(1)

A 389/2012/EU tanácsi rendelet (3) 19. cikke előírja a tagállamok számára, hogy elektronikus nyilvántartást kell vezetniük az adófelfüggesztéssel jövedéki termékeket szállító gazdasági szereplők és adóraktárak engedélyeiről.

(2)

Az (EU) 2020/262 tanácsi irányelv (4) kiterjeszti az (EU) 2020/263 európai parlamenti és tanácsi határozat (5) szerinti, jelenleg a jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történő szállításának felügyeletére szolgáló számítógépes rendszer használatát a valamely tagállam területén szabad forgalomba bocsátott, majd kereskedelmi célból egy másik tagállam területére szállított jövedéki termékek felügyeletére.

(3)

Annak biztosítására, hogy a tárolt adatok teljesek, naprakészek és pontosak legyenek és ezáltal lehetővé tegyék a számítógépes rendszer megfelelő működését, módosítani kell a 389/2012/EU rendelet 19. cikkének alkalmazási körét azon információk meghatározása érdekében, amelyeket a tagállamoknak szerepeltetniük kell az elektronikus nyilvántartásaiban azon igazolt feladókra és igazolt címzettekre vonatkozóan, amelyek csupán eseti jelleggel szállítanak jövedéki termékeket.

(4)

mivel e rendelet célkitűzését – nevezetesen azon információk meghatározását, amelyeket a tagállamoknak a jövedéki termékeket csupán eseti jelleggel szállító igazolt feladókkal és igazolt címzettekkel kapcsolatban szerepeltetniük kell az elektronikus nyilvántartásban – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, míg ugyanez a célkitűzés a számítógépes rendszer harmonizált működésének biztosításából, valamint a csalás elleni küzdelem elősegítéséből kifolyólag az Unió szintjén jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket fogadhat el a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az említett cikkben foglalt arányossági elvnek megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a célkitűzése eléréséhez szükséges mértéket.

(5)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert elveket, különösen a személyes adatok védelméhez való jogot. Az 389/2012/EU rendeletben meghatározott korlátokra tekintettel az ilyen adatok e rendelet keretében történő feldolgozása nem lépi túl a tagállamok jogos költségvetési érdekeinek védelme szempontjából szükséges és arányos mértéket.

(6)

Az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 42. cikkével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal.

(7)

Annak érdekében, hogy e rendelet alkalmazásának kezdőnapja összhangban legyen az (EU) 2020/262 irányelvben a valamely tagállam területén már szabad forgalomba bocsátott és kereskedelmi célból egy másik tagállam területére szállított jövedéki termékek szállítására vonatkozó eljárás automatizálása tekintetében előírt rendelkezések alkalmazásának kezdőnapjával, és hogy a tagállamoknak kellő idejük legyen felkészülni az e rendeletből eredő változásokra, indokolt úgy rendelkezni, hogy e rendelet 2023. február 13-tól legyen alkalmazandó.

(8)

A 389/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

„l)

az (EU) 2020/262 irányelv 35. cikkének (8) bekezdésében említett, jövedéki termékeket csupán eseti jelleggel küldő igazolt feladók esetében a jövedéki termékek mennyisége, a rendeltetési hely szerinti tagállamban található címzett azonosító adatai és az ideiglenes igazolás érvényességi ideje;

m)

az (EU) 2020/262 irányelv 35. cikkének (8) bekezdésében említett, jövedéki termékeket csupán eseti jelleggel fogadó igazolt címzettek esetében a jövedéki termékek mennyisége, a feladás helye szerinti tagállamban található feladó azonosító adatai és az ideiglenes igazolás érvényességi ideje.”

(1)

Az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága között létrejött kereskedelmi és együttműködési megállapodást (2) (a továbbiakban: megállapodás) az Unió nevében 2020. december 29-én aláírták.

