(1)

A 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) összehangolt szabályokat és eljárásokat állapít meg, hogy megkönnyítse az olyan nemzeti hatóságok közötti együttműködést, amelyek a határokon átnyúló fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelősek. A 2006/2004/EK rendelet 21a. cikke előírja a rendelet hatékonyságának és működési mechanizmusainak értékelését. Az említett értékelés folyományaként a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 2006/2004/EK rendelet nem elégséges ahhoz, hogy hatékonyan kezelje az egységes piacból, így többek között a digitális egységes piacból származó végrehajtási kihívásokat.

(2)

A Bizottság 2015. május 6-i, „Az európai digitális egységes piaci stratégia” című közleményében a fogyasztói bizalom növelésének szükségességét a fogyasztóvédelmi szabályok gyorsabb, dinamikusabb és egységesebb végrehajtása révén e stratégia egyik prioritásaként határozta meg. A Bizottság 2015. október 28-i, „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című közleményében hangsúlyozta, hogy a 2006/2004/EK rendelet reformjával tovább kell erősíteni az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtását.

(3)

A határon átnyúló jogsértések – ideértve a digitális környezetben tapasztalható jogsértéseket is – esetében a nem kellő hatékonyságú végrehajtás lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy székhelyük Unión belül áthelyezésével elkerüljék a végrehajtást. Ez a belföldön vagy határokon átnyúlóan, online vagy offline működő, jogkövető kereskedők számára a verseny torzulását is eredményezi, és ezáltal közvetlenül sérti a fogyasztókat és aláássa a határon átnyúló ügyletekbe és a belső piacba vetett fogyasztói bizalmat. Ezért olyan fokozottabb harmonizációra van szükség, amely a végrehajtásért felelős illetékes hatóságok között az eredményes és hatékony végrehajtási együttműködést is magában foglalja az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértések felderítése, kivizsgálása és a jogsértek megszüntetése vagy megtiltása érdekében.

(4)

A 2006/2004/EK rendelet létrehozta a végrehajtásért felelős illetékes hatóságok hálózatát az Unióban. A hálózatban részt vevő különböző illetékes hatóságok között eredményes koordinációra van szükség, valamint tagállami szinten eredményes koordináció szükséges az egyéb hatóságok között is. Az összekötő hivatal koordinációs szerepét minden egyes tagállamban hatóságra kell bízni. Ennek a hatóságnak megfelelő hatáskörökkel és erőforrásokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy betöltse ezt az alapvető szerepet. Valamennyi tagállamnak lehetőség szerint az illetékes hatóságok egyikét kell kijelölnie összekötő hivatalnak e rendelet alapján.

(5)

A fogyasztókat az olyan, e rendelet hatálya alá tartozó jogsértésektől is védeni kell, amelyek esetleges fennállása már megszűnt, de amelyek káros következményei a megszűnésüket követően is fennállhatnak. Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell az ilyen jogsértések kivizsgálásához és megszüntetésük elrendeléséhez vagy a jövőbeli jogsértéstől való eltiltáshoz szükséges minimális hatáskörökkel annak érdekében, hogy ezek ismételt elkövetését megelőzzék, és ezáltal magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítsanak.

(6)

Az illetékes hatóságoknak minimális vizsgálati és végrehajtási hatáskörökkel kell rendelkezniük annak érdekében, hogy ezt a rendeletet alkalmazzák, egymással gyorsabban és hatékonyabban együttműködjenek, és megakadályozzák a kereskedőket abban, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértéseket elkövessék. E hatásköröknek elégségesnek kell lenniük az e-kereskedelemből és a digitális környezetből fakadó végrehajtási kihívások hatékony kezeléséhez, valamint hogy megakadályozzák azt, hogy a jogszabályokat be nem tartó kereskedők kihasználják a végrehajtási rendszerben meglévő joghézagokat azáltal, hogy olyan tagállamokba helyezik át székhelyüket, amelyeknek illetékes hatóságai nincsenek felkészülve arra, hogy a jogellenes gyakorlatokat kezeljék. E hatásköröknek lehetővé kell tenniük a tagállamok számára annak biztosítását, hogy az illetékes hatóságok a szükséges információt és bizonyítékot érvényesen megoszthassák egymás között annak érdekében, hogy valamennyi tagállamban azonos szinten valósuljon meg a hatékony végrehajtás.

(7)

Valamennyi tagállamnak gondoskodnia kell arról, hogy a joghatósága alá tartozó összes illetékes hatóság rendelkezzen minden olyan minimális hatáskörrel, amelyek e rendelet megfelelő alkalmazásának biztosításához szükségesek. Ugyanakkor a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy úgy döntsenek, nem ruházzák fel az összes hatáskörrel minden egyes illetékes hatóságot feltéve, hogy e hatáskörök mindegyike hatékonyan és szükség szerint gyakorolható bármilyen, e rendelet hatálya alá tartozó jogsértéssel kapcsolatban. A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy e rendelettel összhangban úgy döntsenek, hogy bizonyos feladatokkal kijelölt szerveket bíznak meg, vagy hogy az illetékes hatóságokat felruházzák azzal a hatáskörrel, hogy a fogyasztói szervezetekkel, a kereskedői egyesületekkel, a kijelölt szervekkel vagy egyéb érintett személyekkel konzultáljanak arról, hogy a kereskedő által felajánlott kötelezettségvállalások mennyire hatékonyak az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértés megszüntetése céljából. A tagállamokat azonban nem terheli semmilyen kötelezettség arra vonatkozóan, hogy e rendelet alkalmazásába kijelölt szerveket vonjanak be, vagy hogy a fogyasztói szervezetekkel, a kereskedői egyesületekkel, a kijelölt szervekkel vagy egyéb érintett személyekkel való konzultációt írjanak elő arra vonatkozóan, hogy a felajánlott kötelezettségvállalások mennyire hatékonyak az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértés megszüntetése céljából.

(8)

Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy hivatalból vizsgálatokat vagy eljárásokat indítsanak abban az esetben, ha nem fogyasztói panasz alapján szereznek tudomást az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértésekről.

(9)

Az illetékes hatóságok számára hozzáférést kell biztosítani a vizsgálatok vagy a fogyasztói piacok összehangolt ellenőrzéseinek (ún. „összehangolt ellenőrzések”) tárgyával kapcsolatos minden olyan releváns dokumentumhoz, adathoz és információhoz, amelyek annak megállapításához szükségesek, hogy a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló uniós jog megsértését követték-e el vagy annak elkövetése jelenleg is folyamatban van-e és amelyek különösen szükségesek a felelős kereskedő azonosításához függetlenül attól, hogy a kérdéses dokumentumok, adatok vagy információk kinek a birtokában vannak, és függetlenül azok formájától vagy formátumától, adathordozójuktól vagy attól, hogy hol tárolják őket. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy közvetlenül előírják a digitális értékláncban elhelyezkedő harmadik felek számára bármilyen releváns bizonyíték, adat és információ szolgáltatását a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) és a személyes adatok védelmére vonatkozó jogszabályokkal összhangban.

(10)

Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy releváns információt kérjenek a tagállamukon belüli bármely hatóságtól, közigazgatási szervtől vagy ügynökségtől vagy természetes személytől vagy jogi személytől, ideértve például a pénzforgalmi szolgáltatókat, az internetszolgáltatókat, a távközlési szolgáltatókat, a doménszolgáltatókat és doménnyilvántartókat, valamint a tárhelyszolgáltatókat annak megállapítása céljából, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértést követtek-e el vagy annak elkövetése jelenleg is folyamatban van-e.

(11)

Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy elvégezzék a szükséges helyszíni ellenőrzéseket, és hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy olyan ingatlanba, földterületre vagy járműbe belépjenek, amelyet a vizsgálattal érintett kereskedő kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével kapcsolatban használ.

(12)

Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a vizsgálattal érintett kereskedő bármely képviselőjétől vagy személyzete bármely tagjától a vizsgálat tárgyához kapcsolódó tényekről, információkról, adatokról vagy dokumentumokról magyarázatot kérjenek, és lehetővé kell tenni, hogy az adott képviselő vagy a személyzet tagja által adott válaszokat rögzítsék.

(13)

Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy ellenőrizzék a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló uniós jogszabályok betartását, valamint azt, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértésekre vonatkozó bizonyítékokat beszerezzék – ideértve az olyan jogsértéseket, amelyeket az áruk vagy szolgáltatások vásárlása során vagy azt követően követnek el. Az illetékes hatóságoknak ezért hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy – szükség esetén próbavásárlással – árukat vagy szolgáltatásokat vásároljanak annak érdekében, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértéseket – így például a távollevők között kötött szerződések esetében annak megakadályozását, hogy a fogyasztó éljen az elállási jogával – felderítsék, valamint bizonyítékhoz jussanak. Az említett hatáskörnek arra is ki kell terjednie, hogy a fenti célokból az illetékes hatóság az általa vásárolt terméket vagy tárgyat megvizsgálja, megfigyelje, tanulmányozza, szétszedje vagy bevizsgálja. Az áruk vagy szolgáltatások próbavásárlás keretében történő megvásárlására vonatkozó hatáskörbe az is beletartozhat, hogy az illetékes hatóságok biztosítsák a kifizetett vételár visszatérítését, amennyiben ez a visszatérítés nem aránytalan és egyébként összhangban van az uniós és a tagállami joggal.

(14)

Az illetékes hatóságoknak különösen a digitális környezetben képesnek kell lenniük arra, hogy gyorsan és eredményesen megszüntessék az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértéseket, különösen akkor, ha az árukat vagy szolgáltatásokat kínáló kereskedő annak érdekében, hogy elkerülje a végrehajtást, eltitkolja személyazonosságát, vagy áthelyezi székhelyét az Unión belül egy másik tagállamba vagy valamely harmadik országba. Azokban az esetekben, amikor fennáll a kockázata annak, hogy a fogyasztók kollektív érdekeit súlyos sérelem ér, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a tagállami joggal összhangban ideiglenes intézkedéseket fogadjanak el, ideértve az adott online felület tartalmának eltávolítását, illetve annak elrendelését, hogy az online felületre való belépéskor a fogyasztóknak szóló kifejezett figyelmeztetés jelenjen meg. Az ideiglenes intézkedések nem léphetik túl a céljuk eléréséhez szükséges mértéket. Az illetékes hatóságoknak továbbá hatáskörrel kell rendelkezniük annak elrendelésére, hogy az online felületre való belépéskor a fogyasztóknak szóló kifejezett figyelmeztetés jelenjen meg, illetve arra, hogy előírják a digitális tartalmak eltávolítását vagy módosítását, amennyiben nem létezik más hatékony eszköz a jogellenes gyakorlat megszüntetésére. Az említett intézkedések nem léphetik túl az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértés megszüntetése vagy megtiltása céljának eléréséhez szükséges mértéket.

(15)

E rendelet céljainak elérése érdekében, valamint hangsúlyozva annak fontosságát, hogy a kereskedők hajlandóak legyenek a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló uniós jogszabályoknak megfelelően eljárni és az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértéseik következményeit orvosolni, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a kereskedőkkel olyan kötelezettségvállalásokról állapodjanak meg, amelyek olyan lépéseket és intézkedéseket tartalmaznak, amelyeket a kereskedőnek a jogsértéssel – és különösen a jogsértő magatartás abbahagyásával – kapcsolatban tennie kell.

(16)

A fogyasztóvédelmi jog megsértése esetén alkalmazandó szankciók a végrehajtási rendszer fontos elemét képezik, mivel közvetlen hatással vannak arra, hogy a közjogi jogérvényesítés milyen mértékben bír visszatartó erővel. Mivel a nemzeti szankciórendszerek nem minden esetben teszik lehetővé a jogsértések határon átnyúló dimenziójának figyelembevételét, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni – minimális hatásköreik részeként –, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértések esetén jogosultak legyenek szankciók kiszabására. A tagállamok számára nem írható elő, hogy új szankciórendszert hozzanak létre az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértésekkel kapcsolatban. Ehelyett a tagállamoknak azt kell előírniuk az illetékes hatóságok számára, hogy az ugyanazon jellegű belföldi jogsértésre alkalmazandó szabályrendszert alkalmazzák, lehetőség szerint figyelembe véve az érintett jogsértés tényleges mértékét és kiterjedését. A fogyasztóvédelmi és marketingjogra vonatkozó célravezetőségi vizsgálatról szóló bizottsági jelentés megállapításaira figyelemmel mérlegelni lehetne, hogy szükséges-e az uniós fogyasztóvédelmi jog megsértése esetén alkalmazandó szankciók mértékét szigorítani.

(17)

A fogyasztóknak jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértések által okozott sérelmekért. Az esettől függően az illetékes hatóság azon hatásköre, hogy ezen felül a kereskedőtől, a kereskedő kezdeményezésére, az e rendelet hatálya alá tartozó feltételezett jogsértéssel érintett fogyasztók érdekében felajánlott további jogorvoslati kötelezettségvállalásokat fogadjon el, vagy hogy adott esetben felszólítsa a kereskedőt annak vállalására, hogy megfelelő jogorvoslatot ajánl fel az említett jogsértéssel érintett fogyasztóknak, hozzá kell hogy járuljon ahhoz, hogy megszűnjön a határon átnyúló jogsértések fogyasztókra gyakorolt kedvezőtlen hatása. Ezek a jogorvoslatok magukban foglalhatják többek között a termék kijavítását, kicserélését, az árleszállításokat, a szerződés megszüntetését vagy az árukért vagy a szolgáltatásokért fizetett vételár visszatérítését esettől függően, az uniós jog előírásaival összhangban, az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértés miatt az érintett fogyasztót ért negatív következmények enyhítése érdekében. Ez nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy megfelelő módon jogorvoslattal éljen. Az illetékes hatóságoknak adott esetben megfelelő eszközökkel tájékoztatniuk kell azokat a fogyasztókat, akiket állításuk szerint az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértés következtében sérelem ért, hogy a tagállami jog alapján milyen módon érvényesíthetik kártérítés iránti igényüket.

