I. MELLÉKLET

A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai

A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet IV. és XII. melléklete a következőképpen módosul:

1.

A IV. melléklet 4.1.1.3.1.1.1.1.1., 4.1.1.3.1.1.1.1.2. és 4.1.1.3.1.1.1.1.3. pontja helyébe a következő szöveg lép: „4.1.1.3.1.1.1.1.1. Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett tartóssági módszert kell alkalmazni, akkor a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében említett teljes távolság alatt és a teljes távolságra a romlási tényezőket az I. típusú kibocsátásvizsgálat eredményeiből kell számítani, a 4.1.1.3.1.1.1.1.2. pontban említett lineáris számítási módszernek megfelelően, annak érdekében, hogy a kibocsátás minden összetevőjére nézve megkapjuk a meredekség és az eltolódás értékét. A gyártásmegfelelőségi (CoP) szennyezőanyag-kibocsátási eredményeket az alábbi képlettel kell kiszámítani: 4-1. egyenlet: Yteljes = a (Xteljes – XCoP) + YCoP ahol: a = a meredekség értéke ((mg/km)/km) a 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. része szerinti V. típusú vizsgálat szerint meghatározva; Xteljes = tartóssági futásteljesítmény (km) a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerint meghatározva; XCoP = a gyártásmegfelelőségi vizsgálat tárgyát képező jármű futásteljesítménye az I. típusú gyártásmegfelelőségi vizsgálat időpontjában; Yteljes = a gyártásmegfelelőségi kibocsátási eredmény a szennyezőanyag-kibocsátás egyes összetevőire nézve mg/km-ben. Az átlagos gyártásmegfelelőségi eredményeknek alacsonyabbnak kell lenniük a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének A. részében meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékeknél; YCoP = az I. típusú gyártásmegfelelőségi vizsgálat tárgyát képező jármű szennyezőanyag-kibocsátási (összes szénhidrogén, CO, NOx, metántól különböző szénhidrogének és légszennyező részecskék, adott esetben) vizsgálatának eredménye a kibocsátás egyes összetevőire nézve. 4.1.1.3.1.1.1.1.2. Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott tartóssági módszert kell alkalmazni, akkor a romlási tendenciának meg kell egyeznie a meredekség 4.1.1.3.1.1.1.1.1. pont szerint meghatározott, a kibocsátás egyes összetevőire vonatkozó értékével (a), melyet úgy kell kiszámítani, hogy megfeleljen a 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. része szerinti V. típusú vizsgálatnak. A 4-1. egyenletet kell használni a szennyezőanyag-kibocsátás egyes összetevőire vonatkozó gyártásmegfelelőségi kibocsátási értékek (Yteljes) kiszámítása céljából. 4.1.1.3.1.1.1.1.3. Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott tartóssági módszert kell alkalmazni, akkor a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének B. része szerinti rögzített romlási tényezőket meg kell szorozni a gyártásmegfelelőségi vizsgálat tárgyául szolgáló jármű I. típusú vizsgálatának eredményével (Ycop), hogy megkapjuk a szennyezőanyag-kibocsátás egyes összetevőire vonatkozó átlagos gyártásmegfelelőségi kibocsátási értékeket (Yteljes).”

2.

A XII. melléklet a következőképpen módosul: a) a szöveg a következő 3.2.3.ponttal egészül ki: 3.2.3.   A funkciócsökkenések vagy működési hibák felismerése a menetcikluson kívül (pl. a motor leállítását követően) is történhet.”; b) a 3.3.2.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.3.2.2   Gyújtáskihagyás Gyújtáskihagyás a motornak az alábbiak szerint meghatározott üzemi tartományaiban: a) alsó fordulatszám-határérték: 2 500 min– 1 legkisebb fordulatszám vagy a normál alapjárati fordulatszám plusz 1 000 min– 1 fordulatszám (amelyik alacsonyabb) b) felső fordulatszám-határérték: 8 000 min– 1 legnagyobb fordulatszám vagy az I. típusú vizsgálati ciklus során előforduló legmagasabb fordulatszám plusz 1 000 min– 1 fordulatszám vagy a legmagasabb tervezett motorfordulatszám mínusz 500 min– 1 fordulatszám (amelyik alacsonyabb) c) a motor alábbi üzemi pontjait összekötő egyenes: i. az a) pontban meghatározott alsó fordulatszám-határértéknél található pont, ahol a motor bemeneti vákuuma 3,3 kPa-val alacsonyabb, mint a pozitív nyomatékvonalnál; ii. a b) pontban meghatározott felső fordulatszám-határértéknél található pont, ahol a motor bemeneti vákuuma 13,3 kPa-val alacsonyabb, mint a pozitív nyomatékvonalnál. A gyújtáskihagyás észlelésére szolgáló motorműködési tartomány a 10-1. ábrán látható. 10-1. ábra Gyújtáskihagyás észlelésére szolgáló működési tartomány Minimum (max WMTC motorfordulatszám + 1 000 min-1 ,8 000 min-1, max. névleges motor-fordulatszám – 500 min-1) Minimum (névleges alapjárat + 1 000 min–1, 2 500 min-1) 13.3 kPa 3.3 kPa Pozitív nyomatékvonal ” c) a melléklet a következő 3.10. ponttal egészül ki: 3.10.   További rendelkezések a motorleállítási stratégiákat alkalmazó járművekre 3.10.1.   Menetciklus 3.10.1.1.   A motor vezérlőrendszere által vezérelt, a motor lefulladását követő automatikus újraindításokat új menetciklusnak vagy a megkezdett menetciklus folytatásának is lehet tekinteni.”; d) az 1. függelék a következőképpen módosul: (1) a 3.2. pont helyébe a következő szöveg lép: 3.2.   Ha rendelkezésre áll, a kötelező pillanatfelvétel-adatokon túlmenően kérésre a következő jeleket kell lekérdezhetővé tenni a szabványos diagnosztikai csatlakozó soros portján keresztül, ha az információk a fedélzeti számítógép rendelkezésére állnak vagy meghatározhatóak a fedélzeti számítógép rendelkezésére álló információk felhasználásával: diagnosztikai hibakódok, a motor hűtőközegének hőmérséklete, a tüzelőanyag-szabályozó rendszer állapota (zárt hurok, nyílt hurok, egyéb), tüzelőanyag-behangolás, előgyújtás, a beszívott levegő hőmérséklete, a szívó gyűjtőcsőben uralkodó légnyomás, a légáram sebessége, a motorfordulatszám, a fojtószelepállás-érzékelő kiadott jele, a másodlagos levegő bevezetésének módja (készülék előtt, készülék után vagy atmoszférikus), a terhelés számított értéke, a jármű sebessége és a tüzelőanyag nyomása. A jeleket a 3.7. pontban megadott specifikációkon alapuló szabványos mértékegységekben kell megadni. A tényleges jeleket egyértelműen meg kell különböztetni az alapértelmezett jelektől vagy a szükségüzemmód jeleitől.”; (2) a 3.11., a 3.12. és a 3.13. pont helyébe a következő szöveg lép: 3.11.   A hiba rögzítésekor a gyártónak olyan megfelelő hibakóddal kell azonosítania a hibát, amely megfelel az ISO 15031-6:2010 »Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között a kibocsátással kapcsolatos diagnosztika tekintetében – 6. rész: Diagnosztikai hibakódok meghatározása a kibocsátással kapcsolatos rendszerdiagnosztikai kódok vonatkozásában« szabványban megadott kódoknak. Ha ez nem lehetséges, a gyártó használhatja az ISO DIS 15031-6:2010 szabványban feltüntetett diagnosztikai hibakódokat is. A hibakódok az ISO14229:2006 szabványnak megfelelően is összeállíthatók és jelenthetők. A hibakódoknak teljes körűen elérhetőnek kell lenniük a 3.9. pontnak megfelelő szabványos diagnosztikai berendezéssel. A jármű gyártójának a nemzeti szabványügyi testület rendelkezésére kell bocsátania az ISO DIS 15031-5:2011 vagy az ISO14229:2006 szabványban nem meghatározott, de e rendelettel összefüggő, valamennyi szennyezőanyag-kibocsátáshoz kapcsolódó diagnosztikai adatot, például a paraméterazonosítókat, az OBD-ellenőrzési azonosítókat és a vizsgálati azonosítókat. 3.12.   A jármű és a diagnosztikai vizsgálóműszer közötti kapcsolódást szolgáló interfésznek szabványosnak kell lennie és meg kell felelnie az ISO 19689:2016 »Motorkerékpárok és mopedek – Kommunikáció a jármű és a külső diagnosztikai berendezés között – Diagnosztikai csatlakozó és a csatlakozó elektromos áramkörök: előírások és használat« vagy az ISO 15031-3:2004 »Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között a kibocsátással kapcsolatos diagnosztika tekintetében – 3. rész: Diagnosztikai csatlakozó és a csatlakozó elektromos áramkörök: előírások és használat« szabványban előírt követelményeknek. Az előnyben részesített beépítési hely az ülés alatti hely. A diagnosztikai csatlakozó bárhol máshol történő elhelyezéséhez a jóváhagyó hatóság egyetértése szükséges, és annak a szerviz személyzete számára könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, de védeni kell a nem szakképzett személyek általi jogosulatlan beavatkozástól. A csatlakozóinterfész helyzetét egyértelműen meg kell adni a felhasználói kézikönyvben. 3.13.   Amíg a járműre vonatkozóan nem alkalmazzák az L kategóriájú járművekre vonatkozó, II. fázisú OBD-rendszert, a jármű gyártójának kérésére alternatív csatlakozóinterfész is beépíthető. Amennyiben ilyen alternatív csatlakozóinterfész beépítésére kerül sor, a jármű gyártójának költségmentesen a vizsgálóberendezések gyártói rendelkezésére kell bocsátania a járműcsatlakozó tűinek részletes kiosztását. A jármű gyártójának adaptert kell biztosítania az általános célú kiolvasóhoz. Az adapter minőségének meg kell felelnie a hivatalos szervizben való felhasználásra. Az adaptert kérésre valamennyi független gazdasági szereplő számára megkülönböztetés nélkül biztosítani kell. A gyártók észszerű és arányos díjat számíthatnak fel ezért az adapterért, annak figyelembevételével, hogy választásuk többletköltségeket okozhat az ügyfél számára. A csatlakozóinterfész és az adapter nem tartalmazhatnak olyan egyedi tervezési elemet, amelyet használat előtt jóvá kellene hagyatni vagy tanúsíttatni kellene, vagy amely általános célú kiolvasó használata esetén korlátozná a járműadatok cseréjét.”; (3) a 4.1.4. pont helyébe a következő szöveg lép: 4.1.4.    2024. január 1-je után, ha e melléklet követelményei szerint a járművet egy konkrét M ellenőrző rutinnal szerelik fel, az IUPRM-nek minden M ellenőrző rutin tekintetében legalább 0,1-nek kell lennie.”; (4) a szöveg a következő 4.1.4.1. ponttal egészül ki: 4.1.4.1   A gyártónak 2023. december 31-ig igazolnia kell a jóváhagyó hatóság számára az IUPR-meghatározás működőképességét az új járműtípusok esetében 2020. január 1-jétől, a meglévő járműtípusok esetében pedig 2021. január 1-jétől.”; (5) a 4.5. és a 4.5.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „4.5.   Általános nevező 4.5.1.   Az általános nevező olyan számláló, amely a jármű működési gyakoriságának számát méri. Az általános nevezőnek 10 másodpercen belül növekednie kell, ha a következő kritériumok egyetlen menetciklusban teljesülnek: a) a jármű indítása óta eltelt összesített idő legalább 600 másodperc, 2 440 m-nél kisebb tengerszint feletti magasság vagy 75,7 kPa-nál nagyobb környezeti nyomás és legalább 266,2 K (– 7 °C) környezeti hőmérséklet mellett; b) a jármű legalább 25 km/h sebességgel történő összesített működtetése legalább 300 másodpercet tesz ki, 2 440 m-nél kisebb tengerszint feletti magasság vagy 75,7 kPa-nál nagyobb környezeti nyomás és legalább 266,2 K (– 7 °C) környezeti hőmérséklet mellett; c) a jármű alapjáraton (azaz oly módon, hogy a vezető felengedi a gázpedált legfeljebb 1,6 km/h sebesség mellett) történő folyamatos működtetése legalább 30 másodpercig tart, 2 440 m-nél kisebb tengerszint feletti magasság vagy 75,7 kPa-nál nagyobb környezeti nyomás és legalább 266,2 K (– 7 °C) környezeti hőmérséklet mellett. Az általános nevező a tengerszint feletti magasságra, a környezeti nyomásra és a környezeti hőmérsékletre vonatkozó határértékeken kívül is növelhető.”; (6) a szöveg a következő 4.6.2.1. ponttal egészül ki: 4.6.2.1.   Azon alkatrészek vagy rendszerek meghatározott ellenőrző rutinjainak számlálóiról és nevezőiről, amelyek folyamatosan rövidzárlat vagy nyitott áramkör előfordulását ellenőrzik, nem kell adatokat szolgáltatni. A »folyamatosan« szó e pont alkalmazásában azt jelenti, hogy az ellenőrző rutin mindig be van kapcsolva, és az ellenőrizendő jel mintavételi gyakorisága legalább két minta/másodperc, valamint a rendszernek 15 másodpercen belül meg kell állapítania, hogy fennáll-e az ellenőrző rutin szempontjából releváns hiba. Ha ellenőrzési célból a számítógép bemeneti adataként szolgáló alkatrész mintavételére ritkábban kerül sor, akkor az alkatrész jelét minden egyes mintavételnél is lehet értékelni.A kimeneti alkatrészeket/rendszereket nem szükséges kizárólag az adott kimeneti alkatrész/rendszer ellenőrzése céljából aktiválni.”; (7) a 4.7.4. pont helyébe a következő szöveg lép: 4.7.4.   A fedélzeti diagnosztikai rendszer 10 másodpercen belül letiltja az általános nevező további emelkedését, ha a 4.5. pont szerinti kritérium (például a jármű sebessége, környezeti hőmérséklet, tengerszint feletti magasság, alapjárati üzem vagy üzemidő) teljesülésének meghatározására használt alkatrészben észlel működési hibát, és a megfelelő függő hibakódot eltárolja a rendszer. Az általános nevező növelése semmilyen más esetben nem tiltható le. Ha a működési hiba már nem áll fenn (például a függőben lévő kód automatikusan törlődött vagy kiolvasóval törölve lett), az általános nevező növelésének 10 másodpercen belül folytatódnia kell.”; e) a 2. függelék a következőképpen módosul: i. az 1. pontban a lábjegyzetet el kell hagyni; ii. a 2.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „2.1. Ap2-1. táblázat Az OBD I. és/vagy II. fázisában ellenőrizendő eszközök (ha vannak) áttekintése Szám Az eszköz áramköre   Az áramkör folytonossága Az áramkör optimalizáltsága Alapvető ellenőrzési követelmény Megjegyzés száma     Szint, lásd a 2.3.pontot Az áramkör feszültsége magas Az áramkör feszültsége alacsony Nyitott áramkör Az áramkör feszültsége tartományon kívül van Teljesítmény/valószínűség „Beragadt” jelszint Az eszköz nem működik/nem áll rendelkezésre   1 Ellenőrző modul (ECU/PCU) belső hibája 3             I. és II.  (1) Érzékelő (bemenet a vezérlőegységekhez) 1 Gyorsító (pedál/kar) helyzetének érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. I. és II. I. és II. I. és II.    (2) 2 Légköri nyomás érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II.   II.       3 Vezérműtengely helyzetének érzékelője 3             I. és II.   4 Forgattyústengely helyzetének érzékelője 3             I. és II.   5 Hűtőközeg hőmérséklet-érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 6 Kipufogóvezérlő szelep szögérzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 7 Kipufogógáz-visszavezetés érzékelője 1 II. II. II. II. II. II.    (4) 8 Tüzelőanyag-nyomás érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 9 Tüzelőanyag-hőmérséklet érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 10 Sebességváltó helyzetének érzékelője (potméter típusú) 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4)  (5) 11 Sebességváltás érzékelője (kapcsoló típusú) 3         II.   I. és II.  (5) 12 A beszívott levegő hőmérséklet-érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 13 Kopogásérzékelő (nem rezonancia típusú) 3             I. és II.   14 Kopogásérzékelő (rezonancia típusú) 3         I. és II.       15 Szívó gyűjtőcső abszolút nyomásának érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 16 Levegőáram-érzékelő 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 17 Motorolaj hőmérséklet-érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 18 O2-érzékelő (bináris/lineáris) jelei 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 19 Tüzelőanyag-nyomás (magas) érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 20 Tüzelőanyag-tároló hőmérséklet-érzékelője 1 I. és II. I. és II. I. és II. II. II. II.    (4) 21 Fojtószelephelyzet-érzékelő 1 I. és II. I. és II. I. és II. I. és II. I. és II. I. és II.    (2) 22 Járműsebesség-érzékelő 3         II.   I. és II.  (5) 23 Keréksebesség-érzékelő 3         II.   I. és II.  (5) Vezérlők (kimeneti vezérlőegységek) 1 Párolgáskibocsátás-csökkentő rendszer vezérlőszelepe 2 II. I. és II. II.       I. és II.  (6) 2 Kipufogóvezérlő szelep vezérlője (motoros) 3         II.   I. és II.   3 Kipufogógáz-visszavezetés vezérlője 3         II.       4 Tüzelőanyag-befecskendező 2   I. és II.         I. és II.  (6) 5 Alapjárati levegőszabályozó rendszer 1 I. és II. I. és II. I. és II.   II.   I. és II.  (6) 6 Gyújtótekercs elsődleges vezérlő áramkörei 2   I. és II.         I. és II.  (6) 7 O2-érzékelő fűtése 1 I. és II. I. és II. I. és II.   II.   I. és II.  (6) 8 Másodlagos levegőbefúvó rendszer 2 II. I. és II. II.       I. és II.  (6) 9 Vezetékes vezérlésű fojtószelep 3   I. és II.         I. és II.  (6) (3) Törölve. iii. a 2.4. pont helyébe a következő szöveg lép: 2.4.   Az áramkör-folytonosság és az áramkör-optimalizáltság ellenőrzési diagnosztikájában három hibajelenségből kettő egyesíthető, pl.: — az áramkör feszültsége magas vagy az áramkör nyitott és az áramkör feszültsége alacsony, — az áramkör feszültsége magas és az áramkör feszültsége alacsony vagy az áramkör nyitott, — a jel tartományon kívüli vagy az áramkör teljesítménye vagy jelszintje »beragadt«, — az áramkör feszültsége magas és a tartományon felüli vagy az áramkör feszültsége alacsony és a tartományon aluli.”; f) a szöveg az alábbi 3., 4. és 5. függelékkel egészül ki: „3. függelék Használat közbeni működési arány 1.   Bevezetés 1.1.   Ez a függelék az e rendelettel összhangban jóváhagyott, L3e, L5e-A és L7e-A kategóriájú járművek vonatkozásában a fedélzeti diagnosztikai rendszerek M ellenőrző rutinjának használat közbeni működési arányát (IUPR M) határozza meg. 2.   Az IUPR M ellenőrzése 2.1.   A jóváhagyó hatóság kérésére a gyártónak a típusjóváhagyáskor elfogadott formátumban tájékoztatnia kell a típusjóváhagyó hatóságot a garanciális igénybejelentésekről, a garanciális javításokról és a szervizeléskor rögzített fedélzeti diagnosztikai hibákról. Az információknak részletesen meg kell adniuk a kibocsátással kapcsolatos alkatrészek és rendszerek észlelt hibáinak gyakoriságát és lényegét. A jármű gyártási ciklusa alatt legalább egyszer be kell nyújtani egy ilyen jelentést az egyes járműmodellekről a jármű ötéves koráig terjedő időszakban vagy a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében meghatározott távolság megtételéig (amelyik hamarabb következik be). 2.2.   Az IUPR-családot meghatározó paraméterek Az IUPR-család meghatározásához az OBD-család 5. függelékben felsorolt paramétereit kell használni. 2.3.   Tájékoztatási követelmények A jóváhagyó hatóság a gyártó által biztosított információk alapján ellenőrzi az IUPR M-et. Ezen információknak különösen az alábbiakat kell magukban foglalniuk: 2.3.1. a gyártó neve és címe; 2.3.2. a gyártó által szolgáltatott információk által lefedett területekre vonatkozóan a gyártó által meghatalmazott képviselő neve, címe, telefon- és telefaxszáma, valamint e-mail-címe; 2.3.3. a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járművek modellneve(i); 2.3.4. adott esetben a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járműtípusok felsorolása, azaz az OBD és az IUPR M vonatkozásában az 5. függelék szerinti OBD-család; 2.3.5. a használatban lévő járműcsaládba tartozó, e járműtípusokra vonatkozó jármű-azonosító szám (VIN) kódjai (VIN-előtag); 2.3.6. az IUPR-családon belüli járműtípusokra vonatkozó típusjóváhagyások száma, beleértve értelemszerűen az összes kiterjesztés és területi javítás/visszahívás (átalakítás) számát; 2.3.7. a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járművek típusjóváhagyásaira vonatkozó kiterjesztések és területi javítások/visszavonások részletei (ha a jóváhagyó hatóság kéri); 2.3.8. az az időszak, amelyről a gyártó az információkat gyűjtötte; 2.3.9. a gyártó által közölt adatokban szereplő járműépítési időszak (pl. a 2017. naptári év során gyártott járművek); 2.3.10. a gyártó által az IUPR M ellenőrzésére alkalmazott eljárás, beleértve a következőket: a) a járművek helyének meghatározására használt módszer, b) a járművek kiválasztásának és elutasításának kritériumai, c) a programhoz használt vizsgálattípusok és eljárások; d) a család gyártó általi elfogadásának/elutasításának kritériumai; e) az(ok) a földrajzi terület(ek), ahol a gyártó az információkat gyűjtötte; f) az alkalmazott mintaméret és mintavételi terv; 2.3.11. az IUPR M-re vonatkozó gyártói eljárás eredményei, beleértve az alábbiakat: a) a programba felvett járművek azonosítása (függetlenül attól, hogy a járművet vizsgálták-e). Az azonosításnak a következőket kell magában foglalnia: — a modell neve, — a jármű-azonosító szám (VIN), — a használat földrajzi területe (ha ismert), — a gyártás dátuma; b) a jármű mintavételből történő kizárásának oka(i); c) mérési adatok, beleértve az alábbiakat: — a vizsgálat/letöltés időpontja, — a vizsgálat/letöltés helye, — a járműből letöltött, az 1. függelék 4.1.6. pontjában előírt összes adat, — a használat közbeni működési arány minden olyan ellenőrző rutin tekintetében, amelynek az adatait ki kell adni; 2.3.12. az IUPR M-re vonatkozó mintavétel tekintetében a következők: a) az egyes ellenőrző rutinokhoz kiválasztott valamennyi járműnél az 1. függelék 4.1.4. pontja szerinti IUPR M használat közbeni működési arányok átlaga; b) azon kiválasztott járművek százalékos aránya, amelyeknél az IUPR M az 1. függelék 4.1.4. pontjával összhangban az ellenőrző rutinra vonatkozó minimális értéknél nagyobb vagy egyenlő azzal. 3.   A járművek kiválasztása az IUPR M céljából 3.1.   A gyártónak a mintát legalább két olyan tagállamból kell összeállítania, ahol a járművek működési viszonyai jelentősen különböznek (kivéve, ha a járművet csak egy tagállamban forgalmazzák). A tagállamok kiválasztásakor például a tüzelőanyagok, a környezeti viszonyok, az átlagos közúti sebességek, valamint a városi és a lakott területen kívüli közlekedés arányai közötti különbségeket kell figyelembe venni. Az IUPR M vizsgálatakor csak a 4. függelék 2.3. pontjában szereplő kritériumokat teljesítő járműveket lehet bevenni a vizsgált mintába. 3.2.   A minta összeállítása során a tagállamok kiválasztásakor a gyártó választhat járműveket olyan tagállamból, amelyet különösen reprezentatívnak tart. Ebben az esetben a gyártónak igazolnia kell a típusjóváhagyást megadó hatóságnak, hogy a kiválasztás reprezentatív (például az Unión belül az adott járműcsaládnak éves szinten ez a legnagyobb felvevőpiaca). Ha a 3.3. pont szerint egy járműcsalád esetében egynél több mintát kell vizsgálni, akkor a második és harmadik mintában lévő járműveknek az első mintában lévőktől eltérő működési körülményeket kell tükrözniük. 3.3.   Mintanagyság 3.3.1.   A minták száma az OBD-családba tartozó járműveknek az Unióban egy évben értékesített darabszámától függ, az alábbi táblázat szerint: Az EU-ban — naptári évenként (a kipufogógáz-kibocsátások vizsgálatához) nyilvántartásba vett, — IUPR-rel jóváhagyott, OBD-családba tartozó járművek a mintavételi időszakban Minták száma 100 000 vagy kevesebb 1 100 001 –200 000 2 200 000 -nél több 3 3.3.2.   Az IUPR tekintetében a 3.3.1. pontban található táblázat adja meg a minták számát, amely az IUPR-rel jóváhagyott, IUPR-családba tartozó járművek számától függ. Egy IUPR-család első mintavételi időszakát illetően a családba tartozó összes olyan járműtípus a mintavétel hatálya alá tartozik, amelyet IUPR-rel hagytak jóvá. A későbbi mintavételi időszakok tekintetében csak azok a járműtípusok tartoznak a mintavétel hatálya alá, amelyeket korábban nem vizsgáltak, vagy amelyekre olyan kibocsátás-jóváhagyás vonatkozik, amelyet az előző mintavételi időszak óta kiterjesztettek. A mintavételi időszakban mintavétel hatálya alá eső olyan járműcsaládok esetében, amelyeket 5 000-nél kevesebb, az EU-ban nyilvántartásba vett jármű alkot, a minta legalább hat járműből áll. Minden más járműcsalád esetében egy mintába legalább tizenöt járművet kell kiválasztani. Minden mintának kellően reprezentatívnak kell lennie az értékesítési modellre nézve, azaz legalább a nagy volumenben értékesített járműtípusoknak (≥ a járműcsalád összmennyiségének 20 %-a) jelen kell benne lenniük. Az OBD-családonként 1 000 járműnél kisebb sorozatban gyártott járművek mentesülnek a minimális IUPR-követelmények, valamint ezeknek a típusjóváhagyó hatóság felé történő igazolási kötelezettsége alól. 4.   A 2. pontban említett ellenőrzés alapján a jóváhagyó hatóságnak a következő döntések és intézkedések egyikét kell hoznia: a) úgy dönt, hogy az IUPR-család megfelelő, és nem tesz további lépéseket; b) úgy dönt, hogy a gyártó által biztosított adatok nem elegendőek a döntés meghozatalához, és további információkat vagy vizsgálati adatokat kér a gyártótól; c) úgy dönt, hogy a jóváhagyó hatóságtól vagy a tagállamok által végzett felügyeleti vizsgálati programokból származó adatok alapján a gyártó által szolgáltatott információk nem elegendőek a döntés meghozatalához, és a gyártótól további információkat vagy vizsgálati adatokat kér; d) úgy dönt, hogy az IUPR-család ellenőrzésének eredménye nem megfelelő, és az 1. függelékkel összhangban elvégezteti az érintett járműtípus vagy IUPR-család vizsgálatát. Ha az IUPR M ellenőrzése szerint a mintába tartozó járművek teljesítik a 4. függelék 3.2. pontjában foglalt vizsgálati kritériumokat, a típusjóváhagyó hatóságnak az e pont d) alpontjában leírt intézkedést kell hoznia. 4.1.   A jóváhagyó hatóságnak a gyártóval együttműködésben ki kell kiválasztania egy elegendő futásteljesítménnyel rendelkező, olyan járművekből álló mintát, amelyek használata normál üzemi feltételek között észszerűen biztosítható. Ki kell kérni a gyártó véleményét a mintát alkotó járművek kiválasztásával kapcsolatban, és lehetővé kell tenni a részvételét a járművek megerősítő ellenőrzésében. „4. függelék A járművek kiválasztási kritériumai a használat közbeni működési arány tekintetében 1.   Bevezetés 1.1.   Ez a függelék az e melléklet 1. függelékének 4. szakaszában említett kritériumokat rögzíti a járművek vizsgálatra történő kiválasztása, valamint az IUPR-rel kapcsolatos eljárások tekintetében. 2.   Kiválasztási kritériumok A kiválasztott járműnek az IUPR M tekintetében való elfogadására vonatkozó kritériumokat a 2.1–2.5. pont határozza meg. 2.1.   A járműnek az e rendelet alapján típusjóváhagyást kapott és a 901/2014/EU végrehajtási rendelet (3) szerinti megfelelőségi nyilatkozattal rendelkező járműtípushoz kell tartoznia. Az IUPR M ellenőrzéséhez a járműnek az OBD-szabvány II. vagy magasabb fázisa szerinti jóváhagyással kell rendelkeznie. A járműnek az Unióban nyilvántartásba vett és használt járműnek kell lennie. 2.2.   A járműnek legalább 3 000 km-t vagy legalább 6 hónapot (amelyik később következik be), de legfeljebb a vonatkozó járműkategóriákra a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében megadott tartóssági futásteljesítményt vagy 5 évet (amelyik előbb következik be) kellett futnia. 2.3.   Az IUPR M ellenőrzéséhez a vizsgált minta kizárólag olyan járműveket tartalmazhat, amelyek(et): a) már elegendő adatot gyűjtöttek a járműműködésről ahhoz, hogy az ellenőrző rutint vizsgálni lehessen. Olyan ellenőrző rutinok esetében, amelyeknek teljesíteniük kell a használat közbeni működési arányt, valamint az 1. függelék 4.6.1. pontja szerint rögzíteniük és továbbítaniuk kell az arányra vonatkozó adatokat, a jármű működéséről rendelkezésre álló elegendő adat azt jelenti, hogy a nevező megfelel az alábbiakban megállapított kritériumoknak. A vizsgálandó ellenőrző rutin 1. függelék 4.3. és 4.5. pontjában lévő meghatározás szerinti nevezőjének legalább a következő értékek egyikét el kell érnie: i. a párolgási kibocsátásokat csökkentő rendszer ellenőrző rutinja, a másodlagoslevegő-rendszer ellenőrző rutinja, valamint az 1. függelék 4.3.2. pontja szerint megnövelt nevezőt alkalmazó ellenőrző rutinok (pl. a hidegindítás ellenőrző rutinja, a légkondicionáló rendszer ellenőrző rutinjai stb.) esetében 15; vagy ii. a részecskeszűrőknek és az oxidációs katalizátoroknak az 1. függelék 4.3.2. pontja szerint megnövelt nevezőt alkalmazó ellenőrző rutinjai esetében 5; vagy iii. a katalizátor, az oxigénérzékelő, a kipufogógáz-visszavezető rendszer, az állítható szelepvezérlés, valamint minden egyéb alkatrész ellenőrző rutinja esetében 30; b) nem manipulálták vagy szerelték fel olyan kiegészítő vagy módosított alkatrésszel, amelynek következtében a fedélzeti diagnosztikai rendszer nem felel meg a XII. melléklet követelményeinek. 2.3.   Ha bármilyen karbantartásra került sor, annak a gyártó által ajánlott karbantartási időszakban kellett történnie. 2.4.   A jármű nem mutathat visszaélésre utaló jeleket (pl. versenyzés, túlterhelés, nem megfelelő tüzelőanyag használata vagy más helytelen használat), vagy más olyan tényezőkre (pl. illetéktelen beavatkozás) utaló jeleket, amelyek befolyásolhatják a kibocsátási teljesítményt. A számítógépben tárolt hibakód- és futásteljesítmény-adatokat figyelembe kell venni. Ha a számítógépben tárolt információk azt mutatják, hogy a járművet a hibakód mentése után tovább üzemeltették, és viszonylag rövid időn belül nem végezték el a szükséges javításokat, akkor ez a jármű nem választható ki vizsgálatra. 2.5.   Engedély nélkül nem végezhettek nagyobb javítást a motoron vagy a járművön. 3.   A korrekciós intézkedések terve 3.1.   A típusjóváhagyó hatóságnak fel kell szólítania a gyártót a hiányosságok megszüntetésére szolgáló korrekciós intézkedési terv benyújtására, amennyiben: 3.2.   egy adott M ellenőrző rutin IUPRM-je esetében a következő statisztikai feltételek jellemeznek egy vizsgálati mintát, melynek méretét a 3. függelék 3.3.1. pontjával összhangban határozták meg. az 1. függelék 4.1.4. pontjának megfelelően 0,1-es arány szerint jóváhagyott járművek esetében a járművekből gyűjtött adatok a vizsgálati mintában legalább egy M ellenőrző rutinnál vagy azt jelzik, hogy a vizsgálati minta átlagos használat közbeni működési aránya kisebb, mint 0,1, vagy azt, hogy a vizsgálati mintában a járművek legalább 66 százalékának 0,1-nél kisebb a használat közbeni működési aránya. 3.3.   A korrekciós intézkedési tervet a típusjóváhagyó hatósághoz kell benyújtani a 3.1. pontban említett értesítés keltétől számítva legkésőbb 60 munkanapon belül. A típusjóváhagyó hatóságnak 30 munkanapon belül nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja-e a korrekciós intézkedési tervet. Ha azonban a gyártó az illetékes típusjóváhagyó hatóság számára kielégítően igazolni tudja, hogy a korrekciós intézkedési terv benyújtása érdekében több időre van szüksége ahhoz, hogy kivizsgálja a nem megfelelő gyártást, akkor a határidőt meg lehet hosszabbítani. 3.4.   A korrekciós intézkedéseket minden olyan járműre alkalmazni kell, amelyeknél valószínű, hogy ugyanaz a hiba érinti őket. Meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e a típusjóváhagyási dokumentumok módosítása. 3.5.   A gyártónak másolatot kell készítenie a korrekciós intézkedések tervéhez kapcsolódó értesítésekről, nyilvántartást kell vezetnie a visszahívási eljárásról, és rendszeres helyzetjelentést kell küldenie a típusjóváhagyást kiadó hatóságnak. 3.6.   A korrekciós intézkedési tervnek tartalmaznia kell a 3.6.1–3.6.11. pontban előírtakat. A gyártónak a korrekciós intézkedések tervéhez egyedi azonosító nevet vagy nyilvántartási számot kell rendelnie. 3.6.1.   A korrekciós intézkedések tervében szereplő minden egyes járműtípus leírása. 3.6.2.   A járművön a megfelelőség érdekében elvégzendő módosítások, átalakítások, javítások, helyreállítások, beállítások vagy egyéb változtatások leírása, beleértve azoknak az adatoknak és műszaki tanulmányoknak a rövid összefoglalását, amelyek alapján a gyártó meghozta döntését azokról az intézkedésekről, amelyeket a megfelelőség érdekében meg kell tennie. 3.6.3.   Annak az eljárásnak a leírása, amellyel a gyártó tájékoztatja a járműtulajdonosokat. 3.6.4.   Adott esetben a megfelelő karbantartás vagy használat leírása, amelyet a gyártó a korrekciós intézkedés terv szerinti javításra való jogosultság feltételeként köt ki, valamint a gyártó indoklása, hogy miért köti ki e feltételt. Karbantartási vagy használati feltételeket csak akkor lehet kikötni, ha azok bizonyíthatóan kapcsolódnak a meg nem felelés tényéhez, valamint a korrekciós intézkedésekhez. 3.6.5.   Annak az eljárásnak a leírása, amelyet a járműtulajdonosoknak követniük kell a meg nem felelés javítása érdekében. Ennek magában kell foglalnia azt az időpontot, amely után a korrekciós intézkedéseket el lehet végezni, a műhely számára a javítási munkák elvégzéséhez szükséges becsült időt, valamint azt, hogy hol végeznek ilyen javításokat. A javítást a jármű átadása után felesleges késedelem nélkül el kell végezni. 3.6.6.   A járműtulajdonosoknak küldött tájékoztató másolata. 3.6.7.   Annak a rendszernek a rövid leírása, melyet a gyártó a korrekciós intézkedések teljesítéséhez szükséges alkatrészekkel vagy rendszerekkel való megfelelő ellátás biztosítása érdekében alkalmaz. Meg kell adni azt az időpontot, amikor megfelelő mennyiségű alkatrész vagy rendszer áll rendelkezésre a munkálatok elkezdéséhez. 3.6.8.   A javítást végző szakembereknek megküldendő összes utasítás másolata. 3.6.9.   A javasolt korrekciós intézkedések hatásának leírása az egyes járműtípusok kibocsátására, tüzelőanyag-fogyasztására, menettulajdonságára és biztonságára vonatkozóan, amelyek a korrekciós intézkedések tervében szerepelnek a következtetéseket alátámasztó adatokkal, műszaki vizsgálatokkal stb. együtt. 3.6.10.   Minden egyéb információ, jelentés vagy adat, amelyet a típusjóváhagyást kiadó hatóság az észszerűség határain belül szükségesnek ítél a korrekciós intézkedések tervének értékeléséhez. 3.6.11.   Ha a korrekciós intézkedések terve visszahívást is tartalmaz, a javítás nyilvántartásának módszerét ismertető leírást is be kell nyújtani a típusjóváhagyást kiadó hatóság részére. Címke használata esetén annak egy mintapéldányát is be kell nyújtani. 3.7.   A gyártótól megkövetelhető, hogy megfelelően tervezett és szükséges vizsgálatokat végezzen a javasolt változtatás, javítás vagy módosítás által érintett alkatrészeken vagy járműveken a változtatás, javítás vagy módosítás hatékonyságának bizonyítása érdekében. 3.8.   A gyártó felelős azért, hogy minden visszahívott és javított járműről, illetve a javítást végző műhelyről nyilvántartást vezessenek. A típusjóváhagyást kiadó hatóság számára, kérésre, hozzáférést kell biztosítani a nyilvántartáshoz a korrekciós intézkedések végrehajtásától számított öt éven keresztül. 3.9.   A gyártónak igazolást kell adnia a járműtulajdonos részére a javításról és/vagy módosításról, illetve új berendezés beszereléséről. „5. függelék A fedélzeti diagnosztikai család 1.   Bevezetés 1.1.   Ez a függelék a 3. és 4. függelékben említett OBD-családok meghatározására vonatkozó kritériumokat állapítja meg. 2.   Kiválasztási kritériumok Azok a járműtípusok, melyeknek legalább az alábbi paraméterei azonosak, ugyanahhoz a motor/kibocsátásszabályozó rendszer/OBD-rendszer kombinációhoz tartozónak tekintendők. 2.2.   Motor: — égési folyamat (azaz szikragyújtású/kompressziós gyújtású, kétütemű/négyütemű/forgó ciklusú), — tüzelőanyag-adagolás módja (azaz egypontos vagy többpontos tüzelőanyag-befecskendezés), — tüzelőanyag típusa (azaz benzin, dízel, rugalmas felhasználású benzin/etanol, rugalmas felhasználású dízel/biodízel, földgáz/biometán, LPG, kétfajta tüzelőanyag: benzin/földgáz/biometán, kétfajta tüzelőanyag: benzin/LPG). 2.3.   Kibocsátásszabályozó rendszer: — katalitikus átalakító típusa (azaz oxidációs, háromutas, fűtött katalizátoros, szelektív redukciós katalizátoros, egyéb), — részecskecsapda típusa, — másodlagoslevegő-befúvás (azaz van vagy nincs), — kipufogógáz-visszavezetés (azaz van vagy nincs). 2.4.   A fedélzeti diagnosztika részei és működése: — azok a módszerek, amelyeket a fedélzeti diagnosztika a működés ellenőrzéséhez, a működési hibák észleléséhez és a hibáknak a jármű vezetője számára való jelzéséhez használ. ”

---

(1)  Csak olyan bekapcsolt hibamódban, amely a hajtási nyomaték jelentős csökkenését eredményezi, vagy ha vezetékes fojtószelep-vezérlési rendszer van beszerelve.

(2)  Ha több APS vagy TPS van beszerelve, a jelek (egy vagy több) keresztellenőrzésének meg kell felelnie az áramkör optimális kialakítására vonatkozó valamennyi követelménynek. Ha csak egy APS vagy TPS van beszerelve, az APS- vagy TPS-áramkör optimálizáltságának ellenőrzése nem kötelező.

(4)  Az OBD II. fázisa: az áramkör optimálizáltságának „II” jelzésű három működési hibájából kettő ellenőrzést igényel az áramkör folytonosságának ellenőrzésén kívül.

(5)  Csak ha az ECU/PCU bemeneteként használják a környezetvédelmi jellemzőkre vagy funkcionális biztonsági teljesítményre vonatkozóan.

(6)  A gyártó kérésére eltérés megengedett, helyette a 3. szint alkalmazandó; csak a működtető jelzése áll rendelkezésre a hibajelenség megadása nélkül.”;

(3)  A Bizottság 901/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. július 18.) a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyására és piacfelügyeletére vonatkozó közigazgatási követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 249., 2014.8.22., 1. o.).

II. MELLÉKLET

A 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai

A 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet II., VI., VIII. és X. melléklete a következőképpen módosul:

1.

A II. melléklet a következőképpen módosul: a) a 4.5.5.2.1.1. és a 4.5.5.2.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „4.5.5.2.1.1.   1. lépés – A váltást kiváltó sebesség kiszámítása A gyorsítási fázisban a magasabb sebességfokozatba kapcsolást kiváltó sebességet (v 1→2 és v i→i + 1 ) km/h-ban a következő képlettel kell kiszámítani: 2-3. egyenlet: , i = 2 to ng – 1 2-4. egyenlet: ahol:   i a sebességfokozat száma (≥ 2)   ng az előremeneti sebességfokozatok teljes száma   Pn a névleges teljesítmény kW-ban   Mref a referenciatömeg kg-ban   nidle az alapjárati fordulatszám min– 1-ben   s a motor névleges fordulatszáma min– 1-ben   ndvi a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya „i” sebességfokozatban. 4.5.5.2.1.2.   A haladási és lassítási fázisban a 4. sebességfokozatból az ng sebességfokozatba kapcsolást kiváltó sebességet (v i→i – 1) km/h-ban a következő képlettel kell kiszámítani: 2-5. egyenlet: , i = 4 to ng ahol:   i a sebességfokozat száma (≥ 4)   ng az előremeneti sebességfokozatok teljes száma   Pn a névleges teljesítmény kW-ban   Mref a referenciatömeg kg-ban   nidle az alapjárati fordulatszám min– 1-ben   s a motor névleges fordulatszáma min– 1-ben   ndvi – 2 a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya i – 2 sebességfokozatban. A 3. sebességfokozatból 2. sebességfokozatba váltást kiváltó sebességet (v3→2) a következő egyenlettel kell kiszámítani: 2-6. egyenlet: ahol:   Pn a névleges teljesítmény kW-ban   Mref a referenciatömeg kg-ban   nidle az alapjárati fordulatszám min– 1-ben   s a motor névleges fordulatszáma min– 1-ben   ndv1 a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya 1. sebességfokozatban. A 2. sebességfokozatból 1. sebességfokozatba váltást kiváltó sebességet (v2→1) a következő egyenlettel kell kiszámítani: 2-7. egyenlet: ahol:   ndv2 a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya 2. sebességfokozatban. Mivel a haladási fázisokat a fázisjelzők határozzák meg, kisebb sebességemelkedés előfordulhat, és helyénvaló lehet a magasabb sebességfokozatba kapcsolás. A haladási fázisban a magasabb sebességfokozatba kapcsolást kiváltó, km/h-ban kifejezett sebességet (v1→2, v2→3 és vi→i + 1) a következő egyenletekkel kell kiszámítani: 2-7a. egyenlet: 2-8. egyenlet: 2-9. egyenlet: , i = 3 to ng” b) a 4.5.6.1.2.2. pont utolsó bekezdésében az „Az mr1 az m érték f százalékaként is megbecsülhető.” mondat helyébe a következő mondat lép: „Az mr1 az m érték 4 százalékaként is megbecsülhető.”; c) a 6.1.1.6.2.2. pontban az 1-10. táblázatban a 130 km/h alatti legnagyobb sebességű L3a, L4e, L5e-A és L7e-A kategóriájú járművekre vonatkozó sorokban az ötödik oszlop (súlyozási tényezők) helyébe a következő szöveg lép: „w1 = 0,30 w2 = 0,70”; d) a 6. függelék 3) pontjában („Világszinten harmonizált motorkerékpár vizsgálati ciklus [WMTC], 2. szakasz”) a 4.1.1. pont Ap6-19. táblázatában a 148 másodperchez rendelt km/h-ban megadott görgősebesség oszlopában a „75,4” érték helyébe a „85,4” érték lép.

2.

A III. melléklet a következőképpen módosul: a) a 4.2.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „4.2.2. Minden egyes folyamatosan állítható beállítóelemnél elegendő számú jellemző helyzetet kell meghatározni. A vizsgálatot normál alapjárati és emelt alapjárati fordulatszámon is el kell végezni. A „normál alapjárati fordulatszám” beállítására szolgáló elemek lehetséges helyzetének meghatározását a 4.2.5. pont tartalmazza. A motor emelt alapjárati fordulatszámát a gyártó határozza meg, de annak magasabbnak kell lennie, mint 2 000 min – 1. Az emelt alapjárati fordulatszám a gázpedál vagy a gázkar kézi működtetésével érhető el és tartható fenn.”; b) a 4.2.5.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „4.2.5.1. a következő két érték közül a nagyobbik: a) a motorral elérhető legkisebb alapjárati fordulatszám; b) a gyártó által ajánlott fordulatszám mínusz 100 fordulat/perc.”

3.

A IV. melléklet a következőképpen módosul: a) a 2.2.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „2.2.1. olyan új járműtípusok és motortípusok környezeti teljesítménye tekintetében, amelyeket új kialakítású forgattyúsház-szellőztető rendszerrel szereltek fel, amely esetben a jóváhagyott rendszer tekintetében reprezentatív, forgattyúsház-szellőztető rendszer koncepciójával rendelkező alapjármű választható ki, ha a gyártó ezt választja annak a műszaki szolgálat és a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő módon történő igazolására, hogy a III. típusú vizsgálaton a jármű megfelel;”; b) a 4.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „4.1.   1. vizsgálati módszer A III. típusú vizsgálatot az alábbi vizsgálati eljárás szerint kell elvégezni:”; c) a 4.1.4.3. pont helyébe a következő szöveg lép: 4.1.4.3.   A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a forgattyúsházban mért átlagos nyomás a 4.1.2. pontban meghatározott mérési feltételek egyikénél sem haladja meg a mérés idején fennálló átlagos légköri nyomást.”; d) a szöveg a következő 4.1.8. ponttal egészül ki: 4.1.8.   Ha – a 4.1.2. pontban meghatározott egy vagy több mérési feltételt tekintve – a forgattyúsházban mért átlagos nyomás meghaladja a légköri nyomást a 4.1.7. pont szerinti időszakban, akkor a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő módon el kell végezni a 4.2.3. pontban meghatározott kiegészítő vizsgálatot.”; e) A 4.2. és a 4.2.1. pont helyébe a következő szöveg lép: „4.2.   2. vizsgálati módszer 4.2.1.   A III. típusú vizsgálatot az alábbi vizsgálati eljárás szerint kell elvégezni.”; f) a 4.2.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: 4.2.1.2.   Az olajszintjelző pálca nyílásához csatlakoztatni kell egy, a kartergázokat át nem eresztő és körülbelül a motortér lökettérfogatának háromszorosával megegyező űrtartalmú rugalmas zsákot. A zsákot minden mérés előtt ki kell üríteni.”; g) a 4.2.1.4. pont helyébe a következő szöveg lép: 4.2.1.4.   A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a zsák a 4.1.2. és a 4.2.1.3. pontban meghatározott egyik mérési feltétel teljesítése után sem fújódik fel láthatóan.”; h) a szöveg a következő 4.2.2.4. ponttal egészül ki: 4.2.2.4.   Amennyiben a 4.2.1.2. pontban meghatározott vizsgálati feltételek közül egy vagy több nem teljesül, a 4.2.3. pontban előírt kiegészítő vizsgálatot a jóváhagyó hatóság számára kielégítő módon kell elvégezni.”; i) a 4.2.3. pont helyébe a következő szöveg lép: 4.2.3.   Alternatív kiegészítő III. típusú vizsgálat vizsgálati módszere (3. sz.)”

4.

Az V. melléklet a következőképpen módosul: a) a 2.5. pont helyébe a következő szöveg lép: 2.5.   Az L1e, L2e, L5e-B, L6e-B, L7e-B és L7e-C L jármű(al)kategóriákat alá kell vetni – a gyártó választása szerint – vagy a 2. függelékben meghatározott szivárgási vizsgálati eljárásnak, vagy a 3. függelékben meghatározott SHED vizsgálati eljárásnak.”; b) a 2.6. pontot el kell hagyni; c) a 2. függelék 1.1. pontjának helyébe a következő szöveg lép: 1.1.   A 168/2013/EU rendelet IV. mellékletében megállapított legelső alkalmazás időpontjától a tüzelőanyag-rendszer szivárgását a 2. pontban meghatározott vizsgálati eljárás szerint kell vizsgálni. Ez az alapkövetelmény a 168/2013/EU rendelet V. melléklete B. részének megfelelően a szikragyújtású belső égésű motorral rendelkező, a folyékony és nagyon illékony tüzelőanyag tárolására szolgáló tüzelőanyag-tartállyal felszerelt minden L kategóriájú járműre vonatkozik. A 168/2013/EU rendeletben meghatározott párolgásikibocsátás-vizsgálati követelmények teljesülése tekintetében az L3e, L4e, L5e-A, L6e-A és L7e-A L jármű(al)kategóriákat csak az e melléklet 3. függelékében meghatározott SHED vizsgálati eljárás szerint kell vizsgálni.”

5.

A VI. melléklet a következőképpen módosul: a) a 3.3.1. pont helyébe a következő szöveg lép: 3.3.1.   A gyártósoron történő beindítástól számítva a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírt távolságnál nagyobb futásteljesítményű járművek kibocsátási eredményeit, a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének B. részében meghatározott alkalmazott romlási tényezők, és ezeknek a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletében meghatározott kibocsátási határértékekkel való szorzatát fel kell venni a vizsgálati jegyzőkönyvbe.”; b) a 3.4.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.4.2.   Az USA környzetvédelmi ügynöksége (EPA) által jóváhagyott futásteljesítmény-ciklus A gyártó választása szerint az V. típusú futásteljesítmény-ciklus helyett elvégezhető a jóváhagyott tartóssági futásteljesítmény-ciklus (Approved Mileage Accumulation, AMA). Az AMA tartóssági ciklust a 2. függelékben megállapított műszaki előírásoknak megfelelően kell elvégezni.”; c) a szöveg a következő 3.4.3. ponttal egészül ki: 3.4.3.   Az AMA tartóssági ciklust fokozatosan el kell hagyni a 2. függelék AP2-1 táblázatában megjelölt III. osztályba tartozó járművek esetében, azonban a 2024. december 31-ig tartó átmeneti időszakban még használható.”; d) a szöveg a következő 3.6., 3.6.1., 3.6.2. és 3.7. ponttal egészül ki: „3.6.   Próbapadi tartóssági öregedésvizsgálat 3.6.1.   A 3.1. vagy a 3.2. pont alternatívájaként a gyártó kérheti a 3. függelékben meghatározott próbapadi öregedésvizsgálati eljárás alkalmazását. A 3. függelékben meghatározott próbapadi tartóssági öregedésvizsgálatnak úgy kell meghatároznia az öregített jármű szennyezőanyag-kibocsátását, hogy a jármű katalizátorának normál próbapadi ciklussal való öregítése ugyanakkora funkciócsökkenést okoz, mint a katalizátornak a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében előírt vizsgálati távolság alatt bekövetkező termikus aktivitásvesztése. 3.6.2.   A gyártósoron történő beindítástól számítva 100 km-nél nagyobb futásteljesítményű járművek kibocsátási eredményei és a 3. függelékben megadott eljárás alkalmazásával meghatározott romlási tényezők nem haladhatják meg a vonatkozó I. típusú laboratóriumi kibocsátásvizsgálati ciklus 168/2013/EU rendelet VI. melléklete A. részében meghatározott kibocsátási határértékeit. A gyártósoron történő beindítástól számítva 100 km-nél nagyobb futásteljesítményű járművek kibocsátási eredményeit, az e melléklet 3. függelékében megadott eljárás alkalmazásával meghatározott romlási tényezőket, a (szorzásos vagy összeadásos egyenlettel kiszámított) teljes kibocsátást és a teljes (a szorzótényező vagy adalékanyag-egyenletekkel kiszámított) kibocsátást és a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletében meghatározott kibocsátási határértékeket fel kell venni a vizsgálati jegyzőkönyvbe. 3.7.   A gyártó kérésére a 3.1. és a 3.2. pontban meghatározott eljáráshoz ki lehet számolni és fel lehet használni egy additív kipufogógáz-kibocsátási romlási tényezőt (D.E.F.). A romlási tényezőt minden szennyező anyagra ki kell számítani a következőképpen: D. E. F.= Mi2 – Mi1 ahol: Mi 1 = az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve a jármű 1. típusú mérése után, a 3.1. és a 3.2. pontban meghatározott eljárásnak megfelelően Mi 2 = az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve az öregített jármű 1. típusú vizsgálata után, a 3.1. és a 3.2. pontban meghatározott eljárásnak megfelelően.”; e) az 1. függelékben a 2.6.1. pont helyébe a következő szöveg lép: 2.6.1.   Az SRC-LeCV ciklus alatt a futásteljesítmény megtétele céljából az L kategóriájú járműveket az Ap1-1. táblázatnak megfelelően kell csoportosítani. Ap1-1. táblázat Az L kategóriájú járművek csoportjai az SRC-LeCV ciklus vonatkozásában SRC ciklus osztályozása WTMC-osztályozás     1 1. osztály 2 2-1. osztály     2 2-2. osztály 3 3-1. osztály 4 3-2. osztály”; f) a 2. függelék a következőképpen módosul: i. az 1.1. pont helyébe a következő szöveg lép: 1.1.   Az Egyesült Államok környezetvédelmi ügynöksége (EPA) által jóváhagyott tartóssági futásteljesítmény-ciklus (Approved Mileage Accumulation, AMA) olyan, a vizsgálati járművek és kibocsátáscsökkentő berendezéseik megismételhető módon történő öregítésére használt futásteljesítmény-ciklus, amely az uniós flotta és közlekedési helyzet esetében az SRC-LeCV ciklusnál kevésbé jellemző. Az AMA tartóssági ciklust fokozatosan el kell hagyni az e függelék Ap2-1 táblázatában megjelölt III. osztályba tartozó járművek esetében, azonban a gyártó kérésére a ciklusok a 2024. december 31-ig tartó átmeneti időszakban még használhatók. Az L kategóriájú vizsgálati járművekkel a vizsgálati ciklust közúton, próbapályán vagy futásteljesítmény-járműfékpadon lehet elvégezni.”; ii. a 2.1. pont helyébe a következő szöveg lép: 2.1.   Az AMA tartóssági ciklus alatt a futásteljesítmény megtétele céljaira az L kategóriájú járműveket a következőképpen kell csoportosítani: Ap2-1. táblázat L kategóriájú járművek csoportosítása az AMA tartóssági vizsgálat céljaira L kategóriájú járműosztály Motortérfogat (cm3) Vmax (km/h) I. < 150 Nem alkalmazható II. ≥ 150 < 130 III. ≥ 150 ≥130”; g) a szöveg az alábbi 3. és 4. függelékkel egészül ki: „3. függelék Próbapadi tartóssági öregedésvizsgálat 1.   Próbapadi tartóssági öregedésvizsgálat 1.1.   Az e függelékben megállapított eljárásnak megfelelően vizsgált jármű a gyártósoron történő beindítástól számítva 100 km-nél nagyobb futásteljesítményt ért el. 1.2.   A vizsgálathoz a II. melléklet 2. függelékében megadott tüzelőanyagok egyikét kell használni. 2.   Eljárás a szikragyújtású motorral felszerelt járművekhez 2.1.   Az olyan szikragyújtású járművek esetében, ideértve a hibrid hajtású járműveket is, melyek elsődleges utókezelő kibocsátásszabályozó eszköze a katalizátor, a következő próbapadi öregedésvizsgálati eljárást kell alkalmazni. A próbapadi öregedésvizsgálati eljáráshoz a katalizátor/oxigénérzékelő rendszert fel kell szerelni a katalizátoröregítő próbapadra. A próbapadi öregedésvizsgálatot a normál próbapadi ciklus (SBC) szerint kell lefolytatni a próbapadi öregítési idő egyenletéből kiszámított ideig. A próbapadi öregítési idő egyenletében szükség van a katalizátornak az 1. függelékben leírt normál közúti ciklusban (SRC-LeCV) mért idő–hőmérséklet adataira. Alternatívaként adott esetben fel lehet használni a katalizátornak a 2. függelékben leírt AMA tartóssági ciklus során mért idő–hőmérséklet adatait. 2.2.   Normál próbapadi ciklus (SBC). A katalizátor normál próbapadi öregítését a normál próbapadi ciklus szerint kell elvégezni. A normál próbapadi ciklus idejét a próbapadi öregítési idő egyenletéből kell kiszámítani. A normál próbapadi ciklust a 4. függelék ismerteti. 2.3.   A katalizátor idő–hőmérséklet adatai. A katalizátor hőmérsékletét az 1. függelékben leírt legalább két teljes SRC-LeCV ciklus lefolytatásával kell mérni, vagy pedig adott esetben a 2. függelékben leírt legalább két teljes AMA ciklus lefolytatásával. A katalizátor hőmérsékletét a vizsgált jármű legmelegebb katalizátorának legnagyobb hőmérsékletű helyén kell mérni. Alternatív megoldásként a hőmérséklet más helyen is megmérhető, feltéve, hogy az a hely a műszaki szempontok figyelembe vételével úgy kerül kialakításra, hogy a legmelegebb helyen mért hőmérsékletet reprezentálja. A katalizátor hőmérsékletét legalább 1 hertzes gyakorisággal kell mérni (másodpercenként egy mérés). A mért katalizátor-hőmérsékleteket legfeljebb 25 °C nagyságú osztályközzel rendelkező hisztogramba kell foglalni. 2.4.   Próbapadi öregítési idő. A próbapadi öregítési időt a próbapadi öregítési idő egyenletéből kell kiszámítani a következők szerint: te egy osztályközre = th e((R/Tr) – (R/Tv)) összes te = az összes osztályköz te értékének összege próbapadi öregítési idő = A (Összes te) ahol: A = 1,1. A katalizátor öregítési idejét ezzel az értékkel korrigálják annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a katalizátor termikus öregedésén kívüli egyéb okokból bekövetkező funkciócsökkenését. R = a katalizátor termikus reaktivitása = 18 500 th = a katalizátor hőmérséklet-hisztogramjának előírt osztályközében mért idő (órában), a teljes hasznos élettartamra vetítve, például ha a hisztogram 400 km-t reprezentál és a hasznos élettartam a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerint például az Le3 esetében 20 000 km, az összes időtételt meg kell szorozni 50-nel (20 000 /400). Összes te = a katalizátornak a katalizátoröregítő próbapadon Tr hőmérsékleten olyan katalizátoröregítő ciklussal való öregítéséhez szükséges ekvivalens idő (órában), amely ugyanakkora funkciócsökkenést okoz, mint a katalizátornak a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerinti járműkategóriákra vonatkozó távolság – például az Le3 esetében 20 000 km – alatt bekövetkező termikus aktivitásvesztése. te egy hőmérséklet-osztályközre = a katalizátornak a katalizátoröregítő próbapadon Tr hőmérsékleten olyan katalizátoröregítő ciklussal való öregítéséhez szükséges ekvivalens idő (órában), amely ugyanakkora funkciócsökkenést okoz, mint a katalizátornak Tv hőmérsékleten a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerinti járműkategóriákra vonatkozó távolság – például az Le3 esetében 20 000 km – alatt bekövetkező termikus aktivitásvesztése. Tr = a katalizátor effektív referencia-hőmérséklete (K-ben) a próbapadi öregedésvizsgálati ciklusban a próbapadon. Az effektív hőmérséklet az az állandó hőmérséklet, amely ugyanolyan öregedést idézne elő, mint a próbapadi öregítési ciklusban a különféle hőmérsékleteken történő öregítés. Tv = a jármű közúti katalizátor-hőmérsékleti hisztogramjában a hőmérséklet-osztályköz középső értéke (K-ben). 2.5.   Effektív referencia-hőmérséklet a normál próbapadi ciklusban. A következő eljárásokat alkalmazva meg kell határozni a normál próbapadi ciklus effektív referencia-hőmérsékletét a katalizátor-rendszer tényleges kialakítására és a ténylegesen használt öregítő próbapadra: a) az idő–hőmérséklet adatok normál próbapadi ciklus szerinti mérése a katalizátor-rendszerben a katalizátoröregítő próbapadon. A katalizátor hőmérsékletét a rendszer legmelegebb katalizátorának legnagyobb hőmérsékletű helyén kell mérni. Alternatív megoldásként a hőmérséklet más helyen is megmérhető, feltéve, hogy az úgy van meghatározva, hogy a legmelegebb helyen mért hőmérsékletet reprezentálja. A katalizátor hőmérsékletét legalább 1 hertzes gyakorisággal kell mérni (másodpercenként egy mérés) legalább 20 perces próbapadi öregítés alatt. A mért katalizátor-hőmérsékleteket legfeljebb 10 °C nagyságú osztályközzel rendelkező hisztogramba kell foglalni. b) A próbapadi öregítési idő egyenletével ki kell számítani az effektív referencia-hőmérsékletet oly módon, hogy a referencia-hőmérséklet (Tr) változtatását addig kell iterálni, amíg a kiszámított öregedési idő egyenlő nem lesz a katalizátor-hőmérsékleti hisztogramban szereplő tényleges idővel, vagy meg nem haladja azt. A kapott hőmérséklet az effektív referencia-hőmérséklet a normál próbapadi ciklusban az adott katalizátor-rendszerre és öregítő próbapadra. 2.6.   Katalizátoröregítő próbapad. A katalizátoröregítő próbapadnak a normál próbapadi ciklus szerint kell működnie, és biztosítania kell a megfelelő kipufogógáz-áramot és kibocsátási szintet, a motor kipufogógáz-áramának megfelelően, amelyre a katalizátort tervezték, a kipufogógáz-komponenseket és -hőmérsékletet a katalizátor felületén. Az összes próbapadi öregedésvizsgálati rendszernek és eljárásnak rögzítenie kell a megfelelő információkat (például a mért levegő–tüzelőanyag arányt és az idő–hőmérséklet adatokat a katalizátorban) annak igazolására, hogy az öregítés valóban kielégítően megtörtént. 2.7.   A szükséges vizsgálatok. A romlási tényezők kiszámításához a vizsgált járművön el kell végezni legalább két 1. típusú mérést a kibocsátáscsökkentő rendszer próbapadi öregedésvizsgálata előtt, majd legalább két 1. típusú mérést a próbapadon öregített kibocsátáscsökkentő rendszer visszaszerelése után. A romlási tényezőket az alábbiakban ismertetett számítási módszerrel kell kiszámítani. A kipufogógáz-kibocsátásnál minden szennyező anyagra ki kell számítani egy romlási szorzótényezőt a következőképpen: ahol: Mi 1 = az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve a jármű e függelék 1.1. pontjában meghatározott 1. típusú mérése után. Mi 2 = az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve az öregített jármű 1. típusú mérése után, az e mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően. Ezeket az interpolált értékeket legalább négy tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani, majd egymással osztva őket meg kell határozni a romlási tényezőt. Az eredményt három tizedesjegyre kell kerekíteni. Ha a romlási tényező kisebb, mint egy, azt akkor is egynek kell tekinteni. A gyártó kérésére egy additív kipufogógáz-kibocsátási romlási tényezőt lehet használni, amely valamennyi szennyező anyagra kiszámítandó a következőképpen: D. E. F. = Mi2 – Mi1 „4. függelék Normál próbapadi ciklus (SBC) 1.   Bevezetés A normál öregítési tartóssági eljárás egy katalizátor/oxigénérzékelő rendszer öregítő próbapadon történő öregítéséből áll, az e függelékben leírt normál próbapadi ciklus szerint. A normál próbapadi ciklushoz olyan öregítő próbapadot kell használni, amely egy, a katalizátor számára a belépő gázok forrásául szolgáló motorral rendelkezik. A normál próbapadi ciklus egy 60 másodperces ciklus, amelyet szükség szerint ismételni kell az öregítő próbapadon, hogy létrejöjjön az előírt időnek megfelelő öregedés. A normál próbapadi ciklust a katalizátor-hőmérséklet, a motor levegő–tüzelőanyag aránya és az első katalizátor előtt betáplált másodlagos levegő mennyisége alapján kell meghatározni. 2.   A katalizátor hőmérsékletének szabályozása 2.1.   A katalizátor hőmérsékletét a katalizátorágyban a legmelegebb katalizátor legnagyobb hőmérsékletű helyén kell mérni. Alternatív megoldásként meg lehet mérni a belépő gáz hőmérsékletét, és át lehet számítani a katalizátorágy hőmérsékletére az öregítési folyamatban használandó öregítő próbapadról és a katalizátor kialakításáról rendelkezésre álló korrelációs adatokon alapuló lineáris transzformációval. 2.2.   Sztöchiometriai levegő/tüzelőanyag összetételnél (1–40 másodperc a ciklusban) a katalizátor hőmérsékletét – a motor fordulatszámát, terhelését és a gyújtásvezérlését megfelelően megválasztva – úgy kell szabályozni, hogy legalább 800 °C (± 10 °C) legyen. A katalizátor-hőmérsékletet – a motor levegő–tüzelőanyag arányát az alábbi táblázatban leírt »dús« fázis során megfelelően megválasztva – úgy kell szabályozni, hogy a ciklusban a katalizátor legnagyobb hőmérséklete 890 °C (± 10 °C) legyen. 2.3.   Ha a hőmérséklet úgy van szabályozva, hogy az alacsony szabályozási hőmérséklet nem 800 °C, akkor a magas szabályozási hőmérsékletnek 90 °C-kal kell nagyobbnak lennie az alacsony szabályozási hőmérsékletnél. Normál próbapadi ciklus (SBC) Idő (másodpercben) Levegő–tüzelőanyag arány Másodlagos levegőbetáplálás 1–40 Sztöchiometriai, a terhelés, a gyújtásvezérlés és a motorfordulatszám olyan szabályozásával, hogy a katalizátor elérje legalább a 800 °C hőmérsékletet Nincs 41–45 »Dús« (a levegő–tüzelőanyag arányt úgy kell kiválasztani, hogy a katalizátor hőmérséklete a ciklusban végig elérje a 890 °C-ot vagy az alacsonyabb szabályozási hőmérsékletnél 90 °C-kal nagyobb hőmérsékletet) Nincs 46–55 »Dús« (a levegő–tüzelőanyag arányt úgy kell kiválasztani, hogy a katalizátor hőmérséklete a ciklusban végig elérje a 890 °C-ot vagy az alacsonyabb szabályozási hőmérsékletnél 90 °C-kal nagyobb hőmérsékletet) 3 % (±0,1 %) 56–60 Sztöchiometriai, a ciklus 1–40 mp-es szakaszában használt terheléssel, gyújtásvezérléssel és motorfordulatszámmal 3 % (±0,1 %) Normál próbapadi ciklus Sztöchiometriai „Dús” Másodlagos levegő Levegő–tüzelőanyag arány Idő (másodpercben) Levegőbetáplálás (%) Levegő–tüzelőanyag arány A katalizátor hőmérséklete 800 °C-ig szabályozva 3.   Az öregítő próbapad felszerelése és eljárások 3.1.   Az öregítő próbapad összeállítása Az öregítő próbapadnak megfelelő kipufogógáz-áramlási sebességet, hőmérsékletet, levegő–tüzelőanyag arányt, kipufogógáz-komponenseket és másodlagoslevegő-betáplálást kell biztosítania a katalizátor bemeneti felületén. A normál öregítő próbapad egy motorból, egy motorvezérlőből és egy fékpadból áll. Más összeállítás is elfogadható (például a teljes jármű a fékpadon, vagy egy égő, amely pontosan előállítja a kipufogási viszonyokat), feltéve, hogy teljesülnek az e függelékben a katalizátor bemenetére megadott feltételek és a szabályozási előírások. Használható egyetlen öregítő próbapad is úgy, hogy az több részre osztja a kipufogógáz-áramot, feltéve, hogy az egyes részáramok megfelelnek e függelék előírásainak. Ha a próbapadon egynél több kipufogógáz-részáram van, akkor egyszerre több katalizátor-rendszer is öregíthető. 3.2.   A kipufogórendszer felszerelése. A próbapadra fel kell szerelni a teljes katalizátor/oxigénérzékelő rendszert, az ezeket a komponenseket összekötő összes kipufogóvezetékkel együtt. Több külön kipufogórendszerrel rendelkező motor esetében az egyes rendszereket külön, párhuzamosan kell felszerelni a próbapadra. Több beépített katalizátort tartalmazó kipufogórendszer esetében az öregítéshez az összes katalizátort, az összes oxigénérzékelőt és a kapcsolódó kipufogóvezetékeket magában foglaló teljes katalizátorrendszert egy egységként kell felszerelni. Alternatív megoldásként az egyes katalizátorok öregítése történhet külön-külön is a megfelelő ideig. 3.3.   Hőmérsékletmérés. A katalizátor hőmérsékletét a katalizátorágyban a legmelegebb katalizátor legnagyobb hőmérsékletű helyén elhelyezett termoelemmel kell mérni. Alternatív megoldásként meg lehet mérni a belépő gáz hőmérsékletét közvetlenül a katalizátor bemeneti felülete előtt, és át lehet számítani a katalizátorágy hőmérsékletére az öregítési folyamatban használandó öregítő próbapadról és a katalizátor kialakításáról rendelkezésre álló korrelációs adatok alapján kiszámított lineáris transzformációval. A katalizátor hőmérsékletét digitálisan kell rögzíteni legalább 1 hertzes gyakorisággal (másodpercenként egy mérés). 3.4.   A levegő–tüzelőanyag arány mérése. Gondoskodni kell arról, hogy a levegő–tüzelőanyag arány mérése (például széles tartományú oxigénérzékelővel) a katalizátor belépő- és kilépőkarimájához a lehető legközelebb történjen. Az ezektől az érzékelőktől jövő adatokat digitálisan kell rögzíteni legalább 1 hertzes gyakorisággal (másodpercenként egy mérés). 3.5.   A kipufogógáz-áram szabályozása. Gondoskodni kell arról, hogy a próbapadon öregített összes katalizátoron megfelelő mennyiségű kipufogógáz áramoljon át (gramm/másodpercben mérve sztöchiometriai aránynál, ± 5 gramm/másodperc tűréssel). A megfelelő áramlási sebesség meghatározása azon a kipufogógáz-áramon alapul, amely az eredeti jármű motorjában alakulna ki a 3.6. pontban leírt próbapadi öregedésvizsgálathoz kiválasztott állandósult fordulatszámon és terhelésen. 3.6.   Összeállítás. A motorfordulatszámot, terhelést és gyújtásvezérlést úgy kell megválasztani, hogy a katalizátorágy sztöchiometriai és állandósult állapotú működés mellett elérje a 800 °C (±10 °C) hőmérsékletet. A levegőbetápláló rendszert úgy kell beállítani, hogy biztosítsa az ahhoz szükséges levegőáramot, hogy sztöchiometriai levegő–tüzelőanyag arány és állandósult állapotú működés mellett a kipufogógáz-áramban közvetlenül az első katalizátor előtt 3,0 % oxigén (± 0,1 %) legyen. A levegő–tüzelőanyag arány mérési szakasza (az 5. pontban előírt követelmény) előtt a jellemző mért lambdaérték 1,16 (ami megközelítőleg 3 % oxigénnek felel meg). Levegőbetáplálás mellett be kell állítani a »dús« levegő–tüzelőanyag arányt úgy, hogy a katalizátorágy hőmérséklete elérje a 890 °C-ot (±10 °C). Erre a lépésre a levegő–tüzelőanyag arány jellemző lambdaértéke 0,94 (közelítőleg 2 % CO). 3.7.   Öregítési ciklus. A normál próbapadi öregedésvizsgálati eljárások a normál próbapadi ciklust alkalmazzák. A normál próbapadi ciklust addig kell ismételni, amíg meg nem történik a próbapadi öregítési idő egyenletéből kiszámított öregedés. 3.8.   Minőségbiztosítás. Az öregítés alatt a 3.3. és 3.4. pontban említett hőmérsékleteket és levegő–tüzelőanyag arányt rendszeresen (legalább 50 óránként) ellenőrizni kell. El kell végezni a szükséges módosításokat annak érdekében, hogy az öregítés mindvégig a normál próbapadi ciklusnak megfelelően történjen. Az öregítés befejezése után a katalizátornak az öregítési folyamat során felvett idő–hőmérséklet adatait legfeljebb 10 °C nagyságú osztályközzel rendelkező hisztogramba kell foglalni. Az öregítési ciklusnak a VI. melléklet 3. függelékének 2.4. pontja szerint számított effektív referencia-hőmérséklete és a próbapadi öregítési idő egyenlete használandó annak meghatározására, hogy megtörtént-e a katalizátor megfelelő mértékű termikus öregedése. A próbapadi öregedésvizsgálatot meg kell hosszabbítani, ha a kiszámított öregítési idő hőhatása nem éri el legalább a megcélzott termikus öregítés 95 %-át. 3.9.   Indítás és leállítás Gondoskodni kell arról, hogy a katalizátor gyors leromlását okozó nagy katalizátor-hőmérséklet (például 1 050 °C) ne forduljon elő indításkor vagy leálláskor. E probléma kiküszöbölésére használhatók speciális, kis hőmérsékletű indítási és leállítási eljárások. 4.   A próbapadi öregedésvizsgálati tartóssági eljárások R-tényezőjének kísérleti meghatározása 4.1.   Az R-tényező a katalizátornak a próbapadi öregítési idő egyenletében használt reaktivitási együtthatója. A gyártó az R értékét kísérletileg meghatározhatja a következő eljárásokkal. 4.2.   A megfelelő próbapadi ciklussal és az öregítő próbapad megfelelő felszerelésével el kell végezni több katalizátor (legalább 3 azonos kialakítású katalizátor) öregítését különböző beállított hőmérsékleteken, a szokásos üzemi hőmérséklet és a károsodást okozó határhőmérséklet között. Meg kell mérni a kibocsátásokat (vagy a katalizátor hatásfokvesztését = 1 – a katalizátor hatásfoka) mindegyik kipufogógáz-komponensre. Gondoskodni kell arról, hogy a végső vizsgálatokkal kapott adatok a kibocsátási határértékek egyszerese és kétszerese közé essenek. 4.3.   Meg kell becsülni az R értékét és ki kell számítani az effektív referencia-hőmérsékletet (Tr) a próbapadi öregedésvizsgálati ciklusra mindegyik beállított hőmérsékletre a VI. melléklet 3. függelékének 2.4. pontja szerint. 4.4.   Grafikonon ábrázolni kell a kibocsátásokat (vagy a katalizátor hatásfokvesztését) az öregedési idő függvényében mindegyik katalizátorra. A legkisebb négyzetek módszerével ki kell számítani az adatokra a regressziós egyenest. Ahhoz, hogy az adathalmazt fel lehessen használni erre a célra, az adatoknak kell egy megközelítőleg közös metszéspontjának lennie [0 és 6 400 km között. Példaként lásd az alábbi grafikont.] 4.5.   Mindegyik öregítési hőmérsékletre ki kell számítani a regressziós egyenes meredekségét. 4.6.   Grafikonon ábrázolni kell az egyes regressziós egyenesek (4.5. pontban meghatározott) meredekségének természetes logaritmusát (ln) a függőleges tengely mentén, az öregítési hőmérsékletnek a vízszintes tengelyre felvett reciproka [1/(öregítési hőmérséklet, K)] függvényében, és az adatokra a legkisebb négyzetek módszerével ki kell számítani a regressziós egyenest. Ennek az egyenesnek a meredeksége az R-tényező. Példaként lásd az alábbi grafikont. Katalizátoröregítés 1 × szórás 2 × szórás Kibocsátások A hőmérséklet C hőmérséklet B hőmérséklet Öregítési idő (órában) 4K 4.7.   Össze kell hasonlítani az R-tényezőt a 4.3. pontnak megfelelően használt kiindulási értékkel. Ha a számított R-tényező 5 %-nál nagyobb mértékben eltér a kiindulási értéktől, akkor olyan új R-tényezőt kell választani, amely a kiindulási és a számított érték között van, majd meg kell ismételni a 4. pont lépéseit az új R-tényező kiszámításához. Ezt a műveletsort addig kell ismételni, amíg a számított R-tényező 5 %-os tűréssel egyenlő nem lesz az eredetileg feltételezett R-tényezővel. 4.8.   Össze kell hasonlítani az egyes kipufogógáz-komponensekre külön meghatározott R-tényezőket. A próbapadi öregítési idő egyenletéhez a legkisebb R-tényezőt (legkedvezőtlenebb eset) kell használni. R-tényező meghatározása 1/(öregítési hőmérséklet) meredekség = változás a kibocsátás és az idő viszonylatában 1/TC 1/TB 1/TA -Ln(meredekség) ”

6.

A VIII. melléklet a következőképpen módosul: a) az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: 1.2.   A gyártónak kell rendelkezésre bocsátania azokat a hibás alkatrészeket vagy elektromos berendezéseket, amelyek a meghibásodások szimulálására használhatóak. Az ilyen hibás alkatrészek vagy berendezések a megfelelő I. típusú ciklusban való mérés során nem eredményezhetik azt, hogy a jármű kibocsátásai a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. részében meghatározott OBD-küszöbértékeket 20 %-nál nagyobb mértékben túllépjék. Elektromos hibák (rövidzárlat/nyitott áramkör) esetén a kibocsátások több mint húsz százalékkal meghaladhatják a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. részében megállapított határértékeket. Hibás alkatrésszel vagy berendezéssel felszerelt jármű vizsgálatakor az OBD-rendszer akkor hagyható jóvá, ha a hibajelző működésbe lép. Az OBD-rendszer akkor is jóváhagyható, ha a hibajelző a fedélzeti diagnosztikai küszöbértékek alatt bekapcsol.”; b) a 3.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép: 3.1.2.   A 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) vagy b) pontjában, illetve az e rendelet VI. mellékletének 3.6. pontjában meghatározott tartóssági vizsgálati eljárás alkalmazása esetén a vizsgálati járművet a tartóssági vizsgálatokhoz és e melléklet céljaira használt, öregített kibocsátáscsökkentő alkatrészekkel kell felszerelni, és a környezetvédelmi fedélzeti diagnosztikai vizsgálatokat az V. típusú tartóssági vizsgálat befejezésével kell véglegesen ellenőrizni és jelenteni. A gyártó kérésére egy megfelelően öregített és reprezentatív jármű használható ezekhez az OBD-ellenőrzési vizsgálatokhoz”; c) a szöveg a következő 8.1.1. ponttal egészül ki: 8.1.1.   Az I. típusú vizsgálat elvégzése nem szükséges az elektromos hibák (rövidzárlat/nyitott áramkör) demonstrálására. A gyártó úgy is demonstrálhatja ezeket a hibaállapotokat, hogy olyan vezetési körülményeket biztosít, amikor az érintett alkatrész használatban van, és az ellenőrzési feltételek teljesülnek. Ezeket a körülményeket és feltételeket a típusjóváhagyási dokumentációban le kell írni.”; d) a szöveg a következő 8.2.3. ponttal egészül ki: 8.2.3.   A kiegészítő előkondicionáló ciklusokat, illetve az alternatív előkondicionáló eljárásokat le kell írni a típusjóváhagyási dokumentációban.”; e) a 8.4.1.1. pont helyébe a következő szöveg lép: 8.4.1.1.   A jármű 8.2. pont szerinti előkondicionálása után a vizsgálati járművel el kell végezni a megfelelő I. típusú vizsgálatot. A hibajelzőnek a 8.4.1.2–8.4.1.6. pontban megadott feltételek mellett a vizsgálat vége előtt működésbe kell lépnie. A hibajelző már az előkondicionálás alatt is bekapcsolódhat. A jóváhagyó hatóság ezeket a feltételeket a 8.4.1.6. pont szerint más feltételekkel helyettesítheti. A típusjóváhagyási vizsgálat céljából szimulált hibák teljes száma azonban nem haladhatja meg a négyet. Kétfajta tüzelőanyaggal működő gázüzemű járművek esetében a jóváhagyó hatóság szabad belátása szerint mindkét tüzelőanyag-típust igénybe kell venni a legfeljebb négy szimulált hibán belül.”

6.

A X. melléklet a következőképpen módosul: f) az 1. függelékben a 8.1. pont helyébe a következő szöveg lép: 8.1.   A műszaki szolgálat által a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő módon meghatározott legnagyobb járműsebesség (Vmax) a 7. pont szerinti értéktől ± 10 %-kal térhet el az olyan járművek esetében, amelyeknél a Vmax ≤ 30 km/h, és ± 5 %-kal az olyan járművek esetében, amelyeknél a Vmax > 30 km/h.”; e) a 4. függelék a következőképpen módosul: i. a cím helyébe az alábbi szöveg lép: „A 168/2013/EU rendelet 3. cikkének 94b. pontjában említett, pedálhajtásúnak tervezett L1e kategóriájú járművek és a 168/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének h) pontjában említett pedálhajtású kerékpárok legnagyobb folyamatos névleges teljesítményének, kikapcsolási távolságának és legnagyobb rásegítési tényezőjének mérési módszerére vonatkozó követelmények”; ii. a szöveg a következő 1.3. ponttal egészül ki: 1.3.   A 168/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének h) pontjában említett pedálhajtású kerékpárok.”; iii. a 3.2. pont helyébe a következő szöveg lép: „3.2.   A legnagyobb folyamatos névleges teljesítmény mérésére szolgáló vizsgálati eljárás A legnagyobb folyamatos névleges teljesítményt a 3. függelék szerint, vagy az EN 15194:2009 szabvány 4.2.7. pontjában meghatározott vizsgálati eljárás szerint kell mérni”.

