(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével törekszik minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolni a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke olyan többéves tervek elfogadásáról rendelkezik, amelyek állományvédelmi intézkedéseket tartalmaznak bizonyos állományoknak egy adott földrajzi területen való halászatára vonatkozóan. Az ilyen többéves tervek meghatározzák a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit, és felhatalmazhatják a Bizottságot arra, hogy a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján e részleteket tovább pontosítsa.

(3)

Az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira vonatkozó többéves tervet létrehozó (EU) 2018/973 rendelet egyúttal felhatalmazást is ad a Bizottságnak arra, hogy a tagállamok által kidolgozott közös ajánlások alapján a kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteit pontosító, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el.

(4)

Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Hollandia és Svédország közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekkel bír az Északi-tengeren. Az Északi-tengerrel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően az említett tagállamok és az Egyesült Királyság 2019. május 29-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz az Északi-tengeren folytatott tengerfenéki halászatban alkalmazandó kirakodási kötelezettség végrehajtásának részleteire vonatkozóan. A közös ajánlást 2019. augusztus 7-én módosították. A Bizottság az említett közös ajánlások alapján elfogadta az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendeletet (3).

(5)

2019. november 8-án az érintett tagállamok és az Egyesült Királyság új közös ajánlást nyújtottak be abból a célból, hogy a Bizottság helyesbítsen néhány, az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendeletbe bekerült hibát, és kiegészítse a szóban forgó rendeletet bizonyos, abból véletlenül kimaradt szövegrészekkel.

(6)

A 2019. november 8-i közös ajánlás benyújtói indítványozták, hogy a legalább 70 mm szembőségű és legfeljebb 35 mm rácsrúdtávolságú fajszelektáló ráccsal ellátott zsákvéggel felszerelt fenékvonóhálóval kifogott norvég homár esetében a mentesség 2021. december 31-ig legyen érvényben. E mentesség, amelynek tudományos értékelése (4) pozitív eredménnyel zárult, már a korábbi visszadobási tervekben is szerepelt. 2018-ban a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) megállapította, hogy a szóban forgó mentesség vonatkozásában figyelembe vett tudományos információk következetes megközelítésen alapultak, és hogy a szélesebb flotta összefüggésében alkalmazott hitelesítési módszer észszerű volt (5). E kedvező tudományos elbírálás ellenére az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet – nem szándékoltan – a 2020. december 31-ig tartó időszakra korlátozta a mentesség érvényességi idejét, noha ennek semmiféle tudományos indoka nem volt. A mentességet ezért célszerű 2021. december 31-ig alkalmazni.

(7)

A HTMGB fent említett értékelése nyomán az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendeletben továbbá tévesen szerepel egy jelentéstételi kötelezettségre vonatkozó előírás, amelynek értelmében legkésőbb 2020. május 1-jéig további tudományos információkat kell benyújtani a legalább 70 mm szembőségű és legfeljebb 35 mm rácsrúdtávolságú fajszelektáló ráccsal ellátott zsákvéggel felszerelt fenékvonóhálóval kifogott norvég homárra vonatkozó mentesség alátámasztására. Ezért indokolt a szóban forgó mentességet kizárni a további adatok benyújtására vonatkozó kötelezettség alkalmazási köréből.

(8)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendeletből nem szándékoltan kimaradt egy, a lepényhal fogásaira és járulékos fogásaira vonatkozó, túlélési arányon alapuló mentességgel kapcsolatos rendelkezés. A 2019. augusztus 7-én benyújtott közös ajánlásban szerepelt egy, a lepényhal-alakúakra vagy a hengeres testű halakra irányuló halászatban bizonyos, legalább 90–99 mm szembőségű, Seltra-hálópanellel felszerelt vonóhálóval vagy legalább 80–99 mm szembőségű vonóhálóval kifogott sima lepényhalakra alkalmazandó mentességre vonatkozó javaslat. A HTMGB megállapította, hogy a vonatkozó tanulmányok eltérő túlélési arányokról (18–75 %) számoltak be és különösen alacsony értékeket rögzítettek a kisebb lepényhalak esetében (6). Ebből az okból kifolyólag a mentesség csak 2020. december 31-ig lett volna megadható, de a 6. cikk (4) bekezdéséből az erre vonatkozó előírás tévedésből kimaradt. Ezenkívül a további adatok benyújtására vonatkozó jelentéstételi kötelezettségnek erre a mentességre is ki kell terjednie.

