(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2019. május 16-án az alaprendelet 10. cikke alapján szubvencióellenes vizsgálatot kezdeményezett a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és az Egyiptomból (a továbbiakban együtt: az érintett országok) származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek Unióba történő behozatalára vonatkozóan. A Bizottság az eljárás megindításáról 2019. május 16-án értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) (2).

(2)

A vizsgálatot a Bizottság azt követően indította meg, hogy 2019. április 1-jén a Tech-Fab Europe (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be az egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetek teljes uniós termelésének több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz bizonyítékot tartalmazott a támogatásra, illetve az abból eredő kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette a kínai kormányt (3) és az egyiptomi kormányt (4) arról, hogy megfelelő módon dokumentált panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a kínai kormányt és az egyiptomi kormányt. 2019. május 13-án konzultációt tartottak a kínai kormánnyal és az egyiptomi kormánnyal. Mindazonáltal nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(4)

2019. február 21-én a Bizottság egy külön dömpingellenes vizsgálatot indított ugyanezen, Kínából és Egyiptomból származó termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: külön dömpingellenes vizsgálat) (5). 2020. április 7-én a Bizottság végleges dömpingellenes vámokat vetett ki az érintett termék Kínai Népköztársaságból és Egyiptomból származó behozatalaira (6) („a végleges dömpingellenes rendelet”). Az ennek a szubvencióellenes vizsgálatnak, illetve a külön dömpingellenes vizsgálatnak a keretében végzett, kárról, ok-okozati összefüggésről és uniós érdekről szóló elemzések értelemszerűen megegyeznek, mivel az uniós gazdasági ágazat meghatározása és a mintában szereplő uniós gyártók mindkét vizsgálatban azonosak, és a figyelembe vett időszak és a vizsgálati időszak is megegyezik.

(5)

A kínai kormány azt állította, hogy a vizsgálatot nem kellene megindítani, mivel a panasz nem felel meg a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: SCM-megállapodás) 11. cikkének (2) bekezdése és 11. cikkének (3) bekezdése, valamint az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyítási követelményeknek. A kínai kormány szerint nem volt elegendő bizonyíték a kiegyenlíthető támogatások, a kár, valamint a támogatott behozatal és a kár közötti ok-okozati összefüggés fennállására.

(6)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A panaszban benyújtott bizonyítékok e szakaszban észszerűen a panaszos rendelkezésre álló információkat tartalmazták. A bizonyítékok elegendő jellegéről szóló feljegyzésben bemutatottak szerint, amely tartalmazza minden olyan bizonyíték Bizottság általi értékelését, amelyek a Kínai Népköztársasággal és Egyiptommal kapcsolatban a Bizottság rendelkezésére állnak, és amelynek alapján a Bizottság elindította az eljárást, a bizonyítékok – az eljárás megindítási szakaszában – elegendőnek bizonyultak annak alátámasztására, hogy a vélelmezett támogatások meglétük, összegük és jellegük tekintetében kiegyenlíthetőek. A panasz ezen túlmenően az uniós gazdasági ágazatot ért kár fennállására vonatkozóan is elegendő bizonyítékkal szolgált, amelynek hátterében a támogatott behozatal állt.

(7)

Konkrétabban, a kínai kormány az eljárás megindítását megelőző konzultációk során jelezte, hogy a panaszos kínai tervekre, programokra vagy ajánlásokra való utalásai nem relevánsak, mivel azok nem kötelező erejűek, és az üvegrostszövet-ágazat sem Kína 13. ötéves tervében, sem az építőanyag-ágazatra vonatkozó 13. ötéves tervben (2016–2020) nem szerepel. Az eljárás megindítását követően az kínai kormány azt is kijelentette, hogy az üvegrost szövet nem tartozik a „Made in China 2025” dokumentum hatálya alá. A Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány nem vitatja az ilyen tervek, programok és ajánlások létezését, csak azt, hogy azok milyen mértékben kötelező erejűek, illetve milyen mértékben fedik le az üvegrostszövet-ágazatot. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a panaszos olyan bizonyítékkal szolgált, amely szerint több kormányzati dokumentum említést tesz az „új anyagokról”, az építőanyag-ágazatra vonatkozó 13. ötéves terv (2016–2020) pedig megemlíti az „üvegalapú anyagokat”. A kínai kormány nem adott elő semmilyen olyan bizonyítékot, amely azt mutatná, hogy ezek a nyilatkozatok az érintett termékre nem alkalmazandók.

(8)

A kínai kormány azt is kijelentette, hogy sem a Chinese Export & Credit Insurance Corporation (a továbbiakban: Sinosure), sem az állami tulajdonú kereskedelmi bankok nem állami szervek, és a kínai kormány nem ad megbízásokat és utasításokat a magánbankoknak. A Bizottság megállapította, hogy ez az állítás összefügg a fent már idézett állítással, és hogy a panasz megemlítette többek között a kínai banktörvényt, amely – mint azt a kínai kormány sem vitatja – a kínai joganyag része. A Bizottság azt is kiemelte, hogy a közelmúltbeli uniós szubvencióellenes vizsgálatok eltérő következtetést vontak le ez ügyben (7).

(9)

Továbbá, a kínai kormány azt állította, hogy az exportvásárlási hiteleket a külföldi vállalatok kapják, és így azok nem jelentenek előnyt a kínai üvegrostszövet-gyártók számára. A Bizottság azonban megállapította, hogy a kínai üvegrostszövet-gyártók tulajdonában lévő külföldi vállalatoknak adott támogatások előnyt jelenthetnek a gyártók számára.

(10)

A kínai kormány jelezte, hogy csúcstechnológiai vállalkozások által a csúcstechnológiai fejlesztéshez és gyártáshoz használt berendezések gyorsított értékcsökkenésével kapcsolatos adóprogram, valamint az említett támogatási programok egy része is befejeződött. A Bizottság tudomásul vette ezt az észrevételt, de kiemelte, hogy ez nem vonatkozik a panaszban említett valamennyi programra és különböző (nemzeti, regionális vagy helyi) kormányhatósági szintre. Ezenfelül a gyorsított értékcsökkenéssel kapcsolatos adóprogram még mindig folyamatos előnyöket nyújthat, gondolva az érintett berendezések élettartama alatti értékcsökkenésre, amely potenciálisan a vizsgálati időszakot fedheti.

(11)

Az eljárás megindítását követően a kínai kormány azt az érvet is előadta, hogy a panaszos nem határozta meg a hitelekre és földhasználati jogokra vonatkozó országon kívüli referenciaérték alkalmazásának feltételeit. A Bizottság azonban azt állapította meg, hogy a panaszban megfogalmazott állításokat alátámasztják az EU közelmúltbeli szubvencióellenes vizsgálatai, amelyek azokban az ügyekben azzal zárultak, hogy külső referenciaértékekre van szükség, amelyeket a Kínai Népköztársaságban uralkodó feltételekhez igazítanak (8).

(12)

Emellett a kínai kormány kijelentette, hogy a panaszt nem támasztották alá megfelelően bizonyítékkal, mivel az főként korábbi uniós rendeleteken alapul, amelyek különböző termékköröket érintenek. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a korábbi és jelenlegi dömpingellenes vizsgálatokban tett ténymegállapítások ugyanarra a támogatási programra vonatkoznak, mint amelyeket a panaszban a panaszban állítottak. Az eljárás megindítását követően a kínai kormány azt is előadta, hogy a 2016 és 2018 közötti években jelentős változások és reformok mentek végbe a pénzügyi szektorban, és ezért a panasz nem alapulhat semmilyen korábban fennálló helyzetre. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a panaszos további bizonyítékokat is benyújtott a panaszban arról, hogy a támogatási programok jelentős változtatás nélkül továbbra is fennállnak. A Bizottság arra is emlékeztetett, hogy a kínai kormány nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely cáfolta volna, hogy a szóban forgó programok folytatódtak. Ezért az eljárás megindításának szakaszában a rendelkezésre álló bizonyítékok inkább azt mutatták, hogy nem történt jelentős változás a szóban forgó támogatási programban. Végül ezt ez a vizsgálat is megerősítette.

(13)

A kínai kormány azt is előadta, hogy a kérelmező a különböző támogatásokkal kapcsolatban nem nyújtott be bizonyítékot az előnyről és az egyedi jellegről. A Bizottság véleménye szerint a panaszos a számára rendelkezésre álló mértékben elegendő bizonyítékkal szolgált az előnyről és az egyedi jellegről. Mindenesetre a Bizottság megvizsgálta a panaszban megadott információkat, és saját értékelést készített a bizonyítékok elegendő jellegéről szóló feljegyzésben lévő összes lényeges elemről, amelyet az eljárás kezdeményezése után nyílt aktában közzétettek. A kínai kormány az eljárás megindítását követően megismételte észrevételeit, de nem nyújtott be további bizonyítékot.

(14)

Ezért a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a panaszban elegendő bizonyítékkal szolgáltak, amelyek a kínai kormány általi állítólagos támogatásnyújtás fennállására utalnak.

(15)

Végezetül az ügy különleges eleme, hogy az állítólagos egyiptomi támogatásnyújtás két, a szuezi egyiptomi-kínai gazdasági és kereskedelmi együttműködési övezetbe (a továbbiakban: SETC-övezet) tartozó vállalatot érint; ez egy különleges gazdasági övezet, amelyet Kína és Egyiptom, a panasz célpontját képező két ország hozott közösen létre. A Bizottság kijelentette, hogy az ezen SETC-övezeti vállalatok által kapott összes támogatást ki kívánja vizsgálni, függetlenül azok forrásától.

(16)

A kínai kormány az eljárás megindítását megelőző konzultációk során jelezte, hogy a panaszosnak nem volt jogalapja az Egyiptomból származó vagy onnan exportált érintett terméken keresztül a kínai kormány megtámadására. A Bizottság tudomásul vette a kínai kormány aggályait, ám mégis úgy ítélte meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, amelynek alapján vizsgálat indítható a SETC-övezeti vállalatoknak nyújtott állítólagos kiegyenlíthető támogatások ügyében, azok forrásától függetlenül.

(17)

Az eljárás megindítását követően a kínai kormány azzal érvelt, hogy az uniós felhasználás meghatározásakor – a más harmadik országokra, például Oroszországra vonatkozó importadatok kiigazításához képest – nem volt méltányos, ahogy a Kínai Népköztársaságra vonatkozó importadatokat kiigazították. Ráadásul a kínai kormány szerint a Bizottság nem egyeztette ezeket a kiigazításokat. Továbbá a kínai kormány szerint nincs hivatalos információ arról, hogy mi minősül piaci információnak/értesülésnek, amelyet az importadatok kiigazítására használnak fel.

(18)

Ahogy azt a (937) preambulumbekezdés is bemutatja, a panaszos által a KN-kódok alapján elvégzett importelemzés után a TARIC-szintű importstatisztikák alapján is értékelték a behozatalokat, összevetették azokat más forrásokkal, és adott esetben kiigazították azokat. Ami Oroszországot illeti, az uniós gyártókkal kapcsolt viszonyban lévő üvegrostszövet-gyártók importadatai alapján vetették össze és igazították ki az importadatokat; ilyen ismert üvegrostszövet-gyártók egyedül az oroszországi gyártók voltak. Ezt a módszertan elfogadhatónak tartották, amely pontos becslést ad az érintett termék Oroszországból történő behozatalára. A Bizottság a vizsgálat során ugyanilyen módon – a lenti (937) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint – összevetette az Eurostat TARIC-szintű adatait azon ismert kínai gyártók adataival, amelyek a mintavétel során jelentkeztek. Az üvegrostszövet-kivitel kínai együttműködő exportáló gyártók által bejelentett mennyisége az Eurostat által az adott TARIC-kódok alatt nyilvántartásba vett behozatalok összességét képviselte, és ezért úgy tekintették, hogy az összes kivitel az érintett termék volt. Végezetül pedig szemben azzal, amit a kínai kormány állított, a panaszos kifejtette, hogy használták fel a piaci információkat/értesüléseket az importadatok kiigazítására. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(19)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételekben a kínai kormány azzal érvelt, hogy az üvegrost szövet piaca szegmentált, és mindegyik szegmens nagyon eltérő ársávban van. A kínai kormány szerint a termék három fő típusa, a szőtt előfonat (a továbbiakban: WR), a tűzött szövetek (a továbbiakban: NCF) és az összetett anyagok (a továbbiakban: CM) eltérő összetételűek, más gyártási lépésekkel/folyamatokkal készülnek, és ezért a gyártási költségük és értékelési áruk is eltérő. Ráadásul ezek a terméktípusok eltérő fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, ami viszont meghatározza a végfelhasználásukat. A kínai kormány szerint félrevezető és elégtelen az, ahogy a panaszban összesített szinten elvégezték az ár-összehasonlítást/az alákínálás értékelését, valamint a kínai import állítólag káros hatásának értékelését, mivel valójában nem mérték fel azt, hogy a kínai és uniós gyártók milyen mértékben vannak jelen az egyes termékszegmensekben, azaz mekkora volument szállítanak, és mekkora a piaci részesedésük.

(20)

A Bizottság szerint a kínai kormány nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot ezeknek az állításoknak az alátámasztására. Az eljárás megindításakor a panaszos elégséges bizonyítékot nyújtott be a vizsgált termék költségeiről és árairól. Az, hogy a terméknek különböző típusai léteznek, amelyek gyártási folyamatai, költségei és értékesítési eljárásai lehetnek, nem jelenti automatikusan azt, hogy a piac szegmentált. Megjegyzendő, hogy az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerint panaszosnak a tőle indokoltan és célszerűen elvárható tájékoztatást kell megadnia. Mivel a Kínában gyártott terméktípusok költségei és árai természetükből adódóan bizalmas adatok, és nem állnak a panaszos rendelkezésére, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasz a panaszostól indokoltan és célszerűen elvárható információkat tartalmazott, amelyek elégséges az eljárás megindításához.

(21)

Ráadásul a Bizottság által a vizsgálat során összegyűjtött és megszerzett információk azt mutatták, hogy az üvegrost szövet uniós piaca nem szegmentált. Ezért tényszerűen nem helytálló az az állítás, hogy a három terméktípus – WR, NCF és CM – eltérő fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, ami viszont meghatározza a végfelhasználásukat. A panaszban és a (129)–(138) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – és ezt a kínai kormány sem vitatta – az érintett terméket a kompozit anyagokat előállító iparágban a hőre lágyuló és hőkezelt gyanták megerősítésére használják. A felhasználási területek sokszor átfedik egymást; a szövettípust a felület kinézetétől, a gyantafolyástól, a készterméket érő feszültséghatásoktól és az alkalmazási technikától függően választják ki. Bizonyos terméktípusok különösen alkalmasak a zárt öntéses gyártási technikákra vagy a kézi szerelésre.

(22)

A három terméktípusnak a következő fő és egymást átfedő felhasználási területei vannak: A WR-t elsősorban hőre keményedő alkalmazásokban használják, különösen kézi szereléshez, tengerészeti termékekben (hajótörzs és -fedélzet), járművek karosszériaelemeiben (pl. teherautók, vonatok), szélmalmok lapátjaiban, csővezetékekben és tartályokban. Az NCF-t tengerészeti termékek (hajótörzs és -fedélzet), járművek karosszériaelemeinek (pl. teherautók, vonatok), szélmalmok lapátjainak és burkolatainak, sílécek és snowboard, csővezetékek és tartályok gyártásához használják. A CM-et zárt öntéses alkalmazásokban használják fel járműszekrények és karosszériaelemek, tengerészeti termékek (hajótörzs és -fedélzet), szélmalmok burkolatainak és hobbijárművek előállításához.

(23)

Végezetül pedig a Bizottság megjegyzi, hogy nem szokatlan, hogy egy érintett terméknek terméktípusai vannak, amelyek költségszerkezete és ára eltérő. A Bizottság éppen ezért gyűjt adatokat a terméktípusok részletes osztályozása alapján. Ez az osztályozás a szövetformák mellett különbséget tett az értékesítési formák, a felhasznált üveg típusai, valamint az előfonat súlya és sűrűsége szerint is. Az áralákínálás terméktípusonkénti összehasonlítás alapján számolták ki, így mindezeket a jellemzőket figyelembe vették, amikor a Kínai Népköztársaságból származó behozatalt összehasonlították az uniós gyártóktól származó üvegrost szövettel. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(24)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt is előadta, hogy a különböző forrásokból származó üvegrost szálak importárában tapasztalható jelentős eltérések nyilvánvalóvá teszik azt is, hogy az uniós piac a különböző terméktípusok tekintetében szegmentált, és a különböző országokból származó behozatal különböző piaci szegmenseket lát el.

(25)

Ahogy a fentiekben említettük, a Bizottság által a vizsgálat során összegyűjtött és megszerzett információk megerősítették, hogy az üvegrost szövet uniós piaca nem szegmentált. Ráadásul a vizsgálat kimutatta, hogy a kínai exportáló gyártók és az egyiptomi exportáló gyártók nem teljesen eltérő formájú üvegrost szöveteket exportálnak. A kínai és egyiptomi exportáló gyártók által értékesített termékek közötti egyezés mintegy 90 %-os volt. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(26)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt is előadta, hogy a panaszban nem összehasonlítható és önkényesen kiválogatott adatok alapján hasonlították össze az importárat és számították ki az alákínálást, és az adatokat rosszul igazították ki.

(27)

Ahogy a fentiekben bemutattuk, az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése meghatározza a panaszos által a panaszban benyújtott bizonyítékokra vonatkozó szabályokat. Ennek alapján az információknak elégségesnek kell lenniük, de ugyanakkor a panaszostól indokoltan és célszerűen elvárható információkat kell tartalmazniuk. Mivel költségre és az árra vonatkozó információk természetükből fakadóan bizalmas adatok, az eljárás megindításának szakaszában a panaszostól nem volt indokoltan és célszerűen elvárható, hogy pontos adatokat szolgáltasson a harmadik országbeli vállalatok által exportált terméktípusok költségéről és áráról. Ugyanakkor a benyújtott információkat elégségesnek ítéltél a vizsgálat megindításához, mivel azok az Eurostat kínai importárakra vonatkozó statisztikáin alapultak.

(28)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy – amint azt a (965) preambulumbekezdésben kifejtettük – a vizsgálat során az alákínálást elsősorban a mintában szereplő uniós gyártók és exportáló gyártók tényleges részletes adatai alapján számították ki, amelyek megerősítették a panasz alákínálásra vonatkozó, az Eurostat statisztikáin alapuló állításait. Ezért ezt az állítást a vizsgálatban használt adatok szempontjából is vitathatónak ítélték meg.

(29)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azzal érvelt, hogy a kínai üvegrostszövet-behozatal nem fejtett ki árleszorító hatást. Ezt az állítást semmilyen bizonyítékkal sem támasztották alá.

(30)

Ezzel szemben a panaszos információkat szolgáltatott a támogatott behozatalok által a hasonló termék árára az uniós piacon kifejtett hatásról, valamint ebből adódóan a behozatalok uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásáról, amelyeket elégségesnek tekintettek a vizsgálat megindításához. A panaszban benyújtott bizonyíték bemutatta, hogy mind az egyiptomi, mind a kínai importárak jelentősen alákínáltak az uniós áraknak.

(31)

Emellett az állítás tényszerűen is helytelen volt. Ahogy azt a Bizottság a vizsgálat során megállapította és a (966) preambulumbekezdésben kifejtette, a mintában szereplő kínai exportáló gyártók a vizsgálati időszak alatt jelentős mértékben alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(32)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt állította, hogy ebben az ügyben a kárelemzés során nem indokolt összesíteni a Kínából és Egyiptomból származó behozatalokat. Ennek oka az, hogy az ezekből az országokból érkező behozatalok közötti verseny, valamint az ezekből az országokból érkező behozatalok és az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített hasonló termék közötti verseny feltételei nagyon eltérőek. A kínai kormány azzal érvelt, hogy a kínai üvegrost szövet nem áll versenyben az egyiptomi üvegrost szövettel, mivel i. az egyiptomi üvegrostszövet-behozatal 2017-ig gyakorlatilag nem létezett; ii. a Kínából és Egyiptomból származó üvegrostszövet-behozatal teljesen ellentétes tendenciákat követett; iii. az egyiptomi behozatal eltérő árazásúak; és iv. az egyiptomi behozatal a panaszos saját számításai szerint csak NCF-ből áll, és ezért nem verseng az uniós piacon az uniós és kínai üvegrostszövet-értékesítéssel.

(33)

A Bizottság először is megállapította, hogy a panasz elégséges bizonyítékot tartalmazott, amelyek inkább azt mutatták, hogy az érintett termék behozatalát szubvencionálták, a behozatal volumene jelentős volt, és ez kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A panasz számos elemet tartalmazott a két érintett országból származó behozatalok összevont értékeléséről is (különösen azt, hogy a támogatás becsült összege egyik ország esetében sem volt csekély összegű (9), hogy a behozatal volumene mindegyik országnál jelentős (10), valamint hogy az érintett országok versengenek egymással, a hasonló termékkel és a harmadik országokkal, az említett országok által exportált termékek pedig ugyanazokkal tulajdonságokkal és végfelhasználással rendelkeznek, mint a hasonló termék (11)), amelyekről a vizsgálat elindításakor megállapították, hogy eleget tettek bizonyítási kötelezettségüknek. A vizsgálat során tovább elemezték ezt a bizonyítékot, és a Bizottság megerősítette, hogy – a (947)–(950) preambulumbekezdésben részletesen kifejtettek szerint – a kumulálás feltételei teljesülnek.

(34)

A kínai kormány azt is előadta, hogy a kínai behozatal volumene csökkent a figyelembe vett időszakban, és nem okozhatott kárt az uniós gyártóknak.

(35)

A fentiekben bemutatottak szerint a panasz elegendő bizonyítékot tartalmazott arra, hogy az üvegrost szövet kínai és egyiptomi behozatalát összevontan kell értékelni. A panaszban bemutatott bizonyíték alapján a két országból érkező üvegrostszövet-behozatal versenyben áll egymással és a hasonló termékkel, valamint a harmadik országokból érkező behozatalokkal. A Kínából és Egyiptomból származó behozatalok ugyanazokkal a terméktulajdonságokkal és felhasználásokkal rendelkeznek, továbbá az uniós gazdasági ágazat által és a harmadik országokban gyártott üvegrost szövettel közvetlenül versengve értékesítik őket a fogyasztóknak szerte az Unióban.

(36)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt állította, hogy nem nyújtott be megbízható adatokat az uniós gazdasági ágazat egészéről, mivel a panaszban részt nem vevő szereplőkre vonatkozó adatok nem megbízhatóak. Emellett a panaszos nem szolgáltatott információkat számos kármutatóról sem.

(37)

A kínai kormány nem fejtette ki, hogy az adatok miért nem megbízhatóak. Megismételjük, hogy a panaszban részt nem vevő uniós gyártók értékesítési és termelési adatai nem álltak a panaszos rendelkezésére. A panaszos tehát olyan becsléseket nyújtott be, amelyek indokoltan és célszerűen elvárhatóak, valamint kellően pontosak voltak, és megfeleltek az alaprendelet 10. cikke (2) bekezdésének. A kár megfelelő bizonyításához nem kötelező az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdésében említett összes kármutatóra vonatkozóan adatot szolgáltatni, ahogy az sem kötelező, hogy minden kármutató negatív tendenciát mutasson.

(38)

A Bizottság megjegyezte, hogy az uniós gyártók vizsgálat során kiválasztott mintájában ott volt a legnagyobb olyan szereplő, amely nem vett részt a panaszban, ami lehetőséget adott a Bizottságnak arra, hogy összehasonlítsa a panaszos által szolgáltatott makroadatokat. A Bizottság emellett minden idevágó kármutatót figyelembe vett a vizsgálatban. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(39)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt állította, hogy az uniós gyártókat nem érte kár, különösen nem a kínai import miatt. A kínai kormány szerint 2015 és a panasz vizsgálati időszaka között az uniós gazdasági ágazat jól állt, és alapvetően az összes kármutató pozitívan alakult, illetve állandó szinten maradt.

(40)

A panaszban szereplő adatok egyértelműen azt mutatták, hogy az uniós gazdasági ágazatnak jelentős kárt okozott az érintett országokból érkező szubvencionált üvegrostszövet-behozatalok komoly áralákínálása. Az uniós gazdasági ágazat termelése, értékesítése és piaci részesedése jelentősen visszaesett. A panaszosok kénytelenek voltak visszafogni beruházásaikat, és csökkenteni a foglalkoztatást. A panaszt támogató uniós gyártók készletei nőttek, nyereségességük pedig visszaesett.

(41)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálat során a mintában szereplő uniós gyártók által szolgáltatott tényleges ellenőrzött adatokon alapuló kármutatók jelentős kárt jeleztek, amelyet az érintett országokból származó behozatal okozott. A kínai kormány a végső tájékoztatáshoz fűzött észrevételeiben megjegyzéseket tett ezekről a mutatókról (12). Ezekkel az észrevételekkel e rendelet 5.4. szakasza foglalkozik.

(42)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozásoktól származó import, valamint az uniós piacon tapasztalható kereslet-visszaesés miatt szenvedett kárt.

(43)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. A panasz bemutatta, hogy a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozásoktól származó import alacsony volumene miatt nem okozhatott jelentős kárt. A kármutatóknak a panaszos által elvégzett elemzése továbbá kimutatta, hogy a kár nem magyarázható az uniós piacon tapasztalható kereslet-visszaeséssel, mivel piaci részesedésük elvesztése azt igazolja, hogy értékesítési veszteségük jóval meghaladta a fogyasztás csökkenését.

(44)

A panaszos elégséges bizonyítékot nyújtott be az érintett országokból származó behozatalok és a kár közötti okozati összefüggésre. Emellett a panaszos elemezte a kár más lehetséges okait is, mint például az uniós gyártók teljesítményét, az uniós gyártók exportteljesítményét és a más harmadik országokból származó behozatalokat.

(45)

A vizsgálat során a harmadik országokból érkező behozatalt és az uniós piacon tapasztalható kereslet-visszaesést az alábbi 6.2. szakaszban elemezték. A végső tájékoztatást követően a kínai kormány az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben nem terjesztett elő új érveket. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(46)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt állította, hogy a vertikálisan integrált uniós gyártók a „beszállítókkal való integrációhoz” kapcsolódó költségek miatt szenvedtek kárt, és a „vevőikkel való integráció” miatt kevésbé tudtak a nyílt piacon értékesíteni.

(47)

Az eljárás megindításakor az uniós gazdasági ágazat nem számolt be ilyen nyilvánvaló versenyhátrányról. Ráadásul az uniós gyártók többsége vertikálisan nem integrált.

(48)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a vizsgálat nem mutatott ki vertikális integrációnak betudható rendellenes költségeket. Mindemellett a mintában szereplő összes uniós gyártó független vevőknek értékesített. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(49)

Az eljárás megindításához fűzött észrevételeiben a kínai kormány azt állította, hogy a 2015 és a panasz vizsgálati időszaka között a panaszos és panaszhoz nem csatlakozó gyártók eltérő értékesítési trendjei azt jelzik, hogy a gyártók két csoportja versengett az értékesítésért és a fogyasztókért. Ezért a panaszos gyártóknak csökkent az értékesítése és piaci részesedése a panaszhoz nem csatlakozó gyártókkal szemben, ami szintén egy valószínű indok arra, hogy a panaszos gyártók értékesítése volumene csökkent, és nem tudták növelni az áraikat a panasz szerinti vizsgálati időszakban.

(50)

Az uniós gyártók közötti verseny a szabadpiac következménye, és rendes esetben egy vélelem (kivéve ha bizonyíték van arra, hogy versenyellenes gyakorlatokat alkalmaznak, ami ebben az esetben nem áll fenn), nem pedig a kár meglétét magyarázó tényező. Így nem csak a panaszos és a panaszhoz nem csatlakozó uniós gyártók versengenek egymással az uniós piacon, hanem maguk is a panaszos uniós gyártók is egymás versenytársai. Ez nem tekinthető olyan tényezőnek, amely lazítja a szubvencionált behozatalok és a teljes uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést. A jelentős kárra vonatkozóan egy érvényes minta alapján tett megállapítások a gazdasági ágazat egészének értékelésén alapulnak, beleértve a panaszostól és a panaszhoz nem csatlakozó szereplőktől kapott adatokat is (mikro- és makroadatok).

(51)

A vizsgálat során – ahogy azt az uniós gyártók végső mintájába való, érdekelt felek általi betekintésről szóló aktához fűzött, 2019. június 21-i megjegyzés is meghatározza – az uniós gyártók mintájában panaszos és a panaszhoz nem csatlakozó uniós gyártók egyaránt voltak. Ráadásul a kár meghatározása nem a panaszos uniós gyártókra szorítkozik, hanem az uniós gazdasági ágazat egészét érinti. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(52)

Végezetül pedig a kínai kormány az eljárás megindítása után megfogalmazott észrevételeiben azt állította, hogy túlzottan bizalmasan kezelték a legfontosabb információkat, mint például a panasz támogatóit és a kárral kapcsolatos fő adatokat. A kínai kormány kijelentette, hogy ez megakadályozta őt abban, hogy megfelelően megcáfolja a kárra vonatkozóan a panaszos által tett állításokat.

(53)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panasznak az érdekelt felek számára betekintés céljából elérhető nyilvános változata tartalmazta az összes alapvető bizonyítékot és a bizalmasan kezelt adatok nem bizalmas jellegű összefoglalásait, hogy az érdekelt felek az eljárás során gyakorolni tudják a védelemhez való jogukat. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 29. cikke előírja a bizalmas információk védelmét olyan esetekben, amikor az adatok nyilvánosságra hozatala jelentős versenyelőnyt biztosítana egy versenytárs számára, vagy lényeges mértékben rontaná az információkat szolgáltató személy helyzetét, illetve bármely olyan személy helyzetét, akitől az adott személy beszerezte az információkat. A kínai ezzel kapcsolatos állításait ezért a Bizottság elutasította.

(54)

Az egyiptomi kormány azt állította, hogy a vizsgálatot nem kellene megindítani, mivel a panasz nem felel meg a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 11. cikkének (2) bekezdése, valamint az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyítási követelményeknek. Az egyiptomi kormány szerint nem volt elegendő bizonyíték a kiegyenlíthető támogatások, a kár, valamint a támogatott behozatal és a kár közötti okozati összefüggés fennállására. A Bizottság a fenti (6) preambulumbekezdésben említettekkel azonos okokból elutasította az állítást.

(55)

Az egyiptomi kormány az eljárás megindítását megelőző konzultációk során jelezte, hogy a panaszos nem terjesztett elő bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az állítólagos kedvezményes hiteleket az egyiptomi kormány biztosítja. A panaszban előterjesztett bizonyítékokra és kiváltképp a Kína és Egyiptom közötti megállapodásokra, valamint e megállapodások céljaira tekintettel azonban a Bizottság úgy véli, hogy a panaszos a számára rendelkezésre álló mértékben elegendő bizonyítékkal szolgált, amelyek azt mutatták, hogy a kedvezményes hitelnyújtáson keresztül megvalósított támogatásnyújtás az egyiptomi kormánynak tulajdonítható.

(56)

Továbbá, az egyiptomi kormány azt állította, hogy az állítólagos adókedvezményeket 2015-ben törölték a jogszabályokból, és hogy a panaszos nem szolgált bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy azok meglévő projektekre továbbra is alkalmazandók lennének. A Bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos a számára rendelkezésre álló mértékben elegendő meggyőző bizonyítékkal szolgált az ilyen adóelőnyökkel kapcsolatos jogszerzésre vonatkozóan.

(57)

Az egyiptomi kormány egyszersmind kijelentette, hogy a nyersanyagokra kivetett importvámok elengedése nem minősül támogatásnak, amennyiben ezeket a behozott termékeket eredeti állapotukban vagy továbbfeldolgozott termékként újra exportálják. A Bizottság elismerte, hogy csak a nyersanyagokra kivetett importvámok túlzott mértékű elengedése kiegyenlíthető támogatás, és erre a vizsgálat során külön figyelmet fordított. A Bizottság megállapította továbbá, hogy az egyiptomi kormány észrevétele a termelő berendezésekre nem vonatkozik.

(58)

Az egyiptomi kormány azt állította, hogy a panaszos nem szolgált bizonyítékkal a földterület megfelelőnél kisebb összegű ellenszolgáltatás fejében történő rendelkezésre bocsátására vonatkozóan. A Bizottság azonban arra a következtetésre jutott, hogy a panaszos a számára rendelkezésre álló mértékben elegendő bizonyítékkal szolgált.

(59)

Végezetül az egyiptomi kormány jelezte, hogy a panaszos nem szolgált bizonyítékkal az egyedi jelleget illetően a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított villamos energia tekintetében, mivel nem áll fenn egyedi jelleg, ha a valamely támogatáshoz való hozzáférés objektív feltételek függvénye. A Bizottság megállapította, hogy az egyiptomi kormány a vizsgálatot megelőző konzultációk során nem szolgáltatott bizonyítékot az ilyen objektív feltételekkel kapcsolatban.

(60)

Ezért a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a panaszban elegendő bizonyítékkal szolgáltak ahhoz, hogy vizsgálatot indítson a közvetlenül vagy közvetve az egyiptomi kormány által nyújtott állítólagos kiegyenlíthető támogatásokkal kapcsolatban.

(61)

A végleges tájékoztatást követően a Yuntianhua csoport azt állította, hogy nem tartja helyénvalónak, hogy a külön dömpingellenes vizsgálatban helyettesítették a termelési tényezőket, és arra kérte a Bizottságot, hogy a csoport exportáló gyártóira vonatkozó dömpingkülönbözetet az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) (13) 2. cikkének (6a) bekezdésének alkalmazása nélkül számítsa ki. A Yuntianhua csoport szerint a szubvencióellenes vizsgálat nem talált bizonyítékot arra, hogy az üvegrost szövet alapanyagait megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében bocsátották rendelkezésre. A csoport érvként azt is előadta, hogy a szubvencióellenes vizsgálat során elfogadták, hogy az üvegrost szövet alapanyagait torzításmentes piaci értéken szerezték be, mivel az alapanyag- és nyersanyagszállítók forgalmát vették alapul a támogatás által biztosított előny kiszámításához.

(62)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy a külön dömpingellenes vizsgálatban alkalmazott számításhoz és módszertanhoz fűzött észrevételek nem tartozik ezen eljárás alkalmazási körébe. Ezért a dömping meghatározása céljából felhasznált módszertant érintő észrevételeket az említett vizsgálattal összefüggésben kell benyújtani.

(63)

Másrészt a 3. szakaszban ismertetett vizsgálat kimutatta, hogy az exportáló gyártók legfontosabb beszállítói átfogó kormányzati támogatásokban részesültek. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az, hogy az alap- és nyersanyagokat szállító kapcsolt vállalkozások forgalmát vette alapul, nem jelenti azt, hogy elfogadja e szállítmányok torzított piaci értékét. Éppen ellenkezőleg, a forgalmat felosztási kulcsnak tekinti, amely lehetővé teszi az exportáló gyártóknak juttatott megállapított támogatások megbízható felosztását.

(64)

Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapját tett megállapítások azokra a jelentős torzulásokra vonatkoznak, amikor a jelentős kormányzati beavatkozás az árakat vagy a költségeket érinti. Ebben az összefüggésben sokféle elemet holisztikusan vizsgálnak. Így az a tény, hogy a 2. cikk (6a) bekezdése szerinti dömpingellenes vizsgálat nem a nyersanyag vagy az érintett termék támogatását igazoló bizonyítékon alapul, nem zárja ki azt, hogy a Bizottság külön, az alaprendelet alkalmazandó szabályai alapján vizsgálja, hogy van-e a támogatás. A Yuntianhua csoport érveit ezért elutasították.

(65)

A végleges tájékoztatás kiegészítését követően a Yuntianhua csoport azt állította, hogy a kiegészítés új ténymegállapításokat tartalmazott a következőket illetően: i. üvegrostszövet-piac szegmentáltságának hiánya; ii. a termékek fizikai és műszaki jellemzői; iii. költség- és árszerkezet; iv. kétszeres beszámítás a dömpingellenes és a szubvencióellenes vám egyidejű kivetéséből eredően, amely érinti a 2020. április 7-én kivetett végleges dömpingellenes vámok mértékét; v. a dömpingellenes vizsgálatban e fél tekintetében megállapított dömpingkülönbözet helytelensége, valamint hogy azt a kétszeres beszámítás elkerülése érdekében a Kínában megállapított támogatásnyújtás teljes összegével csökkenteni kell. Ezek az elemek a párhuzamos dömpingellenes eljárás végső tájékoztatásában nem szerepeltek, amely ily módon nem tartalmazza ezeket az alapvető ténymegállapításokat és szempontokat. E fél szerint ennek következtében az (EU) 2020/492 végleges dömpingellenes rendelet nyilvánvalóan logikátlan és jogszerűtlen, az (EU) 2020/492 dömpingellenes rendeletben megjelenő 64,7 %-os dömpingkülönbözet pedig hibás.

(66)

A Bizottság az eljárás elején megjegyezte, hogy a jelen eljárásban a végleges tájékoztatás kiegészítésében foglalt magyarázatok a tájékoztatással kapcsolatban a felek által tett észrevételekre adott válaszok, és ily módon további részleteket tartalmaznak a Bizottság ténymegállapításaival kapcsolatban. Ennek megfelelően ezek nem új ténymegállapítások, hanem egyszerűen az érdekelt felek észrevételeire adott válaszok.

(67)

Továbbá, az e fél által felvetett i–iii. pontot, azaz az üvegrostszövet-piac szegmentáltságának hiányát, a termékjellemzőket és a költség- és árszerkezetet illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a tájékoztatás kiegészítésében e három ponttal kapcsolatban szereplő megjegyzések célja a felek által felvetett új állítások kezelése volt. Ezeket az új állításokat csak a jelen szubvencióellenes eljárás keretében nyújtották be. A dömpingellenes eljárásban a szegmentáltsággal kapcsolatban felvetett egyetlen állítás úgy szólt, hogy az uniós gyártók csak vevőspecifikus OEM-termékeket gyártanak, és nem szabadna semmilyen intézkedést megszabni az OEM-szegmens tekintetében. Ezeket az érveket a dömpingellenes rendelet (14) (409) preambulumbekezdése maradéktalanul kezelte. Ezért a Bizottság ezekkel az új észrevételekkel a dömpingellenes tájékoztatás keretében még nem foglalkozhatott. A végleges dömpingellenes rendelet tartalmazta az összes alapvető ténymegállapítást és megfontolást, amelyek alapján a Bizottság meghozta a döntését a dömpingellenes eljárással kapcsolatban, és kimerítően foglalkozott minden érvvel, amelyet az említett eljárás keretében felvetettek. A szubvencióellenes eljárás ténymegállapításai nem befolyásolják a végleges dömpingellenes rendeletben meghatározott érvelést.

(68)

Ezenfelül, e pontok lényegi szempontból semmilyen módon nem érintik és nem változtatják meg a vizsgálatok – sem a dömpingellenes, sem a szubvencióellenes vizsgálat – ténymegállapításait. Ezért ezeknek a pontoknak az ezen állítást felvető fél és más felek helyzetében semmilyen hatásuk nincs. A Bizottság ennek ellenére úgy döntött, hogy további lehetőséget biztosít a feleknek arra, hogy észrevételeket tegyenek e pontokkal kapcsolatban. Ami azt illeti, még ha maguk semmilyen változást nem is vezettek be (és így a Bizottság elvben nem is volt köteles ezekkel foglalkozni sem a tájékoztatás kiegészítésében, sem a végleges rendeletben), e pontok bekerültek a végleges tájékoztatás kiegészítésébe. Mindezen okokból kifolyólag a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(69)

A két vizsgálat ténymegállapításai között semmi esetre sincs ellentmondás. Az egyetlen eltérés az, hogy a feleknek a jelen eljárásban későbbi szakaszban volt lehetőségük észrevételeket tenni, és további észrevételeket tettek. A Bizottság köteles volt ezekre az észrevételekre válaszolni, és azt e rendeletben meg is tette.

(70)

Konkrétan a fenti (67) preambulumbekezdésben szereplő két utolsó kérdést, azaz a kétszeres beszámítással és a dömpingkülönbözettel kapcsolatos iv. és v. pontot illetően a Bizottság a következőket jegyezte meg. Először is, mint azt a felek által a jelen eljárásbeli végleges tájékoztatással kapcsolatban tett észrevételekre adott válaszában, különösen az (1137) preambulumbekezdésben kifejtette, a Bizottság maradéktalanul kezelte a kétszeres beszámítás potenciális problémáját, és bőséges lehetőséget biztosított valamennyi fél számára arra, hogy a jelen eljárás során észrevételeket nyújtson be. Ezt az akkoriban folyamatban lévő dömpingellenes eljárás keretében nem tehette meg. Másodszor, a Bizottság megjegyzi, hogy az olyan, azonos országból származó azonos termékre irányuló külön dömpingellenes és szubvencióellenes eljárások keretében, amelyek esetében a kiegyenlítő vámok kivetésére később kerül sor, mint a dömpingellenes vámok kivetésére, nincs más lehetőség, mint módosítani a korábban kivetett dömpingellenes vámokat. Ezt az új kiegyenlítő vámok figyelembevétele, ugyanakkor pedig a kétszeres beszámítás megelőzése, és adott esetben, amennyiben alkalmazandó, az alacsonyabb vám szabályának tiszteletben tartása érdekében kell elvégezni. E célból ezekben az esetekben a jogalkotás azt a technikát alkalmazza, hogy kivetik a vonatkozó kiegyenlítő vámokat, majd egyidejűleg ugyanazon rendelettel módosítják a vonatkozó alkalmazandó dömpingellenes vámokat. Ezért e fél állításával ellentétesen az (EU) 2020/492 dömpingellenes rendelet nem nyilvánvalóan hibás és logikátlan. A vonatkozó értékeléseket és állításokat maradéktalanul kezelte a jelen rendelet, amely a végleges dömpingellenes rendelet módosításának is az alapja. Mivel a Yuntianhua csoportra alkalmazandó vonatkozó dömpingellenes vám is e rendelet szerint megfelelően módosításra került, mint azt a 8. szakasz részletesen kifejti, e fél azon állítása, miszerint a dömpingellenes vám (EU) 2020/492 rendeletben foglalt mértéke helytelen, tényszerűen és jogilag is hibás. Mindezen okok miatt a Bizottság elutasítja a Yuntianhua csoport állításait.

(71)

A panaszos 2019. július 31-én az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be az érintett országokból származó üvegrost szövetek behozatalainak nyilvántartásba vétele iránt. A panaszos 2019. november 21-én az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése alapján ismételten nyilvántartásba vétel iránti kérelmet nyújtott be, aktualizált behozatali adatokkal.

(72)

Az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése értelmében az érintett termék behozatalára nyilvántartásba vételi kötelezettséget kell bevezetni annak biztosítása céljából, hogy amennyiben a vizsgálat során végleges kiegyenlítő vámok kivetéséhez vezető ténymegállapítások születnének, e vámok a szükséges feltételek teljesülése esetén – az alkalmazandó jogszabályi rendelkezésekkel összhangban – visszamenőleges hatállyal is kivethetők legyenek a nyilvántartásba vett behozatalra.

(73)

A nyilvántartásba vétel iránti kérelemre válaszul az érdekelt felek észrevételeket nyújtottak be, amelyekkel a Bizottság a nyilvántartásba vételt elrendelő rendeletben foglalkozott. A Bizottság számára elegendő bizonyíték állt rendelkezésre, amely indokolta a behozatal nyilvántartásba vétele iránti igényt.

(74)

2020. január 21-én a Bizottság az (EU) 2020/44 végrehajtási rendelet (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (15) útján 2020. január 22-i hatállyal nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be a Kínából és Egyiptomból származó üvegrost szövetek behozatalára vonatkozóan.

(75)

A vizsgálat során nyilvánvalóvá vált, hogy előfordulhat, hogy egyes gazdasági szereplők azért nem jelentkeztek, mert helytelenül értelmezték a vizsgált termék fogalommeghatározását. A Bizottság emiatt 2019. szeptember 18-án egy pontosításról szóló értesítés (a továbbiakban: pontosító értesítés) (16) közzétételével pontosította a termékkör leírásának az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő megfogalmazását. A pontosító értesítés arra is lehetőséget adott a feleknek, hogy ha szándékukban áll, az előírt határidőn belül jelentkezzenek, és igényeljenek kérdőívet. A pontosító értesítés kapcsán egyetlen érdekelt fél sem fogalmazott be észrevételt, vagy igényelt kérdőívet.

(76)

A pontosító értesítés közzététele után és a rákövetkező vizsgálat során megerősítést nyert, hogy nem volt olyan gazdasági szereplő, amely az érintett termék eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő fogalommeghatározásának lehetséges félreértése miatt nem jelentkezett.

(77)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2018. január 1. és 2018. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2015. január 1-je és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(78)

A jelenlegi szubvencióellenes vizsgálat és a (4) preambulumbekezdésben említett dömpingellenes vizsgálat vizsgálati időszaka és vizsgált időszaka megegyezik.

(79)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, az egyiptomi kormányt, a kínai kormányt, az egyéb ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(80)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére. A Yuntianhua csoport a meghallgató tisztviselő beavatkozását kérte, hogy felvesse aggályait egy hiánypótlásra felhívó levél megválaszolására adott határidővel kapcsolatban. A vállalat azzal érvelt, hogy nem vette észre a hiánypótlásra felhívó levelet, mivel az IT-szervere tévesen levélszemétként kezelte a Bizottság e-mailjét, és 18 napos meghosszabbítást kért. A meghallgató tisztviselő felkérte a Bizottságot, hogy 6 nappal hosszabbítsa meg a határidőt.

(81)

Az 1.3. szakaszban említettek szerint a Bizottság a vizsgálat során pontosította a termékkört, és azoknak az érdekelt feleknek, akiket érintett a pontosítás, vagy akik nem jelentkeztek, mert úgy vélhették, hogy az eljárás nem érinti őket, lehetőséget adott arra, hogy egy megadott határidőn belül jelentkezzenek, és kérdőívet kérjenek. Egyetlen újabb érdekelt fél sem jelentkezett.

(82)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 27. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(83)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte azt a döntését, hogy a vizsgálat alá vonandó uniós gyártók számát mintavétellel észszerű mértékűre korlátozza. Hozzátette, hogy a hasonló termék Unión belüli bejelentett, 2017 októbere és 2018 szeptembere közötti termelési volumene alapján ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát, a földrajzi eloszlást is figyelembe véve. Ez a minta négy uniós gyártóból állt, amelyek az üvegrost szövet becsült teljes uniós gyártásának több 40 %-át adják. Egyetlen érdekelt fél sem nyújtott be észrevételeket, így az ideiglenes mintát megerősítették. A minta reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(84)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(85)

Mindössze egyetlen független importőr (Euroresins UK Ltd.) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az együttműködő importőrök kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(86)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő összes ismert exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(87)

Nyolc kínai exportáló gyártó vagy exportáló gyártói csoport szolgáltatta a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság egy olyan, két exportáló gyártói csoportból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A mintában szereplő exportáló gyártói csoportok a vizsgálati időszakban 79 %-át adták az üvegrost szövet Kínából az Unióba irányuló bejelentett kivitelének.

(88)

Az exportáló gyártók, illetve exportáló gyártók csoportjait tömörítő minta a következő:

(89)

Az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és Kína hatóságaival.

(90)

A minta kiválasztásával kapcsolatban két, a mintában szereplő exportáló gyártótól, a Jushitól és a Hengshitől érkezett be észrevétel, amelyek a CNBM csoport tagjai. A Jushi és a Hengshi nem vitatták ugyan, hogy egymással kapcsolatban álló vállalkozások, ám azt állították, hogy a Taishannal nem állnak kapcsolatban. A Jushi állítása szerint a Bizottság nem alkalmazhatja mechanikusan a 2015. november 24-i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (a továbbiakban: az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa) (17) 127. cikke (1) bekezdésének d) vagy f) pontját annak érdekében, hogy a Hengshi, a Jushi és a Taishan vállalatokat egyetlen egységként kezelje. Állításának alátámasztása érdekében a Jushi a WTO koreai vizsgálóbizottságának a bizonyos papírokról szóló dokumentumára (18) és a shanghai értéktőzsdén jegyzett vállalatok kapcsolódó ügyleteiről szóló iránymutatásra hivatkozott.

(91)

Kiemelték, hogy i. nem rendelkeznek közös közvetlen részesedéssel, ii. nincs átfedés irányító testületeik tagsága között, iii. a Hengshi/Jushi és a Taishan között nem került sor egymással kapcsolatban álló felek közötti tranzakciókra, és iv. a piacon egymás versenytársai.

(92)

A mintavétel lebonyolítása után, 2019. november 13-án egy meghallgatásra került sor a Taishannal, ahol ismét felvetették a fent említett érveket.

(93)

A vizsgálat feltárta, hogy a China National Building Material (a továbbiakban: CNBM) egy állami tulajdonú kínai vállalkozás, amely 41,27 %-ban közvetlenül és közvetetten a CNBM anyavállalatának a tulajdonában van, amely pedig 100 %-ban az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottságának (a továbbiakban: SASAC) a tulajdonában áll. A CNBM 26,97 %-os részesedéssel rendelkezik a China Jushi Co., Ltd. (a továbbiakban: China Jushi) vállalatban, amely a Jushi egyedüli részvényese (19).

(94)

A CNBM 2017 szeptemberében egyesülési megállapodást (20) kötött a Sinomával, amelyet 2018 májusában véglegesítettek. A Sinoma a Sinoma Science & Technology Co. nevű leányvállalatán keresztül a Taishan tulajdonosa. A Sinomát az egyesülést követően a CNBM magába olvasztotta. Következésképpen a CNBM 26,97 %-os részesedéssel rendelkezik a China Jushiban (a Jushi egyedüli részvényesében) és 60,24 %-os részesedéssel rendelkezik a Sinoma Science & Technology Co., Ltd. vállalatban (a Taishan egyedüli részvényesében).

(95)

Az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa 127. cikke (1) bekezdésének d) pontja megállapítja, hogy két személy akkor tekintendő egymással kapcsolatban állónak, ha: egy harmadik fél közvetlenül vagy közvetve tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek 5 %-át vagy annál többet. A CNBM 26,97 %-os részesedéssel rendelkezik a China Jushiban (a Jushi egyedüli részvényese) és 60,24 %-os részesedéssel rendelkezik a Sinoma Science & Technology Co., Ltd. vállalatban (a Taishan egyedüli részvényese). A két vállalatról ezért megállapítást nyert, hogy egymással kapcsolatban állnak.

(96)

Továbbá, a Guotai Junan Securities kínai brókercég 2019-i vállalati jelentése (21) szerint a CNBM 2017 óta azon munkálkodik, hogy a regionális koordináció fokozása és a jegyzett leányvállalatok közötti horizontális verseny megszüntetése érdekében átszervezze működési egységeit. Továbbá, a CNBM 2020-ig meg kívánja oldani a horizontális versennyel kapcsolatos problémákat. A jelentésben szereplő, nyilvánosan hozzáférhető információk szerint a CNBM üvegrost-üzletágának összevonásával tervezte elindítani e folyamatot, mégpedig a China Jushi és a Sinoma Science & Technology (a Taishan egyedüli részvényese) közötti eszközinjekciók révén. A vizsgálat során összegyűjtött bizonyítékok tehát nem támasztják alá a vállalatoknak azt az érvelését, miszerint a közös részesedésnek nincs gyakorlati kihatása, és a vállalatok egymástól függetlenül működnek. Ellenkezőleg, a bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a három vállalat a puszta részesedésen túlmenően (amely önmagában is meghatározó tényező lehet annak megállapításában, hogy a vállalatok kapcsolatban állnak egymással) képes jelentősen befolyásolni egymás üzleti döntéseit, valamint hogy az őket ellenőrző vállalatnak (CNBM) az a célja, hogy legalább koordinálja, sőt, akár integrálja is a működésüket („a horizontális versennyel kapcsolatos probléma megoldása”). Ez azt jelenti, hogy az említett vállalatok bármelyike által kapott támogatások megkülönböztetés nélkül felhasználhatók az érintett termék előnybe hozására. A Bizottság ezért elutasította azt az állítást, hogy a három vállalat egymással kapcsolatban állónak minősítésére vonatkozó következtetése figyelmen kívül hagyja a tényeket és a gazdasági realitást.

(97)

Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a Bizottság az érintett termékre nyújtott támogatás összegének kiszámítása céljából nem kezelheti egyetlen csoportként a Hengshit, a Jushit és a Taishant, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések hatékonyan végrehajthatók legyenek, különösen elkerülendő a kivitelnek a legalacsonyabb vámmal rendelkező kapcsolt vállalkozáson keresztül történő bonyolítását, az a Bizottság gyakorlata, hogy az exportáló gyártók közötti kapcsolatot az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikkében meghatározott kritériumok alapján állapítja meg. Ezt az eljárás kezdetén egyértelműen közölték valamennyi féllel az eljárás megindításáról szóló értesítésben. Ezenkívül az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikkére való hivatkozás kifejezetten szerepel a dömpingellenes alaprendelet (22) 2. cikkének (1) bekezdésében, és a Bizottság köteles ugyanolyan bánásmódban részesíteni a feleket úgy a dömpingellenes, mint a szubvencióellenes ügyekben (23). Emellett az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerint a támogatások összegét az Unióba kivitelre került támogatott termék egységei alapján számítják ki. Az, hogy a kiegyenlíthető támogatások összegét az Unióba exportált érintett termék alapján számítják ki, azt jelenti, hogy a kapcsolt vállalkozások – mivel a pénz felcserélhető – ezeket az előnyöket megkülönböztetés nélkül, és így különösen az exportáló gyártótól függetlenül felhasználhatják az érintett termék tekintetében. Ebben az esetben, mivel a Henghsi, a Jushi és a Taishan gyártja és exportálja az érintett terméket, a nekik nyújtott kiegyenlíthető támogatások összegének figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy – mivel kapcsolt viszonyban vannak egymással – ezeket az előnyöket át tudják csoportosítani az Unióba exportált érintett termékekhez, ha ezt megfelelőnek látják. Következésképpen az ezeknek az exportáló gyártóknak az érintett termékkel kapcsolatban biztosított előny egyetlen összeget eredményezhet a csoport számára.

(98)

Végezetül a (90) preambulumbekezdésben említett WTO-ügy (24), amelyre a Jushi hivatkozott, nem támasztja alá a vállalat állítását. Valójában a Jushi következtetésével éppen ellentétesen a WTO-vizsgálóbizottság az említett ügyben azt erősítette meg, hogy a dömpingellenes vizsgálatokban a dömping meghatározása céljából a WTO dömpingellenes megállapodásának 6.10. cikkében foglalt szabály (ahol a dömpingkülönbözetet exportáló gyártónként kell kiszámolni) nem zárja ki szükségszerűen azt, hogy különálló jogalanyokat egyetlen exportőrként vagy gyártóként kezeljenek. A vizsgálóbizottság megjegyezte, hogy ez az elbánás akkor megengedett, „ha a szóban forgó vállalatok közötti szervezeti és üzleti viszony elég szoros ahhoz, hogy azokat egyetlen exportőrként kezeljék” (25). E szempont alkalmazása során a WTO-vizsgálóbizottság nem állapította meg azokat a kritériumokat, amelyeket a vizsgálatot végző hatóságoknak alkalmazniuk kell annak elbírálásakor, hogy a vállalatok kapcsolatban állnak-e egymással. A vizsgálóbizottság csupán áttekintette azokat a konkrét elemeket (például részesedés, igazgatótanács, értékesítési csatornák), amelyek ebben az ügyben a vizsgálatot végző hatóság elé kerültek. A Fellebbezési Testület az EK–kötőelemek ügyben megerősítette, hogy lehetséges több exportőrt egyetlen egységként kezelni, és felsorolta az e szempontból esetlegesen lényeges elemeket is, így a következőket: i. az exportőrök közötti vállalati vagy szerkezeti kapcsolatok, mint például a közös ellenőrzés, tőkerészesedés és ügyvezetés; ii. az állam és az exportőrök közötti vállalati vagy szerkezeti kapcsolatok, mint például a közös ellenőrzés, tőkerészesedés és ügyvezetés; továbbá iii. az árképzésre és a kibocsátásra kiterjedő állami irányítás vagy jelentős befolyás (26). Ezzel összefüggésben a jelen ügy jogi és ténybeli elemei alapján vitathatatlan, hogy vállalati kapcsolatok állnak fenn a Jushi, a Hengshi és a Taishan között.

(99)

A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vállalatok e vizsgálat céljából egymással kapcsolatban álló vállalkozások, és ezért minden ezzel kapcsolatos állítást elutasított.

(100)

A végleges tájékoztatást követően a Taishan kifogásolta, hogy a kiegyenlítő vámot a Hengshi/Jushi vállalatokkal összevonva szabták ki rá. Ez az érdekelt fél azt állította, hogy a CNBM, a közös végső részvényes csak nagyon korlátozott ellenőrzést gyakorolt a Jushi vagy a Hengshi üzleti és működési döntései felett. A Taishan megismételte, hogy a piacon a Hengshi és a Jushi egyaránt a versenytársa, továbbá megjegyezte, hogy korábban már benyújtotta a fenti állításokat alátámasztó bizonyítékokat. A Taishan olyan írásbeli kötelezettségvállalást tett, amely szerint gyakorlatilag minden kereskedelmi kapcsolat megszűnne közte és a Hengshi/Jushi között, így nem volna lehetséges, hogy a Hengshi/Jushi a Taishan közvetítésével bonyolítsa az Unióba irányuló üvegrostszövet-exportját.

(101)

A (96) preambulumbekezdésben ismertetett módon a vizsgálat feltárta, hogy közös tulajdonosi köre révén a három vállalat képes jelentősen befolyásolni egymás üzleti döntéseit. A rendelkezésre álló bizonyítékokból kiderült, hogy a vállalatoknál az üvegrost termékekkel kapcsolatos tevékenység konszolidációja és összehangolása zajlik. A Bizottsághoz nem nyújtottak be olyan új információt vagy bizonyítékot, amely érvénytelenné tenné ezeket a ténymegállapításokat. Valójában a Taishan nem vitatta fő tulajdonosának az üvegrostüzletág konszolidálásával kapcsolatos terveit. Az efféle tervek nyilvánvalóan ellentétesek a Taishan minden arra irányuló kötelezettségvállalásával, hogy megszakítja a kereskedelmi kapcsolatokat a Hengshi/Jushi vállalatokkal. Emellett – tekintet nélkül arra, hogy a Bizottság elfogadhatna-e egy ilyen kötelezettségvállalást – a vállalat egyértelműen nincs abban a helyzetben, hogy a felette végső irányítást gyakorlók jóváhagyása nélkül bármiféle kötelezettséget vállaljon. A Bizottság ezért elutasította a Taishan állításait és kötelezettségvállalási kérelmét.

(102)

A végleges tájékoztatást követően a CNBM csoport azzal érvelt, hogy a Jushi Hong Kong Co. Ltd. kapcsolt kereskedő által kapott támogatásokat nem lehetett volna kiegyenlíteni, mivel a vállalat székhelye Hongkongban és nem Kínában van. Hongkong a WTO független tagja, és ezért a WTO joga alapján és az Unió piacvédelmi vizsgálatai céljából független joghatóságnak tekintik. Mivel a jelenlegi szubvencióellenes eljárásokat nem Hongkong ellen indították, a Jushi Hong Kong által állítólag kapott támogatásokat nem szabad figyelembe venni. A Bizottság megjegyezte, hogy a CNBM csoport nem vitatta a Bizottság által az említett kapcsolt kereskedő támogatására vonatkozóan tett megállapításokat. Függetlenül attól, hogy Hongkongnak mi a jogállása ebben a vizsgálatban, a Jushi Hong Kong vállalat tevékenységeinek és irányításának valódi központja a kínai anyaországban volt. Maga a vállalat is elmondta, hogy „a Jushi Hong Kong egy papíron létező társaság, amelynek nincsenek saját alkalmazottai, telke, fizikai irodája és haszna, sem adóprogramja vagy támogatásai.” A számviteli nyilvántartásokat a Jushi Group Co. Ltd. vállalatnál őrizték, az ellenőrzésért felelős személyzet is ott tartózkodott, az érintett terméket előnyhöz juttató támogatásokat pedig kínai szervezetek nyújtották. Ezen túlmenően – ahogy azt a Fellebbezési Testület az Egyesült Államok – A Koreából származó nagy háztartási mosógépekre bevezetett dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések ügyben megerősítette – azok a támogatások, amelyeket a támogatást nyújtó tagállamtól eltérő országokban nyújtanak a kedvezményezettnek, jelentőséggel bírhatnak az ad valorem támogatás összegének kiszámításakor (27). A vállalat állítását ezért elutasították.

(103)

A végleges tájékoztatást követően a Yuntianhua csoport azt állította, hogy a rá vonatkozó támogatási különbözetet megnövelték az azoknak a vállalatoknak nyújtott támogatásokkal, amelyek nem szállítottak az érintett termék gyártásához használt alapanyagokat, és ezért azt kérte, hogy az ezeknek a vállalatoknak nyújtott támogatásokat ne vegyék figyelembe a kiegyenlítő vám kiszámításakor.

(104)

Az alaprendelet 1. Cikke szerint a kiegyenlítő vám bármiféle közvetlen vagy közvetett módon megadott támogatás összegének a kiegyenlítése céljából kivethető bármely olyan termék gyártása, termelése, exportálása vagy szállítása vonatkozásában, amelynek az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz. A Bizottságnak bizonyítéka van arról, hogy a vizsgálatba bevont vállalatok, amelyek támogatásból származó előnye hozzájárult a csoportra kivetett vám mértékéhez, az alaprendelet 1. cikkében leírt módon közvetlenül vagy közvetve – az érintett termék gyártásához használt alapanyagok, szolgáltatások, anyagok vagy eszközök biztosításán keresztül – részt vettek a tevékenységekben. Ezzel kapcsolatban a Yuntianhua csoport által előadott észrevételeket nem támasztották alá konkrét bizonyítékok.

(105)

A Bizottság azonban megállapította, hogy az egyik kapcsolt vállalatot, amelynek támogatásait kiegyenlítették, eredetileg felkérték a vizsgálatban való részvételre, mivel gépeket adott bérbe az egyik exportáló gyártónak. Az észrevételek kézhezvétele után azonban a Bizottság felülvizsgálta a vállalat azon bérbeadási tevékenységeire vonatkozó felosztási kulcsot, amelyek összefüggésben voltak az érintett termékkel. Mivel a bérbeadási tevékenységeken keresztül juttatható előnyöket elhanyagolhatónak ítélték, a Bizottság úgy döntött, hogy ezeket nem veszi figyelembe.

(106)

A mintavételi űrlapot visszaküldő kínai exportáló gyártók közül öten tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot kívánnak kérni. A Bizottság a kérdőívet az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten. Emellett a Bizottság tájékoztatta a mintába fel nem vett exportáló gyártókat arról, hogy nekik is válaszolniuk kell a kérdőívre, ha egyedi vizsgálatot kívánnak kérni. Azonban egyik ilyen vállalat sem adott választ a kérdőívre. Ezért nem lehetett egyedi vizsgálatot végezni.

(107)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az egyiptomi exportáló gyártókat, hogy vegyék fel vele a kapcsolatot. Két egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó jelentkezett, amelyek az Unióban irányuló export 100 %-át és az egyiptomi üvegrostszövet-gyártás 100 %-át adják:

(108)

A Bizottság az uniós gyártók, az importőrök, a felhasználók és a kínai és egyiptomi exportáló gyártók számára összeállított kérdőívet a vizsgálat megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten. (28)

(109)

A Bizottsághoz a mintában szereplő két kínai exportáló gyártói csoporttól, a két egyiptomi exportáló gyártótól, a mintában szereplő négy uniós gyártótól, öt felhasználótól és egy független importőrtől érkezett be kérdőívre adott válasz. A mintában nem szereplő kínai exportáló gyártók közül egy sem töltötte ki a kérdőívet.

(110)

Emellett a Bizottság a kínai kormánynak és az egyiptomi kormánynak is küldött kérdőívet. A kínai kormány számára összeállított kérdőív a China Development Bank (a továbbiakban: CDB), a China Export Import Bank (a továbbiakban: EXIM) és a Sinosure számára összeállított egyedi kérdőíveket is magában foglalt. E pénzügyi intézményekre a panasz kifejezetten utalt mint közjogi szervekre vagy támogatásnyújtásra utasított és támogatásnyújtással megbízott szervekre. Felkérték továbbá a kínai kormányt, hogy továbbítsa a pénzügyi intézmények számára készült egyedi kérdőívet minden olyan pénzügyi intézménynek, amely hiteleket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő vállalatoknak vagy a mintában szereplő vállalatok vevőinek. Arra is felkérték a kínai kormányt, hogy az adminisztratív egyszerűsítés érdekében gyűjtsön össze minden, e pénzügyi intézmények által adott választ, és közvetlenül a Bizottsághoz továbbítsa azokat.

(111)

Az egyiptomi kormány számára összeállított kérdőív az Egyiptomi Nemzeti Bank, az Ahli Bank és a Bank Misr számára összeállított egyedi kérdőíveket is magában foglalt. E pénzügyi intézményekre a panasz kifejezetten utalt mint közjogi szervekre vagy támogatásnyújtásra utasított és támogatásnyújtással megbízott szervekre. Az adminisztratív egyszerűsítés érdekében felkérték továbbá az egyiptomi kormányt, hogy továbbítsa a pénzügyi intézmények számára készült egyedi kérdőívet minden olyan pénzügyi intézménynek, amely hiteleket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő vállalatoknak. Továbbá, az egyiptomi kormány számára összeállított kérdőív az Egypt-TEDA Investment Company (a továbbiakban: Egypt TEDA) és az Egyptian Chinese JV Company for Investment (a továbbiakban: ECCI) – a panaszban a SETC-övezetben működő állami tulajdonú jogalanyként azonosított vállalatok – számára összeállított egyedi kérdőíveket is magában foglalt. Arra is felkérték az egyiptomi kormányt, hogy gyűjtsön össze minden, e pénzügyi intézmények és jogalanyok által adott választ, és közvetlenül a Bizottsághoz továbbítsa azokat.

(112)

A Bizottsághoz kérdőívekre adott válaszok érkeztek be a kínai kormánytól, amelyek magukban foglalták az egyedi kérdőívre az EXIM és a Sinosure által adott válaszokat, valamint az egyiptomi kormánytól, amelyek magukban foglalták az Egyiptomi Nemzeti Bank, a Bank Misr és az Egypt TEDA egyedi kérdőívre adott válaszait.

(113)

Az alaprendelet 28. cikkének sérelme nélkül a Bizottság beszerzett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás, az ebből eredő károkozás és az uniós érdek megállapítása céljából szükségesnek ítélt és a felek megfelelő időben rendelkezésre bocsátottak. Ellenőrző látogatásra került sor a Kínai Kereskedelmi Minisztériumnál, amely látogatáson más érintett minisztériumok tisztségviselői is részt vettek. Az ellenőrző látogatáson továbbá az EXIM, a CDB és a Sinosure képviselői is jelen voltak.

(114)

Ellenőrző látogatásra került sor az Egypt TEDA telephelyén, valamint a következő egyiptomi kormányhatóságok irodáiban is:

(115)

A Bizottság az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokat hajtott végre továbbá a következő vállalatok telephelyén:

(116)

A COVID-19 terjedésének veszélye és a járvány kezelése érdekében ezt követően hozott intézkedések miatt (30) a Bizottság nem tudta ellenőrizni azokat az adatokat, amelyeket a Kínában lévő exportáló gyártók egyikének csoportjához tartozó vállalatok nyújtottak be. Mivel ez az előre nem látható helyzet az eljárás nagyon késői szakaszában következetett be, és nem volt más megoldás, a Bizottság kivételesen az e vállalatok által benyújtott információkat használta fel a támogatás kiszámításához, amelyeket a rendelkezésre álló információk alapján ellenőrzött.

(117)

2020. január 24-én az alaprendelet 29a. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról a szándékáról, hogy nem vezet be ideiglenes intézkedéseket, és folytatja a vizsgálatot.

(118)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak kialakításához.

(119)

2020. február 27-én a Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges szubvencióellenes vámot kíván kivetni az érintett termék Unióba történő behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: végleges tájékoztatás).

(120)

A Bizottság a felek számára egy 15 napos időszakot biztosított az érdekelt felek végleges tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére. Több érdekelt fél kérte a határidő meghosszabbítását. A Bizottság 2020. március 20-ig és március 23-ig biztosított lehetőséget az említett feleknek észrevételeik benyújtására. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket fogalmazzanak meg a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(121)

A külön dömpingellenes vizsgálatban 2019. december 19-én a felek hozzáférhettek a lényeges tényekről és szempontokról szóló végleges tájékoztatáshoz, amely alapján a Bizottság végleges dömpingellenes vámot kíván kivetni az érintett termék Unióba történő behozatalára vonatkozóan. Ezenkívül az érdekelt felek 2020. február 10-én újabb tájékoztatást kaptak.

(122)

A Bizottság ebben a rendeletben a szubvencióellenes eljárás során benyújtott észrevételekkel foglalkozott. A külön dömpingellenes vizsgálatban előadott észrevételekkel ez a rendelet nem foglalkozik, kivéve, ha a felek kifejezetten jelezték, hogy a benyújtott észrevételek mindkét eljárásra vonatkoznak.

(123)

A végleges tájékoztatást követően egyik fél sem kért meghallgatást a meghallgató tisztviselőtől.

(124)

Az érdekelt felek emellett 2020. április 17-én egy további végleges tájékoztatást is kaptak, és 2020. április 22-ig kaptak időt észrevételeik benyújtására (a továbbiakban: a végleges tájékoztatás kiegészítése).

(125)

Az érdekelt felek emellett 2020. április 24-én egy második további tájékoztatást is kaptak, és 2020. április 27-ig kaptak időt észrevételeik benyújtására (a továbbiakban: a végleges tájékoztatás második kiegészítése).

(126)

A Bizottság meghallgatta az uniós gazdasági ágazatot, a Jushi/Hengshi China exportáló gyártókat, Jushi/Hengshi Egypt exportáló gyártókat, valamint az egyiptomi kormányt.

(127)

Az érintett termék (31) a jelenleg az ex 7019 39 00, ex 7019 40 00, ex 7019 59 00 és ex 7019 90 00 KN-kód (TARIC-kódok: 7019390080, 7019400080, 7019590080 és 7019900080) alá tartozó, Kínából és Egyiptomból származó folytonosüvegrost-szál előfonatból és/vagy fonalból készült szőtt és/vagy tűzött (stitched) szövet, beleértve a más elemeket tartalmazót is, de kivéve az impregnált vagy előimpregnált (prepreg) termékeket, valamint a hosszában és szélességében egyaránt 1,8 mm-nél nagyobb szemnagyságú, 35 g/m2-nél nagyobb tömegű hálószöveteket (a továbbiakban: üvegrost szövet) (a továbbiakban: az érintett termék).

(128)

Az üvegrost szövetet alkalmazások széles körében használják, például szélturbinák lapátjainak gyártásához, hajók, kamionok és sportfelszerelések gyártásában, valamint csővezetékek rehabilitálása során.

(129)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(130)

Következésképp a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termékek.

(131)

Egy exportáló gyártó és az Egyiptomi Arab Köztársaság Kereskedelmi Minisztériuma azt állították, hogy az előre felvágott üvegrostszövet-készletek nem tartozhatnak a vizsgálat hatálya alá. Úgy érveltek, hogy az előre felvágott üvegrostszövet-készletek továbbfeldolgozott terméknek minősülnek, amelyek további gyártási lépéseket igényelnek, és eltérő fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, minthogy sokkal kisebb méretűek. E termékek eltérő formákban és csomagolásokban érkeznek, és több kisebb szövetdarabból állnak, amelyeket egymáshoz steppelnek. Úgy érveltek továbbá, hogy a készletek kizárása miatt nem állna fenn a kijátszás kockázata, mivel a felvágás folyamata visszafordíthatatlan, és a termék nem helyettesíthető fel nem vágott üvegrost szövetekkel.

(132)

A panaszos okfejtése szerint az előre felvágott és a fel nem vágott üvegrost szövetek azonos alapvető jellemzőkkel és végfelhasználásokkal rendelkeznek. Mivel az üvegrost szövetek megerősítésre szolgáló anyagok, az alakra vágás szükséges a megerősíteni kívánt termék formájához való hozzáigazításhoz, de ettől még a termék alapvető jellemzői nem változnak meg. A vágási folyamatot az üvegrostszövet-gyártó, független ipari vágó vagy maga a vevő is elvégezheti. Ez egy nagyon egyszerű és alacsony költséggel járó művelet. A panaszos úgy érvelt továbbá, hogy a felhasználók nem érzékelik az előre felvágott üvegrost szöveteket a többi üvegrost szövettől eltérő termékként, mivel az üvegrost szöveteket általában a felhasználói specifikációknak megfelelően gyártják le. Ha a vágási folyamat megváltoztatná az üvegrost szövet jellemzőit, akkor az használhatatlanná válna az adott vevő számára.

(133)

A vizsgálat megmutatta, hogy az elővágási és készlet-összeállítási folyamatok nem változtatják meg az üvegrost szövetek fizikai, műszaki és kémiai jellemzőit vagy alapvető végfelhasználásait. Mindkét termék vevőköre nagyjából azonos, és mindkét terméket ugyanazokon az értékesítési csatornákon keresztül értékesítik.

(134)

A vizsgálat azt is megerősítette, hogy az üvegrost szöveteket a legtöbb alkalmazás esetében a vevők specifikációinak megfelelően, megrendelésre állítják elő. Az előre felvágott üvegrost szövetekből álló készletek csupán a vevők megrendeléseiben szereplő további specifikációt jelentenek. Attól, hogy az előre felvágott üvegrost szövetekből álló készleteknek más a csomagolása, a jellemzőik még nem különböznek. Mivel az üvegrost szöveteket egyre inkább előre felvágott üvegrost szövetekből álló készletek formájában rendelik meg, és egyre nagyobb mértékben igénybe veszik a külső vágók szolgáltatásait, nagy lenne a kijátszási kockázat, ha az előre felvágott üvegrost szöveteket kizárnák a vizsgálat hatóköréből. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az előre felvágott üvegrost szöveteket nem lenne helyénvaló kizárni a vizsgálat hatóköréből.

(135)

Egy másik exportáló gyártó úgy érvelt, hogy az üvegrostból készült fonalakat a vizsgálat hatóköréből kizárt termékeknek kell tekinteni. Ez az exportáló gyártó úgy érvelt, hogy az üvegrostból készült fonalakat nem kellene kifejezetten megemlíteni a kérdőívben, a panaszban vagy az eljárás megindításáról szóló értesítésben, ami jelezné, hogy azok nem részei a termékkörnek. Úgy érvelt továbbá, hogy a fonalas üvegrost szövet nem sorolható be a termékkód (a továbbiakban: termékkód) jellemzői alapján, a fonalas üvegrost szövetet a panaszban említettektől eltérő KN-kód alatt importálják, és hogy az üvegrostból készült fonalakra a más eljárásokban az üvegrost előfonatokkal szemben hozott intézkedések sem terjednek ki.

(136)

A panaszos és egy másik uniós gyártó (amely nem vett részt félként a panaszban) úgy érvelt, hogy a vizsgálatnak csak a nem sodrott vagy nulla sodratszámú üvegrost fonalakra kell kiterjednie, míg a sodrott fonalakat ki lehetne zárni a vizsgálat hatóköréből. A panaszos érvelése szerint a nem sodrott vagy nulla sodratszámú üvegrost fonalak az üvegrost előfonatokkal azonos jellemzőkkel rendelkeznek a tekintetben, hogy sodratlan szövedékek vagy fonatok kötegéből állnak, és ezeket ugyanolyan célokra használják fel, mint az előfonatokat, átmérőjük jellemzően 13–24 mikrométer, finomsági számuk pedig 300–4 800 tex.

(137)

Ami az üvegszál fonalakból lévő üvegrost szövetek bevonását illeti, a vizsgálat megindításáról szóló értesítés a következőképpen határozta meg a vizsgált terméket: „folytonosüvegrost-szál előfonatból és/vagy fonalból készült szőtt és/vagy tűzött (stitched) szövet […]” (32) A vizsgálat bizonyította, hogy a nem sodrott vagy nulla sodratszámú üvegrost fonalak az üvegrost előfonatokkal azonos alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, azaz nem sodrott szövedékek vagy fonatok kötegéből állnak, és ezeket azonos célokra is használják fel. Mivel mindkét terméktípus átmérője általában 13–24 mikrométer, finomsági számuk pedig 300–4 800 tex., e terméktípusokat nem lenne helyénvaló kizárni a vizsgálat hatálya alól.

(138)

A főként sodrott üvegrost fonalból készülő üvegrost szövettel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy ez a termék, amely eltérő alapvető jellemzőkkel rendelkezik, és amelynek más végfelhasználásai vannak (pl. nyomtatott áramkörök), soha nem képezte az érintett termék részét. A Bizottság kifejezetten tisztázta ezt a pontot a pontosító értesítésben.

(139)

Mielőtt a Bizottság a támogatások vagy támogatási programok vizsgálatával megkezdte volna a vélelmezett támogatásnyújtás elemzését, feltérképezte azokat a kormányzati terveket, projekteket és egyéb dokumentumokat, amelyek több támogatást, illetve támogatási programot is érintettek. A Bizottság megállapította, hogy az alábbi okokból valamennyi vizsgált támogatás, illetve támogatási program a kínai kormány által kialakított, az üvegrostszövet-ágazat ösztönzését szolgáló központi tervezés végrehajtásának részét képezi.

(140)

A Kína nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló 12. ötéves terv (a továbbiakban: a 12. ötéves terv) kiemelte az új anyagok ágazatának (amelybe az üvegrost szövetek is beletartoznak) mint „feltörekvő stratégiai ágazatnak” a fontosságát, és kiköti, hogy azt átfogó politikai támogatással és útmutatással „alappillérként szolgáló, vezető ágazattá” kell fejleszteni (33). Továbbá, a Kína nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésére irányuló 13. ötéves terv (a továbbiakban: a 13. ötéves terv), amely a 2016–2020-as időszakot fedi, az új anyagok ágazatainak továbbfejlesztését tűzi ki célként, a kutatás és fejlesztés megerősítése és a feldolgozóipar innovációs képességének növelése révén (34).

(141)

A 13. ötéves terv rávilágít a kínai kormány kulcsfontosságú ágazatok javításával és előmozdításával kapcsolatos jövőképére. Hangsúlyozza a technológiai innováció szerepét Kína gazdasági fejlődésében, valamint a környezettudatos fejlesztés elvei további szem előtt tartásának fontosságát. Az 5. fejezet szerint a fő fejlesztési irányok egyike – csakúgy, mint a 12. ötéves tervben – a hagyományos iparszerkezet korszerűsítésének előmozdítása. A 22. fejezet bővebben kifejti ezt az elképzelést, és bemutatja azt a stratégiát, amely a hagyományos kínai ipar modernizálását annak technológiai átalakítása útján kívánja előmozdítani. E tekintetben a 13. ötéves terv rögzíti, hogy a vállalatok támogatást kapnak „az olyan területek átfogó fejlesztéséhez, mint a terméktechnológia, az ipari berendezések, a környezetvédelem, valamint az energiahatékonyság”.

(142)

A 13. ötéves terv több helyen is említést tesz az új anyagokról: „gyorsabban fogunk lépni, hogy áttörést érjünk el az alapvető technológiákat illetően az olyan területeken, mint például a következő generációs információs és kommunikációs technológiák, az új energia, az új anyagok […]” (35). A terv ezenfelül a legfontosabb új anyagok kutatásához, fejlesztéséhez és alkalmazásához kapcsolódó projektek végrehajtását is előirányozza (36).

(143)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány megismételte a kínai ötéves tervekkel kapcsolatos alapvető álláspontját, miszerint azok nem kötelezőek, illetve nem rendelkeznek jogi kötőerővel, hanem pusztán iránymutató dokumentumok, mivel nem tartalmaznak tényleges jogi rendelkezéseket, szankciókat vagy alkalmazhatósági szabályokat. A kínai kormány azt is kijelentette, hogy a 12. ötéves terv már nem alkalmazandó, és még ha a 13. ötéves terv jogilag kötelező is lenne, quod non, nem említi az üvegrostszövet-ágazatot. A terv ugyan utal az „új anyagokra”, de nem határozza meg ezt a fogalmat. Végül pedig a 13. ötéves terv nem kifejezetten az üvegrostszövet-ágazattal vagy az „új anyagok iparágával” foglalkozik, hanem szinte az egész gazdaságot felöleli.

(144)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állásponttal. A 13. ötéves terv 17. fejezete rögzíti: „a nemzeti fejlesztési stratégia és terv irányító és kényszerítő szerepet tölt be.” Ez a terv tehát nem pusztán általános jellegű, ösztönzőnek szánt kijelentéseket tartalmaz, hanem olyan nyelvezetet használ, amely a kötelező jellegére mutat rá.

(145)

Még ha a 12. ötéves terv nem is alkalmazandó már, a jelenlegi terv elődjének tekinthető, amely rámutatott az új anyagok ágazatának mint „feltörekvő stratégiai ágazatnak” a fontosságára, amit a 13. ötéves terv továbbfejlesztett. Ahogy azt a (148) és (149) preambulumbekezdés bemutatja, az új anyagok ágazata magában foglalja az üvegrostszövet-ágazatot. A (141) preambulumbekezdésben említettek szerint a 13. ötéves terv bemutatja a kínai kormány kulcsfontosságú ágazatok javításával és előmozdításával kapcsolatos jövőképét; ezért kiemelten kezel bizonyos ágazatokat és technológiákat, beleértve az üvegrost szövetet is.

(146)

A kínai kormány ezzel kapcsolatos állításait ezért a Bizottság elutasította.

(147)

Az új anyagok ágazatát a Made in China 2025 kezdeményezés (37) is ösztönzi, és ebből következően az ágazat szereplői jelentős állami támogatásra lehetnek jogosultak. Számos alapot hoztak létre a Made in China 2025 kezdeményezés – és ily módon közvetetten az üvegrostszövet-ágazat – támogatása érdekében; ilyen például a Nemzeti Integrált Áramkör Alap, a Fejlett Feldolgozóipari Alap és a Feltörekvő Ágazatok Beruházási Alap (38).

(148)

Továbbá, az üvegrost szöveteket gyakran az „új anyagok” gyűjtőfogalom alatt említik. A Made in China 2025 ütemterv (39) 10 stratégiai ágazatot sorol fel, amelyek a kínai kormány számára kulcsfontosságú ágazatok. Az ütemterv leírja a 9. szektorba tartozó „új anyagokat” és alkategóriáikat, beleértve a fejlett alapvető anyagokat (9.1. pont), a kulcsfontosságú stratégiai anyagokat (9.2. pont), amelyek közé a nagy teherbírású szálak és kompozitanyagok, az új energiaanyagok is tartoznak (40). Az új anyagok így élvezik a dokumentumban felsorolt támogatási mechanizmusokból – többek között a pénzügyi támogatási politikákból, a költségvetési és adózási politikából, az Államtanács általi felügyeletből és támogatásból – származó előnyöket (41).

(149)

Ezen túlmenően, 2016 novemberében a Made in China 2025 ütemtervből kiindulva a 10 stratégiai ágazat felsorolását tovább finomították, és elkészítették a négy leglényegesebb elem katalógusát, amelyet a nemzeti gyártásstratégiai tanácsadó bizottság (NMSAC), a nemzeti gyártási hatalom kiépítésével foglalkozó nemzeti vezetői kiscsoport tanácsadó csoportja adott ki. E katalógusban a 10 stratégiai ágazat mindegyikét négy fejezetre bontják: i. alapvető lényeges alkatrészek, ii. kulcsfontosságú lényeges anyagok, iii. haladó lényeges folyamatok/technológiák és iv. ipartechnológiai platformok. Az üvegrost a következőkben található meg: 7. ágazat – elektromos berendezések, II. pont, kulcsfontosságú anyag – 16. alpont: „üvegrost szigetelőtáblák”; valamint 9. ágazat – új anyagok, II. pont, kulcsfontosságú anyagok, 10. alpont: nagy teherbírású rost, monomer és kompozitanyagok, valamint 24. alpont: üvegalapú anyagok.

(150)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy az üvegrost szövetet nem említette a „Made in China 2025” kezdeményezés, amely széles körben elérhető a gazdaságban, maga a „Made in China 2025” kezdeményezés pedig nem kötelező, hanem csupán iránymutatás.

(151)

E tekintetben a Bizottság megismétli, hogy a „Made in China 2025” kezdeményezés világos célként jelöli meg az új anyagok ágazatát, amely – a már bemutatottak szerint – magában foglalja az üvegrostszövet-ágazatot. A kezdeményezés stratégiai támogatást biztosít és garanciát nyújt többek között a jobb pénzügyi támogatási politikán és a fiskális és adópolitika fokozottabb támogatásán keresztül. Világosan előírja például, hogy „növeli az információtechnológia új generációja, a csúcstechnológiai berendezések, új anyagok stb. számára nyújtott támogatást.”

(152)

A „Made in China 2025” kezdeményezés „a gyártási hatalomra irányuló stratégia végrehajtásának első tíz évére vonatkozó cselekvési programnak” tekinti magát, és egyértelmű stratégiai politikákat és célokat határoz meg. A „Made in China 2025” kezdeményezés azt is előírja, hogy „a különböző régióknak konkrét végrehajtási programok kell kidolgozniuk, és a különböző feladatok végrehajtásának biztosítása érdekében finomítaniuk kell a szakpolitikai intézkedéseket”; kijelenti továbbá, hogy „az Ipari és Információs Minisztérium az érintett szervezeti egységekkel közösen erősíti a követő elemzést, a felügyeletet és az irányítás, és megfelelő időben beszámol az Államtanácsnak a fontosabb eseményekről”. A „Made in China 2025” kezdeményezést végrehajtási intézkedések is támogatják, mint például „Made in China 2025” ütemterv, valamint az Ipari és Információs Technológiai Minisztérium Főhivatalának értesítése az ipari átalakítás és korszerűsítés (Made in China 2025) 2017. évi finanszírozási útmutatójáról (42), amely forrásokat biztosított az üvegrost szövet bizonyos együttműködő exportáló gyártói számára. Emellett a (153) preambulumbekezdésben említett, a 2016–2020 közötti időszakra szóló építőanyag-ipari fejlesztési tervet „a Kínai Népköztársaság tizenharmadik ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terve és a Made in China 2025 stratégia alapján készítik el”. A fentiek alapján nem úgy tűnik, hogy a „Made in China 2025” kezdeményezés pusztán csak iránymutatás; éppen ellenkezőleg, láthatóan de facto kötelező érvényű, és széles körben végre is hajtják. Ezért a kínai kormány állításait elutasították.

(153)

Ezen túlmenően az építőanyag-ipari fejlesztési terv (2016–2020) az üvegrostszövet-ágazatot is támogatja. Ez a terv az ipari szerkezet optimalizálását szorgalmazza, többek között az olyan feltörekvő iparágak bővítése révén, mint az üvegalapú anyagok, az ipari kerámia, a beültethető lencsék, a nagy teherbírású szálak és kompozitok, a grafének és a módosított anyagok. Ezt kormányzati finanszírozási, adózási, pénzügyi, árképzési, energetikai és környezetvédelmi politikák révén, valamint az építőanyag-ipari vállalatok fúzióiban, felvásárlásaiban és átszervezésében való részvételhez a tőke különféle eszközökkel, többek között hitelnyújtással való támogatása révén kívánják megvalósítani (43).

(154)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy az építőanyag-ipari fejlesztési terv minden építőanyagra érvényes, és így széles körben elérhető a gazdaság egészében. Ráadásul ez a terv csak általános tájékoztatást ad a kormányzati politikáról.

(155)

Az építőanyag-ipari fejlesztési terv konkrét intézkedéseket ír elő az építőanyag-ipar számára, amelynek része az üvegrostszövet-ágazat is, ahogy azt a (166) preambulumbekezdés kifejti. Ezért a Bizottság nem ért egyet a kínai kormány nyilatkozatával, hogy a program a gazdaság egészében elérhető volt.

(156)

Az építőanyag-ipari fejlesztési terv ugyan puszta iránymutató dokumentumnak tűnhet, azonban – ahogy azt a (152) preambulumbekezdésben említettük – a 13. ötéves terv és a „Made in China 2025” stratégia végrehajtásának tekintendő. Célja „az átalakítás előmozdítása és az építőanyag-ipar korszerűsítése, annak elősegítése, hogy az építőanyag-ipar egy nagy iparágból egy erős ágazattá váljon, valamint a fenntartható fejlődés elérése a 13. ötéves terv időtartama alatt”, és egyértelmű feladatokat és projekteket határoz meg annak érdekében, hogy az előírt konkrét ötéves időszak alatt elérje a rögzített célkitűzéseket (44). Ezért vitatható, hogy pusztán iránymutató jellegű dokumentum lenne, és még inkább az, ha tágabb összefüggéseiben vizsgáljuk meg.

(157)

Az üvegrostszövet-ágazatra is kiterjed a Kínai Ipari és Információtechnológiai Minisztérium (a továbbiakban: MIIT) által közzétett, a 2016–2020 közötti időszakra szóló, az intelligens gyártás fejlesztésére vonatkozó terv (2016–2020) is, amely 10 kulcsfontosságú feladatot határoz meg, amelyek célja a termékfejlesztési ciklus lerövidítése, a termelési hatékonyság, a termékminőség javítása, a működési költségek, az erőforrások és az energiafelhasználás csökkentése, valamint az intelligens gyártás fejlesztésének felgyorsítása. Az Államtanács 2018-ban bejelentette, hogy Kína még az említett évben körülbelül 100 kísérleti projekt felvételével bővíteni tervezi intelligens gyártási programját, és a nyilvánosan hozzáférhető információk szerint 2015-ben az együttműködő exportáló gyártók egyike, a Taishan Fiberglass, Inc. szerepelt az „intelligens gyártóüzemek” MIIT által elkészített listáján (45).

(158)

A kínai kormány szerint az intelligens gyártás fejlesztésére vonatkozó terv (2016–2020) nem releváns, mivel az nem kifejezetten az üvegrostszövet-ágazattal foglalkozik, hanem az egész feldolgozóipart érinti. A kínai kormány azt is megállapította, hogy a terv nem egy kötelező dokumentum, hanem pusztán egy iránymutatás.

(159)

A 2016–2020 közötti időszakra szóló intelligens gyártási fejlesztési tervet „a Kínai Népköztársaság tizenharmadik ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési tervével és a Made in China 2025 stratégiával összhangban készítik el” (46). Így az ezekben a dokumentumokban lefektetett stratégiát hajtja végre. Ahogy a korábbiakban kifejtettük, a 13. ötéves terv és a „Made in China 2025” stratégia kifejezetten bizonyos iparágakat céloz meg, köztük az új anyagok iparága részeként az üvegrosszövet-ágazatot is. Az intelligens gyártási fejlesztési terv több alkalommal is megemlíti a „Made in China 2025” stratégia tíz kiemelt területét. Az „Intelligens átalakulás, a kiemelt területekre összpontosítva” elnevezésű 6. külön oszlop kifejezetten előírja, hogy „az információtechnológia új generációja, […] az új anyagok, […] az építőanyagok […] esetében elő kell mozdítani az intelligens és digitális technológiák mélyreható alkalmazását a kutatás-fejlesztésben és tervezésben, a gyártásban, a logisztikában és raktározásban, a működésben és irányításban, az értékesítés után szolgáltatásokban, valamint a vállalkozások más kulcsfontosságú kapcsolataiban”. Ezért a 2016–2020 közötti időszakra szóló intelligens gyártási fejlesztési terv érinti a „Made in China 2025” stratégiában meghatározott kulcsfontosságú iparágakat, és kiterjed az új anyagok és az építőanyagok iparágára, amelyhez az üvegrostszövet-ágazat is tartozik.

(160)

A Bizottság megjegyzi azt is, hogy a 2016–2020 közötti időszakra szóló intelligens gyártási fejlesztési terv nyelvezete a dokumentum kötelező jellegére utal. Különösen a „Fejlesztési célkitűzések” című II (III) szakasz rendelkezik úgy, hogy „2025 előtt egy kétlépcsős stratégiát kell végrehajtani az intelligens gyártás fejlesztésének előmozdítása érdekében: Az első lépésben, 2020-ig nyilvánvalóan javítani fogjuk az intelligens gyártás fejlesztésének alapjait és támogató kapacitását, a hagyományos feldolgozóipar kulcsfontosságú területein alapvetően megvalósítjuk a digitális gyártást, és látható haladást érünk el a kulcsfontosságú iparágak intelligens átalakításának feltételei és alapjai terén; a második lépésben, 2025-ig alapvetően létrejön az intelligens gyártás támogató rendszere, és elkezdjük megvalósítani az intelligens átalakítást a kulcsfontosságú iparágakban.” A „Szervezet és végrehajtás” című V. szakasz előírja továbbá, hogy „az Ipari és Információs Technológiai Minisztérium és a Pénzügyminisztérium felel a terv megszervezéséért és végrehajtásáért, amelyek megerősítik a vezetőséget, biztosítják a gondos szervezést, időben megoldják a terv végrehajtása során felmerülő problémákat, és előmozdítják a különböző feladatok és intézkedések végrehajtását”, valamint hogy „a különböző régiók iparral, információtechnológiával és pénzügyekkel foglalkozó illetékes szervezeti egységei gyorsan megfogalmazzák a tervhez kapcsolódó végrehajtási programot, végrehajtják az idevágó támogató politikákat, és a felelősségi köreiknek megfelelően visszajelzést adnak”. Ezért a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy az intelligens gyártási fejlesztési terv egyértelműen meghatározott célkitűzésekkel rendelkezik, amelyek kötelezőek a részt vevő vállalatokra nézve.

(161)

A fenti megállapítások fényében a Bizottság elutasította a kínai kormány állításait.

(162)

Ezenfelül a csúcstechnológiát képviselő kínai exporttermékeknek a Tudományos és Technológiai Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és az Általános Vámigazgatás által kiadott katalógusa 8 kategóriába csoportosítva 1900 csúcstechnológiai terméket sorol fel, amelyeket a kínai kormány kedvezményes exportpolitika céljából kijelölt. A kategóriák egyike az „új anyagok” kategóriája, amelybe az üvegrost szövetek is beletartoznak (47). Ezenfelül a csúcstechnológiát képviselő kínai termékeknek a Tudományos és Technológiai Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság által kiadott katalógusa 11 területet említ, amelyek között ott van az „új anyagok” kategóriája. Továbbá a tudományos és technológiai haladásról szóló kínai törvény szerint a csúcstechnológiai fejlesztési övezetekben létrehozott csúcstechnológiai vállalkozások több felsorolt preferenciális politika előnyeit élvezhetik, többek között: i. a standard 25 %-os vállalati jövedelemadó helyett 15 %-os kulccsal adózhatnak; ii. ha az exporttermékek gyártási értéke elérte az adott évi teljes érték 70 %-át, a vállalati jövedelemadó mértéke tovább csökken, 10 %-ra; iii. az újonnan létrehozott csúcstechnológiai vállalkozások a termelés megkezdésének dátumától kezdve az első két évben mentesülnek a vállalati jövedelemadó alól; iv. az újonnan létrehozott csúcstechnológiai vállalkozások mentesülnek az építési adó alól; v. az új technológiai fejlesztési, valamint gyártási és üzemelési épületek esetében a K+F-hez használt földterületek adómentesek; vi. a csúcstechnológiai vállalkozások által csúcstechnológiai gyártáshoz és fejlesztéshez használt berendezések gyorsított értékcsökkenés keretében írhatók le; vii. a csúcstechnológiai vállalkozások által előállított exporttermékek az állam által korlátozott vagy meghatározott termékeket érintő vámok kivételével mentesülnek az exportvámok alól stb (48).

(163)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a kínai csúcstechnológiai termékek katalógusa, amelyet a tudományos és technológiai haladásról szóló kínai törvénnyel együtt kell értelmezni, nem csak bizonyos iparágakra vonatkozik, mivel ezek a dokumentumok meghatározzák a jogosultság objektív kritériumait, amelyeket automatikusan alkalmaznak.

(164)

Ahogy a (162) preambulumbekezdésben már említettük, a kínai csúcstechnológiai exporttermékek katalógusa 8 kategóriába csoportosítja a csúcstechnológiai termékeket, az egyik ilyen az „új anyagok”. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a kínai csúcstechnológiai termékek katalógusa 11 területet említ, amelyek között ott van a „6. Új anyagok”. Mivel mindkét katalógus bizonyos számú területre szorítkozik, nem vonható le az a következtetés, hogy minden iparágra érvényesek. Ezért a kínai kormány állítását elutasították.

(165)

Az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések (40/2005. sz. államtanácsi határozat, a továbbiakban: 40. sz. határozat) III. fejezete „Az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusát” említi, amely háromféle tartalommal rendelkezik, nevezetesen a támogatott projekttartalommal, a korlátozott projekttartalommal és a megszüntetett projekttartalommal. A határozat XVII. cikke szerint, ha „a beruházási projekt az ösztönzés tartalmához tartozik, a vonatkozó nemzeti beruházási szabályozásnak megfelelően meg kell vizsgálni, jóvá kell hagyni és nyilvántartásba kell venni; minden pénzügyi intézménynek a hitelezési elveknek megfelelően kell hiteltámogatást nyújtania; A beruházás teljes összegében importált saját felhasználású berendezések – a Pénzügyminisztérium által kiadott (2000-ben módosított) belföldi beruházási projektek nem mentesített importált árutartalmában szereplő áruk kivételével – mentesíthetők a behozatali vám és a behozatali hozzáadottérték-adó alól, kivéve, ha a nem mentesített beruházási projektek tartalmára vonatkozóan új szabályozás van érvényben. Az ösztönzött ipari projektekre vonatkozó egyéb kedvező politikákat a vonatkozó nemzeti rendeletekkel összhangban kell végrehajtani”.

(166)

Az Ipari Szerkezetátalakítás Iránymutató Katalógusa (2011. évi változat) 2013. évi módosítása (49) az „I. kategóriás ösztönzés” alatt a következőket sorolja fel:

„XII.   Építőanyagok:

[…]

(167)

A kínai kormány szerint a 40. sz. határozat nem konkrétan egy vállalkozásra vagy iparágra irányul, ahogy azt a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hanem bizonyos ösztönzött projektekre. Ráadásul a 40. sz. határozat nem kötelező. A kínai kormány megerősítette, hogy az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusa, amelyet a Bizottság is megemlített, nem releváns, mert a Bizottság a 2011-es változatra hivatkozott, amely már lejárt. A kínai kormány szerint a katalógus új változata nem említi az üvegrostszövet-ágazatot.

(168)

A Bizottság először is rámutat arra, hogy „az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusa 2011. évi kiadásának 2013. évi módosítására” hivatkozott, tehát nem a 2011. évi változatra, hanem a 2013-as módosított változatra. A Bizottság tudomása szerint a katalógus legutóbbi módosítását a Kínai Népköztársaság Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottságának 2019. augusztus 27-i 29. számú rendelete hagyta jóvá, és az 2020. január 1-jén lépett hatályba (50). Az ipari szerkezetátalakítás ezen új irányadó katalógusa (2019. évi változat) valóban eltörölte az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusának 2011-es változatát (módosítás). A katalógus azonban a vizsgálati időszak után került elfogadásra és lépett hatályba. Ezért a vizsgálati időszak alatt az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusa 2011. évi kiadásának 2013. évi módosítása volt érvényes. Mindenesetre – szemben a kínai kormány állításával – az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusának 2019. évi változata az „I. szakasz: Ösztönzött iparágak” alatt megemlíti az üvegrostszövet-ágazatot:

„XII.   Építőanyagok

[…]

(169)

Másrész a Bizottság nem ért egyet azzal, hogy a 40. sz. határozat nem kötelező érvényű. A 40. sz. határozat lényegében ideiglenes szabályozásokat fektet le az ipari szerkezetátalakítás előmozdítása érdekében, és megemlíti „az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusát”, amely háromféle katalógust határoz meg: az ösztönzött projektek, a korlátozott projektek és a megszüntetett projektek katalógusát. A 40. sz. határozat XVII. cikke azonban kötelező módon határozza meg az ösztönzött projektek katalógusába tartozó beruházási projektek kezelését, pl. „minden pénzügyi intézménynek a hitelezési elvek szerint hiteltámogatást kell nyújtania ”; „az idevágó nemzeti rendeletekkel összhangban egyéb támogató politikákat kell végrehajtani az ösztönzött ipari projektekkel kapcsolatban”. A XXI. cikk rögzíti továbbá, hogy „az állam által jelenleg ösztönzött legfontosabb iparágak, termékek és technológiák katalógusa (2000-es módosítás) szerint végrehajtott megfelelő preferenciális politikákat ki kell igazítani, hogy az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusában szereplő ösztönzött projektek szerint hajtsák végre azokat”. E tekintetben tehát a 40. sz. határozat kötelező érvényű. Az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusának I. kategóriája („Ösztönzés”) számos projektet sorol fel meghatározott számú iparágakban. A (166) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint idetartoznak az építőanyagok ágazatai, valamint az üvegrostszövet-ágazathoz kapcsolódó konkrét projektek. Következésképpen a 40. sz. határozat az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusával együtt értelmezve egyedi elbánást ír elő egyes ösztönzött iparágak meghatározott projektjei számára. Ezért – bár ezek a dokumentumok egyes projektekre vonatkoznak – először meghatározzák a konkrét iparágakat, amelyeket ösztönözni fognak, utána pedig kijelölik azokat a projekteket ezekben az ágazatokban, amelyek részesülhetnek a 40. sz. határozatban előírt kedvezményes elbánásban. A Bizottság ezért elutasította a kínai kormány állításait.

(170)

Az üvegrost szövet továbbá a 2016–2020 közötti időszakra szóló építőanyag-ipari fejlesztési terv (51) hatálya alá tartozik, amely többek között az építőanyag-iparnak egy nagy iparágból egy erős iparággá való átalakulását irányozza elő. Előirányozza továbbá az építőipari ágazat struktúráinak optimalizálását, a kulcsfontosságú anyagokkal való ellátás biztonságának javítását, az ipar koncentrációjának növelését, valamint a nemzetközi versenyképesség fokozását. A terv mennyiségi fejlesztési célokról, a termelési kapacitás feletti kormányzati ellenőrzésről, részletes termelési célértékekről, a kínai tartományok közötti földrajzi eloszlásról, az ellátásbiztonságról, meghatározott ágazatok fejlesztéséről, a vállalkozások feletti kormányzati ellenőrzésről és befolyásról, valamint ipartámogatási intézkedésekről rendelkezik (52). Ez bizonyítja az állam erőteljes jelenlétét és beavatkozását az üvegrostágazatban.

(171)

Az üvegszál- és kompozitanyag-gyártó ágazat 13. ötéves terve (53) kifejezetten az üvegszálas anyagok ágazatával foglalkozik. Egyértelmű iránymutatást nyújt az ágazat fejlesztéséhez, például a III.3. szakasz a következő célt tűzi ki:

(172)

„Az ágazati lánc kezdeti és későbbi (upstream és downstream) végpontjainak aktív integrálása és fejlesztése az üvegszál- és a kompozitanyag-gyártó ágazat egészséges és stabil fejlődésének fenntartása érdekében: A nagy méretű, medencét és kemencét üzemeltető vállalatok ösztönzése arra, hogy töretlenül végrehajtsák a globalizálódásra irányuló fejlesztési stratégiát, és globális termelőkapacitási szerkezetet valósítsanak meg. Ezen az alapon: – a belföldi üvegrost-előállítási volumen növekedési ütemének ellenőrzését alacsony szinten kell tartani; – ezzel párhuzamosan csökkenteni kell a belföldön előállított üvegrostok és üvegrostos termékek kiviteli arányát; – aktívan módosítani kell a termékstruktúrákat; […]– a termékstruktúra aktív módosítása mellett a differenciált fejlesztés végrehajtása, a mélyfeldolgozással előállított üvegrost termékek erőteljes fejlesztése, a közép- és csúcskategóriás alkalmazási területeken az üvegrostos és kompozit termékek piacának bővítése, valamint a termékminőség javítása és a hozzáadott érték növelése felé kell orientálni a vállalkozásokat. Annak biztosítása, hogy az üvegszál- és kompozitanyag-gyártó ágazat fő üzleti bevételének éves növekedési rátája körülbelül 5–6 százalékponttal meghaladja a nemzeti GDP növekedési ütemét, azaz 2020-ra a meghatározott méret feletti vállalatok összbevétele elérje az 500 milliárd jüant, vagyis a 12. ötéves terv végén fennálló helyzethez képest megduplázódjon.” (54)

(173)

Továbbá, e terv IV.3.4. szakasza meghatározza a vállalatok és a teljes ágazat kormányzati irányításának az alapját:

(174)

„Útmutatás különféle típusú vállalatok számára, hogy differenciált tevékenységekben vegyenek részt, figyelembe véve egyéni előnyeiket és meghatározott piaci szegmenseket. A kis- és középvállalkozások számára útmutatást kell nyújtani ahhoz, hogy kövessék a növekedési pályát, amely abból áll, hogy meghatározott réseket töltenek be, a kisvállalatok kiegészítő szerepet játszanak a nagyok mellett, és a szakosodást tekintik a sikerhez vezető útnak. A differenciált tevékenységeknek köszönhetően elkerülhető a nagyvállalatok közötti méretverseny, és elkerülhető a hasonló vállalatok közötti verseny, kiküszöbölve ezzel, hogy a piacot az árak csökkentése felé ható verseny határozza meg. Ugyanakkor a szakosodott termeléssel a kis- és középvállalkozások elnyerhetik a nagyvállalatok tiszteletét és figyelmét, szoros együttműködést alakíthatnak ki a nagyvállalatokkal, és eredményesen támogathatják és előmozdíthatják a nagyvállalatok fejlődését.”

(175)

Az ágazati szövetségek szorosan összefonódnak az állammal, többnyire a Kínai Kommunista Párt e szövetségeken belüli építésének fontossága révén (55). Ugyanezen terv IV.3.6. szakaszának rendelkezései az üvegszálgyártásba – ezen belül az üvegrost szövetek gyártásába – való állami beavatkozásra is utalnak:

(176)

Kína különböző kormányzati szinteken aktívan előmozdítja az üvegrost szövetek ágazatát; a mintában szereplő egyik vállalatot is lefedő helyi kezdeményezésre egy példa található Jiujiang Város 13. ötéves gazdasági és társadalmi fejlesztési tervében:

(177)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy az üvegszál- és kompozitanyag-gyártó ágazat 13. ötéves terve és Jiujiang Város 13. ötéves terve csak általános tájékoztatást ad a kormányzati politikáról, és nincs közvetlen kapcsolatuk a szóban forgó állítólagos támogatási programok egyikével sem, és így nem tekinthetők az egyedi jelleg „elégséges bizonyítékának”.

(178)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A (171) és (172) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az üvegszál- és kompozitanyag-gyártó ágazat 13. ötéves terve kifejezetten üvegszálas anyagok ágazatát célozza meg. Még ha ennek a dokumentumnak a kínai kormány állítása szerint nincs is közvetlen kapcsolata az állítólagos támogatási programokkal, rámutat az üvegszál- és kompozitanyag-gyártó ágazatot ösztönző konkrét intézkedésekre. Ráadásul – ahogy a (176) preambulumbekezdésben említettük – Jiujiang Város 13. ötéves gazdasági és társadalmi fejlesztési terve kifejezetten a Jushi csoportra, az egyik együttműködő exportáló gyártóra irányul. Ezért ezek a dokumentumok bizonyítják, hogy a kínai hatóságok kifejezetten egy adott iparágat céloztak meg, amelyen belül ott van az üvegrostszövet-ágazat is, és meghatározott vállalatokat támogattak ebben az iparágban. Következésképpen a kínai kormány állításait elutasították.

(179)

A fentiek alapján megállapítható tehát, hogy az üvegrostszövet-ágazat olyan kulcs-, illetve stratégiai ágazatnak számít, amelynek – szakpolitikai célként meghatározott – fejlesztésére a kínai kormány aktívan törekszik.

(180)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt kifogásolta, hogy az, hogy a Bizottság ösztönzött iparágként értékeli az üvegrostszövet-ágazatot, és azt állítja, hogy Kínában ösztönzik az üvegrostszövet-ágazatot, nem igazolja az, hogy a szóban forgó intézkedések a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikke értelmében egyedi jellegűek.

(181)

A Bizottság nem értett egyet a kínai kormány állításával. A (140)–(178) preambulumbekezdésben bemutatott megállapítások azt mutatják, hogy az üvegrostszövet-ágazat az „építőanyagok” és „új anyagok” iparágának részeként kifejezetten nagy figyelmet kapott, és különböző szakpolitikai és szabályozási eszközökkel ösztönözték az ágazatot, amely fel volt sorolva az ösztönzött iparágak katalógusában is. Az a körülmény, hogy ezek a dokumentumok konkrét intézkedéseket írnak elő bizonyos iparágakra, köztük az üvegrostszövet-ágazatra vonatkozóan, kellőképpen bizonyítja, hogy ezek az intézkedések a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikke értelmében egyedi jellegűek.

(182)

Az adminisztráció megkönnyítése érdekében a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítson egyedi kérdőíveket a panaszban említett két konkrét állami tulajdonban lévő banknak és a Sinosure-nek, valamint bármely más olyan pénzügyi intézménynek, amely kölcsönöket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő vállalatoknak.

(183)

A kínai kormány továbbította az egyedi kérdőíveket a bankoknak. 15 bankfiók megerősítette, hogy a vizsgálat során a mintában szereplő vállalatok hitellel rendelkeztek, anélkül azonban, hogy magára a kérdőívre is választ adott volna. A kérdőívben szereplő kérdésekre csak az egyik exportáló gyártó házi bankja (CNBM Finance) és egy állami tulajdonú bank (Export-Import Bank of China) válaszolt. Továbbá, a CDB nem válaszolt ugyan a kérdőívre, de az ellenőrző látogatás során rendelkezésre állt, és fogadta a kérdéseket.

(184)

A kínai kormány szerint nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy információt kérjen azoktól az állami tulajdonú bankoktól, amelyek nem válaszoltak a kérdőívre, mivel azok a kínai kormánytól függetlenül működnek.

(185)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. Először is, a Bizottság úgy véli, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől (akár vállalatoktól, akár köz- vagy pénzügyi intézményektől) kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Valójában a Kínai Népköztársaság vállalatok állami tulajdonú eszközeiről szóló törvénye (57) szerint az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottsága által alapított, állami tulajdonú eszközök felügyeletét és kezelését végző ügynökségek, valamint a helyi népi kormányzatok látják el az állami beruházással működő vállalatok tőkebefizetőjének feladatait és felelősségi köreit a kormány nevében. Ezek az ügynökségek tehát jogosultak az eszközök után járó hozamokra, a jelentős döntések meghozatalában való részvételre, valamint az állami beruházással működő vállalatok vezető beosztású személyzetének kiválasztására. Ezenkívül a fent említett, az állami tulajdonban lévő eszközökről szóló törvény 17. cikke értelmében az állami beruházással működő vállalatok elfogadják a kormányok és az érintett kormányzati szervek és ügynökségek igazgatását és felügyeletét, elfogadják az állami felügyeletet, és felelnek a tőkebefizetők felé.

(186)

Ezenkívül a kínai kormány rendelkezik a pénzügyi intézményekkel való kapcsolattartáshoz szükséges hatáskörrel, még abban az esetben is, ha azok nem állnak állami tulajdonban, mivel mindegyikük a kínai bankfelügyeleti hatóság illetékességi körébe tartozik. Például a bankfelügyeletről szóló törvény (58) 33. és 36. cikke szerint a Kínai Bank- és Biztosításszabályozási Bizottság (a továbbiakban: CBIRC) hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Kínában székhellyel rendelkező összes pénzügyi intézményt információk – például pénzügyi beszámolók, statisztikai jelentések, valamint az üzleti tevékenységükkel és gazdálkodásukkal kapcsolatos információk – benyújtására kötelezze. A CBIRC arra is utasíthatja a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak tájékoztatást ezekről az információkról.

(187)

Továbbá az egyetlen együttműködő állami tulajdonú bank ugyan általános magyarázattal szolgált hitel-jóváhagyási és kockázatkezelési rendszereik működéséről, nem adott konkrét információkat a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott hitelekről. Azzal érvelt, hogy a mintában szereplő vállalatokra vonatkozó információk bizalmas jellege tekintetében törvényi és rendeleti követelmények, valamint szerződéses kikötések kötik.

(188)

Ezen okokból a Bizottság felkérte a mintában szereplő exportálógyártó-csoportokat, hogy engedélyezzék az összes olyan – állami tulajdonú és magántulajdonban lévő – bank által nyilvántartott vállalatspecifikus adathoz való hozzáférést, amelyektől hitelt kaptak. Bár a mintában szereplő vállalatok beleegyeztek abba, hogy hozzáférést biztosítsanak a rájuk vonatkozó banki adatokhoz, az együttműködő bank megtagadta a kért részletes információk rendelkezésre bocsátását.

(189)

Végül a Bizottság mindössze az együttműködő állami tulajdonú banktól kapott a vállalati és tulajdonosi struktúrára vonatkozó információkat, de a többi olyan pénzügyi intézmény egyikétől sem, amely a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtott. A pénzügyi intézmények közül ráadásul egyetlen egy sem bocsátotta rendelkezésre a mintában szereplő exportálógyártó-csoportoknak nyújtott hitelek kockázatértékelésére vonatkozó információkat.

(190)

mivel nem rendelkezett információval a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtó, állami tulajdonban lévő bankok többségével kapcsolatban, és az együttműködő bankok nem szolgáltattak hitelekre vonatkozó vállalatspecifikus információkat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(191)

A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelnyújtás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(192)

A Bizottság levelére küldött válaszában a kínai kormány kifogásolta, hogy a Bizottság az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazza. Általánosságban azzal érvelt, hogy a kért konkrét információkra először is nem volt szükség, mivel az eljárás olyan panaszon alapult, amely nem tett eleget a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás és az alaprendelet bizonyítási követelményeinek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a panaszra vonatkozó bizonyítékok elegendő voltával a fenti 1.1.1. szakasz már foglalkozott, és így fenntartotta azt a következtetését, hogy a panaszban elegendő bizonyíték állt rendelkezésre a kínai kormány által nyújtott állítólagos támogatás meglétére vonatkozóan.

(193)

A kínai kormány konkrétabban a kedvezményes hitelnyújtást illetően is kifogásolta az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazását. A kínai kormány megerősítette, hogy nem rendelkezett semmilyen hatáskörrel a bankok felett. A kínai kormány úgy vélte továbbá, hogy a legjobb tudása szerint együttműködött, hogy a Bizottság indokolatlan többletterhet rótt rá, és hogy a hiányzó információk nem voltak „szükségesek” az alaprendelet 28. cikke értelmében, mivel azok már elérhetőek voltak a kérdőívekre adott válaszok révén. A végleges tájékoztatást követően a kínai kormán megismételte ezeket az állításokat.

(194)

A Bizottság fenntartotta az álláspontját, miszerint a kínai kormány a fenti (185) és (186) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt rendelkezik hatáskörrel arra, hogy tájékoztatást kérjen a bankoktól. Elismerte, hogy a kínai kormány továbbította a vonatkozó kérdőíveket a bankoknak, és hogy egy állami tulajdonban lévő banktól érdemi választ kapott. A Bizottság az így kapott információkat felhasználta, és kizárólag a hiányzó részek tekintetében egészítette ki azokat a rendelkezésre álló tényekkel.

(195)

Ez a hiányzó információ főként két szempontot érint. Egyrészt a nem együttműködő bankok tulajdonosi és irányítási struktúrájára vonatkozó információkat, amelyekre a Bizottságnak szüksége volt annak meghatározásához, hogy ezek a bankok közjogi szervek-e vagy sem. Másrészt az alaprendelet 28. cikke értelmében szükség volt az együttműködő bank vállalatspecifikus információira, úgymint a bank belső hitel-jóváhagyási eljárása és hitelképesség-értékelése a mintában szereplő vállalatok számára nyújtott kölcsönök esetében, annak meghatározása érdekében, hogy a kölcsönöket kedvezményes kamatlábak mellett nyújtották-e a mintában szereplő vállalatok számára. Ezenkívül az ilyen belső dokumentumokat csak a bankok szolgáltathatják, ezért nem nyújthatók be a mintában szereplő vállalatok kérdőívre adott válaszai révén.

(196)

A kínai kormány azt is állította, hogy a vállalatspecifikus információkat szabályozási okokból nem lehetett megadni. Még ha a Bizottság rendelkezne is a mintában szereplő vállalatoknak a titoktartási jogukról lemondó általános írásbeli hozzájárulásával, a kínai kormány fenntartotta, hogy az érintett bankoknak vagy pénzügyi intézményeknek minden egyes hitelügylet tekintetében külön engedélyt kell kérniük a felektől, és hogy ezeket az engedélyeket az érintett pénzügyi intézményeknek ellenőrizniük kell.

(197)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy minden egyes vállalattól külön-külön kértek hozzájárulást az egyes bankok hitelügyleteihez. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy ilyen külön hozzájárulásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy hozzáférést biztosítson a mintában szereplő vállalatokra vonatkozó nyilvántartásokhoz. Ezen túlmenően egyes bankok ténylegesen áttekintést biztosítottak a vállalatokkal fennálló hiteleikről, ami bizonyítja, hogy nem korlátozták őket abban, hogy meghatározott tranzakciókra vonatkozóan információkkal szolgáljanak. E bankok egyike sem szolgált azonban információkkal a feltárt tranzakciókra vonatkozó saját belső értékelését illetően.

(198)

Végül a Bizottság nem ítélte úgy, hogy indokolatlan terhet rótt volna a kínai kormányra. A Bizottság a kezdetektől fogva azokra a pénzügyi intézményekre korlátozta a vizsgálatot, amelyek a mintában szereplő vállalatok számára hitelt nyújtottak. A Bizottság ezenkívül a szóban forgó pénzügyi intézményeknek az azonosításával sem terhelte a kínai kormányt, mivel a vizsgálat kezdetekor, 2019 júniusában a kínai kormány rendelkezésére bocsátották a bankok nevével és címével ellátott listát, valamint a kérdőívek továbbítására vonatkozó kérelmet. Ily módon bőséges idő állt a kínai kormány rendelkezésére arra, hogy megfeleljen a Bizottság kérésének. A Bizottság így úgy vélte, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy megkönnyítse a kínai kormánytól kért feladatokat.

(199)

A Bizottságnak fenntartotta, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelnyújtás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(200)

A Sinosure részlegesen kitöltötte a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott exporthitel-biztosítással kapcsolatos egyedi kérdőívet. Ami azt illeti, a Sinosure nem szolgáltatott konkrét adatokat sem az üvegrostszövet-ágazatnak nyújtott exporthitel-biztosításról, sem a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról.

(201)

Emellett a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre a vállalatirányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, mint például az alapszabályát, azzal érvelve, hogy ez bizalmas információ.

(202)

Ezen információk hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(203)

A Bizottság úgy véli, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől (akár vállalatoktól, akár köz- vagy pénzügyi intézményektől) kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Ez a Sinosure esetében is igaz, amely egy teljes mértékben állami tulajdonban lévő szervezet. A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás exporthitel-biztosítás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(204)

A Bizottság levélére adott válaszában a kínai kormány kifogásolta az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének az exporthitel-biztosítás tekintetében való alkalmazását, rámutatva arra a tényre, hogy a Sinosure benyújtott kitöltött kérdőívet, és megválaszolta a Bizottság kérdéseit a helyszíni ellenőrzés során.

(205)

A Sinosure ténylegesen benyújtott kitöltött kérdőívet, és a Sinosure képviselői jelen voltak a kínai kormány helyiségeiben lezajlott ellenőrzés során. A fenti (200) és (201) preambulumbekezdésben említettek szerint azonban a benyújtott információk hiányosak voltak. A Sinosure például átfogó adatokat szolgáltatott nyereségességéről, de nem adott meg adatokat a rövid lejáratú exporthitel-biztosítási üzletágának nyereségességéről. A szolgáltatott információk emiatt nem tették lehetővé a Bizottság számára, hogy következtetéseket vonjon le az exporthitel-biztosítással kapcsolatos vizsgálat alapvető elemeiről, azaz arról, hogy a Sinosure közjogi szerv-e, valamint hogy a mintában szereplő vállalatoknak felszámított díjak piackonformnak tekinthetők-e.

(206)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia az exporthitel-biztosításra vonatkozó ténymegállapításainál.

(207)

Az exportáló gyártóknak küldött, támogatásra vonatkozó kérdőív szerint a holdingvállalatoknak a kérdőív A. és E. részeire kell választ adniuk. A China National Building Materials Co. Ltd. (a továbbiakban: CNBM), a Jushi, a Hengshi és a Taishan exportáló gyártók végső tulajdonosa azonban nem adott ilyen választ.

(208)

A CNBM úgy vélte, hogy nem vesz részt az üvegrost szövetek üzletágában, és nincsenek közvetlen tranzakciói az exportáló gyártókkal. A Bizottság azonban megállapította, hogy jelentős tőkeemelésekre került sor az egyik exportáló gyártóval kapcsolatban, amelyet a CNBM finanszírozott. A Bizottság bizonyítékot talált továbbá arra, hogy a csoportba tartozó egyes jogalanyoknak nyújtott támogatások a CNBM bankszámláin folytak keresztül, és hogy egyes támogatásokat a csoporton belüli különböző jogalanyok között a tőketartalék-számlákon keresztül áthelyeztek.

(209)

A Bizottság úgy véli, hogy a CNBM anyavállalat által a kérdőívre adott válaszok hiányában lehetetlen meghatározni a CNBM csoport által kapott támogatások teljes mértékét. Az adott körülmények között a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(210)

A Bizottság következésképpen tájékoztatta a CNBM csoportot, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás a CNBM, vagyis a CNBM csoport anyavállalata részére, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(211)

A Bizottság levelére küldött válaszában a Jushi jelezte, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy a CNBM kapcsán a Bizottság az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazza. A Jushi megismételte, hogy a CNBM tőkebefektetőként, nem pedig a China Jushi tényleges ellenőrzőjeként működik, nem vesz részt az üvegrostszövet-üzletágban, és nincsenek közvetlen tranzakciói az exportáló gyártókkal. Továbbá, noha a CNBM a China Jushi első számú részvényese, a részesedése csak 26,97 %-ot tesz ki.

(212)

AA tőkeemeléseket illetően Jushi kijelentette, hogy a CNBM részesedése a China Jushiban az 1998. évi 60,25 %-ról a vizsgálati időszak végére 26,97 %-ra csökkent. Az elmúlt három évben a China Jushi jegyzett tőkéjét csak saját tőketartalékai révén növelték, így a CNBM részesedése állandó szinten, 26,97 %-on maradt.

(213)

Először is a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a holdingtársaságoknak minden körülmények között választ kell adniuk a kérdőívre annak megállapítása érdekében, hogy nyújtottak-e az anyavállalat szintjén olyan támogatásokat, amelyek az exportáló gyártót érinthetik. A kérdőívre adott válasz hiányában lehetetlen meghatározni az exportáló gyártókra vonatkozó támogatások teljes mértékét.

(214)

Másodszor, a CNBM Jushi feletti tényleges ellenőrzésére vonatkozó állításokat illetően a Bizottság a fenti (93)–(96) preambulumbekezdésben kifejtett, a Jushi és a Taishan közötti kapcsolatra vonatkozó érvelésre hivatkozott. Ennek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(215)

Harmadszor, a tőkeemeléseket illetően a CNBM részesedése ugyan relatív értékben idővel csökkent, a 2010–2018-as időszakban abszolút értékben tekintve valójában nőtt.

(216)

Végül a fenti (208) preambulumbekezdésben említett tételek nemcsak Jushire és Hengshire vonatkoznak, hanem a Taishanra is. Ebből következően, még ha a Bizottság el is fogadná a Jushi észrevételeit, az nem változtatna a Bizottság CNBM csoport egészére vonatkozó ténymegállapításain.

(217)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia a CNBM-re, a CNBM csoport anyavállalatára vonatkozó ténymegállapításainál.

(218)

A Yunnan Yuntianhua Group Co., Ltd. nem adott időben teljeskörű tájékoztatást a társaság egyes részvényesei által egyéb tőkeinstrumentumokon keresztül kapott pénzeszközökről.

(219)

A Bizottság által a helyszíni ellenőrzés során és azt követően többször megfogalmazott kérések ellenére a vállalat nem nyújtotta be a kért információkat. A Bizottság ennek alapján értesítette a szóban forgó vállalatot, hogy mérlegelni fogja, hogy ténymegállapításait részben (nevezetesen a többi tőkeinstrumentumra vonatkozó információk tekintetében) a rendelkezésre álló tényekre alapozza az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdés szerint. A Bizottsághoz intézett válaszában a vállalat jelezte, hogy a Kínában január utolsó hetében és február első hetében történt hivatalos leállítás miatt nem volt abban a helyzetben, hogy a megadott határidőn belül válaszoljon a Bizottság információkérésére.

(220)

A (218) preambulumbekezdésben említett egyéb tőkeinstrumentumokon keresztül kapott pénzeszközökre vonatkozó további bizonyíték hiányában a Bizottság továbbra is részben a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott a vállalat egyes részvényesei által egyéb tőkeinstrumentumokon keresztül kapott pénzeszközökre vonatkozó ténymegállapításai során, az alábbi 3.4.3.4. szakaszban részletezettek szerint.

(221)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívre adott válaszokban szereplő információk alapján a vélelmezett támogatásnyújtás vizsgálata a kínai kormány következő támogatásaira terjedt ki:

(222)

A mintában szereplő két exportáló gyártói csoport által benyújtott információk tanúsága szerint e vállalatcsoportok számára 36 kínai székhelyű pénzügyi intézmény nyújtott finanszírozást. E 36 pénzügyi intézmény közül 29 állami tulajdonban lévő bank volt (59). A fennmaradó pénzügyi intézmények vagy magántulajdonban voltak (négy intézmény), vagy a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy állami tulajdonban vagy magántulajdonban lévő intézmények-e (három intézmény). Mindazonáltal mindössze egyetlen állami tulajdonú bank töltötte ki az egyedi kérdőívet, a kínai kormánynak küldött kérés ellenére, amely minden olyan pénzügyi intézményre kiterjedt, amely a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtott.

(223)

Az EXIM kedvezményes kamatokkal exportfüggő hiteleket nyújt olyan kínai vállalatoknak, amelyek új és csúcstechnológiai termékeket, belföldi szellemi jogokkal rendelkező termékeket, saját márkákat, magas hozzáadott értékű termékeket és szoftvertermékeket gyártanak, amelyeket az ipari és kereskedelmi hatóságok nyilvántartásba vettek (60). A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a kínai üvegrostszövet-gyártók új és csúcstechnológiát képviselő termékek és/vagy saját tulajdonban lévő márkával ellátott termékek gyártóiként megfelelnek az exportorientált hitelek feltételeinek, mivel több gyártót mint „nemzeti csúcstechnológiai vállalatot” ismertek el, vagy híres márka, felső kategóriás márka stb. státuszt kapott.

(224)

Továbbá az EXIM exportvásárlói hitelekkel is segíti az exportőröket. Az exportvásárlói hiteleket a külföldi vállalatoknak nyújtják, hogy finanszírozni tudják a kínai termékek, technológiák és szolgáltatások behozatalát (61).

(225)

A Bizottság ellenőrizte, hogy az állami tulajdonú bankok az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervként jártak-e el. Az, hogy egy adott, állami tulajdonban lévő vállalkozás közjogi szervnek minősül-e, a következőképpen határozható meg (62): „Az a kérdés, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.”

(226)

A Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az állami tulajdonú bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést. E célból a Bizottságnak részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, mivel a kínai kormány és az állami tulajdonú bankok megtagadták, hogy a kedvezményes hitelnyújtáshoz vezető döntéshozatali eljárásra vonatkozóan bizonyítékot szolgáltassanak.

(227)

A Bizottság ahhoz, hogy elvégezze a szóban forgó elemzést, első lépésként azoknak az állami tulajdonú bankoknak az adatait vizsgálta meg, amelyek kitöltötték az egyedi kérdőívet és hozzájárultak válaszaik ellenőrzéséhez.

(228)

Mindössze egyetlen állami tulajdonú bank, mégpedig az EXIM adott választ a kérdőívre, amelyet a helyszínen ellenőriztek.

(229)

A kérdőívekre adott válaszokban szereplő, valamint az ellenőrző látogatások során beszerzett információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány e pénzügyi intézményben 50 %-ot meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedéssel rendelkezik.

(230)

Az együttműködő állami tulajdonú bank kormányzati ellenőrzésére kifejezetten utaló jelek kapcsán a Bizottság e bankot „főbb állami tulajdonú pénzügyi intézménynek” minősítette. A „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című értesítésben foglaltak szerint: „Az e rendeletekben szereplő főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények olyan állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, kereskedelmi bankok, pénzügyieszköz-kezelők, értékpapírcégek, biztosítók stb. (a továbbiakban: állami tulajdonú pénzügyi intézmények), amelyek felügyelőbizottságát az Államtanács jelöli ki”.

(231)

A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények esetében a felügyelőbizottságot a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” (a 282. számú államtanácsi rendelet) alapján nevezik ki. A Bizottság az ideiglenes rendeletek 3. és 5. cikke alapján megállapította, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Államtanács jelöli ki, amelynek e tagok beszámolási kötelezettséggel tartoznak, ez alapján pedig megállapítható, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az együttműködő, állami tulajdonú bank üzleti tevékenysége felett. Ezen az általános érvényű jelnek tekinthető tényezőn túlmenően a Bizottság a következő megállapításokra jutott az EXIM kapcsán:

(232)

Az EXIM létrehozását és működését a „Kínai Export-Import Bank létrehozásáról szóló” államtanácsi közlemény, valamint az EXIM alapszabálya szabályozza. Alapszabálya szerint az EXIM vezetőségét közvetlenül az állam nevezi ki. A felügyelőtanácsot az Államtanács nevezi ki a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című rendelettel, valamint más törvényekkel és rendeletekkel összhangban, és az Államtanácsnak tartozik beszámolással.

(233)

Az alapszabály azt is megemlíti, hogy az EXIM pártbizottsága vezető és politikai kulcsszerepet játszik annak biztosításában, hogy az EXIM végrehajtsa a párt és az állam szakpolitikáját és főbb intézkedéseit. A pártvezetés a vállalatirányítás valamennyi aspektusában szerepet vállal.

(234)

Az alapszabály továbbá kimondja, hogy az EXIM elkötelezett a külkereskedelem és a gazdasági együttműködés fejlesztése, a határokon átnyúló beruházások, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, valamint a nemzetközi gyártókapacitás és berendezésgyártás közötti együttműködés támogatása iránt. Üzleti tevékenységei közé tartoznak – az állam által jóváhagyott és az állam külkereskedelmi és „külföld felé nyitási” politikájával összhangban álló – rövid távú, középtávú és hosszú lejáratú hitelek, mint például exporthitelek, importhitelek, külföldi megbízásos mérnöki szolgáltatásokra nyújtott hitelek, tengerentúli beruházási hitelek, a kínai kormány külföldi segélyként nyújtott hitelei és exportvásárlói hitelei.

(235)

A Bizottság azt is megállapította, hogy több állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmény 2017-ben módosította az alapszabályát annak érdekében, hogy a bankok legmagasabb döntéshozatali szintjén erősítsék a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) szerepét.

(236)

Ez az új alapszabály előírja, hogy:

(237)

A kormányzatnak az említett intézmény tevékenysége felett gyakorolt érdemi ellenőrzését alátámasztó bizonyítékok

(238)

A Bizottság további információkat gyűjtött annak megállapításához, hogy a kínai kormány azokban az esetekben, amikor az együttműködő állami tulajdonú bank hitelt nyújtott az üvegrostszövet-ágazatnak, érdemi ellenőrzést gyakorolt-e a szóban forgó bank hitelezési politikája, illetve kockázatértékelési tevékenységei felett. E tekintetben a következő szabályozási dokumentumokat vette figyelembe:

(239)

A felsorolt szabályozási dokumentumok áttekintése alapján a Bizottság megállapította, hogy az alábbi okoknál fogva a kínai pénzügyi intézmények olyan általános jogi környezetben működnek, amelyben kötelesek pénzügyi döntéseiket a kínai kormány iparpolitikai céljaihoz igazodva meghozni.

(240)

Az EXIM-et az EXIM létrehozásáról szóló közlemény, valamint az alapszabálya ruházza fel közpolitikai mandátummal.

(241)

Általánosságban a Kínában működő összes pénzügyi intézményre alkalmazandó banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végzik”. Bár a banktörvény 4. cikke kimondja, hogy „[a] kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli.”, a vizsgálat rámutatott, hogy a banktörvény 4. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel alkalmazzák, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azokat a bankok végrehajtják és az állam utasításait követik.

(242)

Ezenfelül az Általános hitelezési szabályzat 15. cikke úgy rendelkezik, hogy: „Az illetékes szervezeti egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos iparágak növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”.

(243)

Hasonlóképpen, a 40. sz. határozat valamennyi pénzügyi intézmény számára előírja, hogy az ösztönzött projekteket külön hitelnyújtással támogassák. Az üvegrostszövet-ágazati projektek – ahogy azt a 3.1. szakasz és konkrétabban a (166) preambulumbekezdés már említette – az „ösztönzött” kategóriába tartoznak. A 40. sz. határozat következésképpen megerősíti a banktörvény kapcsán tett korábbi ténymegállapítást, miszerint kedvezményes hitelnyújtási tevékenységeikkel a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak. A Bizottság azt is megállapította, hogy a CBIRC széles körű jóváhagyási hatáskörrel rendelkezik a Kínai Népköztársaságban letelepedett valamennyi pénzügyi intézmény (beleértve a magántulajdonban és a külföldi tulajdonban lévő pénzügyi intézményeket is) igazgatásának valamennyi szempontja felett, úgymint (63):

(244)

A banktörvény jogilag kötelező. Az ötéves tervek és a 40. sz. határozat kötelező jellegét a 3.1. szakasz megállapította. A CBIRC szabályozási dokumentumainak kötelező jellege annak a bankfelügyeleti hatósági jogköréből fakad. A többi dokumentum kötelező jellegét a bennük foglalt, felügyeletre és értékelésre vonatkozó rendelkezések bizonyítják.

(245)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság által alapul vett szabályozási dokumentumok közül egyik sem elégséges annak bizonyításához, hogy a kínai kormány valóban érdemi ellenőrzést gyakorolt az EXIM felett. Részletesebben kifejtve a kínai kormány azzal érvelt, hogy a kínai kereskedelmi banki törvény 34. cikke semmi több, mint egy általános kijelentés, amelynek nincsenek gyakorlati következményei. A kínai kormány ehhez hozzáfűzte azt is, hogy a bank autonómiájával, valamint a szervezetek, magánszemélyek vagy kormányok be nem avatkozásával kapcsolatban a 34. cikket nem önmagában kell értelmezni, hanem a banktörvény 4., 5. és 41. cikkével összefüggésben. A kínai kormány azt is kérte, hogy hagyják figyelmen kívül az általános hitelezési szabályzat 15. cikkét, mivel az nem kötelező. Végezetül a kínai kormány kijelentette, hogy az Államtanács 40. sz. határozata nem kötelező erejű, és hivatkozott e határozat 17. cikkére, amely szerint minden pénzügyi intézménynek a piaci elvek alapján kell meghoznia a hitelezési döntéseit.

(246)

A Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy a fenti preambulumbekezdésben említettek szerint kötelező érvényűnek tekintette a banktörvényt és a 40. sz. határozatot. Ráadásul e vizsgálat ténymegállapításai (valamint a Bizottságnak a korábbi vizsgálatok során ugyanazon támogatási programra vonatkozóan tett ténymegállapításai (64)) nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a bankok nem veszik figyelembe a kormányzati politikát és terveket. A vizsgálat inkább az mutatta ki, hogy az általános hitelezési szabályzat 15. cikkét tulajdonképpen a gyakorlatban alkalmazták, és a banktörvény 4., 5. és 41. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel alkalmazzák, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azokat a bankok végrehajtják és az állam utasításait követik. E vizsgálat ténymegállapításai nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a bankok nem a kormányzati szakpolitikák és tervek figyelembevételével hozzák meg hitelnyújtási döntéseiket. A Bizottság például megállapította, hogy az exportáló gyártók a kedvezményes hitelezésen keresztül hasonlóan alacsony kamatokban részesülnek.

(247)

A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az Államtanács 40. sz. határozata minden pénzügyi intézményt arra utasít, hogy csak az ösztönzött projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, és ígéretet tesz „az ösztönzött projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák” végrehajtására is. A fentiek alapján a bankok kötelesek hiteltámogatást nyújtani az üvegrostszövet-ágazatnak. Jóllehet ugyanezen határozat 17. cikke a hitelnyújtási elvek tiszteletben tartására is felkéri a bankokat, ennek gyakorlati megvalósulását a vizsgálat során a Bizottság nem tudta megállapítani. A 40. sz. határozat következésképpen megerősíti a banktörvény kapcsán tett korábbi ténymegállapítást, miszerint kedvezményes hitelnyújtási tevékenységeikkel a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak.

(248)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő állami tulajdonú bank hiteleket nyújtott az üvegrostszövet-ágazatnak, a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bank tevékenységei felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon.

(249)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes hitelek kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Az ellenőrző látogatások során az együttműködő állami tulajdonú bank fenntartotta azon álláspontját, hogy a kérdéses hitelek nyújtásakor korszerű kockázatértékelési irányelvek és modellek alapján járt el. A fenti (187)–(190) preambulumbekezdésben már említettek szerint azonban a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan nem nyújtottak be konkrét példákat. Az együttműködő állami tulajdonban lévő bank szabályozási és szerződéses okokból megtagadta a mintavételben szereplő vállalatokkal kapcsolatos információk nyújtását, ideértve azok konkrét hitelkockázat-értékeléseit is, annak ellenére, hogy a Bizottság rendelkezett a mintában szereplő vállalatok írásbeli hozzájárulásával, amelyben lemondtak a titoktartáshoz való jogukról.

(250)

A hitelképességi vizsgálatokra vonatkozó konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így a (238)–(245) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet vizsgálta, azzal együtt, hogy az együttműködő állami tulajdonú banknak a mintában szereplő vállalatok részére nyújtott hitelek tekintetében alkalmazott megközelítését is megvizsgálta. E megközelítés nem állt összhangban a bank ellenőrző látogatások során hivatalosan képviselt álláspontjával, mivel a gyakorlatban nem részletes, piaci alapú kockázatértékelés alapján járt el.

(251)

Az ellenőrző látogatások alkalmával fény derült arra, hogy a mintában szereplő két exportálógyártó-csoportnak – bizonyos, deviza alapú hitelek kivételével – a Kínai Központi Bank (a továbbiakban: PBOC) referencia-kamatlábai alatti vagy ahhoz közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. A hiteleket – a mintában szereplő exportáló gyártók kockázati profiljának megfelelő kamatlábakat alapul véve – tehát a piacinál alacsonyabb kamatlábak mellett nyújtották. Ezenfelül a mintában szereplő vállalatok kaptak rulírozó hiteleket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy a hiteleik után törlesztett tőke összegét a lejárat napján azonnal új hitelből származó friss tőkével pótolják.

(252)

A Bizottság emellett megállapította, hogy az együttműködő állami tulajdonú bank azoknál a hiteleknél, amelyeket a bankok amúgy kötelesek lennének „nem rendes” hitelekként bejelenteni, ezt a státuszt többször elmulasztotta jelezni az országos központi hitelnyilvántartásban. Az ilyen „nem rendes” hitelekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettség mindenekelőtt akkor áll fenn, ha a hiteleket átstrukturálják, ha az adós nem teljesíti fizetési kötelezettségét, vagy ha rulírozó hiteleket bocsátanak ki. Ilyen jellegű esemény mind a két, mintában szereplő exportálógyártó-csoport esetében előfordult. A CBIRC kockázatalapú hitelbesorolásra vonatkozó iránymutatása szerint ezeket az eseteket kivétel nélkül szerepeltetni kellett volna a központi hitelnyilvántartásban. Ha a pénzügyi intézmények elmulasztják e bejelentést, a központi hitelnyilvántartásban torz kép alakul ki az adott vállalat adóssághelyzetéről, mivel a nyilvántartás nem valósághűen tükrözi a vállalat hitelképességét. Emiatt még ha a pénzügyi intézmények piaci alapú kockázatértékelést is végeznének, azt akkor is félrevezető információk alapján tennék.

(253)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az együttműködő állami tulajdonú bank tevékenységei felett a szóban forgó banknak az üvegrostszövet-ágazatot érintő hitelezési politikája és kockázatértékelése tekintetében.

(254)

A Bizottság megállapította, hogy az együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézmény a fent ismertetett jogi keretet az üvegrostszövet-ágazat esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre. Ebből következően az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el.

(255)

Miként azt a 3.2. szakasz megállapította, a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank egyike sem válaszolt az egyedi kérdőívre. A CDB nem válaszolt a kérdőívre, de a MOFCOM telephelyén tett ellenőrző látogatás alatt rendelkezésre állt, és fel lehetett tenni számára kérdéseket. E látogatás során a CDB kijelentette, hogy még mindig érvényesek az EU által korábban, 2012-ben végrehajtott szubvencióellenes vizsgálat során tett kijelentései, és azóta nem történtek jelentős változások. A CDB nem szolgált semmilyen további részletes információkkal irányítási struktúrájára, a kockázatértékelésre vonatkozóan, és nem adott példákat az üvegrostszövet-ágazatnak nyújtott konkrét hitelekkel kapcsolatban.

(256)

Ezért a (182)–(199) preambulumbekezdésben levont következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló tényeket használja fel annak megállapításához, hogy a szóban forgó állami tulajdonú bankok közjogi szerveknek minősülnek-e.

(257)

A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban (65) a Bizottság megállapította, hogy a következő olyan bankok, amelyek a szóban forgó vizsgálat során az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjainak hiteleztek, részben vagy egészben az állam vagy állami tulajdonban lévő jogi személyek tulajdonában voltak: China Development Bank, China Construction Bank, Industrial and Commercial Bank of China, Bank of Communications, China Everbright Bank, Postal Savings Bank, China Merchants Bank, Shanghai Pudong Development Bank, China Industrial Bank, Shenyang Rural Commercial Bank, Bank of Shanghai, Ningbo Bank, China CITIC Bank, China Guangfa Bank, China Bohai Bank, Huaxia Bank, Hankou Bank, Hubei Bank, Huishang Bank, Dongying Bank, Bank of Tianjin, Bank of Kunlun, Shanghai Rural Commercial Bank, China Industrial International Trust Limited, Daye Trust Co., Ltd. és Sinotruk Finance Co., Ltd. Ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában a Bizottság a mostani vizsgálatban is fenntartja ezt a következtetését.

(258)

Nyilvánosan elérhető információk – például a banki honlapok, éves jelentések, a bankjegyzékekben rendelkezésre álló vagy online elérhető információk – alapján a Bizottság megállapította továbbá, hogy a mintában szereplő két exportálógyártó-csoportnak hitelt vagy pénzügyi lízinget nyújtó alábbi bankok közvetlenül az állam, vagy állami tulajdonú jogi személy rész- vagy kizárólagos tulajdonában áll:

(259)

A Bizottság megállapította továbbá – a szóban forgó pénzügyi intézményektől származó, kifejezetten ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában –, hogy ugyanazon okok miatt, amelyeket a 3.4.1.2. szakasz ismertetett, egyértelmű jelek utalnak a kínai kormány tulajdonosi szerepvállalására és ellenőrzésére. Kiemelendő, hogy a rendelkezésre álló tények szerint az említett nem együttműködő, állami tulajdonú bankok esetében a menedzsereket és felügyelőket láthatóan – csakúgy, mint az együttműködő állami tulajdonú banknál – a kínai kormány nevezi ki, és e tisztségviselők a kínai kormánynak tartoznak beszámolási kötelezettséggel.

(260)

Az érdemi módon gyakorolt ellenőrzést illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az együttműködő pénzügyi intézménnyel kapcsolatos ténymegállapítások a nem együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézményekre nézve is reprezentatívnak tekinthetők. A 3.4.1.2. szakaszban elemzett normatív keretrendszer azonos módon ezekre az intézményekre is érvényes. A rendelkezésre álló legjobb tények alapján, illetve az ezeket cáfoló információk hiányában a hitelképességi vizsgálatokra – csakúgy, mint az együttműködő állami tulajdonú banknál – e szereplők esetében sincsenek konkrét bizonyítékok, vagyis a normatív keretrendszer alkalmazására vonatkozó, a 3.4.1.2. szakaszban foglalt elemzés azonos módon e vállalatokra is érvényes.

(261)

A Bizottság ezen túlmenően azt is megállapította, hogy a hitelszerződések többsége, amelyeket a mintában szereplő vállalatoktól kapott, hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és hogy a megegyezés szerint felszámított hitelkamatlábak hasonlóak, illetve részben átfedést mutatnak az együttműködő állami tulajdonú bank által felszámított kamatlábakkal.

(262)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy tekintettel a hitelfeltételek, illetve a hitelkamatlábak kapcsán megfigyelt hasonlóságokra, a többi állami tulajdonú bank vizsgálatához az együttműködő állami tulajdonú bank kapcsán tett ténymegállapítások jelentik az alaprendelet 28. cikke szerint rendelkezésre álló tényeket.

(263)

Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank az alaprendelet 2. cikke b) pontja értelmében – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összefüggésben értelmezve – közjogi szervnek minősül.

(264)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság csak a korábbi vizsgálatokra és az ellenőrzésre utaló kifejezett jelekre hagyatkozott, amikor megállapította, hogy a nem együttműködő állami tulajdonú bankok közjogi szervként jártak el. Az egyes bankokról nem készült külön elemzés. Emellett mivel az EXIM egy fejlesztési bank, a helyzetét nem lehetne átültetni a kereskedelmi bankokra.

(265)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a többi állami tulajdonú bank együttműködésének hiányában a rendelkezésre álló tényeket kellett alapul vennie. A Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy ebben az ügyben a korábbi vizsgálatokból szerzett információk, az ellenőrzésre utaló jelek, valamint magának a vizsgálatnak az EXIM-re és a bankok exportáló gyártókkal szemben tanúsított tényleges magatartására vonatkozó megállapításai képezték a legjobb rendelkezésre álló tényeket. Mindenesetre a kínai kormány nem terjesztett elő olyan bizonyítékot vagy érvet, amely cáfolná a Bizottság azon megállapítását, hogy a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank az alaprendelet 2. cikke b) pontja értelmében – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összefüggésben értelmezve – közjogi szervnek minősül. A Bizottság így fenntartotta álláspontját.

(266)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő két együttműködő exportáló gyártói csoportnak hitelt vagy pénzügyi lízinget nyújtó állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmények mindegyike az alaprendelet 2. cikke b) pontja értelmében – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összefüggésben értelmezve – közjogi szervnek minősül.

(267)

Ráadásul még ha az állami tulajdonú pénzügyi intézményeket a Bizottság nem is tekintené közjogi szerveknek, a (269)–(272) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. Ilyen módon a magatartásuk mindenképpen a kínai kormánynak tulajdonítható.

(268)

A Bizottság ezt követően a további pénzügyi intézményeket vizsgálta meg. A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban (67) tett ténymegállapítások alapján, amelyeket nyilvánosan elérhető információk egészítenek ki, a Bizottság a következő pénzügyi intézményeket tekintette magántulajdonban lévőnek: China Minsheng Bank, Sumitomo Mitsui Banking (China) Co., Ltd, Standard Chartered Bank, Ping An Bank. Együttműködés és elegendő mértékű nyilvánosan elérhető információ hiányában a Bizottság nem tudott megbizonyosodni arról, hogy a következő pénzügyi intézmények állami tulajdonban vagy magántulajdonban állnak-e: Chongqing Runyin Financial Leasing Co., Ltd., Wuxi International Platinum Co., Ltd., Liangjiang Financial Leasing Co., Ltd., Taian Bank és Taian Daiyue Rural Commercial Bank Co., Ltd. A Bizottság – óvatos megközelítéssel élve – ez utóbbiakat a magántulajdonú pénzügyi intézményekkel azonos módon elemezte, és a továbbiakban „magántulajdonú pénzügyi intézmények” elnevezéssel hivatkozik rájuk. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezeket a pénzügyi intézményeket a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy támogatást nyújtsanak az üvegrostszövet-ágazatnak.

(269)

A WTO Fellebbezési Testülete szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett hatáskört gyakorol (68). A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár” (69). Ugyanakkor a iv. alpont nem teszi lehetővé, hogy a tagok egy termékre kiegyenlítő vámot vessenek ki, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja” (70), illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel” (71). A megbízás vagy az utasítás ezzel szemben inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést” jelent (72).

(270)

A Bizottság megállapította, hogy a (238)–(245) preambulumbekezdésben említett, az ágazatra irányadó normatív keretrendszer valamennyi kínai pénzügyi intézményre, így a magántulajdonúakra is vonatkozik. Szemléltetésképpen: a banktörvény és a CBIRC különféle rendeletei kiterjednek a CBIRC irányítása alatt álló összes kínai finanszírozású és külföldi tőkével működő bankra.

(271)

A mintában szereplő vállalkozásoknál tett ellenőrző látogatások során fény derült továbbá arra, hogy a Bizottság által a mintában szereplő vállalkozásoktól kapott hitelszerződések többsége hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és a magántulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábak hasonlóak és részben átfedést mutatnak az állami tulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábakkal.

(272)

A magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az üvegrostszövet-ágazatot illetően az állam a CBIRC felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első francia bekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően az üvegrostszövet-ágazatnak kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt.

(273)

A végleges tájékoztatást követően az egyik fél azzal érvelt, hogy az a körülmény, hogy a mintában szereplő vállalatcsoportok mindegyike különböző típusú hitelekben vagy pénzügyi lízingben részesült a vizsgálati időszak alatt, amelyek – az alábbi (281) preambulumbekezdésben említettek szerint – a lejárat, a biztosíték, a garanciák és más kapcsolódó feltételek tekintetében eltérőek voltak, azt jelzi, hogy nem az állam megbízásából vagy utasítására működtek. Ez a fél azt is előadta, hogy a magánbankok és az állami tulajdonban lévő bankok kamatainak egybeesése azt mutatta, hogy az állami tulajdonú bankok piaci feltételek mellett nyújtottak hiteleket, és nem az ellenkezőjét. A Bizottság megpróbálta megfordítani a bizonyítási terhet is, amikor azt állította, hogy következtetéseit „a magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában” vonta le. Viszont a Bizottságnak először a prima facie esetet kellett volna megállapítania.

(274)

Ezekre az állításokra válaszul a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a többi bank együttműködésének hiányában a magánbankokról rendelkezésre álló tényeket kellett alapul vennie. Tehát nem fordította meg a bizonyítási terhet. Mivel csak egy állami tulajdonú bank működött együtt, a Bizottság a közjogi szervnek tekintett együttműködő féltől kapott információkat használta fel, hogy összehasonlítsa azokat a nem együttműködő magánbankok által kínált feltételekkel. A kamatok egybeesése azt mutatja, hogy a magánbankok is a piaci feltételek alatt kínáltak hiteleket, és nem az ellenkezőjét. Ha a fél érvelését követnénk, az azzal a következtetéssel lenne egyenértékű, hogy a rendelkezésre álló tényeken alapuló információ megbízhatóbb, mint az ellenőrzött információkon alapuló következtetés. Ezen nem változtat az sem, hogy a vállalatok a vizsgálati időszak alatt különböző típusú hitelekben részesültek, eltérő feltételekkel. Mindenesetre a fél nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot vagy érvet, hogy megcáfolja a Bizottság megállapításait. Ezért a Bizottság ezeket az állításokat elutasította.

(275)

Ezenkívül az összes kínai bankra vonatkozó normatív keret sokkal szélesebb, mint a (238) preambulumbekezdésben ismertetett, a CBIRC-re irányadó két jogszabály, és – ahogy azt a (244) preambulumbekezdés is kifejti – a szabályozási dokumentumok egésze jogilag kötelező erejű, így azok jóval túlmutatnak a puszta ösztönzésnél. Ezenkívül a mintában szereplő vállalatoknál lezajlott ellenőrző látogatások nem tártak fel semmilyen jelentős különbséget a magántulajdonban lévő pénzügyi intézmények, valamint az állami tulajdonban lévő pénzintézetek által biztosított hitelkondíciók vagy hitelkamatlábak között.

(276)

A tájékoztatást követően a kínai kormány előadta, hogy a Bizottság által idézett jogszabálynak csak iránymutató szerepe van, és pusztán a kormányzat iránymutató szerepe alapján nem lehet megállapítást tenni arról, hogy megbízás vagy utasítás történt. Ebben az összefüggésben a kínai kormány rámutatott arra, hogy a banktörvény 34. cikke semmi több, mint egy általános kijelentés, amelynek nincsenek gyakorlati következményei.

(277)

Az általános hitelezési szabályzat 15. cikke sem kötelező erejű, pusztén lehetővé teszi a pénzügyi intézmények számára, hogy figyelembe vegyék az állami politikákat. A 40. sz. határozat sem kötelező erejű dokumentum, és kifejezetten felhatalmazza a pénzügyi intézményeket arra, hogy „a hitelezési elvekkel összhangban” nyújtsanak pénzügyi támogatást.

(278)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel, mivel az összes kínai bankra alkalmazandó normatív keret – a fenti (244) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – jogi kötőerővel bír, így többnek minősül, mint puszta kormányzati ösztönzés vagy iránymutatás. A 40. sz. határozattal kapcsolatban a Bizottság a fenti (247) preambulumbekezdésben már megállapította, hogy a 40. sz. határozat minden pénzügyi intézményt arra utasít, hogy csak az ösztönzött projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, még akkor is, ha ugyanezen határozat 17. cikke arra is kéri a bankokat, hogy tartsák tiszteletben a hitelezési elveket. A Bizottság így fenntartotta álláspontját.

(279)

A Bizottság korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban már megállapította, hogy egy, a Nemzetközi Valutaalap által közzétett tanulmány (73) alapján, amely szerint eltérések mutatkoznak a nemzetközi és a kínai hitelminősítések között, a kínai vállalatok tekintetében megítélt belföldi hitelminősítések nem voltak megbízhatóak. Ehhez társultak a vizsgálat mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatos ténymegállapításai. Az IMF szerint a helyi hitelminősítő intézetek a kínai kötvények több mint 90 %-át az AA vagy az AAA kategóriába sorolják. Ez nem hasonlítható össze más piacokkal, például az EU vagy az USA piacával. Például az Egyesült Államok piacán ezeket a legkedvezőbb minősítéseket csak a cégek kevesebb mint 2 %-a tudhatja magáénak. A kínai hitelminősítő intézetek így erőteljesen a minősítési skála legmagasabb szintjének irányába hajlanak. Rendkívül széles minősítési skálákkal rendelkeznek, és hajlamosak a szignifikánsan eltérő nemteljesítési kockázatú kötvényeket egyetlen tág minősítési kategóriába összevonni (74).

(280)

Ezenkívül a külföldi hitelminősítő intézetek, például a Standard and Poor’s és a Moody’s, amikor a külföldön kibocsátott kínai kötvényeket minősítik, jellemzően úgy járnak el, hogy a kibocsátó kiindulási hitelminősítését felfelé korrigálják azon becslésük alapján, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és milyen erősek az esetleges implicit garanciák (75). A Fitch például – adott esetben – világosan jelzi, hogy az ilyen garanciák kulcsfontosságú szerepet játszanak a kínai vállalatok hitelminősítésében (76).

(281)

A Bizottság további információkat is talált ezen elemzés kiegészítésére. Először is a Bizottság megállapította, hogy az állam képes bizonyos befolyást gyakorolni a hitelminősítési piacra. Két 2016-ban közzétett tanulmány szerint nagyjából 12 hitelminősítő intézet működött a kínai piacon, amelyek többsége állami tulajdonban volt. Az összes minősített vállalati kötvény 60 %-át állami tulajdonú hitelminősítő intézet minősítette Kínában (77).

(282)

A kínai kormány megerősítette, hogy a vizsgálat során a kínai kötvénypiacon 15 hitelminősítő intézet működött, melyek között 12 belföldi hitelminősítő intézet is volt, ezek a Shanghai Brilliance Credit Rating & Investors Service Co., Ltd, Dagong Global Credit Rating Co., Ltd, Golden Credit Rating International Co., Ltd, China Bond Rating Co., Ltd, CSCI Pengyuan Credit Rating Co., Ltd, Fareast Credit Rating Co., Ltd, China Chengxin Securities Rating Co., Ltd, United Credit Ratings Co., Ltd, Shanghai Credit Information Services Co., Ltd, China Securities Index Co., Ltd, Beijing North Joint Credit Evaluation Co., Ltd, Sichuan Dapu Credit Rating Limited Company. A legtöbb hazai hitelminősítő intézet állami tulajdonban volt. Volt három kínai-külföldi vegyes vállalat formájában működő hitelminősítő intézet is, nevezetesen a China Lianhe Credit Rating Co. Ltd, az S&P Global China Rating és a China Chengxin International Credit Rating Co.,Ltd.

(283)

Másrészt nincs szabad belépés a kínai hitelminősítési piacra. Ez lényegében egy zárt piac, mivel a hitelminősítő intézeteket a kínai Értékpapír-szabályozó Bizottságnak (a továbbiakban: CSRC) vagy a PBOC-nak jóvá kell hagynia, mielőtt megkezdhetnék a működésüket (78). 2017 közepe táján a PBOC bejelentette, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezhetik külföldi hitelminősítő intézetek számára, hogy a belföldi kötvénypiac egy részén hitelminősítéseket adjanak ki. A vizsgálat során azonban még egyetlen külföldi hitelminősítő intézetet sem engedélyeztek (79). Mindazonáltal időközben a külföldi intézetek közös vállalkozásokat hoztak létre egyes helyi hitelminősítő intézetekkel, és ezek a belföldi kötvénykibocsátásra vonatkozóan kiadnak hitelminősítéseket. Ezek a minősítések azonban a kínai minősítési skálák szerint kerülnek odaítélésre, és így nem hasonlíthatók össze a nemzetközi minősítésekkel, amint azt fentebb kifejtettük.

(284)

Végezetül, egy, a PBOC által nemrégiben elvégzett vizsgálat is megerősíti a Bizottság ténymegállapításait, amely a következtetéseiben megállapítja, hogy „amennyiben a külföldi kötvények befektetési szintje a nemzetközi BBB- és annál magasabb hitelminősítést kap, úgy a kötvénybefektetés belföldi fokozata AA vagy magasabb szintben határozható meg, tekintettel az átlagos belföldi hitelminősítések és a 6 vagy több fokozatú nemzetközi minősítések közötti különbségre” (80).

(285)

A (279)–(284) preambulumbekezdésben leírt helyzetre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai hitelminősítések nem szolgáltatnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról. Ebből kiindulva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy hiába kaptak a mintában szereplő egyes vállalatok jó hitelminősítést egy kínai hitelminősítő intézettől, ez a minősítés nem megbízható. Ezeket a minősítéseket a kulcsfontosságú stratégiai ágazatok, például az üvegrostszövet-ágazat ösztönzésére irányuló szakpolitikai célkitűzések is torzították.

(286)

A melegen síkhengerelt termékekkel és a gumiabroncsokkal foglalkozó vizsgálatok (81) ténymegállapításaival összhangban a rulírozó hitelek olyan hitelek, amelyek lehetővé teszik a vállalat számukra, hogy a hitele után törlesztett tőke összegét a lejárat napján azonnal új hitelből származó friss tőkével pótolják. A rulírozó hitelek általában az adós rövid távú likviditási problémáit jelzik, és nagyobb kockázati kitettséget jelentenek az azokat nyújtó bankok számára. Azt, hogy egy adott vállalat rulírozó hitellel rendelkezik, pusztán arra utaló jelnek tekintették, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben volt annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látására kirajzolódott, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid távú likviditási problémákkal összefüggésben.

(287)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a rulírozó hitelek nem szükségszerűen jeleznek likviditási problémákat. Ez jól látszik a vezető európai bankok honlapjairól is. Például a szokásos üzleti tevékenység részeként olyan bankok is nyújtanak rulírozó hitelkereteket és hiteleket, mint az ING (82) és a BNP Paribas (83), és nem kapcsolódnak hozzájuk magasabb kamatlábak.

(288)

A Bizottság nem értett egyet a kínai kormány értékelésével. A rulírozó hitelekre a kínai hatóságok maguk is járulékos hitelkockázati tényezőként tekintenek. A CBRC kockázatalapú hitelbesorolásra vonatkozó iránymutatása szerint a rulírozó hitelt legalább mint „aggályos” kategóriába tartozó hitelt kell bejelenteni (84). E kategória alá olyan hiteleket sorolnak be, amelyek esetében a hitelfelvevő az adott pillanatban képes teljesíteni tőketörlesztési és a kamatfizetési kötelezettségeit, de fennállnak olyan körülmények, amelyek kedvezőtlen hatással lehetnek a visszafizetésre.

(289)

Rulírozó hitelkeretek valóban léteznek Európában is, feltételeik azonban nagyon eltérnek a kínai rulírozó hitelekétől. Az unióbeli rulírozó hitelkonstrukciók lényegében hitelkeretek, amelyekből egy előre meghatározott maximális összeg hívható le, a törlesztés pedig egy előzetesen rögzített időszak alatt több részletben teljesíthető. Ezenkívül: Ráadásul ezek a hitelkeretek többletköltségekkel járnak, legyen szó a szokásos rövid lejáratú piaci kamatokon felüli, szerződésben rögzített kamatkülönbözetről (85), vagy előre meghatározott ügyviteli díjról. A BNP Paribas – kínai kormány által felhozott – példájában ráadásul szintén szerepel egy, a fel nem használt tőke tekintetében a hitelkonstrukció futamideje alatt fizetendő díj.

(290)

Ezzel szemben azoknak a rulírozó hiteleknek a feltételei, amelyeket az ellenőrző látogatások alkalmával a mintában szereplő kínai vállalatoknál azonosítottak, nem különböztek a többi rövid lejáratú hitel feltételeitől. Ezeket a hiteleket nem hitelkeretként vagy rulírozó hitelkonstrukcióként sorolták be, és különdíjakat, illetve különbözeteket sem tartalmaztak. Első látásra közönséges rövid lejáratú hiteleknek tűntek. Azonban az említett hitel célja néha „hiteltörlesztés”. Emellett a hitelek törlesztő részleteinek az ellenőrző látogatáskor végzett vizsgálata egyértelművé tette, hogy a tőkeösszeget valójában olyan újonnan felvett, ugyanakkora összegű hitelekből törlesztették, amelyeket az eredeti hitel lejárati napját megelőző vagy követő héten ugyanaz a bank folyósított. A Bizottság ezt követően a hiteleket bemutató táblázatokban szereplő többi hitelt is megvizsgálta és a legtöbb esetben talált további, pontosan ugyanilyen jellegű példákat. Mindezen okok alapján a Bizottság fenntartotta a rulírozó hitelek kapcsán képviselt álláspontját.

(291)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő egyes vállalatok kifejezetten adósságtörlesztési célú kötvényeket, nevezetesen kölcsönöket bocsátottak ki. A Bizottság megállapította, hogy adósságuk ezen eszköz révén történő átstrukturálásával egyes vállalatok átszervezhetik és elhalaszthatják kötelezettségeiket, valamint beszerezhetik azokat a pénzeszközöket, amelyek nélkül nem tudnák teljesíteni törlesztési kötelezettségeiket, ami azt bizonyítja, hogy nehézségekbe ütközik a forrásbevonás.

(292)

A kötvények e célból történő felhasználása aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy egy adott társaság képes-e kifizetni adósságait, és ezért nemcsak rövid távú likviditását, hanem hosszú távú fizetőképességét is megkérdőjelezi. Ezért azt, hogy egy adott vállalat a hitelek törlesztése érdekében kötvényeket bocsát ki, arra utaló jelnek tekintették, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben volt annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látására kirajzolódott, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid és hosszú távú finanszírozásával összefüggésben.

(293)

Amint azt a (238)–(245) preambulumbekezdésben bemutattuk, számos jogi dokumentum, amelyek kifejezetten az ágazat vállalatait célozzák meg, arra utasítja a pénzügyi intézményeket, hogy kedvezményes kamatozású hiteleket nyújtsanak az üvegrostszövet-ágazatnak. E dokumentumok bizonyítják, hogy a pénzügyi intézmények csak azon néhány iparág/vállalat esetében teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára a kedvezményes hitelnyújtást, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába.

(294)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány vitatta a kedvezményes hitelezés egyedi jellegét. A kínai kormány szerint a banktörvény 4. és 34. cikke csupán általános iránymutatásokat rögzít a kereskedelmi bankok magatartásával kapcsolatban, és nem tesz említést arról, hogy mely vállalatoknak vagy iparágaknak kellene hitelt adni. Az általános hitelezési szabályzat 15. cikke sem tartalmaz olyan kifejezett és egyértelmű korlátozást, hogy ez a konkrét támogatás csak az üvegrostszövet-ágazatban működő vállalatok számára érhető el. A 40. sz. határozat nem egy vállalkozásra vagy iparágra vonatkozik, hanem bizonyos ösztönzött projektekre, ez pedig nem ugyanaz. Ráadásul a 40. sz. határozat nem kötelező érvényű, és a 40. sz. határozat hatálya alá tartozó gazdasági ágazatok és iparágak rendkívül széles körét figyelembe véve nem vonható le az a következtetés, hogy ez a dokumentum kifejezetten bizonyos vállalkozásokra korlátozza az állítólagos támogatáshoz való hozzáférést.

(295)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a banktörvény és az általános hitelezési szabályzat magát az üvegrostszövet-ágazatot ugyan nem jelöli ki, azonban utal az állam iparpolitikáira, amelyeket a fenti 3.1. szakaszban felsorolt dokumentumok határoznak meg. A Bizottság ezért visszautal a felsorolt dokumentumokra és a fenti 3.1. szakaszban levont következtetésekre. A Bizottság úgy vélte, hogy az üvegrostszövet-ágazatra vonatkozó utalások egészen egyértelműek, mivel a szóban forgó iparágat van, hogy megnevezik, van pedig, hogy az általa gyártott termékre vagy annak az iparági csoportra történő hivatkozással jelenítik meg, amelyhez tartozik. Emellett e támogatás abból adódóan is egyedi jellegű, hogy a kínai kormány az ösztönzött iparágak egy szűk – az üvegrostszövet-ágazatot is magában foglaló – csoportját támogatja. A Bizottság így fenntartotta következtetéseit.

(296)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményes hitelek formájában nyújtott támogatás nem általánosan elérhető, hanem az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Ezenfelül az érdekelt felek egyike sem nyújtott be arra utaló bizonyítékot, hogy a kedvezményes hitelnyújtás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében objektív kritériumokon és feltételeken alapulna.

(297)

A Bizottság ezt követően kiszámította a kiegyenlíthető támogatás összegét. E számítás keretében értékelte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálat során nyújtott gazdasági előny mértékét. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel esetében és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében visszafizetendő összeg közötti eltérés.

(298)

Ebben a tekintetben a Bizottság a kínai üvegrostszövet-piaccal kapcsolatban több sajátosságra lett figyelmes. A fenti 3.4.1.1–3.4.1.7. szakaszban kifejtettek szerint a kínai pénzügyi intézmények által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak, és nem a működő piacokon általában felszámított kamatokat tükrözik.

(299)

A mintában szereplő vállalatcsoportok különböző általános gazdasági helyzetben vannak. A vizsgálat során – például a lejáratot, a megkövetelt biztosítékot és garanciát, valamint más kapcsolódó feltételeket tekintve – mindegyikük más-más típusú hitelben vagy pénzügyi lízingben részesült. E két ok miatt mindegyik vállalathoz eltérő átlagos kamatláb tartozott annak alapján, hogy milyen hiteleket kapott.

(300)

E sajátosságok figyelembevétele érdekében a Bizottság minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói vállalatcsoport pénzügyi helyzetét egyedileg értékelte. E tekintetben a Bizottság a kedvezményes hitelnyújtás kapcsán a Kínából származó, melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban, valamint a Kínából származó abroncsokra vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban (86) meghatározott, és a következő preambulumbekezdésekben kifejtett számítási módszert követte. Végül a Bizottság egyedileg kiszámította minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói csoport esetében a kedvezményes hitelnyújtási gyakorlatból származó előnyt, és ezt az előnyt hozzárendelte az érintett termékhez.

(301)

A fenti (250)–(252) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be hitelképességi értékelést. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a CNBM csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(302)

A CNBM csoport exportáló gyártói saját pénzügyi beszámolóik szerint általában véve nyereségesen működtek. Az egyik exportáló gyártónak nem voltak hitelei. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy vásárlásainak 65 %-át egyfajta kedvezményes rövid távú pénzügyi eszközből (bankelfogadványok) finanszírozta. Amint azt az alábbi 3.4.3.2. szakasz is kifejti, a bankelfogadványok a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egy típusa; ezért széles körű felhasználásuk rövid távú likviditási problémákra utal. A második exportáló gyártó a 2016–2018 közötti időszakban állandó nyereségre tett szert, és első ránézésre egészséges pénzügyi mutatókkal rendelkezett, mint például az alacsony adósság/eszköz arány. Úgy tűnt azonban, hogy rövid távú likviditási problémákkal küzd a következő okok miatt: a vállalat fennálló rövid lejáratú adóssága forgalmának csaknem 100 %-át tette ki; kötvényt bocsátott ki bankhitelek törlesztésére; vásárlásainak finanszírozásához nagy mennyiségű bankelfogadványt használt fel, emellett rulírozó hiteleket is felhasznált, ami arra enged következtetni, hogy a vállalat pénzügyi helyzete sérülékenyebb lehet annál, amit a pénzügyi kimutatások első ránézésre sugallnak. A harmadik exportáló gyártó hasonló képet mutatott, nyereséges helyzettel, de a bankelfogadványok és a bankhitelek visszafizetésére kibocsátott kötvények széles körű használatával.

(303)

Az első közbenső anyavállalat, a China Jushi nyereséges volt a 2016–2017 közötti időszakban és a vizsgálati időszakban, de jelentős mértékben felhasználta a bankelfogadványokat beszerzései finanszírozására. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a China Jushi szintjén nyújtott hitelek egy része rulírozó hitel volt, és hogy a China Jushi két kötvényt bocsátott ki a bankhitelek visszafizetése céljából. Rulírozó hiteleket találtak a második közbenső anyavállalatnál, a Sinoma Technologynál is.

(304)

A fenti (207)–(217) preambulumbekezdésben említettek szerint a CNBM anyavállalat nem működött együtt. A nyilvánosan hozzáférhető 2018. évi éves jelentéséből azonban hasonló kép bontakozik ki: a vállalat tőkeáttétele magas, a nettó adósságráta 130 %, az adósság/eszköz arány pedig 68 %. A vizsgálati időszak alatt a vállalat adósságszerkezetének javítása érdekében adósság-részvény swapügyletet kötött állami tulajdonú bankokkal. Egy ilyen ügylet keretében a vállalat az állami tulajdonú bankok felé fennálló adósságának egy részét részvényekké alakíthatja, és így csökkentheti a mérlegében szereplő kötelezettségeket.

(305)

A Bizottság megjegyezte, hogy a CNBM csoport különböző vállalatai AA- és AA+ közötti minősítést kaptak egy kínai hitelminősítő intézettől. A kínai hitelminősítések (279)–(285) preambulumbekezdésben említett általános torzításai fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható.

(306)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetési minősítésnek”. A „befektetési minősítés” esetében a hitelminősítő intézet megítélése szerint annak valószínűsége, hogy a vállalat az általa kibocsátott kötvények kapcsán teljesíteni fogja fizetési kötelezettségeit, elegendően nagy ahhoz, hogy a bankok ilyen kötvényeket vásárolhassanak (befektetésre ajánlott kötvények).

(307)

A végleges tájékoztatást követően a CNBM csoport azt állította, hogy a Bizottság elsősorban a CNBM hitelminősítése alapján együttes hitelminősítést adott a teljes CNBM csoportra, jóllehet a CNBM eladósodottságának szintje nem lehetett hátrányos hatással a China Jushi-ra, amelyben 27 %-os részesedéssel rendelkezik. A CNBM adósságkötelezettségeit sem ruházhatta át a China Jushi-ra, mivel a csoport vállalatai korlátolt felelősségű különálló jogi személyek, ami azt jelenti, hogy a részvényesek vagy leányvállalatok adósságait nem lehetséges átruházni. Továbbá mivel a CNBM csoport szerint a bankelfogadványok nem egyenértékűek a rövid lejáratú hitelekkel, azokat a vállalatok hitelminősítésében sem lenne szabad figyelembe venni.

(308)

A Bizottság nem értett egyet ezekkel az nyilatkozatokkal. A fenti (301)–(304) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint a Bizottság egyénileg értékelte a csoportok minden egyes vállalatát. A CNBM csoport esetében – a CNBM szintjén leírt helyzettől függetlenül – a megvizsgált vállalatok többsége hasonló képet mutatott, beleértve a rulírozó hiteleket, a bankelfogadványok széles körű használatát és a hiteltörlesztés céljából kibocsátott kötvényeket is. Ráadásul a vállalat állításaival éppen ellenkezőleg az adósságokat a vállalatközi kölcsönökön keresztül valójában átruházták a csoport különböző vállalatai között. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy egyetlen hitelminősítést rendel a csoporthoz. Végezetül pedig a Bizottság – ahogy azt az alábbi 3.4.3.2. szakasz is megemlíti – a rövid lejáratú hitelekkel egyenértékű finanszírozási eszközök egyik típusának tekintette a bankelfogadványokat, amelyeket így be lehet vonni a hitelminősítés meghatározásába. A Bizottság ezért elutasította a vállalat állításait.

(309)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen (BB) minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára.

(310)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei között a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított relatív különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a Kínai Központi Bank által a hitelnyújtás napján a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan közzétett referencia-kamatlábhoz (87). Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes hitel vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(311)

A végleges tájékoztatást követően több fél is azt állította, hogy a relatív különbözet alkalmazása téves volt. Mindegyikük azt állította, hogy a Bizottságnak az USA-beli AA és az USA-beli BB minősítésű kötvények közötti relatív különbözet helyett az ugyanezen kötvények közötti abszolút különbözetet kellett volna használnia. A következő indokokat szolgáltatták:

(312)

Ezeket a kérdéseket a korábbi vizsgálatban már felvetették (88). A melegen hengerelt sík acéltermékekkel kapcsolatos ügy (175)–(187) preambulumbekezdésének és a gumiabroncsokkal kapcsolatos ügy (256) preambulumbekezdésének tanúsága szerint a Bizottság a következő okok miatt elutasította ezeket az érveket:

(313)

Először is, bár elismerte, hogy a kereskedelmi bankok általában abszolút értékben kifejezett felárat alkalmaznak, a Bizottság megállapította, hogy e gyakorlat hátterében gyakorlati megfontolások állnak, hiszen a kamatlábat végeredményben nem más, mint egy abszolút szám jelöli. Ez az abszolút szám ugyanakkor relatív értékelésen alapuló kockázatértékelésből származik. Annak, hogy egy BB minősítésű vállalat nem teljesít, X %-kal nagyobb a kockázata, mint a kormányzat vagy egy kockázatmentes vállalat nem teljesítésének. Ez relatív értékelés.

(314)

Másodszor: a kamatlábak nemcsak a vállalati kockázati profilokat tükrözik, hanem az ország- és devizaspecifikus kockázatokat is. A relatív különbözet ily módon a mögöttes piaci viszonyok változásait is visszaadja, amelyeket az abszolút különbözet logikája viszont nem jelenít meg. Az ország-, illetve árfolyam-specifikus kockázatok nem ritkán – mint például a jelen esetben is – idővel változnak, és a változások országonként eltérőek. Ez azzal jár, hogy a kockázatmentes kamatlábak idővel jelentősen módosulnak, és olykor az Egyesült Államokban, olykor pedig Kínában alacsonyabbak. E különbségek hátterében olyan tényezők állnak, mint a mért és a várható GDP-növekedés, a gazdasági hangulat, illetve az inflációs szintek. Mivel a kockázatmentes kamatlábak idővel változnak, ugyanaz a nominális abszolút különbözet a kockázatok merőben eltérő értékelését jelezheti. Például ha egy bank a nem teljesítés vállalatspecifikus kockázatát a kockázatmentes kamatlábnál 10 %-kal magasabbra becsli (relatív becslés), a kapott abszolút különbözet (1 %-os kockázatmentes kamatláb esetén) 0,1 % és (10 %-os kockázatmentes kamatláb esetén) 1 % között lehet. A befektetők szempontjából tehát a relatív különbözet hasznosabb támpontként szolgál, mivel egyrészt tükrözi a hozamkülönbözet nagyságát, másrészt megmutatja, hogy azt milyen módon befolyásolja az alapkamatláb szintje.

(315)

Harmadszor: a relatív különbözet is országsemleges. Ha például az USA-beli kockázatmentes kamatláb alacsonyabb a kínai kockázatmentes kamatlábnál, a módszer magasabb abszolút felárakat fog eredményezni. Másfelől ha Kínában a kockázatmentes kamatláb alacsonyabb az USA-belinél, akkor a módszer alacsonyabb abszolút felárakat fog eredményezni.

(316)

Ami a harmadik pontot illeti, hogy az abszolút és relatív különbözet időbeli alakulását mutató múltbeli adatokat már elemezték a gumiabroncsokkal foglalkozó ügyben. A Bizottság elemzése megállapította, hogy az abszolút különbözet nem olyan stabil, mint ahogyan azt állították, hanem az 1–4,5 %-os tartományon belül időről időre változik. A relatív különbözet ráadásul 23 éve pontosan ugyanazt a tendenciát követi, mint az abszolút különbözet, azaz amikor a relatív különbözet növekszik, az abszolút különbözet is nő, és viszont. Ami a relatív különbözet állítólagos volatilitását illeti, a változások nagyságrendje hasonló: a legmagasabb és a legalacsonyabb értékek közötti különbség a relatív különbözet esetében 530 %, az abszolút különbözet esetében pedig 450 % (89).

(317)

A kínai kormány magát az az országon kívüli referenciaérték alkalmazását is kifogásolta. E tekintetben a kínai kormány megjegyezte, hogy a Bizottságnak először olyan hasonló kereskedelmi hiteleket kellett volna keresnie, amelyeket az exportáló gyártók ténylegesen megszerezhettek volna a piacon. Egyébként pedig a referenciaértéket egyértelmű bizonyítékokra és indokolt magyarázatokra kellett volna alapozni, hogy az érintett piacon minden hitelt olyan mértékben torzított a kormányzati beavatkozás, hogy hasonló hitel nem létezett a belföldi piacon.

(318)

E tekintetben a Bizottság a fenti 3.4.1.7. szakaszban kifejtetteknek megfelelően megállapította, hogy a kínai vállalatokra vonatkozó belföldi hitelminősítések nem voltak megbízhatóak, és a fő stratégiai iparágak, mint például az üvegrostszövet-ágazat ösztönzésére irányuló szakpolitikai célkitűzések is torzították őket. Emiatt a kínai hitelminősítések nem szolgáltatnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról, és a Bizottságnak egy nem torzított hitelminősítésen alapuló referenciaértéket kellett keresnie. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a BB minősítésű vállalatok esetében az eredményül kapott mintegy 9 % kamatláb nem észszerűtlen, tekintettel arra, hogy a BB minősítésű vállalati kötvények hozama a kínai belföldi piacon a vizsgálati időszak végén 21 % volt (90). Ezért a Bizottság ezeket a felvetéseket elutasította.

(319)

A kínai kormány azt is kijelentette, hogy az országon kívüli referenciaérték alkalmazása nem helyénvaló, mivel a referenciamutatót nem igazították ki úgy, hogy a kínai pénzügyi piac uralkodó feltételeit tükrözze, továbbá hogy a Bizottság egyéb tényezők mellett nem vette figyelembe a hitelek méretében, a törlesztési feltételekben és abban meglévő különbségeket, hogy a hiteleket fedezték-e garanciával.

(320)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel, mivel a Kínai Központi Bank referenciaindexét használják a számítás kiindulási pontjaként. A relatív különbözet ily módon a mögöttes, országspecifikus piaci viszonyok változásait is lefedi, amelyeket az abszolút különbözet logikája viszont nem jelenít meg, amint azt a fenti preambulumbekezdés kifejti. Emellett a Bizottság megállapította, hogy egy bank egyedi kockázatértékelésének minden tényezőjét nem lehet bevonni a helyettesítőbe. A Bizottság számítási módszere azonban figyelembe veszi az egyéni hitelek paramétereit, például a hitel kezdő időpontját és futamidejét, valamint a változó kamatozást. A kínai kormány állításait ezért elutasították.

(321)

A Kínában devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(322)

Emellett – ahogy azt a 3.4.2.1. szakaszban is kifejtettük, azt, hogy egy adott vállalat rulírozó hitellel rendelkezik, pusztán arra utaló jelnek tekintik, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben van annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látására kirajzolódik, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid távú likviditási problémákkal összefüggésben. A rulírozó hiteleket általában valóban rövid távra nyújtják. Nagyon valószínűtlen, hogy található kétévesnél hosszabb lejáratú rulírozó hitel, és a mintában szereplő vállalatok által felvett kölcsönök adatai alátámasztották ezt a következtetést.

(323)

Ezért annak érdekében, hogy figyelembe vegye a bankok megnövekedett kockázati kitettségét a rulírozó hitelekkel rendelkező vállalkozásoknak nyújtott rövid távú finanszírozás során, a Bizottság a kockázati minősítési skála egy fokozatát lejjebb helyezte, és az érintett vállalkozások valamennyi rövid távú finanszírozására vonatkozóan kiigazította a relatív felár számítását. A Bizottság így összehasonlította az USA AA vállalati kötvényeit (a BB helyett) az azonos futamidejű USA B vállalati kötvényekkel. A Standard & Poor’s hitelminősítési fogalommeghatározásai szerint egy „B” minősítésű adós kiszolgáltatottabb, mint a „BB” minősítésű adósok, de még képes teljesíteni pénzügyi kötelezettségvállalásait. Ugyanakkor a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek csökkenthetik az adósnak a pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítésére irányuló képességét vagy hajlandóságát. Ez a referenciaérték ezért megfelelőnek tekinthető arra, hogy tükrözze a rulírozó hitelek mint rövid távú finanszírozás használatából származó további kockázatot.

(324)

A Bizottság így az összes rövid lejáratú adósság, köztük a rulírozó hiteleket igénybe vevő vállalatok szintjén nyújtott, legfeljebb 2 éves lejáratú kölcsönök kapcsán ezt az értéket használta referenciaértékként.

(325)

A fennmaradó, 2 évesnél hosszabb lejáratú kölcsönök, valamint a rulírozó hitellel nem rendelkező vállalatok esetében a Bizottság – a (306) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – ahhoz az általános elvhez tért vissza, hogy a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését veszi alapul.

(326)

A Bizottság megállapította, hogy a csoporthoz tartozó egyes vállalatok adósságátalakítás céljából bocsátottak ki kötvényeket. Ebben az esetben, amint azt a 3.4.2.2. szakasz kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett vállalatok rosszabb pénzügyi helyzetben vannak, mint amire a pénzügyi kimutatások első ránézésre utalnak, és hogy a rövid és hosszú távú finanszírozásukhoz további kockázat kapcsolódik. Ezért a megnövekedett kockázati kitettség figyelembevétele érdekében a Bizottság a kockázati minősítési skála egy fokozatát lejjebb helyezte, és az amerikai AA vállalati kötvények és az amerikai B vállalati kötvények összehasonlítása révén a hosszú távú finanszírozásuk – többek között a hitelek – tekintetében is kiigazította a relatív felár számítását.

(327)

Végezetül, mivel a CNBM anyavállalat nem működött együtt, a CNBM szintjén nyújtott kedvezményes hitelezésből származó gazdasági előnyt úgy állapították meg, hogy az ebben szakaszban ismertetett módszertan a vállalat 2018. évi éves jelentésében nyilvánosan hozzáférhető információkra – például a fennálló kötelezettségekre, az átlagos tőkeköltségre és a hitelfelvételek átlagos időtartamára – alkalmazták.

(328)

A fenti (250)–(252) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be hitelképességi értékelést. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Yuntianhua csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(329)

A Yuntianhua csoport exportáló gyártói saját pénzügyi beszámolóik szerint általában véve nyereségesen működtek.

(330)

A rövid távú likviditás elemzése azonban aggályokat vet fel a két exportáló vállalat számára, mivel a vizsgálati időszakban a rövid lejáratú adósságok a vállalatok forgalmának a 90 %-a és több mint 100 %-a közötti tartományban mozogtak, és az előző évhez képest növekvő tendenciát mutatnak. A rövid lejáratú adósságok alkalmazása mindkét vállalatnál jelentős. Bár az egyik exportáló gyártó nem rendelkezik hitelekkel a vizsgálati időszakban, vásárlásainak többségét, valamint az egyéb nem működési költségek egy részét bankelfogadványokon keresztül finanszírozta, amely egy általában egy évnél rövidebb lejáratú eszköz.

(331)

A CPIC, az exportáló gyártók első közvetlen részvényese és fő szállítója nyereséges volt a vizsgálat során. Ugyanakkor csökkentette az előző évi tőkearányos jövedelmezőségét. Ezenkívül a vállalat likviditási problémákkal küzd, mivel rövid lejáratú adósságai a teljes adósság 80–90 %-át teszik ki. A vállalat forgóeszközeinek a jelenlegi kötelezettségeivel való összehasonlítása alacsony, 1 alatti értékű likviditási rátát (91) eredményez, ami aggályokat vet fel a vállalat rövid lejáratú adósságainak visszafizetésére való képességével kapcsolatban. Hasonlóképpen a Bizottság azt is megállapította, hogy a bankelfogadványokat a vállalat széles körben használja a beszerzéseinek finanszírozására.

(332)

A Yunnan Yuntianhua Group Co., Ltd., a Yuntianhua csoport anyavállalata, amely részt vett a vizsgált termék ellátási láncában, veszteséges volt a vizsgálati időszakban. A társaság forgóeszközeinek és jelenlegi kötelezettségeinek összehasonlítása – a jelenlegi 1 alatti arány révén – komoly aggályokat vet fel likviditásával és rövid lejáratú adósságainak visszafizetésére való képességével kapcsolatban. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy a vállalat kifejezetten adósságtörlesztés céljából bocsátott ki kötvényeket. Hasonlóképpen megállapították a rulírozó hitelek alkalmazását is.

(333)

A Bizottság megjegyezte, hogy egy kínai hitelminősítő intézet AA minősítést adott a Yuntianhua csoportnak. A kínai hitelminősítések (279)–(285) preambulumbekezdésben említett általános torzításai fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható.

(334)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetési minősítésnek”. A „befektetési minősítés” esetében a hitelminősítő intézet megítélése szerint annak valószínűsége, hogy a vállalat az általa kibocsátott kötvények kapcsán teljesíteni fogja fizetési kötelezettségeit, elegendően nagy ahhoz, hogy a bankok ilyen kötvényeket vásárolhassanak (befektetésre ajánlott kötvények).

(335)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen (BB) minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára.

(336)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei között a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított relatív különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a Kínai Központi Bank által a hitelnyújtás napján a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan közzétett referencia-kamatlábhoz (92). Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes hitel és pénzügyi lízing vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(337)

A Kínában devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(338)

Emellett – ahogy azt a 3.4.2.1. szakaszban is kifejtettük, azt, hogy egy adott vállalat rulírozó hitellel rendelkezik, pusztán arra utaló jelnek tekintik, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben van annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látására kirajzolódik, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid távú likviditási problémákkal összefüggésben. A rulírozó hiteleket általában valóban rövid távra nyújtják. Nagyon valószínűtlen, hogy található kétévesnél hosszabb lejáratú rulírozó hitel, és a mintában szereplő vállalatok által felvett kölcsönök adatai alátámasztották ezt a következtetést.

(339)

Ezért annak érdekében, hogy figyelembe vegye a bankok megnövekedett kockázati kitettségét a rulírozó hitelekkel rendelkező vállalkozásoknak nyújtott rövid távú finanszírozás során, a Bizottság a kockázati minősítési skála egy fokozatát lejjebb helyezte, és az érintett vállalkozások valamennyi rövid távú finanszírozására vonatkozóan kiigazította a relatív felár számítását. A Bizottság így összehasonlította az USA AA vállalati kötvényeit (a BB helyett) az azonos futamidejű USA B vállalati kötvényekkel. A Standard & Poor’s hitelminősítési fogalommeghatározásai szerint egy „B” minősítésű adós kiszolgáltatottabb, mint a „BB” minősítésű adósok, de még képes teljesíteni pénzügyi kötelezettségvállalásait. Ugyanakkor a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek csökkenthetik az adósnak a pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítésére irányuló képességét vagy hajlandóságát. Ez a referenciaérték ezért megfelelőnek tekinthető arra, hogy tükrözze a rulírozó hitelek mint rövid távú finanszírozás használatából származó további kockázatot.

(340)

A Bizottság így az összes rövid lejáratú adósság, köztük a rulírozó hiteleket igénybe vevő vállalatok szintjén nyújtott, legfeljebb 2 éves lejáratú kölcsönök kapcsán ezt az értéket használta referenciaértékként.

(341)

A fennmaradó, 2 évesnél hosszabb lejáratú kölcsönök, valamint a rulírozó hitellel nem rendelkező vállalatok esetében a Bizottság – a (306) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – ahhoz az általános elvhez tért vissza, hogy a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését veszi alapul.

(342)

A Bizottság megállapította, hogy a csoporthoz tartozó egyes vállalatok adósságátalakítás céljából bocsátottak ki kötvényeket. Ebben az esetben, amint azt a 3.4.2.2. szakasz kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett vállalatok rosszabb pénzügyi helyzetben vannak, mint amire a pénzügyi kimutatások első ránézésre utalnak, és hogy a rövid és hosszú távú finanszírozásukhoz további kockázat kapcsolódik. Ezért a megnövekedett kockázati kitettség figyelembevétele érdekében a Bizottság a kockázati minősítési skála egy fokozatát lejjebb helyezte, és az amerikai AA vállalati kötvények és az amerikai B vállalati kötvények összehasonlítása révén a hosszú távú finanszírozásuk – többek között a hitelek – tekintetében is kiigazította a relatív felár számítását.

(343)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak során kedvezményes hitelnyújtás révén az exportáló gyártóknak a mintában szereplő valamennyi csoportja előnyre tett szert. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel a Bizottság a kedvezményes hitelnyújtást kiegyenlíthető támogatásnak tekintette.

(344)

A kedvezményes hitelnyújtás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összegek a következőképpen alakultak:

Kedvezményes finanszírozás: hitelezés

(345)

A vizsgálat feltárta, hogy a kínai pénzügyi intézmények kedvezményes feltételek mellett hitelkeretet is biztosítottak a mintában szereplő minden egyes vállalat finanszírozásához kapcsolódóan. Ezek olyan keretmegállapodásokból álltak, amelyek értelmében a bank lehetővé teszi a mintában szereplő vállalatok számára, hogy egy bizonyos maximális összegen belül különböző adósságinstrumentumokat, például működőtőke-hiteleket, bankelfogadványokat, okmánypapírokat, a kereskedelemfinanszírozás egyéb formáit stb. használjanak.

(346)

A hitelkeret célja egy olyan hitelfelvételi korlát megállapítása, amelyet a vállalat bármikor felhasználhat jelenlegi műveletei finanszírozására, ezáltal rugalmassá és szükség esetén azonnal elérhetővé téve a forgótőke-finanszírozást. A vizsgálat kimutatta, hogy a mintában szereplő két exportáló gyártó különböző bankokkal kötött hitelkeret-megállapodásokat, amelyek különböző rövid távú finanszírozási eszközökre terjedtek ki a működési költségek finanszírozása céljából. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elvben a mintában szereplő vállalatok valamennyi rövid távú finanszírozását egyfajta hitelkeret-eszközzel kell fedezni, ideértve a bankelfogadványokat is, amelyeket rendszeresen bocsátanak ki a folyamatban lévő műveletek finanszírozására.

(347)

Ezért a Bizottság összehasonlította az együttműködő vállalatok számára a vizsgálat során rendelkezésre álló hitelkeretek összegét az e vállalatok által ugyanezen időszak alatt annak megállapítására használt rövid távú finanszírozás összegével, hogy az összes rövid távú finanszírozást biztosította-e hitelkeret. Abban az esetben, ha a rövid távú finanszírozás összege meghaladta a hitelkeret felső határát, a Bizottság a meglévő hitelkeret összegét megemelte az exportáló gyártók által a hitelkeret felső határát meghaladóan ténylegesen felhasznált összeggel.

(348)

Szokásos piaci körülmények között a hitelkeretek után egy úgynevezett „ügyviteli” vagy „rendelkezésre tartási” díj fizetendő, hogy ellentételezzék a banknál a hitelkeret megnyitásával kapcsolatban felmerült költségeket és kockázatokat, emellett a hitelkeret megújításának ellentételezéseként éves szinten felszámolnak megújítási díjakat is. A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő valamennyi vállalat díjmentesen nyújtott hitelkeretben részesült.

(349)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány kijelentette, hogy a légi járművekkel foglalkozó ügyben előadott saját megfontolásai fényében megalapozatlan a Bizottság azon állítása, miszerint szokásos piaci körülmények között a hitelkereteket rendelkezésre tartási díjhoz kötik. A kínai kormány szerint a rendelkezésre tartási díj csak akkor alkalmazandó, ha a hitelkeret folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeret. A Bizottság azonban nem állapította meg, hogy a szóban forgó hitelkeret folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeret-e. A kínai kormány emlékeztetett arra, hogy az „EK – Légi járművek” ügyben maga az EU is vitatta, hogy megalapozott az, hogy az EBB nem számított fel rendelkezésre tartási díjat, mivel „[…] a szabad kamatozású ügyletek esetében (azaz azoknál az ügyeleteknél, ahol a kamatokat nem rögzítik előre) a pénzeszközök rendelkezésre állásának időzítése nem biztos, az EBB pedig nem vállal kötelezettséget egy pontos kamatlábra”.

(350)

Az erre az állításra adott válaszában a Bizottság megjegyezte, hogy az EU által az „EK – Légi járművek” ügyben a rendelkezésre tartási díjjal kapcsolatban felhozott érveknek a Fellebbezési Testület nem adott helyt a végső megállapításaiban. A Fellebbezési Testület megállapította, hogy egy kereskedelmi hitelező hasonló hiteléhez képest kedvezőbb volt az, hogy az EBB nem számította fel a pénzeszközök rendelkezésre bocsátására vállalt kötelezettség ellentételezésére szolgáló rendelkezésre tartási díjat, és ezzel előnyhöz juttatta a kedvezményezettet. (93) A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(351)

Az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság a kedvezményezetteknek így juttatott gazdasági előnyt a vállalat által a kínai pénzügyi intézményektől származó hitelkeret megnyitásáért vagy megújításáért fizetett összeg és a vállalat által a piacon megszerezhető, hasonló kereskedelmi hitelkeret fejében fizetendő összeg közötti különbözetben határozta meg.

(352)

A tájékoztatást követően több fél is azt állította, hogy a Bizottság nem elemezte a hitelkeretek egyedi jellegét. A kínai kormány emellett megismételte a fenti 3.1. szakaszban előadott észrevételeit, amelyek szerint az üvegrostszövet-ágazat nem egy ösztönzött iparág, és a Bizottság által ezzel összefüggésben megemlített dokumentumok egyike sem igazolja, hogy az üvegrostszövet-ágazatnak biztosított hitelkeretek a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikke értelmében egyedi jellegűek.

(353)

A Bizottság nem elemezte külön az egyedi jelleget, mivel a hitelkeretek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak a kedvezményes hitelezés egyéb típusaival, például a hitelekkel, így az egyedi jelleg elemzése során ugyanazok a következtetések vonhatók le, mint a fenti 3.4.2.3. szakaszban a hiteleknél. A Bizottság emiatt elutasította ezeket az állításokat.

(354)

Az ügyviteli díj tekintetében a megfelelő referenciaértéket a Bizottság a hasonló hitelkeretek hasonló (de torzításmentes) helyzetben való megnyitására vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető adatok (94) alapján 1,5 %-ban állapította meg. Az ügyviteli díj összegét a hitelkeret megnyitásakor átalányalapon kell megfizetni. Ezért a Bizottság a referenciaértéket a vizsgálat során megnyitott hitelkeretek összegére alkalmazta.

(355)

Ugyanezen forrás alapján a vizsgálati időszak kezdete előtt már rendelkezésre álló, és a vizsgálati időszak során megújított hitelkeretek vonatkozásában a Bizottság referenciaként 1,25 %-os megújítási díjat határozott meg. A megújítási díj összegét a hitelkeret megújításakor évente átalányalapon kell megfizetni. Ezért a Bizottság a referenciaértéket a vizsgálat során megújított hitelkeretek összegére alkalmazta.

(356)

A végleges tájékoztatást követően az egyik fél azt az észrevételt tette, hogy a bankok gyakran lemondanak az ügyviteli és megújítási díjakhoz kapcsolódó költségekről, hogy megszerezzék a nagy üzleti ügyfeleket. A vállalat bemutatta egy egyesült államokbeli bank példáját, amely nem számított fel ügyviteli díjat, és csupán 0,25 %-os éves megújítási díjat számított fel a 100 001 és 3 millió USD közötti összegű hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalásokra (95). Ráadásul mivel az Egyesült Államok jóval nagyobb piac, mint az Egyesült Királyság, és a Bizottság az Egyesült Államok kötvényminősítéseit vette alapul a hitelképesség megállapításához, ez a referenciaérték sokkal alkalmasabb az Egyesült Királyság kisvállalkozásokra vonatkozó referenciaértékénél, amelyet a Bizottság használt.

(357)

A Bizottság megjegyezte, hogy semmilyen bizonyíték sem támasztotta alá azt az állítást, hogy a bankok gyakran lemondanak az ügyviteli és megújítási díjakhoz kapcsolódó költségekről, hogy megszerezzék a nagy üzleti ügyfeleket. Ezután a Bizottság megvizsgálta a vállalat által javasolt referenciaértéket, és megállapította, hogy ez a referenciaérték kisvállalkozásoknak nyújtott hitelkereteken alapult, amelyeket legfeljebb 3 millió USD összegben folyósítottak, és amelyek különösen a rövid távú forgótőkeigényeket kezelték. Ezzel szemben a Bizottság által használt referenciaérték alsó határa 25 000 GBP volt, de nem volt felső limitje, nem korlátozták a hitelezett tőke felhasználását vagy az időtartamot, és elkülönült az ugyanabban a dokumentumban említett másik pénzügyi terméktől, viszont kifejezetten a kisvállalkozások igényeire volt szabva. A Bizottság saját referenciaértéke ezért alkalmasabb volt a nagy méretű ügyfelekre. Ráadásul a panaszos által választott példában a hitelkeretet biztosító USA-beli bank egy kizárólag az USA piacán működő bank volt, míg a HSBC (a Bizottság által használt referenciaérték) egy globális bank, amely a kínai piacon is jelen van. A Bizottság nem talált bizonyítékot arra, hogy a HSBC az ügyfél méretétől függően lemondana a díjakról. Így ebből a szempontból is a Bizottság által használt referenciaérték tűnt a legmegfelelőbbnek. A Bizottság ezért elutasította a vállalat állításait.

(358)

A bankelfogadványok olyan pénzügyi termékek, amelyek célja, hogy a hiteleszközök palettájának bővítése révén felpezsdítsék a belföldi pénzpiacot. Ez a rövid távú finanszírozás olyan formája, amely „csökkentheti az alapok költségeit és javíthatja a tőkehatékonyságot” a kibocsátó számára (96).

(359)

A bankelfogadványokat csak valódi kereskedelmi ügyletek kiegyenlítésére lehet felhasználni, és a fióknak e tekintetben elegendő bizonyítékot kell szolgáltatnia, pl. vételi/eladási megállapodás, számla, szállítási megbízás stb. útján. A bankelfogadványokat szokásos fizetési eszközként lehet használni a vételi megállapodásokban, más eszközökkel, például átutalással vagy pénzmegbízással együtt.

(360)

A bankelfogadványt a kérelmező (a számlavezető, aki egyben az alapul szolgáló kereskedelmi ügylet vevője is) készíti el, és azt egy bank elfogadja. A bankelfogadvány elfogadásával a bank vállalja, hogy az abban meghatározott pénzösszeget a megjelölt napon (a lejárat napján) feltétel nélkül kifizeti a kedvezményezettnek/jogosultnak.

(361)

A bankelfogadványi szerződések általában tartalmazzák az elfogadványban szereplő összeg által fedezett ügyletek listáját, feltüntetve a szállítóval szembeni fizetési határidőt és a bankelfogadvány lejárati dátumát.

(362)

A Bizottság megállapította, hogy a bankelfogadványokat általában egy bankelfogadványi megállapodás keretében bocsátják ki, amely azonosítja a bankot, a szállítókat és a vevőt, meghatározza a bank és a vevő kötelezettségeit, valamint részletesen ismerteti az egyes szállítóknak fizetendő összeget, a szállítóval elfogadott fizetési határidőt és a bankelfogadvány lejárati dátumát.

(363)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a hitelkeret-megállapodások a finanszírozási korlát lehetséges alkalmazásaként általában bankelfogadványokat sorolnak fel más rövid távú pénzügyi eszközökkel, például forgótőke-hitelekkel együtt.

(364)

Az egyes bankok által meghatározott feltételektől függően előfordulhat, hogy a kiállítónak kisebb letétet kell elhelyeznie egy erre a célra fenntartott számlán, zálogot kell tennie, és átvételi jutalékot kell fizetnie. Mindenesetre a kiállító köteles a bankelfogadvány teljes összegét legkésőbb a bankelfogadvány lejáratakor átutalni a kijelölt számlára.

(365)

A bank általi elfogadást követően a kiállító záradékkal látja el a bankelfogadványt, és számlakifizetésként átutalja azt a kedvezményezettnek, aki egyben az alapul szolgáló kereskedelmi ügylet szállítója is. Következésképpen a vevőnek (kiállítónak) a szállítóval (a kedvezményezettel) szembeni fizetési kötelezettsége megszűnik. A vevőnek új fizetési kötelezettsége keletkezik az elfogadó bank felé ugyanerre az összegre (a kifizető köteles készpénzt fizetni a banknak a bankelfogadvány lejárata előtt). Ezért a bankelfogadvány kibocsátása azzal a hatással jár, hogy a kiállító a szállító felé fennálló kötelezettségét a bank felé fennálló kötelezettséggel váltja fel.

(366)

A bankelfogadványok lejárata az egyes bankok által meghatározott feltételektől függően változik, és akár 1 évig is terjedhet.

(367)

A bankelfogadvány kedvezményezettjének (vagy jogosultjának) három opciója van a lejárat előtt:

(368)

A bankelfogadvány kibocsátásának időpontja általában megfelel a szállítóval egyeztetett fizetési határidőnek, de lehet a fizetési határidő előtti vagy utáni időpont is. A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok esetében a kibocsátás időpontja általában a szállítónál a fizetési határidő napjára vagy az elé esik, egyes esetekben még a fizetési határidő utáni időpontra is. A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalat bankelfogadványainak lejárata a legtöbb esetben a számla fizetési határidejétől számított 6 hónaptól 12 hónapig tart.

(369)

Ami a bankelfogadványok számviteli kezelését illeti, azokat a kiállítók, azaz a mintában szereplő exportáló gyártók számláin a bankkal szembeni kötelezettségekként jelenítik meg.

(370)

A Kínai Központi Bank hitelreferencia-központja (CRCP) szerint a bankelfogadványok ugyanolyan szintű, bankok által nyújtott „rendezetlen hitelnek” minősülnek, mint a hitelek, az akkreditívek vagy a kereskedelemfinanszírozás. Azt is meg kell jegyezni, hogy a CRCP számára a különböző típusú hiteleket nyújtó pénzügyi intézmények szolgáltatják az adatokat, és hogy ezek a pénzügyi intézmények így elismerték a bankelfogadványokat velük szemben fennálló kötelezettségként. Ezen túlmenően a vizsgálat során kézhez kapott bankelfogadványi megállapodások előírják, hogy amennyiben a vevő a bankelfogadvány lejáratakor nem egyenlíti ki a teljes összeget, a bank a ki nem fizetett összeget a bank felé teljesítendő lejárt tartozásként kezeli.

(371)

A végleges tájékoztatást követően a CNBM csoport egyik exportáló gyártója azt állította, hogy a CRCP a hiteljelentésekben nem ismeri el a bankkal szembeni kötelezettségként a bankelfogadványokat. Az érdekelt fél felidézte a CRCP hiteljelentésében a kötelezettségekhez fűzött megjegyzést, amely meghatározza, hogy „A tartozások egyenlege magában foglalja a rendezetlen előlegeket, hiteleket, az osztályozott hiteleket, a kereskedelemfinanszírozást, a faktorálást, a számlák diszkontálását, a garanciákat és a harmadik felek kompenzált adósságát, valamint az eszközkezelő társaságok által kezelt adósságokat a statisztikakészítés időpontjában”. Hozzátette azt is, hogy a csoport egyik vállalatának hiteljelentésében az „Összefoglalás” megemlíti „a kötelezettségek aktuális egyenlegét”, amelyek között nem szerepelnek a bankelfogadványok összegei, csupán a hitelösszegek.

(372)

Ezzel összefüggésben a Bizottság rámutat arra, hogy a hiteljelentés a „Rendezetlen hitelekre vonatkozó információk összefoglalása” alatt említi meg a bankelfogadványokat ugyanazon a szinten, mint a hiteleket, hitelleveleket, diszkontált számlákat, a faktorálást és a kereskedelemfinanszírozást. Az a körülmény, hogy a bankelfogadványokat a jelentés kiadásának idején nem számolták bele a „tartozásokba” vagy a „kötelezettségek aktuális egyenlegébe”, nem érinti azt, hogy ezeket hitelként sorolják be, amit a CRCP is elismer a hiteljelentésekben.

(373)

Ahogy azt a (358) preambulumbekezdésben már említettük, a bankelfogadványok a rövid távú finanszírozás egyik formáját jelentik. Ezenkívül, amint azt a Kínai Központi Bank a honlapján kijelentette, „a bankelfogadvány garantálhatja a vevő és az eladó közötti szerződés létrejöttét és teljesítését, valamint a Kínai Központi Bank beavatkozása révén előmozdíthatja a befektetési jövedelmet ” (97). Ezen túlmenően a DBS Bank a honlapján a bankelfogadványokat olyan eszközként hirdeti, amely „a kifizetések elhalasztásával javítja a működő tőkét” (98).

(374)

A Bizottság megállapította, hogy a bankelfogadványokat nagyrészt fizetési eszközként használják kereskedelmi ügyletekben a készpénzmegbízás helyettesítőjeként, ezáltal megkönnyítve a kiállító készpénzforgalmát és működő tőkéjét. Készpénzszempontból az instrumentum de facto 6 hónapos vagy 1 éves halasztott fizetési határidőt biztosít a kiállítónak, mivel az ügylet összegének készpénzben történő tényleges kifizetésére a bankelfogadvány lejáratakor kerül sor, nem pedig akkor, amikor a kiállítónak ki kellett fizetnie a szállítóját. Ilyen pénzügyi eszköz hiányában a kiállító vagy saját, költséggel járó forgótőkét használna fel, vagy rövid lejáratú forgótőke-hitelt kötne egy bankkal, hogy kifizesse szállítóit, amelyeknek szintén vannak költségei. Lényegében azzal, hogy bankelfogadvánnyal fizet, a fiók egy 6 hónaptól 1 évig terjedő időszakban anélkül használja a szállított árukat vagy szolgáltatásokat, hogy készpénzt előlegezne és bármilyen költséget viselne. Annak szemléltetésére, hogy a bankelfogadványokat a rövid lejáratú hitelek helyettesítésére használják, a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő egyik exportáló gyártónak nem volt hitele. Az ezen exportáló gyártó által a vizsgálat során kibocsátott bankelfogadványok azonban működési költségeinek 70 %-át tették ki. Hasonlóképpen a vizsgálati időszak végén a bankelfogadványok az összes kötelezettség több mint 53 %-át tették ki.

(375)

Szokásos piaci körülmények között – pénzügyi eszközként – a bankelfogadványok a kiállító számára finanszírozási költséget jelentenének. A vizsgálat kimutatta, hogy a mintában szereplő minden olyan vállalat, amely a vizsgálat során bankelfogadványokat használt, csak jutalékot fizetett a bank által nyújtott elfogadási szolgáltatásért, amely az elfogadvány névértékének 0,05 %-a és 0,1 %-a között mozgott. Ugyanakkor a mintában szereplő vállalatok egyike sem viselte a bankelfogadványokon keresztül történő finanszírozás költségeit azáltal, hogy elhalasztotta az áruk és szolgáltatások készpénzben történő kifizetését. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgált vállalatok bankelfogadványok formájában részesültek finanszírozásban, amelyek költségeit nem viselték.

(376)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínában bevezetett bankelfogadvány rendszer valamennyi exportáló gyártó számára szabad finanszírozást biztosított folyó műveleteikhez, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontjávnak a) alpontjával és 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban kiegyenlíthető előnyt biztosított az alábbi (395)–(399) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően.

(377)

A végleges tájékoztatást követően mindkét együttműködő exportáló gyártó azt az észrevételt tette, hogy a bankelfogadványok nem minősülnek hitelnek vagy más formájú pénzügyi támogatásnak, és a Bizottság évesen feltételezte azt, hogy a bankelfogadványok ugyanolyan hatásúak, mint a rövid lejáratú hitelek. Azzal érveltek, hogy a bankelfogadvány használatából adódó meghosszabbított fizetési határidő nem egy bank által megadott kamatmentes rövid lejáratú hitel, sokkal inkább a fizetési határidő meghosszabbítása, amelynek megadásáról az eladó dönt. A Yuntianhua csoport azt állította, hogy a Bizottság a bankelfogadványok esetében nem bizonyította a pénzügyi hozzájárulás fennállását. Mindkét exportáló gyártó ragaszkodott ahhoz, hogy a bankelfogadvány nem jár finanszírozással, mivel a bank nem utal át pénzt egyik félnek sem.

(378)

A CNBM csoport egyik vállalata azzal érvelt, hogy a bank általi elfogadás pusztán azt a célt szolgálja, hogy elősegítsék az ügyleteket az egymást nem ismerő felek között, mégpedig olyan módon, hogy a bank saját garanciát ad arra, hogy a kifizetést lejáratkor teljesítik. Ráadásul a bankelfogadvány nem változtatja meg a értékesítési szerződésben eredetileg előírt fizetési határidőt, ezért a bank az elfogadvány elfogadásával nem nyújt rövid lejáratú hitelt. A vállalat azt is leszögezte, hogy a bankelfogadványnak a vállalat belső nyilvántartásaiban való könyvelésének módja nem változtat azon a következtetésen, hogy a bankelfogadvány nem tekinthető egyfajta rövid távú finanszírozásnak. Ez a fél azt is megállapította, hogy mivel az értékesítési szerződés szerint az eladó csak 6 hónap vagy 1 év után kapja meg a kifizetést, a vevőnek az azonnali fizetés céljából nem kell felhasználnia saját forgótőkéjét, illetve rövid lejáratú hitelt felvennie, mert a vevő elfogadja halasztott fizetést.

(379)

Ezzel az összefüggésben a Bizottság rámutat arra, hogy nem azt állapította meg, hogy a bankelfogadványok hitelnek minősülnek. Ellenben azt a következtetést vonta le, hogy gazdasági hatásuk a rövid távú finanszírozáséhoz hasonlít.

(380)

Ahogy a (374) preambulumbekezdés is rámutat, a Bizottság megállapította, hogy a bankelfogadványokat nagyrészt fizetési eszközként használják kereskedelmi ügyletekben a készpénzmegbízás helyettesítőjeként, ezáltal megkönnyítve a kiállító készpénzforgalmát és működő tőkéjét. A Bizottság azt is megállapította, hogy az eszköz készpénzszempontból a bankelfogadvány lejáratáig halasztja el a készpénzfizetést. Valójában a szállítót a szerződésben egyeztetett esedékes kifizetéskor készpénz helyett bankelfogadvánnyal fizetik ki. A lejáratkori készpénzfizetés a kibocsátó által teljesített kifizetés a bank felé egy szerződéses viszony alapján, amely a kibocsátó és a bank között jött létre a bankelfogadvány keretében. A szállítók is jóváhagyhatják a bankelfogadványt más szolgáltatók kifizetésére (készpénz helyett). Így – ahogy arra a (374) preambulumbekezdés rámutat – a bankelfogadvány használatával a kiállítónak lehetősége nyílik arra, hogy egy 6 hónaptól 1 évig terjedő időszakban anélkül használja a szállított árukat vagy szolgáltatásokat, hogy készpénzt előlegezne és bármilyen költséget viselne. A Bizottság megismételte azt is, hogy Kínai Központi Bank olyan eszközként mutatja be az bankelfogadványt, amely „csökkentheti a [kibocsátó] finanszírozási költségét és javíthatja a tőkehatékonyságát”, „ valamint a Kínai Központi Bank beavatkozásán keresztül előmozdíthatja a befektetési jövedelmet ” (99); a DBS Bank olyan eszközként hirdeti a bankelfogadványokat, amelyek „a kifizetések elhalasztásával javítják a működő tőkét” (100). A kínai kormány sem vitatta a Bizottság azon következtetését, hogy bankelfogadvány egy finanszírozási forma. Nemrégiben a CBIRC egy közleményt adott ki, amelyben kijelentette, hogy az alapvető feldolgozóipari vállalkozások hiteltámogatásának erősítése érdekében a bankok és pénzügyi intézmények bankelfogadvány-számlák megnyitásán, belföldi hitelleveleken, előlegfinanszírozáson stb. keresztül hiteltámogatást nyújthatnak a feldolgozóipari vállalkozásoknak az áruk beszerzésére és kifizetésére (101). Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a kínai kormány a hiteltámogatás egy másik formájának tekinti a bankelfogadványokat.

(381)

Semmit nem változtat a fenti gondolatmeneten és következtetésen az a körülmény, hogy a bankelfogadvány kiállításának időpontjában nem történik pénzátutalás a bank és valamelyik fél között. Ahogy már kifejtettük, a Kínai Népköztársaság által bevezetett bankelfogadvány egy fizetési eszköz a kereskedelmi ügyletekben, amely készpénzforgalmának és forgótőkéjének fellendítésén keresztül támogatja a kibocsátót. Gazdasági és pénzügyi szempontból ezen eszköz használata lehetővé teszi a kibocsátó számára, hogy a vállalat erőforrásainak felhasználása nélkül fizesse ki kötelezettségeit, és ezért a gazdasági műveletei egyik finanszírozási formájának minősül. Az együttműködő exportáló gyártók állításaival ellentétben ezt a finanszírozást nem a szállító nyújtja, hanem a bank. A (365) preambulumbekezdésben kifejtettek értelmében amint a bank elfogadja és jóváhagyja a kedvezményezett (azaz a szállító) felé a bankelfogadványt, a vevő (kibocsátó) szállítóval (kedvezményezettel) szembeni fizetési kötelezettsége megszűnik. A kedvezményezettet (szállítót) valójában a bankelfogadvánnyal fizetik ki az értékesítési szerződésben egyeztetett időpontban (azaz a kifizetés esedékességekor). Ezt a kínai kormány is megerősítette az ellenőrző látogatás során, azaz hogy amint a vállalat kifizeti a szállítót a bankelfogadvánnyal, a szállítóval szemben már nincs kötelezettsége, a bankkal szemben viszont igen, mert annak, aki a bankelfogadvány kibocsátását kérte, lejáratkor teljes összegben ki kell fizetnie a bankot. A bankelfogadványt fizetési eszközként használva a szállító kiegyenlítheti a más felekkel szemben fennálló kötelezettségeit. Ezért a szállító nem hosszabbítja meg a fizetési határidőt. Éppen ellenkezőleg, a bank halasztja el 6 hónappal vagy 1 évvel a bankelfogadvány hatálya alá eső ügyletekért járó tényleges készpénzfizetést, és így lehetővé teszi a kibocsátó számára a finanszírozási költségek elkerülését.

(382)

A Bizottság nem értett egyet azzal az észrevétellel, hogy mivel az értékesítési szerződés szerint az eladó csak 6 hónap vagy 1 év után kapja meg a kifizetést, a vevőnek az azonnali fizetés céljából nem kell felhasználnia saját forgótőkéjét, illetve rövid lejáratú hitelt felvennie. A Bizottság azzal a nyilatkozattal sem értett egyet, hogy irreleváns, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók hogyan könyvelik el a bankelfogadványokat a belső nyilvántartásaikban. Ahogy fent is említettük, a bankelfogadvány a kibocsátó által a kedvezményezett felé fennálló kötelezettségeinek teljesítésére használt eszköz. Az a kijelentés, hogy „az eladó csak 6 hónap vagy 1 év után kapja meg a kifizetést”, tényszerűen helytelen, mert az eladó a bankelfogadványon keresztül a szerződésben egyeztetett esedékességkor kapja meg a kifizetést. Ahogy arra a (374) preambulumbekezdésben rámutattunk, a bankelfogadványt a kereskedelmi ügyletekben a készpénzfizetést helyettesítő fizetési eszközként vezették be, és abba mind az eladó, mind a vevő beleegyezik. Azonban az árukért és szolgáltatásokért teljesítendő készpénzfizetést a bankelfogadvány lejáratáig elhalasztják, és ezt a halasztást a bank adja meg. Ahogy a (365) preambulumbekezdésben kifejtettük, amikor az eladót bankelfogadvánnyal kifizetik, a kibocsátó eladóval szembeni kötelezettsége megszűnik, és két új kötelezettség jön létre: a kibocsátó kötelezettsége az elfogadó bankkal szemben, valamint az elfogadó bank kötelezettsége az eladóval (kedvezményezettel) vagy a bankelfogadvány jogosultjával szemben. Az érdekelt felek állításaival szemben fontos elem az, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók hogyan könyvelik el belső nyilvántartásaikban a bankelfogadványokat, mivel ez kimutatja egyrészt, hogy az eladóval szemben fennálló kötelezettség a bankelfogadvánnyal történő fizetéssel megszűnt, másrészt pedig azt, hogy egy új kötelezettség keletkezett a bankkal szemben. Ez egy újabb bizonyíték arra, hogy ha a bankelfogadványt fizetési eszközként használják, amit az eszközt elfogadó bank engedélyezett, akkor a kibocsátónak a szerződésben egyeztetett esedékességkor nem kell készpénzben kifizetnie a szállítót (kedvezményezettet). A kibocsátónak a bank felé kell készpénzben fizetnie a bankelfogadvány lejáratakor, ami egy 6 hónappal vagy 1 évvel későbbi időpont. Ezt a kínai kormány is megerősítette az ellenőrző látogatás során, amikor is kijelentette, hogy a bankelfogadványok „abból a szempontból érdekesek, hogy mérséklik a vállalat cash flow-jára nehezedő terhet”.

(383)

A Bizottság nem értett egyet azzal az észrevétellel sem, hogy a bankelfogadvány elfogadásával a bank pusztán csak egy saját garanciát ad arra, hogy lejáratkor a kifizetést teljesítik. Először is, ahogy korábban említettük, a bankelfogadvány egy fizetési eszköz, amellyel a kibocsátó eleget tesz a kedvezményezettel (szállítóval) szembeni kötelezettségének. Ezért a szállítónak a kibocsátó általi kifizetése abban a pillanatban megtörténik, hogy jóváhagyják a bankelfogadványt, lejáratkor pedig a kibocsátó tesz eleget a bankkal szembeni fizetési kötelezettségének. Másrészt a bankelfogadvány nem minősíthető pusztán egy jövőbeli kifizetés további garanciájának, mivel a bankelfogadvány egy értékesítési szerződésben is elismert fizetési eszköz, a kibocsátó szállítóval szembeni fizetési kötelezettsége pedig a bankelfogadvánnyal történő fizetéssel megszűnik. A bank felé lejáratkor esedékes készpénzfizetés nem a szállító által megadott fizetési határidő meghosszabbítása, hanem egy bankkal szembeni kötelezettség. Ezt egyébként a kínai kormány is megerősítette az ellenőrző látogatás során, amikor is kijelentette, hogy a bankgarancia és a bankelfogadvány közötti különbség jogilag az, hogy „a garancia esetében A vállalat az, amely elsősorban felelős a kifizetésért, míg a bankelfogadványoknál a kibocsátó bank”.

(384)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság megismételte következtetését, miszerint hatását tekintve a bankelfogadvány a rövid távú finanszírozás egy formája, amennyiben lehetővé teszi az exportáló gyártók számára a beszerzéseik finanszírozását. Az előny abban áll az együttműködő exportáló gyártók számára, hogy megtakarítják a finanszírozási költségeket, mivel a bankelfogadványon keresztül történő finanszírozásnak nincs díja.

(385)

mivel a bankelfogadványoknak lényegében ugyanaz a célja és a hatása, mint a rövid lejáratú forgótőkehiteleknek, és ezeket az együttműködő exportáló gyártók széles körben használták folyó műveleteik finanszírozására a rövid lejáratú forgótőkehitelek helyett, a rövid lejáratú forgótőkehitel finanszírozásával egyenértékű költségeket kell viselniük. Ezt a következtetést a kínai kormány is megerősítette az ellenőrző látogatás során, amikor is kijelentette, hogy a vállalat döntése, hogy a bankelfogadványt vagy a rövid lejáratú hitelt választja, de „jellegében mindkét eszköz hasonló”.

(386)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy a bankelfogadványok nem nyújtanak rövid távú finanszírozást.

(387)

Ami az egyedi jelleget illeti, a (165) preambulumbekezdésben említettek szerint a pénzügyi intézmények a 40. sz. határozat szerint hiteltámogatást nyújtanak a támogatott iparágaknak.

(388)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bankelfogadványok az ösztönzött ágazatok, így például az üvegrostszövet-ágazat számára a pénzügyi intézmények által nyújtott kedvezményes pénzügyi támogatás egy további formáját képviselik. Amint azt a fenti 3.1. szakasz kifejti, az üvegrostszövet-ágazat valóban az ösztönzött iparágak közé tartozik, és ezért minden lehetséges pénzügyi támogatásra jogosult. Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Kínában (az ösztönzött iparágakon kívül) bármely vállalat ugyanolyan kedvezményes feltételek mellett veheti igénybe a bankelfogadványokat.

(389)

A végleges tájékoztatást követően a CNBM csoport azt állította, hogy a bankelfogadványok bevett kereskedelmi gyakorlatnak számítanak a Kínai Népköztársaságban, amely minden iparágnak rendelkezésére áll, és a bankelfogadványok felhasználóira vonatkozó egyetlen törvényes korlát a Kínai Népköztársaság átruházható értékpapírokról szóló törvényének 6. cikke, azaz „ha egy polgári jogi aktusok szempontjából cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes személy aláír egy átruházható értékpapírt, akkor az aláírás semmis”. A csoport azt is kifejtette, hogy nem az exportáló gyártók felelőssége megcáfolni azt a vélelmet, hogy egy állítólagos támogatási program egyedi jellegű, és a Bizottság felelőssége egyértelmű bizonyítékokkal alátámasztani az egyedi jelleg megállapítását, különösen azáltal, hogy összehasonlítja a mintában szereplő vállalatoknak ajánlott feltételeket a más kínai vállalatoknak kínált feltételekkel. Végezetül pedig a CNBM csoport egyik vállalata annak kifejtésére kérte fel a Bizottságot, hogy miért nem tekintik egyedi támogatásnak azt a hasonló kanadai programot, amelyre a Bizottság az e-kerékpárokról szóló ügyben hivatkozott, miközben a kínai rendszert egyedi támogatásnak tartja.

(390)

Ezzel összefüggésben a Bizottság felhívja a figyelmet a (165) preambulumbekezdésre, ahol bizonyítékot mutatott be arra, hogy a 40. sz. határozat szerint a pénzügyi intézmények kötelesek hiteltámogatást nyújtani az ösztönzött iparágaknak. A bankelfogadványok mint finanszírozási forma részét képezik a pénzügyi intézmények által az ösztönzött iparágaknak, így az üvegrostszövet-ágazatnak biztosított kedvezményes pénzügyi támogatási rendszernek.

(391)

A Bizottság rámutatott arra, hogy a támogatási rendszer egyedi jellegére vonatkozó értékelését az ösztönzött iparágakról készült elérhető kormányzati dokumentumokra, például tervekre és szabályozásokra alapozta. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a kínai kormány egyértelműen meghatározta, mely ágazatokat kívánja ösztönözni, és csak ezek jutottak hozzá az egyedi kedvezményes finanszírozáshoz. Ezért még ha néhány más, kifejezetten ösztönzött ágazatként meghatározott iparág is ugyanolyan vagy hasonló kedvezményes feltételekben részesül, mint az üvegrosszövet-ágazat, ez nem teszi minden szektor számára általánosan elérhetővé a kedvezményes finanszírozást és különösen a bankelfogadványokat.

(392)

Még ha egy finanszírozási forma elvileg elérhető is lehetne minden iparág vállalata számára, egyedivé tehetik a konkrét feltételek, amelyek alapján a finanszírozást felajánlják egy adott iparág vállalatainak, mint amilyen a finanszírozás díja és volumene. Az együttműködő exportáló gyártók esetében a fent említettek szerint a Bizottság lényegében megállapította, hogy a bankelfogadványokon keresztül mindenféle költségviselés nélkül mindegyikük részesült rövid távú finanszírozásban, némelyikük pedig más rövid távú finanszírozási formákhoz, például a rövid lejáratú hitelekhez képest jelentős mennyiségű bankelfogadványt vehetett igénybe. Az érdekelt felek egyike sem nyújtott be arra utaló bizonyítékot, hogy az üvegrostszövet-ágazat vállalatainak bankelfogadványain keresztül nyújtott kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében objektív kritériumokon és feltételeken alapulna.

(393)

A kanadai bankelfogadvány-rendszerhez fűzött észrevétellel kapcsolatban a Bizottság rámutatott arra, hogy az alaprendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében egy támogatási program egyedi jellegét csak a vizsgált támogatás tekintetében kell értékelni. Ezért a Bizottság nem köteles bemutatni azt, hogy más országok hasonló rendszerei szintén egyediek.

(394)

A fenti érvek alapján az együttműködő exportáló gyártóknak a bankelfogadványok egyedi jellegével kapcsolatos állításait a Bizottság elutasítja.

(395)

A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához a Bizottság felmérte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékét.

(396)

A (358) és (373) preambulumbekezdésben már bemutatottak szerint a bankelfogadványok olyan rövid távú finanszírozási formát jelentenek, amely a kiállító forgótőkéjének támogatása és készpénzigényének kielégítése révén növeli a kiállító tőkehatékonyságát, mivel az elfogadványokat nagyrészt készpénz helyett használják a kereskedelmi ügyletekben fizetési eszközként. A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók a rövid távú finanszírozási igényeik kielégítésére – ellentételezés fizetése nélkül – bankelfogadványokat használtak. Ezenkívül a (346) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság úgy vélte, hogy a mintában szereplő vállalatok valamennyi rövid távú finanszírozását – beleértve a bankelfogadványokat is – hitelkeretből kell fedezni. A hitelkeretekhez kapcsolódó előnyt a fenti 3.4.3.1. szakasz állapította meg.

(397)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a bankelfogadvány kiállítóinak díjat kell fizetniük a finanszírozási időszak után. A számítás céljából a Bizottság a finanszírozási időszak kezdő időpontjának vagy a szállítóval egyeztetett fizetési határidőt tekintette, mégpedig azokban az esetekben, amikor a bankelfogadványt a fizetési határidő előtt bocsátották ki, vagy pedig a bankelfogadvány kiállításának időpontját, azokban az esetekben, amikor a bankelfogadványt a kifizetés esedékességének napján vagy az után állították ki. A finanszírozási időszak végének a bankelfogadvány lejáratának időpontját tekintették.

(398)

Az alaprendelet 6. cikkének b) pontjával összhangban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezetteknek ily módon juttatott gazdasági előny a vállalat által a bankelfogadványokon keresztül nyújtott finanszírozás ellentételezéseként ténylegesen kifizetett összeg és a rövid távú finanszírozási kamatláb alkalmazásával fizetendő összeg közötti különbség.

(399)

A Bizottság meghatározta a rövid távú finanszírozási költségek meg nem fizetéséből származó előnyt. E tekintetben – a (358) preambulumbekezdésben említettek szerint – a bankelfogadványok a rövid távú finanszírozás egyik formáját jelentik. Valójában ugyanazt a célt szolgálják, mint a rövid lejáratú forgótőke-hitelek. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bankelfogadványoknak a rövid távú hitelfinanszírozással egyenértékű költséget kell viselniük. Ezért a Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta, mint az RMB-ben denominált rövid lejáratú hitelek finanszírozására, amelyet a fenti 3.4.2.4. szakasz ismertet.

(400)

A végleges tájékoztatást követően a CNBM csoport egyik vállalata azt az észrevételt tette, hogy mivel a bankelfogadvány az eladó által a vevőnek nyújtott hitel, a Bizottságnak „a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított áruk és szolgáltatások” elnevezésű támogatási program összefüggésében kellene kiszámítania az előnyt, és először azt kellene meghatároznia, hogy a szállító az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében „közjogi szervnek” minősül-e.

(401)

Ahogy azt már a (379)–(383) preambulumbekezdésben kifejtette, a Bizottság nem ért egyet azzal, hogy a bankelfogadvány egy eladó által nyújtott hitel, és azt a következtetést vonta le, hogy a bankelfogadvány a bank által a kibocsátónak biztosított kedvezményes finanszírozási forma. Ezért a fenti észrevételt elutasította.

(402)

A CNBM csoport egy másik vállalata azt állította, hogy a Bizottságnak a tényleges fizetési határidőt le kellett volna vonnia a banki finanszírozás feltételezett időtartamából.

(403)

A (397) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság a finanszírozási időszak kiszámításakor figyelembe vette a szállítóval egyeztetett fizetési határidőt. A CNBM csoport azon vállalata esetében, amely ezt állította, a vizsgálat azt mutatta ki, hogy a gyakorlatban a mögöttes számla fizetési határideje a megfelelő bankelfogadvány kiállításának időpontjában vagy már lejárt, vagy pedig nem volt kapcsolat a benyújtott számla és a bankelfogadvány között. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(404)

A CNBM csoport egyik vállalata azt állította, hogy a Bizottságnak le kellene vonnia az állítólagos előnyből a mintában szereplő gyártók által ténylegesen megfizetett díjakat. Ehhez a Yuntianhua csoport azt tette hozzá, hogy az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a Bizottságnak le kell vonnia minden kérelmezési díjat vagy más költség, amely szükségszerűen felmerül a támogatásra való jogosultság vagy a támogatás megszerzésekor.

(405)

A Bizottság a (375) preambulumbekezdésben már megjegyezte, hogy az együttműködő exportáló gyártók jutalékot fizettek a bank által nyújtott elfogadási szolgáltatásért, amely az elfogadvány névértékének 0,05 %-a és 0,1 %-a között mozgott. A bankelfogadvány bank általi feldolgozásáért fizetett jutalék valójában elkülönül a bank által megadott finanszírozástól, amelyért az együttműködő exportáló gyártókért nem terheli semmilyen költség. Ez a díj a banknak a bankelfogadvány feldolgozásával kapcsolatban felmerülő költségei fedezésére szolgál. A Bizottság csak a bankelfogadvány finanszírozási részét egyenlítette ki (azaz a rövid távú finanszírozással egyenértékű részt); nem elemezte, hogy az elfogadási jutalék is tartalmazott-e kiegyenlíthető támogatást. Mindenesetre a díj által a támogatási összegre gyakorolt hatás az exportáló gyártótól függően 0,01 % és 0,04 % között mozog, tehát elhanyagolható. Ezért a Bizottság nem tartja szükségesnek, hogy érdemben elemezze ezt az állítást, és értékelje ennek az előnynek a kiegyenlíthetőségét is.

(406)

A CNBM egyik vállalata azt állította, hogy a gazdasági előny kiszámításának alapjából le kell vonni azoknak a betéteknek az összegét, amelyeket a bankelfogadványok garanciájaként helyezett el.

(407)

Ezzel összefüggésben – a Bizottság korábbi vizsgálatokban (102) levont következtetései alapján – először is meg kell jegyezni, hogy a bankoknál bevett gyakorlat, hogy a finanszírozás nyújtásakor garanciát vagy biztosítékot kérnek az ügyfeleiktől. Az is megemlítendő, hogy ezeket a garanciákat annak biztosítására használják fel, hogy az exportáló gyártó viselje a pénzügyi felelősséget a bankkal és a szállítóval szemben. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a kínai bankok nem követelik meg rendszerszinten ezeket a garanciákat, és azokat nem mindig kötik össze egy adott bankelfogadvánnyal. Ebben az összefüggésben az állítólagos betétek nem a kiállító által a bankok részére fizetett előlegnek tekintendők, hanem pusztán egy kiegészítő garanciaként szolgálnak, amelyet a bankok időnként megkövetelnek, és amely nem befolyásolja a bank azon döntését, hogy a kibocsátóra terhelt további hitelkamatok nélkül kiadja a bankelfogadványt. A garanciának különböző formái lehetnek, beleértve a lekötött betéteket és az ígérvényeket is. A kibocsátót illető betéti kamatok ezért nem jelentenek költséget a bankelfogadvány kibocsátója számára. Ennek alapján a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(408)

A CNBM csoport egyik vállalata azt állította, hogy a Bizottságnak ki kell zárnia a számításaiból a kapcsolt feleknek kiállított bankelfogadványokat, mivel a kedvezményezettnek nem javul a likviditása azáltal, hogy a bankelfogadványon keresztül kiterjesztik a kapcsolt félre a fizetési feltételeket, mivel ez egy arányos összeggel csökkenti a kapcsolt viszonyban álló partner likviditását.

(409)

E tekintetben a Bizottság – ahogy a fentiekben is kifejtette – emlékeztet arra, hogy a bankelfogadvány egy fizetési eszköz, és így nem az a célja, hogy meghosszabbítsa a szállítóval egyeztetett esedékes kifizetést, hanem hogy elhalassza a készpénzfizetést. A bankelfogadványt a kedvezményezett (szállító) jóváhagyhatja fizetési eszközként, hogy rendezze a más felekkel szemben fennálló kötelezettségeit. Ezért nem csökken arányosan azoknak a kapcsolt feleknek a likviditása, amelyek átvették a bankelfogadványt. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(410)

A Yuntianhua csoport azt állította, hogy néhány kapcsolt vállalkozás esetében a bankelfogadványok számításakor a Bizottság nem használta fel a kérdőívre adott válaszban szolgáltatott adatokat.

(411)

A Bizottság megjegyezte, hogy a számítás a vállalatok által nyújtott legutóbbi adatszolgáltatáson alapult, amely adatokat a helyszíni látogatás során ellenőrizték. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(412)

Végezetül a CNBM csoport egyik vállalata a kettős beszámítás elkerülése érdekében egy konkrét állítást fogalmazott meg az egyik kapcsolt vállalkozás által kiadott bankelfogadványokról. A Bizottság elutasította az állítást. Mivel azonban ezen állítás részletei bizalmas jellegűek, a Bizottság a tájékoztatóban kifejezetten az érintett vállalathoz intézi válaszát.

(413)

A vizsgálat kimutatta, hogy a kínai pénzügyi intézmények a mintában szereplő egyes vállalatokkal szembeni követeléseket készpénz ellenében diszkontálták.

(414)

E műveleten keresztül a pénzügyi közvetítők kifizették a vállalkozásoknak a követeléseket azok esedékessége előtt. A társaságok korai forráshoz jutottak azáltal, hogy a díjak és az alkalmazandó diszkontráták levonása után a jövőbeni követeléseket átruházták a pénzintézetekre.

(415)

Az alkalmazandó leszámítolási kamatlábnak kifejezetten kompenzálnia kell a nemteljesítés kockázatát, amelyet nagymértékben befolyásol a fizetési kötelezettséget teljesítő utolsó jogalany hitelminősítése.

(416)

A vizsgálat során felmerült diszkontált követelések különböző formákat öltöttek, például váltók, kötvények, faktorálás, bankelfogadványok és kereskedelmi elfogadványok. Minden egyes forma meghatározott feltételek mellett működik, és hasonlóképpen különböző fokú mögöttes kockázattal jár. Bankelfogadvány esetében a bankelfogadvány kibocsátója az utolsó felelős jogalany, azaz a bank. Más típusú követeléseknél, pl. váltóknál és akkreditíveknél azonban az utolsó felelős jogalany rendszerint a kereskedelmi társaság.

(417)

Szokásos piaci körülmények között az alkalmazandó leszámítolási kamatlábnak kompenzálnia kell a bank költségeit és kockázatait. A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő egyes vállalatok számára kedvezményes kamatokat biztosíthattak, ami kiegyenlíthető előnyt jelentene.

(418)

A kedvezményezettek számára ily módon biztosított gazdasági előny a kínai pénzügyi intézmények által alkalmazott leszámítolási kamatláb és egy hasonló piaci műveletre, például a rövid lejáratú hitelekre alkalmazandó leszámítolási kamatláb közötti különbség.

(419)

Az aktában szereplő információk alapján azonban nem lehet különbséget tenni a különböző alkalmazandó leszámítolási kamatlábak között. Ezenkívül a Bizottság úgy becsülte, hogy a támogatás e formája által biztosított gazdasági előny elhanyagolható volt ebben a vizsgálatban. Ezért úgy döntött, hogy azt nem egyenlíti ki.

(420)

A Bizottság a nyilvánosan elérhető információk alapján megállapította, hogy a CNBM a vizsgálati időszakban 4 milliárd RMB értékű adósság-részvény swapügyletet hajtott végre a Agricultural Bank of China (a továbbiakban: ABC) és a Bank of Communications (a továbbiakban: COMM) részéről. A fenti (208)–(217) preambulumbekezdésben említettek szerint a CNBM nem válaszolt a kérdőívre, és nem működött együtt a vizsgálat során. A Bizottságnak ezért az ügylet értékelése során a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia.

(421)

Az ABC és a COMM egyaránt állami tulajdonban lévő, közjogi szervnek tekintett és/vagy a fenti 3.4.1.4. szakasz szerint megbízott vagy irányított bankok. Ezenkívül az ABC-ről és a COMM-ról megállapították, hogy korábbi szubvencióellenes vizsgálatok során közjogi szervek voltak, vagy olyan feladatok ellátásával bízták meg vagy utasították őket, amelyek rendes körülmények között a kormányra hárulnak (103). A jelenlegi vizsgálat aktájában nincs olyan bizonyíték, amely ellentmondana a korábbi ténymegállapításoknak.

(422)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy bank szokásos piaci viszonyok mellett további ellentételezés nélkül nem váltaná át adósságát saját tőkévé. A saját tőke valójában sokkal kockázatosabb eszköz, mint az adósság, mivel nincs biztosíték arra, hogy a bank visszakapja tőkebefektetését. Ezenkívül a saját tőke nem feltétlenül garantálja a befektetés megtérülését, szemben a kölcsön kamatával. Azt a megnövekedett kockázatot, amelyet a bankok ennek az adósság-részvény swapügylet köszönhetően vállalnak, a vállalat 2018-as pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében szereplő gyenge pénzügyi helyzet is bizonyítja: a vállalat nettó adósságrátája nagyon magas (120–145 %), az egy éven belül visszafizetendő rövid lejáratú hitelek a vállalat éves bruttó nyereségének kétszeresét teszik ki, és az összes kötelezettség az éves forgalom 2/3-át teszi ki. Végezetül pedig a CNBM honlapján közzétett sajtócikk kifejezetten az iparpolitikai célkitűzéseket, valamint a CNBM és a két bank közötti stratégiai együttműködés kiemelt jelentőségét jelölte meg az ügylet okaként. A sajtócikk szerint a swapügylet segíteni fogja a CNBM-t „a kínálati oldal strukturális reformjának” mint ipari célkitűzésnek az elérésében.

(423)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat során az adósság-részvény swapügylet előnyhöz juttatta a CNBM-t, mivel azt közjogi szervek vagy az állam által más módon megbízott vagy utasított szervezetek biztosították kedvezményes feltételek mellett az iparpolitikai célkitűzések elérése érdekében.

(424)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az adósság-részvény swapügylet révén megvalósuló kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a befektetők olyan jogalanyok, amelyek olyan állami politikák iránymutatásai szerint működnek, amelyek az üvegrost-ágazatot ösztönzött iparágként sorolják fel. Mindenesetre a rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy ez egy CNBM-nek nyújtott ad hoc támogatás, így az egy vállalkozásnak nyújtott egyedi támogatás.

(425)

mivel az együttműködés hiányában nem álltak rendelkezésre további bizonyítékok, a Bizottság nem fért hozzá a CNBM és a bankok közötti megállapodásokhoz. A Bizottság ezért nem tudta értékelni, hogy a bankok által vállalt jelentős kockázatokat valamilyen módon kompenzálták-e. A (422) preambulumbekezdésben ismertetett elemek azonban rámutatnak a CNBM nehéz pénzügyi helyzetére és az ezzel az ügylettel elérni kívánt ipari célkitűzésekre, ami alátámasztja azt a következtetést, hogy az ügylet mögött nem húzódik meg a jelentős tényleges kockázatokat tükröző piaci logika. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ügylet egyenértékű az adósságelengedéssel, és azt a vizsgálat során vissza nem térítendő támogatásként kezelte. Mivel a támogatást teljes egészében a vizsgálati időszakban vették igénybe, a teljes csoport teljes forgalma alapján számították ki. Ez 1,83 %-os támogatási összeget eredményezett.

(426)

A vizsgálat során a mintában szereplő egyik vállalat (Yunnan Yuntianhua Group Co., Ltd) különleges tőkeinjekciók formájában állami irányítás alatt álló jogalanyok által nyújtott forrásokat kapott.

(427)

Ezeket a forrásokat sajáttőke-emelések formájában ruházták át, amelyek azonban nem biztosítottak automatikusan teljeskörű részvényesi jogokat a befektetők számára. Ebben az értelemben a pénzeszközöket a kedvezményezett társaságban való jövőbeli sajáttőke-részesedés ellenében ruházták át, amely csak egy meghatározatlan időszak után lépne hatályba.

(428)

A vizsgálat megállapította, hogy amikor a vállalat megkapta a pénzeszközöket, azokat egyéb tőkeinstrumentumként könyvelték el, a vállalat tulajdonosi részesedésének várható változása nélkül. A befektetők, annak ellenére, hogy átutalták a forrásokat, nem gyakorolták teljes mértékben a részvényesi jogokat, és kamatfizetést sem kaptak cserébe. A pénzeszközök egy részét csak egy határozatlan, de általában egy évnél hosszabb időszak után, a SASAC jóváhagyásával utalták át a befizetett saját tőkébe. A befektetők csak ebben az időpontban szereztek teljeskörű részvényesi jogokat.

(429)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a tőkeinjekció és a részvényesi jogok átruházása közötti időszak meghaladhatja az egy évet. E tekintetben a Bizottság jelentős összegű tőkeinjekciókat mutatott ki, amelyek nem biztosítottak részvényesi jogokat a teljes vizsgálat során.

(430)

Következésképpen a gyakorlatban mindaddig, amíg a részvényesi jogokat – egy évnél hosszabb ideig – nem ismerik el, a társaság a tulajdonjog jövőbeli átruházásáért cserébe pénzeszközökkel rendelkezik anélkül, hogy az bármilyen költséggel járna.

(431)

Szokásos piaci körülmények között a pénzeszközök felhasználásának ellentételezése céljából a társaság röviddel a pénzeszközök megérkezése után átruházná tulajdonrészének egy részét, vagy a pénzeszközöket adósságként könyvelné el. Tekintettel azonban e megállapodások sajátos körülményeire ebben az esetben, a finanszírozás e hibrid formája valójában közelebb áll egy hosszú időre szóló klasszikus kamatmentes részvényesi kölcsönhöz, mint egy tőkeinstrumentumhoz.

(432)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat során a Yuntianhua csoport részét képező Yunnan Yuntianhua Group Co., Ltd. hosszú időn keresztül jelentős összegű finanszírozásban részesült, amelynek költségeit nem viselte. Mivel a szóban forgó különleges tőkeinjekciók nem ruháztak automatikusan részvényesi jogokat a befektetőkre, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok hasonló hatásúak voltak, mint egy ingyenes kölcsön.

(433)

Annak megállapítása érdekében, hogy a befektetők közjogi szervnek tekinthetők-e, illetve a kínai kormány bízza-e meg és utasítja őket, a Bizottság konkrét információkat kért a Yuntianhua csoporttól azokról a részvényesekről, akik egyéb tőkeinstrumentumok révén nyújtottak finanszírozást. A befektetők a következők voltak: a Kunming Heze Investment Center; a Yunnan Jinrun Zhonghao Investment Center; és az állami tulajdonú Yunnan Energy Investment Group tulajdonában lévő állami tulajdonú vállalkozások reformjáról szóló 2. számú junnani beruházási alap partnersége (az állami tulajdonú vállalkozások reformjához nyújtott alap).

(434)

A Bizottság által kért információk olyan vállalati információkat tartalmaztak, mint a fő részvényesek neve, valamint az egyes befektetők igazgatótanácsának összetétele és szabályai. A Bizottság tájékoztatást kért továbbá az említett befektetők befektetési politikájáról, valamint az egyéb tőkeinstrumentumokon keresztül történő konkrét pénzátutalásokról.

(435)

Ezenkívül a Bizottság felvette a kapcsolatot a kínai kormánnyal, és a (434) preambulumbekezdésben leírtakkal megegyező információkat kért. A kínai kormány azt válaszolta, hogy nem rendelkezik információval konkrét vállalatokról és minden olyan kínai szervezetről, amelyben részesedéssel rendelkezhet. Tehát közvetlen választ nem adott, de elhalasztotta válaszadást a mintában szereplő érintett vállalat által adandó válaszig.

(436)

Teljeskörű válasz hiányában a Bizottság a (218)–(220) preambulumbekezdésekkel összhangban úgy döntött, hogy a rendelkezésre álló tényeket használja fel annak meghatározásához, hogy ezek a befektetők közjogi szervnek minősülnek-e.

(437)

A nyilvánosan elérhető információk, például az éves jelentések, a szakmai címjegyzékekben, a befektetők honlapján vagy a nyilvánosan elérhető adatbázisokban rendelkezésre álló információk felhasználásával a Bizottság megállapította, hogy a Yuntianhua csoportnak más tőkeinstrumentumokon keresztül finanszírozást nyújtó befektetők részben vagy egészben az állam tulajdonában voltak.

(438)

A Kunming Heze Investment Center esetében a Bizottság megállapította, hogy a részvények több mint 98 %-a a helyi önkormányzatok és az állami tulajdonú vállalatok tulajdonában van (104). A részvényesek között a Bizottság megtalálta az állami tulajdonú Yunnan State Owned Capital Operations Ltd (Yunnan guoyou ziben Yunying youxian gongsi) részvényeinek több mint 24 %-át. A Bizottság azt is megállapította, hogy a Kunming Heze Investment Center részvényeinek több mint 74 %-át az SOE China Huadian Group Co., Ltd. pénzügyi vállalata, a China Fortune International (Huaxin International Trust) birtokolja. Emellett a Kunming Heze Investment Centert egy tartományi állami vállalatokba való befektetésre szánt befektetési alap kezeli. Emellett a Bizottság megállapította, hogy a szervezet és annak részvényeseinek jogi képviselői és igazgatótanácsi tagjai korábban vezető tisztséget töltöttek be a Yunnan SASAC-ban, valamint tagjai a központi szerződő félnek (105).

(439)

A Yunnan Jinrun Zhonghao Investment Center (106) esetében a Bizottság megállapította, hogy a részvények legalább 46 %-a a helyi önkormányzat és az állami tulajdonú vállalatok tulajdonában volt. A részvényesek tulajdonosi szerkezetében a Bizottság megtalálta konkrétan a China Construction Bank Trust intézményt és a Yunnan tartomány állami tulajdonában lévő Jinrun tőkebefektetési alapkezelőt.

(440)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az állami tulajdonú Yunnan Energy Investment Group tulajdonában van az állami tulajdonú vállalkozások reformjáról szóló 2. számú junnani beruházási alap partnersége (az állami tulajdonú vállalkozások reformjához nyújtott alap).

(441)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy léteznek olyan formális jelek, amelyek arra utalnak, hogy az állam ellenőrzést gyakorol e befektetők felett. Az ellenkezőjére utaló konkrét információk hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó jogalanyokat tulajdonló állami vállalatok vezetőit és felügyelőit a 3.4.1.5. és 3.4.1.6. szakaszban levont következtetések alapján feltehetően az állam nevezi ki, és az államnak tartoznak felelősséggel.

(442)

Ezenfelül a (431) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy tevékenységeik nem pusztán piaci logikát követtek, és nem tükrözték a vizsgált ügyletekhez kapcsolódó tényleges piaci kockázatokat. Éppen ellenkezőleg, az egyes iparágak ösztönzésére irányuló kormányzati politikákkal összhangban – amint azt a fenti 3.1. szakasz megállapítja – ezek a befektetők irracionálisan jártak el, amikor pénzügyileg támogatták az exportáló gyártókat.

(443)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság megállapította, hogy a Yuntianhua csoportnak egyéb tőkeeszközön keresztül finanszírozást nyújtó, állami irányítás alatt álló jogalanyok az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összefüggésben értelmezett 2. cikkének b) pontja értelmében közjogi szerveknek minősülnek.

(444)

Ezen túlmenően, még ha az állami irányítás alatt álló jogalanyokat nem is tekintenénk közjogi szerveknek, a Bizottság megállapította, hogy azokat a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében olyan feladatok ellátásával bízta meg vagy olyan feladatokra utasította, amelyek rendes körülmények között a kormányra hárulnak, ugyanazon okok miatt, mint amelyeket a (269) preambulumbekezdés ismertet. Ilyen módon a magatartásuk mindenképpen a kínai kormánynak tulajdonítható.

(445)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a tőkeinjekciók révén megvalósuló kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a befektetők olyan jogalanyok, amelyek olyan állami politikák iránymutatásai szerint működnek, amelyek az üvegrost-ágazatot ösztönzött iparágként sorolják fel. Mindenesetre a rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy ez egy Yunnan Yuntianhua Group Co., Ltd vállalatnak nyújtott ad hoc támogatás, így egy vállalkozásnak nyújtott egyedi támogatásnak minősül.

(446)

A (432) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Yunnan Yuntianhua Group Co., Ltd. jelentős finanszírozásban részesült tőkeinjekciók révén, ami a szabad kamatozású hitelfinanszírozáshoz hasonló hatással járt. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy a hitelekre vonatkozó, a fenti 3.4.2. szakaszban ismertetett számítási módszert követi. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi előny meghatározása érdekében az azonos futamidejű, USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB vagy B minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet alkalmazza a PBOC által közzétett irányadó kamatlábakra a hitelek piaci alapú kamatlábának megállapításához, amelyet ezt követően összehasonlít a társaság által fizetett tényleges kamatlábbal. Ez 0,3 %-os támogatási összeget eredményezett.

(447)

A mintában szereplő összes vállalat részesült kötvények formájában nyújtott kedvezményes finanszírozásban.

(448)

Kínában a kötvénypiaci szereplők lényegében ugyanazok a szervezetek, mint amelyek a hitelpiacon működnek. Azoknak a vállalatoknak, amelyek kötvényeket akarnak kibocsátani, igénybe kell venniük egy jegyzőként eljáró pénzügyi intézmény szolgáltatásait. A jegyzők megszervezik a kötvények kibocsátását, és javaslatot tesznek arra az árfolyamra, amelyen a kötvényt bemutatják a befektetőknek. Ezek a jegyzők ugyanazok az állami tulajdonú bankok, amelyek a fenti 3.4.2. szakaszban tárgyalt kedvezményes hiteleket is nyújtják. Ráadásul a kötvényeket megvásárló befektetők is elsősorban kínai (állami tulajdonban lévő) bankok, mivel a kötvények teljes kereskedési volumenének több mint 95 %-a a bankközi piacon történik (107).

(449)

A fenti 3.4.1.1. szakaszban leírtaknak megfelelően ezekre a pénzügyi intézményekre az erős állami jelenlét jellemző, és a kínai kormánynak lehetősége van érdemi befolyást gyakorolni rájuk.

(450)

Az általános jogi keret, amelyben ezek a pénzügyi intézmények működnek – és amely a 3.4.1. szakaszban ismertetésre került – a kötvényekre szintén vonatkozik. Ezenkívül a következő szabályozási dokumentumok vonatkoznak különösen a kötvényekre:

(451)

A szabályozási kerettel összhangban, Kínában nem lehet szabadon kötvényeket kibocsátani, illetve szabadon kereskedni azokkal. Minden egyes kötvény kibocsátását különböző kormányzati hatóságoknak, például a PBOC-nek, az NDRC-nek vagy a CSRC-nek kell jóváhagynia, a kötvény és a kibocsátó típusától függően. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek szerint éves kvóták alkalmazandók a vállalati kötvények kibocsátására.

(452)

Továbbá az értékpapírtörvény 16. cikkével összhangban a kötvények nyilvános kibocsátásának meg kell felelnie a következő követelményeknek: „az összegyűjtött pénzeszközök beruházásának az állam iparpolitikáival összhangban kell történniük […]” és „az összegyűjtött pénzeszközöket […] az igazolt célokra kell felhasználni”. A vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 12. cikke ismét hangsúlyozza, hogy az összegyűjtött források felhasználási céljainak összhangban kell lenniük az állam iparpolitikáival.

(453)

A vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések szerint csak bizonyos szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő – például AAA hitelminősítésű – kötvényeket lehet nyilvános kibocsátásra felajánlani. A legtöbb kötvényt ezért egy zártkörű kibocsátás keretében, úgynevezett „minősített” befektetőknek bocsátják ki, amelyeket a CSRC jóváhagyott, és amelyek alapvetően kínai intézményi befektetők.

(454)

Végül a vállalati kötvények kamatlábait nem szabadon állapítják meg, mivel a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 18. cikke kimondja, hogy „a vállalati kötvények esetében kínált kamatláb nem haladhatja meg a bankok által azonos lejáratú, határozott idejű takarékbetétekért magánszemélyek részére fizetett irányadó kamat 40 %-át”.

(455)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes kötvénykibocsátások kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Ezért a Bizottság a vizsgálat konkrét ténymegállapításaival kombinálva vizsgálta a (450)–(454) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet.

(456)

Az ellenőrző látogatások alkalmával fény derült arra, hogy a mintában szereplő két exportálógyártó-csoport általában a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábaihoz közeli kamatlábak mellett bocsátott ki kötvényeket, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől.

(457)

A gyakorlatban a kötvények kamatlábait – a hitelekhez hasonlóan – a hitelminősítés befolyásolja. A (279)–(285) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint azonban a helyi hitelminősítési piac torz, és a hitelminősítések megbízhatatlanok. Ezt szemléltette az a tény, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott kötvényekre vonatkozó kötvénykibocsátási tájékoztatók és hitelminősítési jelentések nem a vállalatok tényleges helyzetét tükrözték.

(458)

Egy esetben például a részletes kötvénytájékoztató figyelmeztetett arra, hogy a vállalat nyereségszintje csökkent, hogy a nettó eszközök jelentős részét belső finanszírozási garanciákra kötötték le, hogy a rövid távú adósságtörlesztés nagy nyomást fejtett ki a vállalatra, és hogy a vállalat nagy tőkeigényű projekteket tervezett annak ellenére, hogy az adósság/eszköz arány már magas volt. Ennek ellenére a jelentés azzal zárult, hogy AA+ hitelminősítést adott a kötvénykibocsátásnak.

(459)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok számára a kötvénykibocsátásokat szervező kínai pénzügyi intézmények – a 3.4.1.5. és 3.4.1.6. szakaszban bemutatottak szerint – az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősülnek, illetve ezek az intézmények a kormány megbízásából vagy utasítására működnek. Ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártók számára gazdasági előny nyújtása valósult meg, mivel a kötvényeket a tényleges kockázati profiljuknak megfelelő piaci árfolyamnál alacsonyabb árfolyamon adták ki.

(460)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötvények formájában megvalósuló kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi jellegűnek minősül, tekintve, hogy a kormányzati hatóságok jóváhagyása nélkül nem lehet kötvényeket kibocsátani, és Kína értékpapírtörvénye kimondja, hogy a kötvénykibocsátásnak összhangban kell állnia az állam iparpolitikáival. Mint az a (140)–(177) preambulumbekezdésben már említésre került, az üvegrostszövet-ágazat kulcsfontosságú/stratégiai ágazatnak minősül.

(461)

Mivel a kötvények lényegében pusztán más típusú, a hitelekhez hasonló adósságinstrumentumok, és mivel a hitelek esetében a számítási módszer már eleve egy kötvénykosáron alapul, a Bizottság úgy határozott, hogy ezúttal is a hitelek esetében a 3.4.2. szakaszban leírtak szerint alkalmazott számítási módszert követi. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi előny meghatározása érdekében az azonos futamidejű, USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet alkalmazza a PBOC által közzétett irányadó kamatlábakra a kötvények piaci alapú kamatlábának megállapításához, amelyet ezt követően összehasonlít a társaság által fizetett tényleges kamatlábbal.

(462)

A (291) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság megállapította, hogy egyes vállalatok adósságátalakítás céljából kötvényeket bocsátottak ki. Ezekben az esetekben, amint azt a 3.4.2.2. szakasz kifejti, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az érintett vállalatok rosszabb pénzügyi helyzetben vannak, mint amire a pénzügyi kimutatások első ránézésre utalnak, és hogy a rövid és hosszú távú finanszírozásukhoz további kockázat kapcsolódik. Ezért a megnövekedett kockázati kitettség figyelembevétele érdekében a Bizottság a kockázati minősítési skála egy fokozatát lejjebb helyezte, és az amerikai AA vállalati kötvények és az amerikai B vállalati kötvények összehasonlítása révén a finanszírozásuk – többek között a kötvények – tekintetében is kiigazította a relatív felár számítását.

(463)

A vizsgálat kimutatta, hogy a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártói csoport kedvezményes finanszírozásban részesült bankelfogadványok és kötvények formájában, és a mintában szereplő vállalatok közül kettő részesült kedvezményes finanszírozásban tőkeinjekció formájában a vizsgálati időszakban. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel a Bizottság ezeket a kedvezményes finanszírozási típusokat kiegyenlíthető támogatásnak tekintette.

(464)

Ami a CNBM-et illeti, mivel ez a vállalat nem működött együtt, a CNBM szintjén a kedvezményes finanszírozás egyéb típusainak gazdasági előnyét a fenti szakaszokban kifejtett módszer alkalmazásával állapították meg, amelyet a vállalat 2018. évi éves jelentésében nyilvánosan elérhető információkra, például a kötvénykibocsátásra és a váltótartozások állományára alkalmaztak.

(465)

A fent ismertetett kedvezményes finanszírozás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összegek a következőképpen alakultak:

Kedvezményes finanszírozás: egyéb finanszírozási típusok

(466)

A panaszos azt állította, hogy a Sinosure egyéb szolgáltatások mellett koncessziós jelleggel rövid, közép- és hosszú lejáratú exporthitel-biztosítást, befektetésbiztosítást és kötvénygaranciákat nyújt az ösztönzött ágazatok számára. Egy, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) által készített friss tanulmány szerint a Sinosure által nyújtott összes exporthitel-biztosítás 21 %-át a kínai csúcstechnológiai ágazat kapja, amelynek az üvegrostszövet-ágazat is a része (108). Továbbá, a Sinosure aktív szerepet vállalt a „Made in China 2025” kezdeményezés megvalósításában, és útmutatást nyújtott a vállalkozásoknak a nemzeti hitelforrások felhasználásához, tudományos és technológiai innovációt és technológiai korszerűsítést végzett, és segített a „kifelé nyitó” vállalkozásoknak, hogy versenyképesebbé váljanak a világpiacon (109).

(1)

A Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által közösen kiadott, a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (Shang Ji Fa, 2004. évi 368. sz.);

(2)

az Államtanács 2009. május 27-i közleményben foglalt 840-es terv;

(3)

az Államtanács által kiadott, a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fenntartásának és fejlesztésének felgyorsításáról szóló közlemény (GuoFa, 2010. évi 32. sz., 2010. október 18.), valamint az ehhez kapcsolódó végrehajtási iránymutatások (GuoFa, 2011. évi 310. sz., 2011. október 21.);

(4)

a csúcstechnológiát képviselő kínai termékek 2006. évi exportkatalógusának kibocsátásáról szóló közlemény, Guo Ke Fa Ji Zi, 2006. évi 16. sz.

(5)

a Tudományos és Technológiai Minisztérium közleménye a kínai csúcstechnológiai termékek útmutató katalógusának összeállításáról, G.K.B.J., [2009] 2009. október 9., 61. sz.

(467)

A mintában szereplő két vállalatcsoport fennálló exporthitel-biztosítási megállapodással rendelkezett a Sinosure-rel a vizsgálat során.

(468)

Amint azt a fenti (201) preambulumbekezdés említi, a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre a vállalatirányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, mint például az alapszabályát.

(469)

A Sinosure továbbá – mint arra a (200) preambulumbekezdés is rámutat – nem szolgáltatott konkrétabb adatokat sem az üvegrostszövet-ágazatnak nyújtott exporthitel-biztosításról, a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról.

(470)

Ezért a Bizottságnak ki kell egészítenie a szolgáltatott információkat a rendelkezésre álló tényekkel.

(471)

A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban (110) nyújtott tájékoztatás szerint a Sinosure egy állami tulajdonban lévő biztosítási társaság, amelyet az állam hozott létre és támogat a kínai külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztés és együttműködés támogatására. A vállalat 100 %-os állami tulajdonban van. Rendelkezik igazgatótanáccsal és felügyelőbizottsággal. A kormány jogosult a vállalat vezető tisztségviselőinek kinevezésére és felmentésére. A Bizottság ezen információk alapján megállapítja, hogy a Sinosure esetében léteznek kifejezetten kormányzati ellenőrzésre utaló jelek.

(472)

A Bizottság további tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány érdemi befolyást gyakorolt-e a Sinosure magatartása felett az üvegrostszövet-ágazat tekintetében. A Bizottság ezzel összefüggésben megállapította, hogy az új és csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusa kifejezetten felsorolja az üvegrostból készült termékeket, köztük az üvegrost szövetet mint olyan terméket, amelynek kivitelét ösztönözni kívánják (111).

(473)

Továbbá a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény szerint a Sinosure-nek növelnie kell a kulcsfontosságú iparágak és termékek támogatását az új és csúcstechnológiás termékek exportja általános támogatásának erősítése révén. Az új ágazatokra, például az „új anyagokra” és az új és csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusában felsorolt egyéb új és csúcstechnológiát képviselő ágazatokra kell az üzleti tevékenységei során hangsúlyt helyeznie, és átfogó támogatást kell nyújtania a kockázatvállalási eljárások, a limitek jóváhagyása, a követelések feldolgozási sebessége, valamint a díjak rugalmassága tekintetében. A díjak rugalmasságát illetően a termékek számára a hitelbiztosító által megszabott ingadozási sávon belül a maximális biztosításidíj-engedményt kell biztosítania. A (148) és (162) preambulumbekezdésben említettek szerint a üvegrostszövet-ágazat az „új anyagok” általánosabb kategóriájába tartozik. Ezenkívül a Sinosure 2017. évi éves jelentése megállapítja, hogy a Sinosure aktívan biztosította a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak, például az új anyagok ügyleteit (112).

(474)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelőbizottsági tagok kötelesek tiszteletben tartani. Ezért a kínai kormány a normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi irányítást gyakorolhasson a Sinosure magatartása felett.

(475)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően konkrét biztosítási szerződések alapján is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Az ellenőrző látogatás során a Sinosure fenntartotta azon állítását, miszerint a gyakorlatban a biztosítási díjai piacorientáltak voltak, és kockázatértékelési elveken alapultak. Az üvegrostszövet-ágazatra vagy a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan azonban semmilyen konkrét példával nem szolgáltak.

(476)

Konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így megvizsgálta a Sinosure konkrét magatartását a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott biztosítás tekintetében. Ez a viselkedés ellentétben állt a hivatalos álláspontjukkal, mivel nem piaci elvek alapján jártak el.

(477)

A teljes folyósított követelés és a teljes biztosított összeg összevetését követően a Bizottság a Sinosure 2017. évi éves jelentésében elérhető adatok alapján (113) arra a következtetésre jutott, hogy a Sinosure-nek átlagosan a biztosított összeg 0,26 %-át kellene felárként felszámítania a követelések költségeinek fedezésére (anélkül, hogy figyelembe venné a vállalati általános költségeket). A gyakorlatban azonban a mintában szereplő vállalatok által fizetett felárak jóval alacsonyabbak voltak, mint a működési költségek fedezéséhez szükséges minimális díj.

(478)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy néhány exportáló gyártó részesült a Sinosure-nek fizetett exporthitel-biztosítási díjak részleges vagy teljes visszatérítéséből.

(479)

A Bizottság ezért megállapította, hogy a fent ismertetett jogi keretet a Sinosure az üvegrostszövet-ágazat esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre. A Sinosure az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el. Ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártók gazdasági előnyt kaptak, mivel a biztosítást a Sinosure működési költségeinek fedezéséhez szükséges minimális díj alatti biztosítási díjakon nyújtották.

(480)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az exportbiztosítási program keretében nyújtott támogatások egyedi jellegűek, mivel ezekhez kivitel nélkül nem lehetne hozzájutni, és ezért az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kiviteltől függenek.

(481)

Az ellenőrző látogatás alatt a Sinosure kijelentette, hogy a piacon öt piaci szereplő van, és nincs információja saját piaci részesedéséről. Egy korábbi szubvencióellenes vizsgálatban szolgáltatott információk alapján azonban, amelynek esetében a vizsgálati időszak 2016. július 1-jétől2017. június 30-ig tartott (114), a Sinosure akkoriban a belföldi exportbiztosítási piac körülbelül 90 %-át képviselte Kínában, és így domináns piaci helyzetben volt. mivel a Bizottság nem talált piaci alapú belföldi biztosítási díjat. Ezért a korábbi szubvencióellenes vizsgálatokkal összhangban a Bizottság így a legmegfelelőbb külső referenciaértéket alkalmazta, amellyel kapcsolatosan könnyen hozzáférhetőek voltak információk, azaz az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja (a továbbiakban: Ex-Im Bank) által nem pénzügyi intézmények esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre alkalmazott biztosítási díjakat.

(482)

A vizsgálat során visszatérített exporthitel-biztosítási díjakat támogatásként kezelték. Mivel nem volt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a vállalatoknál felmerültek volna olyan többletköltségek, amelyek kiigazítást tennének szükségessé, a gazdasági előny a vizsgálati időszak során kapott visszatérítés teljes összegeként került kiszámításra.

(483)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg:

Kedvezményes finanszírozás és biztosítás: exporthitel-biztosítás

(484)

mivel a vizsgált vállalatcsoportok vertikálisan integráltak, a Bizottság a fő nyersanyag-szállítókat is bevonta a vizsgálatba, és a velük kapcsolatban álló szállítók szintjén kapott támogatásokat beépítették az egyes támogatási rendszerekre vonatkozó számításokba.

(485)

Másrészt a Bizottság nem talált elegendő bizonyítékot arra, hogy alátámassza azt az állítást, miszerint a független szállítók a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összegért szállítottak árukat az üvegrostszövet-gyártóknak.

(486)

Kínában valamennyi földterület az állam vagy – falvak vagy városok alkotta – társulás tulajdonában áll, de a földterület jog szerinti vagy feltételes használati joga társaságra vagy magánszemélyre átruházható. Minden telek tulajdonosa a városi térségekben az állam, a vidéki térségekben az ott található település.

(487)

A kínai alkotmány és földtörvény értelmében azonban a vállalatok és magánszemélyek „földhasználati jogot” vásárolhatnak. Ipari földterület esetén a haszonbérlet időtartama általában 50 év, amely további 50 évre meghosszabbítható.

(488)

A kínai kormány szerint a Kínai Népköztársaság tulajdonjogi törvényének 137. cikke kimondja, hogy „az ipari, üzleti, szórakoztatási vagy kereskedelmi lakások stb. céljára használt földterületeket, illetve azokat a földterületeket, amelyeknek két vagy több célfelhasználója van, árverés, ajánlattételi felhívás vagy más nyilvános ajánlattételi módszer útján kell átruházni.” Emellett a kínai kormány hivatkozik a Kínai Népköztársaságnak a városi térségekben található állami tulajdonú földterületek használati jogának engedményezéséről és átruházásáról szóló átmeneti szabályai 3. cikkére. Ez a cikk úgy rendelkezik, hogy „a Kínai Népköztársaságban vagy azon kívül működő bármely vállalat, vállalkozás, egyéb szervezet és magánszemély – ha törvény másként nem rendelkezik – jogosult a földterület használatára, és részt vehet a területfejlesztésben, -hasznosításban és -kezelésben e rendeletek rendelkezéseivel összhangban.”

(489)

A kínai kormány úgy ítéli meg, hogy Kínában a földterületek piaca szabadpiac, és az ipari vállalkozások által a haszonbérleti jogért fizetett ár a piaci árnak felel meg.

(490)

Kínában a földhasználati jog biztosítása a Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének hatálya alá tartozik. Ezenkívül a jogalap részét képezik a következő dokumentumok is:

(491)

„Az állami tulajdonú földterületek építési célú használati jogának ajánlattételi felhívás, árverés és ajánlat útján történő engedményezéséről” szóló rendelkezés 10. cikke értelmében a helyi hatóságok a földterületek árát a csak háromévente aktualizált városi földértékelési rendszer, valamint a kormányzati iparpolitika szerint szabják meg.

(492)

Az ellenőrző látogatás alatt a kínai kormány kijelentette, hogy a Pénzügyminisztérium 2019 májusában iránymutatást adott ki az ipari földterületek hasznosításáról, hogy jobb tájékoztatást nyújtson a piaci résztvevők számára a földhasználati jogokról, és a piaci szükségletekkel összhangban biztosítsa az ellátást. Ezek az iránymutatások kimondják, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtettek, és valamennyi piaci szereplő azonos feltételekkel fér hozzá ipari földterületekhez. Ez az iránymutatás azonban nem volt alkalmazandó a vizsgálati időszakban és a földhasználati jogoknak a mintába felvett exportáló gyártók általi megszerzésekor.

(493)

Korábbi vizsgálatai során a Bizottság megállapította, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak nem tükrözik a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat, mert úgy találta, hogy az aukciós eljárás nem egyértelmű, átláthatatlan és nem működik a gyakorlatban, és az árakat a hatóságok önkényesen szabják meg. Az előző preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a hatóságok a városi földértékelési rendszer szerint szabják meg az árakat, és ez a rendszer – egyéb szempontok mellett – arra kötelezi őket, hogy az ipari földterületek árának meghatározásakor az iparpolitikát is figyelembe vegyék.

(494)

A mostani vizsgálat ebben a tekintetben nem mutatott ki érdemi változást. A Bizottság például megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók közül csak néhány vett részt pályázati vagy hasonló nyilvános ajánlattételi eljárásban földhasználati jogaikkal összefüggésben, ideértve a közelmúltban szerzett földhasználati jogokat is. A mintában szereplő vállalatok többségét a helyi hatóságok juttatták földhasználati jogokhoz letárgyalt árakon.

(495)

A Bizottság megjegyezte, hogy a városi földterületeket nyomon követő rendszer mellett működik egy dinamikus földterület-nyomonkövető rendszer is. A Kínai Népköztársaságból származó szolárpanelekkel kapcsolatos hatályvesztési felülvizsgálatban (115) a Bizottság megállapította, hogy ezek az árak magasabbak a városi földterület-értékelő rendszer által megszabott, a helyi önkormányzatok által használt minimális referenciaáraknál, mert ez utóbbiakat csak háromévente aktualizálják, míg a dinamikus nyomon követő rendszer árait negyedévente. Ugyanakkor nem volt arra utaló jel, hogy a földterületek árát a dinamikus nyomon követő rendszer árai alapján határozták volna meg. Ugyanis a kínai kormány a szolárpanelekkel kapcsolatos vizsgálat keretében megerősítette, hogy a városi földterületek árának dinamikus nyomon követését biztosító rendszer Kína egyes területeire (105 városra) vonatkozóan követi nyomon a földterületek árszintjének ingadozását, és a földterületek árának alakulását hivatott felmérni. A pályázatok és az árverések kiindulási árai azonban a földértékelési rendszer által meghatározott referenciaértékeken alapultak. Ez a helyzet a vizsgálat során is fennállt. Emellett esetünkben a mintában szereplő vállalatcsoportok többsége kiosztás útján jutott hozzá földterületekhez.

(496)

Az ajánlattétel útján biztosított földterületek esetében a Bizottság megállapította, hogy minden esetben csak egy ajánlattevő volt a földterületre, és a kifizetett ár megfelelt az ajánlattételi eljárás kiindulási árának. Az aukció tényleges folyamatára vonatkozó további részletes adatok hiányában bizonytalan volt, hogy a kiindulási árat függetlenül állapították-e meg, és az megfelelt-e a földhasználati jog piaci értékének.

(497)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy egy ajánlattételi mechanizmusban a végső realizált ár nem csak azt az árat tükrözi, amelyen az eladó hajlandó eladni, illetve nem csak az eredeti árat, amelyen az ajánlatot teszik, hanem azt az árat is, amelyet a vevő hajlandó megfizetni, továbbá a mechanizmus keretében végül realizált árat is, és így a keresletet és a kínálatot is tükrözi. Ha az ajánlattételi mechanizmus lezárása után a végső ár „megfelelt az ajánlattételi eljárás kiindulási árának”, akkor ez egyszerűen azt jelenti, hogy abban az időpontban ez az ár tükrözi a keresletet és a kínálatot. A Bizottság egyetértett a kínai kormánnyal az ajánlattételi mechanizmus ismertetett alapelveiben, megjegyezte azonban, hogy egy ilyen mechanizmus csak akkor működőképes, ha egy adott földterületre több ajánlattevő van. A Bizottság azonban egyetlen példát sem talált ebben a vizsgálatban vagy akár a korábbi vizsgálatokban arra, amikor egynél több ajánlattevő volt a földterületre, és meg lehetet figyelni a kereslet és a kínálat kölcsönhatását. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(498)

A Bizottság azt is megállapította, hogy néhány vállalat visszatérítéseket kapott a helyi hatóságoktól a földhasználati jogokért fizetett összegek kompenzálására. Továbbá a CNBM csoportba tartozó vállalatok által megszerzett földhasználati jogok némelyikét csak több évvel a földterület használatba vételét követően kellett megfizetni.

(499)

A fenti bizonyítékok cáfolják a kínai kormány azon állításait, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat tükrözik.

(500)

E vizsgálat ténymegállapításai azt mutatják, hogy Kínában a földhasználati jogok megszerzésével kapcsolatos helyzet nem átlátható, az árakat pedig a hatóságok önkényesen szabták meg.

(501)

Ezért a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a kedvezményezett vállalatok gazdasági előnyben részesülnek. Az (491)–(499) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a földterületek értékesítésének nincs működő piaca Kínában, és a külső referenciaérték használata (lásd az (506)–(515) preambulumbekezdést) azt bizonyítja, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által a földhasználati jogokért fizetett összeg jóval a szokásos piaci ár alatt van.

(502)

Azzal összefüggésben, hogy egyes ágazatokban működő vállalatok kivételes feltételek mellett jutnak földterülethez, a Bizottság megjegyezte, hogy az árak megszabásakor a helyi hatóságoknak a (493) preambulumbekezdésben említettek szerint figyelembe kell venniük a kormányzati iparpolitikát is. Ebben az iparpolitikában az üvegrost szövetek iparága az ösztönzött ágazatok között van felsorolva (116). Ezenkívül az Államtanács 40. sz. határozata előírja, hogy az állami hatóságok gondoskodjanak az ösztönzött ágazatok földterülethez jutásáról. A 40. sz. határozat 18. cikke egyértelművé teszi, hogy a „korlátozott” iparágaknak nem juttatható földhasználati jog. Ebből következik, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja alapján egyedi, mert a kivételes feltételek melletti földterülethez jutás lehetősége csak egyes iparágakban, ebben az esetben üvegrostszövet-ágazatban működő vállalatok számára adott, és a kormányzati gyakorlat ezen a területen nem egyértelmű és nem átlátható.

(503)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány a földhasználati jogokkal összefüggésben is megismételte a fenti 3.1. szakaszban előadott észrevételeit, miszerint a Bizottság által említett egyik dokumentum sincs közvetlenül összefüggésben az üvegrostszövet-ágazattal, és egyik sem korlátozza csak bizonyos vállalkozásokra az állítólag kedvezményesen biztosított földhasználati jogokat. Ezenkívül az Államtanács 40. sz. határozata nem említi, hogy az állami hatóságoknak kell gondoskodniuk az ösztönzött ágazatok földterülethez jutásáról.

(504)

Válaszában a Bizottság visszautalt a fenti 3.1. szakaszban már kifejtett érveire, rámutatva arra, hogy az üvegrostszövet-ágazat valóban egy ösztönzött iparág. Ráadásul az Államtanács 40. sz. határozatának XII. cikke igenis megemlíti, hogy „Az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusa fontos iránymutatást ad a beruházások, a beruházási projektek kormányzati irányítása, valamint az adózással, hitelekkel, földterületekkel (kiemelés a szerzőtől), továbbá az importtal és exporttal kapcsolatos politikák megfogalmazása és végrehajtása számára”. Emellett a 40. sz. határozat bevezetése leszögezi, hogy „Minden érintett szervezeti egységnek fel kell gyorsítania az adózással, hitelekkel, földterületekkel (kiemelés a szerzőtől), továbbá az importtal és exporttal stb. kapcsolatos megfelelő politikák megfogalmazását és módosítását, hogy tovább tökéletesítsék az ipari szerkezetátalakítás előmozdításának szakpolitikai rendszerét”. Ezzel szemben a 40. sz. határozat XVIII. cikke rögzíti, hogy a körülhatárolt kategóriába tartozó iparágak esetében „A beruházásokat irányító szervezeti egységek nem végezhetnek vizsgálatot, jóváhagyást vagy nyilvántartást, pénzügyi intézmények nem nyújthatnak hitelt, a területgazdálkodással , várostervezéssel és építéssel, környezetvédelemmel, minőségellenőrzéssel, tűzoltással, vámokkal, iparral és kereskedelemmel stb. foglalkozó egyéb szervezeti egységek nem folytathatják le a megfelelő eljárásokat ” (kiemelés a szerzőtől). Így tehát egyértelmű kapcsolat van az ösztönzött iparágakra irányuló iparpolitika és a földterületeket biztosító politika között. A kínai kormány állításait ezért elutasították.

(505)

Következésképpen a Bizottság ezt a támogatást kiegyenlíthető támogatásnak tekintette.

(506)

Korábbi vizsgálataihoz (117) hasonlóan és az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság külső viszonyítási alapként Tajvan, Penghu, Kinmen és Matsu Független Vámterület (a továbbiakban: Tajvan) földterületárait vette figyelembe (118). A Bizottság a támogatásban részesülő fél által szerzett gazdasági előnyt úgy számította ki, hogy figyelembe vette a mintában szereplő egyes exportáló gyártók által a földhasználati jogokért ténylegesen fizetett összeg (azaz a szerződésben megjelölt, ténylegesen kifizetett összeg, illetve adott esetben a szerződésben megjelölt, a helyi önkormányzatoktól kapott visszatérítésekkel/támogatásokkal csökkentett összeg) és azon összeg különbségét, amelyet azoknak a tajvani viszonyítási alapnak megfelelően fizetniük kellett volna.

(507)

A Bizottság a következő indokok miatt tekinti Tajvant megfelelő külső viszonyítási alapnak:

(508)

A korábbi vizsgálatai (119) során alkalmazott módszertant követve a Bizottság a számítás során a tajvani földterületek átlagos négyzetméterárát alkalmazta, és azt a földhasználati jogokra vonatkozó szerződések időpontja után bekövetkezett inflációnak és a GDP alakulásának megfelelően kiigazította. Az ipari földterületekre vonatkozó 2015-ös árak Tajvan Gazdasági Minisztériuma Ipari Hivatalának honlapjáról származnak (120). A korábbi évekre vonatkozó árakat az IMF által 2015-ben közzétett inflációs ráták, illetve a tajvani egy főre jutó, folyó áron számított, USA-dollárban kifejezett GDP alakulása alapján korrigálták.

(509)

Az érdekelt felek végleges tájékoztatását követően több fél azt állította, hogy a kínai Taipei nem megfelelő külső referenciaérték. Az egyik fél azt javasolta, hogy a kínai Taipei helyett Indiát használják a következő okok miatt:

(510)

A szóban forgó félnek az állítása azonban az elemzés során figyelmen kívül hagyott egy kulcsfontosságú elemet, nevezetesen e tartományok gazdasági fejlettségének szintjét. Nyilvános források szerint ezeknek az indiai tartományoknak az egy főre jutó GDP-je jóval alacsonyabb, mint azoké a városoké/tartományoké, ahol az exportáló gyártók találhatóak. Maharashtra egy főre jutó GDP-je (121), amely az említett három tartomány közül a legmagasabb, 2018–2019-ben mindössze 3 000 USD volt, míg a Zhejiang tartományra megállapított GDP-szint (amelyet a panaszos összehasonlítás céljából alapul vett) 14 907 USD volt 2018-ban (122). A fentiekre és az (507) preambulumbekezdésben felsorolt tényezőkre figyelemmel ezt az állítást el kellett utasítani.

(511)

A kínai kormány azt is kifejtette, hogy ebben az esetben a belföldi árakat kellett volna használni, mivel magánvállalatok is részt vettek a földhasználati jogok haszonbérletbe adásában vagy átruházásában, így nem a kínai kormány volt az egyedüli szereplő a piacon. Ezen állítás megvizsgálásához a Bizottságnak először is meg kellene állapítania a magánszereplők által működtetett földpiac jellegét és méretét, összevetve azt a kormányzat által vezérelt piaccal, továbbá meg kellene vizsgálnia a központi és helyi hatóságok lehetséges beavatkozását ezen az állítólag magánszereplők által működtetett földpiacon. Ezenkívül átfogó és naprakész adatoknak kellene rendelkezésre állniuk az ügyletek áráról. A kínai kormány azonban nem nyújtott be semmilyen statisztikát vagy adatot, amely alapján a Bizottság meg tudta volna vizsgálni a javaslatot, és a Bizottság nyilvánosan elérhető adatot sem talált ebben a tárgyban. Ráadásul még ha kapott volna is ilyen információkat, azok csak az átruházások másodlagos piacáról adnának képet, mivel az elsődleges piacon csak egyetlen szereplő van (ugyanis a földhasználati jogok eredeti kiosztását mindig a kínai kormány végzi). Valójában a földhasználati jogok 50 évre szóló eredeti felosztásának elsődleges piaca eltér a másodlagos piacon folyó bérbeadástól, amely rendszerint sokkal rövidebb időtartamú, vagy legalábbis eltérő rendelkezéseket ír elő az újraértékelésre, felmondásra stb. Ezért a Bizottság továbbra is az elsődleges piacról, azaz az ebben az ügyben vizsgált piacról rendelkezésre álló információkat vette alapul.

(512)

A kínai kormány azt az érvet is előadta, hogy ha a Bizottság egy külső referenciaértéket választ a további számításokhoz, akkor korrigálni kellene a népsűrűségre vonatkozó tényezőt, ami viszont érinti a keresletet és ebből adódóan az árakat. Valóban, 2015 és 2018 között Tajvan népsűrűsége 4,4-szerese volt a kínainak. Míg Kínában a népsűrűség 2015 és 2018 között egy négyzetkilométernyi területen kb. 147 fő volt, addig ugyanebben az időszakban a tajvani népsűrűség 650 fő/km2 volt. Így a földterületek helyzete és az árak nem vethetők össze ebben a két országban.

(513)

A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a kínai kormány a teljes ország szintjén hasonlította össze a népsűrűségi adatokat. Ha közelebbről megvizsgáljuk a népsűrűséget az exportáló gyártók tényleges helyszínein, akkor láthatjuk, hogy a népsűrűségi adatok tulajdonképpen elég hasonlóak. Például Zhejiang népsűrűsége 560 fő/m2 volt 2018-ban, Shandong népsűrűsége pedig 640 fő/km2. (123) Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nincs szükség kiigazításra.

(514)

A kínai kormány arra kérte a Bizottságot, hogy szolgáltasson további információkat az adott – a fenti (507) preambulumbekezdésben említett – referenciaérték kiszámításához használt földterülettípus és ügyletek hasonlóságáról. A Bizottság ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az ügyletek mindkét esetben ipari térségekben fekvő, meghatározott méretű ipari földterületekre irányultak.

(515)

A Bizottság a támogatási összeget az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban – az ipari földterületek földhasználati joga szokásos időtartamának (50 év) figyelembevételével – kivetítette a vizsgálati időszakra. Ezt az összeget azután a Bizottság az adott vállalatok vizsgálat alatti teljes forgalmára vetítette, figyelemmel arra, hogy a támogatás nem függött az exportteljesítménytől, és nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(516)

A végleges tájékoztatást követően a Yuntianhua csoport azt állította, hogy az egyik földhasználati szerződésben használt értéket elírták. A Bizottság elfogadta az állítást, és ennek megfelelően javította az értéket.

(517)

A végleges tájékoztatást követően a CNBM csoport azt állította, hogy egy földhasználati szerződést törölni kell, mert azt a vizsgálati időszak után szerezték meg. Emellett a 2018-ban vásárol földhasználati jogra vonatkozó előnyt arányosan kell kiszámolni a vizsgálati időszakra. Végezetül pedig a CNBM csoport kijelentette, hogy egy másik földterület esetében, amelyet egy kapcsolt vállalkozás vásárolt meg 1998-ban, és amelyet 2004-ben befektetésként átadtak az exportáló gyártónak, a Bizottságnak az előny kiszámításához a 2004-es ügylet adatait kellett volna használnia. A Bizottság elutasította az első állítást, mivel a szóban forgó földhasználati jogra vonatkozó adásvételi szerződést már 2018-ban aláírták, és a tulajdonjog a vizsgálati időszak alatt szállt át a vállalatra. A Bizottság elfogadta az arányos számításra vonatkozó második állítást, és ennek megfelelően minden olyan vállalatnál korrigálta az előny kiszámítását, amely 2018-ban földhasználati jogot vásárolt. Az utolsó állítást elutasították, mivel a 2004-es ügylet egy vállalatközi transzfer volt, és ezért nem tükrözte azt a valós értéket, amelyen a csoport eredetileg megszerezte a földterületet.

(518)

A végleges tájékoztatás kiegészítését követően a CNBM csoport azt állította, hogy a Bizottságnak az előny kiszámításához kiinduló pontként azt a dátumot kellett volna használnia, amikor a telkeket megkapták. Azonban, mint azt az előző preambulumbekezdés említi, a földterület tulajdonjoga, a hozzá tartozó jogokkal és kötelezettségekkel, már az adásvételi szerződés napján megillette a vállalatot. Ezen túlmenően a földterület árát, amelyen az előny kiszámítása alapul, szintén az adásvételi szerződés határozta meg. A Bizottság ezért elutasította a vállalat állításait.

(519)

E támogatás esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg:

Az állam által a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított földhasználati jogok

(520)

A mintában szereplő valamennyi vállalat vásárolta a villamos energiát.

(521)

A mintában szereplő vállalatok esetében a villamos energia beszerzési árai a hivatalosan megállapított árszinteket követték, amelyeket a nagy ipari vásárlók számára tartományi szinten határoztak meg. Ahogyan azt a Bizottság korábbi vizsgálatok (124) keretében már megállapította, ezekből az árszintekből ezeknek a nagy ipari vásárlóknak nem származott konkrét előnye. A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő két csoportban a vizsgált vállalatok támogatások formájában a villamosenergia-kiadásaik egy részének csökkentésében vagy visszatérítésében részesültek.

—

A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottságnak és a Nemzeti Energiahivatalnak a piacorientált villamosenergia-tranzakciók aktív előmozdításáról és a kereskedelmi mechanizmus további javításáról szóló körlevele, Fa Gua Yun Xing [2018], 2018. július 16., 1027. sz.

—

A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának és az Államtanácsnak számos véleménye a villamosenergia-rendszer reformjának további elmélyítéséről (Zhong Fa, 2015. évi 9. sz.)

—

A Shandong Gazdasági és Információtechnológiai Bizottság 2017. évi közleménye a villamosenergia-piac építésére irányuló erőfeszítésekről, LJXDL [2017], 93. sz.

—

Értesítés a Nemzeti Energiagazdálkodási Központ Shandongi Felügyeleti Irodájának 2017. évi közvetlen villamosenergia-kereskedelmi szabályainak módosításáról, LJNSC [2017] 36. sz.

(522)

A Bizottság megállapította, hogy a villamos energia néhány kulcsfontosságú nagyipari felhasználója nem a hálózatból vásárol villamos energiát, hanem közvetlenül a villamosenergia-termelőktől vásárolhat, vagy közvetlen beszerzési megállapodások aláírásával, vagy pedig úgy, hogy jogosult részt venni a „piacorientált villamosenergia-kereskedelmi rendszerben”. A vizsgálati időszaka alatt a mintában szereplő néhány vállalat ilyen közvetlen villamosenergia-beszerzési szerződéssel rendelkezett, illetve jogosult volt arra, hogy részt vegyen a „piacorientált villamosenergia-kereskedési rendszerben”. A legtöbb vizsgált vállalat esetében az ilyen szerződések/kereskedési rendszerek révén kapott árak alacsonyabbak voltak, mint a jelentős ipari felhasználók számára tartományi szinten meghatározott, rögzített árak.

(523)

Az ilyen közvetlen szerződések megkötésének lehetősége vagy a „piacorientált villamosenergia-kereskedési rendszerben” való részvételi jogosultság lehetősége jelenleg nem minden nagy ipari fogyasztó számára nyitott. Nemzeti szinten a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának és az Államtanácsnak a villamosenergia-rendszer reformjának további elmélyítéséről szóló véleménye például kimondja, hogy „azok a vállalkozások, amelyek nem felelnek meg a nemzeti iparpolitikának, és amelyek termékeit és eljárásait megszüntetik, nem vehetnek részt közvetlen ügyletekben.” (125)

(524)

A közvetlen villamosenergia-kereskedelmet a gyakorlatban a tartományok végzik. A vállalatoknak be kell nyújtaniuk a tartományi hatóságoknak egy kérelmet a közvetlen villamosenergia-ellátási kísérleti rendszerben való részvétel jóváhagyására, és bizonyos kritériumoknak meg kell felelniük.

(525)

Shandong tartományban például a Nemzeti Energiagazdálkodási Központ Shandongi Felügyeleti Irodájának 2017. évi közvetlen villamosenergia-kereskedelmi szabályainak módosításáról szóló közlemény előírja, hogy „a közvetlen villamosenergia-kereskedelemben részt vevő felhasználókat a Shandong Gazdasági és Információtechnológiai Bizottság által jóváhagyott 2017. évi hozzáférési feltételek szerint kell jóváhagyni. A közvetlen villamosenergia-kereskedelemben való részvétel érdekében a villamosenergia-értékesítő vállalkozások nyilvántartásba vételi kérelmet nyújtanak be Shandong villamosenergia-kereskedési központjához, és a központ általi felülvizsgálatot és közzétételt követően részt vehetnek a közvetlen villamosenergia-kereskedelemben.” E tekintetben létrehozzák a piacorientált villamosenergia-kereskedelmi rendszerben való részvételre jogosult vállalkozások listáját, amelyet a Shandong Gazdasági és Információtechnológiai Bizottság közleményében közzétesznek (126).

(526)

Bizonyos vállalatok esetében nincs tényleges piaci alapú tárgyalási vagy ajánlattételi folyamat, mivel a közvetlen szerződések keretében beszerzett mennyiségek nem a tényleges kínálaton és keresleten alapulnak. Valójában a villamosenergia-termelők és a villamosenergia-felhasználók nem értékesíthetik, illetve szerezhetik be szabadon, közvetlenül az összes villamos energiájukat. Ezt a helyi önkormányzat által a részükre kiosztott mennyiségi kvóták korlátozzák.

(527)

Továbbá, bár az árakat a villamosenergia-termelőknek és a villamosenergia-felhasználóknak vagy a közvetítő szolgáltató vállalatoknak közvetlenül kellene letárgyalnia, valójában továbbra is az állami hálózatüzemeltető társaság számláz a vállalatok felé. Például a Nemzeti Energiagazdálkodási Központ Shandongi Felügyeleti Irodájának 2017. évi közvetlen villamosenergia-kereskedelmi szabályainak módosításáról szóló közlemény kimondja, hogy „az állami hálózat shandongi villamosenergia-vállalata közvetlen villamosenergia-kereskedelmi díjat számít fel”, és hogy „az állami hálózat shandongi villamosenergia-vállalata héaszámlát állít ki a felhasználók és a villamosenergia-termelő vállalkozásoknak”.

(528)

Végül pedig nyilvántartásba-vételi célból minden aláírt közvetlen beszerzési szerződést be kell nyújtani az önkormányzatnak.

(529)

2018-ban a kínai kormány kiadta a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság és a Nemzeti Energiahivatal körlevelét a piacorientált villamosenergia-ügyletek aktív előmozdításáról és a kereskedelmi mechanizmus további javításáról (Fa Gai Yun Xing, 2018. évi 1027. szám). A Bizottság azonban megjegyzi, hogy ezeket a jogszabályokat nem a vizsgálati időszak során adták ki, és még nem kerültek végrehajtásra. Továbbá, bár a körlevél célja, hogy növelje a villamosenergia-piacon a közvetlen tranzakciók számát, külön említést tesz bizonyos iparágakról, többek között az építőanyag-iparról és a csúcstechnológiai iparágakról, amelyeket a villamosenergia-piac liberalizálása támogat. A körlevél különösen úgy rendelkezik, hogy „támogatja az 5 millió kWh-t meghaladó éves villamosenergia-fogyasztású felhasználókat, hogy közvetlen villamosenergia-tranzakciókat hajtsanak végre villamosenergia-termelő vállalkozásokkal. 2018-ban liberalizálni fogják a szénre, vasra és acélra, a színesfémekre, az építőanyagokra és négy másik iparágra vonatkozó villamosenergia-termelési terveket.” A körlevél emellett rámutat „a magas hozzáadott értékkel rendelkező feltörekvő iparágak, például a csúcstechnológiai ágazatok, az internetes és big data ágazatok, a csúcstechnológiát képviselő gyártó ágazatok, valamint a sajátos előnyökkel és jellemzőkkel rendelkező és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások támogatására, hogy feszültségkorlátozástól és energiafogyasztási korlátozásoktól mentesen részt vegyenek az ügyletekben”.

(530)

A jogszabály tehát előírta a közvetlen ügyletek szelektív alkalmazását a villamosenergia-piacon bizonyos iparágak, például az építőanyag-ipar és a csúcstechnológiai iparágak esetében. Ennek a szelektív alkalmazásnak a következtében az állam olcsóbb villamosenergia-árakat számít fel ezen iparágak vállalatainak.

(531)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó csökkentett villamosenergia-díj az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány (vagyis a hálózat üzemeltetője) pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A kedvezményezettek számára biztosított előny megegyezik a megtakarított villamosenergia-árral, mivel a villamos energiát a közvetlen ellátás lehetőségét igénybe venni nem tudó többi nagy ipari felhasználó által fizetett normál díjaknál alacsonyabb díjak mellett nyújtották. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály a program alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyek megfelelnek az állam által meghatározott bizonyos iparpolitikai célkitűzéseknek, és amelyek termékeit vagy eljárásait nem zárták ki azok a támogatható termékek és eljárások köréből.

(532)

Így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatási program a vizsgálat során működött, és az az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedinek minősül.

(533)

A tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta bemutatni, hogy az állítólag csökkentett áron villamos energiát szolgáltató szervezetek, azaz a villamosenergia-termelők és az állami hálózatüzemeltető vállalatok közjogi szervnek minősülnek, illetve a kormány megbízásából vagy utasítására működnek.

(534)

Ezzel kapcsolatban – ahogy az (523)–(528) preambulumbekezdésben kifejtettük – a Bizottság megjegyezte, hogy a közvetlen villamosenergia-kereskedési rendszert és a vállalatok részvételi feltételeit az állam határozza meg és a tartományok hajtják végre. A vállalatoknak lényegében egy kérelmet kell benyújtaniuk a tartományi hatóságoknak a közvetlen villamosenergia-ellátási kísérleti rendszerben való részvétel jóváhagyására. Továbbá, ahogy arra az (527) preambulumbekezdés rámutatott, bár az árakat a villamosenergia-termelőknek és a villamosenergia-felhasználóknak vagy a közvetítő szolgáltató vállalatoknak közvetlenül kellene letárgyalnia, valójában továbbra is az állami hálózatüzemeltető társaság számláz a vállalatok felé. Mivel a közvetlen villamosenergia-kereskedési rendszert az állam alakította ki, és a tartományi hatóságok által bevezetésén keresztül az állam ellenőrzi, a számlákat pedig az állami hálózatüzemeltető társaság állítja ki, a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a letárgyalt csökkentett árakat közjogi szervek biztosítják. Ezért a kínai kormány állítását elutasították.

(535)

A kínai kormány szerint a Bizottság nem mutatta be, hogy az állítólag csökkentett árú villamosenergia-szolgáltatás a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikke értelmében egyedi jellegű. A kínai kormány azt állította, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának és az Államtanácsnak a villamosenergia-rendszer reformjának további elmélyítéséről szóló véleményei, amelyre a Bizottság hivatkozott, nem csak bizonyos vállalkozásoknak biztosítja ezt az állítólagos támogatás, mivel a vélemények nem kötelező erejűek, csupán iránymutatásként szolgálnak. A kínai kormány emellett nem tartotta koherensnek a Bizottság egyedi jelleggel kapcsolatos állítását, mert a Bizottság egyrészről kijelentette, hogy az üvegrostszövet-ágazat egy ösztönzött iparág, másrészről pedig azt állította, hogy csak a mintában szereplő vállalatok voltak jogosultak a közvetlen villamosenergia-kereskedési rendszerre.

(536)

Az (523) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint az ilyen közvetlen szerződések megkötésének lehetősége vagy a „piacorientált villamosenergia-kereskedési rendszerben” való részvételi jogosultság lehetősége jelenleg nem minden nagy ipari fogyasztó számára nyitott. A vállalatoknak lényegében egy kérelmet kell benyújtaniuk a tartományi hatóságoknak a közvetlen villamosenergia-ellátási kísérleti rendszerben való részvétel jóváhagyására, és bizonyos kritériumoknak meg kell felelniük; ilyen kritérium a „nemzeti iparpolitikának való megfelelés”. Irreleváns az a körülmény, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának és az Államtanácsnak a villamosenergia-rendszer reformjának további elmélyítéséről szóló véleményei jogilag nem kötelező jellegűek, mivel a vizsgálat kimutatta, hogy csak bizonyos vállalatok kapták meg a jóváhagyást a közvetlen villamosenergia-kereskedési rendszerben való részvételre, és így csökkentett villamosenergia-díjban részesültek. Ráadásul a rendszer egyedi jellegére utal az a körülmény is, hogy a vállalatoknak külön jóváhagyást kell szerezniük ahhoz, hogy villamosenergia-díjban részesülhessenek. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(537)

A végleges tájékoztatást követően a CNBM csoport egyik vállalata vitatta a Bizottság azon következtetését, miszerint az a körülmény, hogy bizonyos vállalatok jogosultságot kaptak a „piacorientált villamosenergia-kereskedési rendszerben” való részvételre, és az állami hálózat helyet közvetlenül a villamosenergia-szolgáltatótól vásárol áramot, a kínai kormány „bevételekről való lemondásának” minősül. Ez az érdekelt fél rámutatott arra, hogy az alaprendelet 3. cikke szerint támogatásnak minősül „az egyébként megfizetendő kormányzati bevételek elengedése vagy be nem szedése”, és mivel a kínai kormány az állami hálózaton keresztül nem viszontértékesítette a villamos energiát az exportáló gyártóknak, a kínai kormánynak nem volt esedékes bevétele az állami hálózat használatából.

(538)

A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. Az (527) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint az árakat ugyan a villamosenergia-termelőknek és a villamosenergia-felhasználóknak vagy a közvetítő szolgáltató vállalatoknak közvetlenül kellene letárgyalnia, valójában továbbra is mindig az állami hálózatüzemeltető társaság számláz a vállalatok felé. Ezért az (534) preambulumbekezdésben a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy mivel a közvetlen villamosenergia-kereskedési rendszert az állam alakította ki, és a tartományi hatóságok által bevezetésén keresztül az állam ellenőrzi, a számlákat pedig az állami hálózatüzemeltető társaság állítja ki, a letárgyalt csökkentett árakat közjogi szervek biztosítják. Ezért azáltal, hogy bizonyos ipari felhasználókra szelektíven alkalmazta a csökkentett villamosenergia-díjat, miközben az összes ipari felhasználóra alkalmazandó, hatóságilag megállapított ár magasabb, az állam az állami hálózatüzemeltető társaság közvetítésével nem szedte be a hatóságilag megállapított árak szintjén a villamosenergia-értékesítésből származó bevételeket. Ez a gyakorlat az alaprendelet 3. cikke értelmében „az egyébként megfizetendő kormányzati bevételek elengedésének vagy be nem szedésének” minősül. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(539)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő felek számára a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előnyt a villamos energia árának a rendes tarifa szerint fizetendő teljes összege, valamint a csökkentés szerint ténylegesen befizetett teljes összeg különbözeteként számolták ki.

(540)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg:

Villamos energia szolgáltatása csökkentett áron

(541)

A Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényével (127) összhangban az állam által kiemelten támogatandó újszerű és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok 15 %-os csökkentett társaságiadó-kulccsal adóznak a szokásos 25 %-os adókulcs helyett.

(542)

A program jogalapját a Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényének 28. cikke, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak (128) 93. cikke, valamint a következők jelentik:

(543)

Az adócsökkentésre jogosult vállalatok az állam által támogatott kulcsfontosságú új és csúcstechnológiai területekhez, valamint az állam által támogatott csúcstechnológiai területek jelenlegi prioritásaihoz tartoznak, amelyeket a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének legújabb kulcsfontosságú kiemelt területeiről szóló iránymutatás sorol fel. Ezek az iránymutatások kiemelt területként említik a gyártástechnológiát és az üveghez, ezen belül az üvegrost szövethez szükséges legfontosabb nyersanyagokat.

(544)

Ezenkívül ahhoz, hogy támogathatóak legyenek, a vállalatoknak meg kell megfelelniük a következő kritériumoknak:

(545)

Az ebből az intézkedésből származó gazdasági előnyben részesülő vállalatoknak be kell nyújtaniuk társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét az adóbevallás tartalmazza.

(546)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adómentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak.

(547)

A támogatásban részesülő vállalat részére nyújtott előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály a program alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyek a csúcstechnológia bizonyos, az állam által meghatározott kiemelt területein, például az abroncságazat egyes kulcsfontosságú technológiáinak területén tevékenykednek.

(548)

A végleges tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy az újszerű és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok társaságiadó-kedvezménye nem egyedi, mivel az a jogszabály, amelynek alapján ez a program működik, egyértelműen meghatározza a jogosultság objektív kritériumait (129), és ezeket a kritériumokat automatikusan alkalmazzák, azaz az érintett hatóságoknak nincs mérlegelési jogkörük e specifikus adómérték biztosításakor, ha a jogosultsági feltételek teljesülnek. A kínai kormány utalt a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. lábjegyzetére, amely szerint a jogosultsági kritériumokat akkor tekintik objektívnek, ha azok semlegesek, nem részesítenek előnyben bizonyos vállalkozásokat másokkal szemben, gazdasági természetűek és horizontálisan alkalmazandók. A kínai kormány szerint ezek a feltételek teljesülnek e kedvezményes adómérték jogosultsági kritériumai esetében, hiszen az alacsonyabb kulcshoz minden vállalkozás hozzáfér, az nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat másokkal szemben, mivel a gazdaság egészét felölelve minden ágazat vállalatai megszerezhetik az újszerű és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok minősítését. A kínai kormány hivatkozott a Törvényszék a T-586/14. sz. Xinyi PV Products kontra Bizottság ügyben hozott ítéletére (130) is, amelyben a Törvényszék kifejtette, hogy: „[…] ezeket az ösztönzőket az illetékes hatóságok nem saját mérlegelési jogkörükben nyújtották, hanem akkor, amikor az odaítélésre vonatkozó objektív kritériumok teljesültek, azaz a szóban forgó vállalkozás a csúcstechnológiai ágazathoz tartozott […] Mindenesetre a Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényének 28. cikke és e törvény végrehajtási rendeletének 93. cikke alapján nyilvánvaló, hogy a csúcstechnológiai szektor vállalkozásainak nyújtott adózási ösztönzőket – ebbe a körbe tartozik a felperes is, amit a Bizottság sem vitat – csak akkor adják meg, ha bizonyos objektív feltételek teljesülnek, azaz többek között az, hogy a szóban forgó vállalkozások az újszerű és fejlett technológiákat alkalmazó ágazatban működnek, szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat birtokolnak, áruikat és szolgáltatásaikat az állam által kifejezetten támogatott csúcstechnológiai ágazatokban forgalmazzák, a kutatás-fejlesztési költségeik elérik a teljes bevételük egy bizonyos százalékát, és a műszaki szakemberek száma eléri az összes alkalmazott egy bizonyos százalékát.”

(549)

A Bizottság a következő okok miatt nem értett egyet a kínai kormány véleményével. A társaságiadó-törvény IV. fejezete rendelkezik a „kedvezményes adózási elbánásról”. A társaságiadó-törvény 25. cikke – amely a IV. fejezet bevezető rendelkezése – úgy rendelkezik, hogy „az állam társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan iparágakban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi”. A törvény 28. cikke, amely szintén ennek a fejezetnek a része, úgy rendelkezik, hogy „az állam különleges támogatását igénylő újszerű és csúcstechnológiai vállalkozások társaságiadó-kulcsát 15 %-ra kell csökkenteni”. A társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 93. cikke tisztázza, hogy:

„A társaságiadó-törvény 28. cikkének 2. mondatában említett, az állam által támogatandó fontos újszerű és csúcstechnológiai vállalkozások azok a vállalkozások, amelyek fontos szellemitulajdon-jogokat birtokolnak, és megfelelnek a következő feltételeknek:

(550)

A fent említett rendelkezések egyértelműen rögzítik, hogy a csökkentett társaságiadó-kulcsot „az állam által támogatandó fontos újszerű és csúcstechnológiai vállalkozások” számára tartják fenn, amelyek fontos szellemitulajdon-jogokat birtokolnak, és megfelelnek a bizonyos feltételeknek, például „megfelelnek az államilag támogatott újszerű és csúcstechnológiai területek alkalmazási körének”.

(551)

Az (543) preambulumbekezdésben bemutatottak szerint az állam által támogatott csúcstechnológiai területeket a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének legújabb kulcsfontosságú kiemelt területeiről szóló iránymutatás sorolja fel, és ezek az iránymutatások kiemelt területként egyértelműen megemlítik az üveg, ezen belül az üvegrost szövet gyártástechnológiáját és legfontosabb nyersanyagait.

(552)

mivel a csökkentett társaságiadó-kulcsot az olyan, állam által támogatandó újszerű és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok számára tartják fenn, amely megfelel az államilag támogatott újszerű és csúcstechnológia alkalmazási körének, a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy ezt az intézkedést nem olyan objektív kritériumok vagy feltételek alapján alkalmazzák, amelyek nem részesítenek előnyben bizonyos vállalkozásokat másokkal szemben. Ezt a következtetést az a tény is megerősíti, hogy „a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének kulcsfontosságú kiemelt területei” körébe egy meghatározott időpont prioritásai alapján választották ki a csúcstechnológiai iparágak egyes területeit, és ezek idővel valószínűleg változni fognak. Ezért a kínai kormány állításával ellentétben a csökkentett társaságiadó-kulcsra alkalmazandó jogszabály nem állapítja meg a jogosultság objektív kritériumait vagy feltételeit.

(553)

A T-586/14. sz. ügyben hozott törvényszéki ítélettel kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy ezt az ítéletet az Európai Unió Bírósága a C-301/16 P sz. ügyben hozott ítéletében (131) hatályon kívül helyezte. Ráadásul a Törvényszék a dömpingellenes alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összefüggésben, azaz egy más kontextusban tette ezt a nyilatkozatot.

(554)

A fenti megfontolások fényében a Bizottság megerősítette az intézkedés egyedi jellegét, és elutasította a kínai kormány érveit.

(555)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő felek számára a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a csökkentett adómérték szerint fizetendő teljes adóösszeg különbözete.

(556)

A támogatás megállapított mértéke e konkrét program esetében a Yuntianhua csoport vonatkozásában 0,88 %, a CNBM csoport vonatkozásában pedig 2,98 % volt.

(557)

A kutatás-fejlesztés utáni adójóváírás keretében a vállalkozások egyes, az állam által meghatározott, csúcstechnológiát képviselő kiemelt területeken végzett kutatási-fejlesztési tevékenységük után kedvezményes adózási elbánás alá esnek, amennyiben a kutatási-fejlesztési kiadások teljesítenek meghatározott értékhatárokat.