18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/1

(1)

Az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy az Unión belüli intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósítása érdekében kedvező feltételeket kell teremteni a tudásra és innovációra irányuló beruházások számára. Az Európai Parlament és a Tanács jóváhagyta ezt a stratégiát.

(2)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2010. július 28-i és a 2013. december 18-i határozatában elismerte, hogy a biztonságos és tiszta ivóvízhez, valamint a megfelelő higiénés létesítményekhez való jog a teljes értékű élethez nélkülözhetetlen emberi jog, és – ebben az összefüggésben a nemzetközi együttműködés jelentőségét hangsúlyozva – felszólított arra, hogy fokozatosan valósuljon meg a biztonságos ivóvízhez való emberi jognak a gyakorlatban történő biztosítása.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács az 1291/2013/EU rendelettel (3) létrehozta a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot (2014–2020) (a továbbiakban: Horizont 2020 keretprogram). A Horizont 2020 keretprogram a közszektoron belüli társulások megerősítésén – és ennek keretében az Uniónak a több tagállam által indított programokban történő részvételén – keresztül hivatott fokozni a kutatásra és az innovációra kifejtett hatást a fenntartható fejlődés érdekében.

(4)

A közszektoron belüli társulásoknak a szorosabb szinergiák kialakítását, a koordináció elmélyítését, valamint az uniós, a nemzetközi, a nemzeti és a regionális kutatási és innovációs programokkal való felesleges átfedések elkerülését kell célozniuk, és – a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulás érdekében a kutatás és az innováció megerősítése céljából – maradéktalanul tiszteletben kell tartaniuk a Horizont 2020 keretprogramban megfogalmazott általános elveket, különösen a nyitottság és az átláthatóság vonatkozásában.

(5)

Az 1291/2013/EU rendelet 19. cikke (2) bekezdésének megfelelően a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási és innovációs partnerség (PRIMA – a továbbiakban: PRIMA vagy PRIMA program) keretében végrehajtott kutatási és innovációs tevékenységek kizárólag polgári felhasználásra irányulhatnak.

(6)

Az 1291/2013/EU rendelet a kutatási és innovációs beruházások támogatása útján kezelendő, kiemelt társadalmi kihívások közé sorolta az „élelmezésbiztonság, fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, tengerekkel és szárazföldi vizekkel kapcsolatos kutatás, valamint a biogazdaság”, valamint az „éghajlatváltozás, környezet, erőforrás-hatékonyság és nyersanyagok” területét. Az 1291/2013/EU rendelet elismeri továbbá, hogy tekintettel az éghajlat és a környezet transznacionális, globális jellegére, nagyságrendjére és összetettségére, valamint az élelmiszer- és mezőgazdasági ellátási lánc nemzetközi dimenziójára, az e kihívásokra irányuló kutatási és innovációs tevékenységeket uniós és azt meghaladó szinten kell megvalósítani.

(7)

Az 1291/2013/EU rendelet megállapítja, hogy a közös kihívások hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködés. A kutatás és az innováció terén folytatott nemzetközi együttműködés az Unió globális kötelezettségvállalásainak egyik legfontosabb vonatkozása, és annak fontos szerepet kell játszania az Uniónak az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokkal kialakítandó partnerségében. E tekintetben a földközi-tengeri térség politikai, gazdasági, kulturális, tudományos és környezeti szempontból stratégiai jelentőségű az Európai Unió számára.

(8)

Az 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) való összhang biztosítása érdekében az e határozat hatálya alá tartozó intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogokat és elveket. Az említett intézkedéseknek összhangban kell lenniük a nemzetközi jogból és az uniós jogból – többek között a releváns bizottsági határozatokból, például a 2013. június 28-i bizottsági iránymutatásból (5) – eredő bármilyen jogi kötelezettséggel, továbbá az etikai elvekkel, beleértve a kutatás integritása megsértésének elkerülésére vonatkozó elvet is.

(9)

Az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló, 2016. június 7-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta annak szükségességét, hogy valamennyi szakpolitikát, beleértve a kutatást és innovációt is, igénybe kell venni a migráció kiváltó okainak kezeléséhez egy olyan új együttműködési modell keretében, amely bevonja a magánbefektetőket, továbbá annak szükségességét, hogy a korlátozott költségvetési forrásokat mobilizálni kell, és a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k) valamint a fenntartható infrastruktúrára kell összpontosítani.

(10)

A PRIMA célja egy olyan közös program végrehajtása, amely a kutatási és innovációs kapacitások növelésére, valamint az ismeretek bővítésére és közös innovatív megoldások kifejlesztésére irányul annak érdekében, hogy javuljon a földközi-tengeri térség agrár-élelmiszeripari rendszereinek, valamint integrált vízellátásának és vízgazdálkodásának hatékonysága, biztonsága, biztonságossága és fenntarthatósága. A PRIMA várhatóan hozzájárul majd a nemrég meghatározott fenntartható fejlesztési célok megvalósításához, az Európai Unió közelgő fenntartható fejlődési stratégiájához, valamint a Párizsi Megállapodás célkitűzéseihez.

(11)

Az integrált vízellátás és vízgazdálkodás – ideértve a víz újrafelhasználását és tisztítását is – azt jelenti, hogy a vízerőforrások összes különféle felhasználását figyelembe kell venni.

(12)

A fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszereknek a polgárok igényeinek és a környezeti követelményeknek való megfelelésre kell irányulnia annak érdekében, hogy biztonságos, egészséges és megfizethető élelmiszerek álljanak rendelkezésre, valamint biztosított legyen az élelmiszerek és a takarmányok fenntarthatóbb feldolgozása, forgalmazása és fogyasztása, szem előtt tartva az élelmiszer-veszteség és agrár-élelmiszerhulladék mennyiségének minimalizálását.

(13)

A vízerőforrásokkal és az agrár-élelmiszeripari rendszerekkel kapcsolatban a nyitott, demokratikus és részvételen alapuló kormányzás alapvető fontosságú annak biztosítása érdekében, hogy a leginkább költséghatékony megoldások kerüljenek végrehajtásra a társadalom egészének érdekében.

(14)

A Horizont 2020 keretprogramhoz nem társult harmadik országok, nevezetesen Algéria, Egyiptom, Jordánia, Libanon és Marokkó PRIMA programban való részvételének biztosítása érdekében tudományos és technológiai együttműködésre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat kell kötni az Unió és e harmadik országok között, az e határozattal kialakított jogi szabályozás rájuk való kiterjesztése céljából.

(15)

A Horizont 2020 keretprogram célkitűzéseivel összhangban bármely más tagállam, illetve a Horizont 2020 keretprogramhoz társult bármely harmadik ország jogosult részt venni a PRIMA programban, amennyiben vállalja, hogy hozzájárul a PRIMA finanszírozásához, valamint meghozza az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges jogalkotási, szabályozási, adminisztratív és egyéb intézkedéseket.

(16)

A PRIMA közös végrehajtásának biztosítása érdekében végrehajtási struktúrát (a továbbiakban: PRIMA-VS) kell létrehozni. A PRIMA-VS-nek kell az uniós pénzügyi hozzájárulást kapnia, és biztosítania kell a PRIMA hatékony és átlátható végrehajtását.

(17)

A PRIMA célkitűzéseinek megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni a Horizont 2020 keretprogramhoz nem társult egyéb harmadik országok, különösen a dél-mediterrán országok részvételét, amennyiben vállalják, hogy hozzájárulnak a PRIMA finanszírozásához, és amennyiben a PRIMA-VS jóváhagyja részvételüket. Az ilyen harmadik országok részvételéről az adott harmadik ország és az Unió közötti, tudományos és technológiai együttműködésre vonatkozó, releváns nemzetközi megállapodásban is rendelkezni kell.

(18)

Az uniós pénzügyi hozzájárulást a részt vevő államoknak a PRIMA finanszírozásához való hozzájárulásra vonatkozó hivatalos kötelezettségvállalásához és e kötelezettségvállalás e határozattal összhangban álló teljesítéséhez és végrehajtásához kell kötni. A részt vevő országok számára rugalmasságot kell biztosítani a tekintetben, hogy közvetett cselekvések finanszírozása céljából opcionálisan pénzügyileg hozzájáruljanak a PRIMA-VS-hez, ezáltal elősegítve a magas szintű pénzügyi integráció elérését. A részt vevő országoknak továbbá pénzügyileg vagy természetben hozzá kell járulniuk az uniós pénzügyi hozzájárulás nélkül végrehajtott tevékenységekhez, valamint a PRIMA-VS-nek az uniós pénzügyi hozzájárulásból nem részesülő igazgatási költségvetéséhez. Egyértelműen meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül a részt vevő országoknak biztosítaniuk kell a hozzájárulásaikat.

(19)

Meg kell állapítani azon uniós pénzügyi hozzájárulás felső összeghatárát, amelyet az Unió a Horizont 2020 keretprogramból a PRIMA végrehajtásához nyújthat. A kellő ösztönző hatás elérése és a részt vevő államok programjainak fokozottabb integrálása érdekében az uniós pénzügyi hozzájárulásnak – e felső összeghatár tiszteletben tartásával – egyenlőnek kell lennie a részt vevő államok által a PRIMA programhoz nyújtott hozzájárulás összegével. Lehetővé kell tenni, hogy az uniós pénzügyi hozzájárulás korlátozott hányadát fel lehessen használni a PRIMA-VS igazgatási költségeinek fedezésére. Biztosítani kell a PRIMA hatékony igazgatását és a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani az igazgatási költségeket.

(20)

A PRIMA elhúzódó végrehajtásának elkerülése érdekében meg kell határozni az utolsó finanszírozandó tevékenységek indításának – beleértve az utolsó pályázati felhívásoknak – a határidejét.

(21)

A PRIMA keretében folytatott tevékenységeknek összhangban kell lenniük a Horizont 2020 keretprogramban megállapított célkitűzésekkel, valamint kutatási és innovációs prioritásokkal, továbbá az 1291/2013/EU rendelet 26. cikkében rögzített általános elvekkel és feltételekkel. A PRIMA keretében a technológiai kutatás, a termékfejlesztés és a demonstrációs tevékenységek osztályozása során figyelembe kell venni a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet technológiai érettségi szintekre vonatkozó fogalommeghatározásait.

(22)

A PRIMA programnak támogatnia kell a kutatási és innovációs tevékenységek minden fajtáját, ideértve a kutatási, fejlesztési és innovációs projekteket, az innovatív demonstrációs projekteket és kísérleti létesítményeket, a kapacitásépítést, a képzést, a tájékoztató és ismeretterjesztő tevékenységeket, valamint a kutatói mobilitást, és e tevékenységeknek számos különböző technológiai érettségi szintre ki kell terjedniük, valamint biztosítaniuk kell a kis és nagy projektek közötti egyensúlyt.

(23)

Az erőteljesebb hatás érdekében törekedni kell a PRIMA és a Horizont 2020 keretprogramba tartozó egyéb kutatási és innovációs projektek – mint például az Európai Innovációs és Technológiai Intézet élelmiszerekkel foglalkozó tudományos és innovációs társulása (Food KIC) –, illetve az egyéb uniós eszközök – mint például az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz – közötti koherencia biztosítására, és el kell kerülni az esetleges átfedéseket.

(24)

A PRIMA programot éves munkaterv alapján kell végrehajtani, amelyben meg kell határozni az adott évben végzendő tevékenységeket. A PRIMA-VS-nek rendszeresen nyomon kell követnie a pályázati felhívások és a PRIMA-VS által finanszírozott cselekvések eredményeit, valamint azt, hogy a pályázatok keretében megfelelően kezelték-e a tudományos témákat, illetve megfelelően foglalkoztak-e a várható hatásokkal, valamint a túljelentkezésnek, azaz a küszöbérték feletti, nem finanszírozható pályázatoknak a kérdésével. Indokolt esetben a PRIMA-VS-nek korrekciós intézkedéseket kell végrehajtania az adott évi munkaterv módosításával vagy a következő éves munkaterveiben.

(25)

A PRIMA célkitűzéseinek teljesítése érdekében a PRIMA-VS-nek elsősorban az általa finanszírozott cselekvések résztvevőinek nyújtott vissza nem térintendő támogatások formájában kell pénzügyi támogatást biztosítania. A cselekvések kiválasztásának – nyílt versenypályázati felhívások kibocsátását követően – a PRIMA-VS feladatkörén belül kell történnie.

(26)

Figyelemmel kell kísérni és fel kell számolni a PRIMA tevékenységek új belépőinek részvételét akadályozó korlátokat.

(27)

A PRIMA célkitűzéseinek megvalósítása során, az alkalmazandó szabályokkal és elvekkel – például a tudományos kiválóság elvével – összhangban a PRIMA-VS-nek az éves munkatervben arra kell törekednie, hogy az általa nyújtott finanszírozás megfelelő hányadát, vagyis az uniós pénzügyi hozzájárulás hozzávetőleg 25 %-át a részt vevő államnak minősülő célzott harmadik országokban székhellyel rendelkező jogalanyok kapják, tükrözve a PRIMA programban részt vevő mediterrán partnerországok kötelezettségvállalását.

(28)

A PRIMA-VS által irányított pályázati felhívásokat a résztvevők számára fenntartott egységes portálon, valamint a Horizont 2020 keretprogrammal kapcsolatos információk terjesztésére szolgáló, a Bizottság által kezelt egyéb elektronikus eszközök igénybevételével is közzé kell tenni.

(29)

A PRIMA-VS-nek nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie a finanszírozott cselekvések végrehajtásával kapcsolatos információkat.

(30)

Az Unió pénzügyi hozzájárulását a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvei, valamint a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) és az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (7) meghatározott közvetett irányítási szabályok szerint kell kezelni.

(31)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében a Bizottságot fel kell jogosítani arra, hogy beszüntesse, csökkentse vagy felfüggessze az Unió pénzügyi hozzájárulását abban az esetben, ha a PRIMA programot nem megfelelően, csak részben vagy késedelmesen hajtják végre, illetve abban az esetben, ha a részt vevő államok egyáltalán nem, vagy csak részben vagy késedelmesen nyújtanak pénzügyi hozzájárulást a PRIMA programhoz.

(32)

A Horizont 2020 keretprogram egyszerűsítésre irányuló átfogó céljával összhangban el kell kerülni a Horizont 2020 keretprogram szabályaitól eltérő szabályok alkalmazását. Ezért a PRIMA-VS által finanszírozott közvetett cselekvésekben való részvétel szabályait az 1290/2013/EU rendelet határozza meg. A PRIMA egyedi célkitűzéseire és sajátos működési igényeire való tekintettel ugyanakkor az említett rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével összhangban, korlátozott mértékben lehetőséget kell biztosítani az eltérésre.

(33)

A PRIMA földrajzi hatályából eredő sajátosságok figyelembevétele érdekében el kell térni az 1290/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjától és 9. cikkének (3) bekezdésétől a közvetett cselekvésekben való részvétel minimumfeltételeinek további kiigazítása érdekében. Így különösen a PRIMA sajátosságaihoz igazodva a résztvevők minimális számát – az 1290/2013/EU rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjától eltérve – három különböző részt vevő államban székhellyel rendelkező három jogalanyban kell meghatározni, előmozdítva a kiegyensúlyozott euromediterrán együttműködést. Az 1290/2013/EU rendelet 9. cikkének (3) bekezdésétől való eltérés annak biztosításához is szükséges, hogy a közvetett cselekvésekben való részvétel minimumfeltételei ne jelentsenek hátrányos megkülönböztetést a részt vevő harmadik országokban székhellyel rendelkező jogalanyokkal szemben.

(34)

Az 1290/2013/EU rendelet 10. cikkének (1) és (2) bekezdésétől való eltérés annak biztosításához szükséges, hogy – főszabályként – kizárólag a valamelyik részt vevő államban székhellyel rendelkező vagy az Unió joga alapján létrejött jogalanyok, illetve az európai érdekű nemzetközi szervezetek legyenek jogosultak finanszírozásban részesülni. A PRIMA-VS számára ugyanakkor biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy nem részt vevő államnak minősülő országban székhellyel rendelkező kedvezményezettek részére is nyújtson finanszírozást, feltéve, hogy kulcsfontosságúnak ítéli az adott ország részvételét, illetve ha nemzetközi megállapodás vagy egyezség köti ki a finanszírozást. Az ilyen jogalanyok részvételét a PRIMA-VS-nek figyelemmel kell kísérnie.

(35)

Az egyszerűsítés jegyében az összes felet érintően szigorúan a várható hatásokkal arányos módon kell megállapítani az adminisztratív terheket. El kell kerülni a kettős ellenőrzést, valamint az aránytalan terhet jelentő dokumentációt és jelentéstételt. Az ellenőrzések során megfelelő módon figyelembe kell venni a nemzeti programok sajátosságait.

(36)

Az e határozat alapján nyújtott uniós finanszírozás kedvezményezettjeit érintő ellenőrzéseket úgy kell végezni, hogy azok az 1291/2013/EU rendelettel összhangban minél kisebb adminisztratív terhet rójanak a kedvezményezettekre.

(37)

Az Unió pénzügyi érdekeit a teljes kiadási ciklusban arányos intézkedésekkel kell védeni, beleértve a szabálytalanságok megelőzését, feltárását és kivizsgálását, az eltűnt, jogtalanul kifizetett vagy szabálytalanul felhasznált pénzösszegek visszafizettetését, valamint – a 966/2012/EU, Euratom rendelettel összhangban – az igazgatási szankciók esetleges kiszabását is.

(38)

A Bizottságnak – a részt vevő államoknak, valamint az érdekelt felek széles körének véleményét figyelembe véve – időközi értékelés keretében elemeznie kell különösen a PRIMA minőségét és hatékonyságát, valamint a kitűzött célok teljesítése terén elért eredményeket, továbbá végső értékelést is kell készítenie a PRIMA programról, és ezekről az értékelésekről jelentéseket kell összeállítania.

(39)

A Bizottság kérésére a PRIMA-VS-nek és a részt vevő államoknak minden olyan információt rendelkezésre kell bocsátaniuk, amelyet a Bizottságnak a PRIMA értékelésével kapcsolatos jelentésekbe bele kell foglalnia. Az érintetteket ösztönözni kell arra, hogy az említett információkat harmonizált formátumban bocsássák rendelkezésre.

(40)

E határozat célja, hogy a földközi-tengeri országokban elősegítse a kutatási és innovációs rendszerek és tevékenységek integrációját és összehangolását egyrészről az agrár-élelmiszeripari rendszerek területén, azok fenntarthatóvá tétele érdekében, másrészről pedig az integrált vízellátás és vízgazdálkodás területén. A földközi-tengeri térség kihívásainak kezeléséhez szükséges kutatás és innováció léptéke – a legszűkebb keresztmetszetek rendszerszerű jellege miatt – óriási. A kutatás és fejlesztés célterülete összetett, multidiszciplináris, és többszereplős, határokon átnyúló megközelítést igényel. A kutatás és fejlesztés léptékének és célterületének szükséges növelése a részt vevő országok széles körét bevonó kollaboratív megközelítéssel, a pénzügyi és szellemi erőforrások összefogásával segíthető elő. Mivel e határozat célját a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a nemzeti szintű törekvések egyetlen következetes uniós megközelítésben való egyesítésével, a széttagolt nemzeti kutatási és innovációs programok összekapcsolásával, a nemzeti határokon átívelő közös kutatási és finanszírozási stratégiák kialakításának segítésével, valamint a szereplők és a finanszírozás szükséges kritikus tömegének biztosításával e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a határozat nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(41)

Indokolt ezért, hogy az Unió részt vegyen a PRIMA programban,

a)

teljesíti a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételt és megfelel különösen a 11. cikk (5) bekezdésének;

b)

a PRIMA végrehajtási struktúrája (PRIMA-VS) jóváhagyja a PRIMA programban való részvételét, miután megvizsgálta, hogy részvétele mennyire releváns a PRIMA összefüggésében kitűzött célok megvalósítása szempontjából; és

c)

kutatási és innovációs együttműködésről szóló nemzetközi megállapodást köt az Unióval, amely meghatározza a PRIMA programban való részvételének feltételeit.

a)

hosszú távú, közös stratégiai menetrend megfogalmazása az agrár-élelmiszeripari rendszerek fenntarthatóvá tétele és az integrált vízellátás és vízgazdálkodás területén;

b)

a vonatkozó nemzeti kutatási és innovációs programok oly módon való alakítása, hogy a stratégiai menetrend végrehajtásának célját szolgálják;

c)

valamennyi köz- és magánszektorbeli lényeges szereplő bevonása a stratégiai menetrend végrehajtásába a szükséges kritikus tömeg biztosítása érdekében, a tudás és a pénzügyi források összevonása révén;

d)

valamennyi érintett szereplő – többek között kkv-k, a tudományos szféra, nem kormányzati szervezetek és helyi kutatóközpontok – kutatási és innovációs finanszírozási kapacitásának és végrehajtási kapacitásának erősítése.

a)

a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett tevékenységek finanszírozása;

b)

a PRIMA-VS igazgatási költségeinek fedezése, az e cikk (1) bekezdésében említett uniós pénzügyi hozzájárulás legfeljebb 6 %-áig.

a)

a részt vevő országok igazolják, hogy a PRIMA e határozattal összhangban létrejött;

b)

a részt vevő államok vagy a részt vevő államok által kijelölt szervezetek kijelölnek egy, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának vi. alpontja szerinti, jogi személyiséggel rendelkező jogalanyt PRIMA-VS-nek, amely felelős a PRIMA hatékony végrehajtásáért, az e határozat 3. cikke (1) bekezdésében említett uniós pénzügyi hozzájárulás, valamint adott esetben a részt vevő államok pénzügyi hozzájárulásának fogadásáért, elosztásáért és ellenőrzéséért, valamint minden olyan cselekvés megvalósításának biztosításáért, amely a PRIMA célkitűzéseinek eléréséhez szükséges;

c)

minden részt vevő állam kötelezettséget vállal a PRIMA finanszírozásához való hozzájárulásra a PRIMA célkitűzései szempontjából releváns nemzeti forrásokból származó megfelelő hozzájárulással;

d)

a PRIMA-VS igazolja, hogy képes a PRIMA végrehajtására, ideértve az e határozat 3. cikke (1) bekezdésében említett uniós pénzügyi hozzájárulás – a 966/2012/EU, Euratom rendelet 58., 60. és 61. cikke értelmében vett, az Unió költségvetésére vonatkozó közvetett irányítás keretében történő – fogadását, elosztását és ellenőrzését is;

e)

a 12. cikkel összhangban létrejön a PRIMA hatékony irányítási modellje;

f)

a PRIMA-VS – a Bizottság jóváhagyását követően – elfogadja a 6. cikk (9) bekezdésében szereplő közös elveket.

a)

a PRIMA-VS megvalósítja, illetve végrehajtja a 2. cikkben meghatározott célkitűzéseket és a 6. cikkben említett tevékenységeket;

b)

megfelelő és hatékony irányítási modell fenntartása a 12. cikkel összhangban;

c)

a PRIMA-VS betartja a 966/2012/EU, Euratom rendelet 60. cikkének (5) bekezdésében megállapított jelentéstételi követelményeket;

d)

a részt vevő államok teljesítik az e cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kötelezettségvállalásokat.

a)

adott esetben a PRIMA-VS-nek nyújtott pénzügyi hozzájárulás a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett közvetett cselekvések finanszírozása érdekében;

b)

pénzügyi vagy természetbeni hozzájárulások a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett tevékenységek végrehajtása érdekében; és

c)

a PRIMA-VS uniós pénzügyi hozzájárulásból nem fedezett igazgatási költségvetéséhez való pénzügyi vagy természetbeni hozzájárulások a 3. cikk (3) bekezdése b) pontjának megfelelően.

a)

az 1290/2013/EU rendelet és az 1291/2013/EU rendelet szerinti közvetett cselekvések, amelyeket a PRIMA-VS finanszíroz e határozat 7. cikkével összhangban, elsősorban a PRIMA-VS által szervezett transznacionális nyílt versenypályázati felhívások formájában, beleértve a következőket:

b)

a részt vevő államok által, a 3. cikk (1) bekezdésében említett uniós pénzügyi hozzájárulás nélkül finanszírozott tevékenységek, amelyek a következőkből állnak:

a)

a pályázatoknak transznacionális projektekre kell irányulniuk, legalább három különböző, a vonatkozó pályázati felhívás szerinti benyújtási határidő időpontjában az e határozattal összhangban részt vevő államnak minősülő országban székhellyel rendelkező három jogalany részvételével, amelyek közül:

b)

a pályázatokat transznacionális pályázati felhívások útján kell kiválasztani, és legalább három független szakértő közreműködésével kell értékelni a következő odaítélési kritériumok alapján: kiválóság, hatás, valamint a végrehajtás minősége és hatékonysága;

c)

a pályázatokat az elbírálás eredményeinek megfelelően rangsorolni kell. A kiválasztást a PRIMA-VS végzi el a rangsorolásnak megfelelően. A részt vevő államok olyan megfelelő finanszírozási módban állapodnak meg, amely a küszöböt elérő pályázatok közül a lehető legtöbb finanszírozását teszi lehetővé e rangsorolás alapján, mindenekelőtt úgy, hogy a pályázati felhívások céljára fordítható tartalékösszeggel növeli a nemzeti hozzájárulásokat. Amennyiben egy vagy több projekt nem finanszírozható, a rangsorolásban közvetlenül utánuk következő projekteket lehet kiválasztani.

a)

legalább egy valamely tagállamban vagy a Horizont 2020 keretprogramhoz társult harmadik országban rendelkezik székhellyel és nem tartozik a b) pont hatálya alá; valamint

b)

legalább egy az 1. cikk (2) bekezdésében felsorolt vagy a Földközi-tengerrel határos harmadik országban rendelkezik székhellyel.

a)

valamely részt vevő államban székhellyel rendelkező vagy az Unió joga alapján létrehozott bármely jogalany;

b)

az 1290/2013/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 12. pontjában meghatározottak szerinti bármely európai érdekű nemzetközi szervezet.

a)

a PRIMA-VS az említett nemzetközi szervezet, illetve jogalany részvételét a szóban forgó cselekvés megvalósítása szempontjából alapvetően fontosnak ítéli meg;

b)

a finanszírozásról kétoldalú tudományos és technológiai megállapodás vagy az Unió és a nemzetközi szervezet, illetőleg részt vevő államnak nem minősülő országban székhellyel rendelkező jogalany esetében az Unió és a jogalany székhelye szerinti ország között létrejött más megegyezés rendelkezik.

a)

a PRIMA-VS által nyújtandó hozzájárulásra vonatkozó, a 2013/743/EU határozat II. mellékletében foglalt teljesítménymutatókra tekintettel meghatározott követelményeket;

b)

a 2013/743/EU határozat III. mellékletében említett nyomon követéshez a PRIMA-VS által nyújtandó hozzájárulásra vonatkozó követelményeket;

c)

a PRIMA-VS működéséhez kapcsolódó egyedi teljesítménymutatókat;

d)

azokat a követelményeket, amelyek alapján a PRIMA-VS-nek információkat kell szolgáltatnia az igazgatási költségekről és részletes adatokat kell rendelkezésre bocsátania a PRIMA végrehajtásáról;

e)

a Bizottság terjesztési és jelentéstételi kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges adatok benyújtásával kapcsolatos rendelkezéseket;

f)

az éves munkaterv tervezetének, a 6. cikk (9) bekezdésében említett közös elveknek és a részt vevő államok jelentéstételi kötelezettségeinek a PRIMA-VS általi elfogadását megelőző, a Bizottság általi jóváhagyására vagy elutasítására vonatkozó rendelkezéseket; és

g)

a PRIMA-VS pályázati felhívásainak különösen a résztvevők számára fenntartott egységes portálon, valamint a Horizont 2020 keretprogrammal kapcsolatos információk terjesztésére szolgáló, a Bizottság által kezelt egyéb elektronikus eszközök segítségével történő közzétételével kapcsolatos rendelkezéseket.

a)

kuratórium, amelynek elnöke és társelnöke van;

b)

irányítóbizottság;

c)

titkárság, amelynek élén az igazgató áll;

d)

tudományos tanácsadó bizottság.

a)

az éves munkatervet;

b)

a 6. cikk (9) bekezdésében említett közös elveket; és

c)

a részt vevő államok PRIMA-VS felé fennálló jelentéstételi kötelezettségeit.

a)

végrehajtja az éves munkatervet;

b)

támogatást nyújt a PRIMA-VS más szerveinek;

c)

figyelemmel kíséri a PRIMA végrehajtását és beszámol arról;

d)

kezeli a 3. cikk (1) bekezdésében említett uniós pénzügyi hozzájárulást és a részt vevő államok által nyújtott pénzügyi hozzájárulásokat, és beszámol azok felhasználásáról;

e)

népszerűsítéssel és tájékoztatással növeli a PRIMA láthatóságát;

f)

a 8. cikkben említett hatáskör-átruházási megállapodással összhangban kapcsolatot tart a Bizottsággal;

g)

biztosítja a PRIMA- keretében folytatott tevékenységek átláthatóságát.

a)

tanácsot ad a kuratóriumnak a stratégiai prioritásokkal és szükségletekkel kapcsolatban;

b)

tudományos és technikai szempontból tanácsot ad a kuratóriumnak az éves munkaterv tervezetének tartalmával és célterületével kapcsolatban;

c)

felülvizsgálja a PRIMA- végrehajtásának tudományos és technikai vonatkozásait, és véleményezi a programról szóló éves jelentést.

