5.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 139/1

(1)

Az adózási átláthatóság területén születő új kezdeményezésekre való uniós szintű válaszként az utóbbi néhány évben többször is sor került a 2011/16/EU tanácsi irányelv (3) módosítására. Ebben az összefüggésben a 2014/107/EU tanácsi irányelv (4) bevezette az Unióban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által kidolgozott közös jelentéstételi standardot (a továbbiakban: a közös jelentéstételi standard) a számlainformációkra vonatkozóan. A közös jelentéstételi standard az adóügyi illetőséggel nem rendelkezők számláira vonatkozó információk automatikus cseréjét írja elő, és létrehozza az említett információcsere világszintű kereteit. A 2011/16/EU irányelvet a határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapítási határozatokra vonatkozó automatikus információcserét előíró (EU) 2015/2376 tanácsi irányelv (5), valamint a multinacionális vállalatcsoportok országonkénti jelentéstételére vonatkozó kötelező automatikus információcserét előíró (EU) 2016/881 tanácsi irányelv (6) módosította. Figyelemmel arra, hogy az adóhatóságok számára milyen hasznosak lehetnek a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos információk, az (EU) 2016/2258 tanácsi irányelv (7) kötelezte a tagállamokat, hogy az adóhatóságok számára biztosítsanak hozzáférést az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) értelmében a pénzügyi intézmények által alkalmazott ügyfél-átvilágítási eljárásokhoz. Jóllehet a 2011/16/EU irányelv többször módosításra került annak érdekében, hogy az adóhatóságok jobb eszközökkel rendelkezzenek az agresszív adótervezéssel szembeni fellépéshez, tovább kell erősíteni a létező adózási keretek néhány meghatározott átláthatósági szempontját.

(2)

A tagállamok szerint egyre nehezebb nemzeti adóalapjukat megvédeni az eróziótól, mivel az adótervezési struktúrák különösen kifinomultakká váltak, és gyakran kihasználják a tőke és a személyek belső piac biztosította nagyobb mobilitását. Az említett struktúrák általában olyan, több adójogrendszert érintően kifejlesztett konstrukciókból állnak, amelyek az adóköteles nyereséget a kedvezőbb adórendszerekbe irányítják át, vagy amelyeknek az a hatásuk, hogy csökkentik az adózó teljes adófizetési kötelezettségét. Ennek eredményeként a tagállamok adóbevételei gyakran jelentősen csökkennek, ez pedig akadályozza, hogy növekedésbarát adópolitikákat alkalmazzanak. Ezért kiemelkedően fontos, hogy a tagállamok adóhatóságai átfogó és releváns információkat kapjanak a potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókról. Az ilyen információk alapján az érintett hatóságok képesek lesznek arra, hogy időben reagáljanak a káros adózási gyakorlatokra, és jogszabályok hatályba léptetésével vagy megfelelő kockázatértékelések, valamint adóellenőrzések elvégzésével megszüntessék a kiskapukat. Az a tény azonban, hogy az adóhatóság nem reagál egy adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó konstrukcióra, önmagában nem jelenti a szóban forgó konstrukció érvényességének elfogadását vagy adóügyi megítélését.

(3)

Tekintve, hogy a legtöbb potenciálisan agresszív adótervezési konstrukció egyszerre több adójogrendszert érint, az ilyen konstrukciókra vonatkozó adatszolgáltatás további kedvező eredménnyel jár majd abban az esetben, ha az említett információkat ki is cserélik egymás között a tagállamok. Az adóhatóságok közötti automatikus információcsere azért különösen fontos, mert az említett hatóságok a hozzájuk eljuttatott megfelelő információk alapján léphetnek fel, amennyiben agresszív adózási gyakorlatokat észlelnek.

(4)

Azon megállapítás alapján, hogy a gazdasági tevékenységek fejlesztésének átlátható keretei hozzájárulhatnak a belső piacon az adókikerülés és adókijátszás visszaszorításához, a Bizottság feladatul kapta, hogy az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (a továbbiakban: a BEPS) kapcsolatos projektjének 12. fellépésével összhangban dolgozzon ki kezdeményezéseket a potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra vonatkozó kötelező adatszolgáltatás tekintetében. Ezzel összefüggésben az Európai Parlament az esetlegesen adókikerüléshez és adókijátszáshoz vezető konstrukciókban segítséget nyújtó, adótervezésben közreműködők elleni szigorúbb intézkedésekre szólított fel. Fontos azt is megjegyezni, hogy a G7-ek az adóbűncselekmények és egyéb illegális pénzügyi forgalom elleni küzdelemről szóló, 2017. május 13-án Bariban kiadott nyilatkozatukban felkérték az OECD-t arra, hogy kezdjen párbeszédet a közös jelentéstételi standard által előírt adatszolgáltatás elkerülésére szolgáló, illetve a tényleges tulajdonosoknak nem átlátható struktúrák mögé való elrejtését célzó módszerek kezelésének lehetséges módjairól, e célból olyan kötelező adatszolgáltatási szabálymintákat is megfontolva, amelyek a BEPS 12. fellépéséről szóló jelentésben az adókikerülési módszerekkel kapcsolatban használt megközelítést veszik alapul.

(5)

Fontos emlékeztetni arra, hogy úgy tűnik, bizonyos pénzügyi közvetítők és más adótervezésben közreműködők tevékenyen segítették ügyfeleiket pénzük offshore adójogrendszerekben (országokban, illetve területeken) való elrejtésében. Továbbá, jóllehet a 2014/107/EU irányelv által bevezetett közös jelentéstételi standard jelentős lépést jelent az Unión belüli átlátható adózási keretek megteremtése felé, legalábbis a számlainformációk tekintetében, azt még tovább lehet fejleszteni.

(6)

A határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra vonatkozó adatszolgáltatás hatékonyan segítheti a méltányos adóztatás jellemezte belső piaci környezet megteremtése érdekében tett erőfeszítéseket. Ennek fényében a helyes irányba tett lépést jelenthetne, ha az adótervezésben közreműködőket köteleznék arra, hogy az adóhatóságokat tájékoztassák az agresszív adótervezés céljából kihasználható, határokon átnyúló konstrukciókról. Az átfogóbb szakpolitika kialakítása céljából a második fontos lépés az lenne, ha az adatszolgáltatást követően az adóhatóságok megosztanák az információkat a más tagállambeli adóhatóságokkal. Ezek az intézkedések várhatóan a közös jelentéstételi standard hatékonyságát is növelni fogják. Kulcsfontosságú lenne továbbá, hogy a Bizottság megfelelő mennyiségű információhoz kapjon hozzáférést annak érdekében, hogy nyomon követhesse ezen irányelv megfelelő működését. Ez az információkhoz való bizottsági hozzáférés nem mentesíti a tagállamokat azon kötelezettségük alól, hogy az állami támogatásokat bejelentsék a Bizottságnak.

(7)

A határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra vonatkozó adatszolgáltatás nagyobb eséllyel fog a szándék szerinti elrettentő hatással járni, amennyiben a vonatkozó információk már a korai szakaszban, azaz már az ilyen konstrukciók tényleges végrehajtása előtt az adóhatóság tudomására jutnak. A tagállami közigazgatási szervek munkájának megkönnyítése érdekében az ilyen konstrukciókra vonatkozó automatikus információcserére negyedévente kerülhetne sor.

(8)

A belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a javasolt jogszabályi keretek kijátszhatók legyenek, minden olyan szereplőt kötelezni kell az adatszolgáltatásra, aki/amely általában részt vesz az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció vagy konstrukciósorozat kidolgozásában, piaci értékesítésében, végrehajtásának megszervezésében vagy irányításában, ahhoz segítséget nyújt, vagy arra vonatkozóan tanácsot ad. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy bizonyos esetekben nem írható elő adótervezésben közreműködők számára az adatszolgáltatási kötelezettség, például jogszabályban rögzített titoktartási kötelezettség miatt, vagy olyan esetekben, amikor adótervezésben közreműködő nem vesz részt az ügyletben, mivel például az adózó maga dolgozza ki és hajtja végre a konstrukciót. Kulcsfontosságú tehát, hogy az adóhatóságnak ilyen körülmények között is legyen lehetősége arra, hogy információkat kapjon az adózással kapcsolatos olyan konstrukciókról, amelyek agresszív adótervezéssel lehetnek kapcsolatosak. Ilyen esetekben tehát arra az adózóra kell terhelni az adatszolgáltatási kötelezettséget, aki az adott konstrukció előnyeit élvezi.

(9)

Az elmúlt években az agresszív adótervezési konstrukciók egyre összetettebbé váltak, és az adóhatóságok védelmi ellenintézkedéseire válaszul folyamatosan változnak és módosulnak. Erre tekintettel a potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciók felismerésére az agresszív adótervezés fogalmának meghatározása helyett hatékonyabb módszernek tűnik egy olyan lista összeállítása, amely a tranzakciók azon sajátosságait vagy elemeit tartalmazza, amelyek határozottan utalnak arra, hogy adókikerülésre vagy visszaélésre kerülhet sor. Az ilyen jellemzőkre utal a továbbiakban az „ismertetőjegy” szó.

(10)

Tekintve, hogy ezen irányelv elsődleges célja a határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra vonatkozó adatszolgáltatás tekintetében a belső piac megfelelő működésének biztosítása, döntő jelentőségű, hogy az uniós szintű szabályozás ne haladja meg a kitűzött cél eléréséhez szükséges szintet. Ezért az adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozó közös szabályokat az olyan, határokon átnyúló helyzetekre kell korlátozni, amelyek vagy több tagállamot, vagy egy tagállamot és egy harmadik országot érintenek. E körülmények között a belső piac működésére gyakorolt esetleges hatás miatt, a helyzet nemzeti szinten való kezelése helyett indokolt a közös szabályrendszer bevezetése. A tagállamok foganatosíthatnának további hasonló nemzeti adatszolgáltatási intézkedéseket, ám azokat az információkat, amelyeket a tagállam az ezen irányelv szerinti adatszolgáltatási kötelezettség által előírtakon felül gyűjt össze, nem oszthatná meg automatikusan más tagállamok illetékes hatóságaival. Az ilyen információk kérésre, vagy – a vonatkozó szabályoknak megfelelően – spontán módon kerülhetnének megosztásra.

(11)

Tekintve, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség azokat a konstrukciókat érinti, amelyeknek határokon átnyúló vonatkozásai vannak, fontos lenne a vonatkozó információk más tagállamok adóhatóságaival való megosztása annak biztosítása érdekében, hogy ez az irányelv a lehető leghatékonyabban tartsa vissza a gazdasági szereplőket az agresszív adótervezési gyakorlatoktól. A határokon átnyúló vonatkozású feltételes adómegállapításokra és az előzetes árképzési megállapodásokra vonatkozó információcsere mechanizmusát célszerű használni a határokon átnyúló, potenciálisan agresszív adótervezési konstrukciókra vonatkozóan szolgáltatott adatoknak az uniós adóhatóságok közötti kötelező és automatikus cseréjére is.

(12)

Az automatikus információcsere megkönnyítése és a források hatékonyabb felhasználásának elősegítése érdekében az információcserének az Unió által kifejlesztett közös kommunikációs hálózaton (CCN-hálózat) keresztül kell történnie. Ennek keretében az információkat egy biztonságos központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattárban kell rögzíteni. A tagállamoknak egy sor gyakorlati intézkedést, ezen belül standard formanyomtatvány kidolgozása révén az összes előírt információ cseréjének egységesítését szolgáló intézkedéseket kell bevezetniük. Ennek magában kell foglalnia a tervezett információcsere kapcsán alkalmazandó nyelvi követelmények meghatározását és a CCN-hálózat ennek megfelelő továbbfejlesztését.

(13)

Az Unión belüli adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó automatikus információcsere hatókörét a nemzetközi fejleményekkel összhangban kell meghatározni annak érdekében, hogy minimalizálhatóak legyenek az adóhatóságokra és az adótervezésben közreműködőkre háruló költségek, illetve a rájuk nehezedő adminisztratív terhek, valamint hogy biztosítható legyen ezen irányelv hatékonysága az agresszív adótervezési konstrukcióktól való visszatartás tekintetében. Helyénvaló egy kifejezetten az automatikus információcserével járó adatszolgáltatási kötelezettség kikerülésére irányuló konstrukciókra vonatkozó különös ismertetőjegy kidolgozása. Az említett ismertetőjegy alkalmazásának céljaira a közös jelentéstételi standard értelmében végzett automatikus számlainformáció-cserére vonatkozó megállapodásokat egyenértékűként kell kezelni a 2014/107/EU irányelv 8. cikkének (3a) bekezdésében és I. mellékletében meghatározott adatszolgáltatási kötelezettséggel. Ezen irányelv azon részeinek végrehajtása során, amelyek a közös jelentéstételi standard kikerülésére irányuló konstrukciókra és a jogi személyeket, jogi konstrukciókat vagy egyéb hasonló struktúrákat érintő módszerekre vonatkoznak, a tagállamok meríthetnek az OECD által elvégzett munkából – különösen a közös jelentéstételi standard kikerülésére irányuló konstrukciók és áttekinthetetlen offshore struktúrák kezelését célzó kötelező adatszolgáltatási szabálymintából, illetve annak kommentárjából – mint illusztrációs és értelmezési forrásokból annak érdekében, hogy segítségükkel biztosítsák az alkalmazás egységességét a tagállamok szintjén, amennyiben az említett szövegek összhangban állnak az uniós jogszabályok rendelkezéseivel.

(14)

Bár a közvetlen adóztatás továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik, helyénvaló nulla vagy közel nulla mértékű társasági adóra hivatkozni kizárólag az olyan határokon átnyúló tranzakciókat érintő konstrukciókra vonatkozó ismertetőjegy alkalmazási körének egyértelmű meghatározása céljából, amelyekről a 2011/16/EU irányelv értelmében az adótervezésben közreműködőknek vagy – az esettől függően – az adózóknak adatot kell szolgáltatniuk, és amelyek tekintetében az illetékes hatóságoknak automatikus információcserét kell folytatniuk. Továbbá helyénvaló emlékeztetni arra, hogy azok a határokon átnyúló agresszív adótervezési konstrukciók, amelyek fő célja – vagy fő céljainak egyike – az alkalmazandó adójogszabályok tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése, az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv (9) 6. cikkében meghatározott, visszaélés elleni általános szabály hatálya alá tartoznak.

(15)

Annak érdekében, hogy ez az irányelv eredményesebb lehessen, a tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelv végrehajtása céljából elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat. Az említett szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(16)

Ezen irányelv végrehajtásának és különösen az adóhatóságok közötti automatikus információcsere egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a korlátozott számú elemet, köztük a nyelvhasználati szabályokat tartalmazó formanyomtatvány elfogadása tekintetében. Ugyanezen okból a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni arra vonatkozóan is, hogy elfogadja a központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattár továbbfejlesztéséhez szükséges gyakorlati intézkedéseket. E végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(17)

Az európai adatvédelmi biztossal a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultációra került sor. Amennyiben ezen irányelv keretében személyes adatok kezelésére kerül sor, azt a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (12) és a 45/2001/EK rendeletnek megfelelően kell végezni.

(18)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket.

(19)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a belső piac működésének a határokon átnyúló, agresszív adótervezési konstrukciók alkalmazásától való elrettentés révén történő javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, mivel olyan konstrukciókat vesznek célba, amelyeket azért dolgoztak ki, hogy kihasználják a különböző nemzeti adózási szabályok közötti interakcióból eredő piaci elégtelenségeket, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket, tekintettel különösen arra, hogy a vagy több tagállamot, vagy egy tagállamot és egy harmadik országot érintő, határokon átnyúló konstrukciókra korlátozódik.

(20)

A 2011/16/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 3. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

„8ab. cikk

Az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó kötelező automatikus információcsere alkalmazási köre és feltételei

(1)   Minden tagállam meghozza az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy az adótervezésben közreműködők az általuk ismert, illetve birtokukban lévő vagy ellenőrzésük alatt álló, az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó információkat a következők közül a legkorábbi időponttól számított 30 napon belül bejelentsék az illetékes hatóságnak:

Az első albekezdéstől eltérve a 3. cikk 21. pontjának második bekezdésében említett adótervezésben közreműködők is kötelesek bejelenteni ezen információkat az azt követő naptól számított 30 napon belül, amikor közvetlenül vagy más személyeken keresztül támogatást vagy segítséget nyújtottak, illetve tanácsot adtak.

(2)   Piacképes konstrukciók vonatkozásában a tagállamok meghozzák az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy az adótervezésben közreműködők háromhavonta rendszeres jelentést tegyenek, amelyben tájékoztatnak minden olyan, a (14) bekezdés a), d), g) és h) pontjában említett újabb bejelentendő információról, amely az előző jelentés továbbítása óta került a birtokukba.

(3)   Ha valamely adótervezésben közreműködő egynél több tagállam illetékes hatóságainak köteles információt szolgáltatni adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióról, ezen információkat csak a következő listában az első helyen szereplő tagállamban kell bejelentenie:

(4)   Ha a (3) bekezdés értelmében többszörös adatszolgáltatási kötelezettség keletkezik, az adótervezésben közreműködő mentesül a bejelentési kötelezettség alól, ha a nemzeti joggal összhangban bizonyítani tudja, hogy ugyanarról az információról egy másik tagállamban már bejelentést tett.

(5)   A tagállamok olyan intézkedéseket is hozhatnak, melyekkel felmentést adnak az adótervezésben közreműködőknek az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó információk bejelentése alól, amennyiben e kötelezettség az érintett tagállam nemzeti joga szerint a jogszabályban rögzített titoktartási kötelezettség megsértését eredményezné. Ilyen esetekben a tagállamok megteszik az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy az adótervezésben közreműködők késedelem nélkül értesítsék a többi adótervezésben közreműködőt, illetve – amennyiben ilyenek nincsenek – az érintett adózót a (6) bekezdés szerinti adatszolgáltatási kötelezettségeikről.

Az adótervezésben közreműködő csak annyiban jogosult az első albekezdés szerinti felmentésre, amennyiben a szakmáját meghatározó érintett nemzeti jogszabályok adta keretek között jár el.

(6)   Minden tagállam meghozza az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy az olyan esetekben, ahol egy adótervezésben közreműködő sem érintett, illetve ahol az adótervezésben közreműködő az (5) bekezdés szerinti felmentésről tájékoztatja az érintett adózót vagy egy másik adótervezésben közreműködőt, az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukciókra vonatkozó információk bejelentésére vonatkozó kötelezettség a tájékoztatást kézhez kapó másik adótervezésben közreműködőre vagy ennek hiányában az érintett adózóra háruljon.

(7)   Az adatszolgáltatási kötelezettség által érintett adózó a következők közül a legkorábbi időponttól számított 30 napon belül köteles bejelenteni az információkat: azt a napot követő nap, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció végrehajtás céljából elérhetővé vált az érintett adózó számára; azt a napot követő nap, amikor az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukció kész az érintett adózó általi végrehajtásra, vagy amikor a konstrukció végrehajtásának első lépésére az érintett adózó összefüggésében sor került.

Amennyiben valamely érintett adózó egynél több tagállam illetékes hatóságainak köteles információt szolgáltatni adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióról, ezen információkat csak a következő listában az első helyen szereplő tagállam illetékes hatóságainak kell bejelentenie:

(8)   Amennyiben a (7) bekezdés értelmében többszörös adatszolgáltatási kötelezettség keletkezik, az érintett adózó mentesül a bejelentési kötelezettsége alól, ha a nemzeti joggal összhangban bizonyítani tudja, hogy ugyanarról az információról egy másik tagállamban már bejelentést tett.

(9)   Minden tagállam meghozza az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy azon esetekben, ahol több adótervezésben közreműködő is érintett ugyanabban az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióban, ezek mindegyike köteles legyen az információkat bejelenteni.

Az adótervezésben közreműködők csak annyiban mentesülhetnek e kötelezettség alól, amennyiben a nemzeti joggal összhangban bizonyítani tudják, hogy ugyanarról a – (14) bekezdésben említett – információról egy másik adótervezésben közreműködő már bejelentést tett.

(10)   Minden tagállam meghozza az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy az olyan esetekben, ahol az érintett adózó köteles az információk bejelentésére és a szóban forgó esetben több adózó is érintett, a következő listában az első helyen szereplő adózó legyen köteles az információknak a (6) bekezdéssel összhangban történő bejelentésére:

Az érintett adózók csak annyiban mentesülhetnek e kötelezettség alól, amennyiben a nemzeti joggal összhangban bizonyítani tudják, hogy ugyanarról a – (14) bekezdésben említett – információról egy másik érintett adózó már bejelentést tett.

(11)   Minden tagállam hozhat olyan intézkedéseket is, melyek annak előírásához szükségesek, hogy minden érintett adózó bejelentse a konstrukció használatával összefüggő információkat az adóhatóságnak minden olyan év vonatkozásában, amikor a konstrukciót használják.

(12)   Minden tagállam meghozza az annak előírásához szükséges intézkedéseket, hogy az adótervezésben közreműködők és az érintett adózók bejelentsék az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó azon határokon átnyúló konstrukcióval kapcsolatos információkat, amelyek végrehajtásának első lépésére ezen irányelv hatálybalépése és alkalmazásának kezdő időpontja között került sor. Az adótervezésben közreműködőknek, illetve az érintett adózóknak az adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló ilyen konstrukciókkal kapcsolatos információkat 2020. augusztus 31-ig kell bejelenteniük.

(13)   Annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol e cikk (1)–(12) bekezdésének értelmében az információkat bejelentették, automatikus információcsere keretében, a 21. cikk értelmében elfogadott gyakorlati intézkedésekkel összhangban az összes többi tagállam illetékes hatósága számára köteles továbbítani az e cikk (14) bekezdésében meghatározott információkat.

(14)   A tagállam illetékes hatósága által az (13) bekezdés szerint továbbítandó információk – értelemszerűen – a következők:

(15)   Az a tény, hogy az adóhatóság nem reagál egy adatszolgáltatási kötelezettség alá tartozó, határokon átnyúló konstrukcióra, önmagában nem jelenti a szóban forgó konstrukció érvényességének elfogadását vagy adóügyi megítélését.

(16)   Az e cikk (13) bekezdésében említett információcsere elősegítése érdekében a Bizottság meghozza az e cikk végrehajtásához szükséges gyakorlati intézkedéseket, ideértve – a 20. cikk (5) bekezdése szerinti formanyomtatvány létrehozását célzó eljárás részeként – az e cikk (14) bekezdésében meghatározott információk közlésének standardizálására irányuló intézkedéseket is.

(17)   A Bizottság nem kap hozzáférést a (14) bekezdés a), c) és h) pontjában említett információkhoz.

(18)   Az automatikus információcserére az azon negyedévet követő hónapon belül kell sort keríteni, amelyben az információkat bejelentették. Az első információkat 2020. október 31-ig kell közölni.”

3.

A 20. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A Bizottság a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban formanyomtatványokat fogad el a nyelvhasználati szabályokkal együtt, a következő esetekre vonatkozóan:

Az említett formanyomtatványokon közlendő adatok köre nem terjedhet túl az információcsere keretében közlendő, a 8a. cikk (6) bekezdésében és a 8ab. cikk (14) bekezdésében felsorolt elemeken, valamint az olyan egyéb, ezen elemekhez kapcsolódó adatmezőkön, amelyek kitöltése a 8a., illetve a 8ab. cikkben foglalt célok eléréséhez szükséges.

Az első albekezdésben említett nyelvhasználati szabályok nem akadályozhatják meg azt, hogy a tagállamok az Unió bármely hivatalos nyelvén közöljék a 8a. és 8ab. cikkben említett információkat. Az említett nyelvhasználati szabályok ugyanakkor előírhatják, hogy az Unió egy másik hivatalos nyelvén meg kell küldeni ezen információk legfontosabb elemeit.”;

4.

A 21. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(5)   A 8a. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt automatikus információcsere céljából a Bizottság 2017. december 31-ig kidolgoz egy biztonságos tagállami szintű központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattárat az említett bekezdések keretében közlendő információk rögzítésének céljára, és ahhoz műszaki és logisztikai támogatást is biztosít.

A 8ab. cikk (13), (14) és (16) bekezdésében előírt automatikus információcsere céljából a Bizottság 2019. december 31-ig kidolgoz egy biztonságos tagállami szintű központi adóügyi közigazgatási együttműködési adattárat az említett bekezdések keretében közlendő információk rögzítésének céljára, és ahhoz műszaki és logisztikai támogatást is biztosít.

Valamennyi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának hozzáféréssel kell rendelkeznie az említett adattárban rögzített információkhoz. Az említett adattárban rögzített információkhoz továbbá – a 8a. cikk (8) bekezdésében és a 8ab. cikk (17) bekezdésében foglalt korlátok között – a Bizottságnak is hozzáféréssel kell rendelkeznie. A Bizottság a szükséges gyakorlati intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárás keretében fogadja el.

Az említett biztonságos központi adattár üzembe helyezéséig a 8a. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 8ab. cikk (13), (14) és (16) bekezdésében előírt automatikus információcserét az e cikk (1) bekezdésével és az alkalmazandó gyakorlati intézkedésekkel összhangban kell végrehajtani.”

5.

A 23. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A tagállamok évenkénti értékelést nyújtanak be a Bizottságnak a 8., a 8a., a 8aa. és a 8ab. cikkben említett automatikus információcsere hatékonyságáról, valamint a gyakorlatban elért eredményekről. A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján meghatározza az említett évenkénti értékelés közlésének formáját és kritériumait. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 26. cikk (2) bekezdésében említett eljárás keretében kell elfogadni.”

6.

A 25a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25a. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az ezen irányelv alapján elfogadott, a 8aa. és a 8ab. cikkre vonatkozó nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.”;

7.

A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk

Jelentéstétel

(1)   A Bizottság 2013. január 1. után ötévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról.

(2)   A tagállamok és a Bizottság 2020. július 1-jét követően kétévente értékelik a IV. melléklet helytállóságát, és a Bizottság erről jelentést nyújt be a Tanácsnak. Az említett jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.”

8.

Az irányelv kiegészül a IV. melléklettel, amelynek szövegét ezen irányelv melléklete tartalmazza.

5.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 139/14

(1)

Szubvencióellenes vizsgálatot követően a Bizottság az (EU) 2015/309 végrehajtási rendelettel (2) végleges kiegyenlítő vámokat vetett ki a Törökországból származó egyes szivárványos pisztrángok behozatalára (a továbbiakban: hatályban levő intézkedések).

(2)

2017. március 13-án az Égei-tengeri Exportőrök Szövetsége (Aegean Exporters Association, a továbbiakban: kérelmező) a kiegyenlítő intézkedések részleges időközi felülvizsgálatára irányuló kérelmet nyújtott be.

(3)

A kérelem bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy a közvetlen termelési támogatások végrehajtásának 2016. évi átalakításával jelentősen csökkent Törökországban a pisztrángtermelői támogatások szintje, és emiatt a támogatások ellensúlyozásához a továbbiakban már nincs szükség az intézkedésekre. A kérelmező ezenkívül azt állította, hogy jellegét tekintve a változás tartós. A kérelmező szerint mindezekből az következik, hogy a hatályban levő intézkedéseket felül kell vizsgálni.

(4)

Miután a Bizottság megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a részleges időközi felülvizsgálat megindításához, 2017. július 20-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 19. cikke szerinti részleges időközi felülvizsgálat megindítását.

(5)

A felülvizsgálati időszak a 2016. július 1-jétől2017. június 30-ig tartó időszakra terjedt ki. A Bizottság ezenkívül annak értékeléséhez, hogy az eredeti vizsgálat óta csökkent-e a pisztrángtermelők támogatása, és hogy tartós jellegű volt-e a változás, azt is elemezte, hogy miként alakult a Törökország által nyújtott pisztrángtermelői támogatások teljes összege az eredeti vizsgálati időszak (azaz a 2013. január 1-jétőldecember 31-ig tartó időszak) óta.

(6)

A részleges időközi felülvizsgálat megindításáról a Bizottság értesítette a kérelmezőt, az ismert törökországi exportáló termelőket, az uniós termelőket, a tudomása szerint érintett felhasználókat és kereskedőket, az uniós termelőket képviselő társulásokat, valamint Törökország hatóságait.

(7)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek.

(8)

Két érdekelt fél beadványában a hatályban levő intézkedések fenntartásának szükségessége mellett szállt síkra. A felek egyike a Dán Akvakultúra-szövetség (az eredeti vizsgálatbeli panaszos) volt, amely azt az álláspontot képviselte, hogy nem teljesülnek az alaprendelet 19. cikkének feltételei. Állítása szerint egyrészről a kérelemben szereplő információk hiányosak és nem tükrözik híven a Törökországban működő pisztrángtermelők támogatásának helyzetét, másrészről a Törökország által bevezetett változtatások nem tekinthetők „tartós jellegűeknek”. A másik fél egy spanyolországi akvakultúra-szövetség volt, amely azt állítva, hogy a törökországi behozatal árai alacsonyabbak az uniós pisztrángtermelők által alkalmazott áraknál, szintén amellett érvelt, hogy a kiegyenlítő intézkedéseket fenn kell tartani.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette, hogy az exportáló termelők nagy száma miatt az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt végezhet az exportáló termelők körében.

(10)

Annak érdekében, hogy a Bizottság eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, felkérte a Törökországban működő összes ismert exportáló termelőt az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Ezenfelül a Török Köztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét is felkérte, hogy amennyiben vannak a vizsgálatban való részvétel iránt esetlegesen érdeklődő más exportáló termelők, nevezze meg őket és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat összesen több mint hetven törökországi vállalatnak küldte meg a Bizottság.

(11)

Huszonhét exportáló termelő nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy szerepeljen a mintában. A Bizottság az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban ideiglenesen öt exportáló termelőt/termelői csoportot vett fel a mintába: hármat a legnagyobb uniós exportvolumennel rendelkező exportáló termelők/termelői csoportok közül, továbbá két kisebb exportáló termelőt/termelői csoportot. A Bizottság a javasolt mintát reprezentatívnak találta.

(12)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Két exportáló termelői csoport – a KLC csoport és a Sagun csoport – kérte a mintába való felvételét. Mivel a KLC csoport jelentős mennyiséget exportál, az átalakított program ágazati hatásainak megfelelő vizsgálata érdekében a Bizottság úgy határozott, hogy e csoportot felveszi a mintába. A Sagun csoport (4) esetében ezzel szemben a Bizottság a vizsgálathoz rendelkezésre álló időkeret szűkössége miatt elutasította a mintába való felvételre irányuló kérést.

(13)

A végleges minta így az alábbi exportáló termelőkből/exportáló termelői csoportokból, valamint a velük kapcsolatban álló vállalatokból állt:

(14)

A végleges minta az Unióba exportált, a felülvizsgálat tárgyát képező termék felülvizsgálati időszak alatti behozatali volumenének mintegy 71 %-át fedte le. A Bizottság a mintát reprezentatívnak találta, és alkalmasnak tartotta arra, hogy segítségével megfelelő módon elemezze a Törökország által bevezetett változásoknak a szóban forgó ágazatban működő vállalatok összességére gyakorolt hatásait.

(15)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy értékelje a közvetlen támogatásokra vonatkozó program végrehajtásának a Törökország általi átalakításából eredő hatásokat.

(16)

A Bizottság kérdőíveket küldött a mintában szereplő hat exportáló termelőnek/termelői csoportnak, valamint Törökországnak. E felek mindegyike hiánytalanul kitöltve benyújtotta a kérdőíveket.

(17)

A Bizottság a mintában szereplő egyik exportáló termelői csoport – nevezetesen az Alima csoport – telephelyein ellenőrző látogatást tett. A Bizottság emellett a törökországi hatóságokat is felkereste ellenőrző látogatás keretében. A 4.3.4. fejezetben levont következtetések alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a mintában szereplő többi vállalat esetében eltekint az ellenőrző látogatásoktól.

(18)

A Bizottság 2018. február 21-én minden érdekelt fél számára nyilvánosságra hozta a vizsgálat lényeges tényeit és szempontjait, és felkérte az érdekelt feleket, hogy 2018. március 18-ig küldjék meg írásos észrevételeiket és/vagy a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatás iránti kérelmüket.

(19)

A nyilvánosságra hozatalt követően Törökország, a kérelmező, a mintában szereplő négy exportáló termelő és a Dán Akvakultúra-szövetség nyújtott be észrevételeket. 2018. március 23-án a Bizottság, Törökország, valamint a kérelmező részvételével meghallgatásra került sor. 2018. április 16-án a Bizottság és a Dán Akvakultúra-szövetség részvételével került sor meghallgatásra.

(20)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék a Törökországból származó, jelenleg az ex 0301 91 90, ex 0302 11 80, ex 0303 14 90, ex 0304 42 90, ex 0304 82 90 és ex 0305 43 00 KN-kódok (TARIC-kódok: 0301919011, 0302118011, 0303149011, 0304429010, 0304829010 és 0305430011) alá tartozó szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) alábbi kiszerelései:

(a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(21)

A Bizottság az eredeti vizsgálat során arra a következtetésre jutott, hogy az Unióban termelt termékek és a Törökországban termelt termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termékek.

(22)

Az eredeti vizsgálat alkalmával a Bizottság több olyan intézkedést is megvizsgált, amelyek az eredeti vizsgálati időszakban (2013-ban) gazdasági előnyhöz juttatták vagy juttathatták a pisztrángot exportáló törökországi termelőket (lásd az ideiglenes kiegyenlítő vámok kivetéséről szóló 1195/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (5) (37) preambulumbekezdését).

(23)

A törökországi pisztrángtermelők az eredeti vizsgálati időszakban elsősorban közvetlen, az összes pisztrángtermelő által igénybe vehető, kilogrammalapú támogatásokban részesültek, amelyek 7–9,6 % közötti mértékeket értek el. Ezenfelül két, az eredeti vizsgálat mintájában szereplő vállalatnak támogatott hiteleket is folyósítottak. A Bizottság megállapította, hogy a támogatott hitelek révén az egyik vállalat (Kilic) 0,1 %-os, a másik vállalat (Özpekler) pedig 0,3 %-os mértékű támogatásban részesült.

(24)

A Bizottság megállapításai szerint a megvizsgált többi támogatási intézkedés az eredeti vizsgálati időszakban vagy egyáltalán nem járt gazdasági előnnyel, vagy elhanyagolható mértékű gazdasági előnyt eredményezett. A pisztrángtermelőkre vonatkozóan bevezetett intézkedések következésképp elsősorban a közvetlen támogatásokat egyenlítették ki.

(25)

A pisztrángtermelők eredeti vizsgálati időszakbeli (2013. évi) közvetlen támogatásai a 2013. évi mezőgazdasági támogatásokról szóló, 2013. március 7-i 2013/4463. sz. rendeleten (a továbbiakban: 2013. évi rendelet) alapultak. E rendelet a 2013-ban termelt pisztrángokra vonatkozott.

(26)

A 2013. évi rendelet értelmében minden olyan pisztrángtermelő támogatásban részesült, amely valamely haltenyésztési egység használatához érvényes termelési engedéllyel rendelkezett. A termelési engedélyek egyaránt vonatkozhatnak tengeri, víztározókban történő, illetve belvízi termelésre. Egy adott pisztrángtermelő akár több termelési engedéllyel (haltenyésztési egységgel) is rendelkezhetett ugyanarra a tározóra vagy tengerterületre. A 2013. évi rendelet alapján a szóban forgó engedélyek mindegyike után, a következő határok alkalmazása mellett járt termelési támogatás: 250 tonna éves termelésig a pisztrángtermelők a pisztrángok kilogrammjára számítva 0,65 török lírát (TRY) kaptak minden egyes termelési engedélyük után, 251 és 500 tonna termelés között a pisztrángtermelők ennek az összegnek a felét (0,325 TRY/kg) kapták, 500 tonnás termelés felett pedig nem kaptak támogatást.

(27)

Törökországban a pisztrángtermelés támogatását éves alapon, kormányrendelettel szabályozzák. A rendelet a törökországi akvakultúrás termelés alapfeltételeit, valamint az ágazatnak nyújtható támogatások mértékeit határozza meg. A rendelet végrehajtása során követendő elvek és eljárások részleteit az Élelmezési, Földművelési és Állattenyésztési Minisztérium éves rendszerességgel közzétett közleményei állapítják meg.

(28)

mivel a felülvizsgálati időszak 2016 második félévére és 2017 első félévére terjedt ki, a Bizottság először a pisztrángtermelőknek 2016-ban és 2017-ben nyújtott, illetve nyújtandó támogatások mértékeit és feltételeit vizsgálta meg (lásd a 4.2. fejezetet).

(29)

A második lépésben a Bizottság azt elemezte, hogy összességében miként alakultak a Törökország által az eredeti vizsgálat óta nyújtott támogatások összegei (lásd a 4.3. fejezetet). Harmadik lépésként a Bizottság felmérte, hogy a támogatás szintje jelentős mértékben megváltozott-e, és hogy a változás tartós jellegűnek tekinthető-e (lásd a 4.4. fejezetet).

(30)

2016-ban a pisztrángtermelők a 2016. évben nyújtandó mezőgazdasági támogatásokról szóló 2016/8791. sz. rendelet (6) (a továbbiakban: 2016. évi rendelet) alapján részesültek támogatásban. A nyújtandó támogatások feltételeit az akvakultúra támogatásáról szóló 2016/33. sz. közlemény (7) részletezte.

(31)

Jóllehet a támogatások török lírában megadott kilogrammonkénti mértékei nem változtak 2013-hoz képest, az újonnan beillesztett 4.16. cikk kizárta a támogatásból azokat a halgazdaságokat, amelyek engedélyei „egyazon, a Minisztérium által kijelölt potenciális területre, egyazon víztározóra vagy egyazon zónában elhelyezkedő regionális víztározóra” vonatkoztak.

(32)

Az eredeti vizsgálati időszakbeli szabályozással szemben e cikk értelmében ha egy pisztrángtermelő, azaz egyetlen személy vagy vállalkozás/vállalat több termelési engedéllyel (vagy „haltenyésztési egységgel”) rendelkezik egy adott, a Minisztérium által kijelölt potenciális tengerterületre, egy adott víztározóra vagy egy adott régió víztározóira vonatkozóan, akkor ezek az engedélyek vagy haltenyésztési egységek a szóban forgó vállalat esetében egyetlen engedélynek, illetve egységnek minősülnek, és a közvetlen támogatást is ennek megfelelően kell kifizetni. A kérelmező állítása szerint e cikk miatt lecsökkent a támogatásra jogosult termelési volumen, és jelentősen visszaestek a pisztrángtermelőknek folyósított támogatások. A Bizottság ugyanakkor megállapította, hogy a szóban forgó kikötés két korlátozást is magában foglal.

(33)

Egyfelől: a Törökország által benyújtott adatok alapján a vizsgálat kimutatta, hogy a 2016. évi rendelet 4.16. cikkében megfogalmazott korlátozás csak a víztározóbeli vagy tengeri pisztrángtermelést érinti, a belvízi termelést – amely a Törökországtól kapott információk szerint (8) a teljes pisztrángtermelés mintegy 20 %-át adja – azonban nem. A nyilvánosságra hozatalt követően Törökország emellett azt is megerősítette, hogy összességében a termelőegységek (halgazdaságok) 65 %-a található belvízi területeken, és mindössze 35 %-a működik víztározókban vagy tengeri terülteken.

(34)

Ennek megfelelően a 2016. évi rendelet 4.16. cikkében előírt korlátozás a pisztrángtermelés 20 %-ára, illetve a termelőegységek vagy halgazdaságok 65 %-ára semmilyen hatást sem gyakorolt. Ez volt a helyzet például a mintában szereplő egyik vállalat, a Mittos esetében, amelynek pisztrángot termelő saját halgazdasága belvízi területen működött. Ezenkívül a mintában szintén szereplő Özpekler csoport különböző víztározókban rendelkezett halgazdaságokkal. Következésképp – az említett vállalatok/vállalatcsoportok által benyújtott (és kormányzati szinten ellenőrzött) információk szerint – e vállalatok 2016-ban, amikor az új szabályozás már hatályos volt, ugyanannyi (az egyik esetben hat, a másik esetben pedig három) termelési engedély után voltak jogosultak támogatásra, mint 2015-ben, azaz a jogszabályi változás előtt. E vállalatokra tehát a jogszabályi változás nem gyakorolt jelentős hatást.

(35)

Másfelől: a korlátozás jogi személyenként volt értendő, vagyis az egymással kapcsolatban álló vállalatok alkotta csoportoknál minden egyes vállalat jogosult volt támogatást igényelni a rendeletben rögzített felső határok erejéig. Ez azt jelentette, hogy ha egy vállalatcsoport olyan, külön jogi személyiséggel rendelkező vállalatokból állt, amelyek ugyanazon zónában rendelkeztek haltermelő gazdaságokkal (engedélyekkel), akkor a csoport minden egyes vállalata külön-külön részesülhetett támogatásokból, akkor is, ha az egymással kapcsolatban álló vállalatok halgazdaságai ugyanabban a zónában helyezkedtek el. Törökország megerősítette, hogy a mintában szereplő egyik vállalatcsoport, az Alima csoport esetében ez volt a helyzet. Az említett csoporthoz tartozó mindkét, egymással kapcsolatban álló vállalat jogosult volt támogatások igénylésére, jóllehet halgazdaságaik ugyanazon zónában helyezkedtek el.

(36)

Mindezen sajátosságok miatt a korlátozás összességében nem mérsékelte számottevően a kedvezményezettek számát. A Törökországtól kapott információk tanúsága szerint a közvetlen támogatásra jogosító halgazdálkodási engedélyek száma a 2015. évi 947-ről 2016-ban 837-re, majd 2017-ben 817-re csökkent. A (34) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az egyes vállalatokat külön-külön vizsgálva megállapítható, hogy bár néhány vállalat 2016-ban kevesebb támogatásra jogosító engedéllyel rendelkezett, mint 2015-ben, más vállalatok – így például az Özpekler csoport vagy a Mittos – ugyanannyi támogatásra jogosító engedéllyel rendelkeztek a módosítás után, mint a módosítás előtt.

(37)

A 2016. évi rendelet 4.16. cikkével bevezetett jogszabályi változás mellett Törökország ugyanezen rendelet keretében 2016. január 1-jei kezdettel egy új, a zárt rendszerű termeléshez (9) nyújtható közvetlen támogatást is bevezetett. Ennek célját a rendelet 4.16. cikke a következőképpen határozta meg: „az országban rendelkezésre álló vízkészletek maximális kihasználása az akvakultúra-termékek és különféle fajok célzottan vízszegény területeken történő tenyésztésével”.

(38)

A zárt rendszerű termelésre irányuló támogatásból a rendeletben meghatározott egyéb halfajok (például a tengeri durbincs és a farkassügér) termelői is részesülhettek. A támogatás mértékét az ilyen típusú rendszerben termelt halak kilogrammjára vetítve – a termelt halfajtól függetlenül – 0,5 TRY-ban határozták meg.

(39)

A pisztrángtermelői támogatások évente új rendeletekkel és közleményekkel történő szabályozásának gyakorlatával összhangban a 2016. évi rendeletet 2017-ben felváltotta a 2017-ben nyújtandó mezőgazdasági támogatásokról szóló 2017/10465. sz. rendelet (10) (a továbbiakban: 2017. évi rendelet). Ezenkívül a nyújtandó támogatások feltételeit az akvakultúra támogatásáról szóló 2017/38. sz. közlemény (11) részletezte.

(40)

A 2017. évi rendelet megtartotta a 4.16. cikknek a támogatásra jogosító engedélyek darabszámára vonatkozó rendelkezéseit. Ezzel egyidejűleg azonban megemelte a pisztrángtermeléshez nyújtható közvetlen támogatások mértékét. A támogatások újonnan megállapított mértékei a következők szerint alakultak:

(41)

A 2017. évi rendelet új támogatásokat is bevezetett. A Törökországtól kapott információk szerint a szóban forgó új támogatások részben az eredeti vizsgálatban kiegyenlített közvetlen támogatásokat váltották fel és egészítették ki, és a törökországi halfogyasztás növelését, a környezetvédelmi normák betartásának előmozdítását, a betegségekkel szembeni küzdelem fokozását, az élelmiszer-minőség javítását, az élelmiszer-kínálat változatosabbá tételét és az élelmiszerek nyomonkövethetőségének javítását voltak hivatottak szolgálni. Az újonnan bevezetett támogatások a következőket foglalták magukban:

(42)

Az 1 kg feletti pisztrángok termeléséhez igénybe vehető támogatások célja a termékdiverzifikáció előmozdítása volt. A támogatás mértéke 250 tonna termelésig 0,25 TRY/kg, 250 és 500 tonna termelés között pedig ennek fele (0,125 TRY/kg) volt. A támogathatósági kritériumok 4.16. cikk szerinti, a (32)–(35) preambulumbekezdésben ismertetett korlátozása a támogatások e típusára is vonatkozott.

(43)

A nyilvánosságra hozatalt követően Törökország és a kérelmező azzal érvelt, hogy az 1 kg feletti pisztrángok után járó támogatás csak az 1–1,2 kg tömegű érintett termék szempontjából releváns. Álláspontjuk szerint az érintett termék fogalma már nem terjed ki az 1,2 kg-nál nagyobb tömegű pisztrángokra. Ezen túlmenően Törökország kijelentette, hogy a 2018. évi termeléshez igénybe vehető támogatási programok feltételeit meghatározó, hamarosan közzétételre kerülő közleményében a Mezőgazdasági Minisztérium korlátozni fogja az 1,25 kg feletti pisztrángok után járó támogatást. Az 1 kg feletti pisztrángok után járó támogatást következésképp figyelmen kívül kell hagyni a pisztrángtermelőknek nyújtott támogatási összegek 2017. évi és 2018. évi alakulásának értékelésekor.

(44)

A legalább 1,2 kg tömegű, egész halként értékesített pisztrángok a Bizottság szerint sem képezik részét az érintett terméknek. Ennélfogva azok a támogatások, amelyeket ezeknek a – kizárólag más piacokra termelt – halaknak a termeléséhez nyújtanak, nem kiegyenlíthetők a jelenlegi intézkedések keretében.

(45)

Az 1–1,2 kg tömegű pisztrángok termelése viszont részesült 2017-ben a program támogatásaiból, és ezek a halak a termékkör részét képezték. Ezenkívül a 2017/38. sz. közlemény 4f. cikke alapján a haltermelők „a lehalászáskor” kapják meg a támogatást. Még ha Törökországnak szándékban állna is, hogy 2018-ban korlátozza az 1,25 kg feletti pisztrángok után járó támogatást, a rendelet jogilag nem zárja ki a más formában értékesített pisztrángok támogatását. A kapott információk szerint az ágazatban általános gyakorlat, hogy a lehalászott nagy méretű pisztrángok egy részét feldolgozzák, és mint érintett terméket – például filé formában – értékesítik. A támogatási program szóban forgó összegéből tehát részesült az érintett termék. Ezenkívül a Bizottság kizárólag azokra a releváns végeleges jogalkotási aktusokra és közigazgatási intézkedésekre támaszkodhat az elemzésekor, amelyeket az exportáló országban teljeskörűen hatályba léptettek. Mivel a 2018. évi feltételeket meghatározó közleményt még nem fogadták el, az eljárás e szakaszában a tervezett feltételek, amelyekről Törökország beszámolt, nem vehetők figyelembe. A Bizottság ennélfogva elutasította a felvetést, hogy zárja ki összesített elemzéséből a szóban forgó programot, de egyszersmind pontosította azokat a ténymegállapításait, amelyeket a program gazdasági hatása kapcsán megfogalmazott (lásd a (67) preambulumbekezdést).

(46)

A halcímkézési támogatások célja a halak nyomonkövethetőségének előmozdítása és a halminőség javítása volt. A támogatás mértéke 250 tonna termelésig 0,02 TRY/darab, 250 és 500 tonna termelés között pedig ennek fele (0,01 TRY) volt. A határok termelési engedélyekként voltak értendők. A támogathatósági kritériumok 4.16. cikk szerinti, a (32)–(35) preambulumbekezdésben ismertetett korlátozása a támogatások e típusára is vonatkozott. A halcímkézési támogatásból a rendeletben meghatározott egyéb halfajok (például a tengeri durbincs és a farkassügér) termelői is részesülhettek. A nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek ezt a ténymegállapítást nem vonták kétségbe.

(47)

A helyes gazdálkodási gyakorlathoz nyújtott támogatások egyes környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, haljóléti és nyomonkövethetőségi normák betartásához kapcsolódtak. A támogatásra való jogosultsághoz a vállalatoknak minden esetben auditáltatniuk kellett magukat. Az audit lezárását tanúsítvány kibocsátása követhette. A normák betartásának ellenőrzését kizárólag a Minisztérium által akkreditált szervezetek végezhették. A 2017. évben termelt pisztrángok termelése esetében a vállalatok 2018. március 31-ig igényelhették jogosultságuk megállapítását. A támogatás mértéke 0,25 TRY/kg volt 250 tonna termelésig. A felső határ jogi személyenként volt értendő. A nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek ezt a ténymegállapítást nem vonták kétségbe.

(48)

A 2016. évi rendelet 4.16. cikkével bevezetett jogszabályi változást követően a jelek szerint csökkent a közvetlen támogatásra jogosult pisztrángtermelési volumen. Azt azonban, hogy a szóban forgó rendelet hatálybalépése előtt alkalmazott rendszerhez képest a 2016. évi jogszabályi változás ténylegesen milyen hatást gyakorolt a támogatásra jogosult termelés volumenére és értékére, a Törökországtól kapott tájékoztatás és a rendelkezésre álló információk szerint nehéz volt megállapítani, és a hatás annak függvényében változott, hogy mekkora termelési volumen tartozott az egyes engedélyekhez.

(49)

A hatás emellett vállalatonként is eltérő volt, az egyes vállalatok termeléssel kapcsolatos konkrét helyzetétől függően. Azok a vállalatok, amelyek ugyanazon régión vagy zónán belül a korábbi rendszer alapján egynél több engedéllyel rendelkeztek, 2016-tól csak egyetlen engedély után kaphattak közvetlen támogatásokat. Ezzel szemben a többi, belvízi termeléssel foglalkozó vállalat (mint például a Mittos) vagy különböző zónákban, illetve régiókban működő vállalat (köztük az Özpekler csoport) amiatt, hogy egynél több engedéllyel rendelkezett, ugyanolyan, vagy esetenként magasabb szintű közvetlen támogatásokban részesült, mint 2016 előtt. Továbbá, mivel a 2016. évi rendelet 4.16. cikke a korlátozást jogi személyenként határozta meg, a vállalatcsoportok esetében a jogszabályi változás hatását a csoportstruktúra is meghatározta. Ebből adódóan, míg a jogszabályi változás az olyan vállalatcsoportokat, mint a GMS csoport és a KLC csoport, igen érzékenyen érintette, addig az olyan vállalatok vagy vállalatcsoportok, mint az Alima, a Mittos és az Özpekler, vagy mint a teljes vállalati kör több mint 65 %-át alkotó kisvállalatok, csak mérsékelten vagy egyáltalán nem érzékelték a változás hatását.

(50)

Ezenkívül a Bizottság megállapításai szerint 2017-ben nőtt a pisztrángtermelői közvetlen támogatások tényleges mértéke (lásd a (40) preambulumbekezdést). A 2016. évi és 2017. évi rendeletek ezenfelül több új, a pisztrángtermelők által igénybe vehető támogatást is bevezettek (lásd a 4.2.1. és a 4.2.2. fejezetet).

(51)

Így lehetséges ugyan, hogy a 2016-ban bevezetett korlátozások csökkentették a közvetlen támogatások révén nyújtott támogatást, de Törökország ezzel párhuzamosan új támogatásokat vezetett be és/vagy módosította a meglévő támogatási intézkedéseket. Az egyik központi kérdés tehát az volt, hogy a megnövelt mértékű közvetlen támogatások és az újonnan bevezetett támogatások nem ellensúlyozzák-e a 2016. évi rendelettel bevezetett korlátozást. Ha ez beigazolódik, akkor az össztámogatás szintje elérheti vagy meghaladhatja a támogatásnyújtásnak az eredeti kiegyenlítő vámok kivetésekor kiszámított szintjét. Még ha egy termelőnek szerényebb mértékű gazdasági előnye származott is 2016-ban a közvetlen támogatásokból amiatt, hogy engedélyeit vagy haltenyésztési egységeit egyetlen engedélyként vagy egységéként vették figyelembe, e változás nem okvetlen eredményezett a 2016. évi jogszabályi változás előtti helyzethez képest alacsonyabb szintű össztámogatást (lásd a (62)–(65) preambulumbekezdést).

(52)

A Bizottság ezért úgy vélte, hogy értékelésének egyrészt az összes olyan támogatási intézkedés hatására ki kell terjednie, amelyből a Törökországban működő pisztrángtermelők részesülhettek (vagy a jövőben részesülhetnek), másrészt pedig országos szinten a támogatások teljes összegét is meg kell vizsgálnia. A Bizottság ebből adódóan nem azt vizsgálta, hogy a jogszabályi változás a mintában szereplő egyes vállalatokra külön-külön milyen konkrét hatást gyakorolt a vizsgálati időszakban, hanem átfogó értékelést végzett, azzal együtt, hogy következtetéseit ellenőrzésképp a mintában szereplő exportáló termelőktől kapott információkkal is összevetette.

(53)

A nyilvánosságra hozatalt követően Törökország és a kérelmező azt állította, hogy a Bizottságnak újra ki kell számítania a mintában szereplő egyes vállalatokhoz tartozó támogatáskülönbözeteket. A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással. A kérelmező kérése szerint ismét fel kell mérni az összes törökországi pisztrángtermelő számára elérhető támogatások szintjének a 2016. évi jogszabályi változást követő csökkenését. Mivel országos szinten a körülmények nem változtak meg tartós jelleggel, a Bizottság indokolatlannak tartotta a kapcsolódó egyedi támogatási összegek kiszámítását. A jelek szerint a végrehajtott változtatások nem elegendőek annak bizonyításához, hogy a támogatások összege jelentős mértékben és tartós jelleggel megváltozott. Ezenkívül a támogatásnyújtás országos szintű elemzése és a támogatások 2018. évi becsült összegeinek vizsgálata is ugyanezt a következtetést erősítette meg.

(54)

A pisztrángtermelőknek 2013 és 2016 között nyújtott támogatások összegei a következők szerint alakultak:

Táblázat

A pisztrángtermelőknek nyújtott közvetlen támogatások

(55)

A pisztrángtermeléshez nyújtott teljes támogatási összeg 2013 és 2016 között 37 %-kal csökkent.

(56)

A támogatási összegben a legnagyobb mértékű (20 %-os) csökkenés 2013 és 2015 között, azaz még a 2016. évi rendelettel bevezetett jogszabályi változás előtt következett be. Az említett időszakban tapasztalt csökkenés megfelelt a pisztrángtermelés ugyanezen időszakbeli visszaesésével (17 %).

(57)

A támogatási összeg 2015 és 2016 (a változás előtti és utáni év) viszonylatában 20,6 %-kal csökkent.

(58)

A pisztrángtermelőknek 2016-ban nyújtott közvetlen támogatások tényleges teljes összege 39 762 389 TRY-t tett ki.

(59)

Az ellenőrzések idején még nem zárult le az összes olyan támogatási intézkedés végrehajtása, amelyből a pisztrángtermelők 2017-ben részesülhettek. Emiatt a Bizottság az ideiglenes ténymegállapításaihoz a 2017. évi költségvetési előrejelzés egyes intézkedésekre vonatkozó összesített adatait vette alapul.

(60)

A közvetlen támogatásokra elkülönített költségvetés 2017-ben 52 500 000 TRY-t tett ki. Az ellenőrzések során Törökországtól kapott előzetes tájékoztatás alapján a költségvetésnek várhatóan 90 %-a (47 250 000 TRY) kerül kifizetésre.

(61)

A 2017-ben újonnan bevezetett támogatási intézkedések tervezett költségvetése ezen felül értendő és a következőképpen oszlik meg:

(62)

A zárt rendszerű termelésre, a halcímkézésére és a helyes gazdálkodási elvek követésére elkülönített költségvetésből más fajok – például a tengeri durbincs és a farkassügér – termeléséhez igénybe vehető támogatásokat is fedeztek. A Törökországtól az akvakultúrás termelés 2016. évi összvolumenére vonatkozóan kapott statisztikai adatok alapján a jogosult haltermelésen belül a pisztrángtermelés 41,2 %-os részarányt képviselt.

(63)

A Bizottság a költségvetési előrejelzésből és a 90 %-os kifizetési rátából kiindulva, továbbá annak alapján, hogy néhány intézkedés a pisztrángon kívül más fajok termeléséhez is igénybe vehető, elsőre úgy becsülte, hogy a pisztrángtermelői támogatások teljes összege 2017-ben meghaladhatja az 50 millió TRY-t. Ez a becslés a Törökország által benyújtott információkon alapult, amelyek szerint a közvetlen támogatásokra elkülönített költségvetésnek várhatóan 90 %-a kerül majd kifizetésre. A Bizottság a 2017-ben újonnan bevezetett támogatási intézkedések (lásd a (61) preambulumbekezdést) támogatási összegének kiszámításához ugyanezt a százalékos értéket alkalmazta. Végezetül: a Bizottság minden olyan költségvetési sor esetében, amelynél a jogosultság más halfajokra is vonatkozott (azaz a zárt rendszerű termeléshez, az 1 kg feletti pisztrángok termeléséhez, a halcímkézéshez és a helyes gazdálkodási gyakorlathoz nyújtott támogatások esetében), a pisztrángtermelés támogatásra jogosult haltermelésen belüli részarányaként a 41,2 %-os értéket alkalmazta.

(64)

A nyilvánosságra hozatalt követően Törökország és a kérelmező kijelentette, hogy a zárt rendszerű termelés után járó támogatásból és a halcímkézési támogatásból 2017-ben egyetlen törökországi pisztrángtermelő sem részesült, aminek hátterében mindenekelőtt a kezdeti beruházási költségek és a két intézkedés nehézkes gyakorlati alkalmazása áll. A helyes gazdálkodási gyakorlat támogatásából származó gazdasági előny 2017-ben legfeljebb mindössze 592 250 TRY-t tehetett ki, a tényleges kifizetés pedig a tervezett költségvetés 83 %-a volt, szemben a törökországi hatóságok 90 %-os eredeti becslésével.

(65)

A Bizottság belegyezett abba, hogy mindezeknek megfelelően a pisztrángtermelőknek 2017-ben ténylegesen nyújtott összegek alapján újra kiszámítsa a pisztrángtermelői támogatások teljes összegét. A támogatási intézkedésekhez tartozó új összegeket alapul véve a pisztrángtermelői támogatások 2017. évi teljes összege mintegy 48,5 millió TRY-t tett ki.

(66)

Törökország emellett azzal érvelt, hogy az 1 kg feletti pisztrángokra vonatkozó támogatási programot figyelmen kívül kell hagyni a pisztrángtermelőknek jutatott gazdasági előny kiszámításakor. A meghallgatáson bemutatott számításai szerint az érintett termék termeléséhez nyújtott támogatások 2017. évi összege így hozzávetőleg 43 millió TRY-t tenne ki.

(67)

A Bizottság ugyanakkor erről a programról megállapította, hogy három különböző típusú pisztráng után vehető igénybe: 1. az 1–1,2 kg tömegű pisztrángok után; 2. az 1,2 kg feletti pisztrángok után, amelyek akár érintett termékké is feldolgozhatók; valamint 3. az érintett termék piacától különböző piacra kerülő, 1,2 kg feletti pisztrángok után. Mivel a támogatás költségvetésének felosztásához nem állnak rendelkezésre pontos adatok, a Bizottság nem tudta kiszámítani, hogy a három típushoz külön-külön pontosan mekkora összeg tartozik. Ezzel együtt a végső következtetésen még az sem változtatna, ha e támogatást 100 %-ban a harmadik típusra vennék igénybe, és így az semmilyen hatást sem gyakorolna az érintett termékre. A 2017. évi 43 millió TRY tulajdonképpen még mindig 4 millió TRY-val magasabb a 2016. évi összegnél. Ez a növekmény jelentős részben semlegesítené a hatását annak a 2016. évi csökkenésnek, amelyet a kérelmező az intézkedések felülvizsgálatát igazoló változásként megjelölt.

(68)

A pisztrángtermelői támogatások az eredeti vizsgálati időszak (2013) és 2016 között 37 %-kal csökkentek. A támogatási összegek 2013-tól tapasztalt csökkenése azonban nemcsak a 2016. évi jogszabályi változással, hanem a pisztrángtermelés általános visszaesésével (lásd az (54) preambulumbekezdésben az 1. táblázatot) is összefüggésben állt. A pisztrángtermelői támogatások szintje 2016 után ismét emelkedett.

(69)

2017-ben a pisztrángtermelői támogatások teljes összege 43–48,5 millió TRY-t ért el. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy 2016 óta a támogatások összege egyre közelebb kerül a jogszabályi változás előtti összeghez.

(70)

A Bizottság ennélfogva arra jutott, hogy a meglévő támogatásoknak a 2016. évi jogszabályi változást követő csökkenése átmeneti volt, és hogy a teljes támogatási összegek, csakúgy mint az egy tonna termelés után járó támogatások, 2016 óta újra emelkednek.

(71)

A 4.3.4. fejezetben ismertetett következtetések alapján a Bizottság tehát fenntartotta azt az álláspontját, hogy a pisztrángtermelői támogatások 2016. évi csökkenése csak átmeneti jelenség volt. Ezenkívül, mivel a támogatási feltételeket és a támogatások mértékét Törökország évente felülvizsgálta, a Bizottság azon álláspontja mellett is kitartott, hogy a bevezetett változtatások nem tekinthetők tartósnak, különösképpen azért, mert:

Ezenfelül a Bizottság becslése szerint a pisztrángtermelői támogatások teljes összege 2018-ban akár az 56 millió TRY-t is elérheti, azaz hozzávetőleg 6 millió TRY-val meghaladhatja a 2015. évi – a jogszabályi változás előtti utolsó évben folyósított – összeget (12).

(72)

A nyilvánosságra hozatalt követően Törökország és a kérelmező azt állította, hogy a betegségekkel szembeni küzdelemhez 2018-ban bevezetett növendékhal-tartási támogatás nem kapcsolódik az érintett termékhez. Állításukat a felek mindazonáltal nem támasztották alá bizonyítékokkal. A Bizottság meglátása szerint egyetlen konkrét érv sem szólt amellett, hogy a támogatás nem kapcsolódik az érintett termékhez. Kiemelendő, hogy az új támogatási intézkedést az ellenőrző látogatáskor még a Mezőgazdasági Minisztérium is a pisztrángtermelői támogatások közé sorolta. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(73)

A nyilvánosságra hozatalt követően Törökország és a kérelmező azt is felvetette, hogy a zárt rendszerű termelés után járó támogatást és a halcímkézési támogatást ki kell zárni az értékelésből, mivel azokat egyfelől 2017-ben nem vették igénybe, másfelől pedig alkalmazásuk költséges és gyakorlati szempontból nehézkes volt (lásd a (64) preambulumbekezdést). Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy a halcímkézéshez 250 tonna termelésig igénybe vehető támogatás mértéke 2017-ben 0,02 TRY/darab volt, amely azonban 2018-ban a jelek szerint 0,03 TRY-re nőtt. (13) Ez arra utal, hogy Törökország egyre vonzóbbá teszi az intézkedéseket. A Bizottság ennélfogva elutasította azt az érvet, hogy a szóban forgó új támogatási intézkedéseket ki kell zárni a 2018. évi, illetve a közeljövőbeli támogatásokra vonatkozó becslésekből.

(74)

Ezenkívül a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján a pisztrángtermelőknek előzetes beruházásokat kell végrehajtaniuk és/vagy auditon kell részt venniük ahhoz, hogy üzleti gyakorlatukat az újonnan bevezetett támogatási intézkedések támogathatósági kritériumaihoz igazítsák. Követkésképp, még ha az említett intézkedésekre elkülönített költségvetést nem is használják fel az alkalmazás első évében (éveiben), akkor is valószínűsíthető, hogy a következő évekre, amikorra a vállalatok a finanszírozási jogosultság megszerzéséhez már átalakították tevékenységeiket, fokozottabb felhasználás lesz jellemző.

(75)

Végezetül Törökország és a kérelmező szerint a Bizottságnak figyelembe kell vennie a török líra elmúlt évekbeli gyengülését (90 %). Meglátásuk szerint a leértékelődés tartós jellegű volt.

(76)

A Bizottság nem értett egyet az állítással. A török líra szabadon átváltható, ingadozó árfolyamú valuta, amelynek leértékelődése nem tudható be Törökországnak. Ezenkívül adott időszakban az átváltási árfolyamok ugyan alakulhatnak egy bizonyos tendencia mentén, de egy másik időszakot már akár egy ezzel ellentétes irányú változás is jellemezhet. Ennélfogva nincs olyan jellegű stabilitás és kiszámíthatóság, amelyek miatt a körülmények megváltozása tartósnak minősülne.

(77)

Az említett szempontok alapján a Bizottság fenntartotta azt az álláspontját, hogy a közvetlen támogatások végrehajtási rendszerét a jogalap, a támogathatósági kritériumok és a tényleges támogatási összegek folytonos változása jellemzi. Még ha a 2018. évi tényleges összegek el is térnek a Bizottság becsléseitől, a támogatási intézkedések végrehajtási rendszere olyan, folyamatosan változó rendszer, amely miatt e változások nem tekinthetők tartós jellegűnek. A Bizottság ezzel összefüggésben azt az álláspontját is fenntartotta, hogy a támogatásnyújtás 2013 és 2016 közötti csökkenése csak átmeneti jellegű változás volt, mivel a 2017. évi és a 2018. évi támogatási összegek a becslések alapján a 2013. évihez hasonló szintet érnek el. A Bizottság így arra, a kérelmező állításának ellentmondó következtetésre jutott, hogy a 2016-ban tapasztalt csökkenés nem tekinthető tartós jellegűnek.

(78)

A Törökországban működő pisztrángtermelőknek szóló közvetlen támogatások végrehajtásának változásaira vonatkozó következtetések alapján, továbbá e változások nem tartós jellege miatt a részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelmet a Bizottság megalapozatlannak tartotta, aminek következtében a részleges időközi felülvizsgálatot meg kell szüntetni.

(79)

Következésképp az (EU) 2015/309 végrehajtási rendelettel bevezetett, jelenleg hatályban lévő intézkedéseket fenn kell tartani.

(80)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a vizsgálatot meg kívánja szüntetni. A felek számára meghatározott idő állt rendelkezésre arra, hogy a tájékoztatást követően benyújtsák észrevételeiket. A beadványokat és észrevételeket a Bizottság indokolt esetben megfelelő módon figyelembe vette.

(81)

A rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,

5.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 139/25

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2017. augusztus 2-án dömpingellenes vizsgálatot indított az Egyiptomból és az Ukrajnából származó ferroszilícium Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan, és az eljárás megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A vizsgálat azt követően indult, hogy az Euroalliages (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be négy olyan uniós gyártó – konkrétan a Ferropem, a Ferroatlántica SL, az OFZ és a Huta Laziska SA – nevében, amelyeknek termelése a ferroszilícium teljes uniós termelésének több mint 90 %-át teszi ki. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott a kárt okozó dömpingre vonatkozóan, ami elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság a vizsgálat megindításáról tájékoztatta a panaszost, az Egyiptomban és Ukrajnában működő ismert exportáló gyártókat, az ismert importőröket és felhasználókat, az érintettként ismert összes többi felet, valamint Egyiptom és Ukrajna képviselőit. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy írásban ismertessék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül.

(4)

A Bizottság 2017 decembere és 2018 februárja között ellenőrző látogatásokat tett a négy uniós gyártó, az egyiptomi és ukrajnai együttműködő exportáló gyártók, valamint egy exportáló gyártóval kapcsolatban álló uniós együttműködő importőr telephelyén.

(5)

2018. február 27-i e-mailjében a panaszos arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy panaszát visszavonja.

(6)

Az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban a panasz visszavonása esetén az eljárás megszüntethető, kivéve, ha ez a megszüntetés az Unió érdekeit sértené.

(7)

A vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely arra utalna, hogy az eljárás megszüntetése sértené az Unió érdekeit. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi vizsgálatot meg kell szüntetni.

(8)

A Bizottság az érdekelt feleket ennek megfelelően tájékoztatta, és lehetőséget biztosított számukra észrevételeik megtételére. A Bizottsághoz azonban nem érkeztek olyan észrevételek, amelyek igazolnák, hogy az eljárás megszüntetése sértené az Unió érdekeit.

(9)

A Bizottság ennélfogva megállapítja, hogy az Egyiptomból és az Ukrajnából származó ferroszilícium – egy legalább 20 tömegszázalék, de legfeljebb 96 tömegszázalék szilíciumtartalommal és legalább 4 tömegszázalék vastartalommal rendelkező ferroötvözet – Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan indított dömpingellenes eljárást intézkedések bevezetése nélkül meg kell szüntetni.

(10)

Ez a határozat összhangban van az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,