(9)

A 2019. november 8-i közös ajánlásban annak benyújtói indítványozták egy de minimis kivételnek a rendeletbe való belefoglalását a bizonyos, legalább 120 mm szembőségű fenékvonóhálóval kifogott északi menyhalakra vonatkozóan.

(10)

Az (EU) 2018/2035 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (7) lehetővé tette de minimis kivétel alkalmazását az északi menyhalnak az ICES 4 alterületen bizonyos, legalább 120 mm szembőségű fenékvonóhálóval kifogott, a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedei tekintetében. A kivétel alkalmazásának engedélyezésére a tagállamok által szolgáltatott és a tudományos értékelés (8) által megerősített tudományos bizonyítékok alapján került sor. A HTMGB megállapította, hogy észszerű a feltételezés, miszerint az északi menyhal nem szándékos fogásainak a szelektivitás fokozása révén történő csökkentése az északi menyhal morfológiája miatt technikai szempontból kihívást jelent. A kivétel a tagállamok regionális csoportja és a Bizottság közötti félreértés következtében nem került bele az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet szövegébe. Ezért az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkét módosítani kell annak érdekében, hogy az tartalmazza a szóban forgó kivételt.

(11)

Az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és az ahhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Tekintettel arra, hogy az (EU) 2019/2238 felhatalmazáson alapuló rendelet 2020. január 1-jén lépett hatályba, ezt a rendeletet is attól a naptól kell alkalmazni,

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajokra vonatkozó kirakodási kötelezettség bevezetésével törekszik minden uniós halászati tevékenységben fokozatosan felszámolni a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetve kidolgozott közös ajánlások alapján, felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján legfeljebb hároméves időtartamra szóló és egy alkalommal meghosszabbítható visszadobási terveket fogadjon el.

(3)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekkel bír a délnyugati vizeken. Az említett tagállamok a délnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően 2017. június 2-án közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz a visszadobási tervben előírt de minimis kivételek időtartamának meghosszabbítása céljából.

(4)

A szóban forgó ajánlás és annak a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) általi kedvező értékelése (2) nyomán elfogadott (EU) 2018/188 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) engedélyezte a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács által meghatározott ICES 8 körzetben vízközi feszítőlapos vonóhálóval és vízközi páros vonóhálóval folytatott szardella-, makréla- és fattyúmakréla-halászatra vonatkozó de minimis kivétel időbeli hatályának a 2018., a 2019. és a 2020. évre történő meghosszabbítását. E kivétel alkalmazását az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) a vízközi feszítőlapos vonóháló és a vízközi páros vonóháló tekintetében a 2015., a 2016. és a 2017. évre már engedélyezte azzal az indoklással, hogy nehézségekbe ütközne a szelektivitás további fokozása.

(5)

Egy hiba következtében az (EU) 2018/188 felhatalmazáson alapuló rendelet vonatkozó rendelkezéséből kimaradt a vízközi páros vonóháló említése, ezért a fent említett tagállamok felkérték a Bizottságot, hogy a hiányzó szövegrész beillesztésével helyesbítse a szóban forgó jogszabályt. A csak az egyik halászeszközt említő hivatkozást el kell hagyni, és biztosítani kell, hogy a rendelkezés hatálya a szardella-, a makréla- és a fattyúmakréla-halászattal összefüggésben az összes nyílt vízi halászeszközre (a vízközi feszítőlapos vonóhálókra és a vízközi páros vonóhálókra egyaránt) kiterjedjen.

(6)

Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Mivel az e rendeletben előírt intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényének tervezését és az ahhoz kapcsolódó gazdasági tevékenységeket, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Tekintettel arra, hogy az (EU) 2018/188 felhatalmazáson alapuló rendelet 2018. január 1-jétől alkalmazandó, ezt a rendeletet indokolt 2020. január 1-jétől alkalmazni,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően két kérelmet nyújtottak be a Bacillus subtilis DSM 25841 készítmény engedélyezésére vonatkozóan. A kérelmekhez csatolták az említett rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelmek az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó Bacillus subtilis DSM 25841 készítmény tejelő kocákon kívüli valamennyi sertésfaj – beleértve a kocákat is (a szopós malacokra gyakorolt kedvező hatás elérése érdekében) – takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkoznak.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2018. február 20-i (2) és 2019. október 4-i (3) (4) véleményeiben megállapította, hogy a Bacillus subtilis DSM 25841 készítmény a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állatok egészségére vagy a fogyasztók biztonságára, sem pedig a környezetre. Azt is kijelentette, hogy ezt a készítményt potenciális légzőszervi szenzibilizálónak kell tekinteni, és hogy annak bőr- és szemirritáló, valamint bőrszenzibilizáció hatására vonatkozóan nem lehet következtetéseket levonni A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság megállapította továbbá, hogy a készítmény hatékonyan javíthatja a célfajok tenyésztéstechnikai paramétereit. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerről szóló jelentést.

(5)

A Bacillus subtilis DSM 25841 készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően e készítmény használatát engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be az Escherichia coli KCCM 80109 és KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát engedélyezésére vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az Escherichia coli KCCM 80109 és KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezése vonatkozik. A kérelmező a szóban forgó adalékanyagnak az „érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok” kategóriába való besorolását kérte.

(4)

A kérelmező a takarmány-adalékanyag ivóvízben való felhasználásának engedélyezését is kérelmezte. Az 1831/2003/EK rendelet azonban nem engedélyezi az „aromaanyagok” ivóvízben való felhasználását. Ezért az Escherichia coli KCCM 80109 és KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát ivóvízben való felhasználása nem engedélyezhető. Az, hogy az Escherichia coli KCCM 80109 és KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát aromaanyagként történő felhasználása ivóvízben nem engedélyezett, nem zárja ki azt, hogy az anyagot vízzel bejuttatott takarmánykeverékben használják fel.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) 2020. március 19-i véleményében (2) megállapította, hogy az Escherichia coli KCCM 80109 és KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állatok egészségére, sem a fogyasztók biztonságára, sem pedig a környezetre. A Hatóság az Escherichia coli KCCM 80109 és a KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát tekintetében megállapította, hogy bár a felhasználók belégzés általi expozíciója az alacsony porképző képesség miatt nem valószínű, a terméket – oldatban való felhasználása esetén – javasolt légúti irritálóként besorolni alacsony pH-értéke miatt. Ezenkívül az elvégzett tanulmányok eredményei alapján bőrirritálóként kell besorolni, továbbá olyan anyagként, amely súlyos szemkárosodást okozhat. Az L-cisztein-hidroklorid-monohidrát nem bőrszenzibilizáló. A Hatóság megállapította továbbá, hogy mivel az Escherichia coli KCCM 80109 és a KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrátot élelmiszerek ízesítőanyagaként használják, várhatóan a takarmányokban is hasonló szerepet tölt majd be, és takarmányokban történő felhasználásakor nincs szükség a hatásosság további bizonyítására. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyagokra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

Az Escherichia coli KCCM 80109 és KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően az Escherichia coli KCCM 80109 és KCCM 80197 fermentációjával előállított L-cisztein-hidroklorid-monohidrát használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

A megfelelőbb ellenőrzés érdekében korlátozásokat és feltételeket kell meghatározni. A takarmány-adalékanyag címkéjén fel kell tüntetni különösen az ajánlott mennyiséget. A szóban forgó mennyiség túllépésekor bizonyos információkat fel kell tüntetni az előkeverékek címkéjén.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Bacillus subtilis DSM 32324, a Bacillus subtilis DSM 32325 és a Bacillus amyloliquefaciens DSM 25840 készítmény engedélyezésére. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem az „állattenyésztésben alkalmazott adalékanyagok” kategóriába sorolandó Bacillus subtilis DSM 32324, Bacillus subtilis DSM 32325 és Bacillus amyloliquefaciens DSM 25840 készítmény valamennyi hízó-, tojó- vagy tenyészbaromfifaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2020. március 20-i véleményében (2) megállapította, hogy a Bacillus subtilis DSM 32324, a Bacillus subtilis DSM 32325 és a Bacillus amyloliquefaciens DSM 25840 készítmény a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állati egészségre, sem a fogyasztók biztonságára, sem pedig a környezetre. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy adatok hiányában az adalékanyag bőr- és szemirritáló, valamint bőrszenzibilizáció hatására vonatkozóan nem lehet következtetéseket levonni, és a hatóanyagok fehérjeszerű jellege miatt az adalékanyagot légzőszervi szenzibilizálónak kell tekinteni. A Bizottság ezért úgy véli, hogy megfelelő óvintézkedéseket kell hozni az emberi egészségre, különösen az adalékanyag felhasználóira gyakorolt káros hatások megelőzése érdekében. A Hatóság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a termék hatékony lehet takarmányokban és ivóvízben alkalmazott állattenyésztési adalékanyagként. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyagra alkalmazott analitikai módszerekről szóló jelentést.

(5)

A Bacillus subtilis DSM 32324, a Bacillus subtilis DSM 32325 és a Bacillus amyloliquefaciens DSM 25840 készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a termék alkalmazását az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) megállapítja azon létező hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a biocid termékekben való felhasználásuk jóváhagyásának lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a formaldehid is.

(2)

Sor került a formaldehidnek a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) V. mellékletében meghatározott 2. terméktípusba (magán- és közegészségügyi felhasználású fertőtlenítőszerek és egyéb biocid termékek) és 3. terméktípusba (állategészségügyi biocid termékek) tartozó biocid termékekben történő felhasználás tekintetében történő értékelésére, amely terméktípusok megfelelnek az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 2., illetve 3. terméktípusnak.

(3)

Németország értékelő illetékes hatósága 2013. július 29-én benyújtotta az értékelő jelentéseit és következtetéseit a Bizottságnak.

(4)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a biocid termékekkel foglalkozó bizottság 2019. december 10-én elfogadta az Európai Vegyianyag-ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) véleményeit (4), amelynek során figyelembe vette az értékelő illetékes hatóság következtetéseit.

(5)

Az 528/2012/EU rendelet 90. cikkének (2) bekezdése értelmében azokat az anyagokat, amelyek tagállami értékelése 2013. szeptember 1-ig lezárult, a 98/8/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban kell értékelni.

(6)

Az Ügynökség véleményei szerint a 2. és a 3. terméktípusba tartozó, formaldehidet tartalmazó biocid termékek – a felhasználásukra vonatkozó bizonyos előírások és feltételek betartása esetén – várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében meghatározott követelményeknek.

(7)

Ezért helyénvaló jóváhagyni a formaldehidnek a 2. és 3. terméktípusba tartozó biocid termékekben az említett előírások és feltételek betartása mellett történő felhasználását.

(8)

Az Ügynökség említett véleményeiben foglalt megállapítás szerint a formaldehidre vonatkozóan fennállnak az 1B. kategóriájú rákkeltő anyagként történő besorolásnak az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) foglalt kritériumai.

(9)

Mivel a formaldehidet a 98/8/EK irányelvben meghatározott feltételek szerint – figyelembe véve az adott tulajdonságot – jóvá kell hagyni, az említett irányelvben meghatározott legújabb gyakorlatoknak megfelelően a jóváhagyás időszakát 10 évnél lényegesen rövidebb időtartamban kell megállapítani. Továbbá, mivel a formaldehidre az 528/2012/EU rendelet 89. cikkének megfelelően 2000. május 14. óta átmeneti időszak vonatkozik, 2013. július 29. óta szakértői értékelés alatt áll, valamint annak érdekében, hogy a jóváhagyás esetleges meghosszabbítása esetén uniós szinten a lehető leghamarabb meg lehessen vizsgálni, hogy a formaldehidre vonatkozóan teljesülhetnek-e az 528/2012/EU rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek, a jóváhagyási időszakot három évben kell megállapítani.

(10)

Ezenkívül az 528/2012/EU rendelet VI. mellékletének 10. pontja értelmében annak eldöntéséhez, hogy a formaldehidet tartalmazó biocid termékek engedélyezhetők-e, a tagállamok illetékes hatóságainak értékelniük kell, hogy az említett rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülhetnek-e a saját területükön.

(11)

Az 528/2012/EU rendelet 23. cikkének alkalmazásában a formaldehid megfelel az említett rendelet 10. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételeknek, és helyettesítendő hatóanyagnak tekintendő. Ezért a formaldehidet tartalmazó biocid termék engedélyezése vagy engedélyének megújítása iránti kérelem értékelésének részeként a tagállamok illetékes hatóságainak összehasonlító értékelést kell végezniük.

(12)

Mivel az Ügynökség következtetései szerint a formaldehid megfelel az 1272/2008/EK rendelet I. melléklete szerinti, 1B. kategóriájú rákkeltő anyagként és 1. kategóriájú bőrszenzibilizáló anyagként való besorolás kritériumainak, a formaldehiddel kezelt vagy azt tartalmazó kezelt árucikkeket a forgalomba hozatalkor megfelelően címkézni kell.

(13)

Ez a rendelet nem érinti a munkahelyi egészségvédelem és biztonság területére vonatkozó uniós jog, különösen a 89/391/EGK (6) és a 98/24/EK tanácsi irányelv (7), valamint a 2004/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) alkalmazását.

(14)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően észszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy az érdekelt felek megtehessék az új követelmények teljesítéséhez szükséges előkészítő intézkedéseket.

(15)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a biocid termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Corynebacterium stationis KCCM 80161 fermentációjával előállított dinátrium-5′-inozinát engedélyezésére vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a Corynebacterium stationis KCCM 80161 fermentációjával előállított dinátrium-5′-inozinát valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezése vonatkozik. A kérelmező a szóban forgó adalékanyagnak az „érzékszervi tulajdonságokat javító adalékanyagok” kategóriába való besorolását kérte.

(4)

A kérelmező a takarmány-adalékanyag ivóvízben való felhasználásának engedélyezését is kérelmezte. Az 1831/2003/EK rendelet azonban nem engedélyezi az „aromaanyagok” ivóvízben való felhasználását. Ezért a Corynebacterium stationis KCCM 80161 fermentációjával előállított dinátrium-5′-inozinát ivóvízben való felhasználása nem engedélyezhető. Az, hogy az adalékanyag aromaanyagként történő felhasználása ivóvízben nem engedélyezett, nem zárja ki azt, hogy az anyagot vízzel bejuttatott takarmánykeverékben használják fel.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) 2020. május 7-i véleményében (2) megállapította, hogy a Corynebacterium stationis KCCM 80161 fermentációjával előállított dinátrium-5′-inozinát a javasolt felhasználási feltételek mellett nincs káros hatással sem az állatok, sem a fogyasztók egészségére, sem pedig a környezetre. A Hatóság véleményében megállapította, hogy az adalékanyag belélegezve nem mérgező, nem irritálja a bőrt vagy a szemet, és nem bőrszenzibilizáló. A Hatóság megállapította továbbá, hogy a Corynebacterium stationis KCCM 80161 fermentációjával előállított dinátrium-5′-inozinát élelmiszeríz-fokozó hatása jól bizonyított, ezért nincs szükség a takarmányban való hatásosságának további bizonyítására. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A Hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyagokra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(6)

A Corynebacterium stationis KCCM 80161 fermentációjával előállított dinátrium-5′-inozinát értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a Corynebacterium stationis KCCM 80161 fermentációjával előállított dinátrium-5′-inozinát használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(7)

A megfelelőbb ellenőrzés érdekében korlátozásokat és feltételeket kell meghatározni. A takarmány-adalékanyag címkéjén fel kell tüntetni különösen az ajánlott mennyiséget. A szóban forgó mennyiség túllépésekor bizonyos információkat fel kell tüntetni az előkeverékek címkéjén.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) megállapítja azon létező hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a biocid termékekben való felhasználásuk jóváhagyásának lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben a klorofén (EK-szám: 204-385-8; CAS-szám: 120-32-1) is szerepel.

(2)

Sor került a klorofénnek az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 2. terméktípusba (nem közvetlenül embereken vagy állatokon való felhasználásra szánt fertőtlenítőszerek és algásodás elleni szerek) tartozó biocid termékekben történő felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

Az ügyben Norvégiát jelölték ki referens államnak, amely ország értékelő illetékes hatósága 2016.december 22-én benyújtotta értékelő jelentését és következtetéseit az Európai Vegyianyag-ügynökségnek (a továbbiakban: ügynökség).

(4)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban a biocid termékekkel foglalkozó bizottság 2020. március 4-én elfogadta az ügynökség véleményét (3), amelynek során figyelembe vette az értékelő illetékes hatóság következtetéseit.

(5)

Az említett vélemény szerint a 2. terméktípusba tartozó, klorofént tartalmazó biocid termékek várhatóan nem felelnek meg az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumoknak, mivel az emberi egészségre jelentett kockázatok értékelése során elfogadhatatlan kockázatokat azonosítottak.

(6)

Figyelembe véve az ügynökség véleményét, nem indokolt jóváhagyni a klorofénnek a 2. terméktípusba tartozó biocid termékekben történő felhasználását.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a biocid termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

(1)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének megfelelően bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát. Az Unió és az Egyesült Királyság 2019. október 17-én megállapodott az Egyesült Királyság Unióból történő kilépéséről szóló megállapodásról (2) (a továbbiakban: a kilépésről rendelkező megállapodásról), melyet az Írországról és Észak-Írországról szóló módosított jegyzőkönyv és a módosított politikai nyilatkozat (3) egészít ki. E kilépésről rendelkező megállapodásnak megfelelően, valamint azt követően, hogy az Egyesült Királyság parlamentjének alsóháza megerősítette, az Európai Parlament elfogadta és a Tanács megkötötte a megállapodást, az Egyesült Királyság 2020. február 1-jén harmadik országgá vált, és az uniós jog alkalmazása az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban 2020. december 31-én megszűnik.

(2)

A központi értéktárak alapvető szerepet játszanak a pénzügyi piacokon. Az értékpapírok könyvelési rendszerbe való bevezetése („hitelesítési szolgáltatások”) és a felső szintű értékpapírszámlák vezetése („központi számlavezetési szolgáltatások”) növelik az átláthatóságot és védik a befektetőket, mivel biztosítják az értékpapír-kibocsátás integritását azáltal, hogy megelőzik a kibocsátott értékpapírok jogosulatlan létrehozását vagy csökkentését. A központi értéktárak emellett értékpapír-kiegyenlítési rendszereket is működtetnek, amelyek biztosítják az értékpapírügyletek megfelelő és időben történő kiegyenlítését. Ezek a funkciók döntő fontosságúak a kereskedés utáni elszámolási és kiegyenlítési folyamatok során. Az értékpapír-kiegyenlítési rendszerek a monetáris politika számára is alapvető fontosságúak, mivel közvetlenül részt vesznek a monetáris politika műveleteihez kapcsolódó biztosítékok rendelkezésre bocsátásában.

(3)

2021. január 1-jétől az Egyesült Királyságban letelepedett központi értéktárak („az egyesült királyságbeli központi értéktárak”) 909/2014/EU rendelet értelmében „harmadik országbeli központi értéktárnak” minősülnek. Ilyen minőségükben a tagállami jog szerint létrehozott pénzügyi eszközök tekintetében csak akkor nyújthatnak hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokat, ha az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) az említett rendelet 25. cikkének megfelelően elismeri őket. Ilyen elismerés hiányában az uniós kibocsátók a tagállami jog szerint létrehozott átruházható értékpapírok tekintetében nem bízhatnak meg egyesült királyságbeli központi értéktárakat hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatások elvégzésével. Ez a helyzet átmenetileg megnehezítheti az uniós kibocsátók számára, hogy teljesítsék jogi kötelezettségeiket, mivel az ír nemzeti jog szerint létrehozott vállalati értékpapírok és tőzsdén kereskedett alapok („ír vállalati értékpapírok és tőzsdén kereskedett alapok”) tekintetében az egyesült királyságbeli központi értéktárak által nyújtott szolgáltatásokat az Unióban engedélyezett központi értéktárak („uniós központi értéktárak”) jelenleg nem nyújtják. Ezért indokolt, továbbá az Unió és tagállamai érdekében áll annak biztosítása, hogy az egyesült királyságbeli központi értéktárak korlátozott ideig még 2020. december 31. után is nyújthassanak szolgáltatásokat az Unióban.

(4)

Az ESMA csak akkor ismerhet el egy harmadik országban letelepedett központi értéktárat, ha a Bizottság végrehajtási jogi aktus elfogadása útján megállapította, hogy az adott központi értéktárra irányadó jogi és felügyeleti keretrendszer egyenértékű a 909/2014/EU rendeletben meghatározott követelményekkel. Az (EU) 2018/2030 bizottsági végrehajtási határozat (4) – annak kockázata miatt, hogy az Egyesült Királyság a kilépésről rendelkező megállapodás megkötése nélkül lép ki az Unióból – a 2021. március 30-ig tartó időszakra egyenértékűséget biztosított az Egyesült Királyság jogi és felügyeleti keretrendszerének. A kilépésről rendelkező megállapodás megkötése következtében az említett végrehajtási határozat nem vált alkalmazandóvá. Az uniós központi értéktárak igen jól haladnak az ír vállalati értékpapírokat és tőzsdén kereskedett alapokat érintő szolgáltatások fejlesztése terén, hogy lehetővé tegyék az uniós kibocsátók számára pozícióik áthelyezését, de munkájukat nem fejezik be teljesen 2020. december 31-ig, amikor megszűnik az uniós jog alkalmazása az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban. Ezért az Unió és tagállamai érdekében az egyesült királyságbeli központi értéktárakra irányadó jogi és felügyeleti keretrendszert hat hónapos időtartamra egyenértékűnek kell minősíteni a 909/2014/EU rendeletben meghatározott követelményekkel.

(5)

A 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (9) bekezdésével összhangban három feltételnek kell teljesülnie annak megállapításához, hogy valamely harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az ott letelepedett központi szerződő felek tekintetében egyenértékű az említett rendeletben rögzített követelményekkel.

(6)

Először is, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy az adott harmadik országbeli központi értéktárak olyan, jogilag kötelező erejű követelményeket teljesítsenek, amelyek hatásukban egyenértékűek a 909/2014/EU rendeletben megállapított követelményekkel. Az egyesült királyságbeli központi értéktáraknak az átmeneti időszak 2020. december 31-én bekövetkező végéig meg kell felelniük a 909/2014/EU rendeletben meghatározott követelményeknek. Az Egyesült Királyság 2018. június 26-án az átmeneti időszak végétől kezdődő hatállyal beépítette nemzeti jogába a 909/2014/EU rendelet rendelkezéseit.

(7)

Másodszor, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy a szóban forgó harmadik országban letelepedett központi értéktárak folyamatos és hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá essenek. Az egyesült királyságbeli központi értéktárak az átmeneti időszak 2020. december 31-én bekövetkező végéig a Bank of England felügyelete alatt állnak, amint azt az Egyesült Királyság nemzeti joga a 909/2014/EU rendeletnek megfelelően előírja. A 909/2014/EU rendeletben megállapított rendelkezéseknek az Egyesült Királyság nemzeti jogába való beépítése részeként az átmeneti időszak végét követően is a Bank of England felel a központi értéktárak felügyeletéért, és jelenleg nincsenek arra utaló jelek, hogy a felügyeletben jelentős változások lesznek.

(8)

Harmadszor, az adott harmadik ország jogi keretrendszerének ténylegesen egyenértékű rendszert kell biztosítania a harmadik ország jogi szabályozása alapján engedélyezett központi értéktárak elismeréséhez. Ezt az biztosítja, hogy a 909/2014/EU rendelet 25. cikkében szereplő rendelkezéseket beemelik az Egyesült Királyság nemzeti jogába. Ezenkívül az Egyesült Királyság különleges átmeneti rendelkezések bevezetésével lehetővé tette, hogy harmadik országbeli központi értéktárak legalább hat hónapon keresztül hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokat nyújtsanak az Egyesült Királyságban azt követően, hogy az Egyesült Királyság megállapította a harmadik országbeli keretrendszer egyenértékűségét.

(9)

Ennek alapján megállapítható, hogy az Egyesült Királyságnak a kilépésről rendelkező megállapodás 126. cikkében említett átmeneti időszak végét követően az egyesült királyságbeli központi értéktárakra alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszere megfelel a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (9) bekezdésében meghatározott feltételeknek.

(10)

Ez a határozat az egyesült királyságbeli központi értéktárakra 2021. január 1-jétől alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszerről jelenleg rendelkezésre álló információkon alapul. Mivel az Egyesült Királyság bejelentette, hogy az uniós jogi keret alapján a jövőben hatályba lépő egyes követelményeket nem építi be nemzeti jogába, az Egyesült Királyságban jelenleg hatályos jogi és felügyeleti keretrendszer csak korlátozott ideig tekinthető egyenértékűnek. Mivel az Egyesült Királyság bejelentette az egyesült királyságbeli központi értéktárakra alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszer jövőbeli eltérését, a piaci szereplőknek fel kell készülniük arra, hogy ezen a területen nem lesz több egyenértékűségi határozat.

(11)

Az ESMA és a Bank of England közötti átfogó és hatékony együttműködési megállapodásoknak a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (10) bekezdésével összhangban történő megkötése biztosítja a proaktív információcserét és a felügyeleti tevékenységek összehangolását. E megállapodásoknak különösen azt kell biztosítaniuk, hogy az ESMA minden helyzetben – a szükséghelyzeteket is beleértve – azonnal hozzáférjen az általa kért összes információhoz. Ezen együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy az összes vonatkozó információ megosztható legyen a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében említett hatóságokkal, ha azokkal konzultálni kell az egyesült királyságbeli központi értéktárak elismertségéről, vagy ha az információk megosztása az említett hatóságok felügyeleti feladatainak ellátásához szükséges.

(12)

Az Egyesült Királyság hatóságainak tájékoztatniuk kell az Uniót az Egyesült Királyság jogi vagy felügyeleti keretének minden olyan változásáról, amely hatással van az Egyesült Királyságban nyújtott hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokra. A Bizottság az ESMA-val együttműködve nyomon fogja követni a jogi és felügyeleti keretrendszernek az Egyesült Királyságban nyújtott említett szolgáltatásokat érintő változásait, a piaci fejleményeket, valamint a felügyeleti együttműködés – többek között az ESMA és a Bank of England közötti azonnali információcsere – hatékonyságát. Ha a releváns fejlemények szükségessé teszik, a Bizottság bármikor felülvizsgálatot végezhet annak érdekében, hogy újraértékelje az e határozat által megadott egyenértékűséget, ideértve azt az esetet is, amikor az Egyesült Királyság hatóságai nem működnek hatékonyan együtt, nem teszik lehetővé annak hatékony értékelését, hogy az egyesült királyságbeli központi értéktárak milyen kockázatot jelentenek az Unióra vagy tagállamaira nézve, vagy ha az egyesült királyságbeli központi értéktárak vagy a Bank of England intézkedései indokolatlan és tisztességtelen versenyt eredményeznek.

(13)

Az Unió és tagállamai érdekében, valamint azért, hogy az uniós központi értéktáraknak elegendő idejük legyen szolgáltatáskínálatuknak az ír vállalati értékpapírok és tőzsdén kereskedett alapok tekintetében való továbbfejlesztésére, és hogy az uniós kibocsátóknak elegendő idejük legyen pozícióiknak az uniós központi értéktárakba való áthelyezésére, e határozatnak az alkalmazása kezdőnapjától számított hat hónap elteltével kell hatályát veszítenie.

(14)

E határozatnak sürgősen hatályba kell lépnie annak érdekében, hogy a kilépésről rendelkező megállapodásnak megfelelően az átmeneti időszak vége előtt jogbiztonságot teremtsen az uniós kibocsátók számára. Ezt a határozatot az azt követő naptól kell alkalmazni, amelyen az uniós jog alkalmazása az Egyesült Királyságra vonatkozóan, illetve az Egyesült Királyságban megszűnik.

(15)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,