(1)

Az egyrészről az Európai Közösség és annak tagállamai, másrészről a Mexikói Egyesült Államok közötti gazdasági partnerségi, politikai koordinációs és együttműködési megállapodást (1) (a továbbiakban: globális megállapodás) 1997. december 8-án aláírták és 2000. október 1-jén hatályba lépett.

(2)

A Horvát Köztársaság csatlakozási okmánya 6. cikkének (2) bekezdése értelmében a Horvát Köztársaság a globális megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvek útján csatlakozik, amelyet a tagállamok nevében egyhangúlag eljáró Tanács és a Mexikói Egyesült Államok köt meg.

(3)

A Tanács 2012. szeptember 14-én felhatalmazta a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat a Mexikói Egyesült Államokkal a globális megállapodásnak a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozására figyelemmel készült harmadik jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) elfogadása érdekében. A tárgyalások a Mexikói Egyesült Államokkal sikeresen lezárultak.

(4)

A jegyzőkönyv 5. cikkének (3) bekezdése rendelkezik a jegyzőkönyv hatálybalépés előtti ideiglenes alkalmazásáról.

(5)

A jegyzőkönyvet alá kell írni és a hatálybalépéséhez szükséges eljárások befejezéséig ideiglenesen alkalmazni kell,

(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy az állományvédelmi intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények, többek között – amennyiben releváns – a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól (HTMGB) kapott szakvélemények figyelembevételével kell elfogadni.

(3)

A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket – ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket – fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az valamennyi tagállamnak viszonylagos stabilitást biztosítson minden állomány halászata, illetve minden halászati tevékenység végzése tekintetében, továbbá kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-értékeket) a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatokkal szembeni méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekeltekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is, különös tekintettel az érintett tanácsadó testületek ülésein elhangzottakra.

(5)

Amennyiben egy adott állományra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget csak egyetlen tagállamnak osztanak ki, a Szerződés 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban indokolt felhatalmazni az érintett tagállamot az említett teljes kifogható mennyiség szintjének meghatározására. Rendelkezéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az említett teljes kifogható mennyiség meghatározásakor az érintett tagállam teljes mértékben a közös halászati politika alapelveinek és szabályainak megfelelően járjon el.

(6)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (2) kiegészítő feltételeket vezetett be a TAC-értékek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében az említett rendelet 3. és a 4. cikkében meghatározott rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy az említett rendelet 3. és a 4. cikkét mely állományok esetében nem kell alkalmazni. Később az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezetett egy további, az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint az állományok biológiai állapotának romlását eredményezné, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai TAC-értékekre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az egymást követő évek közötti rugalmasságnak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (9) bekezdésében meghatározott elvét.

(7)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében említett kirakodási kötelezettség halászatonként kerül bevezetésre. Az e rendelet hatálya alá tartozó térségekben a fogási korlátok hatálya alá tartozó valamennyi faj egyedeit 2019. január 1-jétől ki kell rakodni. Az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy amikor egy adott halállomány tekintetében kirakodási kötelezettség kerül bevezetésre, a halászati lehetőségeket annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy a halászati lehetőségek már nem a kirakodásokat, hanem a fogásokat tükrözik. Ugyanakkor a kirakodási kötelezettség alól különleges mentességeket célszerű biztosítani e rendelet 15. cikkének (4)–(7) bekezdései alapján. A tagállamok által e rendelet 15. cikkének megfelelően benyújtott közös ajánlások alapján a Bizottság több felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amelyekkel egy kezdetben legfeljebb hároméves időtartamra szóló, majd a továbbiakban összesen hároméves időtartamra meghosszabbítható, egyedi visszadobási terveket határozott meg a kirakodási kötelezettség végrehajtásához.

(8)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyen például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás (3) és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatásokban részletesen meghatározott állománygazdálkodási elvek –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen elővigyázatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy pontatlan. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenesetre nem lehet hivatkozni az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(9)

Az 5, 6, 7 és 12 alterület uniós és nemzetközi vizei tekintetében a fekete abroncshalra vonatkozó TAC-ot és uniós kvótát annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy ezen állományból harmadik országok is fognak ki halakat, valamint hogy az Uniónak olyan halászati lehetőségekkel kell rendelkeznie, amely megfelel az állományból eszközölt korábbi fogások arányának.

(10)

Tekintettel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) halászati lehetőségek csökkentésére vonatkozó szakvéleményre, valamint a kvóta magas szintű kihasználására és a kirakodási kötelezettség 2019-ben történő bevezetésére, a nyálkásfejű halak célzott halászata a 3–10, a 12 és a 14 alterületen (Északi-tenger, észak- és délnyugati vizek) nem engedélyezett és a teljes kifogható mennyiség kizárólag a járulékos fogásokra korlátozódjon.

(11)

Az ICES szakvéleménye szerint a korlátozott fedélzeti megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy az összes bejelentett gránátoshalfogásnak kevesebb mint 1 %-a volt észak-atlanti gránátoshal. E megfontolások alapján az ICES azt javasolja, hogy nem kellene engedélyezni az észak-atlanti gránátoshal célzott halászatát, valamint hogy a járulékos fogásokat be kellene számítani a gránátoshalra vonatkozó TAC-ba, elkerülve ezzel a fajra vonatkozó valótlan jelentéseket. Amint azt az ICES jelezte, lényeges, egy nagyságrendet meghaladó (azaz több mint tízszeres) különbségek vannak a gránátoshal és az észak-atlanti gránátoshal fogásmennyiségeinek arányában a hivatalos kirakodási jelentésekben szereplő adatok, illetve az azon területeken megfigyelt fogások és ott végzett tudományos felmérések adatai között, ahol jelenleg az észak-atlanti gránátoshal halászata folyik. Nagyon kevés adat áll rendelkezésre erről a fajról, a kirakodási jelentésekben szereplő egyes adatok pedig az ICES szerint valótlan jelentésnek minősülnek. Következésképpen az észak-atlanti gránátoshal fogásairól nem lehet a valóságnak megfelelő feljegyzési dokumentációt összeállítani. Az észak-atlanti gránátoshal járulékos fogásait ezért a tudományos szakvéleménynek megfelelően a gránátoshal egyes tagállami kvótáinak 1 %-ára kell korlátozni és bele kell számítani abba. Ha az észak-atlanti gránátoshal kizárólag a gránátoshal mellett fogható járulékos fogásként, és ugyanazon TAC hatálya alá tartozik, a továbbiakban nem kerül a valóságtól eltérő adat rögzítésre a jelentésben.

(12)

Tekintettel az ICES-szakvéleményre, helyénvaló, hogy a nagyszemű vörösdurbincsokra vonatkozó teljes kifogható mennyiség a 6, 7 és 8 ICES alterületen (északnyugati vizek) kizárólag a járulékos fogásokra korlátozódjon.

(13)

A nagyszemű vörösdurbincs fogásai a Kelet-közép-atlanti Halászati Bizottság (CECAF) és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) megfelelő, az ICES 9 alterülettel határos területeiről származnak. Tekintettel arra, hogy az említett szomszédos területekre vonatkozóan rendelkezésre álló ICES-adatok hiányosak, a teljes kifogható mennyiség hatályát a továbbiakban is az ICES 9 alterületre kell korlátozni. Mindazonáltal annak biztosítása érdekében, hogy az állománygazdálkodásra vonatkozó döntéseket a legjobb rendelkezésre álló adatok alapján hozzák meg, rendelkezések kerültek elfogadásra a szomszédos területekre vonatkozó adatszolgáltatás tekintetében.

(14)

A 10 ICES alterületen élő nagyszemű vörösdurbincs tekintetében 2020-ra vonatkozóan nem készült ICES-szakvélemény. A halászati lehetőségeket azonban mind 2019-re, mind 2020-re vonatkozóan meg kell állapítani. Szükség lesz e rendelet által megállapított halászati lehetőségek megfelelő módosítására, amikor a tudományos szakvéleményt 2020-ra vonatkozóan közzéteszik.

(15)

Figyelemmel az alacsony felhasználásra, és arra tényre tekintettel, hogy nem folyik célzott halászat, az 1–4 ICES alterületen (Északi-tenger és Skagerrak) a fekete abroncshalra vonatkozóan a továbbiakban nem szükséges megállapítani a teljes kifogható mennyiséget.

(16)

Az 1, 2 és 4 ICES alterületen (Északi-tenger) a fekete abroncshalra vonatkozóan, valamint az 1–10, a 12 és a 14 ICES alterületeken az ezüstös tengericompóra vonatkozóan TAC-értékek megállapítására a továbbiakban nem kerül sor. Az ICES szakvéleménye megállapítja, hogy a TAC-értékek hiánya a nem fenntartható kiaknázás alacsony vagy nulla kockázatát eredményezné.

(17)

Az ICES szakvéleménye ezenfelül az atlanti tükörhal halászatának teljes felfüggesztését javasolja 2020-ig. Miután az állomány kimerült és nem regenerálódik, helyénvaló teljes tilalmat bevezetni a faj halászatára, fedélzeten tartására, átrakására és kirakodására. Az ICES megállapította, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részén 2010 óta nem került sor az atlanti tükörhal célzott uniós halászatára.

(18)

Az ICES javasolja a mélytengeri cápák halászati mortalitásának minimális szinten tartását, valamint hogy ne legyen engedélyezett a célzott halászat. A mélytengeri cápák alacsony szaporodási rátával bíró hosszú életű fajok, amelyek gyorsan túlhalászásra kerültek. Következésképpen az e fajokra vonatkozó halászati lehetőségeket a halászatukra vonatkozó általános tilalom bevezetése révén teljes mértékben korlátozni kell. A fekete abroncshal horogsorral folytatott célzott kisüzemi mélytengeri halászata során mindazonáltal elkerülhetetlenek a mélytengeri cápák járulékos fogásai, amelyeket jelenleg elpusztult állapotban visszadobnak a tengerbe. E halászatok esetében a horogsor szelektív halászeszköznek számít. A mélytengeri cápák véletlen kifogása azonban még ilyen eszközzel is elkerülhetetlennek bizonyult. Fenn kell tartani ezért a fekete abroncshal horogsorral folytatott célzott halászata során elkerülhetetlen módon, járulékosan kifogott mélytengeri cápák teljes kifogható mennyiségének korlátozását. Az érintett tagállamoknak további regionális állománygazdálkodási intézkedéseket kell kidolgozniuk a fekete abroncshal halászatát illetően, hogy csökkenjen a járulékosan fogott mélytengeri cápák száma. Ezen állományok szoros nyomon követésének biztosítása érdekében továbbá egyedi adatgyűjtési intézkedéseket kell kialakítaniuk a mélytengeri cápákra vonatkozóan. A mélytengeri cápák tekintetében az ICES 5–9 alterület uniós és nemzetközi vizein, az ICES 10 alterület uniós és nemzetközi vizein, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2 övezet uniós vizein engedélyezett járulékos fogások mennyiségének uniós szintű meghatározása nem érinti az e területeken élő mélytengeri cápákra vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét.

(19)

A halászati tevékenység fennakadásainak elkerülése és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében ezt a rendeletet 2019. január 1-jétől kell alkalmazni. Annak érdekében, hogy a tagállamok biztosítsák e rendelet kellő időben történő alkalmazását, kihirdetését követően e rendeletnek azonnal hatályba kell lépnie,

a)

azokat kvótával rendelkező tagállam lobogója alatt közlekedő hajók ejtették, és ez a kvóta még nincs kimerítve; vagy

b)

azok olyan uniós kvótából való részesedésnek felelnek meg, amelyet nem osztottak el kvótaként a tagállamok között, és az említett uniós kvóta még nincs kimerítve.

(1)

Az 1221/2009/EK rendelet alapján létrehozták a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS). Az EMAS célja, hogy elősegítse a szervezetek környezeti teljesítményének folyamatos javítását a környezetvédelmi vezetési rendszerek szervezetek részéről történő kialakítása és alkalmazása, az ilyen rendszerek teljesítményének értékelése, a környezeti teljesítményre vonatkozó tájékoztatás, a nyilvánossággal és más érdekelt felekkel folytatott nyílt párbeszéd, valamint az alkalmazottak aktív bevonása révén. E célok megvalósítása érdekében a rendelet I–IV. melléklete konkrét követelményeket támaszt azon szervezetek számára, amelyek részt kívánnak venni az EMAS-ban és az EMAS-ban való nyilvántartásba vételre törekszenek.

(2)

Az 1221/2009/EK rendelet IV. melléklete meghatározza a környezeti jelentéstételre vonatkozó követelményeket. Ezt a mellékletet módosítani kell az EMAS működése során szerzett tapasztalatok fényében azonosított fejlesztések kezelése érdekében. Tekintettel e módosítások számára és jellegére, az áttekinthetőség érdekében helyénvaló a IV. mellékletet helyébe teljes egészében új szöveget léptetni..

(3)

Az 1221/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezeteknek évente környezetvédelmi nyilatkozatot kell készíteniük vagy frissíteniük kell a meglévő nyilatkozatot, az 1221/2009/EK rendelet IV. mellékletével összhangban. Az említett rendelet 7. cikke alapján mentesített kis szervezetek esetét kivéve, a környezetvédelmi nyilatkozatot vagy a frissített környezetvédelmi nyilatkozatot akkreditált vagy engedélyezett környezetvédelmi hitelesítőnek kell jóváhagynia a szervezet ellenőrzésének részeként az említett rendelet 18. cikkével összhangban. Az EMAS keretében történő nyilvántartásba vételre készülő szervezeteknek nyilvántartásba vétel iránti kérelmük részeként egy érvényesített környezetvédelmi nyilatkozatot is be kell nyújtaniuk. Ezért átmeneti időszakra van szükség annak érdekében, hogy a szervezetek számára elegendő idő álljon rendelkezésre az e rendelet által végrehajtott változtatásokra való átállás kezelésére.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 1221/2009/EK rendelet 49. cikkével létrehozott bizottság véleményével,

(1)

A nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezmény (a továbbiakban: az egyezmény), amely a nemzetközi légi közlekedés szabályozását célozza, 1947. április 4-én hatályba lépett. Az egyezmény létrehozta a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetet (ICAO).

(2)

Az Unió tagállamai az egyezmény szerződő államai és az ICAO tagjai, az Unió pedig megfigyelői státusszal rendelkezik bizonyos ICAO-szervekben.

(3)

Az egyezmény 54. cikke értelmében az ICAO Tanács nemzetközi szabványokat és ajánlott gyakorlatokat fogadhat el.

(4)

Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezmény részes feleinek 21. konferenciája 2015 decemberében a Párizsi Megállapodás elfogadásával zárult. A Párizsi Megállapodás célja, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti szinthez képest 2 °C-kal magasabb hőmérsékletszint alatt tartsa, valamint, hogy arra törekedjen, hogy a hőmérsékletemelkedés 1,5 °C mértékre korlátozódjon; az ehhez szükséges kibocsátáscsökkentés megvalósításához pedig valamennyi gazdasági ágazatnak, így a nemzetközi légi közlekedésnek is hozzá kell járulnia.

(5)

Az ICAO 39. közgyűlése 2016-ban az A39-9 határozatban úgy határozott, hogy globális piacalapú mechanizmust dolgoz ki a nemzetközi légi közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátások 2020-as szintre való korlátozása érdekében E tekintetben az (EU) 2016/915 tanácsi határozat (1) állapította meg az Unió álláspontját.

(6)

Az ICAO Tanács a 214. ülésszak 2018. június 27-i 10. ülésén elfogadta az egyezmény 16. melléklete IV. kötetének első kiadását: Nemzetközi szabványok és ajánlott gyakorlatok, Környezetvédelem – A nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszere (a továbbiakban: CORSIA).

(7)

A CORSIA szabályai várhatóan kötelezővé válnak az egyezménnyel összhangban és az abban előírt korlátozásokkal. Ezek a szabályok a hatályos nemzetközi légiközlekedési megállapodások értelmében az Unió és tagállamai számára is kötelezőek lesznek.

(8)

Az egyezmény 90. cikkével összhangban a CORSIA részét képező szabványok és ajánlott gyakorlatok a fenntartások bejelentésére megadott határidőt követő három hónap elteltével lépnek hatályba, hacsak az ICAO-államok többsége nem jelenti be fenntartását.

(9)

Az egyezmény 38. cikke foglalkozik a nemzetközi szabványoktól és eljárásoktól való eltérésekkel. Ezen cikk előírásainak megfelelően bármely olyan szerződő állam, amely úgy ítéli meg, hogy egy nemzetközi szabványt vagy eljárást nem képes minden tekintetben betartani, illetve saját szabályozását vagy gyakorlatát teljes mértékben összhangba hozni annak módosításaival, vagy amely a nemzetközi szabvány által megállapított szabályoktól vagy gyakorlatoktól bármilyen szempontból eltérő szabályok vagy gyakorlatok elfogadását tartja szükségesnek, azonnal értesíti az ICAO-t a saját gyakorlata és a nemzetközi szabvány által előírt gyakorlat közötti eltérésekről.

(10)

Az ICAO 2018. július 20-i, AN 1/17.14 – 18/78 jelű körlevelében (a továbbiakban: a körlevél) felkérte a szerződő államokat, hogy 2018. október 22. előtt jelentsék be a CORSIA bármely részével szembeni esetleges fenntartásaikról, valamint 2018. december 1. előtt közöljék a nemzeti gyakorlataik és a CORSIA közötti esetleges eltérésekről és a megfelelés várható időpontjáról.

(11)

A CORSIA a humanitárius, orvosi és tűzoltási célú repülések kivételével az 5 700 kg-ot meghaladó maximális engedélyezett felszállótömegű repülőgépek által végzett nemzetközi repülések következtében évi 10 000 tonnánál nagyobb mennyiségű CO2-kibocsátást okozó légijármű-üzemeltetőkre alkalmazandó.

(12)

A CORSIA által meghatározott nyomonkövetési, jelentéstételi és hitelesítési követelmények 2019. január 1-jétől lesznek alkalmazandók.

(13)

2021. január 1. és 2035. december 31. között a CORSIA kibocsátáskompenzációs követelményei alkalmazandóak lesznek minden olyan légijármű-üzemeltető esetében, amely az ICAO szerződő felei között (a II. rész 1. fejezetének 1.1.2. pontjában és a II. rész 2. fejezetének 2.1. pontjában meghatározottak szerint) nemzetközi légi járatot működtet (e szerződő feleket az ICAO előkészületben lévő, „CORSIA States for Chapter 3 State Pairs” [CORSIA-államok: a 3. fejezet szerinti állampárok] dokumentuma határozza meg pontosabban).

(14)

Helyénvaló meghatározni az Európai Unió nevében a körlevelére adandó válaszban képviselendő álláspontot. A CORSIA meghatározó módon befolyásolhatja az uniós jog, különösen a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) tartalmát.

(15)

Figyelemmel arra, hogy a CORSIA lehetővé tenné a nemzetközi szintű előrelépést, nem volna helyénvaló fenntartásokat tartalmazó értesítést küldeni az egyezmény 90. cikke értelmében.

(16)

Az Unió teljes mértékben támogatja az ICAO keretében a CORSIA mielőbbi működésbe lépését. A 2003/87/EK irányelvvel összhangban a Bizottság jelenleg végzi CORSIA nyomonkövetési, jelentéstételi és hitelesítési követelményei uniós jogi aktusokba történő átültetését, és ezek az aktusok várhatóan hatályba lépnek 2019 januárjára. A Bizottságnak továbbá jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyben mérlegeli az említett eszközök uniós jogban történő végrehajtásának módját. Az a határidő azonban, amelyen belül a körlevél értelmében értesítést kell tenni az esetleges eltérésekről, túl rövid ahhoz, hogy az Unió a CORSIA módosításainak megfelelő módosításokat fogadjon el. Ezért annak érdekében, hogy az ICAO teljes mértékben figyelembe vegye a jelenlegi uniós jogi helyzetet, valamint a nyomon követés, a jelentéstétel és a hitelesítés területén megkezdett munkát, a tagállamoknak a körlevélre válaszul az e határozat függelékével összhangban ismertetett eltéréseket kell bejelenteniük.

(17)

A 2003/87/EK irányelv 28b. cikkének (2) és (3) bekezdése az ICAO szintjén végzett munka következtében szükségessé váló feladatokkal foglalkozik. Helyénvaló tájékoztatni az ICAO-t e rendelkezések előírásairól.

(18)

Az Unió álláspontját az ICAO-ban tagsággal rendelkező uniós tagállamok közösen eljárva képviselik,

(1)

A Tanács 2018. június 22-én az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 121. cikkének (4) bekezdésével összhangban megállapította, hogy Magyarországon a GDP – 1,5 %-ának megfelelő középtávú költségvetési célhoz vezető korrekciós pályától való jelentős, megfigyelhető eltérés áll fenn.

(2)

A megállapított jelentős eltérés miatt a Tanács 2018. június 22-én kibocsátott ajánlásában (2) azt ajánlotta Magyarországnak, hogy hajtsa végre az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások (3) nominális növekedése 2018-ban ne haladja meg a 2,8 %-ot, ami a GDP 1,0 %-át kitevő éves strukturális kiigazításnak felel meg. A Tanács azt ajánlotta Magyarországnak, hogy az összes rendkívüli bevételt a hiány csökkentésére használja fel, és a költségvetési konszolidációs intézkedések révén növekedésbarát módon biztosítsa az államháztartás strukturális egyenlegének tartós javulását. A Tanács felkérte Magyarországot, hogy 2018. október 15-ig tegyen jelentést az ajánlásra válaszul hozott intézkedésekről.

(3)

A Bizottság 2018. április 18-én és 19-én az 1466/97/EK rendelet –11. cikkének (2) bekezdése szerinti helyszíni ellenőrzés céljából fokozott felügyeleti látogatást tett Magyarországon. A Bizottság, miután előzetes megállapításait megküldte a magyar hatóságoknak észrevételezésre, megállapításairól 2018. november 21-én jelentésben számolt be a Tanácsnak. E megállapításokat ezt követően nyilvánosságra hozták. A bizottsági jelentés megállapítja, hogy a magyar hatóságok fenn kívánják tartani a 2018. évi konvergenciaprogramban meghatározott, a GDP 2,4 %-ának megfelelő 2018. évi államháztartási hiányt, és így nem terveznek reagálni a 2018. június 22-i tanácsi ajánlásra.

(4)

A magyar hatóságok 2018. október 15-én jelentést nyújtottak be a 2018. június 22-i tanácsi ajánlásra válaszul hozott intézkedésekről (4). A hatóságok e jelentésben megerősítették, hogy az államháztartási hiány célértéke 2018-ban a GDP 2,4 %-a marad. A 2018. évi konvergenciaprogramban szereplő költségvetési előrejelzéshez képest, a hatóságok jelentősen magasabb adóbevételeket és megtakarításokat várnak az uniós költségvetésből finanszírozott projektek csökkentett társfinanszírozási költségei miatt. A hatóságok azonban további kiadásokat terveznek, amelyek teljes mértékben ellensúlyozzák e fejlemények hiánycsökkentő hatását. A bejelentett új diszkrecionális intézkedéseknek nincsen jelentős nettó költségvetési vonzata a költségvetés alakulására 2018-ban, így nem sikerült teljesíteni a 2018. június 22-i tanácsi ajánlásban foglalt követelményt.

(5)

A Bizottság 2018. évi őszi előrejelzése a diszkrecionális bevételi intézkedések és egyszeri tételek nélkül számított államháztartási kiadások 7,0 %-os növekedését vetítette előre 2018-ra, ami jóval meghaladja a vonatkozó 2,8 %-os referenciaértéket (az eltérés a GDP 1,6 %-ának felel meg). A strukturális költségvetési egyenleg a GDP 0,4 %-ával romlik, a GDP 1,0 %-ának megfelelő ajánlott javulással szemben (a GDP 1,4 %-ának megfelelő eltérés). Ezért mindkét pillér az ajánlott kiigazítástól való jelentős eltérést mutat. A kiadási referenciaértékre három tényező hat negatívan, nevezetesen a kiadási referenciaértéket megalapozó, a jelenleg becsültnél alacsonyabb középtávú potenciális növekedési ráta és GDP-deflátor, valamint egyes intézkedések közvetett bevételi hatása. Az ezen tényezőknek megfelelő korrekciók elvégzését követően úgy tűnik, hogy a kiadási referenciaérték megfelelően tükrözi a költségvetési kiigazítást, és még mindig eltérést mutat. A strukturális egyenleg értékelése hasonló eredményhez vezet. A strukturális egyenleget negatívan befolyásolják a vártnál alacsonyabb bevételek, ám ezt részben ellensúlyozza a potenciális GDP-növekedésre vonatkozó, a kiadási referenciaérték alapjául szolgáló középtávú átlaghoz viszonyítva magasabb becslés. Az átfogó értékelés ezért megerősíti az ajánlott kiigazítástól való jelentős eltérést.

(6)

A fenti megállapításokból az a következtetés vonható le, hogy Magyarország által a 2018. június 22-i tanácsi ajánlás nyomán hozott intézkedések nem kielégítőek. A költségvetési kiigazítás 2018-ban elmarad a GDP 1 %-át kitevő éves strukturális kiigazítástól, amely ahhoz lenne szükséges, hogy a nettó elsődleges államháztartási kiadások nominális növekedése 2018-ban ne haladja meg a 2,8 %-ot,

(1)

A behozott szabályozott anyagok Unióban történő szabad forgalomba bocsátása mennyiségi korlátokhoz kötött.

