(1)

A 91/477/EGK irányelv 3. fejezete rendelkezik a tűzfegyverek egyik tagállamból a másikba történő transzferére vonatkozó alaki követelményekről, és előírja a tagállamok számára a szóban forgó transzferekkel kapcsolatos releváns információk cseréjét.

(2)

A 91/477/EGK irányelv 13. cikkének (5) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy rendelkezzen a szóban forgó cikkben említett információk szisztematikus cseréjére szolgáló rendszer létrehozásáról. A tagállamok illetékes hatóságai az ilyen információk cseréjét jelenleg e-mailben vagy faxon bonyolítják.

(3)

Az 1024/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) által létrehozott belső piaci információs rendszer (a továbbiakban: IMI) hatékony eszköz lehet a 91/477/EGK irányelv 13. cikkében meghatározott igazgatási együttműködési rendelkezések, különösen a tűzfegyverek egyik tagállamból a másikba történő transzferére vonatkozó rendelkezések végrehajtásában. Ennek megfelelően a Bizottság elfogadta az (EU) 2019/689 bizottsági végrehajtási határozatot (3), amellyel tűzfegyverek transzferére vonatkozó említett rendelkezéseket egy, az 1024/2012/EU rendelet 4. cikke szerinti kísérleti projekt tárgyává tette. Ezért helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a tagállamok illetékes hatóságai a tűzfegyverek transzferére vonatkozó információcsere céljából kötelesek az IMI-rendszert használni, továbbá helyénvaló megállapítani a szóban forgó információcserére vonatkozó részletes szabályokat.

(4)

A 91/477/EGK irányelv 13. cikkének (3) bekezdésével összhangban a tagállamok rendelkezhetnek az e rendelet hatálya alá tartozó információk továbbításáért és fogadásáért felelős egynél több nemzeti hatósággal is. A tagállamok közötti hatékony és eredményes információáramlás elősegítése érdekében az egynél több ilyen nemzeti hatósággal rendelkező tagállamok számára elő kell írni, hogy a szóban forgó hatóságaik egyikét jelöljék ki központi hatóságként, amely az IMI-n keresztül, e rendelettel összhangban történő információfogadásért és -továbbításért felelős egyedüli kapcsolattartó pontként működik. A tagállam arra is felhatalmazhatja e központi hatóságot, hogy a nemzeti hatóságoktól származó és egy másik tagállamnak szánt információkat az IMI-n keresztül továbbítsa.

(5)

A 91/477/EGK irányelv 11. cikkével összhangban a tűzfegyverek egyik tagállamból a másikba történő transzfere a tűzfegyver helye szerinti tagállam (a továbbiakban: feladás helye szerinti tagállam) általi engedélyhez kötött. Ezenkívül valamennyi tagállamnak a többi tagállam rendelkezésére kell bocsátania egy listát azokról a tűzfegyverekről, amelyeknek a területükre történő transzfere előzetes hozzájárulásuk nélkül engedélyezhető. Ez azt jelenti, hogy azon tűzfegyverek esetében, amelyek nem szerepelnek az adott tagállam listáján, a feladás helye szerinti tagállamnak még a tűzfegyver szóban forgó tagállamba történő transzferének engedélyezése előtt ellenőriznie kell, hogy sor került-e az előzetes hozzájárulásra. Jelenleg azonban az eladó csak akkor nyújtja be az előzetes hozzájárulási okmányt a feladás helye szerinti tagállamnak, amikor az eladó a transzferengedélyt kérelmezi, vagy a 91/477/EGK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó esetekben akkor, amikor a kereskedő a feladás helye szerinti tagállam részére továbbítja a transzfer adatait. Annak biztosítása érdekében, hogy hamis okmányok alapján ne adjanak ki transzferengedélyt, azon tagállam számára, amelynek területére a tűzfegyver transzfere irányul (a továbbiakban: rendeltetési hely szerinti tagállam), elő kell írni, hogy legkésőbb 7 naptári nappal azt követően, hogy az előzetes hozzájárulását megadta, az IMI-n keresztül továbbítsa a feladás helye szerinti tagállamnak az előzetes hozzájárulásra vonatkozó információkat. Ezenkívül annak érdekében, hogy jobban nyomon követhető és biztonságosabb legyen a tűzfegyverek Unión belüli transzfere, indokolt úgy rendelkezni, hogy a szóban forgó információk IMI-n keresztül történő továbbításával egyidejűleg az előzetes hozzájárulási okmány másolatát is fel kell tölteni az IMI-be.

(6)

Azon konkrét információk körét, amelyeknek az IMI-n keresztüli továbbítását a vonatkozó okmány másolatának feltöltése mellett az egyes tagállamok számára elő kell írni, indokolt azokra az információkra korlátozni, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az illetékes nemzeti hatóságok könnyen azonosíthassák és lekérdezhessék az adott transzferre vonatkozó információkat, ideértve különösen az eladó és a vevő vagy a tulajdonos (akár kereskedő, akár más személy) azonosítását lehetővé tevő információkat.

(7)

Az átláthatóság és a biztonság érdekében valamennyi tagállamnak fel kell tölteni az IMI-be azon tűzfegyverek listáját, amelyeknek a területükre történő transzfere előzetes hozzájárulásuk nélkül engedélyezhető. Amennyiben nincsenek ilyen tűzfegyverek, más szóval akkor, ha bármely tűzfegyver transzferéhez az előzetes hozzájárulása szükséges, az adott tagállam ezt jelezni tudja az IMI vonatkozó adattárában.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések megvitatásra kerültek egy, a tagállamok szakértőiből álló, információcserével foglalkozó szakértői csoporttal,

(1)

A 214/2013/EU végrehajtási rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó egyes szerves bevonatú acéltermékek behozatalára. A jelenleg hatályos dömpingellenes vámok mértéke 0 % és 26,1 % közötti (a továbbiakban: az eredeti intézkedések). Az eredeti intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálat megnevezése a továbbiakban: az eredeti vizsgálat.

(2)

A Tanács ezenkívül a 215/2013/EU végrehajtási rendelettel (3) kiegyenlítő vámot vetett ki a Kínából származó egyes szerves bevonatú acéltermékek behozatalára. A jelenleg hatályos kiegyenlítő vámok mértéke 13,7 % és 44,7 % közötti.

(3)

Az együttes vámszint 13,7 % és 58,3 % között változik.

(4)

A hatályban lévő végleges dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (4) közzétételét követően 2017. december 13-án a szóban forgó intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatának megindítása iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján. A kérelmet az Európai Acélszövetség (Eurofer, a továbbiakban: a kérelmező) nyújtotta be az egyes szerves bevonatú acéltermékek teljes uniós termelésének több mint 70 %-át képviselő gyártók nevében. A kérelem azon alapult, hogy a végleges dömpingellenes intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping folytatódását és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődését eredményezné.

(5)

A Bizottság 2018. március 14-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (5) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a dömpingellenes intézkedésekre vonatkozó, az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(6)

A Bizottság 2018. március 14-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (6) azt is bejelentette, hogy az (EU) 2016/1037 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 18. cikke szerint megindítja a Kínából származó érintett termék Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan hatályban levő végleges kiegyenlítő intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatát is.

(7)

A dömping folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2017. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy vegyenek részt a vizsgálatban. A Bizottság ezenfelül hivatalosan értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a következő feleket: a kérelmezőt, az ismert uniós gyártókat és azok érintett szövetségeit, az ismert kínai exportáló gyártókat, az ismert független uniós importőröket, az érintettként ismert független uniós felhasználókat, valamint az exportáló ország hatóságait.

(9)

Valamennyi érdekelt fél felkérést kapott arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül ismertesse álláspontját, szolgáltasson információt és mindezeket támassza alá bizonyítékokkal. Az érdekelt felek arra is lehetőséget kaptak, hogy írásban meghallgatást kérjenek a Bizottság vizsgálattal megbízott szolgálatai és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtt.

(10)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte továbbá, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az eljárás megindítása előtt 21 uniós gyártó bocsátotta rendelkezésre a minta kiválasztásához kért információkat és jelezte együttműködési szándékát a Bizottságnak. A Bizottság ennek alapján ideiglenesen egy három gyártóból álló mintát választott ki, amelyet a termelési volumen és a hasonló termék Unióban történő értékesítése tekintetében az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan reprezentatívnak ítélt. A mintában szereplő uniós gyártók az uniós gazdasági ágazat becsült teljes termelésének 28 %-át, az uniós gazdasági ágazat független uniós vevőkre irányuló teljes értékesítési volumenének pedig több mint 27 %-át tették ki a felülvizsgálati időszak alatt. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Nem érkezett észrevétel, és így az ideiglenes minta megerősítést nyert. A Bizottság a mintát az uniós gazdasági ágazat szempontjából reprezentatívnak ítélte.

(12)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindítására irányuló kérelem kilenc független importőrt jelölt meg, amelyeket a Bizottság felkért arra, hogy szolgáltassanak információkat a mintavételhez. Egyikük sem jelentkezett.

(13)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes ismert kínai exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottság ezenfelül felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy amennyiben még vannak olyan további exportáló gyártók, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, nevezze meg azokat, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(14)

A mintavételi formanyomtatványt két exportáló gyártó nyújtotta be, azonban ezek egyike sem gyárt az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott szerves bevonatú acélterméket. Egy harmadik exportáló gyártó hat héttel a mintavételi formanyomtatvány válaszadási határidejét követően jelentkezett. Ez az exportáló gyártó érdekelt fél minősítést kapott, azonban nem bizonyult együttműködőnek, mivel a mintavételi formanyomtatványra nem válaszolt, és az exportáló gyártókra vonatkozó kérdőívet sem próbálta meg kitölteni.

(15)

A kínai exportáló gyártók ennélfogva nem működtek együtt a vizsgálatban.

(16)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintában szereplő három uniós gyártónak, a kérelmezőnek, valamint a kínai kormánynak. Kitöltött kérdőív a mintában szereplő három uniós gyártótól és a kérelmezőtől érkezett vissza.

(17)

A Bizottság minden olyan információt ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűségét, továbbá az uniós érdeket. A következő érdekelt felek telephelyein került sor ellenőrző látogatásra:

(18)

mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján indítsa meg.

(19)

Következésképpen a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához szükséges adatok összeggyűjtése érdekében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érintett országban található exportáló gyártókat, hogy bocsássák rendelkezésre az értesítés III. mellékletében a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához felhasznált alapanyagokra vonatkozóan kért információkat. A mintavételi választ visszaküldő két exportáló gyártó benyújtotta a III. mellékletben kért információkat is. Mivel e két gyártó nem gyártotta a felülvizsgálat tárgyát képező terméket, a felülvizsgálat tárgyát képező termék szempontjából releváns válasz nem érkezett a Bizottsághoz.

(20)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság emellett kérdőívet küldött a kínai kormánynak is. A kínai kormánytól nem érkezett válasz.

(21)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte továbbá az érdekelt feleket, hogy az értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának helyénvalóságát illetően, és mindezt támasszák alá bizonyítékokkal. Erre vonatkozóan nem érkezett beadvány vagy további bizonyíték sem a kínai kormánytól, sem az exportáló gyártóktól.

(22)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte továbbá hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint megfelelő reprezentatív országot kiválasztása lehet szükséges ahhoz, hogy a rendes értéket torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek alapján határozhassa meg.

(23)

2018. április 13-án a Bizottság közzétette az aktához fűzött első feljegyzést (a továbbiakban: a 2018. április 13-i feljegyzés) (8), amelyben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése e) pontjának második franciabekezdésének megfelelően az érdekelt felek állásfoglalását kérte azon releváns forrásokkal kapcsolatban, amelyeket felhasználhat a rendes érték meghatározásához. A feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához. Ezenkívül a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó szempontok alapján a Bizottság a következő hat lehetséges reprezentatív országot jelölte meg: Argentína, Kolumbia, Malajzia, Mexikó, Thaiföld és Dél-Afrika.

(24)

A Bizottság lehetőséget biztosított az érdekelt feleknek észrevételeik megtételére. Észrevételek csak a kérelmezőtől érkeztek a Bizottsághoz. Sem az érintett ország hatóságai, sem az exportáló gyártók nem tettek észrevételt.

(25)

A Bizottság a kérelmezőtől a 2018. április 13-i feljegyzéssel kapcsolatban kapott észrevételekre a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokra vonatkozó második, 2018. július 3-i feljegyzésben reagált (a továbbiakban: a 2018. július 3-i feljegyzés) (9). A Bizottság megállapította továbbá a termelési tényezők jegyzékét, és arra a következtetésre jutott, hogy az adott szakaszban Mexikó tekinthető a leginkább megfelelő reprezentatív országnak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése alapján. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban. Észrevételek csak a kérelmezőtől érkeztek a Bizottsághoz. Ez a rendelet ezekre az észrevételekre reagál.

(26)

2019. február 22-én a Bizottság nyilvánosságra hozta azokat a lényeges tényeket és szempontokat, amelyek alapján dömpingellenes vámokat kíván kivetni (a továbbiakban: végső nyilvánosságra hozatal). A felek számára meghatározott időszak állt rendelkezésre, hogy a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(27)

A felek egyike sem tett észrevételt a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban.

(28)

Az e hatályvesztési felülvizsgálattal érintett termék megegyezik az eredeti vizsgálattal érintett termékkel: magában foglalja egyes szerves bevonatú acéltermékek, azaz a jelenleg az ex 7210 70 80, az ex 7212 40 80, az ex 7225 99 00 és az ex 7226 99 70 KN-kód (7210708011, 7210708091, 7212408001, 7212408021, 7212408091, 7225990011, 7225990091, 7226997011 és 7226997091 TARIC-kód) alá tartozó, Kínából származó síkhengerelt, ötvözött vagy ötvözetlen acélból (kivéve a rozsdamentes acélt) készült, legalább az egyik oldalon festett, lakkozott vagy műanyaggal bevont termékek behozatalát, az olyan, úgynevezett „szendvicspanelek” kivételével, amelyeket épületekben alkalmaznak, és két külső fémlemezből állnak, köztük stabilizáló magként szigetelőanyaggal, és kivéve azon termékeket, amelyek hordozófelülete cinkpor tartalmú (olyan, cinkben gazdag festék, amely legalább 70 tömegszázalék cinket tartalmaz), kivéve továbbá a króm vagy ón fémbevonatú termékeket (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék vagy szerves bevonatú acéltermék).

(29)

A felülvizsgálat tárgyát képező terméket síkhengerelt acéltermékek szerves bevonattal történő ellátásával állítják elő. A szerves bevonat biztosítja az acéltermékek védelmét, valamint esztétikai és funkcionális jellemzőit.

(30)

A szerves bevonatú acéltermékeket főként az építőiparban alkalmazzák, valamint az építőiparban alkalmazott termékekben való további feldolgozás céljára használják fel. Egyéb alkalmazási területei közé tartoznak a háztartási készülékek.

(31)

Az érdekelt felek nem nyújtottak be észrevételeket a hasonló termékkel kapcsolatban. Ezért az eredeti vizsgálat megállapításával egyezően ez a hatályvesztési felülvizsgálat megerősítette, hogy a Kína, valamint a reprezentatív országként kiválasztott Mexikó hazai piacán előállított és értékesített termék, valamint az Unióban az uniós gyártók által előállított és értékesített termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és végső felhasználásaik is megegyeznek. Ezért ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(32)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(33)

A (15) preambulumbekezdésben említettek szerint egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálat során. Ennek megfelelően az exportáló gyártók nem nyújtottak be kitöltött kérdőívet, így nem közöltek adatokat az exportárakról és -költségekről, kapacitásukról, termelésükről, beruházásaikról stb. Hasonlóképpen sem a kínai kormány, sem az exportáló gyártók nem foglalkoztak az ügy irataiban foglalt bizonyítékokkal, többek között a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól piacvédelmi vizsgálatokhoz készült bizottsági szolgálati munkadokumentummal (10) (a továbbiakban: a jelentés), valamint a kérelmező által arra vonatkozóan nyújtott bizonyítékokkal, hogy az árakat és költségeket számottevő kormányzati beavatkozások befolyásolták. Ebből adódóan a Bizottságnak az alaprendelet 18. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia.

(34)

A Bizottság értesítette a kínai hatóságokat és a (14) preambulumbekezdésben említett harmadik exportáló gyártót az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról, és lehetőséget biztosított számukra észrevételeik megtételére. A Bizottsághoz nem érkeztek észrevételek.

(35)

Ennek alapján a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségével összefüggésben tett alábbi ténymegállapítások alapjául – az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésével összhangban – a rendelkezésre álló tények, így különösen a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelemben és az érdekelt felek beadványaiban foglalt információk, valamint a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis statisztikái szolgáltak.

(36)

A 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisból származó statisztikai adatok szerint a felülvizsgálati időszakban szerves bevonatú acéltermékek kis volumenben érkeztek az Unióba Kínából: a 6 338 tonnás behozatal a teljes uniós felhasználás 0,1 %-át tette ki. A szerves bevonatú acéltermékek behozatala azonban 16 tagállamba irányult, és kiterjedt a teljes felülvizsgálati időszakra. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszakban ténylegesen megvalósult behozatal reprezentatívnak tekinthető, ezért megvizsgálta, hogy a dömping folytatódott-e a felülvizsgálati időszak alatt.

(37)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.”

(38)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, továbbá annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”. Az alábbiakban bővebben kifejtett módon a Bizottság a jelenlegi vizsgálatban arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, valamint a kínai kormány és az exportáló gyártók együttműködésének hiányára tekintettel helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(39)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában foglalt meghatározás szerint „jelentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresesen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(41)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy megcáfolják a vizsgálat megindításakor a vizsgálat irataiban foglalt bizonyítékokat, észrevételt tegyenek azokkal kapcsolatban, vagy kiegészítsék azokat. A Bizottság erre vonatkozóan készítette el a jelentést, amely rámutatott a gazdaság számos szintjén meglévő számottevő kormányzati beavatkozásokra, többek között a termelés számos kulcsfontosságú tényezőjét (például a földterületeket, az energiát, a tőkét, a nyersanyagokat és a munkaerőt), valamint egyes ágazatokat (például az acélipart és a vegyipart) érintő konkrét torzulásokra. A megindítási szakaszban a jelentés bekerült a vizsgálat iratai közé. A kérelem a jelentést kiegészítő releváns bizonyítékokat is tartalmazott.

(42)

A kérelmező a kérelem 71. bekezdésében és 18. mellékletében az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumától (a továbbiakban: a Kereskedelmi Minisztérium) származó dokumentumra (11) hivatkozott. A Kereskedelmi Minisztérium rámutatott, hogy besorolása szerint az acélágazat „alapvető pillérágazat”, amelyet az államnak „viszonylag szigorú ellenőrzés alatt kell tartania”. A Kereskedelmi Minisztériumtól származó dokumentum hivatkozik a SASAC dokumentumára (12), amely a gazdasági ágazatokat a következő három kategóriába és az ezekhez kapcsolódó alkategóriákba sorolja a szükséges kormányzati ellenőrzés vélt mértéke alapján: 1. stratégiai ágazatok, amelyek „a nemzetbiztonságot és a gazdaság éltető elemét érintik”, és amelyek felett az államnak „abszolút ellenőrzést kell gyakorolnia”; 2. „alapvető pillérágazatok”, amelyeket az államnak „viszonylag szigorú ellenőrzés alatt kell tartania”; valamint 3. egyéb pillérágazatok”, amelyeket az államnak „a befolyása alatt kell tartania”. A SASAC dokumentuma emellett általános célként fogalmazza meg, hogy 2010-ig alakuljon ki a kiemelt vállalatok olyan csoportja, amelynek tagjai viszonylag erős befolyást és hajtóerőt fejtenek ki ágazatuk fejlődésére, ennek kapcsán pedig a jöjjenek létre a stabil alapok ahhoz, hogy a petrolkémiai, telekommunikációs, villamossági, tengeri szállítási és építőipari ágazat kiemelt vállalatai világviszonylatban is elsőrangú vállalkozássá fejlődjenek, valamint ahhoz, hogy az autóipari, gépgyártási és információtechnológiai ágazat kiemelt vállalatai világviszonylatban elsőrangú vállalkozássá váljanak.

(43)

Az újrahengerelt termékek gyártáshoz szükséges melegen hengerelt és hidegen hengerelt acél költségeit illetően a kérelmező hivatkozott a kiegyenlítő vámok kivetéséről szóló korábbi rendeletekre (13), amelyekben a Bizottság a hidegen és a melegen síkhengerelt acéltermékek esetében is támogatás fennállását állapította meg. A kérelmező szerint a támogatás mesterségesen alacsony önköltségi árat eredményezett a végtermékeknél. A kérelmező emellett a Think!Desk jelentését (14) idézve azzal érvelt, hogy abban bizonyítékok találhatók arra vonatkozóan, hogy számos kínai gyártónak volt lehetősége torzított árakon értékesíteni a melegen síkhengerelt acéltermékeket a kínai piacon.

(44)

Végül a kérelmező azzal érvelt, hogy a Global Platts által szolgáltatott adatok (15) alapján a melegen és a hidegen hengerelt acél árai Kína belföldi piacán továbbra is alacsonyabbak a nemzetközi áraknál.

(45)

A cinket, valamint az állami tulajdonú vállalatok bányaipari erőfölényét illetően a jelentésben foglalt bizonyítékokat kiegészítve a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan is, hogy Kínában jelenleg 30 %-os adó terheli a cink kivitelét (lásd a kérelem 87–89. bekezdését és 18. mellékletét).

(46)

A kérelmező azt állította továbbá, hogy jelentős torzulások vannak a kémiai összetevőkben, amelyek pedig jelentős torzulásokat eredményeznek a szerves bevonatú acéltermékek előállításához használt festékekben és egyéb bevonatképző vegyi anyagokban. Az állítások a jelentésben foglalt bizonyítékokon alapultak (16. fejezet – Vegyipari ágazat). Így különösen a jelentés a Kínai Vegyipari Vállalatirányítási Szövetségre hivatkozva említette, hogy Kínában a 2015. évi árbevétel alapján a legnagyobb vegyipari vállalatok állami tulajdonú vállalatok, ezen belül a tíz legnagyobb vegyipari vállalatból nyolc van állami tulajdonban (16). A kérelmező ezenkívül hivatkozott a KPMG a kérelem 18. mellékletében csatolt jelentésére, amelyből kiderül, hogy a tíz legnagyobb vegyipari vállalat állami tulajdonú.

(47)

A villamos energiát illetően a jelentés említése mellett a kérelmező azt állította, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártói esetében kedvezményes villamosenergia-díjakat alkalmaznak (17), továbbá a Chongqing Wanda Steel Strip állítólag gazdasági előnyre tett szert a nagy ipari vállalatoknál általában alkalmazotthoz képest alacsonyabb villamosenergia-díj révén (18). Végül a kérelmező nyilvánosan hozzáférhető információkat nyújtott be, amelyek szerint a Shougang Group és a Mongolia Baotou Steel Union gazdasági előnyre tett szert a támogatott villamosenergia-árak révén (19).

(48)

A kedvezményes hiteleket és az egyéb támogatásokat illetően a jelentés említése mellett a kérelmező felhívta a figyelmet egy friss sajtóbeszámolóra is, amelynek állítása szerint a 2017. évi jogalkotási fejlemények nyomán szigorodott a kínai kormány helyi bankok feletti ellenőrzése (20). A kérelmező idézte ezenkívül az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának arra vonatkozó megállapításait is, hogy az ágazat „továbbra is alapvetően torz mind a kockázatok árazása, mind az erőforrások elosztása szempontjából. Emellett […] a kamatlábak dinamikájának vizsgálata arra utal, hogy a kamatlábak továbbra is szorosan kötődnek a kormányzat által közzétett »referencia-kamatlábakhoz«, így azokat egyelőre nem a piac határozza meg. A puha költségvetési korlátok, a szokásos piaci feltételektől eltérő árképzés, az implicit állami kezességvállalás, valamint a kormányzat szakpolitikai irányelvei közvetlenül vagy közvetetten torzítják a formális bankrendszert, a bankközi piacot, a kötvénypiacot, valamint az »árnyékbanki szektort«. E torzulások közvetlenül a kormányzat tulajdonosi és ellenőrző szerepéhez, a kínai pénzügyi rendszert minden ízében átható államhoz köthetők” (21).

(49)

A kérelmező emlékeztetett arra, hogy a Bizottság a korábbi vizsgálatai során megállapította, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártói támogatásban részesültek kedvezményes hitelnyújtás, hitel-tőke konverzió, tőkeinjekció, valamint a kínai kormánnyal mint fő tulajdonossal szembeni osztalékfizetési kötelezettség alóli mentesség formájában (22). A kérelmező ezenkívül a szerves bevonatú acéltermékek számos egyéb olyan gyártóját is azonosította, amelyek az éves jelentéseik alapján gazdasági előnyre tettek szert a kedvezményes hitelnyújtás révén (23).

(50)

Végül a kérelmező a Think!Desk által készített jelentést idézte, amely a szerves bevonatú acéltermékek legalább hat olyan gyártóját azonosította, amelyek 2016–2017 között gazdasági előnyre tettek szert a kínai acéliparban végrehajtott tőkeáttétel-csökkentés és hitel-tőke konverziók formájában nyújtott állami támogató intézkedések révén. Az intézkedéseket a Think!Desk támogatásnak minősítette (24).

(51)

A kérelem számos egyéb olyan – a jelentésben már említett – torzulást is azonosított, amelyeket Kína állítólag költségvetési támogatás és alacsony környezetvédelmi normák formájában nyújtott. A kérelmező ennek keretében hivatkozott a Bizottság által korábban megállapított, az acélipari vállalatok adóköteles eredményét mesterségesen csökkentő különböző közvetlen adómentességi és adócsökkentési programokra, közvetett adó- (héa-) és behozatalivám-programokra, valamint különböző (eseti) vissza nem térítendő támogatási programokra (25). A kérelmező azt állította továbbá, hogy a programok ma is működnek és elérhetők.

(52)

A környezetvédelmi normákat illetően a kérelmező idézte a kérelem 18. mellékletében csatolt OECD-jelentést (26), amely meggyőzően kimutatja, hogy a kínai kormány közvetett támogatást nyújt az acélgyártóknak azáltal, hogy nem érvényesít alapvető környezetvédelmi normákat, míg az uniós gyártókra lényegesen szigorúbb környezetvédelmi szabályok vonatkoznak, különösen arra az utóbbi fejleményre tekintettel, hogy a REACH rendelet értelmében a szerves bevonatú acéltermékek gyártása során az előkezelési szakaszban tilos a kromátok folyamatos alkalmazása (ezzel a kérelem 12–16. bekezdése is foglalkozik).

(53)

A Bizottság megvizsgálja, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálat irataiban rendelkezésre álló bizonyítékok, ezen belül a nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodó jelentésben foglalt bizonyítékok alapján végzi el. Az elemzés kiterjed a gazdaság egészében végrehajtott jelentős kormányzati beavatkozások vizsgálatára, valamint a felülvizsgálat tárgyát képező termék szempontjából releváns ágazat konkrét piaci helyzetére. A (16)–(20) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően sem a kínai kormánytól, sem az exportáló gyártóktól nem érkezett olyan észrevétel vagy bizonyíték, amely alátámasztotta vagy cáfolta volna az ügy irataiban, ezen belül a jelentésben meglévő, valamint a kérelmező által ezek kiegészítéseképpen nyújtott bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy jelentős torzulások állnak fenn, és/vagy a szóban forgó ügyben helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(54)

A kínai gazdasági rendszer alapja, nevezetesen az ún. „szocialista piacgazdaság” gondolata szemben áll a szabadon érvényesülő piaci erők eszméjével. A kínai alkotmányban rögzített gondolat meghatározza Kína gazdaságirányítását. Alapelve, hogy „a termelőeszközök a szocialista állam, vagyis nép egésze, valamint a dolgozó emberek kollektív tulajdonában vannak”. E felfogás szerint az állami tulajdonú gazdaság „a nemzetgazdaság vezető ereje”, az állam feladata pedig, hogy „biztosítsa annak konszolidációját és növekedését” (27). Ebből eredően a kínai gazdaság általános berendezkedése nemcsak hogy megengedi, de kifejezetten meg is követeli a számottevő kormányzati beavatkozásokat. Az állami tulajdon magántulajdon feletti felsőbbrendűségének eszméje áthatja a teljes jogrendszert, és valamennyi alapvető jogszabályban általános elvként hangsúlyozott elemként jelenik meg. Ennek ékes példája a kínai ingatlantörvény, amely a szocializmus kezdeti stádiumára hivatkozva az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A szabályozás megtűri az egyéb tulajdoni formákat is: a törvény engedi az állami tulajdonnal párhuzamos fejlődésüket (28).

(55)

Ezenkívül a vonatkozó kínai jogszabályok szerint a kínai szocialista piacgazdaság fejlesztése a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten – jogi, intézményi és személyi szinten is – egymásba fonódva olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepei nem különböztethetők meg. A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítását követően az alkotmány 1. cikkében való megerősítés révén még hangsúlyosabbá vált a KKP vezető szerepe. A meglévő első mondatot – „[a] szocialista rendszer a Kínai Népköztársaság alaprendszere” – követően a rendelkezés következő mondattal egészült ki: „[a] kínai jellemzőkkel bíró szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe” (29). Ez szemlélteti a KKP vitán felül álló és egyre kiterjedtebb ellenőrzését Kína gazdasági rendszere felett. A kínai rendszertől elválaszthatatlan ellenőrzés jelentős mértékben túllépi az olyan országokban szokásos mértéket, ahol a kormányok általános makrogazdasági irányítást gyakorolnak, amelynek keretein belül a szabadpiac erői érvényesülnek.

(56)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg a céljait, amelyek inkább a KKP politikai programjának felelnek meg, és nem a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (30). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek: kiterjednek az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre, valamint a szabályozási környezet különböző vetületeire.

(57)

Először is az általános igazgatási ellenőrzés szintjén a kínai gazdaság irányát az ipartervezés összetett rendszere határozza meg, amely kihat az országban zajló valamennyi gazdasági tevékenységre. E tervek összessége az ágazatok és horizontális szakpolitikák átfogó és összetett mátrixára kiterjedően a kormányzat mindén szintjén megjelenik. A tartományi szintű tervek jellemzően meglehetősen részletesek, míg a nemzeti tervek valamivel általánosabb célokat tűznek ki. A tervek emellett meghatározzák az adott ágazatok támogatását szolgáló eszköztárat, valamint a célkitűzések megvalósításának határidejét is. Egyes tervek jelenleg is konkrét kimeneti célokat rögzítenek, ami a korábbi tervezési ciklusok általános jellemzője volt. A tervek alapján a kormányzati prioritásoknak megfelelően egyedi ipari ágazatokat és/vagy projekteket választanak ki pozitív vagy negatív prioritásként, amelyekhez konkrét fejlesztési célokat rendelnek (ipari korszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.). A gazdasági szereplőknek – a magán- és állami tulajdonban lévőknek egyaránt – gyakorlatilag a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Ennek nem csupán a tervek formálisan kötelező jellege az oka. Döntő fontosságú, hogy az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el, és hatáskörüket ennek megfelelően gyakorolva kényszerítik a gazdasági szereplőket a tervekben lefektetett prioritások betartására (lásd még az alábbi 3.2.2.5. szakaszt) (31).

(58)

Másodszor: a pénzügyi erőforrások elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi bankok uralják. Hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor e bankoknak a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (lásd még az alábbi 3.2.2.8. szakaszt) (32). Ugyanez mondható el a kínai pénzügyi rendszer egyéb elemeiről, pl. a részvény- és kötvénypiacokról, a magántőkepiacokról stb. is. A pénzügyi rendszer e részei a bankszektorhoz képest ugyan kevésbé jelentősek, intézményi berendezkedésük és tevékenységük mégsem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (33).

(59)

Harmadszor: a szabályozási környezet szintjén a gazdaságra irányuló állam beavatkozások sokféle formát öltenek. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok érdekében, ami akadályozza a piacközpontú elvek érvényesülését e téren. A vonatkozó jogszabály kifejezetten arról rendelkezik, hogy a közbeszerzések lebonyolításával az állami politikai intézkedések keretében kitűzött célok megvalósulását kell elősegíteni. Az viszont, hogy e célok jellege továbbra sem meghatározott, széles körű mérlegelési jogkört biztosít a döntéshozó szervek számára (34). Ugyanígy a beruházások terén a kínai kormány jelentős mértékben ellenőrzi és befolyásolja mind az állami, mind a magánberuházások rendeltetését és nagyságrendjét. A beruházások átvilágítása, valamint a beruházásokhoz kapcsolódó különféle ösztönzők, korlátozások és tilalmak fontos hatósági eszközök az iparpolitikai célok támogatásában, például a kulcságazatok feletti állami ellenőrzés fenntartásában, valamint a belföldi ipar megerősítésében (35).

(60)

Összefoglalva: a kínai gazdasági modell olyan alaptételekre épül, amelyek biztosítják és ösztönzik a sokrétű kormányzati beavatkozást. Az ilyen jelentős mértékű kormányzati beavatkozások ellentétesek a piaci erők szabad érvényesülésével, ennélfogva torzulásokhoz vezetnek az erőforrások piaci elveknek megfelelő elosztásához képest (36).

(61)

Tekintettel az állami beavatkozásra, valamint az állami tulajdon egyeduralkodó szerepére a kínai gazdasági modellen belül, az állami tulajdonú vállalatok számottevő arányt képviselnek a kínai gazdaságban. A kormányzat és a KKP olyan struktúrákat tart fenn, amelyekkel biztosítják folyamatos befolyásukat az állami tulajdonú vállalatok felett. Az állampárt nem csupán az általános gazdaságpolitikai intézkedések megfogalmazásában és az egyes állami tulajdonú vállalatoknál történő végrehajtásának felügyeletében játszik tevékeny szerepet, hanem jogot formál arra is, hogy részt vegyen az állami tulajdonú vállalatok operatív döntéshozatalában. Ennek jellemző eszközei a káderek kormányzati hatóságok és állami tulajdonú vállalatok közötti rotációja, a párttagok jelenléte az állami tulajdonú vállalatok irányító szerveiben és a pártsejtek beépülése a vállalatokba (lásd még a 3.2.2.4. szakaszt), valamint az állami tulajdonú vállalati szektor vállalatstruktúrájának alakítása (37). Mindennek fejében az állami tulajdonú vállalatok kiemelt státuszt élveznek a kínai gazdaságban, amelyből számos gazdasági előnyük származik, így különösen védettséget élveznek a versennyel szemben, emellett kedvezményes feltételekkel férnek hozzá a lényeges inputokhoz, többek között a finanszírozási forrásokhoz (38).

(62)

Különösen az acélágazatban jelentős mértékű a kínai állam tulajdonosi szerepe. Míg az állami és a magántulajdonú vállalatok száma a becslések szerint közel azonos, a világ tíz legnagyobb acélgyártója között szereplő öt kínai gyártóból négy van állami tulajdonban. (39) Ugyanakkor míg 2016-ban a tíz legnagyobb gyártó a teljes ágazati kibocsátásnak csak mintegy 36 %-át adta, a kínai kormány célja, hogy 2025-re mintegy tíz nagyvállalatnál konszolidálja a vas- és acéltermelés 60-70 %-át (40). A konszolidáció részeként kényszerű összefonódásokra kerülhet sor a jövedelmező magánvállalatok és a gyengén teljesítő állami tulajdonú vállalatok között (41).

(63)

Az acéliparra irányuló jelentős mértékű kormányzati beavatkozás, valamint az állami tulajdonú vállalatok ágazaton belüli nagy aránya miatt a magántulajdonú acélgyártók sem működhetnek a piaci viszonyoknak megfelelően. Olyannyira, hogy az alábbi 3.2.2.5. pontban foglaltaknak megfelelően az acélágazat állami tulajdonú vállalatai mellett a magántulajdonban lévőkre is kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás.

(64)

Az előzőekben bemutatott általános keret a szerves bevonatú acéltermékek ágazatára irányuló állami ellenőrzést és beavatkozást is magában foglalja. A szerves bevonatú acéltermékek nagyobb gyártói közül sok van állami tulajdonban. A rendelkezésre álló bizonyítékok tehát arra utalnak, hogy Kínában a szerves bevonatú acélterméket gyártókra is kiterjed a kínai kormány tulajdonosi szerepe, ellenőrzése, valamint szakpolitikai felügyelete és irányítása, így e vállalatok működését sem a piac elvei alakítják (42).

(65)

A gazdaság felett az állami tulajdonú vállalatok tulajdonjogán keresztül és egyéb eszközökkel gyakorolt ellenőrzés mellett a kínai állam a vállalatokon belüli állami jelenlét révén is képes beavatkozni az árak és a költségek alakulásába. Míg az érintett állami hatóságok azon – a kínai jogszabályokban biztosított – jogáról, hogy kinevezzék és eltávolítsák az állami tulajdonú vállalatok kulcspozíciókban lévő vezetőit, elmondható, hogy a megfelelő tulajdonosi jogokat testesíti meg (43), a KKP állami és magántulajdonú vállalatokba egyaránt beépülő sejtjei révén az állam további csatornához jut az üzleti döntések befolyásolásában. A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál KKP-szervezetet kell létrehozni, amelynek tevékenységéhez az adott vállalatnak kell biztosítania a körülményeket. Úgy tűnik, korábban nem tartották be minden esetben, illetve érvényesítették szigorúan ezt az előírást. Legkésőbb 2016-tól kezdődően azonban a KKP megerősítette azt az igényét, hogy politikai elvekre tekintettel ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket. A beszámolók szerint ezenkívül a KKP nyomást gyakorol a magánvállalatokra annak érdekében, hogy tekintsék elsődlegesnek a „patriotizmust”, és tanúsítsanak pártfegyelmet (44). 2017. évi értesülések szerint a mintegy 1,86 millió magántulajdonú vállalat 70 %-ában működik pártsejt, a vállalatok pedig egyre inkább arra kényszerülnek, hogy a KKP szervezeteinek engedjék át a végső üzleti döntéshozatal jogát (45). Ezek a szabályok a kínai gazdaság egészében érvényesülnek, így a szerves bevonatú acéltermékek gyártóira és azok alapanyag-beszállítóira is vonatkoznak.

(66)

Konkrétan az acélágazatban (ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket, valamint az annak elállításához szükséges fő alapanyagok beszállítóit is), a nagyobb acélgyártók (így a szerves bevonatú acélterméket gyártók) közül sok van állami tulajdonban. Ezek közül egyeseket – többek között a Baosteel, az Anshan Iron and Steel, a Wuhan Iron and Steel és más vállalkozásokat – az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv a 2016–2020 közötti időszakra” című dokumentum (46) példaként említ a 12. ötéves tervidőszak eredményeivel összefüggésben. A szerves bevonatú acéltermékeket gyártó állami tulajdonú vállalatok nyilvános dokumentumai esetenként hangsúlyozzák a kínai állammal fennálló kapcsolatot. Például a Baoshan Iron & Steel (más néven Baosteel) 2016. évi féléves jelentésében közölte: „A vállalat elkötelezett aziránt, hogy teljesítse a 13. regionális ötéves tervet, és széles körű konszenzusra jutott a helyi önkormányzatokkal az erőforrások megosztását, a városi ágazatok összekapcsolását, valamint az ökológiai környezet kialakítását illetően” (47). A Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékekre vonatkozóan nemrégen folytatott szubvencióellenes vizsgálat (48) során a Bizottság megállapította, hogy az exportáló gyártók mintában szereplő négy csoportjából három állami tulajdonú vállalatokból áll. Mindhárom vállalatcsoportban az igazgatóság elnöke vagy az elnök látta el az adott vállalatcsoport KKP-szervezetének pártbizottsági titkári tisztségét is.

(67)

Az állam jelenléte és beavatkozása a pénzügyi piacokon (lásd még az alábbi 3.2.2.8. szakaszt), valamint a nyersanyagok és egyéb inputok biztosítása terén szintén torzító hatással van a piacra (49). Ezért az acélipari és az egyéb, köztük a pénzügyi és az alapanyag-beszállító ágazatok vállalataiban, így az állami tulajdonú vállalatokban az állam jelenléte lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy beavatkozzon az árak és a költségek tekintetében.

(68)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel, és célokat tűz ki a központi és helyi kormányzatok számára. A vonatkozó tervek a kormányzat valamennyi szintjén elkészülnek, és szinte teljeskörűen lefedik a gazdasági ágazatokat. A tervezési eszközök kötelező erejű célkitűzéseket rögzítenek, az egyes igazgatási szintek hatóságai pedig figyelemmel kísérik a tervek végrehajtását a kormányzat megfelelő szintjein. Összességében a kínai tervrendszer eredményeként az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy más okból politikailag fontosnak tartott ágazatokba irányulnak ahelyett, hogy elosztásukat piaci erők határoznák meg (50).

(69)

Az acélipart, valamint az azon belül a csúcskategóriát képviselő szerves bevonatú acéltermékek gyártását a kínai kormány kulcságazatnak tekinti (51). Ezt támasztja alá az acéliparral foglalkozó számos nemzeti, regionális és önkormányzati szinten kiadott terv, irányelv és egyéb dokumentum, köztük az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv a 2016–2020 közötti időszakra” című dokumentum. A terv megállapítja, hogy az acélipar „a kínai gazdaság fontos, alapvető ágazata, a nemzetgazdaság egyik sarokköve” (52). A tervben megfogalmazott fő feladatok és célkitűzések az ágazat fejlesztésének valamennyi szempontjára kiterjednek (53).

(70)

A nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés 13. ötéves terve (54) célkánt tűzte ki a csúcskategóriás acéltermék-típusokat gyártó vállalkozások támogatását (55). A termékek megfelelő minőségét, tartósságát és megbízhatóságát ezenkívül az olyan vállalatok támogatásával tartja elérhetőnek, amelyek a tiszta acélgyártáshoz, a precíziós hengerléshez, valamint a minőségjavításhoz kapcsolódó technológiát alkalmaznak (56).

(71)

Az ipari szerkezetátalakításhoz összeállított útmutató katalógus 2011. évi kiadásának 2013. évi módosítása (57) (a továbbiakban: a katalógus) az ösztönzött ágazatok közé sorolja a vas- és acélipart. Így különösen a katalógus ösztönzi „az acéltermékek teljesítményének és minőségének javítását, valamint e termékek korszerűsítését szolgáló technológiák fejlesztését és alkalmazását, ideértve többek között a nagyszilárdságú, legalább 600 MPa szakítószilárdságú gépjárműkarosszéria-lemezeket, az olaj- és gázszállító vezetékek előállításához használt nagyteljesítményű csővezeték-acélt, a hajóépítéshez használt nagyszilárdságú, széles és vastag lemezeket, a hajógépészetben használt acélt, az épületek, hidak és egyéb szerkezetek építéséhez használt mérsékelt vastagságú, legalább 420 MPa szakítószilárdságú lemezeket, a nagysebességű vasúti szállításhoz és a vasúti teherszállításhoz használt acélt, a kis vasveszteségű és magas mágneses indukciójú szilíciumacélt, a korrózió- és kopásálló acélt, az erőforrás-kímélő, korrózióálló acélötvözeteket (a korszerű ferrites korrózióálló acélt, a duplex korrózióálló acélt és a nitrogénnel stabilizált duplex korrózióálló acélt), a nagyteljesítményű alapelemek (fogaskerekek, 12,9 vagy magasabb keménységű csavarok, nagy szakítószilárdságú rugók, hosszú élettartamú csapágyak) gyártásához használt speciális acélrudakat és hengerhuzalokat, valamint a magas minőségű speciális kovácsoltacél-anyagokat (többek között a szerszám- és öntvényacélt, a korrózióálló acélt és a gépgyártáshoz használt acélt)”. A Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékekre vonatkozóan nemrégen folytatott szubvencióellenes vizsgálat (58) megerősítette a katalógus alkalmazhatóságát.

(72)

A kínai kormány továbbá a szakpolitikai eszközök és irányelvek széles körét alkalmazza az ágazat irányítása és fejlesztése céljából, többek között a piac összetételéhez és szerkezetátalakításához, a nyersanyagokhoz (59), a beruházásokhoz, a kapacitások leépítéséhez, a termékskálához, a tevékenységek áthelyezéséhez, a korszerűsítéshez stb. kapcsolódóan. A felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány az ágazat fejlesztését és működését annak gyakorlatilag valamennyi vonatkozására kiterjedően irányítja és ellenőrzi (60). Elmondható, hogy a kínai kormány politikájának horderejét és az abból eredő torzulásokat a kapacitásfelesleg jelenlegi problémája szemlélteti a legvilágosabban.

(73)

Összefoglalva: a kínai kormány olyan intézkedéseket vezetett be, amelyekkel arra kényszeríti a gazdasági szereplőket, hogy tartsák be az ösztönzött – többek között a csúcskategóriás szerves bevonatú acéltermékeket, valamint az azok gyártásához felhasznált nyersanyagokat előállító – ágazatok támogatására vonatkozó a közpolitikai célkitűzéseket. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők rendes érvényesülését.

(74)

A jelek szerint a kínai csődjogi rendszer nem alkalmas arra, hogy megvalósítsa olyan elsődleges célkitűzéseit, mint a követelések és tartozások méltányos rendezése, valamint a hitelezők és adósok jogszabályban biztosított jogainak és érdekei védelme. Úgy tűnik, ennek okai abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés módszeres hiánya jellemzi. Közismert a csődesetek alacsony száma az ország gazdaságának méretéhez képest, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek gyakorlatilag elrettentik a bajba jutott vállalkozásokat attól, hogy csődvédelmet kérjenek. Ezenfelül az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet tölt be a fizetésképtelenségi eljárásokban, sok esetben közvetlenül befolyásolva azok kimenetelét (61).

(75)

Kínában különösen a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak az ingatlanjog rendszerének hiányosságai (62). Minden földterület a kínai állam tulajdona (a vidéki földterület kollektív, a városi földterület állami tulajdonban van). Kiosztásuk továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek célja – például az aukciós eljárások bevezetésével – annak biztosítása, hogy a földhasználati jogok kiosztása átlátható módon és piaci áron történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, így egyes vevők ingyen vagy piaci ár alatt jutnak földterülethez (63). A hatóságok emellett a földterületek kiosztásakor gyakran törekszenek konkrét politikai célok elérésére, például a gazdasági tervek teljesítésére (64).

(76)

A kínai csődjogi és ingatlanjogi szabályozás láthatóan nem működik megfelelően, ami torzulásokat eredményez Kínában a fizetésképtelen vállalatok életben tartásakor, valamint a földterületek juttatásával és megszerzésével összefüggésben. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján e megfontolások maradéktalanul érvényesek az acélágazatra, ezen belül pedig a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozóan is. Így különösen a Bizottság megállapította, hogy a szerves bevonatú acéltermékek (65), valamint az előállításukhoz nyersanyagként felhasznált melegen hengerelt acél (66) gyártói gazdasági előnyre tettek szert a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében megszerzett földhasználati jogok révén.

(77)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Kína nem ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet számos alapvető egyezményét, így különösen azokat, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyalásra vonatkoznak (67). A nemzeti jog értelmében egyetlen szakszervezet működik. E szervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalói jogok védelmében való közreműködése pedig továbbra is kezdetleges (68). Ezenfelül a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartások nyilvántartásba vételi rendszere, amely a társadalombiztosítási és egyéb juttatásokat kizárólag az adott közigazgatási területen lakók számára teszi elérhetővé teljeskörűen. Ennek eredményeként a regisztrált helyi lakcímmel nem rendelkező munkavállalók kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetbe kerülnek és alacsonyabb jövedelemhez jutnak a regisztrált helyi lakcímmel rendelkezőkhöz képest (69). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(78)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az acélágazat, ezen belül pedig a szerves bevonatú acéltermékek ágazata ne tartozna az előzőekben bemutatott kínai munkajogi rendszer hatálya alá. A szerves bevonatú acéltermékek ágazatát ennélfogva a bérköltségek torzulása közvetlenül (az érintett termék gyártásakor) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke vagy alapanyagok felhasználásakor) is érinti.

(79)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(80)

Először is a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (70), amelyek a finanszírozási eszközök juttatásakor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat is figyelembe vesznek. Az állami tulajdonú nem pénzügyi vállalatokhoz hasonlóan a bankok nem csupán tulajdoni jogviszony, hanem személyes kapcsolatok keretében is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (71), továbbá az állami tulajdonú nem pénzügyi vállalatokhoz ugyancsak hasonlóan a bankok rendszeresen hajtanak végre a kormányzat által kidolgozott közpolitikai intézkedéseket. Ennek során a bankok az erre vonatkozó egyértelmű jogszabályi kötelezettség teljesítésével hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végezik (72). Mindezt egyéb meglévő szabályok fokozzák, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzöttként kijelölt vagy egyéb szempontból fontosnak tartott ágazatokhoz irányítják (73).

(81)

Ismert ugyan, hogy különböző jogszabályi rendelkezések említik a normális banki viselkedés és a prudenciális szabályok tiszteletben tartásának, például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségét, megdönthetetlen bizonyítékok, köztük a piacvédelmi vizsgálatok során tett ténymegállapítások támasztják alá azt, hogy az ilyen rendelkezések szerepe másodlagos a különféle jogi eszközök alkalmazása során.

(82)

Ezenkívül a kötvény- és hitelminősítések gyakran torzulnak különféle okokból, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás ereje. A becslések határozottan arra utalnak, hogy a kínai hitelminősítések rendszerszerűen a rosszabb nemzetközi minősítéseknek feleltethetők meg.

(83)

Mindezt egyéb meglévő szabályok fokozzák, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzöttként kijelölt vagy egyéb szempontból fontosnak tartott ágazatokhoz irányítják (74). Következésképpen a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező magánvállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatok felé tolódik el, ez pedig azt jelzi, hogy a tőke elérhetősége és költsége nem minden piaci szereplő számára azonos.

(84)

Másodszor: a hitelfelvétel költségeit mesterségen alacsonyan tartották a beruházások élénkítése érdekében. Ez túlzott mértékű, viszont egyre alacsonyabb megtérülésű tőkeberuházáshoz vezetett. A folyamatot szemlélteti, hogy a vállalati tőkeáttétel az utóbbi időben a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt az állami szektorban, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a normális kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(85)

Harmadszor: bár a névleges kamatlábak liberalizációja 2015 októberében megvalósult, az árjelzéseket a kormányzat által előidézett torzulások hatása miatt továbbra sem a szabadpiaci erők alakítják. Sőt, a referencia-kamatlábbal megegyező vagy annál alacsonyabb kamat melletti hitelnyújtás aránya továbbra is a teljes kihelyezett állomány 45 %-ának felel meg, a célzott hitelezés alkalmazása pedig a jelek szerint egyre hangsúlyosabb, mivel aránya a romló gazdasági körülmények ellenére határozottan nőtt 2015 óta. A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(86)

A kínai hitelezés általános bővülése a tőkeallokáció hatékonyságának romlására utal, ugyanakkor nem érzékelhetők a hitelfeltételek olyan szigorításának jelei, amelyre torzulásoktól mentes piaci környezetben lehetne számítani. Mindennek eredményeképpen az elmúlt években rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelállomány. A veszélyeztetett hitelállomány bővülésével szembesülő kínai kormány a nemteljesítések elkerülése mellett döntött. Következésképpen a rossz hitelekre egyrészt a hitelek megújítása volt a válasz, ami ún. „zombicégek” létrejöttéhez vezetett, másrészt az adósság átruházása (pl. összefonódások vagy hitel-tőke konverzió formájában), ami viszont nem feltétlenül oldotta meg az általános hitelproblémát vagy kezelte annak elsődleges okait.

(87)

Lényegében a piac liberalizációja érdekében legutóbb tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak azok a rendszerszintű problémák, amelyek az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből adódnak.

(88)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy az acélágazat, ezen belül pedig a szerves bevonatú acéltermékek ágazata mentes lenne a pénzügyi rendszerre irányuló, az előzőekben bemutatott kormányzati beavatkozástól. Épp ellenkezőleg: a kérelmező által benyújtott Think!Desk-jelentésből az derül ki, hogy a szerves bevonatú acéltermékek számos kínai gyártójának származott gazdasági előnye a nem piackonform pénzügyi műveletekből. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a szerves bevonatú acéltermékek (75), valamint az előállításukhoz nyersanyagként felhasznált melegen hengerelt acél (76) gyártói gazdasági előnyre tettek szert a támogatásnak minősülő kedvezményes hitelnyújtás révén. Emiatt a pénzügyi rendszerre irányuló számottevő kormányzati beavatkozás minden szinten súlyosan érinti a piaci viszonyokat.

(89)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelentésben bemutatott torzulások nem korlátozódnak általában az acélágazatra, vagy azon belül a szerves bevonatú acéltermékek ágazatára. Épp ellenkezőleg: a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről a 3.2.2.1–3.2.2.5. szakaszban, valamint a jelentés A. részében tett megállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkről a 3.2.2.6–3.2.2.8. szakaszban, valamint a jelentés B. részében közölt jellemzésre is.

(90)

A szerves bevonatú acéltermékek előállítása inputok széles körét igényli. Az ügy iratai nem tartalmaznak arra vonatkozó bizonyítékot, hogy ezen inputok beszerzése nem Kínában történik. Nyilvánvalóan az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások kihatnak azokra az árakra is, amelyeket a szerves bevonatú acéltermék előállításához ilyen inputot beszerző, illetve arra szerződést kötő gyártó fizet, és megjelenít a költségei között. Például az inputok beszállítói a torzulásokkal érintett munkaerőt foglalkoztatnak. Olyan idegen forrást vonhatnak be, amelyeket szintén érintenek a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Ezenkívül vonatkoznak rájuk a tervrendszer valamennyi kormányzati szinten és gazdasági ágazatban alkalmazott szabályai.

(91)

Következésképpen nem csupán a szerves bevonatú acéltermékek belföldi értékesítési árai nem használhatók fel, de érintett valamennyi inputköltség (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb.), mivel ezek árazását is befolyásolja a jelentés A. és B. részében bemutatott számottevő kormányzati beavatkozás. Sőt, a tőke, a földterületek, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok elosztásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína egészében érvényesül. Ebből például az adódik, hogy a Kínában többféle termelési tényező felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább. Sem a kínai kormány, sem a jelenlegi vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem hoztak fel ezzel ellentétes bizonyítékot vagy érvet.

(92)

A 3.2.2.2–3.2.2.9. szakaszban közölt elemzés, amely többek között vizsgálja az általában a kínai gazdaságra, konkrétan pedig az acélágazatra (és azon belül az érintett termékre) irányuló állami beavatkozásra vonatkozó bizonyítékokat, rámutatott, hogy az árak, illetve költségek – a nyersanyag-, energia- és munkaerőköltségeket is beleértve – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának értelmében vett jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ez alapján, valamint a kínai kormány és az exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(93)

A Bizottság ezért a rendes értéket számtanilag képezte a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján, vagyis ebben az esetben egy megfelelő reprezentatív ország vonatkozó előállítási és értékesítési költségei alapján az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően, a következő szakaszban foglaltak szerint. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vizsgálatban az exportáló gyártók egyike sem működött közre, és a Bizottsághoz nem nyújtottak be olyan igényt, amely szerint a belföldi költségek bármelyike torzulástól mentesnek tekinthető az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának harmadik franciabekezdése szerint.

(94)

A reprezentatív ország kiválasztása a következő szempontok alapján történt:

(95)

A (24)–(25) preambulumbekezdésben ismertetett módon a Bizottság a 2018. április 13-i feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy hat lehetséges reprezentatív országot határozott meg: Argentínát, Kolumbiát, Malajziát, Mexikót, Dél-Afrikát és Thaiföldet, majd felkérte az érdekelt feleket arra, hogy tegyenek észrevételt, és javasoljanak további országokat.

(96)

A Világbank megítélése szerint Argentína, Kolumbia, Malajzia, Mexikó, Dél-Afrika és Thaiföld gazdasági fejlettsége Kínáéhoz hasonló, azaz bruttó nemzeti jövedelme (a továbbiakban: GNI) alapján mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik.

(97)

A kérelmező állítása szerint NAFTA-tagsága révén Mexikó szerves része az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Övezetnek, amelynek gazdasági fejlettsége lényegesen meghaladja Kínáét, ez pedig befolyásolhatja a Mexikóban érvényes árakat. A Bizottság a lehetséges reprezentatív országok megfelelőségét a Világbank GNI-adatbázisa alapján vizsgálta. Ez utóbbi besorolása szerint Mexikó a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik, így fejlettségi szintje összehasonlítható Kínáéval. Az említett kategóriába tartozó országokban az egy főre jutó GNI 3 896 USD és 12 055 USD között alakult 2017-ben, tehát abban az évben, amelyre vonatkozóan a legfrissebb kereskedelmi adatok rendelkezésre állnak. A besorolás az egyes országokra és nem valamely szabadkereskedelmi övezethez, vámunióhoz stb. tartozó országok csoportjára vonatkozik. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy gazdasági fejlettség tekintetében az általa meghatározott lehetséges reprezentatív országok mindegyike összehasonlítható Kínával. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(98)

A 2018. április 13-i feljegyzésben a Bizottság rámutatott, hogy Argentínában, Kolumbiában, Malajziában, Mexikóban, Dél-Afrikában és Thaiföldön köztudottan gyártják a felülvizsgálat tárgyát képező terméket.

(99)

A Bizottság megállapította, hogy a felsorolt országok közül három: Argentína, Kolumbia és Thaiföld tekintetében a nyilvános adatok rendelkezésre állása további ellenőrzést igényel, különösen a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártójától származó nyilvános pénzügyi adatokat illetően.

(100)

Kolumbia és Thaiföld esetében a Bizottság nem talált a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártójától származó nyilvános pénzügyi adatokat. Argentínát illetően az azonosított nyilvánosan hozzáférhető pénzügyi adatok a Ternium vállalatcsoportra vonatkoztak, amely az országban a felülvizsgálat tárgyát képező terméket gyártotta. A csoportra vonatkozóan hozzáférhető pénzügyi adatokból azonban nem derült ki egyértelműen, hogy az adatok mely része kapcsolódik a vállalatcsoport Argentínában végzett tevékenységéhez, mivel a vállalatcsoport az Argentínára és más országokra, köztük Bolíviára, Chilére, Paraguayra és Uruguayra vonatkozóan együttesen szolgáltatott adatokat. Az adatok ezért nem voltak kellően pontosak ahhoz, hogy megfelelő referenciaértékként lehessen felhasználni őket.

(101)

A 2018. április 13-i feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a kérelmező megismételte, hogy Dél-Afrikát tartja a legmegfelelőbb reprezentatív országnak. A felülvizsgálat tárgyát képező terméknek az említett országban két gyártója volt. Egyikük, a Safal Steel (Pty) Ltd. pénzügyi adatai nem voltak nyilvánosan hozzáférhetők. A másik gyártó, az ArcelorMittal South Africa pénzügyi adatai rendelkezésre álltak ugyan, viszont a vállalat a vizsgálati időszak alatt és a teljes figyelembe vett időszak alatt is veszteséges volt. Ez kiválasztásra alkalmatlanná tette, mivel egy veszteséges vállalkozás költségeiben hiányzik a helyettesítendő nyereségelem. Mivel a Bizottság Dél-Afrikában nem talált a felülvizsgálat tárgyát képező terméket gyártó egyéb olyan vállalkozást, amelynek pénzügyi adatai nyilvánosan hozzáférhetők lettek volna, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ország nem tekinthető reprezentatív országnak.

(102)

A 2018. július 3-i feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a kérelmező azt állította, hogy a Bizottság részéről nem volt helyes elutasítani Dél-Afrika reprezentatív országként való kiválasztását, mivel a kiválasztásban nem lehet döntő szempont az, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártója az egyik évben veszteséges volt.

(103)

A lehetséges reprezentatív országok szélesebb körére tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy olyan országot választ ki, ahol az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának utolsó franciabekezdésével összhangban az adott országbeli vállalat nyilvánosan hozzáférhető adataiból megfelelő mennyiségű adathoz juthat az igazgatási, értékesítési és általános költségekre (a továbbiakban: SGA-költségek) és a nyereségre vonatkozóan.

(104)

A reprezentatív ország kiválasztásával kapcsolatos értékelésben tehát meghatározó szempont volt az, hogy az ArcelorMittal South Africa veszteséges, így a Bizottság elutasította a kérelmező állítását.

(105)

Malajzia esetében a CSC Steel Holdings Berhad, a tajvani China Steel Corporation leányvállalatának pénzügyi adatai voltak nyilvánosan hozzáférhetők. A CSC Steel Holdings Berhad gyártotta a felülvizsgálat tárgyát képező terméket, és felülvizsgálati időszak alatt nyereséges volt.

(106)

A kérelmező azt állította, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok nyilvánosan hozzáférhető adatainak figyelembevétele megbízhatatlan adatokat eredményezhet. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyilvánosan hozzáférhető adatok megbízhatóságát egyedileg szükséges vizsgálni. A szóban forgó esetben nem állt a Bizottság rendelkezésére és a kérelmezőtől sem érkezett olyan bizonyíték, amely alapján indokolható lett volna figyelmen kívül hagynia a CSC Steel Holdings Berhad pénzügyi adatait. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(107)

Mexikó esetében a Bizottság a Ternium vállalatcsoportra vonatkozóan talált nyilvánosan hozzáférhető adatokat, mégpedig a vállalatcsoport 2017. évi éves jelentését. A vállalatcsoport a felülvizsgálat tárgyát képező termék mexikói gyártója, amelynek konszolidált értékesítésén belül Mexikó 55 %-ot meghaladó arányt képvisel a többi földrajzi régiótól elkülönítetten szolgáltatott adatok szerint. Ezenkívül a Ternium vállalatcsoport a felülvizsgálati időszak alatt nyereséges volt.

(108)

Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a reprezentatív országra vonatkozó végleges döntést Malajzia és Mexikó között kell meghoznia.

(109)

Észrevételeiben a kérelmező az Egyesült Államok gyakorlatára hivatkozott, amelynek során „a fémiparban tevékenykedő” vállalatok csoportját, például az alumíniumgyártókat veszi figyelembe. A Bizottság azonban célszerűbbnek tartotta azt, hogy lehetőség szerint olyan vállalatok nyilvánosan hozzáférhető adatait használja fel, amelyek ténylegesen gyártják a felülvizsgálat tárgyát képező terméket. A Bizottság csak akkor mérlegel megfelelő alternatívákat, ha hasonló gazdasági fejlettségű országban nem gyártják a felülvizsgálat tárgyát képező terméket, vagy az ilyen országbeli gyártók más tényezők miatt nem vehetők figyelembe. A szóban forgó esetben erre nem volt szükség, mivel vannak a szerves bevonatú acélterméket ténylegesen gyártó vállalkozások, amelyek adatai nyilvánosan hozzáférhetők. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(110)

Miután megállapította, hogy két lehetséges ország, Mexikó és Malajzia közül választhatja ki a reprezentatív országot, a Bizottság ezek esetében értékelte a szociális védelem és a környezetvédelem szintjét annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja első franciabekezdésének utolsó mondatával összhangban kiválaszthassa az előnyben részesített országot.

(111)

A Bizottság megállapította, hogy Malajziának lemaradása van lényeges nemzetközi munkaügyi normák betartásában, valamint az alaprendelet IA. mellékletében említett ILO-egyezmények ratifikálásában. Így különösen Malajzia az ILO nyolc alapvető egyezményéből hármat nem ratifikált (az egyesülés szabadságáról, a kényszermunka eltörléséről, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szólókat). Ezenkívül Malajzia aláírta, de nem ratifikálta az egyik jelentős környezetvédelmi egyezményt (79).

(112)

Ezzel szemben Mexikó nagyobb mértékben megfelel az ILO munkaügyi normáinak, mivel a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló egyezmény kivételével valamennyi alapvető egyezményt ratifikálta. Ezenkívül aláírta és ratifikálta az összes jelentős környezetvédelmi egyezményt.

(113)

A fenti elemzés alapján Mexikó maradéktalanul teljesítette azokat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt feltételeket, amelyekre tekintettel figyelembe vehető megfelelő reprezentatív országként. Így különösen Mexikó számottevő mennyiségben gyártja a felülvizsgálat tárgyát képező terméket, és esetében teljeskörű adatok állnak rendelkezésre minden termelési tényezőről, az általános előállítási költségekről, az SGA-költségekről, valamint a nyereségről. Mexikóban ezenkívül a szociális védelem és a környezetvédelem szintje is magasabb.

(114)

A 2018. július 3-i feljegyzésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a rendes érték számtani képzéséhez az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának negyedik franciabekezdésének megfelelően a Ternium S.A. Mexico vállalattól származó, SGA-költségekre és nyereségre vonatkozó adatokat használja fel. A Bizottság ezenkívül felhasználja az ugyanettől a vállalattól származó, az általános előállítási költségekre vonatkozó értéket is az előzőekben említett termelési tényezők között nem szereplő költségek figyelembevétele céljából.

(115)

A 2018. július 3-i feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a kérelmező azt állította, hogy előnyösebb az ArcelorMittal South Africa helyi vállalat nem konszolidált adatait felhasználni, semmint a Ternium globális vállalatcsoport konszolidált adatait, amelynek mexikói termelése a konszolidált értékesítés több mint 55 %-át adja. Az érv azon a megfigyelésen alapult, hogy a nem konszolidált adatok a helyi vállalat és nem a globális vállalatcsoport eredményeit mutatják, így – a kérelmező állítása szerint – jobban tükrözik a reprezentatív országra jellemző fix általános előállítási költségeket, SGA-költségeket és nyereséget. Mivel azonban az ArcelorMittal South Africa adatai a vállalat veszteséges voltára tekintettel nem voltak felhasználhatók, az állítás tárgytalanná vált, ezért azt a Bizottság elutasította.

(116)

A 2018. július 3-i feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeiben a kérelmező azt állította továbbá, hogy bár Mexikó megfelelő reprezentatív ország, a Ternium S.A. Mexico a Ternium nemzetközi vállalatcsoport tagja, amelynek pénzügyi adatai eltérő gazdasági fejlettségű országokban folytatott tevékenységet tükröznek.

(117)

Attól függetlenül, hogy a Ternium vállalatcsoport nemzetközi vállalat, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Ternium S.A. Mexico nyilvánosan hozzáférhető adatai a felülvizsgálat tárgyát képező termék mexikói gyártása tekintetében kellően konkrétak, ezért elutasította ezt az állítást. A 3.2.3. szakaszban foglalt elemzésre tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy a Ternium S.A. Mexico pénzügyi adatait használja fel, amelyek a 2017. évre vonatkozóan hozzáférhetők, így lefedik a felülvizsgálati időszakot.

(118)

A 2018. július 3-i feljegyzésben a Bizottság közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: a GTA) alapján állapítja meg a legtöbb termelési tényező torzulástól mentes költségét. A Bizottság a villamosenergia-költségeket a Doing Business jelentés 2018. évi kiadása, a földgázárakat a nemzeti statisztikák, a víz költségeit a Szövetségi Körzet költségvetési kódexe, míg az SGA-költségeket, a nyereségadatokat és az általános költségeket a Ternium S.A. Mexico pénzügyi adatai alapján állapította meg.

(119)

A (23) preambulumbekezdésben is említett módon a 2018. április 13-i feljegyzésben a Bizottság – az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – előzetes felsorolást kívánt adni azokról a termelési tényezőkről és forrásokról, amelyeket az együttműködő exportáló gyártó felhasznál a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához.

(120)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság a kérelmező tájékoztatása alapján határozta meg a szerves bevonatú acéltermékek előállításához felhasznált termelési tényezőket. A szerves bevonatú acéltermékek kínai gyártóinak honlapján nyilvánosan hozzáférhető információk alapján gyártási folyamatuk és az általuk felhasznált anyagok köre látszólag azonos a kérelmező tájékoztatásában foglaltakkal.

(121)

A gyártási folyamat kiindulópontjaként a Bizottság a hordozófelületként használt acéltekercset választotta, mivel a kérelmező gyártási folyamata is erre épül. Ezenkívül a Bizottság az eredeti vizsgálat során beszerzett, a legjobb rendelkezésre álló bizonyítékként használható információk alapján megállapította, hogy az exportáló gyártók szintén a hordozófelülettel kezdik a szerves bevonatú acéltermékek előállítását. Az eredeti vizsgálatban nem működött együtt integrált gyártó.

(122)

Együttműködés hiányában a Bizottságnak nem álltak rendelkezésére a kérelmező által közölt hatjegyű HR-kódoknál részletesebb tarifakódok. A HR-kódok tökéletesen megegyeztek a mexikói tarifakódokkal.

(123)

A kérelmező által benyújtott információkat figyelembe véve a Bizottság az alábbi termelési tényezőket, valamint adott esetben HR-kódokat állapította meg:

1. táblázat

(124)

A kérelmező megerősítette, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék legreprezentatívabb típusának előállításához túlnyomórészt tűzihorganyzott acéltekercset használnak hordozófelületként. Ezért arra tekintettel, hogy az exportáló gyártók nem működtek együtt, az érdekelt felektől pedig nem érkezett észrevétel, a Bizottság nem gyűjtött adatot más lehetséges hordozófelületekről, például a melegen hengerelt vagy hidegen hengerelt acéltekercsekről.

(125)

A fémbevonatok tekintetében a kérelmező megerősítette a cinkbevonat elsődleges alkalmazását. Ezért arra tekintettel, hogy az exportáló gyártók nem működtek együtt, az érdekelt felektől pedig nem érkezett észrevétel, a Bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy adatot gyűjtsön az alumíniumtartalmú fémbevonatokról.

(126)

Említést érdemel, hogy a hordozófelületként használt tűzihorganyzott acéltekercs már tartalmaz cink vagy cinkötvözet fémbevonatot. A Bizottság a fémbevonatok alkalmazásáról csak azért gyűjtött adatot, hogy a rendes érték kiszámítása során kiigazításokat végezhessen a különböző terméktípusokban fémbevonatként felhasznált cink, illetve cinkötvözetek mennyiségei alapján.

(127)

A kérelmező nyilvántartása alapján nem volt meghatározható a felülvizsgálat tárgyát képező termék egységére jutó segédanyagok felhasználása. A kérelmező a segédanyagokat az általános előállítási költségek közé sorolta. A vonatkozó információ hiányában ezért a Bizottság nem tudta meghatározni a felhasznált segédanyagok arányát és torzulástól mentes értékét. A Bizottság ugyanakkor megállapította, hogy a felhasznált segédanyagok együttes mennyisége jelentéktelen arányt képvisel egy tonna késztermék előállítási költségén belül. Annak érdekében, hogy ezeket a költségeket megfelelően figyelembe vegye a számtanilag képzett rendes érték kiszámításakor, a Bizottság a Mexikóból származó, torzulástól mentes, az anyagok, a munkaerő, azt energia és a víz költségeit tartalmazó előállítási költségeket olyan mértékben növelte meg, amely azonos a segédanyagoknak a kérelmező által közölt előállítási költségeken belüli arányával. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e módszer megfelelően tükrözi a segédanyagoknak a számtanilag képzett rendes értékben foglalt teljes előállítási költséghez viszonyított arányát.

(128)

A kérelmező nem szolgáltatott LPG, hidrogén vagy nitrogén felhasználására vonatkozó adatot. A Bizottság ezért a számtanilag képzett rendes érték kiszámításakor nem vette figyelembe ezeket az eredetileg megállapított termelési tényezőket.

(129)

A kérelmező jelezte továbbá, hogy a szerves bevonatú acéltermékek előállítása során keletkezett hulladékot is figyelembe kell venni. Ehhez meg szükséges határozni a hulladék jellegét és a hozzá tartozó HR-kódot. A Bizottság a vizsgált esetben hulladék horganyzott acélt azonosított (lásd a (123) preambulumbekezdésben foglalt táblázatot).

(130)

A mexikói piacra vonatkozó információk hiányában a Bizottság valamennyi alapanyag és hulladék tekintetében importárakra hagyatkozott. A reprezentatív országgal szemben alkalmazott importárat a Kína kivételével az összes harmadik országból érkező behozatal egységárainak súlyozott átlagaként határozta meg. A Bizottság úgy határozott, hogy a reprezentatív országba érkező kínai behozatalt nem veszi figyelembe, mivel a (92) preambulumbekezdésben arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt nem helyénvaló a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, továbbá mivel az érdekelt felek nem cáfolták azokat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ugyanezek a torzulások az exportárakban is érvényesültek. Kína kizárását követően a harmadik országokból érkező behozatal továbbra is reprezentatív maradt, és a Mexikóba érkező teljes volumen 94–100 %-át tette ki.

(131)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerinti, torzulástól mentes, az exportáló gyártók gyártelepi árán számított alapanyagárak megállapítása céljából a Bizottság a reprezentatív országban (Mexikóban) hatályos behozatali vámot alkalmazta az importárra, majd az így kapott árhoz hozzáadta a belföldi szállítás költségeit. Az exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság a belföldi szállítási költségekkel kapcsolatban a kérelmezőtől kapott információkra hagyatkozott.

(132)

Az ILO statisztikái a felülvizsgálati időszakra vonatkozóan információkat tartalmaztak a feldolgozóipari ágazatban fizetett havi munkabérekkel és teljesített heti munkaidővel kapcsolatban. A kérelmező állítása szerint a Dél-Afrikára vonatkozóan rendelkezésre álló adatok az infláció tekintetében kiigazíthatók a fogyasztói árindex, vagy a Dél-afrikai Tartalékbank által a feldolgozóipari ágazatra vonatkozóan közzétett munkaerőköltség-mutatók alapján. Mivel azonban a Bizottság úgy határozott, hogy Mexikót választja ki megfelelő reprezentatív országként, amelyre vonatkozóan az említett adatok rendelkezésre állnak, a fenti állítás vitathatóvá vált.

(133)

A villamos energia ára a Doing Business jelentés 2018. évi kiadásában könnyen hozzáférhető volt. A jelentés az egy kWh villamos energia mexikói árát standardizált módszertannal határozta meg.

(134)

A Bizottság további lehetőségként mérlegelte a mexikói villamosenergia-termelők és -elosztók által közzétett tarifák figyelembevételét. Mexikó meghatározó villamosenergia-szolgáltatója az állami tulajdonú CFE (Comisión Federal de Electricidad).

(135)

A kérelmező állítása szerint a Doing Business jelentés 2018. évi kiadásában közölt villamosenergia-költségek a legtöbb országhoz képest mesterségesen alacsonynak tűnnek, ezért javasolta a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártási helye szerinti térség díjainak felhasználását az ellátási csatorna, az egyedi költségek, valamint a héa tekintetében esetlegesen indokolt kiigazítások figyelembevételével.

(136)

A kérelmező nem nyújtott elegendő bizonyítékot arra, hogy az ellátási csatorna, az egyedi költségek, valamint a héa tekintetében e kiigazítások ténylegesen indokoltak és alkalmazhatók a kínai exportáló gyártók esetében. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást, és úgy határozott, hogy a Doing Business jelentés 2018. évi kiadásából származó, legteljesebb és legegyértelműbb adatokat használja fel.

(137)

A földgáz mexikói ára az energetikai szabályozó hatóság (Comisión Reguladora de Energía) által működtetett statisztikai adatbázisban hozzáférhető. A szolgáltatott adatok a 2017. július és december közötti hónapokra terjednek ki.

(138)

A kérelmező állítása szerint Dél-Afrikára vonatkozóan a cseppfolyósított földgáz (HR-kódja 2711 11) GTA-adatbázisból lekérdezhető tonnánkénti importára gigajoule-onkénti árra átszámítva felhasználható. Mivel a Bizottság úgy határozott, hogy Mexikót választja ki reprezentatív országként, amelyre vonatkozóan az említett adatok rendelkezésre állnak, elutasította a fenti állítást.

(139)

A kérelmező tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a 2018. április 13-i feljegyzésben meghatározott termelési tényezők mellett a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához sűrített levegőt is felhasználnak. A sűrített levegőt cseppfolyós levegő formájában szerzik be.

(140)

A Bizottság megállapította, hogy a cseppfolyós levegő HR-kódja 2853 90. A HR-kód alá ugyanakkor számos egyéb vegyi anyag is tartozik. Mexikó nemzeti tarifajegyzéke szerint részletesebb osztályozás nincs. A GTA-adatbázisból nyert adatok ennélfogva magukban foglalnák más szervetlen vegyületek (beleértve a desztillált vagy vezetőképes, és hasonló tisztaságú vizet is), valamint a nemesfémek amalgámjai kivételével amalgámok behozatalát is.

(141)

Az előző preambulumbekezdésben ismertetett okokból a Bizottság nem ítélte helyénvalónak a GTA-adatbázis használatát. Említést érdemel, hogy a sűrített levegő jelentéktelen arányt képvisel egy tonna késztermék előállítási költségén belül. Annak érdekében, hogy ezeket a költségeket figyelembe vegye a torzulástól mentes rendes érték kiszámításakor, a Bizottság a torzulástól mentes, az anyagok, a munkaerő, azt energia és a víz költségeit tartalmazó előállítási költségeket olyan mértékben növelte meg, amely azonos a sűrített levegőnek a kérelmező által közölt előállítási költségeken belüli arányával. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy e módszer megfelelően tükrözi a sűrített levegőnek a számtanilag képzett rendes értékben foglalt teljes előállítási költséghez viszonyított arányát.

(142)

Mexikóban a vízdíjakat helyhatósági szinten állapítják meg. Ezenkívül Mexikó vízügyi szabályozó hatósága, a CONAGUA (Comisión Nacional del Agua) az országra vonatkozó vízügyi statisztikákat tesz közzé, amelyek alapján az ipari célú vízfelhasználás díjainak alakulása is áttekinthető az egyes településeken. A legutóbbi kiadás azonban a 2016-ban jelent meg, és a 2015. évre vonatkozik.

(143)

Emiatt annak érdekében, hogy a felülvizsgálati időszak alatt érvényes árakat használja fel, a Bizottság a mexikóvárosi vízdíjakat vette figyelembe. Ezek könnyen hozzáférhetők voltak a Szövetségi Körzet 2016 decemberében módosított, 2017. január 1-jétől hatályos költségvetési kódexében.

(144)

A Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket az alábbi két lépésben állapította meg.

(145)

A Bizottság először a torzulástól mentes előállítási költségeket állapította meg. Az exportáló gyártók együttműködése hiányában ezt követően a Bizottság a kérelmező termelési folyamatának szintjén megfigyelt alapanyag-, munkaerő-, energia- és vízfelhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban, Mexikóban megfigyelt, torzulástól mentes egységköltségekkel. Emellett azoknál a termelési tényezőknél (így különösen a segédanyagok és a cseppfolyós levegő esetében), amelyekre vonatkozóan a kérelmező nem közölt pontos felhasználási tényezőt, a Bizottság az adott termelési tényezőknek a kérelmező által bejelentett előállítási költségekhez viszonyított arányával azonos mértékben kiigazította a torzulástól mentes közvetlen előállítási költségeket.

(146)

A második lépésben az előzőek szerint meghatározott előállítási költségeket a Bizottság kiigazította a Ternium S.A. Mexico általános előállítási költségeivel, SGA-költségeivel és nyereségével. A Bizottság az említett tételeket a Ternium S.A. Mexico 2017. évi éves jelentése alapján határozta meg az alábbi százalékos arányok formájában:

(147)

Az előállítási költségek 14,12 %-ának megfelelő általános előállítási költségek (80), amelyek az alapanyag, munkaerő-, energia- és vízfelhasználást foglalják magukban;

(148)

Az előállítási költségek és az általános előállítási költségek együttes összege 12,56 %-ának megfelelő SGA-költségek (81);

(149)

Az előállítási költségek, az általános előállítási költségek és az SGA-költségek együttes összege 15,09 %-ának megfelelő nyereség (82).

(150)

Ennek alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket. Együttműködő exportáló gyártó hiányában a Bizottság az ország egészére vonatkozóan, nem pedig külön az egyes exportőrökre és gyártókra lebontva állapította meg a rendes értéket.

(151)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság az Eurostat CIF-árai alapján, azokat gyártelepi paritásra helyesbítve állapította meg az exportárat.

(152)

A Bizottság összehasonlította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően számtanilag képzett rendes értéket és a gyártelepi paritáson számított exportárat.

(153)

Ennek alapján a dömpingkülönbözetek súlyozott átlaga a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár (költség, biztosítás, fuvardíj) százalékában kifejezve 134 % volt.

(154)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömping a felülvizsgálati időszak alatt folytatódott.

(155)

A fenti megállapításnak megfelelően a szerves bevonatú acéltermékek Kínából érkező behozatalával a felülvizsgálati időszak alatt dömping valósult meg, ugyanakkor a behozatal volumene viszonylag csekély volt. A teljesség kedvéért a Bizottság ugyancsak megvizsgálta a dömping megismétlődésének valószínűségét az intézkedések hatályvesztése esetén. Ennek keretében a Bizottság elemezte a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai exportáló gyártók által más harmadik országok viszonylatában folytatott árazási gyakorlatot, más piacok rendelkezésre állását, valamint az uniós piac vonzerejét.

(156)

A felülvizsgálati időszak alatt a szerves bevonatú acéltermékek Unióba irányuló kínai behozatalának volumene, bár a (36) preambulumbekezdés következtetése szerint reprezentatívnak minősült, viszonylag csekély volt (a teljes uniós felhasználás mintegy 0,1 %-a). A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a dömping folytatódásával kapcsolatos megállapításának alátámasztására megvizsgálja a szerves bevonatú acéltermékek harmadik országokba irányuló kínai értékesítésére vonatkozó adatokat is. A Bizottság a kínai exportstatisztikák alapján, a harmadik országokkal szemben alkalmazott értékesítési árak felhasználásával végezte el a dömpingszámításokat.

(157)

A Kínából harmadik országokba irányuló dömping értékeléséhez figyelembe vett rendes érték a (37)–(150) preambulumbekezdésnek megfelelő volt.

(158)

A kínai gyártók együttműködésének hiányában a harmadik országokkal szemben alkalmazott exportár megállapítása a kínai exportadatbázisból származó, a kérelmező által közölt adatok alapján történt. A gyártelepi exportár kiszámításához a Bizottság ezekből – az adatbázisban FOB-paritáson szereplő – adatokból levonta a kikötői rakománykezelésre és a Kínán belüli belföldi szállításra vonatkozóan a kérelmező által becsült költségeket.

(159)

A Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket és az Unión kívüli országokkal szemben alkalmazott exportárat gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(160)

A fenti összehasonlítás az Unió kivételével az összes harmadik országba irányuló export tekintetében országos szinten 118 %-os dömpingkülönbözetet eredményezett, míg az öt legfontosabb exportpiacra (Indiába, a Fülöp-szigetekre, Oroszországba, Dél-Koreába, Vietnamba) irányuló export tekintetében az országos szintű dömpingkülönbözet 112 % és 160 % között volt. Ez ugyancsak azt erősítette meg, hogy az Unióba irányuló exportra vonatkozóan megállapított dömpingkülönbözet az értékesítés igen csekély volumene ellenére észszerű.

(161)

Együttműködés hiányában a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitás és szabad kapacitás megállapítása a rendelkezésre álló tények, valamint különösen az alaprendelet 18. cikkével összhangban a kérelmező által benyújtott adatok alapján történt.

(162)

A kínai termelési kapacitás számottevően meghaladta az aktuális termelési volument. A Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) szerint a színezett acél termékek termelési kapacitása 2013-ban 40 millió tonnát tett ki. 7,5 millió tonnás termelési volumen mellett a kapacitáskihasználás mindössze 20 %-ot ért el. Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai gyártók 32,5 millió tonnára becsült szabad kapacitása elegendő ahhoz, hogy dömpingelt szerves bevonatú acéltermékekkel elárasszák az uniós piacot, amelynek felhasználása 4,5 millió tonna.

(163)

A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kínai exportáló gyártók jelentős szabad kapacitással rendelkeznek, amelyet az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén felhasználhatnak arra, hogy szerves bevonatú acéltermékeket állítsanak elő az Unióba való exportra.

(164)

A szerves bevonatú acéltermékek kínai exportjával szemben piacvédelmi intézkedések vannak érvényben Indiában, Malajziában, Pakisztánban, Törökországban és Vietnamban, amelyek ugyanolyan jellegű árazási magatartásra utalnak, mint amely az Unióba irányuló kínai export esetében figyelhető meg.

(165)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportáló gyártók valószínűsíthetően dömpingáron átirányítanák kivitelük egy részét az Unió piacára.

(166)

A felülvizsgálati időszak alatt a szerves bevonatú acéltermékek esetében a (160) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az uniós értékesítési ár tonnánként 194–338 EUR összeggel (28–59 %-kal) volt magasabb annál a CIF paritáson számított exportárnál, amelyet Kína alkalmazott öt fő exportpiacával szemben. Ezenkívül a szerves bevonatú acéltermékek uniós értékesítési ára 211–226 EUR összeggel (31–33 %-kal) magasabb volt annál a CIF paritáson számított exportárnál is, amelyet Kína az Unión kívüli egyéb harmadik országokkal szemben alkalmazott. Kína öt legfontosabb exportpiacára irányuló kivitele a felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználás 48 %-ának felelt meg.

(167)

Következésképpen az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportáló gyártók a szerves bevonatú acéltermékek jelentős volumenű kivitelét irányíthatják át a harmadik országokból az uniós piacra.

(168)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott továbbá, hogy a felülvizsgálati időszak alatt esetlegesen megvalósult dömpingtől függetlenül az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping nagy valószínűséggel megismétlődne.

(169)

A vizsgálat azt mutatta, hogy a felülvizsgálati időszakban a kínai behozatal továbbra is dömpingáron érkezett az uniós piacra. A kis behozatali volumenek dacára a megállapított dömpingkülönbözetek megfelelnek a harmadik országokba irányuló kínai export vizsgálata során megfigyeltekkel. A 3.3.2–3.3.4. szakaszban vizsgált elemekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai gyártók nagy valószínűséggel jelentős mennyiségű szerves bevonatú acélterméket exportálnának dömpingáron az Unióba. Ennélfogva bizonyított a dömping folytatódásának valószínűsége.

(170)

Mindenesetre az alternatívát vizsgálva a Bizottság arról is megbizonyosodott, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping valószínűleg megismétlődne. A felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználáshoz képest nagyon jelentős nagyságú szabad kapacitás állt rendelkezésre Kínában. Emellett a felülvizsgálat tárgyát képező termék Kínából érkező behozatalával szemben más piacokon is voltak hatályban dömpingellenes intézkedések. A kínai exportáló gyártók a harmadik országok piacain tapasztalható árazási gyakorlata alátámasztja annak valószínűségét, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén folytatódna az Unióba irányuló dömping. Végezetül az a körülmény, hogy az uniós piac mind méretét, mind az árakat tekintve vonzó célpiacnak számít, valamint hogy más piacok a dömpingellenes intézkedések miatt továbbra is zárva vannak a kínai kivitel előtt, azt jelezte, hogy a kínai kivitel és szabad kapacitás az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthetően hangsúlyosabban irányulna az uniós piac felé. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése nagy valószínűséggel azzal járna, hogy a szerves bevonatú acéltermékek behozatala nagyobb mennyiségben, dömpingáron érkezne Kínából az Unióba.

(171)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése a valószínűleg a dömping folytatódásához, valamint bizonyosan annak megismétlődéséhez vezetne.

(172)

A felülvizsgálati időszakban szerves bevonatú acélterméket az Unióban 20 ismert gyártó gyártott, amelyek közül néhány kapcsolatban állt egymással. A gyártók közül többen tartoznak valamilyen acélgyártó vállalatcsoporthoz.

(173)

A mintában szereplő uniós gyártók által kitöltött kérdőívek, valamint a kérelmező által benyújtott adatok alapján a teljes uniós termelés becsült volumene 4 752 003 tonna volt a felülvizsgálati időszak alatt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti uniós gazdasági ágazatot a teljes uniós termelést adó uniós gyártók alkotják.

(174)

A vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelésének egy része belső felhasználásra kerül, azaz gyakran egyszerűen (számla nélkül) továbbítják és/vagy transzferárak mellett a vállalaton vagy vállalatcsoporton belül további feldolgozás céljából továbbszállítják. Az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó lehető legátfogóbb kép kialakításához a Bizottság összegyűjtötte és elemezte a szerves bevonatú acéltermékekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységre vonatkozó adatokat.

(175)

Ahogyan az eredeti vizsgálatban is (annak (68)–(69) preambulumbekezdésében), a Bizottság a jelen vizsgálatban úgy ítélte meg, hogy az olyan gazdasági mutatók, mint a termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, a beruházások, a készletek, a foglalkoztatás, a termelékenység, a bérek és a tőkebevonási képesség a teljes tevékenységtől függenek, tekintet nélkül arra, hogy a termelés belső felhasználásra vagy szabadpiaci értékesítésre irányul-e. Az uniós piacra vonatkozó értékesítési volument és az értékesítési árakat, valamint a piaci részesedést, a növekedést, továbbá az export volumenét és árat elsősorban a szabadpiacon uralkodó viszonyok, és nem a belső felhasználási tevékenységek határozzák meg. Ennek megfelelően a Bizottság a kármutatókat az uniós gazdasági ágazaton belüli belső felhasználás és kötött értékesítés ismert mértékével kiigazítva elkülönítetten elemezte a belső felhasználást és értékesítést.

(176)

Az uniós felhasználás megállapítása i. az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése szerint gyűjtött információk felhasználásával TARIC-szintű behozatali statisztikákon, valamint ii. az uniós gazdasági ágazat – a kötött piaci ügyletekkel együttesen számított – értékesítési volumenével kapcsolatban a kérelmező által benyújtott adatokon alapult. A Bizottság az adatok egybevetésével ellenőrizte az értékesítési volumeneket, amelyeket a mintában szereplő egyes uniós gyártók tekintetében szükség szerint módosított a telephelyükön tett ellenőrző látogatások alapján.

(177)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

(178)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 18 %-kal nőtt.

(179)

A Bizottság a behozatal volumenét és az árakat az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése szerint gyűjtött információk felhasználásával TARIC-szintű behozatali statisztikák alapján állapította meg.

(180)

A figyelembe vett időszakban a Kínából az Unióba érkező behozatal az alábbiak szerint alakult:

3. táblázat

(181)

A figyelembe vett időszak alatt csak kis mennyiségben érkezett behozatal Kínából. Kína piaci részesedése kis mértékben ingadozott a figyelembe vett időszak alatt, a felülvizsgálati időszakban 0,1 %-ot tett ki.

(182)

A behozatal az ideiglenes dömpingellenes intézkedések 2012. szeptemberi bevezetése óta alacsony szinten maradt. Ez feltételezhetően a hatályban levő dömpingellenes intézkedések eredménye.

(183)

A figyelembe vett időszakban a Kínából az Unióba érkező behozatal árai az alábbiak szerint alakultak:

4. táblázat

(184)

A figyelembe vett időszakban a Kínából érkező behozatal árai 87 %-kal növekedtek. Észszerűen feltételezhető, hogy e tendencia legalább részben a nyersanyagárak növekedésének tulajdonítható.

(185)

A Bizottság összehasonlította az együttműködő uniós gyártók független uniós piaci vevőknek történő értékesítéskor érvényesített átlagos értékesítési árait a Kínából érkező behozatal átlagáraival. A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában megbízható terméktípusonkénti összehasonlításra nem volt mód, így a Kínából érkező behozatal átlagárainak megállapítása a felülvizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó összesített behozatali statisztikák alapján történt. Mivel a független importőrök nem működtek együtt a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálatban, a Bizottság a behozatal utáni költségek tekintetében történő kiigazítás mértékére vonatkozóan a kérelemben foglalt becsléseket használta fel.

(186)

Az e módszertan alapján végzett összehasonlításból az derült ki, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a felülvizsgálat tárgyát képező termék árai 27,8 %-kal kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá – az alákínálás mértéke igen hasonló az eredeti vizsgálat során megállapítotthoz.

(187)

Ezenkívül az egyéb harmadik országbeli piacokra irányuló kínai export árainak elemzéséből kiderült, hogy Kína több fő exportpiacán az uniós piacra irányuló exportjához hasonló, esetenként annál is alacsonyabb árakon értékesít, ami megerősítette azt a következtetést, hogy a kínai árak jelenlegi szintje az uniós piacon az uniós gazdasági ágazat árai alá kínál.

(188)

Az 5. táblázat a harmadik országokból az Unióba érkező behozatalnak a figyelembe vett időszak alatti alakulását mutatja a behozatalok volumene, piaci részesedése és átlagárai tükrében.

5. táblázat

(189)

A harmadik országokból érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszakban nőtt, piaci részesedése 14,8 %-ot ért el. A behozatal nagyrészt Indiából és Koreából érkezett, majd sorrendben Törökország és Tajvan következett.

(190)

Összességében a harmadik országokból érkező behozatal átlagára magasabb volt a kínai behozatal átlagáraihoz képest. A harmadik országokból érkező behozatal átlagára évtől függően magasabb vagy alacsonyabb volt az uniós gyártók által az Unióban érvényesített átlagos értékesítési árhoz képest.

(191)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és index értékelését, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(192)

A Bizottság a makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység, növekedés, a dömpingkülönbözetek nagysága és a gazdasági ágazat felépülése a korábbi dömping hatása alól) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelte. Az értékelés a kérelmező által benyújtott adatokon alapult, amelyeket a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által kitöltött, ellenőrzött kérdőívekkel való egybevetéssel ellenőrzött.

(193)

A mikrogazdasági mutatók (készletek, értékesítési árak, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek) elemzésére a teljes mértékben együttműködő négy uniós gyártó szintjén került sor. Az értékelés a tőlük származó, helyszíni ellenőrzés során megfelelően ellenőrzött információkon alapult.

(194)

mivel a mintában szereplő három vállalat egyikét a kérelmező nem képviseli, a bizalmas üzleti információknak az alaprendelet 19. cikkében előírt védelme érdekében e rendelet tartomány formájában tünteti fel a 9–14. táblázat adatait.

(195)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása az alábbiaknak megfelelően alakult:

6. táblázat

(196)

A figyelembe vett időszakban visszafogott növekedés volt megfigyelhető a termelési volumenben (+ 8 %) és kapacitásban (+ 5 %), míg a kapacitáskihasználás 2 %-os növekedéssel 89 %-ot ért el.

(197)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat Unión belüli – a kötött piaci ügyletekkel együttesen számított – értékesítése a következőképpen alakult:

7. táblázat

(198)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítése 14 %-kal bővült.

(199)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt 84,9 %-ra csökkent.

(200)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatása és termelékenysége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

(201)

Az uniós gyártók munkaerejének foglalkoztatása és termelékenysége – egy alkalmazott éves termelésében (tonna) mérve – a figyelembe vett időszak alatt nőtt. E mutatók növekedése a termelés és az értékesítési volumen általános növekedését tükrözi.

(202)

Az uniós gazdasági ágazatnak sikerült előnyre szert tennie az uniós piac növekedéséből annak ellenére, hogy az eredeti vizsgálat során megfigyelt alacsonyabb kapacitáskihasználással súlyosabban érintett létesítmények továbbra is a felépülés fázisában vannak. Az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak alatt mindvégig megőrizte jelentős piaci részesedését.

(203)

A 3. szakaszban bemutatott módon a jelentős szintű dömping a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott. Figyelmet érdemel, hogy a kínai gyártók jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínáltak, valamint az, hogy uniós gazdasági ágazat helyzete továbbra is instabil.

(204)

mivel a Kínából érkező dömpingelt behozatal volumene sokkal alacsonyabb volt az eredeti vizsgálati időszakhoz képest, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingkülönbözet nagysága az eredeti vizsgálathoz viszonyítva lényegesen mérsékeltebb hatással volt az uniós gazdasági ágazatra.

(205)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

(206)

Az uniós gyártók a figyelembe vett időszakban növelték készletüket. Ez a mutató azonban nem tekinthető különösebben lényegesnek az uniós gyártók gazdasági helyzetének értékelése szempontjából. A szerves bevonatú acéltermékek ugyanis általában rendelésre készülnek. Mindenesetre a készletek a felülvizsgálati időszakban történt teljes értékesítésnek csak mintegy 2 %-át tették ki.

(207)

A független uniós vevőknek történő értékesítések átlagos értékesítési egységárai és a mintában szereplő uniós gyártók átlagos termelési egységköltsége a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

(208)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazatnak sikerült 11 %-kal emelnie az értékesítési árait. A 2014–2015 közötti, majd 2015–2016 közötti árcsökkenést követően az árak 2016–2017 között ismét emelkedtek. Az árak csökkenése, majd emelkedése szorosan kapcsolódik a nyersanyagárak változásaihoz.

(209)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független uniós vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi.

(210)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat nem volt veszteséges. A jövedelmezőség javulása egyértelműen összefüggött azzal, hogy az uniós gazdasági ágazatnak sikerült növelnie értékesítési és termelési volumenét, valamint értékesítési árait az eredeti intézkedések bevezetését követő években. Ennek ellenére a jövedelmezőség elmaradt az eredeti vizsgálatban megfelelőnek és fenntarthatónak tekintett 6,7 %-os nyereségcéltól.

12. táblázat

(211)

A figyelembe vett időszak alatt a pénzforgalom alakulása főként az uniós gazdasági ágazat általános jövedelmezőségének alakulását tükrözi.

(212)

A figyelembe vett időszak alatt az erősen tőkeintenzív uniós gazdasági ágazat rendszeresen hajtott végre a meglévő gyártóberendezések optimalizálására és korszerűsítésére irányuló beruházásokat. Emellett jelentős beruházásokra került sor a környezetvédelemre és a fokozott biztonságra vonatkozó jogszabályi előírásoknak való megfelelés érdekében. Egyes beruházások az adott vállalattól függően a költségcsökkentésre, az energiafelhasználás optimalizálására és/vagy az eredeti vizsgálat során megfigyelt alacsonyabb kapacitáskihasználással érintett létesítmények átalakítására irányultak.

(213)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése a figyelembe vett időszak alatt szorosan követte a jövedelmezőség tendenciáját.

(214)

Az intézkedések bevezetése óta a tőkebevonási képesség javult.

(215)

Az átlagos bérszint a figyelembe vett időszakban kis mértékben emelkedett, ennek mértéke azonban nem érte el a termelési egységköltség növekedését.

(216)

A kár elemzése azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete jelentősen javult a figyelembe vett időszakban. A dömpingellenes intézkedések 2013. márciusi bevezetése lehetővé tette az uniós gazdasági ágazat számára, hogy lassan, de biztosan felépüljön a dömping káros hatásai alól. Azt, hogy az uniós gazdasági ágazatnak számottevő előnye származott az intézkedésekből, szemlélteti többek között az uniós termelési és értékesítési volumen növekedése, a pénzforgalom és a beruházások megtérülésének pozitív értéke, a termelési egységköltségnél általában magasabb értékesítési árszint, a munkaerőköltségek minimális emelkedése, valamint a jövedelmezőség jelentős javulása.

(217)

Az uniós gazdasági ágazat azonban annak ellenére, hogy nagyrészt felépült a korábbi kár hatásai alól és látszólag jó úton halad afelé, hogy hosszú távon tovább javítsa a helyzetét, a nyereségcéltól elmaradó, korlátozott jövedelmezősége miatt továbbra is instabil helyzetben van.

(218)

A fenti 4.6. szakaszban bemutatott módon az uniós gazdasági ágazat nagyrészt felépült a Kínából érkező dömpingelt behozatal miatt elszenvedett korábbi kár hatásai alól. Ennek ellenére ez a szakasz megvizsgálja, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén tovább romlana-e az uniós gazdasági ágazat bizonytalan helyzete, és ez a jelentős kár megismétlődéséhez vezetne-e.

(219)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén drasztikus növekedés várható a Kínából érkező behozatal volumenében. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eredeti vizsgálati időszak alatt a behozatal volumene meghaladta a 702 000 tonnát, míg a felülvizsgálati időszak alatt mindössze 6 338 tonnát ért el.

(220)

Kína nyilvánvaló kapacitásfelesleggel rendelkezik az acélgyártásban (83). A kérelmező a Plantfacts adatbázisból származó adatokat nyújtott be, amelyek szerint Kína a szerves bevonatú acéltermék gyártásához 7 millió tonnás, vagyis a szerves bevonatú acéltermékek látszólagos kínai felhasználásának több mint négyszeresét elérő kapacitással rendelkezik. Ez óvatos becslésnek tűnik. A kérelmező ugyanis a 2013. évre vonatkozóan részletes információkat nyújtott be, amelyek szerint a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) közleménye az említett évben közel 40 millió tonnában állapította meg Kína gyártókapacitását a színezett bevont acéltermékek ágazatában.

(221)

Bár az Unióba irányuló kínai exportvolumen az eredeti intézkedések bevezetését követően csökkent, a kínai gyártók a felülvizsgálat tárgyát képező terméket jelentős mennyiségben állítják elő, amelynek több mint 80 %-át exportálják. Az Acélipari Világszövetség által közzétett adatok szerint Kína 2013–2014 között évente több mint 8 millió tonna szerves bevonatú acélterméket állított elő. A panaszt támogató vállalatok egyike a Kínai Kohászati Információs és Szabványügyi Kutatóintézet, valamint a Kína Nemzetközi Kereskedelem Előmozdításával Foglalkozó Tanácsának Kohászati Testülete által kiadott Kínai Kohászati Hírlevélből származó adatokat közölt, amelyek arra utalnak, hogy Kína 2015–2017 között is évente mintegy 8 millió tonna szerves bevonatú acélterméket állított elő. E kérelmező ugyanezen beadványa szerint a 2015–2017 közötti időszakban a szerves bevonatú acéltermékek látszólagos felhasználása Kínában 1–1,8 millió tonnát tett ki évente.

(222)

Bármilyen fontosak is azonban az exportpiacok a kínai ipar számára, Kína egyre több nehézséggel szembesül az e piacokhoz való hozzáférés során. 2016–2018 között olyan országok vezettek be a Kínából származó szerves bevonatú acéltermékeket érintő piacvédelmi intézkedéseket, mint India, Malajzia, Vietnam vagy Törökország. Az Egyesült Államok 2018 januárja óta 25 %-os tarifát alkalmaz a származási országok széles köréből, többek között a Kínából származó acéltermékre, ezen belül a szerves bevonatú acéltermékekre (84).

(223)

Az Unió a szerves bevonatú acéltermékek legnagyobb piacai sorában Ázsia, valamint Észak- és Közép-Amerika piacai után következik.

(224)

A kínai adatbázis alapján megállapítható, hogy Kína a közelmúltban jelentős volumenben exportált olcsón az Unión kívüli országokba. 2017-ben az Unióba irányuló kínai export FOB paritáson számított árai 10,5 %-kal voltak magasabbak, mint a Koreába, a vizsgált termék tekintetében Kína elsődleges exportpiacára irányuló export árai. A felülvizsgálati időszak alatt az Unión kívüli országokba exportált volumen meghaladta az uniós gazdasági ágazat teljes termelését, valamint az Unió látszólagos felhasználását is. Az uniós piac árképzés terén meglévő vonzereje (a termék vámmentes), valamint a látszólagos felhasználás növekedése miatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportőrök várhatóan jelentős mennyiségű szerves bevonatú acélterméket irányítanak át a jövedelmezőbb uniós piacra. Ezt a következtetést nem befolyásolja az, hogy az Unió a közelmúltban egyes acéltermékekre vonatkozóan védintézkedéseket vezetett be. A vámkontingens szerinti behozatali volumeneket olyan szinten állapították meg, amelyek jelentős mennyiségű szerves bevonatú acéltermék exportját tehetik lehetővé Kína számára.

(225)

Ezenkívül a 4.3.2. szakaszban leírtaknak megfelelően az Uniós piacra érkező kínai behozatal jelentős mértékben az uniós gyártók árai alá kínált a felülvizsgálati időszak alatt, ami különösen a dömpingellenes vámok hatása nélkül igaz.

(226)

A szerves bevonatú acéltermékek piacát kiélezett árverseny jellemzi, mivel a verseny alapját elsősorban az ár jelenti. Az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt potenciális nyomást tovább fokozza az, hogy a kérelem szerint az értékesítések általában viszonylag nagy mennyiségre vonatkoznak. Ha az olcsó, dömpingelt behozatal jelentős mennyiségben értékesítik az uniós piacon, az uniós gyártók nagy értékesítési volumentől esnek el. Az uniós gyártók tőkebevonási, illetve beruházási képessége romolhat, ha jövedelmezőségük tovább csökken, vagy negatívvá válik.

(227)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező behozatalra vonatkozó intézkedések hatályon kívül helyezése valószínűleg az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődését eredményezné.

(228)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása nem lenne-e ellentétes az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek – vagyis egyrészt az uniós gazdasági ágazat, másrészt az importőrök és a felhasználók érdekeinek – felmérésén alapult.

(229)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eredeti vizsgálatban az intézkedések elfogadását nem tekintette ellentétesnek az Unió érdekével. Továbbá az, hogy a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat – tehát egy olyan helyzet elemzése, amelyben dömpingellenes intézkedések vannak hatályban – lehetővé tette, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseknek az érintett felekre gyakorolt esetleges indokolatlan hátrányos hatását is értékelje.

(230)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a dömping folytatódásának és a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére le lehet-e vonni azt a következtetést, hogy az Uniónak nem érdeke, hogy ebben a konkrét esetben fenntartsa az intézkedéseket.

(231)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg nagyon kedvezőtlenül hatna az uniós gazdasági ágazatra. Az uniós gazdasági ágazat helyzete gyorsan romlana az alacsonyabb értékesítési volumen és értékesítési árak tekintetében, ez pedig erősen visszavetné a jövedelmezőséget. Az intézkedések folytatódása lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára az ágazatban rejlő lehetőségek további kiaknázását egy olyan uniós piacon, amelyen egyenlő versenyfeltételek érvényesek.

(232)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ezért az uniós gazdasági ágazat érdekében áll.

(233)

A fenti (12) preambulumbekezdésben említett módon e vizsgálat során a Bizottság kilenc ismert felhasználóval vette fel a kapcsolatot. Egyikük sem jelentkezett vagy működött együtt a vizsgálatban.

(234)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eredeti vizsgálat az importőrök nyereségére és beszerzési forrásaira tekintettel azt állapította meg, hogy az intézkedések bevezetésének importőrökre gyakorolt esetleges negatív hatása nem lenne aránytalan.

(235)

A jelenlegi vizsgálatban nem állnak rendelkezésre az ennek ellenkezőjére utaló bizonyítékok, így megerősíthető, hogy a jelenleg hatályban lévő intézkedések nem voltak különösen negatív hatással az importőrök pénzügyi helyzetére, és az intézkedések fenntartása nem érintené kedvezőtlenül őket.

(236)

A vizsgálat során a Bizottság mintegy hatvan ismert felhasználóval vette fel a kapcsolatot. A felhasználók egyike sem jelentkezett vagy működött együtt a vizsgálatban.

(237)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eredeti vizsgálatban tíz felhasználó nyújtott be kitöltött kérdőívet. A vizsgálat a felhasználók nyereségére és beszerzési forrásaira tekintettel azt állapította meg, hogy az intézkedések bevezetésének felhasználókra gyakorolt esetleges hatása nem lenne aránytalan.

(238)

A jelenlegi vizsgálatban nem állnak rendelkezésre arra utaló bizonyítékok, hogy a hatályban levő intézkedések kedvezőtlenül érintették volna őket. Sőt, a kérelmező arra vonatkozó bizonyítékot nyújtott be, hogy a kulcsfelhasználók a jövedelmezőségük javulását tapasztalták a felülvizsgálati időszak alatt. A kérelem szerint a hatályban levő intézkedések nincsenek jelentős hatással a felhasználókra és a fogyasztókra, mivel a szerves bevonatú acéltermékek a feldolgozóipari termékek költségének csak elhanyagolható részét teszik ki (pl. egy mosógép előállítási költségéből 0,42 EUR összeget, vagy egy üres gyárépület megépítésére irányuló beruházás 0,4 %-át).

(239)

Ennek alapján megerősíthető, hogy a jelenleg hatályban lévő intézkedések nem voltak különösen negatív hatással a felhasználók pénzügyi helyzetére, és az intézkedések fenntartása nem érintené kedvezőtlenül őket.

(240)

Ennélfogva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem szól uniós érdekből fakadó kényszerítő ok a Kínából származó szerves bevonatú acéltermékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(241)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint a Kínából származó egyes szerves bevonatú acéltermékek behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(242)

Ha a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását kérheti. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (85). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(243)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (86) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(244)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

(1)

A 215/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (2) a Tanács kiegyenlítő vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó egyes szerves bevonatú acéltermékek behozatalára. A jelenleg hatályos kiegyenlítő vámok mértéke 13,7 % és 44,7 % közötti (a továbbiakban: az eredeti intézkedések). Az eredeti intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálat megnevezése a továbbiakban: az eredeti vizsgálat.

(2)

A 214/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (3) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó egyes szerves bevonatú acéltermékek behozatalára. A jelenleg hatályos dömpingellenes vámok mértéke 0 % és 26,1 % közötti.

(3)

Az együttes vámszint 13,7 % és 58,3 % között változik.

(4)

A hatályban levő kiegyenlítő intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés közzétételét (4) követően 2017. december 13-án a kiegyenlítő intézkedésekkel kapcsolatban hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelmet nyújtottak be az alaprendelet 18. cikke alapján.

(5)

A kérelmet az Európai Acélszövetség (Eurofer, a továbbiakban: a kérelmező) nyújtotta be az egyes szerves bevonatú acéltermékek teljes uniós termelésének több mint 70 %-át képviselő gyártók nevében.

(6)

A kérelmező szerint a kiegyenlítő intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a támogatásnyújtás és az uniós gazdasági ágazatot ért kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(7)

Miután megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, a Bizottság 2018. március 14-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (5) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a kiegyenlítő intézkedésekre vonatkozó, az alaprendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(8)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindítása előtt az alaprendelet 10. cikke (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság értesítette a kínai kormányt, hogy megfelelő módon dokumentált felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a kínai kormányt. A konzultációra 2018. március 9-én került sor, azonban a feleknek nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találniuk.

(9)

A Bizottság 2018. március 14-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (6) azt is bejelentette, hogy az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 11. cikkének (2) bekezdése szerint megindítja a Kínából származó egyes szerves bevonatú acéltermékek Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan hatályban levő végleges dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatát is.

(10)

A támogatás folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2017. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság ezenfelül külön értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a kérelmezőt, az ismert uniós gyártókat és azok érintett szövetségeit, az ismert kínai exportáló gyártókat, az ismert független uniós importőröket, az érintettként ismert független uniós felhasználókat, valamint az exportáló ország képviselőit, és felkérte őket a részvételre.

(12)

Valamennyi érdekelt fél felkérést kapott arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül ismertesse álláspontját, szolgáltasson információt és mindezeket támassza alá bizonyítékokkal. Az érdekelt felek arra is lehetőséget kaptak, hogy írásban meghallgatást kérjenek a vizsgálattal megbízott bizottsági szolgálatok és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtt.

(13)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(14)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e az exportáló gyártókra vonatkozó mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő összes ismert exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottság ezenkívül arra kérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió melletti képviseletét, hogy amennyiben vannak a vizsgálatban való részvétel iránt esetlegesen érdeklődő más exportáló gyártók, nevezze meg azokat és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(15)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés I. mellékletében mintavétel céljából kért információkat két exportáló gyártó nyújtotta be, azonban ezek egyike sem gyárt az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott szerves bevonatú acélterméket. Egy harmadik exportáló gyártó hat héttel a mintavételi formanyomtatvány válaszadási határidejét követően jelentkezett. Ez az exportáló gyártó érdekelt fél minősítést kapott, azonban nem bizonyult együttműködőnek, mivel a mintavételi formanyomtatványra nem válaszolt, és az exportáló gyártókra vonatkozó kérdőívet sem próbálta meg kitölteni.

(16)

A Bizottság következésképpen a 2018. július 18-i szóbeli jegyzékben tájékoztatta a kínai hatóságokat, hogy a támogatás folytatódásának vagy megismétlődésének vizsgálatakor az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tények felhasználásához folyamodhat. A kínai hatóságok nem reagáltak a jegyzékre.

(17)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte továbbá, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az eljárás megindítása előtt 21 uniós gyártó bocsátotta rendelkezésre a minta kiválasztásához kért információkat és jelezte együttműködési szándékát a Bizottságnak. A Bizottság ennek alapján ideiglenesen egy három gyártóból álló mintát választott ki, amelyet a termelési volumen és a hasonló termék Unióban történő értékesítése tekintetében az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan reprezentatívnak ítélt. A mintában szereplő uniós gyártók az uniós gazdasági ágazat becsült teljes termelésének 28 %-át, az uniós gazdasági ágazat független uniós vevőkre irányuló teljes értékesítési volumenének pedig több mint 27 %-át tették ki a felülvizsgálati időszak alatt. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Nem érkezett észrevétel, és így az ideiglenes minta megerősítést nyert. A Bizottság a mintát az uniós gazdasági ágazat szempontjából reprezentatívnak ítélte.

(18)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a kérelemben megjelölt kilenc független importőrt az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Egyikük sem jelentkezett.

(19)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintában szereplő három uniós gyártónak, a kérelmezőnek, valamint a kínai kormánynak. Kitöltött kérdőív a mintában szereplő három uniós gyártótól és a kérelmezőtől érkezett vissza.

(20)

A Bizottság minden olyan információt ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy megállapítsa a támogatás és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének a valószínűségét, továbbá megvizsgálja az uniós érdeket. A következő érdekelt felek telephelyein került sor ellenőrző látogatásra:

(21)

A Bizottság 2019. február 22-én nyilvánosságra hozta azokat a lényeges tényeket és szempontokat, amelyek alapján kiegyenlítő vámokat szándékozik kivetni. A felek számára meghatározott időszak állt rendelkezésre, hogy a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban észrevételeket tegyenek.

(22)

Észrevételek csak a kérelmezőtől érkeztek. Ezeket az alábbi 3.3. szakasz tárgyalja.

(23)

Az e hatályvesztési felülvizsgálattal érintett termék megegyezik az eredeti vizsgálattal érintett termékkel: magában foglalja egyes szerves bevonatú acéltermékek, azaz a jelenleg az ex 7210 70 80, az ex 7212 40 80, az ex 7225 99 00 és az ex 7226 99 70 KN-kód (7210708011, 7210708091, 7212408001, 7212408021, 7212408091, 7225990011, 7225990091, 7226997011 és 7226997091 TARIC-kód) alá tartozó, Kínából származó síkhengerelt, ötvözött vagy ötvözetlen acélból (kivéve a rozsdamentes acélt) készült, legalább az egyik oldalon festett, lakkozott vagy műanyaggal bevont termékek behozatalát, az olyan, úgynevezett „szendvicspanelek” kivételével, amelyeket épületekben alkalmaznak, és két külső fémlemezből állnak, köztük stabilizáló magként szigetelőanyaggal, és kivéve azon termékeket, amelyek hordozófelülete cinkpor tartalmú (olyan, cinkben gazdag festék, amely legalább 70 tömegszázalék cinket tartalmaz), kivéve továbbá a króm vagy ón fémbevonatú termékeket (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék vagy szerves bevonatú acéltermék).

(24)

A felülvizsgálat tárgyát képező terméket síkhengerelt acéltermékek szerves bevonattal történő ellátásával állítják elő. A szerves bevonat biztosítja az acéltermékek védelmét, valamint esztétikai és funkcionális jellemzőit.

(25)

A felülvizsgálat tárgyát képező terméket főként az építőiparban alkalmazzák, valamint az építőiparban alkalmazott termékekben való további feldolgozás céljára használják fel. Egyéb alkalmazási területei közé tartoznak a háztartási készülékek.

(26)

Az érdekelt felek nem nyújtottak be észrevételeket a hasonló termékkel kapcsolatban. Ezért az eredeti vizsgálat megállapításával egyezően ez a hatályvesztési felülvizsgálat megerősítette, hogy a Kína hazai piacán előállított és értékesített termék, valamint az Unióban az uniós gyártók által előállított és értékesített termék ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkezik, és végső felhasználásaik is megegyeznek. Ezért a Bizottság ezeket az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett hasonló termékeknek tekinti.

(27)

A Bizottság az alaprendelet 18. cikkének és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően először annak valószínűségét vizsgálta meg, hogy a jelenlegi intézkedések megszűnése a támogatás folytatódásához vezetne.

(28)

2018. június 4-én a Bizottság kérdőívet küldött a kínai kormánynak, amely kifejezetten az Export Import Bank of China (a továbbiakban: az EXIM), valamint a China Export & Credit Insurance Corporation (a továbbiakban: a Sinosure) számára összeállított egyedi kérdőíveket is tartalmazott azon az alapon, hogy a kérelemben szereplő és/vagy az eredeti vizsgálat során beszerzett információk szerint az említett felek a kínai kormány ellenőrzése alatt hiteleket és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtottak a szerves bevonatú acéltermékek ágazatának.

(29)

A kínai kormány emellett felkérést kapott arra, hogy továbbítson kérdőívet azon bankok és egyéb pénzügyi intézmények részére, amelyek a tudomása szerint hitelt nyújtottak az érintett ágazatnak, valamint a melegen és hidegen hengerelt acéltermékek azon gyártói és forgalmazói részére, amelyek alapanyagot szállítanak a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártásához.

(30)

A Bizottsághoz nem érkezett a kínai kormány, az EXIM, a Sinosure vagy a beszerzési vállalatok által kitöltött kérdőív.

(31)

A Bizottság 2018. július 18-án kelt szóbeli jegyzékében tájékoztatta a kínai hatóságokat, hogy mivel sem a kínai kormány, sem a felülvizsgálat tárgyát képező termék kínai exportáló gyártói nem működtek együtt, a (16) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló tényekre kívánja alapozni a ténymegállapításait. Tájékoztatta továbbá a hatóságokat, hogy a rendelkezésre álló tényeken alapuló ténymegállapítások kedvezőtlenebbek lehetnek, mint a kínai kormány és az exportáló gyártók együttműködése esetén lennének.

(32)

Erre vonatkozóan nem érkezett észrevétel. A Bizottság – az alaprendelet 28. cikkével összhangban – a rendelkezésre álló tények felhasználását tartotta szükségesnek annak érdekében, hogy megállapítsa a szerves bevonatú acéltermékek ágazatában Kína támogatási gyakorlatának folytatódását.

(33)

A Fellebbviteli Testület a rendelkezésre álló tények felhasználásával kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 12.7. cikke csak az esetlegesen hiányzó információk pótlása céljából, a támogatás vagy a kár pontos megállapítása érdekében engedi meg a rendelkezésre álló tények felhasználását. A Fellebbviteli Testület különösen azt emelte ki, hogy „kapcsolatnak kell fennállnia a hiányzó »szükséges információk« és azon konkrét »rendelkezésre álló tények« között, amelyek alapján a 12.7. cikk szerinti megállapítás tehető.” Ezért „a vizsgálatot végző hatóságnak azokat a »rendelkezésre álló tényeket« kell felhasználnia, amelyek »észszerűen pótolják azokat az információkat, amelyeket az érdekelt fél nem adott meg«, azzal a céllal, hogy pontos megállapításra jusson”. A Fellebbviteli Testület kifejtette továbbá, hogy a „rendelkezésre álló tények” olyan tények, amelyek a vizsgálatot végző hatóság birtokában vannak és írásbeli nyilvántartásában szerepelnek. Mivel a 12.7. cikk alapján tett megállapításokat a „rendelkezésre álló tények” alapján kell megtenni, „ezek nem alapulhatnak nem tényszerű feltételezéseken vagy spekuláción.” Továbbá, az érvelés és annak értékelése során, hogy mely rendelkezésre álló tények pótolhatják észszerűen a hiányzó információkat, a vizsgálatot végző hatóságoknak „a rendelkezésre álló minden megalapozott tényt figyelembe kell venniük”. A Fellebbviteli Testület kifejtette, hogy „a hiányzó »szükséges információk« észszerű pótlása” a vizsgálatot végző hatóság részéről „érvelési és értékelési folyamat” elvégzésével jár. Amennyiben többféle tény áll a vizsgálatot végző hatóság rendelkezésére, amelyekből választania kell, „természetesen adódik, hogy az érvelés és értékelés folyamata bizonyos fokú összehasonlítást foglal magában”, amelynek célja a pontos megállapítás. A „rendelkezésre álló tények” előírt értékelése és hogy ez milyen formát ölthet, az adott ügy konkrét körülményeitől függhet, ideértve a rendelkezésre álló bizonyítékok jellegét, minőségét és mennyiségét, valamint a teendő konkrét ténymegállapításokat. Az előírt magyarázat és elemzés jellege és terjedelme megállapításonként szükségszerűen különböző lesz (8).

(34)

A Bizottság ennek megfelelően a rendelkezésére álló tényeket használta fel az elemzéséhez, különösen a következőket:

(35)

Mielőtt a Bizottság a konkrét támogatások vagy támogatási programok vizsgálatával megkezdte a vélelmezett támogatásnyújtás elemzését (3.4. és azt követő szakaszok), feltérképezte azokat a kormányzati terveket, projekteket és egyéb dokumentumokat, amelyek több támogatást, illetve támogatási programot is érintenek. A Bizottság megállapította, hogy az alábbi okokból valamennyi vizsgált támogatás, illetve támogatási program a kínai kormány által kialakított központi tervezés végrehajtásának részét képezi.

(36)

A Bizottság a jelenlegi vizsgálat során megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a leginkább releváns dokumentum az 13. ötéves acélágazati terv, az acélipar 2016–2020 közötti időszakra szóló kiigazítási és korszerűsítési terve volt. A 13. ötéves terv továbbra is kedvezményezett ágazatként kezeli az acélágazatot. A terv kihangsúlyozza, hogy az acélágazat „alapvető fontosságú a nemzetgazdaság számára, Kína egyik sarokköve”. A terv a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozóan átfogó célkitűzésként fogalmazza meg, hogy „Kína gyártónagyhatalommá fejlődjön.”

(37)

A 13. ötéves terv ezenkívül hangsúlyozza a technológiai innováció szerepét Kína gazdasági fejlődésében, valamint a „zöld” fejlesztési elvek további szem előtt tartásának fontosságát. Az 5. fejezet szerint a fő fejlesztési irányok egyike – csakúgy, mint a tizenkettedik ötéves tervben – a hagyományos iparszerkezet korszerűsítésének előmozdítása. A gondolat bővebb kifejtését a 22. fejezet tartalmazza, amely bemutatja azt a stratégiát, amely a hagyományos kínai ipar modernizálását annak technológiai átalakítása útján kívánja előmozdítani. E tekintetben a 13. ötéves terv rögzíti, hogy a vállalatok támogatást kapnak „az olyan területek átfogó fejlesztéséhez, mint a terméktechnológia, az ipari berendezések, a környezetvédelem, valamint az energiahatékonyság”. A környezetvédelem részletesebb kifejtése a 44. fejezetben található. A fejezet szerint a kulcságazatokat a tiszta termelés érdekében „megújítják”, a 16. keretes írás pedig e tekintetben kifejezetten az acélipart említi.

(38)

2016 novemberében közzétették az „Acélipari kiigazítási és korszerűsítési terv a 2016–2020 közötti időszakra” című dokumentumot (a továbbiakban: a 13. ötéves acélipari terv), amely a 13. ötéves tervre épül. A terv megállapítja, hogy az acélipar „a kínai gazdaság fontos, alapvető ágazata, a nemzetgazdaság egyik sarokköve”. A terv további részletekkel szolgál a technológiai innováció, a strukturális kiigazítás, valamint a zöld fejlesztés 13. ötéves tervben említett alapelveiről, amelyeket egyúttal összekapcsolja az acélipar konkrét prioritásaival (lásd a terv IV. fejezetét – Fő feladatok) és a különféle költségvetési és pénzügyi támogató intézkedésekkel is (lásd a terv V. fejezetét – Védintézkedések).

(39)

A terv központi eleme az acélágazat konszolidálása, valamint a domináns, illetve nagy gyártók – lényegében állami tulajdonú vállalatok – kiaknázása. Felhívja továbbá a kínai acélgyártókat, hogy folytassák, továbbá bővítsék külföldi termelésüket. A 13. ötéves terv meghatározza az ország egészében felhasználandó acélmennyiséget, egyúttal emlékeztet arra, hogy az acélexport irányításában követendő elv szerint a belső kereslet elsődleges, a kínai vállalatoknak tevékenyen be kell kapcsolódniuk a nemzetközi versenybe, továbbá létre kell hozni és fenn kell tartani az acélexport környezetét.

(40)

A 13. ötéves terv 17. fejezetének 1. szakasza kimondja: „A nemzeti fejlesztési stratégia és terv irányító és kényszerítő szerepet tölt be”. Végül a 13. ötéves acélipari terv előírja, hogy „az acéliparért felelős valamennyi helyi hatóság köteles […] végrehajtani a jelen tervben foglalt feladatokat és politikai intézkedéseket”. Az egyes vállalatok szintjén „az érintett vállalkozások kötelesek gondoskodni arról, hogy tevékenységeik összhangban álljanak a tervben szereplő fő célkitűzésekkel és kiemelt feladatokkal” (15). A 13. ötéves terv tehát az általános ösztönző kijelentések helyett kötelező keretet ír elő a belföldi acélipar számára. A keret helyi és tartományi szinten is érvényesül az e szinteken elfogadott tervek formájában, amelyek a végrehajtás további részleteit rögzítik.

(41)

A kínai Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság „A vas- és acélipar fejlesztési politikája” című, (2005. évi) 35. sz. határozata (a továbbiakban: a 35. sz. határozat) szintén a kínai acélágazatra irányadó szakpolitikai dokumentum. Az Államtanács által elfogadott rendelet rögzíti a kínai kormány ágazati ellenőrző szerepének szempontjait, többek között:

(42)

Az Államtanács 40. sz. határozata beruházási szempontból az ösztönzött, a korlátozott és a megszűnt projektek kategóriái szerint osztályozza az ipari ágazatokat. A határozat kimondja, hogy az „Iparszerkezeti kiigazítás iránymutatás-gyűjteménye” – amely a 40. sz. határozat egyik végrehajtási intézkedése – fontos támpontot jelent a beruházási utasítások orientációjában. Emellett útmutatóul szolgál a kínai kormány számára a beruházási projektek lebonyolításához, továbbá a költségvetési, adózási, hitel-, föld-, valamint behozatali és kiviteli szakpolitikák kidolgozásához és végrehajtásához (16). Az acélipar az iránymutatás-gyűjtemény VIII. fejezetében ösztönzött ágazatként szerepel. Jogi jellegét illetően a Bizottság megállapította, hogy a 40. sz. határozat az Államtanácsnak, azaz Kína legfelsőbb közigazgatási szervének a rendelete. Ebből adódóan tehát a határozat a többi közjogi szerv, valamint a gazdasági szereplők számára jogilag kötelező (17).

(43)

Az acélipar kiigazításáról és revitalizációjáról szóló 2009. évi tervezet az acéliparra vonatkozó cselekvési terv. Célja a nemzetközi pénzügyi válság kezelése, valamint a kínai kormány által a növekedés fenntartására vonatkozóan előírt követelmények teljesítése. További törekvése „az ágazat stabil működésének biztosítása” arra tekintettel, hogy az „a nemzetgazdaság egyik alappillérét jelentő ágazat”. A dokumentum a következőket rögzíti:

(44)

A „Közép- és hosszú távú tudományos és technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020)” III.5. és VIII. fejezete kimondja, hogy támogatja a kulcsterületek és a prioritásként kezelendő témák fejlesztését, továbbá ösztönzi e kulcsterületek és prioritások pénzügyi és költségvetési támogatását.

(45)

A felsorolt dokumentumokat, valamint azok rendelkezéseit figyelembe véve a Bizottság megismételte az eredeti vizsgálat arra vonatkozó következtetését, hogy a kínai acélipar a felülvizsgálati időszak alatt is kulcs-, illetve stratégiai ágazat maradt, amelynek fejlesztése stratégiai szakpolitikai célkitűzésként, a kínai kormány aktív törekvései és irányítása keretében zajlik.

(46)

A kínai kormány, valamint a (16) és a (31) preambulumbekezdésben meghatározott kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányára tekintettel a Bizottság az alábbiak szerint vizsgálta a támogatás folytatódását. A Bizottság először azt vizsgálta meg, hogy az eredeti vizsgálat nyomán kiegyenlített támogatások továbbra is gazdasági előnyt nyújtanak-e a szerves bevonatú acéltermékek ágazatának. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy az említett ágazat részesül-e olyan támogatásban, amelyet az eredeti vizsgálatban nem egyenlítettek ki (a továbbiakban: egyéb támogatás), ahogyan azt a kérelem állítja.

(47)

A Bizottság úgy határozott, hogy az eredeti vizsgálatban kiegyenlített legtöbb támogatás folytatódó fennállását, valamint egyes egyéb támogatások fennállását megerősítő ténymegállapításokra tekintettel nincs szükség a kérelmező állítása szerint létező összes egyéb támogatás kivizsgálására. E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 18. cikke szerint azt kell megvizsgálnia, hogy van-e bizonyíték a támogatás folytatódására, tekintet nélkül az összegre.

(48)

A végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban a kérelmező három fő észrevételt tett. Egyrészt azzal érvelt, hogy a kínai kormány azon politikája, amelynek értelmében megakadályozza az acélgyártók csődjét, és az adott vállalat állapotától függetlenül biztosítja a finanszírozási források rendelkezésre állását, de facto garanciának minősül. Ezt pedig különálló támogatási programként kezelve a Bizottságnak ennek megfelelően kellett volna kiegyenlítenie. Másrészt a kérelmező azt állította, hogy a Bizottság által meghatározott új támogatások az állítólagos, a Bizottság által nem elemzett de facto garanciával együttesen sem mutatják a kínai exportáló gyártók részére a felülvizsgálati időszak alatt nyújtott gazdasági előny teljes összegét, sőt, állítása szerint a támogatás mértéke nőtt az eredeti vizsgálathoz képest. Harmadrészt a kérelmező észrevétele szerint azáltal, hogy nem jelentette be a szerves bevonatú acéltermékek gyártóinak juttatott támogatást, Kína nem tett eleget a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásban előírt követelményeknek.

(49)

Az első észrevételre reagálva a Bizottság elismerte, hogy a kínai kormány a fenti 1.2. szakaszban említett dokumentumokban foglalt politikája, valamint az abból származó gazdasági előny akár addig is terjedhet, hogy egyes, pénzügyi nehézségekkel küzdő állami tulajdonú nagyvállalatok számára implicit de facto garanciát biztosítson. Azonban ahogyan a Bizottság ezt a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozóan megállapította (18), miután elemzése eleve a kedvezményes hitelnyújtásra irányult és a szóban forgó, valamint az egyéb támogatási programok esetében megállapított támogatásnyújtás mértéke egyébként is számottevő volt, a Bizottság úgy határozott, hogy nem vizsgálja behatóbban a kérdést.

(50)

A második észrevételt illetően a Bizottság elismerte, hogy az alábbi 3.5.4. szakaszban foglaltak szerint megállapította olyan egyéb támogatási programok fennállását, amelyek kiegyenlítésére az eredeti vizsgálat során nem került sor. Nincs azonban arra vonatkozó bizonyíték, hogy az eredeti vizsgálat időpontjában fennálló támogatási programok keretében megvalósult támogatásnyújtás mértéke csökkent volna. Ebből pedig valóban nagyobb mértékű támogatásnyújtás adódhat a felülvizsgálati időszak alatt. A Bizottság ugyanakkor a támogatásnyújtás folytatódására vonatkozó ténymegállapításaira tekintettel nem tartotta szükségesnek a támogatási összegek kiszámítását, mivel az említett ténymegállapítások a hatályvesztési felülvizsgálattal összefüggésben elégségesek. A Bizottság felhívta a kérelmező figyelmét arra, hogy a szóban forgó felülvizsgálat nem érinti a vámok tényleges mértékét, továbbá nem befolyásolja a kérelmező jogát arra, hogy az alaprendelet 19. cikke szerint felülvizsgálati kérelmet nyújtson be. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az észrevételt.

(51)

Ami a harmadik észrevételt illeti, Kína a szóban forgó támogatások tekintetében valóban nem teljesítette a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 25. cikkében a támogatások bejelentésére vonatkozóan előírt kötelezettségét. A Bizottság sajnálja, hogy Kína elmulasztotta az említett kötelezettségét, mivel ezzel jelentős mértékben akadályozza a Bizottságot abban, hogy értékelje a kínai kormány által a szerves bevonatú acéltermékek gyártói javára végrehajtott támogatások tartalmát és hatását. Az alaprendelet azonban nem rendelkezik olyan jogkövetkezményről, amelyre a folyamatban lévő felülvizsgálattal összefüggésben hivatkozni lehet. A Bizottság a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás vonatkozó szabályai szerint megfelelő lépéseket tesz a WTO illetékes fórumain. Ezért a Bizottság ezt az észrevételt is elutasította.

(52)

Az eredeti vizsgálat (20) során a Bizottság megállapította, hogy a szerves bevonatú acélterméket gyártó vállalatokat melegen hengerelt és hidegen hengerelt acéltermékekkel ellátó állami tulajdonú vállalatok a WTO Fellebbviteli Testülete által meghatározott vizsgálat (21) szerint közjogi szervnek minősülnek, mivel kormányzati feladatot látnak el, amelynek során kormányzati hatáskört gyakorolnak.

(53)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a melegen és hidegen hengerelt acéltermékek kínai magántulajdonú gyártóinak az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. és iv. alpontja szerint a kínai kormány ad megbízást és utasítást az áruszállításra és az állami tulajdonú acélipari vállalatokkal azonos eljárásra (22).

(54)

Az ezt követő elemzésben (23) a Bizottság arra a határozott következtetésre jutott, hogy a szerves bevonatú acéltermékeket exportáló gyártók esetében az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdésének értelmében vett gazdasági előny áll fenn. A gazdasági előny abból származott, hogy a melegen és hidegen hengerelt acéltermékek gyártói – közjogi szervként eljáró állami tulajdonú vállalatok és a kínai kormány által az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízott és utasított magántulajdonú vállalatok egyaránt – a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosítottak nyersanyagot.

(55)

A gazdasági előny mértékének kiszámításához a Bizottság összehasonlította a szerves bevonatú acélterméket exportáló gyártók által a melegen és hidegen hengerelt acéltermékekért fizetett árat a releváns referenciaértékkel. A Fellebbviteli Testület jelentése megerősítette, hogy amennyiben a vétel helye szerinti ország piaca a kormányzati szerepvállalás miatt torzult, külső referenciaérték használata megengedett.

(56)

Az eredeti vizsgálat aktájában szereplő információk alapján a Bizottság megállapította, hogy az állami tulajdonú vállalatok által Kínában értékesített melegen és hidegen hengerelt acéltermékek árai torzultak. Ez az állami tulajdonú vállalatok melegen és hidegen hengerelt acéltermékek kínai piacán tapasztalható kimagasló erőfölényéből, valamint abból adódott, hogy a magántulajdonban levő szállítók által a melegen és hidegen hengerelt acéltermékekre alkalmazott árakat az állami tulajdonú vállalatok által felszámított árakhoz igazították.

(57)

A Bizottság erre tekintettel megállapította, hogy Kína esetében nem állnak rendelkezésre a melegen és hidegen hengerelt acéltermékek megbízható piaci árai, ezért a referenciaértéket számtanilag képezte a melegen és hidegen hengerelt acéltermékek különféle acélipari szaklapokban – pl. a Steel Business Briefing, a MEPS és a CRU című folyóiratokban – rendszeresen közzétett világpiaci árai alapján.

(58)

A melegen és hidegen hengerelt acéltermékek gyártói által alkalmazott árak külföldi referenciaértékkel való összevetéséből az derült ki, hogy a kínai árak jóval elmaradnak a referenciaáraktól, aminek a következtében a szerves bevonatú acéltermékek kínai exportáló gyártóinál az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett gazdasági előny keletkezik.

(59)

A szóban forgó támogatási programról megállapítást nyert továbbá, hogy az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében véve egyedi, tekintve, hogy a melegen és hidegen hengerelt acéltermékeket csak korlátozott számú kínai iparág és vállalkozás használja fel gyártási folyamataiban.

(60)

Az eredeti vizsgálat a szerves bevonatú acéltermékek mintában szereplő exportáló gyártóira vonatkozóan 23,02 % és 27,63 % közötti támogatási mértéket állapított meg, míg a nem együttműködő vállalatok aránya 32,44 % volt.

(61)

Kérelmében és annak mellékleteiben a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acéltermékek kínai gyártói továbbra is gazdasági előnyhöz jutnak azáltal, hogy állami és nem állami tulajdonú vállalatok a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosítanak számukra melegen és hidegen hengerelt acéltermékeket a szerves bevonatú acéltermékek gyártásához.

(62)

A melegen és hidegen hengerelt acéltermékeket a szerves bevonatú acéltermékek olyan gyártóinak biztosítják a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében, amelyek nem vertikálisan integrált acélgyártók. Ezáltal olyan gyártók jutnak gazdasági előnyhöz, amelyek i. csak hideghengersorral rendelkeznek, és a melegen hengerelt acélt hordozófelület céljára vásárolják a hidegen hengerelt termékekhez; vagy ii. csak bevonatkészítő sorral rendelkeznek, és a hidegen hengerelt acélt alapanyagként kell beszerezniük. A szerves bevonatú acéltermékek számos kínai gyártója továbbra is vertikálisan nem integrált újrahengerlő üzemként működik, ennélfogva síkacél alapanyagot igényel a szerves bevonatú acéltermékek előállításához (24).

(63)

Első lépésként a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a melegen és hidegen hengerelt acélterméket szállítók továbbra is közjogi szervnek minősülnek a WTO Fellebbviteli Testülete által meghatározott vizsgálat szerint (lásd a (48) preambulumbekezdést). A kérelmező rámutatott, hogy a kínai kormány különféle eszközökkel ellenőrzi és irányítja az állami tulajdonú vállalatokat.

(64)

Először is az intézményi keret lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy különféle szervek útján szoros ellenőrzése alatt tartsa az állami tulajdonú vállalatokat.

(65)

Kínában minden állami tulajdonú vállalat végső tulajdonosa az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeletével és kezelésével megbízott bizottsága (a továbbiakban: a SASAC). A SASAC valamennyi igazgatóját és vezetőjét a Kínai Kommunista Párt nevezi ki. A SASAC vezető szerepet tölt be az állami tulajdonú vállalatok irányításában, ideértve a fegyelmező felügyeletet is, és gondoskodik arról, hogy az állami tulajdonú vállalatok szem előtt tartsák a kínai kormány által megfogalmazott célkitűzéseket. Részt vesz továbbá a befektetési döntésekben, valamint a részvény- és üzletrészügyletekben. A SASAC tehát az állami tulajdonú vállalatok állami szabályozó hatóságának tekinthető.

(66)

Az állami tulajdonú vállalatokat ellenőrző további szabályozó hatóság a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság. A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság feladata a makrogazdasági és iparfejlesztési stratégiák kidolgozása, valamint annak biztosítása, hogy a helyi szereplők megfelelően végrehajtsák a kínai kormány politikáját. A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság iránymutatásokat és irányelveket fogad el, és nagy beruházási projekteket hagy jóvá. A kínai acélgyártóknak minden beruházásukhoz be kell szerezniük a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság jóváhagyását.

(67)

Másodszor: a kínai kormány jogszabály alapján szigorú ellenőrzést gyakorol az acélipar felett. Besorolása szerint az acélágazat „alapvető pillérágazat”, amelyet az államnak „viszonylag szigorú ellenőrzés alatt kell tartania” (25). Emellett „ösztönzött ágazat” is, e jogállásának köszönhetően pedig különféle előnyöket élvez például hitelekkel, földhasználati jogokkal, valamint kedvezményes adózási feltételekkel összefüggésben. Az ellenőrzést tovább szigorítja, hogy külföldi tulajdonos nem szerezhet többségi részesedést ezekben a vállalatokban, mivel ez lazítaná a kínai kormány által gyakorolt ellenőrzést.

(68)

Harmadszor: a kínai kormány a felső vezetés kinevezése és felügyelete útján is ellenőrzi az állami tulajdonú vállalatokat. A pártban, a kínai kormányban, a katonai szervezetben, valamint az állami tulajdonú vállalatokban magas tisztséget betöltő személyeket a Kommunista Párt Titkárságának irányítása alá tartozó Szervezeti Osztály nevezi ki és kíséri figyelemmel. E hatáskörét a SASAC-kal együttesen gyakorolja, amely többek között a helyettes vezérigazgatói tisztséget betöltő személyeket nevezi ki (26).

(69)

Az állami tulajdonú vállalatok közjogi szervként járnak el azáltal, hogy az acélágazatban kormányzati célkitűzéseket tartanak szem előtt, és kormányzati feladatokat látnak el. A kínai kormány szakpolitikáját követik, összefonódásokat és akvizíciókat hajtanak végre, meghatározott termékekre összpontosítják termelésüket, nemzeti célok elérésére törekszenek, és meghatározott értékesítési ágazatokat részesítenek előnyben.

(70)

Hangsúlyozni szükséges, hogy az összes arra vonatkozó fenti bizonyíték, hogy a kínai kormány utasítja, irányítja és ellenőrzi az állami tulajdonú vállalatokat, ugyanazoknak az eredeti vizsgálatban is figyelembe vett fő dokumentumoknak és jogszabályoknak az elemzésén alapul, amelyek a felülvizsgálati időszak alatt is hatályosak (27). Az egyetlen jelentős módosítás az eredeti vizsgálathoz képest, hogy a 12. ötéves acélágazati tervet a 13. ötéves terv váltotta fel. A kínai kormány meghatározó szerepe e módosítást követően sem változott.

(71)

Második lépésként a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy az állami tulajdonú vállalatok számottevő jelenléttel és folytatódó erőfölénnyel rendelkeznek általában az acélágazatban, különösen pedig a szerves bevonatú acéltermékek, valamint a melegen hengerelt acéltermékek ágazatában. A kérelem 65–68. pontja felsorolta az érintett ágazatok jelentősebb állami tulajdonú vállalatait, továbbá összefoglalta Ausztrália (28) és az Egyesült Államok (29) hatóságai által folytatott vizsgálatok legutóbbi ténymegállapításait.

(72)

Harmadik lépésként a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a melegen és hidegen hengerelt acéltermékek magántulajdonú gyártóinak továbbra is a kínai kormány ad az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. és iv. alpontja szerinti megbízást és utasítást az áruszállításra, valamint az állami tulajdonú vállalatokéhoz hasonló árak alkalmazására. A Bizottság eredeti vizsgálat során tett ténymegállapításai ennélfogva a felülvizsgálati időszak alatt is érvényesek.

(73)

Kérelmének alátámasztására a kérelmező rámutatott, hogy a nem állami tulajdonú vállalatok változatlanul a nemzeti és helyi ötéves tervek betartására kényszerülnek, továbbá ki vannak téve annak az erőteljes befolyásának, amelyet a kínai kormány gyakorol a piacra és szervezeti struktúrájukra. Az állami hatóságok, a Kommunista Párt és a nem állami tulajdonú vállalatok között folytatódó erős kölcsönhatások bizonyítása érdekében a kérelmező az Egyesült Államok legutóbbi szubvencióellenes vizsgálatának ténymegállapításaira (30), valamint az Európai Kereskedelmi Kamara Kínában két tanulmányára (31) hivatkozott.

(74)

A fenti bizonyítékok arra utalnak, hogy a hidegen és melegen hengerelt acéltermékek ágazatában az állami tulajdonú vállalatok továbbra is közjogi szervként járnak el, a nem állami tulajdonú vállalatok pedig megbízás és utasítás alapján végzik a tevékenységüket. A kínai kormány együttműködésének hiányában nem merült fel olyan érv, amely alapján vitathatók lennének a kérelmező által e tekintetben bemutatott bizonyítékok. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártói folytatólagos gazdasági előnyre tesznek szert amiatt, hogy az eredeti vizsgálatban megállapított módon a hidegen és melegen hengerelt acéltermékek gyártói a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében szállítanak nyersanyagot a számukra.

(75)

Ezenkívül általában az acélágazatot illetően a Kínáról szóló jelentés (32), valamint konkrétan a melegen síkhengerelt acéltermékek ágazatát illetően a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat ténymegállapításai (33) megerősítették a szóban forgó támogatási program létrehozásával és folytatódásával kapcsolatos kritikus problémákat, többek között azt, hogy az állami tulajdonú vállalatok közjogi szervként járnak el, a nem állami tulajdonú vállalatok pedig megbízás és utasítás alapján végzik a tevékenységüket, továbbá az árak torzulását.

(76)

A kérelem 20. mellékletének 76–78. pontjában a kérelmező számítást mutatott be arról, hogy a felülvizsgálati időszakban milyen mértékű gazdasági előny származott a támogatási intézkedésből. A számításhoz az eredeti vizsgálat módszertanát, továbbá nagyjából az eredeti vizsgálatban figyelembe vett országokból álló nemzetközi referenciaértéket használta fel. A kínai belföldi árak és a referenciaár különbözete a hidegen hengerelt és a melegen hengerelt acéltermékek esetében egyaránt meghaladta a 25 %-ot.

(77)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását. A kérelemben foglalt információk ugyanakkor azt jelzik, hogy a támogatások továbbra is az eredeti vizsgálat során megállapítottakhoz hasonló mértékűek.

(78)

A szóban forgó támogatási intézkedés az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében véve továbbra is egyedi, tekintve, hogy a melegen és hidegen hengerelt acéltermékeket csak korlátozott számú kínai iparág használja fel a termelésében.

(79)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított melegen és hidegen hengerelt acéltermékek formájában nyújtott kiegyenlíthető támogatás a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.

(80)

Az eredeti vizsgálat (34) során a Bizottság megállapította, hogy a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, valamint 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatási intézkedésnek kell tekinteni. Mivel a földterületek értékesítésének nincs működő piaca Kínában, a kínai kormány a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosít földhasználati jogokat, ezáltal gazdasági előnyt nyújtva a kedvezményezett vállalatoknak. Az alkalmazott külső referenciaérték azt bizonyította, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártói által a földhasználati jogokért fizetett összeg jóval a szokásos piaci ár alatt van.

(81)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel az ipari földterületekhez való hozzáférés törvényileg csak azokra a vállalatokra korlátozódik, amelyek követik az állam által meghatározott iparpolitikát. Ezenkívül nyilvános ajánlattételi eljárásra csak egyes ügyletek tekintetében került sor, az árakat a hatóságok gyakran önkényesen szabták meg, a kormányzati gyakorlat pedig ezen a területen tisztázatlan és nem átlátható.

(82)

A földterületek Tajvanon alkalmazott árát referenciaértékként tekintve az eredeti vizsgálat a szóban forgó intézkedést illetően a szerves bevonatú acéltermékek mintában szereplő exportáló gyártóira vonatkozóan 0,34 % és 1,12 % közötti támogatási mértéket állapított meg, míg a nem együttműködő vállalatok aránya 1,36 % volt.

(83)

A kérelemben és annak mellékleteiben (35) a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acéltermékek kínai gyártói továbbra is gazdasági előnyhöz jutnak a számukra a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított földhasználati jogok révén.

(84)

A kérelmező rámutatott, hogy az irányadó jogszabály az eredeti vizsgálat óta nem változott. Kínában tiltott a földmagántulajdon. A földügyi igazgatásról szóló törvény és különösen annak 2. cikke változatlanul úgy rendelkezik, hogy Kínában minden földterület végső tulajdonosa a kínai kormány, mivel a föld a kínai nép közös tulajdona. A tulajdonjogi törvény 45–48. cikkének meghatározása szerint Kínában a földterületek vagy „közös tulajdonban”, vagy „állami tulajdonban” vannak. A földet nem lehet eladni, a földhasználati jogot azonban át lehet ruházni nyilvános ajánlattétel, árajánlat vagy árverés útján.

(85)

Sem a kínai kormány, sem az exportáló gyártók nem nyújtottak bizonyítékot arra, hogy megszűntek volna azok a gazdasági előnyök, amelyekhez a szerves bevonatú acéltermékek ágazata a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított földhasználati jogok révén jutott.

(86)

A Bizottság a rendelkezésre álló információk, többek között a Kínáról szóló jelentés vonatkozó következtetései (36), valamint a gumiabroncsokra és az elektromos kerékpárokra vonatkozó legutóbbi vizsgálatok ténymegállapításai (37) alapján arra a következtetésre jutott, hogy a földhasználat ellenében fizetett díjakat továbbra is támogatják, mert a kínai kormány által megszabott rendszer nem piaci elvekhez igazodik.

(87)

mivel a földterületek értékesítésének nincs piaca Kínában, külső referenciaérték segítségével szükséges megállapítani a megfelelő piaci árat, továbbá az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontja szerint kiszámítani a felülvizsgálati időszak alatt nyújtott támogatás összegét. A legutóbbi kiegyenlítési vizsgálat ténymegállapításaira tekintettel a Bizottság frissítette és felfelé igazította a fent említett tajvani földárakat, amelyeket rendszerint referenciaértékként vesz figyelembe az ilyen jellegű számításokban.

(88)

A kínai kormány és a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását. Ugyanakkor mivel a tajvani referenciaárak magasabbak voltak az eredeti vizsgálatban figyelembe vett áraknál, valószínű, hogy a támogatás legalább az akkori szinten folytatódott.

(89)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja értelmében egyedi. Földhasználati jogot csak egy korlátozott vállalati kör kap. Ezenfelül az Államtanács 40. sz. határozata szerinti keretben az ösztönzött kategóriába tartozó acélágazatnak gazdasági előnye származik a földhasználati jogokból. A földhasználati jogok biztosítása emellett továbbra sem átlátható Kínában.

(90)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított földhasználati jogok formájában nyújtott kiegyenlíthető támogatás a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.

(91)

A Bizottság az eredeti vizsgálat során (38) megállapította, hogy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság rögzíti a különböző tartományokban alkalmazandó villamosenergia-árakat. A vizsgálat szerint a helyi ármegállapítási hivatalok pusztán a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által központi szinten meghatározott árak végrehajtói. Ezt megerősítette az a tény is, hogy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság értesítéseket ad ki, amelyekben meghatározza az egyes tartományokra vonatkozó árakat, majd ezeket az értesítéseket formálisan a helyi ármegállapítási hivatal által elfogadott helyi értesítésekbe ültetik át és hajtják végre helyi szinten.

(92)

Ezenkívül az eredeti vizsgálat azt is megállapította, hogy bizonyos tényezők – nevezetesen a központi kormányzat és a helyi önkormányzatok ötéves terveiben és az ágazati tervekben meghatározott iparpolitikai célok követése – szerint egyes ágazatokban, és/vagy tartományi vagy helyi szinten más és más villamosenergia-díjszabást határoznak meg.

(93)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike az ipari nagyfelhasználókra általánosan érvényes díjszabásnál alacsonyabb villamosenergia-díjszabás folytán gazdasági előnyben részesül. Megállapítást nyert, hogy abban a konkrét térségben, ahol ez az exportőr található, egyes ipari felhasználók – beleértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket gyártó felhasználókat – ezt az alacsonyabb díjszabást vehetik igénybe. A vállalat ennélfogva az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja szerinti pénzügyi hozzájárulásban részesült azáltal, hogy a kormány a helyi áramszolgáltató vállalaton keresztül villamos energiát biztosított a számára. Ez az alaprendelet értelmében kimerítette a nem általános infrastruktúraként áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott kormányzati támogatás fogalmát.

(94)

Megállapítást nyert, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedi. Az alacsonyabb villamosenergia-díjszabást a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság vonatkozó értesítése határozta meg. A díjszabást tehát központi hatóság rendelte el, és azt helyi szinten hajtották végre. Ez az alacsonyabb díjszabás egyes meghatározott ágazatokra korlátozódott. A támogatás egyúttal csak egy meghatározott régióban volt nyújtható abban az értelemben, hogy csak arra a meghatározott kijelölt földrajzi területre korlátozódott, ahol az exportáló gyártó található.

(95)

A kérelemben a kérelmező rámutatott, hogy az irányadó jogszabály az eredeti vizsgálat óta nem változott. A kérelmező bizonyítékot nyújtott továbbá arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acélterméket gyártók a program révén gazdasági előnyhöz jutottak a felülvizsgálati időszakban (39).

(96)

Sem a kínai kormány, sem a kínai exportáló gyártók nem nyújtottak bizonyítékot arra, hogy megszűntek volna azok a gazdasági előnyök, amelyekhez a szerves bevonatú acéltermékek ágazata a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított villamos energia révén jutott.

(97)

A Bizottság a rendelkezésre álló információk, többek között a Kínáról szóló jelentés következtetései (40) és a gumiabroncsokra vonatkozó legutóbbi vizsgálat ténymegállapításai (41) alapján arra a következtetésre jutott, hogy a fizetett villamosenergia-díjakban érvényesített kedvezmények az adott vállalkozástól, valamint annak ágazatától és földrajzi elhelyezkedésétől függenek.

(98)

A kínai kormány és a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását. Ugyanakkor nincs arra utaló körülmény, hogy a támogatás szintje mérséklődött volna az eredeti vizsgálat során tapasztalthoz képest.

(99)

A (90) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedi.

(100)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított villamos energia formájában nyújtott kiegyenlíthető támogatás a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.

(101)

Az eredeti vizsgálat (43) során a Bizottság megállapította, hogy az állami tulajdonú bankok közjogi szervnek minősülnek, mivel kormányzati feladatot látnak el, amelynek során kormányzati hatáskört gyakorolnak. Arra a következtetésre jutott továbbá, hogy az eredeti vizsgálati időszakban az öt legnagyobb állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank a kínai bankszektor több mint felét képviselte.

(102)

A szerves bevonatú acéltermékek együttműködő exportáló gyártói részére hitelt folyósító bankok többsége állami tulajdonban volt. A rendelkezésre álló információkból az derült ki, hogy a 17 bejelentett bankból 14 állami tulajdonú, köztük a nagyobb kínai kereskedelmi bankok, mint például a Bank of China, a Kínai Építési Bank és a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank. Megállapítást nyert továbbá, hogy ezek az állami tulajdonú kereskedelmi bankok meghatározó pozícióval rendelkeznek a piacon, közjogi szervként pedig a piaci kamatszintnél alacsonyabb kamat mellett nyújtanak hitelt. Mindebből az a következtetés adódott, hogy a kínai kormány a szerves bevonatú acéltermékek ágazatában kedvezményes hitelnyújtásra irányuló szakpolitikát követ.

(103)

A Bizottság többek között a kereskedelmi bankokról szóló törvény 34. és 38. cikke, valamint a vas- és acélipar fejlesztési politikájáról szóló 35. sz. határozat 24. és 25. cikke alapján azt is megállapította, hogy a Kínában az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontjának megfelelően a magántulajdonú kereskedelmi bankok a kínai kormány megbízása és utasítása alapján nyújtanak kedvezményes hitelt a szerves bevonatú acéltermékek gyártóinak.

(104)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kormányzat a szerves bevonatú acéltermékek gyártóit az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti közvetlen transzfer formájában pénzügyi hozzájárulásban részesíti, emellett a magántulajdonú bankok az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízást vagy utasítást kapnak arra, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtsanak ugyanennek a gyártói körnek.

(105)

A vizsgálat megállapítása szerint a hitelfelvevő olyan mértékben jut az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének b) pontja szerinti gazdasági előnyhöz, amennyivel kedvezőbb feltételek mellett veheti fel a kormányhiteleket, mint a piacon megszerezhető kereskedelmi hitelt. Mivel megállapítást nyert, hogy Kínában a nem kormányzati hiteleket nem lehet megfelelő piaci referenciaértéknek tekinteni (a magántulajdonban lévő bankokat a kínai kormány bízza meg, illetve utasítja), a referenciaértéket a Bizottság a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlába alapján számtanilag képezte. A Bizottság a kamatlábat a szokásos piaci kockázatnak megfelelően kiigazította úgy, hogy ahhoz hozzáadta a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolt (BB minősítésű) vállalatok által kibocsátott kötvények várható, indokolt mértékű felárát.

(106)

Az eredeti vizsgálat (44) megállapította, hogy a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel az acélipar a 40. sz. szerint az ösztönzött kategóriába tartozik, továbbá a hitelnyújtás azokra az acélipari vállalkozásokra korlátozódik, amelyek maradéktalanul megfelelnek a vas- és acélipar 35. sz. határozatban előírt fejlesztési politikájának.

(107)

A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében egyedi, mivel egyes kormányzati tervek és dokumentumok Kína meghatározott földrajzi régióiban is ösztönzik az acélipar pénzügyi támogatását, illetve erre vonatkozó utasítást tartalmaznak.

(108)

Az eredeti vizsgálat a szerves bevonatú acéltermékek mintában szereplő exportáló gyártóira vonatkozóan 0,25 % és 0,89 % közötti támogatási mértéket állapított meg, míg a nem együttműködő vállalatok aránya 0,97 % volt.

(109)

A kérelemben és annak mellékleteiben (45) a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acéltermékek kínai gyártói továbbra is gazdasági előnyhöz jutnak a kínai belföldi bankok kedvezményes, a piacinál alacsonyabb kamatú hitelnyújtása révén.

(110)

A kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy az állami tulajdonú bankok továbbra is közjogi szervnek minősülnek a WTO Fellebbviteli Testületének jelentésében meghatározott vizsgálat szerint (lásd az (52) preambulumbekezdést), tekintettel a következőkre:

(111)

A kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy az állami tulajdonú bankok számottevő jelenléttel és változatlan piaci erőfölénnyel rendelkeznek a kínai bankszektorban. A kérelem (93) pontja felsorolja azokat a nagyobb állami tulajdonú bankokat és fejlesztési bankokat, amelyeket az állam eszközként használ fel a gazdasági intervenciók során.

(112)

Végül a (110) preambulumbekezdés ii. pontjának figyelembevételével a kérelmező rámutatott arra, hogy a magántulajdonú bankoknak az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerint továbbra is a kínai kormány ad megbízást és utasítást a támogatott hitelek nyújtására. A Bizottság eredeti vizsgálat során e tekintetben tett ténymegállapításai ennélfogva továbbra is érvényesek. A melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat során a Bizottság megállapította továbbá, hogy a kapacitásfelesleg kezelésével kapcsolatos, az acélágazatra vonatkozó együttes véleményről szóló közlemény címzettje az összes fejlesztési bank, nagybank, részvénytársasági bank, postai takarékbank, külföldi érdekeltségű bank és pénzügyieszköz-kezelő társaság, valamint a Kínai Bankfelügyeleti Bizottság (CBRC) irányítása alatt működő minden más pénzügyi intézmény (50).

(113)

A kínai kormány együttműködésének hiányában nem merült fel olyan érv, amely alapján vitathatók lennének a kérelmező által a kínai bankrendszer jelenlegi helyzetére vonatkozóan bemutatott bizonyítékok.

(114)

A szóban forgó támogatási program létrehozásával és folytatódásával kapcsolatos kritikus problémákat, nevezetesen azt, hogy az állami tulajdonú bankok közjogi szervként járnak el, a bankszektorban meglévő erőfölényüket, továbbá a magántulajdonú bankok megbízását és utasítását megerősítette a Kínáról szóló jelentés (51), valamint a gumiabroncsokra és az elektromos kerékpárokra vonatkozó legutóbbi vizsgálatok ténymegállapításai (52).

(115)

A kérelem 32. mellékletében, valamint a 2018. december 21-i beadványban a kérelmező felsorolta a szerves bevonatú acéltermékek azon gyártóit, amelyek éves jelentésük alapján gazdasági előnyhöz jutnak vagy jutottak a program révén.

(116)

A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámítható lett volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összege. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását. Ugyanakkor nem áll rendelkezésre arra utaló körülmény, hogy a támogatás szintje mérséklődött volna az eredeti vizsgálat során tapasztalthoz képest.

(117)

A támogatási program továbbra is egyedinek tekinthető az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontja értelmében, egyrészt mivel a (106) preambulumbekezdésben leírt jogi helyzet változatlanul fennáll, másrészt a 13. acélágazati ötéves terv alapján, amely megerősíti az acélipar ösztönzött ágazatként való besorolását.

(118)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy a kedvezményes hitelek formájában nyújtott kiegyenlíthető támogatás a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.

(119)

Az eredeti vizsgálat során (53) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy számos acélgyártó, köztük több szerves bevonatú acélterméket gyártó vállalat vett részt hitel-tőke konverzióra irányuló ügyletekben, amelyek összesen 62,5 milliárd RMB adósságot foglaltak magukban. Az eredeti vizsgálatot megelőző kérelem állítása szerint állami tulajdonban lévő acélgyártóknak az állami tulajdonú bankokkal szemben fennálló adósságát négy kínai vagyonkezelő társaság nem piaci viszonyok közötti bevonásával részvénytőke fejében elengedték. A kérelem azt állította továbbá, hogy a vagyonkezelő társaságokat kifejezetten azért hozták létre, hogy a kulcsfontosságú iparágakban, többek között az acélipari ágazatban megszabaduljanak a hatalmas nem teljesítő hitelektől, és hogy az állami tulajdonú vállalatok adósságait többek között hitel-tőke konverzió révén átütemezzék.

(120)

mivel a kínai kormány erről a programról nem nyújtott információt, az eredeti vizsgálat során a programmal kapcsolatban tett ténymegállapítások a kérelemben foglalt információkon alapulnak.

(121)

Megállapítást nyert, hogy a hitel-tőke konverzió az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti tőkeinjekció és/vagy hitel formájában, vagy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti, elengedett vagy vissza nem fizetett adósságból származó bevételkiesés formájában megvalósuló pénzügyi hozzájárulásnak minősül. A kormányzat ezt a pénzügyi hozzájárulást az ügyletekben részt vevő állami szerveken – azaz a négy vagyonkezelő társaságon és különböző állami tulajdonú bankokon – keresztül nyújtotta. Minthogy a kínai kormány nem működött együtt az eredeti vizsgálat során, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok megfelelően igazolják, hogy a vagyonkezelő társaságok közjogi szervek, mivel a kínai kormány kifejezetten azért hozta létre e társaságokat, hogy a kulcsfontosságú iparágakban, többek között az acélipari ágazatban megszabaduljanak a hatalmas nem teljesítő hitelektől, és hogy az állami tulajdonú vállalatok adósságait átütemezzék. A Bizottság következésképpen úgy ítélte meg, hogy a társaságok magatartása a kormányzati hatáskör gyakorlásának felel meg.

(122)

A kérelmező bizonyítékot nyújtott továbbá arra vonatkozóan, hogy a nagy összegű adósságelengedésre nem a szokásos kereskedelmi megfontolások alapján került sor, mivel a kínai kormány nem végzett arra vonatkozó értékelést, hogy egy szokásos magánbefektető végrehajtotta volna-e a szóban forgó hitel-tőke konverziókat arra számítva, hogy azokon idővel észszerű megtérülési arányt érhet el. A kérelem azt állította, hogy a kínai kormány ehelyett hatalmas összegű adósságot cserélt részvénytőke fejében az acélgyártók eszközei és forrásai arányának csökkentése céljából, hogy növelje versenyképességüket, eltekintve azon kereskedelmi megfontolásoktól, amelyeket egy magánbefektető figyelembe vett volna. A Bizottság a kérelemben megadott információk alapos elemzését követően, és mivel az aktában más információ nem szerepelt, arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések az alaprendelet 6. cikkének a) pontja szerinti gazdasági előny nyújtásának tekinthetők.

(123)

Megállapítást nyert, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének értelmében egyedi, mivel a finanszírozás megítélése csak a kiválasztott jogalanyokra korlátozódik, továbbá a hatóságok mérlegelésén és nem objektív kritériumokon alapul.

(124)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 115–125. pontjában, valamint 25., 33. és 58. mellékletében a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a program továbbra is hatályos, azonban alkalmazása módosult, mivel jelenleg főként a súlyosan eladósodott vállalatok adósságának csökkentésére használják.

(125)

A kérelmező bemutatott két dokumentumot, amelyeket a kínai kormány erre vonatkozóan adott ki 2016-ban „Iránymutatások a vállalati tőkeáttétel aktív és folyamatos csökkentéséről” és „Iránymutatások a piaci alapú bankátalakításról” címmel (54).

(126)

E dokumentumok szerint a súlyosan eladósodott vállalatoknak olyan belföldi kereskedelmi bankot kell találniuk, amely hajlandó részt venni a programban. A külföldi tőkével rendelkező bankok nem jogosultak a programban való részvételre. A résztvevő bank elkülönített konverziós alapot hoz létre a vállalat adósságából. Az adósságot ezután tőkévé konvertálja, majd felhív más befektetőket az alapban való részvételre és a tőke lejegyzésére. A program legaktívabb résztvevői az állami tulajdonú bankok, köztük a Kínai Építési Bank.

(127)

Az ügyletek nem piaci viszonyokon alapulnak. A nagy adósságok akvizíciója diszkont nélkül történik, ami egy piaci befektető részéről nem lenne racionális eljárás. A Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) szerint a legutóbbi hitel-tőke konverziók túlnyomó többségére ún. „Minggu Shizhai” ügylet keretében került sor, amely névlegesen részvénytőke megszerzésével jár, a valóságban azonban adósságot takar (55). Ez azt jelenti, hogy a konverziós alapok az akvizíciót követően valójában új, hosszabb futamidejű hitelekkel válthatták ki a bankokkal szemben fennálló hiteleket.

(128)

A bankok látszólag nem racionálisan jártak el, mivel nem vették figyelembe az adott vállalat pénzügyi helyzetét, és nem végeztek kockázatértékelést sem, ahogyan azt egy magánbefektető tette volna rendes piaci viszonyok között. A Kínai Építési Bank elismerte, hogy a hitel-tőke konverziók végrehajtása során a belföldi bankok saját gazdasági érdekei másodlagosak a nemzeti gazdasági stratégiához képest (56).

(129)

A kérelem bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártói közül 2016 végén legalább ketten kötöttek egyenként 20 milliárd RMB összeget meghaladó hitel-tőke konverzióról szóló megállapodást a Kínai Építési Bankkal, és legalább négy másik szerves bevonatú acélterméket gyártó vállalatnak származott gazdasági előnye a programból, bár ezek esetében a megállapodások pontos értéke nem ismert. A Think!Desk jelentése szerint a hitel-tőke konverzió révén gazdasági előnyhöz jutó vállalatok közül legalább három volt nehéz pénzügyi helyzetben az ügylet időpontjában.

(130)

A Bizottság – együttműködés hiányában a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – arra a következtetésre jutott, hogy a szerves bevonatú acélterméket gyártók hitel-tőke konverziós ügyletei nem piaci viszonyokon alapultak.

(131)

Ebből következően a Bizottság megállapította, hogy a hitel-tőke konverzió az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti tőkeinjekció és/vagy hitel formájában, vagy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja szerinti, elengedett vagy vissza nem fizetett adósságból származó bevételkiesés formájában megvalósuló pénzügyi támogatásnak minősül. A program gazdasági előnyt nyújtott a kedvezményezett vállalatoknak.

(132)

A kínai kormány és a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartotta szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását.

(133)

A Bizottság megállapította a támogatás egyediségét az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében, tekintettel a támogatásnyújtás objektív kritériumainak hiányára, valamint annak tisztázatlanságára, hogy a szerves bevonatú acélterméket gyártók milyen feltételek mellett vehetnek, illetve nem vehetnek részt a programban. A konverziók az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében is egyediek voltak arra tekintettel, hogy az állami hatóságok a támogatást nagyrészt saját mérlegelésük alapján ítélték oda, ezenkívül a támogatás révén csak meghatározott ágazatok jutottak gazdasági előnyhöz, például azok, amelyek kapacitásfelesleggel rendelkeztek.

(134)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy a hitel-tőke konverziók útján nyújtott kiegyenlíthető támogatás a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott a súlyosan eladósodott vállalatok adósságcsökkentéséhez nyújtott pénzügyi támogatás formájában.

(135)

Az eredeti vizsgálat során (57) a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy számos acélgyártó, köztük több szerves bevonatú acélterméket gyártó vállalat kapott vissza nem térítendő támogatást négyféle program: a „China World Top Brand” (a világ legjobb kínai márkája) program, a „Famous Brands” (híres márkák) program, kiemelt állami technológiaprojekt-alap, valamint a dömpingellenes eljárás jogi költségeinek visszatérítésére vonatkozó programok keretében. Ezenkívül megállapítást nyert, hogy több esetben a szerves bevonatú acéltermékek gyártói regionális programok keretében, többek között Liaoning, Jiangsu és Hebei tartományban kaptak vissza nem térítendő támogatást.

(136)

mivel a kínai kormány ezekről a programokról nem nyújtott információt, az eredeti vizsgálat során a programokkal kapcsolatban tett ténymegállapítások a kérelemben foglalt információkon, az Egyesült Államok hatóságai által más szubvencióellenes vizsgálatok során tett ténymegállapításokon (58), valamint a Bizottság által a bevont finompapírra vonatkozó vizsgálat során tett ténymegállapításokon alapulnak (59).

(137)

Az eredeti vizsgálat emellett a szóban forgó vállalatok auditált beszámolóinak elemzése alapján arra a határozott következtetésre jutott, hogy a kérelemben felsorolt egyes szerves bevonatú acélterméket gyártó vállalatok több ízben eseti támogatásban részesültek. Ezeket a támogatásokat vissza nem térítendő támogatás vagy egyéb adómentesség, illetve adócsökkentés formájában biztosították konkrét projektek vagy eszközök finanszírozásához. A kérelem szerint a támogatásokat az acélipar korszerűsítésére irányuló általános stratégiai politika keretében nyújtották.

(138)

Megállapítást nyert, hogy e vissza nem térítendő és eseti támogatások az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében a források támogatásként vagy ahhoz hasonló átadásával, közvetlen transzfer formájában nyújtott támogatásnak minősülnek. Az ügyletek ezenkívül az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében az egyébként megfizetendő központi, tartományi vagy települési szintű adók és/vagy díjak alóli mentesség vagy azok csökkentése következtében a bevételek elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősülnek.

(139)

Megállapítást nyert továbbá, hogy a támogatások vagy az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint egyediek a meghatározott vállalatokra korlátozott hozzáférésre tekintettel, vagy az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint azért, mert a támogatást nyújtó hatóság nyilvánvalóan nem határozta meg a programok alkalmazásával kapcsolatos objektív kritériumokat és feltételeket.

(140)

E támogatások közül néhány esetében a vizsgálat egyediséget állapított meg az alaprendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha a támogatást csak egy bizonyos tartományban kijelölt földrajzi régiókban található bizonyos vállalatok vehették igénybe, valamint a 4. cikk (4) bekezdésének a) pontja értelmében, ha a gazdasági előnyt az exportteljesítménytől tették függővé (pl. a „híres márkák” program termékeinél).

(141)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 191–198. pontjában, valamint 32. mellékletében a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy számos kínai acélgyártó, köztük a szerves bevonatú acéltermékek legalább kilenc nagyobb gyártója továbbra is gazdasági előnyben részesül különböző vissza nem térítendő támogatást biztosító programok révén, bár a fő programok eltérnek az eredeti vizsgálat során megállapítottakhoz képest.

(142)

A kérelemben foglalt bizonyítékok elsősorban energiatakarékossági programokat, valamint technológiai korszerűsítési és átalakítási programokat érintenek, és a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat ténymegállapításain alapulnak (60).

(143)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 207–217. pontjában, valamint 32. és 35. mellékletében a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan is, hogy a felülvizsgálati időszakban a szerves bevonatú acéltermékek egyes gyártói számos alkalommal részesültek eseti támogatásban (ideértve azokat az eseteket is, ahol a vissza nem térítendő támogatást a felülvizsgálati kérelmet megelőzően nyújtották, de jellegéből adódóan az abból származó gazdasági előny a felülvizsgálati időszakhoz köthető). Az erre vonatkozó bizonyítékok a szerves bevonatú acéltermékek érintett gyártóinak éves jelentésén alapulnak.

(144)

A 2018. december 21-i beadványban a kérelmező részletesebb felsorolást közölt a szerves bevonatú acéltermékek egyes gyártóinak nyújtott eseti támogatásokról, amelyben megjelölte a szóban forgó vállalatok auditált éves jelentésének megfelelő sorát is.

(145)

A szóban forgó támogatások lényegében eszközre vagy bevételre vonatkozó, vissza nem térítendő támogatások.

(146)

Az eszközre vonatkozó támogatásokat halasztott bevételi számlán írják jóvá. Az adott eszköz várható hasznos élettartamán keresztül egyenlő éves részletekre osztottan nem működési bevételként, vagy az eszköz könyv szerint értékéből levonva leszállított értékcsökkenési leírásként jelennek meg mindenkori eredménykimutatásban.

(147)

A bevételre vonatkozó, a kapcsolódó jövőbeni kiadások vagy veszteségek kiegyenlítésére szolgáló támogatásokat halasztott bevételként számolják el és a mindenkori eredménykimutatásban jelenítik meg, míg az adott elszámolási időszakban felmerült kiadás vagy veszteség kiegyenlítésére szolgáló támogatások a vonatkozó időszak eredménykimutatásában közvetlenül jelennek meg.

(148)

A múltbeli kiadás vagy veszteség kiegyenlítéséhez nyújtott támogatásokat annak az időszaknak az eredménykimutatásában jelenítik meg, amelyben a kedvezményezett a támogatást kapta. A kiegyenlítő kifizetések és a halasztott bevételek közé átsorolt kiegyenlítési összeg pozitív egyenlege tőketartaléknak minősül.

(149)

A vissza nem térítendő támogatások többségét meghatározott projektek vagy eszközök finanszírozásához, energiatakarékossági vagy környezetvédelmi térítésként, valamint acélművek korszerűsítéséhez nyújtották.

(150)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 166–175. pontjában, valamint 25., 34., 35. és 44. mellékletében a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány és más helyi hatóságok az acélágazat kapacitásfeleslegének kezelése céljából támogatást bocsátottak a vállalatok rendelkezésére annak érdekében, hogy kompenzálják vagy ösztönözzék azok termelési kapacitásának csökkentését. A kérelem a kínai hatóságok által erre vonatkozóan nemrégen kiadott dokumentumokra, valamint nemzetközi tanulmányokra támaszkodott (61). Ezeket a támogatásokat az eredeti vizsgálatban nem egyenlítették ki.

(151)

A kérelmező több olyan konkrét, 2016-ban kiadott dokumentumot is megjelölt, amelyek az acélágazati kapacitás csökkentését célzó állami beavatkozást alapját képezik:

(152)

A kérelmező a kínai acélipar kapacitásfeleslegének csökkentéséről szóló jelentés (63) felhasználásával mutatta ki, hogy a kínai kormány olyan intézkedésekre tett ígéretet, amelyek a kínai acéltermelésben meglévő hatalmas kapacitásfelesleg problémájának kezelésére irányulnak. A kínai kormány és más helyi hatóságok támogatást bocsátottak az érintett vállalatok rendelkezésére annak érdekében, hogy kompenzálják vagy ösztönözzék azok termelési kapacitásának csökkentését. A támogatásoknak többféle formája volt (vissza nem térítendő támogatás, adómérséklés), a többségüket azonban vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtották. A vonatkozó nemzetközi tanulmányok egyike rámutatott, hogy az acéliparnak 2016-ban nyújtott ilyen célú támogatások 38,4 milliárd RMB (mintegy 5,2 milliárd EUR) összeget tettek ki.

(153)

A kérelmező továbbá meghatározott vállalatok éves beszámolóinak elemzése alapján bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acéltermékek legalább hat gyártója részesült pénzügyi támogatásban 2014 és 2016 között a kapacitásfelesleg csökkentésének kompenzációja vagy ösztönzése céljából, az ebből származó gazdasági előnyök pedig a felülvizsgálati időszakban és azon túl is fennállhatnak.

(154)

A kérelmező által bemutatott bizonyítékok megfelelnek a Kínáról szóló jelentés következtetésének (64): az abban foglalt hivatkozás megemlíti a 13. acélágazati ötéves tervet, amely egyértelműen előírja, hogy egyedi támogatási alapok és más ösztönzők útján kapacitásuk aktív csökkentére kell bírni a jelentős termeléssel rendelkező régiókat. A kapacitáscsökkentés következményeinek eredményes kezelése érdekében a terv rögzíti az ágazatot érő hatás mérséklésének módjait, így különösen a feleslegessé váló munkaerő áthelyezését, az ágazat és a vállalkozások strukturális kiigazítására irányuló programok támogatását, valamint a helyi szintű támogatásokat. Mindezt a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat is megerősítette (65).

(155)

A fentiekben elemzett vissza nem térítendő és eseti támogatások mindegyike az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében a források támogatásként vagy ahhoz hasonló átadásával, közvetlen transzfer formájában nyújtott támogatásnak minősül.

(156)

A kínai kormány együttműködésének hiányában nem merült fel olyan érv, amely alapján vitathatók lennének a kérelmező által arra vonatkozóan bemutatott bizonyítékok, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártóinak továbbra is gazdasági előnye származik a vissza nem térítendő támogatásokból attól függetlenül, hogy azokat a kapacitásfelesleg csökkentéséhez, konkrét program keretében, vagy eseti jelleggel nyújtják.

(157)

A kínai kormány és a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását. A szerves bevonatú acéltermékeket gyártó vállalatok éves jelentései alapján ugyanakkor számottevő összegekről van szó.

(158)

Az említett támogatások a vizsgálat az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének értelmében jogilag vagy ténylegesen egyedinek minősültek. Egyrészt mert a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság vélelmezte, hogy azokat az ösztönzött acélágazatban csak korlátozott számú acélipari vállalatnak nyújtják, másrészt azért is, ahogyan a támogatást nyújtó hatóságok a támogatás odaítélésénél mérlegelési jogkörüket gyakorolták.

(159)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy az exportáló gyártók részére vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtott kiegyenlíthető támogatás a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.

(160)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 199–206. pontjában és 35. mellékletében a kérelmező bizonyítékot nyújtott egyes exporttámogatási programok meglétére vonatkozóan. Az alábbiakban a Bizottság elemzése a Sinosure által nyújtott exporthitel-biztosításra összpontosít. A programot az eredeti vizsgálatban nem egyenlítették ki.

(161)

A Sinosure exporthitel-biztosítási programjának jogalapját a következők képezik:

(162)

A rendelkezésére álló információk alapján és tekintettel a kínai kormány és a Sinosure együttműködésének hiányára, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Sinosure az alaprendelet 2. cikke b) pontjának értelmében vett közjogi szerv. Az a következtetés, hogy a Sinosure-t hatáskörrel ruházták fel kormányzati feladatok ellátására, az állami tulajdonnal, a kormányzati ellenőrzésre utaló jelekkel kapcsolatos rendelkezésre álló tényeken, valamint az azt alátámasztó bizonyítékokon alapul, hogy a kínai kormány továbbra is érdemi ellenőrzést gyakorol a Sinosure tevékenysége felett.

(163)

Több vizsgálat is megerősítette (lásd a gumiabroncsokra és az elektromos kerékpárokra vonatkozó legutóbbi vizsgálatok erre vonatkozó ténymegállapításait) (66), hogy a kormányzat teljes tulajdonosi és pénzügyi ellenőrzést gyakorol a vállalat felett.

(164)

A Sinosure kizárólagos állami tulajdonban lévő biztosító, amelyet az állam hozott létre és támogat a kínai külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztés és együttműködés támogatására. A kormány jogosult a vállalat vezető tisztségviselőinek, valamint felügyelőbizottsági tagjainak kinevezésére és felmentésére.

(165)

A vállalat jegyzett tőkéje az államháztartási költségvetésnek megfelelően az exporthitel-biztosítás kockázatitőke-alapjából származik. Ezenkívül a bevont finompapírra vonatkozó vizsgálatban (67) megállapított módon az állam 2011-ben 20 milliárd RMB összegű tőkeinjekciót hajtott végre a vállalatban.

(166)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelőbizottsági tagok kötelesek tiszteletben tartani. Ezért a kínai kormány a normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi irányítást gyakorolhasson a Sinosure magatartása felett.

(167)

A kínai kormány és a Sinosure együttműködésének hiánya miatt a Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártóknak nyújtott biztosítás tekintetében nem tudott olyan konkrét magatartást megállapítani a Sinosure-nél, amelynek alapján a Bizottság meg tudta volna határozni, hogy a Sinosure piaci elvek alapján járt-e el.

(168)

Ezzel összefüggésben a Bizottság azt sem tudta felmérni, hogy a Sinosure által felszámított biztosítási díjak fedezték-e a kárigények költségét és a Sinosure általános költségeit. Említést érdemel azonban, hogy a gumiabroncsokra vonatkozó, a Sinosure részleges együttműködésével végzett utóbbi vizsgálat (68) arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő vállalatok által fizetett biztosítási díjak jóval alacsonyabbak, mint a működési költségek fedezéséhez szükséges minimális díj. Az említett vizsgálat, valamint az azt követően az elektromos kerékpárokra vonatkozóan végzett vizsgálat során a támogatási program által nyújtott gazdasági előny kiszámítása külső referenciaérték: az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja által nem pénzügyi intézmények esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre alkalmazott biztosítási díjak alapján történt.

(169)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a fent ismertetett jogi keretet a Sinosure kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre, és ily módon az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében közjogi szervként jár el. Ezenkívül nem nyílt mód annak igazolására, hogy a Sinosure a rendes piaci viszonyoknak megfelelően jár el és nem nyújt gazdasági előnyt a szerves bevonatú acéltermékek exportáló gyártói számára, vagyis hogy a biztosítást nem a Sinosure működési költségeinek fedezéséhez szükséges minimális díj alatti biztosítási díjak alkalmazásával nyújtja.

(170)

A kérelmező továbbá a kérelemben, valamint a 2018. december 21-i beadványban rámutatott, hogy a szerves bevonatú acéltermékek egyes gyártóinak gazdasági előnyük származik a Sinosure által nyújtott exporthitel-biztosításból.

(171)

A kínai kormány együttműködésének hiányában nem merült fel olyan érv, amely alapján vitathatók lennének a kérelmező által arra vonatkozóan bemutatott bizonyítékok, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártóinak gazdasági előnyük származik a program keretében nyújtott exporttámogatásból.

(172)

Együttműködés hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását.

(173)

A Sinosure által nyújtott exporthitel-biztosítás az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel az exportteljesítménytől függ.

(174)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a támogatás kiegyenlíthető.

(175)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a szerves bevonatú acéltermék gyártói kiegyenlíthető támogatásban részesülnek a jövedelemadó- és egyéb közvetlen adóprogramok és adópolitikai intézkedések keretében nyújtott kedvezményes elbánással összefüggésben.

(176)

Két konkrét programot: a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások levonására vonatkozó adópolitikai intézkedéseket, valamint a közép-nyugati régiók számára nyújtott adókedvezményeket illetően a Bizottság a kínai kormány és a kínai exportáló gyártók elégséges együttműködésére tekintettel a támogatás jogalapjával, jellegével, egyediségével, továbbá jogosultsági kritériumaival kapcsolatos ténymegállapításait a kitöltött, ellenőrzött kérdőívekre alapozta, így kiszámíthatta a mintában szereplő egyes vállalatokra vonatkozó támogatási mértéket.

(177)

Nyolc egyéb programot és adópolitikai intézkedést illetően a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság a ténymegállapításait a kérelemben nyújtott bizonyítékokra, az Egyesült Államok hatóságai által a kör keresztmetszetű minőségi hegesztett szénacél csővezetékekre (69), az egyes acélkerekekre (70), a huzalból készült állványpolcokra (71) és az egyes vontatott gyepkezelőkre (72) vonatkozóan végzett szubvencióellenes vizsgálatok eredményeire, valamint a bevont finom papírra vonatkozó saját vizsgálatára alapozta. Említést érdemel, hogy a vizsgált nyolc program közül nyolc nem minősült kiegyenlíthetőnek.

(178)

Megállapítást nyert, hogy a jövedelemadó- és egyéb közvetlen adóprogramok – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősülnek, amelynek révén a kedvezményezett vállalat gazdasági előnyhöz jut.

(179)

Megállapítást nyert továbbá, hogy a támogatási programok az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel a támogatást nyújtó hatóság működésére vonatkozó jogszabályok a programokhoz való hozzáférést kizárólag az ösztönzött kategóriába tartozó bizonyos vállalatokra és ágazatokra, például a szerves bevonatú acéltermékeket gyártó ágazatra korlátozzák. Ezenkívül a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság nem juthatott következtetésre az egyes programokra vonatkozó objektív jogosultsági kritériumok meglétét illetően, így a programok az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint is egyedinek minősültek.

(180)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 126–136. pontjában, valamint 34. és 35. mellékletében a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy számos kínai acélgyártó, köztük a szerves bevonatú acéltermékek legalább három gyártója továbbra is gazdasági előnyben részesül az eredeti vizsgálatban kiegyenlített közvetlen adótámogatási programok, nevezetesen az új, illetve csúcstechnológiát alkalmazóként ösztönzött vállalkozások kedvezményes adószabályai, valamint a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások levonására vonatkozó adópolitikai intézkedések révén.

(181)

A kérelmező rámutatott, hogy a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat, valamint a bevont finompapírra vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálat mindkét program kiegyenlíthetőségét állapította meg (73). A két vizsgálat ténymegállapításai megerősítették, hogy a programok továbbra is azonos jogalappal működnek, így a programok jogosultsági kritériumaival, gyakorlati alkalmazásával, az alkalmazással nyújtott gazdasági előnnyel, valamint a programok egyedi jellegével kapcsolatos következtetések változatlanul érvényesek.

(182)

Ezenfelül a legutóbbi szubvencióellenes vizsgálatok (a gumiabroncsokra vonatkozó vizsgálat és az elektromos kerékpárokra vonatkozó vizsgálat) – a jelenlegi vizsgálat vizsgálati időszakával való 6, illetve 9 hónapos átfedésre tekintettel – megerősítették, hogy a programok továbbra is változatlan jelleggel működnek (74).

(183)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 176–186. pontjában, valamint 35. mellékletében a kérelmező bizonyítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acéltermékek egyes gyártóinak gazdasági előnye származik további három, az eredeti vizsgálatban nem kiegyenlített kedvezményes jövedelemadó-politikai intézkedésből, nevezetesen a szinergikus erőforrás-felhasználás útján előállított termékek utáni társaságiadó-kedvezményből (a programot legalább egy gyártó igénybe veszi), a földhasználati adó alóli mentességből (a programot legalább két gyártó igénybe veszi), valamint a vasérc adójának csökkentéséből (a programot legalább egy gyártó igénybe veszi). Az erre vonatkozó bizonyítékok a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat ténymegállapításain, valamint a szóban forgó vállalatok auditált beszámolóin alapulnak.

(184)

A kínai kormány együttműködésének hiányában nem merült fel olyan érv, amely alapján vitathatók lennének a kérelmező által arra vonatkozóan bemutatott bizonyítékok, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártóinak továbbra is gazdasági előnye származik a jövedelemadó- és egyéb közvetlen adóprogramokból és adópolitikai intézkedésekből.

(185)

A szóban forgó programok – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősülnek, amelynek révén a kedvezményezett vállalat gazdasági előnyhöz jut.

(186)

A kínai kormány és a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását.

(187)

A programok továbbá az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében is egyediek, mivel a támogatást nyújtó hatóság működésére vonatkozó jogszabályok a programokhoz való hozzáférést kizárólag bizonyos vállalatokra és ágazatokra korlátozzák.

(188)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy az adóprogramok közül egyesek a felülvizsgálati időszak alatt is kiegyenlíthető támogatást valósítottak meg.

(189)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a szerves bevonatú acéltermék gyártói kiegyenlíthető támogatásban részesülnek az alábbi két közvetett adó- és behozatalivám-program keretében nyújtott kedvezményes elbánással összefüggésben:

(190)

A vizsgálat ezenkívül a közvetett adókkal összefüggésben egy további regionális programot, valamint több eseti adókedvezményt is kiegyenlített.

(191)

A kínai kormány nem kellő mértékű együttműködése, továbbá amiatt, hogy a mintában szereplő vállalatoknak az eredeti vizsgálatban nem származott gazdasági előnye e programokból, a Bizottság a támogatás jogalapjával, jogosultsági kritériumaival, jellegével és egyediségével kapcsolatos ténymegállapításait a kérelemben nyújtott bizonyítékokra, az Egyesült Államok hatóságai által a bevont famentes papírokra vonatkozóan végzett szubvencióellenes vizsgálat (75) eredményeire, valamint a bevont finom papírra vonatkozó saját vizsgálatára (76) alapozta.

(192)

Megállapítást nyert, hogy a közvetett adó- és behozatalivám-programok – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősülnek, amelynek révén a támogatásban részesülő vállalat gazdasági előnyhöz jut.

(193)

Megállapítást nyert továbbá, hogy a támogatási programok az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel a támogatást nyújtó hatóság működésére vonatkozó jogszabályok a programokhoz való hozzáférést kizárólag bizonyos vállalatokra és ágazatokra korlátozzák. Ezenkívül a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság nem juthatott következtetésre az egyes programokra vonatkozó objektív jogosultsági kritériumok meglétét illetően, így a programok az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint is egyedinek minősültek.

(194)

A (189) preambulumbekezdésben említett második program emellett az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében is egyedinek minősült, mivel feltétele volt a belföldön előállított eszközök használata a külföldiekkel szemben, míg a regionális program és az eseti kedvezmények a rendelet 4. cikkének (3) bekezdése értelmében minősültek egyedinek, mivel a jogosultság a támogatást nyújtó hatóság illetékességi területén belül kijelölt egyes területekre és településekre korlátozódott.

(195)

A hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem 137–141. pontjában a kérelmező rámutat, hogy a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat ténymegállapításai megerősítették a (189) preambulumbekezdésben megjelölt első program által nyújtott gazdasági előny folytatódását és kiegyenlíthetőségét. Megerősítést nyert továbbá, hogy a program jogalapja nem változott, így a program jogosultsági kritériumaival, gyakorlati alkalmazásával, az alkalmazással nyújtott gazdasági előnnyel, valamint a program egyedi jellegével kapcsolatos következtetések változatlanul érvényesek (77).

(196)

A melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat arra a következtetésre jutott továbbá, hogy vizsgálati időszakában (2015) a szerves bevonatú acéltermékek legalább egy gyártójának gazdasági előnye származott a programból (78). Mivel a szóban forgó program állóeszköz beszerzéséhez kapcsolódik, az általa nyújtott gazdasági előny az adott eszköz élettartamán keresztül amortizálandó (ahogy ez a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálatban történt). Ennélfogva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó vállalatnak a jelenlegi felülvizsgálati időszakban továbbra is gazdasági előnye származik a támogatásból.

(197)

A kérelem 187–190. pontjában a kérelmező rámutat továbbá, hogy a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy ugyanennek a szerves bevonatú acélterméket gyártó vállalatnak a termelése áthelyezésére tekintettel visszatérítették az általa 2006–2009 között megfizetett héa és társasági adó teljes összegét. a melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálat a szóban forgó támogatást nagyberuházáshoz kapcsolódó pénzügyi hozzájárulásnak tekintette, így az abból származó gazdasági előnyt a vállalat állóeszközei átlagos élettartamán keresztül amortizálta. Ebből az a következtetés adódik, hogy a szóban forgó vállalatnak a felülvizsgálati időszakban továbbra is gazdasági előnye származott a támogatásból.

(198)

A kínai kormány együttműködésének hiányában nem merült fel olyan érv, amely alapján vitathatók lennének a kérelmező által arra vonatkozóan bemutatott bizonyítékok, hogy a szerves bevonatú acéltermékek gyártóinak továbbra is gazdasági előnye származik a közvetett adó- és behozatalivám-programokból és -intézkedésekből.

(199)

A szóban forgó programok – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősülnek, amelynek révén a kedvezményezett vállalat gazdasági előnyhöz jut.

(200)

A kínai kormány és a kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában a Bizottság nem rendelkezett vállalatspecifikus információkkal, amelyek alapján kiszámíthatta volna a felülvizsgálati időszak során nyújtott támogatás összegét. A Bizottság azonban nem tartja szükségesnek ezen összegek kiszámítását ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében megállapítsa a támogatás folytatódását.

(201)

A programok az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében is egyediek, mivel a hozzáférés kizárólag bizonyos vállalatokra és ágazatokra korlátozódik.

(202)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték támasztja alá azt, hogy a közvetett adó- és behozatalivám-programok közül egyesek a felülvizsgálati időszak alatt is kiegyenlíthető támogatást valósítottak meg.

(203)

A Bizottság a fentiek alapján megállapította, hogy a szerves bevonatú acéltermékek kínai gyártói a kiegyenlíthető támogatások révén továbbra is gazdasági előnyhöz jutottak a felülvizsgálati időszak alatt.

(204)

A felülvizsgálati időszak alatt megvalósult támogatásnyújtás megállapításra tekintettel a Bizottság megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető-e az érintett országból érkező támogatott behozatal folytatódása. Ennek keretében a Bizottság elemezte a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitást és szabad kapacitást, más piacok rendelkezésre állását, valamint az uniós piac vonzerejét.

(205)

Együttműködés hiányában a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitás és szabad kapacitás megállapítása a rendelkezésre álló tények, valamint különösen az alaprendelet 28. cikkével összhangban a kérelmező által benyújtott adatok alapján történt.

(206)

A kínai termelési kapacitás számottevően meghaladta az aktuális termelési volument. A Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) szerint a színezett acél termékek termelési kapacitása 2013-ban 40 millió tonnát tett ki (79). 7,5 millió tonnás termelési volumen mellett a kapacitáskihasználás mindössze 20 %-ot ért el. Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai gyártók 32,5 millió tonnára becsült szabad kapacitása elegendő ahhoz, hogy támogatott szerves bevonatú acéltermékekkel elárasszák az uniós piacot, amelynek felhasználása 4,5 millió tonna.

(207)

A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kínai exportáló gyártók jelentős szabad kapacitással rendelkeznek, amelyet az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén felhasználhatnak arra, hogy szerves bevonatú acéltermékeket állítsanak elő az Unióba való exportra.

(208)

A szerves bevonatú acéltermékek kínai exportjával szemben piacvédelmi intézkedések vannak érvényben Indiában, Malajziában, Pakisztánban, Törökországban és Vietnamban. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportáló gyártók valószínűsíthetően átirányítanák kivitelük egy részét az Unió piacára.

(209)

A felülvizsgálati időszak alatt a szerves bevonatú acéltermékek esetében az uniós gazdasági ágazat értékesítési ára tonnánként 194–338 EUR összeggel (28–59 %-kal) volt magasabb annál a CIF paritáson számított exportárnál, amelyet Kína alkalmazott az öt fő exportpiacával szemben. Ezenkívül a szerves bevonatú acéltermékek uniós értékesítési ára 211–226 EUR összeggel (31–33 %-kal) magasabb volt annál a CIF paritáson számított exportárnál is, amelyet Kína az Unión kívüli egyéb harmadik országokkal szemben alkalmazott. Kína öt legfontosabb exportpiacára irányuló kivitele a felülvizsgálati időszakban az uniós felhasználás 48 %-ának felelt meg.

(210)

Következésképpen az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportáló gyártók valószínűleg a szerves bevonatú acéltermékek jelentős volumenű kivitelét irányítanák át a harmadik országokból az uniós piacra.

(211)

A Bizottság a rendelkezésre álló tények alapján arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a szerves bevonatú acéltermékek ágazatának kínai támogatása a felülvizsgálati időszak alatt folytatódott, és valószínűleg a jövőben is folytatódni fog.

(212)

A szerves bevonatú acéltermékek ágazatának támogatása lehetővé tette a kínai gyártók számára, hogy fenntartsák a belső keresletet messze meghaladó szintű termelési kapacitásaikat, a Kínában és világszerte zsugorodó piacok ellenére.

(213)

Ezért a Bizottság megállapította, hogy a kiegyenlítő intézkedések hatályon kívül helyezése valószínűleg a felülvizsgálat tárgyát képező termék jelentős volumenű támogatott behozatalának az Unió piacára történő átirányítását eredményezné. A kínai kormány továbbra is különféle támogatási programokat kínál a szerves bevonatú acéltermékek ágazatának, a Bizottság pedig megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a szerves bevonatú acéltermékek ágazata több támogatási programból előnyre tett szert.

(214)

A felülvizsgálati időszakban szerves bevonatú acélterméket az Unióban 20 ismert gyártó gyártott, amelyek közül néhány kapcsolatban állt egymással. A gyártók közül többen tartoznak valamilyen acélgyártó vállalatcsoporthoz.

(215)

A mintában szereplő uniós gyártók által kitöltött kérdőívek, valamint a kérelmező által benyújtott adatok alapján a teljes uniós termelés becsült volumene 4 752 003 tonna volt a felülvizsgálati időszak alatt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése szerinti uniós gazdasági ágazatot a teljes uniós termelést adó uniós gyártók alkotják.

(216)

A vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelésének egy része belső felhasználásra kerül, azaz gyakran egyszerűen (számla nélkül) továbbítják és/vagy transzferárak mellett a vállalaton vagy vállalatcsoporton belül további feldolgozás céljából továbbszállítják. Az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó lehető legátfogóbb kép kialakításához a Bizottság összegyűjtötte és elemezte a szerves bevonatú acéltermékekkel kapcsolatos valamennyi tevékenységre vonatkozó adatokat.

(217)

Ahogyan az eredeti vizsgálatban is (annak (462)–(463) preambulumbekezdésében), a Bizottság a jelen vizsgálatban úgy ítélte meg, hogy az olyan gazdasági mutatók, mint a termelés, a termelési kapacitás, a kapacitáskihasználás, a beruházások, a készletek, a foglalkoztatás, a termelékenység, a bérek és a tőkebevonási képesség a teljes tevékenységtől függenek, tekintet nélkül arra, hogy a termelés belső felhasználásra vagy szabadpiaci értékesítésre irányul-e. Az uniós piacra vonatkozó értékesítési volument és az értékesítési árakat, valamint a piaci részesedést, a növekedést, továbbá az export volumenét és árat elsősorban a szabadpiacon uralkodó viszonyok, és nem a belső felhasználási tevékenységek határozzák meg. Ennek megfelelően a Bizottság a kármutatókat az uniós gazdasági ágazaton belüli belső felhasználás és kötött értékesítés ismert mértékével kiigazítva elkülönítetten elemezte a belső felhasználást és értékesítést.

(218)

Az uniós felhasználás megállapítása i. az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése szerint gyűjtött információk felhasználásával TARIC-szintű behozatali statisztikákon, valamint ii. az uniós gazdasági ágazat – a kötött piaci ügyletekkel együttesen számított – értékesítési volumenével kapcsolatban a kérelmező által benyújtott adatokon alapult. A Bizottság az adatok egybevetésével ellenőrizte az értékesítési volumeneket, amelyeket a mintában szereplő egyes uniós gyártók tekintetében szükség szerint módosított a telephelyükön tett ellenőrző látogatások alapján.

(219)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

(220)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 18 %-kal nőtt.