(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. december 21-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína, érintett ország) származó egyes vas vagy acél kötőelemek (a továbbiakban: kötőelemek) behozatalára vonatkozóan. A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság azt követően indította meg a vizsgálatot, hogy 2020. november 6-án az Európai Iparikötőelem-intézet (European Industrial Fasteners Institute, a továbbiakban: EIFI, panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók (a továbbiakban esetenként: panaszosok) nevében, amelyek termelése a vas vagy acél kötőelemek teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki. Ezenkívül a panaszt támogató gyártók termelése a 2019. július és 2020. június közötti időszakban a teljes uniós termelés több mint 58 %-át képviselte. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A szükséges bizonyítékokkal alátámasztott panaszosi kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján az (EU) 2021/970 bizottsági végrehajtási rendelet (3) (a továbbiakban: a nyilvántartásbavételi kötelezettséget bevezető rendelet) elfogadásával nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a Kínából származó kötőelemek behozatalára.

(4)

A nyilvántartásbavételi kötelezettséget bevezető rendelet közzétételét követően több importőrtől, az Európai Kötőelem-forgalmazói Szervezettől (European Fasteners Distributor Association, a továbbiakban: EFDA) és a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamarától (China Chamber of Commerce for Import and Export of Machinery and Electronic Products, a továbbiakban: CCCME) érkeztek észrevételek a Bizottsághoz. A Bizottság megállapította, hogy mivel nem vezetett be ideiglenes intézkedéseket, a vámok visszaható hatályú beszedése jogilag nem lehetséges. Az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése ezzel kapcsolatban úgy rendelkezik, hogy „[v]égleges dömpingellenes vámot lehet kivetni azokra a termékekre, amelyek az ideiglenes intézkedések alkalmazásának időpontja előtt kevesebb mint 90 nappal […] kerültek fogyasztás céljából forgalomba” (utólagos kiemelés). Következésképpen a nyilvántartásbavételi kötelezettséget bevezető rendelettel kapcsolatos összes észrevétel tárgytalanná vált, és a nyilvántartásbavételi kötelezettséget bevezető rendelet teljes egészében hatályát veszti.

(5)

Az EFDA végezetül azt állította, hogy amennyiben a Bizottság nem vezet be ideiglenes intézkedéseket, a nyilvántartásbavételi kötelezettséget bevezető rendelet semmissé válik, és vissza kell vonni, azzal érvelve, hogy a nyilvántartásbavételi kötelezettséget bevezető rendelet kizárólagos célja a végleges intézkedések visszaható hatályú bevezetése, ennélfogva ideiglenes intézkedések hiányában nincs lehetőség a végleges intézkedések utólagos alkalmazására az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerint. A Bizottság egyetértett, és hatályon kívül helyezte a nyilvántartásbavételi kötelezettséget bevezető rendeletet. A végleges dömpingellenes vámok visszaható hatályú kivetésének szükségességét az (591) és az azt követő preambulumbekezdések értékelik.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, a felhasználókat, valamint az eljárás megindításában érintett ismert szervezeteket, és felkérte őket a részvételre.

(7)

A CCCME az érdekelt félként való figyelembevételét kérte arra hivatkozva, hogy a kínai kötőelemgyártó ágazatot képviseli. Az EIFI vitatta, hogy a CCCME érdekelt félnek minősülne, azt állítva, hogy a CCCME nem bizonyította, hogy tevékenysége és az e vizsgálat tárgyát képező termék között objektív kapcsolat áll fenn. Kiemelte, hogy a CCCME sem alapszabályt, sem tagjegyzéket nem nyújtott be annak alátámasztására, hogy képviselheti a kínai kötőelemgyártó ágazatot. Az EIFI állítása szerint ezzel szemben a CCCME honlapján 25 ipari ágazat szerepel, a kötőelemgyártó ágazatról viszont nincs külön említés. Az EIFI továbbá előadta, hogy a CCCME ugyan több vállalat meghatalmazását is benyújtotta, nincs bizonyíték arra, hogy ezek a vállalatok kötőelemeket gyártanak. A CCCME mint állami szervezet csupán Kína érdekeit képviselte, nem kifejezetten valamely ágazatét.

(8)

A Bizottság megerősítette, hogy több kínai kötőelemgyártó felhatalmazta a CCCME-t, hogy a nevében eljárjon. A CCCME csak annyiban lehet érdekelt fél ebben az eljárásban, amennyiben az adott kötőelemgyártók felhatalmazták a képviseletükre.

(9)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. Egyetlen érdekelt fél sem kért meghallgatást a vizsgálat megindításával kapcsolatban.

(10)

A vizsgálat megindításakor két importőr vitatta, hogy a Bizottság által választott vizsgálati időszak (2019. július 1. – 2020. június 30.) a vizsgálat megindítását közvetlenül megelőző időszakot jelenti, és azt javasolta, hogy a megfelelő vizsgálati időszak az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésével összhangban 2019. október 1-jétől 2020. szeptember 30-ig tartson.

(11)

Gyakorlatával összhangban és az egyes vizsgálatok sajátos körülményeire figyelemmel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2019. július 1-jétől 2020. június 30-ig tartó időszak a reprezentatív ténymegállapítások megfogalmazása céljából megfelelő. A kötőelemekkel foglalkozó uniós gazdasági ágazatot nagyrészt kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv-k) alkotják, és indokolatlanul nagy terhet jelentett volna a számukra, ha a számviteli adatokat nem féléves alapon kell szolgáltatniuk. Ezenkívül a vizsgált terméknek számos változata és típusa van, emiatt pedig különösen nagy mennyiségű számviteli adatot kellett feldolgozni és összegyűjteni a jelenlegi vizsgálathoz. Az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése indokolt esetekben, mint amilyen például a jelen ügy is, lehetővé teszi az eltérést. Ezért a Bizottság elutasította azt az észrevételt, miszerint a kiválasztott vizsgálati időszak nem megfelelő.

(12)

A már említett két importőr továbbá azt állította, hogy a panaszban közölt makrogazdasági mutatók alapján az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár, és nincs ok-okozati összefüggés a Kínából érkező behozatal és a panaszos által elszenvedett kár között.

(13)

A Bizottság megítélése szerint a panaszban rendelkezésre bocsátott információk elégségesek voltak ahhoz, hogy az eljárás megindítására vonatkozóan az alaprendelet 5. cikkében rögzített jogi előírás a jelentős kár és az ok-okozati összefüggés tekintetében egyaránt teljesüljön. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a bizonyítási küszöb a panasztételi szakaszban alacsonyabb, mint az intézkedések bevezetése esetében. A panaszból különösen az derült ki, hogy a Kínából érkező behozatal 2016 és a panasz vizsgálati időszaka között jelentősen megnőtt, közel megháromszorozódott, ennek eredményeképpen pedig a piaci részesedés növekedése elérte a 15 %-ot a panasz vizsgálati időszaka alatt. E behozatal árai nagymértékben alákínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak az uniós piacon. Mindezzel párhuzamosan csökkent az uniós gazdasági ágazat termelése és értékesítési volumene, hanyatlott a foglalkoztatottság, visszaestek a beruházások, és mérséklődtek az árszintek, ami az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének jelentős romlásához vezetett (mintegy 50 %-os visszaesés 2016 és a panasz vizsgálati időszaka között). Mivel ezek a fejlemények a Kínából érkező behozatallal egyidejűleg következtek be, és nem merült fel más olyan tényező, amely előidézhette volna az uniós gazdasági ágazat hanyatlását, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték van a Kínából érkező behozatal által okozott jelentős kárra.

(14)

A CCCME kétségeinek adott hangot a panaszban szereplő behozatali volument illetően, különös tekintettel azokra a becslésekre, amelyeket a panaszos a rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatalának a bizonyos KN-kódok alá tartozó teljes behozatali volumenből való kizárásával készített. Megjegyezte továbbá, hogy egyéb harmadik országokból származó behozatal esetében nem történt ilyen kiigazítás. A CCCME nem javasolt másik módszert a rozsdamentes acélból készült kötőelemek behozatali volumenének becslésére.

(15)

A Bizottság megállapította, hogy a panaszosok által javasolt módszer észszerű, mivel múltbeli adatokon és a panaszos legjobb piaci ismeretein alapul. Az, hogy más behozatali források esetében nem történt kiigazítás, a kínai import piaci részesedésének alábecsléséhez vezethetett, így nem kérdőjelezte meg a panaszban szereplő átfogó értékelést. Mivel a CCCME nem javasolt másik módszert, amely a panaszosok által javasoltnál megfelelőbb lett volna, a Bizottság elutasította a CCCME állításait.

(16)

A panaszos (EIFI) által képviselt vagy a panaszt támogató uniós gyártók többsége névtelenségét kérte, hogy megelőzze azoknak az Unión belüli vevőknek az esetleges megtorló intézkedéseit, akik kínai beszállítóktól is szereztek be kötőelemeket. E vevők között jelentős piaci erővel rendelkező nagyvállalatok is megtalálhatók, szemben az uniós kötőelemgyártókkal, amelyek többségben kkv-k.

(17)

Két importőr vitatta a Bizottság azon döntését, hogy névtelenséget biztosít ezeknek a vállalatoknak, állításuk szerint ugyanis nincs bizonyíték az esetleges hátrányos következményekre.

(18)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A Bizottság az uniós kötőelemgyártók és kötőelem-felhasználók közötti aszimmetrikus viszonyra tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy az EIFI által képviselt uniós gyártók és a támogatók állítása szerinti megtorlás kockázata valóban fennállt (4). Ennek alapján helyt adott az e vállalatok kilétének bizalmas kezelésére irányuló kérelemnek. Következésképpen elutasította az e bizalmas kezelés ellen felhozott érveket.

(19)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA azt állította, hogy a mintában szereplő uniós gyártók nem nyújtottak be megfelelő kérelmet a névtelenség iránt.

(20)

A Bizottsághoz 2021. január 8-án érkeztek névtelenség iránti kérelmek a mintában szereplő uniós gyártóktól, miután a panaszos (EIFI) 2020. december 18-án azzal a kérelemmel fordult hozzá, hogy a vizsgálat megindítása után is kezelje bizalmasan a panaszosok és a támogatók kilétét, amíg a mintában szereplő uniós gyártók be nem tudják nyújtani egyéni kérelmüket. A megtorlás veszélyének súlyosságára tekintettel és a mintában szereplő uniós gyártóknak az ez irányú kérelem benyújtása iránti szándékát tudomásul véve a Bizottság helyénvalónak találta, hogy már a vizsgálat 2020. december 21-i megindítása és e kérelmek 2021. január 8-i kézhezvétele közötti időszakban is gondoskodjon a kilétük védelméről. A Bizottság a végleges mintába felvett összes uniós gyártó esetében megkapta és elfogadta a kérelmet. Az EFDA emellett előadta, hogy az EIFI nem jogosult ilyen kérelmet benyújtani, ezt ugyanis a vállalatoknak egyedileg kellett volna megtenniük. Mivel az EIFI felhatalmazással rendelkezik, hogy a panaszos uniós gazdasági ágazatot és annak egyes szereplőit egyaránt képviselje, és mindössze továbbította az érintett vállalatok által aláírt egyedi kérelmeket.

(21)

Ugyanezek a felek továbbá azt állították, hogy azért sem indokolt bizalmasan kezelni a mintában szereplő vállalatok kilétét, mivel a mintába való felvételből nem derül ki, hogy az adott vállalat panaszos vagy támogató-e, csupán az, hogy együttműködik. Ezzel összefüggésben a WTO Fellebbezési Testületének EK – Kötőelemek (Kína) (5) jelentésére hivatkoztak, amelyben a Bizottság hasonló véleményt fogalmazott meg. Ugyanezek a felek azt is felhozták, hogy az intézkedéseket ellenző érdekelt feleknek érdekében állt, hogy a lehető legtöbb uniós gyártó működjön együtt, és információkat szolgáltasson a Bizottságnak, ezért a megtorlástól való félelmük megalapozatlan volt. A Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviselete szintén vitatta, hogy bármilyen meggyőző bizonyíték lenne az uniós vevők általi megtorlás veszélyére. A Bizottság azért adott helyt a mintában szereplő uniós gyártók névtelenség iránti kérelmeinek, mivel a beérkezett kérelmekből kiderült, hogy a megtorlás veszélye nemcsak a panaszosokat és a támogatókat, hanem a mintában szereplő uniós gyártókat is fenyegeti. Az érdekelt felek végső tájékoztatása után az EFDA-tól és a CCCME-től kapott biztosítékok sem tudták leplezni, hogy fennáll ez a veszély. A Bizottság ezért az összes ilyen irányú állítást elutasította.

(22)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME és az EFDA megismételte, hogy az ügy nem bizalmas jellegű iratai helyenként nem tartalmaztak elegendő információt, és nem mindig állt rendelkezésre a megfelelő nem bizalmas összefoglaló. Előadták, hogy a bizalmas kezelést megfelelően indokolni kell, a nem bizalmas összefoglalóknak pedig kellően részletesnek kell lenniük ahhoz, hogy a bizalmasan közölt információk lényege kielégítő mértékben megismerhető legyen. Mindkét fél példákat sorolt fel arra, hogy ezek a kritériumok állítólag nem teljesültek.

(23)

A Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatása után felhozott példákkal összefüggésben megjegyzi, hogy a felek részben korábban már kértek további tájékoztatást, és ezek kapcsán a vizsgálat során az érintett felekkel folytatott párbeszéd keretében, illetve az EFDA kérésére a meghallgató tisztviselő előtt tartott 2021. november 29-i meghallgatáson kimerítő információkat kaptak; a felhozott példák részben olyan információkra vonatkoztak, amelyek nem szerepeltek a Bizottság által a végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor figyelembe vett lényeges tények és szempontok közé; továbbá a Bizottság a felhozott példákat részben indokolatlannak tartotta, mert a bizalmas kezelést megfelelő érvekkel megindokolták, és az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdésével összhangban a nem bizalmas jellegű összefoglalók kellő részletességűek voltak ahhoz, hogy lehetővé tegyék a bizalmasan szolgáltatott információk lényegének megfelelő megértését. Az egyik felvetés egy másik érdekelt félnek a tájékoztatást követően megfogalmazott észrevételeihez kapcsolódott, amelyeket a Bizottság az ügy nem bizalmas jellegű iratai között három napon belül rendelkezésre bocsátott. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(24)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA ismételten felhozta az ügy nem bizalmas jellegű iratainak kezelésével kapcsolatos aggályait, azt állítva, hogy i. a panaszossal folytatott levelezés egy része hiányzott az iratok közül, ii. más levelezést töröltek, és iii. egyes dokumentumokat csak nagyon későn töltöttek fel.

(25)

A Bizottság megjegyzi, hogy ezeket az állításokat az e felekkel folytatott kétoldalú kommunikáció keretében és az EFDA kérésére a meghallgató tisztviselővel tartott 2021. november 29-i meghallgatáson már tisztázta. Ezenkívül a (47) preambulumbekezdés is foglalkozik azzal az állítással, miszerint a panaszossal folytatott levelezés egy része hiányzott az iratok közül, a (44) preambulumbekezdés pedig kitér arra az állításra, hogy az érdekelt felek állítólag későn kaptak tájékoztatást az uniós gyártókból álló minta felülvizsgálatáról. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(26)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság az uniós gyártók által a legitimációs űrlapon közölt uniós termelési és értékesítési volumenek alapján, a gyártók földrajzi elhelyezkedését és a kkv-k képviseletét is figyelembe véve választotta ki a mintát. A minta hat uniós gyártóból állt, e gyártók négy különböző tagállamban működtek. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(27)

Az ideiglenesen a mintában szereplő uniós gyártók egyike (egy kkv) tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem tudja hiánytalanul kitölteni a kérdőívet. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy felülvizsgálja az uniós gyártókból álló mintát, és e vállalat helyett az ugyanazon tagállamban működő következő legnagyobb kkv-t veszi fel.

(28)

Az EFDA előadta, hogy elegendő idő hiányában és a mintában szereplő uniós gyártónak biztosított névtelenség miatt nem tudott érdemi észrevételeket fűzni a kiválasztott mintához. A CCCME állítása szerint az uniós gyártók névtelensége ellehetetlenítette a mintába felvett vállalatok által gyártott termékek összetételének megismerését és e vállalatok nyilvánosan hozzáférhető adatainak ellenőrzését. Az EFDA és a CCCME rámutatott arra, hogy a panaszosok és a panasz támogatói kértek és kaptak névtelenséget, ez az elbánás azonban nem terjeszthető ki automatikusan a mintában szereplő uniós gyártókra. Kifejtették, hogy a mintában szereplő uniós gyártók csupán együttműködő felek, tehát nem feltétlenül panaszosok vagy támogatók. Így semmi nem indokolta, hogy a Bizottság bizalmasan kezelje a mintába felvett uniós gyártók kilétét. Mivel a mintában szereplő uniós gyártóktól nem érkezett külön kérelem a névtelenség iránt, a Bizottság indokolatlanul részesítette ilyen elbánásban a mintába felvett uniós gyártókat.

(29)

Az EFDA és a CCCME továbbá előadták, hogy ez az elbánás nem volt kellőképpen indokolt, mivel ellehetetlenítette, hogy a felek érdemi észrevételeket fogalmazzanak meg a kiválasztott mintáról, továbbá azzal érveltek, hogy az alaprendelet 19. cikke szerint a bizalmas információk védelmét az érdekelt felek védelemhez való jogára tekintettel kell mérlegelni.

(30)

A Brit és Ír Kötőelem-forgalmazói Szervezet (British and Irish Association of Fastener Distributors, a továbbiakban: BIFAD) az ír tagjai nevében eljárva szintén azt állította, hogy nem állt rendelkezésre elegendő idő az ideiglenes mintával kapcsolatos észrevételek benyújtására, a mintába felvett vállalatoknak biztosított névtelenség pedig ellehetetlenítette a minta észszerű és kiegyensúlyozott módon történő összeállításának értékelését. Bővebb tájékoztatást kért az egyes vállalatok termeléséről, kapacitásáról, termékskálájáról és az általuk kiszolgált piacokról.

(31)

Ami az ideiglenes mintával kapcsolatos észrevételek megfogalmazásához biztosított időkeretet illeti, az érdekelt feleknek a vizsgálat megindításától számítva hét nap állt rendelkezésükre. Ezt az időt az ügy sajátos körülményeire figyelemmel további hét nappal meghosszabbították, ami a dömpingellenes vizsgálatok szűk határidőinek fényében bőven elegendőnek tekinthető. A Bizottság megjegyzi, hogy a vizsgálatban tevékenyen közreműködő összes érdekelt fél ezen az időkereten belül benyújtotta észrevételeit. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy a feleknek nem állt rendelkezésére elegendő idő az ideiglenes mintával kapcsolatos észrevételeik megfogalmazásához.

(32)

A mintában szereplő uniós gyártók névtelenségét illetően 2020. december 18-án arra vonatkozó kérelem érkezett, hogy Bizottság a panaszosnak és a támogatóknak az eljárás megindítását megelőző szakaszban biztosított névtelenséget a vizsgálatra is terjessze ki. Mivel a mintavétel a vizsgálat részét képezi, a bizalmas kezelés a mintavételi eljárásra is kiterjedt. Ezenkívül a mintába felvett uniós gyártók 2021. január 8-án kifejezetten kérték névtelenségüket a vizsgálat során.

(33)

A mintában szereplő uniós gyártók névtelenségének biztosításával a Bizottság megfelelően mérlegelte egyrészt a megtorlás kockázatát, másrészt az érdekelt felek jogait, és arra a következtetésre jutott, hogy a megtorlás tetemes kockázata miatt indokolt gondoskodni a mintában szereplő uniós gyártók kilétének bizalmas kezeléséről. A Bizottság ezért elutasította az erre vonatkozó érveket.

(34)

A termeléssel, a kapacitással és a gyártott termékskálával kapcsolatos bővebb tájékoztatás iránti kérelmet illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ilyen adatok vállalatonkénti közlése esetén az érdekelt felek azonosíthatnák az érintett uniós gyártókat. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a mintában szereplő uniós gyártók által gyártott terméktípusok többsége az uniós árak és az exportárak közötti nagymértékű egyezésre tekintettel a részletes alákínálási és áron aluli értékesítési számítások révén megismerhetővé vált a mintában szereplő exportáló gyártók számára. Szintén megjegyzendő, hogy az érdekelt felek megfelelő tájékoztatást kaptak a minta összeállításához alkalmazott módszerről, és nem fűztek észrevételeket magához a módszerhez. A Bizottság ezért elutasította a kérelmet.

(35)

A mintában szereplő uniós gyártók egyike a vizsgálat során tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem tudja hiánytalanul kitölteni a bizottsági kérdőívet. Egy másik, mintában szereplő uniós gyártónak nem állt módjában megfelelően gondoskodni az ellenőrzéshez szolgáltatott adatok megbízhatóságáról. A Bizottság ezért kizárta ezeket az uniós gyártókat a mintából.

(36)

Annak biztosítása érdekében, hogy a minta a 17. cikkben meghatározott szempontok tekintetében reprezentatív maradjon, a Bizottság úgy határozott, hogy felülvizsgálja az uniós gyártókból álló mintát, és a fenti vállalatok helyett a volumen és értékesítés szempontjából következő két legnagyobb gyártót veszi fel, egyúttal ügyelve a földrajzi eloszlásra és a terméktípusok változatos összetételére. Az ügy irataihoz fűzött 2021. július 15-i feljegyzésben foglaltak szerint a Bizottság az uniós gyártók által a legitimációs szakaszban szolgáltatott információkra támaszkodott, és a mintavételhez is ezeket az információkat használta fel. Emellett a Bizottság nyilvánosan hozzáférhető információkat is gyűjtött, és áttekintette az érintett vállalatok honlapjait. A Bizottság megkereste a vállalatokat, és felkérte őket, hogy kérdőív kitöltése révén működjenek együtt. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(37)

A CCCME, az EFDA és egy exportáló gyártó, a Celo Suzhou Precision Fasteners Ltd (a továbbiakban: Celo Suzhou) nyújtott be észrevételeket a Bizottsághoz.

(38)

A CCCME és az EFDA azt állította, hogy az érdekelt feleknek nem kaptak elegendő időt arra, hogy észrevételeket fűzzenek a módosított mintához. A Bizottság rámutatott arra, hogy sem a CCCME, sem az EFDA nem kérte a határidő meghosszabbítását, és mindketten részletes észrevételeket fogalmaztak meg az uniós gyártókból álló módosított mintáról. Állításukat ezért elutasította.

(39)

Emellett mindkét fél megismételte, hogy nem biztosítható névtelenség a mintában szereplő uniós gyártóknak, azonban nem hozott fel további érveket ennek alátámasztására. A (32) preambulumbekezdésben megfogalmazott okok miatt a Bizottság tehát elutasította ezeket az állításokat.

(40)

A CCCME továbbá előadta, hogy más érdekelt felek hátrányos megkülönböztetésben részesültek, mivel szűk határidőt kaptak, míg a mintába újonnan felvett uniós gyártóknak a kérdőív megválaszolására megadott határidő közel hat hónappal a mintába eredetileg felvett uniós gyártóknak biztosított határidő után járt le. Ezenkívül arra tekintettel, hogy a Bizottságnak elegendő idő állt rendelkezésére az e meghosszabbított határidőig beérkezett kérdőívek elemzésére, semmi nem indokolta, hogy jóval rövidebb határidőt szabjon az érdekelt feleknek az új mintával kapcsolatos észrevételeik megfogalmazására.

(41)

A Bizottság leszögezte, hogy a mintában szereplő összes uniós gyártót, importőrt és exportáló gyártót egyenlő elbánásban részesítette, valamint a mintába való felvételüktől számítva 30 napos határidőt és adott esetben indokolt hosszabbításokat biztosított számukra a kérdőívek megválaszolásához. Emiatt félrevezető a CCCME azon állítása, miszerint a mintában szereplő uniós gyártóknak több mint hat hónapjuk volt a kérdőív megválaszolására. A Bizottság hozzátette, hogy a minta csak az érdekelt felektől kapott észrevételek értékelése után válik véglegessé, a Bizottság tehát ennek megfelelően, a vizsgálat fő határidőinek figyelembevételével állapítja meg a mintával kapcsolatos észrevételek benyújtására nyitva álló határidőt. A Bizottság ezért elutasította a hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos állítást.

(42)

A CCCME és az EFDA állítása szerint továbbá a Bizottság nem tájékoztatta időben az érdekelt feleket arról, hogy az érintett uniós gyártók elálltak az együttműködéstől, és az uniós gyártókból álló minta módosításáról is korábban kellett volna értesítenie az érdekelt feleket. A CCCME az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdésére hivatkozott, amely rögzíti, hogy az érdekelt felek minden, „a vizsgálatban érdekelt felek által rendelkezésre bocsátott […] információt megtekinthetnek”. Az EFDA előadta, hogy a Bizottság az érdekelt felek észrevételeinek megfelelő mérlegelése nélkül hozta meg az uniós gyártókból álló mintával kapcsolatos végső döntést, amit bizonyít, hogy a mintába felvett újabb uniós gyártók már ezen észrevételek beérkezése előtt kaptak kérdőíveket.

(43)

A CCCME és az EFDA továbbá felvetette, hogy a Bizottság az uniós gyártókból álló minta módosítása helyett az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekre alapozza a ténymegállapításokat, és szüntesse meg a vizsgálatot. A CCCME rámutatott arra, hogy akkor is a rendelkezésre álló tényekre kellene támaszkodni az alaprendelet 18. cikkének megfelelően, ha exportáló gyártók zárkóznának el a vizsgálatban való további együttműködéstől, ezért az uniós gyártók esetében is ugyanígy kell eljárni. Másik lehetőségként a Bizottság bővebb tájékoztatást nyújthatna az uniós gyártókból álló mintába felvett újabb vállalatok kiválasztásának módszeréről, különösen e vállalatok azonosításának módjáról, valamint a végső minta reprezentativitására gyakorolt hatásról. Ezzel összefüggésben továbbá mindkét fél azt állította, hogy a Bizottság kizárólag a panaszos által nyújtott tájékoztatás alapján választotta ki az újabb vállalatokat, anélkül, hogy más érdekelt felektől bármilyen információt kapott volna.

(44)

Az elégtelen tájékoztatással kapcsolatos állítást illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az összes lényeges információt kellő időben rendelkezésre bocsátotta az ügy iratai között ahhoz, hogy az érdekelt felek megfogalmazhassák az észrevételeket. A Bizottság az összes beérkezett észrevételt figyelembe vette, és megfelelő módon kezelte. A (36) preambulumbekezdésben is leírtak szerint ténybeli tévedésen alapul az az állítás, miszerint a Bizottság az újabb vállalatokat kizárólag a panaszostól kapott tájékoztatás alapján választotta ki.

(45)

Az EFDA és a CCCME kérésére a Bizottság bővebb tájékoztatást nyújtott számukra a felülvizsgált mintáról, ezen belül a minta reprezentativitására gyakorolt hatásról. A CCCME megismételte a mintába felvett uniós gyártóknak a szabványos és nem szabványos kötőelemek gyártásából és értékesítéséből való pontos részesedésével kapcsolatos bővebb tájékoztatás, valamint az újabb uniós gyártók kiválasztásánál figyelembe vett szempontok és módszer tisztázása iránti kérelmét. A CCCME továbbá tájékoztatást kért az újabb uniós gyártók kiválasztásával kapcsolatban a Bizottság által a panaszossal folytatott kommunikációról.

(46)

A vizsgálat együttműködés hiányában történő megszüntetésével kapcsolatos felvetést illetően a Bizottság kiemeli, hogy az alaprendelet 17. cikkének (4) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi az új mintavételt, ha a mintába felvett felek némelyike vagy mindegyike megtagadja az együttműködést, és ez várhatóan jelentősen befolyásolja a vizsgálat eredményét. Az exportáló gyártókkal szembeni hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos állítást illetően a Bizottság megjegyzi, hogy amennyiben a mintában szereplő egyik exportáló gyártó elzárkózik vizsgálatban való további együttműködéstől, az adott exportőrt ki kell zárni a mintából, az általa közölt információkat pedig figyelmen kívül kell hagyni. Ha még lehetőség van rá, másik exportáló gyártót vesz fel helyette a mintába. A Bizottság a szóban forgó uniós gyártók esetében is ezt a megközelítést követte. Ezért az ezzel kapcsolatos összes állítást elutasította.

(47)

A bővebb tájékoztatás iránti kérelmet illetően a Bizottság a (36) preambulumbekezdésre hivatkozik, amely az újabb uniós gyártók kiválasztásához figyelembe vett szempontokat és az alkalmazott módszert is tartalmazza. Az uniós gyártóknak a szabványos és nem szabványos kötőelemek gyártásából és értékesítéséből való pontos részesedése külön nem szerepelt a mintába való felvétel szempontjai között, és nem is a szabvány kötőelemek gyártása volt a mintába való felvétel egyetlen szempontja. A (110) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság az összes terméktípust egyetlen terméknek tekintette. Az uniós gazdasági ágazat szabványos és nem szabványos kötőelemeket egyaránt gyártott és értékesített, az exportáló gyártók pedig az ágazati szabványoknak megfelelő és nem szabványos kötőelemeket egyaránt exportáltak az Unióba, és átfedés volt e termékek rendeltetése között. Emellett a vállalatoknak a mintába való felvételekor ezek az információk nem álltak rendelkezésre. A Bizottság az általa a panaszossal folytatott kommunikációról az alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdésével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket, tiszteletben tartva a 19. cikk (1) bekezdését is, amelynek értelmében a hatóságoknak a bizalmasan közölt információkat akként kell kezelniük. A Bizottság az alaprendelet 19. cikkének megfelelően a bizalmasan közölt információk nem bizalmas összefoglalóját bocsátotta az érdekelt felek rendelkezésére. A Bizottság ezért elutasította ezeket a kérelmeket.

(48)

A Celo Suzhou előadta, hogy az exportáló gyártókból álló minta összeállításához figyelembe kellett volna venni az exportált terméktípusokat, így ugyanis az exportárak összehasonlíthatók lettek volna az uniós ágazatból vett mintában szereplő gyártók értékesítési áraival. A Bizottság a (36) preambulumbekezdésben jelzett módon úgy állította össze a mintát, hogy a lefedett termékskála változatos legyen. Az ez esetben tapasztalható nagymértékű (több mint 90 %-os) egyezésre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gyártókból álló minta valóban lefedte az Unióba leggyakrabban exportált terméktípusokat. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(49)

A fentiek alapján a Bizottság a mintát az uniós gazdasági ágazat tekintetében reprezentatívnak tekintette a hat uniós gyártóból álló végső mintát.

(50)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után az EFDA ismét azt állította, hogy az uniós gyártók kilétének bizalmas kezelése miatt nem tudott érdemi észrevételeket fűzni az uniós gyártókból álló mintához. Azt is megismételte, hogy a Bizottság a vizsgálat során nem tájékoztatta az érdekelt feleket a minta módosításáról, és már azelőtt döntött az újabb vállalatok mintába való felvételéről, hogy tájékoztatta volna az érdekelt feleket, és lehetőséget biztosított volna az észrevételeik megfogalmazására. Az EFDA és a CCCME ismételten előadta, hogy az ügy nem bizalmas jellegű irataiból hiányoztak információk, és a Bizottság nem közölte a mintában szereplő uniós gyártók teljes termelési és értékesítési volumenét. A CCCME újra kifejezte a minta felülvizsgálatával kapcsolatos aggályát, és azt állította, hogy nem kapott magyarázatot arra, miért került ki két uniós gyártó a mintából.

(51)

Ami az uniós gyártók névtelenségével kapcsolatos állítást illeti, a (16)–(21) preambulumbekezdés már foglalkozott ezzel. Ehhez hasonlóan a minta összeállításával kapcsolatos elégtelen tájékoztatásra vonatkozó állítást már a (44) preambulumbekezdés, az ügy nem bizalmas jellegű iratainak hiánytalanságát érintő állítást pedig a (47) preambulumbekezdés tárgyalta. A Bizottság a minta felülvizsgálatának okait is közölte a (35) preambulumbekezdésben, emellett ezek az információk az érdekelt felek tájékoztatását megelőzően az ügy nem bizalmas jellegű iratai között is szerepeltek. Az e tekintetben felhozott további érvek hiányában a Bizottság elutasította ezeket az állításokat. Ami a mintában szereplő uniós gyártók teljes termelési és értékesítési volumenét illeti, az elemzés külön nem tért ki erre, mivel ezek az adatok makrogazdasági mutatók, ezért nem volt indokolt közölni ilyen információkat az érdekelt felekkel. Kiemelendő, hogy a Bizottság a (352) preambulumbekezdésben megadta, mekkora hányadát adták a mintában szereplő uniós gyártók a teljes uniós termelésének, az érdekelt felek pedig kikövetkeztethették ebből a mintában szereplő uniós gyártók teljes termelési volumenét.

(52)

Az EFDA továbbá azt állította, hogy a Bizottság egymásnak ellentmondó adatokat közölt a mintában szereplő uniós gyártók számáról és az uniós gyártókból álló minta reprezentativitásáról. Az EFDA ismét kifejezte a minta összeállításához alkalmazott eljárással és az érdekelt feleknek erről nyújtott tájékoztatással kapcsolatos aggályait.

(53)

A mintában szereplő vállalatok számát illetően az általános tájékoztató valóban elírást tartalmazott két pontban, ahol hat helyett négy uniós gyártó szerepelt. Ezt az elírást a Bizottság az erről kapott értesítést követően haladéktalanul javította. A mintában szereplő uniós gyártók helyes számáról az ügy nem bizalmas jellegű iratai között elhelyezett feljegyzéssel tájékoztatta az érdekelt feleket a vizsgálat során. A minta reprezentativitását illetően a Bizottság leszögezte, hogy az általa közölt összes számadat helyes, ezért az EFDA állítása megalapozatlan. Az általános tájékoztatóban szereplő számadat (9,5 %) az uniós össztermelés tekintetében, az EFDA kérésére a vizsgálat során közölt számadat (18 %) pedig az eljárás megindítása előtt jelentkező és a mintavételhez szükséges információkat közlő uniós gyártók teljes termelési volumene tekintetében jelezte a reprezentativitást. Ezt a számadatot az EFDA kérésre hét hónappal az érdekelt felek tájékoztatása előtt, így a teljes uniós termelési volumen megállapítása előtt megkapta.

(54)

Az alkalmazott eljárást illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a (46) preambulumbekezdésben leírtak szerint két, a mintába eredetileg felvett gyártó együttműködése hiányában módosítania kellett az uniós gyártókból álló mintát az alaprendelet 17. cikke (4) bekezdésének megfelelően. Az érdekelt felekkel folytatott egyeztetést és az ennek során alkalmazott tájékoztatási szempontokat a (28)–(47) preambulumbekezdés ismerteti részletesen. Az eljárás megindításakor előzetesen összeállított minta módosítása az eljárás megindításáról szóló értesítésben leírt mintavételi eljárás során az érdekelt felektől érkezett észrevételeken alapult.

(55)

A CCCME és az EFDA végezetül azt állította, hogy az általános tájékoztató ellentmondásos információkat tartalmazott az uniós gyártókból álló minta felülvizsgálatának módszerét illetően, és a benne szereplő információk a mintába újonnan felvett uniós gyártóknak a Bizottság által küldött tájékoztatásnak is ellentmondtak. A CCCME különösen azt állította, hogy a szabványos és nem szabványos kötőelemek gyártási és értékesítési volumenéből való részesedés az uniós gyártókból álló minta összeállításának egyik fő szempontja volt, amit állítólag az előzőleg említett, a mintába újonnan felvett uniós gyártóknak nyújtott tájékoztatás is bizonyít. Ezek az állítások ténybeli tévedéseken alapultak. A Bizottság egyetlen érdekelt félnek, így a mintába újonnan felvett uniós gyártóknak sem jelezte, hogy a szabványos és nem szabványos kötőelemek gyártási és értékesítési volumenéből való részesedés a minta összeállításának egyik fő szempontja. A Bizottság megjegyzi, hogy ezek az adatok a mintavételi szakaszban rendszerint nem állnak rendelkezésre ilyen részletességgel. Ugyanez a jelenlegi vizsgálatra is igaz. Ez nem zárja ki, hogy a Bizottság – a (36) preambulumbekezdésben is leírtak szerint – ennek ellenére a rendelkezésre álló információk alapján összességében megállapíthatta, hogy az egyes uniós gyártók szabványos vagy nem szabványos kötőelemeket gyártottak-e. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(56)

Az EFDA általánosabban véve azt állította, hogy az uniós gyártókból álló minta azért nem reprezentatív, mert a szabványos kötőelemek mintában szereplő két gyártója közül az egyik kkv volt, így csak a másik gyártóra vonatkozó adatok gyakorolhattak jelentős hatást. Ezt az állítását további bizonyítékokkal nem támasztotta alá. A Bizottság megjegyzi, hogy a mintába felvett gyártók közül három kkv volt, a másik három gyártó pedig nem. A Bizottság arra is rámutatott, hogy a minta a (36) preambulumbekezdésben foglaltak szerint biztosította a lefedett termékskála reprezentativitását, és az uniós gazdasági ágazatra nézve alapvetően reprezentatívnak volt tekinthető. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(57)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(58)

Huszonnyolc független importőr nyújtotta be a kért információkat és járult hozzá a mintában való szerepléshez. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság az érintett termék legnagyobb behozatali volumene alapján öt importőrt vett fel a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság kikérte az érdekelt felek véleményét a minta kiválasztásával kapcsolatban.

(59)

Az EIFI előadta, hogy a mintába felvett független importőrök közül ketten kapcsolatban állnak egy kínai kötőelemgyártóval, mivel azonos vállalatcsoporthoz tartoznak, emellett egyes kötőelemek Kínában történő gyártását a velük kapcsolatban álló uniós vállalaton keresztül engedélyezik. Ebből adódóan nem tekinthetők független importőrnek. Az EIFI továbbá azt állította, hogy ezek a vállalatok uniós kötőelemgyártókkal is kapcsolatban álltak. Végezetül az EIFI megjegyezte, hogy mivel ez a két importőr kapcsolatban állt egymással, ezért mindenképpen csak az egyik maradhat a mintában, a másik helyett más együttműködő uniós importőrt kell felvenni. Az EIFI beadványára válaszolva az EFDA előadta, hogy csak akkor lenne lényeges, hogy valamely importőr kapcsolatban áll az Unióba szintén exportáló gyártóval, ha ki kellene zárni őket a mintából. Az EFDA kifejtette, hogy a szóban forgó importőrök által behozott terméktípusok számát és a termékkel ellátott különféle uniós szegmenseket figyelembe véve ezek a vállalatok maradhatnak a mintában.

(60)

A szóban forgó importőrök tagadták, hogy az említett kínai gyártóval üzleti kapcsolatban álltak, az érintett terméket ettől a vállalattól importálták, vagy bármely más kínai exportáló kötőelemgyártóval kapcsolatban álltak volna. A vizsgálat során nem nyertek megerősítést az EIFI állításai, és az EIFI által ezen állítások alátámasztására benyújtott információk sem bizonyították, hogy a szóban forgó importőrök valóban kapcsolatban álltak az exportáló gyártókkal. Ezenkívül az, hogy az importőrök kapcsolatban álltak egymással, nem tekinthető elfogadható érvnek a mintából való kizárásuk mellett. A minta további három másik, a legnagyobb behozatali volumen alapján kiválasztott, különböző tagállamokban működő független importőrt tartalmazott. A minta a Kínából származó teljes kötőelem-behozatal 9 %-át képviselte, ezért kellően reprezentatívnak volt tekinthető. A Bizottság ezért elutasította az EIFI ezzel kapcsolatos állításait.

(61)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes ismert exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. A Bizottság ezenfelül felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy amennyiben még vannak olyan további exportáló gyártók, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, nevezze meg őket, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(62)

Kilencvenkét kínai exportáló gyártó, illetve exportáló gyártói csoport bocsátotta rendelkezésre a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Három exportáló gyártó előadta, hogy mivel egy bizonyos, a Kínából exportált egyéb terméktípusokkal össze nem hasonlítható terméktípust gyárt, ezért a nagyobb reprezentativitás érdekében szerepelnie kell a mintában.

(63)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban három olyan exportáló gyártót, illetve exportáló gyártói csoportot választott ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható legnagyobb exportvolumennel rendelkezett. Mivel a bizonyos terméktípus miatt a mintába való felvételüket kérő exportáló gyártók nem voltak a legnagyobb exportvolumennel rendelkező vállalatok között, a Bizottság nem vette fel őket a javasolt mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság valamennyi ismert érintett exportáló gyártót és az érintett ország hatóságait tájékoztatta, és felkérte észrevételek megfogalmazására.

(64)

Egy, a mintában nem szereplő exportáló gyártói csoport arra hivatkozva kérte a mintába való felvételét, hogy i. ő az egyik legnagyobb kötőelem-exportőr, ii. a mintában való szereplése esetén pontosabb kép alakítható ki a kínai kötőelemgyártó ágazatról, valamint iii. ennélfogva az Unióba irányuló kivitel végső árairól is pontosabb képet lehet kapni. Mindezek alapján az exportáló gyártói csoport előadta, hogy a minta alapján megállapított importárak nem lennének reprezentatívak, emiatt pedig az alákínálási és alulértékesítési különbözet kiszámításához használt, uniós határparitáson számított CIF-érték sem lehet helyes. A vállalat végezetül felhozta az uniós gyártói mintába felvett uniós gyártók nagyobb számát. Ez az exportáló gyártói csoport zárásképpen előadta, hogy eggyel több vállalat mintába való felvétele nem akadályozná a Bizottságot abban, hogy a jogszabályi határidőn belül lefolytassa a vizsgálatot.

(65)

Először, a vállalat által közölt exportvolumen alapján az érintett exportáló gyártói csoport mintába való felvétele nem növelné jelentősen a minta reprezentativitását. Másodszor, a kínai belföldi gazdasági ágazat szervezésével, az Unióba irányuló export árainak képzésével és az uniós határparitáson számított CIF-érték meghatározásával kapcsolatos állításokat illetően a vállalat nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy a mintába való felvétele jelentősen növelné a minta reprezentativitását. Ugyanakkor a mintába való felvétele esetén a vállalati felépítése miatt jelentősen megnövekedtek volna a vizsgálattal járó terhek. Harmadszor, mivel az összeállított minta reprezentatívnak volt tekinthető, megbízható módon meghatározható volt az uniós határparitáson számított CIF-érték, így az alákínálási és az áron aluli értékesítési számítások is helytállóak voltak. Végezetül az uniós gyártókból álló mintába felvett vállalatok konkrét száma az exportáló gyártókból álló minta összeállítása szempontjából lényegtelen. A Bizottság nem köteles mindkét oldalról ugyanannyi vállalatot kiválasztani, a mintavétel köre pedig éppen azért korlátozott, hogy a Bizottság észszerű számú vállalatot vizsgálhasson meg a vizsgálat lefolytatására vonatkozó határidőn belül. A Bizottság ezért elutasította e csoport érveit.

(66)

Exportáló gyártók másik csoportja előadta, hogy azért kell őket is fel kell venni a mintába, mert a teljes csoport számos kínai és uniós gyártóból és kereskedőből áll, így jelentős gyártási és szállítási kapacitásokkal rendelkezik, ami a belföldi piacát és az uniós piacot egyaránt befolyásolja.

(67)

Azonban ennek az exportáló gyártói csoportnak a mintába való felvétele jelentősen megnövekedtek volna a vizsgálattal járó terhek, miközben a javasolt minta reprezentativitása nem változott volna jelentős mértékben. Emellett más olyan, a szóban forgó vállalatcsoportnál nagyobb exportvolumennel rendelkező exportáló gyártók is voltak, amelyek információkat szolgáltattak a mintavételhez. Mivel a Bizottság a (63) preambulumbekezdés szerint az Unióba irányuló export volumene alapján állította össze a mintát, tehát nem volt indokolt felvenni ezt az exportáló gyártói csoportot a mintába. Ezt az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(68)

Egy harmadik exportáló gyártó azt állította, hogy a mintába felvett vállalatok mind anyáscsavarokat gyártanak, ezért a javasolt minta a kínai csavargyártók tekintetében nem reprezentatív. Ez a vállalat csavargyártóként kérte felvételét a mintába. Ezenkívül felvetette, hogy a két terméktípusra – tehát egyrészt a csavarokra, másrészt az anyáscsavarokra – külön ténymegállapításokat kell megfogalmazni.

(69)

Ezeket az aggályokat osztotta a CCCME is, amely előadta, hogy a minta sem volumen, sem az érintett terméktípusok tekintetében nem volt reprezentatív.

(70)

A (63) preambulumbekezdésben kifejtett módon a minta az Unióba irányuló export legnagyobb volumenén alapult, a mintába felvett vállalatok által gyártott konkrét terméktípusok viszont nem voltak a szempontok között. A (110) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság e vizsgálat keretében az összes kötőelemtípust egyetlen terméknek tekintette. A (398) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően tehát nem indokolt az egyes terméktípusokra vonatkozóan külön ténymegállapításokat megfogalmazni. Az exportáló gyártó továbbá semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá azon felvetését, miszerint külön kell ténymegállapításokat megfogalmazni egyrészt az anyáscsavarokra, másrészt a csavarokra. Végezetül más olyan, az érintett exportáló gyártónál nagyobb exportvolumennel rendelkező, együttműködő exportáló gyártók is voltak, amelyek információkat szolgáltattak a mintavételhez, az előbbi gyártó mintába való felvétele ezért nem volt indokolt. A Bizottság ezért elutasította ennek az exportáló gyártónak az érveit.

(71)

Végezetül az EIFI előadta, hogy a kiválasztott exportáló gyártók egyikét ki kell venni a mintából, mivel nem a kötőelemek gyártásával, hanem kereskedelmével foglalkozik, fő piaca pedig nem az Európai Unió, hanem az Amerikai Egyesült Államok (a továbbiakban: USA).

(72)

A mintába felvett mindhárom exportáló gyártó megerősítette, hogy az Unióba irányuló export volumenére vonatkozóan közölt és a Bizottság által a minta összeállításához felhasznált adatok a saját termelésüket tükrözik. Lényegtelen, hogy az egyik kiválasztott exportáló gyártó az Unióba irányuló kivitelnél nagyobb mennyiségben exportált kötőelemeket az USA-ba. A Bizottság ezért elutasította az EIFI érveit.

(73)

A fentiek alapján a Bizottság helybenhagyta az eredetileg javasolt mintát.

(74)

Az uniós gyártókból álló minta vizsgálat közbeni felülvizsgálata után a Celo Suzhou Precision Fasteners Co. Ltd felvetette, hogy az exportáló gyártókból álló mintát bővíteni kell a nem szabványos kötőelemek kínai exportáló gyártóinak felvételével. Ez a vállalat előadta, hogy az uniós gyártókból álló minta felülvizsgálata a minta reprezentativitásának a lefedett termékskála tekintetében történő növelésére irányult, a Bizottság az exportáló gyártókból álló minta összeállításakor viszont nem vette figyelembe ezt a szempontot. A szóban forgó exportáló gyártó továbbá megjegyezte, hogy az Unióba irányuló kötőelemexportja bizonyos termékkörre nézve reprezentatív lenne, és az egyedi vizsgálat iránti kérelmével összefüggésben már hiánytalanul kitöltötte a kérdőívet, amelyet a Bizottságnak figyelembe kellene vennie. Ez az eljárás jelentősen késleltetné a vizsgálatot.

(75)

Amint a (63) preambulumbekezdésben is szerepel, a mintába felvett három exportáló gyártó, illetve exportáló gyártói csoport a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható legnagyobb exportvolumennel rendelkezett. Az uniós gyártókból álló minta felülvizsgálatának ténye nem gyakorolt olyan hatást az exportáló gyártókból álló mintára, amely indokolta volna annak felülvizsgálatát. A Bizottság ezért elutasította ezt a felvetést.

(76)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Celo Suzhou Precision Fasteners Co. Ltd megismételte, hogy az exportáló gyártókból álló minta a terméktípusok tekintetében nem kellően reprezentatív, és kérte, hogy a Bizottság i. ne csak az exportvolument vegye figyelembe, hanem az exportált termékek körét is, valamint ii. vegye fel a mintába a Celo Suzhou Precision Fasteners Co. Ltd vállalatot, mivel bizonyos termékkör tekintetében reprezentatív lenne.

(77)

A fél a (74) preambulumbekezdésben ismertetett állításait is megismételte, és előadta, hogy a Bizottság uniós gyártókból álló minta összeállítása iránti megközelítése és a különböző kötőelemtípusok mintában való képviseletének szükségessége nyíltan ellentmond annak a bizottsági érvnek, miszerint az exportáló gyártókból álló minta összeállításakor konkrét terméktípusok nem voltak a szempontok között.

(78)

A Bizottság a (75) preambulumbekezdés már foglalkozott a fenti állításokkal. Az uniós gyártókból álló minta összeállításához a Bizottság valóban a volumen és értékesítés szempontjából legnagyobb gyártókat vette alapul, egyúttal ügyelve a földrajzi eloszlásra (több tagállam) és a terméktípusok változatos összetételére. Az exportáló gyártókból álló minta összeállítása a legnagyobb volumeneken alapult, amelyeket a Bizottság meg tudott vizsgálni. A mintában szereplő uniós gyártók kiválasztása révén biztosítható volt a mintában szereplő exportáló gyártók exportügyleteivel való széles körű egyezés, így nem kellett a konkrét terméktípusokat is megvizsgálni a kiválasztáshoz. Mivel e tekintetben nem kapott további információkat, a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(79)

Hét exportáló kötőelemgyártó az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kért az interneten hozzáférhető exportáló gyártói kérdőív kitöltésével (6). A kérelmek ilyen magas számára tekintettel az egyedi vizsgálatok lefolytatása indokolatlanul nagy terhet jelentett volna, és megakadályozta volna, hogy a Bizottság időben befejezze a jelenlegi vizsgálatot. A Bizottság ezért egyik kérelemnek sem adott helyt.

(80)

A (48) és a (74) preambulumbekezdésben leírtak szerint az uniós gyártókból álló minta felülvizsgálata után az egyik exportáló gyártó (Celo Suzhou Precision Fasteners Co. Ltd) előadta, hogy az exportáló gyártókból álló minta reprezentativitásának növelése érdekében az egyedi vizsgálat iránti kérelmének helyt kell adni. Az exportáló gyártókból álló minta reprezentativitásával kapcsolatos állításról a (75) preambulumbekezdésben már szó esett.

(81)

Ami az egyedi vizsgálat iránti kérelmet illeti, ez az exportáló gyártó nem volt az egyedi vizsgálatot kérő többi exportáló gyártóhoz képest annyira különböző helyzetben, hogy indokolt lett volna az eltérő bánásmód. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nincs objektív oka annak, hogy helyt adjon ezen exportáló gyártó egyedi vizsgálat iránti kérelmének.

(82)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően ez az exportáló gyártó ismét előadta, hogy egyedi vizsgálatban kellene részesülnie, és azt állította, hogy a Bizottság nem indokolta, miért tekinti hátrányos megkülönböztetésnek e kérelem jóváhagyását. Ez érv alátámasztásaképpen az exportáló gyártó rámutatott arra, hogy más terméktípusokhoz nem hasonlítható, egyedi műszaki kötőelemtípust gyárt, és nem dömpingelt árszinten exportál, amint az már megállapítást nyert az ugyanezen, Kínából származó termékkel kapcsolatos korábbi dömpingellenes vizsgálatban, amely intézkedések bevezetésével zárult 2009-ben (7).

(83)

A (398) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően nem indokolt az egyes terméktípusokra vonatkozóan külön ténymegállapításokat megfogalmazni. Ezért hátrányos megkülönböztetéshez vezetett volna és a vizsgálat időben történő lezárása szempontjából megterhelő lett volna a Bizottság számára, ha ezen exportáló gyártó egyedi vizsgálat iránti kérelmét annak alapján vizsgálta volna, hogy a gyártó egyedi terméktípust gyárt és exportál, miközben az egyedi vizsgálatot kérő többi exportáló gyártó esetében nem kellett figyelembe venni ilyen szempontot. Az ezen exportőr Unióba irányuló értékesítése tekintetében dömpinget meg nem állapító korábbi vizsgálat ténymegállapításaira való hivatkozás lényegtelen, mivel e ténymegállapítások más vizsgálati időszakra vonatkozó információkon alapultak. A Bizottság ezért elutasította ennek az exportáló gyártónak az érveit.

(84)

Egy kínai exportáló gyártó (Ningbo Londex Industrials Co., a továbbiakban: Londex) „új exportőr” státust kért, mivel csak a vizsgálati időszak után kezdte exportálni az érintett terméket. A Bizottság leszögezte, hogy a bevett gyakorlat szerint a státus megadása csak végleges intézkedéseket bevezető rendelet és annak vonatkozó rendelkezései alapján mérlegelhető. Ezenkívül a Bizottság emlékeztet arra, hogy mintát össze exportáló gyártókból, és az előző preambulumbekezdésekben leírt módon azért nem adott helyt az egyéni dömpingkülönbözet kiszámítása iránti kérelmeknek, mivel ezek a számítások indokolatlanul nagy terhet jelentettek volna. Ez igaz az „új exportőr” státus iránti kérelem vizsgálatára is, amelynek keretében részletesen meg kellett volna vizsgálni a vállalat felépítését és exportértékesítését. A Bizottság ezért elutasította a kérelmet.

(85)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Londex újra felvetette, hogy meg kellene kapnia az „új exportőr” státust, és be kellene kerülnie az együttműködő exportáló gyártók jegyzékébe. Azzal érvelt, hogy mivel a vizsgálat során jelentkezett, és a vizsgálat vége előtt exportált, a Bizottságot semmilyen konkrét eljárás nem köti. Elegendő lenne egyszerűen azt vizsgálni, hogy a vállalat nem exportálta az érintett terméket a vizsgálati időszakban, később pedig igen, ami nem tekinthető indokolatlanul nagy tehernek. Ez a megközelítés az adminisztrációs kiadások mérséklése érdekében is indokolt. Emellett a Bizottság korábbi ügyekben már ilyen megközelítés mellett döntött. A Londex ehhez hasonlóan azzal is érvelt, a Bizottság a mintában nem szereplő, együttműködő exportáló gyártóknál nem vizsgálta a vállalati felépítést vagy az exportértékesítést.

(86)

A Bizottság leszögezte, hogy a Londex által említett korábbi vizsgálatokban (8) az állításokkal ellentétben megvizsgálta, hogy teljesültek-e az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdésében rögzített feltételek. Egyik felhozott érv sem cáfolta a (81) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseket, ezért a Bizottság mindegyik érvet elutasította.

(87)

A Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan. A kínai kormány nem válaszolt a kérdőívre.

(88)

A Bizottság az eljárás megindításának napján a kérdőíveket tett hozzáférhetővé az interneten (9), és felkérte a mintában szereplő uniós gyártókat, a mintában szereplő független importőröket és a mintában szereplő kínai exportáló gyártókat, hogy válaszolják meg a nekik szóló kérdőívet. Ezenkívül a Bizottság felkérte az EIFI-t, hogy további szolgáltasson adatokat az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozó makrogazdasági kármutatókról.

(89)

A Bizottságnak a mintában szereplő négy uniós gyártó, a panaszos EIFI, a mintában szereplő öt független importőr, két felhasználó, valamint három exportáló gyártó, illetve exportáló gyártói csoport nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(90)

A (35) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók közül kettőt a vizsgálat során kizárt a mintából, a kérdőívre adott válaszaikat ezért figyelmen kívül hagyta. Az érintett két uniós gyártó helyett másik két uniós gyártót vett fel a mintába. Mindkét vállalat válaszolt a kérdőívre.

(91)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek megállapításához. A Covid19-világjárvány kitörésére, valamint a különböző tagállamok és harmadik országok által a vizsgálat során bevezetett kijárási korlátozásokra tekintettel a Bizottság az esetek többségében nem tudta elvégezni az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokat. Ezekben az esetekben a Bizottság ehelyett az adatok egybevetésével távolról ellenőrizte a megállapításokhoz szükségesnek ítélt összes információt, összhangban a Covid19-világjárványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleményével (10). A Bizottság egy ellenőrző látogatást tudott tenni.

(92)

A Bizottság a következő vállalatok/felek esetében végzett távoli ellenőrzést az adatok egybevetésével:

(93)

A Bizottság az alábbi vállalat helyiségeiben tett ellenőrző látogatást:

(94)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2019. július 1-jétől 2020. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárelemzés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2017. január 1-jétől és a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(95)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az alaprendelet 6. cikkének (5) és (6) bekezdése szerint kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A Bizottság meghallgatott több exportáló gyártót, a CCCME-t és az EFDA-t, valamint a panaszos EIFI-t. Az egyik meghallgatás az alaprendelet 6. cikkének (6) bekezdése szerint, ellenérdekű felek – ez esetben a Jiangsu Yongyi Fastener Co., Ltd exportáló gyártó és a panaszos EIFI – között zajlott.

(96)

A jelen ügy vizsgálata 2020. december 21-én, azaz az Egyesült Királyság és az EU közötti megállapodás szerinti átmeneti időszakban indult, amelyben az uniós jog továbbra is alkalmazandó az Egyesült Királyságra. Ez az időszak 2020. december 31-én ért véget. Következésképpen 2021. január 1-jétől az egyesült királyságbeli vállalatok és szervezetek már nem minősülnek érdekelt feleknek ebben az eljárásban.

(97)

Az ügy irataihoz 2021. január 14-én fűzött feljegyzésével a Bizottság felkérte azokat az egyesült királyságbeli gazdasági szereplőket, amelyek úgy vélik, hogy továbbra is érdekelt feleknek minősülnek, vegyék fel vele a kapcsolatot. Egyetlen vállalat sem jelentkezett.

(98)

Az uniós gyártókból álló mintát a (35) és a (36) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt felül kellett vizsgálni, ennek eredményeképpen az eredetileg felvett két uniós gyártó helyett két másik uniós gyártó került a mintába. A Bizottság ezeknek a gyártóknak kérdőívet küldött, és felkérte őket, hogy az alaprendelet 6. cikkének (2) bekezdésében megadott határidőn belül töltsék ki. Ez az időkeret azonban nem tette lehetővé, hogy a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt határidőn belül ideiglenes következtetéseket fogalmazzon meg. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy nem hoz ideiglenes intézkedéseket, és folytatja a vizsgálatot.

(99)

A Bizottság 2021. július 20-án az alaprendelet 19a. cikke (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatta az érdekelt feleket arról a szándékáról, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket.

(100)

A CCCME arra kérte a Bizottságot, hogy tegyen közzé „tájékoztató dokumentumot”, amelyben összefoglalja a vizsgálat addigi eljárási lépéseit és az ügy irataiban rendelkezésre álló információkból levont előzetes következtetéseket, hogy az érdekelt felek megfogalmazhassák az ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(101)

Az alaprendelet nem rendelkezik ilyen tájékoztató dokumentum közzétételéről. Továbbá a Bizottság nem fogalmazott meg előzetes következtetéseket az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül, ezért elutasította ezt a kérelmet.

(102)

Az érintett termék: a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 7318 12 90, 7318 14 91, 7318 14 99, 7318 15 58, 7318 15 68, 7318 15 82, 7318 15 88, ex 7318 15 95 (TARIC-kódok: 7318159519 és 7318159589), ex 7318 21 00 (TARIC-kódok: 7318210031, 7318210039, 7318210095 és 7318210098) és ex 7318 22 00 (TARIC-kódok: 7318220031, 7318220039, 7318220095 és 7318220098) KN-kódok alá tartozó egyes vasból vagy acélból, de nem rozsdamentes acélból készült kötőelemek, azaz a facsavarok (az állványcsavarok kivételével), az önfúró, az önmetsző és a menetnyomó csavarok, más csavarok fejjel (csavaranyával vagy alátéttel is, de a vasúti sín szerkezeti anyagának rögzítéséhez használt csavarok kivételével), valamint az alátétek. A megadott KN- és TARIC-kódok csak tájékoztató jellegűek.

(103)

A kötőelemek vasból vagy szénacélból készülnek, és fizikai és műszaki jellemzőik, valamint különböző szilárdsági/keménységi osztályaik határozzák meg őket. Tágabb kategóriáikat a csavarok, az alátétek és az anyáscsavarok képezik.

(104)

A csavarok szárukon külső csavarmenettel rendelkező kötőelemek. Önmagukban rögzíthetők faanyagba (facsavarok) vagy fémlemezekbe (önmetsző, önfúró és menetnyomó csavarok, a továbbiakban együtt: önmetsző csavarok), vagy csavaranyával és alátéttel kombinálva anyáscsavart alkothatnak. A csavaroknak különféle fejformájuk (félgömbfejű, belső kulcsnyílású, süllyesztett fejű, lencsefejű, hatlapfejű stb.), szárhosszuk és átmérőjük lehet. A szár lehet tövig- és részmenetes. A csavarokat általában a fejen a csavarozást lehetővé tevő horony jellege (például egyenes hornyú, kereszthornyos stb.) határozza meg.

(105)

Az alátétek az áthaladást lehetővé tevő belső lyukkal ellátott kötőelemek, amelyek mindig csavarral és anyával együtt használatosak.

(106)

Az anyáscsavarok csavarból, anyából és egy vagy több alátétből álló kötőelemek.

(107)

A kötőelemek lehetnek szabványosak (a továbbiakban: szabványos kötőelemek), vagy készülhetnek a vevő tervei alapján (a továbbiakban: nem szabványos kötőelemek). Ugyanazon nemzeti és nemzetközi szabványoknak megfelelően a kötőelemeknek azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel, köztük különösen hosszal, tűréssel, felületkezeléssel és bevonattal kell rendelkezniük.

(108)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA és a CCCME vitatta a „nem szabványos” kötőelemek fenti meghatározását. Az EFDA és a CCCME előadta, hogy a Bizottság helytelen módon vezette be a „nem szabványos” kötőelemek fogalmát az eljárás késői szakaszában, továbbá azt állította, hogy a fenti preambulumbekezdésben foglalt meghatározás nincs összhangban a „speciális kötőelemek” fogalmának az érdekelt felek számára a kérdőívben, pontosabban a termékkód (a továbbiakban: TK) létrehozására vonatkozó utasításokban megadott meghatározásával. Ezenkívül ismét felvetették, hogy az ágazati szabványnál szigorúbb követelményeknek megfelelően gyártott kötőelemek „speciális” vagy „nem szabványos” kötőelemnek tekintendők (lásd a (368) preambulumbekezdést). Szintén megismételték, hogy a (371) preambulumbekezdésben említett bizonyos gyártási tanúsítási követelmények úgy értendők, hogy az ilyen gyártási folyamatok keretében előállított összes kötőelemet automatikusan „speciálisnak” minősítenek, valamint azt állították, hogy maga az uniós gazdasági ágazat is elfogadná ezt a megközelítést, szemben a Bizottság (375) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetésével.

(109)

A Bizottság nem értett egyet azzal az állítással, miszerint a „nem szabványos” kötőelemek fogalmát az eljárás késői szakaszában vezette be, és nincs összhangban a kérdőívekben megadott utasításokkal. A nem szabványos kötőelemek és a speciális kötőelemek megegyeznek, tehát olyan kötőelemek, amelyek nem felelnek pontosan bizonyos ágazati normának. Ez összhangban van a kérdőívvel is, amely szerint a speciális kötőelemek „eltérnek a nemzetközileg elismert szabványoktól”. A Bizottság ezeket a fogalmakat azonos értelemben használta, és nem kapott e tekintetben észrevételeket vagy pontosítási kérelmet. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a (373) preambulumbekezdésben már foglalkozott azzal a felvetéssel, miszerint az ágazati szabványnál szigorúbb követelményeknek megfelelően gyártott kötőelemek „speciális” vagy „nem szabványos” kötőelemnek tekintendők. Végezetül a gyártási tanúsítást illetően a Bizottság megerősíti, hogy ez önmagában nem minősít egy adott kötőelemet nem szabványosnak, noha a gyakorlatban előfordulhat, hogy az ilyen követelményeknek megfelelően gyártott kötőelemek valóban többnyire nem szabványos kötőelemek. Az EFDA és a CCCME téves állításával ellentétben az uniós gazdasági ágazat nem ellenzi ezt az álláspontot. A Bizottság ezért az összes ilyen irányú fenti állítást elutasította. A kötőelemek két vagy több elem mechanikus összekötésére szolgálnak építőipari, gépészeti vagy egyéb alkalmazási területeken. A legkülönfélébb ipari ágazatokban, valamint fogyasztói célokra is felhasználják őket.

(110)

Alapvető fizikai és műszaki jellemzőik, valamint rendeltetésük alapján ebben az eljárásban minden kötőelem egyetlen terméknek tekintendő.

(111)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(112)

A Bizottság úgy határozott, hogy az említett termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(113)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokat ki kellene zárni a termékkörből.

(114)

Két exportáló gyártó és két importőr (11) előadta, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok tulajdonságai és rendeltetése hasonló, mint az állványcsavaroké (amelyek nem tartoznak a termékkörbe), és hogy ezek a csavarok voltaképpen ez utóbbiakból származnak azzal, hogy mechanikai jellemzőik kedvezőbbek, tehát az állványcsavarok alternatíváinak tekinthetők. Azt állították, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok kizárólag faszerkezetekben használatosak, és más kötőelemekkel nem helyettesíthetők, ugyanakkor a hagyományos állványcsavarokkal teljes mértékben felcserélhetők. Egyedi vevői követelmények szerint készülnek, és az Unióban való forgalmazáshoz az európai műszaki értékelést igazoló tanúsítványt igényelnek. Ezenkívül különböző nyersanyagok (például jobb minőségű acél) felhasználásával, különleges kezeléssel és gépekkel, egyedi gyártási eljárás útján készülnek, ezért a költségeik és az áruk is magasabb.

(115)

A fenti exportáló gyártók egyike az egyes alumíniumkerekek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedésekre (12) utalva felvetette, hogy ellenőrzési rendszer bevezetésével csökkenthető lenne a kijátszás kockázata a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok termékkörből való kizárása esetén. Ugyanez az exportáló gyártó azt állította, hogy amennyiben a Bizottság nem zárja ki a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokat a termékkörből, ezekre a terméktípusokra vonatkozóan külön kell megfogalmazni a kárral és az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos ténymegállapításokat.

(116)

A fent említett összes fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői nem gyártanak elegendő mennyiségű faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavart az uniós piacon jelentkező kereslet kielégítéséhez, emellett csak korlátozott számú kínai exportáló gyártó szállított faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokat.

(117)

Az Dübelgyártók Európai Konzorciuma (European Consortium of Anchor Producers, a továbbiakban: ECAP) azt állította, hogy a faszerkezetekben a nehéz faszerkezeti elemek egymáshoz erősítése érdekében az állványcsavarok helyett alkalmazott csavarokat ki kell zárni a termékkörből, mert azok műszaki, kémiai és fizikai tulajdonságaikat és rendeltetésüket tekintve hasonlóak az állványcsavarokhoz.

(118)

Az EIFI nem értett egyet ezekkel az állításokkal, arra hivatkozva, hogy nincsenek olyan objektív szempontok, amelyek alapján a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok megkülönböztethetők más kötőelemektől.

(119)

A Bizottság megítélése szerint a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok nem tartoznak egyik termékszabvány hatálya alá sem, és nem különböztethetők meg a termékkörbe tartozó más facsavaroktól (13). A vizsgálat azt is feltárta, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok bemutatott különleges tulajdonságainak legalább egy része a termékkörbe tartozó kötőelemek esetében is megtalálható. A Bizottság emellett úgy vélte, hogy a CE-jelölés és az európai műszaki értékelést igazoló tanúsítvány csupán az erősíti meg, hogy a facsavarok nem szabványos kötőelemek is lehetnek, ez viszont önmagában nem indokolja a termékkörből való kizárásukat. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(120)

Azzal a felvetéssel, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok esetében külön kellene ténymegállapításokat tenni a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan, a (398) preambulumbekezdés foglalkozik, azt az állítást pedig, hogy az uniós gazdasági ágazat nem gyártja és értékesíti elegendő mennyiségben ezeket a terméktípusokat, az (531) és az azt követő preambulumbekezdések tárgyalják.

(121)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után több fél megismételte azt az állítását, miszerint a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokat ki kellene zárni a termékkörből, mivel az állványcsavarokhoz hasonlóak, és egyértelműen megkülönböztethetők más kötőelemektől, különösen a facsavaroktól.

(122)

A faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok két importőre (egyikük egyúttal uniós gyártó is) előadta, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok az állványcsavarok továbbfejlesztésével jöttek létre, ennek következtében eltérő a fejformájuk, így nem felelnek meg az állványcsavarok behozatalához használt 7318 11 KN-kódhoz tartozó magyarázatban szereplő leírásnak, amely rögzítette, hogy az állványcsavarok többek között abban különböznek a facsavaroktól, hogy hat- vagy négylapfejűek. Ezek a felek előadták, hogy a fejforma mindazonáltal nem tekinthető döntő jellemzőnek a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok más facsavaroktól való megkülönböztetésekor. Kifejtették, hogy az állványcsavarok a 7318 11 KN-kódhoz tartozó magyarázatban foglalt meghatározás szerint a „szarufák és hasonló nehéz faszerkezeti elemek összeszereléséhez” használatosak, ami megfelel a faszerkezetekbe szánt szerkezeti kapcsolóelemekre irányadó európai értékelési dokumentum (14) szerinti „faszerkezetekben történő felhasználásra szánt csavarok és menetes rudak” kategóriájának.

(123)

Az említett felek azzal is érveltek, hogy az állványcsavarokra vonatkozó DIN 1052 (korábban DIN 571) szabvány lehetővé teszi a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok eseti tanúsítását, ezzel elismerve, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok az állványcsavarok alternatívájaként jelentek meg a piacon. Ehhez hasonlóan a faszerkezetek tervezését szabályozó EN 1995 európai szabvány (Eurocode 5) akkor is lehetővé teszi a faszerkezetekbe szánt tanúsított szerkezeti kapcsolóelemek használatát a faszerkezetekben, ha nem tartoznak az állványcsavarok fogalommeghatározása alá.

(124)

A fentiek alapján ezek a felek előadták, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok más facsavaroktól való megkülönböztetésében a döntő tényező egyértelműen a rendeltetés, ezért a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok állványcsavarnak tekintendők.

(125)

Végezetül, mivel az állványcsavarok és a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok ugyanahhoz a termékcsaládhoz tartoznak, a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok termékkörbe való felvétele hátrányos megkülönböztetéshez vezetne.

(126)

Két exportáló gyártó azt állította, hogy a fejforma helyett csak a szárátmérőt kellene megkülönböztető jellemzőként figyelembe venni, mivel ez a jellemző határozza meg a termék rendeltetését. Előadták, hogy a vizsgálattal érintett termékkörbe tartozó kötőelemek szárának átmérője kevesebb mint 5 mm. Ezek a felek egyúttal hangsúlyozták, hogy az ágazat kifejezetten elismeri a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokat az állványcsavarok helyettesítésére szolgáló termékként.

(127)

Az összes fent említett fél állítása szerint lényegtelen, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok az „egyéb facsavarok” KN-kódja (7318 12 KN-kód) alá tartoznak, amelyre kiterjed a vizsgálat tárgyi hatálya, mivel a KN-kódok a termékkör meghatározásakor csak tájékoztató jellegűek, és e tekintetben nem kötelezőek.

(128)

Végezetül ezek a felek megismételték, hogy az Unióban nincs elegendő kapacitás e terméktípus szállítására, másik harmadik országbeli alternatív beszerzési forrás nem áll rendelkezésre, és a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokra vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetése nem szolgálná az Unió érdekét.

(129)

A fenti állítások semmit nem vontak le a (119) preambulumbekezdésben foglalt ténymegállapításokból. Kiemelendő, hogy egyik fél sem vitatta, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokra vonatkozóan nincsenek termékszabványok, és mindegyik fél elismerte, hogy a facsavarok nem felelnek meg a 7318 11 KN-kód alá tartozó állványcsavarok megnevezésének. Önmagában az, hogy a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok esetében tanúsítvánnyal igazolható, hogy megfelelnek a faszerkezetekben alkalmazott kapcsolóelemekre vonatkozó műszaki követelményeknek, nem tekinthető elégséges indoknak arra, hogy a Bizottság kizárja ezt a terméktípust a vizsgálattal érintett termékkörből, mivel a (119) preambulumbekezdésben foglaltak szerint átfedés van e csavarok és a termékkörbe tartozó egyéb termékek fizikai és műszaki tulajdonságai között. Ennek alapján a Bizottság elutasította azokat a felvetéseket, amelyek szerint a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokat ki kellene zárni a jelenlegi vizsgálattal érintett termékkörből.

(130)

Az Unión belüli kínálat elégtelenségével kapcsolatos érvekkel a Bizottság az uniós érdek meghatározása keretében, az (538)–(540) preambulumbekezdésben foglalkozik.

(131)

A vasúti felhasználású csavarok egyik uniós gyártója kérte, hogy a vizsgálattal érintett termékkör ezekre a termékekre is terjedjen ki. A Bizottság azonban rámutatott arra, hogy e termékek ebben az ügyben nem képezték a panaszt tárgyát, tehát az uniós gazdasági ágazat szereplői nem szolgáltak olyan bizonyítékkal a dömpingre és az abból eredő kárra, amely indokolná vizsgálat megindítását. A Bizottság ezért elutasítja ezt az állítást.

(132)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike azt állította, hogy a melegkovácsolási eljárással gyártott kötőelemeket (a továbbiakban: melegen kovácsolt kötőelemek) ki kellene zárni a termékkörből, mert gyártási eljárásuk és költségszerkezetük eltérő, ennélfogva fizikai tulajdonságaik és rendeltetésük különbözik az uniós gazdasági ágazat által túlnyomórészt hidegkovácsolási eljárással gyártott kötőelemektől (a továbbiakban: hidegen kovácsolt kötőelemek). Ez az exportáló gyártó előadta, hogy a melegen kovácsolt kötőelemek általában nagyobb méretűek, mint a hidegen kovácsolt kötőelemek, és főként a vasúti ágazatban, illetve a gépgyártásban használatosak. Az uniós gazdasági ágazat szereplői egyáltalán nem vagy legfeljebb korlátozott mennyiségben gyártanak ilyen eljárással készülő kötőelemeket. Ezenkívül nem lenne gazdaságos melegkovácsolási eljárásokra átállni, mivel ez utóbbiak munka- és energiaigényesebbek, és nagyobb mértékű acélfelhasználással járnak. Az alaprendelet 6. cikkének (6) bekezdése szerint ellenérdekű felek közötti találkozót kért az EIFI részvételével, amelyre 2021. október 27-én került sor.

(133)

Az EIFI előadta, hogy a termékkört nem a különböző gyártási eljárások alapján kell meghatározni. Az uniós vámnómenklatúrára hivatkozott, amely nem fizikai, műszaki és kémiai jellemzők alapján tesz különbséget a termékek között. Az EIFI azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat számottevő termelési kapacitással rendelkezik a melegkovácsolás terén, és jelentős átfedés van a két technológiával gyártható kötőelemek méretei között.

(134)

A Bizottság egyetértett azzal, hogy a vizsgálattal érintett termékkör meghatározása szempontjából önmagában véve nem lényeges, hogy a termék különböző gyártási folyamatokkal állítható elő. Következésképpen a vizsgálat az érintett terméknek a (102) preambulumbekezdés szerinti meghatározása alá tartozó összes terméktípusra kiterjed, függetlenül attól, hogy meleg- vagy hidegkovácsolási eljárással készülnek-e. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat számottevő termelési kapacitással és szabad kapacitásokkal rendelkezik kötőelemek melegkovácsolási eljárással történő gyártásához. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy átfedés van a két eljárással gyártott kötőelemek alkalmazási területei között. A Bizottság ezért elutasította a melegen kovácsolt kötőelemek kizárása iránti kérelmet.

(135)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó ismét kérte a melegen kovácsolt kötőelemek kizárását a vizsgálattal érintett termékkörből. Különösen az EIFI által közölt adatok megbízhatóságát vitatta, és azt állította, hogy a Bizottság ellenőrzés és az exportáló gyártók által megfogalmazott jogi és tényállítások megválaszolása nélkül fogadta el ezeket az adatokat. Ez az exportáló gyártó előadta, hogy a melegen kovácsolt kötőelemek jogalap nélkül maradtak a termékkörben.

(136)

Az exportáló gyártó e tekintetben a következő érveket hozta fel: i. a KN-kódok a dömpingellenes vizsgálattal érintett termékkör meghatározásakor csak tájékoztató jellegűek, ezért a vizsgálat során meg kell állapítani, hogy egy adott, azonos KN-kód alá tartozó termék műszaki tulajdonságai és rendeltetése azonos-e, és ezáltal az adott termék kárt okoz-e az uniós gazdasági ágazatnak; ii. a melegen kovácsolt kötőelemek behozatala semmilyen kárt nem okoz az uniós gazdasági ágazatnak, mivel az Unióban nem vagy csak elenyésző mennyiségben gyártanak melegen kovácsolt kötőelemeket, és a termelés azért nem növekszik, mert nem lenne gazdaságos átállni a melegen kovácsolt kötőelemek gyártására, e tekintetben pedig az is lényegtelen, hogy átfedés van egyrészről a melegkovácsolási eljárással, másrészről a hidegkovácsolási eljárással gyártott termékek között; valamint iii. a 7318 11 00 KN-kód („állványcsavar”) és a 7318 15 20 KN-kód („más csavar és fejescsavar, anyával vagy alátéttel is”; „vasúti sín szerkezeti anyagának rögzítéséhez”) tükrözi, hogy a melegen kovácsolt kötőelemek különböznek a hidegen kovácsolt kötőelemektől, a KN-kódok tehát valójában tekintettel vannak a különböző gyártási eljárásokra.

(137)

Állításai további alátámasztása érdekében az exportáló gyártó több olyan, általa exportált terméktípust is megjelölt, amely csak melegkovácsolási eljárással gyártható, így esetében nincs átfedés a hidegkovácsolási eljárásokkal. Megismételte, hogy ezeknek a termékeknek eltérő a rendeltetése, mint a hidegkovácsolási eljárással gyártott kötőelemeknek, és a forgalmazási csatornáik is mások.

(138)

Azok a felvetések, amelyek szerint a vizsgálatnak ki kell mutatnia, hogy az importtermékeknek hasonlóak a fizikai és a műszaki tulajdonságaik és rendeltetésük és a termékek kárt okoznak az uniós gazdasági ágazatnak, nem az érintett termék, hanem a hasonló termék meghatározásával függnek össze.

(139)

Az exportáló gyártó által felhozott és a (136) preambulumbekezdésben összefoglalt érveket illetően a Bizottság a (134) preambulumbekezdésben leírtak alapján emlékeztet arra, hogy a termék különféle gyártási eljárásokkal előállítható, amelyek ezért önmagukban véve nem minősülnek döntő tényezőnek a termékkör meghatározásakor. Az, hogy különböző KN-kódok vonatkoznak az állványcsavarokra és a facsavarokra, nem tekinthető bizonyítéknak arra, hogy a Kombinált Nómenklatúra a gyártási eljárások közötti különbségek figyelembevételével készült, éppen ellenkezőleg, a KN-kódoknál nem esik kifejezett említés a gyártási eljárásról, a 7318 11 KN-kódhoz tartozó magyarázat pedig kifejezetten utal a műszaki és fizikai jellemzőkben mutatkozó különbségekre.

(140)

A (137) preambulumbekezdésben összefoglalt érvet illetően a Bizottság a (134) preambulumbekezdésben foglaltak alapján emlékeztetett arra, hogy az uniós gazdasági ágazat számottevő termelési kapacitással és szabad kapacitásokkal rendelkezik minden kötőelemtípus – így melegen kovácsolt kötőelemek – gyártásához. A különböző forgalmazási csatornák önmagukban nem tekinthetők lényegesnek, amennyiben az adott kötőelem megfelel a termékleírásnak. Az említett érveket a Bizottság ezért elutasította.

(141)

Ugyanez az exportáló gyártó a meghallgató tisztviselő általi meghallgatást kért, amelyet 2021. november 17-én tartottak meg. A meghallgatáson újra előadta, hogy a melegen kovácsolt kötőelemeket ki kell zárni a termékkörből, és magyarázatot kért arra, miért kerültek ki az állványcsavarok a termékkörből. Az érdekelt fél megítélése szerint hátrányos megkülönböztetést eredményez, hogy a panaszosnak e tekintetben nem kellett magyarázattal szolgálnia. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a WTO joggyakorlata szerint a vizsgálatot végző hatóság saját mérlegelési jogkörében jogosult meghatározni a vizsgált terméket, a panaszosok pedig külön indokolás nélkül, szabadon meghatározhatják a termékkört. Mivel tehát az állványcsavarok soha nem tartoztak a termékkörbe, így „ki sem kerülhettek” onnan. A vizsgálat megindítása után azonban az érdekelt feleknek indokolniuk kellett, ha azt állították, hogy a vizsgálattal érintett termékkörbe tartozó egyes terméktípusokat „ki kell zárni” (tulajdonképpen) az intézkedések bevezetésének hatálya alól. Mivel a két helyzet eltérő, nem történt hátrányos megkülönböztetés. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(142)

Az egyik exportáló gyártó felvetette, hogy a szerelőkészleteket ki kell zárni a termékkörből, mivel az érintett termék mellett más, a vizsgálat tárgyi hatálya alá nem tartozó termékeket is tartalmaznak. A szerelőkészleteket a kötőelemekétől eltérő csomagolásban (például kisméretű papírdobozban, PVC-ből készült ablakkal ellátott dobozban) értékesítik. A termékkörbe nem tartozó termékek mellett e készletek költségének és értékesítési árának jelentős részét a csomagolás teszi ki, és a szerelőkészletben lévő érintett termék költsége és ára nem különíthető el a többi termékétől. Ezenkívül a szerelőkészleteket főként háztartási felhasználásra szánják, míg az uniós gazdasági ágazat által gyártott kötőelemek ipari felhasználásra készülnek. A szerelőkészleteket különféle értékesítési csatornákon forgalmazzák kiskereskedőkön keresztül, míg az ipari felhasználásra szánt kötőelemeket forgalmazókon keresztül értékesítik. Végezetül ez az exportáló gyártó azt állította, hogy a panaszos uniós gyártók nem gyártottak és értékesítettek szerelőkészleteket.

(143)

A Bizottság megjegyzi, hogy a vizsgálat és az esetleges dömpingellenes intézkedések ezen, a tarifális besorolási szabályok értelmében a (102) preambulumbekezdés szerinti termékmeghatározásnak megfelelő készletek behozatalára is kiterjednek, amennyiben azok rendelkeznek a termék jellemzőivel. Emellett a vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat gyárt és értékesít kötőelemeket a barkácsáru-ágazat számára, és ezek a termékek főként szerelőkészletek formájában kerülnek forgalomba. Több uniós gyártó saját automata csomagoló gépsorral rendelkezik, míg mások független uniós szolgáltatóknak szervezik ki a csomagolást. Ezért nem indokolt kizárni a szerelőkészleteket.

(144)

Az ECAP felvetette, hogy egyes termékeknek nem indokolt a vizsgálat tárgyi hatálya alá tartozniuk, mivel alapvető rendeltetésük eltérő, és más CE-jelölési eljárások vonatkoznak rájuk. Ezek a termékek a vasból vagy acélból készült „dübelek” és „szerkezeti kapcsolóelemek beton-, falazott, fa- és acélszerkezetekhez”, különösen i. a tető- vagy önfúró csavarok és tartozékaik; ii. a faszerkezetek szerkezeti kapcsolóelemei; valamint iii. a fémdübelek, betoncsavarok és nejlondübelek vagy -tiplik. Az ECAP a 602/2011/EU bizottsági végrehajtási rendeletre (15) hivatkozott. Előadta, hogy a rendelet értelmében a termékek egy része a 7318 19 00 KN-kód alá tartozik, ha „a következő, rozsdamentes acélból készült elemeket foglalja magában: csavaralátéttel ellátott ankercsavar, dübel és csavaranya”. Állítása szerint értelemszerűen a vasból és acélból készült dübelek is ugyanezen KN-kód alá sorolandók, ugyanis a 602/2011/EU rendelet logikáját és elvét helyénvaló alkalmazni az összes építőipari dübelre, függetlenül annak anyagától és formájától. Az ECAP ezért felvetette, hogy a vasból és az acélból készült dübelek ne tartozzanak a termékkörbe.

(145)

Az ECAP a fent említett termékeket illetően több európai értékelési dokumentumra is hivatkozott. Az európai értékelési dokumentumok építési termékekre vonatkozó harmonizált műszaki előírások, amelyeket a Műszaki Értékelést Végző Szervek Európai Szervezete (European Organisation for Technical Assessment, EOTA) dolgoz ki olyan esetekre, amikor valamely termék nem felel meg maradéktalanul a harmonizált európai szabványoknak. Az ECAP nem szolgáltatott további részleteket, információkat vagy bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben támasztják alá ezek a dokumentumok, hogy a bennük bemutatott termékek nem felelnek meg a vizsgált termékkör meghatározásának. Emellett az, hogy egyes termékekre európai értékelési dokumentum vonatkozik, nem jelenti azt, hogy a jelen vizsgálat termékmeghatározása nem terjed ki rájuk.

(146)

A 602/2011/EU végrehajtási rendelet a rozsdamentes acélból készült termékekre vonatkozik, amelyek nem képezik e vizsgálat tárgyát. A rendelet mindössze annyit rögzít, hogy egy bizonyos, csavaralátéttel ellátott ankercsavart, dübelt és csavaranyát magában foglaló termék vámkezelési célból nem tekinthető „összetett árunak”, mivel az egyes alkotóelemei együtt egyetlen terméket alkotnak, éspedig az expanziós csavart. Mindazonáltal a vizsgálat és az esetleges dömpingellenes intézkedések is kiterjednek az ilyen, a tarifális besorolási szabályok értelmében a (102) preambulumbekezdés szerinti termékmeghatározásnak megfelelő csavarok behozatalára. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(147)

A Bizottság rámutat arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés 2. szakasza szerint csak a vasból és acélból (de nem rozsdamentes acélból) készült kötőelemek képezik a vizsgálat tárgyát. Tehát a rozsdamentes acélból, műanyagból vagy nejlonból készült termékek nem tartoznak a vizsgálattal érintett termékkörbe.

(148)

Egy uniós dübelgyártó és a vele kapcsolatban álló kínai exportáló gyártó az ECAP-hoz hasonlóan azt felvetette, hogy a betoncsavarokat ki kell zárni a vizsgálattal érintett termékkörből. Azzal érveltek, hogy a betoncsavarok egyedi, rendkívül speciális termékek, amelyek a fémdübelekkel azonos célt szolgálnak, tehát szerkezeti elemek betonra rögzítésére használhatók az építőiparban. Ennek az érvnek az alátámasztására az érdekelt felek kiemelték, hogy a terméket az EOTA betonban való használatra szánt fémdübelekre vonatkozó európai műszaki engedélyezési iránymutatása (ETAG001) szerint fejlesztették ki, (részben) a fémdübelek helyettesítése céljából. Ezek a felek hangsúlyozták, hogy a panasz nem említi kifejezetten a dübeleket, a panaszos EIFI pedig nem képviseli a dübelgyártókat. Az ECAP-hoz hasonlóan arra is rámutattak, hogy a dübelek 7318 19 00 KN-kód alá sorolandók, amely nem szerepel az eljárás megindításáról szóló értesítésben.

(149)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a vállalat ismét felvetette, hogy a betoncsavarokat ki kellene zárni a termékkörből, ezt azonban nem támasztotta alá új érvekkel vagy információkkal. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(150)

Ezek a felek továbbá előadták, hogy a betoncsavarok a sajátosságaiknál fogva nem helyettesíthetők más kötőelemekkel, például csavarokkal, anyáscsavarokkal és alátétekkel, ugyanakkor versenyben állnak és helyettesíthetők önfeszítő alapcsavarokkal vagy dübelekkel.

(151)

A Bizottság a (146) preambulumbekezdésben már leírt okokból elutasította az egyedi tanúsítványokkal kapcsolatos állítást. A más terméktípusokkal való helyettesíthetőséget illetően a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgálattal érintett termékkör (az érintett termék) meghatározásában. Az alaprendelet nem tartalmaz arra vonatkozó követelményt, hogy az érintett terméknek csak egymással helyettesíthető és versenyben álló terméktípusokat kell magában foglalnia. Ezek az elemek a hasonló termék meghatározásához kapcsolódnak.

(152)

Végezetül a (148) preambulumbekezdésben említett uniós dübelgyártó előadta, hogy kizárólag a vele kapcsolatban álló kínai exportáló gyártó rendelkezik az EOTA által kiállított hivatalos uniós tanúsítvánnyal (európai műszaki értékeléssel) betoncsavarok tekintetében, ezért egyedüliként exportálja ezt a terméket az Unióba. E termék kizárása ezért korlátozott hatást gyakorolna. Emellett azt is kiemelte, hogy a vizsgálati időszakban nem exportáltak betoncsavarokat, így az uniós gazdasági ágazat sem szenvedhetett kárt.

(153)

mivel ez a fél nem támasztotta alá bizonyítékokkal ezeket az állításait, a Bizottság az érdemi elemzés nélküli elutasításuk mellett döntött.

(154)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Simpson Strongtie nemzetközi vállalatcsoport, amely Kínában gyárt és a vele kapcsolatban álló vállalatokon keresztül az Unióban forgalmaz betoncsavarokat, megjegyezte, hogy a betoncsavarokat ki kellene zárni a termékkörből. Az eljárásban történő késői közreműködését azzal indokolta, hogy magától értetődőnek vette ennek a terméktípusnak a kizárását. Közölte a Kínában gyártott betoncsavarjai műszaki jellemzőit, és előadta, hogy ezek a csavarok nem állnak versenyben a másik érintett termékkel vagy a hasonló termékkel.

(155)

Az e vállalattól érkezett késői beadványt nem lehetett figyelembe venni. A termékkört a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben határozta meg, amely egyúttal a kötőelemek importálásához használt KN-kódokat is tartalmazta. A Bizottság nem jelezte, hogy a betoncsavarokat kizárja a termékkörből, ezért az érdekelt feleknek nem volt okuk feltételezni, hogy a betoncsavarok nem tartoznak a termékkörbe. Az előző preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt a Bizottság elutasította az érdekelt felek azon felvetését, hogy a betoncsavarokat ki kell zárni.

(156)

Egy exportáló gyártó a konfirmátorcsavarok (vagy önbehajtó csapok) termékkörből való kizárását kérte. Ez az exportáló gyártó azt állította, hogy sajátos bútoripari rendeltetésükre tekintettel – tehát (feldolgozott faanyagból készült) íróasztalok, szekrények, asztalok vagy polcok összeszerelésére szolgáló összekötő elemként – a konfirmátorcsavarok egyedi fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és jelentősen különböznek más kötőelemektől. Ez az exportáló gyártó azt is állította, hogy amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy nem zárja ki a konfirmátorcsavarokat a termékkörből, akkor ezekre a terméktípusokra vonatkozóan külön kell megfogalmazni a kárral és az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos ténymegállapításokat.

(157)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a konfirmátorcsavarok hasonló alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és rendeltetésük is hasonló a termékkörbe tartozó egyéb kötőelemtípusokéhoz. Tehát semmi nem indokolta, hogy a Bizottság kizárja ezt a terméktípust a vizsgálatból. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(158)

A (398) preambulumbekezdés foglalkozik azzal a felvetéssel, hogy ennél a terméktípusnál külön kellene értékelni a kárt és az ok-okozati összefüggést.

(159)

Egy uniós póluscsavargyártó felvetette, hogy ezeket a termékeket ki kell zárni a termékkörből, mivel kizárólag egy nagyon sajátos alkalmazási területen, az ipari akkumulátorok cellaösszekötőiben használatosak, és egyik uniós gyártó sem gyártja őket. Ez a vállalat kifejtette, hogy a póluscsavarok speciális csavarok, amelyek az acélrészen kívül műanyag fejből és menetzáróból állnak. A vizsgálat azonban feltárta, hogy a póluscsavarok hasonló alapvető fizikai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és rendeltetésük is hasonló a termékkörbe tartozó egyéb kötőelemtípusokéhoz. Tehát semmi nem indokolta, hogy a Bizottság kizárja ezt a terméktípust a vizsgálatból, ezért elutasította ezt a felvetést.

(160)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően ez a felhasználó megismételte, hogy a póluscsavarok kizárólag az akkumulátorcellák elektromos csatlakozójaként használatosak, ekként pedig elhatárolásra, valamint a sav és a savgőz elleni védelemre szolgálnak az ipari akkumulátorokban. A póluscsavarok ezért nem helyettesíthetők szokványos kötőelemekkel. Érvelése alátámasztására benyújtotta a német vámhatóság 2016. március 7-i közleményét, miszerint a póluscsavarok nem tartoznak sem a Kínai Népköztársaságból származó egyes vas vagy acél kötőelemek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 91/2009/EK rendelet, sem a 924/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (16) hatálya alá. Mivel a jelenlegi vizsgálat ugyanarra a termékkörre vonatkozik, a vállalat előadta, hogy a póluscsavarok nem tartozhatnak a jelenlegi vizsgálat tárgyi hatálya alá sem.

(161)

A szóban forgó felhasználó által benyújtott közlemény nem tartalmazta a vámhatóság indokolással ellátott határozatát, így sem a határozatot alátámasztó ténybeli és jogalapot, sem azt, hogy a határozat kötelező érvényű tarifális felvilágosításon alapult-e. A Bizottság emellett a benyújtott dokumentum valódiságáról sem tudott meggyőződni. Ezenkívül a dokumentum jelenlegi vizsgálat előtt készült, ezért nem befolyásolhatja a termékkört. Az említett érveket a Bizottság ezért elutasította.

(162)

A CCCME felvetette, hogy a gépjárműiparban használt nem szabványos kötőelemeket ki kell zárni a vizsgálat tárgyi hatálya alól, arra hivatkozva, hogy a kínai exportáló gyártók nem vagy elenyésző mennyiségben exportálnak ilyen kötőelemeket. Másik lehetőségként a kár és az ok-okozati összefüggés elemzését piaci szegmensenként, tehát a szabványos, illetve a nem szabványos kötőelemek esetében külön-külön kellene elvégezni.

(163)

A gépjárműiparban használt nem szabványos kötőelemek megfelelnek a (102) preambulumbekezdésben foglalt termékmeghatározásnak, ezért e vizsgálat tárgyi hatálya alá tartoznak. A vizsgálat feltárta, hogy a Kínából származó export a gépjárműiparnak szánt nem szabványos kötőelemek kivitelét is magában foglalta, és több gyártó állított elő gépjárműipari kötőelemeket Kínában. Az e terméktípusoknak a vizsgálat tárgyi hatálya alóli kizárásával kapcsolatos felvetést a Bizottság ezért elutasította.

(164)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME azt állította, hogy a Bizottság a gépjárműipari kötőelemek egyedi jellemzőit illetően nem végzett külön elemzést, amely indokolhatta volna e termékek kizárását a vizsgálat tárgyi hatálya alól. Fenntartotta, hogy a gépjárműipari kötőelemek az ipari szabványokat és követelményeket tekintve teljes mértékben különböznek más kötőelemektől.

(165)

A már az érdekelt felek végső tájékoztatását megelőzően megfogalmazott állítását illetően a CCCME nem szolgált további magyarázattal azokra az általa említett műszaki és fizikai jellemzőkre vonatkozóan, amelyek ezeket a kötőelemtípusokat megkülönböztetik más típusoktól. Nem indokolja a kizárást önmagában az a kijelentés, hogy ezek a kötőelemek nem helyettesíthetők a termékkörbe tartozó más kötőelemekkel. Megjegyzendő, hogy a gépjárműiparban többféle típusú kötőelem használatos, nem csupán egy. Továbbá a (151) preambulumbekezdésben már leírtak szerint a más terméktípusokkal való helyettesíthetőséget illetően a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgálattal érintett termékkör meghatározásában. Az alaprendelet nem tartalmaz arra vonatkozó követelményt, hogy az érintett terméknek csak egymással helyettesíthető és versenyben álló terméktípusokat kell magában foglalnia. A CCCME ezzel kapcsolatos állításait ezért a Bizottság elutasította.

(166)

A (394) és a (398) preambulumbekezdés foglalkozik azzal a felvetéssel, hogy a kár és az ok-okozati összefüggés elemzését különböző piaci szegmensek figyelembevételével kellene elvégezni.

(167)

Az eljárás megindításakor rendelkezésre álló bizonyíték azt mutatta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn Kínában. A Bizottság ezért helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének figyelembevételével megindítsa.

(168)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének lehetséges alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében a Bizottság az érintett országban működő valamennyi exportáló gyártót felkérte arra, hogy bocsássanak rendelkezésre a kötőelemek gyártásához felhasznált inputokra vonatkozó információkat. A kért információkat kilencvenkét exportáló gyártó nyújtotta be.

(169)

A (87) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság arra is felkérte a kínai kormányt, hogy töltsön ki egy, a Kínában állítólagosan fennálló torzulásokra vonatkozó kérdőívet. A kínai kormány azonban nem tett eleget a felkérésnek, és nem válaszolt a kérdőívre.

(170)

Ezenkívül a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazását illetően, és mindezt támasszák alá bizonyítékokkal.

(171)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.3.2. pontjában a Bizottság arról tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az adott szakaszban rendelkezésre álló információk alapján, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban Brazília és Törökország megfelelő reprezentatív ország lehet, ha e rendelkezés alkalmazási feltételei megerősítést nyernek. A Bizottság azt is jelezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) bekezdésének első francia bekezdésében foglalt kritériumokkal összhangban további potenciálisan megfelelő reprezentatív országokat is megvizsgál.

(172)

A Bizottság 2021. február 5-én a rendes érték megállapításához használandó forrásokra vonatkozóan kiadott egy első feljegyzést (a továbbiakban: február 5-i feljegyzés, első feljegyzés), amelynek útján tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a releváns forrásokról, amelyeket a rendes érték meghatározásához fel kívánt használni. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – a nyersanyagokra, a munkaerőre és az energiára is kiterjedően – felsorolta a kötőelemek gyártásához felhasznált termelési tényezőket. Ezenkívül a Bizottság Brazíliát, Oroszországot Thaiföldet és Törökországot azonosította megfelelő reprezentatív országként. A Bizottság az összes érdekelt félnek lehetőséget biztosított észrevételeinek megtételére. A Bizottság a panaszos EIFI-től, két, a mintában szereplő exportáló gyártótól, valamint a CCCME-től és az EFDA-tól kapott észrevételeket.

(173)

2021. május 4-én, a beérkezett észrevételek elemzését követően a Bizottság kibocsátott egy második, a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokról szóló feljegyzést (a továbbiakban: május 4-i feljegyzés, második feljegyzés). Az említett feljegyzésben a Bizottság összeállította a termelési tényezők ideiglenes jegyzékét, és tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy Thaiföldet kívánja az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése szerinti reprezentatív országként használni. Emellett tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy az értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek), valamint a nyereséget a Dun & Bradstreet (a továbbiakban: D&B) adatbázisában (17) könnyen hozzáférhető pénzügyi adatok alapján állapítja meg. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban. A panaszostól, egy, a mintában szereplő exportáló gyártótól, valamint a CCCME-től és az EFDA-tól érkeztek észrevételek.

(174)

A második feljegyzésre vonatkozóan érkezett észrevételek és információk elemzése után a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Thaiföld megfelelő reprezentatív országnak tekinthető, és a rendes érték megállapításához szükséges torzulástól mentes árakat és költségeket onnan szerzi majd be. E választás mögöttes okait a (220) és az azt követő preambulumbekezdések részletesen ismertetik.

(175)

A (87) és a (169) preambulumbekezdésben már leírtak szerint a kínai kormány nem válaszolt a torzulások fennállásával kapcsolatos kérdőívre. (18) A Bizottság a 2021. június 2-i szóbeli jegyzékben tájékoztatta a kínai kormányt, hogy ezért az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseit szándékozza alkalmazni, és a rendelkezésre álló tényeket kívánja felhasználni a kérdőívben kért információk tekintetében. A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy tegyen észrevételeket az alaprendelet 18. cikkének alkalmazásával kapcsolatosan. Nem érkezett észrevétel.

(176)

A (61) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a vizsgálat megindításakor a mintavétel szükségességének eldöntéséhez, szükséges esetben pedig a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi ismert kínai exportáló gyártót arra kért, hogy közölje az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottság ezenfelül felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy amennyiben még vannak olyan további exportáló gyártók, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, nevezze meg őket, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot. Kilencvenkét exportáló gyártó vagy exportáló gyártói csoport jelentkezett, ők a panaszos Eurostat-statisztikákon alapuló becslései szerint a Kínából az Unióba irányuló teljes kötőelemexport 51 %-át adták a vizsgálati időszakban. A Bizottság úgy vélte, hogy ez az együttműködési szint alacsony volt.

(177)

A Bizottság erről szóbeli jegyzékben tájékoztatta a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, kiemelve, hogy kismértékű együttműködés miatt az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseit szándékozza alkalmazni az országos dömpingkülönbözet (vagyis a maradékvám) tekintetében. A Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy tegyen észrevételeket az alaprendelet 18. cikkének alkalmazásával kapcsolatosan.

(178)

Az EFDA azt állította, hogy az együttműködés szintje az alábbi okok miatt nem tekinthető alacsonynak:

(179)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálat kezdetekor (legitimációs, illetve mintavételi eljárás) ugyanannyi információt kért az uniós és az exportáló gyártóktól. Ezek az információk a vállalat elérhetőségeire, az általa értékesített és gyártott mennyiségre és a vele kapcsolatban álló vállalatokra korlátozódtak. Az együttműködés az eredeti válasz alapján jön létre. Ezért az összes uniós és exportáló országbeli vállalat (így a kkv-k is) egyenlő elbánásban részesül. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt fél állításait.

(180)

Az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzések során a Bizottság a mintában szereplő három exportáló gyártó közül egyiknél sem tudta ellenőrizni a tényleges munkaerő-ráfordítást. A Bizottság a 2021. június 3-i levelében tájékoztatta a mintában szereplő mindhárom exportáló gyártót, hogy az alaprendelet 18. cikkének rendelkezései szerint a rendelkezésre álló szándékozik felhasználni a munkaerő-ráfordítás tekintetében.

(181)

A Ningbo Jinding úgy vélte, hogy a tényleges munkaidőre vonatkozó információk nem szükségesek, és a Bizottságnak a rendes munkaidőt kellene alapul vennie. Előadta, hogy a munkaerőköltségek értékeléséhez felhasználható a rendes munkaidő, különösen a tényleges munkaidő nyilvántartására vonatkozó jogi kötelezettség hiányában. Állítása szerint az exportáló gyártó minden tőle telhetőt megtett, ezért a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül az általa szolgáltatott munkaügyi adatokat, mivel változatlanul lehetővé teszik az „észszerűen helytálló ténymegállapítások” megfogalmazását. Hozzátette, hogy a rendes munkaidő jelenti a rendelkezésre álló legmegfelelőbb tényeket, mivel más forrás nem is lehet megfelelőbb az érintett termék Ningbo Jinding általi gyártásának sajátos körülményeire nézve.

(182)

A Wenzhou azt állította, hogy a tényleges munkanapok száma (később a napi rendes munkaidő alapján munkaórákra átváltva) szerepelt a havi bérjegyzékekben, és a kínai munkajog által korlátozott napi rendes munkaidőt megbízható adatnak kell tekinteni a tényleges munkanapok munkaórákra való átváltásához. Emellett nem tekinthető az együttműködés hiányának, hogy a vállalat nem vezet nyilvántartást az érintett termék gyártására fordított tényleges munkaidőről, ezért a Wenzhou munkaerőköltségei tekintetében indokolatlan az alaprendelet 18. cikkét alkalmazni.

(183)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A munkavállalók által ledolgozható rendes munkaórák számát korlátozó jogszabály megléte önmagában nem elegendő bizonyíték a ténylegesen ledolgozott munkaórák számára. A vizsgálat során a Bizottság nem találta bizonyítottnak, hogy a kínai munkajogot tiszteletben tartják és érvényesítik, a munkavállalóknak ténylegesen fizetett díjazás pedig az exportáló gyártók által közölt tényleges munkanapok számát tükrözi.

(184)

Ezenkívül nem volt bizonyíték arra, hogy a rendes munkaidő alapján munkaórákra átváltott tényleges munkanapok száma az érintett termék gyártásával összefüggésben ledolgozott munkaórákat fejezi ki, mivel nem érkezett bizonyíték a kötőelemek gyártására fordított rendes munkaidő meghatározásának alapjára.

(185)

Emellett a munkanapokat a napi rendes munkaidő alapján munkaórákra átváltó két exportáló gyártó közel kétszer akkora munkatermelékenységi rátával (19) rendelkezett, mint a tényleges munkaórákat nyilvántartó exportáló gyártó. A magas munkatermelékenységi ráta rendszerint a munkaerő fokozott, hatékonyabb kihasználását jelenti, ami a tényleges munkaórák nagyobb számában nyilvánul meg. Ebben az esetben nemezért a rendes munkaidő nem használható az érintett termék munkaerőköltségének értékeléséhez.

(186)

Ennek alapján a Bizottság elutasította az exportáló gyártók állításait, és az alaprendelet 18. cikke szerint a rendelkezésre álló legjobb tényeket használta fel a munkaerő-ráfordítás tekintetében.

(187)

A Bizottság a kínai acélágazat vonatkozásában végzett közelmúltbeli vizsgálatai (20) keretében megállapította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállását. A kötőelemek gyártásához felhasznált legfontosabb nyersanyag az acél, tehát a kötőelemgyártó ágazat nagyon közel áll az acélágazathoz. E vizsgálat keretében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(188)

A Bizottság az acélágazat vonatkozásában végzett korábbi vizsgálatai keretében megállapította, hogy Kínában a jelentős mértékű kormányzati beavatkozás a piaci elveknek megfelelő hatékony erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez. (21) A Bizottság megállapította különösen, hogy az érintett termék fő nyersanyagát előállító acélágazatban nemcsak hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első franciabekezdése értelmében jelentős mértékű kormányzati tulajdon van jelen, (22) hanem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány számára a vállalatokban való jelenléte azt is lehetővé teszi, hogy befolyást gyakoroljon az árak és a költségek tekintetében. (23) A Bizottság megállapította továbbá, hogy az államnak a pénzügyi piacokon, valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kínai kormány által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag más szempontból fontosnak tartott gazdasági ágazatokban összpontosulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg. (24) Emellett a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése értelmében a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában különösen a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földterületek használati jogának kiosztása területén. (25) Hasonlóképpen a Bizottság megállapította, hogy Kínában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése értelmében az acélágazatban torzultak a bérköltségek (26), valamint hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése értelmében a pénzügyi ágazatban – különösen a vállalati szektor tőkéhez jutása terén – torzulások állnak fenn (27).

(189)

A kínai acélágazatra vonatkozó korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan a Bizottság e vizsgálat keretében is megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások figyelembevételével helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható bizonyítékokra alapozta, amelyek egyebek mellett a panaszból, valamint a nyilvánosan hozzáférhető források felhasználásával összeállított, Kínára vonatkozó országjelentésből (a továbbiakban: jelentés) (28) származtak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazatnak (ezen belül az érintett termék piacának) sajátos helyzetével foglalkozott. A Bizottság ezeket a bizonyítékokat kiegészítette saját kutatásával. E kutatás azokat a különböző kritériumokat vizsgálta, amelyek a Kínában fennálló jelentős torzulások alátámasztása szempontjából relevánsak és amelyeket az ezzel kapcsolatos korábbi bizottsági vizsgálatok is megállapítottak.

(190)

A jelentés mellett a panasz felsorolt néhány további tényezőt, amely a kötőelemgyártó ágazat torzulásaira utal. Először a hengerhuzalpiacon fennálló kapacitásfelesleg problémáját hozta fel. Másodszor a panasz rámutatott az energetikai és villamosenergia-ágazatba való állami beavatkozásra. A panasz továbbá említést tett a kínai gépjárműiparban és építőiparban (a kötőelemek két fontos felhasználója) fennálló torzulásokról, amelyek meglétét az Európai Unió kínai kereskedelmi kamarájának két kiadványa, a 2018/2019. évi és a 2019/2020. évi „Business in China” (Vállalkozás Kínában) állásfoglalás is alátámaszt. A panasz emellett felhozza a Think!Desk China Research & Consulting által készített két jelentést, az „Assessment of the normative and policy framework governing the Chinese economy and its impact on international competition” (A kínai gazdaságot szabályozó normatív és szakpolitikai keretnek és a nemzetközi versenyre gyakorolt hatásának értékelése) című zárójelentést és a „The China Iron and Steel Association – Government Partner and Information Hub” (A Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége – kormányzati partner és információs platform) című zárójelentés-tervezetet, amely kimutatta, hogy a vas- és acélágazat – így a kötőelemgyártó ágazat – felett gyakorolt állami ellenőrzés torzulásokhoz vezetett. Végezetül a panasz arra is rámutatott, hogy a korábbi vizsgálatban a Bizottság már megállapította, hogy torzult a kínai acélpiac.

(191)

A (169) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormánytól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben található, valamint a panaszos által ezek kiegészítéseképpen nyújtott, a jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának a jelen ügyben való indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(192)

A kötőelemek gyártásához szükséges legfontosabb nyersanyagot előállító acélágazatban továbbra is komoly mértékű a kínai kormány tulajdonosi szerepe. A legnagyobb acélgyártók közül számos állami tulajdonban van. Többet közülük az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv (2016–2020)” című dokumentum külön is megemlít. Például a kínai állam tulajdonában lévő Shanxi Taiyuan Iron & Steel Co. Ltd (a továbbiakban: Tisco) az internetes honlapján található bemutatkozása szerint olyan „vas- és acélipari óriásvállalat”, amely „rendkívül nagy méretű, integrált vasércbányászati, vas- és acélgyártási, feldolgozási, szállítási és kereskedelmi üzletággal rendelkező vas- és acélipari komplexummá fejlődött (29)”. Egy másik nagyvállalat a kínai állam tulajdonában lévő, a közelmúltban konszolidált China Baowu Steel Group Co. Ltd (előzőleg Baosteel csoport és Wuhan Iron & Steel) részeként acélgyártással foglalkozó Baosteel. (30) . Miközben az állami és a magántulajdonú vállalatok száma a becslések szerint közel azonos, a világ tíz legnagyobb acélgyártója közé tartozó öt kínai gyártóból négy van állami tulajdonban. (31) Ugyanakkor míg 2016-ban a tíz legnagyobb gyártó az ágazat teljes kibocsátásának csak mintegy 36 %-át adta, a kínai kormány ugyanebben az évben célul tűzte ki, hogy 2025-re mintegy tíz nagyvállalatnál összpontosítsa az acéltermelés 60–70 %-át (32). Ezt a szándékát a kínai kormány 2019 áprilisában, az acélipar konszolidációjára vonatkozó iránymutatás közzétételének bejelentésekor ismét kinyilvánította (33). Az összpontosítás részeként kényszerű összefonódásokra kerülhet sor a nyereséges magánvállalatok és a gyengén teljesítő állami tulajdonú vállalatok között (34). Mivel a kötőelemgyártó ágazat nagyon elaprózódott, és a gyártók többsége állami tulajdonú vállalat, lehetetlen megállapítani az állami tulajdonú, illetve magántulajdonú kötőelemgyártók pontos arányát, a vizsgálat azonban kimutatta, hogy a kötőelemgyártók egy része – például a Zhoushan 7412 Factory – állami vállalkozás.

(193)

Azzal kapcsolatban, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében a kínai kormány abban a helyzetben van-e, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre, a vizsgálat nem tért ki az egyes vállalatokra, mivel a kötőelemgyártó ágazat nagyon elaprózódott, és nagyrészt állami tulajdonú kkv-ból áll. Ugyanakkor megállapítható volt, hogy az ipari szövetségek szintjén személyes kapcsolatok vannak az érintett termék gyártói és a KKP között. A kötőelemgyártó-ágazati szövetségek hangsúlyozzák a KKP-vel fennálló személyes kapcsolatukat, a Ningbói Kötőelemgyártó-ágazati Szövetség alapszabálya például a következőképpen rendelkezik: „E szövetség elnökének, alelnökének és főtitkárának a következő követelményeknek kell eleget tennie: 1. követnie kell a párt irányvonalát, alapelveit és szakpolitikáit, és jó politikai tulajdonságokkal kell rendelkeznie” (35).

(194)

A kötőelemgyártó ágazatban az állami tulajdonú vállalatok mellett a magántulajdonú vállalatokra is kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás. A következő példák jól szemléltetik, hogy a kínai kormány egyre nagyobb mértékben beavatkozik a kötőelemgyártó és az acélágazat működésébe. A kötőelemgyártó ágazat ugyan nagyon szétaprózódott, és főként kkv-ból áll, a vizsgálat azonban kimutatta, hogy kapcsolatok vannak a párt és a kötőelemgyártókat képviselő kötőelemgyártó-ágazati szövetségek között. A Ningbói Kötőelemgyártó-ágazati Szövetség például egyértelműen fogalmaz a honlapján: „Az elmúlt néhány évben a szövetség támogatta és végrehajtotta a párt- és állami iránymutatásokat és szakpolitikákat”. A kormánnyal fennálló szoros kapcsolatot a szervezet alapszabálya is hangsúlyozza, például a 3. cikkben: „E szövetség céljai a következők: a nemzeti alkotmány, jogszabályok, rendeletek és szakpolitikák betartása […], áthidaló és kapcsolattartó szerep vállalása a kormány és a tagok között a technológiai haladás felgyorsítása és a kötőelemgyártó ágazat fejlődésének előmozdítása érdekében. A Kínai Kommunista Párt alapszabálya szerint ez a szövetség pártszervezetet hoz létre, és feladatként vállalja a politikai irányítás biztosítását, a tömegek egyesítését, a fejlődés támogatását, fejlett kultúra kialakítását, a tehetségfejlesztés előmozdítását, valamint az önfejlesztés előtérbe helyezését”, valamint a 6. cikk xviii. pontjában: „a kormány által rá bízott egyéb feladatok ellátása” (36). A Kínai Általános Gépalkatrész-ágazati Szövetség kötőelemekkel foglalkozó tagozatának honlapja szerint a ningbói kötőelemgyártó ágazat a ningbói települési (és a zhejiangi tartományi) önkormányzat, valamint az illetékes szervek különféle támogatási politikáiban részesül és az általuk végzett támogató munkát élvezi minden szinten (37). A kötőelemgyártó ágazat és a KKP közötti kapcsolat Haiyan megyében (Zhejiang tartomány) is egyértelmű: „Haiyan az ország három fő kötőelemgyártó központjának egyike. A kötőelemgyártó ágazat stabil és kiegyensúlyozott fejlődésének biztosítása érdekében Haiyan megye tiszteletben tartja a pártépítés vezető szerepét […], mélyíti az »ágazati lánc és a pártépítés közötti kapcsolatot«, tisztában van a »vörös interakció« lényegével, valamint átfogóan támogatja a kötőelemgyártó vállalatok munkáját és termelését. […] Haiyan megye hagyja kibontakozni a megyei pártbizottság […] szerepét. Haiyan így 15 különböző méretű vállalatot sorolt […] a kísérleti vállalatok közé, és a felújítási költség 50 %-áig pénzügyi garanciát nyújt”. Ezenkívül „Haiyan hagyja kibontakozni a tartományi (megyei) Kötőelemgyártó-ágazati Szövetség pártszervezetének szerepét a felekkel folytatott egyeztetésben, a kereslet kielégítésének irányításában és az információs korlátok lebontásában. […] A világjárvány hatására megszűnt a két, Qinshan Street-i innovációs központ kötőelemgyártó parkjában található vállalatok eredeti acélnyersanyag-ellátása. Miután a megyei Kötőelemgyártó-ágazati Szövetség pártszervezete értesült a helyzetről, azonnal egyeztetett a megyében minőségi acél nyersanyagot gyártó vállalatokkal, hogy lássák el a kötőelemgyártó vállalatokat alacsonyabb színvonalú nyersanyagokkal, és gondoskodjanak azok kiegészítő jellegéről. Ezek a vállalatok mindössze egy hónap alatt elérték a körülbelül 100 millió jüant (38)”.

(195)

A kötőelemgyártó ágazatban azonosíthatók az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának harmadik franciabekezdése értelmében vett, a belföldi gyártókat előnyben részesítő vagy a szabadpiaci erőviszonyokat más módon befolyásoló politikák.

(196)

A vizsgálat során több olyan szakpolitikai dokumentum is előkerült, amely kifejezetten a kötőelemgyártó ágazat fejlesztéséhez nyújt iránymutatást. A kötőelemgyártó ágazat az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium által az első jelentős műszaki berendezések (berendezéscsoportok) támogatására és alkalmazására vonatkozó útmutató katalógus (2019. évi kiadás) (39) közzétételéről kiadott közleményben és az iparszerkezeti kiigazításra vonatkozó útmutató katalógusban (2019., Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság) (40) az ösztönzött ágazatok között szerepel.

(197)

A fent említett, központi szintű dokumentumok mellett több helyi, tartományi vagy települési szintű iránymutató dokumentum is iránymutatást és támogatást nyújt a kötőelemgyártó ágazat fejlesztéséhez. Például a Haiyan megyei kötőelemgyártó ágazatra vonatkozó 2019. évi ösztönző politikákról szóló dokumentum a következőképpen fogalmaz: „Haiyan a »kötőelemek otthona«, és a kötőelemgyártó ágazat az egyik legfontosabb hagyományos ágazat Haiyanban. A […] megyénkben működő kötőelemgyártó ágazaton belüli innováció és fejlesztés fellendítése érdekében, megyénk nemrég közzétette »A Haiyan megyei kötőelemgyártó ágazat digitalizációjára és intelligens átalakítására vonatkozó hároméves különleges cselekvési politika« című dokumentumot. Az ehhez kapcsolódó különleges forrásokat a kötőelemgyártó ágazatban digitális és intelligens átalakítást végrehajtó vállalatok vehetik igénybe” (41). A haiyani kötőelemgyártó ágazat számára biztosított szubvenciós alap összegét 2020-ban tovább növelték (42).

(198)

A kötőelemek gyártásának legfontosabb nyersanyagával, az acéllal kapcsolatos kormányzati iránymutatás és beavatkozás szintén előnyös a kötőelemgyártó ágazat számára. A kínai kormány az acélipart kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak tekinti (43). Ezt támasztja alá az acéliparral foglalkozó számos nemzeti, regionális és települési szinten kiadott terv, irányelv és más dokumentum, köztük a vizsgálati időszakban is érvényes „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv (2016–2020)” is. Ez a terv kijelentette, hogy az acélipar „a kínai gazdaság fontos, alapvető ágazata, a nemzetgazdaság egyik sarokköve (44)”. A tervben meghatározott fő feladatok és célkitűzések az ágazat fejlesztésének valamennyi szempontjára kiterjednek (45). A vizsgálati időszakban is alkalmazandó tizenharmadik ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (46) célul tűzte ki a felső kategóriás acélterméktípusokat gyártó vállalatok támogatását (47). Emellett a termékek megfelelő minőségével, tartósságával és megbízhatóságával is foglalkozik, és ennek érdekében előirányozza olyan vállalatok támogatását, amelyek a tiszta acélgyártáshoz, a precíziós hengerléshez és a minőségjavításhoz kapcsolódó műszaki megoldásokat alkalmaznak (48). Az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus 2011. évi kiadásának 2013. évi módosítása (49) (a továbbiakban: katalógus) az acélipart az ösztönzött ágazatok közé sorolja.

(199)

Ahogyan az a kötőelemgyártás fontos nyersanyagának számító acéllal kapcsolatos fenti példákból is látható, a kínai kormány a szakpolitikai eszközök és iránymutatások széles tárházát vonultatja fel a kötőelemgyártó ágazat fejlődésének további szabályozására, és az ágazat fejlesztésének és működésének lényegében minden aspektusa felett ellenőrzést gyakorol. A kötőelemgyártás legfontosabb nyersanyagával, az acéllal kapcsolatos kormányzati iránymutatás és beavatkozás tehát előnyös a kötőelemgyártó ágazat számára.

(200)

A fentiek mellett a kötőelemgyártók állami támogatásokhoz is jutnak, ami egyértelműen annak a jele, hogy az államnak érdeke fűződik ehhez az ágazathoz. A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy több pénzügyi ösztönzőprogram állt a kötőelemgyártók rendelkezésére, köztük a Haiyan megyei kötőelemgyártó ágazatra vonatkozó 2019. évi ösztönzési politika is: „A kötőelemgyártó vállalatok digitális és intelligens átalakításának erőteljes támogatása: A digitális irányítási rendszerek és az integrált vezérlőeszköz-szoftverek alkalmazásához különleges pénzügyi ösztönzők nyújthatók a megvalósítás évétől függően, […], a 2019-ben digitális és intelligens átalakítást (vagy új beszerzéseket) végrehajtó és berendezéseiket fejlesztő vállalatok az alapvető berendezésekbe való beruházás tényleges értékének 20 %-a erejéig, de legfeljebb 2 millió jüan összegben egyszeri támogatásban részesülhetnek; 2020. évi megvalósítás esetén az alapvető berendezésekbe való beruházás tényleges értékének 15 %-a erejéig, de legfeljebb 1,5 millió jüan összegben egyszeri támogatásban részesülhetnek; 2021. évi megvalósítás esetén az alapvető berendezésekbe való beruházás tényleges értékének 12 %-a erejéig, de legfeljebb 1 millió jüan összegben egyszeri támogatásban részesülhetnek (50)”. A támogatások 2020-ban is rendelkezésre álltak: „A 20 millió jüan összegű különleges tartományi kísérleti alapra támaszkodva megyei szinten azonos összegű kiegészítő források állnak rendelkezésre a kötőelemgyártó ágazat átalakításához és korszerűsítéséhez. A »kötőelemekre vonatkozó hároméves különleges cselekvési politikával« együtt az ágazati szoftveres átalakítási projektekre fordított beruházások 3 vagy 6 %-ának megfelelő kezdeti támogatási alapösszeg 12 % fölé nőtt, és legfeljebb 20 % lehet, […], a kötőelemgyártó ágazatban megvalósított, kizárólag szoftveres projektekhez nyújtott beruházási támogatások aránya pedig meghaladta a 30 %-ot, és legfeljebb 50 % lehet. Eddig több mint 12 millió jüan került kifizetésre a kötőelemgyártó-ágazat számára fenntartott különleges forrásokból, és több mint harminc vállalat részesült támogatásban. A technológiai átalakítási (beruházási) projektek esetében a gyártóberendezésekbe való beruházásnak meg kell haladnia a 3 millió jüant (51)”.

(201)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai kormány olyan intézkedéseket hajt végre, amelyek arra ösztönzik a gazdasági szereplőket, hogy feleljenek meg az ösztönzött iparágak – köztük a kötőelemek gyártásához fő nyersanyagként felhasznált acélt előállító ágazat – támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzéseknek. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(202)

E vizsgálat során a Bizottság nem talált olyan bizonyítékokat, amelyek azt jeleznék, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának negyedik franciabekezdése szerinti, a csődjogi és a tulajdonjogi jogszabályoknak a kötőelemgyártó ágazatban való, a (188) preambulumbekezdésben már bemutatott diszkriminatív alkalmazása vagy nem megfelelő érvényesítése ne hatna ki az érintett termék gyártóira.

(203)

A kötőelemgyártó ágazatra a (188) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának ötödik franciabekezdése szerinti, a bérköltségek tekintetében fennálló torzulások is kihatnak. A szóban forgó ágazatban ezek a torzulások közvetlenül (az érintett termék és annak legfontosabb inputjai előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesülnek (52).

(204)

Emellett e vizsgálat keretében nem nyújtottak be a Bizottsághoz olyan bizonyítékot, amely azt jelezné, hogy a (188) preambulumbekezdésben már szintén bemutatott, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának hatodik franciabekezdése szerinti, a pénzügyi rendszerben érvényesülő kormányzati beavatkozás ne hatna ki a kötőelemgyártó ágazatra. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(205)

Végezetül a Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a kötőelemek gyártásához többféle inputra van szükség. Amikor a kötőelemgyártók beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) kihatnak az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói olyan munkaerőt foglalkoztatnak, amelyre kihatnak a torzulások. Olyan kölcsönt vehetnek fel, amelyet szintén érintenek a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Működésüket behatárolja a tervrendszer, amely a kormányzat minden szintjén és az összes gazdasági ágazatban érvényesül.

(206)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a kötőelemek belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségeket (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeit) sem, hiszen ezekre is kihat a jelentés A. és B. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőkeallokáció, a földhasználat, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok kapcsán bemutatott kormányzati beavatkozások egész Kínában megfigyelhetők. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy a Kínában különféle termelési tényezők felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(207)

Sem a kínai kormány, sem a jelenlegi vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(208)

Összességében a rendelkezésre álló bizonyítékok arról tanúskodnak, hogy az érintett termék árai és költségei (köztük a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségek) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében – az ott felsorolt elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatásának tanúsága szerint – jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához. A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(209)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány és a CCCME észrevételeket nyújtott be, amelyekben többek között vitatta az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének jogszerűségét és a Bizottság által ismertetett jelentős torzulások meglétét. Az alábbiakban részletesen foglalkozunk ezekkel az észrevételekkel.

(210)

A kínai kormány először is a jelentést illetően előadta, hogy nincs bizonyíték arra, hogy a jelentést a Bizottság elfogadta vagy jóváhagyta volna, ezért kétséges, hogy a jelentés tükrözheti-e a Bizottság hivatalos álláspontját. A tényeket illetően a kínai kormány szerint a jelentés megtévesztő, egyoldalú, és nem felel meg a valóságnak. Ezenkívül a kínai kormány szerint az, hogy a Bizottság csak néhány kiválasztott országról adott ki országjelentést, aggályokat vet fel a legnagyobb kedvezményes elbánást illetően. Továbbá a kínai kormány álláspontja szerint a Bizottság nem támaszkodhat a jelentésben foglalt bizonyítékokra, mivel ez nincs összhangban a tisztességes és igazságos jogalkalmazás szellemiségével, ugyanis tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ügy már a tárgyalás előtt eldőlt.

(211)

A CCCME ehhez hasonlóan azzal érvelt, hogy a Bizottság diszkriminatív módon alkalmazta a 2. cikk (6a) bekezdését Kínával szemben, ezzel megsértve a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét, mivel a Bizottság csak Kínáról és Oroszországról adott ki országjelentést. A CCCME emellett vitatta a jelentés bizonyító erejét.

(212)

Másodszor, a kínai kormány és a CCCME azzal érvelt, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésével összhangban álló számtani képzése nem egyeztethető össze a dömpingellenes megállapodással, különös tekintettel annak 2.2. cikkére, amely kimerítő listát ad azokról a helyzetekről, amelyek esetén a rendes érték képezhető, és a „jelentős torzulások” nem szerepelnek köztük. Ezenkívül a megfelelő reprezentatív országból származó adatok használata a kínai kormány szerint összeegyeztethetetlen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI.1. cikkének b) bekezdésével és a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkével, amelyek előírják, hogy rendes érték képzéséhez a származási országbeli előállítási költséget kell használni.

(213)

A CCCME továbbá emlékeztetett arra, hogy a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza megengedte az eltéréseket a rendes értéknek és az árak összehasonlíthatóságának a megállapítását szolgáló, a 1994. évi GATT VI. cikkében és a dömpingellenes megállapodásban előírt standard módszertantól, de ezek az eltérések időben korlátozottak voltak, mivel 2016. december 11-én hatályukat vesztették. A CCCME szerint a hatályvesztés után az EU nem térhet el az exportáló országban működő gyártókra vonatkozó rendes érték megállapításához használt standard módszertantól, vagyis kizárólag az exportáló ország belföldi árait és költségeit veheti figyelembe, kivéve, ha a WTO-megállapodások (köztük a dömpingellenes WTO-megállapodás) egyéb rendelkezései ezt megengedik. A CCCME szerint az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése – mivel lehetővé teszi az Unió számára, hogy egy megfelelő reprezentatív ország adatait használja fel – ellentétes az Unió WTO-megállapodások szerinti kötelezettségvállalásával, különösen a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza szerinti kötelezettségvállalásával.

(214)

Harmadszor, a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti vizsgálati módszerei nem egyeztethetők össze a WTO-szabályokkal, amennyiben a Bizottság a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkének megsértésével figyelmen kívül hagyta a kínai gyártó nyilvántartásait, anélkül, hogy megállapította volna, megfelelnek-e ezek a nyilvántartások a Kínában általánosan elfogadott könyvelési alapelveknek. Ezzel összefüggésben a kínai kormány emlékeztetett arra, hogy a Fellebbezési Testület DS473. sz. ügyben, a vizsgálóbizottság pedig a DS494. sz. ügyben megállapította, hogy amennyiben a vizsgált exportáló vagy gyártó által nyilvántartott adatok a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikke szerint az elfogadható határértékeken belüli pontossággal megbízhatóan megfelelnek az adott gyártónál vagy exportálónál a szóban forgó termék kapcsán felmerülő tényleges költségeknek, akkor úgy tekinthetők, hogy „elfogadhatóan tükrözik a vizsgált termék gyártásának, illetve értékesítésének költségeit”, a vizsgálatot végző hatóságnak pedig e nyilvántartást felhasználva kell megállapítania a vizsgált gyártók termelési költségeit.

(215)

A CCCME szintén azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése nincs összhangban a WTO-szabályokkal, mivel úgy rendelkezik, hogy az exportáló gyártó költségét és árait, valamint az exportáló országban fennálló költséget és árakat a jelentős torzulások miatt figyelmen kívül kell hagyni. A CCCME emellett emlékeztetett arra, hogy a WTO Fellebbezési Testülete az Európai Unió – Az Argentínából érkező biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések ügyében megállapította, hogy az Unió a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkével összeegyeztethetetlen módon járt el azáltal, hogy nem használta fel a vizsgált gyártók által vezetett nyilvántartásokat a vizsgált termék előállítási költségeinek kiszámításához. A CCCME kijelentette, hogy e határozat szerint azok az Argentínában tapasztalható torzulások, amelyek hatására különbség adódott az érintett termék fő nyersanyagának belföldi és nemzetközi árai között, a 2.2.1.1. cikk szerint önmagukban nem voltak elégségesek annak megállapításához, hogy a gyártó nyilvántartásai nem tükrözik megfelelően az érintett termék előállításával és értékesítésével kapcsolatos nyersanyagköltségeket, vagy hogy ezek a költségek az érintett termék rendes értékének kiszámításakor figyelmen kívül hagyhatók.

(216)

A jelentésnek az uniós jogszabályok szerinti jogi kötőerejével kapcsolatos érvet illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja nem írja elő a jelentős torzulásokról szóló jelentés konkrét formátumát, továbbá a közzététel módját sem határozza meg. A jelentés tényeken alapuló technikai dokumentum, amelyet a Bizottság kizárólag piacvédelmi vizsgálataival összefüggésben használ fel. A jelentést tehát megfelelően tették közzé bizottsági szolgálati munkadokumentum formájában, mivel pusztán leíró jellegű és nem fogalmaz meg politikai nézetet, preferenciát vagy ítéletet. Mindez nem érinti a jelentés tartalmát, nevezetesen az azzal kapcsolatos információforrásokat, hogy a kínai gazdaságban az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése c) pontjának alkalmazása szempontjából lényeges, jelentős torzulások állnak fenn. A jelentés egyoldalúságával és megtévesztő jellegével kapcsolatos észrevételeket illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a jelentés átfogó dokumentum, amely széles körű objektív bizonyítékokon – többek között a kínai kormány által közzétett jogszabályokon, szabályokon és hivatalos szakpolitikai dokumentumokon, nemzetközi szervezetek mint harmadik felek által összeállított jelentéseken, szakemberek tudományos tanulmányain és cikkein, továbbá egyéb megbízható független forrásokon – alapul. A jelentés 2017 decembere óta nyilvánosan hozzáférhető, ennélfogva minden érdekelt félnek bőven lett volna elegendő ideje arra, hogy cáfolja, kiegészítse vagy észrevételezze a jelentést, illetve az azt megalapozó bizonyítékokat. A Bizottság ezzel összefüggésben arra is rámutatott, hogy a kínai kormány kizárólag általános és elvont módon mutatott rá a jelentés hiányosságaira, annak tartalmát és a benne foglalt bizonyítékokat viszont egyáltalán nem cáfolta. A legnagyobb kedvezményes elbánás elvének megsértésére vonatkozóan megfogalmazott állításokra válaszul a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja értelmében ilyen országjelentést bármely ország esetében csak akkor kell készíteni, ha a Bizottság a körülmények alapján megalapozottan feltételezheti, hogy az adott országban vagy annak valamely ágazatában jelentős torzulások állhatnak fenn. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésében foglalt új rendelkezések 2017. decemberi hatálybalépésekor a Bizottságnak tudomása volt a Kínában meglévő jelentős torzulásokra utaló körülményekről. A Bizottság 2020 októberében az Oroszországban fennálló torzulásokról is közzétett jelentést (53), és adott esetben további jelentések készülhetnek. A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához nem kötelező jelentést készíteni. A 2. cikk (6a) bekezdésének c) pontja leírja, hogy a Bizottság milyen feltételek mellett adhat ki országjelentéseket, azonban a 2. cikk (6a) bekezdésének d) pontja szerint a panaszosok nem kötelesek felhasználni a jelentést, valamint – a 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja szerint – az országjelentés megléte nem feltétele a 2. cikk (6a) bekezdése szerinti vizsgálat megindításának. A 2. cikk (6a) bekezdésének e) pontja szerint a vizsgálat ezen az alapon történő megindításához elégséges, ha a panaszos a bármely országban fennálló jelentős torzulásokról elegendő, a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontjában felsorolt kritériumoknak megfelelő bizonyítékot nyújt be. Tehát az országspecifikus jelentős torzulásokra vonatkozó szabályok valamennyi országra megkülönböztetés nélkül érvényesek, az országjelentés meglététől függetlenül. Ezért az országspecifikus torzulásokra vonatozó szabályok definíció szerint nem sértik a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét.

(217)

A kínai kormány és a CCCME által az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a WTO-joggal, különösen a dömpingellenes megállapodás 2.2. és 2.2.1.1. cikkével, valamint a DS473. sz. ügyben és a DS494. sz. ügyben tett megállapításokkal való állítólagos összeegyeztethetetlenével kapcsolatosan megfogalmazott második és harmadik érvet illetően a Bizottság megismételte azt az ideiglenes rendelet (72) és (73) preambulumbekezdésében kifejtett álláspontját, miszerint az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése teljes összhangban állnak az Európai Unió WTO-jog szerinti kötelezettségeivel. Ezenkívül azzal az állítással kapcsolatosan, miszerint a jelentős torzulások alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti fogalma nem szerepel azon esetek között, amikor a rendes érték a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikke szerint képezhető, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a nemzeti jognak nem szükséges a vonatkozó megállapodásokban foglaltakkal pontosan megegyező fogalmakat használnia ahhoz, hogy összhangban legyen e megállapodásokkal, és álláspontja szerint pedig a 2. cikk (6a) bekezdése teljes összhangban a dömpingellenes megállapodás vonatkozó szabályaival (és különösen a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikkében a rendes érték képzésére biztosított lehetőségekkel). Továbbá a DS494. sz. ügy kapcsán a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az Unió és az Oroszországi Föderáció egyaránt fellebbezett a vizsgálóbizottság ténymegállapításai ellen, amelyek nem jogerősek, ezért a WTO állandó ítélkezési gyakorlata szerint a WTO rendszerében nincs jogi kötőerejük, mivel a Vitarendezési Testület nem fogadta el őket. Mindazonáltal az említett vita ügyében a vizsgálóbizottsági jelentés kifejezetten úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései kívül esnek annak a jogvitának hatályán. A DS473. sz. ügy kapcsán a vonatkozó határozat nem az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását érintette, hanem az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének egy konkrét rendelkezését. A Bizottság úgy véli, hogy a WTO jogszabályai (a WTO-vizsgálóbizottság és a Fellebbezési Testület által a DS473. sz. ügy során kifejtett értelmezésükben) lehetővé teszik, hogy a Bizottság a szükséges és megalapozott kiigazítások mellett harmadik ország adatait használja fel. A jelentős torzulások megléte miatt az exportáló országra jellemző költségek és árak nem megfelelőek a rendes érték képzéséhez. Ilyen körülmények esetére az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése az előállítási és értékesítési költségeknek torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek alapján történő számítását irányozza elő, ideértve az exportáló országhoz hasonló fejlettségű, megfelelő reprezentatív országban érvényesülő torzulástól mentes árakat is. Ezzel összefüggésben a hasonló termék vagy annak inputjai (például Kínában is megtalálható) piacán fennálló helyzet olyan esetnek minősülhet, amikor a hasonló termék exportőr általi belföldi értékesítése nem teszi lehetővé a szóban forgó termék exportőr általi exportértékesítésével való megfelelő összehasonlítást.

(218)

A Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszát illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Kínából érkező termékekkel kapcsolatos dömpingellenes eljárásokban a jegyzőkönyv 15. szakaszának azon részei, amelyek nem vesztették hatályukat, mind a piacgazdaság fogalmi jellemzői, mind pedig a nem a kínai árakkal és költségekkel való szigorú összehasonlításon alapuló módszertan alkalmazása tekintetében továbbra is alkalmazhatók a rendes érték megállapítására.

(219)

Következésképpen a Bizottság elutasította a kínai kormány és a CCCME érveit.

(220)

A reprezentatív ország kiválasztása az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján a következő szempontok alapján történt:

(221)

A (172) és a (173) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az ügy irataihoz, és az érdekelt feleket felkérte ezzel kapcsolatos észrevételeik megtételére: az egyik a február 5-i első feljegyzés, a másik pedig a május 4-i második feljegyzés volt. E feljegyzések ismertették a vonatkozó kritériumok alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat, és foglalkoztak a felektől ezekre az elemekre és a releváns forrásokra vonatkozóan érkezett észrevételekkel. A tények és bizonyítékok Bizottság általi értékelése, valamint a levont következtetések a következőképpen foglalhatók össze.

(222)

Az első feljegyzésben a Bizottság ötvenöt olyan országot azonosított, amelyek gazdasági fejlettségi szintje hasonló Kínáéhoz. A vizsgálati időszakban a bruttó nemzeti jövedelme alapján a Világbank ezek mindegyikét „a közepes jövedelmű országok felső sávjába” sorolta. Azonban a vizsgált terméket köztudottan ezek közül csak nyolc országban – Brazíliában, Indonéziában, Kolumbiában, Malajziában, Mexikóban, Oroszországban, Thaiföldön és Törökországban – gyártják jelentős mennyiségben.

(223)

Az első feljegyzésben a Bizottság tájékoztatást nyújtott a vonatkozó, könnyen hozzáférhető adatokról, nevezetesen a vizsgált termék brazíliai, oroszországi, thaiföldi és törökországi gyártóira, valamint a vizsgált termék gyártásához szükséges nyersanyagoknak az ezen országokba történő behozatalára vonatkozó pénzügyi információkról. A második feljegyzésben a Bizottság megerősítette, hogy rendelkezésre állnak a vizsgált termék egy, az érdekelt felek által azonosított malajziai gyártójára vonatkozó pénzügyi információk. Kolumbiában, Indonéziában és Mexikóban nem sikerült olyan, a vizsgált terméket gyártó vállalatot találni, amelynek pénzügyi információi könnyen hozzáférhetők lettek volna.

(224)

A második feljegyzésben a Bizottság kifejtette, hogy a Globális Kereskedelmi Atlasz adatbázisa szerint az ötvözöttacél huzal (HR-kód: 722790) Brazíliába és Malajziába érkező behozatalának több mint 75 %-a Kínából és az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet (55) I. mellékletében felsorolt, a WTO-ban tagsággal nem rendelkező országokból származott. Az ötvözöttacél huzal a kötőelemek előállítási költségének több mint 45 %-át tesz ki. Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ötvözöttacél huzal behozatali értéke valószínűleg sérült, és más reprezentatív országok, például Thaiföld vagy Törökország rendelkezésre álló adataihoz viszonyítva nem reprezentatív. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy Brazília és Malajzia könnyen hozzáférhető adatai a torzulástól mentes érték tekintetében gyengébb minőségűek, így ezek az országok nem tekinthetők az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett megfelelő reprezentatív országnak.

(225)

A második feljegyzésben a Bizottság kizárta Oroszországnak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett megfelelő reprezentatív országként való figyelembevételét, mivel az összes érdekelt fél egyetértett abban, hogy Oroszország ebben a vizsgálatban nem megfelelő reprezentatív ország.

(226)

A második feljegyzésben a Bizottság megjegyezte, hogy Thaiföld az összes többi lehetséges reprezentatív országhoz viszonyítva a szabványos és a nem szabványos kötőelemek gyártásának legnagyobb piaca, termelési értéke és a belső kereslet szempontjából pedig kétszer akkora, mint Törökország piaca. E megfontolások alapján a Bizottság bejelentette, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében foglaltaknak megfelelően Thaiföldet kívánja megfelelő reprezentatív országként figyelembe venni, és a második feljegyzésben felsorolt hat thaiföldi vállalatra vonatkozóan rendelkezésre álló pénzügyi adatokat kívánja felhasználni.

(227)

A második feljegyzést követően az EIFI előadta, hogy Thaiföld nem megfelelő reprezentatív ország, amit az alábbi érvekkel támasztott alá:

(228)

A Thaiföldön folytatott állítólagos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot egyetlen folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálat sem erősítette meg, ezért a Bizottság a továbbiakban nem foglalkozik ezzel az állítással. A thaiföldi szociális védelem és környezetvédelem szintjét az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerint csak akkor kell értékelni, ha több lehetséges reprezentatív ország is van. Mivel a jelenlegi vizsgálatban az e szakaszban leírtak szerint nem így van, a Bizottság elutasította az EIFI e tekintetben felhozott érveit.

(229)

A CCCME előadta, hogy több thaiföldi kötőelemgyártó japán gépjárműgyártók tulajdonában van. Ezek a gyártók főként nem szabványos kötőelemeket gyártanak a japán gépjárműipar számára, és ebből a célból minőségi nyersanyagokat importálnak a velük kapcsolatban álló japán vállalatoktól. A thaiföldi átlagos importár tehát ezt a magasabb árú importot tükrözi, és az elsősorban olcsóbb nyersanyagok felhasználásával szabványos kötőelemeket gyártó kínai vállalatok költségére nézve nem reprezentatív. A CCCME továbbá azt állította, hogy a Japánból érkező behozatal árai nem felelnek meg a szokásos piaci feltételeknek, mivel főként egymással kapcsolatban álló vállalatok közötti ügyletek eredményeként alakultak ki. Ezekre az érvekre alapozva a CCCME kérte, hogy Thaiföld reprezentatív országként való figyelembevétele esetén a Bizottság a behozatali adatokat igazítsa ki oly módon, hogy a Japánból érkező behozatalt levonja az összbehozatalból. Ezt a felvetést a mintában szereplő exportáló gyártók közül a Ningbo Jinding, valamint az EFDA is támogatta.

(230)

A CCCME nem szolgáltatott bizonyítékokat a kifejezetten a gépjárműiparban használt nem szabványos kötőelemek gyártására szánt nyersanyagok Japánból Thaiföldre érkező behozatalának nagyságára vonatkozóan. Hasonlóképpen arra nézve sem szolgált bizonyítékkal, hogy a behozatal az érintett vállalatokkal kapcsolatban álló felektől származott, illetve hogy az importárak torzultak voltak. A Bizottság megítélése szerint a japán import és az egyéb harmadik országokból Thaiföldre érkező behozatal közötti árkülönbség önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a Japánból érkező behozatal árai torzultak.

(231)

Az EIFI előadta, hogy a CCCME és az EFDA által felhozott információk és érvek bizonyították, hogy Thaiföld nem megfelelő reprezentatív ország. Ugyanakkor kiemelte, hogy a kínai exportáló gyártók mindenfajta kötőelemet – köztük nem szabványos kötőelemeket is – gyártanak és exportálnak az Unióba.

(232)

A Bizottság a Globális Kereskedelmi Atlasz alapján elemezte a négy fő nyersanyag (7228 30 [rúd ötvözött acélból, a rozsdamentes kivételével, melegen hengerelve, melegen húzva vagy extrudálva, de tovább nem megmunkálva], 7227 90 [melegen hengerelt rúd ötvözött acélból, a rozsdamentes kivételével, szabálytalanul felgöngyölt tekercsben], 7213 99 [más melegen hengerelt rúd vasból vagy ötvözetlen acélból, szabálytalanul felgöngyölt tekercsben] és 7213 91 [melegen hengerelt rúd vasból vagy ötvözetlen acélból, szabálytalanul felgöngyölt tekercsben, 14 mm-nél kisebb átmérőjű kör alakú keresztmetszettel]) japán exportárait. A vizsgálati időszak alatt Thaiföld Japán öt fő exportpiacának egyike volt, az említett anyagok teljes kivitelének 17 %-át fogadta, míg az öt fő piac (Kína nélkül) több mint 60 %-ot képviselt. A Thaiföldre irányuló kivitelhez tartozó átlagár 17 %-kal magasabb volt, mint az első ötbe tartozó többi országhoz tartozó (Thaiföld esetében 0,90 EUR/kg, az első ötbe tartozó többi kiviteli célország esetében pedig 0,77 EUR/kg). Ezen adatok alapján nem állapítható meg, hogy a Japánból Thaiföldre irányuló export árai indokolatlanul magasak, és nem tekinthetők reprezentatívnak.

(233)

A fentiekre tekintettel a Bizottság elutasította azt az érdekelt felek által felhozott érvet, miszerint a termelési tényezők Thaiföldre érkező behozatalának árai nem reprezentatívak, és indokolatlanul magasak.

(234)

A CCCME, az EFDA és a mintában szereplő exportáló gyártók egyike szerint Malajzia a legmegfelelőbb reprezentatív harmadik ország, amit az alábbi érvekkel támasztott alá:

(235)

A Bizottság megállapította, hogy a 722790 HR-kód alatt torzulástól mentes (vagyis Kínától és a WTO-tagsággal nem rendelkező országoktól eltérő) forrásokból Malajziába érkező behozatal volumene kisebb, mint az egyéb lehetséges reprezentatív országokba érkező behozatal volumene, és árak szempontjából kevésbé megbízhatónak tekinthető. A CCCME állításával szemben tehát a 722790 HR-kód alatt Thaiföldre érkező behozatal tehát megközelítőleg 187 000 tonnát tett ki, így közel tizenkétszerese volt a Malajziába érkező behozatal 16 000 tonnás volumenének.

(236)

Ezenkívül a Bizottság nem talált olyan vállalatot Malajziában, amelynek a 2019. évi pénzügyi adatai rendelkezésre álltak. Az érdekelt felek által javasolt Chin Well Fasteners Co. Sdn. Bhd. esetében a holdingtársaságának (Chin Well Holdings Berhad) éves jelentése valóban hozzáférhető volt a vállalat honlapján. Ez az éves jelentés azonban a vállalatcsoport és a holdingtársaság 2020. június 30-i pénzügyi helyzetére vonatkozó kimutatásokat tartalmazott (56). E jelentés alapján (57) a vállalatcsoport az alábbi tevékenységet folytatta:

(237)

A vállalatcsoport eredménykimutatása tehát a malajziai kötőelemgyártástól eltérő tevékenységet is tartalmazott, különös tekintettel a vietnámi kötőelemgyártásra. A Bizottság így nem tartotta helyénvalónak a Chin Well Holdings Berhad éves jelentését felhasználni a vizsgálathoz. A Bizottság ezért elutasította az érintett érdekelt felek e tekintetben felhozott érveit.

(238)

Az EIFI és az EFDA Tajvant javasolta megfelelő reprezentatív országnak, előadva, hogy ez az ország a világ egyik legnagyobb kötőelemgyártója.

(239)

Amint a (220) preambulumbekezdésben szerepel, az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint a reprezentatív ország kiválasztásával kapcsolatos szempontok egyike a Kínáéhoz hasonló gazdasági fejlettség. Ebben a vonatkozásban a Bizottság olyan országokat vett figyelembe, amelyek egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme a Világbank adatbázisa alapján hasonló Kínáéhoz. Mivel Tajvan nem volt ezen országok között, a Bizottság elutasította az érdekelt felek javaslatát.

(240)

A CCCME és az EFDA azt is állította, hogy az érdekelt felek nem gyakorolhatták megfelelően a védelemhez való jogukat, ugyanis előfizetés hiányában nem tudtak keresni az adatbázisokban, így a Globális Kereskedelmi Atlaszban és a D&B adatbázisában sem. Emellett a Bizottság sem a D&B adatbázisából származó kivonatokat, sem a D&B által a vonatkozó adatok gyűjtéséhez használt módszer leírását nem bocsátotta rendelkezésre. Következésképpen az érdekelt felek nem kapták meg a megfelelő reprezentatív ország meghatározásának alapjául szolgáló adatokat.

(241)

A Bizottság ezen aggályok eloszlatása érdekében rendelkezésre bocsátotta az ügy nyilvános iratai között a thaiföldi vállalatokra vonatkozóan a D&B adatbázisából, a főbb termelési tényezők Malajziába érkező behozatalára vonatkozóan pedig a Globális Kereskedelmi Atlasz adatbázisából származó kivonatokat (mivel ezek hiányoztak az első feljegyzésből) (58). A D&B adatabázisából származó kivonat hivatkozásokat tartalmazott a D&B honlapjára, ahol megismerhető az általános módszer, nevezetesen világszerte több vállalat mérlegének, eredményének és főbb arányszámainak országonkénti gyűjtése, a főbb arányszámokhoz fűzött magyarázatokkal együtt.

(242)

Végezetül a CCCME és az EFDA előadta, hogy azon, második feljegyzésben felsorolt hat thaiföldi vállalat közül, amelyek pénzügyi adatait a rendes érték képzéséhez szükséges SGA-költségek és nyereség meghatározásához fel kívánták használni, több nem volt megfelelő az alábbi okok miatt:

(243)

Az EIFI egyetértett ez említett felek értékelésével, és megjegyezte, hogy a felsorolt vállalatok egy részének SGA-költségei és nyeresége túl alacsony volt (tehát a haszonkulcsuk az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésében meghatározott, legalább 6 %-os nyereségcél alatt volt).

(244)

A Bizottság áttekintette a hat thaiföldi vállalatról rendelkezésre álló információkat, és a honlapjuk alapján megerősítette az alábbiakat:

(245)

Nem érkezett megalapozott bizonyíték arra, miért ilyen alacsony a thaiföldi vállalatok SGA-költségeinek szintje. Ezenkívül az EIFI által említett minimális nyereségszint az uniós gazdasági ágazat által az Unióban rendes versenyfeltételek mellett észszerűen elvárható, a vizsgált országból érkező dömpingelt behozatal növekedése előtti jövedelmezőségi szintnek (nyereségcélnak) felel meg, és a megfelelő reprezentatív ország meghatározása szempontjából nincs jelentősége.

(246)

A fenti elemzés alapján a Bizottság úgy döntött, hogy Thaiföldet veszi figyelembe megfelelő reprezentatív országként, és öt vállalat (59) pénzügyi adatait használja fel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint képzett rendes érték kiszámításához.

(247)

Miután megállapítást nyert, hogy a fenti tényezők összessége alapján Thaiföld megfelelő reprezentatív ország, a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó fordulatával összhangban már nem volt szükség.

(248)

A fenti elemzésre tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alkalmazásában Thaiföldet tekinti megfelelő reprezentatív országnak.

(249)

Az érdekelt felektől kapott és a vizsgálat iratai között rendelkezésre álló egyéb lényeges információk alapján a Bizottság az első feljegyzésben – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – összeállította azon termelési tényezők előzetes jegyzékét, amelyeket a vizsgált termék előállításához felhasználnak.

(250)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban azonosította továbbá a torzulástól mentes árak és a referenciaértékek meghatározásához felhasználandó forrásokat. A Bizottság által felhasználni javasolt legfontosabb forrás a Globális Kereskedelmi Atlasz volt. Végezetül pedig ugyanabban a feljegyzésben a Bizottság megjelölte azokat a harmonizált rendszerben (HR) a termelési tényezőkhöz kapcsolódó kódokat, amelyeket az érdekelt felektől kapott információk alapján eredetileg fel kívánt használni a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti elemzéshez.

(251)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket és javaslatokat a szóban forgó feljegyzésben említett egyes termelési tényezők torzulástól mentes értékeire vonatkozó, nyilvánosan elérhető információkra.

(252)

Ezt követően a második feljegyzésben a Bizottság a felek észrevételei és a mintában szereplő exportáló gyártók által a kérdőívre adott válaszaikban benyújtott információk alapján frissítette a termelési tényezők jegyzékét.

(253)

Az érdekelt felek által benyújtott összes információ figyelembevételével a Bizottság a következő termelési tényezőket és forrásaikat azonosította Thaiföld vonatkozásában a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban történő meghatározásához:

1. táblázat

Termelési tényezők és információforrások

(254)

A nyersanyagok torzulástól mentes árának megállapításához a Bizottság a Kínán és az (EU) 2015/755 rendelet (61) 1. mellékletében felsorolt országokon kívüli összes harmadik országból a reprezentatív országba érkező importnak a Globális Kereskedelmi Atlaszban jelzett (CIF paritáson számolt) egységárainak súlyozott átlagát vette alapul. A Bizottság azért döntött a Kínából érkező import figyelmen kívül hagyása mellett, mert arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása ((187)–(208) preambulumbekezdés). Arra utaló bizonyíték hiányában, hogy ugyanezek a torzulások a kivitelre szánt termékekre nem hatnak ki ugyanilyen módon, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások az exportot is befolyásolták. Az importár súlyozott átlaga adott esetben a behozatali vámra tekintettel kiigazításra került. A nyersanyagok egyéb harmadik országokból érkező behozatalának volumene a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező országokból Thaiföldre érkező import kizárását követően is reprezentatív maradt (27,1 % és 99,9 % között alakult).

(255)

Néhány termelési tényező esetében az együttműködő exportáló gyártóknál felmerült tényleges költségek a vizsgálati időszak alatt az összes nyersanyagköltség elhanyagolható részét tették ki. Mivel az ezekhez használt értéknek – a felhasznált forrástól függetlenül – nem volt érzékelhető hatása a dömpingkülönbözet-számításokra, a Bizottság ezeket a termelési tényezőket fogyóeszközként kezelte, amint azt a (268) és a (269) preambulumbekezdés ismerteti. A Bizottság ugyanezt a megközelítést alkalmazta a mintában szereplő egyik exportáló gyártó által használtgőz esetében. A gőz a termelési költségei elhanyagolható részét tette ki, általában véve pedig nem nemzetközi kereskedelem tárgyát képező vagy tőzsdén jegyzett áru. Így megfelelő referenciaérték nem volt könnyen hozzáférhető.

(256)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártóknál a nyersanyagok beszerzésével kapcsolatban felmerült fuvarozási költséget kifejezte az érintett nyersanyagok tényleges költségének százalékában, majd a torzulástól mentes fuvarozási költség megállapítása érdekében ezt a százalékot alkalmazta az érintett nyersanyagok torzulástól mentes költségére. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálat keretében az exportáló gyártó nyersanyagköltségéből és a jelentett fuvarozási költségekből képzett hányados észszerű módon felhasználható a vállalat telephelyére leszállított nyersanyagok torzulástól mentes költségeinek becslésére.

(257)

A második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCME előadta, hogy a Bizottságnak a rendes érték képzésekor nem kellene figyelembe venni a reprezentatív országban a nyersanyagokra fizetett behozatali vámokat, mivel i. ennek nincs jogalapja, és ii. a kínai exportáló gyártók főként belföldön, Kínában szerzik be a nyersanyagokat. Ez a fél azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint abban az esetben, ha a Bizottság reprezentatív országra támaszkodik, akkor olyan költségeket kell figyelembe vennie, amelyek „megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségek”. Kínában a vonatkozó költségek azonban nem tartalmazzák a behozatali vámokat. Ezenkívül a CCCME előadta, hogy a Globális Kereskedelmi Atlasz adatai CIF-árakon alapulnak, ezért már tartalmaznak olyan járulékos költségeket, mint a nemzetközi fuvarozási, biztosítási és kezelési költségek, amelyek belföldi beszerzés esetén nem merülnek fel a kínai exportáló gyártóknál.

(258)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéknek tükröznie kell a nyersanyagoknak a reprezentatív országban (jelen esetben Thaiföldön) érvényes, torzulástól mentes árát, amely megfelelő helyettesítő érték a származási országbeli rendes érték képzéséhez. Tehát azt az árat kell tükröznie, amelyet egy kötőelemgyártónak Thaiföldön kell fizetnie a gyártelepi áron szállított nyersanyagokért. A behozatali vámok hozzáadása nélkül a kapott referenciaérték nem tükrözné a thai piacon érvényes, torzulástól mentes árat, hanem mindössze a szóban forgó nyersanyagot exportáló országok átlagos CIF-árát fejezné ki. Ez ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával, ezért a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(259)

A munkaerőköltségre vonatkozó referenciaérték megállapításához a Bizottság a Thai Nemzeti Statisztikai Hivatal által közzétett legfrissebb statisztikai adatokat használta fel (62), amelyek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatainál részletesebb tájékoztatást nyújtanak a munkabérekről és a béren kívüli juttatásokról a különböző gazdasági ágazatokban, negyedéves bontásban. A Thai Nemzeti Statisztikai Hivatal részletes információkat tesz közzé a Thaiföld különböző gazdasági ágazataiban alkalmazott bérekről. A Bizottság a referenciaértéket a feldolgozóipar és a KPMG által a thaiföldi adókról és járulékokról készített dokumentumban (63) foglalt információk alapján határozta meg. A Bizottság ezeket az információkat felhasználva meghatározta a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási járulékot. A Bizottság kiszámította a feldolgozóiparban érvényes óránkénti jövedelmet, majd ezt megnövelte a munkáltató által viselt járulékos foglalkoztatási költségekkel.

(260)

A (183) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzések során a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy a mintában szereplő három exportáló gyártó által foglalkoztatott munkavállalók ténylegesen hány órát dolgoztak az érintett termék gyártásán. Ezért a munkaerő-ráfordítás a mintában szereplő mindhárom exportáló gyártó esetében a rendelkezésre álló legjobb tényeken alapult az alaprendelet 18. cikkével összhangban. Közülük az egyik exportáló gyártó esetében viszont a Bizottság információkat tudott gyűjteni a közölt tényleges munkaóraszám és a munkavállalók által ténylegesen ledolgozott munkaórák száma közötti különbségről. A Bizottság mindhárom exportáló gyártó esetében a vizsgált termék gyártására fordított munkaórák kilogrammonkénti átlagos számát használta fel rendelkezésre álló legjobb tényként.

(261)

A villamos energia referenciaárának megállapításához a Bizottság az üzleti, ipari és állami vállalatok által fizetendő villamosenergia-árakra vonatkozóan a Fővárosi Villamosenergia-hatóság honlapján (64) feltüntetett adatokat (4.2. Felhasználási időszak szerinti tarifa) használta fel. A referenciaértéket a Bizottság a 2018. novemberi számlázási hónapra vonatkozóan közzétett villamosenergia-ár és a vonatkozó éves inflációs ráta alapján határozta meg (65). A Bizottság e célból a megfelelő ipari fogyasztási sávhoz (4.2.3.: 12 kV alatt) tartozó villamosenergia-árakat vette figyelembe.

(262)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében a referenciaértéket a csúcsidőszakhoz és a völgyidőszakhoz tartozó fogyasztásértékek alapján határozta meg, amennyiben azok rendelkezésre álltak. Ezt követően az így kapott fogyasztást hozzárendelte a csúcs- és a völgyidőszaki díjhoz. Ha valamely, mintában szereplő exportáló gyártó nem választotta szét a csúcs- és a völgyidőszaki fogyasztását, akkor a Bizottság a csúcsidőszaki díjat alkalmazta.

(263)

Az érintett termék gyártásán dolgozó munkavállalók száma alapján kW-ban kifejezte a csúcsterhelést, amelyből kiszámította a munkaórák átlagos számát az állandó költség meghatározásához. Mindegyik, mintában szereplő exportáló gyártó számára a csúcs- és a völgyidőszakra vonatkozó súlyozott átlagos díjat határozta meg referenciaértékként.

(264)

A földgáz referenciaértékének megállapításához a Bizottság az Energiapolitikai és Tervhivatal (Energiaügyi Minisztérium) által közzétett (66), thaiföldi vállalatokra (ipari fogyasztókra) vonatkozó gázárakat használta fel. Az árak a felhasznált volumen függvényében eltérőek voltak. A Bizottság a 7.2-4. táblázatban (Egy főre jutó végsőenergia-fogyasztás) szereplő árakat vette figyelembe. A Bizottság a legfrissebb, 2019-re vonatkozó adatokat használta referenciaértékként.

(265)

A Bizottság a földgáz-referenciaérték meghatározásához átszámította a fogyasztást ezer tonna olajegyenértékről köbméterre (67).

(266)

A villamos energia és a gáz tekintetében a Bizottság egyaránt nettó (hozzáadottérték-adót nem tartalmazó) árakat alkalmazott.

(267)

A víz árát Thaiföldön a Tartományi Vízügyi Hatóság teszi közzé (68). A víz referenciaárának meghatározásához a Bizottság az összes régióra vonatkozó átlagos díjat használta, amelyekre vonatkozóan elérhetőek voltak nyilvános információk.

(268)

A mintában szereplő exportáló gyártók termelési tényezőinek nagy száma miatt néhány olyan nyersanyagot, amelyeknek az exportáló gyártó teljes termelési költségein belül, valamint az egyes terméktípusok szintjén csak elhanyagolható súlya volt, a Bizottság a fogyóeszközök kategóriájában vont össze.

(269)

A Bizottság kiszámította a fogyóeszközöknek az alapanyagok összköltségéhez viszonyított százalékos arányát, és a megállapított torzulástól mentes árak használata során ezt az arányszámot alkalmazta az újraszámított nyersanyagköltségekre.

(270)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint „[a] képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”.

(271)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegének megállapításához a Bizottság a (246) preambulumbekezdésben megállapított módon kötőelemgyártóként azonosított öt thaiföldi vállalat SGA-költségeit és nyereségét használta fel. Ezért az e preambulumbekezdésben vázoltaknak megfelelően a Bizottság a 2019. és a 2020. évi pénzügyi adatokat használta, mivel ezek voltak a Bizottság rendelkezésére álló legfrissebb adatok. Ez az öt vállalat a következő volt:

(272)

A fentiekben ismertetett, torzulástól mentes árak és referenciaértékek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket.

(273)

Az érintett terméket gyártó és exportáló jogalanyok torzulástól mentes gyártási költségeinek megállapítása érdekében a Bizottság mindegyik exportáló gyártó esetében a független felektől vásárolt termelési tényezőket felváltotta az 1. táblázatban meghatározott termelési tényezőkkel.

(274)

Először a Bizottság az egyes vállalatok által beszerzett termelési tényezők alapján megállapította a torzulástól mentes gyártási költségeket. Ezután a Bizottság az egyes termelési tényezőkből a mintában szereplő egyes exportáló gyártók által felhasznált mennyiségeket beszorozta a torzulástól mentes egységköltségekkel.

(275)

Másodszor, a torzulástól mentes gyártási költségek meghatározásához hozzáadta a kapott eredményhez a gyártási általános költségeket. A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártóknál felmerült gyártási általános költségeket megnövelte a (268) és a (269) preambulumbekezdésben említett nyersanyagok és fogyóeszközök költségével, majd az így kapott értéket kifejezte a mintában szereplő egyes exportáló gyártóknál ténylegesen felmerült gyártási költségek arányában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékos arányt alkalmazta a torzulástól mentes előállítási költségekre.

(276)

Végezetül a Bizottság hozzáadta az öt thaiföldi vállalat adatai alapján megállapított SGA-költségeket és nyereséget (lásd a (486) és a (487) preambulumbekezdést). A gyártási költség százalékaként kifejezett és a torzulástól mentes teljes gyártási költségre alkalmazott SGA-költség 12,4 % volt. Az értékesített áruk költségének százalékaként kifejezett és a torzulástól mentes teljes gyártási költségre alkalmazott nyereség 6,2 % volt.

(277)

Ennek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően termékfajtánként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket.

(278)

A mintában szereplő három exportáló gyártó közvetlenül független vevők részére exportált az Unióba, ezért a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a ténylegesen kifizetett vagy kifizetendő exportár alapján állapította meg az exportárat.

(279)

A Bizottság a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze. Amennyiben a méltányos összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. A Bizottság az együttműködő vállalat tényleges adatai alapján a kezelési, fuvarozási, biztosítási, csomagolási, hitel- és banki költségek figyelembevétele érdekében végzett kiigazítást.

(280)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintában szereplő exportáló gyártók esetében a dömpingkülönbözet kiszámításához összehasonlította a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(281)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintába felvett exportáló gyártókra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözetek súlyozott átlagát számította ki.

(282)

A (176) preambulumbekezdésben foglaltak alapján a kínai exportáló gyártók együttműködésének szintje alacsonynak volt tekinthető. A Bizottság ezért az összes többi kínai exportáló gyártó esetében helyénekvalónak ítélte a mintában szereplő exportáló gyártók által értekesített leginkább reprezentatív terméktípusra vonatkozóan megállapított legmagasabb dömpingkülönbözet alapján megállapítani a dömpingkülönbözetet. A Bizottság tehát helyénvalónak találta 86,5 %-ban megállapítani az egész országra vonatkozó és az összes többi, nem együttműködő exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingkülönbözetet.

(283)

Az alábbi 3.9. szakaszban tárgyalt, az érdekelt felektől a végső tájékoztatás után érkezett észrevételek figyelembevételével megállapított végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(284)

Az EIFI megismételte, hogy a CCCME nem tekinthető képviseleti szervezetnek, és nem minősíthető érdekelt félnek a jelenlegi vizsgálatban az alábbi okok miatt:

(285)

A CCCME benyújtott a Bizottsághoz húsz, kínai exportáló gyártók által adott meghatalmazást (69), amely feljogosítja a CCCME-t arra, hogy a jelenlegi vizsgálatban képviselje ezeket a vállalatokat. Ezek az információk betekintés céljából szabadon az érdekelt felek rendelkezésére álltak. Az EIFI által előadott okok nem kérdőjelezik meg, hogy a CCCME jogosult képviselni a gyártókat ebben a vizsgálatban, a Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. A Bizottság tehát érdekelt félnek tekinti a CCCME-t, amennyiben az adott kínai kötőelemgyártókat képviseli.

(286)

A CCCME és az EFDA ismét előadta, hogy Thaiföld helyett több okból is Malajzia az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett legmegfelelőbb reprezentatív harmadik ország. Többek között azzal érveltek, hogy a malajziai vállalatok főként szabványos kötőelemeket gyártanak, ezért az általuk előállított termékek köre hasonló a kínai gyártókéhoz.

(287)

A kötőelemek gyártásának nyersanyaga, az ötvözöttacél huzal (HR-kód: 722790) Malajziában érkező behozatalának áráról a CCCME azt állította, hogy reprezentatív, mivel nagyon közel áll a más országokba, például Törökországba vagy az EU-ba irányuló behozatal árszintjéhez, míg az ugyanazon nyersanyag Thaiföldre érkező behozatalának árai (a japán importtal együtt) nincsenek összhangban az e többi országban érvényes importárral, ezért nem tekinthető reprezentatívnak.

(288)

A CCCME ugyanezen nyersanyag (az ötvözöttacél huzal, HR-kód: 722790) Malajziába érkező behozatalának volumenét illetően azt is előadta, hogy a relatív értéket tekintve Malajziába és Thaiföldre is Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező országokból érkezik a behozatal többsége. A relatív mennyiségi elemzés tehát nem szolgáltat elfogadható okot arra, hogy a Bizottság miért választotta Malajzia helyett Thaiföldet. Az, hogy az ötvözöttacél huzal (a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező más országokból érkező import levonása után) fennmaradó behozatali volumene Malajziában alacsonyabb, mint Thaiföldön, még nem jelenti azt, hogy nem reprezentatív, mivel változatlanul 16 000 tonnát tesz ki, amely elegendőnek tekinthető ahhoz, hogy reprezentatív legyen. A Bizottság ezenkívül nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy a Malajziába érkező behozatal ára ennek alapján nem reprezentatív, vagy hogy a Thaiföldre érkező behozatal ára reprezentatívabb pusztán a nagyobb behozott mennyiség miatt.

(289)

A CCCME hozzátette, hogy a Bizottság indokolatlanul összpontosított kizárólag az ötvözöttacél huzal (HR-kód: 722790) behozatalának volumenére Malajzia kizárásához, miközben más nyersanyagok (HR-kód: 721391, 721399 és 722830) behozatala együttesen megközelítőleg ugyanakkora hányadát teszi ki a kínai kötőelemgyártók teljes termelési költségének. Valójában mind a négy nyersanyag együttes figyelembevétele esetén a Malajziába érkező behozatal 70 %-a érkezik Kínától és a WTO-tagsággal nem rendelkező országoktól eltérő országokból, míg Thaiföld esetében e négy nyersanyag behozatalának mindössze 54 %-a érkezik Kínán és a WTO-tagsággal nem rendelkező országokon kívülről.

(290)

A (224) preambulumbekezdésben leírtak szerint az ötvözöttacél huzal (HR-kód: 722790) Malajziába érkező behozatalának több mint 75 %-a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező országokból származott. Emellett a (235) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az ugyanazon nyersanyagból Thaiföldre érkező behozatal közel a tizenkétszerese volt. A Bizottság megítélése szerint ezek a tények önmagukban elegendők annak megállapításához, hogy a malajziai import az árak tekintetében kevésbé megfelelő, mint a thaiföldi import, mivel a jelek szerint versenyben áll a Kínából és WTO-tagsággal nem rendelkező országokból érkező behozatallal, amelyek együtt az e nyersanyagból Malajziába érkező összbehozatal több mint 80 %-át teszik ki. Sőt a Bizottság a második feljegyzésben kifejtette, hogy az egyéb forrásokból Malajziába érkező import ára igazodik a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező más országokból érkező behozatal nagyon alacsony árához. Ez a 4,43 CNY/tonna ára közelebb volt a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező más országokból érkező behozatal árához (3,9 CNY/tonna), mint a Törökországból érkező import árához (4,93 CNY/tonna), ahogy azt az érintett fél állította.

(291)

Ezenkívül a mintában szereplő kínai exportáló gyártók adatai alapján a másik három fő nyersanyag (HR-kód: 721391, 721399 és 722830) együtt legalább 10 %-kal kisebb hányadát tette ki a kötőelemek előállítási költségének, mint az ötvözöttacél huzal (HR-kód: 722790). Mindazonáltal a Bizottság a második feljegyzésben ezen egyéb nyersanyagok Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező országokból érkező behozatalának relatív súlyát is közölte, amely egy termék kivételével (HR-kód: 721391) minden esetben magasabb volt Malajziában, mint Thaiföldön. A fentiek alapján Malajzia nem minősült az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett megfelelő reprezentatív országnak. A Bizottság ezért nem elemezte, hogy a Malajziában gyártott kötőelemek milyen termékskálát képviseltek, és elutasította az ehhez kapcsolódó állításokat.

(292)

A CCCME továbbá azt állította, hogy a malajziai gyártókra vonatkozó D&B-adatok hiányoztak a bizottsági elemzésből, nevezetesen a Bizottság nem közölte a Malajziára vonatkozó D&B-adatokat az érdekelt felekkel, ahogy azt az első feljegyzésben azonosított országok esetében tette. Annak ellenére, hogy a CCCME a második feljegyzéshez fűzött észrevételeiben kiemelte, hogy fontos a D&B adatai helyett a vállalatok auditált pénzügyi beszámolójára támaszkodni, a Bizottság a jelek szerint Malajzia és Thaiföld esetében nem tett kísérletet ilyen adatok felkutatására.

(293)

Az EFDA megjegyezte, hogy a malajziai vállalatok pénzügyi adatainak állítólag hiánya a Bizottság mulasztásának tudható be, mivel a Bizottság több országra vonatkozóan is közölt kivonatokat a D&B adatbázisából, Malajzia esetében viszont megtagadta ezt. Az EFDA arra is rámutatott, hogy nem lehetséges, hogy a D&B adatbázisa ne tartalmazzon információkat a malajziai kötőelemgyártókra vonatkozóan, és előadta, hogy a D&B honlapján csakugyan nyolcvanöt vállalat szerepel a vizsgált termékre vonatkozó NACE-kódok egyike alatt.

(294)

A mintában szereplő egyik exportáló gyártó, a Ningbo Jinding megszerezte tizenegy malajziai kötőelemgyártó auditált pénzügyi beszámolóját, és közülük hármat (a nyereségeseket) a Bizottság figyelmébe ajánlotta.

(295)

A CCCME hozzátette, hogy a malajziai vállalatok auditált pénzügyi beszámolójáról a Bizottság által jelenleg rendelkezésre bocsátott adatok az alábbi okokból sokkal megbízhatóbbak, mint a thaiföldi vállalatokra vonatkozó D&B-adatok:

(296)

Ami a malajziai kötőelemgyártókra vonatkozóan rendelkezésre álló adatokat illeti, a (223) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság a második feljegyzésben megerősítette, hogy rendelkezésre állnak a vizsgált termék egy malajziai gyártójára vonatkozó pénzügyi információk. Az e vállalatra vonatkozó D&B-adatokat tehát nem volt szükséges közölni, mivel az érdekelt felek egy része már azonosította ezt a vállalatot, és az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában rendelkezésre bocsátotta a vállalatcsoport auditált beszámolóját. Továbbá megjegyzendő, hogy a Bizottság a bevett gyakorlatának megfelelően a rendelkezésére álló adatbázisokat (például a Bloomberg és a D&B adatbázisát) használja, hogy az összes lehetséges reprezentatív országban – köztük Malajziában és Thaiföldön – azonosítsa a gyártókat. Kutatása során a Bizottság arra törekszik, hogy azonosítsa a vizsgált termék azon gyártóit, amelyeknek pénzügyi adatai hiánytalanul rendelkezésre állnak a vizsgálati időszakra vonatkozóan, hogy meghatározza a rendes érték képzéséhez szükséges SGA-költségeket és nyereséget. Az, hogy az érdekelt felek a vizsgált termékre vonatkozó NACE-kódok alá tartozó malajziai gyártókat találtak, nem erősíti meg, hogy ezek valóban a vizsgált termék olyan gyártói, amelyeknek pénzügyi adatai hiánytalanul rendelkezésre állnak a vizsgálati időszakra vonatkozóan. A Bizottság nem kérdőjelezi meg az esetlegesen rendelkezésre álló auditált beszámoló hasznosságát, ugyanakkor rámutat arra, hogy a CCCME nem bizonyította, hogy a D&B adatabázisában lévő szabványosított alapadatok hogyan teszik bizonytalanná az adatok pontos körét. A Ningbo Jinding auditált beszámolójában közölt adatok és a vállalat D&B adatbázisában szereplő adatai közötti különbségek valójában abból adódnak, a D&B adatbázisában foglalt bevételi adatok a 2014. évi tervezett bevételre vonatkoznak, míg az auditált beszámolóban szereplő bevételi adatok a 2014. évi tényleges bevételt tükrözik. Végezetül a Bizottság a három malajziai gyártó végső tájékoztatást követően rendelkezésre bocsátott auditált beszámolóját azért nem vizsgálta tovább, mert a (291) preambulumbekezdésben foglalta következtetés szerint Malajzia az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nem volt megfelelő reprezentatív ország. A Bizottság ezért elutasítja a felek állításait.

(297)

A CCCME és az EFDA ismételten kérte, hogy a Bizottság Thaiföld reprezentatív országként való figyelembevétele esetén a négy fő nyersanyagra (HR-kódok: 721391, 721399, 722790 és 722830) vonatkozó behozatali adatokat az indokolatlanul magas árakra tekintettel igazítsa oly módon, hogy a Japánból érkező behozatalt levonja az összbehozatalból. Ezt a felvetést a mintában szereplő exportáló gyártók közül a Wenzhou is támogatta. A felek különösen azt állították, hogy a hengerhuzal Japánból Thaiföldre érkező behozatala főként gépjárműipari kötőelemekhez használt, magasabb minőségi osztályba tartozó termékeket érint. Jóval drágábbak, mint azt alacsonyabb minőségi osztályba tartozó hengerhuzal, amelyet a mintában szereplő, főként szabványos kötőelemek előállításával foglalkozó kínai exportáló gyártók használnak. Ezek a felek előadták, hogy Thaiföldön jelentős a gépjárműgyártás, amelyhez nagy volumenben van szükség különleges minőségű hengerhuzalból készülő kötőelemre, miközben Thaiföldön mindössze egy, korlátozott kapacitásokkal rendelkező belföldi beszállító foglalkozik ilyen különleges minőségű termékekkel. Emiatt jelentős mennyiségben kell különleges minőségű hengerhuzalt kell importálni. Mivel Japánon kívül az ASEAN-térségben egyetlen gyártó sem foglalkozik különleges minőségű hengerhuzal előállításával (az említett thaiföldi belföldi gyártó kivételével), behozatalra volt szükség ebből az országból.

(298)

Az említett felek előadták továbbá, hogy a négy fő nyersanyag Japánból Thaiföldre érkező behozatalának árai nem reprezentatívak, mivel ezek az importárak magasabbak, mint az ugyanezekért az anyagokért más piacokon (például Törökországban, az EU-ban, az USA-ban stb.) felszámított importárak vagy belföldi piaci árak. A CCCME hozzátette, hogy a Bizottságnak a különböző piacokra irányuló japán export árainak elemzése helyett a Japánból Thaiföldre érkező behozatal árait a más országokból Thaiföldre érkező behozatal áraival kellett összevetnie. A CCCME ezért arra kérte a Bizottságot, hogy vagy a japán importot nem tartalmazó thaiföldi behozatali adatokra vagy az ASEAN-országok Thaiföldre irányuló behozatalára vonatkozó adatokra támaszkodjon, vagy a thaiföldi belföldi árakat használja az említett anyagok tekintetében.

(299)

A kínai kormány megerősítette azt az állítást, hogy a Japánból importált hengerhuzalt a gépjárműiparnak szánt kötőelemek gyártásához használják fel, az árszintje ezért rendellenesen magas. Mivel csak néhány gépjárműipari kötőelemet exportálnak Kínából az EU-ba, a rendes érték meghatározásához használt referenciaérték nem tükrözi a Kínából az EU-ba exportált kötőelemekhez felhasznált hengerelt huzal vonatkozó költségeit.

(300)

Az EFDA azt is előadta, hogy a 721391 HR-kód és a 721399 HR-kód alá tartozó termékek között mindössze a hengerhuzal méretében van különbség, ami önmagában nem indokolhatja az egyes HR-kódok szerinti átlagos importárak közötti jelentős különbséget. Azt állította, hogy ez az árkülönbség nagy valószínűséggel abból ered, hogy a 721391 HR-kód alatt Japánból érkező behozatal csupán 9 %-ot tett ki, míg a 721399 HR-kód alatti behozatal 65 %-nak felelt meg. A Wenzhou hozzátette, hogy hasonló vételáron szerezte be a 721391 és a 721399 HR-kód alá tartozó nyersanyagot.

(301)

Egyik fenti érdekelt fél sem támasztotta alá a gépjárműipari felhasználású, nem szabványos kötőelemek gyártásához használt különleges minőségű hengerhuzal japán összbehozatalon belüli részarányával kapcsolatos állításait, illetve azt, hogy a különleges minőségű nyersanyag hogyan különíthető el a négy HR-kód közül, noha ez a vizsgálat kiterjed a nem szabványos kötőelemekre, amelyek akár különleges minőségű nyersanyagból is készülhetnek. Az egyik fél által rendelkezésre bocsátott bizalmas adatok alapján a gépjárműipari kötőelemek 2018-ban az ipari kötőelemek iránti thaiföldi összkereslet kevesebb mint 50 %-át tették ki, tehát a szabványos és a nem szabványos kötőelemekhez szükséges nyersanyagokra egyaránt volt kereslet Thaiföldön. Ugyanakkor a négy fő nyersanyag Thaiföldre érkező japán importja ezen anyagok összbehozatalának mintegy 33 %-át tette ki, a felek a beadványaikban viszont nem szolgáltattak bizonyítékot arra, hogy ebből mennyit tettek ki a nem szabványos kötőelemek vagy egyáltalán a kötőelemek (mivel az anyagot más termékekhez is felhasználták).

(302)

Ami a japán import és egyéb harmadik országokból Thaiföldre érkező behozatal közötti árkülönbséget illeti, először is a Japánból Thaiföldre érkező behozatal felek által összevetett árai a vámot is tartalmazták. Másodszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Japánból Thaiföldre érkező behozatal átlagárának és más piacok átlagos árszintjének érdekelt felek által közölt összehasonlítása nem értelmezhető, mivel nem hasonló árakat vetettek össze. Míg a Japánból Thaiföldre érkező behozatal felek által megadott árai nem vonatkoztak a nem különleges minőségű hengerhuzalra, addig más piacok átlagára mindkét – a különleges és a nem különleges minőségű – hengerhuzalt egyaránt tartalmazta, ez az összehasonlítás tehát nem hozott érdemi eredményt, így a Bizottság elutasította. A Bizottság ezért összehasonlításképpen összevetette a Thaiföldre irányul összes (a különleges és a nem különleges minőségű hengerhuzalt egyaránt magában foglaló) behozatalt más piacok felek által közölt import- és belföldi áraival. A hengerhuzal összes minőségi osztályának a vonatkozó HR-kód alatti átlagárán alapuló összehasonlítás kimutatta, hogy mindössze két olyan típus esetében van jelentős árkülönbség, amelyet kisebb mennyiségben használ a mintában szereplő exportáló gyártó. Maga az árkülönbség tehát nem volt jelentős. Végezetül a felek nem támasztották alá, hogy a hengerhuzal méretbeli különbsége miért nem befolyásolhatja jelentősen az árakat. A Wenzhou által fizetett vételár torzult, ezért nem vehető figyelembe.

(303)

Tekintettel arra, hogy i. a felek nem szolgáltattak bizonyítékokkal alátámasztott adatokat arra, hogy a Japánból behozott nyersanyagokból mennyit szántak nem szabványos kötőelemek gyártására, és hogyan különíthető el a különleges minőségű nyers a négy HR-kód közül, ii. a szabványos és a nem szabványos kötőelemek gyártásához használt nyersanyagokra egyaránt elegendő kereslet volt Thaiföldön, valamint iii. a Thaiföldre érkező behozatal átlagára és más piacok hengerhuzalra vonatkozó átlagára közötti különbség a fenti preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem mérvadó, nem lett volna megalapozott az a következtetés, hogy a Japánból Thaiföldre irányuló export nem reprezentatív, ezért figyelmen kívül kell hagyni. A Bizottság tehát elutasította a felek erre vonatkozó állításait.

(304)

A CCCME továbbá megismételte, hogy bizonyos thaiföldi gyártók pénzügyi adatai nem használhatók fel az SGA-költségek és a nyereség meghatározásához. Nevezetesen a Topy Thailand, a Thaisin Metals Industries Co., Ltd és a S.J Screwthai nem gyártott a kínai gyártók termékeivel összehasonlítható termékeket, mivel tehát e gyártók más termékekre összpontosítottak, költségeik és pénzügyi adataik is jelentősen különböztek a mintában szereplő kínai gyártókétól, és nem voltak összehasonlíthatók velük.

(305)

Az EFDA azt is előadta, hogy a Topy Thailand nem gyártja a vizsgált terméket, ezért nem vehető figyelembe. Rámutatott arra, hogy a Topy Thailand által gyártott alátétek a vállalatcsoport honlapja alapján nyomóalátétek, amelyek teljesen eltérnek a jelenlegi vizsgálat tárgyát képező alátétektől. Emellett a Topy Thailand adatai nem tűntek megbízhatónak, mivel a Topy Group 2020. évi éves jelentés szerinti összevont eredménye megegyezett a Bizottság által a Topy Thailand esetében használt értékkel.

(306)

A CCCME azt állította, hogy a D&B adatbázisában és az Orbis adatbázisban (a továbbiakban: Orbis) (71) szereplő adatok általában véve teljesen megbízhatatlanok, különös tekintettel a kiválasztott thaiföldi gyártó esetében, mivel eltérések mutatkoznak a két adatbázisban. A CCCME szerint az ezen adatbázisokban szereplő adatok becslések, és nem találta helyénvalónak, hogy a Bizottság ilyen becslésekre támaszkodik, mivel a thaiföldi magánvállalatok pénzügyi adatai nem nyilvánosak, ezért ezek az adatbázisok nem is alapulhatnak a tényleges számadatokon. A CCCME hozzátette, hogy a D&B adatbázisa és az Orbis nem csak akkor lehet megbízható, ha a pénzügyi kimutatások nyilvánosak.

(307)

A thaiföldi gyártókat illetően a vizsgálat nem erősítette meg azokat az állításokat, hogy nem gyártják a vizsgált terméket. A (244) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az e vállalatok által gyártott termékek között több olyan kötőelemtípus is volt, amely a vizsgált termékkörbe tartozott. A Topy Thailand honlapjáról (72) kiderült, hogy a vállalat az állításokkal ellentétben nemcsak nyomóalátéteket gyárt, hanem szabványos alátéteket is, amelyek a vizsgált termék körébe tartoznak. A Bizottság ezért megerősítette, hogy a kiválasztott thaiföldi vállalatok közvetlenül vagy közvetve érintettek a vizsgált termék gyártásában és értékesítésében, ezért az összes ezzel kapcsolatos állítást elutasította.

(308)

Ezenkívül azzal a fenti preambulumbekezdésekben ismertetett állítással kapcsolatosan, miszerint a D&B adatbázisában szereplő adatok megbízhatatlanok, a Bizottság megjegyzi, hogy a Topy Group összevont nyeresége a vállalatcsoporton kívüli felek vonatkozásában a vállalatcsoportnál felmerül bevételen és költségen alapul, a csoportszintű beszámoló pedig nem tartalmazza a csoporton belüli nyereséget. Mindezekre tekintettel nem szokatlan, hogy a csoport egyik tagvállalatának és a csoport egészének a szintjén hasonló a nyereség összege, egyúttal nem erősíti meg, hogy a Topy Thailand vállalatra vonatkozó D&B-adatok megbízhatatlanok. A Topy Group EFDA által benyújtott éves jelentése nem helyezi új megvilágításba az ügyet, mindössze a vállalatcsoport összevont számadatait mutatja be, tehát nem kérdőjelezi meg a thaiföldi vállalat eredményét.

(309)

Az Orbisból és a D&B adatbázisából származó közötti eltérések az adatbázis által gyűjtött pénzügyi tételek különböző leírásából vagy a vállalat/vállalatcsoport jelentésének különböző szintjéből fakadhatnak, ezért önmagukban nem bizonyítják, hogy az adatok megbízhatatlanok. Ezenkívül ezek az adatok a vállalatoktól származnak, és nem feltétlenül kell nyilvánosan hozzáférhetőnek lenniük. Az említett fél azt sem bizonyította, hogy az Orbis és a D&B adatbázisa csak akkor megbízható, ha a pénzügyi kimutatások nyilvánosak. A Bizottság ezért elutasította az erre vonatkozó érveket.

(310)

Végezetül a CCCME előadta, hogy amennyiben a Bizottság a thaiföldi vállalatok pénzügyi adatait használja, akkor ki kell igazítani a haszonkulcsokat, hogy a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező más országokból érkező behozatal nélküli nyersanyagárakat tükrözzék. E tekintetben az említett fél nem bizonyította, hogy az ilyen kiigazítás miért lenne mérvadó kifejezetten ezeknél a thaiföldi vállalatoknál, és a Kínából és a WTO-tagsággal nem rendelkező más országokból érkező behozatal kizárása miért lényeges ezeknél a konkrét vállalatoknál. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(311)

A munkaerő-ráfordítás tekintetében az alaprendelet 18. cikke szerint felhasznált, rendelkezésre álló legjobb tényeket illetően a Jiangsu azt állította, hogy a Bizottság által a számításhoz használt munkaórák száma nem fellelt meg azoknak az időpontoknak, amikor a munkavállaló munkába áll, illetve abbahagyja a munkát a gyártósoron, hanem azokat az időpontokat tükrözik, amikor a munkavállaló belép az üzem területére, illetve távozik onnan. A nyolcórás munkanap elvét úgy kell értelmezni, hogy egy munkanap legfeljebb nyolc munkaórából áll, a Bizottság által végrehajtott kiigazítások pedig indokolatlanok voltak, emiatt pedig abszurd eredményekhez vezettek. A Bizottságnak a nyolcórás munkanapot kellett volna alapul vennie, amint azt a munkaidőről (ipar) szóló egyezmény (73) is rögzíti, amelyet az uniós tagállamok is ratifikáltak. Ezen túlmenően Kína a nyolcórás munkanap elvét alkalmazza, tehát a nyolc órát úgy kell értelmezni, hogy a munkanap legfeljebb nyolc munkaórából állhat.

(312)

A Bizottság megítélése szerint az üzem területére való belépés és az onnan történő távozás Jiangsu esetében megállapított időpontja a tényleges munkaidő kiszámítása szempontjából észszerű volt, mivel a tényleges munkavégzésen kívül más nem indokolta, hogy a munkavállaló az üzem területén tartózkodjon, vagy ezeket az egyén okokat a Jiangsu nem közölte. Megjegyzendő, hogy a napi munkaórák Bizottság által kiszámított átlagos száma meghaladta az előírásszerű nyolcórás munkaidőt, ami indokolt, hiszen maga a Jiangsu a túlórák számáról is nyilvántartást vezetett. Az említett fél ezzel kapcsolatos állításait ezért a Bizottság elutasította.

(313)

A Jiangsu továbbá előadta, hogy a Bizottság nem fejtette ki, milyen alapon határozta meg az óránkénti munkaerőköltséget, hanem mindössze a forrásra mutató hivatkozást adta meg. A thaiföldi feldolgozóiparban ténylegesen ledolgozott heti munkaórák száma jóval meghaladja a negyven órát. A Jiangsu előadta, hogy a Bizottság által használt forrás alapján a thaiföldi feldolgozóiparban foglalkoztatott munkavállalók mintegy 67 %-a heti negyven–negyvenkilenc órát dolgozott. Ezenkívül a hatályos thaiföldi munkavédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy a heti munkaidő legfeljebb negyvennyolc óra lehet, amely ezért megfelelőbb alap lenne az óránkénti munkaerőköltség meghatározásához.

(314)

A Bizottság az óránkénti munkaerőköltség kiszámításához heti negyven órát vett alapul (tehát a reprezentatív országbeli havi munkaerőköltséget elosztotta négy héttel, majd az így kapott eredményt elosztotta heti negyven órával), amely megfelel a napi rendes munkaidőnek (napi nyolc óra szorozva öt munkanappal). Abból, hogy a thaiföldi feldolgozóiparban foglalkoztatott munkavállalók 67 %-a heti negyven–negyvenkilenc órát dolgozik, nem derül ki, hány munkavállaló dolgozik negyven órát, illetve negyven óránál többet, a thaiföldi munkavédelmi törvény pedig a maximális munkaidőt határozza meg, nem pedig a ténylegesen ledolgozott munkaórák számát. Az említett fél ezzel kapcsolatos állítását ezért a Bizottság elutasította.

(315)

A Ningbo Jinding előadta, hogy a Bizottságnak nem a kötőelemek gyártására fordított munkaóráknak a Jiangsu esetében megállapított kilogrammonkénti állandó számát kellett volna használnia, mivel a Jiangsu termelékenysége jelentősen meghaladja a Ningbo Jinding vállalatét, ugyanis a Jiangsu melegkovácsolást alkalmaz a gyártási eljárás során. Az érintett fél hozzátette, hogy a Bizottságnak észszerűen kell felhasználnia a rendelkezésre álló tényeket, különösen úgy, hogy ne szülessenek teljesen észszerűtlen eredmények, főként akkor, ha a rendelkezésre álló tények felhasználására nem az együttműködés hiánya miatt van szükség, így a jelen ügyben is. Az EFDA támogatta ezt a felvetést, megjegyezve, hogy a Bizottság felduzzasztotta a munkaerőköltségeket, ezáltal pedig a dömpingkülönbözeteket.

(316)

A Ningbo Jinding emellett ismételten kérte a rendes munkaidő alapulvételét, arra hivatkozva, hogy bizonyítékot szolgáltattak arra, miszerint a vállalat tiszteletben tartotta és érvényesítette a kínai munkajog nyolcórás munkanapot rögzítő rendelkezéseit. Ezenkívül az ügy iratai nem tartalmaznak bizonyítékot arra nézve, hogy a kínai munkajogi jogszabályokat nem tartották tiszteletben, illetve nem érvényesítették, ezért a Bizottságnak feltételeznie kellene, hogy a jogszabályokat betartották.

(317)

A (180) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a mintában szereplő három exportáló gyártó közül egyik esetében sem tudta ellenőrizni a tényleges munkaerő-ráfordítást, ezért használta e tekintetben az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényeket. A (260) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a közölt tényleges munkaóraszámok és a Jiangsu esetében megállapított érkezési/távozási időpontok közötti különbség nem tekinthető a Jiangsu tényleges munkaidő-ráfordításának. A Bizottság az érkezési/távozási időpontok nyilvántartását csak a tényleges munkaórák becsléséhez használta rendelkezésre álló tényként. Következésképpen a Bizottság a mintában szereplő egyik exportáló gyártó esetében sem állapíthatta meg az eltérő gyártási módszerekhez (meleg- és hidegkovácsolás) szükséges munkaórák közötti különbséget, és maga az állítást megfogalmazó fél pedig nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogyan kellene elvégezni a becsléseket. A rendelkezésre álló tények alapján kiszámított tizenhét munkaóra közel állt a Ningbo Jinding egyes gyártóegységeinél előírt rendes munkaidőhöz, emellett pedig nem volt bizonyíték arra, hogy a túlóra nem volt választható.

(318)

Emellett a (183) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a munkavállalóknak fizetett díjazás nem tükrözi a tényleges munkaidőt. Az állításokkal ellentétben a vállalat nem szolgáltatott a munkaidőt a díjazással összekötő bizonyítékokat, ezért nem tudta alátámasztani, hogy a rendes munkaidőt valóban érvényesítették, mindössze a munkavállalóknak a maximális munkaidő korlátozásáról szóló vállalati hirdetményeket nyújtott be. Ezért a Bizottság megítélése szerint a tényleges munkaidő meghatározásához használt módszer észszerű volt, így elutasította a felek erre vonatkozó állításait.

(319)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Jiangsu előadta, hogy a Bizottság által a 2018. novemberi villamosenergia-díj esetében alkalmazott inflációs kiigazítás nem valósult meg, mivel a thaiföldi villamosenergia-díj azóta nem változott az inflációnak megfelelően. A Jiangsu továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem indokolta, miért szükséges a kiigazítás. Emellett a Bizottság a víz- és a földgázdíjat nem igazította ki az infláció tekintetében, és ezt sem indokolta.

(320)

A Ningbo Jinding előadta, hogy mivel a Bizottság a villamosenergia-költségre vonatkozó referenciaértéket úgy határoza meg, hogy a 2018. novemberi számlázási hónapra vonatkozóan közzétett költségértéket az inflációs ráta segítségével átszámította a vizsgálati időszak közepén érvényes értékké, az nem tükrözte a thaiföldi villamosenergia-fogyasztók által ténylegesen fizetett költséget. Az említett fél rámutatott arra, hogy a Bizottság által a vizsgálati időszak alatt érvényes villamosenergia-ár forrásául felhasznált honlapon (74) feltüntetett villamosenergia-díjakhoz kapcsolódó feltételek rögzítik, hogy „a havonta kiszámlázott villamosenergia-díj az itt felsorolt tarifáknak megfelelő villamosenergia-alapdíjból és energiaköltség-kiigazítási díjból áll”. A Bizottságnak tehát az energiaköltségek, nem pedig az infláció alapján kellett volna elvégeznie a kiigazítást.

(321)

A Bizottság áttekintette a thaiföldi villamosenergia-díjakra vonatkozó feltételeket, és megerősítette, hogy az energiaköltség-kiigazítási díjat (amely a változó ár elemeiből áll) időnként valóban módosította a thaiföldi villamosenergia-szolgáltató. A Bizottság tehát a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében inflációs kiigazítás helyett az energiaköltség-kiigazítási díjjal igazította ki a villamos energiára vonatkozó referenciaértéket. A villamosenergia 2018. november havi számlázáson alapuló és emiatt a vizsgálati időszakra vonatkozóan kiigazítást igénylő referenciaértékével ellentétben a víz és a földgáz Bizottság által alkalmazott referenciaértéke már a vizsgálati időszakra vonatkozott, ezért további kiigazításra nem volt szükség.

(322)

A Ningbo Jinding emellett azt állította, hogy a Bizottság helytelen feszültségszintet alkalmazott a vizsgálati időszakban a Ningbo Jinding vállalatnak felszámított villamosenergia-díjak esetében, mivel a vállalat által használt tényleges feszültségszint 12 kV felett van. A Bizottság felülvizsgálta és kiigazította a vizsgálati időszakban a Ningbo Jinding vállalatnak felszámított villamosenergia-díjakra vonatkozó referenciaértéket a Ningbo Jinding által alkalmazott – és az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés során gyűjtött bizonyítékokkal megerősített – feszültségszint tekintetében.

(323)

A Ningbo Jinding előadta, hogy a Bizottság tévesen a nyersanyag értékének százalékos aránya alapján számította ki a szárazföldi fuvarozási díjat, miközben a nyersanyagbeszerzésekhez kapcsolódó fuvardíjat rendszerint a beszerzési volumen alapján kell megállapítani. Ez a fél megjegyezte, hogy maga a Bizottság is következetes abban a gyakorlatában, hogy a fuvarozási költségeket a volumenhez, nem pedig az anyag értékéhez társítja. Emellett a Bizottságnak a Ningbo Jinding telephelyére történő fuvarozás tényleges távolságát kellett volna figyelembe vennie.

(324)

A Wenzhou előadta, hogy elegendő arról gondoskodni, hogy a nyersanyagok gyártelepi ára torzulástól mentes, az esetleges fuvarozási költséget pedig a nyersanyagok kínai exportáló gyártók általi beszerzésére vonatkozó tényleges szállítási feltétellel összhangban kell hozzáadni. Következésképpen a gyártelepi áron felül csak a beszállítóktól a Wenzhou telephelyére történő fuvarozás tényleges költségét kell figyelembe venni. A Wenzhou emellett indokolatlannak tartotta, hogy a nyersanyagok fuvarozási költségeit a közölt nyersanyagköltség százalékában fejezték ki, ugyanis a tényleges fuvarozási költséget nem az érték, hanem a mennyiség alapján kellene kiszámítani.

(325)

A Ningbo Jinding továbbá előadta, hogy a nyersanyagárnak a behozatali vámmal való megnövelésének nincs alapja, mivel a Ningbo Jinding Kínában szerezte be a nyersanyagokat, és nem fizetett behozatali vámot. Emellett a Globális Kereskedelmi Atlasz adatai CIF-árakon alapulnak, ezért tartalmaznak olyan járulékos költségeket, mint a nemzetközi fuvarozási, biztosítási és kezelési költségek, amelyek belföldi beszerzés esetén nem merülnek fel, ezért le kell vonni őket.

(326)

A Wenzhou Junhao emellett megismételte azt az első feljegyzéshez fűzött észrevételét, miszerint a Wenzhou Junhao a vizsgált termékhez szükséges összes nyersanyagot belföldön szerzi be. A Wenzhou Junhao azzal érvelt, hogy a Thaiföldre érkező behozatal ára (CIF paritáson), amelyet a Bizottság a torzulástól mentes nyersanyagár meghatározásához alapul vett, magasabb szállítási költségeket tartalmazhat, mint a belföldön beszerzett nyersanyagok ára.

(327)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a rendes értéknek tükröznie kell a nyersanyagoknak a reprezentatív országban (jelen esetben Thaiföldön) érvényes, torzulástól mentes árát, amely megfelelő helyettesítő érték a származási országbeli rendes érték képzéséhez. Tehát azt az árat kell tükröznie, amelyet egy kötőelemgyártónak Thaiföldön kell fizetnie a gyártelepi áron szállított nyersanyagokért. A nemzetközi fuvarozási költségek vagy a behozatali vámok hozzáadása nélkül a kapott referenciaérték nem tükrözné a thai piacon érvényes, torzulástól mentes árat, hanem mindössze a szóban forgó nyersanyagot exportáló országok átlagos CIF-árát fejezné ki. Ez ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával.

(328)

Ezenkívül a fuvarozási költségre vonatkozó (vállalatonkénti, nyersanyagfajtánkénti, különböző szállítási csatornánkénti stb.) referenciaérték hiányában a Bizottság az exportáló gyártónál felmerülő fuvarozási költség és a nyersanyagköltség hányadosát használta. Ezt a hányadost alkalmazta a nyersanyagok referenciaértékére, majd az így kapott eredményt megszorozta az exportáló gyártó által felhasznált nyersanyag mennyiségével. Ez a módszer tükrözi az exportáló gyártó költségszerkezetét, mivel a fuvarozási költség és a nyersanyagköltség közötti arány megmarad, majd a Bizottság a torzulástól mentes referenciaértékre alkalmazza.

(329)

A Bizottság ezért elutasította a felek által a belföldi fuvarozási költség számításával és a nyersanyagokra vonatkozó referenciaértéknek a behozatali vámok miatti kiigazításával kapcsolatban felhozott összes érvet.

(330)

A Wenzhou előadta, hogy nem szabad különbséget tenni a kötőelemek gyártásához használt két hengerhuzaltípus, a 721391 és a 721399 HR-kód alá tartozó termék között, mivel mindössze átmérőjükben térnek el egymástól (14 mm-nél kisebb vagy nagyobb), áruk pedig több rendelkezésre bocsátott forrás szerint is szinte megegyezik. Ezenkívül a 14 mm-nél kisebb, illetve nagyobb átmérő nem szerepel a vizsgált termék termékkódrendszerében megkülönböztetett mutatók között.

(331)

A nyersanyagokat illetően az exportáló gyártók a kérdőívben felkérést kaptak, hogy jelöljék meg a vizsgált termék gyártásához használt nyersanyagok típusát a lehető legpontosabb (nyolc vagy tíz számjegyű) vámtarifaszámmal. Az adott nyersanyagot ezután a Bizottság a lehető legpontosabban társítja az ugyanazon termék reprezentatív országbeli referenciaértékének vámtarifaszámához. A felhasznált nyersanyagok megadásakor e nyersanyagok ára és a termékkódrendszer lényegtelen, mivel egyik sem szükséges az ugyanazon termék reprezentatív országbeli referenciaértékének vámtarifaszámához való társításához. A vizsgálatban a Wenzhou mindkét felhasznált nyersanyagtípust megjelölte. Ennek alapján a Bizottság a Wenzhou által felhasznált mindkét nyersanyagtípust társította ugyanazon nyersanyag thaiföldi referenciaértékéhez. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(332)

A Wenzhou továbbá azt állította, hogy a rendes érték meghatározásához használt SGA-költségeket a Bizottság öt thaiföldi vállalat adatai alapján állapította meg anélkül, hogy rendelkezésre bocsátotta volna az egyes vállalatok SGA-költségeinek bontását. Ezenkívül nem vonta le a közvetlen értékesítési költségeket, például a fuvarozási költségeket a SGA-költségekből. Emiatt helytelen a Bizottság által az érdekelt felek végső tájékoztatásában megfogalmazott állítás, miszerint terméktípusonként, gyártelepi paritáson képezte a rendes értéket. Mivel az exportértékesítést fuvarozási költség nélkül, gyártelepi paritáson határozta meg, ezt a költséget az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint a rendes értékből is le kell vonni.

(333)

A (276) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket, amely észszerű összegű SGA-költségeket is magában foglal. Nem állnak rendelkezésre információk annak alátámasztására, hogy a thaiföldi vállalatok Bizottság által felhasznált SGA-költségei tartalmazták a vevőkhöz történő szállítás költségeit. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(334)

Az EIFI állítása szerint a Jiangsu esetében megállapított dömpingkülönbözet ellentmondásos információkon alapult. A D&B adatbázisa szerint a Jiangsu mindössze 15 alkalmazottal rendelkezett, ami kereskedelmi vállalat által jellemzően foglalkoztatott alkalmazotti létszámnak felel meg, a Jiangsu által gyártott kötőelemek mennyiségével viszont nincs összhangban. Emellett a Jiangsu kötőelemeinek átlagos exportára a vizsgálati időszakban alacsonyabb volt, mint az ugyanezen időszakban Kínából származó kivitel átfogó átlagára. Mivel a vállalat azt állította, hogy főként melegkovácsolási eljárással gyárt kötőelemeket, amelyek előállítási költségei meghaladják a más gyártási eljárással készülő kötőelemek előállítási költségeit, ezért az értékesítési árának átlagosan magasabbnak kellene lennie, mint a Kínából származó kivitel átlagára. Ezenkívül a Jiangsu kapcsolatban áll két másik kínai kötőelemgyártó vállalattal, ami nem szerepelt a kérdőívre adott válaszában, tehát nagy a kockázata annak, hogy ezek a vállalatok a Jiangsu vállalaton keresztül exportálnak, kihasználva az alacsonyabb vámtételeket.

(335)

A (92) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság távoli ellenőrzést végzett az adatok egybevetésével, és megerősítette a Jiangsu által szolgáltatott adatokat, köztük az alkalmazottak létszámát és az exportárat. Az, hogy a Jiangsu átlagos exportára esetleg alacsonyabb, mint a Kínából származó összes kivitel átlagára, a középértéktől való eltérésnek tudható be, tekintettel a kínai exportáló gyártók számára és a Kínából importált vizsgált termék típusainak számára, amelyre egyaránt kiterjed a Kínából származó összes kivitel átlagárának számítása. A vizsgálat azt sem tárta fel, hogy az érintett terméket gyártó vállalatok kapcsolatban állnának az említett vállalattal. A EIFI ezzel kapcsolatos állításait ezért a Bizottság elutasította.

(336)

Az EFDA azt állította, hogy a mintában nem szereplő együttműködő exportőrök esetében túl nagy a dömping mértéke, ami sérti az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdését. Ezt azzal indokolta, hogy a Bizottság a munkaerő-ráfordítás tekintetében az alaprendelet 18. cikke szerint a rendelkezésre álló tényeket használta fel, ezért a minta átlagos dömpingkülönbözetének kiszámításakor figyelmen kívül kellett volna hagynia a 18. cikk szerinti körülmények között megállapított különbözeteket. Az EFDA a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének meghatározásához a Jiangsu dömpingkülönbözetének használatát javasolta, mivel ez volt az egyetlen olyan vállalat, amely kapcsán a Bizottság nem a rendelkezésre álló tényeket használta.

(337)

A Bizottság megítélése szerint az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdése csak arra az esetre vonatkozik, ha a különbözeteket teljes mértékben az alaprendelet 18. cikkében említett körülmények között állapítja meg. A Bizottság rámutatott arra, hogy a (260) preambulumbekezdésben leírtak szerint a mintában szereplő mindhárom exportáló gyártó – köztük a Jiangsu – esetében az alaprendelet 18. cikkének megfelelően részben a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott, amikor meghatározta a munkaerő-ráfordítást. Tehát az együttműködő exportőrök esetében megállapított összes különbözet figyelmen kívül hagyása helyett a Bizottság helyénvalónak találta az összes különbözetet felhasználni a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetének megállapításához. Ezért a Bizottság a fél állítását elutasította.

(338)

Az EFDA ismételten előadta, hogy az exportáló gyártók együttműködésének szintjét magasnak kell tekinteni, figyelembe véve a főként kereskedőkön keresztül exportáló kkv-kból álló kötőelemgyártó ágazat szétaprózódottságát; a Covid19-világjárványból adódó logisztikai nehézségeket; a kínai exportáló gyártók és a panaszos közötti üzleti kapcsolatokat; az exportáló gyártók 50 % feletti együttműködési szintjét, amely kétszer akkora, mint az uniós gyártók által tanúsított együttműködés szintje volt a kötőelemekkel kapcsolatos korábbi vizsgálat során, amikor ezek a gyártók ennek ellenére „az uniós gazdasági ágazat jelentős részét alkották”; (75) a Bizottság által a jelen ügyben az uniós gyártók együttműködésének hiányára való tekintettel alkalmazott megközelítést; valamint végezetül a Bizottság uniós kkv-kkal kapcsolatos általános megközelítését és különösen a kkv-knak szánt egyszerűsített kérdőíveket.

(339)

A (179) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a kínai exportáló gyártók kitöltött mintavételi űrlapjai alapján állapítja meg az exportáló gyártók együttműködésének szintéjét. A kért információk olyan vállalati alapadatokra korlátozódtak, mint az elérhetőségek, a teljes értékesített és gyártott mennyiség, valamint az adott vállalattal kapcsolatban álló vállalatok. Ezeknek az információknak minden vállalat, így a kkv-k esetében is könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük. Egyetlen exportáló gyártó sem jelentkezett arra hivatkozva, hogy logisztikai nehézségei adódtak a kért információk szolgáltatásával kapcsolatosan, és az EFDA nem támasztotta alá ezt az állítást. Az EFDA azt sem fejtette ki, hogy az exportáló gyártók és a panaszos közötti állítólagos üzleti kapcsolatoknak milyen mértékben kellett volna befolyásolniuk az együttműködés szintjének meghatározását. Ezenkívül a jelenlegi vizsgálat szempontjából lényegtelen, milyen volt az uniós gazdasági ágazat együttműködési szintje a korábbi dömpingellenes vizsgálatban. A Bizottság a (46) preambulumbekezdésben már foglalkozott azzal az állítással, miszerint a nem együttműködő uniós gyártók és az együttműködő exportáló gyártók eltérő elbánásban részesültek, és ezt a szempontot nem tekintette olyan tényezőnek, amely befolyásolta volna az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Mindazonáltal az uniós gazdasági ágazat „jelentős részének” fogalma az exportáló gyártók által tanúsított együttműködés szintjének mérlegelése szempontjából lényegtelen, mivel a két fogalom teljesen eltérő helyzetekre vonatkozik. Míg „az uniós gazdasági ágazat jelentős része” az eljárás megindításával kapcsolatos legitimációval függ össze, az egész országra vonatkozó dömpingkülönbözet célja, hogy elkerülhető legyen az együttműködés megtagadásának indokolatlan jutalmazása. Az az érv, hogy az uniós kkv-k az exportáló gyártókkal ellentétben egyszerűsített kérdőívet kaptak, a mintavételi szakaszban érdektelen. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt fél állításait.

(340)

Az EFDA továbbá a WTO ítélkezési gyakorlatára (76) hivatkozva azt állította, hogy még ha a Bizottság arra a következtetésre is jutott, hogy az együttműködés szintje alacsony, akkor sem alkalmazható büntető jellegű megközelítés. E tekintetben az EFDA azzal érvelt, hogy a Bizottság a vámszintet az „összes többi exportáló gyártó” esetében mindössze egy terméktípuson alapuló, nem reprezentatív exportvolumen felhasználásával határozta meg.

(341)

A Bizottság a rendelkezésre álló tényeknek az alaprendelet 18. cikke szerinti felhasználása esetén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, feltéve, hogy észszerű módszert alkalmaz. Emellett az alaprendelet 18. cikkének (6) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tények felhasználása esetén a vizsgálat eredményei kedvezőtlenebbek lehetnek az adott félre, mint ha együttműködött volna, így ugyanis elkerülhető az együttműködés hiányának indokolatlan jutalmazása. A jelen ügyben a Bizottságnak az iratokban rendelkezésre álló tények alapján kellett kiszámítania az egész országra vonatkozó vámszintet. A módszer észszerű volt, mivel a mintában szereplő exportáló gyártóktól származó tényleges, ellenőrzött információkon alapult, a számítás pedig az adott exportáló gyártó exportvolumenére nézve leginkább reprezentatívnak tartott terméktípusra épült. Az EFDA nem támasztotta alá, és ellenőrizni sem lehetett azt az állítást, miszerint ezt a kiválasztott terméktípust nem exportálták a nem együttműködő exportáló gyártók. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(342)

Az EIFI előadta, hogy az együttműködő exportáló gyártónak tekintett exportáló gyártók egy része nem tekinthető annak, mivel nem gyártói, hanem kereskedői az érintett terméknek. Bizonyos exportáló gyártók esetében a mintavételi űrlapon szereplő név nem egyezett az adott vállalat bejegyzett adószámához tartozó névvel, míg mások esetében kirívóan alacsony volt az Unióba irányuló kivitel ára. Az EIFI nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származó információkat nyújtott be állításai alátámasztására.

(343)

A Bizottság megjegyzi, hogy az EIFI által szolgáltatott információk az eljárás nagyon késői szakaszában érkeztek, miközben az együttműködő exportáló gyártók mindvégig változatlan jegyzékét már 2021. január 6-án elhelyezte az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában, (77) ezért a szóban forgó információk ellenőrzésére már nem volt lehetőség. A Bizottság tehát nem tudta megállapítani, hogy az EIFI által bizonyos vállalatoknak az exportáló gyártók jegyzékéből való eltávolítását illetően felhozott indokok megalapozottak voltak-e, ezért ezeket az állításokat elutasította.

(344)

Az egyik kínai kereskedelmi vállalat, a Changshu 5. Rich Trading Co., Ltd (a továbbiakban: Changshu Rich) felvetette, hogy a vele kapcsolatban álló kínai gyártóval együtt be kellene kerülnie az együttműködő exportáló gyártók jegyzékébe, mivel együttműködött a vizsgálat során. A Bizottság megjegyzi, hogy egyikük sem töltötte ki a mintavételi űrlapot a megadott határidőn belül. A Changshu Rich csak független uniós importőrök tekintetében válaszolt a mintavételi űrlapra, a kínai felekkel nem foglalkozott, és válaszát a határidőn túl nyújtotta be. A Bizottság ezért elutasította az együttműködő exportáló gyártók jegyzékébe való felvétel iránti kérelmet. Egy másik exportáló gyártó – amelyre a Changshu Rich a „partnereként” hivatkozott – a határidőn belül benyújtotta a kitöltött mintavételi űrlapot, ezért bekerült a jegyzékbe.

(345)

Egy másik exportáló gyártó, a Bulten Fasteners (China) Co., Ltd (a továbbiakban: Bulten Fasteners) szintén az együttműködő exportáló gyártók jegyzékébe való felvételét kérte, arra hivatkozva, hogy a vizsgálat során együttműködött, hiszen az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt adatkérésnek megfelelően a határidőn belül információkat szolgáltatott a kínai exportáló gyártóknak szánt inputokról. Azt állította, hogy az együttműködő félnek minősítés követelményei nem egyértelműek, az inputokra vonatkozó információk közlésével pedig megerősítette azon szándékát, hogy kész együttműködni, és jóhiszeműen járt el.

(346)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Bulten Fasteners nem válaszolt az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért mintavételi űrlapra, amely egyúttal a mintában szereplő és vizsgálandó vállalatok közé történő felvételhez való hozzájárulást is tartalmazta. A panaszban említett egyik exportáló gyártóként az eljárás megindításakor a Bizottságtól kétoldalú kommunikáció útján külön utasításokat kapott, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a mintavételhez történő adatszolgáltatás az együttműködő félnek minősítés egyik feltétele. A vállalat észrevételeket sem fűzött az együttműködő exportáló gyártóknak a (345) preambulumbekezdésben említett jegyzékéhez, amely a vizsgálat megindítása óta megtalálható volt az ügy iratai között, miután a Bizottság összeállította az exportáló gyártókból álló mintát. Ezzel összefüggésben a Bulten Fasteners meghallgatást kért a meghallgató tisztviselő előtt. A meghallgatást 2021. december 7-én tartották, amelyen a meghallgató tisztviselő arra a következtetésre jutott, hogy a Bulten Fasteners eljárási jogai nem sérültek az eljárás, mivel megfelelő a Bizottságtól tájékoztatást kapott, amelyre nem reagált. E megfontolások alapján a Bulten Fasteners a mintavételi űrlapot időben benyújtó és a vizsgálatban való együttműködéshez kifejezetten hozzájáruló exportáló gyártókkal ellentétben nem tekinthető együttműködő exportáló gyártónak, a Bizottság ezért elutasította e fél kérését.

(347)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Bizottság megjegyezte, hogy az együttműködő exportáló gyártók jegyzéke néhány elírást tartalmazott, ezeket azonban helyesbítette. A helyesbítések az érintett felek által a mintavételi űrlapon szolgáltatott információkon alapultak. Tehát a Shanghai Foreign Trade (Pudong) Co., Ltd, amely a vele kapcsolatban álló gyártók, a Shanghai Rongdun Industry Co., Ltd és a Shanghai Chunri New Energy Technology Co., Ltd tekintetében nyújtott be mintavételi információkat, kikerült a jegyzékből, és a vele kapcsolatban álló gyártók kerültek be helyette. A BSC Corporation, a vele kapcsolatban álló vállalat, a Liaocheng BSC Metal által gyártott terméket exportáló kereskedő szintén kikerült a jegyzékből, és a vele kapcsolatban álló gyártó került be helyette.

(348)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a (154) és a (155) preambulumbekezdésben említett póluscsavarok felhasználója előadta, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt az állítását, miszerint a legnagyobb indiai versenytársa póluscsavarokat gyárt, és a Kínából behozott póluscsavaréhoz hasonló árszinten értékesíti őket az Unióban. A felhasználó szerint ez bizonyítja, hogy a kínai importárak nem folytattak dömpinget. A felhasználó továbbá felvetette, hogy a Bizottságnak össze kellene vetnie az Indiából érkező póluscsavarok importárait a rendes értékkel. Mivel azonban a Bizottság ezt nem tette meg, nem vonható le az a következtetés, hogy a póluscsavar Kínából érkező behozatala dömpingelt volt.

(349)

A Bizottság először is rámutat arra, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatása előtt nem értesült ilyen állításról. Mindössze abból a megalapozatlan kijelentésből, miszerint az indiai gyártók által előállított póluscsavarok árszintje az uniós piacon felszámított kínai viszonteladói árak szintjéhez hasonló volt, önmagában véve nem következik, hogy a kínai export árai nem dömpingeltek. Másodszor, a 3. szakaszban meghatározott dömpingkülönbözetek az érintett termék egészének exportárain alapulnak, és a Bizottság nem állapított meg külön dömpingkülönbözeteket a különböző terméktípusokra vonatkozóan. A 3. szakaszban részletezett módon a Bizottság a kínai exportáló gyártóktól származó kivitel árainak a reprezentatív országra vonatkozó adatokon alapuló rendes értékkel való összevetésekor jelentős dömpingkülönbözetet állapított meg. A felhasználó magához a dömpingkülönbözet-számításhoz nem fűzött észrevételeket, és a számításhoz felhasznált elemeket sem vitatta. Harmadszor, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy ez a vizsgálat az érintett termék Kínából származó kivitelére szorítkozik, ezért a Bizottság nem volt köteles – sőt jogosult sem volt – vizsgálni az Indiából érkező, állítólagosan dömpingelt behozatalt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(350)

A (96) és a (97) preambulumbekezdésben említettek szerint az Egyesült Királyság EU-ból való kilépésének átmeneti időszaka 2020. december 31-én véget ért, és 2021. január 1-jétől az Egyesült Királyságra nem alkalmazandó többé az uniós jog. Mivel a kérdőív megválaszolására és egyéb információk közlésére nyitva álló határidő az átmeneti időszak után járt le, a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a 27 tagú EU-ra vonatkozóan szolgáltassanak információkat. A Bizottság ezért a 27 tagú EU-ra vonatkozó adatok alapján értékelte a kárra, az ok-okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkozó ténymegállapításokat.

(351)

A vizsgálati időszakban a hasonló terméket több mint 70 uniós gyártó gyártotta. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(352)

A teljes uniós termelés a vizsgálati időszakban 1 060 569 tonna volt. A Bizottság a panaszos és a mintában szereplő uniós gyártók által szolgáltatott adatok alapján határozta meg ezt a számadatot. A (49) preambulumbekezdésben említettek szerint hat uniós gyártó került be a végleges mintába. Ezek a gyártók a hasonló termék teljes uniós termelésének 9,5 %-át adják.

(353)

A Bizottság az uniós felhasználás megállapításhoz hozzáadta az uniós gazdasági ágazat teljes uniós piaci értékesítésének becsült volumenét (lásd a 6. táblázatot) az Eurostat által meghatározott teljes behozatali volumenhez (lásd a 3. és a 12. táblázatot).

(354)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(355)

Az uniós felhasználás csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Összességében az uniós felhasználás 18 %-kal csökkent: a 2017. évi 2 134 778 tonnáról 1 748 012 tonnára esett vissza a vizsgálati időszakban.

(356)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatai alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedését az importvolumen és a teljes uniós felhasználás alapján állapította meg.

3. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(357)

A Kínából érkező behozatal volumene 2017 és 2019 között 54 %-kal nőtt, 2019 és a vizsgálati időszak között pedig viszonylag kiegyensúlyozott volt. A behozatali volumen összességében 55 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(358)

Az uniós felhasználás csökkenésével szemben a kínai behozatal piaci részesedése 2017 és a vizsgálati időszak között folyamatosan bővült: 6 %-ról 12 %-ra nőtt.

(359)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EIFI előadta, hogy a rendelkezésére álló statisztikai adatok alapján a kínai behozatal volumenének és piaci részesedésének magasabbnak kellene lennie. Az EIFI rendelkezésére álló statisztikai adatok között a vizsgálat tárgyi hatálya alá nem tartozó termékek behozatala és a piaci ismeretek alapján becsült teljes behozatali volumen is szerepelt. A 3. táblázatban szereplő importvolumen meghatározásához a Bizottság által felhasznált statisztikák ugyanakkor az érintett termék TARIC-kód szintjén nyilvántartott tényleges behozatali volumenén alapul, amely csak az érintett terméket foglalta magában. A 3. táblázatban szereplő volumenek tehát az érintett termék behozatalának a figyelembe vett időszak alatti volumenét tükrözik. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(360)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA és a CCCME annak tisztázását kérte, hogy a Bizottság mely adatokat használta fel az Unióba érkező behozatal volumenének meghatározásához. Ennek tisztázása után az említett felek kérték, hogy a Bizottság TARIC-kód szerinti bontásban közölje a pontos adatokat. Titoktartási okokból a Bizottságnak nem állt módjában közölni ezeket az adatokat, ezért elutasította ezt a kérést.

(361)

A Bizottság az Eurostat adatai alapján állapította meg a behozatalra vonatkozó átlagárat úgy, hogy a kínai behozatal összértékét elosztotta annak teljes volumenével.

(362)

Az érintett országból érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

4. táblázat

Importár (EUR/tonna)

(363)

Az érintett országból érkező behozatal árai 2017 és 2018 viszonylatában 11 %-kal emelkedtek, majd 2019-ben 1 %-kal, a vizsgálati időszakban pedig további 3 %-kal csökkentek. A kínai importárak összességében 7 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszak alatt. Ez az emelkedés azonban közel sem tudta fedezni a nyersanyagköltségek emelkedését, amely 30 % volt ebben az időszakban. Emellett az importárak – a 8. táblázatban foglaltak szerint – folyamatosan az uniós értékesítési árak alatt voltak.

(364)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(365)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszakbeli árbevételének százalékaként fejezte ki. Ennek alapján az érintett országból az Unió piacára érkező behozatal alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga 28 % és 46 % között volt.

(366)

Az EFDA és a CCCME azt állította, hogy a szabványos kötőelemek nem helyettesíthetők nem szabványos kötőelemekkel, ezek a termékek nem állnak versenyben egymással. Kiemelték, hogy a nem szabványos kötőelemek rendszerint drágábbak a szabványos kötőelemeknél. Míg a kínai exportáló gyártók főként szabványos kötőelemeket exportálnak, az uniós gazdasági ágazat túlnyomórészt nem szabványos kötőelemeket gyárt és értékesít. Ezért az árak összehasonlításához körültekintően meg kell különböztetni a szabványos és a nem szabványos kötőelemeket. A CCCME szintén kiemelte, hogy az e vizsgálat tárgyi hatálya alá tartozó három fő terméktípus, tehát a csavarok, az anyáscsavarok és az alátétek különböznek egymástól, amit megfelelően figyelembe kell venni az árak összehasonlításakor.

(367)

Ehhez hasonlóan az Európai Barkácsáru-kiskereskedelmi Szövetség (European DIY Retail Association, a továbbiakban: EDRA) szintén előadta, hogy az uniós piacon felszámított uniós értékesítési ár és a kínai importár összehasonlításakor figyelembe kell venni a szabványos és a nem szabványos kötőelemek közötti különbséget. Az egyik importőr azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat gyártóinak belső termékkódjai nem tesznek különbséget a szabványos és a nem szabványos kötőelemek között, ezért az uniós gazdasági ágazat és a kínai behozatal értékesítési árainak összehasonlítása nem lenne megfelelő.

(368)

Az EFDA előadta, hogy a kötőelemek – akkor is, ha nemzetközileg elismert szabványok alapján készülnek – egyúttal egyedi vevői többletkövetelményeknek is megfelelhetnek, tehát olyan követelményeknek, amelyek eltérnek a szabványban foglaltaktól, amelyekre a szabvány nem tér ki, vagy amelyek szigorúbbak a szabványban foglaltaknál. Ezeket a kötőelemeket nem szabványos kötőelemeknek kell tekinteni. A CCCME hasonlóképpen azzal érvel, hogy nemcsak a vevők tervei alapján gyártott kötőelemek tekintendők nem szabványos kötőelemnek, hanem azok is, amelyek más vevői követelmények figyelembevételével készülnek, még akkor is, ha emellett teljes összhangban vannak a nemzetközi termékszabványokkal.

(369)

Az EFDA emellett rámutatott a „termékszabványok” és az „ellenőrzési szabványok”, illetve az „alapvető” és a „különleges” termékszabványok közötti különbségre. Előadta, hogy míg az alapvető termékszabványoknak megfelelő kötőelemek szabványos kötőelemeknek tekinthetők, az ellenőrzési szabványoknak és a különleges termékszabványoknak megfelelő kötőelemek e vizsgálat keretében nem szabványos kötőelemeknek tekintendők, mivel ezek a követelmények ugyanazt a célt szolgálják, mint az egyedi vevői követelmények.

(370)

Ezenkívül az EFDA és a CCCME kiemelte, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott kötőelemek gyakran saját szabványos gyártási rendszerekkel készülnek, a rájuk vonatkozó követelmények pedig túlmutatnak a nemzetközileg elismert szabványokon. Ezeket a kötőelemeket nem szabványos kötőelemeknek kell tekinteni.

(371)

Végezetül az EFDA és a CCCME a bizonyos ágazatokban (főként a gépjárműiparban) alkalmazott egyedi tanúsítási követelményekre hivatkozott. Ezek a kötőelem-beszállítók által teljesítendő követelmények többek között a kötőelemek gyártási folyamatának dokumentálására, bizonyos adatok nyilvántartására és a minőség-ellenőrzés lépéseire vonatkoznak. (78) Az EFDA előadta, hogy az e követelmények teljesítése érdekében a beszállítók gyártási folyamataiban végrehajtott beruházások növelik a költségeket és az árakat, ezért az ilyen feltételek mellett gyártott kötőelemek nem szabványos kötőelemeknek tekintendők. A CCCME azt állította, hogy a gépjárműiparban használt összes kötőelemet nem szabványos kötőelemnek kell tekinteni.

(372)

A Bizottság megjegyezte, hogy a szabványos kötőelemek olyan ipari szabványok mutatják be részletesen, mint például a Deutsches Institut für Normung (DIN) és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) szabványai, valamint az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) által kidolgozott és gondozott európai szabványok (EN). Ezzel szemben a nem szabványos kötőelemek olyan kötőelemek, amelyek eltérnek az elismert ágazati szabványoktól, és gyakran egy adott felhasználó tervének, illetve követelményeinek megfelelően készülnek. A vevőknek az elismert nemzetközi szabványtól eltérő tervei alapján készülő kötőelemek tehát különlegesek vagy nem szabványosak. Ehhez hasonlóan a szabványos gyártósorokon készülő kötőelemek is speciális kötőelemnek minősültek, ha nem feleltek meg teljes mértékben egy bizonyos, nemzetközileg elismert ágazati szabványnak.

(373)

A Bizottság megjegyezte, hogy a nem szabványos kötőelemnek tekintendő kötőelemtípusok körével kapcsolatos állításokat – a (374) és a (375) preambulumbekezdésben említettek kivételével – tulajdonképpen egyáltalán nem vitatták az uniós gazdasági ágazat szereplői, egyúttal ezek az állítások összhangban vannak azzal az értelmezéssel, hogy ha egy adott szabványos kötőelem nem felel meg pontosan valamely ágazati termékszabványnak, akkor nem szabványos/speciális kötőelemnek tekintendő.

(374)

A (369) preambulumbekezdésben említett különleges termékszabványokat és ellenőrzési szabványokat illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a kötőelem pontosan a nemzetközileg elismert szabvány műszaki előírásai szerint készül, akkor szabványos kötőelemnek tekintendő, ezért elutasította az e tekintetben felhozott állításokat.

(375)

A (371) preambulumbekezdésben említett tanúsítási követelmények egyedi vevői megfelelőségi követelmények, amelyek nem gyakorolhatnak közvetlen hatást a magára a kötőelemre vonatkozóan nemzetközileg elismert szabványokban rögzített műszaki követelményekre. Amennyiben tehát a megfelelőségi követelmények nem befolyásolják a kötőelem fizikai és műszaki tulajdonságait és nem minősülnek a vevő egyedi tervének, hanem elsősorban mindössze olyan kérdéseket érintenek, mint a gyártási folyamat dokumentálása vagy a minőségügyi ellenőrzések jegyzőkönyvezése, nem vehetők figyelembe szempontként a szabványos és a nem szabványos kötőelemek megkülönböztetéséhez, ezért a Bizottság az erre vonatkozó összes állítást elutasította.

(376)

A CCCME továbbá előadta, hogy a kötőelemeket szinte kizárólag forgalmazókon keresztül értékesítik a végfelhasználónak, és ezt megfelelően tekintetbe kell venni az ár-összehasonlításban, amelyet a forgalmazók által folytatott kereskedelem szintjén kell elvégezni. A (278) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az összes exportértékesítés közvetlenül független uniós vevőknek történt, ezért a Bizottság számtanilag képzett exportárak helyett a fizetett vagy fizetendő árakat vette figyelemben az összehasonlításban. Emellett az uniós gazdasági ágazat szereplői főként forgalmazókon keresztül végezték az értékesítést, a Bizottság pedig azonos kereskedelmi szinten hasonlította össze az importárakat és az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési árait. Ez az érv tehát nem mérvadó a jelenlegi vizsgálatban.

(377)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA, a CCCME és a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviselete előadta, hogy az alákínálási különbözetek kiszámításakor kiigazítást kellett volna végrehajtani a minőség-ellenőrzési és iratkezelési költségek tekintetében. Az EFDA és a CCCME azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplőire a (371) preambulumbekezdésben említett egyedi tanúsítási követelmények vonatkoztak, míg a kínai exportáló gyártók esetében jellemzően nem álltak fenn ilyen követelmények. Az EFDA és a CCCME egyrészt az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdésére hivatkozott, amely szerint a kár értékelésének tárgyilagos vizsgálaton és egyértelmű bizonyítékokon (többek között az árhatásnak az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése szerinti vizsgálatán) kell alapulnia, másrészt felhozta a dömpingellenes WTO-megállapodás 3.1. cikkét, amely az árak összehasonlíthatóságával foglalkozik. Mivel a tanúsítási követelmények számottevő hatást gyakorolnak a költségekre és az árakra, az EFDA, a CCCME és a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviselete előadta, hogy az alákínálási különbözet kiszámításakor megfelelő kiigazítást kell végrehajtani.

(378)

Ezek a felek nyilvánosan hozzáférhető információkra és a mintában szereplő egyik uniós gyártó által szolgáltatott információkra hivatkoztak annak alátámasztására, hogy a mintában szereplő uniós gyártók közül legalább egynek PPAP-tanúsítási kötelezettsége van, ezért tévesen jelentette az általa gyártott termékek egy részét szabványos kötőelemként.

(379)

Az állítólag a mintában szereplő uniós gyártók egyikének nyilvánosan hozzáférhető információit kapcsolatos állításokat illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő összes uniós gyártó számára névtelenséget biztosított, ezért az ilyen információkkal kapcsolatos észrevételek megalapozatlanok. A Bizottság ugyanakkor megerősítette, hogy a vizsgálat során nem nyert megállapítást, hogy jelentős költségbeli különbségek lennének a tanúsítási követelményekkel érintett gyártási eljárások és más gyártási eljárások között. Ezért még ha indokolt és megalapozott lenne ilyen kiigazítás, akkor is csak elhanyagolható hatást gyakorolna az alákínálási különbözetre, ezért a Bizottság fenntartja a jelentős alákínálással kapcsolatos ténymegállapításait. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(380)

Azzal az állítással kapcsolatosan, hogy a mintában szereplő uniós gyártók egyike helytelenül szabványos kötőelemként jelentett nem szabványos kötőelemeket, a Bizottság emlékeztet a (375) preambulumbekezdésben foglaltakra, miszerint a tanúsítási követelmények önmagukban nem határozzák meg hogy valamely kötőelem nem szabványosnak minősül-e. Ugyanabban a preambulumbekezdésben tehát a Bizottság megállapította, hogy amennyiben a megfelelőségi követelmények nem befolyásolják a kötőelem fizikai és műszaki tulajdonságait és nem minősülnek a vevő egyedi tervének, hanem elsősorban mindössze olyan kérdéseket érintenek, mint a gyártási folyamat dokumentálása vagy a minőségügyi ellenőrzések jegyzőkönyvezése, nem vehetők figyelembe szempontként a szabványos és a nem szabványos kötőelemek megkülönböztetéséhez. A Bizottság ellenőrizte, hogy a mintában szereplő összes uniós gyártó helyesen jelentette-e a terméktípusokat. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(381)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA és a CCCME azt állította, hogy az uniós ágazat szereplői többnyire a velük kapcsolatban álló forgalmazókon keresztül értékesítettek a végfelhasználóknak. Mivel a kínai exportáló gyártók követlenül értékesítenek független uniós forgalmazóknak, megfelelő kiigazításokra lett volna szükség A kereskedelmi szint tekintetében. Ez az állítás nem az ügy irataiban rendelkezésre álló információkon alapult, és bizonyítékok sem támasztották alá. A vizsgálat során az EFDA és a CCCME bővebb felvilágosítást kért a mintában szereplő uniós gyártók forgalmazóknak történő értékesítésének részarányáról, amelyet a Bizottság közölt, és a (376) preambulumbekezdésben foglalt ténymegállapítások megerősítésére felhasznált. A Bizottság emellett tisztázta, hogy a mintában szereplő uniós gyártók alákínálási számításokhoz figyelembe vett értékesítése független uniós vevőknek történt. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(382)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(383)

A Bizottság – ahogyan az a (26)–(49) preambulumbekezdésben szerepelt – az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmazott.

(384)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a panaszos által benyújtott adatok alapján értékelte a makrogazdasági mutatókat, egybevetve azokat a mintában szereplő uniós gyártók által megadott adatokkal. A makrogazdasági adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak.

(385)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA előadta, hogy a Bizottság nem közölte a makrogazdasági mutatókban foglalt adatokat szolgáltató uniós gyártók termelési és értékesítési volumenét. A vizsgálat során a Bizottság kérésre kifejtette, hogy ezeket az adatokat az egyes vállalatokra vonatkozóan kapta, ezért bizalmasak. Az EFDA továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem volt hajlandó tájékoztatást adni arról, hogyan extrapolálta az adatokat, holott ez fontos szempont, mivel az összes uniós gyártó mindössze kis része szolgáltatott makrogazdasági adatokat.

(386)

A Bizottság által a makrogazdasági adatok meghatározásához felhasznált források és alkalmazott módszert a (384) preambulumbekezdés ismerteti. A makrogazdasági adatokat a panaszos gyűjtötte az egyes uniós gyártóktól, majd a Bizottság rendelkezésére bocsátotta. A makrogazdasági adatok esetében a teljes összegre szintén a panaszos adott becslést úgy, hogy az említett gyártók uniós össztermelésből való részesedése alapján extrapolálta az adatokat. A panaszos a Prodcom adatbázisban rendelkezésre álló információk alapján határozta meg az uniós össztermelést. A benyújtott adatokat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által szolgáltatott adatokkal való egybevetés alapján kiigazította. A kiigazításokhoz csak az adatokban előforduló néhány következetlenséget vette figyelembe, de érdemben nem módosította a panaszos által közölt adatokat.

(387)

Az EFDA emellett kifogásolta, hogy a Bizottság nem ellenőrizte megfelelően az adatokat, a makrogazdasági adatok nem bizalmas összefoglalóját pedig csak egy nappal az érdekelt felek végső tájékoztatása előtt bocsátotta rendelkezésre. A (384) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság a szolgáltatott adatokat úgy ellenőrizte, hogy összevetette őket a mintában szereplő uniós gyártóktól rendelkezésre álló információkkal, és az EIFI által a makrogazdasági mutatók tekintetében kitöltött kérdőívet alapos hiánypótlási eljárásnak vetette alá. Az EIFI-nek feltett kérdések jellege a felek számára megismerhető volt az ügy nyilvános irataiból. A Bizottság kielégítőnek találta az adatok helytállóságát, ezért úgy ítélte meg, hogy azok megfelelő alapot szolgáltatnak a makrogazdasági mutatók meghatározásához. Ezért a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy nem végzett megfelelő ellenőrzést. Az uniós gyártók egyedi beadványainak nem bizalmas összefoglalóját a Bizottság kellő időben rendelkezésre bocsátotta ahhoz, hogy azokkal kapcsolatban észrevételeket lehessen megfogalmazni. Ezenkívül rendkívüli határidő-hosszabbítást adott az EFDA és a CCCME részére az észrevételeik benyújtásához. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(388)

A mikrogazdasági kármutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által kitöltött kérdőívekben közölt adatok alapján értékelte.

(389)

Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(390)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(391)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(392)

A (68) preambulumbekezdésben leírtak szerint az egyik exportáló gyártó előadta, hogy az exportáló gyártókból álló mintában főként anyáscsavargyártók voltak (és nem általában csavargyártók), ezért a minta a kínai gazdasági ágazat és az export egészére nézve nem reprezentatív. A kárelemzést ezért külön kell elvégezni egyrészt a csavarokra, másrészt az anyáscsavarokra vonatkozóan.

(393)

Ezenkívül a (115) és a (156) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok egyik exportáló gyártója és a konfirmátorcsavarok egyik exportáló gyártója előadta, hogy ezekre a terméktípusokra nem terjed ki a jelenlegi vizsgálat. Másik lehetőségként felvetették, hogy a kárelemzést külön kellene elvégezni ezekre a terméktípusokra vonatkozóan.

(394)

A (162) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a CCCME kérte, hogy a Bizottság külön gyűjtse és értékelje a makrogazdasági kármutatókat egyrészt a szabványos kötőelemekre, másrészt a nem szabványos kötőelemekre vonatkozóan, ugyanis az uniós gazdasági ágazat túlnyomórészt nem szabványos kötőelemeket gyárt és értékesít, míg a kínai exportáló gyártók főként szabványos kötőelemeket gyártanak és exportálnak.

(395)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviselete azt állította, hogy a mintában szereplő uniós gyártóknak biztosított névtelenség miatt az érdekelt felek nem tudták ellenőrizni az uniós gazdasági ágazatnak a makrogazdasági mutatók meghatározásához felhasznált összesített adatait.

(396)

A (16)–(20) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a névtelenség iránti kérelem indokolt és megalapozott volt. Következésképpen elutasította a szóban forgó információk bizalmas kezelése ellen felhozott összes érvet. A Bizottság emiatt vállalatnév szerinti bontásban sem közölhette azokat az információkat, amelyeket felhasznált a makrogazdasági kármutatókhoz. A módszer ismertetése a (384) preambulumbekezdésben található. A Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviselete által megfogalmazott állítást ezért a Bizottság elutasította.

(397)

Az exportáló gyártókból álló minta reprezentativitásával kapcsolatos észrevételekről a (70) preambulumbekezdésben már szó esett. Az érdekelt felek által a vizsgálat termékköréről megfogalmazott észrevételekkel és állításokkal pedig a (113)–(166) preambulumbekezdés foglalkozott.

(398)

Azokat a felvetéseket illetően, hogy a kárelemzést terméktípusonként külön kellene elvégezni, a Bizottság emlékeztet arra a (110) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetésre, miszerint e vizsgálat keretében az összes terméktípus egyetlen terméknek tekintendő, mivel ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel és azonos alapvető felhasználási célokkal rendelkezik. A dömping, a kár és az ok-okozati összefüggés megállapítása tehát a termék egészén alapult. Nem merült fel olyan bizonyíték, amely indokolta volna a terméktípusonkénti külön elemzést. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(399)

A CCCME és az EFDA előadta, hogy a mintában szereplő, kkv-nak minősülő uniós gyártók mikrogazdasági kármutatónak súlyozása az alaprendeletbe és a WTO rendelkezéseibe ütközik, ezért nem alkalmazható. Kifejtették, hogy ez a módszer mesterségesen megnövelné a kkv-k által közölt adatok súlyát, egyúttal mesterségesen csökkentené a nagyvállalatok által szolgáltatott adatok súlyát. Mivel a Bizottság nem súlyozta a kármutatókat, ezt az állítást nem volt szükséges tovább elemezni.

(400)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME és az EFDA előadta, hogy a kárelemzést külön kellett volna elvégezni egyrészt a szabványos kötőelemekre, másrészt a nem szabványos kötőelemekre vonatkozóan. Az is állították, hogy külön kárelemzést kellett volna végezni mindegyik termékkategóriára vonatkozóan, tehát a facsavarok, az önmetsző csavarok, az anyáscsavarok és az alátétek esetében, és ezzel összefüggésben a WTO Fellebbezési Testületének „Egyesült Államok – Melegen hengerelt acél” (79) és „Kína – Nagysziárdságú varrat nélküli rozsdamentes acélcsövek” jelentésére (80), valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlatára (81) hivatkozott.

(401)

A szabványos és nem szabványos kötőelemeket illetően a CCCME és az EFDA először is megismételte, hogy a speciális és a szabványos kötőelemek két különálló piacot alkotnak, nemcsak fizikai jellemzőik és minőségbeli különbségeik, hanem rendeltetésük tekintetében is, így nem helyettesíthetők egymással. Másodszor ismét előadták, hogy a kínai exportáló gyártók a szabványos kötőelemekre összpontosítanak, míg az uniós gyártók többnyire speciális kötőelemek gyártásával foglalkoznak. A CCCME és az EFDA rámutatott arra, hogy Törvényszék a T-254/18. sz. ügyben megerősítette, hogy „a szegmentált elemzés igazolható, ha a vizsgálattal érintett termékek egymással nem felcserélhetők, és ha a dömpingelt behozatalok egy vagy több szegmenst más szegmenseknél jobban érinthetnek”.

(402)

A (109) és a (110) preambulumbekezdésben leírtak szerint az összes kötőelemnek hasonlóak a fizikai és a műszaki tulajdonságai, és alaprendeltetésük is azonos. Amint arra a Bizottság a (151) preambulumbekezdésben már rámutatott, nem szükséges az összes terméknek egymással teljesen mértékben felcserélhetőnek lennie, ha valamennyi terméktípusnak azonosak az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai, valamint rendeltetése. Ezenkívül a (47) preambulumbekezdésben leírtak szerint a vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat szabványos és nem szabványos kötőelemeket egyaránt gyártott és értékesített, és az exportáló gyártók szabványos és nem szabványos kötőelemeket egyaránt exportáltak az Unióba. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy átfedés volt e termékek rendeltetése között. Az uniós gazdasági ágazat számos különböző felhasználásra és ágazat számára értékesített kötőelemeket. A kismértékű együttműködés ellenére a Bizottság megállapította, hogy a dömpingelt behozatal verseng az uniós gazdasági ágazat által értékesített, azonos felhasználásra szánt termékekkel. Annak ellenére, hogy a speciális kötőelemek az együttműködő exportőrök mintájában csak kis súllyal voltak jelen, az ügy kapcsán összegyűjtött bizonyítékok azt jelzik, hogy a kínai exportáló gyártók rendelkeznek olyan kapacitásokkal, amelyek segítségével képesek nem szabványos kötőelemeket gyártani és exportálni (például szakmai vásárokon a kínai exportáló gyártók számos különböző típusú nem szabványos kötőelemet kínáltak, és több kínai gyártó is előállít kötőelemeket a gépjárműipar számára). Az uniós gyártók mintáját olyan vállalatok alkották, amelyek egyenlő mértékben képviselték a szabványos és a nem szabványos kötőelemek értékesítését. A mintában szereplő vállalatok többsége szabványos és speciális kötőelemet egyaránt gyártott; egyetlen olyan vállalat volt csupán, amely a speciális kötőelemekre szakosodott, míg egyetlen másik csak szabványos kötőelemekkel foglalkozott. A (36) preambulumbekezdésben jelzett módon tehát az uniós gazdasági ágazatból vett minta biztosította a lefedett termékskála bőségét. A kínai exportáló gyártóktól behozott terméktípusok több mint 90 %-ban megfeleltethetők voltak a mintában szereplő uniós gyártók által gyártott és értékesített terméktípusoknak, és a szabványos és a nem szabványos kötőelemek árának összehasonlítása minden esetben jelentős mértékű áralákínálásról és áron aluli értékesítésről tanúskodott. Azon elv sérelme nélkül, hogy a kárelemzést az uniós gazdasági ágazat szintjén kell elvégezni, a Bizottság megfigyelte, hogy a gyártott és értékesített volumenek és a haszonkulcsok a gyártott termékek körétől függetlenül minden egyes uniós gyártó esetében – köztük azok esetében is, amelyek speciális kötőelemeket gyártanak – csökkenő tendenciát mutattak. Ez annak a jele, hogy a mintába felvett uniós gyártókra hatást gyakorolt a kínai behozatal. Ezenkívül az (552) preambulumbekezdésben foglaltak szerint bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az uniós gyártók nem tudtak terjeszkedni a szabványos kötőelemek gyártása és értékesítése terén, mivel a kínai behozatal árnyomást gyakorolt az uniós piacra. Makrogazdasági szinten tekintve az adatokat szolgáltató uniós gyártók többsége mind szabványos, mind speciális kötőelemeket gyártott. A makrogazdasági kármutatóknak a Kínából érkező behozatal növekedésével párhuzamos romlása és a mintában szereplő összes uniós gyártó mikrogazdasági mutatóinak alakulása kapcsán tapasztalt lefelé mutató tendencia azt jelzik, hogy a piacon a hasonló termék szintjén verseny folyt az uniós gazdasági ágazat és a Kínából érkező behozatal között, és a vizsgálat nem tudta megerősíteni az ezzel ellentétes értelmű észrevételek helytállóságát. Ez önmagában bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett el. Sem a CCCME, sem az EFDA nem szolgáltatott olyan kiegészítő információt vagy bizonyítékot, amely indokolttá tette volna külön elemzés elvégzését egyrészt a szabványos kötőelemekre, másrészt a nem szabványos kötőelemekre vonatkozóan. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(403)

A facsavarokat, az önmetsző csavarokat, az anyáscsavarokat és az alátéteket illetően az említett felek előadták, hogy mivel ezek a termékek különböző KN-alszámok alá tartoznak, ez arra utal, hogy mindegyik sajátos jellemzőkkel rendelkezik, és egymással nem hasonlítható össze. Az EFDA emellett azzal érvelt, hogy ezt megerősíti az a tény, miszerint az egyik uniós facsavargyártó azért ellenezte a panaszt, mert megítélése szerint az intézkedéseknek semmilyen pozitív hatása nem lenne.

(404)

A (109) és a (110) preambulumbekezdésben található következtetések a fent említett termékkategóriákra is érvényesek. Nem merült fel bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a piacok e kategóriáknak megfelelően elkülönülnek, attól eltekintve, hogy különböző KN-kódok alá tartoznak. Ez viszont önmagában nem tekinthető elegendő bizonyítéknak, mivel a termékek talán különböző KN-kódok alá tartoznak, azonban ennek ellenére versenyben állhatnak egymással. Az, hogy egy uniós gyártó ellenezte a panaszt, önmagában nem bizonyítja és nem is jelzi, hogy a piac terméktípusonként szegmentált. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(405)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(406)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési volumene folyamatosan csökkent, és összességében 25 %-kal esett vissza.

(407)

A termelési kapacitás a figyelembe vett időszakban nem változott, nagyjából 2 300 000 tonnát tett ki. A kapacitáskihasználás azonban a termelési volumenek számottevő csökkenése miatt jelentősen romlott: a 2017. évi 61 %-ról 46 %-ra esett vissza a vizsgálati időszakban.

(408)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA megjegyezte, hogy a vizsgálati időszak alatti termelési kapacitásra és kapacitáskihasználásra vonatkozóan az 5. táblázatban közölt indexek némileg eltérnek az EIFI által közölt makrogazdasági mutatók nem bizalmas összefoglalójában foglaltaktól, ami arra utal, hogy a Bizottság kiigazította az EIFI által szolgáltatott adatokat.

(409)

A (386) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság a panaszos által szolgáltatott információkat egybevetette a mintában szereplő uniós gyártók által benyújtott adatokkal, és ennek alapján néhány helyesbítést hajtott végre, ami némileg eltérő indexeket eredményezett.

(410)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Az értékesítés volumene és piaci részesedése

(411)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 27 %-kal esett vissza, jóval gyorsabb ütemben, mint a felhasználás, amely 18 %-kal csökkent ugyanebben az időszakban.

(412)

Következésképpen az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a 2017. évi 66 %-ról 59 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban, ami 10 %-os vagy 7 százalékpontos csökkenésnek felel meg.

(413)

A felhasználás csökkenésével párhuzamosan az uniós gazdasági ágazat nemcsak az értékesítési volumenéből veszített az Unióban, hanem a piaci részesedéséből is.

(414)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(415)

A gyártás és az értékesítés csökkenése miatt az uniós gazdasági ágazatban a foglalkoztatás szintje a figyelembe vett időszakban visszaesett. Ennek következtében a munkaerő létszáma – a közvetett foglalkoztatást nem számítva – 4 %-kal csökkent.

(416)

mivel a termelési volumen még a foglalkoztatottak számánál is gyorsabban csökkent, az uniós gazdasági ágazat termelékenysége 22 %-kal visszaesett a figyelembe vett időszakban.

(417)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA előadta, hogy a Bizottság nem adott egyértelmű tájékoztatást e mutatók számításáról.

(418)

A Bizottság a vizsgálat során az említett felek kérésére tisztázta, hogy a makrogazdasági mutatók az EIFI által képviselt uniós gyártók által egyedileg közölt adatokon alapultak, amelyeket egybevetett a mintába felvett uniós gyártók által szolgáltatott adatokkal. A makrogazdasági mutatókkal kapcsolatos módszer leírása a (384) preambulumbekezdésben is megtalálható. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(419)

Az e vizsgálat során meghatározott összes dömpingkülönbözet jelentős mértékben meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országból érkező behozatal volumenét és árait, a dömpingkülönbözetek tényleges mértéke jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(420)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(421)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési egységárai 2017 és a vizsgálati időszak között 11 %-kal emelkedtek. Ez jóval csekélyebb mértékű volt, mint az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltségének növekedése (+ 15 %) a figyelembe vett időszakban. Ennek eredményeképpen az uniós értékesítési árak a vizsgálati időszak alatt a termelési egységköltség alá csökkentek, ami a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési árának 37 %-kal alákínáló kínai behozatal által kifejtett számottevő árnyomásnak tudható be.

(422)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA vitatta ezeket a számadatokat, és megjegyezte, hogy nem egyértelmű az egységköltségek meghatározásának módja. Emellett felhívták a figyelmet a rendelkezésre bocsátott táblázatban lévő hibára, amelyet a Bizottság helyesbített. Az egységköltségeket a Bizottság a bevett gyakorlatának megfelelően a gyártási költségeket és az SGA-költségeket magában foglaló teljes költségként határozta meg.

(423)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(424)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszakban 6 %-kal növekedett.

(425)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(426)

A zárókészletek szintje 2017 és 2019 között 16 %-kal nőtt, majd 2019 és a vizsgálati időszak között 9 %-kal csökkent. A zárókészletek volumene összességében véve 7 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt.

(427)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(428)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési árbevétel százalékában.

(429)

A jövedelmezőség 2017 és a vizsgálati időszak között minden évben csökkent, végül negatívba fordult. Ez a tendencia főként annak tudható be, hogy az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában érvényesíteni termelési költségei növekedését az értékesítési áraiban, mivel nyomást gyakorolt rá a dömpingelt behozatal, amely átlagosan 37 %-kal alákínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak.

(430)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan csökkent, összesen 63 %-kal esett vissza, főként az adózás előtti nyereség azonos időszakbeli csökkenése miatt.

(431)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában meghatározott nyeresége. Még rohamosabb ütemben zsugorodott, mint a jövedelmezőség és a pénzforgalom: a figyelembe vett időszak mindegyik évében csökkent, a vizsgálati időszakban pedig negatívba fordult a negatív jövedelmezőség következtében. Ugyanebben az időszakban az uniós ágazatban több mint a felével csökkent a beruházások szintje, ami 57 %-os visszaeséshez vezetett. Súlyosan befolyásolta az uniós ágazat tőkebevonási képességét, hogy a figyelembe vett időszak alatt a jövedelmezőség és a pénzforgalom egyaránt romlott.

(432)

A figyelembe vett időszakban valamennyi fő kármutató kedvezőtlen tendenciát mutatott. Az uniós ágazat termelési volumene 25 %-kal, értékesítési volumene pedig 27 %-kal csökkent. A felhasználás 18 %-os visszaesése miatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 10 %-kal csökkent, elérve az 59 %-ot, a vizsgálati időszak alatt.

(433)

Noha a figyelembe vett időszakban 11 %-kal emelkedett az értékesítési ár, ez nem volt elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a termelési egységköltség növekedését (+ 17 %), ami a jövedelmezőség folyamatos romlását eredményezte a figyelembe vett időszak alatt. Ez az árerózió veszteséghez vezetett a vizsgált időszakban.Hasonló csökkenő tendencia volt megfigyelhető a foglalkoztatás, az átlagos munkaerőköltség, a beruházások, a beruházások megtérülése és pénzforgalom esetében, amely egyaránt visszaesett a figyelembe vett időszakban.

(434)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(435)

Az EFDA és a CCCME azt állította, hogy nem érte kár az uniós gazdasági ágazatot, Ezzel összefüggésben olyan nyilvánosan hozzáférhető információkra hivatkozott, amelyekből kiderült, hogy egyes uniós gyártók jövedelmezők voltak 2019-ben, illetve a kármutatók egy része pozitív tendenciát jelzett.

(436)

A Bizottság által végzett kárelemzés a mintában szereplő uniós gyártóknak a hasonló termék Unión belüli gyártásával és értékesítésével kapcsolatos, mikrogazdasági mutatókhoz szükséges összesített adatain és az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozó, makrogazdasági mutatókhoz szükséges adatokon alapult. Ezzel szemben az EFDA és a CCCME által közölt információk mindössze az egyes uniós gyártókra vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető adatokon alapultak, ezért nem voltak reprezentatívnak tekinthetők. A Bizottság emellett az összes kármutatót több évre (a figyelembe vett időszakra) vonatkozóan elemezte, míg az EFDA és a CCCME által szolgáltatott információk mindössze egy pénzügyi évre vagy csupán bizonyos kármutatókra, például a jövedelmezőségre vonatkoztak. Végezetül a Bizottság által gyűjtött adatok csak a vizsgált terméket érintették, és ellenőrzés tárgyát képezték. Az EFDA és a CCCME által szolgáltatott információk ezért nem voltak megfelelőnek tekinthetők a teljes uniós gazdasági ágazat figyelembe vett időszak alatti helyzetének meghatározására, és semmit nem vontak le a Bizottság által ellenőrzött pontosabb adatokon alapuló ténymegállapításokból. Az EFDA és a CCCME ezzel kapcsolatos állításait ezért a Bizottság elutasította.

(437)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CCCME és az EFDA megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat 11. táblázatban közölt jövedelmezősége nem egyeztethető össze a 8. táblázatban szereplő értékesítési egységárral és termelési egységköltséggel. A (422) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság helyesbítette az elírást a termelési egységköltségben. Mindazonáltal megerősítést nyert a negatív tendencia a jövedelmezőségben, amely a 2017. évi 6 %-ról –1 %-ra csökkent a vizsgálati időszakban.

(438)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen előidézett károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők következők: az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, az uniós felhasználás csökkenése, a gépjárműiparban bekövetkezett szerkezeti változások, a kötőelemek uniós gazdasági ágazat általi behozatala, a nyersanyagárak alakulása és kínai exportáló gyártók esetleges versenyelőnye, a Covid19-világjárvány és az uniós gazdasági ágazat állítólagos rossz gazdálkodása.

(439)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlása egybeesett a Kínából érkező, a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat árainak következetesen alákínáló és az uniós piaci árszinteket lenyomó behozatal jelentős növekedésével. A (421) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintában szereplő exportáló gyártók importárai átlagosan 37 %-kal kínáltak az uniós árak alá a vizsgálati időszak alatt.

(440)

A Kínából érkező behozatal volumene a 2017. évi mintegy 135 000 tonnáról mintegy 209 000 tonnára nőtt a vizsgálati időszakban, ami 55 %-os növekedést jelent. A piaci részesedés 6 százalékponttal, a 2017. évi 6 %-ról 12 %-ra nőtt a vizsgálati időszakban. Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítése 27 %-kal esett vissza, a piaci részesedése pedig 7 százalékponttal, 66 %-ról 59 %-ra csökkent.

(441)

A dömpingelt behozatal ára a figyelembe vett időszakban 7 %-kal nőtt, tehát jóval kisebb mértékben, mint a nyersanyagok (főként a hengerhuzal) esetében ezzel egyidejűleg bekövetkezett áremelkedés. A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat árainál végig alacsonyabb importárak árnyomást gyakoroltak az uniós piacra. Az uniós gazdasági ágazat szereplői ezért nem tudták fenntartható szintre emelni az áraikat, ami a jövedelmezőségük csökkenéséhez és veszteségekhez vezetett a vizsgálati időszakban.

(442)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak. Az említett kár mind a volumenekre, mind pedig az árakra hatással volt.

(443)

Az EFDA és a CCCME a panaszban foglalt meggyőző bizonyítékra hivatkozva előadta, hogy egyes uniós gyártók már 2016-ban és 2017-ben, tehát a kínai behozatal növekedése előtt csődöt jelentett. A CCCME kiemelte, hogy a Kínából érkező kötőelembehozatalra vonatkozóan hatályban lévő dömpingellenes intézkedéseket mindössze 2016 márciusában oldották fel (82), azt megelőzően nem érkezett behozatal Kínából az uniós piacra. Ez bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat által esetlegesen elszenvedett kár már a Kínából érkező behozatal 2017 és vizsgálati időszak közötti növekedése előtt is fennállt. Ezért az uniós gazdasági ágazat által esetlegesen elszenvedett kár nem tudható be a kínai behozatalnak.

(444)

Ezenkívül az EFDA nyilvánosan hozzáférhető információkra hivatkozva azt állította, hogy több uniós gyártó a kínai behozatal ellenére jó pénzügyi helyzetben volt. Előadta, hogy mivel ennek a behozatalnak az összes uniós gyártóra egyformán hatással kellett volna lennie, az uniós gazdasági ágazat egésze által elszenvedett esetleges jelentős kár nem tudható be a kínai behozatalnak, hanem szükségszerűen más tényezőknek tulajdoníthatók.

(445)

A fenti érvek nem nyertek megerősítést a vizsgálat során. A (439)–(441) preambulumbekezdésben leírtak szerint a dömpingelt behozatal növekedése és az uniós gazdasági ágazat hanyatlása időben egyértelműen egybeesett. A behozatal növekedése jóval a kínai behozatallal szembeni intézkedések hatályon kívül helyezése után is folytatódott, ez a növekedés tehát nem tekinthető mindössze a hatályon kívül helyezés következményének. A Bizottság emellett megjegyzi, hogy az egész uniós gazdasági ágazat helyzetét értékelte, és az egyes uniós gyártók eltérő helyzetben lehetnek, ami azonban nem tekinthető reprezentatívnak az uniós gazdasági ágazat egészére nézve. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(446)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA bővebb tájékoztatást kért a fenti bizottsági következtetések alapjául szolgáló hengerhuzalárak alakulásáról. Ezek a felek vitatták, hogy megfelelő lett volna a felhasznált forrás, arra hivatkozva, hogy az adatok nem a figyelembe vett időszakra vonatkoznak. A Bizottság a hengerhuzal vizsgálati időszakbeli behozatali árszintjeire vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető adatok (83) alapján végzett értékelést, amely megerősítette a fenti preambulumbekezdésben kifejtett következtetéseket. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(447)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA előadta, hogy a kínai behozatal volumene és árakra gyakorolt hatása nem befolyásolta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt. Először is azt állították, hogy 2017 nem szolgáltatott megfelelő alapot a behozatali volumen növekedésének meghatározásához, mivel a Kínából származó kötőelemek behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedések 2009-ben léptek életbe (84), és 2016-ig hatályban is maradtak, ezért a kínai behozatal volumene 2017-ben még nem állt vissza, és kirívóan alacsony volt. A Bizottság megjegyzi, hogy a kínai behozatal 2017-ben az uniós felhasználás 6 %-át tette ki, ami nem tekinthető jelentéktelennek, mivel a második legnagyobb volt az uniós piacra irányuló tajvani export után. Ezenkívül ez a növekvő tendencia nemcsak 2017 és 2018 között figyelhető meg, hanem 2018 és 2019 között is, amikor a Kínából érkező behozatal mintegy 50 %-kal bővült, ami egyéb harmadik országokhoz viszonyítva messze a legjelentősebb növekedés volt.

(448)

Az említett felek továbbá azt állították, hogy a kínai behozatal árának emelkedése az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítésének áremelkedésével azonos tartományban mozgott. A kínai importárak a 4. táblázatban látható módon 7 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszak alatt, míg az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési árai a 8. táblázatban foglaltak szerint 11 %-kal emelkedtek ugyanabban az időszakban. Szintén megjegyzendő, hogy a kínai importárak jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, az uniós piacon pedig árnyomás alakult ki, aminek következtében az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában a költségeinek növekedésével összhangban emelni az árait (+ 15 % a figyelembe vett időszak alatt). Tehát mindössze az, hogy az árak azonos tartományban növekedtek, semmit nem von le a (441) preambulumbekezdésben szereplő ténymegállapításokból, ezért a Bizottság az említett felek erre vonatkozó állításait elutasította.

(449)

A (152) preambulumbekezdésben leírtak szerint az egyik uniós dübelgyártó előadta, hogy kizárólag a vele kapcsolatban álló kínai exportáló gyártó rendelkezik hivatalos uniós tanúsítvánnyal betoncsavarok tekintetében, ezért egyedüliként exportálja ezt a terméktípust az Unióba. Mivel a vizsgálati időszak alatt nem exportálta ezt a terméket, így nem is okozhatott kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(450)

A (115), a (152) és a (156) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok egyik exportáló gyártója, a konfirmátorcsavarok egyik exportáló gyártója és a betoncsavarok egyik exportáló gyártói csoportja előadta, hogy ezekre a terméktípusokra nem terjed ki a jelenlegi vizsgálat. Ezek az érdekelt felek másik lehetőségként felvetették, hogy az ok-okozati összefüggést külön kellene megállapítani. A konfirmátorcsavarok és a faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok esetében a felek előadták, hogy ezek a termékek az uniós ágazatban gyártott egyik terméktípussal sem álltak versenyben, míg a betoncsavarok esetében az exportáló gyártói csoport megerősítette, hogy a vizsgálati időszak alatt nem exportálta ezt a terméket, így nem is okozhatott kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(451)

A (110) preambulumbekezdésben leírtak szerint e vizsgálat keretében az összes terméktípus egyetlen terméknek tekintendő, mivel ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel és azonos alapvető felhasználási célokkal rendelkezik. A (398) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a dömping, a kár és az ok-okozati összefüggés megállapítása tehát a termék egészén alapult. Nem merült fel olyan bizonyíték, amely indokolta volna a terméktípusonkénti külön elemzést. Emellett lényegtelen, hogy az összes terméktípust exportálták-e a vizsgálati időszak alatt. Végezetül a (151) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint nem lényeges, hogy az összes termék egymással teljesen mértékben felcserélhető legyen, ha valamennyi terméktípusnak azonosak az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai, valamint rendeltetése. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(452)

A CCCME előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítése nem állt versenyben a kínai behozatallal, mivel a kínai exportáló gyártók túlnyomórészt szabványos kötőelemeket gyártottak és exportáltak, míg az uniós gazdasági ágazat főként nem szabványos kötőelemek gyártásával és értékesítésével foglalkozott. Ennek alapján a CCCME kifejtette, hogy az uniós gazdasági ágazat által esetlegesen elszenvedett kár nem tudható be a kínai kötőelem-behozatalnak.

(453)

A vizsgálat feltárta, hogy a Kínából származó export nem szabványos kötőelemek kivitelét is magában foglalta, és több gyártó állított elő nem szabványos kötőelemeket Kínában. Ezenkívül több uniós gyártó állít elő szabványos kötőelemeket, köztük két, a mintában szereplő uniós gyártó is. A Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat értékesítése tehát versenyben állt egymással, a Bizottság ezért elutasította a fenti állítást.

(454)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviselete előadta, hogy a Kínából származó export csaknem egészét szabványos kötőelemek tették ki, míg az uniós gazdasági ágazat szereplői túlnyomórészt nem szabványos kötőelemeket gyártottak és értékesítettek, ezért nem állt fenn verseny a kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítése között. Az ok-okozati összefüggés elemzése tehát nem alapulhat a termék egészén. A Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviselete azt állította, hogy a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók értékesítésének kevesebb mint 20 %-át vette figyelembe az alákínálási különbözet kiszámításához, ami megerősíti, hogy a kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítése nem áll versenyben egymással.

(455)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA és a CCCME előadta, hogy a vizsgálat mindössze az uniós gazdasági ágazat kis része, nevezetesen a szabványos kötőelemek mintában szereplő gyártói esetében mutatta ki a kínai behozatal árakra gyakorolt hatásait (alákínálás). A Bizottság viszont a kárt az egész uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan mérte fel, amely ugyanakkor a nem szabványos kötőelemekre összpontosított. A nem szabványos kötőelemek kínai importjának csekély volumene tulajdonítható az uniós gazdasági ágazat behozatalának. Ezért az e behozatalra árára gyakorolt esetleges hatás az ágazat által önmagának okozott kárnak tekintendő. Következésképpen az uniós gazdasági ágazat által esetlegesen elszenvedett kár nem tudható be a Kínából érkező dömpingelt behozatalnak. Ugyanez az alátétekre, a csavarokra és az anyáscsavarokra is igaz.

(456)

Ezek az érvek és állítások hasonlóak a kár megállapításával kapcsolatosan a (400) és a (401) preambulumbekezdésben felhozottakhoz, a (402)–(404) preambulumbekezdés pedig már kimerítően foglalkozott velük. Az alákínálási számításokat illetően a Bizottság nem ért egyet a felhozott érvekkel. A vizsgálat feltárta, hogy jelentős átfedés van a mintában szereplő kínai exportáló gyártók által behozott, illetve az uniós gazdasági ágazat szereplői által az uniós piac gyártott és értékesített terméktípusok között. Így a Kínából exportált terméktípusok mintegy 90 %-át az uniós gazdasági ágazat mintába felvett szereplői és gyártották és értékesítették az uniós piacon. Ezt az érvet ezért a Bizottság szintén elutasította.

(457)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(458)

Az egyéb harmadik országok közül főként Tajvanról, Vietnámból és Törökországból érkezett behozatal. A Kína kivételével az összes harmadik országból érkező behozatal összvolumene 2017 és a vizsgálati időszak között 14 %-kal, megközelítőleg 585 000 tonnáról mintegy 500 000 tonnára csökkent. A kapcsolódó piaci részesedés a 2017. évi 27 %-ról a vizsgálati időszakra 29 %-ra nőtt, miközben az uniós piaci felhasználás csökkent. Az átlagos importárak – az uniós gazdasági ágazat áraihoz hasonlóan – összességében 7 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszak alatt, és átlagosan jóval (a vizsgálati időszakban 72 %-kal) magasabbak voltak, mint a Kínából érkező behozatal árai. Az egyetlen kivételt Vietnám képezte, amelynek árai csupán 8 %-kal haladták meg a kínai behozatalét. Mindazonáltal a vietnámi behozatal piaci részesedése (5 %) a vizsgálati időszak alatt jóval kisebb volt, mint a kínai behozatal piaci részesedése ugyanabban az időszakban (12 %). Ezenkívül 2017 és a vizsgálati időszak között a Vietnámból érkező behozatal volumene 10 %-kal csökkent, míg a kínai behozatali volumen 55 %-kal nőtt.

(459)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár forrása.

(460)

Az eljárás megindításakor a CCCME előadta, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal 2017 és 2018 közötti növekedése és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár időben egybeesett, ezért az esetleges kárt az egyéb harmadik országokból érkező behozatalnak kell tulajdonítani, nem pedig Kínának.

(461)

Ez az érv figyelmen kívül hagyja az uniós gazdasági ágazatnak a figyelembe vett időszak egésze alatti alakulását, és kizárólag ezen időszak két évére összpontosít, miközben az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozó helyzet nem korlátozódik 2017-re és 2018-ra. Emellett e vizsgálat azon ténymegállapításainak is ellentmond, amelyek szerint a figyelembe vett időszakban fokozatosan és számottevően nőtt a dömpingelt kínai behozatal, ezzel egyidejűleg pedig visszaesett az uniós gazdasági ágazat értékesítése, és romlottak a kármutatók. Ezenkívül az egyéb harmadik országokból érkező behozatal árai jóval magasabbak voltak a kínai import árainál. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(462)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 18 %-kal csökkent. A Bizottság ezért megvizsgálta, hogy ez a felhasználáscsökkenés gyengítheti-e a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Azonban a 3. táblázatban látható módon a kínai exportértékesítés a felhasználás csökkenése ellenére összességében 55 %-kal bővült a figyelembe vett időszakban. E bővülés eredményeképpen 6 százalékponttal, 6 %-ról 12 %-ra nőtt a piaci részesedése. Ezzel egyidejűleg – a (365) preambulumbekezdésben leírtak szerint – a kínai importárak átlagosan 37 %-kal alákínáltak az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési árainak. A 6. táblázatban látható módon az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 7 százalékponttal zsugorodott a figyelembe vett időszak alatt, ami nagyjából megfelel a kínai behozatal piaci részesedésében bekövetkezett bővülésnek, míg az egyéb harmadik országok piaci részesedése csupán 2 százalékponttal nőtt, abszolút értelemben pedig csökkent. Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt nem a felhasználás csökkenése okozta.

(463)

Több érdekelt fél állította, hogy a nemzetközi gépjárműpiac az elmúlt években zsugorodott, és fontos strukturális változásokon is átesett. Előadták, hogy ezek a fejlemények főként annak tudhatók be, hogy egyre erősödik a dízelüzemű motorokról az elektromos járművekre való áttérés tendenciája. Mivel a villamos motorokhoz szükséges kötőelemeknek kevésbé szigorú előírásoknak kell megfelelniük, csökkent a nem szabványos kötőelemek iránti kereslet. Ezt a helyzetet tovább fokozta a járművek méretének általános csökkenése, amelynek következtében kevesebb kötőelemre van szükség. Ezenkívül a gépjárműiparban több konszolidáció is végbement jelentős fúziók és felvásárlások útján, ami a termékek észszerűsítéséhez vezetett, ennek pedig kedvezőtlen hatása volt a kötőelemek iránti keresletre. Az említett felek azt állították, hogy ez a fejlemény különösen érzékenyen érintette az uniós gazdasági ágazat szereplőit, akik túlnyomórészt a gépjárműipar számára gyártanak nem szabványos kötőelemeket.

(464)

A vizsgálat kimutatta, hogy a gépjárműiparnak szánt kötőelemek uniós felhasználása 2008 és a vizsgálati időszak között nem haladta meg a teljes uniós termelés [25–32 %]-át. Ez a becslés az EIFI által szolgáltatott bizonyítékon alapult, amelynek alapját a könnyűgépjárművek és a könnyűgépjárművek (ideértve az elektromos, a hibrid és a belső égésű motorral szerelt járműveket is) gyártásához felhasznált kötőelemek teljes gyártási volumene tekintetében a 2008 és a vizsgálati időszak közötti időszakra vonatkozó adatok képezték (85). A jelenlegi vizsgálat során tehát nem nyert megerősítést az az állítás, miszerint az egész uniós gazdasági ágazat a gépjárműipar számára gyárt. Éppen ellenkezőleg, a vizsgálatból az derült ki, hogy az uniós gyártók különféle ipari ágazatokat látnak el, köztük olyanokat is, amelyek szabványos kötőelemeket használnak. A gépjárműiparban tapasztalható visszaesés ezért nem érintette egyformán az egész uniós gazdasági ágazatot, az uniós termelés számottevő részét pedig egyáltalán nem befolyásolta. Ezenkívül vizsgálat azt is feltárta, hogy a könnyűgépjárművek gyártásának csökkenése sem gyakorol automatikusan kedvezőtlen hatást a gépjárműipart ellátó uniós gyártókra. A rendelkezésre álló információkból különösen az derült ki, hogy a teljesen elektromos gépkocsik erőátviteli rendszerének gyártása még viszonylag csekély volumenű, a hibrid erőátviteli rendszerek terén viszont jelentős növekedés következett be. A kötőelemek hibrid járművekben való felhasználása azonban meghaladja a kötőelemek benzinüzemű gépkocsikban való felhasználását. Tehát az uniós gazdasági ágazat egy részét talán kedvezőtlenül érintették a gépjárműiparban bekövetkezett fejlemények, azonban más volt a helyzet az uniós gazdasági ágazat nagy részében, amely nem a gépjárműipart látja el, ezért ez nem gyengíthette a dömpingelt kínai behozatal és az egész uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést. A Bizottság ezért az ilyen irányú állításokat elutasította.

(465)

Az EFDA és a mintában szereplő egyik importőr azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői szabványos kötőelemeket importálnak egyéb harmadik országokból, köztük Kínából, hogy a szabványos kötőelem uniós kereskedőivé váljanak. Előadták, hogy a behozatal a szabványos kötőelemeknél jövedelmezőbb nem szabványos kötőelemek gyártására használt kapacitásaik fenntartásához szükséges. Ezenkívül az egyik importőr állítása szerint ez a behozatal főként egyéb harmadik országokból érkezik a jövőbeli dömpingellenes vámok elkerülése érdekében, ezért az importőrök jobb versenyhelyzetbe hozzák magukat, mint azok a hagyományos kötőelem-importőrök, akik főleg kínai beszállítókkal rendelkeznek.

(466)

A vizsgálat nem erősítette meg ezeket az állításokat. A Kínából érkező kötőelemeknek a mintában szereplő uniós gyártók általi behozatala a teljes kötőelemgyártásuk kevesebb mint 1 %-át tette ki, az egyéb harmadik országokból érkező behozatal részaránya pedig nem érte el a 3 %-ot. Ezenkívül a (458) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az egyéb harmadik országokból érkező behozatal az uniós gazdasági ágazatéhoz hasonló árszintekkel rendelkezett. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából vagy egyéb harmadik országokból érkező kötőelembehozatal nem befolyásolta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(467)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA megismételte azt a (465) preambulumbekezdésben ismertetett állítását, miszerint a Kínából érkező kötőelemeknek a mintában szereplő uniós gyártók általi behozatala a teljes kínai behozatal 5 %-át tette ki, ezért jelentősnek tekintendő. Az EFDA azt is előadta, hogy a (466) preambulumbekezdésben foglalt következtetések csak a közvetlen importra vonatkoznak, az uniós gazdasági ágazat által forgalmazókon keresztül végrehajtott behozatalra nem, ezért az uniós gazdasági ágazat általi behozatal volumene jóval nagyobb lehet a preambulumbekezdésben megadottnál. Érvelésének alátámasztása érdekében az EFDA példaként a mintában szereplő egyik uniós gyártót hozta fel, amely a kérdőívre adott válaszában arról számolt be, hogy közvetlenül vagy forgalmazók keresztül szerzett be kötőelemeket Kínából.

(468)

Az EFDA azon állítása, miszerint a mintában szereplő uniós gyártók általi behozatal a vizsgálati időszak alatti teljes kínai behozatal 5 %-át tette ki, ténybeli tévedéseken alapul, ezért a Bizottság elutasította. A Bizottság a (466) preambulumbekezdésben foglalt ténymegállapításait a mintában szereplő uniós gyártók – köztük az EFDA által a fenti preambulumbekezdés szerint felhozott gyártó – ellenőrzött információira alapozta. A bizottsági ellenőrzés az uniós gyártók beszállítóira is kiterjedt a tekintetben, hogy a beszerzés közvetlenül kínai beszállítótól vagy forgalmazón keresztül történt-e. Ezért a Bizottság elutasította az EFDA e tekintetben előadott állításait, és megerősítette a (466) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetéseket.

(469)

A mintában szereplő importőrök egyike azt állította, hogy a kínai gyártók versenyelőnnyel rendelkeznek többek között az alacsonyabb nyersanyagáraknak, az alacsonyabb munkaerőköltségeknek, a kevésbé szigorú környezetvédelmi jogi előírásoknak és az exporttámogatásoknak köszönhetően.

(470)

Amint a (187) és az azt követő preambulumbekezdésben megállapításra került, az állítólagos versenyelőny valójában a kínai piacon a belföldi árak és költségek tekintetében fennálló jelentős torzulásokból fakadt, ezért a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártó esetében az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint képezte a rendes értéket. A torzulások Kínában való fennállása nem tekinthető olyan tényezőnek, amely gyengíti a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezek az elemek inkább megerősítik, hogy az említett torzulások mesterségesen alacsony exportárakat és dömpinget eredményeznek. A Bizottság ezért az ilyen irányú állításokat elutasította.

(471)

Az EFDA előadta, hogy a 2020 első felében kezdődött Covid19-világjárvány okozta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárt.

(472)

A 2. táblázatban foglaltak szerint az uniós felhasználás már 2019-ben, tehát a Covid19-világjárvány előtt csökkenni kezdett. Ez a csökkenés a 2020 első félévét lefedő vizsgálati időszak alatt is folytatódott. Mindazonáltal a (462) preambulumbekezdésben leírtak szerint a kínai behozatal ugyanebben az időszakban abszolút érték és piaci részesedés szempontjából egyaránt nőtt, mivel az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak jelentősen alákínáló dömpingárakkal tört be az uniós piacra. Ez szemben áll az egyéb harmadik országokból érkező behozatallal, amelynek volumene abszolút értékben csökkent, az importárai pedig összességében véve átlagosan az uniós gazdasági ágazat áraival megegyező tartományban mozogtak.

(473)

A 3. táblázat alapján a dömpingelt kínai behozatal mértéke a 2017–2019-es időszakban évről évre nőtt, 54 %-ot meghaladó növekedést eredményezve 2019-ig, vagyis a Covid19-világjárvány kitöréséig. Más szóval a legtöbb makro- és mikrogazdasági mutató 2017 és 2019 közötti negatív alakulásából kitűnik, hogy az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott jelentős kár már megvalósult, mire a Covid19 bekerült a képbe.

(474)

Ennek kapcsán nem tagadható, hogy a Covid19-világjárvány és az azt követő fogyasztáscsökkenés tovább súlyosbította az uniós gazdasági ágazat helyzetét, amely addigra már amúgy is megromlott. E fejlemény azonban nem gyengíti a megállapított jelentős kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. Amint azt a Bizottság a fentiekben megjegyezte, az uniós gazdasági ágazatnak jelentős kárt okozott a Kínából érkező dömpingelt behozatal, amely a járvány kitörését megelőző három év alatt 54 %-kal nőtt, így egyértelmű, hogy az anyagi kár már a világjárványt megelőzően és attól függetlenül is bekövetkezett.

(475)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a CCCME és az EFDA megismételte azt az állítását, miszerint a Covid19-világjárvány volt az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszakban elszenvedett jelentős kár egyik fő oka, előadva, hogy a fő kármutatók leginkább 2019 és a vizsgálati időszak között – tehát a Covid19-világjárvánnyal egyidejűleg – romlottak, míg a kínai behozatal változatlan maradt, piaci részesedése pedig mindössze 1 százalékponttal nőtt 2019 és a vizsgálati időszak között. Az említett felek emellett hivatkoztak egyrészt a mintában szereplő egyik uniós gyártónak a kérdőívre adott válasz nyilvános változatában szereplő nyilatkozatára, amelyből kiderül, hogy a Covid19-világjárvány hatással volt az üzleti tevékenységére, másrészt az EIFI-nek a Bizottsággal folytatott levelezésben foglalt nyilatkozatára, amely szerint a termelési és az értékesítési volumenben bekövetkezett változások egy része a Covid19-világjárványnak tudható be.

(476)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után felhozott egyik érv sem mondott ellent a (472)–(474) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetéseknek, és nem is vont le semmit belőlük, különös tekintettel arra, hogy a Covid19-világjárvány és az azt követő fogyasztáscsökkenés tovább súlyosbította az uniós gazdasági ágazat helyzetét, amely addigra már amúgy is megromlott. A Bizottság emellett megjegyzi, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumene mér 2018 és 2019 között – tehát a Covid19-világjárvány előtt – is csökkent, miközben a kínai behozatal 38 %-kal bővült. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a 2019 és a vizsgálati időszak között tapasztalt negatív tendencia a már 2017 óta tartó negatív tendencia folytatásának tekinthető, a Covid19-világjárvány pedig csak súlyosbította ezt az egyértelműen létező tendenciát. A Bizottság ezért megerősítette a (474) preambulumbekezdésben kifejtett következtetéseket, és az ezzel kapcsolatos összes állítást elutasította.

(477)

A mintában szereplő egyik importőr azt állította, hogy a szabványos kötőelemek gyártásával és értékesítésével is foglalkozó uniós gyártók által elszenvedett kár rossz üzleti és beruházási döntésekből, valamint belső szerkezeti nehézségekből eredt, és nem a kínai kötőelemkivitelnek tudható be.

(478)

Ez az állítás nagyon általános feltételezésen alapult, további részletek nem álltak rendelkezésre és bizonyítékok sem támasztották alá. Következésképpen a Bizottság elutasította.

(479)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal növekedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlásával. A kínai behozatal a csökkenő felhasználás ellenére jelentős piaci részesedést szerzett az uniós gazdasági ágazat kárára, amelynek értékesítési volumene és piaci részesedése csökkent. A kínai behozatal növekvő piaci részesedése miatt az importárak folyamatosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési árainak, ami jelentős árnyomást eredményezett, és megakadályozta, hogy az uniós gazdasági ágazat az észszerű haszonkulcshoz szükséges, fenntartható szintre emelje az árait.

(480)

A Bizottság lehetséges egyéb tényezőket is megvizsgált, de egyik sem gyengítette a dömpingelt behozatal és uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól.

(481)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együtt vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. Különösen a termelés, a kapacitáskihasználás, az uniós piacon értékesített mennyiség, a piaci részesedés, a termelékenység, a nyereségesség alakulása, továbbá a beruházások megtérülésének változása mutatja egyértelműen a kárt.

(482)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló végleges intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(483)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(484)

A Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg. Ebben az ügyben a kár akkor szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná előállítási költségeit, beleértve azokat a költségeket is, amelyek az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezmények jegyzőkönyveiből, valamint olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele, továbbá észszerű nyereségre (a továbbiakban: nyereségcél) is szert tudna tenni azáltal, hogy az alaprendelet 7. cikkének (2c) és (2d) bekezdése értelmében vett irányáron értékesít.

(485)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget és a rendes versenyfeltételek mellett észszerűen elvárható jövedelmezőséget. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(486)

A Bizottság alapnyereséget állapított meg, amely rendes versenyfeltételek mellett fedezi a teljes költséget. A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a Kínából érkező behozatal megnövekedése előtt elért nyereségből indult ki. A haszonkulcsot 5,9 %-ban állapította meg, ami megfelel az uniós gazdasági ágazat által 2017-ben elért nyereségszintnek. Mivel ez alacsonyabb volt az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésében előírt legalább 6 %-os haszonkulcsnál, a Bizottság 6 %-ot használt helyette.

(487)

Nem merült fel észrevétel azzal kapcsolatban, hogy a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatban végrehajtott beruházások, kutatás-fejlesztés (K+F) és innováció szintje rendes versenyfeltételek mellett magasabb lett volna.

(488)

Nem érkezett észrevétel az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdése alapján azokat az uniós gazdasági ágazatban a 11. cikk (2) bekezdése szerinti intézkedés alkalmazásának időtartama alatt jelentkező jövőbeli költségeket illetően sem, amelyek olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele.

(489)

Mindezek alapján a Bizottság a 6 %-os nyereségcélnak a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti termelési költségére való alkalmazásával kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát.

(490)

A Bizottság ezt követően a mintában szereplő érintett országbeli exportáló gyártók – az áralákínálás kiszámításához meghatározott – súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós szabadpiacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján típusonként meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezte ki.

(491)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a mintában szereplő exportáló gyártók közül kettő vitatta az irányár számítását. Azt állították, hogy az uniós ágazat szereplői a terméktípusok egy részét nagyon kis mennyiségben értékesítették, ezért e terméktípusok átlagára nem reprezentatív. Az egyik exportőr továbbá előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői által értékesített terméktípusok egy része nem hasonlítható össze az általuk exportált terméktípusokkal. Ugyanez az exportáló gyártó megjegyezte, hogy a Bizottságnak tájékoztatást kellett volna nyújtania az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdése szerint végrehajtott kiigazításokról és a számításukhoz alkalmazott módszerről.

(492)

Noha az érintett terméktípusokból értékesített mennyiség valóban csekély volt, a Bizottság rámutatott arra, hogy a kínai exportáló gyártó szintén kis mennyiségben exportált ugyanazon termékkód alatt, és az ügy kapcsán rendelkezésre álló információkból sem vonható le az a következtetés, hogy ezek az árak nem reprezentatívak. Ha a Bizottság figyelmen kívül hagyta volna is ezeket az értékesítési ügyleteket az áron aluli értékesítéssel kapcsolatos számításokban, ennek csak csekély hatása lett volna, az alulértékesítési különbözetek pedig változatlanul jelentősen meghaladták volna az exportáló gyártók által számított dömpingkülönbözeteket. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(493)

Ami az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdése szerinti kiigazításokat illeti az általános információs dokumentum hibát tartalmazott, és tévesen szerepelt benne, hogy ilyen kiigazítások történtek, annak ellenére, hogy a (488) preambulumbekezdésben leírt módon nem érkezett észrevétel az ilyen kiigazításokkal kapcsolatosan. Ezért további tájékoztatásra nem volt szükség.

(494)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték a „más együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” esetében ugyanúgy került meghatározásra, mint az ezekre a vállalatokra vonatkozó dömpingkülönbözet.

(495)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy ebben az ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása a különböző szóba jöhető érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a barkácsáru-ágazatban működő kiskereskedők és a felhasználók érdekeit is.

(496)

Az intézkedések bevezetésével javulnak a piaci viszonyok az uniós gyártók számára, amelyek jobb versenyhelyzetbe kerülhetnek a piacon, és visszaszerezhetik az elveszített értékesítési volumenüket és piaci részesedésüket. A tisztességtelen behozatal által gyakorolt árnyomás megszűnésével az uniós gazdasági ágazat szereplői emelhetik az értékesítési áraikat, és fenntarthatóvá tehetik a jövedelmezőségüket.

(497)

Az intézkedések hiányában jelentős negatív hatások érnék az uniós gazdasági ágazatot, mivel tovább bővülne a behozatal, ez pedig további árerózióhoz vezetne az Unióban, ami kedvezőtlenül befolyásolná az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumenét, valamint piaci részesedését. Ennek következtében romlanának az uniós gazdasági ágazat pénzügyi mutatói, különösen a már így is veszteséges helyzet súlyosbodna tovább, ami hátrányos következményekkel járna az Unión belüli beruházásokra és foglalkoztatásra.

(498)

Ezért az intézkedések bevezetése egyértelműen az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(499)

Az EFDA és más érdekelt felek azt állították, hogy az uniós ágazat számára nem lenne előnyös a dömpingellenes vámok bevezetése, és végső soron a harmadik országbeli gyártók növelik majd az Unióba irányuló kivitelüket, így ők élvezik majd a Kínával szembeni dömpingellenes intézkedések előnyeit, nem pedig az uniós gazdasági ágazat.

(500)

A Bizottság megítélése szerint ez az állítás spekulatív, mivel semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. Önmagában az, hogy a dömpingellenes intézkedések következtében növekedhet az egyéb harmadik országokból érkező behozatal, nem utal arra, hogy az uniós gazdasági ágazat számára nem előnyösek ezek az intézkedések. Ez tekintetben a jelenlegi vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene nem növekedett a figyelembe vett időszak alatt, hanem jelentősen csökkent, és összességében véve az e forrásokból érkező behozatal árai sem kínálta alá az uniós gazdasági ágazat árainak. Mindezek alapján az ügy irataiban található információk arra engedtek következtetni, hogy ezt a behozatalt is negatívan érinthette a kínai behozatal által az uniós piacon kifejtett árnyomás, mivel az átlagot tekintve a Kínából érkező dömpingelt behozatal árai is alacsonyabbak voltak az egyéb harmadik országokból érkező behozatal árainál, volumene pedig növekedett, miközben a harmadik országokból érkező importvolumenek csökkentek. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a dömpingellenes intézkedések kizárólagos célja az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása az uniós piacon, nem pedig a tisztességes piaci viszonyok közötti behozatal korlátozása. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(501)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Celo Suzhou exportáló gyártó előadta, hogy a Bizottság döntése, amellyel megtagadta e gyártó egyedi vizsgálatát, valószínűleg kárt okoz azoknak a gyártóval kapcsolatban álló uniós gyártóknak, amelyek bizonyos terméktípusokat importáltak a vele kapcsolatban álló kínai vállalattól. Ezért az intézkedés nem szolgálná az uniós gazdasági ágazat érdekét.

(502)

Az uniós ágazat érdeke az uniós gazdasági ágazat egészének összesített adatai alapján határozható meg. A Bizottság ezért nem vette figyelembe az egyes uniós gyártók helyzetét, amennyiben az uniós gazdasági ágazat egészére nézve nem volt reprezentatív. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(503)

Az (58) preambulumbekezdésben leírtak szerint huszonnyolc importőr működött együtt a vizsgálat során, és közölte a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben mintavétel céljából kért információkat. Ezek az importőrök a vizsgálati időszakban Kínából érkező teljes behozatal 18 %-át adták. A kötőelemek 46 %-át Kínából importálták, a fennmaradó 54 %-ot pedig egyéb harmadik országokból szerezték be.

(504)

A Bizottság öt olyan importőrt vett fel a mintába, amely választ adott a kérdőívre. A mintában szereplő vállalatok körében a Kínából érkező behozatal a teljes kötőelemimport mintegy 10–50 %-át tette ki. A mintában szereplő importőrök közül mindössze egy szerezte be a kötőelemek több mint 90 %-át Kínából. Egy kivételével az összes importőr nyereséges volt a vizsgálati időszakban, haszonkulcsuk [2–5 %] és [4–9 %] között alakult. Az egyik importőr némileg a fedezeti pont alatt működött a vizsgálati időszakban.

(505)

A Bizottság felmérte, milyen hatást gyakorolnak a dömpingellenes vámok a mintában szereplő importőrök jövedelmezőségére. A vámok teljes mértékű magukra vállalását feltételezve megállapítást nyert, hogy azok az importőrök, amelyek a vizsgálati időszakban bizonyos haszonkulccsal működtek, a vámok ellenére változatlanul nyereségesek lesznek. Ez az értékelés a legrosszabb eseten alapult, tehát nem vette figyelembe, hogy az áremelkedést nagy valószínűséggel teljesen vagy legalább részben áthárítják a vevőkre, különös tekintettel az (520) és az azt követő preambulumbekezdésekben megfogalmazott ténymegállapításokra, miszerint a kötőelemek költségei általában véve nagyon csekély hányadát teszik ki a felhasználóknál felmerülő teljes termelési költségnek. Ez arra az importőrre is igaz, amely a fedezeti pont alatt működött a vizsgálati időszakban, tehát ez az importőr is nagyrészt átháríthatja az áremelkedést a vevőire. Tehát önmagukban a vámok várhatóan nem gyakorolnak jelentős negatív hatást erre a vállalatra, így a helyzetét sem rontják.

(506)

Több érdekelt fék azt állította, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az importőrök esetében jelentős áremelkedéshez vezetne. Azt is előadták, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése a múltban súlyos veszteséget eredményezett az importőrök számára, amit a jelenlegi elemzésben figyelembe kellene venni. Az egyik importőr azt állította, hogy nem lehetne áthárítani az áremelkedést a vevőkre, legalábbis rövid távon nem.

(507)

Az (505) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a várható áremelkedés nem gyakorolna súlyosan negatív hatást az importőrök helyzetére, mivel általában véve nyereségesek maradnának. Nem volt ellenőrizhető az az állítás, miszerint a múltban veszteség érte az importőröket a korábbi intézkedések miatt, ahogy bizonyíték sem érkezett ennek az állításnak az alátámasztására. Végezetül arra az állításra sem volt bizonyíték, hogy az importőrök nem háríthatnák át az áremelkedést a vevőikre. A vizsgálat feltárta, hogy mivel a kötőelemek általában a felhasználók összköltségének elenyésző hányadát teszik ki, az importőröknél felmerülő áremelkedés várhatóan legalább részben áthárítható lesz a végfelhasználókra. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(508)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA megismételte, hogy a vámok kivetése súlyosan érintené az importőrök jövedelmezőségét, és számottevő veszteségekhez vezetne. Vitatta a Bizottság által a jövedelmezőségre gyakorolt hatás összesítve történő értékeléséhez alkalmazott módszert, és azt állította, hogy ezt az értékelést a mintában szereplő importőrönként egyedileg, az érintett termék kizárólag Kínából érkező behozatalából származó árbevételre és nyereségre vonatkozóan kellett volna elvégezni. Ezenkívül azt EFDA előadta, hogy a vámok pénzforgalomra gyakorolt hatását is értékelni kellett volna. Végezetül vitatta, hogy a vám áthárítható a végső vevőre.

(509)

A Bizottság az uniós gyártók szintjén végzett értékeléshez hasonlóan az importőrök jövedelmezőségét is összesítve értékelte. Ez a módszer azért tekinthető megfelelőnek, mert a Bizottság az uniós importőrök összességének helyzetét elemezte, nem pedig az egyes vállalatok helyzetét. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(510)

A bizottsági értékelés a maguk a mintában szereplő importőrök által szolgáltatott, az adott vállalatra vonatkozó tényleges adatokon alapult. Ezzel szemben az EFDA nem támasztotta alá tényszerű bizonyítékokkal általános állításait, amelyek így nem voltak ellenőrizhetők. Ezenkívül a Bizottság megítélése szerint a vám egyes vállalatokra gyakorolt hatásának értékelését helyénvalóbb volt az összes vállalatra vonatkozóan elvégezni, mivel ez jobban megfelelt a gazdasági realitásoknak. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az importőrök különféle beszerzési forrásokat választottak, és mivel a vámok csak az egyik ilyen forrásra (Kínára) vannak hatással, nem mindegyik importőrt érintik egyformán. Mindössze a tevékenységük egy részének elemzése e tekintetben nem szolgálnak döntő bizonyítékkal. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(511)

Semmilyen tényszerű bizonyíték nem támasztotta alá azt az állítást, miszerint a Bizottságnak elemeznie kellett volna a vámok által az importőrök pénzforgalmára gyakorolt hatást. Emellett a mintában szereplő importőrök nem tájékoztatták a Bizottságot a pénzforgalomról, és az ügy iratai között sem állt rendelkezésre bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az importőröknek a hosszú szállítási idők miatt növelniük kell az általuk készletezett mennyiséget, ami állításuk szerint kihat a pénzforgalomra. A Bizottság ezért ezt az állítást is elutasította.

(512)

Az EFDA azt is állította, hogy az importőrök nem háríthatnák át a költségnövekedést a vevőikre. Az EFDA ugyanakkor nem szolgált olyan bővebb magyarázattal vagy bizonyítékkal, amely megkérdőjelezte volna azokat az (520) preambulumbekezdésben foglalt ténymegállapításokat, hogy a kötőelemek felhasználóknál felmerülő költségei általában véve elenyészőek, ami arra utal, hogy a kötőelemkereslet árrugalmassága korlátozott. Ezenkívül az (505) preambulumbekezdésben ismertetett értékelés azon a feltételezésen alapul, hogy az importőrök teljes mértékben magukra vállalnák a vámokat, tehát még részben sem hárítanák át a megnövekedett költségeiket, ami nagyon valószínűtlen. Az ugyanazon preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő importőrök által szolgáltatott információk alapján még ezt feltételezve sem várható, hogy az importőröket súlyosan kedvezőtlen hatás érje.

(513)

Végezetül az EFDA megjegyezte, hogy a Bizottság nem foglalkozott azzal az állítással, miszerint a vámtételek közötti jelentős különbség miatt megnövekedne a dömpingellenes intézkedések kijátszásának kockázata. Mivel az importőrök lennének ennek a kijátszásnak a legnagyobb áldozatai, a dömpingellenes intézkedések ellentétesek az importőrök érdekeivel.

(514)

A Bizottság a (606) és az azt követő preambulumbekezdésekben kezelte a kijátszás kockázatát azzal, hogy különleges ellenőrzésre vonatkozó rendelkezést vezetett be, amely lehetővé teszi a kereskedelem szerkezetének megfigyelését és válaszintézkedések időben történő meghozatalát, amennyiben a kijátszás megerősítést nyer. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(515)

Az egyik importőr azzal érvelt, hogy a dömpingellenes intézkedések ellentétesek lennének az Európai Bizottság által a Covid19-világjárvány által érintett vállalatok támogatása érdekében hozott intézkedésekkel, majd hozzátette, hogy a Bizottságnak figyelembe kellene vennie a világjárvány miatti kivételes körülményeket és az importőrökre gyakorolt közvetlen negatív hatást.

(516)

A szóban forgó érdekelt fél csak nagyon általánosan utalt a Covid19-világjárvány kitörését követően hozott intézkedésekre, miközben nem szolgált további részletekkel, és azt sem fejtette ki, hogy ezekkel intézkedésekkel a dömpingellenes intézkedések milyen mértékben ellentétesek. A Bizottság úgy vélte, hogy önmagában egyik intézkedés sem zárja ki, hogy az alaprendelet szerint megfelelő intézkedéseket hozzon a kárt okozó dömping ellen. A vizsgálat a (471) és az azt követő preambulumbekezdésben foglaltak szerint azt is feltárta, hogy a Covid19-világjárvány nem befolyásolta a Kínából érkező behozatal volumenét, amely a teljes figyelembe vett időszak alatt folyamatosan nőtt dömpingelt árszinten, nagymértékben alákínálva az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(517)

Az EDRA szerint az intézkedések jelentős negatív hatást gyakorolnának a barkácsáru-ágazatra. Előadta, hogy a barkácsáru-ágazat szereplői főként alacsony árfekvésű szabványos kötőelemeket vásárolnak, amelyek nem az uniós gazdasági ágazatban készülnek. Azt is kifejtette, hogy a barkácsáru-ágazatban a kötőelemeket kis kiszerelésű (fogyasztóbarát) csomagolásban értékesítik, amely az értékesítési ár nagy részét teszi ki. Mivel az Unióban jóval nagyobbak a csomagolási költségek, mint Ázsiában, az uniós gazdasági ágazat számára nem lenne kifizetődő, hogy a barkácsáru-ágazatnak gyártson termékeket. Az EFDA támogatta ezeket az állításokat, továbbá előadta, hogy az áremelkedés a barkácsáru-ágazatban működő kiskereskedők nemzetközi versenyképességét is rontaná, mivel azok nem tudnák többé saját márkanévvel ellátott termékeiket értékesíteni egyéb harmadik országokban.

(518)

A (142) preambulumbekezdésben leírtak szerint a főként háztartási felhasználásra szánt szerelőkészletek egyik gyártója szintén azt állította, hogy ezt a terméktípust nem gyártják az uniós gazdasági ágazatban, és különféle értékesítési csatornákon, például kiskereskedőkön keresztül forgalmazzák, míg az uniós gazdasági ágazatban készülő, ipari felhasználásra szánt kötőelemeket forgalmazókon keresztül értékesítik.

(519)

Egyik fenti állítást sem támasztotta alá bizonyíték. A barkácsáru-ágazatban működő kiskereskedők közül senki nem működött együtt a vizsgálat során a kérdőívre megválaszolása vagy az árakra és a költségekre vagy a jövedelmezőségre és a beszállítókra vonatkozó egyéb információk közlése útján. A Bizottságnak így nem állt módjában elemezni, milyen hatást gyakorolnak az intézkedések kifejezetten erre az ágazatra. Másrészről viszont a vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat számottevő szabad kapacitással rendelkezik, így jelentősen növelni tudná a termelési volumenét. Az uniós gazdasági ágazatot különböző típusú kötőelemek – többek között szabványos kötőelemek – gyártói alkotják, amelyek bármilyen típusú – köztük a barkácsáru-ágazatnak szánt – kötőelemet elő tudnak állítani. Az uniós gazdasági ágazat megerősítette, hogy több uniós gyártó és forgalmazó saját automata csomagoló gépsorral rendelkezik nagy mennyiségű termék csomagolásához, emellett olyan szolgáltatók is működnek az uniós piacon, amelyek közepes, illetve kis mennyiségű termék csomagolásával foglalkoznak. Annak az állításnak, miszerint bizonyos termékeket különböző értékesítési csatornákon keresztül forgalmaztak, a Bizottság megítélése szerint nincs jelentősége azzal a kérdéssel összefüggésben, hogy az uniós gazdasági ágazat képes-e meghatározott kötőelemtípusokat szállítani. Ezért az ezzel kapcsolatos összes állítást elutasította.

(520)

Két felhasználó jelentkezett a vizsgálat során, és válaszolt a kérdőívre. Mindkettő ankercsavarokat gyártott, és a gyártási eljárás során kötőelemeket használt fel. Minkét felhasználó válasza jelentősen hiányos volt, és egyik vállalat sem válaszolt a Bizottság kiegészítő tájékoztatás iránti kérelmére. Emiatt a Bizottság az egyik felhasználó esetében egyáltalán nem tudta értékelni a dömpingellenes vámok hatását, míg a másik felhasználó esetében a hiányos információk ellenére megállapította, hogy ennél a vállalatnál a beszámolója alapján az összköltség 1 %-át sem teszi ki a kötőelemek költsége. Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vámok nem gyakorolnának jelentős hatást.

(521)

Az ECAP, valamint a fém- és műanyag dübelek európai gyártóit képviselő szövetség, az Építőipari Rögzítőelemek Európai Szövetsége (Construction Fixings Europe, a továbbiakban: CFE) az EFDA támogatásával azt állította, hogy a vámok kedvezőtlenül érintenék a fém- és műanyag dübelek gyártóit, valamint a versenyképességüket az Unióban és világviszonylatban egyaránt. A dübelgyártók szabványos kötőelemeket importálnak, és félkész termékként használják fel őket a gyártási eljárás során. A CFE előadta, hogy ezek a szabványos kötőelemek nem az Unióban készülnek.

(522)

Egyik dübelgyártó sem működött együtt a jelenlegi vizsgálat során, és a felhasználóknak szánt kérdőívet sem töltötte ki. Tehát semmilyen bizonyíték vagy egyéb információ nem állt rendelkezésre az ügy iratai között a dübelek gyártási eljárásában felhasznált kötőelemek költségére, a dübelgyártók jövedelmezőségére, a beszállítóikra, illetve a vámok jövedelmezőségükre gyakorolt hatására vonatkozóan. Ugyanez a dübelgyártók Unión belüli és világszintű versenyképességével kapcsolatos állításra is igaz. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(523)

Azzal az állítással kapcsolatosan, hogy az ilyen típusú szabványos kötőelemet nem gyártották az uniós gazdasági ágazatban, a Bizottság megjegyzi, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői gyártanak szabványos kötőelemeket, és jelentős szabad kapacitással rendelkeznek minden kötőelemtípus gyártásához. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(524)

Az EFDA azt is előadta, hogy a vámok negatív hatást gyakorolnának különböző ipari ágazatokra, köztük az építőiparra, a vasúti ágazatra és a megújuló energiaforrások ágazatára, valamint a mezőgazdasági ágazatban a gabonasilók gyártóira. Megfogalmazott néhány állítást a kötőelemeknek az összköltségen belüli reprezentativitásáról ezekben az ágazatokban, és amellett érvelt, hogy az ebben az ágazatban működő vállalatok gazdasági helyzetét és Unión belüli versenyképességét kedvezőtlen hatások érnék.

(525)

Egyik állítását sem támasztotta alá bizonyítékkal. Ezen túlmenően egyetlen érdekelt fél sem jelentkezett az említett ágazatok képviseletében, és a vizsgálat során sem működött együtt. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy az EFDA állításai alapján a kötőelemek végterméken belüli költsége ezekben az ágazatokban 3 % és legfeljebb 12 % között volt. Noha ezeket az állításokat nem támasztotta alá bizonyíték, és más módon sem nyertek megerősítést, mindez azt mutatja, hogy a vámok korlátozott hatást gyakorolnak, különös tekintettel arra, hogy az sem derült ki, milyen mértékben használnak ezek a konkrét ágazatok Kínából behozott kötőelemeket. A Bizottság ezért nem fogadhatta el az EFDA e tekintetben megfogalmazott állításait.

(526)

Végezetül az ipari akkumulátorok cellaösszekötőinek egyik gyártója az EFDA támogatásával rámutatott arra, a gyártási eljárás során egyedi jellegű kötőelemeket használ (póluscsavarok), és az uniós gazdasági ágazatban nem készülnek ilyen kötőelemek. Azt is állította, hogy a vámok negatív hatással lennének az ipari akkumulátorok cellaösszekötőinek harmadik országbeli gyártóival szembeni versenyképességére. A vállalat előadta, hogy a póluscsavaroknak nem kellene a termékkörbe tartozniuk.

(527)

A (159) preambulumbekezdés foglalkozik azzal az állítással, hogy a póluscsavarokat ki kellene zárni a termékkörből. A vállalat semmilyen bizonyítékkal vagy információval nem támasztotta alá az intézkedések által a pénzügyi helyzetére gyakorolt állítólagos hatást. Az Unión belüli kínálat hiányát illetően a Bizottság az (530) és az azt követő preambulumbekezdésekben megfogalmazott következtetésekre hivatkozik. Különösen az nyert megállapítást, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős szabad kapacitással rendelkezik speciális és szabványos kötőelemek gyártásához. A Bizottság ezért elutasította e vállalat állításait.

(528)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után ez a fél kifogást emelt azokat a ténymegállapításokat illetően, miszerint az uniós gazdasági ágazat elegendő szabad kapacitással rendelkezik póluscsavarok gyártásához, előadva, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői nem tudnak póluscsavarokat gyártani. Ezen állítás alátámasztására a vállalat rendelkezésre bocsátotta öt uniós gyártóval folytatott levelezését, amely megerősítette, hogy nem tudnak póluscsavarokat szállítani. Ezek az uniós gyártók nem voltak panaszosok, és nem jelentkeztek a jelenlegi vizsgálat során. A Bizottságnak ezért semmilyen információ nem állt rendelkezésére az ügy iratai között e vállalatok tevékenységéről és az általuk gyártott termékekről. A nyilvánosan hozzáférhető információk alapján az öt gyártó közül kettő ablakkeretekhez, valamint gép- és üzemépítéshez használt kötőelemekre szakosodott, ezért nem tűnik szokatlannak, hogy nem gyárt ipari elemekhez használt póluscsavarokat. A kapott információk tehát nem tekinthetők döntő bizonyítéknak, illetve az uniós gazdasági ágazat egészére nézve reprezentatívnak. Másrészről viszont a vizsgálatban együttműködő uniós gyártókat képviselő uniós gazdasági ágazat megerősítette, hogy minden kötőelemtípus, így a póluscsavarok gyártásához is rendelkezik kapacitással. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(529)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok nem rontják jelentős mértékben az uniós felhasználók helyzetét.

(530)

Több érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat a szabványos kötőelemek gyártása terén nem rendelkezik elegendő kapacitással ahhoz, hogy kielégítse az uniós piaci keresletet. Az EFDA és a mintában szereplő egyik importőr azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tud vagy nem hajlandó szabványos kötőelemeket szállítani, és számos felhasználó a Kínából érkező behozatalra támaszkodik. Azt is előadták, hogy az egyéb harmadik országbeli kínálat korlátozott, mivel az ezekben az országokban működő exportáló gyártók nem rendelkeznek elegendő kapacitással. Az egyik exportáló gyártó hozzátette, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői azért vonakodnak megkezdeni a szabványos kötőelemek tömeggyártását, mert beruházásokra lenne szükség teljesen automatizált gyártósorok üzembe állításához.

(531)

Több fél állította, hogy bizonyos terméktípusok (faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarok, konfirmátorcsavarok, melegen kovácsolt kötőelemek, póluscsavarok, szerelőkészletek és a barkácsáru-ágazatban használt kötőelemek) nem vagy csak korlátozott mennyiségben készülnek az uniós gazdasági ágazatban, ezért az intézkedések bevezetése esetén hiány alakulna ki ezekből a terméktípusokból az uniós piacon. Az említett felek állítása szerint bizonyos esetekben nem várható el az uniós gazdasági ágazattól, hogy átálljon ezeknek a típusoknak a gyártására, emellett világszinten is hiány van ezekből a típusokból, így más forrásokból sem szerezhetők be.

(532)

Az EDRA általánosságban előadta, hogy a kötőelempiacon megnőtt világviszonylatban megnőtt a kereslet, míg a Covid19-világjárvány alatt a gyártók nem termeltek teljes kapacitással. A dömpingellenes vámok kivetésével okozott újabb piaci zavar tovább rontaná a kiskereskedők helyzetét.

(533)

Több érdekelt fél azt is állította, hogy hiány van az Ázsiából történő fuvarozáshoz használt konténerekből, és a megrendelés és a szállítás közötti átfutási idő akár több hónap is lehet a Covid19-világjárvány következtében. Többszörösére nőtt a fuvarozási költség, amelyet hozzá kell adni a dömpingellenes intézkedések miatt várható áremelkedéshez. Ezenkívül előadták, hogy világviszonylatban hiány van nyersanyagból (főként acélból), ami világszerte kihat a kötőelemgyártás volumenére.

(534)

A vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői szabványos és nem szabványos kötőelemeket egyaránt gyártanak, és számottevő szabad kapacitással rendelkeznek a beszállítóváltás mellett döntő felhasználók részéről mutatkozó megnövekedett kereslet kielégítéséhez. Az uniós gazdasági ágazat tehát a vizsgálati időszak alatt a teljes kapacitásának mindössze 46 %-a használta ki, ezért rövid távon több mint egymillió tonnával növelhetné a termelését. A szabad kapacitás az összes kötőelemtípus, így a szabványos kötőelemek gyártásához is rendelkezésre áll. Nem támasztotta alá elegendő bizonyíték azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat szereplői nem tudnak vagy nem hajlandóak szabványos kötőelemeket gyártani. Az EFDA rendelkezésre bocsátotta az egyes uniós gyártókkal folytatott levelezését, ez érintett gyártok azonban nem tekinthetők reprezentatívnak az uniós gazdasági ágazat szempontjából. Emellett a Covid19-világjárvány következményei miatt az új vevők kiszolgálásában tapasztalt átmeneti nehézségek nem tekinthetők szerkezeti jellegűnek, és semmit nem vonnak le abból a ténymegállapításból, miszerint az uniós piacon számottevő szabad kapacitás áll rendelkezésre, amellyel kielégíthető a kereslet. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(535)

A bizonyos egyedi terméktípusokból mutatkozó kínálati hiánnyal kapcsolatos állításokat semmilyen ellenőrizhető bizonyíték nem támasztotta alá. Ezzel szemben a fenti preambulumbekezdésben leírtak szerint az Unióban jelentős szabad kapacitás állt rendelkezésre az összes terméktípus – köztük a speciális kötőelemek – gyártásához. Az ügy iratai között szereplő, az uniós gyártóktól gyűjtött információkból nem lehetett arra következtetni, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudott minden kötőelemtípust biztosítani. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(536)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a melegen kovácsolt kötőelemek exportáló gyártója megismételték, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői nem gyártanak elegendő mennyiségű melegen kovácsolt kötőelemet az uniós piacon. Az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy ezt alátámasztják a terméktípusonként elvégzett részletes alákínálási számítások, amelyek megerősítették, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői által gyártott és értékesített mennyiség csekély hányadát teszik ki a melegkovácsolási eljárással gyártott terméktípusok. Ezenkívül az uniós gazdasági ágazatban valószínűleg kevesebb terméktípus készül, ami önmagában is jelzi, hogy az ágazati szereplők nem tudják különféle terméktípusok – köztük melegen kovácsolt kötőelemek – széles körét biztosítani. Végzetük az exportáló gyártó előadta, hogy az uniós gazdasági ágazatra hárul a bizonyítási teher azzal kapcsolatosan, hogy az uniós gazdasági ágazatban elegendő termelési kapacitás áll rendelkezésre.

(537)

Megjegyzendő, hogy az uniós gyártókból álló minta ugyan az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatív, mégsem teszi lehetővé a melegkovácsolási eljárással készülő kötőelemek pontos gyártási volumenének extrapolálását. Emellett azt uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak alatti gyártási volumene nem tükrözi a teljes gyártási kapacitást, mivel az uniós gazdasági ágazat szereplői az Unión belüli tisztességtelen behozatallal és alacsony árszintekkel szembesülve nem használták ki teljes mértékben a gyártási kapacitását. A bizonyítási terhet illetően a Bizottság megítélése szerint a vizsgálat során bebizonyosodott, hogy az Unióban elegendő szabad kapacitás áll rendelkezésre az összes kötőelemtípus gyártásához. Ez a következtetés a vizsgálat során megállapított és az 5. táblázatban bemutatott jelentős szabad kapacitáson, valamint a vizsgálat során a makrogazdasági mutatókkal kapcsolatosan gyűjtött információkon alapul. A Bizottság ezért az Unión belüli gyártási kapacitás elégtelenségével kapcsolatos állításokkal együtt elutasította ezt az állítást.

(538)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az ECAP bizonyos uniós gyártóktól származó információkat szolgáltatott, amelyek megerősítették, hogy e gyártók nem tudtak faszerkezetekbe szánt szerkezeti csavarokat szállítani. Az ECAP azt is állította, hogy a bizonyos típusú facsavarok további feldolgozást (különleges hőkezelést, bevonatolást) igényelnek, amely nem áll rendelkezésre az Unióban. Végezetül álláspontja szerint az, hogy a nem szabványos kötőelemek egyik uniós importőre és gyártója kifejezetten támogatta a facsavarok kizárását, bizonyítja, hogy e termékek behozatalára szükség van az uniós piaci kereslet kielégítéséhez.

(539)

Az ECAP által szolgáltatott kiegészítő információk olyan uniós gyártókra vonatkoztak, akik nem voltak panaszosok, és nem jelentkeztek a vizsgálat során. A Bizottságnak ezért semmilyen információ nem állt rendelkezésére az ügy iratai között e vállalatok tevékenységéről és az általuk gyártott termékekről. A nyilvánosan hozzáférhető információk alapján nem vonhat le következtetés arra vonatkozóan, hogy az építőipari felhasználásra gyártottak-e kötőelemeket. Emellett ezek a vállalatok nem tekinthetők az uniós gazdasági ágazat egészére nézve reprezentatívnak. Másrészről viszont – a fent leírtak szerint – a vizsgálatban együttműködő uniós gyártókat képviselő uniós gazdasági ágazat megerősítette, hogy minden kötőelemtípus gyártásához rendelkezik kapacitással. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(540)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását megelőzően nem merült fel az az állítás, miszerint bizonyos feldolgozási műveletek nem álltak rendelkezésre az Unióban, és ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá. A Bizottság tehát nem tudta ellenőrizni, így elutasította ezt az állítást. Végezetül az, hogy a nem szabványos kötőelemek egyik uniós importőre és gyártója kifejezetten támogatta a facsavarok kizárását, önmagában nem bizonyítja, hogy Kínából érkező behozatalra van szükség az uniós kereslet kielégítéséhez. Ezt az állítást ezért a Bizottság szintén elutasította.

(541)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EFDA megismételte azt az állítását, hogy magas behozatali vámok kivetése esetén kínálati hiány alakul ki szabványos kötőelemekből, számos ipari ágazat számára pedig elengedhetetlen, hogy a szabványos kötőelemek elegendő mennyiségben, kiszámítható módon és időben álljanak rendelkezésre. Az EFDA előadta, hogy mivel az uniós gazdasági ágazatban nem készülnek szabványos kötőelemek elegendő mennyiségben, vagy gyártásuk műszaki nehézségekbe ütközik, a forgalmazók kénytelenek más beszerzési forrásokat – különösen Kínát – választani.

(542)

Az EFDA állítása szerint a Bizottság megfelelő indokolás nélkül elutasította az általa erre vonatkozóan szolgáltatott bizonyítékokat. Fenntartotta, hogy érdemi információkat közölt főként az uniós gyártóktól kötőelemek szállításának elutasításáról kapott e-mailek formájában, amelyek bizonyítják, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői nem voltak hajlandók szabványos kötőelemeket szállítani, a Bizottságnak ezért figyelembe kell vennie ezeket az információkat.

(543)

A Bizottság megjegyzi, hogy elsősorban a vizsgálati időszak utáni időszakra vonatkoztak, ezért nem vehetők figyelembe azok az információk, amelyeket az EFDA azon állításának alátámasztására szolgáltatott, miszerint az uniós gazdasági ágazat nem tud vagy nem hajlandó szabványos kötőelemeket gyártani.

(544)

Az EFDA megismételte, hogy a Bizottság nem közölte a szabványos és nem szabványos kötőelemek uniós gazdasági ágazat vagy mintában szereplő uniós gyártók általi gyártásának pontos részarányát. A Bizottság megjegyezte, hogy a szabványos és nem szabványos kötőelemek uniós gazdasági ágazat általi gyártásának pontos részaránya nem ismert, mivel nem mindegyik uniós gyártó működött együtt a vizsgálatban, és pontos statisztikai adatok sem állnak rendelkezésre e tekintetben. Erről az EFDA-t is tájékoztatta a vizsgálat során kétoldalú levelezés útján.

(545)

Ezenfelül az EFDA azt állította, hogy a Bizottságnak nehézségei adódtak a szabványos kötőelemek uniós gyártóinak azonosítása során, és kénytelen volt bővíteni az uniós gyártókból álló eredeti mintát a szabványos kötőelemek két további gyártójának felvételével. Mindazonáltal ez a két gyártó csak csekély mennyiségben állított elő szabványos kötőelemeket. Az uniós gyártókból álló minta összeállításával kapcsolatos feltételezéseket és állításokat a (26)–(56) preambulumbekezdés már részletesen tárgyalta. Így az az állítás, miszerint a Bizottság azért módosította az uniós ágazati mintát, mert nem tartalmazott szabványos kötőelemekkel foglalkozó uniós gyártókat, az e tekintetben többször megfogalmazott magyarázatok és pontosítások figyelmen kívül hagyásával született, és félrevezető. Következésképpen a Bizottság elutasította.

(546)

Végezetül az EFDA megismételte, hogy a Bizottság nem fejtette ki, milyen alapon jutott arra a következtetésre, hogy az uniós gazdasági ágazat szabványos és speciális kötőelemeket egyaránt gyárt. Ez a következtetés az ügy iratai között szereplő, a panaszostól és az együttműködő uniós gyártóktól gyűjtött és az adott esetben nyilvánosan hozzáférhető információkkal való egybevetéssel megfelelően ellenőrzött tényeken alapult. Az ezzel összefüggésben közölt információk az ügy nem bizalmas jellegű irataiban is rendelkezésre álltak. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(547)

Az EFDA továbbá azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat vámok kivetése esetén sem növeli a szabványos kötőelemek gyártását. Az EFDA ennek kapcsán előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat 2009-től, a Kínából érkező kötőelem-behozatalra vonatkozó korábbi dömpingellenes intézkedések kivetésétől 2016-ig, ezeknek az intézkedéseknek a hatályon kívül helyezéséig (86) nem növelte a szabványos kötőelemek gyártását, ehelyett nem szabványos kötőelemek gyártására szakosodott. Szintén a szabványos kötőelemek gyártására való átállás iránti hajlandóság hiányát bizonyítja a mintában szereplő egyik uniós gyártó által szolgáltatott bizonyíték, amelyből kiderült, hogy a mindenkori piaci áron nem tudna szabványos kötőelemeket gyártani.

(548)

Semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá azt az érvet, hogy az uniós gazdasági ágazat 2009 és 2016 között nem növelte a szabványos kötőelemek gyártását, ehelyett nem szabványos kötőelemek gyártására szakosodott. A vizsgálat során gyűjtött gyártási és értékesítési számadatok a figyelembe vett időszakra vonatkoznak, így nincsenek köztük a 2009–2016-os időszakra vonatkozó adatok. Mindazonáltal ez az állítás nem nyert megerősítést a vizsgálat során. Az, hogy az egyik uniós gyártónak a mindenkori piaci viszonyok között nem tudott szabványos kötőelemek gyártásával foglalkozni, inkább arra utal, hogy a kínai behozatal által kifejtett árnyomás megakadályozza, hogy az uniós gazdasági ágazat teljes mértékben kihasználja a gyártási kapacitását, és megerősíti, hogy ez a behozatal jelentős kárt okozott. Ugyanakkor nem támasztja alá, hogy az uniós gazdasági ágazat tisztességes piaci viszonyok között nem növelné újra térne a termelést, így többek között az uniós piacon fenntartható árszinten értékesített szabványos kötőelemek gyártását, amint az a (496) preambulumbekezdésben is megállapítást nyert. A Bizottság ezért elutasította az EFDA erre vonatkozó érveit.

(549)

Az EFDA továbbá azt állította, hogy a forgalmazók a nem szabványos kötőelemeket rendszerint az uniós gazdasági ágazat szereplőitől szerzik be, a szabványos kötőelemeket pedig főként Kínából hozzák be. Előadta, hogy az uniós gazdasági ágazat szereplői annak ismeretében szerzik be a szabványos kötőelemeket az uniós forgalmazóktól, hogy ezek a termékek Kínából származnak, emellett több uniós gyártó saját kereskedelmi leányvállalattal rendelkezik, amely egyúttal tagja az EFDA-nak, és így importál Kínából és forgalmaz végfelhasználóknak szabványos kötőelemeket. Az állítása alátámasztására az EFDA rendelkezésre bocsátotta azoknak az uniós gyártóknak a jegyzékét, amelyek állítólag EFDA-taggal rendelkező forgalmazótól szereznek be szabványos kötőelemeket, valamint azoknak a további uniós gyártóknak a jegyzékét, amelyek állítólag kapcsolatban állnak szabványos kötőelemeket Kínából importáló uniós forgalmazókkal. Az EFDA azt is előadta, hogy az ügy nem bizalmas jellegű irataiban rendelkezésre álló információk alapján a mintában szereplő uniós gyártók közül legalább egy megerősítette, hogy Kínából hoz be kötőelemeket.

(550)

A (466) és a (468) preambulumbekezdésben megfogalmazott következtetés szerint a mintában szereplő uniós gyártók által szolgáltatott információk alapján az általuk közvetlenül vagy forgalmazón keresztül Kínából beszerzett kötőelemek volumene elhanyagolható volt az uniós gazdasági ágazatban gyártott és az uniós piacon értékesített teljes volumenhez és a Kínából importált kötőelemek teljes volumenéhez képest. Az EFDA által szolgáltatott információk semmit nem vontak le ezekből a ténymegállapításokból, ezért a Bizottság az ezzel összefüggő állításokat elutasította.

(551)

Az EFDA végezetül előadta, hogy a forgalmazók a Covid19-világjárvány alatt és az azt követően az ellátási láncban bekövetkezett zavarok idején azzal a kéréssel fordultak az uniós gazdasági ágazat szereplőihez, hogy szállítsanak szabványos kötőelemeket, ezt a kérésüket azonban elutasították. Az EFDA szerint ez bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat nem hajlandó nagyobb mennyiségben szabványos kötőelemeket szállítani, az Unióban rendelkezésre álló szabad kapacitást pedig nem fordítja a szabványos kötőelemek gyártásának bővítésére. Ennek oka, hogy a nem szabványos kötőelemekről a szabványos kötőelemekre való átállás jelentős beruházásokat és az üzleti modell átalakítását igényelné az uniós gyártók tól, ezért gazdaságilag nem lenne észszerű. Ezt az egyik együttműködő uniós gyártó is megerősítette. Az EFDA arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos nem szolgált bizonyítékkal ennek ellenkezőjére.

(552)

A fenti állítás olyan feltételezések alapult, amelyek nem nyertek megerősítést a vizsgálat során. Ezzel szemben a vizsgálat feltárta, hogy az uniós gyártók rendelkeztek szabad kapacitással szabványos kötőelemek gyártásához. A fent leírtak szerint a panaszos arról tájékoztatott, hogy több uniós gyártó foglalkozik szabványos kötőelemekkel. Egyes gyártók azért zárkózhattak el szabványos kötőelemek gyártásától és értékesítésétől a vizsgálati időszak alatt vagy azt követően, mert ez a gyártás nem lett volna kifizetődő vagy gazdaságos, tekintettel az alacsony árú kínai behozatal által az uniós piacra kifejtett árnyomásra. Más szóval az uniós gyártók nem tudtak terjeszkedni a szabványos kötőelemek gyártása és értékesítése terén, mivel a kínai behozatal árnyomást gyakorolt az uniós piacra. Ez önmagában bizonyítja, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett el. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.