(2)

A Bizottságnak meg kell határoznia ezeket a mennyiségi korlátokat, és a vállalkozások számára kvótákat kell kiosztania.

(3)

Ezenkívül a Bizottságnak meg kell határoznia a klórozott-fluorozott szénhidrogénektől eltérő szabályozott anyagok nem helyettesíthető laboratóriumi és analitikai célokra felhasználható mennyiségeit, valamint azon vállalkozások jegyzékét, amelyek számára engedélyezett ezen anyagok alkalmazása.

(4)

A nem helyettesíthető laboratóriumi és analitikai felhasználásra fordítható kvóták megállapításakor ügyelni kell az 1005/2009/EK rendelet 10. cikkének (6) bekezdésében előírt mennyiségi korlátok betartására, és alkalmazni kell az 537/2011/EU bizottsági rendeletet (2). Mivel az említett mennyiségi korlátok a laboratóriumi és analitikai felhasználási célra engedélyezett klórozott-fluorozott szénhidrogénekre is vonatkoznak, indokolt, hogy a kvótakiosztás a klórozott-fluorozott szénhidrogéneknek a szóban forgó célra történő gyártására és behozatalára is alkalmazandó legyen.

(5)

A Bizottság értesítést (3) tett közzé azon vállalkozások számára, amelyek 2019-ben az ózonréteget lebontó szabályozott anyagokat kívánnak az Európai Unióba behozni vagy onnan kivinni, valamint azon vállalkozások számára, amelyek 2019-ben laboratóriumi és analitikai felhasználásra kívánnak ilyen anyagokat előállítani vagy behozni, és megkapta a 2019-re tervezett behozatalra vonatkozó nyilatkozatokat.

(6)

A 2019. január 1. és december 31. közötti időszakra meg kell határozni a mennyiségi korlátokat és a kvótákat, összhangban az ózonréteget lebontó anyagokról szóló Montreali Jegyzőkönyv szerinti éves adatszolgáltatási ciklussal.

(7)

Az ebben a határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az 1005/2009/EK rendelet 25. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

(1)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének megfelelően bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát. A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a bejelentéstől számított két év elteltével, vagyis 2019. március 30-ától a Szerződések az Egyesült Királyság tekintetében hatályukat vesztik, kivéve, ha az Európai Tanács az Egyesült Királysággal egyetértésben egyhangúlag ennek a határidőnek a meghosszabbításáról határoz.

(2)

Amint azt a Bizottság a „Felkészülés az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból 2019. március 30-án való kilépésére: rendkívüli helyzetre szóló cselekvési terv” című, 2018. november 13-i közleményében (2) (a továbbiakban: rendkívüli helyzetre szóló cselekvési terv) bejelentette, a megállapodás nélküli kilépés kockázatokat jelenthet bizonyos, olyan központi értéktárak által az uniós gazdasági szereplőknek nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek az Egyesült Királyságban már engedéllyel rendelkeznek (a továbbiakban: egyesült királyságbeli központi értéktárak), és amelyek rövid távon nem helyettesíthetők. Az ilyen kockázatok megelőzése céljából indokolt, továbbá az Unió és a tagállamok érdekében áll annak biztosítása, hogy az egyesült királyságbeli központi értéktárak korlátozott ideig még 2019. március 29. után is nyújthassanak szolgáltatásokat az Unióban.

(3)

A központi értéktárak alapvető szerepet játszanak a pénzügyi piacokon. Az értékpapírok könyvelési rendszerbe való bevezetése („hitelesítési szolgáltatások”) és a felső szintű értékpapírszámlák vezetése („központi számlavezetési szolgáltatások”) növelik az átláthatóságot és védik a befektetőket, mivel biztosítják a kibocsátás integritását, és megelőzik az értékpapírok indokolatlan duplikálását vagy csökkentését. A központi értéktárak emellett értékpapír-kiegyenlítési rendszereket is működtetnek, amelyek biztosítják az értékpapírügyletek megfelelő és időben történő kiegyenlítését. Ezek a funkciók döntő fontosságúak a kereskedés utáni elszámolási és kiegyenlítési folyamat során, és ilyen minőségükben nélkülözhetetlenek az Unió és tagállamai pénzügyi stabilitása szempontjából. Az értékpapír-kiegyenlítési rendszerek a monetáris politika számára is alapvető fontosságúak, mivel közvetlenül részt vesznek a monetáris politika műveleteihez kapcsolódó biztosítékok rendelkezésre bocsátásában. Ezen túlmenően az írországi piaci szereplők a vállalati értékpapírok és az Írország nemzeti joga szerint létrehozott, tőzsdén kereskedett alapok tekintetében az egyesült királyságbeli központi értéktárak szolgáltatásaira támaszkodnak.

(4)

2019. március 30-tól az egyesült királyságbeli központi értéktárak „harmadik országbeli központi értéktárak” lesznek, és így a tagállamok nemzeti joga szerint létrehozott pénzügyi eszközök tekintetében csak akkor nyújthatnak hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokat, ha az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének megfelelően elismeri őket. Az egyesült királyságbeli központi értéktárak elismerésének hiányában az uniós kibocsátók az egyesült királyságbeli központi értéktárakat nem használhatják az említett nemzeti jogok szerint létrehozott átruházható értékpapírok központi értéktárban történő, a 909/2014/EU rendelet 3. cikkében előírt nyilvántartására. Ez a helyzet átmenetileg megnehezítheti az érintett kibocsátók számára, hogy teljesítsék jogi kötelezettségeiket. A rendkívüli helyzetre szóló cselekvési tervben bejelentetteknek megfelelően ezért a szóban forgó kivételes helyzetben – szigorúan korlátozott időtartamra és meghatározott feltételek mellett – indokolt megállapítani az egyesült királyságbeli központi értéktárakra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszer egyenértékűségét annak érdekében, hogy e központi értéktárak továbbra is nyújthassanak hitelesítési és központi számlavezetési szolgáltatásokat az Unióban.

(5)

A 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (9) bekezdésével összhangban három feltételnek kell teljesülnie annak megállapításához, hogy valamely harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az ott engedéllyel rendelkező központi értéktárak tekintetében egyenértékű az említett rendeletben rögzített követelményekkel.

(6)

Először is, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy az adott harmadik országbeli központi értéktárak olyan, jogilag kötelező erejű követelményeket teljesítsenek, amelyek hatásukban egyenértékűek a 909/2014/EU rendeletben megállapított követelményekkel. Az egyesült királyságbeli központi értéktáraknak 2019. március 29-ig meg kell felelniük a 909/2014/EU rendeletben meghatározott követelményeknek. Az Egyesült Királyság 2018. június 26-án a kilépésről rendelkező 2018. évi törvényben (European Union (Withdrawal) Act 2018) az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének időpontjától kezdődő hatállyal az Egyesült Királyság nemzeti jogába emelte a 909/2014/EU rendelet rendelkezéseit.

(7)

Másodszor, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy a harmadik országban letelepedett központi értéktárak folyamatos és hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá essenek. Az egyesült királyságbeli központi értéktárak 2019. március 29-ig a Bank of England felügyelete alatt állnak, amint azt az Egyesült Királyság nemzeti joga a 909/2014/EU rendeletnek megfelelően előírja. A 909/2014/EU rendeletnek az Egyesült Királyság belső jogába való beemelésével továbbra is a Bank of England felel a központi értéktárak felügyeletéért, valamint a központi értéktárakra vonatkozó felügyeleti, felvigyázási és végrehajtási hatáskörei is lényegében változatlanok maradnak.

(8)

Harmadszor, az adott harmadik ország jogi keretrendszerének ténylegesen egyenértékű rendszert kell biztosítania a harmadik ország jogi szabályozása alapján engedélyezett központi értéktárak elismeréséhez. Ezt az biztosítja, hogy a 909/2014/EU rendelet 25. cikke szerinti egyenértékűségi rendszert beemelik az Egyesült Királyság nemzeti jogába.

(9)

A Bizottság megállapítja, hogy az Egyesült Királyságnak az egyesült királyságbeli központi értéktárakra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere az országnak az Unióból való kilépését követő napon megfelel a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (9) bekezdésében megállapított feltételeknek.

(10)

Ez a határozat azonban az egyesült királyságbeli központi értéktárakra az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követő napon alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszeren alapul. E jogi és felügyeleti keretrendszer csak akkor tekinthető egyenértékűnek, ha az Egyesült Királyság nemzeti jogában a központi értéktárakra alkalmazandó követelményeket fenntartják, és folyamatos jelleggel továbbra is hatékonyan alkalmazzák és végrehajtják. Az egyenértékűségi megállapítás fenntartásának ezért alapvető feltétele az ESMA és a Bank of England közötti hatékony információcsere és a felügyeleti tevékenységek összehangolása.

(11)

Az említett információcsere a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (10) bekezdésével összhangban átfogó és hatékony együttműködési megállapodások megkötését teszi szükségessé. Ezen együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell annak lehetőségét is, hogy az összes vonatkozó információ megosztható legyen a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében említett hatóságokkal, beleértve az Európai Központi Bankot és a Központi Bankok Európai Rendszerének egyéb tagjait, ha az említett hatóságokkal konzultálni kell az egyesült királyságbeli központi értéktárak elismertségéről, vagy ha az információk megosztása az említett hatóságok felügyeleti feladatainak ellátásához szükséges.

(12)

Ha az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lépne ki az Unióból, az egyesült királyságbeli központi értéktáraknak az uniós piaci szereplők számára való fontosságára tekintettel a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (10) bekezdése alapján létrehozott együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy az ESMA azonnal és folyamatosan hozzáférjen minden általa kért információhoz. Ez az információ többek között azokat az információkat foglalja magában, amelyek lehetővé teszik az egyesült királyságbeli központi értéktárak által az Unió vagy annak tagállamai számára közvetve vagy közvetlenül jelentett bármely lényeges kockázat értékelését. Az együttműködési megállapodásoknak ezért meg kell határozniuk azon mechanizmust, amely lehetővé teszi az ESMA, a fogadó tagállam – vagyis a központi értéktár által működtetett fióktelep vagy a központi értéktár általi szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam – illetékes hatóságai és a Bank of England közötti információcserét, beleértve az ESMA által az egyesült királyságbeli központi értéktárakra vonatkozóan kért valamennyi információhoz való hozzáférést, és különösen a fogadó tagállam illetékes hatósága által a 909/2014/EU rendelet 25. cikkének (7) bekezdésében említett esetekben – az egyesült királyságbeli központi értéktárak fogadó tagállamban végzett tevékenységeivel kapcsolatos rendszeres jelentéstételre vonatkozóan – kért információkhoz való hozzáférést; az egyesült királyságbeli központi értéktárak által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer kibocsátóira és résztvevőire vonatkozó azonosító adatok vagy az egyesült királyságbeli központi értéktárak fogadó tagállamban végzett tevékenységével kapcsolatos egyéb releváns információk közlését; valamint az ESMA azonnali értesítését az egyesült királyságbeli központi értéktárakkal kapcsolatos azon fejleményekről, amelyek hatással lehetnek az Unió monetáris politikájára, illetve az egyesült királyságbeli központi értéktárakra alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszert érintő bármilyen változásról; meg kell határozniuk továbbá az ESMA azonnali értesítésére szolgáló mechanizmust abban az esetben, ha a Bank of England megállapítja, hogy a felügyelete alatt álló központi értéktár megsérti az engedélyezési feltételeket vagy az egyéb alkalmazandó jogszabályokat; és a felügyeleti tevékenységek koordinálására vonatkozó eljárásokat, ideértve adott esetben a helyszíni vizsgálatokat is.

(13)

A Bizottság az ESMA-val együttműködve nyomon fogja követni a jogi és felügyeleti keretrendszernek az egyesült királyságbeli központi értéktárakat érintő változásait, a piaci fejleményeket, valamint a felügyeleti együttműködés – többek között az ESMA és a Bank of England közötti azonnali információcsere – hatékonyságát. A Bizottság bármikor végezhet felülvizsgálatot, ha a releváns fejlemények alapján úgy ítéli meg, hogy újra kell értékelnie az e határozattal biztosított egyenértékűséget, ideértve azt is, ha az ESMA és a Bank of England közötti együttműködési megállapodások feltételei nem teljesülnek, vagy nem teszik lehetővé annak tényleges értékelését, hogy az egyesült királyságbeli központi értéktárak milyen kockázatot jelentenek az Unió vagy annak tagállamai számára.

(14)

Tekintettel az Egyesült Királyság és az Unió jövőbeli kapcsolatát övező bizonytalanságokra, valamint azokra a hatásokra, amelyeket e bizonytalanságok az Unió és tagállamai pénzügyi stabilitására és az egységes piac integritására gyakorolhatnak, indokolt, hogy e határozat 2021. március 30-án hatályát veszítse. Az e határozatban foglalt értékelés ezért nem érinti az Egyesült Királyság központi értéktárakra vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszerének jövőbeli értékelését, és mint ilyen, nem használható fel e határozat céljain túlmenően.

(15)

Ennek a határozatnak sürgősen hatályba kell lépnie, de indokolt, hogy csak az azon dátumot követő naptól váljon alkalmazandóvá, amikortól a Szerződések többé nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, kivéve, ha az említett dátumig hatályba lépett az Egyesült Királysággal kötött, a kilépésről rendelkező megállapodás, vagy ha meghosszabbították az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszakot.

(16)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

(a)

ha az említett dátumig hatályba lépett az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke (2) bekezdésének megfelelően Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával kötött, a kilépésről rendelkező megállapodás;

(b)

ha határozatot hoztak az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszak meghosszabbításáról.

(1)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: az Egyesült Királyság) 2017. március 29-én az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének megfelelően bejelentette az Unióból való kilépésre vonatkozó szándékát. A kilépésről rendelkező megállapodás hatálybalépésének időpontjától, illetve ennek hiányában a bejelentéstől számított két év elteltével, vagyis 2019. március 30-ától a Szerződések az Egyesült Királyság tekintetében hatályukat vesztik, kivéve, ha az Európai Tanács az Egyesült Királysággal egyetértésben egyhangúlag ennek a határidőnek a meghosszabbításáról határoz.

(2)

Amint azt a Bizottság a „Felkészülés az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból 2019. március 30-án való kilépésére: rendkívüli helyzetre szóló cselekvési terv” című, 2018. november 13-i közleményében (2) (a továbbiakban: rendkívüli helyzetre szóló cselekvési terv) bejelentette, a megállapodás nélküli kilépés kockázatokat jelenthet az Unió és tagállamai pénzügyi stabilitására nézve. Az ilyen kockázatok megelőzése céljából indokolt, továbbá az Unió és tagállamai érdekében áll annak biztosítása, hogy az Egyesült Királyságban már engedélyezett központi szerződő felek (a továbbiakban: egyesült királyságbeli központi szerződő felek) korlátozott ideig még 2019. március 29. után is nyújthassanak elszámolási szolgáltatásokat az Unióban.

(3)

A központi elszámolás fokozza a piac átláthatóságát, mérsékli a hitelkockázatokat, és a központi szerződő fél egy vagy több résztvevőjének nemteljesítése esetén csökkenti az átterjedés kockázatát. Az ilyen szolgáltatások nyújtása ezért döntő fontosságú a pénzügyi stabilitás biztosítása szempontjából. Az elszámolási szolgáltatások nyújtásának zavara a központi bankok monetáris politikájának végrehajtását is érintheti, amennyiben az ügyleteket uniós központi bank által kibocsátott pénznemben számolják el. Emellett a központi szerződő felek által elszámolt pénzügyi eszközök a pénzügyi közvetítők és ügyfeleik számára is elengedhetetlenek, például a kamatlábkockázatok fedezése céljából, így az elszámolási szolgáltatások nyújtásának zavara az Unió reálgazdasága számára is kockázatot jelenthet.

(4)

2017. december 31-én a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek világszerte kinnlévő névleges összege meghaladta az 500 billió EUR-t, amelyből a származtatott kamatügyletek több mint 75 %-ot tettek ki, a származtatott devizaügyletek pedig majdnem 20 %-ot. A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek mintegy 30 %-a euróban és egyéb uniós pénznemekben denominált. A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolásának piaca igen koncentrált, különösen a tőzsdén kívüli származtatott kamatügyletek esetében, amelyek 97 %-át egy egyesült királyságbeli központi szerződő fél számolja el (3).

(5)

2019. március 30-tól az egyesült királyságbeli központi szerződő felek „harmadik országbeli központi szerződő felek” lesznek, és így csak akkor nyújthatnak elszámolási szolgáltatásokat, ha az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének megfelelően elismeri őket. Az egyesült királyságbeli központi szerződő felek elismerésének hiányában az Unióban letelepedett szerződő felek az egyesült királyságbeli központi szerződő feleken keresztül nem számolhatnak el olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket, amelyek a 648/2012/EU rendelet 4. cikke szerinti elszámolási kötelezettség hatálya alá tartoznak. Ez a helyzet átmenetileg megnehezítheti az érintett szerződő felek számára, hogy teljesítsék elszámolási kötelezettségeiket, ami viszont kockázatot jelenthet az Unió és tagállamai pénzügyi stabilitására és monetáris politikájának végrehajtására nézve. A rendkívüli helyzetre szóló cselekvési tervben bejelentetteknek megfelelően ezért a szóban forgó kivételes helyzetben – szigorúan korlátozott időtartamra és meghatározott feltételek mellett – indokolt megállapítani az egyesült királyságbeli központi szerződő felekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszer egyenértékűségét annak érdekében, hogy e központi szerződő felek továbbra is nyújthassanak elszámolási szolgáltatásokat az Unióban.

(6)

A 648/2012/EU rendelet 25. cikkének (6) bekezdésével összhangban három feltételnek kell teljesülnie annak megállapításához, hogy valamely harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszere az ott engedéllyel rendelkező központi szerződő felek tekintetében egyenértékű az említett rendeletben rögzített követelményekkel.

(7)

Először is, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy az adott harmadik országbeli központi szerződő felek olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek a 648/2012/EU rendelet IV. címében megállapított követelményekkel. A 648/2012/EU rendelet 2019. március 29-ig közvetlenül alkalmazandó az Egyesült Királyságban, vagyis az említett rendelet 14. cikke szerint engedélyezett egyesült királyságbeli központi szerződő feleknek meg kell felelniük a rendelet követelményeinek. Az Egyesült Királyság 2018. június 26-án a kilépésről rendelkező 2018. évi törvényben (European Union (Withdrawal) Act 2018) az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének időpontjától kezdődő hatállyal az Egyesült Királyság nemzeti jogába emelte a 648/2012/EU rendelet rendelkezéseit.

(8)

Másodszor, a harmadik ország jogi és felügyeleti keretrendszerének biztosítania kell, hogy a harmadik országban letelepedett központi szerződő felek folyamatos és hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá essenek. Az egyesült királyságbeli központi szerződő felek 2019. március 29-ig a Bank of England felügyelete alatt állnak, amint azt az Egyesült Királyság nemzeti joga a 648/2012/EU rendeletnek megfelelően előírja (4). A 648/2012/EU rendeletnek az Egyesült Királyság belső jogába való beemelésével továbbra is a Bank of England felel a központi szerződő felek felügyeletéért, valamint a központi szerződő felekre vonatkozó felügyeleti és végrehajtási hatáskörei is lényegében változatlanok maradnak.

(9)

Harmadszor, az adott harmadik ország jogi keretrendszerének ténylegesen egyenértékű rendszert kell biztosítania a harmadik ország jogi szabályozása alapján engedélyezett központi szerződő felek elismeréséhez. Ezt az biztosítja, hogy a 648/2012/EU rendelet 25. cikke szerinti egyenértékűségi rendszert beemelik az Egyesült Királyság nemzeti jogába.

(10)

A Bizottság megállapítja, hogy az Egyesült Királyságnak az egyesült királyságbeli központi szerződő felekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszere az országnak az Unióból való kilépését követő napon megfelel a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének (6) bekezdésében megállapított feltételeknek.

(11)

Ez a határozat azonban az egyesült királyságbeli központi szerződő felekre az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követő napon alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszeren alapul. E jogi és felügyeleti keretrendszer csak akkor tekinthető egyenértékűnek, ha az Egyesült Királyság nemzeti jogában a központi szerződő felekre alkalmazandó követelményeket fenntartják, és folyamatos jelleggel továbbra is hatékonyan alkalmazzák és végrehajtják. Az egyenértékűségi megállapítás fenntartásának ezért alapvető feltétele az ESMA és a Bank of England közötti hatékony információcsere és a felügyeleti tevékenységek összehangolása.

(12)

Az említett információcsere a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének (7) bekezdésével összhangban átfogó és hatékony együttműködési megállapodások megkötését teszi szükségessé. Ezen együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell annak lehetőségét is, hogy az összes vonatkozó információ megosztható legyen a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének (3) bekezdésében említett hatóságokkal, beleértve az Európai Központi Bankot és a Központi Bankok Európai Rendszerének egyéb tagjait, ha az említett hatóságokkal konzultálni kell az egyesült királyságbeli központi szerződő felek elismertségéről, vagy ha az információk megosztása az említett hatóságok felügyeleti feladatainak ellátásához szükséges.

(13)

Azon rendkívüli helyzet esetén, ha az Egyesült Királyság megállapodás nélkül lépne ki az Unióból, a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének (7) bekezdése alapján létrehozott együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell, hogy az ESMA azonnal és folyamatosan hozzáférjen minden általa kért információhoz. Ez az információ többek között azokat az információkat foglalja magában, amelyek lehetővé teszik az egyesült királyságbeli központi szerződő felek által az Unió vagy annak tagállamai számára közvetve vagy közvetlenül jelentett bármely lényeges kockázat értékelését. Az együttműködési megállapodásoknak ezért meg kell határozniuk az egyesült királyságbeli központi szerződő felek elszámolási tevékenységeivel kapcsolatos információk azonnali cseréjének mechanizmusait és eljárásait az uniós pénznemekben denominált pénzügyi eszközök, a kereskedési helyszínek, a klíringben részt vevő felek, valamint az uniós hitelintézetek és befektetési vállalkozások leányvállalatai tekintetében; a más központi szerződő felekkel kötött interoperabilitási megállapodások tekintetében; a saját források tekintetében; a garanciaalapok összetétele és kalibrálása tekintetében, a letétek, a likvid források és a biztosítéki portfóliók tekintetében – ideértve a haircutok kalibrálását is –, valamint a stressztesztek tekintetében; az egyesült királyságbeli központi szerződő feleket vagy az egyesült királyságbeli központi szerződő felekre az Egyesült Királyságban alkalmazandó jogi és felügyeleti keretrendszert érintő bármilyen változás azonnali bejelentése tekintetében; valamint meg kell határozniuk az ESMA azonnali értesítésére vonatkozó mechanizmust az egyesült királyságbeli központi szerződő felekkel kapcsolatos azon fejlemények tekintetében, amelyek hatással lehetnek az Unió monetáris politikájára.

(14)

A Bizottság az ESMA-val együttműködve nyomon fogja követni a jogi és felügyeleti keretrendszernek az egyesült királyságbeli központi szerződő feleket érintő változásait, a piaci fejleményeket, valamint a felügyeleti együttműködés – többek között az ESMA és a Bank of England közötti azonnali információcsere – hatékonyságát. A Bizottság bármikor végezhet felülvizsgálatot, ha a releváns fejlemények alapján úgy ítéli meg, hogy újra kell értékelnie az e határozattal biztosított egyenértékűséget, ideértve azt is, ha az ESMA és a Bank of England közötti együttműködési megállapodások feltételei nem teljesülnek, vagy nem teszik lehetővé annak tényleges értékelését, hogy az egyesült királyságbeli központi szerződő felek milyen kockázatot jelentenek az Unió vagy annak tagállamai számára.

(15)

Tekintettel az Egyesült Királyság és az Unió jövőbeli kapcsolatát övező bizonytalanságokra, valamint azokra a hatásokra, amelyeket e bizonytalanságok az Unió és tagállamai pénzügyi stabilitására és az egységes piac integritására gyakorolhatnak, indokolt, hogy e határozat 2020. március 30-án hatályát veszítse. Az e határozatban foglalt értékelés ezért nem érinti az Egyesült Királyság központi szerződő felekre vonatkozó jogi és felügyeleti keretrendszerének jövőbeli értékelését, és mint ilyen, nem használható fel e határozat céljain túlmenően.

(16)

Ennek a határozatnak sürgősen hatályba kell lépnie, de indokolt, hogy csak az azon dátumot követő naptól váljon alkalmazandóvá, amikortól a Szerződések többé nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban, kivéve, ha az említett dátumig hatályba lépett az Egyesült Királysággal kötött, a kilépésről rendelkező megállapodás, vagy ha meghosszabbították az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszakot.

(17)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,

a)

ha az említett dátumig hatályba lépett az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke (2) bekezdésének megfelelően Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával kötött, a kilépésről rendelkező megállapodás;

b)

ha határozatot hoztak az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszak meghosszabbításáról.