9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/1

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja, hogy a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetésével az uniós halászat egészében fokozatosan felszámolja a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által kidolgozott, az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetett közös ajánlások alapján, amely tervek egyszer megújíthatók.

(3)

A kirakodási kötelezettség végrehajtásának bizonyos rugalmas mechanizmusok révén történő megkönnyítése érdekében az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) visszadobási tervet hozott létre egyes nyílt tengeri fajoknak a délnyugati vizeken történő halászatára vonatkozóan.

(4)

A 15. cikk (5) bekezdése c) pontjának ii. alpontjával összhangban a visszadobási terv többek között bizonyos kivételeket biztosított az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség alól, tekintettel a nem szándékos fogások kezelésével járó aránytalan költségek elkerülésére azon halászeszközök esetében, amelyeknél a halászeszközönkénti nem szándékos fogások aránya nem haladja meg az adott halászeszközzel éves szinten ejtett összes fogás egy adott tervben meghatározandó százalékát („de minimis kivételek”).

(5)

Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 5. cikke értelmében a visszadobási terv 2017. december 31-én hatályát veszti.

(6)

Belgium, Franciaország, Hollandia, Portugália és Spanyolország közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekkel bír a délnyugati vizeken. A délnyugati vizek regionális tanácsadó testületével és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően az említett tagállamok 2017. június 2-án közös ajánlást nyújtottak be a Bizottság számára.

(7)

A közös ajánlás a visszadobási tervben megállapított de minimis kivételek alkalmazási idejének meghosszabbítását javasolta az alábbi felülvizsgált visszadobási szintek mellett:

(8)

A javasolt de minimis kivételek indoklásaként a tagállamok bizonyítékot szolgáltattak a nem szándékos fogások kezelésével járó aránytalan költségekre a szóban forgó halászati tevékenységekkel kapcsolatban. A bizonyítékokat a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) illetékes szakértői munkacsoportja megvizsgálta, és úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlások megalapozott érveket tartalmaznak a nem szándékos fogások kezelésével járó aránytalan költségekre vonatkozóan, amit esetenként a költségek kvalitatív értékelése is alátámasztott. A fentiek fényében és eltérő tudományos információk hiányában célszerű a de minimis kivételeket a közös ajánlásban szereplő százalékos érték szerinti, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében megengedett szinteket meg nem haladó mérték betartása mellett meghosszabbítani.

(9)

Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 2., illetve 4. cikke az erszényes kerítőhálóval végzett kisüzemi halászat keretében fogott szardellára, fattyúmakrélára, kék fattyúmakrélára és makrélára vonatkozóan túlélési arányon alapuló mentességet, a szardellára vonatkozóan pedig minimális védelmi referenciaméretet határoz meg. Ezeket az intézkedéseket a HTMGB 2014-ben kedvezően értékelte. A Bizottság úgy véli, hogy az értékelés alapjául szolgáló bizonyítékok a következő három évre nézve is érvényesek maradnak. Ezért helyénvaló ezen intézkedések alkalmazását 2020-ig meghosszabbítani.

(10)

Az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Mivel az 1394/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel létrehozott visszadobási terv 2017. december 31-én hatályát veszti, ezt a rendeletet indokolt 2018. január 1-jétől alkalmazni,

1.

a 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

De minimis kivételek

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a következő mennyiségek dobhatók vissza:

2.

Az 5. cikk második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől2020. december 31-ig kell alkalmazni.”

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/4

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja, hogy a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetésével az uniós halászat egészében fokozatosan felszámolja a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által kidolgozott, az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetett közös ajánlások alapján, amely tervek egyszer megújíthatók.

(3)

A kirakodási kötelezettség végrehajtásának bizonyos rugalmas mechanizmusok révén történő megkönnyítése érdekében az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) visszadobási tervet hozott létre egyes kis méretű nyílt tengeri fajok és ipari célból halászott halfajok északi-tengeri halászatára vonatkozóan.

(4)

Az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség alóli mentesség az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerint olyan fajokra állapítható meg, amelyek vonatkozásában tudományosan igazolt, hogy a szelektivitás növelése csak nagyon nehezen valósítható meg, valamint a nem szándékos fogások kezelése aránytalan költségekkel jár (a továbbiakban: de minimis kivételek).

(5)

Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekkel bír az Északi-tengeren. Az északi-tengeri regionális tanácsadó testülettel és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően az említett tagállamok 2017. május 31-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottság számára.

(6)

A közös ajánlás a 2018-as, 2019-es és 2020-as évre de minimis kivételt javasol az ICES IVb és IVc körzetben, az északi szélesség 54. fokától délre legfeljebb 25 méter teljes hosszúságú, vízközi (feszítőlapos vagy páros) vonóhálót használó hajók által folytatott, kis méretű nyílt tengeri fajokra irányuló makréla-, fattyúmakréla- és heringhalászat keretében éves szinten fogott összes makréla, fattyúmakréla, hering és vékonybajszú tőkehal legfeljebb 1 %-ára.

(7)

A tagállamok tudományos bizonyítékokat szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó halászati tevékenységekben aránytalan költségekkel jár a nem szándékos fogások kezelése. A bizonyítékokat a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) áttekintette. Úgy ítélte meg, hogy a de minimis kivétel az érintett flottákat halászati tevékenységük kiigazítására és a szelektivitás fokozását lehetővé tevő további lehetőségek keresésére ösztönözheti. Ezért a javasolt mentesség belefoglalható az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletbe.

(8)

A visszadobási terv időbeli hatályát ezért 2020. december 31-ig meg kell hosszabbítani.

(9)

Az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 2., 4. és 4a. cikke túlélési arányon alapuló mentességet állapít meg az erszényes kerítőhálóval fogott makrélára és heringre, a fogások dokumentálására és a spratthalászat tekintetében megállapított technikai intézkedésekre. A túlélési arányon alapuló mentességre vonatkozó intézkedést a HTMGB 2014-ben kedvezően értékelte, a spratthalászat tekintetében megállapított technikai intézkedéseket pedig a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) által kiadott értékelés minősítette pozitívan 2017-ben. A Bizottság úgy véli, hogy az értékelés alapjául szolgáló bizonyítékok a következő három évre nézve is érvényesek maradnak. Ezért helyénvaló az intézkedések alkalmazását 2020-ig meghosszabbítani.

(10)

Az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet és annak mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(11)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Mivel az 1395/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel létrehozott visszadobási terv 2017. december 31-én hatályát veszti, ezt a rendeletet indokolt 2018. január 1-jétől alkalmazni,

1.

A 3. cikk címe helyébe a következő szöveg lép: „A 2015-re és 2016-ra vonatkozó de minimis kivétel”.

2.

A szöveg a következő 3a. cikkel egészül ki:

„3a. cikk

A 2018-ra, 2019-re és 2020-ra vonatkozó de minimis kivétel

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve az ICES IVb és IVc körzetben, az északi szélesség 54. fokától délre legfeljebb 25 méter teljes hosszúságú, nyílt tengeri vonóhálós hajók által vízközi (feszítőlapos vagy páros) vonóhálóval folytatott, nyílt tengeri fajokra irányuló makréla-, fattyúmakréla- és heringhalászat keretében éves szinten fogott összes makrélának, fattyúmakrélának, heringnek és vékonybajszú tőkehalnak 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban is legfeljebb 1 %-a visszadobható.”

3.

Az 5. cikk második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől2020. december 31-ig kell alkalmazni.”

4.

A melléklet helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/8

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja, hogy a fogási korlátok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetésével az uniós halászat egészében fokozatosan felszámolja a visszadobás gyakorlatát.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által kidolgozott, az illetékes tanácsadó testületekkel egyeztetett közös ajánlások alapján, amely tervek egyszer megújíthatók.

(3)

A kirakodási kötelezettség végrehajtásának bizonyos rugalmas mechanizmusok révén történő megkönnyítése érdekében az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) visszadobási tervet hozott létre egyes nyílt tengeri fajoknak az északnyugati vizeken történő halászatára vonatkozóan.

