(1)

Az 513/2013/EU rendelettel (3) az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok (a továbbiakban: modulok) és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) Európai Unióba (a továbbiakban: Unió) irányuló behozatalára.

(2)

Az exportáló gyártók egy csoportja azzal bízta meg a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamarát (továbbiakban: CCCME), hogy a nevükben nyújtson be árra vonatkozó kötelezettségvállalást a Bizottsághoz, mely kérésnek a CCCME eleget is tett. Az árra vonatkozó kötelezettségvállalás feltételeiből egyértelműen kitűnik, hogy az egyes exportáló gyártók árra vonatkozó egyedi kötelezettségvállalásainak összevonásáról van szó, amelyeket az adminisztráció egyszerűsítése miatt a CCCME koordinál.

(3)

A Bizottság a 2013/423/EU határozattal (4) elfogadta ezt az árra vonatkozó kötelezettségvállalást az ideiglenes dömpingellenes vám tekintetében. Az ideiglenes dömpingellenes vámmal kapcsolatos kötelezettségvállalás elfogadása nyomán szükségessé vált technikai jellegű módosítások végrehajtása érdekében a Bizottság a 748/2013/EU rendelettel (5) módosította az 513/2013/EU rendeletet.

(4)

Az 1238/2013/EU végrehajtási rendelettel (6) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó vagy ott feladott modulok és elemek (a továbbiakban: érintett termékek) Unióba irányuló behozatalára. Az 1239/2013/EU végrehajtási rendelettel (7) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot is kivetett az érintett termékek Unióba irányuló behozatalára.

Az exportáló gyártók egy csoportja (a továbbiakban: exportáló gyártók) és a CCCME által az árra vonatkozóan felajánlott kötelezettségvállalás módosított változatával kapcsolatos értesítést követően a Bizottság a 2013/707/EU végrehajtási határozattal (8) megerősítette az árra vonatkozó módosított kötelezettségvállalás (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) elfogadását a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében. A határozat melléklete felsorolja azon exportáló gyártók csoportját, amelyek tekintetében a kötelezettségvállalást elfogadták. Ezek közé tartozik többek között a Shanghai Shenzhou New Energy Development Co. Ltd (a továbbiakban: Shanghai Shenzhou) vállalat is, a Kínában működő, vele kapcsolatban álló (azaz a Shanghai Solar Energy S&T Co. Ltd és a Lianyungang Shenzhou New Energy Co. Ltd) vállalatokkal együtt, amelyek együttesen a B875 TARIC-kiegészítő kód alá tartoznak.

(5)

A 2014/657/EU végrehajtási határozattal (9) a Bizottság elfogadta az exportáló gyártók csoportja és a CCCME által a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó érintett termékekre, azaz a Kínából származó vagy ott feladott, jelenleg az ex 8541 40 90 KN-kód (TARIC-kódok: 8541409021, 8541409029, 8541409031 és 8541409039) alá tartozó, az exportáló gyártók csoportja által előállított modulokra és elemekre (a továbbiakban: a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó termék) vonatkozó kötelezettségvállalás végrehajtásához kapcsolódó pontosításokra irányulóan megfogalmazott javaslatot. A (4) preambulumbekezdésben említett dömpingellenes és kiegyenlítő vámok a kötelezettségvállalással együtt a továbbiakban együttesen: intézkedések.

(6)

Az (EU) 2015/866 végrehajtási rendelettel (10) a Bizottság három exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(7)

Az (EU) 2015/1403 végrehajtási rendelettel (11) a Bizottság egy további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(8)

Az (EU) 2015/2018 végrehajtási rendelettel (12) a Bizottság két exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(9)

A Bizottság a dömpingellenes intézkedésekre vonatkozóan hatályvesztési felülvizsgálatot indított az Európai Unió Hivatalos Lapjában2015. december 5-én közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítéssel (13).

(10)

A Bizottság a kiegyenlítő intézkedésekre vonatkozóan hatályvesztési felülvizsgálatot indított az Európai Unió Hivatalos Lapjában2015. december 5-én közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítéssel (14).

(11)

A Bizottság a dömpingellenes és a kiegyenlítő intézkedésekre vonatkozóan emellett részleges időközi felülvizsgálatot is indított az Európai Unió Hivatalos Lapjában2015. december 5-én közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítéssel (15).

(12)

Az (EU) 2016/115 végrehajtási rendelettel (16) a Bizottság egy további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(13)

Az (EU) 2016/185 végrehajtási rendelettel (17) a Bizottság kiterjesztette az 1238/2013/EU végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott érintett termékek behozatalára kivetett végleges dömpingellenes vámot a Malajziában és Tajvanon feladott – függetlenül attól, hogy az árut Malajziából és Tajvanról származóként jelentették-e be vagy sem – érintett termékek behozatalára.

(14)

Az (EU) 2016/184 végrehajtási rendelettel (18) a Bizottság kiterjesztette az 1239/2013/EU végrehajtási rendelettel a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott érintett termékek behozatalára kivetett végleges kiegyenlítő vámot a Malajziában és Tajvanon feladott – függetlenül attól, hogy az árut Malajziából és Tajvanról származóként jelentették-e be vagy sem – érintett termékek behozatalára.

(15)

Az (EU) 2016/1045 végrehajtási rendelettel (19) a Bizottság egy további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(16)

Az (EU) 2016/1382 végrehajtási rendelettel (20) a Bizottság öt további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(17)

Az (EU) 2016/1402 végrehajtási rendelettel (21) a Bizottság három további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(18)

Az (EU) 2016/1998 végrehajtási rendelettel (22) a Bizottság öt további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(19)

Az (EU) 2016/2146 végrehajtási rendelettel (23) a Bizottság két további exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(20)

A (9)–(11) preambulumbekezdésben említett hatályvesztési és időközi felülvizsgálatokat követően a Bizottság az (EU) 2017/366 végrehajtási rendelettel (24) és az (EU) 2017/367 végrehajtási rendelettel (25) fenntartotta a hatályban levő intézkedéseket.

(21)

A Bizottság az intézkedések formájára vonatkozóan emellett részleges időközi felülvizsgálatot is indított az Európai Unió Hivatalos Lapjában2017. március 3-án közzétett, az eljárás megindításáról szóló értesítéssel (26).

(22)

Az (EU) 2017/454 végrehajtási rendelettel (27) a Bizottság négy exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(23)

Az (EU) 2017/615 végrehajtási határozattal (28) a Bizottság elfogadta az exportáló gyártók egy csoportjának és a CCCME-nek a kötelezettségvállalás végrehajtásával kapcsolatos javaslatát.

(24)

Az (EU) 2017/941 végrehajtási rendelettel (29) a Bizottság két exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(25)

Az (EU) 2017/1408 végrehajtási rendelettel (30) a Bizottság két exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását.

(26)

A kötelezettségvállalás szövege értelmében bármely exportáló gyártó az alkalmazás ideje alatt bármikor önkéntesen visszavonhatja a kötelezettségvállaláshoz adott beleegyezését.

(27)

A Shanghai Shenzhou 2017 júniusában arról értesítette a Bizottságot, hogy saját nevében, valamint a (4) preambulumbekezdésben felsorolt, vele kapcsolatban álló vállalatok nevében vissza kívánja vonni a kötelezettségvállaláshoz adott beleegyezését.

(28)

Ezért a Bizottság a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdésével, a szubvencióellenes alaprendelet 13. cikkének (9) bekezdésével, valamint a kötelezettségvállalás feltételeivel összhangban arra a következtetésre jutott, hogy a Shanghai Shenzhou és a (4) preambulumbekezdésben felsorolt, vele kapcsolatban álló vállalatok tekintetében vissza kell vonni a kötelezettségvállalás elfogadását.

(29)

Ennek megfelelően a dömpingellenes alaprendelet 8. cikkének (9) bekezdése és a szubvencióellenes alaprendelet 13. cikkének (9) bekezdése értelmében az (EU) 2017/367 végrehajtási rendelet 1. cikkével kivetett végleges dömpingellenes vám, valamint az (EU) 2017/366 végrehajtási rendelet 1. cikkével kivetett végleges kiegyenlítő vám e rendelet hatálybalépésének napjától automatikusan alkalmazandó a Shanghai Shenzhou és a vele kapcsolatban álló, a (4) preambulumbekezdésben felsorolt (a Shanghai Shenzhou-val együttesen a B875 TARIC-kiegészítő kód alá tartozó) vállalatok által gyártott érintett termék Kínából származó vagy ott feladott behozatalára.

(30)

Az e rendelet hatálybalépésének napja előtt vámkezelt behozatalokra a kötelezettségvállalásra vonatkozó szabályok alkalmazandók. Ennek megfelelően a Bizottság emlékeztet arra, hogy ha a tagállami vámhatóságok arra utaló jeleket találnak, hogy egy kötelezettségvállalási számlán szereplő ár nem felel meg a ténylegesen fizetett árnak, ki kell vizsgálniuk, hogy sérült-e az a követelmény, miszerint a kötelezettségvállalási számlán mindenféle kedvezményt fel kell tüntetni, illetve azt, hogy betartották-e a minimális importárat. Ha arra a következtetésre jutnak, hogy sérült az említett követelmény, vagy nem tartották be a minimális importárat, a tagállami vámhatóságoknak be kell szedniük az ennek következményeként esedékessé váló vámokat. A tagállami vámhatóságok munkájának a Szerződés 4. cikke (3) bekezdése alapján történő megkönnyítése érdekében a Bizottság a nemzeti eljárások kizárólagos céljából ilyen helyzetekben megosztja a kötelezettségvállalás bizalmas szövegét és egyéb információit.

(31)

Végezetül a Bizottság megjegyzi, hogy az önkéntes visszavonás elfogadása nem érinti a Bizottságra az 1238/2013/EU végrehajtási rendelet 3. cikke (2) bekezdésének b) pontja, az (EU) 2017/367 végrehajtási rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja, az 1239/2013/EU végrehajtási rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja, valamint az (EU) 2017/366 végrehajtási rendelet 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint átruházott azon hatáskört, hogy az önkéntes visszavonás elfogadása előtt kiállított kötelezettségvállalási számlákat érvénytelenítse, ha olyan tények jutnak a Bizottság tudomására, amelyek azt indokolttá teszik.

(32)

Tájékoztatási célból az e rendelet mellékletében szereplő táblázat felsorolja azokat az exportáló gyártókat, amelyek tekintetében a kötelezettségvállalásnak a 2013/707/EU végrehajtási határozat általi elfogadása nem változik,

(1)

2010. július 16-án a Míla ehf. (a továbbiakban: Míla vagy panaszos) panaszt nyújtott be (565828.sz. dokumentum) az EFTA Felügyeleti Hatósághoz (a továbbiakban: a Hatóság) az Izlandi Külügyminisztérium által nyújtott állítólagos jogellenes állami támogatás ügyében, amely a korábban az Észak-atlanti Szerződés Szervezete (a továbbiakban: NATO) által működtetett két optikai szál használatának és működtetésének lízingje kapcsán merült fel. Vizsgálatának végeztével a Hatóság 2012. november 21-én elfogadta a 410/12/COL sz. határozatát, amely megállapította, hogy a Külügyminisztérium Védelmi Ügynöksége és az Og fjarskipti (jelenleg Fjarskipti hf., azonban a továbbiakban: Vodafone Iceland vagy Vodafone) közötti 2010. február 1-jei, az optikai kábel Izlandon történő használatára és működtetésére vonatkozó lízing (2) nem tartalmazott állami támogatást az EGT-megállapodás 61. cikke értelmében (3).

(2)

2013. február 19-én a Míla a 410/12/COL sz. határozat megsemmisítését kérelmezte az EFTA-Bíróságnál. Az E-1/13. sz. ügyben 2014. január 27-én hozott határozatával az EFTA-Bíróság a Hatóság határozatának megsemmisítéséről döntött (4).

(3)

2014. július 16-án a Hatóság elfogadta a 299/14/COL sz. határozatot a 3. jegyzőkönyv I. része 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról és felszólította az izlandi hatóságokat, valamint az érdekelt feleket, hogy e tekintetben tegyék meg észrevételeiket.

(4)

A Hatóságnak az izlandi hatóságok (722921–722923 sz. dokumentumok), valamint a harmadik felek részéről a Míla (729699 sz. dokumentum), a Vodafone (723556 sz. dokumentum) és egy magánszemély (729917 sz. dokumentum) nyújtott be észrevételeket. A harmadik felek észrevételeit továbbították az izlandi hatóságoknak, amelyek észrevételeket nyújtottak be azokkal kapcsolatban (744468–744471 és 753302–753303 sz. dokumentumok).

(5)

2007. augusztus 15-én, az izlandi kormány teljes mértékben átvette a Radar Ügynökség (Ratsjárstofnun) (5) üzemeltetését, amely addig az USA hatóságainak égisze alatt működött. A Radar Ügynökség addig három optikai szálat működtetett a körülbelül 1 850 km hosszú, Izlandot és annak észak-nyugati régióját körülvevő nyolcszálas optikai kábelekben (6). Ez lehetőséget teremtett az izlandi kormány számára, hogy a három kábelből egy vagy több kábelt más célra használjon.

(6)

Az izlandi hatóságok az egyik szálnak az izlandi légvédelmi rendszer (IADS) és a biztonságos kormányzati telekommunikáció számára történő használatáról döntöttek. A hatóságok továbbá arról döntöttek, hogy az Állami Közbeszerzési Központnak (Ríkiskaup) kellene lefolytatnia a másik két optikai szál használatáról és üzemeltetéséről szóló közbeszerzési eljárást (7).

(7)

Az ajánlati felhívás részleteit a Ríkiskaup (8) által elkészített projektleírás tartalmazta. E dokumentum szerint, a Ríkiskaup, a Külügyminisztérium Védelmi Osztálya nevében, pályázatot írt ki a három optikai szál közül kettő használatának és működtetésének két független fél részére történő lízingelésére azzal a szándékkal, hogy tíz éves időtartamra szóló bérbeadásról tárgyaljanak.

(8)

Az ajánlattételi feltételek szerint, az optikai szál kb. 1 850 km hosszú, amely sértetlenül fekszik a jelenlegi (a pályázat időpontjában) 16 végpont között és telefonközpontokat, valamint Izlandot körbevéve más telekommunikációs berendezéseket érint. A telefonközpontok és más telekommunikációs berendezések nagyrészt a Míla tulajdonában vannak és annak felügyelete alá tartoznak. Az ajánlati felhívás 2.3. pontja szerint a javasolt lízing nem foglalja magában a lízingbe vevő egyetlen berendezéséhez szükséges létesítményt sem. A lízingbe vevő felelős a berendezéséhez vagy a szálak használatához szükséges bármely egyéb létesítmények megszerzéséért. A lízingbe vevő így felelős a létesítményekhez és a végpontokhoz való hozzáférés biztosításáért, amennyiben a szálhoz kívánja kapcsolni berendezését. Abban az esetben, ha a lízingbe vevőnek berendezéséhez, további csatlakozásokhoz vagy egyéb tételekhez létesítményeket kell beszereznie vagy bérelnie, a lízingbe vevő viseli a költségeket. A lízingbe vevő felelős a létesítmény tulajdonosával folytatott valamennyi kommunikációért, a lízingbe adó semmiféle létesítménynek nem lévén se nem közvetítője, se nem szolgáltatója, és a lízingbe adó azt sem garantálja, hogy a lízingbe vevőnek hozzáférése lesz a létesítményekhez a gyűjtőpontokon vagy máshol. A lízingbe vevő hozzáadhat új végpontokat az optikai szálakhoz, azonban azt a lízingbe adóval és a szál többi társtulajdonosával egyeztetve kell megtennie. A lízingbe vevő viseli az új végpontok hozzáadásával kapcsolatos bármely költséget. Részletes követelményeket határoztak meg annak biztosítására, hogy a lízingbe vevőnek a kábelhez bármely hozzáférését vagy a végpontok hozzáadását alaposan előkészítsék és azt professzionális módon hajtsák végre a kábel mások által történő megszakítás nélküli használatának biztosítása érdekében.

(9)

A bérleti díjat illetően az ajánlati felhívás évi minimum 19 000 000 ISK bérleti díjat állapított meg minden egyes szálra vonatkozóan, hogy biztosítsa az optikai szálak üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatos költségek fedezését (9). Az ajánlatok benyújtásának és az ajánlatok felbontásának határideje 2008. június 19. volt.

(10)

Az ajánlatok kiértékelése az alábbi odaítélési szempontokon alapult:

1. táblázat

Az ajánlattételi eljárás odaítélési szempontjai

(11)

Az ajánlati felhívásra öt ajánlat érkezett be négy független vállalkozástól, amint azt az alábbi 2. táblázat összefoglalja. Az ajánlatok közül kettő alternatív ajánlat volt:

2. táblázat

A pályázatban beérkezett ajánlatok

(12)

A beérkezett ajánlatok értékelését a Ríkiskaup végezte, egy független tanácsadó cég, a Mannvit által elvégzett értékelést követően. A Ríkiskaup és a Mannvit által szolgáltatott információk alapján az ajánlatot benyújtó négy cég mindegyike megfelelt a projekt végrehajtásához szükséges műszaki kapacitásra vonatkozó követelményeknek, valamint az ajánlati felhívásban a projekt pályázóinak személyi és pénzügyi helyzetére vonatkozóan meghatározott általános követelményeknek. A Mannvit azonban fenntartást fogalmazott meg a Hringiðan javaslatával kapcsolatosan. E javaslat szerint, a projektet egy Hringiðan által alapítandó vállalkozásnak kellett végrehajtania. A Mannvit úgy vélte, hogy lehetetlen e vállalkozás – mind pénzügyi, valamint technikai – kapacitásainak értékelése, amelyet abban az időben még meg sem alapítottak. A pályázat feltételei szerint, a Hringiðan ajánlatát ezért ki lehetett zárni. A Mannvit szimulációt végzett a Hringiðan ajánlata kizárásának a pályázat eredményére gyakorolt hatásával kapcsolatosan, azonban úgy vélte, hogy annak nem volt hatása, mivel a Hringiðan ajánlata nem volt a két első ajánlat között és így nem semmi esetre sem lehetett sikertelen.

(13)

A 2. táblázat szerint az odaítélési szempontok alapján a legmagasabb pontokat elérő két vállalat a Fjarski ehf. (92,18 pont) és a Vodafone (89,67 pont) volt. Ezzel a két vállalattal kezdeményeztek tárgyalásokat. Az Izlandon bekövetkezett pénzügyi válság miatt, amely 2008 őszén kezdte éreztetni a hatását, csak 2009 vége felé került sor a tárgyalásokra, amelyeket 2010 elején fejeztek be. A Fjarski ehf. azonban a projekttől való elállásról döntött. Ezért a Vodafone-nal és a két szál közül csak az egyikre vonatkozóan egyeztettek lízingszerződésről.

(14)

A Vodafone és az Izlandi Védelmi Ügynökség (Varnarmálastofnun) között 2010. február 1-jén megkötött szerződés az Izlandot körülvevő, 1 850 km hosszú, nyolcszálas optikai kábelhez tartozó egy optikai szál használatáról rendelkezik. Az éves lízingdíjat (héa nélkül) 19 150 000 ISK-ban állapították meg, amelyet 2008 júniusától az építésiköltség-indexszel igazítottak ki. A szerződés időtartama 10 év.

(15)

A szerződésben az áll, hogy a szóban forgó szálat bejegyezték a NATO leltári jegyzékébe. A 34/2008. sz. védelmi törvény 16. cikke szerint a lízingbe adó jogosult az állam és a NATO nevében lízingszerződést kötni az ilyen létesítmények használatára. Izland nemzetközi kötelezettségvállalásaira tekintettel, azonban szükség volt belefoglalni egy záradékot, amely felhatalmazza a lízingbe adót, hogy háború idején értesítés nélkül átveheti az említett létesítményeket. Az erre vonatkozó rendelkezéseket a szerződés 8. cikke tartalmazza.

(16)

A szerződés megismétli az ajánlati felhívás azon rendelkezését, amely nem foglalja magában a lízingbe vevő berendezéséhez szükséges létesítményeket. A lízingbe vevő felelős a berendezéséhez vagy a szálak használatához szükséges bármely egyéb létesítmények megszerzéséért. A lízingbe vevő így felelős a létesítményekhez és a gyűjtőpontokhoz való hozzáférés biztosításáért, amennyiben össze kívánja kapcsolni berendezését a szállal. Abban az esetben, ha a lízingbe vevőnek berendezéséhez szükséges további összeköttetéshez vagy egyéb tételekhez létesítményeket kell szereznie vagy bérelnie, a lízingbe vevő viseli a költségeket. A lízingbe vevő felelős a kábel vagy a létesítmények tulajdonosaival folytatott valamennyi kommunikációért.

(17)

A Míla panasza a fent említett, a pályázat alapján az Izlandi Védelmi Ügynökség és a Vodafone távközlési szolgáltató között 2010. február 1-jén megkötött szerződéssel kapcsolatos. A panaszos szerint az odaítélt szerződés állami támogatást tartalmazott az optikai szál használatáért felszámított bérlet formájában, amely jelentősen alacsonyabb volt annál, mint amit egy piacgazdasági befektető elfogadhatónak tartott volna.

(18)

Ezen állítás alátámasztására, a Míla lényegében a következőképpen érvelt (11):

(19)

2012. szeptember 19-én kelt levelében, a panaszos további információkat nyújtott be a Vodafone-nak nyújtott állami támogatással kapcsolatos állításai tekintetében. A panaszos különösen felhívta a figyelmet az Orkufjarskipti (13) vállalkozás által az optikai szálak kábelének bérletére vonatkozóan megállapított új tarifákra (14). A tarifa pontosítja a bérletet a hat szálú optikai kábel mindegyikére vonatkozóan a kábelben kilométerenként ISK-ban kifejezett havi bérletre vonatkozóan (15). A tarifát megszorozva a kábel hosszával, amely a Vodafone-nal kötött lízing szerint, kb. 1 850 km, a panaszos arra következtetett, hogy a tarifa szerint az ilyen hosszúságú szál bérletének évi 107 137 200 ISK-nak kellene lennie.

(20)

A panaszra válaszként az izlandi hatóságok közölték, hogy a NATO optikai szálak lízingbeadása nem számít állami támogatásnak, mivel a szerződés odaítélése nem nyújt semmilyen olyan gazdasági előnyt a lízingbe vevőnek, ami kedvezőbb lenne a piaci feltételeknél, így az intézkedés nem járt állami források felhasználásával és nem torzította vagy nem fenyegetett azzal, hogy torzítja a versenyt.

(21)

Ebben a tekintetben az izlandi hatóságok hivatkoznak a Külügyminisztériumnak a NATO optikai szálak javasolt lízingbeadásáról szóló, 2008. május 7-i tájékoztatójára. A tájékoztató általánosságban ismerteti a javasolt ajánlattételi eljárást, beleértve az ajánlati felhívásra vonatkozó modalitásokat és az ajánlattevők közül a jogosult lízingbe vevő kiválasztására vonatkozó szempontokat. A projekt célkitűzései közé tartozott a NATO optikai szálak karbantartási és üzemeltetési költségeinek csökkentése, a nagyközönség nagysebességű kapcsolathoz való hozzáférésének javítása, valamint az adatátviteli piaci verseny ösztönzése a hazai piacon. Az izlandi hatóságok úgy vélik, hogy a két szál lízingbeadása nem számít állami támogatásnak. Azt is megjegyzik továbbá, hogy a projekt előnyökkel járna az elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal és az információs társadalommal kapcsolatos kormányzati politikák végrehajtása szempontjából. Az lehetővé tenné az infrastruktúrák közötti versenyt is a lízingelt telefonvonal piacon, ahol abban az időben nem volt verseny, ami viszont nagyobb versenyhez vezetne az olyan downstream piacokon, mint a nagy sebességű szélessávú kapcsolatok piaca.

(22)

A panaszos azon állítására tekintettel, hogy a szál az izlandi állam tulajdonában volt és hogy a bérleti díjnak tartalmaznia kellett volna a kábelek kiépítésével, felújításával és értékcsökkenésével kapcsolatos állandó költségeket, az izlandi hatóságok pontosították a tulajdonjoggal és a kiépítéssel kapcsolatos kérdéseket. Megjegyezték, hogy a NATO és nem az izlandi állam finanszírozta a kábel telepítését. Ezenfelül a kábelt bejegyezték a szervezet leltári jegyzékébe és nyolc közül három szálat fenntartottak az amerikai haderő izlandi műveleteivel kapcsolatos használat számára. Az amerikai erők Izlandról való távozását követően 2006-ban és 2007-ben, az izlandi állam, mint úgynevezett „fogadó ország, felhasználó ország” átvette a három szál működtetését a NATO-val kötött írásbeli megállapodás alapján. Bár az izlandi hatóságok vállalták a szálak üzemeltetését, azokra továbbra is számos kizárólagos NATO-jog vonatkozik. Az izlandi állam nem tulajdonosa a három szálnak. Amíg az Izland és az Amerikai Egyesült Államok közötti védelmi megállapodás hatályban van, a három szál a NATO tulajdonát képezi. A NATO-nak elsőbbségi jogai vannak a szálak használatára vonatkozóan. A szálakból származó bármely bevételt csak a NATO eszközök működtetésére és karbantartására lehet felhasználni (16). Ez különösen azt jelenti, hogy az e költségek feletti bármely bevételt Izland nem tarthatja vissza, hanem át kell adnia a NATO-nak.

(23)

A NATO eredetileg beruházott és állta a költségeket az optikai kábel telepítésével kapcsolatosan. A szálak karbantartása és működtetése Izland NATO-tagságából eredő kötelezettségeinek része és nem fakultatív kérdés. Az izlandi hatóságok szerint a panaszos tévesen állította, hogy mivel két szálat a IADS-rendszer aktívan használt, az államnak be kellett volna ruháznia 250 millió ISK-t, hogy az egyik szálat rendelkezésre bocsássa, hogy a sikeres ajánlattevő szabadon használhassa. A szándék kezdetben két szál lízingbeadása volt. A két szál szabad kereskedelmi használatra történő rendelkezésre bocsátására vonatkozó költségelemzés 20–65 millió ISK-ról szólt. Mivel a két sikeres ajánlattevő közül az egyik visszavonta ajánlatát, csak egy szálat kellett szabaddá tenni. A költség ezért jóval alacsonyabb volt, mint azt kezdetben becsülték és jóval alatta maradt a Vodafone bérleti díjának. Emlékeztetni kell, hogy a 2008. áprilisi ajánlati felhívás 1.2.4. pontja szerint, az izlandi államnak a két lízingbe adandó szál működtetésével és karbantartásával kapcsolatos költségei kb. 19 000 000 ISK-t tettek ki (17).

(24)

Az izlandi hatóságok véleménye szerint a sikeres ajánlati felhívás eredményeként az intézkedés nem tartalmazza az állami finanszírozás semmilyen típusát. Ezzel ellenkezőleg, az intézkedések jövedelmet teremtenek az államnak az optikai szálak lízingbe adásából, amelyet az államnak egyébként állami forrásokból kellett volna továbbra is fenntartania. Ezenfelül, az izlandi hatóságok rámutatnak, hogy a NATO tulajdonjogából és a NATO-nak a háború esetén elsőbbségi használati jogából eredő korlátozások azt jelentik, hogy a díj alacsonyabb lehetett, mintha nem lettek volna ilyen korlátozások. Ez a tényező azonos hatást gyakorolt volna valamennyi ajánlattevőre és a piaci árat e miatt ki kellett igazítani (18).

(25)

Az izlandi hatóságok azon a véleményen voltak, hogy sem a verseny ösztönzéséről szóló odaítélési szempont alkalmazása, sem a piacon monopolhelyzetben lévő vállalkozás állítólagos tényleges kizárása nem vezethetett önmagában ahhoz a következtetéshez, hogy az intézkedés torzítja a versenyt vagy valamely vállalkozást előnyben részesít. Az izlandi hatóságok szerint a kormány teljes felhatalmazást kapott, hogy többféle odaítélési szempontot alkalmazzon. Ezenfelül, ezek a szempontok legitimek voltak és fontos célokat követtek, a verseny fokozása és a nagyközönségnek nyújtott jó szolgáltatások biztosítása érdekében.

(26)

Végezetül az izlandi hatóságok előadták, hogy amennyiben a Hatóság az intézkedést állami támogatásnak minősítené, az ilyen támogatás összeegyeztethetőnek minősülhet az EGT-megállapodás 61. cikk (3) bekezdésével, tekintettel az intézkedés célkitűzéseire, ideértve a nyilvános széles sávú hozzáférés növelését a támogatott területeken. Ebben a kérdésben az izlandi hatóságok felhívták a Hatóságot, hogy vizsgálja meg, az ilyen támogatás általános gazdasági érdekű szolgáltatás (a továbbiakban: SGEI) finanszírozásának minősülne-e a Hatóság 2.2.2. fejezetben hivatkozott széles sávú hálózatokról szóló iránymutatása szerint (19).

(27)

A Hatóság 2012. november 21-én meghozta a 410/12/COL sz. határozatot, mely szerint az intézkedés nem tartalmaz az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást. A Hatóság úgy vélte, hogy az optikai szálak használatára és működésére vonatkozó lízingdíj nem tartalmazott állami támogatást, mivel a lízingszerződés nyílt eljárással jött létre, amely képes piaci feltételek megteremtésére és ezért nem részesítette gazdasági előnyben a Vodefone-t.

(28)

2014. január 27-én az EFTA-Bíróság megsemmisítette a 410/12/COL sz. határozatot. A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Hatóságnak meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást, mivel a Hatóság rendelkezésére álltak olyan információk és bizonyítékok, amelyek objektív módón kétségeket keltettek volna vagy súlyos nehézségeket okoztak volna arra vonatkozóan, hogy a lízingszerződés gazdasági előnyben részesítette-e a Vodafone-t (20).

(29)

A Bíróság úgy vélte, hogy a Hatóságban kételyeknek kellett volna felmerülnie arra vonatkozóan, hogy az ajánlattételi eljárás eredményeként megállapított ár a valódi piaci árakat tükrözte-e egy ilyen eszköz lízingje tekintetében. A Bíróság különösen azt hangsúlyozta, hogy az ajánlattételi eljárás odaítélési szempontjai nem tükrözték azt, amit egy magánbefektető relevánsnak tartana, amikor egy lízingre ír ki pályázatot és nyilvánvaló volt, hogy a Hatóság nem értékelt valamennyi körülményt és következményt a piacgazdasági szereplő teszt alkalmazhatóságát illetően. Az ártól eltérő elbírálási kritériumok olyan közpolitikai vagy szabályozási megfontolásokat tükröztek, amelyeket egy magánbefektető nem tartott volna fontosnak. Az ajánlattételi eljárás nem használta az árat vagy a lízingdíjat, mint egyetlen vagy fő odaítélési szempontot. Az EFTA Bíróság továbbá úgy vélte, hogy a Hatóság nem értékelte annak valószínűségét, hogy a NATO élhet elsőbbégi jogaival az optikai szálak használatát illetően és annak valószínűségét, hogy a NATO élhet az elálláshoz való jogával.

(30)

Többek között a fentiek alapján, a Bíróság azt a következtetést vonta le, hogy konzisztens és objektív bizonyítékok voltak arra vonatkozóan, hogy a Hatóság nem vizsgálta meg teljes és elegendő mértékben, hogy a lízingszerződés tartalmazott-e állami támogatást és a támogatás összeegyeztethető volt-e az EGT-megállapodással.

(31)

2014. július 16-án a Hatóság úgy döntött, hogy a NATO optikai szál lízingje révén nyújtott állítólagos állami támogatás ügyében megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást. Határozatában, a Hatóság azt állította, hogy a panaszos és az izlandi hatóságok által benyújtott információk alapján nem zárható ki annak lehetősége, hogy a 2010. február 1-jén az Izlandi Védelmi Ügynökség Vodafone-nal kötött szerződése állami támogatást tartalmazhatott az EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében. A Hatóság továbbá kifejtette, hogy a rendelkezésre álló információk alapján kétségei támadtak az esetleges támogatásnak az EGT-megállapodásban foglaltak érvényesülésével való összeegyeztethetőségével.

(32)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindítására adott válaszukban az izlandi hatóságok azzal érveltek, hogy ez az eset egy, a korábbiakban egy állami tulajdonú vállalat által, majd később a privatizációt és eladást követően a Míla által monopolizált monopolizált ágazat megnyitásáról szól. A szükséges hálózatot és infrastruktúrát, azaz az optikai szálat, a Míla egyetlen versenytársa sem tudta volna reálisan tekintve megduplázni. Az ágazat rendkívül fontos a nagyközönség számára többek között annak az információkhoz való hozzáférése szempontjából. Az ügy szintén érinti a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és a szolgáltatásnyújtást Izland vidéki és ritkán lakott területein. Az ügy egyedülálló jellemzői a bonyolult tulajdonjogi kérdésekkel és azon korlátozások relevanciájával kapcsolatosak, amelyek az optikai szálnak Izland és más NATO tagok védelmi mechanizmusában és válságkezelésében betöltött szerepéből adódnak.

(33)

Az izlandi hatóságok intézkedéseinek fő célja az volt, hogy korlátozzák az optikai szálak működésével kapcsolatos közkiadásokat. Egyébként, valamennyi megtett lépés az ágazati verseny fokozásához való hozzájárulást célozta. Az intézkedések sikeresek voltak és a nagyközönség, valamint a magán- vagy közjogi jogalanyok, amelyek nagymértékben támaszkodnak a telekommunikációra Izland-szerte, most nagyobb versenyt és jobb szolgáltatást élvezhetnek. Bizonyos korlátozásokat vezettek be az egyenlő alapon folytatott verseny előmozdítására, mindet azzal a végső céllal, hogy biztosítsák a nagyközönség számára a lehető legjobb és legolcsóbb szolgáltatást.

(34)

Az izlandi hatóságok megismételték az előzőekben kifejtett véleményüket, hogy az intézkedés nem foglal magában állami támogatást. Ezenfelül, az alábbiakban körvonalazott érveket hozzák fel.

(35)

Miközben Izland nem vitatja, hogy úgy is lehet tekinteni, hogy állami forrásokat más módon is át lehet adni, mint az állami tulajdonú alapok forrásainak maga az állam általi más jogalanyoknak történő közvetlen kiosztása, hangsúlyozzák, hogy ezt eseti alapon kell értékelni.

(36)

Ebben az összefüggésben az izlandi hatóságok felkérik a Hatóságot, hogy fontolja meg különösen azt, hogy a „forrás” (azaz az optikai szál) nem az izlandi állam vagy valamely szervezetének tulajdona. A forrást harmadik fél, azaz a NATO finanszírozta, építette ki és annak állandó tulajdonosa. A NATO és az izlandi hatóságok közötti megállapodások a költség- és nyereségmentesség elvén alapulnak, Ez azt jelenti, hogy a szál lízingjéből származó bármely bevételt először a működési költségek és a kisebb javítások kifizetésére használják. A 34/2008. sz. izlandi védelmi törvény 16. cikke tükrözi ezt az intézkedést és részletesebben kifejti, hogy bármely e kategória alá eső eszközre a NATO biztonsági és elsőbbségi jogai vonatkoznak. Ezenfelül, ha a bevételek meghaladják a költségeket, bármely fennmaradó összeget vissza kell téríteni az optikai szál tulajdonosának, azaz a NATO-nak. Amennyiben a költségek haladják meg a bevételt, vagy vis maior miatti nagyobb javítások vagy cserék esetén, az izlandi hatóságok nem kötelesek a vonatkozó költségeket viselni. Ehelyett a kábel javításának költségét megosztják a szálak tulajdonosai között, a rájuk eső szálak megfelelő száma szerint, amely a Míla esetében (5/8) és a NATO esetében (3/8). Ennélfogva a magáneladó kritériuma nem közvetlenül alkalmazandó ebben az esetben, mivel az izlandi hatóságoknak nem fűződik gazdasági érdekük a szálak működési és karbantartási költségein felüli lízingbevétel elérésére.

(37)

Az ajánlattételi dokumentáció kiköti, hogy az optikai szálakhoz való hozzáférés sok más, a lízingtől és lízingdíjtól eltérő kérdéstől függött. A 2.3. záradék szerint, a lízingbe vevőnek kell a szálakhoz szükséges létesítményeket és gyűjtőpontokat megszereznie. Az izlandi állam még csak nem is garantálta a lízingbe vevő hozzáférését az ilyen létesítményekhez. Ezenfelül a 2.7. záradék kiköti, hogy a lízingbevevő elviekben a szálakat azonos állapotban adja vissza, mint amilyen állapotban átvette, azonban amennyiben a lízingbevevő módosításokat végzett, a lízingbeadó az ilyen módosításokat ingyenesen veszi át a szerződéses időszak végén. A szálakhoz való hozzáférést a Mílával kellett megtárgyalni, amely a szál működtetéséhez szükséges létesítmények tulajdonosa volt. Végül az Izlandi Postai és Telekommunikációs Hatóság (a továbbiakban: PTA) két határozatot adott ki, amelyben utasította a Mílát, mint domináns piaci szereplőt, hogy adjon a Vodafone-nak észszerű díjért hozzáférést a csatlakozási pontokhoz.

(38)

Az izlandi hatóságok benyújtottak a Vodafone-tól származó olyan bizonyítékot, amely a Vodafone-nak a szál hozzáférésének megszerzése során felmerült többletköltségeire vonatkozik (22). A Vodafone beruházási költségei a berendezések, optikai trönkök és a Mílának fizetett kezdeti díjak címén 130 millió ISK-t tesznek ki. Ezen kívül évente 7,5 millió ISK lízingdíjat kell fizetni a berendezések után. Ez a kiadás a 19,15 millió ISK éves bérleti díjhoz társul, amely árindexhez van kapcsolva. Ezenfelül a Vodafone havi 15 000 ISK-t fizet az Izlandi Parti Őrségnek (a továbbiakban: LHG) minden egyes, az LHG-val meglévő megállapodásban szereplőn túlmutató csatlakozási pontért.

(39)

Ez mutatja, hogy ebben az ügyben a „források” nem képezik az állam tulajdonát, a lízingből származó pénzbeli nyereséget megosztják a tényleges tulajdonossal a „költség- és nyereségmentesség” elve szerint és hogy az izlandi hatóságoknak nem volt felhatalmazásuk arra, hogy a potenciális beruházóknak teljes hozzáférést adjanak az optikai szálakhoz. Ezek a tények fontosak: először azon értékelés szempontjából, hogy állami forrásokat ruháztak-e át, másodszor az ajánlattételi eljárást vizsgálatakor és harmadszor hatást gyakorolnak-e a megfelelő lízingdíjak kereskedelmi hajtóerejére. Végezetül a tények azt mutatják, hogy a feltételezett piaci szereplők és az állam közötti összehasonlítás szinte lehetetlen, mivel egyetlen piaci szereplő sem lehetett volna hasonló helyzetben. Az alább tárgyalt NATO korlátozások és a bonyolult tulajdonjogi kérdés, valamint a bevételek elosztása teljes mértékben idegen lenne egy szokásos piaci szereplő számára.

(40)

Az izlandi hatóságok azt állítják, hogy a NATO általi használat vagy visszavonás valószínűsége változhat a lízingmegállapodás ideje alatt és az Izland és a NATO ellenőrzésén kívül esik. Mindazonáltal a NATO korlátozások, természetüknél fogva. jelentős és negatív hatással vannak a szál kereskedelmi célú használatára. A bérlet piaci árára gyakorolt hatás negatív és az izlandi hatóságok a negatív hatás árra gyakorolt hatását 15-25 %-ra becsülik. Nincsenek ilyen korlátozások a Míla által működtetett szálak tekintetében.

(41)

Az izlandi hatóságok fenntartják, hogy a 2008-as ajánlattételi eljárás megfelelő módszernek minősült a piaci ár meghatározásához. Különösen az adott tulajdonosi struktúra, a NATO védelmi funkciójához kapcsolódó korlátozások és a szóban forgó eszköz jellege miatt, valamennyi releváns tényező figyelembevételével, egyetlen magáneladó sem vett volna fontolóra ilyen eljárást, amelyben az egyetlen szempont a lízingdíj lett volna.

(42)

Az izlandi hatóságok azt állítják, hogy az ajánlattételi eljárás hat különböző odaítélési szempontja teljes mértékben megalapozott és nem értenek egyet a Hatóság által az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett állásponttal, miszerint a verseny ösztönzésének kritériuma hátrányosan érintheti az inkumbens szolgáltatót. Különösen azt jegyzik meg, hogy a Mílának nem fűződött gazdasági érdeke a NATO optikai szálakhoz. Ezek szerint, a Míla bármely arra vonatkozó érvét, hogy elméletileg magasabb ajánlatott adhatott volna, figyelmen kívül kell hagyni. A Míla egyetlen ajánlata sem lett volna jóhiszemű kereskedelmi ajánlat. Az izlandi hatóságok azzal érvelnek, hogy jogukban állt volna kizárni az ilyen ajánlatot a Konsum Nord kontra Bizottság ügyben hozott T-244/08. sz. ítéletalapján (23).

(43)

Az izlandi hatóságok vitatják a panaszos által kifejtett véleményt, amely szerint a minimálár megállapítása az ajánlattételi eljárásban elriasztotta az ajánlattevőket az árversenytől. A minimális árra vonatkozó követelmény nem korlátozza az árversenyt. Az ajánlattevők olyan magas árig mennének el, amelyet kereskedelmileg életképesnek ítélnek meg. A minimálár eltörlése csak az eljárásban ténylegesen kapott ajánlatoknál alacsonyabb ajánlatokat ösztönözhette, és az ártartomány csak lefelé változhatott volna. Az a tény, hogy az ajánlatok többsége keskeny árkategórián belül volt, csak azt jelezheti, hogy kereskedelmi okok miatt a piac vonakodik a minimálár felé menni.

(44)

Az izlandi hatóságok kiemelik, hogy az ajánlattételi eljárás ténylegesen nemcsak egy, hanem két külön árösszetevőt tartalmazott. A bérleti díj mellett, az ajánlattevők versenyeztek a hálózati végpontok számára vonatkozóan is, amelyek telepítésére kötelezettséget vállaltak. Minden ilyen végpont jelentős beruházásokat igényel, amelyeket a lízingbe vevő nem fog visszakapni a lízing végén, hanem inkább a NATO optikai szál értékét növeli.

(45)

A Hatóságnak eljárás megindításáról szóló 410/12/COL sz. határozata (87) bekezdésében, az izlandi hatóságokat felkérték, hogy nyújtsanak be független szakértői értékelést a bérleti díj piaci áráról. Az izlandi hatóságok eredeti értelmezése az volt, hogy ez a kérés attól függött, hogy az izlandi hatóságok visszavonják-e az ajánlattételi eljárással kapcsolatos érveiket, továbbá, hogy a tényleges bérleti díj megbízható becslést biztosít az ilyen piaci árra vonatkozóan. Mivel ezeket az érveket az izlandi hatóságok véleménye szerint helybenhagyták, az izlandi hatóságok kezdeti észrevételei nem tartalmaztak szakértői értékelést. A harmadik fél észrevételeire és nevezetesen a Míla által a szóban forgó lízingjog állítólagos piaci értékével kapcsolatosan előterjesztett érvekre válaszul azonban az izlandi hatóságok megrendelték majd bemutatták a Mannvit szaktanácsadó által elkészített értékelést (24). A Mannvit egy nemzetközi tanácsadó cég a mérnöki, műszaki szolgáltatások és innováció területén, és már ebben az ügyben is tanácsot adott az izlandi hatóságoknak az ajánlattételi eljárásokkal kapcsolatosan.

(46)

Kiindulópontként, a Mannvit a Vodafone által lízingelt NATO optikai szálat összehasonlítja a termékre vonatkozó ajánlattal (lízingelt trönkvonalak), amelyet a Míla a panaszában említett (a legújabb számításra vonatkozóan lásd az alábbi (56) preambulumbekezdést). A Mannvit számos releváns különbséget vet fel:

(47)

A Mannvit így kiindulópontként úgy becsüli, hogy a NATO optikai szál (beruházások előtti) piaci bérletét az 1 283 km ponttól pontig távolság, valamint az Orkufjarskipti5 020 ISK per km/hó, 25 %-os kedvezménnyel kínált tarifája alapján kellene kiszámolni, amelynek eredményeként évi 57 965 940 ISK jönne ki.

(48)

A fenti értéknek a Vodafone által fizetett bérleti díjjal való összehasonlítása érdekében figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a Vodafone különféle költségekkel szembesült a szál működőképessé tétele, valamint a szerződés szerinti kötelezettségeinek teljesítése során. A Mannvit ezeket a költségeket évi 52 millió ISK-ra becsüli. Ha hozzáadjuk a Vodafone által fizetett bérleti díjhoz, amely jelenleg évi 28 millió ISK, ez az összeg 80 millió ISK-t tesz ki évente, vagyis jóval magasabb, mint az Orkufjarskipti tarifája alapján becsült kb. 58 millió ISK. A Mannvit ezért azt a következtetést vonja le, hogy a NATO optikai szálak lízingdíja ténylegesen meghaladja a piaci értéket.

(49)

A Mannvit nem értékelte a szálak Izland és más NATO tagok védelmi mechanizmusában és válságkezelésében betöltött szerepéből adódó korlátozásoknak a piaci értékre gyakorolt hatását. Az izlandi hatóságok becslései szerint azonban ezek a korlátozások az árat kedvezőtlenül befolyásolták, aminek mértéke 15-25 %-ra tehető.

(50)

Az izlandi hatóságok azt állítják, hogy amennyiben az intézkedés állami támogatásnak minősülne, az ilyen támogatást az EGT-megállapodás 59. cikkének (2) bekezdése és/vagy a 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethetőnek kell tekinteni.

(51)

Az izlandi hatóságok korábban is rámutattak, hogy az intézkedés az általános gazdasági érdekű szolgáltatást finanszírozó intézkedésnek tekinthető, a Hatóságnak az intézkedés értékelésének idejében hatályos széles sávú hálózatokról szóló iránymutatásának 2.2.2. fejezetében szereplő elvekkel összhangban.

(52)

Az izlandi hatóságok azzal is érvelnek, hogy másik lehetőségként az intézkedést összeegyeztethetőnek lehetne tekinteni az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján. Azt is megjegyzik, hogy az intézkedés céljáról, beleértve a nyilvános széles sávú hozzáférés növelésének célkitűzését a támogatott területeken, az izlandi hatóságok korábban kimutatták, hogy közös érdek. Azt javasolják, hogy alkalmazzák a széles sávú hálózatokról szóló jelenlegi iránymutatás elveit a szóban forgó intézkedésre, és azzal érvelnek, hogy az intézkedés teljesíti valamennyi érdemi összeegyeztethetőségi feltételt.

(53)

Az eljárás megindításáról szóló határozatról szóló észrevételeiben, a Míla megismétli és bővebben tárgyalja a panaszban és az EFTA-Bírósághoz benyújtott keresetében már szereplő állításait.

(54)

Az állami forrásokról és a szálak tulajdonjogáról szóló kérdésben, a Míla elviekben fenntartja, hogy a tulajdonjog továbbra is az izlandi kormány kezében marad. Ezen állítás alátámasztására a Míla először a Landssími Íslands hf. (később Síminn hf. és Míla ehf.) állami tulajdonú távközlési szolgáltató privatizációjáért felelős különbizottság 2001. évi jelentésére hivatkozik. Másodszor a Míla az izlandi kormány és a Síminn hf. között az optikai szálak tulajdonjogára, működésére és karbantartására vonatkozó, 2001. március 27-i megállapodásra hivatkozik. A Míla úgy véli, hogy mindkét dokumentum megerősíti azt, hogy a szálak tulajdonjoga továbbra is az izlandi kormány kezében marad. A Míla azonban azt is kifejti, hogy függetlenül attól, hogy a szál hivatalos tulajdonjoga az izlandi kormányé vagy a NATO-é, a támogatást állami forrásokból nyújtották.

(55)

A Míla azzal érvel, hogy az optikai szálak lízingjére vonatkozó közbeszerzés nem tudta megállapítani a piaci árat, ami lehetővé tette, hogy a Vodafone szerinte a piaci értéknél alacsonyabb lízingdíjat fizessen; ennek következtében a Vodafone előnyben részesül versenytársaihoz képest. Ennek alapján, a Vodafone-nal kötött szerződés állami támogatást foglal magában.

(56)

A Míla a NATO optikai szálak piaci áráról szóló aktualizált becslést is benyújtott. Az egyetlen szálhoz való hozzáférésért fizetendő 7 609 ISK per km/hó és 15 %-os kedvezmény hároméves szerződés (2011. augusztus 1-jétől érvényes) szabályozott tarifája alapján, az 1 850 km szál piaci árának évi 143 589 600 ISK-nak kellene lennie.

(57)

Az összeegyeztethetőség kérdését illetően a Míla azt állítja, hogy a Hatóságnak arra a következtetésre kellene jutnia, hogy az intézkedés nem felel meg a széles sávú hálózatokról szóló iránymutatásban előírt vonatkozó kritériumoknak és ezért nem összeegyeztethető az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjával.

(58)

Ami az EGT-megállapodás 59. cikk (2) bekezdése szerinti lehetséges összeegyeztethetőséget, mint általános gazdasági érdekű szolgáltatásokért nyújtott ellentételezést illeti, a Míla azt állítja, hogy az EFTA-államok nem írhatnak meghatározott közszolgáltatási kötelezettséget elő olyan szolgáltatások kapcsán, amelyeket rendes piaci körülmények között működő vállalkozások már nyújtanak. Mivel a Míla már ezzel azonos száloptikai szolgáltatást nyújtott Izlandon azelőtt, hogy a Vodafone-nal szerződést kötöttek volna, a Hatóságnak azt a következtetést kell levonnia, hogy az izlandi kormány intézkedését nem lehet általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősíteni. Ennek következtében, ebben esetben nem nyújtható állami támogatás az EGT-megállapodás 59. cikke (2) bekezdésének megfelelően.

(59)

A Vodafone elsősorban azon a véleményen van, hogy az izlandi hatóságokkal kötött megállapodása nem minősül állami támogatásnak. A megállapodás mindenképpen összhangban van az általános gazdasági érdekű szolgáltatásra vonatkozó Altmark elvekkel. Másodszor, amennyiben támogatási elemet állapítanának meg az ügyben, a Vodafone szerint az EGT-megállapodás 61. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírt mentesség alkalmazandó.

(60)

Az összeegyeztethetőséget illetően a Vodafone úgy véli, hogy a széles sávú hálózatokról szóló iránymutatás vonatkozik a szóban forgó intézkedés értékelésére. A Vodafone aláhúzza, hogy a hálózatüzemeltető megléte az adott területen nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincsenek piaci hiányosságok vagy kohézióval kapcsolatos problémák. Éppen ellenkezőleg, a Míla monopolhelyzete az érintett piacon hatást gyakorolt a szolgáltatás minőségére vagy az árára, amelyen azt a polgároknak kínálják. Korlátozottak voltak (ha egyáltalán voltak) annak a kilátásai, hogy harmadik felek alternatív infrastruktúrát építsenek ki. A NATO optikai szálak lízingje ezért alkalmas volt az infrastrukturális verseny hiányának orvoslására és a Míla monopolhelyzetéből adódó jelenlegi problémák csökkentésére.

(61)

A szabályozási intézkedések korábbi alkalmazása nem volt sikeres a piacon belüli egyenlő versenyfeltételek biztosítása terén. Ennek eredményeként a verseny a piacon továbbra sem bizonyult hatékonynak. Különösen azt kell megjegyezni, hogy a Míla sikeres volt a Vodafone érintett piacra való belépésének megakadályozásában az alapvető létesítményekhez való hozzáférés megtagadása révén.

(62)

A vitatott megállapodás megkötése a verseny jelentős javulását eredményezte, főleg a vidéki területeken és így javította a fogyasztók életminőségét. Például az Öræfasveit önkormányzat területén, a Vodafone képes volt internetkapcsolatot biztosítani távoli és vidéki területeken, ahol a panaszos korábban bejelentette, hogy nem nyújt ilyen szolgáltatást.

(63)

A lízingmegállapodás a Vodafone számára alapvető fontosságú volt, hogy kiépítse és megindítsa szolgáltatását az országnak ebben a részében. A Míla akadályozó taktikát alkalmazott a Vodafone közös létesítményekhez való hozzáférésének megtagadásával. A Vodafone hivatalos döntést kért a PTA-tól a hozzáféréssel kapcsolatos problémával kapcsolatosan, amelyet 2010. november 1-jén tettek közzé. A vitatott lízingmegállapodás eredményeként, a Vodafone képes volt bővíteni nagykereskedelmi ajánlatait, amelyek több mint 30 különböző szolgáltatást tartalmaztak.

(64)

A magánszemély által benyújtott észrevételek azokat a tapasztalatokat írják le, amelyeket a száloptikai szélessávú infrastruktúra kiépítésével kapcsolatos munkák során három kis és távoli településen szerzett. Öræfasveit, Kirkjubæjarklaustri és Mýrdal. Mind a három rendszer a Vodafone optikai kábelekkel kapcsolatos működésével függ össze. Amikor e települések lakossága és vállalkozásai kérték a szolgáltatásnyújtást, csak a Vodafone volt kész azt vállalni Más távközlési szolgáltatók nem válaszoltak a lakosok megkeresésére. Amint a széles sáv Öræfasveit településen valósággá vált, két további település, a Skeiða- og gnúpverjahreppur és a Hvalfjarðarstrandarhreppur döntött úgy, hogy beruház a valamennyi lakos számára elérhető optikai kábel kiépítésébe. A magánszemély véleménye az, hogy a NATO optikai szál Vodafone általi lízingje nélkül sokkal kevesebb haladást értek volna el Izland távoli régióiban a telekommunikációs szolgáltatások nyújtása terén.

(65)

A következő fejezetekben a Hatóság értékeli, hogy az Izlandi Védelmi Ügynökség és a Vodafone közötti szerződés, amely az utóbbinak az előzőleg a NATO nevében működtetett optikai szál lízingjére vonatkozik, magában foglal-e állami támogatást EGT-megállapodás 61. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(66)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében egy intézkedés állami támogatásnak minősül, amennyiben a következő feltételek együttesen fennállnak: az intézkedést i. az állam által vagy állami forrásból nyújtják; ii. gazdasági előnyhöz juttatja a vállalkozást; iii. szelektív; valamint iv. torzíthatja a versenyt és kereskedelmet a szerződő felek között.

(67)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatásnak az a támogatás minősül, amelyet állam által vagy állami forrásból nyújtanak.

(68)

A Míla elsődleges álláspontja szerint az optikai szálak tulajdonjoga az izlandi kormány kezében van. Azonban függetlenül attól, hogy a szál hivatalos tulajdonjoga az izlandi kormányé vagy a NATO-é, a támogatást állami forrásokból nyújtották.

(69)

Az izlandi hatóságok tisztázták azt, hogy a tulajdonjog a NATO kezében marad, lásd a fenti I.4. és I.7. szakaszokat. A források (azaz a három szál) nem az izlandi állam vagy annak valamely szervezete tulajdonában van. A forrást a NATO finanszírozta, építette ki és az annak állandó tulajdonosa. A NATO és az izlandi hatóságok közötti megállapodások költség- és nyereségmentesség elvén alapulnak, amint azt a 34/2008. sz. Izlandi Védelmi Törvény megerősítette, lásd annak 5.,15. és 16. cikkeit. Az izlandi kormány azonban széles körű használati és egyéb felhasználási jogokkal rendelkezik, beleértve a szálak lízingbe adásának jogát és az abból származó bevételt azok karbantartására és egyéb folyó költségek fedezésére használja (29). Erre a használati jogra azonban a NATO biztonsági és elsőbbségi jogai vonatkoznak. Ezenfelül a NATO megkapja az optikai szálak működésével kapcsolatos költségeket meghaladó bevételt. NATO fizet a vis maior miatti nagyobb javításokért vagy cserékért is (30).

(70)

Hivatkozva az izlandi hatóságok beadványára, a Hatóság úgy véli, hogy a szóban forgó szál nincs az izlandi állam tulajdonában. A szál tulajdonjogának kérdése azonban nem döntő a Hatóság értékelése szempontjából. Vitathatatlan, hogy az izlandi állam ellenőrzési jogokkal rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy kihasználja a bérleti jogot. Ahhoz, hogy állami forrásnak minősüljenek, elegendő, ahogy arra a Míla helyesen rámutatott, hogy a szóban forgó forrás, azaz a lízingjog állami ellenőrzés alá tartozzon és a nemzeti hatóságok (31) rendelkezésére álljon, annak ellenére, hogy az nem volt az állami hatóság tulajdona (32).

(71)

Az állami forrásokat illetően, amint azt az ajánlattételi eljárás és az I.2. szakasz kiemelte, az optikai szál lízingbe adásának célja nem az volt, hogy támogatást nyújtsanak az érdekelt lízingbe vevők számára, hanem ezzel ellenkezőleg az izlandi állam azon költségeinek enyhítése, amelyeket köteles volt a rendelkezésére álló NATO optikai szálak működtetésével és karbantartásával kapcsolatosan kifizetni. A fenti (36) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, az izlandi hatóságok kifejtették, hogy a NATO-val kötött megállapodásaik költség- és nyereségmentesség elven alapulnak. Ez azt jelenti, hogy a szál lízingjéből származó bármely bevételt először a működési költségek és a kisebb javítások kifizetésére használják. Ha a bevételek meghaladják ezeket a költségeket, bármely fennmaradó összeget vissza kell téríteni az optikai szál tulajdonosának, azaz a NATO-nak. Amennyiben a költségek haladják meg a bevételt, vagy vis maior miatti nagyobb javítások vagy cserék esetén, az izlandi hatóságok nem kötelesek a vonatkozó költségeket viselni. Ehelyett, a kábel javításának költségét megosztják a szálak tulajdonosai között, a rájuk eső szálak megfelelő száma szerint. E megállapodásokra figyelemmel, az ajánlattételi eljárás meghatározta a minimális kikiáltási árat, amely megfelel az izlandi hatóságoknak a működtetésért és karbantartásért kötelezően fizetendő összegnek. Így az ajánlattételi eljárást úgy alakították ki, hogy megakadályozza az ajánlattételi felhívás tárgyává tett lízingjogból származó állami források lecsapolását. A Hatóság véleménye szerint lényeges szempont, hogy az adott körülmények között a szóban forgó eset, azaz egy ilyen jellegű megállapodás, – amelynek célja, hogy megelőzze az állami források lecsapolását egy olyan helyzetben, ahol minden további bevételt harmadik félnek kellene továbbadni egy nemzetközi kötelezettség értelmében, – úgy tekinthető, hogy megfelel az EGT megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése szerinti feltételeknek, miszerint az intézkedést az állam nyújtja vagy állami forrásból nyújtják. Mivel azonban az a következtetés vonható le, hogy az intézkedés nem eredményez gazdasági előnyt (lásd az alábbi 1.3. szakaszt), a Hatóságnak nem kell ezt a pontot tovább értékelnie.

(72)

Ahhoz, hogy egy intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősüljön, előnyt kell nyújtania egy vállalkozás számára.

(73)

A vállalkozások gazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó egységek, függetlenül jogállásuktól és finanszírozásuk módjától. A gazdasági tevékenységek áruk vagy szolgáltatások piacon való kínálását jelentő tevékenységek. Az intézkedés állítólagos kedvezményezettje a Vodafone Iceland. A vállalat az elektronikus hírközlési piacon tevékenykedik, vezetékes telefon-, mobiltelefon- és adatátviteli szolgáltatásokat nyújt Izlandon. Ennek megfelelően, a NATO optikai szál lízingjébe foglalt bármely állami támogatást egy vállalkozás kapná.

(74)

Az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében támogatásnak számít bármilyen olyan gazdasági előny, amelyhez a vállalkozás nem jutott volna normál piaci körülmények között, és amely őt a versenytársainál kedvezőbb helyzetbe hozza. A bejelentett intézkedés akkor minősül állami támogatásnak, ha olyan előnyt biztosít a Vodafone számára, amely révén a szokásosan a saját költségvetéséből fizetendő költségek megfizetése alól mentesül. Amennyiben az ügyletet kedvező feltételek mellett hajtották végre, abban az értelemben, hogy a Vodafone a piaci ár alatti bérleti díjat fizetett, a vállalat gazdasági előnyt élvezett az állami támogatási szabályok értelmében.

(75)

A kérdés vizsgálatához a Hatóság a magáneladó kritériumát (33) alkalmazta, amelynek alapján az államok és az állami hatóságok magatartását az eszközök eladásánál vagy lízingbe adásánál összehasonlítják a magán gazdasági szereplők magatartásával. A Hatóság úgy véli, hogy az izlandi hatóságok véleményével szemben, ez a kritérium alkalmazható a jelen esetben annak ellenére, hogy Izland nem tulajdonosa a szóban forgó optikai szálnak, mivel a Vodafone-nal kötött szerződés olyan lízing jogra vonatkozik, amely alapján Izlandnak joga van a hasznosításra. E lízingjogra alkalmazandó különös feltételeket azonban figyelembe kell venni az értékelésben, különösen azt a tényt, hogy az izlandi hatóságok csak azzal a feltétellel tudták lízingre ajánlani az optikai szálat, hogy azt védelmi célokra használták csupán kevés kereskedelmi célra rendelkezésre álló csatlakozási ponttal, valamint háború esetén az elálláshoz való különleges NATO-jogokkal. A Hatóság azt is megjegyzi, hogy a lízing jogra, amellyel Izland rendelkezni jogosult, szerződéses köztelezettség vonatkozik, amely értelmében a bérletből származó bármely bevételt a szálak működési és a karbantartási költségei felett át kell adni a NATO-nak.

(76)

A magáneladó kritériumának célja annak értékelése, hogy az eszközök állami szervek általi értékesítése vagy a lízingje magában foglal-e állami támogatást, azt vizsgálva, hogy egy magáneladó szokásos piaci feltételek szerint ugyanígy járt volna el. Az állami hatóságnak figyelmen kívül kell hagynia a közpolitikai célokat és ehelyett arra az egyetlen célkitűzésre kell fókuszálnia, hogy beruházásainál piaci megtérülési vagy profitrátát, valamint eszközeinek értékesítésénél vagy lízingjénél piaci árat érjen el (34). A Hatóság megjegyzi azonban, hogy ennek az értékelésnek rendes esetben figyelembe kell vennie az érintett eszközhöz kapcsolódó különleges jogokat vagy kötelezettségeket, különösen azokat, amelyek hatással lehetnek a piaci árra.

(77)

A piaci feltételeknek való megfelelés továbbá az, hogy a megállapodott ár egy ügyletben megfelel-e a piaci árnak, bizonyos helyettes mutatókon keresztül határozható meg. Egy nyílt, átlátható és feltételmentes ajánlattételi eljárás megszervezése általában megfelelő eszköz annak biztosítására, hogy az eszközöknek a nemzeti hatóságok általi értékesítése vagy lízingbe adása konzisztens a magáneladó kritériumaival, valamint hogy valós piaci értéket fizettek a szóban forgó áruért vagy szolgáltatásért. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a szabályos pályázati eljárás hiánya vagy a lehetséges hiányosságok az ilyen eljárás során állami támogatás vélelmét vetik fel. A közbeszerzési törvény és az állami támogatási szabályok egymás mellett léteznek és nincs arra ok, hogy például a közbeszerzési szabályok megsértésének automatikusan azt kellene jelentenie, hogy az állami támogatási szabályokat megszegték (35).

(78)

Ezzel ellentétben az EFTA-Bíróság E-1/13. sz. ügyben hozott határozatának 97. pontjában idézett Land Burgenland ügyben állítottaknak megfelelően „ha valamely állami hatóság a tulajdonában lévő vállalkozást nyílt, átlátható és feltételektől mentes pályázati eljárás útján értékesíti, vélelmezhető, hogy a piaci ár megfelel a legmagasabb ajánlatnak, meg kell azonban győződni arról először is, hogy ez az ajánlat ajánlati kötöttséget eredményez, és hihető, másodszor pedig, hogy az áron kívüli egyéb gazdasági szempontok figyelembevétele nem indokolt” (36). Ugyanezt az elvet kell alkalmazni eszközök lízingje esetén. Egy magán gazdasági szereplő, aki lízingbe adja eszközét, rendes körülmények között megpróbálná a legjobb ajánlatot megkapni, amelyben az ár lesz hangsúlyos, és például nem fontolná meg azokat az elemeket, amelyek az ilyen eszközök tervezett felhasználásával kapcsolatosak, hacsak nem befolyásolhatják az eszköz értékét a lízingidőszakot követően. Ezért feltéve, hogy az említett előfeltételek teljesülnek, feltételezhető, hogy a piaci ár a legmagasabb ár, amelyet egy szokásos versenyfeltételek között működő magán gazdasági szereplő kész kifizetni a szóban forgó eszközök használatáért (37).

(79)

A fentiekből következik, hogy az eszközök értékesítése vagy lízingje állami támogatást foglal magában még akkor is, ha versenyeljárás révén valósul meg. Ez különösen akkor fordulhat elő, amikor a vevőre rótt kötelezettségek alacsonyabb árat eredményeznek. Az ilyen fajta kötelezettségeket, amelyek ilyen hatással vannak, a közpolitikai célkitűzések követése és a vevő várható profitjának csökkentése érdekében írják elő. Az ilyen kötelezettségeket rendes körülmények között egy magán gazdasági szereplő nem írná elő, mert azok csökkentik az eszköz értékesítéséből vagy lízingjéből elérhető bevétel maximális összegét.

(80)

A fenti megfontolások fényében, a Hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy az ajánlattételi eljárás és az odaítélési szempontok megfelelőek voltak-e és alkalmasak voltak-e a piaci ár megállapítására. Ennek megvizsgálása érdekében, a Hatóságnak mérlegelnie kell, hogy az állam az ajánlat elkészítésekor és az odaítélési szempontok meghatározásánál magánbefektetőként járt-e el vagy a közpolitikai és szabályozási szempontok nagyobb mértékben érvényesültek.

(81)

Az ajánlattételi eljárást és a választott odaítélési szempontok alkalmazásával kapcsolatosan tett észrevételeket részletesebben a fenti I.2.1. szakasz, valamint a 299/14/COL sz. határozat tartalmazza. Az 1. táblázat szerint, hat különféle tételből álló többféle odaítélési szempontot kell értékelni, mindegyik 10 %-os vagy 15 %-os súlyozottságú, kivéve a verseny ösztönzésének kritériumát, amely 40 %-os súllyal esik a latba.

(82)

Az izlandi hatóságok mostanra tisztázták, hogy a bérleti díj mellett (amely az odaítélési szempontok 15 %-át képviseli), a végpontok számával kapcsolatos ajánlati kritériumot (az odaítélési szempontok további 15 %-a) is árkomponensnek kellene tekinteni, mivel a végpontok nélkülözhetetlenek a szolgáltatáshoz és a szolgáltatás értékét pozitívan befolyásolja a végpontok száma. A Hatóság ezért úgy véli, hogy az árral kapcsolatos ajánlati kritériumok összesen az odaítélési szempontok 30 %-át tették ki. Valamennyi végpont jelentős beruházást igényel a berendezések terén (lásd a Mannvit értékelésének becsült adatait a fenti I.7. szakaszban), amely a lízingbe adó számára jelentkezik a lízing végén, így befolyásolja a szóban forgó lízingjogot a lízingidőszakot követően (38). A Hatóság ezért úgy véli, hogy az árral kapcsolatos ajánlati kritériumok összesen az odaítélési szempontok 30 %-át tették ki. A nem árra vonatkozó megfontolások azonban, amelyek a verseny ösztönzésével (40 %), az egyetlen tarifával az ország egész területén (10 %), valamint a szolgáltatásnyújtással (10 %) és a szolgáltatatás megkezdésével (10 %) kapcsolatosak, még mindig felülmúlják az árkomponenseket.

(83)

Az ajánlattételi eljárás idején, a Míla tulajdonolta és működtette a legtöbb telekommunikációs létesítményt Izland különböző részein. Annak érdekében, hogy a NATO optikai szálak működőképesek legyenek, e szálak üzemeltetőinek be kellene ruházniuk a gyűjtőpontokba. A Hatóság véleménye szerint, a szolgáltatások megkezdésének szempontja (10 %) és a szolgáltatásnyújtás szempontja (10 %) miatt ezért úgy tűnik, hogy a Míla előnyben részesül. Másként fogalmazva az odaítélési szempontok az árhoz köthető két tételből és négy nem árhoz köthető tételből állnak. A nem árra vonatkozó tételek közül egy tétel, a legmagasabb súlyozottsággal valószínűleg hátrányosan érintette az inkumbens hálózati szolgáltatót, a Mílát, míg két tétel valószínűleg előnyben részesítette a Mílát a potenciális új belépőkkel szemben.

(84)

A magáneladó kritériuma főszabályként meghatározza azt az elvet, hogy a piaci ár a legmagasabb árnak felel meg, amelyet egy magán gazdasági szereplő szokásos versenyfeltételek között kész kifizetni. Ezen elv alól azonban vannak kivételek. A kivételek először is azokhoz a tételekhez kapcsolódnak, amelyek esetében megállapítható, hogy a szóban forgó ajánlat nem kötelező erejű vagy hihető, vagy nem hasonlítható össze egy alacsonyabb ajánlattal. Másodszor, amint azt a Land Burgenland ügyben hozott ítélet 94. pontja kifejti, a vélelem azzal a fenntartással kezelendő, hogy „az áron kívüli egyéb gazdasági szempontok figyelembevétele nem indokolt”. Egy példa az ilyen igazolásra megtalálható a T-244/08. sz., Konsum Nord kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben (39). Ebben az ügyben egy település Svédországban a legmagasabb ajánlatot benyújtó ajánlattevő által kínált árnál alacsonyabb áron értékesített egy földterületet egy áruházláncnak. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó földterület értékesítésének piaci értéke nem állapítható meg kizárólag a magasabb ajánlat jelenléte alapján anélkül, hogy megvizsgálnák a svéd hatóságok által felvetett különleges körülményeket. Továbbá, a Bíróság a C-39/14. sz. BVVG ügyben úgy ítélte meg, hogy egy nemzeti jogszabály, amely lehetővé teszi az állami hatóságok számára, hogy elutasítsanak egy mezőgazdasági területre vonatkozó aránytalanul magas és spekulatív jellegű tenderajánlatot, nem minősül állami támogatásnak, feltéve, hogy az a szóban forgó földterület piaci árhoz a lehető legjobban közelítő árát eredményezi (40).

(85)

Ez az ítélkezési gyakorlat nem közvetlenül alkalmazandó a szóban forgó esetben, mivel a Míla nem nyújtott be ajánlatot. Mindazonáltal az izlandi hatóságok azzal érvelnek, hogy az odaítélési szempontok kiválasztását megindokolták a jelen ügyben. Azzal érvelnek, hogy különösen a verseny ösztönzésével kapcsolatos vitatott szempontot azért alakították ki, hogy kezelje az inkumbens szolgáltató, a Míla által dominált érintett piac állítólagos monopolisztikus jellegét. A Hatóság azt is megjegyzi, hogy a Míla maga jelentette ki, hogy nem volt gazdasági oka az ajánlattételi eljárásban való részvételének, mivel már bőséges átviteli kapacitással rendelkezett saját optikai szálai terén is.

(86)

A jelen ügyben az izlandi hatóságok által felvetett különleges körülmények azonban nem elegendőek annak bizonyítására, hogy egy magáneladó azonos helyzetben ugyanilyen módon alakította volna ki a tendert. Az EFTA-Bíróság az E-1/13. ügyben úgy ítélte meg, hogy az ártól eltérő odaítélési szempontok olyan közpolitikai vagy szabályozási megfontolásokat tükröztek, amelyeket egy magánbefektető nem tartott volna fontosnak. A Hatóság szintén úgy véli, hogy a nem árra vonatkozó kritériumok az ajánlattételi eljárásban részben olyan közpolitikai vagy szabályozási megfontolásokat tükröztek, mint a verseny ösztönzése, a széles sávú hozzáférés növelése és a regionális kohézió, amelyet egy magánbefektető nem tekintene relevánsnak. Ezek az odaítélési szempontok többet nyomnak a latban, mint az árral kapcsolatos szempontok.

(87)

A Hatóság ezért arra következtet, hogy az ajánlattételi eljárás odaítélési szempontjai nem felelnek meg a magáneladó kritériumainak. Ezzel összhangban, a tender eredménye nem biztosíthat megbízható becslést a szóban forgó lízingjogra vonatkozó piaci ár megállapítására.

(88)

A fentiek alapján a megfelelő ajánlattételi eljárás hiánya nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a hatóság a magáneladó kritériumait alkalmazza. A Hatóságnak azonban meg kell vizsgálnia a szóban forgó ügylet lényegi tartalmát és különösen össze kell hasonlítania a megállapodás szerinti árat a piaci árral. A piaci árhoz legjobban közelítő mutató meghatározása céljából a Hatóság rendes körülmények között egy független értékeléshez folyamodik. Az ilyen értékelés ideális esetben az ügylet idejére elkészül. A Hatóság értékelésében azonban támaszkodhat egy utólagos szakértői értékelésre is (41).

(89)

Az izlandi hatóságok benyújtottak szakértői értékelést, amelyet egy Izlandra fókuszáló nemzetközi tanácsadó cég, a Mannvit készített, amely rendszeresen nyújt szakértői tanácsadást infrastrukturális projektekkel kapcsolatosan. Az értékelést 2015. január 30-án készítették.

(90)

A Hatóság megjegyzi, hogy a Mannvit már adott tanácsot az izlandi hatóságoknak ajánlattételi eljárás során. Ezen túlmenően az értékelést az izlandi hatóságok kérték válaszul a panaszos által benyújtott becsült árra. A Hatóság nem találta jelét annak, hogy ezek a körülmények érintették volna a szaktanácsadók objektivitását. E körülmények között azonban a Hatóság úgy véli, hogy szükség van a szakértői értékelés részletes vizsgálatára.

(91)

Ebben a tekintetben, a Hatóság először azt jegyzi meg, hogy a szóban forgó lízingjog piaci értékének elemzése különösen összetett, az eszköz (beleértve a NATO elálláshoz való jogát) egyedi jellege és az ágazatban meglévő szabályozás miatt. Továbbá figyelembe kell venni a két árelem meglétét, nevezetesen a bérleti díjat és a beruházásokat a végpontokon.

(92)

A Mannvit értékelése az Izlandot átszelő optikai szálhoz való hozzáférésről szóló két különböző forgatókönyv összehasonlításán alapul: egy piaci szereplő vagy lízingeli a NATO optikai szálat (ahogyan azt a Vodafone teszi) vagy, alternatív lehetőségként hozzáférést vesz a Mílától, amely szabályozott nagykereskedelmi terméket kínál (lízingelt trönkvonalak) szabályozott áron. E választási lehetőség ismeretében, az optikai szálhoz való hozzáférést kereső piaci szereplő nem lenne kész többet fizetni, mint a Míla által kínált szabályozott nagykereskedelmi hozzáférési termék. A szabályozott nagykereskedelmi ár így maximális árként viselkedik a NATO optikai szálak lízingjének ármegállapításánál, bár lehet, hogy nem tükrözi közvetlenül a lízingjog piaci árát a következő bekezdésekben ismertetett elemek miatt. A Hatóság ezt az ár-összehasonlításon alapuló megközelítést észszerűnek tekinti, mivel két alternatív módja van az egy kábelen belüli párhuzamos szálakhoz való hozzáférésnek (42).

(93)

A Mannvit értékelésében szereplő, valamint a panaszos által benyújtott legújabb ár-összehasonlítás nem a tender idejében meglévő árakon alapul. A Hatóság azonban úgy véli, hogy a szóban forgó eset különleges körülményei között, a benyújtott árreferenciák még mindig jó megbízható becslést kínálnak az ügylet idején aktuális piaci árra vonatkozóan.

(94)

Az összehasonlításra használt szabályozott nagykereskedelmi árak a bekerülési költségeken alapulnak, és rendszerint változatlanok maradnak több éven keresztül (43). Például a Míla 7 609 ISK per km/hó szabályozott tarifája a 2010-ben készített és 2011 májusában véglegesített költségelemzésen alapul (44). Az érvényes tarifa 2011. augusztus 1-jétől 2015-ig nem változott. Ez azt mutatja, hogy a szabályozott nagykereskedelmi tarifák, amelyeket az ár-összehasonlításhoz használnak rendszerint stabilak maradnak az évek során, és hogy különösen a Míla tarifái alapulnak a kb. a Vodafone-nal 2010. február 1-jén megkötött szerződéssel egyidőben elvégzett költségelemzésen. Ezenfelül a Vodafone által fizetendő bérleti díjat 2008 júniusától (azaz a tender idejében) kiigazították az építésiköltség-indexszel. Amint az indexálást figyelembe vették, a mai árakon alapuló számítás így megfelelő jelzést adhat arra vonatkozóan, hogy a lízing jogot piaci feltételek alapján ítélték-e oda az ügylet idejében.

(95)

A fenti 1.7. szakaszban ismertettek szerint, a Mannvit számos különbséget kiemel a Míla által kínált szabályozott nagykereskedelmi termék és a NATO optikai szál között, amelyet figyelembe kellene venni az árak összehasonlításakor.

(96)

Először is, a Hatóság észszerűnek találja, hogy a Mannvit kiigazítja a NATO optikai szál hosszát, amelyet az ár kiszámításához figyelembe kell venni, mivel az árakat rendszerint ponttól pontig alapon számolják ki (azaz a releváns végpontok közötti közvetlen vonalakként). Amennyiben ezt a NATO optikai szálak végpontjaira az ügylet időpontjában alkalmaznánk, ennek a „ponttól pontig” módszernek az eredményeként csak 1 283 km teljes hosszúság jönne ki.

(97)

A Mannvit azután azt értékeli, hogy milyen nagykereskedelmi árat és kedvezményt lenne a legmegfelelőbb alkalmazni a szóban forgó esetben.

(98)

Az értékelés kiemeli, hogy a Míla szabályozott tarifája (7 609 ISK per km/hó) lehet, hogy nem megfelelő referenciaérték a piaci ár megállapításához, mivel a szabályozott tarifa a Míla teljes száloptikás hálózatának költségein és használati arányán alapul, beleértve a Míla valamennyi releváns végpontját és nem csak a NATO száloptikás hálózatához hasonlítható száloptikás hálózatot. A Mannvit rámutat, hogy a NATO optikai szál egyszerűbb és sokkal kevesebb csatlakozási pontja van, amely azt jelzi, hogy a megfelelő költségalapnak alacsonyabbnak kellene lennie. A Mannvit ezért azt javasolja, hogy inkább egy másik szolgáltató, az Orkufjarskipti nagykereskedelmi tarifáját vegyék igénybe a piaci ár kiszámításának alapjául. Az Orkufjarskipti tarifája 5 020 ISK per km/hó.

(99)

A Mannvit értékelése szintén megvizsgálja a kedvezmény rátákat és arra a következtetésre jut, hogy egy 25 %-os kedvezményt kellene alkalmazni a nagykereskedelmi ár esetében. a jelenleg a hároméves szerződés esetében rendelkezésre álló legfeljebb 15 % helyett. A Mannvit azzal indokolja ezt a kiigazítást, hogy rámutat, hogy a lízing futamideje 10 év, amely jóval meghaladja a Míla és az Orkufjarskipti szabályozott tarifáinál előirányzott időtartamot. Ezt a Míla által kínált 25 %-os kedvezmény megléte is indokolja, amelyet a NATO optikai szállal a tender idejében azonos hosszúságú optikai szálat lízingelő ügyfeleknek kínál.

(100)

A Hatóság megerősíti, hogy a Míla szabályozott tarifája a lízingelt trönkvonalakra vonatkozóan a szóban forgó esetben nem biztosít megfelelő piaci árat az ár-összehasonlításra. Különösen a Míla tarifája nemcsak a NATO szállal azonos kábelben futó optikai szálak beruházási és működési költségein alapul (amelyek már valószínűleg amortizálódtak), hanem a más szálakban eszközölt újabb beruházások költségein is. A Hatóság azonban megjegyzi, hogy a Mannvit által ismertetett Orkufjarskipti tarifája sem szolgál ideális referenciapontként, mivel az annak a szereplőnek, egy közműszolgáltató vállalatnak az egyéni költség szerkezetén alapul. A Hatóság elismeri, hogy úgy tűnik, nincs lehetőség tökéletes ár-összehasonlításra, mivel nem állnak rendelkezésre olyan piaci árak, amelyek különösen a NATO optikai szálakra, valamint az azonos kábelben lévő párhuzamos szálakra alkalmazandóak.

(101)

A Hatóság hasonló aggályokat fogalmaz meg az alkalmazandó kedvezményekkel kapcsolatban. A jelenleg elérhető nagykereskedelmi ajánlatok csupán 15 %-os kedvezményt irányoznak elő egy hároméves szerződés esetében. Az azonban valószínű, hogy egy piaci szereplő jelentősebb kedvezményeket adna a hosszabb idejű szerződések és az igen nagy mennyiségek esetében. A Hatóság megjegyzi, hogy egy 25 %-os kedvezmény volt korábban elérhető a Míla részéről egy nagyon hasonló célra (45).

(102)

A fentiek alapján a Hatóság úgy véli, hogy helyén való ártartományként kifejezni a NATO optikai szálak lízingdíjára vonatkozó piaci árbecslést, amely a nagykereskedelmi hozzáférés díján és a kedvezmények fent tárgyalt feltevésein alapul.

3. táblázat

Becsült piaci ártartományok (bérleti díj/év) a rendelkezésre álló tarifák és feltételezett kedvezmények alapján

(103)

A 3. táblázat 58 millió ISK-tól, a Mannvit értékelésében szereplő becsült piaci ártól legfeljebb 100 millió ISK-ig tartó az ártartományt mutat. A becsült átlagos piaci ár kb. 78 millió ISK.

(104)

A 2010. február 1-jei szerződés szerint, a Vodafone – 2008. június 19-től építésiköltség-indexszel kiigazított – (héa nélkül) 19 150 000 ISK bérleti díjat fizet a lízingjogért, amely minden évben július 1-jén fizetendő A Hatóság megjegyzi, hogy a Míla és az Orkufjarskipti tarifáira nem vonatkozik az indexálás. Ennek megfelelően, az indexálás hatását figyelembe kell venni az összehasonlításban.

(105)

A Vodafone által fizetendő bérleti díjat építésiköltség-index alapján indexálják (46). A statisztikák szerint, az építési költségek jelentős mértékben, egészen évi 30 %-ra nőttek a 2008 őszén bekövetkezett pénzügyi válságot követően és 2009 folyamán, azonban azóta csak mérsékelten emelkedtek, kisebb csúcsot elérve 2011 végén és 2012 elején. 2008. június és 2010. július között, amikor az első bérleti díj megfizetése esedékes volt, az index már 20,5 %-kal emelkedett.

(106)

Az index változása 2008 januárjától és az előző évhez képest bekövetkezett százalékos változást az alábbi ábra mutatja:

Építésiköltség-index 2008 januárjától

Forrás: Izlandi Statisztikai Hivatal.

(107)

A 2010. február 1-jei szerződés 19 150 000 ISK indexálás előtti bérleti díjat irányoz elő. 2010 közepéig, az indexálás hatása ezt kb. 23 millió ISK-ra növelte. Jelenleg, a Vodafone kb. 28 millió ISK bérleti díjat fizet, amely hozzávetőlegesen megfelel a 10 éves lízingszerződés félidejének. Feltéve, hogy az építésiköltség-index továbbra is fokozatosan növekszik, ahogyan az az elmúlt 4-5 évben történt, ez az ár az évi bérleti díj észszerű átlagát is képviseli, amennyiben a szerződés élettartama alatti időszakot tekintjük.

(108)

A Hatóság ezért úgy véli, hogy a Mannvit által használt 28 millió ISK bérleti díj észszerű megközelítést képvisel az ár-összehasonlításra vonatkozóan a szóban forgó esetben. A NATO optikai szálra vonatkozó bérleti díjat azonban csak akkor lehet összehasonlítani a kereskedelemben használt létesítmények tarifáival, ha megfelelően figyelembe veszik a NATO optikai szál üzemeltetője, a Vodafone által az átviteli berendezések terén elvégzett jelentős beruházást, annak érdekében, hogy a szál kereskedelmi használatra alkalmassá váljon. A Mannvit évi 52 millió ISK költséget becsül az ahhoz szükséges beruházásra vonatkozóan, hogy a Vodafone által fizetett lízingdíjat összehasonlíthatóvá tegyék a Míla ajánlatával és megfeleljen az ajánlat feltételeinek, azaz az új végpontokon szükséges beruházásoknak (47). A Hatóság megjegyzi, hogy a Mannvit által becsült összeg kiteszi mind a NATO optikai szál működőképessé tételéhez szükséges műszaki berendezéseket, valamint az ajánlatban azonosított, az új végpontokba történő beruházásokhoz kapcsolódó árelemeket. A Hatóság összevetette a szakértőknek a végpontokon történő beruházások költségeire vonatkozó becsléseit (összesen 120 millió ISK) a Vodafone által elvégzendő tényleges beruházásokkal, amelyek összesen 130 millió ISK-t tesznek ki. A Hatóság ezenfelül megjegyzi, hogy a Vodafone-nak évi 7,5 millió ISK lízingdíjat kell fizetnie a berendezésért, amelyet a Mannvit figyelmen kívül hagyott.

(109)

A fentiek alapján, a Vodafone éves pénzbeli hozzájárulása a bérleti díj formájában és a beruházási költségek összesen 87,5 millió ISK-t tesznek ki (beleértve az éves lízingdíjat). A 3. táblázatban szereplő bérleti jog piaci árbecslésével összehasonlítva, a Vodafone pénzbeli hozzájárulása meghaladja a 78 millió ISK becsült teljes piaci átlagárat, valamint a 15 %-os és 25 %-os engedményen alapuló átlagárakat. Azok szintén lényegesen magasabbak, mint az Orkufjarskipti tarifáin alapuló árbecslés (akár 15 %-os, akár 25 %-os kedvezmény) és nagyon közeliek a Míla 15 %-os engedményen alapuló tarifájához.

(110)

A Hatóság megjegyzi, hogy a fentiekben vázolt piaci ár-összehasonlítás nem veszi figyelembe az optikai szál NATO tulajdonjogából adódó elálláshoz való különleges jogot. Az izlandi hatóságok 15-25 % közöttire becsülték e jogoknak az árra gyakorolt hatását. E tartományt alkalmazva a Vodafone pénzbeli hozzájárulásaira, a hozzájárulások megfelelő alapul szolgáló piaci értéke, tekintet nélkül e NATO jogokra, 94 és 107 millió ISK között lenne, amely nagymértékben meghaladná a 3. táblázatban szereplő becsült piaci átlagárakat.

(111)

Ezenfelül a Mannvit értékelése nem veszi figyelembe Izland arra irányuló kötelezettségét, hogy az optikai szálak működtetésével és karbantartásával kapcsolatos költségeken felül bármely bérletidíj-bevételt át kell adni a NATO-nak. A Hatóság úgy véli, hogy bár ez a kötelezettség hatással lehet az izlandi hatóságok azon ösztönzőire, hogy ne maximálják a bérletidíj-bevételt (és például más kritériumokat részesítsenek előnyben az ajánlattételi eljárásban, lásd fent), az nincs hatással a lízingdíj piaci értékére, amelyet a fentiekben becsültek a távközlési szolgáltatók aktuális tarifáira hivatkozással A fenti preambulumbekezdésben tárgyalt elálláshoz való különleges jogokkal szemben, az Izland és a NATO közötti megállapodás arról, hogy a lízingjogból származó bármely bevétel miként kerüljön elosztásra, nincs hatással e jog felhasználójára (azaz a Vodafone-ra).

(112)

A teljesség kedvéért a Hatóság megjegyzi, hogy erre az értékelésre nem volt hatással a Míla azon állítása, miszerint az ajánlattételi eljárás kialakítása befolyásolta az árat. A Hatóságnak nem mutattak be semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy egy kikiáltási ár megállapítása, amely gyakran előfordul a tendereknél, csökkenthette az ajánlattevők árversenyre irányuló ösztönzőit. A Hatóság azt is megjegyzi, hogy az ajánlattételi eljárásban, négy független pályázó öt ajánlatot nyújtott be, ahol valamennyi ajánlattevő teljes pontszámot (40 %) szerzett a verseny előmozdításának kritériuma tekintetében. Ennek megfelelően az ajánlattevők árra vonatkozó kritériumai 50 %-ot tettek ki (azaz a fennmaradó 60 pontból 30 pont). Hasonlóképpen, nem volt arra vonatkozó bizonyíték, hogy a tenderben a versenykritérium hiánya miatt, a Míla potenciális ajánlata, amely nem volt érdekelt további átviteli kapacitásban, magasabb ajánlatokat eredményezett volna a tényleges ajánlattevőktől. A Hatóság megjegyzi különösen azt, hogy a Míla kapacitása a NATO kábelre vonatkozóan köztudomású volt és hogy a Míla bármilyen potenciális ajánlata csak arra szolgált volna, hogy védje piaci pozícióját az új belépővel szemben (48).

(113)

A fentiek alapján, a Hatóság úgy véli, hogy a lízingbeadás a Vodafone-nak nem a piaci ár alatt történt.

(114)

Végezetül a Hatóság azt is megjegyzi, hogy a tendereljárás 2008 júniusában zajlott le, azaz röviddel azelőtt, hogy Izlandon beköszöntött a pénzügyi válság. A pénzügyi válság idején, az eljárást leállították. A Vodafone-nal megkötött szerződést csak 2010 februárjában véglegesítették, ekkorra már a Fjarski (a tenderen legmagasabb ajánlatot benyújtó ajánlattevő) nem volt képes vagy hajlandó a második rendelkezésre álló optikai szál lízingjére a 2008. júniusi ajánlata alapján. 2010 elején, az izlandi hatóságok szerint nem volt már lehetőség más ajánlattevők ajánlatait elfogadni a 2008-as eljárásban, mivel azok ajánlata lejárt és nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci feltételek drámai módon rosszabbodtak a pénzügyi válságot követően. A pénzügyi válság és az azt követően Izland gazdasági helyzetében bekövetkezett változások ellenére, a Vodafone hajlandó volt a lízingmegállapodást teljesíteni a 2008-as tendert követően megállapodott feltételek szerint. A Hatóság nem kapott semmilyen információt, amely azt jelezné, hogy a pénzügyi válságot követően, más szereplők továbbra is érdekeltek lettek volna a két rendelkezésre álló optikai szál akár egyikének a lízingjoga elnyerésében. A Hatóság úgy véli, hogy hasonló helyzetben egy magáneladó is megkötötte volna a lízingmegállapodást a Vodafone-nal, mivel az kínálta az egyetlen lehetőséget, hogy egy kihasználatlan eszköz (azaz a kihasználatlan optikai szál) működési költségei megtérüljenek, és abból érték teremtődjön.

(115)

A fentiek fényében, a Hatóság arra a következtetésre jut, hogy a Vodafone nem jutott gazdasági előnyhöz az ügylet során.

(116)

Ezért ahhoz, hogy a vizsgált intézkedéseket állami támogatásnak lehessen minősíteni az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése alapján, az intézkedésnek szelektívnek kell lennie, valamint alkalmasnak a verseny torzítására és az EGT-megállapodás Szerződő Felei közötti kereskedelem befolyásolására. Mivel azonban jelen esetben gazdasági előny nyújtására nem került sor és az állami támogatás meglétének kumulatív feltételei ezért nem teljesültek, a Hatóságnak nem kell e tekintetben további értékelést elvégeznie.

(117)

A fentiek alapján a Hatóság azt a következtetést vonja le, hogy az intézkedés az EGT-megállapodás 61. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak.