(1)

2017. augusztus 10-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az (EU) 2017/1444 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az (EU) 2016/1036 rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 7. cikke alapján a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó egyes korrózióálló acélok Unióba irányuló behozatalára.

(2)

A vizsgálat 2016. december 9-én indult (3) azt követően, hogy az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) 2016. október 25-én panaszt nyújtott be az egyes korrózióálló acélok teljes uniós termelésének több mint 53 %-át képviselő gyártók nevében.

(3)

Az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2015. október 1-jétől2016. szeptember 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2013. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

A Bizottság az (EU) 2017/1238 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a Kínából származó és ott feladott érintett termék behozatalára. A behozatal nyilvántartásba vétele az ideiglenes intézkedések bevezetésével 2017. augusztus 11-én megszűnt.

(5)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal) követően számos érdekelt fél nyújtott be írásbeli beadványt az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjának ismertetésére. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(6)

A vizsgálat végeleges szakaszában 2017. november 13-án sor került a Nemzetközi Acélkereskedelmi Szövetség (International Steel Trade Association, a továbbiakban: ISTA), 2017. november 17-én pedig a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetségének (Chinese Iron and Steel Association, a továbbiakban: CISA) meghallgatására.

(7)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak kialakításához. A behozatal nyilvántartásba vételével kapcsolatos információk megszerzéséhez a Bizottság további adatszolgáltatásra kérte fel a mintában szereplő uniós gyártókat, az Eurofert és minden ismert importőrt. Kitöltött kérdőívet a mintában szereplő uniós gyártók, az Eurofer, továbbá hat importőr nyújtott be.

(8)

A (7) preambulumbekezdésben említett kérdőívekre adott válaszok ellenőrzése keretében az alábbi felek által benyújtott adatok kapcsán került sor helyszíni ellenőrző látogatásra:

(9)

Miként azt az ideiglenes rendelet (22) preambulumbekezdése is bejelentette, a végleges szakaszban ellenőrző látogatásra került sor a mintában szereplő kínai exportáló gyártókkal kapcsolatban álló kereskedők/importőrök közül az alábbiak telephelyein:

Hebei Iron and Steel Group (a továbbiakban: HBIS):

(10)

A Bizottság minden felet tájékoztatott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kíván kivetni a Kínából származó korrózióálló acélok Unióba irányuló behozatalára, és az ideiglenes vám révén biztosított összegeket véglegesen be kívánja szedni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára meghatározott időszakot biztosítottak a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeik benyújtásához. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik fél vállalatspecifikus felvilágosítást kért, amelyet megkapott. Az utólagos felvilágosítás kapcsán a Bizottság nem kapott észrevételeket.

(11)

A Bizottság mérlegelte és indokolt esetben figyelembe vette az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket.

(12)

Az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy három kínai exportáló gyártói csoport az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi elbánást kért. Az ideiglenes rendelet (22) preambulumbekezdése kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt az ideiglenes szakaszban nem volt mód elvégezni a szóban forgó kérelmek vizsgálatát.

(13)

Az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében említett vállalatcsoport az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően közölte, hogy a Bizottságnak a végleges szakaszban meg kell vizsgálnia egyedi elbánás iránt benyújtott kérelmét, i. mivel bizonyos termékeket a kínai exportáló gyártók közül egyedül ő szállít az uniós piacra, és ii. mert egyfelől termékei – miként arra egy korábbi, az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében már tárgyalt állítását megismételve ismét, újabb részletek közlése nélkül felhívta a figyelmet – egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, másfelől pedig iii. a WTO-jog (néhány kivételtől eltekintve) kötelezővé teszi valamennyi ismert gyártó egyéni dömpingkülönbözetének megállapítását. Emellett az exportőrök száma a fél meglátása szerint összességében nem tekinthető „olyan nagynak”, ami miatt az egyéni különbözetek megállapítása ne lenne elvégezhető.

(14)

Az első két állítást illetően a Bizottság megerősíti, hogy a mintával már lefedett termékskála reprezentatívnak minősül, tekintve, hogy az Unióba irányuló teljes kínai behozatal csaknem felét képviselő minta reprezentatívnak tekintendő.

(15)

A harmadik állítás kapcsán a Bizottság megerősíti az ideiglenes szakaszban levont következtetést, nevezetesen, hogy az egyedi elbánás iránti (a kínai exportáló gyártók három, több különálló vállalkozást tömörítő csoportja által benyújtott) kérelmek nagy száma miatt az egyedi vizsgálatok elvégzése indokolatlanul nagy teherrel jár és veszélyezteti a vizsgálat időben történő lezárását. A kérelmekkel járó várható munkateher felmérését követően a Bizottság úgy határozott, hogy a végleges szakaszban egyetlen fél sem részesíthető egyedi elbánásban, mivel a még megvizsgálandó jogalanyok száma, valamint az ellenőrzés keretében felkeresendő különböző helyszínek száma miatt az egyedi elbánások – tekintettel a Bizottság rendelkezésére álló erőforrásokra, illetve a vizsgálat ütemezésére – egyfelől indokolatlanul nagy terhet jelentettek volna, másfelől pedig veszélyeztették volna a vizsgálat időben történő lezárását. A Bizottság a minta részeként hét különböző helyszínen már megvizsgált 22 jogalanyt.

(16)

Az ügy terjedelméből, illetve a jelenlegi ügy keretében megvizsgálandó érdekelt felek számából adódóan ráadásul – miként arról a (9) preambulumbekezdés is beszámolt – olyan lényeges ellenőrzéseket is a vizsgálat végleges szakaszára kellett halasztani, amelyek rendes körülmények között a vizsgálatok ideiglenes szakaszához tartoznak, ez pedig további terhet rótt a vizsgálatra.

(17)

Arra is emlékeztetni kell, hogy az érintett termék vizsgálati időszak alatti, Kínából az Unióba irányuló behozatali volumenének csaknem fele a mintában szereplő exportáló gyártóktól érkezett. Az egyedi elbánást kérelmező csoportok együttesen a teljes behozatal kevesebb mint 5 %-át képviselnék.

(18)

Végezetül: a Bizottság a megkülönböztetésmentesség elvét is megemlíti, amely sérülne, ha csak egyetlen további csoport esetében végezne egyedi vizsgálatot és a mintában nem szereplő, egyedi vizsgálatot szintén kérelmező másik két vállalat/csoport esetében viszont nem.

(19)

A (13) preambulumbekezdésben említett vállalatcsoport a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételte egyedi vizsgálat iránti kérését, arra hivatkozva, hogy i. nem integrált, a mintában szereplő exportáló gyártókétól eltérő költségszerkezettel és profitösszetétellel rendelkező gyártója az érintett terméknek; ii. a Bizottság – állítólag – szándékosan azért nem határozott korábban az egyedi vizsgálatról, hogy megfossza az érdekelt feleket az e kérdéskörrel kapcsolatos észrevételeik benyújtásának lehetőségétől; iii. az egyedi vizsgálat iránti kérelmek a WTO-jog szerint csak kivételes esetekben utasíthatók el; iv. a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártót a Bizottság 2017 áprilisa előtt ellenőrizte; v. a megkülönböztetésmentesség elve nem jelenthet akadályt, hiszen az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottságnak értékelnie kellett volna a mintában nem szereplő, egyedi vizsgálatot szintén kérelmező másik két vállalat/csoport piacgazdasági elbánás iránti kérelmeit.

(20)

A fentiekben szereplő érvek egyike sem cáfolja azt az általános jellegű következtetést, hogy nem volt lehetőség az egyedi vizsgálat iránti kérelmek elemzésére. Először: az állítólagosan eltérő költségszerkezet, illetve profitösszetétel önmagában még nem szolgálhat alapul az egyedi vizsgálat kérelmezéséhez. Az egyedi vizsgálatot kérelmezett vállalatok ugyanis mind azonos ténybeli és jogi helyzetben vannak. A vállalt ezenfelül bármikor kérhet visszatérítést, illetve kezdeményezhet időközi felülvizsgálatot, ha teljesülnek a vonatkozó feltételek. Másodszor: az érdekelt feleket a Bizottság soha nem akadályozta a kérdéskörrel kapcsolatos észrevételeik benyújtásában. Harmadszor: a Bizottság emlékeztet arra, hogy a WTO-jog – a dömpingellenes megállapodás 6.10. cikkében – egyértelműen kimondja, hogy amennyiben az érintett [exportőrök] száma olyan magas, hogy az [egyedi vizsgálat] nem lehetséges, a hatóságok a vizsgálatot leszűkíthetik egy elfogadható számú érdekelt félre olyan módon, hogy mintát vesznek. E szabály alkalmazásával az önkéntes válaszadás nem utasítható vissza. Negyedszer: a Bizottság csak 2017 októberében végzett a mintában szereplő csoportok ellenőrzésével. Végezetül: a Bizottság megjegyzi, hogy az ideiglenes rendeletben és a (15)–(17) preambulumbekezdésben részletes magyarázattal szolgált arról a teherről, amellyel a három újabb vállalat/csoport kérelmének elemzése járna.

