(1)

Az 1206/2001/EK tanácsi rendeletet (3) korábban módosították. Mivel további jelentős mértékű módosítások szükségesek, az említett rendeletet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség létrehozása érdekében az Uniónak egyéb intézkedések mellett el kell fogadnia a belső piac megfelelő működéséhez szükséges, apolgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket.

(3)

A belső piac megfelelő működésének biztosítása és az Unión belüli polgári igazságszolgáltatási térség kialakítása céljából a bizonyításfelvétel tekintetében tovább kell javítani és gyorsítani a különböző tagállamok bíróságai közötti együttműködést. E rendelet a bírósági eljárások hatékonyságának és gyorsaságának javítására törekszik azáltal, hogy egyszerűsíti és észszerűsíti az együttműködési mechanizmusokat a határokon átnyúló ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében, és mindeközben hozzájárul a késedelmek, valamint az egyének és vállalkozások költségeinek csökkentéséhez is. A nagyobb jogbiztonság és az egyszerűbb, észszerűbb és digitalizált eljárások biztosítása ösztönözni fogja az egyéneket és a vállalkozásokat arra, hogy határokon átnyúló ügyletekben vegyenek részt, és ezzel fellendítsék az Unión belüli kereskedelmet és így a belső piac működését is.

(4)

E rendelet meghatározza a különböző tagállamok bíróságai között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében folytatott együttműködésre vonatkozó szabályokat.

(5)

E rendelet alkalmazásában a „bíróság” fogalmába azon hatóságok is beletartoznak, amelyek igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, amelyek egy igazságügyi hatóság felhatalmazása alapján járnak el vagy amelyek egy igazságügyi hatóság ellenőrzése alatt járnak el, és amelyek a nemzeti jog alapján hatáskörrel rendelkeznek a polgári vagy kereskedelmi ügyekben folytatott bírósági eljárások céljából történő bizonyításfelvételre. E fogalomba beletartoznak különösen az olyan hatóságok, amelyek egyéb uniós jogi aktusok, például az (EU) 2019/1111 tanácsi rendelet (4), illetve az 1215/2012/EU (5) és a 650/2012/EU (6) európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján bíróságnak minősülnek.

(6)

A lehető legmagasabb fokú egyértelműség és jogbiztonság érdekében a bizonyítás felvételére irányuló kérelmeket a megkeresett bíróság tagállamának hivatalos nyelvén, illetve más, az adott tagállam által elfogadott nyelven kitöltött formanyomtatványon kell továbbítani. Azonos okból lehetőség szerint szintén formanyomtatványokat kell használni az érintett bíróságok közötti további kapcsolattartás során.

(7)

A kérelmek és tájékoztatások tagállamok közötti, bizonyításfelvétel céljából történő gyors továbbításának biztosítása érdekében minden megfelelő modern kommunikációs technológiát igénybe kell venni. Ezért főszabályként minden iratközlést és -cserét egy összekapcsolt és műszakilag interoperábilis nemzeti informatikai rendszerekből álló biztonságos és megbízható, decentralizált informatikai rendszeren keresztül kell végezni, így például – az e téren megvalósuló további technológiai fejlődés sérelme nélkül – az e-CODEX alapján. Ennek megfelelően az e rendelet szerinti adatcsere céljára egy decentralizált informatikai rendszert kell létrehozni. Az említett informatikai rendszer decentralizált jellege kizárólag a valamely tagállam és egy másik tagállam közötti adatcseréket tenné lehetővé, anélkül hogy ezen adatcserékben részt venne bármelyik uniós intézmény.

(8)

Az esetleges jövőbeli technológiai fejlődés sérelme nélkül a biztonságos decentralizált informatikai rendszert és annak alkotóelemeit nem lehet úgy tekinteni, hogy azok feltétlenül a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) meghatározott minősített ajánlott elektronikus kézbesítési szolgáltatásnak minősülnek.

(9)

A Bizottságnak kell felelősnek lennie egy olyan referenciaalkalmazási szoftver létrehozásáért, karbantartásáért és jövőbeli fejlesztéséért, amelynek a nemzeti informatikai rendszer helyett való alkalmazását – a beépített és alapértelmezett adatvédelem elveivel összhangban – lehetővé kell tenni a tagállamok számára. A Bizottságnak meg kell terveznie, ki kell fejlesztenie és karban kell tartania a referenciaalkalmazási szoftvert az (EU) 2018/1725 (8) és az (EU) 2016/679 (9) európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott adatvédelmi követelményeknek és elveknek – különösen a beépített és alapértelmezett adatvédelem elveinek – megfelelően. A referenciaalkalmazási szoftvernek emellett megfelelő technikai intézkedéseket is magában kell foglalnia, és lehetővé kell tennie az ahhoz szükséges szervezeti intézkedéseket, hogy a bizonyításfelvétellel összefüggésben folytatott információcsere tekintetében megfelelő biztonsági és interoperabilitási szint legyen biztosított.

(10)

A decentralizált informatikai rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében az irányító szervnek megfelelő erőforrásokkal kell rendelkeznie az említett rendszer azon elemei tekintetében, amelyek az Unió felelősségi körébe tartoznak.

(11)

A nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságnak vagy hatóságoknak az (EU) 2016/679 rendelet értelmében vett adatkezelőként kell felelniük a személyes adatok e rendelet alapján általuk végzett, a kérelmeknek és egyéb tájékoztatásoknak a tagállamok közötti továbbítása céljából történő kezeléséért.

(12)

A decentralizált informatikai rendszeren keresztüli továbbítást megakadályozhatja a rendszer üzemzavara vagy a bizonyíték jellege, például a DNS- vagy vérminták továbbítása esetében. Más kommunikációs eszközök megfelelőbbek lehetnek kivételes körülmények esetén is, például olyan helyzetekben, amikor nagy terjedelmű dokumentáció elektronikus formátumúvá való átalakítása aránytalan adminisztratív terhet róna az illetékes hatóságokra, vagy ha a hitelesség megállapítása céljából az eredeti papírformátumú iratra van szükség. Amikor nem kerül sor a decentralizált informatikai rendszer igénybevételére, a továbbítást a lehető legalkalmasabb alternatív módon kell elvégezni. Az ilyen alternatív mód többek között azzal kell, hogy járjon, hogy a továbbítás elvégzésére a lehető leggyorsabban, biztonságos módon, más biztonságos elektronikus eszközzel vagy postai szolgáltatás útján kerül sor.

(13)

Az iratok határokon átnyúló, a decentralizált informatikai rendszeren keresztül történő elektronikus továbbításának fokozása érdekében az ilyen iratokat nem lehet az eljárásban joghatásuktól megfosztani és bizonyítékként elfogadhatatlannak tekinteni kizárólag azon az alapon, hogy elektronikus formátumúak. Mindazonáltal ez az elv nem érintheti az ilyen iratok joghatásainak vagy bizonyítékként való elfogadhatóságának a nemzeti joggal összhangban történő megállapítását. Nem érintheti továbbá az iratok átalakítására vonatkozó nemzeti jogot.

(14)

E rendelet nem érintheti a hatóságok azon lehetőségét, hogy más uniós eszközök – például az (EU) 2019/1111 rendelet vagy a 4/2009/EK tanácsi rendelet (10) – által létrehozott rendszerek keretében információcserét folytassanak, még akkor sem, ha az érintett információ bizonyító erővel bír, tehát lehetővé kell tenni a megkereső hatóság számára, hogy szabadon választhassa meg a legmegfelelőbb módszert.

(15)

A bizonyításfelvétel iránti kérelmeket gyorsan kell teljesíteni. Amennyiben nem lehetséges valamely kérelmet a megkeresett bíróság által történő kézhezvétele időpontjától számított 90 napon belül teljesíteni, a megkeresett bíróságnak értesítenie kell a megkereső bíróságot erről, valamint a kérelem gyors teljesítését akadályozó okokról.

(16)

E rendelet eredményességének biztosítása érdekében azon körülményeket, amelyek esetében megtagadható a bizonyításfelvétel iránti kérelem teljesítése, szigorúan kivételes esetekre kell korlátozni.

(17)

A megkeresett bíróságnak a nemzeti joga szerint kell teljesítenie a bizonyításfelvétel iránti kérelmet.

(18)

Amennyiben a megkereső bíróság tagállamának joga ekként rendelkezik, az eljárásban részt vevő felek, valamint adott esetben azok képviselői számára lehetővé kell tenni, hogy jelen legyenek a bizonyításfelvétel során annak érdekében, hogy ahhoz hasonló módon követhessék nyomon az eljárást, mintha a bizonyításfelvételt a megkereső bíróság tagállamában végeznék. A feleknek és képviselőiknek továbbá jogot kell biztosítani arra, hogy a bizonyításfelvételben való részvételüket kérelmezhessék annak érdekében, hogy a bizonyításfelvételben aktívabb szerepet vállalhassanak. A részvétel feltételeit azonban – nemzeti jogával összhangban – a megkeresett bíróság határozza meg.

(19)

Amennyiben az a megkereső bíróság tagállamának jogával összeegyeztethető, a megkereső bíróság képviselői számára lehetővé kell tenni, hogy jelen legyenek a bizonyításfelvétel során annak érdekében, hogy jobban tudják értékelni a bizonyítékokat. Továbbá jogot kell számukra biztosítani arra, hogy a megkeresett bíróság által az utóbbi bíróság nemzeti jogával összhangban megállapított feltételek mellett kérhessék a bizonyításfelvételben való részvételüket annak érdekében, hogy a bizonyításfelvételben aktívabb szerepet vállalhassanak.

(20)

A bizonyításfelvétel megkönnyítése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok bíróságainak, hogy nemzeti jogukkal összhangban közvetlenül, egy másik tagállamban folytassanak le bizonyítást, amennyiben a közvetlen bizonyításfelvétel iránti kérelemnek az érintett tagállam helyt ad, feltéve, hogy a megkeresett tagállam központi szerve vagy hatáskörrel rendelkező hatósága által meghatározott feltételek teljesülnek.

(21)

Jelenleg nem teljes a modern kommunikációs technológia kínálta lehetőségek kihasználtsága, így például a videokonferenciáé, amely a bizonyításfelvétel egyszerűsítésének és felgyorsításának fontos eszköze. Amennyiben a bizonyításfelvételt egy másik tagállamban tartózkodó személynek például tanúként, eljárásban részt vevő félként vagy szakértőként való meghallgatása útján kell végezni, a megkereső bíróságnak videokonferencia vagy más távközlési technológia használata révén kell a közvetlen bizonyításfelvételt lefolytatnia, amennyiben az említett technológia a bíróság rendelkezésére áll és a bíróság úgy ítéli meg, hogy e technológia használata az ügy sajátos körülményeire tekintettel, valamint az eljárás tisztességes lefolytatásának szempontjából megfelelő. Az (EU) 2019/1111 rendelet értelmében a videokonferencia gyermekek meghallgatására is alkalmazható. Mindazonáltal, ha a megkeresett tagállam központi szerve vagy hatáskörrel rendelkező hatósága szükségesnek tart bizonyos feltételeket, a közvetlen bizonyításfelvételt az adott tagállam jogának megfelelően ezen feltételek mellett kell elvégezni. A megkeresett tagállam központi szerve vagy hatáskörrel rendelkező hatósága számára lehetővé kell tenni, hogy a közvetlen bizonyításfelvételt teljesen vagy részben megtagadja, ha az ilyen közvetlen bizonyításfelvétel ellentétes lenne az adott tagállam jogának alapelveivel.

(22)

Amennyiben a bizonyításfelvételt egy személynek videokonferencia vagy egyéb távközlési technológia használata révén történő meghallgatása útján kell végezni, a megkereső bíróság számára – kérése esetén – segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy tolmácsot – vagy kifejezett kérés esetén hiteles tolmácsot – találjon.

(23)

Az eljáró bíróságnak a felek és jogi képviselőik rendelkezésére kell bocsátania az arra vonatkozó utasításokat, hogy miként lehet benyújtani a dokumentumokat vagy egyéb anyagokat, amennyiben a meghallgatásokra videokonferencia vagy egyéb alkalmas távközlési technológia használata révén kerül sor.

(24)

A diplomáciai képviselők vagy konzuli tisztviselők általi bizonyításfelvétel megkönnyítése érdekében az említett személyek számára lehetővé kell tenni, hogy egy másik tagállam területén – azon a területen, ahol akkreditálva vannak – bizonyításfelvételt végezzenek oly módon, hogy az általuk képviselt tagállam bíróságai előtt folyamatban lévő eljárás keretében – előzetes megkeresés kötelezettsége nélkül – az általuk képviselt tagállam állampolgárait önkéntes alapon, kényszerítő intézkedések alkalmazása nélkül meghallgatják. Továbbra is a tagállam mérlegelési jogkörébe kell tartoznia annak, hogy diplomáciai képviselői vagy konzuli tisztviselői a feladatkörük részeként rendelkeznek-e bizonyításfelvételi hatáskörrel.

(25)

A diplomáciai képviselők vagy konzuli tisztviselők általi bizonyításfelvételre a diplomáciai képviselet vagy a konzulátus területén kell sort keríteni, kivéve kivételes körülmények fennállása esetén. Ilyen körülmény lehet az, ha a meghallgatandó személy súlyos betegség miatt nem tud a diplomáciai képviselet vagy a konzulátus területére eljutni.

(26)

A bizonyításfelvétel iránti kérelem e rendelettel összhangban történő teljesítéséért nem követelhető az illetékek vagy költségek megtérítése. Amennyiben azonban a megkeresett bíróság megtérítést kér, a szakértőknek és tolmácsoknak kifizetett díjak, illetve a nemzeti jogban előírt különös eljárás keretében történő teljesítésből vagy a távközlési technológia használatából adódó költségek nem terhelhetik az említett bíróságot. Ilyen esetben a megkereső bíróságnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a megtérítés haladéktalan biztosítására. Amennyiben szakértői vélemény szükséges, a megkeresett bíróság számára lehetővé kell tenni, hogy a kérelem teljesítését megelőzően a költségek fedezetére alkalmas összeg letétbe helyezését, illetve megelőlegezését kérhesse a megkereső bíróságtól.

(27)

Az e rendelet I. mellékletében foglalt formanyomtatványok naprakésszé tétele és e formanyomtatványok technikai jellegű módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett melléklet módosításaira vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (11) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(28)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

E rendeletnek kell irányadónak lennie a tagállamok által kötött két- vagy többoldalú megállapodások e rendeletével azonos alkalmazási körre vonatkozó rendelkezéseivel. E rendelet nem akadályozza a tagállamokat olyan megállapodások fenntartásában és megkötésében, amelyek megkönnyítik a bizonyításfelvétel terén folytatott együttműködést, feltéve, hogy e megállapodások e rendelettel összeegyeztethetőek.

(30)

Alapvető fontosságú, hogy hatékony eszközök álljanak rendelkezésre a bizonyítékok beszerzéséhez, megőrzéséhez és bemutatásához, valamint hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása és a bizalmas információk védelme biztosított legyen. Ebben az összefüggésben ösztönözni kell a modern technológia használatát.

(31)

A bizonyítékok felvételére, megőrzésére és bemutatására vonatkozó eljárásoknak biztosítaniuk kell az eljárási jogok, a magánélet, valamint a személyes adatok integritásának és bizalmas jellegének az uniós és a nemzeti joggal összhangban való védelmét.

(32)

Fontos biztosítani, hogy e rendelet alkalmazása az uniós adatvédelmi jognak megfelelő legyen, és tiszteletben tartsa a magánéletnek az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt védelmét. Fontos biztosítani továbbá, hogy a személyes adatok e rendelet szerinti kezelése az (EU) 2016/679 rendeletnek, a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (13), valamint az (EU) 2018/1725 rendeletnek megfelelően történjen. A személyes adatok e rendelet szerinti kezelésére kizárólag az e rendeletben meghatározott konkrét célok érdekében kerülhet sor.

(33)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) és (23) bekezdésével összhangban a Bizottságnak e rendelet tényleges hatásainak és a további intézkedések szükségességének felmérése érdekében értékelnie kell e rendeletet a konkrét nyomonkövetési intézkedések révén gyűjtött információk alapján. Ha a tagállamok adatokat gyűjtenek a továbbított kérelmek és a teljesített kérelmek számáról, valamint az olyan esetek számáról, amikor a továbbítás a decentralizált informatikai rendszeren kívüli módon történt, ezeket az adatokat nyomonkövetési céllal a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk. A Bizottság által háttérrendszerként kifejlesztett referenciaalkalmazási szoftvernek programszerűen gyűjtenie kell a nyomonkövetési célokhoz szükséges adatokat, és ezeket az adatokat továbbítani kell a Bizottságnak. Ha egy tagállam úgy dönt, hogy a Bizottság által kifejlesztett referenciaalkalmazási szoftver helyett nemzeti informatikai rendszert alkalmaz, e rendszert alkalmassá lehet tenni arra, hogy programszerűen gyűjtse ezeket az adatokat, és ebben az esetben ezen adatokat továbbítani kell a Bizottságnak.

(34)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a bizonyításfelvétel iránti kérelmek és a bizonyításfelvétellel kapcsolatos tájékoztatások közvetlen, hatékony és gyors továbbítását biztosító egyszerűsített jogi keret létrehozása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2019. szeptember 13-án véleményt (14) nyilvánított.

(36)

Az 1206/2001/EK rendeletben foglalt rendelkezések hozzáférhetőségének és olvashatóságának megkönnyítése érdekében hatályon kívül kell helyezni az említett rendeletet, és annak helyébe e rendeletnek kell lépnie.

(37)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(38)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

(1)

Az 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3) korábban módosították. Mivel további jelentős mértékű módosítások szükségesek, az említett rendeletet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és fejleszti az Uniót mint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. Egy ilyen térség létrehozásához az Uniónak egyéb intézkedések mellett el kell fogadnia a belső piac megfelelő működéséhez szükséges, polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedéseket.

(3)

A belső piac megfelelő működése és az Unión belüli polgári igazságszolgáltatási térség kialakítása céljából tovább kell javítani és gyorsítani a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok tagállamok közötti továbbítását és kézbesítését, egyben garantálni kell az ilyen iratok továbbításának magas szintű biztonságát, tiszteletben tartva a címzettek jogait, valamint biztosítva a magánélet és a személyes adatok védelmét. E rendelet a bírósági eljárások hatékonyságának és gyorsaságának javítására törekszik azáltal, hogy egyszerűsíti és észszerűsíti ezen eljárásokat a bírósági és bíróságon kívüli iratok Unión belüli kézbesítése tekintetében, és mindeközben hozzájárul a késedelmek, valamint az egyének és vállalkozások költségeinek csökkentéséhez is. A nagyobb jogbiztonság és az egyszerűbb, észszerűbb és digitalizált eljárások biztosítása ösztönözni fogja az egyéneket és a vállalkozásokat arra, hogy határokon átnyúló ügyletekben vegyenek részt, és ezzel fellendítsék az Unión belüli kereskedelmet és így a belső piac működését is.

(4)

E rendelet szabályokat határoz meg a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésére vonatkozóan. Ez a rendelet nem alkalmazandó a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítésére egyéb ügyekben, így például adó-, vám- és közigazgatási ügyekben.

(5)

A határokon átnyúló kézbesítést az egyik tagállamból valamely másik tagállamba történő kézbesítésnek kell tekinteni.

(6)

E rendelet nem alkalmazandó az eljárás helye szerinti tagállamban a fél meghatalmazott képviselője részére történő iratkézbesítésre, azonban alkalmazni kell a fél részére bármely iratnak egy másik tagállamban történő kézbesítésére – függetlenül attól, hogy az adott iratot a fél képviselője részére kézbesítették-e –, amennyiben az ilyen kézbesítést az eljárás helye szerinti tagállam joga előírja.

(7)

Amennyiben a címzettnek nincs ismert kézbesítési címe az eljárás helye szerinti tagállamban, egy vagy több másik tagállamban viszont rendelkezik egy vagy több ismert kézbesítési címmel, az adott iratot e rendelet szerint kell továbbítani az ilyen másik tagállamba való kézbesítés céljából. Ez a helyzet nem tekinthető az eljárás helye szerinti tagállamon belül történő belföldi kézbesítésnek. Így különösen az iratot nem lehet fiktív iratkézbesítési módszerek útján, így például bírósági hirdetőtáblán hirdetmény kifüggesztése vagy az iratnak a bírósági aktában történő elhelyezése révén kézbesíteni a címzett részére.

(8)

E rendelet alkalmazásában a bíróságon kívüli iratok fogalmát akként kell értelmezni, hogy az magában foglalja a valamely hatóság vagy hivatalos személy által készített vagy hitelesített iratokat, valamint az olyan egyéb iratokat, amelyeknek a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező címzett részére hivatalos eljárás szerint történő továbbítása a polgári jog vagy a kereskedelmi jog körébe tartozó valamely jogosultság vagy igény érvényesítéséhez, bizonyításához vagy védelméhez szükséges. A „bíróságon kívüli iratok” fogalmát nem lehet akként értelmezni, hogy az magában foglalja a közigazgatási hatóságok által közigazgatási eljárások céljára kiállított iratokat.

(9)

A polgári peres eljárások hatékonysága és gyorsasága megköveteli, hogy a bírósági és bíróságon kívüli iratokat közvetlenül és gyors módon továbbítsák a tagállamok által kijelölt helyi szervek között. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy külön áttevő és külön átvevő intézményeket, vagy egy vagy több, mindkét feladatot ellátó intézményt jelöljenek ki ötéves időtartamra. Mindamellett lehetővé kell tenni ezen kijelölés ötévenként való megújítását.

(10)

Az iratok tagállamok közötti, kézbesítés céljából történő gyors továbbításának biztosítása érdekében minden megfelelő modern kommunikációs technológiát igénybe kell venni, feltéve, hogy teljesülnek bizonyos, az átvett iratok sértetlenségével és megbízhatóságával kapcsolatos feltételek. Ezért főszabályként a tagállamok által kijelölt intézmények és szervek közötti minden kapcsolattartást és iratcserét egy összekapcsolt és műszakilag interoperábilis nemzeti informatikai rendszerekből álló biztonságos és megbízható, decentralizált informatikai rendszeren keresztül kell végezni, így például – az e téren megvalósuló további technológiai fejlődés sérelme nélkül – az e-CODEX alapján. Ennek megfelelően az e rendelet szerinti adatcsere céljára egy decentralizált informatikai rendszert kell létrehozni. Az említett informatikai rendszer decentralizált jellege kizárólag a valamely tagállam és egy másik tagállam közötti adatcseréket tenné lehetővé, anélkül hogy ezen adatcserékben részt venne bármelyik uniós intézmény.

(11)

Az esetleges jövőbeli technológiai fejlődés sérelme nélkül a biztonságos decentralizált informatikai rendszert és annak alkotóelemeit nem lehet úgy tekinteni, hogy azok feltétlenül a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott minősített ajánlott elektronikus kézbesítési szolgáltatásnak minősülnek.

(12)

A Bizottságnak kell felelősnek lennie egy olyan referenciaalkalmazási szoftver létrehozásáért, karbantartásáért és jövőbeli fejlesztéséért, amelynek a nemzeti informatikai rendszer helyett való alkalmazását – a beépített és alapértelmezett adatvédelem elveivel összhangban – lehetővé kell tenni a tagállamok számára. A Bizottságnak meg kell terveznie, ki kell fejlesztenie és karban kell tartania a referenciaalkalmazási szoftvert az (EU) 2018/1725 (5) és az (EU) 2016/679 (6) európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott adatvédelmi követelményeknek és elveknek – különösen a beépített és alapértelmezett adatvédelem elveinek – megfelelően. A referenciaalkalmazási szoftvernek emellett megfelelő technikai intézkedéseket kell magában foglalnia, és lehetővé kell tennie az ahhoz szükséges szervezeti intézkedéseket, hogy az iratkézbesítéssel összefüggésben folytatott információcsere tekintetében megfelelő biztonsági és interoperabilitási szint legyen biztosított.

(13)

A decentralizált informatikai rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében az irányító szervnek megfelelő erőforrásokkal kell rendelkeznie az említett rendszer azon elemei tekintetében, amelyek az Unió felelősségi körébe tartoznak.

(14)

A nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkező hatóságnak vagy hatóságoknak az (EU) 2016/679 rendelet értelmében vett adatkezelőként kell felelniük a személyes adatok e rendelet alapján általuk végzett, az iratok tagállamok közötti továbbítása céljából történő kezeléséért.

(15)

A decentralizált informatikai rendszeren keresztüli továbbítást meghiúsíthatja a rendszer esetleges üzemzavara. Más kommunikációs eszközök megfelelőbbek lehetnek kivételes körülmények esetén is, például olyan helyzetekben, amikor nagy terjedelmű dokumentáció elektronikus formátumúvá való átalakítása aránytalan adminisztratív terhet róna az áttevő intézményre, vagy ha a hitelesség megállapítása céljából az eredeti papírformátumú iratra van szükség. Amikor nem kerül sor a decentralizált informatikai rendszer igénybevételére, a továbbítást a lehető legalkalmasabb alternatív módon kell elvégezni. Az ilyen alternatív mód lehet többek között azzal kell, hogy járjon, hogy a továbbítás elvégzésére a lehető leggyorsabban, biztonságos módon, más biztonságos elektronikus eszköz vagy postai szolgáltatás útján kerül sor.

(16)

Az iratok határokon átnyúló, a decentralizált informatikai rendszeren keresztül történő elektronikus továbbításának fokozása érdekében az ilyen iratokat nem lehet az eljárásban joghatásuktól megfosztani és bizonyítékként elfogadhatatlannak tekinteni kizárólag azon az alapon, hogy elektronikus formátumúak. Mindazonáltal ez az elv nem érintheti az ilyen iratok joghatásainak vagy bizonyítékként való elfogadhatóságának a nemzeti joggal összhangban történő megállapítását. Nem sértheti továbbá az iratok átalakítására vonatkozó nemzeti jogot.

(17)

Az iratok tagállamok közötti továbbításának és kézbesítésének megkönnyítése érdekében az I. mellékletben foglalt formanyomtatványokat kell használni. A továbbítandó irathoz az I. mellékletben szereplő A. formanyomtatvány felhasználásával kiállított kérelmet kell csatolni. A formanyomtatványt az átvevő tagállam hivatalos nyelvén, vagy amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, akkor a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, vagy az adott tagállam által elfogadhatónak megjelölt más nyelven kell kitölteni. Mindegyik tagállamnak meg kell jelölnie, hogy saját hivatalos nyelvén kívül az Unió mely hivatalos nyelvét, illetve nyelveit tudja elfogadni.

(18)

Az irat átvételéről a lehető leghamarabb, de legkésőbb az átvételt követő hét napon belül visszaigazolást kell küldeni az áttevő intézmény részére, a decentralizált informatikai rendszeren keresztül automatikusan, vagy más módon, az I. mellékletben szereplő D. formanyomtatvány felhasználásával.

(19)

Fontos, hogy a kézbesítés elmaradásáról szóló igazolás kézhezvételekor az áttevő intézmény tudjon arról, hogy az átvevő tagállam hatóságai a címzett új címének kiderítése céljából terjesztettek-e elő megkeresést a lakcímnyilvántartásokhoz vagy más adatbázisokhoz, amennyiben léteznek ilyen nyilvántartások vagy adatbázisok. Ezért a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot arról, hogy a hatóságaik saját kezdeményezés alapján terjesztenek-e elő ilyen megkeresést abban az esetben, ha a kézbesítési kérelemben megadott cím nem helytálló. Mindazonáltal e rendeletben nem indokolt az említett megkeresések előterjesztésére vonatkozó kötelezettséget előírni a tagállami hatóságok számára.

(20)

Amennyiben a kézbesítési kérelem a továbbított információk vagy iratok alapján nem teljesíthető, ha az nem tartozik e rendelet hatálya alá, ha az alaki feltételek teljesítésének elmulasztása lehetetlenné teszi a kézbesítést, vagy ha a kézbesítési kérelmet olyan átvevő intézménynek küldték, amely nem illetékes, az átvevő intézménynek az adott körülményekre – köztük az átvevő intézmény rendelkezésére álló kommunikációs eszközökre – tekintettel indokolatlan, aránytalan vagy szükségtelen késedelem nélkül végre kell hajtania az e rendeletben előírt lépéseket.

(21)

A gyors továbbítás érdekében szükséges, hogy az iratokat az irat átvételét követően néhány napon belül kézbesítsék. Az iratkézbesítést a lehető leghamarabb, de legkésőbb az átvevő intézmény általi átvételtől számított egy hónapon belül kell elvégezni.

(22)

Az átvevő intézménynek továbbra is meg kell tennie minden szükséges lépést az irat kézbesítésének teljesítése érdekében akkor is, ha nem volt lehetőség az irat átvételétől számított egy hónapon belüli kézbesítésre, például azért, mert az alperes otthonától távol szabadságon volt, illetve munkahelyétől távol, üzleti úton tartózkodott. Annak elkerülése érdekében azonban, hogy az átvevő intézményt korlátlan időtartamú kötelezettség terhelje az iratkézbesítés teljesítését illetően, az áttevő intézmény számára lehetővé kell tenni, hogy az I. mellékletben szereplő A. formanyomtatvány felhasználásával megjelölje azon időtartamot, amelyen túl az irat kézbesítése nem szükséges.

(23)

E rendelet eredményességének biztosítása érdekében azon körülményeket, amelyek fennállása esetén megtagadható a kézbesítendő irat átvétele, kivételes esetekre kell korlátozni.

(24)

Minden olyan esetben, amikor a kézbesítendő irat nem a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelveinek egyikén készült, az átvevő intézménynek az I. mellékletben szereplő L. formanyomtatvány felhasználásával írásban tájékoztatnia kell a címzettet arról, hogy megtagadhatja a kézbesítendő irat átvételét, ha az nem egy általa megértett nyelven vagy a kézbesítés helye szerinti hivatalos nyelven vagy egyik hivatalos nyelven készült. Ez a szabály az ismételt kézbesítésekre is vonatkozik, amennyiben a címzett már gyakorolta az átvétel megtagadásához való jogát. Az átvétel megtagadásához való jog a diplomáciai képviselők vagy konzuli tisztviselők általi kézbesítés, valamint a postai szolgáltatás útján történő kézbesítés, az elektronikus kézbesítés és a közvetlen kézbesítés tekintetében is alkalmazandó. Lehetővé kell tenni, hogy a visszautasított irat kézbesítése orvosolható legyen oly módon, hogy az irat fordítását kézbesítik a címzett részére.

(25)

Ha a kézbesítendő irathoz fordítást csatolnak, a fordításnak hitelesnek vagy egyébként az eljárásokban történő felhasználásra az áttevő tagállam joga alapján alkalmasnak tekintettnek kell lennie. A fordítást a kézbesítés helye szerinti tagállam rendelkezésére kell bocsátani. Az iratoknak az e rendeletnek való megfelelés biztosítása érdekében más nyelvre történő fordítása nem érinti a címzett azon lehetőségét, hogy az eljárás helye szerinti tagállam jogával összhangban vitassa a fordítás helyességét.

(26)

Ha a címzett megtagadta a kézbesítendő irat átvételét, és a bírósági eljárásban eljáró bíróság vagy hatóság ellenőrzést követően úgy határoz, hogy az átvétel megtagadása nem volt indokolt, akkor az említett bíróságnak vagy hatóságnak mérlegelnie kell, hogy a nemzeti joggal összhangban milyen módon lenne megfelelő tájékoztatnia e határozatról a címzettet. Annak ellenőrzése céljából, hogy az átvétel megtagadása indokolt volt-e, a bíróságnak vagy hatóságnak figyelembe kell vennie az ügyiratban szereplő valamennyi releváns információt annak érdekében, hogy megállapítsa a címzett nyelvi készségeit. A címzett nyelvi készségeinek értékelésekor a bíróság adott esetben figyelembe vehet olyan ténybeli elemeket, mint például a címzett által az érintett nyelven írt dokumentumok, az, hogy a címzett foglalkozása feltételez-e különös nyelvi készségeket, valamint az, hogy a címzett az eljárás helye szerinti tagállam állampolgára-e, vagy az, hogy a címzett korábban lakott-e hosszabb ideig abban a tagállamban.

(27)

A tagállamok eljárási szabályai közötti különbségek következtében a kézbesítésre irányadó időpont tagállamonként eltérő. Tekintetbe véve az ilyen helyzeteket és az esetlegesen felmerülő nehézségeket, e rendeletnek olyan rendszert kell előírnia, amely szerint a kézbesítés időpontját az átvevő tagállam joga határozza meg. Ha azonban valamely tagállam joga szerint az iratot meghatározott időtartamon belül kell kézbesíteni, akkor a kérelmező tekintetében az e tagállam joga által meghatározott időpontot kell figyelembe venni. Az e kétféle időpontot tekintetbe vevő rendszer csak korlátozott számú tagállamban létezik. Ha a tagállamok az említett rendszert alkalmazzák, akkor tájékoztatniuk kell erről a Bizottságot, amelynek ezt az információt elektronikusan elérhetővé kell tennie a 2001/470/EK tanácsi határozat (7) által létrehozott, a polgári és kereskedelmi ügyek Európai Igazságügyi Hálózatán keresztül, valamint az európai igazságügyi portálon.

(28)

Az igazságszolgáltatáshoz való jog érvényesülésének megkönnyítése érdekében a tagállamoknak egységes rögzített díjat kell megállapítaniuk a bírósági tisztviselő, illetve az átvevő tagállam joga szerint illetékes személy eljárására. Az említett díjnak tiszteletben kell tartania az arányosság és a megkülönböztetésmentesség elvét. Az egységes rögzített díjra vonatkozó követelmény nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy – az említett elvek tiszteletben tartása mellett – különböző kézbesítési módokra különböző díjakat állapítsanak meg.

(29)

Minden tagállamnak rendelkeznie kell azzal a lehetőséggel, hogy az iratokat más tagállamban lakóhellyel rendelkező személyeknek közvetlenül postai szolgáltatások útján, tértivevényes ajánlott levélben vagy ennek megfelelő módon kézbesítsék. Az iratok különböző levélformákban – többek között teljes ügyiratokként – történő kézbesítéséhez igénybe vehető köz- vagy magánszolgáltatók által nyújtott postai szolgáltatás.

(30)

Az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával (8) összhangban az e rendelet szerinti, postai szolgáltatás útján történő közvetlen kézbesítést akkor is érvényesen teljesítettnek kell tekinteni, ha az iratot nem személyesen a címzettnek, hanem a címzett lakcímére, vele egy háztartásban élő más felnőttnek vagy a címzett háztartásában alkalmazásban álló felnőttnek kézbesítették, aki képes és hajlandó az irat átvételére, kivéve, ha az eljárás helye szerinti tagállam joga csak a címzettnek történő személyes kézbesítést teszi lehetővé.

(31)

A határokon átnyúló bírósági eljárások hatékonyságának és gyorsaságának biztosítása szükségessé teszi, hogy a más tagállamokban élő személyek számára történő iratkézbesítéshez közvetlen, gyorsított és biztonságos csatornák álljanak rendelkezésre. Ezért lehetővé kell tenni, hogy olyan címzett részére, akinek ismert kézbesítési címe más tagállamban van, az iratkézbesítés közvetlenül, elektronikus eszközök útján történjen. Az ilyen típusú közvetlen elektronikus kézbesítés alkalmazására vonatkozó feltételeknek biztosítaniuk kell, hogy az elektronikus kézbesítést kizárólag olyan elektronikus eszközök útján végezzék, amelyek az eljárás helye szerinti tagállam joga alapján a belföldi iratkézbesítésre rendelkezésre állnak, és biztosítaniuk kell, hogy a címzettek érdekeinek védelmét megfelelő biztosítékok – többek között magas szintű technikai standardok és a címzett kifejezett hozzájárulásának követelménye – szavatolják.

(32)

Lehetővé kell tenni, hogy a címzett részére történő elektronikus iratkézbesítésre a 910/2014/EU rendelet értelmében vett, minősített ajánlott elektronikus kézbesítési szolgáltatás alkalmazásával kerüljön sor, feltéve, hogy a címzett előzetes, kifejezett hozzájárulását adta az elektronikus eszközök használatához a bírósági eljárások során történő iratkézbezítés céljából. Ilyen esetekben az előzetes, kifejezett hozzájárulás megadható egy konkrét eljárásra vonatkozóan, vagy pedig az iratoknak a bírósági eljárások során az említett eszközök útján történő kézbesítéséhez való általános hozzájárulásként is. Az említett hozzájárulás megadható akkor is, ha az eljárás helye szerinti tagállam joga szerint az eljárási iratok elektronikus rendszeren keresztül kézbesíthetők, és a címzett hozzájárult e rendszer alkalmazásához az iratkézbesítés tekintetében még azt megelőzően, hogy bármilyen iratot kézbesítettek volna a címzett számára az említett rendszeren keresztül.

(33)

A címzett részére történő elektronikus iratkézbesítés elvégezhető a 910/2014/EU rendelet értelmében vett, minősített ajánlott elektronikus kézbesítési szolgáltatás alkalmazása nélkül, feltéve, hogy a címzett előzetes, kifejezett hozzájárulását adta ahhoz, hogy az eljáró bíróság vagy hatóság, vagy az eljárásban az iratkézbesítésért felelős fél az adott eljárás során számára az iratokat egy meghatározott e-mail-címre küldött e-mail útján kézbesítse, feltéve, hogy visszaigazolás érkezik arról, hogy a címzett átvette az iratot. A címzettnek az átvétel visszaigazolásának aláírásával és visszaküldésével, vagy a címzett által az iratkézbesítés céljára megadott e-mail-címről küldött e-mail küldésével igazolnia kell az irat átvételét. Az átvétel visszaigazolását elektronikusan is alá lehet írni. A továbbítás biztonságának garantálása érdekében a tagállamok meghatározhatják azokat a kiegészítő feltételeket, amelyek teljesülése esetén elfogadják az e-mail útján történő kézbesítést, amennyiben saját joguk szigorúbb feltételeket ír elő az e-mail útján történő kézbesítés tekintetében, vagy a saját joguk nem engedélyezi az e-mail útján történő kézbesítést. E feltételek olyan kérdésekre is vonatkozhatnak, mint a feladó és a címzett azonosítása, a küldött iratok integritása, valamint a továbbítás külső beavatkozásokkal szembeni védelme.

(34)

Lehetővé kell tenni, hogy meghatározott bírósági eljárásokban érdekelt személyek az iratokat közvetlenül a kézbesítés kívánt helye szerinti tagállam bírósági tisztviselőjén, hivatalos személyén vagy más illetékes személyén keresztül kézbesíthessék, feltéve, hogy az ilyen közvetlen kézbesítés az említett tagállam joga értelmében megengedett.

(35)

Ha a nemzeti jog és e rendelet lehetővé teszi, hogy a bíróság határozatot hozzon akkor is, ha nem érkezett be igazolás az eljárást megindító irat vagy az azzal egyenértékű irat kézbesítéséről vagy átadásáról, akkor bármely határozat meghozatala előtt – az alperes érdekeit védő egyéb követelményekkel összhangban – minden észszerű erőfeszítést meg kell tenni az igazolásnak az átvevő tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságain vagy szervein keresztül történő beszerzése érdekében. Amennyiben a nemzeti joggal nem összeegyeztethetetlen, minden észszerű erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az olyan alperest, akinek egy címe vagy felhasználói fiókja ismert az eljáró bíróság számára, a rendelkezésre álló kommunikációs csatornák bármelyikén keresztül – többek között modern kommunikációs technológia igénybevételével – tájékoztassák arról, hogy bírósági eljárást indítottak vele szemben.

(36)

A Bizottságnak kézikönyvet kell készítenie az e rendelet megfelelő alkalmazására vonatkozó információkról. A kézikönyvet a polgári és kereskedelmi ügyek Európai Igazságügyi Hálózatán keresztül elérhetővé kell tenni. A Bizottságnak és a tagállamoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy biztosítsák a kézikönyvben szereplő információk naprakész jellegét és teljességét, különösen az átvevő és áttevő intézmények kapcsolattartási adatai tekintetében.

(37)

Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számításánál az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (9) kell alkalmazni.

(38)

Az e rendelet I. mellékletében található formanyomtatványok naprakésszé tétele és e formanyomtatványok technikai jellegű módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az említett melléklet módosításaira vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (10) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(39)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni.

(40)

E rendeletnek kell irányadónak lennie a tagállamok által kötött két- vagy többoldalú megállapodások e rendelettel azonos alkalmazási körre vonatkozó rendelkezéseivel – és különösen a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok külföldön történő kézbesítéséről szóló, 1965. november 15. napján kelt Hágai Egyezménnyel – szemben a megállapodásokban részes tagállamok közötti kapcsolatokban. E rendelet nem akadályozza a tagállamokat olyan megállapodások fenntartásában és megkötésében, amelyek meggyorsítják vagy egyszerűsítik az iratok továbbítását, feltéve, hogy e megállapodások e rendelettel összeegyeztethetőek.

(41)

Az uniós joggal összhangban teljeskörűen be kell tartani és tiszteletben kell tartani valamennyi érintett személy alapvető jogait és szabadságait, különösen az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáféréshez, a megkülönböztetésmentességhez, valamint a személyes adatok és a magánélet védelméhez való jogot.

(42)

Az e rendelet alapján továbbított információknak megfelelő védelmet kell biztosítani. E védelem az (EU) 2016/679 rendelet és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) hatálya alá tartozik. Haladéktalanul törölni kell azokat a személyes adatokat, amelyek nem relevánsak a valamely konkrét ügyben való eljárás szempontjából.

(43)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (22) és (23) bekezdésével összhangban a Bizottságnak e rendelet tényleges hatásainak és a további intézkedések szükségességének felmérése érdekében értékelnie kell e rendeletet konkrét nyomonkövetési intézkedések keretében gyűjtött információk alapján. Ha a tagállamok e rendelet alapján adatokat gyűjtenek az e rendelet szerinti iratkézbesítésekről – így különösen a továbbított kérelmek és a kapott kérelmek számáról, az olyan esetek számáról, amikor a továbbítás a decentralizált informatikai rendszeren kívüli módon történt, a kézbesítés elmaradásáról kapott igazolások számáról, valamint az áttevő intézményekhez beérkezett, a kézbesítendő iratok átvételének nyelvi okok miatti megtagadásáról szóló értesítések számáról – ezeket az adatokat nyomonkövetési céllal a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk. A Bizottság által háttérrendszerként kifejlesztett referenciaalkalmazási szoftvernek programszerűen gyűjtenie kell a nyomonkövetési célokhoz szükséges adatokat, és ezeket az adatokat továbbítani kell a Bizottságnak. Ha egy tagállam úgy dönt, hogy a Bizottság által kifejlesztett referenciaalkalmazási szoftver helyett nemzeti informatikai rendszert alkalmaz, e rendszert alkalmassá lehet tenni arra, hogy programszerűen gyűjtse ezeket az adatokat, és ebben az esetben ezen adatokat továbbítani kell a Bizottságnak.

(44)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a joghatóságra, valamint a határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozó nemzeti szabályok közötti különbségek miatt, az Unió szintjén azonban e rendelet közvetlen alkalmazandósága és kötelező jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(45)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2019. szeptember 13-án véleményt (13) nyilvánított.

(46)

Az 1393/2007/EK rendeletben foglalt rendelkezések hozzáférhetőségének és olvashatóságának megkönnyítése érdekében hatályon kívül kell helyezni az említett rendeletet, és annak helyébe e rendeletnek kell lépnie.

(47)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikkének (1) bekezdésével összhangban az Egyesült Királyság és Írország bejelentette, hogy részt kíván venni ennek a rendeletnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(48)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,