(18)

E rendelet alkalmazása során a hatásköröket a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló uniós jogszabályok megsértésének jellegével és az azzal ténylegesen vagy valószínűsíthetően okozott sérelemmel arányosan és annak megfelelően kell végrehajtani és gyakorolni. Az illetékes hatóságok az esethez kapcsolódó minden tényt és körülményt figyelembe vesznek és azokat az intézkedéseket kell választaniuk, amelyek a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló uniós jog megsértésének kezelése céljából a legmegfelelőbbek és feltétlenül szükségesek. Ezeknek az intézkedéseknek arányosnak, hatékonynak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(19)

E rendelet alkalmazása során a hatásköröket az egyéb uniós és tagállami jogszabályokkal is összhangban kell végrehajtani és gyakorolni, ideértve az alkalmazandó eljárási biztosítékokat és az alapvető jogokra vonatkozó elveket. A tagállamok továbbra is szabadon rendelkezhetnek a tagállami jogban a hatáskörök gyakorlására vonatkozó feltételekről és korlátozásokról, az uniós joggal összhangban. Amennyiben például a tagállami jog értelmében az érintett tagállam igazságügyi hatóságától előzetes engedélyre van szükség a természetes személyek és a jogi személyek helyiségeibe történő belépéshez, az ilyen helyiségekbe való belépésre vonatkozó hatáskör kizárólag az említett előzetes engedély beszerzését követően gyakorolható.

(20)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eldöntsék, hogy az illetékes hatóságok ezeket a hatásköröket közvetlenül, saját hatáskörben eljárva, más illetékes hatóságok vagy más hatóságok közreműködésével, kijelölt szervek utasításával, vagy pedig az illetékes bíróságokhoz fordulva gyakorolják-e. A tagállamok biztosítják, hogy ezen hatáskörök gyakorlása hatékonyan és időben történjen.

(21)

A kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus keretében előterjesztett megkeresések teljesítése során az illetékes hatóságok adott esetben a nemzeti szinten biztosított egyéb hatásköröket és intézkedéseket is igénybe kell, hogy vegyenek, beleértve a büntetőeljárások megindítására vagy kezdeményezésére vonatkozó hatáskört is. Rendkívül fontos, hogy a bíróságok és az egyéb – különösen a büntetőeljárásban részt vevő – hatóságok rendelkezzenek az illetékes hatóságokkal való eredményes és időszerű együttműködéshez szükséges eszközökkel és hatáskörökkel.

(22)

A kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus eredményességét és hatékonyságát javítani kell. A kért információkat az e rendeletben előírt határidőn belül kell szolgáltatni, és a szükséges vizsgálati cselekményeket és végrehajtási intézkedéseket időben kell elfogadni. Az illetékes hatóságoknak – eltérő megállapodás hiányában – megadott határidőn belül kell válaszolniuk az információ iránti és a végrehajtás iránti megkeresésekre. Az illetékes hatóságnak a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus alapján fennálló kötelezettségei érintetlenül maradnak kivéve, ha feltételezhető, hogy a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus keretén kívül, nemzeti szinten hozott végrehajtási intézkedések és közigazgatási határozatok révén az Unión belüli jogsértés gyorsan és hatékonyan megszüntethető vagy megtiltható. Ezzel összefüggésben közigazgatási határozatokon olyan határozatokat kell érteni, amelyekkel az Unión belüli jogsértés megszüntetése vagy megtiltása érdekében hozott intézkedéseket végrehajtják. Ezekben a kivételes esetekben az illetékes hatóságok számára biztosítani kell, hogy a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus keretében előterjesztett végrehajtási intézkedés iránti megkeresések teljesítését jogosultak legyenek megtagadni.

(23)

A Bizottságnak fokozottabban képesnek kell lennie arra, hogy koordinálja és nyomon kövesse a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmus működését, iránymutatásokat adjon ki, ajánlásokat tegyen, valamint problémák felmerülése esetén véleményeket adjon ki a tagállamok számára. A Bizottságnak fokozottabban képesnek kell lennie arra is, hogy eredményesen és gyorsan segítséget nyújtson az illetékes hatóságoknak a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmusból eredő kötelezettségeik értelmezésével kapcsolatos viták rendezésében.

(24)

E rendeletnek harmonizált szabályokat kell meghatároznia a kiterjedt jogsértésekkel valamint az uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekkel kapcsolatos vizsgálati cselekmények és végrehajtási intézkedések koordinációját szolgáló eljárásokra vonatkozóan. A kiterjedt jogsértések és uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértések elleni összehangolt fellépéseknek biztosítaniuk kell, hogy az illetékes hatóságok kiválaszthassák az e jogsértések megszüntetéséhez a legmegfelelőbb és leghatékonyabb eszközöket, és adott esetben a felelős kereskedőktől a fogyasztók javára felajánlott jogorvoslati kötelezettségvállalásokat fogadjanak el, vagy a felelős kereskedőket ezen kötelezettségvállalások megtételére szólítsák fel.

(25)

Az érintett illetékes hatóságoknak az összehangolt fellépés részeként koordinálniuk kell a vizsgálati cselekményeiket és a végrehajtási intézkedéseiket a kiterjedt jogsértés vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértés hatékony kezelése, valamint megszüntetése vagy megtiltása érdekében. Ebből a célból az illetékes hatóságoknak minden szükséges bizonyítékot és egyéb információt meg kell osztaniuk egymással és meg kell adniuk egymásnak a szükséges segítséget. A kiterjedt jogsértéssel vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértéssel érintett illetékes hatóságoknak koordinált módon kell meghozniuk az ilyen jogsértés megszüntetéséhez vagy megtiltásához szükséges végrehajtási intézkedéseket.

(26)

Minden egyes illetékes hatóság összehangolt fellépésben való részvételének és különösen az illetékes hatóság által hozandó vizsgálati cselekményeknek és végrehajtási intézkedéseknek elegendőnek kell lenniük a kiterjedt jogsértés vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértés hatékony kezelése érdekében. Az ilyen jogsértéssel érintett illetékes hatóságoknak csak azokat a vizsgálati cselekményeket és végrehajtási intézkedéseket kell meghozniuk, amelyek a kiterjedt jogsértésre vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésre vonatkozó minden szükséges bizonyíték és információ megszerzéséhez, valamint a jogsértés megszüntetéséhez vagy megtiltásához szükségesek. Ugyanakkor az a tény, hogy a jogsértéssel érintett illetékes hatóság nem rendelkezik elegendő erőforrással, nem fogadható el az összehangolt fellépésből való kimaradás indokaként.

(27)

Az összehangolt fellépésben részt vevő, a kiterjedt jogsértéssel vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértéssel érintett illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy ugyanazon jogsértéssel kapcsolatban és ugyanazzal a kereskedővel szemben tagállami vizsgálati és végrehajtási tevékenységet folytassanak. Ugyanakkor azonban ez nem érintheti az illetékes hatóságnak azt a kötelezettségét, hogy az összehangolt fellépés keretében az egyéb, a jogsértéssel érintett egyéb illetékes hatóságokkal koordinálja a vizsgálati és végrehajtási tevékenységét, kivéve, ha feltételezhető, hogy az összehangolt fellépés keretén kívül, nemzeti szinten hozott végrehajtási intézkedések és közigazgatási határozatok révén a kiterjedt jogsértés vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértés gyorsan és hatékonyan megszüntethető vagy megtiltható. Ezzel összefüggésben közigazgatási határozatokon olyan határozatokat kell érteni, amelyekkel végrehajtják a jogsértés megszüntetése vagy megtiltása érdekében hozott intézkedéseket. Biztosítani kell az illetékes hatóságok számára, hogy ilyen kivételes esetekben jogosultak legyenek elutasítani az összehangolt fellépésben való részvételt.

(28)

Kiterjedt jogsértés alapos gyanúja esetén a jogsértéssel érintett illetékes hatóságok megállapodás alapján összehangolt fellépést kell, hogy indítsanak. Annak megállapítása érdekében, hogy mely illetékes hatóságok érintettek a kiterjedt jogsértéssel, e jogsértés minden releváns vetületét figyelembe kell venni és különösen azt a helyet, ahol a kereskedő székhelye vagy lakóhelye található, azt a helyet, ahol a kereskedő vagyontárgyai találhatók, azt a helyet, ahol a feltételezett jogsértés következtében károsult fogyasztók vannak, valamint ahol a kereskedő értékesítési helyei, nevezetesen üzletei és honlapjai találhatóak.

(29)

A Bizottságnak szorosabban együtt kell működnie a tagállamokkal a nagymértékű jogsértések elkövetésének megelőzése érdekében. A Bizottságnak ezért tájékoztatnia kell az illetékes hatóságokat, ha részéről az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértés gyanúja merül fel. Ha például az illetékes hatóságok által bejelentett riasztások alapján a Bizottság észszerűen feltételezi, hogy kiterjedt jogsértést követtek el, a feltételezett jogsértéssel érintett illetékes hatóságokon és összekötő hivatalokon keresztül értesítenie kell a tagállamokat, és ebben az értesítésben fel kell tüntetnie azokat az indokokat, amelyek az esetleges összehangolt fellépést megalapozzák. Az érintett illetékes hatóságoknak megfelelő vizsgálatokat kell lefolytatniuk a birtokukban lévő vagy számukra könnyen hozzáférhető információk alapján. Vizsgálataik eredményéről tájékoztatniuk kell a többi illetékes hatóságot és a jogsértéssel érintett összekötő hivatalokat, valamint a Bizottságot. Ha az érintett illetékes hatóságok megállapítják, hogy e vizsgálatok alapján feltételezhető, hogy jogsértés elkövetése van folyamatban, összehangolt fellépést kell indítaniuk az e rendeletben meghatározott intézkedések révén. Az uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértések elleni összehangolt fellépéseket minden esetben a Bizottságnak kell koordinálnia. Amennyiben nyilvánvaló, hogy egy adott tagállamot érint a jogsértés, annak részt kell vennie az összehangolt fellépésben, annak érdekében, hogy elősegítse a jogsértésre vonatkozó minden szükséges bizonyíték és információ összegyűjtését, valamint a jogsértés megszüntetését vagy megtiltását. A végrehajtási intézkedések tekintetében e rendelet alkalmazása nem érintheti a tagállamokban folyó büntetőeljárásokat és bírósági eljárásokat. A ne bis in idem elvét be kell tartani. Ugyanakkor, ha ugyanaz a kereskedő ismételten elköveti ugyanazt az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértésnek minősülő cselekményt vagy mulasztást, amellyel kapcsolatban korábban már végrehajtási eljárás indult és amelynek eredményeként ez a jogsértés megszűnt vagy azt megtiltották, ezt a jogsértést új jogsértésnek kell tekinteni, és az illetékes hatóságoknak fel kell lépniük ellene.

(30)

Az érintett illetékes hatóságoknak végre kell hajtaniuk a szükséges vizsgálati cselekményeket, hogy megállapítsák a kiterjedt jogsértés vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértés részleteit és különösen a kereskedő személyazonosságát, a kereskedő által elkövetett cselekményeket vagy mulasztásokat, valamint a jogsértés következményeit. Az illetékes hatóságok által hozott végrehajtási intézkedéseknek a vizsgálat eredményein kell alapulniuk. Adott esetben a vizsgálat eredményét és a kiterjedt jogsértés vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértés értékelését az összehangolt fellépésben érintett tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott közös álláspontba kell foglalni, amelyet a jogsértésért felelős kereskedőnek kell címezni. A közös álláspont nem tekinthető az illetékes hatóságok kötelező erejű határozatának. A címzettnek azonban lehetőséget kapnia arra, hogy kifejtse álláspontját a közös álláspont részét képező kérdésekben.

(31)

A kiterjedt jogsértések vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértések esetében tiszteletben kell tartani a kereskedő védelemhez való jogát. Ehhez különösen biztosítani kell a kereskedő meghallgatáshoz és ahhoz való jogát, hogy az eljárás során a kereskedő a székhelye vagy lakóhelye szerinti tagállamban hivatalos célokra használt hivatalos nyelvet vagy egyik hivatalos nyelvet használhassa. Elengedhetetlen továbbá biztosítani a nem nyilvános know-how és üzleti információk védelmére vonatkozó uniós jognak való megfelelést is.

(32)

Az érintett illetékes hatóságoknak a saját illetékességi területükön meg kell meghozniuk a szükséges vizsgálati cselekményeket és végrehajtási intézkedéseket. A kiterjedt jogsértések vagy uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértések következményei azonban nem korlátozódnak egyetlen tagállamra. E jogsértések kezeléséhez, valamint azok megszüntetéséhez, illetve megtiltásához ezért az illetékes hatóságok között együttműködésre van szükség.

(33)

Az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértések eredményes felderítését az illetékes hatóságok és a Bizottság közötti információcserével kell támogatni, oly módon, hogy ha ilyen jogsértés elkövetése észszerűen feltételezhető, riasztást kell kiadni. Az információcsere működését a Bizottság koordinálja.

(34)

A fogyasztói szervezetek lényeges szerepet töltenek be a fogyasztók jogaikról való tájékoztatásában, oktatásában és a fogyasztók érdekeinek védelmében, ideértve a fogyasztói jogviták rendezését is. E rendelet alkalmazásának megerősítése érdekében ösztönözni kell a fogyasztókat az illetékes hatóságokkal való együttműködésre.

(35)

A fogyasztói szervezetek és adott esetben kereskedői egyesületek számára lehetővé kell tenni, hogy értesítsék az illetékes hatóságokat az e rendelet hatálya alá tartozó feltételezett jogsértésekről, valamint hogy megosszák velük a jogsértések felderítéséhez, kivizsgálásához és megszüntetéséhez szükséges információkat, hogy véleményt nyilvánítsanak a vizsgálatokról vagy a jogsértésekről, valamint hogy értesítsék az illetékes hatóságokat a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló uniós joggal kapcsolatos visszaélésekről.

(36)

E rendelet megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamoknak a kijelölt szerveket, az Európai Fogyasztói Központokat, a fogyasztói szervezeteket és egyesületeket, valamint adott esetben azokat a kereskedői egyesületeket, amelyek szükséges szakértelemmel rendelkeznek, hatáskörrel kell felruházniuk arra, hogy külső riasztásokat adjanak ki az érintett tagállamok illetékes hatóságainak és a Bizottságnak az e rendelet hatálya alá tartozó feltételezett jogsértésekről, és hogy megküldjék a rendelkezésükre álló szükséges információkat. A tagállamoknak megfelelő indokaik lehetnek arra, hogy e szervezetekre ne ruházzanak hatásköröket az említett cselekmények végzésére. Ezzel összefüggésben, ha egy tagállam úgy dönt, hogy az említett szervezetek közül valamelyik számára nem teszi lehetővé, hogy külső riasztást adjon ki, ezt a döntését megfelelő indokokkal kell alátámasztania.

(37)

A fogyasztói piacok összehangolt ellenőrzése a végrehajtási koordináció egy további formája, amely hatékony eszköznek bizonyult a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló uniós jogszabályok megsértése ellen, és ezért azt a jövőben az online és az offline ágazatok esetében egyaránt fenn kell tartani és meg kell erősíteni. Az összehangolt ellenőrzéseket különösen abban az esetben indokolt lefolytatni, ha a piaci trendek, a fogyasztói panaszok és egyéb jelek arra utalnak, hogy a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló uniós jogszabályok megsértését követték el vagy azok elkövetése folyamatban van.

(38)

A fogyasztói panaszokkal kapcsolatos adatok segíthetik az uniós és nemzeti szintű döntéshozókat a fogyasztói piacok működésének elemzésében és a jogsértések felderítésében. Az ilyen adatok uniós szintű cseréjét elő kell mozdítani.

(39)

Elengedhetetlen, hogy a tagállamok az ahhoz szükséges mértékben, hogy hozzájáruljanak e rendelet céljainak eléréséhez, tájékoztassák egymást és a Bizottságot a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló tevékenységeikről, ideértve a fogyasztói képviselők tevékenységének általuk nyújtott támogatását, a fogyasztói viták bíróságon kívüli rendezéséért felelős szervek tevékenységének általuk nyújtott támogatását, valamint a fogyasztók általuk nyújtott támogatását az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésük érvényesítésében. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a fent említett területeken a Bizottsággal együttműködve a fogyasztóvédelmi szakpolitikát érintő információcserét illetően közös tevékenységeket folytathassanak.

(40)

A végrehajtáshoz kapcsolódó meglévő kihívások túlmutatnak az Unió határain és szükséges megvédeni az uniós fogyasztók érdekeit a harmadik országokban letelepedett tisztességtelen kereskedőktől. Következésképpen tárgyalásokat kell folytatni harmadik országokkal a fogyasztók érdekeinek védelmét szolgáló uniós jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos kölcsönös segítségnyújtásról szóló nemzetközi megállapodásokról. Ezeknek a nemzetközi megállapodásoknak ki kell terjedniük e rendelet tárgyára, és a tárgyalásokat uniós szinten kell lefolytatni az uniós fogyasztók legmegfelelőbb védelme, illetve a harmadik országokkal folytatott zavartalan együttműködés érdekében.

(41)

Az illetékes hatóságok közötti információcserére szigorú általános titoktartási, valamint szakmai és üzleti titoktartási szabályokat kell alkalmazni annak érdekében, hogy a vizsgálatokat ne befolyásolják, valamint ne sérüljön méltánytalanul a kereskedők jó hírneve. Az illetékes hatóságok az ilyen információk nyilvánosságra hozataláról csak eseti alapon dönthetnek, akkor ha az megfelelő és szükséges, az arányosság elvével összhangban van és figyelembe veszi a közérdeket, így például a közbiztonságot, a fogyasztóvédelmet, a közegészségügyet, a környezetvédelmet vagy a nyomozások megfelelő lefolytatását.

(42)

Az együttműködési hálózat átláthatóságának javítása, valamint a fogyasztók és általában a nyilvánosság figyelmének felhívása érdekében a Bizottságnak kétévente áttekintést kell készítenie a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos, e rendeletben előírt végrehajtási együttműködés keretében gyűjtött információkról, statisztikákról és fejleményekről, és azt nyilvánosan elérhetővé kell tennie.

(43)

A kiterjedt jogsértéseket eredményesen és hatékonyan kell megoldani. Ennek érdekében létre kell hozni egy olyan rendszert, amelynek keretében kétévente információcserét kell folytatni a végrehajtási prioritásokról.

(44)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy megállapítsa az elektronikus adatbázis működéséhez szükséges gyakorlati és üzemeltetési szabályokat. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell gyakorolni.

(45)

Ez a rendelet nem érinti az ágazati szabályozó szervek közötti együttműködésről szóló uniós ágazati szabályokat vagy az ilyen szabályok megsértésével okozott sérelem miatt a fogyasztóknak nyújtandó kártérítés tárgyában alkalmazandó uniós ágazati jogszabályokat. Ez a rendelet nem érinti továbbá az uniós ágazati jogszabályokban meghatározott egyéb együttműködési rendszereket és hálózatokat. Ez a rendelet előmozdítja az együttműködést és koordinációt egyfelől a fogyasztóvédelmi hálózat, másfelől az egyéb szabályozó szerveknek és hatóságoknak az uniós ágazati jogszabályokkal létrehozott hálózatai között. Ez a rendelet nem érinti a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos intézkedések tagállami alkalmazását.

(46)

Ez a rendelet nem érinti az egyéni vagy kollektív kártérítési igény érvényesítéséhez való jogot, amely a tagállami jog hatálya alá tartozik, továbbá nem szabályozza az ilyen igények érvényesítését.

(47)

E rendelettel összefüggésben alkalmazni kell a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6), az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7), valamint az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (8).

(48)

Ez a rendelet nem érinti az uniós ágazati jogszabályokkal létrehozott nemzeti szabályozó szervek hatásköreiről szóló alkalmazandó uniós szabályokat. E szerveknek adott esetben és lehetőség szerint az uniós jog és a tagállami jog szerint őket megillető hatásköröket kell gyakorolniuk az e rendelet hatálya alá tartozó jogsértések megszüntetése vagy megtiltása céljából, és annak érdekében, hogy az illetékes hatóságokat e jogsértések megszüntetésében vagy megtiltásában segítsék.

(49)

Ez a rendelet nem érinti az illetékes hatóságok és az Európai Bankhatóság azon szerepét és hatásköreit, amelyeket a 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) és a 2014/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) határoz meg a fogyasztók kollektív gazdasági érdekeinek a fizetésiszámla-szolgáltatásokkal, illetve a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokkal kapcsolatos ügyekben való védelmére vonatkozóan.

(50)

Tekintettel a 2014/17/EU irányelv és a 2014/92/EU irányelv által létrehozott meglévő együttműködési mechanizmusokra, a kölcsönös segítségnyújtási mechanizmust nem kell alkalmazni ezen irányelveknek az Unión belüli megsértésére.

(51)

Ez a rendelet nem érinti az 1. tanácsi rendeletet (11).

(52)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája által elismert, és a tagállamok alkotmányos hagyományainak részét képező elveket. Ennek megfelelően ezt a rendeletet ezekkel jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, ideértve a véleménynyilvánítás szabadságával, valamint a tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével kapcsolatos jogokat és elveket is. Az e rendeletben meghatározott minimális hatáskörök gyakorlása során az illetékes hatóságoknak megfelelő egyensúlyt kell teremteniük az alapvető jogok által védett olyan érdekek között, mint a magas szintű fogyasztóvédelem, a vállalkozás szabadsága és a tájékozódás szabadsága.

(53)

mivel e rendelet célját, nevezetesen a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködést, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintve, hogy az önállóan eljáró tagállamok nem tudnak együttműködést és koordinációt biztosítani, a cél a rendelet területi és személyi hatálya miatt az Unió szintjén azonban jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(54)

A 2006/2004/EK rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

(1)

2014. július 24-én a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete közzétette az IFRS 9 Pénzügyi eszközök nemzetközi pénzügyi beszámolási standardot (a továbbiakban: IFRS 9). Az IFRS 9 célja a pénzügyi eszközökre vonatkozó pénzügyi beszámolás javítása az e területen a pénzügyi válság során felmerült problémák kezelése révén. Mindenekelőtt az IFRS 9 megfelel a G20-csoport által megfogalmazott azon célnak, hogy a pénzügyi eszközök várható hitelezési veszteségeinek megjelenítésére vonatkozóan nagyobb mértékben előretekintő modellt alkalmazzanak. Az IFRS 9 a pénzügyi eszközök várható hitelezési veszteségeinek megjelenítése tekintetében az IAS 39 nemzetközi számviteli standard helyébe lép.

(2)

A Bizottság az (EU) 2016/2067 bizottsági rendelettel (4) vezette be az IFRS 9-et. Az említett rendelet értelmében azon hitelintézetek és befektetési vállalkozások (a továbbiakban: intézmények), amelyek pénzügyi kimutatásaik elkészítéséhez a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokat (a továbbiakban: IFRS) alkalmazzák, a 2018. január 1-jén vagy azt követően kezdődő első üzleti évük kezdőnapjától kötelesek alkalmazni az IFRS 9-et.

(3)

Az IFRS 9 alkalmazása a várható hitelezési veszteségekre képzett céltartalékok azonnali, jelentős mértékű megnövekedését és ennek következtében az intézmények elsődleges alapvető tőkéjének hirtelen csökkenését eredményezheti. Jóllehet a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság jelenleg is foglalkozik a várható hitelezési veszteségekre képzett céltartalékok hosszabb távú szabályozásának kezelésével, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletbe (5) átmeneti intézkedéseket kell bevezetni azon potenciálisan jelentős negatív hatás enyhítése érdekében, amelyet a várható hitelezési veszteségeken alapuló elszámolás fejthet ki az elsődleges alapvető tőkére.

(4)

Az Európai Parlament a „nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokról: IFRS 9” című, 2016. október 6-i állásfoglalásában (6) egy fokozatosan bevezetendő rendszer létrehozására szólított fel, amely enyhítené az IFRS 9 új értékvesztési modelljének hatását.

(5)

Amennyiben egy intézmény nyitómérlege az IFRS 9 alkalmazásának első napján az előző napi zárómérleghez viszonyítva az elsődleges alapvető tőke csökkenését mutatja abból adódóan, hogy megnövekszik a várható hitelezési veszteségekre képzett céltartalék, abba beleszámítva az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az 1126/2008/EK bizottsági rendelet (7) melléklete (a továbbiakban: az IFRS 9-re vonatkozó melléklet) IFRS 9-re vonatkozó A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek, az intézmény számára lehetővé kell tenni, hogy egy meghatározott átmeneti időszak alatt az elsődleges alapvető tőkéjébe a várható hitelezési veszteségekre képzett megnövekedett céltartalék egy részét is beszámítsa. Ez az átmeneti időszak legfeljebb 5 évig tarthat, és 2018-ban kell elkezdődnie. A várható hitelezési veszteségekre képzett céltartalék azon részének, amely az átmeneti időszak alatt beszámítható az elsődleges alapvető tőkébe, idővel nullára kell csökkennie annak biztosítása érdekében, hogy az IFRS 9 az átmeneti időszak lejártának napját követő első naptól teljeskörűen végrehajtásra kerüljön. A várható hitelezési veszteségekre képzett céltartaléknak az elsődleges alapvető tőkére gyakorolt hatása nem semlegesíthető teljes mértékben az átmeneti időszak alatt.

(6)

Az intézményeknek el kell dönteniük, hogy alkalmazzák-e ezeket az átmeneti intézkedéseket, és erről értesíteniük kell az illetékes hatóságot. Az átmeneti időszakban lehetővé kell tenni az intézmények számára, hogy egy alkalommal megváltoztassák eredeti döntésüket, amelyhez az illetékes hatóság előzetes engedélye szükséges annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen döntéseket ne szabályozási arbitrázs motiválja.

(7)

Mivel az IFRS 9 adott intézmény általi alkalmazása első napját követően a várható hitelezési veszteségekre képzett céltartalékok a makrogazdasági kilátások romlása miatt váratlanul megnövekedhetnek, az intézmények számára ilyen esetekben további kedvezményt kell nyújtani.

(8)

Az átmeneti intézkedések alkalmazása mellett döntő intézmények számára elő kell írni, hogy azon szabályozói tőkekövetelmények számítását, amelyekre a várható hitelezési veszteségekre képzett céltartalékok közvetlen hatással vannak, igazítsák ki annak biztosítása érdekében, hogy a tőkekövetelményeket illetően ne részesüljenek indokolatlan kedvezményben. Például a hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer keretében a kitettségérték csökkentésére alkalmazott egyedi hitelkockázati kiigazítás mértékét csökkenteni kell egy, a kitettségérték növekedését eredményező tényezővel. Ezzel biztosítható lenne, hogy ne forduljon elő, hogy egyrészt az átmeneti intézkedések révén megnövekszik az intézmény elsődleges alapvető tőkéje, másrészt a kitettségérték is csökken.

(9)

Az e rendeletben meghatározott, az IFRS 9-re vonatkozó átmeneti intézkedések alkalmazása mellett döntő intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk – mind az említett átmeneti intézkedések alkalmazása esetén, mind pedig az azok alkalmazása nélkül fennálló – szavatolótőkéjüket, tőkemegfelelési mutatóikat és tőkeáttételi mutatóikat annak érdekében, hogy a nyilvánosság megállapíthassa az említett intézkedések hatását.

(10)

Helyénvaló továbbá átmeneti intézkedésekkel mentességet biztosítani azon nagykockázat-vállalási határérték alól, amely bizonyos tagállami, a közszektorral szembeni, bármely tagállam pénznemében denominált, hitelviszonyt megtestesítő kitettségekre vonatkozik. Ennek az átmeneti időszaknak 2018. január 1-jétől három évig kell tartania a 2017. december 12-én vagy utána felmerült ilyen típusú kitettségek esetében, az ezen időpont előtt felmerült ilyen típusú kitettségek ugyanakkor szerzett jogok tárgyaként kezelendők és azokat továbbra is részesíteni kell a nagykockázat-vállalásra vonatkozó mentességben.

(11)

Annak érdekében, hogy az e rendeletben szereplő átmeneti intézkedéseket 2018. január 1-jétől alkalmazni lehessen, ennek a rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie.

(12)

Az 575/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„473a. cikk

Az IFRS 9 bevezetése

(1)   Az 50. cikktől eltérve és az e cikk (6) bekezdésében meghatározott átmeneti időszak végéig a következő intézmények beszámíthatják elsődleges alapvető tőkéjükbe az e bekezdéssel összhangban kiszámított összeget:

a)	azok az intézmények, amelyek az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően készítik el beszámolójukat;

b)

azok az intézmények, amelyek e rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően végzik az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, valamint a szavatolótőke-elemek megállapítását;

c)

azok az intézmények, amelyek a 86/635/EGK irányelv szerinti számviteli standardoknak megfelelően végzik az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, és amelyek a várható hitelezési veszteségekre vonatkozóan az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban elfogadott számviteli standardokban alkalmazottal azonos modellt alkalmaznak.

Az első albekezdésben említett összeget az alábbiak végösszegeként kell kiszámítani:

a)

az olyan kitettségek esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 2. fejezete vonatkozik, az alábbi képlet szerint kiszámított ABSA összeg: ahol: A2,SA = a (2) bekezdés szerint számított összeg; A4,SA = a (3) bekezdés szerint számított összegek alapján a (4) bekezdés szerint számított összeg; f= a (6) bekezdésben meghatározott, alkalmazandó tényező; t= az elsődleges alapvető tőkének az A2,SA és az A4,SA összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése;

b)

az olyan kitettségek esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, az alábbi képlet szerint kiszámított ABIRB összeg: ahol: A2,IRB = a (2) bekezdés szerint számított összeg az (5) bekezdés a) pontja szerint kiigazítva; A4,IRB = a (3) bekezdés szerint számított – és az (5) bekezdés b) és c) pontja alapján kiigazított – összegek alapján a (4) bekezdés szerint számított összeg; f= a (6) bekezdésben meghatározott, alkalmazandó tényező; t= az elsődleges alapvető tőkének az A2,IRB és az A4,IRB összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése.

(2)   Az intézményeknek azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 2. fejezete vonatkozik, illetve azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, az (1) bekezdés a) pontjában említett A2,SA összeget, illetve az (1) bekezdés b) pontjában említett A2,IRB összeget oly módon kell külön-külön kiszámítaniuk, hogy az e bekezdés a) és a b) pontjában említett összegek közül a nagyobbat veszik:

a)

nulla;

b)

az i. alpontnak megfelelően kiszámított összeg a ii. alpontnak megfelelően kiszámított összeggel csökkentve: i. az 1126/2008/EK bizottsági rendelet mellékletében (a továbbiakban: az IFRS 9-re vonatkozó melléklet) foglalt IFRS 9 5.5.5. pontja szerint meghatározott, 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, a 2018. január 1-jén vagy az IFRS 9 alkalmazása megkezdésének napján fennálló állapot szerint; ii. a kölcsönöknek és követeléseknek, a lejáratig tartandó befektetéseknek és a tulajdonosi részesedést megtestesítő instrumentumoktól, illetve a kollektív befektetési formák befektetési jegyeitől vagy részvényeitől eltérő, az IAS 39 standard 9. bekezdésében meghatározott értékesíthető pénzügyi eszközöknek a kategóriájába sorolt pénzügyi eszközök értékvesztés miatti veszteségének az 1129/2008/EK bizottsági rendelet mellékletében foglalt IAS 39 standard 63., 64., 65., 67., 68. és 70. bekezdése szerint meghatározott teljes értéke a 2017. december 31-én vagy az IFRS 9 alkalmazásának megkezdését megelőző napon fennálló állapot szerint.

(3)   Az intézményeknek azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 2. fejezete vonatkozik, illetve azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, külön-külön kell kiszámítaniuk azt az összeget, amellyel az a) pontban említett összeg meghaladja a b) pontban említett összeget:

a)

az adatszolgáltatás napján fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számolva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek;

b)

a 2018. január 1-jén vagy az IFRS 9 alkalmazásának megkezdése napján fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számolva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteségét, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek.

(4)   Az intézményeknek azon kitettségeik esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 2. fejezete vonatkozik, amennyiben a (3) bekezdés a) pontjával összhangban meghatározott összeg meghaladja a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget, az A4,SA összeget az említett összegek közötti különbségben kell megállapítaniuk; egyéb esetekben az A4,SA összeget nullában kell megállapítaniuk.

Az intézményeknek azon kitettségeik esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, amennyiben a (3) bekezdés a) pontjával összhangban, az (5) bekezdés b) pontjának alkalmazását követően meghatározott összeg meghaladja az említett kitettségek vonatkozásában a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott, az (5) bekezdés c) pontjának alkalmazását követően kapott összeget, az A4,IRB összeget az említett összegek közötti különbségben kell megállapítaniuk; egyéb esetekben az A4,IRB összeget nullában kell megállapítaniuk.

(5)   Az olyan kitettségek esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, az intézményeknek a (2)–(4) bekezdést a következőképpen kell alkalmazniuk:

a)

az A2,IRB összeg kiszámításához az intézményeknek az e cikk (2) bekezdése b) pontjának i. és ii. alpontjával összhangban kiszámított minden egyes összeget csökkenteniük kell a 2017. december 31-én vagy az IFRS 9 alkalmazásának megkezdését megelőző napon fennálló állapot szerint a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdésével összhangban kiszámított várható veszteségértékek összegével. Ha az e cikk (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja szerinti összeg tekintetében a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az említett összeg értékét nullában kell megállapítania. Ha az e cikk (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontja szerinti összeg tekintetében a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az említett összeg értékét nullában kell megállapítania;

b)

az intézményeknek az e cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint kiszámított összeg helyett a következő összeget kell venniük: az adatszolgáltatás napján fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott tizenkét havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számolva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek, csökkentve az ugyanezen kitettségekhez tartozó, a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított, vonatkozó várhatóveszteség-értékek összegével. Ha a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az e cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett összeg értékét nullában kell megállapítania;

c)

az intézményeknek az e cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint kiszámított összeg helyett a következő összeget kell venniük: a 2018. január 1-jén vagy az IFRS 9 alkalmazásának megkezdése napján fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számolva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek, csökkentve az ugyanezen kitettségekhez tartozó, a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított, vonatkozó várhatóveszteség-értékek összegével. Ha a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az e cikk (3) bekezdése b) pontjában említett összeg értékét nullában kell megállapítania.

(6)   Az intézményeknek az (1) bekezdés második albekezdésének a), illetve b) pontjában említett ABSA és ABIRB összeg kiszámításához a következő tényezőket kell alkalmazniuk:

a)	a 2018. január 1-jétől2018. december 31-ig tartó időszak alatt 0,95;

b)	a 2019. január 1-jétől2019. december 31-ig tartó időszak alatt 0,85;

c)	a 2020. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszak alatt 0,7;

d)	a 2021. január 1-jétől2021. december 31-ig tartó időszak alatt 0,5;

e)	a 2022. január 1-jétől2022. december 31-ig tartó időszak alatt 0,25.

Azoknak az intézményeknek, amelyek üzleti éve 2018. január 1. után – de 2019. január 1. előtt – kezdődik, az első albekezdés a)–e) pontjában szereplő időpontokat úgy kell módosítaniuk, hogy azok megfeleljenek az intézmény adott üzleti évének, a módosított időpontokat be kell jelenteniük az illetékes hatóságuknak és nyilvánosságra kell hozniuk.

Azoknak az intézményeknek, amelyek 2019. január 1-jén vagy azt követően kezdik meg az (1) bekezdésben említett számviteli standardok alkalmazását, az említett számviteli standardok alkalmazásának kezdő évéhez tartozó tényezővel kezdve kell alkalmazniuk az első albekezdés b)–e) pontja szerinti tényezőket.

(7)   Amennyiben egy intézmény az elsődleges alapvető tőkéjébe e cikk (1) bekezdésével összhangban beszámít egy összeget, az intézménynek az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott valamennyi, az alábbi tételek valamelyikén alapuló követelményt újra kell számolnia oly módon, hogy nem veszi figyelembe azokat a hatásokat, amelyeket az elsődleges alapvető tőkébe beszámított, várható hitelezési veszteségre képzett céltartalékok az adott tételekre gyakorolnak:

a)	a halasztott adókövetelések azon összege, amely a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint levonásra kerül az elsődleges alapvető tőkéből vagy amelynek kockázati súlyozása a 48. cikk (4) bekezdése szerint történt;

b)

a 111. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott kitettségérték, amely bekezdés alapján azokra az egyedi hitelkockázati kiigazításokra, amelyekkel csökkenteni kell a kitettségértéket, az alábbi (sf) szorzót kell alkalmazni: ahol: ABSA = az (1) bekezdés második albekezdésének a) pontja szerint számított összeg; RASA = az egyedi hitelkockázati kiigazítások teljes összege;

c)	a 62. cikk d) pontja szerint számított járulékos tőkeelemek összege.

(8)   Azon intézményeknek, amelyek az e cikkben meghatározott átmeneti intézkedések alkalmazása mellett döntöttek az e cikk (6) bekezdésében meghatározott időszakban a nyolcadik részben előírt információk nyilvánosságra hozatalán túl nyilvánosságra kell hozniuk a szavatolótőke, az elsődleges alapvető tőke és az alapvető tőke, az elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutató, az alapvetőtőke-megfelelési mutató, a teljestőke-megfelelési mutató és a tőkeáttételi mutató oly módon kiszámított értékét, mintha e cikk alkalmazása nem lenne kötelező számukra.

(9)   Az intézményeknek el kell dönteniük, hogy alkalmazzák-e az e cikkben meghatározott intézkedéseket az átmeneti időszakban, és a döntésükről 2018. február 1-ig tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságot. Amennyiben erre előzetes engedélyt kaptak az illetékes hatóságtól, az átmeneti időszak során az intézmények egy alkalommal megváltoztathatják eredeti döntésüket. Az intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk az ezen albekezdéssel összhangban hozott döntéseiket.

Az az intézmény, amely úgy döntött, hogy alkalmazza az e cikkben meghatározott átmeneti intézkedéseket, dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a (4) bekezdést, amely esetben döntéséről 2018. február 1-ig tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot. Ebben az esetben az intézménynek az (1) bekezdésben említett A4 összeg értékét nullában kell megállapítania. Amennyiben erre előzetes engedélyt kapott az illetékes hatóságtól, az átmeneti időszak alatt az intézmény egy alkalommal megváltoztathatja eredeti döntését. Az intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk az ezen albekezdéssel összhangban hozott döntéseiket.

(10)   Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2018. június 30-ig iránymutatásokat bocsát ki az e cikkben meghatározott nyilvánosságra hozatali követelményekre vonatkozóan.”.

2.

A 493. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

(1)

„Az európai beruházási terv” című bizottsági közlemény (a továbbiakban: a beruházási terv) 2014. november 26-i közzététele óta eltelt időszakban javultak a beruházások bővülésének feltételei, és visszatérőben van az európai gazdaság és növekedés iránti bizalom. Az Unióban immár negyedik éve tart a visszafogott gazdaságélénkülés, és a bruttó hazai termék 2015-ben 2 %-kal növekedett, a munkanélküliségi ráták azonban továbbra is meghaladják a válság előtti szintet. A beruházási tervvel elindított átfogó erőfeszítések már eddig is kézzelfogható eredményeket hoztak, még ha az Európai Stratégiai Beruházási Alap (a továbbiakban: ESBA) növekedésre gyakorolt teljes hatását még nem is lehet megbecsülni, mivel a nagyberuházási projektek makrogazdasági hatásait nem lehet azonnal érzékelni. A beruházások 2017 egészében fokozatosan nőnek, azonban a növekedés üteme továbbra is meglehetősen lassú, és a korábbi szint alatt marad.

(2)

Fenn kell tartani a beruházások ezen kedvező lendületét, és további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy visszatérjen a beruházások korábbi hosszú távú, fenntartható trendje, úgy, hogy azok elérjék a reálgazdaságot. A beruházási terv mechanizmusai működnek, és azokat meg kell erősíteni annak érdekében, hogy továbbra is mozgósítani lehessen magánberuházásokat olyan módon, hogy e beruházásoknak lényeges makrogazdasági hatásuk legyen és hozzájáruljanak a munkahelyteremtéshez azokban az ágazatokban, amelyek Európa jövője szempontjából fontosak, és amelyekben továbbra is piaci hiányosságok állnak fenn vagy továbbra sem optimálisak a beruházási feltételek.

(3)

A Bizottság 2016. június 1-jén közleményt tett közzé „Európa ismét beruház: Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” címmel, amelyben ismertette a beruházási terv eddigi eredményeit és a tervbe vett következő lépéseket, ideértve az ESBA eredetileg három évre meghatározott időbeli hatályának meghosszabbítását, a kis- és középvállalkozásokra (a továbbiakban: kkv) vonatkozó keret összegének a meglévő kereten belüli növelését és az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (a továbbiakban: EBTP) javítását.

(4)

Az Európai Számvevőszék 2016. november 11-én véleményt fogadott el, amely az 1316/2013/EU és az (EU) 2015/1017 rendelet módosítására irányuló európai parlamenti és tanácsi rendeletre és az (EU) 2015/1017 rendelet 18. cikkének (2) bekezdésében előírt, a javaslatot kísérő bizottsági értékelésre vonatkozó javaslatot tartalmazott, amelynek címe: „Az ESBA kibővítésére és időtartamának meghosszabbítására irányuló korai javaslat”.

(5)

Az Európai Beruházási Bank (a továbbiakban: EBB) csoport által működtetett és társfinanszírozott ESBA mennyiségi szempontból jó úton halad célja megvalósítása felé, nevezetesen, hogy legalább 315 000 000 000 EUR további beruházást mozgósítson a reálgazdaságban 2018 közepéig. A kkv-keretre való piaci reagálás és annak piaci felhasználása kiemelkedően gyors volt – az ESBA teljesítménye e területen messze felülmúlja a várakozásokat –, ugyanis az ESBA a gyorsított bevezetés érdekében az Európai Beruházási Alap (a továbbiakban: EBA) meglévő megbízatásainak és eszközeinek (az InnovFin kkv-garanciaeszköz, a COSME hitelgarancia-eszköz és az EBB kockázatitőke-forrásokra vonatkozó megbízatása) kezdeti felhasználására épített. 2016 júliusában ezért 500 000 000 EUR-val növelték a kkv-keretet az (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) meghatározott paramétereken belül. Tekintettel az ESBA keretében történő kkv-finanszírozás iránti rendkívüli piaci keresletre, több forrás irányul majd a kkv-kba. Ennek vonatkozásában, az ESBA megnövelt kockázatviselési képességének 40 %-át a kkv-k forráshoz jutásának javítására kell fordítani.

(6)

Az Európai Tanács 2016. június 28-án arra a következtetésre jutott, hogy „az európai beruházási tervnek és különösen az ESBA-nak köszönhetően már kézzelfogható eredményeket sikerült elérni, továbbá azok meghatározó jelentőségűek abból a szempontból is, hogy a szűkös költségvetési források intelligens felhasználása mellett hozzájárulnak a magánberuházások mozgósításához. Az Európai Tanács megjegyezte, hogy a Bizottság a tervek szerint rövid időn belül az ESBA jövőjére vonatkozó javaslatokat fog közzétenni, amelyeknek a vizsgálatát az Európai Parlamenten és a Tanácson belül sürgősséggel kell lefolytatni.”

(7)

Az ESBA-t eredetileg hároméves időtartamra hozták létre azzal a céllal, hogy legalább 315 000 000 000 EUR beruházást mozgósítson, és ezzel támogassa a növekedés és a munkahelyteremtés erősítésére irányuló célt. Az e fő cél elérését célzó törekvés azonban nem élvezhet elsőbbséget a kiválasztott projektek addicionalitására vonatkozó elvvel szemben. Ezért az Unió nemcsak az ESBA általi beruházások időbeli hatályának és pénzügyi kapacitásának növelése, hanem az addicionalitásra való fokozottabb összpontosítás mellett is elkötelezte magát. Az időbeli hatály meghosszabbítása azt eredményezi, hogy a beruházási időszak a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel egy időben ér majd véget, és 2020-ig legalább 500 000 000 000 EUR beruházást kell biztosítania. Ahhoz, hogy az ESBA még ütőképesebbé váljon, és megvalósítsa a beruházások megkétszerezésére vonatkozó célt, a tagállamoknak is prioritásként kell kezelniük az ebben való részvételt.

(8)

Az ESBA-ban és a felhasználásában rejlő lehetőségek nem valósíthatóak meg teljes mértékben az egységes piac megerősítését célzó tevékenységek végrehajtása, a kedvező üzleti környezet megteremtése, valamint a szociális szempontból kiegyensúlyozott és fenntartható strukturális reformok megvalósítása nélkül. Ezenkívül, az ESBA felhasználásának sikere szempontjából kulcsfontosságú, hogy a projektek jól strukturáltak legyenek, és a tagállami szintű beruházási és fejlesztési tervek részét képezzék.

(9)

A 2020 utáni időszak tekintetében a Bizottság azt tervezi, hogy benyújtja azokat a szükséges javaslatokat, amelyek biztosítják a stratégiai beruházások fenntartható szinten tartását. Minden jogalkotási javaslatnak a bizottsági jelentés és egy független értékelés megállapításain kell alapulnia, amelyeknek tartalmazniuk kell annak makrogazdasági értékelését, hogy van-e haszna a beruházástámogatási rendszer fenntartásának. E jelentés és a független értékelés keretében továbbá a megfelelő mértékben meg kell vizsgálni az e rendelet által módosított (EU) 2015/1017 rendelet alkalmazását az ESBA végrehajtásának meghosszabbított időbeli hatálya során.

(10)

Az e rendelet által meghosszabbított időbeli hatályú ESBA-nak a továbbra is fennálló piaci hiányosságokat és nem optimális beruházási feltételeket kell kezelnie, és megerősített addicionalitás mellett folytatnia kell a magánszektor bevonását az olyan beruházásokba, amelyek döntő fontosságúak a jövőbeli – többek között a fiatalokat célzó – európai munkahelyteremtés, növekedés és versenyképesség szempontjából. E beruházások közé tartoznak többek között azok, amelyek az energiaügy, a környezetvédelem és az éghajlat-politika, a szociális és a humántőke, valamint az ezekhez kapcsolódó infrastruktúra, az egészségügy, a kutatás és innováció, a határon átnyúló és fenntartható közlekedés, valamint a digitális transzformáció területére irányulnak. Különösen meg kell erősíteni az ESBA által támogatott műveletek hozzájárulását az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciája (a továbbiakban: COP21) keretében meghatározott ambiciózus célok és az üvegházhatású gázok kibocsátásának 80–95 %-os csökkentésére vállalt kötelezettségek megvalósításához. Annak érdekében, hogy az ESBA keretében nagyobb hangsúlyt kapjanak az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló intézkedések, az EBB-nek - mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb finanszírozójának - építenie kell a saját tapasztalatára, és alkalmaznia kell saját, korszerű, nemzetközileg elfogadott módszertanát az éghajlatváltozás elleni küzdelem komponenseinek és költségmegosztásának hiteles meghatározása érdekében. A projekteket nem szabad mesterségesen úgy strukturálni, hogy a szóban forgó vállalkozások a kkv-k és a kis méretű közepes piaci tőkeértékű vállalatok fogalommeghatározása alá essenek. Fokozottan kell összpontosítani az energiahálózatok összekapcsolására irányuló kiemelt projektekre és az energiahatékonysági projektekre is.

Továbbá az autópályák ESBA-forrásokból való támogatását a közlekedés területén a kohéziós országokban, a kevésbé fejlett régiókban vagy a határokon átnyúló közlekedési projektek keretében megvalósítandó magán- és/vagy állami beruházásokra kell korlátozni, vagy ha erre a közúti biztonság növeléséhez, fenntartásához vagy fejlesztéséhez, intelligens közlekedési rendszerek kifejlesztéséhez vagy a transzeurópai közlekedési hálózat meglévő autópályái minőségének és teljességének, különösen a biztonságos parkolóhelyek, az alternatív tisztaüzemanyag-töltőállomások és az elektromos töltőrendszerek biztosításához az 1316/2013/EU (5) és az 1315/2013/EU (6) európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban a transzeurópai közlekedési hálózat 2030-ig történő kiteljesítéséhez van szükség. A digitális szektorban és a digitális gazdaságra vonatkozó ambiciózus uniós szakpolitika keretén belül új célkitűzéseket kell megállapítani a digitális infrastruktúra tekintetében a digitális szakadék áthidalása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy az Unió az úgynevezett dolgok internete, a blokklánc-technológia, a kiberbiztonság és hálózatbiztonság új korszakában világviszonylatban úttörő szerepet töltsön be. Bár a mezőgazdaság, az erdészet, a halászat és az akvakultúra területén, valamint a tágabb értelemben vett biogazdaság egyéb területein megvalósítandó projektek már most is támogathatók, az egyértelműség érdekében kifejezetten rögzíteni kell, hogy ezek az ESBA-támogatásra jogosult általános célkitűzések közé tartoznak.

(11)

A kulturális és kreatív ágazatok a növekedés mozgatórugójaként kulcsszerepet játszanak Európa újraiparosodásában, és stratégiai helyzetüknek köszönhetően továbbgyűrűző hatást fejtenek ki más ipari ágazatok innovációjára, például az idegenforgalomban, a kiskereskedelemben és a digitális technológiákban. Az 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) által létrehozott Kreatív Európa program és az említett rendelet szerint létrehozott kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszköze mellett az ESBA-nak is támogatnia kell a tőkehiány leküzdését ezekben az ágazatokban, kiegészítő jelleggel további támogatást nyújtva a Kreatív Európa program és a kulturális és kreatív ágazatok garanciaeszköze támogatásaihoz, hogy több ilyen magas kockázatú projektet lehessen finanszírozni.

(12)

Az ESBA az Unióban található és az Unión kívül terjeszkedő jogalanyokkal kapcsolatos műveleteket is támogathat, amennyiben azok uniós beruházásokat mozdítanak elő, különösen akkor, ha azoknak vannak határokon átnyúló elemeik is. Az EBTP-nek proaktív támogatást kell nyújtania e műveletek előmozdítása és ösztönzése érdekében.

(13)

A projektek kiválasztása során erősíteni kell az addicionalitást, mely az ESBA egyik kulcsfontosságú jellemzője. Konkrétan csak azok a műveletek lehetnek jogosultak ESBA-támogatásra, amelyek egyértelműen azonosított piaci hiányosságok vagy nem optimális beruházási feltételek kezelésére irányulnak. A legalább két tagállamot összekapcsoló, az „infrastruktúra és innováció” keretbe tartozó, fizikai infrastruktúrákkal kapcsolatos műveletek – ideértve az e-infrastruktúrát és különösen a szélessávú infrastruktúrát és az ilyen infrastruktúrák kiépítéséhez, létesítéséhez, karbantartásához vagy működéséhez szükséges szolgáltatásokat – határozott addicionalitás jelleggel rendelkezőnek tekintendőek, figyelemmel az ilyen projektekkel járó nehézségekre és azok magas uniós hozzáadott értékére.

(14)

Az ESBA jellemzően az EBB által a normális működése során támogatott projekteknél magasabb kockázatú projekteket támogat, és az ESBA beruházási bizottságnak (a továbbiakban: a beruházási bizottság) az addicionalitás értékelésekor figyelemmel kell lennie a beruházást veszélyeztető kockázatokra, így az ország-, ágazat- vagy régióspecifikus kockázatokra, valamint az innovációval kapcsolatos kockázatokra, különösen a növekedést, a fenntarthatóságot és a termelékenységet fokozó, még nem kipróbált technológiákkal összefüggésben.

(15)

Az ESBA földrajzi lefedettségének és alkalmazása hatékonyságának növelése érdekében ösztönözni kell az olyan műveleteket, amelyek kombinálják és/vagy ötvözik egyrészről a vissza nem térítendő támogatási formákat és/vagy az Unió általános költségvetéséből származó olyan pénzügyi eszközöket, mint például az európai strukturális és beruházási alapok, vagy az 1316/2013/EU rendelettel létrehozott Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (a továbbiakban: CEF) és az 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram keretében rendelkezésre álló eszközök, másrészről pedig az EBB csoport által, többek között az ESBA keretében az EBB által vagy más beruházók által nyújtott finanszírozást. A forráskombinálás és/vagy -ötvözés célja az uniós forrásfelhasználás hozzáadott értékének növelése magánberuházóktól származó további források bevonása révén, és annak biztosítása, hogy a támogatott projektek gazdasági és pénzügyi tekintetben életképessé váljanak. Ennek érdekében az erre a rendeletre irányuló bizottsági javaslat benyújtásával párhuzamosan 1 000 000 000 EUR összegű előirányzatot csoportosítottak át a CEF pénzügyi eszközeiből a CEF vissza nem térítendő támogatásokat nyújtó részébe az ESBA-forrásokkal való ötvözés megkönnyítése érdekében. E cél érdekében 2017 februárjában sikeresen elindítottak egy támogatásötvözési felhívást. További 145 000 000 EUR-t jelenleg csoportosítanak át más, elsősorban az energiahatékonyságot célzó eszközökbe. További intézkedésekre van szükség annak biztosításához, hogy az uniós forrásokból nyújtott finanszírozás és az ESBA keretében nyújtott támogatás könnyen kombinálható legyen.

Bár a Bizottság már konkrét iránymutatást is közzétett e témában, az uniós alapok ESBA-val való kombinálására vonatkozó elképzelést – az esetleges jogalkotási fejlemények figyelembevételével – még alaposabban ki kell dolgozni annak érdekében, hogy növekedjen azoknak a beruházások száma, amelyeknek a javára válik az uniós alapok ESBA-val való kombinálásának köszönhető multiplikátorhatás. A gazdasági hatékonyság és a megfelelő multiplikátorhatás biztosítása érdekében a forráskombinálás főszabályként nem haladhatja meg a teljes projektköltség 90 %-át a kevésbé fejlett régiók esetében, illetve a teljes projektköltség 80 %-át minden más régió esetében.

(16)

Az ESBA kevésbé fejlett régiókban és átmeneti régiókban való igénybevételének növelése érdekében ki kell bővíteni azoknak az általános célkitűzéseknek a körét, amelyek esetében támogatás nyújtható az ESBA-ból. A projekteket továbbra is a beruházási bizottságnak kellene megvizsgálnia, és azokra az (EU) 2015/1017 rendelet szerint létrehozott garancia (a továbbiakban: uniós garancia) igénybevételét illetően ugyanazoknak a jogosultsági kritériumoknak kellene vonatkozniuk, ideértve az addicionalitás elvét is. Tekintettel arra, hogy nem lenne kívánatos az ESBA-ból támogatható projektek méretének korlátozása, a kis méretű projektek esetében sem helyénvaló akadályozni az ESBA-ból való finanszírozás igénylését. Ezen felül további intézkedésekre van szükség a kevésbé fejlett régiókban és az átmeneti régiókban a technikai segítségnyújtás erősítése és az ESBA népszerűsítése céljából.

(17)

A beruházási platformok elengedhetetlen eszközt jelentenek a piaci hiányosságok kezelése során, különösen több egyidejű projekt, valamint regionális vagy ágazati – többek között energiahatékonysági és határokon átnyúló – projektek finanszírozásakor. Fontos a nemzeti fejlesztési bankokkal és intézményekkel való partnerségek ösztönzése is, többek között beruházási platformok létrehozása érdekében. A pénzügyi közvetítőkkel való együttműködés is fontos szerepet tölthet be e tekintetben. Ebben az összefüggésben az EBB-nek adott esetben pénzügyi közvetítőkre vagy jóváhagyott jogosult gazdasági egységekre kell delegálnia a kis méretű alprojektek értékelését, kiválasztását és ellenőrzését.

(18)

A kis méretű projektek értékelésének, kiválasztásának és ellenőrzésének pénzügyi közvetítőkre vagy jóváhagyott jogosult gazdasági egységekre történő delegálása esetén a beruházási bizottság nem jogosult arra, hogy jóváhagyja az uniós garancia felhasználását az alprojektekre az EBB ilyen finanszírozási és beruházási műveletei keretében, amennyiben az ESBA hozzájárulása az ilyen kis méretű alprojektekhez nem ér el egy meghatározott küszöbértéket. Az ESBA irányítóbizottságnak (a továbbiakban: az irányítóbizottság) adott esetben útmutatást kell nyújtania a beruházási bizottság által a küszöbértéket el nem érő alprojektek értékelése során használandó eljárásra vonatkozóan.

(19)

Annak érdekében, hogy az ESBA támogatni tudja a beruházásokat, az Uniónak uniós garanciát kell nyújtania, amely sosem haladhatja meg a 26 000 000 000 EUR-t, melyből maximum 16 000 000 000 EUR-nak kell 2018. július 6-a előtt rendelkezésre állnia.

(20)

A várakozások szerint, ha az uniós garancia az EBB által nyújtandó 7 500 000 000 EUR összeggel társul, az ESBA támogatásával az EBB és az EBA 100 000 000 000 EUR értékű további beruházást generálhat. Az ESBA által támogatott 100 000 000 000 EUR várhatóan legalább 500 000 000 000 EUR további beruházást generál a reálgazdaságban 2020 végéig.

(21)

A megvalósítandó további beruházások céljából az uniós garanciaalapba irányuló, az Unió általános költségvetéséből származó hozzájárulás részleges finanszírozása érdekében összegeket kell átcsoportosítani a CEF-nek az 1316/2013/EU rendeletben megállapított keretösszegéből, továbbá a CEF hitelfinanszírozási eszköze és a 2020-as energiaügyi, éghajlat-változási és infrastrukturális európai alap (a továbbiakban: Marguerite Alap) után befolyó bevételekből és törlesztésekből. A bevételek és törlesztések átcsoportosításához el kell térni a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 140. cikke (6) bekezdésének második és harmadik albekezdésétől, hogy engedélyezni lehessen e források más eszköz keretében történő felhasználását.

(22)

AZ ESBA által támogatott beruházások keretében szerzett tapasztalatok alapján a megfelelő szintű védelem biztosítása érdekében a garancialap célösszegének el kell érnie a teljes uniós garanciakötelezettségek 35 %-át.

(23)

Az ESBA keretében történő kkv-finanszírozás iránti rendkívüli – várhatóan fennmaradó – piaci kereslettel összefüggésben bővíteni kell az ESBA kkv-keretét. Kiemelt figyelmet kell szentelni a szociális vállalkozásoknak és a szociális szolgáltatásoknak, többek között a szociális vállalkozások és a szociális szolgáltatási ágazat igényeinek és jellegzetességeinek megfelelő új eszközök kidolgozása és bevezetése révén.

(24)

Az uniós garancia láthatóságának növelése érdekében az EBB-nek és az EBA-nak biztosítania kell, hogy a végső kedvezményezettek – így a kkv-k is – tudjanak a létező ESBA-támogatásokról. Az ESBA-támogatást biztosító megállapodásokban egyértelműen hivatkozni kell az ESBA-ra.

(25)

Az ESBA-műveletek átláthatóságának növelése érdekében a beruházási bizottság döntéseiben – melyeket nyilvánosságra kell hozni és hozzáférhetővé kell tenni – ki kell fejteni azokat az okokat, amelyek alapján úgy vélik, hogy egy adott műveletnek részesülnie kell az uniós garanciából, különös tekintettel az addicionalitás kritériumának való megfelelésre. A művelet uniós garanciával való finanszírozásának aláírását követően az eredménytáblát is közzé kell tenni. A nyilvánosságra hozott dokumentumok nem tartalmazhatnak bizalmas üzleti adatokat.

(26)

Az eredménytáblát a beruházási bizottságnak független és átlátható értékelési eszközeként – e rendeletet és az (EU) 2015/1558 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (10) és annak mellékletét szigorúan betartva – kell használni, hogy az uniós garanciát elsősorban a magasabb pontszámmal és nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező műveletek esetében használják fel. Az EBB-nek előzetesen ki kell számítania a pontszámokat és a mutatókat, és a projekt befejezésekor nyomon kell követnie az eredményeket.

(27)

A projektek értékelésének javítása céljával az irányítóbizottságnak az ESBA stratégiai iránymutatásaiban meg kell határoznia az eredménytábla egyes pilléreire vonatkozó alsó küszöbértéket.

(28)

Az adókérdésekben nem együttműködő országokkal és területekkel kapcsolatos uniós szakpolitikát uniós jogi aktusok és tanácsi következtetések rögzítik, különösen a 2016. november 8-i tanácsi következtetések és mellékletei, valamint azok későbbi módosításai.

(29)

Az EBB beruházási és finanszírozási műveleteivel kapcsolatos, e rendelet szerinti kellő gondosság kiterjed az alkalmazandó uniós jogszabályoknak, valamint a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem területén elfogadott nemzetközi és uniós standardoknak való megfelelés alapos ellenőrzésére is. Ezen túlmenően, az ESBA-ról való jelentéstétel keretében az EBB-nek országonkénti bontásban tájékoztatást kell adnia arról, hogy az ESBA műveletei megfelelnek-e az EBB és az EBA nem együttműködő országokkal és területekkel kapcsolatos politikájának, valamint azon közvetítők listájáról, amelyekkel az EBB és az EBA együttműködik.

(30)

Helyénvaló bizonyos technikai pontosításokat tenni az ESBA irányításáról és az uniós garancia nyújtásáról szóló megállapodás tartalmával, a megállapodás hatálya alá tartozó eszközökkel és az árfolyamkockázatok bizonyos helyzetekben történő fedezésével kapcsolatban. Az EBB-vel kötött, az ESBA irányításáról és az uniós garancia nyújtásáról szóló megállapodást e rendeletnek megfelelően ki kell igazítani.

(31)

Függetlenül az EBTP azon célkitűzésétől, hogy az EBB és a Bizottság meglévő tanácsadó szolgálataira építve központi technikai tanácsadó platformként szolgáljon az Unión belüli projektfinanszírozás számára, az EBTP-t javítani kell, és tevékenységeinek arra is kell összpontosítaniuk, hogy aktívan hozzájáruljak az ESBA ágazati és földrajzi diverzifikációs céljához, segítséget nyújtsanak az EBB-nek és a nemzeti fejlesztési bankoknak vagy intézményeknek a műveletek kezdeményezéséhez és fejlesztéséhez, különösen a kevésbé fejlett régiókban és az átmeneti régiókban, és hogy - ahol szükséges - elősegítsék az ESBA-támogatás iránti igény strukturálását. Az EBTP-nek arra kell törekednie, hogy tagállamonként legalább egy nemzeti fejlesztési bankkal vagy intézménnyel együttműködési megállapodást kössön. Azokban a tagállamokban, ahol nem léteznek fejlesztési bankok vagy intézmények, az EBTP-nek - adott esetben és az érintett tagállam kérésére - proaktív tanácsadási támogatást kell nyújtania létrehozásukhoz. Az EBTP-nek kiemelt figyelmet kell fordítania a legalább két tagállamot átfogó projektek és a COP21 célkitűzések megvalósításához hozzájáruló projektek előkészítésére. Emellett tevékenyen hozzá kell járulnia beruházási platformok létrehozásához, és tanácsot kell adnia más uniós finanszírozási források ESBA-támogatással való kombinálásával kapcsolatban. Biztosítani kell az EBTP helyi jelenlétét, ahol ez szükséges, figyelembe véve a meglévő támogatási rendszereket, kézzelfogható, proaktív és testre szabott helyszíni támogatás nyújtása céljából.

(32)

A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere a tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformokra vonatkozó terveinek részletes elemzésén alapul, és országspecifikus ajánlásokat nyújt a tagállamok számára. Ezzel összefüggésben az EBB-nek tájékoztatnia kell a Bizottságot a tagállamokban tapasztalható beruházási akadályokkal és szűk keresztmetszetekkel kapcsolatos, az e rendelet hatálya alá tartozó beruházási műveletek végrehajtása során tett megállapításairól. A Bizottságot felkérik, hogy – többek között az európai beruházási terv harmadik pillérével kapcsolatos munkája során – vegye figyelembe ezeket a megállapításokat.

(33)

A piaci hiányosságok és nem optimális beruházási helyzetek kezelése, további megfelelő beruházások ösztönzése és az ESBA-ból támogatott műveletek földrajzi és regionális egyensúlyának előmozdítása érdekében integrált és egyszerűsített megközelítésre van szükség a növekedés, a munkahelyteremtés és a beruházások előmozdítására irányuló cél eléréséhez. Az ESBA finanszírozási költségeinek hozzá kell járulnia e célok eléréséhez.

(34)

Az (EU) 2015/1017 rendeletben meghatározott beruházási célok előmozdítása érdekében adott esetben ösztönözni kell a meglévő források ötvözését, ezzel megfelelő kedvezményeket nyújtva az ESBA-műveletek finanszírozási feltételeit, többek között azok költségét illetően.

(35)

Azokban az esetekben, ahol a pénzügyi piaci stresszhelyzet megakadályozná egy életképes projekt megvalósítását, vagy ahol erre a beruházási platformok létrehozásának elősegítése vagy projektek támogatása érdekében van szükség olyan ágazatokban vagy területeken, ahol jelentős piaci hiányosságok, illetve nem optimális beruházási feltételek tapasztalhatók, az EBB-nek és a Bizottságnak változtatásokat kell végrehajtania – különösen az uniós garancia díja tekintetében – annak érdekében, hogy hozzájáruljon a művelet – az EBB által az ESBA-n keresztül biztosított finanszírozás kedvezményezettje által viselt – finanszírozási költségeinek csökkentéséhez a megvalósítás megkönnyítése érdekében. Szükség esetén hasonló erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy az ESBA kis méretű projekteket is támogasson. Ahol helyi vagy regionális közvetítők alkalmazása lehetővé teszi a kis méretű projektek ESBA általi finanszírozása költségeinek csökkentését, ezt a megvalósítási formát is meg kell vizsgálni.

(36)

Az ESBA pénzügyi fenntarthatóságának biztosítása érdekében pénzpiaci stresszhelyzetek idején vagy beruházási platformok létrehozásának elősegítésére vagy projektek támogatására olyan ágazatokban vagy területeken, ahol jelentős piaci hiányosságok, illetve nem optimális beruházási feltételek tapasztalhatók, az ESBA-műveletek finanszírozási költségeinek csökkentésére irányuló erőfeszítéseket össze kell hangolni az EBB csoport által kezelt egyéb rendelkezésre álló uniós pénzügyi forrásokkal és eszközökkel.

(37)

Az 1316/2013/EU és az (EU) 2015/1017 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk 4. pontjának b) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 4. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

3.

Az 5. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

4.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

5.

A 7. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 9. cikk a következőképpen módosul:

7.

A 10. cikk (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

8.

A 11. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 12. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 14. cikk a következőképpen módosul:

11.

A 16. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

12.

A 17. cikk a következőképpen módosul:

13.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

14.

A 19. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az EBB és az EBA tájékoztatja, vagy kötelezi a pénzügyi közvetítőket, hogy tájékoztassák a végső kedvezményezetteket, köztük a kkv-kat a létező ESBA-támogatásokról oly módon, hogy ezt az információt, különösen a kkv-k esetében, megjeleníti az ESBA-támogatást biztosító vonatkozó megállapodásban, és ezzel felhívja a nyilvánosság figyelmét az ügyre, és javítja a támogatások láthatóságát.”

15.

A 20. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

16.

A 22. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

(*3)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).” "

17.

A 23. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első és második mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottságnak a 7. cikk (13) és (14) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2015. július 4-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról.”

18.

A II. melléklet az e rendelet mellékletében foglaltak szerint módosul.

1.

Az 5. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(*4)  A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).” "

2.

A 14. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

(*5)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1017 rendelete (2015. június 25.) az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap (HL L 169., 2015.7.1., 1. o.).” "

(1)

A 91/672/EGK (3) és a 96/50/EK tanácsi irányelv (4) jelenti az első lépéseket a belvízi hajózásban szolgálatot teljesítő személyzet szakmai képesítésének harmonizációja és elismerése irányában.

(2)

A Rajna folyón hajózó személyzetre vonatkozó előírások nem tartoznak a 91/672/EGK és a 96/50/EK irányelv hatálya alá és azokat a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (CCNR) határozza meg a rajnai hajózó személyzetre vonatkozó szabályzatoknak megfelelően.

(3)

A 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5) a nem hajóvezetői belvízi foglalkozásokra kell alkalmazni. A diplomáknak és a bizonyítványoknak a 2005/36/EK irányelv keretében történő kölcsönös elismerése azonban nem igazodik tejes mértékben a belvízi utakon gyakorolt foglalkozásokra jellemző – különösen a valamely másik tagállam hajózható belvízi hálózatával összeköttetésben álló nemzeti belvízi utakon végzett – rendszeres és gyakori, határokon átnyúló tevékenységekhez.

(4)

Egy a Bizottság által 2014-ben készített értékelő tanulmány rámutatott arra, hogy a belvízi hajózásban szolgálatot teljesítő személyzet tagjainak mobilitását akadályozza egyrészt az a tény, hogy a 91/672/EGK és a 96/50/EK irányelv hatálya csak a hajóvezetőkre korlátozódik, másrészt pedig az, hogy az említett irányelvek szerint kiállított hajóvezetői bizonyítványok automatikus elismerése a Rajna folyó tekintetében hiányzik.

(5)

A mobilitás elősegítése, a hajózás biztonsága, valamint az emberi élet és a környezet védelmének biztosítása érdekében alapvetően fontos, hogy a fedélzeti személyzet tagjai és különösen a személyhajókon a vészhelyzetek kezeléséért felelős személyek, valamint a cseppfolyósított földgázzal hajtott hajók üzemanyag-felvételét végző személyek rendelkezzenek a képesítéseiket igazoló bizonyítványokkal. A hatékony végrehajtás érdekében ezeket a bizonyítványokat az érintetteknek a foglalkozásuk gyakorlása során maguknál kell tartaniuk. Ezeket a megfontolásokat alkalmazni kell a fiatal személyek vonatkozásában is, akik számára fontos, hogy a munkahelyi biztonságuk és egészségvédelmük a 94/33/EK tanácsi irányelvnek (6) megfelelően biztosítva legyen.

(6)

A sportolási vagy kedvtelési célú hajózás, az önállóan nem közlekedő kompok üzemeltetése, és a fegyveres erők és a sürgősségi segélyszolgálatok által folytatott hajózás olyan tevékenységek, amelyek nem igényelnek az áru- és személyszállítási célú hajózás tekintetében előírt képesítésekhez hasonló képesítéseket. Az ilyen tevékenységeket végző személyek ezért nem tartoznak az ezen irányelv hatálya alá.

(7)

Az olyan hajóvezetőknek, akik olyan körülmények között hajóznak, amelyek különös biztonsági kockázatot jelentenek, különösen ilyen a nagy kötelékek vezetése, cseppfolyósított földgázzal hajtott hajók vezetése, rossz látási viszonyok között történő hajózás, tengeri jellegű belvízi utakon történő hajózás vagy az olyan vízi utakon történő hajózás, amelyek különös hajózási kockázatokat jelentenek, különleges engedéllyel kell rendelkezniük. Ilyen engedélyek beszerzéséhez a hajóvezetőknek speciális kiegészítő kompetenciák meglétét kell igazolniuk.

(8)

A hajózás biztonsága érdekében a tagállamoknak harmonizált kritériumok alapján meg kell határozniuk, hogy melyek a tengeri jellegű belvízi utak. Az ilyen vízi utakon történő hajózáshoz szükséges kompetenciákra vonatkozó követelményeket uniós szinten kell meghatározni. A hajóvezetők mobilitásának szükségtelen korlátozása nélkül, amikor azt a hajózás biztonsága megköveteli, és adott esetben, az érintett európai folyami bizottsággal együttműködésben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az ezen irányelv értelmében harmonizált kritériumoknak és eljárásoknak megfelelően meghatározzák, hogy melyek azok a vízi utak, amelyek különös hajózási kockázatokat jelentenek. Ilyen esetekben a kompetenciákra vonatkozó követelményeket tagállami szinten kell megállapítani.

(9)

Az Unióban közlekedő hajók üzemeltetésében részt vevő személyek mobilitásának elősegítése érdekében, valamint tekintettel arra, hogy az ezen irányelv szerint kiállított minden képesítést igazoló bizonyítványnak, szolgálati könyvnek és hajónaplónak meg kell felelnie a harmonizált kritériumoknak megfelelően előírt minimumkövetelményeknek, a tagállamoknak el kell ismerniük az ezen irányelv szerint igazolt szakmai képesítéseket. Következésképpen az ilyen képesítéssel rendelkezők számára lehetővé kell tenni, hogy minden uniós belvízi úton gyakorolni tudják a foglalkozásukat.

(10)

Bizonyos nemzeti belvízi utakat érintő határokon átnyúló tevékenységek hiányára figyelemmel, valamint a költségek csökkentése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy azokon a nemzeti belvízi útjaikon, amelyek nem állnak összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható belvízi hálózatával, ne tegyék kötelezővé az uniós képesítő bizonyítványokat. Az ilyen bizonyítványok tulajdonosai számára azonban engedélyezni kell, hogy az ilyen összeköttetésben nem lévő belvízi utakon hajózási tevékenységeket végezzenek. Az Uniós bizonyítványoknak lehetővé kell tenniük az ilyen összeköttetésben nem lévő belvízi utakon történő hajózási tevékenységek végzését.

(11)

A 2005/36/EK irányelvet továbbra is alkalmazni kell egyrészt a fedélzeti személyzet olyan tagjaira, akik mentesülnek azon kötelezettség alól, hogy az ezen irányelv szerint kiállított uniós képesítő bizonyítvánnyal rendelkezzenek, másrészt pedig a belvízi utakra vonatkozó olyan képesítésekre, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(12)

Amennyiben a tagállamok uniós képesítő bizonyítvánnyal való rendelkezést előíró követelmény alóli mentességet biztosítanak, az érintett tagállamoknak el kell ismerniük az olyan személyek uniós képesítő bizonyítványait, akik azokon a nemzeti belvízi útjaikon teljesítenek szolgálatot, amelyek nem állnak összeköttetésben valamely másik, a mentességet alkalmazó tagállam hajózható hálózatával. Ezeknek a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy e belvízi utakat illetően a hajózási időre és a megtett utakra vonatkozó adatokat, amennyiben a belvízi hajózásban szolgálatot teljesítő személy ezt kéri, igazolják az olyan személyek szolgálati könyveiben, akik uniós képesítő bizonyítvánnyal rendelkeznek. Ezen túlmenően, az érintett tagállamoknak az említett, összeköttetésben nem álló belvízi utak vonatkozásában megfelelő intézkedéseket és szankciókat kell hozniuk és érvényesíteniük az uniós képesítő bizonyítványokat és szolgálati könyveket érintő csalások és más jogellenes gyakorlatok megelőzése céljából.

(13)

Az olyan tagállamok számára, amelyek az uniós képesítő bizonyítvánnyal való rendelkezést előíró követelmény alóli mentességeket alkalmaznak, lehetővé kell tenni az olyan nemzeti belvízi útjaikon szolgálatot teljesítő személyek számára kiállított uniós képesítő bizonyítványok felfüggesztését, amelyek nem állnak összeköttetésben valamely, a mentességet alkalmazó másik tagállam hajózható hálózatával.

(14)

Az olyan tagállam számára, amelynek egyik belvízi útja sem áll összeköttetésben valamely másik tagállam hajózható hálózatával, és amelyik úgy dönt, hogy nem állít ki az ezen irányelv szerinti uniós képesítő bizonyítványokat, ezen irányelv rendelkezéseinek átültetése és végrehajtása aránytalan és szükségtelen kötelezettséget jelentene. Az ilyen tagállamot a képesítő bizonyítványokra vonatkozó rendelkezések átültetésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettség alól ezért fel kell menteni mindaddig, amíg úgy döntenek, hogy nem állítanak ki uniós képesítő bizonyítványokat. E tagállamoknak a területükön mindazonáltal el kell ismerniük az uniós képesítő bizonyítványokat annak érdekében, hogy előmozdítsák a munkavállalók mobilitását az Unióban, csökkentsék a munkavállalói mobilitás adminisztratív terheit, és növeljék e foglalkozás vonzerejét.

(15)

Egyes tagállamokban a belvízi hajózás ritka tevékenység, amelyet csupán helyi érdekek kiszolgálására vagy szezonális jelleggel végeznek olyan belvízi utakon, amelyek nem állnak összeköttetésben más tagállamokkal. Noha az ezen irányelv szerinti képesítő bizonyítványok elismerésének elvét ezeknek a tagállamoknak is tiszteletben kell tartaniuk, az adminisztratív terheknek arányosaknak kell lenniük. A végrehajtási eszközök, például az adatbázisok és nyilvántartások létrehozása jelentős adminisztratív terhet eredményezne, eközben azonban nem járna tényleges előnyökkel, mivel a tagállamok közötti információáramlást az együttműködés más módjaival is meg lehet valósítani. Következésképpen indokolt lehetővé tenni az érintett tagállamok számára, hogy csak az ezen irányelvnek megfelelően kiállított képesítő bizonyítványok elismeréséhez feltétlenül szükséges rendelkezéseket ültessék át.

(16)

Bizonyos tagállamokban a belvízi hajózás technikailag nem lehetséges. Ezeknek a tagállamoknak előírni, hogy ezt az irányelvet ültessék át, számukra aránytalan adminisztratív terhet jelentene.

(17)

Fontos, hogy a belvízi ágazat olyan programokat tudjon kínálni, amelyek középpontjában egyrészről az ötven év feletti személyek megtartása, másrészről a fiatalok készségeinek és foglalkoztathatóságának javítása áll.

(18)

A Bizottságnak egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania a szolgálatot teljesítő személyzet valamennyi, az Unión belüli kizárólagos és rendszeres kereskedői tevékenységet végző tagja számára, és meg kell állítania a bérek csökkenő tendenciáját, valamint meg kell állítania az állampolgárság, lakóhely vagy lobogó szerinti állam alapján történő bármilyen megkülönböztetést.

(19)

Az Unió és a Rajnai Hajózási Központi Bizottság (CCNR) között 2003 óta fennálló – és a CCNR égisze alá tartozó, a belvízi hajózási szabványok kidolgozásáért felelős európai bizottság (CESNI) létrehozását eredményező – együttműködésre tekintettel, valamint az európai szakmai képesítéseket szabályozó jogi keretek egyszerűsítése érdekében az Unió minden belvízi útján érvényeseknek kell lenniük azoknak a képesítő bizonyítványoknak, szolgálati könyveknek és hajónaplóknak, amelyeket a rajnai hajózó személyzetre vonatkozó és az ezen irányelvvel azonos követelményeket meghatározó szabályzatok szerint állítanak ki. A harmadik országok által kiállított ilyen képesítő bizonyítványt, szolgálati könyvet és hajónaplót az Uniónak kölcsönös feltételhez kötötten, el kell, hogy ismerje.

(20)

Fontos, hogy a munkaadók, amikor harmadik országok által kiállított, az Unióban az illetékes hatóságok által elismert képesítő bizonyítvánnyal, szolgálati könyvekkel és hajónaplókkal rendelkező fedélzeti személyzeti tagokat alkalmaznak, annak a tagállamnak szociális és munkajogát alkalmazzák, ahol a tevékenységet végezték.

(21)

A munkavállalói mobilitást útjában álló akadályok lebontása, és az európai szakmai képesítéseket szabályozó jogi kereteket további egyszerűsítése érdekében, a valamely harmadik ország által az ezen irányelvben meghatározottakkal megegyező követelmények alapján kiállított bármely képesítő bizonyítvány, szolgálati könyv vagy hajónapló – a Bizottság értékelésének függvényében – elismerhető az Unió minden vízi útján is, amennyiben az adott harmadik ország elismeri az ezen irányelv szerint kiállított okmányokat.

(22)

A tagállamok csak olyan személyek részére állíthatnak ki képesítő bizonyítványt, akik rendelkeznek a konkrét képesítés megszerzéséhez szükséges minimális szintű kompetenciával, betöltötték a minimális életkort, egészségi alkalmasságuk igazolt, és rendelkeznek az előírt hajózási idővel.

(23)

Fontos, hogy a Bizottság és a tagállamok ösztönözzék a fiatalokat, hogy szakmai képesítéseket szerezzenek a belvízi hajózás területén, valamint hogy a Bizottság és a tagállamok egyedi intézkedéseket vezessenek be a szociális partnerek ezzel kapcsolatos tevékenységeinek támogatására.

(24)

A képesítések kölcsönös elismerésének biztosítása érdekében a képesítő bizonyítványoknak a hajók üzemeltetéséhez szükséges kompetenciákon kell alapulniuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a képesítő bizonyítványt szerző személyek rendelkezzenek a megfelelő minimális szintű kompetenciával, melyet megfelelő értékelést követően igazolnak. Az ilyen értékelés történhet hatósági vizsga formájában, vagy közös előírások szerint lefolytatott jóváhagyott képzési programok részeként, annak biztosítása érdekében, hogy a különböző képesítések vonatkozásában a minimális kompetenciaszintek minden tagállamban hasonlóak legyenek.

(25)

Az uniós belvízi utakon történő hajózás során a hajóvezetőknek képeseknek kell lenniük alkalmazni a belvízi utakon való közlekedésre vonatkozó szabályokat – például a belvízi hajózás európai kódexét (CEVNI) –, vagy az egyéb vonatkozó közlekedési szabályokat, valamit a vízi járművek személyzetére vonatkozó szabályokat, a pihenőidőre vonatkozó szabályokat is beleértve, ahogyan ezek az uniós vagy nemzeti jogszabályokban, illetve olyan regionális szinten elfogadott szabályokban szerepelnek, mint például a rajnai hajózó személyzetre vonatkozó szabályzatok.

(26)

A biztonsággal kapcsolatos felelősség miatt a hajóvezetői munkakör ellátása során, a radar segítségével történő hajózás, valamint a cseppfolyósított földgázzal hajtott hajók feltöltése vagy a cseppfolyósított földgázzal üzemeltetetett hajók esetében gyakorlati vizsga útján kell igazolni, hogy az érintettek ténylegesen elérik-e a szükséges kompetenciaszintet. A gyakorlati vizsgákat jóváhagyott szimulátorokon is le lehet tenni, hogy könnyebb legyen ezáltal a kompetenciák értékelése.

(27)

A fedélzeti rádió működtetéséhez szükséges készségek elengedhetetlenek a biztonságos belvízi hajózáshoz. Fontos, hogy a tagállamok ösztönözzék a fedélzeti személyzet azon tagjait, akik esetében előfordulhat, hogy navigálniuk kell a vízi járművet, hogy részt vegyenek képzésen és képesítést szerezzenek az ilyen rádiók működtetésével kapcsolatban. A hajóvezetők és kormányosok számára e képzésen való részvételnek és a képesítés megszerzésének kötelezőnek kell lennie.

(28)

A képzési programok jóváhagyása szükséges annak igazolásához, hogy azok megfelelnek a tartalomra és a szervezésre vonatkozó minimumkövetelményeknek. Az ilyen megfelelés lehetővé teszi a foglalkozás gyakorlásának útjában álló felesleges akadályok eltörlését, így megakadályozva azt, hogy azokat a személyeket, akik már a szakképzés során megszerezték a szükséges szakismereteket, nem kötelezik feleslegesen további vizsgák letételére. A jóváhagyott képzési programok megléte azt is elősegítheti, hogy a más ágazatokban tapasztalatot szerzett dolgozók munkát vállaljanak a belvízi hajózásban, mivel részesülhetnek olyan célzott képzési programokban, amelyek figyelembe veszik a már megszerzett kompetenciáikat.

(29)

A hajóvezetők mobilitásának további előmozdítása érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – amennyiben ehhez az adott különös kockázatot jelentő belvízi szakasszal rendelkező tagállam hozzájárulását adta – felmérjék az e különös szakaszon való belvízi hajózáshoz szükséges kompetenciákat.

(30)

A hajózási időt a szolgálati könyvben ellenőrzött bejegyzések alapján kell igazolni. Az ilyen igazolások lehetővé tétele érdekében a tagállamok szolgálati könyveket és hajónaplókat adnak ki, és biztosítják, hogy az utóbbiakban rögzítsék a hajók által megtett utakat. A jelöltek egészségi alkalmasságát jóváhagyott orvosnak kell igazolnia.

(31)

Amennyiben a kirakodási és berakodási tevékenységek aktív hajózási műveleteket igényelnek – mint például a kotrás vagy a kirakodási és berakodási pontok közötti manőverek –, a tagállamoknak az e tevékenységek végrehajtásával töltött időt hajózási időnek kell tekinteniük és ennek megfelelően kell nyilvántartaniuk.

(32)

Amennyiben az ebben az irányelvben foglalt intézkedések személyes adatok kezelését is magukban foglalják, azt a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogszabályoknak, különösen a 45/2001/EK (7) és az (EU) 2016/679 (8) európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell végrehajtani.

(33)

A képesítő bizonyítványokkal kapcsolatos hatékony ügyintézés elősegítése érdekében a tagállamoknak ki kell jelölniük azokat az illetékes hatóságokat, amelyek ezt az irányelvet végrehajtják és létre kell hozniuk azokat a nyilvántartásokat, amelyekben a képesítő bizonyítványok, szolgálati könyvek és hajónaplók adatait rögzítik. Az irányelv végrehajtása, érvényesítése és értékelése céljából a tagállamok között és a Bizottsággal folytatott információcsere elősegítése érdekében, valamint statisztikai célból, továbbá a biztonság fenntartása és a hajózás megkönnyítése érdekében a tagállamoknak egy a Bizottság által kezelt adatbázisban jelenteniük kell az ilyen információkat, ideértve a képesítő bizonyítványokkal, szolgálati könyvekkel és hajónaplókkal kapcsolatos adatokat is. Az adatbázis fenntartása során a Bizottságnak megfelelően tiszteletben kell tartania a személyes adatok védelmére vonatkozó elveket.

(34)

Az ezen irányelv szabályaival azonos szabályoknak megfelelően képesítő bizonyítványokat, szolgálati könyveket és hajónaplókat kiállító hatóságok, ideértve a harmadik országok hatóságait is, személyes adatokat kezelnek. A hatóságoknak és szükség esetén az említett azonos szabályokat megállapító nemzetközi szervezeteknek is hozzáférést kell biztosítani a Bizottság által kezelt adatbázishoz, az ezen irányelv értékelése céljából, statisztikai célokból, a biztonság fenntartása, a hajózás megkönnyítésének biztosítása, valamint e hatóságok közötti információcsere megkönnyítésének biztosítása érdekében. Ez a hozzáférés azonban – különösen a személyes adatok esetében – csak megfelelő szintű adatvédelem mellett, és a harmadik országok és nemzetközi szervezetek esetében pedig az előbbieken túlmenően a kölcsönösség elvének alapján történhet.

(35)

A belvízi ágazat további korszerűsítése és az adminisztratív terhek csökkentése, valamint a dokumentumok manipulálhatóságának csökkentése érdekében a Bizottságnak figyelembe véve a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvet, mérlegelnie kell, hogy megvizsgálja annak lehetőségét, hogy az uniós képesítő bizonyítványok, szolgálati könyvek és hajónaplók papíralapú változatát elektronikus eszközökkel, például elektronikus szakmai kártyákkal és elektronikus hajóegységekkel váltsa fel.

(36)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, a belvízi utak bizonyos szakaszain jelentkező különös kockázatok kezeléséhez szükséges kompetenciákkal kapcsolatos követelményekre vonatkozó, adott esetben a tagállami által tervezett döntés elfogadását ellenző végrehajtási hatásköröket kell ruházni a Bizottságra. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(37)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, az uniós képesítő bizonyítványok, gyakorlati vizsgabizonyítványok, szolgálati könyvek és hajónaplók kiállítására szolgáló minták elfogadásával, valamint az elismerésre vonatkozó, a 10. cikk szerinti határozatok kapcsolatban a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (9) megfelelően kell gyakorolni.

(38)

A képesítések igazolására vonatkozó harmonizált minimumkövetelmények biztosításának, valamint a tagállamok közötti információcsere, továbbá ezen irányelv Bizottság általi végrehajtása, nyomon követése és értékelése elősegítésének érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az alkalmassági követelmények és az egészségi alkalmassági előírások, a gyakorlati vizsgákra, a szimulátorok jóváhagyására, valamint a Bizottság által kezelendő – az uniós képesítő bizonyítványokkal, szolgálati könyvekkel, hajónaplókkal és elismert dokumentumokkal kapcsolatos legfőbb adatokat tároló – adatbázis használatának jellemzőire és feltételeire vonatkozó előírások meghatározása céljából. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (10) foglalt elveknek megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(39)

Az átmeneti intézkedéseknek nemcsak a hajóvezetők számára a 96/50/EK irányelvnek, a CCNR szabályainak vagy egyes nemzeti jogszabályoknak megfelelően kiállított bizonyítványok problémáját, de az ezen irányelv hatálya alá tartozó fedélzeti személyzet más kategóriái tekintetében kiállított bizonyítványok problémáját is kezelnie kell. Amennyire lehetséges, ezeknek az intézkedéseknek a lehető legnagyobb mértékben védeniük kell a korábban biztosított jogosultságokat, továbbá biztosítaniuk kell, hogy az uniós képesítő bizonyítvány megszerzésére elegendő idő álljon rendelkezésre a képesített személyzet számára. Ezeknek az intézkedéseknek ezért elő kell írniuk egy megfelelő hosszúságú időszakot, amely alatt ezeket a bizonyítványokat használni lehet azokon az uniós vízi utakon, ahol az átültetési időszak vége előtt érvényesek voltak. Ezek az intézkedések biztosítják továbbá valamennyi ilyen bizonyítvány esetében az új szabályokra történő átállást, különösen ami a helyi érdekű hajóutakat illeti.

(40)

Az európai belvízi hajózásban szükséges szakmai képesítésekre vonatkozó jogszabályok harmonizációját elősegíti az Unió és a CCNR közötti szoros együttműködés, valamint a CESNI-szabványok kidolgozása. A CESNI – amelyben valamennyi tagállam szakértői részt vehetnek – határozza meg a belvízi hajózásra vonatkozó szabványokat, a szakmai képesítésekre vonatkozó szabványokat is ideértve. A CESNI-szabványok megtervezésébe és kidolgozásába teljes mértékben be kell vonni az európai folyami bizottságokat, az érintett nemzetközi szervezeteket, szociális partnereket és szakmai szövetségeket. Az ezen irányelvben meghatározott feltételek teljesülése esetén, a Bizottságnak a végrehajtási jogi aktusok és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ezen irányelvnek megfelelően történő elfogadásakor a CESNI-szabványokra kell hivatkoznia.

(41)

mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a belvízi hajózásban szükséges minimális szakmai képesítések elismerésére vonatkozó közös keret létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért a léptéke és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(42)

Annak érdekében, hogy javuljon a nemek egyensúlya a belvízi hajózási ágazatban, a nők képesítésekhez és a szakmához való hozzájutását elő kell segíteni.

(43)

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint azoknak az információknak, amelyeket a tagállamok az irányelvek átültetésével összefüggésben kötelesek benyújtani a Bizottságnak, világosaknak és pontosaknak kell lenniük. Ez érvényes ezen irányelv esetében is, amely az átültetést illetően egy különösen célzott megközelítést ír elő.

(44)

A 91/672/EGK és a 96/50/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni,