(1)

A belső piac olyan, belső határok nélküli térség, amelyben az áruk szabad mozgása a Szerződésekkel összhangban biztosított. A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású minden intézkedés. E tilalom hatálya alá tartozik minden olyan nemzeti intézkedés, amely közvetlenül vagy közvetve ténylegesen vagy potenciálisan akadályozhatja az Unión belüli árukereskedelmet. Az áruk belső piacon belüli szabad mozgásának biztosítása a szabályok uniós szintű harmonizálása révén – amelyek az egyes áruk forgalmazására vonatkozóan közös követelményeket határoznak meg –, vagy az uniós harmonizációs szabályok hatálya alá nem teljes mértékben tartozó áruk vagy árujellemzők esetében az Európai Unió Bírósága által meghatározottak szerinti kölcsönös elismerés elvének alkalmazásával történik.

(2)

A szabályok uniós szintű harmonizációjához elengedhetetlen, hogy jól működjön a kölcsönös elismerés elve, különösen figyelembe véve azt, hogy sok áru mind harmonizált, mind nem harmonizált jellemzőkkel is rendelkezik.

(3)

Az áruk tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok jogellenesen keletkezhetnek, amennyiben – az árura vagy bizonyos árujellemzőkre vonatkozó uniós harmonizációs szabályok hiányában – egy tagállam illetékes hatósága olyan nemzeti szabályokat alkalmaz a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott árura, amelyek előírják, hogy az áru feleljen meg bizonyos műszaki követelményeknek, például a megjelölésre, a formára, a méretre, a tömegre, az összetételre, a kiszerelésre, a címkézésre vagy a csomagolásra vonatkozó követelményeknek. Az ilyen szabályok más tagállamban jogszerűen forgalmazott árura való alkalmazása ellentétes lehet az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 34. és 36. cikkével, még akkor is, ha a szabályok megkülönböztetés nélkül minden árura alkalmazandóak.

(4)

A kölcsönös elismerés elve az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatából ered. Ezen elv szerint a tagállamok nem tilthatják meg a területükön olyan áru értékesítését, amelyet jogszerűen forgalmaznak valamely másik tagállamban, még akkor sem, ha azt az árut – azt az árut is beleértve, amely nem gyártási folyamat eredményeként kerül előállításra – eltérő műszaki szabályok szerint állították elő. A kölcsönös elismerés elve azonban nem abszolút jellegű. A tagállamok korlátozhatják egy valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áru forgalmazását, amennyiben az ilyen korlátozások az EUMSZ 36. cikkében meghatározott indokok, vagy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata által az áruk szabad mozgásával kapcsolatosan elismert, közérdeken alapuló egyéb kényszerítő indok alapján igazoltak, és amennyiben az ilyen korlátozások az elérni kívánt céllal arányosak. Ez a rendelet előírja annak kötelezettségét, hogy a piacra jutás korlátozását vagy megtagadását egyértelműen megindokolják.

(5)

A közérdeken alapuló kényszerítő indok fogalma az Európai Unió Bírósága által az EUMSZ 34. és 36. cikkéhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat során kidolgozott, folyamatosan alakuló fogalom. Amennyiben legitim különbségek vannak az egyes tagállamok között, az ilyen kényszerítő indokok igazolhatják a nemzeti műszaki szabályok illetékes hatóságok általi alkalmazását. Mindazonáltal a közigazgatási határozatoknak mindig kellően indokoltaknak, jogszerűeknek és megfelelőnek kell lenniük, valamint tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, az illetékes hatóságnak pedig olyan határozatot kell hoznia, amely a lehető legkevesebb korlátozással jár. Az áruk belső piaca működésének javítása érdekében a nemzeti műszaki szabályoknak a célnak megfelelőnek kell lenniük, és nem eredményezhetnek aránytalan, nem vámjellegű akadályokat. Ezenkívül a más tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk tekintetében a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatok nem alapulhatnak pusztán azon a tényen, hogy a vizsgált áruk a tagállam által kitűzött jogos közérdekű célt más módon teljesítik, mint ahogyan az áruk az említett tagállamban ezt a célt teljesítik. A tagállamok segítése érdekében a Bizottságnak nem kötelező iránymutatást kell nyújtania az Európai Unió Bíróságának a közérdeken alapuló kényszerítő indok fogalmára és a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának módjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatával kapcsolatban. Az illetékes hatóságok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy észrevételeket tegyenek az iránymutatáshoz és visszajelzést adjanak azzal kapcsolatban.

(6)

A Versenyképességi Tanács az egységes piacra vonatkozó szakpolitikával kapcsolatban megfogalmazott, 2013. decemberi következtetéseiben megjegyezte, hogy az egységes piacon a vállalkozásokra és a fogyasztókra vonatkozó keretfeltételek javítása érdekében valamennyi releváns eszközt megfelelően alkalmazni kell, beleértve a kölcsönös elismerést is. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy tegyen jelentést azokról az esetekről, amikor a kölcsönös elismerés elvének működése még mindig nem megfelelő vagy problémás. A Versenyképességi Tanács 2015 februárjában az egységes piacra vonatkozó szakpolitikával kapcsolatban megfogalmazott következtetéseiben felszólította a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a kölcsönös elismerés elve hatékony működésének biztosítása érdekében, és terjesszen elő ezt célzó javaslatokat.

(7)

A 764/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) elfogadására a kölcsönös elismerés elve alkalmazásának megkönnyítése érdekében került sor, olyan eljárások kialakításával, amelyek minimalizálják az olyan áruk szabad mozgását gátló jogellenes akadályok megteremtésének lehetőségét, amelyeket már jogszerűen forgalmaznak valamely másik tagállamban. Az említett rendelet elfogadása ellenére még mindig sok probléma áll fenn a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása tekintetében. A 2014 és 2016 között végzett értékelésből az derült ki, hogy a kölcsönös elismerés elve nem működik úgy, ahogyan kellene, és hogy a 764/2008/EK rendelet korlátozott hatást gyakorolt ezen elv alkalmazásának megkönnyítésére. Az említett rendelet által létrehozott eszközöknek és eljárási garanciáknak nem sikerült elérniük a céljukat, a kölcsönös elismerés elvének megfelelőbb alkalmazását. Így például a termékinformációs kapcsolattartó pontok hálózatát, amelyet azért hoztak létre, hogy tájékoztatást nyújtsanak a gazdasági szereplők részére az alkalmazandó nemzeti szabályokról és a kölcsönös elismerés elvének alkalmazásáról, alig ismerik vagy használják a gazdasági szereplők. E hálózaton belül nem kellő mértékű a nemzeti hatóságok közötti együttműködés. Ritkán tartják be a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatokra vonatkozó értesítési követelményt. Ennek eredményeként továbbra is fennállnak az áruk szabad mozgását gátló akadályok a belső piacon.

(8)

A 764/2008/EK rendeletnek számos hiányossága van, ezért azt felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni. Az egyértelműség érdekében e rendeletnek a 764/2008/EK rendelet helyébe kell lépnie. E rendeletnek egyértelmű eljárásokat kell megállapítania a más tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk szabad mozgásának, valamint annak biztosítására, hogy a szabad mozgás csak akkor legyen korlátozható, ha a tagállamok ezt jogos közérdek alapján teszik, és a korlátozás indokolt és arányos. Ennek a rendeletnek azt is biztosítania kell, hogy mind a gazdasági szereplők, mind a nemzeti hatóságok betartsák a kölcsönös elismerés elvéből fakadó, meglévő jogokat és kötelezettségeket.

(9)

E rendelet nem zárja ki az áruk forgalmazási feltételeinek esetleges további harmonizációját a belső piac működésének javítása céljából.

(10)

Kereskedelmi akadályok az EUMSZ 34. és 36. cikkének hatálya alá tartozó, más típusú intézkedésekből is eredhetnek. Ilyen intézkedés lehet például a közbeszerzési eljárásokhoz készített műszaki leírás vagy a tagállamokban a nemzeti nyelvek használatára vonatkozó követelmények. Ezek az intézkedések azonban nem minősülhetnek az e rendelet értelmében vett nemzeti műszaki szabályoknak, és így nem tartozhatnak annak hatálya alá.

(11)

Az előzetes engedélyezési eljárás révén időnként érvényre jutnak olyan nemzeti műszaki szabályok, amelynek értelmében az illetékes hatóságtól hivatalos engedélyt kell beszerezni, mielőtt az árukat az érintett tagállamban forgalomba lehetne hozni. Egy előzetes engedélyezési eljárás megléte önmagában korlátozza az áruk szabad mozgását. Ezért annak érdekében, hogy az áruk belső piacon belüli szabad mozgásának alapvető elve tekintetében indokolt legyen, az ilyen eljárásnak az uniós jog által elismert, közérdekű célon kell alapulnia, valamint arányosnak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie. Azt, hogy az ilyen eljárás megfelel-e az uniós jogszabályoknak, az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatában meghatározott megfontolásokra figyelemmel kell értékelni. Ezért e rendelet hatálya alól ki kell zárni azokat a közigazgatási határozatokat, amelyek kizárólag azzal az indoklással korlátozzák vagy tagadják meg a piacra jutást, hogy az áruk nem rendelkeznek érvényes előzetes engedéllyel. Amikor azonban kötelező előzetes engedélyt kérelmeznek egy adott árura vonatkozóan, bármilyen, a kérelemnek az említett tagállamban alkalmazandó nemzeti műszaki szabályok alapján történő elutasítására vonatkozó közigazgatási határozatot csak e rendeletnek megfelelően lehet meghozni annak érdekében, hogy a kérelmező részesüljön az e rendelet által biztosított eljárási védelemben. Ugyanez vonatkozik az áruk önkéntes előzetes engedélyezésére is, ahol létezik ilyen.

(12)

Fontos tisztázni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó árutípusok magukban foglalják a mezőgazdasági termékeket is. A „mezőgazdasági termékek” kifejezés magában foglalja az EUMSZ 38. cikkének (1) bekezdésében meghatározott halászati termékeket is. Annak azonosítását segítendő, hogy mely árutípusok tartoznak e rendelet hatálya alá, a Bizottságnak értékelnie kell, hogy mennyire kivitelezhető és milyen előnyökkel jár a kölcsönös elismerés tárgyát képező termékek tájékoztató jellegű felsorolásának továbbfejlesztése.

(13)

Fontos tisztázni azt is, hogy a „gyártó” kifejezés nemcsak az áruk gyártóját, hanem az olyan árukat előállító személyeket is magában foglalja, amelyek nem valamely gyártási folyamat eredményeként kerülnek előállításra, a mezőgazdasági termékeket is beleértve, valamint magában foglalja azokat a személyeket is, akik az áruk gyártójaként jelölik meg magukat.

(14)

E rendelet hatálya alól ki kell zárni a nemzeti bíróságok olyan ügyek jogszerűségét értékelő határozatait, amelyekben egy nemzeti műszaki szabály alkalmazása miatt nem engedélyezik a valamely tagállamban jogszerűen forgalmazott áruknak egy másik tagállamban a piacra jutást, valamint a nemzeti bíróságok szankciókat alkalmazó határozatait.

(15)

Ahhoz, hogy részesülhessenek a kölcsönös elismerés elvéből származó előnyökből, az áruknak valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruknak kell lenniük. Egyértelművé kell tenni, hogy ahhoz, hogy az árukat valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazottnak lehessen tekinteni, az áruknak meg kell felelniük az adott tagállamban alkalmazandó vonatkozó szabályoknak, és azokat az adott tagállamban a végfelhasználók rendelkezésére kell bocsátani.

(16)

A nemzeti hatóságok és a gazdasági szereplők kölcsönös elismerés elvével kapcsolatos tájékozottságának növelése érdekében a tagállamoknak mérlegelniük kellene, hogy világos és egyértelmű „egységes piaci záradékokról” rendelkezzenek a nemzeti műszaki szabályaikban azzal a céllal, hogy megkönnyítsék az említett elv alkalmazását.

(17)

Tagállamonként jelentősen eltér, hogy milyen bizonyítékra van szükség annak igazolására, hogy az árukat jogszerűen forgalmazzák valamely másik tagállamban. Ez szükségtelen terheket, késedelmeket és többletköltségeket idéz elő a gazdasági szereplőknél, és akadályozza a nemzeti hatóságokat abban, hogy hozzájussanak az áruk időben történő vizsgálatához szükséges információkhoz. Ez gátolhatja a kölcsönös elismerés elvének alkalmazását. Ezért elengedhetetlen megkönnyíteni a gazdasági szereplők számára annak bizonyítását, hogy áruikat jogszerűen forgalmazzák valamely másik tagállamban. A gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy nyilatkozatot tegyenek, amely biztosítja, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az árukkal és az érintett másik tagállamban alkalmazandó szabályoknak való megfeleléssel kapcsolatos összes szükséges információval. Az önkéntes nyilatkozat alkalmazása nem akadályozhatja a nemzeti hatóságokat abban, hogy a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatot hozzanak, feltéve, hogy az ilyen határozatok arányosak, indokoltak, valamint tiszteletben tartják a kölcsönös elismerés elvét és összhangban állnak ezzel a rendelettel.

(18)

A gyártó, az importőr, illetve a forgalmazó számára lehetővé kell tenni, hogy a kölcsönös elismerés céljából nyilatkozatot (a továbbiakban: kölcsönös elismerési nyilatkozat) készítsen az áruk jogszerű forgalmazásáról. A kölcsönös elismerési nyilatkozatban szereplő információk megadására a gyártó a legalkalmasabb, mivel az árukat a gyártó ismeri a legjobban, és birtokában van a kölcsönös elismerési nyilatkozatban szereplő információk ellenőrzéséhez szükséges bizonyítékoknak. A gyártót fel kell hatalmazni arra, hogy megbízza a meghatalmazott képviselőjét e nyilatkozatnak a gyártó nevében és a gyártó felelőssége mellett történő elkészítésével. Amennyiben azonban egy adott gazdasági szereplő a nyilatkozatban csak az áruk forgalmazásának jogszerűségére vonatkozó információkat tudja megadni, biztosítani kell annak lehetőségét, hogy egy másik gazdasági szereplő nyújtsa be az azzal kapcsolatos információkat, hogy az adott tagállamban az árukat végfelhasználók részére forgalmazzák, feltéve, hogy ez a gazdasági szereplő vállalja a felelősséget a kölcsönös elismerési nyilatkozatban általa megadott információkért, és rendelkezésre tudja bocsátani az ezen információk ellenőrzéséhez szükséges bizonyítékokat.

(19)

A kölcsönös elismerési nyilatkozatnak mindig pontos és teljes információt kell tartalmaznia az áruról. A nyilatkozatot ezért naprakészen kell tartani annak érdekében, hogy az tükrözze a változásokat, például a vonatkozó nemzeti műszaki szabályok változásait.

(20)

Annak biztosítása érdekében, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozatban szolgáltatott információk átfogóak legyenek, összehangolt szerkezetet kell meghatározni az ilyen nyilatkozatok tekintetében, amelyet a nyilatkozatot benyújtani kívánó gazdasági szereplők használhatnak.

(21)

Fontos annak biztosítása, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozatot a valóságnak megfelelően és pontosan töltsék ki. Ezért elő kell írni, hogy a gazdasági szereplők felelősek a kölcsönös elismerési nyilatkozatban általuk megadott információkért.

(22)

Az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá nem tartozó áruk területén működő vállalkozások hatékonyságának és versenyképességének növelése érdekében lehetővé kell tenni új információs technológiák alkalmazását a kölcsönös elismerési nyilatkozat benyújtásának megkönnyítése érdekében. Ezért a gazdasági szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy kölcsönös elismerési nyilatkozatukat az interneten nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék, feltéve, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozat könnyen hozzáférhető és megbízható formátumú.

(23)

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy a kölcsönös elismerési nyilatkozat mintája és a nyilatkozat kitöltésére vonatkozó iránymutatások az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álljanak az egységes digitális kapun keresztül.

(24)

E rendeletet azokra az árukra is alkalmazni kell, amelyeknek csak bizonyos jellemzői tartoznak az uniós harmonizációs jogszabályok hatálya alá. Amennyiben az uniós harmonizációs jogszabályok alapján a gazdasági szereplő köteles EU-megfelelőségi nyilatkozatot készíteni az említett jogszabályoknak való megfelelés igazolására, ennek a gazdasági szereplőnek meg kell engedni, hogy az e rendelet szerinti kölcsönös elismerési nyilatkozatot csatolja az EU-megfelelőségi nyilatkozathoz.

(25)

Amennyiben a gazdasági szereplők úgy döntenek, hogy nem alkalmazzák a kölcsönös elismerési nyilatkozatot, a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságainak be kell kérniük az általuk az áruk vizsgálatához szükségesnek ítélt, világosan meghatározott információkat, tiszteletben tartva az arányosság elvét.

(26)

A gazdasági szereplő számára elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy benyújtsa a rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatósága által kért dokumentumokat vagy bármely egyéb információt, illetve hogy érveket vagy észrevételeket nyújtson be az adott áruk vizsgálatával kapcsolatban.

(27)

Az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) arra kötelezi a tagállamokat, hogy közöljenek a Bizottsággal és a többi tagállammal az egyes termékekre – beleértve többek között a mezőgazdasági és halászati termékeket is – vonatkozó minden nemzeti műszaki szabálytervezetet, és nyilatkozzanak azokról az indokokról, amelyek az adott szabály elfogadását szükségessé teszik. Biztosítani kell azonban, hogy az ilyen nemzeti műszaki szabályok elfogadását követően a kölcsönös elismerés elvét helyesen alkalmazzák az egyes árukra vonatkozó egyedi esetekben. E rendeletnek meg kell határoznia a kölcsönös elismerés elvének egyedi esetekben történő alkalmazására vonatkozó eljárásokat, például azáltal, hogy arra kötelezi a tagállamokat, hogy jelöljék meg a közigazgatási határozat alapjául szolgáló nemzeti műszaki szabályokat, valamint azokat a jogos közérdekhez kapcsolódó indokokat, amelyek alátámasztják az adott nemzeti műszaki szabálynak valamely, más tagállamban jogszerűen forgalmazott árura való alkalmazását. A nemzeti műszaki szabály arányos jellege az alapja az e szabályon alapuló közigazgatási határozat arányosságának. A közigazgatási határozat arányossága bizonyításának módját azonban eseti alapon kell meghatározni.

(28)

Mivel a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk piacra jutásának korlátozásáról vagy megtagadásáról szóló közigazgatási határozatoknak kivételt kell képezniük az áruk szabad mozgásának alapelve szempontjából, biztosítani kell, hogy az ilyen határozatok tiszteletben tartsák a kölcsönös elismerés elvéből fakadó, meglévő kötelezettségeket. Célszerű ezért egyértelmű eljárást létrehozni annak meghatározására vonatkozóan, hogy a szóban forgó árukat jogszerűen forgalmazzák-e egy másik tagállamban, és ha igen, a rendeltetési hely szerinti tagállam alkalmazandó nemzeti műszaki szabályának hatálya alá tartozó jogos közérdekek – az EUMSZ 36. cikkével és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban – kellő védelemben részesülnek-e. Ennek az eljárásnak biztosítania kell, hogy a meghozott közigazgatási határozatok arányosak legyenek, és tiszteletben tartsák a kölcsönös elismerés elvét, valamint összhangban álljanak e rendelettel.

(29)

Amennyiben egy illetékes hatóság vizsgálja az árukat annak eldöntése céljából, hogy szükség van-e a piacra jutás korlátozására vagy megtagadására, ez a hatóság nem hozhat piacra jutást megtiltó határozatot, kivéve amennyiben gyors beavatkozásra van szükség személyek biztonsága vagy egészsége, vagy a környezet károsodásának elkerülése céljából, illetve annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni az áruk rendelkezésre bocsátását, amennyiben az ilyen áruk rendelkezésre bocsátása általánosságban tiltott a közerkölcs vagy a közbiztonság szempontja alapján, ideértve például a bűncselekmények megelőzését is.

(30)

A 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) olyan akkreditálási rendszert hoz létre, amely biztosítja a megfelelőségértékelő szervezetek felkészültségi szintjének kölcsönös elismerését. A tagállamok illetékes hatóságai ezért nem utasíthatják el az akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek által kiadott vizsgálati jelentések és tanúsítványok elfogadását az adott szervezet felkészültségéhez kapcsolódó okokra hivatkozva. Helyénvaló továbbá, hogy a más tagállamokban már elvégzett vizsgálatok és eljárások megkettőzésének lehetőség szerinti elkerülése érdekében a tagállamok ne utasíthassák el az egyéb megfelelőségértékelő szervezetek által az uniós joggal összhangban kiadott vizsgálati jelentések és tanúsítványok elfogadását. Az illetékes hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük a benyújtott vizsgálati jelentések és tanúsítványok tartalmát.

(31)

A 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) kimondja, hogy csak biztonságos termékek hozhatók forgalomba, valamint megállapítja a gyártók és forgalmazók kötelezettségeit a termékek biztonsága tekintetében. Feljogosítja az illetékes hatóságokat arra, hogy azonnali hatállyal betiltsanak bármely veszélyes terméket, vagy a különféle biztonsági értékelésekhez, ellenőrzésekhez és vizsgálatokhoz szükséges időtartamra ideiglenesen betiltsák azokat a termékeket, amelyek veszélyesek lehetnek. Az említett irányelv leírja azt a folyamatot is, amely alapján az illetékes hatóságoknak az említett irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b)–f) pontjában említettekhez hasonló megfelelő intézkedéseket kell alkalmazniuk a kockázatot jelentő termékek esetében, továbbá kötelezettséget állapít meg az említett intézkedéseknek a Bizottság és a többi tagállam részére való bejelentésére. Ezért biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az említett irányelvet, és különösen az említett irányelv 8. cikke (1) bekezdésének b)–f) pontját, valamint 8. cikkének (3) bekezdését.

(32)

A 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) többek között létrehoz egy riasztási rendszert az élelmiszerből vagy takarmányból származó, közvetlen vagy közvetett egészségügyi kockázatok bejelentésére. Kötelezi a tagállamokat, hogy a riasztási rendszeren keresztül haladéktalanul jelentsenek be a Bizottságnak minden olyan általuk hozott intézkedést, amely az élelmiszer vagy takarmány forgalomba hozatalának korlátozására, piacról való kivonására vagy visszahívására irányul az emberi egészség védelme érdekében, és amely gyors fellépést igényel. Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az említett rendeletet, és különösen a rendelet 50. cikke (3) bekezdését, valamint 54. cikkét.

(33)

Az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) harmonizált uniós keretet hoz létre a hatósági ellenőrzések és a hatósági ellenőrzéseken kívüli hivatalos tevékenységek szervezésére az egész agrár-élelmiszerláncra kiterjedően, figyelembe véve a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (9) és a vonatkozó uniós ágazati jogszabályokban a hatósági ellenőrzések tekintetében meghatározott szabályokat. Az (EU) 2017/625 rendelet megállapít egy különös eljárást annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplők orvosolják az élelmiszer- és takarmányjognak, valamint az állat-egészségügyi szabályoknak illetve az állatjóléti szabályoknak való megfelelés hiányát. Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az (EU) 2017/625 rendeletet, és különösen annak 138. cikkét.

(34)

Az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) a 882/2004/EK rendeletben meghatározott kritériumokkal összhangban létrehozza az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) meghatározott kötelezettségekkel kapcsolatos ellenőrzések lefolytatására vonatkozó harmonizált uniós keretet, és előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy bármely olyan gazdasági szereplő jogosult legyen az ellenőrzési rendszerben való részvételre, amely megfelel az említett kötelezettségeknek. Biztosítani kell, hogy az illetékes hatóságok a továbbiakban is alkalmazhassák az 1306/2013/EU rendeletet, és különösen annak 90. cikkét.

(35)

A tagállamok illetékes hatóságai által e rendelet alapján hozott közigazgatási határozatoknak meg kell határozniuk a gazdasági szereplők rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket, hogy a gazdasági szereplők a nemzeti joggal összhangban fellebbezhessenek a határozat ellen, illetve keresetet nyújthassanak be az illetékes nemzeti bíróságnál. A közigazgatási határozatban hivatkozni kell arra is, hogy a gazdasági szereplők igénybe vehetik a belső piaci problémamegoldó hálózatot (a továbbiakban: SOLVIT), illetve az e rendelettel létrehozott panaszkezelési eljárást.

(36)

A kölcsönös elismerés elve helyes és következetes alkalmazásának biztosításához elengedhetetlen hatékony megoldásokat kínálni azoknak a gazdasági szereplőknek, amelyek vállalkozásbarát alternatívákat szeretnének a piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatok megtámadására. Az ilyen megoldások biztosítása és a jogi költségek elkerülése érdekében rendelkezésre kell állnia egy bíróságon kívüli panaszkezelési eljárásnak a gazdasági szereplők – és különösen a kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv-k) – számára.

(37)

A SOLVIT az egyes tagállamok nemzeti közigazgatása által nyújtott szolgáltatás, amelynek célja megoldást találni a magánszemélyek és a vállalkozások számára, amennyiben a jogaikat egy másik tagállam hatóságai megsértették. A SOLVIT működését szabályozó elveket a 2013/461/EU bizottsági ajánlás (12) határozza meg, amelynek értelmében minden tagállamnak biztosítania kell egy nemzeti SOLVIT-központ létrehozását, megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokat biztosítva számára ahhoz, hogy részt tudjon venni a SOLVIT-ban. A Bizottságnak – különösen a vállalkozások körében – fel kell hívnia a figyelmet a SOLVIT létezésére és a vele járó előnyökre.

(38)

A SOLVIT hatékony, bíróságon kívüli panaszkezelési mechanizmus, amely ingyenesen elérhető. Rövid határidőkkel dolgozik, és gyakorlati megoldásokat nyújt a magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak, amennyiben az uniós jogaik hatóságok általi elismerése terén nehézségekbe ütköznek. Amennyiben a gazdasági szereplő, az illetékes SOLVIT-központ és az érintett tagállamok egyetértenek a megfelelő eredményt illetően, nincs szükség további intézkedésekre.

(39)

Arra az esetre azonban, ha a SOLVIT informális megközelítése sikertelennek bizonyul, és továbbra is kétségek állnak fenn a közigazgatási határozat és a kölcsönös elismerés elve összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett SOLVIT-központok bármelyikének kérésére megvizsgálja az ügyet. Célszerű, hogy a vizsgálatot követően a Bizottság véleményt adjon ki, amelyet az illetékes SOLVIT-központon keresztül közölni kell az érintett gazdasági szereplővel és az illetékes hatóságokkal, és amelyet figyelembe kell venni a SOLVIT-eljárás során. A Bizottság beavatkozását 45 munkanapos határidőhöz kell kötni, amely nem foglalja magában a Bizottság által esetlegesen szükségesnek vélt kiegészítő információk és dokumentumok Bizottság általi beszerzéséhez szükséges időt. Célszerű úgy rendelkezni, hogy amennyiben az ügy megoldódik ezen időszak alatt, a Bizottságnak nem kell véleményt kiadnia. Ezeket a SOLVIT-ügyeket külön munkafolyamat alá kell rendelni a SOLVIT-adatbázisban, és nem szabad őket a standard SOLVIT-statisztikákban szerepeltetni.

(40)

A piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatok tekintetében a Bizottság véleménye csak arra a kérdésre terjedhet ki, hogy a közigazgatási határozat összeegyeztethető-e a kölcsönös elismerés elvével, és e rendelet követelményeivel. Ez nem érinti a Bizottságnak az EUMSZ 258. cikke szerinti hatáskörét és a tagállamok azon kötelezettségét, hogy megfeleljenek az uniós jognak a kölcsönös elismerés elvének alkalmazásával kapcsolatban megállapított rendszerszintű problémák kezelése során.

(41)

Az áruk belső piacának szempontjából fontos, hogy a vállalkozások – és különösen a kkv-k – megbízható és konkrét információkat kaphassanak az adott tagállamban hatályos jogszabályokról. A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nemzeti hatóságok és a gazdasági szereplők közötti kommunikáció megkönnyítésében a termékekre vonatkozó konkrét szabályokkal és a kölcsönös elismerés elvének a termékinformációs kapcsolattartó pont tagállamának területén történő alkalmazásával kapcsolatos információk terjesztése révén. Ezért meg kell erősíteni a termékinformációs kapcsolattartó pontok szerepvállalását az összes, termékekkel kapcsolatos szabályra – így a kölcsönös elismerés hatálya alá tartozó nemzeti műszaki szabályokra is – vonatkozó tájékoztatás első számú szolgáltatóiként.

(42)

Az áruk szabad mozgásának megkönnyítése érdekében a termékinformációs kapcsolattartó pontoknak észszerű mértékű, ingyenes tájékoztatást kell nyújtaniuk nemzeti műszaki szabályaikról és a kölcsönös elismerés elvének alkalmazásáról. A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak megfelelő felszereltséggel és erőforrásokkal kell rendelkezniük. E kapcsolattartó pontoknak az (EU) 2018/1724 európai parlamenti és tanácsi (13) rendelettel összhangban egy honlapon keresztül kell tájékoztatást nyújtaniuk, és az említett rendeletben meghatározott minőségi kritériumok hatálya alá kell tartozniuk. A termékinformációs kapcsolattartó pontok azon feladatait, amelyek e tájékoztatáshoz – így többek között a nemzeti műszaki szabályok elektronikus példányainak vagy az azokhoz való online hozzáférésnek a biztosításához – kapcsolódnak, úgy kell végrehajtani, hogy az ne sértse a nemzeti műszaki szabályok terjesztésére vonatkozó nemzeti szabályokat. Emellett a termékinformációs kapcsolattartó pontokat nem szabad arra kötelezni, hogy olyan szabványok elektronikus példányait bocsássák rendelkezésre, illetve olyan szabványokhoz biztosítsanak online hozzáférést, amelyek szabványügyi szervek, illetve szervezetek szellemitulajdon-jogainak hatálya alá tartoznak.

(43)

Az illetékes hatóságok közötti együttműködés elengedhetetlen a kölcsönös elismerés elvének zökkenőmentes működéséhez, valamint a kölcsönös elismerés kultúrájának kialakításához. A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak ezért együtt kell működniük, valamint meg kell osztaniuk az információkat és a szakértelmet annak érdekében, hogy biztosítsák a kölcsönös elismerés elve és e rendelet helyes és következetes alkalmazását.

(44)

A piacra jutást korlátozó vagy megtagadó közigazgatási határozatokra vonatkozó értesítések, a termékinformációs kapcsolattartó pontok közötti kommunikáció lehetővé tétele, továbbá az igazgatási együttműködés biztosítása céljából a tagállamok számára hozzáférést kell biztosítani egy információs és kommunikációs rendszerhez.

(45)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (14) megfelelően kell gyakorolni.

(46)

Ha e rendelet alkalmazása céljából személyes adatok kezelésére van szükség, azt a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós joggal összhangban kell elvégezni. A személyes adatok e rendelet alapján történő kezelése az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15), vagy az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) hatálya alá tartozik.

(47)

Megbízható és hatékony nyomonkövetési mechanizmusokat kell kidolgozni, hogy információval szolgáljanak e rendelet alkalmazásáról és annak az áruk szabad mozgására gyakorolt hatásáról. Ezek a mechanizmusok nem haladhatják meg az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(48)

A kölcsönös elismerés elvének megismertetésének, valamint e rendelet helyes és következetes alkalmazásának biztosítása érdekében forrásokat kell biztosítani az olyan ismeretterjesztő kampányok, képzések, személyzeti csereprogramok és egyéb kapcsolódó tevékenységek Unió általi finanszírozásához, amelyek célja az illetékes hatóságok, a termékinformációs kapcsolattartó pontok és a gazdasági szereplők közötti bizalom és együttműködés támogatása és fokozása.

(49)

A kölcsönös elismerés elvének működésével és az áruk egységes piacára gyakorolt hatásával kapcsolatos pontos adatok hiányának orvoslása érdekében az Uniónak finanszíroznia kell az ilyen adatok gyűjtését.

(50)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, ideértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az elveszített, jogalap nélkül kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált források visszafizettetését, valamint adott esetben közigazgatási és pénzügyi szankciók alkalmazását.

(51)

Indokolt e rendelet alkalmazását elhalasztani annak érdekében, hogy az illetékes hatóságoknak és a gazdasági szereplőknek kellő idejük legyen az általa meghatározott követelményeknek való megfelelésre.

(52)

A Bizottságnak az e rendelet által kitűzött célok mentén értékelnie kell e rendeletet. A Bizottságnak a kölcsönös elismerés elvének működésével és az áruk egységes piacára gyakorolt hatásaival kapcsolatosan gyűjtött adatokat, valamint az információs és kommunikációs rendszerben rendelkezésre álló adatokat kell felhasználnia e rendelet értékeléséhez. A Bizottság számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kérje a tagállamoktól az ezen értékeléshez szükséges további információk szolgáltatását. A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (17) 22. pontja szerint e rendelet értékelésének hatékonyságon, eredményességen, relevancián, koherencián és hozzáadott értéken kell alapulnia, és annak a további intézkedési lehetőségek hatásvizsgálatainak alapját kell képeznie.

(53)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a kölcsönös elismerés elvének zökkenőmentes, következetes és helyes alkalmazásának biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban léptéke és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

(1)

A piaci áron számított bruttó nemzeti jövedelem (a továbbiakban: GNI) az Unió általános költségvetésében a saját források legnagyobb hányada kiszámításának alapját képezi. Ezért szükséges ezen aggregátum összehasonlíthatóságának, megbízhatóságának és teljeskörűségének további megerősítése.

(2)

Az Európai Statisztikai Rendszer Bizottsága (a továbbiakban: az ESR-bizottság) által 2017. november 16-án felülvizsgált és aktualizált európai statisztika gyakorlati kódexnek, valamint a 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) elveinek tiszteletben tartása révén megvalósuló statisztikai integritás különös jelentőséggel bír, amikor a statisztikákat közvetlenül adminisztratív célokra és politikai döntéshozatalra használják fel uniós és nemzeti szinten.

(3)

Ezen statisztikai adatok a nemzeti gazdaságpolitikák koordinációjának, a különböző uniós politikáknak, valamint a kutatási tevékenységeknek is fontos elemző eszközei.

(4)

A 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozat (3) 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban a saját források kiszámításának céljából a GNI a számlák felülvizsgált európai rendszerét (a továbbiakban: ESA 2010) létrehozó 549/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) A. mellékletében foglalt módszertan szerint piaci árakon számított éves GNI-értéket jelenti. A 2014/335/EU, Euratom határozat 10. cikkének (1) bekezdésével összhangban és figyelemmel annak 10. cikke (2) bekezdésére, a 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat (5) hatályát vesztette.

(5)

Alapvető fontosságú, hogy a GNI-adatok összehasonlíthatóak legyenek a tagállamok között, és hogy megvalósuljon az ESA 2010 releváns fogalommeghatározásainak és számviteli szabályainak való megfelelés. E célból az értékelési eljárásoknak és a ténylegesen felhasznált alapadatoknak lehetővé kell tenniük az ESA 2010 fogalommeghatározásainak és számviteli szabályainak helyes alkalmazását.

(6)

Alapvető fontosságú, hogy a GNI-adatok összeállításához felhasznált források és módszerek megbízhatóak legyenek. Ez azt jelenti, hogy amennyire csak lehetséges, megbízható, megfelelő és aktualizált alapstatisztikákat, és ezekhez megbízható technikákat kell alkalmazni.

(7)

Alapvető fontosságú, hogy a GNI-adatok teljeskörűek legyenek. Ezért ezeknek az adatoknak tekintetbe kell venniük azokat az informális, nem nyilvántartott és egyéb tevékenységeket és tranzakciókat is, amelyek nem jelennek meg a statisztikai felmérésekben, vagy amelyeket nem jelentenek az adó-, a szociális és az egyéb közigazgatási hatóságoknak. A GNI teljeskörűségének fejlesztése – a megbízható statisztikák előállítása, valamint adott esetben a szükséges kiigazítások végrehajtása, a kihagyások és a kétszeres számbavétel elkerülése érdekében – megfelelő statisztikai alapok és értékelési eljárások kidolgozását feltételezi.

(8)

A 608/2014/EU, Euratom tanácsi rendelet (6) rendelkezik a tagállamokban a saját források ellenőrzése céljából végrehajtandó ellenőrzésekről. A GNI ellenőrzése céljából a Bizottságot (az Eurostatot) fel kell jogosítani arra, hogy a GNI-vel kapcsolatos tájékozódó látogatásokat tegyen, annak érdekében, hogy ellenőrizze a GNI-aggregátumok és azok összetevőinek minőségét és ellenőrizze az ESA 2010-nek való megfelelést, valamint biztosítsa, hogy a GNI-adatok összehasonlíthatóak, megbízhatóak és teljeskörűek legyenek. A Bizottságnak (az Eurostatnak) tiszteletben kell tartania a statisztikai adatok bizalmas kezelésére vonatkozó szabályokat. A nemzeti statisztikai hatóságok képviselőinek a más tagállamokban tett, GNI-vel kapcsolatos tájékozódó látogatásokon való részvétele alapvető fontosságú a GNI ellenőrzési folyamata átláthatóságának és minőségének javítása érdekében.

(9)

A GNI-adatok ESA 2010-zel összhangban álló megbízhatóságának, teljeskörűségének és lehető legmagasabb fokú összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az egyes ellenőrzési ciklusokban megoldandó kérdések jegyzékére vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (7) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(10)

E rendelet a GNI-aggregátumok saját források kiszámítása céljából történő szolgáltatása révén való végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy meghatározza a GNI-adatoknak és azok összetevőinek az 549/2013/EU rendelet A. mellékletével összhangban történő előállításához felhasznált források és módszerek jegyzékének szerkezetét és részletes tartalmát, valamint aktualizálásának és továbbításának ütemtervét, továbbá a Bizottság által meghatározott kérdések jegyzéke alapján a tagállami GNI-adatok összehasonlíthatóságának, megbízhatóságának és teljeskörűségének fejlesztését célzó konkrét intézkedéseket. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni.

(11)

A 223/2009/EK rendelettel létrehozott ESR-bizottság az említett rendelet 7. cikkével összhangban felkérést kapott arra, hogy nyújtson szakmai iránymutatást.

(12)

Az 1287/2003/EK, Euratom tanácsi rendelet (9) 4. cikkében említett GNI-bizottság véleményeket és tanácsokat adott a Bizottságnak végrehajtási hatásköreinek gyakorlásához, valamint segítette a Bizottságot végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában. Az európai statisztikai rendszer felépítésének megújítását szolgáló – a rendszeren belül a koordináció és a partnerség egyértelmű piramisszerű rendszerben történő fejlesztését célzó – stratégia alapján az ESR-bizottságnak tanácsadói szereppel kell rendelkeznie és segítenie kell a Bizottságot végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában. Ennek érdekében az ESR-bizottságnak a GNI-bizottság helyébe kell lépnie, azzal a céllal, hogy segítse a Bizottságot az e rendelet szerinti végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában. Mindazonáltal a GNI-bizottság által az 1287/2003/EK, Euratom rendelet alapján korábban vállalt egyéb feladatok, valamint a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlásában való segítséghez nem kapcsolódó feladatok ellátása céljából a Bizottságnak olyan hivatalos szakértői csoportot kell létrehoznia, amely ezen célok vonatkozásában segíti.

(13)

A 89/130/EGK, Euratom tanácsi irányelv (10) és az 1287/2003/EK, Euratom rendelet eljárást hoz létre a bruttó nemzeti termék (a továbbiakban: GNP) adatok és a GNI-adatok összehasonlíthatóságának, megbízhatóságának és teljeskörűségének ellenőrzésére és értékelésére a GNP-bizottságon és a GNI-bizottságon belül, amelyek keretében a tagállamok és a Bizottság szorosan együttműködnek. Ezt az eljárást – a GNI-adatok saját források kiszámítása céljából történő, ESA 2010 szerinti felhasználásának, a saját források rendelkezésre bocsátására vonatkozó felülvizsgált ütemtervnek és az európai statisztikai rendszer legújabb fejleményeinek a figyelembevétele céljából – ki kell igazítani. A 89/130/EGK, Euratom irányelvet és az 1287/2003/EK, Euratom rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

(1)

A .eu felső szintű domaint (TLD) a 733/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) és a 874/2004/EK bizottsági rendelet (4) hozta létre. Az említett rendeletek elfogadása óta az uniós politikai és jogszabályi környezet, az online környezet és a piac jelentősen megváltozott.

(2)

A TLD-k piacának gyors fejlődése és a dinamikus digitális környezet időtálló és rugalmas szabályozási keretet igényel. A .eu TLD az egyik legnagyobb országkód szerinti TLD (ccTLD). A .eu TLD-t az uniós intézmények, ügynökségek és szervek használják, többek között európai projektek és kezdeményezések számára. A .eu TLD célja, hogy megfelelő irányítással hozzájáruljon az uniós identitás erősítéséhez és az uniós értékek – így a soknyelvűség, a felhasználók magánéletének és biztonságának védelme, az emberi jogok tiszteletben tartása –, valamint bizonyos online prioritások világhálón történő népszerűsítéséhez.

(3)

A TLD-k a domainnév-rendszer (DNS) hierarchikus szerkezetének alapvető alkotóelemei, amelyek bármely alkalmazásra, illetve hálózatra vonatkozóan világszerte rendelkezésre álló egyedi azonosítók interoperábilis rendszerét biztosítják.

(4)

A .eu TLD-nek az EUMSZ 170. és 171. cikkével összhangban elő kell mozdítania az internetes hálózatok használatát és az azokhoz való hozzáférést azáltal, hogy a meglévő ccTLD-k, illetve az általános TLD-k globális bejegyzését kiegészítve további bejegyzési lehetőséget biztosít.

(5)

A .eu TLD-nek – amely egy világos és könnyen felismerhető megjelölés – világosan felismerhető kapcsolatot kell képeznie az Unióval és az európai piaccal. Lehetővé kell tennie az Unión belüli vállalkozások, szervezetek és természetes személyek számára, hogy a .eu TLD alatt domainneveket jegyeztessenek be. E domainnév léte fontos szerepet játszik az Unió online identitásának megerősítésében. Ezért módosítani kell a 733/2002/EK rendeletet, hogy az uniós polgárok számára lehetővé váljon, hogy – lakóhelyüktől függetlenül – 2019. október 19-től kezdve .eu TLD domainnevet jegyeztessenek be.

(6)

A .eu TLD-n belüli domainneveket a rendelkezésre állás függvényében kell kiosztani a jogosultaknak.

(7)

A Bizottságnak elő kell mozdítania a nyilvántartó, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és más uniós ügynökségek közötti együttműködést a domainnevek spekulatív és visszaélésszerű bejegyzése – beleértve a domainnév-kalózkodást – elleni fellépés, valamint az egyszerű adminisztratív eljárások biztosítása érdekében, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára.

(8)

A nyilvántartóval és a regisztrátorokkal szerződő felek szerződéskötéshez való jogának fokozottabb védelme érdekében a domainnevek .eu TLD-n belüli bejegyzésével kapcsolatos vitákat az Unióban található, a vonatkozó nemzeti jogszabályokat alkalmazó szerveknek kell rendezniük, a nemzetközi jogi eszközökből eredő, a tagállamok vagy az Unió által elismert jogok és kötelezettségek sérelme nélkül.

(9)

A Bizottságnak a költséghatékonyságot és az adminisztráció egyszerűségét szem előtt tartva nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kiválasztási eljárás során a ki kell jelölnie a .eu TLD nyilvántartóját. A digitális egységes piac támogatása, az online európai identitás felépítése és a határokon átnyúló online tevékenységek ösztönzése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a jogosultsági és kiválasztási kritériumokra és a nyilvántartó kijelölését célzó eljárásra vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (5) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(10)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a tagállamok által fenntartott és zárolt domainnevek jegyzékének elfogadása, a Bizottság és a nyilvántartó között létrejövő szerződésben rögzítendő elvek megállapítása, valamint a nyilvántartó kellően indokolt, rendkívül sürgős esetben történő kijelölése tekintetében, különösen a szolgáltatás folytonosságának biztosítása érdekében. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni. Az említett jegyzékeket a domainnevek rendelkezésre állásától függően kell összeállítani, figyelembe véve a második szinten a tagállamok által már fenntartott vagy nyilvántartásba vett domainneveket.

(11)

A Bizottságnak a kijelölt nyilvántartóval szerződést kell kötnie, amelynek tartalmaznia kell a nyilvántartóra alkalmazandó, a .eu TLD szervezésére, kezelésére és igazgatására vonatkozó részletes elveket és eljárásokat. A szerződés határozott időre szól, és egyszer megújítható anélkül, hogy új kiválasztási eljárásra lenne szükség.

(12)

A .eu TLD működésére vonatkozó elveket és eljárásokat a Bizottság és a kijelölt nyilvántartó közötti szerződéshez kell csatolni.

(13)

Ez a rendelet nem érinti az EUMSZ 101. és 102. cikkében foglalt versenyszabályok alkalmazását.

(14)

A nyilvántartónak meg kell felelnie a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elvének, és a tisztességes verseny biztosítása érdekében olyan intézkedéseket kell végrehajtania, amelyeket a Bizottságnak előzetesen engedélyeznie kell, különösen akkor, ha a nyilvántartó olyan vállalkozásoknak nyújt szolgáltatásokat, amelyeknek a kapcsolódó (downstream) piacokon versenytársa.

(15)

A Bejegyzett Nevek és Számok Internetszervezete (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers; a továbbiakban: ICANN) feladata jelenleg az, hogy a ccTLD-ket képviselő kódok nyilvántartóknak történő delegálását összehangolja. A nyilvántartónak az ICANN-nal megfelelő szerződést kell kötnie, amely rendelkezik a .eu ccTLD kód delegálásáról, figyelembe véve a kormányzati tanácsadó bizottság (GAC) által elfogadott vonatkozó elveket.

(16)

A nyilvántartónak megfelelő letéti szerződést kell kötnie a szolgáltatás folyamatossága céljából, és különösen annak biztosítása érdekében, hogy újbóli delegálás vagy egyéb előre nem látható körülmények esetén minimális megszakítással lehessen tovább folytatni a szolgáltatásnyújtást a helyi internetes közösség számára. A nyilvántartónak elektronikus formában naponta meg kell küldenie a .eu adatbázis mindenkori tartalmának másolatát a letéti ügynök részére.

