(1)

A Tanács 2015. május 7-én elfogadta az (EU) 2015/735 rendeletet.

(2)

A Tanács az (EU) 2015/735 rendelet 22. cikke (4) bekezdésének megfelelően felülvizsgálta a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek az említett rendelet II. mellékletében foglalt jegyzékét.

(3)

A Tanács megállapította, hogy az (EU) 2015/735 rendelet II. mellékletében foglalt jegyzékben szereplő egy személyre vonatkozóan fenn kell tartani a korlátozó intézkedéseket, és az említett személyre vonatkozó bejegyzést naprakésszé kell tenni és át kell számozni.

(4)

Az (EU) 2015/735 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az (EU) 2017/2417 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) többek között meghatározza az euróban (EUR), az angol fontban (GBP) és az USA-dollárban (USD) denominált, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek azon kategóriáit, amelyek a 600/2014/EU rendelet 28. cikkében említett, származtatott termékekre vonatkozó kereskedési kötelezettség hatálya alá tartoznak. Az angol fontban (GBP) és USA-dollárban (USD) denominált kategóriák a londoni bankközi kamatláb (LIBOR) referenciamutatókra hivatkoznak.

(2)

Az ICE Benchmark Administration (IBA), a LIBOR kezelője bejelentette, hogy a GBP és a JPY LIBOR-kamatlábak közzététele 2021 végén, míg bizonyos USD LIBOR-kamatlábak közzététele 2023 júniusában megszűnik. 2021. március 5-én az Egyesült Királyság pénzügyi felügyeleti hatósága megerősítette, hogy a referenciamutató-kezelők a továbbiakban nem fogják szolgáltatni a LIBOR-kamatlábakat, illetve azok nem lesznek reprezentatívnak tekinthetők. Emellett a Bizottság, a bankfelügyeleti minőségében eljáró Európai Központi Bank (EKB bankfelügyelete), az Európai Bankhatóság (EBH) és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) együttes nyilatkozatot adott ki, amely határozottan arra ösztönzi a szerződő feleket, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021. december 31-ig hagyjanak fel a LIBOR-kamatlábaknak – köztük az USD LIBOR-nak – az új szerződésekben referencia-kamatlábként történő használatával.

(3)

A szerződő felek ezért 2021. december 31. után már nem tudnak a GBP LIBOR-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteket kötni, mivel ez a referenciamutató megszűnik, továbbá a szerződő felek várhatóan már nem fognak kötni az USD LIBOR-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteket. Ennek eredményeként ezen származtatott ügyleteknek várhatóan nem lesz fennmaradó kereskedési mennyisége vagy pedig az nagyon alacsony lesz, ahogyan a likviditásuk is. Ugyanez vonatkozik a központi szerződő felek által elszámolt vagy kereskedési helyszíneken kereskedett származtatott termékekkel folytatott ügyletek volumenére, és az USD LIBOR-ra hivatkozó származtatott termékek esetében csökkenő volumen vagy likviditás várható. Ezek a fejlemények szükségessé teszik az elszámolási kötelezettség hatályának módosítását és az (EU) 2015/2205 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet későbbi módosítását (3), amelynek értelmében a GBP LIBOR-ra és az USD LIBOR-ra hivatkozó származtatott termékeket ki kell vonni az elszámolási kötelezettség hatálya alól. Következésképpen a származtatott termékeknek a jelenleg a származtatott termékekre vonatkozó kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozó azon kategóriái, amelyek a GBP LIBOR-ra vagy az USD LIBOR-ra hivatkoznak, 2022. január 3-tól már nem fognak megfelelni a 600/2014/EU rendelet 32. cikkének (1) bekezdésében meghatározott azon feltételnek, amely alapján a származtatott termékeknek a származtatott termékekre vonatkozó kereskedési kötelezettség hatálya alá kell tartozniuk. A származtatott termékek említett kategóriáit ezért ki kell vonni a kereskedési kötelezettség hatálya alól.

(4)

Mivel a GBP LIBOR tervezett megszüntetése 2021 végére várható, és a Bizottság, az EKB bankfelügyelete, az ESMA, valamint az EBH által megfogalmazott szabályozási elvárások szerint a szerződő feleknek a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021. december 31-ig fel kell hagyniuk a LIBOR-kamatlábaknak az új szerződésekben referencia-kamatlábként történő használatával, a LIBOR-alapú származtatott kamatügyletektől való elmozdulás várhatóan gyorsan meg fog történni. Ehelyett 2021. december 31. után a szerződő felek várhatóan más, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekkel, különösen az angol fontban (GBP) vagy USA-dollárban (USD) denominált kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekkel fognak kereskedni vagy ilyen ügyleteket fognak elszámolni. Ennek a rendeletnek ezért a kihirdetését követően haladéktalanul hatályba kell lépnie.

(5)

Az (EU) 2017/2417 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(7)

Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikkével létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport tanácsát,

(1)

Az (EU) 2015/2205 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) többek között meghatározza a tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteknek az euróban (EUR), angol fontban (GBP), japán jenben (JPY) és USA-dollárban (USD) denominált azon kategóriáit, amelyek elszámolási kötelezettség alá tartoznak. Ezek a kategóriák magukban foglalnak egy euróban denominált olyan kategóriát, amely az egynapos euró indexátlag (EONIA) kamatlábára hivatkozik, valamint több, angol fontban, japán jenben vagy USA-dollárban denominált kategóriát, amelyek a londoni bankközi kamatlábra (LIBOR) hivatkoznak, miközben az EONIA és a LIBOR két olyan referenciamutató, amelyek megszűnnek.

(2)

A European Money Markets Institute (Európai Pénzpiacok Intézete), az EONIA kezelője közölte, hogy az EONIA megszüntetésére 2021 végén kerül sor. Hasonlóképpen, az ICE Benchmark Administration, a LIBOR kezelője bejelentette, hogy a GBP LIBOR, a JPY LIBOR és az USD LIBOR-ra vonatkozó egyes rögzítések is megszűnnek 2021 végén, míg az USD LIBOR fennmaradó kamatlábainak közzététele 2023 júniusában szűnik meg. 2021. március 5-én az Egyesült Királyság pénzügyi felügyeleti hatósága megerősítette, hogy a referenciamutató-kezelők a továbbiakban nem fogják szolgáltatni a LIBOR-kamatlábakat, illetve azok nem lesznek reprezentatívnak tekinthetők. Emellett a Bizottság, a bankfelügyeleti minőségében eljárva az Európai Központi Bank (EKB bankfelügyelete), az Európai Bankhatóság (EBH) és az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) együttes nyilatkozatot adott ki, amely határozottan arra ösztönzi a szerződő feleket, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021. december 31-ig hagyjanak fel a LIBOR-kamatlábaknak – köztük az USD LIBOR-nak – az új szerződésekben referencia-kamatlábként történő használatával.

(3)

A szerződő felek ezért 2021. december 31. után már nem fognak tudni az EONIA-ra, a GBP LIBOR-ra vagy a JPY LIBOR-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteket kötni, mivel ezek a referenciamutatók akkorra meg fognak szűnni, vagy várhatóan már nem fognak kötni az USD LIBOR-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteket. Ekkortól tehát nem lesz sem az EONIA-ra, a GBP LIBOR-ra vagy a JPY LIBOR-ra hivatkozó származtatott ügyletek által képviselt volumen, sem pedig azokban fennálló likviditás, és ezeket az ügyleteket a központi szerződő felek sem fogják elszámolni. Ugyanezen időponttól várhatóan az USD LIBOR-ra hivatkozó származtatott ügyletekben sem lesz lényeges likviditás. Ezért a jelenleg az elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozó és az EONIA-ra, a GBP LIBOR-ra vagy a JPY LIBOR-ra hivatkozó származtatott termékek kategóriái már nem fognak megfelelni a 648/2012/EU rendeletben meghatározott elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozáshoz szükséges két feltételnek, azaz, hogy megfelelő szintű likviditással kell rendelkezniük és hogy azokat egy engedélyezett vagy elismert központi szerződő félnek kell elszámolnia, míg a jelenleg az elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozó és az USD LIBOR-ra hivatkozó származtatott termékek kategóriái már nem fognak megfelelni a 648/2012/EU rendeletben meghatározott elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozáshoz szükséges egyik feltételnek, nevezetesen, hogy megfelelő szintű likviditással kell rendelkezniük. Ebből következik, hogy ezeket a kategóriákat ki kell vonni az elszámolási kötelezettség hatálya alól.

(4)

A szabályozók és a piaci szereplők az említett pénznemek tekintetében a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben jelenleg referenciamutatóként használt kamatlábakat helyettesítő kamatlábak – és különösen új kockázatmentes kamatlábak – kialakításán dolgoznak. Konkrétan a rövid lejáratú eurókamatláb (€STR), a biztosított egynapos finanszírozási kamatláb (SOFR), az egynapos sterling indexátlag (SONIA) és a tokiói egynapos átlagos kamatláb (TONA) kockázatmentes kamatlábakat állapítják meg az EUR, az USD, a GBP és a JPY tekintetében. Konkrétabban, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacát illetően ez jelenleg azt jelenti, hogy a szerződő felek az €STR-re, a SOFR-re, a SONIA-ra és a TONA-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekkel kereskednek, és azokat bizonyos központi szerződő felek számolják el.

(5)

Az ESMA értesítést kapott az €STR-re, a SOFR-re, a SONIA-ra vagy a TONA-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek azon kategóriáiról, amelyek elszámolására egyes központi szerződő felek engedélyt kaptak. Az ESMA az említett kategóriák mindegyike tekintetében értékelte azokat a kritériumokat, amelyek alapvetőek annak meghatározásához, hogy ezeket a kategóriákat elszámolási kötelezettség alá kell-e vonni, ideértve az egységesítés szintjét, a nagyságrendet és a likviditást, valamint az árazási információk rendelkezésre állását. Az ESMA a rendszerszintű kockázatok csökkentésének átfogó céljával meghatározta az olyan kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek kategóriáit, amelyeket a 648/2012/EU rendeletben meghatározott eljárással összhangban az elszámolási kötelezettség alá kellene vonni. Ezeket a kategóriákat ezért az elszámolási kötelezettség hatálya alá kell vonni.

(6)

Általában a különböző szerződő feleknek eltérő időre van szükségük az elszámolási kötelezettség hatálya alá eső, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteik elszámolásának megkezdéséhez szükséges intézkedések megtételéhez. A jelen esetben azonban a szerződő feleknek volt idejük felkészülni a referenciamutatókkal kapcsolatos áttérésre és az EONIA, az EUR LIBOR, a GBP LIBOR, illetve a JPY LIBOR 2021 végére tervezett megszüntetésére, többek között az elszámolási megállapodásaik tekintetében is. A már az elszámolási kötelezettség hatálya alá tartozó és az euróban vagy angol fontban denominált, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteket elszámoló szerződő felek esetében az említett pénznemekben az új kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó kategóriák elszámolása nem teszi szükségessé elszámolási szerződéseik vagy folyamataik jelentős módosítását, vagy akár semmilyen módosítást sem. Amikor ugyanis a szerződő felek euróban vagy angol fontban denominált, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek elszámolására vonatkozó elszámolási megállapodásokkal rendelkeznek, akkor az e pénznemekben fennálló kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek elszámolása nem teszi szükségessé a teljesen új elszámolási megállapodások létrehozását és végrehajtását, ahogyan az az e pénznemekben denominált, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek elszámolásának megkezdésekor történt. Mivel az új kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó származtatott ügyletek elszámolása az EONIA-ról és a LIBOR-ról az új referenciamutatókra való áttérésre irányuló, szélesebb körű végrehajtási előkészületek részét képezi, e kötelezettség rendezett és időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében nincs szükség további fokozatos bevezetésre. Az euróban és angol fontban denominált kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek új kategóriájának bevezetésére irányuló változtatásokat az e rendelet hatálybalépését követő három hónap elteltével kell alkalmazni.

(7)

A Bizottság, az ESMA, az EKB bankfelügyelete és az EBH együttes nyilatkozatát követően, amely határozottan arra ösztönzi a szerződő feleket, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021. december 31-ig hagyjanak fel a LIBOR-kamatlábaknak az új szerződésekben referencia-kamatlábként történő használatával, a szerződő feleknek meg kellett tervezniük az időszak végét, amikor az USD LIBOR-ra hivatkozhattak, többek között az elszámolási megállapodásaik tekintetében is. Ugyanezek a megfontolások vonatkoznak az USA-dollárra is a szerződő felek arra való képessége tekintetében, hogy egy bizonyos pénznemben denominált, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek elszámolása tekintetében elszámolási megállapodásokkal rendelkezzek annak érdekében, hogy e kamatügyleteket rövid átfutási idővel kiigazítsák az ugyanabban a pénznemben kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek elszámolása céljából, azonban néhány további elem miatt az USA-dollár tekintetében felkészülésük kevésbé előrehaladott. Mindenekelőtt a központi szerződő felek még nem közölték, hogy mikor fogják átalakítani az USD LIBOR-ra hivatkozó, jelenleg elszámolt, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyleteket a SOFR-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekre, és még nem világos, hogy a hazai piacon hogyan fog történni e származtatott ügyletek kötelező elszámolásának kiigazítása. Ez a további összetettség azt jelenti, hogy a szerződő feleknek több időre van szükségük az USD kockázatmentes kamatlábra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek elszámolási kötelezettségére való felkészüléshez, és ezért e kötelezettség rendezett és időben történő végrehajtásának biztosítása érdekében további fokozatos bevezetés szükséges. Az USD-ben denominált kockázatmentes kamatlábra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek új kategóriájának bevezetésére irányuló változtatásokat az e rendelet hatálybalépését követő három hónap elteltével kell alkalmazni.

(8)

Az EONIA, a GBP LIBOR és a JPY LIBOR tervezett megszüntetése 2021 végére várható, így 2022. január 3-tól nem lesz lehetőség az e referenciamutatókra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekkel való kereskedésre vagy azok elszámolására. Hasonlóképpen, Bizottság, az ESMA, az EKB bankfelügyelete és az EBH együttes nyilatkozatát követően, amely határozottan arra ösztönzi a szerződő feleket, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021. december 31-ig hagyjanak fel a LIBOR-kamatlábaknak az új szerződésekben referencia-kamatlábként történő használatával, a szerződő felek 2022. január 3-tól várhatóan nem fognak az USD LIBOR-ra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekkel kereskedni, illetve nem fogják azokat elszámolni. Ehelyett 2022. január 3-tól a szerződő felek más, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekkel, különösen a kockázatmentes kamatlábakra hivatkozó, tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletekkel fognak kereskedni, illetve ilyen ügyleteket fognak elszámolni. Ennek a rendeletnek ezért a kihirdetését követően haladéktalanul hatályba kell lépnie.

(9)

Az (EU) 2015/2205 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

E rendelet alapját az ESMA által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetek képezik.

(11)

Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az azzal összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport tanácsát, és konzultált az Európai Rendszerkockázati Testülettel,

(1)

2014. december 21-én a European Chloropicrin Group (ECG) az 1107/2009/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be az Egyesült Királysághoz (a továbbiakban: jelentéstevő tagállam) a klórpikrin hatóanyag jóváhagyása iránt.

(2)

Az 1107/2009/EK rendelet 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően a jelentéstevő tagállam 2014. június 18-án értesítette a kérelmezőt, a többi tagállamot, a Bizottságot és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (a továbbiakban: Hatóság) a kérelem elfogadhatóságáról.

(3)

Az 1107/2009/EK rendelet 11. cikke (2) és (3) bekezdése alapján – a kérelmező által javasolt felhasználásra vonatkozóan – értékelték a hatóanyag emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásait. A jelentéstevő tagállam 2017. december 12-én a Bizottság és a Hatóság elé terjesztette az értékelő jelentés tervezetét.

(4)

A Hatóság a szóban forgó rendelet 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően továbbította a jelentéstevő tagállamtól kapott értékelőjelentés-tervezetet a kérelmezőnek és a többi tagállamnak, és nyilvános konzultációt szervezett arról.

(5)

Az 1107/2009/EK rendelet 12. cikkének (3) bekezdése értelmében a Hatóság felkérte a kérelmezőt, hogy nyújtson be kiegészítő információkat a tagállamoknak, a Bizottságnak és a Hatóságnak.

(6)

A szakértői értékelési folyamat során, miután az Egyesült Királyság az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének megfelelően bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát, 2019 júniusában Olaszország vette át a felelősséget jelentéstevő tagállamként e hatóanyag tekintetében.

(7)

A jelentéstevő tagállam a kiegészítő adatokról készített értékelést aktualizált értékelőjelentés-tervezet formájában benyújtotta a Hatóságnak.

(8)

A tagállamok és a Hatóság megvizsgálták az értékelő jelentés tervezetét. A Hatóság 2020. január 30-án tájékoztatta a Bizottságot a klórpikrin hatóanyag kockázatértékelése során tett következtetéséről (2).

(9)

Következtetésében a Hatóság jelezte, hogy a rendelkezésre álló információk alapján nem tudja véglegesíteni a fogyasztókra, a kezelőkre, a dolgozókra, a közelben tartózkodókra és a lakosokra vonatkozó kockázatértékelést, és potenciális aggályokat fogalmazott meg a felszín alatti vizek, a talajban élő makroorganizmusok és mikroorganizmusok, valamint a talajban élő nem célzott ízeltlábúak tekintetében.

(10)

Ezenkívül nem lehetett véglegesíteni a vízi szervezetekre, a méhekre, a leveleken élő, nem célzott ízeltlábúakra, a földigilisztákra és a nem célzott szárazföldi növényekre vonatkozó kockázatértékelést.

(11)

A Bizottság felkérte a kérelmezőt, hogy nyújtsa be észrevételeit a Hatóság következtetéséről, és – az 1107/2009/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően – a felülvizsgálati jelentés tervezetéről. A kérelmező benyújtotta észrevételeit, és azokat a Bizottság alaposan megvizsgálta.

(12)

A Bizottság 2021. október 22-én benyújtotta a klórpikrin hatóanyagra vonatkozó vizsgálati jelentését és az anyag jóváhagyásának megtagadásáról szóló jelen rendelet tervezetét a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának. A Bizottság megállapította, hogy a Hatóság által azonosított aggályokat nem sikerült eloszlatni, következésképpen nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a jóváhagyási kritériumok teljesülnek.

(13)

2022. január 18-i levelében a kérelmező visszavonta a klórpikrin jóváhagyására irányuló kérelmét. Ezért a klórpikrin jóváhagyása nem indokolt.

(14)

Ez a rendelet nem sérti a kérelmező azon jogát, hogy az 1107/2009/EK rendelet 7. cikke szerint újabb kérelmet nyújtson be a klórpikrin jóváhagyására vonatkozóan.

(15)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az Európai Központi Banknak (EKB) és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak beszámolóit, amelyek pénzneme az euro, az EKB Kormányzótanácsa által javasolt és az Európai Unió Tanácsa által jóváhagyott független külső könyvvizsgálóknak kell ellenőrizniük.

(2)

A Bank of Greece jelenlegi külső könyvvizsgálójának, a Deloitte Certified Public Accountants S.A.-nak a megbízatása a 2021-es pénzügyi év ellenőrzését követően megszűnik. Ezért külső könyvvizsgálók kinevezése szükséges a 2022-es pénzügyi évtől.

(3)

A Bank of Greece az Ernst & Young (Hellas) Certified Auditors Accountants S.A.-t választotta külső könyvvizsgálójának a 2022–2026-os pénzügyi évekre, a megbízatás 2027–2028-as pénzügyi évekre történő meghosszabbításának lehetőségével.

(4)

Az EKB Kormányzótanácsa azt ajánlotta, hogy a Bank of Greece külső könyvvizsgálójaként az Ernst & Young (Hellas) Certified Auditors Accountants S.A.-t jelöljék ki a 2022–2026-os pénzügyi évekre, a megbízatás 2027–2028-as pénzügyi évekre történő meghosszabbításának lehetőségével.

(5)

Az 1999/70/EK tanácsi határozatot (2) az EKB Kormányzótanácsának ajánlása alapján ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Tanács 2019. június 6-án elfogadta a (KKBP) 2019/938 határozatot (1).

(2)

A (KKBP) 2019/938 határozat úgy rendelkezik, hogy az 1. cikkében említett tevékenységeket a 3. cikk (3) bekezdésében említett finanszírozási megállapodás megkötését követő 36 hónapon belül kell végrehajtani.

(3)

A végrehajtó partner, az ENSZ Leszerelési Kutatóintézete kérte az említett végrehajtási időszak 12 hónappal, 2023. július 10-ig történő meghosszabbítását, figyelembe véve a (KKBP) 2019/938 határozat szerinti projekttevékenységeknek a Covid19-világjárvány hatása miatti késedelmes végrehajtását.

(4)

A (KKBP) 2019/938 határozat 1. cikkében említett tevékenységek 2023. július 10-ig történő folytatása 2023. július 10-ig nem jár pénzügyi forrásokat érintő következményekkel,

(5)

A (KKBP) 2019/938 határozatot ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Tanács 2019. május 17-én elfogadta a (KKBP) 2019/797 határozatot (1).

(2)

A (KKBP) 2019/797 határozat 2022. május 18-ig alkalmazandó. Az említett határozat felülvizsgálata alapján az említett határozat érvényességét 2025. május 18-ig, a benne előírt korlátozó intézkedések hatályát pedig 2023. május 18-ig meg kell hosszabbítani.

(3)

A (KKBP) 2019/797 határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Tanács 2015. május 7-én elfogadta a (KKBP) 2015/740 határozatot.

(2)

A Tanács a (KKBP) 2015/740 határozat 12. cikke (2) bekezdésének megfelelően felülvizsgálta a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyeknek az említett határozat II. mellékletében foglalt jegyzékét.

(3)

A Tanács megállapította, hogy a (KKBP) 2015/740 határozat II. mellékletében foglalt jegyzékben szereplő egy személyre vonatkozóan fenn kell tartani a korlátozó intézkedéseket, és az említett személyre vonatkozó bejegyzést naprakésszé kell tenni és át kell számozni.

(4)

A (KKBP) 2015/740 határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A Bizottság 1999. augusztus 6-án úgy döntött, hogy megindítja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdésében foglalt eljárást a korábbi Tirrenia-csoportot alkotó hat vállalat számára az eredeti közszolgáltatási szerződések (a továbbiakban: eredeti szerződések) alapján kifizetett támogatás tekintetében (2).

(2)

A vizsgálati szakaszban az olasz hatóságok kérték, hogy a Tirrenia-csoport ügyét osszák részekre, így elsőbbséget lehetne rendelni ahhoz, hogy kizárólag a Tirrenia di Navigazionét (a továbbiakban: Tirrenia) illetően jogerős határozat szülessen. Ezt a kérést az olasz hatóságoknak az a terve motiválta, hogy a csoportot a Tirrenián kezdve privatizálják, továbbá azon szándékuk, hogy a folyamatot felgyorsítsák az említett vállalat vonatkozásában.

(3)

A Bizottság teljesítette az olasz hatóságok kérését, és a 2001/851/EK határozattal (3) lezárta a Tirrenia számára odaítélt támogatás tekintetében indított eljárást. A támogatást az olasz hatóságok bizonyos kötelezettségvállalásaira is figyelemmel összeegyeztethetőnek nyilvánította.

(4)

A 2005/163/EK bizottsági határozattal (4) (a továbbiakban: 2004. évi határozat) a Bizottság a Tirrenia-csoportba a Tirrenián kívül tartozó vállalatok (5) javára odaítélt kompenzációt részben összeegyeztethetőnek ítélte a belső piaccal, részben az olasz hatóságok bizonyos kötelezettségvállalásainak betartásával kapcsolatos feltételhez kötötten ítélte összeegyeztethetőnek, részben pedig a belső piaccal összeegyeztethetetlennel nyilvánította. A 2004. évi határozat 1992 és 2001 közötti könyvelési adatokon alapult, és olyan feltételeket tartalmazott, amelyek célja az eredeti szerződések teljes időtartama alatt (vagyis 2008-ig) nyújtott kompenzáció összeegyeztethetőségének garantálása volt.

(5)

A T-265/04., a T-292/04. és a T-504/04. sz. ügyben 2009. március 4-én hozott ítéletében (6) a Törvényszék megsemmisítette a 2004. évi határozatot.

(6)

A Bizottság 2011. október 5-én a C(2011) 6961 bizottsági határozattal (7) (a továbbiakban: 2011. évi határozat) hivatalos vizsgálati eljárást indított az Olaszország által a korábbi Tirrenia-csoportba tartozó vállalatok javára elfogadott egyes intézkedések tekintetében. A vizsgálat többek között a Saremar – Sardegna Regionale Marittima (a továbbiakban: Saremar) részére 2009. január 1-jétől egyes tengeri útvonalak üzemeltetéséért nyújtott kompenzációra, valamint az e vállalatnak nyújtott több más intézkedésre vonatkozott.

(7)

A Bizottság a 2011. évi határozatot közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a vizsgált intézkedésekre vonatkozó észrevételeik előterjesztésére.

(8)

2012. november 7-én a Bizottság kiterjesztette a vizsgálati eljárást többek között a Szardínia régió által a Saremarnak nyújtott egyes támogatási intézkedések tekintetében. A Bizottság 2012. december 19-én elfogadta a határozat módosított szövegváltozatát (8) (C(2012) 9452 bizottsági határozat, a továbbiakban: 2012. évi határozat).

(9)

A Bizottság a 2012. évi határozatot közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (9). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a vizsgált intézkedésekre vonatkozó észrevételeik előterjesztésére.

(10)

Szardínia régió 2013. május 14-i levelében azt kérte a Bizottságtól, hogy különítse el a Saremarra vonatkozó intézkedéseket a 2011. és a 2012. évi határozattal megindított hivatalos vizsgálati eljárástól, és rendeljen prioritást ezekhez az intézkedésekhez, különös tekintettel a vállalat küszöbön álló privatizációjára.

(11)

A Bizottság eleget tett a szardíniai hatóságok kérelmének, és az (EU) 2018/261 bizottsági határozattal (10) (a továbbiakban: 2014. évi határozat) lezárta a Szardínia régió által a Saremar javára nyújtott egyes intézkedésekkel kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárást. A Szardínia régió által a Saremar javára elfogadott öt intézkedés közül négyet értékeltek a 2014. évi határozatban, kivéve a „Bonus Sardo–Vacanza” projektet (lásd e határozat (29) preambulumbekezdését).

(12)

A Saremar és Szardínia régió keresetet indított a Törvényszék előtt a 2014. évi határozat megsemmisítése iránt. A Törvényszék a T-219/14. (11) és a T-220/14. sz. (12) ügyben 2017. április 6-án hozott ítéleteivel elutasította e kereseteket. Sem a Saremar, sem Szardínia régió nem nyújtott be fellebbezést ezen ítéletekkel szemben, amelyek jogerőre emelkedtek.

(13)

Az (EU) 2020/1411 bizottsági határozattal (13) a Bizottság lezárta a Tirrenia-csoport Tirreniától eltérő vállalataira vonatkozó vizsgálatot az 1992–2008-as időszakra vonatkozóan. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tengeri kabotázsszolgáltatásokért nyújtott támogatás létező támogatásnak minősül, míg a nemzetközi tengeri szállítási szolgáltatások biztosításához nyújtott támogatás összeegyeztethető volt az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról (ÁGÉSZ) szóló 2011. évi keretszabállyal (a továbbiakban: 2011. évi ÁGÉSZ-keretszabály) (14).

(14)

Az (EU) 2020/1412 bizottsági határozattal (15) a Bizottság lezárta a hivatalos vizsgálati eljárást a Tirrenia és felvásárlója, a CIN részére a 2009 és 2020 közötti időszakra odaítélt intézkedések tekintetében.

(15)

Az (EU) 2021/4268 (16) és az (EU) 2021/4271 bizottsági határozattal (17) a Bizottság lezárta a hivatalos vizsgálati eljárást a Siremar, a Toremar és felvásárlóik részére a 2009-től kezdődő időszakra odaítélt intézkedések tekintetében.

(16)

Ez a határozat csak a Saremar javára hozott, a 2011. évi határozatban és a 2012. évi határozatban azonosított azon intézkedésekre vonatkozik, amelyek nem tartoztak a 2014. évi határozat hatálya alá, amint azt a (28) és (29) preambulumbekezdés kifejti. A Bizottság külön határozatokban foglalkozik majd a 2011. évi és a 2012. évi határozat hatálya alá tartozó összes többi intézkedéssel, SA.32014., SA.32015. és SA.32016. ügyszám alatt. Ezek a fennmaradó intézkedések különösen a korábbi Tirrenia-csoport más vállalatait (azaz a Caremart és a Laziomart) érintik.

(17)

A Tirrenia-csoport eredetileg a Finanziaria per i Settori Industriale e dei Servizi S.p.A (a továbbiakban: Fintecna) (18) vállalaton keresztül az olasz állam tulajdonában állt, és hat vállalatot ölelt fel, nevezetesen a Tirreniát, az Adriaticát, a Caremart, a Saremart, a Siremart és a Toremart. Ezek a vállalatok tengeri szállítási szolgáltatásokat nyújtottak az olasz állammal 1991-ben kötött különálló közszolgáltatási szerződések értelmében, amelyek húsz évig, 1989 januárjától 2008 decemberéig voltak hatályban. A Fintecna tulajdonában állt a Tirrenia részvényeinek 100 %-a. A Tirrenia 100 %-os tulajdonosa volt az Adriatica, a Caremar, a Siremar, a Saremar és a Toremar vállalatoknak (a továbbiakban együttesen: regionális vállalatok). Az Adriatica, amely Olaszország és Albánia, Horvátország, Görögország és Montenegró között üzemeltetett útvonalakat, 2004-ben összeolvadt a Tirreniával.

(18)

Ezen eredeti szerződések célja az volt, hogy garantálják nagy számú tengeri szállítási szolgáltatás járatsűrűségét és megbízhatóságát; e szolgáltatások főként a szárazföldi Olaszországot kötik össze Szicíliával, Szardíniával és más kisebb olasz szigetekkel. Az olasz állam ebből a célból pénzügyi támogatást nyújtott a Tirrenia-csoportba tartozó egyes vállalatoknak közvetlenül kifizetett szubvenciók formájában.

(19)

A Saremar az állammal kötött eredeti szerződés értelmében bizonyos, tisztán helyi kabotázs-összeköttetéseket működtetett Szardínia és a tőle északkeletre és délnyugatra található szigetek között, valamint nemzetközi összeköttetést biztosított Korzika felé.

(20)

Az eredeti szerződéseket – köztük a Saremarra alkalmazandó szerződést – három alkalommal hosszabbították meg.

(21)

Elsőként a 2009. február 27-i 14. sz. törvénnyé alakított 2008. december 30-i 207. sz. törvényerejű rendelet 26. cikke rendelkezett az eredetileg 2008. december 31-én lejáró eredeti szerződések 2009. december 31-ig történő meghosszabbításáról.

(22)

Másodszor a 2009. november 20-i 166. sz. törvénnyé (a továbbiakban: 2009. évi törvény) alakított 2009. szeptember 25-i 135. sz. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 135/2009. sz. törvényerejű rendelet) 19-ter cikke megállapította, hogy a Tirrenia-csoport vállalatainak privatizációjára tekintettel a regionális vállalatok (a Siremart kivéve) részvényeit átruházzák a Tirrenia anyavállalatról, a következőképpen:

(23)

A 2009. évi törvény azt is meghatározta, hogy az olasz állam 2009. december 31-ig új szerződéseket köt a Tirreniával és a Siremarral. Hasonlóképpen a regionális szolgáltatásokat a Saremar, a Toremar és a Caremar, valamint a megfelelő regionális hatóságok közötti, 2009. december 31-ig (Szardíniával és Toszkánával), illetve 2010. február 28-ig (Campaniával és Lazióval) megkötendő új közszolgáltatási szerződésekbe foglalják. Az új szerződésekre vagy közszolgáltatási szerződésekre magukkal a vállalatokkal egy csomagban írnak ki közbeszerzési eljárást. E vállalatok új tulajdonosai ezt követően írják alá a vonatkozó szerződést vagy közszolgáltatási szerződést. (20)

(24)

Ebből a célból a 2009. évi törvény a 2010. január 1-jétől 2010. szeptember 30-ig tartó időszakra ismét meghosszabbította az eredeti szerződéseket, köztük a Saremarra alkalmazandót is.

(25)

Végül a 2010. augusztus 5-i 125. sz. törvényerejű rendeletet törvénnyé alakító 2010. október 1-jei 163. sz. törvény (a továbbiakban: 2010. évi törvény) úgy rendelkezett, hogy az eredeti szerződéseket (köztük a Saremarra alkalmazandó szerződést is) meghosszabbítja 2010. október 1-jétől a Tirrenia és a Siremar privatizációs eljárásának lezárulásáig.

(26)

2014. évi határozatában a Bizottság a Saremarnak nyújtott két támogatási intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, míg két másik intézkedésről megállapítást nyert, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak. Ebben az összefüggésben a Bizottság elrendelte az alábbiak visszafizettetését:

(27)

Olaszország végrehajtotta a 2014. évi határozatot, még akkor is, ha bizonyos eljárások e határozat elfogadásakor még folyamatban vannak. Közelebbről:

(28)

A 2011. évi és a 2012. évi határozattal megindított hivatalos vizsgálati eljárásban a Bizottság a következő intézkedéseket értékelte:

(29)

2014. évi határozatával a Bizottság lezárta a hivatalos vizsgálati eljárást a Szardínia régió által a Saremar javára elfogadott, a fentiekben 7. intézkedésként említett öt intézkedésből négyet illetően. Az ötödik intézkedéssel kapcsolatban azonban nem hozott határozatot: ez a Bonus Sardo–Vacanza projekt (23). Ezért a Saremar esetében a Bizottság még nem foglalt állást az 1., a 3., a 4., az 5., a 6. intézkedés és a Bonus Sardo–Vacanza projekt belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.

(30)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében előírt, az új támogatási intézkedésekre vonatkozó előzetes ellenőrzés célja annak elkerülése, hogy a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatásokat nyújtsanak (24). Ami az összeegyeztethetetlen támogatások visszafizettetését illeti, a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság azon hatásköre, hogy kötelezze a tagállamokat a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások visszafizettetésére, arra irányul, hogy megszüntesse a verseny azon versenyelőnyből fakadó torzulását, amelyet a támogatás kedvezményezettje a piacon a versenytársaival szemben élvezett, helyreállítva ezzel az említett támogatás nyújtása előtti helyzetet (25). Ha egy vállalat nem tudja visszafizetni a támogatást, a visszafizettetés végrehajtásához az érintett tagállamnak fel kell számoltatnia a vállalatot (26), ami a vállalat tevékenységének beszüntetésével és eszközei piaci feltételek mellett történő értékesítésével jár.

(31)

Másként fogalmazva az állami támogatások ellenőrzésének fő célja az összeegyeztethetetlen állami támogatás nyújtásának megelőzése. Következésképpen, ha a jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatások folyósítása torzítja a versenyt a belső piacon, biztosítani kell, hogy a verseny torzulását megelőző helyzet – szükség esetén a kedvezményezett felszámolásával – helyreálljon.

(32)

Mindezek alapján a Bizottság megjegyzi, hogy a (28) és a (29) preambulumbekezdésben azonosított, még függőben lévő intézkedések vagy a jelenleg felszámolás alatt álló Saremarra (1. intézkedés és a Bonus Sardo Vacanza), vagy a Saremar privatizációját követő annak utódvállalataira (3. és 4. intézkedés), vagy mindkettőre (5. és 6. intézkedés) vonatkoznak. A Saremar privatizációjára azonban nem úgy került sor, ahogy azt a 2012. évi határozat (149) és (150), (238)–(246), (305) és (306) preambulumbekezdése leírta és előzetesen értékelte. Ehelyett a Saremart felszámolták, eszközeire és a közszolgáltatási szerződésre pedig külön pályázatot írtak ki.

(33)

Az olasz jog szerint (27) amint egy vállalat felszámolásra kerül, eszközeit értékesítik, és az értékesítésből származó bevételt átutalják a vállalat hitelezőinek, a követelések jegyzékben elfoglalt ranghelyük szerint. Mindezek alapján a Bizottságnak először azt kell megállapítania, hogy a Saremarral kapcsolatos vizsgálat folytatása továbbra is szolgál-e bármilyen célt. Ha nem ez a helyzet, akkor a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján meg kell állapítania, hogy fennáll-e gazdasági folytonosság a Saremar és bármely más vállalat között.

(34)

A Saremar tekintetében a Bizottság először is megjegyzi, hogy 2015. január 15-én, a 2014. évi határozatot követően a Saremart concordato preventivo alá vonták, és felszámolót neveztek ki. Az olasz jog szerint a concordato preventivo olyan eljárás, amelynek célja általában az üzleti tevékenység folytatásának biztosítása. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy ebben az esetben a vállalatot egy concordato preventivo con cessione dei benire, azaz egy olyan felszámolási eljárás alá vonták a hitelezőkkel egyeztetve, amelynek célja a vállalat eszközeinek értékesítése és üzleti tevékenységének megszüntetése volt, a tevékenységek pusztán ideiglenes folytatása mellett. Ezt az eljárást bíró felügyeli, akinek jóvá kell hagynia a hitelezők közötti megállapodást. A Bizottság megjegyzi, hogy ebben az esetben 2015. július 22-én a Tribunale di Cagliari jóváhagyta a Saremar hitelezői közötti megállapodást azzal, hogy a vállalat 2015. december 31-ig folytatja tevékenységét (lásd a (27) preambulumbekezdést). A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a választott eljárásból eleve következett, hogy annak lezárultával a Saremar kivonul a piacról.

(35)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Saremar 2016. március 31-én valóban megszüntette valamennyi gazdasági tevékenységét (lásd a (27) preambulumbekezdést), beleértve a közszolgáltatási szerződés alapján üzemeltetett útvonalakon nyújtott kompszolgáltatásokat is. A közszolgáltatási szerződéssel ettől kezdve a Delcomart bízták meg. Ezzel párhuzamosan a Saremar hajóit eladták a Delcoservizi vállalatnak. A Saremar eszközeinek értékesítését követően Szardínia regionális tanácsa 2016. április 22-én 24/23. sz. határozatával elrendelte a Saremar felszámolását.

(36)

Emellett Olaszország megfelelően, bár késedelmesen, végrehajtotta a 2014. évi határozatot. A 10 824 309,69 EUR összegű, visszafizettetési kamatokkal növelt állami támogatási követelést megfelelően felvették a vállalattal szembeni követelések jegyzékébe. Ebből az összegből csak körülbelül 4,4 millió EUR-t lehetett kifizetni Olaszország részére a Saremar eszközeinek értékesítését követően. Mivel azonban a Saremar fizetésképtelenségi eljárása a vállalat felszámolásához vezetett, és a vállalat már nem folytat tevékenységet (28), a Bizottság 2017. szeptember 13-án kelt, Olaszországnak címzett levelében ideiglenesen lezárta a visszafizettetési eljárást.

(37)

A fentiek alapján a Bizottság megjegyzi, hogy a Saremar már több mint öt éve nem folytat gazdasági tevékenységet, eszközeit értékesíttették, személyzetét elbocsátották, és a felszámolási eljárás lezárását követően törlik a cégjegyzékből. A (28) és (29) preambulumbekezdésben említett intézkedések okozta esetleges versenytorzulás vagy a kereskedelemre gyakorolt hatás megszűnt, amint a Saremar felhagyott tevékenységével. Ráadásul a 2014. évi határozatból eredő visszafizettetési követelést már csak részben teljesítették (az esedékes összeg körülbelül 40 %-áig, lásd a (27) és (36) preambulumbekezdést).

(38)

Mindezek alapján a Bizottság megjegyzi, hogy az állami támogatások ellenőrzésének és a visszafizettetésnek a fent említett mindkét célkitűzése – azaz az összeegyeztethetetlen állami támogatások nyújtásának megakadályozása és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatások által okozott versenytorzulást megelőző állapot helyreállítása – már megvalósultak. A Saremar ugyanis többé nem piaci tevékenységet folytató gazdasági szereplő, és már felszámolás alatt áll, és az állami támogatással kapcsolatos követeléseket a Saremar eszközeinek értékesítését követően csak részben lehetett kielégíteni, mivel nem állt rendelkezésre elegendő pénzeszköz. Ezért a Saremarral kapcsolatos vizsgálat folytatása okafogyottá vált.

(39)

Ami a Saremar és annak utódvállalatai közötti esetleges gazdasági folytonosság kérdését illeti, az ítélkezési gyakorlat szerint a következő tényezőket lehet figyelembe venni: az átruházás tárgya (eszközök és kötelezettségek, a munkaerő folytonossága, a vagyoni eszközök egyben tartása), az átruházási ár, az átvevő vállalkozás és az eredeti vállalkozás tulajdonosainak azonossága, az átruházás (vizsgálat megkezdése, eljárás megindítása vagy a végleges határozat meghozatala utáni) időpontja, és végül az ügylet gazdasági logikája (29).

(40)

Mindezek alapján a Bizottság megjegyzi, hogy a 2014. évi határozat végrehajtására irányuló visszafizettetési eljárás keretében már értékelte, hogy a Saremarnak nyújtott támogatás visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget ki kell-e terjeszteni más olyan vállalkozásokra is, amelyekre a kedvezményezett eszközeit vagy üzleti tevékenységét átruházhatták. E visszafizettetési eljárásban a Bizottság elfogadta, hogy a visszafizettetési kötelezettség kizárólag a Saremarra vonatkozik, és kizárta a Delcomarral vagy a Delcoservizivel (a továbbiakban együtt: utódvállalatok) fennálló gazdasági folytonosságot, a következő okok miatt:

(41)

A visszafizettetési ügy ideiglenes lezárása óta a Bizottsághoz nem érkezett olyan információ, amely megváltoztathatná az üggyel kapcsolatos álláspontját. Ezért a rendelkezésre álló információk alapján kizárható a Saremar és a Delcomar vagy a Delcoservizi vagy mindkettő közötti gazdasági folytonosság. A Bizottság a cégjegyzékből való törlésig figyelemmel kíséri a Saremar felszámolását. Egyedül ez teszi lehetővé számára, hogy véglegesen lezárja a 2014. évi határozat tekintetében a visszafizettetési eljárást (31).

(42)

Ebben az összefüggésben, tekintettel a Saremar felszámolására és az utódvállalatokkal való gazdasági folytonosság hiányára, a Saremar vagy az utódvállalatok javára hozott, még folyamatban lévő intézkedésekre vonatkozó, az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdése alapján indított hivatalos vizsgálati eljárás okafogyottá vált.

(43)

E határozat nem érinti a többi olyan kérdést, amelyekkel a 2011. évi és a 2012. határozat foglalkozik (32), sem azokat, amelyeket az érdekelt felek az említett határozatok szerint megindított vizsgálat folyamán hoztak a Bizottság tudomására,

(1)

Az (EU) 2017/745 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően azokról az eszközökről, amelyek megfelelnek az olyan releváns harmonizált szabványoknak vagy azok releváns részeinek, amelyek hivatkozásait közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, vélelmezni kell, hogy megfelelnek az említett rendelet azon követelményeinek, amelyekre az említett szabványok vagy azok részei vonatkoznak.

(2)

Az (EU) 2017/745 rendelet 2021. május 26-i hatállyal felváltotta a 90/385/EGK (3) és a 93/42/EGK (4) tanácsi irányelvet.

(3)

A C(2021) 2406 végrehajtási határozattal (5) a Bizottság felkérte az Európai Szabványügyi Bizottságot (CEN) és az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottságot (CENELEC), hogy vizsgálják felül az orvostechnikai eszközökre vonatkozó, a 90/385/EGK és a 93/42/EGK irányelv támogatása céljából kidolgozott meglévő harmonizált szabványokat, az (EU) 2017/745 rendelet támogatása érdekében pedig dolgozzanak ki új harmonizált szabványokat.

(4)

A C(2021) 2406 végrehajtási határozatban foglalt kérelem alapján a CEN és a CENELEC felülvizsgálta az EN 285:2015 és az EN ISO 14971:2019 harmonizált szabványt – amelyek hivatkozásait nem tették közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában – annak érdekében, hogy azok tükrözzék a legújabb műszaki és tudományos fejlődést, és igazodjanak az (EU) 2017/745 rendelet követelményeihez. Ennek eredményeként elfogadásra került a felülvizsgált, sterilizálásról szóló EN 285:2015+A1:2021 harmonizált szabvány, valamint a kockázatkezelés orvostechnikai eszközökre történő alkalmazásáról szóló EN ISO 14971:2019 harmonizált szabványt módosító EN ISO 14971:2019/A11:2021 harmonizált szabvány.

(5)

A Bizottság a CEN-nel és a CENELEC-kel közösen megvizsgálta, hogy az EN 285:2015+A1:2021, valamint az EN ISO 14971:2019/A11:2021 által módosított EN ISO 14971:2019 harmonizált szabvány megfelel-e a C(2021) 2406 végrehajtási határozatban foglalt kérelemnek.

(6)

Az EN 285:2015+A1:2021, valamint az EN ISO 14971:2019/A11:2021 által módosított EN ISO 14971:2019 harmonizált szabvány megfelel az általuk lefedni kívánt, az (EU) 2017/745 rendeletben meghatározott követelményeknek. Ezért helyénvaló közzétenni az EN 285:2015+A1:2021 harmonizált szabvány, valamint az EN ISO 14971:2019 harmonizált szabvány és módosítása hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(7)

Az (EU) 2021/1182 bizottsági végrehajtási határozat (6) melléklete felsorolja az (EU) 2017/745 rendelet támogatása céljából kidolgozott harmonizált szabványok hivatkozásait.

(8)

Annak érdekében, hogy az (EU) 2017/745 rendelet támogatása céljából kidolgozott harmonizált szabványok hivatkozásai egyetlen jogi aktusban szerepeljenek, az EN 285:2015+A1:2021 harmonizált szabványra, valamint az EN ISO 14971:2019 harmonizált szabványra és módosítására való hivatkozásokat bele kell foglalni az (EU) 2021/1182 végrehajtási határozatba.

(9)

A minőségirányítási rendszerekről szóló EN ISO 13485:2016 harmonizált szabvány és az azt módosító EN ISO 13485:2016/A11:2021 harmonizált szabvány hivatkozásait az (EU) 2021/1182 végrehajtási határozat teszi közzé. Ez a közzétett jogszabály azonban nem foglalja magában az említett szabvány EN ISO 13485:2016/AC:2018 számú helyesbítésére való hivatkozást. A helyesbítés kizárólag az európai előszó és a tájékoztató mellékletek formai vonatkozásait helyesbíti, anélkül, hogy érintené a harmonizált szabvány tartalmát. Az EN ISO 13485:2016/A11:2021 által módosított és az EN ISO 13485:2016/AC:2018 által helyesbített EN ISO 13485:2016 harmonizált szabvány megfelel az általa lefedni kívánt, az (EU) 2017/745 rendeletben meghatározott követelményeknek. Annak biztosítása érdekében, hogy az EN ISO 13485:2016/AC:2018 szabvány által eszközölt helyesbítések alkalmazandók legyenek az (EU) 2017/745 rendelet vonatkozó követelményeinek való megfelelés vélelmezésére, bele kell foglalni az említett helyesbítésre való hivatkozást az (EU) 2021/1182 végrehajtási határozatba. A jogbiztonság érdekében az EN ISO 13485:2016/AC:2018 helyesbítés hivatkozását visszamenőleges hatállyal közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(10)

Az (EU) 2021/1182 végrehajtási határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

A harmonizált szabványnak való megfelelés alapján a szóban forgó szabvány hivatkozásának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételi időpontjától kezdődően vélelmezhető az uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott, megfelelő alapvető követelményeknek való megfelelés. Ezért e határozatnak a kihirdetése napján kell hatályba lépnie,

(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke értelmében „az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul”.

(2)

Az Európai Unióról szóló szerződés 10. cikkének (3) bekezdése elismeri minden polgár ahhoz való jogát, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében. Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) rendelkezik többek között a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához (7. cikk), a személyes adatok védelméhez (8. cikk) és a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jogról, amely magában foglalja a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének tiszteletben tartását (11. cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogról (47. cikk).

(3)

A Charta 11. cikkében foglalt, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságához való jog magában foglalja a véleményalkotás jogát, valamint az információk és eszmék megismerésének és közlésének jogát anélkül, hogy ebbe hatósági szerv beavatkozna, továbbá országhatárokra való tekintet nélkül. Bár nem abszolút jogról van szó, gyakorlása csak a törvény által és e jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható, ha és amennyiben az elengedhetetlen, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja (a Charta 52. cikkének (1) bekezdése).

(4)

A Charta 52. cikkének (3) bekezdésével és a Chartához fűzött magyarázatokkal összhangban a Charta 11. cikkét az emberi jogok európai egyezménye a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságáról szóló 10. cikkének az Emberi Jogok Európai Bírósága általi értelmezése szerinti értelemmel és hatállyal kell felruházni. Az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke védi a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát. Az emberi jogok európai egyezményének alkalmazási körében bármely korlátozást törvénynek kell előírnia, annak egy demokratikus társadalomban szükségesnek kell lennie, és azt az emberi jogok európai egyezménye 10. cikkének (2) bekezdésében meghatározott jogszerű célok elérése érdekében kell meghozni.

(5)

Az emberi jogok európai egyezménye annak tekintetében is pozitív kötelezettséget ró a szerződő államokra, hogy biztosítsák a média szabadságát és sokszínűségét, és teremtsenek kedvező környezetet a nyilvános vitában való részvételhez (1). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata kimondja továbbá, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alappillére, és nem csupán azokra az információkra vagy eszmékre vonatkozik, amelyeket kedvezően fogadnak vagy ártalmatlannak, illetve közömbösnek tartanak, hanem azokra is, amelyek az állam vagy a lakosság valamely csoportja számára sértők, megbotránkoztatók vagy zavarók (2). Egyértelművé tette továbbá, hogy „egy demokratikus társadalomban még a kis és informális kampánycsoportoknak is képesnek kell lenniük tevékenységeik hatékony folytatására”, és hogy „erős közérdek fűződik ahhoz, hogy az ilyen, periférikusabb jellegű csoportok és egyének is hozzájárulhassanak a nyilvános vitához azáltal, hogy közérdekű kérdésekkel kapcsolatos információkat és ötleteket terjesztenek” (3).

(6)

Az újságírók lényeges szerepet játszanak a nyilvános vita elősegítésében, valamint az információk, vélemények és ötletek terjesztésében és fogadásában (4). Alapvető fontosságú, hogy megfelelő mozgásterük legyen ahhoz, hogy hozzájárulhassanak a nyílt, szabad és tisztességes vitához, és felléphessenek a – többek között harmadik országokbeli szereplők általi – dezinformáció és egyéb manipulatív beavatkozás ellen. Az újságírók számára lehetővé kell tenni, hogy hatékonyan végezhessék tevékenységüket annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok az európai demokráciákban szerteágazó véleményeket ismerhessenek meg.

(7)

Az emberijog-védők szintén fontos szerepet játszanak az európai demokráciákban, különösen az alapvető jogok, a demokratikus értékek, a társadalmi befogadás, a környezetvédelem és a jogállamiság védelme terén. Lehetővé kell tenni számukra, hogy megfélemlítéstől mentes környezetben, aktívan részt vehessenek a közéletben, és kifejthessék véleményüket a politikai kérdésekben és a döntéshozatali folyamatokban. Az emberijog-védők az alapvető jogok és számos egyéb jog – többek között a környezetvédelmi és éghajlat-politikai jogok, a nők jogai, az LMBTIQ-személyek jogai, a faji vagy etnikai kisebbséghez tartozó személyek jogai, a munkavállalói jogok vagy a vallásszabadság – védelmével foglalkozó személyek vagy szervezetek.

(8)

Az egészséges és virágzó demokráciákban az emberek aktívan részt tudnak venni a nyilvános vitában. Az érdemi részvétel biztosítása érdekében az emberek számára lehetővé kell tenni, hogy megbízható információkhoz jussanak, és így véleményt tudjanak formálni a különböző nézetek szabad kifejezését lehetővé tevő nyilvános térben.

(9)

E környezet előmozdítása érdekében fontos megvédeni az újságírókat és az emberijog-védőket a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásoktól. Ezek a bírósági eljárások vagy nyilvánvalóan megalapozatlanok, vagy pedig részben vagy egészben megalapozatlanok, és olyan, visszaélésre utaló elemeket tartalmaznak, amelyek alapján feltételezhető, hogy a bírósági eljárás fő célja a közéleti részvétel megakadályozása, korlátozása vagy szankcionálása. Az ilyen visszaélésre utaló jelek: a követelés vagy annak egy része aránytalan, túlzott vagy észszerűtlen, a felperes több, hasonló ügyben indított eljárást, vagy a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárás megindítását megelőzően a felperes vagy képviselői megfélemlítést, zaklatást vagy fenyegetést alkalmaztak. Az ilyen eljárások a bírósági eljárásokkal való visszaélésnek minősülnek, és szükségtelen terheket rónak a bíróságokra, mivel céljuk nem az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosítása, hanem az alperesek zaklatása és elhallgattatása. Az elhúzódó eljárások a nemzeti bírósági rendszereket is megterhelik.

(10)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások a jogi visszaélések számos formájában jelentkezhetnek, főként polgári vagy büntetőügyekben, de közigazgatási jogi ügyekben is, és különböző indokokon alapulhatnak.

(11)

Az ilyen bírósági eljárásokat gyakran befolyásos személyek vagy szervezetek (például lobbicsoportok, vállalatok és állami szervek) kezdeményezik a nyilvános vita leállítása céljából. Az eljárásokra gyakran jellemző a felek közötti erőviszonyok kiegyensúlyozatlansága, mivel a felperes az alperesnél erősebb pozícióval rendelkezik, például pénzügyileg vagy politikailag. A hatalmi egyensúlyhiány fennállása – bár nem nélkülözhetetlen eleme a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásnak – jelentősen növeli a közéleti részvételt akadályozó bírósági eljárások káros és elrettentő hatásait.

(12)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások mindenekelőtt káros hatással lehetnek az újságírók és az emberijog-védők hitelességére és jó hírére, és kimeríthetik pénzügyi és egyéb erőforrásaikat. Káros pszichológiai következményekkel járhatnak célpontjaikra és családtagjaikra nézve. A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások azzal a veszéllyel járhatnak, hogy az újságírók és az emberijog-védők nem képesek gyakorolni tevékenységeiket. Az ilyen eljárások révén a közérdekű ügyekkel kapcsolatos információk közzétételét késleltetni lehet, vagy akár teljesen meg is lehet akadályozni. Az ilyen eljárások fennállása emellett általánosabb, elrettentő hatást gyakorolhat az újságírók és különösen az emberijog-védők munkájára azáltal, hogy azok az esetleges jövőbeli bírósági eljárásokat szem előtt tartva öncenzúrát gyakorolnak, ami elsorvasztja a nyilvános vitát, ennek pedig a társadalom egésze látja kárát. Az eljárások hossza, a pénzügyi nyomás és a büntetőjogi szankciókkal való fenyegetés hatékony eszközök a kritikus hangok megfélemlítésére és elhallgattatására.

(13)

Azokkal szemben, akik a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjaivá válnak, gyakran egyszerre több bírósági eljárás is folyamatban van, sokszor több joghatóság alatt is. Az alperes számára rendszerint bonyolultabbak és költségesebbek azok a bírósági eljárások, amelyek az egyik tagállam joghatósága alatt egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező személlyel szemben indulnak. A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások felperesei eljárási eszközökkel is növelhetik a peres eljárás hosszát és költségeit, és a kereset elbírálására legalkalmasabb bíróság helyett az általuk az ügy szempontjából kedvezőnek vélt joghatóság alá helyezhetik az ügyeket.

(14)

Az Európai Unióban egyre gyakrabban folyamodnak a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokhoz. A közelmúltban készült tanulmányok (5) szerint az ilyen eljárásokat egyre gyakrabban alkalmazzák a tagállamokban.

(15)

Az Európai Parlament 2020. november 25-i állásfoglalásában (6) elítélte a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perek oknyomozó újságírók és kiadványok elhallgattatásának céljából történő alkalmazását, valamint a félelem légkörének megteremtését bizonyos témákról való tudósításuk során, és felszólította a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az ilyen perek megelőzésére. „A demokráciának, valamint a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének az Unióban való megerősítéséről: polgári és büntetőjogi eljárások indokolatlan alkalmazása újságírók, nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom elhallgattatására” című, 2021. november 11-i állásfoglalásában (7) az Európai Parlament rámutatott a jelenség elterjedtségére, és hangsúlyozta az ilyen eljárások áldozatait segítő, hatékony biztosítékok szükségességét.

(16)

Az Európa Tanácsnak az újságírás védelmének és az újságírók biztonságának előmozdítását célzó platformja (8) arról is beszámol, hogy Európában egyre nő az újságírók biztonságát és a média szabadságát fenyegető súlyos veszélyekre – ezen belül a bírósági megfélemlítés számos esetére – vonatkozó riasztások száma. Az Európa Tanácsnak az újságírás védelmének és az újságírók biztonságának előmozdítását célzó platformjához kapcsolódó partnerszövetségek által készített 2021. évi éves jelentés hangsúlyozza, hogy az előző évhez képest 2020-ban jelentősen növekedés volt tapasztalható mind a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel kapcsolatos riasztások számát, mind az Európa Tanács érintett tagállamainak joghatóságait tekintve (9). Az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló, 2016. április 13-i ajánlásában (10) az Európa Tanács azt ajánlotta a tagállamoknak, hogy tegyék meg a szükséges jogalkotási és/vagy egyéb intézkedéseket annak megakadályozása érdekében, hogy a jogot és a jogi eljárásokat komolytalan, zaklató vagy rosszindulatú módon használják fel az újságírók és más médiaszereplők megfélemlítésére és elhallgattatására.

(17)

A Bizottság 2020. (11) és 2021. (12) évi jogállamisági jelentése hangsúlyozza, hogy az újságírók és a közérdek védelmében fellépő más személyek számos tagállamban egyre gyakrabban szembesülnek fenyegetésekkel és támadásokkal a kiadványaikkal és munkájukkal kapcsolatban; e fenyegetések és támadások különböző formában jelentkeznek, ideértve a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket is.

(18)

Az Unióban a közéleti részvételt akadályozó bírósági eljárások alkalmazására megrázó példa Daphne Caruana Galizia újságíró esete, akivel szemben meggyilkolása idején oknyomozó munkájával kapcsolatban több mint 40 polgári és büntetőjogi becsületsértési és rágalmazási bírósági eljárás volt folyamatban.

(19)

Az európai demokráciáról szóló, a Bizottság által 2020. december 3-án előterjesztett cselekvési terv (13) hangsúlyozza a szabad és plurális média alapvető szerepét a demokráciákban, valamint a civil társadalom fontosságát. Kiemeli többek között a független és plurális média jelentős szerepét a polgárok megalapozott döntéshozatalának elősegítésében, valamint az információk manipulálása és az információs térbe való beavatkozás – többek között a dezinformáció – elleni küzdelemben. Ezzel összefüggésben a Bizottság már elfogadta az újságírók és más médiaszakemberek védelmének, biztonságának és szerepvállalásának az Európai Unióban történő biztosításáról szóló (EU) 2021/1534 ajánlást (14). Az említett ajánlás annak biztosítására irányul, hogy valamennyi médiaszakember biztonságosabb körülmények között, félelem és megfélemlítés nélkül végezhesse munkáját, online és offline egyaránt. Tekintettel arra, hogy a tömegtájékoztatás szabadságát veszélyeztető és a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások egyre nagyobb fenyegetést jelentenek, az Uniónak koherens és hatékony megközelítést kell kidolgoznia az ilyen eljárások elleni fellépés érdekében. Ez az ajánlás kiegészíti az (EU) 2021/1534 ajánlást azáltal, hogy konkrét ajánlásokat fogalmaz meg a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokra vonatkozóan. Az újságírók és más médiaszakemberek védelme mellett hatálya kiterjed az emberijog-védőkre is. Ennek az ajánlásnak foglalkoznia kell a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások jelentette konkrét fenyegetéssel, ezáltal támogatva a fékek és ellensúlyok megfelelő működését egy egészséges demokráciában. Iránymutatást kell nyújtania a tagállamok számára ahhoz, hogy hatékony, megfelelő és arányos intézkedéseket hozzanak az ilyen eljárások kezelésére, és ezzel összefüggésben különösen az újságírók és az emberijog-védők védelmének biztosítására. Az ajánlott intézkedéseknek ki kell terjedniük a figyelemfelhívásra és a szakértelem fejlesztésére is, különösen a jogi szakemberek körében és a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjai tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen eljárások célpontjai támogatást kapjanak, valamint a fokozott nyomon követés támogatása érdekében.

(20)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal szembeni hatékony védelem biztosítása és annak megakadályozása érdekében, hogy ez a jelenség az Unión belül gyökeret verjen, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a polgári, büntetőjogi, kereskedelmi és közigazgatási eljárásokat szabályozó jogi keretük a demokratikus értékek és az alapvető jogok – többek között a tisztességes eljáráshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog – teljeskörű tiszteletben tartása mellett biztosítsa az ilyen bírósági eljárások kezeléséhez szükséges biztosítékokat. A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan bírósági eljárásokkal szembeni következetes és hatékony védelem érdekében a tagállamoknak törekedniük kell a korai elutasítás lehetőségének biztosítására. Emellett törekedniük kell a visszaélésszerű bírósági eljárásokkal szembeni egyéb jogorvoslati lehetőségek biztosítására, ideértve konkrétan a költségek viselését – ami azt jelenti, hogy a közéleti részvételt akadályozó visszaélésszerű bírósági eljárást indító felperes kötelezhető az eljárás összes költségének viselésére –, kártérítés nyújtását minden olyan természetes vagy jogi személy számára, aki vagy amely a közéleti részvételt akadályozó visszaélésszerű bírósági eljárás következtében kárt szenvedett, valamint hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók kiszabásának lehetőségét a közéleti részvételt akadályozó visszaélésszerű bírósági eljárást indító félre. A bíróságok által kiszabható szankciók lehetőségének biztosítása elsősorban arra irányul, hogy visszatartsa a potenciális felpereseket attól, hogy a közéleti részvételt akadályozó, visszaélésszerű bírósági eljárást indítsanak. Az ilyen szankcióknak arányban kell állniuk a visszaélés beazonosított elemeivel. A szankciók összegének megállapításakor a bíróságok figyelembe vehetik, hogy az eljárás gyakorolhat-e káros vagy visszatartó hatást a közéleti részvételre, ideértve a követelés jellegét, azt, hogy a felperes indított-e több eljárást vagy összehangolt eljárásokat hasonló ügyekben, valamint hogy megkísérelték-e megfélemlíteni, zaklatni vagy megfenyegetni az alperest.

(21)

A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy nemzeti jogukba a belföldi ügyekre vonatkozóan építsenek be a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan és visszaélésszerű bírósági eljárások kezelését célzó uniós eszközökben foglaltakhoz hasonló biztosítékokat. Ez következetes és hatékony védelmet nyújtana az ilyen bírósági eljárásokkal szemben, és hozzájárulna annak megelőzéséhez, hogy a jelenség egyre inkább gyökeret verjen az Unióban.

(22)

A tagállamoknak kifejezetten felül kell vizsgálniuk a rágalmazásra alkalmazandó jogi kereteiket annak biztosítása érdekében, hogy a meglévő fogalmakat és fogalommeghatározásokat a felperesek ne használhassák jogellenesen újságírókkal vagy emberijog-védőkkel szemben a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások keretében.

(23)

A nyilvános vitára gyakorolt elrettentő hatás megelőzése érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a rágalmazás elleni szankciók ne legyenek túlzottak és aránytalanok. Különös figyelmet kell fordítaniuk az Európa Tanács által a rágalmazás jogi keretével, különösen a büntetőjoggal kapcsolatban megfogalmazott iránymutatásokra és ajánlásokra (15). Ezzel összefüggésben arra ösztönözzük a tagállamokat, hogy a rágalmazásért kiszabott börtönbüntetést töröljék jogi keretükből. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése az 1577 (2007) számú állásfoglalásában (16) felszólította azokat a tagállamokat, amelyek továbbra is börtönbüntetést irányoznak elő rágalmazásért – még abban az esetben is, ha azt ténylegesen nem is szabják ki –, hogy haladéktalanul töröljék azt jogi keretükből. A tagállamokat arra is ösztönzik, hogy rágalmazási ügyekben a közigazgatási vagy polgári jog alkalmazását részesítsék előnyben, feltéve, hogy az ilyen rendelkezések kevésbé büntető hatásúak, mint a büntetőjogé (17).

(24)

A rágalmazási ügyek büntetőjogi szempontból történő kezelése végső megoldásként alkalmazható, és helyette a közigazgatási vagy polgári jogi utat kell előnyben részesíteni, a nemzetközi szervezetek iránymutatásával összhangban. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (18) és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (19) a rágalmazás büntetőjogi törvényekből való törlését javasolta. Hasonlóképpen az Európa Tanács is fenntartásokat fogalmazott meg ebben az összefüggésben (20)

(25)

A személyes adatok védelméhez való jogot tovább pontosítja az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (21). A személyes adatok védelméhez való jog nem abszolút jog. Az általános adatvédelmi rendelet 85. cikke értelmében a tagállamok jogszabályban összeegyeztetik a személyes adatok e rendelet szerinti védelméhez való jogot a véleménynyilvánítás szabadságához és a tájékozódáshoz való joggal, ideértve a személyes adatok újságírási célból, illetve tudományos, művészi vagy irodalmi kifejezés céljából végzett kezelését is.

(26)

A tagállamoknak ösztönözniük kell az önszabályozó testületeket és a jogi szakemberek szövetségeit, hogy etikai normáikat, beleértve a magatartási kódexeket is, szükség esetén hangolják össze ezzel az ajánlással. A tagállamoknak adott esetben biztosítaniuk kell azt is, hogy a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokra is kiterjedjenek azon etikai normáik, amelyek célja eltántorítani a jogi szakembereket olyan magatartás tanúsításától, amely az eljárással való visszaélésnek vagy a jogi eljárás integritásával kapcsolatos egyéb szakmai feladataikkal való visszaélésnek minősülhet, vagy megtiltani számukra az ilyen magatartást, az említett normákhoz kapcsolódó fegyelmi szankciókkal együtt. Mindezt megfelelő figyelemfelkeltésnek és képzési tevékenységeknek kell kísérniük a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások szempontjából releváns, meglévő etikai normák ismeretének és hatékonyságának növelése érdekében.

(27)

A jogi szakemberek kulcsfontosságú szerepet játszanak a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokban, akár a peres felek képviseletében, akár magánszemélyekkel szemben, akár jogvitákban. Ezért alapvető fontosságú, hogy rendelkezzenek az ehhez szükséges ismeretekkel és készségekkel. A tagállamoknak támogatniuk kell e jogi szakembereket, és képzési lehetőségeket kell kínálniuk számukra. A képzés érdemben hozzájárulhat az arra vonatkozó tudásuk és kapacitásuk kiépítéséhez, hogy hogyan azonosíthatók a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások, ideértve a harmadik országbeli elemet tartalmazókat is, és melyek a megfelelő válaszlépések. Az ilyen képzésnek valamennyi bírósági szinten meg kell céloznia az igazságszolgáltatást és az igazságügyi alkalmazottakat, beleértve a bírákat, ügyészeket, bírósági és ügyészségi alkalmazottakat, valamint az igazságszolgáltatással kapcsolatban álló vagy az igazságszolgáltatásban más módon részt vevő egyéb igazságügyi szakembereket regionális és helyi szinten, függetlenül a nemzeti jog szerinti fogalommeghatározástól, jogállástól vagy belső szervezettől, amennyiben első fokon a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárással szembesülnek. Az ilyen képzésnek más jogi szakemberekre, például a képesített ügyvédekre is ki kell terjednie. A helyi képzési kapacitás kiépítése hozzájárulhat a képzés hosszú távú fenntarthatóságához.

(28)

A képzéseknek újságírókra, sajtótanácsi tagokra, médiaszakemberekre és emberijog-védőkre való kiterjesztése elősegítené, hogy az érintettek felismerjék az ilyen jellegű bírósági eljárásokat, és felruházná őket azokkal a kritikus jogi készségekkel is, amelyek segítségével csökkenteni tudnák annak a kockázatát, hogy a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásoknak legyenek kitéve, illetve megfelelőbben fel lennének vértezve az ilyen eljárások hatékonyabb kezeléséhez szükséges ismeretekkel. Ez azt is lehetővé teheti számukra, hogy részletesen be tudjanak számolni a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekről. Az újságírói képzésnek emellett célszerű követnie a nemzeti sajtó- vagy médiatanácsok által meghatározott etikai normákat és iránymutatásokat is. Az általános kapacitásépítéshez való hozzájárulás és a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokra adott intézményi válasz megerősítése érdekében az ilyen képzésekbe bevonhatók az adatvédelmi hatóságok, a nemzeti emberi jogi intézmények, az ombudsmani intézmények és az állami médiaszabályozó szervek is.

(29)

A jogi képzést nyújtó szolgáltatók és a jogi szakemberek szövetségei helyzetükből adódóan igen alkalmasak arra, hogy képzést nyújtsanak a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokról, valamint hogy meghatározzák az ilyen képzés céljait, és értékeljék a legmegfelelőbb képzési módszertant. A jogi szakemberek által más jogi szakembereknek nyújtott képzés mindenki számára lehetővé teszi a csoportként való tanulást, a tapasztalatok hatékonyabb megosztását és a kölcsönös bizalom erősítését. Ösztönözni kell a vonatkozó gyakorlatok európai szintű cseréjét, többek között a Bizottság támogatásával, az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN) bevonásával. A gyakorló jogászoknak és szakmai szervezeteiknek a szükségletek elemzésétől az eredmények értékeléséig való bevonása rendkívül fontos a képzési tevékenységek hatékonyságának és fenntarthatóságának biztosítása szempontjából.

(30)

A képzésnek a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságával, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája, az emberi jogok európai egyezménye és a nemzeti jog szerinti egyéb alapvető jogokkal kell foglalkoznia, és gyakorlati iránymutatást kell tartalmaznia a vonatkozó ítélkezési gyakorlat, az alapvető jogokat – ezen belül a véleménynyilvánítás szabadságát – érintő korlátozások és az ilyen jogok közötti összefüggések, az eljárási biztosítékok és a nemzeti jog szerinti egyéb vonatkozó rendelkezések alkalmazásának módját illetően. Kellő figyelmet kell fordítani az Európa Tanács által a gyakorló jogászok számára a véleménynyilvánítás szabadságának emberi jogok európai egyezménye szerinti védelméről kiadott kézikönyvnek (22).

(31)

A képzésnek többek között foglalkoznia kell a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások indítására felhasználható személyes adatok védelmével. Foglalkoznia kell továbbá az információmanipulációval és beavatkozással, a dezinformációt is ideértve.

(32)

A képzésnek a nemzeti jogi keretet és kontextust is figyelembe kell vennie. A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokról szóló képzésekkel kapcsolatos tanulási célok eléréséhez hozzájárulhat az, ha a fent említett elemek strukturált és koherens módon kiegészülnek az Európa Tanács által kidolgozott iránymutatásokkal, a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjainak beszámolóival, valamint a más tagállamoktól származó bevált gyakorlatokkal. A képzés a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének előmozdítására is szolgálhat.

(33)

A tágabb közönség elérésének és a támogatás elősegítésének érdekében a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokról szóló képzésnek a lehető legjobban ki kell használnia az új technológiákat, beleértve az online képzést is. Az ilyen képzési tevékenységek előnyeit kiegészítené a releváns jogszabályokkal és iránymutatással kapcsolatos e-források, korszerű tananyagok és önálló tanulási eszközök elérhetővé tétele.

(34)

A jogi szakemberek képzésével kapcsolatos hasonló kezdeményezésekkel való szinergiák előmozdítása érdekében a kapcsolódó témákkal – például a véleménynyilvánítás szabadságával és a jogi etikával – foglalkozó képzések kiegészülhetnének a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokról szóló képzési modulokkal. Ösztönözni kell az olyan meglévő anyagok és képzési gyakorlatok használatát, mint amilyeneket például az európai igazságügyi portálon, az UNESCO által az igazságügyi szereplők számára létrehozott globális eszköztárban (23) és az Európa Tanács HELP (Human Rights Education for Legal Professionals – Emberi jogokkal kapcsolatos oktatás jogi szakemberek számára) honlapjának (24) online kurzusain ajánlanak.

(35)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásoknak a jogász- és újságíróképzés tantervébe való belefoglalása lehetővé tenné, hogy a jogi szakemberek és újságírók jobb tudással legyenek felvértezve az ilyen eljárások felismeréséhez, valamint felruházná őket a megfelelő reagálást lehetővé tevő szakismeretekkel, miközben az oktatók körében is elősegítené a szakértelem és a szakmai kompetenciák fejlesztését. Ezeket az ismereteket a felsőoktatási intézmények kiegészítő kurzusok vagy szemináriumok keretében nyújthatnák a képzési program utolsó éveiben, például a joghallgatók és az újságíró szakos hallgató számára.

(36)

A tagállamoknak támogatniuk kell a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokról többek között nemzeti szervezetek – ezen belül a nemzeti emberi jogi intézmények és civil társadalmi szervezetek – által szervezett figyelemfelkeltő kampányokat.

(37)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal foglalkozó kommunikációs tevékenységek kiadványok, üzenetek, nyilvános találkozók, konferenciák, munkaértekezletek és webináriumok formáját ölthetik.

(38)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjai gyakran nehezen találnak információt a rendelkezésre álló támogatási forrásokról. A nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal kapcsolatban segítséget nyújtani képes szervezetek vagy szervek azonosításának megkönnyítése, valamint az ilyen eljárások elleni támogatás hatékonyságának biztosítása érdekében az információkat egyetlen pontban kell összegyűjteni és rendelkezésre bocsátani, ingyenesen és könnyen hozzáférhető módon. E célból minden tagállamnak létre kell hoznia egy nemzeti kapcsolattartó pontot, amely összegyűjti és megosztja az elérhető forrásokra vonatkozó információkat.

(39)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal kapcsolatos figyelemfelkeltő tevékenység egyik céljának annak kell lennie, hogy tudatosítsa egy olyan nyilvános tér jelentőségét, amely lehetővé teszi demokratikus részvételt és a polgárok számára elérhetővé teszi a vélemények sokszínűségét és a megbízható, elfogulatlan tájékoztatást.

(40)

A figyelemfelkeltő kampányokat – hatékonyságuk biztosítása érdekében – össze kell hangolni a nemzeti kapcsolattartó pontokkal és más illetékes hatóságokkal. Emellett szinergiákra kell törekedniük a kompatibilis témákkal kapcsolatos – például a nyílt, szabad és tisztességes vita előmozdítására irányuló – figyelemfelkeltő kampányokkal, valamint a véleménynyilvánítás szabadságához való jog védelmét olyan figyelemfelkeltő tevékenységekbe kell integrálni, amelyek az aktív polgári részvételt, a vélemények sokszínűségét és a megbízható információkhoz való hozzáférést kívánják előmozdítani. Adott esetben szinergiákra kell törekedniük a dezinformáció, az információmanipuláció és a – többek között – külföldről történő beavatkozás összefüggésében folytatott, médiával, információs műveltséggel, újságírói normákkal és tényellenőrzéssel kapcsolatos rezilienciaépítéssel. A célközönség többek között olyan konkrét csoportokat foglalhat magában, mint a médiaszakemberek, jogi szakemberek, civil társadalmi szervezetek tagjai, kommunikációs szakemberek, tudományos dolgozók, agytrösztök, köztisztviselők, politikusok, hatóságok és magánvállalatok.

(41)

A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az általuk megfelelőnek tartott bármely eszközzel biztosítsák a nemzeti jogi keretük szerinti eljárási biztosítékokra és egyéb biztosítékokra vonatkozó információk rendelkezésre állását, beleértve az azon szervezetekre vagy szervekre vonatkozó információkat is, amelyekhez segítségért lehet fordulni a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal szembeni fellépéshez.

(42)

Ilyen támogatást nyújthatnak például a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjait pro bono alapon védő ügyvédi irodák, az egyetemek ilyen jellegű támogatást nyújtó jogsegélyszolgálatai, a közéleti részvételt akadályozó stratégiai pereket nyilvántartó és azokról beszámoló szervezetek, valamint a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjainak pénzügyi vagy egyéb segítséget nyújtó szervezetek.

(43)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjai számára megfelelő eszközöket kell biztosítani az ilyen eljárások kezeléséhez. Ezért kapacitásfejlesztésre van szükség a tagállamokban annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak az ilyen eljárások által érintett személyeknek. A tagállamoknak finanszírozást kell kínálniuk, valamint népszerűsíteniük kell az uniós szinten rendelkezésre álló finanszírozást azon szervezetek körében, amelyek iránymutatást és támogatást nyújtanak a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások célpontjai számára.

(44)

A közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárások szisztematikusabb nyomon követésére van szükség a jelenség megfelelőbb kezeléséhez. A gyűjtött adatoknak elegendő információt kell tartalmazniuk a hatóságok és más érdekelt felek számára a jelenség számszerűsítéséhez és jobb megértéséhez, többek között a célok eléréséhez szükséges támogatás biztosítása céljából. A tagállamoknak meg kell bízniuk – az igazságügyi statisztikákra vonatkozó intézményi rendelkezéseik figyelembevételével (25) – egy vagy több hatóságot a nemzeti bíróságokon indított, közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokra vonatkozó adatok gyűjtésével és összesítésével. Ezek a hatóságok több érdekelt féltől is gyűjthetik az adatokat. Az adatgyűjtés megkönnyítése érdekében az adatgyűjtéssel megbízott hatóságok kapcsolattartó pontokat hozhatnak létre annak érdekében, hogy az igazságügyi hatóságok, a szakmai szervezetek, a nem kormányzati szervezetek, az emberijog-védők, az újságírók és más érdekelt felek megoszthassák egymással a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokra vonatkozó adatokat. A tagállamoknak e hatóságok egyikét meg kell bízniuk az információk koordinálásával és azzal, hogy 2023 végétől kezdődően évente jelentést tegyen a Bizottságnak a nemzeti szinten gyűjtött összesített adatokról. A tagállamoknak az összegyűjtött adatok tekintetében biztosítaniuk kell az elszámoltathatóságot. E célból biztosítaniuk kell, hogy az adatgyűjtési folyamat megfeleljen a szakmai normáknak, és hogy az adatgyűjtéssel és statisztikákkal megbízott hatóságok kellő autonómiával rendelkezzenek. Az adatvédelmi követelményeket tiszteletben kell tartani.

(45)

A hatóságok adatgyűjtéssel és a jelentéstétellel való megbízásakor a tagállamok fontolóra vehetik szinergiák kialakítását a jogállamiság és az alapvető jogok védelmének területére vonatkozó eszközökkel. Fontos szerepet játszhatnak a nemzeti emberi jogi intézmények (amennyiben vannak ilyenek), valamint szerepet kaphatnak más szervezetek is, például az ombudsmani hivatalok, egyenlőséggel foglalkozó szervek vagy olyan illetékes hatóságok, mint amilyenek az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) alapján kijelölt szervek. A támogatási forrásokról áttekintést nyújtó nemzeti kapcsolattartó szervek és az adatgyűjtéssel és jelentéstétellel megbízott egységek vagy hatóságok ugyanazon szervezeten belül is működhetnek, figyelembe véve az ezen ajánlásban foglalt követelményeket és kritériumokat.

(46)

Az adatgyűjtéssel megbízott hatóságoknak a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokra vonatkozó információkat hozzáférhető formában közzé kell tenniük honlapjukon és adott esetben más megfelelő eszközökön keresztül. Ennek során biztosítaniuk kell a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokban érintett személyek alapvető jogainak – ezen belül a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jog – maradéktalan tiszteletben tartását.

(47)

A nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal kapcsolatos eljárások időtartamának áttekintése érdekében lehetőség szerint pontos információkat kell gyűjteni az ilyen eljárásokat indító és lezáró eseményekről, aktusokról vagy cselekményekről, valamint azok bekövetkezésének időpontjáról. Az összegyűjtött adatoknak adott esetben tartalmazniuk kell az ügy hátterére vonatkozó információkat is, például abban az esetben, ha ismételt bírósági eljárásokat indítottak ugyanazon alperessel szemben vagy ugyanazon felperes kezdeményezésére.

(48)

Szükség esetén a Bizottság által létrehozott, a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel foglalkozó uniós szakértői csoport (27) támogatást nyújthat ahhoz, hogy a közéleti részvételt akadályozó, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokra vonatkozó adatok gyűjtésével és jelentésével megbízott hatóságok által könnyen alkalmazható, összehasonlítható kritériumokat alakítsanak ki a tagállamokban.

(49)

A közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel foglalkozó uniós szakértői csoport támogatja a közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel kapcsolatos kérdések tekintetében a gyakorlatok és ismeretek megosztását és terjesztését a gyakorló szakemberek körében. Többek között technikai segítséget nyújthatna a hatóságoknak a kapcsolattartó pontok kialakításához, a képzési anyagok kidolgozásához, valamint a jogi segítségnyújtás megszervezéséhez.

(50)

Az (EU) 2021/692 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (28) létrehozott Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program célja a Szerződésekben és a Chartában rögzített jogok és értékek védelme és előmozdítása. A jogállamiságon alapuló demokratikus társadalmak fenntartása és továbbfejlesztése érdekében a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program többek között lehetővé teszi a Chartával és ezen belül a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos tudatosságra és kapacitásépítésre irányuló tevékenységek finanszírozását. Az (EU) 2021/692 rendelettel (29) létrehozott Jogérvényesülés program többek között lehetővé teszi az igazságügyi képzéshez kapcsolódó tevékenységek finanszírozását, a jogállamiságon alapuló közös jogi és igazságügyi kultúra előmozdítása, valamint a program szempontjából releváns uniós jogi eszközök következetes és hatékony végrehajtásának támogatása és ösztönzése érdekében,

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

(1)

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) felhatalmazással rendelkezik arra, hogy igazgatási vizsgálatokat, fegyelmi előeljárásokat, fegyelmi és felfüggesztési eljárásokat folytasson le a 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendeletben (3) meghatározott, az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatával és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételekkel (a továbbiakban: személyzeti szabályzat), valamint az igazgatási vizsgálatok és fegyelmi eljárások lefolytatására vonatkozó végrehajtási rendelkezések elfogadásáról szóló, 2018. október 25-i 26/2018 igazgatótanácsi határozattal összhangban. Szükség esetén az OLAF-ot is értesíti az ügyekről.

(2)

Az Ügynökség személyzetének tagjai kötelesek bejelenteni az Unió érdekeit sértő, potenciálisan jogellenes tevékenységeket, beleértve a csalást és a korrupciót is. A személyzet tagjai kötelesek bejelenteni a hivatali feladatok ellátásával kapcsolatos olyan magatartást is, amely kimerítheti az uniós tisztviselők súlyos kötelezettségszegésének esetét. Ezt a Frontex visszaélések bejelentésére vonatkozó iránymutatásainak elfogadásáról szóló, 2019. július 18-i 17/2019 igazgatótanácsi határozat szabályozza.

(3)

Az Ügynökség a személyzeti szabályzatnak megfelelő végrehajtási intézkedések elfogadásáról szóló, 2019. július 18-i 16/2019 igazgatótanácsi határozatában foglaltak szerint a tényleges vagy lehetséges munkahelyi lelki vagy szexuális zaklatási ügyek eredményes megelőzését és kezelését célzó politikát dolgozott ki. A határozat nem hivatalos eljárást állapít meg, amelynek keretében a zaklatás állítólagos áldozata az Ügynökség „bizalmi” tanácsadóihoz fordulhat.

(4)

Az Ügynökség ezenkívül az EU-minősített adatokra vonatkozó biztonsági szabályok potenciális megsértésének eseteit is kivizsgálhatja az ezen adatok védelmére vonatkozó biztonsági szabályai alapján.

(5)

Az Ügynökség a tevékenységeit illetően belső és külső ellenőrzéseknek van alávetve, beleértve az Európai Számvevőszék által folytatott ellenőrzéseket is. A belső ellenőrzéseket az Ügynökség belső ellenőrzési részlege végzi, amelyet az Ügynökség módosított szervezeti felépítésének elfogadásáról szóló, 2020. december 9-i 43/2020 igazgatótanácsi határozat és az ügyvezető igazgató vonatkozó határozata hozott létre a Frontex pénzügyi szabályzatának elfogadásáról szóló, 2019. július 23-i 19/2019 igazgatótanácsi határozat 80. cikkének megfelelően.

(6)

Az Ügynökség különösen az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 111. cikke szerint létrehozott panaszkezelési mechanizmus keretében kapott külső panaszokat kezeli, hogy valamennyi tevékenysége során ellenőrizze és biztosítsa az alapvető jogok tiszteletben tartását.

(7)

A Frontex tevékenységeinek résztvevői az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 38. cikke (3) bekezdésének h) pontja és az ügyvezető igazgató súlyos rendkívüli események bejelentésére vonatkozó eljárási standardról szóló, 2021. április 19-i határozata (4) szerint kötelesek bejelenteni a súlyos váratlan eseményeket. Az Ügynökség emellett megfelelő felügyeleti mechanizmust hozott létre az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet hivatali személyzet által alkalmazott erőszak használatára vonatkozó rendelkezései alkalmazásának nyomon követésére, beleértve a jelentéstételre és a bevetés során az erőszak alkalmazására vonatkozó különleges intézkedésekre – mint például a fegyelmi jellegű intézkedésekre – vonatkozó szabályokat. Ezt az Európai Határ- és Parti Őrség készenléti alakulatának hivatali személyzete által alkalmazott erőszak használatára vonatkozó rendelkezések alkalmazásának nyomon követésére szolgáló felügyeleti mechanizmus létrehozásáról szóló, 2021. január 20-i 7/2021 igazgatótanácsi határozat szabályozza. Az Ügynökség a tagállamok által hosszú távra az Ügynökséghez kirendelt állomány, a tagállamok által rövid távú bevetésekhez biztosított állomány és a gyorsreagálású határvédelmi intervenciót ellátó gyorsreagálású állományt alkotó személyzet által a Frontex műveleti tevékenységei során alkalmazott erőszak használatát is nyomon követi az ügyvezető igazgató vonatkozó határozatának megfelelően.

(8)

Az ilyen igazgatási vizsgálatok, ellenőrzések, a panaszok kivizsgálása, nyomozások, a súlyos rendkívüli események bejelentése és a nyomonkövetési tevékenységek keretében az Ügynökség együttműködik a tagállamok (5) illetékes hatóságaival, valamint más uniós intézményekkel, szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel.

(9)

Az Ügynökség – kérésükre vagy saját kezdeményezésére – együttműködhet harmadik országok illetékes hatóságaival és nemzetközi szervezetekkel.

(10)

Az Ügynökség részt vesz az Európai Unió Bírósága és a nemzeti bíróságok előtt folyó ügyekben, amikor az ügyet a Bíróság elé utalja, megvédi az általa hozott és a Bíróság előtt megtámadott határozatot, vagy beavatkozik a feladataival összefüggő ügyekbe. Ezzel összefüggésben szükség lehet arra, hogy az Ügynökség titokban tarthassa a felek vagy a beavatkozók által megszerzett dokumentumokban szereplő személyes adatokat.

(11)

Feladatai ellátása érdekében az Ügynökség gyűjti és kezeli az információkat, illetve a személyes adatok különböző kategóriáit, ideértve a természetes személyek azonosító adatait, a kapcsolattartási adatokat, a munkahelyi beosztást és feladatokat, a magánéleti és a munkahelyi magatartásra és teljesítményre vonatkozó információkat, illetve a pénzügyi adatokat. Az Ügynökség tehát adatkezelőként jár el.

(12)

A rendelet alapján az Ügynökségnek ezért tájékoztatnia kell az érintetteket ezekről az adatkezelési tevékenységekről, és tiszteletben kell tartania az érintettként őket megillető jogokat.

(13)

Előfordulhat, hogy az Ügynökségnek össze kell egyeztetnie ezeket a jogokat az igazgatási vizsgálatok, ellenőrzések, a súlyos rendkívüli események bejelentése és az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet erőszak alkalmazására vonatkozó rendelkezései alkalmazásának nyomon követése, valamint bírósági eljárások célkitűzéseivel. Arra is szükség lehet, hogy egyensúlyt teremtsen az érintettek jogai és más érintettek alapvető jogai és szabadságai között. Ennek érdekében a rendelet 25. cikke és az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 86. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi az Ügynökség számára, hogy szigorú feltételek mellett korlátozza a rendelet 14–22., 35. és 36. cikkének, továbbá – a 14–20. cikkben meghatározott jogokat és kötelezettségeket illető rendelkezései tekintetében – a 4. cikkének alkalmazását. Amennyiben a Szerződések alapján elfogadott jogi aktus nem ír elő korlátozásokat, belső szabályokat kell elfogadni, amelyek értelmében az Ügynökség korlátozhatja ezeket a jogokat.

(14)

Előfordulhat például, hogy az Ügynökségnek korlátoznia kell azokat az információkat, amelyeket az érintett részére szolgáltat személyes adatainak kezeléséről az igazgatási vizsgálat előzetes értékelési szakaszában vagy már a vizsgálat során, az ügy esetleges ejtése előtt vagy a fegyelmi előeljárás szakaszában, illetve abban az esetben, ha az érintett különleges – például fegyelmi jellegű – intézkedések hatálya alá tartozhat a bevetés során az erőszak alkalmazására vonatkozóan. Bizonyos körülmények között az ilyen információk megadása súlyosan befolyásolhatja, hogy az Ügynökség sikeresen le tudja-e folytatni a vizsgálatot, vagy el tudja-e látni az erőszak alkalmazásának nyomon követésével kapcsolatos feladatát, például amikor fennáll a veszélye annak, hogy az érintett személy megsemmisíti a bizonyítékokat, vagy a meghallgatás előtt befolyásolja a lehetséges tanúkat.

(15)

Az Ügynökségnek adott esetben védenie kell a tanúk és más érintett személyek jogait és szabadságait is. Ehhez hasonlóan előfordulhat, hogy az Ügynökségnek korlátoznia kell azokat az információkat, amelyeket az érintett részére szolgáltat személyes adatainak kezeléséről, amennyiben ezen információk közlése jelentősen befolyásolhatja a súlyos rendkívüli eseményeknek az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 38. cikke (3) bekezdésének h) pontja szerinti bejelentésére irányuló folyamat során az értékelést és a hitelesség ellenőrzését.

(16)

Szükséges lehet tanú vagy visszaélést bejelentő személy kilétének titokban tartása, aki kérte a névtelenségét. Ebben az esetben az Ügynökség dönthet úgy, hogy a jogaik és a szabadságaik védelme érdekében korlátozza az ilyen személyek kilétének, nyilatkozatainak és egyéb személyes adatainak megismerését. Különösen arra lehet szükség, hogy az Ügynökség megőrizze a tanúk vagy egyéb olyan személyek névtelenségét, akik erőszak alkalmazásával járó rendkívüli eseményt jelentenek be az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet erőszak alkalmazására vonatkozó rendelkezései alkalmazásának nyomon követésére szolgáló felügyeleti mechanizmus keretében. Ehhez hasonlóan a súlyos rendkívüli események Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 38. cikke (3) bekezdésének h) pontja szerinti bejelentésével összefüggésben is előfordulhat, hogy az Ügynökségnek meg kell őriznie valamely Frontex-tevékenység azon résztvevőinek névtelenségét, akik ilyen rendkívüli eseményt jelentenek be.

(17)

Szükséges lehet olyan munkatárssal kapcsolatos bizalmas adatok védelme, aki az Ügynökség bizalmi tanácsadóihoz fordult. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy az Ügynökségnek valamennyi érintett személy jogainak és szabadságainak védelme érdekében korlátoznia kell az állítólagos áldozat, az állítólagos zaklató és más érintett személyek kilétének, nyilatkozatainak és egyéb személyes adatainak megismerését.

(18)

Az Ügynökség a hivatali személyzetének egészségügyi és pszichológiai alkalmasságra vonatkozó személyes adatait többek között abban az esetben kezeli, ha erre a fegyverviselés és -használat Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 82. cikkének (7) bekezdése és a 2021. január 15-i 3/2021 igazgatótanácsi határozat (6) szerinti engedélyezéséhez szükség van. Az egészségügyi adatok különleges jellegére tekintettel és az érintetteknek az egészségügyi és elmeállapotukra esetlegesen ártalmas közvetlen iratbetekintéstől való védelme érdekében az Ügynökség a lényeges egészségügyi adatokba való közvetett betekintésre biztosít lehetőséget a saját egészségügyi szakértőjén vagy külső egészségügyi szolgáltatón keresztül a megfelelő orvosi tájékoztatás és tanácsadás céljából.

(19)

Az Ügynökség csak olyan korlátozásokat alkalmazhat, amelyek tiszteletben tartják az alapvető jogok és szabadságok lényegét, illetve egy demokratikus társadalomban feltétlenül szükséges és arányos intézkedésnek minősülnek. Az Ügynökségnek indokolásban kell kifejtenie a korlátozások okait.

(20)

Az elszámoltathatóság elve alapján az Ügynökségnek nyilvántartást kell vezetnie az általa alkalmazott korlátozásokról.

(21)

Amikor a feladataival kapcsolatban más szervezetektől kapott személyes adatokat kezel, az Ügynökségnek és az adott szervezetnek konzultálnia kell egymással a korlátozások megállapításának lehetséges jogalapjáról, valamint a korlátozások szükségszerűségéről és arányosságáról, kivéve, ha az veszélyeztetné az Ügynökség tevékenységét.

(22)

A rendelet 25. cikkének (6) bekezdése arra kötelezi az adatkezelőt, hogy tájékoztassa az érintetteket a korlátozás alkalmazásának fő okairól, és arról, hogy joguk van panaszt benyújtani az európai adatvédelmi biztoshoz.

(23)

A rendelet 25. cikkének (8) bekezdése értelmében az Ügynökség az érintettre vonatkozó korlátozás alkalmazásának okaira vonatkozó tájékoztatást elhalaszthatja, elhagyhatja vagy megtagadhatja, amennyiben e tájékoztatás bármilyen módon ellehetetlenítené a korlátozás hatását. Az Ügynökségnek eseti alapon kell értékelnie, hogy a korlátozásról adott tájékoztatás ellehetetleníti-e annak hatását.

(24)

Az Ügynökségnek azonnal fel kell oldania a korlátozást, amennyiben a korlátozást indokoló feltételek már nem állnak fenn, és ezeket a feltételeket rendszeresen értékelnie kell.

(25)

Az érintetteket megillető jogok és szabadságok legmagasabb szintű védelmének garantálása érdekében, továbbá a rendelet 44. cikkének (1) bekezdésével összhangban az esetlegesen alkalmazott korlátozásokról megfelelő időben konzultálni kell az Ügynökség adatvédelmi tisztviselőjével, továbbá ellenőrizni kell, hogy azok megfelelnek-e ennek a határozatnak.

(26)

Az Ügynökség az Európai Határ- és Parti Őrségről szóló rendelet 90. cikke szerint külön szabályokat állapított meg a műveleti vonatkozású személyes adatok kezelésére vonatkozóan. Ennek keretében rögzítette a műveleti vonatkozású személyes adatok megőrzésére vonatkozó különös belső szabályokat és a megfelelő érintetti jogokra alkalmazott korlátozásokra vonatkozó szabályokat (7),