(1)

Az 1380/2013/EU rendelet a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével törekszik minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolni a visszadobás gyakorlatát. A rendelet a Földközi-tenger tekintetében alkalmazandó továbbá az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) IX. mellékletében felsorolt, minimális állományvédelmi referenciaméretek hatálya alá tartozó fajok fogásaira.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint 2015. január 1-jétől kirakodási kötelezettség vonatkozik a kis méretű nyílt vízi fajokra.

(3)

A nem szándékos fogások kezelésével járó aránytalan költségek elkerülése érdekében az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) lehetővé tette a minimális állományvédelmi referenciaméretek hatálya alá tartozó fajokból ejtett fogások egy kis százalékának visszadobását. A rendelet a kis méretű nyílt vízi fajok közül a szardella, a szardínia, a makrélák és a fattyúmakrélák vízközi vonóhálóval és/vagy erszényes kerítőhálóval folytatott halászatára alkalmazandó együttes de minimis kivételről rendelkezik a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által meghatározott 1., 2., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11.1., 11.2. és 12. (a Földközi-tenger nyugati része), 17. és 18. (Adriai-tenger), valamint 15., 16., 19., 20., 22., 23. és 25. (a Földközi-tenger délkeleti része) földrajzi alterületek vonatkozásában.

(4)

Az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló rendeletet 2020. december 31-ig kell alkalmazni.

(5)

2020 májusában a kis méretű nyílt vízi fajok földközi-tengeri halászatában közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok – konkrétan a PESCAMED magas szintű csoport (Franciaország, Olaszország és Spanyolország) a Földközi-tenger nyugati részére, az ADRIATICA magas szintű csoport (Horvátország, Olaszország és Szlovénia) az Adriai-tengerre, a SUDESTMED magas szintű csoport (Ciprus, Görögország, Olaszország és Málta) pedig a Földközi-tenger délkeleti részére vonatkozóan – tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott de minimis kivétel meghosszabbításának kérelmezése céljából.

(6)

2020 májusában a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) egyik szakértői munkacsoportja áttekintette a benyújtott tudományos bizonyítékokat, és úgy vélte, hogy a de minimis kivétel meghosszabbításához további bizonyítékokra lenne szükség, különösen az érintett halászatok tekintetében a visszadobott egyedek bejelentett mennyiségét illetően.

(7)

2020 júniusában a HTMGB szakértői munkacsoportjának észrevételeire válaszul a három tagállami magas szintű csoport további bizonyítékokat nyújtott be. A benyújtott kiegészítő bizonyítékok fényében a HTMGB (4) arra a következtetésre jutott, hogy az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló rendelet alapján nyújtott de minimis mentesség meghosszabbítását indokoló tudományos kritériumok teljesülnek.

(8)

Az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló rendeletben előírt de minimis kivétel több, a kisüzemi halászhajók által egyidejűleg, nagyon eltérő mennyiségekben kifogott és a part mentén elszórva található számos különböző kirakodási ponton kirakodott fajra vonatkozik, ami megnehezíti az egy-egy állományra összpontosító megközelítést[?]. Az említett fajokra az (EU) 2019/1241 rendelet IX. mellékletében felsorolt minimális állományvédelmi méretek vonatkoznak.

(9)

A nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeire és a nem szándékos fogások szintjére vonatkozóan benyújtott információk javultak. A HTMGB azonban megjegyzi, hogy a visszadobásokra vonatkozó adatok gyűjtését még javítani kell. Ezzel összefüggésben, valamint a nem szándékos fogások kezelésével járó aránytalan költségeknek, valamint az érintett halászati tevékenységek és a kapcsolódó gazdasági tevékenységek megszakadásának elkerülése érdekében a Bizottság helyénvalónak tartja az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott de minimis kivétel alkalmazási időszakának meghosszabbítását.

(10)

Az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és az ahhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. A jogbiztonság érdekében és mivel az (EU) 2018/161 felhatalmazáson alapuló rendelet 2020. december 31-én hatályát veszti, ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni,

(1)

2019. augusztus 14-én hatályba lépett a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló új (EU) 2019/1241 rendelet. A rendelet I. melléklete tartalmazza a tilalom hatálya alá tartozó fajok jegyzékét, V. melléklete az Északi-tenger vonatkozásában regionális szinten megállapított technikai intézkedésekre vonatkozó különleges rendelkezéseket, VII. melléklete pedig a délnyugati vizek vonatkozásában regionális szinten megállapított technikai intézkedésekre vonatkozó különleges rendelkezéseket.

(2)

Az (EU) 2019/1241 rendelet 2. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a 15. cikkel és a 29. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet módosítása érdekében annak biztosításával, hogy a 13. cikknek vagy az V–X. melléklet A. vagy C. részének a vonatkozó rendelkezéseit a rekreációs célú halászatra is alkalmazni kell.

(3)

Az (EU) 2019/1241 rendelet 10. cikkének (4) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a 29. cikkel összhangban elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján módosítsa a tilalom hatálya alá tartozó fajok I. mellékletben szereplő jegyzékét.

(4)

Az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e rendelet 29. cikkével és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 18. cikkével összhangban az (EU) 2019/1241 rendelet mellékleteiben szereplő technikai intézkedések módosítása, kiegészítése, hatályon kívül helyezése, illetőleg az azoktól való eltérés biztosítása céljából.

(5)

Az I. melléklet tartalmazza a tilalom hatálya alá tartozó fajok jegyzékét. Az (EU) 2019/1241 rendelet V. melléklete és VII. melléklete tartalmazza az Északi-tengerre, illetve a délnyugati vizekre vonatkozó különleges technikai intézkedéseket.

(6)

Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Hollandia és Svédország közvetlen halászati gazdálkodási érdekkel bír az Északi-tengeren. Az Északi-tengerrel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően, 2020. május 4-én az említett tagállamok felhatalmazáson alapuló jogi aktusra irányuló közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz.

(7)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália közvetlen halászati gazdálkodási érdekkel bír a délnyugati vizeken. A délnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően, 2020. május 4-én az említett tagállamok felhatalmazáson alapuló jogi aktusra irányuló közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz.

(8)

E rendelet célja, hogy egyetlen jogi aktusba foglalja a múltban az Északi-tengerre és a délnyugati vizekre vonatkozó visszadobási tervek részeként elfogadott technikai intézkedésekre vonatkozó meglévő rendelkezéseket és az újonnan javasolt technikai intézkedéseket.

(9)

A tagállamok által nyújtott információk alapján a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) pozitívan értékelte a regionális csoportok által a közös ajánlásokban szereplő technikai intézkedések támogatása érdekében szolgáltatott bizonyítékokat (3).

(10)

Az ebben a rendeletben foglalt intézkedések értékelésre kerültek az (EU) 2019/1241 rendelet 2. cikkének (2) bekezdésével, valamint 10., 15. és 18. cikkével összhangban. A tagállamok bizonyítékokat szolgáltattak annak igazolása érdekében, hogy a javaslatok összhangban állnak az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikkének (4) és (5) bekezdésével.

(11)

A közös ajánlással kapcsolatban 2020. július 28-án konzultációra került sor a halászati szakértői csoporttal. Az Európai Parlament megfigyelőként részt vett az ülésen.

(12)

Az Északi-tengeren érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás azt javasolta, hogy az ikrás homárt is vegyék fel azoknak a fajoknak az (EU) 2019/1241 rendelet I. mellékletében foglalt jegyzékébe, amelyeket tilos halászni, fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által bemutatott bizonyítékokat, és megállapította, hogy meggyőző bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy szükség van ezen intézkedés bevezetésének támogatására. A HTMGB megállapította, hogy más területeken már sor került hasonló intézkedések meghozatalára, amelyek az állomány felépülésének következtében megnövekedett kirakodási mennyiségek révén hosszú távú gazdasági előnyöket eredményeztek. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(13)

Az Északi-tengeren érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás javasolta a minimális állományvédelmi referenciaméret növelését a homár esetében a svéd kizárólagos gazdasági övezetben, az ICES 3a körzetben. A HTMGB rámutatott arra, hogy annak ellenére, hogy e kérelem vonatkozásában nem állnak rendelkezésre konkrét bizonyítékok, az intézkedés a minimális állományvédelmi referenciaméret növelését jelenti. Egy ilyen intézkedés az állomány kisebb intenzitással történő kiaknázását eredményezi, ami a későbbiekben nyilvánvaló előnyökkel jár az állomány védelmére nézve. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(14)

Az Északi-tengeren érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás javasolta továbbá az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen folytatott rekreációs célú halászat során kifogott farkassügérre vonatkozó minimális állományvédelmi referenciaméret összehangolását a farkassügér kereskedelmi halászatára vonatkozó minimális állományvédelmi referenciamérettel az (EU) 2020/123 rendelet (4) 10. cikkének (5) bekezdésében foglaltak szerint. 20-04. számú jelentésében a HTMGB megállapította, hogy mivel a rekreációs célú halászat hozzájárul az általános halászati mortalitáshoz, a kereskedelmi halászatra vonatkozó minimális állományvédelmi referenciaméret alkalmazása a rekreációs célú halászatra pozitív gazdálkodási intézkedésnek tekinthető. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(15)

Ezenfelül az Északi-tengeren érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás javasolta több olyan kiegészítő technikai intézkedés fenntartását, amelyről az Unió és Norvégia között 2011-ben (5) és 2012-ben (6) megegyezés született. E különleges technikai intézkedések közül néhányat már belefoglaltak az (EU) 2019/1241 rendelet V. mellékletébe, míg másokat az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a) pontja értelmében a 2019–2021-es időszak vonatkozásában belefoglaltak az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletbe (7). Ezen intézkedések célja a szelektivitás növelése, valamint a nem kívánt fogások csökkentése a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó halászati tevékenységek vagy fajok vonatkozásában, és azokat bele kell foglalni az (EU) 2019/1241 rendelet V. mellékletébe. Ezért ezeket az intézkedéseket indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(16)

Az Északi-tengeren érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás javasolta továbbá az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelettel engedélyezett a SepNep-hálók használatának fenntartását. A HTMGB megállapította, hogy a benyújtott információk részletesek és hitelesek, valamint hogy bizonyítékokkal támasztották alá a SepNep hatékonyságát. A HTMGB az előző években megvizsgálta az eszközt, és megállapítása továbbra is érvényes (8). A benyújtott információk alapján a HTMGB megállapította továbbá, hogy a SepNep egyenértékű szelektáló eszközként megfelel az (EU) 2019/1241 rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a norvég homár célzott halászatára vonatkozó technikai rendelkezésekkel összefüggésben, és nem vezet a szelektivitási normák romlásához. Ezért az intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(17)

Közös ajánlásukban az Északi-tengeren érdekkel bíró tagállamok javasolták továbbá a homár kereskedelmi és rekreációs célú halászatának szezonális leállítását a svéd kizárólagos gazdasági övezetben, az ICES 3a körzetben. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat és megállapította, hogy habár nem bocsátottak rendelkezésre olyan konkrét információkat, amelyek lehetővé tennék az intézkedés potenciális hasznának a számszerűsítését, az intézkedés a halászati mortalitás csökkenését fogja eredményezni, ami a többi javasolt intézkedéssel együtt valószínűleg kedvező hatást gyakorol a homárállományokra. Ezért a javasolt intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(18)

Az Északi-tengeren érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás javasolta a homár homárcsapdáktól eltérő eszközökkel történő halászatának tilalmát az ICES 3a körzetben található svéd kizárólagos gazdasági övezetben. A HTMGB megállapította, hogy habár nem bocsátottak rendelkezésre olyan konkrét információkat, amelyek alapján lehetőség lenne a potenciális hasznok számszerűsítésére, a homár és a langusztarák kifogásához használt kopoltyúhálók használatának tilalma más területeken kedvező hatásokat eredményezett, és az intézkedés valószínűleg előnyökkel járna a homárállományokra nézve. Ezért ezt az intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(19)

A délnyugati vizeken érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás javasolta a minimális állományvédelmi referenciaméret fenntartását a Xávega régióban, az ICES 8c körzetben és az ICES 9 alterületen folytatott kisüzemi halászat során kifogott fattyúmakréla tekintetében, ami jelenleg az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (9) szerepel. A HTMGB hivatkozott korábbi vizsgálatára, melynek során kedvezően értékelte ezt az intézkedést és megállapította (10), hogy a közös ajánlásban meghatározott feltételek mellett a javaslat valószínűleg nem változtatja meg az állomány történelmi hasznosítási korösszetételét. Tekintve, hogy e kérelem feltételei nem változtak, valamint hogy a HTMGB megállapította, hogy a hasznosítási korösszetétel már legalább 20 éve állandó, ezt az intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(20)

A délnyugati vizeken érdekkel bíró tagállamok által benyújtott közös ajánlás javasolta a délnyugati vizeken folytatott rekreációs halászat során kifogott alábbi fajok minimális állományvédelmi referenciaméretének összehangolását a kereskedelmi halászatra vonatkozó minimális állományvédelmi referenciamérettel: foltos tőkehal, fekete tőkehal, sávos tőkehal, szürke tőkehal, rombuszhalak, nyelvhalak, sima lepényhal, vékonybajszú tőkehal, északi menyhal, kék menyhal, makrélák, hering, fattyúmakrélák, szardella és szardínia. A közös ajánlás nagyobb minimális állományvédelmi referenciaméretet javasolt a közönséges tőkehal, a nagyszemű vörösdurbincs és a farkassügér rekreációs célú halászata tekintetében. A HTMGB megvizsgálta a benyújtott bizonyítékokat és arra a megállapításra jutott (11), hogy mivel a rekreációs célú halászat hozzájárul az általános halászati mortalitáshoz, a kereskedelmi halászatra vonatkozó minimális állományvédelmi referenciaméret alkalmazása a rekreációs célú halászatra pozitív gazdálkodási intézkedésnek tekinthető. Ezért ezt az intézkedést indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe.

(21)

A hasznosítási korösszetételek optimalizálása, a halászeszközök szelektivitásának növelése, valamint a nem szándékos fogások csökkentése érdekében ezért helyénvaló elfogadni a tagállamok által benyújtott technikai intézkedéseket.

(22)

Mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Tekintve, hogy a visszadobási tervek részeként elfogadott egyes technikai intézkedések hatálya 2020 végén lejár, indokolt előírni, hogy e rendelet 2021. január 1-jétől legyen alkalmazandó,

1.

Az I. melléklet a következő ponttal egészül ki:

2.

Az V. melléklet a következőképpen módosul:

3.

A VII. melléklet A. része a következőképpen módosul:

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével törekszik minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolni a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket tartalmaznak bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen való halászatára vonatkozóan. Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján e részleteket tovább pontosítsa.

(3)

Az (EU) 2018/973 rendelet többéves tervet hoz létre az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira és azok halászatára vonatkozóan. Az említett rendelet 11. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában előírtak szerint, a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján meghatározza a kirakodási kötelezettség részleteit az Északi-tengerben élő valamennyi olyan faj állományai tekintetében, amelyekre az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség vonatkozik.

(4)

Az (EU) 2018/973 rendeletben meghatározottak szerint az Északi-tenger a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 2a és 3a körzetét, valamint az ICES 4 alterületet öleli fel.

(5)

Az Északi-tengeren közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró országok – Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság – által benyújtott közös ajánlás (3) nyomán az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) meghatározza az Északi-tengeren a bizonyos fajok tengerfenéki halászatában alkalmazandó visszadobási kötelezettség 2020 és 2021 közötti végrehajtásának részletes szabályait.

(6)

Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia és Svédország az Északi-tengerrel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően 2020. május 4-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a tengerfenéken élő és nyílt vízi fajok Északi-tengeren történő halászatára vonatkozó visszadobási terv elkészítéséről a 2021–2023-asidőszakra. A tagállamok a közös ajánlás felülvizsgált változatát 2020. július 23 -án nyújtották be.

(7)

Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket bocsátottak ki, amelyeket a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) (5) áttekintett. Az érintett intézkedéseket a Bizottság 2020. július 28-án a 27 tagállam képviselőiből álló szakértői csoport elé terjesztette a megfigyelői státuszban az Európai Parlament részéről közreműködő képviselők részvételével tartott ülésen.

(8)

Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében a Bizottság figyelembe vette mind a HTMGB értékelését, mind annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtását. A legtöbb de minimis kivételre vonatkozó kérelmet a tagállamok regionális csoportja a nem szándékos fogások kezelése miatt jelentkező potenciális költségnövekedésre alapozza. A tagállamok erre vonatkozó információnyújtása javult. A HTMGB azonban megjegyzi, hogy az adatgyűjtés bizonyos esetekben továbbra is szükséges, és hogy a nem szándékos fogások mértékének a csökkentése érdekében a szelektivitás fejlesztésének kellene prioritást élveznie. Ezért ilyen esetekben a kivételeket eseti alapon, 1 vagy 2 évre fogják megadni. A tagállamoknak további adatokat kell szolgáltatniuk a jelenleg folyó tudományos vizsgálatok és tanulmányok eredményeiről.

(9)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet – magas túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján – az 1380/2013/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt, túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 2a és 3a körzetben, valamint az ICES 4 alterületen csapdákkal fogott norvég homár tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB értékelte a korábbi években a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (6), hogy a mentesség indokolt. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet továbbra is indokolt fenntartani.

(10)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 4 alterületen, valamint az ICES 2a és 3a körzetben fenékvonóhálóval – többek között szelektáló eszközzel ellátott fenékvonóhálóval – fogott norvég homár tekintetében. tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat szolgáltattak. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (7), hogy a HTMGB kérésének (8) megfelelően a tagállamok kiegészítő információkat nyújtottak be a norvég homár feszítőlapos vonóhálóval folytatott keleti partvidéki halászatára vonatkozóan. A korábbi években a HTMGB arra a megállapításra jutott, hogy az alátámasztó információ stabil és a szélesebb flotta összefüggésében alkalmazott hitelesítési módszer észszerű volt (9). Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet továbbra is indokolt fenntartani.

(11)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet – magas túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján – túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 4c körzetben feszítőlapos vonóhálóval kifogott közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedei tekintetében. A tagállamok kérték a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácstól a mentesség alkalmazásának folytatását. A HTMGB az elmúlt években értékelte a bizonyítékokat és megállapította (10), hogy nem kielégítőek. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet továbbra is indokolt fenntartani.

(12)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet – magas túlélési arányokat alátámasztó tudományos bizonyítékok alapján – túlélési arányon alapuló mentességet biztosított a csapdákkal és hálóvarsákkal járulékosan kifogott, fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok tekintetében. A HTMGB a korábbi években értékelte a bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (11), hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a visszadobott halak mortalitása valószínűleg alacsony; ebben a halászatban azonban a jelenlegi fogások elhanyagolható mennyiségűek. A mentességet továbbra is alkalmazni kell, mivel a fogásmennyiségek nem jelentősek és a körülmények nem változtak.

(13)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen kopoltyúhálókkal és tükörhálókkal halászott sima lepényhalak tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években értékelte a bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (12), hogy a magas túlélési arányra utaló információk észszerűek. Tekintve, hogy a körülmények nem változtak, a mentességet indokolt fenntartani ebben a rendeletben.

(14)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen dán kerítőhálókkal halászott sima lepényhalak tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években értékelte a bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (13), hogy a túlélési arányokról szóló tanulmány adatai megbízhatóak. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet továbbra is indokolt fenntartani.

(15)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen legalább 120 mm szembőségű vonóhálóval folytatott, lepényhal-alakúakra és hengeres testű halakra irányuló halászatban célzottan vagy járulékosan kifogott sima lepényhalak tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A közös ajánlás ezenkívül egy új, túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását is kérte az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen 100–119 mm szembőségű vonóhálóval kifogott sima lepényhalak tekintetében. A tagállamok további tudományos bizonyítékokkal szolgáltak a szóban forgó halászati tevékenység keretében visszadobott sima lepényhalak magas túlélési arányának alátámasztására. A HTMGB megjegyezte, hogy az alátámasztó tanulmányokat 90 mm szembőségű hálóval végezték; ezért valószínűtlen, hogy a túlélési arányok legalább 100 mm szembőségű háló használata esetén alacsonyabbak. Mivel a sima lepényhal túlélését befolyásoló fő tényező az évszak és a levegőnek való kitettség, és a túlélési arányok 60 perc levegőnek való kitettség után alacsonyabbak lehetnek, a mentességeket indokolt belefoglalni ebbe a rendeletbe, valamint célszerű előírni a nem szándékosan kifogott sima lepényhalak azonnali visszaengedését.

(16)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(17)

A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, valamint a jelenleg végzett tanulmányokból származó új tudományos bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB megjegyezte (14), hogy még mindig pontosításra szorul az a meghatározás, amely alapján megkülönböztethető egymástól egyfelől a lepényhal-alakúak és a hengeres testű halak halászata, másfelől pedig a norvég homár halászata. A Bizottság megjegyezte, hogy a közös ajánlásban a tagállamok vállalták, hogy e téren további munkát végeznek. Következésképpen ezt a mentességet indokolt fenntartani.

(18)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 2a körzetben és az ICES 4 alterületen 80–119 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálókkal (BT2) kifogott sima lepényhal minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedei tekintetében az alábbiak szerint:

(19)

A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB jelezte (15), hogy lényeges kutatási projektek vannak folyamatban, amelyek hasznos információkkal szolgálhatnak a mentességgel kapcsolatban. Ezért a mentességet indokolt fenntartani. A tagállamoknak minél előbb, de legkésőbb minden év május 1-jéig releváns adatokat kell benyújtaniuk a folyamatban lévő projektekről. A Bizottság azt is jelzi, hogy a tagállamok a közös ajánlásban vállalták, hogy következő éves jelentéssel 2021. május 1-jéig benyújtják az ütemterv teljesítésére vonatkozó ütemezést.

(20)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 4 alterületen 80 mm-nél nagyobb zsákvégű TBB halászeszközökkel kifogott nagy rombuszhal vonatkozásában. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, valamint új tudományos információkat nyújtottak be. A HTMGB jelezte (16), hogy nem egyértelmű, hogy a túlélésre vonatkozóan benyújtott becslések vonatkoznak-e erre a kérelemre. A Bizottság megjegyzi, hogy a tagállamok a közös ajánlásban vállalták, hogy további kutatásokat folytatnak a nagy rombuszhalak túlélésnek a megfigyelésére, és részletesebb információkat szolgáltatnak a túlélési arányról egy új tudományos projektben, amely 2021 végéig tart. Ezért e mentességet 2022. december 31-ig indokolt fenntartani. A tagállamoknak minden év május 1-jéig éves jelentést kell benyújtaniuk a folyamatban lévő munka állásáról.

(21)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az ICES 2a és 3a körzetben és ICES 4 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, valamint új tudományos információkat nyújtottak be. A HTMGB arra a megállapításra jutott (17), hogy az ütemterv célkitűzéseinek a teljesítése érdekében jelentős erőfeszítések történtek az adathiány kiküszöbölésére. Következésképpen ezt a mentességet indokolt fenntartani. Ugyanakkor azonban javítani kell az adatgyűjtés színvonalát. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak minden év május 1-jéig kiegészítő tudományos információt kell nyújtaniuk mindenekelőtt a kakukkrájáról, amelynek a túlélési aránya alacsonyabbnak bizonyult. A Bizottság megjegyzi, hogy a HTMGB kérésének megfelelően a tagállamok a közös ajánlásban vállalták, hogy jelentést készítenek az elfogadott ütemtervről, többek között a kakukkrája vonatkozásában is.

(22)

Az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (18) a HTMGB pozitív értékelése alapján (19) bizonyos feltételekkel túlélési arányon alapuló mentességet biztosított az erszényes kerítőhálóval kifogott makrélára és heringre vonatkozóan. A tanulmány eredményei szerint a túlélési arányok a csoportosulási időtől és a hálón belüli halsűrűségtől függenek, amelyek a szóban forgó halászati tevékenységek esetében jellemzően mérsékeltek. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, a mentességet továbbra is indokolt fenntartani. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak legkésőbb 2022. május 1-jéig naprakész halászati adatokat kell benyújtaniuk.

(23)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(24)

A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta e bizonyítékot, és arra a következtetésre jutott (20) (21) (22), hogy a tagállamok által benyújtott dokumentumok olyan megindokolt érveket tartalmaztak, amelyek igazolják, hogy a szelektivitás további javítása nehézségekbe ütközik, vagy a nem szándékos fogások kezelése aránytalan költségekkel járna. A körülmények változatlanságára tekintettel helyénvaló a de minimis kivételek alkalmazását az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerinti új közös ajánlásban javasolt százalékos szintek és módosítások tiszteletben tartásával folytatni.

(25)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a vékonybajszú tőkehal és a közönséges tőkehal fenékvonóhálóval végzett halászatára az ICES 4c körzetben. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években áttekintette (23) ezt a kivételt, amelyet azzal az indokkal engedélyeztek, hogy a szelektivitás nehezen fokozható. A közönséges tőkehal jelenlegi állapotára (24) tekintettel azonban a HTMGB a 20-04 számú jelentésében jelezte, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a nem szándékos fogások csökkentésére. Ezért a kivételt egy évre indokolt megadni, és az e faj halászatában érintett tagállamoknak a fogások összetételéről legkésőbb 2021. május 1-jéig további információkat kell a HTMGB elé terjeszteniük értékelésre.

(26)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 4a és 4b alterületen fenékvonóhálóval vagy kerítőhálóval kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb vékonybajszú tőkehalra és közönséges tőkehalra vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat szolgáltattak. A HTMGB áttekintette a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, majd jelezte, hogy egy új készül, de továbbra is javítani kell a beterjesztett bizonyítékok színvonalát. Tekintettel a közönséges tőkehal (25) állományának jelenlegi állapotára, a HTMGB a 20-04 számú jelentésében jelezte, hogy a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a nem szándékos fogások csökkentésére. A kivételt ezért két évre indokolt megadni, kizárólag a vékonybajszú tőkehal kisebb százalékos arányára vonatkozóan.

(27)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a 80–119 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 4 alterületen kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb vékonybajszú tőkehalra és közönséges tőkehalra vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat szolgáltattak. A HTMGB jelezte (26), hogy a költségek növekedése bizonyított. A tagállamok rámutattak a halászatlefojtás potenciális veszélyére ebben a halászatban, valamint a szelektivitásfokozó intézkedések bevezetéséről szóló, folyamatban lévő tanulmányokra, amelyek várhatóan hasznos információkkal szolgálnak majd erről a kivételről. A HTMGB azonban megjegyezte, hogy a nyújtott információk korlátozottak, és csak a holland flottára vonatkoznak. A kivételt ezért egy évre indokolt megadni. A tagállamoknak 2021. május 1-jéig további bizonyítékot kell szolgáltatniuk az aránytalan költségekről és a szelektivitás javításáról.

(28)

Az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a 25 méter teljes hosszúságú, vízközi vonóhálót használó vonóhálós hajók által az ICES 4b és 4c alterületen, az ész. sz. 54°-tól délre fogott makréla, fattyúmakrélák, hering és vékonybajszú tőkehal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat szolgáltattak. A HTMGB következtetése (27) szerint észszerűen feltételezhető, hogy nehéz volna tovább javítani a szelektivitást, valamint hogy az érintett halászati tevékenységek jellege miatt magas lenne a fogások szelektálásának költsége. Mindazonáltal a HTMGB megjegyezte, hogy kevés új információ érkezik be, és hogy a tagállamoknak további kvantitatív bizonyítékokkal kell alátámasztaniuk a de minimis kivételt. A kivételt ezért két évre indokolt megadni. A tagállamoknak legkésőbb 2022. május 1-jéig további információkat kell a HTMGB elé terjeszteniük értékelésre.

(29)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen vonóhálóval folytatott tengerfenéki halászat keretében kifogott spratt, homoki angolna, norvég tőkehal és kék puhatőkehal kombinált mennyiségére vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat szolgáltattak. A HTMGB következtetése (28) szerint észszerűen feltételezhető, hogy nehéz volna tovább javítani a szelektivitást, valamint hogy az érintett halászati tevékenységek jellege miatt magas lenne a fogások szelektálásának költsége. Mindazonáltal a HTMGB megjegyezte, hogy további mennyiségi adatok szükségesek a kivétel alátámasztására. A kivételt ezért két évre indokolt megadni. A tagállamoknak 2022. május 1-jéig naprakész tudományos adatokat és megfelelő alátámasztó információkat kell szolgáltatniuk.

(30)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 4 alterületen horogsorral kifogott északi menyhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat szolgáltattak. A HTMGB áttekintette a tagállamok által benyújtott információkat, és megállapította (29), hogy bár a beterjesztett információ korlátozott, a szelektivitás javításának nehézségeire vonatkozó érvek hitelesek. A kivételt ezért két évre indokolt megadni. A tagállamoknak 2022. május 1-jéig kiegészítő információt kell nyújtaniuk e kivétel alátámasztására.

(31)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 4 alterületen a 80–99 mm szembőségű fenékvonóhálóval kifogott makréla és fattyúmakrélák tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték, valamint új bizonyítékokat szolgáltattak. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (30), hogy a nem szándékos fogások kezelése és tárolása miatt bizonyíthatóan növekedtek a költségek, de a bizonyos területekre és flottákra vonatkozóan a beterjesztett információk korlátozottak. A kivételt ezért két évre indokolt megadni, és azokra a területekre és flottákra kell alkalmazni. A tagállamoknak 2022. május 1-jéig kiegészítő információt kell nyújtaniuk e kivétel alátámasztására.

(32)

A közös ajánlás de minimis kivételt biztosított a kék puhatőkehal vonóhálós hajóval végzett ipari célú, nyílt vízi halászata tekintetében. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és megállapította (31), hogy a szelektivitás megvalósításának nehézségeire és a nem kívánt fogások kezelésének aránytalan költségeire vonatkozó érveket alátámasztó információ korlátozott. Mindazonáltal a HTMGB megjegyezte, hogy nehéz lenne a szelektivitást tovább javítani, tekintettel az ipari vonóhálós hajók műszaki és egészségügyi sajátosságaira. A kivételt két évre indokolt megadni azért, hogy a szabályozás összhangba kerüljön a más tengermedencék vonatkozásában elfogadott szabályozással, valamint hogy a tagállamoknak elegendő idejük legyen a HTMGB által feltárt adateltérések tisztázására. A tagállamoknak 2022. május 1-jéig kiegészítő információt kell nyújtaniuk.

(33)

A teljes kifogható mennyiségek meghatározásához használt, a visszadobott halak arányára vonatkozó becslések megbízhatósága érdekében olyan esetekben, amikor a de minimis kivétel adathiány miatt extrapolált adatokon és részleges flottainformációkon alapul, a tagállamoknak pontos és ellenőrizhető, az említett kivétel által érintett teljes flottára vonatkozó adatok benyújtásáról kell gondoskodniuk.

(34)

Az új közös ajánlásban javasolt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével, 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjával és 18. cikkének (3) bekezdésével, valamint az (EU) 2018/973 rendelettel és különösen annak 11. cikkével, így belefoglalhatók e rendeletbe.

(35)

Az (EU) 2018/973 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság a 2018. augusztus 5-ével kezdődő ötéves időtartamra felhatalmazást kapott a kirakodási kötelezettségre vonatkozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására. Ezért helyénvaló felülvizsgálni a kirakodási kötelezettség alóli, túlélési arányon alapuló mentességek és de minimis kivételek hatását.

(36)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendeletet hatályon kívül kell helyezni és egy új rendelettel kell felváltani. Mindazonáltal az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet 11. és 12. cikke a technikai intézkedéseket vezet be a halászeszközök szelektivitásának fokozása és a nem szándékos fogások Skagerrakban való visszaszorítása, valamint a SepNep-hálók használatának lehetővé tétele érdekében. Ezek az intézkedések 2021 végéig maradnak hatályosak, az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet eredeti rendelkezései alapján, vagy amíg az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) alapján elfogadandó újabb felhatalmazáson alapuló jogi aktus rendelkezik ezekről a technikai intézkedésekről.

(37)

mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. A rendeletet 2021. január 1-jétől indokolt alkalmazni,

1.

„hálórácsos szelektáló eszköz (Netgrid)”: kettős osztatú vonóhálóhoz illeszkedő négyes osztatú háló, melyben legalább 200 mm szembőségű, rombusz alakú szemekből álló döntött hálórács található, amely a vonóháló tetején lévő menekülőnyíláshoz vezet;

2.

„Flamand hálópanel”: a merevítőrudas vonóháló azon utolsó kúpos szakasza, amelynek:

3.

„bentoszkiengedő panel”: nagyobb szembőségű vagy négyzetes szemű léhésből készült hálómező, amelyet vonóhálók – többnyire merevítőrudas vonóhálók – alsó hálómezőjébe illesztenek abból a célból, hogy bárminemű bentikus anyag és tengerfenéki törmelék még azelőtt eltávolítható legyen a hálóból, mielőtt a zsákvégbe jutna;

4.

„SepNep”: olyan feszítőlapos vonóháló, amely:

1.

a tükörhálót és kopoltyúhálót (GN, GNS, GND, GNC, GTN, GTR, GEN, GNF) használó hajók által az északi-tengeri uniós vizeken (ICES 2a és 3a körzet és az ICES 4 alterület) folytatott, közönséges nyelvhalra irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti és feletti egyedeiből e faj teljes éves fogásának legfeljebb 3 %-a;

2.

a flamand hálópanellel felszerelt, 80–119 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót (TBB) használó hajók által az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott, közönséges nyelvhalra irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeiből e faj teljes éves fogásának legfeljebb 5 %-a;

3.

a legalább 70 mm szembőségű, legfeljebb 35 mm rácsrúdtávolságú fajszelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálót (OTB, OTT, TBN) használó hajók által az ICES 3a körzet uniós vizein folytatott, norvég homárra irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a fekete tőkehal és a szürke tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon együttes mennyisége, amely nem haladja meg a norvég homár, a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a norvég garnéla, a közönséges tőkehal, a fekete tőkehal és a szürke tőkehal teljes éves fogásának legfeljebb 4 %-át;

4.

a legalább 35 mm szembőségű, legfeljebb 19 mm rácsrúdtávolságú fajszelektáló ráccsal és menekülőnyílással ellátott fenékvonóhálót (OTB, OTT) használó hajók által az ICES 3a körzet uniós vizein folytatott, norvég garnélára irányuló halászatban:

a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a sima lepényhal, a fekete tőkehal, a hering, a norvég tőkehal, az aranylazac és a kék puhatőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret (ha van) alatti egyedeinek azon együttes mennyisége, amely nem haladja meg a norvég homár, a közönséges nyelvhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a fekete tőkehal, a sima lepényhal, a norvég garnéla, a szürke tőkehal, a norvég tőkehal, az aranylazac, a hering és a kék puhatőkehal teljes éves fogásának 5 %-át;

5.

a 140 mm vagy annál nagyobb szembőségű (négyzetes), 270 mm szembőségű (rombusz alakú) vagy 300 mm szembőségű (négyzetes) hálószemekből álló felső hálópanellel ellátott Seltra-hálópanellel felszerelt, 90–119 mm szembőségű fenékvonóhálót (OTB, OTT, TBN, PTB) vagy legalább 120 mm szembőségű fenékvonóhálót (OTB, OTT, TBN, PTB) használó hajók által az ICES 3a körzet uniós vizein folytatott halászatban:

a vékonybajszú tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeiből a norvég homár, a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a fekete tőkehal, a közönséges nyelvhal, a sima lepényhal és a szürke tőkehal teljes éves fogásának legfeljebb 2 %-a;

6.

a SepNeppel felszerelt, 80–99 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott, norvég homárra irányuló halászatban:

a sima lepényhal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon mennyisége, amely nem haladja meg a fekete tőkehal, a sima lepényhal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal, a közönséges tőkehal, a norvég garnéla, a közönséges nyelvhal és a norvég homár teljes éves fogásának 3 %-át;

7.

a merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 4b és 4c körzet uniós vizein folytatott, homoki garnélára irányuló halászatban:

a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok összesített fogásainak azon mennyisége, amely 2021-ben és 2022-ben nem haladja meg e fogások teljes éves mennyiségének 6 %-át, 2023-ban pedig az 5 %-át;

8.

a legalább 120 mm szembőségű fenékvonóhálót (OTB, OTT, PTB) használó hajók által az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott, északi menyhalra irányuló tengerfenéki halászatban:

az északi menyhal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeiből az e halászatban e fajból ejtett teljes éves fogás legfeljebb 3 %-a;

9.

a 70–99 mm szembőségű (TR2) fenékvonóhálót vagy kerítőhálót (OTB, OTT, SDN, SSC) használó hajók által az ICES 4c körzet uniós vizein folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a vékonybajszú tőkehal és a közönséges tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon együttes mennyisége, amely nem haladja meg a vékonybajszú tőkehal és a közönséges tőkehal teljes éves fogásának 5 %-át; közönséges tőkehalból az említett teljes éves fogás legfeljebb 2 %-ának megfelelő mennyiség dobható vissza;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2021. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2021. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

10.

a 70–99 mm szembőségű (TR2) fenékvonóhálót vagy kerítőhálót (OTB, OTT, SDN, SSC) használó hajók által az ICES 4a és 4b körzet uniós vizein folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a vékonybajszú tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon mennyisége, amely nem haladja meg a vékonybajszú tőkehal teljes éves fogásának 4 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2022. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2022. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

11.

a 80–119 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót használó hajókkal az ICES 4 alterület uniós vizein folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a vékonybajszú tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek azon mennyisége, amely nem haladja meg a sima lepényhal és a közönséges nyelvhal teljes éves fogásának 2 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2021. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2021. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

12.

az ICES 4b és 4c körzetben, az ész. sz. 54°-tól délre 25 méter teljes hosszúságú, vízközi vonóhálóval makrélára, fattyúmakrélákra és heringre halászó nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott nyílt vízi halászatban;

a makréla, a fattyúmakrélák, a hering és a vékonybajszú tőkehal fogásainak együttes mennyisége nem haladhatja meg a teljes éves makréla-, fattyúmakréla-, hering- és vékonybajszútőkehal-fogások 1 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2022. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2022. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

13.

az ICES 3a körzetben és az ICES 4 alterületen 80 mm-nél nagyobb szembőségű vonóhálókkal (OTB, OTM, OTT, PTB, PTM, SDN, SPR, SSC, TB, TBN) folytatott vegyes tengerfenéki halászatban, valamint a legfeljebb 19 mm-es rácsrúdtávolságú vagy azzal egyenértékű szelektáló eszközzel és az ICES 3a körzetben 35 mm-nél nagyobb, az ICES 4 alterületen pedig 32 mm szembőségű halvisszatartó eszközzel ellátott halászeszközökkel folytatott, norvég garnélára irányuló halászatban:

a spratt, a homoki angolna, a norvég tőkehal és a kék puhatőkehal azon együttes mennyisége, amely nem haladja meg a vegyes tengerfenéki halászatban és a norvég garnéla halászata során ejtett teljes éves fogás 1 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2022. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2022. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

14.

az ICES 4 alterületen horogsort használó hajók számára a szürke tőkehal tengerfenéki halászatában:

az északi menyhal (Molva molva) minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeiből az e halászatban e fajból ejtett teljes éves fogás legfeljebb 3 %-a;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2022. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2022. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

15.

a 80–99 mm szembőségű (TR2) fenékvonóhálót (OTB, OTT, PTB) használó hajók által az ICES 4b és 4c körzetben folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a fattyúmakrélák (Trachurus spp.) azon mennyisége, amely nem haladhatja meg a fattyúmakrélák teljes éves fogásának 6 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2022. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2022. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

16.

a 80–99 mm szembőségű (TR2) fenékvonóhálót (OTB, OTT, PTB) használó hajók által az ICES 4b és 4c körzetben folytatott vegyes tengerfenéki halászatban:

a makréla (Scomber scombrus) azon mennyisége, amely nem haladja meg a makréla teljes éves fogásának 6 % át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2022. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2022. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat;

17.

a kék puhatőkehal ICES 4 alterületen folytatott ipari célú, nyílt vízi halászatában, valamint a faj egyedeinek fedélzeti feldolgozásával a szurimi alapjának előállítása céljából:

a kék puhatőkehal (Micromesistius poutassou) azon mennyisége, amely nem haladja meg a kék puhatőkehal teljes éves fogásának 5 %-át;

az e pontban meghatározott de minimis kivétel ideiglenesen, 2022. december 31-ig alkalmazandó. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására. A HTMGB 2022. július 31-ig értékeli a benyújtott tudományos információkat.

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok fogásaira vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével fokozatosan fel kívánja számolni a visszadobás gyakorlatát minden uniós halászati tevékenységben.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket írnak elő bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen folytatott halászatára vonatkozóan.

(3)

Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy e részleteket tovább pontosítsa a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján.

(4)

Az (EU) 2019/472 rendelet létrehozza a nyugati vizekben és a szomszédos vizekben halászott állományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves tervet. Az említett rendelet 13. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a szóban forgó rendelet kiegészítésére annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének a)–e) pontjában előírtak szerint, a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján meghatározza a kirakodási kötelezettség részleteit a nyugati vizekben élő valamennyi olyan faj állományai tekintetében, amelyekre az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében kirakodási kötelezettség vonatkozik.

(5)

Az északnyugati vizeken közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró országok – Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország, Hollandia és az Egyesült Királyság (3) – által benyújtott közös ajánlás nyomán az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) meghatározta az északnyugati vizeken a bizonyos fajok tengerfenéki halászatában alkalmazandó visszadobási kötelezettség 2020 és 2021 közötti végrehajtásának részletes szabályait.

(6)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Írország és Hollandia az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően 2020. május 5-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a bizonyos fajoknak az északnyugati vizeken folytatott halászatára a 2021–2023-as időszakban alkalmazandó visszadobási tervre vonatkozóan. A tagállamok 2020. július 29-én felülvizsgálták a közös ajánlást.

(7)

A délnyugati vizeken közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró országok – Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália – által benyújtott közös ajánlás nyomán az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (5) meghatározta a délnyugati vizeken a bizonyos fajok tengerfenéki halászatában alkalmazandó visszadobási kötelezettség 2020 és 2021 közötti végrehajtásának részletes szabályait.

(8)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália a délnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel 2020. április 24-én folytatott konzultációt követően 2020. május 5-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a bizonyos fajoknak a délnyugati vizeken folytatott halászatára a 2021–2023-as időszakban alkalmazandó visszadobási tervre vonatkozóan. A tagállamok 2020. július 16-án felülvizsgálták a közös ajánlást.

(9)

Az érintett tudományos testületek szakvéleményeket adtak, a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) pedig áttekintette azokat (6). Az érintett intézkedéseket a Bizottság 2020. július 28-án a tagállamok és a megfigyelői státuszban az Európai Parlament részéről közreműködő képviselők alkotta szakértői csoport elé terjesztette.

(10)

Az 1380/2013/EU rendelet 18. cikke értelmében a Bizottság figyelembe vette mind a HTMGB értékelését, mind annak szükségességét, hogy a tagállamok biztosítsák a kirakodási kötelezettség teljeskörű végrehajtását. Számos esetben új bizonyítékokat nyújtottak be, azonban a HTMGB úgy ítélte meg, hogy javítani kell a benyújtott információk színvonalát. Ezekben az esetekben helyénvaló ideiglenes mentességeket, illetve kivételeket biztosítani. A halászati tevékenységek folytatása révén javulni fog az adatgyűjtés színvonala, és figyelembe veszik a HTMGB megfontolásait.

(11)

A tagállamok regionális csoportjai a de minimis kivétel iránti kérelmeik többségét a nem szándékos fogások kezelésével járó potenciális költségnövekedésre alapozták. A tagállamok által e tekintetben benyújtott információk minősége javult. A HTMGB ugyanakkor megjegyzi, hogy továbbra is javítani kell az adatgyűjtés színvonalát, és hogy a nem szándékos fogások mértékének csökkentése érdekében a szelektivitás fokozásának elsőbbséget kell élveznie. Ezért ilyen esetekben eseti alapon kell mentességeket, illetve kivételeket biztosítani egy vagy két évre. A tagállamoknak be kell nyújtaniuk a folyamatban lévő vizsgálatokból és tanulmányokból származó további adatokat.

(12)

A kirakodási kötelezettség alóli, a magas túlélési arányon alapuló következő mentességeket kell az északnyugati vizekre alkalmazni.

(13)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt, túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) 6 és 7 alterületén csapdákkal és kosarakkal kifogott norvég homárra vonatkozóan. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB értékelte a tagállamok által az elmúlt években benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (7), hogy indokolt a mentesség alkalmazása. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(14)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7 alterületen legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálóval, illetve 70–99 mm szembőségű, szelektív halászeszköz-kiegészítőkkel kombinált fenékvonóhálóval (TR1. és TR2. halászati kategóriák) kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta a tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (8), hogy noha a túlélési arányokra vonatkozóan Seltra-vonóhálóval végzett vizsgálat kielégítő adatokat szolgáltatott, a norvég homár egyéb halászeszközökkel folytatott, kiterjedt halászata által gyakorolt általános hatás továbbra is nehezen mérhető fel. A HTMGB szerint, amennyiben feltételezzük, hogy valamennyi halászeszköz esetében viszonylag magas a túlélési arány, az adott halászatban a visszadobási aránynak viszonylag alacsonynak kell lennie. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, ezt a mentességet meghatározott halászeszköz-jellemzőkkel fenn kell tartani a kelta-tengeri védőkörzetben és az Ír-tengeren.

(15)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 6a körzet parttól számított tizenkét tengeri mérföld széles sávjában, 80–110 mm szembőségű, szelektív halászeszköz-kiegészítőkkel kombinált feszítőlapos vonóhálóval kifogott norvég homár tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által a korábbi években benyújtott bizonyítékokat, és megállapította (9), hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(16)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7d körzet parttól számított hat tengeri mérföld széles sávjában, az azonosított halbölcsőhelyeken kívül, 80–99 mm szembőségű feszítőlapos vonóhálóval kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb közönséges nyelvhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB értékelte a tagállamok által az elmúlt években benyújtott bizonyítékokat, és megállapította (10), hogy azok kielégítőek. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(17)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 6 és 7 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (11), hogy a túlélés fajonként és halászati tevékenységenként eltérő. A HTMGB megállapította, hogy folyamatban vannak olyan projektek, amelyek hasznos információkat szolgáltathatnak erről a mentességről. Ez a következtetés a kakukkrájákra (Leucoraja naevus) vonatkozik. A HTMGB megállapította, hogy a bizonyítékok alacsonyabb túlélési arányokat mutattak a kakukkráják esetében. A tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk az e vizsgálatokból származó további tudományos információkat.

(18)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7a–k körzetben merevítőrudas vonóhálót használó, legfeljebb 221 kW motorteljesítményű, legfeljebb 24 m hosszúságú, a parttól számított 12 tengeri mérföldön belül halászó és halászeszközt legfeljebb kilencven perces időtartamon át vontató hajók, valamint a 221 kW-nál nagyobb motorteljesítményű, kőterelő kötéllel vagy bentoszkiengedő panellel felszerelt merevítőrudas vonóhálót használó hajók által kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott új bizonyítékokat, és arra a következtésre jutott (12), hogy a becsült túlélési arányok halászati utanként eltérők, és a bizonyítékok nem voltak elegendőek az ICES 7h, 7j és 7k körzet esetében. Ilyen körülmények között a sima lepényhalra vonatkozó mentességet csak az ICES 7a–g körzetben kell fenntartani. Az érintett tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk a bizonyítékokat. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a tagállamok a közös ajánlásban kötelezettséget vállaltak arra, hogy a következő éves jelentéssel együtt 2021. május 1-jéig benyújtják az elfogadott ütemterv teljesítési menetrendjét.

(19)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7d–g körzetben tükörhálóval vagy feszítőlapos vonóhálóval kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által a korábbi években benyújtott bizonyítékokat, és megállapította (13), hogy a túlélési arányra vonatkozó vizsgálat kellően megalapozott, és viszonylag magas túlélési arányra enged következtetni. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(20)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7d körzetben kifogott sima lepényhal tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi évek során elemezte a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (14), hogy a túlélési arányokról szóló vizsgálat adatai megbízhatóak, és a vizsgálat megbízható becsléseket ad a szóban forgó halászatról. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(21)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az északnyugati vizeken (az ICES 5, 6 és 7 alterületen) csapdákkal és kosarakkal kifogott fajok tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A tagállamok tudományos bizonyítékokat nyújtottak be az említett halászat keretében visszadobott fajok magas túlélési arányának alátámasztására. A HTMGB a korábbi évek során elemezte a bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (15), hogy a csapdákkal és kosarakkal folytatott halászat keretében visszadobott fajok túlélési aránya valószínűsíthetően magas. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(22)

Az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (16) túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő a bizonyos feltételek mellett az ICES 6 alterületen erszényes kerítőhálóval fogott makréla és hering vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta az alátámasztó bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (17), hogy a túlélési arányok a csoportosulási időtől és a hálón belüli halsűrűségtől függenek, amelyek e halászati tevékenységek esetében jellemzően mérsékeltek. A túlélési vizsgálatok eredményeit a kereskedelmi halászati tevékenységek túlélési arányaira vonatkozóan reprezentatívnak feltételezve a visszaengedett makrélák túlélési aránya minden bizonnyal 70 % körül lenne. Ez lényegesen alacsonyabb sűrűséget eredményezne, mint az a sűrűség, amelynél a hering mortalitása a megfigyelések szerint nőni kezd. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani e rendeletben.

(23)

Az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 7e és 7f körzetben gyűrűs szákkal folytatott, kvótákkal nem szabályozott nyílt vízi célfajokra irányuló halászat keretében fogott makrélára és heringre vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (18), hogy a túlélési arány valószínűleg hasonló lenne az erszényes kerítőhálóval folytatott halászat túlélési arányaihoz, és az alátámasztó bizonyítékok hasonlóak az eddigi visszadobási tervekben meghatározott egyéb mentességek igazolására benyújtott bizonyítékokhoz. Mivel a körülmények nem változtak, az említett mentességet indokolt fenntartani.

(24)

A kirakodási kötelezettség alóli, a magas túlélési arányon alapuló következő mentességeket kell a délnyugati vizekre alkalmazni.

(25)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet a kirakodási kötelezettség alóli mentesség alkalmazását írta elő az ICES 8 és 9 alterületen fenékvonóhálóval kifogott norvég homár, valamint az ICES 9a körzetben a „voracera” nevű kisüzemi halászeszközzel kifogott nagyszemű vörösdurbincs tekintetében. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években értékelte a norvég homárra vonatkozó mentességet, és arra a következtetésre jutott (19), hogy a bizonyíték kellően megalapozott. A vörösdurbincs tekintetében a HTMGB korábbi értékeléseiben arra a következtetésre jutott (20), hogy a tanulmányok kellően megalapozott tudományos bizonyítékkal szolgálnak a vörösdurbincs túlélési arányáról. Mivel a körülmények nem változtak, ezt a két mentességet indokolt fenntartani.

(26)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 8 és 9 alterületen bármilyen halászeszközzel kifogott rájaalakúak vonatkozásában. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB arra a következtetésre jutott (21), hogy jelentős erőfeszítések történtek a hiányzó adatok pótlására, továbbá számos projekt még folyamatban van. Az adatgyűjtés kapcsán azonban javításokra van szükség. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a folyamatban lévő projektekből származó további tudományos bizonyítékokat. A mentességet ezért indokolt fenntartani.

(27)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet mentesség alkalmazását írta elő az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott, valamint az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkráják vonatkozásában. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB elemezte a bizonyítékokat, és megállapította (22), hogy jelentős erőfeszítések történtek a hiányzó adatok pótlására, továbbá számos projekt még folyamatban van. Az adatgyűjtés kapcsán azonban javításokra van szükség. Tekintettel arra, hogy a kakukkráják túlélési aránya a múltban alacsonyabbnak bizonyult más rájaalakúakénál, a mentességet 2022. december 31-ig kell fenntartani az ICES 8 és 9 alterületen tükörhálóval kifogott kakukkráják, illetve 2021. december 31-ig az ICES 8 alterületen vonóhálóval kifogott kakukkráják vonatkozásában. A tagállamoknak a lehető leghamarabb be kell nyújtaniuk a folyamatban lévő projektekből származó további tudományos információkat.

(28)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő az ICES 9a körzetben a „voracera” nevű kisüzemi halászeszközzel kifogott nagyszemű vörösdurbincs, valamint az ICES 8 és 10 alterületen és az ICES 9a körzetben horoggal vagy horogsorral kifogott nagyszemű vörösdurbincsok tekintetében. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. Az adatgyűjtés kapcsán azonban javításokra van szükség. A HTMGB megállapította (23), hogy több, a 2019–2020-as időszakra tervezett, a túlélési arányokkal foglalkozó tudományos projektet nem hajtottak végre az anyagok beszerzésével kapcsolatos korlátok miatt. A mentesség 2022. december 31-ig megadható. A közvetlen állománygazdálkodási érdekkel bíró tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további tudományos információkat kell benyújtaniuk a szóban forgó mentesség alkalmazásának alátámasztására.

(29)

Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelete (24) magas túlélési arányon alapuló mentesség alkalmazását írta elő a kisüzemi erszényes kerítőhálóval (PS) végzett halászat keretében fogott szardellára, fattyúmakrélákra és makrélára, feltéve, hogy a hálót nem húzzák ki teljesen a fedélzetre. A tagállamok a mentesség alkalmazásának folytatását kérték, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB megállapította (25), hogy a bizonyítékok a szardellák, fattyúmakrélák és makrélák magas túlélési arányát mutatták, ha a becsült csoportosulási idő kevesebb, mint 5 perc, ami a visszaengedési eljárással kapcsolatos becsült csoportosulási idő valós halászati körülmények között. Ezért a mentességet indokolt fenntartani.

(30)

A kirakodási kötelezettség alóli következő de minimis kivételeket kell az északnyugati vizekre alkalmazni.

(31)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet egyes halászati tevékenységek tekintetében a kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételek alkalmazását írta elő. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB a korábbi években megvizsgálta a tagállami bizonyítékokat, és úgy ítélte meg (26), hogy a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeivel kapcsolatos érvek észszerűnek tűnnek. Figyelembe véve azt, hogy a körülmények nem változtak, helyénvaló a de minimis kivételeket fenntartani a következők tekintetében:

(32)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a legalább 80 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 7b, 7c és 7e–7k körzetben kifogott foltos tőkehal vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB (27) áttekintette az új tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a foltos tőkehal nagy kockázatú halászatlefojtó fajnak számít e területen. A HTMGB ugyanakkor azt is megállapította, hogy jelentősen csökkent a tőkehal- és a vékonybajszútőkehal-állomány a Kelta-tengerben, és ezen fajok nem szándékos fogásainak csökkentését javasolta. Ezért kivétel adható a legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálókra és a kerítőhálókra, a merevítőrudas vonóhálók és a norvéghomár-halászat kivételével; a norvég homárra legalább 80 mm szembőségű hálóval halászó hajókra a norvéghomár-halászat esetében; valamint a legalább 80 mm szembőségű, flamand hálópanellel felszerelt merevítőrudas vonóhálókra. A kivételt 2022. december 31-ig indokolt fenntartani.

(33)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a homoki garnélára halászó, merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 7a körzetben folytatott tengerfenéki vegyes halászatra. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB értékelte a korábbi évek tagállami bizonyítékait, és arra a következtetésre jutott (28), hogy az e halászati tevékenységre vonatkozó kivétel jól dokumentált az Északi-tengeren, és az északi-tengeri halászat valószínűleg reprezentatív az ír-tengeri halászata szempontjából. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(34)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 7b, 7c és 7f–k körzetben kifogott disznófejűhal-félék vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által benyújtott új adatokat, és arra a következtetésre jutott (29), hogy a nem szándékos fogások kezelésével és tárolásával kapcsolatos költségek bizonyíthatóan megnövekedtek az érintett halászati tevékenységekben. Ugyanakkor a szelektivitás fokozásának elsőbbséget kell élveznie. A kivételt 2022. december 31-ig indokolt fenntartani. A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022 májusáig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(35)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a 80–119 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 7 körzetben, valamint a meghatározott körülmények között fenékvonóhálóval kifogott, minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb rombuszhalakra. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott új bizonyítékokat, és arra a következtésre jutott (30), hogy vannak arra utaló jelek, hogy a nem szándékos fogások kezelése többletköltségekkel jár. A kivételt két évig indokolt fenntartani kiegészítő előírásokkal, hogy további adatgyűjtést lehessen végezni. A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2021 májusáig további tudományos információkat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(36)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a 80–119 mm szembőségű és fokozottan szelektív merevítőrudas vonóhálót (flamand hálópanel) használó hajók által az ICES 7a, 7j és 7k körzetben kifogott közönséges nyelvhal vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállamok által benyújtott új bizonyítékokat, és megállapította (31), hogy a túlélés fajonként és halászati tevékenységenként eltérő. A kivételt két évig indokolt fenntartani, azonban kizárólag az ICES 7a körzetre, és a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására szolgáló bizonyítékokat.

(37)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az ICES 5b körzetben és az ICES 6 alterületen kifogott aranylazac vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által benyújtott új adatokat, és arra a következtetésre jutott (32), hogy a nem szándékos fogások kezelésével és tárolásával kapcsolatos költségek bizonyíthatóan megnövekedtek. A kivételt két évig indokolt fenntartani, és a tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további bizonyítékokat kell benyújtaniuk a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(38)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a fenékvonóhálót, kerítőhálót, valamint merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az ICES 6 alterületen és az ICES 7b–k körzetben tengerfenéki vegyes halászat során fogott makrélák és fattyúmakrélák vonatkozásában. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállami bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a nem szándékos fogások kezelésével és tárolásával kapcsolatos költségek bizonyíthatóan megnövekedtek, ahogyan azt már a korábbi értékelések is megállapították. Tekintettel arra, hogy a körülmények nem változtak, a kivételt két évig indokolt fenntartani, és a tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2022. május 1-jéig további bizonyítékokat kell benyújtaniuk a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(39)

Az (EU) 2019/2239 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított a norvég homárnak a legfeljebb 119 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az a Skóciától nyugatra fekvő, ICES 6a körzetben folytatott halászatában a foltos tőkehal minimális állományvédelmi referenciaméretnél kisebb egyedeire. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a tagállami bizonyítékoka, és megállapította (33), hogy a HTMGB 19-08 jelentés következtetései továbbra is érvényesek, és az aránytalan költségekkel kapcsolatos érvek észszerűnek tűnnek. Tekintettel a nem szándékos fogások jelenlegi szintjére ebben a halászati tevékenységben, a kivételt indokolt fenntartani, de kizárólag azokra a hajókra, amelyek rendkívül szelektív halászeszközöket használnak.

(40)

Az (EU) 1393/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet a következő nyílt vízi fajok halászata tekintetében de minimis kivételek alkalmazását írta elő:

(41)

A tagállamok a de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték a kék puhatőkehalnak az ICES 5b, 6 és 7 körzetben nyílt tengeri vonóhálós hajóval folytatott ipari halászatára, illetve az e fajhoz tartozó egyedek esetében a szurimi alapjának előállítását célzó fedélzeti feldolgozásra. A HTMGB a korábbi években pozitívan értékelte ezt a kivételt (34), és azt a szelektivitás javításával kapcsolatos nehézségek alapján adták meg. Mivel a halászati körülmények nem változtak, a kivételeket indokolt fenntartani. A tagállamoknak 2023. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a halászati gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékokat.

(42)

A tagállamok az ICES 7 alterületen vízközi páros vonóhálóval folytatott germonhalászat keretében ejtett germonra (Thunnus alalunga) vonatkozó de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB elemezte a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeivel kapcsolatosan a korábbi évek során a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (35), hogy a kérelem az értékesíthető fogások elvesztésével kapcsolatos. A tagállamok a tengeren és a parton történő tárolás és kezelés költségeivel érveltek. Mivel a halászati körülmények nem változtak, a kivételeket indokolt fenntartani. A tagállamoknak 2023. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a halászati gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékokat.

(43)

A tagállamok a de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték az ICES 7d övezetben a nyílt tengeri halászat keretében legfeljebb 25 méter teljes hosszúságú nyílt tengeri vonóhálós hajókkal vízközi vonóhálóval fogott makrélára, fattyúmakrélákra, heringre és vékonybajszú tőkehalra. A HTMGB értékelte a korábbi évek során a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (36), hogy érvekkel alátámasztott, minőségi indokok támasztják alá az aránytalan költségek alapján adott kivételt. Mivel a halászati körülmények nem változtak, a kivételeket indokolt fenntartani. A tagállamoknak 2023. május 1-jéig be kell nyújtaniuk a halászati gyakorlatokkal kapcsolatos bizonyítékokat.

(44)

A kirakodási kötelezettség alóli következő de minimis kivételeket kell a délnyugati vizekre alkalmazni.

(45)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(46)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 8 és 9 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott szürke tőkehalakra vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által 2020-ban benyújtott új adatokat. A HTMGB arra a következtetésre jutott (37), hogy a nem szándékos fogások kezelésével járó többletköltségek elemzése a szürke tőkehalra halászó flottákhoz igazodik, és az eredmények azt mutatják, hogy növekedni fog a nem szándékos fogások kezelési és szelektálási ideje. A bizonyítékok átfogóak és elegendőek a kivétel alátámasztásához, a kivételt indokolt fenntartani. A kivételt a páros vonóhálót és a feszítőlapos fenékvonóhálót (OTM, PTM) használó hajók által kifogott szürke tőkehalra és a közönséges nyelvhalra vonatkozóan is biztosítani kell.

(47)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az ICES 8a és 8b körzetben merevítőrudas vonóhálóval és fenékvonóhálóval kifogott közönséges nyelvhalak, valamint az ICES 8a és 8b körzetben tükörhálóval és kopoltyúhálóval kifogott közönséges nyelvhalak tekintetében. A tagállamok a kivételek alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB áttekintette a tagállamok által az elmúlt években benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (38), hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmazott arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása, valamint a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek. Ezért – mivel a körülmények nem változtak –, az említett de minimis kivételt indokolt fenntartani. A kivételt a páros vonóhálót és a feszítőlapos fenékvonóhálót (OTM, PTM) használó hajók által kifogott közönséges nyelvhalra is biztosítani kell.

(48)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételt biztosított az ICES 10 alterületen horoggal és horogsorral kifogott nyálkásfejű halakra vonatkozóan. A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték. A HTMGB megvizsgálta a korábbi évek során a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat, és arra a következtetésre jutott (39), hogy a benyújtott információk megalapozott érveket tartalmaztak arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása, valamint a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(49)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(50)

Az (EU) 2018/2033 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(51)

A tagállamok a kivételek alkalmazásának folytatását kérték, valamint azt, hogy a kivételek vízközi vonóhálóval kifogott ördöghalfélékre is vonatkozzanak. A tagállamok részletes gazdasági elemzést készítettek a nem szándékos fogások kezelése során felmerülő aránytalan költségekről, amelyet a HTMGB értékelt (40). A HTMGB arra a következtetésre jutott, hogy bár a tanulmány részletes és átfogó, nem tudja teljes mértékben értékelni módszertanát az írásbeli eljárás során. Tekintettel a tagállamok által benyújtott információkra és arra, hogy a HTMGB nem tudta értékelni a tanulmány módszertanát, ezeket a kivételeket bele kell foglalni e rendeletbe. A tagállamok a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig további adatokat nyújtanak be a szóban forgó kivétel alkalmazásának alátámasztására.

(52)

Az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(53)

A tagállamok az ICES 8 alterületen vonóhálóval és kerítőhálóval kifogott vékonybajszú tőkehalakra vonatkozó kivételek alkalmazásának folytatását kérték, valamint azt, hogy a vízközi vonóhálóval kifogott vékonybajszú tőkehalakra is kivételt biztosítsanak. A tagállamok új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB következtetése (41) szerint vannak arra utaló jelek, hogy azokban a tengerfenéki vegyes halászatokban, amelyekben vékonybajszú tőkehalat fognak, nehéz a szelektivitást az értékesíthető fogások jelentős csökkenése nélkül javítani, továbbá a HTMGB azt is leszögezte, hogy új tanulmányok vannak folyamatban. A kivételt indokolt két évre megadni. Az érintett tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig be kell nyújtaniuk az e folyamatban lévő tanulmányokból származó további tudományos információkat.

(54)

A tagállamok a de minimis kivétel alkalmazásának folytatását kérték az ICES 8 alterületen kopoltyúhálóval kifogott vékonybajszú tőkehal tekintetében, és új bizonyítékokat nyújtottak be. A HTMGB arra a következtetésre jutott (42), hogy a szelektivitás fokozása a kopoltyúhálós halászatban nehezen valósítható meg. Az aránytalan költségekkel kapcsolatos információkat azonban javítani kell. A kivételt két évre indokolt biztosítani, és az érintett tagállamoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb minden év május 1-jéig további adatokat kell benyújtaniuk.

(55)

Az (EU) 1394/2014 felhatalmazáson alapuló rendelet de minimis kivételeket biztosított az alábbiak tekintetében:

(56)

A tagállamok a kivétel alkalmazásának folytatását kérték a nyílt vízi fajok halászata tekintetében. Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelete a HTMGB korábbi években végzett pozitív HTMGB értékelését (43) követően írta elő ezeket a kivételeket, amelyeket a kékpuhatőkehal-, a fattyúmakréla- és a makrélahalászat szelektivitásának javításával kapcsolatban tapasztalt nehézségek, valamint a germonok és a szardellák esetében a nem szándékos fogások kezelésének magas költségei alapján engedélyeztek. Mivel a körülmények nem változtak, az említett kivételt indokolt fenntartani.

(57)

Az új közös ajánlás nyomán helyénvaló hatályon kívül helyezni és egy új rendelettel felváltani az (EU) 2019/2239 és az (EU) 2019/2237 felhatalmazáson alapuló rendeletet.

(58)

Mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és a kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után indokolt azonnal hatályba lépnie. A rendeletet 2021. január 1-jétől indokolt alkalmazni,

(1)

Az 576/2013/EU rendelet meghatározza a kedvtelésből tartott állatok valamely tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állategészségügyi követelményeket. Az említett rendelet 13. cikke úgy rendelkezik, hogy a Bizottság elfogadja azon területek és harmadik országok két jegyzékét, ahonnan a rendelet I. mellékletének A. részében felsorolt, kedvtelésből tartott állatok, nevezetesen kutyák, macskák és görények nem kereskedelmi célból valamely tagállamba szállíthatók.

(2)

A kedvtelésből tartott állatok valamely tagállamba történő, nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó feltételek a terület vagy a származási harmadik ország helyzetétől függően változnak. Sajátos helyzetüket figyelembe véve a harmadik országok vagy területek az 576/2013/EU rendelet 13. cikkének (1) vagy (2) bekezdésével összhangban jegyzékbe vehetők.

(3)

Az 577/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (2) II. mellékletének 2. része megállapítja az 576/2013/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében említett területek és harmadik országok jegyzékét.

(4)

Tekintettel arra, hogy a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodásban (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) előírt átmeneti időszak 2020. december 31-én lejár, az Egyesült Királyság kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, hogy a Guernsey-i, a Man-szigeti és a Jersey-i koronafüggőséggel együtt vegyék fel az 577/2013/EU végrehajtási rendelet II. mellékletébe. A Bizottság megvizsgálta a kérelmet, és ellenőrizte, hogy az 576/2013/EU végrehajtási rendelet I. mellékletének A. részében felsorolt, kedvtelésből tartott állatok tekintetében az Egyesült Királyság, valamint Guernsey, Man-sziget és Jersey koronafüggőségei megfelelnek az 576/2013/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kritériumoknak, ezért fel kell venni őket az 577/2013/EU rendelet II. mellékletének 2. részébe, az uniós jognak Észak-Írország tekintetében az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban – a kilépésről rendelkező megállapodás Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyvének a szóban forgó jegyzőkönyv 2. mellékletével összefüggésben értelmezett 5. cikke (4) bekezdésével összhangban – történő alkalmazásának sérelme nélkül.

(5)

Az 577/2013/EU végrehajtási rendelet II. mellékletének 2. részét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Mivel a kilépésről rendelkező megállapodásban előírt átmeneti időszak 2020. december 31-én lejár, ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az (EU) 2018/772 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) szabályokat állapít meg az egyes tagállamok területére vagy területének egy részére történő nem kereskedelmi célú mozgásra szánt kutyák Echinococcus multilocularis fertőzése elleni védekezésre irányuló megelőző egészségügyi intézkedések alkalmazására vonatkozóan. Konkrétabban, az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke meghatározza a tagállamoknak vagy azok részeinek az Echinococcus multilocularis fertőzés tekintetében történő kategorizálására vonatkozó szabályokat, és meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket a tagállamoknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy továbbra is jogosultak legyenek az említett megelőző egészségügyi intézkedések alkalmazására.

(2)

Az (EU) 2018/878 bizottsági végrehajtási rendelet (3) felsorolja azokat a tagállamokat vagy a tagállamok területének azon részeit, amelyek megfelelnek az (EU) 2018/772 felhatalmazáson alapuló rendeletben az Echinococcus multilocularis tekintetében megállapított besorolási szabályoknak. Az (EU) 2018/772 felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikkének (3) bekezdésében meghatározott besorolási szabályoknak megfelelő tagállamok vagy tagállami területrészek jegyzékét az (EU) 2018/878 végrehajtási rendelet mellékletének 2. része tartalmazza.

(3)

A Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból és az Európai Atomenergia-közösségből történő kilépéséről szóló megállapodással (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodás) és különösen az Írországról/Észak-Írországról szóló jegyzőkönyv 5. cikkének az említett jegyzőkönyv 2. mellékletével összefüggésben értelmezett (4) bekezdésével összhangban, az 576/2013/EU rendelet és az annak alapján elfogadott bizottsági jogi aktusok az átmeneti időszak végét követően Észak-Írország tekintetében továbbra is alkalmazandók az Egyesült Királyságban.

(4)

Az Egyesült Királyság teljes területe jelenleg az (EU) 2018/878 végrehajtási rendelet mellékletének 2. részében szerepel. Ennek megfelelően az említett melléklet 2. részét módosítani kell oly módon, hogy az Egyesült Királyságra vonatkozó bejegyzést Észak-Írország tekintetében az Egyesült Királyságra vonatkozó bejegyzés váltsa fel.

(5)

Mivel a kilépésről rendelkező megállapodásban előírt átmeneti időszak 2020. december 31-én lejár, ezt a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) Olaszország kérelmét a „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) történő bejegyzésére.

(2)

2019. december 19-én a Bizottság kézhez kapta Németország felszólalását és indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatát. A Bizottság 2020. január 13-án továbbította Olaszországnak Németország felszólalását és indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatát.

(3)

A Bizottság megvizsgálta a Németország által benyújtott felszólalást, és azt elfogadhatónak találta. A „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés részét képező „mozzarella” kifejezés megegyezik azzal az elnevezéssel, amelyet Németországban egy kereskedelmi mennyiségben gyártott és forgalmazott sajttípusra használnak. A felszólalás arra hivatkozik, hogy a „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés az 1151/2012/EU rendelet szerint nem jegyezhető be oltalom alatt álló eredetmegjelölésként, mivel nem felel meg a rendelet követelményeinek, mivel a „mozzarella” elnevezés köznevesült kifejezésnek minősül, ezért nem részesülhet oltalomban. A felszólalás szerint a „Mozzarella di Gioia del Colle” bejegyzése iránti kérelem nem felel meg az 1151/2012/EU rendelet 5. cikkében és 7. cikkének (1) bekezdésében említett feltételnek, mivel a sajt minősége és jellemzői nem alapvetően vagy kizárólag egy adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek köszönhetők. Ezenfelül a felszólalás azt az álláspontot képviseli, hogy a javasolt „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés bejegyzése veszélyeztetné az azonos elnevezés („Mozzarella”) létét, illetve olyan termékek létét, amelyek a „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés bejegyzése iránti kérelem közzétételének időpontját megelőzően már legalább öt éven keresztül forgalomban voltak a német piacon. A felszólalás szerint a szóban forgó bejegyzés iránti kérelem ellentmond a „Mozzarella” elnevezés hagyományos különleges termékként, az elnevezés fenntartása nélkül történő bejegyzésének (2527/98/EK rendelet).

(4)

2020. február 12-én kelt levelében a Bizottság felkérte az érdekelteket a szükséges konzultációk lefolytatására, hogy saját belső eljárásaiknak megfelelően egyezségre jussanak egymás között.

(5)

Egy adminisztratív hiba miatt azonban a felek nem kapták meg a Bizottság 2020. február 12-én kelt levelét. Németország hivatalosan 2020. október 14-én kapott felkérést arra, hogy folytassa le az egyezség érdekében szükséges konzultációkat. Az említett felkérést Olaszország hivatalosan 2020. október 26-án kapta meg.

(6)

Jóllehet 2020 márciusában már sor került a „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés bejegyzésével kapcsolatos egyeztetésekre, melyek nyomán egymáshoz közelítő álláspontok alakultak ki, a felek csak 2020 novemberében jutottak hivatalos megállapodásra. A megállapodást Olaszország 2020. november 9-én közölte a Bizottsággal.

(7)

Olaszország és Németország megerősítette, hogy a „Mozzarella di Gioia del Colle” eredetmegjelölés oltalom alá helyezése nem terjed ki a „Mozzarella” önálló elnevezésre, hanem csak a „Mozzarella di Gioia del Colle” összetett elnevezés egészére. A „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés bejegyzésének kérelmezésével Olaszország nem kívánta kizárólagos használatra fenntartani a „Mozzarella” kifejezés használatát.

(8)

Ezen túlmenően megállapodtak abban, hogy a termékleírásban és az egységes dokumentumban a „Mozzarella” kifejezést minden esetben követnie kell a „di Gioia del Colle” kifejezésnek, jelezve, hogy az oltalom csak erre az összetett elnevezésre vonatkozik. Ennek megfelelően sor került a termékleírás és az egységes dokumentum módosítására.

(9)

mivel az Olaszország és Németország között létrejött megállapodás tartalma összhangban van az 1151/2012/EU rendelet és a további uniós jogszabályok rendelkezéseivel, azt figyelembe kell venni.

(10)

Olaszország és Németország ezenfelül javasolta, hogy e rendelet tartalmazzon egy lábjegyzetet, amely kifejti, hogy a „Mozzarella” elnevezés oltalmát nem kérelmezték. Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében azonban az egy adott kifejezés oltalmi státuszára vonatkozó bejegyzést közvetlenül e rendelet rendelkező részébe kell áthelyezni.

(11)

Miután e rendelet kiegészül egy olyan cikkel, amely kifejezetten egyértelműsíti a „Mozzarella” kifejezés státuszát, a „Mozzarella” elnevezés hagyományos különleges termékként, az elnevezés fenntartása nélkül történő bejegyzése iránti kérelem következetlenségén alapuló észrevétel semmissé válik.

(12)

2020. január 17-én a Bizottsághoz felszólalás érkezett a Consortium for Common Food Names (CCFN) konzorciumtól és a U.S. Dairy Export Council (USDEC) tanácstól. A Bizottság 2020. január 21-én továbbította Olaszországnak e felszólalást. 2020. március 17-én a Bizottság az előírt határidőn belül kézhez kapta az indokolással ellátott felszólalási nyilatkozatot.

(13)

A Bizottság megvizsgálta a Consortium for Common Food Names (CCFN) és a U.S. Dairy Export Council (USDEC) által benyújtott felszólalást, és azt elfogadhatónak találta. A „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés részét képező „Mozzarella” kifejezés megegyezik azzal a kifejezéssel, amelyet egy olyan sajttípusra használnak, amelyre a Codex Alimentarius érvényben lévő szabványt (Codex Stan 262-2006) tartalmaz. A felszólalás arra hivatkozik, hogy a „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés az 1151/2012/EU rendelet szerint nem jegyezhető be oltalom alatt álló eredetmegjelölésként, mivel a „Mozzarella” elnevezés egy köznevesült kifejezés, és a kérelem nem tartalmaz biztosítékot arra vonatkozóan, hogy az oltalmat nem e kifejezésre kérelmezték, illetve hogy e köznevesült kifejezés továbbra is szabadon használható marad. Ezenfelül a CCFN és a USDEC aggályainak adott hangot a termék elnevezésének állítólagos megváltoztatásával kapcsolatban tagállami szinten folytatott eljárásra vonatkozóan, és arra hivatkozott, hogy nem teljesülnek az 1151/2012/EU rendelet 5. cikkében és 7. cikkének (1) bekezdésében említett feltételek.

(14)

2020. április 8-án kelt levelében a Bizottság felkérte az érdekelteket a szükséges konzultációk lefolytatására, hogy saját belső eljárásaiknak megfelelően egyezségre jussanak egymás között.

(15)

Olaszország, a Consortium for Common Food Names (CCFN) és a U.S. Dairy Export Council (USDEC) megerősítették, hogy a „Mozzarella di Gioia del Colle” eredetmegjelölést egészében kell oltalomban részesíteni, ugyanakkor a „Mozzarella” önálló elnevezés – az Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett – továbbra is használható Unió-szerte a címkéken és a kiszereléseken.

(16)

A Consortium for Common Food Names (CCFN) és a U.S. Dairy Export Council (USDEC) azonban nem adta meg végleges hozzájárulását azzal az indokkal, hogy Olaszország nem biztosított számukra hozzáférést a nemzeti eljárás dokumentációjához, és nem erősítette meg a „Mozzarella” elnevezés szabad státuszát a „Mozzarella di Gioia del Colle” elnevezés Unión kívüli oltalma iránti jövőbeli kérelmek tekintetében.

(17)

mivel az Olaszország, a Consortium for Common Food Names (CCFN) és a U.S. Dairy Export Council (USDEC) között létrejött részleges megállapodás tartalma összhangban van az 1151/2012/EU rendelet és a további uniós jogszabályok rendelkezéseivel, azt figyelembe kell venni.

(18)

A Bizottság megbizonyosodott arról, hogy a tagállami szinten lefolytatott eljárás a kérelmezett elnevezésre vonatkozott, valamint arról, hogy az elnevezést a kereskedelemben és köznyelvben az adott termék megnevezésére használják, az 1151/2012/EU rendelet 7. cikkének (1) bekezdésének megfelelően.

(19)

A „Mozzarella di Gioia del Colle” oltalom alatt álló eredetmegjelölés iránt az Unión kívül esetlegesen benyújtandó jövőbeli kérelmek nem tartoznak az 1151/2012/EU rendelet hatálya alá.

(20)

Az oltalmat nem a „Mozzarella” kifejezésre kérelmezték

(21)

Ezért a „Mozzarella di Gioia del Colle” (OEM) eredetmegjelölést egészében kell oltalomban részesíteni, ugyanakkor a „Mozzarella” kifejezés – az Unió jogrendjében alkalmazandó elvek és szabályok betartása mellett – továbbra is használható az Unió területén. Az egységes dokumentum egységes szerkezetbe foglalt változatát tájékoztatás céljából közzé kell tenni.

(22)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági termékek minőségpolitikájával foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

A 2014/709/EU bizottsági végrehajtási határozat (4) járványügyi intézkedéseket ír elő az afrikai sertéspestissel kapcsolatban egyes olyan tagállamokban (a továbbiakban: az érintett tagállamok), ahol házisertések vagy vadon élő sertések esetében a betegség előfordulásának megerősített eseteit azonosították. A végrehajtási határozat mellékletének I–IV. része a szóban forgó betegséggel összefüggő járványügyi helyzetből adódó kockázatok szintje alapján megkülönböztetve jelöli ki és sorolja fel az érintett tagállamok bizonyos területeit. A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének módosítására több alkalommal is sor került annak érdekében, hogy a melléklet tükrözze az afrikai sertéspestissel kapcsolatos uniós járványügyi helyzet alakulását. A 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletét legutóbb az (EU) 2020/1780 bizottsági végrehajtási határozat (5) módosította az afrikai sertéspestissel kapcsolatos litvániai és szlovákiai járványügyi helyzet megváltozását követően.

(2)

Az (EU) 2020/1780 végrehajtási határozat elfogadásának időpontja óta Romániában fény derült az afrikai sertéspestis házisertésekben, Lengyelországban pedig vadon élő sertésekben való előfordulásának újabb eseteire.

(3)

2020 decemberében több afrikaisertéspestis-kitörést észleltek házisertésekben a romániai Beszterce-Naszód megyében, egy olyan területen, amely jelenleg a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének II. részében van felsorolva. Az afrikai sertéspestis házisertésekben való előfordulásának ezen esetei a kockázati szint emelkedését jelentik, amit az említett mellékletnek tükröznie kell. Ennek megfelelően Romániának a jelenleg az említett melléklet II. részében felsorolt, az afrikai sertéspestis előfordulásának e legutóbbi esetei által érintett területét mostantól nem a melléklet II. részében, hanem III. részében kell feltüntetni.

(4)

2020 decemberében egy esetben az afrikai sertéspestis vadon élő sertésben való előfordulását észlelték a lengyelországi iławai járás olyan területén, amely jelenleg a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében van felsorolva. Az afrikai sertéspestis vadon élő sertésben való előfordulásának ezen esete a kockázati szint emelkedését jelenti, amit az említett mellékletnek tükröznie kell. Ennek megfelelően Lengyelországnak ezt a jelenleg a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. részében felsorolt, az afrikai sertéspestis előfordulásának e legutóbbi esete által érintett területét az említett határozat mellékletének nem az I., hanem a II. részében kell feltüntetni, továbbá az I. rész jelenlegi határait is újra meg kell határozni és e közelmúltbeli eset figyelembevétele céljából ki kell bővíteni.

(5)

Ezenkívül 2020 decemberében egy esetben az afrikai sertéspestis vadon élő sertésben való előfordulását észlelték Lengyelország grójeci járásában, egy olyan területen, amely a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének II. részében van felsorolva, és egy olyan terület közvetlen közelében található, amely annak I. részében van felsorolva. Az afrikai sertéspestis vadon élő sertésben való előfordulásának ezen új esete a kockázati szint emelkedését jelenti, amit az említett mellékletnek tükröznie kell. Ennek megfelelően Lengyelországnak a jelenleg az említett melléklet I. részében felsorolt, de az annak II részében szereplő, az afrikai sertéspestis előfordulásának e legutóbbi esete által érintett terület közvetlen közelében található területét az említett mellékletnek nem az I., hanem a II. részében kell feltüntetni, továbbá az I. rész jelenlegi határait is újra meg kell határozni és e közelmúltbeli eset figyelembevétele céljából ki kell bővíteni.

(6)

Az afrikai sertéspestis házisertésekben való előfordulásának közelmúltbeli romániai, valamint vadon élő sertésekben való előfordulásának közelmúltbeli lengyelországi eseteit követően, valamint figyelemmel a jelenlegi uniós járványügyi helyzetre, az említett tagállamok esetében újraértékelték és aktualizálták a régiókba sorolást. Ezenkívül a meglévő kockázatkezelési intézkedéseket szintén újraértékelték és aktualizálták. Ezeket a változásokat a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének is tükröznie kell.

(7)

Az afrikai sertéspestis Unión belüli járványügyi helyzetében bekövetkezett közelmúltbeli fejlemények figyelembevétele, valamint a betegség terjedésével kapcsolatos kockázatok elleni proaktív küzdelem érdekében Románia esetében egy új, megfelelő méretű, magas kockázatú területet kell kijelölni, amelyet fel kell venni a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének III. részében szereplő jegyzékbe. Ezenkívül Lengyelország esetében megfelelő méretű, új magas kockázatú területeket kell kijelölni, és azokat fel kell venni a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének I. és II. részében szereplő jegyzékbe.

(8)

Tekintettel az afrikai sertéspestis terjedésével kapcsolatos uniós járványügyi helyzet sürgősségére, fontos, hogy a 2014/709/EU végrehajtási határozat mellékletének az e határozattal való módosítása a lehető leghamarabb hatályba lépjen.

(9)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,