(21)

Az egyedi vizsgálatra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (21)–(24) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes ténymegállapítások megerősítést nyernek.

(22)

Az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdése jelezte, hogy két együttműködő, mintában nem szereplő kínai gyártói csoport az egyedi elbánás kérelmezésekor piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapokat is benyújtott. Mivel a Bizottság úgy határozott, hogy e csoportokat nem részesíti egyedi elbánásban, piacgazdasági elbánás iránt benyújtott kérelmeiket sem értékelte.

(23)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes ténymegállapítások megerősítést nyernek.

(24)

Az érintett termék meghatározását az ideiglenes rendelet (31) preambulumbekezdése rögzítette. E meghatározás végleges megerősítést nyer. Egyes felek – miként azt az ideiglenes rendelet (34) preambulumbekezdése is megemlítette – kérték az érintett termék fogalmának további pontosítását. A Bizottság e pontosításokat eseti alapon rendelkezésre bocsátotta.

(25)

Egyértelművé vált, hogy az ideiglenes rendelet (31) preambulumbekezdésében és 1. cikkében szereplő 7225990035 TARIC-kódot el kell hagyni, mivel az már egy olyan másik termékhez van rendelve, amely intézkedések tárgyát képezi, és így a kód egy hiba folytán lett feltüntetve. Ezt a kódot azok az importőrök, amelyek az érintett terméket az uniós piacra importálják, nem használták.

(26)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (31)–(39) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítést nyernek.

(27)

A rendes érték számításainak részleteit az ideiglenes rendelet (40)–(51) preambulumbekezdése tartalmazza.

(28)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a CISA felvetette, hogy a kárkülönbözet és dömpingkülönbözet közötti eltérés megkérdőjelezi a Bizottság ténymegállapításainak és számításainak pontosságát, illetve azt, hogy megfelelő analóg ország került kiválasztásra. A CISA becslései szerint az analóg országbeli rendes érték 21 %-kal magasabb az uniós gazdasági ágazat irányáránál, az analóg országbeli gyártó átlagos értékesítési ára pedig a (már amúgy is magas) brazíliai árakat is meghaladja. A CISA szerint az, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók legtöbb értékestéséhez számtanilag kellett a rendes értéket képezni, szintén kétségeket ébreszt a kiválasztott analóg ország megfelelőségével, illetve a Brazíliából kapott adatok minőségével szemben. A CISA végeredményben azt kérte a Bizottságtól, hogy nyilvánítsa érvénytelennek döntését, amellyel Brazíliát választotta analóg országnak.

(29)

Az utolsó állítás látszólag ellentmondásban áll a CISA 2017. március 24-i kijelentésével, nevezetesen, hogy „a szóba jöhető számos ország – azaz Kanada, Ausztrália és Brazília – közül” Brazília tűnik „a legjobb választásnak, különösképpen az egyes piacok egymáshoz viszonyított mérete, valamint az együttműködő gyártók piaci erejének összevetése alapján”.

(30)

Brazília három hazai gyártóval, továbbá a brazíliai belföldi piacon jelentős, hozzávetőleg 15 %-os piaci részesedéssel rendelkező és mindenekelőtt Kínából érkező behozatallal bíró versenypiac. Nincsenek hatályban dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések, vállalatai pedig szokásos versenyfeltételek mellett működhetnek. Brazília ennélfogva megfelelő választás.

(31)

Ami az adatok és a számítások minőségét illeti: az analóg országbeli gyártó adatainak pontosságát a Bizottság ellenőrizte és megállapította, hogy az adatok megbízhatóak. A számításokat a Bizottság az alaprendelet irányadó jogi rendelkezéseivel összhangban végzi el. Ezek tényszerűen helytállóak.

(32)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártók mintában szereplő egyik csoportja megjegyezte, hogy uniós értékesítési volumenének több mint 75 %-ára a Bizottság számtanilag képezte a rendes értéket, ami véleménye szerint komoly kétségeket ébreszt az analóg ország belföldi piacán értékesített terméktípusok összehasonlíthatóságával szemben.

(33)

Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy a termékkör különféle jellemzőkkel rendelkező terméktípusok széles skáláját foglalja magában. Az, hogy egyes brazíliai terméktípusokat nem értékesítettek kellő mennyiségben, vagy hogy nem lehetett megfeleltetni az Unióba exportált kínai terméktípusoknak, még nem azt jelenti, hogy a brazíliai terméktípusok nem összehasonlíthatóak. A brazíliai gyártó által előállított terméktípusok valójában egyazon termékcsoportba tartoznak és bizonyos fokig megfeleltethetők a mintában szereplő kínai exportáló gyártók által az Unióba exportált terméktípusoknak. Ezenkívül azokban az esetekben, amikor az exportált termékeket nem lehetett közvetlenül hozzárendelni a brazíliai rendes értékekhez, a fizikai (különösen a szélesség, a felületminőség és a bevonat tömege kapcsán megmutatkozó) eltérések figyelembevétele érdekében a Bizottság kiigazította a rendes értéket az analóg országbeli gyártó árjegyzéke alapján, amely számolt ezekkel az eltérésekkel. Ez többek között azt jelenti, hogy a terméktípusok, amelyek esetében a Bizottság számtanilag képezte a rendes értéket, valójában ugyanúgy részét képezték az analóg országbeli gyártó termékkínálatának, mint a mintában szereplő kínai felek esetében. A végső nyilvánosságra hozatalt követően a fél még tovább ment és kérte, hogy a Bizottság ismertesse a fizikai eltérések kapcsán végzett minden egyes kiigazítás pontos értékét. Ezt a kérést a (35) preambulumbekezdés tárgyalja.

(34)

Ugyanezen fél emellett azt is kifogásolta, hogy a nyilvánosságra hozatal nem szolgált értékelhető adatokkal a rendes értékkel összefüggésben. A fél – ügyvédei közreműködésével – hozzáférést kért valamennyi adathoz, arra hivatkozva, hogy a védelemhez való jog elve szerint az olyan határozatok címzettjeinek, amelyek jelentős hatással vannak érdekeikre, biztosítani kell, hogy hatékony módon ismertethessék a vitatott határozat alapjául szolgáló bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontjaikat.

(35)

A rendes érték kiszámítása az analóg országbeli gyártó értékesítési és költségadatain alapul. Az analóg országbeli gyártó indokolással ellátott kérelmet nyújtott be értékesítési és költségadatainak a vizsgálat során történő bizalmas kezelése iránt, arra hivatkozva, hogy az ilyen jellegű adatok nyilvánosságra hozatala árthat a vállalat versenyhelyzetének. A rendes érték nyilvánosságra hozatala ezenkívül lehetővé tenné a versenytársak számára, hogy visszaszámítsák az analóg országbeli gyártó árait és költségeit. A rendesérték-számításokat a Bizottság ennek következtében bizalmas adatként kezeli. Az ideiglenes rendelet (50) preambulumbekezdése az analóg országbeli gyártó nyereségével, értékesítési, általános és igazgatási költségeivel (SGA-költségeivel) összefüggő adatok nyilvánosságra hozatalához százalékban kifejezett értéktartományokat adott meg. Az exportáló gyártók emellett a terméktípusonkénti rendes értékek tartományairól egy külön nyilvánosságra hozatal keretében is tájékoztatást kaptak. Végezetül: a Bizottság felhívta az érdekelt fél figyelmét, hogy a meghallgató tisztviselő megbízatásának (5) 15. cikke lehetőséget biztosít számára, hogy e kérdések kapcsán kérje a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő közbenjárását. A fél e kérdéssel összefüggésben nem kereste meg a meghallgató tisztviselőt.

(36)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fél jelezte, hogy tökéletesen megérti a rendes érték meghatározásához felhasznált adatok bizalmas jellegű kezelését, és hogy az analóg országbeli gyártó miért tartja aggályosnak adatai teljes körű nyilvánosságra hozatalát. Jogi képviselőjén keresztül ezért „védelmet biztosító intézkedések” vagy „bármilyen egyéb konstruktív megoldás” alkalmazását javasolva ismét kérte, hogy tegyék számára hozzáférhetővé a rendes érték kiszámítását. A Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet egyetlen rendelkezése sem teszi lehetővé, hogy a vizsgálat során hozzáférést biztosítson azokhoz az információkhoz, amelyekre vonatkozóan az adatokat szolgáltató fél bizalmas kezelést kért.

(37)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fél kijelentette, hogy semmitmondóak azok az értéktartományok, amelyek a terméktípusonkénti rendes értékek külön nyilvánosságra hozatalában szerepeltek. A Bizottság megjegyzi, hogy a fél az ideiglenes nyilvánosságra hozatalkor ezt elmulasztotta jelezni, pedig az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatalban pontosan ugyanazok az értéktartományok szerepeltek. A Bizottság mindenesetre úgy véli, hogy a használt értéktartományok elengedhetetlenek az analóg országbeli gyártó által szolgáltatott releváns adatok bizalmas jellegének megőrzéséhez, ugyanakkor kellő mértékű információval szolgálnak a bizalmasan benyújtott adatokról.

(38)

A rendes érték meghatározásával kapcsolatos további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (40)–(51) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(39)

Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (52) és (53) preambulumbekezdése tartalmazza.

(40)

A Shagang-csoport állítása szerint a Bizottság elmulasztotta megnevezni a jogalapot, amely alapján levonta a csoporttal kapcsolatban álló hongkongi és szingapúri kereskedők SGA-költségét, illetve nyereségét. A Shagang-csoport továbbá kijelentette, hogy a csoportot a vele kapcsolatban álló vállalatokkal együttesen egyetlen gazdasági egységet alkotó szereplőként kell kezelni, és ezért nem fogadja el az említett kiigazítást. Leszögezte, hogy a vele kapcsolatban álló hongkongi és szingapúri kereskedők az egész értékesítési folyamatban mellékszereplőként vesznek részt és pusztán végrehajtják azt, amire egy másik jogalanytól utasítást kaptak.

(41)

A Bizottság tisztázta, hogy a kérdéses kiigazítások jogalapja az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja, mivel az hivatkozik az olyan kapcsolatban álló vállalat által kapott árrésre, amely hasonló feladatokat lát el, mint egy jutalék alapján dolgozó ügynök.

(42)

A 2. cikk (10) bekezdésének i) pontjával összhangban a Bizottság számos tényezőt elemzett és megállapította – többek között –, hogy: i. az írásbeli szerződések alapján az egyik kapcsolatban álló kínai vállalat következetesen árrést számított fel a vele kapcsolatban álló külföldi kereskedők felé; ii. az említett írásbeli szerződések arra engednek következtetni, hogy a kereskedők viselték a vevőoldali nemteljesítés kockázatát; iii. a kapcsolatban álló kereskedők fő, forgalmuk több mint 95 %-át adó tevékenysége – a független felekkel folytatott kereskedelmi tevékenységeket is ideértve – az érintett terméktől eltérő termékek kereskedelme volt; iv. minőségi kifogások esetén a vevőknek a kereskedők fizettek kártérítést; v. az érintett termék uniós exportértékesítésekor a tengeri fuvarozást, illetve a banki díjakat a kereskedők fizették; vi. az egyik kapcsolatban álló kereskedő fő tevékenységi köre a működési engedélye szerint: „díjazásért vagy szerződéses alapon folytatott nagykereskedelem, például jutalék ellenében végzett ügynöki tevékenység”; vii. az ellenőrzött eredménykimutatás alapján a kapcsolatban álló kereskedők saját nyereségükből fedezték a fontosabb irodai kiadásokat; viii. a kereskedők nem a gyártók telephelyein vagy azok közelében végezték tevékenységüket, könyvviteli nyilvántartásukat pedig saját telephelyeiken őrizték. Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kapcsolatban álló kereskedők hasonló feladatokat látnak el, mint a jutalék alapján dolgozó ügynökök. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazításokat ennélfogva a Bizottság fenntartotta.

(43)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fél vitatta a ténymegállapítást, miszerint a Hongkongban és Szingapúrban működő két kapcsolatban álló kereskedő, valamint az exportáló gyártó nem alkotnak egyetlen gazdasági egységet. Kétségbe vonta a fentiekben ismertetett megállapításokat és kijelentette, hogy azokat nem tartja relevánsak annak megítélése szempontjából, hogy e két kapcsolatban álló kereskedő feladatai hasonlóak-e a jutalék alapján dolgozó ügynökök feladataihoz.

(44)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fél egyetlen olyan érvet sem hozott fel, amely lehetővé tenné a (42) preambulumbekezdésben szereplőtől eltérő következtetés levonását. Beadványában a fél csak megerősítette, hogy:

(45)

Emellett a vizsgálat arra is fényt derített, hogy a Jiangsu Shagang International Trade Co. Ltd közvetlenül értékesít harmadik országok piacain és a kínai belföldi piacon. Ez azt erősíti meg, hogy a Shagang-csoport saját, exportértékesítéssel is foglalkozó értékesítési részleget működtet. A fenti okokból kifolyólag a kapcsolatban álló hongkongi és szingapúri kereskedők ügynökként, tevékenységüket jutalék ellenében végezve működnek.

(46)

Tekintettel tehát arra, hogy a rendes érték esetében ezeket a jutalékokat, illetve árréseket nem vették figyelembe, indokolt volt – az állandó ítélkezési gyakorlattal (6) összhangban – az exportárat kiigazítani az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerint.

(47)

Az exportárral kapcsolatos további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(53) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(48)

Az ideiglenes rendelet (54)–(56) preambulumbekezdése kifejti, hogy miként került sor a rendes érték és az exportár összehasonlítására.

(49)

A Shagang-csoport jelezte, hogy nem ért egyet a héakiigazítás ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdésében leírt módszertanával. Mivel a rendes érték magasabb az exportárnál, a fél szerint a Bizottságnak az exportárat kell kiigazítania a héakiesés megadott összegével.

(50)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében kizárólag a rendes értékre végezheti el a közvetett adókból – jelen ügyben az exportértékesítések után részlegesen visszatérített héából – eredő különbség miatt szükséges kiigazítást, az exportárra nem. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(51)

Az ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdését a Bizottság az alábbiak szerint pontosítja. A Bizottság héával növelt rendes értékekből, illetve exportárakból indult ki és adott esetben kiigazította a rendes értéket az exportra alkalmazandó, visszatérítés utáni héakulcs figyelembevételéhez.

(52)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Shagang-csoport ismét megkérdőjelezte a héakiigazítás ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdésében leírt módszertanát. A fél meglátása szerint az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontját olyan helyzetekre kell alkalmazni, amikor a hasonló terméket – szemben az Unióba exportált termékekkel – héa terheli a belföldi piacon. A fél megismételte állítását, miszerint nem a rendes értéket, hanem az exportárat kell kiigazítani, továbbá alternatív megoldásként azt javasolta, hogy a rendes értéket a Bizottság a – terméktípusonkénti tonnatartalomra számított – héa hozzáadásával igazítsa ki. Az állítást a Bizottság elutasította. A Bizottság megítélése szerint a számításai során alkalmazott módszertan összhangban áll az alaprendelet ítélkezési gyakorlat szerint értelmezett követelményeivel.

(53)

Az összehasonlítással kapcsolatos további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (54)–(55) preambulumbekezdése megerősítést nyer, (56) preambulumbekezdése pedig pontosításra került.

(54)

A dömpingszámítás részleteit az ideiglenes rendelet (57)–(61) preambulumbekezdése ismerteti.

(55)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a Shagang-csoport előadta, hogy a dömpingkülönbözet-számításokat havi alapon kell elvégezni a vasérc árának az érintett termék exportárát meghatározó jelentős (a hivatkozott forrás szerint 2015 decembere és 2016 augusztusa között 61,9 %-os) ingadozása miatt.

(56)

A Bizottság a súlyozott rendes érték és a súlyozott átlagos exportár összehasonlításával a vizsgálati időszak egészére számította ki a dömpingkülönbözetet. Az exportértékesítések a jelen ügyben nem korlátozódtak szigorúan a vizsgálati időszak egy adott rövidebb szakaszára. Ha a vasérc áringadozása következményekkel jár, akkor az egyenletesen oszlana el az egész vizsgálati időszakban. Ez tehát nem indokolná havi számítások készítését. Emellett az állítást a Bizottság azért is elutasította, mert a kérést kései szakaszban terjesztették elő, az exportáló gyártók integrációja különböző szintű, más források szerint az ingadozás eltérő mértékű volt, illetve mert egyetlen másik fél sem fogalmazott meg hasonló aggályokat. Megjegyzendő továbbá, hogy a fél által példaként felhozott konkrét esetekben a késztermékek árváltozása jóval elmaradt a vasérc árának szóban forgó időszakbeli ingadozásától.

(57)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Shagang-csoport ismét előadta, hogy a dömpingkülönbözet-számításokat havi alapon kell elvégezni. Mivel kérését a csoport nem egészítette ki olyan új részletekkel, amelyek indokolttá tennék a havi számításokat, a kérésnek a Bizottság nem tudott helyt adni.

(58)

A Duferco Deutschland GmbH-nál és a Duferco SA-nál tett ellenőrző látogatások nyomán felül kellett vizsgálni egyes, az unióbeli értékesítésekkel és költségekkel kapcsolatos információkat.

(59)

E felülvizsgálat, valamint egy elírás javítását követően a végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Kína

(60)

Az uniós gazdasági ágazat és az uniós termelés meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (62)–(64) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítést nyernek.

(61)

Az érintett országból érkező behozatali volumen (64)–(66) preambulumbekezdésben ismertetett korrekciója nyomán az uniós felhasználás értékeit a Bizottság kismértékben lefelé módosította. Ezek alapján az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Szabadpiaci felhasználás (tonna)

(62)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós szabadpiaci felhasználás 25 %-kal nőtt. Az emelkedés mindenekelőtt a főbb feldolgozó iparágak részéről mutatkozó erőteljesebb keresletnek volt betudható.

(63)

Az uniós felhasználásra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (65)–(72) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítést nyernek.

(64)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az Eurofer 2017. október 20-i beadványában a korrózióálló acélok összes főbb célpiacát lefedő piaci felmérés formájában bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az ideiglenes rendelet akár 15 %-kal is túlbecsülhette a figyelembe vett időszak alatti kínai behozatalt. Az Eurofer felvilágosítást kért – az összes fontosabb uniós piacon jelenlévő vállalatokat tömörítő – tagságától azon termékek uniós piaci behozatali volumenéről, amelyek nem tartoznak az érintett termékbe, de ugyanazon KN-kódok megjelölésével kerültek bejelentésre. Valamennyi panaszos egyetértett az alkalmazott módszertannal és a levont következtetésekkel: a legjobb becslés szerint a kínai behozatal 15 %-át nem az érintett terméknek minősülő termékek alkotják. Arra, hogy ez a többi országból érkező behozatalra is igaz lenne, nem volt bizonyíték. A CISA szintén felhívta a figyelmet beadványában arra, hogy a korrózióálló acélok behozatali statisztikái feltehetően túlzott értékeket mutatnak.

(65)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság – miként azt az ideiglenes rendelet (74) preambulumbekezdése kifejtette – nem rendelkezett elegendő bizonyítékkal ahhoz, hogy megállapítsa a behozatal túlbecslését vagy annak mértékét.

(66)

Az aktába újonnan felvett bizonyítékok alapján a Bizottság elfogadta a jogosnak talált állítást és 15 %-os mértékű korrekciót alkalmazott a kínai behozatalra. A 15 %-os korrekciót a Bizottság észszerű mértékűnek tartotta, mivel az elfogadható becslésnek bizonyult az importpiac mélyreható elemzése alapján. A Bizottság szintén figyelembe vette a vizsgálat végleges szakaszában gyűjtött bizalmas statisztikai adatokat, amelyek ugyancsak azt erősítették meg, hogy az említett KN-kódok feltüntetésével behozott importáruk nem mindegyike tartozott az érintett termékbe. A feleket tájékoztatták a korrekcióról és lehetőséget biztosítottak számukra álláspontjuk ismertetésére. Észrevétel nem érkezett.

(67)

A Kínából az Unióba érkező behozatal mindezek alapján a következőképpen alakult:

3. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(68)

A fenti táblázatból az derül ki, hogy a Kínából érkező behozatal abszolút adatokban kifejezve 146 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Az Unióba irányuló dömpingelt behozatal teljes piaci részesedése ezzel párhuzamosan a figyelembe vett időszak alatt 9,8 százalékponttal nőtt.

(69)

A korrigált importstatisztikák továbbra is arról tanúskodnak, hogy az importbővülés mind abszolút értelemben, mind a piaci részesedést tekintve tetemes volt. Tulajdonképpen még a 2013 és 2015 közötti időszak behozatalának korrekciója nélkül végzett szimuláció is 109 %-os importvolumen-növekedést és 70 %-os piacirészesedés-bővülést mutatott.

(70)

Ami az alákínálást illeti: a kapcsolatban álló importőröknél tett ellenőrző látogatásokat követően a mintában szereplő három exportáló gyártó közül kettő esetében a Bizottság újraszámította a CIF-importértéket. A szóban forgó CIF-értékeket a Bizottság ezen túlmenően (miként arról a 2.2. szakasz is beszámolt) az egyik exportáló gyártótól az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően kapott észrevételek alapján is felülvizsgálta. Az ily módon felülvizsgált végleges alákínálási különbözetek Kína tekintetében 8,1 %–15,1 % közötti értékeket mutattak.

(71)

Az érintett országból érkező behozatalra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (73)–(81) preambulumbekezdésének többi következtetése megerősítést nyer.

(72)

Az egyik érdekelt fél szerint sérti védelemhez való jogát, hogy a mikrogazdasági mutatókhoz a Bizottság indexértékeket alkalmazott. Miként azt az ideiglenes rendelet is kifejtette, az indexek használatát a mintában szereplő, 2 külön vállalatcsoport részét képező uniós gyártók felé fennálló titoktartási kötelezettség indokolta. A Bizottság az érdekelt fél rendelkezésére bocsátotta azokat a további információkat, amelyek az adatok bizalmas kezelésének veszélyeztetése nélkül értéktartományok formájában megadhatók voltak. Az indexek alkalmazása mindazonáltal megfelelő megközelítésnek tekinthető, mert egyfelől biztosította a bizalmas jellegű adatok védelmét, másfelől pedig az indexek értékes információkkal szolgáltak az érdekelt felek számára. A Bizottság e megközelítést ráadásul csak szükség esetén, nevezetesen a mikrogazdasági mutatókhoz alkalmazta. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(73)

Az érintett érdekelt fél (CISA) a végleges nyilvánosságra hozatalra adott válaszában kifogásolta a nyilvánosságra hozott mikrogazdasági adatok formáját. A CISA kijelentette, hogy továbbra sem érti, miért bizalmasak a mikrogazdasági adatok, amikor azok a mintában szereplő 4 uniós gyártóra vonatkoznak. Jóllehet ezek az adatok 4, mintában szereplő gyártó konszolidált adatai, valójában – miként arra a (72) preambulumbekezdés is rámutatott – mindössze 2 csoporthoz tartozó gyártókra vonatkoznak. Ha ezeket az adatokat a Bizottság nyilvánosságra hozza, akkor a csoportok ki tudnák számítani egymás adatait. Az állítást, miszerint a nyilvánosságra hozatal sértette a CISA védelemhez való jogát, így a Bizottság elutasította.

(74)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci részesedése az érintett országból érkező behozatal fentiekben említett korrekciója után a következőképpen alakult:

4. táblázat

Szabadpiaci részesedés

(75)

Meg kell jegyezni, hogy bár az uniós gazdasági ágazat figyelembe vett időszak alatti piaci részesedése valamivel magasabb értéket mutatott a Kínából érkező behozatali volumen korrekcióját követően, a piaci részesedés csökkenése még így is közel 13 százalékpontos, illetve 16 %-os volt.

(76)

Az egyik exportáló gyártó állítása szerint az uniós gazdasági ágazat új kapacitásokba ruházott be, ami sokkal inkább egy jó állapotban lévő, mint kárt szenvedett ágazatra utal. Ezzel a kijelentéssel a Bizottság már foglalkozott az ideiglenes rendelet (117) preambulumbekezdésében. Emlékeztetőül: az uniós gazdasági ágazatnak ahhoz, hogy életképes maradjon, a csökkentett kapacitások mellett fenn kellett tartania hatékonyságát és termelékenységét. Immár egyértelmű, hogy a gyártósor-telepítést célzó beruházások többsége a meglévő gyártósorok lecserélését szolgálta. A Bizottság mindezek alapján az állítást megalapozatlannak tartja és elutasítja.

(77)

A CISA álláspontja szerint a vizsgálati időszakot követő időszakban jelentősen emelkedtek az Unióba irányuló kínai behozatal árai. A CISA a 2017. május és június közötti időszakot vetette össze a vizsgálati időszakkal, aminek eredményeként 35 %-os növekedést állapított meg. Állítása szerint e fejlemény azt jelenti, hogy szükségtelenné váltak az intézkedések. Az Eurofer kifejtette, hogy a nyersanyagok (vasérc, fémhulladék és kokszosítható szén) árai is 10–100 % közötti emelkedést mutattak, ami mérsékelte az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének javulását. Az Eurofer megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat 2008 óta nem termelt nyereséget.

(78)

Miként azt az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdése rögzítette és a fenti (3) preambulumbekezdés megerősítette, a kár vizsgálata a 2015. október 1-jétől2016. szeptember 30-ig terjedő időszakra, a kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata pedig a 2013. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki. Az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése alapján a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni. A vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely indokolná az ettől a megközelítéstől való eltérést. Az árak alakulása ebben az esetben nem minősül ilyen indoknak, mivel nincsenek például arra utaló jelek, hogy hatása tartós lenne. A Bizottság ennélfogva ezt az állítást elutasítja. Az alaprendelet mindenesetre lehetőséget biztosít időközi felülvizsgálat indítására abban az esetben, ha azt a körülmények alapvető megváltozása indokolja.

(79)

Figyelembe véve az érintett országra vonatkozó korrigált behozatali számadatokat, valamint azoknak a felhasználásra és a piaci részesedésekre gyakorolt hatását, a Bizottság a végleges szakaszban felülvizsgálta a kárra vonatkozó következtetést.

(80)

A behozatali volumenek terén kibontakozó tendencia csaknem 150 %-os növekedést mutat. E behozatalok piaci részesedése 9,8 százalékponttal, azaz közel 100 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése esetében szintén nagyon káros tendencia rajzolódott ki.

(81)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy hibás volt a kárelemzés, mivel több mutató kedvező irányba mozdult el, valamint a Bizottság állítólag csak két mutatóra támaszkodik következtetésének levonásakor.

(82)

Ezt az állítást el kell utasítani, mivel az a következtetés, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte, az összes mutató értékelésén alapult, és e mutatók egyike sem adott szükségszerűen döntő iránymutatást. Bár bizonyos mikro- és makrogazdasági mutatók valóban kedvező fejleményeket mutatnak, a Bizottság megfelelően megindokolta, miként jutott a jelentős kárra vonatkozó ténymegállapításra.

(83)

Ez a fél azt állította továbbá, hogy egyes mennyiségi mutatók (mint például a termelés, a kapacitáskihasználás és az értékesítési volumen) pozitív tendenciáról tanúskodnak, de a Bizottság a kármegállapítás során nem tulajdonított kellő jelentőséget ezeknek a tendenciáknak. A Bizottság azonban az összes kármutatóval együtt és a megfelelő összefüggésben vizsgálva teljes mértékben figyelembe vette ezeket a tendenciákat az ideiglenes rendeletben (a (121) preambulumbekezdésben). Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy ezeket a mennyiségeket csökkenő és veszteséges árak mellett értékesítették, ami valóban kisebb piaci részesedést eredményezett. A Bizottság mindezek alapján az állítást megalapozatlannak tartja és elutasítja.

(84)

Figyelemmel ezekre a tényekre és az ideiglenes rendeletben részletezett, változatlan kármutatókra, végleges megerősítést nyert, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a vizsgálati időszakban.

(85)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozóan az ideiglenes rendelet (82)–(122) preambulumbekezdésében levont következtetés megerősítést nyer.

(86)

A dömpingelt behozatal hatását az ideiglenes rendelet 5.1. szakasza tárgyalja. Számos érdekelt fél azt állította, hogy a kárt nem lehet az érintett országból érkező dömpingelt behozatalnak tulajdonítani, és hogy léteznek olyan egyéb tényezők, amelyek befolyásolják az ok-okozati összefüggést. Az állítások közül néhány pusztán megismételte az ideiglenes rendeletben már megvitatott érveket, új elemekkel azonban nem szolgált. Az alábbiak ismertetik a korábban nem említett észrevételek elemzését, valamint az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően adott esetben gyűjtött kiegészítő adatok értékelését.

(87)

A Kínából érkező behozatal (64)–(66) preambulumbekezdésben ismertetett korrekciójának eredményeként a Bizottság felülvizsgálta az uniós gazdasági ágazat és a Kínából érkező behozatal piaci részesedését. A kínai piaci részesedés 10,2 %-ról 20,0 %-ra nőtt (az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdésében szereplő 11,7 %-ról 22,7 %-ra történő változás helyett), miközben az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci részesedése 80,2 %-ról 67,5 %-ra csökkent (az ugyanezen preambulumbekezdésben szereplő 78,8 %-ról 65,2 %-ra történő változással szemben). Következésképpen az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdése ennek a módosításnak megfelelően értelmezendő. Miként a fentiekben szerepel, ezek a változások viszonylag kisebbek voltak, és még kisebb hatással voltak a tendenciák elemzésére. Ennek az az oka, hogy a Kínából érkező behozatal volumenének alakulása változatlan marad, és piaci részesedésének tendenciája még mindig 90 %-nál nagyobb növekedést mutat. Ezek a változások nem befolyásolták lényegesen az ok-okozati összefüggésnek az ideiglenes rendelet (124)–(128) preambulumbekezdésében ismertetett elemzését.

(88)

A harmadik országokból érkező behozatal volumene abszolút értelemben nem változott, de a Kínából érkező behozatal (64)–(66) preambulumbekezdésben ismertetett korrekciójának eredményeként piaci részesedése kismértékben módosult. Ezek a változások kisebbek voltak, és még kisebb hatással voltak a tendenciák elemzésére. Ennek az az oka, hogy a harmadik országok piaci részesedése a korrekció eredményeként 9,6 %-ról 12,5 %-ra nőtt szemben az ideiglenes rendelet (129) preambulumbekezdésében szereplő 9,5 %-ról 12,1 %-ra történő változással. Ezek a változások nem befolyásolták lényegesen az ok-okozati összefüggésnek az ideiglenes rendelet (129)–(134) preambulumbekezdésében ismertetett elemzését.

(89)

Egy kínai exportáló gyártó azt állította, hogy hibás a harmadik országokból érkező behozatal értékelése az ideiglenes rendeletben. Ez a fél vitatja a koreai árak (az Eurostat átlagárain alapuló) ideiglenes értékelését, mivel az importált termékek pontos típusa nem kerül említésre. A vizsgálat során végzett elemzés valóban átlagárakon alapul, mivel az Eurostat statisztikáiban ilyen szintű információ állt rendelkezésre.

(90)

Mindenesetre az exportáló gyártó nem szolgáltatott semmi információt a Koreából importált terméktípusokról vagy termékszerkezetről, és nem fejtette ki, hogy miért hibás az átlagáron alapuló megközelítés. A Bizottság az állítást megalapozatlannak tartja és elutasítja.

(91)

A CISA azt állította, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően a nyersanyagköltségek csökkenésének hatását az ok-okozati összefüggés elemzése során. Az ideiglenes rendelet (103)–(105) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint az uniós gazdasági ágazat termelési költsége 20 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. E fejlemény szempontjából a nyersanyagárak csökkenése számított a legfontosabb tényezőnek. A CISA azt állítja, hogy a nyersanyagköltségek csökkenése okozta az uniós gazdasági ágazat árainak 18 %-os csökkenését. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a kínai importárak 22 %-kal csökkentek. Emlékeztetni kell arra is, hogy a (111) és a (71) preambulumbekezdés tisztázza a fenti fejlemények hátterét, és eszerint az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak egésze alatt veszteségeket könyvelt el, az uniós piacon pedig 27 %-kal nőtt a szabadpiaci felhasználás.

(92)

Egyértelmű, hogy az uniós gazdasági ágazat az elemzett időszakban végig törekedett arra, hogy a nyereséges helyzethez való visszatérés érdekében növelje árait. Ezt azonban annak ellenére sem sikerült elérnie, hogy a felhasználás 27 %-kal nőtt. Ez a dömpingelt kínai behozatal hatásának tudható be, hiszen annak volumene közel 150 %-kal, piaci részesedése pedig 96 %-kal nőtt a (67) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint. Árait tekintve ez a behozatal a költségek csökkenését meghaladó, 22 %-os visszaesést mutatott.

(93)

mivel a kínai importárak csökkenése nagyobb volt a nyersanyagköltségek csökkenésénél, egyértelmű, hogy a kár legfőbb oka a kínai behozatal által gyakorolt árnyomás volt. Bár a nyersanyagköltségek csökkenésének hozzá kellett volna járulnia az uniós gazdasági ágazat fellendüléséhez, annak helyzete a figyelembe vett időszak egésze alatt veszteséges volt. A vizsgálati időszak alatti veszteségek nem voltak olyan magasak, mint a 2013–2015 közötti időszakban, de a vizsgálati időszak alatt elszenvedett veszteségek miatt a gazdasági ágazat helyzete egyértelműen romlott, nem pedig javult. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(94)

A jövedelmezőség figyelembe vett időszak alatti, az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdésében ismertetett tendenciája kisebb veszteséget mutat a figyelembe vett időszak végén, amikor a kínai behozatali volumen a legmagasabb. A CISA szerint ez a fejlemény befolyásolja a dömpingelt behozatal és a kár közötti ok-okozati összefüggést. Ugyanakkor a figyelembe vett időszak egésze alatt veszteséggel kellett számolni, és az említett időszak alatt bekövetkezett kisebb javulás nem volt képes enyhíteni az elszenvedett káron. Ezenkívül a Bizottság elemzéséből egyértelműen kitűnik, hogy az uniós piac a figyelembe vett időszak alatt végig elnyomott helyzetben volt (ahogy az az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében is szerepel). Mindezek alapján az állítást megalapozatlanság miatt el kell utasítani.

(95)

A Kínából érkező behozatal volumenének korrekciója azzal járt, hogy az ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetést a vizsgálat végleges szakaszában felül kellett vizsgálni. A behozatali volumenek és az uniós piaci részesedések fent ismertetett felülvizsgálata viszonylag kisebb változásokat eredményezett, és azok a tendenciák elemzésére még kisebb hatással voltak.

(96)

Ezenkívül az érdekelt felek egyik észrevétele sem változtatta meg a tényezők ideiglenes eljárási szakaszban végzett értékelését.

(97)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (138)–(140) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítést nyernek.

(98)

Az uniós gazdasági ágazat érdekére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (142)–(147) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(99)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az importőrök és a felhasználók további információkat szolgáltattak. Az importőrök és a felhasználók részéről tanúsított együttműködés szintje továbbra is alacsonynak tekinthető.

(100)

Konkrétabban hat importőr válaszolt a behozatal nyilvántartásba vételével kapcsolatos kérdőívekre. A Bizottság ellenőrzést végzett egy acélipari szolgáltató központban. 2017. november 13-án meghallgatásra került sor az ISTA részvételével, amelynek során az ismertette álláspontját, ezenkívül egy, a háztartási áruk ágazatában működő nagy felhasználó is előterjesztette véleményét egy írásbeli beadványban.

(101)

Az acélipari szolgáltató központok általában az importált termékekétől kissé eltérő formában értékesítik a korrózióálló acélokat (azaz a tekercseket és a lemezeket a kisebb vevők által kért formára vágják). Egyértelművé vált azonban, hogy ez a fontos felhasználói szegmens váltani tud a beszállítói források között, és a többletköltségeket át tudja hárítani a vevőire. Ezért az intézkedések nem veszélyeztetik jelentős mértékben forgalmukat, jövedelmezőségüket és foglalkoztatásukat.

(102)

Egy 2017. november 17-én tartott meghallgatáson a CISA megjegyezte, hogy a Bizottság jelenleg vizsgálja az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszakot követő időszakbeli szerkezeti átalakulását. Az állítás a ThyssenKrupp és a Tata Steel közötti egyetértési megállapodást, valamint az Ilva és az ArcelorMittal összefonódását hozta fel bizonyítékként arra, hogy nem áll az Unió érdekében vámokat kivetni a kínai behozatalra. Jóllehet egy ilyen összefonódás következményeként a legnagyobb uniós gyártók tárgyalási pozíciója várhatóan erősödni fog, e rendelet elfogadásának időpontjában még nem született olyan, a szóban forgó megállapodásokat engedélyező döntés, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy értékelje azok relevanciáját a jelenlegi ügyben. Mindenesetre az alaprendelet lehetővé teszi a körülmények megváltozásának kezelését indokolt esetben, és ennek megfelelően időközi felülvizsgálatok megindítását.

(103)

A végleges nyilvánosságra hozatalra adott válaszában a CISA megismételte az uniós piacon folyó verseny változásaival kapcsolatos állítását. A Bizottság azonban fenntartja álláspontját, miszerint az alaprendelet lehetővé teszi a körülmények megváltozásának kezelését indokolt esetben, de ebben a konkrét ügyben nem kapott bizonyítékot arra, hogy szükség volna felülvizsgálat megindítására.

(104)

A CISA azt állította továbbá, hogy mivel a piaci helyzet megváltozott a vizsgálati időszak meghatározása óta, jelenleg olyan helyzet áll fenn, amely indokolná az intézkedéseknek az alaprendelet 14. cikkének (4) bekezdése szerinti felfüggesztését. A CISA által felhozott okok között az érintett termék árának emelkedése, állítólagos ellátási hiány és egy folyamatban lévő, bizottsági összefonódás-vizsgálat szerepel. Először is, a Bizottságnak nincs bizonyítéka arra, hogy az árak emelkedése jelentős változást eredményezett volna az uniós gazdasági ágazat helyzetében. Másodszor, az ellátási hiányra vonatkozó állítás a (111) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint nem meggyőző. Harmadszor, a Bizottságnak nincs bizonyítéka arra, hogy megváltoztak volna a versenyfeltételek az uniós piacon, és ha igen, milyen mértékben. Továbbá nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy valószínűtlen, hogy a felfüggesztés nyomán ismét kár következzen be. A Bizottság ezért úgy véli, hogy nem lenne indokolt az intézkedések felfüggesztése.

(105)

A CISA azt is megjegyezte, hogy az importőröket és felhasználókat érintő állítólagos jelentős negatív hatások miatt a végleges dömpingellenes vámokat minimálár formájában, nem pedig az ideiglenes rendelettel kivetett értékvámokként kellene kivetni. Rámutatott, hogy két közelmúltbeli ügyben ez indokoltnak találtatott. Az intézkedések formájának megváltoztatását az uniós importőröket képviselő ISTA is javasolta. Az érintett piaci ágazatban lehetséges kompenzációs megállapodások miatt az Eurofer ebben a konkrét ügyben ellenezte a minimálárak bevezetését.

(106)

Meg kell jegyezni, hogy az intézkedések formáját a Bizottság eseti alapon határozza meg. A jelenlegi ügyben a Bizottság nem értett egyet az CISA azon érvével, hogy az értékvámok kivetése jelentős negatív hatást gyakorolna az importőrökre és a felhasználókra. Ugyanis az ideiglenes rendelet (148)–(156) preambulumbekezdésében bizonyítást nyert, hogy az importőrök a dömpingellenes vámokat át tudták hárítani a vevőikre, és más beszállítói forrásokkal is rendelkeztek. Ezenkívül a főbb felhasználói iparágak esetében a minimálár bevezetése nem csökkentené költségeiket, mivel a minimálárból és az értékvámokból eredő hatás azonos lenne.

(107)

A végleges nyilvánosságra hozatalra adott válaszában a CISA megismételte az intézkedések formájával kapcsolatos álláspontját, azt állítva, hogy az uniós felhasználók és importőrök érdekében bizonyos minimálár-rendszereket vagy rögzített vámot kellene bevezetni. A CISA jellemzése szerint az uniós felhasználók „instabil helyzetben” vannak a tárgyalási pozíció állítólagos koncentrációja miatt az uniós gazdasági ágazat szintjén.

(108)

A (100) preambulumbekezdésben és az ideiglenes rendelet 6.2. szakaszában kifejtettek szerint azonban alacsony a felhasználók és az importőrök részéről tanúsított együttműködés ebben a vizsgálatban. Ugyanis csak egy uniós felhasználó és/vagy importőr nyújtotta be a vizsgálati időszakra vonatkozóan kért adatokat. A Bizottság ezért nem tudta pontosan meghatározni ezen ágazatok helyzetét, de a rendelkezésre álló információk semmi esetre sem felelnek meg a CISA által említett instabil helyzetnek. Ezenkívül a CISA nem nyújtott be semmilyen bizonyítékot a felhasználók/importőrök pénzügyi helyzetével és az állítólagos koncentráció hatásával kapcsolatban. A Bizottság ezért nem tudta azt a következtetést levonni, hogy rendelkezésre állt bizonyíték az intézkedések formájának a felhasználók és az importőrök érdekében történő megváltoztatására. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(109)

Ennélfogva megállapítást nyert, hogy nincs olyan kényszerítő bizonyíték, amely alátámasztaná az intézkedések formájának megváltoztatását.

(110)

Az uniós importőröket képviselő ISTA azt állította, hogy az intézkedések bevezetése ellátási problémákhoz vezetne a piacon, mivel az uniós gyártók nem tudnák növelni a termelést. Azt állítja továbbá, hogy a kínai behozatal az intézkedések miatt nem lenne versenyképes. Figyelembe véve, hogy az uniós gazdasági ágazat a vizsgálati időszakban csak 79 %-os kapacitáskihasználást ért el, és hogy több behozatali forrás is létezik, többféle forrás is a felhasználók rendelkezésére áll, és nincs ok azt feltételezni, hogy ne tudnának beszállítót váltani. Bár az ideiglenes ellátási problémák nem zárhatók ki, nem valószínű, hogy az intézkedések általános hiányt eredményeznének, mivel az uniós gazdasági ágazat nem teljes kapacitással működik, és a megrendelések növekedése esetén növelheti a termelést.

(111)

Az ISTA és az Electrolux azt állította, hogy az intézkedések bevezetése esetén megnövekednének a felhasználók költségei. A főbb felhasználói iparágak azonban nem működtek együtt a vizsgálatban. Ugyanis egyetlen vállalat sem szolgáltatott adatokat annak bizonyítására, hogy az érintett termékre kivetett vámok lényegesen növelnék késztermékeik költségét, vagy jelentősen csökkentenék a nyereséget. A Bizottság mindezek alapján az állítást megalapozatlannak tartja és elutasítja.

(112)

Az Electrolux azt is állította, hogy az érintett termék/hasonló termék árában az e vizsgálat miatt bekövetkező emelkedés következtében kevésbé lenne versenyképes a háztartási árukat gyártó más, harmadik országbeli vállalatokhoz képest. Az árak emelkedése azonban a vizsgálati időszakban kezdődött és világszerte megfigyelhető, így nem csupán a jelenlegi vizsgálathoz kapcsolódik. Mindazonáltal nem zárható ki, hogy a vámok kivetése a versenyképesség bizonyos mértékű csökkenéséhez vezethet. A fent kifejtettek szerint azonban sem az Electrolux, sem más háztartásiáru-gyártó nem küldött vissza kitöltött kérdőívet, vagy nyújtott be bármilyen információt arra vonatkozóan, hogy a korrózióálló acélok mekkora súlyt képviselnek termékei végső költségében. A Bizottság mindezek alapján az állítást megalapozatlannak tartotta és elutasította. Mindenesetre, ahogy a fentiekben is szerepel, az érintett termék vonatkozásában számos beszállítói forrás létezik.

(113)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában megerősítést nyer az ideiglenes rendelet (157)–(160) preambulumbekezdésében levont azon következtetés, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján az intézkedések bevezetése nem az uniós érdeket szolgálná.

(114)

A (4) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az érintett termék behozatalára 2017. július 8-tól az ideiglenes intézkedések 2017. augusztus 11-i bevezetésének időpontjáig nyilvántartásbavételi kötelezettség vonatkozott annak érdekében, hogy a nyilvántartásba vett behozatalra adott esetben visszamenőleges hatályú intézkedéseket lehessen bevezetni.

(115)

A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság értékelte a nyilvántartásba vétel keretében gyűjtött adatokat, és megvizsgálta, hogy teljesülnek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében foglalt feltételek az intézkedések visszamenőleges hatállyal történő bevezetéséhez.

(116)

A behozatalok nyilvántartásba vétele idején a rendelkezésre álló, KN-kód szintű adatok a behozatal jelentős mértékű növekedését mutatták. A Bizottság számára ezt követően elérhetővé vált, TARIC-szintű adatok azonban azt bizonyították, hogy a vizsgálati időszak alatti behozatal szintjén túlmenően nem volt tapasztalható a behozatal jelentős mértékű további növekedése. Ezért ez, a 10. cikk (4) bekezdésének d) pontja szerinti feltétel nem teljesült.

(117)

Ezenkívül az uniós gazdasági ágazat kártényezőinek vizsgálata semmilyen bizonyítékot nem mutatott arra nézve, hogy az intézkedések javító hatásai ne érvényesülnének a vizsgálati időszakot követő időszakban. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ez a feltétel nem teljesült.

(118)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi ügyben nem indokolt az intézkedések visszamenőleges hatállyal történő bevezetése.

(119)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyes felek kifogásolták a kárkülönbözet kiszámításához az ideiglenes eljárási szakaszban használt 7,4 %-os nyereségcélt. Az ideiglenes rendelet (164) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint ez volt az uniós gazdasági ágazat által 2008-ban ténylegesen elért nyereség.

(120)

Az Eurofer túl alacsonynak ítélte a nyereségcélt amiatt, hogy 2008 utolsó negyedéve a pénzügyi válság kezdete volt. A kínai exportáló gyártók azzal érveltek, hogy a 7,4 %-os érték túl magas, és más forrásokból, így például a korábbi dömpingellenes ügyekből vagy a BACH-adatbázisból kellett volna információkat felhasználni.

(121)

A Bizottság úgy véli, hogy a jövedelmezőség 2008 utolsó negyedévében bekövetkező romlása főként 2009-ben volt érezhető. Továbbá, mivel a számadat az érintett termékre vonatkozó tényleges jövedelmezőségi adatokon alapul, a cél szempontjából ez a rendelkezésre álló legjobb információ. Nem állt rendelkezésre más olyan információ, amely alapján kétségbe lehetett volna vonni az ideiglenes rendelet (164) preambulumbekezdésében foglalt elemzést és következtetést. Ezen túlmenően nem volt szükség a BACH-adatbázis (vagy bármely más külső forrás) igénybevételére, mivel a vizsgálat keretében rendelkezésre álltak konkrét, ellenőrzött adatok az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan. Ezért a 2008-ban elért 7,4 %-os jövedelmezőség továbbra is reprezentatívnak tekinthető e vizsgálat céljából, és az ideiglenes rendelet (162)–(165) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(122)

A végleges nyilvánosságra hozatalra adott válaszában egy exportáló gyártó észrevételt tett a nyereségcéllal kapcsolatban. Állítása szerint 2008 nem volt reprezentatív év a nyereségcél meghatározása szempontjából, mivel azt több olyan év követte, amely során az uniós gazdasági ágazatra különböző, az ok-okozati összefüggést meghatározó tényező is hatott. Mivel a 2008-ban fennálló helyzet nem ismétlődött meg a későbbiekben, a 2008-as évet alapul vevő nyereségcél nem tekinthető reprezentatívnak, és használata azt a gyanút kelti, hogy a Bizottság egyéb tényezők által okozott kárt tulajdonított a dömpingelt behozatalnak.

(123)

mivel 2008 volt a gazdasági válságot közvetlenül megelőző év, a Bizottság azt tekintette olyan reprezentatív évnek, amelynek a nyeresége úgy vehető, hogy az dömpingelt behozatal és olyan egyéb tényezők, mint például a gazdasági válság befolyása nélkül volt realizálható. Ennek a nyereségcélnak a használata így nem tulajdonítja a válság okozta kárt a dömpingelt behozatalnak, éppen ellenkezőleg. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(124)

Az Eurofer további adatokkal szolgált azon állításának alátámasztására, hogy a 2008-as év nem tekinthető reprezentatív évnek amiatt, hogy a pénzügyi válság következtében az utolsó negyedévben torzult a jövedelmezőség. Ennek keretében a pénzügyi válság kezdetére vonatkozó makrogazdasági adatokat, a német acélipari szövetség által összeállított adatokat és egy görög gyártótól származó sajtóközleményt nyújtott be. A Bizottság azonban korábbi dömpingellenes ügyekben, köztük a korrózióálló acélok upstream termékének számító hidegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos ügyben (7) is reprezentatív évként vette alapul 2008-at. A Bizottság álláspontja az volt, hogy a pénzügyi válság jövedelmezőségre gyakorolt hatása főként 2009-ben volt érezhető. Jóllehet a jövedelmezőséget 2008 végén talán érte valamennyi hatás, a Bizottság meg van győződve arról, hogy egészében vizsgálva 2008 reprezentatív év volt.

(125)

Több exportáló gyártó kifogásolta, hogy a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését alkalmazta a kárszámításokhoz, azt állítva, hogy a szóban forgó rendelkezés az alaprendelet dömpingre vonatkozó szakaszában található, és nem lehet analóg módon a kár kiszámítására is alkalmazni. Azzal érveltek, hogy az alkalmazandó irányadó árhoz az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló uniós importőrök által az első uniós független vevőknek ténylegesen felszámolt árból kell kiindulni.

(126)

Az ideiglenes rendelet (166) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a kárkülönbözet számítása az uniós határparitáson számított, az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szintre igazított importáron alapul. Amennyiben az értékesítés az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrökön keresztül történik, az importárat az első független vevőnek felszámított viszonteladói ár alapján kell képezni, és azt a szükséges módon, a behozatali költségek, valamint az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrök SGA-költségeinek és nyereségének megfelelő kizárása, illetve az ár megbízhatósága érdekében ki kell igazítani. Ez valóban az exportárképzés alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti logikáját követi. Nincs olyan ok, ami miatt az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrökön keresztüli értékesítések exportárának képzéséhez alkalmazandó logika ne lenne ugyanúgy érvényes az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítésekhez tartozó importár számítására a kárszámítások céljából. Végeredményben a dömping- és a kárkülönbözetek összehasonlításra kerülnek az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében és 9. cikkének (4) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának alkalmazása céljából.

(127)

Továbbá, amennyiben az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítéshez tarozó importár a kárszámítások céljából az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló uniós importőrök által az első uniós független vevőknek ténylegesen felszámított áron alapulna – a fél javaslata szerint –, akkor ez az ár magában foglalná az SGA-költségeket és az Unióban történő viszonteladásra vonatkozó, vámkezelés utáni nyereséget, miközben a közvetlenül független importőröknek értékesítő exportáló gyártó esetében az ár nem tartalmazná ezeket a költségeket. Ez egyenlőtlen bánásmódhoz vezetne a velük kapcsolatban álló importőrökön keresztül értékesítő, illetőleg a közvetlenül független importőröknek értékesítést végző exportáló gyártók között, ami nem indokolt. A Bizottság mindezek alapján az állítást megalapozatlannak tartja és elutasítja.

(128)

Egy exportáló gyártó észrevételezte, hogy a behozatal utáni költségek forrását a Bizottság nem hozta nyilvánosságra, és vitatta a Bizottság által használt 7 EUR/tonna számadatot. Ez a számadat az ugyanazon iparághoz tartozó termékek hasonlósága és más rendelkezésre álló adatok hiánya miatt egy másik vizsgálaton (8) alapult. Az ideiglenes intézkedések bevezetését és az importőrök részéről tanúsított együttműködés némi javulását követően a Bizottság a számadatot ellenőrizte egy független importőrnél, és azt az importőr adatai alapján észszerűnek ítélte. Az importőr behozatal utáni költségének pontos számadatát a bizalmas kezelés érdekében a Bizottság itt nem adja meg. A Bizottság elutasítja ezt az állítást.

(129)

Az érintett exportáló gyártó azt állította, hogy még mindig nem értette a behozatal utáni költségek jellegét, és lebontásukat kérte. A behozatal utáni költségek az exportáló gyártók javára annak érdekében tett kiigazítások, hogy tisztességes összehasonlítást lehessen végezni az exportáraik és az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árai között. Ezek az uniós piacra való belépéskor a kikötőben keletkező rendes anyagmozgatási, raktározási és dokumentációs díjakkal összefüggő költségek (a továbbszállítás kivételével). Ezek a költségek minden behozatalnál felmerülnek és hasonlóak az acélbehozatal valamennyi típusa esetében. A 7 EUR/tonna számadatot a fent hivatkozott ügyben javasolta egy kínai exportáló gyártó. A Bizottság ezért meg van győződve a szóban forgó számadat észszerű voltáról, különösen a jelenlegi vizsgálat során az érintett termék egyik importőrénél tett említett keresztellenőrzés fényében. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a 7 EUR/tonna érték az érintett termék CIF-importárának körülbelül 1 %-át teszi ki. A vizsgálat során csak egyetlen hagyományos független importőr működött együtt a Bizottsággal, ezért titoktartási okok miatt a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy átadja a költségeknek az exportáló gyártó által kért részletes lebontását. Ezért a Bizottság elutasítja azt az állítást, hogy az általa alkalmazott megközelítés megsértette e fél védelemhez való jogát.

(130)

A Bizottság egyes exportáló gyártók CIF-árain bizonyos kiigazításokat végzett. A Bizottság a felülvizsgált CIF-árakat a vizsgálat végleges szakaszában közölte az érintett exportáló gyártókkal.

(131)

A kár megszüntetéséhez szükséges mértékre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (162)–(166) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(132)

Az érintett országból származó érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vámok összegét a dömping- és a kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(133)

A fentiek alapján a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett végleges kár- és dömpingkülönbözetek, valamint az alacsonyabb vám szabályából következő végleges vámtételek a következők:

6. táblázat

Végleges különbözetek és vámtételek

(134)

Az e rendeletben meghatározott, az egyedi vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján határozta meg. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Emiatt e vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos szintű vámmal) kizárólag az érintett országból származó és a vállalatok – vagyis az említett konkrét jogi személyek – által gyártott érintett termék behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében névvel külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatala nem részesülhet e vámtételek előnyeiből, arra a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(135)

A szóban forgó, egyedi vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló kérelmeket (például a jogi személy nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (9) kell intézni, mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. E rendelet indokolt esetben ennek megfelelően módosításra kerül az egyedi vámtételekben részesülő vállalatok jegyzékének aktualizálásával.

(136)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának veszélye a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes intézkedések szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben különleges intézkedések szükségesek. E különleges intézkedések az alábbiakat foglalják magukban: a tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása, amely megfelel az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra a „minden más vállalatra” érvényes dömpingellenes vám alkalmazandó.

(137)

A Bíróság legújabb ítélkezési gyakorlatára (10) való tekintettel helyénvaló rendelkezni a végleges vámok visszatérítésekor fizetendő késedelmi kamat esetében alkalmazandó kamatlábról, figyelemmel arra, hogy a vámokra vonatkozó hatályos irányadó rendelkezések nem írnak elő ilyen kamatlábat, és a nemzeti szabályok alkalmazása indokolatlanul torzítaná a gazdasági szereplők helyzetét attól függően, hogy melyik tagállamot választják a vámkezelés helyéül.

(138)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(139)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,