(1)

A 2006/112/EK irányelv 168. és 168a. cikke feljogosítja az adóalanyokat arra, hogy az adóköteles tevékenységeik céljából felhasznált termékek és szolgáltatások részükre történő értékesítése, illetve nyújtása után fizetett hozzáadottérték-adót (héa) levonják. Az említett irányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a vállalkozás vagyonának az adóalanyok vagy alkalmazottaik magánhasználatára vagy általában vállalkozásidegen célokra történő felhasználását szolgáltatásnyújtásnak kell tekinteni.

(2)

Az (EU) 2015/2429 tanácsi végrehajtási határozat (2) felhatalmazta Lettországot arra, hogy 2018. december 31-ig 50 %-ra korlátozza a héalevonási jogot a legfeljebb 3 500 kilogramm megengedett legnagyobb össztömegű és a vezetőülésen kívül legfeljebb nyolc üléssel rendelkező személygépkocsik vásárlása, lízingje, Közösségen belüli beszerzése és importja, valamint az ilyen személygépkocsik fenntartásával, javításával és üzemanyagával kapcsolatos költségek esetében. A felhatalmazás mentesíti az adóalanyokat azon kötelezettség alól is, hogy az ilyen személygépkocsik nem üzleti célú használatát szolgáltatásnyújtásként kezeljék.

(3)

Az (EU) 2018/1921 tanácsi végrehajtási határozat (3)2021. december 31-ig meghosszabbította az (EU) 2015/2429 végrehajtási határozat érvényességét.

(4)

2021. április 21-én kelt levelében Lettország kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, hogy tovább alkalmazhassa a 2006/112/EK irányelv 26. cikke (1) bekezdésének a) pontjától, valamint 168. és 168a. cikkétől eltérő különös intézkedést annak érdekében, hogy korlátozza a héalevonási jogot a nem kizárólag üzleti célra használt bizonyos személygépkocsikra vonatkozó kiadásokkal kapcsolatban (a továbbiakban: a kérelem).

(5)

A 2006/112/EK irányelv 395. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban a Bizottság 2021. június 10-én kelt leveleiben továbbította a kérelmet a többi tagállamnak. A Bizottság 2021. június 14-én kelt levelében értesítette Lettországot arról, hogy rendelkezik a kérelem elbírálásához általa szükségesnek ítélt valamennyi információval.

(6)

Az (EU) 2015/2429 végrehajtási határozat 6. cikkének (2) bekezdésében előírtak szerint Lettország benyújtott egy, a héalevonás százalékos értékének felülvizsgálatát tartalmazó jelentést. A jelenleg rendelkezésre álló információk – nevezetesen a személygépkocsik magánhasználatával kapcsolatos adóellenőrzési tapasztalatok és statisztikai adatok – alapján Lettország azt állítja, hogy az 50 %-os határérték továbbra is indokolt és megfelelő.

(7)

Tekintve a különös intézkedésnek az adózók és az adóhatóságok adminisztratív terheire – a héabeszedés egyszerűsítése és a téves nyilvántartásból adódó adócsalás megelőzése révén – gyakorolt kedvező hatását, Lettországot fel kell hatalmazni arra, hogy folytassa a különös intézkedés alkalmazását.

(8)

A különös intézkedés meghosszabbítását időben korlátozni kell eredményessége és a megfelelő százalékos érték értékelésének lehetővé tétele érdekében.

(9)

Abban az esetben, ha Lettország úgy véli, hogy szükséges a különös intézkedés 2024 utánra történő további meghosszabbítása, 2024. március 31-ig be kell nyújtania a Bizottsághoz egy jelentést, amely tartalmazza az alkalmazott százalékos érték felülvizsgálatát, a meghosszabbítás iránti kérelmmel együtt.

(10)

A különös intézkedés a végső fogyasztói szinten beszedett adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben fogja befolyásolni, és nem lesz kedvezőtlen hatása az Unió héából származó saját forrásaira.

