említett rendelet 2. cikke (3) bekezdésének b) pontjában említett kölcsönhatás-fokozókból álló vagy azokat tartalmazó olyan termékek – a felhasználóhoz eljuttatott formájukban –, amelyeket az említett rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyik felhasználásra szánnak;

10.

„adatállomány”: egy vagy több összesített, strukturált formába rendezett változó;

11.

„változó”: egy megfigyelési egység olyan jellemzője, amely egynél több értéket vehet fel;

12.

„előzetesen ellenőrzött adat”: a tagállamok által a közösen elfogadott validálási szabályok – amennyiben ilyenek rendelkezésre állnak – alapján ellenőrzött adat;

13.

„eseti adat”: olyan adat, amely egy adott időpontban bizonyos felhasználók különös érdeklődésére tart számot, de a rendszeresen előállított adatállományokban nem szerepel;

14.

„adminisztratív adatok”: nem statisztikai forrás által előállított, általában közjogi vagy magánszerv birtokában lévő adatok, amelyek fő célja nem a statisztikai adatközlés;

15.

„metaadatok”: a statisztikák felhasználásához és értelmezéséhez szükséges, az adatokat strukturált módon leíró információk;

16.

„hivatásos felhasználó”: bármely személy, aki hivatásos tevékenysége során növényvédő szereket használ, beleértve a kezelőket, a technikusokat, a munkaadókat és az önálló vállalkozókat a mezőgazdasági ágazatban.

1.

a 8. cikk (3), (4) és (5) bekezdését el kell hagyni.

2.

a 11. cikket el kell hagyni.

3.

a III. és a IV. mellékletet el kell hagyni.

(1)

A 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) egyik célkitűzése a belső piac megfelelő működésének biztosítása. Az említett irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a teljesítendő alapvető követelmények egyike az, hogy a rádióberendezés működjön együtt a tartozékokkal, különösen az egységes töltővel. E tekintetben a 2014/53/EU irányelv kimondja, hogy a rádióberendezések és a tartozékok, például a töltők közötti interoperabilitás egyszerűbbé teszi a rádióberendezések használatát, továbbá csökkenti a felesleges hulladékok mennyiségét és a költségeket, valamint hogy – különösen a fogyasztók és más végfelhasználók javát szolgálva – egységes töltő kifejlesztésére van szükség a rádióberendezések bizonyos kategóriái vagy csoportjai számára.

(2)

2009 óta számos uniós szintű erőfeszítést tettek arra, hogy csökkenteni lehessen a mobiltelefonokhoz és hasonló rádióberendezésekhez tartozó töltőinterfészek piacán tapasztalható széttagoltságot. Jóllehet egyes közelmúltbeli önkéntes kezdeményezések révén emelkedett a töltőeszközök – amelyek a töltők külső tápegységei – konvergenciaszintje, és csökkent a piacon elérhető különböző töltési megoldások száma, e kezdeményezések nem valósítják meg teljeskörűen a fogyasztói kényelem biztosítására, az elektronikus hulladékok (e-hulladék) csökkentésére, és a töltőeszköz-piac széttagoltságának elkerülésére irányuló uniós szakpolitikai célkitűzéseket.

(3)

Az Unió elkötelezett amellett, hogy – a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvhez (4) hasonló kezdeményezéseknek, legutóbb pedig a Bizottság által a 2019. december 11-i közleményében meghatározott európai zöld megállapodásnak a bevezetése révén – a tiszta, körforgásos gazdaságra való átállással ösztönözze az erőforrások hatékony felhasználását. Ezen irányelv célja a rádióberendezések eladásából eredő e-hulladék mennyiségének visszaszorítása, valamint a nyersanyag-kitermelés és a töltők gyártásához, szállításához, illetve ártalmatlanításához kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, ezáltal előmozdítva a körforgásos gazdaságot.

(4)

A Bizottság 2020. március 11-i közleményében meghatározott, körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terve a termékek teljes életciklusát lefedő kezdeményezéseket hozott létre, például a tervezésre, a körforgásos gazdaság folyamatainak előmozdítására, a fenntartható fogyasztás előmozdítására, valamint annak biztosítására irányulóan, hogy a felhasznált erőforrások a lehető leghosszabb ideig az uniós gazdaságban maradjanak.

(5)

A Bizottság hatásvizsgálatot készített, amely kimutatta, hogy nem sikerül teljes mértékben kiaknázni a belső piacban rejlő lehetőségeket, mivel a mobiltelefonok és más hasonló rádióberendezések töltőinterfészeinek és töltési kommunikációs protokolljainak piaca továbbra is széttagolt, ami a fogyasztói kényelem hiányához és az e-hulladék mennyiségének növekedéséhez vezet.

(6)

A rádióberendezések és a tartozékok, például a töltők közötti interoperabilitást gátolja, hogy egyes kategóriákba vagy csoportokba tartozó vezetékes töltésű rádióberendezések, úgymint a kézi mobiltelefonok, táblagépek, digitális kamerák, fejhallgatók, illetve mikrofonos fejhallgatók, kézi videojáték-konzolok, hordozható hangszórók, e-könyv-olvasók, billentyűzetek, egerek, hordozható navigációs rendszerek, fülhallgatók és laptopok különböző típusú töltőinterfészekkel rendelkeznek. Emellett többféle, a gyorstöltést lehetővé tévő töltési kommunikációs protokoll létezik, amelyek esetében nem mindig biztosított a minimális szintű teljesítmény. Következésképpen uniós fellépésre van szükség az interoperabilitás egységes szintjének előmozdítása és a rádióberendezések töltési jellemzőit illetően a fogyasztók és más végfelhasználók tájékoztatása érdekében. A 2014/53/EU irányelvet ezért megfelelő követelményekkel kell kiegészíteni a töltési kommunikációs protokollokra, a rádióberendezések egyes kategóriáinak vagy csoportjainak töltőinterfészére, azaz töltőaljzatára, valamint a fogyasztóknak és más végfelhasználóknak a rádióberendezések említett kategóriáinak vagy csoportjainak töltési jellemzőiről – például a rádióberendezés töltéséhez szükséges minimális és maximális teljesítményről – nyújtandó tájékoztatásra vonatkozóan. A minimális teljesítménynek a rádióberendezés által a működés fenntartásához szükséges teljesítményből és az akkumulátor által a töltés megkezdéséhez szükséges minimális teljesítményből álló összegnek kell megfelelnie. A maximális teljesítménynek a rádióberendezés által a működés fenntartásához szükséges teljesítményből és a maximális töltési sebesség eléréséhez szükséges teljesítményből álló összegnek kell megfelelnie.

(7)

A töltőinterfészek és a töltési kommunikációs protokollok harmonizációjának hiánya jelentős különbségeket eredményezhet a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, illetve gyakorlatai között, amelyek a mobiltelefonok és a hasonló kategóriákba vagy csoportokba tartozó rádióberendezések és töltőeszközeik közötti interoperabilitásra és a rádióberendezések töltőeszköz nélküli értékesítésére irányulnak.

(8)

Az akkumulátorról működő mobiltelefonok és a hasonló kategóriákba vagy csoportokba tartozó rádióberendezések belső piacának mérete, e rádióberendezések különböző típusú töltőeszközeinek nagyarányú elterjedése, a rádióberendezések és a töltőeszközök közötti interoperabilitás hiánya, valamint e termékek jelentős mértékű, határokon átnyúló kereskedelme a nemzeti szintű fellépésnél, illetve önkéntes intézkedéseknél erőteljesebb, uniós szintű jogalkotási fellépést tesz szükségessé a belső piac zavartalan működésének, és ezzel egyidejűleg a fogyasztói kényelemnek és a környezeti hulladék mennyiségi csökkentésének biztosítása érdekében.

(9)

Ennek megfelelően a vezetékes töltésű rádióberendezések bizonyos kategóriái vagy csoportjai esetében harmonizálni kell a töltőinterfészeket és a töltési kommunikációs protokollokat. Emellett alapot kell biztosítani ahhoz, hogy a jövőben alkalmazkodni lehessen a tudományos és a technológiai fejlődéshez, illetve a piaci fejleményekhez, amelyeket a Bizottság folyamatosan nyomon követ majd. Különösen a töltőinterfészek és a töltési kommunikációs protokollok harmonizációjának bevezetését kell fontolóra venni a jövőben azon rádióberendezések tekintetében is, amelyek feltölthetők lennének a vezetékes töltésen kívül más módon is, például rádióhullámok útján (vezeték nélküli töltés). Ezenkívül szisztematikusan mérlegelni kell a vezetékes töltésű rádióberendezések további kategóriáinak vagy csoportjainak felvételét a harmonizált töltési megoldások jövőbeli kiigazításával összefüggésben, feltéve, hogy műszakilag megvalósítható a harmonizált töltési megoldások integrálása a rádióberendezések e további kategóriái vagy csoportjai vonatkozásában. A harmonizációnak azon célkitűzések elérésére kell irányulnia, hogy a fogyasztói kényelem biztosított legyen, a környezeti hulladék mennyisége csökkenjen, továbbá hogy elkerülhető legyen a piaci széttagoltság a különböző töltőinterfészek és töltési kommunikációs protokollok, valamint a nemzeti szintű kezdeményezések között, mivel ez akadályozhatja a kereskedelmet a belső piacon. A töltőinterfészek és a töltési kommunikációs protokollok harmonizációja jövőbeli kiigazításának továbbra is e célkitűzések elérésére kell irányulnia annak biztosításával, hogy kiterjedjen a töltési interfészekre és a töltési kommunikációs protokollokra vonatkozó legmegfelelőbb műszaki megoldásokra valamennyi töltési mód esetében. A harmonizált töltési megoldásoknak tükrözniük kell a piaci elfogadottság megvalósításának, valamint a fogyasztói kényelem biztosítására, a környezeti hulladék csökkentésére, és a piac széttagoltságának elkerülésére irányuló célkitűzések teljesítésének legmegfelelőbb kombinációját. Az ilyen töltési megoldások kiválasztásához elsősorban az említett célkitűzéseket teljesítő, európai vagy nemzetközi szinten kidolgozott releváns műszaki szabványokat kell használni. Kivételes esetekben, amikor az említett célkitűzéseket teljesítő, nyilvánosan hozzáférhető európai vagy nemzetközi szabványok hiányában szükség van egy meglévő műszaki előírás bevezetésére, kiegészítésére vagy módosítására, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy egyéb műszaki előírásokat is meghatározhasson, feltéve, hogy ezen műszaki előírásokat a nyitottság, a konszenzus és az átláthatóság kritériumaival összhangban dolgozták ki, és azok megfelelnek az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) II. mellékletében említett semlegesség és stabilitás követelményeinek. A Bizottság rádióberendezésekkel foglalkozó szakértői csoportjában képviselt valamennyi érintett ágazati érdekelt felet be kell vonni a folyamatba a harmonizált töltési megoldások kiigazítása során.

