(1)

A változó migrációs kihívások jellemezte jelenlegi helyzetben, amikor is támogatni kell a befogadási, menekültügyi, integrációs és migrációs rendszerek megerősítését a tagállamokban, meg kell előzni a feszült helyzetek kialakulását, illetve szolidaritást vállalva megfelelően kell kezelni az ilyen helyzeteket, továbbá az irreguláris és nem biztonságos útvonalak helyett jogszerű és biztonságos lehetőségeket kell biztosítani, a hatékony és koordinált uniós migrációkezelésbe való beruházás kulcsfontosságú szerepet játszik az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (2) bekezdésével összhangban azon célkitűzés megvalósításában, hogy az Unió a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget alkosson.

(2)

Az uniós és a tagállami megközelítések koordinálásának fontosságát tükrözte a 2015. május 13-i európai migrációs stratégia, amely hangsúlyozta, hogy következetes és világos közös politikára van szükség ahhoz, hogy helyre lehessen állítani a bizalmat azzal kapcsolatban, hogy az Unió képes összefogni az európai és nemzeti erőfeszítéseket a migráció kezelése, valamint az EUMSZ 80. cikkében foglalt, a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztása elvének megfelelő hatékony együttműködés céljából; mindezt a 2017. szeptember 27-i félidős felülvizsgálat, valamint a 2018. március 14-i és 2018. május 16-i eredményjelentés is megerősítette.

(3)

2017. október 19-i következtetéseiben az Európai Tanács újólag megerősítette, hogy a migrációkezelés terén átfogó, pragmatikus és határozott megközelítést kell követni, amelynek célja a külső határok ellenőrzésének biztosítása, továbbá az irregulárisan érkezők számának és a tengeren bekövetkező halálesetek számának a csökkentése. Ennek a megközelítésnek az Unió és a tagállamok minden rendelkezésre álló eszközének rugalmas és összehangolt alkalmazásán kell alapulnia. Az Európai Tanács továbbá szorgalmazta a visszaküldési eljárás jelentős javítását mind az Unió szintjén, mind tagállami szinten hozott intézkedésekkel, így többek között eredményes visszafogadási megállapodások és intézkedések biztosításával.

(4)

A tagállamok és az uniós intézmények közötti kölcsönös bizalmon, szolidaritáson és a felelősség igazságos elosztásán alapuló, a fenntartható közös uniós menekültügyi és bevándorlási szakpolitika biztosítását célzó átfogó migrációkezelési megközelítés kialakítására irányuló erőfeszítések támogatása érdekében a tagállamokat megfelelő pénzügyi forrásokkal kell támogatni egy Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (a továbbiakban: az Alap) formájában.

(5)

Az Alapból finanszírozott valamennyi intézkedést – ideértve a harmadik országokban végzetteket is – az uniós vívmányokban és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) rögzített jogoknak és elveknek maradéktalanul megfelelve kell végrehajtani, és azoknak összhangban kell állniuk az Unió és a tagállamok azon nemzetközi okmányokból fakadó nemzetközi kötelezettségeivel, amelyeknek az Unió és a tagállamok részes felei, különösen a nemek közötti egyenlőség, a megkülönböztetés tilalma és a gyermek mindenek felett álló érdeke elvének való megfelelés biztosítása révén.

(6)

A migráns gyermekeket érintő valamennyi intézkedés vagy döntés – többek között a visszaküldések – során a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartani, teljes mértékben figyelembe véve a gyermek azon jogát, hogy véleményt nyilvánítson.

(7)

Az Alapnak a jogelődei, azaz a 2007/573/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) a 2008-2013-as időszakra létrehozott Európai Menekültügyi Alap, a 2007/435/EK tanácsi határozattal (5) a 2007-2013-as időszakra létrehozott, a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap, a 2007/575/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (6) a 2008–2013-as időszakra létrehozott Európai Visszatérési Alap, valamint az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) a 2014–2020-as időszakra létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap által elért eredményekre és eszközölt beruházásokra kell épülnie. Az Alapnak ugyanakkor figyelembe kell vennie az összes releváns új fejleményt.

(8)

Az Alapnak támogatnia kell a tagállamok közötti szolidaritást és a felelősség igazságos elosztását, valamint a migrációs áramlások hatékony kezelését, többek között a menekültügy területén hozott közös intézkedések – köztük az áttelepítés, a humanitárius befogadás és a nemzetközi védelmet kérelmező személyek vagy nemzetközi védelemben részesülő személyek tagállamok közötti átadása révén a nemzetközi védelemre szoruló személyek befogadására irányuló tagállami erőfeszítések – előmozdításával, a különleges bánásmódot igénylő menedékkérők, például a gyermekek védelmének növelésével, az integrációs stratégiák támogatásával, továbbá a jogszerű migrációra vonatkozó szakpolitika fejlesztésével és megerősítésével, például az Unióba való biztonságos és jogszerű belépési lehetőség biztosításával, ami elősegíthetné az Unió hosszú távú versenyképességének és szociális modellje jövőjének biztosítását, valamint a fenntartható visszaküldési és visszafogadási politika révén az irreguláris migráció kiváltó okainak visszaszorítását is.

(9)

Tekintettel az Alap belső jellegére, valamint arra, hogy az Alap a fő uniós szintű menekültügyi és migrációs finanszírozási eszköz, az Alapnak elsődlegesen olyan intézkedéseket kell támogatnia, amelyek az Unió belső menekültügyi és migrációs szakpolitikáját szolgálják az Alap célkitűzéseivel összhangban. Ugyanakkor, tekintettel arra, hogy az Unión kívül végzett egyes intézkedések hozzájárulnak az Alap célkitűzéseinek megvalósításához, és bizonyos körülmények között uniós hozzáadott értéket jelenthetnek, az Alapnak támogatnia kell a harmadik országokkal való együttműködés és partnerség erősítését migrációkezelési célokból annak érdekében, hogy fokozzák a jogszerű migrációs lehetőségeket, elősegítsék az eredményes, biztonságos és méltóságteljes visszaküldést és visszafogadást, valamint előmozdítsák a harmadik országokba való kezdeti visszailleszkedést. Az Alap keretében nyújtott támogatás nem érintheti a közös európai menekültügyi rendszer e rendelet elfogadásának időpontjában alkalmazandó jogi keretei között nemzetközi védelmet kérelmező személyek és nemzetközi védelemben részesülő személyek áttelepítésének és Unión belüli áthelyezésének jelenleg önkéntes jellegét.

(10)

Annak érdekében, hogy hasznosítani lehessen a releváns decentralizált ügynökségek szakértelmét, a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a tagállami programok kidolgozásakor a hatáskörükbe tartozó területeken figyelembe vegyék a tudásukat és tapasztalataikat. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy a közös európai menekültügyi rendszer működésének megkönnyítése és javítása érdekében az Alap kiegészítse a 439/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) által támogatott következő tevékenységeket azáltal, hogy erősíti a gyakorlati együttműködést, különösen a menekültügy és a legjobb gyakorlatok tekintetében folytatott információcserét; előmozdítja az uniós és a nemzetközi jogot, és hozzájárul a menekültügyre vonatkozó uniós jognak a nemzetközi védelemmel kapcsolatos eljárásokra, a befogadási feltételekre és a védelmi igények értékelésére vonatkozó magas szintű normák alapján az Unió egészében történő egységes végrehajtásához; lehetővé teszi a nemzetközi védelem iránti kérelmek fenntartható és méltányos elosztását; elősegíti a konvergenciát a nemzetközi védelem iránti kérelmek értékelése terén az Unió egészében; támogatja a tagállamok áttelepítésre irányuló erőfeszítéseit, valamint operatív és technikai segítséget nyújt a tagállamok számára menekültügyi és befogadórendszereik igazgatásához, különösen azon tagállamok esetében, amelyekben ezekre a rendszerekre aránytalan nyomás nehezedik.

(11)

Az Alapnak támogatnia kell azokat az uniós és tagállami erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a tagállamok az uniós jog szerinti kötelezettségeikre figyelemmel javítsák a menekültügyi szakpolitikáik fejlesztésével, monitoringjával és értékelésével kapcsolatos kapacitásukat.

(12)

Az Alapnak támogatnia kell a közös európai menekültügyi rendszernek, többek között a külső dimenziójának a teljeskörű végrehajtására és továbbfejlesztésére irányuló tagállami és uniós erőfeszítéseket.

(13)

A migrációkezelésre vonatkozó uniós szakpolitikának alapvető eleme a harmadik országokkal való partnerség és együttműködés. Az Alapnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a nem biztonságos és irreguláris útvonalakat felváltva biztosítani lehessen a nemzetközi védelemre szoruló harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek számára a tagállamok területére történő jogszerű és biztonságos érkezést, hogy azon régiók országai felé, ahová vagy amelyeken belül nagyszámú, nemzetközi védelemre szoruló személy települt át, kifejezésre lehessen juttatni szolidaritásunkat a rájuk nehezedő nyomás csökkentéséhez való segítségnyújtáson keresztül, valamint az Alapnak hatékony hozzájárulást kell nyújtania a globális áttelepítési kezdeményezésekhez azáltal, hogy a nemzetközi fórumokon és a harmadik országokkal folytatott párbeszédben az Unió és a tagállamok egységes álláspontot képviselnek. Az Alapnak pénzügyi ösztönzők formájában támogatást kell nyújtania a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy nemzetközi védelmet és tartós megoldást kínáljanak az áttelepítési vagy a humanitárius befogadási programok keretében befogadott menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek számára.

(14)

Tekintettel az Unióba irányuló migrációs áramlásokra, továbbá az integráció és befogadás biztosításának fontosságára az Európába érkező személyek és a helyi közösségek esetében, valamint a társadalmaink hosszú távú jólléte és a gazdaságaink stabilitása szempontjából, elengedhetetlen a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó tagállami szakpolitikák támogatása, többek között az integrációról és a befogadásról szóló, 2021–2027-es cselekvési tervben meghatározott kiemelt területeken. Az Alapnak támogatnia kell a harmadik országbeli állampolgárok szükségleteihez igazított integrációs intézkedéseket, valamint azokat a horizontális intézkedéseket, amelyek a tagállamok kapacitásainak kiépítésére irányulnak az integrációs stratégiák kidolgozása, a cserék és az együttműködés megerősítése, továbbá a harmadik országbeli állampolgárok és a befogadó társadalom közötti kapcsolatok, építő jellegű párbeszéd és elfogadás elősegítése terén.

(15)

A hatékonyság növelése, a lehető legnagyobb mértékű uniós hozzáadott érték nyújtása, valamint a harmadik országbeli állampolgárok integrációjának elősegítését szolgáló következetes uniós válasz biztosítása érdekében az Alapból finanszírozott intézkedéseknek összhangban kell állniuk az egyéb uniós eszközök, különösen a külső eszközök, az (EU) 2021/1057 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+) és az (EU) 2021/1058 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) keretében finanszírozott intézkedésekkel, és ki kell egészíteniük azokat. Az Alapnak támogatnia kell a harmadik országbeli állampolgárok szükségleteihez igazított, általában az integráció korai szakaszában végrehajtott intézkedéseket, valamint a tagállamok integrációs kapacitásait támogató horizontális intézkedéseket, míg a harmadik országbeli állampolgárokra irányuló, hosszabb távú hatást gyakorló beavatkozásokat az ESZA+ és az ERFA keretében kell finanszírozni. Ezzel összefüggésben az Alap végrehajtásáért felelős tagállami hatóságok számára elő kell írni az együttműködést és a koordinációt a tagállamok által az ESZA+ és az ERFA beavatkozásainak kezelése céljára kijelölt hatóságokkal, valamint szükség esetén az együttműködést és a koordinációt ezek irányító hatóságaival és a harmadik országbeli állampolgárok integrációjához hozzájáruló egyéb uniós alapok irányító hatóságaival.

(16)

Az integrációs intézkedések alkalmazási körének ki kell terjednie a nemzetközi védelemben részesülő személyekre is, az integráció tekintetében alkalmazott átfogó megközelítés biztosítása érdekében, figyelembe véve az említett célcsoport sajátosságait. Amennyiben az integrációs intézkedéseket befogadással ötvözik, lehetővé kell tenni, hogy az intézkedések adott esetben a menedékkérőkre is kiterjedjenek.

(17)

Az Alap integráció területén történő végrehajtásának összhangban kell lennie az integrációval kapcsolatos, az integrációról és a befogadásról szóló, 2021–2027-es cselekvési tervben meghatározott közös uniós alapelvekkel.

(18)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy ha úgy kívánják, programjaikban előírják, hogy az integrációs intézkedések a harmadik országbeli állampolgárok közvetlen hozzátartozóira is kiterjedjenek, támogatva ezáltal a család egységét, amennyiben ez az ilyen intézkedések hatékony végrehajtásához szükséges. A „közvetlen hozzátartozó” kifejezés alatt értendő a házastárs, élettárs, illetve bármely, az integrációs intézkedés alanyát képező harmadik országbeli állampolgárral felmenő vagy lemenő ágon közvetlen családi kapcsolatban álló személy, aki egyébként nem tartozna az Alap hatálya alá.

(19)

Tekintettel arra, hogy a tagállami hatóságok, valamint a civil társadalmi szervezetek kulcsszerepet játszanak az integráció terén, továbbá e szervezetek uniós szintű támogatáshoz való hozzáférésének megkönnyítése céljából az Alapnak elő kell segítenie az integráció terén végzett intézkedéseknek a nemzeti, regionális és helyi hatóságok és civil társadalmi szervezetek által történő végrehajtását, többek között a tematikus eszköz felhasználása és az ilyen intézkedésekhez biztosított magasabb társfinanszírozási arány révén. E tekintetben a tematikus eszköz kezdeti allokációja legalább 5 %-ának az integrációs intézkedések helyi és regionális hatóságok általi végrehajtására kell irányulnia.

(20)

Az Alapból a projektekhez nyújtott társfinanszírozási arányon felül a tagállamoknak ajánlatos a hatóságaik költségvetéséből is finanszírozást nyújtani, amennyiben e finanszírozás elengedhetetlen az adott projekt kivitelezéséhez, különösen, ha a projektet civil társadalmi szervezet hajtja végre.

(21)

Tekintettel az Unió előtt álló hosszú távú gazdasági és demográfiai kihívásokra és a migráció egyre inkább globális jellegére, elengedhetetlen az Unióba vezető jól működő jogszerű migrációs csatornák létrehozása annak érdekében, hogy az Unió a tagállamok gazdasági és társadalmi szükségleteivel összhangban vonzó célállomás maradjon a szabályos migráció számára, valamint hogy biztosítani lehessen a szociális háló fenntarthatóságát és az uniós gazdaság növekedését, de egyúttal a migráns munkavállalók védelmét is a munkaerő-kizsákmányolással szemben.

(22)

Az Alapnak támogatnia kell a tagállamokat a stratégiák kialakításában és a jogszerű migrációra vonatkozó szakpolitikák megerősítésében és fejlesztésében, valamint azon kapacitásaik továbbfejlesztésében, amelyek a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozó bevándorlási és integrációs stratégiák, szakpolitikák és intézkedések, különösen a jogszerű migrációra vonatkozó uniós jogi eszközök kidolgozására, végrehajtására, monitoringjára és értékelésére irányulnak. Az Alapnak emellett támogatnia kell az információcserét, a legjobb gyakorlatok cseréjét, valamint az együttműködést a különböző közigazgatási intézmények és kormányzati szintek, illetve a tagállamok között.

(23)

Az eredményes és méltóságteljes visszaküldésre irányuló politika szerves része az Unió és tagállamai átfogó migrációs megközelítésének. Az Alapnak támogatnia és ösztönöznie kell a tagállamok erőfeszítéseit a visszatérésre vonatkozó közös normák hatékony végrehajtása és továbbfejlesztése terén, különösen a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározottak szerint, a hangsúlyt az önkéntes visszatérésre helyezve, továbbá a visszaküldések igazgatására irányuló integrált és összehangolt megközelítés végrehajtása és továbbfejlesztése terén. A visszaküldési politikák fenntarthatóságának érdekében az Alapnak a harmadik országokban is – többek között készpénz- vagy természetbeni támogatás nyújtása formájában – támogatnia kell a kapcsolódó intézkedéseket, például a visszatelepülők biztonságos és méltóságteljes visszatérését és visszafogadását, valamint tartós visszailleszkedését elősegítő és garantáló intézkedéseket.

(24)

A tagállamoknak előnyben kell részesíteniük az önkéntes visszatérést, és biztosítaniuk kell az eredményes, biztonságos és méltóságteljes visszaküldést. A tagállamoknak fontolóra kell venniük az önkéntes visszatérés előmozdítását szolgáló ösztönzők, mint például a magasabb szintű visszatérési támogatás és a kezdeti visszailleszkedési támogatás formájában biztosított kedvezményes elbánás bevezetését. Az önkéntes visszatérés említett formája – költséghatékonyságára tekintettel – mind a visszatelepülőknek, mind a hatóságoknak az érdekében áll.

(25)

Azzal együtt, hogy az önkéntes visszatérést előnyben kell részesíteni a kitoloncolással szemben, a kettő ugyanakkor összefügg egymással és kölcsönösen erősíti egymást, ezért a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy erősítsék meg e két visszaküldési forma egymást kiegészítő jellegét. A kitoloncolás lehetősége fontos elem, amely hozzájárul a menekültügyi és a jogszerű migrációs rendszerek integritásához. Az Alapnak ezért támogatnia kell a tagállamok azon intézkedéseit, amelyek célja a kitoloncolás megkönnyítése és végrehajtása adott esetben az uniós jogban meghatározott normákkal összhangban, a visszatérésre kötelezett személyek alapvető jogainak és méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett.

(26)

A tagállamokban és a visszaküldési célországokban alkalmazott, a visszatérésre kötelezett személyekre irányuló, a humanitárius és védelmi szükségleteikre külön figyelmet fordító egyedi támogatási intézkedések javíthatják a visszaküldési feltételeket, és támogathatják a visszatérésre kötelezett személyek visszailleszkedést. Különös figyelmet kell fordítani a különleges bánásmódot igénylő személyekre.

(27)

A jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok harmadik országok általi eredményes visszafogadása szerves részét képezi az Unió visszaküldési politikájának, és a migrációs áramlások hatékony kezelésének központi eszköze, mivel megkönnyíti az irreguláris migránsok gyors visszaküldését. A visszafogadási együttműködés az irreguláris migránsok Unión kívüli származási vagy tranzitországaival folytatott párbeszéd és együttműködés keretének fontos elemét jelenti, és az eredményes nemzeti és uniós visszaküldési politikák érdekében támogatni kell a harmadik országokban történő megvalósítását.

(28)

A személyek visszaküldésének e rendelet szerinti támogatása mellett az Alapnak az irreguláris migrációval és a migránskereskedelemmel szembeni fellépésre irányuló, valamint a jogszerű migrációra vonatkozó szabályoknak való megfelelést ösztönző egyéb intézkedéseket is támogatnia kell, megőrizve ezáltal a tagállamok bevándorlási rendszerének integritását.

(29)

Az irreguláris migránsok foglalkoztatása aláássa a jogszerű migrációs rendszerekre épülő munkavállalói mobilitási szakpolitika kialakítását, és veszélyezteti a migráns munkavállalók jogait, ezáltal jogsértéseknek és visszaéléseknek szolgáltatva ki őket. Az Alapnak ezért közvetlenül vagy közvetve támogatnia kell a tagállamokat a 2009/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) végrehajtásában, amely tiltja a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatását, és szankciókat ír elő a tilalmat megsértő munkáltatókkal szemben.

(30)

Az Alapnak közvetlenül vagy közvetve támogatnia kell a tagállamokat a 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) végrehajtásában, amely rendelkezéseket tartalmaz az emberkereskedelem áldozatai részére nyújtandó segítségre, támogatásra és védelemre vonatkozóan. Az említett intézkedések során, ideértve az emberkereskedelem áldozatainak korai azonosítását és a szakszolgálatokhoz való irányításukat célzó intézkedéseket is, figyelemmel kell lenni az emberkereskedelem nemspecifikus jellegére és a gyermek áldozatokra is.

(31)

Az Alapnak ki kell egészítenie az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) szabályozott Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által a visszaküldés területén végzett tevékenységeket, anélkül, hogy kiegészítő finanszírozási csatornát biztosítana az említett ügynökség számára.

(32)

A hatékonyság elvével összhangban törekedni kell a más uniós alapokkal való szinergiákra és következetességre, valamint el kell kerülni az intézkedések közötti átfedéseket.

(33)

A teljes egészében vagy részben az Unió költségvetéséből finanszírozott beruházások hozzáadott értékének optimalizálása érdekében szinergiákat kell keresni, elsősorban az Alap és a többi uniós program között, beleértve a megosztott irányítású programokat is. E szinergiák maximalizálása érdekében gondoskodni kell kulcsfontosságú támogató mechanizmusokról, beleértve az intézkedéseknek az Alapból és valamely más uniós programból történő kumulatív finanszírozását is. Az ilyen kumulatív finanszírozás nem haladhatja meg az említett intézkedés összes elszámolható költségét. E célból ennek a rendeletnek megfelelő szabályokat kell megállapítania, különösen azon lehetőség tekintetében, hogy ugyanazokat a költségeket vagy kiadásokat arányosan bejelenthessék az Alaphoz és valamely más uniós programhoz kapcsolódóan is.

(34)

Az Alapból támogatott harmadik országbeli, illetve harmadik országokkal kapcsolatos intézkedéseket az Unió külső finanszírozási eszközei által támogatott egyéb, Unión kívüli tevékenységekkel szinergiában és összhangban kell végrehajtani. Az ilyen intézkedések végrehajtása során mindenekelőtt teljes koherenciára kell törekedni a külső uniós szakpolitika alapelveivel és általános célkitűzéseivel, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvével, továbbá összhangra kell törekedni a szóban forgó országra vagy régióra vonatkozó stratégiai programozási dokumentumokkal, valamint az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival. A külső dimenzió tekintetében az Alapból nyújtott támogatásnak azon intézkedésekre kell összpontosítania, amelyek nem fejlesztésorientáltak, a belső uniós szakpolitikák érdekét szolgálják, és összhangban állnak az Unión belül végzett tevékenységekkel. Az Alapnak a harmadik országokkal folytatott együttműködés fokozására, valamint a migrációkezelés legfőbb szempontjainak az érvényesítésére kell irányítania a támogatást az uniós migrációs szakpolitika érdekeltségi területein.

(35)

Az uniós költségvetésből származó finanszírozásnak olyan intézkedésekre kell összpontosítania, amelyek esetében az uniós beavatkozás hozzáadott értéket biztosíthat az egyedül tagállamok által végrehajtott intézkedésekhez képest. Az e rendelet alapján nyújtott pénzügyi támogatásnak különösen a menekültügy és a migráció területére vonatkozó nemzeti és uniós képességek megerősítéséhez kell hozzájárulnia az EUMSZ 80. cikkével összhangban.

(36)

Az Alap által támogatott intézkedések népszerűsítése során az uniós finanszírozás címzettjeinek a célközönség nyelvén vagy nyelvein kell tájékoztatást nyújtaniuk. Az uniós finanszírozás láthatóságának biztosítása érdekében az említett finanszírozás címzettjeinek az intézkedéssel kapcsolatos kommunikációjuk során hivatkozniuk kell a finanszírozás eredetére. A címzetteknek e célból gondoskodniuk kell arról, hogy a médiának és a nyilvánosságnak szánt minden kommunikációs anyag feltüntesse az Unió emblémáját, és kifejezetten megemlítse az Uniótól kapott pénzügyi támogatást.

(37)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az Alap keretében rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat az Alap végrehajtásával kapcsolatos legjobb gyakorlatok és információcsere előmozdítására fordítsa.

(38)

A tematikus eszközből közvetlen vagy közvetett irányítás keretében nyújtott támogatásról a Bizottságnak kellő időben tájékoztatást kell közzé tennie, és adott esetben frissítenie kell az ilyen tájékoztatást. Lehetővé kell tenni az adatok egyedi célkitűzés, a kedvezményezett neve, a jogi kötelezettségvállalás összege, valamint az intézkedés jellege és célja szerinti rendszerezését.

(39)

Valamely tagállam olyannak tekinthető, mint amely nem felel meg a releváns uniós vívmányoknak – így az Alap keretében nyújtott működési támogatás felhasználása tekintetében –, ha nem teljesítette a Szerződések alapján a menekültügy és a visszaküldés területén fennálló kötelezettségeit, ha fennáll annak az egyértelmű kockázata, hogy az említett tagállam súlyosan megsérti az Unió értékeit a menekültügyre és a visszaküldésre vonatkozó uniós vívmányok végrehajtása során, vagy ha valamely, az 1053/2013/EU tanácsi rendelet (15) által megállapított schengeni értékelési és monitoringmechanizmus keretében született értékelési jelentés hiányosságokat azonosított a releváns területen.

(40)

Az Alapnak biztosítania kell, hogy fennáll a forrásoknak az e rendeletben megállapított célkitűzések megvalósítását szolgáló méltányos és átlátható elosztása. Az átláthatósági követelményeknek való megfelelés érdekében a Bizottságnak tájékoztatást kell közzé tennie a tematikus eszköz éves és többéves munkaprogramjairól. Az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban minden egyes tagállamnak biztosítania kell, hogy a programjának jóváhagyásától számított hat hónapon belül működik egy olyan honlap, amelyen elérhető a programjára vonatkozó tájékoztatás, lefedve a program célkitűzéseit, tevékenységeit, a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket és az eredményeket.

(41)

E rendeletben meg kell határozni a tagállami programokra szánt kezdeti összegeket, amelyek az I. mellékletben meghatározott rögzített összegekből és az említett mellékletben megállapított kritériumok alapján kiszámított összegből állnak, és amelyek tükrözik a különböző tagállamok szükségleteit és a rájuk nehezedő nyomást a menekültügy, a migráció, az integráció és a visszaküldés területén. Tekintettel azon tagállamok speciális szükségleteire, amelyek az egy főre jutó legmagasabb számú menedékjog iránti kérelemmel szembesültek 2018-ban és 2019-ben, helyénvaló Ciprus, Málta és Görögország esetében növelni a rögzített összegeket.

(42)

A tagállami programokra szánt kezdeti összegek kell, hogy a tagállamok hosszú távú beruházásainak alapját képezzék. A migrációs áramlásokban bekövetkező változások figyelembevétele, a menekültügyi és befogadórendszerek igazgatása és a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok integrációja tekintetében felmerülő igények kezelése, és a jogszerű migráció fejlesztése, valamint az irreguláris migrációval szemben eredményes, biztonságos és méltóságteljes visszaküldés révén való fellépés érdekében a programozási időszak félidejében objektív kritériumok alapján egy kiegészítő összeget kell a tagállamok számára allokálni. Ennek az összegnek a tagállamok alaphelyzetében bekövetkezett változások tükrözése érdekében az I. melléklettel összhangban statisztikai adatokon kell alapulnia.

(43)

Az Alap szakpolitikai célkitűzésének megvalósításához való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy programjaik tartalmazzanak az Alap egyedi célkitűzéseire irányuló intézkedéseket, hogy a prioritásokat a II. mellékletben foglalt végrehajtási intézkedésekkel összhangban válasszák ki, valamint hogy a célkitűzések közötti forráselosztás biztosítsa az átfogó szakpolitikai célkitűzés megvalósulását. E célból a tagállamoknak elvben biztosítaniuk kell, hogy minimumösszeget különítsenek el a közös európai menekültügyi rendszer megerősítése és fejlesztése, a tagállamokba irányuló jogszerű migrációnak a gazdasági és társadalmi szükségleteikkel összhangban történő erősítése és fejlesztése, valamint a harmadik országbeli állampolgárok hatékony integrációjának és társadalmi befogadásának elősegítése és az ahhoz való hozzájárulás céljára.

(44)

mivel a migráció terén folyamatosan változnak a kihívások, szükséges a finanszírozás allokációját hozzáigazítani a migrációs áramlásokban bekövetkező változásokhoz. A sürgető igényekre, valamint a szakpolitika és az uniós prioritások változásaira való reagálás, továbbá a finanszírozásnak a magas szintű uniós hozzáadott értéket képviselő intézkedések felé való irányítása érdekében a finanszírozás egy részét időszakonként – egy tematikus eszköz útján – egyedi intézkedésekre, uniós intézkedésekre, helyi és regionális hatóságok intézkedéseire, szükséghelyzeti támogatásra, valamint áttelepítési és humanitárius befogadásra kell allokálni, és arra, hogy további támogatást nyújtsanak azon tagállamoknak, amelyek hozzájárulnak a szolidaritási és felelősségvállalási törekvésekhez. A tematikus eszköz rugalmasságot kínál az Alap kezelése során, és azt tagállami programokon keresztül is végre lehet hajtani.

(45)

A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a programallokációjuk egy részét a IV. mellékletben felsorolt intézkedések finanszírozására használják azáltal, hogy ezek nagyobb uniós hozzájárulásban részesülnek.

(46)

Az Alap keretében rendelkezésre álló források egy részét – a kezdeti allokációjukon felül – tagállami programokra is lehetne allokálni egyedi intézkedések végrehajtása céljából. Az említett egyedi intézkedéseket uniós szinten kell azonosítani, és esetükben olyan intézkedésekről kell hogy legyen szó, amelyek együttműködést igényelnek, vagy amelyekre az Unión belüli olyan fejlemények kezeléséhez van szükség, amelyek egy vagy több tagállam részére kiegészítő finanszírozás rendelkezésre bocsátását teszik szükségessé.

(47)

Az Alapnak hozzá kell járulnia az Alap egyedi célkitűzéseihez kapcsolódó működési költségek támogatásához, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy fenntartsák az Unió egésze számára közszolgáltatást képező feladatok és szolgáltatások szempontjából létfontosságú képességeiket. Az ilyen támogatásnak az Alap célkitűzéseihez kapcsolódó konkrét költségek teljes visszatérítéséből kell állnia, és a tagállami programok szerves részét kell képeznie.

(48)

Az Alap szakpolitikai célkitűzéseinek tagállami programok révén történő, nemzeti szintű végrehajtásának kiegészítése érdekében az Alapnak uniós szintű intézkedésekhez is támogatást kell nyújtania. Az ilyen intézkedéseknek az Alap beavatkozási hatókörén belüli átfogó stratégiai célokat kell szolgálniuk a szakpolitikai elemzéssel és innovációval, a transznacionális kölcsönös tanulással és partnerségekkel, valamint az új kezdeményezések és intézkedések uniós szintű tesztelésével kapcsolatban.

(49)

Lehetővé kell tenni szükséghelyzeti támogatás nyújtását az e rendeletben meghatározott kerettel összhangban az Unió azon képességének megerősítése érdekében, hogy azonnal kezeljen egy vagy több tagállamban olyan kivételes migrációs helyzeteket, amelyeket harmadik országbeli állampolgárok nagymértékű vagy aránytalanul nagy mértékű beáramlása jellemez, ami jelentős és azonnali igényeket támaszt a befogadást és az idegenrendészeti őrizetet szolgáló tagállami létesítmények, valamint a tagállamok menekültügyi és migrációkezelési rendszerei és eljárásai tekintetében, illetve hogy azonnal kezelni tudjon harmadik országokban politikai fejlemények vagy konfliktusok miatt kialakult kivételes migrációs helyzeteket.

(50)

E rendeletnek biztosítania kell a 2008/381/EK tanácsi határozattal (17) létrehozott Európai Migrációs Hálózat tevékenységeinek folytatását, és pénzügyi támogatást kell biztosítania annak célkitűzéseivel és feladataival összhangban.

(51)

Az Alap szakpolitikai célkitűzését az (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) létrehozott InvestEU program szakpolitikai kereteihez tartozó pénzügyi eszközökkel és költségvetési biztosítékokkal is támogatni kell. A pénzügyi támogatást a piaci hiányosságok vagy az optimálistól elmaradó beruházási helyzetek kezelésére kell – arányos mértékben – felhasználni, kerülve az intézkedések megkettőzését vagy a magánfinanszírozás kiszorítását, illetve a belső piaci verseny torzítását. Az intézkedéseknek egyértelmű uniós hozzáadott értéket kell képviselniük.

(52)

A vegyes finanszírozási műveletek olyan, az uniós költségvetésből támogatott önkéntes műveletek, amelyek az uniós költségvetésből nyújtott nem visszafizetendő támogatási formákat, visszafizetendő támogatási formákat, vagy mindkettőt ötvöznek a promóciós, fejlesztési vagy egyéb állami pénzügyi intézmények által nyújtott visszafizetendő támogatási formákkal, illetve kereskedelmi pénzügyi intézmények és befektetők által nyújtott támogatással.

(53)

Ez a rendelet az Alap teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget határoz meg, amely az éves költségvetési eljárás során az elsődleges referenciaösszeget jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, 2020. december 16-i intézményközi megállapodás (19) 18. pontja értelmében.

(54)

Az Alapra az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (20) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) alkalmazandó. A költségvetési rendelet megállapítja az uniós költségvetés végrehajtására – többek között a vissza nem térítendő támogatásokra, a pénzdíjakra, a közbeszerzésre, a közvetett irányításra, a pénzügyi eszközökre, a költségvetési biztosítékokra, a pénzügyi támogatásra és a külső szakértők költségeinek megtérítésére – vonatkozó szabályokat.

(55)

Az intézkedések megosztott irányítás keretében történő végrehajtása céljából az Alapnak az e rendeletből, a költségvetési rendeletből és az (EU) 2021/1060 rendeletből álló koherens keret részét kell képeznie.

(56)

Az (EU) 2021/1060 rendelet meghatározza a keretet az ERFA, az ESZA+, a Kohéziós Alap, az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap, az Igazságos Ámenet Alap, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, a Belső Biztonsági Alap, valamint az Integrált Határigazgatási Alap részeként a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszköz által végrehajtandó intézkedésekhez, továbbá megállapítja különösen a megosztott irányítás keretében végrehajtott uniós alapok programozására, monitoringjára és értékelésére, irányítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Ezen túlmenően e rendeletben szükséges meghatározni az Alap célkitűzéseit, és megállapítani az Alap keretében finanszírozható intézkedésekre vonatkozó egyedi rendelkezéseket.

(57)

Az Alapra vonatkozó előfinanszírozási rendszert az (EU) 2021/1060 rendelet határozza meg, és az egyedi előfinanszírozási arányt e rendelet határozza meg. Emellett annak biztosítása érdekében, hogy a szükséghelyzetekre azonnal reagálni lehessen, helyénvaló egyedi előfinanszírozási arányt meghatározni a szükséghelyzeti támogatásra vonatkozóan. Az előfinanszírozási rendszernek biztosítania kell, hogy a tagállamok a programjaik végrehajtásának kezdetétől rendelkezzenek eszközökkel ahhoz, hogy támogatást nyújtsanak a kedvezményezettek számára.

(58)

Az e rendelet szerinti finanszírozási formákat és végrehajtási módszereket annak alapján kell megválasztani, hogy mennyiben képesek az intézkedések egyedi célkitűzéseinek elérésére és az eredmények biztosítására, figyelembe véve különösen az ellenőrzési költségeket, az adminisztratív terheket és a szabályok be nem tartásának kockázatait. Az említett választás megtételekor mérlegelni kell az egyösszegű átalányok, a százalékos átalányok és az egységköltségek, valamint a költségekhez nem kapcsolódó finanszírozást a költségvetési rendelet 125. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint.

(59)

Az egységes ellenőrzés elvének lehető legteljesebb körű kiaknázása érdekében helyénvaló egyedi szabályokat megállapítani az olyan projektek kontrolljára és auditjára vonatkozóan, amelyekben a Bizottságtól pozitív értékelést kapott, belső kontrollrendszerrel rendelkező nemzetközi szervezetek a kedvezményezettek. Az ilyen projektek esetében az irányító hatóságok számára lehetővé kell tenni irányítási ellenőrzéseik korlátozását, feltéve, hogy a kedvezményezett kellő időben benyújtja a projekt haladására és az alapul szolgáló kiadások elszámolhatóságára vonatkozó valamennyi szükséges adatot és információt. Emellett, amennyiben egy ilyen nemzetközi szervezet által végrehajtott projekt valamely auditminta részét képezi, lehetővé kell tenni az ellenőrző hatóság számára, hogy munkáját a „Megbízások megállapodás szerinti eljárások végrehajtására pénzügyi tájékoztatással kapcsolatban” című, 4400. számú, kapcsolódó szolgáltatásokról szóló nemzetközi standard (ISRS 4400) elveivel összhangban végezze el.

(60)

A költségvetési rendelettel, a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (21), valamint a 2988/95/EK, Euratom (22), a 2185/96/Euratom, EK (23) és az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel (24) összhangban az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedések útján kell védeni, ideértve a szabálytalanságok – többek között a csalás – megelőzésére, feltárására, korrekciójára és kivizsgálására, az elveszített, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetésére, valamint adott esetben a közigazgatási szankciók kiszabására vonatkozó intézkedéseket. Így különösen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 2185/96/Euratom, EK és a 883/2013/Euratom, EK rendelettel összhangban hatáskörrel rendelkezik arra, hogy igazgatási vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezhet annak megállapítása céljából, hogy történt-e olyan csalás, korrupció vagy bármely más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit.

Az Európai Ügyészség az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel összhangban hatáskörrel rendelkezik arra, hogy nyomozást és vádhatósági eljárást folytasson az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (25) értelmében az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetében. A költségvetési rendelettel összhangban minden olyan személynek vagy szervezetnek, aki, illetve amely uniós forrásokban részesül, maradéktalanul együtt kell működnie az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából, biztosítania kell a Bizottság, az OLAF, a Számvevőszék, valamint – az (EU) 2017/1939 rendelet alapján megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok esetében – az Európai Ügyészség számára a szükséges jogokat és hozzáférést, valamint gondoskodnia kell arról, hogy az uniós források felhasználásában részt vevő harmadik felek ezekkel egyenértékű jogokat biztosítsanak. A tagállamoknak maradéktalanul együtt kell működniük, és meg kell adniuk minden szükséges támogatást az uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek számára az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatban.

(61)

Azon harmadik országok számára, amelyek a valamely tagállamban benyújtott vagy az említett harmadik országban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős állam megállapításának kritériumaira és mechanizmusaira vonatkozó megállapodást kötöttek az Unióval, meghatározott feltételek teljesülése esetén lehetővé kell tenni az Alap igénybevételét.

(62)

Erre a rendeletre az Európai Parlament és a Tanács által az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott horizontális pénzügyi szabályok alkalmazandók. E szabályokat a költségvetési rendelet állapítja meg, meghatározva különösen a költségvetés elkészítésére és – vissza nem térítendő támogatások, közbeszerzés és pénzdíjak útján, valamint közvetett végrehajtás útján történő – végrehajtására vonatkozó eljárást, továbbá rendelkezve a pénzügyi szereplők felelősségével kapcsolatos ellenőrzésekről. Az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott szabályok egy, az Unió költségvetésének védelmét szolgáló általános feltételrendszert is magukban foglalnak.

(63)

A 2013/755/EU tanácsi határozat (26) alapján a tengerentúli országokban vagy területeken letelepedett személyek és szervezetek jogosultak finanszírozásban részesülni, figyelemmel az Alap szabályaira és célkitűzéseire, valamint az azon tagállamra alkalmazandó esetleges megállapodásokra, amelyhez a releváns tengerentúli ország vagy terület kapcsolódik.

(64)

Az EUMSZ 349. cikke alapján, valamint összhangban a Tanács által a 2018. április 12-i következtetéseiben támogatott, „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című, 2017. október 24-i bizottsági közleménnyel a releváns tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti stratégiájuk és programjaik foglalkozzanak a legkülső régiók előtt a migráció kezelése terén álló sajátos kihívásokkal. Az Alapnak megfelelő forrásokkal kell támogatnia az említett tagállamokat, hogy segíthessék az említett régiókat a migráció fenntartható kezelésében és az esetleges kritikus helyzetek kezelésében.

(65)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (27) (22) és (23) bekezdése alapján az Alapot egyedi monitoringkövetelményeknek megfelelően gyűjtött információk alapján értékelni kell, ugyanakkor el kell kerülni a különösen a tagállamokra nehezedő adminisztratív terhet és a túlszabályozást. E követelményeknek adott esetben mérhető mutatókat is magukban kell foglalniuk, amelyek alapján értékelhetők az Alap gyakorlatban kifejtett hatásai. Az Alap eredményeinek mérése érdekében mutatókat és kapcsolódó célokat kell meghatározni az Alap minden egyes egyedi célkitűzése tekintetében. Az említett mutatóknak minőségi és mennyiségi mutatókat is magukban kell foglalniuk.

(66)

Mutatók és a pénzügyi beszámolók révén a Bizottságnak és a tagállamoknak monitoring alá kell vonniuk az Alap végrehajtását az (EU) 2021/1060 rendelet és e rendelet releváns rendelkezéseinek megfelelően. 2023-tól kezdődően a tagállamoknak éves teljesítményjelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottságnak a legutóbbi pénzügyi évre vonatkozóan. Az említett jelentéseknek tájékoztatást kell tartalmazniuk a tagállami programok végrehajtása terén elért haladásról. A tagállamoknak az említett jelentések összegzéseit is be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. A Bizottságnak az említett összegzéseket az Unió valamennyi hivatalos nyelvére le kell fordítania, és honlapján nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie azokat, a tagállamoknak az (EU) 2021/1060 rendeletben említett honlapjaira mutató linkekkel együtt.

(67)

Tükrözve az éghajlatváltozással szembeni fellépés fontosságát, összhangban az Uniónak az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében elfogadott Párizsi Megállapodás (28) végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásaival és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira vonatkozó kötelezettségvállalással, az e rendelet alapján végrehajtott intézkedéseknek hozzá kell járulniuk azon átfogó cél eléréséhez, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi kiadásának 30 %-át az éghajlat-politikai célkitűzések általános érvényesítésére fordítsák, továbbá azon ambíció eléréséhez, hogy 2024-ben a költségvetés 7,5 %-át, 2026-ban és 2027-ben pedig a 10 %-át a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokra fordítsák, figyelembe véve ugyanakkor az éghajlat-politikai és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok közötti meglévő átfedéseket. Az Alapnak olyan tevékenységeket kell támogatnia, amelyek tiszteletben tartják az Unió éghajlatpolitikai és környezetvédelmi normáit és prioritásait, és nem okoznak jelentős kárt az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (29) 17. cikke értelmében vett környezetvédelmi célkitűzések tekintetében.

(68)

Az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (30) és a 2014–2020-as programozási időszakra alkalmazandó minden jogi aktust továbbra is alkalmazni kell az Alap keretében a 2014–2020-as programozási időszakban támogatott programokra és projektekre. Mivel az 514/2014/EU rendelet végrehajtási időszaka átfedésben van az e rendelet hatálya alá tartozó programozási időszakkal, továbbá az említett rendelet által jóváhagyott bizonyos projektek végrehajtásában a folyamatosság biztosítása érdekében a projektek szakaszolására vonatkozó rendelkezéseket kell megállapítani. A projekt minden egyes szakaszát azon programozási időszak szabályaival összhangban kell végrehajtani, amelynek keretében az finanszírozásban részesül.

(69)

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítése és módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadhasson el a III. mellékletben foglalt intézkedések listája, a magasabb társfinanszírozási arányokra jogosult intézkedések IV. mellékletben foglalt listája, a VII. melléklet szerinti működési támogatás, valamint a monitoring- és értékelési keret továbbfejlesztése tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elveknek megfelelően kerüljön sor. Így különösen, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(70)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (31) megfelelően kell gyakorolni. A tagállamok közös kötelezettségeit – különösen a Bizottságnak történő tájékoztatásnyújtásra vonatkozó kötelezettségeket – megállapító végrehajtási jogi aktusok elfogadása céljából a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni, és a programozás és a jelentéstétel keretében a Bizottságnak történő tájékoztatásnyújtásra vonatkozó részletes rendelkezésekkel kapcsolatos végrehajtási jogi aktusok elfogadása céljából – tisztán technikai természetük miatt – a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni. A Bizottságnak az e rendeletben előírt szükséghelyzeti támogatás nyújtására vonatkozó döntések elfogadásához kapcsolódó, azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, amennyiben az ilyen támogatás jellegéhez és céljához kapcsolódó, kellően indokolt esetekben, ez rendkívül sürgős okokból szükséges.

(71)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(72)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(73)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(74)

A költségvetési rendelet 193. cikkének (2) bekezdésével összhangban egy már megkezdett intézkedésre is odaítélhető vissza nem térítendő támogatás, feltéve, hogy a pályázó bizonyítani tudja, hogy az intézkedést a vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodás aláírása előtt meg kellett kezdenie. A vissza nem térítendő támogatás elnyerésére irányuló pályázat benyújtásának időpontja előtt felmerült költségek azonban – a kellően indokolt, kivételes esetek kivételével – uniós finanszírozásból nem támogathatók. Az uniós támogatásban bármely, az Unió érdekeire nézve hátrányos zavar elkerülése érdekében, a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret kezdetén egy korlátozott időtartamra lehetővé kell tenni, hogy az olyan, e rendelet alapján által támogatott, közvetlen irányítás alá tartozó intézkedések tekintetében felmerülő költségek, amelyek már megkezdődtek, 2021. január 1-jétől még akkor is elszámolhatónak minősüljenek, ha az említett költségek a vissza nem térítendő támogatás elnyerésére irányuló pályázat vagy a támogatás iránti kérelem benyújtása előtt keletkeztek.

(75)

Helyénvaló összhangba hozni e rendelet alkalmazási időszakát az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendeletével (32).

(76)

Annak biztosítása céljából, hogy a releváns szakpolitikai területen folyamatos maradjon a támogatások nyújtása, valamint hogy a végrehajtás a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret kezdő időpontjától megkezdődhessen, e rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie, és azt visszaható hatállyal, 2021. január 1-jétől kell alkalmazni,

(1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkének (3) bekezdése szerinti azon célkitűzést, hogy az Unió garantálja a biztonság magas szintjét a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben, többek között a belső határok személyek által történő átlépésére és a külső határokon történő határellenőrzésre és a közös vízumpolitikára vonatkozó közös intézkedések révén kell megvalósítani, megőrizve egyúttal a körültekintő egyensúlyt egyrészről a személyek szabad mozgása, és másrészről a biztonság között.

(2)

Az EUMSZ 80. cikke értelmében a határok ellenőrzésével, a menekültüggyel és a bevándorlással kapcsolatos uniós szakpolitikákra és azok végrehajtására a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztásának elve az irányadó, ideértve annak pénzügyi vonatkozásait is.

(3)

A 2017. március 25-én aláírt Római Nyilatkozatban a 27 tagállam vezetői megerősítették, hogy elkötelezettek egy biztonságos és védett Európa és egy olyan Unió kialakítása iránt, ahol valamennyi polgár biztonságban érzi magát és szabadon mozoghat, ahol biztosított a külső határok védelme, amely hatékony, felelős és fenntartható, a nemzetközi normákat tiszteletben tartó migrációs politikát folytat, valamint egy olyan Európa iránt, amely eltökélt a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem iránt.

(4)

Az e rendelettel létrehozott, a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszköz (a továbbiakban: az eszköz) keretében finanszírozott valamennyi intézkedést – ideértve a harmadik országokban végzetteket is – az uniós vívmányokban és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) rögzített jogoknak és elveknek maradéktalanul megfelelve kell végrehajtani, és azoknak összhangban kell állniuk az Unió és a tagállamok azon nemzetközi okmányokból fakadó nemzetközi kötelezettségeivel, amelyeknek az Unió és a tagállamok részes felei, különösen a megkülönböztetés tilalma és a visszaküldés tilalma elvének való megfelelés biztosítása révén.

(5)

Az eszköz szakpolitikai célkitűzése egy erős és hatékony európai integrált határigazgatás kialakítása és végrehajtása a külső határokon, hozzájárulva ezáltal az Unión belüli magas szintű belső biztonság biztosításához, megőrizve ugyanakkor a személyek Unión belüli szabad mozgását, továbbá maradéktalanul tiszteletben tartva a releváns uniós vívmányokat, valamint az Unió és a tagállamok azon nemzetközi okmányokból fakadó nemzetközi kötelezettségeit, amelyeknek az Unió és a tagállamok részes felei.

(6)

Az európai integrált határigazgatás, amelynek végrehajtását az (EU) 2019/1896 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) létrehozott Európai Határ- és Parti Őrség biztosítja, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség és a határigazgatásért felelős nemzeti hatóságok – ideértve a parti őrségeket is abban a mértékben, amennyiben határellenőrzési feladatokat végeznek – megosztott felelősségébe tartozik. Annak hozzá kell járulnia a jogszerű határátlépések elősegítéséhez, az illegális bevándorlás és a határokon átnyúló bűnözés megelőzéséhez és felderítéséhez, valamint a migrációs áramlatok eredményes kezeléséhez.

(7)

Az új migrációs és menekültügyi paktumról szóló, 2020. szeptember 23-i közleményében a Bizottság az uniós megközelítés egyik fő célkitűzéseként azonosította a jogszerű utazás megkönnyítését, megelőzve egyúttal az irreguláris migrációs és biztonsági kockázatokat.

(8)

Az európai integrált határigazgatás végrehajtásához elengedhetetlen az uniós költségvetésből való pénzügyi támogatás a tagállamok abban való támogatása érdekében, hogy – maradéktalanul tiszteletben tartva az alapvető jogokat – hatékonyan irányítsák a külső határokon való átlépést, és kezeljék az e határoknál jelentkező jövőbeni kihívásokat, ami hozzájárulna a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező súlyos bűncselekmények elleni fellépéshez.

(9)

A tagállamok számára megfelelő uniós pénzügyi támogatást kell biztosítani az európai integrált határigazgatás végrehajtásának előmozdítására, és annak biztosítására, hogy az európai integrált határigazgatás operatív valósággá váljon. Az európai integrált határigazgatás többek között a következő, az (EU) 2019/1896 rendeletben megállapított elemeket foglalja magában: határellenőrzés; kutatási és mentési műveletek határőrizet során; kockázatelemzés; tagállamok közötti együttműködés, ideértve az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által koordinált támogatást; ügynökségközi együttműködés, ideértve a rendszeres információcserét is; harmadik országokkal folytatott együttműködés; technikai és műveleti intézkedések a schengeni térségben, amelyek a határellenőrzéshez kapcsolódnak, és céljuk az illegális bevándorlás kezelése és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelem javítása; csúcstechnológiás eszközök alkalmazása; egy minőség-ellenőrzési mechanizmus és szolidaritási mechanizmusok.

(10)

Az eszköznek képesnek kell lennie arra, hogy biztosítsa a tagállamoknak a külső határőrizetre vonatkozó közös minimumkövetelmények végrehajtásához szükséges támogatást, összhangban a tagállamok, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség és a Bizottság vonatkozó hatásköreivel.

(11)

mivel a tagállamok vámhatóságai növekvő számú feladatot vállalnak, amelyek gyakran kiterjednek a biztonság területére is, és amelyekre a külső határokon kerül sor, fontos ösztönözni az ügynökségközi együttműködést, mint az európai integrált határigazgatás egyik elemét, összhangban az (EU) 2019/1896 rendelettel. Biztosítani szükséges a külső határokon végzett határellenőrzés és vámellenőrzés egymást kiegészítő jellegét megfelelő uniós pénzügyi támogatás nyújtásával a tagállamoknak számára. Az ügynökségközi együttműködés nem csupán meg fogja erősíteni a vámellenőrzéseket az illegális kereskedelem minden formája elleni küzdelem érdekében, hanem meg fogja könnyíteni a jogszerű kereskedelmet és utazást, és hozzá fog járulni egy biztonságos és hatékony vámunióhoz is.

(12)

Szükséges ezért létrehozni az 513/2014/EU (4) és az 515/2014/EU (5) európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott 2014–2020-as Belső Biztonsági Alap jogutód alapját, többek között egy Integrált Határigazgatási Alap (a továbbiakban: az Alap) felállításával.

(13)

Az EUMSZ V. címének jogi sajátosságai, valamint a külső határokra és a vámellenőrzésre vonatkozó szakpolitikák tekintetében alkalmazandó különböző jogalapok miatt jogilag nem lehetséges az Alapot egyetlen eszközként létrehozni.

(14)

Az Alapot ezért a határigazgatás és a vízumpolitika területén nyújtott uniós pénzügyi támogatás átfogó kereteként kell létrehozni, amely magában foglalja az eszközt, valamint az (EU) 2021/1077 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott, a vámellenőrzési berendezésekhez pénzügyi támogatást nyújtó eszközt. Az említett keretet ki kell egészíteni az (EU) 2021/1060 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7), amelyre e rendeletnek hivatkoznia kell a megosztott irányítás szabályai tekintetében.

(15)

Az eszköznek építenie kell a jogelődjeihez – az 574/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (8) létrehozott, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó Külső Határok Alaphoz, valamint az 515/2014/EU rendelettel létrehozott, a 2014–2020-as időszakra vonatkozó Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközhöz – köthető eredményekre és beruházásokra, és az eszközt az új fejlemények figyelembevétele érdekében ki kell terjeszteni.

(16)

Az egységes és magas színvonalú külső határellenőrzés biztosítása és a külső határokon keresztül történő jogszerű utazás megkönnyítése érdekében az eszköznek hozzá kell járulnia egy olyan európai integrált határigazgatás kialakításához, amely kiterjed a szakpolitikát, a jogot, a szisztematikus együttműködést, a tehermegosztást, az irreguláris migránsok által használt átlépési pontokkal kapcsolatos helyzet és változó körülmények értékelését, a személyi állományt, a berendezéseket és a technológiát illető intézkedésekre, amelyeket különböző szinteken a tagállamok illetékes hatóságai és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség hozhat, együttműködésben eljárva egyéb szereplőkkel, így például más uniós szervekkel, hivatalokkal és ügynökségekkel, különösen az (EU) 2018/1726 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) létrehozott, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek üzemeltetési igazgatását végző európai uniós ügynökséggel (eu-LISA), az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott, a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségével (Europol), valamint adott esetben harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel.

(17)

Az eszköznek hozzá kell járulnia a vízumkérelmek feldolgozása hatékonyságának javításához a jóhiszemű utazók vízumeljárásainak megkönnyítése tekintetében, valamint a biztonsági kockázatok és az irreguláris migrációs kockázatok felderítése és értékelése tekintetében. Így különösen az eszköznek pénzügyi támogatást kell nyújtania a vízumkérelmek feldolgozásának digitalizációjához azzal a célkitűzéssel, hogy gyors, biztonságos és ügyfélbarát vízumeljárásokat biztosítson mind a vízumkérelmezők, mind a konzulátusok javára. Az eszköznek a konzuli szolgáltatások világszerte széles körű lefedettségének biztosítását is kell szolgálnia. Az eszköznek ki kell terjednie a közös vízumpolitika egységes végrehajtására és korszerűsítésére, valamint a 767/2008/EK európai parlamenti és tanácsi-rendeletből (11) fakadó intézkedésekre is, csakúgy, mint a tagállamoknak a vízumkibocsátáshoz biztosítandó segítségnyújtásra, ideértve a humanitárius okokból, nemzeti érdekből vagy nemzetközi kötelezettségek miatt, a vízumokkal kapcsolatos uniós vívmányokkal összhangban kibocsátott korlátozott területi érvényességű vízumokat is.

(18)

Az eszköznek az európai integrált határigazgatás végrehajtásának részeként támogatnia kell a schengeni vívmányokat alkalmazó országok területén a külső határok ellenőrzéséhez kapcsolódó intézkedéseket, ami megerősíti a schengeni térség általános működését.

(19)

A külső határok igazgatásának javítása, a jogszerű utazás megkönnyítése, a szabálytalan határátlépések megelőzéséhez és az azokkal szembeni fellépéshez való hozzájárulás, a közös vízumpolitika végrehajtása, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség magas szintű biztonságához való hozzájárulás céljából az eszköznek az uniós joggal összhangban támogatnia kell a nagyméretű IT-rendszerek fejlesztését a határigazgatás területén. Támogatnia kell az (EU) 2019/817 (12) és az (EU) 2019/818 (13) európai parlamenti és tanácsi rendeletben megállapítottak szerinti interoperabilitás kialakítását a tagállamokban az uniós információs rendszerek – nevezetesen az (EU) 2017/2226 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott határregisztrációs rendszer (EES), a 767/2008/EK rendelettel létrehozott Vízuminformációs Rendszer (VIS), az (EU) 2018/1240 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15), létrehozott Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS), a 603/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) létrehozott Eurodac, az (EU) 2018/1860 (17), az (EU) 2018/1861 (18) és az (EU) 2018/1862 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) létrehozott Schengeni Információs Rendszer (SIS), valamint az (EU) 2019/816 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (20) létrehozott, a harmadik országbeli állampolgárokkal és a hontalan személyekkel szemben hozott ítéletekre vonatkozó információval rendelkező tagállamok azonosítására szolgáló központosított rendszer (ECRIS-TCN) – között annak érdekében, hogy az említett uniós információs rendszerek és azok adatai kiegészítsék egymást. Az eszköznek hozzá kell járulnia a nemzeti szinten szükséges fejlesztésekhez is a központi szintű interoperabilitási elemek – nevezetesen az európai keresőportál (EKP), egy közös biometrikus megfeleltetési szolgáltatás (közös BMS), egy közös személyazonosítóadat-tár (CIR) és egy többszörös személyazonosságot felismerő rendszer (MID) – végrehajtását követően.

(20)

Annak érdekében, hogy hasznosítsa a határigazgatás, a vízumpolitika és a nagyméretű IT-rendszerek területén kompetenciával rendelkező decentralizált ügynökségek tudását és szakértelmét a Bizottságnak kellő időben – különösen a programozási időszak kezdetén és félidejében – be kell vonnia a releváns ügynökségeket az e rendelet által létrehozott, a belügyi alapokkal foglalkozó bizottság munkájába. Adott esetben a Bizottságnak be kell tudnia vonni a releváns uniós szerveket, hivatalokat és ügynökségeket a monitoring és az értékelés folyamatába is, különösen annak biztosítása céljából, hogy az eszköz által támogatott intézkedések megfeleljenek a releváns uniós vívmányoknak és az elfogadott uniós prioritásoknak. Az eszköznek ki kell egészítenie és meg kell erősítenie az európai integrált határigazgatás végrehajtására irányuló tevékenységeket, összhangban a tagállamok és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség közötti megosztott felelősség és szolidaritás elvével, amelyek az Európai Határ- és Parti Őrség két pillérét képviselik. Ez különösen azt jelenti, hogy a megosztott irányítás keretében végrehajtott programjaik kialakításakor a tagállamoknak figyelembe kell venniük az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által kifejlesztett elemzési eszközöket, műveleti és technikai iránymutatásokat, valamint az általa kidolgozott képzési tanterveket, így például a határőrök képzésére vonatkozó egységes alaptanterveket, beleértve az említett tanterveknek az alapvető jogokkal és a nemzetközi védelemhez való hozzáféréssel kapcsolatos elemeit is. Annak érdekében, hogy kialakítsa a külső határok ellenőrzésére vonatkozóan a saját feladatai és a tagállamok feladatköre közötti kiegészítő jelleget, valamint hogy biztosítsa a következetességet, és elkerülje az alacsony költséghatékonyság kockázatát a Bizottságnak kellő időben konzultálnia kell az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökséggel a tagállamok által benyújtott programtervezetekről olyan mértékig, amennyiben azok az említett ügynökség hatáskörébe tartoznak, így különösen a működési támogatás keretében finanszírozott tevékenységeket illetően.

(21)

Az érintett tagállamok kérésének megfelelő mértékben az eszköznek támogatnia kell az „Európai migrációs stratégia” című, 2015. május 13-i bizottsági közleményben körvonalazott és az Európai Tanács 2015. június 25-i és 26-i ülésén jóváhagyott, majd az (EU) 2019/1896 rendeletben részletesebben meghatározott migrációscsomópont-megközelítés végrehajtását. A migrációscsomópont-megközelítés működési támogatást biztosít azon tagállamoknak, amelyek a külső határokon aránytalan migrációs kihívásokkal szembesülnek. A megközelítés integrált, átfogó és célzott támogatást nyújt, a szolidaritás és a megosztott felelősség szellemében.

(22)

A külső határok védelmére vonatkozó szolidaritás és megosztott felelősség szellemében, amennyiben sebezhetőségek vagy kockázatok azonosítására kerül sor, különösen az 1053/2013/EU tanácsi rendelettel (21) összhangban elvégzett schengeni értékelést követően, az érintett tagállamnak megfelelően kezelnie kell a kérdést a programja keretében az említett rendelet alapján elfogadott ajánlások végrehajtására rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával, és összhangban az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség által az (EU) 2019/1896 rendeletnek megfelelően elvégzett sebezhetőségi értékelésekkel.

(23)

Az eszköznek pénzügyi támogatást kell nyújtania azon tagállamoknak, amelyek teljeskörűen alkalmazzák a külső határokra és a vízumokra vonatkozó schengeni vívmányok rendelkezéseit, és azon tagállamoknak, amelyek készülnek a Schengenben való részvételre, és azt a tagállamoknak a külső határok igazgatására vonatkozó közös uniós szakpolitika érdekében kell felhasználniuk.

(24)

Miközben támogatást biztosít a tagállamok határigazgatási beruházásaihoz, az eszköz nem nyújthat finanszírozást azon belső határokon létesülő új, állandó infrastruktúrához és épületekhez, amelyeknél az ellenőrzéseket még nem szüntették meg. Az említett határokon azonban az eszköznek támogatnia kell az olyan, határellenőrzést szolgáló ingó infrastruktúrába, valamint a meglévő infrastruktúra fenntartásába, korlátozott korszerűsítésébe vagy felváltásába irányuló beruházásokat, amelyekre az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (22) való folyamatos megfeleléshez van szükség.

(25)

A 2003-as csatlakozási okmánynak a személyeknek a kalinyingrádi régió és az Orosz Föderáció egyéb részei közötti, szárazföldi úton történő átutazásáról szóló 5. jegyzőkönyvével összhangban, az eszközből kell fedezni minden olyan többletköltséget, amely az uniós vívmányok – nevezetesen a 693/2003/EK (23) és a 694/2003/EK tanácsi rendelet (24) – ilyen átutazásra vonatkozó különös rendelkezéseinek a végrehajtása során merül fel. Az elmaradt díjakért nyújtott további pénzügyi támogatás szükségességét azonban az Uniónak az Orosz Föderációval hatályban lévő vízumszabályozásától kell függővé tenni.

(26)

Az eszköz szakpolitikai célkitűzésének eléréséhez való hozzájárulás érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy programjaik tartalmazzanak az eszköz valamennyi egyedi célkitűzését érintő intézkedéseket, és hogy a forrásoknak az egyedi célkitűzések közötti allokációja biztosítsa, hogy e célkitűzéseket lehessen teljesíteni.

(27)

A hatékonyság elvével összhangban törekedni kell a más uniós alapokkal való szinergiákra és következetességre, valamint el kell kerülni az intézkedések közötti átfedéseket.

(28)

A valamely tagállam által kiadott kiutasítási határozatok hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése az európai integrált határigazgatásnak az (EU) 2019/1896 rendeletben szabályozott egyik eleme. A visszaküldés terén végrehajtott intézkedések azonban jellegük és célkitűzésük miatt az eszköz keretében nyújtott támogatás hatókörén kívül esnek, és az (EU) 2021/1147 európai parlamenti és tanácsi rendelet (25) hatálya alá tartoznak.

(29)

A tagállami vámhatóságok külső határokon játszott fontos szerepének elismerése, és annak biztosítása érdekében, hogy elegendő eszköz álljon rendelkezésükre széles körű feladataik végrehajtásához az említett határokon, a vámellenőrzési berendezések pénzügyi támogatására szolgáló eszköznek kell biztosítania az említett nemzeti hatóságok részére a vámellenőrzés elvégzésére szolgáló berendezésekbe irányuló beruházáshoz szükséges finanszírozást, valamint olyan berendezéseket, amelyek a vámellenőrzések mellett egyéb célokat is szolgálhatnak, így például a határellenőrzést.

(30)

A legtöbb vámellenőrzési berendezés és információs és kommunikációs technológiai (IKT) rendszer egyenlő mértékben vagy járulékosan alkalmas lehet az Unió más jogi aktusainak, így például a határigazgatásra, a vízumokra vagy a rendőrségi együttműködésre vonatkozó rendelkezéseknek való megfelelés ellenőrzésére. Az Alapot ezért két, egymást kiegészítő eszközként dolgozták ki, amelyek különálló, de kiegészítő hatállyal rendelkeznek a berendezések beszerzésére vonatkozóan. Egyrészt az eszköz pénzügyileg támogatni fog olyan berendezéseket és IKT-rendszereket, amelyek elsődleges célja az integrált határigazgatás, és lehetővé fogja tenni azoknak a vámellenőrzés kiegészítő területén való használatát is. Másrészt a vámellenőrzési berendezések pénzügyi támogatására szolgáló eszköz olyan berendezéseket fog pénzügyileg támogatni, amelyek fő célja a vámellenőrzés, és lehetővé fogja tenni azoknak további célokra, így például határellenőrzésre és biztonságra való használatát is. Az ilyen szereposztás elő fogja mozdítani az ügynökségközi együttműködést az európai integrált határigazgatásnak az (EU) 2019/1896 rendeletben szabályozott egyik elemeként, ezáltal lehetővé téve a vámügyi és a határforgalom-ellenőrzést végző hatóságok együttműködését, és maximalizálva az uniós költségvetés hatását az ellenőrzési berendezések megosztása és interoperabilitása révén.

(31)

A tengeri határőrizet a parti őrség által az Unió tengerparti területén ellátott egyik feladat. A partvédelmi feladatokat ellátó nemzeti hatóságok széles körű feladatokért felelnek, amelyek magukban foglalhatják a tengerparti biztonságot, védelmet, a kutatási és mentési műveleteket, a határellenőrzést, a halászati ellenőrzést, a vámellenőrzést, az általános jogérvényesítést és a környezetvédelmet, de nem korlátozódnak azokra. A partvédelmi feladatok széles köre miatt az említett feladatok különböző uniós szakpolitikák hatókörébe tartoznak, amelyeknek a kézzelfoghatóbb és hatékonyabb eredmények elérése érdekében szinergiákra kell törekedniük.

(32)

Az eszköz keretében finanszírozott, a tengeri határőrizethez kapcsolódó intézkedések végrehajtásakor a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a tengeri kutatási és mentési műveleteket illetően fennálló nemzetközi kötelezettségeikre. E tekintetben lehetővé kell tenni az eszköz keretében támogatott berendezések és rendszerek használatát kutatási és mentési műveletekben olyan helyzetekben, amelyek egy tengeri határőrizeti művelet során merülhetnek fel.

(33)

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség, az 1406/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (26) létrehozott Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség és az (EU) 2019/473 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (27) létrehozott Európai Halászati Ellenőrző Hivatal közötti, partvédelmi feladatokra irányuló uniós együttműködés mellett a tengerparti területen végzett tevékenységek jobb koherenciáját kell elérni nemzeti szinten is. A tengerparti környezetben tevékenykedő különféle szereplők közötti szinergiáknak összhangban kell lenniük az európai integrált határigazgatási és tengerparti védelmi stratégiákkal.

(34)

A tengerparti tevékenységek kiegészítő jellegének megerősítése és következetességének fokozása, az erőfeszítések duplikációjának elkerülése és a költségvetési megszorítások enyhítése érdekében egy olyan, költséges tevékenységekkel járó területen, mint a tengerparti terület, lehetővé kell tenni az eszköz használatát – kiegészítő jelleggel – a többcélú jelleggel bíró tengerparti műveletek támogatására is.

(35)

Lehetővé kell tenni az eszköz keretében finanszírozott berendezések és IKT-rendszerek használatát az (EU) 2021/1149 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (28) létrehozott Belső Biztonsági Alap és az (EU) 2021/1147 rendelettel létrehozott Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap célkitűzéseinek elérése érdekében is. Az ilyen berendezéseknek és IKT-rendszereknek hozzáférhetőknek és bevethetőknek kell maradniuk hatékony és biztonságos határellenőrzési tevékenységek céljára, és az ilyen berendezéseknek és IKT-rendszereknek a Belső Biztonsági Alap, valamint a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap céljaira történő használatát időben korlátozni kell.

(36)

Az eszköznek, összhangban annak egyedi célkitűzéseivel, elsődlegesen a belső uniós szakpolitikát kell szolgálnia. Ugyanakkor az eszköznek adott esetben tudnia kell támogatni az uniós prioritásokkal összhangban lévő intézkedéseket harmadik országokban vagy azokkal kapcsolatban is. Az említett intézkedéseket az Unió külső finanszírozási eszközeiből támogatott egyéb, Unión kívüli fellépésekkel teljes szinergiában és koherenciában, valamint azokat kiegészítve kell végrehajtani. Így különösen, az ilyen intézkedéseket oly módon kell végrehajtani, amely biztosítja a külső uniós szakpolitikával való teljes koherenciát, tiszteletben tartja a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét, valamint összhangban áll a szóban forgó országra vagy régióra vonatkozó stratégiai programozási dokumentumokkal. Az ilyen intézkedéseknek olyan intézkedésekre is összpontosítaniuk kell, amelyek nem fejlesztés-orientáltak, a belső uniós szakpolitika érdekeit kell szolgálniuk, és összhangban kell lenniük az Unión belül végzett tevékenységekkel. Félidős és visszamenőleges értékelései során a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania az intézkedések harmadik országokban vagy azokkal kapcsolatban történő végrehajtására.

(37)

Az uniós költségvetésből származó finanszírozásnak olyan intézkedésekre kell összpontosítania, amelyek esetében az uniós beavatkozás hozzáadott értéket biztosíthat az egyedül tagállamok által végrehajtott intézkedésekhez képest. Mivel az Unió a tagállamoknál alkalmasabb helyzetben van ahhoz, hogy keretet biztosítson az uniós szolidaritás kifejezéséhez a határigazgatás és a közös vízumpolitika területén, valamint hogy platformot nyújtson az említett szakpolitikákat alátámasztó közös nagyméretű IT-rendszerek fejlesztéséhez, az e rendelet alapján nyújtott pénzügyi támogatásnak hozzá kell járulnia különösen a nemzeti és uniós képességek megerősítéséhez az említett területeken.

(38)

Az eszköz által támogatott intézkedések népszerűsítése során az uniós finanszírozás címzettjeinek a célközönség nyelvén vagy nyelvein kell tájékoztatást nyújtaniuk. Az uniós finanszírozás láthatóságának biztosítása érdekében az említett finanszírozás címzettjeinek az intézkedéssel kapcsolatos kommunikációjuk során hivatkozniuk kell a finanszírozás eredetére. A címzetteknek e célból gondoskodniuk kell arról, hogy a médiának és a nyilvánosságnak szánt minden kommunikációs anyag feltüntesse az Unió emblémáját, és kifejezetten megemlítse az Uniótól kapott pénzügyi támogatást.

(39)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az eszköz keretében rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat az eszköz végrehajtásával kapcsolatos legjobb gyakorlatok és információcsere előmozdítására fordítsa.

(40)

A tematikus eszközből közvetlen vagy közvetett irányítás keretében nyújtott támogatásról a Bizottságnak kellő időben tájékoztatást kell közzé tennie, és adott esetben frissítenie kell az ilyen tájékoztatást. Lehetővé kell tenni az adatok egyedi célkitűzés, a kedvezményezett neve, a jogi kötelezettségvállalás összege, valamint az intézkedés jellege és célja szerinti rendszerezését.

(41)

Valamely tagállam olyannak tekinthető, mint amely nem felel meg a releváns uniós vívmányoknak – így az eszköz keretében nyújtott működési támogatás felhasználása tekintetében –, ha nem teljesítette a Szerződések alapján a határigazgatás és a vízumpolitika területén fennálló kötelezettségeit – ideértve az alapvető jogokkal kapcsolatos kötelezettségeket is –, ha fennáll egyértelmű kockázata annak, hogy az említett tagállam súlyosan megsérti az Unió értékeit a határigazgatásra és a vízumpolitikára vonatkozó uniós vívmányok végrehajtása során, vagy ha valamely, az (EU) 1053/2013 rendeletben megállapított schengeni értékelési és monitoringmechanizmus keretében született értékelési jelentés hiányosságokat azonosított a releváns területen.

(42)

Az eszköznek biztosítania kell, hogy fennáll a forrásoknak az e rendeletben megállapított célkitűzések megvalósítását szolgáló méltányos és átlátható elosztása. Az átláthatósági követelményeknek való megfelelés érdekében a Bizottságnak tájékoztatást kell közzé tennie a tematikus eszköz éves és többéves munkaprogramjairól. Az (EU) 2021/1060 rendelettel összhangban minden egyes tagállamnak biztosítania kell, hogy a programjának jóváhagyásától számított hat hónapon belül működik egy olyan honlap, amelyen elérhető a programjára vonatkozó tájékoztatás, lefedve a program célkitűzéseit, tevékenységeit, a rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket és az eredményeket.

(43)

E rendeletben meg kell határozni a tagállami programokra szánt kezdeti összegeket, amelyek az I. mellékletben meghatározott rögzített összegekből és az említett mellékletben megállapított kritériumok alapján kiszámított összegből állnak, és amelyek tükrözik a szárazföldi és tengeri határszakaszok hosszát és a rájuk gyakorolt hatás erősségét, a repülőtereken és a konzulátusokon tapasztalható munkaterhet, valamint a konzulátusok számát. Tekintettel azon tagállamok speciális szükségleteire, amelyek az egy főre jutó legmagasabb számú menedékjog iránti kérelemmel szembesültek 2018-ban és 2019-ben, helyénvaló Ciprus, Málta és Görögország esetében növelni a rögzített összegeket.

(44)

A tagállami programokra szánt kezdeti összegek kell, hogy a tagállamok hosszú távú beruházásainak alapját képezzék. A kiindulási helyzetben bekövetkező változásoknak – így például a külső határokon jelentkező nyomás, valamint a külső határokon és a konzulátusokon tapasztalható munkateher – figyelembevétele érdekében a programozási időszak félidejében egy kiegészítő összeget kell a tagállamok számára allokálni, amelynek az I. melléklettel összhangban statisztikai adatokon kell alapulnia, figyelembe véve a programvégrehajtásuk állását is.

(45)

A Bizottságnak el kell végeznie e rendelet félidős értékelését. E félidős értékelést az eszköz eredményességének és uniós hozzáadott értékének értékelésére kell felhasználni, és annak átlátható áttekintést kell nyújtania arról, hogy miként hajtották végre az eszközt.

(46)

mivel a határigazgatás és a vízumpolitika területén folyamatosan változnak a kihívások, szükséges a finanszírozás allokációját hozzáigazítani a vízumpolitikára és a határigazgatásra vonatkozó prioritások változásaihoz – beleértve a határon jelentkező megnövekedett nyomás eredményeként bekövetkező változásokat is –, továbbá szükséges a legmagasabb uniós hozzáadott értéket képviselő prioritások felé kell irányítani a finanszírozást. A sürgető igényekre, valamint a szakpolitika és az uniós prioritások változásaira való reagálás, továbbá a finanszírozásnak a magas szintű uniós hozzáadott értéket képviselő intézkedések felé való irányítása érdekében a finanszírozás egy részét időszakonként – egy tematikus eszköz útján – egyedi intézkedésekre, uniós intézkedésekre és szükséghelyzeti támogatásra kell allokálni. A tematikus eszköz rugalmasságot kínál az eszköz kezelése során, és azt tagállami programokon keresztül is végre lehet hajtani.

(47)

A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a programallokációjuk egy részét a IV. mellékletben felsorolt intézkedések finanszírozására használják azáltal, hogy ezek nagyobb uniós hozzájárulásban részesülnek.

(48)

Az eszköznek hozzá kell járulnia olyan működési költségek támogatásához, amelyek a határigazgatáshoz, a közös vízumpolitikához és a nagyméretű IT-rendszerekhez kapcsolódnak annak lehetővé tétele érdekében a tagállamok számára, hogy fenntartsák az Unió egésze számára létfontosságú képességeket. Az ilyen támogatásnak az eszköz célkitűzéseihez kapcsolódó konkrét költségek teljes visszatérítéséből kell állnia, és a tagállami programok szerves részét kell képeznie.

(49)

Az eszköz keretében rendelkezésre álló források egy részét – a kezdeti allokációjukon felül – tagállami programokra is lehetne allokálni egyedi intézkedések végrehajtása céljából. Az ilyen egyedi intézkedéseket uniós szinten kell azonosítani, és azoknak olyan, uniós hozzáadott értéket képviselő intézkedéseknek kell lenniük, amelyek tagállamok közötti együttműködést igényelnek, vagy olyan intézkedéseknek, amelyekre az Unión belüli, egy vagy több tagállam számára kiegészítő finanszírozás rendelkezésre bocsátását igénylő fejlemények kezeléséhez van szükség, így például: tagállami programok révén technikai berendezések beszerzése, amelyekre az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek az operatív tevékenységeinek ellátásához van szüksége; a vízumkérelmek feldolgozásának korszerűsítése; nagyméretű IT-rendszerek kifejlesztése és az e rendszerek közötti interoperabilitás létrehozása. A Bizottságnak meg kell határoznia az említett egyedi intézkedéseket a munkaprogramjaiban.

(50)

Az eszköz szakpolitikai célkitűzéseinek tagállami programok révén történő, nemzeti szintű végrehajtásának kiegészítése érdekében az eszköznek uniós szintű intézkedésekhez is támogatást kell nyújtania. Az ilyen intézkedéseknek az eszköz beavatkozási hatókörén belüli átfogó stratégiai célokat kell szolgálniuk a szakpolitikai elemzéssel és innovációval, a transznacionális kölcsönös tanulással és partnerségekkel, valamint az új kezdeményezések és intézkedések uniós szintű tesztelésével kapcsolatban.

(51)

Az Unió azon képességének megerősítése érdekében, hogy azonnal kezeljen sürgős és egyedi szükségleteket valamely szükséghelyzet esetében – így például harmadik országbeli állampolgárok nagy számú vagy aránytalan mértékű beáramlásakor, különösen azon határszakaszokon, amelyekre nézve az (EU) No 2019/1896 rendelet alapján magas vagy kritikus hatásszintet állapítottak meg –, vagy egyéb olyan helyzetek esetében, amelyek tekintetében kellő alátámasztást nyert, hogy azonnali fellépésre van szükség a külső határokon, lehetővé kell tenni szükséghelyzeti támogatás nyújtását az e rendeletben meghatározott kerettel összhangban.

(52)

Ez a rendelet az eszköz teljes időtartamára pénzügyi keretösszeget állapít meg, amely az éves költségvetési eljárás során az elsődleges referenciaösszeget jelenti az Európai Parlament és a Tanács számára a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, 2020. december 16-i intézményközi megállapodás (29) 18. pontja értelmében. Az eszközre allokált elsődleges referenciaösszeget az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendelet (30) II. mellékletében meghatározottak szerint meg kell növelni 2018-as árakon 1 milliárd EUR kiegészítő összeggel.

(53)

Erre az eszközre az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (31) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) alkalmazandó. A költségvetési rendelet megállapítja az uniós költségvetés végrehajtására – többek között a vissza nem térítendő támogatásokra, a pénzdíjakra, a közbeszerzésre, a közvetett irányításra, a pénzügyi eszközökre, a költségvetési biztosítékokra, a pénzügyi támogatásra és a külső szakértők költségeinek megtérítésére – vonatkozó szabályokat.

(54)

Az intézkedések megosztott irányítás alapján történő végrehajtása céljából az eszköznek az e rendeletből, a költségvetési rendeletből és az (EU) 2021/1060 rendeletből álló koherens keret részét kell képeznie.

(55)

Az (EU) 2021/1060 rendelet meghatározza a keretet az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap Plusz, a Kohéziós Alap, az Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap, az Igazságos Ámenet Alap, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, a Belső Biztonsági Alap, valamint az Integrált Határigazgatási Alap részeként a határigazgatás és a vízumpolitika pénzügyi támogatására szolgáló eszköz által végrehajtandó intézkedésekhez, továbbá megállapítja különösen a megosztott irányítás keretében végrehajtott uniós alapok programozására, monitoringjára és értékelésére, irányítására és ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. Ezen túlmenően e rendeletben szükséges meghatározni az eszköznek a határigazgatás és a vízumpolitika tekintetében fennálló célkitűzéseit, és megállapítani az eszköz keretében finanszírozható intézkedésekre vonatkozó egyedi rendelkezéseket.

(56)

Az eszközre vonatkozó előfinanszírozási rendszert az (EU) 2021/1060 rendelet határozza meg, és az egyedi előfinanszírozási arányt e rendelet állapítja meg. Emellett annak biztosítása érdekében, hogy a szükséghelyzetekre azonnal reagálni lehessen, helyénvaló egyedi előfinanszírozási arányt megállapítani a szükséghelyzeti támogatásra vonatkozóan. Az előfinanszírozási rendszernek biztosítania kell, hogy a tagállamok a programjaik végrehajtásának kezdetétől rendelkezzenek eszközökkel ahhoz, hogy támogatást nyújtsanak a kedvezményezettek számára.

(57)

Az e rendelet szerinti finanszírozási formákat és végrehajtási módszereket annak alapján kell megválasztani, hogy mennyiben képesek az intézkedések egyedi célkitűzéseinek elérésére és az eredmények biztosítására, figyelembe véve különösen az ellenőrzési költségeket, az adminisztratív terheket és a szabályok be nem tartásának kockázatait. Az említett választás megtételekor mérlegelni kell az egyösszegű átalányok, a százalékos átalányok és az egységköltségek, valamint a költségekhez nem kapcsolódó finanszírozást a költségvetési rendelet 125. cikkének (1) bekezdésében említettek szerint.

(58)

A költségvetési rendelet 193. cikkének (2) bekezdésével összhangban már megkezdett intézkedésre is odaítélhető vissza nem térítendő támogatás, feltéve, hogy a pályázó bizonyítani tudja, hogy az intézkedést a vissza nem térítendő támogatásra vonatkozó megállapodás aláírása előtt meg kellett kezdenie. A vissza nem térítendő támogatás elnyerésére irányuló pályázat benyújtásának időpontja előtt felmerült költségek azonban – a kellően indokolt, kivételes esetek kivételével – uniós finanszírozásból nem támogathatók. Az uniós támogatásban bármely, az Unió érdekeire nézve hátrányos zavar elkerülése érdekében a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret kezdetén egy korlátozott időtartamra lehetővé kell tenni, hogy az olyan, e rendelet alapján támogatott, közvetlen irányítás alá tartozó intézkedések tekintetében felmerülő költségek, amelyek már megkezdődtek, 2021. január 1-jétől még akkor is elszámolhatónak minősüljenek, ha az említett költségek a vissza nem térítendő támogatás elnyerésére irányuló pályázat vagy a támogatás iránti kérelem benyújtása előtt keletkeztek.

(59)

Az egységes ellenőrzés elvének lehető legteljesebb körű kiaknázása érdekében helyénvaló egyedi szabályokat megállapítani az olyan projektek kontrolljára és auditjára vonatkozóan, amelyekben a Bizottságtól pozitív értékelést kapott, belső kontrollrendszerrel rendelkező nemzetközi szervezetek a kedvezményezettek. Az ilyen projektek esetében az irányító hatóságok számára lehetővé kell tenni irányítási ellenőrzéseik korlátozását, feltéve, hogy a kedvezményezett kellő időben benyújtja a projekt haladására és az alapul szolgáló kiadások elszámolhatóságára vonatkozó valamennyi szükséges adatot és információt. Emellett, amennyiben egy ilyen nemzetközi szervezet által végrehajtott projekt valamely auditminta részét képezi, lehetővé kell tenni az audithatóság számára, hogy munkáját a „Megbízások megállapodás szerinti eljárások végrehajtására pénzügyi tájékoztatással kapcsolatban” című, 4400. számú, kapcsolódó szolgáltatásokról szóló nemzetközi standard (ISRS) elveivel összhangban végezze el.

(60)

A költségvetési rendelettel, a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (32), valamint a 2988/95/EK, Euratom (33), a 2185/96/Euratom, EK (34) és az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel (35) összhangban az Unió pénzügyi érdekeit arányos intézkedések útján kell védeni, ideértve a szabálytalanságok, többek között a csalás megelőzésére, feltárására, korrekciójára és kivizsgálására, az elveszített, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetésére, valamint adott esetben a közigazgatási szankciók kiszabására vonatkozó intézkedéseket. Így különösen az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 2185/96/Euratom, EK és a 883/2013/EU, Euratom rendelettel összhangban igazgatási vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezhet annak megállapítása céljából, hogy történt-e olyan csalás, korrupció vagy bármely más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit. Az Európai Ügyészség az (EU) 2017/1939 rendelettel összhangban nyomozást és vádhatósági eljárást folytathat az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (36) értelmében az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetében. A költségvetési rendelettel összhangban minden olyan személynek vagy szervezetnek, aki, illetve amely uniós forrásokban részesül, maradéktalanul együtt kell működnie az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából, biztosítania kell a Bizottság, az OLAF, a Számvevőszék és – az (EU) 2017/1939 rendelet szerinti megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok esetében – az Európai Ügyészség számára a szükséges jogokat és hozzáférést, továbbá gondoskodnia kell arról, hogy az uniós források felhasználásában részt vevő harmadik felek ezekkel egyenértékű jogokat biztosítsanak. A tagállamoknak maradéktalanul együtt kell működniük, és meg kell adniuk minden szükséges támogatást az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei számára az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatban.

(61)

Erre a rendeletre az Európai Parlament és a Tanács által az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott horizontális költségvetési szabályok alkalmazandók. E szabályokat a költségvetési rendelet állapítja meg, meghatározva különösen a költségvetés elkészítésére és – vissza nem térítendő támogatás, közbeszerzés és pénzdíjak útján, valamint közvetett végrehajtás keretében történő – végrehajtására vonatkozó eljárást, továbbá rendelkezve a pénzügyi szereplők felelősségével kapcsolatos ellenőrzésekről. Az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott szabályok egy, az Unió költségvetésének védelmét szolgáló általános feltételrendszert is magukban foglalnak.

(62)

A 2013/755/EU tanácsi határozat (37) alapján a tengerentúli országokban vagy területeken letelepedett személyek és szervezetek jogosultak finanszírozásban részesülni, figyelemmel az eszköz szabályaira és célkitűzéseire, valamint az azon tagállamra alkalmazandó esetleges megállapodásokra, amelyhez a releváns tengerentúli ország vagy terület kapcsolódik.

(63)

Az EUMSZ 349. cikke alapján, valamint összhangban a Tanács által a 2018. április 12-i következtetéseiben támogatott, „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című, 2017. október 24-i bizottsági közleménnyel a releváns tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a programjaik foglalkozzanak a legkülső régiókat érintő, felmerülő fenyegetésekkel. Az eszköznek megfelelő forrásokkal kell támogatnia az említett tagállamokat, hogy adott esetben segítsék a legkülső régiókat.

(64)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (38) (22) és (23) bekezdése alapján az eszközt egyedi monitoringkövetelményeknek megfelelően gyűjtött információk alapján értékelni kell, ugyanakkor el kell kerülni a különösen a tagállamokra nehezedő adminisztratív terhet és a túlszabályozást. Az említett követelményeknek adott esetben mérhető mutatókat is magukban kell foglalniuk, amelyek alapján értékelhetők az eszköz gyakorlatban kifejtett hatásai. Az eszköz eredményeinek mérése érdekében mutatókat és kapcsolódó célokat kell meghatározni az eszköz minden egyes egyedi célkitűzése tekintetében. Az említett mutatóknak minőségi és mennyiségi mutatókat is magukban kell foglalniuk.

(65)

Tükrözve az éghajlatváltozással szembeni fellépés fontosságát, összhangban az Uniónak az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében elfogadott Párizsi Megállapodás (39) végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásaival és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira vonatkozó kötelezettségvállalással, az e rendelet alapján végrehajtott intézkedéseknek hozzá kell járulniuk azon átfogó cél eléréséhez, hogy a többéves pénzügyi keret valamennyi kiadásának 30 %-át az éghajlat-politikai célkitűzések általános érvényesítésére fordítsák, továbbá azon ambíció eléréséhez, hogy 2024-ben a költségvetés 7,5 %-át, 2026-ban és 2027-ben pedig a 10 %-át a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokra fordítsák, figyelembe véve ugyanakkor az éghajlat-politikai és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzések közötti meglévő átfedéseket. Az eszköznek olyan tevékenységeket kell támogatnia, amelyek tiszteletben tartják az Unió éghajlatpolitikai és környezetvédelmi normáit és prioritásait, és nem okoznak jelentős kárt az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (40) 17. cikke értelmében vett környezetvédelmi célkitűzések tekintetében.

(66)

Az 514/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (41) és a 2014–2020-as programozási időszakra alkalmazandó minden jogi aktust továbbra is alkalmazni kell az eszköz keretében a 2014–2020-as programozási időszakban támogatott programokra és projektekre. Mivel az 514/2014/EU rendelet végrehajtási időszaka átfedésben van az e rendelet hatálya alá tartozó programozási időszakkal, továbbá az említett rendelet által jóváhagyott bizonyos projektek végrehajtásában a folyamatosság biztosítása érdekében a projektek szakaszolására vonatkozó rendelkezéseket kell megállapítani. A projekt minden egyes szakaszát azon programozási időszak szabályaival összhangban kell végrehajtani, amelynek keretében az finanszírozásban részesül.

(67)

Mutatók és a pénzügyi beszámolók révén a Bizottságnak és a tagállamoknak monitoring alá kell vonniuk az eszköz végrehajtását az (EU) 2021/1060 rendelet és e rendelet releváns rendelkezéseinek megfelelően. 2023-tól kezdődően a tagállamoknak éves teljesítményjelentéseket kell benyújtaniuk a Bizottságnak a legutóbbi pénzügyi évre vonatkozóan. Az említett jelentéseknek tájékoztatást kell tartalmazniuk a tagállami programok végrehajtása terén elért haladásról. A tagállamoknak az említett jelentések összegzéseit is be kell nyújtaniuk a Bizottságnak. A Bizottságnak az említett összegzéseket az Unió valamennyi hivatalos nyelvére le kell fordítania, és honlapján nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie azokat, a tagállamoknak az (EU) 2021/1060 rendeletben említett honlapjaira mutató linkekkel együtt.

(68)

Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítése és módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadhasson el a III. mellékletben foglalt intézkedések listája, a magasabb társfinanszírozási arányokra jogosult intézkedések IV. mellékletben foglalt listája, a VII. melléklet szerinti működési támogatás, valamint a monitoring- és értékelési keret továbbfejlesztése tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elveknek megfelelően kerüljön sor. Így különösen, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(69)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezen végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (42) megfelelően kell gyakorolni. A tagállamok közös kötelezettségeit – különösen a Bizottságnak történő tájékoztatásnyújtásra vonatkozó kötelezettségeket – megállapító végrehajtási jogi aktusok elfogadása céljából a vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni, és a programozás és a jelentéstétel keretében a Bizottságnak történő tájékoztatásnyújtásra vonatkozó részletes rendelkezésekkel kapcsolatos végrehajtási jogi aktusok elfogadása céljából – tisztán technikai természetük miatt – a tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni. A Bizottságnak az e rendeletben előírt szükséghelyzeti támogatás nyújtására vonatkozó döntések elfogadásához kapcsolódó, azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, amennyiben az ilyen támogatás jellegéhez és céljához kapcsolódó, kellően indokolt esetekben, ez rendkívül sürgős okokból szükséges.

(70)

Valamely tagállam ezen eszközben való részvétele nem eshet egybe egy olyan ideiglenes pénzügyi eszközben történő részvételével, amely abban támogatja a kedvezményezett tagállamokat, hogy többek között a határokra és a vízumokra és a külső határellenőrzésre vonatkozó schengeni vívmányok végrehajtására irányuló intézkedéseket finanszírozzanak az Unió új külső határain.

(71)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(72)

Izland és Norvégia tekintetében ez a rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság által, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás (43) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozat (44) 1. cikkének A. és B. pontjában említett területekhez tartoznak.

(73)

Svájc tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás (45) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2008/146/EK határozat (46) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikke A. és B. pontjában említett területhez tartoznak.

(74)

Liechtenstein tekintetében ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség közötti, a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (47) értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK tanácsi határozatnak a 2011/350/EU tanácsi határozat (48) 3. cikkével összefüggésben értelmezett 1. cikkének A. és B. pontjában említett területhez tartoznak.

(75)

A schengeni vívmányok végrehajtásához, alkalmazásához és fejlesztéséhez társult országoknak az eszközben való részvétele jellegének és módjainak meghatározása érdekében további megállapodásokat kell kötni az Unió és az említett országok között a vonatkozó társulási megállapodásuk releváns rendelkezései alapján. Az ilyen megállapodásoknak az EUMSZ 218. cikke értelmében vett nemzetközi megállapodásokat kell képezniük. Annak érdekében, hogy minimálisra lehessen csökkenteni bármely esetleges eltérést azon időpont között, amikor az eszköz az érintett országra nézve kötelező erejűvé válik és a megállapodások hatálybalépése között, helyénvaló az ilyen megállapodásokról mielőbb megkezdeni a tárgyalásokat azt követően, hogy az érintett ország értesítette a Tanácsot és a Bizottságot azon döntéséről, hogy elfogadja az eszköz tartalmát, és azt a belső jogrendjében végrehajtja. Az ilyen megállapodások megkötésére azt követően kell, hogy sor kerüljön, hogy az érintett ország írásban tájékoztatást adott valamennyi belső követelményének teljesítéséről.

(76)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Mivel e rendelet a schengeni vívmányokon alapul, Dániának az említett jegyzőkönyv 4. cikkének megfelelően az e rendeletről szóló tanácsi döntést követő hat hónapon belül kell határoznia arról, hogy e rendeletet a nemzeti jogában végre fogja-e hajtani.

(77)

Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország a 2002/192/EK tanácsi határozattal (49) összhangban nem vesz részt. Írország ezért nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(78)

Helyénvaló összhangba hozni e rendelet alkalmazási időszakát az (EU, Euratom) 2020/2093 rendeletével.

(79)

Annak biztosítása céljából, hogy a releváns szakpolitikai területen folyamatos maradjon a támogatások nyújtása, valamint hogy a végrehajtás a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret kezdő időpontjától megkezdődhessen, e rendeletnek sürgősen hatályba kell lépnie, és azt visszaható hatállyal, 2021. január 1-jétől kell alkalmazni,