(17)

Az elfogadandó alternatív vitarendezési eljárásoknak meg kell felelniük a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7), és figyelembe kell venniük az e téren alkalmazott bevált nemzetközi gyakorlatokat, és különösen a Szellemi Tulajdon Világszervezetének vonatkozó ajánlásait annak érdekében, hogy a spekulatív és visszaélésszerű bejegyeztetések a lehető legnagyobb mértékben elkerülhetők legyenek. Az alternatív vitarendezési eljárásnak tiszteletben kell tartani az ICANN által elfogadott egységes vitarendezési politikában foglaltakkal összhangban lévő eljárási szabályokat.

(18)

A .eu domainnevek visszaélésszerű bejegyzésére vonatkozó szakpolitikának biztosítania kell, hogy a nyilvántartó ellenőrizze a hozzá beérkezett adatokat, különösen a bejegyzést kérelmezők személyazonosságára vonatkozókat, valamint azt, hogy a jogerős tagállami bírósági határozat által rágalmazónak, rasszistának vagy más módon a tagállam jogával ellentétesnek ítélt domainneveket visszavonják és a későbbi bejegyzés tekintetében zárolják. A nyilvántartó köteles a lehető legnagyobb gondossággal biztosítani a hozzá beérkezett és a birtokában lévő adatok helyességét. A visszavonási eljárásnak ésszerű keretek között lehetővé kell tennie a domainnév birtokosa számára, hogy a visszavonás hatálybalépése előtt megszüntesse a jogosultsági kritériumokkal vagy a nyilvántartásba vételi követelményekkel ellentétes állapotot, illetve rendezze a fennálló adósságokat.

(19)

Az olyan domainnevet, amely azonos vagy megtévesztően hasonlít egy olyan elnevezéshez, amelyre az uniós vagy a nemzeti jog alapján keletkezett jog vonatkozik, és amelyet az adott elnevezéshez fűződő jogok vagy jogos érdek nélkül vettek nyilvántartásba, főszabály szerint vissza kell vonni, és amennyiben szükséges, át kell adni a jogos birtokosnak. Amennyiben megállapítást nyer, hogy a szóban forgó domainnevet rosszhiszeműen használták, azt minden esetben vissza kell vonni.

(20)

A nyilvántartónak domainnevek visszaélésszerű bejegyzésének kellő időben történő azonosítását biztosító egyértelmű szakpolitikát kell elfogadnia, és szükség esetén együtt kell működnie az illetékes hatóságokkal, valamint a kiberbiztonsággal és információbiztonsággal foglalkozó olyan egyéb állami szervekkel, amelyek kifejezetten részt vesznek az ilyen nyilvántartásba vételek elleni küzdelemben, mint például a hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító nemzeti csoportok (CERT).

(21)

A nyilvántartónak olyan technikai és szervezési intézkedések révén kell segítenie a bűnüldöző szerveket a bűnözési elleni küzdelemben, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára, hogy – amint arról az uniós vagy nemzeti jog rendelkezik – bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a büntetőeljárás lefolytatása érdekében hozzáférjenek a nyilvántartónál tárolt adatokhoz.

(22)

Ezt a rendeletet a magánélet és a személyes adatok védelmével kapcsolatos elveknek megfelelően kell végrehajtani. A nyilvántartónak meg kell felelnie a vonatkozó uniós adatvédelmi szabályoknak, elveknek és iránymutatásoknak, különös tekintettel a vonatkozó biztonsági követelményekre, valamint a szükségesség, az arányosság, a célhoz kötöttség és az arányos adatmegőrzési időszak elveire. Továbbá a személyes adatok védelmét a tervezés szintjén, az adatvédelmet pedig alapértelmezetten be kell építeni valamennyi kifejlesztett és fenntartott adatfeldolgozási rendszerbe és adatbázisba.

(23)

A rendszeres és hatékony felügyelet biztosítása érdekében a nyilvántartót saját költségén legalább kétévente egy független testületnek kell auditálnia, amelynek megfelelőségértékelési jelentés formájában igazolnia kell, hogy a nyilvántartó megfelel-e az e rendeletben meghatározott követelményeknek. A nyilvántartó az említett jelentést a Bizottsággal kötött szerződésével összhangban benyújtja a Bizottságnak.

(24)

A Bizottság és a nyilvántartó között létrejött szerződésnek olyan eljárásokat kell előírnia, amelyek révén – a Bizottság e rendeletben előírt felügyeleti tevékenységéből származó bizottsági utasításokkal összhangban – a nyilvántartó javítani tudja a .eu TLD szervezését, kezelését és igazgatását.

(25)

Az internetirányításról szóló, 2014. november 27-i következtetéseiben a Tanács megerősítette, hogy az Unió elkötelezett az olyan többszereplős irányítási struktúrák támogatása mellett, amelyek alapját világszerte elfogadott, koherens internetirányítási alapelvek képezik. Az inkluzív internetirányítás azt jelenti, hogy a kormányok, a magánszektor, a civil társadalom, a nemzetközi szervezetek és a műszaki közösség – mind-mind saját felelősségi körében eljárva – az internet fejlődését és használatát alakító közös elveket, normákat, szabályokat, döntéshozatali eljárásokat és programokat dolgoznak ki és alkalmaznak.

(26)

Létre kell hozni a .eu-val foglalkozó, a Bizottságot tanácsokkal ellátó többszereplős tanácsadó csoportot annak érdekében, hogy a nyilvántartó több és szélesebb körű információra alapozva megfelelő irányítást alakíthasson ki. A csoportnak az internetirányítás többszereplős modelljét kell tükröznie, és a tagokat – a tagállami hatóságok és a nemzetközi szervezetek által delegáltak kivételével – a Bizottságnak nyílt, megkülönböztetésmentes és átlátható eljárás alapján kell kineveznie. A tagállami hatóságok képviselőjét olyan rotációs rendszer alapján kell kinevezni, amely biztosítja a csoportban való részvétel folyamatosságát.

(27)

A Bizottságnak értékelést kell készítenie a .eu TLD eredményességéről és működéséről. Az értékelésnek ki kell térnie arra, hogy a kijelölt nyilvántartó által használt munkamódszerekre, és arra, hogy a hatáskörébe megfelelő feladatok tartoznak-e. A Bizottságnak továbbá rendszeres jelentéseket kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a .eu TLD név működéséről.

(28)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) elismert elveket, amelyeket a Szerződések is rögzítenek, különös tekintettel a személyes adatok védelmére, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, valamint a fogyasztók védelmére. Megfelelő uniós eljárásokat kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy az e rendeletet érintő nemzeti jogi rendelkezések megfeleljenek az uniós jognak és különösen a Chartának. Amennyiben kétség merül fel az uniós jognak való megfeleléssel kapcsolatban, a nyilvántartónak a Bizottságtól kell iránymutatást kérnie.

(29)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen azt, hogy a nemzeti ccTLD-k mellett bevezetésre kerüljön egy pán-európai TLD – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fellépés nagyságrendje és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

(30)

Annak érdekében, hogy az új szabályozási keret bevezetése folyamán a .eu TLD szolgáltatások megszakadásának kockázata csökkenthető legyen, e rendelet átmeneti rendelkezéseket irányoz elő.

(31)

Ezért módosítani kell és hatályon kívül kell helyezni a 733/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet, és hatályon kívül kell helyezni a 874/2004/EK bizottsági rendeletet,

(1)

Az euroövezeti tagállamok közötti határokon átnyúló, euróban történő fizetések díjai jelentős mértékben – az esetek túlnyomó többségében jelentéktelen szintre – csökkentek azóta, hogy elfogadták a 2560/2001/EK (4) és a 924/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (5).

(2)

Az euroövezeten kívüli tagállamokból induló euróban történő határokon átnyúló fizetések azonban mintegy 80 %-át teszik ki az euroövezeten kívüli tagállamokból induló összes határokon átnyúló fizetésnek. Az ilyen határokon átnyúló fizetések díjai a legtöbb euroövezeten kívüli tagállamban továbbra is túlzottan magasak, jóllehet az euroövezeten kívüli tagállamokban működő pénzforgalmi szolgáltatók ugyanazt a hatékony infrastruktúrát vehetik igénybe e műveletek rendkívül alacsony költséggel történő feldolgozásához, mint az euroövezeten belül működő pénzforgalmi szolgáltatók.

(3)

A határokon átnyúló fizetések magas díjai továbbra is akadályt jelentenek az euroövezeten kívüli tagállamok vállalkozásainak és polgárainak a belső piacba történő maradéktalan integrációja előtt, és befolyásolják versenyképességüket. Ezek a magas díjak fenntartják az Unióban pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevők két kategóriáját: azokét a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőkét, akik részesülnek az egységes eurofizetési térség (a továbbiakban: a SEPA) előnyeiből, és azokét a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőkét, akik magas költségeket fizetnek euróban történő határokon átnyúló fizetéseikért.

(4)

A belső piac működésének megkönnyítése érdekében, valamint az euroövezeti és euroövezeten kívüli tagállamok pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevői közötti, az euróban történő határokon átnyúló fizetések tekintetében fennálló egyenlőtlenségek megszüntetése céljából biztosítani kell, hogy az Unión belül euróban történő határokon átnyúló fizetések díjait összehangolják azon tagállam nemzeti pénznemében végzett megfelelő belföldi fizetések díjaival, amely tagállamban a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő pénzforgalmi szolgáltatója működik. A pénzforgalmi szolgáltatót úgy kell tekinteni, hogy abban a tagállamban működik, amelyben szolgáltatásait a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek nyújtja.

(5)

A pénznemek közötti átváltási díjak jelentős költséget jelentenek azoknál a határokon átnyúló fizetéseknél, ahol a fizető fél tagállama és a kedvezményezett tagállama eltérő pénznemet használ. Az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) 45. cikke előírja, hogy az alkalmazott díjak és átváltási árfolyamok átláthatóak legyenek, az említett irányelv 52. cikkének (3) bekezdése tájékoztatási követelményeket határoz meg a keretszerződés hatálya alá tartozó fizetési műveletek tekintetében, és az említett irányelv 59. cikkének (2) bekezdése pedig a bankjegykiadó automatán (a továbbiakban: az ATM) vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó felekkel szembeni tájékoztatási követelményekre vonatkozik. Ezek a tájékoztatási követelmények nem értek el megfelelő átláthatóságot és összehasonlíthatóságot a pénznemek közötti átváltási díjak tekintetében azokban a helyzetekben, amelyekben a pénznemek közötti átváltáshoz az ATM-en vagy az értékesítés helyén különböző, választható lehetőségeket kínálnak. Az átláthatóság és az összehasonlíthatóság említett hiánya akadályozza a versenyt, amely csökkentené a pénznemek közötti átváltási díjakat, és növeli annak kockázatát, hogy a fizető felek a pénznemek közötti átváltás drága lehetőségeit választják. Ezért további intézkedéseket kell bevezetni a fogyasztóknak a pénznemek közötti átváltási szolgáltatások túlzottan magas díjaival szembeni védelme érdekében, és annak biztosítására, hogy a fogyasztók megkapják a pénznemek közötti átváltás legjobb lehetőségének kiválasztásához szükséges tájékoztatást.

(6)

Annak biztosítására, hogy a piaci szereplők ne kényszerüljenek fizetési infrastruktúrájuknak, eszközeiknek és folyamataiknak a megnövelt átláthatóság biztosítása érdekében teendő kiigazításakor aránytalan mértékű beruházásra, a végrehajtandó intézkedéseknek megfelelőeknek és költséghatékonyaknak kell lenniük. Ugyanakkor azokban a helyzetekben, amelyekben a fizető fél az ATM-en vagy az értékesítés helyén a pénznemek közötti átváltás különböző lehetőségei közül választhat, a tájékoztatásnak lehetővé kell tennie az összehasonlítást, hogy a fizető fél megalapozott döntést hozhasson.

(7)

Az összehasonlíthatóság teljesítése érdekében valamennyi kártyaalapú fizetés esetében a pénznemek közötti átváltási díjakat azonos módon, nevezetesen az Európai Központi Bank (EKB) által kiadott legfrissebb rendelkezésre álló euro devizaárfolyamokhoz képest számított százalékos árrések formájában kell közölni. Az eurótól eltérő két pénznem közötti átváltás esetén az árrés alapulhat egy, az EKB két árfolyamából származó árfolyamon is.

(8)

A pénznemek közötti átváltási díjakra vonatkozóan az (EU) 2015/2366 irányelvben megállapított általános tájékoztatási követelményekkel összhangban a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók a fizetési művelet kezdeményezését megelőzően kötelesek tájékoztatást adni a pénznemek közötti átváltási díjaikról. Az ATM-en vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó feleknek egyértelmű és hozzáférhető tájékoztatást kell adniuk e szolgáltatások általuk alkalmazott díjairól, például úgy, hogy a kasszánál vagy digitális formában a terminálon, illetve online vásárlás esetén a képernyőn megjelenítik a díjaikat. Az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésében említett tájékoztatáson felül a fizetés kezdeményezése előtt az említett feleknek konkrét tájékoztatást kell adniuk a kedvezményezett által használt pénznemben a kedvezményezettnek fizetendő összegről, valamint a fizető fél számlájának pénznemében a fizető fél által fizetendő teljes összegről. A kedvezményezett által használt pénznemben fizetendő összegnek ki kell fejeznie a megvásárlandó áruk és szolgáltatások árát, és a megjelenítése a fizetési terminál helyett lehetséges a pénztárnál is. A kedvezményezett által használt pénznem általában a helyi pénznem, de a szerződési szabadság elvének megfelelően egyes esetekben más uniós pénznem is lehet. A fizető fél által számlájának pénznemében fizetendő teljes összegnek tartalmaznia kell az áruk vagy szolgáltatások árát és a pénznemek közötti átváltási díjakat. Ezenfelül a nyugtán vagy más tartós adathordozón mindkét összeget dokumentálni kell.

(9)

Az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésére tekintettel, ha a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást ATM-en vagy az értékesítés helyén kínálják, a fizető fél számára lehetővé kell tenni, hogy ezt a szolgáltatást elutasítsa, és helyette a kedvezményezett által használt pénznemben fizessen.

(10)

Annak érdekében, hogy a fizető fél ATM-en vagy az értékesítés helyén összehasonlíthassa a pénznemek közötti átváltási lehetőségek díjait, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának nem csupán a keretszerződésük szerződési feltételei között kell feltüntetnie a pénznemek közötti átváltás alkalmazandó díjaira vonatkozó, teljes mértékben összehasonlítható tájékoztatást, hanem ezt a tájékoztatást nyilvánossá kell tennie valamilyen széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus platformon, különösen ügyfeleknek szóló weboldalain, online banki szolgáltatásainak weboldalain és mobiltelefonos banki szolgáltatásainak alkalmazásaiban, könnyen érthető és hozzáférhető módon. Ez elősegítené az összehasonlítható weboldalak fejlesztését, hogy a fogyasztók külföldi utazás vagy vásárlás alkalmával könnyebben összehasonlíthassák az árakat. Ezen túlmenően más pénznemben teljesítendő kártyaalapú fizetés alkalmával a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójának emlékeztetnie kell a fizető feleket az alkalmazandó pénznemek közötti átváltási díjakra valamely széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus kommunikációs csatornán keresztül, például SMS-üzenetek, e-mailek vagy a mobiltelefonos banki szolgáltatások alkalmazásán belüli értesítések formájában. A pénzforgalmi szolgáltatóknak és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőknek meg kell állapodniuk, hogy melyik elektronikus kommunikációs csatornát használják a pénznemek közötti átváltási díjakról szóló tájékoztatás céljára, figyelembe véve a fizető fél elérésének leghatékonyabb módját. A pénzforgalmi szolgáltatóknak azt is el kell fogadniuk, ha a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő nem kíván a pénznemek közötti átváltási díjakra vonatkozó tájékoztatást tartalmazó elektronikus üzeneteket kapni.

(11)

Időszakos emlékeztetők küldése helyénvaló abban az esetben, ha a fizető fél hosszabb ideig külföldön tartózkodik, például kiküldetésben van vagy külföldön tanul, vagy ha a fizető fél rendszeresen használ kártyát helyi pénznemben teljesített online vásárlásra. Az ilyen emlékeztetők küldésére vonatkozó kötelezettség a pénzforgalmi szolgáltató számára nem tenne szükségessé aránytalan beruházásokat meglévő üzleti folyamataiknak és a fizetéseket feldolgozó infrastruktúrájuknak a kiigazítása érdekében, és biztosítaná, hogy a fizető fél jobb tájékoztatást kapjon a pénznemek közötti átváltás különböző lehetőségeinek mérlegelése során.

(12)

A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az EKB-nak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a határokon átnyúló, euróban történő fizetések és a nemzeti pénznemben teljesített belföldi műveletek költségének kiegyenlítésére vonatkozó szabály alkalmazásáról, és a pénznemek közötti átváltásról szóló, e rendeletben meghatározott tájékoztatási követelmények hatékonyságáról. A Bizottságnak további lehetőségeket – és e lehetőségek műszaki megvalósíthatóságát – is elemeznie kell arra vonatkozóan, hogy az egyenlő díjakra vonatkozó szabályt kiterjesszék az összes uniós pénznemre, és hogy tovább javítsák a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságát és összehasonlíthatóságát, valamint a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatójától eltérő fél által kínált, pénznemek közötti átváltási lehetőség elfogadásának vagy elutasításának lehetőségét.

(13)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fizetések határokon átnyúló jellege miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket,

(1)

A 167/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) meghatározott, a T1 és T2 kategóriába tartozó járművek leírásai pontosítást igényelnek a megfordítható vezetőhellyel felszerelt traktorok esetében a vezetőhöz legközelebb eső tengely pozíciója, valamint a tömegközéppont-magasság számítási módszere tekintetében. A T2 kategóriába tartozó járművek esetében a tömegközéppont-magasság pontos és egységes meghatározása érdekében utalni kell azokra a nemzetközileg alkalmazandó szabványokra, amelyek meghatározzák a traktorok tömegközéppontját.

(2)

A mezőgazdasági traktorok különböző jellemzőinek pontos, műszaki jellemzőik elemzése alapján történő meghatározása rendkívül fontos e rendelet, valamint az e rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusok helyes és teljes végrehajtása szempontjából. Tekintettel arra, hogy a kategóriák meghatározásáról szóló egyeztetésekre olyan megfelelő nemzetközi fórumokon kerül sor, amelyeknek az Unió részes fele, a Bizottságnak figyelembe kell vennie ezt a munkát, hogy megelőzze a műszaki követelmények és vizsgálati eljárások alkalmazására gyakorolt aránytalan és negatív hatásokat, valamint elsősorban a rendkívül különleges traktorok gyártóira gyakorolt bármely negatív hatást.

(3)

A 167/2013/EU rendeletben egyértelművé kell tenni, hogy a „cserélhető munkagépek” kifejezés a „cserélhető berendezések”-et jelenti, ezáltal biztosítva a terminológia említett rendeletben való következetes használatát.

(4)

A 167/2013/EU rendeletben az importőröktől megkövetelik a megfelelőségi nyilatkozat megőrzését olyan termékek esetében, amelyek nem felelnek meg az említett rendeletnek, vagy amelyek súlyos veszélyt jelentenek. Egyértelművé kell tenni, hogy ebben az esetben egy EU-típusbizonyítványról van szó. Ezért módosítani kell az említett rendeletet a megfelelő dokumentumra való utalás céljából.

(5)

A 167/2013/EU rendelet előírja, hogy az EU-típusbizonyítványhoz mellékelni kell a vizsgálati eredményeket. Egyértelművé kell tenni, hogy ebben az esetben a vizsgálati eredmények rögzítésére szolgáló lapról van szó. Ezért módosítani kell az említett rendeletet a megfelelő mellékletre való utalás céljából.

(6)

A 167/2013/EU rendelet ötéves időtartamra felhatalmazta a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amely időtartam 2018. március 21-én lejárt. Mivel továbbra is szükség van az említett rendelet, valamint az annak alapján elfogadott jogi aktusok által meghatározott típusjóváhagyási eljárás különböző elemeinek aktualizálására és különösen azoknak a műszaki fejlődés szerinti kiigazítására, illetve a helyesbítések elvégzésére, a hatáskör-átruházás gyakorlásának időtartamát meg kell hosszabbítani és a további hallgatólagos meghosszabbításokat is lehetővé kell tenni.

(7)

A 167/2013/EU rendelet a 74/347/EGK tanácsi irányelv (4) hatályon kívül helyezésére utal, holott ahelyett a 74/347/EGK irányelvet kodifikáló 2008/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatályon kívül helyezésére kellene utalnia. Ezért szükséges a vonatkozó utalás módosítása a 167/2013/EU rendeletben.

(8)

mivel ez a rendelet a 167/2013/EU rendeletet a normatív tartalom kiterjesztése nélkül módosítja, és mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet nagyságrendje és hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(9)

A 167/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

(1)

A 2004/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) jelentős mértékben módosították. Mivel további módosítások szükségesek, az említett irányelvet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.

(2)

Célszerű biztosítani az elektronikus útdíjszedési rendszerek tagállamokban és szomszédos országokban való széleskörű elterjedését, és lehetőség szerint a jövőbeni uniós útdíjpolitikának és a jövőbeni műszaki fejlesztéseknek megfelelő megbízható, felhasználóbarát és költséghatékony rendszereket. Az elektronikus útdíjszedési rendszereket ezért átjárhatóvá kell tenni, hogy csökkenjenek az Unióban az útdíjak fizetéséhez kapcsolódó költségek és terhek.

(3)

Az átjárható elektronikus útdíjszedési rendszerek hozzájárulnak az útdíjakkal kapcsolatos uniós jog céljainak teljesítéséhez.

(4)

Az átjárhatóság hiánya komoly problémát jelent az elektronikus útdíjszedési rendszerek esetében, ahol a fizetendő útdíj a jármű által megtett távolsághoz (távolságalapú útdíjak) vagy a jármű által egy meghatározott ponton való áthaladáshoz (például behajtási díjszedés) kapcsolódik. Az elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatóságára vonatkozó rendelkezéseknek ezért csak a fenti rendszerekre szabad vonatkozniuk, azokra a rendszerekre pedig nem, amelyek esetében a fizetendő útdíj a jármű által a díjköteles infrastruktúrán eltöltött időhöz kapcsolódik (például időalapú rendszerek, úgymint a matricák).

(5)

Valamennyi típusú – távolságalapú, behajtáson alapuló vagy időalapú, elektronikus vagy manuális – rendszer esetében komoly problémát jelent az Unióban az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség határokon átnyúló végrehajtása. Ezért az útdíjfizetés elmulasztását követő határokon átnyúló végrehajtás problémájának kezelése érdekében a határokon átnyúló információcserére vonatkozó rendelkezéseket valamennyi említett rendszerre alkalmazni kell.

(6)

A nemzeti jogban az útdíjfizetés elmulasztása minősíthető akár szabálysértésnek, akár bűncselekménynek. Ezt az irányelvet a jogsértés minősítésétől függetlenül alkalmazni kell.

(7)

A parkolási díjakat ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, mivel azok osztályozása nem következetes az Unióban, az infrastruktúra használatához pedig csak közvetetten kapcsolódnak.

(8)

Az elektronikus útdíjszedési rendszerek átjárhatósága szükségessé teszi az alkalmazott technológia és az átjárhatósági rendszerelemek közötti interfészek harmonizációját.

(9)

A technológiák és az interfészek harmonizációját olyan megfelelő nyitott és nyilvános szabványok kidolgozásával és fenntartásával kell támogatni, amelyek megkülönböztetéstől mentesen hozzáférhetők valamennyi rendszerszolgáltató részére.

(10)

Annak érdekében, hogy az európai elektronikus útdíjszedési szolgáltatók (a továbbiakban: az EETS-szolgáltatók) a fedélzeti berendezésükkel képesek legyenek az előírt kommunikációs technológiákat lefedni, lehetővé kell tenni az EETS-szolgáltatók számára, hogy a járművön már jelen lévő egyéb hardver- és szoftverrendszereket, így például a műholdas navigációs rendszereket vagy a kézi eszközöket használják és azokhoz kapcsolódjanak.

(11)

A könnyűgépjárművek esetében jelenleg használatos elektronikus útdíjszedési rendszerek különleges jellemzőire is tekintettel kell lenni. Mivel jelenleg ezen elektronikus útdíjszedési rendszerek egyike sem használ sem műholdas helymeghatározást, sem mobiltávközlést, lehetővé kell tenni az EETS-szolgáltatók számára, hogy meghatározott ideig olyan fedélzeti berendezéssel lássák el a könnyűgépjárművek használóit, amelyek csak az 5,8 GHz-es mikrohullámú technológiával való használatra alkalmasak. Ez az eltérés nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy műholdalapú útdíjszedést vezessenek be a könnyűgépjárművek tekintetében.

(12)

Az automatikus rendszámfelismerő technológián alapuló útdíjszedési rendszerek az útdíjszedési műveletek több manuális ellenőrzését igénylik a háttérirodai folyamatok során, mint a fedélzeti berendezést használó rendszerek. A fedélzeti berendezést használó rendszerek hatékonyabbak a nagy kiterjedésű elektronikus díjszedési területeken, míg az automatikus rendszámfelismerő technológiát használó rendszerek jobban megfelelnek a kis kiterjedésű területeken, például városi útdíjszedő rendszerek esetében, ahol a fedélzeti berendezés alkalmazása aránytalan költségeket vagy adminisztratív terheket jelentene. Az automatikus rendszámfelismerő technológia különösen más technológiákkal kombinálva lehet hasznos.

(13)

Az automatikus rendszámfelismerő technológián alapuló megoldásokkal kapcsolatos műszaki fejlődésre tekintettel ösztönözni kell a szabványügyi szerveket a szükséges műszaki szabványok meghatározására.

(14)

Az EETS-szolgáltatók egyedi jogainak és kötelezettségeinek vonatkozniuk kell azon szervezetekre, amelyek igazolják bizonyos követelmények teljesítését és EETS-szolgáltatóként nyilvántartásba vételre kerültek a letelepedés szerinti tagállamban.

(15)

A piac tisztességes és hatékony működésének biztosítása érdekében világosan meg kell határozni a legfontosabb EETS-szereplők – vagyis az EETS-szolgáltatók, az útdíjszedők és az EETS-felhasználók – jogait és kötelezettségeit.

(16)

Különösen fontos az EETS-szolgáltatók bizonyos jogainak – mint például a bizalmas üzleti adatok védelméhez való jognak – oly módon történő védelme, hogy az ne befolyásolja hátrányosan az útdíjszedők és az EETS-felhasználók számára nyújtott szolgáltatások minőségét. Az útdíjszedőtől különösen meg kell követelni, hogy bizalmas üzleti adatokat ne közöljön az EETS-szolgáltató versenytársaival. Az EETS-szolgáltatók által az útdíjak kiszámítása és felszámítása céljából vagy az EETS-szolgáltatók által az EETS-felhasználók járműveire felszámított útdíj kiszámításának ellenőrzéséhez az útdíjszedőkkel közölt adatok mennyiségét és típusát szigorúan a minimumra kell korlátozni.

(17)

Az elektronikus útdíjszedési rendszerek általános hatékonyságának növelése érdekében az EETS-szolgáltatókat kötelezni kell az útdíjszedőkkel a végrehajtás terén tett erőfeszítéseik terén folytatott teljeskörű együttműködésre. Ezért az útdíjfizetés elmulasztásának gyanúja esetén az útdíjszedők számára lehetővé kell tenni, hogy kikérjék az EETS-szolgáltatótól a járműre, illetve annak tulajdonosára vagy üzemben tartójára – aki az EETS-szolgáltató ügyfele – vonatkozó adatokat, feltéve, hogy ezeket az adatokat a végrehajtáson kívül semmilyen más célra nem használják fel.

(18)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy egy adott EETS-területen az EETS-szolgáltatók valamennyi ügyfélért megkülönböztetéstől mentes módon versenyezhessenek, fontos biztosítani számukra annak lehetőségét, hogy az adott területre vonatkozóan kellő időben akkreditált szolgáltatóvá válhassanak ahhoz, hogy a szolgáltatásaikat az útdíjszedési rendszer működésének első napjától kezdve kínálni tudják a felhasználók számára.

(19)

Az útdíjszedőknek megkülönböztetésmentes módon biztosítaniuk kell az EETS-szolgáltatók számára az EETS-területükhöz való hozzáférést.

(20)

Az átláthatóság, valamint az összes EETS-szolgáltatónak az EETS-területekhez való megkülönböztetésmentes hozzáférése érdekében az útdíjszedőknek a hozzáférési jogokra vonatkozó minden szükséges információt közzé kell tenniük egy EETS-területi nyilatkozatban.

(21)

A tagállam vagy az útdíjszedő által a fedélzeti berendezések felhasználóinak kínált valamennyi útdíjkedvezményt vagy -engedményt átláthatóan kell megállapítani és nyilvánosan közzé kell tenni, valamint azokat azonos feltételek mellett kell elérhetővé tenni az EETS-szolgáltatók ügyfelei számára.

(22)

Az EETS-szolgáltatóknak jogosultnak kell lenniük átlátható, megkülönböztetésmentes és azonos módszer alapján kiszámított tisztességes díjazásra.

(23)

Az útdíjszedők számára lehetővé kell tenni, hogy az EETS-szolgáltatók díjazásából levonják az elektronikus útdíjszedési rendszer EETS-specifikus elemeinek biztosítása, üzemeltetése és karbantartása kapcsán felmerülő megfelelő költségeket.

(24)

Az EETS-szolgáltatóknak meg kell fizetniük az útdíjszedő részére az ügyfeleikre kirótt valamennyi útdíjat. Az EETS-szolgáltatókat mindazonáltal nem lehet felelőssé tenni az ügyfeleik által ki nem fizetett útdíjakért, amennyiben ez utóbbiak olyan fedélzeti berendezéssel rendelkeznek, amely az útdíjszedő részére érvénytelenítettként volt bejelentve.

(25)

Amennyiben egy útdíjszedési szolgáltatóként eljáró jogalany valamely elektronikus útdíjszedési rendszerben más szerepeket is betölt, vagy pedig az elektronikus útdíjszedéshez közvetlenül nem kapcsolódó más tevékenységet is folytat, kötelezni kell arra, hogy olyan könyvviteli nyilvántartást vezessen, amely lehetővé teszi az útdíjszedési szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó költségek és bevételek világos megkülönböztetését az egyéb tevékenységekhez kapcsolódó költségektől és bevételektől, valamint arra, hogy a megfelelő egyeztető szervet vagy igazságügyi hatóságot kérésre tájékoztassa az útdíjszedési szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó költségekről és bevételekről. Az útdíjszedési szolgáltatóként végrehajtott tevékenységek és más tevékenységek közötti keresztfinanszírozás nem megengedett.

(26)

A felhasználók számára lehetővé kell tenni, hogy bármely EETS-szolgáltatónál igénybe vegyék az EETS-t, tekintet nélkül az állampolgárságukra, a lakóhelyük szerinti tagállamra és a járműjük nyilvántartási helye szerinti tagállamra.

(27)

A kettős fizetés elkerülése és a felhasználók számára a jogbiztonság biztosítása céljából az útdíjnak a felhasználó által az EETS-szolgáltató részére történő megfizetését úgy kell tekinteni, hogy azzal a felhasználó teljesíti az adott útdíjszedővel szemben fennálló kötelezettségeit.

(28)

Az útdíjszedők és az EETS-szolgáltatók közötti szerződéses kapcsolatoknak többek között biztosítaniuk kell az útdíjak megfelelő megfizetését.

(29)

Az útdíjszedők és az EETS-szolgáltatók között a szerződéskötésre irányuló tárgyalások során, illetve a szerződéses kapcsolatuk keretében felmerülő viták rendezésére közvetítési eljárást kell létrehozni. Az útdíjszedőknek és az EETS-szolgáltatóknak az EETS-területekhez való megkülönböztetésmentes hozzáféréshez való jogával kapcsolatos viták rendezése céljából tagállami egyeztető szervekhez kell fordulniuk.

(30)

Az egyeztető szerveknek felhatalmazással kell rendelkezniük annak ellenőrzésére, hogy az EETS-szolgáltatóknak előírt szerződéses feltételek megkülönböztetésmentesek-e. Különösen annak ellenőrzésére kell felhatalmazással rendelkezniük, hogy az útdíjszedők által az EETS-szolgáltatóknak kínált díjazás tiszteletben tartja-e az ezen irányelvben foglalt elveket.

(31)

Az EETS-felhasználók forgalmi adatai lényeges információt jelentenek a tagállamok közlekedéspolitikájának javítása szempontjából. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy a közlekedéspolitikák kidolgozása és a közlekedésszervezés javítása, vagy más, az állam általi nem kereskedelmi célú használat céljából kikérjenek ilyen adatokat az útdíjszedési szolgáltatóktól – az EETS-szolgáltatókat is beleértve –, a vonatkozó adatvédelmi szabályokkal összhangban.

(32)

Szükség van egy keretre, amely meghatározza az EETS-szolgáltatóknak egy adott EETS-terület tekintetében való akkreditálására vonatkozó eljárásokat, és amely tisztességes piaci hozzáférést biztosít, valamint egyúttal garantálja a szolgáltatás megfelelő szintjét. Az EETS-területi nyilatkozatban részletesen ismertetni kell az EETS-szolgáltatónak az EETS-területre való akkreditációjával kapcsolatos eljárást, különösen az átjárhatósági rendszerelemek előírásoknak való megfelelőségének és használatra való alkalmasságának ellenőrzésére vonatkozó eljárást. Minden EETS-szolgáltató esetében ugyanazt az eljárást kell alkalmazni.

(33)

Annak biztosítása érdekében, hogy az EETS-piac szereplői könnyen hozzáférhessenek az információkhoz, a tagállamoknak az EETS-sel kapcsolatos valamennyi fontos adatot össze kell gyűjteniük és közzé kell tenniük nyilvánosan hozzáférhető nemzeti nyilvántartásokban.

(34)

A technológiai fejlődés lehetővé tétele érdekében fontos, hogy az útdíjszedők tesztelhessenek új útdíjszedési technológiákat vagy koncepciókat. E teszteknek azonban korlátozottaknak kell lenniük, és az EETS-szolgáltatók nem kötelezhetők az azokban történő részvételre. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy ne engedélyezze e tesztek végrehajtását, ha azok veszélyeztethetik a rendes elektronikus útdíjszedési rendszerek vagy az EETS megfelelő működését.

(35)

Az elektronikus útdíjszedési rendszerek műszaki előírásaiban mutatkozó nagy különbségek akadályozhatják az elektronikus útdíjszedési rendszerek uniós szintű átjárhatóságának elérését, és ezáltal hozzájárulnak a jelenlegi helyzet fennmaradásához, amelyben a felhasználóknak több fedélzeti berendezésre van szükségük ahhoz, hogy az Unióban útdíjat fizessenek. Ez a helyzet hátrányosan érinti a szállítási műveletek hatékonyságát, az útdíjszedési rendszerek költséghatékonyságát és a közlekedéspolitikai célkitűzések megvalósítását. A helyzetet okozó problémákat ezért orvosolni kell.

(36)

Bár a határokon átnyúló átjárhatóság az Unió egész területén javul, a közép- és hosszú távú célkitűzés az, hogy egyetlen fedélzeti berendezéssel lehessen utazni az egész Unióban. Ezért az úthasználókat érintő adminisztratív terhek és költségek elkerülése érdekében fontos, hogy a Bizottság ütemtervet dolgozzon ki e célkitűzés elérése, valamint a személyek és áruk Unión belüli szabad mozgásának elősegítése érdekében, anélkül, hogy az hátrányosan befolyásolná a piaci versenyt.

(37)

Az EETS piaci alapú szolgáltatás, ezért az EETS-szolgáltatók nem kötelezhetők arra, hogy az egész Unióban biztosítsák szolgáltatásaikat. A felhasználók érdekében azonban az EETS-szolgáltatóknak minden EETS-területet le kell fedniük bármely olyan tagállamban, ahol szolgáltatást nyújtanak. A Bizottságnak továbbá értékelnie kell, hogy az EETS-szolgáltatók számára biztosított rugalmasság a kis vagy külső EETS-területek EETS-ből való kizárását eredményezi-e, és amennyiben igen, szükség esetén intézkedéseket kell hoznia.

(38)

Az EETS-területi nyilatkozatnak részletesen ismertetnie kell az EETS-szolgáltatóknak az adott EETS-területen végzett műveleteire vonatkozó kereskedelmi keretfeltételeket. Ismertetnie kell különösen az EETS-szolgáltatók díjazásának kiszámításához használt módszert.

(39)

Új elektronikus útdíjszedési rendszer bevezetése vagy a meglévő rendszer lényeges módosítása esetén az útdíjszedőnek kellő időben közzé kell tennie az új vagy naprakésszé tett EETS-területi nyilatkozatokat ahhoz, hogy legkésőbb egy hónappal a rendszer üzembe helyezésének napja előtt sor kerülhessen az EETS-szolgáltatók rendszerbe való akkreditációjára, illetve újbóli akkreditációjára. Az útdíjszedőnek úgy kell megterveznie és lefolytatnia az EETS-szolgáltatók akkreditációjára, illetve újbóli akkreditációjára vonatkozó eljárást, hogy azt az új vagy lényegesen módosított rendszer üzembe helyezése előtt legkésőbb egy hónappal be lehessen fejezni. Az útdíjszedőknek tiszteletben kell tartaniuk a tervezett eljárás rájuk eső részét az EETS-területi nyilatkozatban meghatározottak szerint.

(40)

Az útdíjszedők nem kérhetnek vagy követelhetnek meg az EETS-szolgáltatóktól olyan egyedi műszaki megoldásokat, amelyek veszélyeztethetik a többi EETS-területtel és az EETS-szolgáltató meglévő átjárhatósági rendszerelemeivel való átjárhatóságot.

(41)

Az EETS jelentős mértékben csökkentheti a nemzetközi közúti fuvarozók és járművezetők adminisztratív költségeit és adminisztratív terheit.

(42)

Az EETS-szolgáltatók számára lehetővé kell tenni, hogy számlát állítsanak ki az EETS-felhasználóknak. Az útdíjszedők számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy kérhessék, hogy a számlákat a megbízásukból és a nevükben küldjék ki, mivel közvetlenül az EETS-szolgáltató nevében történő számlázásnak bizonyos EETS-területek esetében kedvezőtlen adminisztratív következményei és adóvonzatai lehetnek.

(43)

Minden olyan tagállamnak, amely legalább két EETS-területtel rendelkezik, az útdíjszedőkkel való kapcsolat elősegítése érdekében kapcsolattartó irodát kell kijelölnie azon EETS-szolgáltatók számára, amelyek EETS-t kívánnak nyújtani a területén.

(44)

Az elektronikus útdíjszedési és más szolgáltatások, például a kooperatív ITS (C-ITS) alkalmazások a rövid hatótávolságú, járművek közötti, illetve jármű és infrastruktúra közötti kommunikáció céljára hasonló technológiákat és szomszédos frekvenciasávokat alkalmaznak. A várható költségek, előnyök, technikai akadályok és azok lehetséges megoldásai részletes értékelését követően a jövőben érdemes megvizsgálni más, újonnan megjelenő technológiák alkalmazásának lehetőségét az elektronikus útdíjszedésben. Fontos intézkedéseket bevezetni az 5,8 GHz-es mikrohullámú technológiába fektetett eddigi beruházásoknak a más technológiák kedvezőtlen hatásával szembeni védelme céljából.

(45)

Az állami támogatásra vonatkozó jog és a versenyjog sérelme nélkül lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy intézkedéseket dolgozzanak ki az elektronikus útdíjszedés és számlázás előmozdítására.

(46)

Az EETS tekintetében releváns szabványoknak a szabványügyi szervek általi felülvizsgálatakor megfelelő átmeneti rendelkezésekről kell gondoskodni annak érdekében, hogy biztosított legyen az EETS folytonossága, és a szabványok felülvizsgálatának időpontjában már használatban lévő, a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeknek az útdíjszedési rendszerekkel való kompatibilitása.

(47)

Az EETS-nek lehetővé kell tennie az intermodalitás fejlődését, miközben tiszteletben tartja a „felhasználó fizet” és a „szennyező fizet” elveket.

(48)

Az elektronikus útdíjakat meg nem fizető, külföldi illetőségű személyek azonosításával kapcsolatos problémák hátráltatják az elektronikus útdíjszedési rendszerek további elterjedését, valamint a „felhasználó fizet” és a „szennyező fizet” elv szélesebb körű alkalmazását az uniós utakon, ezért meg kell találni az ilyen személyek azonosításának és személyes adataik kezelésének módját.

(49)

A következetesség és a források hatékony felhasználása érdekében az útdíjfizetést elmulasztó úthasználókkal és járműveikkel kapcsolatos információcserét szolgáló rendszernek ugyanazokon az eszközökön kell alapulnia, mint az (EU) 2015/413 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) meghatározott, a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk cseréjéhez használt rendszernek.

(50)

Egyes tagállamokban az útdíjfizetés elmulasztása csak akkor kerül megállapításra, ha a felhasználót értesítették az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettségről. Mivel ez az irányelv e tekintetben nem harmonizálja a nemzeti jogszabályokat, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezt az irányelvet a felhasználók és a járművek értesítés céljából történő azonosítására alkalmazzák. E kiterjesztett alkalmazást azonban kizárólag bizonyos feltételek teljesülése esetén szabad lehetővé tenni.

(51)

Az útdíjfizetés elmulasztását követően a jogkövetkezmények érvényesítése érdekében indított eljárások uniós szinten nincsenek harmonizálva. Az azonosított úthasználó gyakran lehetőséget kap arra, hogy közvetlenül az útdíj beszedéséért felelős szervnek megfizesse az esedékes útdíjat vagy egy fix összegű pótdíjat, mielőtt a tagállami hatóságok bármilyen további közigazgatási- vagy büntetőeljárást megindítanának. Fontos, hogy az útdíjfizetés elmulasztásának orvoslására irányuló ilyen hatékony eljárás az összes úthasználó számára azonos feltételekkel álljon rendelkezésre. E célból a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kiadhassák az útdíj beszedéséért felelős szerv számára az útdíjfizetés elmulasztásában érintett jármű és tulajdonosa vagy üzemben tartója azonosításához szükséges adatokat, feltéve, hogy a személyes adatok megfelelő védelme biztosított. Ebben az összefüggésben a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett szerv által kibocsátott fizetési felszólítás teljesítése orvosolja az útdíjfizetés elmulasztását.

(52)

Egyes tagállamokban a fedélzeti berendezés hiánya vagy hibás működése az útdíjfizetés elmulasztásának minősül, amennyiben az útdíjfizetés kizárólag fedélzeti berendezés használatával lehetséges.

(53)

A tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk azokat az információkat és adatokat, amelyekre szükség van az útdíjfizetést elmulasztó úthasználókkal kapcsolatos információcseréhez használt rendszer hatékonyságának és eredményességének értékeléséhez. A Bizottságnak értékelnie kell a kapott adatokat és információkat, és szükség esetén ezen irányelv módosítását kell javasolnia.

(54)

Az Unióban az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség határokon átnyúló végrehajtását még inkább elősegítő lehetséges intézkedések elemzése mellett a Bizottságnak jelentésében értékelnie kell a tagállamok közötti kölcsönös segítségnyújtás szükségességét is.

(55)

Mind az útdíjfizetésre vonatkozó kötelezettség végrehajtása, mind azon járműnek, valamint a jármű tulajdonosának vagy üzemben tartójának azonosítása, amelynek, illetve akinek esetében megállapítást nyert az útdíjfizetés elmulasztása, mind a felhasználóról történő információgyűjtés annak biztosítása érdekében, hogy az útdíjszedő teljesíti az adóhatóságokkal szembeni kötelezettségeit, a személyes adatok kezelését vonja maga után. A személyes adatok kezelését az uniós szabályokkal összhangban kell végezni, többek között az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6), az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (7), valamint a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (8) megfelelően. A személyes adatok védelméhez való jogot az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke kifejezetten elismeri.

(56)

Ez az irányelv nem befolyásolja a tagállamok szabadságát abban a tekintetben, hogy a közúti infrastruktúra használatáért felszámított díjak vonatkozásában és adózási ügyekben szabályokat állapítsanak meg.

(57)

Az útdíjfizetés elmulasztása által érintett járművekkel, valamint az ilyen járművek tulajdonosaival vagy üzemben tartóival kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjének elősegítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. mellékletnek az uniós jogban bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében történő módosítására vonatkozóan. A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a járműveknek az alkalmazandó díjrendszerek meghatározása céljából történő besorolására vonatkozó részletek meghatározására, az EETS-felhasználóknak az EETS-szolgáltató felé teljesítendő adatszolgáltatással, valamint a fedélzeti berendezés használatával és kezelésével kapcsolatos kötelezettségeinek további meghatározására, az átjárhatósági rendszerelemekre – a biztonság és az egészségvédelem, a megbízhatóság és rendelkezésre állás, a környezetvédelem, a műszaki összeegyeztethetőség, a biztonság és a magánélet védelme, valamint a működés és az irányítás terén – vonatkozó követelmények meghatározására, az átjárhatósági rendszerelemekre vonatkozó általános infrastrukturális követelmények meghatározására, valamint a bejelentett szervekre vonatkozó minimális alkalmassági feltételek meghatározására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (9) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(58)

Ezen irányelv végrehajtásához egységes feltételekre van szükség a műszaki és adminisztratív előírásoknak az EETS-szereplőket érintő eljárások és az őket összekapcsoló interfészek tagállamokban való kiépítése tekintetében történő alkalmazását illetően, elősegítendő az átjárhatóságot és biztosítandó, hogy a nemzeti útdíjszedési piacokra egyenértékű szabályok vonatkozzanak. Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása és az említett műszaki és adminisztratív előírások meghatározása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(59)

Ez az irányelv nem érinti a III. melléklet B. részében megjelölt irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(60)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különös tekintettel a személyes adatok védelmére.

(61)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor,