16.5.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 127/23

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/785 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA

(2019. május 14.)

az ultraszéles sávú technológiát használó berendezések számára szolgáló rádióspektrum Unión belüli harmonizációjáról és a 2007/131/EK határozat hatályon kívül helyezéséről

(az értesítés a C(2019) 3461. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 676/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (rádióspektrum-határozat) (1) és különösen annak 4. cikke (3) bekezdésére,

mivel:

(1)

A 2007/131/EK bizottsági határozat (2) az Unión belül harmonizálja az ultraszéles sávú (UWB) technológián alapuló rádióberendezések általi spektrumhasználatra vonatkozó műszaki feltételeket. A határozat biztosítja, hogy a rádióspektrum az Unió egész területén harmonizált feltételek mellett elérhető legyen, megszünteti az UWB-technológia alkalmazásának korlátait, és valódi egységes piacot kíván teremteni az UWB-rendszerek számára, ami méretgazdaságossághoz és fogyasztói előnyökhöz vezet.

(2)

Bár az ultraszéles sávú jelek tipikusan igen alacsony teljesítményűek, fennáll a meglévő rádiótávközlési szolgálatok káros zavarásának veszélye, amivel foglalkozni kell. Ezért az UWB-berendezések számára szolgáló rádióspektrum harmonizációjáról szóló jelen határozatnak meg kell akadályoznia a káros zavarást (beleértve adott esetben a rádiócsillagászat, a műholdas Föld-kutató és az űrkutatási rendszerek spektrumhozzáférésében okozott káros zavarást is) és egyensúlyban kell tartania a meglévő szolgálatok érdekeit azzal az átfogó szakpolitikai céllal, hogy a társadalom javát szolgálva kedvező feltételeket kell biztosítani az innovatív technológiák bevezetéséhez.

(3)

2017. március 16-án a Bizottság az UWB-technológián alapuló rádióalkalmazások Unión belüli harmonizált bevezetéséhez szükséges naprakész műszaki feltételek biztosítása érdekében – a 676/2002/EK határozatnak megfelelően – állandó megbízást adott a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (CEPT) a szóban forgó feltételek meghatározására.

(4)

Az állandó megbízás teljesítése keretében a CEPT jelentést (3) fogadott el, amelyben négy intézkedést javasolt. Először is a műszaki feltételeknek az innovatív megoldások lehetővé tétele érdekében célszerű semlegesebb módon leírniuk az anyagérzékelő eszközöket. Másodszor indokolt úgy rendelkezni, hogy az általános UWB-használatra vonatkozó feltételeket az anyagérzékelő alkalmazások esetében is lehessen használni. Harmadszor a 8,5 GHz-től 10,6 GHz-ig terjedő sávban az összes anyagérzékelő eszköz – ezen belül az építőanyag-vizsgálatra (BMA) szolgáló eszközök – esetében indokolt –65 dBm/MHz határértéket előírni. Negyedszer a 3,8 GHz-től 4,2 GHz-ig és a 6 GHz-től 8,5 GHz-ig terjedő sávban az UWB-technológián alapuló, járműhozzáférést ellenőrző rendszerek esetében indokolt lehetővé tenni a „triggerel, mielőtt ad” zavarcsökkentő technika alkalmazását.

(5)	E határozatnak – a különböző UWB-előírásokban foglalt határértékek és zavarcsökkentő technikák közötti összhang javítása, valamint az UWB-technológiák terén az innovatív megoldások lehetővé tétele érdekében – helyénvaló támogatnia az UWB-re vonatkozó szabályozási keret általános harmonizációját.

(6)

E határozat célja, hogy szabályozási határértékek megállapítása és zavarcsökkentő technikák azonosítása révén biztosítsa a hatékony spektrumhasználatot és a többi spektrumhasználóval való párhuzamos működést. A technológiai fejlődés révén más, legalább egyenértékű spektrumvédelmi szintet biztosító megoldások is előállhatnak. Ezért helyénvaló lehetővé tenni alternatív zavarcsökkentő technikák, például adott esetben az európai szabványügyi szervek által kidolgozott jövőbeni harmonizált szabványokban foglalt megoldások alkalmazását, feltéve, hogy azok legalább egyenértékű teljesítményszintet és spektrumvédelmet biztosítanak, valamint igazolhatóan tiszteletben tartják az e szabályozási keretben megállapított műszaki követelményeket.

(7)	A 2007/131/EK határozat több ízben módosult. Egyértelmű jogi helyzet teremtése érdekében a 2007/131/EK határozatot indokolt hatályon kívül helyezni.

(8)	Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Rádióspektrum-bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

E határozat célja az ultraszéles sávú technológiát használó berendezések számára szolgáló rádióspektrum hozzáférhetőségére és hatékony használatára vonatkozó műszaki feltételek Unión belüli harmonizációja.

2. cikk

E határozat alkalmazásában:

a) „ultraszéles sávú technológiát használó berendezések”: beépített összetevőként vagy kiegészítőként olyan, kis hatótávolságú rádiótávközlő technológiát alkalmazó, 50 MHz-nél szélesebb frekvenciatartományra kiterjedő rádiófrekvenciás energiát szándékosan előállító és sugárzó berendezések, amelyek frekvenciatartománya átfedésbe kerülhet több, a rádiótávközlési szolgálatok részére felosztott frekvenciasávval;

b) „káros zavarástól mentes és nem védett jelleg”: rádiótávközlési szolgálat számára nem okozható káros zavarás, továbbá nem igényelhető ezen eszközök védelme a rádiótávközlési szolgálatok által keltett káros zavarással szemben;

c) „beltér”: épületek vagy olyan helyek belső tere, ahol az árnyékolás általában biztosítja a szükséges mértékű csillapítást ahhoz, hogy a rádiótávközlési szolgálatokat megvédje a káros zavarástól;

d) „gépjármű”: jelentése megegyezik a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) 3. cikkének 11. pontjában meghatározott jelentéssel;

e) „vasúti jármű”: jelentése megegyezik az (EU) 2018/643 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) 3. cikke (1) bekezdésének 4. pontjában meghatározott jelentéssel;

f) „EIRP”: kisugárzott egyenértékű izotrop teljesítmény, amely az antennára juttatott teljesítmény és az adott irányban az izotrop antennára vonatkoztatott nyereség (izotrop vagy abszolút nyereség) szorzata;

g) „maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség”: (adott frekvencia mint sávközép körüli) egységnyi sávszélességre jutó átlagos, az adott frekvencián vizsgált rádiós eszköz EIRP-jében kifejezett teljesítmény, amelyet a meghatározott mérési feltételek mellett a legmagasabb teljesítményszint irányába sugároznak;

h) „csúcsteljesítmény”: a legmagasabb átlagos kisugárzott teljesítmény frekvenciája körüli 50 MHz-es sávszélességen belül előforduló, EIRP-ben kifejezett teljesítmény, amelyet a meghatározott mérési feltételek mellett a legmagasabb teljesítményszint irányába sugároznak;

i) „teljes spektrális teljesítménysűrűség”: az átlagos spektrális teljesítménysűrűség-értékek átlaga, amelyeket a mérési elrendezés körül legalább 15 fokos felbontással mértek;

j) „légi jármű fedélzetén”: kommunikációs célú rádió-összeköttetések használata egy légi járműben;

k) „LT1”: emberek és tárgyak általános helyzetkövetésére szolgáló rendszerek, amelyek engedély nélkül üzembe helyezhetők.

3. cikk

A tagállamok az e határozat hatálybalépését követő hat hónapon belül káros zavarástól mentes és nem védett jelleggel kijelölik és hozzáférhetővé teszik a rádióspektrumot az ultraszéles sávú technológiát használó berendezések számára, feltéve, hogy a szóban forgó berendezések megfelelnek a mellékletben meghatározott feltételeknek, valamint hogy azokat beltérben használják, vagy amennyiben kültéren használják, nem rögzítik helyhez kötött telepítésű berendezéshez, helyhez kötött infrastruktúrához vagy rögzített kültéri antennához. A mellékletben meghatározott feltételeknek megfelelő, ultraszéles sávú technológiát használó berendezések gépjárművekben és vasúti járművekben való használatát szintén lehetővé kell tenni.

4. cikk

A tagállamok – különösen az e határozat 3. cikkében meghatározott valamennyi feltétel folyamatos relevanciájának biztosítása érdekében – nyomon követik a mellékletben meghatározott frekvenciasávok ultraszéles sávú technológiát használó berendezések általi használatát, és megállapításaikat jelentik a Bizottságnak.

5. cikk

A 2007/131/EK határozat hatályát veszti.

6. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2019. május 14-én.

a Bizottság részéről

Mariya GABRIEL

a Bizottság tagja

(1) HL L 108., 2002.4.24., 1. o.

(2) A Bizottság 2007/131/EK határozata (2007. február 21.) az ultraszéles sávú technológiát használó berendezések számára a rádiófrekvenciák Közösségen belüli, harmonizált módon történő használatának engedélyezéséről (HL L 55., 2007.2.23., 33. o.).

(3) A CEPT 69. jelentése – A CEPT jelentése az Európai Bizottságnak az „Ultraszéles sávú technológia a 2007/131/EK bizottsági határozat esetleges naprakésszé tételére való tekintettel” témájú megbízás alapján, amelyet az Elektronikus Hírközlési Bizottság 2018. október 26-án hagyott jóvá.

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/643 rendelete (2018. április 18.) a vasúti közlekedés statisztikájáról (HL L 112., 2018.5.2., 1. o.).

MELLÉKLET

1. ÁLTALÁNOS ULTRASZÉLES SÁVÚ (UWB) ALKALMAZÁS

Műszaki követelmények
Frekvenciatartomány	Maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP)	Maximális csúcsteljesítmény (EIRP) (50 MHz-re vonatkoztatva)
f ≤ 1,6 GHz	– 90 dBm/MHz	– 50 dBm
1,6 < f ≤ 2,7 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm
2,7 < f ≤ 3,1 GHz	– 70 dBm/MHz	– 36 dBm
3,1 < f ≤ 3,4 GHz	– 70 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, LDC (1) vagy DAA (2) alkalmazása esetén	– 36 dBm vagy 0 dBm
3,4 < f ≤ 3,8 GHz	– 80 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, LDC (1) vagy DAA (2) alkalmazása esetén	– 40 dBm vagy 0 dBm
3,8 < f ≤ 4,8 GHz	– 70 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, LDC (1) vagy DAA (2) alkalmazása esetén	– 30 dBm vagy 0 dBm
4,8 < f ≤ 6 GHz	– 70 dBm/MHz	– 30 dBm
6 < f ≤ 8,5 GHz	– 41,3 dBm/MHz	0 dBm
8,5 < f ≤ 9 GHz	– 65 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, DAA (2) alkalmazása esetén	– 25 dBm vagy 0 dBm
9 < f ≤ 10,6 GHz	– 65 dBm/MHz	– 25 dBm
f > 10,6 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm

2. 1-ES TÍPUSÚ HELYZETKÖVETŐ RENDSZEREK (LT1)

Műszaki követelmények
Frekvenciatartomány	Maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP)	Maximális csúcsteljesítmény (EIRP) (50 MHz-re vonatkoztatva)
f ≤ 1,6 GHz	– 90 dBm/MHz	– 50 dBm
1,6 < f ≤ 2,7 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm
2,7 < f ≤ 3,4 GHz	– 70 dBm/MHz	– 36 dBm
3,4 < f ≤ 3,8 GHz	– 80 dBm/MHz	– 40 dBm
3,8 < f ≤ 6,0 GHz	– 70 dBm/MHz	– 30 dBm
6 < f ≤ 8,5 GHz	– 41,3 dBm/MHz	0 dBm
8,5 < f ≤ 9 GHz	– 65 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, DAA (3) alkalmazása esetén	– 25 dBm vagy 0 dBm
9 < f ≤ 10,6 GHz	– 65 dBm/MHz	– 25 dBm
f > 10,6 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm

3. GÉPJÁRMŰVEKBE ÉS VASÚTI JÁRMŰVEKBE SZERELT UWB-ESZKÖZÖK

Műszaki követelmények
Frekvenciatartomány	Maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP)	Maximális csúcsteljesítmény (EIRP) (50 MHz-re vonatkoztatva)
f ≤ 1,6 GHz	– 90 dBm/MHz	– 50 dBm
1,6 < f ≤ 2,7 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm
2,7 < f ≤ 3,1 GHz	– 70 dBm/MHz	– 36 dBm
3,1 < f ≤ 3,4 GHz	– 70 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, LDC (4) + k.h. (7) alkalmazása esetén vagy – 41,3 dBm/MHz, TPC (6) + DAA (5) + k.h. (7) alkalmazása esetén	– 36 dBm vagy ≤ 0 dBm vagy ≤ 0 dBm
3,4 < f ≤ 3,8 GHz	– 80 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, LDC (4) + k.h. (7) alkalmazása esetén vagy – 41,3 dBm/MHz, TPC (6) + DAA (5) + k.h. (7) alkalmazása esetén	– 40 dBm vagy ≤ 0 dBm vagy ≤ 0 dBm
3,8 < f ≤ 4,8 GHz	– 70 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, LDC (4) + k.h. (7) alkalmazása esetén vagy – 41,3 dBm/MHz, TPC (6) + DAA (5) + k.h. (7) alkalmazása esetén	– 30 dBm vagy ≤ 0 dBm vagy ≤ 0 dBm
4,8 < f ≤ 6 GHz	– 70 dBm/MHz	– 30 dBm
6 < f ≤ 8,5 GHz	– 53,3 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, LDC (4) + k.h. (7) alkalmazása esetén vagy – 41,3 dBm/MHz, TPC (6) + k.h. (7) alkalmazása esetén	– 13,3 dBm vagy ≤ 0 dBm vagy ≤ 0 dBm
8,5 < f ≤ 9 GHz	– 65 dBm/MHz vagy – 41,3 dBm/MHz, TPC (6) + DAA (5) + k.h. (7) alkalmazása esetén	– 25 dBm vagy ≤ 0 dBm
9 < f ≤ 10,6 GHz	– 65 dBm/MHz	– 25 dBm
f > 10,6 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm

A 3,8–4,2 GHz és a 6–8,5 GHz sávon belül a „triggerel, mielőtt ad” zavarcsökkentő technikát alkalmazó járműhozzáférési rendszerek esetében alkalmazandó műszaki követelményeket az alábbi táblázat határozza meg.

Műszaki követelmények
Frekvenciatartomány	Maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP)	Maximális csúcsteljesítmény (EIRP) (50 MHz-re vonatkoztatva)
3,8 < f ≤ 4,2 GHz	– 41,3 dBm/MHz, „triggerel, mielőtt ad” és LDC ≤ 0,5 % (1 h alatt) alkalmazása esetén	0 dBm
6 < f ≤ 8,5 GHz	– 41,3 dBm/MHz, „triggerel, mielőtt ad” és LDC ≤ 0,5 % (1 h alatt) vagy TPC alkalmazása esetén	0 dBm

A „triggerel, mielőtt ad” zavarcsökkentő technika a meghatározás szerint azt jelenti, hogy az UWB-adás csak szükség esetén indul el, konkrétan akkor, ha a rendszer UWB-eszközöknek a közelben való jelenlétét jelzi. A kommunikációt a felhasználó vagy a jármű indítja el. Az ezt követő kommunikáció „triggerelt kommunikációnak” tekinthető. A rendelkezésre álló LDC zavarcsökkentő technikát (vagy alternatívaként TPC-t a 6 GHz-től 8,5 GHz-ig terjedő tartományban) alkalmazni kell. „Triggerel mielőtt ad” zavarcsökkentő technikát alkalmazó járműhozzáférési rendszerek esetében a külső határértékre vonatkozó követelmény nem alkalmazható.

A járműhozzáférési rendszerek esetében olyan „triggerel, mielőtt ad” zavarcsökkentő technikákat kell alkalmazni, amelyek a 2014/53/EU irányelv alapkövetelményeinek való megfeleléshez elegendő teljesítményszintet biztosítanak. Amennyiben a vonatkozó technikákat olyan harmonizált szabványok vagy azok részei írják le, amelyek hivatkozásait a 2014/53/EU irányelv értelmében közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában, biztosítani kell az e technikákkal legalább egyenértékű teljesítményt. Az említett technikáknak tiszteletben kell tartaniuk az e határozatban foglalt műszaki követelményeket.

4. LÉGI JÁRMŰ FEDÉLZETÉN HASZNÁLT UWB-RENDSZEREK

A maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP) és a maximális csúcsteljesítmény (EIRP) értékei – az UWB-technológiát használó kis hatótávolságú eszközök esetében, zavarcsökkentő technikák alkalmazása esetén, illetve anélkül – az alábbi táblázatban találhatók.

Műszaki követelmények
Frekvenciatartomány	Maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP)	Maximális csúcsteljesítmény (EIRP) (50 MHz-re vonatkoztatva)	A zavarcsökkentő technikákra vonatkozó előírások
f ≤ 1,6 GHz	– 90 dBm/MHz	– 50 dBm
1,6 < f ≤ 2,7 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm
2,7 < f ≤ 3,4 GHz	– 70 dBm/MHz	– 36 dBm
3,4 < f ≤ 3,8 GHz	– 80 dBm/MHz	– 40 dBm
3,8 < f ≤ 6,0 GHz	– 70 dBm/MHz	– 30 dBm
6,0 < f ≤ 6,650 GHz	– 41,3 dBm/MHz	0 dBm
6,650 < f ≤ 6,6752 GHz	– 62,3 dBm/MHz	– 21 dBm	21 dB-es csillapítást kell alkalmazni a – 62,3 dBm/MHz szint eléréséhez (8)
6,6752 < f ≤ 8,5 GHz	– 41,3 dBm/MHz	0 dBm	7,25 GHz-től 7,75 GHz-ig (FSS és MetSat [7,45 GHz-től 7,55 GHz-ig] védelem) (8) (9) 7,75 GHz-től 7,9 GHz-ig (MetSat védelem) (8) (10)
8,5 < f ≤ 10,6 GHz	– 65 dBm/MHz	– 25 dBm
f > 10,6 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm

5. UWB-TECHNOLÓGIÁT HASZNÁLÓ ANYAGÉRZÉKELŐ ESZKÖZÖK

5.1. Bevezetés

Az UWB anyagérzékelő eszközök két osztályba sorolhatók:

—	érintkezés alapján működő UWB anyagérzékelő eszközök, amelyek esetében az UWB-adóberendezés csak akkor van bekapcsolt állapotban, ha közvetlenül érintkezik a vizsgált anyaggal,

—	nem érintkezés alapján működő UWB anyagérzékelő eszközök, amelyek esetében az UWB-adóberendezés csak akkor van bekapcsolt állapotban, ha a vizsgált anyag közelében van és a vizsgált anyag felé van irányítva (például manuálisan, közelségérzékelő alkalmazásával vagy mechanikai kialakítás útján).

Az UWB-technológián alapuló anyagérzékelő eszközöknek vagy az e melléklet 1. szakaszában meghatározott műszaki feltételeken alapuló általános UWB-előírásnak, vagy az 5.2. és 5.3. pontban az anyagérzékelő eszközökre vonatkozóan meghatározott egyedi határértékeknek kell megfelelniük.

Az általános UWB-előírás kizárja a helyhez kötött kültéri telepítést. Az anyagérzékelő eszköz által kibocsátott sugárzás nem haladhatja meg az általános UWB-alkalmazásra vonatkozó előírásban meghatározott, 1. szakaszban szereplő határértékeket. Az anyagérzékelő eszközöknek meg kell felelniük az általános UWB-alkalmazás tekintetében az 1. szakaszban meghatározott zavarcsökkentő technikákra vonatkozó követelményeknek.

Az anyagérzékelő eszközökre és a zavarcsökkentő technikákra vonatkozó egyedi határértékeket az alábbi táblázatok tartalmazzák. Az e határozat keretében engedélyezett anyagérzékelő eszközök által kibocsátott sugárzásnak minimálisnak kell lennie, és semmilyen esetben sem lépheti túl az alábbi táblázatokban szereplő sugárzás-határértékeket. Az egyedi határértékeknek való megfelelést a vizsgált anyag reprezentatív szerkezetére helyezett eszközzel kell biztosítani. Az alábbi táblázatokban felsorolt egyedi határértékek az anyagérzékelő eszközök valamennyi környezetében alkalmazhatók, kivéve azokat, amelyekre az említett táblázatok 5. megjegyzése vonatkozik, amely egyes alkalmazandó frekvenciatartományokban kizárja a helyhez kötött kültéri telepítést.

5.2. Érintkezés alapján működő anyagérzékelő eszközök

Az UWB-technológiát használó, érintkezés alapján működő anyagérzékelő eszközök maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűségének (EIRP) és maximális csúcsteljesítményének (EIRP) egyedi határértékeit az alábbi táblázat tartalmazza.

Érintkezés alapján működő UWB anyagérzékelő eszközökre vonatkozó műszaki követelmények
Frekvenciatartomány	Maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP)	Maximális csúcsteljesítmény (EIRP) (50 MHz-re vonatkoztatva)
f ≤ 1,73 GHz	– 85 dBm/MHz (11)	– 45 dBm
1,73 < f ≤ 2,2 GHz	– 65 dBm/MHz	– 25 dBm
2,2 < f ≤ 2,5 GHz	– 50 dBm/MHz	– 10 dBm
2,5 < f ≤ 2,69 GHz	– 65 dBm/MHz (11) (12)	– 25 dBm
2,69 < f ≤ 2,7 GHz (14)	– 55 dBm/MHz (13)	– 15 dBm
2,7 < f ≤ 2,9 GHz	– 70 dBm/MHz (11)	– 30 dBm
2,9 < f ≤ 3,4 GHz	– 70 dBm/MHz (11) (16) (17)	– 30 dBm
3,4 < f ≤ 3,8 GHz (14)	– 50 dBm/MHz (12) (16) (17)	– 10 dBm
3,8 < f ≤ 4,8 GHz	– 50 dBm/MHz (16) (17)	– 10 dBm
4,8 < f ≤ 5,0 GHz (14)	– 55 dBm/MHz (12) (13)	– 15 dBm
5,0 < f ≤ 5,25 GHz	– 50 dBm/MHz	– 10 dBm
5,25 < f ≤ 5,35 GHz	– 50 dBm/MHz	– 10 dBm
5,35 < f ≤ 5,6 GHz	– 50 dBm/MHz	– 10 dBm
5,6 < f ≤ 5,65 GHz	– 50 dBm/MHz	– 10 dBm
5,65 < f ≤ 5,725 GHz	– 50 dBm/MHz	– 10 dBm
5,725 < f ≤ 6,0 GHz	– 50 dBm/MHz	– 10 dBm
6,0 < f ≤ 8,5 GHz	– 41,3 dBm/MHz (15)	0 dBm
8,5 < f ≤ 9,0 GHz	– 65 dBm/MHz (17)	– 25 dBm
9,0 < f ≤ 10,6 GHz	– 65 dBm/MHz	– 25 dBm
f > 10,6 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm

5.3. Nem érintkezés alapján működő anyagérzékelő eszközök

Az UWB-technológiát használó, nem érintkezés alapján működő anyagérzékelő eszközök maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűségének (EIRP) és maximális csúcsteljesítményének (EIRP) egyedi határértékeit az alábbi táblázat tartalmazza.

Nem érintkezés alapján működő UWB anyagérzékelő eszközökre vonatkozó műszaki követelmények
Frekvenciatartomány	Maximális átlagos spektrális teljesítménysűrűség (EIRP)	Maximális csúcsteljesítmény (EIRP) (50 MHz-re vonatkoztatva)
f ≤ 1,73 GHz	– 85 dBm/MHz (18)	– 60 dBm
1,73 < f ≤ 2,2 GHz	– 70 dBm/MHz	– 45 dBm
2,2 < f ≤ 2,5 GHz	– 50 dBm/MHz	– 25 dBm
2,5 < f ≤ 2,69 GHz	– 65 dBm/MHz (18) (19)	– 40 dBm
2,69 < f ≤ 2,7 GHz (21)	– 70 dBm/MHz (20)	– 45 dBm
2,7 < f ≤ 2,9 GHz	– 70 dBm/MHz (18)	– 45 dBm
2,9 < f ≤ 3,4 GHz	– 70 dBm/MHz (18) (23) (24)	– 45 dBm
3,4 < f ≤ 3,8 GHz (21)	– 70 dBm/MHz (19) (23) (24)	– 45 dBm
3,8 < f ≤ 4,8 GHz	– 50 dBm/MHz (23) (24)	– 25 dBm
4,8 < f ≤ 5,0 GHz (21)	– 55 dBm/MHz (19) (20)	– 30 dBm
5,0 < f ≤ 5,25 GHz	– 55 dBm/MHz	– 30 dBm
5,25 < f ≤ 5,35 GHz	– 50 dBm/MHz	– 25 dBm
5,35 < f ≤ 5,6 GHz	– 50 dBm/MHz	– 25 dBm
5,6 < f ≤ 5,65 GHz	– 50 dBm/MHz	– 25 dBm
5,65 < f ≤ 5,725 GHz	– 65 dBm/MHz	– 40 dBm
5,725 < f ≤ 6,0 GHz	– 60 dBm/MHz	– 35 dBm
6,0 < f ≤ 8,5 GHz	– 41,3 dBm/MHz (22)	0 dBm
8,5 < f ≤ 9,0 GHz	– 65 dBm/MHz (24)	– 25 dBm
9,0 < f ≤ 10,6 GHz	– 65 dBm/MHz	– 25 dBm
f > 10,6 GHz	– 85 dBm/MHz	– 45 dBm

Az LBT-mechanizmus alábbiakban felsorolt rádiószolgálatok védelmének biztosítását szolgáló csúcsteljesítmény-küszöbértékeit az alábbi táblázat határozza meg.

Az anyagérzékelő eszközökben használt LBT-mechanizmus műszaki követelményei
Frekvenciatartomány	Az észlelendő rádiószolgálat	Csúcsteljesítmény-küszöbérték
1,215 < f ≤ 1,4 GHz	Rádiómeghatározó szolgálat	+ 8 dBm/MHz
1,61 < f ≤ 1,66 GHz	Műholdas mozgószolgálat	– 43 dBm/MHz
2,5 < f ≤ 2,69 GHz	Földi mozgószolgálat	– 50 dBm/MHz
2,9 < f ≤ 3,4 GHz	Rádiómeghatározó szolgálat	– 7 dBm/MHz

A radarérzékelésre vonatkozó további követelmények: folyamatos behallgatás a kapcsolódó frekvenciatartományban és a küszöbérték túllépésekor 10 ms-on belül automatikus kikapcsolás (lásd az LBT-mechanizmust tartalmazó táblázatot). Az adóberendezés újbóli bekapcsolása előtt legalább 12 másodperces adáscsendet kell tartani folyamatos behallgatás mellett. Ezt az adáscsendet, amely alatt csak az LBT-vevőberendezés aktív, az eszköz kikapcsolását követően is biztosítani kell.

(1) A 3,1 GHz-től 4,8 GHz-ig terjedő sávban. A „kis kitöltési tényező” (Low Duty Cycle, LDC) zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-1 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.3.1., 4.5.3.2. és 4.5.3.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról és az 1999/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 2014/53/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 153., 2014.5.22., 62. o.) vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(2) A 3,1 GHz-től 4,8 GHz-ig és a 8,5 GHz-től 9 GHz-ig terjedő sávban. Az „érzékel és elkerül” (Detect and Avoid, DAA) zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-1 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.1.1., 4.5.1.2. és 4.5.1.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(3) A DAA zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-2 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.1.1., 4.5.1.2. és 4.5.1.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(4) Az LDC zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-3 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.3.1., 4.5.3.2. és 4.5.3.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(5) A DAA zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-3 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.1.1., 4.5.1.2. és 4.5.1.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(6) Az „adóteljesítmény-szabályozás” (TPC) zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-3 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.7.1.1., 4.7.1.2. és 4.7.1.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(7) A külső határérték (k.h.) ≤ – 53,3 dBm/MHz legyen. A külső határértéket az EN 302 065-3 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.3.4.1., 4.3.4.2. és 4.3.4.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(8) Alternatív zavarcsökkentő technikák, például árnyékolt kabinablakok használata is megengedett, ha azok legalább egyenértékű teljesítményt biztosítanak.

(9) A 7,25 GHz-től 7,75 GHz-ig (műholdas állandóhelyű szolgálat) és a 7,45 GHz-től 7,55 GHz-ig (műholdas meteorológia) terjedő sáv védelme: – 51,3 – 20 × log10(10[km]/x[km])(dBm/MHz) földfelszín felett, 1 000 m feletti magasságok esetén, ahol x a légi jármű földfelszín feletti magasságát jelenti kilométerben, valamint – 71,3 dBm/MHz földfelszín felett 1 000 m-es és az alatti magasságok esetén.

(10) A 7,75 GHz-től 7,9 GHz-ig (műholdas meteorológia) terjedő sáv védelme:

– 44,3 – 20 × log10(10[km]/x[km])(dBm/MHz) földfelszín felett, 1 000 m feletti magasságok esetén, ahol x a légi jármű földfelszín feletti magasságát jelenti kilométerben, valamint – 64,3 dBm/MHz földfelszín felett 1 000 m-es és az alatti magasságok esetén.

(11) A „behallgat mielőtt ad” (Listen Before Talk, LBT) mechanizmust alkalmazó eszközök az 1,215 GHz-től 1,73 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban – 70 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel, a 2,5 GHz-től 2,69 GHz-ig és a 2,7 GHz-től 3,4 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban – 50 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel és – 10 dBm/50 MHz maximális csúcs EIRP-sűrűséggel működhetnek. Az LBT-mechanizmust az EN 302 065-4 V1.1.1 ETSI-szabvány 4.5.2.1., 4.5.2.2. és 4.5.2.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(12) A rádiószolgálatok védelme érdekében nem helyhez kötött telepítés esetén teljesíteni kell a teljes kisugárzott teljesítményre vonatkozó alábbi követelményeket:

a)	A 2,5 GHz-től 2,69 GHz-ig és a 4,8 GHz-től 5 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban a teljes spektrális teljesítménysűrűségnek 10 dB-lel kisebbnek kell lennie a maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűségnél.

b)	A 3,4 GHz-től 3,8 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban a teljes spektrális teljesítménysűrűségnek 5 dB-lel kisebbnek kell lennie a maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűségnél.

(13) A rádiócsillagászati szolgálat (RAS) 2,69 GHz-től 2,7 GHz-ig és 4,8 GHz-től 5 GHz-ig terjedő sávjainak védelme érdekében a teljes spektrális teljesítménysűrűségnek – 65 dBm/MHz alatt kell lennie.

(14) A kitöltési tényező határértéke 10 % másodpercenként.

(15) Helyhez kötött kültéri telepítés nem megengedett.

(16) A 3,1 GHz-től 4,8 GHz-ig terjedő sávban az LDC zavarcsökkentő technikát alkalmazó eszközök – 41,3 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel és 0 dBm/50 MHz maximális csúcs EIRP-sűrűséggel működhetnek. Az LDC zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-1 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.3.1., 4.5.3.2. és 4.5.3.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak. LDC használata esetén érvényes az 5. megjegyzés.

(17) A 3,1 GHz-től 4,8 GHz-ig és a 8,5 GHz-től 9 GHz-ig terjedő sávban a DAA zavarcsökkentő technikát alkalmazó eszközök – 41,3 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel és 0 dBm/50 MHz maximális csúcs EIRP-sűrűséggel működhetnek. A DAA zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-1 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.1.1., 4.5.1.2. és 4.5.1.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak. DAA használata esetén érvényes az 5. megjegyzés.

(18) Az LBT-mechanizmust alkalmazó eszközök az 1,215 GHz-től 1,73 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban – 70 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel, a 2,5 GHz-től 2,69 GHz-ig és a 2,7 GHz-től 3,4 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban – 50 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel és – 10 dBm/50 MHz maximális csúcs EIRP-sűrűséggel működhetnek. Az LBT-mechanizmust az EN 302 065-4 V1.1.1 ETSI-szabvány 4.5.2.1., 4.5.2.2. és 4.5.2.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak.

(19) A rádiószolgálatok védelme érdekében nem helyhez kötött telepítés esetén teljesíteni kell a teljes kisugárzott teljesítményre vonatkozó alábbi követelményeket:

a)	A 2,5 GHz-től 2,69 GHz-ig és a 4,8 GHz-től 5 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban a teljes spektrális teljesítménysűrűségnek 10 dB-lel kisebbnek kell lennie a maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűségnél.

b)	A 3,4 GHz-től 3,8 GHz-ig terjedő frekvenciatartományban a teljes spektrális teljesítménysűrűségnek 5 dB-lel kisebbnek kell lennie a maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűségnél.

(20) A rádiócsillagászati szolgálat (RAS) 2,69 GHz-től 2,7 GHz-ig és 4,8 GHz-től 5 GHz-ig terjedő sávjainak védelme érdekében a teljes spektrális teljesítménysűrűségnek – 65 dBm/MHz alatt kell lennie.

(21) A kitöltési tényező határértéke 10 % másodpercenként.

(22) Helyhez kötött kültéri telepítés nem megengedett.

(23) A 3,1 GHz-től 4,8 GHz-ig terjedő sávban az LDC zavarcsökkentő technikát alkalmazó eszközök – 41,3 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel és 0 dBm/50 MHz maximális csúcs EIRP-sűrűséggel működhetnek. Az LDC zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-1 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.3.1., 4.5.3.2. és 4.5.3.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak. LDC használata esetén érvényes az 5. megjegyzés.

(24) A 3,1 GHz-től 4,8 GHz-ig és a 8,5 GHz-től 9 GHz-ig terjedő sávban a DAA zavarcsökkentő technikát alkalmazó eszközök – 41,3 dBm/MHz maximális átlagos spektrális EIRP-sűrűséggel és 0 dBm/50 MHz maximális csúcs EIRP-sűrűséggel működhetnek. A DAA zavarcsökkentő technikát és annak határértékeit az EN 302 065-1 V2.1.1 ETSI-szabvány 4.5.1.1., 4.5.1.2. és 4.5.1.3. pontja határozza meg. Alternatív zavarcsökkentő technikák alkalmazhatók, amennyiben azok a 2014/53/EU irányelv vonatkozó alapkövetelményeinek való megfelelés és az e határozatban foglalt műszaki követelmények tiszteletben tartása érdekében az említettekkel legalább egyenértékű teljesítményt és spektrumvédelmi szintet biztosítanak. DAA használata esetén érvényes az 5. megjegyzés.

16.5.2019

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 127/34

A BIZOTTSÁG (EU) 2019/786 AJÁNLÁSA

(2019. május 8.)

az épületek felújításáról

(az értesítés a C(2019) 3352. számú dokumentummal történt)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,

mivel:

(1)

Az Unió elkötelezett egy fenntartható, versenyképes, biztonságos és dekarbonizált energiarendszer kialakítása iránt. Az energiaunió és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret ambiciózus uniós kötelezettségvállalásokat tesz a következők tekintetében: az üvegházhatásúgáz-kibocsátás további, az 1990. évi szinthez képest 2030-ig legalább 40 %-kal történő csökkentése, a megújulóenergia-fogyasztás arányának növelése, valamint az uniós szintű célkitűzéseknek megfelelő energiamegtakarítás, javítva ezáltal az uniós energiabiztonságot, versenyképességet és fenntarthatóságot. Az (EU) 2018/2002 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (1) módosított 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) uniós szinten legalább 32,5 %-os energiahatékonyságot fogalmaz meg célkitűzésként a 2030-ig tartó időszakra. Az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) a megújuló energia részarányára vonatkozó kötelező, 2030-ig megvalósítandó uniós célt legalább 32 %-ban határozza meg.

(2)	Az Unió energiahatékonysági politikájában az épületek központi jelentőségűek, mivel a végsőenergia-fogyasztás csaknem 40 %-áért felelősek.

(3)

Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáját követő, az éghajlatváltozásról szóló 2015. évi Párizsi Megállapodás fokozza az épületállomány dekarbonizálására irányuló uniós erőfeszítéseket. Figyelembe véve, hogy az Unióban a végsőenergia-fogyasztás közel 50 %-át a fűtés és hűtés teszi ki, és amely energiafogyasztás 80 %-a épületeken belül jelentkezik, az Unió energia- és éghajlat-politikai céljainak elérése összefügg az épületállomány oly módon történő felújítása érdekében tett uniós erőfeszítésekkel, amelyek során elsődleges szerepet kap az energiahatékonyság, az „energiahatékonyság az első” elv, valamint a megújuló energiaforrások használatának mérlegelése.

(4)

A Bizottság az energiahatékonyságról, és annak az energiabiztonsághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerethez való hozzájárulásáról szóló közleményben (4), a stabil és alkalmazkodóképes energiaunióról és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiájáról szóló közleményben (5), valamint az „Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról” című közleményben (6) kiemelte az energiahatékonyság és az építőipari ágazat szerepének fontosságát az uniós éghajlat- és energiapolitikai célok elérésében és a tiszta energiára való átmenetben. Ez utóbbi közlemény kihangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági intézkedéseknek központi szerepet kell játszaniuk az éghajlati szempontból semleges gazdaság 2050-ig történő megteremtésében, valamint abban, hogy 2005-höz képest felére csökkenjen az energiafogyasztás.

(5)	Az energiaunió létrehozása szempontjából a legfontosabb prioritás a hatályos energiapolitikai jogszabályok maradéktalan végrehajtása és érvényesítése.

(6)

A 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) (a továbbiakban: az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv) a legfőbb olyan jogszabály a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) és az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) együtt, amely a 2030-ra megvalósítandó energiahatékonysági célkitűzések összefüggésében az épületek energiahatékonyságával foglalkozik. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv két, egymást kiegészítő célt tűzött ki: egyrészt 2050-re fel kívánja gyorsítani a meglévő épületek felújítását, másrészt intelligens technológiákkal és a tiszta mobilitáshoz fűződő egyértelműbb kapcsolattal támogatni kívánja valamennyi épület modernizálását.

(7)	Az (EU) 2018/844 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 2018-ban módosította az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet, hogy felgyorsítsa az épületek felújítását az Unióban.

(8)

Ha az Unió magasabb felújítási arányt akar elérni és fenntartani, alapvető fontossággal bír, hogy megfelelő pénzügyi eszközök álljanak rendelkezésre a piac nem megfelelő működésének felszámolására, elegendő számú és megfelelően képzett munkaerő álljon rendelkezésre, és a felújítások minden polgár számára megfizethetők legyenek. Valamennyi érintett szakpolitikai területen integrált megközelítésre és következetességre van szükség az épített környezet modernizálása érdekében valamennyi érdekelt fél részvételével, beleértve a biztonsággal, megfizethetőséggel, környezettel és körforgásos gazdasággal kapcsolatos szempontokat.

(9)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv módosításai egyértelműen kijelölik az utat az alacsony kibocsátású és kibocsátásmentes uniós épületállomány 2050-re történő kialakításához, amit támogatnak a mérföldköveket és az előrehaladást mérő nemzeti mutatókat tartalmazó nemzeti ütemtervek, valamint az állami és magánfinanszírozás, illetve az állami és magánberuházások. Ahhoz, hogy a meglévő épületek a felújítás révén 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületekké váljanak, megkönnyítve a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való, költséghatékony átalakítását, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkében megfogalmazott követelményeknek megfelelően megbízható finanszírozással társuló, hosszú távú nemzeti felújítási stratégiákra van szükség.

(10)

A nagyobb ütemű felújítások mellett a mélyfelújítások számának egész EU-ra kiterjedő és fenntartható növekedése is elengedhetetlen. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének megfelelően olyan nemzeti stratégiákra van szükség, amelyek egyértelmű iránymutatásokat adnak, és mérhető, célzott intézkedéseket dolgoznak ki, valamint előmozdítják a finanszírozáshoz való egyenlő hozzáférést többek között a nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítménnyel rendelkező szegmensei, az energiaszegénységben élő fogyasztók, a szociális lakások és az olyan háztartások számára, amelyek a tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétekkel szembesülnek, figyelembe véve egyúttal a megfizethetőséget is.

(11)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv értelmében annak biztosításához, hogy az épületfelújítások során az energiahatékonysághoz kapcsolódó pénzügyi intézkedések alkalmazására a lehető leghatékonyabban kerüljön sor, ezeket az intézkedéseket a megcélzott vagy elért energiamegtakarítás alapján a felújítások minőségéhez kell kötni. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkében meghatározott követelményeket átültető nemzeti jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az energiahatékonyság javítására irányuló pénzügyi intézkedések összefüggésben álljanak az energiahatékonysággal, a szakemberek tanúsítványával vagy képesítésével, az energetikai audittal vagy a felújítással elért javulás mértékével, amely a felújítás előtt és után kiadott energiahatékonysági tanúsítványok összehasonlításával, standard értékek alkalmazásával vagy valamely más átlátható és arányos módszerrel állapítható meg.

(12)

Jó minőségű adatokra van szükség az épületállományról, ezek pedig részben azon adatbázisok segítségével generálhatók, amelyeknek az energiahatékonysági tanúsítványok céljára történő kialakítása és kezelése szinte valamennyi tagállamban folyamatban van. Ezek az adatbázisok felhasználhatók a megfelelőségi ellenőrzések elvégzésére és a regionális vagy nemzeti épületállományokkal kapcsolatos statisztikák összeállítására. A 10. cikket átültető intézkedéseknek lehetővé kell tenniük az egyes épületek mért vagy számított energiafogyasztásával kapcsolatos adatok összegyűjtését, és elérhetővé kell tenniük az összesített anonimizált adatokat.

(13)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv módosításai az épületek energiahatékonyságára vonatkozó számítások általános keretét is aktualizálják. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv módosított I. mellékletében meghatározott követelményeket átültető nemzeti jogszabályoknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot és a következetességet.

(14)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv módosított 20. cikkének (2) bekezdésében meghatározott követelményeket átültető nemzeti jogszabályoknak szélesebb körű tájékoztatást kell nyújtaniuk az épületek vagy az önálló rendeltetési egységek tulajdonosai vagy bérlői számára, illetve hozzáférhető és átlátható tanácsadói eszközökkel kell biztosítaniuk ezt a tájékoztatást.

(15)	A tagállamoknak 2020. március 10-ig hatályba kell léptetniük az (EU) 2018/844 irányelvet átültető törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

(16)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló módosított irányelv teljeskörű átültetése és hatékony végrehajtása elengedhetetlen a 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célkitűzések elérésének támogatásához, valamint ahhoz, hogy az Unió 2050-re megvalósíthassa a nemzeti épületállomány teljes dekarbonizációját.

(17)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv széles mérlegelési jogkört biztosít a tagállamoknak a helyi építési szabályzatok oly módon történő tervezése, valamint a felújításokra, a tanúsítványokra és az épületgépészeti rendszerekre vonatkozó műszaki követelmények oly módon történő végrehajtása során, amely a leginkább megfelel a nemzeti éghajlati viszonyoknak és az épületállománynak. Ez az ajánlás ismertetni kívánja az ilyen műszaki követelmények lényegét és azokat a különböző megoldásokat, amelyekkel elérhetők az irányelv célkitűzései. Bemutatja továbbá a Bizottság által a tagállamok körében azonosított tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat.

(18)

A Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy szorosan együttműködik a tagállamokkal az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átültetése és hatékony végrehajtása terén. Ezért készült ez az ajánlás, hogy részletesebben ismertesse, hogyan értelmezendők az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv bizonyos rendelkezései, és hogyan alkalmazhatók leghatékonyabban a nemzeti jogba való átültetés vonatkozásában. Különösen arra törekszik, hogy az egyes tagállamok egységesen járjanak el az átültetési intézkedések előkészítése során. Ez az ajánlás nem módosítja az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv joghatását, és nem érinti az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv Bíróság által megfogalmazott kötelező erejű értelmezését. Ez az ajánlás az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben szereplő olyan témákkal foglalkozik, amelyek összetettek, átültetést igényelnek, és nagy lehetőségeket rejtenek az épületek energiahatékonyságára gyakorolt hatás tekintetében. Ez az ajánlás az épületek felújításával kapcsolatos rendelkezésekre összpontosít, és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a., 10. és 20. cikkével, valamint I. mellékletével foglalkozik, amelyek rendelkezéseket tartalmaznak a hosszú távú felújítási stratégiákkal, a pénzügyi mechanizmusokkal, az ösztönzőkkel, a tájékoztatással és az épületek energiahatékonyságának kiszámításával kapcsolatban. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek a modernizációra és az épületgépészeti rendszerekre vonatkozó rendelkezéseivel egy külön ajánlás foglalkozik.

(19)	Ennek az ajánlásnak ezért lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy jelentős hatást gyakoroljanak a felújított épületállományuk energiahatékonysága szempontjából,

ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:

1.	A tagállamoknak követniük kell az ezen ajánlás mellékletében szereplő iránymutatást az (EU) 2018/844 irányelvben meghatározott követelmények átültetése során.

2.	Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

3.	Ezt az ajánlást ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

Kelt Brüsszelben, 2019. május 8-án.

a Bizottság részéről

Miguel ARIAS CAÑETE

a Bizottság tagja

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2002 irányelve (2018. december 11.) az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 328., 2018.12.21., 210. o.).

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(4) A hatásvizsgálat, amely a következő dokumentumot kíséri: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak Az energiahatékonyságról, és annak az energiabiztonsághoz, valamint a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerethez való hozzájárulásáról (SWD(2014) 255 final).

(5) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája (COM(2015) 80 final).

(6) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak Tiszta bolygót mindenkinek Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról (COM(2018) 773 final).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek energiahatékonyságáról (HL L 153., 2010.6.18., 13. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).

(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1369 rendelete (2017. július 4.) az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2017.7.28., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/844 irányelve (2018. május 30.) az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv és az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 75. o.).

MELLÉKLET

1. BEVEZETÉS

A 2010/31/EU irányelv (a továbbiakban: az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv) előírja, hogy a tagállamok hosszú távú felújítási stratégiákat fogadjanak el, illetve az új épületek és a jelentős felújítás alatt álló meglévő épületek energiahatékonyságra vonatkozóan minimumkövetelményeket határozzanak meg.

A 2012/27/EU irányelv (a továbbiakban: az energiahatékonyságról szóló irányelv) rendelkezéseket tartalmazott az épületek felújítása, illetve a nemzeti épületállomány felújításába történő beruházások ösztönzésére szolgáló hosszú távú stratégiák vonatkozásában.

A 2018. július 9-én hatályba lépett (EU) 2018/844 irányelv módosította az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet és az energiahatékonyságról szóló irányelvet. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke megteremti a hosszú távú felújítási stratégiák keretét annak támogatása érdekében, hogy az épületek nemzeti állománya felújítás révén 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá váljon, megkönnyítve a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való, költséghatékony átalakítását. Ezzel az irányelvvel összhangban a stratégiákat az épületek felújításába történő, az említett célok eléréséhez szükséges beruházások mozgósítására szolgáló pénzügyi mechanizmusok fogják támogatni.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének megfelelően a szakpolitikák és intézkedések

a)	az épületfelújítás során megvalósítandó energiahatékonyság-javításra irányuló pénzügyi intézkedéseket a megcélzott vagy megvalósult energiamegtakarításhoz kötik;

b)	lehetővé teszik az egyes épületek mért vagy számított energiafelhasználására vonatkozó adatok gyűjtését; és

c)	elérhetővé teszik az összesített anonimizált adatokat.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 20. cikke értelmében hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközökkel tájékoztatást kell nyújtani az épületek vagy épületegységek tulajdonosainak vagy bérlőinek.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv megteremti az épületek energiahatékonyságának meghatározására szolgáló közös általános kereteket, beleértve a használandó mutatókat és számításokat. Ezek az iránymutatások támogatják a nemzeti és regionális szabályozási keret helyes végrehajtását. Az iránymutatások a Bizottság álláspontját tükrüzik. Nem módosítják az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv joghatását, és nem érintik a 2a., a 10. és a 20. cikk, valamint az I. melléklet Bíróság által megfogalmazott kötelező erejű értelmezését.

2. HOSSZÚ TÁVÚ FELÚJÍTÁSI STRATÉGIÁK

2.1. Cél

A nemzeti épületállományra vonatkozó hosszú távú felújítási stratégiák tagállamok általi kidolgozására vonatkozó követelmény az energiahatékonysági irányelvből átkerült az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvbe. Az (EU) 2018/844 irányelv 1. cikke értelmében az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv egy új 2a. cikkel bővült a hosszú távú felújítási stratégiákra vonatkozóan, illetve hatályát veszti az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke, amely előírta, hogy a tagállamoknak hosszú távú stratégiát kell kidolgozniuk a nemzeti épületállomány felújítását célzó beruházások mozgósítása érdekében.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv jelenleg

a)	határozottabban foglalkozik az energiaszegénységgel; és

új hivatkozásokat tartalmaz az alábbiakra:

i.	egészség, biztonság és levegőminőség;

ii.	az intelligens technológiák, a készségek és az oktatás előmozdítására szolgáló kezdeményezések;

iii.	azok a szakpolitikák, amelyek a nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítményű szegmenseire irányulnak;

iv.	a tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétek (1);

v.	a piac nem megfelelő működése; és

vi.	középületek.

A hatékony hosszú távú felújítási stratégiák várhatóan felgyorsítják a meglévő – jelenleg alacsony felújítási arányú – épületek költséghatékony felújítását, és biztosítják a gyakoribb mélyfelújításokat. A stratégia önmagában nem cél, hanem a határozottabb fellépés kezdete.

2.2. Hatály

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv kiterjeszti a tagállamok hosszú távú felújítási stratégiáinak hatályát. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke értelmében létrehozott stratégiákhoz hasonlóan a hosszú távú felújítási stratégiák is a magán- és köztulajdonban lévő lakóépületek és nem lakóépületek nemzeti állományára vonatkoznak. Az épületek energiahatékonyságáról szóló módosított irányelv azonban új és szélesebb körű kötelezettségeket vezet be, illetve a hosszú távú felújítási stratégiák tárgyát képező új szakpolitikai területeket és intézkedéseket azonosít.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke értelmében a tagállamok kötelesek többek között

a)	átfogó stratégiát kidolgozni az épületállomány 2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállománnyá alakítása, illetve a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való költséghatékony átalakítása céljából;

b)	ütemtervet kidolgozni intézkedésekkel, az előrehaladás mérésére alkalmas mutatókkal és 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó indikatív mérföldkövekkel;

c)	nyilvános konzultációt folytatni a stratégiájukról, mielőtt benyújtják a Bizottságnak, illetve intézkedéseket hozni a végrehajtás során történő további inkluzív konzultáció tekintetében;

d)	lehetővé tenni a mechanizmusokhoz való hozzáférést intelligens finanszírozással a beruházások mozgósításának támogatására; és

e)	benyújtani stratégiájukat a végleges (2) integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervük (3) részeként, és tájékoztatást nyújtani a végrehajtásról az integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai jelentésekben.

2.3. A 2050-re jelentősen dekarbonizált épületállomány megteremtésére irányuló átfogó stratégia kidolgozására vonatkozó kötelezettség

2.3.1. A hosszú távú felújítási stratégiák kötelező elemei

A tagállamok hosszú távú felújítási stratégiáinak tartalmazniuk kell meglévő elemeket (lásd az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikkét) és új elemeket (lásd az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkét). Már minden hosszú távú felújítási stratégiának tartalmaznia kell a lenti elemeket.

2.3.1.1. A nemzeti épületállomány áttekintése – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének a) pontja

Az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikkének a) pontja már kimondta, hogy a hosszú távú felújítási stratégiák kiindulópontja a nemzeti épületállomány áttekintése.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint a hosszú távú felújítási stratégiáknak magukban kell foglalniuk a nemzeti épületállomány áttekintését adott esetben statisztikai mintavétel és a felújított épületek 2020-ban várható aránya alapján.

A felújított épületek várható aránya különféleképpen fejezhető ki, például

a)	százalékosan (%);

b)	abszolút értékben; vagy

c)	épülettípusonként a felújított terület négyzetméterében.

A nagyobb pontosság kedvéért a felújítás mélysége is használható (például könnyű, közepes és mély). A közel nulla energiaigényű épületekké való átalakítás is további mutató lehet (4). Általánosabban véve, a „mélyfelújításnak” egyaránt energiahatékonysághoz és az üvegházhatást okozó gázok csökkenéséhez kell vezetnie.

A „várható arány” nem kötelező érvényű cél, hanem olyan számadat, amely reálisan mutatja a 2020-ban befejezett épületfelújítások valószínű arányát. A tagállamok emellett megemlíthetik a 2030-ra, 2040-re és 2050-re befejezett felújítások várható arányát az említett évekre vonatkozó indikatív mérföldkövek megadására vonatkozó követelménynek megfelelően.

2.3.1.2. Költséghatékony felújítási megközelítések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontja

Az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikkének b) pontja már arra kötelezte a tagállamokat, hogy hosszú távú felújítási stratégiákban határozzák meg az épülettípusoknak és az éghajlati zónáknak megfelelő költséghatékony felújítási megközelítéseket.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontja tartalmazza az épülettípusnak és az éghajlati övezetnek megfelelő költséghatékony felújítási megközelítések meghatározását, figyelembe véve adott esetben az épületek életciklusán belül azokat a releváns pontokat, amikor a beavatkozás szükségessé válik.

Az (EU) 2018/844 irányelv (12) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy a „beavatkozási pont”„egy adott épület életciklusában azon megfelelő pillanat meghatározása, amikor – például költséghatékonysági vagy állagromlás-megelőzési okokból – esedékessé válik az energiahatékonyság növelését célzó felújítás”.

Beavatkozási pont lehet:

a)	egy ügylet (például egy épület értékesítése, bérbeadása (5) vagy lízingje, újrafinanszírozása vagy használati módjának megváltozása);

b)	felújítás (például egy már tervezett, szélesebb körű nem energetikai felújítás) (6); vagy

c)	katasztrófa/incidens (például tűz, földrengés, árvíz) (7).

Elképzelhető, hogy egyes épületekre nem vonatkoznak beavatkozási pontok, erre utal az „adott esetben” rész.

Az energiahatékony felújítás és a beavatkozási pontok összekötésének biztosítania kell, hogy az épületek életciklusa során egy későbbi szakaszban ne kerüljön sor az energiával kapcsolatos intézkedések elhanyagolására vagy mellőzésére. Az energiahatékonyságra a beavatkozási pontokon történő összpontosítás korlátozza a felújításra és a más intézkedésekkel való lehetséges szinergiák fokozására irányuló lehetőségek elmulasztásának kockázatát.

A beavatkozási pontok költséghatékony felújítást tehetnek lehetővé a méretgazdaságosság miatt, amely akkor érhető el, ha az energetikai felújítás elvégzésére ugyanakkor kerül sor, mint az egyéb szükséges munkálatokra vagy tervezett felújításokra.

2.3.1.3. A mélyfelújításra vonatkozó szakpolitikák és intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének c) pontja

Az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikkének c) pontja már előírta a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a hosszú távú felújítási stratégiák olyan szakpolitikákat és intézkedéseket tartalmazzanak, amelyekkel ösztönözhetők a költséghatékony mélyfelújítások, ideértve a szakaszos mélyfelújításokat is.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a hosszú távú felújítási stratégiákban szerepelnek „olyan szakpolitikák és intézkedések, amelyekkel ösztönözhetők az épületek költséghatékony mélyfelújításai, ideértve a szakaszos mélyfelújításokat is, továbbá amelyekkel támogathatók a célzott, költséghatékony intézkedések és felújítások, például az épületfelújítási útlevelek rendszerének szabadon választható bevezetése révén”.

A mélyfelújítás olyan felújítás, amely a korszerűsítés előtti szinthez képest jelentős százalékban csökkenti egy épület hálózatból vételezett energiafogyasztását és végsőenergia-fogyasztását egyaránt, ami rendkívül nagy energiahatékonyságot eredményez (8). A „Pénzügyi támogatás az épületek energiahatékonyságának javítására” című 2013. évi bizottsági jelentést kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentum (9) szerint a „mélyfelújítás” olyan felújítás, amely az energiahatékonyság jelentős (általában 60 %-ot meghaladó) javulását eredményezi.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv szerint az épületfelújítási útlevelek az olyan intézkedések közé tartoznak, amelyekkel a tagállamok támogathatják a célzott költséghatékony felújítást és a szakaszos mélyfelújítást. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv nem határozza meg részletesen, hogy miből áll az épületfelújítási útlevél, de máshol (10) meghatározásra került több olyan közös elem, amely példaként használható: elektronikus vagy papíralapú dokumentum, amely nagy vonalakban ismerteti egy adott épület hosszú távú (15–20 év), lépésről lépésre történő felújításának ütemtervét (ideális esetben a lehető legkevesebb lépésben), s ennek forrása lehet a konkrét minőségi követelményeknek megfelelő, illetve az energiahatékonyságot esetlegesen javító releváns intézkedéseket és felújításokat körvonalakban ismertető helyszíni energetikai audit (11).

2.3.1.4. A legrosszabb teljesítményű épületekre és az energiaszegénységre vonatkozó szakpolitikák és intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének d) pontja

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően a hosszú távú felújítási stratégiákban szerepel „azon szakpolitikák és intézkedések áttekintése, amelyek a nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítményű szegmenseire, a tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétekre és a piac nem megfelelő működésére irányulnak, továbbá azon releváns nemzeti intézkedések felvázolása, amelyek hozzájárulnak az energiaszegénység mérsékléséhez”.

Ez új elem, amely az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke értelmében még nem létezett. A tagállamok hosszú távú felújítási stratégiáinak már áttekintést kell adniuk azokról a szakpolitikákról és intézkedésekről, amelyek az alábbiakra vonatkoznak:

a)	a nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítményű szegmensei;

b)	a tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétek (12);

c)	a piac nem megfelelő működése; és

d)	az energiaszegénység enyhítése.

Az áttekintés tartalmazza legalább minden egyes szakpolitika és intézkedés rövid leírását, hatályát és időtartamát, a kiutalt költségvetést és a várható hatást.

A tagállamoknak meg kell határozniuk a nemzeti épületállományuk legrosszabbul teljesítő szegmenseit, például az alábbiakkal:

a)	konkrét küszöb meghatározása, például energiahatékonysági kategória formájában (például „D” alatti);

b)	primerenergia-fogyasztási adatok használata (kWh/m2/év); vagy akár

c)	az egy adott dátumot (például 1980-at) megelőzően épült épületeket megcélzása.

A tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétekkel kapcsolatban a tagállamoknak célszerű megtekinteniük a Közös Kutatóközpont (JRC) Overcoming the split-incentive barrier in the building sector (Az érdekellentétekkel kapcsolatos akadály leküzdése az építőipari ágazatban) című, 2014. évi jelentését (13).

A „piac nem megfelelő működése” olyan problémákra utal, amelyek hajlamosak késleltetni az épületállomány átalakítását és a költséghatékony energiamegtakarítási potenciál kiaknázását. Például a következők tartozhatnak ide:

a)	az energiafelhasználás és a potenciális megtakarítások ismeretének hiánya;

b)	korlátozott felújítási és építési tevékenység a válság utáni időszak összefüggésében;

c)	vonzó pénzügyi termékek hiánya;

d)	az épületállománnyal kapcsolatos korlátozott információk; és

e)	a hatékony és intelligens technológiák korlátozott alkalmazása (14).

Az épületek energiahatékonyságáról szóló módosított irányelvben az „energiaszegénységre” való hivatkozás nem új keletű. Az energiahatékonyságról szóló irányelv hivatkozik az „energiaszegénységre” (az energiahatékonyságról szóló irányelv 7. cikke és (53) preambulumbekezdése) és a tüzelőanyag-hiányra (az energiahatékonyságról szóló irányelv (49) preambulumbekezdése). Az energiaszegénység az alacsony jövedelem, a magas energetikai kiadások és a lakások rossz energiahatékonyságának együttes eredménye, ezért az energiaszegénység enyhítésére szolgáló hatékony intézkedéseknek a szociálpolitikai intézkedések mellett energiahatékonysági intézkedésekre is ki kell térniük. Számos tagállam hosszú távú felújítási stratégiája már foglalkozik az energiaszegénység enyhítésével, és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv már előírja, hogy a hosszú távú felújítási stratégiáknak fel kell vázolniuk azon releváns nemzeti intézkedéseket „,amelyek hozzájárulnak az energiaszegénység mérsékléséhez” (15).

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének d) pontja az (EU) 2018/844 irányelv (11) preambulumbekezdésével együtt kellő rugalmasságot biztosít a tagállamoknak a jogszabályok nemzeti körülmények alapján történő végrehajtására a tagállamok szociálpolitikai illetékességébe való beavatkozás nélkül (16).

2.3.1.5. Középületekre irányuló szakpolitikák és intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének e) pontja

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében minden hosszú távú felújítási stratégia tartalmaz valamennyi középületre irányuló szakpolitikákat és intézkedéseket.

A hosszú távú felújítási stratégiák hatálya az energiahatékonysági irányelv 4. cikke értelmében már kiterjedt egyes középületekre. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke azonban már előírja, hogy a hosszú távú felújítási stratégiáknak tartalmazniuk kell valamennyi középületre irányuló konkrét szakpolitikákat és intézkedéseket. Idetartoznak a tagállamok általi, folyamatban lévő kezdeményezések, amelyek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv és az energiahatékonyságról szóló irányelv (17) értelmében fennálló kötelezettségeik teljesítésére irányulnak.

Az energiahatékonyságról szóló irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv is előírja, hogy a hatóságoknak jó példával kell elöl járniuk az energiahatékonysági fejlesztések korai alkalmazásával; lásd különösen az energiahatékonyságról szóló irányelv 5. és 6. cikkét, amely a közintézményekre vonatkozik.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének e) pontja hatályát tekintve azonban szélesebb körű, mint az energiahatékonyságról szóló irányelv 5. és 6. cikke, mert valamennyi középületre vonatkozik, nem csak a központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő közintézményekre (18). A 2a. cikk (1) bekezdésének e) pontja értelmében vett szakpolitikáknak és intézkedéseknek ki kell térniük például a helyi vagy regionális hatóságok használatában lévő (például lízingelt vagy bérelt) épületekre és a központi kormányzat, illetve a regionális vagy helyi hatóságok tulajdonában, de nem feltétlenül használatában lévő épületekre.

Az energiahatékonyságról szóló irányelv 5. cikkének (2) bekezdésétől (19) eltérően az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke nem tartalmaz mentességet a közintézmények egyetlen kategóriája számára sem. Ezért főszabály szerint olyan épületekre vonatkozik, amelyek – egy adott tagállamban – az energiahatékonyságról szóló irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében mentesülhetnek a felújítási kötelezettség alól. Az energiahatékonyságról szóló irányelv 5. cikkének (2) bekezdésében felsorolt épületek közül számos épület jelentősen hozzájárulhat a nemzeti célkitűzések eléréséhez.

A pénzügyi mechanizmusoknak és ösztönzőknek elő kell mozdítaniuk a hatóságok energiahatékony épületállományba történő beruházásait, például a köz- és magánszféra közötti partnerségek vagy az épületek energiahatékonyságára vonatkozó opcionális szerződések (20) révén a mérlegen kívüli tételek finanszírozásával az Eurostat számviteli szabályainak és útmutatásának (21) megfelelően.

2.3.1.6. Az intelligens technológiák és a készségek használatát célzó nemzeti kezdeményezések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének f) pontja

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozásának egyik célja az irányelv frissítése a technológiai fejlődésnek, például az intelligens építési technológiáknak megfelelően, valamint az elektromos gépjárművek és egyéb technológiák alkalmazásának előmozdítása, mind konkrét installációs követelményekkel, mind annak biztosításával, hogy az építőipari szakemberek rendelkezzenek a szükséges készségekkel és know-how-val.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerint a hosszú távú felújítási stratégiákban szerepelnek „az intelligens technológiák és a jól összekapcsolt épületek és közösségek előmozdítását célzó nemzeti kezdeményezések, valamint az építőiparban és az energiahatékonysággal foglalkozó ágazatokban rendelkezésre álló készségek és oktatás”.

Ez új elem, amely az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke értelmében még nem létezett. A tagállamok hosszú távú felújítási stratégiáinak áttekintést kell nyújtaniuk azokról a nemzeti kezdeményezésekről, amelyek az alábbiak előmozdítására vonatkoznak:

a)	intelligens technológiák és a megfelelően összekapcsolt épületek és közösségek; és

b)	készségek és oktatás az építőiparban és az energiahatékonysággal foglalkozó ágazatokban.

Az áttekintés tartalmazza legalább minden egyes kezdeményezés rövid leírását, hatályát és időtartamát, a kiutalt költségvetést és a várható hatást.

Az intelligens épületek a 2030-ra vonatkozó, az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos uniós célkitűzések elérésére, valamint a 2050-re dekarbonizált uniós épületállomány biztosítására szolgáló dekarbonizált, a megújuló energiák intenzívebb alkalmazásával járó és dinamikusabb energetikai rendszer alapvető részét képezik. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerint a hosszú távú felújítási stratégiáknak ismertetniük kell az intelligens technológiákra, illetve a megfelelően összekapcsolt épületekre és közösségekre vonatkozó nemzeti kezdeményezéseket, amelyek például az alábbiakra törekedhetnek:

a)	nagy energiahatékonyság az épületek optimális üzemeltetésével, illetve az épületgépészeti rendszerek karbantartásának elősegítése;

b)	a felhasználóoldali rugalmasság szerepének megerősítése a megújuló energiaforrások arányának növelésében és annak biztosításában, hogy az előnyök eljussanak a vevőkig;

c)	annak biztosítása, hogy a tervezők figyelembe vegyék az épületek felhasználóinak igényeit, illetve a felhasználók hatékonyan tudjanak interakcióba lépni az épülettel; és

d)	hozzájárulás a megfelelően összekapcsolt épületek (22) létrehozásához, és intelligens közösségek, amelyet egyúttal támogatják a polgárközpontú és nyílt szabványra épülő megoldásokat az intelligens városok tekintetében.

A tagállamok mérlegelhetik olyan intézkedések elfogadását, amelyek elősegítik a töltőpontok és az elektromos gépjárművek vonatkozásában az elektromos kábelt fogadó létesítmények kialakítását az épületfelújítási projektek összefüggésében, még akkor is, ha a felújítás nem minősül jelentős felújításnak az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2. cikkének (10) bekezdése értelmében.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatos kérdések vonatkozásában a tudástranszfer biztosításához elengedhetetlen az energetikai szakértők képzése. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 17. cikke szerint a tagállamok már „biztosítják, hogy az épületek energiahatékonysága tanúsításának, valamint a fűtési rendszerek és a légkondicionáló rendszerek helyszíni vizsgálatának elvégzésére független módon, képesített, és/vagy elismert szakértők által kerüljön sor”. A hosszú távú felújítási stratégiákban szerepelnie kell az olyan készségeket elősegítő nemzeti kezdeményezések áttekintésének, amelyekre az építőipari szakembereknek szükségük van az új technikák és technológiák alkalmazásához a közel nulla energiaigényű épületek és az energetikai felújítások vonatkozásában.

2.3.1.7. A várható energiamegtakarítás és a szélesebb körű előnyök – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének g) pontja

Az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikkének e) pontja már előírta, hogy a hosszú távú felújítási stratégiáknak tartalmazniuk kell a várható energiamegtakarítást és a további előnyök tényeken alapuló becslését.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében minden hosszú távú felújítási stratégiának tartalmaznia kell a várható energiamegtakarítást és a szélesebb körű – például az egészséggel, a biztonsággal és a levegőminőséggel kapcsolatos – előnyök tényeken alapuló becslését.

A módosítás nem kimerítő jelleggel felsorolja azokat a szélesebb körű előnyöket, amelyeket a hosszú távú felújítási stratégiáknak értékelniük kell. Az épületek energiahatékonyságára irányuló bizonyos intézkedések is hozzájárulhatnak az egészséges beltéri környezethez. Az intézkedéseknek például az alábbiakra kell irányulniuk:

a)	a káros anyagok, például az azbeszt illegális eltávolításának megakadályozása (23);

b)	a munkafeltételekről, az egészségről és biztonságról, illetve a kibocsátásokról szóló jogszabályoknak való megfelelés elősegítése (24); és

magasabb komfortfokozat és a lakók nagyobb jólétének előmozdítása, például a hiánytalan és homogén szigeteléssel (25), amely az épületgépészeti rendszerek (különösen a fűtés és légkondicionálás, a szellőztetés, valamint az épületautomatizálás és a vezérlés) megfelelő telepítésével és módosításával párosul.

A szélesebb körű előnyök közé tartozhatnak továbbá a betegségekkel és az egészséggel kapcsolatos alacsonyabb kiadások, a nagyobb munkatermelékenység a jobb munka- és életkörülményeknek köszönhetően, a több munkahely az építőiparban, illetve a kibocsátások, valamint az épületek életciklusa során történő szén-dioxid-kibocsátás (26) csökkenése.

Az energiahatékonysági intézkedésekkel kapcsolatos potenciális szélesebb körű előnyök értékelése nemzeti szinten lehetővé tehet egy holisztikusabb és integráltabb megközelítést, kiemelve a más szakpolitikai területekkel elérhető és ideális esetben más minisztériumokra (például az egészségügyi, a környezetvédelmi, a pénzügyi és az infrastruktúráért felelős minisztériumra) is kiterjedő szinergiákat.

Ezekkel az elemekkel kapcsolatban általában véve elismert tény, hogy az üzemeltetési energiahasználat csökkentésére irányuló erőfeszítések általában következményekkel járnak az építési termékek gyártása és az építkezésekkel összefüggő szén-dioxid-kibocsátás szempontjából. A napi energiafelhasználás csökkentését ezért ideális esetben nem elszigetelten kell megvizsgálni, mert elkerülhetetlenül kompromisszumot kell kötni a kibocsátáscsökkentési költségek és az előnyök között. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv nem tér ki rá, de az épületek életciklusa során történő szén-dioxid-kibocsátással kapcsolatos megközelítés segítene azonosítani az ilyen szén-dioxid-kibocsátások csökkentésére szolgáló, összességében legjobb egyesített lehetőségeket, és segítene elkerülni a nem várt következményeket. Segít továbbá megtalálni a legköltséghatékonyabb megoldást. Végezetül, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású épület olyan épület, amely optimalizálja az erőforrások felhasználását, és ezáltal korlátozza a szén-dioxid-kibocsátást az építkezés és a használat során az épület teljes élettartama alatt.

A felújítás elvégezhető oly módon, hogy amikor az épület az élettartama végére ér vagy újabb jelentős felújításon esik át, a különböző építési termékek vagy anyagok elválaszthatók egymástól. Ez lehetővé teszi az újrafelhasználást vagy újrafeldolgozást, ami lényegesen csökkentheti a hulladéklerakókba kerülő bontási hulladék mennyiségét. A jövőben a körforgásos jelleget érintő lehetőségek közvetlenül attól függnek, hogyan kerül sor a felújítás elvégzésére, milyen anyagok felhasználásával, és hogyan kerül sor azok alkalmazására. Az anyagok újrafeldolgozása pozitívan befolyásolhatja az energiafogyasztást, mert az elsődleges építési termékek gyártása általában több energiát igényel, mint a másodlagos termékeké.

Az előnyök közé tartozhatnak továbbá az épületek éghajlatváltozáshoz való hozzáigazítására irányuló intézkedések (27), különösen olyan intézkedések, mint például az árnyékolóeszközök, amelyek az épületek energiafelhasználására közvetlen hatást gyakorló hőhullámok során védelmet nyújtanak az épületek túlmelegedése ellen azáltal, hogy csökkentik az aktív hűtés iránti igényt (28). Emellett az új épületek és a jelentős felújításon áteső épületek esetében ajánlott törekedni a fogyatékossággal élő személyek tekintetében a megközelíthetőség korlátozásának elkerülésére, és lehetőség szerint fel kell számolni a megközelíthetőség jelenleg létező akadályait (29).

Végezetül, az egészséghez, biztonsághoz és levegőminőséghez kapcsolódó előnyök tényeken alapuló becslésében a tagállamok feltüntethetik az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 7. cikkének (5) bekezdése értelmében vett intézkedéseik (30) hatását. Emellett feltüntethetik az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (7) bekezdése (amely a tűzbiztonsághoz és az intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódó kockázatokra vonatkozik) értelmében tett intézkedéseik hatását.

2.3.2. Ütemterv – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése értelmében

„Hosszú távú felújítási stratégiájukban valamennyi tagállam – tekintettel arra a hosszú távú célra, melynek értelmében az Unióban 2050-ig az 1990-es szinthez képest 80–95 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást – intézkedéseket és tagállami szinten megállapított, az előrehaladás mérésére alkalmas mutatókat tartalmazó ütemtervet határoz meg, hogy egyrészt gondoskodjon arról, hogy nemzeti épületállományuk nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált legyen, másrészt megkönnyítse a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való, költséghatékony átalakítását. Az ütemtervben 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozóan indikatív mérföldköveket kell megállapítani, és meg kell határozni, hogy e mérföldkövek miként járulnak hozzá a 2012/27/EU irányelv szerinti uniós energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez.”

Ez új elem, amely az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke értelmében még nem létezett.

A cél a nagy energiahatékonyságú és teljes mértékben dekarbonizált épületállomány megvalósítása, ami elengedhetetlen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló uniós célkitűzés eléréséhez. A „dekarbonizált” épületállomány fogalmát az uniós jogszabályok nem határozzák meg, de olyan épületállománynak tekinthető, amelynek szén-dioxid-kibocsátása nullára csökkent az energiaigények csökkentésével és annak biztosításával, hogy a fennmaradó igények a lehető legnagyobb mértékben kielégíthetők legyenek karbonsemleges forrásokból. Ez a megközelítés a dekarbonizáció különböző módon történő megvalósítását teszi lehetővé, figyelembe véve a tagállamok nemzeti energiaszerkezetét, preferenciáit, potenciálját és jellemzőit.

Mivel a stratégiák célja a 2050-re vonatkozó dekarbonizációs cél megvalósítását szolgáló hosszú távú jövőkép meghatározása, a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a (rövid távú elemeket tartalmazó) meglévő intézkedések egyszerű felsorolásánál, és hosszú távon kell meghatározniuk a jövőbeli szakpolitikák és intézkedések kidolgozását. Az ütemterv kerete az új 2a. cikkben ezt próbálja megvalósítani.

A 2a. cikk (2) bekezdése szerint az ütemterv tartalmazza az alábbiakat:

az előrehaladás mérésére alkalmas mutatók – mennyiségi vagy minőségi változók, amelyek mérik az uniós üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2050-re történő csökkentésére, illetve a magas energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállomány megvalósulására vonatkozó hosszú távú cél elérése terén megvalósult eredményeket. Szükség esetén felülvizsgálhatók; és

indikatív mérföldkövek – mennyiségi vagy minőségi célkitűzések. A tagállamoknak „2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozóan indikatív mérföldköveket kell megállapítani, és meg kell határozni, hogy e mérföldkövek miként járulnak hozzá az [energiahatékonyságról szóló irányelv szerinti] uniós energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez”.

A tagállamok nemzeti sajátosságaikhoz igazíthatják a mérföldköveket és mutatókat. A cél nem az építőipari ágazatra vonatkozó ágazati célkitűzések vagy jogilag kötelező érvényű célkitűzések meghatározása. A tagállamok határozzák meg a konkrét mérföldköveket, és döntik el, hogy az ilyen célkitűzéseket kötelezővé teszik-e az építőipari ágazatban (meghaladva ezzel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv szerinti kötelezettségeiket). A tagállamoknak ugyanakkor nem szabad elfelejteniük, hogy a nagyszabású és egyértelmű mérföldkövek meghatározása kulcsfontosságú szerepet játszik a beruházók kockázatainak és a bizonytalanságoknak a csökkentésében, valamint az érdekelt felek és vállalkozások bevonásában. A következetes és megbízható adatok elérhetősége döntő tényező a mérhető mutatók meghatározásában.

A 2a. cikk (2) bekezdésének megfelelően a hosszú távú felújítási stratégiáknak meg kell határozniuk, hogy a 2030-ra, 2040-re és 2050-re vonatkozó mérföldkövek miként járulnak hozzá a tagállamok által meghatározott indikatív kiemelt cél eléréséhez az energiahatékonyságról szóló irányelv 3. cikkének megfelelően, mert az épületek az energiahatékonysági szakpolitika alappillérei. Ez az információ segíthet abban, hogy a döntéshozók alakíthassák a jövőbeli energiahatékonysági politikákat és megfelelő intézkedéseket tervezhessenek.

Az alábbi táblázat bemutatja a mutatók és mérföldkövek meghatározásának lehetséges keretét:

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke

Mutatók

(az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése, az épületállomány dekarbonizációja, valamint a költséghatékony átalakítás lehetővé tétele érdekében)

Mérföldkövek

(amelyek hozzájárulnak az uniós energiahatékonysági célkitűzések eléréséhez)

(1) bekezdés

a)	a nemzeti épületállomány áttekintése adott esetben statisztikai mintavétel és a felújított épületek 2020-ban várható aránya alapján;

—

Épületek száma/lakások száma/m2:

—	az épületek típusa szerint

—	az épületek kora szerint

—	az épületek mérete szerint

—	éghajlati zóna szerint

—

Éves energiafogyasztás:

—	az épületek típusa szerint

—	a végfelhasználás szerint

—

A felújított épületek éves százalékos aránya:

—	a felújítás típusa szerint

—	építőipari ágazat szerint – lakossági/nem lakossági

—

Felújított terület (m2):

—	az épületek típusa szerint

—	az épületek mérete szerint

—	az épületek kora szerint

—

Az energiahatékonysági tanúsítványok száma:

—	az épületek típusa szerint

—	energiahatékonysági osztályok szerint

—

A közel nulla energiaigényű épületek száma/nagysága (m2):

—	építőipari ágazat szerint

—	Energiamegtakarítás (abszolút és relatív százalékos arány) építőipari ágazat szerint (lakossági, nem lakossági stb.)

—	A felújított épületek százalékos aránya (a felújítás típusa szerint)

—	A szén-dioxid-kibocsátás csökkentése az építőipari ágazatban (felújítás/új épületek)

—	A közel nulla energiaigényű épületek százalékos aránya (építőipari ágazat szerint)

b)	az épülettípusnak és az éghajlati övezetnek megfelelő költséghatékony felújítási megközelítések meghatározása, figyelembe véve adott esetben az épületek életciklusán belül azokat a releváns pontokat, amikor a beavatkozás szükségessé válik;

—

A fő felújítási intézkedések költséghatékonysága (például nettó jelenérték, visszafizetési időszak, beruházási költségek az éves megtakarítások szerint):

—	az épületek típusa szerint

—	éghajlati zóna szerint

—

Teljes energiamegtakarítási potenciál:

—	építőipari ágazat szerint

olyan szakpolitikák és intézkedések, amelyekkel ösztönözhetők az épületek költséghatékony mélyfelújításai, ideértve a szakaszos mélyfelújításokat is, továbbá amelyekkel támogathatók a célzott, költséghatékony intézkedések és felújítások, például az épületfelújítási útlevelek rendszerének szabadon választható bevezetése révén;

—	A mélyfelújításon és a közel nulla energiaigényű épületekké való átalakításon áteső épületek teljes és éves aránya

—	A mélyfelújítás állami ösztönzői

—	A mélyfelújításba történő állami és magánberuházások

—	A mélyfelújításból származó energiamegtakarítás

azon szakpolitikák és intézkedések áttekintése, amelyek a nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítményű szegmenseire, a tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétekre és a piac nem megfelelő működésére irányulnak, továbbá azon releváns nemzeti intézkedések felvázolása, amelyek hozzájárulnak az energiaszegénység mérsékléséhez;

—	Az említett kérdésekkel (érdekellentétek, energiaszegénység stb.) foglalkozó szakpolitikákba történő állami beruházások

—	Az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező, egy adott energiahatékonysági szint alatti bérelt házak százalékos aránya

—

Az energiaszegénység mutatói:

—	az energiaszegénység által érintett emberek százalékos aránya

—	a háztartások rendelkezésére álló jövedelem energiára költött aránya

—	a közüzemi számlák késedelmes rendezése

—	a nem megfelelő lakásviszonyok között (például szivárgó tető alatt) élő vagy nem megfelelő fűtéssel és hűtéssel rendelkező lakosság

—	A legalacsonyabb energiahatékonysági osztályba tartozó épületek százalékos aránya

—	Az energiaszegénység által érintett emberek számának csökkenése (%)

—	A legalacsonyabb energiahatékonysági osztályba tartozó épületek számának csökkenése (%)

e)	valamennyi középületre irányuló szakpolitikák és intézkedések;

—

A felújított középületek nagysága (m2):

—	az épületek típusa szerint

—	az épületek mérete szerint

—	éghajlati zóna szerint

—	Középületek energiamegtakarítása

f)	az intelligens technológiák és a jól összekapcsolt épületek és közösségek előmozdítását célzó nemzeti kezdeményezések, valamint az építőiparban és az energiahatékonysággal foglalkozó ágazatokban rendelkezésre álló készségek és oktatás áttekintése;

—

Energiagazdálkodási rendszerrel vagy hasonló intelligens rendszerrel ellátott épületek száma:

—	az épületek típusa szerint (a nem lakossági épületekre összpontosítva)

—	Állami és magánberuházások az intelligens technológiák terén (beleértve az intelligens hálózatokat)

—	Az energiaközösségekben részt vevő polgárok

—

A diplomások száma

—	egyetemi kurzusok, amelyek az energiahatékonyságra és a kapcsolódó intelligens technológiákra összpontosítanak

—	szakmai/műszaki képzés (energiahatékonysági tanúsítók; hűtő, szellőztető és légkondicionáló berendezések ellenőrei stb.)

—	Az új technológiák és munkamódszerek terén tapasztalt szakemberek száma

—	A nemzeti kutatási programok költségvetése az épületek energiahatékonysága terén

—	A nemzeti egyetemeknek az épületek energiahatékonyságával foglalkozó nemzetközi tudományos kutatási projektekben (például Horizont 2020) való részvétele

—	Az energiagazdálkodási rendszerrel vagy hasonló intelligens rendszerrel ellátott épületek százalékos aránya:

—	az épületek típusa szerint

g)	a várható energiamegtakarítás és a szélesebb körű – például az egészséggel, a biztonsággal és a levegőminőséggel kapcsolatos – előnyök tényeken alapuló becslése.

—	Az energiaköltségek csökkenése háztartásonként (átlagosan)/az energiaszegénység csökkenése

—	A tényleges energiamegtakarítás

—	Átlagos/összesített beltéri levegőminőségi mutatók és hőkomfortmutató

—	Az elkerült betegségek költsége/az egészségügyi költségek csökkenése az energiahatékonysági intézkedéseknek köszönhetően

—	Az épületek életciklusa során jelentkező szén-dioxid-kibocsátás csökkenése

—	Fogyatékossággal korrigált magasabb életév/minőséggel korrigált magasabb életév az épületállomány és az életkörülmények javulásának köszönhetően

—	A munkatermelékenység növekedése a jobb munkakörnyezetnek és életkörülményeknek köszönhetően

—	A kibocsátások csökkentése

—	Foglalkoztatás az építőipari ágazatban (a létrehozott munkahelyek száma az ágazatban beruházott minden 1 millió EUR-hoz viszonyítva)

—	A GDP növekedése az építőipari ágazatban

—	Az energiaimport százalékos aránya az adott tagállamban (energiabiztonsági intézkedések)

—	A fogyatékossággal élő személyek esetében a megközelíthetőségi akadályok felszámolása/megelőzése

(3) bekezdés

a)	többek között beruházási platformok vagy csoportok, valamint kis- és középvállalkozások konzorciumai összevonhatnak projekteket, lehetővé téve a beruházói hozzáférést, továbbá, hogy a potenciális ügyfelek számára megoldáscsomagok álljanak rendelkezésre;

Az integrált/összevont projektek száma

b)	a beruházók és a magánszektor számára az energiahatékonysággal összefüggő tevékenységek tekintetében észlelt kockázat csökkenése;

Az energiahatékony üzemeltetés megfigyelt (felmérésen alapuló) kockázata

c)	a közfinanszírozás felhasználható további magánbefektetői források bevonására vagy a piac nem megfelelő működésének kezelésére;

Állami beruházások az energiamegtakarításba való összes beruházás százalékos arányában

A köz- és magánszféra közötti partnerségre irányuló kezdeményezések

d)	az Eurostat iránymutatásával összhangban az energiahatékony középület-állományba történő beruházásokra vonatkozó iránymutatás; és

A középületek energiahatékony felújításába való beruházások

e)	hozzáférhető és átlátható eszközök – például egyablakos ügyintézés a fogyasztók számára, valamint energetikai tanácsadási szolgáltatások – biztosíthatók, amelyek révén tanácsadás nyújtható a releváns energiahatékonysági felújításokkal és finanszírozási eszközökkel kapcsolatban.

Egyablakos ügyintézésre vonatkozó kezdeményezések

Figyelemfelkeltő kezdeményezések (szám, elért célközönség, a fellépésekben részt vevő célközönség)

—	Az egyablakos ügyintézésre vonatkozó kezdeményezések száma

—	Figyelemfelkeltés, amely konkrét intézkedésekhez vezet.

2.3.3. Nyilvános konzultáció és nyomon követés

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (5) bekezdése értelmében

„Hosszú távú felújítási stratégiájuk kidolgozásának támogatása érdekében valamennyi tagállam nyilvános konzultációt folytat a hosszú távú felújítási stratégiájáról, mielőtt benyújtaná azt a Bizottsághoz. Valamennyi tagállam mellékeli a hosszú távú felújítási stratégiájára vonatkozó nyilvános konzultációja eredményeinek összefoglalóját.

Valamennyi tagállam meghatározza, hogy hosszú távú felújítási stratégiájuk végrehajtása során miként folytatnak inkluzív konzultációt.”

Ez új elem, amely az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke értelmében még nem létezett. A konzultáció a teljes hosszú távú felújítási stratégiához kapcsolódik, beleértve a beruházások mozgósítására irányuló pénzügyi mechanizmusokat, amelyekhez a tagállamoknak biztosítaniuk kell a hozzáférést.

Mivel a nyilvános konzultációk jobb szakpolitikai eredményekhez vezethetnek, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv kötelezővé teszi őket, de az egyes tagállamokra bízza a konzultáció formájának (például nyílt vagy célzott) és módszerének (például személyes találkozók/események, írásos beadványok vagy online kérdőívek) meghatározását. Elképzelhető, hogy a tagállamok már rendelkeznek fő szakpolitikai vagy jogalkotási kezdeményezésekkel kapcsolatos konzultációs eljárásokkal, amelyek alkalmazhatók a hosszú távú felújítási stratégiák esetében (31).

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (5) bekezdésnek megfelelően a tagállamok nyilvános konzultációt folytatnak a hosszú távú felújítási stratégiájukról, mielőtt benyújtanák a Bizottsághoz, függetlenül attól, hogy a nemzeti jogszabályok előírják-e ezt. A hosszú távú felújítási stratégiák végrehajtása során a nyilvános konzultáció, amelyet az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (5) bekezdése is előír, lehetőséget biztosít a tagállamoknak az előrehaladásra való reagálásra és a hiányosságok felszámolására.

A tagállamok emellett mérlegelhetik egy platform felállítását az érdekelt felek számára (32). Az érdekelt felek azonosítása és a velük folytatott konzultáció jelentős mértékben hozzájárulhat a hosszú távú felújítási stratégiák sikeres végrehajtásához. Az épületek energetikai fejlesztése terén érdekelt felek közvetlen vagy közvetett bevonása alapvető fontossággal bír a hosszú távú felújítási stratégiák terjesztése és az adatgyűjtés szempontjából, és előmozdíthatja a konszenzust és a hosszú távú felújítási stratégiák elfogadását (33).

A tagállamok a nyilvános konzultációk tervezése során figyelembe vehetik a fenti tényezőket. A 2a. cikk (5) bekezdésének megfelelően valamennyi tagállam meghatározza, hogy a hosszú távú felújítási stratégiája végrehajtása során miként folytat inkluzív konzultációt. A tagállamoknak elegendő időt kell biztosítaniuk a hosszú távú felújítási stratégiákkal kapcsolatos konzultációra az ilyen stratégiák Bizottsághoz történő benyújtását megelőzően.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (5) bekezdése értelmében a hosszú távú felújítási stratégiához csatolni kell a konzultációról szóló összefoglalót. Ez az összefoglaló nagy vonalakban ismertetheti például az időtartamot, az időszakot, a típust (nyílt vagy célzott), a módszert (személyes találkozók/események, írásbeli észrevételek vagy online), a résztvevők számát, a résztvevők típusát (szövetségek, magánszemélyek, építészek, regionális és városi hatóságok, egyéb releváns helyi hatóságok stb.), a főbb észrevételeket és a megállapításokat.

2.3.4. Biztonsági kérdések

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (7) bekezdése értelmében valamennyi tagállam kitérhet a hosszú távú felújítási stratégiája keretében azon kockázatok kezelésére is, amelyek az energiahatékonysági felújításokat és az épületek élettartamát befolyásoló, tűzbiztonsághoz és intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódnak. Ezt a rendelkezést a 7. cikkel (34) együtt kell értelmezni, amely előírja hogy a tagállamoknak foglalkozniuk kell ezekkel a kérdéssel a jelentős felújításon áteső épületek esetében.

A biztonság nemzeti hatáskörbe tartozik, és a releváns nemzeti rendeleteket kell alkalmazni az épületek használata (például lakossági, nem lakossági, iskola, kórház), az épületek felhasználói (például veszélyeztetett személyek, például gyermekek, fogyatékossággal élő személyek vagy nyugdíjasok) és az épülettípus (például emeletes, nem emeletes) tekintetében (35).

A beavatkozási pontok (lásd a fenti 2.3.1.2. szakaszt) emellett megfelelő pillanatok lehetnek egy épület biztonságának értékelésére és fordítva, a biztonsági fejlesztések jó alkalmat nyújthatnak az energiahatékonysági teljesítmény értékelésére.

A kevésbé költséges lakhatás általában régebbi, elavult elektromos rendszerrel rendelkező épületekhez kapcsolódik, ami még veszélyeztetettebbé teszi az energiaszegény fogyasztókat (36). Az elektromos biztonságot jelentős mértékben fokozhatják olyan intézkedések, mint például a rendszeres ellenőrzések (különösen a felújítást megelőzően) és az elektromos berendezések biztonsági korszerűsítése. Az elektromos és gázberendezések és -készülékek biztonsági vizsgálatát is elő kell mozdítani.

Az európai szabványok (Eurocode-ok) átfogó, korszerű eszközök az épületek szerkezeti tervezésére és egyéb építőmérnöki munkák elvégzésére a szeizmikus biztonság (37) és a strukturális tűzvédelmi tervezés (38) érdekében.

A tagállamok várhatóan alkalmazzák az uniós jogszabályok értelmében kidolgozott közös módszereket az építési termékek tűzzel szembeni viselkedés alapján történő értékelése és osztályzása (39), valamint a tűzállóság (40) és a tetők viselkedésének (41) értékelése és osztályozása céljából, szem előtt tartva a tűz terjedését és a biztonságos menekülést.

A tagállamok előmozdíthatják a megfelelő szellőztető és locsolórendszerek, valamint az olyan berendezések (például fotovoltaikus panelek és az elektromos gépjárművek töltőpontjai) biztonságos és megfelelő telepítését, amelyek a tűzbiztonság szempontjából hatást fejthetnek ki.

Fontos szerepet kaphatnak továbbá az olyan tűzmegelőzési intézkedések és szakpolitikák, mint a tűzbiztonsági ellenőrzések, a figyelemfelkeltés az otthonok felkeresése során és az olyan enyhítő intézkedések, mint a füstérzékelők beszerelése.

A tagállamok és az érdekelt felek számára előnyös lehet a tüzekkel kapcsolatos információcsere-platform (42), amelyet a Bizottság azért hozott létre, hogy lehetővé tegye az illetékes nemzeti hatóságok és az egyéb érdekelt felek közötti információcserét a tűzvédelmi biztonsággal kapcsolatos tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztása érdekében. Ennek hatására a szabályozó hatóságok várhatóan jobban fogják tudni teljesíteni a feladataikat, maximálisan ismerve a szabályozási döntéseik előnyeit és hátrányait.

2.4. A beruházások mozgósítását támogató mechanizmusokhoz való hozzáférés lehetővé tételére vonatkozó kötelezettség – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (3) bekezdése

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a 2a. cikk (1) bekezdésében meghatározott célok (2050-re nagy energiahatékonyságú és dekarbonizált épületállomány és a meglévő épületek közel nulla energiaigényű épületekké való, költséghatékony átalakítása) eléréséhez szükséges felújításokra irányuló beruházások mozgósítását támogatandó a tagállamoknak meg kell könnyíteniük a finanszírozási mechanizmusok igénybevételét. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (3) bekezdése meghatározza a lehetséges mechanizmusokat és az energiahatékonyságról szóló irányelv 20. cikkére épít, amely szerint a tagállamok elősegítik az energiahatékonyság-javító intézkedések számára rendelkezésre álló pénzügyi eszközök létrehozását vagy a meglévő eszközök ilyen célú felhasználását.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (3) bekezdése értelmében

„Az (1) bekezdésben említett célok eléréséhez szükséges felújításokra irányuló beruházások mozgósítását támogatandó a tagállamok megkönnyítik azon megfelelő mechanizmusok igénybevételét, amelyekkel:

a)	többek között beruházási platformok vagy csoportok, valamint kis- és középvállalkozások konzorciumai összevonhatnak projekteket, lehetővé téve a beruházói hozzáférést, továbbá, hogy a potenciális ügyfelek számára megoldáscsomagok álljanak rendelkezésre;

b)	csökkenthető a beruházók és a magánszektor számára az energiahatékonysággal összefüggő tevékenységek tekintetében észlelt kockázat;

c)	a közfinanszírozás felhasználható további magánbefektetői források bevonására vagy a piac nem megfelelő működésének kezelésére;

d)	az Eurostat iránymutatásával összhangban iránymutatás nyújtható az energiahatékony középület-állományba történő beruházásokra vonatkozóan; valamint

e)	hozzáférhető és átlátható eszközök – például egyablakos ügyintézés a fogyasztók számára, valamint energetikai tanácsadási szolgáltatások – biztosíthatók, amelyek révén tanácsadás nyújtható a releváns energiahatékonysági felújításokkal és finanszírozási eszközökkel kapcsolatban.”

Ez a rendelkezés az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke értelmében még nem létezett.

A hosszú távú felújítási stratégiák előmozdítása érdekében a tagállamoknak hozzáférést kell biztosítaniuk számos pénzügyi mechanizmushoz a beruházások mozgósításának támogatására, különös tekintettel annak megfontolására, hogyan használandó az innovatív finanszírozás a kisebb ügyfelek és szolgáltatók hatékony támogatására.

Az alábbi nem kimerítő lista a pénzügyi mechanizmusok típusaira hoz általános példákat:

projektek összevonása

i.	önkormányzati közbeszerzés a többlakásos házak korszerűsítésére vonatkozó energiaszolgáltatási szerződések (43) tekintetében (energiamegtakarításon keresztül finanszírozva);

ii.	kapacitásépítés és az érdekelt felekkel folytatott párbeszéd a releváns gazdasági egységek azon képességének javítására, hogy összevont szolgáltatásokat kínáljanak;

iii.	az önkormányzatok egy csoportja által energiaszolgáltatási szerződések keretében történő közbeszerzés néhány középületük vonatkozásában; és

iv.

integrált felújítási szolgáltatások nyújtása – egy gazdálkodó egység (például energetikai hivatal, helyi vagy regionális hatóság, energiaszolgáltató, pénzügyi intézmény) egyablakos ügyintézési rendszert hozhat létre, amely felújítási szolgáltatásokat és finanszírozást nyújt, meglehetősen szabványos módon, lehetővé téve az összevont projektek újrafinanszírozását.

v.	Lásd még a Bevált gyakorlatok az energiahatékonyságban című bizottsági szolgálati munkadokumentum (44) 7.2. szakaszát.

az észlelt kockázat csökkentése

i.	szabványosítás (például vizsgálati tervek, tanúsítványok, szabványok révén) a teljesítménnyel kapcsolatos kockázatok utólagos csökkentésére;

ii.	jelzáloghitelek/hitelek, amelyek figyelembe veszik a projektek energiahatékonysági eleme által az eszköz értékére és a hitelkockázatra gyakorolt pozitív hatást;

iii.	újrafinanszírozás (alapok, kötvények, faktoring) az energiaszolgáltatók és a pénzügyi befektetők hosszú távú finanszírozása érdekében;

iv.	adón keresztül történő finanszírozás – az épületek felújítására irányuló beruházásokra adott kölcsön visszafizetése az ingatlanadón keresztül történik;

v.	számlán keresztül történő finanszírozás – a kölcsön visszafizetése a közüzemi számlán keresztül történik, és az energiamegtakarítás fedezi a beruházási költségeket;

vi.	az energiahatékonysági beruházások valódi műszaki és pénzügyi teljesítményét igazoló tények összegyűjtésének támogatása, például az európai energiahatékonyság-kockázatmentesítő platform adatbázisához (lásd lent) való hozzájárulás vagy hasonló nemzeti adatbázisok létrehozása;

vii.	az energiahatékonysági beruházásokkal kapcsolatos kockázatok értékelésére vonatkozó útmutatás kidolgozásának és használatának előmozdítása; és

viii.

garanciák a kedvezményezetteknek és garanciaeszközök a pénzügyi közvetítőknek.

Lásd még a fent említett Bevált gyakorlatok az energiahatékonyságban című bizottsági szolgálati munkadokumentum 7.3. szakaszát.

állami finanszírozás (45)

i.	az állami alapok által társfinanszírozott hitelrendszerek;

ii.	kockázatmegosztási eszközök (például hitelek, garanciaeszközök és technikai segítségnyújtás);

iii.	a veszélyeztetett fogyasztókat megcélzó vissza nem térítendő támogatások;

iv.	technikai segítségnyújtásra, valamint az energiahatékonysági tanúsítványok és az energetikai auditok költségeinek fedezésére, illetve (ahol nem kötelezőek) az alkalmazásuk előmozdítására és a beruházási lehetőségekkel kapcsolatos figyelemfelkeltésre szolgáló vissza nem térítendő támogatások; és

v.	energiahatékonysági alapok.

Lásd még a Bizottság 2016. évi, a bevált gyakorlatokról szóló dokumentumának 7.1. szakaszát.

iránymutatás az energiahatékony középület-állományba történő beruházásokra vonatkozóan

i.	segítségnyújtás az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szerződések használatához (piaci facilitátorok, keretszerződések, gyakorlati útmutatók stb.);

ii.	általánosságban az energiaszolgáltatók és az energiaszolgáltatási piac fejlődésére ösztönző jogszabályi keret;

iii.	kapacitásépítés projektfejlesztési támogatással, képzéssel, szakértők közötti segítségnyújtással; és

iv.	a középületekre vonatkozó kis projektek összevonásának lehetősége (például a különböző önkormányzatok vagy állami tulajdonosok által menedzselt hasonló projektek).

hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök és energetikai tanácsadási szolgáltatások

i.	egyablakos ügyintézés vagy integrált szolgáltatás a finanszírozás és felújítás tekintetében;

ii.	tanácsadó szolgáltatások;

iii.	technikai útmutatás a finanszírozás és felújítás tekintetében; és

iv.	pénzügyi oktatás a különböző pénzügyi eszközök jobb megértése érdekében.

A pénzügyi mechanizmusokra példákat a 2.6. alszakasz tartalmaz.

Ezek a rendelkezések megfelelnek a Bizottság „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezésének (46), amelynek első pillére az állami alapok hatékonyabb felhasználására vonatkozik az alábbiak révén:

a)	kapacitásépítés a pénzügyi eszközök alkalmazásának előmozdítására (például a fenntartható energiába történő beruházásokkal foglalkozó fórumok (47));

b)	az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrások finanszírozásával foglalkozó rugalmas platformok létrehozása; és

c)	az épületek energiahatékonyságával foglalkozó szerződések számviteli kezelésének egyértelművé tétele.

Ez lehetővé fogja tenni az állami alapok hatékonyabb továbbítását és összevonását, valamint a pénzügyi eszközök alkalmazásának felgyorsítását. A rugalmas pénzügyi platformok kockázatmegosztással és az állami alapok – beleértve az európai strukturális és beruházási alapokat és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot – leghatékonyabb felhasználásával vonzóbb pénzügyi lehetőségeket fognak kínálni a végső kedvezményezettek számára.

Az „Intelligens finanszírozás – intelligens épületek” kezdeményezés második pillére (összevonás és projektfejlesztési támogatás) az alábbiakat tartalmazza:

a)	uniós szinten több projektfejlesztési támogatás elérhetővé tétele; és

b)	az energiahatékonysági szolgáltatásokra vonatkozó helyi/regionális egyablakos ügyintézés kialakításának előmozdítása.

Ez elősegíti, hogy a projektfejlesztők biztosítsák a jó projektötletek érettségét, és lehetővé tegyék az épületek tulajdonosai, a háztartások és a vállalatok számára az információkhoz és az energiahatékonysági szolgáltatásokhoz való hozzáférést, elősegítve a nagyszabású beruházási programok kidolgozását. A helyi vagy regionális egyablakos ügyintézés lehetővé fogja tenni a projektek összevonását, ami vonzóbbá teszi őket a pénzügyi piac számára.

A harmadik pillért (kockázatmentesítés) az Energiahatékonyság-finanszírozási Szakértői Csoport hajtja végre az alábbi kezdeményezések révén:

a)	az energiahatékonyság-kockázatmentesítő platform nyílt forráskódú adatbázisa, amely biztosítja az energiahatékonysági beruházások valódi műszaki és pénzügyi teljesítményét igazoló tényeket (48); és

az Energiahatékonyság-finanszírozási Szakértői Csoport jegyzési garanciavállalási eszköze (49), egy konszenzuson alapuló keret az energiahatékonysági beruházásokra vonatkozó jegyzési garanciavállalások tekintetében – ez útmutatással kíván szolgálni az ilyen beruházásokkal kapcsolatos kockázatok és előnyök értékeléséhez.

Ezek a kezdeményezések segíthetnek abban, hogy a piac helyesen értékelje az energiahatékonysági beruházásokkal kapcsolatos kockázatokat és előnyöket, fokozva a beléjük vetett bizalmat, illetve vonzóbbá téve őket a projektgazdák, a befektetők és a pénzügyi intézmények számára.

Az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (50) (a továbbiakban: (EU) 2018/1999 rendelet) I. mellékletének 7. cikke értelmében a tagállamok nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervének tartalmaznia kell a különböző célkitűzések, célok és hozzájárulások megvalósításához szükséges beruházások általános áttekintését. Információkat kell tartalmaznia a meglévő beruházások áramlásáról és a beruházásokra vonatkozó jövőbeli feltételezésekről a tervezett szakpolitikák és intézkedések, valamint a kockázati tényezők, az akadályok és az államháztartási támogatás vagy az ezekkel kapcsolatos erőforrások tekintetében.

2.5. Pénzügyi ösztönzők, piaci akadályok és tájékoztatás – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. és 20. cikke

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv számos más olyan cikke is módosult, amely releváns a 2a. cikkben meghatározott rendelkezések szempontjából.

2.5.1. A megtakarításokhoz kapcsolódó pénzügyi intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6) bekezdése

2.5.1.1. Kötelezettségek

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv elismeri a pénzügyi kezdeményezések és a tájékoztatási kampányok szerepét a szabályozási keret megfelelő végrehajtásában és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv célkitűzéseinek elérésében. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6) bekezdése értelmében

„A tagállamok az épületfelújítás során megvalósítandó energiahatékonyság-javításra irányuló pénzügyi intézkedéseket a megcélzott vagy megvalósult energiamegtakarításhoz kötik, melyet a következő kritériumok közül egy vagy több alkalmazásával kell meghatározni:

a)	a felújítás céljából használt berendezés vagy anyag energetikai jellemzője, amely esetben a felújítás céljából felhasznált berendezést vagy anyagot olyan szakembernek kell telepítenie, aki rendelkezik a megfelelő szintű minősítéssel vagy képesítéssel;

b)	az épületeken belüli energiamegtakarítás kiszámításához használt szabványos értékek (51);

c)	a felújítással elért javulás, a felújítás előtt, illetve után kiállított energiahatékonysági tanúsítványok összehasonlításának tükrében (52);

d)	energetikai audit eredményei;

e)	az energetikai jellemző javulását jelző, más releváns, átlátható és arányos módszerrel végzett vizsgálat eredményei.”

Ez új bekezdés. Az ebben foglalt követelmények a nemzeti jogszabályokon keresztül történő hatálybalépés dátumától alkalmazandók (vagyis legkésőbb az átültetési határidőtől számítva). A pénzügyi intézkedések valamennyi típusára vonatkoznak, beleértve az adóügyi intézkedéseket. Lehetőség szerint a meglévő intézkedések esetében történő alkalmazásuk is ajánlott (például a támogatási rendszerek esetében a tagállamoknak célszerű mérlegelniük és bevezetniük a jövőbeli pénzügyi támogatásokra vonatkozó módosításokat) (53).

Az energiahatékonyságra vonatkozó pénzügyi intézkedések esetében már gyakori, hogy olyan feltételek vagy kötelezettségek kísérik őket, amelyek szerint a végső kedvezményezetteknek bizonyítaniuk kell a projekt teljesítményét és az állami források hatékony felhasználását. A követelmény attól függetlenül alkalmazandó, hogy a szóban forgó felújítás az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2. cikkének (10) bekezdése értelmében jelentős felújításnak minősül-e.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6) bekezdése lehetővé teszi, hogy a különböző megközelítések a pénzügyi támogatást az energetikai felújítás minőségéhez kössék, de biztosítja a tagállamok számára a nemzeti vagy regionális feltételeknek megfelelő rugalmas végrehajtást. A rendelkezés ugyanakkor előírja, hogy a tagállamok kötelesek egy vagy több kritériumot alkalmazni a fent említett a)–e) kritérium közül.

A kompetenciák és készségek központi szerepet játszanak a felújítás minőségének biztosításában, így az energiahatékonyságra irányuló pénzügyi intézkedéseknek elő kell írniuk, hogy a felújítási intézkedéseket képzett vagy minősített szakemberek hajtsák végre. Ez különösen az a) kritérium esetében fontos, amely szerint képzett vagy tanúsított szakemberek bevonására van szükség a felújítás céljából használt berendezések és anyagok telepítése, valamint a felújítás hitelesítése érdekében. Ennek a követelménynek azonban figyelembe kell vennie a releváns szakmákra vonatkozó nemzeti rendeleteket.

A megfelelő telepítésen túl a minőségbiztosítás érdekében ajánlott, hogy képzett vagy tanúsított ellenőrök értékeljék a felújítás eredményeit.

2.5.1.2. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikke (6) bekezdésének átültetése és végrehajtása

Az alkalmazandó minőségi kritériumok kiválasztását követően a tagállamok valamennyi megfelelő, a pénzügyi intézkedések tervezéséért és végrehajtásáért felelős hatóság/hivatal (például üzemeltető hatóság) számára eljuttatják az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6) bekezdését átültető nemzeti intézkedéseket. Ez fontos lépés ahhoz, hogy az intézkedések tervezése és végrehajtása összekapcsolódjon egy vagy több kritériummal.

A tagállamoknak felül kell vizsgálniuk a releváns szakmákról szóló nemzeti szabályozásukat annak biztosítása érdekében, hogy csak képesített és tanúsított szakemberek vegyenek részt a felújításban.

2.5.2. Az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartására szolgáló adatbázisok – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6a) bekezdése

2.5.2.1. Kötelezettségek

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6a) bekezdése értelmében

„Az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartására szolgáló adatbázisoknak lehetővé kell tenniük az érintett épületek mért vagy számított energiafelhasználására vonatkozó adatok gyűjtését, ideértve legalább azokat a középületeket, amelyekre vonatkozóan a 12. cikk szerint kiállították a 13. cikkben említett energiahatékonysági tanúsítványt.”

Az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartásai és adatbázisai

a)	alapvető eszközök lehetnek a nagyobb megfelelőség érdekében;

b)	javíthatják az épületállománnyal kapcsolatos ismereteket;

c)	hatékonyabban tájékoztathatják a szakpolitikai döntéshozókat; és

d)	támogathatják az üzemeltetők döntéseit (54).

A tagállamoknak nem kell létrehozniuk adatbázist vagy nyilvántartást. Ahol már létezik vagy bevezetésre kerül ilyen adatbázis, a tagállamoknak eleget kell tenniük ennek az új rendelkezésnek (55). A tagállamok feladata meghatározni, hogy milyen gyakorisággal frissítsék az adatbázist új (tényleges vagy számított) energiafogyasztási adatokkal.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6a) bekezdése előírja, hogy az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartására szolgáló adatbázisoknak lehetővé kell tenniük az érintett épületek (mért vagy számított) energiafelhasználására vonatkozó adatok gyűjtését. Idetartoznak legalább az olyan középületek, amelyek vonatkozásában az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 13. cikke alapján energiahatékonysági tanúsítvány került kiállításra, vagyis az olyan, a hatóságok által használt, a nagyközönség által gyakran látogatott épületek, amelyek teljes hasznos alapterülete meghaladja a 250 m2-t (vagyis olyan épületek, amelyek tekintetében az energiahatékonyságról szóló irányelv 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően energiahatékonysági tanúsítványra van szükség).

A tagállamok szabadon meghatározhatják, mit jelent a „gyakran látogatott” kifejezés, de az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikke (6a) bekezdésének átültetése során használt értelmezésnek meg kell felelnie az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv (már átültetett) 12. és 13. cikke értelmezésének.

A tagállamok szabadon begyűjthetik az adatokat más forrásokból, és nyilvántartásba vehetik őket az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartására szolgáló adatbázisokban.

2.5.2.2. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikke (6a) bekezdésének átültetése és végrehajtása

Amennyiben rendelkeznek az energiahatékonysági tanúsítványok nyilvántartására szolgáló adatbázissal, a tagállamok

a)	megvizsgálják, hogy a rendelkezések lehetővé teszik-e a mért vagy számított energiafogyasztásra vonatkozó adatok gyűjtését, és szükség esetén módosítják őket a 10. cikk (6a) bekezdésében előírt kötelezettségnek való megfelelés érdekében;

b)	biztosítják, hogy legalább az energiahatékonysági tanúsítvánnyal rendelkező, a nagyközönség által gyakran látogatott középületekre vonatkozó adatok bekerüljenek az adatbázisba; és

c)	frissítik az adatokat, ideális esetben legalább évente egyszer.

2.5.3. Összesített anonimizált adatok – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6b) bekezdése

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6b) bekezdése értelmében

„Kérésre statisztikai és kutatási célból, valamint az épület tulajdonosa részére rendelkezésre kell bocsátani legalább az uniós és nemzeti adatvédelmi követelményeknek megfelelő aggreagált és anonimizált adatokat.”

A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket e követelménynek való megfelelés érdekében. Ez a rendelkezés nem írja elő, hogy a tagállamoknak módosítaniuk kell a meglévő adatbázisokat, de biztosítaniuk kell, hogy a jogszabályi keret lehetővé tegye az adatok elérhetővé tételét a cikkben megfogalmazott kötelezettségeknek megfelelően.

2.5.4. Tájékoztatás – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 20. cikkének (2) bekezdése

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 20. cikkének (2) bekezdése értelmében

„A tagállamok tájékoztatják az épületek tulajdonosait vagy bérlőit különösen az energiahatékonysági tanúsítványokról, ezek rendeltetéséről és céljáról, a költséghatékony intézkedésekről, és adott esetben az épület energiahatékonyságának javítását szolgáló pénzügyi eszközökről, valamint a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok fenntarthatóbb alternatívával való helyettesítéséről. A tagállamok ezt a tájékoztatást hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök, például felújítási tanácsadás és egyablakos ügyintézés révén biztosítják.

A tagállamok kérésére a Bizottság segítséget nyújt a tagállamoknak az (1) bekezdés és e bekezdés első albekezdésének alkalmazásában indított információs kampányok megrendezéséhez, amelyekkel uniós programok keretében is foglalkozhatnak.”

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 20. cikke módosult, hogy egyértelművé tegye a tagállamok tájékoztatási kötelezettségét a bérlők vagy tulajdonosok felé. Az esetek (nem kimerítő jellegű) jegyzéke már tartalmazza a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok (56) fenntarthatóbb alternatívával való helyettesítésére vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 20. cikkének (2) bekezdése szerint „A tagállamok ezt a tájékoztatást hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök, például felújítási tanácsadás és egyablakos ügyintézés révén biztosítják.”

2.6. A hosszú távú felújítási stratégiák benyújtása és az elért eredményekről szóló jelentéstétel

2.6.1. A hosszú távú felújítási stratégiák benyújtása

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (8) bekezdésének (57) megfelelően a hosszú távú felújítási stratégiákat a tagállamok végleges nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervének „részeként” kell benyújtani a Bizottságnak. A hosszú távú felújítási stratégiákat a nemzeti energia- és éghajlat-politikai terv mellékleteként kell benyújtani.

Az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének megfelelően a végleges nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek benyújtásának határideje 2019. december 31., majd azt követően minden 10. év.

Ugyanakkor az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (8) bekezdésében szereplő eltéréssel az első hosszú távú felújítási stratégiák benyújtási határideje legkésőbb 2020. március 10., három hónappal a végleges nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek benyújtására vonatkozó határidőt követően. A tagállamoknak azonban tanácsos arra törekedniük, hogy a hosszú távú felújítási stratégiájuk végleges változata ugyanakkor készüljön el, mint a végleges nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervük, hogy a hosszú távú felújítási stratégiákat teljes mértékben figyelembe lehessen venni, és alakítani lehessen a nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveket.

Az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke b) pontja 3. alpontjának megfelelően a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervük részeként a tagállamoknak az energiaunió mind az öt dimenziója esetében meg kell határozniuk a célkitűzéseket, célokat és hozzájárulásokat. A nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek tervezetében és végleges változatában az alábbi kötelező elemeket kell feltüntetni:

a)	indikatív mérföldkövek (58);

b)	tagállami szinten megállapított, az előrehaladás mérésére alkalmas mutatókat tartalmazó ütemterv (59);

c)	a várható energiamegtakarítás és a további előnyök tényeken alapuló becslése (60); és

d)	az Unió energiahatékonysági célkitűzéséhez való hozzájárulás (61) az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének megfelelően.

Ezeket a kulcsfontosságú elemeket fel kellett tüntetni a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervek tervezetében, amelyeket 2018 végéig kellett benyújtani, és szerepelniük kell a 2019 végéig benyújtandó végleges nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervben. A kulcsfontosságú elemek központi jelentőséggel bírnak a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekben kitűzött célok vonatkozásában, és alátámasztják a megerősített, teljes egészében kidolgozott hosszú távú felújítási stratégiákat.

2.6.2. Az elért eredményekről szóló jelentéstétel

Az (EU) 2018/1999 rendelet 4. fejezete meghatározza a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekkel kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségeket, beleértve a hosszú távú felújítási stratégiákkal kapcsolatos jelentéstételt.

Az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke előírja, hogy a tagállamoknak integrált nemzeti energia- és éghajlat-politikai eredményjelentést (a továbbiakban: eredményjelentés) kell benyújtaniuk 2023. március 15-ig, és utána minden második évben.

Az (EU) 2018/1999 rendelet 17. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében ezek az eredményjelentések tartalmazzák az (EU) 2018/1999 rendelet 21. cikkében meghatározott kötelező energiahatékonysági információkat.

2.6.2.1. A nemzeti ütemtervekre, célkitűzésekre és célokra vonatkozó jelentéstétel

Az (EU) 2018/1999 rendelet 21. cikke a) pontjának megfelelően az eredményjelentés tartalmazza a nemzeti ütemtervek, célkitűzések és célok végrehajtására vonatkozó információkat. Az épületek és a hosszú távú felújítási stratégiák vonatkozásában az alábbiak tartoznak ide:

a)	a hosszú távú felújítási stratégiák indikatív mérföldkövei; és

b)	az Unió energiahatékonysági célkitűzéséhez való hozzájárulás az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének megfelelően;

c)	adott esetben a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervben meghatározott egyéb nemzeti célkitűzések frissítése.

2.6.2.2. Jelentéstétel a szakpolitikákról és intézkedésekről

Az (EU) 2018/1999 rendelet 21. cikkének b) pontja értelmében az eredményjelentés tartalmazza a szakpolitikák és intézkedések – beleértve a hosszú távú felújítási stratégiákat – végrehajtásával kapcsolatos információkat az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének megfelelően.

2.6.2.3. Nemzeti célkitűzések

Végezetül, az (EU) 2018/1999 rendelet 21. cikke c) pontjának megfelelően, amely hivatkozik az (EU) 2018/1999 rendelet IX. mellékletének 2. részére, az eredményjelentés továbbá kiegészítő információkat tartalmaz a nemzeti célkitűzések vonatkozásában, beleértve az előző két évben végrehajtott fontosabb jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikákat, intézkedéseket, finanszírozási intézkedéseket és programokat az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke b) pontjában meghatározott célkitűzések elérése érdekében, beleértve azokat, amelyek javítják az épületek energiateljesítményét (az (EU) 2018/1999 rendelet IX. melléklete 2. részének a) bekezdése).

2.7. Bevált gyakorlatok az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének való megfelelés érdekében

Ez a szakasz útmutatást ad az olyan bevált gyakorlatokkal kapcsolatban, amelyek hasznosak lesznek a tagállamok számára a 2a. cikkben meghatározott előírások végrehajtása során. Ez a szakasz az előző szakasz felépítését követi.

A tagállamok által az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikke értelmében 2014-ben és 2017-ben benyújtott épületfelújítási stratégiák a jövőbeli hosszú távú felújítási stratégiák építőkövei lesznek. A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervre vonatkozó iránymutatás (62) részletes utasításokat tartalmaz egyes elemek ezen stratégiákban való feltüntetésével kapcsolatban, és az alábbiak hivatkozásokat tartalmaznak a releváns szakaszokra. Hasznos kiindulási pont, mert az (EU) 2018/844 irányelv az épületek felújítására vonatkozó stratégiák tekintetében a kötelezettségekre épít.

2.7.1. A nemzeti épületállomány áttekintése – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének a) pontja

A nemzeti épületállomány áttekintésében feltüntetendő elemekkel kapcsolatos részleteket a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervre vonatkozó iránymutatás B. melléklete 1. szakaszának 57. iránymutatása tartalmazza.

A tagállamoknak az áttekintés elkészítésekor célszerű figyelembe venniük az INSPIRE irányelvben (63) meghatározott követelményeket. Az épületek az említett irányelvben szereplő 34 adattéma közé tartoznak, és a nemzeti és helyi hatóságoknak – 2020-ra – várhatóan nagy, releváns információkat (például az építés dátuma, jelenlegi felhasználás és feltételek) tartalmazó adatkészleteket kell elérhetővé és letölthetővé tenniük. A JRC Buildings-related datasets accessible through the INSPIRE geoportal (Az INSPIRE geoportálon elérhető, épületekkel kapcsolatos adatkészletek) című, 2016. évi technikai jelentése (64) hasznos lehet ebből a szempontból.

A 2017. évi vallon (belga), francia és máltai hosszú távú felújítási stratégia jó példa a nemzeti épületállomány áttekintésére vonatkozó bevált gyakorlatokra (65).

2.7.2. Költséghatékony felújítási megközelítések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontja

A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervre vonatkozó iránymutatás B. mellékletének 2. szakasza részletes tájékoztatást nyújt a felújításra vonatkozó költséghatékony megközelítések azonosításához.

A Brüsszel fővárosi régió 2014. évi hosszú távú felújítási stratégiája és a 2017. évi vallon (belga) és bolgár hosszú távú felújítási stratégia a költséghatékony megoldásokra vonatkozó bevált gyakorlatok jó példája (66).

Lásd még a Buildings Performance Institute Europe (BPIE) 2016. évi Trigger points as a must in national renovation strategies (Beavatkozási pontok mint a nemzeti felújítási stratégiák kötelező elemei) című adatlapot (67).

Iparosított utólagos átalakítás

Az iparosított utólagos átalakítás a szigetelő homlokzat és a tetőfedéshez használt alkotóelemek – beleértve a kábeleket, csöveket és üvegezést – nem a helyszínen történő sorozatos előregyártásával költséghatékonyabbá teheti a felújítást, és kevésbé zavarhatja a lakókat a felújítás során.

Az E2ReBuild projekt (68) megvizsgálta, előmozdította és bemutatta a hozzáadott értéket teremtő, költséghatékony és fejlett, energiahatékony utólagos átalakítási stratégiákat a kétemeletes lakóépületek esetében.

A 2ndskin projekt (69) összehozta az építőipar különböző érdekelt feleit azzal a szándékkal, hogy integrálja a szakértelmüket és a célkitűzéseket a többemeletes lakóépületekre vonatkozó olyan innovatív utólagos átalakítási elképzelésbe, amely közel nulla energiaigénnyel jár, miközben fejlesztési lehetőségeket kínál. A projekt hipotézise szerint a közel nulla energiaigényű felújítás előmozdítható, az aránya pedig növelhető az előre gyártott homlokzati modulok használatával, ami felgyorsítja a telepítést, és minimalizálja a lakók zavarását.

Bérlemények és energiahatékonyság

A tagállamoknak a nemzeti bérlakásállományuk esetében szükséges fejlesztések további támogatása érdekében meg kell fontolniuk olyan követelmények bevezetését vagy folytatólagos alkalmazását, amelyek a bérlemények energiahatékonysági tanúsítványaira vonatkozóan egy bizonyos energiahatékonysági szintet írnak elő (lásd a (EU) 2018/844 irányelv (9) preambulumbekezdését). A tagállamoknak ehhez mérlegelniük kell olyan pénzügyi mechanizmusok kidolgozását, amelyek könnyítenek az ingatlantulajdonosok terhein a szükséges felújítások finanszírozásával kapcsolatban.

A holland kormány bejelentette, hogy 2023-tól az épületeknek legalább „C” energiabesorolással kell rendelkezniük ahhoz, hogy irodahelyiségek céljára bérbe vehetők legyenek (70).

Angliában és Walesben az energiahatékonyságról (magánbérleményekről) szóló 2015. évi rendelet meghatározta a lakáscélú és nem lakáscélú magánbérlemények energiahatékonyságának minimális szintjét. 2018 áprilisa óta az ilyen ingatlanok tulajdonosainak gondoskodniuk kell a legalább „E” energiahatékonysági besorolásról, mielőtt új bérleti megállapodást kötnének új vagy meglévő bérlőkkel. 2020. április 1-től (lakóingatlanok esetében), illetve (nem lakóingatlanok esetében) 2023. április 1-től ez a követelmény valamennyi magánbérleményre vonatkozik, még abban az esetben is, ha a bérleti megállapodások változatlanok maradtak (71).

Skócia olyan intézkedést vezetett be, amely előírja a rosszul teljesítő szociális lakások felújítását. Görögország hasonló megközelítést alkalmaz, és az épületeknek legalább „C” energiahatékonysági besorolással kell rendelkezniük ahhoz, hogy a közszféra lízingelhesse vagy megvásárolhassa őket. Ez a kötelezettség 2020-ra valamennyi meglévő lízingszerződésre ki fog terjedni.

2.7.3. A mélyfelújításra vonatkozó szakpolitikák és intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének c) pontja

A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervre vonatkozó iránymutatás B. mellékletének 3. szakasza meghatározza, mely információkat kell megadni a költséghatékony mélyfelújítást előmozdító szakpolitikák és intézkedések vonatkozásában.

A Brüsszel fővárosi régió és Franciaország 2017. évi hosszú távú felújítási stratégiája jó példa a mélyfelújítást előmozdító intézkedésekre vonatkozó bevált gyakorlatokra (72).

Ütemtervek

Az iBRoad projekt (73) családi házakra vonatkozó egyéni épületfelújítási ütemtervvel foglalkozik. Az eszköz megvizsgálja az épületek egészét, és a helyzetre szabott hosszú távú (15–20 évre vonatkozó) felújítási (iBRoad) tervet készít, amely az energetikai beavatkozásokat rögzítő építési naplóval vagy útlevéllel társul. Az iBRoad szerint a tulajdonosoknak és a vevőknek felhasználóbarátabb és megbízhatóbb tanácsra van szükségük az energetikai felújítások kivitelezésének legjobb módjával kapcsolatban.

Az iBRoad projekt The concept of the individual building renovation roadmap – an in-depth case study of four frontrunner projects (Az egyéni épületfelújítási ütemterv koncepciója – négy élen járó projekt részletes esettanulmánya) című jelentése (74) kitér az ilyen ütemterv elkészítésének és végrehajtásának folyamatára és a legfontosabb megválaszolandó kérdésekre. Emellett példákat hoz a valós életből Dániából (BetterHome (75)), Flandriából (Woningpas és EPC+), Franciaországból (Passeport efficacité énergétique) és Németországból (Individueller Sanierungsfahrplan).

Az Alliance for Deep Renovation in Building (ALDREN) (76) is építési útleveleket javasol a lépésről lépésre történő felújítást illetően, és egy közös európai önkéntes tanúsítási rendszer révén harmonizált energiahatékonysági besorolást biztosít.

Épületekkel kapcsolatos tájékoztatás

Az Intelligent Energy Europe (IEE) Request2Action projektje (77) az energiahatékonysági tanúsítványokkal és azzal foglalkozott, hogyan javítható az ajánlásaik alkalmazása. A projekt által javasolt megoldás, amely néhány esetben hasonlít egy útlevélhez, egy épületekkel kapcsolatos tájékoztatást nyújtó „központ” vagy egyablakos ügyintézési rendszer. E megközelítés egyik példája Portugáliában a Casa+ központ, amely minden lakóépület vonatkozásában tárolja az energiahatékonysági tanúsítványokat és a kapcsolódó adatokat, hogy ajánlatot lehessen tenni a felújításukra, s ennek eredményét is rögzítik. További részletek a Recommendations on building hubs (Az épületekkel foglalkozó központokra vonatkozó ajánlások) című jelentésben (78) találhatók.

2.7.4. A legrosszabb teljesítményű épületekre és az energiaszegénységre vonatkozó szakpolitikák és intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének d) pontja

2.7.4.1. A nemzeti épületállomány legrosszabb teljesítményű szegmensei

A Horizont 2020 kezdeményezés keretében megvalósuló ENERFUND projekt (79) az energetikai mélyfelújítások által biztosítandó energiamegtakarítások könnyen hozzáférhető és megbízható értékelésének szükségességével foglalkozik, és több ilyen projektre ösztönöz Európában. A projekt kifejleszt egy döntéshozatali eszközt, amely – az ügyfelek hitelképességének bankok általi értékeléséhez hasonlóan – számos paraméter alapján értékeli a mélyfelújítási lehetőségeket. Az eszköz az egyes épületek energiahatékonyságát feltüntető online térkép formáját ölti.

Dániában valamennyi szociális lakásszövetkezet havonta hozzájárul egy közös „szolidaritási alaphoz”, amelyet a legrosszabbul teljesítő épületek felújítására fordítanak.

Az energiahatékonysággal kapcsolatos bérleti korlátozások (a 6.2. szakaszban említetteknek megfelelően) szintén olyan hatékony intézkedések, amelyek elősegítik a legrosszabbul teljesítő épületek felújítását.

Az adómechanizmusok is olyan eszközök, amelyek révén a tagállamok előmozdíthatják a nem energiahatékony épületek felújítását. Példaként említhetők a következők:

a)	az energiahatékonyságra vonatkozó bizonyos felújítási költségek leírhatók a nyereségadóból (Dánia); és

b)	az energiafogyasztásra kivetett adó (Hollandia) (80).

2.7.4.2. A tulajdonos és bérlő közötti érdekellentétek

Az energiahatékonysággal kapcsolatos bérleti korlátozások szintén olyan hatékony intézkedések, amelyek elősegítik a nem energiahatékony épületek felújítását. Példaként említhetők a következők:

a)	a felújítás kötelezővé tétele a tulajdonosok számára (Egyesült Királyság) (81); és

a bérlemények energiahatékonyságának minimális szintje, például

i.	kötelező tetőszigetelés (Flamand Lakásügyi Törvénykönyv); és

ii.	az irodák energiahatékonysági tanúsítására vonatkozó minimális szintek (Hollandia).

2.7.4.3. A piac nem megfelelő működése

A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervre vonatkozó iránymutatás B. melléklete 3. szakaszának b) pontja a feltüntetendő információk jegyzékébe beleveszi a felújítást akadályozó tényezők elemzését. A 3. szakasz d) pontja javasolja, hogy az ilyen akadályokat új szakpolitikai intézkedésekkel kell felszámolni.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozására vonatkozó javaslatot kísérő hatásvizsgálat (82) is foglalkozik az épületek energiahatékonysági beruházásait akadályozó tényezőkkel.

2.7.4.4. Az energiaszegénység enyhítése

A 2017. évi hosszú távú felújítási stratégiák JRC általi értékelése áttekintést nyújt a tagállamok által az energiaszegénység enyhítése érdekében tett, folyamatban lévő vagy tervezett erőfeszítésekre vonatkozó közvetlen (konkrét szakpolitikák és intézkedések) és közvetett (általános stratégiák vagy kezdeményezések) hivatkozásokról. Sok intézkedés olyan pénzügyi ösztönzők formáját ölti, amelyek a lakosság energiaszegénységi küszöb alatt élő szegmenseit, az alacsony jövedelmű háztartásokat és a szociális lakásokat célozzák meg. Néhány ország energiaszegénységgel kapcsolatos konkrét intézkedéseket vezetett be az energiahatékonysági rendszere keretében, míg mások ebből a célból figyelemfelkeltő és tanácsadási szolgálatokat állítottak fel.

Az uniós energiaszegénységi megfigyelőközpont az adatok és statisztikák értékes forrása. Energiaszegénységi mutatókat dolgozott ki, összeállította a szakpolitikai intézkedések kiterjedt katalógusát, illetve átfogó kutatási adattárat hozott létre. Segít az energiaszegénységgel foglalkozó szakpolitikák tervezésében és végrehajtásában érdekelt feleknek (szakpolitikai döntéshozók, nem kormányzati szervezetek, különböző szintű hatóságok, valamint kutatók és szakemberek) a jelenség meghatározásában és mérésében. Lehetővé teszi továbbá bevált gyakorlatok cseréjét, és képzési anyagokat biztosít. Közvetlen segítséget nyújthat a tagállamok számára tanácsadással és szakértelemmel – mindkettőt ad hoc módon, illetve az energiaszegénység minden vonatkozása terén tapasztalt szakértőkből álló széles körű tanácsadó testület révén.

Franciaországban a nemzeti lakásügyi hivatal többek között a Habiter mieux (Jobb élet) program keretében foglalkozik az energiaszegénységgel. Franciaország energiamegtakarítási tanúsítványokra vonatkozó rendszere új kötelezettséget ír elő, amely kifejezetten az energiaszegénység leküzdésére irányul. A rendszer finanszírozni fogja az alacsony jövedelmű háztartásokra vonatkozó intézkedéseket. Franciaország emellett létrehozott egy „energiaszegénységi megfigyelőközpontot”, hogy pontosabban mérje az energiaszegénységi helyzeteket, illetve nyomon kövesse a hátrányos helyzetű háztartásoknak nyújtott állami és magán forrásokból származó pénzügyi támogatást más helyi és nemzeti kezdeményezések keretében tett intézkedésekkel együtt.

Az ír kormány energiaszegénység elleni stratégiája és az Egészséges Írország keretrendszer értelmében a nemzeti hatóságok létrehozták a „melegség és jólét” rendszert, egy olyan kísérleti kezdeményezést, amely arra törekszik, hogy – ír környezetben – hitelesítse azokat a nemzetközi bizonyítékokat, amelyek szerint az otthonok melegebbé és energiahatékonyabbá tétele kedvezően befolyásolhatja az energiaszegénységben élő olyan emberek egészségét és jólétét, akik emellett például krónikus obstruktív légúti betegségben és asztmában szenvednek. A szociális lakásokba történő beruházásokra vonatkozó ír program keretében a helyi hatóságok minden évben számos intézkedés vonatkozásában tőkefinanszírozásban részesülnek, hogy javítsák a szociális lakásállomány szabványos és általános minőségét, beleértve a nagyobb energiahatékonyságot szolgáló utólagos átalakítást.

Az uniós Episcope projekttel partnerségben az Irish Energy Action kidolgozott egy eszközt az energiahatékonysági tanúsítványok feltérképezésére (83). Egy interaktív térkép bemutatja a különböző építési jellemzőket (beleértve az energiaszegénységi mutatókat) Dublin különböző részein. Az adatok összesítve jelennek meg kisebb területeken és a választójogi körzeteken belül. Ez a feltérképezés elősegíti a helyi szakpolitikai döntéshozatal körzeti megközelítését és az energiaszegénység csökkentésére irányuló stratégiák kidolgozását.

Ausztria energiahatékonysági kötelezettségi rendszere bónusztényezőt alkalmaz, s ennek értelmében az alacsony jövedelmű háztartások energiamegtakarítására 1,5-ös súlyozási tényező vonatkozik. Az energiaszolgáltatóknak emellett olyan központokat kell működtetniük, amelyek információkkal és tanáccsal szolgálnak többek között az energiaszegénységgel kapcsolatban. Az osztrák regionális/helyi programok további példái közé tartozik egy energetikai tanácsadási rendszer Bécsben és egy energiamegtakarítási projekt az alacsony jövedelmű háztartások vonatkozásában Braunau, Freistadt és Linz-Land körzetben.

A szociális bérlakások ágazatára vonatkozó holland energiamegtakarítási megállapodás azt a célt tűzi ki a lakásszövetkezetek tekintetében, hogy 2020-ra átlagosan el kell érniük a „B” energetikai besorolást (ami 1,25-ös energetikai mutatóval egyenértékű).

Az egyéb példák közé tartoznak az alábbiak:

a)	a PLAGE SISP program a Brüsszel fővárosi régióban;

b)	a veszélyeztetett horvát háztartások egyéni energiahatékonysági intézkedéseinek állami támogatása;

c)	a JESSICA kohéziós politikai program Litvániában és a Cseh Köztársaságban;

d)	személyre szabott tanácsadó szolgáltatások az alacsony jövedelmű háztartások energiahatékonyságára vonatkozóan Luxemburgban és máshol; és

e)	az energiaszolgáltatási számlák tekintetében szociális bónuszok vagy kedvezmények az alacsony jövedelmű családok esetében Olaszországban és Franciaországban.

A REACH projekt (84) a szakiskolai tanárok és tanulók mint energetikai tanácsadók képzésével igyekszik enyhíteni az energiaszegénységen. A REACH partnerei körülbelül 1 600 háztartást kerestek fel, hogy alapvető energiahatékonysági intézkedéseket hajtsanak végre. Szlovéniában a projekt hozzájárult a háztartások energiaszegénységét enyhítő országos rendszer kiépítéséhez. A képzési csomagok és a végleges hatásjelentés elérhetők a projekt honlapján.

Az ASSIST projekt (85) az energiaszegénység enyhítésére törekszik, és specializált szolgáltatásokat kínál a veszélyeztetett fogyasztói energetikai tanácsadók hálózatán keresztül. A veszélyeztetett fogyasztói energetikai tanácsadók olyanok köréből kerülnek kiválasztásra, akik közvetlen tapasztalattal rendelkeznek a veszélyeztetettség és/vagy az energiaszegénység terén, és képzésen vesznek részt a jövőbeli foglalkoztathatóságuk javítása és a személyes előnyök maximalizálása érdekében. A fellépések a következőkre terjednek ki:

a)	visszajelzési rendszerek alkalmazása;

b)	energetikai auditok;

c)	közösségalapú kezdeményezések;

d)	az energiahatékonysági támogatások megszerzéséhez nyújtott támogatás; és

innovatív finanszírozási mechanizmusok tesztelése. Az uniós városfejlesztési menetrend (86) kezdeményezésére 2016-ban a kormányközi együttműködés keretében került sor azzal az általános céllal, hogy a szakpolitikák a városi dimenzióra is kitérjenek a jogalkotás minőségének javítása, a hatékonyabb finanszírozás és a szélesebb körű ismeretek érdekében az európai városok vonatkozásában. A menetrend végrehajtása többszintű kormányzás formájában partnerségeken keresztül történik. Az egyik partnerség az energetikai átmenetre összpontosít. Ez a partnerség többek között arra törekszik, hogy az épületek szintjén javítsa az energiahatékonyságot az utólagos energiahatékonysági és irányítási átalakítás révén, beleértve a tanácsadást, az energiaszegénység enyhítése érdekében is. A lakhatási partnerség emellett foglalkozik a megfizethető lakhatási lehetőségek bővítésének szükségességével, s idetartoznak az alábbiak nyomon követésére vonatkozó intézkedések: a megfizethető lakhatásra vonatkozó beruházások, a kilakoltatások energiahatékonysági felújítás révén való megelőzésére vonatkozó ajánlások, az integrált körzeti energiahatékonysági felújítási megközelítések előmozdítása, valamint a nemek, a szegénység és az energia közötti összefüggésre vonatkozó uniós adatok bővítése.

Az energiahatékonysági felújításokkal foglalkozó, a szociális lakhatásra összpontosító egyéb projektek

A FIESTA projekt (87) nem kifejezetten az energiaszegény háztartásokkal foglalkozik, de a részt vevő háztartások nagy része érintett a szociális lakhatás kérdésében. A projekt a fűtési és hűtési hatékonysággal foglalkozik a családok esetében, különös tekintettel a veszélyeztetettebb családokra. A 14 városban működő díjmentes energetikai ügyfélszolgálatok tanácsadást nyújtottak egyének számára (személyesen vagy online), és helyszíni energetikai auditokat végeztek. Legalább 39 további európai város vett részt hivatalosan a FIESTA modell átvételében. A projekt olyan felhasználóbarát energiamegtakarítási útmutatókat dolgozott ki a háztartások számára, mint például a FIESTA energiahatékonysági útmutatója (88), és rövid animációs filmek (89) készültek bolgár, horvát, angol, görög, olasz és spanyol nyelven.

A Horizont 2020 kezdeményezés keretében az EnerSHIFT projekt (2016. február – 2019. január) (90) az olaszországi ligur térség szociális lakhatási ágazatát célozza meg. Technikai segítségnyújtást kínál megvalósíthatósági tanulmányok készítéséhez azzal a végső céllal, hogy az energiaszolgáltatók általi, energiahatékonysági szerződés révén megvalósuló beruházásokra vonatkozó tendert írjon ki. A projekt a kohéziós politikai alapokat is igénybe veszi a beruházások előmozdításához. A cél egy olyan program, amely közel 15 millió EUR nagyságú összeget ruház be, és évi 14,5 GWh nagyságú primerenergia-megtakarítást eredményez.

2018 szeptemberében került sor az első EnerSHIFT tender odaítélési eljárására, melyben 44 szociális lakóépület volt érintett az olaszországi Genova tartományban, és év végén történt meg a szerződés aláírása. A ligur bankrendszerrel kötött megállapodás célja az energiaszolgáltatók hitelhez jutásának elősegítése. A szociális lakásügyi ágazatról szóló 10/2004. számú regionális törvény módosult, hogy lehetővé tegye az energiahatékonysági szerződések végrehajtását. Ennek eredményeképpen a javasolt szerződések esetében már nincs szükség a bérlők általi hivatalos jóváhagyásra.

A Transition Zero projekt (91) célja a közel nulla energiaigényű épületek számának növelése Európa-szerte, kifejezetten a szociális lakások felújítására összpontosítva. Az Energiesprong hollandiai sikerére építve a Transition Zero kiterjeszti a közel nulla energiaigényű épületeket eredményező felújításokat az Egyesült Királyságban és Franciaországban, katalizátorként használva a szociális lakásügyi ágazatot. Az Energiesprong teljes mértékben integrált felújítási csomagokat kínál hosszú távú garanciákkal, amelyek kereskedelmi szempontból életképessé és méretezhetővé teszik a megoldást. A Transition Zero nem korlátozódik az energiaszegénység enyhítésére, és a nem energiaszegény épületállománnyal is foglalkozik. Üzleti modellje ugyanakkor olyan életképes megoldásokat kínál, amelyekkel a szociális lakhatási vállalkozások enyhíthetik a megfizethető lakhatással és az energiaszegénységgel kapcsolatos problémákat. A releváns jelentések a strukturális pénzügyi termékekre összpontosítottak a szociális lakhatás, az energiahatékonysági garanciák és a felújítási csomagok megvalósítására vonatkozó vizsgálati tervek, az ajánlattételhez szükséges dokumentáció, a felújításra vonatkozó nemzeti és regionális szabályozói környezet és a piaci értékelés vonatkozásában.

2.7.5. Középületekre irányuló szakpolitikák és intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének e) pontja

Horvátországban 2015-ben két projekt indult, amely lehetővé teszi az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és a Kohéziós Alapból származó beruházások együttes használatát a középületek felújítása céljából, és az alábbiakkal foglalkozott:

a)	az épületek energiahatékonyságával és a megújuló energiarendszerekkel foglalkozó intézkedésekre vonatkozó részletes tervdokumentáció elkészítése; és

b)	az iskolaépületek energetikai felújításába történő beruházások.

240 pályázatból 12 kísérleti projekt került kiválasztásra finanszírozás céljából (öt a tervdokumentáció, hét az iskolai beruházások vonatkozásában) (92).

Szlovéniában sok olyan középület található, amely a kulturális örökség része, és nagy energiamegtakarítási potenciállal rendelkezik. Az ilyen épületek azonban általában kivételt jelentenek az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv alól. Szlovénia szakpolitikai csomagja iránymutatást (technikai ajánlásokat) tartalmaz a kulturális örökség részét képező épületek energetikai felújítására vonatkozóan, illetve olyan pozitív kritériumokat tartalmaz, amelyek elősegítik, hogy az ilyen épületek uniós kohéziós politikai finanszírozásra pályázhassanak (93).

A Horizont 2020 kezdeményezés keretében megvalósuló Premium Light Pro projekt (94) arra törekszik, hogy támogassa a LED világítási rendszerek alkalmazását kilenc uniós ország hatóságai és magánvállalkozásai körében. Segíteni kíván a hatóságoknak abban, hogy olyan hatékony szakpolitikákat dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik a hatékony új generációs LED világítási rendszerek alkalmazását a szolgáltatási ágazatban. A projekt honlapján elérhetők a beltéri és kültéri LED világítási rendszerekre vonatkozó zöld közbeszerzési kritériumok és iránymutatások.

Az EmBuild koordinációs és támogatási projekt (95) az alábbiakra törekszik:

a)	a regionális/helyi hatóságok arra vonatkozó képességének javítása, hogy összegyűjtsék a középületekre vonatkozó nagyszabású, fenntartható és reális felújítási stratégiák elkészítéséhez szükséges adatokat;

b)	a felújításokra vonatkozó költséghatékony megközelítések azonosítása és elemzése;

c)	szakpolitikai ajánlások megfogalmazása az épületek költséghatékony mélyfelújításának előmozdítására és a bevált gyakorlatok azonosítására;

d)	közberuházási döntésekhez nyújtott útmutatás és a magánszféra bevonásának lehetővé tétele; és

e)	a várt energiamegtakarítás és szélesebb körű előnyök mérése és terjesztése.

2.7.6. Az intelligens technológiák és a készségek előmozdítását célzó ösztönzők – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének f) pontja

2.7.6.1. Intelligens technológiák

A Horizont 2020 kezdeményezés keretében megvalósult Smart-up projekt (2015. március – 2018. július) (96) ösztönözni kívánta az intelligens mérőberendezések és a beltéri kijelzők aktív használatát a veszélyeztetett fogyasztók körében Franciaországban, Olaszországban, Máltán, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban. Határozott kötelezettségvállalási stratégiát dolgozott ki a veszélyeztetett háztartásokkal különösen szoros kapcsolatban álló érdekelt felek képzésére. Több mint 550, a háztartásokkal közvetlenül érintkező munkatárs (főként szociális munkás) vett részt 46 képzésben, és nyújtott tanácsot több mint 4 460 veszélyeztetett háztartásnak az alábbiakkal kapcsolatban:

a)	hatékonyabb energiafogyasztás;

b)	a villanyórák és/vagy gázórák leolvasásának és értelmezésének módja; és

c)	az energetikai számlák csökkentésének módja.

Spanyolországban a projekt ösztönzőleg hatott egy Barcelona által finanszírozott, az energiaszegénység leküzdésére irányuló szociális programra. Ennek eredményeképpen 100 munkanélküli személy vett rész képzésben, és több mint 1 800 veszélyeztetett háztartás részesült tanácsadásban. A projekt másik pozitív eredménye, hogy a képzésben részt vevők 32 %-a már Barcelona energiaszegénységi információs pontjain dolgozik. A képzési csomagok és a végleges hatásjelentés elérhetők a projekt honlapján.

A PEAKapp projekt (97) a versenyképes emberi természeten alapuló energiamegtakarításra ösztönöz, miközben lehetővé teszi az azonnali piacról származó, tiszta és alacsony költségekkel járó villamosenergia-fogyasztást a háztartások számára. A már beszerelt intelligens villamosenergia-fogyasztásmérők által mért adatok felhasználásával a PEAKapp megoldás ösztönzőkkel szolgál nemcsak az energia hatékonyabb felhasználása, hanem a megújuló forrásokból származó megnövekedett termelés felé történő elmozdulás érdekében is, lehetővé téve, hogy a szociális lakásokban élők aktívan jelen legyenek a villamosenergia-piacon és élvezzék a monetáris megtakarítások előnyeit. A PEAKapp jelenleg valós körülmények között teszteli ezt az ikt-megoldást több mint 2 500 háztartásban Ausztriában, Észtországban, Lettországban és Svédországban.

A MOBISTYLE projekt (98) célja a viselkedésbeli változás elősegítése azáltal, hogy a felhasználó energiafogyasztásával, valamint a beltéri környezettel és az egészséggel kapcsolatos vonzó, személyre szabott tájékoztatással – az infokommunikációs technológiákon (ikt) alapuló szolgáltatások révén – felhívja a fogyasztók figyelmét. A viselkedésbeli változást a figyelemfelkeltő kampányok idézik elő, amelyek arra ösztönzik a végfelhasználókat, hogy proaktívak legyenek az energiafogyasztásukkal kapcsolatban, és egyidejűleg tegyenek az egészségükért és jólétükért. A MOBISTYLE megoldás és a személyre szabott szolgáltatások hitelesítése jelenleg folyik öt országban, valós élethelyzetekben (99).

Az Eco-Bot (100) hasznosítani kívánja az alacsony felbontású intelligens fogyasztásmérő-típusú adatok felhasználásával járó chat-bot eszközök és fejlett jelfeldolgozás (vagyis az energia bontása) során a közelmúltban elért eredményeket, hogy megváltoztassa és energiahatékonyabbá tegye a viselkedést. Az Eco-Bot célja, hogy egy személyre szabott virtuális energetikai asszisztens egy chat-bot eszközön keresztül tételekre bontott (készülékszintű) energiafelhasználással kapcsolatos információkat nyújtson.

2.7.6.2. Készségfejlesztési tervek

A BUILD UP Skills kezdeményezés (101) egyesíteni kívánja az európai építőiparban dolgozókat, és növelni kívánja a szakképzett munkavállalók számát. A szakemberek és egyéb helyszíni munkavállalók munkahelyi oktatására és képzésére összpontosít az épületekhez kapcsolódó energiahatékonyság és megújuló energiaforrások terén, és három fő alkotóeleme van:

a)	nemzeti képesítési platformok felállítása és képesítési ütemtervek kidolgozás 2020-ra (első pillér: 2011–2013);

b)	képesítési és képzési rendszerek kidolgozása és fejlesztése (második pillér: 2013-tól); és

c)	egész Európára kiterjedő, koordinált támogató tevékenységek (uniós cserék).

A BUILD UP Skills kezdeményezés keretében megvalósuló Construye2020 spanyol projekt (102) olyan mobiltelefonos alkalmazást fejlesztett ki, amely képzési eszközként használható az épületfelújításhoz kapcsolódó különböző tevékenységekre vonatkozó bevált gyakorlatok tekintetében, különös tekintettel az alumíniumszerkezetekre, a szigetelésre, a megújuló energiaforrásokra, az energiahatékonyságra és a hatékony telepítésre. A projekt együttműködik a nemzeti képesítési intézettel, hogy új képesítést dolgozzanak ki a talajszondás hőszivattyúk telepítésére vonatkozóan.

A BUILD UP Skills Netherlands@Work (103) nyolc szakmaikompetencia-profilt dolgozott ki a munkások vonatkozásában, lefedve az energiasemleges épületek építéséhez szükséges készségeket. Egy alkalmazás lehetővé teszi, hogy a munkások a meglévő tudásuk alapján kiválasszák a megfelelő tanfolyamot.

A BUILD UP Skills BEEP (Finnország) (104) részt vevő partnerei olyan innovatív képzési megközelítést dolgoztak ki (az oktatók és a munkások számára), amely elérhetővé teszi az energiahatékony építésekre vonatkozó bevált gyakorlatokat egy átfogó eszköztárban, beleértve az alábbiakat:

a)	diák és oktatási célú videók öt nyelven;

b)	önálló tanulás során feldolgozható anyagok a munkások számára;

c)	kísérleti képzés a változást elősegítő „ügynökök” számára (olyan tapasztalt munkások/mentorok, aki jó példával járhatnak elöl, és elmagyarázhatják, hogyan javítható a munka minősége); és

d)	helyszíni képzési képviselő, aki kritikus szerepet játszik abban, hogy meggyőzze a munkásokat a kísérleti képzésben való részvételről.

A The BUILD UP Skills kezdeményezés keretében megvalósuló romániai Qualishell projekt (105) támogatta a nemzeti képesítési rendszerek alkalmazását a hőszigetelő rendszerekkel és a nagy energiahatékonyságú ablakrendszerekkel foglalkozó szakemberek vonatkozásában, hogy biztosítsa a nagy teljesítményű külső térelhatárolókat, és támogassa a közel nulla energiaigényű épületekre való áttérést.

2.7.6.3. Szakértők képzése és tanúsítása

Németország nemzeti jegyzéket vezet a szövetségi kormány energiahatékonysági támogató programjaiba bevonható energiahatékonysági szakértőkről, hogy javítsa a helyi energetikai konzultációs szolgáltatásokat az alábbiak révén:

a)	egységes képesítési szempontok;

b)	a rendszeres haladó képzést igazoló dokumentumok; és

c)	az eredmények szúrópróbaszerű ellenőrzése.

Szlovéniában az energiahatékonyságról szóló irányelvet, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet és a megújulóenergia-irányelvet (106) átültető jogszabályok tartalmaznak egy közös képzési/képesítési cikket, és a koordinált moduláris képzési megközelítés révén szinergiákat érnek el.

Horvátországban 2009 óta energiahatékonysági képzési programok állnak az építészek és az építőipari szakemberek rendelkezésére. Cél továbbá a mérnökök tudásának fejlesztése, és a mérnökök kompetenciái lehetővé teszik az építőipari munka és az épületek egészének energetikai szempontból történő megközelítését.

A tagállamoknak meg kell fontolniuk, hogy a nemzeti oktatási szakpolitika részeként integrálják az energiahatékonyságot az építőipari szakemberekre (például a mérnökökre és építészekre) vonatkozó tantervekbe és képzési programokba.

2.7.7. A várható energiamegtakarítás és a szélesebb körű előnyök – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének g) pontja

A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervre vonatkozó iránymutatás B. mellékletének 5. szakasza felsorolja, mely pontokat kell értékelni a várható energiamegtakarítás és a további előnyök tényeken alapuló becsléséhez.

Ciprus, a Cseh Köztársaság, Finnország, Litvánia, Románia és Svédország 2017. évi hosszú távú felújítási stratégiája jó példa az épületfelújítások szélesebb körű előnyeinek számszerűsítésére irányuló erőfeszítésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokra (107).

A Horizont 2020 kezdeményezés keretében megvalósuló COMBI projekt (108) arra törekedett, hogy számszerűsítse az energiahatékonyság számos nem energetikai előnyét, hogy beépítse őket a szakpolitikai döntéshozatalra vonatkozó döntéstámogatási keretbe. A projekt kidolgozott egy online eszközt (109), hogy vizualizálja, és amennyiben lehetséges monetizálja az energiahatékonysági fejlesztések szélesebb körű előnyeit. A 21 végfelhasználói energiahatékonysági intézkedés közül nyolc az épületekre vonatkozik (110).

Számos kezdeményezés van folyamatban, amely az épületek életciklusa során jelentkező szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányul. A francia E + C kezdeményezés célja, hogy 2020-ra kidolgozásra kerüljön az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiáról szóló rendelet. Finnország ütemtervet dolgozott ki az alacsony szén-dioxid-kibocsátású építkezésekre vonatkozóan. Célja a különböző épülettípusokra vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási szabályozási küszöbértékek 2025-re történő alkalmazása. A VTT által elvégzett hatásvizsgálat megállapította, hogy az új épületek esetében évente összesen 0,5 millió tonnával csökkenthető a szén-dioxid-kibocsátás. Idetartoznak a további megtakarítások (a közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó átdolgozott energiahatékonysági előírásokon felül) a teljes életciklusra vonatkozó koncepció végrehajtása alapján. Ez megközelíti a 10 %-os általános hiányt a 2030-ra vonatkozó uniós kötelezettségvállaláshoz való finn hozzájárulás tekintetében. Németországban szövetségi szinten („Bundesbauten”) a szövetségi kormány tulajdonában lévő új épületeknek meg kell felelniük a fenntarthatósági iránymutatásnak. Az említett iránymutatás meghatározására a BNB (Bewertungssystem Nachhaltiges Bauen) fenntarthatósági értékelési rendszerben kerül sor, és tartalmazza az új épületek életciklus-értékelésére vonatkozó számításokat és teljesítménymérő referenciaértékeket. Helyi szinten jó példa erre a londoni polgármester környezetvédelmi politikája, amely az épületek életciklusa során történő szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozik. Folyamatban vannak az arra vonatkozó megbeszélések, hogyan jelenjen meg ez a koncepció London központi tervezésében, amely 2019-ben esedékes.

Egyéb források

—	Promoting healthy and highly energy performing buildings in the European Union (Az egészséges és nagymértékben energiahatékony épületek előmozdítása az Európai Unióban), JRC jelentés (2017) (111);

—	Egészségügyi Világszervezet, a lakhatásra és az egészségre vonatkozó iránymutatás (112);

—	A BPIE egész Európára kiterjedő modellezésről szóló tanulmánya, amely az egészségre, a jólétre és a termelékenységre összpontosít az iskolák, irodák és kórházak vonatkozásában (113).

2.7.8. A beruházások mozgósítását támogató mechanizmusok – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (3) bekezdése

Az alábbi iránymutatás a pénzügyi mechanizmusok olyan típusaira vonatkozik, amelyekhez a tagállamoknak hozzáférést kell biztosítaniuk.

A sikeres rendszerek példáinak másik forrása a (2.4. szakaszban említett) Good practice in energy efficiency (Bevált gyakorlatok az energiahatékonyságban) című dokumentum 7. fejezete.

2.7.8.1. A projektek összevonása

A PadovaFIT! projekt (114) az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szerződések révén korszerűsíteni kívánja a többlakásos épületeket. Összevonja az igényeket egy településen belül a kapcsolódó épületek csoportosításával, hogy kritikus tömeget hozzon létre, biztosítsa a kedvező gazdasági feltételeket, és garantálja az ajánlattevők által elvégzendő munka minőségét. A konzorcium 2014 óta bevonja a társasházakat az utólagos energetikai átalakítások iránti kereslet növelésébe az olaszországi Padova városában. Eközben a település megbízott egy magán energiaszolgáltatót, amely minden társasházzal szerződést fog kötni, majd az energiamegtakarítás révén finanszírozza az utólagos energetikai átalakítást.

A MARTE projekt (115) energetikai mélyfelújításokra vonatkozó beruházásokat eszközölt az egészségügyi ágazathoz tartozó épületekben az olaszországi Marche régióban. Ennek része volt egy olyan összetett finanszírozási struktúra, amely célorientált módon integrálta az állami (ERFA) és magánforrásokat (energiaszolgáltató/energiahatékonysági szerződés). Megteremtette továbbá a nagyszabású megismételhetőség alapjait más egészségügyi struktúrákban (a régióban és Olaszország más részein) és egyéb ágazatokban, például a szociális lakások és a hulladékgazdálkodás terén, különösen a kapacitásépítés és az energiahatékonysági szerződési modell előmozdításával.

A ZagEE projekt (116) személyre szabott projektfejlesztési támogatást nyújtott az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások összevont portfóliójához Zágrábban (Horvátország). A középületek (városi irodaépületek, általános iskolák és középiskolák, óvodák, egészségügyi központok, nyugdíjas otthonok stb.) és a közvilágítás utólagos átalakítását célozta meg. A finanszírozási rendszer költségvetési forrásokat, banki kölcsönöket, valamint nemzeti és uniós vissza nem térítendő támogatások használt.

Az ESCOLimburg2020 projekt (117) keretében az Infrax állami villamosenergiahálózat-üzemeltető integrált szolgáltatást dolgozott ki, hogy felgyorsítsa az önkormányzati épületek energetikai felújítását, az audittól kezdve a munka végrehajtásáig és a finanszírozásig minden lépésre kiterjedően. Több mint 20 millió EUR nagyságú összeg beruházására került sor a középületek felújítása terén.

A PARIDE projekt kiváló példa a „csomagban történő értékesítésre” (ebben az esetben a közvilágítás felújítására vonatkozóan) az érintett önkormányzatok számára előzetes beruházási költségek nélkül, illetve csökkentett ügyleti költségekkel a közös közbeszerzési eljárásoknak köszönhetően egy 25 millió EUR értékű, energiahatékonysági szerződésekre vonatkozó program esetében 33 teramói (Olaszország) önkormányzat tekintetében.

A CITYNVEST projekt (118) összehasonlította az európai épületfelújításra vonatkozó innovatív finanszírozási modelleket és útmutatást készített ezekre vonatkozóan (119) az A review of local authority innovative large scale retrofit financing and operational models (A helyi hatóságok nagyszabású innovatív utólagos átalakításra vonatkozó finanszírozási és üzemeltetési modelljeinek áttekintése) és a How to launch ambitious energy retrofitting projects in your region (Hogyan indítsunk utólagos energetikai átalakításra vonatkozó nagyszabású projekteket a régióinkban) című dokumentumban (120), amely a középületek felújítására vonatkozó egyablakos ügyintézési megközelítésre összpontosít.

2.7.8.2. Az energiahatékonysági műveletek észlelt kockázatának csökkentése

Az energiahatékonysági műveletek szabványosítása növeli a befektetők bizalmát. Vizsgálati tervek alkalmazhatók a teljesítési kockázatok csökkentése érdekében, és képzések szervezhetők a vizsgálati tervek végrehajtását és a projektek tanúsítását illetően. Az Investor Confidence Project (ICP) Europe projekt (121), amelyet két Horizont 2020 projekt (ICPEU és I3CP) támogat, szabványosított vizsgálati terveket és kapcsolódó eszközöket, például projektfejlesztési specifikációkat dolgoz ki. Az érdekelt felek hálózatán keresztül technikai segítségnyújtást biztosít a projektfejlesztők számára, hogy „befektetésre kész energiahatékonyságúnak” minősítsék a projekteket és programokat. Emellett együttműködik a pénzügyi intézményekkel, hogy segítsen integrálni a befektetésre kész energiahatékonyságot a beruházási és kölcsönzési eljárásokba.

A SEAF (a fenntartható energia eszközalapú értékelésére vonatkozó keret szabványosítása és kommunikálása) projekt (122) holisztikus, IT-alapú platformot hozott létre a fenntartható energiára vonatkozó (az energiahatékonysággal, a felhasználóoldali válasszal, az elosztott megújuló energiával, az energiatárolással stb. kapcsolatos) kisebb projektek értékelésére és összehasonlító teljesítményértékelésére, és így áthidalja a projektfejlesztők és a beruházók közötti ellentéteket. Kifejlesztett egy olyan eszközt (eQuad) (123), amely integrálja az ICP vizsgálati tervet, és magában foglalja az értékelést és az optimalizálást, valamint rendelkezik kockázatértékelési és átviteli (biztosítás) komponenssel.

Az energiahatékony jelzáloghitelekre vonatkozó kezdeményezés szabványosított európai „energiahatékony jelzáloghitel” kialakítására törekszik. Az elképzelés szerint preferenciális jelzáloghitelt vethetnek fel azok az épülettulajdonosok, akik javítani kívánják az épületük energiahatékonyságát, figyelembe véve az energiahatékonyság által az épület értékére és a nemteljesítésre gyakorolt pozitív hatást. A kísérleti szakasz 2018 júniusában indult, és több mint 35 bank vállalta a részvételt.

Több módja van annak, miként lehet az energiahatékonyságot vonzóvá tenni az intézményi beruházók számára, illetve támogatni az energiahatékonysággal kapcsolatos eszközök újrafinanszírozását. A lett balti energiahatékonysági alap hosszú távú finanszírozási lehetőséget kínál az energiaszolgáltatóknak az energiahatékonysági szerződések forfetírozásával (124) és energiahatékonysági zöld kötvények kibocsátásával.

Az EUROPACE projekt (125) méretezhető, adózás révén történő finanszírozási mechanizmust dolgoz ki, amelynek értelmében a hosszú távú visszafizetési kötelezettség az ingatlanhoz kapcsolódik, nem pedig a tulajdonosához, és az önkormányzatok biztosítják a visszafizetést az ingatlanadóval beszedett speciális adó révén. Az adók révén történő finanszírozás mechanizmusa az önkormányzatok és a polgárok között már fennálló kapcsolatokra épít (ingatlanadó-rendszer), és minden jövedelmi szinten nagy lehetőségeket kínál az épületek felújításának fellendítésére.

2.7.8.3. Közfinanszírozás magánbefektetői források bevonására vagy a piac nem megfelelő működésének kezelésére

Az állami alapok által társfinanszírozott hitelprogramok közé tartoznak például az alábbiak:

i.	többlakásos épületek modernizációs alapja (Litvánia) (126);

ii.	hitelek, technikai segítségnyújtás és a többlakásos épületek felújítására szolgáló vissza nem térítendő támogatások kombinációja (Észtország) (127);

iii.	Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW) vissza nem térítendő támogatások és hitelek energetikai felújítás céljából (Németország) (128); és

iv.	SlovSEFF (Szlovákia) (129).

A kockázatmegosztási eszközök (például hitelek, garanciaeszközök és technikai segítségnyújtás) közé tartoznak például az alábbiak:

i.	energiahatékonysági magánfinanszírozási eszköz (PF4EE) (130); és

ii.	az „intelligens épületek intelligens finanszírozása” garanciaeszköz (kidolgozás alatt).

c)	Folyamatban van egy online uniós feltérképezési eszköz kidolgozása annak megértésére, hogyan használhatók az állami alapok az energiahatékonyság támogatására Európában.

A helyi hatóságok és az energetikai szövetkezetek közötti együttműködés révén megvalósítandó energiahatékonyság polgári finanszírozásának támogatására példa a Horizont 2020 kezdeményezés keretében megvalósuló REScoop PLUS (131) és REScoop MECISE (132) projekt, amelyben az EU különböző részeiről származó partnerek vesznek részt. Az utóbbi arra törekszik, hogy a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatban legalább 30 millió EUR összegű beruházást tegyen lehetővé, beleértve a polgárok és a helyi hatóságok általi társfinanszírozást. Olyan rulírozó alapot hozott létre, amely lehetővé teszi a szövetkezetek által biztosított projektfinanszírozás rugalmas összevonását. A REScoop – önkormányzati megközelítés (133) útmutatást határoz meg a hatóságok számára azzal kapcsolatban, hogyan támogassák a polgárok beruházásait a fenntartható energiára vonatkozó helyi projektekbe. A német CF4EE platform, a Bettervest (134) a világ első közösségi finanszírozású energiahatékonysági platformja. Finanszírozza a vállalatok, a nem kormányzati szervezetek és a helyi hatóságok projektjeit, és magas megtérülést tesz lehetővé költségmegtakarítások formájában. A megtakarítások meghatározott százaléka elosztásra kerül a közösség körében, amíg nem történik meg a beruházás és a korábban egyeztetett nyereség visszafizetése. A kis- és középvállalkozások, a nem kormányzati szervezetek és a helyi hatóságok finanszírozni tudják az energiamegtakarítási projektjeiket, és csökkenthetik a szén-dioxid-kibocsátásukat. A Bettervest platform megkapja a finanszírozás teljes összegének adott százalékát.

A QualitEE projekt (135) (amely példa az energiahatékonysági szolgáltatásokkal kapcsolatos, az egész Unióra kiterjedő minőségi szabványokkal kapcsolatos munkára) arra törekszik, hogy fokozza az épületek energiahatékonyságába történő beruházásokat olyan minőségi tanúsítási keretek kidolgozásával, amelyek túlmutatnak a mintaszerződések bemutatásán. Ennek részét képezik a szabványosított minőségi kritériumok, a minőségbiztosítási folyamat intézményesítése és az aktív promóciós rendszerek. Végezetül, meg kívánja teremteni az energiahatékonysági szolgáltatásokba és szolgáltatókba vetett bizalmat a „jó minőségű” szolgáltatások közös értelmezésének előmozdításával, és így javítani kívánja a beruházási programok finanszírozhatóságát.

2.7.8.4. Iránymutatás az energiahatékony középület-állományba történő beruházásokra vonatkozóan

Az energiahatékonysági szerződések használatának előmozdítását célzó segítségnyújtás például az alábbiakat tartalmazza:

i.	piaci facilitátorokkal való szerződéskötés;

ii.	keretszerződés a közbeszerzések egyszerűsítésére (Egyesült Királyság);

iii.	gyakorlati útmutató az energiahatékonyságról szóló szerződésekhez;

iv.	a TRUST-EPC-South-hoz hasonló projektek, amelyek szabványosított megközelítést dolgoznak ki az energiahatékonysági beruházások kockázatértékelésével és összehasonlító teljesítményértékelésével kapcsolatban egy ingatlanértékelési eszköz (Green Rating™) használatával; és

a GuarantEE projekt (136), amely arra törekszik, hogy kiszélesítse az innovatív üzleti és pénzügyi modelleket a teljesítményalapú energiaszolgáltató-projektek esetében az összetettebb környezetekre vonatkozóan, például azáltal, hogy rugalmasabbá teszi az energiahatékonysági szerződéseket, hogy jobban szolgálják a magánszektorbeli ügyfelek igényeit, illetve 14 európai országban foglalkozik a bérelt létesítményekkel.

A középületek felújítására energiahatékonysági szerződéseket használó és energiaszolgáltatókat alkalmazó kezdeményezések közé tartoznak például az alábbiak:

i.	RE:FIT (Egyesült Királyság) (137);

ii.	EoL (Szlovénia) (138);

iii.	2020TOGETHER (Olaszország) (139);

iv.	PRODESA (Görögország) (140); és

v.	RenoWatt (Belgium) (a Horizont 2020 kezdeményezés keretében megvalósuló Citynvest projektben részt vevő partner) (141).

2.7.8.5. Hozzáférhető és átlátható tanácsadási eszközök

Példák az épületek energetikai felújítása tekintetében az egyablakos ügyintézésre vonatkozó megközelítésre vagy az integrált szolgáltatásokra:

i.	Energie Posit'If (Franciaország) (142) a társasházak felújítására;

ii.	Picardie Pass Rénovation (143) és Oktave (144) (Franciaország) a családi házak mélyfelújítására; és

iii.	REFURB (145), REIMARKT (Hollandia) és a BetterHome kezdeményezés (Dánia) az épületek felújítására.

Az Innovate projekt (146) elemzett (147) a legjobb európai kísérleti modellek közül néhányat, illetve elemezte a lakástulajdonosoknak kínált szolgáltatásaikat.

A tagállamok a fenntartható energiára vonatkozóan nemzeti beruházási platformokat hozhatnak létre (ilyen például Spanyolországban az ENERINVEST (148)) az alábbiak céljából:

i.	párbeszéd szervezése a kulcsfontosságú érdekelt felekkel és az ilyen érdekelt felek között;

ii.	ütemtervek kidolgozása;

iii.	a jogi keretek fejlesztésére vonatkozó javaslatok; és

iv.	mintadokumentumok és szerződések stb. kidolgozása és validálása a piac jobb megértése érdekében.

c)	Általános tanácsadó szolgálatok (FI-Compass (149), Európai Beruházási Tanácsadó Platform stb.) állíthatók fel, és az épületek energetikai felújításának a Kohéziós Alap támogatásával megvalósuló finanszírozására vonatkozó technikai útmutatás nyújtható (150).

Az „Intelligens épületek intelligens finanszírozása” kezdeményezés keretében számos uniós szintű kezdeményezés kíván segítséget nyújtani a tagállamoknak olyan megfelelő mechanizmusok kidolgozásához és a használatuk előmozdításához, amelyek támogatják az épületek felújítását érintő beruházások mozgósítását:

i.	a fenntartható energiába történő beruházásokkal foglalkozó fórumokra vonatkozó kezdeményezés (151);

ii.	a ManagEnergy kezdeményezés (152);

iii.	European Local ENergy Assistance (ELENA) (153);

iv.	Horizont 2020: energiahatékonysági felhívások finanszírozása (154); és

v.	általános tanácsadó szolgálatok, például FI-Compass (155) és az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (156).

2.7.9. Mutatók és mérföldkövek

A Build Upon (157) által kidolgozás alatt álló, a felújítási stratégiai hatással kapcsolatos keretrendszer hasznos lehet annak bemutatásában, hogyan helyezhetik keretbe az integrált célkitűzések, mérföldkövek és mutatók a hosszú távú felújítási stratégiákat (158).

2.7.10. Nyilvános konzultáció

A szakpolitika és a jogszabályok kidolgozása során a Bizottság az érdekelt felek (például a vállalkozások, a közigazgatás és a kutatók) és a nagyközönség bevonásával zajló átlátható folyamatra épít. Iránymutatása hasznos lehet a saját konzultációkat folytató tagállamok számára (159).

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben a hosszú távú felújítási stratégiákkal (különösen a kidolgozásukkal) kapcsolatos konzultációra vonatkozóan előírt követelmények nem írják felül a meglévő nemzeti kötelezettségeket. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtása nagymértékben a helyi kezdeményezéseken és a magánfinanszírozáson alapul, így a civil társadalom, az önkormányzatok, valamint a pénzügyi és beruházási ágazat értékes szerepet fog játszani, csakúgy, mint az építőipar. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv emellett előírja, hogy a tagállamoknak a stratégia végrehajtása során inkluzív módon konzultációt kell folytatniuk.

Az alábbi tág alapelvek, amelyek az Egyesült Királyság kormányának konzultációra vonatkozó útmutatásán alapulnak (és eleve feltételezik a kérdőívalapú megközelítést) (160), hasznosak lehetnek a hosszú távú felújítási stratégiákról folytatott nyilvános konzultációk összefüggésében, illetve a végrehajtásuk nyomon követése tekintetében (161):

a)	A konzultáció legyen egyértelmű és tömör Legyenek egyértelműek a kérdések, és a kérdések száma a szükséges kérdésszámra korlátozódjon. A kérdések legyenek könnyen érthetők és megválaszolhatók. A hosszú dokumentumok kerülendők.

A konzultációnak legyen célja

A válaszokat figyelembe kell venni a szakpolitika meghatározásakor. A szakpolitikákat vagy a végrehajtási terveket figyelembe kell venni a konzultáció kidolgozása során. Ne tegyünk fel kérdéseket olyan témákkal kapcsolatban, amelyek tekintetében végleges véleményünk van.

A konzultáció legyen informatív

A tájékoztatás legyen elégséges ahhoz, hogy a konzultációban részt vevő felek értsék, miről van szó, és megalapozott válaszokat tudjanak adni. Lehetőség szerint figyelembe kell venni a megfontolás tárgyát képező lehetőségek költségeinek és előnyeinek validált hatásértékelését.

d)	A konzultáció csak a folyamat része Mérlegelni kell, hogy megfelelő-e az informális iteratív konzultáció új digitális eszközök, valamint nyílt, együttműködésen alapuló megközelítések alkalmazásával. A konzultáció nem csak hivatalos dokumentumokról és válaszokról szól. A konzultáció folyamat.

e)	A konzultáció arányos ideig tartson A konzultáció hosszának tükröznie kell a javaslat jellegét és hatását. A hosszadalmas konzultáció hátráltatja a szakpolitikai fejlesztést. A túl gyors konzultáció nem biztosít elegendő időt, és hátrányosan befolyásolja a válaszok minőségét.

A konzultáció legyen célzott és inkluzív

Figyelembe kell venni a szakpolitika által érintett érdekelt felek teljes körét, valamint azt, hogy léteznek-e reprezentatív csoportok. Adott esetben meg kell fontolni konkrét csoportok megcélzását. Biztosítani kell, hogy tudomással bírjanak a konzultációról, és hozzáféréssel rendelkezzenek a konzultációhoz. Mérni kell az érdekelt felekből álló egyes csoportok részvételét, és lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körből kerüljenek ki az érdekelt felek.

A konzultációnak figyelembe kell vennie a konzultáció során megkérdezett csoportokat

Egyes érdekelt feleknek több időre lehet szükségük a válaszadáshoz. Ha a konzultáció részben vagy egészben ünnepi időszakra esik, figyelembe kell venni, hogy ennek milyen hatása lehet, és megfelelő intézkedéseket kell hozni, például előzetes megbeszéléseket kell folytatni a legfontosabb érdekelt felekkel vagy meg kell hosszabbítani a határidőt. Elképzelhető, hogy egyes érdekelt feleknek, például a fogyatékossággal élő személyeknek vagy az idősebb személyeknek hozzáférhető formában van szükségük az információkra (például online konzultációs felületen vagy alternatív szöveges formátumban).

h)	A konzultációról az elindítását megelőzően egyeztetni kell Kollektív egyetértésre van szükség az írásbeli konzultáció közzétételét megelőzően, különösen az új szakpolitikai javaslatokról történő konzultációk esetében.

A konzultációnak lehetővé kell tennie az alapos vizsgálatot

A válaszokat online, az eredeti konzultáció oldalán kell közzétenni, illetve fel kell tüntetni az alábbiakat:

i.	hány hozzászólás érkezett;

ii.	kitől érkeztek a hozzászólások; és

iii.	hogyan járultak hozzá a szakpolitikához.

A konzultáció keretében érkező hozzászólásokat időben közzé kell tenni

A konzultációt követő 12 héten belül közzé kell tenni a válaszokat vagy magyarázattal kell szolgálni azzal kapcsolatban, miért nem lehetséges ez. Megfelelő időt kell biztosítani a konzultáció vége, illetve a szakpolitika vagy a jogszabály végrehajtása között.

A 2014. és 2017. évi hosszú távú felújítási stratégiája vonatkozásában csak néhány tagállam dokumentálta a konzultációs folyamatot. Finnország ugyanakkor bevált gyakorlatot (162) képvisel, amikor a folyamat korai szakaszában bevonja a releváns szereplőket, ami növeli a közösen kidolgozott intézkedések elfogadását.

A finn nemzeti építési szabályzatok kidolgozása során az e téren érintett szakemberek és főbb szervezetek részt vesznek a konzultációban, illetve aktívan részt vesznek a munkában az előzetes tanulmányok és konzultációs fórumok révén. A közel nulla energiaigényű épületekre vonatkozó nemzeti fogalommeghatározásokra és útmutatókra vonatkozó javaslatok kidolgozására az építőiparban és az épületek tervezésében érdekelt szakmai szervezetek aktív részvételével kerül sor.

Az épületek tulajdonosainak és karbantartóinak szervezetei is részt vesznek az energiahatékonysági szerződésekre vonatkozó nemzeti átültetési szabályok kidolgozásában és a szerződések terjesztésében. Az építőipari ágazattal való együttműködés és a területen működő szakemberek aktív részvétele biztosította a törvényeknek, rendeleteknek és helyi építési szabályzatoknak való magas fokú megfelelést.

Más ágazatokban a szervezetek innovatív megoldásokat találtak az együttműködésre és a problémamegoldásra. A BUILD UPON erőforrásainak könyvtára (163) dokumentálja a több érdekelt fél bevonásával zajló, az együttműködési kultúra kialakításában segítséget nyújtó egyéb ágazatokban folytatott innovatív párbeszéd során szerzett tapasztalatokat.

2.7.11. Az energiamegtakarításokhoz kapcsolódó pénzügyi intézkedések – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6) bekezdése

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 10. cikkének (6) bekezdésében a pénzügyi támogatásnak az energiamegtakarításhoz való kapcsolásával a tagállamoknak ajánlott megfontolniuk az állami alapok hatékonyabb használatát azáltal, hogy a hatékonyabb eredményeket jobban, a kevésbé nagyszabású intézkedéseket pedig kevésbé támogatják, például azzal, hogy a pénzügyi előnyöket (a kamatláb százalékos csökkentése, a vissza nem térítendő támogatási elem aránya) az (energiahatékonyság vonatkozásában vagy az energiahatékonysági tanúsítási besorolások alapján) elért eredményekhez kötik. A KfW (Németország) hatékonyan alkalmazza ezt a modellt, és fokozatosan nagyobb kamatláb-kedvezményeket ad a nagyobb energiahatékonyságot eredményező projekteknek.

3. AZ ÉPÜLETEK ENERGIAHATÉKONYSÁGÁNAK KISZÁMÍTÁSÁRA SZOLGÁLÓ KERET

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. melléklete meghatározza az épületek energiahatékonyságának kiszámítására és többek között a nemzeti módszertan leírására szolgáló általános közös keretet. Az épületekre vonatkozó energiahatékonysági politika célkitűzéseinek elérése érdekében az energiahatékonysági tanúsítványoknak átláthatóbbnak kell lenniük annak biztosításával, hogy meghatározásra és következetesen alkalmazásra kerüljön valamennyi szükséges számítási paraméter mind az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények, mind a tanúsítás tekintetében. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. mellékletének módosítása tükrözi a keretek ennek megfelelő aktualizálását.

3.1. Hatály

Az (EU) 2018/844 irányelv az alábbi módon módosította az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. mellékletét, hogy javítsa a 33 különböző regionális és nemzeti energiahatékonysági számítási módszer átláthatóságát és következetességét:

a)	az 1. pont jobban meghatározza, hogyan kell megállapítani az épületek energiahatékonyságát, és előírja a tagállamok számára a számítási módszereik leírását az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványoknak megfelelően;

b)	a 2a. pont lehetővé teszi további számszerű mutatók alkalmazását az épületek általános energiafelhasználására vagy üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozóan; és

c)	a 3., 4. és 5. pont nagyrészt változatlan; az „Ahol a számítás szempontjából releváns” szöveg törlésre kerül a (4) bekezdésben, és a számításoknak figyelembe kell venniük az ott felsorolt tényezők pozitív hatását.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 3. cikke értelmében a tagállamoknak nemzeti módszertant kell elfogadniuk az épületek energiahatékonyságának kiszámítására vonatkozóan. Az erre vonatkozó rendelkezések a költségoptimalizált szintek kiszámítására vonatkozó rendelkezésekhez hasonlóan (az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 4. és 5. pontja) (164) változatlanok maradnak.

Ez a szakasz úgy épül fel, hogy kitérjen az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. mellékletének számos módosított rendelkezésére, így az alábbiakra:

a)	az épületek energiahatékonyságának megállapítására és kifejezésére vonatkozó kötelezettségek (az I. mellékletben az 1. pont első két bekezdése, a 2. pont első bekezdése és a 2a. pont); és

b)	a nemzeti számítási módszertanok átlátható ismertetésére vonatkozó kötelezettség az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványoknak megfelelően (az I. melléklet 1. pontjának (3) bekezdése).

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. melléklete értelmében a primerenergia-tényezők kiszámításának kérdésével az épületek modernizálására vonatkozó iránymutatásról szóló külön ajánlás foglalkozik.

3.2. Az épületek energiahatékonyságának megállapítására és kifejezésére vonatkozó kötelezettségek

3.2.1. Az épületek energiahatékonyságának megállapítása – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I melléklete (1. pont)

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. mellékletének (1. pont) megfelelően egy épület energiahatékonyságát „a számított vagy mért tényleges energiafelhasználás alapján kell meghatározni, és annak tükröznie kell a […] szokásos energiaigényt.”. Ez a rendelkezés nem új. Az „évente” szó törlésre került az energiahatékonyságra vonatkozó, az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2. cikkében szereplő fogalommeghatározásnak megfelelően, ami rugalmasabbá teszi a kötelezettséget.

Az átdolgozás az épületgépészeti rendszerek kiterjesztett fogalommeghatározásával (az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2. cikkének 3. pontja) és az épületek energiahatékonyságának fogalommeghatározásával (az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2. cikkének 4. pontja) összhangban frissíti a szokásos energiaigényeket. Az épületek szokásos energiaigényei közé tartozik különösen a helyiségek fűtéséhez, helyiségek hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéséhez, beépített világításához és egyéb épülettechnikai rendszereihez szükséges energia.

Az épületgépészeti rendszerek fogalommeghatározása már kiterjed olyan új területekre, mint az épületautomatizálás és a vezérlés, a helyszíni villamosenergia-termelés és a megújuló energia. A tagállamok dönthetik el, hogy ennek eredményeként az épületek energiahatékonyságának kiszámítása során figyelembe vesznek-e más energiaigényeket (a helyiségek fűtésén, a helyiségek hűtésén, használati meleg vízzel való ellátásán, szellőztetésén és beépített világításán kívül).

3.2.2. Az épületek energiahatékonyságának megállapítása – Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. melléklete (1. pont (2) bekezdés és 2a. pont)

Ahogy az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. melléklete (1. pont (2) bekezdés) kimondja, „Egy épület energiahatékonyságát […] a primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év egységben kifejezett számszerű mutatójával kell kifejezni” (165).

Ha a tagállam úgy dönt, hogy az épületek energiahatékonyságát a primerenergia-fogyasztás és egy referenciaépület fogyasztásának arányában vagy egy referenciaépület primerenergia-fogyasztásához viszonyítva fejezi ki, egyértelművé kell tenni, hogyan kapcsolódik ez a dimenzió nélküli megközelítés a primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év-ben kifejezett számszerű mutatójához.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. melléklete (2a. pont) lehetővé teszi a tagállamok számára az alábbi további számszerű mutatók alkalmazását:

a)	a teljes, a nem megújuló és a megújuló primerenergia-fogyasztás; és

b)	üvegházhatásúgáz-kibocsátás (ami kgCO2eq/[m2 · év] egységben fejezhető ki).

Ezek a mutatók kiegészítésképpen használhatók, de nem helyettesíthetik a primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év-ben kifejezett közös számszerű mutatóját.

A tagállamok az épületek energiahatékonyságának pontosabb meghatározása érdekében adott esetben (a 2a. pontban említett mutatók mellett) más mutatókat is használhatnak. Az ilyen mutatók nem helyettesíthetik a primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év-ben kifejezett közös számszerű mutatóját.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. melléklete (1. pont (2) bekezdés) előírja a primerenergia-fogyasztási mutató használatát az energiahatékonysági tanúsítványok vonatkozásában, továbbá az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelés ellenőrzését. Erősen ajánlott, hogy a tagállamok ugyanazt a módszertant alkalmazzák az alábbiak tekintetében:

a)	az épületek energiahatékonyságának kiszámítása;

b)	az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelés ellenőrzése; és

c)	az energiahatékonysági tanúsítványok kibocsátása.

Különböző módszertanok használata esetén azonban az eredményeknek kellőképpen meg kell egyezniük, hogy ne vezessenek zavarhoz az épületek energiahatékonyságát illetően.

A 4. pont előírja, hogy az épületek energiahatékonyságának kiszámítására szolgáló módszertanoknak figyelembe kell venniük a felsorolt szempontok (például helyi benapozási viszonyok, a kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram, a táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek, illetve a természetes világítás (166)) kedvező hatását. Amennyiben egy tényező nem gyakori egy adott tagállamban (például az éghajlati viszonyok nem kedveznek a benapozásnak vagy nem épültek ki táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek), akkor is figyelembe kell venni, hogy kedvező hatást gyakorol-e a kiszámítási módszertanra.

Az I. melléklet (1. pont (2) bekezdés) előírja, hogy az épület energiahatékonyságának meghatározására alkalmazott módszertannak átláthatónak és az innovációra nyitottnak kell lennie. Ez a követelmény a számítások részét képező valamennyi elemre vonatkozik, beleértve az alábbiakat:

a)	az épület energiaigénye, ami az épület energiahatékonyságára vonatkozó számítások kiindulópontja;

b)	a nemzeti primerenergia-tényezők révén az igényeket kielégítő energia tételekre bontásával a teljes primerenergia-igény;

c)	a helyszínen előállított és energiahordozón keresztül szolgáltatott megújuló energia (a 2. pont (4) bekezdése értelmében ezt következetesen és megkülönböztetésmentesen kell kezelni);

d)	az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványok használata;

e)	az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó intézkedések leghatékonyabb kombinációja, ami az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv alapját képezi; és

f)	a nemzeti beltéri levegőminőségi és komfortszintek figyelembevétele a különböző épülettípusok energiahatékonyságának kiszámítása során (167).

3.2.3. Átültetési intézkedések és ajánlások

Az 1. pont (1) és (2) bekezdését érintő módosítás és a 2a. pont beszúrásának fő célja a jelenlegi kötelezettségek egyértelművé tétele. E rendelkezések értelmében a tagállamok kötelesek:

a)	a számított vagy mért tényleges energiafelhasználás alapján meghatározni az épületek energiahatékonyságát;

b)	meghatározni az épületek energiahatékonyságára vonatkozó számítások tárgyát képező energiafelhasználást, beleértve legalább a helyiségek fűtéséhez, helyiségek hűtéséhez, használati meleg vízzel való ellátásához, szellőztetéséhez és a beépített világításához szükséges energiaigényt;

c)	a primerenergia-fogyasztást (kWh/m2/év) tekintve kifejezni az épületek energiahatékonyságát;

d)	a primerenergia-fogyasztás kWh/m2/év egységben kifejezett mutatóját alkalmazni az energiahatékonysági tanúsítványok esetében, illetve ellenőrizni az épületek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelményeknek való megfelelést; és

e)	figyelembe venni a helyi benapozási viszonyok, a kapcsolt energiatermelés által termelt elektromos áram, a táv- vagy tömbfűtési és -hűtési rendszerek, valamint a természetes világítás kedvező hatását (a 4. pontnak megfelelően).

Mivel ezek a követelmények nem teljesen újak, és elképzelhető, hogy a nemzeti vagy regionális jogszabályi keretek már alkalmazzák őket, a tagállamok számára ajánlott felülvizsgálni a helyi építési szabályzatokat és a jelenlegi számítási módszertanokat, és az átültetési határidőig biztosítani, hogy az átültetési intézkedéseik minden nyitott kérdésre választ adjanak.

A tagállamok emellett a 2a. pontban említett kiegészítő mutatókat vezethetnek be az épületek energiahatékonyságának kifejezésére. Amennyiben a primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan előírt mutató mellett kiegészítő mutatók meghatározására kerül sor, a tagállamoknak meg kell adniuk a használatukat alátámasztó valamennyi releváns információt, például az alábbiakat:

a)	a használandó mértékegység;

b)	az épületek valamennyi típusára, illetve új és/vagy meglévő épületekre vonatkoznak-e;

c)	az épületek energiahatékonysági tanúsítványa céljából alkalmazzák-e őket és/vagy az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket egészítik ki; és

d)	a kiszámításukra vonatkozó módszertan.

3.3. A nemzeti számítási módszertanok átlátható leírására vonatkozó kötelezettség

3.3.1. Nemzeti számítási módszertanok az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványok alapján

A nagyobb összehasonlíthatóság és átláthatóság iránti igényre reagálva az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv előírja, hogy a tagállamoknak az Európai Szabványügyi Bizottságnak (CEN) adott M/480 számú megbízás alapján kidolgozott átfogó szabványok (168) nemzeti mellékletei alapján kell ismertetniük nemzeti számítási módszertanukat.

Minden szabvány tartalmaz egy A. mellékletet, amely az egyes módszerekkel (például egyszerű vagy részletesebb) és (a technikai, szakpolitikai vagy éghajlati) inputadatokkal kapcsolatos döntéseket tartalmazó sablon. Az A. melléklet hasznos eszköz a tagállamok számára a nemzeti számítási módszertanok ismertetésére (169).

Az (EU) 2018/844 irányelv (40) preambulumbekezdése elismeri, hogy az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványok használata „[…] kedvező hatással járna az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv végrehajtására”, de az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. melléklete egyértelművé teszi, hogy ez nem jelenti ezen szabványok jogszabályba foglalását vagy kötelezővé tételét.

A tagállamok továbbra is szabadon a saját helyi és éghajlati viszonyaikhoz igazíthatják a nemzeti vagy regionális számítási módszertanukat (170).

3.3.2. Átültetési intézkedések és ajánlások

Az I. mellékletnek megfelelően „A tagállamoknak az átfogó szabványok nemzeti mellékletei alapján kell ismertetniük nemzeti számítási módszerüket.” A tagállamoknak legkésőbb az átültetési határidőig, vagyis 2020. március 10-ig eleget kell tenniük ennek a követelménynek (171).

A tagállamoknak számos lehetőségük van az e kötelezettségnek való megfelelés bejelentésére. Az egyik egyértelmű lehetőség, ha továbbítják az átfogó szabványok kitöltött mellékleteit, amikor hivatalosan értesítik a Bizottságot az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet átültető nemzeti intézkedéseikről.

Az átláthatóság elősegítése és az összehasonlíthatóság javítása érdekében ajánlott, hogy a tagállamok nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék a számítási módszertanuk leírását, például töltsék fel a kitöltött sablonokat egy honlapra vagy csatolják őket a helyi építési szabályzatukhoz stb. Ilyen esetekben értesíthetik a Bizottságot a nyilvánosan hozzáférhető forrásról, amely tanúsítja, hogy eleget tettek kötelezettségüknek.

A számítási módszertan nyilvános hozzáférhető tétele emellett segít a tagállamoknak eleget tenni annak az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. mellékletében (1. pont (2) bekezdés) meghatározott követelménynek, amely szerint „Az épület energiahatékonyságának meghatározására alkalmazott módszertannak átláthatónak […] kell lennie”.

Amennyiben egy tagállam teljes egészében átültet egy, az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványt a nemzeti jogba (vagyis az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet végrehajtó helyi építési szabályzata részeként alkalmazza a szabványt), eldöntheti, hogy

felkéri a nemzeti szabványosítási testületet, hogy az A. mellékletben található sablon alapján készítsen nemzeti mellékletet – ebben az esetben úgy tekinthető, hogy eleget tett az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv I. mellékletében foglalt követelménynek az adott szabvány tekintetében, amikor az adott szabvány használatát előíró nemzeti rendeletekkel együtt közzétette a nemzeti mellékletet; vagy

nemzeti adatlap formájában teszi közzé a kitöltött A. mellékletet:

i.	önálló dokumentumként, amelyre hivatkoznak a helyi építési szabályzatok; vagy

ii.	az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvet végrehajtó helyi építési szabályzat szerves részeként.

A nemzeti melléklet vagy adatlap ezt követően arra használatos, hogy eleget tegyen az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben megfogalmazott követelményeknek, és elősegítse a szabvány nemzeti szintű alkalmazását.

Amikor egy tagállam nem fogadja el teljes egészében az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványokat, akkor a szabvány A. melléklete használatos sablonként a nemzeti számítási módszertanok és a nemzeti döntések ismertetésére, biztosítva az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek való megfelelést.

3.4. Egyéb megfontolások

Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó számítások általános keretrendszere az épületek energiafelhasználására összpontosít, de a tagállamok egyéb olyan energiával kapcsolatos szempontok integrálását is figyelembe vehetik, mint az épületek életciklusa során használt anyagok összevont energiafelhasználása.

3.5. Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó átfogó szabványok

Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó alábbi átfogó szabványok mindegyike fontos lépést ír le az épületek energiahatékonyságának értékelésében:

a)	EN ISO 52000-1, Épületek energiahatékonysága. Az épületek energiahatékonyságának átfogó értékelése. 1. rész: Általános keretrendszer és eljárások (172);

b)	EN ISO 52003-1, Épületek energiahatékonysága. Mutatók, követelmények, besorolás és tanúsítás. 1. rész: Általános szempontok és alkalmazások az általános energiahatékonysághoz (173);

c)	EN ISO 52010-1, Épületek energiahatékonysága. Külső környezeti feltételek. 1. rész: Az éghajlati adatok átszámítása energiaszámításokhoz (174);

d)	EN ISO 52016-1, Épületek energiahatékonysága. Fűtési és hűtési energiaigények, belső hőmérséklet, valamint az érzékelhető és rejtett hőterhelés. 1. rész: Számítási eljárások (175); és

e)	EN ISO 52018-1, Épületek energiahatékonysága. Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó részleges követelmények mutatói a hőenergia-mérleg és az anyagjellemzők vonatkozásában. 1. rész: Az opciók áttekintése (176).

4. AZ AJÁNLÁSOK ÖSSZEFOGLALÁSA

4.1. Hosszú távú felújítási stratégiák

(1)

Tartalmukat és keretüket tekintve a hosszú távú felújítási stratégiák átfogóbbak és nagyobb szabású célokat tartalmaznak, mint az energiahatékonyságról szóló irányelv 4. cikkében előírt, a beruházások mozgósítására irányuló stratégiák. A tagállamoknak tanácsos alaposan megfontolniuk az új elemeket (például a mérföldköveket, a mutatókat, a hosszú távú jövőképet, a beavatkozási pontokat, a legrosszabbul teljesítő épületeket, az energiaszegénységet és az intelligens technológiákat) annak biztosítása érdekében, hogy a releváns szakpolitikák és intézkedések a lehető leghatékonyabbak legyenek. Emellett tanácsos figyelembe venniük biztonsági kérdéseket, és elgondolkodniuk az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 8. cikkében meghatározott követelményekről az elektromos közlekedés és az épületgépészeti rendszerek vonatkozásában.

Lásd a 2.3.1. és 2.3.4. szakaszt.

(2)

A tagállamoknak ajánlott már a hosszú távú felújítási stratégiák kidolgozásának korai szakaszában időt szánni az intézkedéseket, az előrehaladás mérésére alkalmas mutatókat és a 2030., 2040. és 2050. évre vonatkozó indikatív mérföldköveket feltüntető ütemterv kidolgozására. A nagyszabású, reális és egyértelmű mérföldkövek kulcsfontosságú szerepet játszanak a beruházói kockázatok és bizonytalanságok csökkentésében, illetve abban, hogy az érdekelt feleket és vállalkozásokat bevonják a hosszú távú felújítási stratégiák tárgyát képező szakpolitikák és intézkedések végrehajtásába. A jelentőségteljes mutatók és mérföldkövek kidolgozása emellett olyan előzetes befektetés, amely később támogatni fogja a szakpolitikák és intézkedések végrehajtását, és végül biztosítja az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését, az épületállomány dekarbonizációját és költséghatékony átalakítását, hozzájárulva ezzel az Unió energiahatékonysági célkitűzéseinek eléréséhez.

Lásd a 2.3.2. szakaszt.

(3)

A hosszú távú felújítási stratégiák és sikeres végrehajtásuk szempontjából központi jelentőségűek a tagállamok arra irányuló erőfeszítései, hogy a beruházások mozgósítása érdekében biztosítsák a hozzáférést számos pénzügyi mechanizmushoz. A tagállamoknak határozottan tanácsos figyelembe venniük a máshol működő hatékony és sikeres mechanizmusok számos példáját (lásd fent). Emellett ajánlott igénybe venniük az „Intelligens épületek intelligens finanszírozása” kezdeményezés keretében rendelkezésre álló támogatást és szakértői javaslatokat, illetve különösen ajánlott (ahol erre még nem került sor) a fenntartható energiára vonatkozó beruházásokról szóló fórumot szervezni.

Lásd a 2.4. és 2.7. szakaszt.

(4)

A jól kidolgozott hosszú távú felújítási stratégiák várhatóan felgyorsítják a meglévő épületek költséghatékony felújítását, mert ezeknek jelenleg alacsony a felújítási arányuk. A hosszú távú felújítási stratégiák nem a végcélt jelentik, hanem kiindulópontként szolgálnak a határozottabb gyakorlati intézkedésekhez, és nagyobb és mélyebb felújítási arányt eredményeznek. Az energiahatékonysági intézkedések potenciálisan szélesebb körű előnyeinek értékelése lehetővé teheti a holisztikusabb és integráltabb nemzeti szintű megközelítést, kiemelve a más szakpolitikai területekkel való lehetséges szinergiákat, amelyekhez ideális esetben az energetikán és az épületeken túlmenően például az egészségüggyel, a környezettel, a pénzügyekkel és az infrastruktúrával foglalkozó kormányzati hatóságok is hozzájárulnak.

Lásd a 2.3.1.7. és 2.7.7. szakaszt.

(5)

A tagállamoknak ajánlott elegendő időt biztosítaniuk a hosszú távú felújítási stratégiák kidolgozásával és végrehajtásával foglalkozó konzultációkra. A nyilvánosság bevonásával a konzultáció javíthatja a szakpolitikai eredményeket. A tagállamok emellett mérlegelhetik egy platform felállítását az érdekelt felek számára. Az érdekelt felek azonosítása és a velük folytatott konzultáció jelentős mértékben hozzájárulhat a hosszú távú felújítási stratégiák sikeres végrehajtásához. Az épületek energetikai fejlesztése terén érdekelt felek közvetlen vagy közvetett bevonása alapvető a hosszú távú felújítási stratégiák terjesztésében és az adatgyűjtésben is, és előmozdíthatja a konszenzust és a hosszú távú felújítási stratégiák elfogadását.

Lásd a 2.3.3. és 2.7.10. szakaszt.

(6)

A tagállamoknak ajánlott biztosítaniuk a szoros együttműködést a hosszú távú felújítási stratégiákat kidolgozó munkatársak, illetve a nemzeti energia- és éghajlat-politikai terv (amelynek szerves részét képezi a hosszú távú felújítási stratégia) kidolgozásában részt vevő egyéb minisztériumok munkatársai között.

Lásd a 2.6. és 2.7. szakaszt.

4.2. Pénzügyi ösztönzők és tájékoztatás

(7)

A tagállamoknak tanácsos alaposan megfontolniuk, hogyan biztosítsák, hogy az épületek felújítása terén az energiahatékonysági javításokra vonatkozó pénzügyi intézkedések kapcsolódjanak a megcélzott vagy elért energiamegtakarításhoz;

Lásd a 2.5.1. és 2.7.8. szakaszt.

(8)

a tagállamoknak tanácsos adatbázisokat létrehozniuk (amennyiben erre még nem került sor), hogy össze lehessen gyűjteni egyes épületek mért vagy számított energiafogyasztásával kapcsolatos adatokat, és elérhetővé lehessen tenni az összesített anonimizált adatokat.

Lásd a 2.5.2. szakaszt.

4.3. Az épületek energiahatékonyságának kiszámítására vonatkozó keretek

(9)

A helyi építési szabályzatok és a jelenlegi számítási módszertanok felülvizsgálata során a tagállamoknak tanácsos bevezetniük a 2a. pontban említett kiegészítő energiahatékonysági mutatókat. Amennyiben a primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan előírt mutató mellett kiegészítő mutatók meghatározására kerül sor, a tagállamoknak a használatukat alátámasztó valamennyi releváns információt meg kell adniuk, például az alábbiakat:

a)	a használandó mértékegység;

b)	az épületek valamennyi típusára, illetve új és/vagy meglévő épületekre vonatkoznak-e;

c)	az épületek energiahatékonysági tanúsítványa céljából alkalmazzák-e őket és/vagy az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket egészítik ki; és

d)	a kiszámításukra vonatkozó módszertan.

Lásd a 3.2. szakaszt.

(10)

A nemzeti számítási módszertannak átláthatónak kell lennie. A helyi építési szabályzatok és a jelenlegi számítási módszertanok felülvizsgálata során a tagállamoknak tanácsos bevezetniük a 2a. pontban említett kiegészítő energiahatékonysági mutatókat. Amennyiben a primerenergia-fogyasztásra vonatkozóan előírt mutató mellett kiegészítő mutatók meghatározására kerül sor, a tagállamoknak a használatukat alátámasztó valamennyi releváns információt meg kell adniuk, például az alábbiakat:

a)	a használandó mértékegység;

b)	az épületek valamennyi típusára, illetve új és/vagy meglévő épületekre vonatkoznak-e;

c)	az épületek energiahatékonysági tanúsítványa céljából alkalmazzák-e őket és/vagy az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeket egészítik ki; és

d)	a kiszámításukra vonatkozó módszertan.

Lásd a 3.3. szakaszt.

(1) Érdekellentét merül fel az épülete tulajdonosa és bérlője vagy a tulajdonosok között, ha az energetikai szempontból történő utólagos átalakítást vagy az energiahatékonysági fejlesztést fizető fél nem élvezi teljes egészében az előnyöket és az energiamegtakarítást.

(2) Az első hosszú távú felújítási stratégiákat 2020. március 10-ig kell benyújtani a Bizottságnak (ez az (EU) 2018/844 irányelv átültetésének határideje). A hosszú távú felújítási stratégiákat ezt követően a végleges nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervvel együtt kell benyújtani.

(3) Az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: az irányításról szóló rendelet) 3. cikke.

(4) Az uniós épületállomány megfigyelőközpontjának összefüggésében a primerenergia-megtakarítás alapján az alábbi felújítási mélységek kerültek megállapításra:

—	könnyű (kevesebb mint 30 %);

—	közepes (30–60 %); és

—	mély (több mint 60 %).

A közel nulla energiaigényű épületté történő átalakítás fogalmának meghatározására nem egy konkrét primerenergia-megtakarítási küszöbnek megfelelően, hanem a közel nulla energiaigényű épületté történő felújítás hivatalos nemzeti fogalommeghatározásainak megfelelően kerül sor.

(5) Az (EU) 2018/844 irányelv (9) preambulumbekezdése arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fontolják meg olyan követelmények bevezetését vagy folytatólagos alkalmazását, amelyek a bérleményekre vonatkozóan bizonyos, az energiahatékonysági tanúsítványoknak megfelelő energiahatékonysági szintet írnak elő. Ez a fajta intézkedés, amely meghaladja az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv követelményeit, bevezetné annak követelményét, hogy a legrosszabbul teljesítő épületeket a bérbeadást megelőzően fel kell újítani.

(6) Például a csökkent mozgásképességű emberek vonatkozásában jobb akadálymentességre, (például tüzek, árvizek, szeizmikus tevékenységek vagy elektromos meghibásodások kockázata esetében) az épületek biztonságának javítására, illetve az azbeszt eltávolítására irányuló felújítások.

(7) A katasztrófákat vagy incidenseket követő beavatkozás lehet sürgős és/vagy ideiglenes. Ugyanakkor továbbra is törekedni kell az energiahatékonysági követelmények figyelembevételére. A tagállamoknak meg kell vizsgálniuk annak lehetőségét, hogy az ügyfelek elérhető pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tájékoztatására ösztönözzék a biztosítótársaságokat (ezzel egyúttal csökkentve a költségeiket a természeti katasztrófákat/baleseteket követően).

(8) Az energiahatékonyságról szóló irányelv (16) preambulumbekezdése.

(9) Bizottsági szolgálati munkadokumentum (SWD(2013) 143 final), amely a „Pénzügyi támogatás az épületek energiahatékonyságának javítására” című, a Bizottság által az Európai Parlamentnek készített jelentést kíséri (COM(2013) 225 final).

(10) Lásd a Buildings Performance Institute Europe 2016. évi jelentését; http://bpie.eu/wp-content/uploads/2017/01/Building-Passport-Report_2nd-edition.pdf

(11) Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 19a. cikke előírja, hogy a Bizottság készítsen 2020 előtt megvalósíthatósági tanulmányt az energiahatékonysági tanúsítványokat kiegészítő, szabadon választható épületfelújítási útlevél bevezetésének lehetőségeiről és menetrendjéről. A tanulmány alapos betekintést fog nyújtani az épületfelújítási útlevelekre vonatkozó jelenlegi rendszerekbe.

(12) Az energiahatékonyságról szóló irányelv 19. cikkének előírása szerint a tagállamok már „értékelik az energiahatékonyságot akadályozó szabályozási és nem szabályozási korlátokat, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket tesznek azok elhárítására, a tulajdonjogra és a bérletre vonatkozó tagállami alapelvek sérelme nélkül. Különös tekintettel a következőkre: az ösztönzőknek az épületek tulajdonosai és bérlői, illetve több tulajdonos közötti megosztása annak biztosítása céljából, hogy a felek ne mondjanak le azokról az általuk egyébként mérlegelt, energiahatékonyság-javító beruházásokról, amelyeket csak azért nem hajtanak végre, mert nem élveznék az összes kedvezményt, vagy mert nincsen szabályozva a költségek és hasznok közöttük történő megosztása, azaz mert például hiányoznak a több tulajdonos tulajdonát képező ingatlanokkal kapcsolatos döntéshozatali eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályok és intézkedések”.

(13) https://ec.europa.eu/jrc/en/publication/eur-scientific-and-technical-research-reports/overcoming-split-incentive-barrier-building-sector

(14) Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (COM(2016) 765) vonatkozó javaslatot kísérő hatásvizsgálat, bizottsági szolgálati munkadokumentum.

(15) Az (EU) 2018/1999 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében, ha egy tagállam úgy találja, hogy jelentős számú energiaszegénységben élő háztartással rendelkezik, a nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervébe az energiaszegénység csökkentésére irányuló nemzeti indikatív célkitűzést és megfelelő intézkedéseket kell belefoglalnia, és jelentést kell készítenie az elért eredményekről az éves jelentések összefüggésében.

(16) Az (EU) 2018/844 irányelv (11) preambulumbekezdése szerint „A tagállamok által meghatározott kritériumok alapján figyelembe kell venni az energiaszegénység enyhítésének szükségességét is. Az energiaszegénység enyhítését célzó intézkedéseiket tartalmazó felújítási stratégiáik felvázolásakor a tagállamok jogosultak arra, hogy meghatározzák, mely intézkedéseket tekintik relevánsnak.”

(17) Az energiahatékonyságról szóló irányelv 5. és 6. cikke értelmében a tagállamokra már vonatkoznak kötelezettségek a központi kormányzat tulajdonában és használatában lévő épületekkel, illetve a központi kormányzat általi, épületekre vonatkozó közbeszerzésekkel kapcsolatban.

(18) Az energiahatékonyságról szóló irányelv 2. cikkének (8) bekezdése szerint a „közintézmény” az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott „ajánlatkérő szerv” (HL L 134., 2004.4.30., 114. o.).

(19) Az energiahatékonyságról szóló irányelv 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a tagállamok úgy dönthetnek, hogy nem határozzák meg és nem alkalmazzák az (1) bekezdésben említett követelményeket a következő épületfajtáknál:

a)	különleges építészeti vagy történeti értékük miatt egy kijelölt környezet részeként hivatalosan védett épületek, amelyek esetében az energiahatékonyságra vonatkozó bizonyos minimumkövetelmények teljesítése elfogadhatatlan mértékben megváltoztatná a jellegzetességeket vagy megjelenést;

b)	a fegyveres erők vagy a központi kormányzat birtokában lévő és nemzetvédelmi célokat szolgáló épületek, kivéve a fegyveres erők vagy a nemzetvédelmi hatóságok egyéb alkalmazottai által használt lakónegyedeket vagy irodaépületeket; és

c)	istentiszteletre vagy vallásos tevékenységekre használt épületek.

(20) Az (EU) 2018/844 irányelv (16) preambulumbekezdése.

(21) 2018 májusában az Eurostat és az Európai Beruházási Bank kiadta az energiahatékonysági szerződések statisztikai kezelésére vonatkozó új útmutatóját. Ez az útmutató segíteni fog a hatóságok és a piaci szereplők számára megérteni, hogy az ilyen szerződések milyen feltételek mellett tekinthetők mérlegen kívüli tételnek. A magántőke és a szakértelem mozgósításával segíteni fog a hatóságoknak előkészíteni és finanszírozni a projekteket. http://www.eib.org/en/infocentre/publications/all/guide-to-statistical-treatment-of-epc.htm

(22) A megfelelően összekapcsolt épületek olyan épületek, amelyek kommunikációs infrastruktúrája lehetővé teszi a környezetükkel való hatékony interakciót.

(23) A vonatkozó egészségügyi és biztonsági követelményeknek nem megfelelő eltávolítás.

(24) Az (EU) 2018/844 irányelv (14) preambulumbekezdése.

(25) Lásd az Egészségügyi Világszervezet 2009. évi útmutatójára való hivatkozást az (EU) 2018/844 irányelv (13) preambulumbekezdésében.

(26) Az épület teljes életciklusa során történő szén-dioxid-kibocsátás.

(27) Lásd a Bizottság Tiszta bolygót mindenkinek – Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról (COM(2018)773 final) című közleményét, különös tekintettel az azt kísérő részletes elemzésben szereplő, épületekkel és energiahatékonysággal kapcsolatos intézkedésekre. https://ec.europa.eu/clima/policies/strategies/2050_en.

(28) Lásd pl. „Overheating in buildings: adaptation responses” és „Building Research & Information” (https://www.tandfonline.com/loi/toc/rbri20/45/1-2).

(29) A termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslattal (COM(2015)0615 – C8-0387/2015 – 2015/0278(COD)) kapcsolatban a 2018. december 19-én intézményközi tárgyalások eredményeképpen kötött ideiglenes megállapodás számos önkéntes megközelíthetőségi követelményt tartalmaz az épített környezet vonatkozásában. A releváns szabványosítási megbízás, melyet a CEN, a CENELEC és az ETSI kapott, magában foglalja az alábbiakat: M/420 számú megbízás az európai megközelíthetőségi követelmények támogatására az épített környezetre vonatkozó közbeszerzések tekintetében, és az M/473 számú megbízás annak érdekében, hogy a mindenki számára történő tervezés szerepeljen a kapcsolódó szabványosítási kezdeményezésekben.

(30) Az egészséges beltéri klimatikus körülményeket, a tűzbiztonságot és az intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat érintő intézkedések.

(31) Az irányításról szóló rendelet 10. cikke értelmében a tagállamoknak nyilvános konzultációs eljárással is rendelkezniük kell a nemzeti éghajlat-politikai tervek tervezetének és végleges változatának elkészítése céljából jóval az elfogadásuk előtt az egyéb uniós jogi követelmények sérelme nélkül.

(32) Lásd például a www.buildupon.eu internetes oldalt.

(33) Az irányításról szóló rendelet 11. cikke értelmében minden tagállamnak létre kell hoznia az állandó többszintű energiapolitikai párbeszédet a helyi hatóságok, a civil társadalmi szervezetek, az üzleti közösség, a beruházók és más érintett érdekelt felek részvételével az energia- és éghajlat-politikák tekintetében tervbe vett különböző lehetőségek megvitatása céljából.

(34) Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 7. cikkének új utolsó bekezdése két új kötelezettséggel bővül a jelentős felújításon áteső épületek vonatkozásában, így a tagállamok

—	ösztönzik a nagy hatékonyságú alternatív rendszerek alkalmazását, amennyiben ez megvalósítható; és

—	figyelembe veszik az egészséges beltéri klimatikus körülményeket, a tűzbiztonságot és az intenzív szeizmikus tevékenységhez kapcsolódó kockázatokat.

(35) A szubszidiaritás elvének megfelelően a biztonsági kérdések szabályozására tagállami szinten kerül sor. Az anyagok kiválasztására, az épületek biztonságára vonatkozó általános rendelkezésekre és az épületek szerkezeti teljesítményére vonatkozó kérdések szabályozása nemzeti szinten történik, és nem tartozik az irányelv hatálya alá.

(36) Az EU-ban az elavult vagy hibás elektromos berendezések óránként 32 tüzet okoznak a háztartásokban (ez a háztartási tüzek 20–30 %-a). https://www.energypoverty.eu/news/addressing-safety-and-energy-poverty-better-protect-vulnerable-consumers

(37) EN 1998: Földrengésálló szerkezetek tervezése (Eurocode 8).

(38) Az EN 1991, EN 1992, EN 1993, EN 1994, EN 1995, EN 1996 és EN 1999 szabvány egyes részei, amelyek különböző anyagokra, például a betonra, acélra, fára stb. vonatkoznak.

(39) A Bizottság (EU) 2016/364 felhatalmazáson alapuló rendelete (2015. július 1.) a 305/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet értelmében az építési termékek tűzzel szembeni viselkedés alapján történő osztályzásáról (HL L 68., 2016.3.15., 4. o.).

(40) A Bizottság 2000/367/EK határozata (2000. május 3.) az építési termékek, építmények és azok részei tűzállóság szerinti osztályozásának tekintetében a 89/106/EGK tanácsi irányelv végrehajtásáról (HL L 133., 2000.6.6., 26. o.).

(41) A Bizottság 2001/671/EK határozata (2001. augusztus 21.) a 89/106/EGK tanácsi irányelvnek a tetők és fedélhéjazatok külső tűz hatása alatti viselkedésének osztályozása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 235., 2001.9.4., 20. o.).

(42) https://efectis.com/en/fire-information-exchange-platform-fiep/

(43) Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szerződések javíthatják az infrastruktúra és a berendezések teljesítményét. Általában nincs szükség az ügyfél általi kezdeti beruházásokra, és az energiahatékonysági beruházások visszafizetésére közvetlenül, az energiamegtakarítás révén kerül sor. Lásd a JRC információs oldalát (https://e3p.jrc.ec.europa.eu/articles/energy-performance-contracting) és a Horizont 2020 Transparense projektet (www.transparense.eu). Az energiahatékonysági szerződések alapelveit az EPC code of conduct (Az energiahatékonysági tanúsítványokkal kapcsolatos magatartási kódex) körvonalazza http://www.transparense.eu/eu/epc-code-of-conduct/).

(44) Bizottsági szolgálati munkadokumentum Bevált gyakorlatok az energiahatékonyságban amely a következő dokumentumot kíséri Javaslat az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre (SWD/2016/0404 final – 2016/0376 (COD)); https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1535361114906&uri=CELEX:52016SC0404

(45) A releváns állami támogatási szabályoknak, különösen a Szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendelet (az általános csoportmentességi rendelet) (HL L 187., 2014.6.26., 1. o.) 38. és 39. cikkének, valamint a környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról szóló uniós iránymutatás 3.4. szakaszának való megfelelés sérelme nélkül.

(46) A tiszta energia épületekben való használatának felgyorsítása Melléklet a következő dokumentumhoz A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Beruházási Banknak Tiszta energia minden európainak, COM(2016) 860 final (https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/1_en_annexe_autre_acte_part1_v9.pdf).

(47) A fenntartható energiába történő beruházásokkal foglalkozó fórumok Unió-szerte nyilvános eseményeket szerveztek, amelyek összehozták számos tagállam minisztériumainak képviselőit, valamint pénzügyi és energetikai érdekelt feleit a tudáscsere és a bevált gyakorlatok cseréje céljából, s eközben párhuzamosan nemzeti kerekasztal-megbeszélésekre és webináriumokra került sor.

(48) https://deep.eefig.eu/

(49) http://www.eefig.eu/index.php/underwriting-toolkit

(50) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 rendelete (2018. december 11.) az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról, valamint a 663/2009/EK és a 715/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 94/22/EK, a 98/70/EK, a 2009/31/EK, a 2009/73/EK, a 2010/31/EU, a 2012/27/EU és a 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2009/119/EK és az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv módosításáról, továbbá az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 328., 2018.12.21., 1. o.).

(51) Az épületek energiamegtakarításának kiszámítására vonatkozó szabványos értékek tekintetében (b) kritérium, már sok olyan technológia létezik, amelynél az ilyen értékek összekapcsolódnak a teljesítménnyel [LED világítás, dupla/tripla üvegezésű ablakok stb.]). Emellett számos uniós finanszírozású projekt törekszik szabványos értékek meghatározására (például a Horizont 2020 kezdeményezés keretében finanszírozott multEE projekt); http://multee.eu/).

(52) A c) kritérium tekintetében az energiahatékonysági tanúsítványok olyan eszközök, amelyek hatékonyan dokumentálják az energetikai felújítások pénzügyi támogatásának köszönhető energiamegtakarításokat. Ezek már használatban vannak számos, különböző tagállamban alkalmazott pénzügyi eszköz vonatkozásában, és olyan eszközök, amelyek használatára leginkább a zöld jelzálogok meghatározása érdekében kerül sor a(z) (folyamatban lévő) energiahatékonysági jelzálogra vonatkozó kezdeményezés összefüggésében.

(53) Ugyanakkor a kedvezményezettek számára lehetővé kell tenni, hogy az adott projekteket érintő állami támogatásra vonatkozó korábbi döntésekre és kötelezettségvállalásokra támaszkodhassanak.

(54) Az (EU) 2018/844 irányelv (34) preambulumbekezdése értelmében „Jó minőségű adatokra van szükség az épületállományról, ezek pedig részben azon adatbázisok segítségével generálhatók, amelyeknek az energiahatékonysági tanúsítványok céljára történő kialakítása és kezelése szinte valamennyi tagállamban folyamatban van.”

(55) Az (EU) 2018/844 irányelv (34) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy „Amennyiben az energiahatékonysági tanúsítványok független ellenőrzési rendszerét – a[z] […] 2010/31/EU irányelv követelményeit meghaladóan – opcionális adatbázis egészíti ki […]”.

(56) A fosszilis tüzelőanyaggal működő kazánok közé tartoznak a szilárd tüzelőanyaggal működő kazánok, a helyiségfűtő kazánok és a fosszilis tüzelőanyagot használó kombinált fűtőberendezések. A szilárd tüzelőanyaggal működő kazán egy vagy több szilárd tüzelésű hőfejlesztő berendezéssel felszerelt olyan eszköz, amely egy vagy több zárt helyiség beltéri léghőmérséklete kívánt szintjének elérése és fenntartása céljából egy melegvíz-üzemű központi fűtési rendszert hővel lát el, és mindeközben a mért hőteljesítményének legfeljebb 6 %-a távozik veszteségként a környezetbe (lásd a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szilárd tüzelésű kazánok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2015. április 28-i (EU) 2015/1189 bizottsági rendelet I. mellékletének 2. cikkét (HL L 193., 2015.7.21., 100. o.)). A helyiségfűtő kazán olyan helyiségfűtő berendezés, amely fosszilis és/vagy biomasszából előállított tüzelőanyag égetésével és/vagy az ellenállásos fűtőelemekben fellépő hőhatás (Joule-hatás) révén állít elő hőt. A kombinált fűtőberendezés olyan helyiségfűtő berendezés, amely egyúttal […] meleg ivó- vagy szanitervíz […] előállítása céljából hőt ad át (lásd a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a helyiségfűtő berendezések és a kombinált fűtőberendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2013. augusztus 2-i 813/2013/EU bizottsági rendelet (HL L 239., 2013.9.6., 136. o.) 2. cikkét). A fosszilis eredetű szénnel működő kazánok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények 2022. január 1-jétől alkalmazandók, és az energiahatékonyság, illetve a nitrogén-oxid-, lebegőrészecske-, szén-dioxid- és VOC-kibocsátás alapján tiltják egyes termékek forgalomba helyezését. A legfeljebb 400 kW teljesítményű, fosszilis eredetű gáznemű vagy folyékony tüzelőanyaggal működő kazánok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények már alkalmazandók, és az energiahatékonyság, illetve a nitrogén-oxid-kibocsátásuk alapján tiltják egyes termékek forgalomba helyezését. A gáznemű tüzelőanyaggal vagy olajjal működő helyiségfűtő kazánokról, illetve a kombinált fűtőberendezésekről a 813/2013/EU rendelet, az (EU) 2015/1189 rendelet rendelkezik (amely a 2009/125/EK irányelvet hajtja végre a szilárd tüzelőanyaggal működő kazánok környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében). Az (EU) 2015/1189 rendelet nem tiltja a szilárd tüzelőanyaggal működő kazánok forgalomba hozatalát.

(57) Az (EU) 2018/1999 rendelet 4. cikke b) pontja 3. alpontjának és az I. melléklete 3.2. szakaszának megfelelően.

(58) Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése.

(59) Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése.

(60) Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikke (1) bekezdésének g) pontja.

(61) Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 2a. cikkének (2) bekezdése.

(62) SWD(2013) 180 final; https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/20131106_swd_guidance_neeaps.pdf

(63) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/2/EK irányelve (2007. március 14.) az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra kialakításáról (HL L 108., 2007.4.25., 1. o.).

(64) Lásd: http://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC102276/jrc102276_buildings_related_datasets_in_the_inspire_geoportal_def_pubsy%20-isbn-issn.pdf

(65) Assessment of second long-term renovation strategies under the Energy Efficiency Directive (A második hosszú távú felújítási stratégiák értékelése az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében), JRC, tudománypolitikai jelentés (2018).

(66) Ibid. és Synthesis report on the assessment of Member States' building renovation strategies (Összefoglaló jelentés a tagállamok épületfelújítási stratégiáinak értékeléséről), JRC, tudománypolitikai jelentés (2018).

(67) http://bpie.eu/publication/trigger-points-as-a-must-in-national-renovation-strategies/

(68) https://www.smartcities-infosystem.eu/sites-projects/projects/e2rebuild

(69) Lásd: https://projecten.topsectorenergie.nl/storage/app/uploads/public/5a0/c14/5dc/5a0c145dc79f1846323269.pdf

(70) https://www.akd.nl/en/b/Pages/Office-building-with-energy-label-D-or-worse-banned-as-from-2023.aspx

(71) https://www.gov.uk/government/publications/the-private-rented-property-minimum-standard-landlord-guidance-documents

(72) https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/2014_article4_en_denmark.pdf

(73) http://ibroad-project.eu/

(74) http://ibroad-project.eu/news/the-concept-of-the-individual-building-renovation-roadmap/

(75) http://bpie.eu/publication/boosting-renovation-with-an-innovative-service-for-home-owners/

(76) www.aldren.eu

(77) http://building-request.eu/

(78) http://building-request.eu/sites/building-request.eu/files/d4.1_recommendations_report_final.pdf

(79) http://enerfund.eu/

(80) Lásd: http://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC97408/reqno_jrc97408_online%20nzeb%20report%281%29.pdf

(81) https://www.gov.uk/government/consultations/domestic-private-rented-sector-minimum-level-of-energy-efficiency

(82) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:52016SC0414&from=EN

(83) http://bpie.eu/wp-content/uploads/2017/05/Factsheet_B-170511_v4.pdf

(84) http://reach-energy.eu/

(85) Az ASSIST projekt alábbi eredményei lehetnek relevánsak:

—	a részt vevő országokban az energiaszegénységre vonatkozó főbb nemzeti/regionális/helyi kezdeményezésekről szóló jelentés (https://www.assist2gether.eu/documenti/risultati/report_on_replicable_best_practice_national_and_european_measures.pdf);

—	a részt vevő országokban a pénzügyi intézkedésekről szóló jelentés (https://www.assist2gether.eu/documenti/risultati/report_best_practice_guide_on_financial_measures.pdf).

(86) https://ec.europa.eu/futurium/en/urban-agenda

(87) http://www.fiesta-audit.eu/en/

(88) http://www.fiesta-audit.eu/media/46433/fiesta_en_low.pdf

(89) http://www.fiesta-audit.eu/en/learning/

(90) https://enershift.eu

(91) http://transition-zero.eu/index.php/publications/

(92) Lásd a Concerted Action Report (Jelentés az összehangolt fellépésről) című dokumentumot, 2016. november; https://www.epbd-ca.eu/wp-content/uploads/2018/04/CA-EPBD-CCT2-Policies-and-Implementation.pdf

(93) Ibid.

(94) http://www.premiumlightpro.eu/

(95) http://bpie.eu/wp-content/uploads/2018/09/local_strategies_Final_NEW.pdf

(96) https://www.smartup-project.eu/

(97) http://www.peakapp.eu/

(98) https://www.mobistyle-project.eu

(99) Szociális lakások a Kildenparkenben a dániai Aalborgban; egyetemi épületek a ljubljanai egyetemen Szlovéniában; lakások L'Orologióban az olaszországi Torinóban; egészségügyi központ a hollandiai Maastrichtben; és lakóépületek a lengyelországi Wrocławban.

(100) http://eco-bot.eu/

(101) http://www.buildup.eu/en/skills

(102) http://construye2020.eu/

(103) www.buildupskills.nl

(104) http://finland.buildupskills.eu/

(105) http://www.iee-robust.ro/qualishell/en/

(106) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).

(107) Assessment of second long-term renovation strategies under the Energy Efficiency Directive (A második hosszú távú felújítási stratégiák értékelése az energiahatékonyságról szóló irányelv értelmében), JRC, tudománypolitikai jelentés (2018).

(108) https://combi-project.eu/

(109) https://combi-project.eu/tool/

(110) A nyolc intézkedés az alábbiakra vonatkozik:

—	az épülethéj lakáscélú felújítása, helyiségfűtés, szellőztetés, helyiséghűtés (légkondicionálás);

—	új lakások;

—	lakossági világítás (valamennyi lakás);

—	lakossági hideg készülékek (valamennyi lakás);

—	az épülethéj nem lakáscélú felújítása, helyiségfűtés, szellőztetés, helyiséghűtés (légkondicionálás);

—	új, nem lakóépületek;

—	nem lakossági világítás (valamennyi épület); és

—	nem lakossági termékhűtés (valamennyi épület).

(111) http://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC99434/kj1a27665enn%281%29.pdf

(112) https://apps.who.int/iris/bitstream/handle/10665/276001/9789241550376-eng.pdf?ua=1

(113) http://bpie.eu/publication/building-4-people-valorising-the-benefits-of-energy-renovation-investments-in-schools-offices-and-hospitals/

(114) http://www.padovafit.it/english/

(115) http://www.marteproject.eu/

(116) http://zagee.hr/

(117) http://www.escolimburg2020.be/en

(118) http://www.citynvest.eu/home

(119) http://www.citynvest.eu/content/comparison-financing-models

(120) http://citynvest.eu/content/guidance-how-launch-ambitious-energy-retrofitting-projects-your-region

(121) http://www.eeperformance.org/

(122) https://www.seaf-h2020.eu/

(123) https://www.eu.jouleassets.com/about-equad/

(124) http://sharex.lv/en/latvian-baltic-energy-efficiency-facility-labeef

(125) http://www.europace2020.eu/

(126) http://www.vipa.lt/page/dnmfen

(127) http://www.kredex.ee/en/apartment-association/

(128) https://www.kfw.de/inlandsfoerderung/Privatpersonen/Bestandsimmobilie/

(129) http://www.slovseff.eu/index.php/en/

(130) http://www.eib.org/en/products/blending/pf4ee/index.htm

(131) http://www.rescoop-ee.eu/rescoop-plus

(132) http://www.rescoop-mecise.eu/

(133) https://www.rescoop.eu/blog/rescoop-municipality-approach

(134) https://www.bettervest.com/en/

(135) https://qualitee.eu/

(136) https://guarantee-project.eu/

(137) https://www.london.gov.uk/what-we-do/environment/energy/energy-buildings/refit/what-refit-london

(138) http://www.eib.org/attachments/documents/elena-completed-eol-en.pdf

(139) https://ec.europa.eu/energy/intelligent/projects/en/projects/2020together

(140) https://www.prodesa.eu/?lang=en

(141) http://www.gre-liege.be/renowatt/25/renowatt.html (a középületek felújítását célzó program az energiahatékonyság növelésére a kisebb projektek csoportosításával a technikai, jogi, adminisztratív és pénzügyi akadályok eltávolítása érdekében). https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/012_a2_erika_honnay_seif_dublin_28-09-17.pdf

(142) http://www.energiespositif.fr/

(143) https://www.pass-renovation.picardie.fr/

(144) https://www.oktave.fr/

(145) http://www.go-refurb.eu/

(146) http://www.financingbuildingrenovation.eu/

(147) Inventory of best practices for setting up integrated energy efficiency service package including access to long-term financing to homeowners (Az integrált energiahatékonysági szolgáltatásnyújtási csomag létrehozására, beleértve a lakástulajdonosok számára a hosszú távú finanszírozáshoz való hozzáférést, vonatkozó bevált gyakorlatok jegyzéke), Vesta Conseil and Finance (2018).

(148) https://www.enerinvest.es/en/

(149) https://www.fi-compass.eu/

(150) https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/guides/2014/financing-the-energy-renovation-of-buildings-with-cohesion-policy-funding

(151) Nyilvános események és nemzeti kerekasztal-megbeszélések a tagállamokban, kifejezetten az energiahatékonyság finanszírozása témakörben. Ezek egyedülálló és sokszínű példái a sikeres európai front-running kezdeményezéseknek, különösen a magán- és középületek energetikai felújítása vonatkozásában; https://ec.europa.eu/energy/en/financing-energy-efficiency/sustainable-energy-investment-forums

(152) A több mint 300 uniós energetikai hivatal a helyi és regionális energiaátmenet fontos előmozdítója és képviselője: a ManagEnergy támogatja őket a kihívások leküzdésében, és mélyreható képzési programot kínál napjaink európai energiahatékonysági finanszírozásának alapjaival és a releváns bevált gyakorlatokkal kapcsolatban; https://www.managenergy.eu

(153) http://www.eib.org/en/products/advising/elena/index.htm

(154) A 2018–2020 közötti időszakra vonatkozó frissített munkaprogram itt található: http://ec.europa.eu/research/participants/data/ref/h2020/wp/2018-2020/main/h2020-wp1820-energy_en.pdf

(155) https://www.fi-compass.eu/

(156) http://eiah.eib.org/

(157) A Build Upon olyan uniós finanszírozású, kutatási együttműködésen alapuló, az épületek felújításával foglalkozó projekt, amely összehozza a kormányokat és vállalkozásokat, a nem kormányzati szervezeteket és a háztartásokat 13 országból, létrehozva egy együttműködésen alapuló közösséget, hogy segítsen a nemzeti felújítási stratégiák megtervezésében és végrehajtásában; www.buildupon.eu. Arra törekszik, hogy egész Európában forradalmat robbantson ki az épületek felújítása terén azáltal, hogy segít a tagállamoknak a meglévő épületek felújításához szükséges stratégiáik megvalósításában.

(158) http://buildupon.eu/wp-content/uploads/2016/11/BUILD-UPON-Renovation-Strategies-Impact-Framework.pdf. A Build Upon megjegyzi, hogy ez a keretrendszer nem törekszik meghatározni a célkitűzésekre és hatásmutatókra vonatkozó bevált gyakorlatokat (amihez további munkára lesz szükség), csupán a koncepciót kívánja megfogalmazni.

(159) https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/better-regulation-guidelines-stakeholder-consultation.pdf

(160) https://www.gov.uk/government/publications/consultation-principles-guidance

(161) Egyéb kevésbé technikai jellegű, személyes nyilvános konzultációs módszerek is hasznosak lehetnek.

(162) Lásd: https://ec.europa.eu/energy/sites/ener/files/documents/5_en_autre_document_travail_service_part1_v4.pdf

(163) https://kumu.io/WorldGBCEurope/build-upon-resource-library#build-upon-resource-library

(164) Az energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelmények megállapításához szükséges, az épületek energiahatékonyságára vonatkozó számításoknak meg kell felelniük az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az épületek és épületelemek energiahatékonyságára vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertani keret meghatározásával történő kiegészítéséről szóló, 2012. január 16-i 244/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben meghatározott közös módszertani keretnek (HL L 81., 2012.3.21., 18. o.).

(165) Az EN ISO 52000-1 szabvánnyal összhangban a primerenergia-fogyasztás meghatározásakor meg kell határozni, hogy teljes, nem megújuló vagy megújuló primerenergia-fogyasztásról van-e szó.

(166) Az EN 12464-1 szabvány rendelkezik a beltéri munkahelyeken az ember tevékenységekre, beleértve a vizuális feladatokat, vonatkozó világítási követelményekről, az EN 15193 szabvány pedig az épületek energiahatékonyságára vonatkozó számítási eljárások és mérőszámok tekintetében tartalmaz előírásokat. Az épületek természetes világításáról szóló új európai szabvány (EN 17037, amelyet a CEN 2018. december 12-én adott ki), a természetes világítás értékelésére szolgáló mérőszámokat és módszertanokat tartalmaz, amelyek figyelembe veszik az eltérő európai földrajzi és éghajlati feltételeket.

(167) A 244/2012/EU bizottsági rendelet III. mellékletének 4. táblázata: „Minden számításnak ugyanarra a komfortszintre kell vonatkoznia. Forma szerint minden variánsnak/csomagnak/intézkedésnek a megfelelő komfortot kell biztosítania. Amennyiben eltérő komfortszinteket vesznek figyelembe, az összehasonlítás alapja elveszik.”.

(168) Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványok nemzeti mellékleteinek magyarázatához lásd a 3.4. szakaszt (www.epb.center/implementation/national-annexes).

(169) Az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabványok A. melléklete üres sablon, amely kitölthető a nemzeti adatokkal és döntésekkel. A tagállam által kitöltött és közzétett melléklet a „nemzeti adatlap” nevet viseli. A valamely nemzeti szabványügyi testület által kitöltött és közzétett – az épületek energiahatékonyságára vonatkozó szabvány részét képező – melléklet a „nemzeti melléklet”. Alapjában véve nincs különbség aközött, hogy egy tagállam a helyi építési szabályzata részeként teszi közzé ezt a „nemzeti adatlapot” vagy a nemzeti szabványügyi testület által közzétett „nemzeti mellékletre” hivatkozik.

(170) Például különböző éghajlati zónák, az energetikai infrastruktúra gyakorlati hozzáférhetősége, a helyi energiahálózatok, különböző épülettipológiák stb. (vagyis a kontinentális és a part menti feltételek jelentősen eltérhetnek).

(171) Az (EU) 2018/844 irányelv 3. cikke szerint a tagállamoknak tudatniuk kell a Bizottsággal, hogyan ültették át vagy hajtották végre az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvben előírt új kötelezettségeket az átültetési határidőn belül (vagyis a hatálybalépés dátumától, 2020. március 10-től számított 20 hónapon belül). Ennek részeként a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy maradéktalanul eleget tesznek a szabványoknak megfelelő számítási módszertanuk leírására vonatkozó követelménynek.

(172) https://epb.center/support/documents/m1-overarching-epb/iso-52000-1

(173) https://epb.center/support/documents/m1-overarching-epb/iso-52003-1

(174) https://epb.center/support/documents/m1-overarching-epb/iso-52010-1

(175) https://epb.center/support/documents/m2-building-such/iso-52016-1

(176) https://epb.center/support/documents/m2-building-such/iso-52018-1

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 127

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	62. évfolyam 2019. május 16.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	A Bizottság (EU) 2019/781 végrehajtási rendelete (2019. május 15.) a Komagataella phaffii (CECT 13094) által termelt 3-fitázt tartalmazó készítmény brojlercsirkék, tojójércék, tojótyúkok és kevésbé jelentős hízó-, tenyész- és tojóbaromfifajok takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezéséről (az engedély jogosultja: Fertinagro Nutrientes S.L.) ( 1 )	1
		IRÁNYELVEK
	*	A Bizottság (EU) 2019/782 irányelve (2019. május 15.) a 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a harmonizált kockázati mutatók meghatározása tekintetében történő módosításáról ( 1 )	4
		HATÁROZATOK
	*	A Politikai és Biztonsági Bizottság (KKBP) 2019/783 határozata (2019. április 30.) az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai műveletéhez az EU-erők parancsnokának kinevezéséről és a (KKBP) 2018/355 határozat hatályon kívül helyezéséről (BiH/28/2019)	11
	*	A Bizottság (EU) 2019/784 végrehajtási határozata (2019. május 14.) a 24,25–27,5 GHz frekvenciasávnak az Unión belül vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtására alkalmas földfelszíni rendszerek számára történő harmonizálásáról (az értesítés a C(2019) 3450. számú dokumentummal történt) ( 1 )	13
	*	A Bizottság (EU) 2019/785 végrehajtási határozata (2019. május 14.) az ultraszéles sávú technológiát használó berendezések számára szolgáló rádióspektrum Unión belüli harmonizációjáról és a 2007/131/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (az értesítés a C(2019) 3461. számú dokumentummal történt) ( 1 )	23
		AJÁNLÁSOK
	*	A Bizottság (EU) 2019/786 ajánlása (2019. május 8.) az épületek felújításáról (az értesítés a C(2019) 3352. számú dokumentummal történt) ( 1 )	34

Sor	Csoportok
	1.		2.		3.		4.
i.	Kis kockázatú hatóanyagok, amelyeket az 1107/2009/EK rendelet 22. cikke alapján jóváhagytak, vagy jóváhagyottnak tekintendőkés amelyek szerepelnek az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének D. részében		Az 1107/2009/EK rendelet alapján jóváhagyott, vagy jóváhagyottnak tekintendő hatóanyagok, amelyek nem tartoznak más kategóriába és amelyek szerepelnek az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének A. és B. részében		Az 1107/2009/EK végrehajtási rendelet 24. cikke alapján jóváhagyott, vagy jóváhagyottnak tekintendő hatóanyagok, amelyek helyettesítésre jelölt anyagok és amelyek szerepelnek az 540/2011/EU rendelet mellékletének E. részében		Azok a hatóanyagok, amelyeket az 1107/2009/EK rendelet alapján nem hagytak jóvá, és ezért nem szerepelnek az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletében
ii.	Kategóriák
iii.	A.	B.	C.	D.	E.	F.	G.
iv.	Mikroorganizmusok	Vegyi hatóanyagok	Mikroorganizmusok	Vegyi hatóanyagok	amelyek besorolása nem az alábbiak szerint történik: az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó rákkeltő anyagok és/vagy az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok és/vagy endokrin károsító anyagok	amelyek besorolása az alábbiak szerint történik: az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó rákkeltő anyagok és/vagy az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok és/vagy Endokrin károsító anyagok, ahol az emberek expozíciója elhanyagolható
v.	Az 1107/2009/EK rendelet alapján engedélyezett termékekben forgalomba hozott hatóanyagok mennyiségeire alkalmazandó veszélyességi súlyok
vi.	1		8		16		64

Sor	Csoportok
	1.		2.		3.		4.
i.	Kis kockázatú hatóanyagok, amelyeket az 1107/2009/EK rendelet 22. cikke alapján jóváhagytak, vagy jóváhagyottnak tekintendőkés amelyek szerepelnek az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének D. részében		Az 1107/2009/EK rendelet alapján jóváhagyott, vagy jóváhagyottnak tekintendő hatóanyagok, amelyek nem tartoznak más kategóriába és amelyek szerepelnek az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének A. és B. részében		Az 1107/2009/EK rendelet 24. cikke alapján jóváhagyott, vagy jóváhagyottnak tekintendő hatóanyagok, amelyek helyettesítésre jelölt anyagok és amelyek szerepelnek az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének E. részében		Azok a hatóanyagok, amelyeket az 1107/2009/EK rendelet alapján nem hagytak jóvá, és ezért nem szerepelnek az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletében
ii.	Kategóriák
iii.	A.	B.	C.	D.	E.	F.	G.
iv.	Mikroorganizmusok	Vegyi hatóanyagok	Mikroorganizmusok	Vegyi hatóanyagok	amelyek besorolása nem az alábbiak szerint történik: az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó rákkeltő anyagok és/vagy az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok és/vagy endokrin károsító anyagok	amelyek besorolása az alábbiak szerint történik: az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó rákkeltő anyagok és/vagy az 1A. vagy 1B. kategóriába tartozó, reprodukciót károsító anyagok és/vagy Endokrin károsító anyagok, amelyek esetében az emberek expozíciója elhanyagolható
v.	Az 1107/2009/EK rendelet 53. cikke alapján kiadott engedélyek számára alkalmazandó veszélyességi súlyok
vi.	1		8		16		64

BEM-elem	Meghatározás
Blokkon belül	Kijelölt spektrumblokk, amelyre a BEM vonatkozik.
Alapkövetelmény	A 24,25–27,5 GHz frekvenciasávon belül a földfelszíni, vezeték nélküli széles sávú elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára használt spektrum, nem beleértve az érintett üzemeltetői blokkot és a hozzá kapcsolódó átmeneti tartományokat.
Átmeneti tartomány	Üzemeltetői blokkal határos spektrum.
Kiegészítő alapkövetelmény	A 24,25–27,5 GHz frekvenciasávval szomszédos sávokban található spektrum, ahol más szolgálatok vagy alkalmazások esetében egyedi teljesítmény-határértékek alkalmazandók.

		Helyesbítések
	*	Helyesbítés az Európai Unió vasúti rendszerének energia alrendszerére vonatkozó átjárhatósági műszaki előírásokról szóló, 2014. november 18-i 1301/2014/EU bizottsági rendelethez ( HL L 356., 2014.12.12. )	80

Frekvenciatartomány	Maximális TRP	Mérési sávszélesség
Legfeljebb 50 MHz-cel az üzemeltetői blokk alatt vagy felett	12 dBm	50 MHz


	(1) EGT-vonatkozású szöveg.