(11)

Az (EU) 2015/2429 végrehajtási határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A „Cselekvési felhívás – A környezetvédelem érvényesítése az összes szakpolitikában” (Call to Action – Environmental protection in all policies) elnevezésű európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vételére irányuló kérelmet 2021. július 11-én nyújtották be a Bizottsághoz.

(2)

A Bizottság 2021. augusztus 10-én az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban tájékoztatta a szervezői csoportot, hogy értékelése szerint az említett rendelet 6. cikke (3) bekezdésének a), d) és e) pontjában meghatározott nyilvántartásba vételi követelmények teljesülnek és hogy a 6. cikk (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelmény nem alkalmazandó. A Bizottság azonban azt is jelezte, hogy a kezdeményezés 2021. július 11-i kérelemben megfogalmazott szövege nem teszi lehetővé számára annak megállapítását, hogy az teljes egészében megfelel a 6. cikk (3) bekezdésének c) pontjában foglalt követelménynek. A kezdeményezésben egyfelől felkérik a Bizottságot arra, hogy „hirdessen ki környezeti válsághelyzetet, ezzel ösztönözve az egyéneket komfortzónájuk elhagyására és arra, hogy olyan szakpolitikai változásokat sürgessenek, amelyek célja az egyes szakpolitikák alakítása során a környezeti és a társadalmi tényezők teljesebb körű figyelembe vétele”, másfelől azonban nem nevezi meg, hogy milyen uniós jogi aktusokra kellene a Bizottságnak javaslatot tennie. A Bizottság felkérte a szervezőket, hogy módosítsák kezdeményezésüket, megjelölve, hogy milyen uniós jogi aktusra irányuló javaslat előterjesztésére kérik fel a Bizottságot, és hogy pontosítsák e jogi aktus(ok) tartalmát.

(3)

Ennek eredményeként a szervezők 2021. október 5-én benyújtották a Bizottsághoz a kezdeményezés módosított változatát.

(4)

A módosított kezdeményezés célkitűzései a következők: „A Bizottságnak szavatolnia és javítania kell az európaiak életminőségét, ugyanakkor védenie kell a biodiverzitást és a természeti környezet egészét. A Bizottságnak ezért javaslatot kell tennie egy olyan jogi aktusra vagy ajánlásra, amely javítja a környezetvédelmi intézkedések megértését és betartását az uniós tagállamokban. A kezdeményezés célja, hogy a Bizottság olyan jogi aktusra tegyen javaslatot, amely biztosítja az európaiakat arról, hogy nemzeti hatóságaik figyelembe veszik a környezetvédelmi szempontokat új szakpolitikák bevezetésekor vagy a meglévők módosításakor.”

(5)

A kezdeményezés tárgyáról, célkitűzéseiről és hátteréről szóló további részleteket a melléklet tartalmazza. A szervezők egy másik dokumentumban további információkkal szolgáltak a kezdeményezésükről.

(6)

Amennyiben a kezdeményezésben felkérik a Bizottságot, hogy nyújtson be jogi aktusra irányuló javaslatot azt biztosítandó, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályaik és intézkedéseik elfogadásakor figyelembe vegyék a környezetvédelmi szempontokat, a Bizottságnak a Szerződés 192. cikkének (1) bekezdése alapján erre hatásköre van.

(7)

A fenti okokból, az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a kezdeményezés egyetlen része sem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerződések végrehajtása céljából uniós jogi aktusra irányuló javaslatot nyújtson be.

(8)

Ez a következtetés nem érinti annak vizsgálatát, hogy ebben az esetben teljesülnének-e a Bizottság fellépéséhez szükséges konkrét tényszerű és tartalmi feltételek, többek között az arányosság elvének való megfelelés.

(9)

A szervezői csoport megfelelő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy megfelel az (EU) 2019/788 rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, valamint az említett rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban kijelölte a kapcsolattartó személyeket.

(10)

A kezdeményezés nem nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű, illetve nem nyilvánvalóan ellentétes az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt értékeivel és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokkal.

(11)

Összefoglalva, a „Cselekvési felhívás – A környezetvédelem érvényesítése az összes szakpolitikában” elnevezésű kezdeményezés megfelel az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében meghatározott valamennyi követelménynek, ezért nyilvántartásba kell venni.

(12)

Az a következtetés, hogy a nyilvántartásba vételnek az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (3) bekezdése szerinti feltételei teljesülnek, nem jelenti azt, hogy a Bizottság bármilyen módon megerősítené a kezdeményezés tartalmának ténybeli helytállóságát, ami a kezdeményezés szervezői csoportjának kizárólagos felelőssége. A kezdeményezés tartalma csak a szervezői csoport véleményét fejezi ki, és semmilyen módon nem tükrözi a Bizottság álláspontját,

(1)

A digitális technológiák gyors ütemben változtatják meg az életünket, új lehetőségeket biztosítva a társadalomnak, többek között a kulturális örökségvédelmi intézményeknek. A digitális technológiák hatékonyabb eszközöket kínálnak a kulturális örökségvédelmi intézmények számára, amelyekkel digitalizálhatják a kulturális örökségből származó javakat, és szélesebb közönséget érhetnek el. Ez több lehetőséget teremt a polgárok számára a kulturális javakhoz való hozzáféréshez, azok felfedezéséhez, megismeréséhez és élvezetéhez, és több lehetőséget teremt a kulturális értékek innovatív és kreatív szolgáltatások és termékek számára történő újrafelhasználására különböző ágazatokban, például más kulturális és kreatív ágazatokban, valamint az idegenforgalomban.

(2)

Ahogyan azt a ”Digitális iránytű 2030-ig: a digitális évtized európai útja" című közlemény (1) hangsúlyozta, a digitális technológiák minden eddiginél fontosabbak a munkához, a tanuláshoz, a szocializációhoz, a szórakoztatáshoz, valamint a szolgáltatások és termékek széles skálájához való hozzáféréshez, az egészségügyi szolgáltatásoktól a kultúráig.

(3)

A Covid19-világjárvány rávilágított a kulturális örökség ágazatának erősségeire és sebezhetőségeire, valamint arra, hogy fel kell gyorsítani az ágazat digitális átalakulását annak érdekében, hogy a lehető legjobban ki lehessen aknázni a kínált lehetőségeket. Sok kulturális intézmény jelentős pénzügyi veszteséget szenvedett el, vagy be kellett zárnia. Mindazonáltal a világjárvány okozta pénzügyi kihívások ellenére sokuknak sikerült megőrizni vagy akár szélesíteni közönségüket a digitális szolgáltatásaik bővítésével (pl. a közönség bevonása, gyűjtemények megosztása, digitális eszközök felkínálása révén), ismét igazolva azt, hogy nagy értéket képviselnek a társadalom és az európai gazdaság számára.

(4)

A kulturális örökség nemcsak a közös értékeken alapuló európai identitás kialakításának kulcseleme, hanem az európai gazdasághoz is jelentős mértékben hozzájárul, előmozdítva az innovációt, a kreativitást és a gazdasági növekedést. A kulturális turizmus például az európai turizmus 40 %-át teszi ki (2), és a kulturális örökség a kulturális turizmus alapvető része. A kulturális örökséghez tartozó javak fokozott digitalizálása és az ilyen tartalmak újrafelhasználása új munkahelyeket teremthet nemcsak a kulturális örökség ágazatában, hanem más kulturális és kreatív ágazatokban is, például a videojáték- és a filmiparban. A kulturális és kreatív ágazatok az uniós hozzáadott érték 3,95 %-át (477 milliárd EUR) adják, 8,02 millió embert foglalkoztatnak és 1,2 millió vállalkozást érintenek, amelyek 99,9 %-a kkv (3).

(5)

A kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló bizottsági ajánlás (2011/711/EU) értékelése (4) arra a következtetésre jutott, hogy azon kihívások közül, amelyekkel kulturális örökség ágazata 10 évvel ezelőtt szembesült, számos kihívás még mindig előttünk áll, mint például az európai kulturális örökség és különösen a veszélyeztetett kulturális örökség védelmének és megőrzésének sürgős szükségessége. Az értékelés azonban azt is elismerte, hogy a kulturális örökség területe jelentősen megváltozott az elmúlt években, új szükségletek merültek fel, de mindenekelőtt olyan új lehetőségek teremtődtek, amelyek tovább növelhetik a kulturális örökségnek az európai gazdasághoz való hozzájárulását. Ezért olyan szakpolitikai választ kell biztosítani, amely megfelel a kulturális örökség ágazata, a kulturális és kreatív ágazatok, valamint általában a társadalom ezen új igényeinek és elvárásainak.

(6)

Ez az ajánlás arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre megfelelő kereteket a kulturális örökség ágazata helyreállításának és átalakításának fokozására, valamint arra, hogy támogassák a kulturális örökségvédelmi intézmények jövőbeli megerősödését és reziliensebbé válását. Ez az egész EU-ban jobb minőségű digitalizáláshoz, újrafelhasználáshoz és digitális megőrzéshez fog vezetni, és továbbgyűrűző hatásokkal jár az európai gazdaság más kulcsfontosságú ágazataiban, például az idegenforgalomban, a kutatásban és más kulturális és kreatív ágazatokban.

(7)

A tagállamok különböző megközelítéseket alkalmaznak a kulturális örökséggel kapcsolatban, amelyek eltérő mértékben foglalkoznak a kulturális örökségvédelmi intézmények sajátos jellemzőivel és szükségleteivel. Egy, a kulturális örökség ágazatára vonatkozó átfogó digitális stratégia, amely világos és konkrét jövőképet és a végrehajtásához legmegfelelőbb eszközöket határoz meg, hatékonyabb szakpolitikai választ biztosítana és megerősítené az ágazatot. A hatékony digitális átalakulás, a bizalom és az erős együttműködés megvalósítása érdekében a tagállamoknak valamennyi érdekelt felet be kell vonniuk a stratégia kidolgozásába.

(8)

A fejlett digitális technológiák, például a 3D, a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás, a felhőalapú számítástechnika, az adattechnológiák, a virtuális valóság és a kibővített valóság fejlődése példátlan lehetőségeket teremtett a digitalizálás, az online hozzáférés és a digitális megőrzés terén. A fejlett digitális technológiák hatékonyabb folyamatokhoz (pl. metaadatok automatizált előállítása, tudás-kinyerés, automatikus fordítás, szövegfelismerés optikai karakterfelismerő rendszerek révén) és jobb minőségű tartalomhoz vezetnek. Ezek lehetővé teszik a művészi alkotás innovatív formáit, miközben új lehetőségeket nyitnak meg a kulturális tartalmak digitális úton történő megismerésére és azok élvezetére a közös tartalomszerkesztés, a közös tervezés és a közösségi kiszervezés révén, erősítve a nyilvánosság részvételét. A mesterséges intelligenciát, a blokkláncot és más fejlett technológiákat fel lehet használni az illegális kereskedelem tárgyát képező kulturális javak automatikus azonosítására. Az ilyen fejlett technológiák elterjedése jelentős hatást gyakorol az európai helyreállításra és növekedésre a Covid19-világjárványt követően, és a tagállamoknak megfelelő intézkedésekkel kell támogatniuk azt.

(9)

Emellett a tagállamoknak és a kulturális örökségvédelmi intézményeknek ki kell használniuk a fejlett digitális technológiák által kínált példátlan lehetőségeket az éghajlat-politika ösztönzése és a zöldebb és fenntarthatóbb uniós gazdaságra való átállás támogatása érdekében, az európai zöld megállapodásban foglaltaknak megfelelően (5). Például a 3D-ben digitalizált kulturális örökségi javak az éghajlattal kapcsolatos hatásokra, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és az ellenálló képességre vonatkozó releváns ismeretek forrásai lehetnek (pl. a 3D lehetővé teszi az eszközök roncsolásmentes elemzését, a károk megjelenítését és a helyreállítással, megőrzéssel stb. kapcsolatos információkat). Hasonlóképpen a digitális ikermodellek és a Föld-megfigyelési technológiák kulcsfontosságú szerepet játszhatnak az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség növelésében és a kulturális örökség műemlékei, épületei és helyszínei megelőző jellegű megőrzésének támogatásában. Ebben az összefüggésben a digitalizálás ösztönzőleg hat az egyes helyszíneken a környezeti bűnözés elleni küzdelemben részt vevő szakértők támogatására is.

(10)

Fontos, hogy a tagállamok folytassák a kulturális örökség értékeinek digitalizálására (6) és digitális megőrzésére irányuló erőfeszítéseiket. A digitalizálásra és a megőrzésre vonatkozó konkrét céloknak az igények felmérésén, valamint egyértelmű és objektív kritériumokon alapuló meghatározása konkrét és mérhető eredményekhez vezetne. Ez különösen fontos lenne a veszélyeztetett kulturális örökség szempontjából. Ilyen esetekben akár elengedhetetlen is lehet a legrészletesebb 3D digitalizálás, például megőrzési és helyreállítási célból. Az európai zöld megállapodás céljaival összhangban azonban a gazdaság általános helyreállításának és rezilienciájának támogatása érdekében ennek elsőbbséget kell élveznie, még akkor is, ha a károsodás vagy a pusztulás kockázata alacsony, figyelemmel arra, hogy a digitalizált kulturális örökségi eszközök nagyfokú újrafelhasználási potenciállal rendelkeznek, például az innovatív tapasztalatok és a fenntartható turizmus terén. Emellett a tagállamoknak fokozniuk kell a digitalizált területek – például épületek, műemlékek és helyszínek, valamint szellemi kulturális örökség – tekintetében tett erőfeszítéseiket.

(11)

A 3D technológiák a megőrzési és helyreállítási célok mellett több lehetőséget biztosíthatnak a kulturális örökségvédelmi intézmények számára arra is, hogy szélesebb közönséget érjenek el olyan immerzívebb élményekkel, amelyek magukban foglalják a rendszerint nem megközelíthető (pl. víz alatti) vagy ideiglenesen zárt helyekhez való virtuális hozzáférést, vagy a látássérült személyek elérését például hozzáférhető tapintható élményekkel. Ezért a kifejezetten a veszélyeztetett kulturális örökség, valamint a leglátogatottabb kulturális és örökségi műemlékek, épületek és helyszínek 3D digitalizálására való összpontosítás növelné a kulturális örökség értékét és az általa kínált lehetőségeket. Ez összhangban lenne a kulturális örökség digitalizálásának előmozdítására irányuló együttműködésről szóló, 2019. áprilisi nyilatkozattal (7) is, amelyben a tagállamok megállapodtak abban, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és közösen haladnak előre a kulturális örökség részét képező műtárgyak, műemlékek és helyszínek 3D digitalizálására irányuló páneurópai kezdeményezés pillére keretében.

(12)

A digitalizálás azonban alapértelmezés szerint nem jár digitális megőrzéssel. A digitalizált eszközökhöz való hosszú távú hozzáférés biztosítása érdekében a tagállamoknak gondosan kell megtervezniük és végrehajtaniuk az eszközeik digitális megőrzését, figyelembe véve minden hosszú távú releváns pénzügyi, szervezeti és technikai kihívást. A digitális megőrzési célok nemcsak a digitalizálás szempontjából prioritásnak tekintett kulturális örökségi javakat (pl. veszélyeztetett eszközök, a leglátogatottabb műemlék és helyszínek, vagy a digitalizált területek), hanem a korábban digitalizált javakat is magukban foglalhatják.

(13)

A jelenlegi pénzügyi keret példátlan lehetőségeket kínál a tagállamoknak arra, hogy különböző finanszírozási forrásokat használjanak fel a digitalizálás és a megőrzés jelentős fellendítésére, valamint jelentősen több kapacitás kiépítésére a kulturális örökség ágazatában. A tagállamoknak fel kell hívniuk az ágazati szereplők figyelmét azokra a finanszírozási lehetőségekre, amelyeket a Digitális Európa program, a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram (8), a kohéziós politikai alapok (9), a REACT-EU (10), a technikai támogatási eszköz (11) és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (12) biztosít az ágazat fellendüléséhez és digitális átalakulásához szükséges beruházások támogatása, a kultúrához való szélesebb körű hozzáférés biztosítása és a helyi közösségekre gyakorolt pozitív hatás érdekében.

(14)

Európa kulturális örökségének digitalizálásához jelentős pénzügyi forrásokra van szükség. A pénzügyi erőfeszítések megosztása és a kulturális örökséghez való nyilvános hozzáférés felgyorsítása érdekében a kulturális örökségvédelmi intézmények együttműködnek a magánszereplőkkel. Számos ilyen együttműködési megállapodás azonban kizárólagos jogokat biztosít a magánszektorbeli partnereknek. Az (EU) 2019/1024 európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) minimumszabályokat állapít meg az újrafelhasználásra vonatkozóan, és gyakorlati intézkedéseket állapít meg a tagállami közigazgatási szervek birtokában lévő meglévő dokumentumok újrafelhasználásának megkönnyítése érdekében. Különösen azt követeli meg, hogy a hatálya alá tartozó kulturális örökségvédelmi intézmények (pl. múzeumok, levéltárak, könyvtárak) megfeleljenek az irányelv 12. cikkében meghatározott, a kizárólagosságot biztosító megállapodásokra vonatkozó különös rendelkezéseknek. A kulturális örökségből származó javakhoz való, mindenki számára méltányos és megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosításának elősegítése érdekében a magánszektorral partnerségben álló kulturális örökségvédelmi intézményeknek – beleértve azokat is, amelyek nem tartoznak a fent említett irányelv hatálya alá – az említett 12. cikkben meghatározott elvek alkalmazására kell törekedniük.

(15)

Amint azt az európai készségfejlesztési program (14) is hangsúlyozza, a Covid19-világjárvány tovább mélyítette a már meglévő szakadékot a digitális készségek terén, miközben új egyenlőtlenségek jelentkeztek, mivel sok szakember nem rendelkezik a munkájához szükséges megfelelő szintű digitális készségekkel. Ez a kulturális örökség ágazatára is érvényes, ahol a digitális szakadék miatt a kis intézmények (pl. múzeumok) különösen nehezen tudják kihasználni a fejlett technológiákat, például a 3D-t vagy a mesterséges intelligenciát. Ezért az európai készségfejlesztési programmal és annak első kiemelt kezdeményezésével, a készségfejlesztési paktummal összhangban, valamint a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv (15) támogatásaként a tagállamoknak konkrét célokat kell kitűzniük a kulturális örökség területén dolgozó szakemberek továbbképzésére vagy átképzésére. Ennek kiegészítéseként és a kulturális örökséget szolgáló tervezett szövetségre (CHARTER) építve a kulturális és kreatív ágazatok – az egységes piaci stratégiában meghatározott 14 ökoszisztéma egyikeként – jelenleg széles körű készségfejlesztési partnerséget építenek, amelynek csatlakoznia kell a készségfejlesztési paktumhoz.

(16)

A kulturális örökséget ápoló intézmények különböző szerzői jogi akadályokkal szembesültek a kulturális örökség digitalizálása és megosztása során, mint például a jogok rendezésével kapcsolatos költségek, a kulturális örökséggel foglalkozó szakemberek megfelelő szerzői jogi szaktudásának hiánya, az intézmények közötti határokon átnyúló együttműködés korlátai. Ezért uniós szinten konkrét intézkedésekre került sor az ilyen kihívások kezelése érdekében. Például a digitális egységes piacon a szerzői és szomszédos jogokról szóló (EU) 2019/790 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely korszerűsíti a kulturális örökségvédelmi intézmények digitális környezetben való működését szabályozó szerzői jogi keretet. Az irányelv által bevezetett egyik legfontosabb változás a kulturális örökségvédelmi intézmények gyűjteményeiben található, kereskedelemben már nem kapható művek digitalizálásának és terjesztésének egyértelmű kerete. Ezen túlmenően az irányelv harmonizált és kötelező kivételeket vezet be a kulturális örökségvédelmi intézmények által készített megőrzési másolatok, valamint a tudományos kutatás céljából végzett szöveg- és adatbányászat tekintetében. Végezetül pedig az irányelv egyértelművé teszi a közkinccsé vált képzőművészeti alkotások jogállását a jogbiztonság növelése céljából. Az új szerzői jogi szabályok megkönnyítik a kulturális örökségvédelmi intézmények alapvető közérdekű feladatát azáltal, hogy javítják a kulturális örökség megőrzését és rendelkezésre állását, valamint jelentősen megkönnyítik a kereskedelmi forgalomban már nem elérhető művek felhasználását az európai kultúra és valamennyi polgár javára. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell az uniós szerzői jogi jogszabályok hatékony végrehajtását és alkalmazását annak érdekében, hogy a kulturális örökségvédelmi intézmények teljes mértékben élvezhessék a szerzői jogi keret előnyeit, amelyet különösen az (EU) 2019/790 irányelv tett naprakésszé.

(17)

Az Europeana (17) kulcsszerepet játszott a határokon átnyúló, az EU-n belüli és kívüli együttműködési és szabványosítási tevékenységek megerősítésében. A digitális tartalmak és metaadatok online megosztására szolgáló szabványosított kereteket, különösen az Europeana adatmodellt (18) a jognyilatkozatokat (19) és az Europeana Kiadói Keretet (20) az európai és nemzetközi kulturális örökségi ágazat széles körben átvette. Az Europeana adatmodell például lehetővé teszi a különböző területeken működő, kulturális örökségvédelmi intézmények által az Europeanában különböző formátumokban szolgáltatott adatok szabványosított megjelenítését. A RightsStatements.org keret olyan szabványosított jognyilatkozatokat tartalmaz, amelyeket a kulturális örökségvédelmi intézmények felhasználhatnak arra, hogy tájékoztassák a nyilvánosságot a digitális tárgyak szerzői jogi és újrafelhasználási jogállásáról. Az interoperabilitás azonban továbbra is folyamatos erőfeszítést jelent a digitális tartalomra és metaadatokra vonatkozó formátumok és szabványok tekintetében, például a 3D esetében, vagy a szemantikai interoperabilitás érdekében a kontextuális egységek és a hatósági fájlok használata terén. A kulturális örökség digitalizálásának előmozdítására irányuló együttműködésről szóló, 2019. áprilisi nyilatkozatban a tagállamok megállapodtak abban, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a digitalizálási kezdeményezések interoperabilitási normáinak és keretrendszereinek továbbfejlesztése és előmozdítása érdekében. A tagállamoknak és a kulturális örökségvédelmi intézményeknek ezért fokozniuk kell a vonatkozó szabványok és keretek támogatására vagy betartására irányuló erőfeszítéseiket az adatok megosztásának és további felhasználásának felgyorsítása érdekében.

(18)

A kulturális örökséggel kapcsolatos közös európai adattér létrehozása lehetővé teszi a kulturális örökségvédelmi intézmények számára, hogy, az európai adatstratégiával összhangban, éljenek az egységes piac mérete adta lehetőségekkel (21). Ez elő fogja mozdítani a tartalom újrafelhasználását és ösztönözni fogja a kreativitást a különböző ágazatokban, az egész gazdaság és társadalom számára értéket képviselve. Különösen magas színvonalú tartalmakat, valamint hatékony, megbízható és könnyen használható hozzáférést fog biztosítani az európai digitális kulturális örökségi javakhoz. Fokozni fogja az adatpartnerek (pl. múzeumok, galériák, könyvtárak, levéltárak) hálózatával, az aggregátorokkal és a digitális kulturális örökség területén dolgozó szakértőkkel való további együttműködést, partnerségeket és szerepvállalást. Az adattér a jelenlegi, a 2020–2025 közötti időszakra szóló Europeana stratégiára (22) fog épülni, amelynek célja, hogy a kulturális örökségvédelmi intézményeket képessé tegye a digitális átalakulásukra.

(19)

Az Europeana jelenleg 52 millió kulturális örökséghez biztosít hozzáférést, amelyek 45 %-a különböző ágazatokban használható fel újra. A képek és a szöveg az eszközök 97,5 %-át teszik ki, miközben mindössze 2,47 % az audiovizuális tartalom és 0,03 % a 3D aránya. A magas színvonalú digitalizált javak, például a 3D nagyobb mértékű részesedése fokozná az innovációt és az alkotást a digitalizált kulturális örökségi eszközök különböző kulcsfontosságú területeken (pl. oktatás, intelligens városok és környezeti modellezés, fenntartható turizmus és kulturális kreatív ágazatok) történő felhasználása és újrafelhasználása révén. További 40 millió kiváló minőségű, digitalizált és diverzifikált eszköztípusnak az adattéren keresztül történő létrehozása növelné az online elérhető anyagok gazdagságát, miközben tovább népszerűsítené európai kulturális örökségünket. Ez a növekedés lehetővé tenné a fokozott újrafelhasználást, és ezáltal új szolgáltatások és alkalmazások lehetőségét is megteremtené. Fontos, hogy a kulturális örökségvédelmi intézmények a tagállamok támogatásával jelentős mértékben hozzájáruljanak az adattérhez.

(20)

A nemzeti és tematikus aggregátorok kulcsszerepet játszanak a kulturális örökség területén, hidakat építve a kulturális örökség ágazatának különböző szereplői között és azon túl, nemzeti és európai szinten egyaránt. Például a nemzeti aggregátorok összesítik és gazdagítják az Europeana tartalmát, hozzáférést biztosítanak országuk kulturális örökségi értékeihez és népszerűsítik azokat, valamint összegyűjtik a kulturális örökség ágazata számára értékes erőforrásokat és ismereteket. Annak ellenére azonban, hogy az EU-ban a legtöbb aggregátor a tevékenységeire vonatkozó hivatalos megbízatással rendelkezik, sokuk esetében ez még mindig hiányzik, és nehézségekkel küzd a megfelelő és fenntartható erőforrások vagy a szervezeti támogatás biztosítása terén. A tagállamoknak ezt a kihívást úgy kell kezelniük, hogy megerősítik a aggregátorok szerepét, megfelelő támogatást nyújtanak és támogatják a kulturális örökség közös európai adatteréhez való hozzájárulásukat.

(21)

A digitális eszközök számának és összetettségének várható növekedése biztonságos, rugalmas, hatékony és fenntartható felhőalapú megoldásokat tesz szükségessé az ilyen adatkészletek feldolgozásához, az azokhoz való hozzáféréshez és azok kezeléséhez. Ezért a digitalizált kulturális örökség javaihoz való hatékony hozzáférés szempontjából kulcsfontosságú lesz, hogy a tagállamok támogassák (23) a felhőalapú „cloud-to-edge” infrastruktúrák és szolgáltatások európai szövetségét.

(22)

Ez az ajánlás a 2011/711/EU ajánlásra épít és annak helyébe lép,