(2)

A megállapodás második része I. címének 2. fejezete rendelkezik a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és az igazgatási együttműködés módszereiről. A megállapodás ORIG-2. melléklete (Termékspecifikus származási szabályok) meghatározza a nem származó anyagokon az előállított termék származóvá minősítése érdekében végrehajtandó megmunkálások vagy feldolgozások listáját. Az ORIG-2A. melléklet meghatározza, milyen alternatív szabályok alkalmazhatók az ORIG-2 mellékletben (Termékspecifikus származási szabályok) meghatározott szabályok helyett egyes, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságából vagy az Unióból származónak minősülő termékek esetében, az alkalmazandó éves kontingensek határain belül.

(3)

Az ORIG-2A. mellékletben megállapított alternatív szabályok hatálya alá tartozó termékek abban az esetben hozhatók be az Unióba, ha megfelelnek az említett mellékletben előírt feltételeknek.

(4)

Az alkalmazandó uniós jogszabályok tekintetében történő hatékony kezelésük érdekében az ORIG-2A. mellékletben meghatározott éves kontingenseket a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vám-árunyilatkozatok elfogadásának időrendi sorrendje szerint kell kezelni, az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendeletben (3) a vámkontingensek kezelésére vonatkozóan megállapított szabályokkal összhangban.

(5)

Az (EU) 2020/2252 tanácsi határozat (4) 12. cikke értelmében a megállapodást 2021. január 1-jétől ideiglenesen alkalmazni kell. A megállapodás ORIG-2A. mellékletében a származással összefüggésben meghatározott kontingensek hatékony kezelésének és kellő időben történő alkalmazásának biztosítása érdekében ezt a rendeletet ugyanezen időponttól kell alkalmazni.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

(1)

Az (EU) 2018/1672 rendelet a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzésére vonatkozóan az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (2) előírt jogi keret kiegészítése céljából ellenőrzési rendszert hoz létre az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó, a 10 000 EUR vagy azt meghaladó összegű kísért vagy kísérő nélküli készpénzre vonatkozóan.

(2)

Az (EU) 2018/1672 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében és 4. cikkének (2) bekezdésében felsorolt adatokon a hordozó, a nyilatkozattevő, a tulajdonos, a feladó, illetve adott esetben a címzett azonosítására szolgáló megfelelő formanyomtatványon fel kell tüntetni a következő egyedi adatokat: természetes személyek esetében a személyi azonosító számot és nemet, gazdasági szereplők esetében a nyilvántartási és azonosító számokat, jogi személyek esetében a nyilvántartás megnevezését és a nyilvántartás szerinti országot, az azonosító okmányokra vonatkozóan a kiállító országot és a kiállítás időpontját, elérhetőség céljából telefonszámot és e-mail-címet, a szállítóeszközre vonatkozóan hivatkozási számot és a szállítási vállalatot. Ezen adatokra a személyazonossággal kapcsolatos hibák és a későbbi ellenőrzés esetén a késedelem kockázatának csökkentése, valamint az (EU) 2018/1672 rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében említett közös kockázatkezelési keret hatékonyságának fokozása érdekében van szükség.

(3)

Azon esetek kezelése érdekében, ahol több tulajdonos, címzett vagy tervezett címzett, illetve különböző típusú készpénz van, és a nyilatkozattételi, illetve az adatszolgáltatási formanyomtatványon nincs elég hely, elő kell írni, hogy a nyilatkozattevőnek a formanyomtatványhoz csatolt, annak szerves részét képező pótlapokat kell használnia. Az ellenőrzések alkalmazásával, valamint a nyilatkozatok illetékes hatóságok általi feldolgozásával, továbbításával és elemzésével kapcsolatos összehangolt megközelítés biztosítása érdekében helyénvaló meghatározni a pótlapok mintáit.

(4)

Az (EU) 2018/1672 rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében említett információk illetékes hatóságok által a többi tagállam illetékes hatóságainak és adott esetben – illetékességük szerint – a Bizottságnak, az Európai Ügyészségnek és az Europolnak történő továbbítása érdekében létre kell hozni az ilyen információk továbbítására szolgáló formanyomtatvány mintáját. E formanyomtatvány célja az (EU) 2018/1672 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése, 6. cikkének (1) bekezdése vagy 6. cikkének (2) bekezdése alapján kapott információk, valamint az említett rendelet 3. vagy 4. cikke alapján kapott nyilatkozatok pontos és egységes gyűjtése és hatékony továbbítása azokban az esetekben, amikor a készpénz gyaníthatóan büntetendő cselekményhez kapcsolódik. A formanyomtatványt emellett az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett anonimizált kockázati információk és kockázatelemzési eredmények továbbítására kell használni.

