(1)

2017. október 14-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) szubvencióellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új és újrafutózott abroncsok Unióba irányuló behozatala tekintetében. Az eljárás megindítása az alaprendelet 10. cikkén alapult. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indította meg a vizsgálatot, hogy 2017. augusztus 30-án a tisztességtelen abroncsbehozatal elleni koalíció (a továbbiakban: a panaszos) panaszt nyújtott be az egyes buszokhoz vagy tehergépkocsikhoz használatos és 121 feletti terhelési indexű, új és újrafutózott gumiabroncsok (a továbbiakban: TBR abroncsok) teljes uniós termelésének több mint 25 %-át képviselő uniós gyártók nevében. A panasz bizonyítékot tartalmazott a támogatásra, illetve az abból eredő kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette a kínai kormányt (3), hogy megfelelő módon dokumentált panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a kínai kormányt. A konzultációra 2017. október 10-én került sor, azonban a feleknek nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(4)

A Bizottság 2018. május 7-én ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó ugyanezen termék behozatalára (4) (a továbbiakban: ideiglenes dömpingellenes rendelet) egy 2017. augusztus 11-én megindított vizsgálat (5) keretében (a továbbiakban: párhuzamos dömpingellenes vizsgálat). 2018. október 22-én a Bizottság az ezzel párhuzamos dömpingellenes vizsgálat keretében végleges dömpingellenes vámot vetett ki ugyanezen, Kínából származó termék behozatalára (6) (a továbbiakban: végleges dömpingellenes rendelet). Az ennek a szubvencióellenes vizsgálatnak, illetve a párhuzamosan folyó dömpingellenes vizsgálatnak a keretében végzett, kárról, okozati összefüggésről és uniós érdekről szóló elemzések értelemszerűen megegyeznek, mivel az uniós gazdasági ágazat fogalommeghatározása és a mintában szereplő uniós gyártók mindkét vizsgálatban azonosak, és a vizsgálati időszak is megegyezik. Az e szempontokhoz kapcsolódó valamennyi lényeges elemet a jelenlegi vizsgálatban is figyelembe vették.

(5)

A kínai kormány azt állította, hogy a vizsgálatot nem kellene megindítani, mivel a panasz nem felel meg a szubvenciókról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 11. cikkének (2) bekezdése és 11. cikkének (3) bekezdése, valamint az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyítási követelményeknek. A kínai kormány szerint nem volt elegendő bizonyíték a kiegyenlíthető támogatások, a kár, valamint a támogatott behozatal és a kár közötti ok-okozati összefüggés fennállására.

(6)

A Bizottság elutasította ezt az állítást. A panaszban benyújtott bizonyítékok e szakaszban észszerűen a panaszos rendelkezésre álló információkat tartalmazták. A bizonyítékok – az eljárás megindítási szakaszában – elegendőnek bizonyultak annak alátámasztására, hogy a vélelmezett támogatások meglétük, összegük és jellegük tekintetében kiegyenlíthetőek. A panasz ezen túlmenően az uniós gazdasági ágazatot ért kár fennállására vonatkozóan is elegendő bizonyítékkal szolgált, amelynek hátterében a támogatott behozatal állt.

(7)

Ellentétben azzal, amit a kínai kormány állított, a panasz nemcsak a 2010. évi abroncságazati szakpolitikára támaszkodott, hanem az abroncságazatot érintő számos más szakpolitikai dokumentumot, tervet és katalógust is magában foglalt (különösen a 81–92. pontban). Ezenkívül a Bizottság (adott esetben) más rendelkezésre álló forrásokra is támaszkodott az állítólagos támogatásnyújtás megállapítása érdekében. Például, mivel az amerikai hatóságok a közelmúltban nyilvánosságra hoztak egyes intézkedésekre vonatkozó határozatokat, a Bizottság ebben az eljárási szakaszban erre az anyagra is hagyatkozott. Ezen túlmenően a Bizottság hasznosnak találta, hogy hivatkozzon Hebei tartomány 2016-os új, iparösztönzési tervére, amely szerepelt a nyilvántartásában, de a panaszban nem került említésre. Ez a kiegészítő bizonyíték, amely az ügy nem bizalmas jellegű aktájában, a bizonyítékok elegendő jellegéről szóló feljegyzés részeként rendelkezésre áll, megerősítette és kiegészítette a panaszban szereplő állításokat az állítólagos támogatásnyújtás létezése és jellege tekintetében. A vizsgálat során a Bizottság az összes olyan hiányosságot megvizsgálta, amelyre a kínai kormány a panasz pontossága és megfelelő volta kapcsán rámutatott, de a támogatásnyújtás létezésére és mértékére vonatkozó állítások megkérdőjelezését nem találta indokoltnak a vizsgálat megindításakor.

(8)

A felek végleges tájékoztatását követően a Hämmerling azt állította, hogy a Bizottság nem indíthat vizsgálatot a csak tájékoztató jellegű KN-kódokra való általános hivatkozással. A Hämmerling szerint annak ellenére, hogy a KN-kódok nem kötelezőek értelmezésükben, az érintett terméket meghatározó általános hivatkozási alap nem fogadható el, mivel csorbítja az összes érdekelt fél jogbiztonságát azzal kapcsolatban, hogy a vizsgálat hatálya alá fognak-e tartozni, és közvetlenül sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 41. cikkét és a megfelelő ügyintézéshez való jogot. Ezen túlmenően a hivatkozás és a nem egyértelmű szóhasználat azt az üzenetet közvetíti, hogy a vizsgálat hatálya bizonytalan, és a vizsgálat későbbi szakaszában mérlegelhető további kiterjesztése vagy szűkítése, ami kedvezőtlenül befolyásolja az érdekelt felek meghallgatáshoz való jogát.

(9)

Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy a fél nem támasztotta alá arra vonatkozó elméleti állítását, hogy a KN-kódok alkalmazása hogyan befolyásolja hátrányosan a jogbiztonságot A Bizottságot nem a KN-kódok kötik, hanem az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő termékmegnevezés. Az említett fél nem állította, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő termékmegnevezést. Ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(10)

2017. augusztus 19-én, illetve 2017. október 5-én a panaszos a dömpingellenes alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése és az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése alapján a Kínából származó érintett termék behozatalának nyilvántartásba vételére vonatkozó kérelmet nyújtott be.

(11)

2017. október 4-én a Kínai Gumiipari Szövetség (China Rubber Industry Association, a továbbiakban: CRIA) és a Kínai Fém-, Ásványianyag- és Vegyianyag-importőrök és -exportőrök Kereskedelmi Kamarája (China Chamber of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters, a továbbiakban: CCCMC) észrevételeket fűzött a nyilvántartásba vétel iránti kérelemhez. Azt állították, hogy a kérelem nem felelt meg az irányadó bizonyítási normáknak, mert nem volt bizonyíték a dömping, illetve támogatás korábbi fennállására, a behozatal jelentős mértékű megnövekedésére és arra, hogy a behozatal valószínűsíthetően súlyosan aláássa a vám javító hatását. 2017. október 19-én a Bizottság a CRIA kérelmére meghallgatást szervezett, amelyen a fél megismételte korábbi észrevételeit.

(12)

2018. február 2-án a Bizottság az (EU) 2018/163 végrehajtási rendelet (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) (7) útján 2018. február 3-i hatállyal nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a Kínából származó érintett termék behozatalára vonatkozóan. A Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit a nyilvántartásba vétel iránti kérelem érvényességének értékelése során.

(13)

A nyilvántartásba vétel megkezdése után a Hankook csoport (8) észrevételezte, hogy sérült a védelemhez való joga, mert nem kapott a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet hatálybalépését megelőzően tájékoztatást arról, hogy a Bizottság az érintett termék behozatalára vonatkozóan nyilvántartásbavételi kötelezettséget kíván bevezetni. A Hankook csoport álláspontja szerint emiatt sérült az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke.

(14)

A Bizottság rámutatott arra, hogy az alaprendelet 30. cikkének (2) bekezdése értelmében az érdekelt feleket a végleges intézkedések bevezetése előtt kell tájékoztatni. Az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése alapján ugyanez nem vonatkozik a nyilvántartásba vételt elrendelő rendeletre. A kérdéses jogszabályhely csak a tagállamok megfelelő időben történő előzetes tájékoztatásáról rendelkezik. Továbbá a meghallgatáshoz való jog, amelyről az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja rendelkezik, kizárólag az egy adott személyt hátrányosan érintő egyedi intézkedésekre vonatkozik. A jelen esetben a Bizottság az uniós vámhatóságokat utasította a behozatalok nyilvántartásba vételére. A nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet nem a Hankook csoportot hátrányosan érintő egyedi intézkedés. A rendeletnek a Hankook csoport nem címzettje, és a rendelet tartalma nem érinti egyedileg hátrányosan a szóban forgó vállalatcsoportot. E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy a behozatal nyilvántartásba vétele megfelelő lépés a nyilvántartásba vett behozatalra alkalmazandó vámok későbbi kivetésének lehetővé tétele érdekében, és megfelelően tájékoztatja a piaci szereplőket a végleges intézkedések esetén e behozatalhoz kapcsolódóan esetlegesen felmerülő kötelezettségről. Ezért tehát sem a Hankook csoport védelemhez való joga, sem pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke nem sérült azáltal, hogy elmulasztották a Hankook csoportot előzetesen tájékoztatni a nyilvántartásba vételt előíró határozatról.

(15)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2016. július 1. és 2017. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-je és 2017. június vége közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(16)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és a kínai kormányt, az ismert importőröket, beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, továbbá az érintettként ismert szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(17)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(18)

Két, a panaszos által képviselt uniós gyártó ezzel a lehetőséggel élve – az alaprendelet 29. cikkének (1) bekezdésével összhangban – arra kérte a Bizottságot, hogy nevét kezelje bizalmasan, mert tartott a vizsgálatban érintett vevői vagy versenytársai megtorló intézkedéseitől. Ezen túlmenően két további együttműködő uniós gyártó később kérte ugyanezt.

(19)

A Bizottság a bizalmas adatkezelés iránti kéréseket egyedileg, azok érdeme alapján értékelte. Megállapította, hogy valóban vannak minden esetben arra utaló bizonyítékok, hogy jelentős a veszélye a megtorló intézkedéseknek, ezért elfogadta, hogy e vállalatok neve ne kerüljön közzétételre.

(20)

Két exportáló gyártó, a Giti csoport (9) és a China National Tire csoport (10) felvetette, hogy a panaszos által képviselt két uniós gyártó névtelensége komolyan befolyásolhatja a felek védelemhez való jogát, mert ilyen körülmények között lehetetlen meggyőződni arról, hogy a panaszos termelése valóban több mint 25 %-át teszi ki a teljes uniós termelésnek. Emellett a szóban forgó felek névtelensége miatt az érdekelt felek nem tudhatják, hogy a panaszos melyik termékkategóriával (11) foglalkozik, és emiatt nem tudnak érdemi észrevételeket megfogalmazni az érintett terméknek az Unióba irányuló kínai kiviteléből az adott felet valószínűsíthetően érő jelentős kárral kapcsolatban. Továbbá a Giti csoport észrevételezte, hogy a panaszos szerint a 3. termékkategóriába tartozó termékek uniós termelése csupán 16 %-át teszi ki a teljes uniós termelésnek. Végezetül a Giti csoport és a China National Tire csoport felvetette, hogy az adatok bizalmas kezelése következtében az érdekelt felek nem rendelkeznek ismeretekkel arról, hogy a mintában szereplő uniós gyártók kapcsolatban állnak-e vagy sem kínai exportáló gyártókkal.

(21)

E megjegyzések fényében a Bizottság újraértékelte a panasz nem bizalmas változatát, de arra a következtetésre jutott, hogy az érdekelt felek számára vizsgálati célból rendelkezésre álló verzió elegendő mértékben lehetővé tette az érdekelt felek számára, hogy felmérjék a szóban forgó vizsgálat alapjául szolgáló legitimációs követelményeket. Mindenesetre a Bizottság megjegyezte, hogy az a tény, hogy egy panaszos egy adott piaci kategóriához tartozik-e vagy sem, nem meghatározó a legitimáció megállapítása tekintetében, mivel a legitimációt az érintett termék teljes termelése (függetlenül bármely kategória szerinti szegmentációtól) alapján értékelik. Végezetül a Bizottság megállapította, hogy nem szolgáltattak elegendő bizonyítékot vagy magyarázatot arra vonatkozóan, hogy a névtelenséget kérő panaszosok és a kínai exportáló gyártók között fennálló esetleges kapcsolatok ismeretének hiánya milyen módon akadályozza az érdekeltek felek védelemhez való jogának gyakorlását. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy szolgáltassanak ilyen bizonyítékokat vagy magyarázatokat, de további bizonyítékot nem szolgáltattak. Ezért a Bizottság a bizalmas adatkezeléssel kapcsolatos észrevételeket elutasította.

(22)

Az alaprendelet 29. cikke szerint a Bizottság az információt szolgáltató fél kifejezett engedélye nélkül nem hozhatja nyilvánosságra a hozzá beérkező és megfelelő indok esetén bizalmasnak ítélt információkat. A Bizottság megítélése szerint a panasz nyilvános változata lehetővé tette az érdekelt felek számára a legitimációs követelmények teljesülésének ellenőrzését. Továbbá, az a tény, hogy a panaszos egy adott piaci kategóriához tartozik-e vagy sem, irreleváns, mivel a legitimációt a teljes termelés alapján kell értékelni (bármilyen kategória szerinti szegmentációtól függetlenül). Végezetül a Bizottság nem találta meggyőzőnek azt az érvet, hogy a névtelenséget kérő panaszosok és a kínai exportáló gyártók között fennálló esetleges kapcsolatok ismeretének hiánya akadályozza az érdekeltek felek védelemhez való jogának gyakorlását. Ezért a Bizottság a bizalmas adatkezeléssel kapcsolatos észrevételeket elutasította.

(23)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(24)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság közölte, hogy a legnagyobb reprezentatív termelési és értékesítési volumenek alapján kiválasztotta az uniós gyártók egy előzetes mintáját, oly módon, hogy megfelelő földrajzi eloszlást is biztosítson. Felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(25)

Az ideiglenes mintával kapcsolatban négy érdekelt fél (a China National Tire csoport, a Giti csoport, a CRIA és a CCCMC) fogalmazott meg észrevételeket. Álláspontjuk szerint az ideiglenes mintában nem jelent meg kellőképpen a piac három termékkategória szerinti szegmentálódása, és a mintának a lehető legnagyobb mértékben tükröznie kellene az 1., a 2. és a 3. kategóriába tartozó termékek termelésének és értékesítésének a teljes uniós termelésen és értékesítésen belüli százalékos arányát.

(26)

Az észrevétel alapján a Bizottság 2017. szeptember 25-én felkérte az uniós gyártókat arra, hogy az uniós gyártók mintájának kiigazításához szolgáljanak további információkkal a termékkategóriák tekintetében.

(27)

A mintavételi kérdőívet kitöltő együttműködő uniós gyártók között nagyvállalatok és kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv-k) (12) egyaránt vannak, és ezek a gyártók együttesen több mint 50 %-át adják a becsült uniós termelésnek és értékesítésnek.

(28)

A végleges minta összeállításakor a Bizottság figyelembe vette az abroncságazat termékkategóriánkénti tagozódását, és biztosította, hogy a mintában szereplő vállalatok mindhárom termékkategóriát képviseljék. Továbbá annak biztosítása érdekében, hogy a kárelemzésben az uniós gyártók teljes uniós értékesítési volumenének körülbelül 15 %-át adó kkv-k helyzete megfelelő módon kifejezésre jusson, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mintában kkv-knak is szerepelniük kell.

(29)

A mintában tizenegy uniós gyártó szerepelt, amelyek kiválasztása a következő szempontok alapján történt:

(30)

Az uniós gyártók mintájában nagyvállalatok és kkv-k egyaránt szerepelnek. A kiválasztott uniós gyártók hat tagállamban működtek, és együttesen az együttműködő uniós gyártók által jelzett uniós termelés és értékesítés több mint 36 %-át adták.

(31)

2017. december 22-én a mintában szereplő egyik uniós gyártó, nevezetesen a lengyel Geyer & Hosaja arról értesítette a Bizottságot, hogy a továbbiakban nem kíván együttműködni a vizsgálatban. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó gyártó termelése a teljes uniós termelés kevesebb mint 0,1 %-át képviseli, a visszalépés nem érinti a (30) preambulumbekezdésben említett százalékos értéket. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a végleges minta továbbra is reprezentatív az uniós gazdasági ágazatra nézve.

(32)

Végezetül a Giti csoport felvetette, hogy az uniós gyártók körében végzett ideiglenes mintavétel eljárási hiányosságai miatt a Bizottságnak a jelen vizsgálatot azonnali hatállyal meg kellett volna szüntetnie. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós gyártók körében jogilag lehetséges ideiglenes mintavételt végezni, és ez a lépés a vizsgálat szoros határidők közötti eredményes lefolytatását szolgálja. Mint a (26)–(30) preambulumbekezdésben bemutattuk, az ideiglenes mintát a Bizottság az érdekelt felek észrevételei nyomán módosította. Ezért ezt a felvetést a Bizottság elutasította.

(33)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Öt importőr jelentkezett, amelyek összesen körülbelül 430 000 darab terméket hoztak be Kínából. A mintába két, a mintavételi űrlapot visszaküldő importőrök [70–90] %-át képviselő vállalat került be.

(34)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Ezenfelül felkérte a kínai hatóságokat, hogy nevezzék meg és/vagy lépjenek kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(35)

Az érintett ország 44 exportáló gyártója (gyártócsoportja) nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság az alábbi, az exportáló gyártók négy csoportjából álló mintát választotta ki – az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban – az Unióba irányuló export lehető legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt célszerűen meg lehet vizsgálni:

(36)

Az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjai több mint 50 %-át adták az érintett termék Unióba irányuló összbehozatalának.

(37)

Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően valamennyi ismert, érintett exportáló gyártó, továbbá a kínai kormány véleményét is kikérték a minta kiválasztásáról.

(38)

Az Újrafutózók Európai Szövetségétől (European Retreading Association, a továbbiakban: BIPAVER) érkeztek észrevételek a javasolt minta kapcsán, amelyekben felvetették, hogy a végleges minta kiegyensúlyozottságát erősen csorbíthatja a 2. és a 3. kategóriába tartozó abroncsok nem megfelelő figyelembevétele. Nézetük szerint előfordulhat, hogy az átlagos importárak nem fogják pontosan visszatükrözni a behozatal azon részét, amely a legnagyobb kárt okozza az uniós gazdasági ágazatnak. Ezért szorgalmazták, hogy a Bizottság vizsgálja felül és módosítsa a mintát.

(39)

A Bizottság megvizsgálta, hogy gyakorlati szempontból lehetséges-e tovább bővíteni a mintát. Rámutatott, hogy a mintában szereplő exportáló gyártói csoportok: (1) tizenhárom, az érintett termék gyártásával és belföldi értékesítésével foglalkozó jogalanyt; (2) két, az Unión kívül elhelyezkedő, kapcsolt exportőrt; és (3) több mint tíz, az Unión belül elhelyezkedő, kapcsolt importőrt foglaltak magukban. Mindegyik jogalany esetében fel kellett dolgozni és ellenőrizni kellett az általa szolgáltatott adatokat. Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy több exportáló gyártó nem vizsgálható meg megfelelően a rendelkezésre álló idő alatt.

(40)

A BIPAVER úgy ítélte meg továbbá, hogy a mintában szereplő két vállalat nem tekinthető a kiegyenlíthető támogatások reprezentatív kedvezményezettjének, mivel székhelyük és egyes gyártólétesítményeik Kínán kívül helyezkednek el.

(41)

A Bizottság megjegyezte, hogy az a tény, hogy valamely vállalat esetleg nem részesült közvetlenül a vélelmezett támogatás egy adott típusában, nem befolyásolta a minta reprezentatív jellegét, mivel a minta célja az volt, hogy az abroncsok teljes kínai ágazatát megjelenítse a vélelmezett támogatás valamennyi típusára való jogosultság szempontjából. A mintában szereplő exportáló gyártók négy csoportja reprezentatív volt a panaszban szereplő állítólagos támogatásokra való jogosultság tekintetében. A Bizottság ennélfogva úgy vélte, hogy a kiválasztott minta megfelelő alapként szolgál a vélelmezett támogatásnyújtás létének, illetve mértékének vizsgálatához.

(42)

A javasolt minta ennélfogva megfelel az alaprendelet 27. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglaltaknak. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy változatlan formában a javasolt mintát alkalmazza végleges mintaként.

(43)

A mintában szereplő négy exportáló gyártó mellett hat exportáló gyártó úgy nyilatkozott, hogy abban az esetben, ha nem kerül be a mintába, kérdőívet és más igénylőlapokat kíván kapni annak érdekében, hogy az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot kérjen. E kérelemnek megfelelően a Bizottság kérdőívet küldött ennek a hat exportáló gyártónak. Egyikük sem válaszolt azonban a kérdőívre.

(44)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártónak, a mintában nem szereplő exportáló gyártóknak, valamint a mintában szereplő uniós gyártóknak.

(45)

A kérdőívet a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártó és a mintában szereplő tíz uniós gyártó küldte vissza kitöltve. A mintában nem szereplő exportáló gyártók közül egy sem töltötte ki a kérdőívet.

(46)

A Bizottság Kína kormánya részére is eljuttatott egy kérdőívet. Ez magában foglalt egyedi kérdőíveket a China Development Bank (a továbbiakban: CDB), az Export Import Bank of China (a továbbiakban: EXIM), az Agricultural Bank of China (a továbbiakban: ABC), a Bank of China (a továbbiakban: BOC), valamint a Chinese Export & Credit Insurance Corporation (a továbbiakban: Sinosure) számára. E pénzügyi intézményekre a panasz kifejezetten utalt mint közjogi intézményekre vagy támogatásnyújtásra utasított és támogatásnyújtással megbízott szervekre. Felkérték továbbá a kínai kormányt, hogy továbbítsa a pénzügyi intézmények számára készült egyedi kérdőívet minden olyan pénzügyi intézménynek, amely hiteleket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő vállalatoknak vagy a mintában szereplő vállalatok vevőinek. Arra is felkérték a kínai kormányt, hogy gyűjtsön össze minden, ezen pénzügyi intézmények által adott választ, és közvetlenül a Bizottsághoz továbbítsa azokat.

(47)

Ezenkívül a kínai kormánynak küldött kérdőív magában foglalta azoknak a természetes gumi-, szintetikus gumi-, korom- és nejlonzsinór-gyártóknak szóló egyedi kérdőíveket, amelyek – a panasz szerint – a megfelelőnél alacsonyabb díjazás fejében biztosítottak a termeléshez felhasznált alapanyagokat a mintában szereplő vállalatok, nevezetesen a Sinopec, a Sinopec Baling Co., a Chemchina, a Shandong Haohua, a Jiangxi Blackcat Carbon Black Co., LTD, a Hangzhou Zhongce Qingquan Industrial Co., Ltd és a Suqian Junma Tyre Cord Company Limited számára. Ezenkívül felkérték a kínai kormányt, hogy továbbítsa ezeket az egyedi kérdőíveket a szóban forgó nyersanyagok összes olyan további gyártójának és forgalmazójának, amely a termeléshez felhasznált alapanyagokat biztosított a mintában szereplő vállalatok számára. Arra is felkérték a kínai kormányt, hogy gyűjtsön össze minden, ezen gyártók által adott választ, és közvetlenül a Bizottsághoz továbbítsa azokat.

(48)

A kínai kormány megküldött a Bizottság számára néhány kitöltött kérdőívet, amelyek az EXIM, a BOC, az ABC és a Sinosure egyedi kérdőívekre adott válaszait tartalmazták.

(49)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet a támogatás, a kár és az uniós érdek meghatározása szempontjából szükségesnek tartott. Ellenőrző látogatásra került sor a Kínai Kereskedelmi Minisztériumnál, amely látogatáson más érintett minisztériumok tisztségviselői is részt vettek. Az ellenőrző látogatáson ezenkívül az alábbi pénzügyi intézmények képviselői is jelen voltak:

(50)

Az alaprendelet 26. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra került sor továbbá a következő vállalatok telephelyén:

(51)

mivel 2018 májusában ideiglenes intézkedéseket vezetett be a párhuzamos dömpingellenes ügyben, a Bizottság úgy határozott, hogy a jelen ügyben nem vezet be ideiglenes intézkedéseket. 2018. július 13-án minden érdekelt fél kapott egy tájékoztatót, amelyben ismertetésre kerültek a Bizottság állítólagos támogatási rendszerekkel kapcsolatos előzetes ténymegállapításai, valamint a Bizottság előzetes következtetései a kár, az ok-okozati összefüggés és az uniós érdek tekintetében az ideiglenes dömpingellenes rendeletben meghatározottak szerint.

(52)

E tájékoztatóval kapcsolatosan számos érdekelt fél nyújtott be írásbeli beadványt. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(53)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Pirelli Tyre Co. Ltd. azt állította, hogy a vállalat nem tekintendő a China National Tire & Rubber Co. Ltd.-vel (a továbbiakban: CNRC) kapcsolatban álló vállalatnak. Ebben az értelemben a Pirelli Tyre Co. Ltd. nem értett egyet az Uniós Vámkódex végrehajtásáról szóló (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (a továbbiakban: az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusa) 127. cikkének a kapcsolt vállalatok számára nyújtott támogatási összeg súlyozott átlaga kiszámítása céljából történő alkalmazásával. Ehelyett a Pirelli Tyre Co.Ltd. a WTO támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásának (a továbbiakban: ASCM-megállapodás) 16. cikkére hivatkozott, amely előírja, hogy egy vállalatnak ellenőrzést kell gyakorolnia egy másik felett ahhoz, hogy a vállalatok közötti kapcsolat megállapítható legyen. A Pirelli Tyre Co. Ltd. ezt követően úgy érvelt, hogy a Pirelli Tyre Co. Ltd. ezen előírás értelmében nem minősül kapcsolatban álló vállalatnak, mivel az – állítólagosan – nem állt a CNRC ellenőrzése alatt. Ezenkívül a Pirelli Tyre Co. Ltd. megjegyezte, hogy az alaprendelet nem hivatkozik az Uniós Vámkódexre.

(54)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ASCM-megállapodás 16. cikke tükröződik az alaprendelet 9. cikkének (2) bekezdésében. Mindkét cikk azonban csak az uniós gazdasági ágazat meghatározására és az uniós gyártóknak az exportáló gyártókhoz fűződő kapcsolatára hivatkozik. Ebben az összefüggésben egy uniós gyártó fogalommeghatározása az uniós gazdasági ágazat fogalommeghatározásából származhat, ha azt egy exportáló gyártó irányítja. Ezzel szemben mind az ASCM-megállapodás, mind az alaprendelet hallgat arról, hogyan lehet az exportáló gyártók közötti kapcsolatot értékelni a támogatás összegének megállapítása céljából. Annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedések hatékonyan végrehajthatók legyenek, különösen elkerülendő a kivitelnek a legalacsonyabb vámmal rendelkező kapcsolt vállalkozáson keresztül történő bonyolítását, az a Bizottság gyakorlata, hogy az exportáló gyártók közötti kapcsolatot az Uniós Vámkódex végrehajtásáról szóló 2015. november 24-i, (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet 127. cikkében meghatározott kritériumok alapján állapítja meg. Ezt az eljárás kezdetén egyértelműen közölték valamennyi féllel az eljárás megindításáról szóló értesítésben. Ezenkívül az Uniós Vámkódex végrehajtási jogi aktusának 127. cikkére való hivatkozás kifejezetten szerepel a dömpingellenes alaprendelet (15) 2. cikkének (1) bekezdésében, és a Bizottság köteles ugyanolyan bánásmódban részesíteni a feleket úgy a dömpingellenes, mint a szubvencióellenes ügyekben (16).

(55)

Az Uniós Vámkódex 127. cikkének d) pontja megállapítja, hogy két személy akkor tekintendő egymással kapcsolatban állónak, ha: egy harmadik fél közvetlenül vagy közvetve tulajdonában tartja, ellenőrzi vagy birtokolja mindkettőjük kibocsátott, szavazati jogot biztosító részvényeinek vagy részesedéseinek 5 %-át vagy annál többet. A CNRC a Pirelli Tyre Co. Ltd. legnagyobb részvényese. A vizsgálati időszak alatt részvényeinek 65 %-át birtokolta. A részvények 46 %-a jelenleg is a birtokában van. Ezért a jelenlegi vizsgálat összefüggésében a Pirelli Tyre Co. Ltd. és a CNRC kapcsolt vállalatoknak minősülnek. Ennek alapján a Bizottság ezt az észrevételt elutasította.

(56)

A Pirelli Tyre Co. Ltd. azt is megjegyezte, hogy csak együttműködő félnek tekintendő, nem pedig exportáló gyártónak, mivel a vállalat 2017 novemberében beszüntette az érintett termék gyártását.

(57)

A Bizottság azonban megállapította, hogy a Pirelli Tyre Co. Ltd. a teljes vizsgálati időszak alatt exportáló gyártó volt. Az a tény, hogy a vállalat ezt követően beszüntette a gyártást, nem változtat a vizsgálat eredményén. A Bizottság ezért elutasította a felvetést.

(58)

A végleges tájékoztatást követően a Pirelli megismételte állítását, amely szerint a China National Tire csoporttól függetlenül működik. Ugyanakkor az állítások egyikét sem támasztották alá további bizonyítékokkal. A Pirelli nem vitatta a Bizottság által a végleges tájékoztatás 2. mellékletében ismertetett tulajdonosi struktúrát. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(59)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak kialakításához.

(60)

Tekintettel arra, hogy a károkozás időszaka és a vizsgálati időszak ugyanaz, mint a párhuzamos dömpingellenes vizsgálatban, a Bizottság 2018. június 1-jén tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy a dömpingellenes vizsgálat keretében a kár vonatkozásában benyújtott információkat és észrevételeket szintén figyelembe fogják venni e vizsgálat során. A felek egyike sem ellenezte ezt a megközelítést.

(61)

A párhuzamos dömpingellenes vizsgálatban 2018. július 24-én a felek hozzáférhettek a lényeges tényekről és szempontokról szóló végleges tájékoztatáshoz, amely alapján a Bizottság végleges dömpingellenes vámot kíván kivetni az érintett termék Unióba történő behozatalára vonatkozóan. Ezenkívül az érdekelt felek 2018. szeptember 10-én újabb tájékoztatást kaptak. A (60) preambulumbekezdésben leírtak szerint az említett nyilvánosságra hozatalok keretében benyújtott észrevételeket – amennyiben azok a kárra, az ok-okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkoztak – teljes mértékben mérlegelték e vizsgálatban, és adott esetben figyelembe vették és megjelenítették azokat e vizsgálat ténymegállapításaiban.

(62)

2018. szeptember 28-án a Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges szubvencióellenes vámot kíván kivetni az érintett termék Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(63)

A felek számára meghatározott időszakot biztosítottak a felek végleges tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik benyújtásához (2018. október 8.). Több érdekelt fél kérte a határidő meghosszabbítását. A Bizottság 2018. október 10-én délelőtt 10 óráig biztosított lehetőséget az említett feleknek észrevételeik benyújtására.

(64)

A CCCMC, a CRIA, a mintában szereplő négy kínai exportáló gyártó közül három és két független importőr írásos beadványt nyújtott be a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban.

(65)

A felek végleges tájékoztatását követően a China National Tire Group azt állította, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, amikor elutasította a felek végleges tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek benyújtására előírt határidő további meghosszabbítása iránti kérelmét. Véleménye szerint a Bizottság nem tekintheti a tíznapos határidőt rögzített határidőnek. Továbbá a határidő megállapításakor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az ügy sajátosságait, és elegendő időt kell biztosítania mind írásbeli, mind szóbeli beadványokhoz. Ezen állítások tekintetében a Bizottság megjegyezte, hogy a felek végleges tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek tekintetében teljes mértékben betartotta az alaprendelet 30. cikkének (5) bekezdésében meghatározott 10 napos minimális határidőt. Ezenkívül engedélyezte az eljárás meghosszabbítását valamennyi érdekelt fél számára, amely ezt kérte, figyelembe véve az ügy sürgősségért, az említett cikkel összhangban.

(66)

A Hämmerling meghallgatást kért a meghallgató tisztviselőtől jogi aggályainak felvetése érdekében, amelyek a jelenlegi vizsgálathoz, a TRON TDI internetes platformon elérhető adatbázisban szereplő bizalmas és nem bizalmas információk adatvédelmére vonatkozó egyes horizontális kérdésekhez, valamint ahhoz kapcsolódtak, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint hogyan biztosítanak hozzáférést ezen adatbázison keresztül a nem bizalmas fájlokhoz az Unió területén kívüli érdekelt felek számára.

(67)

A Bizottság megállapította, hogy az uniós intézményeket jogilag nem az általános adatvédelmi rendelet (17), hanem a 45/2001/EK rendelet (18) köti. Ezenkívül a Hämmerling megerősítette, hogy a személyes adatok védelmével kapcsolatos kérdés nem kapcsolódik közvetlenül a kereskedelemvédelmi törvények szerinti védelemhez való jogának esetleges konkrét akadályozásához. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az eljárásban érdekelt félként a Hämmerling jogállása és a védelemhez való joga közvetlenül nem érintett.

(68)

A felek végleges tájékoztatását követően a Hämmerling megismételte azt az állítását, miszerint „a személyes adatok védelméhez való jog független jog, ahol a jogsértési küszöbhöz nem szükséges tényleges példa, hanem elég maga a visszaélés lehetősége, mint például az adatbázis harmadik országbeli, ellenőrizetlen felhasználói számára való, az adatvédelmi jogszabályok betartásának megfelelő ellenőrzése nélküli rendelkezésre bocsátás”.

(69)

Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság a 45/2001/EK rendelet 9. cikkének (6) bekezdésére hivatkozott, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy személyes adatokat továbbítson, ha az adattovábbítás jogi követelések védelme miatt az szükséges, illetve azt jogszabály írja elő; valamint arra a tényre, hogy a TRON első használatakor, amikor az érdekelt felek számára hozzáférést biztosítottak az adott ügyhöz, minden érintettnek alá kell írnia a TRON használati feltételeit (amely többek között úgy rendelkezik, hogy a TRON-ból származó információk nem bocsáthatók engedély nélkül rendelkezésre). Ezért úgy vélte, hogy a TRON igénybevétele megfelel az alkalmazandó adatvédelmi szabályoknak.

(70)

A végleges tájékoztatást követően a Giti csoport a meghallgató tisztviselővel való meghallgatást kért, azt állítva, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jogát, mivel az eljárás során nagyon későn vette fel a vámvisszatérítési rendszert, és téves következtetésekre jutott. A meghallgató tisztviselő úgy vélte, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés lehetővé tette a tárgyalt rendszer lefedését. A Giti csoportnak továbbá tisztában kellett volna lennie azzal, hogy ez a rendszer az eljárás hatálya alá tartozik, és elegendő idő állt rendelkezésére ahhoz, hogy valamennyi észrevételét benyújtsa a Bizottsághoz. A meghallgató tisztviselő ezért úgy véli, hogy ezen érdekelt felek védelemhez való jogát tiszteletben tartották.

(71)

Számos más érdekelt fél megismételte az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően kifejtett aggályait, és további pontosítást kért a Bizottságtól.

