(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2019. június 7-én az alaprendelet 10. cikke alapján szubvencióellenes vizsgálatot indított az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékeknek az Európai Unióba (a továbbiakban: Unió) érkező behozatalára vonatkozóan.

(2)

A Bizottság az eljárás megindításáról értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(3)

A Bizottság azt követően indította meg a vizsgálatot, hogy 2019. április 24-én az Európai Üvegrostgyártók Szövetsége (a továbbiakban: panaszos, APFE) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a folytonosüvegrostszál termékek teljes uniós termelésének 71 %-át teszi ki.

(4)

A Bizottság a vizsgálat során újabb bizonyítékokat tárt fel olyan lényeges támogatások létezéséről, amelyekkel az eljárás megindításáról szóló értesítés nem foglalkozott mindenre kiterjedően. Ezért a Bizottság az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban úgy döntött, hogy kiterjeszti a folyamatban lévő vizsgálatot ezekre a támogatásokra, és ennek megfelelően módosítja az eljárás megindításáról szóló értesítést.

(5)

A Bizottság 2020. február 12-én értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3) az eljárás megindításáról szóló értesítés módosításáról. Erről a kérdésről a Bizottság feljegyzést helyezett el az ügy iratai között, és a szóban forgó további támogatásokkal kapcsolatban konzultációra kérte fel az egyiptomi kormányt.

(6)

A Bizottság 2020. március 7-én az (EU) 2020/379 bizottsági végrehajtási rendelet (4) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) útján ideiglenes kiegyenlítő vámot vetett ki az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek Unióba érkező behozatalára.

(7)

Az ideiglenes rendelet (27) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a támogatás és a kár vizsgálata a 2018. április 1. és 2019. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak), a kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata pedig a 2016. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

Miután értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (lásd a fenti (4) preambulumbekezdést) az eljárás megindításáról szóló értesítés módosításáról, a Bizottság információkéréssel fordult az egyiptomi kormányhoz, az exportáló gyártóhoz, valamint a Kínai Népköztársaság kormányához (a továbbiakban: kínai kormány).

(9)

Az egyiptomi kormánynak küldött információkérés célja az egyiptomi kormány és a kínai kormány között az exportáló gyártó javára folytatott együttműködés teljeskörű kivizsgálása volt. Figyelemmel arra, hogy a kínai kormány érintett volt az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek (a továbbiakban: a vizsgált termék) támogatásában és ennek kapcsán szorosan együttműködött az egyiptomi kormánnyal, a Bizottság a vizsgálatban érdekelt félnek minősítette a kínai kormányt, és az egyiptomi kormánynak is megküldött információkérés továbbításával felkérte, hogy működjön együtt a vizsgálatban. A kínai kormány azonban nem reagált Bizottság felkérésére, és nem kérte nyilvántartásba vételét a vizsgálatban érdekelt félként.

(10)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés módosításának bizottsági közzétételét, valamint az információkérés kézhezvételét követően az egyiptomi kormány először is közölte, hogy nem adhat tájékoztatást, illetve koordinálhatja a válaszadást a joghatóságán kívüli állami vagy magánszektorbeli szervezetek nevében.

(11)

Másodszor: az egyiptomi kormány közölte, hogy a Bizottság által kért információk a joghatóságán kívül esnek. Az egyiptomi kormány szerint a Bizottság indokolatlan terhet rótt rá azzal, hogy a vizsgálathoz nem szükséges információk benyújtására kérte.

(12)

Harmadszor: az egyiptomi kormány azt állította, hogy a Bizottság valójában a Kínai Népköztársaságra (a továbbiakban: Kína) is kiterjesztette a vizsgálatot anélkül, hogy az eljárás megindítása előtt felajánlotta volna a konzultáció lehetőségét.

(13)

Negyedszer: az egyiptomi kormány közölte, hogy a szubvencióellenes alaprendelet rendelkezése szerint támogatás akkor áll fenn, ha „a származási vagy az exportáló ország kormányzata pénzügyi hozzájárulást nyújt”. Az egyiptomi kormány megjegyezte, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés módosítása a kínai kormány által vélelmezetten nyújtott támogatásokra vonatkozik. Eszerint tehát a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítés módosításával megsértette a szubvencióellenes alaprendeletet, mert a vizsgálatot olyan pénzügyi hozzájárulásokra terjesztette ki, amelyek az uniós jog értelmében nem minősülnek támogatásnak.

(14)

Végül pedig az egyiptomi kormány azzal érvelt, hogy az információkérés valójában a kínai kormánynak eredetileg elküldeni szándékozott kérdőívet takarta. Ezért azzal, hogy 30 helyett 15 napot adott a válaszadásra, a Bizottság megsértette a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás (a továbbiakban: SCM-megállapodás) 12.1.1. cikkét, valamint az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdését.

(15)

A Bizottság nem értett egyet az egyiptomi kormány álláspontjával. Az egyiptomi kormány joghatóságának hiányát, valamint a vizsgálatnak a kínai kormányra mint az exportáló ország kormányzatára való tényleges kiterjesztését illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által vizsgált támogatásokat az egyiptomi és a kínai kormány közötti együttműködés keretében nyújtják. Ezért lehetséges, hogy a támogatások Egyiptomnak voltak tulajdoníthatók annak okán, hogy Egyiptom a sajátjaként ismerte el és vette át a kínai kormány intézkedéseit. Az ezzel kapcsolatos ténymegállapítások részletes kifejtése a 3.2.2. szakaszban található.

(16)

Ezenkívül a Bizottság megjegyezte, hogy azért kérte az egyiptomi kormánytól a kínai banki ágazat általános jogi keretére, valamint a kínai pénzügyi intézményekre vonatkozó információk benyújtását, mert a vizsgálat az egyiptomi kormányt érinti, és a 3.2.2. szakaszban kifejtett módon lehetséges, hogy a vizsgált támogatások az egyiptomi kormánynak tulajdoníthatók. Az ilyen formában bekért információk tehát ahhoz voltak szükségesek, hogy a Bizottság megállapíthassa a támogatás fennállását.

(17)

Ezenkívül a Bizottság közvetlenül is lehetőséget adott a kínai kormánynak arra, hogy kérje nyilvántartásba vételét érdekelt félként, és a vizsgált kérdésekkel kapcsolatban közvetlenül benyújtsa a kért információkat. Annál is inkább, mert a (96) és (97) preambulumbekezdésben kifejtett módon az egyiptomi kormány és a kínai kormány háromszintű közös irányítási mechanizmust alakított ki, amelyet Kína kereskedelmi minisztériuma és a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetet felügyelő egyiptomi főhatóság között 2016-ban létrejött, a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetről szóló megállapodás 8. cikke rögzít. A mechanizmust többek között az együttműködési övezet működését esetlegesen érintő kérdések kezelésére hozták létre, ideértve az övezeti exportra kivetett kiegyenlítő vámokat is.

(18)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy ha az egyiptomi kormánynak nem is volt a birtokában a kért információk teljes köre, arra minden eszköze megvolt, hogy a kért információkat megszerezze a kínai kormánytól.

(19)

A Bizottság az információkérés minősítését illetően sem értett egyet az egyiptomi kormánnyal. A kérést ugyanis az egyiptomi kormánynak szóló eredeti kérdőív után hónapokkal küldte el. Az információkérést az indokolta, hogy Bizottságnak a vizsgálat során gyűjtött egyéb bizonyítékok nyomán további adatokra volt szüksége. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy az egyiptomi kormány ezt megelőzően 37 napos válaszadási határidővel már megkapta az eredeti kérdőívet.

(20)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy tényleges tartalmát tekintve az információkérés a vizsgálat során feltárt egyéb releváns támogatásokra szorítkozott, a kért információk mélysége és mennyisége pedig semmi esetre sem mérhető az eredeti kérdőívhez. A Bizottság végül megjegyezte, hogy az egyiptomi kormánynak az eljárás igen kései szakasza ellenére – hosszabbítást követően – összesen 22 nap állt rendelkezésére a kiegészítő információkérés megválaszolására.

(21)

Az eredeti kérdőíven kért információk igen nagy terjedelméhez képest a kiegészítő információkérés megválaszolásához szabott határidőt figyelembe véve a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az egyiptomi kormány elegendő időt kapott.

(22)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság elutasította az egyiptomi kormány felsorolt állításait.

(23)

Az érdekelt feleknek az ideiglenes kiegyenlítő vámok kivetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően az egyiptomi kormány és az egyiptomi exportáló gyártó írásos beadványt nyújtott be az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjuk ismertetése céljából.

(24)

Az egyiptomi kormány és az egyiptomi exportáló gyártó lehetőséget kapott a meghallgatásra.

(25)

Az egyiptomi kormányt a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő is meghallgatta.

(26)

A Bizottság az érdekelt felek észrevételeit mérlegelte és az e rendeletben foglaltak szerint megválaszolta.

(27)

A Covid19-fertőzés veszélye, majd a járvány kezelésére hozott intézkedések (5) miatt a Bizottság nem tudta teljeskörűen ellenőrizni az exportáló gyártó és az egyiptomi kormány által benyújtott adatokat. Miután ez a helyzet az eljárás igen kései szakaszában alakult ki, más megoldásra pedig (pl. a benyújtott információk egyéb ellenőrizhető forrásokkal való távoli egyeztetését szolgáló megbeszélés szervezésére a Bizottság Covid19-re vonatkozó felhívásának megfelelően) már nem volt lehetőség, a Bizottság kivételesen az említett felek által benyújtott információkat használta fel a támogatás mértékének kiszámításához, amelyet az összes rendelkezésre álló információ alapján ellenőrzött.

(28)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges kiegyenlítő vámot kíván kivetni az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek Unióba érkező behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása).

(29)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az egyiptomi kormány, a Jushi csoport, a panaszosok, valamint a GFR európai felhasználóinak és forgalmazóinak egy csoportja írásban ismertette álláspontját a végleges ténymegállapításokkal kapcsolatban.

(30)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság szolgálatai meghallgatták az egyiptomi kormányt és a Jushi csoportot.

(31)

A Bizottság az érdekelt felek végső tájékoztatását követően mérlegelte az érdekelt felek észrevételeit és e rendeletben megválaszolta.

(32)

A vizsgálati időszakra és a figyelembe vett időszakra vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (27) preambulumbekezdését.

(33)

A termékkörre vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (44) és (48) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(34)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben, az eljárás megindításáról szóló értesítés módosításában, valamint a Bizottság által összeállított kérdőívre és a Bizottság kiegészítő információk iránti megkeresésére adott válaszokban szereplő információk alapján a vélelmezett támogatásnyújtás vizsgálata az egyiptomi kormány következő támogatásaira terjedt ki:

(35)

A vélelmezett egyiptomi támogatásnyújtás egy a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben működő vállalatot érint. Az övezet teljes területe 7,34 km2, és egyfelől egy 1,34 km2 kiterjedésű kiindulási területből, másfelől pedig egy 6 km2 kiterjedésű bővítési területből áll.

(36)

A különleges gazdasági övezetet Kína és Egyiptom közösen hozta létre, története az 1990-es évekre nyúlik vissza. Egyiptom akkori elnöke Kína különleges gazdasági övezeteiben tett látogatása során fogalmazta meg azt a kívánságát, hogy Egyiptomban is hasonló megoldás létesüljön azokra a tapasztalatokra építve, amelyeket Kína szerzett az ilyen övezetek terén. Ennek eredményeként 1997-ben Kína és Egyiptom miniszterelnökei egyetértési megállapodást írtak alá, amelyben a két állam megállapodott arról, hogy „együttműködnek a Szuezi-öböl északi térségében létrejött szabad gazdasági övezet fejlesztésében, amelynek során felhasználják Kína tapasztalatait a különleges gazdasági övezetek kialakításában, részt vesznek az övezettel kapcsolatos vizsgálatok korszerűsítésében, továbbá ösztönzik a kapcsolódó kínai ágazatot, hogy járuljon hozzá az övezetben létrehozandó projektekhez”  (6).

(37)

A megállapodás nyomán Kína a Tiencsin városi önkormányzat tulajdonában lévő Tianjin Teda Investment Holding Co., Ltd. (a továbbiakban: Tianjin TEDA) vállalatot bízta meg azzal, hogy Kína részéről teljesítse a feladatot. A Tianjin TEDA ezt követően az Egyiptomi Szuezi-csatorna Hatósággal, az Egyiptomi Nemzeti Bankkal, valamint négy másik egyiptomi állami tulajdonú vállalattal létrehozta az Egyiptomi–Kínai Közös Vállalkozást (a továbbiakban: ECJV) a gazdasági övezet kiépítése céljából. A kínai oldal 10 %-os, az egyiptomi oldal 90 %-os részesedéssel rendelkezett az ECJV-ben. 1998-ban Szuez kormányzósága átadta az ECJV-nek a Szuezi-öböl menti északnyugati övezet megfelelő területét. Ezt követően azonban a projekt évekig nemigen haladt (7).

(38)

Az egyiptomi kormány 2002-ben egy nagyobb, 20 km2 kiterjedésű, a Szuezi-öböl északnyugati partvidékén fekvő, a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet is magában foglaló területet különleges gazdasági övezetté nyilvánított (8). Ennek következtében a különleges gazdasági övezetekről szóló 83/2002. sz. egyiptomi törvény (a továbbiakban: 83/2002. sz. törvény) a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetre is alkalmazandóvá vált.

(39)

A projekt 2006-ban vett új lendületet, amikor Kína elhatározta, hogy globális piaci megjelenésre irányuló stratégiája keretében további külföldi beruházásokat ösztönöz a kínai vállalatok körében. Ezzel összefüggésben Kína kereskedelmi minisztériuma ún. külföldi kereskedelmi és együttműködési övezetek létrehozását javasolta, és a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet lett a 18 hivatalosan jóváhagyott övezet egyike (9). A Kína–Afrika Együttműködési Fórum (FOCAC) 2006. évi pekingi csúcstalálkozóján Hu Csin-tao kínai elnök bejelentette, hogy a következő három évben három-öt külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet jön létre. (10)

(40)

2007-ben Kína kereskedelmi minisztériuma pályázatot írt ki a hivatalosan jóváhagyott külföldi kereskedelmi és együttműködési övezetek második csoportjának fejlesztésére. A szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet pályázatát a Tianjin TEDA nyerte. 2008 októberében a Tianjin TEDA és a Kína–Afrika Fejlesztési Alap közös vállalkozást hozott létre China-Africa TEDA Investment Co., Ltd. néven (a továbbiakban: China-Africa TEDA), amely az elsődleges kínai befektetési szervezet az együttműködési övezetben. A China-Africa TEDA és az ECJV új vállalatot alapított Egypt TEDA Investment Co. néven (a továbbiakban: Egypt TEDA), amelynek feladata a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet fejlesztésének irányítása lett. Ezúttal a kínai oldal rendelkezett 80 %-os, az egyiptomi oldal pedig 20 %-os részesedéssel úgy, hogy ez utóbbit az ECJV képviselte. Miután a vállalat 2008-ban formálisan is létrejött, az övezetben ütemesen haladtak a munkálatok. 2009. november 7-én a két ország miniszterelnökei átadták a kiindulási területet, majd a két ország fontos gazdasági és kereskedelmi együttműködési projektjévé minősítették a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet (11). 2011 végéig a kiindulási terület teljes infrastruktúrája elkészült (12).

(41)

2012-ben az egyiptomi társadalmi feszültségeket követően Murszi elnök hivatalos látogatást tett Kínában, amelynek során az övezetet a két ország közötti kétoldalú együttműködés kulcsprojektjének nevezte, és kifejezte abbéli reményét, hogy minél több kínai vállalkozás hajt végre egyiptomi beruházást az övezetben és más későbbi projektek keretében, és vesz részt ezáltal Egyiptom gazdaságélénkítési programjában (13).

(42)

2013-ban az Egypt TEDA és az egyiptomi hatóságok szerződést írtak alá a 6 km2-es bővítési területről. 2013-tól kezdődően a külföldi kereskedelmi és együttműködési övezetek, köztük a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet fejlesztése az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében folytatódott. A külföldi ipari parkok ennélfogva fontos hordozói lettek a kínai vállalatok „külföld felé nyitó” beruházásainak. Ennek eredményeként – különösen 2013 után – a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet a két kormány együttműködéséről szóló csaknem valamennyi fontos szövegben szerepel (14).

(43)

Egyiptom 2014-ben meghirdette a „Szuezi-csatorna mentén fekvő folyosó fejlesztési tervét”. E terv keretében a különleges gazdasági övezet 2015-ben hivatalosan részévé vált a még nagyobb, a Szuezi-csatorna körül fekvő területeket teljes egészében magában foglaló, 461 km2 kiterjedésű Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetnek. Jelenleg ez a teljes terület a többször módosított 83/2002. sz. törvény értelmében különleges gazdasági övezetnek minősül (15).

(44)

2015 decemberében el-Sziszi egyiptomi elnök kínai látogatása során bejelentette, hogy Egyiptom elfogadja Hszi Csin-ping elnök ajánlatát az Egy övezet, egy út kezdeményezésben való együttműködésről, valamint az egyiptomi projektek további fejlesztéséről. 2016. január 21-én a két elnök hivatalosan elindította a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet 6 km2-es bővítési területén megvalósuló projektet. Hszi Csin-ping elnök hivatalos egyiptomi látogatása során, 2016. január 21-én jött létre a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetről szóló megállapodás is a két ország között, amelyet Kína kereskedelmi minisztériuma és a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetet felügyelő egyiptomi főhatóság írt alá (a továbbiakban: együttműködési megállapodás). Az együttműködési megállapodás pontosította a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet jelentőségét és jogállását (16).

(45)

Az együttműködési megállapodás elsődleges célja az volt, hogy írásban, az Egy övezet, egy út kezdeményezés részeként is rögzítse az együttműködés kereteit, ezen belül különösen a kínai kormány által a külföldi vállalatoknak nyújtott támogatásokat. A Bizottsággal azonban annak többszöri kifejezett kérése ellenére sem közöltek további részleteket az együttműködési megállapodás előkészítési munkálatairól.

(46)

Az együttműködési megállapodás szerint a két kormány közösen fejleszti a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet. Ezt saját nemzeti stratégiájukkal – Kína esetében az Egy övezet, egy út kezdeményezéssel, Egyiptom esetében a Szuezi-csatorna mentén fekvő folyosó fejlesztési tervével – összhangban teszik. Az együttműködés keretében az egyiptomi kormány földterületet, munkaerőt és bizonyos adókedvezményeket biztosít, míg az övezetben működő kínai vállalatok saját eszközeikkel és vezetőikkel üzemeltetik a gyártóüzemüket. Az egyiptomi forráshiányt ellensúlyozva a kínai kormány azáltal is támogatja a projektet, hogy az Egypt TEDA és a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben működő kínai vállalkozások rendelkezésére bocsátja a szükséges pénzeszközöket.

(47)

A Jushi Egypt a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben működő folytonosüvegrostszál-gyártó, amelyet kínai anyavállalata, a Jushi csoport az egyiptomi jog szerint hozott létre. A folytonosüvegrostszál-gyártó anyavállalat tulajdonosa az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottsága (a továbbiakban: a SASAC). Az illetékes kínai állami hatóságok (17) jóváhagyták a számára, hogy leányvállalatot hozzon létre Egyiptomban. A leányvállalatot kínai pénzből finanszírozzák, Kínából importált anyagokat és eszközöket használ fel, kínai vezetők irányítják, továbbá kínai know-how-t hasznosít. Egyiptomban folytonosüvegrostszál termékeket állít elő, amelyeket az Unióba exportálnak a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetből.

(48)

Az említett együttműködési megállapodás zökkenőmentes végrehajtása érdekében két kormány egy háromszintű konzultációs mechanizmust is létrehozott. Ezzel összefüggésben az Egyiptomi Arab Köztársaság Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetet felügyelő főhatósága, valamint a Kínai Népköztársaság részéről Tiencsin városi önkormányzat kereskedelmi bizottsága az első szintű kormányközi konzultációk céljából együttműködési megállapodást írt alá a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet igazgatási bizottságának létrehozásáról. A második szinten létrejött a szuezi gazdasági és kereskedelmi együttműködés irányítóbizottsága, amely a szakmai szintű egyeztetést biztosítja a kínai Tiencsin városi önkormányzat illetékes igazgatási szervei, valamint az egyiptomi Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetet irányító hatóság illetékes szervezeti egységei között. A bizottságok 2017 óta rendszeresen üléseznek. A harmadik szinten az Egypt TEDA és illetékes egyiptomi partnerei a fenti kormányzati szinteken jelentik be a felmerülő problémákat és nehézségeket.

(49)

A Bizottság a kérdőíven, az információkérésben, valamint az ellenőrző látogatás során is kérte az egyiptomi kormányt, hogy adjon át bizonyos információkat a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetről. Az információkérésekben többek között a jogi és intézményi keretre, valamint a Kína és Egyiptom közötti kormányközi megállapodások meglétére vonatkozó kérdések szerepeltek.

(50)

Ezen belül az eljárás megindításáról szóló értesítés módosítását követően a Bizottság tájékoztatást kért az egyiptomi kormánytól a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet működéséről és jogalapjáról, különös tekintettel az egyiptomi és a kínai kormány között a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet létrehozása és a kínai befektetők számára vonzó üzleti környezetté alakítása során zajló együttműködésről. A Bizottság tájékoztatást kért továbbá arról, hogy a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet felett milyen ellenőrzési és irányítási hatáskörrel rendelkezik az Egypt-TEDA befektetési társaság, a TEDA holding és az Egyiptomi–Kínai Közös Munkacsoport, valamint arról, hogy milyen szerepet tölt be a Kínai–Afrikai Fejlesztési Alap (a továbbiakban: CAD) a külföldre irányuló kínai beruházásokkal összefüggésben. Végül a Bizottság tájékoztatást kért az egyiptomi kormánytól arról is, hogy a Kína kereskedelmi minisztériuma által jóváhagyott külföldi gazdasági és együttműködési övezetként mi a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet jogállása.

(51)

Az információkérésre az egyiptomi kormány csak részleges tájékoztatással válaszolt, a kérés jelentős részét nem teljesítette.

(52)

Az egyiptomi kormány a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet jogalapjával kapcsolatos tájékoztatásul benyújtotta az egyiptomi és a kínai kormány között létrejött nemzetközi megállapodásokat, amelyek jogilag megalapozzák a két kormány arra irányuló együttműködését, hogy előnyhöz juttassák a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben letelepedett vállalkozásokat, köztük az exportáló gyártót is.

(53)

A Bizottság azonban továbbra is hiányolja az egyiptomi és a kínai kormány között magára a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetre vonatkozóan létrejött szerződéssel, egyetértési megállapodással vagy egyéb dokumentummal kapcsolatos információkat. A Bizottság például nyilvánosan hozzáférhető hivatkozásokat talált a Kínai Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti átfogó stratégiai partnerség megerősítésére vonatkozó 2016. évi ötéves végrehajtási iránymutatásokra.

(54)

Ezenkívül 2017 áprilisában hivatalosan is létrehozták a szuezi kínai–egyiptomi TEDA gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet irányítóbizottságát. 2017 júliusában létrejött és megtartotta első közös ülését a kormányközi koordinációs bizottság. A Bizottság az igazgatási bizottság egyetlen ülését leszámítva nem kapott írásbeli dokumentációt a különböző konzultációs mechanizmusok keretében tartott találkozókról.

(55)

Ezen információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(56)

A Bizottság ezért tájékoztatta az egyiptomi kormányt annak lehetőségéről, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben található vállalatok részére, és ha igen, akkor milyen mértékben. Az egyiptomi kormány kifogást emelt, és hangsúlyozta, hogy teljeskörűen együttműködött a Bizottsággal. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy az ügy 3.2.2. szakaszban kifejtett jogi értékeléséhez okvetlenül rendelkeznie kell információkkal arról, hogy pontosan milyen együttműködés zajlott a két kormány között a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet kialakítása és igazgatása során. Sajnos a vonatkozó ellenőrzés után csak néhány releváns dokumentumot kapott, emiatt pedig nem tudta ellenőrizni azok hitelességét. Az egyiptomi kormánnyal lényeges részleteket érintő nyomon követő megbeszélésre sem kerülhetett sor, amely feltárhatta volna a két kormány között az övezetben folytatott együttműködés terjedelmét és mértékét.

(57)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság az alaprendelet 28. cikkét alkalmazta, és az említett kérdésekben a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott.

(58)

A szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet működése az egyiptomi és a kínai kormány közötti szoros együttműködésnek minősül, amely különösen az exportáló ország területén működő egyiptomi–kínai közös vállalkozás formájában nyilvánul meg. Az egyiptomi és a kínai kormány az erőforrásai összevonásával teremtett olyan kedvező feltételeket a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben működő folytonosüvegrostszál-gyártónak, amelyekből annak gazdasági előnye származott. Az erőforrások e szoros együttműködés keretében történő összevonása közös célt szolgál, és azzal közös kedvezményezett, a Jushi Egypt jut előnyhöz.

(59)

Az alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) alpontja szerint támogatás valósul meg, ha a származási vagy az exportáló ország kormányzata pénzügyi hozzájárulást nyújt. Hasonlóképpen a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1. cikke a) bekezdésének 1) pontja rögzíti, hogy támogatás akkor áll fenn, ha kormányzat vagy közjogi szerv pénzügyi hozzájárulást nyújt.

(60)

Az egyiptomi kormány földterületet és több adókedvezményt biztosított a Jushi Egypt számára. E támogatásokat tehát közvetlenül az egyiptomi kormány nyújtja és hajtja végre.

(61)

Az egyetértési megállapodás 1997. évi megkötése óta azonban az egyiptomi kormány a földterület és adókedvezmények formájában közvetlenül nyújtott támogatás mellett a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet egyiptomi területen végzett fejlesztéséhez a kínai kormány által nyújtott támogatásra vonatkozó megállapodással aktívan törekszik az övezet közvetett támogatására is. Az egyetértési megállapodás értelmében ugyanis az egyiptomi kormány kifejezetten „ösztönözte az érintett kínai üzleti ágazatot, hogy járuljon hozzá az övezetben létrehozandó projektekhez” . Murszi elnök 2012 augusztusában tett kínai látogatását követően a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet „példátlan mértékű figyelmet és támogatást kapott az egyiptomi kormánytól”  (18). A 2016. évi együttműködési megállapodás 1. cikke szerint a felek kölcsönösen megállapodtak abban, hogy „a két ország hatályos jogszabályaival összhangban” fejlesztik az övezetet.

(62)

Az együttműködési megállapodás végrehajtásáról szóló jogszabály 1. cikke ezenkívül a következőket rögzíti: „Az [együttműködési övezet napi tevékenységének koordinálásáért és kezeléséért felelős] irányítóbizottság létrehozása azokkal a két- és többoldalú megállapodásokkal, valamint hatályos jogszabályokkal összhangban történik, amelyeket a Kínai Népköztársaság és az Egyiptomi Arab Köztársaság aláírt, vagy amelyekben e két ország részes.” Az együttműködési megállapodás 4. cikke alapján mindkét fél ígéretet tesz arra, hogy „támogatja és elősegíti az együttműködési övezet létrehozását, vállalkozásösztönzését és működését” . Ennek érdekében Egyiptom beleegyezett abba, hogy Kína „külföldi kereskedelmi és együttműködési övezetté” nyilvánítsa a területet.

(63)

Az együttműködési megállapodás 4. cikkének (1) bekezdésében Kína megerősítette, hogy a szóban forgó övezet „jogosult azokra a releváns szakpolitikai támogatásokra és könnyítésekre, amelyeket a kínai kormány nyújt a külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezeteknek” . Ezenfelül az együttműködési megállapodás 5. cikkében a kínai kormány kifejezetten elkötelezi magát amellett, hogy „támogatja” az övezetet, amelynek keretében többek között „ösztönzi a releváns pénzügyi intézményeket, hogy nyújtsanak pénzügyi eszközöket az övezeti vállalatok és beruházások részére” .

(64)

Ezenkívül a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet irányítóbizottságának létrehozásáról szóló együttműködési megállapodás 2(IV) cikke értelmében az irányítóbizottság „minden lehetséges eszközzel törekszik a kínai és egyiptomi jogszabályokban előírt ösztönzési politikák zökkenőmentes végrehajtására” , a 2(V) cikk értelmében pedig „koordinálja és elősegíti a releváns pénzügyi intézmények, többek között a bankok, biztosítók, valamint az együttműködési övezetbeli és a hazai vállalkozások számára hitelezési támogatást nyújtó egyéb alapok működését, és segíti az együttműködési övezetbeli és a hazai vállalkozásokat további finanszírozási csatornák megismerésében” . Ugyanennek a megállapodásnak a 7. cikkében az egyiptomi és a kínai kormány egyaránt kötelezettséget vállalt arra, hogy ha bármely hatályos vagy a későbbiek során hatályba lépő jogszabály az együttműködési megállapodásnál kedvezőbb elbánást biztosít, akkor a jogszabály rendelkezései elsőbbséget éveznek. Az övezetben működő folytonosüvegrostszál-gyártónak a kínai kormány által nyújtott kedvezményes finanszírozás a fenti kötelezettségvállalásokból következik, és ezekkel összefüggésben kell vizsgálni.

(65)

Az egyiptomi és a kínai kormány együttműködése több célt is szolgált.

(66)

Egyiptom részéről, ahogyan az ország ezt a legmagasabb politikai szinten kifejezésre is juttatta (19), a cél a kínai beruházások, know-how és tőke vonzásával a gazdaságfejlesztés és a munkahelyteremtés előmozdítása volt a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben. Az „Egyiptomi Perspektíva 2022” címmel a Tervhivatal által 2013 novemberében közzétett hosszú távú terv szerint a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet kulcsszerepet játszik az egyiptomi ipar korszerűsítésében: az exporttevékenységéből devizabevétel származik, adóbevételt generál, és a munkanélküliséget is megoldja (20).

(67)

A kínai oldalon eltérő motiváció érvényesült. Vállalati szempontból Egyiptom amiatt volt előnyös, mert alacsonyabb volt a munkaerőköltsége, és az országból rövidebb volt a szállítási idő a fő piacokra, többek között az Unióba. Ezenkívül a Jushi csoport 2014. évi kötvénykibocsátási tájékoztatója a következőket említi: „a kereskedelmi védintézkedések növelték Kína leplezett üvegszálexportjának piaci árát, ami negatívan érintette a Jushi csoport üvegszálexportját. … a Jushi Egyptian Glass Fiber Co., Ltd. 2013. évi létrejöttét követően az említett három régió keresletét (21) a Jushi Egypt látja el. A fenti három régió nem fog dömpingellenes vámokat kivetni a Jushi egyiptomi termékeire, nagymértékben csökkenni fog a dömpingellenes politikák Jushi csoportra gyakorolt hatása. A Jushi Egypt üvegszálas termékeinek előzetes árképzési elve szerint a három régió vevői részesednek a tarifális megtakarításokból, míg a dömpingellenes vámokon és a szállítási költségeken elért megtakarítás teljes egészében a kibocsátónál marad.” . Valóban: 2011-től (22), majd 2014 végétől (23) a Kínából származó folytonosüvegrostszál termékek behozatala az Európai Unióban (amely a kibocsátási tájékoztatóban említett három régió egyike) dömpingellenes és kiegyenlítő vámok hatálya alá esik.

(68)

A kínai kormány szempontjából a Kína kereskedelmi minisztériuma által összeállított 13. ötéves külkereskedelem-fejlesztési terv szerint az egyik fő feladat a kereskedelmi együttműködés erősítése az Egy övezet, egy út kezdeményezésben érintett országokkal többek között a csúcstechnológiás termékek exportjának előmozdítása és bővítése céljából (ide tartoznak a folytonosüvegrostszál termékek is). A terv a következőket tartalmazza: „Az előnyös termékek, köztük a munkaigényes termékek az említett országokba irányuló exportjának stabilizálása, ezekben az országokban az infrastruktúrafejlesztési lehetőségek kihasználása, a berendezések, technológia, standardok és szolgáltatások nagy méretű teljes rendszerben végzett exportjának kieszközlése. Alkalmazkodás az átalakulás tendenciáihoz és ezen országok iparágainak korszerűsítése, valamint az elektromechanikus és csúcstechnológiát képviselő termékek exportjának felgyorsítása. […] A feltörekvő piacok terjeszkedésének ösztönzése, majd a gazdasági méret, a növekedési sebesség, az erőforrások rendelkezésre bocsátása, a kockázati fok és más tényezők átfogó értékelését követően több feltörekvő piac kiválasztása, amelyek a terjeszkedés elsődleges helyszínei lesznek. A fejlett műszaki eszközök exportjának bővítése, a csúcsminőségű, csúcskategóriás és viszonylag előnyös ágazatok és termékek exportjának előmozdítása.” Az e feladatok teljesítését szolgáló intézkedések közé tartozik „az állami szintű gazdasági és technológiafejlesztési övezetek, valamint különféle parkok kialakítása” .

(69)

Ahogy az egyik cikk megfogalmazza: „A kormányzati minisztériumok által az »Egy övezet, egy út« kezdeményezéssel összefüggésben kiadott iránymutatások alapján és a fogadó ország legmagasabb szinten elfogadott stratégiájával összefüggésben a külföldi együttműködési övezetek az »Egy övezet, egy út« kezdeményezés megvalósításának és a termelési kapacitások terén folytatott nemzetközi együttműködésnek az eszközévé váltak” (24).

(70)

A külföldi övezetek tehát Kína több stratégiai célkitűzését is szolgálják egyszerre. Először is erősíthetik a kínai gyártmányú gépek és berendezések iránti keresletet. Másodszor: a külföldön előállított termékek európai és észak-amerikai exportjával a kínai vállalatok elkerülhetik a kínai kivitel miatti kereskedelmi súrlódásokat, illetve az azzal szembeni intézkedéseket. Harmadszor: az övezetek előmozdíthatják Kína abbéli törekvéseit, hogy erősítse hazai szerkezetátalakítását, és ezáltal az ipari termékek a hazai értékláncban is feljebb léphessenek (25).

(71)

A fentiekből következik, hogy az egyiptomi kormány azért számított a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezeten belüli szoros együttműködést segítő kínai finanszírozásra, és azért üdvözölte azt, mert annak segítségével egyik legszegényebb régióját fejleszthette. A kínai kormány pedig abban bízott, hogy a Kína területén kívül működő kínai vállalatok az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében bővíthetik exportjukat (feltehetően a piacvédelmi intézkedések elkerülését is szem előtt tartva).

(72)

E körülmények között a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti kormányzat által nyújtott pénzügyi hozzájárulás nemcsak a közvetlenül az egyiptomi kormánytól eredő intézkedéseket foglalja magában, hanem a kínai kormány azon intézkedéseit is, amelyek a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az egyiptomi kormánynak tulajdoníthatók.

(73)

Amint azt a WTO Fellebbezési Testülete megállapította az Egyesült Államok – Motorbenzin ügyben (26), a WTO-jog értelmezése nem különíthető el sterilen a nemzetközi jogtól. Így különösen a nemzetközi jog általános elvei részét képezik a WTO jogrendjének, amely nem egy önmagában álló zárt rendszer (27). A vitarendezési egyetértés 3.2. cikkével, valamint a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 31. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban „a szövegösszefüggés mellett figyelembe kell venni a nemzetközi jognak a részes felek viszonyában alkalmazható bármely idevonatkozó szabályát” .

(74)

A szabályok magukban foglalják a nemzetközi szokásjogot is (28), amely meghatározása szerint a WTO minden tagjára kötelező, ideértve Egyiptomot, Kínát és az Európai Uniót is. A nemzetközi szokásjog fontos ága az állami felelősség szabályrendszere, amelyet a Nemzetközi Jogi Bizottság kodifikált az államok nemzetközi jogsértésekért fennálló felelősségéről szóló cikkekben (29) az ENSZ Alapokmánya 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjában kapott felhatalmazás alapján.

(75)

Az ICL cikkei a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 31. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében is relevánsak, mert iránymutatást adnak a tulajdoníthatóság fogalmának értelmezését illetően. Ez olyan eseteket érint, amikor bizonyos cselekmények vagy mulasztások valamely államnak tulajdoníthatók annak ellenére, hogy azok nem közvetlenül az adott államtól erednek. E tekintetben a tulajdoníthatóság fogalma relevánssá válik egyrészt az SCM-megállapodás 1.1. cikke a) bekezdése 1) pontjának bevezető fordulata szerinti kormány által folyósított pénzügyi támogatás kifejezés értelmezése szempontjából, másrészt egy adott magatartás helyes tulajdoníthatóságának megállapítása szempontjából két állam együttműködésében, amelyről a vizsgált ügyben is szó van (30).

(76)

Az ILC-cikkek alapján tehát akként értelmezhető az SCM-megállapodás 1.1. cikke a) bekezdése 1) pontjának bevezető fordulata szerinti kormány által folyósított pénzügyi támogatás kifejezés, hogy a szóban forgó magatartás (támogatásnyújtás) az egyiptomi kormánynak tulajdonítható olyan esetekben is, ahol a pénzügyi hozzájárulás nem közvetlenül az egyiptomi kormánytól származott.

(77)

Erre vonatkozóan a Bizottság megállapította, hogy az ILC-cikkek 11. cikke pontosan arról rendelkezik, hogy „az előző cikkek értelmében valamely államnak nem tulajdonítható magatartást ennek ellenére az adott állam cselekményének kell tekinteni, ha és amennyiben az állam a szóban forgó magatartást a sajátjaként ismeri el és veszi át” . Az ILC 11. cikkhez fűzött kommentárja kifejti, hogy „az [állam sajátjaként elismert és átvett megatartásra vonatkozó] elv alkalmazására példák találhatók bírósági határozatokban és az államok gyakorlatában”  (31). Ugyanezen kommentár 6. preambulumbekezdése emlékeztet arra a feltételre, hogy az állam „meghatározza és a sajátjának tekintse a szóban forgó magatartást” .

(78)

A projekt 1997. évi elindításától kezdve az egyiptomi kormány a Jushi Egypt kínai finanszírozását az övezetre vonatkozó saját politikája részének tekintette. Murszi elnök 2012 augusztusában tett kínai látogatása során nyilvánosan üdvözölte a kínai beruházást és tőkét, az Egyiptomi Tervhivatal pedig 2013 novemberében elismerte, hogy a kínai finanszírozású szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet kulcsszerepet játszik az egyiptomi ipar korszerűsítésében. A 2014 decemberében Kínában tett újabb látogatás során Sisi elnök „kinyilvánította, hogy Hszi Csin-ping elnöknek az Egy övezet, egy út közös létrehozására irányuló javaslata jelentős lehetőséget kínál az egyiptomi fellendülésre, és az egyiptomi fél készen áll az aktív részvételre és a támogatás nyújtására. Az egyiptomi fél együtt kíván működni Kínával a Szuezi-csatorna mentén fekvő folyosó, a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet, valamint egyéb projektek fejlesztésében, továbbá vonzóvá kívánja tenni a kínai vállalkozások számára az egyiptomi beruházásokat.”  (32)

(79)

A kínai Egy övezet, egy út kezdeményezés jellemzői közismertek. A nemzetközi gyártókapacitási és a berendezésgyártók közötti együttműködés előmozdításáról szóló, 2015. május 13-i államtanácsi iránymutatások 30–36. cikke tételesen felsorolja a „külföld felé nyitó” vállalatok számára elérhető szakpolitikai támogatásokat. Ezek közé tartoznak a költségvetési és adóügyi támogatási politikák, a koncessziós hitelek, a szindikált hitelek útján nyújtott pénzügyi támogatás, az exporthitelek, a projektfinanszírozás, a tőkeberuházás, és végül az exporthitel-biztosítás. Az iránymutatások 31. cikke „koncessziós hiteleket” említ, amelyek célja, hogy „támogassa a vállalkozások részvételét a nagy méretű teljes berendezésrendszerek exportjában, a projektekre irányuló szerződéskötésben, valamint a nagy méretű beruházási projektekben” . A gyakorlatban ez a politika ahhoz vezetett, hogy az iránymutatások 35. cikke alapján számos kedvezményes banki finanszírozást alakítottak ki, illetve külön létrehozták a Selyemút Alapot, ahogy azt a Bizottság egy másik ügyben nemrégiben megállapította (33).

(80)

Minthogy az egyiptomi elnökök kétségkívül tisztában voltak azzal, hogy a kínai Egy övezet, egy út kezdeményezés kedvezményes finanszírozás és más pénzügyi eszközök formájában megvalósított intenzív állami finanszírozással jár, Egyiptom a legmagasabb politikai szinten végrehajtott cselekménnyel egyértelműen a sajátjaként ismerte el és vette át a kínai kormány finanszírozási támogatását azáltal, hogy Kínával közösen hozta létre a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet.

(81)

A 2016. évi együttműködési megállapodás szövege szintén arról tanúskodik, hogy Egyiptom elismerte és átvette a kínai kedvezményes finanszírozást. Az együttműködési megállapodás 1. cikke ugyanis rögzíti Egyiptom kifejezett hozzájárulását ahhoz, hogy a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben működő szereplők, illetve az ott folytatott tevékenység tekintetében Kína a saját jogszabályait alkalmazza. Ennek érdekében az egyiptomi kormány hozzájárult ahhoz is, hogy Kína a saját joga szerinti „külföldi beruházási területté” minősítse a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet. Miután a „külföldi beruházási területek” a (66) preambulumbekezdésben említett Egy övezet, egy út kezdeményezés megvalósítását szolgálják, a kedvezményes finanszírozás pedig a kezdeményezés eszköztárának része, az együttműködési megállapodás 4. cikkében rögzített minősítés révén – amellyel egyidejűleg Kína megerősítette, hogy a szóban forgó övezet „jogosult azokra a releváns szakpolitikai támogatásokra és könnyítésekre, amelyeket a kínai kormány nyújt a külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezeteknek” – a Jushi Egypt jogosulttá vált arra, hogy kedvezményes finanszírozást igényeljen kínai fejlesztési bankoktól, továbbá kedvezményes exportbiztosítási feltételeket vehessen igénybe. Egyiptom ugyancsak elfogadta az 5. cikket, amelynek értelmében a kínai kormány azáltal is támogatja az együttműködési övezetet, hogy „ösztönzi az érintett pénzügyi intézményeket az együttműködési övezetben található […] beruházási projektek finanszírozására, amennyiben a hitelnyújtás feltételei, valamint a hitel felhasználására vonatkozó előírások teljesülnek” . Amint azt a Bizottság egy korábbi vizsgálata során megállapította, a kínai kedvezményes finanszírozás nem egyértelműen meghatározott, szigorú jogosultsági feltételeket alkalmazó finanszírozási programok keretében működik, inkább az ösztönzött ágazatok legmagasabb szinten történő kijelöléséről van szó (34). Egyiptomban a két elnök közötti megállapodás, valamint az 5. cikkben foglalt „ösztönzés” nyomán a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet kínai vállalatok számára külföldi beruházási területként való hivatalos kijelölése tökéletesen illeszkedik abba a szokásos mintába, amelyben Kína aktiválja a fejlesztési bankjai kedvezményes finanszírozási tevékenységét.

(82)

Egyiptom ennélfogva „meghatározta” és „sajátjaként fogadta el” a területén letelepedett kínai szervezetek javára végrehajtott preferenciális intézkedéseket.

(83)

Ezenfelül a (45) preambulumbekezdésben említett háromszintű végrehajtási mechanizmus egyiptomi tisztviselők folyamatos jelenlétével működött. A végrehajtási megállapodás 2(V) cikke értelmében a végrehajtási mechanizmus feladata a következő: „koordinálja és elősegíti a releváns pénzügyi intézmények, többek között a bankok, biztosítók, valamint az együttműködési övezetbeli és a hazai vállalkozások számára hitelezési támogatást nyújtó egyéb alapok működését, és segíti az együttműködési övezetbeli és a hazai vállalkozásokat további finanszírozási csatornák megismerésében” . A dokumentum 2. cikkének (4) bekezdése alapján kapott felhatalmazás értelmében a tisztviselőkből álló bizottság „minden lehetséges eszközzel törekszik a kínai és egyiptomi jogszabályokban előírt ösztönzési politikák zökkenőmentes végrehajtására” . Ez rögzíti Egyiptom és Kína abbéli egyetértését, hogy a kínai oldal nem azokkal a piaci kamatfeltételekkel nyújtja a pénzügyi forrásokat, amelyekkel azokhoz a Jushi Egypt nemzetközi piaci befektetőktől is hozzájutna, hanem proaktív jelleggel állami ösztönzőket nyújt, ami egyenértékű az előnyök és kedvezmények biztosításával.

(84)

A rendelkezés végrehajtásával Egyiptom azt is kifejezésre juttatta, hogy teljeskörűen jóváhagyja az övezetben működő folytonosüvegrostszál-gyártónak nyújtott kínai kedvezményes finanszírozást. Figyelemmel az egyiptomi kormány részéről az együttműködés részleges hiányára e lényeges vizsgálati szempont kapcsán, a Bizottságnak e tekintetben nem nyílt módja további részletek megállapítására; a rendelkezésre álló bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a két kormány a fent ismertetett módon együttműködött egymással az övezetben működő folytonosüvegrostszál-gyártó javára.

(85)

A bizonyítékokból következik, hogy a kínai közjogi szervek által kedvezményes finanszírozás formájában a Jushi Egypt részére juttatott pénzügyi hozzájárulások az egyiptomi kormánynak tulajdoníthatók, amely az alaprendelet 3. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében a származási vagy az exportáló ország kormányzata. A bizonyítékokból kiderül, hogy az övezetben folytatott gazdasági tevékenységek fejlesztésére és támogatására vonatkozó kötelezettségvállalásával összhangban az egyiptomi kormány jóváhagyta az övezetben működő folytonosüvegrostszál-gyártónak a kínai kormány által nyújtott kedvezményes finanszírozást.

(86)

Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapította továbbá, hogy az alaprendelet és az SCM-megállapodás egyaránt kiterjed arra a lehetőségre, hogy a kormányok magánszervezeteken keresztül nyújtsanak közvetett pénzügyi hozzájárulást (35). Erre utal, hogy azokban az esetekben, amikor a kormányok magánszervezetnek adnak egy bizonyos magatartásra vonatkozó megbízást vagy utasítást, az alapvető szempont a kormányzati cselekmény és a magánszervezet magatartása közötti „kimutatható kapcsolat” megléte (36). A jelen ügyben hasonlóképpen határozott és egyértelmű kapcsolat mutatható ki a folytonosüvegrostszál termékeket exportáló gyártó pénzügyi támogatását célzó kínai pozitív diszkrimináció, valamint az egyiptomi kormány intézkedései között.

(87)

Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az övezetben működő, folytonosüvegrostszál termékeket exportáló gyártó részére a kínai kormány által nyújtott kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 3. cikke 1. pontjának i. alpontja értelmében az egyiptomi kormány pénzügyi hozzájárulásának minősül (37).

(88)

A Bizottság ezután megvizsgálta, hogy az egyiptomi kormánynak tulajdonítható pénzügyi hozzájárulások eredményeként a Jushi Egypt az alaprendelet 3. cikkének 2. pontja értelmében vett gazdasági előnyhöz jut-e. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vállalat az egyiptomi jog szerint jött létre, és Egyiptomban folytatja tevékenységét. Ezért elvben helyénvaló volt azt vizsgálni, hogy a finanszírozás kedvezményezettje előnyösebb feltételeket élvezett-e az egyiptomi pénzügyi piacon elérhetőkhöz képest. Ennek ellenőrzése során a Bizottság meggyőződött arról, hogy a kedvezményezett jelentős előnyre tett szert.

(89)

A Bizottság ugyanakkor figyelembe vette az ügy kivételes körülményeit is. A (44) preambulumbekezdésben említett módon az exportáló gyártó végső tulajdonosa a SASAC. A kedvezményes finanszírozást kínai közjogi szervek nyújtották azt követően, hogy Kínában megtárgyalták és aláírták a vonatkozó dokumentumokat. A kedvezményezettek ezután a közvetlenül, vagy kínai anyavállalatuk közvetítésével vállalatközi kölcsön formájában jutottak a finanszírozáshoz. Emellett az együttműködési megállapodás 1. cikkében rögzített módon az egyiptomi kormány hozzájárult ahhoz is, hogy az érintett szervezetek a kínai jog szerint, vagyis kínai feltételekkel jussanak kedvezményes támogatáshoz, ezen belül olcsó hitelhez. A kínai közjogi szervek az együttműködési megállapodás 5. cikkének megfelelően, a Kínában bevezetett kedvezményes finanszírozási politikákkal összhangban nyújtották a finanszírozást. A (42) preambulumbekezdésben kifejtett módon az együttműködési megállapodás említett rendelkezései a korábban kialakult gyakorlatot kodifikálták.

(90)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai közjogi szervek által a Jushi Egyptnek nyújtott pénzügyi hozzájárulásokat az egyiptomi kormány azok gazdasági előnyt tartalmazó elemével együtt ismerte el és vette át. A Bizottság ennek megfelelően állapította meg a piaci kamatszintet, és számította ki a gazdasági előny mértékét. Megállapította, hogy ez az észszerű megközelítés alacsonyabb támogatási mértékeket eredményez, mint azok, amelyek egy feltételezett egyiptomi viszonyítási alap figyelembevétele esetén adódnak.

(91)

A harmadik szempontot, az egyedi jelleget illetően a Bizottság megvizsgálta, hogy a támogatások az alaprendelet 4. cikke (2)–(4) bekezdése értelmében egyedinek minősülnek-e.

(92)

Az intézkedések elismerésével és átvételével az egyiptomi kormány a kedvezményes finanszírozás kapcsán engedélyező hatóságként járt el. Így különösen az egyiptomi kormány elismerte és átvette azt az intézkedést, amellyel az együttműködési megállapodás 4. cikke szerint a kínai kormány külföldi beruházási övezetté minősítette a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet, ezenkívül az egyiptomi kormány jóváhagyta az intézkedés teljeskörű végrehajtását is, amelynek egyik eszközeként a kínai kormány kedvezményes finanszírozást nyújtott.

(93)

Az említett támogatásokra a Jushi Egypt kizárólag azért jogosult, mert a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben működik, amelynek a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet is része. Ebből adódóan a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek az alaprendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében regionális támogatásoknak minősülnek, és az alaprendelet 4. cikkének (2)–(4) bekezdésével összhangban a támogatást nyújtó hatóság joghatósága alá tartoznak.

(94)

Következésképpen a Bizottság megállapította, hogy a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben működő vállalatoknak közvetlenül Egyiptom által nyújtott támogatások (földterület, adókedvezmények), valamint a kínai kormány kedvezményes finanszírozása formájában közvetetten nyújtott támogatások az alaprendelet 2–4. cikke értelmében egyaránt kiegyenlíthetők. Ez utóbbiak Egyiptomnak voltak tulajdoníthatók annak okán, hogy az a sajátjaként ismerte el és vette át a kínai kormány intézkedéseit, például az együttműködési megállapodáson, a két fél szoros együttműködésén, valamint az együttműködési mechanizmusok különböző szintjein keresztül. A pénzügyi hozzájárulások emellett egyedi jellegűek voltak, és azokból gazdasági előny is származott. A Bizottság az alábbiakban kifejtett módon részletesebben is megvizsgálta az érintett támogatásokat.

(95)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását (38) követően az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó öt pontban vitatta ezeket a ténymegállapításokat. Először is a nemzetközi jog alapján nem lehet a kínai kormány szuverén aktusait az egyiptomi kormánynak tulajdonítani. Másodszor, a Bizottság nem vette figyelembe saját alaprendeletét, amely szerint a támogatást nyújtó hatóságnak a származási vagy az exportáló ország területén, és nem azon kívül levő szervezetnek kell lennie. Harmadszor az, hogy a kínai aktusokat Egyiptomnak tulajdonítják, sérti a WTO jogát is, amelyet az ILC államok felelősségére vonatkozó cikkeinek 11. cikke fényében nem értelmezhető. Negyedszer, az ILC cikkeinek 11. cikke nem is volt alkalmazható a szóban forgó tényekre. Ötödször, a Jushinak nyújtott pénzügyi hozzájárulások nem feleltek meg az egyedi jelleg követelményeinek, amelyeket az alaprendelet 3. cikke határoz meg.

(96)

Az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó első pontjukban a szuverenitás nemzetközi jogi elvét hangsúlyozta. Az ő felfogásuk szerint egy aktus csak akkor tulajdonítható az államnak, ha azt állami hatáskörrel ruházták fel. Ezért a kínai hatáskörrel felruházott szervezetek aktusait csak a kínai államnak lehet tulajdonítani.

(97)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. Az államok szuverén egyenlőségének elve, amelyet a nemzetközi jogban az ENSZ Alapokmánya 2. cikkének (1) bekezdése rögzít, megtiltja, hogy egy állam egy másik állam területén, annak akarata ellenére gyakorolja hatásköreit. Ugyanakkor az államok szabadon engedélyezhetik egy másik állam tevékenységét a területükön. Ekkor előfordulhat, hogy a fogadó állam területére behívott állam intézkedései a fogadó államnak tulajdoníthatók. Például ez a szabály közvetlenül az ENSZ Közgyűlésének 1974. évi 3314 (XXIX) sz. határozatából következik, amelyre széles körben a nemzetközi szokásjog kodifikálásaként tekintenek. Az említett határozat 3. cikkének f) pontja értelmében az egyik állam által egy másik állammal szemben elkövetett agressziónak tekintendők nem csak a saját állami szervei által indított közvetlen támadások, hanem „egy állam azon cselekménye is, amely megengedi, hogy a területét, amelyet egy másik állam rendelkezésére bocsátott, ez az állam agresszió cselekményének elkövetésére használja fel egy harmadik állammal szemben” . Egyértelmű, hogy ha Kuba 1962-ben megengedte volna a Szovjetuniónak, hogy orosz rakétákkal kubai területről megtámadja az Egyesült Államokat, az felvetette volna Kuba nemzetközi felelősségét az Egyesült Államokkal szembeni agresszió cselekményével kapcsolatban. Ennek megfelelően a nemzetközi jog elismeri azt a lehetőséget, hogy a behívott állam cselekményeit a fogadó államnak tulajdonítsák, sőt akár szankcionálják is a fogadó államot is ezért, ha a behívott állam cselekményei sértenek egy harmadik államot.

(98)

Másodszor, az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az uniós alaprendelet alapján nincs lehetőség arra, hogy a kínai kormány magatartását Egyiptomnak tulajdonítsák. A „kormányzat” fogalmának az alaprendelet 2. cikkének b) pontjában szereplő meghatározása kifejezetten összekapcsolódik a támogatást nyújtó hatóság területével. Ebben a rendelkezésben a „területén” kifejezés célja, hogy jogbiztonságot teremtsen, és nem értelmezhető máshogy a WTO vagy a nemzetközi jog fényében.

(99)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet 2. cikkének b) pontja szerint: „»kormányzat« a származási ország vagy az exportáló ország kormánya vagy bármilyen illetékes közjogi szerve jelenti”. A Bizottság egyetértett azzal, hogy ez a rendelkezés azon kormányzat cselekményeire vonatkozik, amelynek területéről a támogatott terméket az Európai Unióba exportálják. Ebben az esetben ez a helyzet. A szóban forgó terméket Egyiptomban gyártják, és Egyiptomból exportálják az Európai Unióba. Egyiptom kormánya – az engedélyező hatóság – Egyiptom területén található.

(100)

Az alaprendelet 2. cikkének b) pontja azonban nem foglalkozik azzal a külön kérdéssel, hogy a kormányzat milyen cselekményeket engedélyezhet a saját területén és ismerhet el sajátjaként. Akárcsak a „közjogi szerv” fogalma, a „kormányzat” fogalma is teret enged az értelmezésnek, figyelembe véve annak kontextusát, valamint tárgyát és célját. Így a származási vagy exportáló ország kormányzatának tulajdonítható cselekmények nem csak az ettől a kormányzattól közvetlenül kiinduló cselekmények lehetnek, hanem a kormányzatnak betudható cselekmények is. Ezt az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában használt fogalmak is megerősítik, amely úgy szól, hogy a kormányzat „pénzügyi hozzájárulást nyújt”. Ugyanezen okokból nem használhatók fel az egyiptomi kormány azon érvei sem, amelyek a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás különböző rendelkezéseire hivatkoznak (pl. az 1.1(a)(1), 13., 18.1(a) cikk és a 63. lábjegyzet). Ugyan igaz, hogy az alaprendeletet „amennyire csak lehetséges, a TKI-megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek a figyelembevételével kell értelmezni” (39), ezek a rendelkezések azonban vitatják azt a tételt, hogy a pénzügyi hozzájárulást egy másik állam is nyújthatja, és azt a területi kormányzat elismeri és sajátjaként fogadja el.

(101)

Következésképpen a Bizottság visszautasította a második állítást, amelyet a territorialitás szűken értelmezett fogalmából vezettek le az alaprendelet 2. cikkének b) pontja és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1.1(a)(1) cikke alapján.

(102)

A harmadik kifogása ahhoz kapcsolódott, hogy e tekintetben mennyire relevánsak az ILC államok felelősségére vonatkozó cikkei. Az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó véleménye szerint egyetlen hatóság sem támaszkodhat az ILC cikkeinek 11. cikkére, mivel a Fellebbezési Testület az Egyesült Államok – Dömpingellenes és kiegyenlítő vámok (Kína) ügyben (40) csak annak 4., 5. és 8. cikkét említette.

(103)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. Semmi sem támasztja alá azt az állítást, hogy a nemzetközi szokásjognak csak bizonyos szabályai – amelyeket az ILC államok felelősségére vonatkozó cikkeinek 4., 5. és 8. cikke rögzít – relevánsak a WTO-szabályok értelmezésekor, mások pedig nem. A WTO Fellebbezési Testülete mindig is alkalmazta az általános szokásjog azon fogalmait, amelyek a szóban forgó kérdés értékelése szempontjából jelentőséggel bírtak. A tulajdoníthatóságra vonatkozó szabályokon túl a WTO jogrendjének részét képezi például az Estoppel-elv és a jóhiszeműség elve. A jelenlegi ügyben Egyiptom kormánya nem vitatta azokat a tényszerű körülményeket, hogy kérte, elismerte és elősegítette az Egyiptomban működő vállalatoknak nyújtott kínai kedvezményes finanszírozás végrehajtását. E körülményekre tekintettel értelmező iránymutatást vezethető le az ILC cikkeinek 11. cikkéből, amire szintén hivatkoztak a beruházásokkal kapcsolatos nemzetközi ítélkezési gyakorlatban (41). Ennélfogva az ILC cikkeinek 11. cikke a szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény 31. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a nemzetközi jog releváns szabálya, amely alkalmazható a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás használt „kormányzat által” fogalom értelmezésére.

(104)

Az egyiptomi kormány negyedik kifogása szerint az ILC cikkeinek 11. cikke nem alkalmazandó a szóban forgó kérdésekre. E cikk értelmében egy állam földvásárlás után jogutód államként viselheti felelősségét egy magatartásért. Egy kormány sajátjaként ismerheti el polgárainak mint magánszereplőknek a magatartását is. A cikk azonban nem rendelkezik arról, hogy egy állam egy külföldi szuverén állam aktusait sajátjaként fogadja el.

(105)

A Bizottság megcáfolta ezt a kifogást. Az ILC cikkek 11. cikkének címe „egy állam által elismert és sajátjaként elfogadott magatartás”, és nem minősíti az eredeti aktus kezdeményezőjét. Ez a szabály közvetlenül az ENSZ Közgyűlésének 1974. évi 3314 (XXIX) sz. határozatából következik, amelyre széles körben a nemzetközi szokásjog kodifikálásaként tekintenek. Az említett határozat 3. cikkének f) pontja értelmében az egyik állam által egy másik állammal szemben elkövetett agressziónak tekintendők nem csak a saját állami szervei által indított közvetlen támadások, hanem „egy állam azon cselekménye is, amely megengedi, hogy a területét, amelyet egy másik állam rendelkezésére bocsátott, ez az állam agresszió cselekményének elkövetésére használja fel egy harmadik állammal szemben” .

(106)

Az ENSZ Közgyűlésének 1974. évi 3314 (XXIX) sz. határozatán kívül (lásd a fenti (97) preambulumbekezdést), a Nemzetközi Bíróság is megerősítette az államok azon szabadságát, hogy egy külföldi aktust a sajátjukként fogadjanak el (42). A nemzetközi gyakorlat nem támasztja alá Egyiptom véleményét, hogy az ILC cikkeinek 11. cikke szerinti államnak tulajdoníthatóság csak a területek elszakadására, illetve azokra az esetekre szorítkozik, amikor a kormány elismeri és sajátjaként fogadja el az állam saját területén magánszereplők által elkövetett jogellenes cselekményeket.

(107)

Ötödik kifogásában az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó azt állította, hogy a kínai kormány által az egyiptomi szervezeteknek nyújtott pénzügyi hozzájárulás nem volt egyedi. Felidézték az alaprendelet 4. cikkének (2) bekezdését, amely szerint a pénzügyi hozzájárulás kedvezményezettjének „a támogatást nyújtó hatóság illetékességébe kell tartoznia”. Véleményük szerint a „támogatást nyújtó hatóság” fordulat nem az „elismerő és elfogadó hatóságot” jelenti. Ráadásul a korábbi vizsgálatokban a támogatást nyújtó hatóság a kínai szervezetek esetében mindig a kínai kormány volt. Az egyiptomi kormány azt a következtetést vonta le, hogy a kínai kormány pénzügyi hozzájárulása nem lehet egyedi, „mivel az Egyiptomban lévő vállalatok nem tartoznak Kína illetékességébe”.

(108)

A Bizottság megismételte, hogy az egyiptomi kormányt tekintette a támogatást nyújtó hatóságnak, mivel az elfogadta és elismerte a kínai kedvezményes hitelnyújtást. Mivel a Jushi Egypt a különleges gazdasági övezetben működik, a vállalat az egyiptomi kormányzat illetékességébe tartozik. E pénzügyi támogatás is kifejezetten az ebben az övezetben működő vállalkozásokra korlátozódott, ezért egyedi jellegű volt.

(109)

Még ha be is kellene mutatni, hogy a kínai kormány gyakorolta az illetékességet e vállalatok felett, mielőtt még az egyiptomi kormány sajátjaként fogadhatta el a kínai magatartást, quod non, az eredmény nem változna. Az együttműködési megállapodás 1. cikkének és 4. cikke (1) bekezdésének aláírásával az egyiptomi kormány beleegyezett abba, hogy az övezetben működő vállalatok „a kínai kormány által a külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetek számára nyújtott megfelelő politikai támogatásban és könnyítésben” részesülnek, és hogy az övezeteket „a két ország” törvényeivel összhangban fogják fejleszteni. A saját területi illetékességének gyakorlásán túl így az egyiptomi kormány azt is megengedte Kínának, hogy egyedi támogatást nyújtson csak a „külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetekben” lévő vállalatoknak. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(110)

Összefoglalva tehát a Bizottság megerősítette azt a megállapítását, hogy az egyiptomi kormány elismerte és sajátjaként fogadta el a tőkebefektetésre nyújtott támogatást, a Jushi Egyptnek nyújtott hiteleket és a TEDA Egypt által biztosított földterületet, és így az alaprendelet 2–4. cikke értelmében egyedi támogatásokat nyújtott.

(111)

A (8) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság információkéréssel fordult az egyiptomi kormányhoz annak érdekében, hogy teljeskörűen kivizsgálhassa az egyiptomi kormány és a kínai kormány között az exportáló gyártó javára folytatott együttműködést.

(112)

Az információkérés részben az állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmények magatartását érintette, különösen azokat az eseteket, amikor azok az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetével együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként járnak el a kínai kormány és az egyiptomi kormány közötti együttműködés keretében az exportáló gyártónak javára történő hitelnyújtás során.

(113)

E célból a Bizottság tájékoztatást kért az egyiptomi kormánytól Kína pénzügyi ágazatának áttekintéséről, valamint arról, hogy a fejlesztési bankok (köztük a CDB és az EXIM) milyen szerepet játszanak a Jushi csoport részére történő hitel- és exporthitelnyújtásban. A Bizottság arra kérte az egyiptomi kormányt, hogy akár közvetlenül, akár a kínai kormány útján továbbítsa az információkérés A. függelékét az említett bankoknak.

(114)

Az egyiptomi kormány a kért információkat nem nyújtotta be, továbbá azt állította, hogy nincsenek ismeretei a Kínában található szervezetekről és a Kínában alkalmazandó szabályokról, és az erre vonatkozó információkérésben nem illetékes. Az egyiptomi kormány véleménye szerint azzal, hogy ilyen információkat kért tőle, a Bizottság megsértette az egyiptomi kormány védelemhez való jogát, valamint az állami szuverenitás elvét.

(115)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. A már ismertetett módon az egyiptomi és a kínai kormány annak érdekében határozott úgy, hogy közösen hozza létre a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetet, hogy a kínai kormány támogatásait az egyiptomi kormánynak lehessen tulajdonítani. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az egyiptomi kormány és a kínai kormány háromszintű közös irányítási mechanizmust alakított ki, amelyet Kína kereskedelmi minisztériuma és a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetet felügyelő egyiptomi főhatóság között 2016-ban létrejött, a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetről szóló megállapodás 8. cikke rögzít. A rendelkezés az övezet üzemeltetése kapcsán együttműködési kötelezettséget említ (ez olyan helyzeteket is érinthet, amikor az övezetből indított export harmadik ország által bevezetett kiegyenlítő vám hatálya alá esik). A mechanizmus révén az egyiptomi kormánynak lehetősége volt arra, hogy beszerezze a kért információkat a kínai kormánytól. A Bizottság úgy ítélte meg továbbá, hogy a nemzetközi jog (a szerződések jogáról szóló 1969. évi bécsi egyezmény 27. cikke) szerint a kínai kormány jóhiszeműen teljesítette volna az egyiptomi kormánnyal szembeni kötelezettségvállalásait, ha válaszol az egyiptomi kormány által továbbított információkérésre.

(116)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy bár az egyiptomi kormánynak lett volna módja arra, hogy a kínai kormánytól beszerezze a kért információkat, ezt nem tette meg. Még ha a kért információk egy részét csak a kínai kormány bocsáthatta volna is rendelkezésre, a Bizottság megítélése szerint az egyiptomi és a kínai kormány együttműködésének hiánya arra utal, hogy a Bizottság e vizsgálati szempont tekintetében kénytelen a rendelkezésre álló információkra alapozni a következtetéseit. A jelek szerint sem az egyiptomi kormány, sem más érdekelt fél, így a kínai kormány sem vitatta a Bizottság értékelését megalapozó tényeket, csak e tények jogi jellemzését.

(117)

Ezen információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(118)

Figyelemmel az egyiptomi és a kínai kormány együttműködésének a 3.2.1. szakaszban kifejtett hiányára, a Bizottság az alaprendelet 28. cikkének rendelkezéseit alkalmazva értékelte az EXIM és a CDB közjogi szervként tanúsított magatartását.

(119)

Az, hogy egy adott, állami tulajdonban lévő vállalkozás közjogi szervnek minősül-e, a következőképpen határozható meg (43): „Az a kérdés, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.”

(120)

A Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az állami tulajdonú bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést. E célból a Bizottságnak teljes mértékben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, mivel az egyiptomi kormány és az állami tulajdonú bankok megtagadták, hogy bizonyítékot szolgáltassanak.

(121)

A kínai kormány tulajdoni részesedését és a kifejezetten kormányzati ellenőrzésre utaló jeleket illetően a Bizottság korábbi szubvencióellenes vizsgálatai (44) során megállapította, hogy az EXIM létrehozását és működését az „Export-Import Bank of China létrehozásáról szóló” államtanácsi közlemény, valamint az EXIM alapszabálya szabályozza. Alapszabálya szerint az EXIM vezetőségét közvetlenül az állam nevezi ki. A felügyelőbizottságot az Államtanács nevezi ki a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című rendelettel (282. sz. államtanácsi rendelet), valamint más törvényekkel és rendeletekkel összhangban, és az Államtanácsnak tartozik beszámolással.

(122)

Az alapszabály azt is megemlíti, hogy az EXIM pártbizottsága vezető és politikai kulcsszerepet játszik annak biztosításában, hogy az EXIM végrehajtsa a párt és az állam szakpolitikáját és főbb intézkedéseit. A pártvezetés a vállalatirányítás valamennyi aspektusában szerepet vállal. Az alapszabály továbbá kimondja, hogy az EXIM elkötelezett a külkereskedelem és a gazdasági együttműködés fejlesztése, a határokon átnyúló beruházások, az Egy övezet, egy út kezdeményezés, valamint a nemzetközi gyártókapacitási és berendezésgyártók közötti együttműködés támogatása iránt. Üzleti tevékenységei közé tartoznak – az állam által jóváhagyott és az állam külkereskedelmi és „külföld felé nyitási” politikájával összhangban álló – rövid távú, középtávú és hosszú lejáratú hitelek, mint például exporthitelek, importhitelek, külföldi megbízásos mérnöki szolgáltatásokra nyújtott hitelek, tengerentúli beruházási hitelek, a kínai kormány külföldi segélyként nyújtott hitelei és exportvásárlói hitelei.

(123)

Ezenkívül honlapja (45) szerint az EXIM „állami finanszírozású és állami tulajdonú fejlesztési bank, amely jogállását tekintve önálló jogalany. Közvetlenül az Államtanács vezetése alatt áll, küldetése, hogy támogassa Kína külkereskedelmi, befektetési és nemzetközi gazdasági együttműködési tevékenységét.”

(124)

A CDB kapcsán korábbi szubvencióellenes vizsgálatai során a Bizottság megállapította, hogy a bank kizárólagos tulajdonosa az állam (46). A CDB-vel kapcsolatos, ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában a Bizottság a mostani vizsgálatban is fenntartja ezt a következtetését.

(125)

A Bizottság további információkat gyűjtött annak megállapításához, hogy a kínai kormány azokban az esetekben, amikor az állami tulajdonú bank hitelt nyújtott a folytonosüvegrostszál-ágazatnak, érdemi ellenőrzést gyakorolt-e a szóban forgó bank hitelezési politikája, illetve kockázatértékelése felett. Az egyiptomi kormány együttműködésének hiányában a Bizottság a rendelkezésre álló legjobb tényekre, ezen belül pedig a nyilvánosan hozzáférhető információkra és a korábbi szubvencióellenes vizsgálatok ténymegállapításaira támaszkodott (47).

(126)

E tekintetben a következő szabályozási dokumentumokat vette figyelembe:

(127)

A felsorolt szabályozási dokumentumok áttekintése alapján a Bizottság megállapította, hogy az alábbi okoknál fogva a kínai pénzügyi intézmények olyan általános jogi környezetben működnek, amelyben kötelesek pénzügyi döntéseiket a kínai kormány iparpolitikai céljaihoz igazodva meghozni.

(128)

Az EXIM-et a Kínai Export-Import Bank létrehozásáról szóló közlemény, valamint az alapszabálya ruházza fel közpolitikai mandátummal.

(129)

Általánosságban a Kínában működő összes pénzügyi intézményre alkalmazandó banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végzik”. Bár a banktörvény 4. cikke kimondja, hogy „[a] kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli”, a vizsgálat rámutatott, hogy a banktörvény 4. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel alkalmazzák, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azokat a bankok végrehajtják és az állam utasításait követik.

(130)

Ezenfelül az Általános hitelezési szabályzat 15. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a]z illetékes szervezeti egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos iparágak növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”.

(131)

Hasonlóképpen, a 40. sz. határozat valamennyi pénzügyi intézmény számára előírja, hogy az ösztönzött projekteket külön hitelnyújtással támogassák. A 40. sz. határozat III. fejezete az ipar szerkezetátalakításához összeállított útmutató katalógust említi, amely a tartalmuk szerint háromféle kategóriába (ösztönzött, korlátozott, megszűnt) sorolja a projekteket. A határozat XVII. cikke szerint „az ösztönzött kategóriába tartozó beruházási projekt tartalmának vizsgálata, jóváhagyása és nyilvántartásba vétele a beruházással kapcsolatos vonatkozó nemzeti szabályok szerint történik; minden pénzügyi intézménynek a hitelezési elveknek megfelelően kell hiteltámogatást nyújtania; A beruházás teljes összegében importált saját felhasználású berendezések – a Pénzügyminisztérium által kiadott (2000-ben módosított) belföldi beruházási projektek nem mentesített importált árutartalmában szereplő áruk kivételével – mentesíthetők a behozatali vám és a behozatali hozzáadottérték-adó alól, kivéve, ha a nem mentesített beruházási projektek tartalmára vonatkozóan új szabályozás van érvényben. Az ösztönzött ágazati projekteket érintő kedvezménypolitikák végrehajtása a vonatkozó nemzeti szabályozásnak megfelelően történik.”.

(132)

Az ipar szerkezetátalakításához összeállított útmutató katalógus 2011. évi kiadásának 2013. évi módosítása (48) az alábbiakat sorolja az I. (ösztönzött) kategóriába: „XII. Építőanyagok: […] 6.Alkálimentes, üvegszálas, tartályos huzalhúzással előállított, valamint nagyteljesítményű üvegszálak és üvegszálas termékek technológiai fejlesztése és gyártása évi 50 000 tonna hozammal”.

(133)

A folytonosüvegrostszál termékek előállításához kapcsolódó projektek ennélfogva az ösztönzött kategóriába tartoznak.

(134)

A 40. sz. határozat következésképpen megerősíti a banktörvény kapcsán tett korábbi ténymegállapítást, miszerint kedvezményes hitelnyújtási tevékenységeikkel a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak. A Bizottság azt is megállapította, hogy a Kínai Bankfelügyeleti Bizottság (CBRC) széles körű jóváhagyási hatáskörrel rendelkezik a Kínai Népköztársaságban letelepedett valamennyi pénzügyi intézmény (beleértve a magántulajdonban és a külföldi tulajdonban lévő pénzügyi intézményeket is) igazgatásának valamennyi szempontja felett, úgymint (49):

(135)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő állami tulajdonú bank hitelt nyújtott a folytonosüvegrostszál-ágazatnak, a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bank tevékenysége felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon.

(136)

Az általános jogi keret mellett az EXIM és a CDB hitelnyújtását a Jushi Egypt részére az alábbi jogi környezet határozta meg.

(137)

2009. november 6-án stratégiai egyetértési megállapodás jött létre a China-Africa TEDA és az EXIM közötti együttműködésről, amely legfeljebb 6 milliárd CNY teljes összegű konstrukciót irányozott elő külföldi kereskedelmi és gazdasági együttműködési övezetekben folytatott általános stratégiai együttműködés céljára.

(138)

2009. november 7-én hat afrikai gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet, köztük a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet írta alá a kínai külföldi (afrikai) gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetek, valamint a CDB leányvállalata, a Kína–Afrika Fejlesztési Alap (CADF) közös megállapodását.

(139)

Emellett 2013-ban Kína kereskedelmi minisztériuma tájékoztatót tett közzé a Kínai Fejlesztési Bank által a külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetek létrehozásához és fejlesztéséhez nyújtott támogatás szempontjairól. A tájékoztató szerint Kína kereskedelmi minisztériuma és a CDB „beruházási és finanszírozási célú szakpolitikai támogatást nyújt a jogosult együttműködési zónákba települő vállalkozások részére” . A CDB „a Kereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium előírásaival összhangban pontosítja az együttműködési övezeten belüli kiemelt finanszírozás alapvető feltételeit” , továbbá „szelektív jelleggel támogatja a kivitelezés alatt álló projekteket, valamint azokat az együttműködési projekteket, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium és az együttműködési övezetek fogadó országainak kormányai szoros figyelemmel kísérnek” .

(140)

A Kína és Egyiptom között 2016-ban létrejött együttműködési megállapodás 4. cikke rögzíti, hogy „a kínai kormány Kína külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetévé nyilvánítja az együttműködési övezetet. Az […] együttműködési övezet jogosult azokra a releváns szakpolitikai támogatásokra és könnyítésekre, amelyeket a kínai kormány nyújt a külföldi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezeteknek” . Az 5. cikk értelmében továbbá a kínai kormány azáltal is támogatja az együttműködési övezetet, hogy „ösztönzi az érintett pénzügyi intézményeket az együttműködési övezetben található […] beruházási projektek finanszírozására, amennyiben a hitelnyújtás feltételei, valamint a hitel felhasználására vonatkozó előírások teljesülnek” .

(141)

A fenti megállapodás végrehajtására a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet irányítóbizottságának létrehozásáról szóló együttműködési megállapodás 2(IV) cikke rögzíti továbbá, hogy a tiencsini népi kormányzat illetékes szervei, valamint a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezet felügyelő főhatósága által közösen létrehozott irányítóbizottság „minden lehetséges eszközzel törekszik a kínai és egyiptomi jogszabályokban előírt ösztönzési politikák zökkenőmentes végrehajtására” , amelyet a 2(V) cikk kiegészít azzal, hogy a bizottság „koordinálja és elősegíti a releváns pénzügyi intézmények, többek között a bankok, biztosítók, valamint az együttműködési övezetbeli és a hazai vállalkozások számára hitelezési támogatást nyújtó egyéb alapok működését, és segíti az együttműködési övezetbeli és a hazai vállalkozásokat további finanszírozási csatornák megismerésében” .

(142)

A Bizottság megállapította, hogy a fent ismertetett jogi keretet valamennyi állami tulajdonú pénzügyi intézmény, köztük az EXIM és a CDB is kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre a folytonosüvegrostszál-ágazat esetében. Ennélfogva ezek az intézmények az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetével együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként járnak el.

(143)

A fenti preambulumbekezdésekben levont következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló tényeket használja fel annak megállapításához, hogy a szóban forgó állami tulajdonú bankok közjogi szerveknek minősülnek-e.

(144)

A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban (50) a Bizottság megállapította, hogy a következő olyan bankok, amelyek a szóban forgó vizsgálat során az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjainak hiteleztek, részben vagy egészben az állam vagy állami tulajdonban lévő jogi személyek tulajdonában voltak: China Development Bank, China Construction Bank, Industrial and Commercial Bank of China, Bank of Communications, China Everbright Bank, Postal Savings Bank, China Merchants Bank, Shanghai Pudong Development Bank, China Industrial Bank, Shenyang Rural Commercial Bank, Bank of Shanghai, Ningbo Bank, China CITIC Bank, China Guangfa Bank, China Bohai Bank, Huaxia Bank, Hankou Bank, Hubei Bank, Huishang Bank, Dongying Bank, Bank of Tianjin, Bank of Kunlun, Shanghai Rural Commercial Bank, China Industrial International Trust Limited, Daye Trust Co., Ltd., Sinotruk Finance Co., Ltd. Ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában a Bizottság a mostani vizsgálatban is fenntartja ezt a következtetését.

(145)

A Bizottság megállapította továbbá – a szóban forgó pénzügyi intézményektől származó, kifejezetten ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában –, hogy ugyanazon okok miatt, amelyeket a 3.3.1.2. szakasz ismertetett, egyértelmű jelek utalnak a kínai kormány tulajdonosi szerepvállalására és ellenőrzésére. Így különösen a rendelkezésre álló tények arra utalnak, hogy az állami tulajdonú bankoknál a menedzsereket és felügyelőket – csakúgy, mint az EXIM esetében – a kínai kormány nevezi ki, és e tisztségviselők a kínai kormánynak tartoznak beszámolási kötelezettséggel.

(146)

Az érdemi ellenőrzésgyakorlást illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 3.3.1.2. szakaszban elemzett normatív keretrendszer azonos módon ezekre az intézményekre is érvényes. A rendelkezésre álló tények alapján, illetve az ezeket cáfoló információk hiányában a hitelképességi vizsgálatokra e szereplők esetében sincsenek konkrét bizonyítékok, vagyis a normatív keretrendszer alkalmazására vonatkozó, a 3.3.1.2. szakaszban foglalt elemzés azonos módon e vállalatokra is érvényes.

(147)

Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank az alaprendelet 2. cikkének b) pontját és 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetét együttesen értelmezve közjogi szervnek minősül.

(148)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy az exportáló gyártó vagy annak vállalatcsoportja részére hitelt vagy pénzügyi lízinget nyújtó állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmények mindegyike az alaprendelet 2. cikkének b) pontját és 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetét együttesen értelmezve közjogi szervnek minősül.

(149)

Másfelől: a Bizottság megállapította, hogy még akkor is, ha az állami tulajdonú pénzügyi intézmények nem minősülnek közjogi szerveknek, a (131)–(133) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt elmondható, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának iv. esete szerint olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A magatartásuk ily módon mindenesetre a kínai kormánynak tulajdonítható.

(150)

A Bizottság ezt követően a további pénzügyi intézményeket vizsgálta meg. A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban (51) tett ténymegállapítások alapján, amelyeket nyilvánosan elérhető információk egészítenek ki, a Bizottság a következő pénzügyi intézményeket tekintette magántulajdonban lévőnek: China Minsheng Bank, Sumitomo Mitsui Banking (China) Co., Ltd, Standard Chartered Bank, Ping An Bank. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezeket a pénzügyi intézményeket a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának iv. esete értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy támogatást nyújtsanak a folytonosüvegrostszál-ágazatnak.

(151)

A WTO Fellebbezési Testülete szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett hatáskört gyakorol (52). A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár” (53). Ugyanakkor a iv. alpont nem teszi lehetővé, hogy a tagok egy termékre kiegyenlítő vámot vessenek ki, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja” (54), illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel” (55). A megbízás vagy az utasítás ezzel szemben inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést” jelent (56).

(152)

A Bizottság megállapította, hogy a 3.3.1.2. szakaszban említett ágazatra irányadó normatív keretrendszer valamennyi kínai pénzügyi intézményre, így a magántulajdonúakra is vonatkozik. Szemléltetésképpen: a banktörvény és a CBIRC különféle rendeletei kiterjednek a CBIRC irányítása alatt álló összes kínai finanszírozású és külföldi tőkével működő bankra.

(153)

A magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a folytonosüvegrostszál-ágazatot illetően az állam a CBIRC felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontja iv. esetének első francia bekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően a folytonosüvegrostszál-ágazatnak kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt.

(154)

Ezenkívül az összes kínai bankra vonatkozó normatív keret sokkal szélesebb, mint a (106) preambulumbekezdésben ismertetett, a CBIRC-re irányadó két jogszabály.

(155)

Az érdemi ellenőrzésgyakorlást illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 3.3.1.2. szakaszban elemzett normatív keretrendszer azonos módon ezekre az intézményekre is érvényes. A rendelkezésre álló tények alapján, illetve az ezeket cáfoló információk hiányában a hitelképességi vizsgálatokra az együttműködő állami tulajdonú bankhoz hasonlóan e szereplők esetében sincsenek konkrét bizonyítékok, vagyis a normatív keretrendszer alkalmazására vonatkozó, a 3.3.1.2. szakaszban foglalt elemzés azonos módon e vállalatokra is érvényes.

(156)

Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Jushi Egypt részére hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank az alaprendelet 2. cikkének b) pontját és 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetét együttesen értelmezve közjogi szervnek minősül.

(157)

A Bizottság korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban (57) már megállapította, hogy egy, a Nemzetközi Valutaalap által közzétett tanulmány (58) alapján, amely szerint eltérések mutatkoznak a nemzetközi és a kínai hitelminősítések között, a kínai vállalatok tekintetében megítélt belföldi hitelminősítések nem voltak megbízhatóak. Ehhez társultak a vizsgálat mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatos ténymegállapításai. Az IMF szerint a helyi hitelminősítő intézetek a kínai kötvények több mint 90 %-át az AA vagy az AAA kategóriába sorolják. Ez nem hasonlítható össze más piacokkal, például az Unió vagy az Egyesült Államok piacával. Például az Egyesült Államok piacán ezeket a legkedvezőbb minősítéseket csak a cégek kevesebb mint 2 %-a tudhatja magáénak. A kínai hitelminősítő intézetek így erőteljesen a minősítési skála legmagasabb szintjének irányába hajlanak. Rendkívül széles minősítési skálákkal rendelkeznek, és hajlamosak a szignifikánsan eltérő nemteljesítési kockázatú kötvényeket egyetlen tág minősítési kategóriába összevonni (59).

(158)

Ezenkívül a külföldi hitelminősítő intézetek, például a Standard and Poor’s és a Moody’s, amikor a külföldön kibocsátott kínai kötvényeket minősítik, jellemzően úgy járnak el, hogy a kibocsátó kiindulási hitelminősítését felfelé korrigálják azon becslésük alapján, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és milyen erősek az esetleges implicit garanciák (60). A Fitch például – adott esetben – világosan jelzi, hogy az ilyen garanciák kulcsfontosságú szerepet játszanak a kínai vállalatok hitelminősítésében (61).

(159)

A nyilvánosan hozzáférhető információk alapján a Bizottság először is megállapította, hogy az állam képes bizonyos befolyást gyakorolni a hitelminősítési piacra. Két 2016-ban közzétett tanulmány szerint nagyjából 12 hitelminősítő intézet működött a kínai piacon, amelyek többsége állami tulajdonban volt. Az összes minősített vállalati kötvény 60 %-át állami tulajdonú hitelminősítő intézet minősítette Kínában (62).

(160)

Korábbi vizsgálatok során (63) a kínai kormány megerősítette, hogy a kínai kötvénypiacon 12 hitelminősítő intézet működött, melyek között 10 belföldi hitelminősítő intézet is volt, ezek a Global Credit Rating Co. Ltd, a Shanghai Brilliance Credit Rating & Investors Service Co. Ltd, a Golden Credit Rating International Co. Ltd, a China Chengxin Securities Rating Co. Ltd, a Pengyuan Credit Rating Co. Ltd, a Shanghai Fareast Credit Rating Co., Ltd, a China Bond Rating Co. Ltd, a China Securities Index Co. Ltd, és a Shanghai Credit Information Services Co. Ltd. Volt két kínai-külföldi vegyes vállalat formájában működő hitelminősítő intézet is, nevezetesen a China Lianhe Credit Rating Co. Ltd és a China Chengxin International Credit Rating Co., Ltd.

(161)

Másrészt nincs szabad belépés a kínai hitelminősítési piacra. Ez lényegében egy zárt piac, mivel a hitelminősítő intézeteket a kínai Értékpapír-szabályozó Bizottságnak (a továbbiakban: CSRC) vagy a PBOC-nak jóvá kell hagynia, mielőtt megkezdhetnék a működésüket (64). A Kínai Központi Bank 2017 közepén bejelentette, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezni fogják a külföldi hitelminősítő intézetek számára, hogy a belföldi kötvénypiac egy részén hitelminősítéseket adjanak ki. A vizsgálat során azonban még egyetlen külföldi hitelminősítő intézetet sem engedélyeztek (65). Mindazonáltal időközben a külföldi intézetek közös vállalkozásokat hoztak létre egyes helyi hitelminősítő intézetekkel, és ezek a belföldi kötvénykibocsátásra vonatkozóan kiadnak hitelminősítéseket. Ezek a minősítések azonban a kínai minősítési skálákon alapulnak, így nem hasonlíthatók össze a nemzetközi minősítésekkel, amint azt fentebb kifejtettük.

(162)

Végezetül, egy, a PBOC által nemrégiben elvégzett vizsgálat is megerősíti a Bizottság ténymegállapításait, amely a következtetéseiben megállapítja, hogy „amennyiben a külföldi kötvények befektetési szintje a nemzetközi BBB- és annál magasabb hitelminősítést kap, úgy a kötvénybefektetés belföldi fokozata AA vagy magasabb szintben határozható meg, tekintettel az átlagos belföldi hitelminősítések és a 6 vagy több fokozatú nemzetközi minősítések közötti különbségre” (66).

(163)

A (137)–(142) preambulumbekezdésben leírt helyzet alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai hitelminősítések nem adnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról. Ebből kiindulva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy hiába kapott az exportáló gyártó vállalata vagy annak vállalatcsoportja jó hitelminősítést egy kínai hitelminősítő intézettől, ez a minősítés nem megbízható. A minősítéseket a stratégiai kulcságazatok, köztük a folytonosüvegrostszál-ágazat ösztönzésére irányuló szakpolitikai célkitűzések is torzították.

(164)

A (85) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Egyiptomban található kedvezményezett esetében elvben helyénvaló lenne azt vizsgálni, hogy a hitel kedvezményezettje előnyösebb feltételeket élvezett-e az egyiptomi pénzügyi piacon elérhetőkhöz képest. A Bizottság megvizsgálta ezt a szempontot, és megerősítette, hogy a támogatás összege nagyobb lenne, ha az egyiptomi összehasonlítható hitelfelvételi kamatlábakat használnák (17,8 %) (67). A (86) preambulumbekezdésben említett kivételes körülményekre tekintettel azonban a Bizottság a kiegyenlíthető támogatás mértékét annak figyelembevételével számította ki, hogy a kedvezményezett Kínában jutott kedvezményes finanszírozáshoz. E számítás keretében a Bizottság értékelte a támogatásban részesülő félnek a vizsgálati időszak alatt nyújtott gazdasági előny mértékét. A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel tekintetében fizetendő kamatösszeg és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(165)

A Bizottság úgy határozott, hogy az EXIM és a CDB kedvezményes hiteleire vonatkozó piaci kamatszintet az alaprendelet 6. cikkének b) pontjával összhangban a kínai piaci befektetőkre vonatkozó feltételezett viszonyítási alap figyelembevételével állapítja meg. Együttműködés hiányában a bankok nem közöltek további részleteket. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy ugyanazt a számítási módszertant alkalmazza, mint a külföldi fizetőeszközben denominált, a kínai pénzügyi intézmények által Kínában nyújtott egyéb hitelek esetében, majd a kapott eredményt az alábbiak szerint megnövelte az egyiptomi beruházásokhoz kapcsolódó kockázati prémiummal.

(166)

A Bizottság tehát először meghatározta a Jushi Egypt hitelminősítését, amely a vállalat pénzügyi helyzetét mutatja. A Bizottság megállapította, hogy a CNBM csoport különböző tagjainak egy kínai hitelminősítő intézet AA- és AA+ közötti minősítéseket adott. A kínai hitelminősítések (137)–(143) preambulumbekezdésben említett általános torzításai fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható.

(167)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Jushi csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetésre ajánlott” minősítésnek. A rulírozó hitelek meglétére figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy BB minősítésűek helyett helyénvalóbb lenne US B minősítésű vállalati kötvényeket figyelembe venni a piaci viszonyítási alap meghatározásakor.

(168)

A Bizottság ezért a külföldi fizetőeszközben denominált, a kínai pénzügyi intézmények által Kínában nyújtott egyéb hitelekhez igazodóan B minősítésű, amerikai dollárban denominált vállalati kötvények figyelembevételével határozta meg a megfelelő viszonyítási alapot. A Jushi Egypt olyan országban található, ahol a hitelek nyújtásakor jellemzőek voltak a társadalmi és politikai feszültségek, valamint a terrortámadások. Ennélfogva a vállalat a kínai vállalatokétól eltérő hitelkockázattal rendelkezik, amely az országban fennálló külső viszonyokhoz köthetők. Emiatt a Bizottság a referencia-kamatlábat különbözettel növelte meg annak érdekében, hogy a piaci kamatlábban megjelenítse az országkockázatot.

(169)

Az országkockázati felárat az OECD által az exporthiteleknél használt országkockázati besorolás, valamint az OECD által ennek megfelelően rögzített minimális kamatfelár alapján határozták meg (68). Az országkockázat mértéke az EXIM által nyújtott hitelek esetében 2,37 %, a CDB által nyújtott hitelek esetében 2,44 % volt.

(170)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jushi Egypt azt állította, hogy a Bizottságnak a hitelen keresztül juttatott előny kiszámításához fel kellett volna használnia azt a két ajánlatot, amelyet egy egyiptomi bank tett 2013-ban és 2016-ban a vállalatnak. A Bizottság felülvizsgálta azokat az ajánlatokat, de úgy döntött, hogy azok nem tükrözik azokat a kereskedelmi hiteleket, amelyeket a cég ténylegesen megkaphatott volna a piacon.

(171)

A Bizottság megállapította, hogy az ajánlatok nem ismertették részletesen magát a vállalatnak kínált pénzügyi terméket, hanem általánosságban említi meg a „hitelkeretek” biztosítására alkalmazott kamatlábat. Így a Bizottság nem tudja megállapítani, hogy az ajánlat ténylegesen egy hitelre mint olyanra vonatkozik-e, vagy más pénzügyi termékekre, pl. egy hitelkeret megnyitására, kereskedelemfinanszírozásra (hitellevelek, váltók, faktorálás stb.). Még ha úgy is tekintenék, hogy az ajánlat egy hitelre vonatkozik, hiányzik a többi döntő fontosságú információ, például a bank által ajánlott hitel futamideje, a felajánlott hitelkeretek mértéke (azaz az a maximális összeg, amelyet a bank hajlandó lenne fenntartani a vállalat számára). E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a CDB és az EXIM által nyújtott hitelek nagy állóeszköz-projektekre több száz millió USD összegben folyósított hosszú lejáratú hitelek voltak. Ezért a Bizottság szerint ez nem használhatta fel a Jushi Egypt által adott meghatalmazást.

(172)

Végezetül a Bizottság megállapította, hogy még ha figyelembe is venné a vállalat által megadott referenciaértéket, az nem változtatná meg lényegesen az előny kiszámítását, mivel az egyiptomi bank által ajánlott kamat összhangban van a Bizottság által referenciaértékként meghatározott alapkamattal, amely megfelel a kínai bankok által egy hazai (kínai) BB-minősítésű ügyfélnek nyújtott USD-hitelnek. Így ezek a hitelek – ha egyáltalán igazolnak valamit – azt erősítik meg, hogy a Jushi Egypt valóban előnyhöz jutott a piaci referenciaértékhez képest alacsonyabb kamatokon keresztül. A Bizottság ezért elutasította a vállalat állítását.

(173)

2014 és a vizsgálati időszak vége között a Jushi China egy sor vállalatközi kölcsönt nyújtott a Jushi Egyptnek, amelyek együttes összege mintegy 281,5 millió USD volt.

(174)

A Bizottság azonban megállapította, hogy a Jushi China ezeket a vállalatközi kölcsönöket kínai pénzügyi intézményektől származó külső forrásból finanszírozta. A Jushi Egypt tehát nem közvetlenül kapott hitelt a kínai bankoktól: az egyiptomi gyártótevékenységét végző vállalatot a Jushi China juttatta előnyhöz az intézményektől kapott kedvezményes finanszírozás révén. Az EXIM és a CDB által közvetlenül nyújtott hitelek önmagukban nem biztosítják azt a külső finanszírozást, amely a gyártási tevékenységek fejlesztéséhez szükséges a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezeten belül. Emiatt volt szükség a vállalatközi kölcsön formájában történő közvetett finanszírozásra is. A Bizottság nem talált olyan bankhitelt, amely közvetlenül az egyiptomi projekthez kapcsolódott volna. 2014-ben ugyanakkor a Jushi China kötvényt bocsátott ki abból a célból, hogy különféle bankhitelek kiváltásával javítsa adósságszerkezetét. A kötvény, amelynek tájékoztatója több ízben is említi az egyiptomi projekt tőkeszükségletét, megerősíti, hogy a Jushi China külső pénzügyi támogatásra szorult ahhoz, hogy támogassa egyiptomi gyártási tevékenységét. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mögöttes, a Jushi China közvetítésével nyújtott kedvezményes hitelek is az egyiptomi kormánynak tulajdoníthatók csakúgy, mint azok a hitelek, amelyeket a kínai pénzügyi intézmények közvetlen nyújtottak a Jushi Egyptnek.

(175)

Miután e hitelek mindegyike lényegében olyan hitel, amelyet a kínai kormány nyújt egy kínai vállalatnak, amely ezután máshol végzett gyártási tevékenységét juttatja előnyhöz a hitel révén, a Bizottság úgy határozott, hogy a hitelek azonos megítélés alá esnek a kínai folytonosüvegrostszál-gyártóknak nyújtott egyéb kínai belföldi hitelekkel. Ezzel összefüggésben a (128) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság megállapította, hogy az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetével együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként járt el minden olyan állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmény, amely hitelt nyújtott a Jushi China és a Jushi Egypt részére.

(176)

A Bizottság ezt követően kiszámította a kiegyenlíthető támogatás mértékét. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a Jushi China 7,5 %-os nominális kamatlábat alkalmazott a Jushi Egypttel szemben. A Jushi China részére nyújtott finanszírozást azonban egyik esetben sem terhelte ilyen magas kamat. Valójában a Jushi China által fizetendő kamat átlagos mértéke 4 % volt a vizsgálati időszak alatt. A Bizottság ezután összehasonlította a Jushi Egypt által a Jushi China részére a vizsgálati időszak alatt a vállalatközi kölcsön fennálló tőketartozása után fizetendő kamat átlagos mértékét, valamint annak a kamatnak a mértékét, amelyet a vállalatnak a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel után kellene fizetnie.

(177)

Annak érdekében, hogy megjelenítse a bankoknak a rulírozó hitelek megléte miatti nagyobb kockázati kitettségét is, a Bizottság úgy határozott, hogy BB minősítésűek helyett a minősítési skálán eggyel alacsonyabb fokozatú, US B minősítésű vállalati kötvényeket vesz figyelembe a piaci viszonyítási alap meghatározásakor.

(178)

A szakaszban előzőleg ismertetett elemek mindegyike egyértelműen azt mutatja, hogy a Jushi China a kínai pénzügyi intézményektől kapott kedvezményes finanszírozást teljes mértékben arra használta fel, hogy előnyhöz juttassa a Jushi Egyptet. A felsorolt okokból a Bizottság a kiszámított előnyt a Jushi Egyptnek tulajdonította.

(179)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően Jushi Egypt azt az érvet adta elő, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad azon az alapon leminősítenie AA-ról B-re a Jushi Egypt hitelminősítését, hogy a Jushi Egypt nem tartotta ne az anyavállalatával szembeni törlesztési ütemtervét, vagy hogy – bizonyos esetekben – a Jushi Egypt anyavállalata saját nevében törlesztette a hiteleket. Az a tény, hogy a Jushi Egypt vállalatcsoportja úgy döntött, hogy a csoport egyik szervezetében a cash flow fenntartása érdekében inkább a csoport egy másik szervezete viseli a költségeket, nem jelenti azt, az említett szervezet nem tett volna eleget a kötelezettségeinek, ha ez a kötelezettség egy bankintézménnyel szemben állt volna fenn.

(180)

Először a Bizottság megjegyezte, hogy nem talált semmilyen, külső fél által végzett hitelminősítést a Jushi Egypt vállalatról, és a Jushi Egypt sem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot erre. A Jushi Egypt így kiindulási pontként sohasem rendelkezett AA hitelminősítéssel. A Bizottságnak ezért az üggyel összefüggésben rendelkezésre álló tények alapján kellett meghatároznia a Jushi Egypt hitelminősítését. Figyelembe véve azt, hogy a vállalat jelentős összegű vállalatközi hiteleket kapott az anyavállalattól, továbbá azt, hogy a CDB és az EXIM által nyújtott hitelek esetében a Jushi csoport volt a kezes, a Bizottság azt állapította meg, hogy a Jushi Egypt hitelminősítése szorosan összefüggött az anyavállalatának minősítésével, amelyet viszont – ahogy azt a fenti (168) preambulumbekezdés is említi – BB szinten rögzítettek. Így a Bizottság számára a kiindulási pont a BB hitelminősítés volt.

(181)

Másrészt – a fenti (178) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a Bizottság úgy döntött, hogy egy fokozattal, BB-ről B-re rontja le a hitelminősítést, mivel a vállalat az évek során nem törlesztette kötelezettségeit. A Bizottság megjegyezte, hogy a hiteleket ugyan az ütemterv szerint törlesztették a CDB-nek és az EXIM-nek, a vállalat összes kötelezettsége azonban lényegében növekedett az évek során. A Jushi Egypt a külső adósságot egy vállalatközi adóssággal váltotta fel, de valójában nem tett eleget a magával a bankintézménnyel szembeni kötelezettségeinek. A Jushi Egypt nyilatkozataival ellentétben arra utaló jelek is vannak, hogy a vállalat nem tudott volna eleget tenni kötelezettségeinek, ha az összes adósa külső bankintézmény lett volna. Például a vállalat 2015-ben és 2016-ban veszteséget termelt, 2016-ban pedig negatív fedezete volt, mégis jelentős összegű tőketörlesztést teljesített a CDB felé ezekben az években, összesen 54 millió USD (mintegy 546 millió EGP) összegben. A vállalat tehát az anyavállalat pénzügyi támogatása nélkül nem lett volna abban a helyzetben, hogy teljesítse külső kötelezettségeit.

(182)

A fenti megállapításokra tekintettel a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(183)

A Bizottság a megállapított támogatások mértékét a vállalat teljes forgalmában határozta meg. Ezután a meghatározta az érintett termék Unióban forgalmazott mennyiségére jutó támogatási mértéket.

(184)

A Jushi Egypt részére közvetlenül vagy anyavállalata, a Jushi China közreműködésével kínai fejlesztési bankok által nyújtott hitelek formájában juttatott kedvezményes finanszírozás kapcsán a Bizottság 6,46 %-os támogatási mértéket állapított meg.

(185)

A közvetlenül nyújtott hitelek és a vállalatközi kölcsönök mellett a Jushi Egyptnek tőkeemelésre is szüksége volt ahhoz, hogy finanszírozási szükségleteit fedezze.

(186)

Korábbi vizsgálatai során a Bizottság megállapította, hogy a kínai vállalatcsoportok anyavállalati szinten – vissza nem térítendő támogatás, kedvezményes finanszírozás, tőkeinjekció formájában – jelentős állami támogatást kaptak az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében végrehajtott beruházások segítéséhez. Erre derült fény például az abroncsokkal foglalkozó, a nemrégiben lezárt szubvencióellenes vizsgálatban (69).

—

13. ötéves külkereskedelem-fejlesztési terv (kiadta Kína kereskedelmi minisztériuma 2016. december 26-án);

—

a 2015-ben kiadott, a nemzetközi gyártókapacitási és a berendezésgyártók közötti együttműködés előmozdításáról szóló államtanácsi iránymutatások (a továbbiakban: államtanácsi iránymutatások);

—

az építőanyag-ipar fejlesztésére vonatkozó terv (2016–2020), Ipari és Információs Technológiai Minisztérium, GXBG [2016] No. 315;

—

az üvegszál- és kompozitágazatra vonatkozó 13. ötéves terv;

—

Made in China 2025, Államtanács, 2015. július 7.

(187)

A (8) preambulumbekezdésben említett információkérésben a Bizottság tájékoztatást kért a Jushi csoporttól többek között a tőkeszerkezet változásával, ezen belül az esetleges tőkeemelésekkel és a részvényesi jogok változásával, a Jushi Egypttel, valamint a Jushi csoporthoz tartozó közvetlen és közvetett anyavállalatokkal kapcsolatban (maga a Jushi csoport is a China National Building Materials Group – a továbbiakban: CNBM csoport – tagja).

(188)

A vizsgálat feltárta, hogy a China National Building Materials Co. Ltd. (a továbbiakban: CNBM) kínai állami tulajdonú vállalkozás, amelyben közvetlenül és közvetetten 41,27 %-os részesedéssel rendelkezik a China National Building Material Group Co., Ltd., ennek viszont a SASAC a kizárólagos tulajdonosa. Legnagyobb részvényesként a CNBM 26,97 %-os részesedéssel rendelkezik a China Jushi Co., Ltd. vállalatban (a továbbiakban: China Jushi), amely a Jushi Egypt kizárólagos tulajdonosa (70).

(189)

Eleinte a Jushi Egypt igen kevés információt közölt közvetlen és közvetett anyavállalatairól.

(190)

A Bizottság emiatt 2020. március 18-án levelet küldött a Jushi Egyptnek, amelyben megjelölte a hiányosságokat, és tájékoztatta a vállalatot annak lehetőségéről, hogy az alaprendelet 28. cikkének rendelkezéseit fogja alkalmazni. A Jushi csoport egyebek mellett nem nyújtotta be a tőkeszerkezeti változások indokolásával kapcsolatban kért információkat, továbbá nem adott tájékoztatást arról sem, hogy hogyan finanszírozták a Jushi Egypt, a Jushi csoport, a China Jushi Co. Ltd. és a CNBM tőkeemelését.

(191)

A levélhez kapcsolódó válaszbeadványában a Jushi Egypt pótolta a hiányosságok egy részét, többek között ismertette, hogy a tőkeszerkezeti változások hogyan jelennek meg a csoport különböző tagvállalatainak pénzügyi kimutatásaiban. A kormányzati és a nem kormányzati szervezetek (pl. az állami tulajdonú kereskedelmi bankok) szerepvállalásával kapcsolatos tájékoztatás azonban puszta állításokat tartalmazott, amelyeket nem támasztottak alá bizonyítékok, emellett igen kevés információt a változások indokolásával, valamint a pénzügyi részletekkel kapcsolatban.

(192)

A már említett módon azonban a CNBM jelentős állami részesedése nem hagyható figyelmen kívül. A CNBM honlapján nyilvánosan hozzáférhető információk szerint (71) továbbá a CNBM irányító testületének minden tagja valamilyen pártfunkciót tölt be, például pártbizottsági titkár, helyettes pártbizottsági titkár, vagy állandó pártbizottsági tag. Ezenfelül Csao Jian-lin, aki a CNBM ügyvezető igazgatója és állandó pártbizottsági tag, egyúttal 2002 óta a Jushi China elnöke is (72). Az irányító testület tagjainak a pártban vállalt szerepére figyelemmel tehát nem helytálló az állítás, hogy az érintett vállalatok tőkeemelésével kapcsolatos valamennyi döntést az illetékes igazgatótanácsok önállóan hozták meg anélkül, hogy a folyamatba bármely más kormányzati vagy nem kormányzati szervezetnek beleszólása lett volna.

(193)

Ezen információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(194)

A Bizottság ezért arra a következtésre jutott, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kell támaszkodnia a Jushi csoportra, a China Jushi Co. Ltd.-re és a CNBM csoportra vonatkozó ténymegállapításainál.

(195)

A vizsgálati időszak alatt a Jushi Egyptnek gazdasági előnye származott abból a vissza nem térítendő támogatásból, amelyet az állami ellenőrzés alatt álló CNBM irányított hozzá tőkeinjekció, konkrétan befizetett tőke formájában.

(196)

2012-ben a Jushi Egypt létrehozása kapcsán jelentős, 42,6 millió USD összegű részvényesi hozzájárulásra került sor. Ezt követően a vizsgálati időszakig a Jushi Egypt tőkéje számottevő mértékben, 162 millió dollárra nőtt. A vizsgálati időszak végén a Jushi Egypt mintegy négyszer akkora tőkével rendelkezett, mint 2012-ben.

(197)

A Jushi Egypt kizárólagos tulajdonosa a Jushi csoport, amely a China Jushi kizárólagos tulajdonában áll. A China Jushi fő részvényese a CNBM holding, amelynek részesedése 2010 óta folyamatosan meghaladta a 25 %-ot.

(198)

A Jushi Egypt tőkeemelésével párhuzamosan hasonló nagyságrendű növekedést mutatott a CNBM részesedése is a China Jushi tőkeszerkezetén belül. Így különösen a CNBM befizetett hozzájárulása a China Jushi tőkéjében a hatszorosára nőtt 2011-től 2018 végéig: értéke 2011-ben 190 millió CNY (30,2 millió USD), 2018 végén pedig már 944 millió CNY (140,9 millió USD) volt.

(199)

A Jushi Egypt és a China Jushi tőkeemelésének hasonló tendenciája és nagyságrendje határozottan arra utal, hogy a vizsgálati időszakot megelőzően a CNBM annak érdekében vont be forrást, hogy a Jushi China közreműködésével tőkeemelést hajtson végre a Jushi Egyptben.

(200)

A befizetett tőke megemelésén kívül más típusú tőkeszámlákon keresztül is jelentős összegű transzferekre került sor a CNBM és a China Jushi, valamint a Jushi csoport között.

(201)

Annak érdekében, hogy meghatározhassa a transzferek jellegét, valamint annak körülményeit, ahogyan a tulajdonosi tőke változott az érintett vállalatokban, a Bizottság hozzá kívánt férni a CNBM-től származó releváns információkhoz. A 3.3.3.2. szakaszban kifejtett módon azonban a Jushi Egypt nem működött együtt teljeskörűen a vizsgálat során, és nem nyújtotta be a szükséges információkat. Az információk hiányában és az alaprendelet 28. cikkében foglalt rendelkezések alkalmazását követően a Bizottságnak részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia a ténymegállapításainál. A Bizottságnak így különösen annak megállapításakor kellett a rendelkezésre álló tényeket figyelembe vennie, hogy a CNBM milyen forrásból finanszírozta azt a tőkét, amelyet többek között a China Jushi közreműködésével juttatott a Jushi Egyptnek.

(202)

Az erre vonatkozó következtetését a Bizottság arra a megállapítására alapozta, hogy a CNBM egyértelmű kötelezettséget vállalt az ösztönzött ágazatokban végrehajtandó külföldi befektetésekre. E tekintetben a CNBM „az Egy övezet, egy út kezdeményezés aktív gyakorlati szereplőjeként” hirdeti magát éves jelentésében, a honlapján, valamint a helyszínen, magukban az üzemekben is. Például „világszerte 75 országban és régióban 312 betonozási projektet, több mint 60 üvegszálas projektet hajtott végre, 33 beruházási projektet valósított meg, 5 tengerentúli raktárt épített, 14 tengerentúli építőanyag-kereskedelmi üzletláncot működtet, és világszerte több mint 30 gyárat irányít”  (73).

(203)

Ezen belül a folytonosüvegrostszál termékekkel összefüggésben a CNBM 2012-ben létrehozta a Jushi Egyptet, amely a Jushi kínai exportáló gyártó leányvállalataként folytonosüvegrostszál termékeket állít elő Egyiptomban. Az ezt követő években a Jushi Egypt termelési kapacitása több fontos beruházási projekt keretében bővült.

(204)

A Jushi csoport ezenkívül számos külföldi gyártó és forgalmazó leányvállalatot hozott létre Dél-Afrikában, Dél-Koreában, Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, Kanadában, Indiában, Szingapúrban, Japánban, az Egyesült Államokban, valamint Hongkongban. 2016-ban a CNBM csoport az 13. ötéves tervben (2016–2020) több mint 5 milliárd RMB-t (747,38 millió USD-t) teremtett elő globalizációs stratégiájára, többek között a fent említett egyiptomi projektekre, továbbá 300 millió USD-t fektetett be egy egyesült államokbeli gyárba, amely 2018-ban kezdte meg a termelést (74). Indiában a tervek szerint 2020 közepéig 100 000 tonna kapacitású gyártóüzemet hoznak létre.

(205)

Tágabb összefüggésben e külföldi projektek mindegyike Kína „külföld felé nyitó” politikájába illeszkedik. Ennek kapcsán például a CNBM elnöke, Szung Csi-ping a következő kijelentést tette: „A Jushi amerikai projekt aláírása mérföldkőnek számít a China Jushi globális fellépésének stratégiai fejlődésében, és időközben döntő előrelépést jelent a magasabb célok elérése felé. Meghatározó mind a CNBM, mind pedig a teljes kínai építőanyag-ipar globalizációja szempontjából.”

(206)

Mindemellett a folytonosüvegrostszál-ágazatot a Made in China 2025 kezdeményezés (75) is ösztönzi, és ebből következően az ágazat szereplői jelentős állami támogatásra lehetnek jogosultak. Számos alapot hoztak létre a Made in China 2025 kezdeményezés – és ily módon közvetetten az üvegrostszövet-ágazat – támogatása érdekében; ilyen például a Nemzeti Integrált Áramkör Alap, a Fejlett Feldolgozóipari Alap és a Feltörekvő Ágazatok Beruházási Alap (76).

(207)

A folytonos üvegrostszálat gyakran említik „új anyagokkal” összefüggésben. A Made in China 2025 ütemterv (77) 10 stratégiai ágazatot sorol fel, amelyek a kínai kormány számára kulcsfontosságú ágazatok. Az ütemterv leírja a 9. szektorba tartozó „új anyagokat” és alkategóriáikat, beleértve a fejlett alapvető anyagokat (9.1. pont), a kulcsfontosságú stratégiai anyagokat (9.2. pont), amelyek közé a nagy teherbírású szálak és kompozitanyagok, az új energiaanyagok is tartoznak (78). Az új anyagok így élvezik a dokumentumban felsorolt támogatási mechanizmusokból – többek között a pénzügyi támogatási politikákból, a költségvetési és adózási politikából, az Államtanács általi felügyeletből és támogatásból – származó előnyöket (79).

(208)

E kulcságazatok kapcsán a Made in China 2025 terv 3.9. fejezete kifejezetten említi, hogy Kína:

(209)

Egy másik interjúban Szung Csi-ping úgy fogalmazott, hogy vállalkozási szempontból a CNBM különös figyelmet fordít az Egy övezet, egy út kezdeményezéshez kapcsolódó nemzeti politikákra, magát a kezdeményezést pedig olyan alkalomnak nevezte, amilyen „csak egyszer adódik Kína építőanyag-ipari vállalatcsoportja számára” . Rámutatott arra is, hogy a „külföld felé nyitás” kapcsolódik a pénzügyi együttműködéshez, és csak akkor életképes, ha „ötvözzük a pénzügyi és az állami források együttműködését, a vevőhitelezést, a pénzügyi lízinget és egyéb módszereket, [tehát ha] a »külföld felé nyitás« kölcsönös együttműködést jelent” . Ennek kapcsán Szung Csi-ping kifejtette továbbá, hogy „[a] kapacitások terén a nemzetközi együttműködést kombinálni szükséges az Egy övezet, egy út nemzeti politikájával, különösen az ország pénzügyi politikájával. Korábban egyszerű befektetéseket eszközöltünk, pénzt kölcsönöztünk és befektetéseket eszközöltünk, és ez nem fog hatalmas méreteket ölteni. A kínai Guoxin Holdings modelljéhez hasonló modellt szeretnék bevezetni, ahol a vállalatok 10 %-os, az állami devizatartalék pedig 90 %-os hozzájárulást jelentenek. Meg kell változtatnunk azt a régi szokásunkat, hogy a hitelekre támaszkodunk, és új finanszírozási üzleti modelleket és szervezeti modelleket kell keresnünk. Úgy gondolom, hagynunk kell, hogy az ország jelenlegi erőteljes pénzügyi előnyei maradéktalanul érvényesüljenek, nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk az építőanyag-ipari beruházási alapok létrehozására, több tőkét kell mobilizálnunk a beruházásokban való részvételhez, hogy támogassuk az építőanyag-ipari vállalkozások »külföld felé nyitását«.”

(210)

Az, hogy a fenti a jövőképet a kínai kormány is támogatja, kiderül abból a beszédből is, amelyet az államtanácsi ellenőrzésű SASAC igazgatója, Hsziao Ja-csing mondott egy a CNBM szervezésében tartott konferencián: „A nemzetgazdaság gerincét a központi vállalkozások alkotják, amelyeknek szorosan illeszkedniük kell az Egy övezet, egy út nemzeti stratégiájához a termelési kapacitásban rejlő előnyök kiaknázásával, a kulcsterületek hangsúlyozásával, valamint a termelési kapacitás és a berendezések terén a nemzetközi együttműködés előmozdításával. Vezető szerepet vállalnak abban, hogy egy új névjegykártyát készítsenek az ország nemzetközi színtérre lépéséhez. […] Az elmúlt években Kína építőanyagokkal és nyersanyagokkal foglalkozó csoportja felgyorsította a nemzetközi színtérre lépés ütemét, és kiemelkedő eredményeket ért el, a csoport szerkezetátalakítása pedig nagy jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy irányítani tudja a kínai építőanyag-ipar nemzetközi fellépését […]. A szerkezetátalakítást követően az új vállalat által az „Egy övezet, egy út” mentén lévő országokban tervezett beruházásai projektek több mint 90 milliárd jüant fognak befektetni.”  (80)

(211)

A vizsgálat feltárta, hogy a China National Building Materials (a továbbiakban: CNBM) kínai állami tulajdonú vállalkozás, amelyben közvetlenül és közvetetten 41,27 %-os részesedéssel rendelkezik a CNBM Parent, ennek viszont a SASAC a kizárólagos tulajdonosa. A CNBM 26,97 %-os részesedéssel rendelkezik a China Jushi Co., Ltd. (a továbbiakban: China Jushi) vállalatban, amely a Jushi egyedüli részvényese (81).

(212)

A China Building tehát kínai állami tulajdonú vállalkozás, amelyben közvetlenül és közvetetten is részesedéssel rendelkezik a CNBM Parent, ennek viszont a SASAC a kizárólagos tulajdonosa. A SASAC az a kulcsfontosságú eszköz, amelyen keresztül a kínai kormány többféle módon ellenőrzi az állami tulajdonban lévő vállalatokat, hogy végrehajtsa kormányzati politikáit és terveit, nem pedig a piaci logikát követi üzleti tevékenysége során (82). Az arra vonatkozó következtetés sérelme nélkül, hogy a CNBM az alaprendelet 3. cikke értelmében vett közjogi szervnek minősül, a fenti bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a CNBM és általánosságban a Jushi csoport az érintett termék gyártása és exportja során ágazati és kormányzati politikát hajt végre, többek között az Egy övezet, egy út kezdeményezés és a „külföld felé nyitás” politikája kapcsán.

(213)

Ezzel összefüggésben a CNBM pénzügyi hozzájárulásban részesült a kormánytól e politikák végrehajtása céljából, többek között azért, hogy finanszírozza az érintett termék egyiptomi előállítására irányuló beruházását. Mivel a Jushi Egypt e kérdésben nem működött együtt teljes mértékben, a Bizottság nem tudta megállapítani a finanszírozás tényleges forrását, és részletesen alátámasztani azt, hogy a pénzügyi hozzájárulás a SASAC-tól, vagy az Egy övezet, egy út stratégia végrehajtási eszközeként szolgáló Selyemút Alaptól (SRF) származik. Azonban a rendelkezésre álló tények alapján az alaprendelet 28. cikkének megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CNBM-nek adott pénzügyi hozzájárulás nyújtásakor mind a SASAC (83), mind pedig az SRF (84) az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja értelmében közjogi szervnek minősül. Mindenesetre, még ha nem is minősülnének közjogi szervnek, mind a SASAC, mind pedig az SRF olyan szervezetnek tekintendő, amelyet a kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének iv. pontjával összhangban kormányzati politikák és feladatok végrehajtásával bízott meg, vagy arra utasított (85).

(214)

Ugyancsak együttműködés hiányában, az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében Kínán kívüli, többek között egyiptomi projektek finanszírozására vonatkozóan az előzőekben ismertetett bizonyítékok, valamint a gumiabroncsok ügyében tett ténymegállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CNBM vissza nem térítendő támogatások formájában pénzügyi hozzájáruláshoz jutott, amelynek felhasználásával sorozatos tőke-hozzájárulást teljesített annak érdekében, hogy növelje a Jushi Egypt rendelkezésére álló tőkét, amelyből ez utóbbi egyiptomi tevékenységét finanszírozhatja.

(215)

Miután a CNBM nem nyújtott be további bizonyítékokat, a nyilvánosan hozzáférhető bizonyítékok alapján a Bizottság úgy határozott, hogy kiegyenlíti a Jushi Egypt tőkeemeléseit, amelyeket államilag támogatott tőkeinjekciók formájában annak érdekében hajtottak végre, hogy a CNBM gyártóüzemet létesítsen, majd bővítsen Egyiptomban. A támogatás kimeríti a Kína és Egyiptom között a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet kiépítése érdekében létrejött együttműködési megállapodásban elfogadott intézkedéseket is, és ugyancsak a (91) preambulumbekezdésben ismertetett okokból Egyiptomnak tulajdonítható, ezáltal pedig az Egyiptomból exportált termékekhez köthető.

(216)

A Bizottság ezután azt vizsgálta, hogy a Jushi Egypt gazdasági előnyhöz jutott-e a kínai kormány által a SASAC és/vagy az SRF közreműködésével nyújtott pénzügyi hozzájárulás révén. A Jushi Egypt együttműködésének hiányában a Bizottságnak az alaprendelet 28. cikkének megfelelően ezúttal is a rendelkezésre álló tényekre kellett alapoznia a következtetéseit.

(217)

Az előző alszakaszban ismertetett bizonyítékokból kiderül, hogy a SASAC és az SRF felhatalmazása és célkitűzése egyaránt arra irányult, hogy a két szervezet kormányzati politikákat és terveket hajtson végre egyebek mellett az ösztönzött ágazatok, köztük a folytonosüvegrostszál-ágazat pénzügyi támogatásával és finanszírozásával, amelynek célja a külföld felé nyitás stratégiájának megvalósítása. A SASAC és az SRF nem a piaci elveknek és magatartásnak megfelelően nyújt finanszírozást; tevékenységét a vonatkozó kormányzati politikák végrehajtása vezérli. A piaci szempontok mellőzését jól mutatja a gumiabroncsok ügye, ahol az SRF egy Európai Unióban található leányvállalat felvásárlásához nyújtott vissza nem térítendő támogatást a csoportszintű anyavállalatnak. Ezenkívül a Bizottság a gumiabroncsokkal foglalkozó ügyben megállapította, hogy az ilyen jellegű projektek hasonló mintát követtek (86). Okkal feltételezhető tehát, hogy jelentős állami tulajdonú vállalatként a CNBM is azonos mintát követ, és hasonló támogatásokban részesül.

(218)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a Jushi China közreműködésével ezzel egyidejűleg a Jushi Egyptben végrehajtott egymás utáni tőkeemelések összege nagyjából megfelelt annak a finanszírozási hiányának, amely az egyiptomi beruházási projekt kedvezményes finanszírozását követően még fennállt. A (171)–(174) preambulumbekezdésben kifejtett módon a CNBM által a Jushi csoport és a China Jushi javára végrehajtott egymás utáni tőkeemelések nagyságrendje lényegében a Jushi Egypt tőkeemeléseinek felelt meg, amelyekből ez utóbbi a finanszírozási hiányát fedezte. Ez teljes mértékben illeszkedett a SASAC és az SRF működési és finanszírozási céljához.

(219)

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Bizottság az alaprendelet 28. cikkét alkalmazva arra a következtetésre jutott, hogy a SASAC és/vagy az SRF az általa nyújtott pénzügyi hozzájárulással az alaprendelet 3. cikkének 2. pontja értelmében gazdasági előnyt nyújtott.

(220)

A fenti 3.3.3.2. szakaszban kifejtett módon a Jushi Egypt nem adott hiánytalan választ az információkérésre. Ezért nem volt megállapítható, hogy az anyavállalat szintjén a csoportnak az érintett termékhez kapcsolódó külföldi beruházásaival összefüggésben milyen mértékű támogatásnyújtásra került sor, és abból pontosan milyen mértékű gazdasági előny származott.

(221)

A Bizottság ezért az alaprendelet 28. cikkét alkalmazta, és a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg a SASAC, illetve az SRF vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásával megvalósuló támogatás mértékét. Az előzőekben kifejtett módon a Bizottság megállapította, hogy a csoport különböző kínai tagvállalatai egyidejűleg hajtottak végre tőkeemelést, majd ugyanebben az időszakban az így bevont tőkével azonos nagyságrendű forrást irányítottak a Jushi Egypthez. Miután a Egy övezet, egy út kezdeményezés és a külföld felé nyitás politikája keretében megvalósítandó egyiptomi beruházás céljára előirányzott forrásokat a SASAC és/vagy az SRF eljuttatta a CNBM-nek, ez utóbbi szerepe mindössze annyi volt, hogy az előirányzat céljának megfelelően a forrásokat azok minden gazdasági előnyével együtt a Jushi Egypthez irányítsa. Ezt támasztja alá az is, hogy a Jushi Egypt egyiptomi beruházásának finanszírozási hiánya nagyjából megegyezett a tőkeemelések összegével.

(222)

A CNBM által tőkeinjekció formájában a Jushi Egypthez irányított források mértékének megállapítása céljából, a Bizottság elemezte és nyomon követte az érintett vállalatok (Jushi Egypt, Jushi csoport, China Jushi, ez utóbbi fő részvényese a CNBM) egymás utáni tőkeemeléseit.

(223)

A pénzmozgásokat követve a Bizottság nemcsak a befizetett tőke növekedését, hanem más tőkeinstrumentumok növekedését is vizsgálta. Ennek során jelentős összegű forrást mutatott ki tőketöbblet formájában a China Jushi és Jushi csoport köztes vállalatoknál. Kifejezetten e köztes vállalatokat illetően a Bizottság megállapította, hogy bizonyos tőkeemelések esetében a vállalatoknak juttatott forrás összege meghaladta az általuk ezt követően befizetett tőkeként nyilvántartásba vett összeget. Az adott vállalat tehát a tulajdoni részesedések előírt módosítása nélkül rendelkezhetett a forrással. Figyelembe véve a befizetett tőke formájában végrehajtott tőkeinjekciókat, valamint az egyéb típusú tőkeszámlákon, például tőketöbbletként fellelt összegeket, a Bizottság megállapította, hogy a Jushi Egypt saját tőkéje 87 %-ot meghaladó arányban a CNBM-nek tudható be. A támogatásban részesült félnek nyújtott gazdasági előny e módszerrel számított összege (142,8 millió USD).

(224)

Miután azonban részletesebb információkhoz csak korlátozott mértékben fért hozzá, a Bizottság nem tudta minden forrás pontos eredetét meghatározni, így nem tudta kellő megbízhatósággal megállapítani azt, hogy a Jushi Egypt egyéb tőkeszámláin található valamennyi összeg a CNBM által a vállalathoz irányított transzfer.

(225)

A Bizottság ezért körültekintőbb megközelítést alkalmazott, és kizárólag a befizetett tőke azon összegeinek alakulását vizsgálta, amelyeknél kellő megbízhatósággal meg tudta állapítani, hogy azok a CNBM-től származnak. Pontosabban a Bizottság mindössze azt vette figyelembe, hogy hogyan növekedtek 2011-től a CNBM által a Jushi China javára végrehajtott tőkebefizetések, és ezzel párhuzamosan hogyan alakultak 2012-től a Jushi Egypt tőkeemelései. Ennek eredményeként a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Jushi Egypt saját tőkéjének 51 %-a (81,8 millió USD) származott a CNBM-től, amelyet az a SASAC/SRF pénzügyi hozzájárulása formájában kapott.

(226)

A vissza nem térítendő támogatások teljes összegének megállapítását követően a Bizottság a Jushi Egyptnek a vizsgálati időszak alatt az alaprendelet 6. és 7. cikke értelmében nyújtott gazdasági előnyt számította ki. A tőkeemelés formájában nyújtott vissza nem térítendő támogatások gazdasági előnyéből a vizsgálati időszakra jutó részt a saját tőke amortizációs időszakának figyelembevételével kell megállapítani, és mivel a saját tőke nem tárgyi eszköz, arra általában az alaprendelet 7. cikke (4) bekezdésének a részarányos elosztásra vonatkozó rendelkezései vonatkoznak.

(227)

Miután a Jushi Egypt nem működött együtt az információkérés megválaszolásában, a Bizottságnak nem állt rendelkezésére további információ a SASAC/SRF és a vállalat között a tőkebefektetésekhez kapcsolódó vissza nem térítendő támogatások felhasználására vonatkozó konkrét megállapodásról. Az abroncsok esetében a Bizottság a támogatás összegét hét év alatt írta le, mivel ez összhangban volt az SRF-beruházás átlagos beruházási időtartamával és egy másik, az ügylethez felvett hitellel (87). A jelen ügyben azonban együttműködés és konkrét részvényesi megállapodás hiányában a Bizottság óvatos megközelítés mellett döntött, és úgy határozott, hogy a Jushi Egypt eszközeinek átlagos hasznos élettartamát veszi figyelembe abból a feltevésből kiindulva, hogy a finanszírozást a beruházási projekt hiányának pótlására használják fel. Ebben az alaprendelet 7. cikke (3) és (4) bekezdésének együttes olvasatára támaszkodott, amelyek szerint eltérő amortizációs időszak is alkalmazható, ha a körülmények ezt indokolják. Ennek alapján a Bizottság tizenkét éves amortizációs időszakot vett figyelembe.

(228)

A Bizottság a megállapított támogatások mértékét a vállalat teljes forgalmában határozta meg. Ezután a meghatározta az érintett termék Európai Unióban forgalmazott mennyiségére jutó támogatási mértéket.

(229)

Az ennek eredményeként kapott támogatási mérték 2,01 %.

(230)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy saját tőke a CNBM-nek tulajdonítható, és konkrétabban azt, hogy az nem a China Jushi vagy a Jushi csoport nyereségéből származik. E gondolatmenetet folytatva a vállalat azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem szolgált magyarázattal arra nézve, hogy a CNBM miért adott volna 2010 óta minden évben forrásokat a China Jushi számára; szerinte az említett évek közül csak néhány során kerültek források továbbadásra a Jushi csoportnak és a Jushi Egypt vállalatnak. Hasonlóképpen azzal is érvelt, hogy a Bizottság nem állapította meg, hogy a tőkeberuházási támogatás valamely közjogi szervnek tulajdonítható, és az így nem képezhet támogatást. Végezetül, az exportáló gyártó kérte, hogy amennyiben a Bizottság fenntartja megközelítését, nyújtson tájékoztatást arról, hogy miért ítéli meg úgy, hogy a CNBM által a China Jushi vállalatnak nyújtott tőketámogatás és a Jushi csoport és a Jushi Egypt közötti hasonló támogatás bármilyen mintázatot követ.

(231)

Először is, ami a források eredetét illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a vállalat semmilyen további bizonyítékokkal nem szolgált, hogy alátámassza az állítást. A Bizottság mindazonáltal tovább elemezte az érintett vállalatok elszámolásait annak feltárása céljából, hogy a saját tőke növekedései saját nyereségeikből származtak-e. A Bizottság megállapította, hogy a saját tőke semely növekedése nem származott a nyereség- vagy eredménytartalék-számlákról. A Bizottság mindazonáltal feltárta, hogy a China Jushi bizonyos 2012-ben és 2016-ban végbement tőkeemelései a tőketartalékoknak lehetnek betudhatók. A vállalat azonban nem nyújtott tájékoztatást a tőketartalék-számlákon szereplő források eredetéről. A Bizottság ezért megállapította, hogy a Jushi Egypt által 2012 óta a tőkeemelésekhez használt források nem a fel nem osztott nyereségből vagy az eredménytartalékból származtak.

(232)

Másodszor, azt a pillanatot illetően, amikor a forrásokat átcsoportosították a Jushi csoporthoz és a Jushi Egypt vállalathoz, a Bizottság megállapította, hogy az exportáló gyártó nem szolgált semmilyen további bizonyítékkal, amely alátámasztotta vagy megmagyarázta volna a CNBM tőkeemeléseinek ütemezését. Hasonlóképpen, a Bizottság megállapította, hogy a saját tőke egyik vállalattól a másikhoz való átcsoportosítását érintő időeltolódáson túlmenően a tőkeemelések megfeleltek a Jushi Egypt elemzett időszak alatti beruházásokhoz kapcsolódó különböző tőkeszükségleteinek is.

(233)

Harmadszor, azzal kapcsolatban, hogy a tőkeemeléseket támogató források közjogi szervtől származhatnak-e, a Bizottság a (215) preambulumbekezdésben megállapította, hogy még ha nem is minősülnének közjogi szervnek, mind a SASAC, mind pedig az SRF olyan szervezetnek tekintendő, amelyet a kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének iv. pontjával összhangban kormányzati politikák és feladatok végrehajtásával bízott meg, vagy arra utasított.

(234)

Végezetül, a CNBM által a China Jushi vállalatnak nyújtott tőketámogatás és a Jushi csoport és a Jushi Egypt közötti tőketámogatás mintázatának megállapítására vonatkozó tájékoztatást illetően a Bizottság megállapítja, hogy ezt az információt már megadta. A fenti (186)–(231) preambulumbekezdés részletesen kifejtette a megállapításokat és a támogatás összegének kiszámításához használt módszertant. Hasonlóképpen a konkrét tájékoztatásban az exportáló gyártó teljeskörű tájékoztatást kapott a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokról és a Bizottság elemzéséről a CNBM által a China Jushi vállalatnak és a Jushi csoport által a Jushi Egypt vállalatnak nyújtott tőketámogatással kapcsolatban.

(235)

A fent említett valamennyi érv alapján a Bizottság ezeket a felvetéseket elutasította.

(236)

Az exportáló gyártó egyszersmind azt állította, hogy a Bizottság nem állapította meg az előny összegét, és bizonyítania kell, hogy a saját tőke biztosításának egyes esetei miért nem állnak összhangban a szokásos beruházási gyakorlattal.

(237)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálat alatt az üggyel foglalkozó csoport megpróbált hozzáférni a vonatkozó információkhoz a CNBM-nél. Azonban – mint azt a 3.3.3.2. szakasz kifejtette – sem a CNBM, sem a Jushi csoport nem működött teljeskörűen együtt a vizsgálatban, és a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozni ténymegállapításainak megfogalmazásakor. Ezenfelül a (218)–(221) preambulumbekezdés leírta az előny megállapításának módját. Lényegében kifejti, hogy a SASAC és az SRF a finanszírozás biztosításakor nem piaci elveket követett, hanem a vonatkozó kormányzati politikák végrehajtása érdekében járt el. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(238)

Az exportáló gyártó továbbá azzal érvelt, hogy nem tekinthető úgy, hogy a CNBM által biztosított valamennyi pénzeszköz állami szervektől származott, mivel a CNBM nyilvánosan jegyzett vállalat, amely számos más eszközzel rendelkezik pénzeszközök előteremtésére. Ennek következtében a Bizottság nem vonhatja le azt a következtetést, hogy a CNBM által a China Jushi vállalatnak nyújtott állítólagos tőketámogatás teljes egészében támogatást képez. A vállalat ezért úgy érvelt, hogy az előny nem lehet nagyobb, mint az üvegrost szövetekről szóló rendelet (88) alapján folytatott vizsgálat során a CNBM tekintetében Kínában megállapított támogatási mérték, megszorozva a tőketámogatás összegével. Az exportáló gyártó egyszersmind azt állította, hogy a Bizottság nem számította ki az előnyt, mivel nem vette figyelembe, hogy a CNBM-től származó tőkeberuházási támogatás részvények, azaz ezen keresztül osztalék ellenében érkezett.

(239)

Először is, a Bizottság megállapította, hogy a vállalat semmilyen további bizonyítékokkal nem szolgált, hogy alátámassza az állítást. Hasonlóképpen a Bizottság felidézte, hogy sem a CNBM, sem a Jushi csoport nem működött együtt a vizsgálatban, és a Bizottság kénytelen volt a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozni a CNBM-re vonatkozó ténymegállapításainak megfogalmazásakor. A Bizottság e tekintetben emlékeztetett arra, hogy az üvegrost szövetekről szóló rendelet 3.4. és 3.8. szakaszában a CNBM tekintetében megállapított támogatási mérték a CNBM nyilvánosan elérhető ellenőrzési jelentésében látható kölcsönökön és vissza nem térítendő támogatásokon alapult, és ezért a Bizottság a ténymegállapításait nagyon elővigyázatos módon bizonyos, meghatározott támogatási programokba tartozó támogatásokra korlátozta, amelyek könnyen azonosíthatók, és amelyek nem kapcsolódnak a vizsgálatban érintett támogatási programhoz. A Bizottság tehát kifejezetten elővigyázatos volt, hogy biztosan ne tévedjen.

(240)

Végezetül a Bizottság megállapította, hogy a vizsgálat nem elemezte azt a kérdést, hogy a CNMB által átruházott források átruházására részvények ellenében került-e sor. Valójában nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a CNMB valóban kapott volna részvényeket cserébe. Ellenkezőleg, a vizsgálat megállapította, hogy a CNBM pénzügyi hozzájárulásokat kapott a kormánytól annak érdekében, hogy végrehajtsa a politikáit, és hogy e pénzügyi hozzájárulásokat vissza nem térítendő támogatás formájában kapták, amelyeket ezt követően a Jushi Egypt működését finanszírozó tőkehozzájárulásokra használtak fel.

(241)

A fent említett valamennyi érv alapján a Bizottság ezt a felvetést elutasította.

(242)

A megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított villamos energia kapcsán a Bizottság nem állapított meg gazdasági előnyt, mivel Egyiptomban a villamosenergia-díjakat országos szinten határozzák meg, az exportáló gyártó pedig az adott feszültségtartományba eső ipari felhasználók esetében szokásos díjat fizeti.

(243)

A megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében nyújtott gáz kapcsán a Bizottság nem állapított meg gazdasági előnyt. A gázdíjakat ipari ágazatonként határozzák meg, az exportáló gyártó viszont az egyéb ipari felhasználók kategóriájába tartozik, amely nem jogosult a legalacsonyabb díjszabásra. Ebből adódóan nem állapítható meg egyedi jelleg és gazdasági előny sem.

(244)

A program jogalapja:

(245)

A Bizottság a Tianjin TEDA-nak szánt információkérést küldött az egyiptomi kormánynak, amelyben annak értékeléséhez szükséges információkat kért, hogy az egyiptomi kormány, illetve a kínai kormány milyen szerepet tölt be a vállalat ellenőrzésében. A Bizottság a vállalatnak a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet fejlesztésében és kiépítésében betöltött, a (34) preambulumbekezdésben kifejtett szerepére tekintettel ítélte szükségesnek az információkérést.

(246)

Az információkérésre adott válaszában a TEDA csak az Egypt TEDA Investment Co., Ltd. adatait közölte, amelyeket már a kitöltött eredeti kérdőíven is benyújtott.

(247)

A Bizottság megállapította, hogy a Tianjin TEDA kapcsán igen korlátozott tájékoztatást kapott.

(248)

Ezen információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(249)

A Bizottság ezért tájékoztatta az egyiptomi kormányt annak lehetőségéről, hogy az alaprendelet 28. cikke szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben található vállalatok részére, és ha igen, akkor milyen mértékben. Az egyiptomi kormány kifogást emelt, és hangsúlyozta, hogy teljeskörűen együttműködött a Bizottsággal, valamint azt, hogy nem adhatott tájékoztatást egy joghatóságán kívüli vállalatról.

(250)

A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a Tianjin TEDA kapcsán adott tájékoztatás nem elégséges, továbbá, hogy a (16) preambulumbekezdésben kifejtett módon az egyiptomi kormánynak módjában áll az információk benyújtása.

(251)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság az alaprendelet 28. cikkét alkalmazta, és az említett kérdésben a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott.

(252)

A 2015-ben módosított 83/2002. sz. törvény 5. cikke szerint a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben „a földterület tulajdonjogával az övezet főhatósága rendelkezik” . 2015 óta a földterületek teljes tulajdonjogát nem lehetséges megvásárolni a felügyelő főhatóságtól. Jelenleg a felügyelő főhatóság kizárólag a Main Development Company (a továbbiakban: MDC) egyiptomi fejlesztő vállalat részére enged haszonélvezeti jogot. Az MDC ezt követően megpályáztatja a haszonélvezeti jogot a másodlagos fejlesztők körében, amelyek közé a TEDA is tartozik. A haszonélvezeti joghoz jutó másodlagos fejlesztők végül az övezetben található vállalatoknak adják bérbe a földterületet.

(253)

2011-ben azonban, amikor a Jushi Egypt megkezdte üzemének kivitelezését, még lehetséges volt a földterületek teljes tulajdonjogát megszerezni az egyiptomi hatóságoktól. A Jushi Egypt ekkor az Egypt TEDA-tól vásárolt földterületet. A TEDA ugyanezt a földterületet 1998-ban jogelődjén, az Egyiptomi–Kínai Közös Vállalkozáson (ECJV) keresztül, rendkívül alacsony, kevesebb mint 1 USD/m2 áron, pályázati eljárás mellőzésével vásárolta meg Szuez kormányzóságától. Az eredeti, 1998. évi adásvételt követően a TEDA alapvető infrastrukturális beruházásokat hajtott végre annak érdekében, hogy a beépítetlen sivatagi földterületet alkalmassá tegye ipari projektek számára.

(254)

Ennek kapcsán a Bizottság ellenőrizte, hogy az ECJV és a TEDA az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervként járt-e el. Az egyiptomi kormány együttműködésének hiányában a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia. A Bizottság ezért adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az e vállalatok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést.

(255)

Ennek kapcsán először is megállapította, hogy ECJV és a TEDA egymás kapcsolt vállalkozásai, és mindkettő kizárólagos állami tulajdonban áll. Erre utal, hogy a (33) preambulumbekezdésben említett módon a Tianjin TEDA Tiencsin városi önkormányzat állami tulajdonú vállalata, amely az Egyiptomi Szuezi-csatorna Hatósággal, az Egyiptomi Nemzeti Bankkal, valamint négy másik egyiptomi állami tulajdonú vállalattal létrehozta az Egyiptomi–Kínai Közös Vállalkozást (ECJV) a gazdasági övezet kiépítése céljából. A kínai fél az ECJV részvényeinek 10 %-át, az egyiptomi fél pedig 90 %-át tulajdonolta (89). Ezenkívül a (36) preambulumbekezdésben említett módon 2008 októberében a Tianjin TEDA és a Kína–Afrika Fejlesztési Alap (a China Development Bank leányvállalata) közös vállalkozást hozott létre China-Africa TEDA Investment Co., Ltd. néven (a továbbiakban: China-Africa TEDA), amely az elsődleges kínai befektetési szervezet az együttműködési övezetben. A China-Africa TEDA és az ECJV új vállalatot alapított Egypt TEDA néven, amelynek feladata a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet fejlesztésének irányítása lett. Ezúttal a kínai oldal rendelkezett 80 %-os, az egyiptomi oldal pedig 20 %-os részesedéssel úgy, hogy ez utóbbit az ECJV képviselte.

(256)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy kifejezett jelei vannak a befektetők feletti kormányzati ellenőrzésnek. Mivel mindkét szervezet kizárólagos állami tulajdonban áll, a kínai és az egyiptomi kormány formálisan is teljeskörű ellenőrzést gyakorol felettük. Így különösen a Bizottság eltérő értelmű információk hiányában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó szervezetek vezető és felügyelő testületének tagjait feltételezhetően az állam nevezi ki és számoltatja el az érintett országokban az állami tulajdonú vállalatok esetében szokásos módon.

(257)

Így amikor az ECJV először jutott földterülethez, az alkalmazandó jogi kerettel összhangban 1 USD/m2 alatti vételáron, az mindenképpen az egyiptomi kormány pénzügyi hozzájárulásával történt (90). A földterület ezt követő, ECJV és TEDA közötti átadása valójában kapcsolt vállalatok közötti ügylet volt, amelyre transzferáron, mindkét oldalon azonos szereplők részvételével került sor.

(258)

Végül a földterület Egypt TEDA általi, a Jushi Egypt részére történt értékesítése kapcsán a Bizottság megállapította, hogy az Egypt TEDA 75 %-ot meghaladó részesedéssel rendelkező többségi tulajdonosa a China Africa TEDA Investment Company, amely egyúttal a TEDA igazgatótanácsi tagjainak a többségét is delegálja. A China Africa TEDA Investment Company felett a végső ellenőrzést a China Development Bank gyakorolja, amelyről már megállapítást nyert, hogy közjogi szervként jár el. Ezenfelül maga a TEDA is a következőképpen fogalmazza meg saját jövőképét és küldetését: „Jövőkép: egy Kínát támogató, Egyiptomból kiinduló és Afrikára, sőt az egész világra kitekintő nemzetközi ipari park befektetőjévé és működtetőjévé válni. Küldetés: a nemzetközi színtérre kilépő kínai vállalkozások támogatása, majd a kínai vállalkozások internalizálási folyamatának előmozdítása”  (91). Mindemellett a TEDA kiadványaiban előszeretettel említi azt a figyelmet, ösztönzést és támogatást, amelyet Kína kereskedelmi minisztériumától és Tiencsin városi önkormányzatától kap tevékenysége során.

(259)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a Jushi Egypt részére földterületet nyújtó, állami ellenőrzés alatt álló jogalanyok az alaprendelet 2. cikkének b) pontját és 3. cikke 1. pontja a) alpontjának i. esetét együttesen értelmezve közjogi szervnek minősülnek. Olyannyira, hogy a TEDA által a kínai kormány közvetlen ellenőrzése alatt, valamint az egyiptomi és a kínai kormány szoros együttműködése keretében végrehajtott intézkedések az egyiptomi folytonosüvegrostszál-gyártónak nyújtott kedvezményes támogatások kapcsán a 3.2.3. szakaszban már kifejtett módon az egyiptomi kormánynak tulajdoníthatók.

(260)

Másfelől: a Bizottság megállapította, hogy még akkor is, ha az állami ellenőrzés alatt álló jogalanyok nem minősülnek közjogi szerveknek, a (219)–(224) preambulumbekezdésben ismertetett, valamint a kínai és az egyiptomi kormány szoros együttműködésével kapcsolatos bizonyítékok alapján elmondható, hogy a kínai és az egyiptomi kormány az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának iv. esete szerint olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A magatartásuk ily módon mindenesetre az egyiptomi kormánynak tulajdonítható.

(261)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően mind az egyiptomi kormány, mind az exportáló gyártók kijelentették, hogy a Bizottság nem állapíthatja meg, hogy a kínai közjogi szervek vagy a kínai kormány által megbízott vagy utasított magánszervezetek intézkedései az alaprendelet szerinti támogatást valósít meg, mivel ezek az intézkedések nem tulajdoníthatók a származási ország vagy exportáló ország kormányának.

(262)

Mint azonban a fenti (258)–(262) preambulumbekezdésben már említésre került, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a TEDA nem csupán kínai közjogi szerv, hanem olyan közjogi szerv, amelyet a kínai kormány és az egyiptomi kormány együttesen ellenőriz, és hogy a kínai kormány és az egyiptomi kormány egymással való szoros együttműködésére tekintettel a kínai kormány közvetlen ellenőrzése alá tartozó intézkedések az egyiptomi kormánynak tulajdoníthatók. A Bizottság e tekintetben megállapította, hogy a TEDA részvényesei között állami tulajdonban lévő egyiptomi közjogi szervek is szerepelnek, például a Szuezi-csatorna egyiptomi igazgatósága és az Egyiptomi Nemzeti Bank, amelyek a TEDA igazgatótanácsában is képviseltetik magukat. Ez azt mutatja, hogy az egyiptomi kormány helyzeténél fogva megismerhette és elfogadhatta a TEDA intézkedéseit. Végezetül, mint azt a fenti (263) preambulumbekezdés már említette, még ha a TEDA-t nem is lehetne közjogi szervnek tekinteni, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a TEDA-t a kínai kormány és az egyiptomi kormány megbízhatja vagy utasíthatja.

(263)

A 2011. évben juttatott földterületen kívül a Jushi Egypt 2016-ban egy azzal szomszédos földterületet is megvásárolt egy egyiptomi fejlesztő vállalattól. Az egyiptomi fejlesztő a szóban forgó részt maga is ugyanabból a földterületből vásárolta meg, amelyet az Egyiptomi–Kínai Közös Vállalkozás (ECJV) 1998-ban szerzett meg. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezt az egyiptomi fejlesztőt az egyiptomi kormány az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának iv. esete értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy kedvezményes feltételekkel juttasson földterületet a Jushi Egyptnek.

(264)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a Jushi Egypt javára végrehajtott értékesítési ügyletben egyértelmű a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezet hatóságainak érintettsége. Erre utal, hogy az egyiptomi fejlesztőnek amiatt kellett eladnia a földterületét, mert nem rendelkezett elegendő eszközzel ahhoz, hogy azt az egyiptomi kormánnyal kötött eredeti adásvételi szerződése ipari fejlesztési rendelkezéseinek megfelelően fejlessze. Ezzel összefüggésben az adásvételi szerződés 3. cikke kimondja, hogy ha a szerződést „a Szuezi-csatornai Különleges Gazdasági Övezet Főhatósága hat hónapon belül nem hagyja jóvá, a »B« szerződő fél [a Jushi Egypt] jogosult megállapítani az »A« szerződő fél [a fejlesztő] szerződésszegését, amelyre tekintettel a jelen szerződés automatikusan megszűnik” . Ezenkívül a 7. cikk szerint „[a] »B« szerződő fél az »A« szerződő fél képviseletében létesítendő ipari projektre vonatkozóan írásbeli kérelmet nyújt be a Szuezi-csatornai Különleges Gazdasági Övezet Főhatóságához, továbbá beszerzi az ehhez szükséges jóváhagyásokat […]. A Szuezi-csatornai Különleges Gazdasági Övezet Főhatósága vállalja, hogy a »B« szerződő fél nevében lebonyolítja a földhivatali nyilvántartásba vételt, megvizsgálja és jóváhagyja a földterület végleges adásvételi szerződését, továbbá közjegyzői igazolást igényel a földterületről.”

(265)

Az egyiptomi kormány tehát magánszervezet útján eszközölt pénzügyi hozzájárulást, amelynek során e magánszervezetnek nem volt más választása, mint hogy az egyiptomi kormány által megszabott áron és egyéb feltételekkel értékesítse a földterületet a Jushi Egyptnek. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az állam az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontja iv. esetének első francia bekezdése értelmében azzal bízta meg, vagy arra utasította az egyiptomi fejlesztőt, hogy az együttműködési megállapodásban is rögzített kormányzati politikáknak megfelelően a kedvezményes áron biztosítson földterületet a Jushi Egyptnek.

(266)

A Bizottság arra kérte az egyiptomi kormányt, hogy közöljön statisztikai adatokat a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben alkalmazott földterületárakról, továbbá tájékoztassa a fejlesztők adásvételi ügyleteihez kapcsolódó pályázati eljárásokról. Az egyiptomi kormány azonban sem a figyelembe vett időszakra, sem a vizsgált ügyletekre vonatkozóan nem tudott statisztikai adatokkal és pályázati eljárásokkal kapcsolatos tájékoztatást adni. Az egyiptomi kormány mindössze azzal a pályázati eljárással kapcsolatban tudott tájékoztatást adni, amelynek keretében a TEDA 2016-ban haszonélvezeti jogot szerzett egy másik földterületen.

(267)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az egyiptomi kormány és az exportáló gyártók azt állították, hogy a Bizottság helytelen tényekre támaszkodva jutott arra a következtetésre, hogy az egyiptomi kormány megbízta vagy utasította a Wadi Deglát. Állításaik konkrétabban a következőképpen hangzottak:

(268)

Ami az első pontot illeti, a vállalat honlapján (92) Bizottság számára elérhető információk szerint a Wadi Degla egy ingatlanfejlesztő, amely különböző helyszíneken bonyolít le projekteket, többek között Ain Sokhnában is, nem pedig cső- és szerelvénygyártó.

(269)

Ami a második pontot illeti, a Bizottság elismerte, hogy a Wadi Degla többek között azért akarta eladni a földterületet, mert nem fejlesztette azt jogszabályi kötelezettségeivel összhangban. A vállalat azonban a szabadpiacon jobb áron is értékesíthette volna a földterületét. A vizsgálat megállapította, hogy a Jushi vezetősége nem csak arra adott magyarázatot, hogy a Wadi Degla miért akarta eladni a földterületét, hanem azt is világosan jelezte, hogy a Szuezi-csatorna övezet főhatósága részt vett az adásvételi ügyletekre irányuló tárgyalásokban, mivel a szerződést a Szuezi-csatorna övezet főhatósága hagyta jóvá.

(270)

A jelen vizsgálat ténymegállapítása azt mutatják, hogy a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben a földterületek juttatásakor és megszerzésekor alkalmazott árakat az egyiptomi hatóságok határozzák meg, továbbá az övezetben alkalmazott árazási gyakorlat nem átlátható. A földterületet közjogi szervek vagy az állam által megbízott vagy irányított magánszervezetek ítélték oda kedvezményes feltételek mellett.

(271)

Az egyiptomi kormány által a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében nyújtott földterületet ezért az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának iii. esete, illetve 3. cikkének 2. pontja értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a kedvezményezett vállalatok gazdasági előnyben részesülnek.

(272)

A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül, mivel a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetben működő vállalatoknak a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében nyújtott földterület lehetőségét csak bizonyos vállalatok vehették igénybe egy meghatározott földrajzi térségben.

(273)

A Bizottság a kiegyenlíthető támogatás mértékét a támogatásban részesülő feleknek juttatott, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A Bizottság a támogatásban részesülő fél által szerzett gazdasági előnyt úgy számította ki, hogy figyelembe vette az exportáló gyártó által a földterületért ténylegesen fizetett összeg és a piaci viszonyítási alapnak megfelelően fizetendő rendes összeg közötti különbözetet. A Jushi Egypt földterület-vásárlásával átruházott gazdasági előnyt a Bizottság az alábbiak szerint számította ki.

(274)

Az egyiptomi kormány nem tudott statisztikai adatokat vagy egyéb tájékoztatást adni a földterületek vételáráról. Az egyiptomi kormány csak a földterületek haszonélvezeti jogát érintő ügyletekről nyújtott be információkat. 2016-ban szakértői bizottság ingatlanértékelést végzett, amely alapján a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben található földterületek haszonélvezeti jogát bemutató ártérkép készült. A tanulmány alapján meghatározták a tágabb Szuezi-csatornai Gazdasági Övezet földterületeihez fűződő haszonélvezeti jogok éves átlagos értékét. Másfelől 2016-ban földterület-használati szerződés jött létre a TEDA és az MDC között a szuezi kínai–egyiptomi gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezet meglévő területének további 6 km2-es bővítéséről. A Bizottság a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezet földterületeihez fűződő haszonélvezeti jogok éves átlagos értékét megszorozta a TEDA 6 km2-es bővítési területre vonatkozó földterület-használati szerződésének időtartamával. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az így kapott összeg mutatja a beépítetlen földterület teljes vételi értékét a fejlesztő számára.

(275)

A fejlesztő részéről a földterület fejlesztése kapcsán felmerült költség figyelembevétele céljából a Bizottság ezután nyilvánosan hozzáférhető információk alapján kiszámította a TEDA egy négyzetméterre jutó beruházási költségét. Ezen információk alapján (93) 230 millió USD összegű befektetést irányoztak elő a 6 km2-es bővítési területre. Mindehhez hozzáadta a fejlesztő nyereségét is.

(276)

A bizottság a fejlesztett földterület egy négyzetméterre számított árát a Jushi Egypt által megvásárolt földterületre alkalmazta, majd az eredményt összevetette a Jushi Egypt által ténylegesen fizetett vételárral. A 2011-ben vásárolt földterület 2016. évi vételárát kiigazította az inflációval és a GDP alakulásával. A Bizottság a mutatók alakulását az inflációs rátákra, valamint az egyiptomi egy főre jutó folyóáras, USA-dollárban kifejezett GDP-re vonatkozóan az IMF által közzétett 2016. évi adatok alapján számította ki. A 2016-ban vásárolt földterület esetében különbözet számításával vette figyelembe a földterület vevői szempontból praktikus földrajzi helyzetét (a terület szomszédos a Jushi Egypt meglévő létesítményeivel).

(277)

A Bizottság a támogatási mértéket az alaprendeletnek a nem amortizálódó eszközökhöz kapcsolódó támogatási mérték részarányos elosztására vonatkozó 7. cikke (3) bekezdésével összhangban részarányos elosztással állapította meg a vizsgálati időszakra jutó támogatási mértéket úgy, hogy a vizsgálati időszak tekintetében rendelkezésre álló, a Világbank által közzétett (94) egyiptomi hitelkamatlábat alkalmazta egy kamatmentes hitelre.

(278)

Az érdekelt felek végleges tájékoztatását követően a Jushi Egypt azt állította, hogy a Bizottság több hibát vétett a földterület adásvételére vonatkozó referenciaérték meghatározásakor, nevezetesen a következőket:

(279)

Ami az első pontot illeti, a Bizottság elismerte, hogy a korlátlan tulajdonjog eltér a haszonélvezettől, de mivel az egyiptomi kormány nem tudott tájékoztatást vagy statisztikákat biztosítani a földterületek vételi áraira vonatkozóan, a Bizottság úgy vélte, hogy ez volt a legjobb rendelkezésre álló információ a referenciaérték meghatározásához.

(280)

Ami a második pontot illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kérdéses értékelés az egyiptomi kormány megbízásából készített független tanulmányból állt, amely megadta a földterület belső értékét, vagyis azt az árat, amelyen a földterületet rendes esetben el lehet adni. Az a tény, hogy a telkeket az egyiptomi kormány ténylegesen nem ezen az áron értékesítette, nem érinti e telkek belső értékét.

(281)

A harmadik pontot illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy haszonélvezet értékét rendes esetben a mögöttes eszköz piaci értékének (azaz a korlátlan tulajdonjog értékének) valamilyen százalékarányában határozzák meg, a haszonélvezet időtartamától függően, azaz minél hosszabb a haszonélvezet, annál jobban megközelíti a haszonélvezet értéke a korlátlan tulajdonjog értékét. Mivel a földterületek korlátlan tulajdonjoga meghatározásából adódóan korlátlan időre szól, az éves haszonélvezeti ráta 50 évvel való megszorzása esetén a Bizottság által kiszámított referenciaérték mindig a korlátlan tulajdonjog tényleges értéke alatt marad. Ezen túlmenően a Bizottság megállapította, hogy konkrétan a TEDA által 2016-ban aláírt haszonélvezeti szerződés esetében a haszonélvezet teljes összegét a haszonélvezeti jog kezdő napján, átalányként kellett kifizetni. Mivel a gyakorlatban nem léteztek éves bérleti díjak, az állítás semmissé válik.

(282)

A negyedikpontot illetően a Bizottság megállapította, hogy a Jushi Egypt valóban úgy vásárolta meg a területet, hogy azon nem voltak épületek. E területet azonban már minden szükséges közműhöz csatlakoztatták: a közutakhoz, a szennyvízkezeléshez, a közvilágításhoz, a biztonságvédelemhez és a TEDA által biztosított egyéb szolgáltató létesítményekhez. Egy jó összeköttetéssel rendelkező és jól fejlesztett övezetben található telek ára nem vethető össze egy üres sivatagi telek árával. Ezenfelül az ingatlanfejlesztők, mint például a TEDA bevételei rendszerint a földterület értékesítéséből és az övezeten belül biztosított épületek és infrastruktúrák bérleti díjaiból származnak. Ha a fejlesztési költséget nem vennék figyelembe tényezőként a földterület piaci árában, akkor a fejlesztőket először is semmi sem ösztönözné arra, hogy beruházzanak.

(283)

Ami az utolsó pontot illeti, a Bizottság megjegyezte, hogy a 2016-os árat az egyiptomi GDP 2011 óta reálértéken végbement alakulása alapján igazította ki. Ez azt jelenti, hogy az EGP USD-hez képesti leértékelődése által okozott inflációt már tényezőként figyelembe vette a GDP kiigazításában. Az átváltási árfolyam változásai miatti további korrekciók így kétszeres beszámítást eredményeznének.

(284)

A fenti érvek alapján a Bizottság elutasította a vállalat állításait.

(285)

A Bizottság a megállapított támogatások mértékét a vállalat teljes forgalmában határozta meg. Ezután a meghatározta az érintett termék Európai Unióban forgalmazott mennyiségére jutó támogatási mértéket.

(286)

A megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében nyújtott földterület kapcsán a megállapított támogatási mérték 2,02 % volt.

(287)

Az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó megjegyezte, hogy a devizaveszteség negatív adóalapként kezelésére vonatkozó 2016. évi különleges adószabály nem tekinthető támogatásnak, mivel nem egyedi jellegű, és nem valósul meg gazdasági előny átruházása sem. Érvelésük szerint egyrészt mivel az adószabály a kormányzat által előidézett veszteséget ellentételez, átruházott gazdasági előny nem keletkezik. Másrészt a konstrukció nem tekinthető egyedi jellegűnek, mivel ilyen adóügyi megítélésért minden jogalany folyamodhatott, amelyet a kormányzat által előidézett veszteség érintett.

(288)

A Bizottság az ideiglenes ténymegállapításaiban elismerte, hogy az új szabályok minden Egyiptomban működő vállalatra általánosan alkalmazandók voltak, és céljuk az egyiptomi valuta leértékelődése miatti kedvezőtlen hatások enyhítése volt. A Bizottság ugyanakkor megállapította azt is, hogy a jogszabály révén aránytalan gazdasági előnyhöz jutottak azok az exportorientált vállalatok, amelyek üzleti tevékenységük csaknem teljes egészét külföldi valutában, például amerikai dollárban vagy euróban végzik. Erre utal, hogy ezeket a vállalatokat nem érte jelentős tényleges veszteség az egyiptomi font leértékelődése miatt, mivel a dollárban elszámolt beszerzéseiken és kötelezettségeiken keletkező árfolyamveszteséget ellensúlyozhatta az ugyancsak dollárban elszámolt értékesítésen elért árfolyamnyereség. Ebből adódóan a kormányzat által előidézett veszteség ellentételezése helyett a jogszabály valójában adóelőnyt eredményezett, amelyet kifejezetten az ilyen típusú vállalatok használhattak ki. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(289)

A Bizottság ennek megfelelően megerősíti az ideiglenes rendelet (93)–(102) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait.

(290)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó több szempontot is felvetett. Állításuk szerint először is nem az eredményezett elmaradt költségvetési bevételt a Jushi Egypt Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetre vonatkozó adóügyi megítélése kapcsán, hogy a vállalat korábban, amikor nem s Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben működött, nem minden esetben kapott időben és teljes összegben kifizetett héa-visszatérítést az egyiptomi kormánytól.

(291)

Másodszor: a Bizottság a kifogásolt adóügyi megítélést a berendezések és nyersanyagok importjára vonatkozó egyiptomi héaszabályok helyett egy olyan feltételezett adóügyi megítéléssel vetette össze, amelyet a Jushi Egypt azelőtti helyzete alapján extrapolált, hogy a vállalat bekerült a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetbe.

(292)

Harmadszor: a Bizottság az ellenőrző látogatása során semmilyen kérdést nem vetett fel és nem vitatott meg az egyiptomi kormánnyal a héa egyiptomi igazgatására vonatkozóan.

(293)

Negyedszer: az egyiptomi kormány emlékeztetett arra, hogy az SCM-megállapodás 27. cikke különleges és megkülönböztetett elbánást ír elő a WTO fejlődő országnak minősülő tagjai esetében. Ezért nem helyénvaló, ha a Bizottság szankcionálja azt, hogy az egyiptomi kormány nem minden esetben rendelkezett elegendő forrással a héakülönbözet visszatérítéséhez.

(294)

Ötödször: az egyiptomi kormány emlékeztetett arra, hogy a Bizottság által a támogatásra vonatkozóan meghatározott viszonyítási alap a vállalatok azelőtti helyzetét tükrözi, hogy csatlakoztak volna a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez. A nem a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez tartozó vállalatok végül megkapják a befizetett héa egy részét, még ha nem is a kellő időben. Ezért a szokásosan fizetendő héa teljes összege nem képezhet gazdasági előnyt, mivel a Jushi Egypt a héa egy részét visszakapja az egyiptomi kormánytól. Ezenfelül arra tekintettel, hogy a részére visszatérített héakülönbözet növekedésével a Jushi Egypt héakövetelése csökken, a szokásosan fizetendő héa teljes összegét részben beszámítják a héaköveteléssel szemben. A Jushi Egypt 2017–2018 közötti importja után fizetendő héa összegét végül 2020 elején rendezték, és azt az egyiptomi kormány beszámította a Jushi Egypt héakülönbözetével szemben. Ennek eredményeként további gazdasági előny nem áll fenn.

(295)

Végül pedig miután a Bizottság helyesen ítélte meg azt, hogy nem terhelheti importvám az exportált termékek inputjait, ugyanígy kellett volna érvelnie az exportált termékek inputjait terhelő héa esetében is. Mindebből az következik, hogy a gazdasági előny mértékének megállapításakor a Bizottság csak a belföldi piacon értékesített áruk előállítása során felhasznált anyagmennyiség után a vizsgálati időszak alatt fizetendő héa összegét veheti figyelembe.

(296)

A fenti állításokra válaszul a Bizottság tisztázni kívánja, hogy nem célja forráshiány miatt szankcionálni az egyiptomi kormányt, sem pedig önmagában bírálni az egyiptomi héarendszert. Ugyanakkor a Bizottság megállapította, hogy az SCM-megállapodás 27. cikke ebben az összefüggésben nem játszik szerepet az egyiptomi kormány állításában. A kiegyenlítő vámra vonatkozó eljárásokban alkalmazható rendelkezések közül a leginkább releváns a 27. cikk (10) bekezdése, amely csak bizonyos csekély mértékű összeghatárokat érint, míg a 27. cikk egyéb rendelkezései főként a fejlődő országok exporttámogatásait szabályozzák. A jelen ügyben az egyiptomi kormány a 27. cikkre hivatkozva kívánja igazolni, hogy miért nem teljesítette az adózóknak járó héa-visszatérítést, ebből a szempontból viszont az említett rendelkezés nem releváns.

(297)

Ami a héarendszerre vonatkozó információkérésekkel kapcsolatos állítást illeti, a Bizottság a kérdőíven a vizsgálat megindításától kezdve információkat kért az egyiptomi héarendszer működéséről. Ezenkívül az ellenőrző látogatás során az exportáló gyártóktól beszedett adók összegére vonatkozó általános kérdéseket is feltett. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat során elégséges információt kapott a héa keretrendszeréről.

(298)

Ugyanakkor megállapította, hogy a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben működő vállalatok a héa kapcsán eltérő elbánásban részesülnek. Olyannyira, hogy a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben működő vállalatok nem kötelesek előzetesen megfizetni a héát (1. helyzet). Ezzel szemben a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezeten kívül működő vállalatok előzetes héafizetésre kötelezettek (2. helyzet). Az, hogy a héa végül esedékessé válik-e vagy visszatérítendő, az adott időpontban nem lényeges. Fontos viszont, hogy az egyiptomi kormány az 1. helyzetben nem hajtja be előzetesen a költségvetési bevételt, míg a 2. helyzetben erre minden esetben sor kerül.

(299)

A vonatkozó egyiptomi normatív keretrendszer szerint az 1. helyzetben a vállalatok az elszámolás fordulónapján a végleges elszámolás szerinti összeget tartoznak megfizetni, míg a 2. helyzetben az egyiptomi kormány által beszedett költségvetési bevétel egy részét a vállalatok visszakapják, amennyiben héakövetelésük áll fenn. Ha az elszámolási folyamat gyors és megbízható, akkor az 1. helyzetben az előzetes fizetés alóli mentességből származó gazdasági előny mértéke megegyezik a visszatérítéshez szükséges időtartamból adódó pénzforgalmi előnnyel. A Bizottság ennek kapcsán megállapította, hogy az elszámolás jogszabályban előírt határideje a különbözet keletkezésének napjától számított 6 hónap.

(300)

A Bizottság ugyanakkor azt is megállapította, hogy a gyakorlatban az elszámolásra és az ennek megfelelő visszatérítésre a 2. helyzetű egyiptomi vállalatoknál a legjobb esetben is igen jelentős késéssel kerül sor, a visszatérítés jogosultsági feltételei pedig nem egyértelműek. A Bizottság ennek kapcsán megállapította, hogy az egyiptomi kormány a fentiek tényét önmagában nem vitatta. A Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben működő vállalatok számára a pénzforgalmi előny tehát abból adódik, hogy az egyiptomi kormány e vállalatoktól a végleges elszámolás – egyébként bizonytalan – időpontjáig egyáltalán nem szed be héát (1. helyzet), míg a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezeten kívül működő vállalatok esetében a héa beszedése azonnal megtörténik, visszatérítésére pedig egy sokkal későbbi – ugyancsak bizonytalan – időpontban kerül sor (2. helyzet). Ennek eredményeként a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben működő vállalatok a héa tekintetében kedvezményes bánásmódban részesülnek az övezeten kívüli vállalatokhoz képest. Az egyiptomi kormány által a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben működő vállalatoktól be nem szedett összeg az alaprendelet 3. cikke 1. pontja a) alpontjának ii. esete szerinti elengedett vagy be nem szedett költségvetési bevételnek minősül.

(301)

Ennek szemléltetésére a héa vonatkozó egyiptomi keretrendszere mellett a Bizottság az exportáló gyártóknak a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez való csatlakozásuk előtti és utáni helyzetét is megvizsgálta. Ennek kapcsán kiemelendő, hogy az exportáló gyártók a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez csatlakozásuk előtt hasonló helyzetben voltak, mint a 2. helyzetű, az övezeten kívüli vállalatok a vizsgálati időszak alatt. Erre vonatkozóan az egyiptomi kormány nem vitatta, hogy a Jushi Egypt a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez való csatlakozása előtt igen jelentős összegű héakülönbözetet halmozott fel, amelynek visszatérítéséhez az egyiptomi kormánynak nem volt elegendő forrása. A Jushi Egypt héakülönbözet tekintetében vett helyzete, amely a vállalat Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez való csatlakozása előtt alakult ki, azt mutatja tehát, hogy az előző preambulumbekezdésben ismertetett helyzet az övezeten kívüli vállalatok vizsgálati időszak alatti realitását tükrözi.

(302)

Az egyiptomi kormány és az exportáló gyártók által felvetett ötödik szempontot illetően a héaköteles áruk végső rendeltetési helye, valamint az, hogy a Jushi Egyptnek idővel módja nyílt beszámítani héafizetési kötelezettségének egy részét az eredeti héakülönbözetével szemben, nem változtat Bizottság ténymegállapításain, mivel nem érinti az övezeten belüli és az azon kívüli vállalkozásokkal szemben eredetileg alkalmazott eltérő bánásmódot, ráadásul a beszámítás egyébként sem az egyiptomi kormány által kezdeményezett visszatérítéshez kapcsolódik, hanem olyan héafizetési kötelezettséghez, amely éppen az adott vállalatnál keletkezett.

(303)

A Bizottság figyelembe vette, hogy az új egyiptomi héatörvény röviddel a vizsgálati időszak előtt lépett hatályba, valamint azt is, hogy a vizsgálati időszak alatt a végrehajtási jogszabályok nem teljeskörűen hatályosultak. Az átmeneti időszakra tekintettel a Bizottság helyt adott az egyiptomi kormány azon érvelésének, hogy a héa-visszatérítések elszámolása azért szenvedhet jelentős késedelmet, mert Egyiptom fejlődő ország, amely nem rendelkezik az új rendszer működtetéséhez elegendő igazgatási állománnyal, emellett költségvetési hiányok is nehezíthetik a héa-visszatérítés határidőn belüli teljesítését. A Bizottság ezért az Egyiptomban fennálló, az előzőekben ismertetett rendkívüli és remélhetőleg átmeneti körülményekre tekintettel úgy határozott, hogy a héamentességből származó gazdasági előny kiszámításakor kizárólag az exportáló gyártó számára biztosított pénzforgalmi előnyt veszi figyelembe. Az előny kiszámításának a (258) preambulumbekezdésben leírt módszertana ennek megfelelően kiigazításra került.

(304)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a panaszos azt állította, hogy a Bizottság ténymegállapításai szerint a Szuezi-csatorna övezeten kívüli vállalatok „a legjobb esetben is jelentős késedelemmel” és nem egyértelmű kritériumok alapján részesültek héa- és adó-visszatérítésben, amit az egyiptomi kormány nem vitatott. Értelmezésük szerint az egyiptomi hatóságokhoz benyújtott visszatérítési kérelmeket egy kifejezetten a visszatérítési kérelmek felülvizsgálatára létrehozott kormányzati bizottság értékeli és dönti el. Ilyen körülmények között, és mivel az egyiptomi kormány hangsúlyozza, hogy fejlődő országként a rendszerei távolról sem tökéletesek, észszerű azt a következtetést levonni, hogy a visszatérítési eljárás rendkívül bürokratikus és önkényes, és hogy csak a szükséges politikai kapcsolatokkal rendelkező vállalatok kapnak visszatérítést, észszerű időn belül vagy egyáltalán. A panaszos szerint a nyilvános aktában nincs bizonyíték arra, hogy a „rendes” – azaz politikai kapcsolatok nélküli – vállalatok bármilyen (vagy bármilyen észszerű időn belüli) héa- és behozatali vám visszatérítésben részesülnének. Az a tény, hogy a Jushi Egypt végül 2020-ban megkapta a behozatali vámok és a befizetett héa utáni visszatérítést, mielőtt a Szuezi-csatorna övezetbe bekerült volna, nem erre vonatkozó bizonyíték, hanem inkább azt a következtetést támasztja alá, hogy csak a politikai kapcsolatok teszik lehetővé a vállalatok számára, hogy a visszatérítést kapjanak. Más szóval a Bizottságnak bevételekről való lemondás formájában nyújtott támogatásként kellene kezelnie mind a Szuezi-csatorna övezet mentességét, mind a Jushi Egypt által a Szuezi-csatorna övezetben való megtelepedését megelőző időszakban kapott visszatérítést.

(305)

E tekintetben a Bizottság megismételte, hogy úgy határozott, hogy a héamentességből származó előny kiszámítása során csak az exportáló gyártó pénzforgalmi előnyét veszi figyelembe, tekintettel arra, hogy Egyiptomban az új héatörvényt csak röviddel a vizsgálati időszak előtt fogadták el, és hogy a végrehajtási jogszabályok még nem voltak teljes mértékben hatályban a vizsgálati időszak alatt. Az átmeneti időszakra tekintettel a Bizottság helyt adott az egyiptomi kormány azon érvelésének, hogy a héa-visszatérítések elszámolása azért szenvedhet jelentős késedelmet, mert Egyiptom fejlődő ország, amely nem rendelkezik az új rendszer működtetéséhez elegendő igazgatási állománnyal, emellett költségvetési hiányok is nehezíthetik a héa-visszatérítés határidőn belüli teljesítését. Ezért a Bizottság a felvetést elutasította.

(306)

A fentiekre figyelemmel, továbbá egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (53)–(66) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításait.

(307)

A de facto héamentesség formájában elmaradt költségvetési bevétel esetében a gazdasági előny előzetes megállapítása a vizsgálati időszak folyamán beszerzett importált berendezések után a vizsgálati időszakban elvileg fizetendő, de ténylegesen be nem fizetett héa teljes összegének felhasználásával történt. A (256) preambulumbekezdésben említett módon azonban a Bizottság az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeket követően úgy határozott, hogy a héamentességből származó gazdasági előny kiszámításakor kizárólag az exportáló gyártó számára biztosított pénzforgalmi előnyt veszi figyelembe. A Bizottság ennek megfelelően módosította a gazdasági előny kiszámításához használt módszertant, és a héa visszatartásából származó pénzforgalmi előnyt a vizsgálati időszakban az egyiptomi betétekre fizetett kamat átlagos mértékével (12,03 %) egyenértékűnek tekintve azt a 2017-től kezdődően végzett árubeszerzések utáni visszatartott héa összegére vetítette.

(308)

Az e támogatástípus és az exportáló gyártó vonatkozásában a gépek tekintetében a vizsgálati időszakra megállapított, módosított támogatási mérték a héamentesség esetében 0,02 %, a behozatali vám alóli mentesség esetében 0,17 % volt.

(309)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Jushi Egypt 2019 elején vámhoz kapcsolódó letétet helyezett el. Emellett további bizonyítékokat nyújtottak be, amelyek szerint addigra a 2017. és 2018. évekre vonatkozó vámfizetési kötelezettségek elszámolása és megfizetése maradéktalanul megtörtént. Azt is állították, hogy ha a vámfizetési kötelezettségek rendezése nem történt volna meg 2020-ig, a Bizottság akkor sem várhat el tökéletes adóigazgatást egy olyan fejlődő országtól, mint Egyiptom. Ehhez képest az egyiptomi kormány különös igyekezettel szervezte meg a Jushi Egypt visszatérítési rendszerét: a felhasználással kapcsolatos adatszolgáltatást már néhány hónappal azt követően kialakította és figyelemmel kísérte, hogy a vállalat csatlakozott a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez. Három évvel később az egyiptomi kormány a Jushi Egypttel szemben fennálló teljes vám- és héakövetelését behajtotta. Ennek eredményeként az egyiptomi kormány előadta, hogy megfelelő visszatérítési rendszert működtet, így az előírt mértéket meghaladó elengedésre nem került sor.

(310)

Emellett az egyiptomi kormány arra hivatkozott, hogy az egyiptomi polgári törvénykönyv 377. cikke, valamint a 915/43. sz. pénzügyi hatósági határozat értelmében 5 éve van a behozatali vámok behajtására. Ennek eredményeként az egyiptomi kormány kapcsán a fenti határidő elteltéig nem lehet szó elmaradt költségvetési bevételről, mert az egyiptomi kormány egészen addig jogosult az esedékes vámok beszedésére.

(311)

Végül pedig a Jushi Egypt azzal érvelt, hogy a Jushi Egypttől folytonosüvegrostszál termékeket beszerző és ugyancsak a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben letelepedett Hengshi Egypt részére végzett értékesítés az egyiptomi jog szerint a nyersanyagok után fizetendő behozatali vám tekintetében az exportértékesítéssel azonos megítélés alá esik, mivel a Hengshi Egypt a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezetben található. Ráadásul a Hengshi Egypt egyáltalán nem végez belföldi értékesítést, mivel kizárólag exportra termel. Ennek eredményeként a Jushi Egyptnek akkor sem keletkezett volna nyersanyagok utáni importvámfizetési kötelezettsége a Hengshi Egypt részére végzett belföldi értékesítés kapcsán, ha nem kapott volna mentességet a nyersanyagok utáni importvámfizetés alól.

(312)

A Bizottság áttekintette a vámfizetéssel kapcsolatban benyújtott bizonyítékokat, és megállapította, hogy az egyiptomi kormány 2019 végén az exportáló gyártó telephelyén ellenőrzést indított a Bizottság vizsgálata nyomán. Az ellenőrzés eredményeként az egyiptomi kormány a 2017., 2018. és 2019. évekhez kapcsolódóan visszakövetelte a vállalattól a nyersanyag-behozatal után fizetendő vám egy részét. A benyújtott bizonyítékok alapján, valamint arra tekintettel, hogy a Covid19-járvánnyal összefüggő utazási korlátozások miatt az új bizonyítékok helyszíni ellenőrzése nem volt lehetséges, a Bizottság elfogadta az állítást, és az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint levonta a vizsgálati időszakhoz kapcsolódó nyersanyag-behozatal után megfizetett vám összegét.

(313)

A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy az említett vámrendezés nem kérdőjelezi meg magára a támogatási rendszerre vonatkozó ténymegállapításokat. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy a vámok visszafizettetését a Bizottság ellenőrzési tevékenysége váltotta ki, nem pedig az egyiptomi kormány vámbeszedéshez kapcsolódó saját monitoring- és ellenőrzési rendszere. Az egyiptomi kormány nem vitatta azt sem, hogy a vizsgálati időszak alatt nem rendelkezett ilyen rendszerrel. A monitoring és ellenőrzés hiányának átmeneti jellegét illetően a Bizottság megállapította, hogy bár a Jushi Egypt 2017-ben csatlakozott a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezethez, a vámbeszedés keretrendszerét érintő utolsó jogszabály-módosításra már 2015-ben sor került, amikor a beszedés feladatát a Szuezi-csatornai Különleges Gazdasági Övezet Főhatóságához utalták. Ezenfelül az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeivel, annak I. mellékletében az egyiptomi kormány által benyújtott részletes vámhatósági jelentés megerősítette, hogy a vámbeszedésre vonatkozó általános jogszabályok már 2006-ban is hatályban voltak. Az egyiptomi kormánynak ennélfogva bőségesen volt ideje arra, hogy működőképessé tegye vámbeszedési rendszerét.

(314)

A Jushi Egypt Hengshi Egypt részére végzett értékesítése kapcsán a Bizottság megállapította, hogy az inputoknak a különleges övezetben működő vállalatok közötti értékesítése sosem volt adóköteles, ami ugyancsak azt mutatja, hogy a Szuezi-csatornai Gazdasági Övezet olyan különleges övezet, amelyet több speciális jellemzője is megkülönböztet más övezetektől.

(315)

Ezért az, hogy a Hengshi Egypt kizárólag exportértékesítést végez, ebben az értelemben nem releváns, és nem befolyásolja a Bizottság következtetéseit. A Bizottság ezért elutasította azokat az állításokat, amelyeket az egyiptomi kormány és az exportáló gyártó fogalmazott meg általánosságban a bizottsági ténymegállapítások érvényességére, konkrétabban pedig a Hengshi Egypt részére végzett értékesítésre vonatkozóan.

(316)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a panaszos azt állította, hogy ez nem az a helyzet, amikor egy kormány egy szubvencióellenes vizsgálat eredményeként megszüntet egy meghatározott támogatási programot, és ennek eredményeképp ez a program többé nem áll rendelkezésre. A panaszos szerint az egyiptomi kormány egyszerűen pénzt szedett be a Jushi Egypttől annak érdekében, hogy cserébe az az uniós vizsgálat során előnyhöz jusson. Ezt azonban anélkül tette, hogy megfelelő szabályozási keretet hozott volna létre. Hatályos jogi szabályozás hiányában nem biztosítható, hogy az egyiptomi kormány a jövőben magától szedjen be vámokat és héát a Jushi Egypttől, vagy hogy a bizottsági vizsgálat lezárulta után ne jutassa vissza neki a beszedett pénzeszközöket. Más szóval, a Kína és Egyiptom közötti együttműködési megállapodással összefüggésben az egyiptomi kormány intézkedései egyszerűen a Jushi Egyptnek nyújtott eseti juttatások bevett és folyamatos mintáját tükrözik, és egyáltalán nem alapozzák meg a Jushi Egypt által kapott előny eltérő értékelését.

(317)

E tekintetben a Bizottság megismételte, hogy megvizsgálta a vámfizetéssel kapcsolatban benyújtott bizonyítékokat, és a szolgáltatott bizonyítékok alapján és tekintettel arra, hogy ezeket az új bizonyítékokat a COVID-19 világjárvány miatti utazási korlátozások miatt lehetetlen a helyszínen ellenőrizni, a Bizottság elfogadta az állítást, és az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban levonta az importált anyagok után fizetett, vizsgálati időszakhoz kapcsolódó vám összegét. Emellett tényszerűen nem igaz, hogy ne létezne jogi keret, amint azt az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdésében leírt jogalap is bizonyítja. A szabályozás végrehajtása is folyamatban van, amint arról az ideiglenes rendelet (78)–(82) preambulumbekezdése rendelkezik. Végezetül, semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá azt az állítást, hogy az egyiptomi kormány visszafizeti a beszedett pénzeszközöket a Jushi Egyptnek. Ezért a Bizottság ezeket a felvetéseket elutasította.

(318)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jushi Egypt a héa- és a behozatalivám-mentesség számításával kapcsolatban megismételte ugyanezeket az észrevételeket, figyelmen kívül hagyva a Bizottság által közölt tényszerű információkat és magyarázatokat. Mivel a benyújtott észrevételekkel már foglalkoztak, további magyarázatra nem volt szükség.

(319)

A fentiekre figyelemmel, továbbá egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (69)–(86) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításait.

(320)

A (256) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően módosította a tényleges héamentességből származó gazdasági előny kiszámításához használt módszertant. Ennek eredményeként a héa visszatartásából származó pénzforgalmi előnyt a vizsgálati időszakban az egyiptomi betétekre fizetett kamat átlagos mértékével (12,03 %) egyenértékűnek tekintve azt a 2017-től kezdődően végzett anyagbeszerzések utáni visszatartott héa összegére vetítette, a vizsgálati időszak alatt visszatartott héa összegével időarányosan. Mivel nem rendelkezett információval a vizsgálati időszakot megelőzően beszerzett anyagmennyiségről, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy helyénvaló, ha e mennyiséget a vizsgálati időszak kapcsán megállapított mennyiséggel azonosnak veszi, és azt az értékesített áruk költségében a két időszak között megállapított eltérésnek megfelelően kiigazítja.

(321)

Az e támogatástípus és az exportáló gyártó vonatkozásában az anyagok tekintetében a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a héamentesség esetében 1,08 %, a behozatali vám alóli mentesség esetében 0,24 % volt.

(322)

A fent leírt intézkedések tekintetében a végleges támogatási mértékek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Végleges támogatási mértékek

(323)

Az uniós gazdasági ágazat meghatározására és az uniós termelésre vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (106)–(109) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(324)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (110)–(112) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(325)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Bizottsághoz az áralákínálásra vonatkozó észrevételek érkeztek a Jushi Egypt egyiptomi exportáló gyártótól.

(326)

A Jushi Egypt szerint a Bizottság az áralákínálás kiszámításakor az exportáló gyártóval kapcsolatban álló értékesítők által az uniós független vevőkel szemben alkalmazott értékesítési árból levonta az értékesítési költségeket és a nyereség észszerűnek tartott hányadát.

(327)

A Jushi Egypt közölte, hogy megítélése szerint az említett módszertan nem áll összhangban a Törvényszék T-301/16. sz., Jindal Saw Ltd és Jindal Saw Italia kontra Európai Bizottság ügyben (a továbbiakban: Jindal Saw ügy) hozott ítéletének 187. pontjával (95).

(328)

A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy a Jushi Egypt a jelen ügy kapcsán relevánsnak tartja a Jindal Saw ügyet. A Jindal Saw ügyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a Jindallal az Unión belül kapcsolatban álló importőrök értékesítési költségeit levonta az első független vevő részére történő értékesítési árból, miközben az uniós gazdasági ágazat kapcsolt értékesítési egységeinek értékesítési költségeit nem vonta le az uniós gazdasági ágazat első független vevőre vonatkozó értékesítési áraiból.

(329)

A Törvényszék megítélése szerint tehát a két ár összehasonlítása nem szimmetrikusan, a kereskedelem azonos szintjén történik, ha az exportáló gyártóknak a többnyire velük kapcsolatban álló értékesítőkön keresztül az Unióban végzett értékesítését ahhoz viszonyítják, ahogyan az uniós gyártók értékesítik az érintett terméket.

(330)

A Bizottság megállapította, hogy a jelen ügy és a Jindal Saw ügy nem mérhető össze relevánsan, mivel a két ügyben az exportértékesítés konstrukciója eltérő. Míg a Jushi csoport döntően Egyiptomból közvetlenül az első uniós független vevőnek értékesít, a Jindal Saw ügyben az exportáló gyártó csaknem a teljes exportértékesítését a vele kapcsolatban álló, az Unióban letelepedett jogalanyokon keresztül végezte.

(331)

Ennek kapcsán kiemelendő, hogy a jelen ügyben a mintában szereplő három uniós gyártó közül kettővel nem áll kapcsolatban értékesítő vállalat, a harmadik pedig központosított értékesítési és számlázási rendszert üzemeltet, és a termékek kiszállítása közvetlenül a gyártóüzemekből történik. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a jelen ügyben nem mutatható ki aszimmetria az exportáló gyártó értékesítési csatornáihoz képest, így a Jindal Saw ügy nem vehető figyelembe. Ezenfelül az árhatás elemzését nem befolyásolná érdemben, ha a Bizottság a Jushi csoporttal kapcsolatban álló értékesítők árait használná fel (96).

(332)

A Bizottság hivatkozik továbbá az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésére, amely az arra vonatkozó következtetést tárgyalta, hogy a vizsgálati időszak alatt egyértelmű árleszorításra került sor. A vitatott állítás tehát már csak amiatt sem lehet releváns, mert az árleszorításra vonatkozó ténymegállapítás önmagában is elégséges ahhoz, hogy az alaprendelet 8. cikkének (2) bekezdése szerint kimutatható legyen a támogatott behozatal hátrányos árhatása.

(333)

A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (122) és (123) preambulumbekezdésében arra vonatkozóan megfogalmazott következtetését, hogy a vizsgálati időszak alatt Egyiptomból érkező behozatal árai jelentősen alákínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak, továbbá megállapította, hogy a vitatott állítás az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésének az árleszorításra vonatkozó ténymegállapítására tekintettel egyébként sem releváns.

(334)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jushi Egypt az áralákínálás számításával kapcsolatban megismételte ugyanezeket az észrevételeket, figyelmen kívül hagyva a Bizottság által közölt tényszerű információkat és magyarázatokat. Mivel a benyújtott észrevételekkel már foglalkoztak, további magyarázatra nem volt szükség.

(335)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (124)–(129) preambulumbekezdését.

(336)

A termelésre, a termelési kapacitásra és a kapacitáskihasználásra vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (131)–(132) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(337)

Az értékesítési volumenre és a piaci részesedésre vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(338)

A foglalkoztatásra és a termelékenységre vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(339)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (138) és (139) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(340)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Jushi Egypt észrevételeket tett az ideiglenes rendeletben meghatározott mikrogazdasági mutatók kiszámításával kapcsolatban, és további információkat kért e mutatók számításának módjáról.

(341)

A Bizottság emlékeztette a Jushi Egyiptet az ideiglenes rendelet (126) preambulumbekezdésére, amely egyértelművé tette, hogy a mikrogazdasági mutatók a mintába felvett uniós gyártóktól származó, ellenőrzött, majd összesített adatokon alapulnak.

(342)

Az összesítés célja annak biztosítása volt, hogy a mintát egyetlen adatforrásként kezeljék, ne pedig három különálló adatforrásként, ahol a vállalatspecifikus tendenciákat meg kell magyarázni. Az összesítés lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a teljes mintát az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak tekintse, és az adatokat az összes gyártó teljesítményére vonatkozó iránymutatásként használja.

(343)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (141)–(142) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(344)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(345)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (146) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(346)

A jövedelmezőségre, a pénzforgalomra, a beruházásokra, a beruházások megtérülésére és a tőkebevonási képességre vonatkozó észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (149)–(153) preambulumbekezdésében foglalt következtetését.

(347)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (154)–(161) preambulumbekezdésében foglalt, kárra vonatkozó következtetéseit.

(348)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a támogatott egyiptomi behozatal jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak.

(349)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálati időszak alatti behozatal növekedése, valamint az uniós gazdasági ágazatban a támogatott behozatal által okozott áralákínálás és árleszorítás miatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése és jövedelmezősége visszaesett.

(350)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (164) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(351)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (167)–(171) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(352)

A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek az uniós gazdasági ágazat exportjával kapcsolatban.

(353)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (174) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(354)

A Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (175)–(176) preambulumbekezdésében rögzített, ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetéseit.

(355)

Észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (185)–(186) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(356)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (192) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(357)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (207) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(358)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (209) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(359)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (210)–(213) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit.

(360)

Az ideiglenes rendelet (220) preambulumbekezdésében említett módon a Bizottság az (EU) 2020/199 bizottsági végrehajtási rendelet (97) (a továbbiakban: nyilvántartásba vételi rendelet) közzétételével az alaprendelet 24. cikkének (5a) bekezdésében foglalt előírások alapján az előzetes tájékoztatási időszak tekintetében nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a folytonosüvegrostszál termékek behozatalára.

(361)

Az ideiglenes rendelet (222) preambulumbekezdésében említett módon a Bizottságnak határoznia szükséges arról, hogy alkalmaz-e visszamenőleges hatályú szubvencióellenes intézkedést a háromhetes nyilvántartásba vételi időszak során végzett behozatal kapcsán, mivel a folytonosüvegrostszál termékeknek érkezett olyan behozatala Egyiptomból, amelyet nyilvántartásba vettek.

(362)

Az arra vonatkozó kritériumokat, hogy a vám beszedhető-e a háromhetes előzetes tájékoztatási időszak tekintetében, az alaprendelet 16. cikkének (4) bekezdése rögzíti. Az említett cikk szerint a vám kizárólag az alábbi esetekben szedhető be:

(363)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nyilvántartásba vételi rendelet teljesíti az a) kritériumot, nevezetesen azt, hogy az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek behozatalát az alaprendelet 24. cikke (5) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vették.

(364)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az importőrök a b) kritériumnak megfelelően az ideiglenes rendelet, valamint a nyilvántartásba vételi rendelet közzétételével lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételt nyújtsanak be.

(365)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság észrevételeket kapott a GFR európai felhasználóitól és forgalmazóitól, amelyekben kijelentették, hogy nézetük szerint véleménynyilvánítási lehetőségük nem a Bizottság nyilvántartásba vételre vonatkozó döntésén, hanem a vámok beszedésére vonatkozó bizottsági javaslaton alapult.

(366)

Noha a Bizottság egyetért azzal, hogy a 16. cikk (4) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az lehetőséget ad a feleknek arra, hogy észrevételeket tegyenek az előzetes tájékoztatás időszakában nyilvántartásba vett behozatali vámok visszamenőleges hatályú beszedésével kapcsolatban, a Bizottság megjegyzi, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatásának 7. szakaszában nyilvánosságra hozta a visszamenőleges hatályú beszedést alátámasztó teljes elemzést, a rendelkezésre álló legfrissebb adatokkal együtt. Ennek során a Bizottság minden félnek – köztük e felhasználóknak és forgalmazóknak is – lehetőséget biztosított arra, hogy az e rendelkezésben előírtaknak megfelelően észrevételeket tegyenek, amint azt a (322)–(326) preambulumbekezdésben részletezett érvek és ellenérvek is mutatják. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(367)

Az alaprendelet 16. cikke (4) bekezdésének c) pontjában foglalt kritérium szerinti vizsgálat céljából a Bizottság először a Surveillance 2 adatbázisból származó, a folytonosüvegrostszál termékek Egyiptomból érkező behozatalára vonatkozó statisztikai adatokat elemezte. Az elemzéssel azt kívánta megállapítani, hogy a nyilvántartásba vételi időszakban sor került-e a c) kritérium szerinti „nagy mennyiségű behozatalra”. A legfrissebb rendelkezésre álló adatokat az alábbi 2. táblázat mutatja be.

2. táblázat

A folytonosüvegrostszál termékek Egyiptomból érkező behozatala

(368)

A háromhetes előzetes tájékoztatási időszakban összesen 11 574 tonna importált folytonosüvegrostszál termék érkezett Egyiptomból. Tekintettel arra, hogy nem szabványos időszakról van szó, amely önmagában nem hasonlítható össze más időszakkal, a Bizottság az összehasonlítást heti és havi bontásban végezte el (a 21 napos időszakot hárommal elosztva, valamint átlagosan 4 hetes hónapot alapul véve). Említést érdemel, hogy bár az előzetes tájékoztatási időszak hossza 21 naptári nap, a Surveillance 2 adatbázis mindössze 15 adatpontot tartalmaz, emiatt pedig nem célszerű napi számítást végezni.

(369)

A 2. táblázatból kiderül, hogy az érintett termék behozatala nagy mennyiségűnek tekinthető. Az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző háromhetes időszak meredek emelkedést mutat a vizsgálati időszak alatti behozatalhoz képest, valamint a vizsgálati időszaktól a nyilvántartásba vételig tartó, 2019. április és 2020. január közötti időszak alatti behozatalhoz képest is.

(370)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a háromhetes előzetes tájékoztatási időszak alatt végzett behozatal átlagos mennyisége lényegesen nagyobb volt, mint a vizsgálati időszakban. Ez a megállapítás alátámasztja azt a következtetést, hogy a háromhetes előzetes tájékoztatási időszak alatti behozatal a c) kritérium szerint nagy mennyiségűnek minősül.

(371)

A fenti 2. táblázatból az is kiderül, hogy a behozatal a vizsgálati időszak végét követően is nagy mennyiségben folytatódott.

(372)

A Bizottság emellett figyelembe vette a Surveillance 2 adatbázisból származó napi behozatali adatokat is.

(373)

Az adatok szerint a háromhetes előzetes tájékoztatási időszak egyetlen napján átlagosan valamivel több mint 3 000 tonna importált folytonosüvegrostszál termék érkezett Egyiptomból, ami lényegesen több, mint a vizsgálati időszak alatti behozatal átlagos heti mennyisége.

(374)

Ez ugyancsak azt a következtetést támasztja alá, hogy a háromhetes előzetes tájékoztatási időszak alatti behozatal a fenti c) kritérium szerint nagy mennyiségűnek minősül.

(375)

A c) kritérium szerinti vizsgálat következő lépésében azt kell megállapítani, hogy a fentiek alapján nagy mennyiségűnek tekinthető behozatal okozhatott-e olyan kárt, amelynek megszüntetése nehézségekbe ütközik.

(376)

A Bizottság először is megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatti behozatal árai alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak, és leszorították azokat. Az érintett termék behozatala mind mennyiségénél, mind pedig árainál fogva kedvezőtlen hatást gyakorolt az uniós piacon értékesített mennyiségekre és az uniós piacon érvényesülő árszintre, valamint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésére. Ez nagymértékben rontotta az uniós gazdasági ágazat összteljesítményét és pénzügyi helyzetét. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak alatt ért kárt az érintett termék behozatala okozta.

(377)

A fenti 2. táblázatban bemutatott módon a folytonosüvegrostszál termékek Egyiptomból érkező behozatalának árai a vizsgálati időszak végét követően és különösen a háromhetes előzetes tájékoztatási időszakban tovább csökkentek. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban végzett behozatalra a vizsgálati időszakhoz képest nagyobb mennyiségben, ráadásul alacsonyabb áron is került sor, ez pedig újabb, a kivetett vámok beszedése nélkül nehezen megszüntethető kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(378)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző három hétben Egyiptomból az Unióba importált folytonosüvegrostszál termékek mennyisége azt is jelzi, hogy az importőrök készletet halmoztak fel az egyiptomi folytonosüvegrostszál termékekből, mivel február 14-én tudták, hogy március 6-án ideiglenes intézkedések bevezetésére kerül sor.

(379)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, a háromhetes előzetes tájékoztatási időszakban végzett behozatal mennyiség és ár tekintetében is nehezen megszüntethető kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(380)

Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a c) kritérium teljesült, és a kár megismétlődésének megakadályozása érdekében a behozatalra a d) kritérium szerint visszamenőleges hatályú vámot kell beszedni.

(381)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság észrevételeket kapott a GFR importőreitől és forgalmazóitól, amelyekben a Bizottság fenti értékelését számos szempontból vitatták.

(382)

Először is ezen importőrök és forgalmazók vitatták, hogy az előzetes tájékoztatás háromhetes időszaka alatti behozatal jelentősnek tekinthető volt. Beadványukban azt javasolták, hogy a Bizottság a „nagy mennyiségű behozatalt” tekintse úgy, mint „a behozatal hirtelen és drámai mértékű növekedését”, és a különböző adatokat hasonlítsa össze az előzetes közzététel háromhetes időszakával, beleértve a havi csúcsimport és a többi csúcsimport összehasonlítását is. Ennek alapján a beadvány utal arra, hogy ilyen növekedésre nem került sor.

(383)

Másodszor azt is állították, hogy a Bizottság nem határozta meg a „nehezen helyrehozható kár” fogalmát, és saját fogalommeghatározást javasoltak, „az uniós gazdasági ágazatot ért állandó és helyrehozhatatlan kárt”.

(384)

Harmadszor, az importőrök és forgalmazók megjegyezték, hogy a behozatal növekedése az előzetes közzététel háromhetes időszaka alatt az éves uniós felhasználás 0,4 %-ának felelt meg. Tekintettel a nyilvántartásbavételi időszak rövidségére, ez várható, és ezért nem kell vizsgálni, hogy okozott-e kárt.

(385)

Negyedszer azt is állították, hogy az importárak vizsgálati időszak utáni visszaesésének oka az uniós gazdasági ágazat által a piaci részesedés fenntartása érdekében végrehajtott árcsökkentés volt.

(386)

Ötödször az importőrök és a disztribútorok nem értettek egyet a Bizottság azon megállapításával, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző három hétben Egyiptomból az Unióba importált folytonosüvegrostszál termékek mennyisége alapján úgy tűnt, hogy az importőrök készletet halmoztak fel az egyiptomi folytonosüvegrostszál termékekből, mivel február 14-én tájékoztatást kaptak arról, hogy március 6-án ideiglenes intézkedések bevezetésére kerül sor.

(387)

Azt állították, hogy nem ez volt a helyzet, mivel a decemberi és januári behozatal sokkal alacsonyabb volt, és ezért az ideiglenes vámok kivetését közvetlenül megelőző behozatalnak kellett ellensúlyoznia a korábbi alacsonyabb behozatalt.

(388)

A fent kifejtett érveik alapján a Bizottságnak mérlegelnie kellene, hogy szükséges-e az 16. cikk (4) bekezdésének d) pontjában meghatározott, nyilvántartásba vett behozatalra vonatkozó vámok beszedése.

(389)

Arra kérték a Bizottságot, hogy vegye figyelembe, hogy tekintettel arra, hogy az előzetes tájékoztatási időszak során a nyilvántartásba vétel ténylegesen kötelező, az említett nyilvántartásba vett behozatalokra kivetett vámok beszedésének szintén nem kellene kötelezőnek lennie, különben az importőrök és forgalmazók számára az előzetes közzétételi időszakból származó előny elveszne.

(390)

Ezen megjegyzésekkel a Bizottság az alábbiakban foglalkozik.

(391)

Az első állítást illetően a Bizottság nem ért egyet a „nagy mennyiségű behozatal” fogalmának e felek általi értelmezésével, amely jogilag nem megalapozott. Az alaprendelet nem hivatkozik a behozatal növekedésére, és nem írja elő azt se, hogy a „nagy mennyiségű behozatalnak”„hirtelennek és drámainak” kell lennie. A fenti 2. táblázatban bemutatottak szerint a Bizottság már nagyon részletesen összehasonlította az Egyiptomból behozott havi és heti átlagos mennyiségeket annak megállapítása érdekében, hogy a behozatal nagy mennyiségű volt-e vagy sem.

(392)

Az összes adat megerősíti, hogy ez a behozatal nagy mennyiségű volt és növekvő tendenciát mutatott, amint azt a (315)–(317) preambulumbekezdés világosan kifejti. A Bizottság nem látja indokoltnak, hogy módszertanát a csúcsok egymással való összehasonlítására alapozza. Mindenesetre az a tény, hogy lehettek e felek által szelekítven megjelölt csúcs- és mélypontok, semmilyen módon nem befolyásolja azt a következtetést, hogy ilyen körülmények között megvalósult a „nagy mennyiségű behozatal”.

(393)

Továbbá az a kérdés, hogy az előzetes nyilvánosságra hozatal háromhetes időszaka alatti nagy mennyiségű behozatal „kiegyenlítette-e” a 2019. decemberi és 2020. januári alacsonyabb behozatalt, mint ahogy azt e felek szintén állították, irreleváns, mivel az alaprendelet nem tesz különbséget az ilyen nagy mennyiségű behozatalok indítékai tekintetében.

(394)

A Bizottság ezért fenntartotta azt a következtetését, hogy a háromhetes előzetes tájékoztatási időszak alatti behozatal az alaprendelet 16. cikke (4) bekezdésének c) pontja értelmében jelentős volt. Ezt a megállapítást az alábbi (402)–(405) preambulumbekezdésben ismertetett okok is megerősítik.

(395)

A második állítással kapcsolatban e felek ismét egy olyan fogalommeghatározást javasoltak, amely nem felel meg az alaprendeletben szereplő meghatározásnak. Ezt követően érveiket erre a helytelen fogalommeghatározásra alapozták. Konkrétan, az alaprendeletben foglaltak szerinti nehezen helyrehozható kár nem értelmezhető önkényesen „állandó és helyrehozhatatlan kárként”. Ez az állítás tehát nem rendelkezik jogalappal. Mindenesetre a Bizottság a (376) preambulumbekezdésben a kárértékelés különböző elemeinek vizsgálatával összefüggésben kifejtette, hogy miért tekintette úgy, hogy ebben az esetben ez a követelmény teljesült.

(396)

Emellett a harmadik állítás, amely a behozatal piaci részesedésére és annak megkérdőjelezésére vonatkozik, hogy a behozatal ilyen rövid időn belül képes volt-e kárt okozni az uniós gazdasági ágazatnak, félrevezető.

(397)

Először is, a felek által bemutatott, a behozatal nyilvántartásba vételi időszak alatti piaci részesedésére vonatkozó 0,4 %-os számadat teljes mértékben spekulatív, mivel az aktában nem áll rendelkezésre információ a vizsgálati időszakot követő uniós fogyasztásról. A vita kedvéért végiggondolva, még ha az említett felek által javasoltak szerint figyelembe is vesszük, hogy az uniós fogyasztás nem változott a vizsgálati időszak után, ami szintén spekuláció, az előzetes közzététel háromhetes időszaka alatti behozatal csak a háromhetes időszak alatti uniós fogyasztás 1,12 %-át tenné ki. Ez a piaci részesedés általánosságban nem tekinthető elhanyagolhatónak, és alkalmas arra, hogy egész évben kárt okozzon. Mindenesetre már önmagában a behozatalnak a fenti 2. táblázatban feltüntetett abszolút szintje – amely ellenőrzött számadat – sem elhanyagolható.

(398)

Ezért egyértelműen ellentétes az alaprendelettel és a Bizottság elhanyagolható behozatalra vonatkozó következetes gyakorlatával az az állítás, miszerint a mindössze háromhetes időszak alatti, 1,12 %-os piaci részesedésnek megfelelő behozatali volumen nem tekinthető nagy mennyiségűnek, és nem elegendő ahhoz, hogy kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(399)

Másodszor, a Bizottság megismétli a fenti (376) preambulumbekezdésben tett megállapításait, és hivatkozik minden olyan elemre, amely bizonyítja, hogy az Egyiptomból származó nagy mennyiségű behozatal nehezen helyrehozható kárt okozott. Ez egy holisztikus elemzés, amely az összes releváns bizonyíték értékelésén alapul.

(400)

Ezen értékelés alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az importált mennyiségek – különös tekintettel az ebben a rövid időszakban behozott jelentős mennyiségekre – abszolút és relatív értelemben elég jelentősek voltak ahhoz, hogy az alaprendelet 16. cikke (4) bekezdésének c) pontja értelmében nagy mennyiségűnek minősüljenek, és így nehezen helyrehozható kárt okozzanak.

(401)

Ami az uniós gazdasági ágazat által a piaci részesedés fenntartása érdekében végrehajtott árcsökkentésre vonatkozó negyedik állítást illeti, a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazattól piaci részesedést szerző egyiptomi behozatal kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak és arra kényszerítette, hogy a versenyképesség érdekében csökkentse az árakat, még a jövedelmezőség rovására is. Ezért a Bizottság nem tudja elfogadni azt az indoklást, hogy az uniós gyártók árcsökkentésére válaszul csökkentek az importárak, hiszen valójában azt állapította meg, hogy a támogatott behozatal okozta az áreróziót az uniós piacon. Ezért ezt a felvetést el kellett utasítani.

(402)

Végül, ami az ötödik állítást illeti, a Bizottságnak nem kell összefüggéseiben néznie az előzetes tájékoztatási időszak alatti nagy mennyiségű behozatalt, erre tekintettel irreleváns az a tény, hogy a közvetlenül az ideiglenes vámok kivetése előtti behozatali mennyiségeknek a decemberi és januári alacsonyabb behozatali mennyiségeket kellet kiegyensúlyozniuk.

(403)

A Bizottság nem ért egyet e felek azon kiindulási pontjával sem, hogy az előzetes tájékoztatási időszak alatt a nyilvántartásba vétel ténylegesen kötelező lenne, és hogy az e nyilvántartásba vett behozatalokra kivetett vámok beszedésének nem kellene szintén kötelező lennie; továbbá azon későbbi következtetésükkel se” hogy ez azzal járna, hogy az importőrök és forgalmazók elesnének az előzetes tájékoztatási időszak előnyeitől. Először is az előzetes tájékoztatási időszak alatti nyilvántartásba vétel „gyakorlatilag” nem kötelező, de az előzetes tájékoztatás időpontjában rendelkezésre álló valamennyi adat és bizonyíték alapján vonatkoznak rá a 16. cikk (4) bekezdésében felsorolt szigorú feltételek. Ezt a gyakorlat is megerősítette, mivel az előzetes tájékoztatási időszakban nem került sor regisztrációra, ha ezek a feltételek nem teljesültek (98).

(404)

Másodszor, a Bizottság tisztában van azzal, hogy az előzetes közzétételi időszak során nyilvántartásba vett vámok visszamenőleges hatályú beszedése szintén nem kötelező, hanem szigorúan attól, hogy a végleges szakaszban rendelkezésre álló legfrissebb adatok alapján teljesült-e az alaprendelet 16. cikkének (4) bekezdésében meghatározott valamennyi vonatkozó feltétel. Ez a gyakorlatban is megerősíthető (99).

(405)

Harmadszor, a Bizottság felidézi az alaprendeletet legutóbb módosító modernizációs rendelet (100) (4) preambulumbekezdését, amely mind az előzetes közzétételi időszak, mind annak nyilvántartásba vétel indokául szolgál. A preambulumbekezdés egyértelműen kimondja, hogy „annak érdekében, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban ne álljon fenn a behozatal jelentős növekedésének kockázata, elő kell írni, hogy a Bizottság – amennyiben lehetséges – vegye nyilvántartásba a behozatalt”, figyelembe véve, hogy „ez szükségessé teszi egyrészt a velejáró kockázatok, másrészt azon eshetőség előretekintő elemzését, hogy e körülmények veszélyeztethetik az intézkedések kárelhárító hatását”.

(406)

Még ha az előzetes tájékoztatási időszakban a nyilvántartásba vétel nem is volt lehetséges, például azért, mert a vonatkozó jogi feltételek nem teljesültek, a Bizottságnak ezt követően figyelembe kell vennie azt a további kárt, amelyet a behozatal ezen időszak alatti további jelentős növekedése okozott az uniós gazdasági ágazatnak az alaprendelet ugyanazon preambulumbekezdése és 15. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdése értelmében.

(407)

Ezért az ilyen helyzetekben a vámok visszamenőleges beszedése távolról sem automatikus, hanem az előzetes tájékoztatási időszak alatti nagy mennyiségű behozataltól, vagy az ilyen növekedés által a nyilvántartásba vétel elmaradása esetén okozott további kártól, valamint az alaprendelet 16. cikkének (4) bekezdésében felsorolt egyéb feltételek teljesülésétől függ.

(408)

E felek állításával ellentétben a modernizációs rendelet által bevezetett előzetes tájékoztatás indoka és előnye az volt, hogy „javuljon az átláthatóság és a kiszámíthatóság” a vizsgálat által érintett felek, különösen az „importőrök” számára (101). Az előzetes tájékoztatás indoka tehát egyértelműen nem egy olyan eszközt biztosítása volt, amely lehetővé tenné, hogy – amint ezt állítják – az előzetes tájékoztatási időszak alatt nagy mennyiségben növelhessék a behozatalt annak érdekében, hogy a vámok kivetését megelőző utolsó szakasz előnyeit élvezhessék. Ezt az érvet ezért szintén elutasították.

(409)

A fentiek alapján a Bizottság nem lát arra vonatkozó bizonyítékot, amely megváltoztatná azt a következtetést, hogy a nyilvántartásba vett behozatalra vámot kell kivetni.

(410)

Az alaprendelet 16. cikkének (3) bekezdésével összhangban a visszamenőleges hatállyal beszedendő vám mértékét az (EU) 2020/379 végrehajtási rendelettel kivetett ideiglenes vám mértékében kell megállapítani, mert az e rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vám mértéke meghaladja az ideiglenes vám mértékét.

(411)

A Bizottságnak a támogatással, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban megfogalmazott következtetéseire tekintettel végleges kiegyenlítő vámot kell kivetni a Egyiptomból érkező támogatott behozatallal az uniós gazdasági ágazatnak okozott jelentős kár megszüntetése érdekében.

(412)

Az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében a kiegyenlítő vám mértéke nem haladhatja meg a kiegyenlíthető támogatások megállapított mértékét.

(413)

A 15. cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdése értelmében „[a]mennyiben a Bizottság a benyújtott összes információ alapján egyértelműen arra a megállapításra jut, hogy az Uniónak nem áll érdekében, hogy az intézkedések összegét a harmadik albekezdés szerint határozza meg, akkor a kiegyenlítő vámok összegét alacsonyabban kell meghatározni, amennyiben ez a vám elegendő az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár megszüntetéséhez.”

(414)

Ilyen információkat nem nyújtottak be a Bizottsághoz, ezért Bizottság a 15. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésére való hivatkozással állapítja meg a kiegyenlítő intézkedések szintjét.

(415)

mivel a végleges intézkedések ebben az esetben a megállapított kiegyenlíthető támogatások mértékén alapulnak, a kárkülönbözet megállapítására nem került sor.

(416)

Az Egyiptomból származó folytonosüvegrostszál termékek behozatalára vonatkozóan a végleges intézkedéseket az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabályoknak megfelelően kell bevezetni, amelyek szerint a végleges vám mértékének meg kell egyeznie a kiegyenlíthető támogatások megállapított teljes mértékével.

(417)

A fentiek alapján a végleges kiegyenlítő vámtételek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(418)

Az e rendeletben meghatározott, a konkrétan megnevezett vállalatokra alkalmazandó egyedi kiegyenlítő vámtételek e vizsgálat ténymegállapításai alapján kerültek megállapításra. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezeket a vámtételeket (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) tehát kizárólag az Egyiptomból származó és az említett vállalatok által előállított érintett termék behozatalaira kell alkalmazni. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(419)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat megváltoztatja saját vagy valamely jogalanya nevét, kérheti az egyedi vámtételek további alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó egyedi vámtétel igénybevételére való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(420)

Amennyiben a vizsgálati időszakot követő fejlemények tartós változást idéznének elő a körülményekben, az alaprendelet 19. cikke alapján megfelelő intézkedés hozható.

(421)

Tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (102) 109. cikkére, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni.

(422)

Az alaprendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottságnak kell eldöntenie, hogy az ideiglenes vám mekkora hányadát kell véglegesen beszedni.

(423)

A jelen ügy ténymegállapításaira tekintettel az ideiglenes rendelettel kivetett, ideiglenes kiegyenlítő vámok formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(424)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével (103),