(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. október 14-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Oroszországból (a továbbiakban: érintett ország) származó nyírfa rétegelt lemezek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság a Woodstock Consortium (a továbbiakban: panaszos) által 2020. augusztus 31-én benyújtott panaszt követően indította meg a vizsgálatot. A panaszt a panaszos a nyírfa rétegelt lemezt gyártó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésből véletlenül kimaradt egy, az uniós érdek vizsgálatára irányuló eljárásra vonatkozó szakasz. Jóllehet a mulasztás nem érintette az érdekelt felek azon jogát, hogy az uniós érdekkel kapcsolatos észrevételeket nyújtsanak be, a Bizottság az eljárás átláthatósága érdekében helyénvalónak ítélte a mulasztás pótlását. Erre tekintettel 2020. december 11-én módosította az értesítést (2).

(4)

Tekintettel arra, hogy az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdésében foglalt feltételek nem teljesültek, a Bizottság az érintett termék behozatalaira vonatkozóan nem rendelt el nyilvántartásbavételi kötelezettséget. Ezzel kapcsolatban egyetlen fél sem fogalmazott meg észrevételt.

(5)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2021. május 12-én megküldte a feleknek a javasolt ideiglenes vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges mérték részletes számítását. A felek egyike érvényes észrevételeket nyújtott be, amelyeket a Bizottság figyelembe vett.

(6)

A Bizottság 2021. június 11-én az (EU) 2021/940 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból származó nyírfa rétegelt lemezek behozatalára.

(7)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2017. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

Az érdekelt feleknek az ideiglenes dömpingellenes vám kivetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően a panaszosok, más uniós gyártók, a mintában szereplő exportáló gyártók, két a mintában nem szereplő exportáló gyártó, valamint számos más érdekelt fél írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjuk ismertetése céljából.

(9)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásra a mintában szereplő három exportáló gyártóval, két, a mintában nem szereplő exportáló gyártóval, egy, a mintában nem szereplő uniós gyártóval, a panaszosokkal, valamint tizenhét importőrrel és felhasználóval került sor.

(10)

Az érdekelt felek ideiglenes tájákoztatását követően a Sveza csoport további tájékoztatás iránti kérelmet nyújtott be, azzal érvelve, hogy az ideiglenes tájékoztatás nem volt kellően részletes, és számos magyarázat hiányzott a dömpingkülönbözet kiszámításával és a behozatali statisztikákkal kapcsolatban. A kérelemben szereplő állításokkal és a 2021. június 21-i válaszában kifejtettekkel ellentétben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes tájékoztatás – beleértve a vállalatspecifikus előzetes tájékoztatást is – teljes körű információt szolgáltatott, amely lehetővé tette a vállalat számára, hogy észrevételeket tegyen az ideiglenes tájékoztatással kapcsolatban, valamint gyakorolhassa a védelemhez való jogát.

(11)

A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ feltárását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat.

(12)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni az Oroszországból származó nyírfa rétegelt lemezek behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(13)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben e rendeletben figyelembe vette.

(14)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport megismételte azt az állítását, hogy az ideiglenes szakaszban nem tartották tiszteletben a védelemhez való jogát, mivel az ideiglenes dömpingellenes vám kiszámítása nem volt kellően indokolt. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat az ideiglenes tájékoztatás során kapott információk és az előzetes tájékoztatás alapján teljes mértékben gyakorolhatta a védelemhez való jogát. Mindenesetre a vállalatnak számos lehetősége volt arra, hogy észrevételeket tegyen az érdekelt felek előzetes, ideiglenes és végső tájékoztatásával kapcsolatban, és mindezen alkalmak során észrevételeket nyújtott be, amelyekkel e rendelet megfelelően foglalkozott. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(15)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően több érdekelt fél kérte a dömpingellenes intézkedések felfüggesztését az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdése alapján, a vizsgálati időszak vége utáni piaci változásokra hivatkozva.

(16)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy már a végső tájékoztatást megelőzően, 2021. augusztus 18-án saját kezdeményezésére információkat kért az uniós gazdasági ágazattól és más érdekelt felektől a vizsgálati időszakot követően. A Bizottság megjegyezte, hogy kellő időben határozatot hoznak arról, hogy indokolt-e az intézkedéseknek a 14. cikk (4) bekezdése szerinti felfüggesztése.

(17)

A végső tájékoztatást követően az Emiliana Imballagi, a No-Nail Boxes és az Industria Compensati Moglia, a nyírfa rétegelt lemez felhasználói és importőrei azt kérték a Bizottságtól, hogy alkalmazza az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdését, és ne szedjen be ideiglenes vámot a négyzet alakú rétegelt lemez behozatalára, mivel az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezik kapacitással négyzet alakú rétegelt lemez szállítására. Az Industria Compensati Moglia kérelme a nyírfa rétegelt lemezek valamennyi típusára kiterjedt, mivel az uniós gazdasági ágazat általában nem rendelkezik kapacitással az uniós felhasználás kielégítésére.

(18)

Ami az állítólagos ellátási hiányt illeti, a Bizottság a (224) preambulumbekezdésben megállapítottaknak megfelelően megjegyezte, hogy az uniós piacot különböző forrásokból, többek között az uniós gazdasági ágazatból és az oroszországi behozatalokból megfelelően el lehet látni. Ezért az orosz dömpingelt behozatal által okozott jelentős kárra tekintettel a 4.5. szakaszban foglalt következtetések alapján a Bizottság megállapította, hogy az ideiglenes vámokat teljes mértékben be kell szedni, ezért a kérelmet elutasították.

(19)

Mivel a mintavétellel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (12)–(23) preambulumbekezdését.

(20)

Az ideiglenes rendelet (24) preambulumbekezdésében említett, egyedi vizsgálat iránti kérelmeket illetően az egyik exportáló gyártó megismételte, hogy a Bizottság egyedi vizsgálatot végezhet, vagy utolsó lehetőségként egyedi kárkülönbözetet állapíthat meg (4). Az értékeléshez erőforrásigénye nem lenne jelentős: az ellenőrzés az exportárakra korlátozódna, és az elemzés nem azonos a dömpingkülönbözet elemzésével. Az érintett fél azt is állította, hogy a Bizottság köteles egyedi vizsgálatot végezni.

(21)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése nem egyedi kárkülönbözet kiszámítását írja elő, mivel azt mondja ki, hogy az exportőr vagy gyártó/termelő vonatkozásában egyéni dömpingkülönbözetet kell kiszámítani.

(22)

Az ideiglenes rendelet (24) preambulumbekezdésében kifejtett módon a Bizottsághoz a határidőn belül három olyan exportáló gyártó nyújtott be hiánytalanul kitöltött kérdőívet, amelyek egyedi vizsgálatot kértek. A Bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy e kérések elbírálása a mintában már szereplő exportáló gyártók számára tekintettel a vizsgálat végleges szakaszában is túl nagy terhet jelentett volna, és akadályozná a vizsgálat időben történő megfelelő elvégzését. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a szóban forgó vállalatok egyike esetében sem ad helyt az egyedi vizsgálat iránti kérelemnek.

(23)

Mivel a vizsgálati időszakkal és a figyelembe vett időszakkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdését.

(24)

Az ideiglenes rendelet (38) és (39) preambulumbekezdésében kifejtett módon egy orosz gyártó, a Segezha azt állította, hogy a termékkört a nyírfa rétegelt lemez mellett ki kell terjeszteni a fenyő, a nyárfa, az okoumé és a bükkfa rétegelt lemezekre is. Érvelése szerint az említett faanyagú rétegelt lemezek és nyírfa rétegelt lemez között közvetlen verseny és helyettesíthetőség áll fenn. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően ugyanez a fél megismételte kérését, és azt állította, hogy a Bizottság nem elemezte a más típusú fából készült rétegelt lemezekkel foglalkozó nemzeti szövetségek által benyújtott, a helyettesítés mértékére vonatkozóan rendelkezésre álló információkat.

(25)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (201) preambulumbekezdésében már említett módon emlékeztetett arra, hogy a nyárfa-, fenyő- és más fafajtákkal foglalkozó rétegeltlemez-gyártókat képviselő nemzeti szövetségek (Franciaországból, Olaszországból és Spanyolországból) beadványaikban hangsúlyozzák, hogy a különböző fafajtákból készült rétegelt lemezek különböző termékek, amelyek nem tekinthetők egyetlen terméknek, illetve nem csoportosíthatók egyetlen termékként.

(26)

A Bizottság az álláspontját megismételve ezúttal is elutasította az állítást, mivel a fenyő, a nyárfa, az okoumé és a bükkfa rétegelt lemez alapvető műszaki, fizikai és kémiai jellemzői nem egyeznek meg a nyírfa rétegelt lemezével. Az, hogy egyes alkalmazásokban meg nem határozott mértékű helyettesíthetőség mellett alternatív termékek és anyagok is felhasználhatók, nem változtatja meg az érintett termék és az említett termékek közötti fizikai, műszaki és kémiai eltérések jellegét.

(27)

Az eljárás ideiglenes szakaszában egy felhasználó, az Emiliana Imballaggi S.p.A., valamint két orosz exportáló gyártó, a Sveza csoport és a Vlas Truda azt kérte, hogy a 1 525 × 1 525 mm hosszúságú és szélességű, négyzet alakú nyírfa rétegelt lemezt zárják ki a vizsgálatból. A Bizottság az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében kifejtett módon elutasította a kizárás iránti kérelmeket.

(28)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően további észrevételek érkeztek a kizárás iránti kérelmek elutasításáról szóló határozattal kapcsolatban. Az ezekben foglaltak szerint i. a formabeli eltérések már a fizikai és műszaki jellemzők különbözőségének tekintendők; ii. a négyzet alakú rétegelt lemez és a téglalap alakú rétegelt lemez nem felcserélhető, mivel a négyzet alakúak nem használhatók fel olyan alkalmazásokhoz, ahol téglalap alakra van szükség, továbbá a négyzet alakúak nem alakíthatók téglalap alakúvá sem, és iii. az uniós gyártók nem gyártanak négyzet alakú rétegelt lemezt. Ezeket az érveket több fél is megismételte az érdekelt felek végső tájékoztatását követően. Az Emiliana Imballagi és a No-Nail Boxes, a nyírfa rétegelt lemez felhasználói szintén az uniós érdekre hivatkoztak a kizárás alapjaként, amely nélkül a felhasználói vállalkozások (pl. lehajtható fadobozok és rekeszgyártók) életképessége nem lenne biztosított.

(29)

A Bizottság megerősítette határozatát, amely szerint a négyzet alakú rétegelt lemez nem zárható ki a termékkörből, mivel a méretbeli és alakbeli különbségek ellenére alapvető műszaki, fizikai és kémiai jellemzői megegyeznek a téglalap alakú rétegelt lemezével. A felhasználást illetően noha egyes konkrét alkalmazások esetében nincs közvetlen helyettesíthetőség, sok más alkalmazásnál a négyzetes és téglalap alakú rétegelt lemezt tovább vágják, és így az eredeti alak módosul, míg bizonyos fokú helyettesíthetőség megléte miatt a négyzet alakú nyírfa rétegelt lemez versenykényszert jelent a téglalap alakú nyírfa rétegelt lemez szempontjából. Végül a vizsgálat megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat gyárt és értékesít négyzet alakú rétegelt lemezt, bár viszonylag kis mennyiségben, és általában nem alaptermékként, hanem egyedi rendelésre, réspiaci termékként. E megállapításokra tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy megalapozatlan az az állítás, amely szerint a kizárás az Unió érdekét szolgálná. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(30)

A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (32)–(33) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(31)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Bizottsághoz a mintában szereplő három exportáló gyártótól, valamint a panaszostól érkeztek írásbeli észrevételek a dömpingre vonatkozó ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatban.

(32)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (44)–(57) preambulumbekezdése tartalmazta. Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes következtetéseit.

(33)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (58) és (60) preambulumbekezdése tartalmazta. Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes következtetéseit.

(34)

A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (61)–(71) preambulumbekezdése tartalmazta.

(35)

Az UPG exportáló gyártó megismételte azt az állítását, amely szerint az exportárat annak megemelésével ki kell igazítani, hogy tükrözze az ideiglenes rendelet (63) preambulumbekezdésében ismertetett rendszer keretében visszatérített összegeket.

(36)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az érdekelt fél az állítását nem támasztotta alá olyan új bizonyítékokkal, amelyek változtattak volna a Bizottság értékelésén, ezért a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes ténymegállapításokat, és elutasította az állítást.

(37)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó megismételte azt az állítását, hogy a rendszer keretében visszatérített szállítási költségeket figyelembe kellett volna venni az exportárnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontja szerinti kiigazításakor.

(38)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy megfelel az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezéseknek, mivel levonta többek között az érintett terméknek az első független vevőhöz történő szállítása során felmerült, közvetlenül kapcsolódó szállítási költségeket. Az, hogy ezeket a költségeket később visszatérítették-e vagy sem, nem tartozik az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése e) pontjának hatálya alá. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(39)

Az exportáló gyártó továbbá azzal érvelt, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja nem zárja ki, hogy a Bizottság exporttámogatást vegyen figyelembe. Az exportáló gyártó megismételte, hogy a támogatás hatással volt az exportpiacok árképzési döntéseire és ezen értékesítések nyereségességére. Ezért a Bizottság állítólag nyilvánvaló értékelési hibát követett el, és megsértette az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontját.

(40)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vállalat nem támasztotta alá további bizonyítékokkal az állítását. A Bizottság mindenesetre alaposan megvizsgálta az aktát, és nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy az exportáló gyártó vevői az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontjával összhangban következetesen eltérő árakat fizettek volna a belföldi piacon amiatt, hogy az Oroszországi Föderáció kormánya állítólag különbséget tett a belföldi és az exportértékesítések között a szállítási költségek megtérítése kapcsán.

(41)

A Bizottság továbbá nem foglalkozott a támogatás kérdésével, hanem megvizsgálta, hogy a rendszer oly módon befolyásolta-e az exportárak és a belföldi árak összehasonlíthatóságát, hogy a belföldi árat ki kell igazítani. A Bizottság ezért elutasította azt az állítást, hogy az exportárak szállítási költségeinek visszatérítését az összehasonlítás céljából figyelembe kell venni.

(42)

Továbbá ugyanez az exportáló gyártó azt feltételezte, hogy a Bizottság elfogadta az állítását azáltal, hogy a szállítási költségek visszatérítését nem hagyta el a dömpingellenes kérdőív G. táblázatából (az eredménykimutatás táblázatából).

(43)

A Bizottság megítélése szerint attól függetlenül, hogy az UPG által benyújtott vonatkozó táblázatokból elhagyta-e a szállítási költségek visszatérítését, az állítás elutasítását egyértelműen megindokolta mind a vállalat egyedi végső tájékoztatásában, mind pedig az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(44)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság helytelenül igazította ki a dömpingellenes kérdőív G. táblázatát. A fél megismételte, hogy az exportra vonatkozó szállítási költségek visszatérítését az exportértékesítésekhez kell hozzárendelni, mivel az attól függ, hogy felmerülnek-e az export során szállítási költségek.

(45)

A fenti (43) preambulumbekezdésben leírtak szerint a G. táblázat célja az egyes piaci szegmensek jövedelmezőségének megállapítása. Ebben a kérdésben azonban nincs közvetlen kapcsolat a G. táblázat és az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) és k) pontja alapján végzett értékelés között. A fenti (38)–(41) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kiigazítás nem indokolt. Ezért nincs jelentősége annak, hogy a támogatást bejelentették-e vagy sem a G. táblázatban az exportértékesítések vonatkozásában. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(46)

Az UPG azt állította továbbá, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, amikor a gyártóval kapcsolatban álló kereskedőnek fizetett jutalékot a ténylegesen nyújtott szolgáltatásokhoz rendelte (a gyártóval kapcsolatban álló kereskedő ugyanis azt állította, hogy feladatai kiterjedtek az értékesítés valamennyi típusára, nem csak a belföldi értékesítésre). A Bizottságnak a jutalékot a jutalékról szóló megállapodással összhangban kizárólag a belföldi értékesítésekhez kellett volna rendelnie.

(47)

A Bizottság figyelembe vette a két kapcsolt fél tényleges helyzetét. A kifizetett jutalék minden értékesítéstípust érintett. Mivel az érdekelt fél az állítását nem támasztotta alá új bizonyítékokkal, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes ténymegállapításokat.

(48)

Végül az UPG azt állította, hogy abban az esetben, ha a Bizottság fenntartja azon döntését, hogy a kifizetett jutalékok összegét egyaránt hozzárendeli a belföldi és az exportértékesítésekhez, akkor a jutalékok hozzárendelésekor az EU-ba irányuló értékesítésen túl a harmadik országokba irányuló értékesítést is figyelembe kell vennie. A Bizottság elfogadta az állítást, és a kifizetett jutalékokat hozzárendelte az összes értékesítéshez, beleértve a harmadik országokba irányuló értékesítést is.

(49)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az UPG megismételte azt az állítást, hogy a kapcsolatban álló félnek fizetett jutalékok újraelosztása torzította a tényeket. Ezenkívül az UPG azt állította, hogy a Bizottság nem támasztotta alá bizonyítékokkal állítását.

(50)

Ami a bizonyítékokat illeti, a Bizottság az UPG két beadványára hivatkozott, amelyekben azt állította, hogy az uniós értékesítések jelentős hányadát (75 % és 95 % között) egy kapcsolatban álló félen keresztül bonyolították le, amely azonban nem kapott jutalékot az ilyen eladásokért, bár a belföldi és az uniós piacokon (5) azonos értékesítési funkciókkal rendelkezett. Ezenkívül az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az UPG megismételte, hogy a belföldi értékesítések alapján kapott jutalékok elegendőek voltak ahhoz, hogy lefedjék a kapcsolt fél által a belföldi és az exportpiacokon végzett valamennyi feladatot. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a kapcsolatban álló fél feladatai nemcsak a belföldi értékesítésekre, hanem az exportértékesítésekre is kiterjedtek. Ezért a kifizetett jutalékokat helyesen csoportosították át az eladások valamennyi típusára. Ennek alapján a Bizottság az állítást elvetette.

(51)

Az UPG azt állította, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, amikor összekeverte a kapcsolatban álló fél által nyújtott szolgáltatások körét és a kapcsolatban álló félnek fizetett jutalékok alkalmazási körét.

(52)

A Bizottság úgy ítélte meg, az UPG és a vele kapcsolatban álló fél között hatályban lévő jutalékszerződés nem tükrözi az aktában szereplő bizonyítékokból kitűnő ténybeli helyzetet. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(53)

Az UPG azt állította, hogy a jutalékokat az exportértékesítésekhez rendelte át, azokat kétszer vette figyelembe, tekintve a független uniós feleknek fizetett tényleges jutalékok díját. Az UPG azt is állította, hogy a jutalékok újraelosztása diszkriminatív volt, különösen egy másik exportáló gyártó (Sveza csoport) exportárának az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti bizottsági kiigazításának mérlegelésekor.

(54)

A Bizottság alaposan megvizsgálta az állítást, és nem állapított meg megkülönböztetést a két exportáló gyártó között, mivel a két fél közötti tényleges helyzet jelentősen eltért:

(55)

A Sveza exportáló gyártók jutalékmegállapodásokat kötöttek a kapcsolatban álló Sveza-Les kereskedővel, amely viszont díjat fizetett a független uniós ügynököknek. A lenti (114)–(115) preambulumbekezdésben leírtak szerint a független uniós ügynököknek fizetett díjakat a szóban forgó jutalékmegállapodások keretében felmerült kiadásoknak tekintették.

(56)

Ami az UPG-t illeti, az UPG maga, nem pedig a vele kapcsolatban álló kereskedő számított fel díjat a független uniós ügynököknek.

(57)

Következésképpen a kapcsolatban álló kereskedő nem hivatkozhatott arra, hogy az UPG által a független uniós ügynököknek fizetett díjak a költségei részét képezték, és ennek következtében kétszeresen lettek volna számításba véve. Mindenesetre a fél nem támasztotta alá állítását, és a független uniós feleknek fizetett jutalékokat az UPG nem számlázta újra a vele kapcsolatban álló félnek. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(58)

Az UPG a kapcsolatban álló fél által a belföldi és az exportpiacokon nyújtott szolgáltatások körével kapcsolatban is panaszt tett. A kapcsolatban álló fél állítólag korlátozott szolgáltatásokat nyújtott az UPG exportértékesítéseihez, így helytelen volt a jutalékoknak az EU-ba irányuló értékesítésekhez való átcsoportosítása.

(59)

A Bizottság megállapította, hogy az állítást nem támasztották alá, és azt nem lehetett ellenőrizni. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(60)

Az SPM exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése g) pontjának alkalmazásakor tévesen állapította meg az exportértékesítés hitelköltségeit, miután az Orosz Központi Bank által közzétett kamatlábat, nem pedig szerinti számla pénznemének hivatalos árfolyamát vette figyelembe (6).

(61)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a hitelköltségek csak akkor fejezhetők ki a számla pénznemében, ha a fél bizonyítani tudja, hogy napi üzletmenetében ténylegesen alkalmazza az adott pénznemet. Minden más esetben a hitelköltségeket annak az országnak a pénznemében kell kifejezni, ahol a társaság letelepedett.

(62)

A fél nem támasztotta alá bizonyítékokkal azt, hogy EUR-ban felvett hitelei lennének, sem azt, hogy EUR-ban merültek volna fel hitelköltségei, ezért a Bizottság elutasította az állítást.

(63)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az SPM megismételte azt az állítását, hogy a hitelköltségeket a számla pénzneme, mint az SPM hivatalos árfolyama alapján kell megállapítani a számla pénznemében, nem pedig RUB-ban. Ezenkívül az SPM azt állította, hogy ez a megközelítés a Bizottság állandó gyakorlata.

(64)

A Bizottság megjegyezte, hogy az SPM állítását nem támasztotta alá bizonyítékokkal a leírt pénzügyi kockázattal kapcsolatban, és nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy módszertana a Bizottság állandó gyakorlata. A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy nincs közvetlen kapcsolat a leírt kockázat és a hitelköltségek megállapítása között. A hitelköltségek a számla fizetési feltételeihez kapcsolódnak, és a vállalatnak a számla kelte és a tényleges kifizetés közötti időbeli eltérésből eredő költségeket kell finanszíroznia. Az SPM nem finanszírozta napi műveleteit euróban nyújtott kölcsönökkel. Ezért nem volt bizonyíték arra, hogy a hitelköltségeket EUR-árfolyam alapján kellene megállapítani. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(65)

Ugyanez a fél azt állította, hogy a Bizottságnak a kért átszámítást kell alkalmaznia, mivel az EUR/RUB árfolyam jelentősen ingadozott a vizsgálati időszakban (az időszak napi szélső értékeit figyelembe véve +33 %-kal).

(66)

A Bizottság által végzett elemzés azt mutatja, hogy a vizsgálati időszakban az EUR/RUB átváltási árfolyam 2019 júliusa és 2020 februárja között havi szinten meglehetősen stabilan alakult, az adott időszaki átlagos árfolyam (70,7 EUR/RUB) körüli –3 %/+3 %-os tartományban mozgott (7).

(67)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az árfolyam-ingadozás a vizsgálati időszakban nem volt sem jelentős, sem tartós. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjában meghatározott feltételek nem teljesülnek, mivel jelentős vagy tartós árfolyammozgásra nem került sor. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(68)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az SPM megismételte az árfolyam-ingadozással kapcsolatos állítását, és hogy az árfolyam 2020 márciusában 18 %-kal ingadozott. Az SPM azt állította, hogy a vizsgálati időszaknál hosszabb időszak alatti vizsgálat az árfolyam tartós változását mutatta a vizsgálati időszak alatt.

(69)

A Bizottság elemezte az árfolyam vizsgálati időszak alatti alakulását. A vizsgálati időszakon kívül szerzett információk nem relevánsak a vizsgálat szempontjából. Míg 2020 márciusában az EUR/RUB átváltási árfolyam az előző hónapok súlyozott átlagához képest + 16,5 %-kal nőtt (8), a következő hónapokban csökkent. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjában meghatározott feltételek nem teljesültek, mivel jelentős vagy tartós árfolyammozgásra nem került sor. Az állítást a Bizottság elutasította.

(70)

Ugyanez az exportáló gyártó azt állította, hogy – az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően egyaránt – a Bizottság a vizsgálat során nem nyújtott egyértelmű támpontokat az Egyesült Királyság helyzetére vonatkozóan. A fél nem hagyta el a költségei közül az Egyesült Királyságnak értékesített termékekre vonatkozó adatokat. Az ideiglenes rendelet 1.10. szakaszában kifejtett módon azonban a Bizottság 2021. január 19-én feljegyzést fűzött az ügy aktájához, amelyben felhívta az érdekelt felek figyelmét az Egyesült Királyság kilépésének következményeire. Ezenkívül a fél az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben bizonyítékokkal alátámasztott külön kérelmet is előterjeszthetett volna. A fél azonban nem szolgált bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy az Egyesült Királyságba irányuló értékesítések milyen módon befolyásolhatták a költségekre vonatkozó adatokat. E tekintetben a Bizottság az adatkészlet elemzése alapján megállapította, hogy az Egyesült Királyság adatainak az EUCOP állományban való szerepeltetése csak egy termékkódot érinthetett, amely a teljes, Unióba irányuló exportvolumen 0,04 %-át teszi ki (9). A Bizottság ezért elutasította az állítást arra tekintettel, hogy a rendelkezésre álló információk szerint az Egyesült Királyságnak értékesített termékekkel kapcsolatos költségekre vonatkozó adatok elhagyásának ebben az ügyben nincs hatása.

(71)

Az SPM pontosította, hogy az eredetileg szerepeltetett csomagolási költségek többsége magában foglalja a vele kapcsolatban álló kereskedőknél a belföldi értékesítés során felmerült raktározási költségeket is. Kérte továbbá a kiigazítás fenntartását azon költségek tekintetében, amelyeket eredetileg csomagolási költségként jelentettek be, és amelyek tekintetében a Bizottság ennek megfelelő kiigazítást végzett. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a raktározási költségek (például a raktár bérleti díjának kifizetése) előállítási költségként merülnek fel, és szerepelnek a vállalat SGA-költségeiben. Ennek megfelelően nincs közvetlen befolyásuk a gyártóval kapcsolatban álló kereskedők által az első független vevőnek felszámított árakra. A Bizottság következésképpen elutasította az állítást.

(72)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az SPM azt állította, hogy a bejelentett raktározási költségek a kapcsolatban álló forgalmazó vállalatok belföldi értékesítései, nem pedig a gyártó költségei voltak. A kapcsolatban álló forgalmazó vállalatok nem állítottak elő nyírfa rétegelt lemezt, ezért nem voltak előállítási költségeik. Ezért a rendes értéket gyártelepi szinten kell megállapítani, figyelmen kívül hagyva az forgalmazó vállalatok költségeit, ugyanúgy, mint az exportárnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiszámítása.

(73)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kapcsolódó forgalmazó vállalatok belföldi piacon történő értékesítéssel kapcsolatos költségeit ne kellene figyelembe venni a tisztességes összehasonlítás céljából, és hogy a kapcsolódó forgalmazó vállalatok nem kezelhetők egyetlen gazdasági egységként. Emellett az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a rendes értéknek az első független vevőknek felszámított árakon kell alapulnia. Ez nem lenne így, ha a kapcsolódó forgalmazó vállalatoknál felmerült költségeket levonnák. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(74)

A Sveza csoport exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el az osztalékokkal és az irányítási díjakkal kapcsolatos kérdések megítélésekor. A Bizottság az érdekelt fél egyedi ideiglenes tájékoztatásában ismertette az alkalmazott módszertant.

(75)

A vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártói csoport egyik vállalata osztalékot fizetett részvényesének, a Sveza-Les-nek. A Sveza-Les a kapott osztalékot a dömpingellenes kérdőív G. táblázatának „Pénzügyi műveletekből származó bevételek” tételében tüntette fel. Az osztalékot valamennyi bevételtípushoz – így az érintett termék értékesítéséből származó bevételhez is – hozzárendelte. Az alkalmazott módszertan az SGA-költségek összes bevételtípusra számított százalékos arányának csökkenését eredményezte. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy nincs kapcsolat a bejelentett értékesítés és az osztalék között, ezért úgy határozott, hogy elutasítja az osztalékfizetést.

(76)

A vizsgálati időszakra vonatkozóan az értékesítésből származó teljes bevétel megosztásra került az érintett és a nem érintett termék, a gyártóval kapcsolatban álló vevők és a független vevők, valamint a piac típusa (azaz belföldi értékesítés, az Unióba irányuló értékesítés és más harmadik országokba irányuló értékesítés) szerint. A Sveza csoportnak a felsorolt tételek mindegyikére vonatkozóan meg kellett állapítania a – pozitív vagy negatív – jövedelmezőségét. A jövedelmezőség megállapítása az e bevételekhez kapcsolódó valamennyi költség (az értékesített áruk költsége, az értékesítési, általános és igazgatási költségek, az árfolyamnyereség- vagy veszteség, illetve és a pénzügyi műveletek eredménye) figyelmen kívül hagyásával történt.

(77)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Sveza csoport azt állította, hogy nincs olyan számviteli alapelv, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy figyelmen kívül hagyjon az auditált pénzügyi kimutatásokból származó egyes adatokat. Ezenkívül az osztalékot 2020 első felében fizették ki, és az a 2019. december 31-i fordulónappal kimutatott nyereséghez kapcsolódott, így a fél azt jogosan szerepeltette a vizsgálati időszakra vonatkozóan.

(78)

A Bizottság nem hagyta figyelmen kívül az auditált pénzügyi kimutatásokat, viszont úgy ítélte meg, hogy a befektetésből származó osztalék nem rendelhető más típusú bevételekhez az értékesítés jövedelmezőségének megállapításakor. Ugyanígy a felosztott nyereség sem kapcsolódott más típusú bevételekhez. A fenti (76) preambulumbekezdésben említett módon a dömpingellenes kérdőív G. táblázatának célja a különböző típusú bevételek vizsgálati időszak alatti jövedelmezőségének megállapítása. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(79)

A fél azt állította, hogy az értékesítések jövedelmezőségének megállapítására használt módszer nem megbízható, mivel a Bizottság elfogadta bizonyos típusú bevételek (az árfolyamnyereség és a pénzügyi bevételek) eredményét, ugyanakkor az előző évekre (azaz a vizsgálati időszakon kívüli időszakra) vonatkozóan feltüntetett nyereségeket és veszteségeket is.

(80)

Amint azt a fél helyesen említette, az árfolyamnyereséget és a pénzügyi bevételek akkor szerepeltethetők, ha azok a fél szokásos üzleti tevékenységéhez kapcsolódnak. Ebben az esetben az árfolyamnyereség a nyírfa rétegelt lemez exportjából, a pénzügyi bevétel a nyírfa rétegelt lemez értékesítéséért kapott készpénzből származhat. Az osztalék azonban más kérdés, mivel a felosztott nyereséget egy másik vállalat termelte. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy nincs kapcsolat a Sveza-Les osztaléka és egyéb bevételei között, beleértve az érintett termék értékesítését is. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(81)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport megismételte, hogy 100 %-os kapcsolat áll fenn a Sveza-Les osztaléka és egyéb bevételei között. Ezen túlmenően a fél azt állította, hogy a Sveza-Les tulajdonában lévő exportáló gyártó nyereségre tett szert a rétegelt lemeznek a belföldi piacon vagy az exportpiacon történő értékesítéséből.

(82)

A Bizottság megvizsgálta az érveket, és egyetértett a féllel. A nyereség és így az osztalék az exportáló gyártó teljes üzleti tevékenységéből származott. A Sveza-Les-nek átadott készpénz és a Sveza-Les tevékenységei (és a kapcsolódó költségek) között azonban nem állt fenn kapcsolat, amelyek közvetlenül kapcsolódtak az érintett termékhez a vizsgálati időszak alatt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(83)

A korábbi évekre vonatkozóan a G. táblázatban feltüntetett nyereségeket és veszteségeket illetően a Bizottság úgy határozott, hogy ezeket az összegeket törli a vizsgálati időszak alatti értékesítés jövedelmezőségének megállapításához használt adatkészletből, mivel azok nem kapcsolódtak a fél vizsgálati időszak alatti rendes üzleti tevékenységéhez. A felsorolt tételek a bejelentett teljes SGA-költségek kevesebb mint 0,5 %-át tették ki.

(84)

A fenti (74) preambulumbekezdésben említett irányítási díjak az exportáló gyártók mindegyike által a Sveza-Les részére fizetett irányítási díjat takarják. A Sveza-Les a dömpingellenes kérdőív G. táblázatában az irányítási díjat bevételként tüntette fel, és a költségeket azokhoz az irányítási szerződésekhez rendelte, amelyek tekintetében a szóban forgó díjat megkapta. A Sveza-Les ugyanakkor az irányítási szerződések kapcsán felmerült költségeket nem kapcsolta azok forrásaihoz. Bizonyítékok hiányában a Bizottság az ideiglenes szakaszban úgy határozott, hogy figyelmen kívül hagyja az irányítási szerződésekből származó bevételekhez kapcsolódóan szerepeltetett költségeket, és ezeket a költségeket más típusú bevételekhez csoportosítja át.

(85)

A Sveza csoport azt állította, hogy nyilvánvalóan téves és jogellenes a Bizottság azon határozata, hogy elhagyja a kapott bevételeket (azaz az irányítási díjakat), figyelmen kívül hagyja a bejelentett költségeket, és azokat más bevételekhez csoportosítja át.

(86)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vállalat nem támasztotta alá további bizonyítékokkal az állítását.

(87)

A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy nem hagyta figyelmen kívül a G. táblázatban feltüntetett, irányítási díjakból származó bevételeket: a fél által az irányítási díjakból származó bevételekhez rendelt költségeket átcsoportosította más típusú bevételekhez, mivel a fél nem támasztotta alá bizonyítékokkal az általa alkalmazott felosztást. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(88)

A fél továbbá azt állította, hogy a Bizottság következetlen és pontatlan módszertant alkalmazott a költségek újrafelosztása során. Bár a fél nem támasztotta alá állítását, a Bizottság a költségek felosztásakor a ugyanazt a módszert alkalmazta, mint a fél. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(89)

Végül a fél azt állította, hogy az irányítási díjakat el kell hagyni az exportáló gyártók által a saját G. táblázatukban feltüntetett költségek közül, amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy fenntartja a bejelentett költségeknek a gyártóval kapcsolatban álló fél G. táblázatából való törlésére vonatkozó határozatát.

(90)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, azonban nem találta megalapozottnak az exportáló gyártók által szerepeltetett, irányítási díjakhoz kapcsolódó költségek elhagyását, mivel a szóban forgó költségeket alátámasztották a számviteli dokumentumok. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(91)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport a Sveza-Les SGA-számláira hivatkozva azt állította, hogy vissza lehet követni az üzemeltetési díjakra vonatkozó szerződésekből eredő költségeket.

(92)

A Bizottság elemezte az érveket, és a beadványban nem talált olyan információt, amely lehetővé tenné annak bizonyossággal történő megállapítását, hogy az üzemeltetési díjakra vonatkozó szerződések olyan kiadásokat eredményeztek, amelyek közvetlenül kapcsolódhatnak a szerződésekhez. Ezenkívül a Bizottság a távoli ellenőrzés során igazoló dokumentumokat is kért az e szerződésekhez rendelt költségekről, de a vállalat nem nyújtotta be azokat. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(93)

Az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt állította, hogy a Bizottság az egyetlen gazdasági egységre vonatkozó értékelés során nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el. A fél megismételte, hogy a Sveza-Les ugyanazokat az értékesítési funkciókat látja el a belföldi és az exportpiacokon, eltérés mindössze a tevékenységei ellentételezésében jelenik meg. A kérdés kapcsán a fél azt állította, hogy a kérdőívre adott válaszait széles körű bizonyítékokkal támasztotta alá.

(94)

Először is az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően a csoport a kérdőívre adott válaszok üzemekkel kapcsolatos részére hivatkozott, amelyben kifejtette, hogy a Sveza-Les ugyanazokat az értékesítési funkciókat látja el a belföldi és az exportpiacokon, és eltérés mindössze a tevékenységei ellentételezésében jelenik meg. Az ott hangsúlyozott elemek egyike az, hogy a Sveza-Les és az egyes üzemek közötti irányítási szerződések értelmében a Sveza csoport gyártói az irányító testület hatásköreit kizárólagos jelleggel átruházzák a Sveza-Lesre, amely irányító társaságként jár el. Az irányítási szerződések szerint a Sveza-Les az irányítási tevékenységek széles körét végzi, ideértve az adók elszámolását és bevallását is. Következésképpen a vállalat szerint operatív szempontból a Sveza-Les és az üzemek nem egymástól függetlenül működnek. Az üzemek a Sveza-Les irányítása alatt, a vállalat előírásainak megfelelően működnek.

(95)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Sveza-Les az irányítási szolgáltatásait díjazás ellenében nyújtja, amelyekről rendszeresen számlát állít ki az üzemeknek. Az irányítási szerződésekben rögzített szolgáltatások széles köre ellenére azonban a jogi személyek úgy döntöttek, hogy a vizsgált termék kivitelére és belföldi értékesítésére vonatkozóan külön és jelentős mértékben eltérő típusú szerződések útján, önállóan szabályozzák értékesítésüket, ami ezen értékesítések lebonyolítási módját is érinti. Az ideiglenes rendelet (67) preambulumbekezdésében és az alábbi preambulumbekezdésekben kifejtett módon a Sveza-Les és az üzemek között aláírt jutalékszerződések kizárólag az exportértékesítéseket érintették, ennélfogva pedig az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítást indokolnak.

(96)

Másodszor: az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően a vállalatcsoport a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében foglalt értékelését vitatva azzal érvelt, hogy az uniós bíróságok megerősítették, hogy a szerződés megléte „lényeges”, de nem döntő tényező annak értékelése szempontjából, hogy egyetlen gazdasági egységről van-e szó. Az egyetlen gazdasági egység megléte tehát a szerződés meglététől függetlenül megállapítható (10). A Bizottságnak tehát átfogóan értékelnie kell a Sveza üzemei és a Sveza-Les közötti kapcsolatok gazdasági realitását tükröző összes tényezőt, és nem állapíthatja meg az egyetlen gazdasági egység hiányát pusztán a szerződés megléte alapján.

(97)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Sveza csoport által hivatkozott ítélet a Bizottság ebben az ügyben képviselt álláspontját támasztja alá. Amint azt a Bíróság megállapította, a gyártó és a vele kapcsolatban álló forgalmazó között létrejött, az utóbbi részére teljesítendő jutalékfizetést előíró szerződés megléte fontos tényező a két társaság közötti viszonyban, amelynek figyelmen kívül hagyása e kapcsolat gazdasági realitásának elleplezésével járna. A Bizottság ténylegesen megvizsgálta a Sveza-üzemek és a Sveza-Les közötti kapcsolatokat a közöttük „jutalékszerződés” címmel kötött szerződések alapján, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek a folyamatban lévő szerződések olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek az alábbi (98) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt nehezen egyeztethetők össze azzal az elképzeléssel, hogy az érintett társaságok egyetlen gazdasági egységet alkotnának (11).

(98)

Harmadszor: a csoport azt állította, hogy míg a Bizottság az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében „számos olyan kikötés” említ, amely „a vállalatok közötti szolidaritás hiányát mutatja”, ezek közül csupán egyet: a „választottbírósági kikötést” nevesíti. Ugyanakkor a PT Musim Mas-ügyben hozott ítéletben a Törvényszék több típusú kikötésre hivatkozott a szolidaritás hiányának bizonyítékaként. A választottbírósági kikötés állítólag nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottság az egyetlen gazdasági egység hiányát megállapító következtetésre jusson. Az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésben kifejtett módon a Sveza-Les és az üzemek közötti jutalékszerződések számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek a vállalatok közötti szolidaritás hiányáról tanúskodnak, ennélfogva bizonyítékul szolgálnak arra, hogy két eltérő érdekű gazdasági egységről van szó (12). A választottbírósági kikötésen kívül a szerződő felek felelőssége csak vis maior esetén korlátozott, minden más esetben az Orosz Föderáció általánosan alkalmazandó jogszabályaival összhangban felelősek a szerződésekből eredő kötelezettségek nemteljesítéséért vagy nem megfelelő teljesítéséért. A szerződések továbbá rendelkezéseket tartalmaznak a Sveza-Les és az üzemek közötti kommunikációra, valamint a név- vagy címváltozás esetén fennálló kötelezettségeikre vonatkozóan. A teljesség igénye nélkül felsorolt példák az ideiglenes rendeletben említett választottbírósági kikötéssel együtt azt bizonyítják, hogy a Sveza-Les és a gyártók közötti kapcsolatot az exportértékesítés tekintetében a szokásos kereskedelmi feltételek alapján szervezik. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(99)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport megismételte, hogy az előző preambulumbekezdésben említett bizottsági szerződések rendelkezései nem elegendőek a szolidaritás hiányának bizonyításához. Az üzemeltetési szerződések értelmében a SVEZA üzemek a Sveza-Les beleegyezése nélkül semmilyen döntést nem hozhatnak, de a gyakorlatban és jogilag teljes mértékben a Sveza-Les-től függnek. A Bizottság megjegyezte, hogy a fenti (95) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az üzemeltetési szerződésekben előírt szolgáltatások széles köre ellenére az üzemek által előállított termékek értékesítése nem tartozott az üzemeltetési szerződések hatálya alá. A jogi személyek azonban úgy döntöttek, hogy a vizsgált termék kivitelére és belföldi értékesítésére vonatkozóan külön és jelentős mértékben eltérő típusú szerződések útján, önállóan szabályozzák értékesítésüket, ami ezen értékesítések lebonyolítási módját és az áraik összehasonlíthatóságát is érinti. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(100)

Negyedszer: az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően a Sveza csoport vitatta a Bizottság azon ténymegállapításait, amelyek szerint „az exportáló gyártók néhány értékesítési funkciót megtartottak az értékesítési, általános és igazgatási költségeik (SGA-költségek) figyelembevételével”. A csoport szerint ezek a funkciók nem az értékesítéshez, hanem az értékesítési funkciókat közvetlenül nem érintő egyéb tevékenységekhez kapcsolódnak. Még annak feltételezésével is, hogy a Bizottság állítása helyes (a csoport szerint nem az), létezhet egyetlen gazdasági egység, amelyben a gyártó a termékeit forgalmazó társaság értékesítési funkcióit kiegészítő értékesítési feladatokat lát el (13).

(101)

A Bizottság megállapította, hogy az aktában szereplő bizonyítékok egyike sem támasztja alá azt az állítást, miszerint a szóban forgó SGA-költségek nem az exportáló gyártók értékesítési funkcióihoz, hanem más tevékenységekre kapcsolódnak. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően sem nyújtottak be bizonyítékot. Éppen ellenkezőleg: a gyártó arról számolt be, hogy e költségek legalább egy része értékesítési funkciókhoz, például személyi költségekhez kapcsolódik. A Bizottság megítélése szerint ez olyan releváns elem, amely bizonyítja, hogy a Sveza-Les nem vette át maradéktalanul a gyártók értékesítési tevékenységét.

(102)

Ötödször: az exportáló szerint a tények tekintetében téves az a megállapítás, hogy „a kapcsolatban álló kereskedő az exportáló gyártók nevében állította ki a számlákat az első független uniós vevőknek”. A független vevőknek kiállított számlákat a Sveza-Les állítja ki, azonban nem „az exportáló gyártók nevében”. A számlák csupán feltüntetik az árut előállító Sveza-üzem kilétét.

(103)

A Bizottság megállapította, hogy az áruk tulajdonjoga az exportáló gyártóról közvetlenül a vevőre száll át. Ezeket az értékesítéseket bevételként könyvelik az exportáló gyártó értékesítési nyilvántartásában. A Sveza-Les a folyamat egyetlen lépésében sem vált az áru tulajdonosává, így az értékesítés árbevételét sem jelenítette meg számviteli nyilvántartásában. A Sveza-Les számláin kizárólag az exportáló gyártók által fizetett jutalékot számolják el bevételként. Ezzel szemben belföldi értékesítés során az exportáló gyártók nem közvetlenül az első független vevőknek, hanem a Sveza-Lesnek értékesítenek. Ezenkívül a független vevők által a Sveza-Les részére az exportügyletekkel kapcsolatban teljesített kifizetések sem a Sveza-Lest, hanem a szóban forgó exportáló gyártókat illetik, és a Sveza-Les e kifizetések teljes összegét átutalja a gyártóknak. Más szóval a Sveza-Les az üzemek által végzett exportértékesítés tekintetében ügynökként jár el, amelynek fejében jutalékot kap, míg a belföldi piacon a Sveza-Les az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az első független vevő érintett eladója. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(104)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az előző preambulumbekezdésben ismertetett bizottsági értékelés a Sveza-Les és az üzemek közötti formális megállapodásokra összpontosított, de nem foglalkozott kapcsolatuk gazdasági realitásaival, tekintettel a SVEZA-Les által ténylegesen ellátott funkciókra, amelyek egy integrált értékesítési részleg feladatai voltak. A Sveza-Les és az exportáló gyártók közötti kapcsolat gazdasági realitásával kapcsolatban a Bizottság által alkalmazott formális megközelítés jogi és ténybeli szempontból állítólag téves volt.

(105)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ügy iratai nem bizonyítják, hogy a szerződéses megállapodások nem tükrözték a csoporton belüli kapcsolatok gazdasági realitásait. Épp ellenkezőleg, valamennyi dokumentum azt mutatta, hogy a különböző jogi személyek a gyakorlatban a szerződéses megállapodásokat követték az export, illetve a belföldi értékesítés során. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(106)

Hatodszor: a Sveza csoport azzal érvelt, hogy míg az exportértékesítésre vonatkozóan írásban rögzített jutalékszerződést kötnek, a belföldi értékesítésekre vonatkozóan adásvételi szerződés jön létre. Az érvelés a tények tekintetében helytálló. Ez nem változtat azonban azon, hogy – amint arra a Bizottság a lenti (108) preambulumbekezdésben emlékeztetett, és azt a Sveza csoport is elismerte – a belföldi és az exportértékesítések eltérő módon szerveződnek, és azokra és eltérő jellegű szerződések vonatkoznak. Nem vitatható tehát, hogy az exportértékesítéseket jutalékszerződések szabályozzák, és hogy ezeket a jutalékokat ténylegesen az exportügyletekkel összefüggésben nyújtott szolgáltatások ellentételezésére fizetik ki. A belföldi ügyletek esetében nem ez a helyzet.

(107)

Hetedszer: a Sveza csoport azt állította, hogy a Bizottságnak bizonyítania kell azt, hogy az exporteladások után fizetett jutalék miatt az árak összehasonlíthatóságával kapcsolatos probléma áll fenn. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja a kifizetett jutalékok különbségeinek kiigazítását írja elő. A Sveza csoport szerint a Sveza-üzemek és a Sveza-Les közötti kapcsolat gazdasági eredményei attól függetlenül azonosak, hogy a Sveza-Les a belföldi értékesítés után árrést vagy az exportértékesítés után jutalékot kap. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alkalmazásában egyaránt „jutaléknak” kell tekinteni a belföldi értékesítések árrését és az exportértékesítési jutalékokat. Ilyen körülmények között a kifizetett jutalékok között nincs olyan különbség, amely befolyásolná az árak összehasonlíthatóságát, ennélfogva pedig az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás nem indokolt.

(108)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás célja a belföldi értékesítés és az exportértékesítés után fizetett jutalékok különbségeinek kiegyenlítése. Bár az exportértékesítéseket szabályozó szerződések alapján nem vitatható, hogy az üzemek jutalékot fizetnek a Sveza-Les-nek az exportügyletek után – beleértve az Unióba irányuló értékesítéseket is –, nem bizonyított, hogy a belföldi értékesítések esetében a Sveza-Les jutalékalapon eljáró ügynöknek tekinthető. A Bizottság által megállapított tényállás inkább az, hogy a csoport valamennyi belföldi értékesítése közvetett értékesítésnek minősül abban az értelemben, hogy az üzemek először transzferáron értékesítik az érintett terméket a Sveza-Les-nek, amely aztán a szokásos piaci feltételek szerint továbbértékesíti a belföldi piacon az első független vevőknek. Nincs arra utaló körülmény, hogy ennek során a Sveza-Les jutalékalapon eljáró ügynöknek tekinthető. A Bizottság ugyanis emlékeztetett a következőkre: valamennyi belföldi értékesítést a Sveza-Les végzi, és a vele és az üzemekkel kötött adásvételi szerződések nem tartalmaznak olyan kikötést, amely arra utalna, hogy a Sveza-Les ügynökként jár el. Egyes adásvételi szerződések különösen arról rendelkeznek, hogy „a felek jogosultak az áruk meghatározott időszakra vonatkozó árát a vonatkozó melléklet aláírásával megállapítani”. Az ellenőrzés keretében ilyen melléklet benyújtására nem került sor, a kifizetésekre és a mennyiségekre vonatkozó adatokat tartalmazó egyéb szerződések pedig elavultak voltak. Következésképpen az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékokból nem derült ki, hogy a vételárat vagy a Sveza-Les díjazását milyen módon állapították meg (14). A szerződések nem szabályozzák a felek egyéb jogait és kötelezettségeit sem. Nem írnak elő többek között beszámolási kötelezettséget, névváltozás esetén a másik fél értesítésére vonatkozó kötelezettséget, de nem rendelkeznek a feleket a szerződés nemteljesítése esetén terhelő felelősségéről sem (15). A Bizottság megállapította, hogy hasonló körülmények között, mint amelyek a Sveza-Les belföldi értékesítései esetében fennállnak, a Törvényszék (az Interpipe-ügyben) úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által az exportértékesítések tekintetében elvégzett kiigazítás nem indokolt. (16) Ennek alapján a Bizottság megerősítette, hogy a belföldi értékesítések tekintetében nem indokolt a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás. Ezzel szemben az üzemek és a Sveza-Les között az exportértékesítésre vonatkozóan kötött szerződések egyértelműen kikötik, hogy a Sveza-Les ügynökként jár el, és e szolgáltatásokért jutalékra jogosult, amelyet az üzemek ténylegesen megfizettek a részére. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az exportértékesítések a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítása.

(109)

A Bizottság megvizsgálta továbbá, hogy azt az állítást, amely szerint a belföldi értékesítések állítólagos árrése és az exportügyletek után ténylegesen fizetett jutalék azonos gazdasági hatásokkal jár az exportáló gyártókra nézve. Amint azt a vállalatspecifikus tájékoztatás részletesebben kifejti, a belföldi piacon történő értékesítés és az exportértékesítések jövedelmezősége eltérő. Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az exportértékesítésekért a Sveza-Lesnek fizetett jutalékok nem ugyanazokkal a gazdasági hatásokkal járnak az exportáló gyártói csoportra, mint a Sveza-Les által az első független vevők részére végzett belföldi értékesítésekért felszámított transzferárak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(110)

Nyolcadszor: az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdését illetően a Sveza csoport azt állította, hogy a helyzet hasonló ahhoz, amelyet az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése és 2. cikkének (9) bekezdése említ, amelyek előírják, hogy az első független vevőnek felszámított árat ki lehet igazítani a behozatal és a viszonteladás között felmerült összes költséggel. Ezenkívül az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése semmilyen módon nem akadályozza az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás alkalmazását. Minden ettől eltérő értelmezés ellehetetlenítené a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontjának – ideértve annak második bekezdését is – hatékony érvényesülését.

(111)

A Bizottság megállapította, hogy egyrészről az alaprendelet 2. cikke (1) bekezdése, másrészről az alaprendelet 2. cikke (8) és (9) bekezdése eltérően fogalmaz. Míg a 2. cikk (1) bekezdése szerint a rendes érték megállapításakor rendes körülmények között az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében fizetett vagy fizetendő árakat kell alapul venni, a 2. cikk (9) bekezdése azt írja elő, hogy az exportárat az importált termékek első viszonteladási ára alapján számtanilag kell képezni.

(112)

Említést érdemel továbbá, hogy a fenti (108) preambulumbekezdésben kifejtett módon a Sveza csoport nem támasztotta alá bizonyítékokkal a rendes értékben az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján kérelmezett kiigazításának összegére vonatkozóan. A vételár és a viszonteladási ár közötti állítólagos különbséget, valamint ennek kiszámítási módját nem rögzítették írásban a Bizottság rendelkezésére bocsátott egyik megállapodásban sem. A Sveza csoport szerint az üzemek között is eltérések figyelhetők meg, a vizsgálati időszak során változó értékekkel. Ezenkívül az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdésben kifejtett módon a felárnak a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítása azt feltételezné, hogy a rendes érték megállapítása szempontjából releváns értékesítés inkább az üzemek és a Sveza-Les közötti értékesítés lenne, amelyre vonatkozóan az árat a Sveza-Les által a termék viszonteladásakor alkalmazott állítólagos felár levonása után határoznák meg. Másképpen fogalmazva az állítólagos felár levonása esetén a rendes érték megállapításának alapja az üzemek és a Sveza-Les közötti értékesítés lenne. Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében azonban a rendes értéket az első független vevőnek felszámított ár alapján kell megállapítani, a Sveza-Les viszont nem az.

(113)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport megismételte, hogy ha az exportpiacokon nem létezne szociális vállalat, akkor nem állapítható meg, hogy a belföldi piacon létezne, mivel a Sveza-Les ugyanazokat a funkciókat látja el az export- és a belföldi piacokon. A Bizottság ezzel nem értett egyet. A fenti (93)–(112) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy a Sveza-Les és a gyártók közötti gazdasági kapcsolat az exportértékesítések tekintetében az ügynök közvetítésével és a szokásos kereskedelmi feltételek alapján értékesítő szállító: a gyártó megtartja az értékesített áruk tulajdonjogát és felelősségét, míg a Sveza-Les a vonatkozó szerződésekben meghatározott értékesítési jutalékot kap. Ezzel szemben a belföldi értékesítések esetében a Sveza-Les viseli az értékesített áruk tulajdonjogát és felelősségét, és ezen értékesítések állítólagos árrését a szerződések nem határozták meg egyértelműen. Ezenkívül a Sveza-Les az üzemeknek történő belföldi értékesítésekre vonatkozó számlát rendszerint ugyanazon a napon állítja ki, mint a végső felhasználóra vonatkozóan, amely megerősíti a nem kereskedelmi kapcsolatot. A Bizottság felidézte továbbá, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdése szerinti kiigazítások keretében az egyetlen gazdasági egység fogalmát a Bíróság ítélkezési gyakorlatában (17) a „fiktív jutalékokkal” (ideértve az egy kereskedő által kapott haszonkulcsot) kapcsolatban alakította ki a 2. cikk (10) bekezdése i) pontjának második albekezdésében meghatározottak szerint, nem pedig azokra az esetekre, amikor a tényleges jutalékokat egyértelműen meghatározzák és ténylegesen kifizetik, mint a szóban forgó esetben. Ebből következően a Bizottság elutasította a felvetést.

(114)

A Sveza csoport azt állította, hogy a Bizottság kétszeresen számított be néhány, a Sveza-Les által az uniós független vevőknek fizetett bónuszt és jutalékot, mivel ezeket az összegeket nem számlázták újra az exportáló gyártóknak. Ezért a Sveza-Les úgy ítélte meg, hogy ezek a kiadások a jutalékszerződések végrehajtásából eredő költségek.

(115)

A Bizottság az állítást az egyetlen gazdasági egységre vonatkozó döntésével párhuzamosan vizsgálva úgy határozott, hogy az exportárból nem vonja le az uniós független vevőknek fizetett bónuszokat és jutalékokat. A Bizottság ennek megfelelően elfogadja az állítást.

(116)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt állította, hogy mivel a Bizottság egyetlen gazdasági egységet talált a belföldi piacon, a Bizottságnak a Sveza-Les és a Sveza exportáló gyártók konszolidált eredménykimutatását kellett volna használnia az SGA-költségek kiszámításához. Ennek az az oka, hogy a konszolidált eredménykimutatás megszüntette a csoporton belüli kifizetéseket, és a tényleges költségeket és a tényleges bevételeket egyetlen gazdasági egységhez hasonlóan kombinálja.

(117)

A kérdőívre adott első válaszában a Bizottság felkérte a csoporton belüli exportáló gyártókat, hogy nyújtsák be mind az auditált beszámolóikat, mind a konszolidált auditált beszámolóikat (ha vannak ilyenek). Egyetlen exportáló gyártó sem nyújtott be ilyen konszolidált információkat, ideértve a Sveza-Les-t is, amely mindazonáltal az egyik exportáló gyártó fő részvényese volt. A Sveza csoporton belül nem volt auditált konszolidált beszámoló, így e vizsgálat céljából ilyen dokumentumot nem lehetett jelenteni. Míg a Sveza-Les a távellenőrzés során összevont eredménykimutatást nyújtott be, a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy ellenőrizze annak pontosságát és megbízhatóságát, mivel a szóban forgó dokumentumot nem ellenőrizte megfelelően független könyvvizsgáló cég. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(118)

A Sveza csoport azt állította, hogy az exportértékesítések után fizetett jutalékok kiigazítása hátrányos megkülönböztetést jelentett, különösen egy másik exportáló gyártó (UPG) exportárának kiigazításakor.

(119)

A Bizottság nem állapított meg hátrányos megkülönböztetést a két ügy között, mivel a két fél ténybeli körülményei és különösen a kapcsolatban álló vállalkozások közötti szerződéses kapcsolatok eltérőek voltak. Míg az UPG elismerte, hogy a belföldi értékesítések után fizetett jutalék az exportértékesítésekhez kapcsolódó költségeket és szolgáltatásokat fedezte, a Sveza-csoporton belüli belföldi és exportértékesítéseket külön jogi keretek között szervezték meg. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(120)

Amint azt a fenti (31)–(115) preambulumbekezdés részletezi, a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek által az ideiglenes tájékoztatást követően benyújtott észrevételeket, és ennek megfelelően újraszámította a dömpingkülönbözeteket.

(121)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(122)

A Bizottság tájékoztatta a mintában szereplő exportáló gyártókat az érdekelt felektől az ideiglenes és végső tájékoztatásukat követően kapott észrevételek alapján elvégzett javításokat és kiigazításokat is magukban foglaló dömpingkülönbözetekről.

(123)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (80)–(82) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(124)

A Bizottság az uniós felhasználást a) a panaszos által benyújtott, a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat független uniós vevők részére történő értékesítésére vonatkozó, a mintában szereplő uniós gyártók által bejelentett értékesítési volumenekkel összevetett adatok, valamint b) a vizsgált terméknek az összes harmadik országból érkező behozatalára vonatkozó Eurostat-adatok alapján állapította meg (18).

(125)

A 4.3.1. szakaszban ismertetett, a behozatal azonosítására szolgáló módszertan figyelembevételével az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (m3)

(126)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás állandó maradt. A részletes elemzés 2017 és 2018 között 6 %-os növekedést mutat, amelynek mértéke 2019-ben 2017-hez képest 4 %-ra mérséklődik, majd újabb csökkenést követően a felhasználás a 2017. évi szinthez tért vissza.

(127)

Az ideiglenes rendelet (86) preambulumbekezdésében említett módon az eljárás megindítása, valamint a külön TARIC-kód azt követő létrehozása (19) előtt az érintett termék behozatalának nyilvántartása KN-szinten (20) történt, az érintett termék körén kívüli termékekkel együtt. Ahhoz, hogy megbecsülje az érintett termék figyelembe vett időszak alatti behozatalának volumenét, a Bizottság a teljes KN-kód importvolumene és az érintett termék TARIC-adatok alapján történő behozatala közötti, az eljárás megindítását követően megfigyelt arányt (TARIC/KN) alkalmazta. Az érintett országból érkező behozatal esetében az arányt (21) 78 %-ban állapította meg.

(128)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően néhány érdekelt fél azt állította, hogy a behozatali statisztikák meghatározása torzította az eredményeket. Konkrétan azzal érveltek, hogy a köbméterben kifejezett behozatal és a tonnában kifejezett behozatal összehasonlításakor az eredmények nem voltak összeegyeztethetők a vizsgált termék széles körben elfogadott átlagos sűrűségével.

(129)

A Bizottság az állítások elemzése alapján megállapította, hogy a bejelentett statisztikákban a kiegészítő mértékegység (ebben az esetben a köbméter) szintjén torzultak az adatok. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a behozatal meghatározásához a tonnában bejelentett tömeg megbízható és stabil adatsorát köbméterben kifejezett adatokká alakítja.

(130)

A tonna köbméterre történő átváltásához a Bizottság a 0,69 átváltási kulcsot alkalmazta. Az átváltási kulcsot az érintett termék széles körben elfogadott sűrűségi értékei alapján határozta meg. Az átváltási kulcsot az exportáló és az uniós gyártók egyaránt javasolták, és az a panaszban szereplő módszertanban javasolt tartományba esett. Továbbá a mintában szereplő exportáló gyártók által az Unióban értékesített átlagos, tonnában és köbméterben kifejezett volumen elemzése megerősítette a 0,69-es átváltási kulcs pontosságát. A felülvizsgálatot követően az érintett országból érkező behozatal aránya kismértékben, 79 %-ra módosult.

(131)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően egy orosz exportáló gyártó (Sveza) azt állította, hogy az eljárás megindítását követően a behozatalon alapuló arány (TARIC/KN) alkalmazása nem feltétlenül tükrözte a figyelembe vett időszak egészében fennálló helyzetet, mivel a KN-kód alakulását befolyásolhatták más, a vizsgálat tárgyát nem képező rétegelt lemezek is. Azt is elhangzott, hogy a vizsgálat megindítását követően az Oroszországból származó behozatal jelentősen megnövekedhetett volna, és ennek következtében az érintett termék behozatalát az eljárás megindítása előtt túlbecsülhették volna. A Sveza csoport azt is állította, hogy a behozatal meghatározásához az orosz statisztikák használata megbízhatóbb lenne, mint az Eurostat.

(132)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az általa alkalmazott módszer észszerű és megbízható becslést tesz lehetővé, mivel az érintett termék statisztikai szinten a rétegeltlemez-termékek nagyobb kosarába tartozik. A Bizottság véleménye szerint az orosz exportstatisztikák használata nem biztosítana nagyobb megbízhatóságot, mint az Eurostat adatai, mivel az érintett terméken kívül más termékeket is magukban foglalnak. A Sveza csoport továbbá nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely alátámasztaná, hogy a nyírfa rétegelt lemezek más típusainak, mint csoportnak a behozatala nagyobb mértékben növekedett volna, mint a rétegelt lemezek behozatala. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(133)

Az említett módszertant alkalmazva a Bizottság az Eurostat adatai alapján határozta meg a behozatal volumenét. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a behozatali volumen és az uniós felhasználás összehasonlításával állapította meg.

(134)

Az érintett országból érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(135)

Az érintett országból érkező behozatal a figyelembe vett időszakban kb. 710 163 köbméterről nagyjából 812 521 köbméterre emelkedett – ez 14 %-os növekedést jelent. E behozatalok piaci részesedése 40 százalékról 46 százalékra nőtt az érintett időszak alatt.

(136)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat KN-szintű, EUR/tonnában megadott statisztikái alapján állapította meg. Noha a fenti 4.3.1. szakaszban kifejtett módon az érintett termék behozatalának nyilvántartása egy bővebb termékkosárral együttesen történt, ez a módszertan – mivel az adott KN-kód alá tartozó behozatal nagy többsége érintett termék volt – megbízható becslést adott az árakról és azok időbeli alakulásáról, és lehetővé tette az árak alakulásának összehasonlítását a különböző exportáló országok között.

(137)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport vitatta a KN-szintű statisztikai adatok felhasználását az importárak megállapításához, mivel az érintett termék olyan KN-kód alá tartozik, amely más rétegeltlemez-típusokat is magában foglal, ami miatt már nem megbízhatók az adatok. Azt állította továbbá, hogy az Eurostat adatai függetlenek a piaci realitásoktól és a piacon ténylegesen megfigyelt áraktól, ami tovább erősítette a Bizottság módszertanának megbízhatatlanságát.

(138)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A fentiekben kifejtettek szerint úgy ítélte meg, hogy a nyírfa rétegelt lemezek oroszországi behozatali volumenének és árainak értékelésére szolgáló módszertan észszerű és megbízható becslést tesz lehetővé. Az Eurostat árainak megbízhatóságát illetően az alábbi (140) és (141) preambulumbekezdések megerősítik, hogy az Eurostat statisztikáiból származó árak ugyanazt a tendenciát követték, mint a mintában szereplő orosz exportáló gyártók exportárainak súlyozott átlaga. Ez azt mutatta, hogy az Eurostat statisztikái nem tértek el a kifejezetten az érintett termékre vonatkozó ellenőrzött adatoktól, és így megerősítették az importárak megállapításához szükséges adatok megbízhatóságát.

(139)

Az érintett országból érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importár (EUR/tonna)

(140)

Az Oroszországból érkező behozatal átlagára a 2017. évi 646 EUR/tonnához képest a vizsgálati időszakban 10 %-kal alacsonyabb volt (584 EUR/tonna). A behozatal átlagára 2018-ban 5 %-kal nőtt, majd az azt követő időszakokban 14 %-kal csökkent.

(141)

Ugyanez a tendencia figyelhető meg a mintában szereplő exportáló gyártók által jelentett exportárak súlyozott átlagának alkalmazásakor is, amely a vizsgálati időszakban az érintett termékre vonatkozóan 434 EUR/m3 volt. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az UPM azt állította, hogy az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások nincsenek összhangban a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, mivel a 2. cikk (9) bekezdése szerint kiigazított exportáron alapulnak, ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat eladási árainak hasonló kiigazítására nem került sor. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel az oroszországi exportnak mindössze csekély hányada, 4–7 %-a került értékesítésre a gyártóval kapcsolatban álló vállalaton keresztül, e kérdésnek elhanyagolható hatása van az alákínálás kiszámítására, és nem változtat azon a tényen, hogy az orosz behozatal jelentősen alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak. Továbbá az áron aluli értékesítés (kárkülönbözet) számításai tekintetében a kárt nem okozó uniós ár az előállítási költségen és a nyereségcélon alapult, ennélfogva pedig kizárt, hogy a gyártóval kapcsolatban álló uniós kereskedőknél az orosz exporthoz hasonló költségek merültek volna fel.

(142)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően több fél vitatta a Bizottság által a különböző terméktípusok összehasonlítása érdekében végzett csoportosítást. Konkrétan azt állították, hogy az egyes rétegelt lemezek felületének a szélesség és a hossz szorzatával történő egyesítése figyelmen kívül hagyta a farost irányát, ezáltal nem volt tekintettel a gyártási költségek és az árak egyik fő tényezőjére. Következésképpen ez hatással volt az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások érvényességére.

(143)

A csoportosítást illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy – amint az az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdésében is szerepel – a nyírfa rétegelt lemezt széles méret- és minőségi választékban, egyedi vevői igényeknek megfelelően értékesítik. Ezért az ideiglenes rendelet (95) preambulumbekezdésben kifejtett módon az uniós gazdasági ágazat által értékesített termékek és az orosz exportáló gyártók által értékesített egyenértékű terméktípusok megfelelő összehasonlítása érdekében a Bizottság közelítést végzett néhány, egymással nagy hasonlóságot mutató terméktípus csoportosításával, bár a terméktípusok túlnyomó többségét megtartotta. Tekintettel a termékkódok sokféleségére, amelyek a méretek, a vastagság és/vagy a bevonat tekintetében csak kis mértékben tértek el, lehetséges volt a nagyon hasonló termékkódok csoportosítása anélkül, hogy az indokolatlanul befolyásolta volna az összehasonlítás pontosságát. Ez a módszer lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a behozatal kritikus tömegét összehasonlítsa az uniós gazdasági ágazat értékesítéseivel. A Bizottság a következő konkrét intézkedéseket tette az érintett termékek megfelelő összehasonlíthatósága érdekében: 1. csoportosította a fenolos filmbevonatok három típusát (F-W-HT, a kérdőívben leírtak szerint); 2. csoportosította a bevonat nélküli, de hasonló felületi tulajdonságok két típusát (CP és WG); valamint 3. a szélesség és a hosszúság szorzataként kiszámította az egyes rétegelt lemezek felületét. A számítást négyzetmilliméterben végezte el, hogy lehetővé tegye az eltérő helyzetben megadott és/vagy eltérő módon bejelentett hasonló méretek összehasonlítását. Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az egy csoportba sorolt különböző terméktípusok között [4–7 %-os] árkülönbség volt. Még ha az állítólagos árkülönbséget elfogadnák is, a Bizottság ezt a különbséget nem tekintette jelentősnek. Éppen hogy azt mutatta, hogy a Bizottság által végzett csoportosítás nem akadályozta az árak pontos összehasonlítását. Emiatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes szakaszban elvégzett csoportosítás lehetővé tette az árak észszerű és megbízható összehasonlítását, valamint az egyenértékű terméktípusok összehasonlíthatóságát.

(144)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően néhány fél észrevételeket tett az alákínálási különbözetnek az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdésében közölt számításával kapcsolatban. Ezen észrevételek és az alákínálási különbözet súlyozott átlaga tekintetében végrehajtott kismértékű változtatások nyomán a Bizottság felülvizsgálta a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó különbözetet, amelyet az érintett országból az uniós piacra érkező behozatal tekintetében 9,6 %–18,4 % közötti tartományban állapított meg. A mintában szereplő exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján megállapított alákínálás súlyozott átlaga 12,6 % volt.

(145)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt állította, hogy az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások a következő okok miatt hibásak: i. tekintettel az Oroszországból származó terméktípusok és az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített terméktípusok közötti versenybeli átfedés jelentős hiányára, a számítások nem voltak reprezentatívak; ii. a különböző terméktípusok csoportosítása hibás, mivel nem vette figyelembe a méretek eltéréseit, amelyek többek között az eltérő szálirányok miatt befolyásolják az árakat; és iii. a Bizottság számításai során nem vette figyelembe a kapcsolatban álló importőrök SGA-költségeit és nyereségét.

(146)

Ami a verseny átfedését illeti, a Bizottság – az állítással ellentétben – jelentős mértékű egyezést állapított meg az uniós és az orosz értékesítések között. Hasonlóképpen megállapítást nyert, hogy az uniós és az orosz gyártók által értékesített nyírfa rétegelt lemezek ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és hogy az uniós gazdasági ágazat és az exportáló gyártók azonos ágazatokban, ugyanazokért a végfelhasználókért versenyeznek. A második állítást illetően a Bizottság fenntartotta a (143) preambulumbekezdésben kifejtett álláspontját, miszerint egyes terméktípusok csoportosítása és felületté alakítása megfelelő és szükséges volt ahhoz, hogy lehetővé tegye az egyenértékű terméktípusok árainak észszerű összehasonlítását, tekintettel a különböző termékkódok közötti számos csekély eltérésre. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a Sveza csoport nem terjesztett elő más alternatív módszert, amely lehetővé tenné az árak megfelelő összehasonlítását. A harmadik állítást illetően a Bizottság fenntartotta a (141) preambulumbekezdésben ismertetett álláspontját, és emlékeztetett az alábbiakra.

(147)

Az áralákínálás kiszámítását illetően a Bizottság figyelembe vette azt a pontot, amikor az orosz behozatal versenybe lépett az uniós gyártók termékeivel az uniós piacon, és ezért az első független fél beszerzési árát vette figyelembe, mivel az említett fél választhatott, hogy vagy az uniós gazdasági ágazattól, vagy orosz beszállítóktól szerez be. A kapcsolatban álló importőröknek felszámított exportárak esetében az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésében meghatározott módszert alkalmazták. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének analógia útján történő alkalmazása lehetővé teszi egy olyan ár megállapítását, amely teljes mértékben összehasonlítható a független vevőknek történő értékesítések vizsgálatakor alkalmazott árral, és összehasonlítható az uniós gazdasági ágazat értékesítési árával, ezért indokolt volt levonni az SGA-költségeket és a kapcsolatban álló importőr által a független vevőknek felszámított viszonteladási árból származó nyereséget.

(148)

Ilyen levonásra azért is szükség volt, hogy lehetővé váljon az áron aluli értékesítés pontos kiszámítása. Az uniós gazdasági ágazat irányára az előállítási költségen és a nyereségcélon alapult, figyelmen kívül hagyva, hogy a termékeket ezt követően az Unióban kapcsolatban álló vagy független vevőknek értékesítették-e, és ennek megfelelően nem foglalta magában az SGA-költségeket és a vele kapcsolatban álló uniós értékesítési egységek nyereségét sem.

(149)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (101)–(105) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(150)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (106)–(109) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(151)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a behozatal azonosítására szolgáló, a 4.3.1. szakaszban ismertetett módszertant figyelembevételével a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

4. táblázat

Az értékesítés volumene és piaci részesedése

(152)

A figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítési volumene jelentősen, 17 %-kal csökkent. Az uniós értékesítési volumen szintje 2017–2018 között nem változott, 2019-ben azonban 8 %-os csökkenést, 2019-től a vizsgálati időszakig pedig további 10 %-os csökkenést mutatott.

(153)

Hasonlóképpen az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 17 %-kal csökkent egy olyan monoton csökkenő tendencia mentén, amely az uniós gazdasági ágazat piaci jelenlétét a 2017. évi 47 %-os piaci részesedésről a vizsgálati időszakban 39 %-ra csökkentette.

(154)

A stabil uniós felhasználással működő, egészséges piaccal uniós felhasználás növekedésével járó piacbővüléssel összefüggésben a fenti adatok azt mutatták, hogy az uniós gazdasági ágazat termelés, értékesítési volumen és piaci részesedés tekintetében egyaránt jelentős visszaesést tapasztalt.

(155)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (114)–(116) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(156)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (117)–(118) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(157)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (119)–(131) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(158)

Az uniós felhasználás stabil alakulásával párhuzamosan az Oroszországból érkező behozatal a figyelembe vett időszak alatt nőtt (+14 %), olyan árakon, amelyek jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak. Ez lehetővé tette az orosz exportáló gyártók számára, hogy a vizsgálati időszakban 46 %-os piaci részesedést érjenek el a 2017. évi 40 %-hoz képest.

(159)

Ilyen körülmények között az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete romlott – ezt jelzi az összes főbb makrogazdasági mutató: a termelés (–14 %), az uniós értékesítések (–17 %), valamint azok jelentősen (47 %-ról 39 %-ra) csökkenő piaci részesedésének negatív alakulása a figyelembe vett időszakban.

(160)

Az alacsony orosz árak nyomására reagálva az uniós gazdasági ágazat megpróbálta csökkenteni a költségeket, és kiigazításokat (–12 %) hajtott végre a foglalkoztatás terén (lásd az ideiglenes rendelet 6. táblázatát). A dömpingelt orosz behozatal által a megnövekedett volumen és az alacsony árak formájában kifejtett nyomás következtében azonban az uniós értékesítések csökkentek, a készletek pedig gyorsan (+22 %-kal) nőttek a figyelembe vett időszakban, és 2018-ban elérték a maximális szintet (+41 %) (lásd az ideiglenes rendelet 9. táblázatát).

(161)

Az uniós gazdasági ágazat gyártási költségei a figyelembe vett időszakban jelentősen megugrottak (+10 %), elsősorban a nyersanyagárak erőteljes növekedése miatt (lásd az ideiglenes rendelet 7. táblázatát).

(162)

A dömpingelt behozatal nyomása miatt az uniós gazdasági ágazat költségei az értékesítési áraknál nagyobb mértékben növekedtek. Következésképpen a jövedelmezőség a figyelembe vett időszakban összeomlott: az ideiglenes rendelet 10. táblázatában bemutatott módon a 2017. évi egészséges helyzetet (+ 9,7 %) a vizsgálati időszakban a fenntarthatatlan veszteségtermelés forgatókönyve (–2,8 %) váltotta fel.

(163)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(164)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyes felek azt állították, hogy az orosz behozatal nem okozhatott kárt, mivel arra a eltérő piaci szegmensben került sor.

(165)

Az alábbi 5.2.7. szakaszban leírtak szerint vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat és az exportáló gyártók azonos ágazatokban versenyeznek, és ugyanazokat a végfelhasználókat látják el.

(166)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (138)–(141) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(167)

A harmadik országokból érkező behozatal volumenének meghatározásához a Bizottság – a fenti 4.3.1. szakaszban kifejtett módon – a teljes KN-kód tonnában kifejezett behozatali mennyiségei és az érintett termék TARIC-adatok alapján történő behozatala közötti, az eljárás megindítását követően megfigyelt arányt (TARIC/KN) alkalmazta. A tonna köbméterre történő átváltásához a Bizottság a 0,69 átváltási kulcsot alkalmazta.

(168)

A harmadik országok közül csak Fehéroroszországból és Ukrajnából érkezett jelentős mennyiség az Unióba. A Bizottság az eljárás megindítását követően megfigyelt (TARIC/KN) arányt Fehéroroszország esetében 39 %-ban, Ukrajna esetében pedig 61 %-ban állapította meg.

(169)

A Bizottság az importárat a fenti 4.3.2. szakaszban kifejtett módon KN-szinten, EUR/tonnában állapította meg.

(170)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(171)

Oroszországhoz képest Fehéroroszország és Ukrajna korlátozott jelenléttel rendelkezett az uniós piacon. A figyelembe vett időszakban piaci részesedésük – minimális, 1 százalékpontos növekedéssel – viszonylag stabil, a vizsgálati időszak alatt 8 %-os, illetve 5 %-os szinten maradt. Minden más harmadik ország kissé növelte jelenlétét, de piaci részesedésük továbbra is csekély, 2 % volt. Az Oroszország kivételével a többi harmadik országból érkező behozatal összesített piaci részesedése 2017–2018 között 1 %-kal, majd 2019 és a vizsgálati időszak között további 1 %-os növekedéssel 15 %-os szintet ért el.

(172)

A figyelembe vett időszak alatti árakat tekintve Ukrajna valamivel magasabb áron értékesített, mint Oroszország, Fehéroroszország pedig alacsonyabb áron. A fehéroroszországi árak csökkenését az importőrök és a panaszosok egyaránt az országban rendelkezésre álló korlátozott technológiának tudták be, amely csak egy nagyon specifikus és gyengébb minőségű terméktípus előállítását teszi lehetővé. Fehéroroszországgal ellentétben Oroszországból szélesebb termékválaszték és jobb minőségű nyírfa rétegelt lemez érkezett, amelynek ebből adódóan az átlagára is magasabb volt.

(173)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a többi országból érkező behozatal hatása nem gyengítette a dömpingelt oroszországi behozatal és az uniós gyártókat ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(174)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azzal érvelt, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a Fehéroroszországból és Ukrajnából érkező behozatal mennyisége egyaránt nőtt és (vámkiigazítást követően) alacsonyabb áron valósult meg, mint az Unióba irányuló orosz kivitel, ami hozzájárult a kárhoz. A Bizottság azáltal, hogy nem vette figyelembe ezeket az elemeket, nyilvánvaló hibát követett el a harmadik országokból származó behozatalok elemzése során. Az Oroszországi Föderáció kormánya azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a harmadik országokból származó behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását.

(175)

A Bizottság elutasította ezt a felvetést. Először is, ami az ukrán behozatalt illeti, emlékeztetett arra, hogy az importárak az Eurostat CIF-szintű adatain alapulnak, tehát azok a vám alkalmazása előtti állapotot tükrözték. Így a Bizottság megerősítette, hogy az ukrajnai árak magasabbak voltak az orosz importáraknál. Mindenesetre, ha a Bizottság a (csak az orosz importra vonatkozó) vámot követően az orosz és ukrán behozatalt hasonlítaná össze, mindkét ország árai ugyanabban a tartományban lennének. Tekintettel korlátozott volumenükre és piaci részesedésükre, az Ukrajnából származó behozatal nem csökkentette a dömpingelt orosz behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést.

(176)

Másodszor, míg az Ukrajnából és Fehéroroszországból származó mennyiségek nőttek, növekedésük viszonylag kis kiindulási pontról indult, és az uniós piacra gyakorolt hatásuk elhanyagolható volt, mivel piaci részesedésük csak 1 százalékponttal nőtt, míg az orosz behozatal 6 százalékponttal növelte piaci részesedését. A Bizottság ezért megerősítette ideiglenes megállapítását, miszerint a más országokból származó behozatal nem csökkentette az ok-okozati összefüggést.

(177)

Végezetül a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az Ukrajnától és Fehéroroszországtól eltérő harmadik országokból származó behozatal az uniós piacnak csupán mintegy 2 %-át tette ki, és a figyelembe vett időszak alatt ezen a szinten maradt. Hasonlóképpen az árszint is stabil maradt a figyelembe vett időszakban. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ezek a behozatalok nem okozhatnak kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(178)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egy exportáló gyártó, a Sveza csoport azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat pozitív exportteljesítménye hozzájárult a kárhoz, mivel az exportértékesítések növekedése – a fél állítása szerint – hátrányosan érintette a belföldi értékesítést. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye (alacsony árak melletti fokozott export) okozta a kárt.

(179)

A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat elegendő termelési kapacitással rendelkezett ahhoz, hogy fedezze az exportértékesítés növekedését. Ugyanez érvényes a mintában szereplő uniós gyártókra is. Továbbá a fenti 4. táblázatban bemutatott módon az exportvolumen növekedése csak kis részét tette ki a belföldi értékesítés 17 %-os volumencsökkenésének. Emiatt az uniós gazdasági ágazat exportjának növekedése nem járul hozzá az ágazatot ért kárhoz.

(180)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az UPM exportáló gyártó megjegyezte, hogy exportteljesítményről az ideiglenes rendeletben közölt elemzés a mintában szereplő uniós gyártókra vonatkozó adatokra támaszkodott, amelyek növekedést mutattak, ellentétben az uniós gazdasági ágazat egészének a panaszosok által becsült exportteljesítményével, amely romlott.

(181)

A panaszos által az uniós gazdasági ágazat egészére vonatkozóan közölt export a figyelembe vett időszak alatt 4 %-os csökkenést mutatott. Az exportvolumen 2017–2019 között 12 %-kal csökkent, majd 2019 és a vizsgálati időszak között 8 %-kal nőtt, ami a teljes értékesítés arányában az export növekedését eredményezte. Ennek megfelelően a teljes uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem járulhatott hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(182)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (150)–(152) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(183)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyes felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat hátrányt szenved a fő nyersanyag, a nyírfarönkök korlátozott rendelkezésre állása miatt. A felek állítása szerint ennek tudható be az alacsonyabb termelési volumen és a költségek emelkedése, így a kár okának is ez tekinthető.

(184)

A kár ugyanakkor az ideiglenes rendelet (154) preambulumbekezdésben kifejtett módon nem magyarázható a fő nyersanyaghoz, a nyírfarönkhöz való hozzáféréssel, mivel az uniós gyártók nyírfarönkkel való ellátottsága megfelelő volt. Az ideiglenes rendelet 9. táblázatában bemutatott módon a mintába felvett uniós gyártók készletei a figyelembe vett időszakban 22 %-kal, 2019-től a vizsgálati időszakig pedig 6 %-kal nőttek. A készletek alakulása azt mutatta, hogy a probléma nem a termelésben, hanem annak kereskedelmi hasznosításában rejlik. Emiatt a termelés figyelembe vett időszak alatti csökkenése nem magyarázható a fa rendelkezésre állásával.

(185)

A vizsgálat azt is megállapította, hogy a nyersanyag költsége nem gyengítette az ok-okozati összefüggést. A problémát inkább az jelentette, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes maradéktalanul a költségnövekedéssel megegyező mértékben emelni az árakat amiatt a nyomás miatt, amelyet az Oroszországból érkező dömpingelt behozatal fejtett ki mind volumen, mind az árak tekintetében. Az ideiglenes rendelet (155) preambulumbekezdésben kifejtett módon erre utalt különösen az, hogy noha 2019 és a vizsgálati időszak között az uniós gazdasági ágazat termelési költségei csökkentek, ez nem eredményezte jövedelmezősége javulását. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(186)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány azt állította, hogy a kárt a megnövekedett termelés befogadására szolgáló, meg nem valósult kapacitásbővítések okozták.

(187)

A Bizottság az állítással ellentétben megállapította, hogy az éves beruházások – amint azt a 10. táblázat mutatja, és az ideiglenes rendelet (130) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint – a figyelembe vett időszakban 1 %-kal csökkentek. Hasonlóképpen, amint azt az ideiglenes rendelet (108) preambulumbekezdése kifejti, az uniós termelési kapacitás összességében 3 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(188)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy megalapozatlan az az állítás, hogy a bővítési kapacitásra irányuló beruházások kárt okoztak, amint az az ideiglenes rendelet (156)–(157) preambulumbekezdésében is szerepel.

(189)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően több érdekelt fél azt állította, hogy a finnországi sztrájkok a visszaeső termelés és az emiatt alacsonyabb értékesítési volumen formájában negatívan érintették az uniós gazdasági ágazatot. A sztrájkok állítólag költségnövekedést, ennélfogva pedig alacsonyabb jövedelmezőséget is eredményeztek volna.

(190)

Az ideiglenes rendelet 9. táblázatában bemutatott készletnövekedés bizonyította, hogy a problémák nem a termelésben gyökereztek. Ami a költségnövekedést illeti, az állításokkal ellentétben az ideiglenes rendelet 7. táblázatából az derült ki, hogy a sztrájkok idején csökkentek a költségek. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a finnországi gyárak sztrájkjai nem járultak hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(191)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyes felek azt állították, hogy a Covid19 miatt elrendelt korlátozó intézkedések a termelés leállításához vezethettek, ami hatással lehetett a termelési volumenre, a foglalkoztatásra és a költségekre. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az orosz kormány azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár fő oka a Covid19-világjárvány volt.

(192)

A (128) preambulumbekezdésben kifejtett módon a készletek és a költségek alakulása ellentmond az állításoknak. A Covid19-válság a vizsgálati időszakban nem gyakorolt negatív hatást a termelési volumenre és a foglalkoztatásra. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a Covid19 hatásai nem gyengítették az ok-okozati összefüggést.

(193)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyes felek azt állították, hogy az orosz gazdasági ágazat által előállított nyírfa rétegelt lemez nem áll versenyben az uniós gazdasági ágazat által előállított rétegelt lemezzel, mivel állítólag az orosz gazdasági ágazat eltérő minőségű termékeit más piaci szegmenseknek gyártja, ezért az orosz behozatal sem okozhat kárt.

(194)

A Bizottság mindazonáltal több ezer különböző rétegeltlemez-terméket hasonlított össze, és jelentős (több mint 68 %-os) egyezést állapított meg az uniós értékesítés és az orosz importtermékek között. A vizsgálat megállapította továbbá, hogy nemcsak az importált és a hasonló uniós termékek rendelkeznek ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel, hanem az uniós gazdasági ágazat és az exportáló gyártók azonos ágazatokban, ugyanazokért a végfelhasználókért versenyeznek. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a termékek összehasonlíthatóságának és a versenynek az állítólagos hiánya nem gyengíti az ok-okozati összefüggést.

(195)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport ragaszkodott ahhoz, hogy a termékek összehasonlíthatósága és ezáltal a versenybeli átfedés jelentős mértékben hiányzik, amit figyelembe kell venni az ok-okozati összefüggés elemzése során. Azt állította továbbá, hogy a Bizottság azon érve, amely szerint a termékek összehasonlíthatósága nem eredményez ok-okozati összefüggést, hibás és összeegyeztethetetlen a WTO szabályaival. Az orosz kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem elemezte megfelelően a termékek összehasonlíthatóságát és a különböző jellemzőkkel rendelkező terméktípusok közötti versenybeli átfedést.

(196)

A Bizottság nem értett egyet azzal az állítással, hogy nem vette figyelembe a termékek ok-okozati összefüggés szempontjából való összehasonlíthatóságát, és azt a megállapításai téves értelmezésének tekintette. A (194) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság – az exportáló gyártó állításával ellentétben – megállapította, hogy tekintettel a termékek megfelelőségének és versenyének jelentős szintjére ugyanazon ágazatokban és ugyanazokért a felhasználóknál, a termékek összehasonlíthatósága és versenye egyaránt fennállt. Következésképpen a termékek összehasonlíthatóságának és a verseny hiányára vonatkozó állítás megalapozatlan volt, és nem gyengíthette az okozati összefüggést.

(197)

Egy másik exportáló gyártó (SPM) a termékek összehasonlíthatóságának és versenyének állítólagos hiányára is hivatkozott, és azt kérte, hogy zárják ki a termékkörből a nem az uniós gazdasági ágazat által gyártott terméktípusokat.

(198)

A Bizottság a (196) preambulumbekezdésben foglalt okok miatt elutasította ezt az állítást. A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy a (143) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság egymáshoz nagyon hasonló terméktípusokat csoportosított annak biztosítása érdekében, hogy reprezentatív mennyiségek alapján tisztességes ár-összehasonlítást lehessen végezni az orosz behozatal és az uniós gazdasági ágazat által értékesített termék között.

(199)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (162)–(163) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(200)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt állította, hogy a Bizottság nem vette kellően figyelembe a vizsgálati időszak utáni adatokkal kapcsolatos információkat, amelyek szerinte igazolták, hogy az orosz behozatal nem okozhat kárt az uniós gazdasági ágazatnak. Elsősorban a panaszos azon nyilatkozataira hivatkozott, amelyek szerint nem tudták áthárítani a globális áremelkedéseket a megállapodás szerinti szerződések miatt, és hogy a vizsgálati időszakot követő időszakban sem áralákínálásra, sem áron aluli értékesítésre nem került sor. Ehelyett a hosszú távú szerződések és a nyersanyagárak változásai jelentették az állítólagos kár forrását.

(201)

Az SPM azt is állította, hogy a Bizottság nem vette megfelelően figyelembe a vizsgálati időszak utáni fejleményeket a kár és az ok-okozati összefüggés értékelése során, amely az SPM szerint követelmény, ha a vizsgálati időszakot követő fejlemények nyilvánvalóak, vitathatatlanok és tartósak.

(202)

A Bizottság a kár és az okozati összefüggés elemzéséhez figyelembe vette a vizsgálati időszak alatt megállapított helyzetet. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendes körülmények között nem kell figyelembe venni. Úgy vélte továbbá, hogy a vizsgálati időszak utáni helyzet ideiglenes jellegű, és a Covid19 utáni váratlan és gyors helyreállítás eredménye. Ezért nem tekintették úgy, hogy ezek az ideiglenes körülmények olyan jellegűek, hogy a végleges dömpingellenes vámok javasolt kivetését még a vizsgálati időszakot követő fejlemények fényében is alkalmatlanná tennék. Mindazonáltal a (16) preambulumbekezdésben kifejtésre került, hogy a Bizottság elemezni fogja a vizsgálati időszak utáni helyzetet a vámoknak a piaci feltételek átmeneti megváltozása miatti esetleges felfüggesztésével összefüggésben. Ezt az elemzést azonban kellő időben el kell végezni, és külön határozatban kell lezárni.

(203)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az önmagában vagy együttesen elemzett tényezők egyike sem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést olyan mértékben, hogy ezen összefüggés megszűnne valósnak és jelentősnek lenni, így Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (164)–(166) preambulumbekezdésében foglalt következtetését.

(204)

Az UPM-nek és a Sveza csoportnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint az alákínálási számításokban végzett kiigazításokra vonatkozó állításai a kár megszüntetéséhez szükséges mérték kiszámítására is vonatkoznak. Ezeket az állításokat a Bizottság a fenti 4.3.3. szakaszban foglaltak szerint elutasította.

(205)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt is állította, hogy a Bizottság tévesen számította ki a kárkülönbözetet, mivel nem vonta le más tényezők káros hatásait. A Sveza csoport szerint a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a kivetett dömpingellenes vám (ha van ilyen) összege ne haladja meg a dömpingelt behozatal káros hatásainak ellensúlyozásához szükséges mértéket, többek között annak garantálásával, hogy a dömpingellenes vám összege ne vegye figyelembe a behozattól eltérő tényezők által okozott káros hatásokat. Ezért a Bizottságnak ki kell igazítania a kárkülönbözetet, hogy kizárja az orosz behozataltól eltérő tényezők által okozott kárt.

(206)

Először is a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömpingellenes vám a megállapított dömpingkülönbözeten alapult. Ezért a kivetett vám nem haladja meg a dömpingelt behozatal káros hatásainak ellensúlyozásához szükséges mértéket, annak ellenére, hogy a megállapított kárkülönbözet jóval magasabb a dömpingkülönbözetnél. E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra is, hogy a fenti 5.2. szakaszban leírtak szerint a Bizottság több más, a kárhoz esetlegesen hozzájáruló tényezőt is megvizsgált, és megállapította, hogy e tényezők egyike sem képes sem egyenként, sem együttesen csökkenteni a dömpingelt behozatal és az elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést. Végül a kárkülönbözet meghatározását az alaprendelet 7. cikke (2c) és (2d) bekezdésének rendelkezései szerint kell elvégezni. Ezért a Bizottság a felsorolt tényezők figyelembevételével határozta meg az irányárat és a jövedelmezőségi szintet.

(207)

Annak meghatározása érdekében, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok további jelentős növekedése és emiatt szükséges-e az e növekedés miatti további kár figyelembevétele a kárkülönbözetben, figyelemmel arra is, hogy az előzetes tájékoztatási időszakra nem rendelt el az érintett behozatalok vonatkozásában nyilvántartásbavételi kötelezettséget, a Bizottság az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban elemezte a behozatali volumenek alakulását.

(208)

A Surveillance 2 adatbázis adatai szerint az előzetes tájékoztatási időszak négy hete alatt az Oroszországból érkező behozatali volumenek 98,6 %-kal voltak nagyobbak, mint a vizsgálati időszakban tapasztalt, négy hétre vetített átlagos behozatali volumenek. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok jelentős növekedése.

(209)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése alkalmazásában a behozatal megnövekedését lényeges súlyosbító körülménynek indokolt tekinteni, ezért a behozatal megnövekedése miatti további kár számszerűsítése érdekében a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket a behozatali volumen megnövekedése alapján kiigazította. Ennek érdekében a Bizottság az előzetes tájékoztatási időszak négy hetében tapasztalt 85 449 tonna behozatali volumen és a vizsgálati időszak 52 hetében tapasztalt behozatali volumen összegét elosztotta a vizsgálati időszakban tapasztalt behozatali volumen 56 hétre extrapolált értékével, és az így kapott hányadost vette figyelembe szorzótényezőként. A hányados értéke 1,02-ra adódott, tehát ilyen mértékű további kárt okozott a behozatal további megnövekedése. A Bizottság ezzel az értékkel megszorozta a kárkülönbözetet. A kár megszüntetéséhez szükséges végső mérték ennek megfelelően a következő:

(210)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt állította, hogy a Bizottság nem jogosult a kárkülönbözet kiigazítására a 9. cikk (4) bekezdése alapján. Először is azt állította, hogy a Bizottság két különböző adatforrást, nevezetesen a Surveillance 2 adatbázist és az Eurostatot használta fel a behozatal jelentős növekedésének megállapítására. Ez az előzetes tájékoztatási időszak alatti behozatal megállapításához használt egyik forráson, egy másik forráson és egy állítólag megbízhatatlan módszeren alapult a vizsgálati időszak alatti behozatal mennyiségének megállapítására. Ezért a behozatal jelentős növekedésének megállapítása nem pozitív bizonyítékok objektív vizsgálatán alapult. Ezenkívül a Sveza csoport azzal érvelt, hogy az előzetes tájékoztatási időszak alatti behozatal nem volt sem alákínálás, sem áron aluli értékesítés, az uniós árak és ezért e behozatalok nem okozhattak további kárt.

(211)

A (207) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a behozatal volumene, nem pedig az árak voltak döntő fontosságúak annak megítélése szempontjából, hogy a behozatal növekedése okozott-e további kárt. Valójában az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése előírja a Bizottság számára, hogy vegye figyelembe a vizsgálat tárgyát képező behozatal további jelentős növekedéséből eredő további kárt, amennyiben az előzetes tájékoztatási időszak alatt nem került sor nyilvántartásba vételre. Mivel az Oroszországból érkező behozatalnak az adott időszakban bekövetkezett növekedése egyértelműen nagyon jelentős mértékű volt, a szóban forgó rendelkezést követve a Bizottság megfelelő módon kiigazította a kárkülönbözeteket, tekintettel arra, hogy a rendelkezés szövegében a „figyelembe veszi” fordulat szerepel. Ami a különböző adatforrások felhasználását illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az elemzés közös forráson alapult, amely a vámigazgatások által gyűjtött információ, függetlenül attól, hogy mely adatbázison található ilyen információ. A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy míg mindkét adatbázis, az Eurostat és a Surveillance 2 adatbázis ugyanazokat az információkat tartalmazza, csak a Surveillance 2 szolgáltat információkat az elemzéshez szükséges napi adatok szintjén. Ami az Eurostat adatainak megbízhatóságát és a vizsgálati időszak alatti behozatal mennyiségének megállapítására szolgáló módszertant illeti, a Bizottság megerősítette a 4.3. szakaszban ismertetett álláspontját. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(212)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (168)–(177) preambulumbekezdésében foglalt és a fenti táblázat szerint módosított következtetéseit.

(213)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a mintában nem szereplő Segezha exportáló gyártó azt állította, hogy az intézkedések bevezetése hátrányosan érintené az uniós gyártókat, mivel fennáll annak a kockázata, hogy Oroszország kormánya megtorló intézkedéseket hoz, amihez a nyersanyagok exportjára vonatkozó valószínűsíthető korlátozások társulnak. A Bizottságnak nem állt rendelkezésére arra utaló bizonyíték, hogy az orosz kormány megtorlást tervezne az eljárás miatt, ezért megalapozatlannak ítélte az állítást.

(214)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések valószínűleg nem járnak konkrét előnnyel az uniós gazdasági ágazat számára, mivel az uniós kereslet ellátásához szükséges uniós termelési kapacitás hiánya miatt az intézkedések bevezetése után is folytatódna az Oroszországból érkező behozatal. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az intézkedések célja nem az Oroszországból származó behozatal megakadályozása, hanem olyan egyenlő versenyfeltételek megteremtése, amelyek lehetővé teszik az Oroszországból származó nyírfa rétegelt lemezek beszerzésének folytatását, de tisztességes árakon.

(215)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (179)–(182) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(216)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően több importőr azt állította, hogy a dömpingellenes vámok kivetése növelné az anyagköltségeket számukra és ügyfeleik számára. Ezeket a többletköltségeket nehéz lenne fedezni, ami veszélyezteti jövedelmezőségüket és versenyképességüket. Az érdekelt felek végső tájékoztatást követően a Birch Plywood Alliance azt is állította, hogy az intézkedések negatív hatással lennének az importőrökre és a felhasználókra.

(217)

Az importőrökre gyakorolt gazdasági hatásokat illetően az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdésében ismertetett módon a vizsgálat megállapította, hogy a mintába felvett importőrök tevékenysége nyereséges – súlyozott átlagos nyereségük 4,7 % –, és a termékportfóliójukban eltérő arányban vannak jelen nyírfa rétegelt lemezek.

(218)

Az érdekelt feleknek az uniós gazdasági ágazat kapacitáshiányával kapcsolatos ideiglenes tájékoztatását követően az importőrök érdekére vonatkozóan tett és az alábbi 7.3. szakaszban tárgyalt észrevételek megegyeznek a felhasználók észrevételeivel.

(219)

Mivel a független importőrök érdekével kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (189)–(190) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(220)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyes felek azt állították, hogy a dömpingellenes vámok veszélyeztetnék a felhasználók jövedelmezőségét és versenyképességét. Azt is állították, hogy az ideiglenes rendeletben a felhasználók érdekéről közölt értékelés a panaszos által megrendelt tanulmányon alapult, továbbá a Bizottság figyelmen kívül hagyta az importőrök és felhasználók által a kérdőíveiken benyújtott adatokat.

(221)

Az érdekelt felekre vonatkozóan szolgáltatott adatok felhasználását illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós érdek értékelése, beleértve a felhasználók érdekeit is, a rendelkezésre álló információkon, többek között az importőröknek és felhasználóknak szóló kérdőíveken, valamint az érdekelt felek által szolgáltatott információkon alapult. A felhasználókat érő hatást illetően az ideiglenes rendelet (194) preambulumbekezdésében említett módon az intézkedések bevezetése valószínűleg eltérő hatást gyakorol a felhasználókra, attól függően, hogy a nyírfa rétegelt lemezek költségei mekkora hányadot tesznek ki az ágazat teljes költségén belül, valamint hogy annak szereplői képesek-e áthárítani a költségeket a feldolgozóipari felhasználókra. Az ideiglenes rendelet (194) és (195) preambulumbekezdésében részletesen kifejtett szempontok alapján a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések felhasználókra gyakorolt esetleges negatív hatása nem haladja meg az intézkedéseknek az uniós gyártókra gyakorolt pozitív hatását.

(222)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően néhány fél azt állította, hogy az uniós gyártók nem hajlandók szállítani egyes vevőknek, illetve bizonyos termékeket.

(223)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Birch Plywood Alliance és a Sveza csoport azt állította, hogy az uniós gyártóktól származó elegendő kínálat hiánya nem közvetett vagy ideiglenes, hanem strukturális jellegű, és hogy az uniós gyártók nem hajlandók ellátni bizonyos vevőket vagy termékeket.

(224)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós gazdasági ágazat nem köteles teljes mértékben kielégíteni az uniós keresletet. Valójában, amint azt az ideiglenes rendelet 1. és 4. táblázata mutatja, az uniós gazdasági ágazat nem rendelkezik a teljes uniós felhasználás ellátásához szükséges kapacitással. Következésképpen elkerülhetetlenül vannak olyan fogyasztók is, amelyeket az uniós gazdasági ágazat nem látna el közvetlenül. Az ideiglenes rendelet (186) preambulumbekezdésében foglaltak szerint azonban az intézkedések célja nem az orosz behozatal leállítása, hanem az, hogy lehetővé tegye a nyírfa rétegelt lemez Oroszországból történő folyamatos, tisztességes áron történő beszerzését, ahogyan az az ideiglenes vámok kivetését követően is történt.

(225)

Emellett az ideiglenes rendelet (187) preambulumbekezdésében említett módon az uniós gazdasági ágazat kiterjedt kiskereskedelmi hálózatot alakított ki, amely lehetővé teszi számára az olyan kis vevők elérését, amelyek nem rendelkeznek kapacitással teljes konténerek vásárlására. Továbbá, amint azt fent említettük, bármely fogyasztó folytathatja az orosz gyártóktól és más harmadik országokból, például Ukrajnából és Fehéroroszországból történő beszerzést.

(226)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Blomberger Holzindustrie GmbH, a nyírfa rétegelt lemezek felhasználója azt állította, hogy üzleti tevékenységét negatív hatás érné, mivel rövid határidővel nem módosítható, hosszú távú szerződésekkel működik. Az eljárás megindításakor azonban a Bizottság arról minden ismert érdekelt felet értesített. A Hivatalos Lapban az eljárás megindításáról közzétett értesítés tartalmazta a vizsgálat részletes ütemtervét. A panasz nyilvános változata, amely az állítólagos dömping mértékére vonatkozó információkat tartalmaz, szintén rendelkezésre állt az eljárás megindításától kezdve. Ugyanígy minden érdekelt fél előzetes tájékoztatást kapott a vámok várható szintjéről négy héttel azok alkalmazása előtt. Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy időben elegendő információt bocsátott az érdekelt felek rendelkezésére a vizsgálat lehetséges hatásairól.

(227)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően számos felhasználó és más érdekelt fél azt állította, hogy az intézkedéseknek jelentős hatása lenne a felhasználók pénzügyi helyzetére. Azt állították, hogy a helyzetet különösen súlyosbította a piac vizsgálati időszakot követő alakulása, nevezetesen az árak és a fuvarozási költségek jelentős emelkedése, amelynek következtében a felhasználók kénytelenek voltak a vizsgálati időszakhoz képest sokkal magasabb árat fizetni az érintett termékért. Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a felhasználók a vizsgálati időszak utáni piaci helyzetben nem tudják továbbhárítani a vámokból eredő áremelkedést a végső fogyasztókra, ezért a vizsgálati időszakot követő fejlemények érvénytelenítik a felhasználókra és importőrökre gyakorolt hatás ideiglenes szakaszban elvégzett elemzését. Ezzel összefüggésben néhány fél arra kérte a Bizottságot, hogy az uniós érdek jobb értékelése érdekében értékelje a vizsgálati időszakot követő fejleményekről rendelkezésre álló adatokat.

(228)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a dömping és a károkozás vizsgálata a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakra terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2017. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki. Ezért e vizsgálat ténymegállapításai az előzőekben említett időszakra vonatkozó információkon alapulnak. E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett termék vizsgálati időszak utáni állítólagosan rendellenesen magas árai és a megnövekedett fuvarozási költségek várhatóan a Covid utáni globális gazdasági helyreállítást és keresletnövekedést kísérő, átmeneti jelenségek lesznek. Ezt a Világbank előrejelzése is megerősítette (23). Ennek megfelelően a vizsgálati időszakot követő fejleményekkel kapcsolatban a Bizottság rendelkezésére álló információk nem változtatták meg a fent és az ideiglenes rendeletben foglalt következtetéseket.

(229)

Bár általános konszenzus alakult ki arról, hogy az árak egy bizonyos időpontban stabilizálódni fognak, a Bizottság számára nehézséget okozott annak meghatározása, hogy erre milyen szinteken kerül sor, és mennyire lesz tartós a fokozott kereslettel és magas árakkal jellemezhető helyzet. Mindenesetre a Bizottság kivételesen a vizsgálati időszakot követő időszakról adatokat kért különösen az uniós gyártók termelési volumenéről, értékesítési volumenéről, értékesítési árairól és jövedelmezőségéről, és összegyűjtötte az érdekelt felek véleményét annak érdekében, hogy kellő időben további értékelést végezhessen a közelmúlt piaci fejleményei által az uniós érdekre gyakorolt hatásról.

(230)

Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (197)–(200) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(231)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően azok azt állították, hogy a Bizottság a más fafajtákból rétegelt lemezt gyártók szövetségei által felhozott megalapozatlan érveknek tulajdonít jelentőséget. Emellett szerintük logikátlan az az érv, amely szerint a nyírfa magasabb ára a hagyományosan más fafajok iránti keresletet vonzotta. A Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (201) preambulumbekezdésében szereplő érv szerint a más típusú rétegelt lemezek iránti keresletben bekövetkezett bizonyos változásokat a nyírfa rétegelt lemez árának a más fafajtákból készült rétegelt lemezek árához viszonyított csökkenése váltotta ki. Ezen túlmenően az ideiglenes rendeletben a Bizottság figyelembe vette a más fafajtákból rétegelt lemezt gyártók szövetségei által felhozott érveket, de nem tulajdonított különös jelentőséget nekik, mivel azok semmi esetre sem változtattak volna azon a következtetésen, hogy az intézkedéseknek pozitív hatásuk lenne az uniós gyártókra.

(232)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Segezha exportáló gyártó azt állította, hogy az intézkedések bevezetése ellentétes lenne az európai zöld megállapodással, mivel az intézkedések a kibocsátásáthelyezés növekedését eredményeznék. Erre az állításra azonban már kitért az ideiglenes rendelet (202) preambulumbekezdése. Mivel ezt az érvet nem támasztotta alá egyéb kiegészítő információ, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendeletben foglalt következtetését.

(233)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Sveza csoport azt állította, hogy az uniós érdek értékelése során megkövetelt érdekegyensúly nem kedvezett az uniós gyártóknak. A Sveza szerint az uniós gyártók várhatóan sem mennyiségi szempontból, sem árarányosan nem részesülnek jelentős mértékben az intézkedések bevezetéséből. Emellett továbbra sem képesek ellátni a legtöbb felhasználót, amit tovább súlyosbítanak a hiányok és az emelkedő árak. Ezzel szemben a felhasználóknak ugyanebben az összefüggésben további költségterhet kellene viselniük, mivel nincs más választásuk, mint hogy továbbra is Oroszországból szerezzenek be olyan árakon, amelyek állítólag nem kínálták alá vagy nem értékesítették alul az uniós gyártókat.

(234)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 21. cikke szerinti uniós érdek vizsgálata során különös figyelmet kell fordítani a kárt okozó dömping kereskedelmet torzító hatásai megszüntetésének és a tényleges verseny helyreállításának szükségességére, míg a megállapított dömping és kár alapján meghatározott intézkedések nem alkalmazhatók, ha a Bizottság a benyújtott információk alapján egyértelműen arra a következtetésre juthat, hogy az Uniónak nem áll érdekében ilyen intézkedéseket alkalmazni.

(235)

Ebből következik, hogy az intézkedések mellőzése érdekében a különböző érdekek mérlegelésének egyértelműen az intézkedések bevezetése ellen kell szólnia. A Sveza csoport állításával ellentétben nem elegendő, ha a mérlegelési teszt nem „támogatja” az intézkedések bevezetését. Mindenesetre, amint azt az előző preambulumbekezdések kifejtik, a Bizottság részletesen elemezte a különböző érdekeket és az intézkedések bevezetésének hatását, és megállapította, hogy mindent összevetve az intézkedések bevezetése nyilvánvalóan nem ellentétes az uniós érdekkel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(236)

A fentiekre tekintettel és a (202) preambulumbekezdésben leírtak szerint a vizsgálati időszakot követő helyzet ideiglenes jellegűnek tekinthető. Mindenesetre a vizsgálati időszak utáni adatok elemzése azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete, amint az a 4.5. szakaszban megállapításra került, nem változott jelentős mértékben. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy az uniós keresletre reagálva az ideiglenes intézkedések bevezetését követően folytatódott az Oroszországból az uniós piacra irányuló behozatal. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a végleges intézkedések bevezetése egyértelműen nem ellentétes a 21. cikk szerinti uniós érdekkel. Ezért a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (204) preambulumbekezdésében levont következtetéseit.

(237)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyes felek azt állították, hogy az intézkedések bevezetése esetén azokat minimális importár formájában kellene meghatározni, mivel az egyensúlyt teremtene a különböző felek érdekei között, megakadályozná az érintett termék hiányát, és biztosítaná a piaci versenyt. Hasonlóképpen azt állították, hogy a minimális importárnak figyelembe kell vennie a négyzet és a téglalap alakú rétegelt lemezek közötti árkülönbséget.

(238)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy mivel az érintett terméket sokféle típusban állítják elő és értékesítik, az intézkedések minimális importár formájában történő bevezetése nem lenne kivitelezhető, és a dömping szintjét sem tükrözné pontosan.

(239)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(240)

A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:

(241)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(242)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (24). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(243)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazását. Azoknak a vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(244)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen. A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(245)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az e rendeletben megállapított mértékéig véglegesen be kell szedni.

(246)

Mivel a végleges vámtételek alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámtételek, az ideiglenesen biztosított összegeknek a végleges dömpingellenes vámokon kívüli részét el kell engedni.

(247)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül két orosz exportáló gyártó ajánlott fel az árra vonatkozó kötelezettségvállalást: az SPM és az UPG.

(248)

Az alaprendelet 8. cikke szerint az árra vonatkozó kötelezettségvállalásoknak alkalmasnak kell lenniük a dömping káros hatásának megszüntetésére, és elfogadásuknak gyakorlati haszonnal kell járnia. A Bizottság e kritériumok alapján értékelte az ajánlatokat, és úgy ítélte meg, hogy elfogadásuk a következő okok miatt nem járna gyakorlati haszonnal.

(249)

Mindkét vállalat jelentős árkülönbségekkel rendelkező, több száz terméktípust gyárt és értékesít. Az egyik vállalat csak egy minimális importárat javasolt, amely komoly keresztkompenzációs kockázatot jelent a különböző terméktípusokon belül. A másik exportáló gyártó minimális importárat ajánlott fel, amely a legtöbb terméktípus esetében a kárt nem okozó ár alatt és a dömpingkülönbözetet megfelelően tükröző szint alatt lenne. Ezért a javasolt minimális importár szintje nem volt elegendő a dömping káros hatásának megszüntetéséhez.

(250)

Az egyik gyártó azt javasolta, hogy a minimális importárat a nyírfaárak alakulása alapján indexálják, míg a második nem javasolt indexálást. Bár a piacon megállapított áringadozás miatt szükség lenne indexálásra, a Bizottság megállapította, hogy a javasolt index nem tükrözi az eladási árak alakulását. Ezért a javasolt mutató pontatlannak bizonyult.

(251)

A nyírfa rétegelt lemezek típusait és modelljeit fizikai vizsgálattal nem lehet könnyen megkülönböztetni egymástól. A bevonatok típusainak kizárólag fizikai vizsgálattal történő értékelése különösen nehéz lenne. A vámhatóságok részletes laboratóriumi elemzés nélkül nem tudnák megállapítani, hogy az importált termék megfelel-e a bejelentett terméknek.

(252)

A Bizottság levelet küldött a kérelmezőknek, amelyben ismertette a felajánlott kötelezettségvállalások elutasításának indokait.

(253)

Az UPG ezzel kapcsolatban észrevételeket nyújtott be, de nem adott elő olyan érveket, amelyek befolyásolták volna az ajánlatok elutasításának indokait. Ezen észrevételeket a Bizottság az ügyben érdekelt felek rendelkezésére bocsátotta.

(254)

A Bizottság a kötelezettségvállalási ajánlatokat az alaprendelet 8. cikke értelmében a (247)–(251) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt kivitelezhetetlennek és ezért gyakorlati haszonnal nem járónak tekintette, és ezért elutasította az ajánlatokat.

(255)

Tekintettel az (EU) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) 109. cikkére, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni.

(256)

E rendelet 3. cikke módosítást tartalmaz a Sveza csoport hét exportáló gyártójának neve és a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártó neve tekintetében, a Bizottsággal 2021. július 28-án közölt névváltoztatást követően, amely semmilyen módon nem érintette a vizsgálat megállapításait. Az ideiglenes vámok beszedése az e rendelet 3. cikkével módosított cégnevekre alkalmazandó.

(257)

Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,