(10)

E harmonizáció azonban nem lenne teljes a rádióberendezések és töltőik együttes eladására, valamint a fogyasztóknak és más végfelhasználóknak nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó követelmények nélkül. Az érintett kategóriákba vagy csoportokba tartozó rádióberendezések és töltőeszközeik forgalmazásával kapcsolatos tagállami megközelítések különbözősége akadályozná e termékek határokon átnyúló kereskedelmét, például azáltal, hogy a gazdasági szereplőknek attól függően kellene termékeiket újracsomagolni, hogy azokat melyik tagállamban értékesítik. Mindez ugyanakkor további kellemetlenséget jelentene a fogyasztóknak, és szükségtelen e-hulladékhoz vezetne, tehát gyengítené a töltőinterfészek és a töltési kommunikációs protokollok harmonizációjából származó előnyöket. Ezért követelményeket kell bevezetni annak biztosítására, hogy a fogyasztóknak és más végfelhasználóknak ne kelljen új töltőeszközt vásárolniuk minden egyes új mobiltelefon vagy hasonló rádióberendezés vásárlásakor. A töltőeszközök eladásának a rádióberendezések eladásától való függetlenítése fenntartható, elérhető, vonzó és kényelmes választási lehetőségeket biztosít a fogyasztók és más végfelhasználók számára. A követelmények alkalmazása során szerzett tapasztalatokra, a kialakulóban lévő piaci tendenciákra és a technológiai fejlődésre építve a Bizottságnak fontolóra kell vennie, hogy a kábelekre is kiterjessze azt a követelményt, amely a töltőeszközök és a rádióberendezések együttes értékesítésével kapcsolatos, és/vagy hogy bevezesse a rádióberendezések töltőeszköz nélküli eladásának kötelezettségét, annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztói kényelem biztosítására és a környezeti hulladék csökkentésére irányuló célkitűzések a leghatékonyabb módon valósuljanak meg. E követelmények eredményessége érdekében a fogyasztóknak és más végfelhasználóknak a mobiltelefon vagy hasonló rádióberendezés vásárlásakor meg kell kapniuk a szükséges információkat a töltési jellemzőkről. Egy külön erre a célra szolgáló piktogram lehetővé tenné a fogyasztók és más végfelhasználók számára a vásárlás előtt annak megállapítását, hogy a rádióberendezéshez tartozik-e töltőeszköz. A piktogramot minden értékesítési forma esetében fel kell tüntetni, beleértve a távértékesítést is.

(11)

Műszakilag megvalósítható, hogy az USB-C típusú csatlakozó szolgáljon a rádióberendezések adott kategóriáinak vagy csoportjainak egységes töltőaljzataként, különösen mivel ezeknél a berendezéseknél már jelenleg is lehetséges az ilyen aljzat beépítése. A világszerte használt USB-C típusú technológia szabványként történő elfogadására nemzetközi szinten került sor, és azt az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) az EN IEC 62680-1-3:2021 „Univerzális soros buszinterfész adatokhoz és tápellátáshoz. 1–3. rész: Általános alkatrészek. USB-C® típusú kábelek és csatlakozók előírása” európai szabvány keretében ültette át az európai rendszerbe.

(12)

Az USB-C típusú technológia a rádióberendezések számos kategóriája vagy csoportja esetében már elterjedt, mivel kiváló minőségű töltést és adatátvitelt biztosít. Az USB-C típusú töltőaljzat az USB-teljesítményátviteli töltési kommunikációs protokollal együtt akár 100 wattos teljesítményt is képes nyújtani, így széles mozgásteret hagy további gyorstöltési megoldások fejlesztésére, miközben azt is lehetővé teszi a piac számára, hogy kielégítse a gyorstöltést nem igénylő, alsó kategóriás eszközök iránti igényt. A gyorstöltést támogató mobiltelefonok és hasonló rádióberendezések rendelkezhetnek az EN IEC 62680-1-2:2021 „Univerzális soros buszinterfészek adatokhoz és tápellátáshoz. 1-2. rész: Általános alkatrészek. Az USB-teljesítményátvitel előírása” európai szabványban leírt USB-teljesítményátviteli funkciókkal. Az USB-előírások folyamatosan fejlődnek. E tekintetben az USB-alkalmazók fóruma kidolgozta az USB-teljesítményátvitel előírásának naprakésszé tett változatát, amely legfeljebb 240 wattos teljesítmény támogatását teszi lehetővé. Kiigazították az USB-C típusra vonatkozó előírást is, amely a csatlakozókra és kábelekre vonatkozó követelményeket 240 watt teljesítményig terjeszti majd ki. Ez lehetővé fogja tenni annak mérlegelését, hogy az ilyen teljesítményszintet igénylő rádióberendezéseket felvegyék-e az ezen irányelv hatálya alá tartozó rádióberendezések jegyzékébe.

(13)

Ami a vezetékestől eltérő módon történő töltést illeti, többféle megoldás kidolgozására kerülhet sor a jövőben, ami kedvezőtlen hatással lehet az interoperabilitásra, a fogyasztói kényelemre és a környezetre. Bár jelenleg korai lenne konkrét követelményeket előírni az ilyen megoldásokra vonatkozóan, fontos, hogy a belső piac további széttagolódásának elkerülése érdekében a Bizottság lépéseket tegyen az ilyen megoldások előmozdítása és harmonizációja érdekében.

(14)

A 2014/53/EU irányelvet módosítani kell, hogy az a töltőinterfészekre és a töltési kommunikációs protokollokra vonatkozóan is tartalmazzon rendelkezéseket. A rádióberendezések ezen új rendelkezések hatálya alá tartozó kategóriáit vagy csoportjait részletesebben meg kell határozni az említett irányelv új mellékletében. A rádióberendezések említett kategóriáin vagy csoportjain belül csak az eltávolítható vagy újratölthető akkumulátorral ellátott rádióberendezések érintettek. A digitális kamerákat illetően bármely digitális fényképezőgép és videokamera – beleértve az akciókamerákat is – érintett rádióberendezésnek minősül. A kizárólag az audiovizuális ágazat vagy a biztonsági és megfigyelési ágazat számára tervezett digitális kamerák esetében nem indokolt előírni, hogy a harmonizált töltési megoldást integrálják. A fülhallgatókat illetően az érintett rádióberendezésbe a külön töltőtartó vagy -doboz is beleértendő, mivel a fülhallgatók sajátos méretük és alakjuk miatt ritkán vagy soha nem választhatók el töltőtartójuktól vagy -dobozuktól. Az adott típusú rádióberendezés töltőtartója vagy -doboza nem minősül a töltőeszköz részének. A laptopokat illetően érintett rádióberendezésnek minősül bármely hordozható számítógép, így többek között a laptopok, a notebookok, a szubnoteszgépek, a hibridek, illetve átalakítható táblagépek, valamint a netbookok.

(15)

A 2014/53/EU irányelvet módosítani kell a rádióberendezések egyes kategóriáinak vagy csoportjainak töltőeszköz nélküli értékesítésére vonatkozó követelmények bevezetése érdekében is. A rádióberendezések érintett kategóriáit vagy csoportjait, valamint a töltési megoldásokra vonatkozó előírásokat az említett irányelv egy új mellékletében kell meghatározni.

(16)

A 2014/53/EU irányelv megállapítja a rádióberendezéshez mellékelt használati utasításba foglalandó információkat, ezért az említett irányelv vonatkozó cikkébe további követelményeket kell beilleszteni a tájékoztatással összefüggésben. Az új követelmények tartalmát az említett irányelv új mellékletének kell meghatároznia. Bizonyos információt vizuális formában kell megadni az értékesítés valamennyi formájára vonatkozóan, beleértve a távértékesítést is. A töltési teljesítményre és a kompatibilis töltőeszközökre vonatkozó előírásokat tartalmazó külön címke lehetővé tenné a fogyasztók és más végfelhasználók számára, hogy megállapítsák a rádióberendezésük töltéséhez szükséges legmegfelelőbb töltőeszközt. Annak érdekében, hogy a rádióberendezés teljes életciklusa során érdemi referenciaforrás álljon rendelkezésre, a töltési teljesítményre és a kompatibilis töltőeszközökre vonatkozó előírásokról szóló információkat a rádióberendezéshez mellékelt használati utasításban és biztonsági tájékoztatóban is fel kell tüntetni. Lehetővé kell tenni ezen tájékoztatási követelmények jövőbeli kiigazítását, hogy azok tükrözzék a címkézési követelményeknek – különösen a töltőeszközökre vonatkozóan – a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) alapján esetlegesen bevezetett változásait. Ezeknek a tájékoztatási követelményeknek tükrözniük kell különösen a harmonizált töltési megoldások fejlődését, és annak megfelelően ki kell azokat igazítani. Ezzel összefüggésben színkódrendszer felvételét is mérlegelni lehetne.

(17)

Tekintettel arra, hogy az importőrök és a forgalmazók is értékesíthetnek rádióberendezéseket közvetlenül a fogyasztók és más végfelhasználók részére, a gyártókra vonatkozókkal azonos kötelezettségeknek kell vonatkozni rájuk a szolgáltatandó vagy megjelenítendő információk tekintetében. Minden gazdasági szereplő részére elő kell írni, hogy amikor rádióberendezést forgalmaz a fogyasztók és más végfelhasználók részére, teljesítse az azt jelző piktogrammal kapcsolatos kötelezettséget, hogy tartozik-e töltőeszköz a rádióberendezéshez. Az importőrök és a forgalmazók így saját töltőeszközzel ellátott rádióberendezéseket is kínálhatnának csomagban, még akkor is, ha az ilyen rádióberendezést a gyártó töltőeszköz nélkül értékesíti, feltéve, hogy az importőrök és forgalmazók megadnák a fogyasztóknak és más végfelhasználóknak azt a lehetőséget is, hogy a rádióberendezést töltőeszköz nélkül szerezzék be.