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/16

(1)

A Tanács 2017. február 6-án megállapította, hogy a migránscsempészés és az emberkereskedelem hozzájárul a líbiai politikai és biztonsági helyzet destabilizációjához.

(2)

A Tanács 2017. július 17-én elfogadta a (KKBP) 2017/1338 határozatot (3), amely a Líbiába exportált, migránscsempészésre és emberkereskedelemre felhasználható bizonyos árukra vonatkozó korlátozásokról rendelkezik.

(3)

Az intézkedések végrehajtásához – különösen a gazdasági szereplők által valamennyi tagállamban történő egységes alkalmazásuk biztosítása céljából – uniós szintű szabályozás szükséges.

(4)

Az (EU) 2016/44 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A rendelet a következő cikkel egészül ki:

„2a. cikk

(1)   Előzetesen engedélyeztetni kell a következőket:

(2)   A VII. melléklet tartalmazza azokat az árukat, amelyek felhasználhatók migránscsempészésre és emberkereskedelemre.

(3)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó a VII. mellékletben foglalt áruknak a tagállamok hatóságai által a líbiai kormány számára közvetlenül vagy közvetve történő eladására, szolgáltatására, átadására vagy kivitelére, valamint az említett árukhoz kapcsolódó technikai segítség, brókertevékenység, finanszírozás vagy pénzügyi támogatás nyújtására.

(4)   Az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság nem adja meg az (1) bekezdésben említett engedélyt, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy ezen árukat migránscsempészésre és emberkereskedelemre használnák fel.

(5)   Amennyiben a IV. mellékletben felsorolt hatáskörrel rendelkező hatóság – e cikkel összhangban – az engedély iránti kérelmet elutasítja, vagy érvénytelenít, felfüggeszt, lényegesen módosít vagy visszavon egy engedélyt, az érintett tagállam értesíti erről a többi tagállamot és a Bizottságot, és megosztja velük a releváns információkat.”.

2.

A 20. cikk a következő ponttal egészül ki:

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/19

(1)

Az 1183/2005/EK tanácsi rendelet (2) végrehajtja a 2010/788/KKBP határozatot (3), és a Kongói Demokratikus Köztársaság tekintetében a fegyverembargót megsértő személyekkel szemben meghatározott egyes intézkedések bevezetéséről, többek között vagyoni eszközeik befagyasztásáról rendelkezik.

(2)

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) 2017. június 21-i 2360 (2017) sz. határozata módosította azokat a kritériumokat, amelyek az 1807 (2008) sz. ENSZ BT-határozat 9. és 11. pontjában meghatározott korlátozó intézkedésekkel sújtandó személyeknek és szervezeteknek a vonatkozó jegyzékbe való felvételére vonatkoznak. A (EU) 2017/1340 határozat végrehajtja a 2360 (2017) sz. ENSZ BT-határozatot.

(3)

A (EU) 2017/1340 határozat az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálya alá tartozik, ennélfogva az említett határozat végrehajtásához – különösen a gazdasági szereplők által az összes tagállamban történő egységes alkalmazásának biztosítása céljából – uniós szintű szabályozás szükséges.

(4)

Az 1183/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/20

(1)

A Tanács 2012. január 18-án elfogadta a 36/2012/EU rendeletet.

(2)

Tekintettel a szíriai helyzet súlyosságára, különösen a vegyi fegyvereknek a szíriai rezsim általi alkalmazására és arra, hogy a szíriai rezsimnek szerepe van a vegyi fegyverek elterjedésében, további 16 személyt fel kell venni a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes és jogi személyeknek, szervezeteknek és szerveknek a 36/2012/EU rendelet II. mellékletében foglalt jegyzékébe.

(3)

A 36/2012/EU rendelet II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/24

(1)

A 642/2010/EU bizottsági rendelet (2) szabályokat állapít meg egyes termékek behozatali vámjának kiszámítására és rögzítésére vonatkozóan. A közönséges búza, a durumbúza és a kukorica esetében a behozatali vám függhet az importált termék tényleges minősége és a behozatali engedélyen szereplő termék minősége közötti különbségtől. E célból a vámhivatal reprezentatív mintákon alapuló minőségi elemzést végez, és további biztosítékokról gondoskodik.

(2)

Az (EU) 2016/1237 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) azokról az esetekről rendelkezik, amelyeknél behozatali engedélyre van szükség. A vámkontingenstől eltérő feltételek melletti szabad forgalomba céljából bejelentett gabonaágazati termékek esetében behozatali engedélyre már nincs szükség. Következésképpen az 1342/2003/EK bizottsági rendelet (4) 12. cikkének a) pontjában említett termékek behozatali engedélye vonatkozásában eltörölték a biztosíték letétbe helyezésére vonatkozó kötelezettséget.

(3)

A 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (4) bekezdése behozatalivám-csökkentést ír elő egyes kirakodási kikötők számára, amelyek tekintetében a vámhatóságoknak a rendelet I. mellékletében szereplő mintának megfelelő igazolást kell kiállítaniuk. Ez a minta még magában foglalja a behozatali engedély számára való hivatkozást mint a behozatali engedélyre vonatkozó kiegészítő információt. Továbbá a félreértések elkerülése érdekében helyénvaló az „igazolás” kifejezés helyett a „dokumentum” szót használni.

(4)

A 642/2010/EU rendelet 3. cikkének (4) bekezdése és 6. cikkének (1) és (2) bekezdése további biztosítékról rendelkezik, kivéve, ha a behozatali engedélyt bizonyos megfelelőségi igazolások kísérik. Ezekben a cikkekben és a 7. cikk (4) bekezdésében a „behozatali engedélyre” vagy az azzal kapcsolatos biztosítékra való hivatkozásokat törölni kell, vagy a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozatra való hivatkozásokkal kell felváltani. Ugyanakkor a „kiegészítő biztosíték” kifejezést megfelelőbb kifejezéssel kell felváltani.

(5)

Az egyértelműség és a jogbiztonság érdekében indokolt a 2913/92/EKG tanácsi rendeletre (5), a 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6) és a 2454/93/EGK bizottsági rendeletre (7) való hivatkozásokat a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8) és az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendeletre (9) való hivatkozásokkal felváltani.

(6)

A 642/2010/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,

1.

Az 1. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   Az (1) bekezdésben megjelölt, Közös Vámtarifa szerinti vámtételek a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*1) 172. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott időpontban alkalmazott vámtételekkel azonosak.

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 952/2013/EU rendelete (2013. október 9.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.).”"

2.

A 2. cikk (4) bekezdése második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A kirakodási kikötő vámhatósága az I. mellékletben szereplő mintának megfelelően egy olyan dokumentumot állít ki, amely tanúsítja minden egyes kirakodott termék mennyiségét. Az első albekezdésben említett vámcsökkentés csak akkor engedélyezhető, ha a behozatali vámalakiságok elvégzéséig ezt a dokumentumot mellékelik az árukhoz.”

3.

A 3. cikk (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   A 952/2013/EU rendelet 254. cikke (1), (4) és (5) bekezdéseinek meghatározott célra történő felhasználásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4)   A 952/2013/EU rendelet 211. cikke (3) bekezdésének c) pontjától eltérve az importőr az illetékes hatóságnál a keményszemű kukoricára tonnánként 24 EUR külön biztosítékot helyez letétbe, kivéve, ha a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozatot az argentin Servicio Nacional de Sanidad y Calidad Agroalimentaria (Senasa) által kibocsátott megfelelőségi igazolás kíséri a jelen rendelet 7. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említettek szerint.

Ha azonban a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásának napján a kukoricára alkalmazandó vám kevesebb, mint tonnánként 24 EUR, a külön biztosíték megegyezik a vám mértékével.”

4.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   A kiváló minőségű közönséges búza esetében az importőr a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásának napján tonnánként 95 EUR összegű külön biztosítékot helyez letétbe az illetékes hatóságnál, kivéve, ha a 7. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) vagy c) pontjával összhangban a nyilatkozatot az amerikai egyesült államokbeli Federal Grain Inspection Service (FGIS) vagy a kanadai Canadian Grain Commission (CGC) által kiállított megfelelőségi igazolás kíséri.

Amennyiben ugyanakkor a behozatali vámok az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*2) 219. cikke értelmében a közönséges búza összes minőségi kategóriájára vonatkozóan felfüggesztésre kerülnek, az importvámok felfüggesztésének időszakában nem kötelező külön biztosíték nyújtása.

(2)   Durumbúza esetében az importőr az illetékes hatóságnál a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat elfogadásának napján külön biztosítékot helyez letétbe, kivéve, ha az említett nyilatkozatot a 7. cikk (2) bekezdése első albekezdésének b) vagy c) pontjával összhangban az amerikai egyesült államokbeli Federal Grain Inspection Service (FGIS) vagy a kanadai Canadian Grain Commission (CGC) által kiállított megfelelőségi nyilatkozat kíséri.

A külön biztosíték összege a szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozat elfogadásának napján érvényes legmagasabb vám és a feltüntetett minőségre vonatkozó vám különbözete, plusz tonnánként 5 EUR. Ha azonban a különböző minőségű durumbúzákra alkalmazandó behozatali vámok értéke nulla, a külön biztosítékra nincs szükség.

(*2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).”"

5.

A 7. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (*3) 58. és 59. cikkében meghatározott elveknek megfelelően a Bizottság a következő megfelelőségi igazolásokat ismeri el hivatalosan:

(*3)  A Bizottság (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelete (2015. november 24.) az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 343., 2015.12.29., 558. o.).”"

6.

A 7. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Ha az elemzés eredménye azt mutatja, hogy a behozott jó minőségű közönséges búza, durumbúza és keményszemű kukorica gyengébb minőségű, mint ami a szabad forgalomba bocsátásáról szóló nyilatkozatban szerepel, a nyilatkozatban szereplő és a valóban behozott termékre érvényes behozatali vám különbözetét az importőrnek meg kell fizetnie. Ebben az esetben a 3. cikk (4) bekezdésében és a 6. cikk (1) és (2) bekezdésében előírt külön biztosítékot fel kell szabadítani, kivéve a 6. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott 5 EUR pótlékot.

Ha az importőr az első albekezdésben említett különbözetet egy hónapon belül nem fizeti meg, a 3. cikk (4) bekezdésében és a 6. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott külön biztosíték elvész.”

7.

Az I. melléklet helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/29

(1)

Az Unió és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött, a 2013/125/EU tanácsi határozat (2) útján megkötött megállapodás eredményeképpen a 624/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (3)2013. július 1-jei hatállyal módosította a 32/2000/EK rendelet I. mellékletét annak érdekében, hogy 1 550 tonnára vonatkozó, a GATT-Egyezményben előírt új vámkontingenst nyisson meg a 2106 90 98 KN-kód alá tartozó, az Amerikai Egyesült Államokból származó, máshol nem említett élelmiszer-készítmények Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(2)

Mivel az országspecifikus vámkontingensek az áruk származása alapján kerülnek kiosztásra, indokolt volt a 32/2000/EK rendelet I. mellékletében bevezetni egy olyan kötelezettséget, amely szerint ha szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó nyilatkozat megtételére kerül sor olyan élelmiszer-készítmények kapcsán, amelyek a tervek szerint az új vámkontingens hatálya alá tartoznak, akkor a nem preferenciális származásra alkalmazandó uniós jogszabályoknak megfelelően mindig be kell mutatni a származási bizonyítványt.

(3)

2016. április 26-i levelében azonban az Amerikai Egyesült Államok kérte e kötelezettség eltörlését. A levélben kifejtették, hogy a vámkontingens hatálya alá tartozó termékek exportja az Egyesült Államokon belül sokféle helyről indul, és bár a származási bizonyítványok kiállítása decentralizált módon történik, az ilyen papíralapú igazolási rendszernek való megfeleléshez szükséges erőforrások miatt a feladat mégis rendkívül nagy terhet jelent.

(4)

Ami azt a kockázatot illeti, hogy a kötelezettség eltörlése esetén nem az Egyesült Államokból származó termékek kerülhetnek behozatalra a vámkontingens keretében, a 952/2013/EU rendelet (4) 61. cikke már most is lehetővé teszi a vámhatóságoknak, hogy – az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (5) 57., 58. és 59. cikkének megfelelően – származási bizonyítvány bemutatásától eltérő bizonyítási eszközt írjanak elő a nyilatkozattevő számára az áru származásának igazolásához. A szabályok helyes alkalmazása ezért akkor is biztosítható, ha az exportőrökre nehezedő adminisztratív teher csökkentése érdekében eltörlésre kerül a származási bizonyítvány bemutatására vonatkozó kötelezettség.

(5)

Következetésképpen e kivételes körülményekre tekintettel indokolt lehetővé tenni, hogy az említett termékek importőrei anélkül vegyék igénybe a vámkontingenst, hogy származási bizonyítványt kellene bemutatniuk.

(6)

Az 32/2000/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/31

(1)

A 329/2007/EK rendelet IV. melléklete felsorolja az ENSZ Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) vagy a szankcióbizottság által jegyzékbe vett személyeket, jogalanyokat és szerveket, akikre és amelyekre az említett rendelet értelmében a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása vonatkozik.

(2)

A 329/2007/EK rendelet V. melléklete felsorolja a IV. mellékletben fel nem sorolt azon személyeket, jogalanyokat és szerveket, akiket és amelyeket a Tanács vett jegyzékbe, és akikre és amelyekre ugyancsak vonatkozik az említett rendelet értelmében a pénzeszközök és gazdasági források befagyasztása.

(3)

2017. június 5-én a szankcióbizottság módosított két, korlátozó intézkedések hatálya alatt álló jogalanyra vonatkozó bejegyzést.

(4)

Az ENSZ BT 2017. június 2-án elfogadta a 2356 (2017) sz. határozatot, amely 14 természetes személlyel és négy szervezettel egészíti ki a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékét. Az (EU) 2017/970 bizottsági végrehajtási rendelettel az említett személyeket és jogalanyokat felvették a 329/2007/EK rendelet (2) IV. mellékletébe. Ezért e személyek és jogalanyok egy részét törölni kell a 329/2007/EK rendelet V. mellékletéből, mivel azok mostantól a IV. melléklet alapján vannak megjelölve.

(5)

A IV. és V. mellékletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/35

(1)

Az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet (2) 13. cikke az Unió bruttó nemzeti jövedelmének legfeljebb 0,03 %-át kitevő rendkívüli tartalékot hozott létre.

(2)

Az 1311/2013/EU, Euratom rendelet 6. cikkével összhangban a Bizottság kiszámította a rendkívüli tartalék 2014-re vonatkozó maximális összegét (3).

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács az (EU) 2015/435 határozattal (4) igénybe vette a rendkívüli tartalékot további kifizetési előirányzatok hozzáférhetővé tétele érdekében 2014-ben, melyek ellentételezésére a 2018 és 2020 közötti időszakban kerül sor.

(4)

A félidős értékelés keretében benyújtott középtávú kifizetési előrejelzés szerint a 2018–2020-as időszakban várhatóan nehezen lesznek tarthatók az éves kifizetési felső határok.

(5)

A 2017-re vonatkozó költségvetési tervezetben a kifizetési felső határ alatti, 9,6 milliárd EUR összegű mozgástér lehetővé teszi a 2014-ben igénybe vett teljes összeg ellentételezését.

(6)

Az (EU) 2015/435 határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének céljára igénybe kell venni a rendkívüli tartalékot a többéves pénzügyi keret kifizetési felső határa felett 2 818 233 715 EUR összegű kifizetési előirányzat biztosítására.”

2.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

A 2 818 233 715 EUR összeget a 2017-re vonatkozó kifizetési felső határ alatti mozgástérből kell ellentételezni.”

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/37

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosításával, a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni demarsokkal, a nem együttműködő harmadik országok listájának összeállításával, a nem együttműködő harmadik országok listájáról való törléssel, a nem együttműködő harmadik országok listájának nyilvánossá tételével és a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos eljárásokat.

(3)

2014. március 24-én a Tanács elfogadta az IUU-rendelet értelmében a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országok listájának összeállításáról szóló 2014/170/EU végrehajtási határozatot (2).

(4)

Az IUU-rendelet 32. cikkének megfelelően a Bizottság 2015. október 1-jei határozatával (3) a Comore-szigeteki Uniót (a továbbiakban: Comore-szigetek) arról értesítette, hogy az országot nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekinti.

(5)

A 2015. október 1-jei határozatba a Bizottság belefoglalta az esetleges azonosítás alapjául szolgáló főbb tényeket és megfontolásokat.

(6)

A Bizottság a 2015. október 1-jei határozatról értesítette a Comore-szigeteket, és az értesítéshez egy olyan, egyazon napon kelt levelet is mellékelt, amelyben azt javasolja, hogy a Comore-szigetek a Bizottsággal szoros együttműködésben hajtson végre egy cselekvési tervet a feltárt hiányosságok orvoslására.

(7)

A Bizottság felszólította a Comore-szigeteket, hogy: i. tegyen meg minden szükséges intézkedést a Bizottság által javasolt cselekvési tervben foglalt intézkedések végrehajtása érdekében; ii. értékelje az említettintézkedések végrehajtását; és iii. félévente küldjön részletes jelentést a Bizottságnak, amelyben értékeli az említett intézkedések végrehajtását, többek között azt, hogy azok önmagukban véve és/vagy együttesen milyen hatékonyan biztosítják az előírásoknak maradéktalanul megfelelő halászati ellenőrzési rendszert.

(8)

A Comore-szigetek lehetőséget kapott arra, hogy írásban és szóban válaszoljon a 2015. október 1-jei határozatban foglaltakra és a Bizottság által közölt egyéb lényeges információkra, valamint hogy a 2015. október 1-jei határozatban szereplő tényeket cáfoló vagy kiegészítő adatokat nyújtson be. A Bizottság a Comore-szigeteket biztosította arról, hogy joga van kiegészítő információk kérésére és benyújtására.

(9)

2015. október 1-jei határozatával és levelével a Bizottság párbeszédet kezdett a Comore-szigetekkel, valamint kiemelte, hogy megítélése szerint hat hónap elvileg elegendő ahhoz, hogy megállapodás jöjjön létre.

(10)

A Bizottság folytatta az általa szükségesnek vélt információk gyűjtését és ellenőrzését. A 2015. október 1-jei határozat közzétételét követően a Comore-szigetek által benyújtott szóbeli és írásbeli hozzászólásokat a Bizottság megfontolta és figyelembe vette. Álláspontjáról a Comore-szigeteket szóban vagy írásban folyamatosan értesítette.

(11)

A Bizottság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2015. október 1-jei határozatban említett aggályok és hiányosságok továbbra is fennállnak, azokat a Comore-szigetek nem szüntette meg. A Bizottság emellett megállapította, hogy a cselekvési tervben javasolt intézkedések nem kerültek maradéktalanul végrehajtásra. Következésképpen az (EU) 2017/889 bizottsági végrehajtási határozattal (4) a Bizottság az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országként azonosította a Comore-szigeteket.

(12)

A Bizottság által lefolytatott vizsgálat és párbeszéd – köztük a levélváltások és a lezajlott találkozók – alapján, valamint a 2015. október 1-jei határozatot és az (EU) 2017/889 végrehajtási határozatot megalapozó okok figyelembevételével a Comore-szigeteket helyénvaló felvenni az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országok listájára.

(13)

Az IUU-rendelet 34. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel eljárva törölnie kell a harmadik országot a nem együttműködő harmadik országok listájáról, ha az bizonyítja, hogy a listára való felvételre okot adó helyzetet orvosolta. A törlésről szóló határozat meghozatalakor azt is figyelembe kell venni, hogy az azonosított harmadik ország hozott-e olyan konkrét intézkedéseket, amelyektől a helyzet tartós javulása várható.

(14)

A 2015. október 1-jei határozatban a Bizottság elemezte a Comore-szigetek kötelezettségeit, és értékelte, hogy milyen mértékben teljesíti nemzetközi kötelezettségeit mint lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti, illetve parti állam. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe.

(15)

A Bizottság áttekintette, hogy a Comore-szigetek teljesítette-e kötelezettségeit, figyelembe véve a 2015. október 1-jei határozatban szereplő megállapításokat, a Comore-szigetek által szolgáltatott információkat, a javasolt cselekvési tervet, valamint a helyzet orvoslására hozott intézkedéseket.

(16)

A javasolt cselekvési tervben a Bizottság által feltárt főbb hiányosságok a nemzetközi jogi kötelezettségek végrehajtásának többrendbeli elmulasztásával kapcsolatosak, amelyek különösen a következőkkel függnek össze: megfelelő jogi keret és az engedélyezési eljárások elfogadásának elmaradása, a Comore-szigeteki hajólajstrom kezelésel, a Comore-szigeteki közigazgatáson belüli, valamint a Comore-szigeteki közigazgatás és a Comore-szigeteki hajók tevékenységének helye szerinti harmadik országok közötti együttműködés és információcsere hiánya, a megfelelő és hatékony nyomon követés, illetve ellenőrzési és felügyeleti rendszer hiánya, valamint a visszatartó erejű szankciórendszer hiánya. Az egyéb feltárt hiányosságok nagy általánosságban a nemzetközi jogi kötelezettségek elmulasztását jelentik, többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezetek ajánlásainak és határozatainak való meg nem felelést. Emellett megállapítható az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetei illetékes testületeinek, így az IUU-halászat elleni nemzetközi cselekvési tervében és a lobogó szerinti állam teljesítményére vonatkozó önkéntes iránymutatásokban foglalt ajánlásoknak és határozatoknak való meg nem felelés is. A nem kötelező erejű ajánlásoknak és határozatoknak való meg nem felelés azonban csak alátámasztó bizonyítékként került figyelembevételre, nem ez képezi az azonosítás alapját.

(17)

Az (EU) 2017/889 végrehajtási határozatban a Bizottság a Comore-szigeteket az IUU-rendelet alapján nem együttműködő harmadik országként azonosította.

(18)

Ami a Comore-szigetek mint fejlődő ország esetleges korlátait illeti, meg kell állapítani, hogy a Comore-szigetek halászati irányításának fejlettségét és általános teljesítményét visszavetheti az ország fejlettségi foka. Ugyanakkor tekintettel a Comore-szigetek megállapított hiányosságainak jellegére, az ország fejlettségi szintje nem szolgálhat teljes mentségként vagy más jellegű igazolásként a Comore-szigetek lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként nyújtott átfogó halászati teljesítményére, sem az IUU-halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló elégtelen fellépésére.

(19)

Tekintettel a 2015. október 1-jei határozatra és az (EU) 2017/889 végrehajtási határozatra, valamint a Bizottság által a Comore-szigetekkel folytatott párbeszédre és annak eredményeire, megállapítást nyert, hogy a Comore-szigetek által tett intézkedések nem voltak elegendőek az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 63., 64., 91., 94., 117. és 118. cikke értelmében lobogó szerinti államként rá háruló kötelezettségek teljesítéséhez.

(20)

A Comore-szigetek tehát nem tesz eleget a nemzetközi jog értelmében rá mint lobogó szerinti államra háruló azon kötelezettségnek, hogy fellépjen a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében.

(21)

A Comore-szigetek tekintetében levont következtetésekre tekintettel az említett országot az IUU-rendelet 33. cikkének megfelelően fel kell venni a nem együttműködő harmadik országoknak a 2014/170/EU végrehajtási határozattal létrehozott listájára. Az említett határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(22)

A Comore-szigeteknek az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országok listájára való felvétele az IUU-rendelet 38. cikkében meghatározott intézkedések alkalmazását vonja maga után. Az IUU-rendelet 38. cikkének (1) bekezdése előírja a nem együttműködő harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajók által fogott halászati termékek behozatalának tilalmát. A Comore-szigetek esetében a tilalomnak ki kell terjednie az IUU-rendelet 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott valamennyi állományra és fajra, nevezetesen minden halászati termékre, mivel az IUU-halászat elleni megfelelő intézkedések hiánya – amely a Comore-szigetek nem együttműködő harmadik országként való azonosításához vezetett – nem korlátozódik egy adott állományra vagy fajra.

(23)

Megjegyzendő, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat egyéb káros hatásai mellett a halállományok kimerüléséhez vezet, pusztítja a tengeri élőhelyeket, veszélyezteti a tengeri erőforrások megóvását és fenntartható használatát, torzítja a versenyt, rontja az élelmiszer-ellátás biztonságát, méltatlanul hátrányos helyzetbe hozza a tisztességes halászokat, és gyengíti a part menti közösségeket. Az ilyen halászattal kapcsolatos problémák nagyságrendje indokolja, hogy az Unió mihamarabb intézkedéseket hozzon a Comore-szigetek mint nem együttműködő harmadik ország ellen. Következésképpen e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie.

(24)

Amennyiben a Comore-szigetek bizonyítja, hogy az azonosítása alapjául szolgáló körülmények megszűntek, a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel eljárva az IUU-rendelet 34. cikke (1) bekezdésének megfelelően törölnie kell a Comore-szigeteket a nem együttműködő harmadik országok listájáról. A törlésről szóló határozat meghozatalakor figyelembe kell venni azt is, hogy a Comore-szigetek hozott-e olyan konkrét intézkedéseket, amelyektől a helyzet tartós javulása várható,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/41

(1)

Az 1005/2008/EK rendelet (a továbbiakban: IUU-rendelet) létrehozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat (a továbbiakban: IUU-halászat) megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló uniós rendszert.

(2)

Az IUU-rendelet VI. fejezete meghatározza a nem együttműködő harmadik országok azonosításával, a nem együttműködő harmadik országként azonosított országokkal szembeni demarsokkal, a nem együttműködő harmadik országok listájának összeállításával, a nem együttműködő harmadik országok listájáról való törléssel, a nem együttműködő harmadik országok listájának nyilvánossá tételével és a sürgősségi intézkedésekkel kapcsolatos eljárásokat.

(3)

2014. március 24-én a Tanács elfogadta az IUU-rendelet értelmében a jogellenes halászat felszámolásában nem együttműködő harmadik országok listájának összeállításáról szóló 2014/170/EU végrehajtási határozatot (2).

(4)

Az IUU-rendelet 32. cikkének megfelelően a Bizottság 2014. december 12-i határozatával (3) a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket arról értesítette, hogy az országot nem együttműködő harmadik országként azonosíthatónak tekinti.

(5)

A 2014. december 12-i határozatba a Bizottság belefoglalta az esetleges azonosítás alapjául szolgáló főbb tényeket és megfontolásokat.

(6)

A Bizottság a 2014. december 12-i határozatról értesítette a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket, és az értesítéshez egy olyan, egyazon napon kelt levelet is mellékelt, amelyben azt javasolja, hogy a Saint Vincent és Grenadine-szigetek a Bizottsággal szoros együttműködésben hajtson végre egy cselekvési tervet a feltárt hiányosságok orvoslására.

(7)

A Bizottság felkérte a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket különösen arra, hogy i. tegyen meg minden szükséges lépést a Bizottság által javasolt cselekvési tervben foglalt intézkedések végrehajtása érdekében; ii. értékelje az említett intézkedések végrehajtását; és iii. félévente küldjön részletes jelentést a Bizottságnak, amelyben értékeli az említett intézkedések végrehajtását, többek között azt, hogy azok önmagukban véve és/vagy együttesen milyen hatékonyan biztosítják az előírásoknak maradéktalanul megfelelő halászati ellenőrzési rendszert.

(8)

A Saint Vincent és Grenadine-szigetek lehetőséget kapott arra, hogy írásban és szóban válaszoljon a 2014. december 12-i határozatban foglaltakra és a Bizottság által közölt egyéb lényeges információkra, valamint hogy a 2014. december 12-i határozatban szereplő tényeket cáfoló vagy kiegészítő adatokat nyújtson be. A Bizottság a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket biztosította arról, hogy joga van kiegészítő információk kérésére és benyújtására.

(9)

2014. december 12-i határozatával és levelével a Bizottság párbeszédet kezdett a Saint Vincent és Grenadine-szigetekkel, valamint kiemelte, hogy megítélése szerint hat hónap elvileg elegendő ahhoz, hogy megállapodás jöjjön létre.

(10)

A Bizottság folytatta az általa szükségesnek vélt információk gyűjtését és ellenőrzését. Figyelembe vette azokat a szóbeli és írásbeli észrevételeket, amelyeket a Saint Vincent és Grenadine-szigetek a 2014. december 12-i határozatra reagálva tett. Véleményéről a Bizottság szóban vagy írásban folyamatosan értesítette a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket.

(11)

A Bizottság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a 2014. december 12-i határozatban említett aggályok és hiányosságok továbbra is fennállnak, azokat a Saint Vincent és Grenadine-szigetek nem szüntette meg. A Bizottság emellett megállapította, hogy a cselekvési tervben foglalt intézkedéseket nem hajtották végre maradéktalanul. Következésképpen a Bizottság elfogadta az (EU) 2017/918 végrehajtási határozatot (4), amely a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országként azonosította.

(12)

A Bizottság által lefolytatott vizsgálat és párbeszéd – köztük a levélváltások és a lezajlott találkozók – alapján, valamint a 2014. december 12-i határozatot és az (EU) 2017/918 végrehajtási határozatot megalapozó okok figyelembevételével a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket helyénvaló felvenni az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országok listájára.

(13)

Az IUU-rendelet 34. cikkének (1) bekezdése értelmében a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel eljárva törölnie kell a harmadik országot a nem együttműködő harmadik országok listájáról, ha az bizonyítja, hogy a listára való felvételre okot adó helyzetet orvosolta. A törlésről szóló határozat meghozatalakor azt is figyelembe kell venni, hogy az azonosított harmadik ország hozott-e olyan konkrét intézkedéseket, amelyektől a helyzet tartós javulása várható.

(14)

A 2014. december 12-i határozatban a Bizottság elemezte a Saint Vincent és Grenadine-szigetek kötelezettségeit, és értékelte, hogy milyen mértékben teljesíti a lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti, illetve parti államként rá háruló nemzetközi kötelezettségeket. Az áttekintés során a Bizottság az IUU-rendelet 31. cikkének (4)–(7) bekezdésében felsorolt paramétereket vette figyelembe.

(15)

A Bizottság áttekintette, hogy a Saint Vincent és Grenadine-szigetek teljesítette-e kötelezettségeit, figyelembe véve a 2014. december 12-i határozatban szereplő megállapításokat, a Saint Vincent és Grenadine-szigetek által az utóbbi kapcsán szolgáltatott információkat, a javasolt cselekvési tervet, valamint a helyzet orvoslására hozott intézkedéseket.

(16)

A javasolt cselekvési tervben a Bizottság által feltárt főbb hiányosságok a nemzetközi jogi kötelezettségek végrehajtásának többrendbeli elmulasztásával kapcsolatosak, amelyek különösen a következőkkel függnek össze: megfelelő jogi keret kialakítása elmaradása, a megfelelő és hatékony nyomon követés, illetve ellenőrzési és felügyeleti rendszer hiánya, a megfigyelési rendszer hiánya, valamint a visszatartó erejű szankciók hiánya. Az egyéb feltárt hiányosságok nagy általánosságban a nemzetközi jogi kötelezettségek elmulasztását jelentik, többek között a regionális halászati gazdálkodási szervezetek ajánlásainak és határozatainak való meg nem felelést, valamint a hajók nemzetközi jognak megfelelő lajstromozásának a feltételeit is érintik. Emellett megállapítható az illetékes testületek ajánlásainak és határozatainak – például az az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni nemzetközi cselekvési tervének és a lobogó szerinti államok teljesítményére vonatkozó önkéntes iránymutatásnak – való meg nem felelés is. A nem kötelező erejű ajánlásoknak és határozatoknak való meg nem felelés azonban csak alátámasztó bizonyítékként került figyelembevételre, nem ez képezi az azonosítás alapját.

(17)

Az (EU) 2017/918 végrehajtási határozatban a Bizottság a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket az IUU-rendelet alapján nem együttműködő harmadik országként azonosította.

(18)

Ami a Saint Vincent és Grenadine-szigetek mint fejlődő ország esetleges korlátait illeti, meg kell jegyezni, hogy a Saint Vincent és Grenadine-szigetek halászatának fejlettségét és összteljesítményét nem veti vissza az ország általános fejlettségi foka.

(19)

Tekintettel a 2014. december 12-i határozatra, az (EU) 2017/918 végrehajtási határozatra, valamint a Bizottság által a Saint Vincent és Grenadine-szigetekkel folytatott párbeszédre és annak eredményeire, megállapítást nyert, hogy a Saint Vincent és Grenadine-szigetek intézkedései nem voltak elegendőek az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének 63., 64., 91., 94. és 117. cikke, az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló ENSZ-megállapodás 7., 18., 19., 20. és 23. cikke, valamint a nemzetközi állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló ENSZ-megállapodás III. cikkének (8) bekezdése értelmében rá mint lobogó szerinti államra háruló kötelezettségek teljesítéséhez.

(20)

A Saint Vincent és Grenadine-szigetek tehát nem tesz eleget a nemzetközi jog értelmében rá mint lobogó szerinti államra háruló azon kötelezettségnek, hogy fellépjen a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében.

(21)

A Saint Vincent és Grenadine-szigetek tekintetében levont következtetésekre tekintettel az említett országot az IUU-rendelet 33. cikkének megfelelően fel kell venni a nem együttműködő harmadik országoknak a 2014/170/EU végrehajtási határozattal létrehozott listájára. Az említett határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(22)

A Saint Vincent és Grenadine-szigeteknek az IUU-halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országok listájára való felvétele az IUU-rendelet 38. cikkében meghatározott intézkedések alkalmazását vonja maga után. Az IUU-rendelet 38. cikkének (1) bekezdése előírja a nem együttműködő harmadik országok lobogója alatt közlekedő hajók által fogott halászati termékek behozatalának tilalmát. A Saint Vincent és Grenadine-szigetek esetében a tilalomnak ki kell terjednie az IUU-rendelet 2. cikkének (8) bekezdésében meghatározott valamennyi állományra és fajra, nevezetesen minden halászati termékre, mivel az IUU-halászat elleni megfelelő intézkedések hiánya – amely a Saint Vincent és Grenadine-szigetek nem együttműködő harmadik országként való azonosításához vezetett – nem korlátozódik egy adott állományra vagy fajra.

(23)

Megjegyzendő, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat egyéb káros hatásai mellett a halállományok kimerüléséhez vezet, pusztítja a tengeri élőhelyeket, veszélyezteti a tengeri erőforrások megóvását és fenntartható használatát, torzítja a versenyt, rontja az élelmiszer-ellátás biztonságát, méltatlanul hátrányos helyzetbe hozza a tisztességes halászokat, és gyengíti a part menti közösségeket. Az ilyen halászattal kapcsolatos problémák nagyságrendje indokolja, hogy az Unió mihamarabb intézkedéseket hozzon a Saint Vincent és Grenadine-szigetek mint nem együttműködő harmadik ország ellen. Következésképpen e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon kell hatályba lépnie.

(24)

Amennyiben a Saint Vincent és Grenadine-szigetek bizonyítja, hogy az azonosítása alapjául szolgáló körülmények megszűntek, a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján minősített többséggel eljárva az IUU-rendelet 34. cikke (1) bekezdésének megfelelően törölnie kell a Saint Vincent és Grenadine-szigeteket a nem együttműködő harmadik országok listájáról. A törlésről szóló határozat meghozatalakor figyelembe kell venni azt is, hogy a Saint Vincent és Grenadine-szigetek hozott-e olyan konkrét intézkedéseket, amelyektől a helyzet tartós javulása várható,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/45

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot.

(2)

Augusto ROLLANDIN hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett,

—

Pierluigi MARQUIS, Consigliere e Presidente della Regione Autonoma Valle d'Aosta.

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/46

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot.

(2)

Ingrid VAN ENGELSHOVEN hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy póttagjának helye megüresedett,

—

S. (Saskia) BRUINES, wethouder van de gemeente 's-Gravenhage.

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/47

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot.

(2)

Uta-Maria KUDER és Detlef MÜLLER hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága két tagjának helye megüresedett,

(3)

Andreas TEXTER hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy póttagjának helye megüresedett,

a)

tagként:

és

b)

póttagként:

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/48

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot.

(2)

Marc SANT hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett,

(3)

Mario FAVA-nak a Régiók Bizottsága tagjává történő kinevezését követően egy póttag helye megüresedett,

a)

tagként:

és

b)

póttagként:

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/49

(1)

A Tanács 2015. július 31-én elfogadta a (KKBP) 2015/1333 határozatot (1).

(2)

A Tanács korábban rámutatott Líbia stabilitásának jelentőségére, és – ahogyan azt a líbiai politikai megállapodás is elismeri – felajánlotta, hogy segítséget nyújt líbiai hatóságoknak a migránscsempészés és az emberkereskedelem elleni küzdelemhez.

(3)

A migránscsempészés és az emberkereskedelem hozzájárul a líbiai politikai és biztonsági helyzet destabilizálásához.

(4)

Korlátozni kell egyes olyan termékek Líbiába irányuló kivitelét, amelyek felhasználhatók a migránscsempészés vagy az emberkereskedelem előmozdítására.

(5)

A (KKBP) 2015/1333 határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/51

(1)

A Tanács 2016. május 27-én elfogadta a (KKBP) 2016/849 határozatot.

(2)

A (KKBP) 2016/849 határozat 33. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Tanács az ENSZ Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT) vagy a szankcióbizottság meghatározásai alapján módosításokat hajt végre a (KKBP) 2016/849 határozat I. mellékletén.

(3)

Az ENSZ BT-nek az 1718 (2006) sz. ENSZ BT-határozat alapján létrehozott bizottsága 2017. június 5-én a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó két szervezet tekintetében módosította a vonatkozó bejegyzéseket.

(4)

Az ENSZ BT 2017. június 2-án további 14 személyt és négy szervezetet felvett a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek és szervezetek jegyzékébe. Az említett személyek és szervezetek a (KKBP) 2017/975 tanácsi végrehajtási határozattal (2) ennek megfelelően felvételre kerültek a (KKBP) 2016/849 határozat I. mellékletébe. Az említett személyek és szervezetek közül néhányat ezért törölni kell a (KKBP) 2016/849 határozat II. mellékletéből, mivel azok most az I. mellékletben lévő jegyzékben szerepelnek.

(5)

A (KKBP) 2016/849 határozat I. és II. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/55

(1)

A Tanács 2010. december 20-án elfogadta a 2010/788/KKBP határozatot.

(2)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Biztonsági Tanácsa 2017. június 21-én elfogadta a 2360 (2017) sz. határozatot, amely módosítja az ENSZ által hozott korlátozó intézkedésekre vonatkozó jegyzékbevételi kritériumokat.

(3)

Egyes intézkedések végrehajtásához további uniós fellépés szükséges.

(4)

A 2010/788/KKBP határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/56

(1)

A Tanács 2013. május 31-én elfogadta a 2013/255/KKBP határozatot.

(2)

Tekintettel a szíriai helyzet súlyosságára, különösen a vegyi fegyvereknek a szíriai rezsim általi alkalmazására és arra, hogy a szíriai rezsimnek szerepe van a vegyi fegyverek elterjedésében, további 16 személyt fel kell venni a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes és jogi személyeknek, szervezeteknek és szerveknek a 2013/255/KKBP határozat I. mellékletében foglalt jegyzékébe.

(3)

A 2013/255/KKBP határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

18.7.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 185/60

(1)

A Tanács 2013. május 22-én elfogadta a 2013/233/KKBP határozatot (1), amellyel létrehozta az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő misszióját (EUBAM Líbia).

(2)

A Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB) 2016. január 19-én megállapodott arról, hogy a líbiai nemzeti egységkormány kérésére az EUBAM Líbia meglévő kereteit használja fel egy esetleges polgári közös biztonság- és védelempolitika/a biztonsági ágazat reformja keretei között megvalósítandó fellépés megtervezéséhez, hozzájárulva az ENSZ líbiai támogató misszió (UNSMIL) erőfeszítéseihez, és ennek nyomán megállapodott az EUBAM Líbia megbízatásának hat hónappal történő meghosszabbításáról. A Tanács ezt követően 2016. február 15-én elfogadta az EUBAM Líbia 2016. augusztus 21-ig történő meghosszabbításáról szóló (KKBP) 2016/207 határozatot (2).

(3)

A Tanács 2016. augusztus 4-én elfogadta a (KKBP) 2016/1339 határozatot (3), amellyel módosította és 2017. augusztus 21-ig meghosszabbította a 2013/233/KKBP határozatot.

(4)

Az Európai Tanács tagjai a migráció külső vonatkozásairól tett 2017. február 3-i, máltai nyilatkozatukban külön hangsúlyozták, hogy minden eddiginél fontosabb céljuk, hogy Líbia stabil országgá váljon, és az Unió mindent meg fog tenni e cél elérése érdekében. Líbiában a kapacitásépítés kulcsfontosságú ahhoz, hogy a hatóságok ellenőrzésük alá tudják vonni a szárazföldi és a tengeri határokat, és fel tudják venni a küzdelmet a tranzit- és a csempésztevékenységekkel.

(5)

A Tanács a 2017. február 6-i, Líbiáról szóló következtetéseiben mindenekelőtt újólag megerősítette, hogy teljeskörűen támogatja az UNSMIL-t, és megállapította, hogy az EUBAM Líbia továbbra is együtt fog működni a líbiai hatóságokkal és támogatást fog nyújtani számukra annak érdekében, hogy amint a feltételek lehetővé teszik, polgári missziót lehessen majd indítani a rendészet, a jogállamiság és a határigazgatás területén.

(6)

A PBB 2017. július 4-én megállapodott a misszió stratégiai felülvizsgálata alapján az EUBAM Líbia megbízatásának 2018. december 31-ig történő meghosszabbításáról.

(7)

Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a továbbiakban: a főképviselő) számára lehetővé kell tenni, hogy az EUBAM Líbia céljára előállított minősített adatokat a 2013/488/EU tanácsi határozattal (4) összhangban az Europol, a Frontex, az ENSZ és az Interpol részére átadhassa.

(8)

A 2013/233/KKBP határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az EUBAM Líbia végrehajtására olyan helyzetben kerül sor, amely rosszabbodhat és amely akadályozhatja az Unió külső tevékenységének tekintetében a Szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzések elérését,

1.

A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„2. cikk

Célkitűzések

Az EUBAM Líbia segítséget fog nyújtani a polgári biztonsági ágazati reform átfogó tervezési folyamatához egy esetleges polgári közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP-) misszió előkészítése céljából.

Az EUBAM Líbia célja, hogy együttműködjön a líbiai hatóságokkal és támogatást nyújtson számukra a határigazgatás, a bűnüldözés és tágabb értelemben vett büntető igazságszolgáltatási rendszer területén.”.

2.

A 3. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   A 2. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében az EUBAM Líbia:

3.

Az 5. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   A polgári műveleti parancsnok, az Unió líbiai küldöttségének vezetője és az EUBAM Líbia misszióvezetője szükség szerint konzultálnak egymással. Az Európai Külügyi Szolgálat nemekkel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó főtanácsadójával adott esetben szintén konzultálni szükséges.”

4.

A 6. cikk (7) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(7)   Adott esetben a misszióvezető feladata a helyszínen jelen lévő egyéb uniós szereplőkkel való koordináció. A parancsnoki lánc sérelme nélkül az Unió líbiai küldöttségének vezetője helyi politikai iránymutatást nyújt a misszióvezetőnek.”

5.

A 9. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1)   Az EUBAM Líbia politikai ellenőrzését és stratégiai irányítását – a Tanács és a főképviselő felügyelete alatt – a PBB gyakorolja. A Tanács ezúton felhatalmazza a PBB-t, hogy az EUSZ 38. cikke harmadik bekezdésének megfelelően a vonatkozó határozatokat e célból meghozza. Ez a felhatalmazás a misszióvezetőnek a főképviselő javaslata alapján történő kinevezésére és a tervezési dokumentumok módosítására is vonatkozik. Az EUBAM Líbia céljaival és befejezésével kapcsolatos döntéshozatali hatáskör továbbra is a Tanácsot illeti meg.”

6.

A 11. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   Az EUBAM Líbia személyi állománya szolgálatba lépés előtt – a tervezési dokumentumokkal összhangban – kötelező biztonsági képzésen vesz részt. A személyi állomány ezenkívül a misszió biztonságáért felelős tisztviselő által szervezett rendszeres helyszíni ismétlő képzéseken is részt vesz.”

7.

A 13. cikk (1) bekezdése utolsó albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Az EUBAM Líbiával járó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2016. augusztus 22-től2017. november 30-ig terjedő időszakra 17 000 000 EUR.”

8.

A 15. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A főképviselő felhatalmazást kap arra, hogy az EUBAM Líbia céljára előállított EU-minősített adatokat a 2013/488/EU határozattal összhangban az Europol és a Frontex részére átadja.”

9.

A 15. cikkben a következő bekezdések kerülnek beillesztésre:

„(5)   A főképviselő felhatalmazást kap arra, hogy a 2013/488/EU határozattal összhangban az EUBAM Líbia céljaira előállított EU-minősített adatokat »RESTREINT UE/EU RESTRICTED« szintig az ENSZ részére átadja.

(6)   A főképviselő felhatalmazást kap arra, hogy a 2013/488/EU határozattal összhangban az EUBAM Líbia céljaira előállított EU-minősített adatokat az Interpol részére átadja. Az Unió és az Interpol közötti megállapodás megkötéséig az EUBAM Líbia az Interpol tagállamokban működő nemzeti központi irodái részére az említett adatokat átadhatja a polgári műveleti parancsnok és az adott nemzeti központi iroda vezetője között kötendő megállapodásokkal összhangban.

(7)   A főképviselő felhatalmazást kap arra, hogy az e cikkben szereplő, információcserére vonatkozó rendelkezések végrehajtásához szükséges megállapodásokat megkösse.

(8)   A főképviselő az adatok átadására vonatkozó felhatalmazásait, valamint az e cikkben említett megállapodások megkötésére vonatkozó hatáskörét a főképviselő felügyelete alatt álló személyekre, a polgári műveleti parancsnokra és/vagy a misszióvezetőre átruházhatja.”

10.

A 16. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ezt a határozatot 2018. december 31-ig kell alkalmazni.”