(1)

A környezettel kapcsolatos döntések meghozatala szempontjából az érintettek széles köre számára elengedhetetlen, hogy a termékek és a szervezetek környezeti teljesítményéről megbízható és pontos mérések alapján információk álljanak rendelkezésre.

(2)

A termékek környezeti lábnyomának és a szervezetek környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszerek (a továbbiakban: környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek) lehetővé teszik a vállalatok számára környezeti teljesítményük mérését és ismertetését, és ezáltal a piacon való versenyt, megbízható környezeti információk alapján. Részletes utasításokat tartalmaznak a termékek és szervezetek környezetre gyakorolt hatásainak modellezésére és kiszámítására vonatkozóan. A környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek a meglévő, nemzetközileg elfogadott gyakorlatokra, mutatókra és szabályokra épülnek.

(3)

A Bizottság 2013-ban elfogadta a termékek és a szervezetek életciklus-alapú környezeti teljesítményének mérésére és ismertetésére szolgáló egységes módszerek alkalmazásáról szóló 2013/179/EU bizottsági ajánlást (1). Az ajánlás a tagállamoknak, a vállalatoknak, a magánszervezeteknek és a pénzügyi közösségnek szól, és két mellékletet tartalmaz, amelyek a javasolt módszereket tartalmazzák.

(4)

A Bizottság az érdekelt felek széles körének – többek között az iparnak és különösen a kkv-knak – egy kísérleti szakaszban történő részvételével kialakította a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek továbbfejlesztésének keretét.

(5)

A 2013 és 2018 közötti kísérleti szakaszban az érdekelt felek aktív részvételével sor került a termékspecifikus szabályok (a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok, PEFCR-ek) és az ágazatspecifikus szabályok (a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok, OEFSR-ek) kidolgozásának tesztelésére, amelynek eredményeként 19 PEFCR-t és 2 OEFSR-t véglegesítettek.

(6)

A környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszereket számos műszaki vonatkozás tekintetében is aktualizálták, például: 1. a lényegesség elvének alkalmazása („cselekedj ott, ahol számít”); 2. a piacon jelen lévő átlagos termék/szervezet – más néven reprezentatív termék/szervezet – környezeti lábnyom profiljának megfelelő referenciaérték meghatározása; 3. a legfontosabb szempontok modellezésével kapcsolatos megállapodások az éghajlatváltozás, a villamos energia, a közlekedés, az infrastruktúra és berendezések, a csomagolás, az életciklus vége és a mezőgazdaság vonatkozásában; 4. a normalizálás és a súlyozás belefoglalása; 5. útmutatás azzal kapcsolatban, hogy hogyan vehető figyelembe a biológiai sokféleség kiegészítő környezeti információként; 6. néhány hatásvizsgálati módszer fejlesztése, különös tekintettel a toxicitással kapcsolatos módszerekre (humán toxicitás – rákkeltő hatások; humán toxicitás – nem rákkeltő hatások; édesvíz, vízhasználat, földhasználat, erőforrások és szállópor ökotoxicitása); 7. a jellemzési tényezők meghatározása a REACH adatai alapján; 8. valamint a környezeti lábnyomra vonatkozó szabályoknak megfelelő adatkészletekről szóló útmutató.

(7)

A kísérleti szakasz eredményeit a „Fenntartható termékek a körforgásos gazdaságban – Az uniós termékpolitikai keret hozzájárulása a körforgásos gazdasághoz” című, 2019. évi bizottsági szolgálati munkadokumentumban (2) mutatták be. Ugyanez a szolgálati munkadokumentum feltüntette a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek lehetséges alkalmazásait is az uniós szintű szakpolitika kidolgozása során. 2019 óta, és az iparhoz intézett, részvételi szándék kifejezésére való felhívást követően a Bizottság folyamatosan dolgozza ki a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó új kategóriaszabályokat.

(8)

A Tanács a 2019. októberi következtetéseiben (3) üdvözölte a környezeti lábnyomra vonatkozó uniós módszertan kísérleti bevezetését, valamint az összes olyan kezdeményezést, amelynek célja, hogy támogassa a környezeti hatásokkal kapcsolatos kommunikációt a környezeti lábnyomra vonatkozó kísérleti projekt alapján.

(9)

Az európai zöld megállapodás (4) célja, hogy mozgósítsa az iparágakat a tiszta és körforgásos gazdaság érdekében, és hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a vásárlók fenntarthatóbb döntéseket hozhassanak, és csökkenthető legyen a „zöldrefestés” kockázata, megbízható, összehasonlítható és ellenőrizhető információkra van szükség.

(10)

„A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című közleményében (5) a Bizottság azt kiemelte, hogy a vállalatoknak a termékek és szervezetek környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszerekkel kell igazolniuk környezeti állításaikat, és elkötelezte magát e módszerek uniós ökocímkébe való beépítésének tesztelése mellett.

(11)

Az „Új fogyasztóügyi stratégia – A fogyasztói reziliencia erősítése a fenntartható helyreállítás érdekében” című közlemény (6) szerint az önkéntes vállalati fellépés ösztönzése érdekében a Bizottság azt tervezi, hogy együttműködik a gazdasági szereplőkkel, így bátorítva őket arra, hogy önkéntesen vállalják azt, hogy a fogyasztókat tájékoztatják a vállalat környezeti lábnyomáról, javítják fenntarthatóságukat és csökkentik a környezetre gyakorolt hatást.

(12)

A Tanács 2020. decemberi következtetéseiben megállapította, hogy a termékek környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer alapvető módszertanná válhat a különböző uniós termékpolitikai eszközök és a fenntartható termékek kerete tekintetében, ugyanakkor figyelembe kell venni más alkalmas módszereket is.

(13)

A környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerek használatát már előirányozták uniós szakpolitikák és jogszabályok, például a taxonómiai rendelet (7), a fenntartható akkumulátorokra vonatkozó kezdeményezés (8) és a környezettudatos fogyasztásra vonatkozó vállalás (9) összefüggésében.

(14)

E fejlemények fényében a 2013/179/EU bizottsági ajánlást naprakésszé kell tenni annak érdekében, hogy integrálják a kísérleti szakaszban, különösen a kategória- és ágazati szabályok terén elért technikai fejleményeket, és ezáltal szilárd alapot biztosítsanak a szakpolitika továbbfejlesztéséhez és végrehajtásához. Az ajánlásnak meg kell könnyítenie a vállalatok számára környezeti teljesítményük megbízható, ellenőrizhető és összehasonlítható információk alapján történő kiszámítását, más szereplők (például közigazgatási szervek, nem kormányzati szervezetek, üzleti partnerek) számára pedig az ilyen információkhoz való hozzáférést. Emellett elő kell segítenie a környezeti lábnyomra vonatkozó uniós adatbázis létrehozását is.

(15)

Előfordul, hogy a kkv-k nem rendelkeznek megfelelő szaktudással és erőforrásokkal az életciklus-alapú környezeti teljesítményre vonatkozó adatszolgáltatási kérelmek kezeléséhez. Ennek megfelelően a Bizottság mellett a tagállamok és az iparszövetségek feladata is, hogy támogatást nyújtson a kkv-k számára.

(16)

Amint új, nemzetközileg elfogadott megközelítések alakulnak ki, várhatóan sor kerül a környezeti lábnyomra vonatkozó módszerek frissítésére az új mutatók vagy modellezési szabályok beépítése érdekében. Ezeket a szempontokat egy bizottsági szakértői csoport, a környezeti lábnyommal foglalkozó technikai tanácsadó testület tárgyalja. Jelenleg például a biológiai sokféleséggel kapcsolatos hatásokat vizsgálják.

(17)

A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési tervben bejelentetteknek megfelelően a Bizottság meg fogja vizsgálni a szén-dioxid-eltávolítás tanúsítására vonatkozó szabályozási keret kidolgozásának lehetőségét, amely szilárd és átlátható szén-dioxid-elszámoláson alapul a szén-dioxid-eltávolítás hitelességének nyomon követése és ellenőrzése érdekében. Ez a keret a környezeti lábnyom meghatározására szolgáló módszerrel összhangban kerül kidolgozásra, és szükség esetén tükröződni fog ezen ajánlás jövőbeni frissítéseiben.

(18)

Míg ez az ajánlás a környezeti hatásokra összpontosít, globális összefüggésben egyre fontosabb szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi hatásokkal – többek között a munkaügyi gyakorlatokkal – kapcsolatos aggályok. A Bizottság továbbra is szorosan figyelemmel fogja kísérni ezeket a fejleményeket, valamint az EU-ban fogyasztott olyan termékek ellátási láncra gyakorolt környezeti, társadalmi és gazdasági hatásának elemzésére szolgáló módszereket, amelyek az ellátási lánc mentén harmadik országokban fejtenek ki hatást.

(19)

Ez az ajánlás felváltja a 2013/179/EK bizottsági ajánlást,

1.1.

1.2.

1.3.

a)

„termék környezeti lábnyomának (a továbbiakban: PEF) meghatározására szolgáló módszer”: egy termék teljes életciklusra vetített, potenciális környezeti hatásának mérésére és ismertetésére szolgáló általános módszer, az I. mellékletben meghatározottak szerint;

b)

„szervezet környezeti lábnyomának (a továbbiakban: OEF) meghatározására szolgáló módszer”: egy szervezet teljes életciklusra vetített, potenciális környezeti hatásának mérésére és ismertetésére szolgáló általános módszer, a III. mellékletben meghatározottak szerint;

c)

„termék környezeti lábnyoma”: a termék környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer szerint végrehajtott, a termék környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat eredménye;

d)

„szervezet környezeti lábnyoma”: a szervezet környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer szerint végrehajtott, a szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálat eredménye;

e)

„a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályok (a továbbiakban: PEFCR-ek)”: termékkategória-specifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót egy adott termékkategória szintjére vonatkozó további pontosításokkal egészítik ki. Ha létezik a termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabály, azt kell használni az adott termékkategóriába tartozó termék környezeti lábnyomának kiszámításához;

f)

„a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabályok (a továbbiakban: OEFSR-ek)”: ágazatspecifikus, életcikluson alapuló szabályok, amelyek a szervezetek környezeti lábnyomára vonatkozó vizsgálatokra irányuló általános módszertani útmutatót egy adott ágazat szintjére vonatkozó további pontosításokkal egészítik ki. Ha létezik a szervezet környezeti lábnyomára vonatkozó ágazati szabály, azt kell használni az adott ágazatba tartozó szervezet környezeti lábnyomának kiszámításához;

g)

„életciklus-alapú környezeti teljesítmény”: a potenciális környezeti hatások számszerűsített értéke, amely olyan mérésen alapul, amely az ellátási lánc szempontjából veszi figyelembe egy adott termék vagy szervezet összes releváns életciklusszakaszát;

h)

„az életciklus-alapú környezeti teljesítmény ismertetése”: az életciklus-alapú környezeti teljesítménnyel összefüggő adatok közzététele, többek között az üzleti partnerek, a befektetők, a köztestületek vagy a fogyasztók felé;

i)

„szervezet”: saját funkciókkal és igazgatással rendelkező társaság, vállalat, cég, vállalkozás, hatóság vagy intézmény vagy ezek része vagy kombinációja, függetlenül attól, hogy jogi személyiséggel rendelkezik-e, illetve a közjog vagy a magánjog alá tartozik-e;

j)

„program”: magánvállalatoknak vagy azok szövetségének, köz-magán társulásoknak, kormányzati vagy nem kormányzati szervezeteknek a profitorientált vagy nonprofit kezdeményezése, amely előírja az életciklus-alapú környezeti teljesítmény mérését vagy ismertetését;

k)

„iparszövetség”: szövetségi tagként magánvállalkozásokat, vagy helyi, regionális, nemzeti vagy nemzetközi szinten egy adott ágazatba tartozó magánvállalkozásokat tömörítő szervezet;

l)

„pénzügyi közösség”: pénzügyi szolgáltatásokat (köztük pénzügyi tanácsadást) biztosító szereplők, beleértve a bankokat, a befektetőket és a biztosítótársaságokat is.

3.1.

3.2.

3.3.

3.4.

3.5.

3.6.

3.7.

4.1.

4.2.

4.3.

4.4.

4.5.

4.6.

4.7.

5.1.

6.1.

6.2.

6.3.

7.1.

8.1.