(18)

A 2014/53/EU irányelv meghatározza a megfelelőségértékelési eljárásokat. Az említett irányelvet módosítani kell annak érdekében, hogy kiegészüljön az új alapvető követelményekre való hivatkozásokkal. A gyártók számára tehát lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy az új alapvető követelményeknek való megfelelés igazolása érdekében valamely belső gyártásellenőrzési eljárást kívánnak-e használni.

(19)

Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok rendelkezzenek a harmonizált töltőinterfészekkel és töltési kommunikációs protokollokkal, valamint az ilyen harmonizáció hatálya alá tartozó rádióberendezések értékesítésével kapcsolatos új követelményeknek való megfelelés végrehajtásához szükséges eljárási eszközökkel, a 2014/53/EU irányelvet megfelelően ki kell igazítani. Különösen az alapvető követelményeknek való megfelelés hiányára vonatkozó olyan kifejezett hivatkozást kell beilleszteni, amely magában foglalja a töltési teljesítményre és a kompatibilis töltőeszközökre vonatkozó előírásokról szóló új rendelkezéseket is. Mivel ezek az új rendelkezések tiszteletben tartják az interoperabilitási szempontokat, a célkitűzés annak elkerülése lenne, hogy eltérő értelmezések álljanak fenn arra vonatkozóan, hogy a 2014/53/EU irányelvben meghatározott eljárás alkalmazható-e olyan rádióberendezések esetében is, amelyek nem jelentenek kockázatot a személyek egészségére és biztonságára, illetve a közérdek védelmének egyéb szempontjaira.

(20)

A 2014/53/EU irányelv meghatározza az alaki megfelelés hiányának eseteit. Mivel ez az irányelv a rádióberendezések bizonyos kategóriáira vagy csoportjaira alkalmazandó új követelményeket vezet be, a 2014/53/EU irányelvet módosítani kell annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok hatékonyan kikényszerítsék az új követelményeknek való megfelelést.

(21)

A 2014/53/EU irányelvet módosítani kell az abban foglalt hivatkozásoknak az ezen irányelv által bevezetett új követelményekhez való hozzáigazítása érdekében is.

(22)

Biztosítani kell a rádióberendezések és az ilyen rádióberendezések töltőeszközei közötti minimális közös interoperabilitást, valamint figyelembe kell venni a jövőbeli piaci fejleményeket – például a rádióberendezések olyan új kategóriáinak vagy csoportjainak megjelenését, amelyek tekintetében a töltőinterfészek és a töltési kommunikációs protokollok piacán jelentős mértékű széttagoltság áll fenn –, valamint a töltési technológia terén bekövetkező fejleményeket. Mérlegelni kell továbbá a címkézési követelmények jövőbeli módosításait, például a töltőeszközök vagy a kábelek tekintetében, vagy az egyéb technológiai előrelépést. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a rádióberendezések kategóriáinak vagy csoportjainak, valamint az egyes berendezések töltőinterfészeire és töltési kommunikációs protokolljaira vonatkozó előírásoknak, továbbá a töltőinterfészek és töltési kommunikációs protokollokra vonatkozó tájékoztatási követelményeknek a módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (7) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(23)

A 2014/53/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(24)

A gazdasági szereplőknek elegendő időt kell biztosítani arra, hogy elvégezzék az ezen irányelv hatálya alá tartozó, az uniós piacon forgalomba hozni kívánt rádióberendezések szükséges átalakítását,

1.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

3.

A 10. cikk (8) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 12. cikk (4) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az importőrök, amikor a 3. cikk (4) bekezdésében említett rádióberendezést a fogyasztók és más végfelhasználók részére forgalmazzák, gondoskodnak arról, hogy:

5.

A 13. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A forgalmazók, amikor a 3. cikk (4) bekezdésében említett rádióberendezést a fogyasztók és más végfelhasználók részére forgalmazzák, gondoskodnak arról, hogy:

6.

A 17. cikk (2) bekezdésében, a bevezető részben, a „3. cikk (1) bekezdésében” szövegrész helyébe a „3. cikk (1) és (4) bekezdésében” szöveg lép.

7.

A 40. cikk a következőképpen módosul:

8.

A 43. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

9.

A 44. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 47. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

11.

Az ezen irányelv mellékletében foglalt szöveg Ia. mellékletként kerül beillesztésre.

(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke értelmében az egyenlőség az Unió egyik alapvető értéke és az közös a tagállamokban, a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában. Az EUSZ 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Unió előmozdítja a nők és férfiak közötti egyenlőséget.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkének (3) bekezdése hatáskört ruház az Európai Parlamentre és a Tanácsra intézkedések elfogadása céljából, hogy biztosítsa a férfiak és nők között az egyenlő esélyek és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén.

(3)

Annak érdekében, hogy ténylegesen biztosítsák a teljes egyenlőséget a férfiak és nők között a munka világában, az EUMSZ 157. cikkének (4) bekezdése előnyben részesítést tesz lehetővé azáltal, hogy engedi a tagállamok számára, hogy bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el abból a célból, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenységek folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 23. cikke úgy rendelkezik, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen biztosítani kell, és hogy az egyenlőség elve nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg.

(4)

A szociális jogok európai pillére – amelyet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017-ben közösen hirdetett ki – alapelvei között szerepel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség, többek között a munkaerőpiaci részvétel, a foglalkoztatási feltételek és a szakmai előmenetel tekintetében.

(5)

A nemek közötti egyenlőségnek a munkahelyeken való megvalósításához olyan átfogó megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a nemek közötti egyensúly előmozdítását a gazdasági társaságok valamennyi döntéshozatali szintjén, valamint a nemek közötti bérkülönbség felszámolását. A munkahelyi egyenlőség biztosítása annak is kulcsfontosságú előfeltétele, hogy a nők körében csökkenjen a szegénység.

(6)

A 84/635/EGK tanácsi ajánlásban (4) a Tanács javasolta, hogy a tagállamok tegyenek lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az előnyben részesítés a lehetséges mértékben foglaljon magába olyan intézkedéseket, amelyek befolyásolják a nőknek a döntéshozó testületekben való aktív részvételét. A 96/694/EK tanácsi ajánlásban (5) a Tanács javasolta, hogy a tagállamok bátorítsák a magánszektort a nők jelenlétének a döntéshozatal minden szintjén való növelésére, különösen egyenlőségi tervek és előnyben részesítési programok elfogadása révén, vagy ezek keretében.

(7)

Ezen irányelv célja, hogy biztosítsa a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség elvének alkalmazását és elérje a felsővezetői pozíciókban a nemek kiegyensúlyozott képviseletét azáltal, hogy eljárási követelményeket állapít meg a jelöltek igazgatói pozíciókra történő átlátható és érdemeken alapuló kinevezésére vagy megválasztására vonatkozóan.

(8)

Az elmúlt években a Bizottság több jelentést is benyújtott, melyek a gazdasági döntéshozatal terén a nemek szerinti egyenlőséget vizsgálták. Arra bátorította a nyilvánosan működő részvénytársaságokat, hogy önszabályozó intézkedésekkel növeljék vezetőtestületeikben az alulreprezentált nemhez tartozó tagok számát, és hogy tegyenek e tekintetben konkrét önkéntes vállalásokat. A Bizottság 2010. március 5-i, „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című közleményében hangsúlyozta, hogy a nők továbbra is korlátokba ütköznek a gazdasági és politikai életben, valamint az állami és a magánszektorban a hatalommegosztás és a döntéshozatalban való részvétel terén, és megerősítette abbéli elkötelezettségét, hogy felhasználja hatásköreit a nőknek és a férfiaknak a közélet és a gazdaság vezető pozícióiban való igazságosabb képviselete megvalósításának érdekében. A Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015)” című, 2010. szeptember 21-i közleményében a prioritások egyikeként határozta meg a nemek egyensúlyának a döntéshozatalban való javítását. A nemek egyensúlyának megvalósítása a döntéshozatalban és a politikában „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményben meghatározott prioritások egyike.

(9)

A Tanács a 2011. március 7-i, „a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020)” című következtetéseiben elismerte, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák létfontosságúak a gazdasági növekedés, a gyarapodás és a versenyképesség szempontjából. Újból megerősítette továbbá aziránti elkötelezettségét, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében megszünteti a nemek közötti szakadékokat, különösen a nemek közötti egyenlőség szempontjából fontos három területen, vagyis a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás előmozdítása terén. Sürgette továbbá a nők és a férfiak egyenlő arányú részvételének előmozdítását a döntéshozatalban minden területen és minden szinten a tehetségek teljes mértékű kihasználása érdekében. E tekintetben a rendelkezésre álló tehetségek, tudás és ötletek teljeskörű kihasználása gazdagítaná az emberi erőforrások sokszínűségét, és javítaná az üzleti kilátásokat.

(10)

A Bizottság a 2010. március 3-i, „Európa 2020: A foglalkoztatást és növekedést célzó új európai stratégia” (a továbbiakban: az Európa 2020 stratégia) című közleményében megállapította, hogy a nők fokozottabb munkaerőpiaci részvétele előfeltétele a növekedés felgyorsításának és a demográfiai kihívások kezelésének Európában. Az Európa 2020 stratégia kiemelt célul tűzte ki a 20 és 64 év közötti életkorú uniós népesség körében a legalább 75 %-os foglalkoztatottság elérését 2020-ig. Fontos az egyértelmű elkötelezettség a nemek közötti állandósult bérkülönbség megszüntetésére, és a fokozott erőfeszítések a nők munkaerőpiaci részvétele előtt álló akadályok – beleértve a létező „üvegplafon-jelenséget” – lebontásáért. Az állam- és kormányfők által 2021. május 8-án aláírt Portói Nyilatkozat (6) üdvözölte a foglalkoztatásra, a készségekre és a szegénység csökkentésére irányuló új uniós kiemelt célokat és a felülvizsgált szociális eredménytáblát, amelyekre a Bizottság a 2021. március 4-i, „Cselekvési terv a szociális jogok európai pillérének megvalósítására” című közleményében tett javaslatot. Az említett cselekvési terv előírja, hogy annak az átfogó célnak az elérése érdekében, hogy 2030-ra a 20 és 64 év közötti életkorú uniós népesség körében a legalább 78 %-os foglalkoztatási ráta megvalósuljon, törekedni kell arra, hogy a nemek közötti foglalkoztatási különbség 2019-hez képest legalább a felére csökkenjen. A női részvétel növelése a gazdasági döntéshozatalban, különösen a vezetőtestületekben várhatóan előnyös átgyűrűző hatással jár majd a nők foglalkoztatására az érintett gazdasági társaságokban és az egész gazdaságban. A Covid19-válságot követően a nemek közötti egyenlőség és az inkluzív vezetés minden eddiginél fontosabbá vált, összhangban annak szükségességével, hogy maradéktalanul ki lehessen aknázni a rendelkezésre álló női és férfi tehetségbázist. Kutatások kimutatták, hogy a befogadás és a sokféleség segíti a helyreállítást és a rezilienciát. Ezek alapvető fontosságúak az Unió gazdasági versenyképességének biztosítása, az innováció ösztönzése és a vezetőtestületekben a szakmai színvonal megerősítése szempontjából.

(11)

Az Európai Parlament 2011. július 6-i, a nőkről és a vállalkozásvezetésről szóló állásfoglalásában sürgette a gazdasági társaságokat, hogy 2015-re érjék el a vezetőtestületekben a nők 30 %-os, valamint 2020-ra 40 %-os arányát mint kritikus határt. Felhívta a Bizottságot, hogy amennyiben a gazdasági társaságok és a tagállamok által tett lépések elégtelennek bizonyulnak, 2012-ig nyújtson be kvótákat is tartalmazó jogalkotási javaslatot. Fontos lenne, hogy az ilyen jogalkotási javaslat korlátozott ideig legyen alkalmazandó és a változás és a gyors reformok katalizátoraként szolgáljon a gazdasági döntéshozatalban a nemek között továbbra is fennálló egyenlőtlenségek és sztereotípiák megszüntetésére. Az Európai Parlament 2012. március 13-i és a 2021. január 21-i állásfoglalásaiban ismételten hangsúlyozta, hogy jogalkotásra van szükség.

(12)

Fontos, hogy az uniós intézmények, szervek és hivatalok jó példával járjanak elöl a nemek közötti egyenlőség tekintetében, többek között azáltal, hogy célkitűzéseket határoznak meg a nemek közötti kiegyensúlyozott képviseletre vonatkozóan a vezetés valamennyi szintjén. Különös figyelmet kell fordítani a felső vezetőkre vonatkozó munkaerő-felvételi politikákra. Ezért a Bizottság 2020. március 5-i, „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című közleményében hangsúlyozta, hogy az uniós intézményeknek, szerveknek és hivataloknak a vezetői pozíciókban biztosítaniuk kell a nemek közötti egyensúlyt. A Bizottság 2022. április 5-i, „Az új humánerőforrás-stratégia a Bizottság számára” című közleményében kötelezettséget vállalt arra, hogy 2024-ig vezetésének valamennyi szintjén biztosítja a teljes egyenlőséget a nemek között. A Bizottság figyelemmel fogja kísérni az előrelépést, és rendszeresen jelentést fog tenni arról a honlapján. A Bizottság megosztja továbbá a legjobb gyakorlatokat más uniós intézményekkel, szervekkel és hivatalokkal, és honlapján jelentést tesz majd közzé a nemek közötti egyensúlynak az említett intézmények, szervek és hivatalok vezetői pozícióinak tekintetében fennálló helyzetéről. Az Európai Parlament 2020. január 13-i elnökségi határozatában megállapodott arról, hogy 2024-re elérendő célokat tűz ki a felső- és középvezetői pozíciókban a nemek közötti egyensúlyra vonatkozóan. Az Európai Parlament továbbra is minden vezetői szintjén nyomon fogja követni az előrelépést, és arra törekszik, hogy jó példával járjon elöl. A Tanács a 2021-2024-re vonatkozó sokszínűségi és befogadási stratégiájában elkötelezte magát amellett, hogy legkésőbb 2026 végéig egy 45–55 %-os sávon belül megvalósítsa a nemek közötti egyenlőséget Főtitkársága vezetői pozícióiban. A Tanács Főtitkárságának a vezetői pozíciókban a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terve intézkedéseket határoz meg az említett célkitűzés elérése érdekében.

(13)

Fontos, hogy a gazdasági társaságok és a vállalkozások ösztönözzék, támogassák és fejlesszék a női tehetségeket minden szinten és egész karrierjük során annak biztosítása érdekében, hogy a képzett nőknek lehetőségük legyen arra, hogy vezetőtestületi és vezetői pozíciókat tölthessenek be.

(14)

A nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők döntéshozatalban való részvételének támogatása érdekében az (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) – amely előmozdítja a munka és a magánélet közötti egyensúlyt a szülők és a gondozók esetében – előírja, hogy a tagállamok tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy szülői, apasági és gondozói szabadságok – és a már létező szülési szabadság – révén biztosítsák a gondozási feladatok nők és férfiak közötti egyenlő megosztását. Az említett irányelv előírja továbbá a rugalmas munkafeltételek kérelmezésének jogát.

(15)

Számos egyedi tényező gátolja a nők igazgatóvá történő kinevezését, amelyeket nemcsak kötelező erejű szabályok, hanem oktatási kezdeményezések és a bevált gyakorlatokat előmozdító ösztönzők révén is le lehet küzdeni. Először is, alapvető fontosságú annak nagyobb mértékű tudatosítása az üzleti iskolákban és egyetemeken, hogy a nemek közötti egyenlőség előnyös a gazdasági társaságok számára, mivel növeli versenyképességüket. Szükséges emellett ösztönözni az igazgatók rendszeres cserélődését és pozitív intézkedéseket bevezetni a tagállamok és gazdasági társaságok arra irányuló erőfeszítéseinek támogatása és jutalmazása érdekében, hogy határozottabb megközelítést alkalmazzanak a legfontosabb gazdasági döntéshozó testületeket érintő ilyen változások vonatkozásában minden szinten.

(16)

Az Unióban széles a magas szintű képzettséggel rendelkező nők köre, amely folyamatosan bővül, amit az is bizonyít, hogy az egyetemeken végző hallgatók 60 %-a nő. A nemek közötti egyensúly elérése a vezetőtestületekben alapvető fontosságú az említett meglévő kör hatékony felhasználása érdekében, ami meghatározó az Unió demográfiai és gazdasági kihívásainak kezelése szempontjából. Így a nők alulreprezentáltsága a vezetőtestületekben elszalasztott lehetőség általánosságban a tagállamok gazdaságai számára, valamint fejlődésük és növekedésük tekintetében. A meglévő női tehetségbázis maradéktalan kihasználása javulást jelentene az oktatás megtérülése tekintetében is, mind az egyének, mind a közszektor szempontjából. Széles körben elismert tény, hogy a nők jelenléte a vezetőtestületben javítja a vállalatirányítást, mivel a csapatteljesítményt és a döntéshozatal minőségét javítja egy olyan változatosabb és kollektív szemlélet, amely a nézőpontok szélesebb skáláját foglalja magában. Számos tanulmány kimutatta, hogy a sokszínűség proaktívabb üzleti modellt, kiegyensúlyozottabb döntéseket és magasabb szintű szakmai normákat eredményez a vezetőtestületekben, amelyek jobban tükrözik a társadalmi realitásokat és a fogyasztók igényeit. Ösztönzi az innovációt is. Számos tanulmány kimutatta azt is, hogy pozitív kapcsolat áll fenn a felsővezetés nemi sokfélesége és a gazdasági társaság pénzügyi teljesítménye és nyereségessége között, és az jelentős hosszú távú fenntartható növekedést eredményez. A nemek közötti egyensúly elérése a vezetőtestületekben ezért létfontosságú ahhoz, hogy biztosítani lehessen az Unió versenyképességét a globalizált gazdaságban, és komparatív előnyt jelentene a harmadik országokkal szemben.

(17)

A nők képviseletének növelése a vezetőtestületekben nem csak a vezetőtestületekbe kinevezett nőket érinti, hanem elősegíti női tehetségek odavonzását a gazdasági társasághoz, valamint a nők fokozottabb jelenlétének biztosítását a vezetőség minden szintjén és a munkavállalók körében. Ezért a nők nagyobb aránya a vezetőtestületekben várhatóan kedvező hatást gyakorol a nemek közötti foglalkoztatási különbség és a bérkülönbség felszámolása terén is.

(18)

Annak ellenére, hogy a nemek közötti egyensúly bizonyítottan kedvező hatással van magukra a gazdasági társaságokra és általában a gazdaságra is, a nemi alapon történő megkülönböztetést tiltó hatályos uniós jog, illetve a már létező, önszabályozást ösztönző uniós szintű fellépések ellenére a nők továbbra is Unió-szerte jelentősen alulreprezentáltak a gazdasági társaságok legmagasabb szintű döntéshozó testületeiben. A statisztikák azt mutatják, hogy a felső szintű üzleti döntéshozatalban részt vevő nők aránya továbbra is nagyon alacsony. Ha a tehetségbázis felének esetében még csak fel sem merül a vezetői pozíciók lehetősége, az magát a kinevezési eljárást és a kinevezések minőségét is negatívan befolyásolhatja, és növelheti az üzleti vezetői struktúrákkal szembeni bizalmatlanságot, emellett a rendelkezésre álló humántőke hatékony felhasználásának csökkenéséhez vezethet. Fontos, hogy a társadalom szerkezete hűen tükröződjön a vállalati döntéshozatalban, és hogy az Unió teljes lakosságában rejlő lehetőségek ki legyenek használva. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete szerint 2021-ben a legnagyobb nyilvánosan működő részvénytársaságokban a vezetőtestületek tagjainak átlagban 30,6 %-a, az elnököknek pedig csupán 8,5 %-a volt nő. Ez a nők tisztességtelen és diszkriminatív alulreprezentáltságára utal, ami egyértelműen aláássa a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód uniós alapelveit a foglalkoztatás és a munkavégzés területén. Ezért a nők szakmai előmenetelének ösztönzésére irányuló intézkedéseket a vezetés minden szintjén be kell vezetni és meg kell erősíteni, valamint különös figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy ez megtörténjen a nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében, tekintettel az ilyen társaságok jelentős gazdasági és társadalmi felelősségére. Fontos továbbá, hogy az uniós szervek és hivatalok jó példával járjanak elöl a saját igazgatótanácsaik összetételében a nemek között fennálló egyenlőtlenségek orvoslása terén.

(19)

A vezetőtestületekben nagyon lassan emelkedett a nők aránya az elmúlt évek során. A javulás üteme jelentősen eltér a tagállamokban, és nagyon eltérő eredményekhez vezetett. Azokban a tagállamokban, ahol kötelező intézkedéseket léptettek életbe, sokkal jelentősebb előrelépés volt megfigyelhető. Ezek az eltérések valószínűleg még markánsabbá fognak válni, tekintettel arra, hogy a vezetőtestületekben a nemek közötti egyensúly javítását célzó megközelítések nagyon eltérőek. Ezért a tagállamok ösztönözve vannak arra, hogy egymás között osszák meg az információkat a nemzeti szinten hozott hatékony intézkedésekről és szakpolitikákról, valamint cseréljék ki a legjobb gyakorlatokat annak érdekében, hogy az Unió egészében támogassák az előrelépést a vezetőtestületekben a nők és a férfiak kiegyensúlyozottabb képviseletének megvalósítása terén.

(20)

A nyilvánosan működő részvénytársaságok vezetőtestületeiben a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó elaprózódott és változatos, vagy nem létező nemzeti szabályozás nem csupán különbségekhez vezet a tagállamok között a nem-ügyvezető igazgató nők száma és a javulás eltérő mértéke tekintetében, hanem belső piaci akadályokat is teremt azáltal, hogy eltérő vállalatirányítási követelményeket támaszt a nyilvánosan működő részvénytársaságok vonatkozásában az Unióban. Ezek a különbségek a vezetőtestületek összetételére vonatkozó jogi és önszabályozási követelmények terén gyakorlati problémákat okozhatnak a határokon átnyúlóan működő, nyilvánosan működő részvénytársaságok számára – különösen leányvállalatok létrehozása, valamint összeolvadások és felvásárlások esetében –, és az igazgatói pozícióra jelöltek számára.

(21)

A nemek közötti egyensúly gazdasági társaságokon belüli hiánya jelentősebb a magasabb vezetői szinteken. Emellett a felső vezetésben részt vevő nők közül sokan olyan területeken dolgoznak, mint például az emberi erőforrások és a kommunikáció, míg a felső vezetésben dolgozó férfiakat nagyobb valószínűséggel foglalkoztatják a gazdasági társaságon belül az általános vezetésben vagy a vonalbeli vezetésben. Mivel az igazgatói pozíciókra nagyrészt felsővezetői tapasztalattal rendelkező jelöltek közül választanak, létfontosságú, hogy a gazdasági társaságoknál emelkedjen az ilyen vezetői pozíciókba előlépő nők száma.

(22)

Az irányelv megfelelő végrehajtását lehetővé tévő egyik legfőbb tényező, hogy az igazgatók előzetesen és teljes átláthatóság mellett meghatározandó kiválasztási feltételeit hatékonyan alkalmazzák, úgy, hogy a jelöltek szakképzettségét, tudását és készségeit nemüktől függetlenül, egyenlő alapon veszik figyelembe.

(23)

A legtöbb tagállamban az igazgatói pozíciók esetében jelenleg nem átláthatóak a kiválasztási folyamatok és a minősítési szempontok, ami jelentős akadályát jelenti a nemi egyensúly javításának az igazgatók körében, továbbá hátrányosan befolyásolja mind a vezetőtestületi tagjelöltek pályafutását és mozgásszabadságát, mind a befektetői döntéseket. Az átláthatóság ilyen hiánya visszatartja az igazgatói pozíciók azon lehetséges jelöltjeit a pályázástól, akiknek a szakképzettségére a leginkább szükség lenne, illetve attól, hogy megtámadják a nemi alapú elfogultságra visszavezethető kinevezési döntéseket, ami által korlátozódik a belső piacon belüli mozgásszabadságuk. Másrészről a befektetők olyan befektetési stratégiákat is követhetnek, melyekhez információkra van szükség az igazgatók szakértelmével és kompetenciájával kapcsolatban is. Az igazgatók minősítési szempontjainak és kiválasztási folyamatának nagyobb átláthatósága lehetővé tenné a befektetők számára, hogy jobban felmérjék a gazdasági társaság üzleti stratégiáját és megalapozott döntéseket hozzanak. Fontos ezért, hogy a vezetőtestületi tagok kinevezési eljárásai egyértelműek és átláthatóak legyenek, a jelentkezőket pedig tárgyilagosan, egyéni érdemeik alapján, nemüktől függetlenül értékeljék.

(24)

Ezen irányelvnek ugyan nem célja az igazgatói pozíciókra történő kiválasztási folyamatra és minősítési szempontokra vonatkozó nemzeti jogszabályok részletes harmonizációja, a nemek közötti egyensúly megvalósítása céljából szükség van bizonyos minimumkövetelmények bevezetésére azon nyilvánosan működő részvénytársaságok tekintetében, amelyek esetében a nemek képviselete nem kiegyensúlyozott, az igazgatói pozíciókba kinevezendő vagy megválasztandó jelöltek átlátható és egyértelműen meghatározott kiválasztási folyamat alapján történő kiválasztására, valamint a minősítésük alkalmasság, kompetencia és szakmai teljesítmény szempontjából történő tárgyilagos összehasonlító értékelésére vonatkozóan. Csak kötelező erejű, uniós szintű intézkedés segítségével lehet Unió-szerte hatékonyan biztosítani az egyenlő versenyfeltételeket és elkerülni az üzleti életben a gyakorlati bonyodalmakat.

(25)

Ennélfogva az Uniónak arra kell törekednie, hogy növelje a nők jelenlétét a vezetőtestületekben minden tagállamban, hogy ezzel is fokozza a gazdasági növekedést, ösztönözze a munkaerőpiaci mobilitást, erősítse a nyilvánosan működő részvénytársaságok versenyképességét, továbbá megvalósítsa a munkaerőpiacon a nemek közötti tényleges egyenlőséget. E cél elérésére előnyben részesítésre vonatkozó minimumkövetelmények megállapítása révén kell törekedni kötelező intézkedések formájában. Az említett kötelező intézkedéseknek a nyilvánosan működő részvénytársaságok vezetőtestületeinek nemi összetételére vonatkozó számszerűsített cél teljesítésére kell irányulniuk, tekintettel arra, hogy azok a tagállamok és harmadik országok érték el a legjobb eredményeket a nők gazdasági döntéshozatalban való alulreprezentáltságának javítása terén, melyek ilyen intézkedéseket alkalmaztak vagy ehhez hasonló módszert választottak.

(26)

Fontos, hogy minden egyes nyilvánosan működő részvénytársaság a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikát dolgozzon ki annak érdekében, hogy minden szinten megvalósuljon a nemek kiegyensúlyozottabb képviselete. Az ilyen politikák magukban foglalhatják például egy női jelölt és egy férfi jelölt együttes kinevezését a kulcsfontosságú pozíciókba, a nőket célzó mentorálási programokat és szakmai előmeneteli tanácsadást, valamint a sokféleséget szem előtt tartó munkaerő-felvételt ösztönző humánerőforrás-stratégiákat.

(27)

A nyilvánosan működő részvénytársaságok kiemelt gazdasági fontossággal, láthatósággal és hatással rendelkeznek a piac egésze tekintetében. Az ilyen társaságok a tágabb értelemben vett gazdaság számára állítanak fel normákat, és a gyakorlataikat várhatóan más típusú gazdasági társaságok is követni fogják. A nyilvánosan működő részvénytársaságok nyilvános jellege indokolja, hogy esetükben közérdekből fokozottabb szabályozás érvényesüljön.

(28)

Az ezen irányelvben előírt intézkedéseknek a nyilvánosan működő részvéntársaságokra kell vonatkozniuk.

(29)

Ezen irányelv nem vonatkozik mikro-, kis és középvállalkozásokra (a továbbiakban: kkv-k).

(30)

Ezen irányelv alkalmazásában az ezen irányelv hatálya alá tartozó kérdések szabályozásában illetékes tagállam az a tagállam kell, hogy legyen, melyben az adott nyilvánosan működő részvénytársaság székhellyel rendelkezik. Ez az irányelv nem érinti a gazdasági társaságokra az ezen irányelv által nem szabályozott ügyekben alkalmazandó jogot meghatározó nemzeti szabályokat.

(31)

A nyilvánosan működő részvénytársaságok esetében a vezetőtestületek szerkezete vonatkozásában eltérő rendszerek léteznek az egyes tagállamokban, a fő különbség az, hogy létezik egyrészről az igazgatótanácsból és felügyelőbizottságból álló kettős rendszer, másrészről pedig az ügyvezetői és a felügyeleti funkciót egy testületben egyesítő egységes rendszer. Léteznek vegyes rendszerek is, amelyekben megjelennek mind a két rendszerre jellemző vonások, vagy amelyek választási lehetőséget adnak a gazdasági társaságoknak a különféle modellek között. Ezen irányelvnek a tagállamokban létező valamennyi vezetőtestületi rendszerre vonatkoznia kell.

(32)

Minden vezetőtestületi rendszer de jure vagy de facto különbséget tesz a gazdasági társaság napi ügyvezetésével foglalkozó ügyvezető igazgatók, és a nem ügyvezető igazgatók között, akik felügyeleti feladatot látnak el és nem vesznek részt a nyilvánosan működő részvénytársaság napi ügyvezetésében. Ezen irányelv célja a nemek egyensúlyának javítása mindkét igazgatói kategória esetében. Ezen irányelv különbséget tesz az igazgatók említett két kategóriája között annak érdekében, hogy sikerüljön megtalálni a megfelelő egyensúlyt aközött, hogy a vezetőtestületekben fokozni kell a nemek közötti egyensúlyt és hogy a minimálisra kell csökkenteni a gazdasági társaságok napi ügyvezetésébe való beavatkozást.

(33)

Számos tagállamban a nemzeti jog vagy gyakorlat értelmében a nem ügyvezető igazgatók meghatározott hányadát a gazdasági társaságok munkavállalóinak vagy a munkavállalók szervezeteinek vagy a kettőnek együtt lehet, vagy kell kineveznie vagy megválasztania. Az ezen irányelvben meghatározott számszerűsített célkitűzéseknek az ilyen igazgatókra is vonatkozniuk kell. Mivel azonban egyes nem ügyvezető igazgatók a munkavállalók képviselői, a tagállamoknak kell meghatározniuk az említett célok elérésének eszközeit, kellően figyelembe véve a munkavállalók képviselőinek megválasztására vagy kinevezésére vonatkozóan a nemzeti jogban meghatározott különös szabályokat, és tiszteletben tartva a szabad szavazásnak a munkavállalók képviselőinek megválasztásakor gyakorolható jogát. Tekintettel a nemzeti társasági jog tagállamonkénti különbözőségeire, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a számszerűsített célkitűzéseket a részvényesek és a munkavállalók képviselőire külön-külön alkalmazzák.

(34)

A tagállamoknak vagy elő kell írniuk a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára azt a célkitűzést, hogy olyan vezetőtestületeik legyenek, amelyekben a nem ügyvezető igazgatói pozíciókban az alulreprezentált nem tagjainak aránya 2026. június 30-ára legalább 40 %, vagy, másik megoldásként – mivel fontos, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok valamennyi döntéshozó pozícióban növeljék az alulreprezentált nem arányát – a nemeknek az összes igazgatói pozícióban való kiegyensúlyozottabb képviselete előmozdításának érdekében elő kell írniuk a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára azt a célkitűzést, hogy olyan vezetőtestületeik legyenek, amelyekben az összes igazgatói pozícióban az alulreprezentált nem tagjainak aránya 2026. június 30-ára legalább 33 %, függetlenül attól, hogy ügyvezető vagy nem ügyvezető igazgatói pozícióról van-e szó.

(35)

Azon célkitűzések, hogy a vezetőtestületekben az alulreprezentált nem tagjainak aránya a nem ügyvezetői igazgatói pozíciókban legalább 40 % vagy az összes igazgatói pozícióban legalább 33 % legyen a nemek általános egyensúlyát érintik az igazgatók körében, és konkrét esetekben nem befolyásolják az egyes igazgatóknak a férfi és a női jelöltek széles köréből való kiválasztását. Ez különösen azt is jelenti, hogy ez az irányelv nem zár el egyetlen jelöltet sem az igazgatói pozíciók elől, és nem erőltet rá egyetlen meghatározott igazgatót sem a nyilvánosan működő részvénytársaságra vagy a részvényesekre. A megfelelő igazgatókról való döntés így továbbra is a nyilvánosan működő részvénytársaságok és a részvényesek joga marad.

(36)

Jellegüknél fogva helyénvaló, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó közvállalkozások példát mutatnak a magánszektornak. A tagállamok meghatározó befolyást gyakorolnak a 2006/111/EK bizottsági irányelv (8) 2. cikkének b) pontja szerinti – szabályozott piacon jegyzett – közvállalkozásokra. A meghatározó befolyásnak köszönhetően a tagállamok megfelelő eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy a szükséges változást gyorsabban érjék el.

(37)

Az ezen irányelvben meghatározott célkitűzések eléréséhez szükséges igazgatói pozíciók számának meghatározása további pontosítást igényel, mivel a legtöbb vezetőtestület létszámát figyelembe véve matematikailag nem lehetséges pontosan elérni a 40 %-os vagy adott esetben 33 %-os arányt. Ezért az ezen irányelvben meghatározott célkitűzések teljesítéséhez szükséges igazgatói pozíciók számának a 40 %-os vagy adott esetben a 33 %-os arányhoz legközelebbi számnak kell lennie, és az az egyik esetben sem haladhatja meg a 49 %-ot.

(38)

Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) az előnyben részesítéssel, és annak a Charta 21. cikke által is tartalmazott, nemi alapú megkülönböztetés tilalmának elvével való összeegyeztethetőségével kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában (9) elfogadta, hogy bizonyos esetekben előnyben lehet részesíteni az alulreprezentált nem képviselőit a foglalkoztatás céljából történő kiválasztás vagy az előmenetel során, feltéve, hogy az alulreprezentált nemhez tartozó jelölt a másik nemhez tartozó versenytársával azonos minősítéssel rendelkezik alkalmasság, kompetencia és szakmai teljesítmény szempontjából, az előnyben részesítés nem automatikus és feltétel nélküli, továbbá felülbírálható, amennyiben a másik nemhez tartozó másik jelölt személyéhez kapcsolódó indokok az említett jelölt felé billentik a mérleg nyelvét, valamint, hogy minden jelölt pályázatát objektíven, az összes kiválasztási kritériumnak az érintett jelöltre való alkalmazásával értékelik.

(39)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az olyan nyilvánosan működő részvénytársaságok, amelyek vezetőtestületeiben az alulreprezentált nem tagjai a nem ügyvezető igazgatói pozíciók kevesebb mint 40 %-át vagy adott esetben az összes igazgatói pozíció – beleértve az ügyvezető és a nem ügyvezető igazgatókat egyaránt – kevesebb mint 33 %-át töltik be, a legjobb minősítéssel rendelkező jelöltek ezekbe a pozíciókba történő kinevezését vagy megválasztását a jelölteknek a kiválasztási folyamat előtt meghatározott világos, semlegesen megfogalmazott és egyértelmű követelményeken alapuló minősítésének összehasonlító értékelése alapján végezzék el, annak érdekében, hogy vezető testületeikben javítsák a nemek közötti egyensúlyt. A nyilvánosan működő részvénytársaságok által alkalmazható kiválasztási követelménytípusok közé tartoznak például az igazgatási vagy felügyeleti feladatok terén szerzett szakmai gyakorlat, valamint az olyan meghatározott, releváns területeken szerzett nemzetközi tapasztalat, multidiszciplináris ismeretek, vezetői, kommunikációs, hálózatépítési képességek és tudás, mint a pénzügyek, a pénzügyi felügyelet vagy a humánerőforrás-gazdálkodás.

(40)

Az igazgatói pozíciókra történő kinevezésre vagy megválasztásra történő kiválasztás során elsőbbséget kell biztosítani az alulreprezentált nemhez tartozó, azonos képzettséggel rendelkező jelöltnek. Az ilyen elsőbbség azonban nem jelenthet automatikus és feltétel nélküli preferenciát. Lehetnek olyan kivételes esetek, amikor a másik nemhez tartozó, azonos képzettséggel rendelkező jelölt sajátos helyzetére vonatkozó objektív értékelés alapján felülbírálhatják azt a preferenciát, amelyet egyébként az alulreprezentált nemhez tartozó jelöltnek kellene biztosítani. Ilyen felülbírálásra például akkor kerülhet sor, ha az igazgatók kiválasztására nemzeti vagy gazdasági társasági szinten átfogóbb sokszínűségi politikák vonatkoznak. Az előnyben részesítés alkalmazása felülbírálásának mindazonáltal kivételes jellegűnek kell lennie és eseti értékelésen kell alapulnia, és azt olyan objektív kritériumokkal kell megfelelően indokolni, amelyek semmi esetre sem különböztethetik meg hátrányosan az alulreprezentált nemet.

(41)

Azon tagállamokban, ahol az ezen irányelvben meghatározott, a jelöltek igazgatói pozíciókra történő kinevezésére vagy megválasztására vonatkozó követelmények alkalmazandók, azok a nyilvánosan működő részvénytársaságok, amelyek vezetőtestületeiben az alulreprezentált nem tagjai a nem ügyvezető igazgatói pozíciók legalább 40 %-át vagy az összes igazgatói pozíció legalább 33 %-át töltik be, nem kötelezhetők az említett követelményeknek történő megfelelésre.

(42)

Az igazgatói pozíciókba kinevezendő vagy megválasztandó jelöltek kiválasztásának módja tagállamonként és nyilvánosan működő részvénytársaságonként különbözik. A részvényesek közgyűlése elé terjesztendő jelölteket előválogathatja például jelölőbizottság, valamint vezetők keresésére szakosodott cég is. Az igazgatói pozíciókba kinevezendő vagy megválasztandó jelöltek kiválasztására vonatkozó követelményeknek a nemzeti jogszabályokkal és az érintett nyilvánosan működő részvénytársaságok alapszabályával összhangban teljesülniük kell a kiválasztási folyamat megfelelő szakaszai során – többek közt valamely jelöltnek a részvényesek általi megválasztása előtt –, például az előválogatott jelöltek listájának elkészítése során. E tekintetben ez az irányelv csak az igazgatói pozíciókba kinevezendő vagy megválasztandó jelöltek kiválasztásának minimumelőírásait határozza meg, lehetővé téve a nemek közötti egyenlőség és a nyilvánosan működő részvénytársaságok vezetőtestületeiben a nők és férfiak kiegyensúlyozottabb képviselete céljának elérése érdekében a Bíróság ítélkezési gyakorlatában előírt feltételek alkalmazását. Ezen irányelv nem avatkozik bele indokolatlanul a nyilvánosan működő részvénytársaságok napi ügyvezetésébe, mivel a nyilvánosan működő részvénytársaságok megtartják a jelöltek – a szakképesítés és más vonatkozó objektív megfontolások alapján történő – szabad kiválasztásának jogát.

(43)

Ezen irányelv nemek közötti egyensúllyal kapcsolatos célkitűzéseinek tekintetében a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára elő kell írni, hogy az igazgató pozícióra kinevezendő vagy megválasztandó jelölt kérelmére tájékoztassák őt a kiválasztás alapjául szolgáló minősítés szempontjairól, a jelölteknek az említett szempontok szerinti tárgyilagos összehasonlító értékeléséről, és adott esetben a mérleg nyelvét kivételesen nem az alulreprezentált nemhez tartozó jelölt javára billentő konkrét megfontolásokról is. Ez a tájékoztatási kötelezettség magával vonhatja a Charta 7. és 8. cikkében elismert jogoknak, azaz a magánélet tiszteletben tartásához való jognak és a személyes adatok védelméhez fűződő jognak a korlátozását. Az ilyen korlátozások azonban szükségesek, és az arányosság elvével összhangban ténylegesen elismert általános érdekű célkitűzéseket szolgálnak. Ezért összhangban vannak a Charta 52. cikke (1) bekezdésében az ilyen korlátozások tekintetében előírt követelményekkel és a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatával. Az ilyen korlátozásokat az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell alkalmazni.

(44)

A nyilvánosan működő részvénytársaságnak bizonyítania kell a választás helyességét, amennyiben egy, az alulreprezentált nemhez tartozó, valamely igazgatói pozícióra kinevezendő vagy megválasztandó jelölt olyan tényeket terjeszt a bíróság vagy más illetékes hatóság elé, melyekből vélelmezhető, hogy az említett jelölt ugyanolyan képzettséggel rendelkezik, mint a másik nemhez tartozó, kiválasztott jelölt.

(45)

Miközben ez az irányelv a vezetőtestületek nemi összetételének javítását célzó, kötelező erejű intézkedések formájában minimumkövetelményeket kíván megállapítani, a szubszidiaritás elvével összhangban fontos elismerni a különböző megközelítések létjogosultságát és az ezen szakpolitikai területen elfogadott egyes olyan meglévő nemzeti intézkedések hatékonyságát, amelyek kielégítő eredményeket értek el. Egyes tagállamokban már történtek erőfeszítések a nők és a férfiak vezetőtestületekben való kiegyensúlyozottabb képviseletének biztosítására, mégpedig olyan kötelező erejű intézkedések elfogadása révén, amelyek ugyanolyan hatékonynak tekinthetők, mint az ezen irányelvben megállapított intézkedések. Az említett tagállamok felfüggeszthetik az igazgatói pozíciókra kinevezendő vagy megválasztandó jelöltek kiválasztására és adott esetben az egyedi számszerűsített célkitűzések meghatározására vonatkozóan az ezen irányelvben meghatározott követelmények alkalmazását, amennyiben az ezen irányelvben meghatározott, felfüggesztésre vonatkozó feltételek teljesülnek. Azokban az esetekben, amikor a tagállamok a nemzeti jog útján már bevezettek ilyen kötelező intézkedéseket, az ezen irányelvben az igazgatók konkrét számára vonatkozóan meghatározott kerekítési szabályokat kell értelemszerűen alkalmazni az ezen irányelv szerinti nemzeti intézkedések értékelése céljából. Amennyiben egy tagállamban ilyen felfüggesztés alkalmazandó, úgy kell tekinteni, hogy az ezen irányelvben meghatározott célkitűzések megvalósultak, és így az ezen irányelvben a nem ügyvezető igazgatókkal vagy az összes igazgatóval kapcsolatosan meghatározott célkitűzések nem lépnek a vonatkozó nemzeti intézkedések helyébe és nem egészíti ki az említett intézkedéseket.

(46)

Annak érdekében, hogy a napi ügyvezetési feladatokban részt vevő igazgatók körében is javuljon a nemek közötti egyensúly, a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára elő kell írni, hogy az ügyvezető igazgatók körében a két nem kiegyensúlyozottabb képviseletére vonatkozóan saját számszerűsített célkitűzéseket határozzanak meg, és hogy törekedjenek arra, hogy az ilyen célkitűzéseket az ebben az irányelvben meghatározott határidőre elérjék. Az említett célkitűzések segíteni fognak a gazdasági társaságoknak kézzelfogható eredményeket felmutatni a jelenlegi helyzetükhöz képest. Az említett kötelezettség nem alkalmazandó azon nyilvánosan működő részvénytársaságokra, amelyek az összes igazgató vonatkozásában – függetlenül attól, hogy ügyvezető vagy nem ügyvezető igazgatókról van szó – a 33 %-os célkitűzés elérésére törekednek.

(47)

A tagállamoknak elő kell írniuk a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára, hogy évente szolgáltassanak információkat az illetékes hatóságoknak vezetőtestületeik nemi összetételéről és az ebben az irányelvben meghatározott célkitűzések elérésére tett intézkedésekről, annak érdekében, hogy e hatóságok minden egyes nyilvánosan működő részvénytársaság esetében fel tudják mérni, hogy azok milyen előrelépést tettek az igazgatóik körében a nemek közötti egyensúly megvalósítása terén. Ezeket az információkat a nyilvánosan működő részvénytársaságoknak honlapjukon megfelelő és könnyen hozzáférhető módon közzé kell tenniük, és be kell illeszteniük az éves jelentéseikbe is. Amennyiben egy nyilvánosan működő részvénytársaság nem teljesítette az alkalmazandó számszerűsített célkitűzéseket, az erre vonatkozó információk körében ismertetni kell azokat a konkrét intézkedéseket is, amelyeket a társaság eddig tett vagy a jövőben tenni kíván az ezen irányelvben meghatározott célkitűzések elérése érdekében. A szükségtelen adminisztratív terhek és az erőfeszítések megkettőzésének elkerülése érdekében az ezen irányelv alapján jelentendő, a vezetőtestületekben a nemek közötti egyensúlyra vonatkozó információknak – az alkalmazandó uniós joggal és különösen a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (11) összhangban – adott esetben a nyilvánosan működő részvénytársaságok vállalatirányítási nyilatkozatának részét kell képezniük. Amennyiben a tagállamok a 12. cikk szerint felfüggesztették a 6. cikk alkalmazását, az ezen irányelvben meghatározott jelentéstételi kötelezettségek nem alkalmazandók, feltéve, hogy az említett tagállamok nemzeti joga olyan jelentéstételi kötelezettségeket ír elő, amelyek biztosítják a nyilvánosan működő részvénytársaságok által a nők és férfiak vezetőtestületeikben való kiegyensúlyozottabb képviselete terén elért eredményekre vonatkozó információk rendszeres közzétételét.

(48)

Az igazgatói pozíciókra kinevezendő vagy megválasztandó jelöltek kiválasztására vonatkozó követelményeket, az ügyvezető igazgatókra vonatkozó számszerűsített célkitűzés meghatározásának kötelezettségét, valamint a jelentéstételi kötelezettségeket hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell érvényre juttatni, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett célból megfelelő közigazgatási vagy bírósági eljárások álljanak rendelkezésre. Az ilyen szankciók közé tartozhatnak a bírságok vagy az igazgatók kiválasztására vonatkozó döntések bírói testület által megállapított semmisségének vagy érvénytelenítésének a lehetősége is. A szankciók alkalmazására vonatkozó nemzeti jog sérelme nélkül, amíg a nyilvánosan működő részvénytársaságok megfelelnek az említett célkitűzéseknek, a nők és férfiak igazgatók körében való képviseletére vonatkozó számszerűsített célkitűzések nem teljesítéséért nem szankcionálhatók. A szankciók nem alkalmazhatók magukra a nyilvánosan működő részvénytársaságokra, amennyiben a nemzeti jog szerint az adott tevékenység vagy mulasztás nem a társaságnak, hanem más természetes vagy jogi személynek, például az egyes részvényeseknek tudható be. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelvben meghatározott szankciók nem kimerítő jegyzékében felsorolt szankcióktól eltérő szankciókat alkalmazzanak, különösen abban az esetben, ha valamely nyilvánosan működő részvénytársaság súlyosan és ismétlődően megsérti az ezen irányelvben megállapított kötelezettségeket. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságok a közbeszerzési szerződések és a koncessziók teljesítése során az alkalmazandó uniós joggal összhangban teljesítsék az alkalmazandó szociális és munkajogi kötelezettségeket.

(49)

A tagállamok vagy a nyilvánosan működő részvénytársaságok a nők és férfiak kiegyensúlyozottabb képviseletének biztosítása érdekében kedvezőbb intézkedéseket is bevezethetnek vagy fenntarthatnak.

(50)

A tagállamoknak ki kell jelölniük azokat a szerveket, amelyek szorgalmazzák, elemzik, nyomon követik és támogatják a nemek közötti egyensúlyt a nyilvánosan működő részvénytársaságok vezetőtestületeiben. Ezenfelül, tájékoztató kampányokkal és a legjobb gyakorlatok megosztásával jelentősen hozzá lehetne járulni a kérdéssel kapcsolatos tudatosság növeléséhez a nyilvánosan működő részvénytársaságok teljes körében, és bátorítani lehetne őket a nemek közötti egyensúly proaktív elérésére. A tagállamok számára különösen javasolt, hogy olyan szakpolitikákat vezessenek be, amelyek támogatást és ösztönzést nyújtanak a kkv-k számára a nemek közötti egyensúly jelentős javításához a vezetés valamennyi szintjén és a vezetőtestületekben.

(51)

Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és megfelel a Charta által elismert elveknek. Különösen hozzájárul a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvének (a Charta 23. cikke), és a foglalkozás megválasztása szabadságának és a munkavállaláshoz való jognak (a Charta 15. cikke) az érvényesítéséhez. Ez az irányelv törekszik a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog (a Charta 47. cikke) teljeskörű tiszteletben tartására. A vállalkozás szabadságának (a Charta 16. cikke) és a tulajdonhoz való jognak (a Charta 17. cikkének (1) bekezdése) a gyakorlására vonatkozó korlátozások tiszteletben tartják az említett szabadság és jog lényegi tartalmát, továbbá szükségesek és arányosak. Korlátozások bevezetése csak akkor lehetséges, ha azok ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálják.

(52)

Míg egyes tagállamok fogadtak el ugyan szabályokat, vagy – vegyes eredményekkel – bátorítottak az önszabályozásra, a tagállamok többsége nem cselekedett vagy nem mutatott hajlandóságot olyan fellépésre, ami elégséges mértékű javuláshoz vezetne. A múltbeli és jelenlegi trendekre vonatkozó rendelkezésre álló információk átfogó elemzésén alapuló előrejelzések, valamint a szándékok azt mutatták, hogy a tagállamok saját intézkedéseikkel a belátható jövőben nem fogják elérni az ebben az irányelvben szereplő, az Unió-szerte az igazgatók körében a nők és férfiak kiegyensúlyozott képviseletére vonatkozó célkitűzéseket. A cselekvés hiánya ezen a területen általában véve lassítja a nemek közötti munkahelyi egyenlőségre – ezen belül a nemek közötti, részben a vertikális szegregációnak betudható bérkülönbség megszüntetésére – való törekvést. Az említett körülményekre, valamint a vezetőtestületekben a nők és a férfiak képviselete terén a tagállamok közti fokozódó különbségekre tekintettel a gazdasági társasági vezetőtestületekben a nemek közötti egyensúly az Unióban csak közös megközelítés révén javítható, és a nemek közötti egyenlőség, a versenyképesség és a növekedés terén meglévő potenciál csak uniós szinten koordinált cselekvés révén valósulhat meg, nem pedig olyan nemzeti kezdeményezésekkel, melyek hatályuk, ambíciójuk és hatékonyságuk tekintetében eltérnek egymástól. Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a nők és a férfiak kiegyensúlyozottabb képviseletének megvalósítását a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatói körében a nemek közötti egyensúly gyorsabb megteremtésére irányuló hatékony intézkedések bevezetése révén, megfelelő időt biztosítva a nyilvánosan működő részvénytársaságok számára ahhoz, hogy e célból megtegyék a szükséges lépéseket, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUMSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv közös célok és elvek megállapítására korlátozódik, és nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A tagállamok kellő szabadságot kapnak annak eldöntésére, hogy a nemzeti körülmények, így különösen a vezetőtestületi pozíciók betöltésére vonatkozó szabályok és gyakorlatok figyelembevételével hogyan érhetők el legjobban az ezen irányelvben meghatározott célok. Ez az irányelv nem gátolja a nyilvánosan működő részvénytársaságokat abban, hogy a legalkalmasabb jelölteket nevezzék ki igazgatónak, továbbá rugalmas keretet és megfelelően hosszú alkalmazkodási időszakot biztosít.

(53)

A tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel és a civil társadalommal annak érdekében, hogy hatékonyan tájékoztassák őket ezen irányelv jelentőségéről, átültetéséről és végrehajtásáról.

(54)

Az arányosság elvével összhangban a nyilvánosan működő részvénytársaságok által elérendő céloknak időben korlátozottnak kell lenniük, és azok csak addig maradhatnak hatályban, amíg a vezetőtestületek nemi összetételében megfelelő változás nem következik be. Ezért a Bizottságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia ezen irányelv alkalmazását, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ezen túlmenően ez az irányelv előírja azt az időpontot, amikor hatályát veszti. A Bizottságnak a felülvizsgálat során meg kell vizsgálnia, hogy szükség van-e ezen irányelv hatályának az említett időponton túli meghosszabbítására.

(55)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (12) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt,

1.

„nyilvánosan működő részvénytársaság”: valamely tagállamban székhellyel rendelkező olyan társaság, melynek részvényeivel egy vagy több tagállamban kereskedni lehet a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában foglaltak szerinti szabályozott piacokon;

2.

„vezetőtestület”: egy nyilvánosan működő részvénytársaság ügyviteli, ügyvezető vagy felügyelőtestülete;

3.

„igazgató”: egy vezetőtestület tagja, ideértve az alkalmazottakat képviselő tagot is;

4.

„ügyvezető igazgató”: egy egységes vezetőtestület olyan tagja, aki részt vesz egy nyilvánosan működő részvénytársaság napi ügyvezetésében, vagy kettős vezetőtestületi rendszer esetén a nyilvánosan működő részvénytársaságban ügyvezetői feladatokat ellátó vezetőtestület tagja;

5.

„nem ügyvezető igazgató”: egy egységes vezetőtestület tagja az ügyvezető igazgatón kívül, vagy kettős vezetőtestületi rendszer esetén a nyilvánosan működő részvénytársaság felügyeleti feladatokat ellátó testületének tagja;

6.

„egységes vezetőtestület”: olyan egységes vezetőtestület, amely egy nyilvánosan működő részvénytársaságban mind az ügyvezetői, mind a felügyeleti feladatokat ellátja;

7.

„kettős vezetőtestületi rendszer”: olyan rendszer, amelyben egy nyilvánosan működő részvénytársaságban az ügyvezetői és a felügyeleti feladatokat elkülönült vezetőtestületek látják el;

8.

„mikro-, kis- és középvállalkozás” vagy „kkv”: olyan gazdasági társaság, amely 250-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat, és az éves árbevétele nem haladja meg az 50 millió EUR-t, vagy az éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 43 millió EUR-t, vagy olyan tagállamban székhellyel rendelkező kkv esetében, amelynek hivatalos pénzneme nem az euro, az említett árbevételnek vagy mérlegfőösszegnek megfelelő értéket az adott tagállam pénznemében.

(1)

Az (EU) 2022/109 tanácsi rendelet (2) kvótákat állapít meg a 2022. évre.

(2)

A Bizottsághoz beérkezett információ szerint a Belgium lobogója alatt közlekedő, illetve a Portugáliában lajstromozott hajóknak a 9 övezet uniós vizein ejtett cifrarája-fogásai kimerítették a 2022. évre megállapított halászati kvótát.

(3)

Ezért a szóban forgó állomány tekintetében meg kell tiltani egyes halászati tevékenységeket,

(1)

Az EU-ban típusjóváhagyásban részesített járműveknek képesnek kell lenniük arra, hogy szükség esetén tiszta biodízellel üzemeljenek, valamint a biodízel és a fosszilis tüzelőanyagok különböző keverékeit használják.

(2)

Az 582/2011/EU bizottsági rendelet (2) 3. cikkének megfelelően a gépjárművek és motorok kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásának megszerzéséhez a gyártónak biztosítania kell, hogy a típusjóváhagyási vizsgálathoz használt tüzelőanyagok megfeleljenek az említett rendelet IX. mellékletében a referencia-tüzelőanyagokra vonatkozóan ismertetett specifikációknak.

(3)

A tiszta biodízel (FAME B100) nem szerepel az 582/2011/EU rendelet IX. mellékletében a nehéz tehergépjárművek kibocsátási típusjóváhagyása tekintetében megadott referencia-tüzelőanyagok között. A kibocsátási követelményeknek való megfelelés igazolása érdekében a típusjóváhagyási vizsgálatokat el kell végezni mind a dízel (B7), mind a tiszta biodízel (B100) esetében. A vizsgálatok felesleges megismétlésének elkerülése, valamint a tiszta biodízel és a biodízel-keverékek (például FAME B20/B30) használatával kapcsolatos tanúsítás megkönnyítése érdekében a vonatkozó nemzetközi és európai szabványok alapján előírásokat kell bevezetni a tiszta biodízelre mint referencia-tüzelőanyagra. A B100-kibocsátásvizsgálati követelményeknek való megfelelést tiszta biodízellel üzemelő alapmotoron végzett kibocsátásvizsgálattal kell igazolni. A használatban lévő járművek megfelelőségének vizsgálatához ellenben bármely bioüzemanyag-keverék választható.

(4)

Jóváhagyott motorral felszerelt járművek jóváhagyásához a típusbizonyítvány előírásait tartalmazó kiegészítés szükséges.

(5)

Az 582/2011/EU bizottsági rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a „Műszaki Bizottság – Gépjárművek” elnevezésű bizottság véleményével,

(1)

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 11. miniszteri konferenciáján a WTO 59 tagjából – köztük az Unióból – álló csoportja együttes miniszteri nyilatkozatot adott ki a szolgáltatások belföldi szabályozásáról, amelyben többoldalú kezdeményezést indított a szolgáltatások belföldi szabályozására vonatkozó előírások megtárgyalása céljából.

(2)

A Bizottság a tárgyalásokat a Szerződés 207. cikkének (3) bekezdésével létrehozott bizottsággal konzultálva folytatta. A többoldalú együttes nyilatkozatra vonatkozó kezdeményezés résztvevőinek száma időközben 67 WTO-tagra nőtt.

(3)

Az említett tárgyalások résztvevői 2021. december 2-án nyilatkozatot adtak ki a szolgáltatások belföldi szabályozásáról folytatott tárgyalások lezárásáról (a továbbiakban: nyilatkozat), amelyben bejelentették a tárgyalások sikeres lezárását. A résztvevők tudomásul vették a szolgáltatások belföldi szabályozásáról szóló referenciadokumentumról folytatott tárgyalások lezárását, amely a nyilatkozat 1. mellékletében szerepel. Üdvözölték továbbá az egyedi kötelezettségvállalásokról szóló GATS-listákat, amelyek benyújtásával a WTO tagjai hozzájárultak a tárgyalások lezárásához, és amelyek 2. mellékletként lettek a nyilatkozathoz csatolva.

(4)

A nyilatkozat résztvevői a nyilatkozat 1. mellékletében meghatározott előírásokat további kötelezettségvállalásként rögzíteni kívánják az egyedi kötelezettségvállalásokról szóló GATS-listáikban, az említett melléklet 1. szakaszával összhangban. A nyilatkozat (5) bekezdésével összhangban a résztvevők törekednek arra, hogy – az előírt nemzeti eljárások befejezésétől függően – a nyilatkozat időpontjától számított tizenkét hónapon belül tanúsítás céljából, az egyedi kötelezettségvállalásokról szóló listák helyesbítésének vagy továbbfejlesztésének tanúsítására vonatkozó eljárásokkal összhangban benyújtsák az egyedi kötelezettségvállalásokról szóló GATS-listáikat.

(5)

A nyilatkozattal összhangban az Uniónak be kell nyújtania a WTO-nak az egyedi kötelezettségvállalásokról szóló GATS-listájának szükséges módosításait, az Unió egyedi kötelezettségvállalásokról szóló véglegesítés előtti listájának megfelelően.

(6)

A nyilatkozat 1. mellékletében meghatározott előírásainak további kötelezettségvállalásként az Unió egyedi kötelezettségvállalásokról szóló GATS-listájában való rögzítését ezért az Unió nevében jóvá kell hagyni,