(1)

Az (EU) 2018/1972 irányelv 75. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén az Unió egészében egységes maximális hívásvégződtetési díjat kell meghatároznia mind a mobil, mind a vezetékes szolgáltatásokra vonatkozóan annak érdekében, hogy csökkentse a nagykereskedelmi hívásvégződtetéssel kapcsolatos versenyproblémák Unió-szerte egységes kezelésével járó szabályozási terheket. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásakor a Bizottság által követendő elveket, kritériumokat és paramétereket az említett irányelv III. melléklete határozza meg.

(2)

Ez a rendelet nem érinti a nemzeti szabályozó hatóságok azon hatáskörét, hogy az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 64. cikkének (3) bekezdésével, valamint 67. és 68. cikkével összhangban meghatározzák a nemzeti körülményeknek megfelelő érintett piacokat, elvégezzék a három kritérium vizsgálatát és nem árszabályozás-jellegű korrekciós intézkedéseket írjanak elő. Következésképpen e rendelet hatálybalépése nem érinti azokat a nem árjellegű kötelezettségeket, amelyeket a nemzeti szabályozó hatóságok a vezetékes vagy mobil hívásvégződtetési szolgáltatások tekintetében a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók számára előírtak, ezért e kötelezettségek az uniós és nemzeti szabályokkal összhangban történő felülvizsgálatukig érvényben maradnak.

(3)

A szabályozási gyakorlat azt mutatja, hogy az a hívószám, amelyen a mobil vagy vezetékes hívásokat végződtetik, döntő szerepet játszik hívásvégződtetés terén jelentkező kereslet helyettesíthetőségében és a versenydinamikában, így ez az a fő tényező, amellyel kapcsolatban kialakulhat a szabályozás szükségességét indokoló hívásvégződtetési monopólium. Ezért a hívásvégződtetési szolgáltatások meghatározásához használt fő kritériumnak a számozási tartománynak kell lennie, vagyis annak, hogy mobil hívásvégződtetési szolgáltatás esetében a hívást mobiltelefonszámon, vezetékes hívásvégződtetési szolgáltatás esetében pedig más típusú hívószámokon, például földrajzi számokon és bizonyos nem földrajzi számokon végződtetik-e.

(4)

A hívásvégződtetési szolgáltatásoknak magukban kell foglalniuk a hívásvégződtetési szolgáltató által a hanghívások végződtetésére használt bármilyen technológián – például 2G, 3G, 4G vagy 5G hálózaton és/vagy wifin vagy bármilyen vezetékes hálózaton – keresztül nyújtott szolgáltatásokat, függetlenül a hívás eredetétől.

(5)

Minden végződtetési szolgáltatás (mobil vagy vezetékes) nyújtása azzal jár, hogy a végződtetési szolgáltató hálózata legalább egy, a saját hálózatától eltérő hálózattal összekapcsolódik. Hívásvégződtetési szolgáltatóknak ezért azok a szolgáltatók minősülnek, amelyek műszaki ellenőrzéssel rendelkeznek a hívott szám felett, jogosultak a hívott szám használatára, csakúgy mint a hívás címzetthez történő továbbítására.

(6)

A végződtetési szolgáltatás fogalmából ki kell zárni azokat a kapcsolódó eszközöket, amelyeket egyes szolgáltatók vagy egyes tagállamok megkövetelhetnek a végződtetési szolgáltatások nyújtásához. Az összekapcsolási portok azonban, amelyek jelenleg számos tagállamban szabályozás tárgyát képezik, minden szolgáltató számára a végződtetési szolgáltatások alapvető elemeinek számítanak, mivel a forgalom növekedésével nagyobb kapacitásra van szükség az összekapcsoláshoz, ezért azokat bele kell foglalni a végződtetési szolgáltatás fogalommeghatározásába. A hívásvégződtetési szolgáltatók a hálózatukon a felhasználó számára nyújtott teljes hívásvégződtetési szolgáltatásért nem számíthatnak fel más díjat, mint az e rendeletben meghatározott megfelelő díjakat.

(7)

Az egyes nem földrajzi számokra – például az emelt díjas, az ingyenes és a megosztott költségű szolgáltatásokhoz használt hívószámokra – irányuló hívásokhoz kapcsolódó hívásvégződtetési szolgáltatások (más néven értéknövelt szolgáltatások) nem viselkednek „hagyományos” végződtetési szolgáltatásként, amelyek esetében a hívást végződtető szolgáltatók monopolhelyzetben vannak. Az említett szolgáltatók jobb tárgyalási pozícióban vannak, és a nyereségrészesedési megállapodás keretében kialkudhatják a végződtetési díjat. Ezért a végződtetési szolgáltatók bizonyos korlátokba ütköznek a nem földrajzi számokra irányuló hívások végződtetési díjainak megállapításakor, ellentétben azzal a helyzettel, amikor földrajzi számokra vagy mobiltelefonszámokra irányuló hívások végződtetéséről van szó. Ezért az ilyen számokra irányuló hívások végződtetését ki kell zárni e rendelet hatálya alól. A gépek közötti (M2M) kommunikációra jellemző számozási tartományokat az esetek többségében nem használják személyközi kommunikációra, mivel adatforgalomról és nem hangforgalomról van szó, ezért e számozási tartományok nem tartoznak e rendelet hatálya alá, amely a hangkommunikációra korlátozódik.

(8)

Bizonyos más típusú nem földrajzi számokra – például a helyhez kötött nomadikus szolgáltatásokhoz és a segélyhívó szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez használt hívószámokra – irányuló hívásvégződtetési szolgáltatások a hívásvégződtetési monopólium jellemzőivel bírnak, és azokat helyhez kötött infrastruktúrán keresztül nyújtják. Ezért e szolgáltatásoknak e rendelet hatálya alá kell tartozniuk, és vezetékes hívásvégződtetési szolgáltatásként kell őket kezelni.

(9)

A szolgáltatók által nyújtott egyes hangszolgáltatások nem tekinthetők sem tisztán mobil, sem tisztán vezetékes szolgáltatásoknak, hanem hibrid szolgáltatásoknak minősülnek. Ilyen hibrid szolgáltatások például a „home zone” típusú szolgáltatások, amelyek esetében a hívásokat jellemzően vezetékes hívószámon, de mobilhálózaton keresztül végződtetik. A hívásvégződtetési szolgáltatások fogalommeghatározásával összhangban, amely szerint a meghatározó kritérium a hívott szám, az ilyen hibrid szolgáltatásokat a hívott számtól függően mobil vagy vezetékes hívásvégződtetési szolgáltatásként kell kezelni.

(10)

A szabályozás tárgyát képező hívásvégződtetési díjak az Unió területéhez tartozó földrajzi területekre vonatkozó E.164 szerinti országhívószámoknak megfelelő nemzeti számozási tervekben szereplő számokról kezdeményezett és az ilyen számokon (uniós hívószámok) végződtetett hívásokra vonatkoznak. A harmadik országok hívószámai mind az uniós hívószámoktól eltérő számok. Ha a szabályozást a harmadik országok hívószámairól kezdeményezett és uniós hívószámon végződtetett hívásokra is kiterjesztenék, az veszélyeztetné e rendelet célkitűzéseit, különösen a belső piaci integráció biztosítását, abban az esetben, ha a harmadik országbeli szolgáltatók az Unió egészében egységes maximális hívásvégződtetési díjaknál magasabb hívásvégződtetési díjakat szabnak ki, vagy ha az ilyen hívásvégződtetési díjakat nem a Kódex 75. cikkében és III. mellékletében meghatározottakkal egyenértékű költséghatékony elvek alapján szabályozzák.

(11)

A harmadik országbeli hívószámokról kezdeményezett és uniós hívószámokon végződtetett hívások alacsony szinten szabályozott végződtetési díjai, valamint a harmadik országbeli hívószámokra irányuló hívások magas és nem költséghatékony végződtetési díjai együttesen valószínűleg magasabb végződtetési díjakat eredményeznének az uniós hívószámokról induló és harmadik országbeli számokon végződtetett hívások esetében, ami negatív hatást gyakorolna az Unión belüli kiskereskedelmi hívásdíjakra és az uniós szolgáltatók költségszerkezetére. Mivel az uniós szolgáltatók eltérő mértékben vannak kitéve a magas és nem költséghatékony végződtetési díjakat alkalmazó harmadik országbeli szolgáltatók által végződtetett hívásoknak, ez az uniós szolgáltatók költségstruktúrájának kiegyensúlyozatlanságához vezetne rajtuk kívül álló tényezők miatt. Mivel az említett országokba irányuló hívások esetében magasabbak a hívásvégződtetési díjak, ez valószínűleg megakadályozná az olyan, egész Európára kiterjedő kiskereskedelmi ajánlatok megjelenését, amelyek bizonyos harmadik országbeli számokra irányuló hívásokat is tartalmaznak, ami negatív hatást gyakorolhat az uniós fogyasztókra és különösen a vállalkozásokra. Emellett torzítaná a versenyt, mivel a harmadik országbeli hívószámokon végződtetett hívások magas hívásvégződtetési díjainak aszimmetrikus hatása eltérő versenyfeltételeket eredményezne a különböző uniós szolgáltatók számára, ami végső soron az egész Unióban torzítaná a befektetési képességet és az ösztönzőket (mind a szolgáltatókra irányuló, mind a szolgáltatók általi beruházások esetében). Mindezen hatások egyértelműen ellentétesek lennének e rendelet célkitűzéseivel, amely az egységes piac integrációjának azáltal történő előmozdítására irányul, hogy megszüntetik a szolgáltatók között a jóval a költségeket meghaladó végződtetési díjak miatt kialakult versenytorzulásokat.

(12)

Az Unió egészében egységes maximális hívásvégződtetési díjak nyílt, átlátható és megkülönböztetésmentes módon történő alkalmazása érdekében, valamint azért, hogy a harmadik országbeli hívószámokról kezdeményezett hívások csak olyan mértékben legyenek kizárva a szabályozásból, amely a belső piaci célkitűzések eléréséhez és az arányosság biztosításához feltétlenül szükséges, az e rendeletben meghatározott díjakat helyénvaló alkalmazni a harmadik országbeli hívószámokról kezdeményezett és az uniós hívószámokon végződtetett hívásokra, amennyiben a harmadik országbeli hívásvégződtetési szolgáltatók által az uniós hívószámokról kezdeményezett hívások esetében alkalmazott hívásvégződtetési díjak szintje az e rendelet által megállapított szinten van, vagy annál alacsonyabb. A fenti mechanizmust a vezetékes hívásvégződtetési díjakra vonatkozó átmeneti időszak alatt 2021-ben, a mobil hívásvégződtetési díjakra vonatkozóan megállapított fokozatos díjcsökkentési időszak alatt (2021 és 2023 között) pedig a rendelet 4. cikkének (2)–(5) bekezdésében meghatározott maximális mobil hívásvégződtetési díjak fogják kiváltani. A 2021-ben ezt a mechanizmust aktiváló releváns maximális vezetékes hívásvégződtetési díjakat a felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikkének (2) bekezdése határozza meg. Az Unióban hívásvégződtetési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók ezeket a díjakat a harmadik országokban hívásvégződtetési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók által kiszabott vagy kínált díjak alapján alkalmazzák.

(13)

mivel a beszédalapú hívásvégződtetési szolgáltatásokat nyújtó uniós szolgáltatók nem mindig tudhatják, hogy a harmadik országbeli szolgáltatók milyen hívásvégződtetési díjakat alkalmaznak, általában ez utóbbiak feladata, hogy ellenőrizhető információkat szolgáltassanak a kínált hívásvégződtetési díj szintjének igazolására. Amennyiben a tranzitszolgáltatók (vagy más köztes szereplők) értékesítik tovább a végződtetési szolgáltatásokat az uniós szolgáltatóknak, az e tranzitszolgáltatók által kiszabott vagy kínált végződtetési díjat kell figyelembe venni annak meghatározásához, hogy az megegyezik-e az e rendeletben meghatározott maximális végződtetési díjakkal, vagy alacsonyabb-e annál.

(14)

Amennyiben a harmadik országbeli szolgáltatók az uniós hívószámokról kezdeményezett és harmadik országbeli számokon végződtetett hívásokra az uniós hívásvégződtetési díjaknál magasabb hívásvégződtetési díjakat számítanak fel, az e rendeletben meghatározott díjak a harmadik országbeli hívószámokról kezdeményezett és uniós hívószámokon végződtetett hívásokra is alkalmazandók, amennyiben a Bizottság a szóban forgó harmadik országok által a Bizottság rendelkezésére bocsátott információk alapján megállapítja, hogy a hívásvégződtetési díjakat ezekben az országokban az (EU) 2018/1972 irányelv 75. cikkében és III. mellékletében meghatározottakkal egyenértékű elvek alapján szabályozzák. A fenti követelményeknek megfelelő harmadik országok jegyzékét ezt követően bele kell foglalni ebbe a rendeletbe, és rendszeresen aktualizálni kell.

(15)

Mivel a hívás eredete alapján dől el, hogy az uniós hívásvégződtetési díjak alkalmazandók-e, vagy sem, elengedhetetlen az uniós szolgáltatók számára, hogy azonosítani tudják a híváskezdeményezés országát. E célból a szolgáltatók a hívó helyére vonatkozó információban (CLI) megadott országhívószámra támaszkodhatnak. E rendelet megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az uniós szolgáltatóknak minden beérkező híváshoz érvényes CLI-t kell kapniuk. Következésképpen hiányzó, érvénytelen vagy hamis CLI esetén az uniós szolgáltatók nem kötelesek az uniós hívásvégződtetési díjakat alkalmazni a hívásvégződtetésekre.

(16)

Annak érdekében, hogy az (EU) 2018/1972 irányelv 75. cikkének (1) bekezdésében és III. mellékletében foglalt elvekkel összhangban felbecsüljék az Unióban egy hipotetikus mobil vagy vezetékes hálózaton kezdeményezett hanghívások végződtetésének tényleges költségét, az egyes tagállamokban felmerülő költségek figyelembevételével egy-egy költségmodell kidolgozására került sor a mobil, illetve a vezetékes hívásvégződtetésre vonatkozóan.

(17)

A költségmodelleket mind a mobil, mind a vezetékes hálózatok esetében a konzultációs folyamat során az egyes tagállamoktól a költségekkel kapcsolatban kapott visszajelzések alapján véglegesítették. Az (EU) 2018/1972 irányelv III. mellékletének megfelelően a díjakat a költségmodellek segítségével az egy hatékony üzemeltetőnél felmerülő költségek megtérülése alapján számították ki. Ennélfogva a díjak kizárólag a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás nyújtásának különbözeti költségein alapulnak, vagyis csak azokon a forgalomtól függő költségeken, amelyek a nagykereskedelmi hívásvégződtetési szolgáltatás hiányában elkerülhetők lennének.

(18)

Az Unió egészében egységes maximális mobil és vezetékes hívásvégződtetési díjakat az abban az országban felmerülő hatékony költség alapján állapították meg, amelynek legmagasabbak a költségei a megbízásba adott költségmodellek szerint, ezáltal biztosítva a költségmegtérülés elvét az egész Unióban, és ehhez egy kisebb biztonsági ráhagyást is adtak a költségmodellek esetleges pontatlanságainak figyelembevétele érdekében.

(19)

Az e rendelet által megállapított, az Unió egészében egységes maximális hívásvégződtetési díjakat két hónappal a rendelet hatálybalépése után kell elkezdeni alkalmazni azért, hogy a szolgáltatóknak elegendő idejük legyen informatikai, számlázási és számviteli rendszereik kiigazítására, valamint az összekapcsolási megállapodások szükséges módosításainak elvégzésére.

(20)

Ahol a jelenlegi átlagos hívásvégződtetési díjak az Unióban jóval magasabbak, mint a jövőben kivetendő díjak, azaz az e rendeletben meghatározott, költséghatékony, az Unió egészében egységes maximális hívásvégződtetési díjak, ott fokozatos díjcsökkentést kell alkalmazni, ami bevett szabályozási módszernek minősül. Ilyen esetekben a fokozatos díjcsökkentés hatékony eszköz, amely az arányosság elvével összhangban lehetővé teszi az alacsonyabb díjak zökkenőmentes bevezetését.

(21)

Tekintettel a tagállamokban alkalmazott mobil hívásvégződtetési díjak jelenlegi átlagára, az Unió egészében egységes maximális mobil hívásvégződtetési díjat fokozatos díjcsökkentéssel kell elérni. A rendelet gyors végrehajtása és a szolgáltatók nagyobb zavaroktól való megkímélése közötti arany középút jegyében a fokozatos díjcsökkentésnek a mobil hívásvégződtetési díjak jelenlegi átlagához közeli szinten kell kezdődnie, és a rákövetkező három évben évente egyre alacsonyabb szintet kell elérnie, mielőtt 2024-ben megérkezik az Unió egészében egységes maximális hívásvégződtetési díj szintjére.

(22)

Ez a rendelet tehát hároméves fokozatos díjcsökkentési időszakot határoz meg, amely 2024-re éri el a költséghatékony, az Unió egészében egységes maximális mobil hívásvégződtetési díjat. Nincs szükség átmeneti időszakra azon tagállamok szolgáltatói esetében, amelyek 2021-ben az Unió egészében egységes maximális hívásvégződtetési díjakat meghaladó díjakat alkalmaznak, mivel az Unió egészében egységes maximális mobil hívásvégződtetési díj bevezetésének hatása a fokozatos díjcsökkentéssel is elsimítható.

(23)

Egyes tagállamokban az aktuális szabályozott maximális mobil hívásvégződtetési díjak a fokozatos díjcsökkentésnek megfelelően 2021-re, 2022-re és 2023-ra meghatározott mobil hívásvégződtetési díjak alatt vannak, és már megközelítik az Unió egészében egységes maximális mobil hívásvégződtetési díjat. Annak érdekében, hogy az említett tagállamokban ne emelkedjenek a kiskereskedelmi árak a szabályozott mobil hívásvégződtetési díjak átmeneti emelésének következményeként, lehetővé kell tenni, hogy ezekben a tagállamokban mindaddig alkalmazzák az aktuális szabályozott mobil hívásvégződtetési díjakat, amíg az e rendelet által az adott évre meghatározott maximális mobil hívásvégződtetési díj el nem éri az adott tagállam adott évre vonatkozó aktuális hívásvégződtetési díját, vagy annál alacsonyabb szintre nem csökken.

(24)

Mivel az aktuális vezetékes hívásvégződtetési díjak átlaga és az e rendeletben meghatározott, az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díj közötti különbség kisebb, mint a mobil hívásvégződtetési díjak esetében, a vezetékes hívásvégződtetés esetében nincs szükség fokozatos díjcsökkentésre. Az egyes tagállamok számára lehetővé tett átmeneti időszak révén azonban biztosítható, hogy az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díjra való átállás zökkenőmentes legyen és ne szenvedjen szükségtelen késedelmet.

(25)

A vezetékes hívásvégződtetési díjak egyes tagállamokban megállapított jelenlegi szintje és az e rendeletben meghatározott, az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díjak szintje alapján indokolt átmeneti időszakot biztosítani egyes tagállamok számára. Az átmeneti időszak e rendelet alkalmazásának kezdőnapján indul, és 2021. december 31-én ér véget. Az átmeneti időszak alatt az érintett tagállamokban az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díjtól eltérő egyedi díjak alkalmazhatók.

(26)

Azokban a tagállamokban, ahol az aktuális vezetékes hívásvégződtetési díjak jóval magasabbak az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díjnál, indokolt átmeneti időszakot biztosítani e díjak fokozatos kiigazítására. Kettő kivételével minden tagállamban, ahol az aktuális vezetékes hívásvégződtetési díjak meghaladják a 0,0875 eurócentet (ez az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díj + 25 %), a maximális vezetékes hívásvégződtetési díjakat 2021-ben az aktuális díjakhoz viszonyítva 20 %-kal csökkenteni kell. Lengyelország és Finnország esetében, amelyek eddig nem követték a 2009/396/EK bizottsági ajánlásban (2) meghatározott elveket, és ahol ezért jelenleg nagyon magas vezetékes hívásvégződtetési díjakat alkalmaznak, a 20 %-os csökkentés nem lenne elég nagy lépés az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díj felé. Ezért az átmeneti időszakban azon tagállam díjszabásával azonos díjakat kell alkalmazniuk, amelyben az átmeneti időszak alatt alkalmazandó díjszabási módszer a legmagasabb díjat eredményezi, e két tagállamtól eltekintve. A többi tagállam esetében, ahol az aktuális vezetékes hívásvégződtetési díjak alacsonyabbak, mint az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díj, vagy ahol a 20 %-os csökkentés eredményeként elérnék az Unió egészében egységes maximális vezetékes hívásvégződtetési díjat, vagy az alá csökkennének, nem kell átmeneti időszakot biztosítani.

(27)

Az (EU) 2018/1972 irányelv 75. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületével, amely 2020. október 15-én nyilvánított véleményt,

(1)

Az 1210/2003/EK rendelet III. melléklete felsorolja azon állami intézményeket, vállalkozásokat és szervezeteket, valamint a korábbi iraki kormány azon természetes és jogi személyeit, intézményeit és szervezeteit, amelyekre az említett rendelet értelmében a 2003. május 22-én Irakon kívül található pénzkészletek és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(2)

2021. április 15-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankcióbizottsága úgy határozott, hogy hat szervezetet töröl az azon személyekre és szervezetekre vonatkozó jegyzékéből, amelyekre vonatkozóan a pénzkészletek és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell.

(3)

Az 1210/2003/EK rendelet III. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Szlovénia kérelmét (2) a „Slovenska potica” elnevezés hagyományos különleges termékként (HKT) történő bejegyzésére.

(2)

2020. június 29-én a Bizottság kézhez kapta Ausztria felszólalását és indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatát. A Bizottság 2020. július 3-án továbbította Szlovéniának Ausztria felszólalását és indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatát.

(3)

A Bizottság megvizsgálta az Ausztria által benyújtott felszólalást, és azt elfogadhatónak találta. A felszólalás szerint Ausztriában a „Potize”/„Putize” elnevezést még mindig használják hasonló, Ausztriában előállított termékekre, használata jogszerű, és az elnevezés nemzedékek óta elismert. Ausztria azzal érvel továbbá, hogy a „Potize”/„Putize” előállítása jelentős gazdasági jelentőséggel bír Ausztriában, különösen a dél-ausztriai székhelyű vállalatok számára. Ausztria ezért úgy véli, hogy el kell utasítani azt, hogy az elnevezést kizárólag a Szlovéniában (a szlovén hagyománynak megfelelően) ezen a néven előállított termékek számára tartsák fenn. Ausztria mindenesetre úgy véli, hogy biztosítani kell, hogy az Ausztriában sok éven át hagyományosan használt „Potize” vagy „Putize” elnevezés az osztrák hagyományoknak megfelelően előállított termék esetében továbbra is lehetséges legyen. Összefoglalva, a felszólalás szerint a bejegyzésre javasolt elnevezés az 1151/2012/EU rendelet 21. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban jogszerű, elismert és gazdaságilag jelentős a hasonló mezőgazdasági termékek vagy élelmiszerek tekintetében.

(4)

2020. július 28-án kelt levelében a Bizottság felkérte az érdekelteket a szükséges konzultációk lefolytatására, hogy saját belső eljárásaiknak megfelelően egyezségre jussanak egymás között.

(5)

Szlovénia és Ausztria megállapodásra jutott, amelyről a Bizottságot az előírt határidőn belül, 2020. október 5-én értesítették.

(6)

Szlovénia és Ausztria egyetértett abban, hogy a „Potize” és „Putize” kifejezések használata nem minősül a „Slovenska potica” mint hagyományos különleges termék (HKT) elnevezéssel való visszaélésnek, az elnevezés utánzásának vagy arra való utalásnak.

(7)

Ezenkívül egyetértettek abban, hogy mind a „Slovenska potica”, mind pedig a „Potize” és a „Putize” elnevezések jogszerűek. Szlovénia megerősítette, hogy a „Slovenska potica” elnevezés hagyományos különleges termékként (HKT) történő bejegyzése nem csorbítaná az osztrák termelők jogát a „Potize” és a „Putize” kifejezések használatára. Az osztrák gyártók ugyanakkor nem használhatnak a csomagoláson Szlovéniára utaló elemeket (pl. zászlókat, színeket stb.).

(8)

A megállapodásból az következik, hogy Szlovénia elismerte az osztrák termelők azon jogát, hogy továbbra is használják a „Potize” és a „Putize” elnevezéseket, és ezért nem áll fenn az oltalom alá helyezendő „Slovenska potica” összetett elnevezés részét képező „potica” oltalom alá helyezésére irányuló szándék. Következésképpen a „Slovenska potica” elnevezést egészében kell oltalomban részesíteni, míg a „Potica” kifejezés használatát továbbra is engedélyezni kell az Unió területén olyan termékek esetében, amelyek nem felelnek meg a „Slovenska potica” termékleírásának, feltéve, hogy az Unió jogrendjében alkalmazandó elveket és szabályokat tiszteletben tartják.

(9)

A Szlovénia és Ausztria közötti megállapodás nem teszi szükségessé az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdésének megfelelően közzétett termékleírás módosítását.

(10)

Ennek megfelelően a „Slovenska potica” elnevezést be kell jegyezni a hagyományos különleges termékek (HKT) nyilvántartásába,

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Románia kérelmét (2) a „Caşcaval de Săveni” elnevezés oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) történő bejegyzésére.

(2)

2020. március 30-án a Bizottság kézhez kapta Bulgária felszólalását és indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatát. A Bizottság 2020. április 2-án továbbította Romániának Bulgária felszólalását és indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatát.

(3)

A Bizottság megvizsgálta a Bulgária által benyújtott felszólalást, és azt elfogadhatónak találta. A „кашкавал” szó, amely Bulgária nyilatkozatában a „kashkaval” vagy „kaschaval” szó átírásaként szerepelt, megegyezik a „caşcaval” elnevezéssel, amely a „Caşcaval de Săveni” összetett elnevezés részét képezi. A „кашкавал” kifejezést Bulgáriában a Bulgáriában kereskedelmi nagyságrendben előállított és forgalmazott alaptejtermékek elnevezéseként használják. Az indokolással ellátott felszólalási nyilatkozat szerint a javasolt elnevezés bejegyzése veszélyeztetné a „кашкавал” elnevezés vagy a „кашкавал” kifejezést tartalmazó védjegyek, valamint olyan termékek létét, amelyeket a „Caşcaval de Săveni” elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzétételének napját megelőzően már legalább öt éven keresztül jogszerűen forgalmaztak Bulgáriában.

(4)

2020. május 28-án kelt levelében a Bizottság felkérte az érdekelteket a szükséges konzultációk lefolytatására, hogy saját belső eljárásaiknak megfelelően egyezségre jussanak egymás között.

(5)

Románia és Bulgária megállapodásra jutott, amelyről Románia az előírt határidőn belül, 2020. augusztus 28-án értesítette a Bizottságot.

(6)

Románia és Bulgária arra a következtetésre jutott, hogy a „Caşcaval de Săveni” elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzése nem érintheti hátrányosan Bulgária azon jövőbeli kérelmeit, amelyek a „кашкавал” kifejezést tartalmazó összetett elnevezésnek az uniós minőségrendszerek keretében történő bejegyzésére irányulnak.

(7)

Mivel a Románia és Bulgária közötti megegyezés tartalma összhangban van az 1151/2012/EU rendelet és az uniós jogszabályok előírásaival, azt figyelembe kell venni.

(8)

2020. április 8-án a Bizottság kézhez kapta Görögország felszólalását és indokolással ellátott nyilatkozatát. A Bizottság 2020. április 16-án továbbította Romániának e felszólalást.

(9)

A Bizottság megvizsgálta a Görögországtól érkezett felszólalást és azt elfogadhatónak találta. A felszólalás szerint a javasolt elnevezés bejegyzése veszélyeztetné a teljes egészében vagy részben azonos név vagy védjegy, valamint olyan termékek létét, amelyeket a „Caşcaval de Săveni” elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzétételének napját megelőzően már legalább öt éven keresztül jogszerűen forgalmaztak Görögországban.

(10)

2020. június 2-án kelt levelében a Bizottság felkérte az érdekelteket a szükséges konzultációk lefolytatására, hogy saját belső eljárásaiknak megfelelően egyezségre jussanak egymás között.

(11)

2020. augusztus 28-án Románia az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke (3) bekezdésének utolsó albekezdésével összhangban kérelmet nyújtott be a fent említett kérelemmel kapcsolatos felszólalási eljárás keretében Görögországgal folytatandó konzultációk határidejének meghosszabbítása iránt, amelynek a Bizottság helyt adott.

(12)

Románia és Görögország megállapodásra jutott, amelyről Románia a meghosszabbított határidőn belül, 2020. november 27-én értesítette a Bizottságot.

(13)

Románia és Görögország megállapodott abban, hogy a „Caşcaval de Săveni” elnevezés oltalma nem terjed ki az önállóan álló „caşcaval” elnevezésre, hanem csakis a „Caşcaval de Săveni” összetett teljes elnevezésre. Ezenkívül a két ország megállapodott abban, hogy a „Caşcaval de Săveni” elnevezésnek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről szóló rendeletnek egyértelműen meg kell határoznia a „caşcaval” kifejezés további használatának hatókörét.

(14)

Mivel a Románia és Görögország közötti megegyezés tartalma összhangban van az 1151/2012/EU rendelet és az uniós jogszabályok előírásaival, azt figyelembe kell venni.

(15)

Ezért a teljes „Caşcaval de Săveni” (OFJ) elnevezés oltalmat élvez, a „caşcaval” kifejezést pedig – az Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett – továbbra is használni lehet a címkéken és a kiszereléseken az Unió területén,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 4. cikkének (1) bekezdése rendelkezik az adalékanyagok engedélyezéséről.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be az Origanum vulgare L subsp. hirtum (Link) letsw. Var. Vulkanból (DOS 00001) nyert illóolaj valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkozóan.

(3)

A kérelmező az adalékanyagnak az „érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába való besorolását kérte. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2017. november 29-i (2) és 2019. július 4-i (3) véleményében megállapította, hogy – a javasolt felhasználási feltételek mellett – az Origanum vulgare L subsp. hirtum (Link) letsw. Var. Vulkanból (DOS 00001) nyert illóolaj nincs káros hatással sem az állatok, sem a fogyasztók egészségre, sem pedig a környezetre. Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy az adalékanyag potenciálisan bőr- és szemirritáló, valamint potenciálisan légzőszervi és bőrszenzibilizáló hatásúnak tekintendő a fogékony személyeknél. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagokra vonatkozó analitikai módszerekről szóló jelentést.

(5)

Az 1831/2003/EK rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy az adalékanyagok kiszerelése nem lehet a felhasználó megtévesztésére alkalmas. Ez különösen az adalékanyag hatásainak feltüntetésére vonatkozik, figyelembe véve azt a kategóriát és csoportot, amely tekintetében engedélyezték. Az érintett adalékanyag tartalmaz néhány olyan összetevőt, például karvakrolt és timolt, amelyek tenyésztéstechnikai hatását bizonyos, már engedélyezett adalékanyagokban igazolták. Annak érdekében, hogy az adalékanyag szintje a 150 mg/kg teljes értékű takarmányban ne lépje túl a javasolt felhasználási szintet – amely olyan hatást vált ki, amely a szóban forgó adalékanyag tekintetében nem engedélyezett –, az adalékanyag takarmányban való felhasználásának feltételeként meg kell határozni a maximális tartalmat.

(6)

A szóban forgó anyag értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően az Origanum vulgare L subsp. hirtum (Link) letsw. Var. Vulkanból (DOS 00001) nyert illóolaj alkalmazását az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

1.

2.

3.

„–

genderbarát tisztálkodási helyiségek,”

„–

a nemet figyelembe vevő tisztálkodási helyiségek,”.