MELLÉKLET

A CTBTO Előkészítő Bizottsága által a monitoring- és ellenőrzési képességeinek megerősítése, a CTBT mielőbbi hatálybalépése esélyének javítása, illetve egyetemessé tételének támogatása céljából, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia végrehajtása keretében folytatott tevékenységek uniós támogatásáról

1.   Az ellenőrzési technológiák és megfigyelési rendszerek tekintetében nyújtott támogatás

1. projekt: Célzott hitelesített IMS kiegészítő szeizmológiai állomások karbantartásának javítása

Háttér

A fő hangsúly arra fog helyeződni, hogy folytatódjon azon kiegészítő szeizmológiai állomások karbantartása, amelyek arra a legsürgősebben rászorulnak, különösen azok, amelyek pénzügyi nehézségekkel küzdő országokban találhatók, beleértve azt az esetet is, amikor a működő kiegészítő szeizmológiai állomások földrajzi sűrűsége alacsony a célrégiókban, a megelőző jellegű karbantartás folytatása mellett. Erre a berendezések elavultságának kezelésével, valamint a berendezések korszerűsítésével és tartalékberendezések rendelkezésre állásának javításával kerül sor.

A korábbi programokhoz hasonlóan egyrészt teljes munkaidőben, kifejezetten ezzel foglalkozó személyzetre van szükség az érintett kiegészítő szeizmológiai állomásokon végrehajtandó munkaprojektek megtervezéséhez és lebonyolításához, másrészt pénzügyi erőforrásokat kell biztosítani alkatrészek és utazások céljára.

Célkitűzések

A fő célkitűzés a kiegészítő szeizmológiai célállomások olyan műszaki szintre történő fejlesztése fenntartható módon, amely összhangban áll az IMS követelményeivel. A kiegészítő szeizmológiai állomások képezik az IMS szeizmológiai infrastruktúrájának a gerincét, és azokat folyamatosan karban kell tartani. A megfelelő megelőző jellegű karbantartás és a kapcsolódó tartalékberendezések megléte segítheti e cél teljesítését. Mindezt más feladatokkal, például a kiegészítő szeizmológiai állomások üzemeltetőinek képzésével együtt kell véghezvinni. Kiemelten kell kezelni azokat a kiegészítő szeizmológiai állomásokat, amelyek esetében nagyobb szükség van műszaki és pénzügyi támogatásra, ideértve például az Afrikában, illetve ázsiai és közép-ázsiai fejlődő országokban lévőket.

Eredmények

A kiegészítő szeizmológiai állomások hálózatára vonatkozó adatok rendelkezésre állásának és minőségének javulása: a kiegészítő szeizmológiai állomások hálózata segít javítani a célzott kiegészítő szeizmológiai állomások helymeghatározási pontosságát, azokban a régiókban is, amelyekben az elsődleges hálózat szeizmológiai eseményeket érzékel, ezáltal fokozva a nukleáris robbantások szeizmológiai észlelését. A kiegészítő szeizmológiai állomások megerősített karbantartási szerkezete az Unió láthatóságának növekedését eredményezi.

2. projekt: Nemesgáz-mintavételezési rendszerek fejlesztése a xenon jobb adszorpciójára alkalmas anyagok tanulmányozása révén

Háttér

A radioaktív xenonizotópok (133Xe, 135Xe, 133mXe és 131mXe) különböző fizikai körülmények között, kis mennyiségekben történő eredményes koncentrálása és ezen xenonizotópoknak az adszorpciós anyagokból történő eredményes és teljes mértékű felszabadítása rendkívüli fontossággal bír a nukleáris robbantások megfigyelésének és az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) világszerte történő betartása ellenőrzésének javítása szempontjából. A fent említett xenonizotópok kulcsfontosságú hasadási radionuklidok, amelyeket az IMS radionuklidokkal foglalkozó hálózatának nemesgáz-részlege figyel meg, és a jövőbeli rendszerekbe beépíthető mindennemű javítás felbecsülhetetlen értéket fog képviselni.

Célkitűzések

E javaslat célja az adszorpciós mechanizmusoknak, a deszorpciós feltételeknek és a vonatkozó anyagok tulajdonságainak a jobb megértése különböző, a magas hatásfokú xenonkoncentrálás szempontjából fontos feltételek fennállása esetén a CTBT ellenőrzési keretében. Laboratóriumi vizsgálatra fog sor kerülni a fontos paraméterek megállapítása és az arra vonatkozó alapvető információk meghatározása céljából, hogy az anyagok miként módosíthatók a jellemzőik – többek között adszorpciós és deszorpciós kapacitásuk, sűrűségük és tartósságuk – optimalizálása céljából.

Eredmények

A kapott eredményeket részletesen ismertető és az IMS-létesítményekben való alkalmazásukra vonatkozó ajánlásokat tartalmazó laboratóriumi jelentés készül, amelynek révén jobban érthetővé válik, hogy a jelenlegi adszorpciós anyagok miként optimalizálhatók, illetve újabb anyagok miként azonosíthatók annak érdekében, hogy javuljanak az IMS-létesítmények radioaktívxenon-észlelési képességei.

3. projekt: A radioaktívxenon-háttérsugárzás mérésére irányuló kampányok folytatása a világ különböző régióiban

Háttér

Az Átfogó Atomcsend-szerződés Szervezetének (CTBTO) Előkészítő Bizottsága radioaktívxenon-méréseket végez igen érzékeny rendszerekkel. Az Unió által a 2008/588/KKBP együttes fellépés keretében nyújtott hozzájárulás felhasználásával a CTBTO Előkészítő Bizottsága két szállítható rendszert fejlesztett ki, illetve szerzett be a 133Xe, 135Xe, 133mXe és 131mXe mérésére. A 2012/699/KKBP határozat keretében a két mérési rendszer Kuvaitvárosban, Jakartában, Mutsuban és Manadóban működött. E rendszerek jelentős mennyiségű információval szolgáltak a radioaktívxenon-hátteret illetően.

A (KKBP) 2015/1837 határozat keretében mind a kuvaiti, mind az indonéziai mérési kampány meghosszabbításra került. Kapcsolatfelvétel történt lehetséges új fogadó országokkal, és tárgyalások vannak folyamatban együttműködési megállapodásokról.

Célkitűzések

A CTBTO azt tervezi, hogy a 2008/588/KKBP együttes fellépés keretében beszerzett és jelenleg Kuvaitban és Indonéziában üzemelő két mobilrendszert más helyszínre telepíti. Már folynak a tárgyalások együttműködési megállapodások kötéséről jövőbeli fogadó országokkal.

Hálózati lefedettség szempontjából a délkelet-ázsiai régió rendkívül fontos a CTBTO számára, mivel ott a nemesgázok területén jelenleg semmilyen IMS-rendszer nem üzemel. Amellett, hogy a világ e régiójában jelentős mértékben megerősíti majd a lefedettséget, a mobil rendszer alkalmazása háttérsugárzás-mérési kampány céljára lehetővé fogja tenni a következőket:

—	az egyenlítői régiók regionális radioaktívxenon-hátterével kapcsolatos ismereteink javítása; ezekben a régiókban a nemesgázok diszperziója számos intenzív jelenség következtében nagyon összetett;

—	a légköri és diszperziós modellek további finomítása a világ szóban forgó régiójában a légtömeg-mozgások jobb megjelenítése érdekében.

A CTBTO azt tervezi, hogy legalább 12 hónapos mérési kampányt folytat a délkelet-ázsiai régióban a teljes szezonális ingadozás lefedésére.

A CTBTO célja, hogy a kelet-ázsiai régióban egy további mobil rendszert működtessen. A korábbiakban egy rövid, uniós finanszírozású mérési kampány fontos információkat szolgáltatott a radioaktívxenon-háttér jellemzőinek megismeréséhez. Egy hosszabb mérési kampány döntő fontosságú ahhoz, hogy kiegészíthessük és pontosíthassuk a regionális radioaktívxenon-háttérrel kapcsolatos ismereteinket. E kiegészítő kampány fő célja lehetővé tenni a kelet-ázsiai régió jellemzőinek leírását egy teljes 12 hónapos ciklusra és minden szezonális körülményre kiterjedően. A helyszín kiválasztására azzal a céllal fog sor kerülni, hogy ott intenzív (azaz a nemesgázok mérésére szolgáló jelenlegi IMS-hálózatnál sűrűbb) regionális észlelőhálózat telepítésére kerüljön sor. Ezáltal első alkalommal kerül majd nagyon közel egymáshoz legalább két rendszer, ami lehetővé fogja tenni több tudományos vizsgálat elvégzését a rendszerek egymáshoz viszonyított validálására, az észlelések keresztkorrelációjára, a légköri terjedési modellezési szimulációk (ATM) kisléptékű fejleményeire stb. vonatkozóan. Ez a vizsgálat hasznára válhat a régió azon államaival való partnerségnek is, amelyek szintén tervezik, hogy önkéntes hozzájárulást nyújtanak ebben a tárgyban.

Az említett mérési kampányok lezárultát követően a CTBTO további mérések elvégzését tervezi olyan területeken, amelyek globális radioaktívxenon-háttere még nincs teljesen feltárva és nem kellően ismert. Erre a legmegfelelőbb helyszínek Latin-Amerikában, Ázsiában és Afrikában az egyenlítői területek.

Ahhoz, hogy a mérési kampányokat folytatni lehessen, forrásokra van szükség a nemesgázokat mérő két mobil rendszernek az új helyszínekre történő szállításához, valamint a rendszerek két éven keresztül történő üzemeltetéséhez és karbantartásához.

Eredmények

Az előnyök közé tartozik, hogy több ismeretünk lesz a globális nemesgáz-háttér változásairól, a nemesgázok megfigyelésére szolgáló hálózatnak pedig jobb lesz a lefedettsége. A mérési kampányok lezárultával a rendszerek a CTBTO rendelkezésére állnak majd, hogy az a nemesgáz-háttérrel kapcsolatban utóvizsgálatokat végezhessen különböző földrajzi szinteken, illetve készenléti rendszerként és/vagy képzési célokra használja fel őket.

4. projekt: Numerikus időjárás-előrejelzési rendszer (Ensemble Prediction System (EPS)) a légköri terjedési modellezési szimulációk (Atmospheric Transport Modelling (ATM)) bizonytalanságainak és megbízhatósági szintjének számszerűsítésére

Háttér

A CTBT jegyzőkönyve I. része 18. pontjának a) alpontja alapján a Nemzetközi Adatközpontnak (IDC) értékeket és kapcsolódó bizonytalanságokat kell szolgáltatnia minden egyes olyan eseményre kiszámítva, amelynek helyét az IDC azonosította. Mivel az ATM hozzájárul az események helymeghatározásához, kapcsolódó bizonytalanságokat kell szolgáltatni.

Elismert tény, hogy bizonytalanságokat inkább meg lehet becsülni egyenértékű szimulációk sorával, semmint egyetlen szimulációval. E projekt keretében meteorológiai EPS-adatok (a Középtávú Időjárás Előrejelzések Európai Központja, a Nemzeti Környezeti Előrejelző Központok vagy mások) felhasználására fog sor kerülni olyan adatkészlet generálása céljából, amely ugyanazon esetekre több különböző szimulációt tartalmaz. Ezt az adatkészletet az ATM-szimulációk bizonytalanságainak és megbízhatósági szintjeinek becslésére szolgáló eszközök kifejlesztésére fogják felhasználni. Az új eszközök validálására és demonstrálására egy független adatkészlet fog szolgálni.

Célkitűzések

—	Validált prototípus kifejlesztése a légköri terjedési modellezési szimulációk bizonytalanságainak és megbízhatósági szintjének becslésére.

—	A szükségletek meghatározása a felhasználókkal együttműködésben.

—	A felhasználandó meteorológiai EPS-adatok azonosítása.

—	ATM-szimulációkra vonatkozó adatkészlet létrehozása.

—	A bizonytalanságok és a megbízhatósági szintek becslésére szolgáló eszközök kifejlesztése.

—	Eszközök validálása.

—	Az új indító-interfész átalakítása bizonytalanságok és megbízhatósági szint generálása céljából.

—	A validált prototípus rendelkezésre bocsátása valós eseteken való tesztelésre.

Eredmények

Az EPS-alapú termékek fontos döntések meghozatalát segítik majd azzal, hogy objektív információkat szolgáltatnak az ATM-szimulációk bizonytalanságainak és megbízhatósági szintjének számszerűsítéséhez minden egyes esetben. Tudományos alapot nyújtanak továbbá annak demonstrálásához, hogy miként lehet értékes információkat kinyerni az ATM-iránymutatásból a légköri szimulációkhoz társuló, azokban rejlő bizonytalanságok ellenére.

5. projekt: Az IDC ATM-eszközeinek nagyobb képi felbontásából eredő előnyök tudományos értékelése

Háttér

Az ATM-ekből származó iránymutatás minőségét rendszerint javítja a modell alapjául szolgáló meteorológiai mezők és maga az ATM felbontásának növelése, különösen a rövidebb időtartományok esetében. Az IDC hamarosan befejezi két ilyen jellegű projekt végrehajtását. Az egyik projekt nagyobb felbontású (1 óra, 0,5o) forrás–receptor érzékenységi mezők operatív generálására irányult, a másik pedig a világ bármely pontján konkrét események (helyszíni ellenőrzések, nukleáris tesztek, nukleáris incidensek stb.) tekintetében nagy felbontású meteorológiai mezők kérésre történő generálására. Ezeket a nagy felbontású meteorológiai mezőket egy Lagrange-típusú terjedési és diszperziós modellt alkalmazó Flexpart szoftveres eszköz felhasználásával importálják nagyon nagy felbontású (~0,05o) ATM-termékek előállítása céljából, a szükségleteknek megfelelően. E két projekt ATM-termékek szempontjából jelentkező előnyeinek demonstrálása és számszerűsítése céljából tudományos validálásra fog sor kerülni.

Célkitűzések

—	A megnövelt felbontás hozzáadott értékének demonstrálása megfigyelések és modell-összehasonlítások alkalmazásával.

—	Indító-interfész kifejlesztése előre- és visszatekintő ATM-szimulációk, nagy felbontású meteorológiai mezők és nagy felbontású meteorológiai mezőkön alapuló ATM-iránymutatások gyors előállítása érdekében, bármely helyszínen.

Eredmények

A felbontás növelése révén az ATM-iránymutatások tekintetében jelentkező előnyök tudományos demonstrálása segít megerősíteni az új kapacitások (nagyobb felbontású operatív forrás–receptor érzékenységi mezők, nagy felbontású meteorológiai mezők) hasznosságát az operatív rendszerben.

Az indító-interfész lehetővé fogja tenni részletes iránymutatás előállítását helyszíni ellenőrzések vagy egyéb, rendkívüli események (nukleáris tesztek, nukleáris incidensek stb.) során.

6. projekt: Az IDC szoftverfejlesztési programja 3. szakaszának előkészítését célzó tevékenységek

Háttér

A CTBTO 2014. január és 2017. április között végrehajtotta az IDC szoftverfejlesztési programjának 2. szakaszát, amely olyan átfogó szoftverarchitektúra kifejlesztését célozta, amely megadja az irányt a következő évtized során a már meglévő rendszerekkel kapcsolatos új szoftverfejlesztésekhez és -frissítésekhez.

A létrejött architektúra jelentős javulásokat eredményezett a jelenlegihez képest, többek között a következőket:

—

a felhasználói interfész nagyobb mértékű rugalmassága az elemzési eszközök tekintetében, továbbfejlesztett elemzői felülvizsgálati munkafolyamat-kezelő alkalmazás, eseménykezelés, események kereszt-korrelációja és összehasonlítása, térkép-eszköz és térkép-integráció, hullámformájú adatok minőségellenőrzési maszkjainak vizualizációja és szerkesztése, frekvenciahullám-szám megjelenítése, elemzői képzés támogatása.

—	Az adatkövetés átfogó digitalizálása annak megértése céljából, hogy az adatkezelés nyomán kapott eredmények miként születtek, valamint annak megvizsgálása céljából, hogy a rendelkezésre álló adatok változásával hogyan alakul az eredmény.

—	Bővíthetőség mint fontos jellemző, minden alkotóelembe beépítve.

—	A szeizmikus, hidroakusztikai és infrahang adatokra vonatkozó, grafikus eszközökkel támogatott, rugalmas programlánc-konfiguráció.

—	Lehetővé teszi a kollaboratív szoftverfejlesztés új, a nyílt forráskódú szoftverfejlesztés legjobb gyakorlatain alapuló modelljét.

—	Megerősített megfigyelési és tesztelési kapacitások – Test Data Set Replay.

A szoftverfejlesztési program 2. szakaszának végrehajtásához az USA természetbeni hozzájárulása és a (KKBP) 2015/1837 határozatban megállapított pénzeszközök biztosították a támogatást. Az említett pénzeszközöket elsősorban a tagállami szakértőkkel való szakmai találkozók lebonyolítására használták fel, a 2. szakaszban való széles körű részvétel biztosítása céljából. E pénzeszközökkel emellett prototípus-alkotási tevékenységeket is támogattak annak demonstrálása céljából, hogy a nemzeti adatközpontok (NDC) által biztosított szoftvert miként lehet integrálni a továbbfejlesztett architektúrába.

Az IDC szoftverfejlesztési programja 3. szakaszának előkészítése során az IDC arra törekszik, hogy növelje a technológia befejezettségi szintjét több olyan algoritmus esetében, amelyek alkalmasak lehetnek a továbbfejlesztett szoftverbe való beépítésre. A 3. szakasz a szoftverfejlesztési program 2. szakaszában létrejött architektúrán alapuló kódok bevezetését fogja magában foglalni. Ez a javaslat konkrétan azokra az algoritmusokra vonatkozik, amelyek megfelelőbb módszereket kínálnak a szeizmikus utórengések szekvenciáinak feldolgozására automata vagy félautomata üzemmódban.

Célkitűzések

E projekt célja az utórengések szekvenciáinak jobb feldolgozása érdekében három megközelítés első változatának kidolgozása és összehasonlítása.

A mérlegelt algoritmusok a következők:

—	két, kereszt-korreláción alapuló megközelítés;

—	Akaike-féle információs kritériumokon (AIC) alapuló autoregresszív módszerekre épülő megközelítés.

Várt eredmények:

—

Mindhárom fenti megközelítés esetében kísérleti automatizált adatkezelési programláncok kialakítására fog sor kerülni, amelyek integrálják a három mérlegelt algoritmust (algoritmusonként külön programláncban). Ez azzal is együtt jár, hogy e módszerek esetében néhány manuális lépés automatizálásra kerül.

—	Minden egyes programlánc az utórengést okozó reprezentatív események ugyanazon halmazán fog futni.

—	Olyan automatizált tesztek kialakítására és végrehajtására fog sor kerülni, amelyek lehetővé teszik, hogy teljesítmény-összehasonlítási célokból statisztikai információkat lehessen gyűjteni a három algoritmusról olyankor, amikor azok egy adott reprezentatív eseményhalmazon futnak.

—	Az automatizált tesztek eredményeként gyűjtött statisztikai adatokat az algoritmusok által a reprezentatív adatkészleteken nyújtott teljesítmény összehasonlítására fogják felhasználni.

—	A szeizmikus, hidroakusztikai és infrahang adatokat feldolgozó MDA-elemzők a három algoritmus alapján nyert adatokat azok minősége szempontjából is elemezni fogják az elemzői felülvizsgálat kiindulópontjaként.

—

A projekt végső eredményét a tervek szerint egy ajánlást is tartalmazó jelentés fogja képezni, amely összefoglalja a fenti megállapításokat és meghatározza, hogy (amennyiben van ilyen) a három megközelítés közül melyiket lenne célszerű kiválasztani továbbfejlesztés és egy működő rendszerben való alkalmazás céljára. A jelentés emellett becsléseket is tartalmaz a fejlesztés befejezéséhez még szükséges erőforrásokra vonatkozóan.

A projekt végrehajtása másfél évet vesz majd igénybe, és 2018. második negyedévében fog megkezdődni. A becslések szerint a teljes erőforrások mintegy 60 %-át kísérleti programláncok létrehozására fogják fordítani, főként a projekt első évében. A teljes erőforrások fennmaradó része automatizált tesztek kialakítását, eredményeik összegyűjtését és azok elemzését fogja szolgálni.

Eredmények

A projekt legfőbb hasznát az fogja jelenteni, hogy javul majd egy olyan algoritmus műszaki befejezettségi szintje, amely jelentős potenciállal rendelkezik az elemzői munkateher csökkentése szempontjából. Egy kellően magas technológiai befejezettségi szintű szoftvert kisebb kockázat mellett lehet alkalmazni egy továbbfejlesztett rendszerben. E munka alapján megbízhatóbb becslést lehet készíteni arról, hogy mennyi erőforrásra van szükség a kiválasztott algoritmus műveleti alkalmazásához még elvégzendő munkálatokhoz.

Az e projekt során kifejlesztett prototípus-kódok közül néhányat integrálni lehet a végleges operatív szoftverbe.

2.   A helyszíni ellenőrzési képességek megerősítése

Projekt: A helyszíni ellenőrzések erősítése a nemesgáz-feldolgozás és -észlelés tekintetében

Háttér

A helyszíni ellenőrzések során használt, radioaktív xenon feldolgozására és érzékelésére szolgáló és az ideiglenes titkárság tulajdonában lévő nemesgáz-mérő rendszer kialakítására az Európai Unió pénzügyi támogatásával került sor (2010/461/KKBP határozat). A rendszert 2014 elején szállították le és az év későbbi szakaszában sikeresen használták az IFE 14 során. Ezt az integrált terepgyakorlatot a CTBTO Előkészítő Bizottsága szervezte 2014-ben egy majdnem teljeskörű jordániai helyszíni ellenőrzés szimulálására. E terepgyakorlat során a helyszíni ellenőrzések során használt nemesgáz-mérő rendszer megbízhatóan és pontosan meghatározta a 131mXe-nek a 133Xe-hez viszonyított arányát. Továbbá a rendszer teljesítette az ezen izotópok minimális érzékelhető tevékenységére vonatkozó műszaki követelményeket.

Noha a terepgyakorlat azt tanúsította, hogy a helyszíni ellenőrzések során használt nemesgáz-mérő rendszer teljesíti a radioaktívxenon-észlelés legfőbb teljesítményi mutatóit, az IFA14 külső értékelőcsoportja a szakmai jelentésében azonosított több olyan operatív paramétert is, amelyekkel a nemesgáz-feldolgozással és -észleléssel kapcsolatos képességek továbbfejlesztése során foglalkozni kell. A helyszíni ellenőrzések során használt berendezések jegyzékének továbbfejlesztésével foglalkozó 2016-os 23. szakmai találkozó (OSI-Workshop 23 on Further Development of the OSI Equipment List) nyomán hasonlóképpen az a megállapítás született, hogy kiemelt feladatként javítani kell a radioaktív xenon tisztítására és mérésére szolgáló képességeket a megbízhatóság, egyszerűség és kialakítás tekintetében a működési teljesítményük javítása érdekében. A helyszíni ellenőrzések során használt nemesgáz-mérő rendszer továbbfejlesztése szükséges ahhoz, hogy véglegesíteni lehessen a helyszíni ellenőrzések során használt telepített laboratóriumok kialakítását és beüzemelését, ami közvetlenül kihat a szükséges gyorstelepítésű és helyszíni támogatási képességekre.

Célkitűzések

Az IFE14 felülvizsgálati és utókövetési folyamata alapján tett ajánlásoknak megfelelően e javaslat célja a helyszíni ellenőrzések során használt meglévő nemesgáz-mérő rendszer továbbfejlesztése. A projekt célja a rendszer alkalmassá tétele a műveleti bázisba és a műveleti bázisból történő légi szállításra, illetve a műveleti bázison belüli könnyű mozgatásra, valamint arra, hogy a telepített laboratóriumi körülmények között megbízhatóan és egyszerűen lehessen működtetni. A helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó cselekvési tervben foglalt nemesgáz-laboratóriumokkal kapcsolatos – többek között a felhasználóbarát jellegnek, a modularitásnak és a rendszer megbízhatóságának a javítását célzó – 3.11. projekt támogatása érdekében az alábbi rendszer-alkotóelemeket újra kell tervezni és/vagy tovább kell fejleszteni:

—	észlelőállvány és ólomtartalmú védőeszközök, a telepítés elősegítése és a tömegközéppont kiigazítása érdekében;

—	gázelválasztás, az energiafelhasználás csökkentése és annak érdekében, hogy hélium helyett könnyebben hozzáférhető anyagokat lehessen használni vivőgázként a távol eső helyeken;

—	szoftver, egy ellenőrök által működtetett rendszer céljára megfelelő folyamatok egyszerűsítésére;

—	általános projekttervezés, az integráció maximalizálása érdekében a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó gyors telepítési koncepciónak megfelelően.

Eredmények

A helyszíni ellenőrzések során használt, és az ideiglenes titkárság tulajdonában lévő nemesgáz-mérő laboratórium kialakításának, hatékonyságának és eredményességének javulása úgy, hogy egyszerűsödik a felhasználói interakció és javul a megbízhatóság, ami a helyszíni ellenőrzések során segíteni fogja az ellenőröket a munkavégzésben, következésképpen pedig támogatni fogja az Uniónak a CTBT hatálybalépésével kapcsolatos szakpolitikáját és elszántságát.

3.   Integrált kapacitásépítési és tájékoztatási tevékenységek

A.   Továbblépés az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomag szélesebb körű alkalmazásában

1. projekt: Az automatizált adatkezelési és -integrálási képességek javítása a szeizmológiai, hidroakusztikai és infrahang adatokra vonatkozó „NDC-in-a-Box” szoftvercsomagban

Háttér

A CTBTO Előkészítő Bizottsága 2016 júliusában közzétette az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomag 4.0. változatát, amely az „Extended NDC-in-a-Box” projekt során kidolgozott új modelleket tartalmaz. Az új változat jelentősen javította a nemzeti adatközpontok adatkezelési képességeit egyrészt az infrahang adatok automatizált és interaktív elemzésére szolgáló eszközök révén, másrészt a szeizmo-akusztikai adatok automatizált kezelésére szolgáló SeisComP3 szoftvercsomaggal való integrációnak köszönhetően. Az IDC STA/LTA érzékelője és a DTK-PMCC érzékelője integrálásra került a SeisComP automatizált adatkezelési programlánccal. E változat közzétételét követően az IDC helymeghatározót be lehet hívni a SeisComP interaktív felülvizsgálati eszközéből. Több konverziós modul támogatja IDC-adatok és -termékek integrálását egy SeisComP-alapú adatkezelési programláncba, továbbá segíti az állomáskonfiguráláshoz kapcsolódó információknak a nemzeti adatközpontok és az IDC közötti szinkronizálását, mégpedig adatlekérdezésen és modul-importáláson, illetve adatbázis-többszörözésen keresztül.

Noha az új modulok lehetővé teszik a nemzeti adatközpontok számára, hogy a szeizmológiai és infrahang adatok tekintetében reprodukálják az IDC-érzékelők eredményeit, a hidroakusztikai adatok kezelését még nem vizsgálták. Ezenkívül a Seiscomp-alapú automatizált adatkezelési programlánccal generált események jelentős mértékben különböznek az IDC-nél generáltaktól. Ennek oka az eseményeknek az IDC és a SeisComP programláncaiban való generálására használt szoftverek közötti különbségekben rejlik.

Célkitűzések

E projekt célja a SeisComP képességeinek és az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomagban rendelkezésre bocsátott moduljainak a kibővítése a következőkkel:

—

Az IDC hidroakusztikai adatokra vonatkozó jelérzékelőjének integrálása az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomagba, beleértve a kifejezetten a hidroakusztikai érzékelésekhez kapcsolódó jellemzők meghatározását is. Ez lehetővé tenné a nemzeti adatközpontok számára, hogy ugyanazzal a szoftverrel észleljék az IMS hidroakusztikai állomásairól érkező jeleket, mint amelyet az IDC használ az adatok kezelésére.

—

Az IDC által használt NET-VISA érzékelő integrálása a SeisComP adatkezelési programláncba, valamint interfész biztosítása a végfelhasználók számára ahhoz, hogy a NET-VISA-t a SeisComP-ban használandó alapértelmezett fájltársítóként konfigurálják. Ez segítené azokat a nemzeti adatközpontokat, amelyek a SeisComP automatizált programláncot használják fel IMS-adatok kezelésére abban, hogy olyan eseménykészletet hozzanak létre, amely közelebb áll az IDC-nél létrehozotthoz.

—	Az IMS-adatok más nyílt forráskódú szeizmológiai elemzési szoftverekbe (pl. SEISAN) való integrálására szolgáló képességek javítása.

Várt eredmények:

Ettől a projekttől azt várjuk, hogy továbbfejlődjenek az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomag részét képező szoftvermodulok, valamint hogy új szoftvermodulok álljanak rendelkezésre az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomag jövőbeli változataiban. Ezek az új és továbbfejlesztett szoftvermodulok a következők:

—	Az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomag meglévő scdfx modulja továbbfejlesztett formában integrálásra kerül a SeisComP-ba a hidroakusztikai adatok kezelésének lehetővé tétele és az IDC-nél zajló hidroakusztikai észlelések minden jellemzőjének tárolása érdekében.

—	Az azimutra és a bejövő hidroakusztikai adatok lassúság-meghatározására vonatkozó IDC HASE modul integrálása egy SeisComP modulba.

—	A SeisComP-ba olyan opcionális fájltársítóként integrált NET-VISA fájltársító, amelyet konfigurálni lehet a SeisComP alapértelmezett fájltársítója helyett történő használatra.

—	A SeisComP továbbfejlesztése annak érdekében, hogy képes legyen a hidroakusztikai észlelésekre vonatkozó további jellemzőket, valamint az infrahang-észlelésekhez kapcsolódó pixeleket és pixelcsaládokat tárolni.

—	A SeisComP exportáló moduljainak továbbfejlesztése úgy, hogy az észleléseket és a modulok hidroakusztikai és infrahang-szoftverrel kapcsolatos jellemzőit exportálni lehessen a nyílt forráskódú adatbázisba.

—	A jelenlegi szoftver továbbfejlesztése annak érdekében, hogy lehetővé tegye IMS szeizmológiai állomások teljeskörű konfigurálását és IMS-adatok importálását a SAEISAN-ba a nemzeti adatközpontok számára releváns, nem IMS-adatokkal együtt való adatkezelés céljára.

A projekt végrehajtása tizenkét hónapot vesz majd igénybe, és agilis szoftverfejlesztési módszerek – például Scrum vagy Kanban – felhasználásával, használatra kész és funkcionálisabb új szoftverelemek négy hetente történő rendelkezésre bocsátásával fog történni.

A tervek szerint két szakmai találkozóra kerül majd sor a nemzeti adatközpontok képviselőivel a következő célokból:

—

Az első szakmai találkozó keretében felvezetik a projektet és lehetőséget biztosítanak a nemzeti adatközpontok képviselői számára, hogy ismertessenek a saját nemzeti adatközpontjuk szempontjából releváns olyan felhasználói eseteket, amelyek tekintetében hasznos lehetne automatizált fájltársító (NET-VISA) futtatása a SeisComP részeként szeizmológiai, hidroakusztikai és infrahang események alkotása céljából. A nemzeti adatközpontoknak tesztelési célokból a számukra fontos hálózatokból származó tesztadatokat kell az IDC rendelkezésére bocsátaniuk.

—

A második szakmai találkozó a tervek szerint a projekt során befejezett szoftver tesztelési időszakának kezdetéül szolgálna. Ez a szoftver vélhetően magában fogja foglalni a SeisComP-ba integrált NET-VISA fájltársítót és a hidroakusztikai adatok kezelésére szolgáló, a SeisComP-ba integrált kiegészítő szeizmológiai állomásadat-kezelési eszközöket.

Eredmények

A végső eredményt egy továbbfejlesztett, automatizált, a SeisComP-on alapuló adatkezelési programlánc fogja képezni, amelyet a nemzeti adatközpontok meg fognak kapni.

A fő eredményt az jelenti majd, hogy a nemzeti adatközpontok újabb képességekkel fognak rendelkezni az IDC-adatok automatizált kezeléséhez, az IMS és nem IMS állomásokról származó adatoknak az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomagban történő ötvözéséhez, valamint az IDC által kapott eredményeknek az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomag felhasználásával való automatizált kezelésével történő reprodukálásához.

2. projekt: Az infrahangadatok-kezelésének és egy interaktív rendszernek a fejlődése

Háttér

Az IDC 2013 óta dolgozik az infrahang adatokra vonatkozó automatizált rendszer átalakításán és az „Extended NDC-in-a-Box” szoftvercsomaggal kapcsolatos projekteken; 2016-ban az idevágó szoftvert is megjelentette. Az infrahang adatokra vonatkozó adatkezelési rendszerrel kapcsolatos erőfeszítések egy állomássoron alapuló automatizált adatkezelési rendszer és egy interaktív felülvizsgálati szoftver kifejlesztéséből álltak. Ezeket az eszközöket ezt követően integrálták az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomagba és az IDC-környezetbe.

A nemzeti adatközpontok első visszajelzései pozitívak, mivel újabb képességekre tettek szert az infrahang-technológia tekintetében. Az IDC már több kérést kapott kifejezetten az infrahang-technológiával foglalkozó képzésre vonatkozóan, valamint javaslatokat az eszközök továbbfejlesztésére és fejlődésére vonatkozóan, ami meghaladja a tervezett karbantartási tevékenységek körét.

Az IDC folytatni kívánja az infrahang adatokkal kapcsolatos adatkezelési rendszer kiteljesítésére irányuló erőfeszítéseket, hogy kielégítse az IDC és az IMS igényeit, támogassa a nemzeti adatközpontokat és eleget tegyen azok szoftverigényének.

Célkitűzések

—	az állomásadat-kezelési rendszer fejlődésének támogatása az IMS és az IDC üzemfolytonossági igényeinek folyamatos teljesítése érdekében

—	a nemzeti adatközpontok szoftver, szoftverfrissítés és a nemzeti adatközpontok tevékenységeinek végzését segítő funkciók iránti kéréseinek támogatása

—	az infrahang-jelek elemzésének javítása céljából az aktuálisan legfejlettebb funkciók bevezetésének folytatása annak érdekében, hogy fenn lehessen tartani az infrahang-technológia tudományos megbízhatóságát a CTBTO keretében

—

bizonytalanság-számszerűsítést is magukban foglaló olyan infrahanghullám-terjedési modellek beépítésével kapcsolatos munka, amelyek nagy felbontású légköri specifikációkat – az infrahangfázis-társítás során –, eseményalkotást és mélyreható eseményelemzést is ötvöznek a középtávú stratégiában foglalt célok teljesítése érdekében.

Eredmények

—	az IDC infrahang-rendszere műszaki és tudományos megbízhatóságának továbbfejlesztése, valamint az IDC- és IMS-tevékenységek fenntartásának biztosítása;

—

az „NDC-in-a-Box” szoftvercsomaggal kapcsolatban a 2012/699/KKBP határozat alapján megkezdett és a (KKBP) 2015/1837 határozat alapján folytatott erőfeszítések további alapulvétele annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti adatközpontok az IMS-ből származó adatokat mind a CTBT szerinti megfigyelési, mind nemzeti célokra kezelhessék. Ezen erőfeszítések nyomán erőteljes felhasználói bázis jött létre a nemzeti adatközpontok körében, és a projekt várt eredményei elő fogják segíteni, hogy a nemzeti adatközpontok nagyobb bizalommal legyenek az ellenőrzési rendszer hitelessége iránt;

—	együttműködés a nemzeti adatközpontokkal az aktuálisan legmagasabb színvonalat képviselő infrahang-rendszer kiépítése érdekében az IDC fejlesztési erőfeszítéseinek részeként.

B.   Integrált tájékoztatás és kapacitásépítés műszaki segítségnyújtáson, oktatáson és képzésen keresztül

Projekt: Integrált tájékoztatási és kapacitásépítési tevékenységeken keresztüli együttműködés aláíró és nem aláíró államokkal a CTBT és annak ellenőrzési rendszere támogatása céljából

Háttér

A kapacitásépítés alapvető fontosságúnak bizonyult a CTBT ellenőrzési rendszerének megerősítése szempontjából. A CTBT Nemzetközi Megfigyelőrendszerének részét képező állomások közül számos állomás fejlődő országok területén található, vagy ott fog elhelyezkedni, és irányításukat fejlődő országok intézményei végzik. Ezenkívül sok fejlődő országban még folyamatban van a nemzeti adatközpontok létrehozásának vagy javításának a folyamata, amelynek lezárultával képesek lesznek majd arra, hogy teljes mértékben kihasználhassák az ellenőrzési rendszer keretében generált adatokat és termékeket. E tekintetben több mint 40 nemzeti adatközpont részére bocsátottak rendelkezésre kapacitásépítési rendszereket uniós finanszírozás útján, amelyek rendszeres karbantartást igényelnek, és amelyek berendezéseit alkalmanként ki is kell cserélni.

Az integrált tájékoztatási és kapacitásépítési tevékenységek révén a fejlődő országok szakértői hozzájutnak az ahhoz szükséges háttérismeretekhez és képzéshez, amely segíti a CTBTO Előkészítő Bizottsága döntéshozatali és szakpolitika-alakítási folyamataiban való részvételüket. Ez a részvétel lényeges a CTBT demokratikus és részvételi jellegének a megerősítéséhez, ami pedig bizalomépítési intézkedésként szolgál a nem aláíró államok támogatásának elnyeréséhez.

Az integrált tájékoztatás és kapacitásépítés egyik kulcselemeként a titkárság képzési és oktatási tevékenységeket folytat a CTBT és az ahhoz tartozó ellenőrzési rendszer műszaki, tudományos, jogi és szakpolitikai aspektusaival kapcsolatban szükséges kapacitás kiépítése és fenntartása céljából, és ennek összefüggésében azokra az államokra összpontosít, amelyek még nem írták alá vagy nem erősítették meg a CTBT-t. Ezek a képzési és oktatási tevékenységek magukban foglalnak ágazatközi erőfeszítéseket és erőforrásokat, és azokat segíti a kimagasló személyek csoportját (Group of Eminent Persons) alkotó tagok részvétele és a CTBTO ifjúsági csoportját alkotó tagok támogatása is.

Célkitűzések

A CTBTO Előkészítő Bizottságának integrált tájékoztatási és kapacitásépítési tevékenységei a következőket célozzák:

a)	hozzájárulás a CTBT egyetemessé tételéhez;

b)	a CTBT hatálybalépésével kapcsolatos kilátások javítása; valamint

c)	a CTBT ellenőrzési rendszere támogatottságának erősítése és fenntartása.

Az egyetemessé tételt és a hatálybalépést célzó tevékenységek

—	online oktatási anyagok és eszközök kifejlesztése;

—	képzések, tudományos és diplomáciai szakmai találkozók és konferenciák;

—	részvétel a nonproliferációval és lefegyverzési kérdésekkel foglalkozó jelentősebb rendezvényeken;

A CTBT ellenőrzési rendszere támogatottságának erősítését és fenntartását szolgáló tevékenységek;

—	szoftver- és infrastruktúra-fejlesztés;

—	műszaki szakmai találkozók;

—	szisztematikus képzés az „Extended NDC-in-a-Box” szoftvercsomaggal kapcsolatban;

—	támogatás nyújtása az IMS-adatok kezelésének nemzetközi és regionális szeizmológiai hálózatokkal való integrálásához;

—	helyzetjavító műszaki segítségnyújtás a kapacitásépítési rendszerek részét képező berendezések, illetve azok karbantartása vagy cseréje formájában.

Eredmények

A képességek, valamint a CTBT-vel és annak ellenőrzési rendszerével kapcsolatos ismeretek javulása, valamint az ellenőrzési rendszer operatív képességeinek erősödése. Jobban ismerik majd a CTBT és annak ellenőrzési rendszere nyújtotta előnyöket azok az államok – a CTBT 2. mellékletében felsorolt államokat is beleértve –, amelyek még nem írták alá és/vagy nem erősítették meg a CTBT-t.

MELLÉKLET

A TÖMEGPUSZTÍTÓ FEGYVEREK ELTERJEDÉSE ELLENI EU-STRATÉGIA VÉGREHAJTÁSÁT TÁMOGATÓ, NONPROLIFERÁCIÓVAL ÉS LESZERELÉSSEL FOGLALKOZÓ FÜGGETLEN SZELLEMI MŰHELYEK EURÓPAI HÁLÓZATA

1.   Célkitűzések

E határozat célja a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni 2003-as EU-stratégia továbbfejlesztéseként létrejött, a 2008. december 8-i tanácsi következtetésekben szereplő, „A tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemre irányuló európai uniós fellépés új irányai” című dokumentum (a továbbiakban: az új irányokról szóló dokumentum) további végrehajtása. E dokumentum szerint előnyös lehet, ha a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni küzdelemben a nonproliferációval foglalkozó szellemi műhelyek hálózata támogatja az Uniót. A hálózatnak össze kell fognia az Unió stratégiai területeire specializálódott külpolitikai intézeteket és kutatóközpontokat. Ez a hálózat kiterjeszthető olyan harmadik országbeli szervezetekre, amelyekkel az Unió egyedi nonproliferációs és leszerelési párbeszédet folytat.

A nonproliferációval és leszereléssel foglalkozó független szellemi műhelyek hálózata (a továbbiakban: a hálózat) a továbbiakban is ösztönözné a politikai és a biztonsági vonatkozású párbeszédet, valamint a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemre irányuló intézkedéseknek és az ehhez kapcsolódó leszerelési kérdéseknek a civil társadalom – és különösen a szakértők, a kutatók és a tudományos szakemberek – általi hosszú távú megvitatását.

A hálózat munkáját a hagyományos fegyverekkel, többek között a kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos kérdésekre is ki kell terjeszteni, különös hangsúlyt helyezve az EU SALW stratégia folyamatos végrehajtásának biztosítását célzó intézkedésekre. A hálózat új elképzeléseket fog szolgáltatni a hagyományos fegyverekkel – többek között a kézi- és könnyűfegyverek és az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelmével és túlzott felhalmozásával – kapcsolatos uniós tevékenységek számára. Ez alatt nem csak a biztonsági kérdésekre adott reagálás értendő, hanem a biztonsági problémák megelőzése is. A hagyományos fegyverek, köztük a kézi- és könnyűfegyverek illegális és szabályozatlan kereskedelmének megelőzése a Fegyverkereskedelmi Szerződés keretében uniós prioritásnak tekintendő.

A hálózatnak foglalkoznia kell a tömegpusztító fegyverekhez vagy a hagyományos fegyverekhez kapcsolódó exportellenőrzés minden aspektusával, így többek között a kettős felhasználású termékekkel és az űrbiztonsági kérdésekkel is.

A hálózat célja jobban felhívni a harmadik országok figyelmét a tömegpusztító fegyverek és a hagyományos fegyverek elterjedéséhez – többek között a kézi- és könnyűfegyverek és az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelméhez és túlzott felhalmozásához – kapcsolódó kihívásokra, mégpedig publikációk megjelentetése, találkozók és konferenciák szervezése, valamint a témával foglalkozó oktatási és tájékoztatási projektek lebonyolítása révén. A hálózat célja emellett felhívni a figyelmet arra, hogy együtt kell működni az Unióval, továbbá más országokkal a multilaterális fórumok – különösen az Egyesült Nemzetek Szervezete – keretében a világszerte aggodalomra okot adó proliferációs programok és a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelmének és túlzott felhalmozásának megelőzése, az azoktól való elrettentés, azok leállítása és lehetőség szerinti megszüntetése érdekében.

Az Unió a következők révén kívánja támogatni ezt a hálózatot:

—	három nagyszabású éves konferencia és – kísérő rendezvényként – a szakértők új nemzedékét megcélzó műhelytalálkozók megszervezése, amelyek alapján az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (a továbbiakban: a főképviselő) megbízottjai számára jelentések és/vagy ajánlások készülnek,

—

három konzultációs találkozó megrendezése az uniós intézmények képviselői, a tagállamok képviselői és a tudományos szakemberek számára, hogy eszmét cserélhessenek a leszerelés, a nonproliferáció és a fegyverkivitel-ellenőrzés területének főbb kérdéseiről és az e területen bekövetkező legfontosabb fejleményekről, amely találkozók alapján a főképviselő megbízottjai számára jelentések és/vagy ajánlások készülnek,

—

legfeljebb kilenc olyan ad hoc szeminárium megrendezése szakértők és gyakorlati szakemberek számára, amely egyaránt foglalkozik a nem hagyományos és a hagyományos fegyverekkel, továbbá a nonproliferációval és a leszereléssel kapcsolatos kérdések teljes körével, és amely ad hoc szemináriumok alapján a főképviselő megbízottjai számára jelentések és/vagy ajánlások készülnek;

—	legfeljebb 20 olyan szakpolitikai dokumentum elkészítése és közzététele, amelyek a konzorcium megbízatása körébe tartozó témákkal foglalkoznak, és politikai és/vagy operatív szakpolitikai alternatívákat vázolnak fel,

—

a konzorciumon belüli helpdesk szolgáltatás folyamatos üzemeltetése és továbbfejlesztése, amely szolgáltatás keretében két-három héten belül ad-hoc szakértői vélemény biztosítható a nem hagyományos és a hagyományos fegyverekre egyaránt kiterjedő, a nonproliferációval és a leszereléssel kapcsolatos kérdések teljes körével kapcsolatban, továbbá ennek keretében legfeljebb 18 szakértői dokumentum elkészítése,

—	a nonproliferáció és a leszerelés minden releváns szempontjára kiterjedő e-tanfolyam fenntartása és továbbfejlesztése,

—	legfeljebb 36, nonproliferációs és leszerelési témájú gyakornoki állás kialakítása uniós és harmadik országbeli végzett hallgatók, illetve fiatal diplomaták számára,

—	az ENSZ leszerelési ösztöndíjprogramjában részt vevők számára éves szakmai látogatások szervezése Brüsszelbe, hogy megismerhessék a nonproliferáció, a leszerelés és a fegyverkivitel-ellenőrzés területeit érintő uniós szakpolitikákat, és ezzel növekedjen e szakpolitikák láthatósága,

—	kísérleti tanfolyam kidolgozása a proliferációval kapcsolatos – többek között a tudományos és technológiai fejlődésből eredő – kockázatok megismertetésére a természettudományos területeken végzett hallgatók, illetve a természettudományos területeken posztgraduális hallgatók számára,

—

egy olyan internetes platform és a kapcsolódó közösségi oldalak fenntartása, kezelése és továbbfejlesztése, amely egyedülálló fórumot teremt a leszereléssel és a nonproliferációval kapcsolatos európai kutatás számára, népszerűsíti a hálózatot, összefogja a világ nonproliferációval és leszereléssel foglalkozó közösségét, továbbá népszerűsíti a konzorcium által biztosított – akár tantermi, akár e-oktatás formájában történő – oktatási lehetőségeket.

2.   A hálózat szervezeti felépítése

A hálózatban valamennyi releváns, az Unióban vagy a társult államokban működő szellemi műhely és kutatóintézet részt vehet, és a hálózat működése során teljeskörűen tiszteletben tartja az Unión belüli véleménykülönbségeket. A hálózat a konzorcium minden tevékenységében a lehető legnagyobb mértékig részt vesz, hogy biztosítsa tagjai szerepvállalását és láthatóságát.

A hálózat továbbra is elő fogja mozdítani a nonproliferációval és a leszereléssel foglalkozó európai kutatási közösséggel ápolt kapcsolatokat, és mindenekelőtt a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság területén dolgozó természettudósokat igyekszik elérni. A hálózat a jövőben is elősegíti a nem kormányzati szakértők, a tagállamok képviselői és az uniós intézmények közötti kapcsolattartást. A hálózat készen áll arra, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégiával és az EU SALW stratégiával összhangban együttműködjön harmadik országok nem kormányzati szereplőivel.

A hálózat megbízatása a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemmel, a leszereléssel és a hagyományos fegyverekkel – így például a kézi- és könnyűfegyverekkel –, továbbá a fegyverkivitel-ellenőrzéssel és az űrbiztonsággal kapcsolatos kérdésekre terjed ki.

A Tanács érintett előkészítő szervei (például a CODUN/CONOP és a COARM) a nem hagyományos és hagyományos fegyverek – többek között a kézi- és könnyűfegyverek – leszerelésével és nonproliferációjával kapcsolatos kérdésekről konzultálhatnak a hálózattal, és képviselőik részt vehetnek a hálózat találkozóin. A hálózat találkozói a munkacsoporti ülésekkel párhuzamosan is megszervezhetők, amennyiben ez kivitelezhető.

A hálózatot – a főképviselő megbízottjaival szorosan együttműködve – továbbra is az Unió Nonproliferációs Konzorciuma vezeti, amelyhez az FRS, a HSFK/PRIF, az IISS, a SIPRI, az IAI és a VCDNP tartozik, és amelynek feladata lesz a projektek irányítása a főképviselő megbízottjaival szoros együttműködésben.

A konzorcium a főképviselő megbízottjaival és a tagállamokkal konzultálva meghívja a tömegpusztító és a hagyományos fegyverek elterjedésének megakadályozásával és a leszerelésükkel kapcsolatos szakpolitikák területén szakismerettel rendelkező személyeket a szakértői szemináriumokra és a nagyszabású éves konferenciákra, valamint felkéri őket, hogy az e célra létesített honlapon tegyék közzé publikációikat és számoljanak be a tevékenységeikről. A konzorcium hozzá fog járulni az uniós és az Unión kívüli tisztviselők és tudományos szakemberek nonproliferációval és leszereléssel kapcsolatos kompetenciáinak fejlesztéséhez is.

3.   A projektek leírása

3.1.   1. projekt: Nagyszabású éves konferenciák szervezése jelentés és/vagy ajánlások készítésével együtt

3.1.1.   A projekt célja

Az Unióból, a társult államokból és harmadik országokból érkező kormányzati szakértők, független szellemi műhelyek és egyéb tudományos szakértők részvételével megrendezett nagyobb éves nonproliferációs és leszerelési konferenciák alkalmával a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelmet, valamint az ehhez kapcsolódó leszerelési célkitűzéseket, továbbá a hagyományos fegyverekkel, így például a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelmével és túlzott felhalmozásával kapcsolatos kihívások kezelését célzó további intézkedések megvitatására és azonosítására kerül sor. A projekt legfontosabb eseményeként az éves konferencia tovább fogja növelni a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia, az EU SALW stratégia, az új irányokról szóló dokumentum és az intézmények általi kapcsolódó végrehajtási erőfeszítések ismertségét.

Az éves konferenciák azt a célt is szolgálják, hogy hangsúlyosabb szerepet kapjanak a nonproliferációs és leszerelési kérdésekre szakosodott európai szellemi műhelyek, és hogy elmélyüljön közöttük az összhang, továbbá elősegítik a kapacitásépítést ezekben a szellemi műhelyekben és egyéb szervezetekben, ideértve a világ azon területeit is, ahol a nonproliferáció és a leszerelés területén nem áll rendelkezésre komoly szakismeret.

Az éves konferenciák és ezek előkészítő találkozói keretében megvitatásra kerülnek az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) tevékenysége szempontjából releváns, a nonproliferációval és a leszereléssel kapcsolatos tematikus kérdések. E megbeszélések és a konzorcium által irányított egyéb tevékenységek alapján a főképviselő megbízottjainak szóló, intézkedésorientált ajánlásokkal kísért szakpolitikai jelentések készülnek. A jelentéseket megkapják az Unió megfelelő intézményei és a tagállamok is, továbbá online is hozzáférhetők lesznek.

3.1.2.   A projekt eredményei

—

egy olyan nagyszabású, európai kezdeményezésű nemzetközi nonproliferációs és leszerelési konferencia ismételt megrendezése, amely továbbra is kulcsfontosságú fórumként mozdítja elő a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelmet, valamint az ehhez kapcsolódó leszerelési célkitűzéseket, továbbá a hagyományos fegyverekkel, – így például a kézi- és könnyűfegyverekkel –, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelmével és túlzott felhalmozásával kapcsolatos kihívások kezelését célzó intézkedésekről szóló stratégiai megbeszéléseket,

—

a harmadik országok kormánytisztviselőinek, tudományos köreinek és civil társadalmának körében a tömegpusztító fegyverek és a kézi- és könnyűfegyverek nonproliferációja, valamint a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) cselekvési terv területét érintő uniós szakpolitikák láthatóságának és az azokkal kapcsolatos ismereteknek a növelése,

—	nagyobb szerep biztosítása a hálózatnak és az Uniónak ezen a területen, az e műhelyek közötti összhang fokozása, továbbá a nonproliferációs kérdésekkel kapcsolatos szakértelem kialakítása azokban az országokban, ahol ez a szakértelem nem elégséges, így többek között a harmadik országokban,

—

olyan szakpolitikai jelentések és/vagy intézkedésorientált ajánlások benyújtása, amelyek előmozdítják a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia és az EU SALW stratégia végrehajtását, valamint hasznos lépést jelentenek az Unió és a nemzetközi közösség nonproliferációs és hagyományos fegyverekkel kapcsolatos fellépéséhez,

—	a tömegpusztító fegyverekkel és azok hordozóeszközeivel kapcsolatos fenyegetések fokozottabb tudatosítása és megismertetése az Unió és a tagállamok intézményei, a civil társadalom és a harmadik országok körében, lehetővé téve a kihívásokra való jobb felkészülést.

3.1.3.   A projekt leírása

A projekt három nagyszabású éves konferencia és szükség szerint előkészítő találkozók megszervezését, valamint az ezekkel kapcsolatos jelentések és/vagy ajánlások elkészítését irányozza elő:

—

éves gyakorisággal Brüsszelben megrendezett másfél napos konferenciák formájában, amelyen 300, az Unióból, a társult államokból és harmadik országokból érkező, a nonproliferációs, a leszereléssel, a fegyverzet-ellenőrzéssel és a hagyományos fegyverekkel – így például a kézi- és könnyűfegyverekkel – kapcsolatos kérdésekre szakosodott, szellemi műhelyeket, tudományos köröket és kormányokat képviselő szakértő vesz részt,

—

eközben figyelmet kell fordítani a többek között Európán és Észak-Amerikán kívüli országokból érkező szakértők új nemzedékének létrehozására: ezek a szakértők meghívást kapnak, hogy a konferencia előtt vagy után további egynapos szakképzésen vegyenek részt és ennek során megismerkedjenek a releváns uniós intézményekkel is,

—	az eredmények alapján a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia és az EU SALW stratégia végrehajtását előmozdító szakpolitikai jelentések és/vagy intézkedésorientált ajánlások készülnek.

3.2.   2. projekt: Éves uniós konzultációs találkozók szervezése

3.2.1.   A projekt célja

A projekt három, évente megrendezendő konzultációs ülés megszervezését, valamint az ezekkel kapcsolatos jelentések és/vagy ajánlások elkészítését irányozza elő. A találkozók résztvevői a nonproliferáció és a leszerelés területén az Unió előtt álló rövid- és középtávú kihívásokkal fognak foglalkozni mindenekelőtt a tömegpusztító fegyvereket és hordozóeszközeiket, a hagyományos fegyvereket – így például a kézi- és könnyűfegyvereket –, valamint az új típusú fegyvereket és hordozóeszközeiket illetően. Ezeknek a rendezvényeknek lehetőséget kell biztosítaniuk az uniós döntéshozók számára arra is, hogy a nonproliferáció és a leszerelés területén jelentkező hosszabb távú kihívásokra és tendenciákra, illetve olyan releváns kérdésekre összpontosíthassanak, amelyek túlmutatnak a szokásos napi munka keretein.

A konzultációs találkozók célja az is, hogy erősebbé váljon a nonproliferációs és leszerelési kérdésekre szakosodott európai szellemi műhelyek közötti összhang, továbbá hogy elősegítsék a kapacitásépítést ezeken a területeken, mindenekelőtt az Unió azon régióiban, ahol a leszerelési és a nonproliferációs szakértelem még fejlesztésre szorul.

3.2.2.   A projekt eredményei

—	az aktuális proliferációs tendenciák elemzése a tagállamokban az e szakpolitikai területen dolgozó gyakorlati és tudományos szakemberek, valamint az EKSZ és az egyéb uniós intézmények szakértői által, és az ezzel kapcsolatban közöttük folytatott információcsere,

—	a proliferáció elleni küzdelemre irányuló uniós szakpolitikák végrehajtását célzó legjobb módok és eszközök megvitatása,

—

független uniós szellemi műhelyek által konstruktív visszajelzés adása az Uniónak a tömegpusztító fegyverek, valamint a kézi- és könnyűfegyverek elterjedése elleni küzdelmet célzó uniós stratégiákról, valamint a gyakorlati szakemberek által a szellemi műhelyek részére megfogalmazott javaslatok a további kutatást igénylő, a szakpolitika tekintetében legrelevánsabb témákról,

—	szakpolitikai jelentések készítése céljából a nonproliferáció és a leszerelés területével kapcsolatos releváns kérdések meghatározása,

—	szakpolitikai jelentések és intézkedésorientált ajánlások készítése a főképviselő megbízottjainak.

3.2.3.   A projekt leírása

A projekt három, évente megrendezendő konzultációs ülés megszervezését, valamint az ezekkel kapcsolatos jelentések és/vagy ajánlások elkészítését irányozza elő. E rendezvények napirendjét a nonproliferációval és a leszereléssel foglalkozó munkacsoportokkal (CODUN/CONOP), valamint a fegyverzet-ellenőrzési munkacsoporttal (COARM) szoros együttműködésben kell elkészíteni. Az üléseken a nonproliferáció és a leszerelés területén az Unió előtt álló rövid- és középtávú kihívásokkal kell foglalkozni a következő fegyverzeti kategóriákat illetően: a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik, a hagyományos fegyverek, például a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az új típusú fegyverek és hordozóeszközeik.

Az éves konzultációs találkozók másfél napig tartanak, és azokon előreláthatólag 100, a nonproliferációval és a hagyományos fegyverekkel – például a kézi- és könnyűfegyverekkel – kapcsolatos kérdésekre szakosodott személy vesz majd részt az uniós szellemi műhelyek, a tagállamok és az uniós intézmények képviseletében. Ezen ülések legfontosabb célja, hogy konzultációs fórumot biztosítsanak a nonproliferációval és leszereléssel foglalkozó uniós szellemi műhelyek, az Unió és a tagállamok számára. Az éves konzultációs ülések helyszíne Brüsszel.

3.3.   3. projekt: Ad-hoc szemináriumok szervezése

3.3.1.   A projekt célja

A projekt legfeljebb kilenc ad hoc szeminárium megszervezését és a kapcsolódó jelentések és/vagy ajánlások elkészítését irányozza elő. Ezeknek a szemináriumoknak különösen – ad hoc alapon – konzultációs fórumot kell biztosítaniuk a nonproliferációval foglalkozó uniós szakmai műhelyek, az Unió és tagállamai számára, hogy megvitathassák a kiemelkedően fontos eseményeket és az uniós szakpolitikai lehetőségeket, másrészt pedig lehetőséget kell biztosítaniuk az uniós szakmai műhelyek, a tagállamok és az uniós intézmények részére, hogy tájékoztatást nyújtsanak az Unión belüli és kívüli célcsoportoknak.

3.3.2.   A projekt eredményei

—	az aktuális proliferációs tendenciák elemzése és az ezzel kapcsolatos információcsere a tagállamokban az e szakpolitikai területen dolgozó gyakorlati és tudományos szakemberek, valamint az EKSZ és az egyéb uniós intézmények szakértői között, illetve által,

—	a proliferáció elleni küzdelemre irányuló uniós szakpolitikák végrehajtását célzó legjobb módok és eszközök megvitatása,

—

független uniós szellemi műhelyek által konstruktív visszajelzés adása az Uniónak a tömegpusztító fegyverek, valamint a kézi- és könnyűfegyverek elterjedése elleni küzdelmet célzó uniós stratégiákról, valamint a gyakorlati szakemberek által a szellemi műhelyek részére megfogalmazott javaslatok a további kutatást igénylő, a szakpolitika tekintetében legrelevánsabb témákról,

—	szakpolitikai jelentések készítése céljából a nonproliferáció és a leszerelés területével kapcsolatos releváns kérdések meghatározása,

—	szakpolitikai jelentések és intézkedésorientált ajánlások készítése a főképviselő megbízottjainak. E jelentéseket az Unió megfelelő intézményei és a tagállamok is megkapják.

3.3.3.   A projekt leírása

A projekt legfeljebb kilenc ad hoc szeminárium megszervezését és a kapcsolódó jelentések és/vagy ajánlások elkészítését irányozza elő. Az ad hoc szemináriumok legfeljebb két napig tarthatnak, és azokon előreláthatólag 45, eseti alapon kiválasztott személy vesz majd részt.

3.4.   4. projekt: Publikációk

3.4.1.   A projekt célja

—

tájékoztatás nyújtása és elemzések készítése a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik és a hagyományos fegyverek, többek között a kézi- és könnyűfegyverek nonproliferációjához, valamint a leszereléshez kapcsolódó témákról, amelyek felhasználhatók az elsősorban szakértők, kutatók és tudományos dolgozók által folytatott politikai és biztonsági párbeszédek során,

—	olyan erőforrás biztosítása, amelyet a Tanács megfelelő előkészítő szervei felhasználhatnak az uniós nonproliferációs, fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési politikáról és gyakorlatról folytatott megbeszélések előkészítéséhez,

—	olyan ötletek, információk és elemzések biztosítása, amelyek segítséget jelenthetnek az uniós szintű nonproliferációs, fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési tevékenységek kidolgozásához.

3.4.2.   A projekt eredményei

—	az elsősorban szakértők, kutatók és tudományos szakemberek által folytatott politikai és biztonsági vonatkozású párbeszéd fokozása, amelynek témái a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemre, a fegyverzet-ellenőrzésre és a leszerelésre irányuló intézkedések,

—

a civil társadalom, mindenekelőtt a nonproliferációval foglalkozó független szellemi műhelyek tágabb uniós hálózata és a kormányok figyelmének felhívása az uniós nonproliferációs, fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési szakpolitikákra, ezzel kapcsolatos ismereteik növelése, és annak elérése, hogy megértsék ezeket a szakpolitikákat,

—	politikai és/vagy operatív szakpolitikai lehetőségek biztosítása a főképviselő, az Unió intézményei és a tagállamok számára,

—	elképzelések, információk és elemzések biztosítása az uniós szintű nonproliferációs, fegyverzet-ellenőrzési és leszerelési tevékenységek kidolgozásához.

3.4.3.   A projekt leírása

A projekt legfeljebb 20 szakpolitikai dokumentum elkészítését és publikálását írja elő. A szakpolitikai dokumentumokat a konzorcium készíti el vagy ad megbízást az elkészítésükre, és ezek nem feltétlenül tükrözik az Unió intézményeinek, illetve a tagállamoknak az álláspontját. A szakpolitikai dokumentumok a konzorcium megbízatásának keretébe tartozó témákkal foglalkoznak. Mindegyik dokumentum politikai és/vagy operatív szakpolitikai lehetőségeket vázol fel. Az összes szakpolitikai dokumentum elérhető lesz a konzorcium honlapján.

3.5.   5. projekt: A helpdesk szolgáltatás irányítása és továbbfejlesztése

3.5.1.   A projekt célja

A konzorciumon belüli helpdesk szolgáltatás folyamatos irányítása és továbbfejlesztése a nem hagyományos és a hagyományos fegyverekre egyaránt kiterjedő, a nonproliferációval és a leszereléssel kapcsolatos kérdések teljes körét magában foglaló témákra vonatkozó ad hoc szakértelem biztosítása céljából, és annak érdekében, hogy e szolgáltatás információkkal segíthesse a konkrét és sürgős kérdésekkel kapcsolatos uniós szakpolitikai intézkedések kialakítását.

3.5.2.   A projekt eredményei

—	az EKSZ által konkrét kérdésekkel kapcsolatban tett ad hoc kutatási felkérések kezelése, két-három hetes válaszadási határidővel,

—	a konzorciumhoz tartozó szellemi műhelyek és az EKSZ közötti ad hoc témaspecifikus párbeszéd előmozdítása,

—	ezáltal az Unióban a nonproliferációs kérdésekről folytatott, rendszeresen megújuló megbeszélések alapjául szolgáló tudásbázis erősítése,

—	annak lehetővé tétele, hogy az EKSZ rövid határidős és alkalmi kérések esetén teljeskörűen igénybe vehesse a konzorcium keretében rendelkezésre álló szakértelmet és a kutatásra szánt erőforrásokat.

3.5.3.   A projekt leírása

A projekt keretében az EKSZ és a releváns tanácsi munkacsoportok számára legfeljebb 18, 5–10 oldalas szakértői dokumentum készül a jelenlegi nonproliferációs és leszerelési kérdésekről, mégpedig az EKSZ általi megkeresést követő 2–3 héten belül. E dokumentumok a meglévő tudományos irodalom és primer dokumentumok alapján készülnek (tehát nem saját kutatás alapján). A nemzetközi figyelem középpontjában álló kérdéseket, a tervezett uniós eseményeket és az uniós szakpolitikai dokumentumokat figyelembe véve a helpdesk szolgáltatás felelősei és az EKSZ képviselői megbeszéléseket folytatnak, és döntenek a lehetséges témákról. Az EKSZ kérheti ezeket az anyagokat a) írásos formában és/vagy b) a CONOP- vagy a COARM-munkacsoport számára készített tájékoztatón keresztül, és/vagy c) amennyiben sürgős tanácsra van szüksége, távoli szakértői vélemények formájában.

3.6.   6. projekt: E-oktatás

3.6.1.   A projekt célja

—	a nonproliferáció és a leszerelés területén tevékenykedő tudományos és gyakorlati szakemberek következő nemzedékét érintő kapacitásépítés,

—	az uniós nonproliferációs és leszerelési politikák mélyreható ismeretének fokozása az Unióban és harmadik országokban,

—	hozzájárulás a nonproliferációval és a leszereléssel kapcsolatos oktatás fejlesztését célzó globális kezdeményezésekhez,

—	az Unióban és a partnerországokban a tömegpusztító fegyverekkel és a kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatban rendelkezésre álló szakismeretek megújítása és bővítése,

—	igényre szabott és naprakész ismeretek biztosítása az uniós intézmények, a tagállamok és az európai szellemi műhelyek hálózata számára a hagyományos és nem hagyományok fegyverek ellenőrzésének teljes spektrumáról.

3.6.2.   A projekt eredményei

—	a nonproliferáció és a leszerelés minden releváns szempontjára kiterjedő, teljeskörű e-tanfolyam fenntartása és optimalizálása,

—	az oktatók tájékoztatása és támogatása a nonproliferációval és a leszereléssel kapcsolatos uniós oktatási erőforrások használatával kapcsolatban,

—	támogatás nyújtása az uniós e-oktatási erőforrásoknak az egyetemi mesterképzési programokba történő integrálásához,

—	az e-oktatás és a tantermi oktatás kombinációja a konzorcium által kidolgozott, a proliferációval kapcsolatos ismeretekre vonatkozó képzések esetén („vegyes tanulás”),

—	az uniós nonproliferációs és leszerelési politika mélyreható ismeretének fokozása az Unióban és harmadik országokban,

—	folyamatosan frissített nyitott oktatási segédanyagok biztosítása a nonproliferációs kutatásban és programozásban részt vevő valamennyi érintett fél számára,

—	további online tartalom fejlesztése egyrészt a képzés tanmenetének javítása céljából, másrészt hogy az fontos támogató jellegű tudásalapot biztosítson a nonproliferációval foglalkozó tudományos és gyakorlati szakemberek számára.

3.6.3.   A projekt leírása

A projekt célja a 2014/129/KKBP határozat alapján kidolgozott e-oktatási eszköznek az egész világon történő elterjesztése és használata.

Ennek érdekében folyamatosan egyre felhasználóbarátabbá válik az e-oktatási oldal és a kapcsolódó tanúsítási felület, mégpedig a résztvevőktől érkező visszajelzések és a felhasználói magatartás különböző statisztikai eszközökkel végzett mérése alapján. Különös figyelmet kap majd a látás- vagy hallássérült felhasználók számára kínált e-oktatási anyagok fejlesztése, hogy a tanfolyamot a potenciális résztvevők a lehető legnagyobb számban, akadálymentesen használhassák. A teljes tanfolyam érthetőségét a témára szakosodott, angol anyanyelvű szakértők fogják javítani az anyag átfogó nyelvi felülvizsgálatával.

Mind a 15 tanulási modul frissítve lesz, hogy a tanulók a legnaprakészebb tényeket és adatokat ismerhessék meg. Az oktatási intézmények tájékoztatásban és támogatásban részesülnek ahhoz, hogy könnyen integrálhassák az e-oktatási anyagot az egyetemi mesterképzési programokba és más oktatási kínálataikba, és ez a tervek szerint az e-tanfolyam világszerte történő használatát is elő fogja mozdítani.

2018 és 2020 között maximum öt további oktatási modul fejlesztésére és bevezetésére fog sor kerülni. Az alábbi kategóriákba tartozó további e-oktatási tartalmak kidolgozására kerül sor az EKSZ-szel és a tagállamokkal szoros együttműködésben:

a)	haladó oktatási modul, amely a részletesebben kifejti a jelenlegi oktatási tartalmat, és így mélyebb tudást biztosít;

b)	gyakorlati oktatási modul, amely a nonproliferációs kérdések és az export-ellenőrzési rendszerek gyakorlati megvalósításának kérdéseire összpontosít;

c)	elméleti oktatási modul, amely a nonproliferációval és a leszereléssel kapcsolatos elméleti értekezéseket tartalmaz,

d)	kiegészítő oktatási modul, amely fontos ismereteket biztosít a nonproliferáció és a leszerelés széles körű problematikájának (pl. a jogi, pénzügyi és etikai szempontjainak) jobb megértéséhez,

e)	igényre szabott oktatási modul, amely a speciális tantermi képzések kiegészítésére készül, és amelyet az említett képzésekkel együtt lehet alkalmazni („vegyes tanulás”).

3.7.   7. projekt: Szakmai gyakorlatok

3.7.1.   A projekt célja

—	a nonproliferációs politika és programozás területén tevékenykedő tudományos és gyakorlati szakemberek következő nemzedékét érintő kapacitásépítés,

—	az uniós nonproliferációs és leszerelési politika megértése és az abban történő szerepvállalás erősítése az Unióban,

—	a kézi- és könnyűfegyverekre, valamint a tömegpusztító fegyverekre irányuló uniós politikákkal kapcsolatos ismeretek terjesztése és fokozása harmadik országokban,

—	fiatal szakemberek részvételével regionális szintű hálózatok kialakítása azokban a térségekben, ahol az Unió a nonproliferáció területén komoly érdekekkel rendelkezik,

—	a hálózaton belüli kapacitásépítés fokozása,

—	az Unióban és a partnerországokban a tömegpusztító fegyverekkel és a kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatban rendelkezésre álló szakértelem megújítása és bővítése.

3.7.2.   A projekt eredményei

—	a nonproliferációs politika és a leszerelés területén tevékenykedő tudományos és gyakorlati szakemberek következő nemzedéke kapacitásainak fokozása,

—	az uniós nonproliferációs és leszerelési politika mélyreható ismeretének fokozása az Unióban,

—	annak elérése, hogy a harmadik országokban jobban megértsék az uniós stratégiákat, szakpolitikákat és az Unió nonproliferációs megközelítéseit,

—	fiatal gyakorlati és tudományos szakemberek hálózatainak létrehozása és a gyakorlati együttműködés elősegítése,

—	a tömegpusztító fegyverek és a kézi- és könnyűfegyverek területére vonatkozó uniós szakpolitikákkal kapcsolatos fokozottabb kapacitásépítés a hálózaton belül.

3.7.3.   A projekt leírása

A projekt egyenként legfeljebb három hónapos szakmai gyakorlat biztosítását írja elő legfeljebb 36 végzett hallgatónak vagy fiatal diplomatának az európai nonproliferáció és leszerelés területén. A szakmai gyakorlatokat a konzorcium dolgozza ki, felügyeli és dokumentálja, és azok előadásokból, szemináriumokból, a szakirodalom elolvasásából és projektintegrációból állnak.

A hálózathoz tartozó minden intézmény fogadhat gyakornokokat. A 36 gyakorlati helyből 30-at európai jelölteknek kell fenntartani, a többi hatot pedig nem európai, ideális esetben dél- vagy kelet-ázsiai, illetve közel-keleti és észak-afrikai jelölteknek.

Amennyiben lehetséges, minden gyakornok meghívást kap a konzorcium által a gyakornoki időszakuk alatt szervezett konferenciákra és szemináriumokra.

3.8.   8. projekt: Uniós szakmai látogatás az ENSZ leszerelési ösztöndíjprogramjának résztvevői számára

3.8.1.   A projekt célja

—	az uniós nonproliferációs és leszerelési politikákkal kapcsolatos ismeretek elmélyítése és e politikák láthatóságának garantálása harmadik országokban,

—

a harmadik országok tömegpusztító fegyverekkel és kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos szakismereteinek megújítása és bővítése, és ennek keretében mindenekelőtt ezen országok figyelmének felhívása az uniós programok által létrehozott kapacitásépítési lehetőségekre az olyan területeken, mint a fegyverkivitel-ellenőrzés, a nonproliferáció, a leszerelés, valamint a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatok csökkentése,

—	az ENSZ erőfeszítéseinek támogatása a leszereléssel kapcsolatos oktatás és a multilateralizmus előmozdítása terén.

3.8.2.   A projekt eredményei

—	az uniós nonproliferációs és leszerelési politikával kapcsolatos ismereteknek és e politikák láthatóságának fokozása harmadik országokban,

—	a tömegpusztító fegyverekkel és a kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatos szakértelem fokozása a partnerországokban,

—	az ENSZ leszerelési programjával kapcsolatos oktatás javítása.

3.8.3.   A projekt leírása

E projekt keretében évente egy kettő–három napos éves szakmai látogatásra kerül sor az ENSZ leszerelési ösztöndíjprogramjában részt vevők számára, amelynek része lesz egy szeminárium, amelyen az uniós intézmények és a konzorcium tagszervezeteinek szakértői adnak elő, valamint a releváns helyszínek meglátogatása is. A látogatás úgy lesz időzítve, hogy összecsengjen az ösztöndíjprogram európai komponensével, azaz jellemzően az ENSZ Közgyűlését megelőzően kerül majd sor rá.

3.9.   9. projekt: A proliferációval kapcsolatos képzés

3.9.1.   A projekt célja

—	a figyelem felhívása a természettudományos és egyéb releváns területeken a tömegpusztító fegyverek elterjedésével kapcsolatos, bizonyos anyagokhoz, szoftverekhez és technológiákhoz kötött kockázatokra, valamint a releváns nemzetközi megállapodásokra és mechanizmusokra,

—	kapacitásépítés e csoportokban, hogy intézményeikben olyan belső megfelelési mechanizmusokat tudjanak létrehozni, amelyekkel ellenőrizni lehet az érzékeny technológiák átadását, valamint biztosítani lehet az anyagok biztonságosságát és védelmét,

—	az uniós intézmények, a tagállamok és a nonproliferációval foglalkozó uniós hálózat megismertetése a technológiai fejlődéssel kapcsolatos új elgondolásokkal és ezeknek a nonproliferációra gyakorolt esetleges hatásával.

3.9.2.   A projekt eredményei

—	annak elérése, hogy a természettudományos és a nonproliferációs eszközök és politikák szempontjából releváns egyéb területeken dolgozó tudományos szakemberek új nemzedékének kapacitásai erősödjenek,

—	a legnagyobb proliferációs kockázatok és a technológiai fejlődés által érintett tudományágak képviselőinek figyelmének ráirányítása a proliferációs kockázatokra, és ezzel hozzájárulás az uniós nonproliferációs politika céljainak megvalósulásához,

—	a távoktatás (e-oktatás) és a tantermi oktatás kombinációjának („vegyes tanulás”) megvalósítása.

3.9.3.   A projekt leírása

E projekt keretében kísérleti tanfolyam kerül kidolgozásra, amelynek célja felhívni a természettudományos és más releváns területen végzett hallgatók, valamint a természettudományos és más releváns területen posztgraduális hallgatók figyelmét a proliferációval összefüggő kockázatokra. Ennek részeként két különböző célcsoport (például biomedikai, műszaki vagy nukleáris területekkel foglalkozók) számára készül majd célzott tanterv, és mindkét célcsoport képviselői részt vehetnek egy kísérleti tanfolyamon.

3.10.   10. projekt: Internetes platform kezelése

3.10.1.   A projekt célja

A honlap fenntartása és fejlesztése megkönnyíti majd a hálózati találkozók között megvalósított kapcsolattartást, és előmozdítja a nonproliferációval foglalkozó szellemi műhelyek között folytatott kutatói párbeszédet. Az Unió intézményei és a tagállamok számára előnyös lehet egy olyan honlap e célra történő létrehozása, amelyen a hálózat tagjai szabadon információt cserélhetnek, megoszthatják egymással elképzeléseiket, és közzétehetik a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése elleni küzdelemmel, valamint a hagyományos fegyverekkel, köztük a kézi- és könnyűfegyverekkel kapcsolatosan készített tanulmányaikat. A projekt biztosítja a rendezvények online nyomon követését és az európai kutatásra való rálátást. A projekt hozzájárul a kutatási eredményeknek a szellemi műhelyek közösségén belül és a kormányzati körökben történő hatékony terjesztéséhez. Ez a tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedésével, valamint a hagyományos fegyverekkel – így például a kézi- és könnyűfegyverek, valamint az azokhoz szükséges lőszerek tiltott kereskedelmével és túlzott felhalmozásával – kapcsolatos fenyegetések jobb előrejelzését és ismeretét fogja eredményezni.

3.10.2.   A projekt eredményei

—

egy olyan platform kezelése, ahol a nonproliferációval foglalkozó szellemi műhelyek folyamatosan megoszthatják egymással a tömegpusztító fegyverek elterjedésével, valamint a hagyományos fegyverekkel – így például a kézi- és könnyűfegyverekkel – kapcsolatos kérdésekre vonatkozó független nézeteiket és elemzéseiket,

—	a független szellemi műhelyek már meglévő hálózatának bővítése, igazgatása és aktualizálása,

—	annak elérése, hogy a civil társadalom jobban megértse a tömegpusztító fegyverek elleni EU-stratégiát és az EU SALW stratégiát, továbbá annak biztosítása, hogy legyen egy kapcsolódási pont az Unió és a szellemi műhelyek hálózata között,

—	a hálózati találkozókról készült és azon független szellemi műhelyektől származó dokumentumok ingyenes és folyamatos letöltésének lehetővé tétele, amelyek esetleg pénzügyi ellentételezés nélkül is megosztanák a kutatási eredményeiket,

—	a hagyományos fegyverekkel, a tömegpusztító fegyverekkel és azok hordozóeszközeivel kapcsolatos fenyegetések fokozottabb tudatosítása és ismertetése az Unió intézményei, a tagállamok, a civil társadalom és a harmadik országok körében, lehetővé téve a kihívásokra való jobb felkészülést.

3.10.3.   A projekt leírása

—	Amennyiben megvalósítható és megfelelő, ki lehetne dolgozni egy közösségi oldal jellegű technológia alkalmazását, amely a hálózat tagjai között aktív online kommunikációt és információcserét tesz lehetővé ismerős környezetben.

—	A konzorcium felelős a projektért, és gondoskodik a tárhelyről, valamint a honlap szerkesztéséről és karbantartásáról.

—	A tömegpusztító fegyverek elterjedésével és a hagyományos fegyverekre – így például a kézi- és könnyűfegyverekre – vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos uniós szakpolitikák rendszeresen nyomon lesznek követve, és megfelelő dokumentumokkal lesznek alátámasztva.

—	A konzorcium kiadványait speciális archivált bejegyzések fogják népszerűsíteni és támogatni.

—	A konzorcium által szervezett konferenciákat a honlapon keresztül fogják népszerűsíteni és azok a honlapon keresztül lesznek követhetők (háttér-vitaanyagok, napirendek, prezentációk és adott esetben a nyilvános ülésekről készített videófelvételek).

—	A konzorcium által kidolgozott e-tanfolyam a honlapról lesz elérhető. A hálózat tagjai és az uniós tisztviselők számára intranetes belépés készül (az e-tanfolyam integrált eszköze).

—	Kéthavi rendszerességgel a tömegpusztító fegyverek elterjedésével és a hagyományos fegyverekre, például a kézi- és könnyűfegyverekre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos egyedi témákkal foglalkozó oldalak készülnek.

4.   Időtartam

A projektek végrehajtásának teljes becsült időtartama 42 hónap.

5.   Kedvezményezettek

5.1.   Közvetlen kedvezményezettek

A javasolt projektek a KKBP céljait szolgálják és hozzájárulnak a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia és az EU SALW stratégia céljainak eléréséhez.

5.2.   Közvetett kedvezményezettek

A projektek közvetett kedvezményezettjei a következők:

a)	az Unióban és harmadik országokban működő, a nonproliferációval, a leszereléssel és a hagyományos fegyverekkel – így például a kézi- és könnyűfegyverekkel – kapcsolatos kérdésekre szakosodott független szellemi műhelyek és tudományos szakemberek;

b)	az Unióban található intézmények, többek között oktatási intézmények, hallgatók valamint az e-tanfolyam minden más résztvevője;

c)	a tagállamok;

d)	harmadik országok.

6.   Részt vevő harmadik felek

A projektek teljes finanszírozására e határozat alapján kerül sor. A hálózathoz tartozó szakértők részt vevő harmadik feleknek tekinthetők. Ezek a szakértők a saját szabályaiknak megfelelően végzik munkájukat.

7.   Irányítóbizottság

E projekt irányítóbizottságát a főképviselő megbízottjai és az e melléklet 8. pontjában említett végrehajtó szerv alkotja. Az irányítóbizottság rendszeresen – legalább évente – áttekinti e határozat végrehajtását, többek között elektronikus távközlési eszközök használatával.

8.   Végrehajtó szerv

E határozat technikai végrehajtására a konzorcium kap megbízást, amely e feladatát a főképviselő ellenőrzése mellett látja el. A konzorcium a tevékenységei során adott esetben együttműködik a főképviselővel, a tagállamokkal, egyéb részes államokkal és nemzetközi szervezetekkel.

MELLÉKLET

---

(*1)  Ebben a mellékletben kizárólag a 2007–2013-as programozási időszakhoz kapcsolódó korrekciók szerepelnek.

(*2)  Azon kifizető ügynökségek esetében, amelyeknek a számlái elkülönítésre kerültek, az 54. cikk (2) bekezdése szerinti csökkentést a számlák elszámolására vonatkozó javaslat előterjesztésekor kell alkalmazni.