(5)

A továbbítandó információk tartalmát és a továbbítás gyakoriságát érintő eltérések miatt a formanyomtatványnak két részből kell állnia. A formanyomtatvány első része a rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerinti információtovábbításra szolgál. E hivatalos használatra szolgáló formanyomtatvány szerves részeként az illetékes hatóságoknak továbbá a tényállástól függően továbbítaniuk kell egy, az (EU) 2018/1672 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése alapján hivatalból összeállított nyilatkozatot, az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése vagy 6. cikkének (2) bekezdése szerint rögzített információkat tartalmazó anyagot vagy az említett rendelet 3. és 4. cikke alapján kapott nyilatkozatokat, amennyiben a készpénz gyaníthatóan büntetendő cselekményhez kapcsolódik. Az információknak az említett rendelet 6. cikkének (1) bekezdése vagy 6. cikkének (2) bekezdése szerinti egységes rögzítése érdekében az illetékes hatóságoknak ugyanezeket a formanyomtatványokat kell használniuk a szükséges adatok rögzítésére is. A formanyomtatvány második része az anonimizált kockázati információknak és kockázatelemzési eredményeknek az (EU) 2018/1672 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti továbbítására szolgál.

(6)

Az (EU) 2018/1672 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett információknak az egyes tagállamok illetékes hatóságai által az adott tagállam pénzügyi információs egysége részére történő, elektronikus úton történő technikai továbbításának biztosítása érdekében technikai szabályokat kell megállapítani az 515/97/EK tanácsi rendelettel (3) létrehozott váminformációs rendszeren (VIR) keresztül történő zavartalan információcserére vonatkozóan. E szabályok célja a tagállamokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése. Ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni az (EU) 2018/1672 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett információk továbbítására is. Az (EU) 2018/1672 rendelet 10. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, anonimizált kockázati információk és kockázatelemzési eredmények továbbítását a VIR-en keresztül is el kell végezni az 515/97/EK rendelettel összhangban.

(7)

Szabályokat kell megállapítani annak érdekében, hogy az egyes tagállamok illetékes hatóságai továbbíthassák a Bizottságnak az (EU) 2018/1672 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett, nyilatkozatokra, ellenőrzésekre és jogsértésekre vonatkozó anonimizált statisztikai információkat. Az (EU) 2018/1672 rendelet alkalmazásában a releváns információknak a Bizottság számára történő elektronikus rendelkezésre bocsátását indokolt kielégítő információcserének tekinteni, anélkül, hogy szükség lenne az (EU) 2018/1672 rendelet 16. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett forma elfogadására.

(8)

Mivel az (EU) 2018/1672 rendelet 2021. június 3-tól alkalmazandó, e rendeletet is az említett időponttól kezdve célszerű alkalmazni.

(9)

Ha e rendelet alkalmazásában személyes adatok kezelésére van szükség, azt a személyes adatok védelmére vonatkozó hatályos uniós joggal összhangban kell elvégezni. A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelése az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), illetve az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) hatálya alá tartozik a tagállamok illetékes hatóságai általi kezelés, illetve a VIR-ben történő kezelés tekintetében.

(10)

Az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság egyeztetett az európai adatvédelmi biztossal, aki 2021. február 12-én véleményt nyilvánított.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2018/1672 rendelettel létrehozott készpénzellenőrzési bizottság véleményével,

(1)

Az 1995. évi Gabonakereskedelmi Egyezményt (a továbbiakban: az egyezmény) az Unió a 96/88/EK tanácsi határozat (1) révén kötötte meg, és az 1995. július 1-jén lépett hatályba. Az egyezményt három évre kötötték meg.

(2)

Az egyezmény 33. cikke értelmében a Nemzetközi Gabonatanács alkalmanként két évet meg nem haladó, egymást követő időszakokra meghosszabbíthatja az egyezmény időbeli hatályát. Az egyezmény időbeli hatályát annak megkötése óta rendszeresen meghosszabbították további kétéves időszakokra. Az egyezmény időbeli hatályát legutóbb a Nemzetközi Gabonatanács 2019. június 10-i határozatával hosszabbították meg, így az egyezmény 2021. június 30-ig marad hatályban.

(3)

A Nemzetközi Gabonatanács a 2021. június 7-én tartandó 53. ülésén határoz az egyezmény időbeli hatályának 2021. július 1-jétől kezdődő, további kétéves időtartamra történő meghosszabbításáról.

(4)

Helyénvaló meghatározni a Nemzetközi Gabonatanács 53. ülésén az Unió által képviselendő álláspontot, mivel az egyezmény időbeli hatályának meghosszabbítása az Unió érdekében áll,

(1)

Az Unió által a tengeri szállítás területén hozott intézkedéseknek a tengerészeti biztonság javítását, valamint a tengeri környezet és az emberi egészség védelmét kell célozniuk.

(2)

A Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (a továbbiakban: IMO) Tengerészeti Biztonsági Bizottsága a 2021. május 5. és 14. között tartandó 103. ülésszakán várhatóan módosításokat fogad el a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló 1978. évinemzetközi egyezmény (a továbbiakban: az STCW-egyezmény), az ömlesztettáru-szállító hajók és az olajszállító tartályhajók vizsgálatakor alkalmazandó kiterjesztett ellenőrzési programról szóló 2011. évi nemzetközi szabályzat (a továbbiakban: a 2011. évi ESP-szabályzat) és a tűzbiztonsági rendszerek nemzetközi szabályzata (a továbbiakban: az FSS-szabályzat) tekintetében.

(3)

Az IMO Tengerikörnyezet-védelmi Bizottsága a 2021. június 10. és 17. között tartandó 76. ülésszakán várhatóan módosításokat fogad el a hajókon alkalmazott ártalmas antivegetatív bevonatrendszerek ellenőrzéséről szóló 2001. évi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: az AFS-egyezmény) tekintetében.

(4)

Az STCW-egyezmény STCW-szabályzatának A. részét érintő módosítások egyértelműsítenék az „elektrotechnikus tisztek” feladatainak operatív szintjét, és bevezetnék a „nagyfeszültség” kifejezés közös meghatározását. E módosítások célja, hogy pontosítsák a fedélzeten dolgozó személyek feladatait, és ezáltal egyértelműbbé teszik a különböző felelősségi köröket és feladatokat.

(5)

A 2011. évi ESP-szabályzat B. melléklete A. része 2. mellékletének módosításai lehetővé tennék az ellenőrök számára, hogy a kettős héjazatú olajszállító tartályhajók vastagságának mérésekor a gyanús területekre összpontosítsanak. E módosítások növelik a biztonságot a tengeren és csökkentik balesetek esetén a szennyezés kockázatát.

(6)

Az FSS-szabályzat 9. fejezetének módosításai lehetővé tennék olyan rendszerek alkalmazását, amelyek a személyhajók esetében előírt, fokozott biztonságot nyújtó, egyedileg azonosítható tűzérzékelőket a kizárólag a teherhajók, valamint a személyszállító hajók kabinerkélyei esetében jelenleg elfogadhatónak minősülő, kevésbé összetett és költséges, szakaszonkénti azonosításon alapuló hibafeltárással kombinálják. E módosítások célja, hogy a fedélzeten tartózkodó személyek jobban védve legyenek tűz esetén.

(7)

Helyénvaló meghatározni a Tengerészeti Biztonsági Bizottság 103. ülésszakán az Unió nevében képviselendő álláspontot, mivel az STCW-egyezménynek, a 2011. évi ESP-szabályzatnak és az FSS-szabályzatnak a módosításai meghatározó módon befolyásolhatják az uniós jogot, nevezetesen a 2008/106/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1), az 530/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2), illetve a 2009/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) tartalmát.

(8)

Az AFS-egyezmény 1. és 4. mellékletének módosításai biztosítanák, hogy az Unión belül már nem árusítható és nem használható antivegetatív anyag, a cibutrin világviszonylatban is betiltásra kerüljön.

(9)

Helyénvaló meghatározni a Tengerikörnyezet-védelmi Bizottság 76. ülésszakán az Unió nevében képviselendő álláspontot, mivel az AFS-egyezmény 1. és 4. mellékletének módosításai meghatározó módon képesek befolyásolni az uniós jog, nevezetesen az 528/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) tartalmát.

(10)

Az Unió nem tagja az IMO-nak, valamint a vonatkozó egyezményeknek és szabályzatoknak sem szerződő fele. A Tanácsnak ezért fel kell hatalmaznia a tagállamokat arra, hogy képviseljék az Unió álláspontját.

(11)

E határozat hatályát a javasolt módosítások tartalmára kell korlátozni, amennyiben ezek a módosítások képesek arra, hogy érintsék az Unió közös szabályait és az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak. Ez a határozat nem érintheti az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást,

a)

az MSC 102/24. sz. IMO-dokumentum 7. és 8. mellékletében foglalt, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény;

b)

az MSC 102/24. sz. IMO-dokumentum 15. mellékletében foglalt, az ömlesztettáru-szállító hajók és az olajszállító tartályhajók vizsgálatakor alkalmazandó kiterjesztett ellenőrzési programról szóló nemzetközi szabályzatot,; valamint

c)

az MSC 102/24. számú IMO-dokumentum 20. mellékletében foglalt tűzbiztonsági rendszerek nemzetközi szabályzata.

(1)

Az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Kolumbia és Peru közötti kereskedelmi megállapodást (a továbbiakban: kereskedelmi megállapodás) 2012. június 26-án Brüsszelben aláírták. A 2012/735/EU tanácsi határozattal (1) összhangban a kereskedelmi megállapodást az Unió és tagállamai és Peru között 2013. március 1-jétől, illetve Kolumbia között 2013. augusztus 1-jétől ideiglenesen alkalmazzák.

(2)

A kereskedelmi megállapodást az Ecuador megállapodáshoz való csatlakozásának figyelembevétele céljából készült csatlakozási jegyzőkönyv módosította, melyet 2016. november 11-én Brüsszelben írtak alá (2). Az (EU) 2016/2369 tanácsi határozattal (3) összhangban a kereskedelmi megállapodást az Unió és tagállamai és Ecuador között 2017. január 1-jétől ideiglenesen alkalmazzák.

(3)

A kereskedelmi megállapodás 13. cikke (2) bekezdése g) pontjának vi. alpontjával összhangban a kereskedelmi bizottság előmozdíthatja a kereskedelmi megállapodás célkitűzéseinek elérését a megállapodásban foglalt módosítások, valamint a megállapodás kifejezett rendelkezése alapján a kereskedelmi bizottság által módosítható egyéb rendelkezések révén.

(4)

A kereskedelmi megállapodás 13. cikkének (5) bekezdése értelmében a kereskedelmi bizottság az említett 13. cikkben meghatározott bármely feladat ellátása során a kereskedelmi megállapodásban előirányzott bármely határozatot elfogadhat.

(5)

A kereskedelmi bizottság írásbeli eljárással határozatot fogad el az 1/2014, 2/2014, 3/2014, 4/2014 és 5/2014 határozatának módosításáról.

(6)

Helyénvaló meghatározni az Unió által a kereskedelmi bizottságban képviselendő álláspontot, mivel a határozat kötelező érvényű lesz az Unióra nézve.

(7)

A kereskedelmi bizottság 1/2014 határozata rendelkezett az eljárási szabályzatának a kereskedelmi megállapodás 13. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti elfogadásáról.

(8)

A kereskedelmi bizottság 2/2014 határozata rendelkezett a választott bírók eljárási szabályzatának és magatartási kódexének a kereskedelmi megállapodás 13. cikke (1) bekezdésének h) pontja és 315. cikke szerinti elfogadásáról.

(9)

A kereskedelmi bizottság 3/2014 határozata rendelkezett a választott bírók névjegyzékeinek a kereskedelmi megállapodás 304. cikkének (1) és (4) bekezdése szerinti létrehozásáról.

(10)

A kereskedelmi bizottság 4/2014 határozata rendelkezett a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakértői csoport eljárási szabályzatának a kereskedelmi megállapodás 284. cikkének (6) bekezdése szerinti elfogadásáról.

(11)

A kereskedelmi bizottság 5/2014 határozata rendelkezett a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló cím hatálya alá tartozó kérdésekkel foglalkozó szakértői csoportnak a kereskedelmi megállapodás 284. cikkének (3) bekezdése szerinti létrehozásáról.

(12)

Ecuadornak a kereskedelmi megállapodáshoz való csatlakozása, továbbá a választott bírók, valamint a kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakértők jegyzékei aktualizálása szükségességének figyelembevétele céljából a kereskedelmi bizottság 1/2014, 2/2014, 3/2014, 4/2014 és 5/2014 határozatát ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az Unió a 94/800/EK tanácsi határozattal (1) megkötötte a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezményt – ideértve az annak 1., 2. és 3. mellékletébe foglalt megállapodásokat is – (a továbbiakban: a Marrákesi Egyezmény), és az 1995. január 1-jén hatályba lépett.

(2)

A Marrákesi Egyezmény 1C. mellékletében foglalt, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: a TRIPS-megállapodás) 66. cikkének (1) bekezdése értelmében a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi Vonzataival foglalkozó Tanács (a továbbiakban: a TRIPS-tanács) egy legkevésbé fejlett ország (a továbbiakban: az LDC) tag indokolt kérelmére meghosszabbíthatja azt az átmeneti időszakot, amely során az LDC-tagok a 3., 4. és 5. cikk kivételével nem kötelesek alkalmazni a TRIPS-megállapodás rendelkezéseit.

(3)

A TRIPS-tanács 2013. június 11-i határozatában elfogadott jelenlegi átmeneti időszak 2021. július 1-jén lejár.

(4)

Csád 2020. október 1-jén az LDC-csoport nevében hivatalosan kérelmet nyújtott be az átmeneti időszak meghosszabbítása iránt.

(5)

A TRIPS-tanács a 2021. június 8–9-i hivatalos ülésén határozatot tervez elfogadni a TRIPS-megállapodás 66. cikkének (1) bekezdése szerinti, az LDC-tagokra vonatkozó átmeneti időszak meghosszabbítására irányuló kérelemről (a továbbiakban: a TRIPS-tanácsi határozat).

(6)

Helyénvaló meghatározni a TRIPS-tanácsban az Unió által képviselendő álláspontot, mivel a TRIPS-tanácsi határozat kötelező érvényű lesz az Unióra nézve.

(7)

Az LDC-tagok a nemzetközi kereskedelmi közösség legsérülékenyebb szegmensét képviselik, és gazdasági, pénzügyi és adminisztratív szempontból egyaránt korlátok közé vannak szorítva. Az LDC-tagoknak politikai mozgástérre és rugalmasságra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek kezelni az őket érő fejlesztési kihívásokat, és több időre ahhoz, hogy végrehajtsák a TRIPS-megállapodást.

(8)

A szellemitulajdon-jogok bizonyos szintű oltalma és érvényesítése hasznos az LDC-tagok számára is, mivel a szellemi tulajdonjogok az innováció katalizátorai és a fenntartható fejlődés fontos eszközei. Egyes LDC-tagok már tettek lépéseket a TRIPS-megállapodás végrehajtására, és bátorítani kell őket arra, hogy ne csökkentsék a szellemitulajdon-jogok oltalmának és érvényesítésének jelenlegi szintjét.

(9)

Az átmeneti időszaknak az LDC-csoport által javasolt, időbeli korlátozás nélküli meghosszabbítása lassítaná az LDC-tagoknak – mint a multilaterális kereskedelmi rendszer résztvevőinek – a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok nemzetközi keretrendszerébe való fokozatos integrációját a TRIPS-megállapodásban előírt minimumkövetelmények alapján.

(10)

Az LDC-tagok esetében ezért helyénvaló legfeljebb 10 éves korlátozott időszakra meghosszabbítani a TRIPS-megállapodás 3., 4. és 5. cikktől eltérő rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó átmeneti időszakot.

(11)

Ha a Kereskedelmi Világszervezet tagjai a TRIPS-megállapodás 66. cikkének (1) bekezdése szerinti átmeneti időszak hosszabb időre vagy időbeli korlátozás nélkül történő meghosszabbítását támogatják, helyénvaló, hogy az Unió ne akadályozza a konszenzus elérését.

(12)

Az LDC-országoknak az LDC-tagok LDC-kategóriából való feljebb lépésének időpontjától számított további 12 éves mentesség iránti kérelme láthatólag túllép a TRIPS-megállapodás 66. cikke (1) bekezdésének hatályán, mivel az említett cikk csak a TRIPS-megállapodás egyes rendelkezéseinek az LDC-tagok általi végrehajtására vonatkozó átmeneti időszak meghosszabbítására alkalmazandó. Ezért az Uniónak nem szabad támogatnia azt a kérelmet, hogy a TRIPS-megállapodás 66. cikkének (1) bekezdése szerinti TRIPS-tanácsi határozat keretében nem LDC-tagok számára is mentességet biztosítsanak,

a)

az LDC-tagok határozott ideig, de legfeljebb 10 évig vagy – ha az a korábbi időpont – LDC-státuszuk megszűnéséig ne legyenek kötelesek alkalmazni a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás (a továbbiakban: a TRIPS-megállapodás) rendelkezéseit, kivéve a 3., 4. és 5. cikket;

b)

ha a Kereskedelmi Világszervezet tagjai a TRIPS-megállapodás 66. cikkének (1) bekezdése szerinti átmeneti időszak hosszabb időre vagy időbeli korlátozás nélkül történő meghosszabbítását támogatják, helyénvaló, hogy az Unió ne akadályozza a konszenzus elérését;

c)

az LDC-tagoknak biztosítaniuk kell, hogy törvényeikben, más jogszabályaikban és gyakorlatukban a meghosszabbított átmeneti időszakban eszközölt bármely módosítás ne eredményezze a TRIPS-megállapodás rendelkezéseivel való összhang csökkenését. Ha azonban a Kereskedelmi Világszervezet tagjai nem támogatják az LDC-tagok ilyen kötelezettségét, helyénvaló, hogy az Unió ne akadályozza a konszenzus elérését;

d)

az Unió nem támogatja az LDC-tagok LDC-kategóriából való feljebb lépésének időpontjától számított további 12 éves mentesség iránti kérelmet, mivel az nem tartozik a TRIPS-megállapodás 66. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

(1)

A gyártók átlagos fajlagos szén-dioxid-kibocsátását a tagállamok és a gyártók által az (EU) 2018/956 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján az adott gyártó járműveire vonatkozóan bejelentett adatok alapján kell meghatározni.

(2)

Az Unióban nyilvántartásba vett összes új nehézgépjármű átlagos fajlagos szén-dioxid-kibocsátásának az összes gyártó járművei tekintetében bejelentett adatokon kell alapulnia.

(3)

Az egyes gyártókra vonatkozó kibocsátásmentességi és alacsony kibocsátási tényezőket az így bejelentett kibocsátásmentes és alacsony kibocsátású nehézgépjárművek figyelembevételével kell meghatározni.

(4)

A gyártónkénti szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési pályagörbét és a gyártónkénti kibocsátási jóváírásokat az így bejelentett új nehézgépjárművek száma alapján kell meghatározni, a különleges felépítményű gépjárműveket nem számítva.

(5)

A szén-dioxid-referenciakibocsátásoknak az (EU) 2018/956 rendelet szerint bejelentett, alcsoportonkénti adatokon kell alapulniuk, a különleges felépítményű gépjárműveket figyelmen kívül hagyva.

(6)

Előfordulhat, hogy amennyiben a Bizottság olyan további adatokat kap, amelyek hatással lehetnek e számítások eredményeire, frissítenie kell az itt közzétett adatokat,

1.

DAIMLER TRUCK AG

2.

DAF NV

3.

Ford Otomotiv Sanayi AS

4.

Iveco Magirus-AG

5.

IVECO SPA

6.

MAN TRUCK AND BUS SE

7.

RENAULT TRUCK SA

8.

SCANIA CV AB

9.

VOLVO TRUCK CORPORATION