(1)

A 904/2010/EU tanácsi rendelet (3) többek között bizonyos információk elektronikus úton történő tárolására és cseréjére vonatkozó szabályokat határoz meg a hozzáadottérték-adó (héa) területén.

(2)

Az elektronikus kereskedelem („e-kereskedelem”) növekedése megkönnyíti a termékeknek és a szolgáltatásoknak a végső fogyasztók részére történő, határokon átnyúló értékesítését a tagállamokban. Az említettösszefüggésben a határokon átnyúló e-kereskedelem olyan értékesítést jelent, amikor a héa az egyik tagállamban fizetendő, a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó viszont egy másik tagállamban, harmadik területen vagy harmadik országban telepedett le. A valamely tagállamban, harmadik területen vagy harmadik országban letelepedett, csalást elkövető vállalkozások azonban arra használják fel az e-kereskedelem lehetőségeit, hogy héakötelezettségeik megkerülésével tisztességtelen piaci előnyre tegyenek szert. Amennyiben a rendeltetési helyen történő adóztatás elve alkalmazandó, mivel a fogyasztóknak nincs nyilvántartási kötelezettségük, a fogyasztás helye szerinti tagállamoknak megfelelő eszközökre van szükségük az ilyen, csalást elkövető vállalkozások felderítéséhez és ellenőrzéséhez. Fontos küzdeni a határokon átnyúló olyan héacsalás ellen, amelyet egyes vállalkozások csalárd magatartást megvalósítva követnek el a határokon átnyúló e-kereskedelem területén.

(3)

A héacsalás elleni küzdelmet szolgáló együttműködés általában a tagállamok adóhatóságai (a továbbiakban: az adóhatóságok) között ezidáig az adóztatandó ügyletben közvetlenül részt vevő vállalkozások nyilvántartásaira épült. Az e-kereskedelemben jellemző, határokon átnyúló kiskereskedelmi értékesítés esetében lehetséges, hogy az ilyen adatok nem mindig érhetők el közvetlenül., Az adóhatóságokat ezért új eszközökkel kell segíteni, hogy hatékonyabban legyenek képesek küzdeni a héacsalás ellen.

(4)

Az uniós fogyasztók által bonyolított, határokon átnyúló online vásárlások döntő többségénél a fizetés pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történik. A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásához a pénzforgalmi szolgáltató egyedi információkkal rendelkezik az adott határokon átnyúló fizetés címzettjének vagy kedvezményezettjének azonosításához, továbbá adatokkal rendelkezik a fizetés időpontjára és összegére, valamint kezdeményezésének helye szerinti tagállamra vonatkozóan. Az adóhatóságoknak szükségük van ezekre az információkra ahhoz, hogy elláthassák a csalást elkövető vállalkozások felderítésével, valamint a határokon átnyúló végső fogyasztók részére történő értékesítéshez kapcsolódó héakötelezettségek megállapításával összefüggő alapfeladataikat. Szükséges és arányos tehát, hogy a tagállamok hozzáférjenek a pénzforgalmi szolgáltatók birtokában lévő héavonatkozású információkhoz és hogy az említett információkat a nemzeti elektronikus rendszerükben tárolják, valamint továbbítsák azokat a fizetési információk központi elektronikus rendszerébe annak érdekében, hogy felderítsék a határokon átnyúló héacsalásokat és küzdjenek ellenük, különös tekintettel a végső fogyasztó részére történő értékesítésre.

(5)

A héacsalás elleni hatékony küzdelmet szolgáló szükséges és arányos intézkedésnek tekintendő, hogy a tagállamok rendelkezzenek a pénzforgalmi szolgáltatók által nyújtott információk összegyűjtéséhez, tárolásához és átadásához szükséges eszközökkel, továbbá, hogy az Eurofisc-kapcsolattartók hozzáférjenek az említett információkhoz, amennyiben azok feltételezett héacsalásra vonatkozó vizsgálatokkal kapcsolatosak vagy héacsalás felderítéséhez szükségesek. Az említett eszközök alapvető fontosságúak, mivel az adóhatóságoknak szükségük van az említett információkra a héaellenőrzéshez, valamint az állami bevételek és a tagállamokban jogszerűen működő vállalkozások védelméhez, ami egyúttal a munkahelyek és az uniós polgárok védelmét is szolgálja.

(6)

Fontos, hogy a fizetésekkel kapcsolatos információk tagállamok általi kezelése arányos legyen a héacsalás elleni küzdelem céljával. Ezért a tagállamok nem gyűjthetnek, tárolhatnak és adhatnak át a fogyasztókkal vagy a fizető felekkel, valamint a gazdasági tevékenységhez valószínűleg nem kapcsolódó fizetésekkel kapcsolatos információkat.

(7)

A héacsalás elleni küzdelem céljának hatékonyabb megvalósítása érdekében létre kell hozni a fizetési információk központi elektronikus rendszerét (a továbbiakban: a CESOP). A CESOP-ba a tagállamok továbbítják az általuk nemzeti szinten összegyűjtött és tárolt fizetési információkat. E rendszernek az egyes kedvezményezettekre vonatkozóan tárolnia, összesítenie és elemeznie kell a tagállamok által a fizetésekkel kapcsolatban továbbított minden héavonatkozású információt. A CESOP-nak emellett teljesen áttekinthetővé kell tennie a tagállamokban elhelyezkedő fizető felektől a kedvezményezettekhez érkező fizetéseket, valamint az Eurofisc-kapcsolattartók számára hozzáférhetővé kell tennie az információk egyedi elemzésének eredményeit. A CESOP-nak érzékelnie kell, ha ugyanazt a fizetést többszörösen tartják nyilván – például amikor ugyanazt a fizetést lejelentheti egy adott fizető fél bankja és kártyakibocsátója is -, meg kell tisztítania a tagállamoktól kapott információkat – például. a kétszeresen nyilvántartott adatok eltávolításával és a hibás adatok javításával -, továbbá lehetővé kell tennie az Eurofisc-kapcsolattartók számára a fizetési információk egyeztetését a rendelkezésükre álló héainformációkkal, a rendszer lekérdezését a feltételezett héacsalásokkal kapcsolatos vizsgálatok és a héacsalások felderítése céljából, és lehetővé kell tennie kiegészítő információk bevitelét.

(8)

Az adóztatás az Unió és a tagállamok fontos, általános közérdekű célja, amelyet elismertek az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) és az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) meghatározott jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben előírható korlátozások tekintetében. Az adatvédelemhez fűződő jogok korlátozása a pénzforgalmi szolgáltatóktól származó információk jellege és mennyisége miatt szükséges, és a korlátozást az (EU) 2020/284 tanácsi irányelvben (6) meghatározott konkrétfeltételek alapján kell alkalmazni. Mivel a fizetési információk rendkívül érzékenyek, az adatkezelés minden szakaszában egyértelművé tenni, hogy az (EU) 2016/679 és az (EU) 2018/1725 rendeletnek megfelelően ki az adatkezelő vagy adatfeldolgozó.

(9)

Ezért a 904/2010/EU rendelettel összhangban az érintett jogait érintő korlátozásokat szükséges alkalmazni. Az érintettek jogainak és kötelezettségeinek teljeskörű alkalmazása valójában jelentősen rontaná a héacsalás elleni küzdelem hatékonyságát, ezenkívül lehetővé tehetné az érintettek számára a folyamatban lévő elemzések és vizsgálatok akadályozását a pénzforgalmi szolgáltatók által átadott információk jelentős mennyisége, valamint az érintettek által a tagállamokhoz vagy a Bizottsághoz vagy a tagállamokhoz és a Bizottsághoz egyaránt benyújtott kérelmek lehetséges megszaporodása miatt. Az e rendelet szerint végrehajtandó megkeresések, elemzések, vizsgálatok és eljárások veszélyeztetésével mindez akadályozná az adóhatóságokat abban, hogy megvalósítsák e rendelet célját. Ezért az e rendelettel összhangban folytatott információfeldolgozás során az érintettek jogaira vonatkozó korlátozásokat kell alkalmazni. A héacsalás elleni küzdelem célja nem valósítható meg más, kevésbé korlátozó, de ugyanolyan hatékony eszközökkel.

(10)

A CESOP-ban tárolt fizetési információkhoz kizárólag az Eurofisc-kapcsolattartók számára és csak a héacsalás elleni küzdelem céljából indokolt hozzáférést biztosítani. Ezt az információt a héa megállapításán kívül a 904/2010/EU rendeletben foglaltak szerint más lefölözések, vámok és adók megállapítására is fel lehetne használni. Az említett információk nem használhatók fel más, például kereskedelmi célokra.

(11)

A fizetési információknak az e rendelettel összhangban történő kezelésekor minden tagállamnak tiszteletben kell tartania az arra vonatkozó korlátozásokat, hogy mi arányos és szükséges a feltételezett héacsalások kivizsgálása és a héacsalások felderítése céljából.

(12)

Az (EU) 2016/679 rendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek biztosítékaként fontos, hogy a fizetésekkel kapcsolatos információk ne kerüljenek automatizált egyéni döntéshozatal céljából történő felhasználásra, és azokat minden esetben az adóhatóságok rendelkezésére álló egyéb adózási információkkal összevetve ellenőrizzék.

(13)

Annak érdekében, hogy segítsék a tagállamokat a héacsalás elleni küzdelemben és a csalást elkövetők felderítésében, szükséges és arányos, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a kedvezményezettekre és az általuk nyújtott pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos fizetésekre vonatkozó információkat három naptári évig megőrizzék. Az említett időszak elégséges ahhoz, hogy a tagállamok hatékony ellenőrzéseket végezhessenek, és kivizsgálhassák a feltételezett héacsalásokat vagy felderíthessék a héacsalásokat, továbbá arányos a fizetési információk jelentős mennyiségének és a személyes adatok védelmével összefüggő érzékenységének figyelembevételével is.

(14)

Míg az Eurofisc-kapcsolattartók számára lehetővé kell tenni, hogy a héacsalás elleni küzdelem céljából hozzáférjenek a CESOP-ban tárolt fizetési információkhoz, addig a Bizottság megfelelő felhatalmazással rendelkező képviselői számára kizárólag a CESOP fejlesztése és fenntartása céljára korlátozott mértékben indokolt hozzáférést biztosítani az említett információkhoz. Az említett információkhoz hozzáféréssel rendelkező minden személyre vonatkoznia kell a 904/2010/EU rendeletben meghatározott titoktartási szabályoknak.

(15)

mivel a CESOP létrehozása új technológiai fejlesztéseket igényel, e rendelet alkalmazását el kell halasztani annak érdekében, hogy a tagállamok és a Bizottság kifejleszthessék az említett technológiákat.

(16)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a CESOP létrehozása és fenntartása, a Bizottságnak a CESOP technikai irányításával kapcsolatos feladatai, a nemzeti elektronikus rendszerek és a CESOP közötti kapcsolat és általános átjárhatóság biztosításához szükséges eszközök technikai részletei, a pénzforgalmi szolgáltatóktól származó információk összegyűjtéséhez szükséges egységes elektronikus űrlapok, az Eurofisc-kapcsolattartók információkhoz való hozzáférésének a technikai és egyéb részletei, a CESOP-hoz hozzáféréssel rendelkező Eurofisc-kapcsolattartók azonosítására vonatkozó gyakorlati szabályok, a CESOP fejlesztése és működése során a megfelelő technikai és szervezeti biztonsági intézkedések elfogadását biztosító eljárások, a tagállamok és a Bizottság mint az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet és az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti adatkezelő és adatfeldolgozó szerepe és feladatai, valamint az Eurofisc eljárási szabályai vonatkozásában. Ezeket a 182/2011/EU európai parlameni és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(17)

A héacsalás problémája az összes tagállamot érinti, de az egyes tagállamok nem rendelkeznek azokkal a szükséges információkkal, amelyek segítségével biztosítani tudnák a héaszabályok helyes alkalmazását a határokon átnyúló e-kereskedelemben vagy felléphetnének a héacsalás ellen a határokon átnyúló e-kereskedelemben. Mivel e rendelet célját, nevezetesen a héacsalás elleni küzdelmet, a határokon átnyúló e-kereskedelem esetében a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(18)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapelveket, különösen a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. E tekintetben ez a rendelet szigorúan korlátozza a tagállamok rendelkezésére bocsátható személyes adatok mennyiségét. Fizetési információ e rendelet alapján kizárólag a héacsalás elleni küzdelem céljából kezelhető.

(19)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációt folytattak, és a biztos 2019. március 14-én nyilvánított véleményt (8).

(20)

A 904/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A 2006/112/EK tanácsi irányelv (3) meghatározza az adóalanyoknak a hozzáadottérték-adóval (héa) kapcsolatos általános nyilvántartási kötelezettségeit.

(2)

Az elektronikus kereskedelem („e-kereskedelem”) növekedése megkönnyíti a termékeknek és a szolgáltatásoknak a végső fogyasztók részére történő, határokon átnyúló értékesítését a tagállamokban. Az említett összefüggésben a határokon átnyúló e-kereskedelem olyan értékesítést jelent, amikor a héa az egyik tagállamban fizetendő, a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó viszont egy másik tagállamban, harmadik területen vagy harmadik országban telepedett le. A csalást elkövető vállalkozások azonban arra használják ki az e-kereskedelem lehetőségeit, hogy héakötelezettségeik megkerülésével tisztességtelen piaci előnyre tegyenek szert. Amennyiben a rendeltetési helyen történő adóztatás elve alkalmazandó, mivel a fogyasztóknak nincs nyilvántartási kötelezettségük, a fogyasztás helye szerinti tagállamoknak megfelelő eszközökre van szükségük az ilyen, csalást elkövető vállalkozások felderítéséhez és ellenőrzéséhez. Fontos küzdeni a határokon átnyúló olyan héacsalás ellen, amelyet egyes vállalkozások csalárd magatartást megvalósítva követnek el a határokon átnyúló e-kereskedelem területén.

(3)

Az uniós fogyasztók által bonyolított online vásárlások döntő többségénél a fizetés pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történik. A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához a pénzforgalmi szolgáltató egyedi információkkal rendelkezik az adott fizetés címzettjének vagy kedvezményezettjének azonosításához, továbbá adatokkal rendelkezik a fizetés időpontjára és összegére, kezdeményezésének helye szerinti tagállamra, valamint arra vonatkozóan is, hogy a fizetést a kereskedő fizikai létesítményében kezdeményezték-e. Az említett egyedi információk különösen a határokon átnyúló fizetések esetében fontosak, amikor a fizető fél az egyik tagállamban, a kedvezményezett pedig egy másik tagállamban, harmadik területen vagy harmadik országban helyezkedik el. A tagállamok adóhatóságainak (a továbbiakban: az adóhatóságok) szükségük van ezekre az információkra ahhoz, hogy elláthassák a csalást elkövető vállalkozások felderítésével, valamint a héakötelezettségek ellenőrzésével összefüggő alapfeladataikat. Ezért szükséges, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók az említett információkat az adóhatóságok rendelkezésére bocsássák, ezzel segítve azokat a határokon átnyúló héacsalások felderítésében és az ellenük való küzdelemben.

(4)

A héacsalás elleni küzdelem érdekében fontos felhívni a pénzforgalmi szolgáltatókat arra, hogy vezessenek kellően részletes nyilvántartást és szolgáltassanak kellően részletes adatot a fizető fél és a kedvezményezett elhelyezkedése alapján határokon átnyúlónak minősülő bizonyos fizetésekről. Következésképpen meg kell határozni a fizető fél és a kedvezményezett elhelyezkedésének fogalmait, valamint az említett elhelyezkedések azonosításának módját. A fizető fél és a kedvezményezett elhelyezkedése alapján csak az Unióban letelepedett pénzforgalmi szolgáltatók kötelezhetők nyilvántartás vezetésére és adatszolgáltatásra, és az említett kötelezettség nem érintheti a 2006/112/EK irányelvben, valamint a 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletben (4) az adóztatandó ügylet teljesítési helye tekintetében meghatározott szabályokat.

(5)

A pénzforgalmi szolgáltatók a már most is birtokukban lévő információk alapján képesek azonosítani az általuk nyújtott fizetési szolgáltatások vonatkozásában a kedvezményezett és a fizető fél elhelyezkedését, mégpedig a fizető fél, illetve a kedvezményezett fizetési számla azonosítója vagy bármilyen más, olyan azonosító alapján, amely egyértelműen azonosítja a fizető felet, illetve a kedvezményezettet és megadja a fizető fél, illetve a kedvezményezett elhelyezkedését. Amennyiben ilyen azonosítók nem állnak rendelkezésre, a fizető fél, illetve a kedvezményezett elhelyezkedését a fizető fél, illetve a kedvezményezett nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltatót azonosító kód segítségével kell megállapítani, ha a pénzt úgy utalják át a kedvezményezettnek, hogy a fizető fél nevében nem hoznak létre fizetési számlát, ha a pénzt nem írják jóvá a kedvezményezett fizetési számláján vagy ha nem áll rendelkezésre a fizető fél vagy a kedvezményezett más azonosítója.

(6)

Az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban fontos, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknak a határokon átnyúló fizetéssel kapcsolatos információrögzítési és információnyújtási kötelezettsége arányos legyen, és csak arra terjedjen ki, amire a tagállamoknak a héacsalás elleni küzdelemhez szükségük van. A fizető féllel kapcsolatban továbbá kizárólag az elhelyezkedésére vonatkozó információt kell rögzíteni. A kedvezményezettre és magára a fizetésre vonatkozó információk tekintetében a pénzforgalmi szolgáltatóknak csak azokat az információkat kell rögzíteniük és az adóhatóságnak szolgáltatniuk, amelyek az adóhatóságok számára az esetleges csalások elkövetőinek felderítése és az adóellenőrzések lefolytatása érdekében szükségesek. A pénzforgalmi szolgáltatóknak tehát csak az olyan határokon átnyúló fizetésekre vonatkozóan kell nyilvántartást vezetniük, amelyek minden valószínűség szerint gazdasági tevékenységre utalnak. A kedvezményezett által egy naptári negyedévben fogadott fizetések számára vonatkozó felső határérték bevezetése utalást jelentene arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett a fizetéseket a gazdasági tevékenysége részeként fogadta, ezáltal a nem üzleti okból kapott fizetéseket ki lehetne zárni. Az említett határérték elérése a pénzforgalmi szolgáltató nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségét vonná maga után.

(7)

A fizető féltől a kedvezményezett részére irányuló egyetlen fizetésben is több pénzforgalmi szolgáltató vehet részt. Ez az egyetlen fizetés több pénzátutalást is eredményezhet a különböző pénzforgalmi szolgáltatók között. Szükséges, hogy az egy adott fizetésben részt vevő összes pénzforgalmi szolgáltatóra vonatkozzon a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség, kivéve, ha konkrét kizárás alkalmazandó rájuk. Az említett nyilvántartásoknak és adatszolgáltatásoknak az eredeti fizető fél által a végső kedvezményezett részére kezdeményezett fizetésekre, nem pedig a pénzforgalmi szolgáltatók közötti köztes pénzátutalásokra vonatkozó információkat kell tartalmaznia.

(8)

A nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség nemcsak olyan esetekben teljesítendő, amikor a pénzforgalmi szolgáltató pénzt utal át vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközt bocsát ki a fizető fél részére, hanem akkor is, amikor egy pénzforgalmi szolgáltató a kedvezményezett nevében pénzt kap vagy fizetési műveleteket fogad.

(9)

Az ezen irányelvben előírt kötelezettségek nem alkalmazandók az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) hatálya alá nem tartozó pénzforgalmi szolgáltatókra. Ezért amennyiben a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatói nem valamely tagállamban helyezkednek el, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatói kötelesek nyilvántartást vezetni és adatot szolgáltatni a határokon átnyúló fizetésről. Ellenkező esetben – a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség arányossága érdekében –, amennyiben a fizető fél és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatói is valamely tagállamban helyezkednek el, csak a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóinak kell nyilvántartást vezetniük. A nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség vonatkozásában egy pénzforgalmi szolgáltató akkor tekintendő úgy, hogy valamely tagállamban helyezkedik el, amennyiben az üzleti azonosító kódja (BIC-kód) vagy egyedi vállalatazonosítója az adott tagállamra utal.

(10)

Az információ nagy mennyisége és a személyes adatok védelme szempontjából szükséges és arányos, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a határokon átnyúló fizetésekkel kapcsolatos nyilvántartásokat három naptári évig megőrizzék a tagállamok héacsalás elleni küzdelmének támogatása és a csalást elkövetők felderítése érdekében. Az említett időtartam elegendő ahhoz, hogy a tagállamok eredményesen elvégezzék az ellenőrzéseket, kivizsgálják a feltételezett héacsalásokat, illetve felderítsék a héacsalásokat.

(11)

A pénzforgalmi szolgáltatók által megőrzendő információkat a tagállamoknak a héacsalás elleni küzdelem terén folytatott közigazgatási együttműködés és információcsere szabályait meghatározó 904/2010/EU tanácsi rendelettel (7) összhangban kell gyűjteniük és kicserélniük egymás között.

(12)

A héacsalás problémája az összes tagállamot érinti, de az egyes tagállamok nem rendelkeznek azokkal a szükséges információkkal, amelyek segítségével biztosítani tudnák a héaszabályok helyes alkalmazását a határokon átnyúló e-kereskedelemben vagy felléphetnének a héacsalás ellen a határokon átnyúló e-kereskedelemben. Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a határokon átnyúló elemet is tartalmazó héacsalás elleni küzdelmet a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, továbbá mert más tagállamoktól kell információt beszerezniük, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(13)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különösen a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Az irányelv értelmében rögzített és rendelkezésre bocsátott fizetési információkat kizárólag az adóhatóságok csalás elleni szakértői kezelhetik arányos és szükséges korlátok között ezen irányelv célja elérésének, nevezetesen a héacsalás elleni küzdelem érdekében. Az irányelv tiszteletben tartja továbbá az (EU) 2016/679 rendeletben, valamint az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) előírt szabályokat is.

(14)

Az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal, aki 2019. március 14-én nyilvánított véleményt (9).

(15)

A 2006/112/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A 2006/112/EK tanácsi irányelv (3) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a közös rendelkezéseknek megfelelően és erőteljesebb harmonizációra törekedve továbbra is alkalmazzák a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozásaikat. A szóban forgó rendelkezések azonban mára elavultak és nem csökkentik a kisvállalkozások megfelelési terheit, mivel azokat a származási hely szerinti tagállamban történő adóztatáson alapuló közös hozzáadottértékadó-rendszer számára dolgozták ki.

(2)

A héára vonatkozó cselekvési tervében a Bizottság a kisvállalkozások érdekeit szolgáló, átfogó egyszerűsítési csomagot jelentett be, amelynek célja e vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése és egy olyan adózási környezet kialakításának elősegítése, amely megkönnyíti a növekedésüket és a határokon átnyúló kereskedelem fejlődését. Az egyszerűsítési csomagnak részét képezi a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás felülvizsgálata is, amint azt a héára vonatkozó cselekvési terv nyomon követéséről szóló közlemény ismerteti. A kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás felülvizsgálata tehát fontos elemét képezi a héára vonatkozó cselekvési tervben ismertetett reformcsomagnak.

(3)

A mentesített kisvállalkozásokra nehezedő aránytalan megfelelési terhek problémájának orvoslása érdekében bizonyos egyszerűsítési intézkedéseknek e vállalkozások számára is elérhetőknek kell lenniük.

(4)

A kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás értelmében mentesség jelenleg csak az abban a tagállamban letelepedett vállalkozások számára adható, ahol a héát meg kell fizetni. Ez kedvezőtlenül befolyásolja a versenyt a belső piacon az említett tagállamban nem letelepedett vállalkozások vonatkozásában. E torzulás megszüntetése és a továbbiak elkerülése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a héa megfizetésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett kisvállalkozások is részesülhessenek a mentességben.

(5)

Ha egy adóalany a letelepedés helye szerinti tagállamban az általános héaszabályozás hatálya alá tartozik, egy másik tagállamban viszont igénybe veszi a kisvállalkozásokra vonatkozó héamentességet, az előzetesen felszámított adó levonásának az adóalany általi adóköteles termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kell kapcsolódnia. Ha tehát ezek az adóalanyok a letelepedésük helye szerinti tagállamban olyan beszerzéseket eszközölnek, amelyek más tagállamokban mentességet élvező termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódnak, nem engedélyezhető az előzetesen felszámított héa levonása.

(6)

A kisvállalkozások csak akkor részesülhetnek a mentességben, ha éves árbevételük alacsonyabb az azon tagállam által alkalmazott értékhatárnál, amelyben a héát meg kell fizetni. Értékhatáraik meghatározásakor a tagállamoknak be kell tartaniuk a 2006/112/EK irányelvben az értékhatárokra vonatkozóan megállapított szabályokat. E szabályok – amelyek többségét 1977-ben vezették be – már nem megfelelőek.

(7)

Az egyszerűsítés érdekében több tagállam engedélyt kapott arra, hogy átmenetileg a 2006/112/EK irányelv alapján engedélyezettnél magasabb értékhatárt alkalmazzon. Nem helyénvaló folytatni az általános szabályok eltérés útján engedélyezett intézkedések alkalmazásával történő módosításának gyakorlatát, ezért az értékhatárokra vonatkozó szabályokat naprakésszé kell tenni.

(8)

A tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy a mentességre vonatkozó nemzeti értékhatárukat – az ezen irányelv alapján előírt felső értékhatárra is figyelemmel – a gazdasági és politikai viszonyaiknak leginkább megfelelő szinten állapítsák meg. E tekintetben egyértelművé kell tenni, hogy amennyiben a tagállamok a különböző gazdasági ágazatokra eltérő értékhatárokat alkalmaznak, ezeket objektív kritériumokra kell alapozniuk. Ha egy adóalany egynél több ágazati értékhatár használatára is jogosultnak minősül, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az adott adóalany ezek közül csak egyet alkalmazhasson. Azt is biztosítaniuk kell, hogy az értékhatáraik alkalmazhatósága tekintetében ne legyen különbség a letelepedett és a nem letelepedett adóalanyok között.

(9)

Az éves árbevételre vonatkozó értékhatárt, amely az ezen irányelvben megállapított különös szabályozás által létrehozott mentesség alapja, kizárólag a kisvállalkozás által a mentesség biztosításának helye szerinti tagállamban értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások összesített értéke alkotja. Torzulhat a verseny, ha egy vállalkozás, amelynek letelepedési helye nem az említett tagállamban van, a más tagállamokban elért árbevételétől függetlenül részesülhet ilyen mentességben. Az ilyen versenytorzulások mérséklése érdekében és az adóbevétellel kapcsolatos védintézkedésként indokolt úgy rendelkezni, hogy csak azok a vállalkozások legyenek jogosultak mentességre a letelepedési helyüktől eltérő tagállamban, amelyek éves uniós árbevétele nem ér el egy bizonyos értékhatárt. A letelepedésük helye szerinti tagállam nemzeti értékhatárát el nem érő vállalkozásoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy továbbra is mentességet élvezzenek az adott tagállamban végzett termékértékesítéseik vagy szolgáltatásnyújtásaik után, függetlenül attól, hogy más tagállamokban milyen árbevételt érnek el, még akkor is, ha a teljes árbevételük túllépi az uniós értékhatárt.

(10)

Annak érdekében, hogy lehetővé váljon a mentesség alkalmazásának hatékony ellenőrzése és biztosítva legyen, hogy a tagállamok hozzáférjenek a szükséges információkhoz, elő kell írni azon adóalanyok számára, akik vagy amelyek a letelepedésük helyétől eltérő tagállamban kívánják igénybe venni a mentességet, hogy ezt előzetesen bejelentsék a letelepedésük helye szerinti tagállamnak. Az egyszerűsítés és a megfelelési költségek csökkentése érdekében az ilyen adóalanyokat csak a letelepedésük helye szerinti tagállamban kell azonosítani, egyedi számmal. Ez a szám lehet az egyedi héaazonosító szám is, de nem feltétlenül szükséges, hogy az legyen.

(11)

A mentesség megfelelő működésének és nyomon követésének, valamint az információk időben történő átadásának biztosítása érdekében egyértelműen meg kell határozni azoknak az adóalanyoknak az adatszolgáltatási kötelezettségeit, akik vagy amelyek nem a letelepedésük helye szerinti tagállamban élnek a mentességgel. Ennek keretében lehetővé kell tenni, hogy a szabályokat betartó adóalanyok mentesüljenek az ilyen kötelezettségek alól, valamint a letelepedés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban való nyilvántartásba vételi kötelezettség alól. A tagállamok számára ugyanakkor lehetővé kell tenni annak előírását, hogy amennyiben az ilyen nem letelepedett adóalanyok nem teljesítik a kifejezetten számukra előírt adatszolgáltatási kötelezettségeket, a héára vonatkozó nemzeti jogszabályokban előírt általános, héaalanyként történő nyilvántartásba vételi és bevallási kötelezettségeknek kell megfelelniük.

(12)

Az adómentesség alkalmazásának alapjául szolgáló tagállami éves árbevétel és az uniós éves árbevétel kiszámítása vonatkozásában felmerülő következetlenségek elkerülése érdekében meg kell határozni, hogy az árbevétel mely elemeit kell figyelembe venni.

(13)

A kisvállalkozásokra vonatkozó adómentességhez kapcsolódó szabályok megkerülésének megelőzése, valamint ezen adómentesség céljának megőrzése érdekében az adóalanyok– függetlenül attól, hogy az adómentességet nyújtó tagállamban telepedtek-e le vagy sem – nem részesülhetnek adómentességben abban az esetben, amennyiben az előző naptári évben túllépték a szabályokban megállapított nemzeti értékhatárt. Ugyanezen okokból az adómentességet nyújtó tagállamban nem letelepedett adóalanyok nem részesülhetnek adómentességben abban az esetben, ha az előző naptári évben túllépték az uniós éves árbevételi értékhatárt.

(14)

A kisvállalkozásoknak a mentességről az adóztatásra való fokozatos áttérésének biztosítása érdekében célszerű engedélyezni azon adóalanyok számára, amelyek árbevétele a nemzeti mentességi értékhatárt legfeljebb ezen értékhatár egy meghatározott százalékával haladja meg, hogy korlátozott ideig továbbra is élvezhessék a kisvállalkozásokra vonatkozó mentességet. Mivel az alkalmazott értékhatár nagysága tagállamonként eltérő lehet, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a két javasolt százalék alkalmazása közül válasszanak, feltéve, hogy az alkalmazott százalék nem eredményezi egy bizonyos rögzített összeg feletti árbevétellel rendelkező adóalanyok mentesülését. Amennyiben egy adott naptári évben az uniós éves árbevételi értékhatár túllépésére kerül sor, szükséges, hogy az adómentesség – a bevétellel kapcsolatos védintézkedésként betöltött szerepére tekintettel – a túllépés időpontjától kezdődően ne legyen alkalmazható.

(15)

Mentesség alkalmazása esetén a letelepedés helye szerinti tagállamban mentességet igénybe vevő kisvállalkozások számára indokolt legalább azt a lehetőséget biztosítani, hogy egy bizonyos időtartamon belül héaalanyként nyilvántartásba vetessék magukat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az említett időtartamot meghosszabbítsák olyan konkrét esetekben, amikor az adókijátszás és adókikerülés megelőzése érdekében alapos vizsgálatra van szükség.

(16)

A letelepedés helye szerinti tagállamban mentességgel élő kisvállalkozások számára indokolt legalább az egyszerűsített bevallási kötelezettségek lehetőségét biztosítani.

(17)

A különös szabályozások a héa alóli mentesítés mellett a degresszív adókedvezmény alkalmazására is lehetőséget biztosítanak. A degresszív adókedvezmény túlságosan összetett helyzetet eredményez, ugyanakkor csak csekély mértékben járul hozzá a kisvállalkozások megfelelési terhének csökkentéséhez. Ezért indokolt eltörölni ezt az intézkedést.

(18)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy biztosítsák az adóalanyoknak az általános héaszabályozás és a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozás közötti választás jogát. Amennyiben egy adóalany él ezzel a jogával, helyénvaló engedélyezni, hogy a tagállamok állapítsák meg e választás gyakorlásának részletes szabályait és feltételeit.

(19)

Ez az irányelv nem vonhat maga után új nyilvántartásba vételi vagy bevallási kötelezettségeket azon kisvállalkozásokra nézve, amelyek kizárólag a letelepedési helyük szerinti tagállamban élnek adómentességgel.

(20)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a kisvállalkozások megfelelési terheinek csökkentését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(21)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (4) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(22)

Annak biztosítása érdekében hogy a 2006/112/EK irányelvben meghatározott, a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozáshoz kapcsolódó egyszerűsítő intézkedéseket megfelelően nyomon lehessen követni, a 904/2010/EU tanácsi rendeletet (5) módosítani kell azért, hogy a tagállamok illetékes hatóságai automatikusan hozzáférjenek a kisvállalkozásokra vonatkozó héamentességben részesülő adóalanyoktól gyűjtött adatokhoz.

(23)

Annak érdekében, hogy a kisvállalkozások könnyen hozzáférjenek az egyes tagállamokban a kisvállalkozásokra vonatkozó különös szabályozással kapcsolatos rendelkezésekhez, e rendelkezéseket közzé kell tenni a Bizottság honlapján.

(24)

A Régiók Bizottsága 2018. október 10-én nyilvánított véleményt (6).

(25)

Következésképen a 2006/112/EK irányelvet és a 904/2010/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott kereskedelme elleni 1988. évi ENSZ-egyezmény (a továbbiakban: egyezmény) 1990. november 11-én lépett hatályba, amelyet az Unió a 90/611/EGK tanácsi határozattal (1) kötött meg.

(2)

Az egyezmény 12. cikkének (2)–(7) bekezdése alapján az egyezmény kábítószer-prekurzorokat tartalmazó táblázataiba további anyagok vehetők fel.

(3)

A Kábítószer-bizottság a 2020. március 2. és 6. között Bécsben megrendezésre kerülő 63. ülésszakán várhatóan egy anyagnak az egyezmény I. táblázatába való felvételéről fog határozni.

(4)

Helyénvaló meghatározni az Unió által a Kábítószer-bizottságban képviselendő álláspontot, mivel a határozat joghatással bír majd az Unióban, és meghatározó módon fogja befolyásolni az uniós jog tartalmát, nevezetesen a 111/2005/EK tanácsi rendeletet (2), valamint a 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (3).

(5)

A Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv értékelése szerint a metil-alfa-fenil-acetoacetát (MAPA) anyagot gyakran használják az amfetamin és a metamfetamin tiltott előállításához. A rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy ezen kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott gyártása olyan nagyságrendű és annyira elterjedt, hogy az már komoly közegészségügyi és társadalmi problémának minősül, ami indokolttá teszi a metil-alfa-fenil-acetoacetát (MAPA) nemzetközi ellenőrzés alá vonását. Az illegálisan előállított amfetamin és a metamfetamin jelentős közegészségügyi és szociális problémák forrása az Unióban. A metil-alfa-fenil-acetoacetát (MAPA) kereskedelmével kapcsolatos incidenseknek mind a száma, mind a gyakorisága növekszik, és az Unióban szervezett bűnözői csoportok illegálisan exportálnak amfetamint és metamfetamint harmadik országokba.

(6)

Az Unió álláspontját az Unió azon tagállamainak kell képviselniük, amelyek tagjai a Kábítószer-bizottságnak,

(1)

A 97/836/EK tanácsi határozattal (1) az Unió csatlakozott az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) a kerekes járművekre és az azokba szerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó egységes műszaki előírások elfogadásáról, valamint az ezen előírások alapján kibocsátott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeiről szóló megállapodásához (a továbbiakban: az 1958. évi felülvizsgált megállapodás). Az 1958. évi felülvizsgált megállapodás 1998. március 24-én lépett hatályba.

(2)

A 2000/125/EK tanácsi határozattal (2) az Unió csatlakozott a kerekes járművekről, valamint a kerekes járművekre felszerelhető és/vagy azokon használható berendezésekre és felszerelésekre vonatkozó globális műszaki előírások kidolgozásáról szóló megállapodáshoz (a továbbiakban: a párhuzamos megállapodás). A párhuzamos megállapodás 2000. február 15-én lépett hatályba.

(3)

Az 1958. évi felülvizsgált megállapodás 1. cikkével és a párhuzamos megállapodás 6. cikkével összhangban az ENSZ EGB keretében működő Járműelőírások Harmonizálása Világfórum (a továbbiakban: 29. munkacsoport) adott esetben elfogadhatja a 10., 26., 28., 46., 48., 51., 55., 58., 59., 62., 79., 90., 106., 107., 110., 117., 121., 122., 128., 144., 148., 149., 150., 151. és 152. számú, az 1958. évi felülvizsgált megállapodás alapján elfogadott előírások (a továbbiakban: ENSZ-előírások) módosítására irányuló javaslatokat, a 3., 6. és 16. számú globális műszaki előírás (a továbbiakban: GTR) módosítására irányuló javaslatokat, az R.E.5. számú összevont határozat módosítására irányuló javaslatot, valamint a 6. számú GTR módosítása kidolgozásának engedélyezésére és egy, az elektromos járművek teljesítményének meghatározására (a továbbiakban: DEVP) vonatkozó új GTR kidolgozásának engedélyezésére irányuló javaslatot.

(4)

A 29. munkacsoport a Világfórum 2020.március 10. és 12. között tartandó 180. ülésén fogja a tervek szerint elfogadni a fent említett jogi aktusokat a kerekes járművekre és az azokra felszerelhető, illetve az azokon használható berendezésekre és tartozékokra vonatkozó harmonizált műszaki ENSZ-előírások és GTR-k jóváhagyására irányuló adminisztratív rendelkezésekkel és egységes műszaki előírásokkal kapcsolatban.

(5)

Helyénvaló meghatározni az Unió által a 29. munkacsoportban az ENSZ-előírásokra irányuló javaslatok elfogadásával kapcsolatban képviselendő álláspontot, mivel az ENSZ-előírások kötelező érvényűek lesznek az Unióra nézve, és meghatározó módon befolyásolhatják az uniós jog tartalmát a jármű-típusjóváhagyás területén.

(6)

A 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) a tagállamok jóváhagyási rendszereit egy uniós jóváhagyási eljárással váltotta fel, és olyan harmonizált keretrendszert hozott létre, amely adminisztratív rendelkezéseket és általános műszaki követelményeket foglal magában valamennyi új járműre, valamint azok rendszereire, alkatrészeire és önálló műszaki egységeire vonatkozóan. Az említett irányelv vagy típusjóváhagyási követelmények formájában, vagy az uniós jogszabályok alternatíváiként beépítette az ENSZ-előírásokat az EU típusjóváhagyási rendszerébe. A 2007/46/EK irányelv elfogadása óta egyre több ENSZ-előírás épült be az uniós jogszabályokba.

(7)

A tapasztalatok és a műszaki fejlődés fényében a 10., 26., 28., 46., 48., 51., 55., 58., 59., 62., 79., 90., 106., 107., 110., 117., 121., 122., 128., 144., 148., 149., 150., 151. és 152. számú ENSZ-előírások által szabályozott egyes elemekkel vagy tulajdonságokkal kapcsolatos követelményeket módosítani kell vagy ki kell egészíteni. Ezenkívül módosítani kell a 3., 6. és 16. számú GTR bizonyos rendelkezéseit. Végül el kell fogadni az R.E.5 számú összevont határozat módosításait, valamint a 6. számú GTR módosításának kidolgozására és a DEVP-re vonatkozó új GTR kidolgozására irányuló engedélyezéseket.

(8)

A 29. munkacsoport ECE/TRANS/WP.29/2020/25 számú munkadokumentuma a 144. számú ENSZ-előírás (baleseti segélyhívó rendszerek) 2. kiegészítésére irányuló javaslatra vonatkozik, amely egyelőre nem bocsátható szavazásra a 29. munkacsoportban.

(9)

A 29. munkacsoport ECE/TRANS/WP.29/2020/2 számú munkadokumentuma a 9. számú ENSZ-előírás (háromkerekű járművek zajkibocsátása) 08-as módosítássorozatának 1. kiegészítésére irányuló javaslatra vonatkozik. Mivel az Unió nem alkalmazza a 9. számú ENSZ-előírás egységes rendelkezéseit, nincs szükség uniós álláspont kialakítására az ECE/TRANS/WP.29/2020/2 számú munkadokumentumban foglalt javaslattal kapcsolatban.