(72)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyilvános akta, az információkat tartalmazó dokumentum és a felek végleges tájékoztatása már elegendő információt tartalmazott, amelyek lehetővé tették, hogy valamennyi érdekelt fél teljeskörűen gyakorolja védelemhez való jogát. A felek végleges tájékoztatása előtt mindazonáltal a nyilvános aktába bekerült egy ahhoz fűzött feljegyzés (19), amely pontosításokkal szolgált. Ezért a Bizottság elutasította a további pontosítás iránti kérelmet.

(73)

Végül a felek azt állították, hogy a védelemhez való jogukat súlyosan érintette, hogy a felek végleges tájékoztatásával kapcsolatos észrevételek megtételére rendelkezésre álló idő túl rövid volt, még a hosszabbítással együtt is, és nem vette figyelembe a vizsgálat sajátosságait.

(74)

A kitűzött határidőre vonatkozóan a Bizottság megismételte, hogy betartotta az alaprendelet 30. cikkének (5) bekezdése szerinti törvényes határidőt, amint azt a fenti (65) preambulumbekezdés részletesebben kifejti. Hozzátette, hogy a felek 2018 júliusában az információkat tartalmazó dokumentum révén széles körű tájékoztatást kaptak, amely már meghatározta a főbb megfontolásokat és következtetéseket az összes támogatásra vonatkozóan, a természetes gumira és a villamos energiára a megfelelő ellenszolgáltatásnál jóval kevesebb összeg megfizetése ellenében nyújtott többlet-visszatérítés kivételével. Az említett szakaszban a felek 25 nap határidőt kaptak észrevételek benyújtására. Mivel a legtöbb kérdés ismert volt valamennyi fél számára, a felek végleges tájékoztatását követően kapott észrevételek terjedelme szintén jelentős (8 és 63 oldal közötti) volt.

(75)

E vizsgálat keretében a kárral kapcsolatos szempontok tekintetében a Bizottság megjegyezte, hogy a felek már a párhuzamos dömpingellenes vizsgálat keretében is részesültek végleges tájékoztatásban, és kaptak végleges tájékoztatót is. A jelenlegi vizsgálat a felek két alkalommal való tájékoztatását követően beérkezett észrevételeket tárgyalta. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a nyilvános akta és a felek tájékoztatása már elegendő információt tartalmazott, lehetővé téve valamennyi érdekelt fél számára, hogy a végleges tájékoztatóban meghatározott határidőn belül teljes mértékben gyakorolhassa védelemhez való jogát. Ezen okok miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az eljárás során valamennyi érdekelt fél védelemhez való jogát teljes mértékben tiszteletben tartották.

(76)

Az érintett termék: a Kínából származó, jelenleg a 4011 20 90 és ex 4012 12 00 (TARIC-kód: 4012120010) KN-kódok alá tartozó egyes, 121 feletti terhelési indexű, autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új vagy újrafutózott gumi légabroncsok. A megadott KN- és TARIC-kódok csak tájékoztató jellegűek.

(77)

Az érintett termék az új és az újrafutózott autóbusz- és tehergépjármű-légabroncsokat egyaránt magában foglalja, amelyek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek.

(78)

Az érintett termék két típusa ugyanazokból a bemeneti anyagokból készül (bár az alkalmazott technológia eltérő lehet), és azonos a felépítésük. A nyersanyagok és a felépítés tekintetében fennálló különbségek eltérő üzemi jellemzőket kölcsönöznek a termékeknek.

(79)

Az új tehergépjármű- és autóbuszabroncsok gyártása a következő lépésekből áll: 1. a gumikeverék összetevőinek előkészítése és keverése; 2. a nyersköpeny alkatrészeinek gyártása; 3. a nyersköpeny felépítése; 4. vulkanizálás; és 5. a végtermék ellenőrzése. Minden tehergépjármű- és autóbuszabroncs ugyanazokból az alapvető nyersanyagokból készül: természetes kaucsukból, műgumiból, acélból, koromból, más vegyi anyagokból és olajokból, valamint szövetből, és ugyanazokból az alkatrészekből áll: övzónából, oldalfalból, belső rétegből, peremhuzalokból, acélhevederekből és a szövetváz kordjaiból, annak ellenére is, hogy a termék különböző gyártóinál megfigyelhetők bizonyos eltérések.

(80)

Megállapítást nyert továbbá, hogy az új tehergépjármű- és autóbusz-abroncsok gyártása eltérő műszaki megoldások alkalmazásával történik, ami azonban nem érinti az egymással való helyettesíthetőségükre vonatkozó általános ténymegállapítást.

(81)

Az újrafutózás lényegében az elhasznált abroncsok felújításával járó újrafeldolgozási folyamat, amelynek keretében a régi abroncson kicserélik a futófelületet. Az újrafutózásban a legfontosabb szerepet az újrafutózandó abroncs játssza, ezért az újrafutózó vállalat tevékenységének alapvető eleme az újrafutózásra alkalmas abroncsok kiválasztása és beszerzése. A gyártási folyamat legfontosabb alapanyaga tehát az újrafutózandó abroncs, amely – minőségétől függően – igazi „félkész” termék vagy hulladék lehet.

(82)

A gyártás ez esetben is eltérő műszaki megoldások alkalmazásával történhet, ami azonban ez esetben sem érinti a Bizottságnak az egymással való helyettesíthetőségre vonatkozó általános ténymegállapítását.

(83)

A tehergépjármű- és az autóbusz-gumiabroncsok számos különböző típusban és méretben készülnek, és méretüktől és terhelési indexüktől függően számos különböző haszongépjárművön kerülnek felhasználásra a helyi árukiszállításra használt és a helyi vagy regionális személyfuvarozásban igénybe vett autóbuszoktól a nagy távolságú fuvarozást végző tehergépjárművekig és autóbuszokig. Ezek az abroncsok nem alkalmasak a személygépkocsikon és a könnyű haszongépjárműveken, sem pedig a terepjáró járműveken, például mezőgazdasági traktorokon való felhasználásra.

(84)

A tehergépjárművek és az autóbuszok abroncsait kétféle kivitelben és négy típusban árusítják: Az abroncsok hagyományosan tömlős kivitelűek: ez esetben az abroncsban saját szeleppel felszerelt belső tömlő található. A tömlő nélküli kivitelű abroncsok esetében az abroncs léghatlanul egybe van építve a peremmel, és a szelep közvetlenül a peremre van szerelve. Az Unióban értékesített tehergépjármű- és autóbuszabroncsok túlnyomó többsége tömlő nélküli kivitelű. A tehergépjárművek és az autóbuszok abroncsainak négy típusa a következő: kormányzott, húzó-, pótkocsi- és vegyes felhasználású abroncs. A jármű első tengelyére szánt kormányzott abroncsok segítik a kormányozhatóságot, de a tehergépjármű vagy autóbusz használatától függően a jármű bármely tengelyére felszerelhetők. A húzóabroncsok a hajtott tengelyekre vannak tervezve, és jobb vonóhatást biztosítanak. A pótkocsiabroncsok pótkocsikon való használatra vannak tervezve, míg a vegyes felhasználású abroncsok a jármű igénybevételétől függően rendeltetésszerűen használhatók a jármű valamennyi tengelyén.

(85)

Az uniós piacon az új és az újrafutózott abroncsokra azonos biztonsági követelmények vonatkoznak, amelyeket a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) határoz meg.

(86)

A Bizottság által összegyűjtött és a Bizottságnak megküldött információk arra engednek következtetni, hogy az autóbusz- és tehergépjármű-abroncsok uniós piaca három termékkategória köré szerveződik és ennek megfelelően három szegmensre tagolódik. Bár az egyes termékkategóriák között nincs egyértelmű határvonal, az érdekelt felek általában véve egyetértenek a Bizottság ténymegállapításai szerinti következő felosztásban.

(87)

Az 1. kategória az új prémium abroncsokat, a legnagyobb gyártók vezérmárkáit tartalmazza. Ebben a kategóriában nagyon fontos az abroncs márkájának ismertsége, és a jobb elvárt műszaki jellemzők és a marketingre költött jelentős összegek miatt jellemzőek a magas árak. A tehergépjármű- és az autóbuszgyártók által eredeti alkatrészként felhasznált abroncsok („OE1 abroncsok”) elsősorban ebből a kategóriából kerülnek ki. Az 1. kategóriába tartozó abroncsok minősége nagy fokú újrafutózhatóságot biztosít, így az abroncsok „többéltűek” lesznek, azaz tovább nő az eredeti termékkel megtehető, egyébként is nagy kilométerszám (a szokásos használat mellett akár három újrafutózásra is van lehetőség). Az 1. kategóriába tartozó abroncsokhoz emellett magasabb szintű biztonság és gyakran jó értékesítés utáni szolgáltatások is társulnak.

(88)

A 2. kategória a prémium abroncsokon kívüli – új vagy újrafutózott – abroncsok többségét tartalmazza, amelyek ára az 1. kategóriába tartozó abroncsok árának körülbelül 65–80 %-a. A pótkocsigyártók által eredeti alkatrészként felhasznált abroncsok („OE2 abroncsok”) részben ebből a kategóriából kerülnek ki. Ebben a kategóriában is fontos a márkaismertség; a vásárlók általában jól ismerik a márkákat, és kötni tudják őket az abroncsgyártókhoz. Ezek a termékek általában legalább egyszer újrafutózhatók, és bár kisebb mértékben, mint az 1. kategóriába tartozó abroncsok, de magas kilométerszám érhető el velük.

(89)

A 3. kategória olyan, csupán rendkívül korlátozottan vagy egyáltalán nem újrafutózható abroncsokat tartalmaz, amelyek használatával alacsonyabb kilométerszám érhető el. Áruk általában az 1. kategóriába tartozó abroncsok árának és megtehető kilométerszámának 65 %-át sem éri el. Ebben a kategóriában a márkaismertség gyakorlatilag nem létezik, és a vásárló beszerzési döntéseiben az ár a meghatározó tényező. Ezekhez a termékekhez általában nem tartoznak értékesítés utáni szolgáltatások.

(90)

Az újrafutózott abroncsok vagy a 2., vagy a 3. kategóriába tartoznak. Miközben a kínai abroncsok egy része újrafutózható, Kínában alig végeznek újrafutózást. Az újrafutózás azonban meglehetősen széles körben elterjedt tevékenység az Unióban és más piacokon, például Brazíliában. Az újrafutózási tevékenységet az Unióban a következő típusú vállalatok végzik:

(91)

A Bizottság az új és az újrafutózott abroncsokat márka szerinti bontásban, a panaszos által rendelkezésre bocsátott információk alapján rendelte hozzá a szegmensekhez, és ezt a hozzárendelést 2017. október 27-én az összes érdekelt fél rendelkezésére bocsátotta.

(92)

Ahogyan a (86) preambulumbekezdésben már jeleztük, az érdekelt felek általában elfogadták azt az elvet, hogy a piac három termékkategóriára tagolódik.

(93)

A márkanevek termékkategóriákhoz való, az ügy aktájához fűzött 2017. október 27-i feljegyzésben ismertetett hozzárendelését az érdekelt felek általában véve megerősítették, kivéve a következő, az érdekelt felek által egyes márkák más kategóriába sorolása érdekében megfogalmazott felvetéseket. A China National Tire csoport az Aeolus márkanevét a 3. kategóriához (nem pedig a 2. kategóriához) tartozónak gondolta; két, a Double Coin márkanevű terméket importáló importőr szerint ezt a terméket a 2. kategóriába (nem pedig a 3. kategóriába) kell besorolni; a Hankook csoport szerint az Aurora márkája a 2. kategóriához (nem pedig a 3. kategóriához) tartozik; a Giti csoport a kérdőívre adott válaszában a Primewell és a GT Radial márkáját a 2. kategóriához (nem pedig a 3. kategóriához) tartozóként jelölte meg; egy független importőr szerint pedig a Sailun márkát a 2. kategóriába (nem pedig a 3. kategóriába) kell besorolni.

(94)

A Bizottság ezeket a felvetéseket a vizsgálat során az érdekelt felek által szolgáltatott bizonyítékok és hivatalból gyűjtött saját értesülései alapján értékelte. A (81) preambulumbekezdésben ismertetett jellegzetességekből kiindulva áttekintette, hogy az egyes konkrét márkákhoz tartozó termékek milyen mértékben 1. újrafutózhatók; 2. használatosak az autóbuszok és a tehergépjárművek eredeti alkatrészeként; és 3. kerülnek értékesítésre az érintett vállalat saját megítélése szerint egy adott kategóriában.

(95)

A Hankook csoport esetében a Bizottság a kérésnek megfelelően elfogadta az Aurora márkának a 2. kategóriába való besorolását. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy a Hankook márkát az 1. kategóriába kell besorolni. A Hankook márka esetében jogilag szavatolt, hogy az abroncsok legalább egyszer újrafutózhatók. Továbbá a vállalat egyes európai vállalatok, például a Scania, a MAN és a Mercedes-Benz OE1 beszállítója. A Hankook a saját internetes honlapján a Hankook márkát prémium márkaként kínálja, és egy, a Hankook csoporttal kapcsolatban álló importőr belső dokumentuma, amelyet a Bizottság a vizsgálat keretében megkapott, arra utal, hogy a márka átkerült az 1. kategóriába.

(96)

A Giti csoport esetében a Bizottság a kérésnek megfelelően elfogadta a Primewell és a GT Radial márkának a 2. kategóriába való besorolását. A Bizottság továbbá megállapította, hogy a Giti abroncsok újrafutózhatók. Azonban a Giti csoport eredetialkatrész-beszállítói tevékenysége a személygépkocsik abroncsaira korlátozódik, a tehergépjárművek és az autóbuszok abroncsaira nem terjed ki. Emellett a Giti csoport a márkáit a 2. kategóriába tartozónak vallja. Ezért a Bizottság a vállalatcsoport abroncsait a 2. kategóriába sorolta.

(97)

A China National Tire csoport esetében a Bizottság előzetesen elfogadta, hogy az Aeolus márkát a vállalat kérésének megfelelően a 3. kategóriába sorolja, kiindulva a vállalat azon állításából, hogy az abroncsok általában nem újrafutózhatók, és nem kerülnek az eredetialkatrész-piacon értékesítésre.

(98)

A Double Coin és a Sailun márkával kapcsolatban észrevételt megfogalmazó importőrök nem szerepeltek a mintában, ezért a Bizottságnak az eljárás e szakaszában nem állt módjában ellenőrizni felvetéseiket. Minthogy a kérdéses vállalatok nem szerepeltek a mintában, a 2. vagy a 3. kategóriába való besorolás nem hatott ki a vizsgálat eredményeire. Ennek megfelelően anélkül, hogy kétségbe vonta volna a szóban forgó importőrök által a vevőik tapasztalataiból kiindulva a szóban forgó márkájú abroncsok vonatkozásában szolgáltatott bizonyítékokat, a Bizottság a felvetésekkel kapcsolatban az eljárás e szakaszában nem foglalt állást.

(99)

Több érdekelt fél felvetette, hogy a márkák termékkategóriákba sorolása csak az Unióban érvényes, más piacokon a kategóriákba sorolás igen eltérő lehet. Azt jelezték különösen, hogy az Unióban érvényes kategóriák nem vetíthetők ki a kínai piacra. A Bizottság rámutatott, hogy a márkák termékkategóriákba sorolása e vizsgálat keretei között az uniós piac helyzetének elemzését segítette, és abból más piacok kapcsán nem fakadtak jogkövetkezmények.

(100)

A CRIA és a CCCMC, valamint a China National Tire csoport annak a véleményének adott hangot, hogy vagy az új abroncsokat, vagy az újrafutózott abroncsokat ki kell zárni az érintett termék meghatározásából, mert:

(101)

A végleges tájékoztatást követően a Pirelli hasonló állítást fogalmazott meg.

(102)

Az említett felek észrevételezték továbbá, hogy a Bizottság és az Európai Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) több versenyjogi ügyben arra a következtetésre jutott, hogy az új abroncsok és az újrafutózott abroncsok az árak, a kínálat struktúrája, a kereslet struktúrája, a beszerzési csatornák és a helyettesíthetőség tekintetében két különböző érintett piacot alkotnak (21). A CRIA és a CCCMC arra is rámutatott, hogy más dömpingellenes vizsgálatot végző hatóságok az új és az újrafutózott abroncsokat külön kezelték (22). A végleges tájékoztatást követően a Hämmerling hasonló állítást fogalmazott meg.

(103)

A CRIA és a CCCMC beadványa szerint a Bizottság tévesen értékelte a releváns tényezőket akkor, amikor az új és az újrafutózott abroncsokat nem kezelte külön.

(104)

A Giti csoport szerint az újrafutózható vagy többéltű abroncsokat ki kell zárni az érintett termék meghatározásából, mert az újrafutózható abroncsok komplexebbek, mint a nem újrafutózhatók, és eltérőek a műszaki tulajdonságaik.

(105)

A Bizottság megállapította, hogy az újrafutózás során megmaradnak az abroncsnak a gyártási folyamatból eredő fő tulajdonságai, alkatrészei és felépítése. Nem változnak az újrafutózás során különösen az abroncs alapvető műszaki adatai: mérete, terhelési indexe és sebességkategóriája. Az új – újrafutózható vagy nem újrafutózható – abroncsok és az újrafutózott abroncsok ugyanazokból a nyersanyagokból és alkotóelemekből készülnek, és azonos a felépítésük.

(106)

Az újonnan előállított abroncs és az ebből az abroncsból készített újrafutózott abroncs közötti legfontosabb különbség a műszaki tulajdonságok szempontjából az, hogy az újrafutózott abroncsnak valóban rövidebb lehet az élettartama, és az újrafutózott abroncsot a piac kevésbé biztonságos megoldásnak tekintheti. Azonban pontosan ugyanilyen jellegű műszaki, minőségbeli és biztonsági különbségek érzékelhetők két olyan új abroncs között, amely eltérő termékkategóriába tartozik. Konkrétabban az alsóbb kategóriába tartozó abroncsokkal kisebb kilométerszám tehető meg, és ezen abroncsok használata kevésbé jön szóba olyan járművek esetében, amelyeknek nagyon szigorú biztonsági követelményeket kell teljesíteniük, például mert veszélyes árukat szállítanak.

(107)

Ezért a Bizottság elutasította azt az észrevételt, hogy az új – újrafutózható vagy nem újrafutózható – abroncsoknak és az újrafutózott abroncsoknak eltérőek az alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságaik.

(108)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a kisebbtől nagyobbig terjedő távolságra személy- és árufuvarozást végző tehergépjármű- és autóbusz-tulajdonosok mind új, mind pedig újrafutózott abroncsokat használnak. Ez azt jelenti, hogy az új és az újrafutózott abroncsok alapvető felhasználási területei megegyeznek. A Bizottság emellett azt is megállapította, hogy az új és az újrafutózott abroncsok négy fő alkalmazási típusa is megegyezik, azaz mindkettő lehet kormányzott, húzó-, pótkocsi- és vegyes felhasználású abroncs, és az irányadó jogi szabályozás szerint az uniós piacon ugyanazok a biztonsági követelmények vonatkoznak rájuk.

(109)

Ezért a Bizottság elutasította azt az észrevételt, hogy az új abroncsoknak és az újrafutózott abroncsoknak eltérő az alkalmazásuk.

(110)

A Bizottság egyetértett abban, hogy az újrafutózott abroncsok az 1. kategóriába tartozó új abroncsoktól eltérően nincsenek jelen az eredetialkatrész-piacon. A Bizottság megállapította ugyanakkor, hogy pontosan ugyanez elmondható a 3. kategóriába tartozó abroncsok és sok tekintetben a 2. kategóriába tartozó abroncsok esetében is, amelyek szintén nincsenek jelen az eredetialkatrész-piacon.

(111)

Ezért a Bizottság elutasította azt az észrevételt, hogy az új abroncsoknak és az újrafutózott abroncsoknak eltérőek az értékesítési csatornáik.

(112)

A Bizottság versenyjogi határozataival és a Bíróság ítéletével (23) kapcsolatban, amelyek szerint az újrafutózott abroncsok termékpiaca elkülönül az új abroncsok termékpiacától, a Bizottság megjegyzi, hogy ez a körülmény a piacvédelmi vizsgálatokban alkalmazott termékmeghatározás szempontjából érdektelen. Az összefonódási ügyekben a piac meghatározásakor a hangsúly a keresleti és a kínálati oldali helyettesíthetőségen van (24). A dömpingellenes vizsgálatokban ezzel szemben a piacot az érintett termék fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságai határozzák meg. A Bizottság ezért elutasította ezt a felvetést.

(113)

A harmadik országok által vizsgált dömpingellenes ügyek termékmeghatározásával kapcsolatos felvetéssel összefüggésben a Bizottság rámutatott arra, hogy a termékmeghatározás területén a piacvédelmi vizsgálatot végző hatóságnak tág mérlegelési jogköre van (25). Ezért az, hogy a harmadik országok vizsgálatot végző hatóságai hogyan gyakorolták ez irányú mérlegelési jogkörüket, nem korlátozhatja a Bizottság e vizsgálat kapcsán meglévő mérlegelési jogkörét.

(114)

Az érdekelt felek azt is felvetették, hogy az érintett termék nem tartozhat több KN-kód alá. Ezzel összefüggésben a Bizottság először is emlékeztetett arra, hogy rendkívül gyakori, hogy egyetlen érintett termék több KN-kód alá tartozik. Ez természetes következménye a Kombinált Nómenklatúra felépítésének. Továbbá az eljárás megindításáról szóló értesítés egyértelműen kimondta, hogy a megadott KN-kódok csak tájékoztató jellegűek. Másodszor: sem az érdekelt felek nem szolgáltattak olyan tényszerű bizonyítékokat, sem a Bizottság nem azonosított olyan információkat, amelyekből az következik, hogy az érintett termék meghatározásából fakadóan a behozott újrafutózott és új abroncsokról nem állapítható meg, hogy alternatívái vagy közvetlen versenytársai az Unióban gyártott újrafutózott és új abroncsoknak. Ha az egy vagy több termékkategória elkülönítését, illetve az új és az újrafutózott abroncsok közötti különbségtételt e vizsgálat keretei között szembeállítjuk egymással, akkor ugyanez mondható el a gyártók és a felhasználók általi megítéléssel, az elosztási csatornákkal és más tényezőkkel összefüggésben is.

(115)

Végezetül az érintett felek beadványai szerint az uniós piac szegmentálódásából következően az újrafutózott abroncsok rosszabb minőségűnek tűnnek, mint az 1. kategóriába tartozó új abroncsok, annak ellenére is, hogy esetleg 1. kategóriájú abroncsból készülnek.

(116)

A Bizottság elfogadta ezt a felvetést, amely összhangban van az abroncsok termékkategóriákhoz rendelésével, ahogyan azt a Bizottság e vizsgálat keretei között elvégezte, eszerint ugyanis az újrafutózott abroncsok csak a 2. vagy a 3. kategóriába tartozhatnak.

(117)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(118)

Következésképp a Bizottság e szakaszban úgy ítélte meg, hogy e termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett hasonló termékek.

(119)

Mielőtt a Bizottság a támogatások vagy támogatási programok vizsgálatával megkezdte volna a vélelmezett támogatásnyújtás elemzését, feltérképezte azokat a kormányzati terveket, projekteket és egyéb dokumentumokat, amelyek több támogatást, illetve támogatási programot is érintettek. A Bizottság megállapította, hogy az alábbi okokból valamennyi vizsgált támogatás, illetve támogatási program a kínai kormány által kialakított, az abroncságazat ösztönzését szolgáló központi tervezés végrehajtásának részét képezi.

(120)

Kína nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésének 13. ötéves terve (a továbbiakban: 13. ötéves terv), amely a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozik, vázolja a kínai kormánynak a kulcságazatok fejlesztésére és előmozdítására vonatkozó stratégiai jövőképét. Hangsúlyozza a technológiai innováció szerepét Kína gazdasági fejlődésében, valamint a „zöld” fejlesztési elvek további szem előtt tartásának fontosságát. Az 5. fejezet szerint a fő fejlesztési irányok egyike – csakúgy, mint a 12. ötéves tervben – a hagyományos iparszerkezet korszerűsítésének előmozdítása. A gondolat bővebb kifejtését a 22. fejezet tartalmazza, amely bemutatja azt a stratégiát, amely a hagyományos kínai ipar modernizálását annak technológiai átalakítása útján kívánja előmozdítani. E tekintetben a 13. ötéves terv rögzíti, hogy a vállalatok támogatást kapnak „az olyan területek átfogó fejlesztéséhez, mint a terméktechnológia, az ipari berendezések, a környezetvédelem, valamint az energiahatékonyság”. A 7. keretes írás kifejezetten utal ezzel kapcsolatban a petrolkémiai ágazat származékos termékeihez – amely magában foglalja a gumiabroncsokat is – kapcsolódó projektekre. A környezetvédelem részletesebb kifejtése a 44. fejezetben található. E fejezet szerint a kulcságazatokat a tiszta termelés érdekében „megújítják”, a 16. keretes írás pedig e tekintetben kifejezetten említi a petrolkémiai ágazatot.

(121)

Részletesebb szinten a kínai kormány kiadta a petrolkémiai és vegyipar fejlesztésének tizenharmadik ötéves tervét (a továbbiakban: a 13. ötéves petrolkémiai terv), amely magában foglalja az abroncságazatot is, és amely a 13. ötéves terven alapul. Ez a terv a bevezető részben megemlíti, hogy a petrolkémiai és vegyipar a kínai nemzetgazdaság fontos pillérei. A terv további részletekkel szolgál a technológiai innováció, a strukturális kiigazítás, valamint a zöld fejlesztés 13. ötéves tervben említett alapelveiről, amelyeket egyúttal összekapcsol a petrolkémiai ipar konkrét prioritásaival (lásd: III. fejezet – Fő feladatok), valamint a különféle költségvetési és pénzügyi támogató intézkedésekkel is (lásd: IV. fejezet – Védintézkedések: 4. szakasz: A szakpolitikai támogatás megerősítése).

(122)

Ezenkívül a kínai kormány konkrét tervet adott ki az abroncságazat számára a 13. ötéves petrolkémiai terv végrehajtása céljából, nevezetesen az abroncságazati szakpolitikát (26). E szakpolitika kiemeli, hogy a kínai kormány fő prioritása az abroncságazat strukturális kiigazítása, technológiai reformja és kibocsátásának csökkentése. A 6. cikk megemlíti, hogy ösztönzik a nagy teljesítményű radiál gumiabroncsok, valamint a tömlő nélküli TBR abroncsok kifejlesztését. Ezenkívül az abroncságazati szakpolitika preambuluma kimondja, hogy „Ez az iparpolitika kell, hogy alapul szolgáljon az összes érintett kormányzati szerv számára, amikor elkezdenek különféle befektetéskezelési, földterület-biztosítási, környezeti hatásfelmérési, energiatakarékossági felmérési, biztonsági engedélyezési, hitelfinanszírozási és villamosenergia-ellátási szempontokkal foglalkozni az olyan abroncsipari projektek kapcsán, mint a termelési létesítmények építése és a technológia fejlesztése.”

(123)

Végezetül ez a dokumentum a piacra lépés feltételeit is megállapítja, mivel csak olyan vállalkozások léphetnek a piacra, amelyek meghaladnak egy bizonyos termelési kapacitást, és megfelelnek a környezetvédelmi követelményeknek (27).

(124)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a kínai kormány megismételte az ötéves tervekkel kapcsolatos álláspontját, azt állítva, hogy azok nem kötelező erejűek, és csupán „útmutató” dokumentumnak tekintendőek. A Bizottság nem értett egyet ezzel az állásponttal. Valójában a 13. ötéves terv 17. fejezete rögzíti: „A nemzeti fejlesztési stratégia és terv irányító és kényszerítő szerepet tölt be”. (28) Továbbá a 13. ötéves petrolkémiai terv IV. fejezete megszervezi a terv végrehajtását, és megjegyzi, hogy a vállalatoktól elvárják, hogy: „teljesítsék a tervben szereplő kulcsfontosságú feladatokat, önszabályozást valósítsanak meg, és időben adjanak visszajelzést a terv végrehajtásában felmerülő problémákról” (29). Végezetül az abroncságazati szakpolitika preambulumában megemlítik, hogy azt „az összes érintett szervezetnek megfelelően végre kell hajtania”. Ezek a tervek tehát nem pusztán általános jellegű, ösztönzőnek szánt kijelentéseket tartalmaznak, hanem olyan nyelvezetet használnak, amely a kötelező jellegükre mutat rá.

(125)

Az alábbi dokumentumok az abroncságazatot ugyancsak stratégiai, elsődleges fontosságú és/vagy ösztönzött ágazatként jelölik meg:

(126)

Megállapítható tehát, hogy az abroncságazat olyan kulcs-, illetve stratégiai ágazatnak számít, amelynek – szakpolitikai célként meghatározott – fejlesztésére a kínai kormány aktívan törekszik.

(127)

Az adminisztráció megkönnyítése érdekében a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítson egyedi kérdőíveket a panaszban említett négy konkrét állami tulajdonban lévő banknak és a Sinosure-nek, valamint bármely más olyan pénzügyi intézménynek, amely kölcsönöket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő vállalatoknak vagy a mintában szereplő vállalatok vevőinek. Hasonlóképpen a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítson egyedi kérdőíveket azoknak a természetesgumi-, szintetikusgumi-, korom- és nejlonzsinór-gyártóknak, amelyek a panasz szerint a megfelelő ellenszolgáltatásnál kevesebb összeg fejében szállítottak a termeléshez felhasznált alapanyagokat a mintában szereplő vállalatoknak, valamint a szóban forgó nyersanyagok bármely egyéb olyan gyártójának és forgalmazójának, amelyek a mintában szereplő vállalatok számára a termeléshez felhasznált alapanyagokat szolgáltattak.

(128)

A kínai kormány először nem reagált a Bizottság kérésére. Ezért a Bizottság a hiánypótlásra felhívó levelében megismételte a kérését abból a célból, hogy maximalizálja a pénzügyi intézményeknek és a termeléshez felhasznált alapanyagok beszállítóinak a vizsgálatba való bevonására nyíló lehetőségeket, és hogy azok a Bizottság rendelkezésére bocsássák a szükséges információkat ahhoz, hogy a Bizottság ténymegállapításokat tehessen az állítólagos támogatás létezésére és terjedelmére vonatkozóan. A hiánypótlásra felhívó levelet követően a kínai kormány valóban kapcsolatba lépett a fent említett pénzügyi intézményekkel és beszállítókkal. Ugyanakkor a panaszos által kifejezetten nevesített állami tulajdonban lévő bankok közül csak három, valamint a Sinosure válaszolt a kérdőívre.

(129)

A kínai kormány szerint nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy információt kérjen azoktól az állami tulajdonú bankoktól, amelyek nem válaszoltak a kérdőívre, mivel azok a kínai kormánytól függetlenül működnek.

(130)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a nézettel. Először is, a Bizottság úgy véli, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől (akár vállalatoktól, akár köz- vagy pénzügyi intézményektől) kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Valójában a Kínai Népköztársaság vállalatok állami tulajdonú eszközeiről szóló törvénye (35) szerint az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeleti és igazgatási bizottsága által alapított, állami tulajdonú eszközfelügyeleti és -igazgatási ügynökségek, valamint a helyi népi kormányok látják el az állami beruházással működő vállalatok tőkebefizetőjének feladatait és felelősségi köreit a kormány nevében. Ezek az ügynökségek tehát jogosultak az eszközök után járó hozamokra, a jelentős döntések meghozatalában való részvételre, valamint az állami beruházással működő vállalatok vezető beosztású személyzetének kiválasztására. Ezenkívül a fent említett, az állami tulajdonban lévő eszközökről szóló törvény 17. cikke értelmében az állami beruházással működő vállalatok elfogadják a kormányok és az érintett kormányzati szervek és ügynökségek igazgatását és felügyeletét, elfogadják az állami felügyeletet, és felelnek a tőkebefizetők felé.

(131)

Ezenkívül a kínai kormány rendelkezik a pénzügyi intézményekkel való kapcsolattartáshoz szükséges hatáskörrel, még abban az esetben is, ha azok nem állnak állami tulajdonban, mivel mindegyikük a kínai bankfelügyeleti hatóság illetékességi körébe tartozik. Például a bankfelügyeletről szóló törvény (36) 33. és 36. cikke szerint a CBRC hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Kínában székhellyel rendelkező összes pénzügyi intézményt információk – például pénzügyi beszámolók, statisztikai jelentések, valamint az üzleti tevékenységükkel és gazdálkodásukkal kapcsolatos információk – benyújtására kötelezze. A CBRC arra is utasíthatja a pénzügyi intézményeket, hogy hozzák nyilvánosságra ezeket az információkat.

(132)

Ezenkívül, bár némi általános magyarázattal szolgáltak a hitelkérelem-jóváhagyási és kockázatkezelési rendszereik működésével kapcsolatosan, az együttműködő állami tulajdonú bankok egyike sem szolgált konkrét adatokkal a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott hitelekről, amit azzal magyaráztak, hogy a mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatos információk bizalmas kezelése tekintetében törvényi és szabályozási előírások, valamint szerződéses feltételek kötik őket.

(133)

Ezen okokból a Bizottság felkérte a mintában szereplő exportálógyártó-csoportokat, hogy engedélyezzék az összes olyan – állami tulajdonú és magántulajdonban lévő – bank által nyilvántartott vállalatspecifikus adathoz való hozzáférést, amelyektől hitelt kaptak. Bár a mintában szereplő vállalatok beleegyeztek abba, hogy hozzáférést biztosítsanak a rájuk vonatkozó banki adatokhoz, a bankok megtagadták a kért részletes információk rendelkezésre bocsátását.

(134)

Végül a Bizottság mindössze a (48) preambulumbekezdésben említett három állami tulajdonú banktól kapott a vállalati és tulajdonosi struktúrára vonatkozó információkat, de a többi olyan pénzügyi intézmény egyikétől sem, amely a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtott. A pénzügyi intézmények közül ráadásul egyetlen egy sem bocsátotta rendelkezésre a mintában szereplő exportálógyártó-csoportoknak nyújtott hitelek kockázatértékelésére vonatkozó információkat.

(135)

mivel nem rendelkezett információval a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtó, állami tulajdonban lévő bankok többségével kapcsolatban, és az együttműködő bankok nem szolgáltattak hitelekre vonatkozó vállalatspecifikus információkat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(136)

A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelezés révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(137)

A Bizottság levelére adott válaszában, valamint az információkat tartalmazó dokumentumhoz és a felek végleges tájékoztatásához fűzött megjegyzéseiben a kínai kormány kifogásolta az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazását a kedvezményes hitelezés tekintetében. A kínai kormány megerősítette, hogy nem rendelkezett semmilyen hatáskörrel a bankok felett. A kínai kormány úgy vélte továbbá, hogy a legjobb tudása szerint együttműködött, hogy a Bizottság indokolatlan többletterhet rótt rá, és hogy a hiányzó információk nem voltak „szükségesek” az alaprendelet 28. cikke értelmében, mivel azok már elérhetőek voltak a kérdőívekre adott válaszok révén.

(138)

A Bizottság fenntartotta az álláspontját, miszerint a kínai kormány a (130)–(131) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt rendelkezik hatáskörrel arra, hogy tájékoztatást kérjen a bankoktól. Elismerte, hogy a kínai kormány továbbította a vonatkozó kérdőíveket a bankoknak, és hogy három állami tulajdonban lévő banktól kapott válaszokat. Az így kapott információkat felhasználta, és kizárólag a hiányzó részek tekintetében egészítette ki azokat a rendelkezésre álló tényekkel.