(4)

Belgium, Franciaország, Írország, Hollandia, Spanyolország és az Egyesült Királyság közvetlen halászati állománygazdálkodási érdekekkel bír az északnyugati vizeken. Az északnyugati vizek regionális tanácsadó testületével és a nyílt tengeri állományokkal foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően az említett tagállamok 2017. május 31-én közös ajánlást nyújtottak be a Bizottság számára.

(5)

Az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség alóli mentesség az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének b) pontja szerint olyan fajokra állapítható meg, amelyek vonatkozásában a tudományos bizonyítékok magas túlélési arányokat jeleznek (a továbbiakban: túlélési arányon alapuló mentességek).

(6)

A közös ajánlás – bizonyos feltételek érvényesülése mellett – túlélési arányon alapuló mentességet javasol 2019-re és 2020-ra az ICES VIIe és VIIf alterületen gyűrűs szákkal folytatott, kvótákkal nem szabályozott célfajokra irányuló halászat keretében fogott makrélára és heringre. A kért mentesség indoklására benyújtott tagállami bizonyítékokat a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) megvizsgálta. Úgy ítélte meg, hogy a javasolt mentesség indoklására felsorakoztatott bizonyítékok hasonlóak az eddigi visszadobási tervben meghatározott egyéb mentességek igazolására benyújtott és a HTMGB által megvizsgált bizonyítékokhoz. Mentesség állapítható meg ezenkívül az összes fogás kirakodására vonatkozó kötelezettség alól az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontja szerint egyes fajokra akkor, ha tudományosan igazolt, hogy a szelektivitás növelése csak nagyon nehezen valósítható meg, illetve ha a nem szándékos fogások kezelése aránytalan költségekkel járna (de minimis kivételek).

(7)

A közös ajánlás de minimis kivételt javasol az ICES Vb, VI és VII körzetben folytatott ipari célú, a faj egyedeinek fedélzeti feldolgozásával a szurimi alapját biztosító, nyílt vízi vonóhálós kékpuhatőkehal-halászat keretében éves szinten fogott összes kék puhatőkehalnak (Micromesistius poutassou) 2018-ban legfeljebb 6 %-ára, 2019-ben és 2020-ban pedig legfeljebb 5 %-ára. Az érintett tagállamok bizonyítékokkal támasztották alá, hogy a szelektivitás nem növelhető, továbbá hogy a nem szándékos fogások kezelése aránytalan költségekkel jár. A HTMGB megvizsgálta a javasolt mentességet, és kellően indokoltnak ítélte. Ezért a javasolt mentesség belefoglalható az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletbe.

(8)

A közös ajánlás de minimis kivételt javasol az ICES VII körzetben vízközi páros vonóhálóval folytatott germonhalászat keretében éves szinten fogott összes germonnak (Thunnus alalunga) 2018-ban legfeljebb 6 %-ára, 2019-ben és 2020-ban pedig legfeljebb 5 %-ára. A tagállamok bizonyítékokkal támasztották alá, hogy a nem szándékos fogások tengeri és szárazföldi tárolása és kezelése aránytalan költségekkel jár. A HTMGB megvizsgálta a tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat. Értékelésében a HTMGB utalt az érték szerinti szelektálás kockázatára. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy a 850/98/EK tanácsi rendelet (3) 19a. cikkének (3) bekezdése értelmében a visszadobás tilalma nem alkalmazandó azokra a fogásokra, illetve fajokra, amelyek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdése értelmében mentesülnek a kirakodási kötelezettség alól. Ezért a javasolt mentesség belefoglalható az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletbe.

(9)

A közös ajánlás de minimis kivételt javasol a bizonyos kis méretű nyílt tengeri fajokra irányuló, az ICES VIId körzetben legfeljebb 25 méter hosszúságú, vízközi (feszítőlapos vagy páros) vonóhálót használó hajók által folytatott makréla-, fattyúmakréla- és heringhalászat keretében éves szinten fogott összes makrélának (Scomber scombrus), fattyúmakrélának (Trachurus ssp.), heringnek (Clupea harengus) és vékonybajszú tőkehalnak (Merlangius Merlangus) 2018-ban, 2019-ben és 2020-ban is legfeljebb 1 %-ára. A javasolt kivétel alátámasztására a tagállamok által benyújtott tudományos bizonyítékokat a HTMGB megvizsgálta. Úgy ítélte meg, hogy a de minimis kivétel az érintett flottákat halászati tevékenységük kiigazítására és a szelektivitás fokozását lehetővé tevő további lehetőségek keresésére ösztönözheti. Ezért az említett kivétel belefoglalható az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletbe.

(10)

A visszadobási terv időbeli hatályát ezért 2020. december 31-ig meg kell hosszabbítani.

(11)

Az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 2. cikke túlélési arányon alapuló mentességet állapít meg az erszényes kerítőhálóval fogott makrélára és heringre. Az intézkedést a HTMGB 2014-ben pozitívan értékelte. A Bizottság úgy véli, hogy az értékelés alapjául szolgáló bizonyítékok a következő három évre nézve is érvényesek maradnak. Ezért helyénvaló az intézkedés alkalmazását 2020-ig meghosszabbítani.

(12)

Az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet és annak mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati idényéhez kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. Mivel az 1393/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelettel létrehozott visszadobási terv 2017. december 31-én hatályát veszti, ezt a rendeletet indokolt 2018. január 1-jétől alkalmazni,

1.

A 2. cikk a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6)   Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a kirakodási kötelezettség 2019-ben és 2020-ban nem alkalmazandó az ICES VIIe és VIIf alterületen gyűrűs szákkal folytatott, kvótákkal nem szabályozott célfajokra irányuló halászat keretében fogott makrélára és heringre, amennyiben az e cikk (1)–(5) bekezdésében és az e rendelet 4. cikkében meghatározott követelménynek értelemszerűen teljesülnek.”

2.

A 3. cikk címe helyébe a következő szöveg lép: „A 2015-re, 2016-ra és 2017-re vonatkozó de minimis kivételek”.

3.

A szöveg a következő 3a. cikkel egészül ki:

„3a. cikk

A 2018-ra, 2019-re és 2020-ra vonatkozó de minimis kivételek

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a következő mennyiségek dobhatók vissza:

4.

Az 5. cikk második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ezt a rendeletet 2015. január 1-jétől2020. december 31-ig kell alkalmazni.”

5.

A melléklet helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/13

(1)

A fiatal kardhalak védelme érdekében az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) 16-05. sz. ajánlásának 15. és 17. pontja rendelkezik Földközi-tengeren kifogott kardhal legkisebb méretéről. A kardhal e legkisebb méret alatti fogásait és járulékos fogásait – többek között a sport- és szabadidős horgászatban – nem szabad a halászhajó fedélzetén tartani, átrakodni, szállítani, tárolni, kirakodni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni.

(2)

Továbbá a 16-05. sz. ajánlás 17. pontja értelmében a kardhalra aktívan halászó hajóknak vissza kell dobniuk a legkisebb kifogható méret alatti kardhalak olyan járulékos fogásait, amelyek meghaladják a teljes kardhalfogás 5 %-át.

(3)

A sport- és hobbihorgászat tekintetében a 16-05. sz. ICCAT-ajánlás 23. és 26. pontja megállapítja, hogy hajónként tilos naponta egynél több földközi-tengeri kardhalat kifogni, a fedélzeten tartani, átrakodni vagy kirakodni. Meg kell hozni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítható legyen a sport- és hobbihorgászat során élve kifogott földközi-tengeri kardhalak – különösen a fiatal egyedek – visszaengedése.

(4)

A 16-05. sz. ICCAT-ajánlás 30. pontja megállapítja, hogy a földközi-tengeri kardhalhalászatra engedéllyel nem rendelkező hajók a fedélzetükön tarthatnak kardhalfogásokat, ha azok nem haladják meg a hajónként és halászati műveletenként megállapított maximális járulékos fogási korlátot. Éves halászati tervükben a tagállamoknak meg kell állapítaniuk e járulékos fogási korlátot, és azt be kell jelenteniük a Bizottságnak. A földközi-tengeri kardhalállomány aktív halászatára engedéllyel nem rendelkező hajók nem tarthatnak fedélzetükön a nemzeti éves halászati tervekben szereplő korlátokat meghaladó mennyiségű földközi-tengeri kardhalat.

(5)

A 16-05. sz. ICCAT-ajánlás és az uniós jog közötti összhang biztosítása érdekében indokolt előírni, hogy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében előírt kirakodási kötelezettség ne legyen alkalmazandó a kardhal földközi-tengeri halászatában részt vevő uniós hajókra.

(6)

A 16-05. sz. ICCAT-ajánlásban megállapított halászati feltételeket tükröző új rendelkezések beillesztése érdekében módosítani kell az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (2).

(7)

Figyelemmel az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében meghatározott időkeretre, e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

1.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

2.

A rendelet a következő 5a. cikkel egészül ki:

„5a. cikk

Földközi-tengeri kardhalállomány

(1)   Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve tilos halászni, a fedélzeten tartani, átrakodni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni a kardhal (Xiphias gladius) – többek között sport- vagy hobbihorgászat keretében ejtett – olyan fogásait vagy járulékos fogásait, amelyek esetében az egyedeknek:

(2)   Az (1) bekezdés ellenére a kardhalra aktívan halászó hajók a fedélzeten tarthatják, átrakodhatják, átszállíthatják, kirakodhatják, szállíthatják, tárolhatják, értékesíthetik, illetve eladásra kiállíthatják vagy felkínálhatják a legkisebb méret alatti, járulékosan kifogott kardhalegyedeket, feltéve, hogy az ilyen fogások tömegben vagy egyedszámban nem haladják meg az ilyen hajók összes kardhalfogásának 5 %-át.

(3)   Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a kardhalra aktívan nem halászó halászhajók nem tarthatnak a fedélzetükön olyan kardhalmennyiséget, amely a fedélzeten tartott összes fogásban tömeg vagy egyedszám tekintetében meghaladja a tagállamok által éves halászati tervükben meghatározott járulékos fogási korlátot.

(4)   Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésétől eltérve a sport- és hobbihorgászatban hajónként tilos naponta egynél több kardhalat kifogni, a fedélzeten tartani, átrakodni vagy kirakodni. A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a sport- és hobbihorgászat keretében élve kifogott kardhalak visszaengedésének biztosítására és megkönnyítésére.”

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/15

(1)

A 882/2004/EK rendelet meghatározza az élelmiszereket és a takarmányokat, valamint az állategészségügyi kérdéseket vizsgáló uniós referencialaboratóriumok általános feladatait és a velük szemben támasztott követelményeket. Az említett rendelet értelmében az uniós referencialaboratóriumok feladata különösen a nemzeti referencialaboratóriumok tájékoztatása az analitikai módszerekről és ezen módszerek alkalmazásának koordinálása. Az élelmiszereket és a takarmányokat vizsgáló uniós referencialaboratóriumok jegyzéke az említett rendelet VII. mellékletének I. részében található. A szennyező anyagok tekintetében a következő uniós referencialaboratóriumok kijelölésére került sor: az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló nehézfémeket vizsgáló uniós referencialaboratórium, a mikotoxinokat vizsgáló uniós referencialaboratórium, a policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH) vizsgáló uniós referencialaboratórium, valamint az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló dioxinokat és poliklórozott bifenileket (PCB) vizsgáló uniós referencialaboratórium.

(2)

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC), amely 2006 óta otthont adott az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló nehézfémeket vizsgáló uniós referencialaboratóriumnak, a policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH) vizsgáló uniós referencialaboratóriumnak, valamint a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló a mikotoxinokat vizsgáló uniós referencialaboratóriumnak tájékoztatta a Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságot, hogy 2018. január 1-jétől nem vállalja tovább az ezen uniós referencialaboratóriumokkal kapcsolatos feladatokat.

(3)

Ezeken a területeken a hatósági ellenőrzések és más ellenőrzési tevékenységek eredményessége a hivatalos laboratóriumok által alkalmazott analitikai módszerek minőségétől, egységességétől és megbízhatóságától függ, és folyamatos igény mutatkozik az egységes gyakorlatok előmozdítása iránt az analitikai módszerek alkalmazása terén. Fontos, hogy ezeken a területeken továbbra is működjenek uniós referencialaboratóriumok, ezért új uniós referencialaboratóriumokat kell kijelölni. Ezen túlmenően 2006 óta a fémek, a nitrogénvegyületek, a feldolgozás során keletkező szennyező anyagok, valamint a növényi toxinok területén új proiritásokat határoztak meg, ezért az új kijelölt uniós referencialaboratóriumok hatáskörét és feladatai ennek megfelelően ki kell bővíteni.

(4)

Az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló nehézfémeket vizsgáló jelenlegi uniós referencialaboratórium tevékenységi körét és feladatait ezért ki kell terjeszteni valamennyi fémre és nitrogénvegyületre, a policiklikus aromás szénhidrogéneket (PAH) vizsgáló jelenlegi uniós referencialaboratórium tevékenységi körét és feladatait valamennyi, a feldolgozás során keletkező szennyező anyagra, a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló mikotoxinokat vizsgáló jelenlegi uniós referencialaboratórium tevékenységi körét és feladatait pedig a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló mikotoxinokra és növényi toxinokra.

(5)

A Bizottság ezért 2017. január 23-án pályázati felhívást tett közzé a fenti uniós referencialaboratóriumok kiválasztása és kijelölése céljából. A kiválasztott dániai Műszaki Egyetem Nemzeti Élelmiszerügyi Intézetét kell kijelöli az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló fémeket és nitrogénvegyületeket vizsgáló uniós referencialaboratóriumként, a dániai Műszaki Egyetem Nemzeti Élelmiszerügyi Intézetét a feldolgozás során keletkező szennyező anyagokat vizsgáló uniós referencialaboratóriumként, és a hollandiai RIKILT (Stichting Wageningen Research) laboratóriumot a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló mikotoxinokat és növényi toxinokat vizsgáló uniós referencialaboratóriumként.

(6)

Tekintve a poliklórozott bifenilektől és dioxinoktól eltérő, a környezetben tartósan megmaradó klórozott szerves szennyező anyagok, a környezetben tartósan megmaradó brómozott szerves szennyező anyagok, valamint a környezetben tartósan megmaradó fluorizált szerves szennyező anyagok egyre nagyobb hatását a takarmányok és élelmiszerek biztonságára, indokolt kiterjeszteni a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló dioxinokat és poliklórozott bifenileket (PCB) vizsgáló uniós referencialaboratórium hatáskörét minden, a takarmányokban és élelmiszerekben tartósan megmaradó halogénezett szerves szennyező anyagra (POP). Ezért hatásköre kiterjesztésének tükrözése érdekében az élelmiszerekben és takarmányokban előforduló dioxinokat és poliklórozott bifenileket (PCB) vizsgáló uniós referencialaboratóriumot át kell nevezni a takarmányokban és élelmiszerekben tartósan megmaradó halogénezett szerves szennyező anyagokat (POP) vizsgáló uniós referencialaboratóriummá.

(7)

A 882/2004/EK rendelet VII. mellékletének I. részét ezért ennek megfelelően kell módosítani.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/18

(1)

A 92/65/EGK tanácsi irányelv (2) úgy rendelkezik, hogy a tagállamok bizonyos házi húsevők tagállamokba történő belépése esetén a veszettség tekintetében a karanténnal szemben alternatív rendszert alkalmazhatnak. Az említett irányelv 16. cikke második bekezdésének megfelelően e rendszer alkalmazása esetén a kutyák, a macskák és a görények bizonyos harmadik országból történő behozatala esetén az említett állatok vakcinázásának hatékonyságát ellenanyag-titrálás útján kell igazolni.

(2)

Ilyen ellenőrzésekre az 576/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 10. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint szükség van a kutyák, macskák és görények bizonyos országokból történő, nem kereskedelmi célú mozgása esetében is.

(3)

A 2000/258/EK határozat a franciaországi Agence française de sécurité sanitaire des aliments laboratóriumát (Nancy) (a továbbiakban: AFSSA) jelöli meg a veszettség elleni vakcinák hatékonyságát figyelemmel kísérő szerológiai vizsgálatok egységesítéséhez szükséges szempontok megállapításáért felelős intézetként. Az AFSSA a későbbiekben beleolvadt az Agence nationale de sécurité sanitaire de l'alimentation, de l'environnement et du travail (ANSES) francia nemzeti ügynökségbe.

(4)

A 2000/258/EK határozat többek között előírja az ANSES számára azon harmadik országokban működő laboratóriumok értékelését, amelyek a veszettség elleni vakcinák hatékonyságát figyelemmel kísérő szerológiai vizsgálatok elvégzésének engedélyezését kérték.

(5)

Brazília illetékes hatósága kérelmet nyújtott be a Belo Horizontéban található „TECSA LABORATÓRIOS LTDA” laboratórium engedélyezése iránt, amelyről az ANSES 2017. október 23-án kedvező értékelési jelentést készített, majd nyújtott be a Bizottsághoz.

(6)

A 2000/258/EK határozattal a brazíliai São Pauló-i „Instituto Pasteur”2006. január 31-én megadott engedélyezést a 2010/436/EU bizottsági határozat (4) alapján visszavonták, miután az ANSES a laboratóriumról 2011. szeptember 30-án kedvezőtlen értékelési jelentést adott ki, majd nyújtott be a Bizottsághoz.

(7)

Brazília illetékes hatósága a São Pauló-i „Instituto Pasteur” laboratórium újbóli engedélyezésére vonatkozó kérelmet nyújtott be; az ANSES a laboratórium vonatkozásában 2017. október 23-án kedvező értékelési jelentést készített, majd nyújtott be a Bizottsághoz.

(8)

Az Oroszországi Föderáció illetékes hatósága kérelmet nyújtott be a moszkvai „NoviStem LLC” és a volginskibeli „Institute of Veterinary Medicine Biotechnology LLC (IBVM)” laboratórium engedélyezése iránt, amelyekről az ANSES 2017. október 23-án kedvező értékelési jelentést készített, majd nyújtott be a Bizottsághoz.

(9)

A Belo Horizonte-beli „TECSA LABORATÓRIOS LTDA”, a São Pauló-i „Instituto Pasteur”, a moszkvai „NoviStem LLC” és a volginskibeli „Institute of Veterinary Medicine Biotechnology LLC (IBVM)” laboratóriumok számára ezért engedélyezni kell, hogy a veszettség elleni vakcinák kutyák, macskák és görények esetében való hatékonyságát figyelemmel kísérő szerológiai vizsgálatokat végezzenek.

(10)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

a)

b)

c)

d)

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/20

(1)

Az (EU, Euratom) 2016/2366 bizottsági végrehajtási határozat (2) megállapítja a saját források rendszere keretében a tagállamok által a Bizottsághoz eljuttatandó egyes információk továbbítására vonatkozó eljárásokat.

(2)

A strukturált formában történő jelentéstétel lehetővé tétele érdekében meg kell határozni az A- és B-számlák havi kimutatásainak mintáját. Egyértelművé kell tenni, hogy a „beszedett összegek” tétel a tagállamoknak a tradicionális saját források rendelkezésre bocsátása tekintetében fennálló pénzügyi kötelezettsége teljesítését is tükrözi, és nem csak a tagállamokhoz a vámtartozással rendelkező gazdasági szereplőktől befolyó összegeket. A „beszedett összegek” tételnek tehát explicit módon kell tartalmaznia azokat az összeget, amelyeket azért bocsátanak az uniós költségvetés rendelkezésére mert az adósokkal szembeni behajthatatlanságuk adminisztratív hibák vagy a tagállamok által a beszedésre irányulóan nem kellő gondossággal végrehajtott beszedési erőfeszítések miatt a tagállamoknak róható fel. A kimutatások egyértelműségének és átláthatóságának növelése érdekében további információkat kell megadni a kimutatásokban.

(3)

A 609/2014/EU, Euratom rendelet 9. cikkével összhangban a Bizottság számláin rendelkezésre bocsátott minden összeget fel kell tüntetni a könyvelési kimutatásokban és azok mellékleteiben. Annak biztosítása érdekében, hogy minden összeg – azaz még a 609/2014/EU, Euratom rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidőn túl rendelkezésre bocsátott valamennyi összeg is – szerepeljen a nyilvántartásokban, a továbbiakban kiegészítő információkat kell megadni az A-számla kimutatásainak mellékleteiben.

(4)

A 609/2014/EU, Euratom rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett jelentésnek tartalmaznia kell azon okok teljeskörű vizsgálatához szükséges valamennyi információt – ideértve a tagállam által a behajtás érdekében tett intézkedésekkel kapcsolatos információkat is –, amelyek miatt a tagállam nem tudta rendelkezésre bocsátani a behajthatatlannak tekintett vagy nyilvánított, 100 000 EUR-t meghaladó összegeket. Az (EU, Euratom) 2016/2366 végrehajtási határozat alapján benyújtott jelentések időnként nem teljeskörűek, emiatt pedig kiegészítő információkat kell kérni az érintett tagállamoktól. Ezért a meglévő formanyomtatványokat további elemekkel és pontosításokkal kell kiegészíteni például a keletkezett adósság, a jogosultság megállapításához vezető események, a kölcsönös segítségnyújtás, valamint a fizetési és behajtási folyamatok tekintetében.

(5)

Figyelembe kell venni a 609/2014/EU, Euratom rendeletnek az (EU, Euratom) 2016/804 tanácsi rendelettel (3) bevezetett, 2016. október 1-jétől alkalmazandó azon módosításait, amelyek alapján a tradicionális saját forrásoknak az uniós költségvetés részére történő rendelkezésre bocsátására vonatkozó kötelezettség alól mentesíthetők azon összegek, amelyek esetében a behajthatatlanság oka az, hogy az Unió pénzügyi érdekeit érintő nyomozás veszélyeztetésének elkerülése érdekében a vámtartozás könyvelésbe vételének vagy közlésének halasztására került sor.

(6)

Átmeneti időszakról kell rendelkezni, hogy a tagállamok alkalmazkodni tudjanak a 609/2014/EU, Euratom rendelet 6. cikkének (4) bekezdése és 13. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentéstételre szolgáló formanyomtatványok tekintetében bevezetett módosításokhoz.

(7)

Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében az (EU, Euratom) 2016/2366 végrehajtási határozatot hatályon kívül kell helyezni,

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/33

(1)

Az (EU, Euratom) 2016/2365 bizottsági végrehajtási határozat (2) megállapítja a saját források rendszere keretében a tagállamok által a Bizottsághoz eljuttatandó információk továbbítására vonatkozó eljárásokat.

(2)

A csalások és szabálytalanságok eseteit strukturált módon kell jelenteni, és a jelentéseknek tartalmazniuk kell a kockázatokkal kapcsolatos információkat. A korábban jelentett esetekkel kapcsolatos információk frissítésére már ugyanazt a csalási és szabálytalansági formanyomtatványt használják. Ezért az (EU, Euratom) 2016/2365 végrehajtási határozat II. melléklete elavulttá vált.

(3)

Átmeneti időszakról kell rendelkezni, hogy a tagállamok alkalmazkodni tudjanak a 608/2014/EU, Euratom rendelet 5. cikkének (1) bekezdése szerinti jelentéstételre szolgáló formanyomtatványok tekintetében bevezetett módosításokhoz.

(4)

Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében az (EU, Euratom) 2016/2365 végrehajtási határozatot hatályon kívül kell helyezni,

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/38

9.2.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 36/38