(1)

Az 1380/2013/EU rendelet kirakodási kötelezettséget ír elő az összes, a fogási korlátok és – a Földközi-tengeren – a minimális méretre vonatkozó szabályok hatálya alá tartozó faj tekintetében („kirakodási kötelezettség”). A szóban forgó rendelet 15. cikkének (1) cikke olyan halászati tevékenységekre vonatkozik, amelyeket az uniós vizeken folytatnak, vagy uniós halászhajókkal az uniós vizeken kívül, harmadik országok felségterületéhez vagy joghatósága alá nem tartozó vizeken folytatnak.

(2)

Az 1386/2007/EK tanácsi rendelet (2) megállapítja az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) szabályozási területén alkalmazandó védelmi és végrehajtási intézkedéseket (3); az Unió 1978-ban csatlakozott a szervezethez. A NAFO egyes védelmi és végrehajtási intézkedései visszadobási kötelezettséget állapítanak meg néhány olyan faj fogásaira és járulékos fogásaira vonatkozóan, amelyekre a kirakodási kötelezettséget alkalmazni kell.

(3)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a nemzetközi kötelezettségek uniós jogban történő végrehajtása céljából, ideértve különösen a kirakodási kötelezettségtől való eltéréseket.

(4)

Az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) eltéréseket állapít meg a 2015. január 1-jétől alkalmazandó kirakodási kötelezettségtől a kapellánfogásokra és -járulékos fogásokra vonatkozóan, amelyeket a NAFO védelmi és végrehajtási intézkedéseiről szóló dokumentum értelmében vissza kell dobni.

(5)

A kirakodási kötelezettség legkésőbb 2017. január 1-jétől további, halászatot meghatározó fajokra is vonatkozik, beleértve a NAFO szabályozási területén kifogott fajokat.

(6)

A NAFO védelmi és végrehajtási intézkedéseiről szóló dokumentum 5. cikke szerint a NAFO szabályozási területén kifogott egyes állományok a fogási korlátok hatálya alá tartoznak a NAFO 3M körzet norvéggarnéla-állománya kivételével, ahol az állománygazdálkodás a halászati erőkifejtés kiosztása útján történik.

(7)

A NAFO védelmi és végrehajtási intézkedéseiről szóló dokumentum 6. cikke korlátozza a fogási vagy halászati erőkifejtési korlátok hatálya alá tartozó állományok járulékos fogásainak fedélzeten tartható mennyiségét. A NAFO védelmi és végrehajtási intézkedéseiről szóló dokumentum 6. cikke (3) bekezdésének d) pontja – amelyet az 1386/2007/EK tanácsi rendelet 4. cikkének (2) bekezdése hajtott végre – kimondja, hogy abban az esetben, ha halászati tilalom van érvényben, a járulékos fogásnak minősülő fajok fedélzeten tartott mennyiségét legfeljebb 1 250 kg-ra vagy 5 %-ra kell korlátozni attól függően, hogy melyik érték a nagyobb.

(8)

Ezen túlmenően a NAFO védelmi és végrehajtási intézkedéseiről szóló dokumentum 14. cikke – amelyet az 1386/2007/EK tanácsi rendelet 10. cikke hajtott végre – megállapítja, hogy semmilyen hajó nem tarthat fedélzetén az alkalmazandó legkisebb méretnél kisebb méretű halakat, és hogy az ilyen halakat haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe.

(9)

A NAFO védelmi és végrehajtási intézkedéseiről szóló dokumentum IA. melléklete tartalmazza valamennyi, fogási korlát hatálya alá tartozó NAFO-állományok éves kvótáját felsoroló táblázatot.

(10)

A NAFO védelmi és végrehajtási intézkedéseiről szóló dokumentum 5., 6. és 14. cikke együttesen kötelezettséget ír elő a meghatározott fogási-, vagy járulékos fogási korlátok feletti fogások visszadobására vonatkozóan. A NAFO szabályozási területén halászó uniós hajók tekintetében a NAFO területén folytatott alábbi halászati tevékenységek érintettek: közönséges tőkehal (a 2J3KL, 3M, 3NO körzetben), vörös lepényhal (a 3L és 3NO körzetben), érdes laposhal (a 3M és a 3LNO körzetben), sebes kalmár (a 3-as és a 4-es alterületen), sárgafarkú lepényhal (a 3LNO körzetben), a grönlandi laposhal (a 3LMNO körzetben), a vörös álsügérek (a 3LN, 3M, 3O körzetben és a 2-es alterületen, valamint az 1F és 3K körzetben), fehér villás tőkehal (a 3NO körzetben) és norvég garnéla (a 3LNO körzetben). Annak érdekében, hogy az Unió eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek, valamint a halászok jogbiztonságának garantálása érdekében egyértelműen meg kell határozni azokat a helyzeteket, amelyekben a kirakodási kötelezettség nem alkalmazandó.

(11)

Helyénvaló helyesbíteni a NAFO-terület megnevezését – amelyre az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet által előírt intézkedések alkalmazandók –, oly módon, hogy az említett rendeletben a „NAFO-egyezmény hatálya alá tartozó terület” kifejezést a „NAFO szabályozási terület” kifejezésre kell cserélni.

(12)

Az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(13)

Figyelemmel az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (1) bekezdésében meghatározott időkeretre, e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

1.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet III. fejezete helyébe a következő szöveg lép:

(1)

Horvátország 2013. július 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz.

(2)

Horvátország az Európai Unióhoz való 2013. július 1-jei csatlakozására tekintettel kérelmezte az elismert borszőlőfajtáit felsoroló nemzeti jegyzék belefoglalását a földrajzi árujelzőt tartalmazó, a borok címkéin feltüntethető borszőlőfajtanevek jegyzékébe, amely a kérelmezés időpontjában a 753/2002/EK bizottsági rendelet (2) II. mellékletében szerepelt, jelenleg pedig a 607/2009/EK bizottsági rendelet (3) XV. mellékletében található. A Bizottság az 1234/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően tájékoztatta Horvátországot arról, hogy a nemzeti fajtajegyzéket nem szükséges uniós szinten jóváhagyni, és hogy az egyes tagállamok maguk döntenek saját jegyzékükről. A Bizottság azt is közölte Horvátországgal, hogy a korábbi csatlakozások során követett gyakorlattal és különösen a 753/2002/EK rendelet II. mellékletét módosító 1429/2004/EK bizottsági rendelettel (5) összhangban a horvát borszőlőfajtaneveknek a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletében található jegyzékbe történő belefoglalására a csatlakozás után kerül majd sor. Horvátország ezen információk alapján visszavonta az említett kérelmét tárgyalási álláspontjából.

(3)

A 753/2013/EU bizottsági rendelet (6) módosította a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletét abból a célból, hogy az említett mellékletben szerepeljenek a Horvátország területén előállított borok forgalmazásához hagyományosan használt, az Unióban oltalom alatt álló eredetmegjelölésből vagy földrajzi jelzésből álló, illetve ilyen eredetmegjelölést vagy földrajzi jelzést magukban foglaló borszőlőfajtanevek, és ezáltal továbbra is fel lehessen tüntetni őket az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott horvát borok címkéjén. Tekintettel arra, hogy a „Teran” borszőlőfajta neve, amely azonos alakú a „Teran” oltalom alatt álló szlovén eredetmegjelöléssel (PDO-SI-A1581), Szlovénia szempontjából érzékeny problémának bizonyult, a kérdéses horvát fajtanévnek az említett rendeletbe való felvétele halasztásra került arra az időre, amíg Horvátország és Szlovénia tárgyalások útján megállapodásra jut egymással.

(4)

Horvátország a „Teran” borszőlőfajtanév használatára vonatkozó kérelmét a „Hrvatska Istra” (PDO-HR-A1652) oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borokra korlátozta. A kért engedély területi hatályának korlátozása és a Bizottság kitartó erőfeszítései ellenére lehetetlennek bizonyult kompromisszumos megoldást találni Horvátország és Szlovénia vitájában.

(5)

Tekintettel arra, hogy a Horvátország és Szlovénia álláspontjának összehangolására irányuló bizottsági erőfeszítések ellenére a két fél közötti tárgyalások nem vezettek eredményre, továbbá a „Teran” borszőlőfajtával kapcsolatos címkézési gyakorlatra vonatkozóan a Bizottság birtokában lévő információk vizsgálata alapján indokolt bejegyezni az említett fajtanevet a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletének A. részébe a „Hrvatska Istra” oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel összefüggésben.

(6)

Ugyanakkor a Szlovénia által a fogyasztók megtévesztésének állítólagos kockázata kapcsán kifejezésre juttatott fenntartásokra tekintettel, valamint egy olyan megoldás megtalálása érdekében, amely valamennyi érintett termelő számára kielégítő és mindegyik érintett tagállam támogatását élvezi, a Bizottság megítélése szerint helyénvaló meghatározni azokat a feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy a „Teran” fajtanév szerepelhessen az említett eredetmegjelöléssel ellátott termékek címkéin, figyelembe véve ezzel összefüggésben azokat a feltételeket is, amelyeket Horvátország maga kíván előírni termelői számára.

(7)

Ezért a 607/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy Horvátországnak a „Teran” borszőlőfajtanév használatával összefüggésben a 607/2009/EK rendelet XV. mellékletének A. részébe történő bejegyzése az ország csatlakozásának időpontjától, 2013. július 1-jétől legyen hatályos, tekintve, hogy Horvátország a kérelmét az említett időpont előtt nyújtotta be, a csatlakozás időpontjában meglévő gyakorlat volt a „Teran” borszőlőfajtanévnek a horvát területen előállított borok forgalmazása során történő hagyományos használata, és e rendelet elfogadása annak reményében került elhalasztásra, hogy tárgyalások útján megoldás születik a problémára. Ugyanezen okokból kifolyólag helyénvaló átmeneti rendelkezésről gondoskodni az e rendelet hatálybalépését megelőzően előállított borok tekintetében,

(1)

A 2014/53/EU irányelv 10. cikkének (10) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az üzembe helyezésre vonatkozó korlátozások vagy a használat engedélyezésére vonatkozó követelmények esetén a csomagoláson feltüntetett információ elegendő kell, hogy legyen azon tagállam vagy valamely tagállam azon földrajzi területének azonosítására, ahol az üzembe helyezésre vonatkozó korlátozások vagy a használat engedélyezésére vonatkozó követelmények vannak érvényben, és ezeket az információkat a rádióberendezés használati utasításában ki kell egészíteni.

(2)

A 2014/53/EU irányelv 10. cikkének (10) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a 10. cikk (10) bekezdésében meghatározott információk megadásának módjáról.

(3)

Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az 2014/53/EU irányelv 45. cikkének (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében fogadják el.

(4)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a 2014/53/EU irányelv 45. cikke alapján létrehozott távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottság véleményével,

(1)

A Bizottság (EU) 2016/2080 végrehajtási rendelete (3) megindította a sovány tejpor pályázat útján történő értékesítésére vonatkozó eljárást.

(2)

A tizenegyedik részleges pályázati felhívásra beérkezett pályázatok alapján nem indokolt minimális eladási árat meghatározni.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

(1)

A 2008/851/KKBP együttes fellépés 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanács felhatalmazta a Politikai és Biztonsági Bizottságot (PBB) arra, hogy meghozza a Szomália partjainál folytatott kalóztámadásoktól és fegyveres rablásoktól való elrettentéshez, azok megelőzéséhez és visszaszorításához való hozzájárulás céljából folytatott európai uniós katonai művelethez az EU-erők parancsnokának (a továbbiakban: az EU-erők parancsnoka) kinevezésére vonatkozó döntéseket.

(2)

A PBB 2017. február 21-én elfogadta a (KKBP) 2017/321 határozatot (2), amellyel Rafael FERNÁNDEZ-PINTADO MUÑOZ-ROJAS ellentengernagyot nevezte ki az EU-erők parancsnokává.

(3)

Az uniós műveleti parancsnok azt javasolta, hogy Rafael FERNÁNDEZ-PINTADO MUÑOZ-ROJAS ellentengernagy utódjaként 2017. július 27-i hatállyal Fabio GREGORI ellentengernagyot nevezzék ki az EU-erők új parancsnokává.

(4)

2017. június 27-én az Európai Unió Katonai Bizottsága támogatta ezt az ajánlást.

(5)

A (KKBP) 2017/321 határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(6)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló (22.) jegyzőkönyv 5. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt az Unió olyan határozatainak és intézkedéseinek kidolgozásában és végrehajtásában, amelyeknek védelmi vonatkozásai vannak,

(1)

Amennyiben valamely, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozással rendelkező harmonizált szabvány megfelel a 2014/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) I. mellékletében meghatározott biztonsági célkitűzések egy vagy több elemének, az említett szabvány szerint készült, meghatározott feszültséghatárokon belüli használatra tervezett elektromos berendezések esetében vélelmezni kell, hogy azok megfelelnek a szóban forgó biztonsági célkitűzések érintett elemeinek.

(2)

Németország 2014 júniusában, Norvégia pedig 2014 júliusában hivatalos kifogást emelt a legutóbb az A13:2010 dokumentummal módosított, „Háztartási és hasonló jellegű villamos készülékek. Biztonság. 2–9. rész: Grillek, kenyérpirítók és hasonló hordozható főzőkészülékek egyedi előírásai” címet viselő, EN 60335-2-9:2003 szabvány tekintetében.

(3)

Németország és Norvégia hivatalos kifogásában azt állította, hogy a szabvány „Melegedés” című 11. szakaszának a hozzáférhető nem funkcionális felületek hőmérséklet-határértékeire vonatkozó előírásai nem kielégítőek. A szabvány számos kivételt engedélyez a hőmérsékletkorlát alól, lehetővé téve a gyártó számára, hogy az – az eszköz mérete, tervezése vagy felszíni felülete függvényében – a hőmérséklet-határértékek kétszeresét alkalmazza, vagy azok alól teljes mértékben mentesüljön; a szabvány mindössze figyelmeztető felirat vagy címke alkalmazására kötelezi a gyártót. E tekintetben a szabvány 7.1. szakasza úgy rendelkezik, hogy a gyártónak csak azon a felületen kell figyelmeztetést feltüntetnie, amely a határértékeket meghaladó részek között a legmagasabb hőmérsékletű. A figyelmeztető címke színei pedig eltérhetnek a nemzetközi figyelmeztető színektől, ami összezavarhatja a felhasználókat. Ezenfelül annak eredményeként, hogy a szabvány követelményei nem egyértelműek, a szabvány úgy is értelmezhető, hogy lehetővé teszi, hogy egy adott termék bizonyos részei hőmérsékletnövekedését ne mérjék meg, ami a szabvány szerint a teljes termékre vonatkozó hőmérséklet-határértékek figyelmen kívül hagyásához vagy kétszeresének alkalmazásához vezethet. Következésképpen a személyek és háziállatok égési sérülésének kockázata továbbra is fennáll, így a szabvány jelenlegi változata alapján nem szabad vélelmezni a 2014/35/EU irányelvnek való megfelelést.

(4)

Miután az ágazati szakértőket tömörítő, a kisfeszültségű irányelvvel foglalkozó munkacsoportban a tagállamokkal és az érintett felekkel együtt megvizsgálta a legutóbb az A13:2010 dokumentummal módosított EN 60335-2-9:2003 szabványt, a Bizottság és a tagállami szakértők többsége egyetértett a Németország és Norvégia által ismertetett érvekkel. Következésképpen megállapításra került, hogy a szabvány nem felel meg a 2014/35/EU irányelv I. mellékletének 1.c) pontjában szereplő, a melléklet 2.b) pontjával összefüggésben értelmezett biztonsági célkitűzéseknek.

(5)

Tekintettel a biztonsági szempontok javításának szükségességére, a szabvány megfelelő felülvizsgálatáig a legutóbb az A13:2010 dokumentummal módosított EN 60335-2-9:2003 szabvány hivatkozását az Európai Unió Hivatalos Lapjában megfelelő korlátozással ellátva közzé kell tenni, hogy a szabványnak a korlátozás hatálya alá tartozó, meghatározott részeinek betartása alapján ne vélelmezzék a megfelelést,

(1)

A szabványosítás fontos szerepet tölt be az „Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményben meghatározott Európa 2020 stratégia előmozdításában. Az Európa 2020 stratégia számos kiemelt kezdeményezése hangsúlyozza a termék- és szolgáltatáspiacokon az önkéntes szabványosítás fontosságát a más termékekkel vagy szolgáltatásokkal való kompatibilitás és interoperabilitás, valamint a technológiafejlesztés előmozdítása és az innováció támogatása szempontjából.

(2)

A szabványok elengedhetetlenek az európai versenyképesség biztosításához, és kulcsszerepet játszanak az innovációban és a fejlődésben. Jelentőségüket a Bizottság az egységes piac megvalósítását (2) és a digitális egységes piac megvalósítását (3) szolgáló legújabb kezdeményezéseiben is hangsúlyozza; és a szabványosításnak és az interoperabilitásnak az európai digitális gazdaság megteremtésében játszott szerepét támasztja alá az „Ikt-szabványosítási prioritások a digitális egységes piac érdekében” című közlemény (4) elfogadása is, amely átfogó stratégiai és politikai megközelítést határoz meg a digitális egységes piac megvalósításához kulcsfontosságú, elsőbbséget élvező információs és kommunikációs technológiák szabványosításához.

(3)

A digitális társadalomban a szabványosítási követelmények elengedhetetlenek a különböző hálózatok és rendszerek interoperabilitásához. „Az európai szabványok stratégiai jövőképe: az európai gazdaság fenntartható növekedésének elősegítése és gyorsítása 2020-ig” című bizottsági közlemény (5) elismeri az információs és kommunikációs technológiák (IKT) terén zajló szabványosításnak azt a sajátosságát, hogy az IKT-megoldásokat, -alkalmazásokat és -szolgáltatásokat gyakran olyan globális IKT-fórumok és -konzorciumok fejlesztik, amelyek egyben vezető IKT-szabványosítási szervezetekké is váltak.

(4)

Az 1025/2012/EU rendelet célja az európai szabványosítási keretrendszer korszerűsítése és javítása. Olyan rendszert alakít ki, amelyben a Bizottság dönthet annak megállapításáról, hogy a nem európai, nemzetközi vagy nemzeti szabványügyi szervezetek által elfogadott IKT műszaki előírások közül melyek a legrelevánsabbak és a legszélesebb körben elfogadottak. Ha egy hardver, szoftver vagy információs technológiai szolgáltatás közbeszerzése során lehetőség van az IKT műszaki előírások teljes körének kihasználására, az lehetővé teszi az eszközök, szolgáltatások és alkalmazások közötti interoperabilitást és segít elkerülni a közigazgatásban azt a csapdát, hogy a saját tulajdonú IKT-megoldások alkalmazása miatt a közbeszerző a beszerzési szerződés lejártával nem tud szolgáltatót váltani, továbbá ösztönzi a versenyt az interoperábilis IKT-megoldások szolgáltatásainak piacán.

(5)

A közbeszerzési eljárásokban akkor lehet IKT műszaki előírásokra hivatkozni, ha azok megfelelnek az 1025/2012/EU rendelet II. mellékletében foglalt követelményeknek. Az említett követelményeknek való megfelelés garantálja a hatóságok számára, hogy az IKT műszaki előírások kidolgozása során érvényesüljenek a Kereskedelmi Világszervezet által a szabványosítás területén elismert következő elvek: az átláthatóság, a nyitottság, a pártatlanság és a konszenzus.

(6)

Az IKT-előírások elismerésére vonatkozó határozatok elfogadása előtt a Bizottság konzultál a 2011/C 349/04 bizottsági határozattal (6) létrehozott, IKT-szabványosítással foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő európai platformmal, illetve más fórumokon az ágazati szakértőkkel.

(7)

Az IKT-szabványosítással foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő európai platform értékelte és a közbeszerzésben hivatkozhatóként történő elismerésre javasolta a következő műszaki előírásokat: a World Wide Web Consortium (W3C) által kifejlesztett „Simple Knowledge Organisation System” (a továbbiakban: SKOS) és „Resource Description Framework” 1.0 és 1.1 (a továbbiakban: RDF 1.0 & 1.1); az Organization for the Advancement of Structured Information Standards (OASIS) által kifejlesztett „Service Metadata Publisher 1.0” (a továbbiakban: SMP 1.0); az Internet Engineering Task Force (Internet-mérnöki Munkacsoport – IETF) által kifejlesztett „MIME-Based Secure Peer-to-Peer Business Data Interchange Using HTTP, Applicability Statement 2” RFC 4130 (a továbbiakban: AS2) és „Internationalized Resource Identifiers” RFC 3987 (a továbbiakban: IRIs); a Research Data Alliance Foundation (a kutatási adatokkal foglalkozó szövetség – RDA) által kifejlesztett „Data Foundation & Terminology Model”, „PID Information Types API”, „Data Type Registries Model” és „Practical Policies Recommendations” elnevezésű műszaki szabványok. A platform által végzett értékelést és a megfogalmazott tanácsokat ezután megvitatták ágazati szakértőkkel, akik szintén az elismerés mellett foglaltak állást.

(8)

A W3C által kifejlesztett „SKOS” műszaki leírás nem formális tudásszervező rendszereket tesz strukturált módon online elérhetővé a nagyközönség számára azzal a céllal, hogy szervezetten hozzáférést biztosítson az alapul szolgáló fogalmak jelentésével és a közöttük lévő összefüggésekkel kapcsolatos tudáshoz. Az „SKOS” adatmodell szabványos, alacsony költségű migrációs utat nyújt a meglévő tudásszervezési rendszerek szemantikus webre való átviteléhez. Az „SKOS” könnyű, intuitív nyelvet biztosít új tudásszervezési rendszerek kifejlesztéséhez és megosztásához. Használható önmagában vagy más formális tudásleíró nyelvekkel, például a webontológiai nyelvvel (OWL) együtt.

(9)

A szintén a W3C által kifejlesztett „RDF 1.0” a webes adatcserére szolgáló szabványos modell, amely olyan funkciókkal rendelkezik, amelyek megkönnyítik az adategyesítést eltérő alapsémák esetében is, és kifejezetten támogatja a rendszerek fejlődését anélkül, hogy szükségessé tenné az összes adatfelhasználó változtatását. Az „RDF 1.1” az „RDF 1.0” továbbfejlesztett változata, amely visszamenőlegesen kompatibilis, nemzetközi azonosítókat használ és finomhangolja a szövegkonstansokhoz kapcsolt adattípusok és nyelvi címkék, valamint számos új sorosító formátum használatát.

(10)

Az OASIS által kifejlesztett „SMP 1.0” műszaki leírás protokollt határoz meg szolgáltatási metaadatok közzétételéhez olyan „négysarkú” hálózatban (4-corner network), ahol a szereplők közbenső kapuszolgáltatásokon (ezeket esetenként hozzáférési pontoknak nevezik) keresztül osztanak meg egymással üzleti dokumentumokat. Ahhoz, hogy egy üzleti dokumentumot sikeresen el lehessen küldeni egy ilyen hálózatban, a szereplőnek hozzá kell tudnia férnie az üzleti dokumentum fogadójára (a végpontra) vonatkozó kritikus metaadatokhoz, így például ahhoz, hogy a végpont milyen dokumentumtípusokat tud kezelni, és melyek a támogatott továbbítási módszerek. A fogadó ezeket a metaadatokat a Service Metadata Publisher szolgáltatáson keresztül teszi elérhetővé a hálózathoz kapcsolódó többi szereplő számára. A leírás bemutatja a Service Metadata Publisher és a végpontra vonatkozó információkat megtudni kívánó ügyfél közötti kérés-válasz cserét.

(11)

Az IETF által kifejlesztett „AS2” az egyik legnépszerűbb módszer a strukturált üzleti adatok interneten való biztonságos és megbízható továbbítására. Lényege, hogy két számítógép – egy kliens és egy szerver – között pont-pont összeköttetést létesít a weben. Az AS2 a strukturált üzleti adatok számára „borítékot” alakít ki, ami lehetővé teszi, hogy – elektronikus tanúsítványok és kódolás révén – biztonságosan lehessen azokat továbbítani a neten. Az AS2-t magán- és közszektorbeli szervezetek, illetve kormányok használják számos tagállamban konkrét esetekben, illetve üzenetek és üzleti dokumentumok biztonságos továbbítását támogató általános infrastruktúrák kiépítéséhez.

(12)

Az IETF által kifejlesztett „IRIs” műszaki leírás egy olyan protokollelem, amely az ASCII karakterkészleten alapuló Uniform Resource Identifier (URI) sémára épül, de a karakterek sokkal szélesebb körét támogatja, így a latin ABC-n alapuló, az ASCII készleten kívüli betűket is tartalmazó és a teljesen más írásmódot használó (görög, bolgár) európai nyelvek karaktereit is.

(13)

A Research Data Alliance (RDA) egy nemzetközi szervezet, amely elsősorban olyan infrastrukturális és közösségi tevékenységek és ajánlások kidolgozásával foglalkozik, amelyek célja világszerte az adatmegosztás és -csere akadályainak felszámolása, és az adatalapú innováció felgyorsítása. Az RDA által kidolgozott műszaki leírások közül négy került elismerésre: az „RDA Data Foundation & Terminology Model” az alapterminológia törzsmodellje, alapszótára és keresőeszköze, amely biztosítja, hogy a felhasználók az adatokra való hivatkozáskor egységes terminológiát használjanak; az „RDA PID Information Types API – Persistent Identifier Type Registry” a típussal rendelkező információk strukturálása szolgáló koncepcionális modell, amellyel könnyebben azonosíthatók a PID-ek, és amely és közös interfészt biztosít a szóban forgó információkhoz való hozzáféréshez; az „RDA Data Type Registries Model” egy olyan adattípusmodell és adattár (az adatokhoz tartozó „MIME-típusok”), amely segíti az eszközöket az adatok értelmezésében, megjelenítésében és feldolgozásában; és az „RDA Practical Policies recommendations”, amely a bizalmat és az interoperabilitást erősítő, géppel végrehajtható stratégiákat tartalmaz,

(1)

Az (EU) 2016/948 európai központi banki határozat (EKB/2016/16) (1) a vállalati szektort érintő vásárlási programot hozott létre. A vállalati szektort érintő vásárlási program a harmadik fedezettkötvény-vásárlási program, az eszközfedezetűértékpapír-vásárlási program és a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló vásárlási program mellett a kibővített eszközvásárlási program részét képezi. Az eszközvásárlási program célja a monetáris politika transzmissziójának további előmozdítása, az euroövezet gazdaságának történő hitelezés megkönnyítése, a háztartások és cégek hitelfelvételi feltételeinek enyhítése és a hozzájárulás ahhoz, hogy az inflációs ráták visszatérjenek a középtávon 2 % alatti, azonban ahhoz közeli szintekhez, az Európai Központi Bank (EKB) árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljával összhangban.

(2)

Az egységes monetáris politika elérése – az eszközvásárlási program igénybevételével együtt – magával vonja az eurorendszer által használandó eszközök és eljárások meghatározását, annak érdekében, hogy e politika végrehajtása egységes módon történjen mindazon tagállamokban, amelyeknek pénzneme az euro.

(3)

A Kormányzótanács 2017. március 22-én határozott a tevékenységüket megszüntető, illetve más szervezet tevékenységének megszüntetésében részt vevő szervezetek által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozó szabályok további finomításáról annak érdekében, hogy azoknak az eurorendszer monetáris politikája keretében az eszközvásárlási program révén történő következetes kezelését biztosítsa.

(4)

Ezért az (EU) 2016/948 határozatot (EKB/2016/16) megfelelően módosítani kell,

(1)

Az EKB/2014/40 határozat (1) létrehozta a harmadik fedezettkötvény-vásárlási programot. A harmadik fedezettkötvény-vásárlási program az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási program, a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló program és a vállalati szektort érintő vásárlási program mellett a kibővített eszközvásárlási program részét képezi. Az eszközvásárlási program célja a monetáris politika transzmissziójának további előmozdítása, az euroövezet gazdaságának történő hitelezés megkönnyítése, a háztartások és cégek hitelfelvételi feltételeinek enyhítése és a hozzájárulás ahhoz, hogy az inflációs ráták visszatérjenek a középtávon 2 % alatti, azonban ahhoz közeli szintekhez, az Európai Központi Bank (EKB) árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljával összhangban.

(2)

Az egységes monetáris politika elérése – az eszközvásárlási program igénybevételével együtt – magával vonja az eurorendszer által használandó eszközök és eljárások meghatározását, annak érdekében, hogy e politika végrehajtása egységes módon történjen mindazon tagállamokban, amelyeknek pénzneme az euro.

(3)

A Kormányzótanács 2017. március 22-én határozott a fedezett kötvények azon kibocsátóira vonatkozó szabályok további finomításáról, amelyek tevékenységüket megszüntető, illetve más szervezet tevékenységének megszüntetésében részt vevő szervezetek, annak érdekében, hogy azoknak az eurorendszer monetáris politikája keretében az eszközvásárlási program révén történő következetes kezelését biztosítsa.

(4)

Az EKB/2014/40 határozatot ezért megfelelően módosítani kell,

(1)

Az (EU) 2015/5 európai központi banki határozat (EKB/2014/45) (1) eszközfedezetű értékpapír-vásárlási programot hozott létre. Az eszközfedezetű értékpapír-vásárlási program a harmadik fedezettkötvény-vásárlási program, a közszektor eszközeinek másodlagos piacon történő megvásárlására irányuló program és a vállalati szektort érintő vásárlási program mellett a kibővített eszközvásárlási program részét képezi. Az eszközvásárlási program célja a monetáris politika transzmissziójának további előmozdítása, az euroövezet gazdaságának történő hitelezés megkönnyítése, a háztartások és cégek hitelfelvételi feltételeinek enyhítése és a hozzájárulás ahhoz, hogy az inflációs ráták visszatérjenek a középtávon 2 % alatti, azonban ahhoz közeli szintekhez, az Európai Központi Bank (EKB) árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljával összhangban.

(2)

Az egységes monetáris politika elérése – az eszközvásárlási program igénybevételével együtt – magával vonja az eurorendszer által használandó eszközök és eljárások meghatározását, annak érdekében, hogy e politika végrehajtása egységes módon történjen mindazon tagállamokban, amelyeknek pénzneme az euro.

(3)

A Kormányzótanács 2017. március 22-én határozott a tevékenységüket megszüntető, illetve más szervezet tevékenységének megszüntetésében részt vevő szervezetek által kezdeményezett eszközfedezetű értékpapírokra vonatkozó szabályok további finomításáról annak érdekében, hogy azoknak az eurorendszer monetáris politikája keretében az eszközvásárlási program révén történő következetes kezelését biztosítsa.

(4)

Ezért az (EU) 2015/5 határozatot (EKB/2014/45) megfelelően módosítani kell,

(1)

Az egységes monetáris politika elérése magával vonja az eurorendszer által használandó eszközök, instrumentumok és eljárások meghatározását, annak érdekében, hogy e politika végrehajtása egységes módon történjen mindazon tagállamokban, amelyeknek pénzneme az euro.

(2)

A Kormányzótanács 2017. március 22-én úgy döntött, hogy tovább részletezi az eurorendszer monetáris politikai ügyfeleire vonatkozó keretszabályozásában a „tevékenységüket megszüntető, illetve más szervezet tevékenységének megszüntetésében részt vevő szervezetekre” vonatkozó szabályokat, annak érdekében, hogy biztosítsa azok egységes kezelését az eurorendszer monetáris politikai műveteleihez való hozzáférés tekintetében. Így a Kormányzótanács megfelelőnek tekintette, hogy az ezen iránymutatásban meghatározott „tevékenységüket megszüntető, illetve más szervezet tevékenységének megszüntetésében részt vevő szervezetek” részére ne engedjen hozzáférést az eurorendszer monetáris politikai műveleteihez, mivel e szervezetek fő célja nem összeegyeztethető a monetáris politikai műveletek rendszeres résztvevőit képező hitelintézetek rendes üzleti tevékenységével.

(3)

Az átláthatóság és a jogi egyértelműség érdekében a Kormányzótanács 2017. március 22-i döntését késedelem nélkül az (EU) 2015/510 európai központi banki iránymutatást (EKB/2014/60) (1) kiegészítő kötelező erejű jogi aktusban kell rögzíteni.

(4)

Ezért az (EU) 2015/510 iránymutatást (EKB/2014/60) megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk a következő 99a. ponttal egészül ki:

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.)."

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).” "

2.

Az 55a. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 158. cikk a következő (3a) bekezdéssel egészül ki: