(1)

2011. szeptember 12-én a Tanács a 917/2011/EU végrehajtási rendelettel (3) (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó kerámialapok (a továbbiakban: az érintett termék) behozatalára. Tekintettel az eredeti vizsgálatban érintett kínai együttműködő exportáló gyártók nagy számára, a kínai exportáló gyártók körében mintavételre került sor, és a mintába felvett vállalatok esetében 13,9 %-tól (4) 36,5 % közötti egyedi értékvámot vetettek ki, míg a mintában nem szereplő egyéb együttműködő vállalatokra 30,6 %-os vámtételt állapítottak meg. A nem együttműködő kínai exportáló gyártókra kivetett maradványvám 69,7 %-ot tett ki.

(2)

2017. november 22-én – hatályvesztési felülvizsgálatot követően – a Bizottság úgy határozott, hogy az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelettel fenntartja a hatályban lévő dömpingellenes vámokat.

(3)

Az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelet 2. cikke értelmében a Bizottság módosíthatja úgy ugyanazon rendelet I. mellékletét, hogy egy új exportáló gyártóra a mintában nem szereplő és egyedi elbánásban nem részesülő együttműködő vállalatokra alkalmazott vámtételt, azaz a 30,6 %-os súlyozott átlagvámot kell alkalmazni, amennyiben bármely új kínai gyártó kielégítő bizonyítékot szolgáltat a Bizottságnak.

(4)

2018 októberében a Zhuhai Xuri Ceramics Co. Ltd vállalat (a továbbiakban: kérelmező) az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelet kihirdetését követően új exportáló gyártóként való figyelembevétel iránti kérelmet nyújtott be, így erre a vállalatra is annak a vámtételnek kell vonatkoznia, mint a mintában nem szereplő, és egyedi elbánásban nem részesülő együttműködő kínai vállalatokra, azaz 30,6 %. A kérelmező azt állította, hogy az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelet 2. cikkében meghatározott mindhárom feltételnek megfelel.

(5)

Annak megállapítása érdekében, hogy a kérelmező megfelel-e a feltételeknek, a Bizottság kérdőív kitöltésére kérte a kérelmezőt. A kérdőívre adott válasz elemzését követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kérelmező elegendő információt szolgáltatott, és nem kért további alátámasztó bizonyítékot.

(6)

A Bizottság értesítette az uniós gazdasági ágazatot az új exportáló gyártóként való figyelembevétel iránti kérelemről, és lehetőséget biztosított észrevételei megtételére. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek.

(7)

Az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelet 2. cikkének a) pontjában meghatározott feltétel, az első kritérium tekintetében a Bizottság alaposan megvizsgálta a kérelmező vizsgálati időszakra vonatkozó értékesítési főkönyvét. A főkönyv csak a belföldi értékesítést tükrözte.

(8)

Az egyéb értékesítési adatok, az uniós vámstatisztikák és -dokumentáció további ellenőrzése során nem találtak arra utaló bizonyítékot, hogy a kérelmező a vizsgálati időszak előtt vagy alatt az érintett terméket az Unióba exportálta volna. Ezért a Bizottság a fentiek fényében arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező megfelel az első feltételnek.

(9)

Az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott feltétel, a második kritérium tekintetében a Bizottság megállapította, hogy a kérelmező vállalati szerkezete tíz kapcsolt vállalkozást foglal magában. A vizsgálati időszak alatt a kapcsolt vállalkozások közül kettő vett részt az érintett termék gyártásában, de csak belföldön működtek. A benyújtott bizonyítékok alapján nem állapítottak meg további kereskedelmi vagy üzemeltetési kapcsolatokat a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó kínai exportőrökkel vagy gyártókkal. Az említett kapcsolt vállalkozások közül ötöt a vizsgálati időszak után alapítottak, a fennmaradó három pedig nem vett részt az érintett termékkel kapcsolatos üzleti tevékenységben. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező megfelel a második feltételnek.

(10)

Az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelet 2. cikkének c) pontjában meghatározott feltétel, a harmadik kritérium tekintetében a benyújtott dokumentumok alapján a Bizottság megállapította, hogy a kérelmező a vizsgálati időszak végét követően nem exportálta az érintett terméket az Unióba. Mivel a kérelmező nem exportálta az érintett terméket az Unióba, bizonyítékot szolgáltatott az érintett termék jelentős mennyiségének az Unióba irányuló exportjára vonatkozó visszavonhatatlan szerződéses kötelezettségről. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező megfelel a harmadik feltételnek.

(11)

Az uniós gazdasági ágazat nem szolgáltatott olyan bizonyítékot/információt, amely arra utalt volna, hogy a kérelmező nem teljesítette a három kritérium bármelyikét.

(12)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező eleget tett az új exportáló gyártóként való figyelembevételhez szükséges három feltételnek. Ezért a kérelmező nevét fel kell venni az (EU) 2017/2179 végrehajtási rendelet I. mellékletében található, a mintában nem szereplő vagy egyedi elbánásban nem részesített együttműködő gyártók jegyzékébe.

(13)

A Bizottság tájékoztatta a kérelmezőt és az uniós gazdasági ágazatot azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a mintában nem szereplő együttműködő kínai exportáló gyártókra alkalmazandó dömpingellenes vám alkalmazását a Zhuhai Xuri Ceramics Co. Ltd. esetében indokoltnak ítélte.

(14)

A felek lehetőséget kaptak észrevételek benyújtására, amelyeket indokolt esetben megfelelően figyelembe vettek.

(15)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

(1)

2018. augusztus 13-án az Európai Bizottság az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: érintett országok) származó karbamid–ammónium-nitrát keverékek Unióba érkező behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról szóló értesítést közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A vizsgálatot a Bizottság azt követően indította meg, hogy 2018. június 29-én a Fertilizers Europe (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be a karbamid–ammónium-nitrát keverékek teljes uniós termelésének több mint 50 %-át képviselő gyártók nevében. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság az előzetes tájékoztatási időszak folyamán és az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése alapján az (EU) 2019/455 bizottsági végrehajtási rendelettel (3) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára. A behozatal nyilvántartásba vétele a következő preambulumbekezdésben hivatkozott ideiglenes intézkedések hatálybalépésével megszűnt.

(4)

A Bizottság 2019. április 12-én az (EU) 2019/576 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból és az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: Egyesült Államok) származó karbamid–ammónium-nitrát keverékek Unióba irányuló behozatalára.

(5)

Az ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2017. július 1. és 2018. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak), a kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata pedig a 2015. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(6)

Az érdekelt feleknek az ideiglenes dömpingellenes vám kivetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően a panaszosok, az OCI Nitrogen B.V. (a továbbiakban: OCI Nitrogen) uniós gyártó, a felhasználók és más gazdasági szereplők érdekeit képviselő több szövetség, a négy együttműködő exportáló gyártó és az Oroszországi Föderáció kormánya (a továbbiakban: orosz kormány) írásban is előterjesztette véleményét az ideiglenes megállapításokról.

(7)

A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. A meghallgatások az AB Achema és a Grupa Azoty Zaklady Azotowe Pulawy SA mintába felvett uniós gyártó kíséretében megjelent panaszos, az OCI Nitrogen mintába felvett uniós gyártó, a felhasználók, más gazdasági szereplők és egyes tagjaik érdekeit képviselő több szövetség, valamint a négy együttműködő exportáló gyártó részvételével zajlottak. Ezenkívül az egyik orosz exportáló gyártó, az Eurochem kérése nyomán meghallgatást tartottak a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtt. A meghallgató tisztviselő által a meghallgatás során tett javaslatok tükröződnek ebben a rendeletben. 2019. május 27-én a Bizottság újabb tájékoztatást küldött az orosz exportáló gyártóknak, amely tartalmazta az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításaikat.

(8)

A Bizottság folytatta a végleges ténymegállapításainak megtételéhez szükségesnek tartott információk összegyűjtését és ellenőrzését. Egyes exportáló gyártók esetében, amennyiben a dömpingkülönbözet számításának kiigazítására vonatkozó egyes állítások elfogadásra kerültek, vagy további vállalatspecifikus pontosításokra volt szükség, a Bizottság írásban újabb egyedi tájékoztatást nyújtott az érintett feleknek. A Bizottság mérlegelte az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket, és indokolt esetben a vállalatspecifikus tájékoztatásokban figyelembe vette azokat.

(9)

Az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az ideiglenes rendeletre vonatkozó írásbeli észrevételeket az ideiglenes rendelet hatálybalépésének napjától számított 15 naptári napon belül kell benyújtani. 2019. június 24-én az Eurochem további írásbeli észrevételeket küldött az alábbiak vonatkozásában: i. az egyik gyártó vállalat értékesítési, általános és igazgatási költségeinek (a továbbiakban: SGA-költségek) kiszámítása, ii. a gázár kiigazításának jogalapja és az arra vonatkozó számítások, iii. az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének alkalmazása és iv. az érdekelt felek (7) preambulumbekezdésben hivatkozott újabb tájékoztatása. 2019. június 21-én és 2019. június 28-án az Acron további írásbeli észrevételeket küldött az érdekelt felek 2019. május 27-i újabb tájékoztatásával és az ideiglenes dömpingkülönbözet kiszámításának pontosságával kapcsolatban. Az e beadványokban foglalt észrevételeket az érdekelt felek végső tájékoztatása tekintetében csak annyiban vizsgálták, amennyiben azok a vállalatok részére 2019. május 27-én a jelen vizsgálat megindításáról szóló értesítés 7. pontjának második franciabekezdésével összhangban nyújtott újabb tájékoztatással kapcsolatosak. 2019. július 8-án az Amerikai Egyesült Államok kormánya írásbeli észrevételeket nyújtott be az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatban. A végső tájékoztatással együtt a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy újra nyújtsák be az ideiglenes rendeletben, az eljárás megindításáról szóló értesítésben vagy a Bizottsággal ez ügyben folytatott további levelezésben meghatározott határidőn túl tett észrevételeiket, amennyiben azt a végső tájékoztatásuk alapján szükségesnek tartják. A Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek által a végső tájékoztatásukkal kapcsolatos észrevételekként időben benyújtott valamennyi beadványt, köztük az orosz exportáló gyártók 2019. augusztus 6-i újabb végső tájékoztatását követő észrevételeket.

(10)

A Bizottság minden érdekelt felet tájékoztatott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kíván kivetni az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid–ammónium-nitrát keverékek Unióba érkező behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeik megtételére. Valamennyi együttműködő exportáló gyártótól, a Fertilizers Europe-tól, a Grupa Azoty Zaklady Azotowe Pulawy S. A.-tól (a továbbiakban: Grupa Azoty), az AGPB és IFA felhasználói szövetségtől, az Amerikai Egyesült Államok kormányától és az orosz kormánytól érkeztek észrevételek. Az Eurochem, az Acron és az orosz kormány lehetőséget kapott a bizottsági szolgáltatok előtti meghallgatásra, az Eurochem és az MHTL pedig emellett kérte a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő közreműködését. 2019. július 23-án mindkét fél részt vett a meghallgatási tisztviselő jelenlétében tartott meghallgatáson.

(11)

A Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket, köztük a (9) preambulumbekezdés szerinti, az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása nyomán benyújtott késedelmes beadványokat, és adott esetben figyelembe vette azokat e rendeletben.

(12)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően több fél is észrevételt tett az uniós gyártókból álló mintával kapcsolatban. Ezek az észrevételek nem eredményezték a minta módosítását. Ezen észrevételek jellegére tekintettel azokkal a lenti 4. és 5. szakasz foglalkozik.

(13)

A mintavételhez kapcsolódó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (9)–(19) preambulumbekezdése megerősítést nyert.

(14)

mivel a vizsgálati időszakkal és a figyelembe vett időszakkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, az ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdését a Bizottság megerősítette.

(15)

A Bizottság a Grupa Azoty és az Agropolychim uniós gyártó által benyújtott kérelem nyomán egyértelművé tette, hogy az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében említett állítást e két gyártó fogalmazta meg. A Bizottság megerősítette azt is, hogy a vizsgálat termékköre a vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid–ammónium-nitrát keverékeket foglalja magában, amelyek a jelenleg a 3102 80 00 KN-kód alá tartozó adalékanyagokat tartalmazhatnak.

(16)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Fertilizers Europe, a Grupa Azoty és az Agropolychim aggályát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság a 3102 80 00 KN-kód említésével akaratlanul azt idézhette elő, hogy az érintett terméket a vámok elkerülése érdekében a 3102 90 és 3105 51 KN-kód alatt fogják behozni. A Bizottság megjegyzi, hogy a panaszosok által adott termékmeghatározás pontosan megfelel a 3102 80 00 KN-kód alá tartozó áruk megnevezésének, és hogy ezért az érintett termék behozatala vámügyi szempontból kizárólag e KN-kód alá sorolható be. Más KN-kóddal való bejelentés csalásnak minősülne.

(17)

A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (27)–(34) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a fenti (15) preambulumbekezdésnek megfelelően megerősítette.

(18)

Az orosz exportáló gyártók leírására és a forgalmazási láncaikra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (35)–(37) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(19)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (38)–(61) preambulumbekezdése tartalmazta.

(20)

Az orosz kormánytól és mindkét orosz exportáló gyártótól érkeztek a rendes érték kiszámításával kapcsolatos észrevételek. A nagyobb egyértelműség érdekében a rendes érték kiszámításának az ideiglenes rendelet (38)–(41), (43)–(48) és (50)–(51) preambulumbekezdésében meghatározott módszerével kapcsolatos állítások, valamint a földgázköltségek ideiglenes rendelet (52)–(60) preambulumbekezdésében meghatározott kiigazításának kérdése külön kezelendő.

(21)

A rendes érték kiszámításának módszerével kapcsolatban mindkét orosz gyártó azt állította, hogy további kiigazításokra van szükség a belföldi gyártelepi ár megállapításakor a belföldi, velük kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül végzett értékesítések tekintetében. Az Eurochem megismételte azon állítását, hogy a belföldi kereskedő SGA-költségeit le kellett volna vonni. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően továbbá azt állította, hogy a belföldi kereskedő nyereségét is le kellett volna vonni. Az Acron azt állította, hogy a szállítási és anyagmozgatási költségeket le kell vonni azon forgalmazási lánc tekintetében, amelynek esetében az árukat ténylegesen a vele kapcsolatban álló belföldi kereskedő raktárába szállítják.

(22)

A belföldi gyártelepi ár kiszámítása érdekében, és az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a belföldi gyártókat és kereskedőket különálló gazdasági egységeknek tekintette. Ezért az árat a kereskedő SGA-költségei és nyeresége tekintetében nem igazította ki. A Bizottság az árat a vállalat telephelye és raktára között felmerült kiadások tekintetében sem igazította ki, még ha a vállalattal kapcsolatban álló kereskedő raktáráról van is szó, mivel a vállalat maga dönti el, hogy az árukat közvetlenül az ügyfeleknek szállítják-e ki, vagy először a vele kapcsolatban álló kereskedő raktárába szállítja-e azokat. Ezért a belföldi árak fenti kiigazításaira vonatkozó állításokat a Bizottság elutasította.

(23)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Acron az áruknak a telephely és a vele kapcsolatban álló belföldi kereskedő raktára közötti mozgatásával kapcsolatos szállítási és anyagmozgatási költségek levonása tekintetében megismételte állítását. A vállalat az SGA-költségek és a vele kapcsolatban álló belföldi kereskedő nyereségének levonásával kapcsolatban egy további állítást tett. Nem terjesztett azonban elő olyan új bizonyítékokat vagy érveket, amelyek megváltoztatnák a Bizottság által a (22) preambulumbekezdésben a belső piac különálló gazdasági egységei tekintetében levont következtetést.

(24)

Mindazonáltal az áruknak a telephely és a kapcsolatban álló belföldi kereskedő raktára közötti mozgatásával kapcsolatos kiadások tekintetében az Acron arra is rámutatott, hogy mivel e kiadásokat nem vonták le a belföldi árból, azokat a rendes érték kiszámításához használt SGA-költségekből sem lehetett volna levonni.

(25)

A vállalat ezen állítását a Bizottság elfogadta. A Bizottság az Acron tekintetében újraszámította a rendes értéket, a kérésnek megfelelően növelve a vállalat SGA-költségeit. Az SGA-költségek növelése ellenére azonban az Acron valamennyi belföldi ügylete nyereséges maradt, és ezért a dömpingkülönbözet nem változott. A szóban forgó számítás helyesbítését a Bizottság az érdekelt felek újabb végső tájékoztatásának részeként közölte az Acronnal.

(26)

Ezenkívül a két orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlítására nem azonos kereskedelmi szinten került sor, mivel a kapcsolatban álló belföldi kereskedőket különálló gazdasági egységként kezelik, és így az SGA-költségeiket és nyereségüket nem vonják le a belföldi árból, miközben a kapcsolatban álló harmadik országbeli vagy uniós kereskedőket nem kezelik különálló gazdasági egységként, és ezért a szóban forgó árkiigazításokra sor került.

(27)

A Bizottság elutasítja ezt az állítást. A Bizottság elsőként azt állapítja meg, hogy az állítás nem a kereskedelmi szint alapján történő kiigazítására vonatkozik. A két vállalat inkább a rendes érték és az exportár megállapítását vitatja. A Bizottság megállapítja, hogy a hazai piacon fizetett vagy fizetendő árnak a rendes érték megállapítása során történő megfelelő figyelembevétele érdekében a kapcsolatban álló kereskedők SGA-költségeit és nyereségét nem kell levonni. Hasonlóképpen, az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló közvetítő kereskedők esetében az uniós határnál megbízható exportár megállapítása érdekében a Bizottságnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint az exportárat annak az árnak az alapján kell képeznie, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére, és ugyancsak az említett rendelkezés szerint az importálás és a viszonteladás között felmerülő valamennyi költségen, köztük a kapcsolatban álló kereskedők SGA-költségein és nyereségén végrehajtott kiigazításokat le kell vonni.

(28)

Az Eurochem az egyik gyártója SGA-költségeinek a rendes érték kiszámításához használt mértéke tekintetében további állítást tett.

(29)

E gyártó tekintetében a Bizottság az előzetes számításában a gyártó által a belföldi SGA-költségek kérdőívre adott válaszában megadott eredeti mértékét vette figyelembe. A helyszíni ellenőrzés során egyes általános költségek eltérő megosztását vették figyelembe, és további vizsgálat céljából az SGA-költségek elosztásának másik verzióját szerezték be. A Bizottság azonban ideiglenesen úgy döntött, hogy a vállalat eredeti válasza és az SGA-költségek belföldi és exportértékesítések közötti elosztása jobban tükrözte a költségmegosztást.

(30)

Az Eurochem az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben további bizonyítékokat nyújtott be arra vonatkozóan, hogy az SGA-költségeket nemcsak a belföldi értékesítésekhez, hanem az exportértékesítésekhez is hozzá kell rendelni. Mivel e bizonyítékok azt mutatták, hogy e költségek valóban nemcsak a belföldi értékesítésekhez kapcsolódtak, a Bizottság elfogadta ezt az állítást, és a dömpingkülönbözetet ennek megfelelően kiigazította. A szóban forgó számítás korrekcióját az érdekelt felek újabb végső tájékoztatásának részeként közölték az Eurochemmel.

(31)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Acron egy további állítást tett a rendes érték kiszámítását illetően. A vállalat azt állította, hogy esetében a belföldi árak nem alkalmazhatók a rendes érték kiszámítása során, mivel azokat nem a szokásos kereskedelmi forgalom keretében alakították ki.

(32)

Először is az Acron állításának előfeltétele a Bizottság tevékenységének félreértelmezésén tűnik alapulni. A Bizottság a rendes érték kiszámítását nem a szóban forgó vállalat belföldi értékesítései alapján végezte el, hanem a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően képezte, mivel a belföldi értékesítések volumen tekintetében nem minősültek reprezentatívnak. A WTO vizsgálóbizottságának ezzel kapcsolatos határozata (5) nyomán azonban a rendes érték képzéséhez a szokásos kereskedelmi forgalom keretében kötött belföldi ügyletek SGA-költségeit és nyereségét alkalmazták. A vállalat állításával szemben a belföldi értékesítéseket a szokásos kereskedelmi forgalom keretében végrehajtottnak tekintették, mivel nyereségesek voltak. A Bizottság ezért elutasította ezen állítást.

(33)

A földgázköltségek kiigazítása tekintetében az orosz kormány és a két orosz exportáló gyártó megismételte a következőkre vonatkozó észrevételeiket és állításaikat:

(34)

A Bizottság az első állításra adott válaszában megállapította, hogy a WTO vizsgálóbizottsága az Oroszország és Ukrajna közötti, az érdekelt felek által hivatkozott vitában (6) elutasította az Ukrajna által végrehajtott gázár-kiigazítást. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy az ukrán hatóságok nem biztosítottak megfelelő alapot az oroszországi belföldi gázárat elutasító határozat alátámasztásához, és nem tettek elegendő kiigazítást annak biztosítása érdekében, hogy a helyettesítő gázár tükrözze az oroszországi költségeket. Ezért a vizsgálóbizottság által megállapított fő jogsértés nem anyagi jogi, hanem inkább eljárásjogi. Más szóval a vizsgálóbizottság nem utasította el annak lehetőségét, hogy a gázköltség tekintetében kiigazítást lehessen alkalmazni, azonban úgy vélte, hogy Ukrajna a szóban forgó ügyben nem támasztotta alá megfelelően ezt az elutasítást. Ezért a WTO-üggyel kapcsolatos állítások a jelen vizsgálat szempontjából irrelevánsnak tűnnek.

(35)

Az érdekelt felek a Fellebbezési Testület Európai Unió – Az Argentínából érkező biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések (DS473) vitában hozott határozatára is hivatkoztak. Ez a hivatkozás nem helyénvaló. Először is, a Bizottság megjegyezte, hogy a DS473 ügy alapját képező ténybeli körülmények eltérnek a jelen tényállástól. Sőt, az Argentínából származó biodízel esetében a Bizottság a nyersanyagokra és biodízelre vonatkozó különböző exportadók alapján kiigazította a belföldi nyersanyagok költségeit. A jelen esetben a Bizottság megállapította, hogy az orosz állam a lenti (36) preambulumbekezdésben felidézett okokból torzította a gázköltséget (lényegében Oroszországban az állam gázár meghatározásában való részvétele nem korlátozódik az exportadóra, hanem annál sokkal meghatározóbb). A Bizottság megjegyezte, hogy a Törvényszék úgyszintén megállapította, hogy a Bizottság által a biodízel-ügyben elvégzett kiigazítás jogszerűtlen volt, és szembeállította a biodízel-ügy körülményeit az Oroszországban a gázpiac tekintetében fennálló helyzettel, amely gázpiac tekintetében megállapította, hogy a gázár kiigazítása indokolt volt. Ezért a Törvényszék az Unitec Bio kontra Tanács ítéletének (T-111/14) 49. és 50. pontjában a következőket állapította meg: „49. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítélet (T-235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) 44. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy mivel az orosz szabályozás értelmében rendkívül alacsony áron kellett szolgáltatni a földgázt az érintett exportáló gyártók számára, az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben az érintett termék előállítási költsége a gázár miatt torzult az orosz belső piacon, mivel ezen árat nem a piaci viszonyok határozták meg. A Törvényszék megítélése szerint ezért az intézmények jogosan vonhatták le azt a következtetést, hogy az említett ítélet alapjául szolgáló ügy felperesei által vezetett nyilvántartások egyik elemét nem lehetett megfelelőnek tekinteni, és ezért azt ki kellett igazítani olyan piacok más információforrásaira támaszkodva, amelyeket reprezentatívabbnak tekintettek. 50. Ugyanakkor, amint arra a felperes jogosan hivatkozik, a 2013. február 7‑i Acron és Dorogobuzh kontra Tanács ítélet (T-235/08, nem tették közzé, EU:T:2013:65) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettel ellentétben az iratokból nem tűnik ki az, hogy Argentínában közvetlenül szabályoznák a fő nyersanyagok árát. Az intézmények által hivatkozott TDE‑rendszer ugyanis mindössze eltérő vámtételeket alkalmaz a fő nyersanyagok, illetve a biodízel exportvámja tekintetében.”

(36)

Az érdekelt felek által előterjesztett további érvektől függetlenül vannak bizonyos vitathatatlan tények, amelyek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Oroszországban a földgázpiac torzult (lásd az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdését). Ezek a tények alapvetően a következők: i. a földgáz maximális belföldi árát az orosz állam szabályozza a Gazprom tekintetében, amely továbbra is messze a legnagyobb oroszországi földgáztermelő és értékesítő, valamint gázvezeték-tulajdonos, ii. a gázra kivetett 30 %-os exportadó fennállása, iii. az a tény, hogy az orosz kormány szabályozza a szállítási díjakat, a logisztikai támogatási szolgáltatások árait, valamint az ellátási és szolgáltatási díjakat, továbbá iv. az a tény, hogy az oroszországi földgázárakat az állam nemcsak szövetségi jogszabályok útján szabályozza, hanem azok emellett politikai célkitűzéseken alapulnak.

(37)

A fenti iv. pontot illetően – ahogyan azt az ideiglenes rendelet (215) preambulumbekezdése is kifejti – a belföldi árat az évtől függően gázárképlet alkalmazásával vagy indexálással határozzák meg, és az alkalmazandó indexet rendszeresen közzéteszik az Orosz Gazdaságfejlesztési Minisztérium társadalmi-gazdasági fejlesztési előrejelzéseiben. Ugyanezen dokumentumból következik (7) az, hogy a gázár növekedésének korlátozása érdekében a Gazprom befektetési programjának optimalizálását javasolták, miközben az oroszországi gázfogyasztás növekedésének ösztönzése érdekében az Egységes Gázellátó Rendszer kapacitásának kötelező jellegű bővítésére vonatkozó mechanizmus kidolgozására és megvalósítására fog sor kerülni, ami arra kötelezi a Gazpromot, hogy elsősorban megfelelő befektetéseket valósítson meg. Az előrejelzés azt is említi, hogy a szállítási díjak megállapításakor a belföldi és az exportértékesítések közötti szállítás költségének elosztása vonatkozásában eltérő módszert kell alkalmazni.

(38)

Ezenfelül azon állítás, hogy az orosz állam által szabályozott belföldi ár fedezi a Gazprom költségeit, az orosz kormány ezen eljárásban való együttműködésének hiánya miatt nem ellenőrizhető. Az orosz exportáló gyártók által (az úgynevezett „Brattle-jelentésben”) előterjesztett érvek a Gazprom teljes költségének becslésein alapulnak, nem pedig tényleges adatokon. Az orosz exportáló gyártók azt állították továbbá, hogy belföldi értékesítésekkel rendelkező más orosz gyártó csak a Gazproméval azonos belföldi árakon lehet nyereséges, ami figyelmen kívül hagyja azt, hogy a vállalatoknak teljesen eltérő szintű és szerkezetű költségeik lehetnek.

(39)

A harmadik állításra válaszként meg kell jegyezni, hogy a referenciaár csak a nyersanyag árát helyettesíti. A jelenlegi módszer szerint a Bizottság az Uniós határtól az orosz gázbeszállítóig való szállítás költségeit becslésekre alapozta. Oroszországban a gázbeszállítótól az exportáló gyártókhoz való szállítás költségei és minden egyéb kiegészítő költség azonban – ahol lehetséges – az exportáló gyártók által szolgáltatott tényleges adatokon alapul. Amint azt a (36) preambulumbekezdés is említi, az orosz kormány szabályozta ezeket a költségeket; a gázárak esetétől eltérően azonban nem volt elegendő bizonyíték annak alátámasztásához, hogy e költségek szintén a kormányzati szabályozás miatt torzultak. A Bizottság ellenőrizte, hogy az exportáló gyártók által szolgáltatott adatok ugyanabból a forrásból származtak, mint a panaszban felhasznált adatok (a Szövetségi Tarifaszolgálat értékei). Mivel az exportáló gyártók által szolgáltatott adatok minősültek az érdekelt felek által szolgáltatott legfrissebb adatoknak, a Bizottság elfogadta azokat.

(40)

A negyedik állításra válaszolva – az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdésének c) pontjában kifejtettek szerint – a gázár-kiigazítást valamennyi belföldi orosz gázvásárlásra alkalmazták, függetlenül attól, hogy a Gazprom volt-e a beszállító. A Bizottság azon következtetését, hogy a Gazprom az orosz piacon ármeghatározónak számít, nemcsak e vállalat meghatározó szerepe támasztja alá, hanem azt a belföldi piacon a Gazprom (piaci részesedés tekintetében) legnagyobb magánszektorbeli versenytársának, a Novateknek az ellenőrzött számlái is egyértelműen megerősítik (8). Ezért a Gazprom torzítottan árazott földgáz-értékesítései befolyásolják a többi oroszországi földgázszállító árszintjét, amelyek időnként a Gazprom árainál alacsonyabb áron értékesítenek.

(41)

Végezetül, a gázár-kiigazítás esetében használt referenciaértéket illetően az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek nem változtatták meg a Bizottság azon álláspontját, hogy az úgynevezett „Waidhaus-árat” továbbra is megfelelő referenciaértéknek tekintse. Az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdése d) pontjának és (58) preambulumbekezdésének megfelelően ez az ár közel volt az egyéb fontos európai árajánlatokhoz, és annak referenciaértékként történő alkalmazását megerősítették az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítéletei (9). Az a körülmény, hogy a Waidhausba exportált földgáz és az Oroszországban felhasznált földgáz eltérő fűtőértékkel rendelkezik, nem jelenti azt, hogy azok különböző termékeknek minősülnének, és e körülményt külön kiigazítás útján kezelték.

(42)

A (34)–(41) preambulumbekezdésre figyelemmel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes szakaszban a földgáz tekintetében alkalmazott költségkiigazítás, valamint az alkalmazott módszer – tekintettel az orosz gázpiac sajátos helyzetére – a WTO-szabályoknak is megfelel.

(43)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a két orosz exportáló gyártó megismételte a szóban forgó kiigazítás WTO-val való összeegyeztethetőségével, valamint a Gazprom orosz belföldi földgázpiacon meglévő erőfölényével kapcsolatos kijelentéseinek némelyikét. Nem terjesztettek azonban elő olyan további bizonyítékokat vagy érveket, amelyek megváltoztatták volna a Bizottság (42) preambulumbekezdésben szereplő következtetését.

(44)

Az érdekelt felek azt állították továbbá, hogy a mértékegységek közötti átváltási arány, a szállítási költségek kiigazítása és a forgalmazók árrése, valamint a kiigazított gázárban foglalt 30 %-os exportadó nem volt helytálló.

(45)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurochem arra is hivatkozott, hogy a szállítási költségekkel kapcsolatos kiigazítás kiszámítása során rossz átváltási árfolyamat használtak. A vállalat továbbá azt állította, hogy a német hálózati díjak tekintetében további kiigazításra van szükség.

(46)

A fenti megjegyzésekre adott válaszként a következő korrekciókra került sor:

(47)

A gázár-kiigazítás felülvizsgált számítását az orosz exportáló gyártókkal külön tájékoztatás keretében közölték mind az érdekelt felek végső tájékoztatásakor, mind a (45) preambulumbekezdésben és a (46) preambulumbekezdés b), c) és e) pontjában ismertetett észrevételeket követően tett változtatások után az érdekelt felek újabb végső tájékoztatása útján. A kiigazítás nem érintette az Acron rendes értékét, mivel az ideiglenes rendelet (61) preambulumbekezdésének megfelelően csak az előállítás kiigazított költségének az Acron néhány belföldi ügyletét a vizsgálati időszakban veszteségessé tevő szintre történő növelése eredményezne módosított dömpingkülönbözetet. Az Eurochem rendes értékét érintő, az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek nyomán elvégzett korrekciókat követően a felülvizsgált gázár-kiigazítás nem módosította az Eurochem rendes értékét, és ezért nem befolyásolta a dömpingkülönbözet-számítást.

(48)

A Bizottság a rendes értékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (38)–(61) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a fenti (17)–(38) preambulumbekezdésnek megfelelően megerősítette.

(49)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (62)–(65) preambulumbekezdése tartalmazta.

(50)

Elsőként azt kell megemlíteni, hogy a Bizottság egyetértett az Eurochem azon állításával, hogy a csoport két exportáló gyártója tekintetében külön-külön kell kiszámítani a dömpingkülönbözetet, mivel a vállalat által szolgáltatott adatok lehetővé tették az értékesítések gyártónkénti lebontását. E bontást annak ellenére el lehetett végezni, hogy az számos kereskedelmi vállalatot érintett, és a két gyártó költségei, köztük az Unióba irányuló kivitel értékesítési költségei, eltértek. Ezt követően a különböző dömpingkülönbözeteket az Eurochem csoport tekintetében az Unióba irányuló értékesítési volumen alapján súlyozott átlagba vonták össze. Az Eurochem a gyártónkénti dömpingkülönbözet újbóli kiszámításáról külön tájékoztatás keretében kapott tájékoztatást. A Bizottság az új számítás során – ahol lehetséges – figyelembe vette a vállalat számítással kapcsolatos technikai észrevételeit.

(51)

A második orosz exportáló gyártó azt állította, hogy exportárának kiigazításakor a becsült észszerű nyereség helyett a vele kapcsolatban álló svájci exportőr és a vele kapcsolatban álló franciaországi importőr tényleges nyereségét kell levonni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a szóban forgó vállalatok tényleges nyeresége transzferárakon alapul. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(52)

A vállalat továbbá azt állította, hogy a Bizottság helytelenül számolta ki a hígítási költségeket, mivel az ügyleti volumen tekintetében a hígított termékre vonatkozó exportár megállapítása érdekében alkalmazott átváltást a hígított termék ügyleti értékére is alkalmazni kell. Meg kell azonban jegyezni, hogy az exportált termék és a hígított termék közötti árkülönbözet már az ügyleti volumen átváltásában is tükröződik, mivel ez az átváltás olyan módon növeli meg a hígított termék egységárát, mintha az nem lenne hígítva. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(53)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Acron azt állította, hogy a Bizottság kétszer vette figyelembe a vele kapcsolatban álló franciaországi importőr hígítási költségeit, mivel ezeket a költségeket állítólag levonták az értékesítési árból, ugyanakkor nem vonták le a vállalat SGA-költségeiből. A vállalat állításával szemben azonban a hígítási költségeket levonták az SGA-költségekből (13).

(54)

Ezenfelül a vállalat azt állította, hogy a vele kapcsolatban álló franciaországi importőrt közvetlenül a vizsgálati időszak előtt alapították, és csak a vizsgálati időszak utolsó negyedévében kezdett értékesítésbe. Ezért a vállalat szerint a Bizottságnak csak az SGA-költségek egynegyede tekintetében kell az exportárat kiigazítania.

(55)

A vállalatnak a vizsgálati időszak egésze alatt általános és igazgatási költségei merültek fel. Még ha e költségek az első értékesítések előtt keletkeztek is, mivel a vállalat csak a karbamid–ammónium-nitrát keverékek vásárlásában, hígításában és viszonteladásában vett részt, az SGA-költségek az érintett termékhez kapcsolódtak. Az állítást a Bizottság ezért elutasította.

(56)

Ezenkívül az érdekelt felek újabb végső tájékoztatását követően az egyik orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem vonhatja le egy független importőr 4 %-os haszonkulcsát a vele kapcsolatban álló német kereskedő független uniós vevők tekintetében alkalmazott értékesítési áraiból. A gyártó azt állította, hogy a német jogalany a független uniós vevők részére teljesített értékesítések tekintetében nem független importőrként járt el, mivel nem végezte el az érintett termék uniós piacra való behozatalával kapcsolatos alakiságokat.

(57)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kapcsolatban álló német kereskedőt kapcsolatban álló importőrnek tekintette, mivel egy importőr összes feladatát ellátta. Ezért a viszonteladói árnak általában fedeznie kell az importőr SGA-költségeit és a nyereséget, amely pontosan a szóban forgó kiigazításnak felel meg. E kiigazítás elvégzésével a Bizottság nem végzett el egy valamennyi ügyletet vagy vevőt érintő részletes elemzést a tekintetben, hogy a vállalat az adott behozatali vagy viszonteladói ügyeletek tekintetében milyen tevékenységeket végzett. Az állítást a Bizottság ezért elutasította.

(58)

Az exportárral kapcsolatos, a fenti (41)–(44) preambulumbekezdéssel nem érintett további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (62)–(65) preambulumbekezdését.

(59)

A rendes érték exportárral való összehasonlításával kapcsolatos, a fenti 3.1.2. és 3.1.3. pontban nem érintett további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (66)–(67) preambulumbekezdését.

(60)

Amint azt a (17)–(47) preambulumbekezdés részletesen kifejti, a Bizottság az érdekelt felek észrevételeit figyelembe vette, és Oroszország tekintetében újraszámította a dömpingkülönbözeteket.

(61)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(62)

Az egyéni dömpingkülönbözeteknek az orosz exportáló gyártók által az érdekelt felek végső tájékoztatását követően tett észrevételek nyomán elvégzett javításokat és kiigazításokat követő kiszámítását ismételten közölték a szóban forgó vállalatokkal.

(63)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (74)–(79) preambulumbekezdése tartalmazza.

(64)

A Methanol Holdings (Trinidad) Limited (a továbbiakban MHTL) az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megismételte több, a rendes érték megállapítására, különösen a számítás során figyelembe veendő előállítási költségekre, SGA-költségekre és nyereségre vonatkozó technikai, vállalatspecifikus állításait.

(65)

A Bizottság megvizsgálta ezeket az állításokat. Az állítások egyike olyan kérdésre vonatkozott, amelyre az ideiglenes rendelet (78) preambulumbekezdése is kitért (mégpedig egy olyan állításra, amelyet a Bizottság elfogadott). Mivel az MHTL új érvei ellentmondtak az eredeti állításának, anélkül, hogy alátámasztotta volna e változtatást, a Bizottság az állítást elutasította. A Bizottság továbbá a többi állítás egyikét megalapozottnak találta. Következésképpen a Bizottság megfelelő módon kiigazította a rendes érték számítását. Tekintettel arra, hogy az észrevételek a számítások során figyelembe vett vállalatspecifikus adatokra vonatkoztak, és azokat bizalmasként kezelték, mivel a termelési és SGA-költségekkel voltak kapcsolatosak, elutasításuk vagy elfogadásuk okát külön tájékoztatás keretében magyarázták el az érdekelt félnek.

(66)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (80)–(82) preambulumbekezdése tartalmazza.

(67)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben az MHTL több, az exportár kiszámítására, különösen az exportár meghatározásához szükséges adatokra, valamint a behozatal és a viszonteladás között felmerülő költségek tekintetében elvégzett árkiigazításra vonatkozó technikai, vállalatspecifikus állítást terjesztett elő.

(68)

A Bizottság megvizsgálta ezeket az állításokat, és néhányat közülük megalapozottnak ítélt. Következésképpen a Bizottság kiigazította az exportár kiszámítását. Tekintettel arra, hogy az észrevételek a számítások során figyelembe vett vállalatspecifikus adatokra vonatkoztak, és azokat bizalmasként kezelték, mivel a transzferárakkal és más költségekkel voltak kapcsolatosak, elutasításuk vagy elfogadásuk okát külön tájékoztatás keretében magyarázták el az érdekelt félnek.

(69)

Az összehasonlítással kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (83) és (84) preambulumbekezdését.

(70)

Amint azt a fenti (50)–(57) preambulumbekezdés részletesen kifejti, a Bizottság az MHTL észrevételeit figyelembe vette, és Trinidad és Tobago tekintetében újraszámította a dömpingkülönbözeteket.

(71)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(72)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően nem érkeztek az MHTL dömpingszámításaival kapcsolatos észrevételek.

(73)

A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (90)–(98) preambulumbekezdése tartalmazza.

(74)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a CF Industries Holdings (a továbbiakban: CFI) azt állította, hogy a Bizottság tévesen utasította el ideiglenesen a belföldi értékesítések jövedelmezőségének az egyes termelőüzemek termelési költségei alapján történő külön megállapítására vonatkozó kérelmét, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a jövedelmezőség szokásos kereskedelmi forgalmon alapuló vizsgálat során történő meghatározására a jogalany szintjén kerül sor.

(75)

E tekintetben a CFI jelezte, hogy az ilyen érvelés jogilag megalapozatlan, mivel az Európai Unió Bírósága az Alumina ügyben (14) megállapította, hogy a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke nem sorolja fel kimerítően azokat a módszereket, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az árakat szokásos kereskedelmi forgalom keretében alkalmazták‑e, és hogy a szokásos kereskedelmi forgalmon alapuló vizsgálat során a Bizottságnak az adott termék előállítási költségén értékesített termék jövedelmezőségét kell megvizsgálnia.

(76)

A CFI emellett a Bizottság múltbeli vizsgálatok (15) során követett megközelítésére is hivatkozott, amely vizsgálatok során a Bizottság a belföldi értékesítések jövedelmezőségének meghatározása érdekében rutinszerűen vette figyelembe az üzemspecifikus termelési költségeket.

(77)

Végezetül a CFI azzal érvelt, hogy olyan adatokat szolgáltatott, amelyek lehetővé tették az értékesítési ügyletek azon üzemhez való visszavezethetőségét, amelyben az előállításra sor került.

(78)

A Bizottság megvizsgálta a (74)–(77) preambulumbekezdésben ismertetett állításokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az Európai Unió Bírósága az Alumina ügyben annak megállapítására szorítkozott, hogy a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke nem sorolja fel kimerítően az annak megállapításához alkalmazandó módszereket, hogy az árakat szokásos kereskedelmi forgalom keretében alkalmazták‑e. Az Európai Unió Bírósága azonban nem kötelezte a Bizottságot arra, hogy folytasson le vizsgálatot a társaság azon részei tekintetében, amelyek nem minősülnek külön jogi személyeknek.

(79)

Ezenfelül a CFI által hivatkozott vizsgálatok során a Bizottság azért vizsgált önálló termelőüzemeket, mert e társaságok, bár ugyanazon vállalatcsoport tagjai voltak, különálló jogi személyeknek minősültek

(80)

A Bizottság (78) és (79) preambulumbekezdés szerinti megállapításai nyomán nem kellett megvizsgálni, hogy a CFI által szolgáltatott adatok alapján lehet-e az egyes belföldi értékesítési ügyletek és a termelőüzemek között egyértelmű kapcsolatot találni. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(81)

A CFI az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megismételte a belföldi értékesítések nyereségességére vonatkozó állítását. A vállalat a Bizottság varrat nélküli vas- és acélcsövekkel kapcsolatos vizsgálat (lásd a (76) preambulumbekezdést) során tett ténymegállapításaira többször hivatkozva azt állította, hogy a Bizottságnak nemcsak azt kellett volna vizsgálnia, hogy az üzemek önálló jogalanyok-e, hanem azt is, hogy a csoport szerkezete lehetővé tette-e a gyártó értékesítés és termelés tekintetében történő csoporton belüli azonosítását.

(82)

A Bizottság a fenti állítás tekintetében emlékeztetett arra, hogy a CFI által hivatkozott vizsgálatnak megvoltak a maga sajátosságai. A Bizottság varrat nélküli vas- és acélcsövekkel kapcsolatos azon következtetése, hogy az egyéni dömpingkülönbözetek kiszámíthatók, mivel az értékesítések és a termelés tekintetében a gyártó azonosítható, csak az első alapfeltétel teljesülését követően bírna jelentőséggel, azaz, ha a jelen vizsgálattal érintett vállalatok különálló jogalanyoknak minősülnének, ami a CFI esetében nem áll fenn.

(83)

Továbbá, még ha a Bizottság fontolóra venné is a belföldi értékesítések üzemenkénti nyereségességének értékelését, a gyártó akkor sem lenne minden esetben azonosítható. A vállalat a belföldi piacán vagy közvetlenül az üzemből, vagy jelentős számú elosztó tartályon keresztül értékesít. A Bizottság megállapította, hogy az üzemek egynél több elosztó tartályt láttak el, és az elosztó tartályok többségét egynél több üzem látta el. Ez lehetetlenné teszi egyértelmű kapcsolat megállapítását az értékesítési ügylet és azon üzem között, ahol az adott terméket előállították.

(84)

A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(85)

Az exportárral kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (99)–(100) preambulumbekezdését a Bizottság megerősítette.

(86)

Az ideiglenes rendelet (101) és (102) preambulumbekezdése kifejti, hogy miként került sor a rendes érték és az exportár összehasonlítására.

(87)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a CFI megállapította, hogy a Bizottságnak a tisztességes összehasonlítás lehetővé tétele érdekében a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján két kiigazítást is el kellett volna végeznie: mennyiségi kiigazítást és költségkiigazítást.

(88)

A mennyiségi kiigazítás tekintetében a CFI azt állította, hogy a belföldi értékesítési ügyletek árát a belföldi piacon kínált különböző mennyiségekre az uniós piaccal összevetve gyakorolt hatással kellene kiigazítani, mivel az egyes ügyletek mennyisége a belföldi piacon általában csekély, az Unióba irányuló kivitel tekintetében azonban jelentős.

(89)

E tekintetben a CFI olyan számítást terjesztett elő, amely a különböző értékesítési mennyiségekre vonatkozó súlyozott átlagos belföldi értékesítési árban különbséget mutat. Miközben a Bizottság tudomásul vette a árkülönbözet fennállását, nem zárhatta ki, hogy ezt az árkülönbözetet más tényezők, mint például az érintett termék szezonális jellege, az alapul szolgáló szerződés megkötésének időpontja, és az alapul szolgáló szerződés összértéke (és nem az egyes szállítások) okozták.

(90)

Ezenfelül a társaság nem szolgáltatott arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az értékesítési ár tárgyalása során figyelembe vette az értékesítési mennyiséget (árképzési politika, elektronikus levélváltások stb.). Végül a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a nagy mennyiségekhez képest a csekély mennyiségek kezeléséhez és szállításához kapcsolódó többletköltségeket vették figyelembe engedményként. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(91)

A költségkiigazítás tekintetében a CFI azt állította, hogy a Bizottságnak az egyes termelőüzemek termelési költségeiben jelentkező eltéréshez kellett volna a belföldi értékesítési árat igazítania. A CFI ezen állítás alátámasztására számos vállalatspecifikus érvet adott elő.

(92)

A Bizottság megvizsgálta ezeket az érveket, az állítást megalapozatlannak találta, és ezt követően elutasította azt. Mivel az érveket bizalmasan kezelték, elutasításuk okát külön tájékoztatásban magyarázták el az érdekelt félnek.

(93)

A CFI az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megismételte a költségkiigazításra vonatkozó állítását. A vállalat azonban semmilyen, ezen állítást alátámasztó bizonyítékkal nem szolgált. Ezért a Bizottság megerősítette, hogy az állítást elutasította.

(94)

A CFI több ízben utalt továbbá arra is, hogy a Bizottságnak ki kellett volna igazítania a jellemzően belföldi piacon értékesített és az Unióba exportált mennyiségek különbségeit. A CFI szerint az árkülönbözeteket nem tükrözte a szállítási költségek tekintetében kért támogatás, mert a mennyiségi kiigazítás értékeléséhez használt ár-összehasonlításra a szállítási költségek figyelmen kívül hagyásával került sor. A CFI azt állította továbbá, hogy jelentős méretgazdaságossági előnyök állnak fenn (nevezetesen az igazgatási, marketing és értékesítési költségek, de a termelés tervezése stb. tekintetében is), amelyek lehetővé teszik a vállalat számára, hogy alacsonyabb gyártelepi árakat alkalmazzon.

(95)

A Bizottság megállapította, hogy bár az árszínvonal összehasonlítására a minden támogatástól mentes árak tekintetében került sor, a nagy volumenű szállítmányok szállításának és kezelésének kis szállítmányokhoz viszonyított méretgazdaságossági előnyeit e támogatásokban már figyelembe vették. Az igazgatási, marketing és értékesítési költségekkel kapcsolatos méretgazdaságossági előnyök tekintetében a CFI nem terjesztett elő ezen állítást alátámasztó bizonyítékokat. Ezenfelül a ténylegesen felmerült SGA-költségek tükröződtek a nyereséges ügyletek rendes érték kiszámításához használt belföldi értékesítési árában. Ezért a Bizottság megerősítette ezen állítás elutasítását.

(96)

mivel a CFI mindkét állítását elutasította, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (101) és (102) preambulumbekezdését.

(97)

Amint azt a fenti (60)–(77) preambulumbekezdés részletesen kifejti, a Bizottság a CFI dömpingszámításával kapcsolatos valamennyi állítást elutasította, és ezért megerősítette az Egyesült Államokra vonatkozó ideiglenes dömpingkülönbözeteket.

(98)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(99)

Az Acron és a CFI exportáló gyártók felhívták a figyelmet arra, hogy az uniós termelés nagyjából 30 %-át képviselő két uniós gyártó ellenezte a panaszt. A CFI azt is megjegyezte, hogy sok más gyártó nem lépett volna fel, ha nem érintették volna őket a vizsgált behozatalok, és megkérdőjelezte a kármutatók megbízhatóságát.

(100)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a minta a négy legnagyobb uniós gyártó közül hármat tartalmaz, amelyek az uniós termelés és értékesítés több mint 50 %-át képviselik. Ezért a minta az uniós gazdasági ágazat szempontjából egyértelműen reprezentatív. Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdése is kifejti, számos kármutatót makroszinten állapítottak meg, és ezért azok az összes uniós gyártón alapultak.

(101)

Ezenfelül az uniós termelés több mint 50 %-át képviselő gyártók támogatták a vizsgálat megindítását, és ezért a legitimációval kapcsolatos jogi követelmények teljesültek.

(102)

E szakaszra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (108)–(109) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(103)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (110)–(112) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(104)

Az Acron exportáló gyártó jelezte, hogy az összesített országokból érkező behozatal 2016-ot követően nem emelkedett, és hogy bármely későbbi növekedés a harmadik országokból érkező behozatal csökkenésének tudható be. A vállalat megállapította, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékekhez hasonló folyékony műtrágyák behozatalának jelentős növekedése nem volt lehetséges, mivel a logisztikai és tárolási kapacitás korlátozza az ilyen növekedést. Hasonlóképpen a CFI exportáló gyártó és az AGPB felhasználói szövetség is azt állította, hogy a Bizottság a figyelembe vett időszakban az érintett országokból származó behozatal volumene növekedésének vizsgálatakor nem vette figyelembe, hogy e volumennövekedés egy része az Egyiptomból származó, erőteljesen csökkenő behozatalt, vagy időközben a karbamid–ammónium-nitrát keverékek gyártásával felhagyó uniós gyártó által korábban szállított mennyiségeket pótolta. Ezért a figyelembe vett időszakban az érintett országokból származó behozatal azon további mennyisége, amely befolyásolhatta az uniós gazdasági ágazatot, az ideiglenes rendelet 2. táblázatában megjelenő 672 000 tonna kevesebb mint felét tenné ki. E tekintetben a Bizottság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy – amint az az ideiglenes rendelet 2. táblázatából is megállapítható – az érintett országokból származó behozatal 2016-tól a vizsgálati időszakig minden évben mind abszolút értékben, mind a piac méretéhez viszonyítva növekedett. Ezért ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(105)

Az AGPB és az IFA felhasználói szövetség azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a vizsgálati időszakot követően nőtt. E tekintetben először is a Bizottság általában egy adott, valamennyi lényeges adat tekintetében azonos és közvetlenül a vizsgálat kezdeményezését megelőzően véget érő többéves referencia-időszak alapján megvizsgálja a kár felmérése szempontjából lényeges tendenciákat, köztük a behozatalt. Az állítólag ezt követően bekövetkező eseményeket főszabály szerint nem kell figyelembe venni, mivel a referencia-időszakon kívülre esnek. Másodszor, valószínű, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének vizsgálati időszakot követő alakulását magának a vizsgálatnak a kezdeményezése is befolyásolta és torzította. Harmadszor, a vizsgálati időszakot követő piaci részesedés kiszámítása vonatkozásában a Bizottság számára nélkülözhetetlen lett volna, hogy az uniós gazdasági ágazat uniós piacon való értékesítése tekintetében aktuálisabb adatokat szerezzen be és ellenőrizzen, a helyzet pedig nem ez volt. Ezen indokok összességére tekintettel ezért ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(106)

Az Arcon, a CFI és az Eurochem exportáló gyártók vitatták a Bizottság által elvégzett alákínálási számításokat. Először is, nem értettek egyet azzal, ahogyan – amint az az ideiglenes rendelet (128) és (129) preambulumbekezdéséből kiderül – a Bizottság az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak egy része tekintetében a roueni (Franciaország) és genti (Belgium) kikötőkbe való szállítás árát figyelembe vette. Az Eurochem ezzel a kérdéssel kapcsolatban jelezte, hogy az ideiglenes rendelet nem tette egyértelművé, hogy ezen értékesítések mekkora részében fordult elő ez a helyzet.

(107)

A Bizottság egyértelművé tette, hogy az alákínálási számítások céljából az érintett országokból exportált egyetlen terméktípus esetében egy uniós gazdasági ágazatra jellemző értékesítési árat állapított meg (32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát keverékek). Ez az ár a mintában szereplő uniós gyártók e terméktípusának ellenőrzött értékesítési árával egyezett meg. Ezen értékesítések hozzávetőleg 40 %-a olyan kikötőkbe irányult, mint a roueni és a genti, és ezeket az értékesítési árakat az ideiglenes rendelet (128) preambulumbekezdésében megállapított okokból igazították ki. Az uniós értékesítések fennmaradó, mintába felvett felek által képviselt 60 %-a tekintetében gyártelepi értékesítési árat alkalmazták, mivel ezekhez az értékesítésekhez nem kellett vízi teherszállítás a termék fő összehasonlítási ponthoz való elszállításához (jellemzően Rouenből Gentbe). Az uniós gazdasági ágazat így kiszámított súlyozott átlagos értékesítési árát alkalmazták az alákínálási számításokhoz. Így téves volt az ideiglenes rendelet (130) preambulumbekezdésében foglalt azon állítás, amely szerint az összehasonlításhoz különböző terméktípusokat vettek figyelembe, mivel az érintett országokból származó összes behozatal ugyanarra a terméktípusra, azaz a 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát keverékekre vonatkozott, és az uniós gazdasági ágazat részéről is egyedül ez a terméktípust alkalmazták. Az ideiglenes rendelet (127) és (129) preambulumbekezdésében foglalt, az uniós gazdasági ágazat azon értékesítéseire vonatkozó „egyharmad”, amelyeknél nyugati európai kikötőkbe való szállítás céljából tengeri szállításra került sor, és az uniós gazdasági ágazat többi értékesítésére vonatkozó „kétharmad” megfogalmazásra való utalás nem volt kellően pontos, és helyettük „40 %”-nak és „60 %”-nak kellett volna szerepelnie.

(108)

Az OCI Nitrogen uniós gyártó azt állította, hogy a Bizottság által az ideiglenes rendelet (128) preambulumbekezdésében hivatkozott egyik indok sem támasztja alá a Bizottság szokásos gyakorlatától való eltérést az exportáló gyártók uniós határparitáson számított CIF-árának az uniós gyártók gyártelepi árával való összehasonlítása érdekében. Az OCI Nitrogen azt állította, hogy a felhozott jogalapok nagyon gyakran fordulnak elő a dömpingellenes vizsgálatokban, tisztességtelen módon a gyártók földrajzi elhelyezkedéséből fakadó versenyhátrányainak ellentételezésére irányulnak, vagy egyformán alkalmazandók lennének az exportáló gyártókra is. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurochem hasonló észrevételeket tett. A Bizottság elutasította ezt a feltételezést, mivel úgy vélte, hogy az adott preambulumbekezdés szövegéből egyértelműen kiderült, hogy e konkrét ügyben a helyzet olyan mértékben kivételes volt, hogy tényleg megkövetelte a választott megközelítést. Az érintett felek nem hoztak fel objektív indokokat a Bizottság megközelítésével szemben. Az érintett felek kétségbe vonták továbbá, hogy a Bizottság e megközelítést hasonlóan kivételes körülmények között korábban is alkalmazta volna. Noha az, hogy a Bizottság korábban így járt-e el, nem lényeges, a Bizottságnak időnként valóban alkalmaznia kellett ezt a módszert korábbi vizsgálatai során, amennyiben a kiváló fáradási tulajdonsággal rendelkező betonacél rudakra vonatkozó közelmúltbeli vizsgálathoz hasonló összetett helyzetek fordultak elő (16). Még ha annak indokai, hogy miért nem tértek el a gyártelepi ártól, e vizsgálatban, amint azt az Eurochem állítja, eltérőek lehettek is, ez azt mutatja, hogy a Bizottság megfelelőnek tartja az egységes megközelítésétől való eltérést, amennyiben a körülmények ezt szükségessé teszik.

(109)

Az együttműködő exportáló gyártók exportárai tekintetében megállapítható, hogy az értékesítések túlnyomó többsége nyugat-európai, például roueni vagy genti kikötőkbe irányult. Az alákínálási számítások során alkalmazott exportár tartalmazta az e helyeken található CIF-kikötőbe való szállítás költségeit. Az Unió területén máshol bejelentett értékesítések csekély mennyiségei tekintetében az exportár legfeljebb a CIF uniós határparitás szintjét elérő szállítási díjat is tartalmazott. Ezért az alákínálási számítás szimmetriát biztosított az uniós és az exportoldal között.

(110)

A Bizottság ezért fenntartotta azon álláspontját, amely szerint az uniós gazdasági ágazat egyes értékesítéseinek e vizsgálat során a CIF-szinthez való igazítása az ideiglenes rendelet (126)–(131) preambulumbekezdésében ismertetett okokból helyénvaló volt. Nyilvánvaló, hogy e piac ideiglenes rendeletben bemutatott együttes körülményei kivételes helyzetet teremtenek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(111)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurochem vitatta az uniós gazdasági ágazat és az export közötti szimmetriát, azt állítva, hogy az Eurostat-adatok alapján az Oroszországból származó behozatal 35 %-a nem Franciaországba és Belgiumba irányul, és így nem a roueni és genti kikötőkön keresztül valósul meg. A vállalat azt állította, hogy az Oroszországból az Unióba irányuló értékesítések e 35 %-a tekintetében az uniós gazdasági ágazati ár a Rouenbe vagy Gentbe irányuló szállításokhoz kapcsolódó kiigazítást tartalmaz, miközben az orosz behozatal nem érte el ezt a szintet. A Bizottság az állítást elutasította, mivel az uniós gazdasági ágazat összehasonlításhoz használt árai tekintetében a gyártelepi árak helyett a CIF-árat csak az értékesítések azon eseteiben alkalmazták, amikor az helyénvaló volt (jellemzően a Rouenen vagy Genten keresztül végzett értékesítések esetében), nem pedig valamennyi egyéb értékesítés esetében.

(112)

Számos érdekelt fél érvelt azzal, hogy az alákínálás kiszámításához alkalmazott módszer helytelen, és hogy az a Törvényszék 2019. április 10-én, azaz egy nappal az ideiglenes intézkedések elrendelése előtt, a Jindal Saw Ltd és Jindal Saw Italia SpA kontra Európai Bizottság ügyben hozott ítéletével (T-301/16, a továbbiakban: Jindal Saw ítélet) (17) összeegyeztethetetlen volt. Különösen arra hívták fel a figyelmet, hogy az uniós gazdasági ágazat e számításokhoz és exportárakhoz alkalmazott árai nem azonos kereskedelmi szinten jelentek meg. Ezek az érdekelt felek azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat árait annak érdekében igazították ki, hogy azok a rendeltetési helyen tükrözzék a végfelhasználói árat, míg az exportáló gyártók árait CIF uniós határparitáson vették figyelembe, függetlenül attól, hogy azt a végfelhasználó hol fizette ki. Ugyanezen érvelés mentén arra hivatkoztak, hogy a Jindal Saw ítélet arra kötelezi a Bizottságot, hogy hasonlítsa össze az első független vevőkre vonatkozó uniós értékesítési árakat az exportáló gyártók kapcsolt vállalatainak első független vevőkre vonatkozó értékesítési áraival. A Bizottság nem tette ezt meg, mivel az exportáló gyártók tekintetében az uniós értékesítéseinek árát csökkentette az SGA-költségekkel és az Unión belüli kapcsolt kereskedelmi vállalatainak nyereségével, miközben a Bizottság ilyen levonást nem végzett el az uniós gazdasági ágazat kapcsolt kereskedők révén megvalósuló értékesítései tekintetében. Az egyik fél továbbá arra hivatkozott, hogy a Bizottság módszere figyelmen kívül hagyta, hogy nem minden értékesítését szánta feltétlenül a belga és francia piacokra, és az alkalmazott árak nem tartalmazták az SGA-költségeket és az ügyfelei részére történő szállítás során a vele kapcsolatban álló kereskedőknél keletkezett nyereséget.

(113)

A Jindal Saw ügy esetében a Törvényszék hibát talált abban, ahogyan a Bizottság a Jindallal az Unión belül kapcsolatban álló importőrök értékesítési költségeit levonta az első független vevő részére történő értékesítési árból, miközben az uniós gazdasági ágazat kapcsolt értékesítési egységeinek értékesítési költségeit nem vonták le az uniós gazdasági ágazat első független vevőre vonatkozó értékesítési áraiból. A Törvényszék ezért úgy ítélte meg, hogy a két ár összehasonlítására nem szimmetrikusan, a kereskedelem azonos szintjén került sor.

(114)

A Bizottság úgy határozott, hogy a Törvényszék e legújabb ítélete és azzal kapcsolatban az érdekelt felektől kapott észrevételek fényében kiegészíti az ideiglenes szakaszban elvégzett alákínálási számításokat. A Bizottság megjegyezte, hogy a Jindal Saw ítélet lényegében az importárak és az uniós gazdasági ágazat ára tisztességes összehasonlításának és a kereskedelmi szintnek a kérdéseivel foglalkozik. Ami az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árának megállapítását illeti, a kapcsolt feleken keresztüli értékesítési ügyletek az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó minta összevetéshez figyelembe vett értékesítéseinek csupán mintegy 40 %-át tették ki. A kapcsolt kereskedőknél felmerülő SGA-költségek és az általuk realizált nyereség alacsony volt, mivel az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek többségére nem kapcsolt kereskedőn keresztül került sor, az összesített behozatallal összefüggő alákínálásra vonatkozó megállapításnak pedig nem mondana ellent az sem, hogy ha a számításokat ezekhez a tételekhez igazították volna. Sőt, az uniós gazdasági ágazatnak a vele kapcsolatban álló feleknek történő értékesítéseire piaci árakon került sor, és nem volt lényeges különbség a kapcsolatban álló feleknek és a független vevőknek történő értékesítések árai között. A kapcsolatban álló uniós értékesítési egységek SGA-költségeinek és nyereségének levonása továbbra is alákínálást mutatna ki az összes exportáló gyártó tekintetében (egy kivételével), és valamennyi érintett ország tekintetében mindenképpen megállapítható lenne az alákínálás. Ezért a Bizottság fenntartotta, hogy az alákínálás ideiglenes szakaszban való megállapítására vonatkozó módszer nem volt nyilvánvalóan alkalmatlan, ahogyan azt több érdekelt fél is állította.

(115)

Az ideiglenes alákínálási számítás megfelelőségét mindenesetre az a további számítás is alátámasztotta, amely kihagyta az uniós gazdasági ágazat vele kapcsolatban álló feleken keresztüli értékesítéseit. Az értékesítések e számításban figyelembe vett hányada az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek nagy és reprezentatív mennyiségét, azaz a mintában szereplő felek által az Unióban értékesített, 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát keverékek mintegy 60 %-át teszi ki. Ez a mennyiség hasonló volt az Oroszországból és az Egyesült Államokból importált mennyiséghez, és nyilvánvalóan magasabb volt a Trinidad és Tobagóból származó behozatalnál. A végfelhasználók részére történt értékesítések igen csekély hányadát kihagyták ebből a további számításból. Az uniós értékesítésekre ezért – az összes behozatalra vonatkozó adatokhoz hasonlóan – a kereskedelem azonos szintjén került sor. Ez a második számítás kicsit magasabb szintű alákínálást mutatott ki ahhoz képest, amikor az ideiglenesen megállapítottnak megfelelően alkalmazták a módszert. E számítás szerint a különbözetek 3,7–11,2 % között alakultak. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurochem azt állította, hogy e számítás nem eredményez tisztességes összehasonlítást, mivel az csak az uniós gazdasági ágazat független vevői felé történő értékesítéseket hasonlítja össze a vállalat vele kapcsolatban álló felek felé történő értékesítéseivel. Ez a megállapítás azonban téves, mivel az összehasonlításban az Eurochem független vevők felé történő, megfelelő módon CIF-szinthez igazított értékesítéseit vették figyelembe. Az Eurochem azt is javasolta, hogy az uniós gyártók CIF-árának kiszámításához (az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeinek részét képező táblázatban megadott) kiválasztott szállítási díjakat használjanak. Úgy tűnik azonban, hogy e díjak az Eurochem díjai, és az uniós gazdasági ágazat által nem használt indulási pontokhoz kapcsolódnak. Ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel az pontatlanabbá tenné a számítást.

(116)

A Bizottság megállapította, hogy e további számítások egyértelműbbé tették, hogy a dömpingelt behozatal az alkalmazott módszertől függetlenül az uniós gazdasági ágazat árai alá kínál. A felek ezzel kapcsolatban tett állításait ezért a Bizottság elutasította.

(117)

A megállapított áralákínáláson felül a vizsgálat mindenesetre arra is rámutatott, hogy a dömpingelt behozatal az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt árlenyomást eredményezett. Az ideiglenes rendelet már foglalkozott az árlenyomás fennállásával, mégpedig a (149), (166) és (167) preambulumbekezdésében. Ezt az egyik érdekelt fél lenti (131) preambulumbekezdésben előadott érveinek megfelelő adatok tovább erősítették. Sőt, a (125) és (131) preambulumbekezdésben részletesebben kifejtetteknek megfelelően az ideiglenes rendeletben egyértelműen hangsúlyozták az uniós piacon kialakult árlenyomást, mivel az értékesítési árakat nem lehetett olyan mértékben emelni, hogy az – amint azt legszemléletesebben a 7. táblázat érzékelteti – fedezze a költségek lényeges növekedését. Azt, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta az értékesítési árakat növelni, a dömpingelt behozatal növekvő volumene által az uniós piacra gyakorolt hatás okozta. Ezek az adatok mind azt mutatták, hogy az esetleges áralákínáláson felül a dömpingelt behozatal a dömpingellenes alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében lényegesen lenyomta az árakat.

(118)

Az MHTL exportáló gyártó arra is hivatkozott, hogy az alákínálási számítások nem feleltek meg a Törvényszék 2011. november 30-i T-107/08 Transnational Company „Kazchrome” AO és ENRC Marketing AG kontra az Európai Unió Tanácsa és Európai Bizottság ítéletének (a továbbiakban Kazchrome ítélet) (18). Ez az ítélet azt írta elő, hogy a felhasználóra vonatkozó végső árat kell az alákínálással (és az áron aluli értékesítéssel) kapcsolatos számítások során alkalmazni, nem pedig „a Bizottság által megállapított elméleti árat”. Az ítélet azonban előírja, hogy az összehasonlítási pont az a tényleges földrajzi pont legyen, ahol az uniós piac felhasználói összehasonlítják az árakat. Figyelembe véve, hogy az uniós piac árainak legfőbb összehasonlítási pontja a vámfizetés utáni CIF-ár volt, és hogy a határon alkalmazott CIF-árakat figyelembe vették abban az esetben is, amikor a behozatalt Nyugat-Európában Rouenben és Gentben vámkezelték, a Bizottság elégedetten állapította meg, hogy a számítás teljes mértékben megfelel a Kazchrome ítéletnek.

(119)

A Bizottság ezenfelül megjegyezte, hogy a Kazchrome ügy egy olyan különleges helyzetre vonatkozik, amelyben az uniós piacra elsőként Litvánián keresztül belépő (áthaladó), majd Rotterdamba érkező, és ott vámkezelt áruról van szó. Ebben az esetben a Bizottság úgy határozott, hogy az alákínálást és az áron aluli értékesítést a vámkezelés utáni ár helyett az áthaladási ponton érvényes ár alapján számítja ki. A jelenlegi vizsgálatban nem ez az eset állt fenn, hiszen nem volt vitatott, hogy az áralákínáláshoz használt ár és az áron aluli értékesítés kiszámítása a vámkezelést követő CIF-áron alapult.

(120)

A Bizottság elégedett volt azzal, hogy a Bizottság által megállapított exportárak és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árai, amelyeket adott esetben a CIF-szinthez igazítottak, biztosították a tisztességes és észszerű összehasonlítás alapját. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy tökéletes összehasonlítás azt jelentené, hogy csak ugyanazon szerződésre vonatkozó ajánlatokat kellene figyelembe venni, mert csak ebben az esetben lennének azonosak az értékesítés feltételei. Mivel nem lehetséges a tökéletes összehasonlítás, a Bizottság elégedett volt azzal, hogy a vállalat módszertana (amely az évnyi vizsgálati időszakban gyűjtött hasonló termékek átlagárait alkalmazza) tisztességes. E módszer ismertetésére a tájékoztatás keretében egyértelműen sor került.

(121)

A Bizottság ezenfelül úgy vélte, hogy az alákínálás érdekelt felek által képviselt módszere sértené az egyenlő bánásmód elvét a saját és az egyéb, független importőröknek értékesítő, a mintavételbe bevont exportáló gyártó haszonkulcsainak kiszámítása terén. Az egyéb exportáló gyártóra alkalmazott módszer CIF-szinten az exportáron alapul, amelybe természetesen nem tartoznak bele az uniós SGA-költségek és az Unióban történő viszonteladásból származó, a vámkezelést követően fennmaradó nyereség. A Bizottság által követett módszertan biztosította, hogy mindkét helyzet (azaz amikor az export kapcsolatban álló vagy független uniós gazdasági szereplők felé irányult) egyenlő bánásmódban részesüljön. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(122)

Az Acron exportáló gyártó előadta, hogy az alákínálási számításoknak az általa az uniós piacon értékesített nagy mennyiségek miatt különbséget kellett volna tennie a 32 %-os és a 30 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát keverékek között. Ezt az állítást a vállalat az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételte. Az ezen exportáló gyártó dömpingszámítása során alkalmazott módszerrel összhangban azonban a hígított termékek viszonteladásait 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát keverékekre váltották át, mivel e terméket kapcsolt fél hozta be. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(123)

A CFI exportáló gyártó előadta, hogy az uniós gyártókból álló minta nem volt reprezentatív, mivel az Unió keleti felében található gyártók más részek gyártóihoz képest felülreprezentáltak voltak. Ha a Bizottság a CFI által a vizsgálat korai szakaszában előterjesztett észrevételek (lásd még a fenti (12) preambulumbekezdést) nyomán megváltoztatta volna a mintát, a magas szállítási költségekkel járó kelet-európai értékesítések sokkal kisebb mértékben szerepeltek volna a minta adataiban. Következésképpen, szerinte az uniós gazdasági ágazat alákínáláshoz alkalmazott értékesítési ára és az alákínálás mértéke sokkal alacsonyabb lett volna. Ezenkívül az exportáló gyártó feltételezte, hogy a mintában szereplő gyártó, az OCI Nitrogen értékesítéseit az alákínálásra (és az áron aluli értékesítésre) vonatkozó számítások során nem vették figyelembe, mivel e vállalat nem értékesített az Unióba az ezen exportáló gyártó által exportált terméktípusokat.

(124)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésében már megerősítette a mintában szereplő uniós gyártók reprezentativitását. A minta a teljes uniós termelés és értékesítési volumen több mint 50 %-át tartalmazta, és az az együttműködő gyártók, köztük a három legnagyobb együttműködő gyártó maximális termelési és értékesítési mennyiségén alapul. A kelet-európai gyártók állítólagos felülreprezentáltsága tekintetében nem tekintették indokoltnak a két legnagyobb gyártó kizárását. Ezért a mintát az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése alapján állították össze, és arra objektív módon került sor. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az AGPB és az IFA felhasználói szövetség is vitatta a minta reprezentativitását és különösen a Yara által kiadott sajtóközleményre hivatkoztak annak bizonyítása érdekében, hogy az uniós gyártókat általánosságban nem érte kár. A Bizottság azonban emlékeztetett arra, hogy a Yara Sluiskil B.V.-t eredetileg beválasztották a mintába, de az megtagadta az együttműködést. Ezenkívül egy egyetlen uniós gyártóval foglalkozó sajtóközlemény nem kérdőjelezi meg a kiválasztott minta reprezentativitását. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Egyesült Államok kormánya azt állította, hogy a Bizottságnak nem mintavételt kellett volna alkalmaznia, hanem az összes uniós gyártót kellett volna vizsgálnia. Tekintettel az érintett uniós gyártók nagy számára, a vizsgálatnak a jogszabályi határidőn belül való lezárása érdekében a Bizottság már annak megindítása előtt úgy döntött, hogy a vizsgálat alá vonandó uniós gyártók számát egy minta kiválasztásával észszerű mértékűre korlátozza. Ez teljes mértékben összhangban van az alaprendelet 17. cikkével. Ugyanez a fél a mintát is bírálta, mivel úgy vélte, hogy az a panaszos gyártók elfogult kiválasztását jelentette, és nem vette figyelembe a panaszt nem tevő gyártókat. Emlékeztetni kell arra, hogy a mintát az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban valamennyi ismert gyártó, nem csupán a panaszos vállalatok termelési és értékesítési volumene alapján állították össze. Valójában eredetileg a panaszt ellenző uniós gyártót választottak ki, ez a fél azonban megtagadta az együttműködést. Helyére egy másik panaszt ellenző gyártó került. Végezetül az Egyesült Államok kormánya megkérdőjelezte, hogy a mintában szereplő felek a WTO dömpingellenes megállapodásának 4.1. cikke szerint a karbamid–ammónium-nitrát uniós előállításának jelentős részéért felelnek-e. Először is, a WTO dömpingellenes megállapodásának 4.1. cikke a belföldi gazdasági ágazat meghatározására, nem pedig a mintavételre utal (és ezért nem követelmény, hogy a kiválasztott minta az uniós termelés jelentős hányadát képviselje). A mintavételre a WTO dömpingellenes megállapodásának 6. cikke és az alaprendelet 17. cikke utal, és – amint az fent megállapításra került – a kiválasztott minta teljes mértékben összhangban volt ezekkel a rendelkezésekkel. Ezért ezen észrevételeket a Bizottság elutasította.

(125)

A Bizottság az alákínáláshoz használt értékesítési adatok tekintetében hangsúlyozta, hogy a vizsgálat rámutatott arra (az ideiglenes rendelet (149) és (165) preambulumbekezdése), hogy a dömpingelt behozatal a vizsgálati időszakban jelentősen lenyomta az uniós gazdasági ágazat árait, és hogy ez különösen igaz a kulcsfontosságú helyeken, például Rouenben és Gentben teljesített értékesítések magas száma tekintetében. Az ideiglenes rendelet 10. táblázata szerint e fejlemény hatásaként az uniós gazdasági ágazat veszteségeket szenvedett a vizsgálati időszakban. Ezért helytelen lenne azt feltételezni, hogy az uniós gazdasági ágazat valamennyi költsége (beleértve a szállítási költségeket) megtérülhetett. A Bizottság ezért fenntartotta, hogy az uniós piac árait 2016-tól a vizsgálati időszakig lenyomták. Nem áll rendelkezésre az iratokban arra vonatkozó adat, hogy a mintavételbe be nem vont uniós gyártók árai lényegesen különböztek volna a mintavételbe bevont gyártók áraitól. A különböző uniós gyártók mintába való felvétele így nem valószínű, hogy befolyásolta volna az alákínálást és az azonosított árlenyomást. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. Az uniós gazdasági ágazatnak az elvégzett alákínálási számításokhoz figyelembe vett értékesítései tekintetében a Bizottság megerősítette, hogy a 32 %-os nitrogéntartalmú karbamid–ammónium-nitrát keverékek behozatalát kizárólag az uniós gazdasági ágazat hasonló típusú értékesítéseivel vetették össze.

(126)

Az uniós bíróságok említett ítélkezési gyakorlatától eltekintve az MHTL exportáló gyártó más jogalapokra is hivatkozott, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság alákínálás megállapítására vonatkozó módszere jogellenes volt. Az említett fél azt állította, hogy alaprendeletnek az exportár kiszámítását az Unióban működő, kapcsolatban álló félen keresztüli értékesítések esetében lehetővé tevő 2. cikke (9) bekezdésének az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számításokra analóg módon történő alkalmazása az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdésébe ütközik, mivel az említett rendelkezés kizárólag a dömpingszámításra vonatkozik, és kárelemzéssel összefüggésben nem alkalmazható. Végezetül, az alkalmazott módszer sérti a WTO-szabályokat is, mivel nem jelent tisztességes összehasonlítást.

(127)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alákínálási különbözet meghatározását, valamint az alákínálás érintett ország tekintetében való fennállásának megállapítását illetően az alaprendelet nem ír elő konkrét módszertant. A Bizottság ezért széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik e tényező értékelése során. Ezt a mérlegelési mozgásteret korlátozza annak szükségessége, hogy az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése alapján a következtetéseket egyértelmű bizonyítékokra kell alapozni, valamint objektív vizsgálatot kell végezni. A Bizottság arra is emlékeztetett, hogy az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdése kifejezetten előírja, hogy a dömpingelt behozatal szintjén kell megvizsgálni, hogy történt-e jelentős áralákínálás, nem pedig az uniós piacon érvényesülő bármely későbbi viszonteladói ár szintjén.

(128)

Ennek alapján, az alákínálás (különösen az exportár) kiszámításánál figyelembe vett elemek tekintetében a Bizottságnak azonosítania kell az első olyan pontot, ahol az Unió piacán az uniós gyártókkal folytatott versenyre kerül (vagy kerülhet) sor. Ez a pont valójában az első független importőr beszerzési ára, mivel az adott vállalat elvben választhat, hogy az uniós gazdasági ágazattól vagy tengerentúli beszállítóktól szerez-e be. Ezt az értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szinten lévőnek. Az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrökön keresztüli export értékesítések esetén az összehasonlítási pontnak közvetlenül az után kell lennie, hogy az áru átlépi az uniós határt, és nem az értékesítési lánc valamely későbbi szakaszában, például az áru végső felhasználója részére történő értékesítéskor. Így a dömpingkülönbözet kiszámítása során alkalmazott megközelítés analógiájára az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint megfelelően kiigazított, az első független vásárlónak felszámolt viszonteladói ár alapján történik. Mivel ez a cikk az alaprendelet egyetlen olyan rendelkezése, amely útmutatást nyújt az exportár képzésére vonatkozóan, indokolt annak analógia útján történő alkalmazása. A Bizottság az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások tekintetében megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazása (a Jindal üggyel szemben) nem vezetett aszimmetrikus összehasonlításhoz, mivel az áron aluli értékesítésre vonatkozó összehasonlítás tekintetében az uniós gazdasági ágazat irányárát úgy képezték, hogy az csak a gyártó előállítási költségeit, SGA-költségeit és irányprofitját foglalta magában, így az összehasonlítható a számtanilag képzett exportárral. Más szóval, az uniós gazdasági ágazat irányárának számtanilag képzett exportárral való összehasonlításakor az uniós gazdasági ágazat kapcsolatban álló értékesítési egységeinek költségeit nem vették figyelembe.

(129)

Az Eurochem exportáló gyártó továbbá arra hivatkozott, hogy a Bizottság az alákínálási számításokban több elírást követett el, különösen az exportár CIF-szinten történő számítása tekintetében, és e hibák kijavítását követően arra a következtetésre jutott, hogy az Unióba irányuló behozatal az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest nem áralákínálással történt. A Bizottság megvizsgálta ezeket az állításokat, és – adott esetben – megfelelő módon újraszámolta az exportárat. A Bizottság ennek ellenére is azt állapította meg, hogy ezen exportáló gyártó behozatala az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest áralákínálással történt.

(130)

Ugyanez az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak meg kell adnia az alákínálási számítások uniós gazdasági ágazat szállítási feltételei szerinti lebontását. A Bizottság az ilyen lebontás megadását az uniós gazdasági ágazat uniós piacon való értékesítésével kapcsolatban tett részletes megállapításokra tekintettel szükségtelennek tartotta. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(131)

A Fertilizers Europe emlékeztetett arra, hogy az árak leszorítása és lenyomása a vizsgálati időszakban egyértelmű volt, és ez az alákínálásnál is nagyobb kárt tud okozni. E tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ideiglenes rendelet (166) és (167) preambulumbekezdésében már megállapította, hogy 2017-ben az uniós piaci árak valóban visszaestek, és hogy a vizsgálati időszakban az uniós piaci árak nyomottak voltak, mivel a gázköltségek további emelkedése a dömpingelt behozatal által a mennyiségek növekedésére kifejtett hatás miatt nem eredményezte az értékesítési árak növekedését. Ez nyilvánvalóan a behozatal például genti és roueni kikötőknél való koncentrációja, a piac átláthatósága miatt és amiatt volt lehetséges, mert a karbamid–ammónium-nitrát keverékek nagyon homogén termék, amelyet szinte kizárólag ár alapján vesznek meg. Ezért az uniós gazdasági ágazat kénytelen volt rohamosan csökkenő árréssel értékesíteni, a vizsgálati időszakban összesen 3,5 %-os veszteséget elkönyvelve.

(132)

A Bizottság egyes érdekelt felek arra vonatkozó állításának további vizsgálata érdekében, hogy az alákínálási számításokat nem azonos kereskedelmi szinten végezték el, megvizsgálta az érintett vevők típusait. Az érintett országokból származó behozatal nagy mennyiségben importőrökhöz és forgalmazókhoz irányult. A mintavételbe bevont uniós gyártók kereskedők, forgalmazók, mezőgazdasági termékek kiskereskedői és nagy szövetkezetet részére értékesítettek. Mindezen vevők nagy mennyiségben vásároltak, és nagy mennyiségekben szállítottak vevőiknek. A mintában szereplő uniós gazdasági ágazat általi értékesítések csak igen csekély hányada történt végfelhasználóknak, és azokat nem vették figyelembe a (115) preambulumbekezdésben említett számításban. Ezért megállapításra került, hogy az alákínálási számításokat azonos kereskedelmi szinten végezték el.

(133)

A CFI exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak az alákínálási számítások elvégzésekor figyelembe kellett volna vennie az árak szezonális jellegét. Mivel a karbamid–ammónium-nitrát keverékeket nem az egész évben egyenletesen elosztva alkalmazzák, az árak a vásárlás időpontjától függően jelentősen eltérnek. Ezenfelül a vásárlásokkal nem érintett időszak, amelyet sokkal alacsonyabb ár jellemez, sokkal magasabb raktárazási költséget von maga után annál, mint az az összeg, amelyet a Bizottság az importárak tárolás miatti kiigazításához használt az alákínálásra (és az áron aluli értékesítésre) vonatkozó számítások során.

(134)

A Bizottság megvizsgálta a mintában szereplő exportáló gyártók által szolgáltatott információkat a számla dátuma szerint annak kiderítése érdekében, hogy a vizsgálati időszakban az árak szezonális változásokat mutatva ingadoztak-e, és annak megállapítása érdekében, hogy mely felek értékesítettek a főszezonban/utószezonban. A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszakban az árak 2018 januárja és márciusa között voltak a legmagasabbak. A vizsgálat azt is megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat az egész évben aránylag azonos mennyiségeket értékesített. Ezenfelül az érintett országokból származó behozatal is egész évben aránylag jól eloszlott. Ezért a rendelkezésre álló adatok alapján semmi sem utalt a számításra gyakorolt lényeges és következetes szezonális hatásra. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(135)

A két orosz exportáló gyártó, az Acron és az Eurochem azt állította, hogy a Bizottság az alákínálási számításaiban számos elírást követett el. Az egyikük többek között vitatta a CIF-értékek kiszámítását a hígított termék exportált termékre való, az átalakítás mennyiségekre történő alkalmazását követő átalakítása tekintetében. Amint az (52) preambulumbekezdés említette, ezt az állítást elutasították.

(136)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Egyesült Államok kormánya jelezte, hogy a Bizottság nem végezte el a többek között az alákínálásra kiterjedő, a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozó adatokkal kapcsolatos, nem pedig csak a vizsgálati időszak alatti árakon alapuló árhatáselemzését. A Bizottság elutasítja ezt az állítást. Az ideiglenes rendelet (164)–(166) preambulumbekezdésében foglalt, árhatással kapcsolatos ténymegállapítások a teljes figyelembe vett időszakot felölelő elemzésen alapulnak. Az érintett országok importárai a figyelembe vett időszak alatt ugyanis az országtól függően 30–34 %-kal csökkentek. Az értékesítési árak e csökkenése különösen 2016-ban volt nyilvánvaló (2015-höz képest az országtól függően 23–27 %-os visszaesés), amely évben egyúttal az érintett országokból származó behozatal mennyiségének legnagyobb, mégpedig 50 %-os éves emelkedése volt megfigyelhető. Ugyancsak 2016 volt az az év, amikor az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a legnagyobb mértékben (26 %-kal) csökkentek, és amikor az uniós gazdasági ágazat nyereségessége csökkenni kezdett. Mind a behozatal, mind az uniós gazdasági ágazat árainak alakulása az érintett behozatal által a figyelembe vett időszakban okozott árleszorítást/árlenyomást mutatja. Ezenfelül a lenti (152) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően az alákínálás csak egyetlen tényezője a sokkal szélesebb körű árhatáselemzésnek, amelyben az árleszorítás/árlenyomás az ok-okozati összefüggésre vonatkozó kulcsfontosságú érv.

(137)

Az érintett országokból származó behozatalra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (113)–(131) preambulumbekezdésében foglalt minden egyéb következtetését a Bizottság megerősítette.

(138)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (132)–(136) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(139)

Egyes érdekelt felek felvilágosítást kértek az ideiglenes rendeletben foglalt makrogazdasági mutatók módszeréről és forrásáról. A Bizottság megerősíti – amint az ideiglenes rendelet (134) preambulumbekezdésében és vonatkozó táblázataiban is szerepel –, hogy a makrogazdasági mutatókra vonatkozó adatok forrása a Fertilizers Europe volt. A Fertilizers Europe által szolgáltatott adatokat azonban nem minden esetben fogadták el a bejelentésnek megfelelően. Sőt, egyes mutatók tekintetében, különösen a termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás és teljes értékesítési volumen esetében, a Bizottság kicserélte a Fertilizers Europe által szolgáltatott egyes vállalatspecifikus adatokat, ha azok eltértek a mintába felvett egyik vállalat ellenőrzött adataitól. Az értékesítési adatok kapcsolatban álló és független felek, valamint uniós értékesítések és export közötti megbízható felosztása érdekében továbbá az ellenőrzött mintavételi adatokat vették felosztási kritériumként figyelembe. Végezetül, a Fertilizers Europe záró árukészletre és foglalkoztatásra vonatkozó adatait vették figyelembe, azonban az a döntés született, hogy az ellenőrzött mintavételi adatokon alapuló extrapolációt kell alkalmazni, mivel az megbízhatóbbnak bizonyult. Az érdekelt felek e felvilágosításokat az ideiglenes tájékoztatásukat követő meghallgatás során kapták meg.

(140)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Acron exportáló gyártó arra a következtetésre jutott, hogy a fenti magyarázat igazolja, hogy a Bizottság makrogazdasági mutatókra vonatkozó elemzése így ellenőrizetlen és pontatlan adatokon alapult. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A fenti folyamat pontosan az ellenkezőjét mutatja be annak, amit az Acron állított, vagyis a gazdasági ágazat által benyújtott adatok részletes és alapos ellenőrzését, és azokat a megfontolásokat, hogy miként lehetne ezeket az adatokat a legjobban felhasználni.

(141)

A meghallgatást követő írásbeli beadványában, valamint az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Acron exportáló gyártó azt állította, hogy az ideiglenes rendeletben közölt kapacitáskihasználási adatok a gyárak karbamid–ammónium-nitrát keverékek termelésről más nagyobb többletértéket tartalmazó műtrágya termelésére való „átállítása” miatt túlzottak. A CFI exportáló gyártó észrevételeket tett a termelési kapacitásra és a kapacitáskihasználásra vonatkozóan az ideiglenes rendeletben közölt számadatokkal kapcsolatban. Azt állította, hogy a kapacitási adatok valószínűleg túl magasak voltak, mivel a kihasználatlan kapacitást is magukban foglalták.

(142)

Először is helytálló, hogy az ideiglenes rendeletben közölt számadatok a kihasználatlan kapacitás egy részét is tartalmazták. Ha a kihasználatlan kapacitást kizárnánk, akkor a vizsgálati időszakban a teljes termelési kapacitás (8 385 000 tonna helyett) hozzávetőleg 7 000 000 tonna lenne, és a kapacitáskihasználás (46 % helyett) 56 %-os lenne. Még ha ki is zárnánk a kihasználatlan kapacitást, a vizsgálati időszak alatt továbbra is – az ideiglenes rendeletben felhasznált adatokhoz nagyon hasonló módon – csökkenő tendencia lenne megfigyelhető.

(143)

Másodszor, amikor termelési kapacitásról és kapacitáskihasználásról van szó, – amint az ideiglenes rendeletben szerepel – a Bizottság elemzésében megállapította, hogy a gyártók (bizonyos mértékben) áttérhetnek más nitrogénalapú termékek előállítására. Ennek megfelelően a Bizottság nem tekintette a kapacitást és a kapacitáskihasználást olyan tényezőknek, amelyek ebben a konkrét vizsgálatban a kárhelyzetre jelentős hatást gyakoroltak.

(144)

Az Acron exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználási aránya 100 %-os volt, és hogy ehelyett valamennyi bejelentett, kihasználatlan kapacitást egyéb műtrágya előállítására használták fel. Az Acron azonban nem tudott semmilyen bizonyítékkal szolgálni ezen állítás alátámasztására, az ideiglenes rendeletben szereplő, kapacitásra és kapacitáskihasználási arányra vonatkozó adatokat pedig megfelelően ellenőrizték. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(145)

A Bizottság a makrogazdasági mutatókra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (137)–(147) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(146)

Az Eurochem exportáló gyártó azt állította, hogy – tekintettel az ideiglenes rendeletben szereplő, a gázárak ingadozására való számos hivatkozásra – az uniós gyártóknak tájékoztatást kellett volna nyújtaniuk a gázvételárakban mutatkozó tendenciát bemutató, nem bizalmas összegzés formájában. A mintavételbe bevont gyártókat nem kérték a gázvételárak kérdőívben való megadására, és ezért azok nem is szerepeltek a válaszokban. Ezeket az árakat az ellenőrző látogatások során szerezték be és ellenőrizték, a helyszíni ellenőrzés során vizsgált mellékleteket pedig bizalmasan kezelték, mivel az uniós gyártók belső költségeire vonatkoztak. Ezek az árak összesített és nem bizalmas formában megadva a következőképpen alakultak:

A mintavételbe bevont gyártók gázvételárai (indexált)

(147)

A CFI exportáló gyártó az ideiglenes rendelet tőkebevonási képességre vonatkozó (158) preambulumbekezdésével kapcsolatban tett észrevételt. A fél felhívta a figyelmet, hogy a vállalat tőkebevonási képessége általában nem közvetlenül a pénzforgalomhoz, hanem a vállalat általános pénzügyi stabilitásához kapcsolódik. Ebben a vizsgálatban azonban az uniós gyártó igazolta, hogy a beruházásokat általában a pénzforgalmi többletből finanszírozza. A vizsgálat feltárta továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazat általános pénzügyi helyzete a figyelembe vett időszakban egyértelműen romlott. A felhozott érv ezért nem cáfolta meg az ideiglenes rendelet (158) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításokat.

(148)

Az CFI azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kár mértéke más lett volna, ha azt az egyes uniós gyártók tekintetében külön vizsgálták volna. Ez olyan kérdésekkel, mint például gázbeszerzési költségükkel vagy földrajzi elhelyezkedésükkel volt magyarázható.

(149)

A kárelemzésre az egész uniós gazdasági ágazat alapján, nem pedig az egyes gyártók tekintetében került sor. Ezért az egyes vállalatok/vállalatcsoportok helyzete az átfogó értékelés szempontjából lényegtelen. Mindenesetre ebben az konkrét ügyben a vizsgálat azt mutatta ki, hogy mindhárom (az uniós gazdasági ágazat helyzete tekintetében reprezentatívnak tekintett) mintában szereplő uniós gyártó esetében a tendencia hasonló és negatív volt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(150)

Az Acron exportáló gyártó és az orosz kormány vitatta a kárra vonatkozó következtetést oly módon, hogy észrevételeket tett a kár egyes tényezői vonatkozásában, amelyek a vizsgálati időszak bizonyos szakaszában vagy azt megelőzően pozitív változást jeleztek. Minden érdemi értékelésnek azonban – ahogyan a Bizottság is tette a jelen esetben– figyelembe kell vennie az alaprendelet 3. cikkében felsorolt tényezőket. Ennek alapján a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(151)

A Bizottság a makrogazdasági mutatókra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (148)–(158) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit megerősítette.

(152)

A kárra vonatkozó következtetéssel kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (159)–(161) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(153)

Az MHTL exportáló gyártó azt állította, hogy az okozati összefüggés vizsgálata az alákínálás fennállásán alapult. Mivel az MHTL az alákínálás megállapításához használt módszert hibásnak tartotta, szerinte az okozati összefüggés teljes elemzése is hibás, és sérti az alaprendelet 3. cikkének (2), (3) és (5)–(8) bekezdését.

(154)

Tekintettel az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételek vizsgálatára, a Bizottság megerősítette, hogy az érintett országokból származó behozatal alákínált az uniós gyártók értékesítési árainak. Az okozati összefüggés elemzése az alákínálás megállapításán kívül mindenesetre több más tényezőt is figyelembe vett. Az ideiglenes rendelet (166) és (167) preambulumbekezdésében az érintett behozatal által a vizsgálati időszak alatt okozott árleszorítás és árlenyomás ugyanis az okozati összefüggésre vonatkozó kulcsfontosságú érvnek minősül. E rendelet 7. táblázata arra is rámutat, hogy a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a költségeinél nagyobb mértékben csökkentek. Hasonlóképpen, 2016-tól a vizsgálati időszakig csökkentek az értékesítési árak, míg a termelési egységköltség lényegesen növekedett. Mindkét tendencia igazolta az érintett behozatallal okozott árlenyomást. Ezt az állítást megerősítette a végső elemzés is, és az exportáló gyártó állítását ezért elutasították.

(155)

A megállapított kár érintett behozatalnak való betudhatóságával kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (163)–(167) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette.

(156)

Több érdekelt fél nem értett egyet azzal a szereppel, amelyet a Bizottság a dömpingelt behozatalnak az ideiglenes rendelet (163)–(167) preambulumbekezdésében tulajdonított, mivel szerintük az okozott kár más tényezőknek tudható be. Ezen állításokkal a Bizottság az alábbiakban foglalkozik.

(157)

Több érdekelt fél megismételte azt az állítást, miszerint a karbamid–ammónium-nitrát keverékek árának alakulása a legtöbb piacon összefügg a karbamidárak alakulásával. Ezek az érdekelt felek nem értettek egyet ezen állításnak az ideiglenes rendelet (176) és (177) preambulumbekezdésében szereplő, Bizottság által elvégzett elemzésével, mivel az nem ismerteti megfelelő módon azt az érvet, miszerint a karbamidárak alakulásának, nem pedig az érintett országokból származó behozatalnak tudható be az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár.

(158)

A CFI exportáló gyártó azt is megjegyezte, hogy a tények nem támasztották alá a Bizottság által az ideiglenes rendelet (149) preambulumbekezdésben arra vonatkozóan tett észrevételt, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a behozatal növekedése miatt csökkentek 2016-ban, és hogy ezt követően ezek az árak nyomottak maradtak. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak alakulása teljes mértékben a karbamid ára alakulásának tudható be. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően ugyanezt az állítást megismételték, és azt az Eurochem is megfogalmazta.

(159)

A Bizottság egyetértett azzal, hogy a karbamid és a karbamid–ammónium-nitrát keverékek árának alakulása általában összefügg. A különböző statisztikai forrásokból származó információk alapján ugyanis mindkét műtrágya árának alakulása között is összefüggés figyelhető meg. Néha az összefüggés erős, néha pedig, mint a figyelembe vett időszakban, a karbamid–ammónium-nitrát keverékek és a karbamid uniós tendenciái eltérnek. Például a 2019. április 26-i beadványában a panaszos a figyelembe vett időszak különböző időpontjai tekintetében számba vette a karbamid és a karbamid–ammónium-nitrát keverékek nitrogénegységenkénti uniós árai közötti, kereskedelmi kiadványokban szereplő jelentős árkülönbözeteket.

(160)

Az OCI uniós gyártó úgy vélte, hogy a karbamid–ammónium-nitrát behozatala növekedésének a karbamid–ammónium-nitrát és a karbamid „nettó nitrogén” ára között nagyobb eltérést kellene okoznia annak érdekében, hogy megalapozza a dömpingelt behozatalra vonatkozó okozati összefüggés megállapítását. Elemzése nem utal a különbség jelentős növekedésére azon hónapok tekintetében, amelyek során a mennyiség növekedett, és a fél ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem állt fenn okozati összefüggés az érintett behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett kár között.

(161)

Ugyanakkor, még ha összefüggés állna is fenn, az nem jelentené azt, hogy a dömpingelt behozatalnak nem tudható be az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár. A szóban forgó behozatal által az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatás tekintetében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az előző évhez képest az importárak legnagyobb csökkenésére (–30 %), és az importvolumenek legnagyobb mértékű növekedésére (+50 %) 2016-ban került sor. Ugyanabban az évben az uniós gazdasági ágazat veszített piaci részesedéséből (–14 %), értékesítési árai csökkentek (–26 %), és nyereségessége végül a vizsgálati időszakban drámai mértékben veszteségbe kezdett átfordulni. E tények alapján vitathatatlan, hogy egyértelmű okozati összefüggés áll fenn a dömpingelt behozatal és a kár között.

(162)

Az érintett uniós gyártó által elvégzett vizsgálat az importvolumen havi bontásban történő elemzése és a „nettó karbamid” e havi behozatal alapján fennálló árkülönbözetének vizsgálata alapján nem vette észre ezt az összefüggést. A Bizottság nem értett egyet ezzel az elemzéssel. Először is, mind a karbamid, mind a karbamid–ammónium-nitrát keverékek tartalmaznak nitrogént, és mindkettőt ugyanaz a felhasználó ipar használja (azaz ugyanazok a mezőgazdasági termelők). Ezért nem meglepő, hogy van valamilyen fajta összefüggés. Másodszor, a „kiigazított” árkülönbözetnek az importvolumennel havi bontásban való összevetése figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az árakat gyakran hónapokkal azt megelőzően állapítják meg, hogy az importvolumen ténylegesen belép az Unió területére, és azon időszaktól függően változik, amelynek során azt meghatározzák. Következésképpen a Bizottság úgy vélte, hogy nincs alapja i. az árak „kiigazításának”, ahogyan azt az érintett fél az állításában tette, és annak, hogy ii. nagy jelentőséget tulajdonítson a következő havi lebontású elemzésének. Ez alapján a karbamid és a karbamid–ammónium-nitrát keverékek ára közötti összefüggés nem befolyásolhatja a dömpingelt behozatal és a kár közötti okozati összefüggést.

(163)

A CFI exportáló gyártó nem értett egyet a Bizottság azon következtetésével, miszerint a világ különböző pontjain a karbamidra vonatkozó azonnali árak a figyelembe vett időszak alatt a piactól függően eltérő árakat mutatnak. A CFI rámutat arra, hogy a Bizottság által megjelölt információk valóban azt mutatták, hogy a karbamid világpiaci árai összefüggést mutatnak. Ezenfelül a CFI kifogásolta az ideiglenes rendelet 15. lábjegyzetében hivatkozott anyagban említett négy piacot, mivel azok közül kettő kínai volt, amelyek a Bizottság szerint a karbamid tekintetében torzultak, és azt állította, hogy az állítólag sokkal jelentősebb US Gulf FOB barge vagy a közel-keleti granulátum FOB piaci referenciaárak hiányoztak. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy ami az anyag minőségét illeti, mivel egyik érdekelt fél sem nyújtott be időben a műtrágyaárakra vonatkozó, szerzői jogtól mentes grafikonokat, a Bizottság rendelkezésre álló, szerzői jogtól mentes információkat vett figyelembe, amelyek mindenesetre azt mutatják, hogy a közelmúltban a karbamid árképzése a világ különböző részein eltérő mintákat követett.

(164)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurochem azt is kifogásolta, hogy a Bizottság ideiglenesen kínai árakat használt az összefüggés hiányának igazolására, és hogy nem vette figyelembe a késedelmesen benyújtott észrevételeket. A Bizottság azonban e tekintetben valamennyi rendelkezésre álló bizonyítékot megvizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy a karbamid világpiaci ára nem befolyásolta jelentősen az uniós gazdasági ágazatot. Ezen álláspont a következő preambulumbekezdésben foglalt indokokból további megerősítést nyert.

(165)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Fertilizers Europe további bizonyítékokat nyújtott be azzal kapcsolatban, hogy a karbamid és a karbamid–ammónium-nitrát keverékek ára közötti összefüggés a vizsgálati időszak alatt és főleg azt követően megszakadt. Ezen információ lényegében megerősítette a Bizottság azon következtetését, hogy az összefüggés számos fél állításával szemben szerkezetileg nem erős.

(166)

Az OCI Nitrogen azt is kifogásolta, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (176) preambulumbekezdésében az interneten nyilvánosan elérhető információkat használt fel, miközben az ügy nyilvános aktái nem tartalmazták ezeket az információkat. A fél szerint az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) és e) pontja arra kötelezi a Bizottságot, hogy csak olyan információkat használjon fel, amelyek a vizsgálati aktában megtalálhatók, és amelyeket a Bizottság megfelelő módon ellenőrizni tud, amely utóbbi jelen esetben nem volt lehetséges, mivel az a fél, akitől az információ származott, nem kívánt a vizsgálatban együttműködni.

(167)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, és megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) és e) pontja ebben az ügyben nem releváns, mivel az az exportáló ország jelentős torzulásai esetében elvégzett dömpingszámításokra vonatkoznak. Ezenfelül a Bizottságnak – kellő gondosságot tanúsítva – össze kell vetnie azokat az információkat, amelyekre az érdekelt felek az állításaikat alapozták, más fontos információforrásokkal. Ezért a Bizottság az OCI Nitrogen által a karbamidárakkal kapcsolatban szolgáltatott egyes adatokat összevetette egy másik uniós gyártó által az eljárás során a honlapján közzétett, 2018. évi prezentációval. A szóban forgó prezentáció tartalmaz egy, a karbamidárak 2015-öt követően a világ különböző részeiben történő alakulását bemutató, piackutató szolgáltatók által készített grafikont.

(168)

Ezért – amint az ideiglenes rendelet (177) preambulumbekezdése kifejti – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a karbamid (világpiaci) ára nem gyakorolhatott jelentős hatást az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraira és az annak helyzetében bekövetkezett kárra.

(169)

Az Eurochem exportáló gyártó nem értett egyet a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (155) preambulumbekezdésben arra vonatkozóan tett észrevételével, hogy a behozatalt terheli a felelősség az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak lenyomásáért, megállapítva, hogy az uniós gazdasági ágazat árait 2017-től kezdődően a földgáz költségének emelkedése nyomta le. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően ezen állítást megismételték. Az orosz kormány azt is állította, hogy a földgáz költségeinek emelkedése befolyásolta az uniós gazdasági ágazat nyereségességét. Erre az kérdésre már kitért az ideiglenes rendelet (178)–(180) preambulumbekezdése. Míg a költség növekedését okozhatta a gázár alakulása, addig sem a gáz-, sem más költség növekedése nem okozta azt, hogy az uniós gazdasági ágazat nem volt képes a vizsgálati időszak alatt megállapított veszteségek elkerülése érdekében (az érintett behozatal által lenyomott) árait emelni. A felek egyike azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat eredményessége 2017-ben és a vizsgálati időszakban jelentősen és nagymértékben visszaesett, mivel az ágazat úgy döntöttek, hogy „fellépnek a piaci folyamatokkal szemben”, és a földgázárak, és így a földgázköltségek jelentős emelkedése ellenére az árakat a viszonylag alacsony 2016-os szinten tartják. A fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazatnak más lehetőségei is voltak, amit nem támaszt alá az ügy tényállása, amely szerint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 2016 és a vizsgálati időszak között még ezekkel az árakkal is 3,5 %-kal csökkent (az ideiglenes rendelet 5. táblázata). Az, hogy az uniós gazdasági ágazat 2016 óta 2,1 százalékpontot veszített a piaci részesedéséből, ellentétben áll azzal, hogy az érintett behozatal ugyanabban az időszakban 3,7 százalékponttal növelte piaci részesedését az Unióban (az ideiglenes rendelet 2. táblázata). Ugyanabban az időszakban, 2016-tól a vizsgálati időszakig, az érintett országok átlagos importárai több mint 7 %-kal tovább csökkentek (az ideiglenes rendelet 3. táblázata). Az uniós gazdasági ágazat nem tudta az értékesítési árait a költségnövekedésével összhangban növelni annak érdekében, hogy gátat vethessen a piaci részesedésvesztésnek, ami jelentős árlenyomást és a nyereségesség drámai csökkenését eredményezte. Más szóval a dömpingelt behozatal mennyiségének növekedése által okozott árlenyomás volt az, ami a nyereségesség csökkenéséhez vezetett, mivel ilyen esetben az uniós gazdasági ágazat nem tudta értékesítési árait növelni oly módon, hogy azok tükrözzék e költségnövekedést. Ebben a tekintetben a gázárak alakulása nem magyarázza meg a nyereség csökkenését ebben az esetben, és nem tekinthető olyan tényezőnek, amely hozzájárult az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetéhez.

(170)

Számos érdekelt fél mutatott rá arra, hogy az okozati összefüggés elemzését torzította a minta kiválasztása, amelyet az uniós gazdasági ágazat tekintetében nem tekintettek reprezentatívnak, mivel az AB Achema és a Grupa Azoty olyan vállalatspecifikus nehézségekkel küzdött, amelyekkel a többi uniós gyártó nem. Ezen érdekelt felek különösen arra emlékeztettek, hogy az AB Achemára és a Grupa Azotyra szabályozott és magas gázárak vonatkoztak, és a szállítással járó költségek aránytalanul magasak voltak a Nyugat-Európába irányuló értékesítéseik esetében, ahol a karbamid–ammónium-nitrát keverékek nagyobb részét értékesítették. Ezen állításokat az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételték.

(171)

Ezen állítás kapcsán elsőként azt kell megjegyezni, hogy az ideiglenes rendelet (134)–(136) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a károkozás értékelése során valamennyi uniós gyártó rendelkezésre bocsátott makrogazdasági mutatókat. A mintába felvett gyártók szintjén a Bizottság csak a mikrogazdasági mutatókat értékeli. Ezért a legtöbb makrogazdasági mutató negatív tendenciáját, különösen a gyártási volumen, az értékesítési volumen és a piaci részesedés tekintetében, a minta összeállítása nem befolyásolja. Másodszor – amint a fenti (124) preambulumbekezdésben már említésre került – a mintát a hasonló termék vizsgálati időszak alatt megfigyelt termelési és értékelési volumene alapján állították össze, és az az uniós termelésnek és értékelési volumennek több mint 50 %-át teszi ki. Ezért a minta reprezentatívnak minősül, és teljes mértékben megfelel az alaprendelet 17. cikkében foglalt rendelkezéseknek.

(172)

Ami a gázárakkal kapcsolatos, az AB Achema és a Grupa Azoty által felvetett kérdését illeti, a Bizottság mindhárom mintában szereplő uniós gyártó esetében megvizsgálta, hogy miként és milyen áron szerezték be a gázt. Bár a gázárak és a gázbeszerzés egyéb költségei nyilvánvalóan eltértek az egyes tagállamokban, egyértelmű volt, hogy a gázár alakulása mindhárom gyártó esetében hasonló volt. A gázköltségek 2016-ban estek, 2017-ben és a vizsgálati időszakban pedig emelkedtek (lásd még a fenti (146) preambulumbekezdésben foglalt táblázatot). A nyereségesség a vizsgálati időszakban mindhárom gyártó esetében folyamatosan csökkent, mivel a magasabb költségek (a legnagyobb és erőteljesen ingadozó költség a gáz volt) 2017-ben és a vizsgálati időszakban nem jártak együtt magasabb értékesítési árakkal. Más szóval, még ha e mutatók némelyike esetében az abszolút számadatok (amint azt az Eurochem az érdekelt felek végső tájékoztatását követően állította) gyártónként el is térhettek, a kár mindhárom gyártó esetében egyértelmű volt, és nincs arra utaló jel, illetve nem állnak rendelkezésre arra vonatkozó bizonyítékok, hogy egy eltérő minta megváltoztatta volna a kárra vonatkozó ténymegállapításokat.

(173)

Ami az azzal kapcsolatos kérdést illeti, hogy a mintában szereplő uniós gyártók földrajzi elhelyezkedése az érintett termék forgalomba hozatalával kapcsolatos szállítási költségek miatt okozott kárt, az érintett terméknek 20 ismert gyártója volt a vizsgálati időszakban, amelyek az Unió valamennyi területén rendelkeztek termelőlétesítményekkel. Ezenkívül a mintában – bár az értékesített mennyiség egy részét tengeren szállították az Unió más részeire – a legtöbb értékesítésre inkább helyben került sor (19). Harmadszor, nem szokatlan, hogy a gyártók rendelkeznek távol levő ügyfelekkel, ami miatt a költségek jelentősek lehetnek. Ami azonban a Bizottság vizsgálata szempontjából fontos, az ilyen piacokon az árak a tisztességtelenül árazott behozatal hatása miatt nyomottak. Azt is hangsúlyozni kell, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszak első két évében a földrajzi elhelyezkedése ellenére észszerű nyereséget tudott elérni.

(174)

A Rouenbe vagy Gentbe irányuló értékesítések esetében, a fenti (107) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a CIF pontig történő szállítás költségei a CIF-ár hozzávetőleg 15–20 %-át tették ki. Az ilyen költségeket azonban évről évre kell fizetni, és 2015-ben és 2016-ban az ágazat egésze, így az ilyen CIF-költségeket viselő gyártók is mind nyereségesek voltak. Amint az fent megállapításra került, ebben az esetben a tendenciák azt mutatják, hogy a kár mindhárom mintában szereplő gyártó esetében egyértelmű volt, nem pedig csak a Lengyelországban és Litvániában található gyártó esetében. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a termék forgalomba hozatalával kapcsolatos szállítási költségek nem befolyásolták a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(175)

Az OCI Nitrogen felhívta a figyelmet arra, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt az érvet, amely szerint a műtrágyaágazatban kulcsfontosságú az integráció. Az OCI Nitrogen azzal érvelt, hogy karbamid–ammónium-nitrát keverékek gyártósorainak más műtrágyák gyártósoraival való integrálása kiszolgáltatottá teszi a gyártót a piaci ingadozásoknak, és az önmegkárosítás példáját jelenti. Ugyanakkor mindhárom mintában szereplő vállalat gyártott integrált üzemekben karbamid–ammónium-nitrát keverékeket és más műtrágyatermékeket. Az a tény, hogy egyes gyártók más gyártóknál nagyobb mértékben támaszkodtak a karbamid–ammónium-nitrát keverékekre, nem jelenti azt, hogy a kárt maguknak okozták. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(176)

A CFI exportáló gyártó jelezte, hogy a termelékenység 1 %-kal esett, miközben a munkaerőköltségek 10 %-kal növekedtek, és hogy a Bizottságnak az okozati összefüggésre vonatkozó elemzésében figyelembe kellett volna vennie ezt a behozatalhoz nem kapcsolódó többletköltséget.

(177)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség növekedése nem tükröződött a termelési egységköltség hasonló változásában, amely épp ellenkezőleg, amint az ideiglenes rendelet 7. táblázata is mutatja, a figyelembe vett időszakban 11 %-kal csökkent. Ezenkívül a termelékenység csökkenése annak tudható be, hogy az uniós gyártók karbamid–ammónium-nitrát keverékek termelése a figyelembe vett időszak alatt összességében csökkent, ami a karbamid–ammónium-nitrát keverékek uniós piacára irányuló behozatal nyomásával is összefügg.

(178)

Az OCI Nitrogen uniós gyártó, valamint a CFI és az Acron exportáló gyártó azt is állította, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (186) preambulumbekezdésében tévesen utasította el a szezonális jelleg árakra gyakorolt hatását. Különösen azt állították, hogy a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy az éves mérték ellensúlyozza az ár szezonális jellegének fontosságát. Jelezték, hogy az AB Achema közölte, hogy 2016 júniusa és októbere között 50 %-kal csökkentette működését és termelését, és hogy évente, általában nyáron, amikor a piacok a gyenge keresletre tekintettel a műtrágyák legalacsonyabb árát kínálják, szokás szerint felfüggeszti termelésének egy részét. Ami az AB Achema termelésének felfüggesztését illeti, a vizsgálat kimutatta, hogy nemcsak az AB Achema, hanem a karbamid–ammónium-nitrát keverékek más gyártói is javítás vagy karbantartás miatt csökkentették vagy átmenetileg leállították a termelést. Logikus, hogy az ilyen tevékenységeket, ha lehetséges, a holt szezonra ütemezik. Ezenkívül az ideiglenes rendelet (166) preambulumbekezdése a termelés Unión belüli leállítását a nyomott piaci körülményekkel kapcsolja össze. Mindenesetre, amint az már az értékesítések eloszlásának és árainak a fenti (133)–(134) preambulumbekezdésben foglalt elemzése nyomán megállapításra került, semmi sem utal az árak elemzésére gyakorolt lényeges és következetes szezonális hatásra. A Bizottság az árak éves átlagolását méltányosnak tartja, mivel az a karbamid–ammónium-nitrát keverékek üzletágban bizonyos mennyiségeknek és áraknak az év második felében a következő év első felének szállításai érdekében történő biztosítását szolgáló bevett gyakorlatnak minősül. A Bizottság ezért megerősítette, hogy ezt az állítást el kell utasítani.

(179)

A CFI és Eurochem exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat az uniós értékesítések rovására növelte exportra történő eladásait, és az érintett országokból származó behozatal növekedésével szemben ez okozta az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenését. Az Eurochem azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat úgy határozott, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek uniós piacával szemben a jövedelmezőbb, ammónium-nitráthoz hasonló nitrogén alapú termékekre helyezi a hangsúlyt, és ezen állítást megismételte az érdekelt felek végső tájékoztatását követően. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően azt is megismételték, hogy a hiány pótlására behozatalra volt szükség, mivel az uniós gazdasági ágazat érdeklődése csökkent a karbamid–ammónium-nitrát keverékek uniós vevői részére történő előállítása iránt. Ahogy azt az ideiglenes rendelet 5.2.2. pontja kifejti, az uniós gazdasági ágazatnak az exportpiacán (kb. 280 000 tonnával) megnövekedett értékesítései csak kis részben kompenzálták az uniós piacon tapasztalt, körülbelül 700 000 tonnányi veszteséget. Még ha figyelembe vesszük is a fogyasztás ugyanezen időszak alatti csökkenését, nem állapítható meg, hogy az exportértékesítések e növekedése megakadályozta volna az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy uniós vevőkörét kiszolgálja. A Bizottság egyes uniós gyártók termelésváltását (amint az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében elismerte) az Unión belül az érintett országokból származó behozatal miatt csökkenő nyereségességgel és a karbamid–ammónium-nitrát keverékek csökkenő áraival szembesülő uniós gyártók által alkalmazott logikus intézkedésnek minősítette. A jelen ügy körülményei között az exportpiacra helyezett nagyobb hangsúly nem járulhatott hozzá az uniós gazdasági ágazat kárához, hanem – éppen ellenkezőleg – korlátozott mértékben csökkenthette a dömpingelt behozatal által okozott kárt. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása a figyelembe vett időszak alatt 7 százalékponttal 46 %-ra csökkent. Ezért az exportértékesítés növekedése nem érintette hátrányosan az uniós gazdasági ágazat azon képességét, hogy kiszolgálja az uniós piacot. Ezért ezeket az állításokat elutasítják.

(180)

Az orosz kormány azt állította, hogy az a tény, hogy a panasz 57. oldalán az uniós gyártók kapacitáskihasználásának 2013–2017 közötti időszakban 21 %-kal való növekedésére utaltak, alátámasztotta az Oroszországból érkező állítólagos dömping és az uniós gazdasági ágazat jelentős kára közötti kapcsolat hiányát. A Bizottság elutasítja ezt az állítást. Az ideiglenes rendelet 4. táblázata rámutatott arra, hogy a figyelembe vett időszak alatt csökkent a kapacitáskihasználás.

(181)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követőn az Eurochem azt állította, hogy a piaci dinamikák okozták az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt, nem pedig az érintett országokból származó behozatal. A hivatkozott piaci dinamikákat a karbamid árának csökkenése és a gázköltségek alakulása jelentette. Úgy tűnik azonban, hogy ezen állítás az Eurochem azon korábbi állításainak és más felek azon állításainak újrafogalmazása, amelyeket a Bizottság előzőleg megvizsgált, és elutasított. Mindazonáltal a Bizottság ténymegállapításait összegezve, az uniós gazdasági ágazat igazolta, hogy 2015-ben és 2016-ban képes volt nyereséget elérni attól függetlenül, hogy a gázárak magasak vagy alacsonyak voltak-e. Mindazonáltal az a tény, hogy az alacsony árú dömpingelt behozatal megnövekedett volumene nyomta le 2017-ben és a vizsgálati időszakban az árakat, akadályozta meg az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy költségeinek fedezése érdekében megemelje az árakat. Azt az állítást, hogy a piaci dinamikák, nem pedig a dömpingelt behozatal okozta az elszenvedett kárt, ezért a Bizottság elutasította.

(182)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a CFI és az IFA azt állította, hogy azok a kiegészítő adók, amelyeket a mintában szereplő uniós gyártónak, az AB Achemának kellett a vizsgálati időszak alatt fizetnie, befolyásolták a vállalat és a mintában szereplő felek nyereségességét. Ezért a Bizottságnak azt kárt okozó tényezőként kellett volna figyelembe vennie. Meg kell azonban jegyezni, hogy a gáz beszerzési költségei (köztük a díjak, adók és szállítási díjak) a vizsgálati időszak alatt mindhárom gyártó esetében csökkentek. Mindhárom gyártó gázbeszerzési költségei valóban hasonló tendenciát követtek. Nem volt bizonyíték arra, hogy egyetlen uniós gyártót terhelő kiegészítő adók jelentősen befolyásolták volna a mintában szereplő ágazat nyereségességét. Éppen ellenkezőleg, az uniós gazdasági ágazat nyereségességének csökkenését az okozta, hogy az uniós gazdasági ágazat képtelen volt árait az általános költségnövekedésnek megfelelően emelni. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(183)

A fentiek alapján, és további észrevételek hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes szakaszban, valamint a végleges szakaszban vizsgált egyetlen másik tényező sem volt képes jelentős hatást gyakorolni az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetére. Ezért, az ideiglenes rendelet (190) preambulumbekezdésében foglalt következtetést megerősítve, – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – egyetlen tényező sem befolyásolta a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést oly módon, hogy az ilyen kapcsolat már ne lenne valósnak és lényegesnek tekinthető.

(184)

Az orosz exportáló gyártók azzal érveltek, hogy a kisebb vámtétel alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti szabálya alkalmazásának orosz behozatal tekintetében történő mellőzése a dömpingellenes vámok hátrányosan megkülönböztető és a WTO dömpingellenes megállapodása 9. cikkének (2) bekezdésébe ütköző módon történő beszedését eredményezi.

(185)

A Bizottság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a kisebb vámtétel szabályának alkalmazása nem a WTO dömpingellenes megállapodásában foglalt kötelező szabály, mivel a 9. cikkének (1) bekezdése szerint a kisebb vámtétel szabályának alkalmazása „kívánatos”. Nincsenek további rendelkezések, amelyek meghatároznák alkalmazásának érdemi szabályait arra az esetre, ha a WTO tagországok e szabály alkalmazása mellett döntenének. Ezért az EU széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a kisebb vámtétel szabálya alkalmazásának módjai tekintetében.

(186)

A Bizottság továbbá megállapítja, hogy ezen exportáló gyártók értelmezésével szemben a kisebb vámtétel szabálya a legutóbb 2018. május 30-án módosított dömpingellenes alaprendelet alapján továbbra is alkalmazandó. E módosítás nyomán módosultak a kisebb vámtétel szabálya alkalmazásának módjai, mivel azokban az esetekben, amikor a 7. cikk (2a) bekezdése szerinti nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn, a dömpingkülönbözet úgy tekintendő, mint amely megjeleníti az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt, amint azt az ideiglenes rendelet (221)–(237) preambulumbekezdése ugyancsak kifejti.

(187)

Hátrányos megkülönböztetés akkor valósulhat csak meg, ha azonos helyzeteket eltérő módon kezelnek, vagy két eltérő helyzetet azonos módon kezelnek. Ez a hátrányos megkülönböztetésnek a WTO dömpingellenes megállapodása 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt tilalma mögött meghúzódó logika is, függetlenül attól, hogy az a kisebb vámtétel megállapodás szerint nem kötelező szabálya alkalmazásának módjaira is vonatkozik-e.

(188)

Ebben a konkrét esetben a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti nyersanyagpiaci torzulások fennállását csak Oroszország tekintetében állapította meg, nem pedig a vizsgálat alá vont többi exportáló ország tekintetében, amint azt a (217) preambulumbekezdés részletesebben is kifejti. Ezért az exportáló gyártók helyzete Oroszországban, ahol nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn, nem hasonlítható össze az exportáló gyártók helyzetével Trinidad és Tobagóban, valamint az Amerikai Egyesült Államokban, ahol ilyen torzulások nem állnak fenn. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(189)

Több fél állította azt, hogy a Jindal Saw ítélet befolyásolja az alulértékesítési különbözet számítását. Egyértelművé kell tenni, hogy az e vizsgálatban a kár megszüntetéséhez szükséges mértékként figyelembe vett alulértékesítési különbözetet az uniós gyártók termelési költségeinek alkalmazásával határozták meg. A gyári költségekhez nem adódtak hozzá az uniós gazdasági ágazat kapcsolt értékesítési vállalatai (ha voltak ilyenek) költségeinek fedezését szolgáló költségek. A Törvényszék által a Jindal ítéletben megállapított, az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítást befolyásoló aszimmetria így ebben az esetben nem áll fenn, és ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(190)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes szakaszban az alulértékesítési különbözetet CIF-szinten meghatározott célár alkalmazásával számították ki az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek hozzávetőleg 40 %-a tekintetében. A gyárból való szállítás során felmerülő költség, biztosítás és fuvardíj a CIF-ár 15–20 %-át tette ki. E költségeket a végleges szakaszban a mintában szereplő egyik uniós gyártó egyes CIF-árait érintő kisebb számítási hiba korrigálása érdekében valamelyest megemelték, amelynek következtében ezeket az árakat kisebb mértékben alábecsülték. A tényleges, elfogadott számok bizalmas jellegűek, és azokról tájékoztatták az érintett felet.

(191)

A CFI exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak az irányprofitot nem a 2013–2015 között elért nyereség alapján kellett volna kiszámítania, mivel a 2006–2015 közötti időszak a karbamid kivételesen magas világpiaci árai miatt az uniós gazdasági ágazat számára rendkívül nyereséges volt. Hasonlóképpen, az MHTL exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat irányárának kiszámításához alkalmazott irányprofitot észszerűtlenül magas szinten határozták meg. Azzal érvelt, hogy ez a 10 %-os irányprofit nem állt arányban a műtrágyákkal kapcsolatban 2000-ben és 2001-ben lefolytatott számos más vizsgálat során megállapított 8 %-os és 5 %-os irányprofittal. A Bizottság nem biztosított olyan elemeket, amelyek a körülmények ilyen magasabb irányprofitot eredményező változására utalnának. Ezért az irányprofitot az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdése szerinti minimális, 6 %-os szintben kell meghatározni.

(192)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az irányprofit meghatározása módjának e vizsgálatban történő kiválasztásával és a megfelelő időszak azonosításával a Bizottság figyelembe vette, hogy a nyereségességi ráta ingadozhat. Amint azt az ideiglenes rendelet (154) preambulumbekezdése is említi, 2015-ben, amikor az import növekedése még alacsony volt, a nyereségességi ráta 14 %-os volt. A Bizottság ezért elutasította azt az állítást, miszerint az általa alkalmazott 10 %-os ráta észszerűtlenül magas vagy kivételes lett volna.

(193)

A CFI exportáló gyártó azt állította, hogy mivel a behozatalon kívüli egyéb okok is kárt okoztak az uniós gazdasági ágazatnak, vagy legalább súlyosító körülménynek minősültek, az irányprofit negatív kiigazítása megfelelően tükrözi ezen egyéb okok hatását. A Bizottság elutasítja ezt az állítást.

(194)

A (183) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy egyéb tényezők nem járultak hozzá az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetéhez. Ezenkívül az ideiglenes rendelet (198) és (199) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az irányprofitot az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésében meghatározott új szabályokkal összhangban állapították meg. A 7. cikk (2c) bekezdése különböző tényezőkre utal anélkül, hogy meghatározná azok hierarchiáját. A Bizottság figyelembe vette a vizsgált országokból való behozatal megnövekedése előtti nyereségességi szintet, az összes költség, a beruházások, a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció fedezéséhez szükséges nyereségességi szintet, valamint a rendes versenyfeltételek mellett várható nyereségességi szintet. Az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésének nyomán a Bizottság azt a döntést hozta, hogy a 2013–2015 közötti időszakban, azaz közvetlenül a behozatal növekedését megelőzően és az uniós gazdasági ágazat nyereségességének csökkenésével egy időben az uniós gazdasági ágazat által elért nyereség súlyozott átlagát veszi figyelembe. Ez biztosítja, hogy az irányprofit a piac rendes versenyfeltételeit tükrözze, mivel a dömpingelt behozatal piaci részesedése még mindig alacsony volt. A behozatal növekedése és a nyereségesség csökkenése 2016 elején nyilvánvaló volt, és – amint azt az ideiglenes rendelet (190) preambulumbekezdése kifejti – semmilyen más tényező – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem befolyásolta ezt az okozati összefüggést.

(195)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság a 7. cikk (2d) bekezdése alapján kismértékben módosította a jövőbeli megfelelési költségre vonatkozó számítását. A Bizottság aktualizálta az uniós kibocsátási egységek várható költségeit (lásd az ideiglenes rendelet (202) preambulumbekezdését), most a 2019. május 30-i Bloomberg New Energy Finance-ban említett tervezett árakat figyelembe véve. Az uniós kibocsátási egységekre vonatkozó átlagárak a termelt CO2 esetében véglegesen 25,81 EUR/tonnában kerültek megállapításra szemben az ideiglenes szakasz szerinti, 24,14 EUR/tonnával a termelt CO2 esetében. A számítás többi elemét is – adott esetben – kismértékben felülvizsgálták. Ez alapján (az ideiglenes szakasz 3,7 %-ával szemben) 3,8 %-os járulékos költséget állapítottak meg, és e költséget a kárt nem okozó árhoz adták hozzá. Az érdekelt felek számára betekintésre összeállított akta kiegészítő feljegyzése ismerteti e felülvizsgálatok részleteit. Az érdekelt felek a (197) preambulumbekezdésben megválaszoltakon kívül nem tettek észrevételeket.

(196)

A CFI és az Acron azt állította, hogy a Bizottságnak a 7. cikk (2d) bekezdése szerinti jövőbeli megfelelési költség esetében nem kellett volna kiigazításokat tennie, mivel a Bizottság megállapítása nem erősíti meg azt, hogy kétségbevonhatatlan bizonyíték és kellő bizonyosság áll fenn arra vonatkozóan, hogy az uniós gazdasági ágazat esetében a jövőben költségek merülnek fel. A CFI azt is megjegyezte, hogy következetlen és helytelen az irányárat a múltbeli termelési költségek és múltbeli nyereségek alapján, egyúttal jövőbeli költségelemeket figyelembe véve kiszámítani. Ezt az állítást elutasították, mivel az ideiglenes rendelet teljeskörűen ismerteti a jövőbeli megfelelési költség kiigazításának jogalapját, és e költség kiszámításához alkalmazott módszer kétségbevonhatatlan, a rendelkezésre álló legjobb adatoknak minősülő bizonyítékokon alapul.

(197)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Fertilizers Europe az ideiglenes és a végleges szakaszban felhasználttól eltérő forrásból (azaz Bloomberg New Energy Finance) származó adatokat szolgáltatva azt állította, hogy a kibocsátási egységek átlagára időközben tovább emelkedett. A Fertilizers Europe ezért azt állította, hogy a Bizottságnak e kérdést újra kell értékelnie. A Bizottság azonban rendkívül fontosnak tekintette, hogy (mind az ideiglenes, mind a végleges megállapítás tekintetében) tisztázódjon a kibocsátási egységek várható költségeinek megállapításához használt viszonyítási alap forrása és időpontja. Ezért a Bizottság a (195) preambulumbekezdésben említett számokat megerősítette.

(198)

Az MHTL exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság a fenti (126) preambulumbekezdésben is említett okokból helytelenül a számított CIF-exportár alapján számította ki az alulértékesítési különbözetet. A Bizottság fenntartotta, hogy a (108)–(110) preambulumbekezdésben foglaltak alapján helyénvaló az előállítási költséget CIF-szinten megállapítani annak érdekében, hogy a tisztességes összehasonlítása érdekében a kárkülönbözetet pontos és megfelelő szinten lehessen meghatározni.

(199)

Ugyanez az exportáló gyártó azon a véleményen volt, hogy a Bizottságnak a kárszámításához eltérő CIF-árat kellett volna nevezőként figyelembe vennie annak érdekében, hogy az tükrözze az Unióba irányuló értékesítések szerződéses sajátosságait. A Bizottság a fennálló gyakorlata szerint a dömping- és kárkalkuláció nevezőjének megállapítása érdekében az uniós vámhatóságnak bejelentett tényleges árat veszi figyelembe. Ez a módszer a különbözetek megállapításának méltányos módja, ami biztosítja, hogy mind a dömpingkülönbözetet, mind az alulértékesítési különbözetet ugyanazon ár százalékaként határozzák meg. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(200)

A végleges számításokat az alábbi táblázat tartalmazza.

(201)

Annak Oroszországgal kapcsolatban történő megvizsgálása érdekében, hogy az ideiglenesen megállapított dömpingkülönbözet magasabb lenne-e, mint az uniós gazdasági ágazatot érő kár elhárításához elegendő különbözet, összehasonlították az oroszországi együttműködő exportáló gyártók végleges súlyozott átlagos importárát az uniós gazdasági ágazat végleges irányárával, ami a következőket eredményeket hozta:

(202)

Így megerősítésre került, hogy az alulértékesítési különbözet alacsonyabb volt a dömpingkülönbözetnél, és hogy a Bizottságnak az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésében előírt vizsgálatot kell lefolytatnia.

(203)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurochem azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat áron aluli értékesítéshez használt értékesítési árát a karbamid–ammónium-nitrát keverékek tonnánkénti előállítási költségében 2017 és a vizsgálati időszak között felmerülő különbség figyelembevétele érdekében 7 EUR/tonnával kell csökkenteni, mivel e költségnövekedést a gázköltség növekedése okozta, és így nem hozható kapcsolatba az érintett behozatallal. Ugyanezen fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési árát a távoli elhelyezkedése mint a kár további oka miatt további 15–20 %-kal kell csökkenteni.

(204)

A fenti (169), (173) és (174) preambulumbekezdésben kifejtett okoknál fogva sem a gázár alakulása, sem a szállítási költségek, sem pedig a mintában szereplő gyártók elhelyezkedése nem tekinthető az uniós gazdasági ágazat hátrányos helyzetéhez hozzájáruló tényezőnek. Ezenkívül, amint azt a fenti (124) preambulumbekezdés megerősíti, az uniós gyártók mintája az uniós gazdasági ágazat egésze tekintetében reprezentatív, és az érintett felek elhelyezkedése miatt nem torzítja a számadatokat.

(205)

Az uniós gazdasági ágazat irányárának kiszámításához használt irányprofit tekintetében (lásd az ideiglenes rendelet (198)–(200) preambulumbekezdését és a fenti (191)–(194) preambulumbekezdést) az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Acron azt állította, hogy a Bizottságnak vagy nyilvánosságra kell hoznia az uniós gazdasági ágazat 2013-ban és 2014-ben elért, a 2015-ös nyereséggel együtt a 2013–2015 közötti időszak felhasznált súlyozott átlagos irányprofitjának kiszámításához használt súlyozott átlagos nyereségét, vagy az ammónium-nitráttal kapcsolatban közelmúltban lefolytatott felülvizsgálatban használt 8 %-os irányprofitot kellene alkalmaznia. A Bizottság nem értett egyet az állítás indokolásával. Az uniós gazdasági ágazat 2013-as és 2014-es nyereségessége tekintetében azonban, mivel a mintában szereplő felek 2015-ös nyeresége 14 %-ot ért el, és a megállapított súlyozott átlagos haszonkulcs 10 % volt, egyértelmű, hogy az uniós gazdasági ágazat által elért nyereség 2015-höz képest 2013-ban és 2014-ben lényegesen alacsonyabb volt. A mintában szereplő gyártók 2013-as és 2014-es, a számításhoz használt pontos súlyozott átlagos nyereségráta nem állapítható meg, mivel a mintában szereplő gyártók egyike, az OCI Nitrogen nem tudta a Bizottság rendelkezésére bocsátani a 2015-ös évet megelőző évek nyereségességére vonatkozó adatokat, és ezért ezen évek tekintetében a számítás csak a két gyártó nyereségességén alapult. Ezen számadatokat ezért a nyereségességre vonatkozó adatok bizalmas jellegére tekintettel nem lehetett nyilvánosságra hozni. Az uniós gazdasági ágazat ezen évekre vonatkozó, a 10 %-os számításhoz használt súlyozott átlagos nyereségessége 5–9 % között alakult.

(206)

Az Acron azt is állította, hogy nem indokolt a jövőbeli megfelelési költségek utáni, a 7. cikk (2d) bekezdése szerinti kiigazítás arra vonatkozó egyértelmű bizonyíték hiányában, hogy az uniós gazdasági ágazatnak ilyen költségei fognak felmerülni. Ezzel az állítással a fenti (196) preambulumbekezdés foglalkozott. A Bizottság fenntartotta azon álláspontját, miszerint az ilyen megemelkedett jövőbeli megfelelési költségeket a rendelkezésre álló pozitív információk alapján megfelelő módon számította ki. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(207)

A nyersanyagpiaci torzulások vizsgálatát és a 7. cikk (2a) bekezdésének Oroszország tekintetében történő alkalmazását indokoló körülményeket az ideiglenes rendelet (207)–(220) preambulumbekezdése tartalmazta.

(208)

A két orosz exportáló gyártó véleménye szerint a Bizottság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a panasz nem tartalmazott elegendő bizonyítékot az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti vizsgálat kezdeményezéséhez.

(209)

Az ideiglenes rendelet (207) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a panaszos e tekintetben elegendő bizonyítékot szolgáltatott, és kifejezetten utalt az Oroszországban a földgáz tekintetében alkalmazott kettős árképzésre. A panasz példaként a termelési költséggel együtt bemutatta különösen egy orosz üzem működtetését, ami egyértelműen megmutatta, hogy a gázköltség az előállítási költség jóval több mint 17 %-át teszi ki. Ezenkívül a panasz tartalmazta az orosz gáz belföldi árainak az Unióba irányuló export áraival való összehasonlítását, kimutatva, hogy az utóbbi lényegesen magasabb. Végezetül mind a panasz, mind a vezetői összefoglaló kifejezetten hivatkozott az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének alkalmazására az állítólag strukturális torzulásnak minősülő, mesterségesen alacsony, államilag rögzített belföldi gázárak tekintetében. Az állítást a Bizottság ezért elutasította.

(210)

Ezenkívül az orosz exportáló gyártók egyike vitatta a vizsgálatnak az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének alkalmazására vonatkozó feltételekkel kapcsolatos ténymegállapításait. Miközben nem vitatta az ideiglenes rendelet (212)–(215) preambulumbekezdésében ismertetett 30 %-os exportadó, az egyik vállalat gázkivitel tekintetében fennálló monopóliuma és kettő árképzési rendszer fennállását, az érdekelt fél vitatta az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének alábbi két feltételét:

(211)

Ami az első pontot illeti, a vállalat fenntartotta azon érvelését, amely szerint a Waidhaus-ár és az uniós piac egésze az Egyesült Államok piacával szemben nem tekintethető „reprezentatív nemzetközi piacnak”.

(212)

Amint az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdésének d) pontja kifejtette, a Bizottság megállapította, hogy a Waidhaus-ár a reprezentatív nemzetközi piaci ár megfelelő referenciaértéke. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy az orosz piac szabályozott ára akkor is 20 %-kal alacsonyabb lenne, ha a Bizottság az Egyesült Államok piacát tekintené reprezentatív nemzetközi piacnak.

(213)

A vállalat azon állítása tekintetében, amely szerint a földgáz szállítási költséget nem tartalmazó költsége a karbamid–ammónium-nitrát keverékek előállítási költségének kevesebb mint 17 %-át tette ki, emlékeztetni kell arra, hogy a két gyártó kérdőívre adott válaszában előterjesztett adatok szerint a földgáz az érintett termék előállítási költségének több mint 17 %-át tette ki. Ezt a megállapítást alátámasztotta a torzítatlan földgázárakat, azaz a Waidhaus-árat figyelembe vevő számítás, amelyet ebben az esetben a szállítási költség figyelembevételével vagy anélkül megfelelőnek tartottak. Ezért ezt az észrevételt a Bizottság elutasította.

(214)

Ezenkívül a két exportáló gyártó azt állította, hogy a nyersanyagpiaci torzulások fennállásának az egész ország vonatkozásában történő megállapítása, és az intézkedések dömpingkülönbözet szintjén történő megállapítására vonatkozó, ezt követő döntés az egyes vállalatok esetében egyedi helyzetük vizsgálata nélkül nem vehető figyelembe. Az orosz exportőrök azt állították, hogy nem kellene büntetni őket az orosz kormány együttműködésének hiánya miatt, amely azt eredményezte, hogy a nyersanyagpiaci torzulások fennállásával kapcsolatos megállapítások részben az alaprendelet 18. cikkén alapultak.

(215)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó megállapításra az exportáló gyártók által szolgáltatott adatok alapján került sor. Az érintett termék előállítási költségeinek elemzése, a földgáz vállalatok által alkalmazott vételárának (az orosz üzemek árszintjéhez igazított) torzítatlan referenciaárral való összevetése, a földgázköltség előállítási költségükben való részaránya, valamint e gáz beszerzési forrásai ugyanis mind a vállalatok egyedi adatain alapultak. Az orosz gázpiacon megállapított torzulások némelyikének jellege miatt az exportáló gyártók egyéni viselkedése nem volt releváns. Például az exportáló gyártók az egyéni földgázbeszerzési forrásaiktól függetlenül részesültek a földgáz exportkorlátozások és exportadó miatt torzított árából (feltéve, hogy az Oroszországból származó földgáz volt). Végezetül, egyik fél sem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely igazolta volna, hogy az ideiglenes rendelet (211)–(214) preambulumbekezdésében említett intézkedéseket nem hajtották végre.

(216)

Végezetül, mind az orosz kormány, mind a két orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a 7. cikk (2a) bekezdésének alkalmazása sérti a WTO-szabályokat, mivel az a vizsgálat tárgyát képező másik két országból származó exportáló gyártókhoz képest hátrányosan megkülönböztető módon sújtaná az orosz exportáló gyártókat.

(217)

Az orosz exportáló gyártókkal szembeni hátrányosan megkülönböztető bánásmódra vonatkozó állítást nem támasztották alá bizonyítékkal. Az orosz érdekelt felek első észrevételei nyomán a Bizottság a vizsgálat során megvizsgálta a 7. cikk (2a) bekezdése Trinidad és Tobagóból és az Egyesült Államokból származó exportáló gyártók tekintetében történő alkalmazásának lehetőségét. A Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek állításait, azonban arra a következtetésre jutott, hogy az ideiglenes rendelet (195) preambulumbekezdésében kifejtetteknek megfelelően a 7. cikk (2a) bekezdésének alkalmazása nem indokolt:

(218)

A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(219)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően mindkét orosz exportáló gyártó megismételte az Oroszországgal szemben, különösen a Trinidad és Tobago-i gázpiac szervezésére tekintettel ezen eljárásban tanúsított hátrányosan megkülönböztető bánásmódra vonatkozó állításait.

(220)

A Bizottság ezen állítás tekintetében emlékeztetett arra, hogy a Trinidad és Tobago-i gázpiac állítólagos torzulásainak egyikét sem sorolja fel exportkorlátozásként az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése.

(221)

Az Eurochem továbbá megismételte azon állítását, miszerint a földgázköltség nem tette ki a termelési költség 17 %-át. Nem terjesztettek azonban elő olyan új bizonyítékot vagy érveket, amelyek megváltoztatnák a Bizottság ezzel kapcsolatos, a fenti (213) preambulumbekezdésben foglalt következtetését.

(222)

Végezetül az Eurochem megkérdőjelezte a Bizottságnak az oroszországi földgázpiaci torzulás egész országra kiterjedő megállapítására vonatkozó ténymegállapításait. A vállalat kifejezetten hangsúlyozta, hogy a 30 %-os exportadó csak a Gazpromra vonatkozik, és az nem alkalmazandó azon magán földgáztermelők exportértékesítéseire, amelyek az Eurochem legfontosabb földgázbeszállítói voltak.

(223)

Ezen állításra adott válaszként hangsúlyozni kell, hogy az oroszországi magán földgáztermelők egyáltalán nem jogosultak exportálni. Ezenkívül a cseppfolyósított földgáz Eurochem állításának alapját jelentő (korlátozott vagy korlátozás nélküli) exportja nem lényeges ebben az esetben, mivel megállapították, hogy az orosz exportáló gyártók nem használták a cseppfolyósított földgázt a karbamid–ammónium-nitrát keverékek előállításához, és így e vizsgálatban nem képezte az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti elemzés tárgyát.

(224)

A Bizottság az orosz belföldi nyersanyagpiaci torzulásokra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (207)–(220) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a fenti (207)–(222) preambulumbekezdésnek megfelelően megerősítette.

(225)

Az orosz exportáló gyártók egyike azt állította, hogy a 7. cikk (2a) bekezdésének alkalmazása az alaprendelet 7. cikkének (2b) bekezdése alapján nem állna az Unió érdekében. Az ezen állítás alátámasztására felhozott érvekre adott válaszok alább találhatók. Számos egyéb érdekelt fél is tett észrevételt az elemzés néhány vonatkozása tekintetében, és az ezen észrevételekre adott válaszok is alább találhatók meg.

(226)

Mindkét orosz exportáló gyártó vitatta a szabad kapacitásokkal kapcsolatos ideiglenes megállapításokat. Az Acron állítása szerint teljes kapacitással üzemelt, míg az Eurochem feltételezése szerint az orosz karbamid–ammónium-nitrát keverékek exportja 2020-tól csökkenni fog.

(227)

Ezek az állítások – legalábbis a közeljövőt illetően – nem cáfolják a Bizottságnak a teljes oroszországi szabad kapacitásra és Oroszország kiviteli potenciáljára vonatkozó általános ténymegállapításait. A Bizottság elutasította ezeket az állításokat, és megerősítette az ideiglenes rendelet 6.4.1. szakaszában foglalt következtetéseit.

(228)

Az orosz gyártók szerint a földgáz tekintetében a gázár oroszországi szabályozása miatt nem tesznek szert tisztességtelen előnyre. A vállalatok a verseny belföldi orosz piacon való erősödésére és a Gazpromtól független beszállítók jelentőségének növekedésére hivatkoztak.

(229)

Figyelembe véve a Gazprom államilag szabályozott maximális árának köszönhető erőfölényét és a földgáz kivitelére vonatkozó monopóliumát, más kisebb szolgáltatóknak e szabályozott árnál alacsonyabb árat kell kínálniuk annak érdekében, hogy versenyképesek maradhassanak. Ez azt jelenti, hogy az orosz gyártók állításával ellentétben a verseny Oroszországban továbbra is korlátozott. Az orosz vállalatok továbbá a földgáz-értékesítésekre kiszabott 30 %-os exportadó formájában tisztességtelen előnyben részesülnek.

(230)

Az orosz gyártók egyike szerint az uniós gazdasági ágazat jelentős mennyiségben importált ammóniát Oroszországból, és ezért az uniós gazdasági ágazat is közvetlenül hasznot húzott az alacsony oroszországi gázárakból, mivel az ammónia a műtrágyák előállításához használt félkész terméknek minősül. A bizonyítékokból kitűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat különböző forrásokból származó gázból állított elő ammóniát, és nem importált jelentős mennyiségben ammóniát Oroszországból. Ennek alapján a Bizottság ezt az észrevételt elutasította.

(231)

Az egyik orosz exportáló gyártó hangsúlyozta, hogy az értékesítési láncokra – ahogyan a felhasználók nagyszámú részvétele mutatja – negatív hatást gyakorolna az intézkedések dömpingkülönbözet szintjén való bevezetése. A Bizottság azonban azon az állásponton van, hogy a felhasználók reakciója válasz az ideiglenes rendelet (253) preambulumbekezdésére, amely arra ösztönözte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a felhasználók érdekeivel kapcsolatos álláspontjukat. Ezeket az álláspontokat megvizsgálták, és azokra a lenti 7.3. szakasz ad választ.

(232)

Egy másik érdekelt fél felhívta a figyelmet arra, hogy a kereslet – legalábbis rövid és középtávon – határozottan rugalmatlan volt, mivel a karbamid–ammónium-nitrát keverék az egyetlen folyékony műtrágya, és a tartályokba és szórókészülékbe való jelentős beruházás szükséges hozzá. Több fél is határozottan kiemelte a karbamid–ammónium-nitrát keverékek Unióban való csekély mértékű előállítását, amely nem tudja fedezni az uniós fogyasztást amiatt, hogy az elmúlt években az uniós termelők kapacitásaikat átállították vagy teljesen leállították.

(233)

A kereslet rugalmatlanságát illetően a Bizottság egyetértett azzal, hogy a folyékony műtrágyák alkalmazásához a szilárd műtrágyákéhoz képest más felhasználói berendezésre van szükség. A dömpingellenes intézkedések célja azonban nem az, hogy a mezőgazdasági üzemek a karbamid–ammónium-nitrát keverékeket más műtrágyákkal helyettesítsék (az ilyen helyettesítést egyes gazdasági szereplők mindenesetre lehetségesnek tartják), hanem hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek. Ami azt a tényt illeti, hogy az Unió karbamid–ammónium-nitrát keverékek termelése nem éri el az Unió karbamid–ammónium-nitrát keverékek fogyasztását, a vizsgálat nem állapította meg, hogy az uniós piac ellátása szempontjából kockázat állna fenn. Az olyan országok, mint például Algéria és Fehéroroszország az érintett országokhoz képest alternatív forrásokat jelentenek. Mindenesetre az érintett országokból származó behozatalra kivetett dömpingellenes vámok révén e behozatal árai tisztességes versenyszintre kerülnek. Végezetül, amint az ideiglenes rendelet (255) preambulumbekezdése kifejti, a karbamid–ammónium keverékek uniós gyártóinak megvan a kapacitásuk/lehetőségük arra, hogy növeljék a karbamid–ammónium-nitrát keverékek gyártását, ha egyenlő versenyfeltételek között működnek. A felek kapacitásátállításra és leállításokra vonatkozó állításaira a fenti (178) preambulumbekezdés adott választ.

(234)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (222)–(237) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(235)

Az AGPB és az IFA felhasználói szövetség megkérdőjelezte a dömpingellenes vámok létjogosultságát, mivel a műtrágya uniós árai egységesen a világpiaci árak felett maradtak, és a nitrogén uniós piacát már védik (például az ammónium-nitrátra kiszabott) behozatali vámok és/vagy dömpingellenes vámok. A Bizottság elutasította azt az állítást, hogy az uniós gyártókat nem érte kár, mivel az ideiglenes rendelet 4. szakasza és e rendelet egyértelműen megállapította az uniós karbamid–ammónium-nitrát keverékek gyártóinak hátrányos helyzetét.

(236)

Az Acron exportáló gyártó felvetette azt a kérdést, hogy a dömpingellenes vámok az Unió érdekét szolgálják-e, mivel a legjelentősebb uniós gyártók nem támogatták a panaszt. A CFI exportáló gyártó és az AGPB felhasználói szövetség azt a kérdést vetette fel, hogy a dömpingellenes vámok az uniós gyártók érdekét szolgálják-e, mivel becslésük szerint az uniós termelés hozzávetőleg 50 %-át képviselő uniós gyártók nem igényelték a dömpingellenes vámok általi védelmet.

(237)

Elsőként egyértelművé kell tenni, hogy az említett számadat nem helyes, mivel a panaszosok által gyártott karbamid–ammónium-nitrát keverékek mennyisége a teljes uniós termelés 55–70 %-át teszi ki. Másodszor, az azon két gyártó által gyártott karbamid–ammónium-nitrát keverékek mennyisége, amelyek jelezték, hogy ellenzik a vizsgálatot, a teljes uniós termelés 25–35 %-át képviseli. Ennélfogva a fennmaradó termelési volumen, azaz az azon gyártók által előállított karbamid–ammónium-nitrát keverékek mennyisége, amelyek nem foglaltak állást a vizsgálattal kapcsolatban, csekély.

(238)

Azt is meg kell jegyezni, hogy még ha egy uniós gyártó ellenzi is dömpingellenes vizsgálat kezdeményezését vagy dömpingellenes intézkedések bevezetését, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy e gyártó nem lesz az esetlegesen bevezetett intézkedések haszonélvezője. Ez alapján megállja a helyét az a következtetés, hogy az intézkedések hiánya valószínűleg negatív hatással lenne az uniós gazdasági ágazatra, míg az intézkedések bevezetése javítaná helyzetét, és az állítást elutasították.

(239)

Az uniós gazdasági ágazat érdekével kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (239)–(240) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(240)

A független importőrök érdekével kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (241)–(243) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(241)

Az ideiglenes rendelet (253) preambulumbekezdésében arra ösztönözték az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a felhasználók érdekeivel kapcsolatos álláspontjukat annak érdekében, hogy a Bizottság további elemzést végezhessen, és befejezhesse a felhasználókra, különösen az mezőgazdasági termelőkre vonatkozó értékelését. Több fél is azt állította, hogy a dömpingellenes vámok kivetése sérti az Unió érdekeit. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően érkezett és a jelen vizsgálat szempontjából lényeges észrevételekre és információkra adott válasz, valamint az érdekelt felek végső tájékoztatását követően e szakaszra vonatkozó korlátozott észrevételek az alábbiakban találhatók.

(242)

Bevezetésként emlékeztetni kell arra, hogy a lefolytatott elemzés típusát illetően a Bizottság az Unió érdekei tekintetében kialakított egységes gyakorlata nyomán a költségek növekedése és a dömpingellenes vámok importőrök, felhasználók és más gazdasági szereplőkre gyakorolt hatásának elemzésére összpontosított. Az elemzés általában nagyrészt az érdekelt felek által kapott információkon alapul. A felhasználók együttműködésének szintjétől függően (azaz attól függően, hogy a részletes kérdőívet megfelelően töltik-e ki), a felhasználók nyereségességének elemzése is elvégezhető. A jelenlegi vizsgálatban azonban a számos és egymástól különböző, esetlegesen érintett gazdaságokra és gazdasági szereplőkre tekintettel a Bizottság megvalósíthatatlannak tartotta, hogy elegendő „helyszíni elemzést” végezzen. A Bizottság ehelyett megfelelőbbnek tartotta a már rendelkezésre álló, azaz a Bizottság érintett szakszolgálatai által biztosított statisztikák és adatok igénybevételét.

(243)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az AGPB felhasználói szövetség egyetértett a Bizottság azon számításával, amely szerint a karbamid–ammónium-nitrát keverékek az uniós mezőgazdaság összesített költségeinek kevesebb mint 1 %-át teszi ki (20), habár nem értett egyet azzal, hogy ezt a Bizottság nagyra értékelte. Az arányt azonban az IFA felhasználói szövetség kritikával illette azon az alapon, hogy az nem veszi figyelembe, hogy az Unió mezőgazdasági szektora a valóság számtalan lehetőségét fedi le. A CFI exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság elemzésének e része nincs összhangban a vizsgálat többi részével, mivel a mezőgazdasági termelőket ért hatást az egész mezőgazdasági ágazat tekintetében számították ki, miközben a vizsgálat többi részében a Bizottság a karbamid–ammónium-nitrát keverékekre összpontosított.

(244)

Először is, azon állítást illetően, miszerint az egész mezőgazdasági ágazatra gyakorolt hatás nem fontos, a Bizottság – sem az ideiglenes szakaszban, sem a végleges szakaszban – nem kapott ellenőrzött számadatokat az intézkedések által a karbamid–ammónium-nitrát keverékek uniós felhasználóira, mint elkülönült felhasználói csoportra gyakorolt hatás tekintetében. A Bizottság ezért elsőként a rendelkezésre álló legjobb és legmegbízhatóbb statisztikai források felhasználásával és a fentiekben bemutatott bevált gyakorlatával összhangban számította ki azt a hatást, amelyet az intézkedések az egész mezőgazdasági ágazatra gyakorolhattak, figyelembe véve, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverék az egyik, azonban nem a leggyakoribb (nitrogén) műtrágya az Unióban (21). Az a fél, aki azt állította, hogy az elemzés e része nincs összhangban az elemzés többi részével, nem karbamid–ammónium-nitrát keverékekkel kapcsolatos számadatokat (22) is szolgáltatott, amikor nem rendelkezett karbamid–ammónium-nitrát keverékekre vonatkozó adatokkal.

(245)

Ezenkívül az ideiglenes rendelet (251) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Bizottság kiszámolta a legrosszabb forgatókönyv szerinti hatást, amely a legmagasabb ideiglenes vám nitrogénműtrágyaként kizárólag karbamid–ammónium-nitrát keverékeket használó szakosodott gazdaságra gyakorolt hatását jelenti. Ez egy nagyon szélsőséges, elméleti forgatókönyv. Ezen elemzés készítése során a Bizottság a főként karbamid–ammónium-nitrát keverékeket használó mezőgazdasági termelők meghatározott felhasználói csoportjai tekintetében statisztikai adatokra támaszkodott. A Bizottság az elemzés eredményét is az érdekelt felek rendelkezésére bocsátotta.

(246)

Ugyanez az exportáló gyártó tudomásul vette, hogy a Bizottság a legrosszabb forgatókönyv szerinti számítást végzett el, azonban kritikával illette a nitrogénműtrágyák gabonafélékhez, olajnövényekhez és fehérjenövényekhez (COP) a búzatermesztésre szakosodott észak-franciaországi gazdaság esetében való hozzájárulásának annak érdekében történő kiigazítását, hogy a 2013-as számadatok a 2017-es szintet érjék el. Ismételten, a kiigazításra – amint az ideiglenes rendelet 28. lábjegyzete is kifejti – megbízható statisztikai források alapján került sor. A mezőgazdasági számlarendszerek Franciaországra vonatkozó értékei is a Bizottság által elvégzett lefelé történő kiigazítás mellett szólnak (23). A fél azt is vitatta, hogy – amint a Bizottság megállapította – a vizsgálati időszak alatt a közönséges búzára szakosodott, olyan franciaországi gazdaságok esetében, amelyek kizárólagos nitrogénműtrágya-forrásként karbamid–ammónium-nitrát keverékeket használnak, a karbamid–ammónium-nitrát keverékek a termelési költségeik mintegy 10 %-át tette ki. A fél azonban ezen állítás alátámasztására nem szolgáltatott bizonyítékot. Ezért ezeket az állításokat elutasítják.

(247)

Az AGPB felhasználói szövetség egyetértett azzal, hogy a vizsgálati időszak alatt a Bizottság által előadottaknak megfelelően a közönséges búzára szakosodott franciaországi gazdaságok termelési költségeinek mintegy 10 %-át tették ki a karbamid–ammónium-nitrát keverékek (24), míg a panaszos arra vonatkozó számításokat nyújtott be, hogy a műtrágya költségeinek a mezőgazdasági termelők költségráfordításaihoz viszonyított aránya szerény (25). Az AGPB és az IFA felhasználói szövetség alternatív megoldást javasolt a Bizottság módszeréhez képest, amely megalapozta az uniós mezőgazdaság összesített költségeivel kapcsolatos ténymegállapítást, amelyet az ideiglenes rendelet (250) és (251) preambulumbekezdésében említett „legrosszabb forgatókönyv” egészített ki. A felek ténymegállapításai a francia felhasználók Bizottság által alkalmazott „legrosszabb esethez” képest szélesebb körére (26) vonatkoznak. Amennyiben a felek másik módszere a Bizottság következtetésétől eltérő, de nem annyira távol eső következtetésre jutott, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a FADN franciaországi COP felhasználóival kapcsolatban közölt adatok nem kérdőjelezik meg a mezőgazdasági termelők tekintetében az uniós érdekre vonatkozó következtetését.

(248)

Az IFA azt is jelezte, hogy a Bizottság a karbamid–ammónium-nitrát keverékeknek a 2018 szeptembere óta megfigyelhető árnövekedése alapján alulbecsülte a karbamid–ammónium-nitrát keverékek költségeinek a mezőgazdasági termelők teljes termelési költségéhez viszonyított arányát. A Bizottság megállapította, hogy e vizsgálat esetében kiválasztott vizsgálati időszak 2017. július 1-jétől 2018. június 30-ig tart, és ezért helyénvaló volt, és megfelelt az alaprendeletnek az, hogy a fentiekben említett elemzéshez nem használta fel a 2018 második felére vonatkozó adatokat. A 10.1. szakaszban kifejtettek szerint az intézkedés formájának meghatározásakor azonban a vizsgálati időszakot követő fejleményeket is elemeztek és figyelembe vettek.

(249)

Ugyanez a szövetség nem értett egyet azzal, hogy a Bizottság a vámnak a közönséges búzára szakosodott olyan franciaországi gazdaságokra gyakorolt hatásának kiszámításakor, amelyek kizárólagos nitrogénműtrágya-forrásként karbamid–ammónium-nitrát keverékeket használnak, úgy ítélte meg, hogy e gazdaságok műtrágyaköltségeinek csak 70 %-át teszik ki a karbamid–ammónium-nitrát keverékek, mivel a nitrogénműtrágyák az EU-ban használt összes trágya 70 %-át teszik ki. E szövetség azonban nem támasztotta alá állítását, amely a panaszos által a t19.002185-ban bemutatott mezőgazdasági hatékonysági mutatók fényében megalapozatlannak tűnik. Ennélfogva a fél állítását elutasították.

(250)

A Copa-Cogeca felhasználói szövetség megismételte, hogy a vámok olyan többletköltségeket okoznak, amelyeket a mezőgazdasági termelők nem háríthatnak tovább a mezőgazdasági élelmiszerláncban, ezáltal lenyomva a mezőgazdasági termelő bevételeit és aláásva versenyképességüket. Az AGPB és az IFA felhasználói szövetség rámutatott arra, hogy az uniós mezőgazdasági termelők versenyképességét már az uniós gyártókat védő (például az ammónium-nitrátra kiszabott) behozatali vámok és/vagy dömpingellenes vámok is akadályozzák, ami az uniós mezőgazdasági termelőknek évente 1 milliárd EUR-ba kerül. Még ha a Bizottság el is ismeri, hogy a mezőgazdasági termelőknek – a növénytől és annak piacától függően – nehézséget fog okozni bizonyos költségnövekedések áthárítása, a lenti (254) preambulumbekezdés a közeljövőre nézve az Unióban stabil mezőgazdasági jövedelmet vetít előre. A Bizottság emlékeztet arra, amit a Bizottság az ideiglenes rendelet (249) preambulumbekezdésében is megállapított, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek az Unió összes mezőgazdasági termelési költségének kevesebb mint 1 %-át, és a szakosodott gazdaságok teljes költségének 10 %-át teszik ki ((251) preambulumbekezdés). Az intézkedések nyomán jelentkező áremelkedés tehát nem gyakorolhat jelentős hatást a mezőgazdasági ágazat egészére az Unióban. Ennélfogva a Bizottság elutasítja az állítást.

(251)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő közös meghallgatáson több felhasználó is azt állította, hogy az intézkedések mezőgazdasági termelőkre gyakorolt hatása a Bizottság által kiszámítottnál sokkal erősebb volt. Azt állították, hogy a leginkább érintett mezőgazdasági termelők némelyikének termelési költségei a Bizottság számításai szerinti 3–5 % helyett 5 %-kal, vagy akár 12 %-kal is növekednek. Ezen állítások kiválasztott mezőgazdasági termelők beszámolóin vagy általuk szolgáltatott adatokon, amelyeket lehetetlen volt ellenőrizni, valamint statisztikai adatokon alapultak. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a felülvizsgált vámszintek és az intézkedések felülvizsgált formája tekintetében, amint azt a lenti 8.1. szakasz kifejti, a felek terveiket 6 %-ról legfeljebb 9 %-ra csökkentették attól függően, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek e gazdaságok műtrágyaköltségeinek 70 %-át teszik-e ki, amit a fenti (248) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően a Bizottság e „szélsőséges” forgatókönyv’ alapján leginkább reálisnak tekintett, vagy e költségek 100 %-át. Ezek a tervezett költségnövekedések azonban a karbamid–ammónium-nitrát keverékek 2019. februári árain is alapultak, amely időszak nemcsak a vizsgálat hatókörén kívül esik, hanem egyben olyan hónap is volt, amelyben az árak kivételesen magasak voltak (az árak ezt követően meredeken csökkentek). Ezenkívül ez azon a feltételezésen alapult, hogy a végleges vámok miatti összköltség-növekedés az egyik orosz exportáló gyártó tekintetében kiszámított, viszonylag magas specifikus vám szintjén lesz, ami e gyártó piaci részesedését tekintve túlzott mértékű. Ezért ezeket az állításokat elutasítják.

(252)

Az ideiglenes intézkedések után a Copa-Cogeca kiszámította, hogy az ideiglenes dömpingellenes vám kivetése miatt az uniós mezőgazdasági termelők járulékos költségei évente 559 millió eurót tesznek ki, míg az IFA felhasználói szövetség számítása szerint ez az összeg 312 millió euro. Az AGPB felhasználói szövetség szerint az ilyen járulékos költség évente 502 millió eurót tesz ki. A Bizottság megállapítja, hogy a felek ezen összegek kiszámításakor, úgy tűnik, a Bizottság által használttól eltérő referenciaadatokat vettek figyelembe, nevezetesen a legmagasabb ideiglenes vámokat és a karbamid–ammónium-nitrát keverékek azon időszakokban mért árait, amikor a karbamid–ammónium-nitrát keverékek ára (kivételesen) magas volt. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Fertilizers Europe jelezte, hogy a mezőgazdasági termelők esetében a kivetendő vám teljes összege évente 32,8 millió eurót ér el. Számításaiban azonban nem vette figyelembe a vám által az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt esetleges hatást. A Bizottság úgy véli, hogy az uniós mezőgazdasági termelők esetében – feltételezve, hogy az importőrök a vámköltség 100 %-át áthárítják rájuk – az e rendeletben meghatározott szinten bevezetett dömpingellenes intézkedések évente 90 millió EUR járulékos költséget okoznak. E számadat az érintett származási országok tekintetében kivetendő specifikus vámokon, a karbamid–ammónium-nitrát keverékek felhasználásán és a vizsgálati időszak alatti piaci részesedéseken alapul, továbbá az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak növekedésével számol.

(253)

A CFI exportáló gyártó kritizálta azt, hogy az ideiglenes rendelet 7.3. fejezetében nem készült elemzés a dömpingellenes vámnak a mezőgazdasági termelők nyereségességére gyakorolt hatásáról, miközben a Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága által kiadott, az ideiglenes rendelet 24. lábjegyzetében hivatkozott jelentés szerint egy észak-franciaországi búzatermelő gazdaság 2013-ban 10 %-nak megfelelő veszteséget könyvelt el. Hasonlóképpen, két felhasználói szövetség, az AGPB és az IFA jelezte, hogy a termelési költségre gyakorolt hatás helyett a dömpingellenes vámnak a mezőgazdasági termelők nyereségére gyakorolt hatását kellene mérni. Az ilyen elemzés lehet, hogy azt mutatná, hogy a mezőgazdasági termelők jelenlegi haszonkulcsa alacsony, és a dömpingellenes vámok miatti költségnövekedés hátrányosan érintheti számos gazdaság életképességét az Unióban. A felek nem értenek egyet a Bizottság azon következtetésével, hogy az ideiglenesen kiszabottnak megfelelő szintű vám nem gyakorol aránytalanul nagy hatást a közönséges búzára szakosodott franciaországi gazdaságokra. Egyikük szerint a gabonatermékek, olajos növények és fehérjenövények termesztésére szakosodott francia növénytermesztők tekintetében bármely, az intézkedések okozta többletköltség elvonná az általuk jelenleg elért csekély nyereséget. Az Acron orosz exportáló gyártó rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági termelők hangulata az állítólag katasztrofális betakarítások, a gazdaságokat sújtó járványok, az éghajlati változások és a piaci bizonytalanságok, valamint a termelési költségeknél alacsony értékesítési árak miatt mélyponton volt. A másik orosz exportáló gyártó esetében a megfizethető alternatív termék hiányában a komoly árnövekedés veszélyeztetné a piacot, amelyen a gazdaságok bevételei már így is bizonytalanok.

(254)

A mezőgazdasági termelők nyereségességére vonatkozó fenti állításokat elutasítják.

(255)

Először is, a fenti (241) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság elemzése az érdekelt felektől kapott információkon, megbízható, rendelkezésre álló statisztikákon és adatokon alapul. Másodszor, a Bizottság megállapítja, hogy a nyilvánosan rendelkezésre álló kutatások kétségbe vonják a dömpingellenes vámok uniós gazdaságok életképességére gyakorolt jelentős negatív hatását. Franciaország, amely várhatóan továbbra is a gabona uniós szinten jelentős nettó exportőre marad (27), 2015/16-hoz képest (28) az elmúlt két szezonban tényleg jobb búzaárakat és -hozamokat tapasztalt, miközben 2017-ben és 2018-ban a mezőgazdasági termelők olyan országokban, mint például az Egyesült Királyság, Írország és Franciaország gazdaságilag meglehetősen jól teljesítettek (29). Még ha a búzára szakosodott franciaországi gazdaság nyereségessége 2013-ban negatív is volt (30), „Az Európai Unió mezőgazdasági piacokra és jövedelmekre vonatkozó kilátásai 2018–2030 között” című jelentés (31) 79. oldalán az éves egy munkaegységre eső mezőgazdasági jövedelem egész kitekintési időszakban megvalósuló stabilizációjára hivatkoznak. Ugyanezen dokumentum szerint a mezőgazdasági jövedelem nominális értéken a kitekintetési időszakban stabilan a 2016–2018-as szint körül marad, és a támogatások jelenlegi helyzete vonatkozik az egész kitekintési időszakra. Ugyanezen dokumentum szerint az uniós gabonatermesztés az előrejelzések szerint növekedni fog, és (a 2018-as 284 millió tonnával szemben) 2030-ra eléri a 325 millió tonnát, miközben az árak várhatóan viszonylag stabilak maradnak, például a közönséges búza ára 180 EUR/tonna körül alakul.

(256)

A fentieken túl a Bizottság megállapítja, hogy a fenti (252) preambulumbekezdésben említett két felhasználói szövetség egyetértett a Bizottság azon állításával, hogy a legtöbb uniós mezőgazdasági termelő többfajta növényt termeszt. Ez lehet mezőgazdasági szükségszerűség, mindenesetre azonban a mezőgazdasági termelők számára biztonsági hálót jelent, mivel az árak alakulása és a bevétel növényenként eltér. A közönséges búzára szakosodott francia mezőgazdasági termelők (azaz a „legrosszabb forgatókönyv” szerinti csoportba tartozók) termesztésének mintegy 50 %-át más növények teszik ki.

(257)

Még ha a Bizottság nem tudja is kizárni, hogy a végleges dömpingellenes vámok a megállapított szinten egyes gazdaságok bizonyos tevékenységeire negatív hatást gyakorolhatnak, az elmaradt haszon gazdaságokra kifejtett jövőbeli hatása a mezőgazdasághoz kapcsolódó ciklikusságra és bizonytalanságokra tekintettel nem számszerűsíthető. Mindenesetre a vizsgálat kimutatta, hogy nincs összefüggés a karbamid–ammónium-nitrát keverékek ára és a francia gazdaságok „legrosszabb forgatókönyv” szerinti közönséges búzatermelésének vagy a gabonatermékek, olajos növények és fehérjenövények termesztésére szakosodott francia gazdaságok nettó haszonkulcsa között. Nem állnak ugyanis rendelkezésre arra utaló támpontok, hogy – amint azt az alábbi két táblázat is mutatja – a mezőgazdasági termelők bevételének növekedése historikusan a karbamid–ammónium-nitrát keverékek árának csökkenéséhez köthető, vagy hogy a mezőgazdasági termelők bevételének csökkenése a karbamid–ammónium-nitrát keverékek árának növekedéséhez köthető.

(258)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az AGPB és az IFA felhasználói szövetség hangsúlyozta, hogy az intézkedésekkel leginkább érintett mezőgazdasági termelői csoport esetében hosszú időn keresztül csökkent a bevétel, és ezért, még ha bevételük stabilizálódna is, az csak alacsony szintet érne el, és ezért az intézkedések e csoportot komolyan érintik. A karbamid–ammónium-nitrát keverékek ára és a fenti táblázatban bemutatott árrés közötti kapcsolat hiánya alapján azonban nem feltételezhetjük azt, hogy az intézkedések által a mezőgazdasági termelők nyereségére gyakorolt hatás jelentős lesz. A valós hatás mértéke ugyanis túlságosan is sok tényezőtől függ.

(259)

Az IFA felhasználói szövetség arra kérte a Bizottságot, hogy ne támogasson egy nem eléggé hatékony feldolgozóipart, amely a mezőgazdasággal szemben korlátozott hatást gyakorol az Unió vidéki gazdaságainak szövetére. Ez az állítás megalapozatlan, és ezért azt elutasítják. Az uniós gazdasági ágazat egyenlő versenyfeltételek biztosítása esetén életképes és hatékony.

(260)

Az AGPB és az IFA felhasználói szövetség a Bizottság ténymegállapításával szemben megkérdőjelezte a fedezeti árrés uniós mezőgazdasági termelők rendelkezésére álló biztosításának fennállását. A Bizottság megállapította, hogy a felek kérdéssel kapcsolatos álláspontja eltér: a CFI exportáló gyártó 2019. április 29-i beadványa (32) azt sugallta, hogy az ideiglenes rendelet (251) preambulumbekezdésében említett eszközöket alkalmazták. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az AGPB és az IFA jelezte, hogy „az árrés-biztosítás használata az uniós mezőgazdaságban egyelőre nem jelentős”, és a gazdaságok inputja esetében az árkockázatok fedezésére szolgáló eszközök nem álltak széles körben rendelkezésre. Ez az állítás azonban nem megalapozott.

(261)

Az érintett exportáló gyártó megkérdőjelezte a Bizottság által az ideiglenes rendelet (251) preambulumbekezdésében tett ténymegállapításokban foglalt értékeket, nevezetesen i. hogy az Unióban ilyen sok gazdaság többfajta növényt termeszt, valamint ii. hogy a mezőgazdasági termelők többféle eszközzel rendelkeznek arra, hogy elfogadható áron biztosítsák a karbamid–ammónium-nitrát keverékek beszerzését. Az i. pontot illetően úgy vélte, hogy a búzára szakosodott gazdaságok, köztük a Bizottság által példaként említett gazdaság, már viszonylag diverzifikáltak, azonban a dömpingellenes vám búzától eltérő növényekre gyakorolt hatása olyan súlyos, ahogyan azt a mezőgazdasági termelők szövetségei is jelezték. A ii. pontot illetően megállapította, hogy a mezőgazdasági termelők jelenleg már alkalmazzák ezeket az eszközöket, ezért ez a tény nem csökkenti a vámok hatását. A Bizottság nem értett egyet a féllel, mivel összességében mind az i., mind a ii. pontban foglaltak előnyösek a mezőgazdasági termelők számára, nincs ok arra, hogy a dömpingellenes intézkedések miatti költségnövekedést figyelembe véve ne ez a helyzet álljon fel.

(262)

Az Acron exportáló gyártó megállapította, hogy az, hogy a Bizottság nem tudta megbecsülni a karbamid–ammónium-nitrát keverékek előállításához kapcsolódó, gazdaságokban lévő munkahelyek számát, nem jelenti azt, hogy ne forognának kockán a karbamid–ammónium-nitrát keverékek előállításához kapcsolódó, gazdaságokban lévő munkahelyek. A CFI exportáló gyártó nem értett egyet azzal, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy a dömpingellenes intézkedések foglalkoztatásra gyakorolt hatása korlátozott lesz tekintettel a termelékenység javítása miatt az ágazatban előreláthatóan bekövetkező jelentős munkaerő-csökkenésre. A fél egyes mezőgazdasági termelők költségeinek 2017 és 2030 közötti várható növekedésére is hivatkozott.

(263)

A Bizottság pontosította, hogy az ideiglenes rendelet (252) preambulumbekezdését úgy kell értelmezni, hogy a dömpingellenes vámok várhatóan nem gyorsítják fel a már meglévő (korábbi) előrejelzések szerint a gazdaságokban tovább folytatódó munkaerő-csökkenést. Ami a költségek előrejelzések szerinti növekedését illeti, a fenti (254) preambulumbekezdés mindenesetre utal a mezőgazdasági jövedelem stabilizálódására.

(264)

A felhasználók érdekével kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (241)–(252) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(265)

A CFI exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az aktában semmi nem enged arra következtetni, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek árának emelkedése, ha egyáltalán bekövetkezik, jelentős hatással lesz a többi műtrágya árára, mivel a fél szerint a karbamid–ammónium-nitrát keverékek és az ammónium-nitrát ára együtt mozog. Ennek az állításnak azonban ellentmondtak a felhasználók által a meghallgatásra benyújtott anyagok (33), amelyek szerint az ammónium-nitrát uniós árai nem voltak összhangban a világpiaci árakkal. A Copa-Cogeca felhasználói szövetség azon állítását, amely szerint a vámok növelik más nitrogénműtrágyák árát, ugyanazon indokok alapján szintén elutasították.

(266)

A CFI exportáló gyártó kritikával illette a Bizottságnak a karbamid–ammónium-nitrát keverékek előállításához kapcsolódó munkahelyek számával kapcsolatban az ideiglenes rendelet (257) preambulumbekezdésében tett ténymegállapításait. A fél nem szolgáltatott más számítást vagy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek előállításához kapcsolódó, gazdaságokban lévő munkahelyek számára vonatkozó számítást. A fél észrevételeit ezért elutasították.

(267)

Az Acron orosz exportáló gyártó megkérdőjelezte az ideiglenes rendelet 32. lábjegyzetében foglaltakat („az ammónium-nitrát szénlábnyoma az EU-ban 1,1 tonna CO2-egyenérték/tonna termék, ez a szám az Egyesült Államokban 2,3 tonna, Oroszországban pedig 2,6 tonna”) azt állítva, hogy a saját karbamid–ammónium-nitrát keverék gyártásának szénlábnyoma 0,7 tonna CO2-egyenérték/tonna termék (34), Oroszországban pedig 0,6–0,8 tonna). A Bizottság nem rendelkezik a karbamid–ammónium-nitrát keverékek szénlábnyomára vonatkozó saját referenciaadatokkal. Ezért a szóban forgó lábjegyzet egyértelműen megfogalmazza, hogy az ammónium-nitrát készletmennyiségekre vonatkozó adatokat a szénlábnyom kiszámítását végző harmadik féltől szerezte be. Az európai szervek olyan adatokat közölnek, amelyek az uniós vállalatok szénlábnyomának csökkenését mutatják (35).

(268)

A finn mezőgazdasági termelők és erdőtulajdonosok központi szakszervezete, az MTK kitartott amellett, hogy az intézkedések akadályozzák a műtrágyázás állítólag nagyon környezetbarát módját jelentő karbamid–ammónium-nitrát keverékek alkalmazását. Az Acron exportáló gyártó azt állította, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek alternatívái a gyakorlatban nemcsak drágábbak és költségesebbek, hanem környezetszennyezőbbek is. A fél a kaliforniai nitrogénoxid-szennyezés fő forrásaként egy mezőgazdasági tanulmányra hivatkozott, és azt állította, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek alternatíváinak használata által jelentett környezeti kockázatok miatt a Bizottságnak dömpingellenes vámok kiszabásával nem szabadna az Unióban akadályoznia a megfizethető karbamid–ammónium-nitrát keverékek használatát. Mindenesetre az ideiglenes rendelet (256) preambulumbekezdése emlékeztet arra, hogy még ha a karbamid–ammónium-nitrát keverékek több agronómiai előnnyel rendelkezik is, nem semleges a környezetre nézve. Mivel a felek a kérdéssel kapcsolatban nem szolgáltatott elegendő releváns alátámasztó bizonyítékot, az állításokat elutasították.

(269)

Az Acron azt is állította, hogy a vámok hátrányosan fogják érinti az európai forgalmazókat és értékesítési láncokat. Mivel a fél a kérdéssel kapcsolatban nem szolgáltatott alátámasztó bizonyítékot, az állítást elutasították.

(270)

Az MTK szövetség feltette a kérdést, hogy ki fogja élvezni a dömpingellenes vámok előnyeit, kiemelve, hogy az uniós piac nagy műtrágyagyártó vállalatainak többsége nem uniós. Ebben a tekintetben a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a jogszabály alapján köteles dömpingellenes vámokat kiszabni, ha teljesülnek a jogi követelmények, függetlenül az adóterhektől és más megfontolásoktól.

(271)

Az Acron exportáló gyártó azt állította, hogy az uniós gyártók megpróbálták manipulálni a karbamid–ammónium-nitrát keverékek árait. Az együttműködő felhasználói szövetségek az uniós gyártók fokozottabb összefonódására és az uniós műtrágyagyártók lehetséges versenyellenes magatartására hivatkoztak. Mivel az érintett hatóságok nem állapították meg, hogy a karbamid–ammónium-nitrát keverékek uniós gyártói versenyellenes gyakorlatot folytattak volna, ezen észrevételeket a Bizottság elutasította.

(272)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (239)–(258) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(273)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(274)

A CFI exportáló gyártó azt állította, hogy értékvámok az árak növekedésének jelenlegi helyzetében nem helyénvalók, mivel túl magas szintű védelmet biztosítanak, amely nem ösztönzi az uniós gyártókat arra, hogy csökkentsék az árakat, indokolatlanul magas árakat eredményezne az Unióban és arra ösztönzi a Gazpromot, hogy továbbra is túlzott áron értékesítsen gázt az uniós piacon. Ezért azt állította, hogy bármiféle vámnak a vámkezelés előtti CIF minimum referenciaár formájában kell megjelennie, mivel az az uniós gazdasági ágazat számára megfelelő szintű védelmet biztosítaná, miközben nem büntetné indokolatlanul a mezőgazdasági ágazatot. Az AGPB és az IFA felhasználói szövetség megállapította, hogy a minimális importár a vizsgálati időszakot követő áremelkedések esetében megfelel a Bizottság gyakorlatának (36), és biztonsági hálót nyújt az uniós műtrágyaágazatnak, miközben korlátozza egyrészről az uniós mezőgazdasági termelők költségeinek és terheinek növekedését, másrészről az uniós export versenyképességének a mezőgazdasági ágazatban okozott kárt.

(275)

Ugyanakkor, figyelembe véve a vizsgálat felhasználókra gyakorolt hatással kapcsolatos megállapításait, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a minimális importár formájában elfogadott intézkedések ebben az esetben nem indokoltak. A minimális importárra vonatkozó állításokat ezért a Bizottság elutasította.

(276)

Az MHTL exportáló gyártó specifikus vám kiszabását kérte i. tekintettel a karbamid–ammónium-nitrát keverékek vizsgálati időszakot követően növekvő áraira; ii. a felhasználókra gyakorolt esetleges jelentős hatás korlátozása érdekében; valamint iii. mivel a tonnánkénti specifikus vám az MHTL esetében helyénvalóbb, mivel az érintett féltől származó behozatal kizárólag a vele kapcsolatban álló értékesítési vállalaton keresztül történik.

(277)

A Bizottság a figyelembe vett időszak alatt, a vizsgálati időszakban és a vizsgálati időszakot követő időszakban megvizsgálta a karbamid–ammónium-nitrát keverékek átlagos importárait. Az árváltozások főként a gáz, mint a karbamid–ammónium-nitrát keverékek fő nyersanyaga árának jelentős ingadozásai miatt jelentősek voltak. A karbamid–ammónium-nitrát keverékek importárainak ingadozására tekintettel fennáll azon bizonyított kockázat, hogy az értékvámok vagy nem elegendőek a kár megszüntetéséhez, amikor az árak alacsonyak, vagy indokolatlanul sértik a felhasználó ipart, ha az árak a csúcson vannak. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen eset egyedi körülményeire tekintettel a specifikus vám az értékvámnál helyénvalóbb.

(278)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a panaszos, a Grupa Azoty és az Agropolychim ellenezte a specifikus vám formájában kivetett intézkedéseket. Annak fényében, hogy az uniós gyártók nem részesültek teljes mentességben, figyelembe véve a gáz és a karbamid–ammónium-nitrát keverékek árainak ingadozását, valamint tekintettel a karbamid–ammónium-nitrát keverékek vizsgálati időszak alatti nyomott áraira, a panaszos, a Grupa Azoty és az Agropolychim az értékvámot helyénvalóbbnak tartották. A fenti (276) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően az árak erőteljes ingadozása pont a specifikus vám meghatározásának egyik sarkalatos oka. Ennek alapján a Bizottság az állítást elvetette.

(279)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az AGPB és az IFA megismételte, hogy a Bizottságnak a végleges vámok kiszabásakor a vámot minimális importár formájában kell kiszabnia. A felek a jelenlegi vizsgálat releváns ténymegállapításait azon ténymegállapításokkal tekintették azonosnak, amelyek e megközelítést a Bizottság által 2011-ben lefolytatott vizsgálatban alátámasztották (37). Ezen állítás tekintetében megállapítható, hogy még ha a körülmények hasonlóak is lennének, a Bizottság következetes megközelítése az, hogy az egyes eseteket önmagában bírálja el. Ebben az esetben, amint azt a (274) preambulumbekezdés kifejti, a felhasználók érdekeivel kapcsolatos ténymegállapítások nem szólnak a minimális importár mellett. Emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálati időszak alatti árak viszonylag alacsonyak voltak, és ha ez alapján minimális importár megállapítására kerülne sor, fennállna annak valós kockázata, hogy az intézkedések nem biztosítanának megfelelő védelmet az uniós gazdasági ágazatnak a megállapított kárt okozó dömpinggel szemben. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(280)

A fentiek alapján a vám összege megegyezik a karbamid–ammónium-nitrát keverékekre tonnánként megadott fix összeggel az alábbiak szerint:

(281)

Az ebben a rendeletben feltüntetett, az egyes vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján határozta meg. Amint azt az ideiglenes rendelet (35), (74) és (90) preambulumbekezdése is kifejti, ebben az ügyben az együttműködés szintje magas volt, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló teljes kivitelt az érintett országok együttműködő exportáló gyártóitól érkező behozatal tette ki. Ennélfogva a maradék dömpingellenes vámokat az együttműködő vállalatok szintjén határozták meg.

(282)

Ha a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtétel kérelme alapján alkalmazható. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (38). A kérelemnek tartalmaznia kell mindazokat a releváns információkat, amelyek bizonyítják, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a számára megállapított vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(283)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(284)

Az Oroszországból és Trinidad és Tobagóból származó behozatal tekintetében a végleges vámtételek alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámtételek. Ennélfogva az e behozatalokra vonatkozó végleges dömpingellenes vámtételt meghaladóan biztosított összegeket fel kell szabadítani.

(285)

Az 1.2. szakaszban említetteknek megfelelően a Bizottság az előzetes tájékoztatási időszakban az alaprendelet 14. cikkének (5a) bekezdése alapján nyilvántartásbavételi kötelezettség tárgyává tette a vizes vagy ammóniás oldatban lévő karbamid–ammónium-nitrát keverékeket.

(286)

A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság a nyilvántartásba vétellel összefüggésben gyűjtött adatokat értékelte. A Bizottság megvizsgálta, hogy a végleges vámok visszamenőleges hatállyal történő beszedéséhez teljesültek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti kritériumok.

(287)

A Bizottság vizsgálata nem mutatta ki, hogy a behozatal a vizsgálati időszak alatti behozatal szintjéhez képest a háromhetes előzetes tájékoztatási időszak alatt jelentősen növekedett volna. Havi átlagban az érintett három ország behozatala 144 020 tonnáról 66 080 tonnára, így 54 %-kal csökkent (forrás: kiigazított Eurostat-adatok, köztük az időarányos adatok). Ezért ez az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja szerinti feltétel nem teljesül.

(288)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy végleges vámok azon háromhetes időszak tekintetében történő visszamenőleges hatállyal történő beszedése, amelynek során a behozatalt nyilvántartásba vették, ebben az esetben nem volt megalapozott.

(289)

Az egyik orosz exportáló gyártó (a továbbiakban: kérelmező) az alaprendelet 8. cikke alapján az árra vonatkozó önkéntes kötelezettségvállalási ajánlatot nyújtott be. A Bizottság megállapította, hogy ezen ajánlatot jóval az alaprendelet érdekelt felek végső tájékoztatására vonatkozó 20. cikkével összefüggésben értelmezett 8. cikkében meghatározott határidőt követően kapta meg.

(290)

Az alaprendelet 8. cikke kivételes körülmények esetén lehetőséget biztosít az árra vonatkozó kötelezettségvállalás határidő lejártát követő benyújtására (és elfogadására). A Bizottság azonban megvizsgálta a kötelezettségvállalási ajánlatot, és úgy ítélte meg, hogy annak elfogadása nem volna célravezető a következő okokból.

(291)

A javasolt minimális importár nem volt alkalmas a dömping kárt okozó hatásának elhárítására. Az ajánlat nem volt összhangban az alaprendelet 8. cikkével. Az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlaton belüli minimális importárnak az uniós gazdasági ágazatot érő kár elhárításához szükséges szinten kell lennie. Ugyanezen cikk következő albekezdése előírja, hogy e szint vizsgálatakor a 7. cikk (2a)–(2d) bekezdését kell alkalmazni.

(292)

A kérelmező továbbá az érintett terméket vele kapcsolatban álló uniós vállalatokon keresztül értékesíti, és az egyes importtermékek az Unión belül további feldolgozásra kerülnek, mielőtt azokat független feleknek értékesítenék. Ezenkívül a Bizottság rendelkezésére álló információk szerint e kapcsolatban álló vállalatok egyike a vizsgált terméket és más egyéb termékeket (azaz műtrágyákat) az uniós piacon értékesíti, és valószínű, hogy ezeket az egyéb termékeket ugyanazon vevők részére értékesíti.

(293)

Ha az Unióban működő, a kérelmezővel kapcsolatban álló fél és maga a kérelmező az érintett terméket és más termékeket egyaránt értékesít ugyanazon uniós vevők számára, az alkalmazott árak megállapíthatók úgy, hogy kompenzálják a kötelezettségvállalásban meghatározott minimális importárat. Ezt a fajta kompenzációt azonban nem lehetne nyomon követéssel azonosítani, mert semmilyen nyilvános forrásból nem ismerhető meg azon termékek többségének árszerkezete, amelyeket a kérelmezővel kapcsolatban álló vállalat gyárt és értékesít az Unióban. Ennélfogva nem lehet megvizsgálni, hogy a vevők által fizetett árak összhangban állnak-e a termékek értékével, vagy egy esetleges árkedvezményt tartalmaznak, hogy ellensúlyozzák azokat az ügyleteket, amelyek esetében be kell tartani a kötelezettségvállalás által előírt minimális importárat. Ennek megfelelően a karbamid–ammónium-nitrát keverékek és más termékek ugyanazon vevők részére történő értékesítésekor a keresztkompenzáció kockázata fennáll.

(294)

Ezért az ilyen kötelezettségvállalás nyomon követése kivitelezhetetlen és megvalósíthatatlan lenne.

(295)

A Bizottság levelet küldött a kérelmezőnek, amelyben meghatározta a kötelezettségvállalási ajánlat elutasításának okait, és lehetőséget biztosított a kérelmezőnek e határozattal kapcsolatos észrevételeinek megtételére. A Bizottság megkapta a kérelmező arra vonatkozó észrevételeit, hogy az ajánlat benyújtására túl későn került sor az eljárásban, valamint a minimális importárral, illetve a kötelezettségvállalás kivitelezhetőségével kapcsolatos észrevételeit.

(296)

A kérelmező az alaprendelet 20. cikkének (5) bekezdésére hivatkozva azt állította, hogy az ajánlatot az érdekelt felek újabb végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételekre vonatkozó határidőn belül nyújtotta be. Az ajánlatot azonban az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételekre vonatkozó határidőn belül, nem pedig az érdekelt felek újabb végső tájékoztatása tekintetében meghatározott határidőn belül kellett volna benyújtani. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(297)

A kérelmező az észrevételeiben nem értett egyet a Bizottság azon következtetésével, hogy a minimális importár túl alacsony, és minimális importárral kombinált mennyiségi felső határt javasolt. A (290) preambulumbekezdésnek megfelelően a 7. cikk (2a)–(2d) bekezdését kell alkalmazni annak vizsgálatakor, hogy elegendő-e a minimális importár a kárt okozó dömping megszüntetésére, és ezért az állítást el kell utasítani.

(298)

A kérelmező az uniós piacon általa értékesített egyéb termékek esetében minimális árszinteket javasolt. Ez azonban súlyos nyomonkövetési terhet eredményezne, és így a Bizottság továbbra is úgy vélte, hogy a javasolt kötelezettségvállalás nyomon követése kivitelezhetetlen lenne.

(299)

A kérelmező az átdolgozott kötelezettségvállalási ajánlatot az eljárás igen késői szakaszában nyújtotta be. A kérelmező ugyan az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges szintű minimális importárat ajánlott, az ilyen kötelezettségvállalás nyomon követését a Bizottság a fenti (291), (292) és (297) preambulumbekezdésben meghatározott okokból továbbra is kivitelezhetetlennek és megvalósíthatatlannak tartotta, és ezért elutasította a végső ajánlatot.

(300)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (39) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően teljesítendő visszatérítések esetében az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában minden hónap első naptári napján közzétett kamatlábnak megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(301)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,