(139)

Ezek a hiányzó információk elsősorban két szempontot érintenek: egyrészt a nem együttműködő bankok tulajdonosi és irányítási struktúrájára vonatkozó információkat. Ezek az információk szükségesek ahhoz, hogy a Bizottság meghatározhassa, hogy ezek a bankok közjogi szervek-e, vagy sem. Másrészt az alaprendelet 28. cikke értelmében szükség volt az együttműködő bankok vállalatspecifikus információira, úgy mint a bankok belső hiteljóváhagyási eljárása és hitelképesség-értékelése a mintában szereplő vállalatok számára nyújtott kölcsönök esetében, annak meghatározása érdekében, hogy a kölcsönöket kedvezményes kamatlábak mellett nyújtották-e a mintában szereplő vállalatok számára. Ezenkívül az ilyen belső dokumentumokat csak a bankok szolgáltathatják, ezért nem nyújthatók be a mintában szereplő vállalatok kérdőívre adott válaszai révén.

(140)

Végül a Bizottság nem ítélte úgy, hogy indokolatlan terhet rótt volna a kínai kormányra. A Bizottság a kezdetektől fogva azokra a pénzügyi intézményekre korlátozta a vizsgálatot, amelyek a mintában szereplő vállalatok számára hitelt nyújtottak. A Bizottság ezenkívül a szóban forgó pénzügyi intézményeknek az azonosításával sem terhelte a kínai kormányt, mivel a vizsgálat kezdetekor, 2017 decemberében a kínai kormány rendelkezésére bocsátották a bankok nevével és címével ellátott listát, valamint a kérdőívek továbbítására vonatkozó kérelmet. Ily módon bőséges idő állt a kínai kormány rendelkezésére arra, hogy megfeleljen a Bizottság kérésének. A Bizottság kérdőíveit azonban csak 2018. március 28-án küldte meg a kínai a kormány a bankoknak, három munkanapos határidőt adva a válaszadásra. Ez a késedelem nem tulajdonítható a Bizottságnak, így az úgy vélte, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy megkönnyítse a kínai kormánytól kért feladatokat.

(141)

A Bizottságnak fenntartotta, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelezés révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(142)

A Sinosure részlegesen kitöltötte a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott exporthitel-biztosítással kapcsolatos egyedi kérdőívet. Ugyanakkor a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre a vállalatirányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, mint például az éves jelentését vagy az alapszabályát, azzal érvelve, hogy ez bizalmas információ.

(143)

A Sinosure nem szolgáltatott konkrét adatokat sem az abroncságazatnak nyújtott exporthitel-biztosításról, sem a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról.

(144)

Ezen információk hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(145)

A Bizottság úgy véli, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől (akár vállalatoktól, akár köz- vagy pénzügyi intézményektől) kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Ez a Sinosure esetében is igaz, amely egy teljes mértékben állami tulajdonban lévő szervezet. A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás exporthitel-biztosítás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(146)

A Bizottság levélére adott válaszában és az információkat tartalmazó dokumentumhoz, valamint a felek végleges tájékoztatásához fűzött megjegyzéseiben a kínai kormány kifogásolta az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének az exporthitel-biztosítás tekintetében való alkalmazását, rámutatva arra a tényre, hogy a Sinosure benyújtott kitöltött kérdőívet, és megválaszolta a Bizottság kérdéseit a helyszíni ellenőrzés során.

(147)

A Sinosure ténylegesen benyújtott kitöltött kérdőívet, és a Sinosure képviselői jelen voltak a kínai kormány helyiségeiben lezajlott ellenőrzés során. A (142) és (143) preambulumbekezdésben említettek szerint azonban a szolgáltatott információk hiányosak voltak, és nem tették lehetővé a Bizottság számára, hogy az exporthitel-biztosítással kapcsolatos vizsgálat alapvető elemeiről következtetéseket vonjon le, azaz arról, hogy a Sinosure közjogi szerv-e, valamint hogy a mintában szereplő vállalatoknak felszámított díjak piackonformnak tekinthetők-e.

(148)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia az exporthitel-biztosításra vonatkozó ténymegállapításainál.

(149)

A mintában szereplő vállalatok számára a termeléshez felhasznált alapanyagokat beszállító természetesgumi-, szintetikusgumi-, korom- és nejlonzsinór-gyártók egyike sem válaszolt a kínai kormány által továbbított egyedi kérdőívekre.

(150)

A kínai kormány szerint nem rendelkezett hatáskörrel arra, hogy információt kérjen azoktól az állami tulajdonú beszállítóktól, amelyek nem válaszoltak a kérdőívre, mivel azok a kínai kormánytól függetlenül működnek. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állásponttal. A Bizottság úgy véli, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől (akár vállalatoktól, akár köz- vagy pénzügyi intézményektől) kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes.

(151)

Ezenkívül a kínai kormány nem volt hajlandó benyújtani egy áttekintést, amely a vizsgált termeléshez felhasznált alapanyagok kínai gyártóinak nevét és tulajdonosi szerkezetét ismerteti, azt állítva, hogy ez bizalmas információ.

(152)

mivel nem állt rendelkezésére a mintában szereplő vállalatoknak termeléshez felhasznált alapanyagokat szállító állami tulajdonú gyártók vállalatirányításával kapcsolatos információ, sem pedig a mintában szereplő vállalatok számára szállított termeléshez felhasznált alapanyagok árának meghatározására vonatkozó, vállalatspecifikus információ, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(153)

A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás a megfelelő ellenszolgáltatásnál jóval kevesebb összeg fejében biztosított hozzájárulások révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(154)

A Bizottság levelére adott válaszában, valamint az információkat tartalmazó dokumentumhoz fűzött megjegyzéseiben a kínai kormány – a (137) preambulumbekezdésben kifejtettekkel azonos okokból – kifogásolta az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének alkalmazását a megfelelő ellenszolgáltatásnál jóval kevesebb összeg fejében biztosított hozzájárulások tekintetében. Ami a kínai kormány gyártóktól való információkérésre vonatkozó hatáskörének hiányát, valamint a kínai kormányra rótt indokolatlan teher fennállását illeti, a Bizottság fenntartotta a (138) és (140) preambulumbekezdésekben kifejtett érvelését, amely a mintában szereplő vállalatok számára hozzájárulást biztosító beszállítókra is vonatkozik.

(155)

Ezek a hiányzó információk elsősorban két szempontot érintenek: egyrészt a nem együttműködő gyártók tulajdonosi és irányítási struktúrájára vonatkozó információkat. Az ilyen információk hiányában a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy ezek a gyártók közjogi szervek-e, vagy sem. Másrészt a nem együttműködő gyártók vállalatspecifikus információi, mint például a mintában szereplő vállalatoknak biztosított hozzájárulások árazásával kapcsolatos információk. Az ilyen információk az alaprendelet 28. cikke értelmében szükségesek annak meghatározásához, hogy a mintában szereplő vállalatoknak a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosítottak-e hozzájárulásokat. Ezenkívül az ilyen információkat csak a gyártók szolgáltathatják, ezért nem nyújthatók be a mintában szereplő vállalatok kérdőívre adott válaszai révén.

(156)

A Bizottság ezért fenntartotta, hogy a természetes gumi, a szintetikus gumi, az ipari korom és a nejlonzsinór megfelelő díjazásnál alacsonyabb áron történő biztosítása vonatkozásában a ténymegállapításait a rendelkezésre álló tényekre is alapozta az alaprendelet a 28. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

(157)

A kérdőívre adott válaszában a Xingyuan csoport arról számolt be, hogy a vizsgálati időszak alatt nem rendelkezett semmilyen exporthitel-biztosítási megállapodással. Az ellenőrző látogatás után azonban a Bizottság megállapította, hogy a vállalat a 2016. évre – amely a vizsgálati időszakba esik – fizetett exporthitel-biztosítási díjak visszatérítése formájában támogatásban részesült. A benyújtott dokumentumokból nem egyértelmű, hogy ezek a visszatérítések a vállalat által az exporthitel-biztosításért fizetett díj teljes összegét vagy annak csak egy részét jelentik-e.

(158)

Az adott körülmények között a Bizottság úgy vélte, hogy hamis vagy félrevezető információkat kapott.

(159)

A Bizottság ennek alapján értesítette a vállalatot, hogy mérlegelni fogja, hogy ténymegállapításait részben (nevezetesen az exporthitel-biztosítás tekintetében) a rendelkezésre álló tényekre alapozza az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(160)

A Bizottság levelére küldött válaszában a vállalat jelezte, hogy elfogadhatatlannak tartja, hogy az exporthitel-biztosítás kapcsán a Bizottság az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazza. Azt állította, hogy mivel nem exportált közvetlenül, nem merült fel nála hitelkockázat. Ezért a vállalatnak nem volt szüksége exporthitel-biztosításra, ily módon nem kaphatott visszatérítést olyan biztosítási díj után, melyet meg sem fizetett.

(161)

A Bizottság elfogadta, hogy a vállalat csak közvetve exportált az Unióba. Ugyanakkor a vállalat azon állítása, miszerint nem volt szüksége exporthitel-biztosításra, és így nem kaphatott visszatérítést olyan biztosítási díj után, melyet meg sem fizetett, ellentmondott az üggyel kapcsolatos bizonyítékoknak, melyek azt mutatták, hogy a vállalat valójában kapott visszatérítést. A vállalat nem tudott magyarázatot adni arra, hogy a kormány miért nyújtott volna vissza visszatérítést egy állítólagosan meg nem fizetett biztosítási díj után. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a vállalat és az Unióba értékesítő kereskedői jogainak és kötelezettségeinek meghatározása nem volt egyértelmű. Valójában a vállalat végrehajtott bizonyos kiviteli alakiságokat a vizsgálati időszak alatt az Unióba értékesítő kereskedők nevében, és az exportált abroncsokban használt természetes gumi után behozatalivám-mentességeket kapott, annak ellenére, hogy azokat nem közvetlenül exportálta.

(162)

A vállalattól kapott bármely új, ellentétes információ hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat helytelen és hiányos információkat nyújtott be a vizsgálati időszakban kapott exporthitel-biztosítással kapcsolatosan. A Bizottság ezért az e vállalat exporthitel-biztosítására vonatkozó ténymegállapításait a rendelkezésre álló tényekre alapozta, vagyis a mintában szereplő többi vállalatnál az exporthitel-biztosításra vonatkozóan feltárt legmagasabb támogatási összegre.

(163)

A Huaqin Rubber Industry csoport és a Yanzhou Yinhe Power Plant Co. Ltd. nem nyújtott teljeskörű tájékoztatást a hitelszerződéseiről.

(164)

A Bizottság ennek alapján értesítette a kérdéses vállalatokat, hogy mérlegelni fogja, hogy ténymegállapításait részben (nevezetesen a szóban forgó megállapodásra vonatkozó információk tekintetében) a rendelkezésre álló tényekre alapozza az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében. Az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének esetleges alkalmazásáról tájékoztató bizottsági levélre adott válaszukban a vállalatok általánosságban kifogásolták annak alkalmazását.

(165)

mivel azonban a (163) preambulumbekezdésben említett hitelszerződésekkel kapcsolatban további bizonyítékot nem nyújtottak be, a Bizottság továbbra is részben a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott az ilyen hitelszerződésekre vonatkozó ténymegállapításai tekintetében.

(166)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívre adott válaszokban szereplő információk alapján a vélelmezett támogatásnyújtás vizsgálata a kínai kormány alábbi támogatásaira terjedt ki:

(167)

A mintában szereplő négy exportálógyártó-csoport által benyújtott információk tanúsága szerint e vállalatcsoportok számára 32 kínai székhelyű pénzügyi intézmény nyújtott hitelt. E 32 pénzügyi intézmény közül 27 állami tulajdonban lévő bank (37) volt. A fennmaradó 5 pénzügyi intézmény magántulajdonban van. Mindazonáltal mindössze három állami tulajdonú bank töltötte ki az egyedi kérdőívet, a kínai kormánynak küldött kérés ellenére, amely minden olyan pénzügyi intézményre kiterjedt, amely a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtott.

(168)

A Bizottság ellenőrizte, hogy az állami tulajdonú bankok az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervekként jártak-e el. Az, hogy egy adott, állami tulajdonban lévő vállalkozás közjogi szervnek minősül-e, a következőképpen határozható meg (38): „Az a kérdés, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.” A jelenlegi ügy kapcsán levont következtetés, miszerint az állami tulajdonú bankokat felruházták hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, a kormányzati ellenőrzésre kifejezetten utaló jeleken, illetve az érdemi ellenőrzésről tanúskodó alábbi bizonyítékokon alapul.

(169)

A Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az állami tulajdonú bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést. E célból a Bizottságnak részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, mivel a kínai kormány és az állami tulajdonú bankok megtagadták, hogy a kedvezményes hitelnyújtáshoz vezető döntéshozatali eljárásra vonatkozóan bizonyítékot szolgáltassanak.

(170)

A Bizottság ahhoz, hogy elvégezze a szóban forgó elemzést, első lépésként annak a három állami tulajdonú banknak az adatait vizsgálta meg, amelyek kitöltötték az egyedi kérdőívet és hozzájárultak válaszaik ellenőrzéséhez.

(171)

Az alábbi három állami tulajdonú bank nyújtott be kitöltött kérdőívet, amelyek tartalmát a Bizottság a helyszínen ellenőrizte: EXIM, ABC és BOC.

(172)

A kérdőívekre adott válaszokban szereplő, valamint az ellenőrző látogatások során beszerzett információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány e pénzügyi intézmények mindegyikében 50 %-ot meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedéssel rendelkezik.

(173)

A három együttműködő állami tulajdonú bank kormányzati ellenőrzésére kifejezetten utaló jelek kapcsán a Bizottság e bankokat kivétel nélkül „főbb állami tulajdonú pénzügyi intézménynek” minősítette. A „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című értesítésben foglaltak szerint: „Az e rendeletekben szereplő főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények olyan állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, kereskedelmi bankok, pénzügyieszköz-kezelők, értékpapírcégek, biztosítók stb. (a továbbiakban: állami tulajdonú pénzügyi intézmények), amelyek felügyelőbizottságát az Államtanács jelöli ki”.

(174)

A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények esetében a felügyelőbizottságot a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” alapján nevezik ki. A Bizottság az ideiglenes rendeletek 3. és 5. cikke alapján megállapította, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Államtanács jelöli ki, amelynek e tagok beszámolási kötelezettséggel tartoznak, ez alapján pedig megállapítható, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az együttműködő, állami tulajdonú bankok üzleti tevékenysége felett. Ezen, az általános érvényű jelnek tekinthető tényezőn túlmenően a Bizottság az alábbi megállapításokra jutott a három állami tulajdonú bank kapcsán:

(175)

Az EXIM létrehozását és működését az „Export-Import Bank of China létrehozásáról szóló” államtanácsi közlemény, valamint az EXIM alapszabálya szabályozza. Alapszabálya szerint az EXIM vezetőségét közvetlenül az állam nevezi ki. A felügyelőtanácsot az Államtanács nevezi ki a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című rendelettel (282. sz. államtanácsi rendelet), valamint más törvényekkel és rendeletekkel összhangban, és az Államtanácsnak tartozik beszámolással.

(176)

Az alapszabály azt is megemlíti, hogy az EXIM pártbizottsága vezető és politikai kulcsszerepet játszik annak biztosításában, hogy az EXIM végrehajtsa a párt és az állam szakpolitikáját és főbb intézkedéseit. A pártvezetés a vállalatirányítás valamennyi aspektusában szerepet vállal.

(177)

Az Alapszabály továbbá kimondja, hogy az EXIM elkötelezett a külkereskedelem és a gazdasági együttműködés fejlesztése, a határokon átnyúló beruházások, az „egy övezet, egy út” kezdeményezés, valamint a nemzetközi gyártókapacitási és berendezésgyártók közötti együttműködés támogatása iránt. Üzleti tevékenységei közé tartoznak – az állam által jóváhagyott és az állam külkereskedelmi és „külföld felé nyitási” politikájával összhangban álló – rövid távú, középtávú és hosszú lejáratú hitelek, mint például exporthitelek, importhitelek, külföldi megbízásos mérnöki szolgáltatásokra nyújtott hitelek, tengerentúli beruházási hitelek, a kínai kormány külföldi segélyként nyújtott hitelei és exportvásárlói hitelei.

(178)

Az ABC alapszabályának 137. cikkében foglaltak szerint az igazgatótanács valamennyi igazgatóját a – 79,62 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező fő részvényes – kínai kormánynak áll jogában kinevezni. Ugyanez vonatkozik – miként azt az alapszabály 204. cikke megállapítja – a felügyelőbizottságra is.

(179)

Az ABC alapszabálya értelmében emellett az igazgatótanács határozza meg a bank stratégiáját, dönt a bank költségvetéséről, a befektetésekről, nevezi ki a bank elnökét és az igazgatótanács titkárát, valamint határozza meg és kíséri figyelemmel a bank kockázatkezelési rendszerét. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az ABC napi üzletmenete felett.

(180)

A Bizottság azt is megállapította, hogy több állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmény, köztük az ABC és a BOC, 2017-ben módosította az alapszabályát annak érdekében, hogy a bankok legmagasabb döntéshozatali szintjén erősítsék a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) szerepét.

(181)

Ezek az új alapszabályok előírják, hogy:

(182)

az igazgatótanács elnöke és a pártbizottság titkára ugyanaz a személy kell, hogy legyen;

(183)

a KKP szerepe a KKP és az állam politikái és iránymutatásai végrehajtásának biztosítása és felügyelete; valamint vezető és „kapuőri” szerepet tölt be a személyzet kinevezésében (beleértve a felső vezetést is); valamint

(184)

az igazgatótanács köteles meghallgatni a pártbizottság véleményét minden fontos döntésre vonatkozóan.

(185)

Az alapszabály 125. cikkében foglaltak szerint a bank igazgatótanácsában helyet foglaló ügyvezető és nem ügyvezető igazgatókat a kínai kormánynak mint fő – 64,63 %-os tulajdonosi részesedéssel rendelkező – részvényesnek áll jogában kinevezni.

(186)

Emellett a BOC alapszabálya értelmében az igazgatótanács dönt – többek között – a pénzügyi intézmény stratégiai elveiről, üzleti terveiről és főbb befektetési terveiről, illetve nevezi ki, hívja vissza a vezető tisztségviselőket, például az igazgatótanács elnökét és titkárát, az alelnököt, valamint a többi felső vezetőt. Az igazgatótanács dönt továbbá a közgyűlési határozatok végrehajtásáról és hagyja jóvá a vállalatirányítási szabályzatokat. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol a BOC napi üzletmenete felett.

(187)

Ezenfelül a KKP szerepére vonatkozóan a (181) preambulumbekezdésben említett új kikötések a BOC-ra is vonatkoznak.

(188)

A Bizottság további információkat gyűjtött annak megállapításához, hogy a kínai kormány azokban az esetekben, amikor az együttműködő három állami tulajdonú bank hitelt nyújtott az abroncságazatnak, érdemi ellenőrzést gyakorolt-e a szóban forgó bankok hitelezési politikája, illetve kockázatértékelési tevékenységei felett. E tekintetben az alábbi szabályozási dokumentumokat vették figyelembe:

(189)

A felsorolt szabályozási dokumentumok áttekintése alapján a Bizottság megállapította, hogy az alábbi okoknál fogva a kínai pénzügyi intézmények olyan általános jogi környezetben működnek, amelyben kötelesek pénzügyi döntéseiket a kínai kormány iparpolitikai céljaihoz igazodva meghozni.

(190)

Az EXIM-et a Kínai Export-Import Bank létrehozásáról szóló közlemény, valamint az alapszabálya ruházza fel közpolitikai mandátummal.

(191)

Általánosságban a Kínában működő összes pénzügyi intézményre alkalmazandó banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végzik”. Bár a banktörvény 4. cikke kimondja, hogy „A kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli.”, a vizsgálat rámutatott, hogy a banktörvény 4. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel kell alkalmazni, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azt a bankok végrehajtják és állami utasításokat követnek.

(192)

Ezenfelül a Hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikke úgy rendelkezik, hogy: „Az illetékes egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos iparágak növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”.

(193)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a kínai kormány észrevételezte, hogy a Bizottság félreértelmezte a banktörvény 34. cikkét. A 34. cikket nem szabad elszigetelten értelmezni, és a 4. cikk, amely az általános rendelkezések részét képezi, átfogó hatással van a törvény többi cikkére. Mindazonáltal e vizsgálat ténymegállapításai (valamint a Bizottságnak a korábbi vizsgálatok során ugyanazon támogatási programra vonatkozóan tett ténymegállapításai) (39) nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a bankok nem veszik figyelembe a kormányzati politikát és terveket a hitelezési döntéseik meghozatala során. A vizsgálat – miként azt a (202)–(206) preambulumbekezdés kifejti – éppen ennek ellenkezőjét erősítette meg. A Bizottság következésképpen megállapította, hogy a banktörvény 4. cikke nem gátolja meg a kereskedelmi bankokat abban, hogy figyelembe vegyék a kormányzati iparpolitikát és terveket.

(194)

A kínai kormány a Hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikkének figyelmen kívül hagyását is kérelmezte, mivel az több mint 20 évvel ezelőtt keletkezett, és hosszabb ideig inaktív maradt. Ugyanakkor a kínai kormány egyidejűleg elismerte, hogy a Hitelekre vonatkozó általános szabályokat hivatalosan még nem helyezték hatályon kívül. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Hitelekre vonatkozó általános szabályokra történt hivatkozása továbbra is érvényes.

(195)

Az állami iparpolitika kialakítása – miként az a 3.1. szakaszban kifejtésre került – központi tervezés keretében történik. Az abroncságazatot illetően a 13. ötéves petrolkémiai terv 5. fejezete úgy rendelkezik, hogy szükséges „A pénzügyi, adózási, kereskedelmi és iparpolitikák közötti kapcsolat erősítése. A bankok és vállalkozások közötti kapcsolódás és a termelési együttműködési politikák megvalósítása. A kulcsfontosságú vállalkozások és projektek finanszírozásának erősítése. A meglévő speciális tőkecsatornák kiaknázása (speciális projektek és alapok stb.) az ipari korszerűsítés és a technikai újjáépítés további támogatása érdekében.”

(196)

Ezenkívül az abroncságazati szakpolitika „szolgál alapul minden érintett kormányzati szerv számára” „az ilyen abroncságazati projektek hitelfinanszírozása” tekintetében.

(197)

Hasonlóképpen, a 40. sz. határozat valamennyi pénzügyi intézmény számára előírja, hogy az ösztönzött projekteket külön hitelnyújtással támogassák. Az abroncságazatot érintő projektek – ahogy azt a 3.1. szakasz már említette – az „ösztönzött” kategóriába tartoznak. A 40. sz. határozat következésképpen megerősíti a banktörvény kapcsán tett korábbi ténymegállapítást, miszerint kedvezményes hitelnyújtási tevékenységeikkel a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak.

(198)

Az információkat tartalmazó dokumentumra válaszként a kínai kormány azt az észrevételt tette, hogy a 40. sz. határozat csak akkor teszi lehetővé a hiteltámogatásokat, ha az a hitelnyújtás alapelvein nyugszik. A Bizottság elismerte, hogy ugyanezen határozat 17. és 18. cikke a hitelnyújtási elvek tiszteletben tartására is felkéri a bankokat. A (202)–(206) preambulumbekezdésben részletesen kifejtettek szerint azonban ennek gyakorlati megvalósulását a vizsgálat során a Bizottság nem tudta megállapítani.

(199)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a Kínai Bankfelügyeleti Bizottság (CBRC) széles körű jóváhagyási hatáskörrel rendelkezik a Kínai Népköztársaságban letelepedett valamennyi pénzügyi intézmény (beleértve a magántulajdonban és a külföldi tulajdonban lévő pénzügyi intézményeket is) igazgatásának valamennyi szempontja felett, úgy mint (40):

(200)

A banktörvény jogilag kötelező. Az ötéves tervek és a 40. sz. határozat kötelező jellegét a fenti 3.1. szakasz megállapította. A CBRC szabályozási dokumentumainak kötelező jellege annak a bankfelügyeleti hatósági jogköréből fakad. A többi dokumentum kötelező jellegét a bennük foglalt, felügyeletre és értékelésre vonatkozó rendelkezések bizonyítják.

(201)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő három állami tulajdonú bank hiteleket nyújtott az abroncságazatnak, a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bankok tevékenységei felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon.

(202)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes hitelek kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Az ellenőrző látogatások során a három együttműködő állami tulajdonú bank fenntartotta azon álláspontját, hogy a kérdéses hitelek nyújtásakor korszerű kockázatértékelési irányelvek és modellek alapján jártak el. A kínai kormánynál, az ABC-nél és a BOC-nál tett ellenőrző látogatás során a képviselőik azt is jelezték, hogy az elmúlt két évben csökkentették az abroncságazattal szembeni átfogó hitelkitettséget, mivel az ágazatban problémákat észleltek a kapacitásfelesleggel kapcsolatban.

(203)

A mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan azonban nem szolgáltak konkrét példával. A három együttműködő állami tulajdonban lévő bank szabályozási és szerződéses okokból megtagadta a mintavételben szereplő vállalatokkal kapcsolatos információk nyújtását, ideértve azok konkrét hitelkockázat-értékeléseit is, annak ellenére, hogy a Bizottság átadta a mintában szereplő vállalatok írásbeli hozzájárulását, amelyben lemondtak a titoktartáshoz való jogukról.

(204)

A hitelképességi vizsgálatokra vonatkozó konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így a (188)–(201) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet vizsgálta, azzal együtt, hogy az együttműködő három állami tulajdonú banknak a mintában szereplő vállalatok részére nyújtott hitelek tekintetében alkalmazott megközelítését is megvizsgálta. E megközelítés nem állt összhangban a bankok ellenőrző látogatások során hivatalosan képviselt álláspontjával, mivel a gyakorlatban nem részletes, piaci alapú kockázatértékelés alapján jártak el.

(205)

Az ellenőrző látogatások alkalmával fény derült arra, hogy a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak – bizonyos, deviza alapú hitelek kivételével – a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábaihoz közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. A hiteleket – a mintában szereplő négy exportáló gyártó kockázati profiljának megfelelő kamatlábakat alapul véve – tehát a piacinál alacsonyabb kamatlábak mellett nyújtották. Ezenfelül a mintában szereplő vállalatok kaptak rulírozó hiteleket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy a hiteleik után törlesztett tőke összegét a lejárat napján azonnal új hitelből származó friss tőkével pótolják. A mintában szereplő két vállalatcsoport esetében a pénzügyi nehézségekre tekintettel átütemezték a törlesztéseket vagy elengedték a tartozást.

(206)

A Bizottság emellett megállapította, hogy az együttműködő három állami tulajdonú bank azoknál a hiteleknél, amelyeket a bankok amúgy kötelesek lennének „nem rendes” hitelekként bejelenteni, ezt a státuszt többször elmulasztották jelezni az országos központi hitelnyilvántartásban. Az ilyen „nem rendes” hitelekre vonatkozó jelentéstételi kötelezettség mindenekelőtt akkor áll fenn, ha a hiteleket átstrukturálják, ha az adós nem teljesíti fizetési kötelezettségét, vagy ha rulírozó hiteleket bocsátanak ki. Ilyen jellegű esemény mind a négy, mintában szereplő exportálógyártó-csoport esetében előfordult. A CBRC kockázatalapú hitelbesorolásra vonatkozó iránymutatása szerint ezeket az eseteket kivétel nélkül szerepeltetni kellett volna a központi hitelnyilvántartásban. Ha a pénzügyi intézmények elmulasztják e bejelentést, a központi hitelnyilvántartásban torz kép alakul ki az adott vállalat adóssághelyzetéről, mivel a nyilvántartás nem valósághűen tükrözi a vállalat hitelképességét. Emiatt még ha a pénzügyi intézmények piaci alapú kockázatértékelést is végeznének, azt akkor is félrevezető információk alapján tennék.

(207)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az együttműködő három állami tulajdonú bank tevékenységei felett a szóban forgó bankoknak az abroncságazatot érintő hitelezési politikája és kockázatértékelése tekintetében.

(208)

A Bizottság megállapította, hogy a fent ismertetett jogi keretet a három együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézmény az abroncságazat esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre, és ily módon az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el.

(209)

Miként azt a 3.2. szakasz megállapította, a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank egyike sem válaszolt az egyedi kérdőívre. Ezért a (127)–(136) preambulumbekezdésben levont következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló tényeket használja fel annak megállapításához, hogy a szóban forgó állami tulajdonú bankok közjogi szerveknek minősülnek-e.

(210)

A Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban (41) a Bizottság megállapította, hogy az alábbi bankok, amelyek a szóban forgó vizsgálat során a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak hiteleztek, részben vagy egészben az állam vagy állami tulajdonban lévő jogi személyek tulajdonában voltak: China Development Bank, China Construction Bank, Industrial and Commercial Bank of China, Bank of Communications, China Everbright Bank, Postal Savings Bank, China Merchants Bank, Shanghai Pudong Development Bank, China Industrial Bank, Shenyang Rural Commercial Bank, Bank of Shanghai, Ningbo Bank, China CITIC Bank, China Guangfa Bank, China Bohai Bank és Huaxia Bank.

(211)

Nyilvánosan elérhető információk – például a banki honlapok, éves jelentések, a bankjegyzékekben rendelkezésre álló vagy online elérhető információk – alapján a Bizottság megállapította továbbá, hogy a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak hitelt nyújtó alábbi bankok közvetlenül az állam, vagy állami tulajdonú jogi személy rész- vagy kizárólagos tulajdonában áll:

(212)

A Bizottság megállapította továbbá – a szóban forgó pénzügyi intézményektől származó, kifejezetten ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában –, hogy ugyanazon okok miatt, amelyeket a 3.4.1.1. szakasz ismertetett, egyértelmű jelek utalnak a kínai kormány tulajdonosi szerepvállalására és ellenőrzésére. Kiemelendő, hogy a rendelkezésre álló tények szerint az említett nem együttműködő, állami tulajdonú bankok esetében a menedzsereket és felügyelőket feltételezhetően – csakúgy, mint az együttműködő három állami tulajdonú banknál – a kínai kormány nevezi ki, és e tisztségviselők a kínai kormánynak tartoznak beszámolási kötelezettséggel.

(213)

Az érdemi módon gyakorolt ellenőrzést illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mintában szereplő négy vállalatcsoportnak a vizsgálati időszak alatt nyújtott hitelek jelentős részét (az adott vállalattól függően 30–50 % közötti hányadát) jegyző három együttműködő pénzügyi intézménnyel kapcsolatos ténymegállapítások a nem együttműködő, állami tulajdonú pénzügyi intézményekre nézve is reprezentatívnak tekinthetők. A 3.4.1.1. szakasz b) pontjában elemzett normatív keretrendszer azonos módon e vállalatokra is érvényes. A rendelkezésre álló legjobb tények alapján, illetve az ezeket cáfoló információk hiányában a hitelképességi vizsgálatokra – csakúgy, mint az együttműködő három állami tulajdonú banknál – e szereplők esetében sincsenek konkrét bizonyítékok, vagyis a normatív keretrendszer alkalmazására vonatkozó, a 3.4.1.1. szakasz b) pontjában foglalt elemzés azonos módon e vállalatokra is érvényes.

(214)

A Bizottság ezen túlmenően azt is megállapította, hogy a hitelszerződések többsége, amelyeket a mintában szereplő vállalatoktól kapott, hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és hogy a megegyezés szerint felszámított hitelkamatlábak hasonlóak, illetve részben átfedést mutatnak az együttműködő három állami tulajdonú bank által felszámított kamatlábakkal.

(215)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy tekintettel a hitelfeltételek, illetve a hitelkamatlábak kapcsán megfigyelt hasonlóságokra és az ellenőrzött három pénzügyi intézmény reprezentatív jellegére, a többi állami tulajdonú bank vizsgálatához az együttműködő három állami tulajdonú bank kapcsán tett ténymegállapítások jelentik az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint rendelkezésre álló tényeket.

(216)

Ez alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősül.

(217)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő négy exportálógyártó-csoportnak hitelt nyújtó állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmények mindegyike az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősül.

(218)

Másfelől: még ha az állami tulajdonú pénzügyi intézményeket a Bizottság nem is tekintené közjogi szerveknek, a (220)–(223) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A magatartásuk ily módon mindenesetre a kínai kormánynak tulajdonítható.

(219)

A Bizottság ezt követően a további pénzügyi intézményeket vizsgálta meg. A következő öt pénzügyi intézményt tekintette magántulajdonban lévőnek a melegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos ügyben tett ténymegállapítások alapján (43), és azok esetében a kapott tájékoztatást nyilvánosan elérhető információkkal egészítette ki: JPMorgan Chase Bank (Kína), HSBC, Ping An Bank, Bank of Qingdao, Bank of Beijing. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezeket a pénzügyi intézményeket a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy támogatást nyújtsanak az abroncságazatnak.

(220)

A WTO Fellebbezési Testülete szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett hatáskört gyakorol (44). A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy közvetetten pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár” (45). Ugyanakkor a iv. alpont nem teszi lehetővé, hogy a tagok egy termékre kiegyenlítő vámot vessenek ki, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja” (46), illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel” (47). A megbízás és az utasítás ehelyett inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, mintsem puszta ösztönzést” (48) jelent.

(221)

A Bizottság megállapította, hogy a (188)–(201) preambulumbekezdésben említett, az abroncságazatra irányadó normatív keretrendszer valamennyi kínai pénzügyi intézményre, így a magántulajdonúakra is vonatkozik. Szemléltetésképpen: a banktörvény és a CBRC különféle rendeletei kiterjednek a CBRC irányítása alatt álló összes kínai finanszírozású és külföldi tőkével működő bankra.

(222)

A mintában szereplő vállalkozásoknál tett ellenőrző látogatások során fény derült továbbá arra, hogy a Bizottság által a mintában szereplő vállalkozásoktól kapott hitelszerződések többsége hasonló szerződési feltételeket tartalmaz, és a magántulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábak hasonlóak és részben átfedést mutatnak az állami tulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábakkal.

(223)

A magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az abroncságazatot illetően az állam a CRBC felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első francia bekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően az abroncságazatnak kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt.

(224)

E ténymegállapítással összhangban a Bizottság azt a megállapítást tette a Hankook csoport vonatkozásában, hogy a normatív keretrendszer nem vonatkozott egyes olyan külföldi tulajdonban lévő pénzügyi intézményekre, amelyek hiteleket nyújtottak a Hankook csoport számára. Valóban nem álltak a CBRC felügyelete alatt, mivel Kínán kívül helyezkednek el, és tengerentúli devizahiteleket nyújtottak. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezeket a pénzügyi intézményeket az állam nem bízta meg vagy utasította az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első francia bekezdése értelmében.

(225)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a kínai kormány és a Hankook csoport azt állította, hogy a magántulajdonban lévő pénzügyi intézmények – többek között a JPMorgan Chase Bank (Kína) – esetében nem tekinthető úgy, hogy azokat az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében a kínai kormány megbízta azzal vagy utasította arra, hogy kedvezményes kamatlábak mellett nyújtsanak hitelt. Előadták, hogy a fenti (188) és (199) preambulumbekezdésben említett, a CBRC-re irányadó két jogszabály közös minden szabályozói bankhatóság számára, és a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által javasolt hatékony banki felügyeletre vonatkozó alapelveket tükrözi. A Hankook csoport továbbá azt állította, hogy a Bizottságnak minden egyes pénzügyi intézmény esetében eseti alapon kellett volna elemeznie a ténybeli körülményeket, ahelyett, hogy a normatív keret egészére hivatkozna.

(226)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat, mivel a CBRC által gyakorolt felügyelet és jóváhagyások túlmutatnak a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által javasolt banki felügyeletre vonatkozó alapelveken. Valójában a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság normatív kerete értelmében a szavatolótőke-szintek kockázatokhoz viszonyított megfelelőségének nyomonkövetése iránti elsődleges felelősséget egyértelműen a bank vezetésére hárítja. A felügyeleti hatóságok szerepe a bankok által kialakított belső folyamatok, kontrollok és kockázatkezelés felülvizsgálata és értékelése. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság hatékony banki felügyeletre vonatkozó alapelvei egyértelműen kimondják, hogy „a bankhatóságok felülvizsgálatának a banki kockázatkezelés és kontrollok minőségére kell összpontosítania, és nem eredményezheti, hogy a felügyelők bankvezetésként működjenek”.

(227)

Azonban – amint azt a (199) preambulumbekezdésben már kifejtettük – a CBRC jóváhagyása szükséges nemcsak egy bank központja felső vezetésének, hanem a vezetés valamennyi szintjének felvételéhez, ideértve még a tengerentúli fiókokban kinevezett, valamint a támogató funkciókért felelős vezetőket is (például az informatikai vezetőket); és adminisztratív jóváhagyásokra van szükség még a kisebb változtatások esetében is, úgy mint egy bank részvényei több mint 5 %-ának értékesítése, vagy a székhely módosítása. Valójában a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság csak azt írja elő, hogy a felügyelet jogosult felülvizsgálni, elutasítani és prudenciális feltételeket előírni a jelentős tulajdoni vagy ellenőrző részesedések átruházására irányuló javaslatok esetében. A Bizottság szerint – a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság hatékony banki felügyeletre vonatkozó alapelveit követve – az ilyen tevékenységek inkább a bank vezetésének felelősségi körébe tartoznak, anélkül, hogy szükség lenne a felügyeleti hatóság jóváhagyására.

(228)

Ezenkívül az összes kínai bankra vonatkozó normatív keret sokkal szélesebb, mint a (188) preambulumbekezdésben ismertetett, a CBRC-re irányadó két jogszabály, és – ahogy azt a (200) preambulumbekezdés is kifejti – a szabályozási dokumentumok egésze jogilag kötelező erejű, így azok jóval túlmutatnak a puszta ösztönzésnél. Ezenkívül a mintában szereplő vállalatoknál lezajlott ellenőrző látogatások nem tártak fel semmilyen jelentős különbséget a magántulajdonban lévő pénzügyi intézmények, valamint az állami tulajdonban lévő pénzintézetek által biztosított hitelkondíciók vagy hitelkamatlábak között.

(229)

Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy a kifejezett kérése ellenére a JPMorgan Chase Bank (Kína) úgy határozott, hogy nem működik együtt a vizsgálat során. Ennek eredményeképpen a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy a ténybeli körülményeket a JPMorgan Chase Bank (Kína) intézményt illetően egyedi jelleggel vizsgálja meg.

(230)

A felek végleges tájékoztatását követően a Hankook csoport megismételte a JPMorgan Chase Banknak (Kína) adott megbízásra és utasításra vonatkozó észrevételeit, különösen arra hivatkozva, hogy ha a Hankook csoport tudta volna, hogy a banknak együtt kellett működnie a vizsgálatban, azt felkérték volna az együttműködésre. Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az exportáló gyártók számára küldött kérdőívben már felkérte a vállalatot, hogy nyújtson be banki meghatalmazást, lehetővé téve a Bizottság számára a pénzügyi intézmények által nyújtandó információk felülvizsgálatát. A kínai kormány és a Bizottság közötti, a pénzügyi intézmények együttműködéséről szóló információcserék rendelkezésre álltak a nyilvános aktában, és a JPMorgan Chase Bank (Kína) együttműködésének hiányáról a vállalatot az információkat tartalmazó dokumentumban tájékoztatták. Ezért a Bizottság ezt az érvet megalapozatlannak ítélte.

(231)

Ahogyan azt a (188)–(201) preambulumbekezdés bemutatta, több, az abroncságazatban működő vállalatoknak szánt jogi dokumentum arra utasítja a pénzügyi intézményeket, hogy kedvezményes kamatlábak mellett nyújtsanak hiteleket az abroncságazatnak. E dokumentumok alapján bizonyított, hogy a pénzügyi intézmények csak azon néhány iparág/vállalat esetében teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára a kedvezményes hitelnyújtást, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába.

(232)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a kedvezményes hitelek formájában nyújtott támogatás nem általánosan elérhető, hanem az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Ezenfelül arra utaló bizonyítékot, hogy a kedvezményes hitelnyújtás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében objektív kritériumokon és feltételeken alapulna, az érdekelt felek egyike sem nyújtott be.

(233)

A Bizottság ezt követően kiszámította a kiegyenlíthető támogatás összegét. E számítás keretében értékelte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszak alatt nyújtott gazdasági előny mértékét. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kormányhitel esetében és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel esetében visszafizetendő összeg közötti eltérés.

(234)

Ebben a tekintetben a Bizottság a kínai abroncspiaccal kapcsolatban több sajátosságra lett figyelmes. A 3.4.1–3.4.3. szakaszban ismertetett megfontolásokból következik, hogy a kínai pénzügyi intézmények által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak, és nem a működő piacokon általában felszámított kamatokat tükrözik.

(235)

A mintában szereplő vállalatcsoportok különböző általános gazdasági helyzetben vannak. A vizsgálati időszak alatt – például a lejáratot, a megkövetelt biztosítékot és garanciát, valamint más kapcsolódó feltételeket tekintve – mindegyikük más-más típusú hitelt kapott. E két ok miatt mindegyik vállalathoz eltérő átlagos kamatláb tartozott annak alapján, hogy milyen hiteleket kapott.

(236)

E sajátosságok figyelembevétele érdekében a Bizottság minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói vállalatcsoport pénzügyi helyzetét egyedileg értékelte. E tekintetben a Bizottság a kedvezményes hitelnyújtás kapcsán a Kínai Népköztársaságból származó, melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban (49) meghatározott, és az alábbi preambulumbekezdésekben kifejtett számítási módszert követte. Végül a Bizottság egyedileg kiszámította minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói csoport esetében a kedvezményes hitelezési gyakorlatból származó előnyt, és ezt az előnyt hozzárendelte az érintett termékhez.

(237)

A Kínai Népköztársaságból származó, melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban a Bizottság már megállapította, hogy egy, a Nemzetközi Valutaalap által közzétett tanulmány (50) alapján, amely szerint eltérések mutatkoznak a nemzetközi és a kínai hitelminősítések között, a kínai vállalatok tekintetében megítélt belföldi hitelminősítések nem voltak megbízhatóak. Ehhez társultak a vizsgálat mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatos ténymegállapításai. Az IMF szerint a helyi hitelminősítő intézetek a kínai kötvények több mint 90 %-át az AA vagy az AAA kategóriába sorolják. Ez nem hasonlítható össze más piacokkal, például az EU vagy az USA piacával. Például az USA piacán ezeket a legkedvezőbb minősítéseket csak a cégek kevesebb mint 2 %-a tudhatja magáénak. A kínai hitelminősítő intézetek így erőteljesen a minősítési skála legmagasabb szintje irányába hajlanak. Rendkívül széles értékelési skálákkal rendelkeznek, és hajlamosak a szignifikánsan eltérő nemteljesítési kockázatú kötvényeket egyetlen tág kategóriába összevonni (51).

(238)

Ezenkívül a külföldi hitelminősítő intézetek, úgy mint a Standard and Poor's és a Moody's, jellemzően a kibocsátó kiindulási hitelminősítését felfelé korrigálják azon becslésük alapján, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és a kínai kötvények külföldi kibocsátása esetén milyen erősek az esetleges implicit garanciák (52). A Fitch például – adott esetben – világosan jelzi, hogy az ilyen garanciák kulcsfontosságú szerepet játszanak a kínai vállalatok hitelminősítésében (53).

(239)

A vizsgálat során a Bizottság további információkat talált ezen elemzés kiegészítésére. Először is a Bizottság megállapította, hogy az állam képes bizonyos befolyást gyakorolni a hitelminősítési piacra. Két 2016-ban közzétett tanulmány szerint nagyjából 12 hitelminősítő intézet működött a kínai piacon, amelyek többsége állami tulajdonban volt. Az összes minősített vállalati kötvény 60 %-át állami tulajdonú hitelminősítő intézet (54) minősítette Kínában.

(240)

A kínai kormány megerősítette, hogy a vizsgálati időszak alatt a kínai kötvénypiacon 12 hitelminősítő intézet működött, melyek között 10 belföldi hitelminősítő intézet is volt, ezek a Global Credit Rating Co. Ltd, Shanghai Brilliance Credit Rating & Investors Service Co. Ltd, Golden Credit Rating International Co. Ltd, China Chengxin Securities Rating Co. Ltd, Pengyuan Credit Rating Co. Ltd, Shanghai Fareast Credit Rating Co., Ltd, China Bond Rating Co. Ltd, China Securities Index Co. Ltd, és a Shanghai Credit Information Services Co. Ltd.Volt két kínai-külföldi vegyes vállalat formájában működő hitelminősítő intézet is, nevezetesen a China Lianhe Credit Rating Co. Ltd és a China Chengxin International Credit Rating Co., Ltd.

(241)

Másrészt nincs szabad belépés a kínai hitelminősítési piacra. Ez lényegében egy zárt piac, mivel a hitelminősítő intézeteket a kínai Értékpapír-szabályozó Bizottságnak (a továbbiakban: CSRC) vagy a PBOC-nak jóvá kell hagynia, mielőtt megkezdhetnék a működésüket (55). A vizsgálati időszak alatt a külföldi hitelminősítő intézetek számára nem engedték, hogy ilyen minőségben működjenek a kínai belföldi piacon, mivel a hitelminősítési piac a kínai kormány által kiadott „A külföldi tőkével működő vállalatokra vonatkozó útmutatásban” a „korlátozott” kategóriában szerepelt, és a külföldi hitelminősítő intézetek számára megtiltották a belföldi kötvények minősítését. 2017 közepe táján a PBOC bejelentette, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezhetik külföldi hitelminősítő intézetek számára, hogy a belföldi kötvénypiac egy részén hitelminősítéseket adjanak ki, ez azonban a vizsgálati időszak alatt még nem volt hatályban (56). Mindazonáltal időközben a külföldi intézetek közös vállalkozásokat hoztak létre egyes helyi hitelminősítő intézetekkel, amelyek a belföldi kötvénykibocsátásra vonatkozó hitelminősítéseket adnak. Ezek a minősítések azonban a kínai minősítési skálák szerint kerülnek odaítélésre, és így nem hasonlíthatók össze a nemzetközi minősítésekkel, amint azt fentebb kifejtettük.

(242)

A (237)–(241) preambulumbekezdésben leírt helyzetre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai hitelminősítések nem szolgáltatnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról. Ebből kiindulva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy hiába kaptak a mintában szereplő egyes vállalatok jó hitelminősítést egy kínai hitelminősítő intézettől, ez a minősítés nem megbízható.

(243)

A Kínai Népköztársaságból származó melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatnak (57) a 3.4.4. szakaszban ismertetett ténymegállapításai nyomán a „rulírozó hitelek” olyan hitelek, amelyek lehetővé teszik egy vállalat számára, hogy a lejárati időpontban a törlesztendő összeget újabb kölcsönökből származó tőkéből fizesse vissza. A rulírozó hitelek általában az adós rövid távú likviditási problémáit jelzik, és nagyobb kockázati kitettséget jelentenek az azokat nyújtó bankok számára. Azt, hogy egy adott vállalat rulírozó hitellel rendelkezik, pusztán arra utaló jelnek tekintették, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben volt annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látására kirajzolódott, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid távú likviditási problémákkal összefüggésben.

(244)

E vizsgálat alkalmazásában a Hankook csoport Kínában két exportáló gyártóból, az exportáló gyártók számára a termeléshez felhasznált anyagokat szállító két vállalatból, valamint egy értékesítési vállalatból áll. A csoport székhelye Kínán kívül, Dél-Koreában található, és Kínában nincsen olyan holdingvállalat, amely a Kínában működő valamennyi vállalat felett irányítást gyakorolna.

(245)

A vizsgálati időszak alatt az exportáló gyártók elsősorban Kínán kívül található nemzetközi bankoktól, a koreai anyavállalattól, valamint egy vállalatközi számla-összevezetési megállapodásból biztosították a szükséges pénzeszközöket. Ugyanakkor bizonyos rövid lejáratú hitelekhez jutottak azáltal, hogy exportköveteléseiket kínai bankok számára értékesítették.

(246)

A Hankook csoport két exportáló gyártója nagyon eltérő pénzügyi helyzetben van. Az egyikük egy érettebb szakaszban lévő vállalkozás, amely a 2014–2016 közötti időszakban állandóan nyereséges volt, a másikat később hozták létre, és az indulása óta súlyos veszteségeket halmozott fel annak ellenére, hogy 2017-ben először már nyereséges volt. Az eszközarányos adósság az egyik esetében elég alacsony, míg a másik esetében meglehetősen magas. Ha hosszabb időszak tekintetében összevonjuk és összehasonlítjuk azt, a vállalatok kombinált jövedelmezősége a vizsgált időszakban kedvezőnek, bár meglehetősen sérülékenynek mondható, ami azt jelzi, hogy a belső vagy külső üzleti környezetben bekövetkező kisebb változások a csoportot veszteségessé tehetik. Ezt az értékelést az ellenőrző látogatás során megerősítették.

(247)

A Bizottság megjegyezte, hogy Jiangsu Hankook Tire Co. Ltd (a továbbiakban: JHT) az állami tulajdonú kínai pénzügyi intézményektől BBB+ és AA+ közötti hitelminősítést kapott, míg ugyanazon állami tulajdonú pénzügyi intézmények a Chongqing Hankook Tire Co. Ltd (a továbbiakban: CHT) vállalatnak BBB- és A+ közötti hitelminősítést adtak. A kínai hitelminősítések (237)–(242) preambulumbekezdésben említett általános torzításai fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható.

(248)

A veszteséges gyártó helyzetét vizsgálva kétségek merülhetnek fel a vállalatok adósság-visszafizetési képességeivel kapcsolatban. Ugyanakkor a vállalatnak nyújtott hitelek túlnyomó többsége a koreai anyavállalattól kapott vállalatközi hitel volt. A vállalat csak korlátozott összegben kapott rövid lejáratú hiteleket kínai bankoktól.

(249)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai pénzügyi intézmények által nyújtott ilyen rövid lejáratú hitelek valójában rulírozó hitelek voltak. Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Hankook csoport előadta, hogy ezek a hitelek egy tágabb keretmegállapodás keretében történő, utólagos tőkekivonások voltak. További elemzést követően a Bizottság elfogadta a Hankook ezen hitelek természetével kapcsolatos állításait, és ennek megfelelően kiigazította a számításait, a pénzeszközök kivonásának időpontjában érvényes kamatlábat alkalmazva.

(250)

A fenti 3.4.1. szakaszban említettek szerint a hitelező kínai pénzügyi intézmények nem szolgáltak semmilyen hitelképesség-értékeléssel. Ezért az előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Hankook csoport piaci kamatszinten jutott-e kölcsönökhöz.

(251)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetési minősítésnek”. A „befektetési minősítés” esetében a hitelminősítő intézet megítélése szerint annak valószínűsége, hogy a vállalat az általa kibocsátott kötvények kapcsán teljesíteni fogja fizetési kötelezettségeit, elegendően nagy ahhoz, hogy a bankok ilyen kötvényeket vásárolhassanak (befektetésre ajánlott kötvények).

(252)

A Bizottság ezt követően a piaci kamatláb kiszámítása érdekében az ilyen (BB) minősítésű cégek által kibocsátott kötvények esetében várható díjat alkalmazta a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára.

(253)

A felár meghatározása az USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények indexei között a Bloomberg ipari szegmensekre vonatkozó adatai alapján számított különbözet kiszámításával történt. Ezt követően a Bizottság az így kiszámított különbözetet hozzáadta a PBOC által a hitelnyújtás napján (58) a kérdéses kölcsönével azonos futamidőre vonatkozóan közzétett referencia-kamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság a vállalatnak folyósított összes kölcsön vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(254)

A Kínában devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(255)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát és a végleges tájékoztatást követően a kínai kormány és a mintában szereplő négy vállalat közül három vitatta a Bizottság módszertanát, miszerint az USA-beli AA és BB minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet használta a kedvezményes kölcsönök révén biztosított előny számításához. Mindegyikük azt állította, hogy a Bizottságnak az USA-beli AA és az USA-beli BB minősítésű kötvények közötti relatív különbözet helyett az abszolút különbözetet kellett volna használnia. A következő indokokat szolgáltatták:

(256)

Az első három kérdés már ismertetésre került a melegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos ügyben (59). Amint a melegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos ügy (175)–(187) preambulumbekezdéséből kitűnik, a Bizottság elutasította ezeket az érveket a következő okok miatt:

(257)

A felek végleges tájékoztatását követően a kínai kormány megismételte korábbi érveit, és azt állította, hogy a relatív különbözet alkalmazása nem megfelelő, mivel a referenciamutatót nem igazították ki úgy, hogy a kínai pénzügyi piac uralkodó feltételeit tükrözze, és ezért észszerűtlen eredményekhez vezetne. A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel, mivel a Kínai Központi Bank referenciaindexét használják a számítás kiindulási pontjaként. A relatív különbözet ily módon a mögöttes, országspecifikus piaci viszonyok változásait is lefedi, amelyeket az abszolút különbözet logikája viszont nem jelenít meg, amint azt a (255) preambulumbekezdés kifejti. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a BB minősítésű vállalatok esetében az eredményül kapott mintegy 9 % kamatláb nem észszerűtlen, tekintettel arra, hogy a BB minősítésű vállalati kötvények hozama a kínai belföldi piacon a vizsgálati időszak végén 20 % volt (60).

(258)

A fenti okoknál fogva Bizottság fenntartotta álláspontját, hogy a relatív különbözet módszere hitelesebben tükrözi azt a kockázati prémiumot, amelyet a pénzügyi intézmények egy torzulásoktól mentes piacon számolnának fel a kínai exportáló gyártóknak, különös tekintettel arra, hogy az idők során az alapkamat Kínában és az alapkamat az Egyesült Államokban különbözőképpen alakult.

(259)

A Hankook csoport azt is állította, hogy a Bizottság nem vonta le a vizsgálati időszakra esedékes, de a vizsgálati időszakot követően megfizetett kamatokat. A Bizottság felülvizsgálta a számításokat, és megállapította, hogy helyesen járt el, és elutasította ezt az észrevételt.

(260)

A Hankook csoport továbbá azzal érvelt, hogy a külföldre irányuló, dokumentációs jellegű számlázásai nem minősülhetnek finanszírozásnak. Továbbá még akkor is, ha azokat pénzügyi eszközöknek kellene tekinteni, a csoport vitatta a Bizottság által az előny kiszámításakor alkalmazott referencia-kamatlábat, amely állítólag nem vette figyelembe a megfelelő pénznemekben a bankok által alkalmazott kamatlábstruktúrát (az országspecifikus LIBOR-kamatláb alapján).

(261)

Először is, a Bizottság nem értett egyet a Hankook csoporttal abban, hogy a külföldre irányuló, dokumentációs jellegű számlázások nem minősülhetnek finanszírozásnak. Valójában ezeknek a pénzügyi eszközöknek köszönhetően a Hankook csoport előre tudott pénzt gyűjteni, és ezzel csökkenteni a devizaárfolyam-kockázatát az RMB-től eltérő pénznemben történő számlázások során. Következésképpen ez egy rövid távú, a Hankook csoport javát szolgáló finanszírozási megállapodás.

(262)

Másrészt, ami az alkalmazott referencia-kamatlábakat illeti, a Bizottság nem talált semmilyen indexet a CAD-ban, AUD-ban és JPY-ben denominált „BB” minősítésű hitelek esetében. Mivel ezekben az országokban az USA-hoz hasonló a gazdasági fejlettség szintje, ezért a Bizottság e devizák esetében helyettesítőként az USD-ben denominált, átlagos LIBOR-kamatlábat használta, plusz a BB minősítésű vállalatok amerikai kockázati prémiumát. Az Intercontinental Exchange (a továbbiakban: ICE) BofAML indexét használta a GBP-ben, SEK-ben és EUR-ban denominált, külföldre irányuló, dokumentációs jellegű számlázások esetében. Valójában az EUR-ban, GBP-ben és SEK-ben denominált hitelek LIBOR-kamatlába gyakran negatív volt, így a Bizottság nem tekintette megfelelő kiindulópontnak referenciaérték képzéséhez. Az ICE BofAML index másrészt viszont euróban denominált, magas hozamú – vagyis a „befektetési minősítésű” alatt elhelyezkedő – kötvények kosara. Ez megfelel a Bizottság a Hankook csoportra nézve alkalmazhatónak ítélt hitelminősítésnek. A Bizottság következésképp fenntartotta a Hankook csoport külföldre irányuló, dokumentációs jellegű számlázásaival kapcsolatos álláspontját.

(263)

A felek végleges tájékoztatását követően a Hankook csoport azt állította, hogy az ICE BofAML Euro magas hozamú index nem volt releváns a LIBOR plusz prémium alapú referencia-kamatláb megállapításához, és hogy a Bizottságnak ki kellett volna igazítania a kockázati prémiumot, ahogy azt banki hitelek esetében tette. A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. A fenti (262) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ICE BofAML Euro magas hozamú index egy BB hitelminősítésnek (amely a Hankook csoport esetében alkalmazott minősítés) megfelelő hitelminősítéssel rendelkező kötvénykosár. Így megfelel annak a kamatlábnak, amelyet egy BB minősítésű vállalat EUR-ban denominált pénzeszközökért fizetne. A CAD-ban, AUD-ban és JPY-ben denominált hitelek tekintetében a Hankook csoport megismételte az információkat tartalmazó dokumentummal összefüggésben tett észrevételeket. Kijelentette, hogy a Bizottság feladata, hogy a piaci valósághoz a lehető legközelebb álló referencia-értéket állapítson meg. A Bizottság véleménye szerint ez már jelenleg is teljesül, mivel a BB minősítésű vállalatok szintjén nem áll rendelkezésre nyilvánosan hozzáférhető adat a CAD, az AUD és a JPY tekintetében, ami lehetővé tenné a vonatkozó LIBOR minősítéseken alapuló referenciaérték képzését. Emellett 2013-ban a British Bankers'Association (ma: Intercontinental Exchange Group vagy ICE) megszüntette a LIBOR rögzítését számos pénznem, így a CAD és az AUD tekintetében. Ezen túlmenően e piacok piaci feltételei hasonlóak az USA pénzügyi piacán uralkodó feltételekhez. A Bizottság ezért fenntartotta azt a véleményét, hogy az ICE BofAML Euro magas hozamú index alkalmazása megfelelő módszer volt.

(264)

A Giti Group a saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve szintén nyereségesen működött a vizsgálati időszakban. Ugyanakkor a csoportnak magas volt az eszközarányos adóssága, és ez a vizsgálati időszak alatt növekvő tendenciát mutatott.

(265)

A Giti csoport exportáló gyártói nagyon eltérő pénzügyi helyzetben vannak. Három volt közülük nyereséges a figyelembe vett időszak alatt. Emellett más pénzügyi mutatók – például az eszközarányos adósság vagy a kamatfedezeti ráta – nem mutattak jelentős strukturális problémákat ezen vállalatok adósságtörlesztési képességeit illetően. A másik két gyártó azonban a teljes figyelembe vett időszak alatt folyamatosan veszteséges volt. Ugyanakkor nincsenek független bankok felé fennálló hiteleik, és valójában finanszírozásukat teljes egészében egy, az anyavállalattól kapott hosszú lejáratú hitel biztosítja.

(266)

A Bizottság megjegyezte, hogy egy kínai hitelminősítő intézet A+ minősítést adott a Giti csoportnak. A kínai hitelminősítések (237)–(242) preambulumbekezdésben említett általános torzításai fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a minősítés nem megbízható.

(267)

A Bizottság ennek megfelelően úgy ítélte meg, hogy az abroncsok előállításával foglalkozó vállalatok által élvezett előny számszerűsítéséhez helyénvaló – megfelelő kockázatelemzés hiányában – a vállalatcsoport szintjén a BB minősítéshez tartozó, a (251)–(253) preambulumbekezdésben ismertetett referenciaértéket figyelembe vennie.

(268)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Giti csoport vitatta a Giti csoport tagvállalataira alkalmazott BB hitelminősítést. Azt állította, hogy a Bizottság általánosan minden kínai vállalat esetében BB minősítést alkalmazott, ahelyett, hogy megvizsgálta volna a mintában szereplő vállalatok egyedi helyzetét. E tekintetben a vállalat rámutatott arra a tényre, hogy a csoportnak egyáltalán nem volt rulírozó hitele, és hogy a csoporton belül a különböző tagvállalatok nyeresége jelentősen ingadozott.

(269)

A Bizottság nem értett egyet a Giti csoport értékelésével. Amint az a 3.4.4.3–3.4.4.6. szakaszból kiderül, a Bizottság a mintában szereplő vállalatok minden egyes csoportja esetében egyedi értékelést végzett, és az ilyen csoportokon belül megvizsgálta az egyes vállalatok egyéni helyzetét. A Giti csoport konkrét esetében valóban nem voltak rulírozó hitelek, és az exportáló gyártók pénzügyi helyzete nagyon eltérő volt: három exportáló gyártó nyereséges volt, míg két exportáló gyártó súlyos, tartós veszteségekkel küzdött. A Bizottság ezért eltérő hitelminősítéseket rendelhetett volna hozzá ezen exportáló gyártók mindegyikéhez. Mindazonáltal, tekintettel a vállalatok közötti összekapcsolódásokra és különösen arra a tényre, hogy a társaságok közötti ügyleteken keresztül a veszteséges gyártók adósságterhét valójában átadták a csoport nyereséges szervezeteinek, és azok viselték az ilyen terhet, a Bizottság úgy döntött, hogy egyetlen hitelminősítést rendel az egész csoporthoz. Ennek megfelelően elutasította az állítást.

(270)

A Giti csoport emellett néhány kisebb számítási hibát is említett, amelyeket a Bizottság elfogadott, és megfelelően helyesbített.

(271)

A China National Tire csoport négy exportáló gyártója eltérő pénzügyi helyzetben van. Közülük ketten folyamatosan nyereségesek voltak a 2014–2016 közötti időszakban, és stabil pénzügyi mutatókkal rendelkeztek. Ennek ellenére e két gyártó egyike 2017 első félévétől elkezdett veszteségessé válni, és ennél a gyártónál rulírozó hitelre is fény derült, amely azt jelzi, hogy a vállalat törékenyebb pénzügyi helyzetben lehet annál, mint amit a pénzügyi beszámolók első látásra sejtetnek.

(272)

A harmadik és negyedik gyártó esetében azonban a pénzügyi beszámolók és az ellenőrző látogatás során feltárt bizonyítékok is azt mutatták, hogy ezek a vállalatok továbbra is vonzó kamatlábak mellett kaptak hiteleket az egymást követő veszteséges évek, a magas eszközarányos adósság, az alacsony kamatfedezeti arány, a romló pénzügyi mutatók, a kihasználatlan gyártási kapacitások, a könyvvizsgálók által felvetett üzletmenet-folytonossági problémák, valamint a bizonytalan jövőbeli kilátások ellenére. Függtek továbbá a rulírozó hitelektől, és egyikük nem tudta visszafizetni egyes tartozásait. Valójában a vizsgálati időszak alatt beszüntették ezen vállalatok külső hitelezését. Mindazonáltal továbbra is kaptak pénzügyi támogatást az anyavállalatuk által a nevükben felvett kölcsönök formájában. E kölcsönszerződéseknek a feltételei a kölcsön céljánál utaltak a gyengélkedő leányvállalatra. Ezenkívül a szóban forgó exportáló gyártóknak teljes egészében vissza kellett fizetniük ezeket a kölcsönöket az anyavállalatnak egy vállalatközi megállapodás alapján.

(273)

A köztes anyavállalat – a CNRC – nyereséges volt a 2015–2016 közötti időszakban és a vizsgálati időszak alatt, habár a nyereségessége gyenge volt, és a vállalat magas hitelállománnyal rendelkezett. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a CNRC szintjén nyújtott hitelek több mint fele rulírozó hitel volt. Hasonló kép rajzolódik ki a legfőbb anyavállalat – a Chemchina csoport – elemzéséből, amely esetében alacsony nyereségesség párosult magas hitelállománnyal és a rulírozó hitelektől való bizonyos mértékű függőséggel. Emellett a Chemchina csoport szintjén a Bizottság megállapította, hogy a fennálló hitelek visszafizetésére kötvényeket használtak.

(274)

A CNRC vagy leányvállalatai nem rendelkeztek hitelminősítéssel. A Chemchina csoport azonban több alkalommal AAA hitelminősítést kapott egy kínai hitelminősítő intézettől. A kínai hitelminősítések kapcsán a (237)–(242) preambulumbekezdésben említett torz helyzet és az ellenőrzés során feltárt bizonyítékok fényében a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Chemchina csoport kínai hitelminősítését.

(275)

A fenti általános helyzetre való tekintettel a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy megfelelő referenciaértéket találjon a csoportot alkotó különféle vállalatok számára. A csoport tagvállalatai némelyikének szintjén jelen lévő rulírozó hitelek miatti nagyobb banki kockázati kitettség figyelembevétele érdekében a Bizottság egy fokozattal lejjebb lépett a kockázatminősítési skálán, és az ilyen hitelekhez igazította a vonatkozó kamatfelár-számítást, összehasonlítva az azonos futamidejű, USA-beli AA minősítésű vállalati kötvényeket és az USA-beli B (BB helyett) minősítésű vállalati kötvényeket. A Standard & Poor's hitelminősítési fogalommeghatározásai szerint egy „B” minősítésű adós kiszolgáltatottabb, mint a „BB” minősítésű adósok, de még képes teljesíteni pénzügyi kötelezettségvállalásait. Ugyanakkor a kedvezőtlen üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételek csökkenthetik az adósnak a pénzügyi kötelezettségvállalásai teljesítésére irányuló képességét vagy hajlandóságát. Ez a referenciaérték ezért megfelelőnek tekinthető arra, hogy tükrözze a rulírozó hitelek használatából származó további kockázatot.

(276)

A Bizottság így a rulírozó hiteleket igénybe vevő vállalatok szintjén nyújtott, legfeljebb 2 éves lejáratú összes kölcsön kapcsán ezt az értéket használta referenciaértékként. A rulírozó hiteleket általában valóban rövid távra nyújtják. Nagyon valószínűtlen, hogy található kétévesnél hosszabb lejáratú rulírozó hitel, és a mintában szereplő vállalatok által felvett kölcsönök adatai alátámasztották ezt a következtetést.

(277)

A fennmaradó, 2 éves vagy annál hosszabb lejáratú kölcsönök, valamint a rulírozó hitellel nem rendelkező vállalatok esetében a Bizottság – a (251) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – ahhoz az általános elvhez tért vissza, hogy a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését veszi alapul.

(278)

Végezetül a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy – az abroncsok gyártásában részt vevő két vállalat szintjén – a vállalatok 2015–2016 között és a vizsgálati időszak alatt rossz pénzügyi helyzetben voltak. Állami támogatás hiányában a vizsgálati időszak alatt nem jutottak volna hozzá további hitelekhez. Ezért e vállalat esetében a kapott előny túlment azon, amit egy egyszerű kamatfelár jelezne. Ugyanis a vizsgálati időszak folyamán kapott előny olyan kölcsönök igénybevételéből származott, amelyekhez általános pénzügyi helyzete miatt az adott vállalat az állam támogatása nélkül nem férhetett volna hozzá. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a China National Tire csoport egy nagy, állami tulajdonban lévő vállalat, amely a Chemchina csoport részét képezi, és hogy a Chemchina csoport a 13. ötéves petrolkémiai tervben kulcsfontosságú vállalkozásként szerepelt.

(279)

Ezért az 1998. évi iránymutatás (61) E. szakasza b) pontjának v. alpontjával összhangban a Bizottság úgy döntött, hogy az ezekből a kölcsönökből a vizsgálati időszakban még fennmaradó összegeket kormányzati politika folytatása érdekében nyújtott vissza nem térítendő támogatásnak tekinti. Mivel ezek a vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem kaptak új külső hitelt rossz pénzügyi helyzetük miatt, amely viszont már a 2015–2016-os időszakban is fennállt, a Bizottság a vizsgálati időszak folyamán fennálló, de 2015-ben vagy 2016 első felében nyújtott hiteleket – a (280) preambulumbekezdésben leírt, megfelelő kiigazításokat követően – támogatásokként kezelte. Ezenkívül a Bizottság az anyavállalat által a leányvállalat nevében a vizsgálati időszak alatt felvett kölcsönöket támogatásként kezelte, mivel ezeket egyértelműen a leányvállalatnak szánták, és annak kellett visszafizetnie őket.

(280)

A felek végleges tájékoztatását követően a China National Tire csoport azzal érvelt, hogy az anyavállalat által leányvállalata nevében felvett vállalatközi hiteleket nem lehet támogatásként kezelni, mivel a hitelmegállapodások az anyavállalat és a bankok között jöttek létre. Ezért ezeket a hiteleket nem lehetett a leányvállalatok hiteleiként kezelni a támogatás összegének kiszámításához. A Bizottság nem értett egyet ezzel az értékeléssel, mivel a bankokkal aláírt hitelmegállapodás egyértelműen előírta, hogy a hitelek célja a nehéz helyzetben lévő leányvállalatok finanszírozása volt. Emellett az anyavállalat és a leányvállalatok egyedi megállapodásokat írtak alá, és a leányvállalatok egyértelműen hivatkoznak a bankokkal kötött hitelmegállapodásokra, megemlítve, hogy a leányvállalatoknak saját tőkéjükkel kellett visszafizetniük a hiteleket.

(281)

A China National Tire csoport általánosságban azt is állította, hogy a két exportáló gyártó számára nyújtott hitelek nem tekinthetők támogatásoknak, mivel ezeket a hiteleket nem engedték el, és visszafizetésre kerültek. Ezzel összefüggésben a Bizottság elmagyarázta, hogy a mintában szereplő vállalatoknak folyósított kölcsönöket nem tekintette vissza nem térítendő támogatásnak. A Bizottság elismerte, hogy a vállalatoknak nyújtott hitelek fizetési kötelezettséget vontak maguk után. Akkor, amikor a szóban forgó ügyletből származó előnyt számszerűsítette, a Bizottság nem a kamatlábakat hasonlította össze egymással, hanem a hitelből származó fennálló tőketartozást tekintette kiindulópontnak. A Bizottság világossá tette továbbá, hogy az előny számításakor nem a hitel teljes összegét vette figyelembe, az alábbi preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően.

(282)

A nyújtott előny meghatározása érdekében a Bizottság a kölcsönből származó fennálló tőketartozás és a vizsgálati időszak alatt kifizetett kamatok különbségéből indult ki. Ezt követően a kölcsön tőkeösszegét a kölcsön céljának függvényében kiigazította. Ha a kölcsön likviditási vagy forgótőke-kölcsönként volt megjelölve, a teljes összeget tekintette. Ha a kölcsön egyértelműen hosszú távú beruházáshoz kapcsolódott, a tőkeösszeget szétosztotta a kölcsön teljes futamidejére, és csak a vizsgálati időszakhoz tartozó összeget vette figyelembe. Végül a Bizottság az előny összegét annak érdekében is csökkentette, hogy az csak a futamidőből a vizsgálati időszakra eső napok számát tükrözze.

(283)

Végül a felek végleges tájékoztatását követően a China National Tire csoport kiemelte, hogy a ChemChina Finance által nyújtott vállalatközi hitelek előnyeit kétszer is figyelembe vették, mivel azokat a csoporton belüli egyéni kedvezményezettek szintjén is beszámították, jóllehet a Bizottság már kiszámította a ChemChina Finance által a bankoktól kapott bankközi kölcsönök után nyújtott támogatás gazdasági előnyét. A Bizottság elfogadta ezt az állítást, és ennek megfelelően kiigazította a kedvezményes hitelezés gazdasági előnyének számítását.

(284)

A Xingyuan csoport a saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nehéz pénzügyi helyzetben volt a vizsgálati időszakban. A csoport legfontosabb vállalata, amely egyúttal a fő exportáló gyártó is, a teljes 2014–2016 közötti időszakban veszteséges volt. 2016 végén a társaság saját tőkéje negatív volt, mivel az eszközarányos adóssága meghaladta a 100 %-ot, és a felhalmozott veszteségek meghaladták a befizetett tőkét.

(285)

Az ellenőrző látogatás során a Bizottság számos rulírozó hitelt talált a mintában szereplő hitelek között, és megállapította, hogy a vállalatnak nehézséget okozott a hitelek kamat- és tőketörlesztése. Több hitelt késedelmesen fizettek vissza, és a vizsgálati időszakban lejárt egyes hiteleket több hónap elteltével sem fizették vissza.

(286)

Továbbá a PBOC által a vállalkozásról készített hiteljelentés azt mutatta, hogy a vállalat jelentős mérlegen kívüli kötelezettségekkel rendelkezett, mivel garanciákat nyújtott a régióban az abroncságazatban tevékenykedő, független harmadik feleknek nyújtott hitelekre. Emellett a vállalkozásról készített hiteljelentésben a fennálló hitelek 31 %-át az „érintett” kategóriába sorolta.

(287)

Végezetül a Bizottság megállapította, hogy a vállalatnak nehézségei akadtak a fő nyersanyag-szállítójának kifizetésével, és jelentős fennálló tartozással rendelkezett e szállító felé, amelyet „kölcsönnek” minősítettek.

(288)

A kapcsolt exportáló kereskedő viszont a figyelembe vett időszak alatt némileg jövedelmező volt. Bár nem volt veszteséges, a jövedelmezősége általában alacsony szinten mozgott, ami bizonytalanná teszi a vállalat helyzetét az üzleti, pénzügyi vagy gazdasági feltételekben beálló kedvezőtlen változások esetére. A vállalatnak magas volt az eszközarányos adóssága, de nem rendelkezett rulírozó hitellel.

(289)

E körülmények ellenére a Xingyuan csoport a vizsgálati időszakban egy kínai hitelminősítő intézettől AA belföldi hitelminősítést kapott. Ennek megfelelően a kínai hitelminősítések kapcsán a (237)–(242) preambulumbekezdésben említett torz helyzet és az ellenőrzés során feltárt bizonyítékok miatt a Bizottság figyelmen kívül hagyta a Xingyuan csoport kínai hitelminősítését.

(290)

A fenti általános helyzetre való tekintettel a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy megfelelő referenciaértéket találjon a csoportot alkotó különféle vállalatok számára.

(291)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az exportáló gyártó szintjén a helyzet olyan volt, hogy ez a vállalat a vizsgálati időszak során az állam támogatása nélkül nem jutott volna további kölcsönhöz. Ezért e vállalatok esetében a kapott előny túlment azon, amit egy egyszerű kamatfelár jelezne. Ugyanis a vizsgálati időszak folyamán kapott előny olyan kölcsönök igénybevételéből származott, amelyekhez általános pénzügyi helyzete miatt az adott vállalat az állam támogatása nélkül nem férhetett volna hozzá. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a Shandong tartomány abroncságazatának átalakításáról és fejlesztéséről szóló végrehajtási tervben a Xingyuan csoportot a hét legfontosabb regionális abroncsgyártó vállalkozás egyikeként jelölték meg.

(292)

Ezért az 1998. évi iránymutatás E. szakasza b) pontjának v. alpontjával összhangban a Bizottság úgy döntött, hogy az ezekből a kölcsönökből a vizsgálati időszakban még fennmaradó összegeket kormányzati politika folytatása érdekében nyújtott vissza nem térítendő támogatásnak tekinti. A rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság csak a vizsgálati időszakban odaítélt kölcsönöket egyenlítette ki.

(293)

Az exportáló gyártónak a vizsgálati időszakot megelőzően nyújtott kölcsönökre és e vállalat szintjén a rulírozó hitelek létére tekintettel a Bizottság visszatért a fenti (275) preambulumbekezdésben meghatározott referenciaértékhez minden olyan hitel esetében, amelynek lejárata 2 év volt vagy annál kevesebb. A fennmaradó, 2 éves vagy annál hosszabb lejáratú bármely kölcsön esetében a Bizottság – a (251) preambulumbekezdésben ismertetett megfontolásokból kiindulva – ahhoz az általános elvhez tért vissza, hogy a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését veszi alapul.

(294)

A Xingyuan csoport többi vállalatának esetében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság a (251) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint alkalmazhatja az általános referenciaértéket, a „befektetésre nem ajánlott” kötvények lehetséges legkedvezőbb minősítését alapul véve.

(295)

A vizsgálat feltárta, hogy a kínai pénzügyi intézmények hitelkeretet is biztosítottak a mintában szereplő minden egyes vállalat számára történő egyedi hitelnyújtáshoz kapcsolódóan. Ezek olyan keretmegállapodásokból álltak, amelyek keretében a bank lehetővé teszi a mintában szereplő vállalatok számára, hogy különböző adósságinstrumentumok (kölcsönök, áruváltók, kereskedelemfinanszírozás stb.) formájában egy bizonyos maximum összegig lehívhassanak pénzeszközöket. Normál piaci körülmények között az ilyen hitelkeretek után általában egy úgynevezett „ügyviteli” vagy „rendelkezésre tartási” díj fizetendő, hogy ellentételezzék a banknál felmerült költségeket és kockázatokat, valamint a hitelkeretek megújításának ellentételezéseként, éves szinten felszámított megújítási díjakat. A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő valamennyi vállalat díjmentesen nyújtott hitelkeretben részesült.

(296)

A kedvezményezetteknek így juttatott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a hitelt felvevő vállalat által a kínai pénzügyi intézményektől származó hitelkeret fejében fizetendő összeg és a vállalat által a piacon megszerezhető, összehasonlítható hitelkeret fejében fizetendő összeg közötti különbözet.

(297)

A mintában szereplő és a Hankook csoportba tartozó exportáló gyártók egyike számára két Kína pénzügyi joghatóságán kívüli székhellyel rendelkező bank nyújtott hitelkeretet, amelyekre az általános világpiaci gyakorlatnak megfelelő rendelkezésre tartási és ügyviteli díjakat számoltak fel. Mivel a kifejezetten az abroncságazatban működő vállalatoknak nyújtott hitelkeretek esetében nem voltak megújítási díjak, a Bizottság úgy döntött, hogy nem alkalmaz ilyen díjakat a jelen ügyben. A szóban forgó hitelkereteket ezért egy referenciaérték észszerű helyettesítőjeként tekintette. Ennek eredményeként az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban az ezekre a hitelkeretekre alkalmazott díjak szolgáltak referenciaértékként.

(298)

A támogatás összegét a referenciaértékként használt díjak mértékének valamennyi érintett hitelkeret összegére történő arányos alkalmazásával (ebből a ténylegesen kifizetett díjakat levonva) állapították meg. Azokban az esetekben, amikor a hitelkeret időtartama meghaladta az egy évet, a támogatás teljes összegét a hitelkeret teljes időtartamához rendelték, és a megfelelő összeget vonatkoztatták a vizsgálati időszakra.

(299)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát és a felek végleges tájékoztatását követően a Hankook csoport azt állította, hogy azért nem számítottak fel előzetes díjakat, mivel a kínai bankok figyelembe vették a más termékek és szolgáltatások kapcsán keletkezett bevételeket a vállalkozás hitelkeretének megnyitására vonatkozó döntés során.

(300)

A Bizottság egyetértett abban, hogy minden olyan ügyféltől, aki egy bankban hitelkeretet nyit, elvárják az adott bank egyéb termékeinek és szolgáltatásainak megvásárlását is. Ugyanakkor általános gyakorlat, hogy az ügyfeleket egy előzetes díj megfizetésére kötelezik, amint azt az is mutatja, hogy két tengerentúli bank felszámított előzetes díjat a Hankook csoportnak a hitelkeretek megnyitásakor. Valójában a bankoknak pénzeszközöket kell rendelkezésre tartaniuk ahhoz, hogy azok a hitelkeret fennállása során bármikor elérhetőek legyenek. A Hankook csoport nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot az előzetes díjakról való lemondás állítólagos indokairól. Ezenkívül egyes esetekben a hitelfelvevőktől azt is megkövetelik, hogy egy bizonyos minimális összeget betétként a banknál tartsanak. Ezért a Bizottság a Hankook csoport állítását elutasítja.

(301)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Giti csoport megjegyezte, hogy a Bizottság több hitelkeret esetében helytelen számot használt a kintlévő napok számára vonatkozóan, és nem vont le a számított előnyből a vállalat által fizetett bizonyos díjakat. A Bizottság részben elfogadta ezeket az észrevételeket, és ennek megfelelően módosította az előny számítását.

(302)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak során kedvezményes hitelnyújtás révén az exportáló gyártóknak a mintában szereplő valamennyi csoportja előnyre tett szert. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel, ezeket a kölcsönöket és hitelkereteket kiegyenlíthető támogatásnak kell tekinteni.

(303)

A kedvezményes hitelnyújtás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összegek a következőképpen alakultak:

(304)

A mintában szereplő vállalatok közül kettő részesült kedvezményes finanszírozásban kötvények formájában.

(305)

Kínában a kötvénypiaci szereplők lényegében ugyanazok a szervezetek, mint amelyek a hitelpiacon működnek. Azoknak a vállalatoknak, amelyek kötvényeket akarnak kibocsátani, igénybe kell venniük egy jegyzőként eljáró pénzügyi intézmény szolgáltatásait. A jegyzők megszervezik a kötvények kibocsátását, és javaslatot tesznek arra az árfolyamra, amelyen a kötvényt bemutatják a befektetőknek. Ezek a jegyzők ugyanazok az állami tulajdonú bankok, amelyek a 3.4. szakaszban tárgyalt kedvezményes hiteleket is nyújtják. Ráadásul a kötvényeket megvásárló befektetők is elsősorban kínai (állami tulajdonban lévő) bankok, mivel a kötvények teljes kereskedési volumenének több mint 95 %-a a bankközi piacon történik (62).

(306)

A fenti 3.4.1. szakaszban leírtaknak megfelelően ezekre a pénzügyi intézményekre az erős állami jelenlét jellemző, és a kínai kormánynak lehetősége van érdemi befolyást gyakorolni rájuk.

(307)

Az általános jogi keret, amelyben ezek a pénzügyi intézmények működnek – és amely a 3.4. szakaszban ismertetésre került – a kötvényekre szintén vonatkozik. Ezenkívül a következő szabályozási dokumentumok vonatkoznak különösen a kötvényekre:

(308)

a Kínai Népköztársaság értékpapírokról szóló törvénye, amelyet a Kínai Népköztársaság Tizedik Népi Nemzetiségi Kongresszusa Állandó Bizottságának 18. ülésén vizsgáltak felül és fogadtak el 2005. október 27-én, és amely 2006. január 1-jén hatályba lépett (a jelenlegi változat 2014. augusztus 31-én került kihirdetésre) (a továbbiakban: értékpapírtörvény);

(309)

a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések, a Kínai Értékpapír-szabályozói Bizottság 113. sz. rendelete, 2015. január 15.;

(310)

nem pénzügyi vállalatok Kínai Központi Bank által kibocsátott adósságfinanszírozási eszközeinek a bankközi kötvénypiacon való igazgatására irányuló intézkedések, a Kínai Központi Bank 2008. évi 12. sz. rendelete, 2008. április 9.;

(311)

a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló államtanácsi rendeletek, 2011. január 18.

(312)

A szabályozási kerettel összhangban, Kínában nem lehet szabadon kötvényeket kibocsátani, illetve szabadon kereskedni azokkal. Minden egyes kötvény kibocsátását különböző kormányzati hatóságoknak, például a PBOC-nek, az NDRC-nek vagy a CSRC-nek kell jóváhagynia, a kötvény és a kibocsátó típusától függően. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek szerint éves kvóták alkalmazandók a vállalati kötvények kibocsátására.

(313)

Továbbá az értékpapírtörvény 16. cikkével összhangban a kötvények nyilvános kibocsátásának meg kell felelnie a következő követelményeknek: „az összegyűjtött pénzeszközök beruházásának az állam iparpolitikáival összhangban kell történniük […]” és „az összegyűjtött pénzeszközöket […] az igazolt célokra kell felhasználni”. A vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 12. cikke ismét hangsúlyozza, hogy az összegyűjtött források felhasználási céljainak összhangban kell lenniük az állam iparpolitikáival.

(314)

A vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések szerint csak bizonyos szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő – például AAA hitelminősítésű – kötvényeket lehet nyilvános kibocsátásra felajánlani. A legtöbb kötvényt ezért egy zártkörű kibocsátás keretében, úgynevezett „minősített” befektetőknek bocsátják ki, amelyeket a CSRC jóváhagyott, és amelyek alapvetően kínai intézményi befektetők.

(315)

Végül a vállalati kötvények kamatlábait nem szabadon állapítják meg, mivel a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 18. cikke kimondja, hogy „a vállalati kötvények esetében kínált kamatláb nem haladhatja meg a bankok által azonos lejáratú, határozott idejű takarékbetétekért magánszemélyek részére fizetett irányadó kamat 40 %-át”.

(316)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes kötvénykibocsátások kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Ezért a Bizottság a vizsgálat konkrét ténymegállapításaival kombinálva vizsgálta a (307)–(315) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet.

(317)

Az ellenőrző látogatások alkalmával fény derült arra, hogy a mintában szereplő két exportálógyártó-csoport a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábaihoz közeli kamatlábak mellett bocsátott ki kötvényeket, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől.

(318)

A gyakorlatban a kötvények kamatlábait – a hitelekhez hasonlóan – a hitelminősítés befolyásolja. A (237)–(242) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint azonban a helyi hitelminősítési piac torz, és a hitelminősítések megbízhatatlanok. Ezt szemléltette az a tény, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott kötvényekre vonatkozó kötvénykibocsátási tájékoztatók és hitelminősítési jelentések nem a vállalatok tényleges helyzetét tükrözték.

(319)

Az egyik esetben például a kötvénykibocsátás pénzügyi elemzése nagyon magas forgalmon és 12 %-os nyereségen alapult, noha a vállalat pénzügyi beszámolói azt mutatták, hogy az a valóságban veszteséges.

(320)

Egy másik esetben a részletes kötvénykibocsátási tájékoztató figyelmeztetett arra, hogy a vállalat kötelezettségeinek szintje emelkedik, nevezetesen „a kibocsátó adósságterhei súlyosak, és az eszközök/források aránya magasabb az iparági átlagnál… Összességében a kibocsátó rövid távú fizetőképessége viszonylag alacsony, ezért rövid távon némi nyomás nehezedik a fizetőképességére… A vállalat nyeresége elsősorban nem működési bevételekből származik Ez nagy fokú bizonytalanságot jelent a jövedelmezőségét illetően.” Ennek ellenére a jelentés azzal járult, hogy AAA hitelminősítést adott a kötvénykibocsátásnak.

(321)

Végül a Bizottság megjegyezte, hogy normál piaci körülmények között a kötvények kamatlábainak átlagosan magasabbnak kellene lenniük a hitelek kamatlábainál, mivel azok alárendelt követelésnek tekintendők. A mintában szereplő vállalatok esetében azonban a hitelek kamatlába elérte, vagy meghaladta a kötvények kamatlábát.

(322)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok számára a kötvénykibocsátásokat szervező kínai pénzügyi intézmények az alaprendelet 3. cikke, valamint 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervnek minősülnek. Ezenkívül a mintában szereplő két exportáló gyártó számára gazdasági előny nyújtása valósult meg, mivel a kötvényeket a tényleges kockázati profiljuknak megfelelő piaci árfolyamnál alacsonyabb árfolyamon adták ki.

(323)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötvények formájában megvalósuló kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi jellegűnek minősül, tekintve, hogy a kormányzati hatóságok jóváhagyása nélkül nem lehet kötvényeket kibocsátani, és Kína értékpapírtörvénye kimondja, hogy a kötvénykibocsátásnak összhangban kell állnia az állam iparpolitikáival. Ezen politikákban a nagyteljesítményű radiál abroncsok (beleértve a légtömlő nélküli teherautó-abroncsokat is) az egyik ösztönzött termékkategóriaként vannak feltüntetve.

(324)

mivel a kötvények lényegében pusztán más típusú, a hitelekhez hasonló adósságinstrumentumok, és mivel a hitelek esetében a számítási módszer már eleve egy kötvénykosáron alapul, a Bizottság úgy határozott, hogy ezúttal is a hitelek esetében a 3.4.4. szakaszban leírtak szerint alkalmazott számítási módszert követi. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi előny meghatározása érdekében az azonos futamidejű, USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet alkalmazza a PBOC által közzétett irányadó kamatlábakra a kötvények piaci alapú kamatlábának megállapításához, amelyet ezt követően összehasonlít a társaság által fizetett tényleges kamatlábbal.

(325)

A preferenciális kötvények esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összegek a következőképpen alakultak:

(326)

A panaszos szerint Kínában az állami tulajdonban lévő bankok exportvásárlói hiteleket vagy kedvezményes kölcsönöket nyújtottak külföldi vállalatoknak, például importőröknek, a kínai termékek – például abroncsok –, technológiák és szolgáltatások exportjának előmozdítása érdekében.

(327)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a kapcsolt vagy független importőrök egyike sem rendelkezett kínai pénzügyi intézményekkel szemben fennálló hitellel a számláján. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ez a program nem vonatkozott a mintában szereplő vállalatokra a vizsgálati időszak alatt.

(328)

2015 végén a CNRC 65 %-os részesedést szerzett a Pirelli csoportban. Akkor a csoportot 7,1 milliárd EUR-ra értékelték. A felvásárlást a kínai kormány számos támogatási intézkedése kísérte.

(329)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát és a felek végleges tájékoztatását követően a kínai kormány, a Pirelli és a CNRC azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálhatja ezt a rendszert, mivel arra nem terjedt ki a panasz, illetve az eljárás megindításáról szóló értesítés hatálya. A felek végleges tájékoztatását követően a kínai kormány megismételte ezt az állítást, és azzal érvelt, hogy a Bizottság nem biztosított lehetőséget az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdése szerinti, az eljárás megindítása előtti konzultációra, megakadályozva, hogy Kína kölcsönösen elfogadott álláspontra tegyen javaslatot. Emellett a kínai kormány azt állította, hogy az új programok csak akkor egyenlíthetők ki, ha az uniós jog jogalapot biztosít. E jogalapot azonban csak az alaprendelet 10. cikke (7) bekezdésének új, második albekezdése 2017. decemberi hatálybalépésekor (63) vezették be, amely ezen eljárásra nem alkalmazandó. A CNRC álláspontja szerint az eljárás megindításáról szóló értesítésben minden egyes programot egyedileg meg kellett volna említeni. Mivel a Bizottság csak „támogatásokra”, illetve „hitelekre”, nem pedig „tőkebefektetésekre” hivatkozott, az SRF beruházása nem tartozott az eljárás hatálya alá.

(330)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Az eljárás megindításáról szóló értesítés a következőkre hivatkozott „1. pénzeszközök közvetlen átadása és pénzeszközök vagy források potenciális közvetlen átadása”. Mind a szubvencióellenes alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja, mind pedig az SCM-megállapodás 1.1. cikke a)(1) i) alpontja értelmében a „pénzeszközök közvetlen átutalása” kifejezést zárójeles példák magyarázzák. Ezek közé tartoznak például a támogatások, hitelek, tőkeinjekciók. Tőkebefektetésként az SRF befektetése így az eljárás megindításáról szóló értesítés tárgyát képezte a „közvetlen pénzeszközök átutalása” alcím alatt. Továbbá, amint azt a (334)–(340) preambulumbekezdések kifejtik, az SRF befektetését nem tekintették különálló, önálló programnak e vizsgálat céljából. Az SRF befektetése inkább kiegészítő beavatkozást jelentett a kínai kormány által a Pirelli felvásárlásával összefüggésben végrehajtott öt pénzügyi beavatkozásból álló csomagban. A CINDA egy másik tőkebefektetése mellett a csomag többi része támogatás, kölcsön és kamatvisszafizetés volt, amelyek esetében a CNRC elfogadja, hogy megfelelő módon megvizsgálták azokat. Az SRF-beruházás elemzése révén a Bizottság így nem vett fel külön programot a vizsgálatba, hanem inkább egy összetett pénzügyi intézkedés valamennyi releváns részét vizsgálta, a külföldi kereskedelmet ösztönző program részeként.

(331)

Ezen túlmenően, még ha kétség merült is fel az eljárás tárgyát képező támogatások alkalmazási körével kapcsolatban, a Bizottság a vizsgálat során teljes átláthatóság mellett eloszlatta az ilyen kétségeket. A Selyemút Alap (SRF) által végrehajtott beruházások piaci alapú jellegének kérdését közös megegyezéssel vetették fel a kínai kormánynál tett ellenőrző látogatás során, ahol a kínai kormány hasznos információkat is szolgáltatott az SRF jellegére vonatkozóan is. E tekintetben a Bizottságot meglepte a CNRC-nek a felek végleges tájékoztatását követően tett állítása, miszerint a kínai kormány csak szóban válaszolt a Bizottság ellenőrző látogatása során, és hogy a Bizottság nem kért további információkat az SRF piaci alapú jellegéről. Épp ellenkezőleg, a Bizottság egy, a 28. cikk szerinti levelet küldött a kínai kormánynak e tekintetben, és kapott néhány dokumentációt a kínai kormány SRF-befektetéséről, ami ismét hangsúlyozza, hogy a kínai kormány általi finanszírozás ezen aspektusa az eljárás részét képezte.

(332)

A Bizottság ezért elutasította azt az állítást, hogy az SRF-befektetés kívül esik a vizsgálat hatályán.

(333)

a külkereskedelem fejlesztésére vonatkozó 13. ötéves terv, kiadta a Kereskedelmi Minisztérium (a továbbiakban: MOFCOM), 2016. december 26.;

(334)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány számos módon beavatkozott annak érdekében, hogy megkönnyítse a Pirelli csoport 65 %-os részesedésének CNRC általi felvásárlását.

(335)

Először is, a CNRC egy 500 millió RMB (mintegy 66 millió EUR) összegű vissza nem térítendő támogatásban részesült a SASAC-tól, hogy „előmozdítsa a globális gyártókapacitás-fejlesztési együttműködést az „egy övezet, egy út» kezdeményezés keretében”, a központi állami tulajdonú tőke 2016. évi működési költségvetésének kibocsátásáról szóló pénzügyminisztériumi közleménnyel (CZ, 2016. évi 18. sz.) összhangban.

(336)

Másrészt, 800 millió EUR kedvezményes hitelt nyújtott a CNRC számára egy bankkonzorcium, amely magában foglalta a China Development Bankot (a továbbiakban: CDB), az EXIM-et és a China Construction Bankot (a továbbiakban: CCB). A hitelszerződés a hitelnyújtás céljaként a Pirelli felvásárlását nevezi meg.

(337)

Harmadrészt, a CNRC 17 millió RMB visszatérítésben részesült a fenti bekezdésben említett hitelre fizetett kamatokból. E visszatérítést a Pénzügyminisztérium biztosította „a Pirelli részvényeihez fűződő jogok megszerzéséért”, „a külkereskedelem és gazdaságfejlesztés 2015. évi különleges alapja kulcsfontosságú projektjeinek” részeként, összhangban a kulcsfontosságú projektek támogatott alapjainak a külkereskedelem és gazdaságfejlesztés 2015. évi különleges alapjából való elkülönítéséről szóló közleménnyel (C.H., 2015. évi 653 sz. és Chemchina-akta, 2016. évi 144 sz.).

(338)

Negyedrészt, a kínai kormány az SRF, egy, az „egy övezet, egy út” kezdeményezés részét képező állami befektetési alap útján nyújtott 533 millió EUR összegű tőkerészesedéssel részt vett a Pirelli csoportbeli részesedés felvásárlásában. A beruházási megállapodás tárgyalja az ügylet gyakorlati részleteit, hallgat ugyanakkor a mögöttes feltételeket illetően. A Bizottság számára nem nyújtottak be semmilyen, az SRF és a CNRC között e művelettel kapcsolatosan keletkezett dokumentumot.

(339)

Végül a kínai kormány részt vett a China National Tire csoportnál a felvásárlást követően lezajlott szerkezetátalakításban a China Cinda Asset Management Company Ltd. (a továbbiakban: Cinda) útján a Pirelli csoport ipari abroncs üzletágát birtokló társaságban szerzett 266 millió EUR összegű tőkerészesedés révén.

(340)

Mind az öt beavatkozás közös célkitűzése az volt, hogy a CNRC számára lehetővé tegye a Pirelli felvásárlását. Együttesen a továbbiakban: az intézkedés.

(341)

A kínai kormány támogatásának egy részét így közvetlenül (például vissza nem térítendő támogatások útján) nyújtották, míg egy részét közvetetten, állami tulajdonú szervezetek útján. A fenti preambulumbekezdésben említett kedvezményes hitel tekintetében a Bizottság már a 3.4.1. szakaszban megállapította, hogy a CDB, az EXIM és a CCB az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja értelmében közjogi szervként jártak el, amikor a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtottak.

(342)

A SRF és a Cinda tekintetében a Bizottság megállapította, hogy mindkét szervezet teljes mértékben a kínai kormány tulajdonában van, és a vállalatirányítási struktúrájuk azt jelzi, hogy az állam érdemi befolyást gyakorol rájuk.

(343)

Weboldala szerint az SRF az állam által létrehozott és támogatott, állami tulajdonban lévő szervezet, amely befektetési és finanszírozási támogatást nyújt az „egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében megvalósuló kereskedelmi és gazdasági együttműködéshez, illetve összekapcsolódáshoz. A vállalat a State Administration of Foreign Exchange, a China Investment Corporation, az EXIM Bank, valamint a CDB útján 100 %-os állami tulajdonban van. Rendelkezik igazgatótanáccsal és felügyelőbiztossággal, amelyek a különböző minisztériumok képviselőiből állnak.

(344)

A Cindát állami tulajdonú vállalatként és a China Construction Bank rossz bankjaként hozták létre 1999-ben. Éves jelentése szerint ez volt az első vagyonkezelő társaság, amelyet – az Államtanács jóváhagyását követően – 1999 áprilisában hoztak létre a pénzügyi kockázatok kezelésére és a pénzügyi rendszer stabilitásának fenntartására, valamint az állami tulajdonú bankok és vállalkozások reformjának megkönnyítésére. 2017-ben a vállalat fő részvényesei a Pénzügyminisztérium (64,45 %), valamint a Kínai Népköztársaság Társadalombiztosítási Alapjának Országos Tanácsa (7,06 %) voltak. A vállalat igazgatótanácsa és felügyelőtanácsa a kormányzati hatóságok és a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézményeinek képviselőiből áll.

(345)

A vállalat legfontosabb tevékenysége az értékcsökkenést elszenvedett eszközök kezelése. Éves jelentése szerint a vállalat „szorosan koordinálta a nemzeti stratégiát”, és többek között támogatta az „egy övezet, egy út” kezdeményezés létrehozását. A vállalat arra is fogadalmat tett, hogy „komolyan tanulmányozni fogja és végrehajtja a Kínai Kommunista Párt XIX. Országos Kongresszusának szellemiségét és a Xi Jinping-féle elgondolást a kínai sajátosságokkal rendelkező szocializmusról egy új korszak jegyében, erősíteni fogja a párt általános vezető szerepét, és erős politikai garanciát nyújt a Vállalat fejlődéséért”.

(346)

Az ellenőrző látogatás során rendelkezésre bocsátott információk, valamint a nyilvánosan elérhető információk alapján így a Bizottság az SRF és a Cinda tekintetében kifejezetten megállapította az állami ellenőrzésre utaló jelek meglétét.

(347)

A Bizottság további tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány érdemi befolyást gyakorolt-e az SRF és a Cinda üzleti tevékenysége felett. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy részvételüket a következő jogalkotási keret összefüggésében kell megvizsgálni:

(348)

A 13. ötéves külkereskedelem-fejlesztési terv meghatározza a kínai külkereskedelmi politika általános elveit, amely magában foglalja a szélesebb terjedelmű és magasabb szintű nyitást, valamint a „külföldre nyitásnak” és a „külföldiek becsábításának” ötvözését a kereskedelem növekedésének ösztönzésére. A terv célja továbbá az áruk által dominált kivitelről az áruk, szolgáltatások, technológiák és tőke kivitelére történő átalakulás előmozdítása. Ezzel kapcsolatban a terv III.3. fejezetében meghatározott egyik legfontosabb feladat megemlíti a külkereskedelmi vállalatok transznacionális működési képességének javítását, amely arra ösztönzi az erős vállalatokat, hogy terjesszék az ipari láncokat, hajtsanak végre transznacionális összeolvadásokat és felvásárlásokat, valamint szerezzenek minőségi márkákat, alapvető technológiákat és marketingcsatornákat. A terv azt is említi, hogy szisztematikus támogatást fognak biztosítani a jó hitelképességű transznacionális vállalatok számára, így kialakítva a transznacionális üzleti kapacitással rendelkező vállalatok egy csoportját, amelyek az egész világra kiterjedő disztribúciós piaci hálózattal rendelkeznek.

(349)

A nemzetközi gyártókapacitási és berendezésgyártók közötti együttműködés előmozdításáról szóló államtanácsi iránymutatások részletesen ismertetik a „külföldre nyitási” stratégia gyakorlati megvalósításának mikéntjét. A cél a termékek exportjáról az iparágak exportjára történő átállás támogatása, valamint „a fejlett országokban aktívan fejleszteni a piacokat, és megjelenni azokon”. A végső cél egy sor nemzetközi versenyképességgel és piacfejlesztési kapacitással rendelkező, piacvezető vállalkozás létrehozása.

(350)

Ezen iránymutatások 30–36. cikke felsorolja a „külföldre nyitó” vállalatok által kapható valamennyi szakpolitikai támogatást, így például a költségvetési és adóügyi támogatási politikákat, a koncessziós hiteleket, a szindikált hitelek útján nyújtott pénzügyi támogatást, az exporthiteleket, a projektfinanszírozást, a tőkeberuházást, és végül az exporthitel-biztosítást.

(351)

A 35. cikk kifejezetten említi a Selyemút Alapot mint az állam által támogatott projektek finanszírozására szolgáló eszközt, amelyet „a tőkebefektetési források növelésére használnak. …Lehetővé tesszük a Selyemút Alap teljeskörű szerepvállalását. Aktívan támogatjuk a nemzetközi gyártókapacitási és berendezésgyártók közötti együttműködési projekteket tőkebefektetések és adósságfinanszírozás révén”.

(352)

Ezen túlmenően maga a Selyemút Alap is úgy nyilatkozott a weboldalán, hogy célja a kínai vállalatok exportteljesítményének javítása, jobb hozzáférést biztosítva számukra a tengerentúli piacokhoz tengerentúli műveletek létrehozása és fejlett külföldi technológiák felvásárlása révén.

(353)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. Ezért a kínai kormány a normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi irányítást gyakorolhasson az SRF és a Cinda magatartása felett.

(354)

A Bizottság megvizsgálta továbbá az SRF és a Cinda konkrét magatartását, és megjegyezte, hogy a Pirelli csoport részesedésének felvásárlásával összefüggésben mindkét szervezet pénzügyi befektetőként járt el, és ténylegesen nem gyakorolt semmilyen operatív ellenőrzést a beruházásuk felett. Továbbá mindkettő olyan gazdasági előnyt juttat, amelyet normál piaci körülmények között nem lehetett megszerezni:

(355)

A Cinda abnormálisan magas összeget fizetett a tőkerészesedéséért. A Cinda 266 millió EUR-t fizetett a tőkerészesedésért, ugyanakkor a saját tőkében való mögöttes részesedés csak 38 millió EUR-nak felelt meg, és a társaság nettó eszközei 73 millió EUR-t értek.

(356)

Ami az SRF-et illeti, annak saját nyilatkozatai szerint a célja az elegendő saját tőkével nem rendelkező projektek pénzügyi támogatása, az általános adóssághányad csökkentése és a projektek finanszírozási forrásainak javítása révén. Ugyanakkor az alap szindikált hiteleket is nyújt (mint például a (336) preambulumbekezdésben említett kedvezményes hitelt), amelyek további finanszírozási támogatást nyújtanak a projekteknek. A Pirelli-ügyletet maga az SRF is többször említi a weboldalán példaként erre a munkamódszerre.

(357)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a fent ismertetett jogi keretet az SRF és a Cinda az abroncságazat esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre, és ily módon az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el.

(358)

Másfelől, még ha az SRF-t és a Cindát a Bizottság nem is tekintené közjogi szerveknek, a fenti (342)–(356) preambulumbekezdésben meghatározott okok miatt akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A magatartásuk ily módon mindenesetre a kínai kormánynak tulajdonítható.

(359)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát és a felek végleges tájékoztatását követően a CNRC és a Pirelli úgy érvelt, hogy az SRF és a Cinda nem közjogi szervek, mivel az SRF nem támogató ügynökség, és mind az SRF, mind pedig a Cinda piaci alapú hozamok elérésére törekszik, mint bármelyik magánbefektető. A CNRC véleménye szerint az a tény, hogy az SRF-befektetés keretében a Pirelli-részvényekért piaci árat fizettek, megerősítette, hogy az SRF befektetési döntéseit függetlenül hozzák meg, és azok piaci elveken alapulnak.

(360)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a közjogi státusz kérdésének elemzése során azt vizsgálják, hogy a szervezet rendelkezik-e kormányzati hatáskörrel. Az SRF nem csupán az állam tulajdonában van – ahogyan az a (343)–(346) preambulumbekezdésben szerepel – hanem a kormány érdemi befolyást gyakorol felette. Az, hogy az SRF döntései kereskedelmi szempontból megalapozottak-e, nem döntő jellegű. A döntő szempont inkább az, hogy az SRF döntéseit nem kormányzati befolyástól függetlenül hozzák meg. Amint azt a (348) – (353) preambulumbekezdés is mutatja, az SRF erős szabályozási keretben működik mint kormányzati eszköz, az „egy övezet, egy út” elnevezésű kezdeményezés (melyet „övezet és út” kezdeményezésre neveztek át) szakpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása érdekében. E célkitűzések végrehajtását a kínai kormány által kinevezett és felügyelt SRF-vezetők végzik, és ezáltal érdemi ellenőrzést gyakorolnak az SRF felett. A Bizottság ezért megerősítette álláspontját, hogy az SRF közjogi szerv, vagy legalábbis a kormány által irányított, illetve olyan feladatok végrehajtásával megbízott szerv, amelyek rendes körülmények között a kormányra hárulnának, például közpolitikai célkitűzések megvalósítása.

(361)

A CNRC és a Pirelli az információkat tartalmazó dokumentum kapcsán azt is megjegyezte, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az SRF beruházásának feltételei nem voltak összhangban a szokásos beruházási gyakorlattal. Bármely gazdasági előnyt a kormány által kínált feltételek és azon feltételek között fennálló különbségre kell korlátozni, amelyeket a kedvezményezett a piacon biztosítani tudott volna magának. Semmi esetre sem származott a CNRC-nek vagy a Pirellinek gazdasági előnye, mivel a pénzeszközöket a Pirelli korábbi részvényesei számára biztosították a részvényeik megszerzéséhez.

(362)

A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy az SRF beruházása semmilyen gazdasági előnyt nem hozott a CNRC számára, és hogy az ügylet összehasonlítható a piacon biztosítottakkal, mégpedig az alábbi okokból:

(363)

Bár az SRF a piaci árat fizette a Pirelli részvényeiért, a CNRC-nek az állami beavatkozásból származó előnye független attól az ártól, amelyen az SRF tőkeberuházására sor került. Valójában a kormányzati beavatkozás előnye abban rejlett, hogy a CNRC-nek nem állt rendelkezésére kellő mennyiségű saját pénzeszköz a Pirelli felvásárlásának finanszírozásához. Az üzletnek tehát jelentős volt a tőkeáttétele. Ha az SRF nem lépett volna közbe, és szerzett volna tőkerészesedést, a CNRC-nek további pénzeszközöket kellett volna biztosítania a hitelpiacon. Ez azonban nehéz lett volna a már amúgy is jelentős tőkeáttétel miatt. E tekintetben a China Development Bank által a CNRC-nek nyújtott kölcsön egyik előfeltétele az volt, hogy a CNRC-nek bizonyítania kellett, hogy más forrásokból további pénzeszközöket biztosított. Ezen túlmenően, amint azt a (356) preambulumbekezdés említi, az SRF azt hirdeti a weboldalán, hogy fő célja az elegendő saját tőkével nem rendelkező projektek pénzügyi támogatása, az általános adóssághányad csökkentése és a projektek finanszírozási forrásainak javítása révén. Ugyanakkor az alap megkönnyíti a szindikált hiteleket, amelyek további finanszírozási támogatást nyújtanak a projekteknek.

(364)

Még akkor is, ha a CNRC egy további hitel útján biztosítani tudta volna a szükséges pénzeszközöket, ennek ára lett volna, mivel a társaságnak kamatot kellett volna fizetnie a hitelért, valamint vissza kellett volna fizetnie annak tőkeösszegét. Az SRF beavatkozásának köszönhetően a CNRC-nél ezért nem merült fel további finanszírozási költség, és javította az ügylet adóssághányadát, ami viszont megkönnyítette, hogy a bankoktól pénzeszközöket tudjon szerezni.

(365)

Ezenkívül az SRF beruházása pontosan megfelelt annak az összegnek, amelyre a CNRC-nek szüksége volt ahhoz, hogy abszolút többségi tulajdoni hányadot szerezzen a Pirelli csoportban (65 %, szemben az SRF beavatkozása nélküli 48,75 %-kal). Ezt a többségi tulajdoni hányadot anélkül szerezte meg, hogy egy kisebbségi részvényes javára lemondott volna az irányításról.

(366)

Végezetül az SRF kilépésére vonatkozó lekötési idő jóval hosszabb a hozamokat a lehető leghamarabb maximalizálni kívánó, privát kockázatitőke-befektetők esetében megszokottnál.

(367)

A felek végleges tájékoztatását követően a CNRC vitatta ezeket az érveket. Véleménye szerint a Bizottság téves kontrafaktuális elemzést végzett, amikor megvizsgálta, hogy az SRF tőkebefektetése összhangban van-e az adósságalapú befektetéseket végző magánbefektetők szokásos befektetési gyakorlatával. Emlékeztetett továbbá az SRF-befektetés több lépésére is, azzal érvelve, hogy ez hagyományos tőkeáttételes kivásárlásként teljes mértékben összhangban van a szokásos beruházási gyakorlattal. Különösen az SRF kilépésére vonatkozó lekötési időszak nem volt szokatlanul hosszú. A határidő lejárta előtt megszűnt, és ugyanaz volt, mint a többi kisebbségi részvényes esetében. Végül a CNRC esetében a széles körű szakpolitikai nyilatkozatok nem elegendőek a pénzügyi hozzájárulás által biztosított előny bizonyításához.

(368)

A Bizottság ezt az érvet elutasította. A CNRC mint az SRF beruházás kedvezményezettje számára nyújtott előny sokrétű volt. Az SRF által működtetettel megegyező jellegű tulajdoni részesedést mérlegelő piaci befektetőnek értékelnie kellett volna az ügylettel kapcsolatos kockázatokat. Ipari partnere, a CNRC az érintett időszakban nem rendelkezett elegendő pénzeszközzel ahhoz, hogy a Pirelli többségi tulajdonosává váljon, és pénzügyi befektetőt kellett találnia. A (363) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a CNRC csak a javuló általános adósságráta miatt tudott további hiteleket szerezni a többi banktól. Azáltal, hogy az SRF a CNRC számára lehetőséget kínált nem csupán arra, hogy a Pirelli többségi részvényesévé váljon, hanem kiegészítő hitelek biztosítására is, az SRF-beruházás a kínai kormány arra irányuló tevékenységének alapvető részét képezte, hogy a Pirelli a CNRC portfóliójába kerüljön. Egy piaci befektető ezt a pozíciót kihasználta volna, és lényegesen eltérő feltételekkel nyújtott volna forrásokat.

(369)

Először is, a Bizottság megállapította, hogy az SRF szokatlan megállapodást kötött, melynek értelmében a CNRC javára lemondott szavazati jogairól. Erősen kérdéses, hogy egy piaci befektető megelégedett-e volna azzal, hogy a CNRC-t „felhatalmazza” arra, hogy többségi részvényessé váljon, teljes operatív ellenőrzéssel, és lemondott volna-e szavazati jogáról, hogy a továbbiakban „gyenge” kisebbségi részvényesként működjön.

(370)

Másodszor, az SRF viszonylag hosszú lekötési időszaka hangsúlyozza az SRF-beruházás közpolitika által motivált jellegét. Egy piacgazdasági befektető a befektetés megtérülésének maximalizálása érdekében sokkal rövidebb időszakhoz ragaszkodott volna, és az a tény, hogy más kisebbségi részvényesek is elfogadták ugyanazokat a feltételeket, irreleváns, mivel egyikük egyáltalán nem pénzügyi befektető, míg a másik hosszú távú befektetési alapként működik. A beruházást követő események, nevezetesen a Pirelli újbóli jegyzékbe vétele miatti lekötési megállapodás korábbi megszüntetése ugyanezt jelzi: azt mutatják, hogy az elfogadott lekötési időszak nem volt összhangban egy olyan pénzügyi befektetőre vonatkozó szokásos piaci feltételekkel, amely ekkora tőkeáttétellel rendelkezik a CNRC tekintetében, amint azt fentebb kifejtettük.

(371)

Harmadszor a CNRC elővásárlási joga arra, hogy a lekötési időszakot követően a vállalat feletti teljeskörű ellenőrzésének megszerzése céljából a fennmaradó részvényeket megvásárolja, nem piaci alapú. Egy nyereségorientált piaci befektető rugalmas maradt volna, hogy konkurens ajánlattevők esetén magasabb részvényárat érhessen el, és nem egyezett volna bele ilyen elővásárlási jogokba. Ezek létezése ismét alátámasztja, hogy az SRF-beruházás azt a közpolitikai célt követte, hogy a CNRC-t állami tulajdonú vállalatként hozzásegítse a Pirelli felvásárlásának kedvező feltételek melletti befejezéséhez.

(372)

Mindezen okok miatt a Bizottság fenntartotta álláspontját, miszerint az SRF-befektetés előnyt biztosított a CNRC számára.

(373)

A Cindával kapcsolatban a gazdasági előny meghatározásának körülményei eltérőek voltak, mivel a pénzeszközöket ténylegesen a CNRC-nek fizették ki, és mivel – a (355) preambulumbekezdésben említettek szerint – a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tőkerészesedés nem a piackonform áron alapult. Az információkat tartalmazó dokumentumra válaszul a CNRC és a Pirelli benyújtott egy eszközértékelési jelentést annak megállapítására, hogy a beruházásra piaci alapú feltételek mellett került-e sor. Az ellenőrzést követően a Bizottság megállapította, hogy az értékelési jelentésben feltüntetett adatok nem felelnek meg a Bizottság rendelkezésére álló számoknak. Valójában az értékelési jelentés nem a Cinda beruházására vonatkozott, hanem egy, a CNRC csoporton belüli másik tőkeügylet összefüggésében készült. Ez az ügylet is érintette a Pirelli Industrial Srl.-t, de egy másik vevőre és egy másik, egy évvel a Cinda tőkerészedesedés-szerzése előtti időszakra vonatkozott. A Bizottság megállapította, hogy a Pirelli Industrial Srl. a 2016. év során jelentős szerkezetátalakításon esett át. Ennek folytán a 2016. év végi pénzügyi helyzete – amint azt a 2016. évi könyvvizsgálói jelentés is mutatja – már nem hasonlítható össze a CNRC által benyújtott eszközértékelési jelentésben bemutatott helyzettel. A megfelelő gazdálkodó szervezetekre és időszakra vonatkozó, ellenőrizhető információ hiányában a Bizottság ezért fenntartotta a Cinda beruházásával kapcsolatos álláspontját.

(374)

A felek végleges tájékoztatását követően a CNRC és a Pirelli ezt az elemzést is vitatta. Véleményük szerint a CNRC nem részesült előnyben, mivel a Cinda befektetése összhangban volt a szokásos beruházási gyakorlattal. Állításuk alátámasztására különösen ugyanazon, a fenti preambulumbekezdésben már elemzett, független értékbecslő által készített értékbecslésre hivatkoztak. Bár elismerték, hogy a jelentés valóban egy másik részvényügylet keretében készült, azzal érveltek, hogy ez nem elegendő annak kizárásához, hogy a jelentés referenciaként szolgáljon más ügyletek (például a Cinda általi felvásárlások) vizsgálata során.

(375)

A Bizottság ezt az állítást ugyanazon okokból utasította el, mint amelyeket a (373) preambulumbekezdésben már ismertetett, és amelyeket Pirelli elfogadott: az eszközértékelési jelentés másik tőkeügyletre és egy másik időszakra – egy évvel a Cinda tőkerészedesedés-szerzése előtti időszakra – vonatkozott. Ezen időszak alatt a Pirelli jelentős szerkezetátalakításon esett át, amely kétségkívül hatással volt pénzügyi helyzetére. Ezenfelül, amint azt a CNRC megerősítette, a Cinda 38 %-os részesedést szerzett a Pirelli Industrial Srl vállalatban, amelynek jelenlegi neve Prometeon Tyre Group S.r.l. („PTG”). Mivel e vállalat tőkéje ebben az időszakban 100 millió EUR-t tett ki, a részvények névértéke 38 millió EUR volt. A Cinda 266 millió EUR-t fizetett a tőkerészesedéséért. Figyelembe véve, hogy a társaság eszközeinek nettó értéke az akkori összeg kevesebb mint felét tette ki az érintett időszakban, és hogy nyereség alig realizálódott, sem az eszközalapú értékelés, sem a jövedelemalapú értékelés nem indokolná ezt a magas összegű részesedést. A piaci befektetőre vonatkozó vizsgálat negatív eredménye nyomán a Bizottság megerősítette azon álláspontját, hogy a Cinda-beruházás egy másik előnyt biztosított a CNRC számára.

(376)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a szóban forgó intézkedés keretében nyújtott támogatások az alaprendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében egyediek. A kínai kormány jogszabályaiban különösen említi a vegyipart és az SRF-t. Az a tény, hogy a jogszabályok az iparágak széles körét lefedik, és hogy az SRF vagy a Cinda más iparágakba is beruházhat, nem teszi érvénytelenné ezeket a ténymegállapításokat. A felek végleges tájékoztatását követően a CNRC vitatta ezt a ténymegállapítást. Azzal érvelt, hogy az „övezet és út” kezdeményezés finanszírozása nem korlátozódik kifejezetten bizonyos vállalatokra vagy gazdasági ágazatokra. Különösen hangsúlyozta, hogy az iránymutatásokban foglalt prioritási területek listája nem kimerítő.

(377)

A Bizottság emlékeztetett a kínai preferenciális finanszírozás néhány jellemzőjére. Szigorú jogosultsági kritériumokat alkalmazó, egyértelműen meghatározott finanszírozási programok helyett a legmagasabb politikai szinten azonosítják az ösztönzött gazdasági ágazatokat. A pénzügyi szereplők, mint például a fejlesztési bankok, az SRF vagy a Cinda, tényleges gyakorlatukban megfelelnek ezeknek az iránymutatásoknak. Mindezek alapján a Bizottság az ilyen ösztönzött gazdasági ágazatok számára nyújtott támogatásokat mint egyedi támogatásokat rendszeresen kiegyenlíti, mivel az érintett ágazatok az alaprendelet 4. cikk (2) bekezdés értelmében „bizonyos vállalkozásoknak” tekinthetők (64). Ebben az esetben a CNRC nem vitatta, hogy a vegyipar egy ilyen ösztönzött gazdasági ágazat része. Az a tény, hogy a lista kiterjeszthető más gazdasági ágazatokra, nem változtatja meg ezt a ténymegállapítást.

(378)

Továbbá, a (348) és (349) preambulumbekezdésben említettek szerint a jogszabályok kifejezetten az exportáló vállalatokra irányulnak, és utalnak „a nemzetközi piacokra való kijutásra”. Tekintettel annak az exportteljesítménytől függő jellegére (az f) pontban később részletesebben kifejtettek szerint), az intézkedés az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek tekintendő.

(379)

A Bizottság ezután elemezte, hogy az intézkedések ténylegesen függenek-e az exportteljesítménytől, mivel azokat kifejezetten bizonyos vállalkozások számára biztosították a „külföldre nyitás” fejében. Általánosságban a támogatás az „egy övezet, egy út” kezdeményezés keretébe tartozik, amely része a MOFCOM ötéves külkereskedelem-fejlesztési tervének.

(380)

A nemzetközi gyártókapacitási és berendezésgyártók közötti együttműködés előmozdításáról szóló államtanácsi iránymutatások kifejezetten említést tesznek az e stratégia keretében figyelembe veendő iparágakról, amelyek között a vegyipar az egyik kiemelt terület. A 13. ötéves petrolkémiai terv a jelentős eredmények között konkrétan megemlíti a Pirelli csoport részesedésének Chemchina általi felvásárlását.

(381)

Az intézkedés kifejezetten a külföldre irányuló beruházásokat végző vállalatokat célozza meg. Amint azt a (349) preambulumbekezdés említi, a cél a termékek exportjáról az iparágak exportjára történő átállás támogatása, valamint „a fejlett országokban aktívan fejleszteni a piacokat, és megjelenni azokon”. Ezért a kizárólag a belföldi piacon működő kínai vállalatok nem jogosultak ilyen pénzügyi támogatásra. Az intézkedés exportteljesítménytől függő jellegét szemlélteti az a tény is, hogy a külföldre irányuló beruházások kiemelt területeinek olyanokat kell választani, amelyek esetében nemzetközi piaci kereslet van, és amelyek „jelentős nemzetközi versenyelőnyökkel” rendelkeznek, azaz amelyek esetében javítani lehet a kínai exportteljesítményt. A 13. ötéves külkereskedelem-fejlesztési terv III.3. fejezete továbbá meghatározza, hogy a támogatás a külkereskedelmi vállalkozásokra irányul.

(382)

A Pirelli csoport felvásárlását illetően az SRF a következőket állította a weboldalán: „az alap támogatta a ChemChinát a Pirelli felvásárlásában, ez pedig elősegítette a ChemChinát abban, hogy…hatékonyan hozzáférhessen a nemzetközi piacokhoz.”, valamint „Az alap támogatta a ChemChinát abban, hogy az a gyártóipar legfelső szegmensébe kerülhessen, ily módon nemzetközi versenyelőnyre téve szert”.

(383)

Valóban, a Pirelli csoport 65 %-os részesedésének felvásárlásával a CNRC a vizsgálati időszak alatt gyakorlatilag 29 %-kal növelte az EU-ba irányuló összes kivitelét. A CNRC az EU-ba irányuló kivitelének oly módon történő további növelésébe is beleegyezett, hogy a Pirelli uniós teherautó-abroncs üzletágát teljes mértékben beleolvasztja az Aeolus Tyre Co. Ltd. kínai exportáló gyártóba. A támogatott felvásárlás hosszú távú célja tehát az volt, hogy az Aeolus által gyártott tehergépkocsi-abroncsokat a Pirelli csoporttól megvásárolt technológiával korszerűsítsék annak érdekében, hogy egy felsőbb termékkategóriába kerülhessenek, majd ezeket a jobb minőségű, így az EU-ban versenyképesebb abroncsokat elkezdjék exportálni.

(384)

A vizsgálati időszakot követően a CNRC 46 %-ra csökkentette pénzügyi részesedését a Pirelli csoportban. A Pirelli Tyre Co, Ltd beszüntette az érintett termék gyártását, hogy a motorkerékpár- és gépkocsiabroncsokra összpontosíthasson, ezáltal megvalósítva a Pirelli csoport tevékenységeinek az érintett terméktől való elkülönítését. Ezek a vizsgálati időszakot követően bekövetkezett események azonban nem változtatnak azon a tényen, hogy a vizsgálati időszakot megelőzően és alatt a CNRC kiegyenlíthető támogatásokat kapott. Ezek az események ténylegesen megerősítik, hogy a CNRC ígéretéhez híven járt el, a vele kapcsolatban álló vállalkozások révén növelve az érintett terméknek az EU-ba irányuló kivitelét. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a Pirelli csoportra vonatkozóan összegyűjtött információk reprezentatívak az érintett terméknek a vizsgálati időszak alatt nyújtott támogatás összegének kiszámítása érdekében.

(385)

Az információkat tartalmazó dokumentumra válaszul a CNRC és a Pirelli megjegyezte, hogy a támogatás nem exportteljesítménytől függő, hivatkozva a WTO Fellebbviteli Testületének az Airbus-üggyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatára, ahol az exportteljesítménytől függő jelleg fogalmát szűk értelemben értelmezték.

(386)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja meghatározza a ténylegesen exportteljesítménytől függő támogatások fogalmát, amely az SCM-megállapodás 3.1. cikkének a) pontját, valamint 4. lábjegyzetét tükrözi. Ez magában foglalja azt a helyzetet, amikor a támogatás „ténylegesen…várható kivitelhez van kötve”. A ténylegesen exportteljesítménytől függő jelleget a támogatás odaítélésével kapcsolatos tények összessége alapján értékelik, ideértve a támogatás kialakítását és működését is. A Bizottság egyetértett az érdekelt felekkel abban, hogy a fogalmat a Fellebbviteli Testület iránymutatásával összhangban kell értelmezni.

(387)

A nagy befogadóképességű polgári légi járművekkel kapcsolatos ügy kapcsán a Fellebbezési Testület kimondta: „Az SCM-megállapodás 3.1. cikkének a) pontja, valamint 4. lábjegyzete értelmében a ténylegesen exportteljesítménytől függő jellegre vonatkozó követelmény akkor teljesül, ha a támogatást olyan módon nyújtják, hogy az arra ösztönözze a kedvezményezettet, hogy olyan módon exportáljon, amely nem egyszerűen a támogatásnyújtás által nem torzított, belföldi és exportpiacon a kínálat és kereslet feltételeit tükrözi. (65).” Más szóval: „a támogatásnyújtás arra irányul, hogy a kedvezményezett jövőbeli exportteljesítményének előmozdítását ösztönözze (66)?”. Ez magában foglalhatja azt a helyzetet, amikor a kedvezményezett megígéri, hogy növeli a (belföldi teljesítményhez viszonyított) exportteljesítményét.

(388)

A jelen ügy tényállását az ügyiratban foglalt bizonyítékok fényében alkalmazva a Bizottság megállapította, hogy ez a kritérium teljesült. Az Airbus-üggyel ellentétben, ahol a négy támogató hatóság egy, mind a hazai piacon, mind pedig a külföldi piacokon tevékenykedő európai vállalatot finanszírozott, és ahol az intézkedés célja nem az Airbus exportorientáltságának növelése volt, a jelen ügyben egy háromirányú kapcsolat áll fenn: Kínai közjogi szervek finanszírozást biztosítottak a CNRC részére, amely nem dönthetett a pénz elköltéséről. Azzal a konkrét jogi feltétellel kapta az összeget, hogy felvásároljon egy másik társaságot, nevezetesen a Pirellit. Ezen kötött finanszírozás elfogadásakor a CNRC megígérte, hogy növeli a (belföldi teljesítményhez viszonyított) exportteljesítményét és az Európába irányuló értékesítési forgalmát.

(389)

Először is, a támogatás nyújtása az elvárt exportteljesítményhez kötődik, mivel az intézkedés többek között a külkereskedelmi vállalatokra irányul. A támogatás csak a CNRC számára volt elérhető annak érdekében, hogy tevékenységét még jobban a kivitelre összpontosítsa (a belföldi értékesítésekkel szemben), míg a kizárólag a kínai belföldi piacon értékesítő más kínai vállalatok nem részesültek ilyen támogatásban. Ezt a következő hivatalos kormányzati dokumentumok is alátámasztják:

(390)

A 13. ötéves petrolkémiai terv a 12. ötéves terv fő eredményei között, a „nemzetközi együttműködés” cím alatt kifejezetten említi a Pirelli Chemchina általi felvásárlását. Ezenkívül a 10. fejezet az „egy övezet, egy út” kezdeményezés keretében zajló nemzetközi együttműködési projektek összefüggésében megemlíti, hogy nagyobb súllyal kell latba esnie „a nemzetközi kapacitásfejlesztési együttműködés kiterjesztésének az abroncságazatban és más olyan ágazatokban, ahol nagy arányú az export. ”

(391)

A MOFCOM a Pirelli felvásárlását a 2015. év külkereskedelem-fejlesztési szempontból egyik kulcsfontosságú projektjének nevezi. Általánosabb értelemben a 13. ötéves külkereskedelem-fejlesztési terv egyik célkitűzése (III.3. fejezet) a külkereskedelmi vállalatok transznacionális működési képességének javítása, amely arra ösztönzi az erős vállalatokat, hogy terjesszék az ipari láncokat, hajtsanak végre transznacionális összeolvadásokat és felvásárlásokat, valamint szerezzenek minőségi márkákat, alapvető technológiákat és marketingcsatornákat. A terv azt is említi, hogy szisztematikus támogatást fognak biztosítani a jó hitelképességű transznacionális vállalatok számára, így kialakítva a transznacionális üzleti kapacitással rendelkező vállalatok egy csoportját, amelyek az egész világra kiterjedő disztribúciós piaci hálózattal rendelkeznek.

(392)

Iránymutatásaiban az Államtanács kijelentette, hogy „Kína ipari fölényét és finanszírozási előnyét kombinálni kell a külföldi kereslettel […] a nemzetközi termelési kapacitási és berendezésgyártási együttműködés erőteljes támogatása érdekében”. Kiköti továbbá, hogy azokat a „ területeket, […] amelyeken jelentős a nemzetközi versenyelőny és a nemzetközi piaci kereslet, prioritásként kell kezelni ” . Továbbá, amint azt a (349) preambulumbekezdés említi, az iránymutatások célja a „fejlett országokban aktívan fejleszteni a piacokat, és megjelenni azokon”.

(393)

Az SRF kizárólag devizaforrásokkal (vagyis USD és EUR) működik. A bankokkal ellentétben, amelyek mind RMB-ben, mind konvertibilis valutában biztosítanak forrásokat, az SRF csak külföldi pénznemben támogat projekteket. Az SRF elnöke szerint: „A Selyemút Alap (SRF) olyan beruházási alap, amely főként devizában végez beruházásokat” (67).

(394)

Következésképpen olyan vállalkozás nem jogosult az SRF támogatására, amely csak a kínai piacon értékesít, és nem exportál, illetve nem rendelkezik bizonyítottan az exportjának növelésére vonatkozó üzleti tervvel.

(395)

Másrészt a Bizottság elemezte azokat a konkrét körülményeket, amelyek abban az időpontban fennálltak, amikor a támogatást nyújtó hatóságok a támogatásokat biztosították, annak megállapítása érdekében, hogy ez a konkrét támogatás is a CNRC várt értékesítési adatainak a kivitel (szemben a belföldi értékesítéssel) irányába történő elmozdításához kötődött-e. Számos olyan jelet talált, amelyek megerősítették azt a következtetést, hogy valóban ez az eset állt fenn:

(396)

A támogatást nyújtó hatóság mind az öt, „az intézkedés” néven említett beavatkozásban előírta, hogy a pénzeszközöket a Pirelli csoport felvásárlására fordították. A Cinda-beavatkozás esetében a támogatást nyújtó hatóság még pontosabban meghatározta a pénzeszközök odaítélésének feltételeit. Az elmondottaknak megfelelően a Cinda-beavatkozással kapcsolatban említetteknek megfelelően a kvóták birtokosai közötti megállapodás valóban azt jelzi, hogy a Cina elismeri, hogy a Pirelli Industrialban való részesedése annak a tervnek a függvénye, mely szerint egy bizonyos határidő előtt minden részét az Aeolus kínai exportáló gyártóba olvassza be.

(397)

Az SRF mint társbefektető teljes mértékben tisztában volt a CNRC piaci helyzetével, valamint számított az ügylet által az exportteljesítményben előidézett eredményekre. A Selyemút Alap elnöke elismerte: „Az Alap támogatta a Chemchinát a Pirelli felvásárlásában, amely nemcsak abban segítette a Chemchinát, hogy sikeresen bevezessen fejlett tengerentúli technológiákat és vállalatirányítási know-how-t a csúcskategóriás gyártás érdekében, hanem a nemzetközi piacokhoz való hatékony hozzáférésben is.” (68).

(398)

A Pirelli felvásárlásából a CNRC számára fakadó fő előnyök nem a belföldi piachoz kapcsolódtak. A felvásárlás idején a CNRC már jelentős szereplő volt Kínában a teherautókhoz való abroncsok belföldi piacán, míg a Pirelli csak nagyon kis piaci részesedéssel rendelkezett ugyanazon a piacon (kevesebb mint 1 %). Ezenkívül a Pirelli csoport egy globális szereplő, amely számára a kínai piac az összes termékértékesítésük kevesebb mint 10 %-át képviselte. Az exportértékesítés már így is a teljes értékesítés mintegy 60 %-át tette ki mind a CNRC, mind a Pirelli Tire Co. Ltd. esetében.

(399)

Ezen túlmenően, ahogyan az többek között a Shandong tartomány abroncságazatának átalakításáról és fejlesztéséről szóló végrehajtási tervben is szerepel, a kínai belföldi piacon a 3. kategóriába tartozó abroncsok értékesítése dominál, míg az 1. kategóriába tartozó abroncsok sokkal erősebben vannak képviselve az EU és az USA piacán, amit az együttműködő exportáló gyártók által kitöltött mintavételi formanyomtatványok is megerősítenek. Így a belföldi értékesítések piacán semmilyen azonnali értéket nem hozott a CNRC számára az, hogy a termékportfóliója részévé tett egy globálisan elismert márkával rendelkező, az 1. kategóriában tevékenykedő piaci szereplőt – mint amilyen a Pirelli –, ugyanakkor jelentősen növelte versenyképességét az exportpiacon, mivel ezután a teljes termékskálát tudta exportálni a szokásos 3. kategóriába tartozó termékskáláján túlmenően.

(400)

Továbbá a kínai piacot már amúgy is jellemzi bizonyos kapacitásfelesleg, és a CNRC maga is jelentős mennyiségű kihasználatlan kapacitással rendelkezett. A beruházást megelőzően a CNRC nevében végzett piacelemzésről szóló jelentés szerint, amelyen a beruházási döntés alapult, a CNRC márka így „olyan lehetőségeket keresett, amelyek segítenek a jelenlegi „vörös óceán» piacon zajló verseny elől elmenekülni, és további kifelé irányuló terjeszkedésre törekedett, hogy erejét teljes mértékben kibontakoztathassa (69)”. A jelentés továbbá kimondta, hogy a CNRC számára a fő előnyt az jelentené, ha a Pirelli globális értékesítési hálózatára támaszkodva fokozhatná a nemzetközi üzleti tevékenységét. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a felvásárlás előtt a CNRC nem rendelkezett saját közvetlen értékesítési csatornákkal az EU-ban, hanem független kereskedőkön keresztül értékesített.

(401)

Ezt a Pirelli globális operatív vezetőjével a felvásárlást követően készített interjú (70) is szemlélteti, aki kijelentette, hogy a felvásárlásnak köszönhetően az új csoport most már beléphet az ausztrál piacra a különböző árszegmensekbe tartozó abroncsokkal, és hogy a vállalat növelni kívánja az exportját, ily módon 1 %-ról 10 %-ra növelve piaci részesedését Ausztráliában a haszongépjárművekhez való abroncsok teljes piacán.

(402)

A beruházást megelőzően készített jelentés azt is kiemelte, hogy a CNRC ki tudja aknázni a Pirelli kutatás-fejlesztési erőforrásait a saját termékei fejlesztése érdekében, hogy jobban megfelelhessen a nemzetközi piaci keresletnek. A felvásárlást követően valóban engedélyezték a csoporton belüli egyik kínai exportáló gyártó számára a Pirelli know-how-jának felhasználását annak gyártási folyamatában.

(403)

A Pirellinek a támogatásnyújtás időpontjában ismert profiljával, valamint azon jelentős előnyökkel kapcsolatos fenti bizonyítékok fényében, amelyekkel a felvásárlás járna a CNRC exportteljesítményére nézve, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatást nyújtó hatóság azt várta, illetve a CNRC a támogatás fejében azt ígérte számára, hogy a CNRC exportértékesítése (a belföldi értékesítéssel összehasonlítva) növekedni fog. Így a támogatás és a CNRC várható kivitele között feltételességi, illetve függőségi viszony van.

(404)

Végül a Bizottság elemezte, hogy a Pirelli felvásárlása milyen tényleges hatást gyakorolt a CNRC értékesítési struktúrájára. A (345) preambulumbekezdésben említettek szerint a CNRC beleegyezett abba, hogy a Pirelli uniós teherautóabroncs üzletágát teljes egészében beleolvassza a vele kapcsolatban álló exportáló gyártójába – az Aeolus Tire Co. Ltd. társaságba –, annak érdekében, hogy versenyképesebb minőségű abroncsokat kezdjen exportálni az EU piacára. E tekintetben a Bizottság összehasonlította a CNRC csoport felvásárlás előtti és utáni értékesítési struktúráját: a Pirelli megszerzésével nemcsak a teljes értékesítési forgalom növekedett, hanem a Bizottság azt is megállapította, hogy a felvásárlásnak köszönhetően az exportértékesítés nagyobb mértékben nőtt, mint a belföldi értékesítés, vagyis a CNRC értékesítései (a belföldi értékesítéssel összehasonlítva) az export irányába tolódtak el. A vizsgálati időszak alatt a teherautó-abroncsok exportértékesítése 55 %-kal nőtt Európában, 5 %-kal a többi piacon, összességében 14 %-kal. Ezenkívül a csoport ekkor már az összes jelentős uniós piacon közvetlen értékesítési hálózatot használt, míg korábban csak független kereskedőkön keresztül, közvetve tudott értékesíteni. Végül pedig az EU piacán értékesített abroncsok termékskáláját kiterjesztették a 3. kategóriájúról az 1. és 3. kategóriájú abroncsokra. Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a CNRC teljesítette a támogatásnyújtás feltételei, vagyis azt az ígéretét, hogy exportértékesítéseit (a belföldi értékesítéssel összehasonlítva) növelni fogja.

(405)

Következésképpen a Pirellinek a CNRC általi felvásárlását lehetővé tevő támogatás nyújtása arra irányult, hogy a kedvezményezett CNCR által ígért jövőbeli exportteljesítmény (szemben a belföldi teljesítménnyel) előmozdítására ösztönözzön. A Bizottság így fenntartotta, hogy az szóban forgó intézkedés keretében nyújtott támogatások az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében az exportteljesítménytől függenek.

(406)

A végleges tájékoztatást követően a CNRC, a Pirelli és a kínai kormány vitatta az intézkedés exportfüggő jellegét. Azzal érveltek, hogy a támogatást nyújtó hatóság a támogatás nyújtását nem kötötte a CNRC exportteljesítményének javításához. A CNRC azt állította, hogy az iránymutatások nem zárják ki, hogy csak a belföldi piacon működő kínai vállalatok az „övezet és út” kezdeményezés keretében megerősített beruházási együttműködéshez férjenek hozzá. Ezen túlmenően az előfeltételek nem az exportra, hanem a külső befektetésekből származó értékteremtésre vonatkoztak. Végezetül a Bizottság nem támaszkodhat mindössze az állítólagos támogatás tényleges hatásaira, hanem megfelelő előzetes elemzést kell végeznie. A kínai kormány azt is állította, hogy az ok-okozati összefüggés nem lenne elegendő az exportfüggőség megerősítéséhez. Hozzátette, hogy a külföldi befektetési ügyleteket segítő kormányzati intézkedések vagy támogatások – például a harmadik országbeli vállalkozások részvényeinek megszerzése – nem szerepelnek az SCM-megállapodás I. mellékletében, ezért nem minősülnek exporttámogatásnak.

(407)

A Bizottság megjegyezte, hogy az SCM-megállapodás I. melléklete „tájékoztató listát” tartalmaz azon intézkedésekről, amelyek exporttámogatásnak minősíthetők. A lista példákat tartalmaz, és nem kimerítő. Ezenkívül az SCM-megállapodás 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja az exporttámogatásokra vonatkozik, „beleértve az I. mellékletben bemutatottakat is”. Ebből következik, hogy a fel nem sorolt intézkedések akkor minősülnek exportfüggőnek, ha megfelelnek az említett rendelkezésben meghatározott feltételeknek. Az Airbus ügyben a Fellebbezési Testület által adott útmutatással (71) összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a támogatást nyújtó hatóság azzal a feltétellel nyújtotta-e a támogatást, hogy a kedvezményezett növelné az exportot (a belföldi értékesítéshez képest). Ebben a tekintetben a Bizottság figyelembe vette i. az intézkedés kialakítását és szerkezetét; ii. az ilyen intézkedésben meghatározott működési módokat; valamint iii. a támogatás nyújtását övező releváns ténybeli körülményeket, amelyek biztosítják az intézkedés kialakításának, szerkezetének és működési módjának megértéséhez szükséges kontextust.

(408)

Az intézkedés kialakítása és szerkezete tekintetében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kizárólag belföldi tevékenységet folytató vállalatok nem jogosultak támogatásra e program keretében. Az a tény, hogy az iránymutatások formálisan nem zárják ki a kizárólag a belföldi piacon működő kínai vállalatokat az SRF finanszírozásából, csak a függőségre vonatkozó de jure elemzés szempontjából lennének relevánsak. Itt azonban de facto függőségi helyzet áll fenn. 2014. decemberi létrejötte óta a Selyemút Alap valóban csak külföldi projekteket és exportáló vállalatokat támogat. Pénzügyi tőkeinjekciókat kapnak, amennyiben jelenlegi exportteljesítményüket (a belföldi értékesítéssel szemben) az exportértékesítések irányába növelik. A finanszírozást elfogadó vállalatok ezért tudatában vannak annak, hogy annak fejében részesülnek támogatásban, hogy a várható értékesítéseik a kivitel irányába mozdulnak el.

(409)

Ez a jogi követelmény a Selyemút Alap valamennyi projektje esetében megtalálható. A legutóbbi műveletek felülvizsgálata megerősíti, hogy a kedvezményezettek aktívak voltak az exportpiacokon, és a Selyemút Alap keretében kapott pénzügyi támogatás feltétele az exportteljesítménynek (a belföldi értékesítéshez viszonyított) javítása volt. Például az SRF által a világ legnagyobb napenergia-erőművének Dubaiban történő megépítésébe eszközölt beruházása lehetővé tette a kínai állami tulajdonú Shanghai Electric Group számára, hogy 2018-ban 700 MW-os fővállalkozói (mérnöki, beszerzési, építési) szerződést írjon alá az erőmű megépítésére és az erőmű berendezésének biztosítására. A szerződés aláírására vonatkozó sajtóközlemény szerint „Ez a projekt egy kiemelt projekt, amelynek célja a villamosenergia-berendezések három fő kínai beszállítója – nevezetesen a Shanghai Electric, a Dongfffang Electric és a Harbin Electric – számára a „külföldre” való kilépést, valamint a kifinomult és a kialakult villamosenergia-piacra való betörést (72)”. A Shanghai Electric Group elnöke azt is kijelentette, hogy a dubai projektnek köszönhetően a vállalat célja, hogy „a Shanghai Electric az egész viláon ismert kínai márkává váljon”, és hozzátette, hogy „a CSP projekt Dubaiban hatalmas előrelépést jelentett a csoport üzleti működése és berendezésgyártása terén, ennek pedig a Kína „övezet és út” kezdeményezése biztosított hátteret (73)”. Hasonló folyamatok mentek végbe az első projektnél, amelybe az RSF 2015-ben beruházott: a pakisztáni Karot vízerőmű-projekt esetében a vízerőműhöz szükséges berendezések gyártását és beszállítását a kínai állami tulajdonú China Three Gorges Corporation (CTG) végezte. A vállalat ezt a projekt is egyértelműen összekötötte az „övezet és út” kezdeményezéssel és az exportteljesítménnyel, az alábbiak szerint: „Az „övezet és út” kezdeményezés keretében a CTG elkötelezett amellett, hogy új energia-üzletágával világszerte terjeszkedjen, miután négy nemzetközi üzletágat (beruházás, építés, üzemeltetés és konzultáció) hozott létre (74)”.

(410)

Ebben az esetben a támogatást nyújtó hatóság egyértelműen meghatározta a támogatási közleményekben, a kölcsönszerződésben, valamint az SRF és a CNRC közötti beruházási megállapodásban, hogy a pénzeszközöket a Pirelli felvásárlása nyomán kapták. A Pirelli legfelső kategóriás olasz márkának a CNRC számára történő hozzáadásával az SRF nem csupán értékteremtésre ösztönözte az ipari befektetőt, ahogyan az a CNRC végleges tájékoztatást követő észrevételeiben szerepelt. A támogatást nyújtó hatóság emellett megerősítette a CNRC exportértékesítését erősítését, különösen Európa irányában. Így nemcsak a CGNC Európába irányuló exportértékesítésének várható növekedése szerepelt a tervben, hanem a jelen ügy körülményei is, és a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a CNRC ígéretet tett a támogatást nyújtó hatóságnak arra, hogy a támogatás megszerzése fejében értékesítéseit (a belföldi értékesítéssel szemben) az export irányába mozdítja el.

(411)

Az intézkedésben meghatározott műveletek módozatait vizsgálva a Bizottság megállapította, hogy az SRF csak devizaforrásokkal (azaz USD és EUR) működik. A bankokkal ellentétben, amelyek mind RMB-ben, mind konvertibilis valutában biztosítanak forrásokat, az SRF csak külföldi pénznemben támogat projekteket. Az SRF elnöke szerint: „A Selyemút Alap (SRF) olyan beruházási alap, amely főként devizában végez beruházásokat” (75). A külföldi valutaalapok Kínában történő felhasználására vonatkozó korlátozások fényében tehát egyértelmű volt, hogy a támogatást nyújtó hatóság a támogatást a vállalat exporttal kapcsolatos üzleti tevékenységeinek fejlesztése és javítására (nem pedig pusztán a belföldi vállalatok megszerzésére és/vagy a belföldi értékesítésre való összpontosításra) történő felhasználásra korlátozta.

(412)

Ez a mód szintén állandó jellemzője a Selyemút Alap által finanszírozott egyéb projekteknek: ezek esetében a beruházásokra külföldi pénznemben és külföldön, például Dubaiban, Oroszországban, Pakisztánban vagy Németországban került sor.

(413)

A támogatás odaítélésének ténybeli körülményeit illetően a Bizottság megvizsgálta a Pirellinek a CNRC struktúrájába történő integrációja részleteit.

(414)

A (383) preambulumbekezdésben említettek szerint a Cinda-beavatkozás célja az volt, hogy elősegítse a Pirelli teherautóabroncs-üzletágának a szerkezetátalakítását és az Aeolus kínai exportáló gyártóba való beleolvasztását. A Cinda és a CNRC között létrejött kvótabirtokosi megállapodása szerint a Cinda a Pirelli Industrialban való tőkerészesedését ahhoz a tervhez kötötte, hogy egy bizonyos határidő előtt teljes részesedését az Aeolus-ba irányítja. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor aukciós folyamat indul a Cinda-részvények értékesítésére, és így a támogatás nyújtását beszüntetik. A CNRC és az Aeolus között létrejött keretmegállapodás úgy rendelkezik, hogy e tőkeinjekció célja „egy Kínában működő, Kínában bejegyzett nemzetközi nagyvállalat létrehozása, amely globális lábnyommal rendelkezik”. Erről az Aeolus a sanghaji tőzsdét is nyilvánosan értesítette. Ebből következik, hogy a támogatást nyújtó hatóság jogi feltételt írt elő a CNRC szerkezetátalakításának módjára annak érdekében, hogy az az exportteljesítmény felé mozduljon el.

(415)

Végezetül a CNRC állításával ellentétben a Bizottság nem csupán a támogatás tényleges hatásaira alapján következtetett arra, hogy annak nyújtásakor előfeltételek álltak fenn. Ehelyett előzetes szempontból elemezte az ügyletet övező tényeket. A támogatási intézkedés elfogadásakor a kedvezményezett teljes mértékben támogatta a hozzá kapcsolódó jogi feltételeket. A közepes lejáratú kötvényekre vonatkozó kötvénytájékoztatóban, amelyet röviddel a beszerzést követően bocsátottak ki, a Chemchina (a CNRC anyavállalata) az alábbi, az érintett támogatásokhoz kapcsolódó feltételek teljesítésére tett ígéretet: „A vállalat megalapítása óta teljes mértékben aktívan reagált a központi kormányzat által a nemzetközi források teljeskörű kihasználása érdekében előterjesztett stratégiára. Annak érdekében, hogy az elmúlt években egy nemzetközileg versenyképes vállalkozási csoport jöhessen létre, megvalósított néhány tengerentúli összefonódási és beszerzési projektet, és nemzetközileg versenyképes vállalkozási csoportot hozott létre.” Ebben az összefüggésben a Pirelli megvásárlását az egyik legnagyobb eredményként említik, kiemelve a vállalat globális marketinghálózatát és értékesítési csatornáit. Ennek az ígéretnek a nyomon követéseként a CNRC az EU-ba irányuló exportértékesítések arányát az összes értékesítéshez képest a (2015. évi) 9 %-ról) a vizsgálati időszakra) 12 %-ra növelte a belföldi értékesítéseihez képest, amelyek csak 10 %-kal nőttek. A szóban forgó támogatás nélkül a CNRC a belföldi fogyasztás növekedése mellett piacvezetőként továbbra is 3. termékkategóriájú értékesítéseket végezne Kínában.

(416)

A Bizottság ezért fenntartotta álláspontját, miszerint az intézkedés kialakítása és szerkezete, a működési módozatok és az intézkedéssel kapcsolatos ténybeli körülmények mindegyike alátámasztja azt a megállapítást, hogy a támogatás (azaz a Pirelli felvásárlására az állami szervektől kapott öt beavatkozás) ténylegesen a kedvezményezett exportteljesítményétől függött.

(417)

A CDB, az EXIM és a CCB által nyújtott kedvezményes hitellel járó gazdasági előny kiszámítására a 3.4.4. szakaszban meghatározott számítási módszer szerint került sor. Ezt azonban a 3.4. szakasz szerint a kedvezményes hitelnyújtásra kiszámított támogatási összegek nem tartalmazzák, hanem hozzáadásra került a (421) preambulumbekezdésben alább meghatározott támogatási összeghez.

(418)

A támogatások és a tőkerészesedések révén nyújtott gazdasági előny a vizsgálati időszakra allokált összegként került kiszámításra a beruházásnak egy hétéves időszak alatti amortizációja alapján, mivel ennyi volt a CNRC által a beruházás finanszírozására nyújtott hosszú lejáratú kölcsön futamideje, és ez egyúttal megfelel az SRF weboldalán meghatározott hét-tíz éves átlagos befektetési időtávnak is.

(419)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a CNRC és a Pirelli kifogásolta a Bizottság által kiszámított gazdasági előny összegét, és további dokumentumokat nyújtott be, amelyekből kiderül, hogy a Bizottság tévesen értékelte az SRF tőkerészesedésének összegét. A CNRC által benyújtott információk alapján a Bizottság egyetértett abban, hogy az SRF tényleges tőkerészesedése alacsonyabb volt az eredetileg megállapítottnál. A számítások megfelelően kiigazításra kerültek.

(420)

A CNRC azt is kérte a Bizottságtól, hogy a CNRC exportforgalma helyett a konszolidált forgalmat használja az előny kiszámításakor a nevezőben. Mivel azonban a Bizottság fenntartotta álláspontját a támogatás exportteljesítménytől függő jellegével kapcsolatban, ezt a kérelmet elutasították.

(421)

E program esetében a China National Tire csoportra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg 18,99 %.

(422)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány elismerte, hogy az ügyiratban nem szerepel olyan bejegyzés, amely azt jelzi, hogy bármely más kínai exportőr részesült volna e programok előnyeiből, vagy akár külföldi gumiabroncsgyártók felvásárlásában vett volna részt. Ezért a mintában nem szereplő egyéb együttműködő kínai exportáló gyártókra vonatkozó támogatási összegek kiszámításakor az e programok tekintetében megállapított és e konkrét exportőrhöz kapcsolódó támogatási összeg nem alkalmazandó a mintában nem szereplő egyéb exportőrökre. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a mintának az összes kínai együttműködő vállalat helyzete tekintetében reprezentatívnak kell lennie. Ezért a minta alapján meghatározott eredmények extrapolálása a jelen esetben megfelelőnek tekinthető. A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók gyorsított felülvizsgálatot kérhetnek az alaprendelet 20. cikk alapján. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(423)

A panaszos állítása szerint a Sinosure kedvezményes feltételek mellett nyújtott exporthitel-biztosítást az érintett termék gyártói számára.

(424)

a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által közösen kiadott, a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (Shang Ji Fa, 2004. évi 368. sz.);

(425)

a csúcstechnológiát képviselő kínai termékek 2006. évi exportkatalógusának kibocsátásáról szóló értesítés, Guo Ke Fa Ji Zi, 2006. évi 16. sz.

(426)

A mintában szereplő négy vállalat közül három rendelkezett fennálló exporthitel-biztosítási megállapodással a Sinosure-rel a vizsgálati időszak alatt.

(427)

A kínai kormánynál tett ellenőrző látogatás során a Sinosure megerősítette, hogy teljes mértékben állami tulajdonban van, és hogy az exporthitel-biztosítás belföldi piacának mintegy 90 %-át birtokolja. Ugyanakkor, amint azt a (142)–(148) preambulumbekezdés említi, a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre a vállalatirányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, mint például az éves jelentését vagy az alapszabályát.

(428)

A Sinosure továbbá nem szolgáltatott konkrétabb adatokat sem az abroncságazatnak nyújtott exporthitel-biztosításról, a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról. Ezért a Bizottságnak ki kell egészítenie a szolgáltatott információkat a rendelkezésre álló tényekkel.

(429)

A hiánypótlásra felhívó levélre adott válasza szerint a Sinosure egy állami tulajdonban lévő biztosítási társaság, amelyet az állam hozott létre és támogat a kínai külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztés és együttműködés támogatására. A vállalat 100 %-os állami tulajdonban van. Rendelkezik igazgatótanáccsal és felügyelőbizottsággal. A Kormány jogosult a vállalat vezető tisztségviselőinek kinevezése és felmentésére. A hiánypótlásra felhívó levélre adott válasz, valamint az ellenőrző látogatás során rendelkezésre bocsátott információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Sinosure esetében kifejezetten léteznek az állami ellenőrzésre utaló jelek.

(430)

A Bizottság további tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány érdemi befolyást gyakorolt-e a Sinosure magatartása felett az abroncságazat tekintetében. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy a csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusa a kivitelre ösztönzött termékek között kifejezetten felsorolja az „autóbuszhoz vagy tehergépjárműhöz való új, légtömlős radiál abroncsokat (gumi, keresztmetszeti szélesség ≥ 24 hüvelyk)”.

(431)

Továbbá a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény szerint a Sinosure-nek növelnie kell a kulcsfontosságú iparágak és termékek támogatását a csúcstechnológiás termékek exportja általános támogatásának erősítése alapján. A csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusában felsorolt termékekre – mint például a (429) preambulumbekezdésben említett radiál abroncsokat – kell a Sinosure-nek az üzleti tevékenységei során hangsúlyt helyeznie, és átfogó támogatást nyújtania a biztosítási eljárások, a limitek jóváhagyása, a követelések feldolgozási sebessége, valamint a díjak rugalmassága tekintetében. A díjak rugalmasságát illetően a katalógusban felsorolt termékek számára a hitelbiztosító által megszabott ingadozási sávon belül a maximális biztosításidíj-engedményt kell biztosítania.

(432)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható menedzserek és felügyelők kötelesek voltak tiszteletben tartani. Ezért a kínai kormány a normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi irányítást gyakorolhasson a Sinosure magatartása felett.

(433)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az egyes biztosítási szerződések kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Az ellenőrző látogatás során a Sinosure fenntartotta azon állítását, miszerint a gyakorlatban a biztosítási díjai piacorientáltak voltak, és kockázatértékelési elveken alapultak. Az abroncságazatra vagy a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan azonban semmilyen konkrét példával nem szolgáltak.

(434)

Konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így megvizsgálta a Sinosure konkrét magatartását a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott biztosítás tekintetében. Ez a viselkedés ellentétben állt a hivatalos álláspontjukkal, mivel nem piaci elvek alapján jártak el.

(435)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a Sinosure 2014-es éves jelentésében (76) azt állítja, hogy a rövid lejáratú exporthitel-biztosítási szerződések keretében a kulcsfontosságú iparágaknak kifizetett követelések 2014-ben elérték az 590 millió USD-t, amely a teljes követelés 72,3 %-át jelentette. A teljes folyósított követelés és a teljes biztosított összeg összevetését követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Sinosure-nek átlagosan a biztosított összeg 0,23 %-át kellene felárként felszámítania a követelések költségeinek fedezésére (anélkül, hogy figyelembe venné a vállalati általános költségeket). A gyakorlatban azonban a mintában szereplő vállalatok által fizetett felárak jóval alacsonyabbak voltak, mint a működési költségek fedezéséhez szükséges minimális díj.

(436)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy számos exportáló gyártó részesült a Sinosure-nek fizetett exporthitel-biztosítási díjak részleges vagy teljes visszatérítéséből.

(437)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a fent ismertetett jogi keretet a Sinosure az abroncságazat esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre, és ily módon az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el. Ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártók számára gazdasági előnyt nyújtottak, mivel a biztosítást a Sinosure működési költségeinek fedezéséhez szükséges minimális díj alatti biztosítási díjakon nyújtották.

(438)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az exportbiztosítási program keretében nyújtott támogatások egyedi jellegűek, mivel ezekhez kivitel nélkül nem lehetne hozzájutni, és ezért az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kiviteltől függenek.

(439)

mivel a Sinosure Kína belföldi exporthitel-biztosítási piacának mintegy 90 %-át teszi ki, a Bizottság nem állapított meg piaci alapú belföldi biztosítási díjat. A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokkal összhangban a Bizottság így a legmegfelelőbb külső referenciaértéket alkalmazta, amellyel kapcsolatosan könnyen hozzáférhetőek voltak információk, azaz az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja (a továbbiakban: Ex-Im Bank) által nem pénzügyi intézmények esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre alkalmazott biztosítási díjakat.

(440)

A vizsgálati időszak alatt visszatérített exporthitel-biztosítási díjakat támogatásként kezelte. Mivel nem volt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a vállalatoknál felmerültek volna olyan többletköltségek, amelyek kiigazítást tennének szükségessé, a gazdasági előny a vizsgálati időszak során kapott visszatérítés teljes összegeként került kiszámításra.

(441)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg:

(442)

A fenti 3.2. szakaszban említett módon a Bizottság értesítette a kínai kormányt, hogy mivel a természetes gumit és szintetikus gumit gyártó vállalatoktól nem kapott kitöltött kérdőívet, ténymegállapításait az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének értelmében rendelkezésre álló tényekre kénytelen alapozni, amennyiben a fent említett nyersanyagokat szállító vállalatokkal kapcsolatos információkról van szó. A Bizottság megvizsgálta, hogy a mintában szereplő vállalatok a kínai kormánytól támogatott áron jutottak-e az abroncsok előállításához szükséges nyersanyagokhoz.

(443)

A mintában szereplő valamennyi vállalat vásárolt ipari kormot és nejlonzsinórt belföldön, vele kapcsolatban álló, illetve független vállalatoktól, emellett azonban kisebb volumenben importálták is azokat.

(444)

A vizsgálat során a Bizottság arra utaló jeleket talált, hogy az állam bizonyos mértékű befolyást gyakorolt az ipari korom és a nejlonzsinór belföldi piacára. Először is, a kínai kormánytól kapott információk szerint az állami tulajdonú vállalatok az ipari korom és a nejlonzsinór belföldi termelésének 26,44 %-át, illetőleg 8,46 %-át adták.

(445)

Másodszor, az átfogó jogalkotási keret azt jelzi, hogy az ipari korom és a nejlonzsinór a támogatott ágazatok részét képezik, amelyek esetében léteznek támogatási intézkedések. Például, amint azt a (121) preambulumbekezdés is említi, a 13. ötéves petrolkémiai terv, amelyben szerepel az ipari korom is, megteremti az összefüggést a különféle költségvetési és pénzügyi támogatási intézkedésekkel.

(446)

Ezenkívül az abroncságazati szakpolitika többek között ösztönzi a „magas rugalmassági modulusú, alacsony adszorpciójú poliészter kordszövet és nagy szilárdságú nejlon kordszövet” kifejlesztését, valamint a „környezetbarát gumiadalékok és egyéb nyersanyagok, mint például speciális ipari korom és fehér ipari korom kifejlesztését” (77).

(447)

Ezenfelül a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének legújabb kulcsfontosságú kiemelt területeiről szóló iránymutatásban (78) prioritásként került meghatározásra a gyártástechnológia és a radiál abroncsok kulcsfontosságú nyersanyagainak fejlesztése, beleértve az ipari kormot és a szövetvázhoz használt anyagokat is.

(448)

Bár a vizsgálat azt állapította meg, hogy a (444)–(447) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt az állam bizonyos mértékben befolyásolja az ipari korom és a nejlonzsinór belföldi piacát, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem tárt fel elegendő bizonyítékot a mintában szereplő exportáló gyártók iparikorom- és nejlonzsinór-beszerzéseinek a vizsgált időszak alatti támogatására vonatkozóan.

(449)

A mintában szereplő valamennyi vállalat jelentős volumenű természetes gumit importált. A mintában szereplő vállalatok esetében a természetes gumi belföldi beszerzései elhanyagolhatóak voltak, egy vállalatot kivéve, amely jelentős mennyiségű természetes gumit vásárolt a hazai piacon független társaságokon keresztül. A Bizottság a mintában szereplő összes vállalat egyedi ügyleteire vonatkozó ellenőrzött információk alapján megállapította, hogy a hazai természetes gumi beszerzési árai átlagosan magasabbak voltak az importált természetes gumi beszerzési árainál.

(450)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem volt indok arra, hogy a természetes gumi megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő megvásárlása tekintetében kiegyenlíthető támogatásokat állapítson meg.

(451)

A mintában szereplő valamennyi vállalat vásárolt szintetikus gumit belföldön, vele kapcsolatban álló, illetve független vállalatoktól, emellett azonban importáltak is bizonyos mennyiségű szintetikus gumit. A Bizottság a mintában szereplő összes vállalat egyedi ügyleteire vonatkozó ellenőrzött információk alapján megállapította, hogy a szintetikus gumi beszerzési árai a belföldi piacon átlagosan alacsonyabbak voltak az importált szintetikus gumi beszerzési árainál, és hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok által szállított szintetikus gumi árai átlagosan alacsonyabbak voltak, mint a magánvállalatok által szállított szintetikus gumi árai.

(452)

A vizsgálat során a Bizottság arra utaló jeleket talált, hogy az állam bizonyos mértékű befolyást gyakorolt a szintetikus gumi belföldi piacára. Először is, a kínai kormánytól kapott információk szerint az állami tulajdonú vállalatok a szintetikus gumi belföldi termelésének 31,43 %-át adták.

(453)

Másodszor, az átfogó jogalkotási keret azt jelzi, hogy a szintetikus gumi egy támogatott ágazat részét képezi, amely esetében léteznek támogatási intézkedések. Például, amint azt a (121) preambulumbekezdés is említi, a 13. ötéves petrolkémiai terv, amely kifejezetten megemlíti a szintetikus gumit, megteremti az összefüggést a különféle költségvetési és pénzügyi támogatási intézkedésekkel.

(454)

Ezen túlmenően az abroncsipari szakpolitika 17. cikke ösztönzi többek kötött „az izopréngumi és a halogénezett butil gumi fejlesztését”, és célja „növelni a szintetikus gumitermék-márkák – úgy mint butadién gumi és sztirol-butadién gumi – számát a szintetikus gumi felhasználási arányának, valamint a fejlesztési és gyártási képességek fokozatos növelése érdekében”.

(455)

Ezenfelül a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének legújabb kulcsfontosságú kiemelt területeiről szóló iránymutatásban prioritásként került meghatározásra a gyártástechnológia és a radiál abroncsok kulcsfontosságú nyersanyagainak fejlesztése, beleértve a szintetikus gumit is.

(456)

Végezetül a 40. sz. határozatot végrehajtó, az ipari strukturális kiigazításra vonatkozó útmutató katalógusban szerepel a „nagy méretű szintetikus gumi, a fejlett gumi- és elasztomertechnológia, valamint az új termékek gyártása”.

(457)

A Bizottság a mintában szereplő összes vállalat egyedi ügyleteire vonatkozó ellenőrzött információk alapján megállapította, hogy a szintetikus gumi általános beszerzési árai a belföldi piacon átlagosan alacsonyabbak voltak az importált szintetikus gumi beszerzési árainál, és hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok által szállított szintetikus gumi árai átlagosan alacsonyabbak voltak, mint a magánvállalatok által szállított szintetikus gumi árai. A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy számos különböző típusú gumi létezik, mint például a sztirol-butadién gumi, a butadién gumi, az izoprén gumi, a butil-halogénezett gumi, a kloroprén gumi stb.Ezek a különböző típusú szintetikus gumik mind használatosak a gumiabroncsok gyártási folyamatában, de különböző kémiai jellemzőkkel, felhasználási módokkal és árakkal rendelkeznek, és azokat különböző cégek gyártják.

(458)

Ezek a különbségek olyan jelentősek, hogy a Bizottság úgy döntött, e különböző típusok szerint szegmentálja piacelemzését. További vizsgálatot követően a Bizottság megállapította, hogy bár az árkülönbségeket összevontan figyelték meg, nem származott előny a leggyakrabban használt szintetikus gumitípusok – mint például a sztirol-butadién és a butadién gumi – hazai beszerzéseiből, és hogy a mintában szereplő vállalatok jelentős mennyiségben importálták a kevésbé általánosan használt gumitípusokat.

(459)

Bár a vizsgálat azt állapította meg, hogy a szintetikus gumi hazai piacon történő beszerzését a (452)–(456) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt bizonyos mértékben befolyásolja az állam, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem tud megállapítani a szintetikus gumi megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében történő beszerzéséhez köthető előnyöket.

(460)

A mintában szereplő vállalatok mindegyike vagy maga állított elő villamos energiát, vagy vásárolta azt. A villamosenergia-rendszeren keresztül vásárolt villamos energia beszerzési árai a hivatalosan megállapított árszinteket követték, amelyeket a nagy ipari vásárlók számára tartományi szinten határoztak meg. Ahogyan azt a Bizottság korábbi vizsgálatok (79) keretében már megállapította, ezekből az árszintekből ezeknek a nagy ipari vásárlóknak nem származott konkrét előnye.

(461)

A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok közül kettő részesült támogatások formájában a villamosenergia-kiadásaik egy részének csökkentésében vagy visszatérítésében. Számítási célból ezeket a támogatásokat belevette a 3.12.3. (Eseti támogatások) szakaszban számított adatokba.

—

A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának és az Államtanácsnak számos véleménye a villamosenergia-rendszer reformjának további elmélyítéséről (Zhong Fa, 2015. évi 9. sz.);

—

A Jiangsu Gazdasági és Informatikai Bizottsága által kiadott, Jiangsu kulcsfontosságú villamosenergia-felhasználói és energiatermelő vállalkozásai közötti közvetlen energiaszállítás kísérleti projektjére vonatkozó ideiglenes intézkedések, 2014. május 13.;

—

Jiangsu tartomány villamos energiára vonatkozó internetes ajánlattételi értesítése 2017 márciusára és áprilisára;

—

Közlemény a közvetlen villamosenergia-kereskedelem kísérleti rendszerének kiadásáról Chongqingben (Yu Fu Hivatal, 2016. évi 167. sz.).

(462)

A Bizottság megállapította, hogy néhány kulcsfontosságú, nagy villamosenergia-ipari felhasználó számára megengedett, hogy közvetlen beszerzési szerződést kössön a villamosenergia-termelőkkel, ahelyett, hogy a hálózatról vásárolna. A mintában szereplő négy vállalatcsoport közül három a vizsgálati időszak során rendelkezett közvetlen villamosenergia-beszerzési szerződéssel, míg a negyedik a saját kapcsolt erőművétől vásárolt villamos energiát. A vizsgált szerződések mindegyikében az ilyen szerződések révén kapott árak alacsonyabbak voltak, mint a jelentős ipari felhasználók számára tartományi szinten meghatározott, rögzített árak.

(463)

Az ilyen közvetlen szerződések megkötésének lehetősége jelenleg nem minden nagy ipari fogyasztó számára nyitott. Nemzeti szinten a jogszabályok meghatározzák például, hogy „az olyan vállalatok, amelyek nem felelnek meg a nemzeti iparpolitikának, és amelyek termékei és folyamatai megszüntetésre kerülnek, nem vehetnek részt közvetlen ügyletekben.” (80)

(464)

Gyakorlatilag a közvetlen villamosenergia-kereskedelmet a tartományok végzik. A vállalatoknak be kell nyújtaniuk a tartományi hatóságoknak egy kérelmet a közvetlen villamosenergia-ellátási kísérleti rendszerben való részvétel jóváhagyására, és bizonyos kritériumoknak meg kell felelniük. Például Jiangsuban a közvetlen villamosenergia-ellátási szerződéseket egy központosított internetes felületen keresztül kötik meg. Azonban csak olyan vállalatok vehetnek részt az ajánlattételi eljárásban, amelyek „összhangban vannak a nemzeti iparpolitikai iránymutatásokkal, mint például az ipari strukturális kiigazításra vonatkozó útmutató katalógussal.” Hasonlóképpen, Chongqingben „az olyan vállalkozások, amelyek nem felelnek meg az állami iparpolitikának, valamint a korlátozott vagy megszüntetett üzleti tevékenységeket képviselő termékek és folyamatok nem vehetnek részt közvetlen ügyletekben (81)”.

(465)

Ezen túlmenően nincs tényleges piaci alapú tárgyalási vagy ajánlattételi folyamat, mivel a közvetlen szerződések keretében beszerzett mennyiségek nem a tényleges kínálaton és keresleten alapulnak. Valójában a villamosenergia-termelők és a villamosenergia-felhasználók nem értékesíthetik, illetve szerezhetik be szabadon, közvetlenül az összes villamos energiájukat. Ezt a helyi önkormányzat által a részükre kiosztott mennyiségi kvóták korlátozzák. Például Ningxia tartományban az önkormányzat korlátozta a villamosenergia-kereskedelmi felület tevékenységét azzal, hogy általánosan ugyanazt a Mwh-kvótát osztotta ki az összes vállalat számára, függetlenül a felhasználók által megpályázott tényleges mennyiségektől, amelyeknek szállítására a villamosenergia-termelő vállalatok készen is álltak.

(466)

A végleges tájékoztatást követően a GITI azt állította, hogy Ningxia tartományban a mennyiségi kontingensek jelentősen eltérnek a vállalatok között, és nincsenek egyenlően elosztva. A Bizottság elismerte, hogy a kontingenseket nem egyenlően osztják el. Ez azonban nem változtat azon a következtetésen, hogy a villamosenergia-termelők és az energiafelhasználók nem tudják az összes villamos energiát korlátozás nélkül közvetlenül megvásárolni vagy értékesíteni. Valójában a vállalatok között felosztott különböző kontingensek és a különböző elosztási időszakok ellenére a tartományok összes felhasználójára mindössze két árat alkalmaztak, melyek között 1 %-nál kisebb különbség volt. Ez azt jelzi, hogy az árak nem kerülnek szabadon rögzítésre a vevő és az eladó között. Ezen túlmenően, ahogy azt a GITI elismerte, a vizsgálati időszak alatt nem tudta beszerezni a számára szükséges összes villamos energiát az ajánlattételi eljárás során, és az ajánlattételi eljáráson kívüli, a helyi önkormányzat által megállapított, magasabb villamosenergia-díjakat kellett fizetnie. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(467)

Ezenkívül a Bizottság által felülvizsgált megállapodások kimondták, hogy ha a felhasználó vagy a villamosenergia-termelő társaság 5 %-nál nagyobb mértékben eltér a kiosztott kvótáktól, büntetést kell fizetnie, és a büntetésből származó további bevételeket az állami hálózatüzemeltető társaságnak kell juttatnia.

(468)

Továbbá, bár az árakat a villamosenergia-termelőknek és a villamosenergia-felhasználóknak közvetlenül kellene letárgyalnia, a végső szerződést szintén az állami hálózatüzemeltető társaság írja alá, és valójában továbbra is az állami hálózatüzemeltető társaság számláz a vállalatok felé. Végül pedig nyilvántartásba-vételi célból minden aláírt közvetlen beszerzési szerződést be kell nyújtani az önkormányzatnak.

(469)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó csökkentett villamosenergia-díj az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány (vagyis a hálózat üzemeltetője) pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A kedvezményezettek számára biztosított előny megegyezik a megtakarított villamosenergia-árral, mivel a villamos energiát a többi nagy ipari felhasználó által fizetett normál díjaknál alacsonyabb díjak mellett nyújtották. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály a program alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyek megfelelnek az állam által meghatározott bizonyos iparpolitikai célkitűzéseknek, és amelyek termékeit vagy eljárásait nem zárták ki azok a támogatható termékek és eljárások köréből.

(470)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kínai kormány jelenleg kiterjeszti ezt a rendszert, és a közelmúltban további jogszabályokat bocsátott ki a villamosenergia-piacon végrehajtott közvetlen ügyletek számának növelésére (82). Ezek a jogszabályok azonban nem voltak alkalmazandóak a vizsgálati időszak során, és még nem kerültek végrehajtásra. Ezenkívül a Bizottságnak pontosan meg kell vizsgálnia, hogy az új szabályok hogyan fognak működni a gyakorlatban, még mielőtt megállapíthatná, hogy a kedvezményezettek között nincs többé megkülönböztetés. Így a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a támogatási program a vizsgálati időszak alatt működött, és az az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedinek minősül. Ezenkívül az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével összhangban a vizsgálati időszak után továbbra is előnyöket fog biztosítani.

(471)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előnyt a villamos energia árának a rendes tarifa szerint fizetendő teljes összege, valamint a csökkentés szerint ténylegesen befizetett teljes összeg különbözeteként számolták ki.

(472)

A Hankook csoport és a Giti csoport azt állította, hogy a Bizottság a támogatási összegek kiszámításakor elírást követett el. A Bizottság elfogadta ezeket az észrevételeket, és ennek megfelelően módosította a számításokat.

(473)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg:

(474)

Kínában valamennyi földterület az állam vagy – falvak vagy városok alkotta – társulás tulajdonában áll, de a földterület jog szerinti vagy feltételes használati joga társaságra vagy magánszemélyre átruházható. Minden telek tulajdonosa a városi térségekben az állam, a vidéki térségekben az ott található település.

(475)

A kínai alkotmány és földtörvény értelmében azonban a vállalatok és magánszemélyek „földhasználati jogot” vásárolhatnak. Ipari földterület esetén a haszonbérlet időtartama általában 50 év, amely további 50 évre meghosszabbítható.

(476)

A kínai kormány szerint 2006. augusztus 31. óta a földügyi szabályozás megerősítéséről szóló államtanácsi közlemény (GF, 2006/31.) 5. cikke alapján ipari földterület használati jogát az állam kizárólag pályázat vagy hasonló nyilvános ajánlattételi eljárás keretében adhatja át ipari vállalkozásnak, amelyben a végleges ügyleti ár nem lehet alacsonyabb a legkisebb ajánlati árnál. A kínai kormány úgy ítéli meg, hogy Kínában a földterületek piaca szabadpiac, és az ipari vállalkozások által a haszonbérleti jogért fizetett ár a piaci árnak felel meg.

(477)

Kínában a földhasználati jog biztosítása a Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének hatálya alá tartozik. Ezenkívül a jogalap részét képezik az alábbi dokumentumok is:

(478)

„Az állami tulajdonú földterületek építési célú használati jogának ajánlattételi felhívás, aukció és ajánlat útján történő engedményezéséről” szóló rendelkezés 10. cikke értelmében a helyi hatóságok a földterületek árát a csak háromévente aktualizált városi földértékelési rendszer, valamint a kormányzati iparpolitika szerint szabják meg.

(479)

Korábbi vizsgálatai során a Bizottság megállapította, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak nem tükrözik a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat, mert úgy találta, hogy az aukciós eljárás nem egyértelmű, átláthatatlan és nem működik a gyakorlatban, és az árakat a hatóságok önkényesen szabják meg. Az előző preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a hatóságok a városi földértékelési rendszer szerint szabják meg az árakat, és ez a rendszer – egyéb szempontok mellett – arra kötelezi őket, hogy az ipari földterületek árának meghatározásakor az iparpolitikát is figyelembe vegyék.

(480)

A jelen vizsgálat ebben a tekintetben nem mutatott ki érdemi változást. A Bizottság például megállapította, hogy – a Hankook csoport egyetlen földterületének kivételével – a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem vett részt pályázati vagy hasonló nyilvános ajánlattételi eljárásban földhasználati jogaira vonatkozóan, ideértve a közelmúltban szerzett földhasználati jogokat is. A mintában szereplő vállalatok földhasználati jogait a helyi hatóságok juttatták számukra nyomott árakon.

(481)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Pirelli Tyre Co. Ltd. azzal érvelt, hogy semmilyen földhasználati jogot nem kapott a piaci ár alatti áron, mivel állítólag a bevett kereskedelmi gyakorlatok alapján kínai privát földtulajdonosoktól bérli a földterületeit. A Bizottság egyetért azzal, hogy a Pirelli Tyre Co. Ltd. a földterületei egy részét bérli. Mivel azonban a Pirelli Tyre Co. Ltd. által említett privát földtulajdonos valójában egy, a földhasználati jogot birtokló kapcsolt vállalat volt, a Bizottság figyelmen kívül hagyta ezt a vállalatközi bérleti díjat, ugyanakkor figyelembe vette a tényleges vételi szerződést és a kapcsolt vállalat által a földhasználati jogért fizetett árat. Ezért ezt az érvet elutasították.

(482)

A felek végleges tájékoztatását követően a Pirelli megismételte érveit, azt állítva, hogy földhasználati jogot birtokló kapcsolt vállalat kompetitív licitálási eljárás révén szerezte meg a földterületet. Azonban sem a felek végleges tájékoztatását megelőzően, sem azt követően nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó földterület megszerzésére irányuló ajánlattételi eljárásra sor került volna. A Bizottság így fenntartotta álláspontját.

(483)

A Bizottság megjegyezte, hogy a városi földterületeket nyomon követő rendszer mellett működik egy dinamikus földterület-nyomonkövető rendszer is. A Kínai Népköztársaságból származó szolárpanelekkel kapcsolatos hatályvesztési felülvizsgálatban (83) a Bizottság megállapította, hogy ezek az árak magasabbak a városi földterület-értékelő rendszer által megszabott, a helyi önkormányzatok által használt minimális referenciaáraknál, mert ez utóbbiakat csak háromévente aktualizálják, míg a dinamikus nyomon követő rendszer árait negyedévente. Ugyanakkor nem volt arra utaló jel, hogy a földterületek árát a dinamikus nyomon követő rendszer árai alapján határozták volna meg. Ugyanis a kínai kormány a szolárpanelekkel kapcsolatos vizsgálat keretében megerősítette, hogy a városi földterületek árának dinamikus nyomon követését biztosító rendszer Kína egyes területeire (105 városra) vonatkozóan követi nyomon a földterületek árszintjének ingadozását, és a földterületek árának alakulását hivatott felmérni. A pályázatok és az árverések kiindulási árai azonban a földértékelési rendszer által meghatározott referenciaértékeken alapultak. Emellett esetünkben a mintában szereplő vállalatcsoportok kiosztás útján jutottak hozzá földterületeikhez. Ezért irreleváns ez utóbbi rendszer létezése, hiszen a mintában szereplő vállalatokra nem volt kihatása.

(484)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát, valamint a végleges tájékoztatást követően mind a kínai kormány, mind a mintában szereplő vállalatok vitatták egy országon kívüli referenciaérték használatát, és javasolták egy országon belüli referenciaérték használatát. Mind a kínai kormány, mind a Hankook csoport kiemelte, hogy a Bizottságnak a földhasználati jogoknak a földterületeket nyomon követő dinamikus rendszerből származó, kínai árát kellett volna felhasználnia, tekintettel arra, hogy a Hankook csoport egyik kínai leányvállalatának földhasználati jogát egy ajánlattételi eljáráson keresztül szerezték meg. A Bizottság azonban a párhuzamos dömpingellenes vizsgálatban a piacgazdasági elbánás értékelésében már hivatkozott arra, hogy kétségei vannak ezzel az ajánlattételi eljárással kapcsolatban. Különösen, mivel a Hankook csoport volt az egyetlen ajánlattevő a földterületre, és a fizetett ár megegyezett az ajánlattételi folyamat kiindulási árával. Az aukció tényleges folyamatára vonatkozó további részletes adatok hiányában és figyelembe véve, hogy ugyanazon időszakban egy hasonló földterületet magasabb áron értékesítettek, bizonytalan volt, hogy a kiindulási árat függetlenül állapították-e meg, és az megfelelt-e a földhasználati jog 2011-es piaci értékének. A későbbiekben továbbá a szóban forgó földterület 2011-es kiindulási árát még tovább csökkentették egy jelentős visszatérítés révén. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(485)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a Giti csoportba, valamint a Hankook csoportba tartozó vállalatok visszatérítéseket kaptak a helyi hatóságoktól a földhasználati jogokért fizetett összegek kompenzálására. Továbbá a Xingyuan csoportba tartozó vállalatok által szerzett földhasználati jogok némelyikét még nem fizették ki, a China National Tire csoportba tartozó vállalatok esetében pedig egyes földhasználati jogokat csak sok évvel a földterület használatba vételét követően kellett megfizetni.

(486)

A fenti bizonyítékok cáfolják a kínai kormány azon állításait, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat tükrözik.

(487)

A felek végleges tájékoztatását követően a Pirelli azzal érvelt, hogy a Bizottság nem mutatott be új bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány valóban a megfelelő ellenszolgáltatásnál jóval kisebb összeg fejében biztosította a földhasználati jogot a gumiabroncsgyártóknak. A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel. Amint azt a (475) preambulumbekezdés is mutatja, a Bizottság megvizsgálta a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó esetében, hogy történt-e kompetitív licitálási eljárás, de arra a következtetésre jutott, hogy nem ez volt a helyzet, ami megerősítette a korábbi vizsgálatok megállapításait.

(488)

E vizsgálat megállapításai azt mutatják, hogy Kínában a földhasználat biztosításával és megszerzésével kapcsolatos helyzet nem átlátható, az árakat pedig a hatóságok önkényesen szabták meg.

(489)

Ennek megfelelően a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a támogatásban részesülő vállalkozás gazdasági előnyben részesül. A (478)–(486) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a földterületek értékesítésének nincs működő piaca Kínában, és a külső referenciaérték használata (lásd a (494)–(504) preambulumbekezdést) azt bizonyítja, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által a földhasználati jogokért fizetett összeg jóval a szokásos piaci ár alatt van.

(490)

Azzal összefüggésben, hogy egyes ágazatokban működő vállalatok kivételes feltételek mellett jutnak földterülethez, a Bizottság megjegyezte, hogy az árak megszabásakor a helyi hatóságoknak a (479) preambulumbekezdésben említettek szerint figyelembe kell venniük a kormányzati iparpolitikát is. Az iparpolitika az abroncságazatot a kínai ipar egyik pillérének tekinti, és az ösztönzött ágazatok közé sorolja (84). Ezenkívül az Államtanács 40. sz. határozata előírja, hogy az állami hatóságok gondoskodjanak az ösztönzött ágazatok földterülethez jutásáról. A 40. sz. határozat 18. cikke egyértelművé teszi, hogy a „korlátozott” iparágaknak nem juttatható földhasználati jog. Ebből következik, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja alapján egyedi, mert a kivételes feltételek melletti földterülethez jutás lehetősége csak egyes iparágakban – esetünkben az abroncságazatban – működő vállalatok számára adott, és a kormányzati gyakorlat ezen a területen nem egyértelmű és nem átlátható.

(491)

A Giti csoport azt állította, hogy a földhasználati jogra nyújtott támogatás egyedisége összefüggésben áll azzal, hogy az ágazat a kínai kormányzati tervekben szerepel az ösztönzött iparágak felsorolásában, továbbá hogy nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az abroncságazatban tevékenykedő vállalatok egy ösztönzött gazdasági iparághoz tartoztak volna akkor, amikor a földhasználati jog áráról megállapodás született. Ez az állítás elutasításra került, mivel az abroncságazat és/vagy a petrolkémiai ipar már a 8. és 9. ötéves tervben is az ösztönzött iparágak között szerepelt, amely a petrolkémiai ipart az ország egyik legfontosabb iparágaként tüntette fel, továbbá amely kiemeli a finomvegyszerek proaktív fejlesztését és a fő vegyipari projektek támogatását, valamint „Az állam által jelenleg ösztönzött legfontosabb iparágak, termékek és technológiák katalógusa (2000-ben módosított)” elnevezésű dokumentumban, amelyben feltüntetik a kiváló minőségű radiális gumiabroncsok gyártását. Ezek a dokumentumok abban az időszakban keletkeztek, amikor az első földhasználati jogokat a mintában szereplő vállalatoknak biztosították.

(492)

A Giti csoport azt is észrevételezte, hogy a Bizottság nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy az exportáló gyártók számára hozzájárulásokat (mint például acélkord vagy nejlonzsinór) előállító „upstream” vállalatok egy ösztönzött iparághoz tartoznának. Az Iparszerkezeti kiigazítás iránymutatás-gyűjteménye azonban az „ösztönzött” kategóriában sorolja fel a nagy teljesítményű radiális abroncsokhoz való speciális alapanyagok gyártását, fejlesztését és alkalmazását. Ezenkívül az abroncságazati szakpolitika ösztönzi „az új szerkezetű acélkord, a magas rugalmassági modulusú, alacsony zsugorodású poliészter kordszövet, a nagy szilárdságú nejlon kordszövet és más abroncsköpenyekhez való anyagok kifejlesztését és használatát”. A Bizottság így ezt az érvet elutasította.

(493)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(494)

Korábbi vizsgálataihoz (85) hasonlóan és az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság külső viszonyítási alapként Tajvan, Penghu, Kinmen és Matsu Független Vámterület (a továbbiakban: Tajvan) földterületárait vette figyelembe (86). A Bizottság a támogatásban részesülő fél által szerzett gazdasági előnyt úgy számította ki, hogy figyelembe vette a mintában szereplő egyes exportáló gyártók által a földhasználati jogokért ténylegesen fizetett összeg (azaz a szerződésben megjelölt, ténylegesen kifizetett összeg, illetve adott esetben a szerződésben megjelölt, a helyi önkormányzatoktól kapott visszatérítésekkel/támogatásokkal csökkentett összeg) és azon összeg különbségét, amelyet azoknak a tajvani viszonyítási alapnak megfelelően fizetniük kellett volna.

(495)

A Bizottság a következő indokok miatt tekinti Kínai Tajpejt megfelelő külső viszonyítási alapnak:

(496)

A korábbi vizsgálatai során alkalmazott módszertant követve a Bizottság a számítás során a tajvani földterületek átlagos négyzetméterárát alkalmazta, és azt a földhasználati jogokra vonatkozó szerződések időpontja után bekövetkezett inflációnak és a GDP alakulásának megfelelően kiigazította. Az ipari földterületekre vonatkozóan az információkat tartalmazó dokumentumban szereplő árak Tajvan Gazdasági Minisztériuma Ipari Hivatalának honlapjáról származnak. A Bizottság az inflációt és a GDP alakulását Tajvan vonatkozásában az IMF által 2015-ben közzétett inflációs ráták, illetve a tajvani egy főre jutó folyóáras, USA-dollárban kifejezett GDP alakulása alapján számította ki.

(497)

A felek végleges tájékoztatását követően a Pirelli azt állította, hogy egy külső referenciaérték használata nem felelt meg a WTO Fellebbezési Testülete által az Egyesült Államok – Softwood Lumber IV (87) tekintetében közzétett jelentés ténymegállapításainak, mivel a referenciamutatót nem igazították ki úgy, hogy a kínai pénzügyi piac uralkodó feltételeit tükrözze. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a tajvani referenciaérték megfelelő referenciaértéknek tekinthető, amely a (488) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően számos okból már közel van az uniós piachoz. Emellett a tajvani földárakat a múltban a GDP alakulásának és az időközben bekövetkezett inflációnak a figyelembevétele érdekében kiigazították.

(498)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Hankook csoport rámutatott arra, hogy a Tajvani Gazdasági Minisztérium Iparfejlesztési Hivatalának ipari földhasználati és szolgálati információs weboldala által szolgáltatott adatok, amelyeket a Bizottság használt, már nem voltak elérhetőek, és ott csak az ipari földterületekre vonatkozó ajánlatokat adtak meg, nem pedig az ügyletek tényleges árait.

(499)

A Bizottság elismerte, hogy az információkat tartalmazó dokumentum alapjául szolgáló adatok a továbbiakban már nem nyilvánosan hozzáférhetőek. A Bizottság ezután megállapította, hogy a Tajvani Belügyminisztérium kifejlesztett egy új adatbázist, amely 2013-tól kezdődően az ipari földterületek értékesítésével kapcsolatos tényleges kereskedési nyilvántartásokat gyűjti össze, és az alábbi weboldalon elérhető: http://lvr.land.moi.gov.tw/login.action. A Bizottság ezt olyan megbízható adatforrásnak tekintette, amely minden érdekelt fél számára hozzáférhető. Ezenkívül ez az ügyletek tényleges áraira hivatkozik, nem pedig az ipari földterületekre vonatkozó ajánlatokra. A Bizottság tehát elfogadta a Hankook csoport érveit, és ennek megfelelően megváltoztatta a földhasználati jogok tekintetében a gazdasági előny számítására vonatkozó referenciaértéket valamennyi mintában szereplő vállalat esetében.

(500)

Ennek eredményeképpen a 2013-tól kezdődő időszakra a Bizottság a Tajvani Belügyminisztérium által megadott tényleges árakat alkalmazta. A korábban vásárolt földhasználati jogok esetében – a korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan – a historikus árakat a GDP és az infláció tajvani alakulása alapján számtanilag képezte.

(501)

A felek végleges tájékoztatását követően a Giti csoport, a Hankook csoport és a kínai kormány kifogásolta, hogy a földhasználati jogok árai az új adatkészlet alapján sokkal magasabbak voltak, mint az előző vizsgálatok során használt árak, ami kétségeket ébresztett az új referenciaérték megbízhatóságával kapcsolatban. Ezenkívül a Hankook csoport azt állította, hogy a tajvani adatbázis adatletöltésében hibákat követtek el, és ugyanezen adatbázison alapuló alternatív számítást nyújtott be. A Bizottság elismerte, hogy az egyes földterületek árának összesítésében elírás történt, és ennek megfelelően kiigazította az átlagos földárakat. A Bizottság azonban nem értett egyet a Hankook csoport által az adatok összeállítása során alkalmazott kiválasztási kritériumokkal. Először is, a Hankook csoport a kiválasztott ügyleteket rossz időszakból, 2012-ből választotta ki, ami legalább bizonyos tranzakciók tekintetében nem volt megfelelő. Másodszor, a Hankook csoport mind a 22 tajvani kerület árait használta, beleértve néhány olyan vidéki területet is, ahol kevés ipari tevékenységet folytatnak, illetve ahol egyáltalán nem folytatnak ipari tevékenységet. Másrészről a Bizottság arra a hat körzetre alapozta választását, ahol a legtöbb tajvani ipari park működik. Mivel a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó Kínában található ipari övezetben található, a megfelelő referenciaértéknek szintén ipari zónában végrehajtott tranzakciókon kell alapulnia. A Hankook állításának ezt a részét ezért elutasították.

(502)

A Hankook csoport az észrevételeiben azzal érvelt, hogy a múltra vonatkozóan számtanilag képzett tajvani áraknak a GDP egész Kínában lezajlott alakulását kellene figyelembe vennie (Tajvan helyett), annak érdekében, hogy figyelembe vegyék Kína fejlődésének az elmúlt 30 év során bekövetkezett gyorsabb ütemét. Ily módon a Hankook csoport esetében a kiigazított tajvani áraknak figyelembe kellene venniük a Chongqing közigazgatási területen 2010 óta, valamint Huai'an-ben, Jiangsu tartományban 1996 óta bekövetkezett gazdasági fejlődést.

(503)

A Bizottság elismerte, hogy Kína a múltban Tajvannál gyorsabb fejlődést mutatott. Egy e különbség figyelembevételére alkalmas GDP-tényező alkalmazása elvben megfelelő egy helyes referenciaérték eléréséhez. Ugyanakkor Világbank statisztikai kapacitási mutatója, amely pontszám a kínai statisztikai adatok minőségét mutatja, csak 2012 után ért el a többi felső középszintű jövedelmű országéhoz hasonló megbízhatósági szintet. Ez annak az időszaknak a vége, amelyre vonatkozóan az adatokat számtanilag kellene képezni (88). Ezért a Bizottság a jelen ügyben nem tudta a kínai GDP-vel kapcsolatos statisztikai adatokat felhasználni arra, hogy számtanilag historikus földhasználatijog-árakat képezzen.

(504)

A felek végleges tájékoztatását követően a Giti csoport azzal érvelt, hogy a Világbank statisztikai kapacitásmutatójának pontszámához a mutatók összetett készletét használják, amelyek közül számos nem kapcsolódik makrogazdasági mutatókhoz. A Bizottság egyetértett abban, hogy a Világbank statisztikai kapacitásmutatója nemcsak makrogazdasági, hanem egyéb mutatókat is tartalmazó mutatókészleten alapul. Célja, hogy tükrözze az ország azon képességét, hogy – a gazdasági és népességi statisztikák előállításához használt módszertan, adatforrások, gyakoriság és időszerűség alapján – a lakosság és a gazdaság tekintetében magas színvonalú adatokat gyűjtsön, elemez és terjesszen. Az a tény azonban, hogy a pontszám nem kizárólag a GDP-re összpontosít, hanem szélesebb körű, nem érvényteleníti eredményeit. A Bizottság ezért fenntartotta, hogy a kínai GDP-re vonatkozó adatokat nem lehetett felhasználni a földhasználati jogok korábbi árára.

(505)

A Bizottság a támogatási összeget az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban – az ipari földterületek földhasználati joga szokásos időtartamának (50 év) figyelembevételével – kivetítette a vizsgálati időszakra. Ezt az összeget azután a Bizottság az adott vállalatok vizsgálati időszak alatti teljes forgalmára vetítette, figyelemmel arra, hogy a támogatás nem függött az exportteljesítménytől, és nem a gyártott, előállított, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(506)

A Giti csoport azt állította, hogy a földhasználati jogra vonatkozó bármely gazdasági előny kiszámításához a Bizottságnak az ügylet időpontja helyett a földhasználati jog értékelésének időpontját kellene figyelembe vennie. A Bizottság elutasította ezt az állítást, mivel az ügylet időpontja megegyezik a vállalat pénzügyi helyzetére pénzügyi hatást gyakorló esemény időpontjával.

(507)

Ezenkívül a Giti csoport sürgette a Bizottságot, hogy az előnyök számításába vegye bele a földterületek ipari felhasználás céljára történő hozzáférhetősége biztosításának többletköltségeit, valamint az úgynevezett földtámogatási és a földkisajátítási díjakat is. A Bizottság a következő két indok alapján elutasította ezeket az észrevételeket. Először:

(508)

Végezetül elfogadásra került néhány olyan jelentéktelenebb, vállalatspecifikus észrevétel, amelyek elírásokra és a vizsgálati időszakhoz nem kapcsolódó előnyök kiszámítására vonatkoztak a China National Tire, a Giti csoport és a Hankook csoport esetében.

(509)

E támogatás esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási összeg:

(510)

A Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényével összhangban, az állam által kiemelten támogatandó új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok 15 %-os csökkentett társaságiadó-kulccsal adóznak a szokásos 25 %-os adókulcs helyett.

(511)

A program jogalapját a kínai társaságiadó-törvény 28. cikke, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 93. cikke, valamint az alábbiak jelentik:

(512)

Az adócsökkentésre jogosult vállalatok az állam által támogatott kulcsfontosságú új és csúcstechnológiai területekhez, valamint az állam által támogatott csúcstechnológiai területek jelenlegi prioritásaihoz tartoznak, amelyeket a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének legújabb kulcsfontosságú kiemelt területeiről szóló iránymutatások sorol fel. Ezek az iránymutatások kiemelt területként említik a gyártástechnológiát és a radiál abroncsokhoz szükséges legfontosabb nyersanyagokat.

(513)

Ezenkívül ahhoz, hogy támogathatóak legyenek, a vállalatoknak meg kell megfelelniük a következő kritériumoknak:

(514)

Az ebből az intézkedésből származó gazdasági előnyben részesülő vállalatoknak be kell nyújtaniuk társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét az adóbevallás tartalmazza.

(515)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adójóváírás az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály a program alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyek a csúcstechnológia bizonyos, az állam által meghatározott kiemelt területein, például az abroncságazat egyes kulcsfontosságú technológiáinak területén tevékenykednek.

(516)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a csökkentett adómérték szerint fizetendő teljes adóösszeg különbözete.

(517)

A megállapított támogatás e konkrét program esetében 0,12 % volt a China National Tire csoport, illetve 0,01 % a Giti csoport vonatkozásában.

(518)

A kutatás-fejlesztés utáni adójóváírás keretében a vállalkozások egyes, az állam által meghatározott, csúcstechnológiát képviselő kiemelt területeken végzett kutatási-fejlesztési tevékenységeik után kedvezményes adózási elbánás alá esnek, amennyiben a kutatási-fejlesztési kiadások teljesítenek meghatározott értékhatárokat.

(519)

Pontosabban az immateriális eszköznek nem minősülő új technológiák, új termékek és új járművek kifejlesztése során felmerült és a tárgyidőszaki eredményben elszámolt kutatási-fejlesztési kiadások után a mindenkori helyzetre tekintettel történő teljes levonást követően további 50 %-os levonás jár. Ha az említett kutatási-fejlesztési kiadások eredményeképpen immateriális eszköz jön létre, akkor arra az immateriális eszköz költségének 150 %-a alapján kell értékcsökkenést elszámolni.

(520)

A program jogalapját a társaságiadó-törvény 30. cikkének (1) bekezdése, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályai, valamint az alábbi közlemények jelentik:

(521)

Egy korábbi vizsgálat (89) során megállapítást nyert, hogy az adólevonásra jogosult „új technológiák, új termékek és új járművek” az állam által támogatott csúcstechnológiai területekhez, valamint az állam által támogatott csúcstechnológiai területek jelenlegi prioritásaihoz tartoznak, amelyeket a csúcstechnológiai iparágak fejlesztésének legújabb kulcsfontosságú kiemelt területeiről szóló iránymutatás sorol fel.

(522)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adójóváírás az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály az intézkedés alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyeknél a kutatási-fejlesztési kiadások a csúcstechnológia állam által meghatározott kiemelt területein, például az abroncságazatban merülnek fel.

(523)

A Giti csoport azt állította, hogy a kutatás és fejlesztés után járó adójóváírás nem egyedi támogatás, mivel az valamennyi kínai vállalatra vonatkozik, amint azt az általános jövedelemadóról szóló törvény végrehajtásáról szóló rendelet 95. cikke meghatározza, amely az összes vállalatra alkalmazandó, nem csak az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatokra.

(524)

A Bizottság elutasította az állítást, miszerint a kutatás és a fejlesztés után járó adójóváírás nem egyedi támogatás. Bár igaz, hogy nem csak az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatokra vonatkozik, annak alkalmazása az „új technológiákra, termékekre és kézműipari termékekre” korlátozódik, amelyeket a (521) preambulumbekezdésben említettek szerint kifejezetten meghatároztak. Ezért a Bizottság nem változtatott az előzetes következtetésén.

(525)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a tényleges kutatás-fejlesztési kiadásokra tekintettel alkalmazott további 50 %-os levonás után fizetendő teljes adóösszeg különbözete.

(526)

E konkrét program esetében a Bizottság a Giti csoport vonatkozásában 0,02 %-os támogatási összeget állapított meg.

(527)

A Giti csoport azt állította, hogy azáltal, hogy az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak járó adócsökkentés kiszámítása során nem vonta le a vállalatok költségeit csökkentő (és így nyereségét növelő) rendszerekből származó állítólagos előnyöket, a Bizottság egyes előnyöket kétszer vett számításba.

(528)

A Bizottság egyetértett a Giti csoporttal abban, hogy a támogatásokból származó előnyök (ha eredményként szerepelnek az eredménykimutatásban) csökkentik egy vállalat költségeit, és ennek következtében növelik annak bruttó nyereségét, ami magasabb adóhoz, és adott esetben magasabb adókedvezményhez vezet. Mindazonáltal a Giti Radial vállalat jogosult az adóköteles összeg kiszámításánál a vissza nem térítendő és egyéb támogatásokat adómentes jövedelemként bevallani, így csökkentve a fizetendő jövedelemadókat. Ezenkívül a Bizottság következetesen alkalmazza módszertanát a vállalat által megadott és a helyszínen ellenőrzött, a vizsgálati időszak vonatkozásában rendelkezésre álló pénzügyi adatok alapján számítva az előnyöket.

(529)

A városban, megyei jogú városban, megyeszékhelyen, valamint ipari és bányászati körzetben található földterületet használó szervezet vagy magánszemély általában városi földhasználati adót fizet. A földhasználati adót a használt földterület fekvése szerint illetékes helyi adóhatóság szedi be. Egyes földterület-kategóriák, például a tengertől elhódított földterületek, a kormányzati intézmények, a népi szervezetek és a katonai egységek által saját használatra igénybe vett földterületek, a Pénzügyminisztérium kezelésében lévő kormányzati előirányzatokból finanszírozott intézmények által igénybe vett földterületek, a vallási kegyhelyek, a közparkok és a nyilvános történelmi emlékhelyek és idegenforgalmi látnivalók által elfoglalt földterületek, valamint az utcák, a közutak, a közterek, a zöldterületek és más nyilvános városi földterületek mentesek a földhasználati adó alól.

(530)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(531)

A földhasználati adó megfizetése alól a helyi földhasználati hivatal által megítélt mentesség vagy adó-visszatérítés formájában a mintában szereplő két vállalat jutott előnyhöz annak ellenére, hogy nem tartoztak az említett nemzeti jogszabályokban meghatározott mentességi kategóriák egyikébe sem.

(532)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalatok részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg. Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel a vállalatok adócsökkentésben részesültek annak ellenére, hogy nem feleltek meg az (529) preambulumbekezdésben említett objektív kritériumok egyikének sem.

(533)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a vizsgálati időszakban ténylegesen befizetett teljes adóösszeg különbözete.

(534)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Hankook csoport megjegyezte, hogy az általa kapott földhasználatiadó-visszatérítés nem volt kiegyenlíthető, mivel azt a vizsgálati időszak előtt kapta. További elemzést követően a Bizottság elfogadta ezt az érvet, mivel a földhasználati adó utolsó visszatérítését valóban a vizsgálati időszak kezdete előtt, 2016 júniusában számolták el, és mivel ezen időpontot követően további kifizetésekre nem került sor.

(535)

Ezenkívül a Giti csoport azt állította, hogy általában bizonyos típusú épületek (lakóépületek és iskolák) után nem fizetnek földhasználati adót, amint azt egy, a földhasználatiadó-mentességekről szóló 1988. évi közlemény bizonyítja. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez a közlemény már nem érvényes, mivel a (530) preambulumbekezdésben említett, „A Kínai Népköztársaság városi földhasználati adóra vonatkozó átmeneti szabályaiban” az iskolák és a lakóépületek már nem szerepelnek a mentességet élvező kategóriákban. Ezt az érvet ezért a Bizottság elutasította.

(536)

Végül a Giti csoport kijelentette, hogy a csoport két tagvállalata megfizette a vizsgálati időszakra vonatkozó földhasználati adókat a korábbi kifizetésekbe történő beszámítás révén. Következésképpen e két vállalatnál nem merült fel gazdasági előny. A Bizottság egyetértett ezekkel a kijelentésekkel, és ennek megfelelően módosította a támogatási számításokat. Ennek eredményeként e konkrét program esetében a támogatási összeg a Giti csoport vonatkozásában 0,01 % volt.

(537)

A Hankook csoporthoz tartozó egyik vállalat részesült a nemzeti szabályozás szerint beszedett adók helyi önkormányzat általi visszatérítésében.

(538)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(539)

A helyi önkormányzattal kötött megállapodás szerint a vállalat teljes társaságiadó-visszatérítésre volt jogosult a társaságiadó-fizetési kötelezettség első évétől (tehát 2003-tól) kezdődően két évig. A 3-5. évben a vállalat 15 %-os kedvezményes kulcsú társasági adóra, valamint a fizetett társasági adó helyi részének 100 %-os megtérítésére volt jogosult. A 6-10. évben a vállalat a fizetett társasági adó helyi részének 75 %-os megtérítésére volt jogosult. A 11. évtől kezdve a vállalat a fizetett társasági adó helyi részének 50 %-os megtérítésére volt jogosult.

(540)

A vállalat elmagyarázta, hogy a kormány az évek során megváltoztatta a politikáját, így a vállalat csak 2012-ig volt jogosult az ilyen visszatérítésekre és kedvezményes adókulcsokra. A 2012-ig ki nem fizetett visszatérítés az ígéretek szerint a jövőben, amikor a helyi önkormányzati költségvetés ezt lehetővé teszi, kifizetésre fog kerülni. Ennek eredményeként a vállalat továbbra is részesült visszatérítésben a vizsgálati időszak alatt.

(541)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó mentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalat gazdasági előnyhöz jut. A támogatásban részesülő vállalat részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a vállalat egyedileg a számára kialakított adócsökkentésben részesült, amelyet más vállalatok nem vehettek igénybe.

(542)

Bár a Bizottság nem talált bizonyítékot arra nézve, hogy a program a vizsgálati időszak alatt még működött volna, a Bizottság a mintában szereplő vállalatoktól kapott információk alapján megállapította, hogy még mindig élveztek gazdasági előnyöket e program keretében.

(543)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a vállalat újból megerősítette azon állítását, miszerint csak 2012-ig volt jogosult visszatérítésekre. Ugyanakkor semmilyen új bizonyítékkal nem szolgált, amely módosította volna a Bizottság következtetését.

(544)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a vizsgálati időszakban ténylegesen befizetett teljes adóösszeg különbözete.

(545)

E konkrét program esetében a támogatási összeg a Hankook csoport vonatkozásában 0,13 % volt.

(546)

Az összes közvetlenadó-program vonatkozásában a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított teljes támogatási összeg a következő volt:

(547)

A program héa- és behozatalivám-mentességet biztosít a gyártás során felhasznált munkaeszközök behozatalára. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy a berendezés nem szerepelhet a támogatásra nem jogosult berendezések jegyzékében, és a támogatást igénylő vállalatnak be kell szereznie a kínai hatóságok vagy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által – a vonatkozó befektetési, adózási és vámjogszabályokkal összhangban – kibocsátott, „államilag támogatott projekt” tanúsítványt.

(548)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(549)

A belföldi vagy külföldi beruházási projekteknek a külföldi vagy belföldi beruházási projektek ösztönzésére irányuló politikával összhangban történő fejlesztése céljából behozott berendezések mentesíthetők a héa és/vagy a behozatali vám megfizetése alól, kivéve, ha a berendezéskategória szerepel a vámfizetés alól nem mentesíthető árucikkek jegyzékében. Ennek a mentességnek az igénybevételéhez a vállalatnak igazolást kell kérnie a projektért felelős helyi önkormányzattól, és azt be kell nyújtania a helyi vámhatósághoz.

(550)

A kínai kormány azt állította, hogy 2009. január 1-jei hatállyal csak a behozatali vám után járt mentesség, és a saját felhasználásra szánt berendezések behozatalára vonatkozó héa beszedésre került.

(551)

A mintában szereplő vállalatok esetében azonban a Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozóan mind a héa, mind a behozatali vám tekintetében mentességet állapított meg. Ezek a mentességek olyan, az előző években importált eszközökre is vonatkoztak, amelyek esetében a gazdasági előny értékcsökkenését az eszköz teljes élettartamára számolták el, és így az csak részben jutott a vizsgálati időszakra. Bár a Bizottság nem talált bizonyítékot e mentesség vizsgálati időszak alatti alkalmazására, az üggyel kapcsolatos, a mintában szereplő vállalatokra vonatkozó bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a mintában szereplő vállalatok továbbra is gazdasági előnyhöz jutott e program keretében.

(552)

Az információkat tartalmazó dokumentum nyilvánosságra hozatalát követően a Pirelli megállapította, hogy az importált gépekből és berendezésekből származó előnyre vonatkozó számítás helytelen. A Bizottság egyetértett a benyújtott korrekciókkal, és ennek megfelelően módosította a számítást.

(553)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a kínai kormány által bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül, mivel a ktv-k és más jogosult belföldi vállalkozások mentesülnek az általuk egyébként megfizetendő héa és/vagy vám megfizetése alól. A program emellett az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt ruház a kedvezményezett vállalatokra.

(554)

A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. A jogszabályok – amelyek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a vállalkozásokra korlátozzák a jogosultságot, amelyek jogszabályokban tételesen meghatározott, konkrét ágazatokban valósítanak meg beruházást, és amelyek a külföldi beruházásra és technológiatranszferre vonatkozó iparági útmutatók jegyzéke értelmében vagy az ösztönzött vagy a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, vagy azokra, amelyek megfelelnek az állami fejlesztésösztönzésben részesülő kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékének. Ezenfelül az erre a programra való jogosultságot nem korlátozzák objektív feltételek, és nincs olyan egyértelmű bizonyíték, amelynek alapján arra lehetne következtetni, hogy a jogosultság – az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint – automatikus.

(555)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő felek által szerzett gazdasági előny a behozott berendezésre vonatkozó, elengedett héa és vám összege. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegyenlített összeg kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett előny értékcsökkenését – a vállalat rendes számviteli eljárásainak megfelelően – a berendezés teljes hasznos élettartamára számolták el.

(556)

E program keretében a mintában szereplő vállalatok mindegyike kapott visszatérítéseket. E konkrét program esetében a Bizottság által megállapított támogatási összeg 0,04 % és 0,13 % között mozgott.

(557)

A Bizottság megjegyezte, hogy a mintában szereplő összes vállalatot úgynevezett „feldolgozóipari exporttal foglalkozó vállalatoknak” minősítették. A Kínai Népköztársaság vámhatóságának a feldolgozóipari exportról szóló intézkedései (90) 3. cikke értelmében „a „feldolgozóipari export” kifejezés olyan üzleti tevékenységre utal, amelyben a működő vállalkozás teljes egészében vagy részben importálja a nyers- és segédanyagokat, alkatrészeket, alkotóelemeket, résztermékeket és csomagolóanyagokat, majd a feldolgozást vagy összeszerelést követően, beleértve a szállított és behozott anyagok feldolgozását is, újra exportálja a készterméket.” Az 5. cikk kimondja továbbá, hogy „Amennyiben a behozatal során az adókat a vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően beszedik, a vámhatóság a késztermékek kivitelét követően, a ténylegesen feldolgozott és újra kivitt áruk ellenőrzött mennyisége alapján visszatéríti a beszedett adókat.”

—

a Kínai Népköztársaság vámtörvénye (a Kínai Népköztársaság elnökének 81. sz. rendelete, 2017. november 4.);

—

A Kínai Népköztársaság vámhatóságának a feldolgozóipari exportról szóló intézkedései (a Vámügyi Főigazgatóság 235. sz. rendelete, 2017. december 20.);

—

A Kínai Népköztársaság vámhatóságának a feldolgozóipari export terén az egységfelhasználás adminisztrációjáról szóló intézkedései (a Vámügyi Főigazgatóság 218. sz. rendelete, 2014. március 13.);