NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

2018.11.16.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 290/1

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ EGB eredeti szövegei bírnak. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 9. számú előírása – Egységes rendelkezések az L2, L4 és L5 kategóriájú járművek zajkibocsátás tekintetében történő jóváhagyásáról [2018/1704]

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 07. módosítássorozat 3. kiegészítése – A hatálybalépés időpontja: 2017. október 10.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

Alkalmazási kör

Fogalommeghatározások

Jóváhagyás iránti kérelem

Jelölések

Jóváhagyás

Követelmények

Jármű vagy a kipufogó- vagy hangtompító rendszer(ek) típusjóváhagyásának módosítása és kiterjesztése

A gyártás megfelelősége

Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

10.

A gyártás végleges leállítása

11.

Átmeneti rendelkezések

12.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a típusjóváhagyó hatóságok neve és címe

Mellékletek

Értesítés

A jóváhagyási jel elrendezése

A gépjárművek által keltett zaj mérésére használt módszerek és műszerek

Legnagyobb hangnyomásszint-határértékek (új járművek)

A vizsgálati helyszínre vonatkozó előírások

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás az L2, az L4 és az L5 (1) kategóriájú járművekre vonatkozik a zajkibocsátás tekintetében.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1. „jármű jóváhagyása”: járműtípus jóváhagyása a hangnyomásszint és az eredeti kipufogórendszer mint járműtípus műszaki egysége tekintetében;

2.2. „járműtípus”: olyan gépjárművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól a következő lényeges jellemzők tekintetében:

2.2.1.

a felépítmény alakja és szerkezeti anyagai (különösen a motortér és annak hangszigetelése);

2.2.2.

a jármű hosszúsága és szélessége;

2.2.3.

motortípus (szikragyújtású vagy kompressziós gyújtású; alternáló- vagy forgódugattyús; a hengerek száma és lökettérfogata; a karburátorok vagy a befecskendező rendszerek száma és típusa; a szelepek elrendezése; a legnagyobb névleges hasznos teljesítmény és a névleges motorfordulatszám).

Forgódugattyús motoroknál a hengerűrtartalomnak az égéstér kétszeresét kell venni;

2.2.4.

Az elektromos motor a hibrid elektromos járművek esetében.

2.2.5.

A hajtáslánc, különösen a sebességfokozatok száma és áttételi viszonyszáma és a végső áttétel.

2.2.6.

A kipufogórendszerek száma, típusa és elrendezése;

2.3. a belső égésű motor „legnagyobb névleges hasznos teljesítménye”: a névleges motorteljesítmény az ISO 4106:2012 szabvány meghatározása szerint.

A Pn a kilowattban kifejezett legnagyobb névleges hasznos teljesítmény számértékét jelöli;

2.4. a belső égésű motor „névleges motorfordulatszáma”: az a gyártó által megadott motorfordulatszám, amelyen a motor a legnagyobb névleges hasznos teljesítményét leadja (2).

Az nrated a fordulat/percben kifejezett névleges motorfordulatszámot jelöli;

2.5. „kipufogó- vagy hangtompító rendszer(ek)”: a gépjármű és kipufogórendszere által kibocsátott zaj mértékének korlátozását szolgáló alkotóelemek teljes rendszert alkotó együttese;

2.6. „eredeti kipufogó- vagy hangtompító rendszer”: a jóváhagyás megadásakor vagy kiterjesztésekor a járműbe beépített rendszer típusával megegyező típusú rendszer. Lehet az eredeti vagy a csereberendezés része;

2.7. „különböző típusú kipufogó- vagy hangtompító rendszerek”: olyan kipufogó- vagy hangtompító rendszerek, amelyek különösen a következő vonatkozásaikban jelentősen eltérnek egymástól:

2.7.1.

alkatrészeik különböző márkanevet vagy védjegyet viselnek;

2.7.2.

az alkatrészt alkotó anyagok jellemzői különbözőek, vagy az alkatrészek formájukat vagy méretüket tekintve eltérnek;

2.7.3.

legalább egy alkatrész működési elve eltérő;

2.7.4.

alkatrészeik összeszerelése eltérő;

2.8. „a kipufogó- vagy a hangtompító rendszer alkatrésze”: az önálló alkatrészek egyikét jelenti, amelyik a többivel együtt a kipufogó- vagy a hangtompító rendszert alkotja (3).

Ha a motor szívórendszerrel van felszerelve (légszűrővel és/vagy szívászajcsökkentővel, amely alapvető fontosságú a megfelelő hangnyomásszint-határértékek betartásának biztosításához), akkor azt ugyanolyan jelentőséggel bíró alkatrésznek kell tekinteni, mint a kipufogórendszert, és fel kell tüntetni a lenti 3.2.2. szakaszban említett listán, valamint el kell látni az alábbi 4.1. szakaszban előírt jelölésekkel.

2.9. „referenciatömeg”: a jármű tömege menetkész állapotban és a következő berendezésekkel felszerelve:

a)	a teljes elektromos berendezés a gyártó által biztosított világító és fényjelző berendezésekkel együtt;

b)	minden olyan, jogszabály által előírt műszer és szerelvény, amelynek tekintetében mérik a jármű száraz tömegét;

c)	a jármű valamennyi részének rendes működéséhez szükséges folyadékok a teljes feltöltéshez szükséges mennyiségben, valamint a tüzelőanyag-tartály a gyártó által meghatározott térfogat legalább 90 százalékáig feltöltve;

d)	a gyártó által a rendeltetésszerű üzemhez szükséges tartozékokon felül szokásosan biztosított kiegészítő eszközök (szerszámkészlet, csomagtartó, szélvédő üveg, védőfelszerelés stb.);

e)	és adott esetben a meghajtást végző akkumulátorok tömege.

Az mref a kilogrammban kifejezett referenciatömeget jelöli.

Megjegyzések:

az olyan járművekre, amelyek tüzelőanyag-olaj keverékkel működnek, a következők vonatkoznak:

1.1.	ha a tüzelőanyag és az olaj előre össze van keverve, akkor a „tüzelőanyag” kifejezés alatt ezt az előre összekevert tüzelőanyagot és olajat kell érteni;

1.2.	ha a tüzelőanyagot és az olajat külön adagolják, akkor a „tüzelőanyag” megjelölés alatt kizárólag a benzint kell érteni. Az „olajat” ebben az esetben már magában foglalja az e szakasz c) alpontja;

2.10. „vizsgálati tömeg”: a járművezető és a vizsgálati berendezés együttes tömegével megnövelt referenciatömeg.

A járművezető és a járművön használt vizsgálati berendezés együttes tömege nem haladhatja meg a 90 kg-ot, és nem lehet kisebb 70 kg-nál. A járművön súlyokat kell elhelyezni, ha nem teljesül a 70 kg-ban meghatározott minimális tömeg.

Az mt a kilogrammban kifejezett vizsgálati tömeget jelöli;

2.11. „jármű legnagyobb megengedett sebessége”: az L2 kategóriájú járművek esetében az ISO 7116:2011 szabvány szerint mért legnagyobb tervezési sebesség, az L4 és az L5 kategóriájú járművek esetében pedig az ISO 7117:2010 szabvány szerint mért legnagyobb tervezett sebesség.

A vmax a km/h-ban kifejezett legnagyobb megengedett sebességet jelöli.

3. JÓVÁHAGYÁS IRÁNTI KÉRELEM

3.1. A járműtípus zajkibocsátás tekintetében történő jóváhagyása iránti kérelmet a járműgyártó vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2. A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

3.2.1.

a járműtípus leírása, különös tekintettel a fenti 2.2. szakaszban említett elemekre. A motortípust és a járműtípust azonosító számokat és/vagy jelöléseket fel kell tüntetni;

3.2.2.

a kipufogó- vagy hangtompító rendszert alkotó, megfelelően azonosított alkatrészek felsorolása;

3.2.3.

az összeszerelt kipufogó- vagy hangtompító rendszer rajza, feltüntetve a járművön belüli helyzetét;

3.2.4.

az egyes alkatrészek részletes rajza, hogy könnyen meg lehessen találni és be lehessen azonosítani őket, valamint a felhasznált anyagok feltüntetése.

3.3. A jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálat kérésére a jármű gyártója – ezenfelül – benyújtja a kipufogó- vagy hangtompító rendszer egy mintapéldányát.

3.4. Egy, a jóváhagyandó típusra jellemző járművet át kell adni a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak.

4. JELÖLÉSEK

4.1. A kipufogó- vagy hangtompító rendszer alkatrészein legalább a következő azonosítóknak szerepelniük kell:

4.1.1.

a kipufogó- vagy hangtompító rendszer és alkatrészei gyártójának márkaneve vagy védjegye;

4.1.2.

a gyártó által megadott kereskedelmi leírás;

4.1.3.

a termékazonosító számok;

4.1.4.

minden eredeti hangtompító esetében az „E” betűjel, amelyet az alkatrésztípus-jóváhagyást megadó ország azonosító jele követ (4).

4.1.5.

Az eredeti kipufogó- vagy hangtompító csererendszerek csomagolásán olvashatóan fel kell tüntetni az „eredeti alkatrész” szavakat, valamint az „E” betűjellel együtt a gyártmány- és típusmegjelöléseket, a származási országra utaló jelzéssel együtt.

4.1.6.

Ezeknek a jelöléseknek eltávolíthatatlannak, olvashatónak és beszerelt állapotban is láthatónak kell lenniük.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1. Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra átadott jármű megfelel az alábbi 6. és 7. szakasz követelményeinek, akkor az adott járműtípust jóvá kell hagyni.

5.2. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelenleg ez 07, amely a 2013. november 3-án hatályba lépett 07-es módosítássorozatnak felel meg). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több járműtípushoz, illetve ugyanahhoz a járműtípushoz, ha az más típusú kipufogó- vagy hangtompító rendszerrel van felszerelve.

5.3. Valamely járműtípusnak ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon, amelyhez mellékelni kell a kipufogó- vagy hangtompító rendszert ábrázoló, a jóváhagyás kérelmezője által benyújtott, legfeljebb A4-es (210 × 297 mm) méretű vagy ilyen méretre összehajtott, megfelelő méretarányú rajzokat.

5.4. Minden olyan járművön, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípusnak, a jóváhagyási értesítésben megadott, könnyen hozzáférhető helyen, jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

5.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (4); és

5.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a fenti 5.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

5.5. Ha a jármű megfelel egy, az 1958. évi megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint abban az országban jóváhagyott járműtípusnak, amely ezen előírás szerint megadta a jóváhagyást, akkor az 5.4.1. szakaszban előírt jelet nem szükséges megismételni; ilyen esetben az összes olyan előírás számát és kiegészítő jeleit, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás szerint is megadta a jóváhagyást, a fenti 5.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

5.6. A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

5.7. A jóváhagyási jelet a jármű adattábláján vagy annak közelében kell elhelyezni.

5.8. Ezen előírás 2. mellékletében példák találhatók a jóváhagyási jel elrendezésére.

6. KÖVETELMÉNYEK

6.1. Általános követelmények

6.1.1. A járművet, annak motorját és kipufogó- vagy hangtompító rendszerét úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a jármű normál használat során az előforduló rezgések ellenére is meg tudjon felelni ezen előírás rendelkezéseinek.

6.1.2. A kipufogó- vagy hangtompító rendszert úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy ellenálljon annak a korróziós hatásnak, amelynek ki van téve.

6.1.3. A gépjárművön könnyen hozzáférhető, azonban nem szükségszerűen rögtön látható helyen szerepelniük kell a következő adatoknak:

a)	a gyártó neve;

b)	a motor célfordulatszáma és az álló helyzetben végzett vizsgálat végeredménye a 3. melléklet 3.1.4. szakasza szerint.

6.2. A hangnyomásszintekre vonatkozó követelmények

6.2.1. Mérési módszerek

6.2.1.1. A jóváhagyásra benyújtott járműtípus által kibocsátott zajt az ezen előírás 3. mellékletében előírt módszerekkel kell mérni a mozgásban lévő járműre és az álló járműre vonatkozóan (5). Olyan jármű esetében, amelynél a jármű álló helyzetében az elektromos motor vagy a belső égésű motor nem működik, csak a mozgó jármű zajkibocsátását kell megmérni.

Ha a jármű olyan, a felhasználó által kiválasztható szoftverprogramokkal vagy üzemmódokkal rendelkezik, amelyek befolyásolják a jármű zajkibocsátását, valamennyi üzemmódnak meg kell felelnie az e szakaszban meghatározott követelményeknek. A vizsgálatot a legkedvezőtlenebb állapotban kell elvégezni.

Hibrid elektromos járművek esetében a vizsgálatokat kétszer kell elvégezni, a következő feltételek mellett:

a)	„A” feltétel: az akkumulátoroknak a legmagasabb töltési állapotban kell lenniük; több hibrid üzemmód esetében a vizsgálathoz a leginkább elektromos hibrid módot kell választani;

b)	„B” feltétel: az akkumulátoroknak a legalacsonyabb töltési állapotban kell lenniük; több hibrid üzemmód esetében a vizsgálathoz a leginkább tüzelőanyag-használó hibrid módot kell választani.

A végső eredmény az „A” és a „B” feltétel szerint kapott vizsgálati eredmények közül a legmagasabb.

6.2.1.2. A fenti 6.2.1.1. szakasz rendelkezései szerint mért érték(ek)nek szerepelnie (szerepelniük) kell a vizsgálati jegyzőkönyvben és az ezen előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon.

6.2.1.3. A jármű mozgása közben az ezen előírás 3. mellékletének 3.1. szakaszában leírt módszerrel meghatározott hangnyomásszint nem haladhatja meg az ezen előírás 4. mellékletében az adott járműkategóriára előírt határértékeket (új járművek és új kipufogó- vagy hangtompító rendszerek esetében).

6.3. További követelmények

6.3.1. A szakszerűtlen beavatkozás elleni védelmet célzó rendelkezések

Valamennyi kipufogó- vagy hangtompító rendszert olyan módon kell kialakítani, hogy a terelőlemezeket, a kimeneti kúpokat és egyéb alkatrészeket, amelyek elsődleges feladata a hangtompító/tágulási kamrák működésének biztosítása, ne lehessen eltávolítani. Amennyiben egy ilyen alkatrész beépítése elkerülhetetlen, a rögzítési módnak biztosítania kell, hogy az alkatrészt ne lehessen könnyedén eltávolítani (például hagyományos menetes rögzítőelemekkel), és az alkatrészt úgy kell rögzíteni, hogy eltávolítása esetén a szerelvény tartósan/helyreállíthatatlanul károsodjon.

6.3.2. Több üzemmóddal rendelkező kipufogó- vagy hangtompító rendszer

A több, kézzel vagy elektronikusan beállítható, járművezető által választható üzemmóddal rendelkező kipufogó- vagy hangtompító rendszereknek meg kell felelniük az összes üzemmódra vonatkozó követelményeknek. A legmagasabb hangnyomásszinteket kibocsátó üzemmódból származó zajszinteket kell jelenteni.

6.3.3. A hatástalanító berendezésekre vonatkozó tilalom

A járműgyártó, kizárólag abból a célból, hogy megfeleljen az ezen előírásban meghatározott zajkibocsátási követelményeknek, szándékosan nem módosíthat, állíthat be vagy szerelhet be olyan eszközöket vagy eljárásokat, amelyek a jellemző közúti használat során nincsenek üzemben.

7. JÁRMŰ VAGY A KIPUFOGÓ- VAGY HANGTOMPÍTÓ RENDSZER(EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE

7.1. A járműtípus vagy a kipufogó- vagy hangtompító rendszer minden módosításáról értesíteni kell a járműtípust jóváhagyó típusjóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

7.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő káros hatása; vagy

7.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

7.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, a fenti 5.3. szakaszban meghatározott eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

7.3. A jóváhagyást kiterjesztő típusjóváhagyó hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

A gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló eljárásoknak meg kell felelniük a megállapodás (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) 2. függelékében megállapított eljárásoknak, valamint a következő előírásoknak.

8.1. Az ezen előírásban meghatározott jóváhagyási jelet viselő minden járműnek meg kell felelnie a jóváhagyott járműtípusnak, azzal a kipufogó- vagy hangtompító rendszerrel kell rendelkeznie, amellyel a típust jóváhagyták, és teljesítenie kell a fenti 6. szakasz követelményeit.

8.2. A fenti 8.1. szakaszban előírt megfelelőséget egy ezen előírás szerinti jóváhagyási jellel ellátott, a sorozatgyártásból kiválasztott jármű vizsgálatával kell ellenőrizni. A gyártás akkor tekinthető úgy, hogy megfelel ezen előírás követelményeinek, ha a 3. mellékletben leírt módszerrel mért értékek nem haladják meg 3 dB(A)-nél nagyobb mértékben a jóváhagyás idején mért értékeket, illetve 1 dB(A)-nél nagyobb mértékben a fenti 6.2.1.3. szakaszban megállapított határértékeket.

9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

9.1. Az ezen előírás szerint egy járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fenti 8. szakaszban előírt követelmények, illetve ha a jármű nem felel meg a fenti 8.2. szakaszban előírt vizsgálatokon.

9.2. Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, erről haladéktalanul tájékoztatja az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

10. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott jármű, illetve kipufogó- vagy hangtompító rendszer gyártását, erről értesíti a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságot. A hatóság az erre vonatkozó értesítés kézhezvételét követően tájékoztatja erről a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

11. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

11.1. A 07. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti típusjóváhagyás megadását vagy elfogadását.

11.2. A 07. módosítássorozat hatálybalépésének napjától számított 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatnak jóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 07. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

11.3. Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az olyan meglévő típusok típusjóváhagyásának kiterjesztését, amelyeket az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint hagytak jóvá.

11.4. Az ezen előírás 07. módosítássorozatának hatálybalépését követő 24 hónap elteltéig az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus nemzeti vagy regionális típusjóváhagyását.

11.5. Az ezen előírás 07. módosítássorozata hatálybalépésének napjától számított 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem kötelesek nemzeti vagy regionális típusjóváhagyás céljából elfogadni az olyan járműveket, amelyek az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint kaptak típusjóváhagyást.

11.6. Függetlenül a fenti átmeneti rendelkezésektől, azok a szerződő felek, amelyek ezt az előírást csak a legújabb módosítássorozat hatálybalépése napja után kezdik el alkalmazni, nem kötelesek elfogadni az olyan típusjóváhagyásokat, amelyeket ezen előírás valamely előző módosítássorozata szerint adtak meg, és csak a 07. módosítássorozattal módosított előírás szerint megadott típusjóváhagyást kötelesek elfogadni.

11.7. A 07. módosítássorozat 1. kiegészítése hatálybalépésének napjától az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 07. módosítássorozat 1. kiegészítésével módosított ezen előírás szerinti jóváhagyás megadását vagy elfogadását.

11.8. Ezen előírás 07. módosítássorozata 1. kiegészítése hatálybalépésének időpontjától számított 60 hónap eltelte után az ezen előírást alkalmazó szerződő felek kizárólag akkor adhatnak ki típusjóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus teljesíti a 07. módosítássorozat 1. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeit.

12. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

A megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat vagy a gyártás végleges leállítását igazoló értesítéseket fogadó típusjóváhagyó hatóságok nevét és címét.

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.4) 2. szakaszának meghatározása szerint.

(2) Ha a legnagyobb névleges hasznos teljesítményt a motor több fordulatszámon is eléri, ennek az előírásnak az alkalmazásában a névleges motorfordulatszám az a legmagasabb motorfordulatszám, amelyen a motor eléri a legnagyobb névleges hasznos teljesítményt.

(3) Ilyen alkatrészek különösen a kipufogó-gyűjtőcső, a kipufogórendszer csővezetéke, az expanziós kamra, maga a hangtompító stb. Ha a motor légszűrővel van felszerelve, és a légszűrő alapvető fontosságú a megfelelő hangnyomásszint-határértékek betartásának biztosításához, akkor a légszűrőt a „kipufogó- vagy hangtompító rendszer(ek)” alkatrészének kell tekinteni, és el kell látni a 3.2.2. és a 4.1. szakaszban előírt jelölésekkel.

(4) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek egyedi azonosító számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.4) 3. mellékletében találhatók.

(5) Egy vizsgálatot álló járművön kell elvégezni, hogy referenciaértéket lehessen megadni a használatban lévő járművek ellenőrzésére ezt a módszert alkalmazó hatóságoknak.

1. MELLÉKLET

Szövege kép

Szövege kép

8. Gumiabroncsok típusa és mérete (tengelyenként):

9. Össztömeg, adott esetben a félpótkocsi tömegével együtt: kg

10. Az eredeti kipufogórendszer rövid leírása:

11. Az eredeti kipufogórendszer(ek) típusa(i):

12. A szívórendszer(ek) típusa(i) (ha szükséges a hangnyomásszint-határértékeknek való megfelelés biztosításához):

13. A jármű terhelési állapota a vizsgálat során:

14. Az álló jármű vizsgálatához: a mikrofon helye és iránya (az ezen előírás 3. mellékletének ábrái alapján):

15. Hangnyomásszintek:

15.1. Mozgó jármű: dB(A)

15.2. … km/h állandósult járműsebesség mellett (gyorsítás előtt)

15.3. Álló jármű: dB(A)

15.4. ford./perc motorfordulatszámon

16. A használat közbeni megfelelésre vonatkozó referenciaadatok

16.1. Az (i) sebességfokozat kézi kapcsolású sebességváltóval rendelkező járművek esetében:

16.2. A jármű sebessége a gyorsítási szakasz elején (3 menet átlaga) az (i) sebességfokozatban: km/h

16.3. L(i) hangnyomásszint: dB(A)

17. A járműre vonatkozó jóváhagyási kérelem benyújtásának dátuma:

18. A jóváhagyási vizsgálat elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

19. A műszaki szolgálat által kiadott vizsgálati jegyzőkönyv dátuma:

20. A műszaki szolgálat által kiadott vizsgálati jegyzőkönyv száma:

21. A jóváhagyást megadták/kiterjesztették/elutasították/visszavonták (2)

22. A jóváhagyási jel helye a járművön:

23. Hely:

24. Dátum:

25. Aláírás:

26. Ehhez az értesítéshez az alábbi, a fenti jóváhagyási számot viselő dokumentumokat csatolták:

a) a motor és a kipufogó- vagy hangtompító rendszer rajzai, ábrái és tervei;

b) a motor és a kipufogó- vagy hangtompító rendszer fényképei;

c) a kipufogó- vagy hangtompító rendszert alkotó, megfelelően azonosított alkatrészek listája.

(1) A jóváhagyást megadó/kiterjesztő/elutasító/visszavonó ország egyedi azonosító száma (lásd ezen előírás jóváhagyásra vonatkozó rendelkezéseit).

(2) A nem kívánt rész törlendő.

(3) Nem hagyományos motor használata esetén ennek ténye feltüntetendő.

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

A. minta

(Lásd ezen előírás 5.4. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt jelzi, hogy az adott járműtípust – annak zajkibocsátása tekintetében – a 9. számú előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4) a 072439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 07. módosítássorozattal módosított 9. számú előírás követelményei szerint adták meg.

B. minta

(Lásd ezen előírás 5.5. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott járműtípust a 9. és a 33. (1) sz. előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4). A jóváhagyási számok jelzik, hogy a jóváhagyások megadásának időpontjában a 9. számú előírás tartalmazta a 07. módosítássorozatot, a 33. számú előírás pedig még eredeti formájában volt hatályos.

(1) A második szám csupán példaként szolgál.

3. MELLÉKLET

AZ L2, AZ L4 ÉS AZ L5 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT ZAJ MÉRÉSÉRE HASZNÁLT MÓDSZEREK ÉS MŰSZEREK

1. MÉRŐMŰSZEREK

1.1. Általános információk

A hangnyomásszint méréséhez hangnyomásszintmérő készüléket vagy azzal egyenértékű, az 1. osztályba tartozó műszerekre vonatkozó követelményeknek (az esetlegesen használt javasolt szélfogóval együtt is) megfelelő készüléket kell használni. E követelmények az IEC 61672-1:2013 szabványban szerepelnek. A méréseket az akusztikai mérőműszer „F” idősúlyozási görbéjét, és az ugyancsak az IEC 61672-1:2013 szabványban leírt „A” frekvenciasúlyozási görbét alkalmazva kell elvégezni. Az A-hangnyomásszint periodikus mérését is végző rendszer használata esetén a leolvasást legfeljebb 30 milliszekundumos időközönként kell elvégezni. A műszerek karbantartását és kalibrálását a gyártó utasításainak megfelelően kell végezni.

1.2. Kalibrálás

Minden méréssorozat kezdetén és végén a teljes akusztikus mérőrendszert ellenőrizni kell egy olyan hangkalibráló műszerrel, amely kielégíti az IEC 60942:2003 szabványban meghatározott 1. osztályba tartozó hangkalibráló műszerekre vonatkozó követelményeket. A mért eredmények közötti különbség további kiigazítások nélkül legfeljebb 0,5 dB(A) lehet. Amennyiben az eltérés meghaladja ezt a mértéket, a legutóbbi, megfelelő eredményű ellenőrzést követő mérések eredményeit figyelmen kívül kell hagyni.

1.3. A követelményeknek való megfelelés

Évente egyszer ellenőrizni kell, hogy a hangkalibráló műszer megfelel-e az IEC 60942:2003 szabvány követelményeinek. Legalább kétévente ellenőrizni kell, hogy a műszerrendszer megfelel-e az IEC 61672-1:2013 szabvány követelményeinek. A megfelelőségi vizsgálatokat olyan laboratóriumban kell elvégezni, amely jogosult a megfelelő szabványokkal kapcsolatos kalibrálások elvégzésére.

1.4. A motorfordulatszám-mérés műszerei

A motor fordulatszámának méréséhez olyan műszert kell használni, amelynek mérési pontossága legfeljebb ± 2 százalékkal tér el a valós értéktől azokon a fordulatszámokon, amelyeken a méréseket el kell végezni.

Folyamatosan mérő műszerek használata esetén a jármű közúti sebességét olyan műszerrel kell mérni, amelynek pontossága ± 0,5 km/h-n belül van. Ha a vizsgálatok során független sebességméréseket végeznek, a műszernek legalább ± 0,2 km/h-s mérési pontosságot kell biztosítania (1).

1.5. Meteorológiai műszerek

A vizsgálat során a környezeti feltételek megfigyelésére használt meteorológiai műszereknek az alábbi mérési pontosságra vonatkozó következő követelményeknek kell megfelelniük:

legfeljebb ± 1 °C a hőmérsékletet mérő eszköz esetében;

± 1,0 m/s a szélsebességmérő eszköz esetében;

± 5 hPa a légköri nyomást mérő eszköz esetében;

± 5 % a relatív páratartalmat mérő eszköz esetében.

2. MÉRÉSI KÖRÜLMÉNYEK

2.1. Vizsgálati hely, időjárási viszonyok és háttérzaj-korrekció

2.1.1. Vizsgálati hely

A vizsgálati helynek van egy központi gyorsítási szakasza, amelyet lényegében vízszintes vizsgálati terület vesz körül. A vizsgálópályának vízszintesnek kell lennie; a felületének pedig száraznak és olyan kialakításúnak kell lennie, hogy a gumiabroncs-gördülési zaj alacsony maradjon.

A vizsgálati helyen a szabad hangtér feltételeit a gyorsítási szakasz közepén elhelyezett hangforrás és a mikrofon között ± 1 dB-en belül kell tartani. Ez a feltétel akkor tekinthető teljesítettnek, ha a gyorsítási szakasz középpontjától számított 50 méteren belül nincsenek nagy hangvisszaverő tárgyak, így például kerítések, sziklák, hidak vagy épületek. A vizsgálópálya felületének meg kell felelnie az ezen előírás 5. mellékletében foglalt követelményeknek.

Nem lehetnek olyan akadályok, amelyek befolyásolhatnák a mikrofon közelében a hangteret, és senki sem tartózkodhat a mikrofon és a hangforrás között. A méréseket végző megfigyelőnek úgy kell elhelyezkednie, hogy ne befolyásolja a mérőeszközök működését.

A vizsgálópálya felületének meg kell felelnie az ezen előírás 5. mellékletében foglalt követelményeknek vagy az ISO 10844:2014 szabványnak. Az ezen előírás 11.8. szakaszában megjelölt időszak letelte után csak az ISO 10844:2014 szabványt lehet referenciaként használni.

2.1.2. Időjárási viszonyok és háttérzaj-korrekció

Kedvezőtlen időjárási feltételek között nem szabad méréseket végezni. A vizsgálatokat nem szabad olyan időben végezni, amikor a zajmérés ideje alatt a szélsebesség – a széllökéseket is beleértve – meghaladja az 5 m/s-ot.

Mérési célokból a vizsgálati járműtől eltérő hangforrás és a szél hatása által keltett A-hangnyomásszintnek legalább 10 dB(A)-lel a jármű által kibocsátott zajszint alatt kell lennie. A mikrofont fel lehet szerelni megfelelő szélvédővel, feltéve, hogy figyelembe veszik a mikrofon érzékenységére és iránykarakterisztikájára gyakorolt hatását.

Ha a környezeti zaj hangnyomásszintje és a mért hangnyomásszint közötti különbség 10 dB(A) és 15 dB(A) között van, a vizsgálati eredmény kiszámításához az 1. táblázat szerinti megfelelő korrekciós értékeket ki kell vonni a hangnyomásszintmérő műszeren leolvasott értékből.

1. táblázat

Az egyes mért vizsgálati értékekhez tartozó korrekció

A háttérzaj hangnyomásszintje és a mért hangnyomásszint közötti különbség dB-ben	10	11	12	13	14	> 15
Korrekció, dB(A)	0,5	0,4	0,3	0,2	0,1	0,0

2.2. A jármű állapota

2.2.1. Általános feltételek

A járművet az előírtaknak megfelelően a jármű gyártója biztosítja.

A mérések megkezdése előtt a járművet normál üzemállapotba kell hozni a következők tekintetében:

—	hőmérsékletek,

—	beállítás,

—	tüzelőanyag,

—	gyújtógyertyák, karburátor(ok) stb. (adott esetben).

Ha a jármű automatikus működtetőberendezéssel ellátott ventilátorokkal van felszerelve, e rendszer működését a hangnyomásmérések során nem szabad akadályozni.

Ha a jármű olyan berendezésekkel van felszerelve, amelyek a jármű meghajtásához nem szükségesek, de amelyeket a jármű közúti közlekedése során használnak, ezeknek az eszközöknek a gyártó előírásainak megfelelően kell működniük.

Ha egy járműnek egynél több hajtott kereke van, csak a rendes országúti üzemmódban működő kereket szabad használni. Ha a jármű pótkocsival vagy félpótkocsival van felszerelve, azt a vizsgálatok idejére el kell távolítani.

2.2.2. A jármű vizsgálati tömege

A járművet az ezen előírás 2.10. szakaszában meghatározott vizsgálati tömegével kell vizsgálni.

2.2.3. A gumiabroncs kiválasztása és állapota

A járműhöz megfelelő gumiabroncsokat a jármű gyártója által a jármű vizsgálati tömegéhez javasolt nyomásra kell felfújni.

A gumiabroncsokat a jármű gyártója választja ki, és méretüknek meg kell felelniük a járműgyártó által a járműhöz megadott gumiabroncsméretek és -típusok valamelyikének. A gumiabroncsok futótestmintázata mélységének az eredeti futótestmintázat-mélység legalább 80 %-ának kell lennie.

3. MÉRÉSI MÓDSZEREK

3.1. A mozgó jármű zajkibocsátásának mérése

3.1.1. Vizsgálati elrendezés és mikrofonhelyzetek

3.1.1.1. A vizsgálati elrendezés az 1. ábrán látható.

A vizsgálópályán ki kell jelölni két, a mikrofon PP′ egyenesével párhuzamos és 10 méterrel az előtt, ill. 10 méterrel az után húzódó AA′, ill. BB′ egyenest.

3.1.1.2. A pálya CC′ vonatkoztatási egyenesére merőleges PP′ egyenesen elhelyezett mikrofonok távolságának a CC′ egyenestől 7,5 ± 0,05 méternek kell lennie (lásd az 1. ábrát).

A mikrofonokat a talajszint felett 1,2 ± 0,02 m-rel kell elhelyezni. Szabad hangtér esetében (lásd az IEC 61672-1:2013 szabványt) a referenciairánynak vízszintesnek kell lennie, és merőlegesen kell állnia a jármű CC′ egyenessel jelzett útvonalára.

3.1.2. A gyorsulási vizsgálat végrehajtása, a megközelítési járműsebesség és az alkalmazott sebességfokozat

3.1.2.1. A gyorsulási vizsgálat végrehajtása

A járműnek az AA′ egyenest az alábbiakban meghatározott vAA′ kezdeti állandó sebességgel kell megközelítenie. Amikor a jármű eleje eléri az AA′ egyenest, a lehető leggyorsabban teljes gázt kell adni, és azt fenn kell tartani addig, amíg a jármű hátsó vége el nem éri a BB′ egyenest; ekkor a gyorsítókart a lehető leggyorsabban vissza kell venni alapjáratra. A vBB′ a jármű azon sebessége, ami akkor jellemzi a járművet, amikor a hátsó vége áthalad a BB′ egyenesen.

Egy adott vizsgálati feltétel mellett a vAA′-hoz és a vBB′-hez tartozó motorfordulatszámot nAA′-val és nBB′-vel jelöljük.

Az egy járműnek tekintett, nem szétkapcsolható csuklós járművek esetében a félpótkocsit figyelmen kívül kell hagyni a BB′ egyenesen történő áthaladás szempontjából.

A járművet minden mérés során egyenes vonalban kell átvezetni a vizsgálópályán úgy, hogy a jármű hosszanti irányú középsíkja a lehető legközelebb legyen a CC′ egyeneshez.

1. ábra

Mérési pontok mozgásban lévő járművek esetében

3.1.2.2. A megközelítési járműsebesség és az alkalmazott sebességfokozat meghatározása

3.1.2.2.1. Sebességváltó nélküli járművek

A járműnek az AA′ egyenest vAA′ állandó járműsebességgel kell megközelítenie, amelynek vagy az ezen előírás 2.4. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám (fordulat/perc) 75 %-ának, vagy a fordulatszám-szabályozó által megengedett maximális fordulatszám 75 %-ának, vagy pedig 50 km/h-nak kell megfelelnie, attól függően, hogy melyik a legalacsonyabb.

3.1.2.2.2. Rögzített sebességfokozatokkal vizsgált, kézi kapcsolású sebességváltóval, automata sebességváltóval vagy fokozatmentes automata sebességváltóval (CVT) rendelkező járművek

Ha a jármű kettős üzemmódú átvitellel van felszerelve (például alacsony és magas), akkor a normál közúti üzemre szolgáló üzemmódot kell választani.

Ha a jármű két vagy három vagy négy előremeneti fokozattal vagy azonos számú, automatikus vagy fokozatmentes erőátvitelben rögzíthető sebességfokozattal rendelkező sebességváltóval van felszerelve, a második sebességfokozatot kell használni. Ha a sebességváltó négynél több előremeneti fokozattal vagy azonos számú, automatikus vagy fokozatmentes erőátvitelben rögzíthető sebességfokozattal rendelkezik, a harmadik sebességfokozatot kell használni.

A járműnek az AA′ egyenest vAA′ állandó járműsebességgel kell megközelítenie, amelynek vagy az ezen előírás 2.4. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám 75 %-ának kell, vagy a fordulatszám-szabályozó által megengedett maximális fordulatszám 75 %-ának, vagy pedig 50 km/h-nak kell megfelelnie, attól függően, hogy melyik a legalacsonyabb.

Ha a fenti eljárást követve a jármű hátulsó részének a BB′ egyenesen való áthaladásakor elért nBB′ motorfordulatszám meghaladja az ezen előírás 2.4. szakasza szerint meghatározott névleges motorfordulatszámot, akkor a legelső olyan magasabb sebességfokozatot (vagy rögzített sebességfokozatot) kell használni (a második vagy a harmadik sebességfokozat helyett), amely biztosítja, hogy a mérési terület BB′ egyenesén való áthaladásig a motorfordulatszám ne haladja meg a névleges motorfordulatszámot.

Kiegészítő gyorsító áttételek („overdrive”) nem alkalmazhatók.

3.1.2.2.3. Nem rögzített sebességfokozatokkal vizsgált, automata sebességváltóval, adaptív sebességváltóval vagy fokozatmentes automata sebességváltóval rendelkező járművek

A sebességválasztót a teljesen automata üzemmódnak megfelelő állásba kell állítani.

Ha több teljesen automata üzemmód (például gazdaságos, sportos) is elérhető, azt az üzemmódot kell választani, amely a jármű legnagyobb átlagos gyorsulását eredményezi az AA′ és a BB′ egyenes között.

A vizsgálat során ezután következhet egy alacsonyabb sebességfokozatba kapcsolás, amely nagyobb gyorsulást eredményez. Kisebb gyorsulást eredményező magasabb sebességfokozatba kapcsolni tilos. Mindenképpen el kell kerülni, hogy a sebességváltómű olyan fokozatba kapcsoljon, amelynek a használata városi közlekedési viszonyok között nem jellemző.

Ezért engedélyezettek olyan elektronikus vagy mechanikus eszközök, akár alternatív sebességválasztó pozíciók beépítése és használata is, amelyekkel megakadályozható a városi közlekedésben a meghatározott vizsgálati körülmények között nem használatos alacsonyabb sebességfokozatba történő visszaváltás. Az értesítésben le kell írni az eszközök funkcióit.

A járműnek az AA′ egyenest 50 km/h vAA′ állandó járműsebességgel vagy az ezen előírás 2.11. szakaszában meghatározott legnagyobb megengedett sebességének 75 %-ával kell megközelítenie, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb.

3.1.3. A hangnyomásszint meghatározása

A jármű egyes oldalain mért legnagyobb hangnyomásszintet 1 dB(A)-lel csökkenteni kell, hogy figyelembe lehessen venni a mérési pontatlanságot, és a matematikai szabályok szerint egy tizedesjegyre kell kerekíteni (pl. a 78,45 értéket 78,5-ként, a 78,44 értéket pedig 78,4-ként kell rögzíteni). Ezeket az értékeket kell a mérés eredményének tekinteni.

A mérés érvénytelen, ha rendellenes eltérés mutatkozik a csúcsérték és az általános hangnyomásszint között.

A jármű minden oldalán legalább két érvényes mérést kell végezni.

A mérési eredmények akkor tekinthetők érvényesnek, ha a két egymást követő, ugyanazon a járműoldalon végzett mérés értékei közötti eltérés nem haladja meg a 2 dB(A)-t.

Beállítási célból végezhetők előzetes mérések, de ezek eredményeit figyelmen kívül kell hagyni a mérési eredmények meghatározásakor.

3.1.4. A végső vizsgálati eredmény kiszámítása

A végső vizsgálati eredmény a négy vizsgálati eredmény átlaga a legközelebbi egész decibelre kerekítve. Ha a tizedesvesszőt követő szám 0 és 4 közé esik, az értéket lefelé, ha pedig 5 és 9 közé esik, akkor felfelé kell kerekíteni.

Hibrid elektromos járművek esetében a végső eredmény az ezen előírás 6.2.1.1. szakaszában leírt „A” és „B” feltétel szerint kapott vizsgálati eredmények közül a legmagasabb.

3.2. Az álló járművek által kibocsátott zaj mérése (a használatban lévő járművek vizsgálatához)

3.2.1. Hangnyomásszint a kipufogórendszer kimenete(i) közelében

A már használatban lévő járműveken végzett későbbi vizsgálatok elősegítése érdekében a hangnyomásszintet az alábbi követelményeknek megfelelően a kipufogó- (hangtompító) rendszer kimenete közelében kell mérni, az eredményt pedig rögzíteni kell az ezen előírás 1. mellékletében említett dokumentum kiadása céljából készülő vizsgálati jegyzőkönyvben.

3.2.2. Mérőműszerek

A méréseket az e melléklet 1. szakaszának megfelelő precíziós hangnyomásszintmérő műszer használatával kell elvégezni.

3.2.3. Mérési feltételek

3.2.3.1. A jármű állapota

A mérések megkezdése előtt a jármű motorját szokásos üzemi hőmérsékletére kell hozni. Ha a jármű automatikus működtetésű ventilátorokkal van felszerelve, akkor a hangnyomásszint mérése során nincs szükség azok szabályozására.

A mérések elvégzése közben a sebességváltó karnak üres fokozatban kell lennie. Ha a sebességváltót nem lehet kioldani, a jármű hajtott kerekét hagyni kell terhelés nélkül forogni, például a járművet állványra vagy görgőkre helyezve.

3.2.3.2. Vizsgálati hely

Bármely olyan terület használható, amelyen nem tapasztalhatók jelentősebb akusztikai zavarótényezők. A betonnal, aszfalttal vagy más kemény anyaggal burkolt, magas hangvisszaverő képességgel rendelkező sík területek megfelelőek; ledöngölt földfelületet azonban nem szabad használni. A vizsgálati helyszínnek legalább egy olyan téglalap méreteivel rendelkeznie kell, amelynek oldalai 3 méterre találhatók a jármű széleitől (a kormányszarvat nem számolva). Ennek a téglalapnak a területén nem lehet jelentős akadály, így a megfigyelőn és a járművezetőn kívül más nem tartózkodhat ott.

A járművet úgy kell elhelyezni az említett téglalap alakú területen, hogy a mérőmikrofon legalább egy méter távolságra legyen a kőpadkától.

3.2.3.3. Vegyes rendelkezések

A külső zajokból vagy a szélzúgásból származó, mérőberendezésen leolvasott értékeknek legalább 10 dB(A) értékkel a mérendő hangnyomásszintek alatt kell lenniük. A mikrofon felszerelhető egy megfelelő szélfogóval, feltéve, hogy figyelembe veszik annak a mikrofon érzékenységére gyakorolt hatását.

3.2.4. Mérési módszer

3.2.4.1. Mérések száma

Minden egyes mérési ponton legalább három mérést kell végezni. A mérési eredmények akkor tekinthetők érvényesnek, ha a három egymást követő mérés értékei közötti eltérés nem haladja meg a 2 dB(A)-t.

3.2.4.2. A mikrofon elhelyezése (lásd a 2. ábrát)

A mikrofont a kipufogócső 3. ábrán meghatározott referenciapontjától 0,5 m ± 0,01 m távolságra kell elhelyezni úgy, hogy az 45° ± 5°-os szöget zárjon be a csővégből kilépő gázáram tengelyét magában foglaló függőleges síkkal. A mikrofonnak a referenciapont magasságában, de a földtől mérve legalább 0,2 m magasságban kell lennie. A mikrofon referenciatengelyének a földfelszínnel párhuzamosnak kell lennie, és a kipufogócső nyílásán kijelölt referenciapont irányába kell mutatnia.

2. ábra

Mikrofonpozíciók az álló járművek zajkibocsátásának méréséhez

Szövege kép

3. ábra

Referenciapont

Jelmagyarázat:

T	=	felülnézet
S	=	oldalnézet
1	=	referenciapont
2	=	útfelület
A	=	mért cső
B	=	lefelé hajlított cső
C	=	egyenes cső
D	=	függőleges cső

A referenciapont a következő feltételeknek megfelelő legmagasabb pont:

a)	a referenciapont a kipufogócső végén található;

b)	a referenciapont a kipufogónyílás középpontját magában foglaló függőleges síkon és a csővégből kilépő gázáram tengelyén található.

Ha két mikrofonpozíció közül is lehet választani, a jármű hosszanti középvonalától oldalirányban legtávolabb esőt kell használni.

Ha a kipufogócsőből kilépő gázáram tengelye 90° ± 5°-os szöget zár be a jármű hosszanti középvonalával, a mikrofont a motortól legtávolabb eső ponton kell elhelyezni.

Amennyiben a járműnek több, egymástól 0,3 m-nél kisebb távolságra elhelyezkedő és ugyanazon hangtompítóhoz csatlakozó kipufogónyílása van, akkor csak egy mérést kell végezni. A mikrofont a jármű hosszanti középvonalától legtávolabb eső vagy – annak hiányában – az útpálya felülete fölött legmagasabban lévő kilépőnyíláshoz viszonyítva kell elhelyezni.

Közúti ellenőrzés céljára a referenciapontot a jármű karosszériájának külső felületén is fel lehet venni.

Több kipufogónyílással rendelkező járművek esetében a legmagasabb átlagos hangnyomásszintértékkel rendelkező kipufogónyílás értékét kell rögzíteni.

3.2.4.3. Üzemállapot

A fordulatszámot az alábbi állandó szintek egyikén kell tartani:

az nrated 50 %-a, ha az nrated meghaladja az 5 000 fordulat/perc értéket

az nrated 75 %-a, ha az nrated nem haladja meg az 5 000 fordulat/perc értéket

ahol nrated az ezen előírás 2.4. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám.

Ha a jármű álló helyzetben végzett vizsgálat során nem tudja elérni a fent megadott motorfordulatszámot, akkor az álló helyzetben végzett vizsgálat során elérendő legnagyobb motorfordulatszám 95 százalékát kell a motorfordulatszám célértékének tekinteni.

A motor fordulatszámát üresjáratról fokozatosan a célfordulatszámig kell növelni, majd ± 5 százalékos tűréshatár betartásával állandó értéken kell tartani. Ezután a gázszabályozó kart gyorsan vissza kell engedni, hogy a motor fordulatszáma visszaálljon az üresjárati fordulatszámra. A hangnyomásszintet olyan időtartamig kell mérni, amely egy legalább 1 másodperces állandó fordulatszámú szakaszból és az azt követő lassulás teljes időtartamából áll. A leolvasott legnagyobb hangnyomásszintet kell vizsgálati értéknek tekinteni.

A mérés csak akkor érvényes, ha a vizsgálati motorfordulatszám legalább 1 másodpercig nem tért el a megadott ± 5 %-os tűrésnél nagyobb mértékben a célfordulatszámtól.

3.2.4.4. A méréseket a mikrofon fent előírt helyzetében (helyzeteiben) kell elvégezni. A vizsgálat során mért legmagasabb A-hangnyomásszintet egy tizedesjegyre kerekítve kell feljegyezni (pl. a 92,45 értéket 92,5-ként, míg a 92,44 értéket 92,4-ként kell rögzíteni).

A vizsgálatot mindkét kipufogónyílásnál addig kell ismételni, amíg három egymást követő mérés olyan eredményt nem ad, amelyek nem különböznek egymástól 2,0 dB(A)-nél nagyobb mértékben.

Egy adott kipufogónyílás eredménye a három érvényes mérés számtani átlaga, a matematikai szabályok szerint a legközelebbi egész számra kerekítve (pl. a 92,5 értéket 93-ként, míg a 92,4 értéket 92-ként kell rögzíteni).

3.2.4.5. Több üzemmóddal rendelkező kipufogórendszer

3.2.4.5.1. A több üzemmóddal és kézzel állítható kipufogórendszerrel rendelkező járműveket valamennyi üzemmódban vizsgálni kell.

3.2.4.5.2. Több üzemmódban is működő kipufogórendszerrel és kézi kipufogóüzemmód-szabályozással rendelkező járművek esetében a legmagasabb átlagos hangnyomásszintértéket adó üzemmód értékét kell rögzíteni.

4. A MOZGÓ JÁRMŰ ZAJA (A HASZNÁLATBAN LÉVŐ JÁRMŰ VIZSGÁLATÁNAK MEGKÖNNYÍTÉSE ÉRDEKÉBEN SZOLGÁLTATOTT ADATOK)

4.1. Valamely szerződő fél a használat közbeni megfelelésre vonatkozó vizsgálatokhoz is meghatározhat vizsgálati eljárást, amennyiben kellőképpen figyelembe vesz minden, a típusjóváhagyáshoz alkalmazott vizsgálati feltételektől való eltérést.

4.2. A járművek használat közbeni megfelelése vizsgálatának megkönnyítése érdekében a mozgó járművön a 3. melléklet 1. szakasza szerint végzett hangnyomásszintmérésekre vonatkozó következő adatok a használat közbeni megfelelésre vonatkozó referenciaadatok:

a)	az (i) sebességfokozat, illetve nem rögzített sebességfokozatokkal vizsgált járművek esetében a vizsgálathoz választott sebességváltó-helyzet;

b)	a jármű vAA′ sebessége km/h-ban a legnagyobb sebesség kezdetén, az (i) sebességfokozatban végzett vizsgálatok során teljesen nyitott fojtószelep mellett végzett gyorsítás elején; és

c)	a végső vizsgálati eredmény dB(A)-ben kifejezve, az e melléklet 3.1.4. szakasza szerint meghatározva.

4.3. Az 1. mellékletben található mintának megfelelő értesítésben meg kell adni a használat közbeni megfelelésre vonatkozó referenciaadatokat.

5. EREDETI KIPUFOGÓ- (HANGTOMPÍTÓ) RENDSZER

5.1. Abszorpciós szálas anyagokat tartalmazó hangtompítókkal szembeni követelmények

5.1.1. Az abszorpciós szálas anyag nem tartalmazhat azbesztet, és a hangtompítók kialakításában csak akkor használható, ha megfelelő berendezések biztosítják, hogy az abszorpciós szálas anyag a hangtompító használata alatt végig a helyén maradjon, és a kipufogó- vagy hangtompító rendszer megfelel az alábbi 5.1.2., 5.1.3., 5.1.4. és 5.1.5. szakasz valamennyi követelményének.

5.1.2. A szálas anyag eltávolítása után a zajszintnek meg kell felelnie az ezen előírás 6.2.1.3. szakaszában foglalt követelményeknek.

5.1.3. Az abszorpciós szálas anyag nem lehet a hangtompító olyan részében, amelyen a kipufogógázok áthaladnak, és meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

5.1.3.1.

Az anyagot négy órán át kemencében kell hevíteni 650 ± 5 °C hőmérsékleten anélkül, hogy a szálak átlagos hossza, átmérője vagy testsűrűsége csökkenne.

5.1.3.2.

Kemencében, 650 ± 5 °C-on történő, egy órán át tartó hevítést követően legalább az anyag 98 %-ának fenn kell akadnia egy, az ISO 3310/1:2000 szabványnak megfelelő 250 μm névleges nyílásméretű szitán, az ISO 2559:2011 szabvány szerint elvégzett vizsgálat után.

5.1.3.3.

Az anyag súlyvesztesége nem lehet több 10,5 %-nál, miután 24 órán át 90 ± 5 °C hőmérsékleten ázott az alábbi összetételű szintetikus párlatban:

1 N bróm-hidrogénsav (HBr)	:	10 ml;
1 N kénsav (H2SO4)	:	10 ml;

desztillált vízzel 1 000 ml-re kiegészítve.

Megjegyzés: Az anyagot mérlegelés előtt desztillált vízben ki kell mosni, és egy órán át 105 °C hőmérsékleten kell szárítani.

5.1.4. A rendszert a fenti 3. szakasz szerinti vizsgálata előtt a közúti közlekedésre alkalmas rendes üzemkész állapotba kell hozni az alábbi módszerek valamelyikével:

5.1.4.1. Kondicionálás folyamatos közúti üzemeltetés révén

5.1.4.1.1. A jármű motortérfogatától függően a kondicionálás alatt legalább az alábbi távolságokat kell megtenni:

A jármű kategóriája a cm3-ben megadott motortérfogat függvényében

Távolság (km)

≤ 250

4 000

2.	> 250 ≤ 500

6 000

> 500

8 000

5.1.4.1.2. Ennek a kondicionáló ciklusnak az 50 ± 10 %-át városban kell megtenni, a ciklus fennmaradó részét pedig hosszú utakon, nagy járműsebesség mellett; a folyamatos közúti ciklus megfelelő vizsgálatipálya-programmal helyettesíthető.

5.1.4.1.3. A két eltérő sebességtartományra épülő üzemmódot legalább hatszor váltogatni kell.

5.1.4.1.4. A teljes vizsgálati programnak magában kell foglalnia legalább tíz, egyenként legalább háromórás szünetet a lehűlés és a lecsapódás hatásainak modellezése céljából.

5.1.4.2. Kondicionálás pulzálással

5.1.4.2.1. A kipufogórendszert vagy annak alkatrészeit a járműre vagy a motorra kell szerelni.

Az előbbi esetben a járművet görgős fékpadra kell állítani. A második esetben a motort próbapadra kell erősíteni.

A vizsgálóberendezést, amelynek részletes felépítése a 4. ábrán látható, a kipufogórendszer kimenetére kell felszerelni. Alkalmazható bármilyen más, egyenértékű eredményeket szolgáltató berendezés is.

4. ábra

Vizsgálóberendezés váltakozó nyomáson végzett kondicionáláshoz

Szövege kép

1.	Bemeneti nyílás pereme vagy bemeneti cső a vizsgálati kipufogórendszer hátuljához történő csatlakozáshoz
2.	Kézi működtetésű szabályozószelep
3.	Legfeljebb 40 liter űrtartalmú kiegyenlítőtartály, amelynek elárasztása legalább egy másodpercet vesz igénybe
4.	5–250 kPa üzemi tartományban működő nyomáskapcsoló
5.	Időrelé
6.	Impulzusszámláló
7.	gyorsreagálású szelep, például 60 mm átmérőjű kipufogófék-szelep, amelyet egy, 400 kPa-on 120 N teljesítményt leadó pneumatikus henger működtet. A reakcióidő sem nyitáskor, sem záráskor nem haladhatja meg a 0,5 másodpercet.
8.	A kipufogógáz elvezetése
9.	Rugalmas cső
10.	Nyomásmérő

5.1.4.2.2. A vizsgálóberendezést úgy kell beállítani, hogy egy gyorsműködésű szelep 2 500 alkalommal váltakozva megszakítsa, majd visszaállítsa a kipufogógázok áramlását.

5.1.4.2.3. A szelepnek akkor kell nyitnia, amikor a kipufogógáz-ellennyomás, a belépő peremtől legalább 100 mm-re, az áramlás irányában mérve eléri a 35–40 kPa értéket. Ha ez az érték a motor jellemzői miatt nem érhető el, a szelepnek akkor kell nyitnia, amikor a gáz ellennyomása eléri a motor leállása előtt mérhető legnagyobb érték 90 százalékát. A szelepnek akkor kell zárnia, ha ez a nyomás nyitott szeleppel mérve nem tér el 10 %-nál nagyobb mértékben a stabilizálódott értékétől.

5.1.4.2.4. Az időrelét a kipufogásnak a fenti 5.1.4.2.3. szakasz követelményei alapján meghatározott időtartamára kell beállítani.

5.1.4.2.5. A motor fordulatszámának az ezen előírás 2.4. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám 75 %-ának kell lennie.

5.1.4.2.6. A motorfékpad által jelzett teljesítménynek az ezen előírás 2.4. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám 75 %-ánál mért, teljesen nyitott gázszabályozóhoz tartozó teljesítmény 50 %-ának kell lennie.

5.1.4.2.7. A vizsgálat idejére minden leeresztő furatot le kell zárni.

5.1.4.2.8. A teljes vizsgálatot 48 óra alatt kell végrehajtani. Szükség esetén óránként hűtési időszakot lehet beiktatni.

5.1.4.3. Kondicionálás próbapadon

5.1.4.3.1. A kipufogórendszert a rendszernek megfelelő, a járművön használt motortípusra kell szerelni, és az egységet próbapadra kell erősíteni.

5.1.4.3.2. A kondicionálás az azon motortérfogat alapján meghatározott járműosztályokra vonatkozóan meghatározott számú próbapadi ciklusból áll, amelyekhez a kipufogórendszert tervezték. Az egyes járműosztályokhoz tartozó ciklusszámok a következők:

A jármű kategóriája a cm3-ben megadott motortérfogat függvényében

Ciklusok száma

≤ 250

2.	> 250 ≤ 500

> 500

5.1.4.3.3. Minden próbapadi ciklust egy legalább hatórás szünetnek kell követnie a lehűlés és a lecsapódás hatásainak modellezése céljából.

5.1.4.3.4. Minden próbapadi ciklusnak hat fázisból kell állnia. A motorra vonatkozó feltételek az egyes szakaszokban és az egyes szakaszok időtartamai a következők:

Szakasz	Feltételek	A szakasz időtartama
Szakasz	Feltételek	250 cm3-nél kisebb motorok	250 cm3-es és annál nagyobb motorok
		(min)	(min)
1.	Alapjárat	6	6
2.	25 százalékos terhelés az nrated 75 százalékán	40	50
3.	50 százalékos terhelés az nrated 75 százalékán	40	50
4.	100 százalékos terhelés az nrated 75 százalékán	30	10
5.	50 százalékos terhelés az nrated 100 százalékán	12	12
6.	25 százalékos terhelés az nrated 100 százalékán	22	22
	Teljes idő	2 óra 30 perc	2 óra 30 perc

5.1.4.3.5. Ez alatt a kondicionálási eljárás alatt a gyártó kérésére a motort és a hangtompítót le lehet hűteni annak érdekében, hogy a kipufogógáz-kivezetéstől legfeljebb 100 mm-re lévő pontban mért hőmérséklet ne legyen magasabb annál, mint amely akkor mérhető, amikor a jármű a legmagasabb sebességváltó-fokozatban 110 km/h sebességgel az ezen előírás 2.4. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám 75 %-án jár. A motorfordulatszámot és/vagy a jármű sebességét ± 3 % tűréssel kell meghatározni.

5.1.5. A kipufogógázok nem érintkeznek szálas anyagokkal és a szálas anyagok nem állnak nyomásváltozások hatása alatt.

5.2. Ábra és jelölések

5.2.1. Az ezen előírás 1. mellékletében említett dokumentumhoz mellékelni kell a hangtompító ábráját és méretezett keresztmetszetét.

5.2.2. Valamennyi eredeti hangtompítón legalább a következőknek kell szerepelniük:

a)	az „E” jelölés, amelyet a típusjóváhagyást megadó ország hivatkozása követ;

b)	a jármű gyártójának neve vagy védjegye; és

c)	a gyártmány és a termékazonosító szám.

Ennek a hivatkozásnak olvashatónak, eltávolíthatatlannak és beszerelt állapotban is láthatónak kell lennie.

5.2.3. Az eredeti kipufogó- vagy hangtompító csererendszerek csomagolásán olvashatóan fel kell tüntetni az „eredeti alkatrész” szavakat, valamint az „E” betűjellel együtt a gyártmány- és típusmegjelöléseket, a származási országra utaló jelzéssel együtt.

5.3. Szíváshangtompítók

Ha a motort a megengedhető hangnyomásszintre vonatkozó előírások teljesítése érdekében levegőszűrővel és/vagy szíváshangtompítóval kell ellátni, a szűrőt és/vagy a szíváshangtompítót a hangtompító részének kell tekinteni és azokra is vonatkoznak a fenti 5.1. és 5.2. szakasz követelményei.

(1) Független sebességmérés akkor történik, amikor a vAA′ és a vBB′ értékét két vagy több különálló eszközzel határozzák meg. Egy folyamatosan mérő műszer, mint például egy radar, az összes szükséges sebességadatot egy eszközzel határozza meg.

4. MELLÉKLET

LEGNAGYOBB HANGNYOMÁSSZINT-HATÁRÉRTÉKEK (ÚJ JÁRMŰVEK)

Jármű-kategória	Legnagyobb hangnyomásszintértékek dB(A)-ben
L2	76
L4	80
L5	80

5. MELLÉKLET

A VIZSGÁLÓPÁLYÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (1)

1. BEVEZETÉS

Ez a melléklet a vizsgálópálya fizikai jellemzőire és felépítésére vonatkozó előírásokat tartalmazza. Ezek a különleges szabványon (2) alapuló előírások írják le a szükséges fizikai jellemzőket, valamint e jellemzők vizsgálatának módszereit.

2. A FELÜLET ELŐÍRT JELLEMZŐI

A felület akkor tekinthető e szabvány szerint megfelelőnek, ha mérésekkel bizonyítható, hogy érdessége és pórustartalma vagy hangelnyelési együtthatója teljesíti az alábbi 2.1–2.4. szakaszban foglalt valamennyi követelményt, valamint, ha megfelel a tervezési követelményeknek (lásd az alábbi 3.2. szakaszt).

2.1. Maradék pórustartalom

A vizsgálati pálya burkolókeverékének maradék pórustartalma (VC) nem haladhatja meg a 8 százalékot. A mérési eljárást lásd az alábbi 4.1. szakaszban.

2.2. Hangelnyelési együttható

Ha a burkolat nem felel meg a maradék pórustartalomra vonatkozó követelményeknek, akkor csak abban az esetben fogadható el, ha hangelnyelési együtthatója α ≤ 0,10. A mérési eljárást lásd az alábbi 4.2. szakaszban. Az e szakasz és a fenti 2.1. szakasz követelményei akkor is teljesülnek, ha csak a hangelnyelési együtthatót mérték meg, és annak értéke α ≤ 0,10 lett.

Megjegyzés: a hangelnyelés a legfontosabb jellemző, de az útépítők körében a maradék pórustartalom mérése elterjedtebb. A hangelnyelést azonban csak akkor kell megmérni, ha a felület nem felel meg a pórustartalomra vonatkozó követelménynek. Ennek az az oka, hogy az utóbbi módszer viszonylag jelentős mértékű bizonytalanságot hordoz magában mind a mérést, mind pedig a mért adatok helytállóságát illetően, és emiatt egyes burkolatokat esetleg tévesen elutasítanak kizárólag a pórustartalom-mérés alapján.

2.3. A felületi érdesség mélysége

A felületi érdesség (TD) volumetrikus módszerrel (lásd az alábbi 4.3. szakaszt) mért mélységének az alábbinak kell lennie:

TD ≥ 0,4 mm

2.4. A felület homogenitása

Minden észszerű intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a felület a teljes vizsgálati területen a lehető leghomogénebb legyen. Ez vonatkozik az érdességre és a pórustartalomra is, tekintettel kell azonban arra is lenni, hogy ha a hengerlési folyamat bizonyos helyeken jobb hengerlést eredményez, akkor az érdesség különböző lehet, és az egyenetlenség hólyagosodást idézhet elő.

2.5. Vizsgálati időszak

Annak ellenőrzésére, hogy a felület folytatólagosan megfelel-e az e szabványban az érdességre és pórustartalomra, illetve a hangelnyelésre vonatkozó követelményeknek, a burkolatot a következő gyakorisággal felül kell vizsgálni:

a)	a maradék pórustartalom vagy a hangelnyelés vonatkozásában: amikor a burkolat új; ha a felület új korában teljesíti a követelményeket, akkor további időszakos vizsgálatra nincs szükség;

b)	a felületi érdesség mélysége (TD) vonatkozásában: amikor a burkolat új; a zajvizsgálatok megkezdésekor (megjegyzés: a terítés után legalább négy hetet várni kell); ezt követően 12 havonta.

3. A VIZSGÁLATI FELÜLET TERVEZÉSE

3.1. Terület

A vizsgálópálya elrendezésének megtervezésekor fontos azt a minimumkövetelményt teljesíteni, hogy a vizsgálósávon áthaladó járművek által igénybe vett területet a vizsgálathoz előírt anyag borítsa a biztonságos és megfelelő vezetéshez szükséges szélességben és hosszúságban. Ehhez a vizsgálópálya szélességének legalább 3 méternek kell lennie, hosszának pedig mindkét végén legalább 10 méterrel túl kell nyúlnia az AA′ és a BB′ egyeneseken. Az 1. ábrán egy megfelelő vizsgálati terület tervrajza látható, amelyen fel van tüntetve az a legkisebb terület, amelyen a vizsgálati felület előírt burkolatát gépi úton kell teríteni és tömöríteni. Az ezen előírás 3. mellékletének 3.1.1.1. szakasza szerint a méréseket a jármű mindkét oldalán el kell végezni. Ez megoldható két (a pálya mindkét oldalán egy-egy) mikrofon elhelyezésével olyan módon, hogy közöttük egy irányban halad át a jármű, vagy pedig egy mikrofonnal a pályának csak az egyik oldalán mérve olyan módon, hogy előtte a jármű mindkét irányban elhalad. Ez utóbbi módszer esetén a mikrofon nélküli oldalon nem kell figyelembe venni a felületre vonatkozó előírásokat.

1. ábra

A vizsgálati felületre vonatkozó minimumkövetelmények. A satírozott rész a „vizsgálati terület”

Szövege kép

3.2. A felület tervezési és kivitelezési követelményei

3.2.1. A tervezésre vonatkozó alapvető követelmények. A vizsgálati felületnek meg kell felelnie a következő négy tervezési követelménynek:

3.2.1.1.

Sűrű aszfaltbetonnak kell lennie.

3.2.1.2.

A legnagyobb zúzalékméret 8 mm (a tűrés megengedi a 6,3–10 mm-es tartományt).

3.2.1.3.

A kopófelület vastagságának legalább 30 mm-nek kell lennie.

3.2.1.4.

A kötőanyagnak nem módosított, egyenletes penetrációjú bitumennek kell lennie.

3.2.2. Tervezési iránymutatások

Az útburkolat építőjének szóló iránymutatásként a 2. ábra bemutatja az adalékanyag szemcseméret-eloszlási görbéjét, ami a kívánt jellemzőket biztosítja. Az 1. táblázat ezenkívül iránymutatást ad a kívánt érdesség és tartósság eléréséhez. A szemcseméret-eloszlási görbe a következő egyenlethez illeszkedik:

P (% átfutó) = 100 · (d/dmax)1/2

ahol:

d	=	a négyzetes szitaszemméret mm-ben;
dmax	=	8 mm az átlaggörbénél;
dmax	=	10 mm az alsó tűrésértékgörbénél;
dmax	=	6,3 mm a felső tűrésértékgörbénél.

2. ábra

Az aszfaltkeverékben lévő adalékanyag szemcseméret-eloszlási görbéje, tűréshatárokkal

Átjutó mennyiség százalékban (tömeg szerint)

Szitasűrűség mm-ben

A fentieken kívül az alábbiak ajánlottak:

a)	a homokfrakciónak (0,063 mm < négyzetes szitaszemméret < 2 mm) legfeljebb 55 %-ban természetes homokot és legalább 45 %-ban zúzott homokot kell tartalmaznia;

b)	az alapnak és az alsó teherhordó rétegnek a legjobb útépítési gyakorlatnak megfelelően jó stabilitást és egyenletességet kell biztosítania;

c)	a zúzalékokat meg kell őrölni (100 %-ban zúzott felületek), és olyan anyagot kell zúzalékként felhasználni, amelynek nagy az őrléssel szembeni ellenállása;

d)	A keverékben használt zúzalékot át kell mosni.

e)	A felülethez nem kell további zúzalékot hozzáadni.

f)	a kötőanyag PEN értékben (penetrációs fokban) kifejezett keménysége 40–60, 60–80 vagy akár 80–100 is lehet az ország éghajlati viszonyaitól függően. A szabály az, hogy a lehető legkeményebb kötőanyagot kell használni, feltéve, hogy ez megfelel a bevett gyakorlatnak;

A hengerlés előtti keverékhőmérsékletet úgy kell megválasztani, hogy a kívánt pórustartalom megfelelő hengerléssel elérhető legyen. Az e melléklet 2.1–2.4. szakasza követelményeinek való megfelelés valószínűségének növelése érdekében a tömörségről nemcsak a megfelelő keverési hőmérséklet kiválasztásával kell gondoskodni, hanem a megfelelő számú hengerelési menet és a megfelelő tömörítő munkagép megválasztásával is.

1. táblázat

Tervezési iránymutatások

	Célértékek		Tűrések
	a keverék teljes tömegében	az adalékanyag tömegében	Tűrések
Kötőtömeg, a négyzetes szitaszemméret (SM) > 2 mm	47,6 %	50,5 %	± 5
A homok tömege, 0,063 < SM < 2 mm	38,0 %	40,2 %	± 5
A töltőanyag tömege, SM < 0,063 mm	8,8 %	9,3 %	± 2
A kötőanyag (bitumen) tömege	5,8 %	nincs adat	± 0,5
A legnagyobb zúzalékméret		8 mm	6,3–10
A kötőanyag keménysége	(lásd a 3.2.2. szakasz f) pontját)		—
Simakő-érték (PSV)		> 50	—
Marshall-tömörséghez viszonyított tömörség		98 %	—

4. VIZSGÁLATI MÓDSZER

4.1. A maradék pórustartalom mérése

E mérés céljából legalább négy különböző helyen magmintát kell venni a pályából az AA′ és BB′ egyenesek között egyenlő elosztásban (lásd: 1. ábra). A keréknyomvonalon a homogenitás hiányának és az egyenetlenségnek az elkerülése érdekében a magmintákat nem magukból a nyomvonalakból, hanem azok közeléből kell venni. Legalább két magmintát kell venni a keréknyomvonalak közelében, és legalább egyet a nyomvonalak és az egyes mikrofonállások között körülbelül félúton.

Amennyiben felmerül annak a gyanúja, hogy a homogenitásra vonatkozó feltételek nem teljesülnek (lásd a fenti 2.4. szakaszt), akkor a vizsgálati terület több pontján kell magmintát venni. Meg kell állapítani minden egyes magminta maradék pórustartalmát, majd ezekből az adatokból ki kell számítani az összes magminta maradék pórustartalmának átlagértékét, és össze kell vetni a fenti 2.1. szakaszban szereplő követelménnyel. Egy magmintának sem lehet 10 %-nál nagyobb pórustartalom-értéke. A vizsgálópálya útburkolata építőjének figyelembe kell vennie azt a problémát, amely akkor merülhet fel, ha a csövekkel vagy villamos vezetékekkel fűtött vizsgálópályáról is magmintákat kell venni. Az ilyen berendezéseket gondosan kell megtervezni, figyelembe véve a későbbi magmintafúrási helyeket. Célszerű néhány olyan, körülbelül 200 × 300 mm-es helyet meghagyni, ahol nincsenek csövek vagy vezetékek, vagy ahol a csövek elég mélyen vannak elhelyezve ahhoz, hogy a burkolati rétegből történő magmintavétel által okozott sérülések elkerülhetők legyenek.

4.2. Hangelnyelési együttható

A hangelnyelési együtthatót (merőleges beesés) az ISO/DIS 10 534:1994 „ Akusztika – A hangelnyelési együttható és az impedancia meghatározása impedanciacsőben ” szabványban meghatározott eljárással, az impedanciacső-módszerrel kell mérni.

A vizsgálati minták tekintetében ugyanazokat az előírásokat kell követni, mint a maradék pórustartalom meghatározásakor (lásd a fenti 4.1. szakaszt).

A hangelnyelést a 400–800 Hz és a 800–1 600 Hz tartományokban kell mérni (legalább a harmadik oktávsáv középső frekvenciáin), és mindkét frekvenciatartományban meg kell találni a legmagasabb értékeket.

A végeredményt a vizsgálati magminták értékeinek átlagolásával kell kiszámolni.

4.3. A felületi érdesség volumetrikus mérése

Ennek a szabványnak az alkalmazásakor a felületi érdesség mélységének mérését legalább 10, a vizsgálósávban a keréknyom mentén egyenlően elosztott helyen kell elvégezni, és a kapott átlagértéket kell összehasonlítani a felületi érdesség mélységére megadott legkisebb értékkel. Az eljárás leírását lásd az ISO 10844:1994 szabványban.

5. IDŐBENI STABILITÁS ÉS KARBANTARTÁS

5.1. Az öregedés hatása

Minden egyéb felülethez hasonlóan a vizsgálati felület esetében is előfordulhat, hogy a rajta mért gumiabroncs-gördülési hangnyomásszint enyhén megemelkedik az építést követő első 6–12 hónapban.

A felület csak négy héttel az építést követően éri el a kívánt jellemzőket.

Az időbeli stabilitást főként az útfelületen közlekedő járművek koptató és tömörítő hatása befolyásolja. A felületet a fenti 2.5. szakaszban megállapítottak szerint rendszeresen ellenőrizni kell.

5.2. A felület karbantartása

A laza törmeléket és port, amely jelentősen csökkentheti a tényleges felületi érdességet, el kell távolítani a burkolatról. Egyes országokban a téli időszakban sót alkalmaznak a jégmentesítéshez. A só ideiglenesen vagy véglegesen megváltoztathatja a felületet úgy, hogy a zajszint megnő, ezért alkalmazása nem ajánlott.

5.3. A vizsgálati terület újraburkolása

Ha szükségesnek mutatkozik a vizsgálópálya újraburkolása, általában fölösleges többet újraburkolni, mint azt a vizsgálósávot, amelyen a járművek végighaladnak (az 1. ábrán látható 3 m szélességben), feltéve, hogy az e szakaszon kívüli vizsgálati terület a mérések során megfelelt a maradék pórustartalomra és a hangelnyelésre vonatkozó követelményeknek.

6. A VIZSGÁLATI FELÜLET ÉS AZ AZON ELVÉGZETT VIZSGÁLATOK DOKUMENTÁLÁSA

6.1. A vizsgálati felület dokumentálása

A vizsgálati felületet leíró dokumentumokban a következő adatokat kell megadni:

6.1.1.

a vizsgálópálya helye;

6.1.2.

a kötőanyag típusa, keménysége, az adalékanyag típusa, a beton legnagyobb elméleti sűrűsége (DR), a kopóréteg vastagsága és a vizsgálópályából vett magmintából meghatározott szemcseméret-eloszlási görbe;

6.1.3.

a tömörítési módszer (pl. a henger típusa, tömege, az áthaladások száma);

6.1.4.

a keverék hőmérséklete, a környezeti levegő hőmérséklete és a szélsebesség a terítési művelet alatt;

6.1.5.

a felület lerakásának időpontja és a vállalkozó neve;

6.1.6.

az összes, de legalább az utolsó vizsgálati eredmény, ideértve az alábbiakat:

6.1.6.1.

minden egyes magminta maradék pórustartalma;

6.1.6.2.

a vizsgálati terület azon pontjainak megjelölése, ahonnan a pórustartalom-méréshez használt magmintákat vették;

6.1.6.3.

minden egyes magminta hangelnyelési együtthatója (ha mérték). Meg kell adni minden egyes magmintához és minden egyes frekvenciatartományhoz tartozó eredményt, valamint ezek teljes átlagát is;

6.1.6.4.

a vizsgálati terület azon pontjainak megjelölése, ahonnan a hangelnyelés méréséhez használt magmintákat vették;

6.1.6.5.

a felületi érdesség mélysége, ideértve a vizsgálatok számát és a szórást;

6.1.6.6.

a 6.1.6.1. és a 6.1.6.2. szakasz szerinti vizsgálatok elvégzéséért felelős intézmény és az alkalmazott felszerelés típusa;

6.1.6.7.

a vizsgálat(ok) időpontja és a vizsgálópálya magmintáinak mintavételezési időpontja.

6.2. A felületen végzett járműzajvizsgálatok dokumentálása

A járműzajra vonatkozó vizsgálato(ka)t leíró dokumentumban rögzíteni kell azt a tényt, hogy e szabvány valamennyi követelménye teljesült-e, vagy sem. Hivatkozni kell egy, a fenti 6.1. szakaszban meghatározottak szerint elkészített dokumentumra, amely tartalmazza az ezt igazoló eredményeket.

(1) Az e mellékletben a vizsgálati helyszínre vonatkozóan meghatározott előírások az ezen előírás 11.8. szakaszában feltüntetett időszak végéig érvényesek.

(2) ISO 10844:1994

2018.11.16.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 290/28

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusza és hatálybalépésének időpontja az ENSZ EGB TRANS/WP.29/343 sz. státuszdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 63. számú előírása – Egységes rendelkezések az L1 kategóriájú járművek zajkibocsátás tekintetében történő jóváhagyásáról [2018/1705]

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 02. módosítássorozat 4. kiegészítése – A hatálybalépés időpontja: 2018. december 29.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

Alkalmazási kör

Fogalommeghatározások

Jóváhagyás iránti kérelem

Jelölések

Jóváhagyás

Követelmények

Jármű jóváhagyásának vagy a kipufogó- vagy hangtompító rendszer(ek) típusjóváhagyásának módosítása és kiterjesztése

A gyártás megfelelősége

Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

10.

Átmeneti rendelkezések

11.

A gyártás végleges leállítása

12.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a típusjóváhagyó hatóságok neve és címe

Mellékletek

Értesítés

A jóváhagyási jel elrendezése

Az L1 kategóriájú járművek által kibocsátott zaj mérésére használt módszerek és műszerek

Legnagyobb hangnyomásszint-határértékek (új járművek)

A vizsgálópályára vonatkozó követelmények

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás az L1 (1) kategóriájú járművekre vonatkozik a zajkibocsátás tekintetében. A tisztán elektromos járművek – beleértve az elektromos segédmeghajtású járműveket – nem tartoznak e rendelet hatálya alá.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1.	„jármű jóváhagyása”: járműtípus jóváhagyása a zajkibocsátás és az eredeti kipufogórendszer mint kétkerekű típusú jármű műszaki egysége tekintetében;

2.2.

„járműtípus”: olyan járművek kategóriája, amelyek nem különböznek egymástól a következő lényeges jellemzők tekintetében:

2.2.1.

motortípus (két- vagy négyütemű motor; alternáló- vagy forgódugattyús; a hengerek száma és lökettérfogata; a karburátorok vagy a befecskendező rendszerek száma és típusa; a szelepek elrendezése; a legnagyobb névleges hasznos teljesítmény és a névleges motorfordulatszám).

Forgódugattyús motoroknál a hengerűrtartalomnak az égéstér kétszeresét kell venni;

2.2.2.

a hajtáslánc, különösen a sebességfokozatok száma és áttételi viszonyszáma és a végső áttétel;

2.2.3.

a kipufogórendszerek száma, típusa és elrendezése;

2.3.	„kipufogó- vagy hangtompító rendszer”: a jármű motorja és kipufogórendszere által kibocsátott zaj mértékének korlátozását szolgáló alkotóelemek teljes rendszert alkotó együttese;

2.4.	„eredeti kipufogó- vagy hangtompító rendszer”: a jóváhagyás megadásakor vagy kiterjesztésekor a járműbe beépített rendszer típusával megegyező típusú rendszer. Lehet eredeti vagy csererendszer.

2.5.	„nem eredeti kipufogó- vagy hangtompító rendszer”: a jóváhagyás megadásakor vagy kiterjesztésekor a járműbe beépített rendszer típusától eltérő típusú rendszer. Csak kipufogó- vagy hangtompító csererendszerként használható;

2.6.	„legnagyobb névleges hasznos teljesítmény”: a belső égésű motorral rendelkező járművek esetében a legnagyobb névleges hasznos teljesítmény az ISO 4106:2012 szabvány meghatározása szerint. A Pn a kilowattban kifejezett legnagyobb névleges hasznos teljesítmény számértékét jelöli;

2.7.	„névleges motorfordulatszám”: az a gyártó által megadott motorfordulatszám, amelyen a motor a legnagyobb névleges hasznos teljesítményét leadja (2). Az nrated a fordulat/percben kifejezett névleges motorfordulatszámot jelöli.

2.8.

„különböző típusú hangtompító rendszerek”: olyan hangtompító rendszerek, amelyek különösen a következő vonatkozásaikban jelentősen eltérnek egymástól:

2.8.1.

alkatrészeik különböző márkanevet vagy védjegyet viselnek;

2.8.2.

az alkatrészt alkotó anyagok jellemzői különbözőek, vagy az alkatrészek formájukat vagy méretüket tekintve eltérnek;

2.8.3.

legalább egy alkatrész működési elve eltérő;

2.8.4.

az alkatrészek összeszerelése eltérő;

2.9.

„kipufogórendszer alkatrésze”: azon egyedi alkotóelemek egyike, amelyek összeszerelve a kipufogórendszert (pl. kipufogócsövek, hangtompító) és adott esetben a szívórendszert (légszűrő) alkotják.

2.10.

Referenciatömeg

2.10.1.

Egy L1 kategóriájú jármű referenciatömegét az üzemképes állapotú terheletlen jármű tömegét megmérve kell megállapítani, és annak magában kell foglalnia a következők tömegét:

a)	folyadékok;

b)	a gyártó előírásai szerinti szabványfelszerelés;

a legalább 90 %-ban megtöltött tüzelőanyag-tartályban található „tüzelőanyag”.

E pont alkalmazásában:

i.	ha egy jármű „folyékony tüzelőanyaggal” működik, az „tüzelőanyagnak” minősül;

ii.

ha egy jármű folyékony „tüzelőanyag/olaj keverékkel” működik:

a)	ha a jármű meghajtásához használt tüzelőanyag és a kenőolaj előre össze van keverve, ez az „előkeverék”„tüzelőanyagnak” minősül;

b)	ha a jármű meghajtásához használt tüzelőanyagot és a kenőolajat külön tárolják, akkor csak a „tüzelőanyag” minősül „tüzelőanyagnak”; vagy

iii.	ha a jármű gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal vagy cseppfolyós gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működik, vagy sűrített levegő hajtja, a gáztüzelőanyag-tartály(ok)ban lévő „tüzelőanyag” tömegét 0 kg-nak lehet tekinteni;

d)	a karosszéria, a vezetőfülke és az ajtók;

e)	az üvegezés, a vonószerkezet, a pótkerekek, illetve a szerszámok.

2.10.2.

Egy L kategóriájú jármű referenciatömege nem foglalja magában a következők tömegét:

a)	a rakfelületre szerelt gépek vagy berendezések;

b)	a tiszta gázüzemben, kettős üzemben vagy többféle tüzelőanyagot hasznosító üzemben működő járművek esetében a gáztüzelőanyag-ellátó rendszer, illetve a gáz-halmazállapotú tüzelőanyag tárolására szolgáló tartályok; és

c)	elősűrített levegős meghajtás esetében a sűrített levegő tárolására szolgáló tartályok.

2.11.

Vizsgálati tömeg

A vizsgálati tömeg a járművezető és a vizsgálati berendezés együttes tömegével megnövelt referenciatömeg.

2.12.

A jármű legnagyobb sebessége

A jármű legnagyobb sebessége a járműnek az ISO 7116:2011 szabvány szerint mért legnagyobb tervezési sebessége.

3. JÓVÁHAGYÁS IRÁNTI KÉRELEM

3.1. A járműtípusnak a kibocsátott zaj tekintetében történő jóváhagyására vonatkozó kérelmet a járműgyártó vagy jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2. A kérelemhez három példányban csatolni kell az alábbi dokumentumokat, és meg kell adni a következő adatokat:

3.2.1.

a járműtípus leírása, különös tekintettel a fenti 2.2. szakaszban említett elemekre. A motortípust és a járműtípust azonosító számokat és/vagy jelöléseket fel kell tüntetni;

3.2.2.

a kipufogó- vagy hangtompító rendszert alkotó, megfelelően azonosított alkatrészek felsorolása;

3.2.3.

az összeszerelt kipufogó- vagy hangtompító rendszer rajza, feltüntetve a járművön belüli helyzetét;

3.2.4.

az egyes alkatrészek részletes rajza, hogy könnyen meg lehessen találni és be lehessen azonosítani őket, valamint a felhasznált anyagok feltüntetése.

3.3. A jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálat kérésére a jármű gyártója – ezenfelül – benyújtja a kipufogó- vagy hangtompító rendszer egy mintapéldányát.

3.4. Egy, a jóváhagyandó típust jól képviselő járművet át kell adni a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatnak.

4. JELÖLÉSEK

4.1. A kipufogó- vagy hangtompító rendszer alkatrészein legalább a következő azonosítóknak szerepelniük kell:

4.1.1.

a kipufogó- vagy hangtompító rendszer és alkatrészei gyártójának márkaneve vagy védjegye;

4.1.2.

a gyártó által megadott kereskedelmi leírás;

4.1.3.

a termékazonosító számok; és

4.1.4.

minden eredeti hangtompító esetében az „E” betűjel, amelyet az alkatrésztípus-jóváhagyást megadó ország azonosító jele követ.

4.1.5.

4.1.6.

Ezeknek a jelöléseknek eltávolíthatatlannak, olvashatónak és beszerelt állapotban is láthatónak kell lenniük.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1. Ha az ezen előírás 3. szakasza szerint jóváhagyásra benyújtott jármű megfelel az alábbi 6. és 7. szakasz követelményeinek, akkor az adott járműtípust a zajkibocsátás tekintetében jóvá kell hagyni.

5.2. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelenleg 02). Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több járműtípushoz, illetve ugyanahhoz a járműtípushoz, ha az más típusú kipufogó- vagy hangtompító rendszerrel van felszerelve.

5.3. Valamely járműtípusnak ezen előírás szerinti jóváhagyásáról vagy a jóváhagyás elutasításáról értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon, amelyhez mellékelni kell a kipufogó- vagy hangtompító rendszert ábrázoló, a jóváhagyás kérelmezője által benyújtott, legfeljebb A4-es (210 × 297 mm) méretű vagy ilyen méretre összehajtott, megfelelő méretarányú rajzokat.

5.4.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (3);

5.4.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a fenti 5.4.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

5.5. Ha a jármű megfelel a megállapodáshoz mellékelt egy vagy több további előírás szerint egy abban az országban jóváhagyott járműtípusnak, amely ezen előírás alapján megadta a jóváhagyást, akkor az 5.4.1. szakaszban előírt jelet nem szükséges megismételni. Ilyen esetben az előírás és a jóváhagyás számát, valamint az összes olyan előírás kiegészítő jelét, amelyek szerint a jóváhagyást megadták ugyanabban az országban, amely ezen előírás alapján is megadta a jóváhagyást, a fenti 5.4.1. szakaszban előírt jel jobb oldalán egymás alatt kell feltüntetni.

5.6. A jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

5.7. A jóváhagyási jelet a jármű adattábláján vagy annak közelében kell elhelyezni.

5.8. Ezen előírás 2. melléklete a jóváhagyási jelek elrendezésére vonatkozó példákat tartalmaz.

6. KÖVETELMÉNYEK

6.1. Általános követelmények

6.1.2. A kipufogó- vagy hangtompító rendszert úgy kell megtervezni, legyártani és felszerelni, hogy ellenálljon annak a korróziós hatásnak, amelynek ki van téve.

6.1.3. A járművön könnyen hozzáférhető, azonban nem szükségszerűen rögtön látható helyen szerepelniük kell a következő adatoknak:

a)	a gyártó neve;

b)	a motor célfordulatszáma és az álló helyzetben végzett vizsgálat végeredménye az ezen előírás 3. mellékletének 3.2. szakasza szerint.

6.2. A hangnyomásszintekre vonatkozó követelmények

6.2.1. Mérési módszerek

6.2.1.1. A jóváhagyásra benyújtott járműtípus által kibocsátott zajt az ezen előírás 3. mellékletében előírt módszerrel (módszerekkel) kell mérni a mozgásban lévő járműre és az álló járműre vonatkozóan (4). Olyan jármű esetében, amelynél a jármű álló helyzetében a belső égésű motor nem működik, csak a mozgó jármű zajkibocsátását kell megmérni.

6.2.1.3. A jármű mozgása közben az ezen előírás 3. mellékletének 3.1. szakaszában leírt módszerrel mért hangnyomásszint nem haladhatja meg az ezen előírás 4. mellékletében az adott járműkategóriára előírt határértékeket (új járművek és új kipufogó- vagy hangtompító rendszerek esetében).

6.3. További követelmények

6.3.1. A szakszerűtlen beavatkozás elleni védelmet célzó rendelkezések

6.3.2. Több üzemmóddal rendelkező kipufogó- vagy hangtompító rendszer

6.3.3. A hatástalanító berendezésekre vonatkozó tilalom

7. JÁRMŰ VAGY A KIPUFOGÓ- VAGY HANGTOMPÍTÓ RENDSZER(EK) TÍPUSJÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE

7.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása; vagy

7.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

7.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a módosítások részletes leírásával együtt, az ezen előírás 5.3. szakaszában meghatározott eljárás szerint értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

7.3. A jóváhagyást kiterjesztő típusjóváhagyó hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1. Az előírásban meghatározott jóváhagyási jelet viselő minden járműnek meg kell felelnie a jóváhagyott járműtípusnak, azzal a kipufogó- vagy hangtompító rendszerrel kell rendelkeznie, amellyel a típust jóváhagyták, és teljesítenie kell a fenti 6. szakasz követelményeit.

8.2. A fenti 8.1. szakaszban előírt megfelelőséget egy ezen előírás szerinti jóváhagyási jellel ellátott, a sorozatgyártásból kiválasztott jármű vizsgálatával kell ellenőrizni. A gyártás akkor tekinthető úgy, hogy megfelel ezen előírás követelményeinek, ha az ezen előírás 3. mellékletének 3.1. szakaszában leírt módszerrel mért értékek nem haladják meg 3 dB(A)-nél nagyobb mértékben a típusjóváhagyás idején mért értékeket, illetve 1 dB(A)-nél nagyobb mértékben az ezen előírás 4. mellékletében megállapított határértékeket.

9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

9.1. Az ezen előírás szerint egy járműtípusra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fenti 8.1. szakaszban előírt követelmények, illetve ha a jármű nem felel meg a fenti 8.2. szakaszban előírt vizsgálatokon.

9.2. Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről haladéktalanul tájékoztatja az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

10. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

10.1. A 02. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás szerinti típusjóváhagyás megadását vagy elfogadását.

10.2. A 02. módosítássorozat hatálybalépésének napjától számított 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek csak akkor adhatnak jóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus megfelel a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményeinek.

10.3. Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az olyan meglévő típusok típusjóváhagyásának kiterjesztését, amelyeket az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint hagytak jóvá.

10.4. Az ezen előírás 02. módosítássorozatának hatálybalépését követő 24 hónap elteltéig az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasíthatják el az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus nemzeti vagy regionális típusjóváhagyását.

10.5. Az ezen előírás 02. módosítássorozata hatálybalépésének napjától számított 24 hónap elteltével az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem kötelesek nemzeti vagy regionális típusjóváhagyás céljából elfogadni az olyan járműveket, amelyek az előző módosítássorozattal módosított ezen előírás szerint kaptak típusjóváhagyást.

10.6. Függetlenül a fenti átmeneti rendelkezésektől, azok a szerződő felek, amelyek ezt az előírást csak a legújabb módosítássorozat hatálybalépése napja után kezdik el alkalmazni, nem kötelesek elfogadni az olyan jóváhagyásokat, amelyeket ezen előírás valamely előző módosítássorozata szerint adtak meg, és csak a 02 módosítássorozattal módosított előírás szerint megadott típusjóváhagyást kötelesek elfogadni.

10.7. A 02. módosítássorozat 1. kiegészítése hatálybalépésének napjától az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 02. módosítássorozat 1. kiegészítésével módosított ezen előírás szerinti jóváhagyás megadását vagy elfogadását.

10.8. Ezen előírás 02. módosítássorozata 1. kiegészítése hatálybalépésének időpontjától számított 60 hónap eltelte után az ezen előírást alkalmazó szerződő felek kizárólag akkor adhatnak ki típusjóváhagyást, ha a jóváhagyandó járműtípus teljesíti a 02. módosítássorozat 1. kiegészítésével módosított ezen előírás követelményeit.

11. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott járműtípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságot, amely ezt követően az ezen előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

12. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

(1) A Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.4) 2. szakaszának meghatározása szerint – www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29resolutions.html

(3) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek egyedi azonosító számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.4) 3. mellékletében találhatók – www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29resolutions.html

(4) Egy vizsgálatot álló járművön kell elvégezni, hogy referenciaértéket lehessen megadni a használatban lévő járművek ellenőrzésére ezt a módszert alkalmazó hatóságoknak.

1. MELLÉKLET

Szövege kép

Szövege kép

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE

A. minta

(Lásd ezen előírás 5.4. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt jelzi, hogy az adott járműtípust – annak zajkibocsátása tekintetében – a 63. számú előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4) a 022439 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 02. módosítássorozattal módosított 63. számú előírás követelményei szerint adták meg.

B. minta

(Lásd ezen előírás 5.5. szakaszát)

A járművön elhelyezett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy az adott járműtípust a 63. és a 33. (1) sz. előírás szerint hagyták jóvá Hollandiában (E4). A jóváhagyási számok azt jelzik, hogy a jóváhagyások megadásának időpontjában a 63. számú előírás már tartalmazta a 02. módosítássorozatot, a 33. számú előírás pedig a 01. módosítássorozatot.

(1) A második szám csupán példaként szolgál.

3. MELLÉKLET

AZ L1 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT ZAJ MÉRÉSÉRE HASZNÁLT MÓDSZEREK ÉS MŰSZEREK

1. MÉRŐMŰSZEREK

1.1. Akusztikai mérések

1.1.1. Általános információk

1.1.2. Kalibrálás

1.1.3. A követelményeknek való megfelelés

1.2. A motorfordulatszám-mérés műszerei

1.3. Meteorológiai műszerek

A vizsgálat során a környezeti feltételek megfigyelésére használt meteorológiai műszereknek az alábbi mérési pontosságra vonatkozó következő követelményeknek kell megfelelniük:

legfeljebb ± 1 °C a hőmérsékletet mérő eszköz esetében;

± 1,0 m/s a szélsebességmérő eszköz esetében;

± 5 hPa a légköri nyomást mérő eszköz esetében;

± 5 % a relatív páratartalmat mérő eszköz esetében.

2. MÉRÉSI KÖRÜLMÉNYEK

2.1. Vizsgálati hely, időjárási viszonyok és háttérzaj-korrekció

2.1.1. Vizsgálati hely

A vizsgálópálya felületének meg kell felelnie az ezen előírás 5. mellékletében foglalt követelményeknek, vagy meg kell felelnie az ISO 10844:2014 szabványnak. Az ezen előírás 10.8. szakaszában megjelölt időszak letelte után csak az ISO 10844:2014 szabványt lehet referenciaként használni.

2.1.2. Időjárási viszonyok és háttérzaj-korrekció

1. táblázat

Az egyes mért vizsgálati értékekhez tartozó korrekció

A háttérzaj hangnyomásszintje és a mért hangnyomásszint közötti különbség dB-ben	10	11	12	13	14	≥ 15
Korrekció, dB(A)	0,5	0,4	0,3	0,2	0,1	0,0

2.2. A jármű állapota

2.2.1. Általános állapot

A mérések megkezdése előtt a motort normál üzemállapotba kell hozni a következők tekintetében:

—	hőmérsékletek,

—	beállítás,

—	tüzelőanyag,

—	gyújtógyertyák, karburátor(ok) stb. (adott esetben).

Ha a jármű automatikus működtetőberendezéssel ellátott ventilátorokkal van felszerelve, e rendszer működését a hangnyomásmérések során nem szabad akadályozni.

Sűrített levegős motorok esetében a gyártó és a típusjóváhagyó hatóság megállapodik azokról a szokásos üzemi feltételekről, amelyek nem tartoznak az e szakaszban fentebb említettek közé, és ezeket mellékelni kell a gyártó e rendelet szerinti típusjóváhagyási kérelméhez.

2.2.2. A vizsgálati tömeg és a gumiabroncs kiválasztása

2.2.2.1. A járművet az ezen előírás 2.9. szakaszában meghatározott vizsgálati tömegével kell vizsgálni.

2.2.2.2. A gumiabroncs kiválasztása és állapota

A járműhöz megfelelő gumiabroncsokat a jármű gyártója által a jármű vizsgálati tömegéhez javasolt nyomásra kell felfújni.

3. VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

3.1. A mozgó jármű zajkibocsátásának mérése

3.1.1. Vizsgálati elrendezés és mikrofonhelyzetek

3.1.1.1. A vizsgálati elrendezés az 1. ábrán látható.

1. ábra

Mérési pontok mozgásban lévő járművek esetében

A vizsgálópályán ki kell jelölni két, a mikrofon PP′ egyenesével párhuzamos és 10 méterrel az előtt, ill. 10 méterrel az után húzódó AA′, ill. BB′ egyenest.

3.1.1.2. A pálya CC′ vonatkoztatási egyenesére merőleges PP′ egyenesen elhelyezett mikrofonok távolságának a CC′ egyenestől 7,5 ± 0,05 méternek kell lennie (lásd az 1. ábrát).

3.1.2. A gyorsulási vizsgálat végrehajtása, a megközelítési járműsebesség és az alkalmazott sebességfokozat

3.1.2.1. A gyorsulási vizsgálat végrehajtása

A járműnek az AA′ egyenest az alábbiakban meghatározott kezdeti állandó sebességgel kell megközelítenie. Amikor a jármű eleje eléri az AA′ egyenest, a lehető leggyorsabban teljes gázt kell adni, és azt fenn kell tartani addig, amíg a jármű hátsó vége el nem éri a BB′ egyenest; ekkor a gázszabályozót a lehető leggyorsabban vissza kell venni alapjáratra.

A járművet minden mérés során egyenes vonalban kell átvezetni a vizsgálópályán úgy, hogy a jármű hosszirányú középsíkja a lehető legközelebb legyen a CC′ egyeneshez.

3.1.2.2. Megközelítési sebesség

A járműnek az AA′ egyenest az ezen előírás 2.12. szakaszában meghatározott legnagyobb sebességével megegyező állandó sebességgel kell megközelítenie, ha ez a legnagyobb sebesség legfeljebb 30 km/h. Ha a jármű legnagyobb sebessége legfeljebb 30 km/h felett van, akkor 30 km/h állandó sebességgel kell megközelítenie az AA′ egyenest.

3.1.2.3. Az alkalmazott sebességfokozat

Ha a jármű kézi kapcsolású sebességváltóval van ellátva, a legmagasabb sebességfokozatot kell kiválasztani, amely lehetővé teszi, hogy az ezen előírás 2.7. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám 50 %-ával megegyező vagy azt meghaladó motorfordulatszámon haladjon át az AA′ egyenesen.

Ha a járművet automata sebességváltóval látták el, akkor azt a fenti 3.1.2.2. szakaszban megadott sebességgel kell vezetni.

3.1.3. A hangnyomásszint meghatározása

A jármű egyes oldalain mért legnagyobb hangnyomásszintet 1 dB(A)-lel csökkenteni kell, hogy figyelembe lehessen venni a mérési pontatlanságot, és a matematikai szabályok szerint egy tizedesjegyre kell kerekíteni (pl. a 68,45 értéket 68,5-ként, a 68,44 értéket pedig 68,4-ként kell rögzíteni). Ezeket az értékeket kell a mérés eredményének tekinteni.

A mérés érvénytelen, ha rendellenes eltérés mutatkozik a csúcsérték és az általános hangnyomásszint között.

A jármű minden oldalán legalább két érvényes mérést kell végezni.

A mérési eredmények akkor tekinthetők érvényesnek, ha a két egymást követő, ugyanazon a járműoldalon végzett mérés értékei közötti eltérés nem haladja meg a 2 dB(A)-t.

Beállítási célból végezhetők előzetes mérések, de ezek eredményeit figyelmen kívül kell hagyni a mérési eredmények meghatározásakor.

3.1.4. A végső vizsgálati eredmény kiszámítása

3.2. Az álló járművek által kibocsátott zaj mérése (a használatban lévő járművek vizsgálatának mérési módszere és feltételei).

A méréseket az ezen előírás 3. melléklete 1. szakasza követelményeinek megfelelő precíziós hangnyomásszintmérő műszer használatával kell elvégezni.

3.2.1. A vizsgálati helyszín és a helyi feltételek

3.2.1.1. A méréseket álló járművön kell elvégezni olyan területen, amely nem okoz jelentős zavart a hangtérben.

3.2.1.2. Minden nyílt teret megfelelő vizsgálati helyszínnek kell tekinteni, ha olyan sík területről van szó, amely betonnal, aszfalttal vagy más olyan kemény anyaggal van burkolva, amely magas hangvisszaverő képességgel rendelkezik – kivéve a tömörített vagy más földes felületeket –, amelyen felrajzolható egy olyan téglalap, amelynek oldalai legalább 3 méterre találhatók a jármű széleitől, és amelyen belül nincs észrevehető akadály, a jármű nem lehet 1 méternél kisebb távolságra a járdaszegélytől, a kipufogózaj mérésekor.

3.2.1.3. A mérést végző személyen és a vezetőn kívül senki sem tartózkodhat a mérési területen, és e két személy jelenléte sem befolyásolhatja a műszerek által mért értékeket.

3.2.2. A külső zajok és a szél zúgása

Az egyes mérési pontokon a környezeti zajszinteknek legalább 10 dB(A)-lel a vizsgálatok során az ugyanazon pontokon mért szintek alatt kell lenniük.

3.2.3. Mérési módszer

3.2.3.1. A mérések jellege és száma

Az alábbi 3.2.3.3.2.1. szakasz szerinti üzemi ciklus során az A-súlyozású decibelben (dB(A)) kifejezett legnagyobb hangnyomásszintet kell mérni.

Minden egyes mérési ponton legalább három mérést kell végezni.

3.2.3.2. A jármű elhelyezése és előkészítése

A mérések megkezdése előtt a jármű motorját szokásos üzemi hőmérsékletére kell hozni, ha belső égésű motor, vagy normál üzemi állapotba kell hozni, ha sűrített levegős motor. Ha a jármű automatikus működtetésű ventilátorokkal van felszerelve, akkor a hangnyomásszint mérése során nincs szükség azok szabályozására.

3.2.3.3. Zajszintmérés a kipufogócső közelében

3.2.3.3.1. A mikrofon elhelyezése (lásd a 2. ábrát)

A referenciapont a következő feltételeknek megfelelő legmagasabb pont:

a)	a referenciapont a kipufogócső végén található;

b)	a referenciapont a kipufogónyílás középpontját magában foglaló függőleges síkon és a csővégből kilépő gázáram tengelyén található.

Ha két mikrofonpozíció közül is lehet választani, a jármű hosszanti középvonalától oldalirányban legtávolabb esőt kell használni. Ha a kipufogócsőből kilépő gázáram tengelye 90° ± 5°-os szöget zár be a jármű hosszanti középvonalával, a mikrofont a motortól legtávolabb eső ponton kell elhelyezni.

Amennyiben a járműnek több, egymástól 0,3 m-nél kisebb távolságra elhelyezkedő és ugyanazon hangtompítóhoz csatlakozó kipufogónyílása van, akkor csak egy mérést kell végezni.

A mikrofont a jármű hosszanti középvonalától legtávolabb eső vagy – annak hiányában – az útpálya felülete fölött legmagasabban lévő kilépőnyíláshoz viszonyítva kell elhelyezni.

Az egymástól 0,3 m-nél távolabb lévő kipufogónyílásokkal rendelkező járművek esetében mindegyik kipufogónyílásnál külön mérést kell végezni, mintha az lenne az egyetlen kipufogónyílás, és a legmagasabb hangnyomásszintértéket kell rögzíteni. Közúti ellenőrzés céljára a referenciapontot a jármű karosszériájának külső felületén is fel lehet venni.

2. ábra

Mérési pontok az álló járművek zajkibocsátásának méréséhez

Eltérő jelzés hiányában a méretek méterben vannak megadva.

3. ábra

Referenciapont

Jelmagyarázat:

T	=	felülnézet
S	=	oldalnézet
1	=	referenciapont
2	=	útfelület
A	=	mért cső
B	=	lefelé hajlított cső
C	=	egyenes cső
D	=	függőleges cső

3.2.3.3.2. A motor üzemállapota

3.2.3.3.2.1. A fordulatszámot az alábbi állandó szintek egyikén kell tartani:

az nrated 50 %-a, ha az nrated meghaladja az 5 000 fordulat/perc értéket

az nrated 75 %-a, ha az nrated nem haladja meg az 5 000 fordulat/perc értéket

ahol nrated az ezen előírás 2.7. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám.

3.2.3.3.2.2. A motor fordulatszámát üresjáratról fokozatosan a célfordulatszámig kell növelni, majd ± 5 százalékos tűréshatár betartásával állandó értéken kell tartani. Ezután a gázszabályozót gyorsan vissza kell engedni, hogy a motor fordulatszáma visszaálljon az üresjárati fordulatszámra. A hangnyomásszintet olyan időtartamig kell mérni, amely egy legalább 1 másodperces állandó fordulatszámú szakaszból és az azt követő lassulás teljes időtartamából áll. A leolvasott legnagyobb hangnyomásszintet kell vizsgálati értéknek tekinteni.

A mérés csak akkor érvényes, ha a vizsgálati motorfordulatszám legalább 1 másodpercig nem tért el a megadott ± 5 %-os tűrésnél nagyobb mértékben a célfordulatszámtól.

3.2.3.3.2.3. Több üzemmóddal rendelkező kipufogórendszer

A több üzemmóddal rendelkező, kézzel vagy elektronikusan állítható kipufogórendszerrel rendelkező járműveket valamennyi üzemmódban vizsgálni kell.

3.2.3.3.3. Eredmény

3.2.3.3.3.1. A méréseket a mikrofon fent előírt helyzetében (helyzeteiben) kell elvégezni. A vizsgálat során mért legmagasabb A-hangnyomásszintet egy tizedesjegyre kerekítve kell feljegyezni (pl. a 92,45 értéket 92,5-ként, míg a 92,44 értéket 92,4-ként kell rögzíteni). A vizsgálatot mindkét kipufogónyílásnál addig kell ismételni, amíg három egymást követő mérés olyan eredményt nem ad, amelyek nem különböznek egymástól 2,0 dB(A)-nél nagyobb mértékben.

3.2.3.3.3.2. Több kipufogónyílással rendelkező járművek esetében a legmagasabb átlagos hangnyomásszintértékkel rendelkező kipufogónyílás értékét kell rögzíteni.

3.2.3.3.3.3. Több üzemmódban is működő kipufogórendszerrel és kézi vagy elektronikus kipufogóüzemmód-szabályozással rendelkező járművek esetében a legmagasabb átlagos hangnyomásszintértéket adó üzemmód értékét kell rögzíteni.

4. A MOZGÓ JÁRMŰ ZAJA (A HASZNÁLATBAN LÉVŐ JÁRMŰ MOZGÁSBAN TÖRTÉNŐ VIZSGÁLATÁNAK MEGKÖNNYÍTÉSE ÉRDEKÉBEN SZOLGÁLTATOTT ADATOK)

4.1. Valamely szerződő fél a használat közbeni megfelelésre vonatkozó vizsgálatokhoz is meghatározhat vizsgálati eljárást, amennyiben kellőképpen figyelembe vesz a típusjóváhagyáshoz alkalmazott vizsgálati feltételektől való minden eltérést.

4.2. A járművek használat közbeni megfelelése vizsgálatának megkönnyítése érdekében a mozgó járművön a 3. melléklet 3.1. szakasza szerint végzett hangnyomásszintmérésekre vonatkozó következő adatok a használat közbeni megfelelésre vonatkozó referenciaadatok:

a)	az (i) sebességfokozat, illetve nem rögzített sebességfokozatokkal vizsgált járművek esetében a vizsgálathoz választott sebességváltó-helyzet;

b)	a jármű vAA′ sebessége km/h-ban a legnagyobb sebesség kezdetén vagy az (i) sebességfokozatban végzett gyorsítási vizsgálatok során teljesen lenyomott gázszabályozóval végzett gyorsítás elején; és

c)	a végső vizsgálati eredmény dB(A)-ben kifejezve, az e melléklet 3.1.4. szakasza szerint meghatározva.

4.3. Az 1. mellékletben található mintának megfelelő értesítésben meg kell adni a használat közbeni megfelelésre vonatkozó referenciaadatokat.

5. EREDETI KIPUFOGÓ- (HANGTOMPÍTÓ) RENDSZER

5.1. Abszorpciós szálas anyagokat tartalmazó hangtompítókkal szembeni követelmények

5.1.1. Az abszorpciós szálas anyag nem tartalmazhat azbesztet, és a hangtompítók kialakításában csak akkor használható, ha megfelelő berendezések biztosítják, hogy az abszorpciós szálas anyag a hangtompító használata alatt végig a helyén maradjon, és megfelel az alábbi 5.1.2., 5.1.3., 5.1.4. és 5.1.5. szakasz valamennyi követelményének.

5.1.2. A szálas anyag eltávolítása után a hangnyomásszintnek meg kell felelnie az ezen előírás 4. mellékletében foglalt követelményeknek.

5.1.3. Az abszorpciós szálas anyag nem lehet a hangtompító olyan részében, amelyen a kipufogógázok áthaladnak, és meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

5.1.3.1.

Az anyagot négy órán át kemencében kell hevíteni 650 ± 5 °C hőmérsékleten anélkül, hogy a szálak átlagos hossza, átmérője vagy testsűrűsége csökkenne.

5.1.3.2.

5.1.3.3.

Az anyag súlyvesztesége nem lehet több 10,5 %-nál, miután 24 órán át 90 ± 5 °C hőmérsékleten ázott az alábbi összetételű szintetikus párlatban:

1 N bróm-hidrogénsav (HBr): 10 ml;

1 N kénsav (H2SO4): 10 ml;

desztillált vízzel 1 000 ml-re kiegészítve.

Az anyagot mérlegelés előtt desztillált vízben ki kell mosni, és egy órán át 105 °C hőmérsékleten kell szárítani.

5.1.4. A rendszert az e melléklet 3.1. szakasza szerinti vizsgálata előtt a közúti közlekedésre alkalmas rendes üzemkész állapotba kell hozni az alábbi módszerek valamelyikével:

5.1.4.1.

Kondicionálás folyamatos közúti üzemeltetés révén

5.1.4.1.1.

A kondicionálás során megteendő minimális út 2 000 km.

5.1.4.1.2.

Ennek a kondicionáló ciklusnak az 50 ± 10 %-át városban kell megtenni, a ciklus fennmaradó részét pedig hosszú utakon; a folyamatos közúti ciklus megfelelő vizsgálatipálya-programmal helyettesíthető.

5.1.4.1.3.

A két eltérő sebességtartományra épülő üzemmódot legalább hatszor váltogatni kell.

5.1.4.1.4.

A teljes vizsgálati programnak magában kell foglalnia legalább tíz, egyenként legalább háromórás szünetet a lehűlés és a lecsapódás hatásainak modellezése céljából.

5.1.4.2.

Kondicionálás pulzálással

5.1.4.2.1.

A kipufogórendszert vagy annak alkatrészeit a járműre vagy a motorra kell szerelni.

Az előbbi esetben a járművet görgős fékpadra kell állítani. A második esetben a motort próbapadra kell erősíteni.

5.1.4.2.2.

A vizsgálóberendezést úgy kell beállítani, hogy egy gyorsműködésű szelep 2 500 alkalommal váltakozva megszakítsa, majd visszaállítsa a kipufogógázok áramlását.

4. ábra

Vizsgálóberendezés váltakozó nyomáson végzett kondicionáláshoz

opcionális

1.	Bemeneti nyílás pereme vagy bemeneti cső a vizsgálati kipufogórendszer hátuljához történő csatlakozáshoz
2.	Kézi működtetésű szabályozószelep
3.	Legfeljebb 40 liter űrtartalmú kiegyenlítőtartály, amelynek feltöltése legalább egy másodpercet vesz igénybe
4.	5–250 kPa üzemi tartományban működő nyomáskapcsoló
5.	Időrelé
6.	Impulzusszámláló
7.	gyorsreagálású szelep, például 60 mm átmérőjű kipufogófék-szelep, amelyet egy, 400 kPa-on 120 N teljesítményt leadó pneumatikus henger működtet. A reakcióidő sem nyitáskor, sem záráskor nem haladhatja meg a 0,5 másodpercet.
8.	A kipufogógáz elvezetése
9.	Rugalmas cső
10.	Nyomásmérő

5.1.4.2.3.

A szelepnek akkor kell nyitnia, amikor a kipufogógáz-ellennyomás, a belépő peremtől legalább 100 mm-re, az áramlás irányában mérve eléri a 35–40 kPa értéket. Ha ez az érték a motor jellemzői miatt nem érhető el, a szelepnek akkor kell nyitnia, amikor a gáz ellennyomása eléri a motor leállása előtt mérhető legnagyobb érték 90 százalékát. A szelepnek akkor kell zárnia, ha ez a nyomás nyitott szeleppel mérve nem tér el 10 %-nál nagyobb mértékben a stabilizálódott értékétől.

5.1.4.2.4.

Az időrelét a kipufogásnak a fenti 5.1.4.2.3. szakasz követelményei alapján meghatározott időtartamára kell beállítani.

5.1.4.2.5.

A motor fordulatszámának az ezen előírás 2.7. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám 75 %-ának kell lennie.

5.1.4.2.6.

A motorfékpad által jelzett teljesítménynek az ezen előírás 2.7. szakaszában meghatározott névleges motorfordulatszám 75 %-ánál mért, teljesen lenyomott gázszabályozóhoz tartozó teljesítmény 50 %-ának kell lennie.

5.1.4.2.7.

A vizsgálat idejére minden leeresztő furatot le kell zárni.

5.1.4.2.8.

A teljes vizsgálatot 48 óra alatt kell végrehajtani. Szükség esetén óránként hűtési időszakot lehet beiktatni.

5.1.4.3.

Kondicionálás próbapadon

5.1.4.3.1.

A kipufogórendszert a rendszernek megfelelő, a járművön használt motortípusra kell szerelni, és az egységet próbapadra kell erősíteni.

5.1.4.3.2.

A kondicionálásnak három ciklusból kell állnia.

5.1.4.3.3.

Minden próbapadi ciklust egy legalább hatórás szünetnek kell követnie a lehűlés és a lecsapódás hatásainak modellezése céljából.

5.1.4.3.4.

Minden próbapadi ciklusnak hat fázisból kell állnia. A motorra vonatkozó feltételek az egyes szakaszokban és az egyes szakaszok időtartamai a következők:

Szakasz	Feltételek	A szakasz időtartama percben
1.	Alapjárat	6
2.	25 százalékos terhelés az nrated 75 százalékán	40
3.	50 százalékos terhelés az nrated 75 százalékán	40
4.	100 százalékos terhelés az nrated 75 százalékán	30
5.	50 százalékos terhelés az nrated 100 százalékán	12
6.	25 százalékos terhelés az nrated 100 százalékán	22
	Teljes idő	2 óra 30 perc

5.1.4.3.5.

Ez alatt a kondicionálási eljárás alatt a gyártó kérésére a motort és a hangtompítót le lehet hűteni annak érdekében, hogy a kipufogógáz-kivezetéstől legfeljebb 100 mm-re lévő pontban mért hőmérséklet ne legyen magasabb annál, mint amely akkor mérhető, amikor a jármű a legmagasabb sebességváltó-fokozatban a(z ezen előírás 2.7. szakaszában meghatározott) névleges motorfordulatszám 75 %-án jár. A motorfordulatszámot és/vagy a jármű sebességét ± 3 % tűréssel kell meghatározni.

5.1.5. A kipufogógázok nem érintkeznek szálas anyagokkal és a szálas anyagok nem állnak nyomásváltozások hatása alatt.

5.2. Ábra és jelölések

5.2.1. Az ezen előírás 1. mellékletében említett dokumentumokhoz mellékelni kell a hangtompító ábráját és méretezett keresztmetszetét.

5.2.2. Valamennyi eredeti hangtompítón legalább a következőknek kell szerepelniük:

a)	az „E” jelölés, amelyet a típusjóváhagyást megadó ország hivatkozása követ;

b)	a jármű gyártójának neve vagy védjegye; és

c)	a gyártmány és a termékazonosító szám.

Ennek a hivatkozásnak olvashatónak, eltávolíthatatlannak és beszerelt állapotban is láthatónak kell lennie.

5.3. Szíváshangtompítók

Ha a motort a megengedhető hangnyomásszintre vonatkozó előírások teljesítése érdekében levegőszűrővel és/vagy szíváshangtompítóval kell ellátni, a szűrőt és/vagy a szíváshangtompítót a hangtompító részének kell tekinteni, és azokra is vonatkoznak a fenti 5.1. és 5.2. szakasz követelményei.

4. MELLÉKLET

LEGNAGYOBB HANGNYOMÁSSZINT-HATÁRÉRTÉKEK (ÚJ JÁRMŰVEK)

Legnagyobb tervezési sebesség (km/h)-ban	Legnagyobb hangnyomásszintértékek dB(A)-ben
≤ 25	66
> 25	71
Az elsődleges rendeltetésük szerint a pedálozást elősegítő, nem elektromos segédmeghajtással felszerelt, pedálhajtásúnak tervezett járművek, amelyeknél a segédmeghajtás teljesítménye ≤ 25 km/h járműsebességnél megszűnik	63

5. MELLÉKLET

A VIZSGÁLÓPÁLYÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK (1)

1. BEVEZETÉS

2. A FELÜLET ELŐÍRT JELLEMZŐI

2.1. Maradék pórustartalom

A vizsgálati pálya burkolókeverékének maradék pórustartalma (VC) nem haladhatja meg a 8 százalékot. A mérési eljárást lásd az alábbi 4.1. szakaszban.

2.2. Hangelnyelési együttható

Ha a burkolat nem felel meg a maradék pórustartalomra vonatkozó követelményeknek, akkor csak abban az esetben fogadható el, ha hangelnyelési együtthatója α ≤ 0,10. A mérési eljárást lásd az alábbi 4.2. szakaszban. Az e szakasz és a 2.1. szakasz követelményei akkor is teljesülnek, ha csak a hangelnyelési együtthatót mérték meg, és annak értéke α ≤ 0,10 lett.

2.3. A felületi érdesség mélysége

A felületi érdesség (TD) volumetrikus módszerrel (lásd az alábbi 4.3. szakaszt) mért mélységének az alábbinak kell lennie:

TD ≥ 0,4 mm

2.4. A felület homogenitása

2.5. Vizsgálati időszak

a)	a maradék pórustartalom vagy a hangelnyelés vonatkozásában: amikor a burkolat új; ha a felület új korában teljesíti a követelményeket, akkor további időszakos vizsgálatra nincs szükség;

b)	a felületi érdesség mélysége (TD) vonatkozásában: amikor a burkolat új; a zajvizsgálatok megkezdésekor (megjegyzés: a terítés után legalább négy hetet várni kell); ezt követően 12 havonta.

3. A VIZSGÁLATI FELÜLET TERVEZÉSE

3.1. Terület

A vizsgálópálya elrendezésének megtervezésekor fontos azt a minimumkövetelményt teljesíteni, hogy a vizsgálósávon áthaladó járművek által igénybe vett területet a vizsgálathoz előírt anyag borítsa a biztonságos és megfelelő vezetéshez szükséges szélességben és hosszúságban. Ehhez a vizsgálópálya szélességének legalább 3 méternek kell lennie, hosszának pedig mindkét végén legalább 10 méterrel túl kell nyúlnia az AA és a BB egyenesen. Az 1. ábrán egy megfelelő vizsgálati terület tervrajza látható, amelyen fel van tüntetve az a legkisebb terület, amelyen a vizsgálati felület előírt burkolatát gépi úton kell teríteni és tömöríteni. Az ezen előírás 3. mellékletének 3.1.1.1. szakasza szerint a méréseket a jármű mindkét oldalán el kell végezni. Ez megoldható két (a pálya mindkét oldalán egy-egy) mikrofon elhelyezésével olyan módon, hogy közöttük egy irányban halad át a jármű, vagy pedig egy mikrofonnal a pályának csak az egyik oldalán mérve olyan módon, hogy előtte a jármű mindkét irányban elhalad. Ez utóbbi módszer esetén a mikrofon nélküli oldalon nem kell figyelembe venni a felületre vonatkozó előírásokat.

1. ábra

A vizsgálati felületre vonatkozó minimumkövetelmények. A satírozott rész a „vizsgálati terület”

Az a terület, amelyet mindenképpen a vizsgálathoz előírt burkolattal kell ellátni (vizsgálati terület)

Jelma-gyarázat

A menetút középvonala

Mikrofon (magassága 1,2 m)

Méretek méterben

MEGJEGYZÉS: Ebben a körben nem lehetnek nagy hangvisszaverő tárgyak.

3.2. A felület tervezési és kivitelezési követelményei

3.2.1. A tervezésre vonatkozó alapvető követelmények. A vizsgálati felületnek meg kell felelnie a következő négy tervezési követelménynek:

3.2.1.1.

Sűrű aszfaltbetonnak kell lennie.

3.2.1.2.

A legnagyobb zúzalékméret 8 mm (a tűrés megengedi a 6,3–10 mm-es tartományt).

3.2.1.3.

A kopófelület vastagságának legalább 30 mm-nek kell lennie.

3.2.1.4.

A kötőanyagnak nem módosított, egyenletes penetrációjú bitumennek kell lennie.

3.2.2. Tervezési iránymutatások

P (% átfutó) = 100. (d/dmax)1/2

ahol:

d	=	a négyzetes szitaszemméret mm-ben;
dmax	=	8 mm az átlaggörbénél;
dmax	=	10 mm az alsó tűrésértékgörbénél;
dmax	=	6,3 mm a felső tűrésértékgörbénél.

2. ábra

Az aszfaltkeverékben lévő adalékanyag szemcseméret-eloszlási görbéje, tűréshatárokkal

Átjutó mennyiség százalékban (tömeg szerint)

Szitasűrűség mm-ben

A fentieken kívül az alábbiak ajánlottak:

a)	a homokfrakciónak (0,063 mm < négyzetes szitaszemméret < 2 mm) legfeljebb 55 %-ban természetes homokot és legalább 45 %-ban zúzott homokot kell tartalmaznia;

b)	az alapnak és az alsó teherhordó rétegnek a legjobb útépítési gyakorlatnak megfelelően jó stabilitást és egyenletességet kell biztosítania;

c)	a zúzalékokat meg kell őrölni (100 %-ban zúzott felületek), és olyan anyagot kell zúzalékként felhasználni, amelynek nagy az őrléssel szembeni ellenállása;

d)	a keverékben használt zúzalékot át kell mosni;

e)	a felületre nem szabad további zúzalékot felvinni;

f)	a kötőanyag PEN értékben (penetrációs fokban) kifejezett keménysége 40–60, 60–80 vagy akár 80–100 is lehet az ország éghajlati viszonyaitól függően. A szabály az, hogy a lehető legkeményebb kötőanyagot kell használni, feltéve, hogy ez megfelel a bevett gyakorlatnak;

a keverék hengerlés előtti hőmérsékletét úgy kell megválasztani, hogy a kívánt pórustartalom megfelelő hengerléssel elérhető legyen. Az e melléklet 2.1–2.4. szakasza követelményeinek való megfelelés valószínűségének növelése érdekében a tömörségről nemcsak a megfelelő keverési hőmérséklet kiválasztásával kell gondoskodni, hanem a megfelelő számú hengerelési menet és a megfelelő tömörítő munkagép megválasztásával is.

1. táblázat

Tervezési iránymutatások

Mennyiség	Célértékek		Tűrések
Mennyiség	a keverék teljes tömegében	az adalékanyag tömegében	Tűrések
Kötőtömeg, a négyzetes szitaszemméret (SM) > 2 mm	47,6 %	50,5 %	± 5
A homok tömege, 0,063 < SM < 2 mm	38,0 %	40,2 %	± 5
A töltőanyag tömege, SM < 0,063 mm	8,8 %	9,3 %	± 2
A kötőanyag (bitumen) tömege	5,8 %	nincs adat	± 0,5
A legnagyobb zúzalékméret	8 mm		6,3–10
A kötőanyag keménysége	(lásd a 3.2.2. szakasz f) pontját)		—
Simakő-érték (PSV)	> 50		—
Marshall-tömörséghez viszonyított tömörség	98 %		—

4. VIZSGÁLATI MÓDSZER

4.1. A maradék pórustartalom mérése

Amennyiben felmerül annak a gyanúja, hogy a homogenitásra vonatkozó feltételek nem teljesülnek (lásd az e melléklet 2.4. szakaszát), akkor a vizsgálati terület több pontján kell magmintát venni. Meg kell állapítani minden egyes magminta maradék pórustartalmát, majd ezekből az adatokból ki kell számítani az összes magminta maradék pórustartalmának átlagértékét, és össze kell vetni az e melléklet 2.1. szakaszában szereplő követelménnyel. Egy magmintának sem lehet 10 %-nál nagyobb pórustartalom-értéke. A vizsgálópálya útburkolata építőjének figyelembe kell vennie azt a problémát, amely akkor merülhet fel, ha a csövekkel vagy villamos vezetékekkel fűtött vizsgálópályáról is magmintákat kell venni. Az ilyen berendezéseket gondosan kell megtervezni, figyelembe véve a későbbi magmintafúrási helyeket. Célszerű néhány olyan, körülbelül 200 × 300 mm-es helyet meghagyni, ahol nincsenek csövek vagy vezetékek, vagy ahol a csövek elég mélyen vannak elhelyezve ahhoz, hogy a burkolati rétegből történő magmintavétel által okozott sérülések elkerülhetők legyenek.

4.2. Hangelnyelési együttható

A vizsgálati minták tekintetében ugyanazokat az előírásokat kell követni, mint a maradék pórustartalom meghatározásakor (lásd a fenti 4.1. szakaszt).

A végeredményt a vizsgálati magminták értékeinek átlagolásával kell kiszámolni.

4.3. A felületi érdesség volumetrikus mérése

5. IDŐBENI STABILITÁS ÉS KARBANTARTÁS

5.1. Az öregedés hatása

A felület csak négy héttel az építést követően éri el a kívánt jellemzőket.

Az időbeli stabilitást főként az útfelületen közlekedő járművek koptató és tömörítő hatása befolyásolja. A felületet az e melléklet 2.5. szakaszában megállapítottak szerint rendszeresen ellenőrizni kell.

5.2. A felület karbantartása

5.3. A vizsgálati terület újraburkolása

6. A VIZSGÁLATI FELÜLET ÉS AZ AZON ELVÉGZETT VIZSGÁLATOK DOKUMENTÁLÁSA

6.1. A vizsgálati felület dokumentálása

A vizsgálati felületet leíró dokumentumokban a következő adatokat kell megadni:

6.1.1.

a vizsgálópálya helye;

6.1.2.

6.1.3.

a tömörítési módszer (pl. a henger típusa, tömege, az áthaladások száma);

6.1.4.

a keverék hőmérséklete, a környezeti levegő hőmérséklete és a szélsebesség a terítési művelet alatt;

6.1.5.

a felület lerakásának időpontja és a vállalkozó neve;

6.1.6.

az összes, de legalább az utolsó vizsgálati eredmény, ideértve az alábbiakat:

6.1.6.1.

minden egyes magminta maradék pórustartalma;

6.1.6.2.

a vizsgálati terület azon pontjainak megjelölése, ahonnan a pórustartalom-méréshez használt magmintákat vették;

6.1.6.3.

6.1.6.4.

a vizsgálati terület azon pontjainak megjelölése, ahonnan a hangelnyelés méréséhez használt magmintákat vették;

6.1.6.5.

a felületi érdesség mélysége, ideértve a vizsgálatok számát és a szórást;

6.1.6.6.

a 6.1.6.1. és a 6.1.6.2. szakasz szerinti vizsgálatok elvégzéséért felelős intézmény és az alkalmazott felszerelés típusa;

6.1.6.7.

a vizsgálat(ok) időpontja és a vizsgálópálya magmintáinak mintavételezési időpontja.

6.2. A felületen végzett járműzajvizsgálatok dokumentálása

(1) Az e mellékletben a vizsgálati helyszínre vonatkozóan meghatározott előírások az ezen előírás 10.8. szakaszában feltüntetett időszak végéig érvényesek.

(2) ISO 10844:1994

2018.11.16.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 290/54

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 90. sz. előírása – Gépjárművek és pótkocsijaik csere-fékbetétrészegységei, cseredobfékbetétjei, illetve csereféktárcsái és cserefékdobjai jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések [2018/1706]

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

A 02. módosítássorozat 4. kiegészítése – hatálybalépés dátuma: 2018. október 16.

TARTALOMJEGYZÉK

Alkalmazási kör

Fogalommeghatározások

Jóváhagyási kérelem

Jóváhagyás

Követelmények és vizsgálatok

Csomagolás és jelölés

Cserealkatrészek jóváhagyásának módosításai és kiterjesztése

A gyártás megfelelősége

Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

10.

A gyártás végleges leállítása

11.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a típusjóváhagyó hatóságok neve és címe

12.

Átmeneti rendelkezések

MELLÉKLETEK

Értesítés csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, a 90. sz. előírás alapján

Értesítés csereféktárcsák vagy cserefékdobok jóváhagyásának megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról, a 90. sz. előírás alapján

A jóváhagyási jel és a jóváhagyási adatok elrendezése

Az M1, M2 és N1 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények

Az M3, N2 és N3 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire és dobfékbetétjeire vonatkozó követelmények

Az O1 és O2 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények

Az O3 és O4 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire és dobfékbetétjeire vonatkozó követelmények

Az L kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységeire vonatkozó követelmények

Az L kategóriájú járművek fékbetétrészegység-csoportjainak meghatározására szolgáló kritériumok

A jármű üzemi fékrendszerétől független, különálló rögzítőfékrendszerekben való használatra szánt csere-fékbetétrészegységekre vonatkozó műszaki előírások

A gyártás megfelelőségére vonatkozó különleges kiegészítő eljárások

10.

Ábrák

11.

Az M és N kategóriájú járművek csereféktárcsáira vagy cserefékdobjaira vonatkozó követelmények

12.

Az O kategóriájú járművek csereféktárcsáira/cserefékdobjaira vonatkozó követelmények

13.

A csereféktárcsákra vagy cserefékdobokra vonatkozó vizsgálati jegyzőkönyv mintája

14.

Az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek csereféktárcsáira vonatkozó követelmények

15.

Az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek féktárcsacsoportjaira vonatkozó kritériumok

1. ALKALMAZÁSI KÖR

1.1. Ezen előírás a következő cserealkatrészek (1) (2) elsődleges fékezési funkciójára vonatkozik:

1.1.1.

A 13., a 13-H. vagy a 78. sz. előírás szerinti típusjóváhagyással rendelkező M, N, L és O kategóriájú járművek fékrendszerének részét képező súrlódó fékekben való használatra szánt csere-fékbetétrészegységek.

1.1.2.

A 13. sz. előírás szerinti típusjóváhagyással rendelkező M3, N2, N3, O3 vagy O4 kategóriájú járművekre való felszerelésre és az azokban való használatra szánt fékpofához történő szegecselésre tervezett cseredobfékbetétek.

1.1.3.

A jármű üzemi fékrendszerétől független, különálló rögzítőfékrendszerben használt csere-fékbetétrészegységekre csak ezen előírás 8. mellékletében meghatározott műszaki előírások érvényesek.

1.1.4.

A 13. vagy a 13-H. sz. előírás szerinti típusjóváhagyással rendelkező M, N, és O kategóriájú járművek fékrendszerének részét képező súrlódó fékekben való használatra szánt cserefékdobok és csereféktárcsák.

1.1.5.

A 78. sz. előírás szerinti típusjóváhagyással rendelkező L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek fékrendszerének részét képező súrlódó fékekben való használatra szánt csereféktárcsák.

1.2. Ez az előírás nem vonatkozik a jármű gyártása során felszerelt eredeti féktárcsákra, fékdobokra, fékbetétrészegységekre és dobfékbetétekre, sem a jármű karbantartására és javítására szánt eredeti csereféktárcsákra, cserefékdobokra, csere-fékbetétrészegységekre és cseredobfékbetétekre.

1.3. Ez az előírás nem vonatkozik a 2.3.4. szakaszban meghatározott különleges alkatrészekre.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

2.1. Általános fogalommeghatározások

2.1.1. „Gyártó”: az a szervezet, amely műszakilag felelősséget tud vállalni a fékbetétrészegységekért, a dobfékbetétekért, a fékdobokért vagy féktárcsákért, és bizonyítani tudja, hogy megfelelő eszközökkel rendelkezik a gyártás megfelelőségének biztosításához.

2.1.2. „Cserealkatrész”: egyaránt jelentheti a cserefékbetétrészegység-típust, a cseredobfékbetét-típust, a cseredobfékbetétet, a cserefékdobot és a csereféktárcsát.

2.1.3. „Eredeti alkatrész”: egyaránt jelentheti az eredeti fékbetétet, az eredeti fékbetétrészegységet, az eredeti dobfékbetétet, az eredeti fékdobot és az eredeti féktárcsát.

2.2. A cserefékbetétrészegység-típusok, a cseredobfékbetét-típusok, illetve a cseredobfékbetétek jóváhagyásával kapcsolatos fogalommeghatározások.

2.2.1. „Fékrendszer”: a 13. sz. előírás 2.3. szakaszában vagy a 13-H. sz. előírás 2.3. szakaszában, illetve a 78. sz. előírás 2.5. szakaszában hozzárendelt jelentéssel bír.

2.2.2. „Súrlódó fék”: a fékrendszer azon része, amelyben a jármű mozgása ellen ható erők kialakulnak az egymáshoz képest elmozduló fékbetét és a féktárcsa vagy dob közötti súrlódás következtében.

2.2.3. „Fékbetétrészegység”: a súrlódó fék egy alkatrésze, amelyet fékdobhoz, illetve féktárcsához szorítanak a súrlódó erő létrehozása céljából.

2.2.3.1. „Fékpofarészegység”: egy dobfék fékbetétrészegysége.

2.2.3.1.1. „Fékpofa”: a fékpofarészegység azon alkatrésze, amely a fékbetétet hordozza.

2.2.3.2. „Tárcsafékbetét-egység”: egy tárcsafék fékbetétrészegysége.

2.2.3.2.1. „Tartólemez”: egy tárcsafékbetét-egység azon alkatrésze, amely a fékbetétet hordozza.

2.2.3.3. „Fékbetét”: a súrlódóanyag-alkatrész a fékpofára vagy tartólemezre felszerelendő formában és végleges méretben.

2.2.3.4. „Dobfékbetét”: dobfékhez való fékbetét.

2.2.3.5. „Súrlódóanyag”: anyagok és eljárások meghatározott keverékének terméke, amelyek együtt meghatározzák a fékbetét jellemzőit.

2.2.4. „Fékbetéttípus”: olyan fékbetétek kategóriája, amelyek súrlódóanyag-jellemzői nem különböznek egymástól.

2.2.5. „Fékbetétrészegység-típus”: fékbetétrészegységek egy keréknyi készlete, amelynél a fékbetét típusa, a méretek és a működési jellemzők nem különböznek egymástól.

2.2.6. „Dobfékbetéttípus”: fékbetétalkatrészek egy keréknyi készlete, amelynél a fékpofára való felszerelést követően a fékbetéttípus, a méretek és a működési jellemzők nem különböznek egymástól.

2.2.7. „Eredeti fékbetét”: olyan fékbetéttípus, amelyre a járműnek a 13. sz. előírás 2. mellékletének 8.1.1. szakaszában, 13-H. sz. előírás 1. mellékletének 7.1. szakaszában (3) vagy a 78. sz. előírás 1. mellékletének 5.4. szakaszában említett típusjóváhagyási dokumentációja hivatkozik.

2.2.8. „Eredeti fékbetétrészegység”: olyan fékbetétrészegység, amely megfelel a jármű típusjóváhagyási dokumentációjában feltüntetett adatoknak.

2.2.9. „Csere-fékbetétrészegység”: olyan fékbetétrészegység-típus, amelyet ezen előírásnak megfelelően valamely eredeti fékbetétrészegység pótlására alkalmas alkatrészként hagytak jóvá.

2.2.10. „Eredeti dobfékbetét”: olyan dobfékbetét, amely megfelel a jármű típusjóváhagyási dokumentációjában feltüntetett adatoknak.

2.2.11. „Cseredobfékbetét”: olyan dobfékbetéttípus, amelyet ezen előírásnak megfelelően valamely eredeti dobfékbetét pótlására a fékpofára felszerelve alkalmas alkatrészként hagytak jóvá.

2.2.12. „Rögzítőfékbetét-részegység”: az üzemi fékrendszertől különálló és független rögzítőfékrendszerhez tartozó tárcsafékbetét-egység vagy fékpofarészegység.

2.2.13. „Azonos fékbetétrészegység”: az eredeti alkatrészként rendelkezésre bocsátott és felszerelt, valamint a 13. sz. előírás vagy a 13-H. sz. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyás részét képező fékbetétrészegységgel azonos csere-fékbetétrészegység, a járművön/fékberendezésen elhelyezett gyártói jel kivételével, amely ezen az alkatrészen nincs feltüntetve.

2.2.14. „Azonos dobfékbetét”: az eredeti alkatrészként rendelkezésre bocsátott és felszerelt, valamint a 13. sz. előírás vagy a 13-H. sz. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyás részét képező dobfékbetéttel azonos cseredobfékbetét, a járművön/fékberendezésen elhelyezett gyártói jel kivételével, amely ezen az alkatrészen nincs feltüntetve.

2.3. A cserefékdobok és csereféktárcsák jóváhagyásával kapcsolatos fogalommeghatározások.

2.3.1. „Eredeti féktárcsa/fékdob”

2.3.1.1. Gépjárművek esetében az a féktárcsa/fékdob minősül eredetinek, amelyre a jármű fékrendszerére vonatkozó, a 13., a 13-H. vagy a 78. sz. előírás szerinti típusjóváhagyás kiterjed.

2.3.1.2. Pótkocsik esetében:

a)	az a féktárcsa/fékdob minősül eredetinek, amelyre a jármű fékrendszerére vonatkozó, a 13. sz. előírás szerinti típusjóváhagyás kiterjed;

b)	az olyan fék részét képező féktárcsa/fékdob minősül eredetinek, amely tekintetében a tengely gyártója a 13. sz. előírás 11. melléklete szerinti vizsgálati jegyzőkönyvvel rendelkezik.

2.3.2. „Azonosító kód”: a 13. vagy a 13-H. sz. előírás szerinti, a jármű fékrendszerére vonatkozó jóváhagyás hatálya alá tartozó féktárcsák és fékdobok azonosítója. A kódnak tartalmaznia kell legalább a gyártó kereskedelmi megnevezését vagy védjegyét, valamint egy azonosító számot.

A jármű gyártója a műszaki szolgálat és/vagy a jóváhagyó hatóság kérésére rendelkezésre bocsátja azokat az adatokat, amelyek a fékrendszer típusjóváhagyása és a megfelelő azonosító kód közötti kapcsolatot megteremtik.

2.3.3. Cserealkatrészek

2.3.3.1. Eredeti csereféktárcsák és cserefékdobok

2.3.3.1.1. M, N és O kategóriájú járművek esetében: a jármű karbantartására és javítására szolgáló eredeti féktárcsák/fékdobok, amelyek a 2.3.2. szakaszban meghatározott, eltávolíthatatlan és jól olvasható azonosító kóddal vannak ellátva.

2.3.3.1.2. L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében: a jármű karbantartására és javítására szolgáló eredeti féktárcsák/fékdobok.

2.3.3.2. Azonos féktárcsák

2.3.3.2.1. M, N és O kategóriájú járművek esetében: az eredeti féktárcsával kémiai és fizikai szempontból teljes mértékben megegyező, a járműgyártó jelét azonban nem viselő csereféktárcsa.

2.3.3.2.2. L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében: az eredeti féktárcsával kémiai és fizikai szempontból teljes mértékben megegyező csereféktárcsa.

2.3.3.3. „Azonos fékdob”: az eredeti alkatrészként rendelkezésre bocsátott és felszerelt, valamint a 13. sz. előírás vagy a 13-H. sz. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyás részét képező fékdobbal azonos fékdob, a járművön/fékberendezésen elhelyezett gyártói jel és az azonosító kód kivételével, amelyek ezen az alkatrészen nincsenek feltüntetve.

2.3.3.4. Egyenértékű féktárcsák és fékdobok

2.3.3.4.1. „Egyenértékű féktárcsa M, N és O kategóriájú járművek esetében”: az eredeti féktárcsával minden méretében, geometriai jellemzőjében és alapfelépítésében megegyező csereféktárcsa, amely az anyagát tekintve az eredeti féktárcsával megegyező alcsoportba tartozik az 5.3.3.2. szakaszban meghatározottak szerint.

2.3.3.4.2. „Egyenértékű féktárcsa L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében”: az eredeti féktárcsával minden méretében, geometriai jellemzőjében és alapfelépítésében megegyező csereféktárcsa, amely a következők tekintetében ugyanazokból az anyagokból készült:

a)	fékfelület: az 5.3.3.2.2. szakaszban felsorolt anyagok valamelyike;

b)	fékharang- és fékgyűrűrögzítők: ugyanazok az anyagok és mechanikai tulajdonságok, mint az eredeti féktárcsa esetében.

2.3.3.4.3. „Egyenértékű fékdob”: az eredeti fékdobbal minden méretében, geometriai jellemzőjében és alapfelépítésében megegyező cserefékdob, amely az anyagát tekintve az eredeti fékdobbal megegyező alcsoportba tartozik az 5.3.3.2. szakaszban meghatározottak szerint.

2.3.3.5. Felcserélhető féktárcsák és fékdobok

2.3.3.5.1. „Felcserélhető féktárcsa”: az eredeti féktárcsával megegyező csatlakozóméretekkel rendelkező csereféktárcsa, amely azonban felépítésében, anyagösszetételében és mechanikai tulajdonságaiban különbözhet az eredeti féktárcsától.

2.3.3.5.2. „Felcserélhető fékdob”: az eredeti fékdobbal egyező csatlakozóméretekkel rendelkező cserefékdob, amely azonban felépítésében, anyagösszetételében és mechanikai tulajdonságaiban különbözhet az eredeti fékdobtól.

2.3.4. „Különleges féktárcsa/fékdob”: a 2.3.1–2.3.3. szakaszban nem tárgyalt csereféktárcsák/cserefékdobok.

2.3.5. „Működési méretek”: a fékrendszer összetevőinek összeszerelése és működése szempontjából lényeges méretek (lásd az 5.3.7.1. szakaszt és a 10. mellékletet).

2.3.6. „Féktárcsa-/fékdobtípus”: az 5.3.5.1. vagy értelemszerűen az 5.3.5.2. szakasznak megfelelő besorolási feltételekkel összhangban azonos alapfelépítéssel rendelkező, azonos anyagcsoportba tartozó féktárcsák vagy fékdobok.

2.3.7. „Vizsgálati csoport”: az 5.3.6. szakasznak megfelelően azonos jellemzőkkel rendelkező féktárcsák és fékdobok.

2.3.8. „Változat”: egyedi féktárcsa/fékdob egy adott vizsgálati csoporton belül.

2.3.9. „Anyag”: a 3.4.1.2. szakasz értelmében vett kémiai összetétel és mechanikai tulajdonságok.

2.3.10. „Anyagcsoport”: például lemezgrafitos öntöttvas, acél, alumínium stb.

2.3.11. „Anyagalcsoport”: az 5.3.3.2. szakaszban meghatározott alcsoportok egyike.

2.3.12. „Minimumvastagság”: az a vastagság, amelynek elérése esetén szükségessé válik a féktárcsa cseréje.

2.3.13. „Legnagyobb belső átmérő”: az a belső átmérő, amelynek elérése esetén szükségessé válik a fékdob cseréje.

3. JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

3.1. Egy cserealkatrész bizonyos járműtípus(ok)ra való jóváhagyására irányuló kérelmet a cserealkatrész gyártója vagy megfelelően meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2. A 13. sz. előírás, a 13-H. sz. előírás vagy a 78. sz. előírás szerinti jármű-típusjóváhagyás(ok) jogosultja olyan cserealkatrészekre vonatkozóan nyújthat be kérelmet, amelyek megfelelnek a jármű-típusjóváhagyási dokumentációban rögzített típusnak.

3.3. A cserefékbetétrészegység-típusok, a cseredobfékbetét-típusok, illetve a cseredobfékbetétek jóváhagyására irányuló kérelmek esetében:

3.3.1.

A jóváhagyási kérelemhez három példányban csatolni kell a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét leírását az ezen előírás 1. mellékletében meghatározott tételek tekintetében, valamint az alábbiakat:

3.3.1.1.

a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét működési méreteit feltüntető ábrák;

3.3.1.2.

a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét elhelyezkedésének bemutatása azon járműveken, amelyek tekintetében az alkatrész jóváhagyását kérik;

3.3.1.3.

L kategóriájú járművek fékbetétrészegységei esetében a 7a. mellékletben meghatározott csoportok közül az ugyanabba a csoportba tartozó fékbetétrészegységek jegyzéke. Ebben a jegyzékben minden fékbetétrészegységgel kapcsolatban fel kell tüntetni a következőket: a fékbetétrészegység gyártójának neve, a fékbetétrészegység gyártójának kódja, a súrlódóanyag felülete (cm2).

3.3.2.

A típusjóváhagyásra benyújtott fékbetétrészegységeket vagy dobfékbetéteket a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséhez elegendő mennyiségben kell rendelkezésre bocsátani.

3.3.3.

A kérelmező egyeztet a jóváhagyási vizsgálatok végrehajtásáért felelős műszaki szolgálattal és rendelkezésére bocsátja a jóváhagyásra benyújtott jármű-, illetve féktípusra reprezentatív járműve(ke)t és/vagy féke(ke)t.

3.3.4.

Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy megfelelő intézkedések vannak-e életben a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzésének biztosítására.

3.3.4.1. A kérelmező ezen előírás 9. melléklete A. részének 2.4.1., illetve 3.4.1. szakaszával összhangban benyújtja a súrlódási viselkedésre vonatkozó értékeket.

3.4. A cserefékdobok vagy csereféktárcsák jóváhagyásával kapcsolatban benyújtott kérelmek esetében:

3.4.1. A jóváhagyási kérelemhez három példányban csatolni kell a cserefékdob vagy csereféktárcsa leírását az ezen előírás 1B. mellékletében előírt adatok, valamint az alábbiak megadásával:

3.4.1.1. a tárcsa vagy a dob rajza, amelyen fel vannak tüntetve az 5.3.7.1. szakaszban említett elemek méretei a tűréshatárokkal együtt, továbbá bármely csatolt tartozék:

a)	a jelölés helye és jellege a 6.2.2. szakasz alapján – a méretek mm-ben megadva;

b)	a tömeg grammban megadva;

c)	az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek egy darabból álló tárcsáinak, valamint több anyagból álló vagy úszó féktárcsáinak anyaga.

3.4.1.2. Az alkatrészek leírása

A gyártó rendelkezésre bocsátja az alkatrészek leírását, amely legalább az alábbi információkat tartalmazza:

a)	a megmunkálatlan alkatrész gyártója;

b)	a megmunkálatlan alkatrész gyártási folyamatának leírása;

c)	a folyamat megbízhatóságának biztosítéka (pl. repedés- és üregmentesség, méretek);

anyagösszetétel, különösképpen:

i.	kémiai összetétel;

ii.	mikroszerkezet;

iii.

az öntöttvas féktárcsák és fékdobok mechanikai tulajdonságai:

a)	az ISO 6506-1:2005 szabványnak megfelelő Brinell-keménység;

b)	az ISO 6892:1998 szabvány szerinti szakítószilárdság;

iv.	a martenzites rozsdamentes acél féktárcsa mechanikai tulajdonságai: az ISO 6508-1 szabványnak megfelelő Rockwell C-keménység;

e)	korrózió- vagy felületvédelem;

f)	a kiegyensúlyozó megoldások leírása, az egyensúlyban megengedhető legnagyobb hiba;

g)	a kopás megengedett mértéke (féktárcsák esetében a minimumvastagság, fékdobok esetében a legnagyobb belső átmérő).

A kérelmezőnek be kell nyújtania az öntöttvas tárcsák esetében a 9. melléklet B. részének 2.5. szakaszában, a martenzites rozsdamentes acél tárcsák esetében pedig a 9. melléklet C. részének 2.5. szakaszában foglalt információkat és előírásokat.

3.4.2. A gyártás megfelelősége

Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy megfelelő intézkedések vannak-e életben a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzésének biztosítására.

3.4.2.1. A kérelmező benyújtja az ezen előírás 9. melléklete B. és C. része 2. szakaszának megfelelő dokumentációt.

3.4.3. A minta mennyisége és felhasználása

3.4.3.1. A mintának legalább az alábbi táblázatokban megadott mennyiségű féktárcsából és fékdobból kell állnia, amelyek kialakításának meg kell egyeznie a jóváhagyásra benyújtott féktárcsák és fékdobok kialakításával.

A táblázatok ezenkívül megadják a minták javasolt felhasználását is.

Sorszám	Ellenőrzés/Vizsgálat	A minták száma az M, N és O kategóriájú járművek féktárcsái esetében						Megjegyzések
Sorszám	Ellenőrzés/Vizsgálat	1	2	3	4	5	6	Megjegyzések
1	Geometriai ellenőrzés 5.3.3.1. és 5.3.4.1. szakasz	x	x	x	x	x	x
2	Anyagellenőrzés 5.3.3.2. szakasz	x	x
3	Kiegyensúlyozó megoldások ellenőrzése 5.3.7.2. szakasz			x	x	x	x
4	A kopásjelző ellenőrzése 5.3.7.3. szakasz			x	x	x	x
5	Integritásvizsgálat – termikus fáradás A 11. melléklet 4.1.1. és 4.2.1. szakasza, illetve a 12. melléklet 4.1.1. és 4.2.1. szakasza				x	x
6	Integritásvizsgálat – magas terhelésű vizsgálat A 11. melléklet 4.1.2. és 4.2.2. szakasza, illetve a 12. melléklet 4.1.2. és 4.2.2. szakasza			x
7	Az üzemi fék járművön végzett fékhatásosság-vizsgálata A 11. melléklet 2.2. szakasza, illetve a 12. melléklet 2.2. szakasza						Féktárcsa párban	Első vagy hátsó tengelyre
8	A rögzítőfék járművön végzett fékhatásosság- vizsgálata A 11. melléklet 2.3. szakasza, illetve a 12. melléklet 2.3. szakasza						Féktárcsa párban	Adott esetben
9	Az üzemi fék fékpadon végzett fékhatásosság- vizsgálata A 11. melléklet 3.3. szakasza, illetve a 12. melléklet 3.3. szakasza						x	A járművön végzett vizsgálat alternatívájaként

Sorszám	Ellenőrzés/Vizsgálat	A minták száma az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek féktárcsái esetében					Megjegyzések
Sorszám	Ellenőrzés/Vizsgálat	1	2	3	4	5	Megjegyzések
1	Geometriai ellenőrzés 5.3.3.1. és 5.3.4.1. szakasz	x	x	x	x	x
2	A kopásjelző ellenőrzése 5.3.7.3. szakasz	x	x	x	x	x
3	A fékfelület anyaga és keménysége 5.3.3.2. szakasz	x
4	A fékharang és a rögzítők anyagának ellenőrzése A 15. melléklet 2.4. és 2.5. szakasza	x
5	A statikus nyomatékkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata A 14. melléklet 2. szakasza		x	x
6	Az üzemi fék fékhatásossága a járművön A 14. melléklet 3.2. szakasza				x
7	Termikus fáradás A 14. melléklet 5.1. szakasza					x
8	Az üzemi fék fékhatásossága a fékpadon A 14. melléklet 4.3. szakasza						A járművön végzett vizsgálat alternatívájaként

3.4.3.2. Minden féktárcsához és fékdobhoz mellékelni kell a 13. sz. előírás, a 13-H. sz. előírás vagy a 90. sz. előírás szerint jóváhagyott alkalmas fékbetétrészegységet a megfelelő számban, kivéve, ha olyan féktárcsákról és fékdobokról van szó, amelyeken geometriai és anyagellenőrzéseket végeznek.

3.4.3.3. Azokban az esetekben, amelyekben szükség van az eredeti féktárcsával vagy fékdobbal való összehasonlításra, az eredeti féktárcsákból vagy fékdobokból egy azonos tengelyre szánt készletet rendelkezésre kell bocsátani.

3.4.3.4. Egyenértékű csereféktárcsa/cserefékdob jóváhagyásának kérelmezése esetében két eredeti féktárcsát/fékdobot vagy két eredeti csereféktárcsát/cserefékdobot kell mintaként összehasonlító méret- és anyagvizsgálat céljából rendelkezésre bocsátani.

3.4.3.5. Felcserélhető csereféktárcsa/cserefékdob jóváhagyásának kérelmezése esetében két eredeti féktárcsát/fékdobot vagy két eredeti csereféktárcsát/cserefékdobot kell mintaként összehasonlító méretvizsgálat céljából rendelkezésre bocsátani.

4. JÓVÁHAGYÁS

4.1. Ha az ezen előírás szerint jóváhagyásra benyújtott cserealkatrész megfelel az alábbi 5. szakasz követelményeinek, akkor az adott cserealkatrészt jóvá kell hagyni.

4.1.1. A 78. sz. előírás 2.9. szakasza értelmében kombinált fékrendszerrel rendelkező L kategóriájú járművekhez szánt csere-fékbetétrészegységek esetében a jóváhagyást azokra a fékbetétrészegység-kombinációkra kell korlátozni, amelyeket a jármű ezen előírás 7. melléklete szerint vizsgált tengelyeire szereltek fel.

4.2. Az egyes jóváhagyott cserealkatrészekhez hozzá kell rendelni egy négy számjegycsoportból álló jóváhagyási számot:

4.2.1.

Ennek első két számjegye (jelenleg 02, amely az előírás 02. módosítássorozat szerinti változatát jelöli) a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma.

4.2.2.

A cserealkatrész kategóriáját a következő írásjegyek jelölik:

A	Csere-fékbetétrészegység
B	Cseredobfékbetét
C	Csereféktárcsa
D	Cserefékdob

4.2.3.

A következő számsorok a gyártást, illetve a fékbetét, a féktárcsa vagy a fékdob típusát jelölik.

Az utótag a következőt jelöli:

a)	a fékpofát vagy a tartólemezt, illetve dobfékbetét esetében a pontos méretet;

b)	csereféktárcsa vagy cserefékdob esetében a vizsgálati csoportot.

A vizsgálati csoportként jóváhagyott változatokat az adatközlő lap függelékében fel kell sorolni.

Az utótag a cserealkatrész vizsgálati csoportját/fékpofáját/tartólemezét/pontos méreteit jelöli.

A számsor a cserealkatrész (gyártóját és) típusát jelöli.

1 írásjegy (A-tól D-ig) a cserealkatrész kategóriáját jelöli.

2 számjegy a módosítássorozat számát (01–99) jelöli.

Például:

07248. sz. vizsgálati csoport

00359. sz. típus

Féktárcsa

02. módosítássorozat

4.2.4.

Az L kategóriájú járművek fékbetétrészegységei esetében a 7a. mellékletben meghatározott csoportok közül az ugyanabba a csoportba tartozó fékbetétrészegységeket ugyanazzal a jóváhagyási számmal kell ellátni, amelyet a jóváhagyandó típust képviselő fékbetétrészegységhez hozzárendeltek.

4.3. Ugyanazon szerződő fél nem rendelheti ugyanazt a számot több cserealkatrészhez. Ugyanaz a típusjóváhagyási szám azonban vonatkozhat az adott cserealkatrész több különböző járműtípuson való alkalmazására.

4.4. Egy cserealkatrésznek az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, jóváhagyásának kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy a gyártás végleges leállításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

4.5. Minden olyan cserealkatrészen, amely megfelel az ezen előírás szerint jóváhagyott típusnak, könnyen hozzáférhető helyen jól látható módon fel kell tüntetni egy nemzetközi jóváhagyási jelet, amely a következőkből áll:

4.5.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (4);

4.5.2.

ezen előírás száma, amelyet egy „R” betű, egy kötőjel és a jóváhagyási szám követ a 4.5.1. szakaszban előírt kör jobb oldalán.

4.6. A fenti 4.5. szakaszban említett jóváhagyási jelnek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lennie.

4.7. Ezen előírás 2. melléklete példákkal illusztrálja a fentebb, illetve az alábbi 6.1.5. szakaszban említett jóváhagyási jel és jóváhagyási adatok lehetséges elrendezéseit.

5. KÖVETELMÉNYEK ÉS VIZSGÁLATOK

5.1. Általános előírások

A cserealkatrészt úgy kell kialakítani és elkészíteni, hogy amikor a járműre eredetileg felszerelt alkatrész helyett alkalmazzák, e jármű fékezési hatékonysága megegyezzen a jóváhagyott járműtípus fékezési hatékonyságával.

Különösképpen:

a)	a 13. sz. előírás 09. módosítássorozatának, a 13-H. sz. előírás eredeti változatának vagy a 78. sz. előírás 01. módosítássorozatának hatálybalépése előtt jóváhagyott járműtípusok cserealkatrészeinek legalább a fent említett előírásokban meghatározott megfelelő szintet el kell érniük;

b)	a cserealkatrésznek hasonló fékhatásossági jellemzőkkel kell rendelkeznie, mint azon eredeti alkatrész, amelynek cseréjére szolgál;

c)	a cserealkatrésznek megfelelő mechanikai jellemzőkkel kell rendelkeznie;

d)	a fékbetétek nem tartalmazhatnak azbesztet;

e)	a csereféktárcsának/cserefékdobnak megfelelő mértékben ellen kell állnia a hő hatására bekövetkező alakváltozásnak;

f)	a féktárcsa minimumvastagsága nem lehet kevesebb a jármű gyártója által az eredeti féktárcsa esetében meghatározott minimumvastagságnál;

g)	a fékdob legnagyobb megengedett belső átmérője nem lehet nagyobb a jármű gyártója által az eredeti fékdob esetében meghatározott legnagyobb megengedett belső átmérőnél.

5.1.1. Úgy kell tekinteni, hogy a 13. sz. előírás, a 13-H. sz. előírás vagy a 78. sz. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyási dokumentációban meghatározott típusnak megfelelő csere-fékbetétrészegységek és cseredobfékbetétek teljesítik ezen előírás 5. szakaszának követelményeit.

5.1.2. Továbbá úgy kell tekinteni, hogy a 13. sz. előírás vagy a 13-H. sz. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyási dokumentációban meghatározott azonosító kódnak megfelelő csereféktárcsák és cserefékdobok, valamint a 78. sz. előírás szerinti járműtípus-jóváhagyási dokumentációban meghatározott típusnak megfelelő csereféktárcsák teljesítik ezen előírás 5. szakaszának követelményeit.

5.1.3. Az azonos csere-fékbetétrészegységeknek és az azonos dobfékbetéteknek az alábbi 5.2.1. szakasz követelményei szerinti vizsgálata a következő feltételek teljesülése esetén nem szükséges:

A jóváhagyás kérelmezője igazolja, hogy a benyújtott fékbetétrészegységet vagy dobfékbetéteket az 1A. melléklet 6. pontjában említett azon járműmodellekhez, tengelyekhez és fékekhez szánt eredeti berendezésként állítja elő és bocsátja a járműgyártó vagy a fékgyártó rendelkezésére, amelyekre a jóváhagyást kérik.

A műszaki szolgálat és/vagy a típusjóváhagyó hatóság ellenőrzi, hogy a kérelmező maga állítja-e elő és bocsátja rendelkezésre a 13. sz. előírás 2. mellékletének 1. függelékében a jóváhagyásra vonatkozó részben vagy a 13-H. sz. előírás 1. mellékletének függelékében a fékbetétek gyártmányára és típusára vonatkozó szakaszban említett megfelelő alkatrészt (5).

A jóváhagyás kérelmezője az eredeti és az azonos alkatrészeket továbbra is gyártja, a következőknek megfelelően:

i.	ugyanabból a nyersanyagkeverékből;

ii.	ugyanazzal a gyártási folyamattal;

iii.	ugyanazon a gyártósoron;

iv.	ugyanazt a minőségbiztosítási rendszert alkalmazva, valamint

v.	az előírás 8.4.1. szakaszában említett gyártásmegfelelőségi vizsgálatokat elvégezve ugyanazokat az eredményeket éri el, mint az eredeti alkatrészek esetében.

Az e szakaszban meghatározott követelményeknek való megfelelést a jóváhagyási vizsgálatokért felelős műszaki szolgálatok által végzett helyszíni ellenőrzésnek kell alátámasztania. Az ellenőrzés elősegítése érdekében a gyártónak hozzáférést kell biztosítania az eljárások folyamatábrájához és az ellenőrzési tervhez.

5.2. A cserefékbetétrészegység-típusok, a cseredobfékbetét-típusok, illetve a cseredobfékbetétek jóváhagyásával kapcsolatos követelmények

5.2.1. Fékhatásossági követelmények

5.2.1.1. Az M1, M2 és N1 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységei

A jóváhagyatni kívánt fékbetéttípusnak megfelelő, legalább egy készletnyi csere-fékbetétrészegységet fel kell szerelni egy, a jóváhagyásra benyújtott járműtípust képviselő járműre, és legalább egy ilyen járművön vizsgálni kell a 3. melléklet előírásai szerint; a vizsgált alkatrészeknek teljesíteniük kell az ebben a mellékletben foglalt követelményeket. A fent említett járműve(ke)t a legkedvezőtlenebb esetet vizsgáló elemzés segítségével kell kiválasztani az alkalmazási tartományból (6). A sebességérzékenység és a hideg fékhatásosság egyenértékűségét a 3. mellékletben leírt két módszer valamelyikével kell megállapítani.

5.2.1.2. Az M3, N2 és N3 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységei és cseredobfékbetétjei

A jóváhagyatni kívánt fékbetéttípusnak megfelelő, legalább egy készletnyi csere-fékbetétrészegységet vagy cseredobfékbetétet fel kell szerelni egy, a jóváhagyásra benyújtott járműtípust vagy féktípust képviselő járműre, illetve fékre, és legalább egy ilyen járművön, illetve féken vizsgálni kell a 4. melléklet előírásai szerint az 1. szakaszban (járművön végzett vizsgálat) vagy a 2. szakaszban (vizsgálat lendítőtömeges fékpadon) leírt két módszer valamelyikével; a vizsgált alkatrészeknek teljesíteniük kell az ebben a mellékletben foglalt követelményeket. A fent említett járműve(ke)t vagy fék(ek)et a legkedvezőtlenebb esetet vizsgáló elemzés segítségével kell kiválasztani az alkalmazási tartományból (7).

5.2.1.3. Az O1 és O2 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységei

A csere-fékbetétrészegységeket az 5. melléklet előírásai szerint kell vizsgálni, és teljesíteniük kell az ebben a mellékletben foglalt követelményeket.

5.2.1.4. Az O3 és O4 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységei és cseredobfékbetétjei

A csere-fékbetétrészegységeket és cseredobfékbetéteket a 6. melléklet előírásai szerint kell vizsgálni, és teljesíteniük kell az ebben a mellékletben foglalt követelményeket. A vizsgálatokat a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függelékének 3. szakaszában leírt három módszer valamelyikével kell elvégezni.

5.2.1.5. Csere-fékbetétrészegységek L kategóriájú járművekhez

Megengedett azon fékbetétrészegységek ellenőrzése, amelyeket a fékbetétrészegységeknek a 7a. mellékletben meghatározott kritériumok szerinti valamely csoportja szempontjából reprezentatívnak tekintenek.

Reprezentatív fékbetétrészegységnek az a fékbetétrészegység minősül, amely a legrosszabb eredményt mutatja a működtetés során.

A szóban forgó reprezentatív fékbetétrészegységgel kapott eredmények érvényesnek tekintendők az összes olyan fékbetétrészegységre, amelyek a 7a. melléklet szerinti csoportosítási kritériumok szerinti ugyanazon csoportba tartoznak.

A jóváhagyatni kívánt fékbetéttípusnak megfelelő, legalább egy készletnyi csere-fékbetétrészegységet fel kell szerelni egy, a jóváhagyásra benyújtott járműtípust képviselő járműre és legalább egy ilyen járművön vizsgálni kell a 7. melléklet előírásai szerint; a vizsgált alkatrészeknek teljesíteniük kell az ebben a mellékletben foglalt követelményeket. A fent említett járműve(ke)t a legkedvezőtlenebb esetet vizsgáló elemzés segítségével kell kiválasztani az alkalmazási tartományból (8).

5.2.2. Mechanikai jellemzők

5.2.2.1. Az M1, M2, N1, O1, O2 és L kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységei

5.2.2.1.1. A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket nyírószilárdsági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6312:1981 vagy az ISO 6312:2001 szabványnak megfelelően.

A legkisebb elfogadható nyírószilárdság 250 N/cm2 tárcsafékbetét-egységeknél és 100 N/cm2 fékpofarészegységeknél.

5.2.2.1.2. A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket összenyomhatósági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6310:1981, az ISO 6310:2001 vagy az ISO 6310:2009 szabványnak megfelelően.

Az összenyomhatósági érték tárcsafékbetét-egységek esetében környezeti hőmérsékleten legfeljebb 2 %, 400 °C hőmérsékleten legfeljebb 5 %, fékpofarészegységek esetében környezeti hőmérsékleten legfeljebb 2 %, 200 °C hőmérsékleten pedig legfeljebb 4 % lehet. Ez a követelmény a rögzítőfékbetét-részegységekre nem vonatkozik.

5.2.2.2. Az M3, N2, N3, O3 és O4 kategóriájú járművek csere-fékbetétrészegységei és cseredobfékbetétjei

5.2.2.2.1. Nyírószilárdság

Ez a vizsgálat csak tárcsafékek tárcsafékbetét-egységeire vonatkozik.

A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket nyírószilárdsági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6312:1981 vagy az ISO 6312:2001 szabványnak megfelelően. A fékbetétrészegységek két vagy három részre feloszthatók a vizsgálathoz használt gép tulajdonságainak való megfelelés érdekében.

A legkisebb elfogadható nyírószilárdság 250 N/cm2.

5.2.2.2.2. Összenyomhatóság

A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket és cseredobfékbetéteket összenyomhatósági vizsgálatnak kell alávetni az ISO 6310:1981, az ISO 6310:2001 vagy az ISO 6310:2009 szabványnak megfelelően. Az I. mintatípus szerinti lapos próbatesteket is lehet használni.

Az összenyomhatósági érték tárcsafékbetét-egységek esetében környezeti hőmérsékleten legfeljebb 2 %, 400 °C hőmérsékleten legfeljebb 5 %, fékpofarészegységek és dobfékbetétek esetében környezeti hőmérsékleten legfeljebb 2 %, 200 °C hőmérsékleten pedig legfeljebb 4 % lehet.

5.2.2.2.3. Anyagkeménység (9)

Ez a követelmény dobfékbetét-részegységekre és dobfékbetétekre vonatkozik.

A jóváhagyásra benyújtott csere-fékbetétrészegységeket vagy cseredobfékbetéteket keménységi vizsgálatnak kell alávetni az ISO 2039-2:1987 szabványnak megfelelően.

A súrlódó felületen található súrlódóanyag keménységi értéke a különböző gyártási tételekből (ha vannak) származó öt fékbetétmintán minden egyes fékbetét különböző helyein végzett öt mérés alapján számított számtani közép.

5.3. A cserefékdobok és csereféktárcsák jóváhagyásával kapcsolatos műszaki követelmények

A cserealkatrészeket négy csoportba kell osztani:

a)	eredeti csereféktárcsa/cserefékdob;

b)	azonos féktárcsa/fékdob;

c)	egyenértékű féktárcsa/fékdob;

d)	felcserélhető féktárcsa/fékdob.

A csoportjától függően a csereféktárcsának vagy cserefékdobnak a következő vizsgálatokon kell megfelelnie:

	A statikus nyomatékkal szembeni ellenálló képesség (csak az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében)	A 13./13-H./78. sz. előírásnak megfelelő (0., I., II. stb. típusú) fékhatásosság-vizsgálatok	Összehasonlító vizsgálat az eredeti alkatrész dinamikus súrlódási jellemzőivel	Integritásvizsgálat (magas terhelésű vizsgálat és termikusfáradás-vizsgálat)
Eredeti cserealkatrészek	A féktárcsa nem tartozik ezen előírás hatálya alá
Azonos alkatrészek	nem	nem	nem	nem
Egyenértékű alkatrészek	nem	nem	nem	Fékpadon végzett vizsgálat
Felcserélhető alkatrészek	próbapadon végzett statikus vizsgálat	járművön vagy fékpadon végzett vizsgálat	járművön vagy fékpadon végzett vizsgálat	fékpadon végzett vizsgálat

Az M és N kategóriájú járművek féktárcsáira és fékdobjaira vonatkozó vizsgálati követelményeket a 11. melléklet tartalmazza.

Az O kategóriájú járművek féktárcsáira és fékdobjaira vonatkozó vizsgálati követelményeket a 12. melléklet tartalmazza.

Az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek féktárcsáira vonatkozó vizsgálati követelményeket a 14. melléklet tartalmazza.

5.3.1. Eredeti csereféktárcsa vagy cserefékdob

5.3.1.1. A 2.3.2. szakaszban meghatározott – eltávolíthatatlan és jól olvasható – azonosító kóddal ellátott eredeti csereféktárcsák/cserefékdobok nem tartoznak ezen előírás hatálya alá.

5.3.2. Azonos féktárcsák/fékdobok

5.3.2.1. A jóváhagyás kérelmezője igazolja a műszaki szolgálat és/vagy a típusjóváhagyó hatóság előtt, hogy a benyújtott féktárcsákat/fékdobokat az 1B. melléklet 4. pontjában említett azon járműmodell(ek)hez és tengelyekhez szánt eredeti berendezésként állítja elő és bocsátja rendelkezésre, amelyekre a jóváhagyást kérik. Ennek az igazolási folyamatnak ellenőrizhető bizonyítékot kell tartalmaznia azzal kapcsolatban, hogy a féktárcsák/fékdobok előállítása az előírás 2.3.1. szakasza szerinti eredeti alkatrészekkel megegyező gyártási és minőségbiztosítási rendszerek mellett történik. Különösen annak a követelménynek kell megfelelni, hogy a jóváhagyás kérelmezője az eredeti és az azonos alkatrészeket továbbra is gyártsa, a következőknek megfelelően:

a)	ugyanabból a nyersanyagból, ugyanolyan összetételben és ugyanolyan mikroszerkezettel;

b)	ugyanazzal a gyártási folyamattal;

c)	ugyanazon a gyártósoron;

d)	ugyanazt a minőségbiztosítási rendszert alkalmazva, valamint

e)	az előírás 8.4.2. szakaszában említett gyártásmegfelelőségi vizsgálatokat elvégezve ugyanazokat az eredményeket éri el, mint az eredeti alkatrészek esetében.

5.3.2.2. Mivel az azonos féktárcsák/fékdobok teljesítik az eredeti alkatrészre vonatkozó összes követelményt, nincs szükség vizsgálati követelmények előírására.

5.3.3. Egyenértékű csereféktárcsa vagy cserefékdob

5.3.3.1. Geometriai követelmények

A féktárcsáknak/fékdoboknak minden méretükben, geometriai jellemzőikben, tűréshatáraikban, valamint alapfelépítésükben meg kell egyezniük az eredeti féktárcsákkal vagy fékdobokkal.

5.3.3.2. Anyag- és metallurgiai követelmények

A csereféktárcsa vagy cserefékdob „egyenértékű” minősítéséhez azt az eredeti féktárcsával vagy fékdobbal azonos alcsoportba tartozó anyagból kell készíteni. Az eredeti alkatrészek négy anyagalcsoportra oszthatók:

	Vizsgálati szabvány	1-es alcsoport Lemezgrafitos öntöttvas, alap DIN EN 1561 EN-GJL-200	2-es alcsoport Magas széntartalmú, alap EN-GJL-150	3-as alcsoport Magas széntartalmú, ötvözött	4-es alcsoport Magas széntartalmú, ötvözetlen
Széntartalom (százalék)		3,20–3,60	3,60–3,90	3,55–3,90	3,60–3,90
Szilíciumtartalom (százalék)		1,70–2,30	1,60–2,20	1,60–2,20	1,60–2,20
Mangántartalom (százalék)		min. 0,40	min. 0,40	min. 0,40	min. 0,40
Krómtartalom (százalék)		max. 0,35	max. 0,35	0,30–0,60	max. 0,25
Réztartalom (százalék)		—	0,30–0,70	0,30–0,70	max. 0,40
Keménység (HBW)	ISO 6506-1:2005	190–248	160–210	180–230	160–200
Szakítószilárdság (N/mm2)	ISO 6892:1998	min. 220	min. 160	min. 170	min. 150

5.3.3.2.1. M, N és O kategóriájú járművek esetében a csereféktárcsa vagy cserefékdob „egyenértékű” minősítéséhez azt az eredeti féktárcsával vagy fékdobbal azonos alcsoportba tartozó anyagból kell készíteni. Az eredeti alkatrészek négy anyagalcsoportra oszthatók:

5.3.3.2.2. Martenzites rozsdamentes acél az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek fékgyűrűi számára A csereféktárcsa „egyenértékű” minősítéséhez azt az eredeti féktárcsával azonos alcsoportba tartozó anyagból kell készíteni. Az eredeti alkatrészek az anyagok öt alcsoportjára oszthatók:

	Vizsgálati szabvány	1-es alcsoport JIS SUS 410	2-es alcsoport X 10 Cr 13 EN 10088/2	3-as alcsoport X 12 Cr 13 EN 10088/2	4-es alcsoport X 20 Cr 13 EN 10088/2	5-ös alcsoport X 30 Cr 13 EN 10088/2
Széntartalom (százalék)		0,02–0,10	0,08–0,12	0,08–0,15	0,16–0,25	0,26–0,35
Szilíciumtartalom (százalék)		max. 0,80	max. 1,00	max. 1,00	max. 1,00	max. 1,00
Mangántartalom (százalék)		0,50–2,50	max. 1,00	max. 1,50	max. 1,50	max. 1,50
Krómtartalom (százalék)		10,00–14,50	12,00–14,00	11,50–13,50	12,00–14,00	12,00–14,00
Vastartalom (százalék)		maradék
Keménység (HRC)	ISO 6508-1:2005	30–40	30–40	30–40	30–40	30–40

5.3.3.3. Fékhatásossági követelmények

Az alkatrésznek meg kell felelnie a 11. és 12. melléklet szerinti, magas terheléssel végzett és a termikus fáradást ellenőrző integritásvizsgálatoknak.

5.3.3.3.1. M, N és O kategóriájú járművek féktárcsái és fékdobjai

Az alkatrésznek meg kell felelnie a 11. és 12. melléklet szerinti, magas terheléssel végzett és a termikus fáradást ellenőrző integritásvizsgálatoknak.

5.3.3.3.2. L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek féktárcsái

Az alkatrésznek meg kell felelnie a 14. melléklet szerinti, magas terheléssel végzett és a termikus fáradást ellenőrző integritásvizsgálatoknak.

5.3.4. Felcserélhető csereféktárcsa vagy cserefékdob

5.3.4.1. Geometriai követelmények

Az 5.3.4.1.1. és az 5.3.4.1.2. szakasz követelményei, továbbá azonos csatlakozóméretek.

A felcserélhető csereféktárcsa vagy cserefékdob az eredeti alkatrésztől az alábbi felépítési tulajdonságokban különbözhet:

a)	a hűtés típusa és geometriája (hűtött tárcsa esetében);

b)	egy darabból készült vagy kompozit féktárcsa vagy fékdob;

c)	felületi megmunkálás (pl. lyukak, rések stb.).

5.3.4.1.1. Féktárcsák esetében az alábbi legnagyobb értékeknek kell megfelelni:

	M1, N1, O1, O2	M2, N2,	M3, N3, O3, O4
Vastagságingadozás	0,015 mm	0,030 mm	0,040 mm
Fékpofavastagság-ingadozás (kizárólag belső hűtésű tárcsák esetében)	1,5 mm	2,0 mm	2,0 mm
Súrlódó felület oldalirányú ütése	0,050 mm (10)	0,15 mm (10)	0,15 mm (10)
Furat helyének eltérése	H9	H9	H9
Fékdugattyúk párhuzamossága	0,100 mm	0,100 mm	0,100 mm
Felületi simaság	0,050 mm	0,050 mm	0,050 mm
A súrlódó felület érdessége (11)	3,2 μm	3,2 μm	3,2 μm

5.3.4.1.2. Fékdobok esetében az alábbi legnagyobb értékeknek kell megfelelni:

	M1, N1, O1, O2	M2, M3, N2, N3, O3, O4
Súrlódó felület sugárirányú ütése	0,050 mm	0,100 mm
Furat helyének eltérése	H9	H9
Ovalitás	0,040 mm	0,150 mm
Felületi simaság	0,050 mm	0,050 mm
A súrlódó felület érdessége (12)	3,5 μm	3,5 μm

5.3.4.2. Fékhatásossági követelmények

Az alkatrésznek az M, N és O kategóriájú járművek esetében meg kell felelnie a 11. és a 12. melléklet szerinti, az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében pedig a 14. melléklet szerinti követező fékhatásossági vizsgálatokon:

a)	a 13., a 13-H. vagy a 78. sz. előírás szerinti fékhatásosság-vizsgálat;

b)	összehasonlító vizsgálat az eredeti alkatrész dinamikus súrlódási jellemzőivel;

c)	magas terheléssel végzett és a termikus fáradást ellenőrző integritásvizsgálat.

5.3.5. Típus

Az egymástól az alább részletezett főbb jellemzőikben el nem térő féktárcsákat és fékdobokat egy jegyzőkönyvön vagy jóváhagyáson belül azonos típusúnak kell tekinteni:

5.3.5.1. A féktárcsák típusaira vonatkozó kritériumok

5.3.5.1.1. Alapfelépítés

a)	hűtéssel vagy anélkül (pl. tömör, belső hűtésű);

b)	a hűtés kialakítása;

c)	felület (pl. hornyokkal/lyukakkal vagy azok nélkül);

d)	kerékagy (beépített rögzítőfékdobbal vagy anélkül);

e)	rögzítés (tömör, félig úszó vagy úszó stb.);

f)	fékhenger (beépített rögzítőfékdobbal vagy anélkül).

5.3.5.1.2. Anyagcsoport

Az M, N és O kategóriájú járművek féktárcsáit anyagcsoportonként (beleértve a hozzájuk tartozó alcsoportokat is) külön típusúnak kell tekinteni.

Az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművek féktárcsáit anyagcsoportonként (a martenzites rozsdamentes acél alcsoport kivételével) szintén külön típusúnak kell tekinteni.

5.3.5.1.2.1. Öntöttvas

5.3.5.1.2.2. Acél

5.3.5.1.2.3. Kompozit anyagok

5.3.5.1.2.4. Kombinált anyagtípus

5.3.5.2. A fékdobok típusaira vonatkozó kritériumok

a)	anyagcsoport (pl. acél, öntöttvas, kompozit);

b)	kerékagy (van/nincs);

c)	kompozit kialakítás.

5.3.6. A vizsgálati csoportra vonatkozó kritériumok (egy típuson belül)

A felcserélhető alkatrészeket csak akkor lehet vizsgálati csoportokban vizsgálni, ha a rögzítési felület és a féktárcsa súrlódó felületei azonos általános kialakítással rendelkeznek.

Az alább felsorolt vizsgálati csoportok mindegyikéből legalább egy változatot alá kell vetni a 10., 11. vagy 12. mellékletben meghatározott megfelelő vizsgálatoknak. A vizsgálati csoportból azt a változatot kell kiválasztani a cserealkatrész vizsgálatára, amelynek esetében a mozgási energia és az azzal közvetlen összefüggésben álló cserealkatrész tömegének aránya a legnagyobb.

Ahol:

V max, i	annak a járműnek a legnagyobb tervezési sebessége, amelyre a cserealkatrész fel van szerelve (pótkocsik esetében a vmax, i legalább 80 km/h)
m	a 11. melléklet 3.2.1.2. szakaszában, a 12. melléklet 3.2.1.2. szakaszában és a 14. melléklet 4.2.1.2. szakaszában meghatározott vizsgálati tömeg
mreplacement part, i	a megfelelő jármű cserealkatrészének tömege

5.3.6.1. Csereféktárcsák

5.3.6.1.1. Az M1, M2, N1, N2, O1 és O2 kategóriájú járművekben alkalmazott csereféktárcsák vizsgálati csoportjainak kialakításával kapcsolatos követelmények

5.3.6.1.1.1. A 11. vagy 12. melléklet 1–4. szakaszában meghatározott vizsgálatokhoz tartozó vizsgálati csoport

Ebbe a vizsgálati csoportba a külső átmérőjük tekintetében legfeljebb 6 mm, tárcsavastagságuk tekintetében pedig legfeljebb 4 mm különbséget mutató féktárcsák tartoznak.

5.3.6.1.1.2. Ha az anyagcsoporton belül különböző anyagok vannak jelen, minden anyag esetében bizonyítékkal kell szolgálni a 11. és 12. mellékletben megállapított követelmények teljesüléséről.

5.3.6.1.2. Az M3, N3, O3 és O4 kategóriájú járművekben alkalmazott csereféktárcsák vizsgálati csoportjainak kialakításával kapcsolatos követelmények

5.3.6.1.2.1. A 11. vagy 12. melléklet 1–4. szakaszában meghatározott vizsgálatokhoz tartozó vizsgálati csoport

Ebbe a vizsgálati csoportba a külső átmérőjük tekintetében legfeljebb 10 mm, tárcsavastagságuk tekintetében pedig legfeljebb 4 mm különbséget mutató féktárcsák tartoznak.

5.3.6.1.2.2. Ha az anyagcsoporton belül különböző anyagok vannak jelen, minden anyag esetében bizonyítékkal kell szolgálni a 11. és 12. mellékletben megállapított követelmények teljesüléséről.

5.3.6.1.3. Az L1, L2, L3, L4 és L5 kategóriájú járművekben alkalmazott csereféktárcsák vizsgálati csoportjainak kialakításával kapcsolatos követelmények

5.3.6.1.3.1. A 14. mellékletben meghatározott vizsgálatokhoz tartozó vizsgálati csoport

Ez a vizsgálati csoport minden olyan féktárcsát magában foglal, amely megfelel a 15. mellékletben meghatározott kritériumoknak.

5.3.6.2. Cserefékdobok

5.3.6.2.1. Az M1, M2, N1, N2, O1 és O2 kategóriájú járművekben alkalmazott cserefékdobok vizsgálati csoportjainak kialakításával kapcsolatos követelmények

5.3.6.2.1.1. A 11. vagy 12. melléklet 1–4. szakaszában meghatározott vizsgálatokhoz tartozó vizsgálati csoport

Ebbe a vizsgálati csoportba a belső átmérőjük tekintetében legfeljebb 30 mm, a dobfék fékpofaszélességének tekintetében pedig legfeljebb 10 mm különbséget mutató fékdobok tartoznak.

5.3.6.2.1.2. Ha az anyagcsoporton belül különböző anyagok vannak jelen, minden anyag esetében bizonyítékkal kell szolgálni a 11. és 12. mellékletben megállapított követelmények teljesüléséről.

5.3.6.2.2. Az M3, N3, O3 és O4 kategóriájú járművekben alkalmazott cserefékdobok vizsgálati csoportjainak kialakításával kapcsolatos követelmények

5.3.6.2.2.1. A 11. vagy 12. melléklet 1–4. szakaszában meghatározott vizsgálatokhoz tartozó vizsgálati csoport

A fékdobok vizsgálati csoportokba sorolhatók, minek során az egyes megengedett vizsgálati csoportok a belső átmérő tekintetében legfeljebb a legkisebb belső átmérő + 10 %-ig terjedhetnek, a fékdobok fékpofaszélessége tekintetében pedig legfeljebb a 40 mm-t érhetik el.

5.3.6.2.2.2. Ha az anyagcsoporton belül különböző anyagok vannak jelen, minden anyag esetében bizonyítékkal kell szolgálni a 11. és 12. mellékletben megállapított követelmények teljesüléséről.

5.3.7. A csereféktárcsákkal és cserefékdobokkal kapcsolatos értékelés hatálya

5.3.7.1. Geometriai ellenőrzések

Az eredeti alkatrészekkel történő összehasonlítás során a csereféktárcsákat/cserefékdobokat az alábbi jellemzők tekintetében kell ellenőrizni (lásd még a 10. mellékletet):

a)	a féktárcsa/fékdob átmérője, beleértve a súrlódó felület átmérőjét is (beépített rögzítőfékdobbal ellátott tárcsafékek esetében mindkét átmérőt ellenőrizni kell);

b)	tárcsavastagság (eredeti méretek és a megengedett legnagyobb kopás megadása) – a rögzítőfelülettől a külső súrlódó felületig;

c)	a rögzítőperem vastagsága;

d)	a rögzítőfuratok/rögzítőcsavarok osztókörátmérője;

e)	a rögzítőfuratok/rögzítőcsavarok száma;

f)	rögzítőperem-átmérő;

g)	a központosítás típusa (pl. központi csap vagy rögzítőcsapok/rögzítőcsavarok);

h)	a beépített rögzítőfékdobbal ellátott féktárcsák esetében a súrlódó felület és az esetleges fékhűtő csatorna/csatornák szélessége;

belső hűtésű féktárcsák esetében ezenkívül:

i.	a szellőzés típusa (belső/külső);

ii.	a hűtőbordák és -oszlopok száma;

iii.	a szellőzőcsatorna méretei.

5.3.7.2. Kiegyensúlyozó megoldások

A csereféktárcsák vagy cserefékdobok és a kicserélt eredeti alkatrészek kiegyensúlyozó megoldásainak azonosnak kell lenniük.

5.3.7.3. A súrlódó felületek kopási szintjének értékelése

Az értékelésnek meg kell felelnie a járműgyártó követelményeinek.

5.3.7.4. Vizsgálatok

A műszaki szolgálatnak egy bizonyos csereféktárcsa-/cserefékdobtípuson belül (lásd az 5.3.5. szakaszt) minden egyes vizsgálati csoportot (lásd az 5.3.6. szakaszt) meg kell vizsgálnia.

5.3.8. Vizsgálati jegyzőkönyv

Vizsgálati jegyzőkönyvet kell készíteni a legalább ezen előírás 13. mellékletében meghatározott tartalommal.

6. CSOMAGOLÁS ÉS JELÖLÉS

6.1. A cserefékbetétrészegység-típusokkal, a cseredobfékbetét-típusokkal, illetve a cseredobfékbetétekkel kapcsolatos csomagolási és jelölési követelmények

6.1.1.

Az ezzel az előírással összhangban jóváhagyott típusoknak megfelelő csere-fékbetétrészegységeket vagy cseredobfékbetéteket tengelyenkénti készletekben kell forgalomba hozni.

6.1.2.

Minden tengelykészletet olyan lezárt csomagolással kell ellátni, amelyen látszik, ha korábban felnyitották.

6.1.3.

Minden csomagoláson fel kell tüntetni az alábbi adatokat:

6.1.3.1.

a csomagban lévő csere-fékbetétrészegységek vagy cseredobfékbetétek mennyisége;

6.1.3.2.

a gyártó neve vagy védjegye;

6.1.3.3.

a csere-fékbetétrészegységek vagy cseredobfékbetétek gyártmánya és típusa;

6.1.3.4.

a gépjárművek/tengelyek/fékek, amelyekre a csomagban található egység jóváhagyást kapott;

6.1.3.5.

a jóváhagyási jel.

6.1.4.

Minden csomagnak tartalmaznia kell összeszerelési útmutatót az ENSZ EGB valamelyik hivatalos nyelvén, mellékelve hozzá az útmutató szövegét azon ország nyelvén is, ahol a csomag értékesítésre kerül:

6.1.4.1.

külön utalással a kapcsolódó alkatrészekre;

6.1.4.2.

figyelmeztetéssel, hogy a csere-fékbetétrészegységeket vagy cseredobfékbetéteket tengelykészletenként kell kicserélni;

6.1.4.3.

cseredobfékbetétek esetében az alábbi pontokra figyelmeztető általános tájékoztatással:

a fékpofatartó, a megtámasztás és a csap épsége;

a fékpofa csavarodás-, deformáció- és korróziómentessége;

az alkalmazandó szegecs típusa és mérete;

a szükséges szegecselőszerszámok és -erők;

6.1.4.4.

továbbá, a 78. sz. előírás 2.9. szakasza szerinti kombinált fékrendszerek esetében a jóváhagyott fékbetétrészegység-kombináció(k) megadásával.

6.1.5.

Minden csere-fékbetétrészegységen vagy cseredobfékbetéten tartósan fel kell tüntetni a következő jóváhagyási adatokat:

6.1.5.1.

a jóváhagyási jel;

6.1.5.2.

a gyártás időpontja, legalább az év és a hónap, vagy a tételszám;

6.1.5.3.

a fékbetét gyártmánya és típusa.

6.2. A csereféktárcsákkal és cserefékdobokkal kapcsolatos csomagolási és jelölési követelmények

6.2.1. Minden eladott egységen legalább az alábbi információkat fel kell tüntetni:

6.2.1.1.

alkatrészszám;

6.2.1.2.

gépjárművek esetében:

a jármű gyártmánya, típusa és kereskedelmi megnevezése, a tengely, amelyre az adott egység felszerelendő, és a jármű gyártásának időszaka; amennyiben ez utóbbi időszak nem ismert, az eredetialkatrész-számra vagy az azonosító kódra kell hivatkozni;

6.2.1.3.

pótkocsiknál az eredetialkatrész-számra vagy az azonosító kódra kell hivatkozni;

6.2.1.4.

minden csomagnak tartalmaznia kell összeszerelési útmutatót az értékesítési ország nyelvén:

6.2.1.4.1.

külön utalással a kiegészítő alkatrészekre;

6.2.1.4.2.

figyelmeztetéssel, hogy a csereféktárcsákat és cserefékdobokat tengelykészletenként kell kicserélni.

6.2.2. Jelölés

Az ezen előírással összhangban jóváhagyott minden egyes féktárcsán és fékbetéten tartósan fel kell tüntetni legalább az alábbi információkat:

6.2.2.1.

a gyártó neve vagy védjegye;

6.2.2.2.

a jóváhagyási szám;

6.2.2.3.

alkatrészszám;

6.2.2.4.

a gyártási folyamat nyomonkövethetőségét biztosító jelzés (pl. dátum, tételszám, forráskód);

6.2.2.5.

a féktárcsa minimumvastagsága, illetve a fékdob legnagyobb megengedett belső átmérője.

7. CSEREALKATRÉSZEK JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSAI ÉS KITERJESZTÉSE

7.1. A cserealkatrészen végrehajtott bármilyen módosításról tájékoztatni kell a típusjóváhagyást megadó típusjóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

7.1.1.

úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása és a cserealkatrész továbbra is megfelel az előírásoknak, vagy

7.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

7.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról – a változások részletes leírásával együtt – a 4.4. szakaszban említett eljárással értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

7.3. A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és erről az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi felet.

8. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

8.1. Az ezen előírás értelmében jóváhagyott cserealkatrészeket oly módon kell gyártani, hogy megfeleljenek a jóváhagyott típusnak.

8.2. Úgy kell tekinteni, hogy a 3.2. szakasz szerinti kérelem tárgyát képező eredeti alkatrészek teljesítik a 8. szakaszban foglalt követelményeket.

8.3. A 8.1. szakaszban előírtak teljesülésének ellenőrzése céljából megfelelő gyártásellenőrzést kell alkalmazni. Ezen ellenőrzésnek magában kell foglalni a felhasznált nyersanyagok és összetevők ellenőrzését is.

8.4. A jóváhagyás jogosultja feltétlenül:

8.4.1.

biztosítja, hogy minden egyes cserefékbetétrészegység-típus vagy cseredobfékbetét-típus esetében sor kerüljön legalább az 5.2.2. szakaszban előírt és az ezen előírás 9. mellékletében előírt vonatkozó vizsgálatok elvégzésére, mégpedig statisztikailag ellenőrzött módon és véletlenszerűen, valamelyik elismert minőségbiztosítási eljárással összhangban. A rögzítőfékbetét-részegységek esetében csak az 5.2.2. szakaszban leírt nyírószilárdsági vizsgálat alkalmazandó;

8.4.2.

biztosítja, hogy minden egyes csereféktárcsa és cserefékdob esetében sor kerüljön legalább az ezen előírás 9. mellékletében előírt vizsgálatok elvégzésére, mégpedig statisztikailag ellenőrzött módon és véletlenszerűen, valamelyik elismert minőségbiztosítási eljárással összhangban;

8.4.3.

gondoskodik a termékek hatásos minőség-ellenőrzéséhez szükséges eljárások alkalmazásáról;

8.4.4.

hozzáféréssel rendelkezik az egyes jóváhagyott típusoknak való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges vizsgálóberendezésekhez;

8.4.5.

elemzi minden vizsgálattípus eredményeit annak érdekében, hogy a termék jellemzőinek egységessége igazolható és biztosítható legyen, figyelemmel az ipari termelésben szokásos szóródásra;

8.4.6.

biztosítja, hogy a vizsgálati eredmények adatait rögzítsék, és a csatolt iratok hozzáférhetőek maradjanak a jóváhagyó hatósággal közösen meghatározandó időtartamig;

8.4.7.

gondoskodik arról, hogy ha egy adott vizsgálattípusnál a mintavétel vagy a mintadarabok azt mutatják, hogy a gyártás nem megfelelő, akkor újabb mintavételt és vizsgálatot végezzenek. Ilyen esetben minden szükséges lépést meg kell tenni a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

8.5. A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott módszereket.

8.5.1. A vizsgálati naplókat és termelési nyilvántartásokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek.

8.5.2. Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet megvizsgálnak a gyártó laboratóriumában. A minták legkisebb száma a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján határozható meg.

8.5.3. Ha a minőség színvonala kifogásolhatónak tűnik, vagy szükségesnek látszik ellenőrizni a 8.5.2. szakasz szerinti vizsgálatok érvényességét, az ellenőrnek újabb mintákat kell vennie, hogy azokat a típusjóváhagyási vizsgálatokat elvégző műszaki szolgálat részére elküldjék.

8.5.4. Az illetékes hatóság az ezen előírásban előírt bármilyen vizsgálatot elvégezhet.

8.5.5. Az illetékes hatóság által végzett ellenőrzésekre általában évente kerül sor. Ha az ilyen helyszíni ellenőrzés negatív eredménnyel zárul, akkor az illetékes hatóság gondoskodik arról, hogy minden szükséges lépést megtegyenek a gyártás megfelelőségének minél gyorsabb helyreállítására érdekében.

9. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

9.1. Az ezen előírás értelmében adott cserefékbetétrészegység-típusra vagy dobfékbetéttípusra megadott jóváhagyást visszavonhatják, ha a fenti 8.1. szakaszban foglalt követelmények nem teljesülnek.

Az ezen előírás értelmében adott típusú cserefékdobra vagy csereféktárcsára megadott jóváhagyást visszavonhatják, ha a fenti 8.1. szakaszban foglalt követelmények nem teljesülnek.

9.2. Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy előzőleg általa megadott jóváhagyást, akkor erről az ezen előírás 1A. vagy 1B. mellékletének megfelelő nyomtatványon haladéktalanul értesíti az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet.

10. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás jogosultja véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott cserealkatrész gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A hatóság az értesítés kézhezvétele után az ezen előírás 1A. vagy 1B. mellékletének megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó többi felet.

11. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A TÍPUSJÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó szerződő felek közlik az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat, vagy a gyártás végleges leállítását igazoló értesítéseket fogadó típusjóváhagyó hatóságok nevét és címét.

12. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

12.1. A 02. módosítássorozat hivatalos hatálybalépésének napjától kezdve az ezen előírást alkalmazó egyik szerződő fél sem utasíthatja el a 02. módosítássorozattal módosított ezen előírás alapján történő jóváhagyást.

12.2. Ezen előírás 01. módosítássorozata szerinti cserefékbetétrészegység- vagy dobfékbetét-jóváhagyások a 02. módosítássorozat hatálybalépését követően is érvényesek maradnak, és az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is elfogadják őket, és egyikük sem utasíthatja vissza az ezen előírás 01. módosítássorozata szerint kiadott jóváhagyások kiterjesztését.

12.3. Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás eredeti, nem módosított formája szerint jóváhagyott csere-fékbetétrészegység használatban lévő járműre való felszerelését vagy azon történő használatát.

(1) Ebben az előírásban a 13., a 13-H. és a 78. sz. előírásra történő hivatkozást úgy kell tekinteni, hogy az a 13., a 13-H. és a 78. sz. előírással megegyező tartalmú műszaki követelményeket alkalmazó minden egyéb nemzetközi szabályra, mint például a 71/320/EGK irányelvre is hivatkozik. Az előírások bizonyos részeire utaló hivatkozásokat ennek megfelelően kell értelmezni.

(2) Nem vonatkozik azonban a cserealkatrészek lehetséges kiegészítő funkcióira, így például az integrált sebességérzékelő berendezések sebességérzékelő, illetve az integrált kerékagyak kerékvezető funkcióira.

(3) Amennyiben ilyen fékbetétek nem kaphatók kereskedelmi forgalomban, a 8.2. szakaszban felsorolt fékbetéteket is lehet használni.

(4) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek egyedi azonosító számait a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (TRANS/WP.29/78/Rev. 2/Amend.1.) 3. melléklete ismerteti.

(5) A 90. sz. előírás szerinti jóváhagyás kérelmezőjének kérésére ezt az információt a típusjóváhagyó hatóság a 13. sz. előírás 2. mellékletének 1. függelékében vagy a 13-H. sz. előírás 1. mellékletének függelékében a jóváhagyásra vonatkozó részben szereplő formában adja meg. Ezek az információk azonban a 90. sz. előírás szerinti jóváhagyástól eltérő célra nem adhatók ki.

(6) A legkedvezőtlenebb esetet vizsgáló elemzésnek az alkalmazási tartomány minden egyes járműtípusa tekintetében tartalmaznia kell legalább az alábbi műszaki jellemzőket:

a)	a forgórész átmérője;

b)	a forgórész vastagsága;

c)	belső hűtésű vagy tömör forgórész;

d)	a dugattyú átmérője;

e)	a gumiabroncs dinamikus sugara;

f)	a jármű tömege;

g)	a tengelytömegnek és a tengely fékezőerejének százalékos aránya;

h)	jármű legnagyobb sebessége.

A vizsgálati jegyzőkönyvben fel kell tüntetni a vizsgálat körülményeit.

(7) Lásd a 6. lábjegyzetet.

(8) Lásd a 6. lábjegyzetet.

(9) Ez a vizsgálat a gyártás megfelelőségének céljából szükséges. A minimális értékeket és tűréshatárokat a műszaki szolgálattal kell egyeztetni.

(10) Úszó féktárcsa esetében nem alkalmazható.

(11) Az ISO 1302:2002 szabvány szerinti Ra érték.

(12) Az ISO 1302:2002 szabvány szerinti Ra érték.

1A. MELLÉKLET

Szövege kép

ÉRTESÍTÉS

(legnagyobb formátum: A4 [210 × 297 mm])

(1)

Kibocsátó: Hatóság neve:

Tárgy (2): Jóváhagyás megadása

Jóváhagyás kiterjesztése

Jóváhagyás elutasítása

Jóváhagyás visszavonása

A gyártás végleges leállítása

csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét esetében, a 90. sz. előírás alapján

Jóváhagyás száma: Kiterjesztés száma:

1. A kérelmező neve és címe

2. A gyártó neve és címe

3. A fékbetétrészegység/dobfékbetét gyártmánya és típusa (2)

4. A fékbetét gyártmánya és típusa

5. Azok a járművek/tengelyek/fékek, amelyek esetében a fékbetétrészegység-típus/dobfékbetéttípus eredeti fékbetétrészegy-ségnek/eredeti dobfékbetétnek minősül:

6. Azok a járművek/tengelyek/fékek, amelyek esetében a fékbetétrészegység-típus/dobfékbetéttípus csere-fékbetétrészegy-ségnek/cseredobfékbetétnek minősül:

6.1. Továbbá a 78. sz. előírás 2.9. szakasza szerinti kombinált fékrendszerek esetében a jóváhagyott fékbetétrészegység-kombináció(k):

7. A jóváhagyási kérelem benyújtásának dátuma:

8. A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálat:

8.1. A vizsgálati jegyzőkönyv dátuma:

8.2. A vizsgálati jegyzőkönyv száma:

9. A jóváhagyást megadták/kiterjesztették/elutasították/visszavonták (2)

10. Hely:

11. Dátum:

12. Aláírás:

13. Az értesítés mellékletét képezi a típusjóváhagyó hatóságoknál letétbe helyezett jóváhagyási akta tartalmát képező dokumentumok jegyzéke, amelybe kérésre betekintést lehet nyerni.

(1) A jóváhagyást megadó/kiterjesztő/elutasító/visszavonó ország egyedi azonosító száma (lásd ezen előírás jóváhagyásra vonatkozó rendelkezéseit).

(2) A nem kívánt rész törlendő.

1B. MELLÉKLET

Szövege kép

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JEL ÉS A JÓVÁHAGYÁSI ADATOK ELRENDEZÉSE

(Lásd ezen előírás 4.2. szakaszát)

A fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy a szóban forgó berendezést Franciaországban hagyták jóvá (E2) a 90. sz. előírásnak megfelelően, a C0359/7248 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám első két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 02. módosítássorozattal módosított 90. sz. előírás alapján adták meg.

Példa tárcsafékbetét-egység jelölésére

jóváhagyási jel

a részegység gyártásának időpontja és a gyártó neve vagy védjegye

a fékbetét gyártmánya és típusa

Példa fékpofarészegység jelölésére

a részegység gyártásának időpontja és a gyártó neve vagy védjegye

jóváhagyási jel

a fékbetét gyártmánya és típusa

Példa dobfékbetét jelölésére

a fékbetét gyártmánya és típusa

a gyártás időpontja

jóváhagyási jel

Megjegyzés: A jelölések fenti példákon látható és egymáshoz viszonyított elhelyezése nem kötelező jellegű.

3. MELLÉKLET

AZ M1, M2 ÉS N1 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEIRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. A 13./13-H. sz. ELŐÍRÁSNAK VALÓ MEGFELELŐSÉG

A 13./13-H. sz. előírás követelményeinek teljesülését járművön végzett vizsgálat alapján kell bizonyítani.

1.1. A jármű előkészítése

1.1.1. Vizsgálati jármű

A vizsgálatra benyújtott fékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és meghatározott bekoptatási eljárás hiányában a gyártónak a műszaki szolgálattal egyetértésben kidolgozott utasításai szerint kell bekoptatni.

1.1.2. Bejáratási (bekoptatási) eljárás

1.1.2.1. Általános feltételek

A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységeket fel kell szerelni a megfelelő kerékfékszerkezetre. Csere-fékbetétrészegységek esetében új fékbetéteket kell használni. A dobfékbetétek lehetnek előzetesen megmunkáltak a fékbetétek és a dob(ok) közötti lehető legjobb kezdeti illeszkedés érdekében. A vizsgálati járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie.

Összehasonlító vizsgálathoz használt és már a vizsgálati járműre felszerelt eredeti fékbetétrészegységek is használhatók, feltéve, hogy jó állapotban vannak, és kezdeti vastagságuknak legfeljebb 20 százaléka kopott el. Nem lehetnek rajtuk sérülések, repedések, túlzott korrózió vagy túlmelegedés jelei. Bekoptatásukat az alábbiakban leírt eljárással kell elvégezni.

1.1.2.2. Eljárás

Minimum 50 km-es távolságot meg kell tenni, és eközben a féket legalább 100 alkalommal, különböző lassítást eredményező (legalább 1 m/s2 és 5 m/s2 között), 50 km/h és 120 km/h közötti kiindulási sebességen működtetni kell. A bejáratási eljárás során legalább 3 alkalommal el kell érni 250 °C és 500 °C közötti hőmérsékletet tárcsafékbetét-egységek, illetve 150 °C és 250 °C közötti hőmérsékletet dobfékbetét-részegységek esetében (a tárcsa vagy a dob súrlódó felületén mérve). A hőmérséklet nem haladhatja meg az 500 °C-t tárcsafékbetét-egységek, és a 250 °C-t dobfékbetét-részegységek esetében.

1.1.2.3. A fékhatásosság ellenőrzése

Egyszerre csak egy tengelyt fékezve végre kell hajtani 5 fékezést 70 km/h sebességről 0 km/h-ra (első tengely), illetve 45 km/h-ról 0 km/h-ra (hátsó tengely) 4 Mpa vezetéknyomással (1) és 100 °C kezdeti hőmérséklettel az egyes megállások esetében. Az 5 egymást követő nem monoton eredménynek az átlagos legnagyobb lassuláshoz képest a 0,6 m/s2 (első tengely) vagy a 0,4 m/s2 (hátsó tengely) mértékű tűréshatáron belül kell maradnia.

Amennyiben nem teljesül ez a követelmény, az 1.1.2.2. szakasz szerinti bejáratási eljárást meg kell hosszabbítani, és az 1.1.2.3. szakasz szerinti fékhatásosság-ellenőrzést meg kell ismételni.

1.2. A jármű fékrendszerét a szóban forgó jármű-kategóriára (M1, M2 vagy N1) vonatkozó, a 13. sz. előírás 4. melléklete 1. és 2. szakaszában, illetve a 13-H. sz. előírás 3. melléklete 1. és 2. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelően kell vizsgálni, aszerint, hogy a rendszer eredeti jóváhagyásának figyelembevételével melyik előírás alkalmazandó. Az alkalmazandó követelmények, illetve vizsgálatok a következők:

1.2.1. Üzemi fékrendszer

1.2.1.1. 0. típusú vizsgálat kioldott tengelykapcsolóval, terhelt járművel, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.4.2. szakasza, illetve a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 1.4.2. szakasza szerint.

1.2.1.2. 0. típusú vizsgálat zárt tengelykapcsolóval, terheletlen és terhelt járművel, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.4.3.1. szakasza (stabilitási vizsgálat) és 1.4.3.2. szakasza (kizárólag a v = 0,8 vmax kezdeti sebességgel végzett vizsgálat) vagy a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 1.4.3.1. és 1.4.3.2. szakasza szerint.

1.2.1.3. I. típusú vizsgálat, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.5. szakasza vagy a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 1.5. szakasza szerint.

1.2.2. Biztonsági fékrendszer

1.2.2.1. 0. típusú vizsgálat kioldott tengelykapcsolóval, terhelt járművel, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 2.2. szakasza, illetve a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 2.2. szakasza szerint (ezt a vizsgálatot el lehet hagyni azokban az esetekben, amikor nyilvánvaló, hogy a követelmények teljesülnek, például átlós fékkörfelosztás esetében).

1.2.3. Rögzítőfékrendszer

(Csak akkor kell alkalmazni, ha azokat a fékeket használják a jármű rögzítésére, amelyek fékbetéteit jóvá kívánják hagyatni.)

1.2.3.1. A rögzítőfék vizsgálata 18 %-os lejtőn, terhelt járművel, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 2.3.1. szakasza szerint, vagy a rögzítőfék vizsgálata 20 %-os lejtőn, terhelt járművel, a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 2.3.1. szakasza szerint.

1.3. A járműnek teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. melléklete 2. szakaszának vagy a 13-H. sz. előírás 3. melléklete 2. szakaszának az adott jármű-kategóriára vonatkozó valamennyi követelményét.

2. KIEGÉSZÍTŐ KÖVETELMÉNYEK

A kiegészítő követelményeknek való megfelelést a következő két módszer egyikével kell bizonyítani:

2.1. Járművön végzett vizsgálat (osztott tengelyes vizsgálat)

Ehhez a vizsgálathoz a járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie, és a fékezést kioldott tengelykapcsolóval, vízszintes úton kell végrehajtani.

A jármű üzemi fékműködtető rendszerét olyan berendezéssel kell felszerelni, amely elválasztja egymástól az első és hátsó tengelyek fékjeit úgy, hogy azok egymástól függetlenül legyenek használhatók.

Ha az első tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet, a vizsgálat alatt a hátsó tengely fékjei nem működhetnek.

Ha a hátsó tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet, a vizsgálat alatt az első tengely fékjei nem működhetnek.

2.1.1. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat

Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a következő módszerrel végzett vizsgálat eredményeinek összevetésével:

2.1.1.1.

Legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő pedálerőkkel vagy vezetéknyomással a kerék blokkolásáig, vagy 6 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás kialakulásáig, vagy a szóban forgó jármű-kategóriára megengedett legnagyobb pedálerőig, az alábbi táblázatban megadott kezdeti sebességekkel:

Jármű-kategória	Vizsgálati sebesség km/h-ban
Jármű-kategória	Első tengely	Hátsó tengely
M1	70	45
M2	50	40
N1	65	50

A fék kezdeti hőmérséklete minden fékezés előtt legfeljebb 100 °C lehet.

2.1.1.2.

Minden fékezés esetében fel kell jegyezni és ábrázolni kell a pedálerőt vagy a vezetéknyomást és az átlagos legnagyobb lassulást, és meg kell határozni az ahhoz szükséges pedálerőt (ha ez lehetséges) vagy vezetéknyomást, hogy az első tengely fékjeinél 5 m/s2, a hátsó tengely fékjeinél pedig 3 m/s2 legyen az átlagos legnagyobb lassulás. Ha ezeket az értékeket nem lehet elérni a legnagyobb megengedett pedálerővel, alternatívaként meg kell határozni a legnagyobb lassulás eléréséhez szükséges pedálerőt vagy vezetéknyomást.

2.1.1.3.

Ha az ugyanazzal a működtetőerővel vagy vezetéknyomással elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.

2.1.2. Sebességérzékenységi vizsgálat

2.1.2.1. E melléklet 2.1.1.2. szakasza szerint kapott pedálerővel és legfeljebb 100 °C kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:

a)	első tengely: 65, 100 km/h és 135 km/h, ha a vmax nagyobb, mint 150 km/h;

b)	hátsó tengely: 45, 65 km/h és 90 km/h, ha a vmax nagyobb, mint 150 km/h.

2.1.2.2. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.

2.1.2.3. A nagyobb sebességeknél feljegyzett átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 15 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél feljegyzett lassulásoktól.

2.2. Lendítőtömeges fékpadi vizsgálat

2.2.1. Vizsgálóberendezés

A vizsgálatokhoz a szóban forgó járműfékeket egy lendítőtömeges fékpadra kell felszerelni. A fékpadot úgy kell felműszerezni, hogy az lehetővé tegye a fordulatszám, a féknyomaték, a fékvezetéknyomás, a fékezés megkezdése utáni fordulatok, a fékezési idő és a fékforgórész hőmérsékletének folyamatos regisztrálását.

2.2.2. Vizsgálati feltételek

2.2.2.1. A fékpad forgó tömegének az alábbi táblázatban megadott legnagyobb járműtömeg tengelyre eső része felének és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb gumiabroncs gördülési sugarának kell megfelelnie.

Jármű-kategória	A legnagyobb járműtömeg tengelyre eső része
Jármű-kategória	első	hátsó
M1	0,77	0,32
M2	0,69	0,44
N1	0,66	0,39

2.2.2.2. A fékpad kezdeti fordulatszámának meg kell felelnie e melléklet 2.2.3. és 2.2.4. szakaszában megadott lineáris járműsebességnek, és a gumiabroncs dinamikus gördülési sugarán kell alapulnia.

2.2.2.3. A vizsgálatra benyújtott fékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre és az alábbi eljárás szerint be kell őket koptatni:

1. bekoptatási szakasz, 64 részfékezés 80 km/h-ról 30 km/h-ra változó vezetéknyomás mellett:

		Hátsó tengely	Hátsó tengely
Paraméter	Első tengely	Tárcsafék	Dobfék
Ciklusonkénti részfékezések száma	32	32	32
Fékezési sebesség (km/h)	80	80	80
Felengedési sebesség (km/h)	30	30	30
Kezdeti fékhőmérséklet (°C)	< 100	< 100	< 80
Végső fékhőmérséklet (°C)	Nyitott	Nyitott	Nyitott
1. részfékezés nyomása (kPa)	1 500	1 500	1 500
2. részfékezés nyomása (kPa)	3 000	3 000	3 000
3. részfékezés nyomása (kPa)	1 500	1 500	1 500
4. részfékezés nyomása (kPa)	1 800	1 800	1 800
5. részfékezés nyomása (kPa)	2 200	2 200	2 200
6. részfékezés nyomása (kPa)	3 800	3 800	3 800
7. részfékezés nyomása (kPa)	1 500	1 500	1 500
8. részfékezés nyomása (kPa)	2 600	2 600	2 600
9. részfékezés nyomása (kPa)	1 800	1 800	1 800
10. részfékezés nyomása (kPa)	3 400	3 400	3 400
11. részfékezés nyomása (kPa)	1 500	1 500	1 500
12. részfékezés nyomása (kPa)	2 600	2 600	2 600
13. részfékezés nyomása (kPa)	1 500	1 500	1 500
14. részfékezés nyomása (kPa)	2 200	2 200	2 200
15. részfékezés nyomása (kPa)	3 000	3 000	3 000
16. részfékezés nyomása (kPa)	4 600	4 600	4 600
17. részfékezés nyomása (kPa)	2 600	2 600	2 600
18. részfékezés nyomása (kPa)	5 100	5 100	5 100
19. részfékezés nyomása (kPa)	2 200	2 200	2 200
20. részfékezés nyomása (kPa)	1 800	1 800	1 800
21. részfékezés nyomása (kPa)	4 200	4 200	4 200
22. részfékezés nyomása (kPa)	1 500	1 500	1 500
23. részfékezés nyomása (kPa)	1 800	1 800	1 800
24. részfékezés nyomása (kPa)	4 600	4 600	4 600
25. részfékezés nyomása (kPa)	2 600	2 600	2 600
26. részfékezés nyomása (kPa)	1 500	1 500	1 500
27. részfékezés nyomása (kPa)	3 400	3 400	3 400
28. részfékezés nyomása (kPa)	2 200	2 200	2 200
29. részfékezés nyomása (kPa)	1 800	1 800	1 800
30. részfékezés nyomása (kPa)	3 000	3 000	3 000
31. részfékezés nyomása (kPa)	1 800	1 800	1 800
32. részfékezés nyomása (kPa)	3 800	3 800	3 800
Ciklusok száma	2	2	2

2. bekoptatási szakasz, 10 megállás 100 km/h-ról 5 km/h-ra 0,4 g lassulás és növekvő kezdeti hőmérsékletek mellett:

		Hátsó tengely	Hátsó tengely
Paraméter	Első tengely	Tárcsafék	Dobfék
Ciklusonkénti megállások száma	10	10	10
Fékezési sebesség (km/h)	100	100	100
Felengedési sebesség (km/h)	< 5	< 5	< 5
Lassulási szint (g)	0,4	0,4	0,4
Legnagyobb nyomás (kPa)	16 000	16 000	10 000
1. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 100	< 100	< 100
2. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 215	< 215	< 151
3. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 283	< 283	< 181
4. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 330	< 330	< 202
5. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 367	< 367	< 219
6. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 398	< 398	< 232
7. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 423	< 423	< 244
8. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 446	< 446	< 254
9. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 465	< 465	< 262
10. kezdeti hőmérséklet (°C)	< 483	< 483	< 270
Ciklusok száma	1	1	1

Helyreállás, 18 fékezés 80 km/h-ról 30 km/h-ra 3 000 kPa vezetéknyomás mellett:

		Hátsó tengely	Hátsó tengely
Paraméter	Első tengely	Tárcsafék	Dobfék
Ciklusonkénti megállások száma	18	18	18
Fékezési sebesség (km/h)	80	80	80
Felengedési sebesség (km/h)	30	30	30
Nyomás (kPa)	3 000	3 000	3 000
Kezdeti fékhőmérséklet (°C)	< 100	< 100	< 80
Végső fékhőmérséklet (°C)	Nyitott	Nyitott	Nyitott
Ciklusok száma	1	1	1

2.2.2.4. Végre kell hajtani 5 fékezést 80 km/h-ról 0 km/h-ra 4 MPa vezetéknyomás és az egyes megállások esetében 100 °C-os kezdeti hőmérséklet mellett. Az 5 egymást követő nem monoton eredménynek az átlagos legnagyobb lassuláshoz képest a 0,6 m/s2 mértékű tűréshatáron belül kell maradnia.

Amennyiben nem teljesül ez a követelmény, az „1. bekoptatási szakasz” bejáratási eljárást a kívánt fékhatásosság-stabilitás eléréséig kell ismételni.

2.2.2.5. Hűtőlevegő használata megengedett. A fékezés során a fékre áramló levegő sebessége:

vair = 0,33 v

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

2.2.3. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat

Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a következő módszerrel végzett vizsgálat eredményeinek összevetésével.

2.2.3.1. Az M1 és N1 jármű-kategóriák esetében 80 km/h, az M2 esetében 60 km/h kezdeti sebességről indulva, az egyes fékezések előtt legfeljebb 100 °C fékhőmérséklet mellett legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő vezetéknyomással, 6 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás kialakulásáig.

2.2.3.2. Minden fékezés esetében fel kell jegyezni és ábrázolni kell a vezetéknyomást és az átlagos legnagyobb lassulást, valamint meg kell határozni az 5 m/s2 lassulás eléréséhez szükséges vezetéknyomást.

2.2.3.3. Ha az ugyanazzal a működtetőerővel vagy vezetéknyomással elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.

2.2.4. Sebességérzékenységi vizsgálat

2.2.4.1. A 2.2.3.2. szakasz szerint kapott vezetéknyomás és legfeljebb 100 °C kezdeti fékhőmérséklet mellett az alábbi lineáris járműsebességnek megfelelő fordulatszámok mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:

75, 120 km/h és 160 km/h, ha a vmax nagyobb, mint 150 km/h.

2.2.4.2. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.

2.2.4.3. A nagyobb sebességeknél feljegyzett átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 15 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél feljegyzett lassulásoktól.

(1) Nem hidraulikus fékrendszerek esetében ezzel egyenértékű bemeneti értéket kell alkalmazni.

4. MELLÉKLET

AZ M3, N2 ÉS N3 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEIRE ÉS DOBFÉKBETÉTJEIRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. JÁRMŰVÖN VÉGZETT VIZSGÁLAT

1.1. Vizsgálati jármű

Egy azt/azokat a járműtípus(ok)at képviselő járművet, amelyhez/amelyekhez a csere-fékbetétrészegység vagy dobfékbetét jóváhagyását kérik, fel kell szerelni a jóváhagyási kérelem tárgyát képező fékbetétrészegységgel vagy dobfékbetéttel és a fékvizsgálatokhoz szükséges műszerekkel a 13. sz. előírás követelményei szerint.

1.2. Vizsgálatok és követelmények

1.2.1. A 13. sz. előírásnak való megfelelőség

1.2.1.1. A jármű fékrendszerét a szóban forgó jármű-kategóriára (M3, N2 vagy N3) vonatkozó, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1. és 2. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelően kell vizsgálni. Az alkalmazandó követelmények, illetve vizsgálatok a következők:

1.2.1.1.1. Üzemi fékrendszer

1.2.1.1.1.1. 0. típusú vizsgálat kioldott tengelykapcsolóval, terhelt járművel

1.2.1.1.1.2. 0. típusú vizsgálat zárt tengelykapcsolóval, terheletlen és terhelt járművel, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.4.3.1. szakasza (stabilitási vizsgálat) és 1.4.3.2. szakasza (kizárólag a v = 0,8 vmax kezdeti sebességgel végzett vizsgálat) szerint.

1.2.1.1.1.3. I. típusú vizsgálat a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.5.1. és 1.5.3. szakasza szerint

1.2.1.1.1.4. II. típusú vizsgálat

A terhelt járművet úgy kell vizsgálni, hogy a bevitt energia egyenértékű legyen azzal, amit ugyanennyi idő alatt a terhelt, 2,5 %-os lejtőn lefelé 30 km/h átlagos sebességgel 6 km távolságot megtevő járműnél regisztráltak, üres sebességfokozatban, úgy, hogy a fékezési energiát egyedül az üzemi fékrendszer veszi fel.

1.2.1.1.2. Biztonsági fékrendszer

1.2.1.1.2.1. 0. típusú vizsgálat kioldott tengelykapcsolóval, terhelt járművel (ez a vizsgálat elhagyható, ha azt az e melléklet 1.2.2. szakasza szerinti vizsgálatok helyettesítik).

1.2.1.1.3. Rögzítőfékrendszer

(Csak akkor kell alkalmazni, ha azokat a fékeket használják a jármű rögzítésére, amelyek fékbetéteit jóvá kívánják hagyatni.)

1.2.1.1.3.1. Vizsgálat 18 %-os lejtőn lefelé, a jármű terhelve

1.2.1.2. A járműnek teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. mellékletének 2. szakaszában erre a jármű-kategóriára meghatározott minden idevágó követelményt.

1.2.2. Kiegészítő követelmények (osztott tengelyes vizsgálat)

Az alábbiakban bemutatott vizsgálatokhoz a járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie, és a fékezést kioldott tengelykapcsolóval, vízszintes úton kell végrehajtani.

Ha az első tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet vagy dobfékbetétet, a vizsgálat alatt a hátsó tengely fékjei nem működhetnek.

Ha a hátsó tengely fékjeire kívánják jóváhagyatni a fékbetétrészegységet vagy dobfékbetétet, a vizsgálat alatt az első tengely fékjei nem működhetnek.

1.2.2.1. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat

Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét és az eredeti fékbetétrészegység vagy az eredeti dobfékbetét hideg fékhatásosságát a következő módszerrel végzett vizsgálat eredményeinek összevetésével:

1.2.2.1.1. Legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő pedálerővel vagy vezetéknyomással a kerék blokkolásáig, vagy 3,5 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás kialakulásáig, vagy a megengedett legnagyobb pedálerőig vagy a legnagyobb vezetéknyomásig, 45 km/h kezdeti sebesség és az egyes fékezések kezdetekor legfeljebb 100 °C-os fékhőmérséklet mellett.

1.2.2.1.2. Minden fékezés esetében fel kell jegyezni és ábrázolni kell a pedálerőt vagy a vezetéknyomást és az átlagos legnagyobb lassulást, és meg kell határozni az ahhoz szükséges pedálerőt vagy vezetéknyomást, hogy 3 m/s2 legyen az átlagos legnagyobb lassulás (ha ez lehetséges). Ha ezt az értéket nem lehet elérni, alternatívaként meg kell határozni a legnagyobb lassulás eléréséhez szükséges pedálerőt vagy vezetéknyomást.

1.2.2.1.3. Ha az ugyanazzal a működtetőerővel vagy vezetéknyomással elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét az eredeti fékbetétrészegységhez vagy eredeti dobfékbetéthez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.

1.2.2.2. Sebességérzékenységi vizsgálat

1.2.2.2.1. E melléklet 1.2.2.1.2. szakasza szerint kapott pedálerő és legfeljebb 100 °C kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:

40 km/h-ról 20 km/h-ra,

60 km/h-ról 40 km/h-ra, és

80 km/h-ról 60 km/h-ra (ha vmax ≥ 90 km/h).

1.2.2.2.2. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.

1.2.2.2.3. A nagyobb sebességeknél feljegyzett átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 25 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél feljegyzett lassulásoktól.

2. LENDÍTŐTÖMEGES FÉKPADI VIZSGÁLAT

2.1. Vizsgálóberendezés

2.1.1. Vizsgálati feltételek

2.1.1.1. A fékpad forgó tömegének a legnagyobb járműtömeg 0,55 részének a tengelyre eső része felének és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb gumiabroncs gördülési sugarának kell megfelelnie.

2.1.1.2. A fékpad kezdeti fordulatszámának meg kell felelnie az alábbi szakaszokban megadott lineáris járműsebességnek, és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb és legkisebb gumiabroncs dinamikus gördülési sugarán kell alapulnia.

2.1.1.3. A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységeket vagy dobfékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és meghatározott bekoptatási eljárás hiányában a gyártónak a műszaki szolgálattal egyetértésben kidolgozott utasításai szerint kell bekoptatni.

2.1.1.4. Hűtőlevegő használata esetén a fékre áramló levegő sebessége:

vair = 0,33v

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

2.1.1.5. A fékre szerelt működtetődugattyúnak az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legkisebb méretűnek kell lennie.

2.2. Vizsgálatok és követelmények

2.2.1. A 13. sz. előírásból származó vizsgálatok

2.2.1.1. 0. típusú vizsgálat

60 km/h kezdeti sebességről indulva, az egyes fékezések előtt legfeljebb 100 °C fékhőmérséklet mellett legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő vezetéknyomással a járműtípus(ok) fékrendszere által folyamatosan biztosított vezetéknyomás-értékig (pl. a kompresszor bekapcsolási nyomása). Legalább 5 m/s2 átlagos legnagyobb lassulást kell elérni.

2.2.1.2. 0. típusú vizsgálat, fékhatásosság nagy sebességen

A fékezés kezdetekor legfeljebb 100 °C-os fékhőmérséklet mellett végre kell hajtani három fékezést N2 kategóriájú járművek jóváhagyása esetében 100 km/h, M3 és N3 kategóriájú járművek jóváhagyása esetében pedig 90 km/h sebességről a 2.2.1.1. szakaszban meghatározott folyamatosan biztosított vezetéknyomás segítségével. A három fékezés során elért átlagos legnagyobb lassulás számtani közepének el kell érnie legalább a 4 m/s2 értéket.

2.2.1.3. I. típusú vizsgálat

2.2.1.3.1. Melegítési eljárás

Végre kell hajtani 20 egymást követő részfékezést v1 = 60 km/h sebességről v2 = 30 km/h sebességre, 60 másodperces ciklusidővel, az első fékezésnél legfeljebb 100 ≤C-os fékhőmérséklettel kezdve. A vezetéknyomásnak az első fékezéskor 3 m/s2 lassulásnak kell megfelelnie és a további fékezések során állandónak kell maradnia.

2.2.1.3.2. Meleg fékhatásosság

A melegítési eljárás befejeztével meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a fenti 2.2.1.1. szakasz feltételei mellett, a 2.2.1.1. szakaszban meghatározott folyamatosan biztosított vezetéknyomás alkalmazásával (a hőmérsékleti viszonyok eltérőek lehetnek). A meleg fékkel elért átlagos legnagyobb lassulás nem lehet kisebb, mint a hideg fékkel elért érték 60 %-a vagy 4 m/s2.

2.2.1.3.3. Helyreállás

A meleg fékezés után 120 másodperccel kezdve 5 teljes megállást kell végezni a fenti 2.2.1.3.1. szakaszban megadott vezetéknyomással, legalább 2 perces intervallumokban, 60 km/h kezdeti sebességről. Az ötödik fékezés kezdetekor a fékhőmérséklet legfeljebb 100 °C lehet, és az elért átlagos legnagyobb lassulás legfeljebb 10 százalékkal térhet el a 60 km/h sebességen végzett 0. típusú vizsgálat vezetéknyomás/lassulás arányából számított értéktől.

2.2.1.4. II. típusú vizsgálat

2.2.1.4.1. Melegítési eljárás

A fékeket 12 percen keresztül 30 km/h állandó sebességen 0,15 m/s2a lssulásnak megfelelő állandó féknyomaték segítségével fel kell melegíteni.

2.2.1.4.2. Meleg fékhatásosság

2.2.1.5. A rögzítőfék-hatásosság statikus vizsgálata

2.2.1.5.1. Az alkalmazások teljes tartományát figyelembe véve meg kell határozni a legkedvezőtlenebb esetet a fékre ható bemeneti erő, az egy tengely által fékezendő legnagyobb járműtömeg és a gumiabroncssugár tekintetében.

2.2.1.5.2. A féket a fenti 2.2.1.5.1. szakaszban meghatározott bemeneti erővel be kell húzni.

2.2.1.5.3. A fékpad tengelyére enyhén növekvő nyomatékot kell alkalmazni a dob vagy tárcsa elfordításához. Abban a pillanatban, amikor a fékpad tengelye elkezd mozogni, meg kell mérni a kimenő nyomatékot a féknél, majd ki kell számítani a megfelelő tengelyfékerőt a 2.2.1.5.1. szakaszban meghatározott gumiabroncssugár segítségével.

2.2.1.5.4. A 2.2.1.5.3. szakasz szerint mért fékerő és a 2.2.1.5.1. szakasz szerint meghatározott járműtömeg felének hányadosa legalább 0,18 kell, hogy legyen.

2.2.2. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat

Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét és az eredeti fékbetétrészegység vagy az eredeti dobfékbetét hideg fékhatásosságát a 2.2.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálat eredményeinek összevetésével.

2.2.2.1. A 2.2.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálatot az eredeti fékbetétrészegység vagy eredeti dobfékbetét egy készletével kell végrehajtani.

2.2.2.2. Ha az ugyanazzal a vezetéknyomással elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel kapott értéktől, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét az eredeti fékbetétrészegységhez vagy eredeti dobfékbetéthez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.

2.2.3. Sebességérzékenységi vizsgálat

2.2.3.1. A 2.2.1.1. szakaszban meghatározott folyamatosan biztosított vezetéknyomás és legfeljebb 100 °C kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:

60 km/h-ról 30 km/h-ra,

80 km/h-ról 60 km/h-ra, és

110 km/h-ról 80 km/h-ra (ha vmax ≥ 90 km/h).

2.2.3.2. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.

2.2.3.3. A nagyobb sebességeknél feljegyzett átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 25 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél feljegyzett lassulásoktól.

5. MELLÉKLET

AZ O1 ÉS O2 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEIRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK

Az ebben a mellékletben bemutatott vizsgálati módszer lendítőtömeges fékpadi vizsgálaton alapul. A vizsgálatok vizsgálati járművön vagy görgős fékpadon is végrehajthatók, feltéve, hogy ugyanazon vizsgálati körülmények érhetők el és ugyanazokat a paramétereket lehet mérni, mint a lendítőtömeges fékpadon.

2. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

A vizsgálatokhoz a szóban forgó járműfékeket egy lendítőtömeges fékpadra kell felszerelni. A fékpadot úgy kell felműszerezni, hogy az lehetővé tegye a fordulatszám, a féknyomaték, a fékvezeték-nyomás vagy pedálerő, a fékezés megkezdése utáni fordulatok, a fékezési idő és a fékforgórész hőmérsékletének folyamatos regisztrálását.

2.1. Vizsgálati feltételek

2.1.1. A fékpad forgó tömegének a legnagyobb járműtömeg tengelyre eső része felének és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legnagyobb gumiabroncs gördülési sugarának kell megfelelnie.

2.1.2. A fékpad kezdeti fordulatszámának meg kell felelnie e melléklet 3.1. szakaszában megadott lineáris járműsebességnek, és az adott járműtípus(ok)ra engedélyezett legkisebb gumiabroncs dinamikus gördülési sugarán kell alapulnia.

2.1.3. A vizsgálatra benyújtott fékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, és meghatározott bekoptatási eljárás hiányában a gyártónak a műszaki szolgálattal egyetértésben kidolgozott utasításai szerint kell bekoptatni.

2.1.4. Hűtőlevegő használata esetén a fékre áramló levegő sebessége:

vair = 0,33v

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

2.1.5. A fékre szerelt működtető berendezésnek ugyanolyannak kell lennie, mint amilyet a járművön használnak.

3. Vizsgálatok és követelmények

3.1. 0. típusú vizsgálat

60 km/h kezdeti sebességről indulva, az egyes fékezések előtt legfeljebb 100 °C fékhőmérséklet mellett legalább hat egymást követő fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő vezetéknyomással vagy pedálerővel, a legnagyobb vezetéknyomásig vagy 6 m/s2a lssulás kialakulásáig. Az utolsó fékezést meg kell ismételni 40 km/h kezdeti sebességgel.

3.2. I. típusú vizsgálat

3.2.1. Melegítési eljárás

A féket legfeljebb 100 °C-os fékforgórész-hőmérsékletről indulva folyamatos fékezéssel fel kell melegíteni a 13. sz. előírás 4. melléklete 1.5.2. szakaszának előírásai szerint.

3.2.2. Meleg fékhatásosság

A melegítési eljárás befejeztével 40 km/h kezdeti sebességgel meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a fenti 3.2.1. szakasz feltételei mellett, ugyanazon vezetéknyomás vagy pedálerő alkalmazásával (a hőmérsékleti viszonyok eltérőek lehetnek). A meleg fékkel elért átlagos legnagyobb lassulás nem lehet kisebb, mint a hideg fékkel elért érték 60 %-a vagy 3,5 m/s2.

3.3. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat

Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a 3.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálat eredményeinek összevetésével.

3.3.1. A 3.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálatot az eredeti fékbetétrészegység egy készletével kell végrehajtani.

3.3.2. Ha az ugyanazzal a vezetéknyomással vagy pedálerővel elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.

6. MELLÉKLET

AZ O3 ÉS O4 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEIRE ÉS DOBFÉKBETÉTJEIRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

Az ebben a mellékletben előírt vizsgálatok végrehajthatók vizsgálati járművön vagy lendítőtömeges fékpadon vagy görgős fékpadon a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függelékének 3.1–3.4. szakaszában említettekkel megegyező feltételekkel.

2. VIZSGÁLATOK ÉS KÖVETELMÉNYEK

2.1. A 13. sz. előírás 11. mellékletének való megfelelőség

A fékeket a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függelékének 3.5. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelően kell vizsgálni.

2.1.1. Az eredményeket a 13. sz. előírás 11. mellékletének 3. függeléke szerinti nyomtatványon kell jelenteni.

2.1.2. Össze kell hasonlítani ezen eredményeket és az ugyanazon körülmények között az eredeti fékbetétrészegységekkel vagy eredeti dobfékbetétekkel kapott eredményeket.

2.1.3. A csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét ugyanazon bemeneti nyomatékon elért meleg fékhatásosságának az I. típusú vagy a III. típusú vizsgálatban (az adott esettől függően) az alábbi értéket kell adnia:

a)	egyenlő vagy nagyobb, mint az eredeti fékbetétrészegység vagy az eredeti dobfékbetét meleg fékhatásossága; vagy

b)	a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét hideg fékhatásosságának legalább 90 százaléka.

A működtető megfelelő lökete nem haladhatja meg az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel elért érték 110 százalékát, és nem haladhatja meg a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függelékének 2. szakaszában meghatározott sp értéket. Amennyiben az eredeti fékbetétrészegységet vagy dobfékbetétet a II. típusú vizsgálati követelmények alapján vizsgálják, a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.7.2. szakaszában foglalt minimumkövetelményeket (III. típusú vizsgálat) kell alkalmazni a csere-fékbetétrészegység vagy dobfékbetét tekintetében.

2.2. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat (0. típus)

2.2.1. E melléklet 1. szakaszának feltételei szerint és 60 km/h kezdeti sebességről indulva, legfeljebb 100 °C fékhőmérséklet mellett legalább 6 egymást követő fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő működtetőerővel vagy vezetéknyomással 6,5 bar nyomásig vagy 6 m/s2 lassulás eléréséig.

2.2.2. Minden fékezésnél fel kell jegyezni és ábrázolni kell a működtetőerőt vagy vezetéknyomást és az átlagos féknyomatékot vagy az átlagos legnagyobb lassulást.

2.2.3. Össze kell hasonlítani ezen eredményeket és az azonos vizsgálati körülmények között az eredeti fékbetétrészegységekkel vagy eredeti dobfékbetétekkel kapott eredményeket.

2.2.4. Ha az ugyanazzal a bemeneti erővel vagy vezetéknyomással elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában – 5 % és + 15 % közötti értékben tér el az eredeti fékbetétrészegységgel vagy eredeti dobfékbetéttel kapott értéktől, úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység vagy cseredobfékbetét az eredeti fékbetétrészegységhez vagy eredeti dobfékbetéthez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.

7. MELLÉKLET

AZ L KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEIRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

1.1. Egy azt/azokat a járműtípus(oka)t képviselő járművet, amelyhez/amelyekhez a csere-fékbetétrészegység jóváhagyását kérik, fel kell szerelni a jóváhagyási kérelem tárgyát képező fékbetétrészegységgel és a fékvizsgálatokhoz szükséges műszerekkel a 78. sz. előírás követelményei szerint.

1.2. A vizsgálatra benyújtott fékbetétrészegységeket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetekre, és meghatározott bekoptatási eljárás hiányában a gyártónak a műszaki szolgálattal egyetértésben kidolgozott utasításai szerint kell bekoptatni.

1.3. A 78. sz. előírás 2.9. szakasza értelmében kombinált fékrendszerrel rendelkező járművekhez szánt fékbetétrészegységek esetében az első és hátsó tengelyre szerelt, jóváhagyatni kívánt fékbetétrészegység-kombináció(ka)t kell vizsgálni.

A kombináció állhat mindkét tengely esetében csere-fékbetétrészegységekből és/vagy az egyik tengelyen csere-fékbetétrészegységből, a másik tengelyen pedig eredeti fékbetétrészegységből.

2. VIZSGÁLATOK ÉS KÖVETELMÉNYEK

2.1. A 78. sz. előírásnak való megfelelőség

2.1.1. A jármű fékrendszerét a szóban forgó jármű-kategóriára (L1, L2, L3, L4 vagy L5) vonatkozó, a 78. sz. előírás 3. melléklete 1. szakaszában foglalt követelményeknek megfelelően kell vizsgálni. Az alkalmazandó követelmények, illetve vizsgálatok a következők:

2.1.1.1. 0. típusú vizsgálat kioldott tengelykapcsolóval

A vizsgálatot csak terhelt állapotban lehet elvégezni. Legalább hat fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő működtetőerővel vagy vezetéknyomással a kerék blokkolásáig, vagy 6 m/s2 lassulás eléréséig vagy a megengedett legnagyobb működtetőerőig.

2.1.1.2. 0. típusú vizsgálat zárt tengelykapcsolóval

Csak L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében alkalmazható

2.1.1.3. 0. típusú vizsgálat nedves fékkel

Nem alkalmazandó L5 kategóriájú járművek vagy azon dobfékek vagy teljesen zárt tárcsafékek esetében, amelyekkel kapcsolatban a 78. sz. előírásnak való megfelelőséget vizsgáló jóváhagyási folyamat során nem kell végrehajtani ezt a vizsgálatot.

2.1.1.4. I. típusú vizsgálat

Csak L3, L4 és L5 kategóriájú járművek esetében alkalmazható

2.1.2. A járműnek teljesítenie kell a 78. sz. előírás 3. melléklete 2. szakaszában az adott jármű-kategóriára vonatkozóan meghatározott minden idevágó követelményt.

2.2. Kiegészítő követelmények

2.2.1. Hidegfékhatás-egyenértékűségi vizsgálat

Össze kell hasonlítani a csere-fékbetétrészegység és az eredeti fékbetétrészegység hideg fékhatásosságát a 2.1.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálat eredményeinek összevetésével.

2.2.1.1. A 2.1.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálatot az eredeti fékbetétrészegység egy készletével kell végrehajtani.

2.2.1.2. Ha az ugyanazzal a vezetéknyomással elért átlagos legnagyobb lassulás a kapott görbe felső kétharmadában 15 %-nál nem tér el jobban az eredeti fékbetétrészegységgel kapott értéktől, akkor úgy kell tekinteni, hogy a csere-fékbetétrészegység az eredeti fékbetétrészegységhez hasonló fékhatásossági jellemzőket mutat.

2.2.2. Sebességérzékenységi vizsgálat

Ezt a vizsgálatot csak az L3, az L4 és az L5 kategóriájú járművek esetében kell elvégezni, mégpedig terhelt járművön a 0. típusú vizsgálat feltételei szerint, kioldott tengelykapcsolóval. A vizsgálati sebességek azonban eltérőek.

2.2.2.1. A 2.1.1.1. szakaszban leírt 0. típusú vizsgálat eredményei alapján meg kell határozni azt a működtetőerőt vagy vezetéknyomást, amely megfelel az adott jármű-kategória átlagos legnagyobb lassulása minimális elvárt értékének.

2.2.2.2. A 2.2.2.1. szakaszban meghatározott működtetőerő vagy vezetéknyomás és legfeljebb 100 °C kezdeti fékhőmérséklet mellett a következő kezdeti sebességek mindegyikével három fékezést kell végrehajtani:

40 km/h, 80 km/h és 120 km/h (ha vmax ≥ 130 km/h).

2.2.2.3. A három fékezés mindegyik csoportjára átlagolni kell az eredményeket, és a sebességet a megfelelő átlagos legnagyobb lassulás függvényében kell ábrázolni.

2.2.2.4. A nagyobb sebességeknél feljegyzett átlagos legnagyobb lassulások legfeljebb 15 %-kal térhetnek el a legkisebb sebességnél feljegyzett lassulásoktól.

7a. MELLÉKLET

AZ L KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉG-CSOPORTJAINAK MEGHATÁROZÁSÁRA SZOLGÁLÓ KRITÉRIUMOK

1. CSOPORTOSÍTÁSI KRITÉRIUMOK

A csoportosítás a következő megközelítés szerint történik:

a)	a fékbetét egyedi súrlódóanyaga alapján;

b)	csak a féknyereg egyik oldalán található dugattyú(k) által működtetett fékbetétrészegység súrlódóanyagának területe alapján.

A súrlódóanyag területén a fékbetét körvonala által bezárt teljes terület értendő (lásd az 1. ábrán a piros színnel keresztben vonalkázott területet), a hornyoktól és/vagy kiszögellésektől eltekintve:

1. ábra

A terület alapján három csoport határozható meg, lásd az 1. táblázatot:

1. táblázat

Csoport	A fékbetét területe [cm2]
A	≤ 15
B	> 15 ≤ 22
C	> 22

2. A JÓVÁHAGYATNI KÍVÁNT CSOPORTOT KÉPVISELŐ FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉG KIVÁLASZTÁSÁRA SZOLGÁLÓ ELJÁRÁS

A jóváhagyatni kívánt fékbetétrészegységet a következő kritériumok alapján kell meghatározni:

a)	a jóváhagyandó súrlódóanyag megválasztása;

b)	a választott súrlódóanyag gyakorlati alkalmazásainak ellenőrzése;

c)	a kiválasztott fékbetétrészegységek területének meghatározása az 1. táblázat szerint, besorolás az A, a B vagy a C csoportba;

a legrosszabb eredményekkel járó alkalmazás kiválasztása minden csoport esetében az Ep index (mozgási energia/fékbetétterület) legmagasabb értéke alapján, az alábbiak szerint:

Ep =

× M × p × (V × c)2/(S × qp)

ahol:

a mozgási energia indexe [kJ/cm2]

a jármű össztömege [kg]

a jármű tömegének felosztása:

első fékrendszer:

i.	75 százalék 1 féktárcsa esetében

ii.	37,5 százalék 2 féktárcsa esetében

hátsó fékrendszer:

50 %

a jármű legnagyobb sebessége [m/s]

a sebesség korrekciós együtthatója:

c)	az első fékrendszer esetében = 0,8

a hátsó fékrendszer esetében: a féktárcsa átmérője szerint változó érték:

i.	0,5 ha az átmérő ≤ 245 [mm],

ii.	0,6 ha az átmérő Ø > 245 < 280 [mm],

iii.	0,75 ha az átmérő ≥ 280 [mm].

a fékbetét területe az 1. táblázat szerint [cm2].

az 1 féknyeregre jutó fékbetétek száma

3. A JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE ÚJ ALKALMAZÁSRA

Meglévő csoporthoz besorolandó új alkalmazások esetében a mozgási energia (Ep = mozgási energia [kJ/cm2]) indexének növelése a referenciacsoport fékbetétrészegységének jóváhagyása során figyelembe vett értékhez viszonyítva legfeljebb 10 százalékos mértékben megengedett.

8. MELLÉKLET

A JÁRMŰ ÜZEMI FÉKRENDSZERÉTŐL FÜGGETLEN, KÜLÖNÁLLÓ RÖGZÍTŐFÉKRENDSZEREKBEN VALÓ HASZNÁLATRA SZÁNT CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEKRE VONATKOZÓ MŰSZAKI ELŐÍRÁSOK

1. A 13./13-H. sz. ELŐÍRÁSNAK VALÓ MEGFELELŐSÉG

A 13./13-H. sz. előírás követelményeinek teljesülését járművön végzett vizsgálat alapján kell bizonyítani.

1.1. Járművön végzett vizsgálat

Egy azt/azokat a járműtípus(oka)t képviselő járművet, amelyhez/amelyekhez a csere-fékbetétrészegység jóváhagyását kérik, fel kell szerelni a jóváhagyási kérelem tárgyát képező csere-fékbetétrészegységgel és a fékvizsgálatokhoz szükséges műszerekkel a 13. vagy a 13-H. sz. előírás követelményei szerint (értelemszerűen). A járműnek teljesen terhelt állapotban kell lennie. A vizsgálatra benyújtott fékbetéteket fel kell szerelni a megfelelő fékszerkezetre, bekoptatás nélkül.

1.2. A jármű rögzítőfékrendszerét – aszerint, hogy a rendszer eredeti jóváhagyása alapján melyik előírás alkalmazandó – a 13. sz. előírás 4. mellékletének 2.3. szakaszában vagy a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 2.3. szakaszában foglalt valamennyi követelménynek megfelelően kell vizsgálni.

9. MELLÉKLET

A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES KIEGÉSZÍTŐ ELJÁRÁSOK

A. RÉSZ

A súrlódási viselkedés megállapítása fékpadi vizsgálattal

1. BEVEZETÉS

Az A. rész az ezen előírás értelmében jóváhagyott csere-fékbetétrészegységekre vagy cseredobfékbetétekre vonatkozik.

1.1. Egy adott cserefékbetétrészegység-típus mintapéldányait olyan fékpadon kell vizsgálni, amely képes a vizsgálati körülmények létrehozására és az e mellékletben leírt vizsgálatok végrehajtására.

1.2. A mintapéldány súrlódási viselkedésének megállapításához a vizsgálati eredményeket kell kiértékelni.

1.3. A mintapéldányok súrlódási viselkedését össze kell hasonlítani csere-fékbetétrészegység ezen típusára meghatározott szabvánnyal a megfelelés ellenőrzése céljából.

2. AZ M1, M2, N1, O1, O2 ÉS L KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSERE-FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEI

2.1. Berendezés

2.1.1. A fékpad kialakításának olyannak kell lennie, hogy elhelyezhető és működtethető legyen rajta egy teljes méretű fékszerkezet, amely hasonló ahhoz, mint amelyet az ezen előírás 5. szakasza szerinti jóváhagyási vizsgálathoz használatos járműtengelyre szerelnek.

2.1.2. A tárcsa vagy a dob fordulatszámának terheletlen állapotban 660 ± 10 1/min (1) értékűnek kell lennie, és teljes terhelés esetén sem eshet 600 1/min alá.

2.1.3. A vizsgálati ciklusoknak és a ciklusok alatti fékezéseknek beállíthatóknak és automatikusaknak kell lenniük.

2.1.4. A kimenő nyomatékot vagy a féknyomást (állandó nyomaték módszere) és a munkafelület hőmérsékletét fel kell jegyezni.

2.1.5. Biztosítani kell, hogy közvetlenül a féken 600 ± 60 m3/h térfogatárammal hűtőlevegő áramoljon át.

2.2. A vizsgálat menete

2.2.1. A minta előkészítése

A gyártó bejáratási ütemtervének biztosítania kell, hogy a tárcsafékbetét-egységek felületérintkezési területe legalább 80 %-os legyen anélkül, hogy felületi hőmérsékletük meghaladná a 300 °C-t, a felfutó fékpofarészegységek esetében pedig a felületérintkezési terület 70 % legyen anélkül, hogy felületi hőmérsékletük meghaladná a 200 °C-t.

2.2.2. Vizsgálati ütemterv

A vizsgálati ütemterv egy sor egymásra következő fékezési ciklusból áll, amelyek mindegyike X számú, 5 másodperces fékezésből és azt követő 10 másodperces fékezés nélküli szakaszból áll.

A következő két módszer egyike alkalmazható.

2.2.2.1. Vizsgálati ütemterv állandó nyomással

2.2.2.1.1. Tárcsafékbetét-egységek

A féknyeregdugattyú(k)ra ható p nyomásnak állandónak kell lennie a következő képlet szerint:

Md	=	150 Nm, ha Ak ≤ 18,1 cm2
Md	=	300 Nm, ha Ak > 18,1 cm2
Ak	=	a féknyeregdugattyú(k) felülete
rw	=	a tárcsa tényleges sugara

Ciklusszám	Fékezések száma (X)	Kezdeti fékforgórész-hőmérséklet (°C)	Legnagyobb fékforgórész-hőmérséklet (°C)	Mesterséges hűtés
1	1 × 10	≤ 60	nyitott	nem
2–6	5 × 10	100	nyitott (350) (2)	nem
7	1 × 10	100	nyitott	igen

2.2.2.1.2. Fékpofarészegységek

Az átlagos érintkezési nyomásnak a fékbetét munkafelületén 22 ± 6 N/cm2 állandó értéken kell lennie, statikus (belső szorítóerő-növeléssel nem rendelkező) fékre számolva.

Ciklusszám	Fékezések száma (X)	Kezdeti fékforgórész-hőmérséklet (°C)	Legnagyobb fékforgórész-hőmérséklet (°C)	Mesterséges hűtés
1	1 × 10	≤ 60	200	igen
2	1 × 10	100	nyitott	nem
3	1 × 10	100	200	igen
4	1 × 10	100	nyitott	nem

2.2.2.2. Vizsgálati ütemterv állandó nyomatékon

Ez a módszer csak tárcsafékbetét-egységeknél alkalmazható. A fékező nyomatéknak ± 5 % tűréssel állandónak kell lennie, és úgy kell beállítani, hogy garantálja, hogy a fékforgórész-hőmérsékletek ne haladják meg a következő táblázatban megadott legnagyobb értékeket.

Ciklusszám	Fékezések száma (X)	Kezdeti fékforgórész-hőmérséklet (°C)	Legnagyobb fékforgórész-hőmérséklet (°C)	Mesterséges hűtés
1	1 × 5	≤ 60	300–350 (200–250) (3)	nem
2–4	3 × 5	100	300–350 (200–250)	nem
5	1 × 10	100	500–600 (300–350)	nem
6–9	4 × 5	100	300–350 (200–250)	nem
10	1 × 10	100	500–600 (300–350)	nem
11–13	3 × 5	100	300–350 (200–250)	nem
14	1 × 5	≤ 60	300–350 (200–250)	nem

2.3. A vizsgálati eredmények kiértékelése

A súrlódási viselkedést a vizsgálati ütemterv kiválasztott pontjain feljegyzett féknyomatékból kell meghatározni. Ahol a fékezési tényező állandó, pl. tárcsaféknél, a féknyomaték átalakítható súrlódási tényezővé.

2.3.1. Tárcsafékbetét-egységek

2.3.1.1. Az üzemi súrlódási tényező (μοp) a 2–7. ciklus alatt (állandó nyomású módszer) vagy a 2–4., 6–9. és 11–13. ciklus alatt (állandó nyomaték módszer) rögzített értékek átlaga; a mérést minden ciklus első fékezésének megkezdése után egy másodperccel kell végezni.

2.3.1.2. A legnagyobb súrlódási tényező (μmax) az összes ciklus során rögzített értékek közül a legnagyobb.

2.3.1.3. A legkisebb súrlódási tényező (μmin) az összes ciklus során rögzített értékek közül a legkisebb.

2.3.2. Fékpofarészegységek

2.3.2.1. Az átlagos nyomaték (Mmean) az első és a harmadik ciklus alatti ötödik fékezés során rögzített féknyomaték legnagyobb és legkisebb értékének átlaga.

2.3.2.2. A meleg nyomaték (Mhot) a második és negyedik ciklus alatt kialakult legkisebb féknyomaték. Ha ezek alatt a ciklusok alatt a hőmérséklet 300 °C fölé emelkedik, a 300 °C-on mért értéket kell Mhot-nak tekinteni.

2.4. Elfogadási kritériumok

2.4.1. Minden fékbetétrészegység típus-jóváhagyási kérelméhez be kell nyújtani az alábbiakat:

2.4.1.1.

tárcsafékbetét-részegységek esetében a μop, a μmin és a μmax értéke,

2.4.1.2.

fékpofarészegységek esetében az Mmean és az Mhot értéke.

2.4.2. Jóváhagyott fékbetétrészegység-típus gyártása során a mintadaraboknak meg kell felelniük e melléklet 2.4.1. szakasza szerinti rögzített értékeknek, a következő tűréshatárokon belül:

2.4.2.1.

tárcsafékbetétek esetében:

μοp ± a rögzített érték 15 %-a;

μmin ≥ rögzített érték;

μmax ≤ rögzített érték.

2.4.2.2.

szimplex dobfékbetétek esetében:

Mmean ± a rögzített érték 20 %-a;

Mhot ≥ rögzített érték.

3. AZ M3, N2, N3, O3 ÉS O4 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK FÉKBETÉTRÉSZEGYSÉGEI ÉS DOBFÉKBETÉTJEI

3.1. Berendezés

3.1.1. A fékpadra 60 mm hengerátmérőjű, rögzített féknyerges tárcsaféket kell felszerelni, valamint egy tömör (nem belső hűtésű) tárcsát, amelynek átmérője 278 ± 2 mm, vastagsága pedig 12 mm ± 0,5 mm. A hátlaphoz 44 cm2 ± 0,5 cm2 felületű és legalább 6 mm vastagságú, szögletes súrlódóanyag-darabot kell rögzíteni.

3.1.2. A tárcsa fordulatszámának terheletlen állapotban 660 ± 10 1/min értékűnek kell lennie, és teljes terhelés esetén sem eshet 600 1/min alá.

3.1.3. Az átlagos érintkezési nyomásnak a fékbetét munkafelületén 75 N/cm2 ± 10 N/cm2 állandó értéken kell lennie.

3.1.4. A vizsgálati ciklusoknak és a ciklusok alatti fékezéseknek beállíthatóknak és automatikusaknak kell lenniük.

3.1.5. A kimenő nyomatékot és a munkafelület hőmérsékletét fel kell jegyezni.

3.1.6. Biztosítani kell, hogy közvetlenül a féken 600 ± 60 m3/h térfogatárammal hűtőlevegő áramoljon át.

3.2. A vizsgálat menete

3.2.1. A minta előkészítése

A gyártó bejáratási eljárásának legalább 80 %-os felületérintkezési területet kell biztosítania a 200 °C-os felületi hőmérséklet meghaladása nélkül.

3.2.2. Vizsgálati ütemterv

A vizsgálati eljárás egy sor egymásra következő fékezési ciklusból áll, amelyek mindegyike X számú, 5 másodperces fékezésből és azt követő 10 másodperces fékezés nélküli szakaszból áll.

Ciklusszám	Fékezések száma (X)	Kezdeti fékforgórész-hőmérséklet (°C)	Mesterséges hűtés
1	5	100	igen
2	5	növekszik ≤ 200	nem
3	5	200	nem
4	5	növekszik ≤ 300	nem
5	5	300	nem
6	3	250	igen
7	3	200	igen
8	3	150	igen
9	10	100	igen
10	5	növekszik ≤ 300	nem
11	5	300	nem

3.3. A vizsgálati eredmények kiértékelése

A súrlódási viselkedést a vizsgálati ütemterv kiválasztott ciklusaiban feljegyzett féknyomatékból kell meghatározni. A féknyomatékot át kell alakítani súrlódási tényezővé (μ).

Az egyes fékezések μ értékét az 5 másodperces fékezések számtani közepeként kell meghatározni.

3.3.1. A μop1 üzemi súrlódási tényező az 1. ciklus fékezései során rögzített μ értékek számtani közepe, μop2 pedig a 9. ciklus fékezései során rögzített μ értékek számtani közepe.

3.3.2. A μmax legnagyobb súrlódási tényező az 1–11. ciklus során rögzített μ értékek közül a legmagasabb.

3.3.3. A μmin legkisebb súrlódási tényező az 1–11. ciklus során rögzített μ értékek közül a legalacsonyabb.

3.4. Elfogadási kritériumok

3.4.1. Az egyes cserefékbetétrészegység-típusok vagy cseredobfékbetét-típusok jóváhagyására vonatkozó kérelmekhez minden esetben meg kell adni a μοp1, μοp2, μmin és μmax értékeket.

3.4.2. Jóváhagyott cserefékbetétrészegység-típus vagy cseredobfékbetét-típus gyártása során a mintadaraboknak meg kell felelniük az e melléklet 3.4.1. szakasza szerinti rögzített értékeknek, a következő tűréshatárokon belül:

μop1, μop2 ± a rögzített érték 15 %-a;

μmin ≥ rögzített érték;

μmax ≤ rögzített érték.

B. RÉSZ

AZ ÖNTÖTTVAS FÉKTÁRCSÁK ÉS FÉKDOBOK GYÁRTÁSÁNAK MEGFELELŐSÉGE

1. BEVEZETÉS

A B. rész az ezen előírás értelmében jóváhagyott csereféktárcsákra és -fékdobokra vonatkozik.

2. KÖVETELMÉNYEK

A gyártás megfelelőségét az alábbiak rendszeres ellenőrzésével és dokumentálásával kell igazolni:

2.1. Kémiai összetétel

2.2. Mikroszerkezet

A mikroszerkezetet az ISO 945-1:2006 szabvánnyal összhangban kell meghatározni.

a)	a mátrix összetételének leírása;

b)	a grafitforma, a grafitelrendezés és a grafitnagyság leírása.

2.3. Mechanikai tulajdonságok

a)	az ISO 6892:1998 szabvány szerint mért szakítószilárdság;

b)	az ISO 6506-1:2005 szabvány szerint mért Brinell-keménység.

A méréseket minden esetben az adott féktárcsából vagy fékdobból vett mintán kell elvégezni.

2.4. Geometriai jellemzők

Féktárcsák:

a)	vastagságingadozás;

b)	súrlódó felület oldalirányú ütése;

c)	súrlódó felület érdessége;

d)	fékpofavastagság-ingadozás (belső hűtésű féktárcsák esetében).

Fékdobok:

ovalitás;

b)	súrlódó felület érdessége.

2.5. Elfogadási kritériumok

Minden csereféktárcsa és cserefékdob jóváhagyási kérelméhez be kell nyújtani az alábbiakat magában foglaló termékleírást:

a)	az egyes elemek kémiai összetétele és a megengedett tartomány, vagy adott esetben a legnagyobb érték;

b)	a 2.2. szakasz szerinti mikroszerkezet;

c)	a 2.3. szakasz szerinti mechanikai tulajdonságok és azok megengedett tartománya vagy adott esetben a legalacsonyabb érték.

Egy jóváhagyott csereféktárcsa vagy cserefékdob rutingyártása során a gyártásnak egyezést kell mutatnia ezekkel a rögzített előírásokkal.

A geometriai jellemzők tekintetében a féktárcsák nem haladhatják meg az 5.3.4.1.1. szakaszban, fékdobok pedig az 5.3.4.1.2. szakaszban előírt értékeket.

2.6. Dokumentáció

A dokumentációnak tartalmaznia kell a gyártó által elfogadott legnagyobb és legalacsonyabb megengedett értékeket.

2.7. A vizsgálat gyakorisága

Az e mellékletben előírt méréseket minden egyes gyártási tétel esetében el kell végezni.

C. RÉSZ

A MARTENZITES ROZSDAMENTES ACÉL FÉKTÁRCSÁK GYÁRTÁSÁNAK MEGFELELŐSÉGE

1. BEVEZETÉS

A C. rész az ezen előírás értelmében jóváhagyott csereféktárcsákra vonatkozik.

2. KÖVETELMÉNYEK

A gyártás megfelelőségét az alábbiak rendszeres ellenőrzésével és dokumentálásával kell igazolni:

2.1. Kémiai összetétel

2.2. Mechanikai tulajdonságok

Az ISO 6508-1:2005 szabvány szerint mért Rockwell C-keménység.

A méréseket minden esetben az adott féktárcsából vagy fékdobból vett mintán kell elvégezni.

2.3. Geometriai jellemzők

Féktárcsák:

a)	vastagságingadozás;

b)	súrlódó felület oldalirányú ütése;

c)	súrlódó felület érdessége.

2.4. Elfogadási kritériumok

Minden csereféktárcsa és cserefékdob jóváhagyási kérelméhez be kell nyújtani az alábbiakat magában foglaló termékleírást:

a)	az egyes elemek kémiai összetétele és annak megengedett tartománya, vagy adott esetben a legnagyobb érték;

b)	a 2.3. szakasz szerinti mechanikai tulajdonságok és azok megengedett tartománya vagy adott esetben a legalacsonyabb érték.

Egy jóváhagyott csereféktárcsa vagy cserefékdob rutingyártása során a gyártásnak egyezést kell mutatnia ezekkel a rögzített előírásokkal.

A geometriai jellemzőket tekintve a féktárcsák nem haladhatják meg az 5.3.4.1.1. szakaszban előírt értékeket.

2.5. Dokumentáció

A dokumentációnak tartalmaznia kell a gyártó által elfogadott legnagyobb és legalacsonyabb megengedett értékeket.

2.6. A vizsgálat gyakorisága

Az e mellékletben előírt méréseket minden egyes gyártási tétel esetében el kell végezni.

(1) L1 és L2 kategóriájú járművek esetében kisebb vizsgálati sebesség is alkalmazható.

(2) Az L kategóriájú járművek esetében a hőmérsékletet 350 °C-ra kell korlátozni. Szükség esetén ennek megfelelően csökkenteni kell a ciklusonkénti fékezésszámot. Ez esetben azonban növelni kell a ciklusszámot a fékezések számának állandó értéken tartása érdekében.

(3) A zárójelben levő értékek az L kategóriájú járművekre vonatkoznak.

10. MELLÉKLET

ÁBRÁK

1. Az M, N és o kategóriájú járművek féktárcsáinak kialakítási típusai (példák)

Lapos

Cilinder alakú

Tányér alakú

Kúpos

Kétperemes

B	a rögzítőfuratok átmérője (vagy csavarmenetes furatok esetében a menetméret)
D	a féktárcsa külső átmérője
F(i)	a súrlódó felület belső átmérője (törzsön belüli oldal)
F(o)	a súrlódó felület belső átmérője (törzsön kívüli oldal)
H	a rögzítőperem vastagsága
L(k)	hűtőcsatorna (szellőzőcső) szélessége
S(new)	tárcsavastagság (névleges)
S(min)	tárcsavastagság (legkisebb megengedett kopásvastagság)
T(i)	belső átmérő (a rögzítőcsap átmérője)
T(k)	a rögzítőcsapok furathelyének száma („x”) és az osztókör átmérője
T(t)	a tárcsa teljes hossza

2. Az M, N és o kategóriájú járművek fékdobjai (példák)

A	a dob belső átmérője
B	a súrlódó felület szélessége
C	a rögzítőcsapok furathelyének száma („x”) és az osztókör átmérője
D	a rögzítőcsap átmérője
E	a dob külső szélessége
F	a rögzítőperem vastagsága
G	a dob külső átmérője
H	a burkolat átmérője
I	a rögzítőfuratok átmérője

3. Az L1, L2, L3, L4 ÉS L5 kategóriájú járművek féktárcsái kialakításának típusai (példák)

Egy darabból álló típus: olyan féktárcsa, amelynek fékfelülete és fékharangja egy darabot alkot, és ezért azonos anyagból készült.

Kompozit rögzített típus: olyan féktárcsa, amelynek fékgyűrűje acélból, míg fékharangja más anyagból, általában alumíniumból készült; a két alkatrészt csavarozott vagy szegecselt csatlakozással mereven egymáshoz erősítik.

Úszó típus: olyan féktárcsa, amelynek fékgyűrűje a harangtól sugárirányban kioldódik a hőtágulás lehetővé tétele érdekében.

B	a rögzítőfuratok átmérője (vagy csavarmenetes furatok esetében a menetméret)
D	a féktárcsa külső átmérője
F(i)	a súrlódó felület belső átmérője (törzsön belüli oldal)
F(o)	a súrlódó felület belső átmérője (törzsön kívüli oldal)
H	a rögzítőperem vastagsága
S(new)	tárcsavastagság (névleges)
S(min)	tárcsavastagság (legkisebb megengedett kopásvastagság)
T(i)	belső átmérő (a rögzítőcsap átmérője)
T(k)	a rögzítőcsapok furathelyének száma („x”) és az osztókör átmérője
T(t)	a tárcsa teljes hossza

11. MELLÉKLET

AZ M ÉS N KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSEREFÉKTÁRCSÁIRA VAGY CSEREFÉKDOBJAIRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. A VIZSGÁLAT ÁTTEKINTÉSE

Az ezen előírás 5.3. szakaszában előírt vizsgálatok leírása jármű-kategóriák szerint:

A11/1A. táblázat

M1, N1 kategóriájú járművek

Járművön végzett vizsgálat

Alternatív fékpadi vizsgálat

A 13./13-H. sz. előírás szerinti fékhatásosság-vizsgálatok

2.2.1.

0. típusú vizsgálat kioldott tengelykapcsolóval

3.4.1.

0. típusú vizsgálat (szimulációs vizsgálat, kioldott tengelykapcsolóval)

2.2.2.

0. típusú vizsgálat zárt tengelykapcsolóval

3.4.4.

0. típusú szimulációs fékvizsgálat zárt tengelykapcsolóval

A 2.2.2. pontnak megfelelő fordulatszám és terhelés

2.2.3.

I. típus

3.4.2.

I. típus

2.3.	Rögzítőfékrendszer (adott esetben)

—

Az eredeti alkatrésszel való összehasonlító vizsgálat

2.4.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

3.5.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes kerékfékeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

Integritásvizsgálatok

Jármű nélküli, fékpadi vizsgálat

4.1.	Féktárcsák

4.1.1.

Féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata

4.1.2.

Féktárcsák magas terhelésű vizsgálata

4.2.

Fékdobok

4.2.1.

Fékdobok termikusfáradás-vizsgálata

4.2.2.

Fékdobok magas terhelésű vizsgálata

A11/1B táblázat

M2, M3, N2, N3 kategóriájú járművek

Járművön végzett vizsgálat

Alternatív fékpadi vizsgálat

A 13. sz. előírás szerinti fékhatásosság-vizsgálatok

2.2.1.

0. típusú vizsgálat kioldott tengelykapcsolóval

3.4.1.

0. típus

2.2.3.

I. típus

3.4.2.

I. típus

2.2.4.

II. típus

3.4.3.

II. típus

2.3.	Rögzítőfékrendszer (szükség esetén)

—

Az eredeti alkatrésszel való összehasonlító vizsgálat

2.4.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

3.5.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes kerékfékeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

Integritásvizsgálatok

Jármű nélküli, fékpadi vizsgálat

4.1.	Féktárcsák

4.1.1.

Termikus fáradás

4.1.2.

Magas terhelésű vizsgálat

4.2.

Fékdobok

4.2.1.

Termikus fáradás

4.2.2.

Magas terhelésű vizsgálat

2. A JÁRMŰVÖN VÉGZETT VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

2.1. Vizsgálati jármű

A kiválasztott vizsgálati csoportot (a fogalommeghatározást lásd ezen előírás 5.3.6. szakaszában) képviselő járműre, amelynek tekintetében a csereféktárcsára/cserefékdobra jóváhagyást, illetve alkatrész-vizsgálati jegyzőkönyvet kértek, fel kell szerelni e csereféktárcsát/cserefékdobot, valamint a fékek vizsgálatára szolgáló berendezéseket a 13. vagy a 13-H. sz. előírás rendelkezéseinek megfelelően.

A fékezés végrehajtásának módját szabályozó egységes eljárás hiányában a vizsgálatot a műszaki szolgálattal való megállapodás szerint kell lefolytatni. Az alább felsorolt minden vizsgálatot bejáratott fékeken kell elvégezni.

A csereféktárcsákat/cserefékdobokat ugyanazon eljárással kell bejáratni, mint az eredeti féktárcsákat/fékdobokat.

2.2. Üzemi fékrendszer

2.2.1. 0. típusú fékvizsgálatok kioldott tengelykapcsolóval, terhelt járművel

Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.4.2. szakasza vagy a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 1.4.2. szakasza szerint kell elvégezni.

2.2.2. 0. típusú fékvizsgálatok zárt tengelykapcsolóval, terheletlen és terhelt járművel

Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.4.3. szakasza (a jármű viselkedését nagy sebességről történő fékezés során tesztelő járulékos vizsgálat) vagy a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 1.4.3. szakasza szerint kell elvégezni.

2.2.3. I. típusú fékvizsgálatok

Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.5.1. szakasza vagy a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 1.5.1. szakasza szerint kell elvégezni.

Az I. típusú fékvizsgálat befejeztével a még meleg fékek fékhatásosságának teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.5.3. szakaszában vagy a 13-H. sz. előírás 3. mellékletének 1.5.2. szakaszában foglaltakat.

2.2.4. II. típusú fékvizsgálatok

Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.6. szakasza szerint kell elvégezni.

2.3. Rögzítőfékrendszer (szükség esetén)

2.3.1. Ha az üzemi és a rögzítőfékrendszer ugyanannak a féktárcsának vagy fékdobnak a súrlódó felületét használja, nincs szükség a rögzítőfékrendszer külön vizsgálatára. A terhelt járművel elvégzett 0. típusú vizsgálat sikeressége esetén úgy kell tekinteni, hogy a rögzítőfékrendszerrel kapcsolatos követelmények is teljesülnek.

2.3.2. Statikus vizsgálat 18 %-os lejtőn, terhelt járművel

2.3.3. A járműnek teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. melléklete 2.3. szakaszának vagy a 13-H. sz. előírás 3. melléklete 2.3. szakaszának az adott jármű-kategóriára vonatkozó valamennyi követelményét.

2.4. A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

Ehhez a vizsgálathoz a járműnek terhelt állapotban kell lennie, és a fékezést kioldott tengelykapcsolóval, vízszintes úton kell végrehajtani.

A jármű üzemi fékrendszerét olyan eszközzel kell felszerelni, amely elválasztja egymástól az első és hátsó kerekek fékjeit úgy, hogy azokat bármikor lehetséges legyen egymástól függetlenül is működtetni.

Ha az első kerekek csereféktárcsáival vagy -fékdobjaival kapcsolatban van szükség jóváhagyásra vagy alkatrész-vizsgálati jegyzőkönyvre, a vizsgálat alatt a hátsó kerekek fékjei nem működhetnek.

Ha a hátsó kerekek csereféktárcsáival vagy -fékdobjaival kapcsolatban van szükség jóváhagyásra vagy alkatrész-vizsgálati jegyzőkönyvre, a vizsgálat alatt az első kerekek fékjei nem működhetnek.

2.4.1. Összehasonlító fékhatásosság-vizsgálat hideg állapotú fékek esetében

Hideg állapotú fékeknél a csereféktárcsák és -fékdobok fékhatásosságát az alábbi vizsgálat eredményeinek összehasonlításával lehet összevetni az eredeti alkatrészek fékhatásosságával.

2.4.1.1. Csereféktárcsák és -fékdobok alkalmazásával a folyamat részeként legalább hat egymást követő fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő működtetőerővel vagy féknyomással a kerék blokkolásáig, illetve 6 m/s2 (M1, M2, N1) vagy 3,5 m/s2 (M3, N2, N3) átlagos legnagyobb lassulás eléréséig, vagy az adott jármű-kategória tekintetében megengedett legnagyobb működtetőerőig, illetve vezetéknyomásig; az első vagy hátsó tengelyre felszerelt féktárcsák és fékdobok vizsgálatánál alkalmazott kezdeti sebesség az alábbi táblázat szerint alakul:

A11/2.4.1.1. táblázat

Jármű-kategória	Vizsgálati sebesség km/h-ban
Jármű-kategória	Első tengely	Hátsó tengely
M1	70	45
M2	50	40
N1	65	50
M3, N2, N3	45	45

A féktárcsa/fékdob kezdeti hőmérséklete a fékezések előtt legfeljebb 100 °C lehet.

2.4.1.2. A 2.4.1.1. szakaszban ismertetett fékvizsgálatot az eredeti féktárcsán/fékdobon is el kell végezni.

2.4.1.3. Ha az ugyanazzal az üzemi nyomással vagy működtetőerővel elért átlagos legnagyobb lassulási értékek a kapott görbe felső kétharmadában ± 10 %-nál vagy ± 0,4 m/s2-nál nem térnek el jobban az eredeti féktárcsával/fékdobbal kapott értékektől, úgy kell tekinteni, hogy a csereféktárcsa/cserefékdob az eredeti féktárcsákhoz/fékdobokhoz hasonló dinamikus súrlódási jellemzőket mutat.

3. LENDÍTŐTÖMEGES FÉKPADI VIZSGÁLAT

3.1. A fékpad felszerelése

A vizsgálatra a fékpadot az érintett jármű(vek) eredeti féknyergével vagy kerékfékével kell felszerelni. A lendítőtömeges fékpadot állandó nyomatékot tartó berendezéssel és egy olyan készülékkel kell felszerelni, amely folyamatosan jegyzi a fordulatszámot, a féknyomást, a fékezés megkezdése utáni fordulatok számát, a féknyomatékot, a fékezési időt és a féktárcsák/fékdobok hőmérsékletét.

3.2. Vizsgálati feltételek

3.2.1. A lendítőtömeges fékpad lendítőtömege

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegének – ± 5 %-os megengedett eltéréssel – a lehető legközelebb kell beállítva lennie ahhoz az elméleti értékhez, amely megfelel a fékezett jármű teljes tehetetlensége azon részének, amelyet a megfelelő kerék fékez le. A számításhoz használt képlet a következő:

I = m · rdyn 2

Ahol:

I	=	tehetetlenségi nyomaték (kgm2);
rdyn	=	a gumiabroncs dinamikus gördülési sugara (m);
m	=	vizsgálati tömeg (a jármű legnagyobb tömegének a megfelelő kerék által fékezett része), ezen előírás szerint.

3.2.1.1. Dinamikus gördülési sugár

A lendítőtömeg kiszámítása során a jármű (vagy a tengely) esetében engedélyezett legnagyobb gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát (rdyn) kell figyelembe venni.

3.2.1.2. Vizsgálati tömeg

A lendítőtömeg kiszámításakor alkalmazandó vizsgálati tömeg a következő:

első tengelyre szerelt féktárcsák és fékdobok vizsgálata esetén:

mveh	=	a jármű legnagyobb megengedett tömege
nfront	=	az első tengelyek száma

hátsó tengelyre szerelt féktárcsák és fékdobok vizsgálata esetén:

mveh	=	a jármű legnagyobb megengedett tömege
nrear	=	a hátsó tengelyek száma

A11/3.2.1.2. táblázat

Jármű-kategória	A figyelembe veendő m tömeg százalékában
Jármű-kategória	X értékek (első tengely)	Y értékek (hátsó tengely)
M1	77	32
M2	69	44
N1	66	39
M3, N2, N3	55	55

több mint 2 tengelyes járművek féktárcsáinak és fékdobjainak vizsgálata esetén:

m = 0,55 maxle

maxle: a tengely műszakilag megengedett legnagyobb tömege

3.2.2. A fékpad kezdeti fordulatszámának meg kell felelnie az adott járműre engedélyezett gumiabroncsok legnagyobb és legkisebb dinamikus gördülési sugarának átlagán alapuló 80 km/h (M1, N1) vagy 60 km/h (M2, M3, N2, N3) lineáris járműsebességnek.

3.2.3. Hűtés

A hűtést a 3.2.3.1. vagy a 3.2.3.2. szakasznak megfelelően lehet elvégezni.

3.2.3.1. A vizsgálatot komplett kerékkel kell végrehajtani (gumiabroncs és kerékpánt), amelyet a fék mozgó részére erősítenek fel, amint az a járművön is lenne (legkedvezőtlenebb eset).

Az I. és II. típusú vizsgálatok esetében a melegítési szakaszban a léghűtés olyan sebességen és légáramoltatással használható, amely a tényleges viszonyokat szimulálja; a légáramlás legnagyobb sebessége vAir = 0,33 v lehet.

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

Egyéb esetekben a hűtőlevegőre vonatkozóan nincs megkötés.

A hűtőlevegő hőmérsékletének meg kell felelnie a környezeti hőmérsékletnek.

3.2.3.2. Kerékpánt nélkül végrehajtott vizsgálat

Az I. és II. típusú vizsgálatok esetében a melegítési szakaszban a hűtés nem engedélyezett.

Egyéb esetekben a hűtőlevegőre vonatkozóan nincs megkötés.

3.2.4. A fék előkészítése

3.2.4.1. Tárcsafékek

A vizsgálatot a 13. vagy a 13-H. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott új fékbetétrészegységeket tartalmazó féktárcsa alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező hasonló állapotban, például a védő zsírréteget eltávolítva).

3.2.4.2. Dobfékek

A vizsgálatot a 13. vagy a 13-H. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott új fékbetétrészegységeket tartalmazó új fékdob alkalmazásával kell elvégezni (adott esetben a védő zsírréteget eltávolítva).

A fékbetétek megmunkálása a dob és a betét közötti megfelelő érintkezés érdekében megengedett.

3.3. Alternatív fékpadi fékhatásosság-vizsgálat

A11/3.3. táblázat

1a.	M1, M2, N1 kategóriájú járművek esetében A bejáratási (bekoptatási) eljárást a 3. melléklet 2.2.2.3. szakasza ismerteti.
1b.	M3, N2, N3 kategóriájú járművek esetében Bejáratás (bekoptatás): 100 vagy 200 fékezés (féktárcsa, illetve fékdob esetében) Ti = 150 °C vagy 100 °C (féktárcsa, illetve fékdob esetében) vi = 60 km/h dm = 1 és 2 m/s2 között váltakozik
2.	A dinamikus súrlódási jellemzőket lásd e melléklet 3.5.1. szakaszában.
3.	A 0. típusú fékvizsgálat (szimulációs vizsgálat, kioldott tengelykapcsolóval) leírását lásd e melléklet 3.4.1. szakaszában.
4.	Az I. típusú fékvizsgálat leírását lásd e melléklet 3.4.2. szakaszában
5.	Újbóli bekoptatás: 10 vagy 20 fékezés (féktárcsa, illetve fékdob esetében) Ti = 150 °C vagy 100 °C (féktárcsa, illetve fékdob esetében) vi = 60 km/h, dm = 1 és 2 m/s2 között váltakozik
6.	A 0. típusú fékvizsgálat (szimulációs vizsgálat, kioldott tengelykapcsolóval) leírását lásd e melléklet 3.4.1. szakaszában.
7.	A 0. típusú fékvizsgálat (szimulációs vizsgálat, zárt tengelykapcsolóval) leírását lásd e melléklet 3.4.4. szakaszában.
8.	Újbóli bekoptatás: (lásd az 5. pontban.)
9.	A dinamikus súrlódási jellemzőket lásd e melléklet 3.5.1. szakaszában.
10.	A II. típusú fékvizsgálatok leírását (szükség esetén) lásd e melléklet 3.4.3. szakaszában
11.	Újbóli bekoptatás: (lásd az 5. pontban.)
	A 12–19. lépés szabadon választható (ha az aktiválás nem elegendő)
12.	A 0. típusú fékvizsgálat leírását lásd e melléklet 3.4.1. szakaszában
13.	Az I. típusú fékvizsgálat leírását lásd e melléklet 3.4.2. szakaszában
14.	Újbóli bekoptatás: (lásd az 5. pontban.)
15.	A dinamikus súrlódási jellemzőket lásd e melléklet 3.5.1. szakaszában.
16.	A 0. típusú fékvizsgálatok (szimulációs vizsgálat, zárt tengelykapcsolóval) leírását lásd e melléklet 3.4.4. szakaszában.
17.	Újbóli bekoptatás: (lásd az 5. pontban.)
18.	A dinamikus súrlódási jellemzőket lásd e melléklet 3.5.1. szakaszában.
19.	Újbóli bekoptatás: (lásd az 5. pontban.)

3.4. Üzemi fékrendszer

3.4.1. 0. típusú fékvizsgálat (szimulációs vizsgálat, kioldott tengelykapcsolóval)

100 km/h (M1/N1) vagy 60 km/h (M2/M3/N2/N3) sebességnek megfelelő kezdeti fordulatszámról indulva, az egyes fékezések előtt legfeljebb 100 °C fékhőmérséklet mellett három fékezést végre kell hajtani ugyanakkora fékműködtető nyomással úgy, hogy a – gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló – átlagos legnagyobb lassulás vagy – a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló – átlagos legnagyobb lassulással egyenértékű féktávolságon alapuló átlagos féknyomaték az M1/N1 kategóriájú járművek esetében legalább 6,43 m/s2, az M2/M3/N2/N3 kategóriájú járművek esetében pedig legalább 5 m/s2 legyen.

Pneumatikus fékrendszerek esetében a fékhengernyomás nem lépheti túl a járműtípus(ok) fékrendszere által folyamatosan biztosított nyomást (például a kompresszor bekapcsolási nyomását), a bemeneti féknyomaték (C) pedig nem lépheti túl a legnagyobb megengedett bemeneti féknyomatékot (Cmax) a járműtípus(ok) legkisebb fékkamráját használva.

Hideg fékhatásnak a három eredmény átlagát kell tekinteni.

3.4.1.1. Gördülési ellenállás

A gördülési ellenállás 0,1 m/s2 lassulásnak felel meg.

3.4.2. I. típusú fékvizsgálat

3.4.2.1. Melegítési eljárás

3.4.2.1.1. A jármű-kategóriának megfelelően egymást követő részfékezéseket kell végrehajtani az alábbi táblázatban meghatározott feltételek szerint. Minden fékezést úgy kell végrehajtani, hogy a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló állandó lassulás vagy a lassulással egyenértékű, a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló állandó féknyomaték 3 m/s2 legyen.

Az első fékezés megkezdésekor a fékhőmérséklet legfeljebb 100 °C lehet.

Jármű-kategória	v1 [km/h]	v2 [km/h]	Δt [sec]	N
M1	80 % vmax ≤ 120 km/h	0,5 v1	45	15
M2	80 % vmax ≤ 100 km/h	0,5 v1	55	15
N1	80 % vmax ≤ 120 km/h	0,5 v1	45	15
M3/N2/N3	80 % vmax ≤ 60 km/h	0,5 v1	60	20

ahol:

v1	=	a kezdeti sebesség a fékezés megkezdésekor
v2	=	a sebesség a fékezés végén
vmax	=	a jármű legnagyobb sebessége
n	=	a fékezések száma
Δt	=	a fékezési ciklus időtartama: egy fékezés és a rákövetkező fékezés megkezdése közötti idő.

3.4.2.1.2. Önműködő fékutánállító berendezéssel felszerelt fékek esetében a fenti I. típusú vizsgálat előtt a fékeket szükség szerint a következő eljárások szerint kell beállítani:

3.4.2.1.2.1. Levegővel működtetett fék(ek) esetében a fékek beállításának olyannak kell lennie, hogy lehetséges legyen az önműködő fékutánállító berendezés működése. Ebből a célból a működtető löketét az alábbiak szerint kell beállítani:

s0 ≥ 1,1 · sre-adjust

(a felső érték nem haladhatja meg a gyártó által ajánlott értéket)

ahol:

sre-adjust

az újraállító löket az önműködő fékutánállító berendezés gyártójának meghatározása szerint, vagyis az a löket, amelynél a berendezés elkezdi újraállítani a fékhézagot a fékrendszer üzemi nyomása 15 %-ának megfelelő, de legalább 100 kPa fékhengernyomás mellett.

Amennyiben a műszaki szolgálattal való megállapodás alapján gyakorlati szempontból nem célszerű a fékhenger löketének mérése, a kezdeti beállítást a műszaki szolgálattal kell egyeztetni.

A fenti feltétel szerint a féket a fékrendszer üzemi nyomásának 30 %-ával, de legalább 200 kPa fékhengernyomással egymás után 50 alkalommal kell működésbe hozni. Ezt egyetlen, legalább 650 kPa fékhengernyomású fékezésnek kell követnie.

3.4.2.1.2.2. A hidraulikus működtetésű tárcsafékek esetében beállítási követelmények nem szükségesek.

3.4.2.1.2.3. A hidraulikus működtetésű dobfékek esetében a fékek beállítását a gyártó utasítása szerint kell elvégezni.

3.4.2.2. Meleg fékhatásosság

A melegítési eljárás befejezése után legkésőbb 60 másodperccel meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a 0. típusú vizsgálat során alkalmazott sebesség- és nyomásfeltételek mellett.

Az M1 és N1 kategóriájú járművek esetében a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulás vagy a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulással egyenértékű féktávolságon alapuló átlagos féknyomaték nem lehet kisebb, mint a 0. típusú vizsgálat során a hideg fékekkel elért érték 75 %-a, és nem lehet kisebb 4,8 m/s2-nál.

Az M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek esetében a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulás vagy a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulással egyenértékű féktávolságon alapuló átlagos féknyomaték nem lehet kisebb, mint a 0. típusú vizsgálat során a hideg fékekkel elért érték 60 %-a, és nem lehet kisebb 4 m/s2-nál.

3.4.2.3. Szabadonfutás vizsgálata

Önműködő fékutánállító berendezéssel felszerelt fékek esetében a fenti 3.4.2.2. szakaszban meghatározott vizsgálatok befejezését követően a fékeket hagyni kell lehűlni a hideg fékeknek megfelelő értékre (azaz ≤ 100 °C-ra), és ellenőrizni kell, hogy a fék képes-e a szabadonfutásra a következő feltételek valamelyikét teljesítve:

a)	a féktárcsa vagy a fékdob szabadon fut (azaz kézzel forgatható);

b)	ha a féktárcsát vagy a fékdobot v = 60 km/h állandó sebességnek megfelelő fordulatszámmal, kioldott fékekkel forgatják, az aszimptotikus hőmérsékletek nem haladhatják meg a 80 °C-os fékdob-/féktárcsahőmérséklet-emelkedést.

3.4.3. II. típusú fékvizsgálat

3.4.3.1. Melegítési eljárás

3.4.3.1.1. A fékeket legfeljebb 100 °C kezdeti hőmérsékletről kell elkezdeni melegíteni úgy, hogy a féket 12 percen át 30 km/h sebességnek megfelelő állandó fordulatszámnál a gördülési ellenállást nem számítva 0,15 m/s2 lassulásnak megfelelő állandó féknyomatékkal működtetik.

3.4.3.1.2. Önműködő fékutánállító berendezéssel felszerelt fékek esetében a féket a fenti II. típusú vizsgálat előtt az e melléklet 3.4.2.1.2. szakaszában megállapított eljárás szerint kell beállítani.

3.4.3.2. Meleg fékhatásosság

A melegítési eljárás befejezése után legkésőbb 60 másodperccel meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a 0. típusú vizsgálat során alkalmazott sebességfeltételek, illetve fékműködtető nyomás feltételei mellett.

A meleg fék esetében a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulás vagy a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulással egyenértékű féktávolságon alapuló átlagos féknyomaték nem lehet kisebb 3,75 m/s2-nál.

3.4.3.3. Szabadonfutás vizsgálata

Lásd e melléklet 3.4.2.3. szakaszát

3.4.4. 0. típusú fékvizsgálat (szimulációs vizsgálat, zárt tengelykapcsolóval)

A zárt tengelykapcsolóval végzett 0. típusú vizsgálat helyett ezen előírás alkalmazásában elfogadható olyan vizsgálat elvégzése is, amely a terhelt állapotot szimulálja (lásd e melléklet 3.2. szakaszát).

Jármű-kategória	Kezdeti sebesség – v1 (km/h)
M1	80 % vmax ≤ 160 km/h
M2	100 km/h
M3	90 km/h
N1	80 % vmax ≤ 160 km/h
N2	100 km/h
N3	90 km/h

ahol:

v1	=	a kezdeti sebesség a fékezés megkezdésekor
vmax	=	a jármű legnagyobb sebessége

A fenti táblázatban megadott járműsebességeknek megfelelő kezdeti fordulatszámról indulva, az egyes fékezések előtt legfeljebb 100 °C fékhőmérséklet mellett három fékezést végre kell hajtani ugyanakkora fékműködtető nyomással úgy, hogy a – gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló – átlagos legnagyobb lassulás vagy a – gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló – átlagos legnagyobb lassulással egyenértékű féktávolságon alapuló átlagos féknyomaték az M1 és N1 kategóriájú járművek esetében legalább 5,76 m/s2, az M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek esetében pedig legalább 4 m/s2 legyen.

Hideg fékhatásnak a három eredmény átlagát kell tekinteni.

3.5. A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes kerékfékeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

3.5.1. Csereféktárcsák és cserefékdobok alkalmazásával a folyamat részeként legalább hat egymást követő fékezést kell végrehajtani különböző, fokozatosan növekvő működtetőerővel vagy féknyomással 6 m/s2 (M1, M2, N1) vagy 5 m/s2 (M3, N2, N3) átlagos legnagyobb lassulás eléréséig. A működtetőerők vagy a vezetéknyomás nem haladhatja meg a jármű fékrendszere által folyamatosan biztosított működtetőerő- vagy vezetéknyomás-értékeket (például a kompresszor bekapcsolónyomását). A féktárcsa/fékdob kezdeti hőmérséklete a fékezések előtt legfeljebb 100 °C lehet.

3.5.2. A 3.5.1. szakaszban ismertetett fékvizsgálatot az eredeti féktárcsán/fékdobon is el kell végezni.

3.5.3. Ha az ugyanazzal az üzemi nyomással vagy működtetőerővel elért átlagos legnagyobb lassulási értékek a kapott görbe felső kétharmadában ± 8 %-nál vagy ± 0,4 m/s2-nál nem térnek el jobban az eredeti féktárcsával/fékdobbal kapott értékektől, úgy kell tekinteni, hogy a csereféktárcsa/cserefékdob az eredeti féktárcsákhoz/fékdobokhoz hasonló dinamikus súrlódási jellemzőket mutat a folyamat végén (a 9. vagy 18. lépésben).

4. LENDÍTŐTÖMEGES FÉKPADON VÉGZETT INTEGRITÁSVIZSGÁLATOK

A vizsgálatokat a 4.1. szakasznak (féktárcsák) vagy a 4.2. szakasznak (fékdobok) megfelelően kell elvégezni.

Vizsgálati csoportonként egy vizsgálatra van szükség, kivéve, ha a cserealkatrész nem teljesíti az előírt ciklusszámot károsodás vagy meghibásodás nélkül (lásd e melléklet 4.1.1.1.3. vagy a 4.1.1.2.3. szakaszát).

A féket a fékpadra a járművön elfoglalt helyének megfelelően kell felszerelni (a mereven rögzített fékek és a tengelycsonkkal szerelt ilyen fékek kivételt képeznek).

A féktárcsa vagy a fékdob hőmérsékletét a súrlódó felülethez lehető legközelebb kell mérni. A mért hőmérsékletet fel kell jegyezni, és a hőmérséklet mérésének módja és pontja minden vizsgálat során azonos kell legyen.

Ha a fékezés során vagy egy fékezési cikluson belül két fékezés között hűtőlevegőt használnak, a fékre áramló levegő sebessége legfeljebb vair = 0,33 v lehet.

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

Egyéb esetekben a hűtőlevegőre vonatkozóan nincs megkötés.

A hűtőlevegő hőmérsékletének meg kell felelnie a környezeti hőmérsékletnek.

4.1. Féktárcsák

4.1.1. Féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata

A vizsgálatot a 13. vagy a 13-H. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott típusú új tárcsa, az érintett járműhöz/járművekhez tartozó eredeti féknyereg és az érintett járműhöz/járművekhez tartozó új fékbetétrészegységek alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban, például a védő zsírréteget eltávolítva).

A vizsgálat során szükség esetén lehetőség van a kopott fékbetétek cseréjére.

4.1.1.1. M1, N1 kategóriájú járművek

4.1.1.1.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 11. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

A fékpad fordulatszámának meg kell felelnie az adott járműre engedélyezett gumiabroncsok legnagyobb és legkisebb dinamikus gördülési sugarának átlagán alapuló lineáris vizsgálati járműsebességnek.

4.1.1.1.2. Vizsgálati program (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

Az új fékbetéteket és az új féktárcsát fel kell szerelni a megfelelő fékekre, és a 3. melléklet 2.2.2.3. szakasza szerint be kell őket járatni (be kell koptatni). Ha a vizsgálat befejezéséhez új fékbetétekre van szükség, akkor azokat ugyanazon eljárás szerint kell bejáratni (bekoptatni):

A11/4.1.1.1.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Termikusfáradás-vizsgálat
Jármű-kategóriák	M1/N1
Fékezés módja	Sorozatos fékezés
Fékezési szakasz (= ttotal)	70 s
Ciklusonkénti fékezések száma	2
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	5,0 m/s2
Az összes fékezési ciklus száma	100 vagy 150 (lásd a 4.1.1.1.3. szakaszt)
Fékezés
kezdeti sebesség:	vmax
végső sebesség:	20 km/h
Kezdeti hőmérséklet az egyes ciklusok első fékezésekor	≤ 100 °C

ahol:

vmax	a cserealkatrész vizsgálata során azt a vmax értéket kell használni, amely megegyezik a legnagyobb mozgási energia/féktárcsatömeg hányadossal rendelkező jármű tekintetében kapott értékkel
tbra	a fékműködtetés során ténylegesen fékezéssel töltött idő
tacc	az adott jármű gyorsulási képességének megfelelő minimális gyorsulási idő
trest	pihenőidő
ttotal	fékezési szakasz (tbra + tacc + trest)

4.1.1.1.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 150 ciklust sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

Ha 150-nél kevesebb, de 100-nál több ciklust sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni új cserealkatrésszel. Ebben az esetben mindkét vizsgálat során több mint 100 ciklust kell teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül ahhoz, hogy az alkatrész megfeleljen a vizsgálaton.

Ha 100-nál kevesebb ciklust sikerült teljesíteni a károsodás vagy a meghibásodás előtt, akkor a vizsgálatot el kell végezni az eredeti alkatrészen is, és az eredményeket össze kell hasonlítani. Ha a károsodás vagy a meghibásodás előtti ciklusszám az eredeti alkatrész által teljesített ciklusszámtól legfeljebb – 10 %-kal tér el, akkor a vizsgálatot teljesítettnek kell tekinteni.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.1.1.2. M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek

4.1.1.2.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

4.1.1.2.1.1. 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az alábbi vizsgálati programot követve a féktárcsákat a fékrendszer alkatrészeiként vizsgálják. A program nem utánozza a tényleges vezetési körülményeket, hanem kizárólag az alkatrész vizsgálatára irányul. Az alábbi A11/4.1.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek a 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járműveken jelenleg rendszerint használt fékekre vonatkoznak.

A11/4.1.1.2.1.1. táblázat

A tárcsa külső átmérője	Vizsgálati paraméter	Vizsgálati paraméter	Példa a készülékre
	Vizsgálati tömeg (m) [kg]	rdyn [m]	„Fékméret”/a lehető legkisebb kerékpántméret
320–350	3 100	0,386	17,5″
351–390	4 500	0,445	19,5″
391–440	5 300	0,527	22,5″
> 440 (1)	(1)	(1)	—

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 11. melléklet 3.2.1. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni, a fenti táblázatban feltüntetett paraméterekkel összefüggésben (vizsgálati tömeg és rdyn).

A fékpad fordulatszámának meg kell felelnie a lineáris vizsgálati járműsebességnek, és a gumiabroncs A11/4.1.1.2.1.1. táblázatban feltüntetett dinamikus gördülési sugarain kell alapulnia.

4.1.1.2.1.2. A 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az olyan 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek vonatkozásában, amelyekre az A11/4.1.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek nem érvényesek, a vizsgálat paramétereit úgy kell kiválasztani, hogy a csereféktárcsa alkalmazási tartományának alapját képező legrosszabb eset forgatókönyvét (legnagyobb megengedett járműtömeg, legnagyobb gumiabroncsméret) is számításba veszik.

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 11. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.1.1.2.2. Vizsgálati program (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A11/4.1.1.2.2. táblázat

Bejáratási eljárás

100 fékezés

Kezdeti sebesség: 60 km/h

Végső sebesség: 30 km/h

dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 300 °C (szobahőmérsékletről indul)

1.	Kondicionált fékezés

10 fékezés 60 km/h-ról 30 km/h-ra

dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 250 °C

2.	Fékezés nagy sebességről

2 fékezés 130 km/h-ról 80 km/h-ra

dm 3 m/s2

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 100 °C

3.	Kondicionált fékezés

Lásd az 1. vizsgálati szakaszt

4.	Fékezés nagy sebességről

Lásd a 2. vizsgálati szakaszt

5.	Kondicionált fékezés

Lásd az 1. vizsgálati szakaszt

6.	Folyamatos fékezés (1)

5 fékezés 85 km/h állandó sebességen

A lassulási nyomaték 0,5 m/s2-nak felel meg

60 másodpercig tartó fékezés

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 80 °C

7.	Kondicionált fékezés

Lásd az 1. vizsgálati szakaszt

8.	Folyamatos fékezés (2)

5 fékezés 85 km/h állandó sebességen

A lassulási nyomaték 1,0 m/s2-nak felel meg

40 másodpercig tartó fékezés

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 80 °C

9.	Az 1–8. vizsgálati szakaszt meg kell ismételni:

9 vagy 14 alkalommal (az adott esettől függően) – lásd a 4.1.1.2.3. szakaszt.

dm	távolságfüggő átlagos lassulás.

4.1.1.2.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 15 ciklust sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

Ha 15-nél kevesebb, de 10-nál több ciklust sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni új cserealkatrésszel. Ebben az esetben mindkét vizsgálat során több mint 10 ciklust kell teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül ahhoz, hogy az alkatrész megfeleljen a vizsgálaton.

Ha 10-nél kevesebb ciklust sikerült teljesíteni a károsodás vagy a meghibásodás előtt, akkor a vizsgálatot el kell végezni az eredeti alkatrészen is, és az eredményeket össze kell hasonlítani. Ha a károsodás vagy a meghibásodás előtti ciklusszám nem kisebb, mint az eredeti alkatrész által teljesített ciklusszám, akkor a vizsgálatot teljesítettnek kell tekinteni.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a dörzsgyűrű sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.1.2. Féktárcsák magas terhelésű vizsgálata

Felcserélhető alkatrészek esetében a magas terhelésű vizsgálatot új féktárcsán vagy ugyanazon féktárcsán kell elvégezni, amelyet az alternatív fékpadvizsgálat során használtak (lásd e melléklet 3.3. szakaszát).

Azonos alkatrészek esetében a magas terhelésű vizsgálatot a 13. vagy a 13-H. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott típusú új tárcsa, az érintett járműhöz/járművekhez tartozó eredeti féknyereg és az érintett járműhöz/járművekhez tartozó új fékbetétrészegységek alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban, például a védő zsírréteget eltávolítva).

A vizsgálat során szükség esetén lehetőség van a kopott fékbetétek cseréjére.

4.1.2.1. M1, N1 kategóriájú járművek

4.1.2.1.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

Lásd a fenti 4.1.1.1.1. szakaszt.

4.1.2.1.2. Vizsgálati program (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

A11/4.1.2.1.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Magas terhelésű vizsgálat
Jármű-kategóriák	M1/N1
Fékezés módja	Egyenként végrehajtott fékezések
Fékezések száma	70
Kezdeti hőmérséklet a fékezés megkezdésekor	≤ 100 °C
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	10,0 m/s2, a következő nyomáson: ≤ 16 000 kPa vagy p = 16 000 kPa (< 10,0 m/s2)
Fékezés
kezdeti sebesség:	vmax
végső sebesség:	10 km/h

Ahol a cserealkatrész vizsgálata során azt a vmax értéket kell használni, amely megegyezik a legnagyobb mozgási energia/féktárcsatömeg hányadossal rendelkező jármű tekintetében kapott értékkel.

4.1.2.1.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 70 fékezést sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

Ha 70-nél kevesebb fékezést sikerült teljesíteni a károsodás vagy a meghibásodás előtt, akkor a vizsgálatot el kell végezni az eredeti alkatrészen is, és az eredményeket össze kell hasonlítani. Ha a károsodás vagy a meghibásodás előtti ciklusszám az eredeti alkatrész által teljesített ciklusszámtól legfeljebb – 10 %-kal tér el, akkor a vizsgálatot teljesítettnek kell tekinteni.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.1.2.2. M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek

4.1.2.2.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

Lásd a fenti 4.1.1.2.1. szakaszt.

4.1.2.2.2. Vizsgálati program (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

Bejáratás az A11/4.1.1.2.2. táblázatnak megfelelően

500 fékezést kell végrehajtani 50 km/h sebességről 10 km/h sebességre a megfelelő féknyeregre vonatkozó legnagyobb féknyomaték 90 %-ának megfelelő féknyomatékkal.

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 200 °C

4.1.2.2.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha a féktárcsa 500 fékezés után sem mutatja roncsolódás jelét. A vizsgálat érvényesnek tekintendő, ha a fékezések legalább 90 %-a során elérik az előírt legnagyobb nyomatékot, feltéve, hogy a fékezések fennmaradó 10 %-ának esetében a legnagyobb nyomást alkalmazzák.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.2. Fékdobok

4.2.1. Fékdobok termikusfáradás-vizsgálata

A fékbetétek megmunkálása a dob és a betét közötti megfelelő érintkezés érdekében megengedett.

4.2.1.1. M1 és N1 kategóriájú járművek

4.2.1.1.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 11. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.2.1.1.2. Vizsgálati program (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A fékdobok termikus fáradásával kapcsolatos követelményeket a magas terhelésű vizsgálatokkal foglalkozó 4.2.2.1.2. szakasz határozza meg.

4.2.1.1.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok termikus fáradása)

Lásd a 4.2.2.1.3. szakaszt.

4.2.1.2. M2, M3, N2, N3 kategóriájú járművek

4.2.1.2.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

4.2.1.2.1.1. 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az alábbi vizsgálati programot követve a fékdobokat a fékrendszer alkatrészeként vizsgálják. A program nem utánozza a tényleges vezetési körülményeket, hanem kizárólag az alkatrész vizsgálatára irányul. Az alábbi A11/4.2.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek a 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járműveken jelenleg rendszerint használt fékekre vonatkoznak.

A11/4.2.1.2.1.1. táblázat

Belső dobátmérő [mm]	Fékbetét szélessége						Tipikus kerékpántátmérő
	< 130 mm		130-190 mm		> 190 mm
	Vizsgálati tömeg [kg]	Gumiabroncssugár [m]	Vizsgálati tömeg [kg]	Gumiabroncssugár [m]	Vizsgálati tömeg [kg]	Gumiabroncssugár [m]
< 330	2 750	0,402	3 200	0,390	5 500	0,402	17,5″
330–390	(2)	(2)	3 400	0,480	5 500	0,516	19,5″
391–430	3 400	0,510	4 500	0,527	5 500	0,543	22,5″
> 430	(2)	(2)	(2)	(2)	(2)	(2)	—

A fékpad fordulatszámának meg kell felelnie a lineáris vizsgálati járműsebességnek, és a gumiabroncs A11/4.2.1.2.1.1. táblázatban feltüntetett dinamikus gördülési sugarain kell alapulnia.

4.2.1.2.1.2. 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az olyan 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek vonatkozásában, amelyekre az A11/4.1.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek nem érvényesek, a vizsgálat paramétereit úgy kell kiválasztani, hogy a cserefékdob alkalmazási tartományának alapját képező legrosszabb eset forgatókönyvét (legnagyobb megengedett járműtömeg, legnagyobb gumiabroncsméret) is számításba veszik.

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 11. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.2.1.2.2. Vizsgálati program (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A11/4.2.1.2.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Termikusfáradás-vizsgálat
Bejáratási eljárás	200 fékezés Kezdeti sebesség: 60 km/h Végső sebesség: 5 km/h dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik Kezdeti hőmérséklet: ≤ 200 °C (szobahőmérsékletről indul) A bejáratástól el lehet tekinteni, ha a jóváhagyás kérelmezője szerint nem szükséges.
Fékezés módja	Sorozatos fékezés
Fékezések száma	250 vagy 300 (az adott esettől függően) – lásd a 4.2.1.2.3. szakaszt. Megjegyzés: a vizsgálatot anyaghasadás esetén meg kell szakítani.
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	3,0 m/s2
Fékezés
kezdeti sebesség:	130
végső sebesség:	80 km/h
Kezdeti hőmérséklet az egyes fékezésekkor	≤ 50 °C
Hűtés a 3.2.3. szakasznak megfelelően	engedélyezve

4.2.1.2.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 300 fékezést sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

Ha 300-nál kevesebb, de 250-nél több fékezést sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül, akkor a műszaki szolgálatnak a vizsgálatot meg kell ismételnie új cserealkatrésszel. Ebben az esetben mindkét vizsgálat során több mint 250 fékezést kell teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül ahhoz, hogy az alkatrész megfeleljen a vizsgálaton.

Ha 250-nél kevesebb fékezést sikerült teljesíteni a károsodás vagy a meghibásodás előtt, akkor a vizsgálatot el kell végezni az eredeti alkatrészen is, és az eredményeket össze kell hasonlítani – ha a károsodás vagy a meghibásodás előtti fékezések száma az eredeti alkatrészre vonatkozó számtól nem tér el, a vizsgálatot teljesítettnek kell tekinteni.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület tengelyirányú szélességének kétharmadánál hosszabb repedések a súrlódó felületen;

b)	a dob külső végét tengelyirányban elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	a dob széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.2.2. Fékdobok magas terhelésű vizsgálata

Azonos alkatrészek esetében a magas terhelésű vizsgálatot a 13. vagy a 13-H. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott típusú új dob, az érintett járműhöz/járművekhez tartozó eredeti fék és az érintett járműhöz/járművekhez tartozó új fékbetétrészegységek alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban, például a védő zsírréteget eltávolítva).

A vizsgálat során szükség esetén lehetőség van a kopott fékbetétek cseréjére.

4.2.2.1. M1 és N1 kategóriájú járművek

4.2.2.1.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

Lásd a fenti 4.2.1.1.1. szakaszt.

4.2.2.1.2. Vizsgálati program (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

Ez a vizsgálat kiterjed a termikusfáradás-vizsgálat követelményeire is (lásd a 4.2.1.1.2. szakaszt).

A vizsgálatot az alábbi táblázat alapján kell elvégezni.

A11/4.2.2.1.2. táblázat

Bejáratási eljárás	Végre kell hajtani 100 egymást követő részfékezést v1 = 80 km/h sebességről v2 = 10 km/h sebességre, legfeljebb 100 °C-os kezdeti fékhőmérséklettel. Az első fékezést állandó 1,5 m/s2 lassulással kell végrehajtani. A másodiktól az utolsó fékezésig a féknyomásnak állandónak kell lennie, és meg kell egyeznie az első fékezés átlagával. A bejáratást addig kell folytatni, amíg a dob és a betét közötti érintkezés legalább a 80 százalékot el nem éri.
Vizsgálati rendelkezések	Fékdobok magas terhelésű vizsgálata
Fékezés módja	Egyenként végrehajtott fékezések
Fékezések száma	100
Kezdeti hőmérséklet a fékezés megkezdésekor	≤ 100 °C
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	10,0 m/s2, a következő nyomáson: ≤ 16 000 kPa vagy p = 16 000 kPa (< 10,0 m/s2)
Fékezés
kezdeti sebesség:	vmax
végső sebesség:	10 km/h

4.2.2.1.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 100 fékezést sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

Ha 100-nál kevesebb fékezést sikerült teljesíteni a károsodás vagy a meghibásodás előtt, akkor a vizsgálatot el kell végezni az eredeti alkatrészen is, és az eredményeket össze kell hasonlítani. Ha a károsodás vagy a meghibásodás előtti ciklusszám az eredeti alkatrész által teljesített ciklusszámtól legfeljebb – 10 %-kal tér el, akkor a vizsgálatot teljesítettnek kell tekinteni.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület tengelyirányú szélességének kétharmadánál hosszabb repedések a súrlódó felületen;

b)	a dob külső végét tengelyirányban elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	a dob széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.2.2.2. M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek

4.2.2.2.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

Lásd a fenti 4.2.1.2.1. szakaszt.

4.2.2.2.2. Vizsgálati program (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

A11/4.2.2.2.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Magas terhelésű vizsgálat
Bejáratási eljárás	200 fékezés Kezdeti sebesség: 60 km/h Végső sebesség: 5 km/h dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik Kezdeti hőmérséklet: ≤ 200 °C (szobahőmérsékletről indul) A bejáratástól el lehet tekinteni, ha a jóváhagyás kérelmezője szerint nem szükséges.
A fékezések száma összesen	150
Kezdeti fékdobhőmérséklet az egyes fékezésekkor	≤ 100 °C
Fékezés
kezdeti sebesség:	60 km/h
végső sebesség:	≤ 5 km/h
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	6 m/s2
Hűtés (e melléklet 3.2.3. szakaszától eltérő módon is)	engedélyezve

4.2.2.2.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

A vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, ha a fékdob nem roncsolódik.

A vizsgálat érvényesnek tekintendő, ha a fékezések legalább 90 %-a során elérik az előírt legnagyobb nyomatékot, feltéve, hogy a fékezések fennmaradó 10 %-ának esetében a legnagyobb nyomást alkalmazzák.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

(1) A vizsgálati tömeget és a gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát a kérelmezőnek egyeztetnie kell a műszaki szolgálattal.

(2) A vizsgálati tömeget és a gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát a kérelmezőnek egyeztetnie kell a műszaki szolgálattal.

12. MELLÉKLET

AZ O KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSEREFÉKTÁRCSÁIRA/CSEREFÉKDOBJAIRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. A VIZSGÁLAT ÁTTEKINTÉSE

Az ezen előírás 5.3. szakaszában előírt vizsgálatok leírása jármű-kategóriák szerint:

A12/1A. táblázat

O1, O2 és O3 kategóriájú járművek

Vizsgálat próbapályán

Alternatív fékpadi vizsgálat (a próbapályán végzett vizsgálat alternatívájaként)

2.2.1.

0. típus

3.4.1.

0. típus

2.2.2.

I. típus

3.4.2.

I. típus

2.3.	Rögzítőfékrendszer (adott esetben)

—

2.4.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

3.5.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

A12/1B. táblázat

O4 kategóriájú járművek

Vizsgálat próbapályán

Alternatív fékpadi vizsgálat (a próbapályán végzett vizsgálat alternatívájaként)

2.2.1.

0. típus

3.4.1.

0. típus

2.2.3.

III. típus

3.4.3.

III. típus

2.3.	Rögzítőfékrendszer (adott esetben)

—

2.4.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

3.5.	A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

2. A JÁRMŰVÖN VÉGZETT VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

2.1. Vizsgálati jármű

A kiválasztott vizsgálati csoportot (a fogalommeghatározást lásd ezen előírás 5.3.6. szakaszában) képviselő járműre, amelynek tekintetében a csereféktárcsára/cserefékdobra jóváhagyást, illetve alkatrészvizsgálati jegyzőkönyvet kértek, fel kell szerelni e csereféktárcsát/cserefékdobot, valamint a fékek vizsgálatára szolgáló berendezéseket a 13. sz. előírás rendelkezéseinek megfelelően.

A csereféktárcsát/cserefékdobot a szóban forgó tengelyre olyan hozzá tartozó fékbetéttel együtt kell felszerelni, amely a jármű vagy a tengely gyártójától származik, és amelyet a 13. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően típusjóváhagyásban részesítettek. A fékezés végrehajtásának módját szabályozó egységes eljárás hiányában a vizsgálatot a műszaki szolgálattal való megállapodás szerint kell lefolytatni. Az alább felsorolt minden vizsgálatot bejáratott fékeken kell elvégezni. A csereféktárcsákat/cserefékdobokat ugyanazon eljárással kell bejáratni, mint az eredeti féktárcsákat/fékdobokat.

2.2. Üzemi fékrendszer

2.2.1. 0. típusú fékvizsgálatok, terhelt járművel

Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.4.4. szakasza szerint kell elvégezni.

2.2.2. I. típusú fékvizsgálatok

Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.5.2. szakasza szerint kell elvégezni.

Az I. típusú fékvizsgálat befejeztével a még meleg fékek fékhatásosságának teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.5.3. szakaszában foglaltakat.

2.2.3. III. típusú fékvizsgálatok

Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 4. mellékletének 1.7. szakasza szerint kell elvégezni.

2.3. Rögzítőfékrendszer (adott esetben)

2.3.2. Statikus vizsgálat 18 %-os lejtőn, terhelt járművel

2.3.3. A járműnek teljesítenie kell a 13. sz. előírás 4. melléklete 2.3. szakaszának és 3.2. szakaszának az adott jármű-kategóriára vonatkozó valamennyi követelményét.

2.4. A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes tengelyeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

Ehhez a vizsgálathoz a járműnek terhelt állapotban kell lennie, és a fékezést vízszintes úton kell végrehajtani.

Ha az első kerekek csereféktárcsáival vagy -fékdobjaival kapcsolatban van szükség jóváhagyásra vagy alkatrészvizsgálati jegyzőkönyvre, a vizsgálat alatt a hátsó kerekek fékjei nem működhetnek.

Ha a hátsó kerekek csereféktárcsáival vagy -fékdobjaival kapcsolatban van szükség jóváhagyásra vagy alkatrészvizsgálati jegyzőkönyvre, a vizsgálat alatt az első kerekek fékjei nem működhetnek.

2.4.1. Összehasonlító fékhatásosság-vizsgálat hideg állapotú fékek esetében

2.4.1.1. Csereféktárcsák és -fékdobok alkalmazásával a folyamat részeként legalább hat egymást követő fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő működtetőerővel vagy féknyomással a kerék blokkolásáig, illetve 3,5 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás eléréséig, vagy az adott jármű-kategória tekintetében megengedett legnagyobb működtetőerőig; a vizsgálat során alkalmazott kezdeti sebesség 45 km/h.

A fékdob kezdeti hőmérséklete a fékezések előtt legfeljebb 100 °C lehet.

2.4.1.2. A 2.4.1.1. szakaszban ismertetett fékvizsgálatot az eredeti féktárcsán/fékdobon is el kell végezni.

3. LENDÍTŐTÖMEGES FÉKPADI VIZSGÁLAT

3.1. A fékpad felszerelése

A vizsgálatra a fékpadot az érintett jármű eredeti féknyergével vagy kerékfékjével kell felszerelni. A lendítőtömeges fékpadot állandó nyomatékot tartó berendezéssel és egy olyan készülékkel kell felszerelni, amely folyamatosan jegyzi a fordulatszámot, a féknyomást, a fékezés megkezdése utáni fordulatok számát, a féknyomatékot, a fékezési időt és a fékdob hőmérsékletét.

3.2. Vizsgálati feltételek

3.2.1. A lendítőtömeges fékpad lendítőtömege

I = m · rdyn 2

Ahol:

I	=	tehetetlenségi nyomaték (kgm2);
rdyn	=	a gumiabroncs dinamikus gördülési sugara (m);
m	=	vizsgálati tömeg (a jármű legnagyobb tömegének a megfelelő kerék által fékezett része), ezen előírás szerint.

3.2.1.1. Dinamikus gördülési sugár

A lendítőtömeg kiszámítása során a jármű (vagy a tengely) esetében engedélyezett legnagyobb gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát (rdyn) kell figyelembe venni.

3.2.1.2. Vizsgálati tömeg

A lendítőtömeg kiszámításakor alkalmazandó vizsgálati tömeg a következő:

m = 0,55 maxle

maxle: a tengely műszakilag megengedett legnagyobb tömege

3.2.2. A fékpad kezdeti fordulatszámának meg kell felelnie az adott járműre engedélyezett gumiabroncsok legnagyobb és legkisebb dinamikus gördülési sugarának átlagán alapuló 40 km/h vagy 60 km/h lineáris járműsebességnek (a vizsgálattípustól függően).

3.2.3. Hűtés

A hűtést a 3.2.3.1. vagy a 3.2.3.2. szakasznak megfelelően lehet elvégezni.

3.2.3.1. A vizsgálatot komplett kerékkel kell végrehajtani a 13. sz. előírás 11. melléklete 2. függeléke 3.2.2. szakaszának megfelelően.

Az I. és III. típusú vizsgálatok esetében a melegítési szakaszban a léghűtés olyan sebességen és légáramoltatással használható, amely a tényleges viszonyokat szimulálja; a légáramlás legnagyobb sebessége vAir = 0,33 v lehet.

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

Egyéb esetekben a hűtőlevegőre vonatkozóan nincs megkötés.

A hűtőlevegő hőmérsékletének meg kell felelnie a környezeti hőmérsékletnek.

3.2.3.2. Kerékpánt nélkül végrehajtott vizsgálat

Az I. és III. típusú vizsgálatok esetében a melegítési szakaszban a hűtés nem engedélyezett.

Egyéb esetekben a hűtőlevegőre vonatkozóan nincs megkötés.

3.2.4. A fék előkészítése

3.2.4.1. Tárcsafékek

A vizsgálatot a 13. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően típusjóváhagyásban részesített új fékbetétrészegységeket tartalmazó új féktárcsa alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban, például a védő zsírréteget eltávolítva).

3.2.4.2. Dobfékek

A vizsgálatot a 13. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően típusjóváhagyásban részesített új fékbetétrészegységeket tartalmazó új fékdob alkalmazásával kell elvégezni (adott esetben a védő zsírréteget eltávolítva).

A fékbetétek megmunkálása a dob és a betét közötti megfelelő érintkezés érdekében megengedett.

3.3. Alternatív fékpadi fékhatásosság-vizsgálat

A12/3.3. táblázat

1.	Hideg bejáratás (hideg bekoptatás): 100 vagy 200 fékezés (féktárcsa, illetve fékdob esetében) Ti = 150 °C vagy 100 °C (féktárcsa, illetve fékdob esetében) vi = 60 km/h dm = 1 és 2 m/s2 között váltakozik
2.	A dinamikus súrlódási jellemzőket lásd e melléklet 3.5.1. szakaszában.
3.	Meleg bejáratás (meleg bekoptatás): Végre kell hajtani 30 egymást követő részfékezést v1 = 60 km/h sebességről v2 = 30 km/h sebességre, 60 másodperces ciklusidővel, az első fékezésnél legfeljebb 100 °C-os fékhőmérséklettel kezdve. Az első fékezést állandó 3 m/s2 lassulással kell végrehajtani. A másodiktól az utolsó fékezésig a féknyomásnak állandónak kell lennie, és meg kell egyeznie az első fékezés átlagával.
4.	Újbóli bekoptatás: 30 fékezés Ti = 150 °C vagy 100 °C (féktárcsa, illetve fékdob esetében) vi = 60 km/h, dm = 1 és 2 m/s2 között váltakozik
5.	A 0. típusú fékvizsgálat leírását lásd e melléklet 3.4.1. szakaszában
6.	Az I. típusú fékvizsgálat leírását (O2/O3 kategóriájú járművek) lásd e melléklet 3.4.2. szakaszában.
7.	Újbóli bekoptatás: (lásd a 4. pontban.)
8.	A 0. típusú fékvizsgálat leírását lásd e melléklet 3.4.1. szakaszában
9.	A III. típusú fékvizsgálatok leírását (O4 kategóriájú járművek) lásd e melléklet 3.4.3. szakaszában
10.	Újbóli bekoptatás: (lásd a 4. pontban.)

3.4. Üzemi fékrendszer

3.4.1. 0. típusú fékvizsgálat, terhelt járművel

Az egyes fékezések előtt legfeljebb 100 °C fékhőmérsékletről, valamint I. típusú vizsgálat előtt 40 km/h, III. típusú vizsgálat előtt 60 km/h sebességnek megfelelő kezdeti fordulatszámról indulva három fékezést végre kell hajtani ugyanakkora fékműködtető nyomással úgy, hogy – a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló – átlagos legnagyobb lassulás vagy – a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló – átlagos legnagyobb lassulással egyenértékű féktávolságon alapuló átlagos féknyomaték legalább 5 m/s2 legyen.

A fékműködtető nyomás nem haladhatja meg a 650 kPa-t.

Hideg fékhatásnak a három eredmény átlagát kell tekinteni.

3.4.1.1. Gördülési ellenállás

A gördülési ellenállás 0,1 m/s2 lassulásnak felel meg.

3.4.2. I. típusú fékvizsgálat (lejtőn lefelé)

3.4.2.1. Melegítési eljárás

A féket legfeljebb 100 °C kezdeti hőmérsékletről kell elkezdeni melegíteni úgy, hogy a féket 153 másodpercen át 40 km/h sebességnek megfelelő állandó fordulatszámon – a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló – 0,7 m/s2 lassulásnak megfelelő állandó féknyomatékkal működtetik.

3.4.2.1.4. Önműködő fékutánállító berendezéssel felszerelt fékek esetében a fékeket a fenti I. típusú vizsgálat előtt az e melléklet 3.4.3.1.2. szakaszában megállapított eljárás szerint kell beállítani.

3.4.2.2. Meleg fékhatásosság

3.4.2.2.1. A melegítési eljárás befejezése után legkésőbb 60 másodperccel 40 km/h sebességnél meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a 0. típusú vizsgálat során 40 km/h sebességnél alkalmazott fékműködtető nyomás alkalmazásával.

A gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulás vagy a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló átlagos legnagyobb lassulással egyenértékű féktávolságon alapuló átlagos féknyomaték nem lehet kisebb, mint a 0. típusú vizsgálat során a hideg fékkel elért érték 60 %-a, és nem lehet kisebb 3,6 m/s2-nál.

3.4.2.3. Szabadonfutás vizsgálata

Önműködő fékutánállító berendezéssel felszerelt fékek esetében a 3.4.2.2. szakaszban meghatározott vizsgálatok befejezését követően a fékeket hagyni kell lehűlni a hideg fékeknek megfelelő értékre (azaz ≤ 100 °C-ra), és ellenőrizni kell, hogy a fék képes-e a szabadonfutásra a következő feltételek valamelyikét teljesítve:

a)	a féktárcsa vagy a fékdob szabadon fut (azaz kézzel forgatható);

b)	ha a féktárcsát vagy a fékdobot v = 60 km/h állandó sebességnek megfelelő fordulatszámmal, kioldott fékekkel, hűtés nélkül forgatják, az aszimptotikus hőmérsékletek nem haladhatják meg a 80 °C-os fékdob-/féktárcsahőmérséklet-emelkedést.

3.4.3. III. típusú vizsgálat (O4 kategóriájú járművek fékhatáscsökkenésének vizsgálata)

3.4.3.1. Melegítési eljárás

3.4.3.1.1. Egymást követő részfékezéseket kell végrehajtani a táblázatban meghatározott feltételek szerint. Az első fékezés megkezdésekor a fékhőmérséklet legfeljebb 100 °C lehet, és a fékezést úgy kell végrehajtani, hogy a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló állandó lassulás vagy a lassulással egyenértékű, a gördülési ellenállást (lásd e melléklet 3.4.1.1. szakaszát) is magában foglaló állandó féknyomaték 3 m/s2 legyen. Az első fékezésnél használt fékműködtető nyomás számtani közepét fenn kell tartani a vizsgálat hátralevő részében a következő fékezések esetében.

Jármű-kategória	Feltételek
Jármű-kategória	v1 [km/h]	v2 [km/h]	Δt [sec]	n
O4	60	1/2 v1	60	20

Ahol:

v1	=	a kezdeti sebesség a fékezés megkezdésekor
v2	=	a sebesség a fékezés végén
n	=	a fékezések száma
Δt	=	a fékezési ciklus időtartama: egy fékezés és a rákövetkező fékezés megkezdése között eltelő idő

3.4.3.1.2. Önműködő fékutánállító berendezéssel felszerelt fékek esetében a fenti III. típusú vizsgálat előtt a fékeket szükség szerint a következő eljárások szerint kell beállítani:

3.4.3.1.2.1.

Levegővel működtetett fékek esetében a fékek beállításának olyannak kell lennie, hogy lehetséges legyen az önműködő fékutánállító berendezés működése. E célból a fékhenger löketét s0 ≥ 1,1 × sre-adjust értékre kell állítani (a felső érték nem haladhatja meg a gyártó által ajánlott értéket):

Ahol:

sre-adjust

az újraállító löket az önműködő fékutánállító berendezés gyártójának meghatározása szerint, vagyis az a löket, amelynél a berendezés elkezdi újraállítani a fékhézagot 100 kPa fékhengernyomás mellett.

A fenti feltétel szerint a féket 200 kPa fékhengernyomással egymás után 50 alkalommal kell működésbe hozni. Ezt egyetlen, legalább 650 kPa fékhengernyomású fékezésnek kell követnie.

3.4.3.1.2.2.

A hidraulikus működtetésű tárcsafékek esetében beállítási követelmények nem szükségesek.

3.4.3.1.2.3.

A hidraulikus működtetésű dobfékek esetében a fékek beállítását a gyártó utasítása szerint kell elvégezni.

3.4.3.2. Meleg fékhatásosság

A melegítési eljárás befejezése után legkésőbb 60 másodperccel 60 km/h sebességnek megfelelő fordulatszámon meg kell mérni a meleg fékhatásosságot a 0. típusú vizsgálat során 60 km/h sebességnél alkalmazott fékműködtető nyomás alkalmazásával.

3.4.3.3. Szabadonfutás vizsgálata

Lásd a 3.4.2.3. szakaszt.

3.5. A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyes kerékfékeken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

3.5.1. Ezt a vizsgálatot a 13. sz. előírás 19. mellékletének 4.4.3.1–4.4.3.4. szakasza szerint kell elvégezni.

3.5.2. A 3.5.1. szakaszban ismertetett fékvizsgálatot az eredeti féktárcsán/fékdobon is el kell végezni.

3.5.3. Ha az ugyanazzal az üzemi nyomással vagy működtetőerővel elért átlagos legnagyobb lassulási értékek a kapott görbe felső kétharmadában ± 8 %-nál vagy ± 0,4 m/s2-nál nem térnek el jobban az eredeti féktárcsával/fékdobbal kapott értékektől, úgy kell tekinteni, hogy az eljárás 2. lépésében a csereféktárcsa/cserefékdob az eredeti féktárcsákhoz/fékdobokhoz hasonló dinamikus súrlódási jellemzőket mutat.

4. LENDÍTŐTÖMEGES FÉKPADON VÉGZETT INTEGRITÁSVIZSGÁLATOK

A vizsgálatokat a 4.1. szakasznak (féktárcsák) vagy a 4.2. szakasznak (fékdobok) megfelelően kell elvégezni.

A féket a fékpadra a járművön elfoglalt helyének megfelelően kell felszerelni (a mereven rögzített fékek és a tengelycsonkkal szerelt ilyen fékek kivételt képeznek).

Ha a fékezés során vagy egy fékezési cikluson belül két fékezés között hűtőlevegőt használnak, a fékre áramló levegő sebessége legfeljebb a következő lehet.

vair = 0,33 v

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

Egyéb esetekben a hűtőlevegőre vonatkozóan nincs megkötés.

A hűtőlevegő hőmérsékletének meg kell felelnie a környezeti hőmérsékletnek.

4.1. Féktárcsák

4.1.1. Féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata

4.1.1.1. O1 és O2 kategóriájú járművek

4.1.1.1.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák termikus fáradása)

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 12. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.1.1.1.2. Vizsgálati program (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A12/4.1.1.1.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Termikusfáradás-vizsgálat
Jármű-kategóriák	O1/O2
Bejáratási eljárás	100 fékezés Kezdeti sebesség: 60 km/h Végső sebesség: 30 km/h dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik Kezdeti hőmérséklet: ≤ 300 °C (szobahőmérsékletről indul)
Fékezés módja	Sorozatos fékezés
Fékezési szakasz (= ttotal)	70 s
Ciklusonkénti fékezések száma	2
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	5,0 m/s2
Az összes fékezési ciklus száma	100 vagy 150 (lásd a 4.1.1.1.3. szakaszt)
Fékezés
kezdeti sebesség:	80 km/h
végső sebesség:	20 km/h
Kezdeti hőmérséklet az egyes ciklusok első fékezésekor	≤ 100 °C

Ahol:

vmax	=	legnagyobb tervezési sebesség (alkalmazási tartomány szerint)
tbra	=	a fékműködtetés során ténylegesen fékezéssel töltött idő
tacc	=	az adott jármű gyorsulási képességének megfelelő minimális gyorsulási idő
trest	=	pihenőidő
ttotal	=	fékezési szakasz (tbra + tacc + trest)

4.1.1.1.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 150 ciklust sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.1.1.2. O3 és O4 kategóriájú járművek

4.1.1.2.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

4.1.1.2.1.1. 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az alábbi vizsgálati programot követve a féktárcsákat a fékrendszer alkatrészeiként vizsgálják. A program nem utánozza a tényleges vezetési körülményeket, hanem kizárólag az alkatrész vizsgálatára irányul. Az alábbi A12/4.1.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek a 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járműveken jelenleg rendszerint használt fékekre vonatkoznak.

A12/4.1.1.2.1.1. táblázat

A tárcsa külső átmérője	Vizsgálati paraméter	Vizsgálati paraméter	Példa a készülékre
A tárcsa külső átmérője	Vizsgálati tömeg (m) [kg]	rdyn [m]	„Fékméret”/a lehető legkisebb kerékpántméret
320–350	3 100	0,386	17,5″
351–390	4 500	0,445	19,5″
391–440	5 300	0,527	22,5″
> 440 (1)	(1)	(1)	—

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 12. melléklet 3.2.1. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni, a fenti táblázatban feltüntetett paraméterekkel összefüggésben (vizsgálati tömeg és rdyn).

A fékpad fordulatszámának meg kell felelnie a lineáris vizsgálati járműsebességnek, és a gumiabroncs A12/4.1.1.2.1.1. táblázatban feltüntetett dinamikus gördülési sugarain kell alapulnia.

4.1.1.2.1.2. 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az olyan 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek vonatkozásában, amelyekre az A12/4.1.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek nem érvényesek, a vizsgálat paramétereit úgy kell kiválasztani, hogy a csereféktárcsa alkalmazási tartományának alapját képező legrosszabb eset forgatókönyvét (legnagyobb megengedett járműtömeg, legnagyobb gumiabroncsméret) is számításba veszik.

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 12. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.1.1.2.2. Vizsgálati program (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A12/4.1.1.2.2. táblázat

Bejáratási eljárás

100 fékezés

Kezdeti sebesség: 60 km/h

Végső sebesség: 30 km/h

dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 300 °C (szobahőmérsékletről indul)

1.	Kondicionált fékezés

10 fékezés 60 km/h-ról 30 km/h-ra

dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 250 °C

2.	Fékezés nagy sebességről

2 fékezés 130 km/h-ról 80 km/h-ra

dm = 3 m/s2

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 100 °C

3.	Kondicionált fékezés

Lásd az 1. vizsgálati szakaszt

4.	Fékezés nagy sebességről

Lásd a 2. vizsgálati szakaszt

5.	Kondicionált fékezés

Lásd az 1. vizsgálati szakaszt

6.	Folyamatos fékezés (1)

5 fékezés

85 km/h állandó sebességen

A lassulási nyomaték 0,5 m/s2-nak felel meg

60 másodpercig tartó fékezés

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 80 °C

7.	Kondicionált fékezés

Lásd az 1. vizsgálati szakaszt

8.	Folyamatos fékezés (2)

5 fékezés

85 km/h állandó sebességen

A lassulási nyomaték 1,0 m/s2-nak felel meg

40 másodpercig tartó fékezés

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 80 °C

9.	Az 1–8. vizsgálati szakaszt meg kell ismételni:

9 vagy 14 alkalommal (az adott esettől függően) – lásd a 4.1.1.2.3. szakaszt.

dm	távolságfüggő átlagos lassulás.

4.1.1.2.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 15 ciklust sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.1.2. Féktárcsák magas terhelésű vizsgálata

Azonos alkatrészek esetében a magas terhelésű vizsgálatot a 13. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott típusú új tárcsa, az érintett járműhöz/járművekhez tartozó eredeti féknyereg és az érintett járműhöz/járművekhez tartozó új fékbetétrészegységek alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban, például a védő zsírréteget eltávolítva).

A vizsgálat során szükség esetén lehetőség van a kopott fékbetétek cseréjére.

4.1.2.1. O1 és O2 kategóriájú járművek

4.1.2.1.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

Lásd a fenti 4.1.1.1.1. szakaszt.

4.1.2.1.2. Vizsgálati program (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

A vizsgálatot az alábbi táblázat alapján kell elvégezni.

A12/4.1.2.1.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Magas terhelésű vizsgálat
Jármű-kategóriák	O1/O2
Fékezés módja	Egyenként végrehajtott fékezések
Fékezések száma	70
Kezdeti hőmérséklet a fékezés megkezdésekor	≤ 100 °C
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	10,0 m/s2, a következő nyomáson:≤ 16 000 kPa vagy p = 16 000 kPa (< 10,0 m/s2)
Fékezés
kezdeti sebesség:	80
végső sebesség:	10 km/h

4.1.2.1.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 70 fékezést sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületeken;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.1.2.2. O3 és O4 kategóriájú járművek

4.1.2.2.1. Vizsgálati feltételek (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

Lásd a fenti 4.1.1.2.1. szakaszt.

4.1.2.2.2. Vizsgálati program (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

Bejáratás az A12/4.1.1.2.2. táblázatnak megfelelően

500 fékezést kell végrehajtani 50 km/h sebességről 10 km/h sebességre a megfelelő féknyeregre vonatkozó legnagyobb féknyomaték 90 %-ának megfelelő féknyomatékkal.

Kezdeti hőmérséklet: ≤ 200 °C

4.1.2.2.3. Vizsgálati eredmények (féktárcsák magas terhelésű vizsgálata)

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

A12/4.2.1.1.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Termikusfáradás-vizsgálat
Bejáratási eljárás	200 fékezés Kezdeti sebesség: 60 km/h Végső sebesség: 5 km/h dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik Kezdeti hőmérséklet: ≤ 200 °C (szobahőmérsékletről indul) A bejáratástól el lehet tekinteni, ha a jóváhagyás kérelmezője szerint nem szükséges.
Fékezés módja	Sorozatos fékezés
Fékezések száma	250 vagy 300 (az adott esettől függően) – lásd a 4.2.1.1.3. szakaszt. Megjegyzés: a vizsgálatot anyaghasadás esetén meg kell szakítani.
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	3,0 m/s2
Fékezés
kezdeti sebesség:	130
végső sebesség:	80 km/h
Kezdeti hőmérséklet az egyes fékezésekkor	≤ 50 °C
Hűtés a 3.2.3. szakasznak megfelelően	engedélyezve

4.2. Fékdobok

4.2.1. Fékdobok termikusfáradás-vizsgálata

A fékbetétek megmunkálása a dob és a betét közötti megfelelő érintkezés érdekében megengedett.

4.2.1.1. O1 és O2 kategóriájú járművek

4.2.1.1.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

4.2.1.1.1.1. Legfeljebb 1 200 kg legnagyobb megengedett tengelyterhelésű járművek

Nem alkalmazandó.

4.2.1.1.1.2. 1 200 kg feletti legnagyobb megengedett tengelyterhelésű járművek

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 12. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.2.1.1.2. Vizsgálati program (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A12/4.2.1.1.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Termikusfáradás-vizsgálat
Fékezés módja	Sorozatos fékezés
Fékezések száma	250 vagy 300 (az adott esettől függően) – lásd a 4.2.1.1.3. szakaszt. Megjegyzés: a vizsgálatot anyaghasadás esetén meg kell szakítani.
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	3,0 m/s2
Fékezés
kezdeti sebesség:	130
végső sebesség:	80 km/h
Kezdeti hőmérséklet az egyes fékezésekkor	≤ 50 °C
Hűtés a 3.2.3. szakasznak megfelelően	engedélyezve

4.2.1.1.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 300 fékezést sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

Ha 250-nél kevesebb fékezést sikerült teljesíteni a károsodás vagy a meghibásodás előtt, akkor a vizsgálatot el kell végezni az eredeti alkatrészen is, és az eredményeket össze kell hasonlítani. Ha a károsodás vagy a meghibásodás nem következik be hamarabb, mint az eredeti alkatrész esetében, akkor a vizsgálatot teljesítettnek kell tekinteni.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület tengelyirányú szélességének kétharmadánál hosszabb repedések a súrlódó felületen;

b)	a dob külső végét tengelyirányban elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	a dob széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.2.1.2. O3 és O4 kategóriájú járművek

4.2.1.2.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

4.2.1.2.1.1. 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az alábbi vizsgálati programot követve a fékdobokat a fékrendszer alkatrészeként vizsgálják. A program nem utánozza a tényleges vezetési körülményeket, hanem kizárólag az alkatrész vizsgálatára irányul. Az alábbi A12/4.2.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek a 7,5 tonna feletti legnagyobb megengedett tömegű járműveken jelenleg rendszerint használt fékekre vonatkoznak.

A12/4.2.1.2.1.1. táblázat

Belső dobátmérő [mm]	Fékbetét szélessége						Tipikus kerékpántátmérő
	< 130 mm		130–190 mm		> 190 mm
	Vizsgálati tömeg [kg]	Gumiabroncssugár [m]	Vizsgálati tömeg [kg]	Gumiabroncssugár [m]	Vizsgálati tömeg [kg]	Gumiabroncssugár [m]
< 330	2 750	0,402	3 200	0,390	5 500	0,402	17,5″
330–390	(2)	(2)	3 400	0,480	5 500	0,516	19,5″
391–430	3 400	0,510	4 500	0,527	5 500	0,543	22,5″
> 430	(2)	(2)	(2)	(2)	(2)	(2)	—

A fékpad fordulatszámának meg kell felelnie a lineáris vizsgálati járműsebességnek, és a gumiabroncs A12/4.2.1.2.1.1. táblázatban feltüntetett dinamikus gördülési sugarain kell alapulnia.

4.2.1.2.1.2. 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek

Az olyan 3,5 tonna feletti, de 7,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb megengedett tömegű járművek vonatkozásában, amelyekre az A12/4.1.1.2.1.1. táblázatban felsorolt paraméterek nem érvényesek, a vizsgálat paramétereit úgy kell kiválasztani, hogy a cserefékdob alkalmazási tartományának alapját képező legrosszabb eset forgatókönyvét (legnagyobb megengedett járműtömeg, legnagyobb gumiabroncsméret) is számításba veszik.

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 12. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.2.1.2.2. Vizsgálati program (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A12/4.2.1.2.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Termikusfáradás-vizsgálat
Fékezés módja	Sorozatos fékezés
Fékezések száma	250 vagy 300 (az adott esettől függően) – lásd a 4.2.1.2.3. szakaszt. Megjegyzés: a vizsgálatot anyaghasadás esetén meg kell szakítani.
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	3,0 m/s2
Fékezés
kezdeti sebesség:	130
végső sebesség:	80 km/h
Kezdeti hőmérséklet az egyes fékezésekkor	≤ 50 °C
Hűtés a 3.2.3. szakasznak megfelelően	engedélyezve

4.2.1.2.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálat teljesítettnek tekintendő, ha legalább 300 fékezést sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület tengelyirányú szélességének kétharmadánál hosszabb repedések a súrlódó felületen;

b)	a dob külső végét tengelyirányban elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	a dob széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

4.2.2. Fékdobok magas terhelésű vizsgálata

Felcserélhető alkatrészek esetében a magas terhelésű vizsgálatot új fékdobon vagy ugyanazon fékdobon kell elvégezni, amelyet az alternatív fékpadvizsgálat során használtak (lásd e melléklet 3.3. szakaszát). A vizsgálathoz használt fékbetétrészegységeknek mindkét esetben a 13. vagy a 90. sz. előírás alapján megadott jóváhagyással kell rendelkezniük, és a fékdobbal együtt az e melléklet 4.2.2.2.2. szakaszában leírt eljárás szerint kell bejáratni őket. A bejáratástól el lehet tekinteni, ha a jóváhagyás kérelmezője szerint nem szükséges.

Azonos alkatrészek esetében a magas terhelésű vizsgálatot a 13. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott típusú új dob, az érintett járműhöz/járművekhez tartozó eredeti fék és az érintett járműhöz/járművekhez tartozó új fékbetétrészegységek alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban, például a védő zsírréteget eltávolítva). A bejáratást az e melléklet 4.2.2.2.2. szakaszában leírt eljárás szerint kell végezni. A bejáratástól el lehet tekinteni, ha a jóváhagyás kérelmezője szerint nem szükséges.

A vizsgálat során szükség esetén lehetőség van a kopott fékbetétek cseréjére.

4.2.2.1. O1 és O2 kategóriájú járművek

4.2.2.1.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 12. melléklet 3.2.1., 3.2.1.1., valamint 3.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

4.2.2.1.2. Vizsgálati program (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

Lásd az alábbi 4.2.2.2.2. szakaszt.

4.2.2.1.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

Lásd az alábbi 4.2.2.2.3. szakaszt.

4.2.2.2. O3 és O4 kategóriájú járművek

4.2.2.2.1. Vizsgálati feltételek (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

Lásd a fenti 4.2.1.2.1. szakaszt.

4.2.2.2.2. Vizsgálati program (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

A12/4.2.2.2.2. táblázat

Vizsgálati rendelkezések	Magas terhelésű vizsgálat
Bejáratási eljárás	200 fékezés Kezdeti sebesség: 60 km/h Végső sebesség: 5 km/h dm: értéke 1 m/s2 és 2 m/s2 között váltakozik Kezdeti hőmérséklet: ≤ 200 °C (szobahőmérsékletről indul) A bejáratástól el lehet tekinteni, ha a jóváhagyás kérelmezője szerint nem szükséges.
Fékezés módja	Fékezés 5 km/h-nál kisebb sebességre
A fékezések száma összesen	150
Kezdeti fékdobhőmérséklet az egyes fékezésekkor	≤ 100 °C
Fékezés
kezdeti sebesség:	60 km/h
végső sebesség:	0 km/h
Ilyen mértékű lassulásnak megfelelő féknyomaték:	6 m/s2
Hűtés (e melléklet 3.2.3. szakaszától eltérő módon is)	engedélyezve

4.2.2.2.3. Vizsgálati eredmények (fékdobok magas terhelésű vizsgálata)

A vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, ha a fékdob nem roncsolódik.

E vonatkozásban a károsodás az alábbiakat jelenti:

a)	a súrlódó felület sugárirányú magasságának kétharmadánál hosszabb sugárirányú repedések a súrlódó felületen;

b)	a súrlódó felület belső vagy külső átmérőjét elérő repedések a súrlódó felületen;

c)	bármelyik dörzsgyűrű széthasadása;

d)	a súrlódó felületen kívüli bármely területen kialakult bármely szerkezeti sérülés vagy repedés.

(1) A vizsgálati tömeget és a gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát a kérelmezőnek egyeztetnie kell a műszaki szolgálattal.

(2) A vizsgálati tömeget és a gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát a kérelmezőnek egyeztetnie kell a műszaki szolgálattal.

13. MELLÉKLET

A CSEREFÉKTÁRCSÁKRA VAGY CSEREFÉKDOBOKRA VONATKOZÓ VIZSGÁLATI JEGYZŐKÖNYV MINTÁJA

A csereféktárcsa/cserefékdob 90. sz. előírás szerinti jóváhagyásáról szóló … számú vizsgálati jegyzőkönyv

1. A csereféktárcsa/cserefékdob (1) általános műszaki leírása

1.1. A kérelmező (név és cím): …

1.2. A gyártó (név és cím): …

1.3. Kereskedelmi megnevezés: …

1.4. A csereféktárcsa/cserefékdob kategóriája: eredeti/azonos/egyenértékű/felcserélhető (1)

1.5. A féktárcsa/fékdob típusa (1): …

1.6. Jelölés:

	Azonosítás	A jelölés helye	A jelölés módja
A gyártó neve vagy a kereskedelmi megnevezés:
Jóváhagyási szám	E2-90R02 Cxxxx/yyyy
Jóváhagyási szám	xxxx => típusszám yyyy => változatszám
Alkatrészszám
Nyomonkövethetőséget biztosító jelzés
Minimumvastagság (féktárcsa esetében)/legnagyobb belső átmérő (fékdob esetében) (1)

1.7. Anyag

1.7.1. Anyagcsoport: …

1.7.2. Anyagalcsoport (2): …

1.8. Alkalmazási tartomány

Legalább az alábbi információkkal:

Alkatrész
Cserealkatrész		Eredeti alkatrész
Változat	alkatrészszám	alkatrészszám	azonosító kód

Gépjármű (2)
Gyártmány	Járműtípus	Kereskedelmi megnevezés	Legnagyobb bruttó tömeg	Legnagyobb sebesség	A gyártás éve

Pótkocsikhoz való tengelyek (2)

Gyártmány

Tengelytípus

Kereskedelmi megnevezés

Legnagyobb tengelyterhelés

A gumiabroncs dinamikus sugarának tartománya

(legnagyobb/legkisebb)

Fék
Elhelyezés		Féknyereg (2)	Méretek	Felépítés
első	hátsó

1.9. Kiegészítő információk (2)

2. Vizsgálati csoportok

2.1. Vizsgálati csoportonkénti méretek

2.1.1. Külső átmérő (féktárcsa)/belső átmérő (fékdob) (1): …

2.1.2. Vastagság (féktárcsa)/fékpofaszélesség (fékdob) (1): …

2.2. A legnagyobb mozgási energia aránya a 90. sz. előírás 5.3.6. szakasza szerinti vizsgálati csoportokban:

2.3. A féktárcsa/fékdob (1) anyaga az egyes vizsgálati csoportokban: …

3. A vizsgálatokkal kapcsolatos technikai adatok az egyes vizsgálati csoportokban

3.1. Járművön végzett vizsgálat

3.1.1. A vizsgálati jármű adatai

3.1.1.1. Jármű-kategória: …

3.1.1.2. A jármű gyártója: …

3.1.1.3. A jármű gyártmánya: …

3.1.1.4. A jármű típusa és kereskedelmi megnevezése: …

3.1.1.5. Jármű-azonosító szám: …

3.1.1.6. Járműtípus-jóváhagyási szám: …

3.1.1.7. A jármű motorteljesítménye: …

3.1.1.8. Sebesség:

A jármű legnagyobb sebessége (vmax): …

3.1.1.9. Gumiabroncsok: …

3.1.1.10. Fékkör kialakítása/elrendezése: …

3.1.1.11. Vizsgálati tömegek

1. tengely: …

2. tengely: …

… tengely: …

3.1.1.12. Fék:

3.1.1.12.1.

Vizsgálati mintaként szolgáló féktárcsa/fékdob (1):

Az eredeti cserealkatrész azonosító kódja: …

Vizsgálati csoport: …

Alkatrészszám: …

A cserealkatrész tömege: …

A féktárcsa külső átmérője/A fékdob belső átmérője (1): …

Tényleges sugár (re): …

A súrlódó felület szélessége: …

Tárcsavastagság (névleges)/A dob külső szélessége (1): …

3.1.1.12.2.

A féknyereg/fékdob mechanizmusa (1)

Gyártó: …

Típus: …

Változat: …

Alkatrészszám: …

Gyártás módja: …

A dugattyú/kerékfékhenger átmérője (2): …

A műszakilag megengedett legnagyobb Cmax,e nyomaték a fékkaroknál (pneumatikus fék)/vezetéknyomás (pmax,e) (hidraulikus fék) (1): …

Nyomaték küszöbértéke C0,e (pneumatikus fék)/vezetéknyomás (hidraulikus fék) (1): …

Az le/ee aránya (pneumatikus fék)/dugattyúátmérő (hidraulikus fék) (1): …/…

Legnagyobb féknyomaték: …

3.1.1.12.3.

Tárcsafékbetét/Fékbetét (1)

Gyártó: …

Gyártmány: …

Típus: …

Jóváhagyási szám (2): …

Azonosító (például alkatrészszám): …

Effektív felület: …

3.1.2. Vizsgálóberendezés

3.1.2.1. Lassulás: …

3.1.2.2. Nyomás: …

3.1.2.3. Sebesség: …

3.1.2.4. Dob/tárcsa hőmérséklete: …

3.1.3. Vizsgálópálya:

3.1.3.1. Hely: …

3.1.3.2. Felület: …

3.1.3.3. Feltételek (például száraz/nedves): …

3.2. Fékpadon végzett vizsgálat

3.2.1. Vizsgálatra vonatkozó adatok

3.2.1.1. Jármű-kategória: …

3.2.1.2. Dinamikus gördülési sugár

A tehetetlenség kiszámítására használt dinamikus gördülési sugár RIner:

a 11/12. melléklet 3.2.1. szakasza tekintetében: …

Dinamikus gördülési sugár Rveh a 11/12. melléklet 3.2.2. szakasza tekintetében: …

3.2.1.3. Tömegek és tehetetlenség

A jármű legnagyobb megengedett tömege: …

X érték (első tengely): …

Y érték (hátsó tengely): …

Vizsgálati tömeg (m): …

Vizsgálati tehetetlenség (IAdj): …

3.2.1.4. Hűtés …

3.2.1.4.1. A hűtőlevegő sebessége az I., II., és/vagy III. típusú vizsgálat során (1) …

3.2.1.4.2. A hűtőlevegő sebessége egyéb esetekben:

3.2.1.5. Sebesség

Legnagyobb sebesség (vmax): …

3.2.1.6. Működtető berendezés

Gyártó: …

Gyártmány: …

Típus: …

Változat: …

Effektív terület (hidraulikus fék)/ThA – képlet (pneumatikus fék) (1): …

3.2.1.7. Fék

3.2.1.7.1. Vizsgálati mintaként szolgáló féktárcsa/fékdob (1):

Az eredeti cserealkatrész azonosító kódja: …

Vizsgálati csoport: …

Alkatrészszám: …

A cserealkatrész tömege: …

A féktárcsa külső átmérője/A fékdob belső átmérője (1): …

Tényleges sugár (re): …

A súrlódó felület szélessége: …

Tárcsavastagság (névleges)/A dob külső szélessége (1): …

3.2.1.7.2. A féknyereg/fékdob mechanizmusa (1)

Gyártó: …

Típus: …

Változat: …

Gyártás módja: …

Műszakilag megengedett legnagyobb nyomaték (Cmax,e) a fékkarnál (pneumatikus fék)/Vezetéknyomás (pmax,e) (hidraulikus fék) (1): …

Nyomaték küszöbértéke C0,e (pneumatikus fék)/Vezetéknyomás (hidraulikus fék) (1): …

Az le/ee aránya (pneumatikus fék)/dugattyúátmérő (hidraulikus fék) (1):…/…

Legnagyobb féknyomaték: …

Azonosító szám: …

3.2.1.7.3. Tárcsafékbetét/Fékbetét (1)

Gyártó: …

Gyártmány: …

Típus: …

Jóváhagyási szám (2): …

Azonosítás: …

Szélesség, be: …

Vastagság, de: …

Effektív felület: …

Rögzítési mód: …

3.2.2. A próbapad adatai: …

3.2.2.1. Hely:

4. A vizsgálati eredmények rögzítése

4.1. Geometriai ellenőrzés: …

Az ábra száma és változata: …

4.2. Anyagellenőrzés: …

4.3. A kiegyensúlyozó megoldások ellenőrzése: …

4.4. A kopásjelző ellenőrzése: …

4.5. Járművön végzett vizsgálat/Fékpadon végzett alternatív vizsgálat (1):

4.5.1. Fékhatásosság

4.5.1.1. Üzemifék-hatásosság a hidraulikus fékrendszerekkel felszerelt M1, M2, M3, N1 és N2 kategóriájú járművek esetében (2)

4.5.1.1.1. A járművön végzett vizsgálat eredményei:

A vizsgálat típusa:		0 kioldott tengelykapcsolóval végzett	0 zárt tengelykapcsolóval végzett		I	Rögzítőfék (2)
11. melléklet, érintett szakasz:		2.2.1.	2.2.2.		2.2.3.	2.3.
Terhelési állapot:		terhelt	terheletlen	terhelt	terhelt	terhelt
Vizsgálati sebesség
Kezdeti:	km/h
Végső:	km/h	0	0
Nyomás:	kPa
Lassulás:	m/s2
Fékezések száma:	—	—	—
Egy fékezési ciklus időtartama:	s	—	—

Megtörtént-e a szabadonfutás vizsgálata: igen/nem (1)

4.5.1.1.2. A lendítőtömeges fékpadi vizsgálat eredményei:

A vizsgálat típusa:		0 kioldott tengelykapcsolóval végzett	0 zárt tengelykapcsolóval végzett szimulációs vizsgálat	I szimuláció
11. melléklet, érintett szakasz:		3.4.1.	3.4.4.	3.4.2.
Terhelési állapot
Vizsgálati sebesség
Kezdeti:	km/h
Végső:	km/h	0	0
Nyomás:	kPa
Lassulás:	m/s2
Fékezések száma:	—	—
Egy fékezési ciklus időtartama:	s	—

Megtörtént-e a szabadonfutás vizsgálata: igen/nem (1)

4.5.1.2. Üzemifék-hatásosság a pneumatikus fékrendszerekkel felszerelt M2, M3, N2 és N3 kategóriájú járművek esetében (2)

4.5.1.2.1. A járművön végzett vizsgálat eredményei:

A vizsgálat típusa:		0 kioldott tengelykapcsolóval végzett	0 zárt tengelykapcsolóval végzett		I	Rögzítőfék (2)
11. melléklet, érintett szakasz:		2.2.1.	2.2.3.		2.2.4.	2.3.
Terhelési állapot:		terhelt	terheletlen	terhelt	terhelt	terhelt
Vizsgálati sebesség
Kezdeti:	km/h
Végső:	km/h	0	0	0
Fékkamranyomás, pe:	kPa
Lassulás:	m/s2
Fékezések száma:	—
Egy fékezési ciklus időtartama:	s
Fékerő 0,5 · Te:	daN
Lefékezettségi arány 0,5 · Te/9,81 · m (m = vizsgálati tömeg)	—
A fékkamra-működtető szerkezet lökete, se:	Mm
Nyomaték küszöbértéke a fékkaroknál
Ce:	Nm
C0,e:	Nm

Megtörtént-e a szabadonfutás vizsgálata: igen/nem (1)

4.5.1.2.2. A lendítőtömeges fékpadi vizsgálat eredményei:

A vizsgálat típusa:		0	I	II
11. melléklet, érintett szakasz:		3.4.1.	3.4.2.	3.4.3.
Vizsgálati sebesség
Kezdeti:	km/h
Végső:	km/h
Fékkamranyomás, pe:	kPa
Lassulás:	m/s2
Fékezések száma:	—
Egy fékezési ciklus időtartama:	s
Fékerő 0,5 · Te:	daN
Lefékezettségi arány 0,5 · Te/9,81 · m (m = vizsgálati tömeg)	—
A fékkamra-működtető szerkezet lökete, se:	mm
Nyomaték küszöbértéke a fékkaroknál
Ce:	Nm
C0,e:	Nm

Megtörtént-e a szabadonfutás vizsgálata: igen/nem (1)

4.5.1.3. Üzemifék-hatásosság a pneumatikus fékrendszerrel felszerelt O1, O2 és O3 kategóriájú járművek esetében

4.5.1.3.1. A járművön végzett vizsgálat eredményei:

A vizsgálat típusa:		0	I	Rögzítőfék (2)
12. melléklet, szakaszok:		2.2.1.	2.2.2.	2.3.
Terhelési állapot:		terhelt	terhelt	terhelt
Vizsgálati sebesség
Kezdeti:	km/h
Végső:	km/h
Fékkamranyomás, pe:	kPa
Lassulás:	m/s2
Fékezések száma:	—
Egy fékezési ciklus időtartama:	s
Fékerő 0,5 · Te:	daN
Lefékezettségi arány 0,5 · Te/9,81 · m (m = vizsgálati tömeg)	—
A fékkamra-működtető szerkezet lökete, se:	mm
Nyomaték küszöbértéke a fékkaroknál
Ce:	Nm
C0,e:	Nm

Megtörtént-e a szabadonfutás vizsgálata: igen/nem (1)

4.5.1.3.2. A lendítőtömeges fékpadi vizsgálat eredményei:

A vizsgálat típusa:		0	I
12. melléklet, szakaszok:		3.4.1.	3.4.2.
Vizsgálati sebesség
Kezdeti:	km/h
Végső:	km/h
Fékkamranyomás, pe:	kPa
Lassulás:	m/s2
Fékezések száma:	—
Egy fékezési ciklus időtartama:	s
Fékerő 0,5 · Te:	daN
Lefékezettségi arány 0,5 · Te/9,81 · m (m = vizsgálati tömeg)	—
A fékkamra-működtető szerkezet lökete, se:	mm
Nyomaték küszöbértéke a fékkaroknál
Ce:	Nm
C0,e:	Nm

Megtörtént-e a szabadonfutás vizsgálata: igen/nem (1)

4.5.1.4. Üzemifék-hatásosság az O4 kategóriájú járművek esetében (2)

A vizsgálat típusa:		0	III
A minták száma
12. melléklet, szakaszok:		2.2.1./3.4.1. (1)	2.2.3./3.4.3. (1)
Vizsgálati sebesség
Kezdeti:	km/h
Végső:	km/h
Fékkamranyomás, pe:	kPa
Fékezések száma:	—
Egy fékezési ciklus időtartama:	s
Fékerő 0,5 · Te:	daN
Lefékezettségi arány 0,5 · Te/9,81 · m (m = vizsgálati tömeg)	—
A fékkamra-működtető szerkezet lökete, se:	mm
Nyomaték küszöbértéke a fékkaroknál
Ce:	Nm
C0,e:	Nm

Megtörtént-e a szabadonfutás vizsgálata: igen/nem (1)

4.5.1.5. Dinamikus súrlódási jellemzők

Ábra: lassulás kontra nyomás

4.6. Integritásvizsgálatok:

4.6.1. Termikusfáradás-vizsgálat:

A minták száma

Károsodás nélkül teljesített ciklusok az alábbiaknak megfelelően

11. melléklet: 4.1.1.1.3./4.1.1.2.3./4.2.1.2.3. szakasz

12. melléklet: 4.1.1.1.3./4.1.1.2.3./4.2.1.1.3./4.2.1.2.3. szakasz (1)

4.6.2. Magas terhelésű vizsgálat:

A minták száma

Károsodás nélkül teljesített ciklusok az alábbiaknak megfelelően

11. melléklet: 4.1.2.1.3./4.1.2.2.3./4.2.2.1.3./4.2.2.2.3. szakasz

12. melléklet: 4.1.2.1.3./4.1.2.2.3./4.2.2.1.3./4.2.2.2.3. szakasz (1)

5. Vizsgálati dokumentumok

6. Függelékek

Függelék …

7. A vizsgálat időpontja(i): …

7.1. A járművön végzett vizsgálat időpontja(i) (2): …

7.2. A lendítőtömeges fékpadi vizsgálat időpontja(i):

8. E vizsgálat elvégzése és eredményeinek jelentése a legutóbb a 03. módosítássorozattal módosított 90. sz. előírásnak megfelelően történt.

A jóváhagyási vizsgálatokat elvégző műszaki szolgálat

Aláírás: …

Dátum: …

(1) A nem kívánt rész törlendő

(2) Adott esetben.

14. MELLÉKLET

AZ L1, L2, L3, L4 ÉS L5 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK CSEREFÉKTÁRCSÁIRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. A VIZSGÁLAT ÁTTEKINTÉSE

Az ezen előírás 5.3. szakaszában előírt vizsgálatok részletes leírása jármű-kategóriák szerint:

A14/1. táblázat

Próbapadon végzett statikus vizsgálat

Járművön végzett vizsgálat

Alternatív fékpadi vizsgálat

A statikus nyomatékkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata

—

A 78. sz. előírás szerinti fékhatásosság-vizsgálatok

—

3.2.3.

Megállás száraz fékkel

4.4.1.

Megállás száraz fékkel

3.2.4.

Nedves fékekkel történő vizsgálat

—

3.2.5.

Fékhatáscsökkenés hő hatására

4.4.2.

Fékhatáscsökkenés hő hatására

Az eredeti alkatrésszel való összehasonlító vizsgálat

—

3.2.6.

A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata

4.4.3.

A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata

Integritásvizsgálat

—

Jármű nélküli, fékpadi vizsgálat

5.1.	Féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata

Minden egyes tárcsatípus esetében legalább egy vizsgálati csoport vonatkozásában (a fogalommeghatározást lásd ezen előírás 5.3.6. szakaszában) el kell végezni a járművön a „Megállás száraz fékkel”, a „Nedves fék” és a „Fékhatáscsökkenés hő hatására” típusú vizsgálatokat.

2. A PRÓBAPADON VÉGZETT STATIKUS VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

2.1. Cél

A fékharang fékgyűrűhöz viszonyított ellenállásának és – úszó féktárcsák esetében – a fékgyűrűhöz való csatlakoztatási rendszer ellenállásának ellenőrzése abban az esetben, ha a tárcsa féknyomatéknak van kitéve.

2.2. Vizsgálati eljárás és körülmények

Az 1. ábrán bemutatott különleges próbapadon végzett statikus vizsgálat.

1. ábra

csappal rögzítve

csap

tárcsa

tokmány

2.2.1. Lyukat kell fúrni a tárcsa fékfelületén a tárcsa középpontjától az Rd effektív sugárnak megfelelő távolságban.

2.2.2. El kell helyezni a tárcsát a próbapadon, és rögzíteni kell rögzítőcsavarokkal.

2.2.3. Össze kell kötni a próbapad karját a féktárcsába fúrt furattal.

2.2.4. Ki kell fejteni az A14/2.2.5. táblázatban megadott F erőt az 1. ábrának megfelelően.

2.2.5. Fel kell jegyezni a 2. ábrán mutatott elmozdulásokat és erőket.

A14/2.2.5. táblázat

Tárcsaátmérő [mm]	Tárcsavastagság [mm]	F tangenciális erő [kN] min
≥ 150 < 200	≤ 4	≥ 8
≥ 150 < 200	> 4	≥ 10
≥ 200 < 250	≤ 3	≥ 8
	> 3 ≤ 4	≥ 10
	> 4	≥ 12
≥ 250 < 300	≤ 3	≥ 8
	> 3 ≤ 4	≥ 10
	> 4	≥ 12
≥ 300 < 350	≤ 4	≥ 8
	> 4 ≤ 5	≥ 11
	> 5	≥ 14

2.2.6. Megjegyzés: a vizsgálatot két helyzetben kell elvégezni:

2.2.6.1. Úszó és kompozit rögzített típusú tárcsa

A furat a fékfelületen helyezkedik el, valamelyik összekötő persellyel egybeeső tengelyen.

A furat a fékfelületen helyezkedik el, két összekötő persely közötti szimmetriatengelyen.

2.2.6.2. Egy darabból álló tárcsa

A furat a fékfelületen helyezkedik el, valamelyik rögzítőfurattal egybeeső tengelyen.

A furat a fékfelületen helyezkedik el, két rögzítőfurat közötti szimmetriatengelyen.

2. ábra

Elmozdulás

terhelés

Ahol:

a)	a berendezés beállító lökete (a fékfelületen található furat és a próbapad karjával összekötő csap közötti hézag megszüntetése);
b)	a rögzítőcsavarok által a berendezésre gyakorolt terhelés;
c)	a féktárcsa elmozdulása, amint az a berendezés lemezén csúszik elfordulás közben, amikor a tárcsa rögzítőcsavarjai felfekszenek a tárcsa rögzítőfurataira;
d)	a féktárcsa által hordozott terhelés;
e)	a féktárcsa maradandó alakváltozása (az A. ponttól kezdve).

2.3. Vizsgálati eredmények

A féktárcsán nem következhet be tartós alakváltozás az A14/2.2.5. táblázatban meghatározott F erő elérése előtt; a deformációs erő mérését a 2. ábra szerinti A. pontban kell elvégezni.

3. A JÁRMŰVÖN VÉGZETT VIZSGÁLATRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

3.1. Vizsgálati jármű

A kiválasztott vizsgálati csoportot (a fogalommeghatározást lásd ezen előírás 5.3.6. szakaszában) képviselő járműre, amelynek tekintetében a csereféktárcsára jóváhagyást, illetve alkatrészvizsgálati jegyzőkönyvet kértek, fel kell szerelni e csereféktárcsát, valamint a fékek vizsgálatára szolgáló berendezéseket a 78. sz. előírás rendelkezéseinek megfelelően.

A csereféktárcsát olyan hozzá tartozó fékbetéttel együtt kell felszerelni a szóban forgó kerékre, amely a jármű gyártójától származik, és amely a 78. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelő típusjóváhagyással rendelkezik.

A csereféktárcsákat ugyanazon eljárással kell bejáratni, mint az eredeti féktárcsákat.

3.2. Üzemi fékrendszer

3.2.1. A fék hőmérsékletének mérése

Ezt az eljárást a 78. sz. előírás 3. mellékletének 2.4. szakasza szerint kell elvégezni.

3.2.2. Bekoptatási eljárás

Ezt az eljárást a 78. sz. előírás 3. mellékletének 2.5. szakasza szerint kell elvégezni.

3.2.3. Megállás száraz fékkel

Ezt a vizsgálatot a 78. sz. előírás 3. mellékletének 3. szakasza szerint kell elvégezni.

3.2.4. Nedves fékekkel történő vizsgálat

Ezt a vizsgálatot a 78. sz. előírás 3. mellékletének 6. szakasza szerint kell elvégezni.

3.2.5. Fékhatáscsökkenés hő hatására

Ez a vizsgálat az L3, L4 és L5 jármű-kategóriára vonatkozik.

Ezt a vizsgálatot a 78. sz. előírás 3. mellékletének 7. szakasza szerint kell elvégezni.

3.2.6. A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata (az egyedi keréken elvégzett összehasonlító vizsgálat)

Ehhez a vizsgálathoz a járműnek terhelt állapotban kell lennie, és a fékezést kioldott tengelykapcsolóval, vízszintes úton kell végrehajtani.

A jármű üzemi fékrendszerét olyan eszközzel kell felszerelni, amely elválasztja egymástól az első és a hátsó kerekek fékjét úgy, hogy azokat bármikor lehetséges legyen egymástól függetlenül is működtetni.

Ha az első kerekek csereféktárcsájával kapcsolatban van szükség jóváhagyásra vagy alkatrészvizsgálati jegyzőkönyvre, a vizsgálat alatt a hátsó kerekek fékjei nem működhetnek.

Ha a hátsó kerekek csereféktárcsájával kapcsolatban van szükség jóváhagyásra vagy alkatrészvizsgálati jegyzőkönyvre, a vizsgálat alatt az első kerekek fékje nem működhet.

3.2.6.1. Összehasonlító fékhatásosság-vizsgálat hideg állapotú fékek esetében

Hideg állapotú fékeknél a csereféktárcsa fékhatásosságát az alábbi vizsgálat eredményeinek összehasonlításával lehet összevetni az eredeti alkatrész fékhatásosságával.

3.2.6.2. A csereféktárcsa alkalmazásával a folyamat részeként legalább hat egymást követő fékezést kell végrehajtani fokozatosan növekvő működtetőerővel vagy féknyomással a kerék blokkolásáig, illetve 6 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás eléréséig, vagy az adott jármű-kategória tekintetében megengedett legnagyobb működtetőerőig, illetve vezetéknyomásig; az első vagy a hátsó kerékre felszerelt féktárcsa vizsgálatánál alkalmazott kezdeti sebesség az alábbi táblázat szerint alakul:

A14/3.2.6.2. táblázat

Jármű-kategória	Vizsgálati sebesség km/h-ban
Jármű-kategória	Első kerék	Hátsó kerék
L1, L2,	30	30
L3, L4, L5,	70	45

A féktárcsa kezdeti hőmérséklete a fékezések előtt legfeljebb 80 °C lehet.

3.2.6.3. A 3.2.6.2. szakaszban ismertetett fékvizsgálatot az eredeti féktárcsán is el kell végezni.

3.2.6.4. Ha az ugyanazzal az üzemi nyomással vagy működtetőerővel elért átlagos legnagyobb lassulási értékek a kapott görbe felső kétharmadában ± 15 %-nál vagy ± 0,4 m/s2-nál nem térnek el jobban az eredeti féktárcsával kapott értékektől, úgy kell tekinteni, hogy a csereféktárcsa az eredeti féktárcsákhoz hasonló dinamikus súrlódási jellemzőket mutat (a görbét lásd például a 3. és a 4. ábrán).

3. ábra

Szövege kép

4. ábra

Szövege kép

4. LENDÍTŐTÖMEGES FÉKPADI VIZSGÁLAT

4.1. A fékpad felszerelése

A vizsgálatra a fékpadot az eredeti féknyereggel kell felszerelni. A lendítőtömeges fékpadot állandó nyomatékot tartó berendezéssel és egy olyan készülékkel kell felszerelni, amely folyamatosan jegyzi a fordulatszámot, a féknyomást, a fékezés megkezdése utáni fordulatok számát, a féknyomatékot, a fékezési időt és a féktárcsák hőmérsékletét.

4.2. Vizsgálati feltételek

4.2.1. A lendítőtömeges fékpad lendítőtömege

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét – ± 5 %-os megengedett eltéréssel – a lehető legközelebb kell beállítani ahhoz az elméleti értékhez, amely megfelel a fékezett jármű teljes tehetetlensége azon részének, amelyet a megfelelő kerék fékez le. A számításhoz használt képlet a következő:

I = m · rdyn 2

Ahol:

I	=	tehetetlenségi nyomaték (kgm2);
rdyn	=	a gumiabroncs dinamikus gördülési sugara (m);
m	=	vizsgálati tömeg (a jármű legnagyobb tömegének a megfelelő kerék által fékezett része), ezen előírás szerint.

4.2.1.1. Dinamikus gördülési sugár

A lendítőtömeg kiszámítása során a jármű esetében engedélyezett legnagyobb gumiabroncs dinamikus gördülési sugarát (rdyn) kell figyelembe venni.

4.2.1.2. Vizsgálati tömeg

A lendítőtömeg kiszámításakor alkalmazandó vizsgálati tömeg a következő:

Az első kerék féktárcsájának vizsgálata során:

m = x · mveh

mveh

a jármű legnagyobb megengedett tömege

A hátsó kerék féktárcsájának vizsgálata során:

m = y · mveh

mveh

a jármű legnagyobb megengedett tömege

A14/4.2.1.2. táblázat

Jármű-kategória	A figyelembe veendő m tömeg százalékában
Jármű-kategória	X értékek (első kerék 1 tárcsával)	X értékek (első kerék 2 tárcsával)	Y értékek (hátsó tengely)
L1, L2, L3, L4, L5	75	37,5	50

4.2.2. A fékpad kezdeti fordulatszámának meg kell felelnie az adott járműre engedélyezett gumiabroncsok legnagyobb és legkisebb dinamikus gördülési sugarának átlagán alapuló 80 km/h (L3, L4, L5) vagy 40 km/h (L1, L2) lineáris járműsebességnek.

4.2.3. Hűtés

A hűtés elvégezhető az alábbi A14. táblázatban meghatározott vizsgálati követelmények szerint.

4.2.4. A fék előkészítése

4.2.4.1. Tárcsafékek

A vizsgálatot a 78. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelő típusjóváhagyással rendelkező új fékbetétrészegységeket tartalmazó új féktárcsa alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban).

4.3. Alternatív fékpadi fékhatásosság-vizsgálat

4.3.1. Bekoptatás

Az A14/5.1.3.1.1. táblázat szerint

4.4. Üzemi fékrendszer

4.4.1. Megállás száraz fékkel

Ezt a vizsgálatot a 78. sz. előírás 3. mellékletének 3. szakasza szerint kell elvégezni.

4.4.2. Fékhatáscsökkenés hő hatására

Ez a vizsgálat az L3, L4 és L5 jármű-kategóriára vonatkozik.

Ezt a vizsgálatot a 78. sz. előírás 3. mellékletének 7. szakasza szerint kell elvégezni.

4.4.3. A dinamikus súrlódási jellemzők vizsgálata

Hideg állapotú fékeknél a csereféktárcsa fékhatásosságát az alábbi vizsgálat eredményeinek összehasonlításával lehet összevetni az eredeti alkatrész fékhatásosságával.

4.4.3.1. A csereféktárcsa alkalmazásával a folyamat részeként legalább hat egymást követő fékezést kell végrehajtani különböző, fokozatosan növekvő működtetőerővel vagy féknyomással 6 m/s2 átlagos legnagyobb lassulás eléréséig. A legnagyobb működtetőerő vagy vezetéknyomás nem haladhatja meg az adott jármű-kategória tekintetében megengedett legnagyobb működtetőerőt, illetve vezetéknyomást; az első vagy a hátsó kerék féktárcsájának vizsgálatánál alkalmazott kezdeti sebesség az alábbi táblázat szerint alakul:

A14/4.4.3.1. táblázat

Jármű-kategória	Vizsgálati sebesség km/h-ban
Jármű-kategória	Első kerék	Hátsó kerék
L1 L2	30	30
L3 L4 L5	70	45

A féktárcsa kezdeti hőmérséklete a fékezések előtt legfeljebb 80 °C lehet.

4.4.3.2. A 4.4.3.1. szakaszban ismertetett fékvizsgálatot az eredeti féktárcsán is el kell végezni.

4.4.3.3. Ha az ugyanazzal az üzemi nyomással vagy működtetőerővel elért átlagos legnagyobb lassulási értékek a kapott görbe felső kétharmadában ± 15 %-nál vagy ± 0,4 m/s2-nál nem térnek el jobban az eredeti féktárcsával kapott értékektől, úgy kell tekinteni, hogy a csereféktárcsa az eredeti féktárcsákhoz hasonló dinamikus súrlódási jellemzőket mutat (a görbét lásd például a 14. melléklet 3. és 4. ábráján).

5. LENDÍTŐTÖMEGES FÉKPADON VÉGZETT INTEGRITÁSVIZSGÁLAT

A vizsgálatokat az 5.1. szakasz (féktárcsák) szerint kell elvégezni.

A féket a fékpadra a járművön elfoglalt helyének megfelelően kell felszerelni (a mereven rögzített fék és a tengelycsonkkal szerelt ilyen fék kivételt képez).

A féktárcsa hőmérsékletét a súrlódó felülethez lehető legközelebb kell mérni. A mért hőmérsékletet fel kell jegyezni, és a hőmérséklet mérésének módja és pontja minden vizsgálat során azonos kell legyen.

Ha a fékezés során vagy egy fékezési cikluson belül két fékezés között hűtőlevegőt használnak, a fékre áramló levegő sebessége legfeljebb vair = 0,33 v lehet.

Ahol:

a jármű vizsgálati sebessége a fékezés kezdetekor.

Egyéb esetekben a hűtőlevegőre vonatkozóan nincs megkötés.

A hűtőlevegő hőmérsékletének meg kell felelnie a környezeti hőmérsékletnek.

5.1. Féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata

A vizsgálatot a 78. vagy a 90. sz. előírásnak megfelelően jóváhagyott típusú új tárcsa, az érintett járműhöz/járművekhez tartozó eredeti féknyereg és az érintett járműhöz/járművekhez tartozó új fékbetétrészegységek alkalmazásával kell elvégezni (a járműre felszerelttel megegyező állapotban).

A vizsgálat során szükség esetén lehetőség van a kopott fékbetétek cseréjére.

5.1.1. Ez a vizsgálat az L3, L4 és L5 jármű-kategóriára vonatkozik.

5.1.2. Vizsgálati feltételek

A lendítőtömeges fékpad lendítőtömegét a 14. melléklet 4.2.1., 4.2.1.1., valamint 4.2.1.2. szakaszában előírt követelményeknek megfelelően kell meghatározni.

5.1.3. Első tárcsa

5.1.3.1. Vizsgálati program

5.1.3.1.1. Bekoptatás

Az A14/5.1.3.1.1. táblázat szerint

A14/5.1.3.1.1. táblázat

Bekoptatás

Lépés

A jármű össztömege

[kg]

Kezdeti sebesség

[km/h]

Végső sebesség

[km/h]

Lassulás

[m/s2]

Kiindulási hőmérséklet a fékezés előtt

[°C] MAX

A fékezések mennyisége

A megengedett légáramlás legnagyobb sebessége a fékezés során

[m/s]

75 %/tárcsák száma

100

5.1.3.1.2. Fáradásvizsgálat

Az A14/5.1.3.1.2. táblázat szerint

A14/5.1.3.1.2. táblázat

Termikusfáradás-vizsgálat

Lépés

A jármű össztömege

[kg]

Kezdeti sebesség

[km/h]

Végső sebesség

[km/h]

Lassulás

[m/s2]

Kiindulási hőmérséklet a fékezések előtt

[°C] ± 10 °C

Két egymást követő fékezés között eltelő idő

[s]

A fékezések mennyisége

A megengedett légáramlás legnagyobb sebessége a fékezés során

[m/s]

termikus

75 %/tárcsák száma

50 % Vmax

100 (a)

2	funkcionális

75 %/tárcsák száma

80 % Vmax

200

—

3	mechanikai

100 %/tárcsák száma

60 % Vmax

200

—

1–3. lépés = 1 ciklus; összesen 20 ciklusig megismételve (= 160 fékezés)

a)	Kiindulási hőmérséklet csak az első fékezés előtt

A tárcsafékbetétek súrlódó anyagának korai elhasználódása esetén megengedett másik tárcsafékbetét-egység használata; ebben az esetben a vizsgálat befejezése előtt az új tárcsafékbetét-egységet az 5.1.3.1.1. szakasz szerint be kell koptatni, mindig az adott vizsgálat tárgyát képező féktárcsa használatával.

5.1.4. Hátsó tárcsa

5.1.4.1. Vizsgálati program

5.1.4.1.1. Bekoptatás

Az A14/5.1.4.1.1. táblázat szerint

A14/5.1.4.1.1. táblázat

Bekoptatás

Lépés

A jármű össztömege

[kg]

Kezdeti sebesség

[km/h]

Végső sebesség

[km/h]

Lassulás

[m/s2]

Kiindulási hőmérséklet a fékezések előtt

[°C] MAX

A fékezések mennyisége

A megengedett légáramlás legnagyobb sebessége a fékezés során

[m/s]

50 %

100

5.1.4.1.2. A fékhatáscsökkenés vizsgálata

Az A14/5.1.4.1.2. táblázat szerint

A14/5.1.4.1.2. táblázat

A fékhatáscsökkenés vizsgálata

Lépés

A jármű össztömege

[kg]

Kezdeti sebesség

[km/h]

Végső sebesség

[km/h]

Lassulás

[m/s2]

Kiindulási hőmérséklet az első fékezés előtt

[°C] MAX

Két egymást követő fékezés között eltelő idő

[s]

A fékezések mennyisége

A megengedett légáramlás legnagyobb sebessége a fékezés során

[m/s]

50 %

40 %Vmax

20 %Vmax

100

5.1.4.1.3. Fáradásvizsgálat

Az A14/5.1.4.1.3. táblázat szerint

A14/5.1.4.1.3. táblázat

Termikusfáradás-vizsgálat

Lépés

A jármű össztömege

[kg]

Kezdeti sebesség

[km/h]

Végső sebesség

[km/h]

Lassulás [m/s2]

Kiindulási hőmérséklet a fékezés előtt

[°C] ± 10 °C

Két egymást követő fékezés között eltelő idő

[s]

A fékezések mennyisége

A megengedett légáramlás legnagyobb sebessége a fékezés során

[m/s]

termikus

50 %

40 % Vmax

20 % Vmax

100 (1)

2	funkcionális

50 %

50 % Vmax (2)

200

—

60 % Vmax (3)

75 % Vmax (4)

3	mechanikai

90 %

40 % Vmax (2)

200

—

48 % Vmax (3)

60 % Vmax (4)

1–3. lépés = 1 ciklus; összesen 20 ciklusig megismételve (= 160 fékezés)

(e)

a tárcsafékbetétek súrlódó anyagának korai elhasználódása esetén megengedett másik tárcsafékbetét-egység használata; ebben az esetben a vizsgálat befejezése előtt az új tárcsafékbetét-egységet az 5.1.4.1.1–5.1.4.1.2. szakasz szerint be kell koptatni, mindig az adott vizsgálat tárgyát képező féktárcsa használatával.

5.1.5. Vizsgálati eredmények (féktárcsák termikusfáradás-vizsgálata)

A vizsgálatot akkor lehet teljesítettnek tekinteni, ha az alábbiakban előírt ciklusokat:

a)	A14/5.1.3.1.1–5.1.3.1.2. táblázat (első tárcsák)

b)	A14/5.1.4.1.1 – 5.1.4.1.2 – 5.1.4.1.3. táblázat (hátsó tárcsák) sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül.

Ha az A14/5.1.3.1.2. és az A14/5.1.4.1.3. táblázat szerinti „Termikusfáradás-vizsgálatból” 20-nál kevesebb, de 15-nél több ciklust sikerül teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül, akkor a vizsgálatot meg kell ismételni új cserealkatrésszel.

Ebben az esetben mindkét vizsgálat során több mint 15 ciklust kell teljesíteni károsodás vagy meghibásodás nélkül ahhoz, hogy az alkatrész megfeleljen a vizsgálaton.

Ha 15-nél kevesebb ciklust sikerült teljesíteni a károsodás vagy a meghibásodás előtt, akkor a vizsgálatot el kell végezni az eredeti alkatrészen is, és az eredményeket össze kell hasonlítani.

Ha a károsodás vagy a meghibásodás előtti ciklusok száma az eredeti alkatrész által teljesített ciklusok számától legfeljebb – 10 %-kal tér el, akkor a vizsgálatot teljesítettnek kell tekinteni.

E vonatkozásban a károsodás vagy a meghibásodás az alábbiakat jelenti:

5.1.5.1.

A vizsgálat alatt:

A hőmérséklet meghaladja a 600 °C-ot.

5.1.5.2.

A vizsgálat után:

a)	a féknyereg és a tárcsa érintkezése;

b)	repedések, maradandó alakváltozás vagy törések;

c)	rendellenes kopás;

d)	a vizsgálat előtt mért kezdeti értékhez képest az ütés legfeljebb 0,150 mm mértékű növekedése megengedett;

e)	legfeljebb 0,250 mm ütés megengedett;

f)	a vizsgálat előtt mért kezdeti értékhez képest az egyenesség legfeljebb 0,100 mm mértékű növekedése („teljes mértékben úszó féktárcsa” esetében) megengedett.

(1) kiindulási hőmérséklet csak az első fékezés előtt;

(2) tárcsaátmérő ≤ 245 mm;

(3) tárcsaátmérő > 245 < 280 mm;

(4) tárcsaátmérő ≥ 280 mm;

15. MELLÉKLET

AZ L1, L2, L3, L4 ÉS L5 KATEGÓRIÁJÚ JÁRMŰVEK FÉKTÁRCSACSOPORTJAIRA VONATKOZÓ KRITÉRIUMOK

1. A FÉKTÁRCSA FÉKFELÜLET-SZÉLESSÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

A fékfelület a féktárcsa azon felülete, amelyen a tárcsafékbetétek működnek. A fékfelület szélessége a tárcsa külső átmérője és a következőképp meghatározott belső átmérő közötti értéket veszi fel:

1.1.	A csak a fékfelületen tömegkönnyítéssel (furatokkal, nyílásokkal, hullámos kialakítással stb.) ellátott fékfelületek esetében (1. ábra): 3 mm a tárcsa középpontja felé a tömegkönnyítés végétől.

1.2.	Az olyan tömegkönnyítéssel (furatokkal, nyílásokkal, hullámos kialakítással stb.) ellátott fékfelületek esetében, amelyek kevesebb mint 5 mm távolságra vannak a tárcsa belső átmérőjétől (2. ábra): a féktárcsa kivágásának átmérője.

1.3.	A belül, vagyis a tárcsa kivágásokat tartalmazó részén kívül tömegkönnyítéssel (furatokkal, nyílásokkal, hullámos kialakítással stb.) ellátott fékfelületek esetében (3. ábra): a féktárcsa kivágásának belső átmérője.

1.4.

Minden más esetben: a legnagyobb kombinálható tárcsafékbetét sugárirányú szélessége által meghatározott belső átmérő, amelyhez 3 mm-t hozzá kell adni (4. ábra).

1. ábra	2. ábra

3. ábra	4. ábra

2. TÁRCSACSOPORTOK

A „tárcsacsoport” hasonló tárcsák csoportja, amelyek esetében az egyik tárcsán végzett vizsgálatokat a hasonló tárcsák egész csoportjára érvényesnek lehet tekinteni.

Az ugyanabba a csoportba tartozó tárcsáknak a 2.1–2.9. szakaszban említett következő jellemzőkkel kell rendelkezniük.

Egy adott tárcsacsoport esetében a jóváhagyási vizsgálatokat elég egyetlen, a csoporthoz tartozó tárcsán elvégezni, a legnagyobb féknyomaték és a legnagyobb elnyelendő energia alkalmazásával.

A tárcsák hasonlóságát a következő csoportosítási kritériumok határozzák meg, melyeknek egyidejűleg teljesülniük kell:

2.1.	Az adott csoport referenciatárcsája azonos típusú (egy darabból álló, összetett rögzített vagy úszó féktárcsa).

2.2.

A fékfelület anyagát az 5.3.3.2.2. szakaszban felsoroltak közül kell kiválasztani. Más anyagok is használhatók, feltéve, hogy a jóváhagyási eljárás keretében a 8. szakasznak megfelelően igazolják, hogy használatukkal egyenértékű vizsgálati eredményeket értek el. Ebben az esetben a kiterjesztés a 3. táblázatban felsorolt valamennyi csoportra vonatkozik, az igazolás céljára figyelembe vett mérettel megegyező vagy annál kisebb méretek esetében.

2.3.

A fékfelületek tömegkönnyítése: bármilyen megoldás megengedett (furatok, nyílások, hullámnyílások stb.), amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

2.3.1.

Azonos átmérőjű és vastagságú tárcsák esetében: a tárcsafékbetétek által súrolt fékfelület tömegváltozásának a referenciatárcsához képest ± 20 %-os tartományon belül kell lennie.

2.3.2.

Minden más esetben: a tárcsa 4. szakaszban meghatározott fékfelületének és a tömegkönnyítéssel ellátott terület arányának (a furatokkal és nyílásokkal stb. ellátott terület összesen) meg kell felelnie a referenciatárcsa idevágó arányának, legfeljebb – 20 százalékos tűréssel.

Példák:

R referenciatárcsa, átmérője 300 mm:

Külső átmérője 300 mm, a fékfelület sugárirányú szélessége 36,5 mm ≥ teljes terület, „A” = 302 cm2

A fékfelület tömegkönnyítése: 64 darab 7 mm-es átmérőjű furat ≥ teljes terület,

B = 24,6 cm2

A/B arány = 12,3

S tárcsa, átmérője 285 mm:

Külső átmérője 285 mm, a fékfelület sugárirányú szélessége 41 mm ≥ teljes terület, „A” = 314 cm2

A fékfelület tömegkönnyítése: 60 darab 7 mm-es átmérőjű furat ≥ teljes terület,

B = 23 cm2

A/B arány = 13,7

Az S tárcsa ugyanabba a csoportba tartozhat, mint az R referenciatárcsa, mivel arányszáma (13,7) nagyobb, mint az R tárcsára jellemző arányszám (12).

T tárcsa, átmérője 260 mm:

Külső átmérője 260 mm, a fékfelület sugárirányú szélessége 29 mm ≥ teljes terület, „A” = 210 cm2

A fékfelület tömegkönnyítése: 64 darab 7 mm-es átmérőjű furat ≥ teljes terület,

B = 24,6 cm2

A/B arány = 8,5

A T tárcsa nem tartozhat ugyanabba a csoportba, mint az R referenciatárcsa, mivel arányszáma (8,5) 31 százalékkal kisebb az R tárcsára jellemző arányszámnál (12,3), tehát meghaladja a 20 százalékban meghatározott legnagyobb tűréshatárt.

2.4.

A fékharangnak legalább ugyanolyan anyagúnak kell lennie, és legalább ugyanazokkal a mechanikai tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mint amelyeket az anyagokra vonatkozó nemzetközi szabvány meghatároz.

Az acélból készült fékharanggal ellátott tárcsa esetében, melynek anyaga eltér a jóváhagyási vizsgálatra benyújtott alumíniumharanggal ellátott tárcsáétól, felmentés adható azon követelmény alól, hogy ugyanabba az anyagcsoportba kell tartoznia, az eset fordítottja azonban már nem megengedett.

2.5.	A fékharang fékfelülethez való rögzítését szolgáló elemeknek legalább ugyanolyan anyagúnak kell lenniük, és legalább ugyanazokkal a mechanikai tulajdonságokkal kell rendelkezniük, mint amelyeket az anyagokra vonatkozó nemzetközi szabvány meghatároz.

2.6.

A fékharang küllői tömör/üreges részeinek – a rögzítőfelület vége és a fékfelület kezdete közötti átlagos kerületen mért – aránya ± 20 százalékos tartományon belül, vastagságuk pedig a + 30 százalék és – 10 százalék közötti tartományon belül kell, hogy legyen, továbbá ugyanazokkal a mechanikai tulajdonságokkal kell rendelkezniük a referenciatárcsához viszonyítva, mint amelyeket az anyagokra vonatkozó nemzetközi szabvány meghatároz.

2.7.	A fékharang fékfelülethez való rögzítését szolgáló elemeknek ugyanazon a műszaki megoldáson kell alapulniuk (ugyanaz a tervrajz és ugyanazon anyagok; a rögzítőelemek mennyiségét illetően + 2 – 0 tűréshatár megengedett).

2.8.	A rögzítőfuratok mennyisége az eredeti tárcsával való felcserélhetőség biztosítása érdekében nincs csoportonként előírva.

2.9.

A külső átmérőnek a 2.9. táblázat szerint 50 mm-es tartományon belül kell lennie:

A15/2.9. táblázat

Tartomány [mm]	Egy darabból álló	Kompozit rögzített típusú	Úszó tárcsák
≥ 150 < 200	X	X	X
≥ 200 < 250	X	X	X
≥ 250 < 300	X	X	X
≥ 300 < 350	X	X	X

Nincsenek csoportok a „perifériás” (a kerék külső átmérőjére szerelt) tárcsák tekintetében.

Megjegyzés:

Meglévő csoporthoz besorolandó új alkalmazások esetében a mozgási energia indexének növelése a referenciacsoport fékbetétrészegységének jóváhagyása során figyelembe vett értékhez viszonyítva legfeljebb 10 százalékos mértékben megengedett.

A mozgási energia újbóli kiszámításához szükséges adatokat a járműgyártó által kiadott termékadatlapból kell venni.

Az olyan tárcsák esetében, amelyeket mind az első, mind a hátsó kerekeken alkalmaznak, a 8. szakaszban leírt jóváhagyási vizsgálatok közül a legnagyobb igénybevétellel járókat kell elvégezni.

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 290

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	61. évfolyam 2018. november 16.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 9. számú előírása – Egységes rendelkezések az L2, L4 és L5 kategóriájú járművek zajkibocsátás tekintetében történő jóváhagyásáról [2018/1704]	1
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 63. számú előírása – Egységes rendelkezések az L1 kategóriájú járművek zajkibocsátás tekintetében történő jóváhagyásáról [2018/1705]	28
	*	Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 90. sz. előírása – Gépjárművek és pótkocsijaik csere-fékbetétrészegységei, cseredobfékbetétjei, illetve csereféktárcsái és cserefékdobjai jóváhagyására vonatkozó egységes rendelkezések [2018/1706]	54
	*	Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 92. számú előírása – Egységes rendelkezések az L1, az L2, az L3, az L4 és az L5 kategóriájú járművekbe szánt nem eredeti kipufogó-hangtompító csererendszerek (NORESS) zajkibocsátás tekintetében történő jóváhagyásáról [2018/1707]	162