(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2021. szeptember 24-én az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: az alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Brazíliából (a továbbiakban együttesen: érintett országok) származó elektrolitikus úton króm-oxiddal bevont acélból (a továbbiakban: ECCS) készült termékek behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: EUROFER vagy a panaszos) által 2021. augusztus 13-án benyújtott panaszt követően indította meg a vizsgálatot. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A panaszt a következő uniós gyártók nevében nyújtották be: ArcelorMittal Atlantique et Lorraine (Franciaország), ArcelorMittal Etxebarri S.A. (Spanyolország) és ThyssenKrupp Rasselstein GmbH (Németország), amelyek állítólagosan az uniós gazdasági ágazat 100 %-át képviselik. A vizsgálat során a Bizottság tudomására jutott, hogy létezik egy további uniós ECCS-gyártó, az Acciaierie d’Italia. Mivel azonban a panaszosok így is az uniós gazdasági ágazat általi termelés és értékesítés [85–95] %-át képviselték, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszt az uniós gazdasági ágazat nyújtotta be az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésével összhangban.

(4)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett kifejezetten tájékoztatta a panaszost, az ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai és brazil hatóságokat, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert szállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket, és részvételre kérte fel őket.

(5)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(6)

A Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (a továbbiakban: CISA) az eljárás 2021. november 5-i megindítását követően észrevételeket nyújtott be. Emellett a CISA a Baoshan Iron & Steel Co., Ltd., China-val és a GDH Zhongyue (Zhongshan) Tinplate Industry Co., Ltd.-vel együtt meghallgatást kért a Bizottság szolgálataitól. E felek a megszabott határidőkön belül kértek meghallgatást és a meghallgatásra 2022. január 24-én került sor.

(7)

Beadványukban és a tárgyaláson többek között előadták, hogy a panasz túlságosan nagy mértékben támaszkodott bizalmas információkra, különösen azon költségek tekintetében, amelyekre a panaszos támaszkodott a számításaiban, és ezért a betekinthető változat nem volt elegendő a panasz alapjául szolgáló bizonyítékok megfelelő megismeréséhez.

(8)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasznak az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában elérhető nyilvános változata tartalmazta az összes olyan alapvető bizonyítékot és a bizalmasan kezelt adatok azon betekinthető összefoglalásait, amelyek lehetővé tették az érdekelt felek számára a védelemhez való joguk megfelelő gyakorlását. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(10)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Azonban tekintettel az uniós gyártók kis számára, a Bizottság úgy határozott, hogy kérdőíveket küld az akkor ismert valamennyi uniós gyártónak.

(11)

Az alábbi uniós gyártók kaptak felkérést a Bizottságtól, hogy töltsék ki az uniós gyártókra vonatkozó kérdőívet, és vegyenek részt a vizsgálatban:

(12)

A fenti (3) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vizsgálat során egy harmadik uniós gyártó létezésére hívták fel a Bizottság figyelmét. Mivel az együttműködő uniós gyártók a vizsgált termék teljes előállításának és értékesítésének [85–95] %-át képviselték a vizsgálati időszak alatt, a Bizottság 2022. március 16-án feljegyzést fűzött az aktához, amelyben tájékoztatta az érdekelt feleket határozatáról, mely szerint a vizsgálatot az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban ezekre a gyártókra korlátozza, továbbá felkérte a feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket. Észrevétel nem érkezett.

(13)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(14)

Csak egy független importőr adta meg ezeket az információkat. Ezért a független importőrök körében nem volt szükség mintavételre. Ez a független importőr azonban később úgy döntött, hogy nyújt be kitöltött kérdőívet. A vizsgálatban tehát független importőr nem működött együtt.

(15)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában és Brazíliában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett felkérte Kínának az Európai Unió mellett működő képviseletét és a Brazíliának az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegyék fel velük a kapcsolatot.

(16)

A Kínában működő exportáló gyártók közül négy nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele a mintába való felvételébe. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság két exportáló gyártóból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. A mintával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(17)

Brazíliából csupán egy – gyakorlatilag a Brazíliából érkező teljes behozatalt képviselő – exportáló gyártó adta meg a kért tájékoztatást és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy nincs szükség a mintavételre.

(18)

Egy kínai exportáló gyártó (GDH Zhongyue (Zhongshan) Tinplate Industry Co., Ltd.) az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot kért, és a határidőn belül kérdőívet nyújtott be. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e kérés vizsgálata a vizsgálat ideiglenes szakaszában indokolatlanul nagy terhet jelentett volna, különösen mert két ország esetében kellett volna távoli ellenőrzéseket szervezni, és mert a mintában szereplő egyik exportáló gyártó több leányvállalattal rendelkezett az Európai Unióban. A Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában fog dönteni arról, hogy elfogadja-e az egyedi vizsgálatra irányuló kéréseket.

(19)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(20)

A panaszos továbbá a panaszában elegendő bizonyítékkal szolgált arra nézve, hogy Kínában a vizsgált termék vonatkozásában nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentettek szerint a vizsgálat ezekre a nyersanyagpiaci torzulásokra is kiterjedt annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság az alaprendelet 7. cikke (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezéseket Kína tekintetében alkalmazza-e. A Bizottság ezért további kérdőívet küldött a kínai kormánynak.

(21)

A Bizottság kérdőíveket küldött három uniós gyártónak, a panaszosnak, egy független importőrnek és az ismert felhasználóknak, továbbá az érintett országokban működő három exportáló gyártónak. A Bizottság ugyanezeket a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (3).

(22)

A Covid19-világjárvány kitörése, valamint a különböző tagállamok és harmadik országok által bevezetett kijárási korlátozások miatt a Bizottság nem tudott az alaprendelet 16. cikke alapján ellenőrző látogatásokat tenni. A Bizottság ehelyett az adatok egybevetésével távolról ellenőrizte az ideiglenes ténymegállapításokhoz szükségesnek ítélt összes információt, összhangban a Covid19-világjárványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleményével (4).

(23)

A Bizottság a következő vállalkozások/felek esetében végzett távoli ellenőrzéseket:

(24)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2020. július 1. és 2021. június 30. közötti időszakot (a továbbiakban: vizsgálati időszak) ölelte fel. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2018. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(25)

Az érintett termék a Kínából és Brazíliából származó, jelenleg a 7210 50 00 és 7212 50 20 KN-kód alá tartozó síkhengerelt termék vasból vagy ötvözetlen acélból, króm-oxiddal vagy krómmal és króm-oxiddal lemezelve vagy bevonva (a továbbiakban: érintett termék).

(26)

Az ECCS-t alkalmazások széles körében használják, jellemzően fogyasztói és ipari csomagolásokhoz. Leggyakrabban élelmiszerek csomagolására használják, például konzervdobozok és -aljak, csavaros kupakok és zárólapkák, fülek stb. esetében. Az egyéb felhasználási módok közé tartoznak a háztartási készülékek külső alkatrészei, a fényképészetben használatos filmdobozok, az optikai szálak védelmére szolgáló védőanyag, továbbá egyéb elektromos és elektronikus alkatrészek.

(27)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(28)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(29)

Az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése értelmében a Bizottságnak az előzetes tájékoztatási időszak alatt nyilvántartásba kell vennie a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalokat, kivéve, ha az 5. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) vagy d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek.

(30)

E feltételek egyike az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontjában található, és azt mondja ki, hogy a behozatalnak jelentős mértékben tovább kell növekednie, túl azon a szinten, amely a vizsgálati időszak alatt kárt okozott. Amint az az 1. táblázatból látható, az érintett országokból származó ECCS behozatala 8 %-kal csökkent az eljárás megindítását követő négy hónapban (a továbbiakban: vizsgálati időszak), azaz 2020. július 1. és 2021. június 30. között.

(31)

A mintában szereplő három uniós gyártó (mely gyártók közül kettő ugyanahhoz a csoporthoz tartozik) által szolgáltatott bizalmas adatok védelme érdekében valamennyi számadat indexált formában vagy tartományként van feltüntetve.

1. táblázat

(32)

Mivel az ügy irataiban nem volt arra vonatkozó utalás, hogy a fenti (25) preambulumbekezdésben meghatározott ECCS behozatalára jellemzőek lennének a szezonális ingadozások, a Bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy a 2021 októbere és 2022 januárja közötti behozatali szintet összehasonlítsa az előző év azonos időszakának behozatali szintjével. Az eljárás megindítása utáni behozatali adatokat a Bizottság összehasonlította az érintett országokból érkező havi átlagos behozatalnak a vizsgálati időszak négy hónapjára vonatkozó adataival.

(33)

Az alábbi (140) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt a Bizottság úgy határozott, hogy a fenti preambulumbekezdésekben ismertetett elemzés céljából összesíti az érintett országokból érkező behozatalt. Amint azt a fenti táblázat mutatja, az érintett országokból érkező összesített behozatal nem mutatott további jelentős növekedést a vizsgálati időszak után.

(34)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a nyilvántartásba vételnek az alaprendelet 14. cikk (5a) bekezdésében foglalt követelményei nem teljesültek.

(35)

Mivel a vizsgálat megindításakor rendelkezésre állt arra utaló bizonyíték, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn Kína vonatkozásában, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése figyelembevételével indítsa meg.

(36)

Ebből következően a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a Kínában működő exportáló gyártókat arra, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat az ECCS előállítása során felhasznált inputokra vonatkozóan. A kért információkat két exportáló gyártó küldte meg.

(37)

Emellett a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak. Emellett az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezeket támasszák alá bizonyítékokkal. A kínai kormánytól nem érkezett kitöltött kérdőív, és az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása kapcsán sem érkezett beadvány a kitűzött határidőn belül.

(38)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte továbbá, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra való tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében megfelelő reprezentatív ország kiválasztása lehet szükséges a rendes érték torzulásmentes árak, illetve referenciaértékek alapján történő meghatározásához.

(39)

2021. november 12-én a Bizottság az aktához fűzött feljegyzés (a továbbiakban: első feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kíván használni. E feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között az alapanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket az ECCS előállításához felhasználnak. Ezenkívül a torzulásoktól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó szempontok alapján a Bizottság Brazíliát, Kolumbiát, Mexikót, Thaiföldet és Törökországot jelölte meg lehetséges megfelelő reprezentatív országként. Az első feljegyzéssel kapcsolatban a CISA-tól és a Baosteeltől érkeztek észrevételek a Bizottsághoz. Ezek az észrevételek megerősítették, hogy Brazília vagy Törökország mint lehetséges megfelelő reprezentatív ország.

(40)

2022. január 6-án a Bizottság az aktához fűzött második feljegyzés (a továbbiakban: a második feljegyzés) útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kíván használni úgy, hogy Brazíliát tekinti reprezentatív országnak. Emellett tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereséget a CSN, az egyetlen ismert brazíliai ECCS-gyártó könnyen hozzáférhető adatai alapján állapítja meg.

(41)

A második feljegyzéssel kapcsolatban a CISA-tól és a Baosteeltől érkeztek észrevételek a Bizottsághoz. Sem a CISA, sem a Baosteel nem értett egyet azzal, hogy a melegen hengerelt acél és a hidegen hengerelt acél brazíliai belföldi árait reprezentatív árként lehet figyelembe venni, tekintettel arra, hogy azok rendellenesen magasak voltak. Ezzel az állítással az (91)–(92) preambulumbekezdés foglalkozik.

(42)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.”

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, továbbá annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” („az igazgatási, értékesítési és általános költségek” a továbbiakban: SGA-költségek).

(44)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság a jelenlegi vizsgálatban arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(45)

A Bizottság a kínai acélágazat – az ECCS gyártásában az acél a legfontosabb termelési tényező – vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (5) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását. E vizsgálat keretében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(46)

Az említett vizsgálatok során a Bizottság megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (6). A Bizottság megállapította különösen, hogy a vizsgálat tárgyát képező termék fő nyersanyagát előállító acélágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése (7) értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen, hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése (8) értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg. (9) Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának allokálása területén. (10) Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében az acélágazatban torzultak a bérköltségek (11), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (12).

(47)

A panasz ebben az esetben a jelentésre, és különösen azokra a megállapításokra hivatkozott, amelyek általában az acélágazatra vonatkoztak; hivatkozott továbbá az acélágazatban működő állami tulajdonú vállalatok nagy számára; az ipar fejlesztésére vonatkozó állami iránymutatásra (például Kína azon döntésére, hogy 2025-ig konszolidálja az acélipart); a KKP-alapszervezetek jelenlétére az acélgyártó vállalkozásokban; valamint az acélágazatra vonatkozó különböző tervezési dokumentumokra és iránymutatásokat tartalmazó dokumentumokra. A panasz továbbá az ECCS előállításához használt nyersanyagokkal kapcsolatos konkrét torzulásokat sorolt fel: melegen hengerelt síkacél, króm, vasérc és koksz. Ezek közé tartoztak a melegen hengerelt síkacél tekintetében az ágazatra vonatkozó közelmúltbeli szubvencióellenes vizsgálat megállapításaira (13), valamint a G20-ak keretei között működő, az acéliparban kialakult kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum miniszteri jelentésére való hivatkozások. A krómmal kapcsolatban a panasz pontosította, hogy az ásványi erőforrásokra vonatkozó tizenharmadik ötéves terv (a továbbiakban: ötéves terv) (2016–2020) szabályozza a krómot, amelyet a „stratégiai fontosságú” elemek közé sorol. A panasz továbbá kifejti, hogy a kiviteli engedély hatálya alá tartozó áruknak a Kínai Népköztársaság Kereskedelmi Minisztériuma (a továbbiakban: Kína Kereskedelmi Minisztériuma) által kiadott jegyzéke tartalmazza a ferrokrómot, a megmunkálatlan krómot, a krómot, a krómtörmeléket, a krómhulladékot és a króm egyéb formáit, valamint az abból készült termékeket sorolja fel a kiviteli engedélyköteles termékek jegyzékében. A panasz továbbá információkat tartalmazott a krómra, vasércre és kokszra kivetett, az árakat torzító kiviteli vámokról.

(48)

E vizsgálatban a Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e vagy sem a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható bizonyítékokra alapozta, amelyek egyebek mellett a nyilvánosan hozzáférhető források felhasználásával összeállított jelentésből származtak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a vizsgált termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette saját kutatásával. E kutatás azokat a különböző kritériumokat vizsgálta, amelyek a Kínában fennálló jelentős torzulások alátámasztása szempontjából relevánsak.

(49)

A vizsgált termék gyártásához szükséges legfontosabb nyersanyagot előállító acélágazatban továbbra is komoly mértékű a kínai kormány tulajdonosi szerepe. A legnagyobb acélgyártók közül számos állami tulajdonban van. Például a Baosteel, a mintában szereplő exportáló gyártók egyike a kínai állam tulajdonában álló nagyvállalat, amely acélgyártással foglalkozik a közelmúltban konszolidált China Baowu Steel Group Co. Ltd. (előzőleg Baosteel Group and Wuhan Iron & Steel) részeként, amely végső soron 100 %-ban a központi SASAC tulajdonában van (14). A Baowu jelenleg egy másik nagy állami tulajdonú vállalat, a Shanxi Taiyuan Iron & Steel Co. Ltd. (a továbbiakban: Tisco) részvényeinek 62,7 %-át is birtokolja, aminek következtében irányító részvényese a központi SASAC, tekintettel arra, hogy Shanxi tartomány SASAC-ja a TISCO-ban fennálló 51 %-os részesedését 2020 augusztusában ingyenesen átruházta a Baowura (15). Miközben az állami és a magántulajdonú vállalatok száma a becslések szerint közel azonos, a világ tíz legnagyobb acélgyártója között található öt kínai gyártóból négy van állami tulajdonban (16). Ugyanakkor míg 2016-ban a tíz legnagyobb gyártó az ágazat teljes kibocsátásának csak mintegy 36 %-át adta, a kínai kormány ugyanebben az évben célul tűzte ki, hogy 2025-re mintegy tíz nagyvállalatnál összpontosítsa az acéltermelés 60–70 %-át. (17) Ezt a szándékát a kínai kormány 2019 áprilisában, az acélipar konszolidációjára vonatkozó iránymutatás közzétételének bejelentésekor ismét kinyilvánította. (18) A konszolidáció keretében kényszerű összefonódásokra kerülhet sor a jövedelmező magánvállalatok és a gyengén teljesítő állami tulajdonú vállalatok között. (19)

(50)

Emellett a legnagyobb acélipari gyártók közül sokat külön is megemlít az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv (2016–2020)” című dokumentum. Például a Tisco az internetes honlapján található bemutatkozása szerint olyan „vas- és acélipari óriásvállalat” , amely „rendkívül nagy méretű, integrált vasércbányászati, vas- és acélgyártási, feldolgozási, szállítási és kereskedelmi üzletággal rendelkező vas- és acélipari komplexummá fejlődött” (20).

(51)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, a vizsgálat során megállapítást nyert az érintett termék gyártói és a KKP közötti személyi kapcsolatok megléte, azaz hogy például a főbb ECCS-gyártóknál – nevezetesen a Baosteelnél és a Jintainál – a KKP tagjai jelen vannak a vállalat felső vezetésében, illetve az igazgatótanács tagjai között. A KKP és a vezetés közötti személyes kapcsolatok megléte a CISA esetében is megállapítható (az ügyvezető elnök egyben párttitkár is). Konkrét példaként megemlíthető, hogy a Baowu igazgatótanácsának elnöke egyben a pártbizottság titkára is, a vezérigazgató pedig a pártbizottság titkárhelyettese (21). Ugyanez a helyzet áll fenn a Baosteelnél is: az igazgatótanács elnöke tölti be a pártbizottság titkárának tisztségét, míg az ügyvezető igazgató a pártbizottság titkárhelyettese (22). Ez a tendencia magánvállalkozásoknál is megfigyelhető. A Jintai esetében az igazgatótanács elnöke egyben Hebei tartomány népi kongresszusának tagja is. Általánosabban elmondható, hogy – tekintettel a KKP vállalatokon belüli jelenlétére vonatkozó jogszabályok általános alkalmazási körére – biztonsággal megállapítható, hogy a kínai kormány azon képessége, hogy a vállalatokban való állami jelenlét révén beavatkozzon az árakba és a költségekbe, jelentős mértékű az általában vett acélágazatban, és különösen az e vizsgálat tárgyát képező exportáló gyártók esetében.

(52)

A ECCS-ágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás. A következő példák jól szemléltetik, hogy a kínai kormány egyre nagyobb mértékben beavatkozik az ECCS-ágazat működésébe. A vizsgált termék gyártói kiemelten foglalkoznak internetes honlapjukon a pártépítő tevékenységgel, párttagoknak is helyet biztosítanak a vállalatvezetésben, és hangsúlyozzák a KKP iránti elkötelezettségét. A vizsgálat feltárta, hogy a Baosteelben zajlik pártépítő tevékenység. A hivatalos honlap megemlíti, hogy a China Baowu Groupban (23) (a Baosteel holdingtársaságában) 301 KKP-bizottság működik és 85 437 KKP-tag van. A Csoport továbbá a következőket írja a KKP-nek a vállalaton belüli építésével kapcsolatban: „A párt vezetésének a vállalatirányítás javítása révén történő integrációjának erősítése, a modern vállalkozási rendszer javítása. A China Baowu maradéktalanul végrehajtja »A párt vezető szerepének megerősítése a központi vállalkozások vállalatirányításának javításában« című véleményben előírt kötelezettségeket, […] A főbb kérdésekre vonatkozó felülvizsgált és továbbfejlesztett döntéshozatali rendszer tovább javította a pártbizottság, az igazgatótanács, az ügyvezetők és más irányító testületek döntéshozatali hatáskörét, a döntéshozatallal kapcsolatos, az igazgatótanács által jóváhagyott ügyeket és formákat [...]. [...] A Baowu egyidejűleg tervezi meg a pártépítést és vállalati reformot, egyidejűleg hozza létre a pártszervezeteket és az operatív egységeket, és egyidejűleg delegálja a pártszervezetekért felelős személyeket és a pártügyi személyzet tagjait”  (24). A Baosteel vállalat a következőképpen írja le a KKP-t építő tevékenységeket: „alapvető elkötelezettség a szigorú és átfogó pártigazgatás mellett; a vállalat által végzett ideológiai és politikai munka vezetése, egyesült frontmunka, spirituális civilizáció építése, vállalati kultúra kialakítása és a tömegek munkájának megalapozása egyebek mellett a szakszervezeteken és a Kommunista Ifjúsági Szövetségen keresztül; a párt stílusát követő, becsületes irányítás, valamint a fegyelmi bizottságok abban való támogatása, hogy eredményesen gyakorolják felügyeleti feladataikat (25).”

(53)

A ECCS-ágazatban azonosíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák.

(54)

A kínai kormány az acélipart – az acél az ECCS fő komponense – kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti. (26) Ezt támasztja alá az acéliparral foglalkozó számos nemzeti, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum, köztük az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv (2016–2020)” is. Ez a terv kijelentette, hogy az acélipar „a kínai gazdaság fontos, alapvető ágazata, a nemzetgazdaság egyik sarokköve”  (27). A tervben meghatározott fő feladatok és célkitűzések az ágazat fejlesztésének valamennyi szempontjára kiterjednek (28).

(55)

A tizenharmadik ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (29) célul tűzi ki a felső kategóriás acélterméktípusokat gyártó vállalatok támogatását (30). Emellett a termékek megfelelő minőségével, tartósságával és megbízhatóságával is foglalkozik, és ennek érdekében előirányozza olyan vállalatok támogatását, amelyek a tiszta acélgyártáshoz, a precíziós hengerléshez és a minőségjavításhoz kapcsolódó műszaki megoldásokat alkalmaznak. (31)

(56)

„Az ipari szerkezetátalakítás irányadó jegyzéke (2019. évi változat)” (32), amelyet a Kínai Népköztársaság Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottságának 2019. augusztus 27-i 29. sz. rendelete hagyott jóvá és amely 2020. január 1-jén lépett hatályba (a továbbiakban: a jegyzék), az acélágazatot az ösztönzött iparágak közé sorolja.

(57)

A kínai kormány az ágazat irányítása és fejlesztése céljából széles körben alkalmaz szakpolitikai eszközöket és irányelveket egyebek mellett a piac összetételéhez és szerkezetátalakításához, a nyersanyagokhoz, a beruházásokhoz, a kapacitások leépítéséhez, a termékskálához, a tevékenységek áthelyezéséhez, a korszerűsítéshez stb. kapcsolódóan. A felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány az ágazat fejlesztését és működését annak gyakorlatilag valamennyi vonatkozására kiterjedően irányítja és ellenőrzi (33). A kínai kormány politikájának következményeit és az abból eredő torzulásokat a kapacitásfelesleg jelenlegi problémája szemlélteti a legvilágosabban.

(58)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek arra ösztönzik a gazdasági szereplőket, hogy feleljenek meg az ösztönzött iparágak – köztük az ECCS gyártásához fő nyersanyagként felhasznált acélt előállító ágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzéseknek. Az intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(59)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak az ECCS-ágazatban való, a (46) preambulumbekezdésben már bemutatott diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki a vizsgált termék gyártóira.

(60)

Az ECCS-ágazatra a (46) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (a vizsgált termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek. (34)

(61)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy a (46) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki az ECCS-ágazatra. Ebből következően a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat. Emellett a vizsgálat feltárta, hogy a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő mindkét exportáló gyártó kínai hitelezők által nyújtott jelentős kölcsönállománnyal rendelkezett.

(62)

A vizsgálat során éppen arra derült fény, hogy az ECCS gyártói további kormányzati támogatásban részesülnek. Például a mintában szereplő egyik vállalat, a Jintai szerepel a Hebei tartomány 2020. évi csúcstechnológiai vállalatainak listáján (második tétel). Konkrétabban: a vállalat a listán (35) a 4. pontban szerepel, ami azt jelenti, hogy a kormány különleges elbánásban és támogatásban részesíti. Ezen túlmenően Hebei tartománynak a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló tizenharmadik ötéves terve számos olyan rendelkezést tartalmazott, amely támogatta az acélágazatot: „A fejlesztési és innovációs pillérek támogatása: [Hebei] innovatív kiemelt vállalkozásokat hoz létre az ipar területén, száz vezető vállalkozásra összpontosít, és a lehető legjobban kihasználja innovatív hajtóerejét a versenyképes iparágakban, támogatva a K+F-input növelésére irányuló erőfeszítéseiket […]. [Hebei] támogatja a vezető vállalkozásokat bizonyos iparágakban, mint például az acélágazatban, a berendezések, az építőanyagok, a gyógyszerek, a vegyi anyagok és az élelmiszeripari termékek ágazataiban”. A 2021–2025-ös időszakra vonatkozó tizennegyedik ötéves terv a következőket tartalmazza (a Jintai Packaging Hebei tartományban található): „A versenyképes iparágak vezető szerepének megerősítése: acélipar: […] az acélművek átalakításának és korszerűsítésének előmozdítása a fő városi térségben. […] a termelési kapacitásokkal kapcsolatos nemzetközi együttműködés megerősítése, hangsúly helyezése a kiváló minőségű acélhoz kapcsolódó tangshani és hangdani ipari klaszterek építésére” . Emellett Hebei tartománynak a 2021–2025-ös időszakra vonatkozó, a stratégiai és feltörekvő iparágakat érintő tizennegyedik ötéves terve az acélágazatot támogató rendelkezéseket is tartalmaz: „Korszerű acélanyagok kifejlesztése olyan kiváló minőségű termékekhez, mint például az alapvető alkatrészekhez használt acél, a szerszámokhoz és öntőformákhoz használt acél, a tengeri körülmények közötti felhasználásra szánt nagy teljesítményű acél, a csapágyakhoz használt acél, a csővezetékekhez használt korszerű acél, az additív gyártáshoz használt fémpor.”

(63)

Végezetül: a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgált termék gyártásához az acél mellett több különböző inputra van szükség. Amikor a vizsgált termék gyártói beszerzik inputjaikat (ideértve az acélt is) vagy szerződést kötnek ezen inputok beszerzése érdekében, a fizetett árakra (amelyek a gyártók költségeként jelennek meg) kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a fent említett torzulások; amikor kölcsönt vesznek fel, olyan forrásokat vesznek igénybe, amelyekre kihathatnak a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai; működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(64)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a vizsgált termék belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az összes inputköltség (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeinek) árképzését sem, hiszen ezekre is ugyanúgy kihat a jelentés A. és B. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az inputok inputjaira, és így tovább.

(65)

Az első feljegyzésre vonatkozó észrevételeiben a CISA számos észrevételt tett, amelyeket a Baosteel beadványa is alátámasztott. Először: a CISA előadta, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása (a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) nem ismeri el a jelentős torzulások fogalmát a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikkében, amely csak akkor engedi meg a rendes érték kiszámítását, ha a szokásos kereskedelmi forgalomban nem kerül sor értékesítésre. A CISA megjegyezte, hogy e cikk nem említ jelentős torzulásokat, amely lehetővé tenné a rendes érték képzését. Másodszor: a CISA azt állította, hogy a számtanilag képzett értéket a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkével és a WTO Fellebbezési Testületének az EU–Biodízel ügyben adott értelmezésével, valamint az EU – Költségkiigazítási módszerek II. (Oroszország) (DS494) ügyben eljáró vizsgálóbizottság értelmezésével összhangban kell kiszámítani, amelyek nem említik sem a jelentős torzulások fogalmát, sem pedig azt, hogy exportáló vállalat adatait figyelmen kívül lehetne hagyni.

(66)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezései teljes mértékben összeegyeztethetők az Európai Unió WTO-kötelezettségeivel és a CISA által hivatkozott ítélkezési gyakorlattal. Először: nincs szükség arra, hogy a WTO-tagok végrehajtási jogszabályaikban pontosan ugyanazokat a szakkifejezéseket használják, mint a WTO-megállapodások. Tehát önmagában az, hogy a „jelentős torzulások” fogalma nem szerepel a WTO dömpingellenes megállapodásában, nem korlátozza az Uniót e kifejezés használatában. Továbbá a Bizottság álláspontja szerint – a WTO-vizsgálóbizottság és a Fellebbezési Testület az EU–biodízel (DS473) ügyben hozott határozatával összhangban – az alaprendelet azon rendelkezései, amelyek valamennyi WTO-tag esetében általánosan alkalmazandók, különösen pedig a 2. cikk (5) bekezdésének második albekezdése, lehetővé teszi, hogy a Bizottság – a szükséges és megalapozott kiigazítások mellett – harmadik ország adatait használja fel. A jelentős torzulások megléte miatt az exportáló országra jellemző költségek és árak nem megfelelőek a rendes érték kiszámításához. Ilyen körülmények esetére a 2. cikk (6a) bekezdése az előállítási és értékesítési költségeknek torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő számítását irányozza elő, ideértve az exportáló országhoz hasonló fejlettségű, megfelelő reprezentatív országban érvényesülő torzulástól mentes árakat is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(67)

Ami az EU – Költségkiigazítási módszerek II. (Oroszország) (DS 494) ügyet illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy az EU és Oroszországi Föderáció egyaránt fellebbezett a vizsgálóbizottság megállapításai ellen, amelyek nem véglegesek, és ezért a WTO állandó ítélkezési gyakorlata szerint nem rendelkeznek jogi státusszal a WTO rendszerében, mivel azokat a Vitarendezési Testület a WTO-tagok általi határozattal nem hagyta jóvá. Mindazonáltal e vita ügyében a vizsgálóbizottsági jelentés kifejezetten úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései kívül esnek a jogvita hatályán. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(68)

Másodszor: a CISA előadta, hogy nincs bizonyíték a kínai ECCS-ágazatot érintő állítólagos „jelentős torzulásokra”. A CISA véleménye szerint a Kínáról szóló jelentés, amelyet a Bizottság felhasznált, nem felelt meg a bizonyítékok pártatlanságára és tárgyilagosságára, valamint megfelelő bizonyító erejére vonatkozó követelményeknek. A CISA továbbá előadta, hogy mivel a Kínáról szóló jelentést 2017-ben tették közzé, az nem alkalmazható a 2020 júliusa és 2021 júniusa közötti vizsgálati időszakra. Végezetül a CISA megállapította, hogy a Kínáról szóló jelentés nem magát az ECCS-ágazatot érinti, hanem csak általában a kínai acélipart.

(69)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Kínáról szóló jelentés átfogó dokumentum, amely széleskörű objektív bizonyítékokon – többek között a kínai kormány által közzétett jogszabályokon, szabályokon és hivatalos szakpolitikai dokumentumokon, nemzetközi szervezetek mint harmadik felek által összeállított jelentéseken, szakemberek tudományos tanulmányain és cikkein, továbbá egyéb megbízható független forrásokon – alapul. A Kínáról szóló jelentés 2017 decembere óta nyilvánosan hozzáférhető, így az érdekelt feleknek bőséges lehetőségük volt arra, hogy megcáfolják vagy kiegészítsék azt, illetve észrevételeket fűzzenek hozzá és az annak alapjául szolgáló bizonyítékokhoz, továbbá sem a kínai kormány, sem más felek nem terjesztettek elő olyan érveket vagy bizonyítékokat, amelyek cáfolták volna a kínai jelentésben szereplő forrásokat. Hasonlóképpen, azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a jelentés elavult, a Bizottság különösen azt jegyezte meg, hogy a jelentésben szereplő fő szakpolitikai dokumentumok és bizonyítékok – beleértve a vonatkozó ötéves terveket és a vizsgált termékre vonatkozó jogszabályokat is – a felülvizsgálati időszak alatt is relevánsak voltak, továbbá sem a Kínai Fém-, Ásvány- és Vegyianyag-importőrök és -exportőrök Kereskedelmi Kamarája (CCCMC), sem más felek nem bizonyították, hogy ez a helyzet már ne állna fenn. Kína csak 2021-ben kezdte meg az új ötéves tervek közzétételét, és e tervek nagy részét csak az év második felében, tehát a vizsgálati időszakot követően hozta nyilvánosságra. Ezt a Bizottság által végzett, fent összefoglalt esetspecifikus kutatás is megerősítette.

(70)

Azzal az érvvel kapcsolatosan, hogy a Kínáról szóló jelentés nem tartalmaz külön fejezetet az ECCS-ről, Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállása nem függ össze azzal, hogy a jelentésben külön ágazati fejezet foglalkozik-e az érintett termékkel. A jelentés több olyan torzulást ismertet, amelyek a kínai gazdaságban horizontálisan, több ágazatra kiterjedően állnak fenn, és befolyásolják az érintett termék árait, illetve nyersanyagait és előállítási költségeit. Továbbá a jelentés nem az egyetlen bizonyítékforrás, amelyet a Bizottság a meghatározásához felhasznált, mivel e rendelet e szakasza az acélágazatot – beleértve az ECCS gyártását, az ECCS gyártásához használt nyersanyagokat, valamint az ECCS e vizsgálat tárgyát képező exportáló gyártóit – érintő torzulásokra vonatkozó újabb bizonyítékokat tárgyalja. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(71)

Harmadszor: a CISA megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a jelentős torzulások fennállásának értékelését minden exportáló gyártó esetében külön-külön kell elvégezni. Ezért a Bizottságnak kötelessége volt elemezni a mintában szereplő egyes kínai gyártók helyzetét, és ezek mindegyike esetében eldönteni, hogy a tényezők (vagyis az előállítási és értékesítési költségek) bármelyike torzult-e. A CISA előadta, hogy „országszintű” vagy „iparági szintű” ténymegállapításokat nem lenne szabad megfogalmazni, továbbá hogy – tekintettel arra, hogy ebben az esetben mintavételre került sor – legalább a mintában szereplő valamennyi gyártóra és az általuk használt termelési tényezőkre vonatkozóan külön-külön kellene megállapítani a torzulások fennállását.

(72)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállását országos szinten kell megállapítani. Mindazonáltal – amint azt e szakaszban bizonyítja – nyert, a Bizottság az exportáló gyártók sajátos helyzetét is elemezte, és megállapította, hogy a mintában szereplő gyártók mindegyikét valóban érintették ezek a jelentős torzulások. Ezenkívül az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egyes gyártók belföldi költségei akkor vehetők figyelembe, ha megállapítást nyer, hogy azokat nem érintik jelentős torzulások, azonban a jelenlegi vizsgálat esetében nem ez volt a helyzet. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(73)

A termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzésre reagálva a CISA megismételte azokat az észrevételeit, amelyeket a termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzés közzétételére reagálva fogalmazott meg. Hozzátette továbbá, hogy a jelentős torzulások fogalmát nem szabad előre meghatározni a vizsgálat során. A CISA előadta, hogy a Bizottságnak nem szabad a jelentős torzulások fennállásának tényleges megállapítása előtt megindítania az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti eljárást. Ezért a CISA szerint a Bizottságnak a jelentős torzulások fennállásának tényleges megállapításáig nem szabad olyan lépéseket tennie, mint például a 2. cikk (6a) bekezdése szerinti kérdőívek kiküldése, és meg kell kezdenie a rendes értékhez kapcsolódó adatok alternatív forrásokban történő felkutatását. A CISA állításait alátámasztotta az a beadvány is, amelyet a Baosteel a termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzésre válaszul nyújtott be.

(74)

A Bizottság tisztázta, hogy bár a jelentős torzulások tényleges fennállásának megállapítására és a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontjában leírt módszertan ebből következő használatára csak az ideiglenes és/vagy végleges nyilvánosságra hozatalkor és az adott jogi aktus ezt követő elfogadásakor kerül sor, a 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja kötelezettségként írja elő a módszertan alkalmazásához szükséges adatoknak a vizsgálat ilyen alapon történő megindításakor való begyűjtését. Ebben az esetben a Bizottság bőven elegendőnek ítélte a panaszos által a jelentős torzulásokkal kapcsolatban benyújtott bizonyítékot a vizsgálat ezen az alapon történő megindításához. Az eljárás megindításáról szóló értesítés – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének e) pontjában előírt kötelezettséggel összhangban – egyértelműen ki is mondta ezt a 3. szakaszban. Ezért a Bizottság megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy alkalmazni tudja az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti módszert abban az esetben, ha a vizsgálat megerősíti a jelentős torzulások fennállását. Ez az eljárás magában foglalja a kérdőíveknek az exportáló gyártók és a kínai kormány részére történő kiküldését, valamint a lehetséges megfelelő reprezentatív országok azonosítását magukban foglaló lépéseket. A 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja továbbá arra is kötelezi a Bizottságot, hogy az eljárás megindítását követően azonnal tájékoztassa a feleket a vonatkozó forrásokról, amelyeket e tekintetben használni szándékozik. Ez biztosít jogalapot a fent részletezett termelési tényezőkkel kapcsolatos kérdőívekben történő információkéréshez. A fentiek fényében a Bizottság elutasította az állítást.

(75)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy az érintett termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségek – alapján képezte.

(76)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján, a következő szempontok szerint történt:

(77)

A (39)–(40) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést is fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához. E feljegyzések ismertették a vonatkozó kritériumok alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel. A termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy ebben az ügyben Brazíliát szándékozik megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni abban az esetben, ha az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a jelentős torzulások fennállása megerősítésre kerül.

(78)

A termelési tényezőkre vonatkozó első feljegyzésben a Bizottság Brazíliát, Kolumbiát, Mexikót, Thaiföldet és Törökországot azonosította olyan országként, amelyről ismert, hogy gyártja a vizsgált terméket és amelynek gazdasági fejlettsége a Világbank megítélése szerint Kínáéhoz hasonló, vagyis bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank besorolása szerint a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik.

(79)

Az első feljegyzéssel kapcsolatban beérkezett észrevételek megerősítették, hogy Brazília vagy Törökország lehetséges megfelelő reprezentatív országnak tekinthető.

(80)

Az első feljegyzésben a vizsgált terméket előállító országokként azonosított országok (azaz Brazília, Kolumbia, Mexikó, Thaiföld és Törökország) esetében a Bizottság ellenőrizte a szükséges adatok rendelkezésre állását, különös tekintettel a hasonló termék gyártóira vonatkozó pénzügyi adatokra.

(81)

A Bizottság két olyan vállalatot azonosított, amely a jelek szerint gyártotta a vizsgált terméket és 2020-ban (vagyis egy, a vizsgálati időszakkal részben átfedésben lévő időszakban) nyereséges volt: a brazíliai Companhia Siderúrgica Nacionalt (CSN) és a törökországi Ereğli Demir ve Çelik Fabrikalarıt. A Bizottság megállapította, hogy e két vállalat esetében a 2020. évre vonatkozóan könnyen hozzáférhető, csoportszinten összevont pénzügyi adatok állnak rendelkezésre.

(82)

Az első feljegyzéshez fűzött észrevételeikben az érdekelt felek rámutattak, hogy a Companhia Siderúrgica Nacional (CSN) esetében a pénzügyi adatok nem csupán csoportszinten állnak rendelkezésre, hanem kifejezetten az „acélgyártás” ágazatára vonatkozóan is. Ezzel szemben az Ereğli Demir ve Çelik Fabrikaları (Erdemir) török ECCS-gyártó esetében ágazati szintű pénzügyi adatok nem álltak rendelkezésre. Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az SGA-költségekre és a nyereségre vonatkozó legrelevánsabb adatok a Brazíliából származó, könnyen hozzáférhető pénzügyi adatok.

(83)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság a második feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy a rendes érték kiszámításához szükséges, torzulásoktól mentes árak vagy referenciaértékek összegyűjtéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Brazíliát kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni, valamint a CSN vállalat pénzügyi adatait kívánja tekintetbe venni.

(84)

Az érdekelt feleket felkérték, hogy tegyék meg észrevételeiket Brazília mint reprezentatív ország és a CSN mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségéről.

(85)

Az érdekelt felektől nem érkezett észrevétel Brazília mint reprezentatív ország és a CSN mint a reprezentatív országban működő gyártó megfelelőségével kapcsolatban.

(86)

Miután megállapítást nyert, hogy a fenti tényezők összessége alapján Brazília megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(87)

A fenti elemzés alapján Brazília maradéktalanul teljesítette azokat a kritériumokat, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése a megfelelő reprezentatív országként történő figyelembevételhez meghatároz.

(88)

Az első feljegyzésben a Bizottság felsorolta az exportáló gyártók által a vizsgált termék előállítása során használt termelési tényezőket (például anyagokat, energiát és a munkaerőt), és felkérte az érdekelt feleket arra, hogy észrevételeiket terjesszék elő és tegyenek javaslatot a feljegyzésben említett minden egyes termelési tényezővel kapcsolatos torzulásoktól mentes értékekre vonatkozó, könnyen hozzáférhető információkra nézve.

(89)

Ezt követően a második feljegyzésben a Bizottság arról tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a Globális Kereskedelmi Atlaszt használja majd a legtöbb termelési tényező torzulástól mentes költségének megállapításához. Azonban a melegen hengerelt acél és a hidegen hengerelt acél esetében e termékek Brazíliába irányuló behozatalának több mint 90 %-a Kínából származott. A Bizottság megvizsgálta a kérdést, és megállapította, hogy az egyéb harmadik országokból Brazíliába importált termékek mennyisége alacsony, és nem lenne kellően reprezentatív. Ezért a Bizottság megvizsgálta e nyersanyagok brazíliai árának egy másik lehetséges referenciaértékét, és ideiglenesen a Metal Bulletinben közölt brazil belföldi acélárakat (a Fastmarkets által közölt árakat) vette figyelembe.

(90)

Ezen túlmenően a Bizottság kijelentette, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) statisztikáit fogja felhasználni a torzulásoktól mentes munkaerőköltségek megállapításához (37), az EDP Brazil vállalatnak – Brazília egyik legnagyobb villamosenergia-szolgáltatójának – árait a torzulásoktól mentes villamosenergia-költségek megállapításához (38), a legnagyobb brazil gázszolgáltató, a Comgas által felszámított földgázárakat a torzulásoktól mentes gázköltségek megállapításához (39), továbbá a Sabesp (a Sao Paulo államban a vízellátásért, valamint a szennyvízgyűjtésért és -kezelésért felelős vállalat) által alkalmazott árakat a víz torzulásoktól mentes árának megállapításához (40).

(91)

A második feljegyzést követően a CISA előadta, hogy a síkhengerelt acéltermékek brazíliai belföldi árait nem szabad referenciaárként figyelembe venni, mivel jelentősen magasabbak, mint az egyéb piacokon (például Európában, Indiában vagy Törökországban) alkalmazott árak. A CISA véleménye szerint a Bizottságnak ezek helyett a Globális Kereskedelmi Atlaszban közölt importárakat vagy az SSB / S&P Platts által közölt nemzetközi referenciaértéket kellene alkalmaznia.

(92)

A Bizottság megismételte, hogy – amint azt a termelési tényezőkre vonatkozó második feljegyzés is említi (lásd a (89) preambulumbekezdést) – a Globális Kereskedelmi Atlaszban feltüntetett importárak nem voltak alkalmazhatók. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a Metal Bulletin által közölt árak közel álltak az SBB / S&P Platts által közölt adatokhoz (az eltérés nem érte le az 5 %-ot). Erre tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy elutasítja a CISA felvetését és megerősíti a Metal Bulletin által közölt brazil belföldi acélárak alkalmazását.

(93)

A számára hozzáférhető összes információ figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

2. táblázat

Az ECCS termelési tényezői

(94)

A reprezentatív országbeli gyártó telephelyére leszállított nyersanyagok torzulásoktól mentes árának megállapítása során a Bizottság a reprezentatív országba irányuló importnak a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti súlyozott átlagos importárát vette alapul, amelyet megnövelt az importvámmal és a fuvarozási költségekkel. A reprezentatív országban érvényes importárat a Kínán kívüli összes harmadik országból és a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében (41) felsorolt országokból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság azért döntött a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportárakat is befolyásolták. A Kínából és a nem piacgazdasági berendezkedésű országokból a reprezentatív országba irányuló behozatal kizárását követően a Bizottság megállapította, hogy az egyéb harmadik országokból érkező fő nyersanyagok behozatala továbbra is reprezentatív.

(95)

A Bizottság korlátozott számú nyersanyag esetében eltért a fent leírt módszertantól.

(96)

A vasérc esetében a Bizottság a Brazíliából érkező exportnak a Globális Kereskedelmi Atlaszban közölt árait vette figyelembe. A Bizottság megjegyezte, hogy a vasércnek a Globális Kereskedelmi Atlaszban közölt importárai jelentősen alacsonyabbak az acélgyártáshoz használt vasérc esetében jellemzően megfigyelt áraknál. Ezért a Bizottság ezeket az árakat elemezte a Brazíliára (a világ egyik legnagyobb vasércgyártójára) vonatkozóan a Globális Kereskedelmi Atlaszban közölt exportárakhoz képest. Ez az elemzés megerősítette, hogy az importárak nem voltak összhangban az kivitel esetében megfigyelt árakkal, ami arra enged következtetni, hogy az árak kirívóan alacsonyak voltak ahhoz, hogy a brazíliai árakra nézve reprezentatívak lehessenek. A Bizottság továbbá ezeket az importárakat összehasonlította a mintában szereplő exportáló gyártók által fizetett árakkal, valamint a Metal Bulletinben közölt árakkal, és ugyanerre a következtetésre jutott. A Bizottság ezért megállapította, hogy a Brazíliába irányuló vasércbehozatal árai nem tekinthetők reprezentatív referenciaértéknek.

(97)

A kínai exportáló gyártó által bejelentett számos széntermék (gázkőszén, kokszosítható szén, gáz-zsírkőszén, zsírkőszén) esetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy – amint azt az (EU) 2022/58 bizottsági végrehajtási rendeletben (42) is megállapította – a Brazíliába irányuló behozatalnak a Globális Kereskedelmi Atlaszban közzétett árai nem reprezentatívak. Ezek az importárak valóban kívül estek az ilyen termékeknek a nyersanyagár-jelentésekben (például a Bloomberg jelentéseiben vagy a Metal Bulletinben) szereplő árainak tartományán, valamint a kínai exportáló gyártó által fizetett árak tartományán. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a prémium minőségű kemény kokszosítható szénnek a Metal Bulletinben közölt ára a megfelelő érték. Ez a termék a vas- és acélgyártáshoz használt kohászati szén típusának feleltethető meg. Ezt a referenciaértéket a Bizottság az acéltermékekkel kapcsolatos korábbi vizsgálataiban (például a fent említett vizsgálatban) is felhasználta már.

(98)

Számos termelési tényező esetében az együttműködő exportáló gyártóknál felmerült tényleges költségek a vizsgálati időszak alatt a vizsgált termék gyártási költségének elhanyagolható részét tették ki. A Bizottság ezért az ideiglenes szakaszban úgy határozott, hogy ezeket a tényezőket – amelyek együttesen az előállítási költség kevesebb mint 4 %-át teszik ki – fogyóeszköznek tekinti.

(99)

Azokat a belső előállítású termelési tényezőket, amelyeknek az exportáló gyártók teljes előállítási költségein belül, valamint az egyes terméktípusok szintjén csak elhanyagolható súlya volt, a Bizottság a fogyóeszközök kategóriájában vonta össze. A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek az alapanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megállapított torzulástól mentes árak használata során ezt az arányszámot alkalmazta az újraszámított nyersanyagköltségekre.

(100)

Az ILO részletes információkat tesz közzé a Brazília különböző gazdasági ágazataiban alkalmazott bérekről (43). A Bizottság az ILO statisztikáit vette figyelembe a Brazíliában a 2020-ben a feldolgozóipari ágazatban fizetett havi munkabérekkel és ledolgozott heti munkaidővel kapcsolatban. Ehhez az értékhez hozzáadta a munkával kapcsolatos többletköltségeket (44) (a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási és munkanélküliségi járulékokat). Ennek alapján óradíjat számított ki.

(101)

A brazíliai vállalatok (ipari felhasználók) esetében érvényesített villamosenergia-árakat az EDP Brazil tette közzé a 2020. és 2021. évre vonatkozóan. A Bizottság a megfelelő fogyasztási sávba tartozó ipari villamosenergia-árak kapcsán a 2020 júliusától 2021 júniusáig tartó időszakra nézve közzétett, CNY/kWh-ban megadott adatokat használta fel.

(102)

A gázköltségek referenciaértékének megállapításához a Bizottság a brazil energiaügyi minisztérium statisztikáit használta fel. A figyelembe vett árak a gáznak az ipari felhasználók esetében érvényesített átlagos egységárai, amelyeket az Energiaügyi Minisztérium havi hírlevele közöl. Ezek a hírlevelek a 2018-tól 2021 áprilisáig tartó időszakra vonatkozó múltbeli adatokat tüntették fel. A Bizottság a 2020 júliusától 2021 áprilisáig tartó időszakra vonatkozó átlagot vette figyelembe.

(103)

A gyártási általános költségeket úgy kell meghatározni, hogy az előzőekben említett termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák. A Bizottság az együttműködő exportáló gyártónál felmerült gyártási általános költségeket kifejezte az exportáló gyártók tényleges gyártási költségeinek arányában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a torzulásoktól mentes gyártási költségekre.

(104)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „a számtanilag képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Az SGA-költségek és a nyereség torzulásoktól mentes észszerű összegének megállapítása érdekében a Bizottság a CSN 2020. évi pénzügyi adataiból indult ki, melyeket a CSN 2020. évi egységes szerkezetbe foglalt jelentése (45) közölt.

(105)

A Bizottság a fentiek alapján az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(106)

A Bizottság elsőként a torzulásoktól mentes gyártási költségeket állapította meg. Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből az együttműködő exportáló gyártó által felhasznált tényleges mennyiségeket beszorozta a torzulásmentes egységköltségekkel. Ezeket a felhasználási arányokat dokumentumalapú munkával és az adatok távolról történő egybevetésével ellenőrizték. A Bizottság a felhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban megfigyelt torzulásmentes egységköltségekkel (lásd a fenti 2. táblázatot).

(107)

Ezt követően a Bizottság – a (103) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a torzulásmentes előállítási költség kiszámításához a torzulásmentes gyártási költségekhez hozzáadta a gyártási általános költségeket (ez utóbbiak összesen az előállítási költségek kevesebb mint 10 %-át tették ki).

(108)

Az előző preambulumbekezdésben leírtak szerint megállapított előállítási költségekre a Bizottság a CSN SGA-költségeit és nyereségét alkalmazta, amint azt a (104) preambulumbekezdés is közli. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott SGA-költség 6,51 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulásmentes előállítási költségekre alkalmazott nyereség 10,65 % volt.

(109)

A Bizottság ezzel az eljárással az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként megállapította a gyártelepi alapon számított rendes értéket.

(110)

A mintában szereplő egyik együttműködő exportáló gyártó, a Jintai a vizsgált terméket közvetlenül uniós független vevőknek exportálta. Ezen értékesítések esetében az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített vizsgált termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(111)

A mintában szereplő másik együttműködő exportáló gyártó, a Baosteel a vizsgált terméket importőrként és értékesítési leányvállalatként eljáró, vele kapcsolatban álló uniós vállalatokon keresztül exportálta. Ezen értékesítések esetében a Bizottság az exportárat – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termékért annak független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor felszámított ár alapján számította ki. A Bizottság az árakat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, ezen belül az SGA-költségek, valamint a felhalmozódó nyereség figyelembevételével kiigazította.

(112)

A Bizottság a rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártó exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze.

(113)

Azokban az esetekben, amikor azt a méltányos összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. A Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozás, a biztosítás, az anyagmozgatás, a rakodás, a hitelköltségek és egyéb árengedmények (exporthitel-biztosítás) tekintetében.

(114)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát a vizsgált termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(115)

Mindezek alapján az ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következő értékekre adódtak:

(116)

A mintában nem szereplő együttműködő vállalatok esetében a Bizottság a mintában szereplő két exportáló gyártó dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlagát számolta ki. A Kínában működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportjának volumene az érintett országból a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező – a Comext kereskedelmi adatai alapján és az együttműködő exportáló gyártók kérdőívre adott ellenőrzött válaszai alapján megállapított – teljes behozatali volumen arányában kifejezve.

(117)

Az együttműködés szintje ebben az esetben alacsony, mivel az együttműködő exportáló gyártók általi behozatal az Unióba irányuló teljes kivitelnek csupán körülbelül a felét tette ki a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján a Bizottság úgy döntött, hogy helyénvaló, ha a maradvány dömpingkülönbözetet a mintában szereplő exportáló gyártók közül a legnagyobb dömpingkülönbözetet alkalmazó exportáló gyártó által reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusra megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén határozza meg.

(118)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(119)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a CSN esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatívnak tekinthető-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a vizsgálati időszakban a hasonló terméknek a hazai piacon független vevők részére megvalósított értékesítés keretében értékesített teljes volumene legalább 5 %-a volt a vizsgált termék az Unióba történő kivitel keretében értékesített teljes volumenének. Ennek alapján a CSN teljes belföldi értékesítése reprezentatívnak volt tekintendő.

(120)

A Bizottság ezt követően azonosította a belföldön értékesített azon terméktípusokat, amelyek a reprezentatív belföldi értékesítések esetében azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(121)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok mindegyike tekintetében megvizsgálta, hogy a CSN hazai piacon bonyolított belföldi értékesítése reprezentatív-e. Egy terméktípus belföldi értékesítései akkor reprezentatívak, ha a terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére végrehajtott belföldi értékesítéseinek teljes volumene eléri az azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes Unióba irányuló exportértékesítés teljes volumenének legalább 5 %-át. A Bizottság megállapította, hogy néhány olyan terméktípusnál, amelyeket a vizsgálati időszak alatt exportáltak az Unióba, vagy egyáltalán nem történt belföldi értékesítés, vagy az adott terméktípus belföldi értékesítésének volumene 5 % alatti volt, így nem minősült reprezentatívnak.

(122)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a belföldi piacon, független vevők részére végrehajtott nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(123)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(124)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga.

(125)

A rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi áraként kell meghatározni, amennyiben:

(126)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy az összes belföldi értékesítés 91 %-a nyereséges volt, és az értékesítési ár súlyozott átlaga meghaladta az előállítási költséget.

(127)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében a Bizottság az átlagos SGA-költségeket és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséget adta hozzá a gyártási költségekhez. A belföldi piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlagát és a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított összes ügyletből származó nyereséget adta hozzá a gyártási költségekhez.

(128)

A szóban forgó együttműködő exportáló gyártó az Unióba közvetlenül a független vevők részére exportálta a vizsgált terméket. Így az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített vizsgált termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(129)

A Bizottság a rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártó exportárát gyártelepi szinten hasonlította össze.

(130)

Azokban az esetekben, amikor azt a méltányos összehasonlítás szükségessé tette, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek figyelembevételével kiigazította. A Bizottság kiigazításokat végzett a fuvarozás, a biztosítás, az anyagmozgatás, a rakodás, a csomagolás költségei, a hitelköltségek, a banki díjak, a visszatérítés és más árengedmények tekintetében.

(131)

Az együttműködő exportáló gyártó tekintetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusa vonatkozásában összehasonlította a rendes érték súlyozott átlagát a vizsgált termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(132)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes behozatalnak csaknem 100 %-át az együttműködő exportáló gyártó exportja tette ki. Ennek alapján a Bizottság helyénvalónak találta, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét az együttműködő vállalat szintjén állapítja meg.

(133)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(134)

A vizsgálati időszak alatt a hasonló terméket négy uniós gyártó gyártotta. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(135)

A fenti (31) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint mivel a kár értékelésére vonatkozó adatok elsősorban a mintában szereplő három uniós gyártótól származtak (melyek közül kettő ugyanahhoz a csoporthoz tartozik), a szolgáltatott adatok bizalmasságának védelme érdekében valamennyi számadat indexált formában vagy tartományként került feltüntetésre.

(136)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés [439 000–513 000] tonna volt. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a makrogazdasági kérdőívre adott válaszok alapján állapította meg. A (12) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő három együttműködő uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós termelésének [85–95] %-át adta.

(137)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat Unión belüli összértékesítésének mennyisége alapján határozta meg, hozzáadva ahhoz a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatalt. A Bizottság az uniós gazdasági ágazat általi teljes értékesítést a mintában szereplő uniós gyártóktól gyűjtött adatok, valamint a mintában nem szereplő gyártóra vonatkozóan az Eurofer által szolgáltatott információk alapján állapította meg. A behozatal mennyiségére vonatkozó adatok az Eurostatból származnak.

(138)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

3. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(139)

Az uniós felhasználás 2018 és 2019 között 3 %-kal csökkent, majd ezt követően a vizsgálati időszak végéig stabil maradt. Az uniós piacon a kereslet kismértékben ingadozott a figyelembe vett időszak alatt, és összességében stabilnak tekinthető.

(140)

Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az ECCS érintett országokból érkező dömpingelt behozatala okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(141)

A Kínából és Brazíliából érkező behozatal vonatkozásában megállapított dömpingkülönbözet az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott de minimis küszöbérték fölött volt. Az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható. A vizsgálati időszak alatt a piaci részesedés [12–13] %, illetve [2–3] % volt.

(142)

A Kínából és a Brazíliából érkező dömpingelt behozatalok közötti, valamint az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak. Konkrétabban: a behozott termékek egymással és az Unióban gyártott ECCS-sel versengtek, mivel azokat ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül és a fogyasztók hasonló kategóriái részére értékesítették.

(143)

Következésképpen az alaprendelet 3. cikke (4) bekezdésében meghatározott összes követelmény teljesült és a Kínából és Brazíliából érkező behozatalt összesítve vizsgálták a kár meghatározása céljából.

(144)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatai alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését a behozatal és a teljes uniós felhasználás aránya alapján határozta meg.

(145)

Az érintett országokból érkező behozatalok a következőképpen alakultak:

4. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése (%)

(146)

Az érintett országokból érkező behozatal volumene 2018 és a vizsgálati időszak között 13 %-kal nőtt, piaci részesedésük pedig ugyanebben az időszakban 17 %-kal bővült. A behozatal volumene 2020-ig folyamatosan nőtt, majd a vizsgálati időszakban csökkent, főként a Kínából érkező behozatallal kapcsolatban adódó szállítási és logisztikai problémák miatt. Mindenesetre az érintett országokból érkező behozatal volumene a vizsgálati időszakban magasabb volt, mint 2018-ban és 2019-ben.

(147)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. Az importált termékek esetében az áralákínálást az együttműködő exportőrök és az együttműködő uniós gyártók ellenőrzött adatai alapján határozta meg.

(148)

Az érintett országokból érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

5. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(149)

Az érintett országokból érkező behozatal átlagos importára 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, bár a fő nyersanyagok (a vasérc és a melegen hengerelt szalagok) ára ugyanebben az időszakban emelkedett. Amint az a 9. táblázatban látható, az importárak alacsonyabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat árai.

(150)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(151)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki. Az alákínálási különbözet súlyozott átlaga Kína esetében 1,9 % és 13,7 % között mozgott, Brazília esetében pedig 21,8 % volt.

(152)

Az egyik felhasználó, az Eviosys előadta, hogy a Kínából származó érintett termék árai minőségi problémák miatt nem hasonlíthatók közvetlenül össze az uniós gazdasági ágazat áraival. Ezt az állítást azonban nem támasztotta alá bizonyítékkal. A Bizottság ezért ideiglenesen elutasította az állítást.

(153)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban a dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(154)

A Bizottság a (12) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(155)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A makrogazdasági mutatókat a Bizottság a makrogazdasági kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Az adatok a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkoztak. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(156)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(157)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(158)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

6. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(159)

Az uniós gazdasági ágazat exportvolumene csökkent a figyelembe vett időszak alatt.

(160)

Jólehet a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása stabil maradt, a kapacitáskihasználás ugyanazt a negatív tendenciát mutatta, mint a termelés: 2018 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal esett vissza.

(161)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

7. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(162)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene az uniós piacon összességében stabil maradt a figyelembe vett időszak alatt, 2020-ban pedig 6 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése kismértékben, 4 %-kal nőtt az ugyanezen időszakban.

(163)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult:

8. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(164)

2018 és a vizsgálati időszak között az alkalmazottak száma 13 %-kal nőtt, a termelékenység pedig 19 %-kal csökkent. A termelékenység csökkenése elsősorban annak tudható be, hogy a figyelembe vett időszak alatt visszaesett a termelési volumen. A csökkenő termelékenység miatt az ECCS tonnánkénti munkaerőköltsége megemelkedett.

(165)

A fenti 4.4.2.1–4.4.2.3. szakaszban kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat termelési volumene és kapacitáskihasználása 9 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, aminek következtében megnőtt a termelési egységre vetített állandó költség és visszaesett a termelékenység. E csökkenés nagyobb mértékű volt, mint az uniós felhasználásnak a (139) preambulumbekezdésben említett csökkenése.

(166)

Jóllehet az uniós piacon az értékesítési volumen stabil maradt és a piaci részesedés 4 %-kal nőtt 2018 és a vizsgálati időszak között, az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítménye romlott. Amint azt az alábbi 4.4.3. szakasz kifejti, az uniós gazdasági ágazat termelési költségei megnőttek, ugyanakkor értékesítési árait nem tudta megfelelően kiigazítani.

(167)

Emiatt az uniós gazdasági ágazat növekedési kilátásai veszélybe kerültek.

(168)

Minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. Figyelembe véve az érintett országokból érkező behozatal volumenét és árait, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(169)

A vizsgált termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat. ezért az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(170)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

9. táblázat

Értékesítési árak az Unióban (EUR/tonna)

(171)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai összességében stabilak maradtak a figyelembe vett időszak alatt, jóllehet az átlagos előállítási költség 2018 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal emelkedett. Az uniós gazdasági ágazat nem tudta növelni értékesítési árait a megnövekedett előállítási költségek fedezésére.

(172)

A hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi értékesítése az uniós piacon a vevőkkel kötött éves szerződéseken alapult, amelyek rögzítették a következő évre vonatkozó mennyiségeket és árakat. Bár az uniós gazdasági ágazat minimális árréssel rendelkezik, amellyel az éves szerződés teljesítése során a nyersanyagárak növekedésével összefüggésben növelheti az értékesítési árakat, elvben képesnek kell lennie arra, hogy a következő évre vonatkozó szerződések tárgyalásakor növelje értékesítési árait. Azonban a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat a behozatal által gyakorolt árnyomás miatt ezt nem tudta megtenni. Ennek következtében – amint azt az alábbi 4.4.3.4. szakasz kifejti – az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége visszaesett.

(173)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

10. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség (EUR)

(174)

Az uniós gazdasági ágazat alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége a figyelembe vett időszak alatt összességében stabil maradt, 2019-ben kismértékben növekedett, 2020-ban pedig 4 %-kal csökkent, főként a termelés Covid19-világjárvány miatti leállításai miatt. A vizsgálati időszak alatt az átlagos munkaerőköltség ismét a 2018. évi szintre esett vissza.

(175)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

11. táblázat

Készletek

(176)

A készletek 2019-ben 10 %-kal nőttek, majd 2020-ban drasztikus mértékben csökkentek; 2018 és a vizsgálati időszak között összességében 11 %-kal estek vissza. A (172) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az Unióban az ECCS-ágazatra jellemzők a gyártók és vevők közötti éves keretszerződések, amelyek rögzítik a mennyiségeket és az árakat. Ezeket a keretszerződéseket a vevő igényeinek megfelelő megrendelések útján hajtják végre. Az uniós gazdasági ágazat ennek köszönhetően képes megtervezni termelését és készleteit. A készletek tehát nem tekinthetők fő mutatónak az uniós gazdasági ágazat teljesítménye értékelésének szempontjából.

(177)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

12. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(178)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(179)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége csökkent, 2019-től kezdve pedig veszteségessé vált, és e veszteség mértéke a vizsgálati időszak alatt tovább nőtt. Jóllehet az uniós gazdasági ágazat a magas állandó költségek fedezése érdekében valóban fenntartotta termelési volumenét, az értékesítési árakat a megnövekedett előállítási költségek fedezése érdekében nem tudta növelni, és ezért veszteségessé vált.

(180)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a figyelembe vett időszak alatt csökkenő tendenciát (körülbelül 200 %-os csökkenést) mutatott, és a vizsgálati időszak alatt negatív volt. Az uniós gazdasági ágazat tehát nehézségekbe ütközött tevékenységeinek önfinanszírozása terén, ami szintén azt mutatja, hogy pénzügyi helyzete romlott.

(181)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése a jövedelmezőséghez és a nettó pénzforgalomhoz hasonlóan negatív tendenciát mutatott. A beruházások megtérülése 2018 és a vizsgálati időszak között jelentősen visszaesett, és a vizsgálati időszak alatt negatívba fordult. Az uniós gazdasági ágazat tehát nem volt képes elegendő nyereséget termelni beruházásai fedezéséhez. Az uniós gazdasági ágazat fokozatosan növelte beruházásait a figyelembe vett időszak alatt (főként a jogi követelményeknek való megfelelés szükségessége miatt), és nem tudta elérni, hogy e beruházások megtérüljenek. A beruházások megtérülésének negatív alakulása a figyelembe vett időszak alatt azt is jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzete jelentős mértékben romlott.

(182)

A mintában szereplő uniós gyártók tőkebevonási képességére is kedvezőtlen hatással volt pénzügyi helyzetük. A jövedelmezőség és a nettó pénzforgalom jelentős csökkenése komoly aggályokat vetett fel az uniós gazdasági ágazat likviditási helyzetével kapcsolatban, valamint a működési tevékenysége és a szükséges beruházások finanszírozásához szükséges tőke bevonására való képességével kapcsolatban.

(183)

A figyelembe vett időszak alatt a gazdasági mutatók mind makro-, mind mikroszinten romlottak.

(184)

Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitása stabil maradt, ám a kapacitáskihasználás 2018 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal visszaesett, aminek következtében az ECCS tonnánkénti állandó költsége megnőtt. Bár az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene a figyelembe vett időszak alatt összességében stabil maradt és piaci részesedése bizonyos mértékben nőtt, termelési volumene ugyanebben az időszakban 9 %-kal csökkent, főként az egyéb harmadik országokból érkező behozatal visszaesése (a piaci részesedés 21 %-os mértékű szűkülése) miatt.

(185)

Annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt összességében fenntartotta piaci pozícióját, pénzügyi helyzete romlott, főként a megnövekedett előállítási költségek miatt, amelyeket nem tudott fedezni az értékesítési árak ennek megfelelő mértékű emelésével.

(186)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai a figyelembe vett időszak alatt stabilak maradtak, jóllehet az átlagos előállítási költség ugyanebben az időszakban 9 %-kal nőtt. A dömpingelt behozatal által gyakorolt jelentős árlenyomás 2019-től kezdődően veszteségekhez vezetett, amelyek a vizsgálati időszakban tovább nőttek. Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a 2018. évi [1–3] %-ról a vizsgálati időszakban [(–8)–(–10)] %-ra csökkent, ami hatszoros mértékű csökkenést jelent. Míg a nettó beruházások 78 %-kal bővültek, a beruházások megtérülése negatívba fordult a figyelembe vett időszak alatt: a 2018. évi [1–2] %-ról a vizsgálati időszak alatt [(–4)–(–5)] %-ra, ami ötszörös csökkenést jelent. A pénzforgalom is negatívba fordult, ami befolyásolta az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességét. Az alkalmazottak száma ugyanebben az időszakban 13 %-kal nőtt, a termelékenység azonban 19 %-kal visszaesett, aminek következtében az ECCS tonnánkénti munkaerőköltsége megnőtt.

(187)

A fentieknek megfelelően az olyan gazdasági mutatók, mint például a jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése jelentősen romlottak a figyelembe vett időszak alatt. Ez kedvezőtlen hatással volt az uniós gazdasági ágazat azon képességére, hogy saját maga finanszírozza működését és végrehajtsa a szükséges beruházásokat és tőkebevonást, ami akadályozta az uniós gazdasági ágazat növekedését, sőt, veszélyeztette fennmaradását.

(188)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

(189)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, a Covid19-világjárvány, az előállítási költségek alakulása, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye és az éves szerződések hatása.

(190)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően megvizsgálta az érintett országokból érkező behozatal volumenének alakulását és azt, hogy ez milyen hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazatra.

(191)

Az érintett országokból érkező behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak alatt tovább nőtt, annak ellenére, hogy a vizsgálati időszak alatt csökkenés volt megfigyelhető, főként a nemzetközi szállításban – és az ECCS-ellátásban – a 2021. évben tapasztalt zavarok miatt. Az érintett országokból érkező összesített behozatal volumene a vizsgálati időszak alatt a 2018. évi [68 000–80 000] tonnáról [78 000–91 000] tonnára nőtt, ami 13,5 %-os növekedést jelent.

(192)

Az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedése a 2018. évi 13,1 %-ról 15,4 %-ra emelkedett a vizsgálati időszak alatt, ami 17,5 %-os növekedést jelent. Ez azt jelenti, hogy a dömpingelt behozatalban az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős növekedés állt be.

(193)

Az érintett országokból érkező behozatal átlagos importára 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, bár a fő nyersanyagok (a vasérc és a melegen hengerelt szalagok) ára ugyanebben az időszakban emelkedett. Az átlagos importárak jelentősen alatta maradtak az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon érvényesített áraknak (715 EUR/tonna, szemben a vizsgálati időszak alatt érvényesített 780–910 EUR/tonna összeggel). A fenti (151) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az érintett országokból érkező behozatal Kína esetében 1,9% – 13,7%-kal, Brazília esetében pedig 21,8 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak. Az áralákínálástól függetlenül az alacsony áron történő behozatal jelentős volumene leszorította az uniós gazdasági ágazat árait; az uniós gazdasági ágazat nem tudta fedezni az előállítási költségeket, és ezáltal veszteségeket szenvedett el.

(194)

Az érintett országokból érkező behozatal megnövekedett mennyisége, valamint alacsony átlagos értékesítési árai kedvezőtlen hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetére. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes megemelni értékesítési árait annak érdekében, hogy a növekvő nyersanyagköltségeket a fogyasztókra áthárítsa, mivel az érintett termék dömpingelt behozatala által támasztott tisztességtelen versennyel szembesült. Az uniós gazdasági ágazat stratégiája az volt, hogy a termelési volument és a piaci részesedést a magas állandó költségek fedezése érdekében fenntartja, akár jövedelmezőség rovására is. Ennek következtében az érintett országokból érkező alacsony árú behozatal az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett módon megakadályozta az uniós gazdasági ágazat általi áremelést, és ezáltal árlenyomást eredményezett.

(195)

Az Eviosys elnevezésű felhasználó az összefonódás-ellenőrzési bizottsági határozatra (46) hivatkozva előadta, hogy a behozatal igen korlátozott versenykényszert gyakorol az uniós gazdasági ágazatra, ha egyáltalán van ilyen hatása. Ugyanezen határozat alapján a felhasználó és a CISA előadta, hogy a behozatalt – különösen a Kínából érkező behozatalt – a termékek rosszabb minősége miatt főként alacsony kategóriás alkalmazásokra használták fel, és hogy az uniós vevők inkább helyben szerezték be termékeiket, mivel a behozatal hosszabb átfutási idővel, magasabb fuvarozási költségekkel, valamint alacsonyabb minőségi szinttel és alacsonyabb szállítási teljesítménnyel járt.

(196)

A Bizottság összefonódási ügyekben hozott határozatainak céljai eltérőek, és más típusú értékeléseken alapulnak. A felhasználó által hivatkozott határozat által érintett termékkör mindenesetre jóval szélesebb volt az ECCS-nél, és számos más acéltermékre is kiterjedt, amelyek közül néhány esetében már dömpingellenes vám is érvényben volt. Ezenkívül az összefonódásról szóló határozatnak a felhasználó által hivatkozott részeiben a Bizottság közös piacelemzés keretében vizsgálta az ónozott lemezt és az ECCS-t. Továbbá a behozatal e határozatban elvégzett elemzése a figyelembe vett időszakot megelőző időszakra vonatkozott. Végezetül: a hosszabb átfutási időre, a gyengébb minőségre és a magasabb fuvarozási költségekre vonatkozó állítást nem támasztották alá bizonyítékokkal. A Bizottság ezért ideiglenesen elutasította ezt az állítást.

(197)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt az érintett országokból érkező, az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében vett dömpingelt behozatal okozta.

(198)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

13. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(199)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése 2018-ban 22,4 %, a vizsgálati időszak alatt pedig 17,8 % volt. E behozatal volumene a figyelembe vett időszak alatt 23 %-kal esett vissza, piaci részesedésében pedig ugyanez a tendencia (21 %-os csökkenés) volt megfigyelhető. E behozatal átlagos importára kismértékben, 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Ugyanakkor nagyon közel maradt az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árához (822 EUR/tonna szemben a vizsgálati időszak alatti 780–910 EUR/tonna összeggel), és jóval meghaladta az érintett országokból érkező behozatal átlagos importárát (822 EUR/tonna, szemben a vizsgálati időszak alatti 715 EUR/tonna összeggel). Japán volt az egyetlen ország, amely a figyelembe vett időszakban növelte az Unióba irányuló behozatalát. A behozatal azonban a vizsgálati időszakban csökkent 2020-hoz képest, és árszintje az érintett országok importárainál jóval magasabb maradt.

(200)

A CISA előadta, hogy az Egyesült Királyságból érkező behozatal miatt – tekintettel az Egyesült Királyságból importált mennyiségekre – nem áll fenn a Kínából érkező behozatal és a megállapított kár között ok-okozati összefüggés. Azonban az Egyesült Királyságból érkező behozatal árai jóval magasabbak voltak, mint a Kínából vagy Brazíliából érkező behozataléi, és a figyelembe vett időszak alatt 6 %-kal csökkentek. A Bizottság ezért ideiglenesen elutasította ezt az állítást.

(201)

A Bizottság ezért arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(202)

Az Eviosys elnevezésű felhasználó és a CISA előadta, hogy a költségek és az árak alakulása között az adott időszakban megfigyelhető eltérést a Covid19-világjárvány okozta válság váltotta ki, amely a költségek természetes növekedéséhez és a kereslet visszaeséséhez vezetett. A CISA előadta továbbá, hogy a Covid19-világjárványt az „ok-okozati összefüggést megszüntető” tényezőnek kell tekinteni.

(203)

E tekintetben a Covid19-világjárvány valóban kedvezőtlen hatással volt az uniós gazdasági ágazatra, különösen 2020-ban, amikor az uniós gazdasági ágazat gyártóüzemei ideiglenes bezárásra kényszerültek. Ezért lehetséges, hogy a Covid19-világjárvány hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(204)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlása azonban már a világjárvány előtt megkezdődött, és vizsgálati időszak alatt azt követően is folytatódott, hogy az uniós gazdasági ágazat általi termelés ismét megindult. Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete valójában tovább romlott a vizsgálati időszak alatt. A jövedelmezőség 2020-ban [(–7)–(–9)] % volt, a vizsgálati időszak alatt pedig [(–8)–(–10)] %-ra esett vissza. Hasonló tendenciát mutatott a pénzforgalom és a beruházások hozama.

(205)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a Covid19-világjárvány önmagában nem gyengíthette az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(206)

Ahogy azt a fenti 4.4.3.1. szakasz is kifejti, míg az uniós gazdasági ágazatra jellemző átlagos előállítási költség 9 %-kal nőtt 2018 és a vizsgálati időszak között, az uniós gazdasági ágazatban érvényesített átlagos értékesítési ár az uniós piacon stabil maradt.

(207)

Az Eviosys és a CISA előadta, hogy a nyersanyagköltségek és a fuvarozási költségek növekedése hozzájárult az uniós gazdasági ágazat teljesítményének romlásához. Az Eviosys felhívta a figyelmet a negatív „ár–költség-hatásokra”, amelyek a nyersanyagköltségek növekedése és az értékesítési árak emelkedése közötti időeltolódás miatt jellemzőek az acéliparra.

(208)

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy – amint azt a fenti (172) és (194) preambulumbekezdés kifejti – az uniós gazdasági ágazat a teljes figyelembe vett időszak alatt nem volt képes értékesítési árainak kiigazítására. Ez a minta hosszú időn keresztül megfigyelhető volt, ezért nem lehetett kizárólag a nyersanyagköltségek növekedésével magyarázni. Az értékesítési árak kiigazításának ellehetetlenülése időben egybeesik az érintett országokból érkező dömpingelt, jelentős mértékű áralákínálást megvalósító behozatal növekedésével, amely az uniós gazdasági ágazat értékesítési árait érintő árlenyomást eredményezett és csökkentette a jövedelmezőséget.

(209)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a költségek alakulása önmagában nem okozhatta az uniós gazdasági ágazatot ért kárt.

(210)

A mintában szereplő uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

14. táblázat

A mintában szereplő uniós gyártók exportteljesítménye

(211)

A független vevőknek történő exportértékesítés az uniós gazdasági ágazat teljes termelésének 22,5 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt. A figyelembe vett időszak alatt az exportvolumen ingadozott: 2018 és 2019 között először 4 %-kal nőtt, majd 2020-ban és a vizsgálati időszak alatt ismét csökkent. Az exportértékesítés összességében 7 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak alatt.

(212)

Az uniós gazdasági ágazat szerint az exportértékesítések annak a volumennek feleltethetők meg, amelyet az uniós piacon nem lehetett volna értékesíteni. A fenti (194) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós gazdasági ágazatnak a magas állandó költségek fedezése érdekében a termelési volument és a kapacitáskihasználást magas szinten, stabilan kell tartania.

(213)

A vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelésének több mint 75 %-át az uniós piacon értékesítette. Ezért a Bizottság – jóllehet az exportteljesítmény visszaesése hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz – ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy (figyelembe véve az uniós értékesítéseknek az exportértékesítésekhez viszonyított magas arányát) az exportteljesítmény visszaesése önmagában nem gyengítheti az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(214)

A hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi értékesítése az uniós piacon a vevőkkel kötött éves szerződéseken alapult, amelyek rögzítik a következő évre vonatkozó mennyiségeket és árakat. Az uniós gazdasági ágazat minimális árréssel rendelkezik ahhoz, hogy az éves szerződés teljesítése során a nyersanyagárak növekedésével összefüggésben növelje az értékesítési árakat. Elvben az uniós gazdasági ágazatnak képesnek kell lennie arra, hogy a következő évre vonatkozó szerződések tárgyalásakor növelje értékesítési árait. Azonban – amint azt a (208) preambulumbekezdés kifejti – az uniós gazdasági ágazat a teljes figyelembe vett időszak alatt nem volt képes növelni értékesítési árait. Ez a minta hosszú időn keresztül megfigyelhető volt, ezért nem lehetett kizárólag a nyersanyagköltségek növekedésével magyarázni.

(215)

A nyersanyagköltségek növekedése és az értékesítési árak éves szerződésekből eredő emelkedése közötti időeltolódás tehát láthatólag nem akadályozta meg az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy értékesítési árait a figyelembe vett időszak alatt a növekvő előállítási költségekhez igazítsa. Emiatt a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az eladási árak éves szerződésekben történő rögzítése nem gyengítette a dömpingelt behozatal és a megállapított kár közötti ok-okozati összefüggést.

(216)

Az Eviosys és a CISA előadta, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az uniós ECCS-piac szűkülése okozta.

(217)

A (139) preambulumbekezdésben említettek szerint az uniós felhasználás [17 000–20 000] tonnával, azaz 3 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak alatt. Az uniós értékesítési adatok mindazonáltal változatlanok maradtak. Tehát az uniós gazdasági ágazatot ért kár oka az alacsony árú dömpingelt behozatal volt, nem pedig a csökkenő fogyasztás miatti volumenkiesés.

(218)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a piaci kereslet 3 %-os szűkülése nem tekinthető a kár olyan okának, amely gyengítené a dömpingelt behozatal és a megállapított kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezért a Bizottság ezeket az állításokat ideiglenesen elutasította.

(219)

Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének romlása időben egybeesett azzal, hogy az érintett országokból érkező, dömpingáron történő ECCS-behozatal volumene megnövekedett (e dömpingárak a figyelembe vett időszak alatt még csökkentek is, amint azt a fenti 5.1. szakasz említi).

(220)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, a Covid19-világjárvány, az előállítási költségek alakulása, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, valamint a hosszú távú szerződések csak korlátozott hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat termelési volumenének, értékesítési árainak és jövedelmezőségének kapcsán bekövetkezett kedvezőtlen alakulására.

(221)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők sem külön-külön, sem együttesen nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(222)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(223)

A panaszos azt állította, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Az intézkedések megfelelő szintjére vonatkozó értékelés elvégzéséhez a Bizottság először megállapította az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében – torzulások hiányában – az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét. Ezt követően megvizsgálta, hogy a mintában szereplő azon exportáló gyártó dömpingkülönbözete, amelynek fő nyersanyagáról megállapította, hogy torzulásnak van kitéve, magasabb lenne-e az alulértékesítési különbözeténél (lásd az alábbi 6.2. szakaszt).

(224)

A Bizottság először megállapította az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti torzulások hiányában az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét. A jelen ügyben a kár akkor szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná előállítási költségeit, beleértve azokat a költségeket is, amelyek az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezmények jegyzőkönyveiből, valamint olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele, továbbá észszerű nyereségre (a továbbiakban: nyereségcél) is szert tudna tenni.

(225)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette: a vizsgált országokból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget; a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(226)

Első lépésként a Bizottság alapnyereséget állapított meg, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. E tekintetben a Bizottság figyelembe vette a nyereséget, amelyet az uniós gazdasági ágazat az érintett országokból érkező behozatal megnövekedése előtt ért el, és amelynek mértéke [1–3] % volt. Mivel ez a nyereség nem érte el a 6 %-ot, a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban ideiglenesen a 6 %-os nyereséget vette figyelembe.

(227)

Ennek alapján a kárt nem okozó ár [850–990] EUR/tonna, ami a fent említett 6 %-os haszonkulcsnak a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti előállítási költségeire történő alkalmazásából adódik.

(228)

Második lépésként a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban megvizsgálta azokat a jövőbeni költségeket, amelyek azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből származnak, amelyeknek az Unió részes fele, illetve amelyek az ILO-egyezményeknek az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt jegyzőkönyveiből származnak, és amelyek az intézkedéseknek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában az uniós gazdasági ágazatra hárulnak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság ideiglenesen [10–20] EUR/tonna többletköltséget állapított meg. Ezt a többletköltséget hozzáadta a (227) preambulumbekezdésben említett kárt nem okozó árhoz.

(229)

Ezek a költségek a következő elemekből álltak össze:

(230)

Az ETS a Párizsi Megállapodásban (47) előírt környezetvédelmi kötelezettségek teljesítését szolgáló uniós szakpolitika sarokköve és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének kulcsfontosságú eszköze. A Bizottság az engedélyek vásárlásához kapcsolódó többletköltségeket az intézkedések alkalmazási időszakában (2021–2025) beszerzendő, átlagos becsült kiegészítő uniós kibocsátási egységek alapján határozta meg. Az ingyenesen elérhető igazolásokat nem vette figyelembe a számítás során használt uniós kibocsátási egységek esetében, és azokat – az összes előállítási költséghez hasonlóan – ellenőrizte annak biztosítása érdekében, hogy azokat helyesen rendelje a vizsgált termékhez. Az uniós kibocsátási egységek költségeit a Bizottság az intézkedések élettartama során várható árváltozásra való tekintettel extrapolálta. A Bizottság az ETS kibocsátási egységek előrejelzett árát a Bloomberg New Energy Finance 2022. február 10-i kivonata alapján állapította meg. Az uniós kibocsátási egységek átlagos becsült ára erre az időszakra a kibocsátott szén-dioxid után tonnánként 71,3 EUR.

(231)

A villamosenergia-vásárlással kapcsolatos jövőbeni költségek tekintetében a Bizottság figyelembe vette a villamosenergia-fogyasztáshoz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátási költségek jövőbeni alakulását. A jövőbeni költségek kiszámításakor a Bizottság megfelelően figyelembe vette az uniós gyártók által kapott kompenzációt. A jövőbeni szén-dioxid-költségek meghatározásához a Bizottság – a (231) preambulumbekezdésben említettek szerint – a Bloomberg New Energy Finance kivonatában közölt becsült árakat vette figyelembe.

(232)

A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós szakpolitika összhangban áll a Párizsi Megállapodás szerinti uniós kötelezettségvállalásokkal is. A jövőbeni további költségek kiszámításához a Bizottság figyelembe vette az e beruházások értékcsökkenéséhez kapcsolódó költségeket is.

(233)

Mindezek alapján a Bizottság az említett nyereségcélt a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti gyártási költségének összeadására alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát, amelyet típusonként kiigazított a 7. cikk (2d) bekezdése szerint. A Bizottság még vizsgálja az alaprendelet 7. cikkének (2c) és/vagy (2d) bekezdése értelmében esetlegesen releváns beruházásokkal kapcsolatos ügyiratokban szereplő információkat.

(234)

A Bizottság ezt követően az érintett országokbeli és a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártóknak az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításával meghatározta az alulértékesítési különbözetet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként. A Kínai Népköztársaság tekintetében a Bizottság a mintában nem szereplő egyéb együttműködő vállalatok esetében a mintában szereplő két exportáló gyártó dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlagát vette figyelembe.

(235)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy szükséges megvizsgálni, hogy a vizsgált termék vonatkozásában fennállnak-e az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének értelmében vett torzulások, amelyek eredményeként a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám nem lenne elegendő a vizsgált termék dömpingelt behozatalával okozott kár elhárításához.

(236)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben kifejtettek szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy Kínában a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állhatnak fenn. Az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének megfelelően ezért a Bizottság értékelte az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy a kár elhárításához elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(237)

A panaszban szereplő bizonyítékok szerint a vizsgált termék előállítási költségének jelentős részét kitevő melegen síkhengerelt acél Kínában a héa-visszatérítés eltörlésének hatálya alá tartozott.

(238)

Ezért az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően és az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az ECCS Kínában zajló előállítására milyen hatással vannak a nyersanyagpiaci torzulások.

(239)

A Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő egyik kínai gyártó, a Jintai melegen hengerelt tekercseket vásárolt, míg a másik ilyen gyártó, a Baosteel ilyen beszerzéseket egyáltalán nem végzett. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság a panaszban ismertetett nyersanyagpiaci torzulásoknak megfelelően elsősorban a melegen hengerelt tekercsekre fordította a figyelmét, de az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerint folytatni fogja a vizsgálatot egyéb lehetséges nyersanyagpiaci torzulások vonatkozásában is.

(240)

A Bizottság megerősítette, hogy a melegen hengerelt tekercsek a Jintai előállítási költségeinek több mint 17 %-át tették ki. Az ideiglenes szakaszban e számításhoz a nyersanyag Brazíliában megállapított, torzulásoktól mentes árát vette figyelembe.

(241)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy a melegen hengerelt tekercsek árát torzította-e valamely, az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében felsorolt intézkedés. E célból a Bizottság a Kínai Népköztársaság exportra vonatkozó héa- és visszatérítési rátáit tartalmazó adatbázisokat használt fel, valamint a kínai Pénzügyminisztérium és az Állami Adóigazgatóság ehhez kapcsolódó bejelentését vette figyelembe. A Bizottság megállapította, hogy a melegen hengerelt tekercsek legalább 2019 óta tartoznak a héa-visszatérítés visszavonásának hatálya alá.

(242)

Ezt követően a Bizottság összehasonlította a melegen hengerelt tekercsek Kínában érvényesített árait a reprezentatív nemzetközi piacok áraival. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság a Jintai vállalat által fizetett árakat hasonlította össze a melegen hengerelt tekercsekért a különböző piacokon fizetett, a Metal Bulletinben közölt árakkal (beleértve a brazíliai gyártelepi árakat is), mivel ideiglenesen úgy ítélte meg, hogy ezek összhangban vannak a reprezentatív nemzetközi piacok áraival. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy a reprezentatív nemzetközi piacokon az árak [10–30]–[30–50] %-kal magasabbak voltak, mint az érintett országban, mely különbséget jelentősnek minősítette.

(243)

A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a melegen hengerelt tekercsek esetében az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése értelmében vett jelentős torzulás áll fenn.

(244)

Az alaprendelet 7. cikke (2b) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy egyértelműen megállapítható-e az, hogy az uniós érdeket szolgálja az, ha az ideiglenes vámtarifákat az alaprendelet 7. cikk (2a) bekezdése szerint csak a Jintaira nézve számítja ki. Az uniós érdek meghatározása az e vizsgálathoz kapcsolódó összes információ mérlegelésén alapult, ideértve az exportáló ország tartalék kapacitásait, a nyersanyagokért folyó versenyt és az uniós vállalatok értékesítési láncaira gyakorolt hatást.

(245)

A panaszosok becslése szerint a kínai belföldi ECCS-kapacitás 2018-ban mintegy 990 000 tonna volt, az ECCS termelése pedig 650 000 tonna körül alakult (48). Ez 66 %-os becsült kapacitáskihasználást jelent. Emellett a mintában szereplő két exportáló gyártó esetében a kapacitáskihasználás átlagosan [70–90] % volt. Ez magasabb, mint a panaszosok által az egész országra nézve becsült érték. Még ha a mintában szereplő két vállalat átlagos szabad kapacitását (vagyis a [10–30] %-os értéket) extrapolálnák is az érintett országra, a kínai szabad kapacitás körülbelül [100 000–300 000] tonna lenne, ami a vizsgálati időszak alatti uniós felhasználás jelentős részének felel meg.

(246)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy Kínában jelentős szabad kapacitás áll rendelkezésre, és e szabad kapacitás képes volt arra, hogy – kihasználása esetén – növelje a vizsgált termék globális kínálatát, lenyomja az árakat, és következésképpen aláássa az intézkedés hatékonyságát, amennyiben annak megállapítására nem a dömping szintjén kerül sor.

(247)

Általánosságban elmondható, hogy a globális acélágazat jelentős többletkapacitással rendelkezik, főként Kína iparpolitikája miatt. Az acéltermékek széles körben elérhetők a piacon mind az Unióban, mind pedig Kínában.

(248)

A Bizottság megállapította, hogy Kínában a melegen hengerelt tekercsek ára jelentősen alacsonyabb volt, mint a reprezentatív nemzetközi piacokon (lásd a (242) preambulumbekezdést). Emiatt az uniós gazdasági ágazat a Kínában működő exportáló gyártókhoz képest hátrányba kerül. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy jóllehet a melegen hengerelt tekercsek elérhetőek az uniós gazdasági ágazat számára, az uniós gazdasági ágazat a kínai versenytársakhoz képest magasabb áron jut hozzájuk. Az uniós gazdasági ágazat emiatt hátrányos helyzetben van a kínai exportáló gyártókkal szemben.

(249)

Amint azt az alábbi (262) és (263) preambulumbekezdés kifejti, az uniós gazdasági ágazat elegendő kapacitással rendelkezik a vizsgált termék iránti teljes uniós kereslet kielégítéséhez.

(250)

Végezetül: az uniós felhasználók más harmadik országokból is beszerezhetik a vizsgált terméket. A más harmadik országokból érkező behozatal összesített volumene a figyelembe vett időszak alatt 23 %-kal, piaci részesedése pedig 21 %-kal csökkent. Ezen belül a Dél-Koreából származó értékesítések a 2018. évi [11 600–13 600] tonnáról a vizsgálati időszak alatt [4 700–5 500] tonnára csökkentek, ami 60 %-os visszaesést jelent. Az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal hiányában az egyéb harmadik országokból érkező behozatal megnőne, tekintettel arra, hogy az uniós piacon érvényesített értékesítési árak vonzóbbak lennének.

(251)

A felhasználók tehát megfelelő mértékben jutnának hozzá az ECCS-hez még abban az esetben is, ha a Kínából érkező behozatal a magasabb vám miatt visszaesne. Következésképpen nem várhatók fennakadások az uniós felhasználók értékláncaiban.

(252)

A vizsgálat szempontjából releváns valamennyi információ értékelését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban az uniós érdeket szolgálja, ha az ideiglenes vámok mértékének megállapítása a Handan Jintai Packing Material Co., Ltd. vonatkozásában történik meg.

(253)

A fenti elemzés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban az uniós érdeket szolgálja, ha az ideiglenes vámok szintjét a dömping szintje alapján állapítja meg, figyelemmel a 21. cikkel összefüggésben az alábbi 7.2. szakaszban ismertetett további megfontolásokra is.

(254)

Az uniós érdeknek az alaprendelet 7. cikke (2b) bekezdése szerinti értékelését követően a Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(255)

A dömpingellenes intézkedések kedvező hatással lesznek az uniós gyártókra, mivel lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazat számára, hogy értékesítési árait a megnövekedett előállítási költségek fedezése érdekében kiigazítsa. Így az uniós gazdasági ágazat ismét fenntartható helyzetbe kerülne, és képessé válna jövőbeni beruházások végrehajtására, különösen a környezetvédelmi és szociális követelményeknek való megfelelés érdekében.

(256)

Intézkedések hiányában az uniós gazdasági ágazat továbbra is jelentős kárt szenvedne, és pénzügyi helyzete – különösen a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom tekintetében – várhatóan tovább romlana, ami életképességét veszélyeztetné.

(257)

Az ECCS-t elsősorban élelmiszerek csomagolásának (például konzervdobozoknak) a gyártása során használják.

(258)

Csak egy felhasználó (az Eviosys) válaszolt a kérdőívre. Az Eviosys a legnagyobb élelmiszercsomagolás-gyártó az Unióban, és így a vizsgált termék legfontosabb felhasználója.

(259)

Egy hat kereskedőből és felhasználóból, valamint két további felhasználóból álló konzorcium nem válaszolt ugyan a kérdőívre, de beadványt nyújtott be a kárra és az uniós érdekre vonatkozóan, ellenezve a dömpingellenes intézkedések bevezetését.

(260)

A felhasználók és a kereskedők az alábbi érvekre hivatkoztak.

(261)

Először: előadták, hogy az uniós gyártók számára nehézségeket jelent az elegendő mennyiségű ECCS biztosítása, különösen a brexit után, amelynek következtében a Tata Steel már nem része az uniós gazdasági ágazatnak. Előadták továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat termelésének nagy részét (körülbelül 50 %-át) harmadik országokba exportálja, azt állítva, hogy az exportértékesítés az uniós értékesítéshez képest jövedelmezőbb. Véleményük szerint ezért az érintett országokból érkező – a teljes behozatal felét kitevő – behozatallal szembeni intézkedések bevezetése zavart okozna az uniós felhasználók ellátási láncában, és előfordulhat az, hogy az új ellátási források nem lesznek megbízhatóak.

(262)

A vizsgálati időszak alatt az ECCS teljes uniós felhasználása [505 000–591 000] tonna volt. Az uniós gazdasági ágazat teljes kapacitása [581 000–680 000] tonna volt. A vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat teljes termelése [439 000–513 000] tonna, az uniós gazdasági ágazat exportértékesítése [98 000–115 000] tonna, az érintett országokból érkező behozatal volumene pedig [78 000–91 000] tonna volt. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat elegendő termelési kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy az ECCS iránti teljes uniós keresletet kielégítse.

(263)

Emiatt láthatólag nem kellőképpen megalapozottak az uniós felhasználók állításai, amelyek szerint az uniós piacon az uniós gazdasági ágazat elégtelen kapacitása miatt hiány van az ECCS-ből vagy hogy az uniós termelése fele kivitelre kerül.

(264)

Másodszor: egyes felhasználók azzal érveltek, hogy a vámok kivetése jelentősen megnövelné előállítási költségeiket, és hogy ezeket az áremelkedéseket nem tudnák áthárítani vevőikre. Előadták, hogy az ár a downstream piac meghatározó tényezője, és ezért az intézkedések komoly hatással lennének versenyhelyzetükre. További hatást gyakorolna az uniós felhasználókra az azon felhasználók által támasztott verseny, amelyek harmadik országokban működnek és a dömpingellenes vámok hatálya alá nem tartozó, olcsóbb ECCS-t tudnak beszerezni. Emellett az Eviosys szerint az élelmiszer-csomagolások árának emelkedése tovább növelné az élelmiszerárakat, ami különösen az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat érintené, ahol nagyobb mértékű az élelmiszerkonzervek fogyasztása.

(265)

Az uniós felhasználók és kereskedők már jelenleg is ECCS-szükségletük mintegy 70 %-át az uniós gazdasági ágazattól szerzik be. A vizsgálati időszak alatt az érintett országokból érkező behozatal [14–16] %-os piaci részesedéssel rendelkezett az uniós piacon, az egyéb harmadik országokból érkező behozatal ára pedig nagyon hasonló volt az uniós gazdasági ágazat által érvényesített értékesítési árhoz. A kérdőívre választ adó egyetlen felhasználó (az Eviosys) adatai alapján úgy tűnt, hogy az Eviosys képes lenne fedezni az esetleges költségnövekedést, figyelembe véve az ECCS felhasználásával előállított termékek értékesítéséhez kapcsolódó jelenlegi jövedelmezőséget és az érintett országokból érkező behozatal részesedését a vállalat beszerzési portfóliójában. A Bizottság ezért ideiglenesen elutasította az állítást.

(266)

Az élelmiszerárakra gyakorolt lehetséges hatás kapcsán megjegyzendő, hogy az Eviosys nem támasztotta alá állítását annak bizonyítására, hogy az ECCS árainak emelkedése az élelmiszer-csomagolás árának emelkedését és végső soron az élelmiszerek árának emelkedését eredményezné, vagy hogy ez az esetleges áremelkedés ugyanolyan arányú lenne, mint az ECCS árának emelkedése. Ezenkívül az ECCS-t a csupán a konzervdobozok fedelének előállítására használják, míg magát a dobozt a drágább ónozott lemezből készítik. Végezetül: a fenti (265) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a felhasználó képes lesz fedezni az intézkedésekből eredő esetleges költségnövekedést. Ezért nem valószínű, hogy az ECCS árainak esetleges emelkedése önmagában befolyásolná az élelmiszerek csomagolásának árait, vagy ha mégis, akkor csak igen csekély mértékben. Ezért a Bizottság ideiglenesen elutasította ezt az érvet.

(267)

Harmadszor: az Eviosys és a CISA előadta, hogy az uniós ECCS-piacot duopólium jellemzi, ahol a dömpingellenes intézkedések bevezetése veszélyeztetné a továbbfelhasználók alkupozícióját és a rendelkezésükre álló termékválasztékot, továbbá hivatkozott arra az összefonódással kapcsolatos bizottsági határozatra, amelyet a (195) preambulumbekezdés említ.

(268)

E tekintetben meg kell említeni, hogy – amint azt a (196) preambulumbekezdés kifejti – a Bizottság által az összefonódási ügyekben végzett értékelésnek más céljai vannak. Mindenesetre a hivatkozott határozat által érintett termékkör jóval szélesebb volt az ECCS-nél, és több más acéltermékre (például az ónozott lemezre) is kiterjedt, továbbá a behozatal e határozatban elvégzett elemzése a figyelembe vett időszakot megelőző időszakra vonatkozott. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(269)

Végezetül: két másik felhasználó és a CISA felhívta a figyelmet az acéltermékek – köztük az ECCS – behozatalára vonatkozó jelenleg meglévő védintézkedésekre, amelyek már most is kellő védelmet biztosítanak az uniós gazdasági ágazat számára, továbbá arra, hogy a Kínából érkező behozatalra vonatkozó kontingenseket nem használták ki teljes mértékben. Előadták továbbá, hogy a kínai behozatal árai 2020-ban és 2021-ben igen hasonlóak voltak az uniós gyártók által érvényesített árakhoz, miután a magasabb fuvarozási költségek és a kínai ECCS-kivitel 13 %-os héa-visszatérítésének eltörlése miatt kínai behozatal árai megnövekedtek.

(270)

E tekintetben megjegyzendő, hogy a védintézkedéseknek nem célja a dömpingelt behozatallal szembeni védelem, és nem is alkalmasak ilyen védelem biztosítására. Bár a Kínából érkező behozatal árai a vizsgálati időszak alatt a 2020. évhez képest 2,8 %-kal nőttek, még mindig [7,5–20,7] %-kal alacsonyabbak voltak az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt érvényesített uniós értékesítési áraknál. Tehát a fuvarozási költségek megnövekedése és a kínai ECCS-kivitel 13 %-os héa-visszatérítésének eltörlése – mely tényezőkre a felhasználók hivatkoznak – láthatólag nem szüntette meg a dömpinget. Ezt az állítást ezért a Bizottság ideiglenesen elutasította.

(271)

A CISA továbbá felkérte a Bizottságot, hogy elemezze a vizsgálati időszakot követően beállt fejleményeket. Ezzel kapcsolatosan a CISA 2022. március 31-én észrevételeket nyújtott be a vizsgálati időszakot követő fejleményekről és az uniós downstream iparágakat érintő esetleges intézkedések következményeiről.

(272)

Az észrevételek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőt követően érkeztek be; vizsgálatukra a végleges szakaszban kerül majd sor.

(273)

Az uniós gyártók szempontjából az intézkedések kedvező hatásokkal járnának. A felhasználókra és a független importőrökre/kereskedőkre gyakorolt esetleges kedvezőtlen – különösen az ellátást érintő – hatás kockázatát mérsékelné az uniós gazdasági ágazat szabad kapacitása, valamint a más országokból érkező behozatal. A dömpingelt behozatal hiányában a tisztességes verseny és az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása előnyös hatással lenne a teljes piac egészséges fejlődésére, és lehetővé teszi majd az uniós gazdasági ágazat számára, hogy állni tudja a nemzetközi megállapodások szerinti uniós és tagállami kötelezettségekből eredő költségeket.

(274)

A fentiek alapján a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy nem álltak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az ECCS érintett országokból érkező behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában ne szolgálná az Unió érdekét.

(275)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(276)

A fenti értékelés szerint az ideiglenes dömpingellenes vámokat a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Baoshan Iron & Steel Co., Ltd. és a Companhia Siderúrgica Nacional esetében a kárkülönbözet szintjén állapította meg.

(277)

A Handan Jintai Packing Material Co., Ltd. tekintetében a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e a kár megszüntetéséhez. Miután az érintett termékre vonatkozóan az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti nyersanyagpiaci torzulásokat tárt fel (ilyen torzulás a melegen hengerelt tekercsek héa-visszatérítésének eltörlése), a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdésében előírtak szerint arra a következtetésre jutott, hogy az Unió érdekei szerint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár orvoslásához nem lenne elegendő, ha a vám összegét a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám szintjén határozná meg.

(278)

A mintában nem szereplő többi kínai együttműködő vállalatra vonatkozó ideiglenes vám a kárkülönbözetnek a mintában szereplő két kínai vállalatra vonatkozóan a fentiekben megállapított súlyozott átlagán alapul, amely alacsonyabb, mint a mintában szereplő két kínai vállalat dömpingkülönbözeteinek súlyozott átlaga.

(279)

Tekintettel a kínai gyártók alacsony szintű együttműködésére, valamint arra, hogy a Jintaira kivetett vám szintje az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban megállapított dömpingkülönbözet szintjén alapult, az országos vámszint meghatározása a Jintai által reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusonként megállapított legmagasabb dömpingkülönbözetek alapján történt. A 7. cikk (2a) bekezdése szerinti jelentős torzulásokra vonatkozó megállapítások miatt a Bizottságnak a nem együttműködő vállalatok tekintetében nem kellett kiszámítania az alulértékesítési különbözetet vagy kárkülönbözetet.

(280)

Brazíliában az együttműködés foka magas volt, és ennek következtében a maradékvám szintjét a Companhia Siderúrgica Nacionalra kivetett váméval azonos szinten határozta meg a Bizottság.

(281)

A részleteket az alábbi táblázat foglalja össze. A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek (melyek felsorolását az utolsó oszlop tartalmazza) a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(282)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ennek megfelelően az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(283)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(284)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(285)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis, még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az alacsonyabb vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(286)

Amennyiben a szóban forgó dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(287)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2022. április 25-én tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek. A beérkezett észrevételek nyomán a Bizottság indokolt esetben kiigazította a számításokat.

(288)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság előtti meghallgatásukat. Az érdekelt felek kérhetik a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő általi meghallgatást is.

(289)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,