(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. október 14-én az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított Amerikai Egyesült Államokból (Egyesült Államok, USA) és a Szaúd-arábiai Királyságból (Szaúd-Arábia, a továbbiakban együttesen: érintett országok) származó monoetilén-glikol behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) (a továbbiakban: a vizsgálat megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság a vizsgálatot az európai monoetilén-glikol-gyártók védelmi bizottsága (a továbbiakban: panaszos) által 2020. augusztus 31-én benyújtott panasz nyomán indította el. A panaszt a panaszos az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a monoetilén-glikollal foglalkozó uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

Az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése értelmében a Bizottságnak az előzetes tájékoztatási időszak alatt nyilvántartásba kell vennie a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalt, kivéve, ha az 5. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az 10. cikk (4) bekezdésének c) vagy d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek.

(4)

A vizsgált ügyben a panaszos nem kérte a nyilvántartásba vételt, és a Bizottság megállapította, hogy a d) pontban foglalt követelmények nem teljesültek, mivel a vizsgálati időszak alatt kárt okozó behozatal szintjétől eltekintve a behozatal ezt követően nem nőtt jelentősen. Az Eurostat adatai szerint az érintett országokból származó monoetilén-glikol-behozatal átlagos havi volumene a vizsgálat megindítását követő első öt hónapban (2020 novemberétől 2021 márciusáig) 15 %-kal csökkent a vizsgálati időszak alatti átlagos havi behozatali volumenhez képest. Ugyanezen az alapon az Egyesült Államokból származó behozatal 30 %-kal, a Szaúd-Arábiából származó behozatal pedig 4 %-kal csökkent. Ez egyrészt az amerikai vállalatoknál a szélsőséges időjárási események, másrészt az Unióban a Covid miatti lassuló kereslet okozta zavarokkal függött össze. Ezért a Bizottság nem vette nyilvántartásba az előzetes tájékoztatási időszak alatti behozatalt.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és az érintett országok hatóságait, az ismert importőröket, a kereskedőket és a felhasználókat, és felkérte őket az abban való részvételre.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(7)

Sor került a Saudi Basic Industries Corporation (a továbbiakban: SABIC), valamint azzal együttesen az Arabian Petrochemical Company (a továbbiakban: Petrokemya), az Eastern Petrochemical Company (a továbbiakban: SHARQ), a Jubail United Petrochemical Company (a továbbiakban: United), a SABIC Italia S.r.l, a SABIC Petrochemicals B.V., a Saudi Kayan Petrochemical Company (a továbbiakban: Saudi Kayan), a Saudi Yanbu Petrochemical Company (a továbbiakban: Yanpet) és a Yanbu National Petrochemical Company (a továbbiakban: Yansab) meghallgatására.

(8)

Meghallgatásra került sor az Arteco NV (a továbbiakban: Arteco), az Indorama csoport, az Oxyde Belgium BV (a továbbiakban: Oxyde), a Mitsubishi Corporation (a továbbiakban: Mitsubishi), a PET-gyártók európai bizottsága (a továbbiakban: CPME) és a HELM AG (a továbbiakban: Helm) részvételével is.

(9)

A Bizottság a következőktől kapott észrevételeket az eljárás megindításával kapcsolatban:

(10)

A dömping értékelését illetően a Mitsubishi előadta, hogy mivel az árindexek jelentős szerepet játszanak a monoetilén-glikol Unión belüli értékesítésében, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az állítólagos dömping nem tulajdonítható-e tudatos kereskedelempolitikának, hanem azt egyszerűen az uniós és nem uniós indexek tendenciáinak időbeli eltérései okozhatják-e. A szerződéses árakban a különböző indexekkel szembeni engedményekről folytatott tárgyalások útján állapodnak meg, és a szerződések jellemzően 1-2 évre szólnak. Azok a gyártók, akik egy- vagy kétéves szerződés keretében állapodnak meg az árakról, csak a szerződés rendezését, valamint az árak meghatározását és megfizetését követően tudhatják, hogy végül lesz-e árkülönbség az uniós és nem uniós szerződéseik között.

(11)

A panaszos válaszában túlbecsültnek és félreértelmezettnek minősítette az alkalmazott uniós ármutató szerepét. Az index egy adott időpontban érvényes uniós árat jelzi, amely a több vevőn és eladón alapuló kereslet és kínálat közötti egyensúly eredménye. A panaszt benyújtó uniós gyártók nem tudják ellenőrizni vagy befolyásolni a mutató alakulását, mivel kizárólag az értékesítési oldalon helyezkednek el.

(12)

A panaszos válaszában emlékeztetett arra, hogy a dömping megállapítása a rendes érték és az exportár objektív összehasonlításával történik. A szándék fogalma idegen a dömping meghatározására vonatkozó szabályoktól.

(13)

A panaszosok által benyújtott bizonyítékoknak az alaprendelet 2. cikkében foglalt elvekkel összhangban történő elemzése azt eredményezte, hogy a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott az uniós piac dömpingjére vonatkozóan.

(14)

Ezen belül a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott az exportárra és a rendes értékre vonatkozóan, amelyekből kiderült, hogy a dömpingkülönbözetek jelentősek. A rendes érték alapjául szolgáló számadatokat elegendő bizonyíték támasztotta alá, amit a Bizottság szolgálatainak elemzése is megerősített. A Bizottság a dömpingre vonatkozó elemzésében figyelembe vette a szükséges kiigazításokat. Következésképpen megállapítást nyert, hogy a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása alapján a dömpingkülönbözetek jelentősnek tekinthetők.

(15)

Ebben az értelemben a Bizottság egyetért a panaszossal abban, hogy a szándék kérdése idegen az imént ismertetett jogi elemzéstől.

(16)

Szaúd-Arábia előadta, hogy az ott gyártott monoetilén-glikol rendes értékét a panaszos helytelenül, nem Szaúd-Arábiára vonatkozó költségelemek alapján számította ki, ennélfogva nem végzett tisztességes összehasonlítást a rendes érték és az exportár között.

(17)

Szaúd-Arábia azt is előadta, hogy a rendes érték kiszámítása során a panaszos tévesen értékelte a tényeket, mivel i. a SABIC nem gyárt monoetilén-glikolt – a monoetilén-glikol-gyártók felsorolása megtalálható a panaszban; ii. a SABIC és a Saudi Aramco nem állt kapcsolatban egymással a panaszban figyelembe vett időszak alatt; valamint iii. a szaúdi monoetilén-glikol-gyártók nem vásárolnak etilént a Saudi Aramcótól.

(18)

A panaszos továbbá nem kísérelte meg az etilénnek a rendes érték számtani képzéséhez felhasznált helyettesítő értékét olyan módon kiigazítani, hogy az a szaúd-arábiai tényleges előállítási költséghez kapcsolódjon.

(19)

A panaszos továbbá a közzétett 0,043 EUR/kWh villamosenergia-díjjal szemben 0,067 EUR/kWh átlagos villamosenergia-díjat közölt.

(20)

Az első sor észrevétel a SABIC észrevételeiben is teljes egészében megismétlődik.

(21)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint a beadványnak a panaszos részére észszerűen rendelkezésre álló információkat kell tartalmaznia. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a panaszhoz szükséges bizonyítási küszöb jogszabályban előírt mértéke (a továbbiakban: elegendő meggyőző bizonyíték) alapján egyértelmű, hogy a panaszban szereplő információk mennyisége és minősége nem egyezik meg a vizsgálat végén rendelkezésre álló információkéval. A panasztételi szakaszban nem szükséges, hogy a vizsgálatot végző hatóság (ebben az esetben a Bizottság) rendelkezzen a dömpingre és a kárra vonatkozó (a 2. és 3. cikk értelmében vett) bizonyítékokkal, amelyek szükségesek lennének az ideiglenes vagy végleges dömpingellenes vámok kivetésének alátámasztásához. A dömpingellenes vizsgálat olyan folyamat, amelynek során az intézkedés elfogadásához vagy az eljárás megszüntetéséhez szükséges elemek meglétére vonatkozó bizonyosságot a vizsgálat előrehaladtával fokozatosan érik el. Nem kizárt az sem, hogy változások következnek be a panasz és a vizsgálat lezárása között. A Bizottság megítélése szerint azonban ezek a változások nem befolyásolják azt az általános következtetést, hogy az ügy vizsgálata indokolt, mivel elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a kárt okozó dömpingre vonatkozóan.

(22)

Ebben az értelemben a költségekre vonatkozóan benyújtott információk – az eljárás megindításakor alkalmazandó prima facie összefüggésben, a kérelmező rendelkezésére álló bizonyítékok fényében – kellő mértékben megfelelőek és pontosak voltak a rendes érték megállapításához.

(23)

Szaúd-Arábiának a panasz ténybeli elemeire vonatkozó állítását illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy az etilén a monoetilén-glikol gyártásának fő alapanyaga, továbbá a panaszos helyesen mutatott rá arra, hogy Szaúd-Arábiában az etilén ellátási lánca már azelőtt is vertikálisan integrált volt, hogy a Saudi Aramco felvásárolta volna a SABIC-ot.

(24)

Másrészt a rendes érték és az exportár panaszban szereplő összehasonlítását illetően Szaúd-Arábia és a SABIC szerint az nem volt tisztességes, mivel a panaszos azt nem gyártelepi szinten végezte el. Szaúd-Arábia szerint ugyanis a panaszos az összehasonlításhoz a FOB-paritáson számított exportárat vette figyelembe, mivel csak a becsült fuvarozási költségeket vonta le a statisztikai CIF-értékből egy olyan számtanilag képzett rendes értéken, amely bizonyosan magában foglalta a közvetlen értékesítési költségeket.

(25)

A rendes érték és az exportár összehasonlítását illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a panaszban kiszámított dömpingkülönbözet nem feltétlenül tükrözi a dömping pontos mértékét, amelyet a vizsgálat során ügyletenként és típusonként kell kiszámítani.

(26)

A rendelkezésre álló információk fényében azonban a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott az exportárra és a rendes értékre vonatkozóan, bizonyítva ezzel a dömping fennállását. A rendes érték alapjául szolgáló számadatokat elegendő bizonyíték támasztotta alá, amint azt a Bizottság szolgálatainak elemzése is megerősítette, és a Bizottság a dömpingre vonatkozó elemzésében figyelembe vette a szükséges kiigazításokat.

(27)

Szaúd-Arábiához és a SABIC-hoz hasonlóan az ExxonMobil is kifogásolta a monoetilén-glikol szaúd-arábiai előállítási költségének számítását, különösen az etilén nyersanyag tekintetében, amelyet a panasz ismertet.

(28)

Hangsúlyozta, hogy az etilén előállítási költségét elsősorban a vízgőzös krakkoló kemencében felhasznált alapanyag típusa határozza meg, és az ilyen alapanyagok költségei jelentősen eltérhetnek.

(29)

Az ExxonMobil és a SABIC közös vállalkozása, a Saudi Yanbu Petrochemical Company (a továbbiakban: Yanpet) a Saudi Aramcótól vásárolja az alapanyagot. A panaszos ezzel szemben az ázsiai piacon érvényes etilénárra hivatkozott, amely nem alkalmas az etilén szaúd-arábiai árának meghatározására, ahol az etilén előállítási költségei sokkal alacsonyabbak, mint Ázsiában.

(30)

A Yanpet vízgőzös krakkoló kemencéje ugyanis az etánt használja elsődleges alapanyagként az etilén előállításához, míg Ázsiában és az Unióban általában könnyűbenzint használnak.

(31)

Ezért az ExxonMobil szerint félrevezető a panaszos azon állítása, amely szerint a gyártási folyamatok minden országban hasonlóak.

(32)

Különösen a könnyűbenzinből előállított etilén általában drágább, mint az etánból előállított termék, így az uniós előállítási költség magasabb, mint Szaúd-Arábiában és az Amerikai Egyesült Államokban, mivel ez utóbbi két esetben elsősorban etán alapanyagot használnak fel.

(33)

Ezenkívül az ázsiai ár alkalmazása nem veszi figyelembe az olyan integrált gyártó eltérő helyzetét, mint a Yanpet, amely egyaránt gyárt etilént és monoetilén-glikolt.

(34)

A Bizottság elismerte, hogy az etiléngyártásban eltérések vannak, megítélése szerint azonban a nyersanyagköltségek eltérése miatt nem lesz drasztikusan eltérő és összehasonlíthatatlan az uniós és a szaúd-arábiai gazdasági ágazat helyzete.

(35)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a panaszos – a rendelkezésére álló információk alapján – elegendő bizonyítékot szolgáltatott a dömping fennállására, ami indokolja a vizsgálat megindítását.

(36)

A SABIC és a Szaúd-arábiai Királyság külképviselete előadta, hogy a panaszban foglalt, bizalmas kezelés iránti kérelmek megalapozatlanok, például a monoetilén-glikol teljes uniós felhasználása és a 12 uniós monoetilén-glikol-gyártó adatain alapuló makrogazdasági mutatók tekintetében. Ezenkívül a SABIC és a Szaúd-arábiai Királyság külképviselete azt állította, hogy a panaszos nem nyújtott be nyilvánosságra hozható összefoglalót a bizalmas jelleggel közölt információkról, például a kötött piacra vonatkozóan. Azzal érveltek továbbá, hogy miután a panaszos korlátozottan közöl információkat, a Bizottság pedig nem hajt végre a bizalmas információk kezelésére vonatkozó egyértelmű szabályokat, Szaúd-Arábia védelemhez való joga sérül.

(37)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasznak az érdekelt felek számára betekintés céljából elérhető nyilvános változata tartalmazta az összes alapvető bizonyítékot és a bizalmasan kezelt adatok nyilvánosságra hozható összefoglalásait, így az érdekelt felek az eljárás során gyakorolhatták a védelemhez való jogukat. Az alaprendelet 19. cikke, valamint a WTO dömpingellenes megállapodása 6. cikke (5) bekezdése előírja a bizalmas információk védelmét olyan esetekben, amikor az adatok nyilvánosságra hozatala jelentős versenyelőnyt biztosítana egy versenytárs számára, vagy lényeges mértékben rontaná az információkat szolgáltató személy helyzetét, illetve bármely olyan személy helyzetét, akitől az adott személy beszerezte az információkat. A bizalmasan kezelt és a panasz korlátozottan betekinthető mellékleteiben szereplő információk e kategóriákba tartoznak. A panaszos mindenesetre további információkat közölt e tekintetben.

(38)

A Szaúd-arábiai Királyság külképviselete vitatta az Egyesült Királyságba irányuló behozatalnak a panaszban való szerepeltetését, valamint azt, hogy a vizsgálat kiterjedt e behozatalra.

(39)

2020. január 31-én az Egyesült Királyság kilépett az Unióból. Az Unió és az Egyesült Királyság megállapodott egy átmeneti időszakról, amely alatt az Egyesült Királyság továbbra is az uniós jog hatálya alá tartozik, és amely 2020. december 31-én ért véget (3). A panasz az EU-28 adatain alapult, mivel azt az átmeneti időszak vége előtt nyújtották be. 2021. január 1-jétől az egyesült királyságbeli vállalkozások és szervezetek már nem minősülnek érdekelt feleknek a piacvédelmi eljárásokban. Ezért a Bizottság az EU-27 alapján végezte el a vizsgálatot.

(40)

A SABIC úgy vélte, hogy számos nyitott kérdés maradt a legitimációs számítás megbízhatóságát és a panaszosok általános reprezentativitását illetően. Ennek kapcsán a SABIC azt állította, hogy az egyik panaszos folyamatosan importált monoetilén-glikolt Szaúd-Arábiából, ezért nem szerepelhetett volna a panaszban. Továbbá egy támogató uniós gyártóval kapcsolatban álló vállalat is importált monoetilén-glikolt Szaúd-Arábiából, így ha ezek a vállalatok kárt szenvednének, akkor az önmaguknak okozott kárnak tekintendő. A SABIC azt is állította, hogy egy másik monoetilén-glikol-gyártó azzal kereste meg, hogy az Unióba értékesítsen Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikolt. A SABIC továbbá azt állította, hogy a BASF SE és az Ineos Lavera nem minősül panaszosnak, és hogy a panaszoshoz tartozó uniós gyártók korlátozott száma kérdéseket vet fel a reprezentativitásukkal kapcsolatban. A SABIC azt is állította, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az IQOXE miért nem szerepelhetett a panaszban, és ezáltal meg kell győződnie arról, hogy az IQOXE kizárására nem a 2020 januárjában bekövetkezett váratlan esemény miatt került sor. Az Oxyde felvetette azt is, hogy a többi uniós gyártó nem működött együtt.

(41)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a panaszban említett és a Bizottság által a vizsgálat megindítása előtt egyébként ismert valamennyi uniós gyártóval felvette a kapcsolatot a panasz támogatottságának vagy ellenzésének mértékét vizsgáló vizsgálat keretében. A számítás az ilyen gyártók és gyártói szövetségek által előállított monoetilén-glikolnak az egyedi nyilatkozataikban meghatározott mennyiségén, valamint a panaszban szereplő információkon alapult, amelyek a teljes uniós termelésre vonatkozó információkat is tartalmaznak. Ezért az eljárás megindítási szakaszában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételek teljesültek.

(42)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban azok a gyártók, amelyek kapcsolatban állnak az állítólagosan dömpingelt termék exportőreivel vagy importőreivel és/vagy annak maguk is importőrei, kizárhatók az uniós gazdasági ágazatból, amennyiben kapcsolatuk a dömpingelt termék és/vagy behozataluk exportőreivel vagy importőreivel olyan jellegű, hogy annak révén a tőlük független gyártóktól eltérő magatartást tanúsítanak. Az eljárás megindítását megelőző elemzés nem találta indokoltnak egyik panaszos gyártó kizárását sem az uniós gazdasági ágazat meghatározásából. A Bizottság továbbá a vizsgálat során a (135)–(140) preambulumbekezdésben foglaltak szerint értékelte ezt a szempontot. Ténybelileg nem helytálló az az állítás, hogy a BASF SE és az Ineos Lavera nem szerepel a panaszban. A panasz betekinthető változatának A-1. mellékletében jelzett módon a két gyártó a panasz részét képezi.

(43)

A SABIC és a Szaúd-arábiai Királyság külképviselete azt állította, hogy a Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező behozatal összesítésének nincs ténybeli vagy jogi alapja, miután ezeket a behozatalokat különböző dinamikák befolyásolják, az Unióban eltérő tendenciák jellemzik, Szaúd-Arábia importára pedig nem kínált alá az uniós áraknak, az USA-ból érkező behozatalé viszont igen.

(44)

A vonatkozó elemzés elvégzését követően a Bizottság megállapította, hogy a panasztételi szakaszban a rendelkezésre álló információk és statisztikák alapján teljesültek az érintett országok összesítésének feltételei. Megállapítást nyert, hogy a dömpingkülönbözetek meghaladják a csekély mértékű szintet. Amint azt a rendelkezésre álló hivatalos importstatisztikák is mutatják, a dömpingelt behozatal mennyisége valamennyi érintett ország esetében meghaladta a csekély mértéket, így nem volt elhanyagolható. Ezenkívül a monoetilén-glikol áru; a Szaúd-Arábiából és az USA-ból és importált termékek, valamint az uniós gazdasági ágazatban előállított termékek azonosak, köztük szigorúan az áron alapuló, az értékesítési csatornáktól független verseny zajlik. A Szaúd-Arábiából származó behozatalra vonatkozó panaszban az áralákínálás hiánya nem jelenti azt, hogy az árakra gyakorolt hatás nem áll fenn. Ezért az eljárás megindítási szakaszában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételek teljesültek.

(45)

A SABIC és a Szaúd-arábiai Királyság külképviselete azt állította, hogy a panaszos nem értékelte objektív módon a kárt az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján, és a jelentős kár fennállását nem támasztották alá tényszerű információkkal. A kár és az ok-okozati összefüggés különböző időszakokra, nevezetesen a 2017., 2018. és 2019. év január–december közötti időszakára, valamint a 2019. április és 2020. március közötti időszakra vonatkozó adatok összehasonlításán alapuló értékelése nem adott pontos és elfogulatlan képet a helyzetről, mivel a 2019. év és a vizsgálati időszak között nagyrészt átfedés van; a Bizottságnak ehelyett a kár és az ok-okozati összefüggés értékelése céljából a 2016/2017, 2017/2018, 2018/2019 és 2019/2020 április–március közötti időszakra vonatkozó adatokat kellett volna megvizsgálnia. Az említett felek emellett azzal érveltek, hogy az összehasonlítást torzítja a monoetilén-glikol értékesítésének szezonális és ciklikus jellege. Azt állították továbbá, hogy a panaszos által a belső gazdasági ágazat egészére vonatkozóan közölt makrogazdasági adatok szerint az a figyelembe vett időszakban jól teljesített, míg a kizárólag a panaszoshoz kapcsolódó mikromutatók a többi uniós monoetilén-glikol-gyártóhoz képest alulteljesítettek, ami szintén aggályos a panaszos reprezentativitásával kapcsolatban. Továbbá azzal érveltek, hogy a panaszos nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy jövedelmezősége csökkent volna a behozatal nyomása miatt, ami az áraknak a nyersanyagköltségekhez képest gyorsabb csökkenését eredményezte. A SABIC azt is állította, hogy a panaszos nem tudott pontos képet adni a helyzetről, mivel csak a független vevőknek történő értékesítések jövedelmezőségét számította ki, a panaszos pedig nem indokolta megfelelően a kötött piac kizárását az uniós felhasználásból. A SABIC továbbá – bizonyítékok nélkül – azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által a független vevőknek történő belföldi értékesítések tekintetében 2017-ben és 2018-ban regisztrált magas jövedelmezőség a 2017-ig működő kartell eredménye lehetett, ezért nem lenne helyénvaló 18 %-os haszonkulcsot alkalmazni az alulértékesítési elemzéshez, mivel ez a jövedelmezőség a 2016-os számokon alapul, amikor a kartell akadálytalanul folytatta tevékenységét. A Szaúd-arábiai Királyság külképviselete azt is állította, hogy az alulértékesítési különbözetnek a látszólag nem észszerű jövedelmezőség alapján számított nyereségen alapuló kiszámítása kérdéseket vet fel.

(46)

A Bizottság elöljáróban emlékeztet arra, hogy a jelentős kár első látásra történő megállapításához többek között az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének d) pontjában leírt érdemleges tényezők vizsgálatára van szükség. Az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének szövege azt mondja ki, hogy a panasznak tartalmaznia kell információkat az állítólagosan dömpingelt behozatal volumenének változására, az említett behozatalnak a hasonló termék uniós piacon felszámított áraira gyakorolt hatására, valamint a behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra ebből következően gyakorolt hatására vonatkozóan, amit az uniós gazdasági ágazat helyzetére kihatással lévő releváns (de nem feltétlenül összes), például az alaprendelet 3. cikkének (3) és (5) bekezdésében szereplő tényezők és mutatók is tanúsítanak. Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése leszögezi, hogy a tényezők felsorolása nem teljes, illetve hogy ezek közül a tényezők közül egy vagy több megléte nem szükségszerűen ad döntő iránymutatást. Ezért nem minden tényezőnek kell romlást mutatnia ahhoz, hogy a jelentős kár első látásra megállapítható legyen. Továbbá az uniós gazdasági ágazat helyzetére esetlegesen hatást gyakorló egyéb tényezők megléte nem feltétlenül jelenti azt, hogy a dömpingelt behozatal e gazdasági ágazatra gyakorolt hatása ne lenne jelentős.

(47)

A panasz Bizottság által elvégzett konkrét kárelemzése szerint elegendő bizonyíték utal arra, hogy a Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező behozatal penetrációja abszolút és relatív értelemben egyaránt nőtt az uniós piacon, ráadásul olyan árakon, amelyek – az USA-ból érkező behozatal esetében – alákínálnak, valamint mindkét ország esetében jelentősen alulértékesítenek az uniós gazdasági ágazat saját áraihoz képest. A jelek szerint emiatt jelentős kárhatás érte az uniós gazdasági ágazatot, amit például a termelés, az értékesítés és a piaci részesedés csökkenése, a pénzügyi eredmények romlása vagy az uniós gazdasági ágazat által felszámított árak szintje mutat. Ami a figyelembe vett időszakra és a vizsgálati időszakra vonatkozó állítást illeti, a Bizottság szokásos gyakorlata szerint a panasztételi szakaszban is egy évre, valamint az azt megelőző három naptári évre kiterjedő vizsgálati időszakot választ ki. A SABIC kötött értékesítésre vonatkozó észrevételei tekintetében a panaszos bizonyítékokkal szolgált a kötött értékesítésre vonatkozóan. Ennek következtében a Bizottság megvizsgálta a piac egészét, és a kárelemzés egyes szempontjai tekintetében a szabadpiacra helyezte a hangsúlyt. Ezt követően a rendelkezésére álló információk Bizottság általi elemzése többek között a szabad és a kötött piacok elkülönülését állapította meg. Azt az állítást illetően, hogy az áron aluli értékesítés jövedelmezőségi számítása észszerűtlen haszonkulcson alapult, ennélfogva pedig nem volt pontos, említést érdemel, hogy a Bizottság elegendő meggyőző bizonyítéknak tekintette az alákínálásra vonatkozóan a panaszos által benyújtott bizonyítékokat.

(48)

A Mitsubishi azt állította, hogy a 2017. év kivételes év lehetett az uniós gazdasági ágazat számára, ezért a 2017. év nem lehet megfelelő referenciaév a kár értékeléséhez, és a panaszban figyelembe vett időszakot a korábbi évekre is ki kellett volna terjeszteni. A vállalat azzal érvelt továbbá, hogy az egy és két év közötti szerződések ágazati alkalmazása hosszabb távú értékelést is igényelhet. A Mitsubishi állítása szerint a panaszból az derül ki, hogy a vizsgálati időszak alatt az USA-ból és a Szaúd-Arábiából érkező behozatal esetében összességében nem történt áralákínálás, továbbá a jelen ügyben különösen fontos a lényeges áralákínálás bizonyítására vonatkozó követelmény, mivel az értékesítések többsége jellemzően egy vagy két évre szóló szerződések alapján történik. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Mitsubishi egyetlen állítása sem cáfolta azt a következtetést, amely szerint elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a dömpingellenes eljárás megindításához. 2017. január 1. előtt nem történt olyan kivételes esemény, amely indokolná a figyelembe vett időszak meghosszabbítását. A figyelembe vett időszak lehetővé teszi, hogy a vizsgálat tekintettel legyen az egy- vagy kétéves szerződések sajátosságaira. A panasz ugyanis elegendő bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazat helyzetében, a Bizottság pedig meggyőzőnek ítélte a kérelmező által az alákínálásra vonatkozóan benyújtott bizonyítékokat, valamint az árerózióra és az uniós gazdasági ágazat költségei alatti értékesítésekre vonatkozó bizonyítékokat.

(49)

A SABIC és a Szaúd-arábiai Királyság külképviselete azt állította, hogy a panaszos nem bizonyította az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése szerinti ok-okozati összefüggés fennállását, mivel csak az árakra gyakorolt hatásokat vizsgálta, a Szaúd-Arábiából és az USA-ból érkező behozatal volumene közötti korrelációt viszont nem. Azzal érvelt továbbá, hogy a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol behozatalának volumene csökkent a figyelembe vett időszakban, a Szaúd-Arábiából érkező behozatal árai pedig nem gyakorolhattak negatív hatást a panaszosra, mivel nem történt áralákínálás.

(50)

A panaszos összesített alapon elemezte a mennyiségek hatását, mivel az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételek ebben a szakaszban teljesültek. Az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlásával egyidejűleg megnövekedett penetrációjú dömpingelt behozatal határozottan utal az ok-okozati összefüggés fennállására. Az alákínálás hiánya nem jelenti azt, hogy az exportárak nem okozhattak kárt, amikor az uniós gazdasági ágazat árai az alacsony árú dömpingelt behozatal által gyakorolt erős árnyomás eredményeként jöttek létre. A kár és az ok-okozati összefüggés megállapításában döntő tényező, hogy az uniós gyártóknak nem volt más lehetőségük, mint hogy csökkentsék értékesítési áraikat annak érdekében, hogy megvédjék piaci részesedésüket, és észszerű termelési szintet tartsanak fenn. Emellett az uniós gazdasági ágazat helyzetét tovább súlyosbította az, hogy a dömpingelt behozatalt nyílt és átlátható piacon értékesítették, ahol az árak jól ismertek voltak, ami arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy értékesítési árainak csökkentésével mérsékelje piaci részesedésének visszaszorulását.

(51)

A SABIC és a Szaúd-arábiai Királyság külképviselete azt állította, hogy a panaszos nem vizsgálta meg a kár egyéb okait, mint például az etilén-felvásárlók kartelljének hatásait, amely legalább 2017 márciusáig működött, és valószínűleg ezt követően is fejtett ki hatásokat. A SABIC más tényezőket is kiemelt, például i. az uniós gazdasági ágazat versenyképességének hiányát, mivel az Unióban az átlagos termelési költség magasabb, mint a Közel-Keleten és Észak-Amerikában; ii. a monoetilén-glikol előállításához felhasznált etilén-oxid – más etilénoxid-származékok térnyerése következtében – csökkenő részarányát; iii. a polietilén-tereftalát (PET) behozatalának növekedését, amely közvetlen hatást gyakorolt a monoetilén-glikol felhasználására; iv. a Szaúd-Arábiából származó monoetilén-glikol behozatalával az ágazat által saját magának okozott kárt. Ezért azt állította, hogy a panaszos nem teljesítette az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésében meghatározott követelményeket, mert amellett, hogy nem közölte az előzőekben felsorolt egyéb ismert károkozási okokat, nem végzett be nem tudhatósági elemzést sem. A Mitsubishi szintén azt állította, hogy az állítólagos kár i. a monoetilén-glikol globálisan alacsony árszintjének, valamint ii. az uniós gazdasági ágazat versenyképessége hiányának, nem pedig az állítólagos dömpingnek tudható be. A vállalat azt is állította, hogy a nem panaszos uniós gyártók teljesítménye felülmúlta a panaszos uniós gyártókét, és esetükben fellendülés figyelhető meg.

(52)

A Bizottság elemzése megerősítette, hogy – tényszerűen helytállóságától függetlenül – az említett elemek egyike sem cáfolja azt a következtetést, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a dömpingellenes eljárás megindításához azzal kapcsolatban, hogy a dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazat helyzetében.

(53)

A CIRFS azt állította, hogy a panaszokban szerepeltetni kellett volna a Covid19-világjárvány negatív következményeit 2020-ban kárt okozó tényezőként, ezzel pedig tévesen azt állította, hogy a panasz szerinti vizsgálati időszak a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakra terjedt ki.

(54)

A panasz szerinti vizsgálati időszak valójában 2019. április 1-jétől 2020. március 31-ig tartott, ezért a Covid19-világjárvány csak a vizsgálati időszakot követően éreztette volna hatását az uniós gazdasági ágazatban.

(55)

A fentiek alapján a Bizottság megerősítette, hogy a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a dömpingre, a kárra és az ok-okozati összefüggésre vonatkozóan, ezáltal eleget tett a dömpingellenes megállapodás 5.2. cikkében és az alaprendelet 5. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek. A panasz ennek megfelelően teljesítette az eljárás megindítására vonatkozó követelményeket.

(56)

A Bizottság valamennyi egyéb releváns észrevételt megvizsgált, amelyekre az alábbi szakaszokban reagált.

(57)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(58)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát az uniós gyártók által az eljárás megindítását megelőző helyzetfelmérés keretében a hasonló termékre vonatkozóan bejelentett uniós termelési és értékesítési volumen alapján választotta ki. A minta három uniós gyártóból állt, amelyek közül kettő kapcsolatban állt egymással. A mintába felvett uniós gyártók az uniós termelésnek 64,1 %-át, a teljes uniós értékesítésnek pedig 65 %-át tették ki. A minta az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak tekinthető. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Mivel nem érkezett észrevétel, az ideiglenes minta megerősítést nyert.

(59)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(60)

Két független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A benyújtott válaszok alacsony számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(61)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az Egyesült Államokban működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte az Egyesült Államok külképviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(62)

Öt, az Egyesült Államokban működő exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele a mintába való felvételébe. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság két exportáló gyártói csoportból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehetett vizsgálni. A mintában szereplő exportáló gyártói csoportok a vizsgálati időszakban az Egyesült Államokból a 27 tagú Unióba érkező behozatal mintegy 55 %-át adták. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az Egyesült Államok hatóságaival. Mivel nem érkezett észrevétel, az ideiglenes minta megerősítést nyert.

(63)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Szaúd-Arábiában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte Szaúd-Arábia külképviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(64)

Négy Szaúd-Arábiában működő gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy szerepeljen a mintában. Egyikük azonban nem jelentett be kivitelt a vizsgálati időszak alatt, másik három pedig kapcsolatban áll egymással, mivel közülük kettő a harmadik gyártóval kötött közös vállalkozási megállapodás alapján gyárt Szaúd-Arábiádban. A fentiekre tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy nem alkalmaz mintavételt a szaúd-arábiai exportáló gyártók körében.

(65)

A Bizottság az uniós gyártók, a független importőrök, a felhasználók és az exportáló gyártók számára összeállított kérdőívet a vizsgálat megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (4).

(66)

A Bizottsághoz a mintába felvett három uniós gyártótól, két független importőrtől (Helm és Oxyde), hét felhasználótól (Arteco, Indorama Group, Neo Group, Novapet, PlastiVerd, Selenis, SIR Industriale) és nyolc exportáló gyártótól (Lotte Chemical Louisiana LLC, MEGlobal Americas Inc, Saudi Kayan petrochemical company, Yanbu National Petrochemical Company, Eastern Petrochemical Company, Saudi Yanbu Petrochemical Company, Arabian Petrochemical Company, Jubail United Petrochemical Company) érkeztek kitöltött kérdőívek.

(67)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és az adatok egybevetésével ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. A Covid19-világjárvány kitörése, majd a járvány kezelésére hozott intézkedések (a továbbiakban: Covid19-ről szóló közlemény) (5) miatt a Bizottság nem tudott ellenőrző látogatásokat lefolytatni a mintában szereplő összes vállalat és az együttműködő felhasználók telephelyein. Ehelyett a Bizottság videokonferencia útján távoli egyeztetéseket végzett a következő vállalatok által szolgáltatott információk kapcsán:

Uniós gyártók:

Egyesült államokbeli exportáló gyártók:

A gyártókkal kapcsolatban álló kereskedők, importőrök és feldolgozók:

Szaúd-arábiai exportáló gyártók:

A szaúd-arábiai exportáló gyártókkal kapcsolatban álló kereskedők

A gyártókkal kapcsolatban álló kereskedők, importőrök és feldolgozók:

(68)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2019. július 1-jétől 2020. június 30-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2017. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(69)

A CPME azt állította, hogy a Bizottság által választott vizsgálati időszak nem foglalja magában az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdésében előírt, a vizsgálat megindítását közvetlenül megelőző időszakot. A CPME azzal érvelt, hogy mivel a vizsgálat 2020. október 14-én indult, a vizsgálati időszaknak a 2020 júliusa és szeptembere közötti időszakot is magában kellett volna foglalnia. A CPME azt állította, hogy a Covid19-világjárvány hatásai torzították a vizsgálati időszakban foglalt, 2020 januárja és 2020 júniusa közötti időszakot. Ezért a CPME úgy vélte, hogy a Bizottságnak a vizsgálati időszakot követően adatokat kell gyűjtenie a kár és az uniós érdek értékelése céljából.

(70)

A Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgálati időszak kiválasztásakor. A jelen ügyben a kiválasztott időszak azzal a kettős előnnyel jár, hogy közvetlenül kapcsolódik az eljárás megindításának időpontjához, továbbá féléves időszakon alapul, amely megkönnyíti a vállalkozások együttműködését, és ezáltal elősegíti a megállapítások pontosságát és megfelelőségét. A Covid19-világjárvány hatásait az ok-okozati összefüggés kapcsán elemezzük, amennyiben ez releváns az ok-okozati összefüggést esetlegesen gyengítő tényezők szempontjából. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(71)

Az érintett termék az Amerikai Egyesült Államokból és a Szaúd-arábiai Királyságból származó, jelenleg az ex 2905 31 00 KN-kód (TARIC-kód: 2905310010) alá tartozó monoetilén-glikol (jelenlegi EK-szám: 203-473-3) (a továbbiakban: érintett termék).

(72)

A monoetilén-glikol további ismert elnevezései: etilén-glikol, etándiol, etán-1,2-diol.

(73)

A monoetilén-glikolt különböző alapanyagokból (etán, propán, NGL, bután) állítják elő etiléngyártás céljából. Az etilént ezután oxigénnel keverik, majd az így nyert etilén-oxidhoz vizet adva állítják elő a monoetilén-glikolt.

(74)

A monoetilén-glikol a kereskedelmi forgalomban két különböző minőségi osztályban: rost- és technikai minőségben kapható. A rostminőséget nagy tisztaság (99,9 %) jellemzi, míg a technikai minőség alacsonyabb tisztaságú.

(75)

A rostminőségű monoetilén-glikolt elsősorban PET, poliészterszálak, gyanták és filmek gyártásához használják. A technikai minőségű monoetilén-glikolt elsősorban a gépjárműiparban használják fagyállóként. A monoetilén-glikol egyéb alkalmazásai közé tartoznak a hőátadó közegek, a jégoldó folyadékok, a felületi bevonatok, a telítetlen poliésztergyanták, a poliészter-poliolok és a földgáz-dehidrogénezés.

(76)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(77)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(78)

A SABIC azt állította, hogy a termékkör túlságosan széles, és kérte a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikol kizárását a vizsgálatból, miután szerinte a termék nem hasonlítható össze a nagy tisztaságú (a specifikációnak megfelelő) monoetilén-glikollal, és nem versenyez azzal. A SABIC továbbá azzal érvelt, hogy amennyiben a Bizottság úgy határoz, hogy nem zárja ki a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikolt a vizsgálat köréből, akkor módosítania kell a termékkódot (TK) úgy, hogy az a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikolt is magában foglalja.

(79)

A specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikol nem eltérő terméktípus, hanem a szállítás során véletlenül előforduló oxigenizáció következtében leromlott minőségű monoetilén-glikol. A monoetilén-glikol-gyártók nem gyártanak rendeltetésszerűen ilyen terméket. A romlás mértékétől függően a specifikációnak nem megfelelő monoetilén-glikol eldobható, vagy nagy tisztaságú monoetilén-glikollal keverve bizonyos alkalmazásokban, például a gépjárműiparban használt motorhűtő közegként felhasználható. A Bizottság ezért elutasította az állítást, és a termékkód módosítására nem volt szükség.

(80)

A Bizottság a szaúd-arábiai exportáló gyártók esetében nem alkalmazott mintavételt. Az egyetlen vállalatcsoport, a SABIC hat termelési egységgel rendelkezik, ezek mindegyikét a Bizottság külön ellenőrizte gyártási költségeik tekintetében. A hat termelőegység közül csak egy termelt a belföldi piacra, ezért a Bizottság a rendes érték kiszámításához ennek gyártási költségeit vette figyelembe. A vállalatcsoport szintjén azonban mind a belföldi értékesítést, mind az Unióba irányuló exportot megvizsgálta.

(81)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az exportáló gyártócsoport esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatívnak tekinthető-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi összértékesítése reprezentatív volt.

(82)

Mivel csak egy terméktípust értékesítettek a belföldi piacon, amelyet az Unióba is exportáltak, a Bizottságnak nem kellett terméktípusonként ellenőriznie a reprezentativitást.

(83)

A Bizottság ezt követően meghatározta a független vevőknek a belföldi piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(84)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – a tényleges belföldi ár alapján kell meghatározni, amennyiben:

(85)

Ebben az esetben a rendes érték a vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítés során felszámított árak súlyozott átlaga.

(86)

A rendes érték a vizsgálati időszak alatti nyereséges belföldi értékesítéshez tartozó tényleges belföldi árral egyezik meg, amennyiben:

(87)

Az együttműködő exportáló gyártók a monoetilén-glikol előállításához szükséges alapanyagokat és különösen a propánt egy velük kapcsolatban álló vállalattól, az állami tulajdonban lévő Saudi Aramcótól, az ország monopolhelyzetben lévő szállítójától szerzik be.

(88)

A SABIC egy kormányzati szerv, a Szaúd-arábiai Állami Beruházási Alap (a továbbiakban: PIF) tulajdonában állt 2020. június végéig, amikor a Saudi Aramco megvásárolta 70 %-os részesedését. Szaúd-Arábia kormánya a Saudi Aramco 95,8 %-os tulajdonosa, Yasir O. Al-Rumayyan pedig, aki 2016 óta az Aramco elnöke, egyúttal 2015 óta a PIF elnöke és igazgatója is. Ezért a két vállalat egymással kapcsolatban állónak minősül; egyrészt a kormány a vállalat közös részvényese, másrészt Yasir O. Al-Rumayyan mindkét vállalat tisztviselője, illetve igazgatója.

(89)

A kapcsolat miatt az alapanyag-vásárlások nem vehetők figyelembe a rendes kereskedelmi forgalom keretében, és ezért nem használhatók fel a rendes érték megállapításához. A propán (az etilén, majd azt követően a monoetilén-glikol előállításához használt alapanyag) esetében az árakat a kormány határozza meg a vele kapcsolatban álló vállalatok tevékenységére tekintettel. Ezért az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a kapcsolat közvetlenül érinti az árakat.

(90)

A Bizottság erre tekintettel részletesen megvizsgálta az alapanyagvásárlásokat, és a rendes értéket az alábbiakban ismertetett módszerrel számította ki. A SABIC a propánt annak japán árához képest 20 %-kal alacsonyabban rögzített áron vásárolja meg a Saudi Aramcótól (6).

(91)

Az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdése szerint ha az érintett termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségek nem tükröződnek megfelelő módon az érintett fél nyilvántartásaiban, akkor ezeket a költségeket az ugyanabban az országban működő más gyártókat vagy exportőröket alapul véve, vagy ha ilyen információ nem áll rendelkezésre vagy nem használható, más megfelelő adatok alapján, többek között más reprezentatív piacokról származó információk alapján kell ki igazítani vagy megállapítani.

(92)

A Bizottság megállapította, hogy a propán alapanyag költsége a nem tükröződik észszerűen a SABIC nyilvántartásaiban a vállalatnak a beszállítóval fennálló kapcsolata miatt. Ezért a Bizottság a propán költségét úgy igazította ki, hogy a SABIC által a Saudi Aramco részére fizetett árat olyan mértékben megnövelte, hogy a 20 %-os diszkont kiküszöbölésével az elérje a Szaúd-Arábia kormánya által alkalmazott referenciaérték szintjét.

(93)

A propán költségeinek kiigazítása alapján a Bizottság kiigazította a SABIC által a monoetilén-glikol előállítási költségében figyelembe vett etilén költségét.

(94)

A kiigazított előállítási költség alapján a belföldi értékesítés elemzése azt mutatta, hogy a teljes belföldi értékesítés kevesebb mint 80 %-a volt nyereséges, a súlyozott átlagos értékesítési ár pedig alacsonyabb volt az előállítási költségnél. Ennek megfelelően a rendes érték számítása kizárólag a nyereséges értékesítések során alkalmazott árak súlyozott átlagaként történt.

(95)

A Szaúd-Arábiából az Unióba exportált monoetilén-glikolt hat exportáló gyártó gyártotta, amelyek közül kettő az ExxonMobillal és az SPDC-vel (a Mitsubishi Corporationnel kapcsolatban álló vállalattal) közös vállalkozás. A monoetilén-glikolt ezután három különböző, a gyártókkal kapcsolatban álló uniós kereskedői és importőrhálózaton keresztül exportálják: egy a SABIC-kal, egy az ExxonMobillal, egy pedig az SPDC-vel áll kapcsolatban.

(96)

Az exportárat a Bizottság – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban – az importált termék független vevők részére történt első unióbeli viszonteladásakor alkalmazott ára alapján állapította meg. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség – ezen belül az SGA-költségek – valamint a felhalmozódó nyereség alapján kiigazította.

(97)

Ami a haszonkulcsot illeti, az együttműködő független importőrök adatainak bizalmas kezelésére tekintettel a Bizottság ideiglenesen úgy határozott, hogy egy hasonló ágazat által gyártott és hasonló körülmények között importált másik vegyipari termékre vonatkozó korábbi eljárásban alkalmazott haszonkulcsot, nevezetesen a közelmúltbeli PVA-vizsgálatban megállapított 6,89 %-os haszonkulcsot alkalmazza (7). Ebben a szakaszban a haszonkulcs a legobjektívabb rendelkezésre álló alap arra a célra, hogy megfelelő becslést lehessen végezni a szokásos piaci feltételek szerint kialakított exportár tekintetében.

(98)

A vizsgálat során a panaszos olyan dokumentumokat nyújtott be, amelyek alapján okkal feltételezhette, hogy a Lotte és a Mitsubishi egyfajta társulási vagy kompenzációs megállapodást kötött a monoetilén-glikolnak az Unióra is kiterjedő forgalmazására és értékesítésére. A panaszos ennek következtében megjegyezte, hogy arra utaló körülmények esetén, hogy az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti társulás vagy kompenzációs megállapodás miatt az exportár nem megbízható, az exportárat azon ár alapján lehet megállapítani, amelyen az importált termékeket először értékesítik egy független vevő részére.

(99)

A Lotte határozottan tagadta, hogy kapcsolatban áll a Mitsubishivel a monoetilén-glikolnak az Unióra is kiterjedő forgalmazása és értékesítése tekintetében. A panaszos által közölt információk elavultak, és 2015-re vonatkoznak, amikor is a Lotte és a Mitsubishi között megbeszélések folytak egy közös vállalkozás létrehozásának lehetőségéről, amely végül nem valósult meg. A Lotte és a Mitsubishi tehát nem állnak kapcsolatban egymással.

(100)

A Mitsubishi kijelentette, hogy a panaszos által említett információk elavultak, és az alaprendelet alkalmazásában nem áll kapcsolatban a Lottével. Pontosította, hogy a Mitsubishi Corporation és a Lotte között nincs olyan kompenzációs megállapodás, amely azt eredményezné, hogy a Lotte által a Mitsubishi részére exportált monoetilén-glikol értékesítése nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében történik.

(101)

A vizsgálat időkerete miatt a Bizottság ebben a szakaszban nem tudta teljeskörűen megvizsgálni ezeket az észrevételeket, de további – az észrevételek elfogadhatóságágra is kiterjedő – vizsgálatot végez majd a kérdés kapcsán a végleges megállapítás céljából.

(102)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárat gyártelepi szinten hasonlította össze egymással.

(103)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végzett a belföldi biztosítás, a Szaúd-arábiai Királyságon belüli fuvardíj, jutalék, kezelési, rakodási és járulékos költségek tekintetében, a tengeri szállítás és biztosítás, az uniós vámok, a hitelköltségek, a technikai segítségnyújtás, a banki költségek, valamint az év végi visszatérítések és az egyéb juttatások tekintetében.

(104)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék exportárának súlyozott átlagával.

(105)

A Szaúd-Arábiában működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportjának volumene a vizsgálati időszak alatt Szaúd-Arábiából érkező teljes behozatal arányában kifejezve, amelyet a Bizottság az Eurostat adatai alapján állapított meg.

(106)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel az együttműködő exportáló gyártók kivitele a vizsgálati időszak alatt a teljes behozatal körülbelül 100 %-át tette ki. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a dömpingkülönbözetet az összes többi vállalat esetében a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén állapítja meg.

(107)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(108)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív.

(109)

Mivel csak egy terméktípust értékesítettek a belföldi piacon, amelyet az Unióba is exportáltak, a Bizottságnak nem kellett terméktípusonként ellenőriznie a reprezentativitást.

(110)

A Bizottság ezt követően meghatározta a független vevőknek a belföldi piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(111)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – a tényleges belföldi ár alapján kell meghatározni, amennyiben:

(112)

Ebben az esetben a rendes érték a vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítés során felszámított árak súlyozott átlaga.

(113)

A rendes érték az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti nyereséges belföldi értékesítéséhez tartozó tényleges belföldi árral egyezik meg, amennyiben:

(114)

A vállalat által korábban alkalmazott költségfelosztás alapján a belföldi értékesítés elemzése azt mutatta, hogy a Lotte Chemicals Louisiana LLC esetében a teljes belföldi értékesítés kevesebb mint 80 %-a volt nyereséges, a súlyozott átlagos értékesítési ár pedig alacsonyabb volt az előállítási költségnél. Ennek megfelelően a rendes érték számítása kizárólag a nyereséges értékesítések során alkalmazott árak súlyozott átlagaként történt.

(115)

Az ME Global Americas Inc. esetében a teljes belföldi értékesítés kevesebb mint 80 %-a volt nyereséges, a súlyozott átlagos értékesítési ár pedig magasabb volt, mint az előállítási költség. Ennek megfelelően a rendes érték számítása kizárólag a nyereséges értékesítések során alkalmazott árak súlyozott átlagaként történt.

(116)

A mintába felvett exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül független vevőknek, vagy egymással kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportáltak.

(117)

Annál az exportáló gyártónál, amely közvetlenül az uniós független vevőknek exportálta az érintett terméket, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(118)

Annál az exportáló gyártónál, amely a vele kapcsolatban álló svájci importőrön keresztül exportálta az Unióba az érintett terméket, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére végzett első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a Bizottság az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség – ezen belül az SGA-költségek – valamint a felhalmozódó nyereség alapján kiigazította. Ez utóbbi esetben a Bizottság a szaúd-arábiai exportárról szóló részben leírtakkal megegyező haszonkulcsot alkalmazta.

(119)

Az ME Global Americas esetében a vele kapcsolatban álló uniós importőrön keresztüli értékesítés egy része független vevőknek történt, ezért a Bizottság a fenti 3.2.3. szakaszban szereplő módszert alkalmazta.

(120)

A gyártóval kapcsolatban álló uniós importőrön keresztüli értékesítés egy része azonban egy a gyártóval kapcsolatban álló monoetilén-glikol-feldolgozónak történt, amely ezt követően egy másik terméket (PET) állított elő más feleknek történő értékesítésre. A gyártóval kapcsolatban álló feldolgozó együttműködött a vizsgálatban, és átadta a kért adatokat.

(121)

Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében vett viszonteladói ár hiányában a Bizottság más megfelelő adatok, nevezetesen a PET költségszerkezete alapján állapított meg exportárat.

(122)

A Bizottság ezt követően – a gyártóval kapcsolatban álló importőr jelenlétére tekintettel – a monoetilén-glikol így megállapított árát felhasználva, a fenti 3.2.3. szakaszban ismertetett módszerrel számította ki az exportárat.

(123)

A Bizottság a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(124)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végzett az exportáló országon belüli kezelési, rakodási és áruszállítási költségek, a tengeri szállítás és biztosítás, a vámok és egyéb importköltségek, az Unión belüli áruszállítás, a hitelköltségek, valamint a belföldi biztosítás tekintetében.

(125)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban a mintában szereplő exportáló gyártók esetében a hasonló termék rendes értékének súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék exportárának súlyozott átlagával.

(126)

Mindezek alapján a 2. cikk (12) bekezdése szerinti ideiglenes súlyozott átlagos dömpingkülönbözet a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következő értékekre adódik:

(127)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. A különbözet a meghatározása a mintába felvett exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(128)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 13,5 %.

(129)

Az Egyesült Államokban működő összes többi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportjának volumene a vizsgálati időszak alatt az Egyesült Államokból érkező teljes behozatal arányában kifejezve, amelyet a Bizottság az Eurostat adatai alapján állapított meg.

(130)

Ebben az esetben az együttműködő exportáló gyártók kivitele a vizsgálati időszak alatt a teljes behozatal mintegy 59 %-át tette ki. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet azon különbözet szintjén állapítja meg, amelyet a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező együttműködő exportáló gyártónak a vevőnkénti legnagyobb reprezentatív ügyletcsoportjára vonatkozóan állapított meg.

(131)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(132)

A vizsgálati időszakban a hasonló terméket 12 uniós gyártó vagy gyártói csoport gyártotta az Unióban. Ezek a vállalkozások alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(133)

A teljes uniós termelés a vizsgálati időszakban 942 911 tonna volt. A Bizottság ezt a számadatot az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló összes információ, többek között a panaszos adatai alapján állapította meg, amelyek megbízhatóságát és teljességét a mintába felvett uniós gyártók által közölt információkkal összevetve ellenőrizte. A nem együttműködő uniós gyártók adatait a panaszos piaci információk alapján becsülte meg. Az (58) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintában szereplő uniós gyártók a hasonló termék teljes uniós termelésének 64,1 %-át adták.

(134)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerint azok a gyártók, amelyek kapcsolatban állnak az állítólagosan dömpingelt termék szaúdi vagy amerikai exportőreivel vagy importőreivel és/vagy annak maguk is importőrei, kizárhatók az uniós gazdasági ágazatból. A 4. cikk (2) bekezdése meghatározza, hogy a gyártókat mikor kell az exportőrrel vagy importőrökkel kapcsolatban állónak tekinteni.

(135)

A SABIC azt állította, hogy az egyik panaszos folyamatosan importált monoetilén-glikolt Szaúd-Arábiából, ezért nem helyénvaló uniós gyártónak tekinteni.

(136)

A vizsgálat feltárta, hogy a monoetilén-glikolt nem maga a monoetilén-glikol-gyártó, hanem két, vele kapcsolatban álló vállalkozás importálta Szaúd-Arábiából. Ezek a gyártóval kapcsolatban álló vállalkozások a vizsgálati időszak alatt elenyésző mennyiségű monoetilén-glikolt importáltak Szaúd-Arábiából, ellátásuk pontos kiegészítése céljából. E vállalkozások monoetilén-glikol-felhasználók. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem indokolt a szóban forgó gyártó kizárása az uniós gazdasági ágazatból.

(137)

A Mitsubishi azt állította, hogy az egyik panaszos monoetilén-glikolt importált az érintett országokból, ezért nem helyénvaló uniós gyártónak tekinteni.

(138)

A vizsgálat feltárta, hogy a vállalkozás a vizsgálati időszak alatt nem importálta az érintett terméket az érintett országokból. A korábbi behozatalok igen csekély mértékűek voltak, saját termelésük pontos kiegészítését szolgálták. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem indokolt a szóban forgó gyártó kizárása az uniós gazdasági ágazatból.

(139)

A SABIC azt is állította, hogy egy támogató gyártóval kapcsolatban álló vállalkozás is importált monoetilén-glikolt Szaúd-Arábiából. A vállalkozás nem működött együtt, más olyan bizonyíték pedig nem állt rendelkezésre, amely alapján a Bizottság arra a következtetésre juthatott volna, hogy ki kell zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásából. Mindenesetre a vállalkozásnak korlátozott mérete miatt a kizárása esetén sem lett volna lényeges hatása a kár és az ok-okozati összefüggés megállapítására.

(140)

A Bizottság megvizsgálta az uniós gazdasági ágazatnak az érintett termék exportőreivel vagy importőreivel fennálló kapcsolatait is. A vizsgálat kimutatta, hogy egy nem együttműködő uniós gyártó egyik fő részvényese a szaúdi monoetilén-glikol-gyártó, két további, nem együttműködő uniós gyártó pedig amerikai monoetilén-glikol-gyártók tulajdonában van. Mivel e vállalatok nem működtek együtt és e tekintetben egyéb bizonyítékok sem álltak rendelkezésre, a Bizottság nem juthatott arra a következtetésre, hogy a szóban forgó vállalkozásokat ki kellene zárni az uniós gazdasági ágazat meghatározásából.

(141)

Annak megállapítsa céljából, hogy az uniós gazdasági ágazat szenvedett-e kárt, továbbá, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetével összefüggő különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(142)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött a monoetilén-glikol teljes termelésére vonatkozóan, és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e.

(143)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt a teljes uniós felhasználás mintegy 7 %-a volt belső felhasználás (lásd az 1. táblázatot). A kötött piac mérete a figyelembe vett időszakban 28 %-kal csökkent.

(144)

A belső felhasználás és a szabadpiac közötti különbségtétel azért releváns a kárelemzés során, mivel a belső felhasználásra szánt termékek nem állnak közvetlen versenyben az importtal. Ezzel szemben a szabadpiaci értékesítésre szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával.

(145)

A mintába felvett monoetilén-glikol-gyártók egyike hosszú távú cseremegállapodás keretében az általa előállított monoetilén-glikol egy részét azonos mennyiségű etilén-oxidra cseréli, amelyért a cseremegállapodás megkötésekor megállapított átváltási díjat is kap. A szerződés monoetilén-glikolra vonatkozó részének volumene szerepel a makrogazdasági mutatók értékelésében, viszont azt a Bizottság a mikrogazdasági mutatók kapcsán nem vette figyelembe, mivel a mintában szereplő uniós gyártónak fizetett átváltási díj nem piaci feltételeken alapul. Mindazonáltal az e cseremegállapodás szerinti értékesítésnek a mikrogazdasági mutatók értékelésébe való belefoglalása nem befolyásolta volna sem a jövedelmezőségi tendenciát, sem azt a következtetést, hogy az uniós gazdasági ágazatot a (197) és (206) preambulumbekezdésben megállapított módon jelentős kár érte.

(146)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazathoz kapcsolódó egyes gazdasági mutatók vizsgálatát szabadpiaci adatok alapján végezte el. E gazdasági mutatók a következők: értékesítési volumen és értékesítési árak az uniós piacon, piaci részesedés, növekedés, exportvolumen és -árak, jövedelmezőség, a beruházások megtérülése, pénzforgalom. Ahol lehetséges és indokolt volt, a Bizottság a vizsgálat ténymegállapításait összehasonlította a kötött piacra vonatkozó adatokkal, hogy teljes képet alkothasson az uniós gazdasági ágazat helyzetéről.

(147)

Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzésének csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme. Ezek az alábbiak: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, beruházások, készletek, foglalkoztatás, termelékenység, bérek, tőkebevonási képesség. Az említett mutatók a teljes tevékenységtől függenek, tekintet nélkül arra, hogy a termékeket belső felhasználásra tartják-e fenn, vagy a szabadpiacon értékesítik.

(148)

A Bizottság az uniós felhasználást a panaszos által meghatározott teljes uniós értékesítés és az összes harmadik országból érkező, az Eurostat adatai szerinti behozatal alapján állapította meg.

(149)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

(150)

Az uniós szabadpiaci felhasználás összességében meglehetősen stabil volt, mindössze 1 %-kal csökkent. 2017 és 2019 között az uniós piac 6 %-kal, 1 522 668 tonnáról 1 614 888 tonnára nőtt, majd a vizsgálati időszakban 6,8 %-kal csökkent, ezzel a 2017. évi szinttel közel azonos 1 505 068 tonnát ért el.

(151)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból származó monoetilén-glikol behozatalát az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdése értelmében összesítve kell-e értékelni.

(152)

Az említett rendelkezés előírja, hogy az egynél több országból történő behozatal hatását csak abban az esetben kell összesítve értékelni, ha megállapítást nyer, hogy:

(153)

Az Egyesült Államokból és Szaúd-Arábiából érkező behozatalra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözetek az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott csekély mértékű (de minimis) küszöbértékek felett voltak. Az egyes érintett országokból érkező behozatal volumene az alaprendelet 5. cikkének (7) bekezdése értelmébe véve nem volt elhanyagolható. A vizsgálati időszakban az Egyesült Államokból érkező behozatal piaci részesedése 16,7 %, a Szaúd-Arábiából érkező behozatalé 24,2 % volt.

(154)

Az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából érkező dömpingelt behozatalok közötti, valamint az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a hasonló termék közötti verseny feltételei hasonlóak voltak. Konkrétabban az importtermékek azért állnak éles versenyben egymással és az Unióban előállított monoetilén-glikollal, mert a monoetilén-glikol homogén, igen árérzékeny áru, amelyet hasonló vevőkategóriáknak értékesítenek. Bár előfordulhatnak különbségek az értékesítési csatornák tekintetében (az uniós gazdasági ágazat közvetlenül független vevőknek értékesít, az amerikai exportáló gyártók vagy közvetlenül, vagy a velük kapcsolatban álló importőrökön/kereskedőkön keresztül értékesítenek, a szaúdi exportáló gyártók pedig többnyire a velük kapcsolatban álló importőrökön/kereskedőkön keresztül értékesítenek), a verseny elsősorban a legalacsonyabb áron és nem ezeken az értékesítési csatornákon alapul.

(155)

Emellett a két országból érkező behozatalt a (211) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gazdasági ágazat költségeinél jóval alacsonyabb áron értékesítették, ami a (188)–(190) preambulumbekezdésben ismertetetthez hasonlóan járult hozzá az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett árerózióhoz.

(156)

Következésképpen az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott követelmények mindegyike teljesült, így a Bizottság a kár meghatározása céljából összesítve vizsgálta az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából érkező behozatalt.

(157)

A SABIC azt állította, hogy a Szaúd-Arábiából érkező behozatalt nem helyénvaló összevonni az Egyesült Államokból érkező behozatallal, mivel i. a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból érkező behozatal eltérő tendenciát mutat; ii. a Szaúd-Arábiából érkező behozatal „átlagos egységértéke” 5 %-kal magasabb volt az Egyesült Államokból érkező behozatalhoz képest; valamint iii. a szaúdi és az amerikai gyártók eltérő csatornákon és árakon értékesítenek monoetilén-glikolt az Unióba.

(158)

A Bizottság elutasította azokat az állításokat. Annak eldöntését, hogy a behozatalt összesítve kell-e értékelni, az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumokra kell alapozni, amely a (153)–(155) preambulumbekezdésben kiemelt módon a jelen ügyben teljesült. A SABIC által felvetett egyik szempont alapján sem kérdőjelezhető meg az, hogy helyénvaló-e a Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból érkező behozatal együttes vizsgálata.

(159)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatai alapján határozta meg. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a behozatali volumen és az uniós felhasználás összehasonlításával állapította meg.

(160)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

(161)

Az érintett országokból érkező behozatal 38 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Piaci részesedésük növekedése még hangsúlyosabb volt, mivel az érintett behozatal piaci részesedése a 2017 és a vizsgálati időszak között 12,5 százalékponttal, 31,6 %-ról 44,1 %-ra nőtt. Mivel a felhasználás 2017-hez képest meglehetősen stabil volt a vizsgálati időszakban, az érintett országok piaci részesedésének jelentős növekedése egyértelműen más piaci szereplők, különösen az uniós gazdasági ágazat kárára következett be.

(162)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. Lényeges tisztázni, hogy ezek a statisztikaiár-szintek különbözhetnek az együttműködő exportáló gyártók esetében alkalmazott ellenőrzött árszinttől, mivel az érintett országokból, különösen a Szaúd-Arábiából érkező behozatal nagy része a gyártókkal kapcsolatban álló importőrökön, illetve kereskedőkön keresztül történik. Az utóbbira vonatkozó információk megerősítik az alább említett tendenciákat és általános szinteket.

(163)

Az érintett országokból az Unióba érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

(164)

Az érintett országokból érkező behozatal átlagos importára 35 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Valójában mindkét érintett országból érkező behozatal ára csökkent a figyelembe vett időszak alatt, az Egyesült Államok esetében 41 %-kal, Szaúd-Arábia esetében 33 %-kal. A csökkenés különösen 2018 és 2019 között volt szembetűnő, amikor az amerikai exportáló gyártók 8,3 százalékponttal növelték piaci részesedésüket az uniós gazdasági ágazat kárára, míg a szaúdi exportáló gyártók az árak – szintén nagyon jelentős mértékű – csökkentésével fenntartották piaci részesedésüket.

(165)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(166)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki. Az alákínálási különbözet súlyozott átlaga [10,7–13,0] % volt a Szaúd-Arábiából érkező behozatal esetében, míg a két érintett amerikai vállalat összes ügyletének súlyozott átlaga alapján az Egyesült Államokból érkező behozatal esetében nem került sor alákínálásra.

(167)

A vizsgálati időszakban azonos kereskedelmi szinten megvalósuló ügyletek esetében az értékesítési árakat terméktípusonként összehasonlítva megállapítást nyert, hogy az érintett országokból származó behozatal árai átlagosan [7,6–9,3] %-kal kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá.

(168)

Szem előtt tartva, hogy az érintett termék áru, és a verseny nagyrészt kizárólag az áron alapul, valamint azt, hogy az árak nagymértékben átláthatók (a piacon ismertek), az említett különbözetek jelentősnek tekinthetők. A vevő már kis árkülönbség miatt is másik beszállítóra fog váltani. Ezt a felhasználók válaszai is megerősítették. Továbbá a 3. és 7. táblázatban látható módon a két érintett országból érkező behozatal ára a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési költsége alatt volt.

(169)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(170)

A Bizottság a (58) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(171)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat a panaszos által kitöltött kérdőíven szereplő adatok alapján értékelte. Az adatok valamennyi uniós gyártóra vonatkoztak. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. Mindkét adatcsoport reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(172)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(173)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(174)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(175)

Az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 2018-ig meglehetősen stabilan alakult, majd 2019-ben 14,4 %-kal csökkent 2018-hoz képest, a vizsgálati időszakban pedig 5,4 %-kal 2019-hez képest. A fenti 2. és 3. táblázatban látható módon a termelési volumen csökkenése egybeesett az importvolumen és az importárak 2019-ben megfigyelt erőteljes növekedésével. Összességében a figyelembe vett időszak alatt a termelés volumene 19 %-kal csökkent.

(176)

A termelési kapacitás gyakorlatilag állandó maradt. A vizsgálati időszakban kismértékben csökkent, többek között az egyik uniós gyártó üzemében 2020 januárjában bekövetkezett baleset miatt (8).

(177)

A kapacitáskihasználás a termelési volumen alakulásának megfelelően 13 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(178)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(179)

A figyelembe vett időszak alatt a teljes uniós értékesítés 20 %-kal csökkent. A 2019-ben kezdődött csökkenés az érintett országokból érkező behozatal mennyiségének egyidejű jelentős növekedése mellett következett be.

(180)

A figyelembe vett időszak alatt a kötött piaci értékesítés is csökkent 28 %-kal.

(181)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat teljes szabadpiaci értékesítése 18 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésének alakulása eredményeként az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 8,3 százalékponttal csökkent, a 2017. évi 55,8 %-hoz képest a vizsgálati időszakban 47,5 %-volt. Ugyanebben az időszakban, 2017 és a vizsgálati időszak között az érintett országok 31,6 %-ról 44,1 %-ra növelték piaci részesedésüket, ami a (161) preambulumbekezdésben említett módon több mint 12,5 százalékpontos növekedést jelent.

(182)

A fenti adatok a termelés, az értékesítési volumen és a piaci részesedés tekintetében azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszakban sem abszolút értékben, sem a felhasználás tekintetében nem volt képes a növekedésre.

(183)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(184)

A romló piaci körülményekre tekintettel az uniós gazdasági ágazat alkalmazottainak száma 8 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. Mivel a termelés még ennél is nagyobb mértékben csökkent, a figyelembe vett időszakban a termelékenység 13 %-kal esett vissza.

(185)

Minden dömpingkülönbözet meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országokból érkező behozatal volumenét és árait, valamint az érintett termék árérzékenységét, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(186)

Az érintett termékkel kapcsolatban ez az első dömpingellenes vizsgálat, ezért az esetleges korábbi dömping hatásainak értékeléséhez nem álltak rendelkezésre adatok.

(187)

A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított súlyozott átlagos értékesítési egységárak a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

(188)

Az uniós gyártók szabadpiaci független feleknek felszámított átlagos értékesítési egységárai 40 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Éves összehasonlításban a legnagyobb árcsökkenés 2019-ben következett be, amikor viszonylag állandó felhasználás mellett az érintett országokból érkező olcsó behozatal 38 %-kal bővült.

(189)

A mintában szereplő gyártók termelési egységköltsége a 2017–2019 közötti időszakban meglehetősen stabil volt, majd a vizsgálati időszakban csökkent, bár az értékesítési árnál alacsonyabb mértékben, főként a monoetilén-glikol gyártásának fő nyersanyaga, az etilén alacsonyabb költsége miatt.

(190)

Ez mutatja azt a jelentős árnyomást, amelyet az érintett országokból dömpingáron érkező behozatal mennyiségének ugrásszerű növekedése okozott.

(191)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(192)

A mintában szereplő uniós gyártók alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltsége 5 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban. A növekedés elsősorban az inflációnak és a vegyiparban dolgozó alkalmazottak kismértékű éves fizetésemelkedésének tudható be.

(193)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

(194)

A mintában szereplő uniós gyártók készleteinek szintje 42 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban.

(195)

A készletek a termelés százalékában kifejezve a figyelembe vett időszakban is nőttek 62 %-kal.

(196)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(197)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A figyelembe vett időszakban, 2019-től kezdődően a jövedelmezőség drasztikusan romlott az átlagos értékesítési árak és termelési költségek (188) és (189) preambulumbekezdésben ismertetett alakulása miatt. Az érintett országokból érkező jelentős volumenű behozatal nyomására az uniós gazdasági ágazatnak jelentősen az előállítási költség alá kellett csökkentenie az értékesítési árakat, így számottevő, 10,8–13,2 %-os vesztesége keletkezett a vizsgálati időszakban.

(198)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom tendenciája nagyjából a jövedelmezőség tendenciájával összhangban alakult. 2018-ig a mintában szereplő uniós gyártók pozitív pénzforgalmat generáltak, míg 2019-től kezdve egyre jelentősebb negatív pénzforgalmi egyenlegről számoltak be. Összességében a figyelembe vett időszak alatt a pénzforgalom 127 %-kal csökkent. Ez súlyosan veszélyezteti az uniós gazdasági ágazat képességét arra, hogy finanszírozza a tevékenységét.

(199)

A beruházások 67 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. Szinte minden beruházásra az elavult tárgyi eszközök cseréje érdekében került sor. A kapacitás vagy a hatékonyság növelését célzó beruházások marginálisak voltak, ami a csökkenő piaci részesedésre és nyereségességre tekintettel romló piaci kilátásokat tükrözi.

(200)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. Értéke 2018-ban kissé nőtt, majd a figyelembe vett időszak hátralévő részében a jövedelmezőség tendenciájának megfelelően meredeken, negatív értékre esett vissza.

(201)

A mintában szereplő három uniós gyártó nagy vállalatcsoportok része, ezért tőkebevonási képességük jobb, mint a hasonló pénzügyi helyzetben lévő önálló vállalkozásoké. Pénzügyi helyzetük azonban olyan számottevő mértékben romlik, hogy jövőbeli tőkebevonási képességük egyértelműen veszélybe kerül.

(202)

Az érintett országokból érkező behozatal átlagos volumene 38 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A meglehetősen stabil uniós felhasználásra tekintettel az érintett országokból érkező behozatal piaci részesedése a 2017 és a vizsgálati időszak között 31,6 %-ról 44,1 %-ra nőtt. A piaci részesedés növekedése az uniós gazdasági ágazat kárára következett be, amely 10,7 százalékpontot veszített szabadpiaci részesedéséből.

(203)

Az érintett országok uniós piaci részesedésének növekedését jelentős árnyomás tette lehetővé: a vizsgálati időszakban az érintett országokból érkező behozatal átlagosan [12–15] %-kal volt alacsonyabb az uniós gazdasági ágazat költségeinél. Az érintett országokból érkező behozatal importára ennélfogva 35 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az észszerű piaci részesedés és a gazdaságos szintű termelési volumenek fenntartása érdekében az uniós gazdasági ágazatnak nem volt más választása, mint az árak csökkentése. Bár az előállítási költség az etilén árának csökkenése következtében is mérséklődött, a behozatal által kifejtett árnyomás nagyságrendje miatt az uniós gazdasági ágazat arra kényszerült, hogy az előállítási költség alá csökkentse az árait, így viszont jelentős veszteségi keletkeztek a vizsgálati időszak végére.

(204)

Az így kialakult piaci helyzet eredményeként valamennyi fő makrogazdasági kármutató negatív tendenciát mutatott a figyelembe vett időszakban. A termelési volumen és a szabadpiaci értékesítési volumen 19 %-kal, illetve 18 %-kal csökkent. A foglalkoztatás és a termelékenység 7 %-kal, illetve 13 %-kal csökkent.

(205)

Hasonlóképpen romlottak a fő mikrogazdasági mutatók is. Az uniós gyártók szabadpiaci független feleknek felszámított átlagos értékesítési egységára 40 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, míg költségeik csak 13 %-kal csökkentek, ez pedig jövedelmezőségük jelentős romlásához vezetett, amely a 2017. évi 16,7–20,5 % közötti nyereséggel szemben a vizsgálati időszak alatt 10,8–13,2 % közötti veszteséget mutatott. A zárókészletek 42 %-kal nőttek. A pénzforgalom és a beruházások volumene 127 %-kal, illetve 63 %-kal esett vissza.

(206)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(207)

A CPME azt állította, hogy a vizsgálati időszak utáni adatok szerint az uniós gazdasági ágazat felépült a 2020 első felében állítólagosan elszenvedett kárból, mivel a monoetilén-glikol árai a 2020. július és november közötti időszakban emelkedtek.

(208)

Ezek az információk kívül esnek a vizsgálati időszakon, de mindenképpen túlzottan széttagoltak ahhoz, hogy belőlük következtetéseket lehessen levonni a kárt okozó dömpinggel kapcsolatban. Így az állítást a Bizottság elutasította.

(209)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsa. E tényezők a következők: harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, kötött értékesítés, a monoetilén-glikolnál jövedelmezőbb termékek, értékcsökkenési költségek, nyersanyagköltség, a versenyképesség hiánya, Covid19-világjárvány, a monoetilén-glikol mint globálisan forgalmazott áru, olajár, az USA és Kína közötti „kereskedelmi háború”, globális árerózió a figyelembe vett időszakban, az ágazat által önmagának okozott kár, valamint az Unióba érkező PET-behozatal.

(210)

Az érintett országokból érkező behozatal volumene 38 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, piaci részesedése a 2017 és a vizsgálati időszak között 31,6 %-ról 44,1 %-ra nőtt. E fejleményre annak ellenére került sor, hogy a figyelembe vett időszakban a felhasználás viszonylag stabil maradt.

(211)

Az érintett országokból érkező behozatal árai átlagosan 35 %-kal – az USA esetében 41 %-kal, Szaúd-Arábia esetében 33 %-kal – csökkentek a figyelembe vett időszakban. Az értékesítési árak csökkenése különösen 2019-ben volt szembetűnő, amikor az érintett országokból érkező behozatal volumene 2017-hez képest 46 %-kal nőtt. A vizsgálati időszakban az érintett országokból érkező behozatal átlagosan [7,6–9,3] %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak, és átlagosan [12–15] %-kal volt alacsonyabb az uniós gazdasági ágazat költségeinél.

(212)

Egyértelmű, hogy az alacsony árú behozatal nagymértékű növekedése jelentős mértékben hozzájárult az uniós gazdasági ágazat gazdasági mutatóinak gyors romlásához. Először is a monoetilén-glikol olyan homogén áru, amelynek vásárlásakor a vevők szinte kizárólag az ár alapján döntenek. Ezért már a kisebb árkülönbségnek is lehet jelentős következménye.

(213)

Mindenesetre az áralákínálástól függetlenül a Bizottság megállapította, hogy a dömpingelt behozatal olyan szintre szorította le az uniós gyártók árait, ahol az uniós gyártók jelentős veszteségeket szenvedtek el. Bár az uniós gazdasági ágazat átlagos egységköltségei 13 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, ez nem volt elegendő a dömpingelt behozatal által okozott súlyos árerózió hatásainak ellensúlyozásához. Az uniós gyártók szabadpiaci független feleknek felszámított átlagos értékesítési egységárai ugyanis 40 %-kal, költségeikhez képest sokkal markánsabban csökkentek a figyelembe vett időszakban. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat, amely a dömpingelt behozatal beáramlása előtt nyereséges volt, 2019-től kezdődően erősen veszteségessé vált: 2019-ben 8,3–10,2 %-os, a vizsgálati időszakban pedig 10,8–13,2 %-os veszteséget ért el. E jelentős veszteségek alapján kétséges, hogy az uniós gazdasági ágazat egyáltalán képes-e tevékenységének folytatására.

(214)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(215)

Az érintett országokból érkező behozatal 2019-ben és a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes behozatal mintegy 90 %-át tette ki. Az Oroszországból és Kuvaitból érkező behozatal a vizsgálati időszakban a teljes uniós behozatal 2,7 %-át, illetve 1,3 %-át tette ki.

(216)

Az Oroszországból érkező behozatal 1 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, piaci részesedése pedig 2018-ban és 2019-ben csökkent, majd a vizsgálati időszakban ismét a 2017. évi szintre, 1,2 %-ra nőtt. Az Oroszországból érkező behozatal átlagos importára 2017-ben és 2018-ban magasabb, 2019-ben és a vizsgálati időszakban pedig alacsonyabb volt az érintett országokból érkező behozatal árainál.

(217)

A Kuvaitból érkező behozatal 2018 és a vizsgálati időszak között 21 %-kal csökkent (2017-ben nem érkezett behozatal Kuvaitból), piaci részesedése pedig ugyanebben az időszakban 0,7 %-ról 0,6 %-ra csökkent. A Kuvaitból érkező behozatal átlagos importára alacsonyabb volt, mint az érintett országokból érkező behozatal árai.

(218)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal és piaci részesedése csaknem felére csökkent a figyelembe vett időszak alatt, és 2,7 %-os piaci részesedést ért el a vizsgálati időszakban. Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal árai a figyelembe vett időszak egészében meghaladták az érintett országokból érkező behozatal árait.

(219)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy ha a más országokból érkező behozatal alakulásának volt is hatása az uniós gazdasági ágazat helyzetére, az nem lehetett számottevő.

(220)

Az uniós gyártók exportvolumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

(221)

Exportjuk a figyelembe vett időszakban és a vizsgálati időszakban a teljes termelés átlagosan mintegy 3 %-át tette ki.

(222)

Összességében az uniós gazdasági ágazat exportja és annak árszintje 47 %-kal, illetve 50 %-kal csökkent.

(223)

Tekintettel az exportértékesítésnek az uniós gazdasági ágazat teljes termelésén belüli korlátozott és csökkenő részesedésére, a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az exportteljesítmény nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárhoz.

(224)

A Mitsubishi Corporation azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az uniós gazdasági ágazat gyenge exportteljesítménye okozta.

(225)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. Az uniós gazdasági ágazat nem exportorientált, mivel termelési kapacitását meghaladja az uniós piaci kereslet. Az uniós gazdasági ágazat 2017-ben és 2018-ban sem volt exportorientált, amikor jövedelmezősége pozitív volt.

(226)

Ahogy az az 1. táblázatban is látható, a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat kötött piaci értékesítése 28 %-kal csökkent. Ez azonban az uniós gazdasági ágazat össztermelésének viszonylag kis részét, 12,6 %-át tette ki.

(227)

Szem előtt tartva a kötött piac korlátozott méretét, annak alakulása nem járul hozzá jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat romlásához, és nem magyarázza azt.

(228)

Több érdekelt fél (CPME, Arteco, Helm, Oxyde) állítása szerint az uniós gazdasági ágazatot ért kár annak a döntésnek köszönhető, hogy más, a monoetilén-glikolnál jövedelmezőbb termékekre összpontosítson, mivel a monoetilén-glikol-gyártók a monoetilén-glikolról átállhatnak más etilénoxid-származékok termelésére. Azzal érveltek továbbá, hogy ez a döntés a monoetilén-glikol-gyártás állandó költségeinek növekedéséhez vezetett. Ezenkívül az Arteco azt állította, hogy a monoetilén-glikollal kapcsolatos termelési kapacitás és kapacitáskihasználás nem vizsgálható az ugyanazon gyártósorokon előállított etilén-oxid származékok gyártásának növekedésétől elkülönítetten. Azzal érvelt továbbá, hogy a monoetilén-glikol jövedelmezősége az etilénoxid-származékok jövedelmezőségétől sem különíthető el.

(229)

A vizsgálat nem erősítette meg ezeket az állításokat. Az uniós gazdasági ágazat továbbra is elkötelezett a monoetilén-glikol Unióban végzett gyártása mellett. A mintában szereplő uniós gyártók valójában a vállalatcsoportjukon belül gyártanak etilént, és amellett, hogy abból – ugyancsak csoporton belül – monoetilén-glikolt és más termékeket is előállítanak, azt más feleknek is értékesítik. Így a monoetilén-glikol-gyártók elegendő etilén-oxidhoz férnek hozzá ahhoz, hogy termelési kapacitásuknak megfelelően elegendő monoetilén-glikolt és más etilén-oxid származékot gyártsanak. Az uniós gazdasági ágazat az etilén-oxid gyártókapacitásának növelését is tervezi, amint azt számos érdekelt fél, például a Helm is kiemelte. Az uniós gazdasági ágazat azért volt kénytelen visszafogni a monoetilén-glikol gyártását, mivel annak értékesítési ára jelentősen az előállítási költség alá csökkent az érintett országokból érkező behozatal által kifejtett árnyomás miatt. Amint az uniós piacon ismét egyenlő versenyfeltételek érvényesülnek, az uniós gazdasági ágazat újra nagyobb mennyiségben gyárt majd monoetilén-glikolt, ahogy az érintett országokból érkező behozatal megugrása előtt is.

(230)

Ennek következtében az állandó költségekre gyakorolt hatás közvetlenül a dömpingelt behozatal negatív hatásából ered, nem pedig az etilén-oxid származékok gyártásából.

(231)

Emellett az uniós gazdasági ágazat az egyéb termékeket, például az etilén-oxid származékokat nem ugyanazon a gyártósoron állítja elő, mint a monoetilén-glikolt. A (174)–(201) preambulumbekezdésben értékelt kármutatók kizárólag a monoetilén-glikol termelésére és értékesítésére vonatkoznak. Ennélfogva a monoetilén-glikol jövedelmezősége nem kapcsolható más termékek, például az etilén-oxid származékok jövedelmezőségéhez, mivel ezekre a termékekre nem terjed ki a vizsgálat. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(232)

Több érdekelt fél (Arteco, Helm, Oxyde) szerint az uniós gazdasági ágazat teljesítménye az értékcsökkenési költségek magas szintje miatt romlott.

(233)

A vizsgálat megállapította, hogy az értékcsökkenési költségek nem magasak, az előállítási költségeknek mindössze 1–3 %-át teszik ki. Így nem voltak jelentős hatással az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményére. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(234)

Több érdekelt fél (Mitsubishi Corporation, Arteco, Oxyde ) azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítményromlása az érintett országok gyártóihoz képest magasabb előállítási költségeknek tudható be, mivel az uniós gyártók drágább nyersanyagokat (könnyűbenzint) használnak fel, mint amerikai és szaúdi versenytársaik (palagáz és etán) az etilén előállításához, így az ágazat nem versenyképes. Az Arteco azt is állította, hogy az Egyesült Államokban és Szaúd-Arábiában a gyártási folyamat során kevesebb melléktermék keletkezik, ami olcsóbbá teszi az üzemek építését, és azok üzemeltetése is egyszerűbb. Továbbá azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a magas energiaköltségek miatt gyenge.

(235)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Bár igaz, hogy az egyesült államokbeli és a szaúdi gyártók bizonyos nyersanyagok tekintetében költségelőnyt élvezhettek, ez nem akadályozta meg az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a 10. táblázatban látható módon 2017-ben és 2018-ban, vagyis még az érintett országokból származó behozatal jelentős növekedése előtt magas haszonkulcsot érjen el. Így nem a felhasznált különböző nyersanyagok, hanem a dömpingelt behozatal járult hozzá az uniós gazdasági ágazat nehéz pénzügyi helyzetéhez.

(236)

Ami a melléktermékekre vonatkozó állítást illeti, az Arteco nem támasztotta alá bizonyítékokkal állítását, és nem jelölte meg pontosan, hogy mely melléktermékekre hivatkozott. A Bizottság csupán feltételezheti, hogy az Arteco a monoetilén-glikol gyártási folyamata során keletkező többi glikolra például a dietilén-glikolra (DEG) és a trietilén-glikolra (TEG) hivatkozik. Ezek a termékek azonban a monoetilén-glikol gyártási folyamata során az etilén előállításához felhasznált alapanyagoktól függetlenül keletkeznek. Bár a TEG és a DEG mennyisége gyártónként eltérő lehet, az eltérés nem számottevő, ennélfogva nem lehet jelentős hatással a gyártó teljesítményére. Mindazonáltal a DEG-nek és a TEG-nek van piaca, így a vállalkozásoknak bevételük származik e termékek előállításából. Az Arteco az üzemek építését és üzemeltetését illetően sem támasztja alá állítását. Az Unióban működő monoetilén-glikol-üzemek teljesen automatizáltak, így munkaerőigényük a monoetilén-glikol meglehetősen egyszerű gyártási folyamatából adódóan minimális. Végül az energiaköltségeket illetően a vizsgálat feltárta, hogy ezek az uniós gazdasági ágazat termelési költségeinek mintegy 3 %-át teszik ki, ezért nem gyakorolhatnak jelentős hatást az uniós gazdasági ágazat versenyképességére. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(237)

Több érdekelt fél (CPME, Arteco, Helm, Oxyde) azt állította, hogy a Covid19-világjárvány 2020 első negyedévében, és még inkább 2020 második negyedévében hatást gyakorolt az uniós monoetilén-glikol-ágazatra. A CPME szerint a monoetilén-glikol gyártásának és értékesítésének visszaesése a monoetilén-glikol iránti uniós keresletnek a Covid19-világjárvány miatti csökkenését követte. A szervezet különösen azzal érvelt, hogy a kijárási korlátozások alatt az autóértékesítés (és az autógyártás), valamint a légi járatok leállítása miatt az Unióban visszaesett a fagyálló és jégoldó folyadékok gyártásához felhasznált monoetilén-glikol iránti kereslet.

(238)

A vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete már 2019-ben, jóval a Covid19-világjárvány 2020 eleji kitörése előtt jelentősen romlott. A karbantartási műveleteket leszámítva az uniós gyártók egyike sem zárta be gyártóüzemeit a világjárvány alatt. Ezen túlmenően a világjárványnak az uniós felhasználásra gyakorolt hatásai vegyesek voltak: az autómotorok hűtőközegei iránti visszafogottabb keresletet ellensúlyozta a víz, az élelmiszer és a kézfertőtlenítő szerek csomagolóanyagaként nélkülözhetetlen PET iránt a járvány idején megnövekedett kereslet, amit a SABIC is kiemelt.

(239)

Míg a felhasználás így a vizsgálati időszakban 2017-hez képest mérsékelten, 1 %-kal csökkent, az uniós gazdasági ágazat termelése 19 %-kal, kapacitáskihasználása majdnem 14 százalékponttal, szabadpiaci értékesítése 20 %-kal, piaci részesedése pedig 10,7 százalékponttal esett vissza.

(240)

Összefoglalva: bár nem kizárt, hogy a Covid19-világjárványnak volt hatása az uniós gazdasági ágazat helyzetére a vizsgálati időszak végén, nem ez volt az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár fő oka.

(241)

Az Arteco és az Oxyde azt állította, hogy az Egyesült Államokból és a Szaúd-Arábiából az Unióba érkező behozatal nem befolyásolta a monoetilén-glikol árképzési mechanizmusát, mivel az globálisan forgalmazott termék, az európai szerződéses árat pedig a panaszos határozza meg. Továbbá azzal érveltek, hogy i. ezek az árak az ázsiai piac árait tükrözik, mivel Kína világviszonylatban a monoetilén-glikol legnagyobb piaca, valamint ii. a monoetilén-glikol árai szorosan követik az alapvető nyersanyag, az etilén árának alakulását. Azt is állították, hogy az etilénárak és a monoetilén-glikol ára közötti különbség 2019 márciusától 2020 márciusáig nőtt, állítólag a monoetilén-glikol tekintetében kialakult, Kína által vezérelt globális kínálati-keresleti helyzet hatása nyomán, és hogy az uniós gyártók jövedelmezőségét negatívan érintette a növekvő különbség.

(242)

Ez az állítás a tények tekintetében hibás. Az európai szerződéses árat (ECP) nem az uniós monoetilén-glikol-gyártók határozzák meg. Az ECP az EU-ban egy adott időpontban érvényes ár jelzése, egy index. A több vevőből és eladóból álló piacon az ár a piaci kereslet és kínálat közötti egyensúlynak megfelelően alakul ki, ezért azt a többitől függetlenül egy vagy több fél nem határozhatja meg. Az eladó önmagában nem határozhatja meg az ügylet árát. Mivel a panaszos csak az értékesítési oldalon helyezkedik el, az indexet nem tudja manipulálni. A gyakorlatban az ECP számos adatszolgáltatótól származik. Az indexet a kapott adatok alapján független piaci tanácsadók képzik és teszik közzé. A Bizottság négy fő szolgáltatót vesz figyelembe, amelyek a következők: ICIS (10), IHS (11), Wood Mackenzie Chemicals (12) és Tecnon (13). Ezek a piaci tanácsadók anonim felmérésekre támaszkodnak, amelyek keretében összegyűjtik a vevők és az eladók közötti megállapodás szerinti árakat. Általánosságban elmondható, hogy az említett cégek által közölt ECP-indexek többnyire összhangban vannak egymással. Az ECP-felmérésekben az importőröket is beleértve bármely olyan fél részt vehet, amely érdemben értékesít vagy vásárol monoetilén-glikolt a piacon. Az ECP bizonyos mértékig követi a monoetilén-glikol ázsiai árát, és az etilén – mint fő nyersanyag – árának alakulása befolyásolja a monoetilén-glikol értékesítési árát.

(243)

Az uniós piacon a monoetilén-glikol értékesítése hosszú távú szerződés keretében vagy egyszeri szállítással („azonnali értékesítéssel”) történik. A becslések szerint a szerződéses keretek között lebonyolított értékesítések a teljes uniós értékesítés mintegy 80 %-át teszik ki, míg a fennmaradó 20 %-ot az azonnali értékesítések adják. A szerződéses értékesítéseknél az árat az ECP alapján, diszkont alkalmazásával képzik. Az ECP a (242) preambulumbekezdésben kifejtett módon a piaci információk alapján havonta közzétett index, ugyanakkor a diszkont mértéke bizalmas. Az eladók közötti verseny a diszkonton alapul. A szerződéses árat havonta tárgyalják, és azt befolyásolják az azonnali árak, mivel a monoetilén-glikol egy fokozottan átlátható piacon kereskedett áru, ahol a piaci szereplők gyorsan alkalmazkodnak a dömpingelt behozatal teremtette helyzethez. Annak ellenére, hogy az uniós piacon alkalmazott értékesítési áraikat az ECP-hez kötik, az amerikai és a szaúdi exportőrök a vevőknek kínált diszkont növelésével leszorították a monoetilén-glikol értékesítési árát. Ezért az uniós piacot érő káros hatások nem tulajdoníthatók magának az ECP-indexnek. A kárt az alacsony árú behozatalnak az uniós piacra való beáramlása okozta, amely a vevők javára lenyomta az azonnali és a szerződéses árakat. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(244)

A CPME és a CIRFS azt állította, hogy az Unióban a monoetilén-glikol árcsökkenését az olajárnak a vizsgálati időszak második felében bekövetkezett csökkenése, nem pedig az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal okozta.

(245)

A (234) preambulumbekezdésben említett módon az Unióban végzett etiléngyártás alapja a nyersolaj finomításával nyert könnyűbenzin. Az olajár alakulása ezért befolyásolja az etilén költségét és árát, ennélfogva pedig a monoetilén-glikol költségét és árát is. A (205) preambulumbekezdésben kifejtett módon az uniós gazdasági ágazat termelési költsége 13 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, míg a monoetilén-glikol értékesítési ára ehhez képest sokkal nagyobb mértékben, 40 %-kal esett vissza. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(246)

2018 augusztusában Kína 25 %-os kiegészítő importvámot vetett ki az Egyesült Államokból származó monoetilén-glikolra, ami állítólag arra késztette az amerikai gyártókat, hogy Kínából az Unióba irányítsák át a kivitelüket. Így több érdekelt fél (Mitsubishi Corporation, Arteco, Oxyde) azt állította, hogy a kár fő oka a Kína és az USA közötti kereskedelmi kapcsolatok megromlása. A felek azzal érveltek, hogy az e tarifákra vonatkozóan 2020-ban bevezetett ideiglenes mentességek nyomán az uniós piac helyzete visszatér az előző állapothoz.

(247)

Ezek a megfontolások nem relevánsak, mivel az alaprendelet és a WTO dömpingellenes megállapodása által meghatározott jogi norma a dömpingelt behozatal által okozott kár fennállását, nem pedig az ilyen gyakorlatokhoz esetlegesen kapcsolódó politikai vagy egyéb külső megfontolásokat veszi figyelembe. Mindenesetre a Bizottság megjegyzi, hogy bár a korlátozásokat valóban enyhítették, a kiegészítő vámtételeket főszabályként továbbra is alkalmazni kell, a helyzet további alakulása pedig egyelőre nem ismert. Ezenkívül az USA monoetilén-glikol-ágazata exportorientált, növekvő termelési kapacitással. Mindemellett a kínai monoetilén-glikol-ágazat is növeli a termelési kapacitást annak érdekében, hogy önellátóvá váljon. Ezért az amerikai gyártók az USA és Kína közötti vitáktól függetlenül valószínűleg továbbra is élénk érdeklődést tanúsítanak majd az uniós piac iránt.

(248)

Több érdekelt fél (Mitsubishi, CIRFS) azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár egybeesett a monoetilén-glikol világpiacán az elmúlt tíz évben kialakult egyik legjelentősebb mértékű árerózióval, amely nem korlátozódott az uniós piacra, hanem a világpiaci árakkal összhangban érvényesült. Állításuk szerint a globális monoetilén-glikol-kapacitás jelentősen nőtt, viszont azt nem kísérte megfelelő mértékű globális keresletnövekedés; Kína csak 2018 végén [1,5–2,5] millió tonnával növelte éves kapacitását. 2019 novemberében a teljes globális monoetilén-glikol-kapacitás mintegy [37,5–38,5] millió tonna volt évente, ami körülbelül [10–20] %-os többletkínálatot jelent, amely 2020-ban jelentős többletkapacitással egészült ki. Ezért a kárt állítólag a világpiaci, minden eddiginél alacsonyabb árak okozták, nem pedig a dömping.

(249)

Ezek a megfontolások végső soron magyarázatot adhatnak arra, hogy a behozatalt miért dömpingelt áron értékesítették az Unióban. Ennek ellenére tény, hogy a fent említett ár és volumen révén generált dömpingelt behozatal jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak – az alaprendeletben és a WTO dömpingellenes megállapodásában meghatározott, alkalmazandó jogi norma nem írja elő a dömpingre vonatkozó döntés indokainak elemzését. A vizsgálat feltárta, hogy a monoetilén-glikol-termelésben valóban globális többletkapacitás áll rendelkezésre. A szaúdi és az egyesült államokbeli gyártók jelentősen növelték termelési kapacitásukat, és a becslések szerint az amerikai exportőrök mintegy évi 6 millió tonnás kapacitást érnek el. E kapacitásfelesleg miatt az amerikai és a szaúdi exportáló gyártók piacokat kerestek, ezért a vizsgálati időszak alatt jelentős mennyiségű monoetilén-glikolt értékesítettek dömpingáron az uniós piacon. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(250)

A SABIC azt állította, hogy az egyik uniós gyártó felvette vele a kapcsolatot a monoetilén-glikol uniós piaci forgalmazása céljából, emellett több, uniós gyártókkal kapcsolatban álló vállalkozás (a (40) preambulumbekezdésben említett módon) importált monoetilén-glikolt Szaúd-Arábiából, amivel az ágazat önmagának okozott kárt.

(251)

Azon állítást illetően, hogy az egyik uniós gyártó kapcsolatba lépett a SABIC-kal, hogy szaúdi monoetilén-glikolt forgalmazzon az uniós piacon, a vizsgálat feltárta, hogy a szerződést nem véglegesítették a SABIC és az érintett uniós gyártó között. Emellett maga az uniós gyártó is felvette a kapcsolatot a SABIC-kal ebben a tekintetben, mivel az uniós piacon tapasztalható, jelentős veszteségeket okozó árerózió miatt ez a gyártó más lehetőségeket keres arra, hogy a monoetilén-glikol uniós piacán továbbra is folytathassa tevékenységét. Ez szintén az uniós gazdasági ágazat nehéz helyzetét jelzi. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(252)

Több érdekelt fél (az Arteco, a HELM és az Oxyde) – az ezt alátámasztó bizonyíték nélkül – állította, hogy a PET Unióba történő behozatalának növekedése befolyásolja a monoetilén-glikol felhasználását.

(253)

Ez az állítás a tények tekintetében hibás. A figyelembe vett időszakban a PET Unióba érkező behozatala ingadozott. Továbbá a (150) preambulumbekezdésben említett módon a szabadpiaci felhasználás meglehetősen stabil volt a vizsgálati időszak végéig. Ennélfogva a Bizottság elutasítja az állítást.

(254)

Egyértelmű időbeli egybeesés volt a dömpingelt áron történő behozatal és az érintett országok piaci részesedésének jelentős növekedése, az uniós gyártók értékesítéseinek és piaci részesedésének jelentős csökkenése, valamint az árerózió és az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének romlása között.

(255)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól. Az összes többi tényező csak korlátozott hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat negatív alakulására a termelés és az értékesítés visszaesése, a piaci részesedés csökkenése, az árerózió, a negatív jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom tekintetében.

(256)

A fentiek alapján a Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést. A kár a csökkenő termelésből és értékesítésből, a piaci részesedés csökkenéséből, az árerózióból, valamint a jövedelmezőség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom negatív egyenlegéből tevődik össze.

(257)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(258)

A kár megszűnne, ha az uniós gazdasági ágazat az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése és 7. cikkének (2d) bekezdése értelmében vett céláron történő értékesítés révén elérhetné a nyereségcélját.

(259)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országokból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(260)

Az érintett országokból érkező behozatal volumene jelentősen nőtt, az importárak pedig 2019-től hirtelen csökkentek (lásd a 2. és a 3. táblázatot), ami az uniós gyártókat veszteségessé tette. Erre tekintettel a Bizottság rendes versenyfeltételek mellett a teljes költséget fedező alapnyereséget állapított meg az uniós gyártóknak a dömpingelt behozatal megugrását megelőző jövedelmezősége alapján, nevezetesen az uniós gyártók által a 2017. és 2018. évre vonatkozóan megállapított haszonkulcsok súlyozott átlagaként. Az így kiszámított alapnyereség [17,5–19,5] %.

(261)

A mintában szereplő gyártók egyike sem kért az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerinti kiigazítást az elmaradt beruházások összege, illetve a K+F és az innováció költségei tekintetében.

(262)

Ennek alapján a kárt nem okozó ár [610–746] EUR/tonna, amely a fent említett [17,5–19,5] %-os haszonkulcsnak a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti előállítási költségére történő alkalmazásából adódik.

(263)

Az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta azon többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyeknek az Unió részes fele, valamint az ILO-egyezményeknek az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt azon jegyzőkönyveiből származó jövőbeni költségeket, amelyek az intézkedésnek a 11. cikk (2) bekezdése szerinti alkalmazási időszakában az uniós gazdasági ágazatra hárulnak.

(264)

Ezek a költségek magukban foglalták az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszernek (EU ETS) és az ipari kibocsátásokról szóló uniós irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében felmerülő jövőbeli többletköltségeket (a vizsgálati időszakban felmerült tényleges költségek levonása után). Az EU ETS azon uniós szakpolitika sarokköve, amely a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést szolgálja. Hasonlóképpen az ipari kibocsátásokról szóló irányelv az ipari létesítmények szennyezőanyag-kibocsátását szabályozó fő uniós eszköz, amely biztosítja a többoldalú környezetvédelmi megállapodásoknak való megfelelést is.

(265)

A Bizottság az EU ETS-nek való megfelelés költségeit az intézkedések alkalmazási időszakában (2021–2025) beszerzendő, átlagos becsült kiegészítő uniós kibocsátási egységek (EUA) alapján határozta meg. A számítás során a Bizottság nem vette figyelembe az ingyenesen elérhető kibocsátási egységeket, és kizárólag az érintett termékhez kapcsolódó uniós kibocsátási egységeket használta fel. A Bizottság az EUA-költségeket a Bloomberg New Energy Finance 2021. február 7-én lekérdezett adatai alapján állapította meg. Az uniós kibocsátási egységek átlagos becsült ára a 2021–2025 közötti időszakra a kibocsátott CO2 után tonnánként 36,24 EUR. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelvnek való megfelelés költségeit a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által bejelentett adatok alapján számította ki, és az adatok egybevetésével ellenőrizte. A Bizottság egy, az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához fűzött, ezen aktában hozzáférhető feljegyzésben ismerteti, hogyan állapította meg a megfelelés jövőbeli többletköltségeit.

(266)

A Bizottság megállapította, hogy ezek a jövőbeli megfelelési költségek a vizsgálati időszak termelési költségének [0,7–0,9] %-át teszik ki, és azokat a (262) preambulumbekezdésben említett, kárt nem okozó árhoz hozzáadva számította ki a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat számára kárt nem okozó teljes árát, azaz [616–752] EUR/tonnát.

(267)

A Bizottság ezt követően az érintett exportáló gyártóknak az áralákínálás kiszámításához megállapított súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett együttműködő uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján meghatározta az alulértékesítési különbözet szintjét. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként.

(268)

A kár megszüntetéséhez szükséges mérték az „egyéb együttműködő vállalatok” és „minden más vállalat” esetében ugyanúgy került meghatározásra, mint az előzőekben említett vállalatokhoz tartozó dömpingkülönbözet (lásd a (127)–(130) preambulumbekezdést).

(269)

A fenti értékelést követően az ideiglenes dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(270)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére egyértelműen kijelenthető-e, hogy a jelen ügyben az intézkedések elfogadása nem szolgálja az Unió érdekét. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök/kereskedők, a felhasználók, valamint a beszállítók érdekeit is.

(271)

A Bizottság kérdőíveket küldött az ismert érdekelt feleknek. Két független importőrtől (Helm és Oxyde) és hét felhasználótól (Arteco, Indorama Group, Neo Group, Novapet, PlastiVerd, Selenis, SIR Industriale) kapott kitöltött kérdőívet.

(272)

Az Unióban a monoetilén-glikolnak 12 gyártója van, amelyek kilenc csoportba tömörülnek. Az intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy visszaszerezze elvesztett piaci részesedését, és fenntartható szintű nyereségességet érjen el.

(273)

Az elszenvedett kár mértéke fenntarthatatlanná teszi az uniós gazdasági ágazat helyzetét, tekintettel a kirívóan alacsony árak (40 %-os csökkenés a szabadpiacon), valamint a szabadpiaci értékesítés (–18 %) és termelés (–19 %) visszaesésének egyidejű hatásából eredő veszteségek magas (a vizsgálati időszakban –10,8 % és –13,2 % közötti) szintjére.

(274)

Az intézkedések bevezetése elengedhetetlen a dömpingelt behozatal erős hatásának megfékezéséhez, valamint a monoetilén-glikol uniós termelésének fenntartásához. Intézkedések hiányában ugyanis az árak, az értékesítés és a termelés együttes eróziója megakadályozná az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy nyereséget érjen el, így az ágazatnak nemigen maradna más választása, mint hogy felhagyjon a szabadpiac számára végzett termeléssel, ezzel pedig gyakorlatilag eltűnnének a piacról az uniós gazdasági ágazat azon gyártói, amelyek nem kapcsolódnak szaúdi vagy egyesült államokbeli érdekeltséghez.

(275)

A piacot szoros figyelemmel kísérő szaktanácsadók, köztük a Wood Mackenzie és az ISIC szerint ez a nyomás a globális kapacitásfelesleg növekedésével várhatóan növekedni fog. A Kína és az Egyesült Államok által előidézett kapacitásnövekedés 2021–2022-ben több millió tonnával meghaladja a keresletet. Kína jelentős kapacitásnövelése fokozatosan csökkenteni fogja az USA-ból oda irányuló export lehetőségeit, és arra ösztönzi Egyesült Államokat, hogy máshol találjon értékesítési lehetőségeket. Ilyen lehetőségek főként exportoldalon nyílhatnak, beleértve az Uniót is, mivel az USA belső kereslete csak csekély mértékben növekszik. Figyelembe véve Szaúd-Arábia lefelé irányuló árkövető magatartását is (ez az árvezérelt piacon való jelenlét biztosításának kulcsfontosságú módja), valószínűnek tűnik állandó árnyomás. Az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia együttes jelenléte ezért várhatóan további kárt okoz a már megromlott helyzetű uniós gazdasági ágazatnak.

(276)

Az intézkedések a dömpingelt behozatal által okozott kettős nyomás jelentős részét semlegesítenék, ami lehetővé tenné az ágazat számára az árak emelését és a volumenek (értékesítés, termelés és kapacitáskihasználás) növelését. Az intézkedések szintje lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat közvetlen jövőjét veszélyeztető pénzügyi veszteségek felszámolását.

(277)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(278)

A vizsgálat megállapította, hogy a monoetilén-glikol szerves vegyi anyag uniós felhasználásának mintegy 55 %-a szolgál a polietilén-tereftaláthoz (a műanyagpalackgyártás-ban használt PET) alapanyagként; a monoetilén-glikol valamivel kevesebb mint 25 %-át használják gépjárműmotorok hűtőközegeinek gyártásához; a fennmaradó negyedrész pedig más ipari termékek nyersanyaga.

(279)

Az uniós importőrök/kereskedők és a felhasználók érdekeinek elemzése kapcsán három fontos szempont érdemel említést.

(280)

Először is az intézkedések bevezetésének mellőzése arra késztetné a panaszosokat, hogy felhagyjanak a szabadpiaci gyártással, ami szűkítené az uniós piacon rendelkezésre álló beszerzési forrásokat. Az Unió függővé válna a harmadik országokból, elsősorban Szaúd-Arábiából és az Egyesült Államokból érkező behozataltól. Ez nemkívánatos lenne a felhasználók számára egyrészt a verseny korlátozása, másrészt az importőrök/kereskedők és a felhasználók ellátásbiztonsága szempontjából.

(281)

Másodszor: Tajvan, Szingapúr és Korea rendelkezésre álló alternatív beszerzési források, amelyek kihasználatlan kapacitása szaktanácsadók szerint teljes mértékben lefedi a Szaúd-arábiai Királyságból és az USA-ból érkező behozatal volumenét abban a valószínűtlen esetben, ha ez utóbbiak megszűnnének. Mindazonáltal a Bizottság emlékeztet arra, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésének célja nem a behozatal megállítása, hanem az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása az uniós piacon.

(282)

Harmadszor: a javasolt intézkedések többnyire a 8,5–13,5 %-os tartományba esnek, ami jelentős, de nem elrettentő mértékű.

(283)

A független importőrök/kereskedők nagymértékben együttműködők voltak, és a vizsgálatban az erősen koncentrált ágazat két vezető vállalata is részt vett. Utóbbiak adják az USA-ból érkező behozatal nagy többségét. E vállalatok Szaúd-Arábiából is importálnak, bár lényegesen kisebb volumenben, mivel a SABIC-kal kapcsolatban álló importőrök a Szaúd-Arábiából érkező volumen nagy részét az uniós piacra irányítják.

(284)

Noha mindkét független importőr/kereskedő ellenzi az intézkedéseket, azok hatása nem lenne aránytalan. E vámok egy része áthárítható a felhasználókra (különösen a hűtőközeg és más ipari felhasználások szegmenseiben – lásd alább). Az egyik importőr esetében a monoetilén-glikollal kapcsolatban az Unióban végzett tevékenység nem képvisel jelentős arányt az árbevételében, így még a teljes mértékű vámoknak is csupán elhanyagolható hatásuk lenne üzleti tevékenységére. A másik importőr esetében az uniós piacon a monoetilén-glikollal kapcsolatban végzett tevékenység jelentősebb, így az intézkedéseknek is nagyobb hatásuk lehet. Ez attól függ, hogy képes-e arra a szegmensre összpontosítani, ahol az áremelkedés gyorsabban, részben vagy egészében áthárítható. Mindenesetre a vizsgálat feltárta, hogy a vállalat pénzügyi helyzetében nem feltétlenül meghatározók a monoetilén-glikolhoz köthető körülmények.

(285)

Más beszerzési források minden importőr/kereskedő rendelkezésére állnak, ami enyhíti az intézkedések hatását.

(286)

A felsorolt okokra tekintettel a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések hatása nem lenne aránytalan az importőrökre/kereskedőkre nézve.

(287)

A monoetilén-glikolt feldolgozó downstream termelés mindhárom szegmenséből válaszoltak felhasználók, amelyek jelezték, hogy ellenzik az intézkedéseket.

(288)

A hűtőközeg-ágazat, amelyben a monoetilén-glikol kulcsfontosságú alapanyag, két fő alszegmensre oszlik. A hűtőközeg-ágazat legfeljebb felét adó autóipari vállalatok egyedi, tanúsított termékösszetételt, valamint garantált, stabil ellátási láncot igényelnek. A fenti (274) preambulumbekezdésben kifejtett módon az intézkedések a belső termelés fenntartásával hozzájárulhatnak a stabil ellátási lánc biztosításához. Továbbá, tekintettel a hűtőközegeknek az autók költségeire gyakorolt marginális hatására, ebben az alszegmensben a vámok minden valószínűség szerint nagyrészt továbbháríthatók. Ezért ebben a szegmensben a felhasználókra gyakorolt hatás intézkedések esetében nem lenne aránytalan.

(289)

Másrészt az utópiaci részszegmens olyan alaptermékeket foglal magában, amelyek esetében nehezebb az árak áthárítása. Ebben a szegmensben az együttműködő felhasználó helyzete nem utal arra, hogy az intézkedések hatása aránytalan lenne. Mindenesetre más beszerzési források állnak minden importőr/kereskedő rendelkezésére, ami enyhíti az intézkedések hatását.

(290)

A többi iparitermék-szegmens (rostok, filmek, gyanták) képviseletében három felhasználója működött együtt a vizsgálat során. Az intézkedések hatásának nincs egyértelmű mintája, jelentéktelen és jelentős hatások egyaránt érvényesülnek. Ez a vegyes kép arra utal, hogy vannak olyan vállalatspecifikus helyzetek, amelyek nem a monoetilén-glikol árszintjéhez, hanem más tényezőkhöz kapcsolódnak. Az intézkedések ezért valószínűleg nem lesznek meghatározóak e vállalatok jövőbeli tevékenységére nézve. Mindez nem arra utal, hogy az ilyen felhasználókat aránytalan hatás érné, különösen akkor nem, ha azokat ellensúlyozzák az ellátás sokrétűségének és stabilitásának hosszú távú előnyei, amelyeket az uniós gazdasági ágazat hoz létre, és amelyek intézkedések hiányában nem érvényesülnének.

(291)

A PET-szegmens a teljes monoetilén-glikol-felhasználás közel 55 %-át adja. A monoetilén-glikol a nagy árnyomásnak kitett, jellemzően alacsony nyereséggel előállítható PET esetében a teljes költség mintegy egyötödét teszi ki. Ezért a jövedelmezőség tekintetében az 1–2 százalékpont közötti hatás jelentős lehet.

(292)

A vizsgálatban hét vállalat vett részt, amelyek négy csoporthoz tartoznak. Helyzetük vállalatonként eltérő. Egyes vállalatok esetében a nyereség csökkenne, de még pozitív maradna; más, alacsony jövedelmezőségű vállalatok megtérülési szintet érnének el; a legrosszabbul teljesítők már amúgy is súlyos veszteségei tovább nőnének, bár arányosan mérsékelt összegekkel.

(293)

A legrosszabbul teljesítők helyzetét strukturálisan más tényezők határozzák meg, így tevékenységük és az általuk támogatott munkahelyek százai végső soron nem függnek meg a javasolt intézkedésektől, amelyek ennélfogva nem járnának aránytalan hatással.

(294)

A megtérülési szint körül ingadozó jövedelmezőséggel rendelkező vállalatok helyzetében az intézkedések nem eredményeznék alapvető változást. Ez külső fellépéseket (pl. kárt okozó, tisztességtelen kereskedelmi magatartás esetén piacvédelmi intézkedéseket), vagy üzleti modelljüknek a versenyképességet biztosító belső kiigazítását teheti szükségessé. Bár az intézkedések hatása nem feltétlenül meghatározó, néhány száz munkahely veszélybe kerülhet.

(295)

A továbbra is nyereséges vállalatokat az intézkedések érinthetik, de nem aránytalan mértékben.

(296)

Mindenesetre az említett esetleges rövid távú hatásokat középtávon helyénvaló lenne egyensúlyba hozni három, az intézkedések bevezetésének elmaradásához (és az uniós gazdasági ágazat tevékenységének a jelenlegi fenntarthatatlan helyzetre tekintettel valószínűsíthető megszűnéséhez) köthető kockázattal: a beszerzési források szűkülésével, a kínálat romló stabilitásával, valamint a monoetilén-glikol drágulásával. Ez utóbbi könnyedén elérheti a javasolt intézkedések mérsékelt szintjét, és olyan negatív hatásokkal járhat, amely azonos a javasolt intézkedések hatásaival, vagy akár meg is haladhatja azokat.

(297)

Mindent egybevetve azok a potenciális negatív hatások, amelyek sajnálatos módon rövid távon jelentkezhetnek a PET-gyártók esetében, összességében nem tekinthetők elegendőnek ahhoz, hogy intézkedések bevezetése elmaradjon.

(298)

Az érintett felhasználói szegmensek összképe negatív hatásokat mutat, de azok az intézkedésből származó előnyökhöz képest nem aránytalanok. A kérdés a vizsgálat végleges szakaszában is folyamatos figyelmet kap majd.

(299)

A beszállítók közül észrevételt egyedül az ExxonMobil tett, amely paraxilolt gyárt – ez a PTA gyártásához használt nyersanyag, amelyet azután PET gyártásához használnak. Azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek a PET-gyártókra gyakorolt kedvezőtlen hatása kedvezőtlen hatással lesz az uniós paraxilol-beszállítókra is, amelyek elveszítenék értékesítésüket az uniós piacon, mivel az uniós PET-gyártók nem lennének képesek versenyezni a más régiókból származó PET-importtal. Azt állította továbbá, hogy az uniós paraxilolgyártók így is kihívásokkal szembesülnek a globális kapacitásfelesleg és a megnövekedett behozatal miatt. Továbbá azzal érvelt, hogy a paraxilolgyártók finomítókkal integrálódtak, ezért a paraxilolra gyakorolt kedvezőtlen hatás az uniós finomítóiparra is hatással lenne, amely jelenleg is kihívásokkal küzd a globális kapacitásfelesleg, az üzemanyag-keresleti minták eltolódása, valamint a magas költségek miatt.

(300)

Ezek az állítások megalapozatlanok voltak, így ebben a szakaszban nem fogadhatók el. A Bizottság hivatkozik továbbá a PET-et előállító felhasználókra vonatkozó elemzésre, amelynek eredménye azt mutatja, hogy a lehetséges negatív hatások csak néhány olyan termelőt érinthetnek, amelyek helyzete alapvetően nem függ a MEG-re vonatkozó intézkedések hiányától. Következésképpen nem vonható le az a következtetés, hogy az ilyen intézkedések hatásai aránytalanok lennének a szállítók számára.

(301)

Több érdekelt fél (CPME, CIFRS, Mitsubishi, Arteco, Proviron, Oxyde, Helm, NEO csoport) azt állította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem szolgálná az Unió érdekét, mivel az uniós gyártók nem tudják kielégíteni a monoetilén-glikol-felhasználók uniós keresletét, ezért behozatalra van szükség. Emellett azt állították, hogy a monoetilén-glikol-piac szezonalitása miatt nem lehetséges a teljes termelési kapacitás folyamatos kihasználása. Azzal érveltek továbbá, hogy az USA-ból és Szaúd-Arábiából érkező monoetilén-glikol-behozatal nem helyettesíthető más harmadik országokból, például Kanadából, Kínából, Kuvaitból, Indiából, Mexikóból, Oroszországból és Törökországból érkező behozatallal, tekintettel a más exportáló országokat jellemző elégtelen termelési kapacitásra, magas szállítási költségekre és növekvő belső keresletre. Az Arteco azt állította, hogy a motorhűtő-közegekkel kapcsolatos Unión belüli tevékenységének életképessége érdekében stabil monoetilén-glikol-ellátásra van szüksége, amelyet úgy képes garantálni, ha a több forrásból szerezheti be az alapanyagot. A Helm azzal érvelt, hogy a monoetilén-glikol uniós gyártói tervezik termelési kapacitásuk növelését az etilén-oxid esetében, ugyanakkor a monoetilén-glikol esetében nem.

(302)

A (274) preambulumbekezdésben említett módon az intézkedések bevezetése elengedhetetlen a dömpingelt behozatal erős hatásának megfékezéséhez, valamint a monoetilén-glikol uniós termelésének fenntartásához. Uniós gazdasági ágazat nélkül a monoetilén-glikol-felhasználók függővé válnak a behozataltól, így nem támaszkodhatnak a több forrásból biztonságosan beszerezhető monoetilén-glikolra. Továbbá a dömpingellenes intézkedések bevezetésének nem az a célja, hogy megállítsa a behozatalt, hanem hogy helyreállítsa az egyenlő versenyfeltételeket az uniós piacon. Ennek ellenére a (281) preambulumbekezdésben említett módon a Szaúd-arábiai Királyságon és az Egyesült Államokon kívül más beszerzési források is rendelkezésre állnak, például Tajvan, Szingapúr és Korea. Továbbá, bár a vizsgálat feltárta, hogy a mintába felvett uniós gyártók a közeljövőben valóban nem tervezik termelési kapacitásuk növelését az Unióban, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a (249) preambulumbekezdésben említett módon a monoetilén-glikol-termelési kapacitásfelesleg világméretű. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(303)

A CPME azt állította, hogy a dömpingellenes vámok kivetése nem szolgálja az Unió érdekét, és súlyosan érintené a PET-ágazatot, kiszorítva a PET-gyártókat a piacról.

(304)

A (290)–(297) preambulumbekezdésben kifejtett módon az a potenciális negatív hatás, amely sajnálatos módon rövid távon érheti a PET-gyártókat, összességében nem tekinthető elegendőnek ahhoz, hogy indokolja az intézkedések bevezetésének mellőzését. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(305)

A Mitsubishi azt állította, hogy nem áll az Unió érdekében dömpingellenes intézkedések bevezetése, mivel az USA és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok várhatóan javulni fognak egy új amerikai kormány hivatalba lépésével, ezért a dömping és a kár oka már nem lesz releváns.

(306)

A (247) preambulumbekezdésben említett módon bár a korlátozásokat valóban enyhítették, a kiegészítő vámtételeket főszabályként továbbra is alkalmazni kell, a helyzet további alakulása pedig egyelőre nem ismert. Továbbá az USA és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok alakulása ellenére az USA monoetilén-glikol-ágazata növekvő termelési kapacitással rendelkezik és exportorientált, ezért az amerikai gyártók valószínűleg továbbra is élénk érdeklődést tanúsítanak majd az uniós piac iránt, különös tekintettel arra, hogy Kína is növeli monoetilén-glikol-termelési kapacitását. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(307)

Az Arteco azt állította, hogy az intézkedések bevezetése csak két nagyobb vállalat érdekeit szolgálná, amelyek közül az egyik az Arteco fő versenytársa a hűtőközegek downstream piacán. Hasonlóképpen az Oxyde azt állította, hogy mivel a BASF saját monoetilén-glikolt használó fagyállógyártó óriásvállalat, versenyelőnyt élvezne versenytársaival, az Arteco-val, a HVL-vel és a Solventis-szel szemben, amelyeknek dömpingellenes vámot kellene fizetniük a monoetilén-glikol behozatalára.

(308)

A Bizottság nem ért egyet ezekkel az állításokkal. Az intézkedések bevezetése a teljes uniós gazdasági ágazat számára előnyös lesz, nem csupán két gyártó számára. A BASF csoport egyik vállalkozása valóban gyárt hűtőközegeket. A vizsgálat azonban feltárta, hogy ez a vállalat piaci áron vásárol monoetilén-glikolt a vele kapcsolatban álló vállalattól, ugyanolyan áron, mint az Arteco és más felhasználók.

(309)

Az Arteco azt állította, hogy mivel a monoetilén-glikol globálisan forgalmazott és szállított áru, az intézkedések bevezetését követően jelentős változás következik be a kereskedelmi forgalomban és a szállításban, ami a globális szállítás nagyobb kibocsátásához vezet, ez pedig károsan hat az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló, folyamatban lévő erőfeszítésekre.

(310)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással sem. A kereskedelem eltolódása már a figyelembe vett időszakban is bekövetkezett, amikor az érintett országokból származó behozatal a hazai termelés jelentős részét felváltotta. Az intézkedések bevezetésének elmaradása következtében a belső termelést teljes mértékben import váltja fel, ezért a kereskedelem eltolódása még inkább növekedni fog.

(311)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján a monoetilén-glikol érintett országokból érkező behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése a vizsgálat e szakaszában nem szolgálja az Unió érdekét.

(312)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(313)

Az Amerikai Egyesült Államokból és a Szaúd-arábiai Királyságból származó monoetilén-glikol behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte az alulértékesítési különbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vám összegét a Bizottság a dömping- és a kárkülönbözet közül az alacsonyabb szintjén rögzítette.

(314)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(315)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ideiglenes ténymegállapításain alapulnak. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országokból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(316)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más amerikai vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő amerikai exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra az amerikai gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(317)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt a tájékoztatást a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek.

(319)

A megfelelő ügyintézés érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(320)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatos ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosíthatók,

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. október 14-én az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Oroszországból (a továbbiakban: érintett ország) származó nyírfa rétegelt lemezek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a felülvizsgálat megindításáról értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság a Woodstock Consortium (a továbbiakban: panaszos) által 2020. augusztus 31-én benyújtott panaszt követően indította meg a vizsgálatot. A panaszt a panaszos a nyírfa rétegelt lemezt gyártó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésből véletlenül kimaradt egy, az uniós érdek vizsgálatára irányuló eljárásra vonatkozó szakasz. Jóllehet a mulasztás nem érintette az érdekelt felek azon jogát, hogy az uniós érdekkel kapcsolatos észrevételeket nyújtsanak be, a Bizottság az eljárás átláthatósága érdekében helyénvalónak ítélte a mulasztás pótlását. Erre tekintettel 2020. december 11-én módosította az értesítést (3).

(4)

Az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése szerint a Bizottságnak az előzetes tájékoztatási időszak folyamán nyilvántartásba kell vennie a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező behozatalokat, kivéve abban az esetben, ha az 5. cikk értelmében elegendő bizonyítékkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy a 10. cikk (4) bekezdésének c) vagy d) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek. E feltételek egyike az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontjában található, és azt mondja ki, hogy a behozatalnak jelentős mértékben tovább kell növekednie, túl azon a szinten, amely a vizsgálati időszakban kárt okozott. A Bizottság elemezte a behozatal alakulását, és megállapította, hogy a behozatal nem növekedett tovább jelentős mértékben.

(5)

Következésképpen az Oroszországból származó nyírfa rétegelt lemezek 2. szakaszban meghatározott behozatalára vonatkozóan a Bizottság nem alkalmazta az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése szerinti nyilvántartásbavételi kötelezettséget.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és az orosz hatóságokat, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, a kereskedőket, valamint az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(7)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. Több érdekelt fél kért meghallgatást a Bizottságtól. A Bizottság meghallgatta a panaszost, az UPM Plywood Oy-t, az UPM Kymmene Otepää OÜ-t és az UPM Kymmene Chudovo LLC orosz gyártót.

(8)

Több fél azt állította, hogy a panasz nyilvános változata nem nyújtott elegendő információt.

(9)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasznak az érdekelt felek számára betekintés céljából elérhető nyilvános változata az alapvető bizonyítékokat, valamint az egyébként bizalmas információk nem bizalmas jellegű összefoglalásait elégséges mértékben tartalmazta ahhoz, hogy az érdekelt felek az eljárás során gyakorolni tudják a védelemhez való jogukat.

(10)

Több fél azt állította, hogy a panaszban szereplő egyes kármutatók – például a termelési kapacitás, az uniós árak és az uniós felhasználás – nem támasztották alá a vizsgálati időszak alatti kár megállapítását.

(11)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a jelentős kárnak a vizsgálat megindításához szükséges prima facie megállapítása feltételezi többek között az alaprendeletben leírt releváns tényezők vizsgálatát. Az alaprendelet 5. cikkében azonban nem szerepel kifejezetten olyan előírás, amely szerint a 3. cikk (5) bekezdésében említett valamennyi kártényezőnek romló tendenciát kell mutatnia ahhoz, hogy a jelentős kár megállapítása a vizsgálat megindításához szükséges mértékben megalapozott legyen. Az alaprendelet 5. cikke (2) bekezdésének szövege azt mondja ki, hogy a panasznak tartalmaznia kell információkat az állítólagosan dömpingelt behozatal volumenének változására, az említett behozatalnak a hasonló termék uniós piacon felszámított áraira gyakorolt hatására, valamint a behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra ebből következően gyakorolt hatására vonatkozóan, amit releváns tényezők is tanúsítanak. A panasz tartalmazta a felsorolt információkat, és azok a kár fennállására utaltak. Ennek megfelelően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott a kárra vonatkozóan.

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(13)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az ideiglenes minta három, három különböző tagállamban található uniós gyártóból állt, amelyek a hasonló termék becsült teljes uniós értékesítésének közel 40 %-át és a becsült teljes uniós értékesítési volumenének 35 %-át tették ki. E három vállalkozás kiválasztása a hasonló termék 2019. július és 2020. június közötti uniós termelésének és értékesítésének azon legnagyobb volumenén alapult, amelyet a Bizottság megfelelően meg tudott vizsgálni, emellett a földrajzi eloszlást is figyelembe vette. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(14)

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek az egymással kapcsolatban álló uniós gyártók egy csoportjától, az UPM-től, amely kérte felvételét a mintába. A benyújtott információk körültekintő elemzését követően azonban a Bizottság nem talált kényszerítő okot az ideiglenesen kiválasztott minta megváltoztatására. Először is tekintettel a csoport vállalati struktúrájára és értékesítési csatornáira, a két vállalkozás bármelyikének a mintába való felvétele a lényegesen megnövekedett munkateher miatt veszélyeztetné a Bizottság képességét arra, hogy az előírt határidőkön belül elvégezze vizsgálatát. Emellett bármelyik vállalkozás mintába való felvételével az ideiglenesen kiválasztott mintának az uniós termelési vagy értékesítési volumen tekintetében vett reprezentativitása, illetve a földrajzi eloszlás is csupán elhanyagolható mértékben változna meg. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az ideiglenesen kiválasztott vállalkozásokból álló végleges mintát tartja meg.

(15)

A végleges minta kiválasztásáról szóló értesítést követően a vállalkozások egyike, az UPM azzal érvelt, hogy a mintában szereplő többi gyártó hozzá hasonló vagy összetettebb vállalati struktúrával és értékesítési csatornákkal rendelkezik. Hasonlóképpen azzal érvelt, hogy a csoport egyik tagja, az UPM-Kymmene Otepää Oü mintába való felvétele és ellenőrzése nem jelentene terhet, és mivel az ellenőrző látogatásra távolról kerülne sor, nem akadályozná a Bizottságot a vizsgálat elvégzésében.

(16)

A Bizottság megállapította, hogy mivel a mintában már szerepelnek összetett struktúrájú vállalkozások, egy további összetett struktúrájú vállalkozás felvétele jelentősen növelné a munkaterhet, és ezáltal veszélyeztetné a Bizottság képességét arra, hogy az előírt határidőkön belül elvégezze vizsgálatát. Ebben az értelemben az UPM-Kymmene Otepää Oü mintába való felvételével a vállalkozás értékesítési szervezete miatt az UPM-csoport több más tagjának – értékesítési és gyártóegységekre kiterjedő – ellenőrzése is szükségessé vált volna. Ezeket a szervezeteket a Bizottság nem tudta volna megfelelően megvizsgálni a rendelkezésre álló idő alatt.

(17)

A Bizottság ezért fenntartotta azt a határozatát, hogy az UPM-et nem veszi fel a véglegesen kiválasztott mintába. Az ideiglenes minta végleges mintaként megerősítést nyert, és reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(18)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(19)

Tizenhárom független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság egy három importőrből álló mintát választott ki a vizsgált termék legnagyobb uniós értékesítési volumene alapján. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság az ismert érintett importőrök mindegyikét tájékoztatta a minta kiválasztásáról, észrevétel azonban nem érkezett.

(20)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az Oroszországban működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte az Oroszországi Föderációnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(21)

Az érintett ország tizenöt exportáló gyártója (gyártócsoportja) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság az Unióba irányuló legnagyobb reprezentatív exportvolumen alapján három vállalatcsoportot vett fel a mintába (ezek egyike hét, egymással kapcsolatban álló exportáló gyártóból állt), amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. A minta a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló teljes kivitel mintegy 47 %-át képviselte.

(22)

Két, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártó azzal érvelt, hogy őket is fel kell venni a mintába. Egyikük szerint azért kell felvenni a mintába, mert az Unióba irányuló értékesítési volumene megközelíti a mintában szereplő harmadik exportáló gyártóét. A másik azt állította, hogy mivel a Bizottság a múltban jelentősen több exportáló gyártót vizsgált meg, a vállalat felvétele nem fogja indokolatlanul megterhelni a Bizottság kapacitását és erőforrásait. Ugyanez az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy az a tény, hogy az uniós gyártók egy csoportjához kapcsolódik, megkülönbözteti őt a többi exportáló gyártótól. Különösen azt állította, hogy vezetése, értékesítési struktúrája és logisztikai szervezete megkülönbözteti a mintában szereplő exportáló gyártók némelyikétől, vagy mindegyikétől (4).

(23)

A fenti (21) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság három vállalatot, illetve vállalatcsoportot vett fel a mintába. A megvizsgálandó szervezetek száma azonban sokkal nagyobb volt, mivel az egyik csoport hét exportáló gyártóból állt. Emellett az érintett termék értékesítésében részt vett a vállalatokkal, illetve csoportokkal kapcsolatban álló több kereskedő, valamint egy importőr is. Az első exportáló gyártó értékesítési volumenre vonatkozó állítása a mintavételi válasz nyilvános, az összes együttműködő exportáló gyártó rendelkezésére álló változatán alapult, a mintavételről szóló határozat ugyanakkor az összes exportáló gyártó által bejelentett tényleges mennyiségen alapult. A szóban forgó két exportáló gyártó által bejelentett értékesítési volument vizsgálva a harmadik exportáló gyártó [5–10 %-kal] nagyobb értékesítési volument jelentett be a negyedikhez képest. Ezenkívül a második exportáló gyártó által előadott érvek nem tekinthetők releváns kritériumnak az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerinti minta kiválasztása szempontjából. A Bizottság mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a kiválasztott minta a 17. cikk (1) bekezdésében említett kritériumok alapján reprezentatív, és a szóban forgó két fél nem szolgáltatott olyan releváns adatokat, amelyek megkérdőjeleznék ezt a következtetést. A Bizottság ezért elutasította ezeket a kéréseket.

(24)

Tíz oroszországi exportáló gyártó kért egyedi vizsgálatot az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján. A határidőn belül azonban csak három exportáló gyártó nyújtott be hiánytalanul kitöltött kérdőívet. E kérések elbírálása a vizsgálat ideiglenes szakaszában túl nagy terhet jelentett volna. A Bizottság ezért a vizsgálat végleges szakaszában határoz arról, hogy helyt ad-e az egyedi vizsgálatra irányuló kéréseknek.

(25)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintában szereplő három oroszországi exportáló gyártónak (exportáló gyártói csoportnak), a mintába felvett uniós gyártóknak, valamint a mintába felvett független importőröknek. A Bizottság a kérdőíveket az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten is (5).

(26)

Kitöltött kérdőív érkezett a mintába felvett három orosz exportáló gyártótól (exportáló gyártói csoporttól), három együttműködő orosz exportáló gyártótól, a mintába felvett uniós gyártóktól, a mintába felvett független importőröktől, valamint kilenc felhasználótól.

(27)

A Covid19-járvány kitörése, valamint a különböző tagállamok és harmadik országok által bevezetett korlátozó intézkedések miatt a Bizottság a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem tudott az alaprendelet 16. cikke értelmében ellenőrző látogatásokat tenni. A Bizottság ehelyett az adatok egybevetésével távolról ellenőrizte az ideiglenes megállapításokhoz szükségesnek ítélt összes információt, összhangban a Covid19-járványnak a dömpingellenes és szubvencióellenes vizsgálatokra gyakorolt hatásáról szóló közleményével (6). A Bizottság a következő vállalkozások/felek esetében végzett egybevetésen alapuló távoli ellenőrzést:

Uniós gyártók:

Importőrök:

Oroszországi exportáló gyártók:

(28)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2019. július 1. és 2020. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2017. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(29)

A jelen ügy vizsgálata 2020. október 14-én, azaz az Egyesült Királyság és az EU által megállapodott átmeneti időszakban indult, amelyben az uniós jog továbbra is alkalmazandó az Egyesült Királyságra. Ez az időszak 2020. december 31-én ért véget. Következésképpen 2021. január 1-jétől az egyesült királyságbeli vállalatok és szervezetek már nem minősülnek érdekelt feleknek ebben az eljárásban.

(30)

Az ügy irataihoz 2021. január 19-én fűzött feljegyzésével (7) a Bizottság felkérte azokat az egyesült királyságbeli gazdasági szereplőket, amelyek úgy vélik, hogy továbbra is érdekelt feleknek minősülnek, hogy vegyék fel vele a kapcsolatot. Egyetlen vállalat sem jelentkezett.

(31)

Annak érdekében, hogy a Bizottság összhangba hozza az érdekelt felektől gyűjtött adatokat azzal a ténnyel, hogy az átmeneti időszak véget ért, és az így az uniós jog többé már nem alkalmazandó az Egyesült Királyságra, az érintett érdekelt feleket felkérte, hogy töltsenek ki egy felülvizsgált, a 27 tagú EU-t alapul vevő kérdőívet.

(32)

Az érintett termék a jelenleg az ex 4412 33 00 KN-kód (TARIC-kód: 4412330010) alá besorolt, Oroszországból származó, kizárólag egyenként legfeljebb 6 mm vastagságú furnérlapokból álló rétegelt lemez, amelynek – a 4412 33 alszám alá tartozó – külső rétegei közül legalább az egyik nyírfából készül, bevonattal vagy anélkül (a továbbiakban: az érintett termék).

(33)

A nyírfa rétegelt lemez olyan faanyag, amelyet fafurnér-rétegeket ragasztóval összepréselve állítanak elő nagyméretű lapok formájában. Számos alkalmazási területen használják, például az építőiparban, a csomagolóiparban és a bútoriparban.

(34)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(35)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(36)

Egy felhasználó, az Emiliana Imballaggi S.p.A., valamint két orosz exportáló gyártó, a Sveza és a Vlas Truda azt kérte, hogy a 1 525×1 525 mm hosszúságú és szélességű, négyzet alakú nyírfa rétegelt lemezt zárják ki a vizsgálatból az alábbiakban meglévő eltérések miatt: i. fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságok, geometriai jellemzők; ii. végfelhasználási terület és helyettesíthetőség; iii. a termék minősége; iv. fogyasztói megítélés és árak; valamint v. a téglalap és a négyzet alakú nyírfa rétegelt lemezek közötti verseny hiánya.

(37)

A Bizottság a kérések vizsgálata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a négyzet alakú rétegelt lemez a következő okok miatt nem zárható ki a termékkörből: alapvető műszaki, fizikai és kémiai jellemzői megegyeznek a téglalap alakú rétegelt lemezével. Ugyanígy bizonyos fokú helyettesíthetőség megléte miatt a négyzet alakú nyírfa rétegelt lemez versenykényszert jelent a téglalap alakú nyírfa rétegelt lemez szempontjából, továbbá lehetséges, hogy a négyzet alakú nyírfa rétegelt lemezt a behozatalt követően téglalap alakú nyírfa rétegelt lemezzé dolgozzák fel, aminek következtében fennáll a kijátszás kockázata. Emellett az uniós gazdasági ágazat gyártja a szóban forgó terméket, és rendelkezik a konkrét fogyasztói igényekhez való alkalmazkodáshoz szükséges berendezésekkel. A Bizottság ezért elutasította a kizárás iránti kéréseket.

(38)

Egy orosz gyártó, a Segezha azt állította, hogy a termékkört a nyírfa rétegelt lemez mellett ki kell terjeszteni a fenyő, a nyárfa, az okoumé és a bükkfa rétegelt lemezekre is. Érvelése szerint az említett faanyagú rétegelt lemezek és nyírfa rétegelt lemez között közvetlen verseny és helyettesíthetőség áll fenn, ezért azok együttesen egyetlen terméket alkotnak.

(39)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel a fenyő, a nyárfa, az okoumé és a bükkfa rétegelt lemez alapvető műszaki, fizikai és kémiai jellemzői nem egyeznek meg a nyírfa rétegelt lemezével. Az, hogy egyes – az állításban nem azonosított és részletezett – alkalmazásokban meg nem határozott mértékű helyettesíthetőség mellett alternatív termékek és anyagok is felhasználhatók, nem változtatja meg az érintett termék és az említett termékek közötti fizikai, műszaki és kémiai eltérések jellegét.

(40)

A Bizottság az exportáló gyártók három csoportját vette fel a mintába.

(41)

A Sveza csoport hét gyártóból és egy kereskedőből állt, amelyek mindegyike közvetlenül részt vett az érintett termék gyártásában és értékesítésében. A hét gyártó a velük kapcsolatban álló kereskedőn keresztül értékesített a belföldi piacon, és közvetlenül exportált az Unióba.

(42)

A Zheshartsky LРK LLC az UPG nevű vállalatcsoport tagja. Ez a gyártó közvetlenül és egy vele kapcsolatban álló, Lettországban letelepedett vállalkozáson keresztül egyaránt exportált.

(43)

A Syktyvkar Plywood Mill Ltd. az érintett termék gyártásában és értékesítésében közvetlenül részt vevő vállalatcsoport része. Ebbe a csoportba négy, a belföldi piacon tevékenységet folytató, egymással kapcsolatban álló kereskedő tartozott.

(44)

A rendes érték megállapításához a Bizottság az érintett terméket gyártó, mintába felvett valamennyi gyártótól kitöltött kérdőívet kért.

(45)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintába felvett együttműködő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a teljes belföldi értékesítés volumene. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék belföldi piaci független vevők részére végzett belföldi értékesítésének teljes volumene az egyes exportáló gyártók esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt.

(46)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív.

(47)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló gyártók esetében azonosak vagy összehasonlíthatók voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(48)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően – megvizsgálta, hogy az Unióba irányuló exportra értékesített egyes terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok esetében a mintába felvett exportáló gyártók mindegyikének belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy terméktípus belföldi értékesítései akkor reprezentatívak, ha a terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére végrehajtott belföldi értékesítéseinek teljes volumene eléri az azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes Unióba irányuló exportértékesítés teljes volumenének legalább 5 %-át.

(49)

A három exportáló gyártó (exportáló gyártói csoport) esetében néhány olyan terméktípusnál, amelyeket a vizsgálati időszak alatt exportáltak az Unióba, vagy egyáltalán nem történt belföldi értékesítés, vagy az adott terméktípus belföldi értékesítésének volumene 5 % alatti volt, így nem minősült reprezentatívnak.

(50)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a belföldi piacon, független vevők részére végrehajtott nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(51)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(52)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga.

(53)

Ugyanakkor a rendes értéket az egyes terméktípusok vizsgálati időszak alatti – kizárólag nyereséges – belföldi értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi áraként kell meghatározni, amennyiben:

(54)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy az összes belföldi értékesítés 28 % és 93 % közötti része nyereséges volt, és a súlyozott átlagos értékesítési ár magasabb volt a termelési költségnél. Ennek megfelelően a Bizottság a terméktípustól függően a rendes értéket az (51) preambulumbekezdésben ismertetett esetben a vizsgálati időszak alatti összes belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagaként, a fenti preambulumbekezdésben ismertetett esetben pedig kizárólag a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számította ki.

(55)

Amennyiben a szokásos kereskedelmi forgalomban nem vagy csak elégtelen mennyiségben értékesítették a hasonló termék valamely terméktípusát, vagy a belföldi piacon nem értékesítettek valamely terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban számította ki.

(56)

A Bizottság a rendes értéket úgy képezte, hogy a következő tényezőket hozzáadta a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakban jellemző előállítási költségeihez:

(57)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az átlagos SGA-költségeket és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséget adta hozzá. A belföldi piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlaga és a nyereség hozzáadása a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított összes ügylet alapján történt.

(58)

A (40)–(43) preambulumbekezdésben ismertetett módon a mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba irányuló exporttevékenységet közvetlenül a független vevők részére, vagy a velük kapcsolatban álló vállalkozásokon keresztül végezték.

(59)

Abban az esetben, ha az exportáló gyártók az érintett terméket közvetlenül az uniós független vevőknek exportálták, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba exportra értékesített érintett termékért ténylegesen megfizetett vagy fizetendő ár volt.

(60)

Abban az esetben, ha az exportáló gyártók az érintett terméket velük kapcsolatban álló importőrökön keresztül exportálták az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történt első viszonteladásakor alkalmazott ár alapján történt. Ebben az esetben a behozatal és a viszonteladás között felmerülő összes költség, ezen belül az SGA-költségek, valamint a felhalmozódó nyereség tekintetében árkiigazításra került sor.

(61)

A Bizottság gyártelepi paritáson összehasonlította egymással a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát.

(62)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. A Bizottság a szállítás, a biztosítás, az anyagmozgatás és a rakodás, valamint a csomagolás költségei, a hitelköltségek, a banki költségek, továbbá az uniós vámok, egyéb importköltségek és jutalékok tekintetében kiigazította az árakat.

(63)

Az UPG exportáló gyártó azt állította, hogy az Oroszországi Föderáció kormánya a gyártóknál a termékeik külföldi piacokra történő szállítása során felmerült szállítási költségek akár 80 %-át megtéríti. Az exportáló gyártó azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) és k) pontjával összhangban felfelé kell kiigazítani az exportárat, mivel a belföldi értékesítések esetében hasonló térítésre nem kerül sor.

(64)

Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja úgy rendelkezik, hogy az a)–j) pontban nem említett egyéb tényezők eltérései is kiigazíthatók, amennyiben bizonyítást nyer, hogy azok befolyásolják az árak e bekezdésben előírt összehasonlíthatóságát, különösen, ha a vevők az ilyen tényezők eltérése miatt következetesen eltérő árakat fizetnek a belföldi piacon. Az exportáló gyártó azonban nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó támogatási rendszer befolyásolta volna az árakat. A kiigazítást kérő exportáló gyártó különösen arra vonatkozóan nem szolgáltatott bizonyítékot, hogy vevői következetesen eltérő árakat fizettek volna a belföldi piacon amiatt, hogy az Oroszországi Föderáció kormánya állítólag különbséget tett a belföldi és az exportértékesítések között a szállítási költségek megtérítése kapcsán. A fentiek sérelme nélkül a Bizottság azt is megállapította, hogy a külföldi piacokra irányuló értékesítések szállítási költségeinek megtérítése – minden valószínűség szerint kizárva a belföldi értékesítést – az (EU) 2016/1037 rendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exporttámogatásnak minősül. Az ilyen rendszerek javítják az exportőrök képességét arra, hogy tisztességtelenül versenyezzenek a külföldi piacokon és különösen a dömpinggyakorlatok pénzügyi fenntartására. Ennélfogva nem minősülnek az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében kiigazításra alkalmas tényezőnek. Ha ugyanis a Bizottság lehetővé tenné az exportőrök számára a dömpingmagatartás folytatását megkönnyítő tényezők kiigazítását, azzal a tényleges dömping nagyságrendje rejtve maradna. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(65)

Ugyanez az exportáló gyártó az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjával összhangban a gyártóval kapcsolatban álló kereskedőnek a belföldi piacon történő értékesítés után fizetett jutalékok tekintetében is kiigazítást kért. Az exportáló gyártó azonban ara vonatkozó tájékoztatást is nyújtott, jutalékfizetésre a belföldi és az Unióba irányuló exportértékesítések után egyaránt sor kerül. Következésképpen a Bizottság a gyártóval kapcsolatban álló kereskedőnek fizetett jutalékok összegét a belföldi és az exportértékesítésekhez is hozzárendelte ezen értékesítések volumene alapján.

(66)

A mintában szereplő Sveza csoport valamennyi exportáló gyártója egy velük kapcsolatban álló belföldi vállalaton, a szentpétervári Sveza-Les LLC-n (a továbbiakban: Sveza-Les) keresztül exportálta az érintett terméket az Unióba. A Sveza csoport valamennyi exportáló gyártója jutalékos értékesítési szerződést írt alá a szóban forgó, velük kapcsolatban álló kereskedővel. A csoporthoz tartozó exportáló gyártók mindegyike közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban áll a vállalattal. Azt állították, hogy a kereskedőnek fizetett jutalékokat nem helyénvaló levonni az exportárból, mivel azok nem befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát, ugyanis a gyártókkal kapcsolatban álló kereskedő pontosan ugyanazokat a funkciókat látja el az exportértékesítések és a belföldi értékesítések során. Állításuk szerint az egyetlen különbség a kereskedői tevékenységek ellentételezését érinti: a belföldi értékesítések után árrést, míg az exportértékesítések után jutalékos értékesítési szerződés alapján jutalékot számítanak fel. Az exportáló gyártók azt állították továbbá, hogy a kereskedővel egyetlen gazdasági egységet alkotnak, ami mind a belföldi, mind az exportértékesítéseket érinti.

(67)

Válaszában a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a csoport mind a hét termelő vállalata szerződést írt alá, amely egyértelműen meghatározott jutalékot írt elő minden ténylegesen kifizetett exportértékesítés után. A belföldi piacon nem ez volt a helyzet. Ez a 2. cikk (10) bekezdése értelmében az exportár és a rendes érték közötti árösszehasonlíthatóság kérdését veti fel, ezért a Bizottság levonta a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja alapján fizetett jutalékot.

(68)

Ezen túlmenően az egyetlen gazdasági egység fennállását illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós ítélkezési gyakorlat szerint a kizárólag az exportértékesítésekre korlátozódó jutalékos értékesítési szerződés fontos elem, amely leginkább arra utal, hogy a kereskedő az exportértékesítések tekintetében nem az exportáló gyártók belső értékesítési részlege (8). A szerződés számos olyan kikötést is tartalmaz, mint például egy választott bírósági kikötés, amely a vállalatok közötti szolidaritás hiányát mutatja. E kikötéseket nehéz volt összeegyeztetni azzal az állítással, hogy az exportáló gyártókat és a vele kapcsolatban álló kereskedőt egyetlen gazdasági egységként kell kezelni annak ellenére, hogy jogilag különálló vállalatok. Úgy tűnt továbbá, hogy az exportáló gyártók néhány értékesítési funkciót megtartottak az értékesítési, általános és igazgatási költségeik (SGA-költségek) figyelembevételével. Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy a kapcsolatban álló kereskedő az exportáló gyártó nevében állította ki a számlákat az első független uniós vevőknek. A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy a kereskedő és az exportáló gyártók egyetlen gazdasági egységet alkotnak az exportértékesítések tekintetében.

(69)

A vizsgálat feltárta továbbá, hogy az Unióban található független ügynökök a Sveza csoport egyes exportértékesítéseiben is részt vesznek. Ezek az ügynökök jutalékot kapnak, amelyet a Sveza Les könyvelésében annak SGA-költségei között szerepeltetnek. Ezért a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjával összhangban kiigazította az exportárat a független ügynököknek az exportértékesítésekért fizetett jutalék tekintetében. A kiigazítás a Sveza Les könyvelésében szereplő ügynöki díjakból álló jutaléknak felelt meg.

(70)

Végül ugyanez a csoport azt állította, hogy az exportár Bizottság általi kiigazítása arra utalna, hogy a Bizottság megítélése szerint az exportáló gyártók és a velük kapcsolatban álló kereskedő nem alkotnak egyetlen gazdasági egységet, következésképpen a belföldi piacon értékesített hasonló termék viszonteladásával kapcsolatos SGA-költségek és nyereség tekintetében is levonásokat kell alkalmazni.

(71)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az exportértékesítések helyzetével ellentétben, amikor az üzemek közvetlenül számlázzák ki az első független uniós vevőket, a belföldi értékesítés az első független vevőknek a Sveza-Les-en keresztül történik. Más szóval a Sveza-Les továbbértékesíti a csoport különböző üzemeitől vásárolt érintett terméket. Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendes értéket az első független vevőnek felszámított belföldi értékesítési ár alapján kell megállapítani. A felárnak a 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítása azt feltételezné, hogy a rendes érték megállapítása szempontjából releváns értékesítés inkább az üzemek és a Sveza-Les közötti értékesítés lenne, amelyre vonatkozóan az árat a Sveza-Les által a termék viszonteladásakor alkalmazott állítólagos felár levonása után határoznák meg. Az üzemek Sveza-Les részére történő értékesítése azonban nem minősül első független vevő részére realizált értékesítésnek. Ilyen körülmények között a Sveza-Les által alkalmazott felár levonása nem lenne összhangban az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével. Ezenkívül a 2. cikk (10) bekezdése i) pontjának szövege szerint a kereskedő által kapott felár kiigazításához arra is szükség lenne, hogy bizonyítsa, hogy a Sveza-Les hasonló feladatokat lát el, mint a belföldi értékesítések jutalékai alapján eljáró ügynök. Az ügy iratai nem tartalmaznak ilyen bizonyítékot. A fenti megfontolások alapján a Bizottság ideiglenesen elutasította azt az állítást, hogy indokolt volt a belföldi értékesítésekre vonatkozó felár kiigazítása.

(72)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(73)

A Sveza csoporthoz tartozó exportáló gyártók esetében a Bizottság először kiszámította az egyes exportáló gyártók egyéni dömpingkülönbözetét, majd a második lépésben a Sveza csoport egészére vonatkozóan kiszámította a súlyozott dömpingkülönbözetet.

(74)

Ennek alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(75)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság kiszámította a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintába felvett exportáló gyártók vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(76)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 15,7 %.

(77)

Az Oroszországban működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból az Unióba érkező – az Eurostat statisztikai adatai alapján megállapított – teljes importvolumen arányában kifejezve.

(78)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba érkező teljes behozatalnak körülbelül 81 %-át az együttműködő exportáló gyártók exportja tette ki. Ennek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a nem együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét a mintába felvett együttműködő, a legmagasabb dömpingkülönbözettel rendelkező vállalat szintjén állapítja meg.

(79)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek tehát a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékaként kifejezve a következők:

(80)

A vizsgálati időszak alatt tizenöt ismert uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(81)

A vizsgálati időszakban a teljes uniós termelés becsült mennyisége körülbelül 849 000 köbméter volt. Ezt az adatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló információk összessége, többek között a mintában szereplő uniós gyártók kitöltött kérdőívei alapján állapította meg. Az 1.6. szakaszban foglaltak szerint a mintában szereplő három uniós gyártó a hasonló termék teljes uniós termelésének 39 %-át képviselte.

(82)

A belső felhasználásra szánt uniós termelés 0,5 %-nál alacsonyabbra becsülhető. Elhanyagolható volumene miatt a belső felhasználás ebben az ügyben nem tekinthető relevánsnak a kárelemzés szempontjából.

(83)

A Bizottság az uniós felhasználást a) a panaszos által benyújtott, a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat független uniós vevők részére történő értékesítésére vonatkozó, a mintában szereplő uniós gyártók által bejelentett értékesítési volumenekkel összevetett adatok, valamint b) a vizsgált terméknek az összes harmadik országból érkező behozatalára vonatkozó Eurostat-adatok alapján állapította meg (9).

(84)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (m3)

(85)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 14 %-kal nőtt. A részletes elemzés évről évre egyenletes növekedést mutat, ennek mértéke a legerőteljesebb 2017–2018 között volt 7 %-kal, a következő években pedig mérsékeltebb, de állandó növekedés figyelhető meg.

(86)

Az eljárás megindítása, valamint a külön TARIC-kód azt követő létrehozása (10) előtt az érintett termék behozatalának nyilvántartása KN-szinten történt (11), az érintett termék körén kívüli termékekkel együtt. Ahhoz, hogy megbecsülje az érintett termék figyelembe vett időszak alatti behozatalának volumenét, a Bizottság a teljes KN-kód importvolumene és az érintett termék TARIC-adatok alapján történő behozatala közötti, az eljárás megindítását követően megfigyelt arányt (TARIC/KN) alkalmazta. Az érintett országból érkező behozatal esetében az arányt 78 %-ban állapította meg.

(87)

E módszertan eredményei megerősítik a panaszban ismertetett behozatali tendenciát.

(88)

Az említett módszertant alkalmazva a Bizottság az Eurostat adatai alapján határozta meg a behozatal volumenét. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a behozatali volumen és az uniós felhasználás összehasonlításával állapította meg.

(89)

Az érintett országból érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(90)

Az érintett országból érkező behozatal a figyelembe vett időszak során kb. 871 050 köbméterről nagyjából 1 192 712 köbméterre emelkedett – ez 37 %-os növekedést jelent. E behozatal piaci részesedése pedig 46 %-ról 56 %-ra nőtt a figyelembe vett időszak alatt – ez 20 %-os növekedést jelent.

(91)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat KN-szintű, EUR/tonnában megadott statisztikái alapján állapította meg. Noha a fenti 4.3.1. szakaszban kifejtett módon az érintett termék behozatalának nyilvántartása egy bővebb termékkosárral együttesen történt, ez a módszertan – mivel az adott KN-kód alá tartozó behozatal nagy többsége érintett termék volt – megbízható becslést ad az árakról és azok időbeli alakulásáról, és lehetővé teszi az árak alakulásának összehasonlítását a különböző exportáló országok között.

(92)

Az érintett országból érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importár (EUR/tonna)

(93)

Az Oroszországból érkező behozatal átlagára a 2017. évi 646 EUR/tonnához képest a vizsgálati időszakban 10 %-kal alacsonyabb volt (584 EUR/tonna). A behozatal átlagára 2018-ban 5 %-kal nőtt, majd az azt követő időszakokban 15 %-kal csökkent.

(94)

Ugyanez a tendencia figyelhető meg a mintában szereplő exportáló gyártók által jelentett exportárak súlyozott átlagának alkalmazásakor is, amely a vizsgálati időszakban a vizsgált termékre vonatkozóan 434 EUR/m3 volt. Így az importárak következetesen az uniós gyártók értékesítési árai alatt maradtak (lásd a 7. táblázatot), ami 38 %-os árkülönbséget mutatott a vizsgálati időszakban.