29.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/1

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016) 475 – C8-0270/2016) (2),

—

tekintettel a 2015. évi költségvetési és pénzgazdálkodási jelentésre (I. szakasz – Európai Parlament) (3),

—

tekintettel a belső ellenőr 2015-ös pénzügyi évről szóló éves jelentésére,

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (4),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (5),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére és 318. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6) és különösen annak 164., 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel az Európai Parlament költségvetésének végrehajtásáról szóló belső szabályzatról szóló, 2014. június 16-i elnökségi határozatra (7) és különösen annak 22. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint IV. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0153/2017),

A.

mivel az elnök 2016. július 4-én elfogadta a Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó elszámolását;

B.

mivel a főtitkár mint felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult főtisztviselő 2016. június 24-én megalapozott bizonyossággal igazolta, hogy a Parlament költségvetéséhez rendelt forrásokat az eredetileg tervezett célra, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használták fel, és hogy az életbe léptetett ellenőrzési eljárások megfelelő garanciát nyújtanak az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

C.

mivel a Számvevőszék a 2015-ös igazgatási és egyéb kiadásokra vonatkozó külön értékelésében kijelentette, hogy nem állapított meg súlyos hiányosságokat a vizsgálata tárgyát képező, az intézmények és szervek 966/2012/EU, Euratom rendeletben előírt éves tevékenységi jelentései és a belső ellenőrzési rendszerei tekintetében;

D.

mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet 166. cikkének (1) bekezdése szerint minden uniós intézmény köteles megtenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen a Parlament mentesítő határozatához kapcsolódó észrevételeknek;

1.

mentesítést ad elnöke számára az Európai Parlament 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.

megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükről (L sorozat).

29.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/3

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, I. szakasz – Európai Parlament,

—

tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint IV. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0153/2017),

A.

mivel az Európai Parlament (a továbbiakban: a „Parlament”) számvitelért felelős tisztviselője a végleges elszámolás igazolásakor úgy nyilatkozott, hogy megalapozott bizonyosságra tett szert arra nézve, hogy a beszámoló minden lényegi szempontból megbízható és valós képet ad a Parlament pénzügyi helyzetéről, és hogy nincs tudomása olyan ügyekről, amelyek miatt fenntartását kellett volna kifejeznie;

B.

mivel a szokásos eljárásnak megfelelően a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 129 kérdést küldött a Parlament igazgatási szerveihez és a kapott válaszokat a Költségvetési Ellenőrző Bizottság a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a belső ellenőr jelenlétében megvitatta;

C.

mivel az ellenőrzés – különösen az éves mentesítési eljárás formájában gyakorolt ellenőrzés – elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a Parlament politikai vezetőségét és igazgatását az uniós polgárok elszámoltathassák; mivel a közpénzek kezelése terén mindig lehet javulást elérni a minőség, a hatékonyság és az eredményesség tekintetében; mivel a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvének és az emberi erőforrások megfelelő irányításának a költségvetés végrehajtása során alapvető tényezőknek kell lenniük,

1.

megjegyzi, hogy a Parlament hivatalos felügyeleti rendszere a költségvetési és pénzgazdálkodás terén a következő négy fő elemből áll:

2.

megjegyzi, hogy a belső ellenőr éves jelentése különellenőrzések alapján tett megállapításokat tartalmaz; célja a költségvetési és pénzügyi igazgatás javítása, de nem az, hogy önmagában átfogó képet nyújtson a Parlament költségvetési és pénzgazdálkodásáról; megjegyzi, hogy ehhez hasonlóan a Számvevőszék jelentésében a Parlament ügyletei csupán kis ellenőrzési mintát (mindössze 16 tranzakciót) képviselnek;

3.

megérti, hogy az igazgatási kiadások tekintetében általában tapasztalt alacsony hibaarány lehet az oka annak, hogy a Számvevőszék viszonylag kevés figyelmet szentelt a Parlament ügyleteinek;

4.

rámutat azonban, hogy a tekintélyvesztés kockázata még figyelemreméltóan alacsony hibaszázalék esetén is viszonylag magas, tekintettel arra, hogy az ilyen pénzügyi és költségvetési hibák negatív hatást gyakorolhatnak az intézmény hitelességére nézve;

5.

hozzáteszi, hogy a jelenlegi időkben, amikor általánossá vált a teljesítményalapú költségvetés-tervezés szükségességét hirdető felfogás, a mentesítésnek nem csak a szabálytalanságok feltárására kellene korlátozódnia, hanem intézkedéseket kell foganatosítani a kézzelfogható teljesítmény és eredmények mérése érdekében is, és hogy ez is különösen fontos a Parlament esetében, mivel az eredmények hiánya közvetlen hatást gyakorol az intézmény jó hírnevére;

6.

megjegyzi, hogy ennek fényében a Parlament által a mentesítési eljárás keretében végzett mivel lehetőséget kínál a Parlament igazgatásának elszámolásaival kapcsolatos alaposabb ellenőrzésre; felszólít az elszámolás és a könyvvizsgálat tekintetében az olyan belső szakértelem megerősítésére, amelyet az előadók a mentesítésekre vonatkozó jelentéseik elkészítésekor igénybe vehetnek;

7.

megállapítja, hogy a Parlament 2015-ben összesen 1 794 929 112 EUR összegű végleges előirányzattal rendelkezett, ami az uniós intézmények 2015. évi igazgatási kiadásaira elkülönített többéves pénzügyi keret (1) 5. fejezetének 19,78 %-át tette ki, ami összességében 2,2 %-os növekedést jelentett a 2014. évi költségvetéshez képest (1 755 631 742 EUR);

8.

tudomásul veszi, hogy a könyvelésben 2015. december 31-én bevételként szereplő összeg 176 367 724 EUR (2014: 174 436 852 EUR), ebből 27 988 590 EUR címzett bevétel (2014: 26 979 032 EUR);

9.

rámutat, hogy a kötelezettségvállalások 71 %-át négy fejezet tette ki: a 10. fejezet (Az Európai Parlament képviselői), a 12. fejezet (Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak), a 20. fejezet (Ingatlanok és járulékos költségek), valamint a 42. fejezet (Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos kiadások); megjegyzi, hogy ez azt jelenti, hogy a Parlament kiadásaira a folyamatosság magas szintje jellemző, nagyrészt a képviselők és az alkalmazottak javadalmazásához kapcsolódóan, amelyet a személyzeti szabályzatnak és egyéb szerződéses kötelezettségeknek megfelelően kiigazítottak;

10.

tudomásul veszi az alábbi adatokat, melyek alapján a Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó elszámolását lezárták:

11.

tudomásul veszi, hogy 2015-ben a Parlament költségvetésébe bejegyzett előirányzatok 99,1 %-át kötötték le 0,9 %-os törlési arány mellett, és a korábbi évekhez hasonlóan ebben az évben is igen magas költségvetés-végrehajtási arányt sikerült elérni;

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a törölt előirányzatok teljes összege 41 422 684 EUR volt, a törlések nagy részére a fizetések és az épületekkel kapcsolatos kiadások tekintetében került sor;

13.

megjegyzi, hogy a maradványösszeg-átcsoportosítás 71 000 000 eurót tett ki, ami az előzetes előirányzati fejezetekből és egyéb forrásokból átcsoportosított végleges előirányzatok 4 %-át teszi ki, így segítve a Konrad Adenauer épület éves lízingdíjának finanszírozását; nyomatékosan kéri, hogy a Parlament ingatlanpolitikáját kellő egyértelműséggel határozzák meg a költségvetési stratégia keretén belül; véleménye szerint a maradványösszegek átcsoportosításának szintje rendkívül magas; meggyőződése, hogy hatékony költségvetési gazdálkodással a maradványösszegek átcsoportosítását a lehető legkisebbre kell csökkenteni; kéri ezzel kapcsolatban a Számvevőszéket, hogy készítsen jelentést a Parlament ingatlanpolitikájáról;

14.

tudomásul veszi, hogy az ellenőrzési bizonyítékok összességükben arra mutatnak, hogy az igazgatásra fordított kiadásokat nem jellemzi lényeges hibaszint, ugyanakkor hét számszerűsített hiba alapján a többéves pénzügyi keret 5. fejezetében (Igazgatás) a becsült hibaarány 0,6 % (emelkedés a 2014-es 0,5 %-ról);

15.

komoly aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy a valamennyi uniós intézményre vonatkozóan megvizsgált 151 ügylet közül 22 (14,6 %) esetében észleltek hibát; megjegyzi azonban, hogy e 22 ügylet közül csak hét hiba esetén került sor számszerűsítésre és lett ezáltal pénzügyi következménye, így a becsült hibaszint 0,6 %;

16.

tudomásul veszi továbbá a Számvevőszék 2015-re vonatkozó éves jelentésében az Európai Parlamenttel kapcsolatban tett konkrét megállapításokat; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a 2014-ben teljesített kiadások engedélyezésének és elszámolásának ellenőrzése során; e hiányosságok a Parlament vizsgált, egy vagy több képviselőcsoportra kiterjedő 16 ügylete közül csak egyet érintettek, és 2015-ben e hiányosságokat orvosolták;

17.

tudomásul veszi a Számvevőszékkel folytatott egyeztetési eljárás során adott parlamenti válaszokat; kéri a Számvevőszéket, hogy továbbra is tájékoztassa az illetékes bizottságot a jobb iránymutatás biztosítására, valamint a képviselőcsoportok részére elkülönített költségvetési előirányzatokra vonatkozó jelenlegi ellenőrzési keret felülvizsgálatára vonatkozó ajánlásának végrehajtásáról;

18.

megállapítja, hogy 2017. január 30-án, az illetékes bizottság és a belső ellenőr közös, nyitott ülésén a belső ellenőr ismertette éves jelentését, és elmondta, hogy 2015-ben az alábbi tárgyakban fogadott el jelentéseket:

19.

tudomásul veszi és támogatja a belső ellenőr véleményét, amely szerint az alább teendőkre van szükség:

20.

tudomásul veszi, hogy 2015 végén, a nyomonkövetési ellenőrzéseket követően a belső ellenőrzési keret felülvizsgálatából négy – mindegyik mérsékelt kockázatú – fellépés maradt lezáratlan, amelyek közül az egyik határidejét a Parlament új pénzügyi irányítási rendszerére tekintettel 2017-re halasztották; felkéri a belső ellenőrt, hogy folyamatosan tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot az ezen intézkedésekkel kapcsolatban elért haladásról;

21.

kéri a belső ellenőrt, hogy éves jelentésében figyelmét jobban összpontosítsa a hiányosságokkal és/vagy szabálytalanságokkal kapcsolatos vonatkozásokra; kéri továbbá a belső ellenőrt, hogy bocsássa a Költségvetési Ellenőrző Bizottság rendelkezésére a megbízatásának ellátása során azonosított problémákkal kapcsolatos nyomon követésről, fejleményekről és megoldásokról szóló jelentést; kéri a főtitkárt, hogy vezessen be eljárásokat a teljesítmény és az eredmények mérése érdekében;

22.

tudomásul veszi a 2014. évi mentesítési állásfoglalásra a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által 2016. október 20-án adott írásbeli válaszokat, valamint a Parlament 2014. évi mentesítési állásfoglalásával kapcsolatos különböző kérdésekről és kérésekről szóló főtitkári beszámolót, valamint a képviselők azt követő eszmecseréjét; sajnálja ugyanakkor, hogy számos pályázat esetében nem került sor nyomon követésre, és erre sem magyarázatot, sem indokolást nem szolgáltattak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gyakrabban nyíljon lehetőség a főtitkárral való párbeszédre a Költségvetési Ellenőrző Bizottságon belül a Parlament költségvetését és annak végrehajtását érintő kérdésekben;

23.

megjegyzi, hogy következetlenség volt megfigyelhető a Parlament mentesítésére vonatkozó jelentéstervezet előterjesztésének időpontja és a Parlament főtitkárához intézhető kiegészítő kérdések lehetséges előterjesztésének időpontja között; kéri a főtitkárt, hogy a módosításokra vonatkozó határidőt megelőzően, és szükség esetén a bizottságban tartandó szavazás előtt adjon választ a kiegészítő kérdésekre;

24.

tudomásul veszi a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság között – a Számvevőszék tagja és a belső ellenőr jelenlétében – 2017. január 30-án folytatott eszmecserét;

25.

elégedettségét fejezi ki a Parlament igazgatásának azon kötelezettségvállalásával kapcsolatban, hogy folyamatosan és hatékony módon javítja a Parlament szolgálatainak összteljesítményét, ugyanakkor úgy véli, hogy bizonyos esetekben túl hosszadalmas a változások gyakorlatba történő átültetése;

26.

megjegyzi, hogy a Parlament évente minden polgárnak 3,60 eurójába kerül, így más parlamenti rendszerekkel összevetve semmilyen szégyenkeznivalója nincsen, már csak azért sem, mert kiadásainak egyharmada olyan döntő tényezők (a többnyelvűség és a munkahelyek száma) következménye, amelyek felett a Parlamentnek magának korlátozott a befolyása, és amelyek ebben a formában más parlamentekre nem érvényesek;

27.

megjegyzi azonban, hogy a különböző főigazgatóságokon a teljesítményalapú költségvetés-tervezésre fordított figyelem változó, jól működik például a Pénzügyi Főigazgatóságon (DG FINS), az igazgatás más területein azonban még mindig kezdeti szakaszában jár; felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy egyértelmű és mérhető célkitűzések kerüljenek meghatározásra, és ezek az igazgatási rendszerben mindenütt álljanak átvilágítás alatt;

28.

tudomásul veszi a főtitkár válaszát az ePetition alkalmazás hozzáférhetőségéről a képviselők és a nyilvánosság számára, valamint a Jogi Szolgálat jelentését; kéri a főtitkárt, hogy számoljon be a Jogi Szolgálat ajánlásainak nyomon követésére irányuló intézkedésekről;

29.

üdvözli, hogy az igazgatás komoly figyelmet szentel a fenntarthatóságnak, különösen a közbeszerzési eljárások keretében; megjegyzi mindazonáltal, hogy a közbeszerzésről szóló új irányelv (2) hatálybalépésével lehetővé vált a szociális és környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok súlyának növelése a legalacsonyabb ár feltételével szemben;

30.

felhívja a főtitkárt, hogy terjesszen elő cselekvési tervet arra vonatkozóan, miként kell alkalmazni a fenntarthatósági kritériumokat a Parlament közbeszerzési eljárásai során, és hogy e szempontból értékelje a zöld közbeszerzés mint eszköz szerepét;

31.

elismeri, hogy a Számvevőszék szerint a Parlament több helyszínre való széttagolódása miatt keletkező költségek elérik az évi 114 millió eurót, és tudomásul veszi az európai uniós intézmények székhelyeinek elhelyezéséről szóló, 2013. november 20-i állásfoglalása (3) megállapításait, miszerint a Parlament személyzeti szabályzatának hatálya alá tartozó állomány által teljesített valamennyi kiküldetés 78 %-a a parlamenti székhelyek földrajzi elkülönülésének közvetlen következménye; emlékeztet arra, hogy becslések szerint ezen elkülönülés környezeti hatása jelentős, ugyanis 11 000 és 19 000 tonna közötti mennyiségű CO2 kibocsátását jelenti; felhívja az Elnökséget, hogy kérje fel a főtitkárt ütemterv haladéktalan kidolgozására a Parlament egyetlen székhelyének kialakítása tekintetében; ismételten felhívja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy hosszú távú megtakarítások érdekében foglalkozzanak a Parlament több korábbi állásfoglalásában megfogalmazott, az egyetlen székhely megteremtésére vonatkozó ütemterv szükségességével; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság kilépése és a jelenleg az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező uniós ügynökségek áttelepítése kitűnő lehetőséget ad több kérdés egyidejű megoldására; felhívja azonban a figyelmet az EUMSZ 341. cikkére, amely előírja, hogy az uniós intézmények székhelyeit a tagállamok kormányainak közös egyetértése alapján kell meghatározni, valamint az EUSZ-hoz és az EUMSZ-hez csatolt 6. jegyzőkönyvre, amely előírja, hogy a Parlament székhelye Strasbourgban van; emlékeztet rá, hogy az „egyetlen székhely” megoldáshoz szerződésmódosításra van szükség;

32.

emlékeztet az igazgatás által a Parlament 2013. évi mentesítésére vonatkozó kérdőív 75. kérdésére adott válaszra, azaz arra, hogy úgy határozott, „szakít a tartós kiküldetések gyakorlatával …, … ami jelentős megtakarításokhoz vezet majd”, úgy véli azonban, hogy ennek homlokegyenest ellentmond az a tény, hogy a személyi állomány 13 tagja jelenleg tartós kiküldetésen van; véleménye szerint a személyi állomány valamely tagjának tartós – külföldi munkavégzési támogatás és napidíjak folyósítását is maga után vonó – kiküldetése olyan helyszínre, ahol a szóban forgó személy már eleve ott lakik és dolgozik, az adófizetők pénzének helytelen felhasználása, és ellentétes a személyzeti szabályzattal; ragaszkodik ahhoz, hogy tisztázzák minden tartós kiküldetés körülményeit, és hozzák nyilvánosságra azok indoklását és költségeit;

33.

emlékeztet arra, hogy az Unió minden tisztviselőjének és egyéb alkalmazottjának (még a kabinetekben dolgozóknak is) kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva kell végezniük feladataikat, a személyzeti szabályzatban lefektetett szabályoknak megfelelően; rámutat, hogy az Unió tisztviselőit az adófizetők pénzéből fizetik, amely nem arra való, hogy olyan sajtómunkatársat vagy egyéb alkalmazottat finanszírozzon, akiket az elnök bármely nemzeti politikai érdekének előmozdításával bíznak meg; felhívja az Elnökséget, hogy a Parlament szabályaiban rögzítsen egyértelmű rendelkezéseket;

34.

tudomásul veszi az elnök 2015. október 21-i határozatát, amellyel arra tett kísérletet, hogy a Parlamenten belül vezetői álláshelyek betöltésére kerüljön sor szabályos eljárások és különösen pályázati felhívás lefolytatása nélkül; megjegyzi, hogy ez a határozat „nem felel meg a szabályoknak” (ezt a választ adta az igazgatás a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második kérdőíve kapcsán); ragaszkodik az elnök határozatának hivatalos visszavonásához;

35.

megjegyzi, hogy 2015. december 15-én az elnök a hivatalosan járó kabineti juttatásokon kívül és azok felső határát meghaladóan, a döntést saját hatáskörébe vonva nem-maximált speciális juttatást osztott ki kabinetjének munkatársai között, jóllehet a személyzeti szabályzat nem tartalmaz semmilyen rendelkezést ilyen speciális juttatás tekintetében; ismét felveti a kérdést e hatáskör gyakorlásának jogszerűségét, valamint a speciális juttatás érvényességét illetően; kéri annak megfontolását, hogy a szóban forgó határozatot nem kellene-e visszavonni;

36.

tudomásul veszi, hogy az Elnökség 2016. október 24-én elfogadta a támogatott látogatócsoportoknak fizetett pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó felülvizsgált szabályokat;

37.

üdvözli, hogy ez jelentős mértékben csökkenti a készpénzfizetést és bevezeti a kötelező elektronikus átutalásokat, ezáltal csökkentve a lopással és a Parlament hírnevének csorbulásával kapcsolatos kockázatokat, miközben továbbra is jelentős rugalmasságot biztosít; támogatja az Elnökség azon szándékát, hogy a végrehajtás után egy évvel értékeli majd a felülvizsgált rendszert; sajnálatát fejezi azonban ki amiatt, hogy parlamenti asszisztenseket lehet kijelölni arra, hogy kifizetéseket a saját személyes számlájukon fogadjanak, és igazolják a képviselőcsoport kiadásait; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez szükségtelen jogi és pénzügyi felelősséget ró akkreditált parlamenti asszisztensekre, és potenciális kockázatnak teszi ki őket; nyomatékosan felhívja az Elnökséget, hogy ezt a kérdést prioritással vizsgálja felül;

38.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament megadta a mentesítést elnöke számára a Parlament költségvetésének a 2014-es költségvetési évre vonatkozó végrehajtása tekintetében, és az utolsó pillanatban jelentős bekezdéseket törölt, amelyek további kérdéseket vetettek fel az elnök politikai tevékenységeivel, valamint a 2014-es európai parlamenti választások során tanúsított pénzügyi magatartásával kapcsolatban;

39.

üdvözli a média és a nagyközönség erősödő figyelmét a Parlament és igazgatása iránt; megjegyzi, hogy egyes újságírók szerint nehéz az általuk keresett konkrét információk megszerzése; rámutat, hogy az intézmény legitimitása szempontjából alapvető fontosságú a Parlament és igazgatása átláthatósága, és javítani kell az információhoz való hozzáférést, egyidejűleg tiszteletben tartva a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat;

40.

felszólítja az Elnökséget, hogy a Parlament weboldalán géppel olvasható formátumban tegye közzé a hozzá a főtitkár által benyújtott releváns dokumentumokat, kivéve, ha az azokban foglalt információk jellege miatt ez nem lehetséges, például a személyes adatok védelmére tekintettel;

41.

hangsúlyozza, hogy átláthatóbbá és elérhetőbbé kell tenni a Parlament belső döntéshozó szerveinek munkáját, különös tekintettel az Elnökségre; felszólít arra, hogy az elnökségi napirendeket időben tegyék közzé az intraneten, az ülések jegyzőkönyveit pedig sokkal hamarabb tegyék közzé; megjegyzi, hogy nem szükséges megvárni, míg az összes nyelvi fordítás elkészül;

42.

emlékeztet a képviselők azon kötelezettségére, hogy haladéktalanul értesíteniük kell az igazgatást az érdekeltségi nyilatkozatokban bekövetkezett minden változásról;

43.

felkéri a főtitkárt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Elnökségnek, kiemelve az Elnökség valamennyi fellépésre irányuló kérelmét és határozatát; felhívja a főtitkárt, hogy alakítson ki olyan cselekvési tervet és időrendet, amely lehetővé teszi az Elnökség számára, hogy nyomon kövesse és/vagy válaszoljon a Parlament mentesítési állásfoglalásaiban szereplő ajánlásokra és az eredményeket foglalja bele éves nyomonkövetési dokumentumába; felkéri a főtitkárt, hogy az Elnökségnek benyújtott minden jelentős költségvetési hatással járó projektről időben tegyen jelentést a Költségvetési és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak;

44.

úgy véli, hogy az európai parlamenti képviselők számára lehetővé kell tenni a Parlament weboldalának felhasználását arra, hogy a választókörzetük számára a lehető legnagyobb átláthatóságot biztosítsák, és ezért arra kéri a főtitkárt, hogy dolgozzon ki olyan rendszert, amelyben a képviselők közzétehetik az érdekcsoportok képviselőivel folytatott találkozóik részleteit; és nyomatékosan felhívja a főtitkárt, hogy további késedelem nélkül tegye ezt lehetővé, amint azt a Parlament már a 2014. évi mentesítésről szóló állásfoglalásában is igényelte;

45.

felhívja az Elnökséget, hogy határozza meg és tegye közzé az általános költségtérítés felhasználására vonatkozó szabályokat,

46.

megállapítja, hogy a képviselők közül sokan nem tudnak arról, hogy az általános költségtérítésből fennmaradó összegeket vissza lehet fizetni; emlékezteti a képviselőket arra, hogy az általános költségtérítés nem tekinthető személyes fizetésük kiegészítésének; felkéri a főtitkárt, hogy kezelje prioritásként ezen információ terjesztését; sürgeti a képviselőket, hogy megbízatásuk lejártával fizessék vissza a fennmaradó összegeket;

47.

hasonlóképpen felszólítja a főtitkárt, hogy azon képviselők számára, akik szeretnék saját honlapjukon közzétenni a számukra a Parlament által folyósított egyéb juttatás részleteit, biztosítsa a megfelelő, könnyen újrafeldolgozható adatokat;

48.

felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy az ez iránt érdeklődő képviselőcsoportoknak nyújtson hasonló támogatást;

49.

megállapítja, hogy a Parlament honlapján számos dokumentum elérhető az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok elismerésére vonatkozó határozattal kapcsolatosan, a számukra juttatott végleges finanszírozási összegek részleteivel együtt; kéri a Parlamentet, hogy kérje fel a Bizottságot az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló rendelet (4) felülvizsgálatára irányuló javaslat benyújtására, amely a visszaélések megelőzése érdekében többek között szigorúbb követelményeket fogalmazna meg az európai politikai pártok és alapítványok létrehozásával kapcsolatban;

50.

üdvözli, hogy külön formanyomtatványt vezettek be, amelyen az előadók feltüntethetik, hogy milyen érdekképviselők befolyásolták jelentéseiket („jogalkotási lábnyom”);

51.

ismételten felszólítja a Parlament igazgatását egy jelentés készítésére arról, hogy az érdekképviselők és egyéb külső szervezetek hogyan használják a Parlament épületeit;

52.

aggodalommal tölti el, hogy a képviselők jelenlegi magatartási kódexét esetleg tovább kell javítani az összeférhetetlenség elkerülése érdekében, különös figyelmet fordítva az alábbiakra:

53.

üdvözli a Parlament kommunikációs tevékenységének teljesítményét mérő mutatók kidolgozását, és felkéri a főtitkárt, hogy a Parlament 2016-os tevékenységeiről szóló jelentésében szenteljen külön szakaszt a kommunikáció terén alkalmazott ezen új, teljesítményalapú megközelítés hatékonyságának;

54.

támogatja az újságírók és a Parlament tevékenységei iránt érdeklődő polgárok látogatásainak megkönnyítését célzó különböző programokat;

55.

e tekintetben megismétli a 2014. évi mentesítésben szereplő felhívását, melyben megállapították, hogy a Parlament weboldala továbbra sem túl felhasználóbarát, nehéz rajta navigálni, és nem tart lépést a legújabb technológiai fejlődéssel, aminek eredményeként nehéz gyorsan megtalálni a releváns információkat; arra is rámutattak, hogy – tekintettel az európai polgárokkal folytatott kommunikáció jelentőségére – a weboldal nem járult hozzá a Parlament imázsának a szélesebb nyilvánosság körében való javításához;

56.

felszólítja a Kommunikációs Főigazgatóságot, hogy vezessen be hatékonyabb és felhasználóbarátabb weboldalt, amely hatékonyabb keresőmotort használ, és amely kedvezőbb képet alakít ki a szélesebb nyilvánosság körében a Parlamentről és közvetlenebbül válaszol a polgárok igényeire és érdeklődésére; megállapítja, hogy a jelentős források ráfordítása ellenére csak középszerű eredményeket sikerült elérni;

57.

aggodalmának ad hangot a Parlament kommunikációs stratégiájának hatékonyságát illetően; e tekintetben felhív a jelenlegi stratégia átfogó felülvizsgálatára, és külön felszólít aktívabb megközelítésre azon polgárokat illetően, akiket nem érdekelnek különösebben a Parlament tevékenységei, sőt, esetleg akár szkeptikusan viszonyulnak az intézmény működéséhez; felkéri a főtitkárt olyan új stratégia kidolgozására, amelynek célja ezen utóbbi polgárok fokozottabb megszólítása is, megkönnyítve az információhoz való hozzáférést, megfelelően kezelve a Parlamenttel szemben kialakult alaptalan előítéleteket, elkerülve egyúttal a szükségtelen és költséges reklámkampányokat;

58.

kiemeli, hogy szükség van a Parlament tájékoztatási irodái küldetésének korszerűsítésére az új kommunikációs technológiák és minták alkalmazásának optimalizálása és az irodáknak a polgárokhoz való földrajzi közelség adta kivételes helyzetéből adódó előnyök kihasználása céljából, a „helyi szintre” vitt tevékenységek, például a képviselők és a civil társadalom részvételével folytatott viták rendezése további erősítése érdekében, az emberek meghallgatása és a velük való kapcsolatfelvétel céljából; hangsúlyozza, hogy az online vitáknak és az említett rendezvények által kiváltott médiafigyelemnek hozzá kell járulnia a polgárok bevonásának további erősítéséhez; rámutat arra, hogy a tagállamokban működő tájékoztatási irodák épületekkel és személyzettel összefüggő költségei aránytalanul magasak az ezen irodák kulcsfeladataira fordított összegekhez képest; felszólítja a főtitkárt, hogy 2017 végéig terjessze a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elé a brüsszeli és strasbourgi tájékoztatási irodák részletes tevékenységi és pénzügyi jelentését, különös hangsúlyt fektetve az azok által teremtett hozzáadott értékre;

59.

aggodalmát fejezi ki a Parlament egyes tagállamokbeli tájékoztatási irodáira vonatkozó írásbeli választ igénylő kérdésekre adott válaszok miatt, mivel az esetek többségében tényleges működési költségeik töredékét teszik ki az irodák tényleges céljaival és feladataival kapcsolatos költségek, a források nagy részét ugyanis irodabérleti díjakra, valamint a személyzet fizetésére és utazási költségeire fordítják;

60.

felkéri a főtitkárt, hogy javítsa a különböző főigazgatóságok közötti belső kommunikációt annak érdekében, hogy például olyan fontos új eszközök kifejlesztése, mint a „jogalkotási vonat” szélesebb körben ismertté váljon a belső és külső közönség számára egyaránt;

61.

üdvözli a CONT bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság számára tartott előadást arról a felmérésről – és annak megállapításairól –, amelyet a 2013-as mentesítési eljárásban megfogalmazott kérésnek megfelelően annak meghatározása érdekében végeztek, hogy a tagállamokban ismert-e a LUX díj, és ha igen, miként vélekednek róla az emberek;

62.

emlékeztet arra, hogy a közvéleménykutatás főként arra vonatkozott, hogy az európai parlamenti képviselők és a filmkészítők körében mennyire ismert a LUX filmdíj célja, vagyis az, hogy szemléltesse a polgárok számára a Parlament elkötelezettségét a konszenzus tárgyát képező értékek, például az emberi jogok és a szolidaritás, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség mellett;

63.

megállapítja, hogy a feltett kérdésekre az európai parlamenti képviselők csupán alacsony hányada, 18 %-a adott választ, azaz valamennyi képviselőcsoportból és tagállamból összesen 137 képviselő, és hogy a képviselők körében 90 %-nál magasabb az ismertségi arány, a LUX filmdíj célját az EP-képviselők 75 %-a értette meg, és több mint 80 %-uknak pozitív a képe a LUX filmdíjról;

64.

nincs meggyőződve azon módszer helyességéről, hogy európai parlamenti képviselők jelölik ki a pályázókat és ők választják ki a díj nyertesét is, ezért felkéri az Elnökséget, hogy készítsen jelentést az elérni kívánt eredményeket biztosító alternatív modellekről, támogatva például a filmkészítők saját szervezetei által indított hasonló kezdeményezéseket;

65.

megjegyzi, hogy az elmúlt években nőtt ugyan a nézők száma, de az Unió egészében 43 000 néző még mindig igen kevés, ezért a Lux filmdíj létjogosultsága megkérdőjelezhető;

66.

sajnálatát fejezi ki az Európai Történelem Házának eredetileg 2016 márciusára tervezett megnyitásával kapcsolatos sorozatos késedelmek miatt, a megnyitást ugyanis előbb 2016 szeptemberére, majd novemberére halasztották, majd végül 2017. május 6-ra ütemezték át;

67.

aggodalmának ad hangot az ideiglenes kiállítások természetéről jelenleg folyamatban lévő vitákkal kapcsolatban; hangsúlyozza az Európai Történelem Háza tudományos függetlenségének fontosságát a kiállítások tartalma és tervezése tekintetében, mivel ezeket kizárólag muzeológiai és történelmi kritériumok határozzák meg;

68.

örömmel állapítja meg, hogy a becslések szerint az Európai Történelem Háza évente több mint 250 000 látogatót fogad majd; rámutat, hogy az éves működési költségek előzetesen becsült összege 13,3 millió EUR; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a magas működési költségekhez képest arányosan kevés a látogató, szem előtt tartva, hogy 2015-ben a Parlament 326 080 látogatót fogadott és működési költségei csupán 4,3 millió eurót tettek ki;

69.

megjegyzi, hogy a Parlamentárium létrehozásának, valamint az Európai Történelem Háza megnyitásának következtében a Parlament és közvetlen környezete polgárokat és turistákat vonzó látványossággá válik, amely növeli a Parlament szerepének ismertségét, és a polgárok számára szemlélteti a Parlament elkötelezettségét a konszenzus tárgyát képező értékek, például az emberi jogok és a szolidaritás iránt; felkéri az Elnökséget, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy párbeszédet kezdjen a helyi hatóságokkal annak kialakítása érdekében, hogy miként járulhatnak hozzá az Európai Történelem Háza finanszírozásához és menedzsmentjéhez;

70.

felhívja az Elnökséget, hogy fontolják meg az Európai Történelem Háza igazgatásának hozzáigazítását egy intézményközibb megközelítéshez, feltárva a többi uniós intézménnyel, különösen a Bizottsággal és a Tanáccsal való további együttműködés lehetőségét;

71.

üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy évi 800 000 euróval járul hozzá az Európai Történelem Háza működési költségeihez; úgy véli ugyanakkor, hogy a Bizottságnak a becsült éves működési költségek sokkal nagyobb hányadával kellene hozzájárulnia a finanszírozáshoz;

72.

nyugtázza, hogy 2015. december 31-én összesen 5 391 tisztviselő és ideiglenes alkalmazott dolgozott a Főtitkárságon (96-tal több, mint 2014. december 31-én), és összesen 771 tisztviselő és ideiglenes alkalmazott dolgozott a képviselőcsoportoknál (26-tal több, mint 2014. december 31-én); a DG PERS a szerződéses alkalmazottakkal együtt 9 402 alkalmazottat foglalkoztatott (467-tel többet, mint 2014. december 31-én);

73.

megállapítja, hogy 2015. január 1-jén a Parlament létszámtervéből 47 álláshelyet töröltek, a személyzeti szabályzat 2014. évi felülvizsgálatával és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel összhangban, így a teljes létszámterv 6 739 álláshely, ebből 5 723 (84,9 %) a Főtitkárság és 1 016 (15,1 %) a képviselőcsoportok számára; megállapítja, hogy 2015. december 31-én a Főtitkárság álláshelyeinek 4,9 %-a volt betöltetlen, míg ez az arány 2014 végén 9,6 % volt;

74.

üdvözli, hogy a főigazgatók körében a 2014. évi 18,2 %/81,8 %-ról 2015-ben 33,3 %/66,7 %-ra javult a nemek közötti egyensúly, megjegyzi ugyanakkor, hogy az igazgatók körében a nemek közötti egyensúly a 2014. évi 34 %/66 %-ról 31,1 %/68,9 %-ra romlott 2015-ben; emlékeztet arra, hogy a Parlament személyzetének abszolút többségét nők alkotják, de a vezető beosztásoknak csupán korlátozott részét töltik be nők; megjegyzi, hogy az osztályvezetők körében a nemi egyensúly tovább javult, a 2014. év végi 30 %/70 %-ról 2015 végére 31,2 %/66,8 %-ra nőtt; hangsúlyozza, hogy ezért továbbra is fennáll az egyensúlyhiány a vezető beosztások terén, és hogy továbbra is rendkívül fontos az ezekre az álláshelyekre vonatkozó esélyegyenlőségi program; határozott véleménye szerint 2019-re a Parlamentben a vezető beosztások legalább 40 %-át nőknek kell betölteniük;

75.

meglepetését fejezi ki amiatt, hogy a Parlament vezető beosztású tisztviselők kinevezését segítő tanácsadó bizottsága kizárólag felsővezetőkből áll, és felkéri a főtitkárt, hogy a bizottságban kapjon helyet egy szakszervezeti képviselő is;

76.

hangsúlyozza, hogy a földrajzi egyensúlynak – nevezetesen egy adott tagállam állampolgárai által betöltött álláshelyek száma és ezen tagállam lakosságának mérete közötti kapcsolatnak – továbbra is az erőforrás-gazdálkodás fontos elemének kell lennie, különösen az Unióhoz 2004 óta csatlakozott tagállamok vonatkozásában; üdvözli, hogy a Parlament személyzetének összetétele immár kiegyenlített az Unióhoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamokból származó tisztviselők tekintetében; rámutat azonban arra, hogy ezek a tagállamok az Unió lakosságán belüli 21 %-os részarányukhoz képest még mindig csak a személyzet 3 %-át képviselik a „magasabb besorolású tisztviselők” (AD12–16) szintjén a három munkahelyszínen, és e tekintetben további előrelépésre van szükség;

77.

elismeri, hogy bizonyos tevékenységek – például az étkezdék üzemeltetése és a takarítás – esetében a Parlament előnyben részesítette a kiszervezést, és ennek következtében egyes főigazgatóságok esetében a parlamenti épületekben tartózkodó külső személyzet akár meg is haladhatja a tisztviselők számát;

78.

megállapítja azonban, hogy az ilyen kiszervezési döntések nem adnak magyarázatot a külső személyzet minden tagjának alkalmazására, többek között az Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóságon (DG ITEC) nehéz indokolni a külső alkalmazottak és a tisztviselők arányát;

79.

úgy véli, a külső személyzet nem használható fel arra, hogy ellensúlyozza a személyzeti szabályzat 2014. évi felülvizsgálata és a jelenlegi többéves pénzügyi keret kapcsán elfogadott létszámleépítést;

80.

tudomásul veszi a főtitkár válaszait a Parlament által kötött külső szerződések feltételeivel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az igazgatásnak gondosan és rendszeresen gondoskodnia kell a Parlament épületeiben dolgozó teljes külső személyzetre – többek között az étkezdék személyzetére, a takarító és karbantartó személyzetre stb. – alkalmazandó foglalkoztatási, biztonsági és jóléti jogszabályok szolgáltatók általi szigorú betartásáról; felhívja a Parlamentet, hogy vezessen be rendszeres riasztási és nyomonkövetési mechanizmusokat a hanyagság, visszaélés vagy jogsértés bármilyen elszigetelt vagy rendszeres eseteinek megelőzése és észlelése céljából, amely lehetővé teszi az azonnali fellépést;

81.

tudomásul veszi, hogy jelenleg folyamatban vannak azok az eljárások, amelyeknek az a célja, hogy a biztonsági őrök szolgálatát, illetve a gépjárművezetők szolgálatát maradéktalanul házon belül lássák el; felhívja a főtitkárt, számoljon be a CONT bizottság előtt arról, hogy milyen tanulságokat vontak le ezen eljárásokból, és azok eredményeképpen milyen megtakarításokat sikerült elérni;

82.

aggodalommal állapítja meg, hogy azokon a heteken, amikor a képviselők máshol dolgoznak – például választókerületi heteken vagy a strasbourgi plenáris ülések ideje alatt –, az étkeztetési személyzetet nem a szerződésükben szereplő óráknak megfelelően fizetik ki, és jelentős számban csökkentett munkaidőre osztják be őket, ami befolyásolja foglalkoztatásukat és keresetüket; felhívja a főtitkárt, hogy az étkeztetési szolgáltatóval folytatott tárgyalások során találjon olyan megoldást, amely a munkavállalók számára rendszeres munkaórákat és kifizetéseket biztosít minden héten;

83.

megjegyzi, hogy 2015 végén a Parlamentnél 1 813 akkreditált parlamenti asszisztens dolgozott az egy évvel korábbi 1 686-hoz képest; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az akkreditált parlamenti asszisztensek és a helyi asszisztensek jogaira, mivel ezen asszisztensek szerződései közvetlenül kapcsolódnak az általuk támogatott európai parlamenti képviselők mandátumához, szem előtt tartva, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek a személyzet olyan tagjai, akik a Parlamenttel kötött munkaszerződéssel rendelkeznek, míg a helyi asszisztensekre különböző nemzeti jogszabályok vonatkoznak;

84.

sajnálja, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensekre irányadó rendelkezések alkalmazásáról szóló értékelő jelentést nem terjesztették 2016 végéig a CONT bizottság elé a 2014-es mentesítési eljárás során kért módon, és a jelentést még mindig nem nyújtották be;

85.

rámutat arra, hogy zaklatási vagy visszaélés bejelentésére vonatkozó ügyek esetén az akkreditált parlamenti asszisztensek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel szerződésük az európai parlamenti képviselő és asszisztense közötti kölcsönös bizalmon alapul; ha ez a bizalom hiányzik, az már önmagában is a szerződés megszüntetésének oka lehet; ezen túlmenően, ha egy képviselőnek le kell mondania, mert hírneve valamely bűncselekmény vagy egyéb jogsértés miatt csorbul, ez általában azt is jelenti, hogy valamennyi asszisztense szerződését felbontják; felszólít ezért arra, hogy a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében azonnal erősítsék meg az akkreditált parlamenti asszisztensek zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságbeli képviseletét, ahogy azt már korábban is kérte a 2013. és a 2014. évi mentesítéssel összefüggésben; felhívja az Elnökséget, hogy rendeljen megfelelő pénzeszközöket a panaszos akkreditált parlamenti asszisztensek utazási és ellátási költségeinek fedezésére, akik gyakran nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy Brüsszelbe utazzanak, és személyesen adják elő az ügyüket a zaklatási ügyekkel foglalkozó bizottság előtt; felszólít továbbá a pénzügyi kompenzációs intézkedések lehetőségének megvizsgálására az akkreditált parlamenti asszisztensek számára a személyzeti szabályzat következő felülvizsgálata során az akkreditált parlamenti asszisztensekkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása és különös kiszolgáltatottságuk elismerése érdekében a zaklatással vagy a visszaélések bejelentésével kapcsolatos ügyekben;

86.

üdvözli az igazgatás azon szándékát, hogy elindítsa az akkreditált parlamenti asszisztensek által a strasbourgi kiküldetésekért kapott átalányjuttatásának – amely jelentősen alacsonyabb a határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező tisztviselők juttatásánál – kiigazítására irányuló folyamatot; hangsúlyozza, hogy e kiigazításnak átlátható számítási módszeren kell alapulnia, és hogy közvetlen összefüggést kell mutatnia a határozatlan időre kinevezett tisztviselőknek járó juttatások és lakhatási támogatások felső határai felfelé irányuló módosításával; hangsúlyozza továbbá, hogy be kell vezetni a juttatások automatikus indexálását is azok jövőbeli felülvizsgálata céljából;

87.

elyteleníti, hogy az Elnökség nem reagált a Parlament által a 2013. és 2014. évi mentesítési állásfoglalásban megfogalmazott azon kérésre, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensekre is a személyzet többi tagjának járó napidíjak legyenek alkalmazandók; kéri a főtitkárt, hogy bármely változtatás végrehajtása előtt nyújtson be egy becslést azon többletköltségekről, amelyeket e kiigazítás eredményezne; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy 2009 óta nem kerültek kiigazításra a jelenlegi kiküldetési visszatérítési felső határértékek az akkreditált parlamenti asszisztensekre vonatkozóan, és hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek és egyéb alkalmazottak közötti eltérés tovább növekedett legalább 40 %-ra azt követően, hogy bevezették a Tanács által 2016. szeptember 9-én elfogadott új felső határértékeket, és 2016. szeptember 10-től a mai napig csak tisztviselőkre alkalmazták azokat; kéri ezért az Elnökséget, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket ennek az egyenlőtlenségnek az orvoslására;

88.

mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az akkreditált parlamenti asszisztens munkaviszonya képviselőjének halála vagy lemondása esetén a vonatkozó naptári hónap végén megszűnik; hangsúlyozza, hogy ez azt is jelentheti, hogy amennyiben a képviselő hivatali ideje véletlenül az adott hónap utolsó napján járna le, az akkreditált parlamenti asszisztens egynapos felmondási idővel sem rendelkezne; szorgalmazza ezen elfogadhatatlan helyzet megoldását a személyzeti szabályzatok következő felülvizsgálata során a felmondási időszakok naptári hónapok helyett inkább meghatározott időtartamokhoz – például négy hét – kötésével; felszólítja továbbá az Elnökséget, hogy mielőbb vezessen be olyan ideiglenes intézkedéseket, amelyek az ilyen jogi felülvizsgálat megtörténtéig átmeneti megoldást jelenthetnek erre a problémára;

89.

aggodalmát fejezi ki azon állítólagos gyakorlat miatt, hogy képviselők arra kötelezik az akkreditált parlamenti asszisztenseket, hogy kiküldetési megbízás, kiküldetési költségtérítés vagy egyszerűen utazási költségtérítés nélkül vállaljanak kiküldetéseket, elsősorban Strasbourgba; véleménye szerint az efféle gyakorlat teret hagy a visszaélésekre: amennyiben az akkreditált parlamenti asszisztenseknek kiküldetési megbízás nélkül utaznak, úgy nemcsak saját forrásaikból kell fizetniük költségeiket, hanem munkahelyi biztosítás sem fedezi őket; felszólítja az Elnökséget a személyzeti szabályzatok megfelelő végrehajtásának biztosítására és a szabályokat megsértő képviselők megbüntetéséről;

90.

megállapítja, hogy a gyakornokok Brüsszelben és Luxemburgban 0,50 EUR, Strasbourgban pedig 0,80 EUR kedvezményt kapnak valamennyi önkiszolgáló étteremben a főétkezések árából; úgy véli azonban, hogy figyelembe véve a gyakornokok fizetésének átlagos szintjét, valamint az utóbbi két évben tapasztalható magas árakat, ezek a kedvezmények nem elegendőek ahhoz, hogy akár csak minimális hatást gyakoroljanak pénzügyi helyzetükre; felhívja a főtitkárt, hogy biztosítson keresetükkel arányos árengedményeket a gyakornokok számára;

91.

felhívja az Elnökséget, hogy gondoskodjon azon akkreditált parlamenti asszisztensek szociális és nyugdíjjogosultságainak garantálásáról, akik megszakítás nélkül dolgoztak legalább két jogalkotási cikluson keresztül. e tekintetben felkéri az adminisztrációt, hogy állítson össze egy javaslatot, amely figyelembe veszi azt a határozatot, hogy 2014-ben előrehozott választásokat tartsanak, és a felvételi eljárásban töltött időt, amikor kiszámítják a személyzeti szabályzatban előírt 10 éves szolgálati időszakot;

92.

felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy vizsgálja felül annak lehetőségét, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek bizonyos feltételek teljesülése mellett elkísérhessék a képviselőket a Parlament hivatalos küldöttségei és kiküldetései keretében, amint azt több képviselő is kérte;

93.

kéri a főtitkárt és az Elnökséget, hogy vizsgálják meg és oldják meg az akkreditált parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos, főként a legutóbbi ciklusváltás során felmerült problémákat (például a szerződések késedelmes aláírása, a szerződések megszakítása, az európai választások előrehozatala), amelyek komoly következményekkel járhatnak az akkreditált parlamenti asszisztensek jövőbeli munkajogára; kéri, vonják be az akkreditált parlamenti asszisztensek képviselőit a megoldások keresésébe;

94.

kéri a Parlamentet, hogy az esélyegyenlőség és a munkavállalók munkával kapcsolatos jogainak tiszteletben tartása érdekében fogadjon el az akkreditált parlamenti asszisztensek besorolására vonatkozó iránymutatásokat és dolgozzon ki az egyes besorolási osztályokra érvényes, a felelősségi köröket és feladatokat meghatározó világos munkaköri leírást;

95.

megállapítja, hogy 2015-ben a szolgálati viszony 154 esetben szűnt meg: 126 esetben nyugdíjba vonulás, 13 esetben egészségkárosodás, 9 esetben lemondás, 6 esetben pedig elhalálozás miatt; felkéri a főtitkárt, hogy szigorúan érvényesítse a személyzeti szabályzat 16. cikkének (4) bekezdését, amely a parlamenti hivatali megbízatás lejárta utáni esetleges összeférhetetlenségekről szól, különösen lemondások esetében, mivel meglepő, hogy eddig még nem tettek közzé potenciális összeférhetetlenségi esetet;

96.

aggodalommal jegyzi meg, hogy nem került sor a személyzetre vonatkozó egyedi intézkedésekre, ha valamely tagállam úgy dönt, hogy kilép az Unióból; elismeri, hogy ez a kérdés az összes európai intézményt érinti, ugyanakkor felkéri a főtitkárt, hogy folytasson párbeszédet a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy a „Brexit” esetén a brit alkalmazottak ne váljanak áldozattá, és maradéktalanul megőrizhessék személyzeti szabályzatbeli, szerződéses és szerzett jogaikat;

97.

a képzések hatékonyabb megszervezésére szólít fel, hogy azok jobban alkalmazkodjanak az akkreditált parlamenti asszisztensek speciális igényeihez; az adminisztrációnak figyelembe kellene vennie a Parlament és képviselők tevékenységének ütemezését és személyre szabott menetrendeket és egyedi témákat kellene meghatároznia;

98.

rámutat arra, hogy a Parlament személyzetének 43 %-a úgy véli, hogy a távmunka kedvezően hatna munkahelyi elégedettségükre; hangsúlyozza, hogy a Parlament az egyetlen intézmény, amely nem vezetett be távmunkás rendszert és rugalmas munkaidőt, miközben mindkettő már sok éve működik a legtöbb más intézményben, beleértve a Bizottságot is, és bizonyítottan eredményes a nagyobb termelékenység és az alkalmazottak jobb életminősége szempontjából; megjegyzi, hogy a Parlament 2016. októberében bevezette az alkalmi távmunkát; kéri a főtitkárt, hogy készítsen jelentést e szolgáltatás bevezetésérők minden érintett szolgálat számára, beleértve a képviselőket és asszisztenseiket is; felszólít arra is, hogy a rugalmas munkaidő a lehető leghamarabb váljon részévé a Parlament munkavégzési gyakorlatának;

99.

felhívja a Parlamentet, hogy módosítsa a képviselők és a képviselőcsoportok által felkínált szakmai gyakorlatokra vonatkozó szabályait, hogy javuljon a gyakornokok helyzete a Parlamentben, beleértve a méltó bérezést, a korlátozott idejű gyakornokoskodás meghatározását és a tanulmányi szerződést is;

100.

elégedetten veszi tudomásul, hogy a Parlament honlapján minden évben közzéteszi az 15 000 eurónál nagyobb értékű szerződést elnyert vállalkozóinak teljes jegyzékét, és hogy a lista tartalmazza a vállalkozók nevét és címét, a szerződés típusát, tárgyát, időtartamát és értékét, a választott beszerzési eljárás típusát és a vonatkozó főigazgatóságot;

101.

rámutat, hogy ez a lista túlmutat a költségvetési rendeletben meghatározott átláthatósági követelményeken; minden uniós intézményt arra ösztönöz, hogy teljeskörűen tegye elérhetővé a közbeszerzést elnyerő összes vállalkozókra és szerződésekre vonatkozó információt, beleértve a korlátozott eljárások keretében vagy közvetlenül odaítélt szerződéseket;

102.

támogatja a Számvevőszék arra vonatkozó következtetését, hogy az uniós intézményeknek a közbeszerzési tevékenységük tényleges átláthatósága és eredményes utólagos monitoringja érdekében a közbeszerzési szerződéseikre vonatkozó egységes nyilvános adatbázist kell létrehozniuk;

103.

rámutat, hogy korábbi felhívásai ellenére a Parlament utazási irodája által kínált szolgáltatások még mindig nem megfelelőek, mivel árai viszonylag magasak és nem volt képes megállapodni a jelentősebb légitársaságokkal annak érdekében, hogy jobb árakat kínáljanak, és rugalmasabbak legyenek az utazások szervezése során;

104.

felhívja az irodát, hogy aktívan törekedjen alacsonyabb árakra, bármelyik légitársaságról van is szó; kéri, hogy az ügynökség vezessen be visszajelzési eljárást (felhasználói elégedettségi felmérések), hogy meg tudja határozni azokat a területeket, ahol további fejlődésre lenne szükség;

105.

megjegyzi, hogy az önkéntes nyugdíjalap 2015 végén 276,8 millió euróra növelte a becsült biztosításmatematikai hiányát; megjegyzi továbbá, hogy 2015 végén a figyelembe veendő nettó eszközök összege 155,5 millió EUR, míg a biztosításmatematikai kötelezettségeké 432,3 millió EUR;

106.

emlékeztet arra, hogy ezek a tervezett jövőbeni kötelezettségek több évtizedre oszlanak meg, de megjegyzi, hogy 2015-ben az önkéntes nyugdíjalapból kifizetett összeg 15,8 millió EUR volt;

107.

rámutat arra, hogy ez aggályokat vet fel az alap esetleges kimerülése tekintetében, és hogy a Parlament szavatolja a nyugdíjjogosultságok kifizetését, ha és amennyiben az alap nem tudja teljesíteni kötelezettségvállalásait;

108.

ismét felhívja az elnökséget, hogy a lehető leghamarabb értékelje a nyugdíjalap jelenlegi helyzetét;

109.

emlékeztet a tavalyi mentesítési állásfoglalás (5) 112. bekezdésére, amely felszólít a nyugdíjalap jelenlegi helyzetének értékelésére; sajnálja, hogy eddig még nem készült ilyen értékelés;

110.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága 2013-ban érvényesnek ítélte azt a határozatot, amely szerint az alap tagjainak nyugdíjkorhatára a tőke korai felélésének megelőzése és a korhatár új képviselői statútumhoz való hozzáigazítása érdekében 60-ról 63 évre emelkedik;

111.

úgy véli, hogy mivel a nemzeti nyugdíjalapoknak rendszerint szigorú előírásoknak kell megfelelniük és nem járhatnak semmiféle biztosításmatematikai hiánnyal, és jelenleg az önkéntes nyugdíjalap biztosításmatematikai hiánya biztosításmatematikai kötelezettségeinek 64 %-át teszi ki, felszólítja a főtitkárt, hogy nyújtson be az Elnökségnek egy átfogó cselekvési tervet az alap idő előtti kimerülésének elkerülése érdekében;

112.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament a kifizetéseiért és elszámolásaiért felelős pénzügyi intézmények kiválasztása során egyáltalán nem fordít figyelmet ezen intézmények vállalati társadalmi felelősségvállalási politikáira, és felkéri a főtitkárt, hogy gondoskodjon arról, hogy a jövőben a Parlament elsősorban azon pénzügyi intézményekkel működjön együtt, amelyek befektetési politikája a fenntarthatóságra és a vállalati társadalmi felelősségvállalás más vonatkozásaira összpontosít;

113.

hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek 2015-ben átlagosan 106,25 millió eurója volt különböző bankszámlákon úgy, hogy nem hozott kamatjövedelmet; felkéri a főtitkárt annak megvizsgálására, hogy szükség van-e ilyen magas összegű likvid tőkére, valamint felhívja arra, hogy e tekintetben javítson a pénzgazdálkodáson, és ha lehetséges, akkor találja meg az ilyen betétekből származó jövedelmek gyarapításának módjait;

114.

elégedett a DG ITEC 2014–2019 közötti időszakra vonatkozó stratégiai irányvonalaival; úgy véli, hogy számos változtatást hajtanak végre a képviselők és a személyzet elektronikus munkakörnyezetében, azonban e változtatások következményei – többek között az új lehetőségek – viszonylag kevéssé ismertek, és főként a DG ITEC-en belül fejlesztik ki őket; felszólít a DG ITEC és a DG COMM szorosabb együttműködésére a számos végrehajtott vagy hamarosan végrehajtandó újításra vonatkozó belső és külső kommunikáció javítása érdekében;

115.

tudomásul veszi a DG ITEC arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Google keresőmotorján javítsa a Parlament weboldalaira történő mutatásokat; úgy véli ugyanakkor, hogy a Parlament weboldalán található keresőmotorral való keresésnek érdemi eredményekhez kellene vezetnie, amely segítené a felhasználókat, hogy a weboldal portálja révén könnyen eljussanak a releváns oldalakra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a keresőmotor jelenleg nem működik megfelelően, és felkéri a főtitkárt, hogy e régóta fennálló problémára mielőbb találjon megoldást;

116.

aggodalommal állapítja meg, hogy annak ellenére, hogy a DG ITEC évente összesen több mint 35 millió eurót fordít új hardverek beszerzésére, nincs a környezeti és társadalmi szempontból fenntartható közbeszerzésre vonatkozó egyértelmű politika, és felkéri a főtitkárt, hogy e tekintetben dolgozzon ki cselekvési tervet annak biztosítására, hogy a jövőben minden hardverre vonatkozó közbeszerzés részét képezzék a környezetvédelmi és szociális kiválasztási szempontok;

117.

kéri, hogy a DG ITEC a Parlament minden weboldalát tegye a hordozható eszközök számára hozzáférhetővé, mivel – jóllehet a Parlament és a szakbizottságok oldalainak látogató közül igen sokan iPad-et vagy mobiltelefont használnak – a jelenlegi felhasználói felületeket nem lehet a hordozható eszközökkel kompatibilisnek tekinteni; javasolja intézkedések bevezetését a weboldalak hordozható eszközök számára történő hozzáférhetőségének kézzelfogható és észszerű időn belül megvalósítandó javítása érdekében;

118.

fontosnak tartja a képviselők megbízatása szempontjából, hogy a nyomtatók irodáikban maradjanak; rámutat, hogy az olcsó generikus nyomtatópatronok veszélyes szintű részecskekibocsátással járhatnak, ami károsíthatja az egészséget; ezért olyan intézkedések megtételére szólítja fel a DG ITEC-et és az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóságot (DG INLO), amelyek környezetbarát nyomatók beszerzését ösztönzik és biztosítják az eredeti patronok kizárólagos használatát, ugyanakkor lehetőséget teremtenek a képviselőknek és személyzetüknek arra, hogy stratégiai közelségben, de irodáikon kívül is elhelyezhessenek nyomtatókat;

119.

megjegyzi, hogy az Elnökség 2015. szeptember 7-én elfogadta az információs és kommunikációs technológiai rendszerbiztonsági politikát („IKT-biztonságpolitika”); hangsúlyozza, hogy tekintettel a jelenlegi globális körülményekre, sürgősen szükség van egy sokkal szilárdabb, a kiberbiztonsággal kapcsolatos kockázatok kezelését teljes mértékben figyelembe vevő IKT-biztonságpolitika végrehajtására; üdvözli ezzel összefüggésben a parlamenti kiberbiztonsági tisztviselő kinevezését;

120.

megismétli a 2014. évi mentesítésről szóló állásfoglalásban szereplő azon felhívását, hogy hozzanak létre sürgősségi gyors riasztórendszert, amely lehetővé teszi a DG ITEC számára, hogy a Biztonsági és Védelmi Főigazgatósággal (DG SAFE) együttműködve gyors sms vagy e-mail üzeneteket küldjön azon képviselőknek és a személyzet azon tagjainak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy elérhetőségi adataik szerepeljenek a sürgősségi helyzetekben alkalmazandó kommunikációs listán;

121.

elismerésének ad hangot amiatt, hogy a DG ITEC a Parlament összes épületében elérhetővé tette a wifit; megjegyzi azonban, hogy a wifi a strasbourgi ülésteremben megbízhatatlan, különösen, amikor szavazások és kiemelt viták során sok képviselő egyidejűleg használja a rendszert; felhívja a főtitkárt, hogy e tekintetben tegye meg a szükséges intézkedéseket;

122.

üdvözli, hogy a parlamentközi küldöttségek egyes nyilvános üléseit már webstreaming révén közvetítik; kéri a főtitkárt, hogy folytassa e szolgáltatás fejlesztését és bővítését, a küldöttségek honlapjainak tartalmával együtt;

123.

megjegyzi, hogy a 2010-re vonatkozó középtávú ingatlanstratégia jelenleg felülvizsgálat alatt áll; kéri a stratégia hosszabb távú perspektívát nyújtó kiterjesztését, valamint hogy készüljön a Brexit valószínűsíthető következményeivel foglalkozó tanulmány;

124.

üdvözli, hogy 2019-től kezdve nőni fog a képviselők és asszisztenseik összesített irodaterülete Strasbourgban; felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy amíg nem találnak megoldást a Parlament egyetlen munkahelyszínének megvalósítására, biztosítsa az asszisztensenkénti minimális négyzetméternyi helyet a munkakörülményekkel kapcsolatos hatályos szabályokkal összhangban, mivel jelenleg a Parlament e kérdésben képviselt álláspontja sebezhető, mert szándékosan szemben áll a minimális irodaterületre vonatkozó szabályokkal;

125.

mélyen sajnálja a képviselők és asszisztenseik brüsszeli irodáiban levő bútorok cseréjére vonatkozó döntést, és felszólít annak azonnali leállítására; megjegyzi, hogy a legtöbb bútor tökéletesen ellátja funkcióját és elfogadhatóan néz ki, ezért egyáltalán nincs szükség lecserélésükre; úgy véli, hogy néhány képviselő visszajelzése – ellentétben egy általános felméréssel – önmagában nem jelent elegendő indokot a változtatásra, és az adminisztráció ízléssel, divattal és a divatjamúlt stílussal kapcsolatos érvei is elfogadhatatlanok; egyes bútordarabokat csak akkor kell lecserélni, ha azok egyértelműen megrongálódtak, veszélyesek vagy jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek a munkahelyen valamilyen egyedi vagy általános okból (például ergonomikusabb irodai székek kifejlesztése); a pénzügyi nehézségeket okozó jelenlegi gazdasági válság idején az ilyen külsőségekkel kapcsolatos megfontolások súlyosan ronthatják a Parlament és a képviselők hitelességét a polgárok és a közvélemény szemében;

126.

elismeri, hogy az Elnökség 2013. évi és 2015. évi határozataival összhangban az új étkeztetési szerződések nem rendelkezik közvetlen támogatásról a Parlament költségvetéséből; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy 2015-ben bizonyos szolgáltatásokat a piaci áraknál magasabbért kínáltak; ebben a vonatkozásban a kávéfelszolgálást említi az ülések ideje alatt; megjegyzi, hogy az árakat 2016 augusztusában felülvizsgálták;

127.

mélyen sajnálja, hogy önkényes, szubjektív és aránytalan kritériumokat alkalmaztak a sofőrök felvétele és e szolgálat biztonsági okokból történő 2016-ban megkezdett internalizálása során; sajnálja, hogy az eljárás során nem vették figyelembe a sofőrök által az azon évek során szerzett készségeket és tapasztalatokat, amikor közvetlen kapcsolatban álltak a képviselőkkel, valamint a köztük kialakult bizalmi viszonyt, és azt, hogy így munkanélkülivé válnak, sokan közülük már olyan korban, amikor nehezen találnak munkát;

128.

aggodalmát fejezi ki a DG INTE és a tolmácsok képviselői között 2014 januárjában kezdődött, problematikus szociális párbeszéd miatt, amelyben mindmáig nem született megállapodásra; felkéri a főtitkárt, hogy kezdeményezze az érintett felek közötti közvetítést az álláspontok kölcsönös megértésének javítása és annak érdekében, hogy minden fél számára elfogadható megoldást találjanak;

129.

elégedett a DG INTE modernizációs folyamata terén már elért haladással, különös tekintettel a tolmácsok javuló rendelkezésre állásával, a tolmácsok által tolmácsolással töltött órák számának mérsékelt növekedésével és a tolmácsolási munkateher jobb eloszlásával; megjegyzi, hogy a statisztikákhoz szolgáló számítási módszer egyértelműbbé vált, és hogy az éves szabadságot és a betegszabadságot immár nem veszik figyelembe a tolmácsfülkében tolmácsolással töltött átlagos óraszám kiszámításakor;

130.

tájékoztatást kér a főtitkártól a 2014. évi költségvetés mentesítéséről szóló állásfoglalás elfogadása óta annak érdekében tett intézkedésekről, hogy a Parlament konferenciaszervezési tevékenységének áramvonalasabbá tétele révén nagyobb erőforrás-hatékonyságot érjenek el és hatékonyabban szervezzék az üléseket;

131.

üdvözli a Parlament épületeiben és épületei körül a biztonság és a védelem növelésére irányuló folyamatos erőfeszítéseket; elismeri, hogy a parlamenti biztonság annak a kényes egyensúlynak a fenntartását jelenti, amelynek értelmében egyrészről számos védintézkedést figyelembe vesznek, másrészt viszont ezzel egy túlzottan a biztonságra összpontosító rendszert alakítanak ki, ami lassítja a Parlament működését; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy tovább kell javítani a Parlament biztonságát, és felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy az alkalmazottakat megfelelően kiképezzék feladatuk szakszerű ellátására, többek között vészhelyzetekben is;

132.

felhívja a főtitkárt, hogy a belga, francia és luxemburgi hatóságokkal folytatott együttműködés mellett biztosítsa az aktív együttműködést a többi intézménnyel is;

133.

felhívja a DG ITEC-et és a DG SAFE-t, hogy erősítsék meg a kibervédelmi képességeket, tekintettel a kibertámadások elmúlt hónapokban megnövekedett veszélyére;

134.

emlékeztet arra, hogy az Elnökség a Parlamentben 2004. április 19-én elindította a környezetvédelmi vezetési rendszer (EMAS) nevű projektet; megjegyzi, hogy az Elnökség 2016-ban elfogadott egy felülvizsgált környezetvédelmi politikát, amely fenntartja és megerősíti a Parlament környezeti teljesítmény folyamatos javítása iránti elkötelezettségét;

135.

üdvözli, hogy létrehoztak egy intézményközi helpdesket a zöld közbeszerzések vonatkozásában, amelyet immár maradéktalanul végre kell hajtani, egyértelmű célokat megállapítva e területen, és fokozni kell zöld közbeszerzésekkel kapcsolatos belső tájékoztatási, ösztönző és irányítási erőfeszítéseket; hangsúlyozza továbbá, hogy az alvállalkozó szolgáltatóknak is eleget kell tenniük e szabályoknak; sajnálja, hogy a Parlament sok műanyagpalackot, -poharat, -dobozt és -csomagolást használ;

136.

szem előtt tartja a Parlament kötelezettségvállalását, amely szerint 2020-ig 2006-hoz képest 30 %-kal csökkenti az egy TME-re eső CO2-kibocsátást; elismerését fejezi ki, hogy 2006 és 2015 között a mutató mintegy 24,3 %-kal csökkent;

137.

ezért rendkívül fontosnak tekinti, hogy a Parlament új, nagyobb kihívásokat jelentő, mennyiségi célokat tűzzön ki magának, és hogy azokat a felelős szolgálatoknak rendszeresen mérniük kell; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy az Elnökség 2015-ben úgy határozott, hogy a Parlament szén-dioxid-kibocsátásának teljes mennyiségét ellentételezi, beleértve a képviselők repülőútjait származási országuk, illetve a Parlament munkahelyei között;

138.

emlékezteti a Parlamentet kötelezettségvállalására az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6) kapcsolatban, amely előírja, hogy vállalja, „hogy az alkalmazandó költségvetési és közbeszerzési szabályok sérelme nélkül a tulajdonukban és használatukban lévő épületekre vonatkozóan betartják ugyanazokat az előírásokat, mint amelyek” az irányelv „5. és 6. cikke alapján a tagállamok központi kormányzatainak épületeire vonatkoznak”, mivel épületeik a figyelem központjában állnak, és mivel azok energiahatékonysága tekintetében vezető szerepet kell játszania; hangsúlyozza, hogy sürgősen eleget kell tenni e nyilatkozatnak, többek között saját hitelességének megőrzése miatt is az épületek energetikai teljesítményéről és az energiahatékonyságról szóló irányelvek folyamatban levő felülvizsgálata során;

139.

kéri az Elnökséget, hogy tanulmányozzon egy ösztönző rendszert, amely támogatja a fenntarthatóbb és hatékonyabb közlekedést az otthon és a munkahely közötti ingázás terén;

140.

üdvözli a Parlament arra irányuló kezdeményezését, hogy végrehajtson egy átfogó politikát az élelmiszer-hulladék mennyiségnek csökkentésére; felhívja a Parlamentet annak biztosítására, hogy aktívan megelőzzék az élelmiszer-pazarlást valamennyi étkeztetési szolgáltatónál a Parlament minden épületében; felhívja a Parlamentet, hogy javítsa arra vonatkozó gyakorlatát, hogy az eladatlan élelmiszereket jótékony célra eladományozza;

141.

elfogadja, hogy egy hatékony ülésterem-foglalási rendszer és ingatlankezelési nyilvántartás jelentős potenciált hordozhat magában a Parlament költségei és környezetvédelmi erőfeszítései vonatkozásában, és felhívja a főtitkárt, hogy alkalmazza ezt a megközelítést;

142.

tudomásul veszi, hogy a 4 0 0. költségvetési tételben a képviselőcsoportok és a független képviselők számára beállított előirányzatokat 2015-ben a következőképpen használták fel:

143.

emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék éves jelentésében azt javasolta, hogy a Parlament „vizsgálja felül a képviselőcsoportok számára elkülönített költségvetési előirányzatok végrehajtására vonatkozó jelenlegi ellenőrzési keretét, és emellett nyújtson jobb iránymutatást a kiadások jóváhagyására és pénzügyi rendezésére vonatkozó kontrollokra és a kapcsolódó közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabálygyűjtemények alkalmazásának megerősített figyelemmel kísérése keretében”;

144.

tudomásul veszi, hogy 2015-ben a 4 0 2. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel (7):

145.

tudomásul veszi, hogy 2015-ben a 4 0 3. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel (8):

146.

aggodalommal jegyzi meg, hogy bizonyos pártok és alapítványok (Szövetség a Közvetlen Demokráciáért Európában, Mozgalom a Szabad és Demokratikus Európáért, Kezdeményezés a Közvetlen Demokráciáért Európában, Alapítvány a Szabad és Demokratikus Európáért) esetében súlyos szabálytalanságokat tártak fel a nemzeti pártok tiltott – közvetlen vagy közvetett – finanszírozása és az adományok terén;

147.

aggodalmát fejezi ki a Parlamentet e szabálytalanságok következtében érő reputációs kockázat miatt, és meg van győződve arról, hogy gyors és eredményes intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a jövőben megelőzzék és kezeljék a hasonló szabálytalanságokat; úgy véli azonban, hogy e szabálytalanságok csak néhány politikai párt és alapítvány esetében fordultak elő; úgy véli, hogy e szabálytalanságoknak nem kellene megkérdőjelezniük a többi politikai párt és alapítvány pénzügyi irányítását;

148.

tudatában van annak, hogy az új rendeletek, nevezetesen az 1141/2014/EU, Euratom rendelet, valamint a 2014. október 22-i 1142/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) a 2018-as pénzügyi évtől kezdődően hatással lesznek majd az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok finanszírozására, elismeri emellett az európai politikai pártokért és az európai politikai alapítványokért felelős, újonnan létrehozott hatóság fontos szerepét, valamint az Elnökség folyamatban lévő megbeszéléseit a főtitkár azon javaslataival kapcsolatban, amelyek a fent említett rendeletek által nem megoldott számos kérdés kezelésére vonatkoznak; felhívja a Parlament belső ellenőrét, hogy az új rendelet hatálybalépését követően mihamarabb készítsen egy új ellenőrzési jelentést az európai politikai pártok és alapítványok finanszírozásáról;

149.

e tekintetben fontosnak tartja, hogy megvizsgálják a külső és belső ellenőrzések jelenlegi rendszerének a súlyos szabálytalanságok megelőzése terén mutatkozó esetleges hiányosságait; tudomásul veszi az EY külső könyvvizsgáló nyilatkozatait, amelyek értelmében az EY ellenőrzéseinek célja, hogy kellő bizonyosságot szerezzenek arról, hogy az éves beszámolókban nem fordulnak elő lényeges hibás állítások, és hogy a gazdálkodó egység eleget tett a szabályoknak és rendelkezéseknek, továbbá, hogy az ellenőrzések keretében teszteléssel megvizsgálták a véleményüket alátámasztó bizonyítékokat; ugyanakkor megjegyzi, hogy az ellenőrzések nem terjednek ki az esetleges hamis nyilatkozatok és dokumentumok vizsgálatára, ezért csak némileg korlátozott betekintést lehet nyerni a vizsgált pénzügyi tevékenységekbe;

150.

megjegyzi, hogy a DG FINS nem rendelkezik az európai politikai pártok és alapítványok beszámolóinak ellenőrzéséért felelős emberi erőforrással (2 teljes munkaidős egyenérték); határozott véleménye, hogy tekintettel a hírnevet fenyegető magas kockázatra, több erőforrást lehetne fordítani erre a tevékenységre;

151.

felhívja az Elnökséget, hogy amennyiben a titkosítási elvek lehetővé teszik, könnyítse meg az európai politikai pártok és alapítványok zárójelentéseiben hivatkozott dokumentumokhoz és különösen a beszámolókhoz és a végrehajtott ellenőrzésekhez való hozzáférést;

152.

kéri az újonnan létrehozott hatóságot, hogy tevékenysége megkezdése után egy évvel, azaz 2017-ben nyújtson be előrehaladási jelentést a Parlamentnek; és felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy a hatóság rendelkezésére álljon a feladatai teljesítéséhez szükséges valamennyi erőforrás;

29.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/22

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016) 475 – C8-0271/2016) (2),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (3),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év tekintetében az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (4),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0131/2017),

1.

elhalasztja a Tanács főtitkára számára az Európai Tanács és a Tanács 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáról szóló határozatát;

2.

megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

29.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/23

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,

—

tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0131/2017),

A.

mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén történő további megerősítése;

29.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/26

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére (1),

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016) 475 – C8-0269/2016) (2),

—

tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016) 674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016) 338 és SWD(2016) 339),

—

tekintettel a Bizottság „2015. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentés az uniós költségvetésről” című jelentésére (COM(2016) 446),

—

tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016) 628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016) 322),

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt (3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

—

tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára (4),

—

tekintettel a 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i tanácsi ajánlásra (05876/2017 – C8-0037/2017),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

—

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.

mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.

ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában (6);

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző intézményeinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

29.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 252/28

—

tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz – Bizottság,

—

tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetéseinek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 318. és 319. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) („költségvetési rendelet”), valamint az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (2) („alkalmazási szabályok”),

—

tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.

mivel Európa az intézményeibe vetett bizalom megrendülésével néz szembe, és ezért minden egyes uniós intézménynek vállalnia kell saját felelősségét, és így a Parlamentnek különösen alaposan kell eljárnia, amikor a Bizottság elszámolását ellenőrzi;

B.

mivel az uniós intézményeknek és tagállamoknak javítaniuk kell kommunikációs politikájukat annak érdekében, hogy megfelelően tájékoztassák a polgárokat az uniós költségvetés révén elért eredményekről és azok hozzáadott értékéről;

C.

mivel a Parlamentnek erős elkötelezettséget kell vállalnia az uniós polgárok azzal kapcsolatos aggályaiért, hogy az uniós költségvetés mire kerül elköltésre, és az EU hogyan védi érdekeiket;

D.

mivel az uniós intézményeknek szilárd és rugalmas uniós költségvetési rendszer kialakításán kell munkálkodniuk, amely nemcsak rugalmassága révén működik, hanem a stabil és nyugtalan időkben egyaránt gyors alkalmazkodóképessége révén is;

E.

mivel a kohéziós politika egyértelmű hozzáadott értéket jelent a polgárok életminőségének javítása révén Európa-szerte azáltal, hogy a szolidaritás kulcsfontosságú politikája és a közpénzekből történő beruházások létfontosságú forrása;

F.

mivel az uniós intézményeknek egyértelmű álláspontot kell kialakítaniuk és meg kell állapodniuk arról, hogy mely kiemelt uniós politikai célokat és közjavakat kell először finanszírozni polgáraink aggályainak megválaszolása és politikáink hiányosságainak megszüntetése céljából;

G.

mivel az uniós kiadások – jóllehet az EU GNI-jének 1 %-ára korlátozódnak – fontos eszközét képezik az egész Európára kiterjedő szakpolitikai célkitűzések elérésének az európai hozzáadott érték felhasználásával, és az uniós tagállamok államháztartási kiadásainak átlagosan 1,9 %-át teszik ki;

H.

mivel, bár az uniós költségvetés százalékos aránya a) a tagállamok teljes összesített kiadásainak arányában és b) a költségvetés el nem számolt/nem megfelelően elköltött/elpazarolt elemei tekintetében alacsony, a tényleges érintett összegek jelentősek, és így indokolják a fokozott ellenőrzést;

I.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a Bizottságot terheli a végső felelősség az uniós költségvetés végrehajtását illetően, és mivel a tagállamoknak kötelességük jóhiszeműen együttműködni a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy az előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően használják fel;

J.

mivel amikor a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok megvalósultak-e;

1.

megjegyzi, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret hétéves programozási időszaka nem igazodik a Parlament és a Bizottság ötéves mandátumához, és hogy ez eltéréseket eredményez a pénzügyi évre vonatkozó költségvetés és mentesítés tekintetében; rámutat továbbá, hogy a tízéves stratégiai tervezési ciklus és az Európa 2020 stratégia sem igazodik az uniós költségvetési gazdálkodás hétéves ciklusához; úgy véli, hogy ez az uniós politikai irányítás jelentős hiányosságának egyik oka, mivel a Parlamentet és a Bizottságot kötik a szakpolitikai célkitűzésekre és finanszírozásra vonatkozó korábbi megállapodások, ami miatt úgy tűnhetne, hogy az európai választások lényegtelenek ebben az összefüggésben;

2.

megállapítja, hogy 2015-ben az uniós költségvetésnek két hosszú távú politikai program célkitűzéseinek megvalósítását kellett támogatnia, úgymint:

ugyanakkor ezzel egyidejűleg számos válsághelyzetre is reagálnia kellett: menekültek, a biztonság hiánya Európában és szomszédságában, görög pénzügyi instabilitás és az orosz exporttilalom gazdasági hatása, valamint a pénzügyi válság elhúzódó hatása és strukturális következményei a munkanélküliségre, a szegénységre és az egyenlőtlenségre nézve;

3.

megjegyzi, hogy az uniós politikák különböző rövid, közép- és hosszú távú célokat követhetnek, amelyek megvalósítását szükségszerűen nem határozhatja meg egyetlen egy többéves pénzügyi keret; úgy véli, hogy meg kell fontolni új egyensúly kialakítását a politikai menetrend meghatározása, a szakpolitikák végrehajtása és a pénzügyi keretek között;

4.

sajnálja, hogy az ideiglenes költségvetési konstrukciók nem teremtenek ideális rendszert ahhoz, hogy a szociális és a politikai szándékok a kiadási programok hasznos operatív célkitűzéseiben öltsenek testet;

5.

rámutat, hogy 2020-ban alkalom nyílik a hosszú távú stratégia és a politikai döntéshozatal költségvetési ciklussal való összhangba hozatalára, és javasolja, hogy éljünk ezzel az alkalommal;

6.

aggódik amiatt, hogy 2015-ben az uniós költségvetés éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásainak aránya csak 17,3 % volt, és hogy a 2014–2016-os időszakban ez az arány átlagban csak 17,6 %-ot tett ki a Számvevőszék („Számvevőszék”) szerint (3), miközben a célkitűzés a pénzügyi időszak végére legalább 20 %-os arány elérése volt; ezért hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék szerint komoly annak a veszélye, hogy további éghajlatváltozás-kezelési erőfeszítések hiányában a 20 %-os cél nem teljesül;

7.

továbbá rámutat, hogy a Párizsi Megállapodás előtt az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt kiadások tekintetében 20 %-os célról született megegyezés; meggyőződése, hogy további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az uniós költségvetés még inkább éghajlatbarát legyen; továbbá hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata kiváló lehetőséget teremt azon célkitűzés elérésének biztosítására, hogy a kiadások 20 %-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, valamint a küszöb esetleges megemelésére, összhangban az Uniónak a COP 21 konferencián tett nemzetközi kötelezettségvállalásaival;

8.

üdvözli a Bizottság által indított, teljesítményalapú költségvetés-tervezésre irányuló megközelítést; úgy ítéli meg, hogy az uniós költségvetésnek minden eddiginél hatékonyabbnak és eredményesebbnek kell lennie a szűkös pénzügyi források miatt; sajnálja azonban, hogy a Bizottság főleg a teljesítményre, semmint az eredményekre összpontosít;

9.

támogatja a Számvevőszék 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. október 28-i tájékoztató dokumentumában (39. és 40. pont) tett javaslatot, mely szerint eljött az idő, hogy a Bizottság egyéb lehetőségeket is vizsgáljon, úgymint:

10.

felhívja a Bizottságot, hogy az eredményközpontú uniós költségvetésről szóló következő szakértői ülés napirendjére vegye fel a Számvevőszék fent említett, 2016. október 28-i tájékoztató dokumentumának 39. és 40. pontjában tett javaslatokat és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásait, az eredményközpontú uniós költségvetésről szóló következő konferencia előkészítése érdekében, amely a pénzügyi keret meghatározása előtt vitathatná meg, hogy mely szakpolitikai területekre kell az uniós költségvetést költeni;

11.

támogat a Számvevőszék 31/2016. számú különjelentésében szereplő minden ajánlást és különösen azt, hogy a Bizottság tárjon fel minden lehetséges, többek között a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatában és egyes jogalapok felülvizsgálatában rejlő alkalmat annak érdekében, hogy biztosítsa az éghajlatváltozás elleni fellépés irányába való tényleges elmozdulást; felhívja a Számvevőszéket, hogy 2018 végéig adjon ki nyomonkövetési jelentést az uniós költségvetés éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt kiadásairól;

12.

felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyabban használja ki a meglévő jogi kereten belül az eredményességi tartalék tekintetében rejlő lehetőségeket, hogy ezáltal egy valódi anyagi ösztönzőt hozzon létre a pénzgazdálkodás hatékonyságának tényleges javítására; továbbá kéri az eredményességi tartalék eszközként való megerősítését a teljesítménytől függő alkotórész növelésével a következő jogalkotási keretben;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy kiemelt céljait irányítsa az Európa 2020 stratégia sikeres végrehajtása felé az európai szemeszter eszközeinek felhasználásával;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy tervezze meg a 2021-ben kezdődő pénzügyi időszakra vonatkozó politikai prioritásokat, és a tervezetet idejekorán bocsássa a Parlament rendelkezésére;

15.

sajnálja, hogy a Bizottság nem végezte el az Európa 2020 stratégia teljes körű felülvizsgálatát a stratégia végrehajtásának biztosítása érdekében az Unió változások idejére szóló, az Európai Tanács által 2014. júniusban elfogadott stratégiai menetrendjében előírtak szerint;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Párizsi Megállapodást, és haladéktalanul növelje az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt kiadásokkal kapcsolatos célt 20 %-ról 30 %-ra;

17.

felhívja a Bizottságot, hogy a következő uniós költségvetéseket úgy állítsa össze, hogy azok hatékonyabbak és eredményesebbek legyenek, és hozza azokat jobban összhangba az Európa 2020 stratégia céljaival és az Unió éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos céljaival, valamint az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival;

18.

rámutat, hogy az uniós szakpolitikákat támogató számos pénzügyi mechanizmus nem közvetlenül az uniós költségvetésből kerül finanszírozásra és nem szerepel az Unió mérlegében: ide tartozik az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz, az európai stabilitási mechanizmus, az Egységes Szanálási Mechanizmus és az Európai Beruházási Bankhoz kötődő Európai Beruházási Alap;

19.

megállapítja, hogy más mechanizmusok csak részben szerepelnek az Unió mérlegében, ilyenek például a forrásokat ötvöző uniós eszközök és az Európai Stratégiai Beruházási Alap;

20.

rámutat, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban egyre nagyobb mértékben alkalmaztak elsősorban hitelekből, tőkeinstrumentumokból, biztosítékokból és közvetett irányítás alatti kockázat-megosztási eszközökből álló pénzügyi eszközöket, továbbá rámutat, hogy az Európai Beruházási Bank Csoport kezelte majdnem az összes közvetett irányítás alatti pénzügyi eszközt; úgy véli, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ annak értékelésére, hogy ezen eszközök révén mit sikerült elérni, különös tekintettel társadalmi és környezeti hatásukra; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök kiegészíthetik, de nem válthatják fel a vissza nem térítendő támogatásokat;

21.

sajnálja, hogy az efféle pénzügyi eszközök fokozódó használata – a megosztott irányítás alatti pénzügyi eszközökkel (pénzügyi konstrukciók) együtt – nagyobb kockázatot jelent nem csak a jelenlegi és jövőbeli célok elérése tekintetében megfelelő és hiteles uniós költségvetés fenntartása, hanem az elszámoltathatóság és az uniós szakpolitikák és műveletek összehangolása szempontjából is; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök alkalmazásának kiterjesztését eredményeik, teljesítményük és hatékonyságuk átfogó értékelésének kell megelőznie; rámutat a Számvevőszék különjelentéseire (4), amelyek megállapították, hogy a pénzügyi eszközök nem az elvárt módon működnek és/vagy túlméretezettek és/vagy sikertelenek a magántőke bevonása tekintetében;

22.

figyelmezteti a Bizottságot, hogy a pénzügyi eszközöket vagy a finanszírozási megállapodásokat nem kötik szükségszerűen az Unió politikai céljai, és olyan projekteket is finanszírozhatnak, amelyek nincsenek összhangban az uniós kötelezettségvállalásokkal;

23.

rámutat, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap elindítása hatással volt az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz elindításának késedelmére, és hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap néhány más pénzügyi eszköz felhasználására is hatással lesz;

24.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek révén az uniós költségvetés végrehajtására irányuló uniós finanszírozási mechanizmusok – amelyek jelenleg különböző eszközöket és azok ötvözését foglalják magukban, így például programokat, strukturális és beruházási alapokat, vagyonkezelői alapokat, a stratégiai beruházási alapot, garanciaalapokat, mechanizmusokat, pénzügyi eszközöket és makroszintű pénzügyi támogatási eszközöket stb. – világosabbá, egyszerűbbé és koherensebbé válhatnak, valamint jobban tudják biztosítani a kellő átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a teljesítményt, és megértetik a nagyközönséggel, hogyan történik az uniós szakpolitikák finanszírozása és azok milyen előnyökkel járnak; sajnálja, hogy az új költségvetési rendeletre irányuló 2016. szeptemberi javaslat nem kezeli megfelelően ezeket a problémákat;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap létrehozásának fényében értékelje újra az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelfinanszírozási eszközére vonatkozó előzetes értékelést, és terjesszen a Parlament elé értékelést arról, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap milyen hatást gyakorol más uniós programokra és pénzügyi eszközökre;

26.

kéri a Számvevőszéket, hogy értékelje a (24. bekezdésben felsorolt) pénzügyi eszközök és finanszírozási megállapodások EU 2020 stratégiához való hozzájárulását; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a pénzügyi eszközök és a finanszírozási megállapodások összhangban legyenek az uniós stratégiával, célokkal és az Unió által vállalt kötelezettségekkel;

27.

üdvözli Oettinger biztos azon szándékát, hogy a különféle árnyékköltségvetéseket hosszú távon visszahozza az uniós költségvetésbe; úgy véli, hogy ez nagyban növelné a demokratikus elszámoltathatóságot; szilárd meggyőződése, hogy ezt a problémát a lehető leghamarabb – ám legkésőbb a következő programozási időszak végéig – meg kell oldani; kéri a Bizottságot, hogy 2017. november előtt készítsen erre vonatkozóan egy közleményt;

28.

sajnálja, hogy jelentős az elmaradás a 2007–2013-as időszakra vonatozó strukturális alapok felhasználásában; megállapítja, hogy 2015 végén a fennmaradó, kifizetetlen kötelezettségvállalások az összes jóváhagyott operatív programra rendelkezésre álló 446,2 milliárd EUR 10 %-át tették ki;

29.

hangsúlyozza, hogy ez a helyzet valóban komoly kihívást jelenthet és alááshatja az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát, mivel néhány tagállamban a lehívatlan uniós hozzájárulás és az előírt társfinanszírozás együttesen meghaladja az összes államháztartási kiadás 15 %-át, ha az utolsó két pénzügyi keret időszakát, 2007–2013-at és 2014–2020-at vesszük figyelembe;

30.

aggodalommal állapítja meg, hogy 2015 végére a 2007–2013-as programozási időszak vonatkozásában a strukturális alapok felhasználatlan – kifizetést nem eredményező – kötelezettségvállalásainak több mint fele öt tagállamnál és fő kedvezményezettnél (Cseh Köztársaság, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Románia) összpontosult, és a késedelemnek különböző okai voltak: kapacitás és igazgatási segítség hiánya, nemzeti források hiánya az uniós műveletek társfinanszírozására, késedelmek a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret regionális programjainak benyújtásában stb.;

31.

rámutat, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret újdonsága, hogy a kifizetések felső határa és a kötelezettségvállalások felső határa alatti felhasználatlan összegek automatikusan megnövelik a rugalmasságot a további években;

32.

hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások összege 2015-ben minden korábbi évnél magasabb volt, és épp csak az általános felső határ (a rendelkezésre álló összeg 97,7 %-a) alatt volt;

33.

rámutat, hogy 2015-ben az operatív kiadások több mint háromnegyede a korábbi TPK szabályai szerint működő támogatási rendszerekbe irányult, azaz a mezőgazdasági termelőknek 2014-re kifizetett támogatásokra, kohéziós projektekre és a 2007-ben indult hetedik keretprogram kutatási projektjeire;

34.

elfogadhatatlannak találja, hogy 2015 végén az európai strukturális és beruházási alapokért – az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kivételével – felelős nemzeti hatóságok kevesebb mint 20 %-a volt kijelölve; úgy véli, hogy ezek kijelölése szükséges lenne ahhoz, hogy a tagállami hatóságok költségnyilatkozatot tudjanak benyújtani a Bizottságnak; úgy véli, hogy a 2014–2020-as időszakra bevezetésre került számos újdonság az egyszerűsítési törekvések ellenére adminisztratív terhekhez vezet;

35.

rámutat, hogy az új irányítási és ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos, általában a programozási időszak elején esedékes megfelelőségértékelési eljárások végrehajtása terén tapasztalható nehézségek a források felhasználásában bekövetkező késedelmek egyik fő okát jelentik;

36.

megállapítja, hogy a világszintű gazdasági visszaesés, amely közvetlen hatással jár az állami költségvetésekre alkalmazott költségvetési megszorító intézkedések formájában és nehézségeket okoz a belső finanszírozás előteremtésében, szintén a források felhasználásában bekövetkező késedelem egyik fő oka;

37.

mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ennek következtében fennáll a veszélye, hogy a 2014–2020-as programozási időszak költségvetési végrehajtásában jelentkező késedelem valószínűleg még a 2007–2013-as időszakban tapasztaltaknál is nagyobb lesz; attól tart, hogy a következő többéves pénzügyi keret a fennálló kötelezettségvállalások (reste à liquider,„RAL”) korábban soha nem látott magas szintjével indulhat, ami veszélyeztetheti az uniós költségvetés kezelését az első években; reméli, hogy a Bizottság tanult ebből, és megelőzi a hasonló késedelmeket a jövőben;

38.

nyugtázza, hogy a Bizottság 2015 márciusában a kifizetetlen számlák mértékének csökkentését célzó rövid távú intézkedéseket tartalmazó kifizetési tervet fogadott el, ugyanakkor rámutat, hogy míg ezen intézkedések a rövidebb távú készpénzforgalmi gazdálkodás javítását célozzák, a fennálló kötelezettségvállalások nagy összegének kezelése hosszabb távú perspektívát és a kiváltó okok (igazgatási és működési nehézségek, makroökonómiai korlátozások stb.) alapos értékelését igényli hatékony stratégia kialakítása érdekében, hogy ezek a problémák a jövőben ne forduljanak elő;

39.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke szerinti eljárás megindítása gondokat okozhat az uniós költségvetés kezelésében, különösen a kifizetések vonatkozásában; rámutat, hogy e kulcsfontosságú elemmel bármely kilépni szándékozó tagállammal kötendő minden ideiglenes vagy végleges megállapodásban foglalkozni kell;

40.

kéri, hogy a Bizottság tegyen lépéseket a fennmaradó kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos szabályok és ütemtervek szigorúbb betartása érdekében, többek között az alábbiak révén:

41.

ismételten kéri, hogy a Bizottság évente készítsen aktuális hosszú távú, 7–10 évre szóló cash-flow előrejelzéseket, a költségvetési felső határokra, a kifizetési igényekre, a kapacitáskorlátokra és a kötelezettségvállalások esetleges visszavonására kiterjedően, hogy a kifizetési igények jobban összhangba kerüljenek a rendelkezésre álló forrásokkal;

42.

kéri, hogy a Bizottság a költségvetési és pénzgazdálkodása során több tagállam jelenlegi nehéz helyzetére való tekintettel sürgősen vegye figyelembe egyes tagállamok kapacitási korlátait és sajátos társadalmi-gazdasági körülményeit; felhívja a Bizottságot, hogy – elkerülendő a források kihasználatlanságát és növelendő a felhasználási arányokat, különösen az európai strukturális és beruházási alapok területén – használjon fel minden rendelkezésre álló eszközt technikai segítségnyújtás és az új strukturálisreform-támogató program révén e tagállamok támogatására;

43.

megismétli, hogy egyszerűsíteni kell és világossá kell tenni a szabályokat és eljárásokat mind uniós, mind tagállami szinten, hogy a kedvezményezettek könnyebben férjenek hozzá az uniós forrásokhoz, és az igazgatási szolgálatok megfelelően tudják kezelni ezeket a forrásokat; úgy véli, hogy az egyszerűsítés hozzá fog járulni a pénzeszközök gyors elosztásához, a magasabb felhasználási arányhoz, a nagyobb hatékonysághoz és átláthatósághoz, kevesebb végrehajtási hiba előfordulásához és a kifizetési időszakok lerövidítéséhez; úgy gondolja, hogy egyensúlyt kell teremteni a szabályok, az eljárások és az ellenőrzések egyszerűsítése, illetve stabilitása között; megjegyzi, hogy a sikeres végrehajtás szükséges előfeltétele, hogy az esetleges pályázók és kedvezményezettek minden esetben megfelelő tájékoztatást és iránymutatást kapjanak;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy tartózkodjon a rendelkezésére álló technikai segítségnyújtás újabb csökkentésétől, és terjesszen elő cselekvési tervet a hatékony és időben történő felhasználásra, különös hangsúlyt fektetve azokra a tagállamokra és régiókra, amelyek el vannak maradva és amelyekben alacsony a felhasználási arány;

45.

sajnálja, hogy a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan 2015 végéig a pénzügyi konstrukciókhoz való hozzájárulásoknak csak a 75 %-át (5) fizették ki a végső felhasználóknak megosztott irányításban (2014 végén 57 %-ot fizettek ki, 2012 végén pedig 37 %-ot), és hogy a közvetett irányítású pénzügyi konstrukciókban tartott készpénz összege továbbra is magas (2015-ben 1,3 milliárd euro, 2014-ben 1,3 milliárd euro, 2013-ban 1,4 milliárd euro);

46.

aggodalommal állapítja meg, hogy a megosztott irányítású pénzügyi eszközök fel nem használt összegei továbbra is jelentősek, és ezek 80 %-a 2014 végén öt tagállamban összpontosult (amelyből Olaszország teszi ki a teljes összeg 45 %-át); úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak 2018 vége előtt el kellene végeznie ezen eszközök átfogó értékelését, hogy meg tudja állapítani, hogy azokat folytatni kell-e a következő pénzügyi programozási időszakban;

47.

kéri, hogy a Bizottság téríttesse vissza a megosztott irányítású pénzügyi eszközök fel nem használt összegeit és a közvetett irányítású pénzügyi eszközök azon fel nem használt összegeit, amelyek a korábbi többéves pénzügyi keretekből megmaradtak és amelyekre nézve a támogathatósági időszak lejárt;

48.

üdvözli, hogy – csakúgy, mint 2007 óta minden évben – a Számvevőszék hitelesítő véleményt adott ezúttal a 2015-ös beszámoló megbízhatóságáról, megállapítva, hogy a bevételek lényeges hibától mentesek voltak, és megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2015. december 31-ével záródó évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

49.

mélyen sajnálja, hogy a 22. egymást követő évben a kifizetéseket lényeges hibaszint jellemzi, abból adódóan, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben eredményesek;

50.

sajnálja, hogy a javulás ellenére a kifizetések legvalószínűbb hibaaránya 3,8 %; emlékeztet arra, hogy a 2014-es pénzügyi évben 4,4 %, a 2013-as pénzügyi évben 4,7 %, a 2012-es pénzügyi évben 4,8 %, a 2011-es pénzügyi évben pedig 3,9 % volt a becsült legvalószínűbb hibaarány a kifizetések tekintetében;

51.

hangsúlyozza, hogy bár a helyzet javult a korábbi évekhez képest, a legvalószínűbb hibaarány még mindig jelentősen meghaladja a 2 %-os lényegességi küszöböt; hangsúlyozza, hogy ha a Bizottság, a tagállami hatóságok, illetve a független könyvvizsgálók felhasználták volna a rendelkezésükre álló valamennyi információt, akkor a hibák jelentős részét még a kapcsolódó kifizetések folyósítása előtt megelőzhették, illetve feltárhatták és kijavíthatták volna; elfogadhatatlannak tartja, hogy a rendelkezésre álló információkat ne használják fel a hibaszint csökkentésére; határozottan úgy véli, hogy a tagállamoknak döntő szerepük van e tekintetben; sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló információt a hibák megelőzése, feltárása és javítása és a megfelelő lépések megtétele érdekében;

52.

sajnálja, hogy a közös agrárpolitika jogi keretének 2015-ös változása miatt a Számvevőszék tranzakciótesztjei már nem terjednek ki a kölcsönös megfeleltetésre, és ezzel megnehezíti az előző pénzügyi évvel való összehasonlítást; 2014-ben az ilyen hibák a TPK 2. fejezetén („Természeti erőforrások”) belül 0,6 százalékponttal járultak hozzá az általános becsült hibaszinthez, míg a 2011–2014-es időszakban éves hozzájárulásuk az általános becsült hibaszinthez 0,1 és 0,2 százalékpont közötti volt;

53.

aggodalommal jegyzi meg, hogy ha a Bizottság és a tagállamok által hozott korrekciós intézkedéseket nem alkalmazták volna a Számvevőszék által ellenőrzött kifizetések esetében, a teljes becsült hibaarány 3,8 % helyett 4,3 % lett volna;

54.

nyugtázza, hogy az irányítási módnak kevés hatása van a hibaszintre, mivel a Számvevőszék a tagállamokkal megosztott irányítási rendszerben, illetve a Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások tekintetében közel azonos (4,0 %, illetve 3,9 %) becsült hibaszintet állapított meg;

55.

rámutat, hogy a Számvevőszék a legmagasabb hibaszintet ismét a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területén (5,2 %) és a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” területén (4,4 %) azonosította be, a legalacsonyabb becsült hibaszint pedig az „Igazgatási kiadások” területét jellemezte a (0,6 %); hangsúlyozza, hogy a hibák általánosságban nem minősülnek csalásnak; azt javasolja, hogy a Számvevőszék készítsen különjelentést, amely egy tömör, a bevált gyakorlatokat összefoglaló dokumentum elkészítése érdekében megvizsgálja és összehasonlítja ezeket a területeket;

56.

megállapítja, hogy a költségtérítéses és a jogosultságalapú rendszerek eltérő kockázati mintázata jelentősen befolyásolja a hibaszintet a különböző kiadási területeken; ahol az Unió a támogatásra jogosult tevékenységek költségeit a kedvezményezettek által benyújtott kifizetési kérelmek alapján téríti meg, a hibaszint 5,2 %, ahol pedig a kifizetések költségtérítés helyett bizonyos feltételek teljesülése alapján történnek, a hibaszint 1,9 %; azt javasolja, hogy egy, e bevált gyakorlatokat tartalmazó különjelentés elkészítése érdekében Számvevőszék vizsgálja meg és hasonlítsa össze ezeket a területeket;

57.

megállapítja, hogy a 2014-es állapothoz képest a kifizetések esetében a kockázatnak kitett összegek mértéke – a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló 2015. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésében (COM(2016)446) meghatározottak szerint – mintegy 10 %-kal csökkent, ami főként a mezőgazdaság területén jelzett kockázatnak kitett összegek csökkenéséből adódik;

58.

megjegyzi, hogy a Bizottság elismeri, hogy a kiadást lényeges hibaszint jellemzi, ugyanis ahogyan azt a 2015. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésében is bemutatja, a kockázatnak kitett összeg 3,3–4,5 milliárd euro között mozog, azaz a kifizetések 2,3–3,1 %-át érinti; megjegyzi, hogy a Bizottság úgy becsüli, hogy a következő években 2,1–2,7 milliárd euro értékben fog hibákat beazonosítani és korrigálni;

59.

egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy az évek során javult a Bizottság kockázatnak kitett összegek arányának felbecsülésére használt módszertana, ám az egyes főigazgatóságok a szabálytalan kiadások szintjét nem következetes módszertan alapján határozzák meg (lásd főként Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 1.38. bekezdését); javasolja e gyakorlat mihamarabbi szabályozását és standardizálását;

60.

megállapítja, hogy a javulások ellenére a Bizottság nem szüntette meg annak kockázatát, hogy túlbecsülik a korrekciós intézkedések hatásait;

61.

rámutat különösen arra, hogy a 2015-ös kiadások több mint háromnegyede esetében a Bizottság főigazgatóságai a kockázatnak kitett összegekkel kapcsolatos becslésüket a nemzeti hatóságok által szolgáltatott adatokra alapozzák, miközben az érintett főigazgatóságok (a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI) és a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO)) éves tevékenységi jelentéseiből úgy tűnik, hogy kihívást jelent a tagállami ellenőrzési jelentések megbízhatósága, jóllehet a tagállamok adatszolgáltatása javult; elfogadhatatlannak tartja, hogy a tagállamok nem működnek együtt tisztességesen az Európai Bizottsággal az ellenőrzési jelentések és azok megbízhatósága tekintetében;

62.

hangsúlyozza, hogy csökkenne a végfelhasználókra háruló ellenőrzési teher, ha alkalmazásra kerülne az egységes ellenőrzési megközelítés, melyben nem végeznének külön európai ellenőrzést, hanem a tagállami ellenőrzésekre építenének; úgy véli azonban, hogy egy ilyen folyamatos elszámoltathatósági lánc csak akkor lenne megvalósítható, ha a tagállami ellenőrzések megfelelőek lennének, és ha a Bizottság és a tagállamok meg tudnának egyezni az elvekről és az értelmezésekről; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben legyen proaktív, és tegyen közzé iránymutatásokat;

63.

úgy véli, hogy a mentesítés megadásának a pénzgazdálkodás tagállami szintű, szükséges javításától kellene függenie; e tekintetben felhívja a figyelmet a nemzeti nyilatkozatok eszközére, amely segíthet abban, hogy nemzeti szinten el lehessen érni a fokozottabb elszámoltathatóságot és felelősségvállalást;

64.

rámutat, hogy a többéves programozás sajátos volta, valamint a költségvetési eljárásra alkalmazandó regionális, nemzeti és uniós szabályok összetettsége és felhalmozódása miatt, továbbá mivel a hibákat több mint 10 évvel az előfordulásuk után is korrigálni lehet, mesterséges lenne a jövőbeni korrekciók becsült hatását az elmúlt hat évben rögzített korrekciókra alapozni;

65.

hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy amennyiben a Bizottság meg lenne győződve a korrekciós képességének hatékonyságáról, a főigazgatóknak nem kellene semmilyen pénzügyi fenntartással sem élniük éves tevékenységi jelentésükben;

66.

rámutat, hogy a Bizottság jelentése (6) szerint a végrehajtott pénzügyi korrekciók és visszafizettetések összesen 3,9 milliárd eurót tesznek ki; megállapítja, hogy a Számvevőszék három csoportba sorolta ezeket: 1,2 milliárd eurónyi, még a kiadás Bizottság általi elfogadását megelőzően a forrásnál alkalmazott korrekciók és visszafizettetések (mezőgazdaság, kohézió, közvetlen/közvetett irányítás); 1,1 milliárd eurónyi, a tagállamok általi, a kiadás elfogadását követő visszavonás, melynek során új kohéziós projektekkel helyettesítettek nem támogatható összegeket; 1,6 milliárd eurónyi nettó korrekció (mezőgazdaság, közvetlen/közvetett irányítás);

67.

hangsúlyozza, hogy amennyiben nagy a szabálytalanság kockázata, a helyes gyakorlat a kockázat bemutatása, valamint a kockázat mértékének és valószínűsíthető hatásának számszerűsítése; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése e tárgyban a „korrekciós képességre” fordít nagy figyelmet, nem pedig a beazonosított hibák számszerűsítésére vagy jellegük vizsgálatára, valamint az ilyen hibák elkerülését lehetővé tevő, releváns megelőző intézkedések végrehajtására; rámutat különösen arra, hogy a Bizottság uniós költségvetés védelméről szóló közleményei nem tartalmaznak becslést a kezdeti vagy a jóváhagyott visszaigénylési kérelmek tekintetében tapasztalt szabálytalanságok szintjére vonatkozóan;

68.

osztja a Számvevőszék 27/2016. sz. különjelentésében megfogalmazott véleményét, mely szerint a Kinnock-Prodi reform által bevezetett, a biztosok „politikai felelőssége” és a főigazgatók operatív felelőssége közötti különbségtétel miatt nem feltétlenül világos, hogy a politikai felelősség kiterjed-e a költségvetés főigazgatóságok általi végrehajtására, vagy elkülönül attól (lásd a 27/2016. sz. számvevőszéki különjelentés vezetői összefoglalójának 5. pontját);

69.

felhívja a figyelmet arra, hogy a biztosok kollégiuma nem vállal felelősséget az éves beszámolókért az elnök vagy a költségvetésért felelős biztos általi előszó vagy jelentés révén, és hogy a Bizottság nem tesz éves nyilatkozatot az irányításról vagy a belső ellenőrzésről, ami pedig összhangban áll a bevált gyakorlattal és a tagállamok által követett hagyományos gyakorlattal;

70.

ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be megbízható eljárásokat a korrekciós intézkedések időzítésének, eredetének és összegének jóváhagyására, valamint bocsássanak rendelkezésre olyan információt, amelynek révén lehetőség szerint összevethető lenne a kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amikor a beszámolók kiegészítő mellékletben nyilvánosságra hozzák a visszafizettetéseket vagy pénzügyi korrekciókat;

71.

ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy évente adjon ki egy egységes, megfelelő „megbízhatósági nyilatkozatot” a főigazgatók éves tevékenységi jelentései alapján, és végezzen saját statisztikai becslést a hibaszintről; kéri a Bizottságot, hogy külön értékelje, mekkora összegű uniós forrásokat tervez visszaszerezni visszafizettetések vagy pénzügyi korrekció révén a 2015. pénzügyi év tekintetében;

72.

felkéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést az úgynevezett „visszamenőleges projektekről”, vagyis arról a gyakorlatról, melynek során a regionális operatív programokba olyan projekteket illesztenek be, amelyeket a hatóságok más pénzeszközök felhasználásával már elindítottak, és amelyek működési problémákat mutató vagy a szabályokat megsértő intézkedéseket vagy projekteket tartalmazhatnak vagy helyettesíthetnek, és hogy ez az elemzés tartalmazzon előzetes értékeléseket arról, hogy a helyettesítő projektek megfelelnek-e a tervezett célkitűzéseknek;

73.

felhívja a Bizottságot, hogy pénzügyi kimutatásához fűzzön éves nyilatkozatot az irányításról és a belső ellenőrzésről, amely különösen az alábbiakra tér ki:

valamint az uniós költségvetés védelméről szóló közleményébe foglaljon bele a kezdeti vagy a jóváhagyott visszaigénylési kérelmek tekintetében tapasztalt szabálytalanságok szintjére vonatkozó becslést;

74.

felszólítja a tagállamokat, hogy szolgáltasson megbízható adatokat az Európai Bizottság számára, különösen az ellenőrzési jelentések tekintetében;

75.

csatlakozik a DG REGIO, a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság (DG MARE), a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság (DG HOME), a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO) és a DG AGRI főigazgatói által az éves tevékenységi jelentésükben megfogalmazott fenntartásokhoz; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások nem tudnak megfelelő garanciát nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott valamennyi, alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

76.

tudni szeretné, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság főigazgatója (DG RTD) miért fogalmazott meg a korábbi évekhez hasonlóan horizontális fenntartást a hetedik keretprogramon belüli összes kifizetés és költségigénylés vonatkozásában; felhívja a Bizottságot, hogy végre dolgozzon ki működőképesebb kockázatalapú megközelítést és szükség esetén fogalmazzon meg egyedi fenntartást;

77.

megállapítja, hogy az EU költségvetésére vonatkozó 2015. évi éves irányítási és teljesítményjelentés, két korábbi jelentést ötvöz: az EUMSZ 318. cikkével összhangban készített értékelő jelentést és a költségvetési rendelet 66. cikkének (9) bekezdése által előírt összefoglaló jelentést;

78.

üdvözli, hogy a jelentés a költségvetés minden egyes fejezete vonatkozásában a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret programjai végrehajtásával kapcsolatos információkat tartalmaz, bizonyítékokkal szolgál a 2007–2013 közötti többéves pénzügyi keret programjainak eredményeiről és bemutatja az Európa 2020 stratégiával meglévő összefüggéseket;

79.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az úgynevezett értékelő jelentés egyrészt összekeveri a tevékenységek leírását az eredményekkel, másrészt a politikák hatásának értékelésére törekszik, és a jövőre vonatkozó ígéreteket tesz;

80.

rámutat arra, hogy a tagállamoknak nem kötelező szerepeltetniük közös mutatókat programjaikban, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap kivételével, és hogy a tagállami szintű ellenőrzés első szakaszában nem kerül sor az eredmények értékelésére;

81.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ahelyett, hogy a Bizottság egyszerűsítené a belső irányítási eszközeit, új többéves stratégiai tervet határozott meg minden bizottsági szervezeti egység számára olyan közös általános célkitűzések alapján, amelyek lefedik a Juncker vezette Bizottság tíz politikai prioritását, valamint támogatják az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és a Szerződésben foglalt kötelezettségeknek a teljesítését;

82.

ismételten felszólít a tematikus koncentrációra, ahogyan azt a 2014-es költségvetési évre vonatkozó mentesítési jelentésében is tette; felszólítja a Bizottságot annak tanulmányozására, hogy a tematikus koncentráció milyen mértékben tudna hozzájárulni a szabályozási és az ellenőrzési teher egyszerűsítéséhez és csökkenéséhez;

83.

felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben fogadja el az éves irányítási és teljesítményjelentését ahhoz, hogy azt a Számvevőszék éves jelentésében figyelembe tudja venni; kitart amellett, hogy az e jelentésben szereplő információknak a lehető legobjektívebbnek kell lenniük, és tartalmazniuk kell a Bizottság által szakpolitikái megvalósítása során az előző évben elért eredményeket; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az olyan hosszú távú politikai programozási időszakok fenntartásának szükségességét, mint a tíz évet felölelő Európa 2020 stratégia;

84.

felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a teljesítménymutatók kialakításának folyamata átlátható és demokratikus legyen, bevonva valamennyi uniós intézményt, partnert és érdekelt felet annak érdekében, hogy a mutatókat alkalmassá tegyék az uniós költségvetés végrehajtásának mérésére, valamint hogy meg lehessen felelni az uniós polgárok elvárásainak;

85.

felszólítja a Bizottságot, hogy következő teljesítményjelentéseiben megfelelőbben értékelje az összes szakpolitika eredményeit és teljesítményét; felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen és összefoglalva mutassa meg az európai szakpolitikák uniós célkitűzésekhez való hozzájárulását, és értékelje, mennyiben járultak hozzá az EU 2020 céljaihoz;

86.

emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 egy ambiciózus, széles körű program, amelynek általános célkitűzései három prioritáson alapulnak: kiváló tudomány, ipari vezető szerep, valamint társadalmi kihívások;

87.

megjegyzi, hogy a Juncker vezette Bizottság tíz politikai prioritást fogadott el a 2014–2019 közötti időszakra, melyek nem teljesen azonosak az Európa 2020 stratégia prioritásaival; ez ahhoz vezet, hogy a Horizont 2020 esetében a jogi keretek és a programra előirányzott költségvetés az Európa 2020 stratégiát tükrözi, miközben a Bizottság a Horizont 2020 végrehajtása során 2014 óta a stratégiai tervezés és az irányítási keretek tekintetében a tíz politikai prioritásra helyezte át a hangsúlyt;

88.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még nem határozta meg, hogy a két prioritáscsoport hogyan viszonyul egymáshoz, és felkéri a Bizottságot, hogy tisztázza ezeket a kapcsolatokat;

89.

hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 sikerének egyik fontos tényezője a tagállami és az uniós kutatási és innovációs programok közötti eredményes szinergia és a kiegészítő jelleg; nyugtázza, hogy a Bizottság a Horizont 2020 időközi értékelése keretében elemezni kívánja a Horizont 2020 és az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) közötti hatásokat és szinergiákat;

90.

tudomásul veszi a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésében szereplő, a nemzeti és az uniós kutatási programok közötti kiegészítő jellegre vonatkozó két példát, és azt, hogy a bolgár és a portugál legfőbb ellenőrző intézmények megállapították, hogy míg országukban egyes területekre jellemző a nemzeti és uniós kutatási programok közötti kiegészítő jelleg, tagállami szinten hiányosságok is tapasztalhatók a nemzeti cselekvési terveken és stratégiákon belül meghatározott, a Horizont 2020-hoz kapcsolódó mutatók tekintetében, valamint néhány probléma tapasztalható a Horizont 2020 valamennyi résztvevője közötti, nemzeti szintű koordináció és kölcsönhatás tekintetében (7); tudomásul veszi továbbá, hogy Bulgária volt az első olyan tagállam, amely önkéntesen vette igénybe a Horizont 2020 szakpolitika-támogató eszközt, és ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa tovább azokat a tagállamokat, amelyeknek korszerűsíteniük kell kutatási és innovációs ágazatukat;

91.

emlékeztet, hogy a Horizont 2020 jogi keretei több, a teljesítménymenedzsment szempontjából fontos elemet is bevezetnek, ilyenek pl. a célkitűzések és a fő teljesítménymutatók alkalmazása; hangsúlyozza, hogy a jóváhagyott célkitűzések és mutatók általánosságban tényleges javulást jelentenek a korábbi keretprogramokhoz képest;

92.

rámutat, hogy a Horizont 2020-ban alkalmazott teljesítménymutatókat továbbra is számos hiányosság jellemzi, mint például:

93.

sajnálja, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a Bizottság a Horizont 2020 munkaprogramjait és a kapcsolódó pályázati felhívásokat nem használja fel arra, hogy a hangsúlyt egyre inkább a teljesítményre helyezze (9);

94.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék által vizsgált pályázatokban és támogatási megállapodásokban a célkitűzések kellően a teljesítményre összpontosítottak, ha ezt a Bizottság előírta, és hogy ugyanez vonatkozik a pályázatok elbírálási folyamatára is;

95.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Horizont 2020-at előmozdító egyedi munkaprogramok és a kapcsolódó ajánlati felhívások esetében a várt hatás szélesebb körű fogalmának előtérbe helyezése a várt eredménnyel szemben megnöveli annak veszélyét, hogy az erre vonatkozó információ túl általános lesz és megnehezíti a Horizont 2020 teljesítményértékelésének összesítését (10);

96.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem mindig használja következetesen a teljesítménnyel kapcsolatos fogalmakat (pl. „output”, „eredmény”, „teljesítmény” és „hatás”);

97.

sajnálja, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a jelenlegi struktúra nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a Horizont 2020-on belül elkülönítve kövesse nyomon a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció összetevőinek kiadásait és teljesítményét; ezenkívül bár a költségvetési folyamat a közzétett programnyilatkozatok keretében tartalmazza a Horizont 2020 programnak az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulását, sajnálatos, hogy a Bizottság mindeddig nem készített érdemi beszámolót a Horizont 2020 végrehajtásáról, és arról, az hogyan járult hozzá az Európa 2020 stratégia megvalósításához; felhívja a Bizottságot, hogy amint rendelkezésre állnak a Horizont 2020 program eredményei, tegyen érdemi jelentést annak végrehajtásáról és az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulásáról;

98.

azt javasolja, hogy növeljék a nemzeti kapcsolattartó pontok szerepét, hogy helyben minőségi technikai segítséget lehessen nyújtani; úgy véli, hogy az eredmények éves értékelése, a képzések és a jól teljesítő nemzeti kapcsolattartó pontok ösztönzése növelni fogja a Horizont 2020 program sikerességi arányát;

99.

felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli teljesítményjelentéseiben egyértelműen és hiánytalanul tüntesse fel, hogyan hárult hozzá a Horizont 2020 program az Európa 2020 stratégiához;

100.

sajnálatát fejezi ki a Számvevőszék azon észrevételei miatt, amelyek szerint a DG AGRI, a DG CLIMA, a DG ENVI és a DG MARE esetében a vezetői tervekben és az éves tevékenységi jelentésekben szereplő számos célkitűzés közvetlenül szakpolitikai vagy jogalkotási dokumentumokból lett átvéve, ezért túl általános ahhoz, hogy irányítási és ellenőrzési eszközként lehessen alkalmazni;

101.

kéri, hogy a Bizottság:

102.

üdvözli, hogy az ellenőrzési bizonyítékok összességükben arra mutatnak, hogy a bevételeket nem jellemzi lényeges hibaszint és különösen azt, hogy a vizsgált rendszerek hatásosak a GNI-alapú és a héaalapú saját források tekintetében is, hogy a vizsgált rendszerek általában véve eredményesek a tradicionális saját források esetében, a Számvevőszék által meglátogatott tagállamokban ugyanakkor a fő belső kontrollmechanizmusok csak részben eredményesek, és a Számvevőszék nem talált hibákat az ellenőrzött tranzakciókban;

103.

emlékeztet arra, hogy a fenntartás olyan eszköz, amely révén a tagállamok által benyújtott GNI-adatok kétséges tételein kiigazításokat lehet eszközölni, és üdvözli, hogy a Számvevőszék a 2015-ben áttekintett megszüntetett fenntartásokban nem állapított meg súlyos problémákat;

104.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár haladás történt a görög GNI-adatok megbízhatóságának javítása terén, ezeket a fenntartásokat még nem szüntették meg; megjegyzi, hogy ez az egyetlen fennálló általános fenntartás 2015 végén, és hogy a fenntartás a 2008. és 2009. évre vonatkozik;

105.

a vámokra vonatkozóan megállapítja, hogy a Számvevőszék úgy találta, hogy a tarifaszabályozások és a behozatali előírások importőrök általi tiszteletben tartásának ellenőrzésére (beleértve a vámkezelés utáni ellenőrzéseket) alkalmazott módszertan minőségét és eredményeit tekintve eltérő volt a különböző tagállamokban; a Számvevőszék kiemelte, hogy a francia hatóságok az adósságról szóló értesítésekkel kapcsolatban megszakítják a hároméves elévülési időszakot, és hogy ez a gyakorlat eltér a többi tagállam által alkalmazottól, és az Unión belüli gazdasági szereplők közötti eltérő bánásmódhoz vezet (11);

106.

a tradicionális saját forrásokat illetően megállapítja, hogy 2015 végén a Bizottság 325, az uniós vámszabályoknak való meg nem feleléssel kapcsolatos olyan nyitott kérdést tartott nyilván, amelyet a tagállami vizsgálatok során határoztak meg;

107.

rámutat, hogy a Számvevőszék a vámokra és a cukorilletékekre vonatkozó nyilatkozatok esetében úgy találta, hogy a tagállamok nem kezelik hatékonyan a követeléseket (B-számlák), és hogy a Bizottság a felkeresett 22 tagállam közül 17-ben talált hasonló hiányosságokat;

108.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék kockázatokat azonosított a vámtartozásoknak az Unión kívül nyilvántartott vállalatoktól, illetve az Unión kívüli országok állampolgáraitól történő behajtásával kapcsolatban, és számos olyan esetet talált, ahol különböző tagállamok nem tudták a vámtartozásokat behajtani a pl. belaruszi, brit Virgin-szigeteki, oroszországi, svájci, törökországi és ukrajnai állampolgároktól vagy vállalatoktól;

109.

hangsúlyozza, hogy a GNI-egyenlegek kiemelt felülvizsgálatai kisebb hatással is járhattak volna, ha érvényben lett volna olyan közös uniós felülvizsgálati politika, amely összehangolja a nagyobb felülvizsgálatok menetrendjét;

110.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is érvényben vannak azok a strukturális és jogi elemek, amelyek 2014. október végére politikai incidensig vezettek az egyes tagállamok hozzájárulásai tekintetében;

111.

felszólítja a Bizottságot, hogy

112.

rámutat, hogy a Bizottság egyetértett azzal, hogy új intézkedéseket hoz a 2014. pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot kísérő parlamenti állásfoglalásban rögzített 88 felkérés nyomán;

113.

megjegyzi, hogy a Bizottság megítélése szerint 227 parlamenti felkérés esetében a kívánt intézkedést már megtették, vagy az folyamatban van, és hogy a Bizottság 35 parlamenti felkérést – a fennálló jogi és pénzügyi keretekhez, illetve saját intézményi szerepéhez vagy előjogaihoz kapcsolódó okok miatt – nem tud elfogadni;

114.

sajnálja, hogy a Bizottság válaszai néha továbbra is homályosak és nem egyértelműek;

115.

üdvözli a Bizottság a hat fő vállalásból öt teljesítését célzó intézkedéseit;

116.

ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy a Bizottság utasítsa főigazgatóságait, hogy tegyenek közzé az európai szemeszterrel összefüggésben éves tevékenységi jelentéseikben szerepeltetett minden országspecifikus ajánlást (hatodik vállalás);

117.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját, különösen, ami a tagállamok által továbbított adatok megbízhatóságát, az uniós források végső kedvezményezettek tekintetében érvényesülő átláthatóságát, az etikai bizottság tevékenységeinek átláthatóságát, a korrupció elleni küzdelmet, valamint az európai iskolák igazgatási struktúráinak reformját illeti;

118.

határozottan elítéli, hogy a Bizottság nem érzi szükségét az uniós korrupcióellenes jelentés további közzétételének; úgy véli, hogy bármi is legyen a Bizottság szándéka a korrupció elleni harccal kapcsolatban, ez az utolsó pillanatban történő visszavonás negatív üzenetet közvetít nem csupán a tagállamok, hanem a polgárok felé is; ismételten hangot ad azon véleményének, hogy a korrupció még mindig kihívást jelent az Unió és a tagállamok számára; és hatékony korrupcióellenes intézkedések nélkül aláássa a gazdasági teljesítményt, a jogállamiságot és a demokratikus intézmények Unión belüli hitelét; felszólítja a Bizottságot, hogy véglegesítse és tegye közzé a 2016. évi korrupcióellenes jelentést, lépjen fel gyorsan és határozottan a tagállami és az uniós intézményekben tapasztalható korrupció felszámolása ellen, és adjon megbízást az uniós intézményeken belüli korrupcióellenes normák független értékelésére;

119.

ismételten határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokban tapasztalható korrupció szintjének mérésére és a tagállamok korrupció elleni politikáinak értékelésére a stockholmi programban meghatározott követelmények alapján dolgozzon ki egy szigorú mutatórendszert és könnyen alkalmazható, egységes kritériumokat; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki korrupciós indexet a tagállamok kategóriákba sorolása érdekében; úgy véli, hogy a korrupciós index olyan szilárd alapot biztosíthat, melyre a Bizottság felépítheti országspecifikus ellenőrzési mechanizmusát az uniós források elköltésének ellenőrzése érdekében;

120.

megállapítja, hogy az ismétlődő hibaarány, valamint a végrehajtás és a lezárás késlekedése ellenére a hetedik keretprogram egy magas szintű szakértői csoport által végzett utólagos értékelése (13) szerint a hetedik keretprogram sikeres volt; a magas szintű szakértői csoport különösen hangsúlyozta, hogy a hetedik keretprogram:

121.

sajnálattal állapítja meg, hogy a hetedik keretprogram értékelése összefüggésében az érdekelt felekkel 2015. február és május között tartott nyilvános konzultáció a következő gyengeségekre mutatott rá:

122.

mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy valószínűleg nem teljesül azon célkitűzés, hogy a tagállamok 2020-ra bruttó hazai termékük (GDP) 3 %-át kutatásra fordítsák; ezért úgy véli, hogy le kellene állítani az uniós költségvetés kutatási programokkal kapcsolatos ismétlődő csökkentését; felszólítja a tagállamokat, hogy nőjenek fel a kihíváshoz; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vonja le a szükséges következtetéseket a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata és a következő többéves pénzügyi keret számára;

123.

üdvözli az Innovatív Unió keretébe tartozó kötelezettségvállalások teljesítése terén elért előrehaladást: 2014 közepére az összes kötelezettségvállalás teljesült, vagy folyamatban volt;

124.

üdvözli továbbá, hogy a Horizont 2020 keretében a kis- és középvállalkozások számára biztosított források aránya a 2014-es 19,4 %-ról 2015-ben 23,4 %-ra nőtt, és javasolja e tendencia proaktív ösztönzését;

125.

elfogadhatatlannak tartja, hogy a DG RTD nem tett eleget a Parlament azon kérésének, hogy a Bizottság összes főigazgatósága tegye közzé valamennyi országspecifikus ajánlását az éves tevékenységi jelentésében; aggodalommal állapítja meg, hogy a Horizont 2020 keretprogramhoz tartozó 20 legfontosabb projekt listáján csupán korlátozott számú terület képviselteti magát;

126.

rámutat, hogy a 2015. évi számvevőszéki jelentés ötödik fejezete az alábbi területek kifizetéseivel foglalkozik: kutatás (10,4 milliárd EUR), oktatás, képzés, ifjúság és sport (1,8 milliárd EUR), űrkutatás (1,4 milliárd EUR), közlekedés (1,3 milliárd EUR), egyéb fellépések és programok (1,1 milliárd EUR), energia (0,5 milliárd EUR), a vállalkozások és kis- és középvállalkozások versenyképessége (COSME) (0,3 milliárd EUR); a kutatás ezért a kiadások 62 %-át teszi ki;

127.

megállapítja, hogy a kutatási keretprogramok végrehajtásának felelősségén osztoznak a különböző bizottsági főigazgatóságok, végrehajtó ügynökségek, közös vállalkozások és az úgynevezett 185. cikk szerinti szervezetek (tagállamokkal kialakított partnerségek), melyek mindegyike szoros koordinációt igényel;

128.

rámutat, hogy a Számvevőszék vizsgálata szinte kizárólag a hetedik kutatási keretprogram (FP7) kifizetéseire vonatkozott;

129.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a DG RTD éves tevékenységi jelentése szerint 2015 végére még mindig nem került lezárásra az FP7-be tartozó 1 915 projekt, összesen 1,63 milliárd euro értékben; ez késleltetheti a Horizont 2020 végrehajtását;

130.

hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék úgy véli, hogy a kutatási és egyéb belső politikákra vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési rendszerek „részben hatékonyak”;

131.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben a Számvevőszék az általa ellenőrzött 150 tranzakció közül 72 tranzakció esetében (48 %) hibát észlelt; a Számvevőszék az általa számszerűsített 38 hiba alapján 4,4 %-ra becsülte a hibaszintet; továbbá, a számszerűsíthető hibák közül 16 esetben a Bizottság, a tagállami hatóságok vagy a független könyvvizsgálók elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek elfogadása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák korrekciójára, az e fejezetre becsült hibaarány 0,6 %-kal kisebb lett volna;

132.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 38 számszerűsíthető hibát tartalmazó tranzakció közül 10 esetében a Számvevőszék a vizsgált tételek több mint 20 %-át meghaladó hibát észlelt; a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” 2015-ös általános becsült hibaszintjének 77 %-át ez a 10 eset tette ki (9 a hetedik kutatási keretprogramból, egy a 2007–2013-as versenyképességi és innovációs programból);

133.

sajnálja, hogy a Számvevőszák által feltárt legtöbb számszerűsített hiba (38-ból 33) a kedvezményezettek által bejelentett nem támogatható személyzeti és közvetett költségek megtérítésével volt kapcsolatos, és hogy a Számvevőszék által a költségelszámolásokban talált szinte valamennyi hibát az okozta, hogy a kedvezményezettek vagy félreértelmezték a bonyolult támogathatósági szabályokat, vagy helytelenül számították ki a támogatható költségeiket, amiből azt az egyértelmű következtetést lehet levonni, hogy a szabályokat egyszerűsíteni kell;

134.

üdvözli, hogy a Számvevőszék szerint a közbeszerzési szabályoknak való megfelelés jelentős mértékben javult;

135.

tudni szeretné, hogy a DG RTD főigazgatója miért fogalmazott meg az előző évekhez hasonlóan horizontális fenntartást a hetedik keretprogramon belüli összes költségigénylés vonatkozásában (1,47 milliárd EUR); azon a véleményen van, hogy a horizontális fenntartások általában véve nem tekinthetők hatékony és eredményes pénzgazdálkodási eszköznek; elismeri ugyanakkor, hogy a hetedik keretprogram kiadásainak bizonyos elemeire nem volt fenntartva tartalék, amennyiben a kockázatok (és így a fennmaradó hibaarányok) bizonyítottan jelentős mértékben alacsonyabbak voltak, mint az összes kiadás esetében; megjegyzi, hogy a kutatás és technológiai fejlesztés területén ez az egyes közös vállalkozások kiadásaira érvényes; megjegyzi, hogy a DG RTD-n kívül ez érvényes továbbá a Kutatási Végrehajtó Ügynökség Marie Curie-program keretén belüli kiadásaira, valamint az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynökségének valamennyi kiadására;

136.

csodálkozásának ad hangot amiatt, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2015-ben nem vett részt a kutatási és innovációs kiadások Közös Támogatási Központjában;

137.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a biztos szerint a hetedik keretprogram 2020 előtt nem kerül teljes körű végrehajtásra és értékelésre, ami késedelmet okozhat a jövőbeli nyomonkövetési programokban; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb a Horizont 2020-at követő keretprogram bemutatását megelőzően tegye közzé az értékelő jelentést;

138.

megjegyzi, hogy a Horizont 2020 keretében csak előlegfizetésre került sor 2015 végéig; figyelmezteti a Bizottságot, hogy a Horizont 2020 projekt kései elkezdése késleltetheti a program végrehajtását; figyelmeztet arra, hogy a program végére hátralék gyűlhet fel;

139.

aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy miközben a politikai célkitűzéseket meghatározó többéves programok, mint pl. az Európa 2020 vagy a Horizont 2020 egymással párhuzamosan haladnak, nincs tényleges kapcsolat közöttük (14);

140.

sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a Horizont 2020-ról szóló első ellenőrzési jelentés kevés információt tartalmazott a program és a strukturális alapok közötti szinergiahatásokról (15); felkéri a Bizottságot, hogy amint rendelkezésre állnak a program eredményei, tegyen jelentést ezekről a szinergiahatásokról;

141.

mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék véleménye szerint (16) a Horizont 2020 nem eléggé teljesítményorientált;

142.

megismétli a már a Bizottság 2014. évi mentesítéséről szóló állásfoglalásban (17) is szereplő azon kérését, hogy a Bizottság utasítsa minden főigazgatóságát, hogy tegyenek közzé az európai szemeszterrel összefüggésben éves tevékenységi jelentéseikben szerepeltetett minden országspecifikus ajánlást;