10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 65/1

(1)

E rendelet rendelkezései szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen a 909/2014/EU rendeletben foglalt intézkedések végrehajtásához szükséges elemekkel foglalkoznak. Annak érdekében, hogy az említett intézkedések egymással koherensek legyenek, és hogy a rendelkezések hatálya alá tartozó személyek átfogó képet és könnyű hozzáférést kapjanak, tanácsos a 909/2014/EU rendelet szerinti intézkedésekre vonatkozó összes elemet egyetlen rendeletben elhelyezni.

(2)

A 909/2014/EU rendelet előírja, hogy a központi értéktárak kötelesek pénzbírsággal sújtani értékpapír-kiegyenlítési rendszereik azon résztvevőit, akik miatt a kiegyenlítés meghiúsul (nem teljesítő résztvevő).

(3)

Annak érdekében, hogy a nem teljesítő résztvevőkre kiszabott pénzbírság visszatartó ereje eredményesen érvényesüljön, a pénzbírság szintjének kiszámításához szükséges paramétereknek szoros kapcsolatban kell lenniük azon pénzügyi eszközök értékével, amelyeknek a kiegyenlítése meghiúsul, és amelyekre megfelelő bírságkulcsot célszerű alkalmazni. Célszerű, ha a tranzakció alapját képző pénzügyi eszközök értéke egyszersmind a pénzbírságszint kiszámításának vetítési alapja is olyan esetekben, amikor a kiegyenlítés készpénzhiány miatt hiúsul meg. Célszerű, ha a pénzbírság szintje arra ösztönzi a nem teljesítő résztvevőket, hogy a kiegyenlítetlenül maradt ügyleteket azonnal egyenlítsék ki. Annak érdekében, hogy a pénzbírság kiszabásával elérni kívánt célok eredményesen megvalósuljanak, célszerű folyamatosan figyelemmel kísérni és szükség szerint korrigálni a bírság kiszámításának paramétereit annak függvényében, milyen piaci hatást vált ki a bírságolás.

(4)

Tekintettel arra, hogy a többszörös tranzakciókban érintett pénzügyi eszközök ára jelentős mértékben eltérő, valamint a pénzbírságok kiszámításának megkönnyítése érdekében célszerű, ha a pénzügyi eszközök értéke egyetlen referenciaáron alapul. Célszerű, ha a központi értéktárak adott napon az azonos pénzügyi eszközre nézve meghiúsuló kiegyenlítésekre kiszabott pénzbírságok kiszámításához ugyanazt a referenciaárat használják. Ezért a pénzbírság célszerűen a kiegyenlítetlenül maradt tranzakció alapját képző pénzügyi eszközök számának és a vonatkozó referenciaárnak a szorzata. A referenciaárak megállapítását célszerű tárgyilagos és megbízható adatokra és módszerekre alapozni.

(5)

Tekintettel arra, hogy a pénzbírságok kiszámításának automatizálása nyilván elősegíti, hogy a központi értéktárak eredményesen tudják azokat alkalmazni, a megfelelő bírságkulcsokat az értékek egyetlen, könnyen automatizálható és alkalmazható táblázatára érdemes építeni. A pénzügyi eszközök különböző típusaihoz tartozó bírságkulcsokat úgy tanácsos beállítani, hogy olyan pénzbírságokat eredményezzenek, amelyek teljesítik a 909/2014/EU rendelet feltételeit.

(6)

A részvényügyletek kiegyenlítése általában erőteljesen szabványosított. Azokon a helyszíneken, ahol a részvények piaca likvid, és így azokat könnyű megvásárolni, a meghiúsult kiegyenlítésre érdemes a legmagasabb bírságkulcsot alkalmazni, és ezzel ösztönözni a nem teljesítő résztvevőket arra, hogy időben egyenlítsék ki a kiegyenlítetlenül maradt ügyleteket. A likvid piaccal nem rendelkező részvényekhez tartozó bírságkulcsot célszerű alacsonyabb szintre beállítani, amennyiben annak a visszatartó ereje az adott piac zökkenőmentes és szabályos működésének megzavarása nélkül az alacsonyabb szinten is érvényesül.

(7)

Az állami kibocsátók hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaiban kiegyenlítetlenül maradt ügyletekre vonatkozó pénzbírság szintjének meghatározásakor figyelembe kell venni, hogy ezek a tranzakciók rendszerint nagyméretűek és a pénzügyi piacok zökkenőmentes és szabályos működése szempontjából fontosak. Ezért a kiegyenlítés meghiúsulásához tanácsos a legalacsonyabb bírságkulcsot hozzárendelni. Ugyanakkor az a célszerű, ha még ennek a bírságkulcsnak is van visszatartó ereje, és képes az ügyletek határidőre történő kiegyenlítésére ösztönözni.

(8)

A nem állami kibocsátók hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjai kevésbé likvid piacokon forognak, és az ilyen eszközökben létesülő tranzakciók mérete is kisebb. Az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok ugyan befolyásolják a piac zökkenőmentes és szabályos működését, de az állami kibocsátók hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaihoz képest kisebb mértékben. Ezért célszerű a kiegyenlítés meghiúsulása esetén alkalmazott bírságkulcsot az állami kibocsátók hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjaira vonatkozó kulcsnál magasabbra állítani.

(9)

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban kötött ügyletek kiegyenlítésének meghiúsulása esetén az ügyletek általánosan nagyobb mérete, nem szabványosított elszámolása, nagyobb határon átívelő dimenziója és a piac zökkenőmentes és szabályos működése szempontjából játszott fontosabb szerepe miatt célszerű alacsonyabb bírságkulcsot alkalmazni, mint az egyéb értékpapírügyletek kiegyenlítésnek meghiúsulása esetén. Ugyanakkor az a célszerű, ha még ennek az alacsonyabb bírságkulcsnak is van visszatartó ereje, és képes az ügyletek határidőre történő kiegyenlítésére ösztönözni.

(10)

A részvényeken és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokon kívül a 909/2014/EU rendelet hatálya alá tartozó egyéb pénzügyi eszközöknek, például a letéti igazolásoknak, kibocsátási egységeknek és tőzsdén kereskedett alapoknak általában nincs se erősen szabványosított elszámolása, se likvid piaca. Ezek a papírok gyakran forognak tőzsdén kívül is (OTC). Az ügyletek korlátozott volumenére és méretére valamint a szabványosítatlan kereskedésre és kiegyenlítésre tekintettel a bírságkulcsot célszerű a likvid piaccal nem rendelkező részvények esetén alkalmazott kulcshoz hasonló szintre beállítani.

(11)

A pénzbírság kiszámításának paramétereit érdemes egyes kereskedési helyszínek, például a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (2) meghatározott kkv-tőkefinanszírozási piacok sajátosságaihoz igazítani. Nem célszerű, ha a kiegyenlítés meghiúsulását sújtó pénzbírság hátráltatja a kis és közepes méretű vállalkozások (kkv-k) hozzáférését a tőkepiacokhoz, amelyeket a banki finanszírozás helyett vehetnek igénybe. Emellett a 909/2014/EU rendelet alapján a kkv-tőkefinanszírozási piacok a kiegyenlítés tervezett időpontját követően legfeljebb 15 napig rugalmasan eltekinthetnek a kényszerbeszerzési eljárás alkalmazásától. Ebből következik, hogy a kkv-tőkefinanszírozási piacokon forgó pénzügyi eszközök kiegyenlítésének meghiúsulását sújtó pénzbírság időbeli hatálya a más pénzügyi eszközökre vonatkozó bírságénál hosszabb lehet. A kkv-tőkefinanszírozási piacokon a pénzbírságok alkalmazásának hosszabb időbeli hatályára, e piacok alacsonyabb likviditására és sajátosságaira tekintettel, az ilyen kereskedési helyszíneken forgó pénzügyi eszközökre kötött ügyletek kiegyenlítésének meghiúsulására vonatkozó bírságkulcsot olyan konkrét szintre kell beállítani, amely az ügyletek időben történő kiegyenlítésére ösztönöz, de a piac zökkenőmentes és szabályos működését nem zavarja. Fontos gondoskodni arról, hogy az ilyen piacokon forgó egyes pénzügyi eszközökre, például a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra kötött ügyletek kiegyenlítésének meghiúsulása esetén az alkalmazott bírságkulcs alacsonyabb legyen annál, amely más piacokon vonatkozik ugyanezekre az eszközökre.

(12)

Célszerű, ha a készpénzhiány miatt meghiúsuló kiegyenlítés esetén a kivetett bírság az összes ügylet esetében azonos, mivel az ilyen helyzet nem függ az eszköz típusától és az érintett pénzügyi eszköz likviditásától vagy az ügylet típusától. A bírságkulcs vetítési alapjának meghatározásához érdemes a készpénzhitel költségét alapul venni, hogy a bírság visszatartó ereje megmaradjon, és a nem teljesítő résztvevőket a bírság arra ösztönözze, hogy készpénzhitelből időben egyenlítsék ki ügyleteiket. A leginkább megfelelő bírságkulcs a kiegyenlítéshez használt pénznemet kibocsátó jegybank hivatalos kamatlába, amely az adott pénznemben nyújtott hitel költségére nézve irányadó.

(13)

A 909/2014/EU rendelet alapján a központi értéktárak a székhely szerinti tagállamuk illetékes hatóságainak felügyelete alatt nyújthatják szolgáltatásaikat az egész EU területén. Annak érdekében, hogy a központi értéktárak a fogadó tagállamokban megfelelő szintű biztonság mellett nyújtsák szolgáltatásaikat, a 909/2014/EU rendelet előírja, hogy a székhely szerinti és a fogadó tagállamok kötelesek a központi értéktár fogadó tagállamban folytatott tevékenységének felügyeletére együttműködési megállapodást kötni, amikor a központi értéktár tevékenysége a fogadó tagállamban az értékpapírpiac működése és a befektetők védelme szempontjából lényegi fontosságúvá válik.

(14)

Annak teljes körű megállapítására, hogy a központi értéktár tevékenysége a fogadó tagállamban az értékpapírpiac működése és a befektetők védelme szempontjából valóban lényegi fontosságúvá vált-e, érdemes gondoskodni arról, hogy az értékelési kritériumok vegyék figyelembe a központi értéktárak által a 909/2014/EU rendelet mellékletének A. szakasza szerint nyújtott alapvető szolgáltatásokat, tekintettel arra, hogy ezeket az alapvető szolgáltatásokat a központi értéktárak a pénzügyi piac infrastruktúrájának részeként nyújtják.

(15)

Célszerű, ha a központi értéktárak fogadó tagállambeli tevékenységének fontosságát értékelő kritériumok figyelembe veszik, hogy milyen méretű alapvető szolgáltatásokat nyújtanak a központi értéktárak a fogadó tagállam felhasználói számára, ideértve a kibocsátókat, az értékpapír-kiegyenlítési rendszerek résztvevőit és a központi értéktárak által vezetett értékpapírszámlák egyéb tulajdonosait. Ahol a központi értéktár által a fogadó tagállam felhasználóinak nyújtott alapvető szolgáltatások mérete megfelelően nagy, a központi értéktárnak az adott fogadó tagállamban folytatott tevékenységét célszerű az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából lényegi fontosságúnak tekinteni tekintettel arra, hogy a központi értéktár tevékenységének bármely hibája vagy hiányossága az adott fogadó tagállamban befolyásolhatja az értékpapírpiacok működését és a befektetők védelmét. Az értékelés teljességének biztosítása érdekében érdemes olyan értékelési kritériumokat alkalmazni, amelyek egymástól függetlenül veszik figyelembe a központi értéktárak által a fogadó tagállam felhasználóinak nyújtott alapvető szolgáltatásokat.

(16)

Ahol a fogadó tagállamban illetőséggel rendelkező kibocsátók számára az értékpapírok nagy részét a központi értéktárak bocsátják ki, vagy a hozzájuk tartozó központi számlavezetést ők végzik, illetve ahol az értékpapír-kiegyenlítési rendszereik résztvevői vagy az általuk vezetett értékpapírszámlák egyéb tulajdonosai számára az értékpapír számlák nagy részének központi számlavezetését ellátják, tevékenységüket az adott fogadó tagállamban folytatott tevékenységét célszerű az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából lényegi fontosságúnak tekinteni.

(17)

Ahol a fogadó tagállamban illetőséggel rendelkező kibocsátók által kibocsátott értékpapírokra kötött, nagy értéket képviselő ügyleteket a központi értéktárak számolják el, vagy az értékpapír-kiegyenlítési rendszereik résztvevői illetve az általuk vezetett értékpapírszámlák egyéb tulajdonosai számára nagy értéket képviselő kiegyenlítési megbízásokat számolnak el, az adott fogadó tagállamban folytatott tevékenységét célszerű az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából lényegi fontosságúnak tekinteni.

(18)

A 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) alapján a tagállamok az irányelv alkalmazásának szempontjából rendszernek minősíthetik a saját joguk hatálya alá tartozó értékpapír-kiegyenlítési rendszert, amennyiben a rendszerkockázat szempontjából e minősítést kellően biztosítottnak ítélik. Amikor a központi értéktárak a fogadó tagállam által a 98/26/EK irányelv szerint minősített értékpapír-kiegyenlítési rendszereket működtetnek, akkor tevékenységüket célszerű az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából az adott fogadó tagállamban lényegi fontosságúnak tekinteni.

(19)

A központi értéktárak tevékenységének értékelését célszerű megfelelő időközönként elvégezni, hogy az érintett hatóságok indokolatlan késedelem nélkül abban a pillanatban meg tudják kötni az együttműködési megállapodást, amikor a központi értéktárak tevékenysége az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából a fogadó tagállamban lényegi fontosságúvá válik.

(20)

Amikor a központi értéktárak tevékenysége az értékpapírpiacok működése és a befektetők védelme szempontjából valamelyik fogadó tagállamban lényegi fontosságúvá válik, akkor ezt a státust célszerű megfelelő ideig fenntartani, hogy az érintett hatóságok a 909/2014/EU rendelet szerint eredményes és hatékony együttműködési megállapodást tudjanak kötni.

(21)

A rendelet szerint lefolytatandó értékelésekkel kapcsolatos számításokat célszerű a tárgyilagos és megbízható adatokra és módszerekre alapozni. Tekintve, hogy a rendeletben előírt egyes számítások a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) megfogalmazott szabályokra épülnek, a számításokat csak a 600/2014/EU rendelet hatálybalépése után célszerű elvégezni.

(22)

Tekintettel arra, hogy a kiegyenlítés meghiúsulásának eseteire vonatkozó pénzbírságokkal kapcsolatos lépések és a lényegi fontosság megállapítására szolgáló egyes intézkedések az informatikai rendszerek jelentős változtatását, a piac vizsgálatát és az érintett felek, így a központi értéktárak és egyéb piaci szereplők között fennálló jogviszony módosítását igényelhetik, célszerű megfelelő időt biztosítani a vonatkozó intézkedések alkalmazására, hogy szükséges követelmények teljesítésére a központi értéktárak és a többi fél is képes legyen,

a)

a fogadó tagállam kibocsátói által kibocsátott olyan pénzügyi eszközök összesített piaci értékéhez képest, amelyek első rögzítését illetve értékpapírszámlán történő központi számlavezetését az összes EU-ban letelepedett központi értéktárak végzik, legalább 15 %-ot képvisel azoknak a pénzügyi eszközöknek az összesített piaci értéke, amelyek első rögzítését illetve értékpapírszámlán történő központi számlavezetését az adott központi értéktár végzi;

b)

azoknak a pénzügyi eszközöknek az összesített piaci értékéhez képest, amelyek értékpapírszámlán történő központi számlavezetését a fogadó tagállambeli résztvevők és egyéb értékpapírszámla-tulajdonosok számára az EU-ban letelepedett központi értéktárak végzik, legalább 15 %-ot képvisel azoknak a pénzügyi eszközöknek az összesített piaci értéke, amelyeknek az értékpapírszámlán történő központi számlavezetését a fogadó tagállambeli résztvevők és egyéb értékpapírszámla-tulajdonosok számára az adott központi értéktár végzi.

a)

a fogadó tagállam kibocsátói által kibocsátott pénzügyi eszközökre kötött és az EU-ban letelepedett központi értéktárak által elszámolt ügyletekre vonatkozó kiegyenlítési megbízások összesített éves értékéhez képest a fogadó tagállam kibocsátói által kibocsátott pénzügyi eszközökre kötött és az adott központi értéktár által elszámolt ügyletekre vonatkozó kiegyenlítési megbízások éves értéke legalább 15 %-ot képvisel;

b)

az EU-ban letelepedett központi értéktárak által a fogadó tagállambeli résztvevők és egyéb értékpapírszámla-tulajdonosok számára teljesített kiegyenlítési megbízások összesített éves értékéhez képest az adott központi értéktár által a fogadó tagállambeli résztvevők és egyéb értékpapírszámla-tulajdonosok számára teljesített kiegyenlítési megbízások éves értéke legalább 15 %-ot képvisel;

c)

a központi értéktár a fogadó tagállam jogának hatálya alá tartozó értékpapír-kiegyenlítési rendszert működtet, amelyet az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (ESMA) bejelentett.

a)

fizetés ellenében adott kiegyenlítési megbízás esetében a pénzügyi eszközre vonatkozó ügyletnek a kiegyenlítési rendszerbe bevitt;

b)

fizetés nélküli kiegyenlítési megbízás (FOP) esetében a vonatkozó pénzügyi eszköz 7. cikk szerint meghatározott teljes piaci értéke.

a)

a 600/2014/EU rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett, az EU valamelyik kereskedési helyszínén a kereskedésbe bevezetett pénzügyi eszközök esetében az adott pénzügyi eszköz piaci értéke egyenlő a 600/2014/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő, a likviditási szempontból legrelevánsabb piacon elért záró árral;

b)

az EU valamelyik kereskedési helyszínén a kereskedésbe bevezetett és az a) pont hatálya alá nem tartozó pénzügyi eszközök esetében az adott pénzügyi eszköz piaci értéke egyenlő az EU-n belüli legnagyobb forgalmú kereskedési helyszínen elért záró árral;

c)

az a) és b) pont hatálya alá nem tartozó pénzügyi eszközök esetében a piaci értéket az adott központi értéktár felügyeletét ellátó illetékes hatóság előre meghatározott, a megbízható piaci adatokra, például a kereskedési helyszíneken és a befektetési vállalkozásoknál elérhető piaci árra vonatkozóan kritériumokat rögzítő módszertana szerint kell megállapítani.

a)

az 5. cikk (2) bekezdésétől eltérően a pénzügyi eszközök piaci értékének az adott eszköz névértékét kell tekinteni;

b)

a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjától eltérően a vonatkozó pénzügyi eszközök piaci értékének az adott eszközök névértékét kell tekinteni.

a)

a 2. és 3. cikket a Bizottság által a 909/2014/EU rendelet 7. cikkének (15) bekezdése szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybelépésének időpontjától kezdve kell alkalmazni;

b)

a 7. cikket a 600/2014/EU rendelet 55. cikkének második bekezdésében szereplő dátumtól kell alkalmazni;

c)

a 8. cikk e rendelet hatálybalépésétől kezdődően alkalmazandó.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 65/9

(1)

A 909/2014/EU rendelet megállapítja a központi értéktárakra vonatkozó prudenciális követelményeket annak biztosításához, hogy azok biztonságosak és megbízhatóak legyenek és folyamatosan eleget tegyenek a tőkekövetelményeknek. Ezek a tőkekövetelmények biztosítják, hogy egy központi értéktár mindenkor kellően feltőkésített legyen azokkal a kockázatokkal szemben, amelyeknek ki van téve, és szükség esetén képes legyen tevékenységeinek rendezett felszámolására vagy szerkezetátalakítására.

(2)

Tekintettel arra, hogy a 909/2014/EU rendelet központi értéktárakkal és kijelölt hitelintézetekkel összefüggő hitel- és likviditási kockázatra vonatkozó rendelkezései kifejezetten előírják, hogy belső szabályaik és eljárásaik tegyék számukra lehetővé a kitettségek és likviditási igények nyomon követését, mérését és kezelését, nemcsak az egyedi résztvevők, hanem az azonos csoporthoz tartozó résztvevők, továbbá a központi értéktárak szerződő felei tekintetében is, ezeknek a rendelkezéseknek ki kell terjedniük az anyavállalatból és leányvállalataiból álló vállalkozáscsoportokra.

(3)

E rendelet alkalmazásában figyelembe vették a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által a pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozóan kiadott elvek (2) (a továbbiakban: CPSS-IOSCO elvek) megfelelő ajánlásait. Figyelembevételre került továbbá a hitelintézeti tőke 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) szerinti kezelése, mivel a központi értéktárak bizonyos mértékig olyan kockázatoknak vannak kitéve, amelyek hasonlóak a hitelintézetek által viselt kockázatokhoz.

(4)

Helyénvaló, hogy a tőke e rendelet szerinti fogalommeghatározása tükrözze a tőke 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) (EMIR) meghatározott fogalmát. A szabályozói követelmények szempontjából ez a fogalommeghatározás a legmegfelelőbb, tekintettel arra, hogy a tőke 648/2012/EU rendeletben megállapított fogalma kifejezetten a piaci infrastruktúrákra vonatkozóan került kialakításra. Azoknak a központi értéktáraknak, amelyek a 909/2014/EU rendelet értelmében engedéllyel rendelkeznek banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, teljesíteniük kell az e rendeletben előírt tőkekövetelményeket, és ezzel párhuzamosan az 575/2013/EU rendelet szerinti szavatolótőke-követelményeket is. Az 575/2013/EU rendeletben meghatározott szavatolótőke-követelményeket az említett rendelet feltételeinek megfelelő eszközökkel kell teljesíteniük. Az egymásnak ellentmondó vagy megkettőzött követelmények elkerülése érdekében, továbbá tekintettel arra, hogy a központi értéktárakra vonatkozó, a 909/2014/EU rendelet szerinti többlettőke-követelmények kiszámításához használt módszerek szorosan kapcsolódnak az 575/2013/EU rendeletben meghatározott módszerekhez, a banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat kínáló központi értéktárak számára lehetővé kell tenni, hogy ugyanazokkal az instrumentumokkal tegyenek eleget e rendelet többlettőke-követelményeinek, mint amelyek megfelelnek az 575/2013/EU rendeletben vagy a 909/2014/EU rendeletben meghatározott követelményeknek.

(5)

Annak biztosításához, hogy a központi értéktárak szükség esetén meg tudják szervezni tevékenységeik szerkezetátalakítását vagy a rendezett felszámolást, a központi értéktáraknak a felhalmozott eredmény és a tartalékok beszámításával olyan tőkével kell rendelkezniük, amely mindenkor elegendő a működési költségek azon időszakban történő fedezésére, amely során a központi értéktár át tudja szervezni kritikus műveleteit, többek között újratőkésítés, a vezetés felváltása, az üzleti stratégia módosítása, a költség- és díjstruktúra felülvizsgálata és az általa nyújtott szolgáltatások szerkezetátalakítása révén. Tekintettel arra, hogy a központi értéktárnak tevékenységeinek felszámolása vagy szerkezetátalakítása során folytatnia kell szokásos műveleteit és annak ellenére, hogy a központi értéktár műveleteinek felszámolása vagy szerkezetátalakítása közben a tényleges költségek a szerkezetátalakítási vagy felszámolási költségek miatt a bruttó éves működési költségeknél lényegesen magasabbak lehetnek, e költségek referenciaértékként való felhasználása a tőkekövetelmény kiszámítása során megfelelő közelítésnek tekinthető a központi értéktár műveleteinek felszámolása vagy szerkezetátalakítása kapcsán felmerülő tényleges költségek szempontjából.

(6)

Az 575/2013/EU rendelet 36. cikke (1) bekezdésének a) pontjához hasonlóan, amely előírja az intézmények számára, hogy az elsődleges alapvető tőkeelemekből vonják le a folyó üzleti év veszteségeit, e rendeletben is el kell ismerni a nettó árbevétel arra irányuló szerepét, hogy fedezze vagy elnyelje az üzleti feltételek kedvezőtlen változásából eredő kockázatokat. Következésképpen csak akkor kell az üzleti kockázat materializálódásából eredő veszteségeket a szavatoló tőkéből fedezni, ha a nettó árbevétel erre nem elegendő. Amennyiben nem állnak rendelkezésre az előző évi adatok, az új körülmények figyelembevételéhez a folyó év várható adatait is mérlegelni kell, például újonnan létrehozott központi értéktárak esetében. A 152/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (5) hasonló rendelkezéseivel összhangban a központi értéktárak számára elő kell írni, hogy rendelkezzenek az üzleti kockázatokat fedező minimális összegű prudenciális tőkével a minimális szintű prudenciális kezelés biztosításához.

(7)

A CPSS-IOSCO elveknek megfelelően a tőkekövetelmény kiszámítása során a tárgyi eszközök és immateriális javak amortizációs és értékcsökkenési költségei levonhatók a bruttó működési költségekből. Mivel ezek a költségek nem generálnak olyan tényleges pénzforgalmat, amelyet a tőkéből kellene fedezni, ezeket a levonásokat az üzleti kockázatokra vonatkozó tőkekövetelményekre és a felszámolást vagy szerkezetátalakítást fedező tőkekövetelményekre kell alkalmazni.

(8)

Mivel a rendezett felszámoláshoz vagy szerkezetátalakításhoz szükséges idő nagymértékben az adott központi értéktár által nyújtott szolgáltatásoktól és működésének piaci körülményeitől, továbbá mindenekelőtt annak lehetőségétől függ, hogy egy másik központi értéktár át tudja-e venni szolgáltatásainak egy részét vagy egészét, a tevékenységeinek felszámolásához vagy szerkezetátalakításához szükséges hónapok számának a központi értéktár saját becslésein kell alapulnia. Mindazonáltal a tőkekövetelmény prudenciális szintjének biztosítása érdekében ez az időtartam nem lehet rövidebb a szerkezetátalakításhoz vagy felszámoláshoz a 909/2014/EU rendelet 47. cikkében előírt minimális hónapszámnál.

(9)

A központi értéktárnak az üzleti modelljéhez igazodó forgatókönyveket kell kidolgoznia tevékenységei szerkezetátalakításához vagy felszámolásához. Mindazonáltal a szerkezetátalakításra vagy felszámolásra vonatkozó követelmények unióbeli összehangolt alkalmazásának, továbbá annak biztosításához, hogy prudenciálisan megbízható követelmények kerüljenek teljesítésre, jól meghatározott kritériumok mentén korlátozni kell az említett forgatókönyvek kidolgozására vonatkozó jogkört.

(10)

A központi értéktárakra vonatkozó tőkekövetelmények megállapítása céljából a megfelelő viszonyítási alap az 575/2013/EU rendelet. Az említett rendelettel való összhang biztosításához az e rendeletben a működési kockázat kiszámítására vonatkozóan meghatározott módszereket úgy kell értelmezni, hogy azok e rendelet alkalmazásában kiterjednek a jogi kockázatra is.

(11)

Amennyiben a résztvevő részéről mulasztás történik az értékpapírok letéti őrzése terén, az ilyen mulasztással összefüggő költségeket a résztvevő vagy az a központi értéktár viselné, amellyel szemben jogi követelést lehet támasztani. Ezért a működési kockázatra vonatkozó szabályozói tőkekövetelmény kiszámításának szabályai már figyelembe veszik a letéti kockázatot. Ugyanebből az okból helyénvaló, hogy az olyan értékpapírokkal összefüggő letéti kockázat, amelyeket egy másik központi értéktárral létesített kapcsolat révén tartanak, ne a szabályozói többlettőke-követelmény hatálya alá tartozzon, hanem a működési kockázatra vonatkozó szabályozási tőkekövetelmény részét képezze. Ehhez hasonlóan indokolt, hogy az a letéti kockázat, amelyet a központi értéktár azon saját eszközeivel összefüggésben visel, amelyeket letétkezelő bank vagy más központi értéktár tart, ne kerüljön kétszer beszámításra és arra ne vonatkozzon szabályozói többlettőke-követelmény.

(12)

A központi értéktár a tulajdonában levő eszközökkel, vagy biztosíték, a résztvevők letétei, a résztvevőknek nyújtott kölcsönök felhasználásával végrehajtott befektetéssel, illetőleg bármely egyéb, az engedélyezett banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból eredő kitettségekkel összefüggésben befektetési kockázattal is szembesülhet. A befektetési kockázat a központi értéktár által elszenvedett veszteség kockázata, ha az a saját vagy résztvevői eszközeit, például biztosítékot fektet be. A központi értéktár befektetéseiből esetleg eredő hitelkockázat, partnerkockázat és piaci kockázat fedezésére vonatkozó tőkekövetelmények megállapítása céljából a megfelelő viszonyítási alapot a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (6), az 575/2013/EU rendeletben és a 152/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott rendelkezések jelentik.

(13)

Tekintettel a központi értéktár tevékenységeinek jellegére, a központi értéktár üzleti kockázattal szembesül az általános üzleti feltételeket érintő, olyan lehetséges változások esetén, amelyek előreláthatólag pénzügyi helyzetének romlását vonják maguk után bevételeinek csökkenéséből vagy kiadásainak emelkedéséből adódóan, és olyan veszteségeket idéznek elő, amelyeket a központi értéktár tőkéjével szemben el kell számolni. Mivel az üzleti kockázat jelentős mértékben az egyes központi értéktárak egyéni helyzetétől függ, és azt számos tényező okozhatja, e rendelet tőkekövetelményeinek a központi értéktár saját becslésein kell alapulniuk, és a központi értéktár által e becsléshez felhasznált módszertannak arányban kell állnia a központi értéktár tevékenységeinek nagyságrendjével és összetettségével. A központi értéktárnak az üzleti kockázat fedezéséhez szükséges tőkére vonatkozó saját becslésének kidolgozása során egy sor stresszforgatókönyvet kell figyelembe vennie, hogy olyan kockázatokat is fedezzen, amelyekre a működési kockázathoz használt módszertan nem terjed ki. Az üzleti kockázatra vonatkozó tőkekövetelmények prudens szintjének biztosításához az önállóan kialakított forgatókönyveken alapuló számítások során prudenciális alsó korlát formájában be kell vezetni egy minimális tőkeszintet. Az üzleti kockázat fedezéséhez szükséges minimális tőkeszükséglet szintjét össze kell hangolni a kapcsolódó uniós jogi aktusokban, így a központi szerződő felekre vonatkozó tőkekövetelményekről szóló felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben más piaci infrastruktúrákra vonatkozóan meghatározott hasonló követelményekkel.

(14)

A banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokhoz kapcsolódó kockázatokat fedező többlettőke-követelménynek ki kell terjednie valamennyi, a résztvevőknek vagy a központi értéktár egyéb felhasználóinak nyújtott napközbeni hitelhez kapcsolódó kockázatra. Ha napközbeni hitel nyújtása egynapos vagy annál hosszabb hitelkockázati kitettséget eredményez, a megfelelő kockázatokat az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezetében a sztenderd módszerre vonatkozóan, továbbá a 3. fejezetében a belső minősítésen alapuló módszerre (IRB módszer) vonatkozóan már meghatározott módszertan használatával kell mérni és kezelni, tekintettel arra, hogy az említett rendelet prudenciális szabályokat tartalmaz az egynapos vagy annál hosszabb hitelkockázati kitettségekből eredő hitelkockázat mérésére. A napon belüli hitelkockázatok azonban speciális kezelést igényelnek, mivel az 575/2013/EU rendelet vagy más hatályos uniós jogszabály nem rendelkezik kifejezetten a mérésükre vonatkozó módszerekről. Következésképpen annak a módszertannak, amelyet kifejezetten a napon belüli hitelkockázatra kell alkalmazni, kellően kockázatérzékenynek kell lennie, hogy figyelembe vegye a biztosíték minőségét, a résztvevők hitelminősítését és a megfigyelt tényleges napközbeni kitettségeket. Ugyanakkor a módszernek megfelelő ösztönzőket kell biztosítania a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtói számára, ideértve a legmagasabb minőségű biztosíték beszedésére és hitelképes szerződő felek kiválasztására irányuló ösztönzőt. Bár a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtói kötelesek megfelelően értékelni és tesztelni a biztosíték szintjét és értékét, továbbá a levonásokat, a napközbeni hitelkockázatra vonatkozó többlettőke-követelmény meghatározásához használt módszernek mindazonáltal kezelnie kell azt az esetet, amikor a biztosíték értékének hirtelen esése meghaladja a becsült mértéket és biztosítékeszközökkel részlegesen nem fedezett fennmaradó hitelkockázati kitettséget eredményez, és elegendő tőkét kell biztosítania erre az esetre.

(15)

A banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtásából eredő kockázatokra vonatkozó többlettőke-követelmény kiszámításához szükség van a napközbeni hitelkockázati kitettségekkel kapcsolatos múltbeli információk figyelembevételére. Következésképpen a többlettőke-követelmény kiszámításához a 909/2014/EU rendelet 54. cikkének (2) bekezdésével összhangban a központi értéktári szolgáltatások felhasználói részére banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó szervezeteknek (központi értéktári banki szolgáltatók) legalább egy év tekintetében nyilvántartásba kell venniük a napközbeni hitelkitettségeikre vonatkozó adatokat. Egyébként nem tudják azonosítani a számítás alapját képező releváns kitettségeket. Indokolt ezért, hogy a központi értéktári banki szolgáltatóknak csak azután kelljen teljesíteniük a többlettőke-követelménynek megfelelő szavatolótőke-követelményt, miután össze tudták gyűjteni a tőkeszükséglet kiszámításának elvégzéséhez szükséges információkat.

(16)

A 909/2014/EU rendelet 54. cikkének (8) bekezdése előírja az említett rendelet 54. cikke (3) bekezdésének d) pontjában és 54. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett többlettőke-követelmény meghatározására vonatkozó szabályok kidolgozását. Az említett rendelet 54. cikke előírja továbbá, hogy a többlettőke-követelménynek figyelembe kell vennie a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában meghatározott tevékenységekből eredő napközbeni hitelkockázatot, és mindenekelőtt az értékpapír-kiegyenlítési rendszer résztvevőinek vagy a központi értéktári szolgáltatások egyéb felhasználóinak nyújtott napközbeni hitelből eredő kockázatot. Ezért a napközbeni hitelkockázati kitettségnek magában kell foglalnia azt a veszteséget is, amelyet a központi értéktári banki szolgáltatóknak kellene viselniük a hitelfelvevő résztvevő fizetésképtelensége esetén.

(17)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (3) bekezdésének d) pontja a központi értéktári banki szolgáltatók hitelkockázatára vonatkozóan előírja nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékok beszedését. A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének d) pontja a központi értéktári banki szolgáltatók likviditási kockázatára vonatkozóan előírja a figyelembe vehető likvid források rendelkezésre állását. Az egyik ilyen figyelembe vehető likvid forrás a nagymértékben likvid biztosíték. Bár érthető, hogy a két esetben használt terminológia eltér, tekintettel az érintett kockázatok eltérő jellegére és a hitel- valamint likviditási kockázat szabályozásában érvényesülő különböző koncepciókra, mindkettő hasonlóan magas minőségű szolgáltatókra vagy eszközökre vonatkozik. Célszerű ezért ugyanazon feltételek teljesítését előírni ahhoz, hogy egy biztosíték vagy biztosíték formáját öltő likvid forrás figyelembe vehető legyen a nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékok kategóriájához vagy a figyelembe vehető likvid források kategóriájához tartozóként.

(18)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (3) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítékot fogadhatnak el megfelelő hitelkockázatuk kezeléséhez. Ugyanez vonatkozik a nagymértékben likvid és minimális hitel- és piaci kockázattal járó biztosítéktól eltérő egyéb típusú biztosítékra, amely egyedi helyzetekben megfelelő levonás mellett alkalmazható. Ennek megkönnyítéséhez meg kell állapítani a biztosítékok minőségének egyértelmű hierarchiáját annak megkülönböztetéséhez, hogy mely biztosíték fogadható el a hitelkockázati kitettségek teljes mértékű fedezéséhez, mely biztosíték vehető figyelembe likviditási forrásként, és mely biztosíték tesz szükségessé figyelembe vehető likvid forrásokat amellett, hogy elfogadható a hitelkockázat csökkentéséhez. Nem helyénvaló megakadályozni a biztosítéknyújtókat abban, hogy a források rendelkezésre állásától vagy az eszköz-forrás gazdálkodásukra vonatkozó stratégiától függően korlátozás nélkül helyettesítsék a biztosítékot. Így lehetővé kell tenni az egységes biztosítéki gyakorlatok alkalmazását a biztosíték helyettesítésére, például a résztvevők biztosítékszámlájának igénybevételét abban az esetben, ha a résztvevő a hitelkockázati kitettség teljes mértékű fedezése céljából számlán helyezi el a biztosítékot, amennyiben a biztosíték minőségét és likviditását nyomon követik, és az megfelel e rendelet követelményeinek. Az említett biztosítékszámla-megállapodások keretében a résztvevő a hitelkockázati kitettség teljes mértékű fedezése céljából letétbe helyezi biztosítékszámláján a biztosítékot. Emellett a központi értéktári banki szolgáltatóknak a biztosíték elfogadásakor figyelembe kell venniük a meghatározott hierarchiát, de a résztvevő fizetésképtelenségét követően szükség esetén végrehajthatják az elfogadott biztosíték leghatékonyabb módon történő likviddé tételét. Mindazonáltal prudenciális szempontból a központi értéktári banki szolgáltatóknak a hitelkockázati kitettségek teljes mértékű fedezéséhez folyamatosan nyomon kell tudniuk követni a biztosíték rendelkezésre állását, annak minőségét és likviditását. Rendelkezniük kell továbbá a hitelfelvevő résztvevőkkel kötött olyan megállapodásokkal, amelyek biztosítják, hogy a biztosítékra vonatkozóan e rendeletben előírt összes követelmény mindenkor teljesüljön.

(19)

A napközbeni hitelkockázat mérése céljából a központi értéktári banki szolgáltatóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy előre jelezzék a nap során kialakuló kitettség-csúcsértékeket. Ehhez nincs szükség a pontos adat előrejelzésére, de meg kell állapítani a szóban forgó napközbeni kitettségek tendenciáit. Ezt alátámasztja a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság standardjaiban a kitettség-csúcsérték előrejelzésére való hivatkozás (7) is.

(20)

Az 575/2013/EU rendelet harmadik részének II. címe megállapítja az Európai Központi Bank és egyéb mentesített szervezetek hitelkockázati kitettségeire alkalmazandó kockázati súlyokat. A hitelkockázat szabályozási célból történő mérése során a kockázati súlyokat széles körben a rendelkezésre álló legjobb referenciának tekintik. Ezért ugyanez a módszer alkalmazható a napközbeni hitelkockázati kitettségekre. Mindazonáltal az említett módszer fogalmi megbízhatóságának garantálása érdekében szükség van némi korrekcióra, mindenekelőtt a sztenderd módszer tekintetében az 575/2013/EU rendelet harmadik része II. címének 2. fejezetében, az IRB módszer tekintetében a 3. fejezetében meghatározott hitelkockázati keret felhasználásával történő számítások végrehajtása során, a napközbeni kitettségeket az említett rendelet feltételezésének megfelelően napvégi kitettségnek kell tekinteni.

(21)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikkének (5) bekezdése szerint, amely kifejezett hivatkozást tartalmaz a 648/2012/EU rendelet 46. cikkének (3) bekezdésére, a bankgaranciákat vagy az akkreditíveket adott esetben össze kell hangolni a CPSS-IOSCO elvekkel és a 648/2012/EU rendeletben meghatározottakhoz hasonló követelményeknek kell megfelelniük. Ezek közé tartozik az a követelmény, hogy a bankgaranciákat vagy az akkreditíveket a kezesnek biztosítékeszközökkel teljes mértékben fedeznie kell. Annak érdekében azonban, hogy meg lehessen őrizni az értékpapír-kiegyenlítés hatékonyságát az Unióban, amennyiben a központi értéktárak közötti interoperábilis kapcsolatokból eredő esetleges hitelkockázati kitettségekkel összefüggésben bankgaranciát vagy akkreditívet használnak, lehetővé kell tenni megfelelő alternatív kockázatcsökkentő tényezők figyelembevételét, amíg azok a 648/2012/EU rendeletben meghatározott előírásokkal azonos vagy magasabb szintű védelmet biztosítanak. Ez az egyedi kezelés csak a központi értéktárak közötti interoperábilis kapcsolatok védelmét szolgáló bankgaranciára vagy akkreditívre alkalmazandó, és indokolt, hogy kizárólag a kapcsolatban levő két központi értéktár között felmerülő hitelkockázati kitettségeket fedezze. Mivel a bankgarancia vagy az akkreditív a teljesítő központi értéktárat a hitelezési veszteségekkel szemben védi, a teljesítő központi értéktárak likviditási igényeit is kezelni kell a kezesek kötelezettségeinek időben történő kiegyenlítése révén vagy ennek alternatívájaként figyelembe vehető likviditási források tartásával.

(22)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók az egyes pénznemekben fennálló figyelembe vehető likvid források révén csökkentsék a likviditási kockázatokat. Következésképpen a figyelembe nem vehető likvid források nem használhatók fel az említett cikkben meghatározott követelmények teljesítésére. Mindazonáltal semmi nem zárja ki, hogy a figyelembe nem vehető likvid források, például a devizaswapok a figyelembe vehető likvid források mellett felhasználhatók legyenek a napi likviditáskezelés során. Ez összhangban van a CPSS-IOSCO elvekben tükröződő nemzetközi standardokkal is. E célból ezért mérni kell és nyomon kell követni a figyelembe nem vehető likvid forrásokat.

(23)

A központi értéktár által nyújtott bármely banki jellegű kiegészítő szolgáltatásból eredhet likviditási kockázat. A likviditásikockázat-kezelési keretnek azonosítania kell a különböző banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból, többek között az értékpapír-kölcsönzésből eredő kockázatokat, és adott esetben el kell különítenie kezelésüket.

(24)

A központi értéktári banki szolgáltatók összes likviditási igényének, többek között a napközbeni likviditási igényeknek a fedezéséhez a központi értéktár likviditásikockázat-kezelésének biztosítania kell, hogy az esedékessé váló kifizetési és kiegyenlítési kötelezettségek – a központi értéktár által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer valamennyi kiegyenlítési pénznemében – végrehajtásra kerüljenek, beleértve a napközbeni kötelezettségeket is.

(25)

Tekintettel arra, hogy a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet – a napközbeni kockázatok kivételével – már kiterjed valamennyi likviditási kockázatra, helyénvaló, hogy ez a rendelet a napközbeni kockázatokra helyezze a hangsúlyt.

(26)

Mivel a központi értéktári banki szolgáltatók rendszerszinten jelentős piaci infrastruktúrák, elengedhetetlen annak biztosítása, hogy a központi értéktári banki szolgáltató konzervatív módon kezelje hitel- és likviditási kockázatait. Következésképpen indokolt a központi értéktári banki szolgáltatók számára csak azt engedélyezni, hogy a 909/2014/EU rendeletben említett banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtása során folyósítási kötelezettséggel nem járó hitelkereteket biztosítsanak a hitelfelvevő résztvevőknek.

(27)

Annak biztosításához, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók kockázatkezelési eljárásai kedvezőtlen feltételek között is kellően megbízhatóak legyenek, a központi értéktári banki szolgáltatók likvid finanszírozási forrásaira irányuló stressztesztelésnek szigorúnak és előretekintőnek kell lennie. Ugyanebből az okból a teszteknek egy sor szélsőséges, de lehetséges forgatókönyvre ki kell terjedniük és azokat a központi értéktári banki szolgáltatók által kínált minden egyes releváns pénznemben végre kell hajtani, figyelembe véve az előre megkötött finanszírozási megállapodások valamelyikének esetleges meghiúsulását. A forgatókönyveknek figyelembe kell venniük – de nem kizárólagosan – egy adott pénznem tekintetében a központi értéktári banki szolgáltató két legnagyobb résztvevőjének fizetésképtelenségét. Erre azért van szükség, hogy olyan szabály jöjjön létre, amely egyrészt prudens, mivel figyelembe veszi azt a tényt, hogy a legnagyobb résztvevő mellett más résztvevők is képesek likviditási kockázatot generálni; másrészt a célkitűzést tekintve arányos, mivel nem veszi figyelembe azokat az egyéb résztvevőket, amelyek kisebb valószínűséggel generálnak likviditási kockázatot.

(28)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének c) pontja előírja a központi értéktári banki szolgáltatók számára, hogy minden releváns pénznemben elegendő likvid forrással kell rendelkezniük a potenciális stresszforgatókönyvek széles skáláját figyelembe véve. Ezért a likviditási kockázatok stresszforgatókönyvek keretében történő kezelésének keretét és eszközeit meghatározó szabályoknak elő kell írniuk a likviditási kockázat kezelése szempontjából releváns pénznemek azonosítására szolgáló módszertant. A releváns pénznemeket lényegességi megfontolások alapján, a meghatározott nettó kumulatív likviditási kitettségekre támaszkodva és egy meghosszabbított és jól meghatározott időtartam alatt összegyűjtött adatokra alapozva kell azonosítani. Emellett az unióbeli koherens szabályozási keret fenntartása céljából helyénvaló az (EU) 2017/392 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (8) keretében a 909/2014/EU rendelet 12. cikke szerint meghatározott leginkább releváns uniós pénznemeket alapértelmezett releváns pénznemként bevonni.

(29)

A leginkább releváns uniós pénznemektől eltérő valamennyi egyéb pénznem azonosítására szolgáló elegendő adat összegyűjtéséhez el kell telnie egy minimális időtartamnak a központi értéktári banki szolgáltató engedélyezésének időpontjától az adott időszak végéig. Következésképpen a központi értéktári banki szolgáltatók 909/2014/EU rendelet által létrehozott új szabályozási keret szerinti engedélyezését követő első évben lehetővé kell tenni alternatív módszerek alkalmazását a leginkább releváns uniós pénznemektől eltérő valamennyi egyéb pénznem azonosításához azon központi értéktári banki szolgáltatók esetében, amelyek a 909/2014/EU rendelet 69. cikkében említett technikai standardok hatálybalépésének időpontjában már banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokat nyújtanak. Ez az átmeneti intézkedés nem érinti a központi értéktári banki szolgáltatókra vonatkozó azon előírást, hogy elegendő likvid forrást biztosítsanak, csak azon pénznemek azonosítását, amelyek a likviditáskezelés céljából elvégzett stressztesztelés hatálya alá tartoznak.

(30)

A 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének d) pontja előírja a központi értéktári banki szolgáltatók számára, hogy rendelkezzenek előre megkötött és rendkívül megbízható finanszírozási megállapodásokkal annak biztosításához, hogy a nemteljesítő ügyfél által nyújtott biztosíték szélsőséges, de lehetséges piaci körülmények között is pénzeszközre váltható. Ugyanez a rendelet előírja továbbá a központi értéktári banki szolgáltatók számára, hogy nagymértékben likvid és minimális piaci és hitelkockázattal járó biztosíték révén csökkentsék a napközbeni kockázatokat. Mivel a likviditásnak azonnal rendelkezésre kell állnia, a központi értéktári banki szolgáltatóknak tudniuk kell ugyanazon a napon belül kezelni a likviditási igényeket. Tekintettel arra, hogy a központi értéktári banki szolgáltatók esetleg eltérő időzónában működnek, a biztosíték előre megkötött finanszírozási megállapodások révén megvalósuló, ugyanazon a napon történő pénzeszközre váltására vonatkozó rendelkezés alkalmazásakor figyelembe kell venni minden egyes olyan pénznem helyi fizetési rendszerének nyitvatartását, amelyre vonatkozik.

(31)

E rendelet rendelkezései szorosan összefüggnek, mivel a központi értéktárak prudenciális követelményeivel foglalkoznak. Annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen, egy időben hatályba léptetendő rendelkezések koherenciáját, és elősegítsük, hogy a betartásukra kötelezett személyek átfogóan szemlélhessék őket és könnyen hozzájuk férhessenek, célszerű a 909/2014/EU rendelet által előírt szabályozástechnikai standardokat egyetlen rendeletbe foglalni.

(32)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(33)

Az Európai Bankhatóság az e rendelet alapját képező technikaistandard-tervezetek benyújtását megelőzően szorosan együttműködött a Központi Bankok Európai Rendszerével (KBER), és az Európai Értékpapírpiaci Hatósággal (ESMA). Nyilvános konzultációt folytatott továbbá az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

a 86/635/EGK tanácsi irányelv 22. cikke szerinti jegyzett tőkét jelentenek (10);

b)

befizetésre kerültek, beleértve a kapcsolódó névértéken felüli befizetéseket;

c)

a vállalkozás folyamatossága mellett teljes mértékben fedezik a veszteségeket;

d)

csőd vagy felszámolás esetén a fizetésképtelenségi intézkedések vagy az alkalmazandó fizetésképtelenségi törvény keretében benyújtott valamennyi egyéb követelés után következnek.

a)

teljesítik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket;

b)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 119. pontjában meghatározottaknak megfelelő szavatoló tőkét jelentenek;

c)

az 575/2013/EU rendelet rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak.

a)

a központi értéktár 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, működési, jogi és letéti kockázatokra vonatkozó, a 4. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelménye;

b)

a központi értéktár 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett befektetési kockázatokra vonatkozó, az 5. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelménye;

c)

a központi értéktár 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett üzleti kockázatokra vonatkozó, a 6. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelménye;

d)

a központi értéktár tevékenységeinek a 909/2014/EU rendelet 47. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett rendezett felszámolására vagy szerkezetátalakítására vonatkozó, a 7. cikknek megfelelően kiszámított tőkekövetelmény.

a)

a központi értéktár nem rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének megfelelő engedéllyel;

b)

a központi értéktár a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezett, de nem rendelkezik engedéllyel az 575/2013/EU rendelet 321–324. cikkében említett fejlett mérési módszerek (AMA) használatára;

c)

a központi értéktár a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezett, de nem rendelkezik engedéllyel az 575/2013/EU rendelet 317–320. cikkében említett sztenderd módszer használatára.

a)

a központi értéktár következők mindegyikéhez kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségértékének 8 %-a:

b)

a központi értéktár piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelménye a (4) és (5) bekezdésnek megfelelően.

a)

ha a központi értéktár nem rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, a központi értéktár a hitelkockázatra vonatkozóan az 575/2013/EU rendelet 107–141. cikkében említett sztenderd módszert alkalmazza, összefüggésben az említett rendelet hitelkockázat-csökkentésre vonatkozó 192–241. cikkével;

b)

ha a központi értéktár rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, de nincs engedélye az 575/2013/EU rendelet 142–191. cikkében meghatározott belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) alkalmazására, a központi értéktár a hitelkockázat tekintetében az 575/2013/EU rendelet 107–141. cikkében meghatározott sztenderd módszert alkalmazza, összefüggésben az 575/2013/EU rendelet 192–241. cikkében a hitelkockázat-csökkentésre vonatkozóan meghatározott rendelkezésekkel;

c)

ha a központi értéktár rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel banki jellegű kiegészítő szolgáltatások nyújtására, és van engedélye az IRB-módszer alkalmazására, a központi értéktár a hitelkockázat tekintetében az 575/2013/EU rendelet 142–191. cikkében előírt IRB-módszert alkalmazza, összefüggésben az 575/2013/EU rendelet 192–241. cikkében a hitelkockázat-csökkentésre vonatkozóan meghatározott rendelkezésekkel.

a)

az 575/2013/EU rendelet 271–282. cikkében meghatározott módszerek egyike;

b)

a pénzügyi biztosítékok 575/2013/EU rendelet 220–227. cikkében előírt átfogó módszere, a volatilitási kiigazítás alkalmazásával.

a)

a központi értéktár nem rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelő engedéllyel;

b)

a központi értéktár a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően engedélyezett, de nem rendelkezik engedéllyel a belső modellek használatára a piaci kockázatra vonatkozó tőkekövetelmény kiszámításához.

a)

a (2) bekezdés alkalmazásából eredő becslés, mínusz a következők közül a legalacsonyabb:

b)

a központi értéktár (3) bekezdésben említett éves bruttó működési költségének 25 %-a.

a)

meghatározza az azon veszteség fedezéséhez szükséges tőkét, amely az üzleti modellje szempontjából releváns, észszerűen előrelátható kedvezőtlen forgatókönyvekhez kapcsolódó üzleti kockázatból ered;

b)

dokumentálja az a) pontban említett várható veszteség becsléséhez használt feltételezéseket és módszereket;

c)

legalább évente felülvizsgálja és aktualizálja az a) pontban említett forgatókönyveket.

a)

a központi értéktár éves bruttó működési költségei magukban foglalják legalább a következőket:

b)

a központi értéktár éves bruttó működési költségeit a következők egyikének megfelelően kell meghatározni:

c)

a központi értéktár levonhatja éves bruttó működési költségeiből a tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenését és amortizációját;

d)

a központi értéktár az éves pénzügyi kimutatásából származó legfrissebb, auditált adatokat használja;

e)

ha a központi értéktár a működése megkezdésének időpontjától számítva még nem folytatott egy teljes éven át üzleti tevékenységet, az üzleti tervében előre jelzett bruttó működési költséget kell alkalmaznia.

a)

a mellékletben meghatározott valamennyi stresszforgatókönyv tekintetében megbecsüli a felszámoláshoz vagy szerkezetátalakításhoz szükséges időtartamot, a 909/2014/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésében említett tervvel összhangban;

b)

a központi értéktár 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően meghatározott éves bruttó működési költségét elosztja tizenkettővel (havi bruttó működési költségek);

c)

megszorozza a b) pontban meghatározott havi bruttó működési költségeket a következő pontokban szereplő időtartamok közül a hosszabbal:

a)

a legutóbbi naptári évre vonatkozóan ki kell számítania a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában meghatározott szolgáltatások nyújtásából eredő öt legmagasabb napközbenihitel-kitettség („kitettség-csúcsérték”) átlagát;

b)

levonást kell alkalmaznia a kitettség-csúcsértékek kapcsán beszedett összes biztosítékra, és feltételeznie kell, hogy az 575/2013/EU rendelet 222–227. cikkével összhangban alkalmazott levonások után a biztosíték elveszíti piaci értékének 5 %-át;

c)

a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított kitettség-csúcsértékek tekintetében ki kell számítania a szavatolótőke-követelmény átlagát, melynek során az említett kitettségeket nap végi kitettségeknek kell tekinteni („többlettőke-követelmény”).

a)

az 575/2013/EU rendelet 107–141. cikkében említett, hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer, ha nem engedélyezett számukra az IRB-módszer alkalmazása;

b)

az IRB-módszer és az 575/2013/EU rendelet 142–191. cikkének követelményei, ha engedélyezett számukra az IRB-módszer alkalmazása.

a)

egyértelműen meg kell különböztetnie a biztosítékot a hitelfelvevő résztvevő egyéb értékpapírjaitól;

b)

olyan biztosítékot fogadhat el, amely megfelel a 10. cikkben foglalt feltételeknek, vagy olyan más típusú biztosítékot, amely teljesíti a 11. cikk követelményeit, a következő hierarchia szerint:

c)

legalább napi alapon nyomon kell követnie minden biztosítékként elfogadott értékpapír hitelminőségét, piaci likviditását és árfolyam-volatilitását, és értékelnie kell a 12. cikknek megfelelően;

d)

meg kell határoznia a 13. cikkel összhangban a biztosítékértékekre alkalmazott levonásokkal kapcsolatos módszereket;

e)

gondoskodnia kell arról, hogy a biztosíték kellően diverzifikált maradjon ahhoz, hogy a 10. és 11. cikkben említett időtartamokon belül, a 14. cikkel összhangban jelentős piaci hatás nélkül likviddé lehessen tenni.

a)

azokat az alábbiak valamelyike bocsátotta ki vagy kifejezetten garantálja:

b)

a központi értéktár olyan meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és a kibocsátó székhelye szerinti adott ország országkockázatát figyelembe vevő módszert alkalmazó saját belső értékelése alapján bizonyítani tudja, hogy azok hitel- és piaci kockázata alacsony;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatait a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

d)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

e)

teljesítik a következő követelmények egyikét:

f)

az ilyen adósságinstrumentumokkal kapcsolatos árakra vonatkozó megbízható adatokat legalább napi alapon közzé kell tenni;

g)

azonnal rendelkezésre állnak és ugyanazon a napon pénzeszközre válthatók.

a)

a pénzügyi eszközöket olyan kibocsátó bocsátotta ki, amely alacsony hitelkockázattal rendelkezik a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és az abból eredő kockázatokat figyelembe vevő módszert alkalmazó megfelelő belső értékelése alapján, hogy a kibocsátó egy adott országban rendelkezik székhellyel;

b)

a pénzügyi eszközök a központi értéktári banki szolgáltatónak meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó módszert alkalmazó megfelelő belső értékelése alapján alacsony piaci kockázattal rendelkeznek;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatait a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

d)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

e)

teljesítik a következő követelmények egyikét:

f)

likviddé tehetők ugyanazon a napon;

g)

az ezen eszközökkel kapcsolatos árakra vonatkozó adatok közel valós időben nyilvánosan hozzáférhetők;

h)

azokat nem a következők valamelyike bocsátotta ki:

i)

nincsenek egyéb módon kitéve az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti jelentős rossz irányú kockázatnak.

a)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

b)

elfogadhatóak valamely uniós központi banknál, amennyiben a központi értéktári banki szolgáltatónak rendszeres, nem alkalmi hitelhez („szokásos hitel”) van hozzáférése ennél a központi banknál;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

d)

a központi értéktári banki szolgáltató olyan előre megkötött finanszírozási megállapodással rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett és e rendelet 38. cikkében meghatározott típusú hitelképes pénzügyi intézménnyel, amely biztosítja ezen eszközök ugyanazon a napon történő pénzeszközre váltását.

a)

jogi korlátok nélkül, szabadon átruházhatók, illetve nem kapcsolódnak hozzájuk harmadik fél olyan követelései, amelyek negatív hatással lehetnek likviddé tételükre;

b)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató képes kezelni;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató rendelkezik a következők mindegyikével:

a)

a 10. cikkben említett pénzügyi eszközöket legalább napi alapon piaci értéken értékelik;

b)

a 11. cikk (1) bekezdésében említett pénzügyi eszközöket legalább napi alapon értékelik, és ha az ilyen napi értékelés nem lehetséges, azokat modell alapján értékelik;

c)

a 11. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi eszközöket legalább napi alapon értékelik, és ha az ilyen napi értékelés nem lehetséges, azokat modell alapján értékelik.

a)

rendszeresen, legalább évente;

b)

amikor lényeges változás érinti az értékelési szabályzatokat és eljárásokat.

a)

ha a biztosíték elfogadható azon központi bank által, amelynél a központi értéktári banki szolgáltató szokásos hitelhez hozzáféréssel rendelkezik, a központi bank által az ilyen típusú biztosítékra alkalmazott levonás minősül a minimális levonás alsó korlátjának;

b)

ha a biztosíték nem fogadható el azon központi bank által, amelynél a központi értéktári banki szolgáltató szokásos hitelhez hozzáféréssel rendelkezik, az a levonás minősül a minimális levonás alsó korlátjának, amelyet az azt a pénznemet kibocsátó központi bank alkalmaz, amelyben a pénzügyi eszköz denominált.

a)

az eszköz típusa;

b)

a pénzügyi eszközhöz kapcsolódó hitelkockázat szintje;

c)

az eszköz kibocsátási országa;

d)

az eszköz lejárata;

e)

az eszköz múltbéli és hipotetikus jövőbeli árfolyam-volatilitása stresszhelyzeti piaci körülmények között;

f)

a mögöttes piac likviditása, beleértve a vételi és eladási ár közötti különbözetet;

g)

adott esetben a devizaárfolyam-kockázat;

h)

adott esetben az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti rossz irányú kockázat.

a)

a koncentrációs határértékek megsértésekor követendő szabályzatok és eljárások;

b)

a szabályzatokban meghatározott koncentrációs határértékek túllépésekor alkalmazandó kockázatcsökkentési intézkedések;

c)

a b) pont szerinti intézkedések várható végrehajtásának ütemezése.

a)

egyéni kibocsátók a csoportstruktúrájuk tekintetében;

b)

a kibocsátó országa;

c)

a kibocsátó típusa;

d)

az eszköz típusa;

e)

a kiegyenlítés pénzneme;

f)

a minimális szintet meghaladó hitel-, likviditási és piaci kockázattal rendelkező biztosíték;

g)

a biztosíték elfogadhatósága a tekintetben, hogy a központi értéktári banki szolgáltató a kibocsátó központi banknál szokásos hitelhez hozzáférjen;

h)

az egyes hitelfelvevő résztvevők;

i)

minden hitelfelvevő résztvevő;

j)

gazdasági ágazat, tevékenység, földrajzi régió szempontjából azonos típusú kibocsátók által kibocsátott pénzügyi eszközök;

k)

a pénzügyi eszközök vagy a kibocsátó hitelkockázatának szintje, amelyet a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és az abból eredő kockázatot figyelembe vevő módszeren alapuló belső értékelése határoz meg, hogy a kibocsátó egy adott országban rendelkezik székhellyel;

l)

a pénzügyi eszközök likviditása és árfolyam-volatilitása.

a)

egyetlen hitelintézet;

b)

harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amely legalább olyan szigorú prudenciális szabályok hatálya alá tartozik és azoknak megfelel, mint amelyeket a 2013/36/EU irányelv és az 575/2013/EU rendelet előír, az említett rendelet 114. cikkének (7) bekezdésével összhangban;

c)

ugyanazon csoport részét képező kereskedelmi szervezet, mint az a) vagy b) pontban említett intézmény.

a)

azokat olyan kibocsátó bocsátotta ki, amely alacsony hitelkockázattal rendelkezik a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó és az abból eredő kockázatokat figyelembe vevő módszert alkalmazó megfelelő belső értékelése alapján, hogy a kibocsátó egy adott országban rendelkezik székhellyel;

b)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató megfelelően képes kezelni;

c)

visszavonhatatlanok, feltétel nélküliek és nincs olyan jogi vagy szerződéses kivétel vagy opció, amely lehetővé teszi, hogy a kibocsátó a garancia kifizetésével szemben fellépjen;

d)

kérésre a fizetésképtelen hitelfelvevő résztvevő portfóliójának likvidációs időszakában egy üzleti napon belül, bármely szabályozási, jogi vagy működési korlátozás nélkül lehívhatók;

e)

azokat nem olyan szervezet bocsátotta ki, amely ugyanazon csoporthoz tartozik, mint a garancia által fedezett hitelfelvevő résztvevő, vagy olyan szervezet, amelynek üzleti tevékenysége magában foglalja a központi értéktári banki szolgáltató működése szempontjából kritikus szolgáltatások nyújtását, kivéve, ha ez a szervezet az Európai Gazdasági Térség egy központi bankja vagy olyan pénznemet kibocsátó központi bank, amelyben a központi értéktári banki szolgáltató kitettségekkel rendelkezik;

f)

nincsenek kitéve az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti jelentős rossz irányú kockázatnak;

g)

azokat teljes mértékben olyan biztosíték garantálja, amely megfelel a következő feltételeknek:

a)

azokat uniós központi bank vagy olyan pénznemet kibocsátó központi bank bocsátja ki, amelyben a központi értéktári banki szolgáltató kitettségekkel rendelkezik;

b)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató megfelelően képes kezelni;

c)

visszavonhatatlanok, feltétel nélküliek és a kibocsátó központi bank nem támaszkodhat olyan jogi vagy szerződéses kivételre vagy opcióra, amely lehetővé teszi a kibocsátó számára, hogy fellépjen a garancia kifizetésével szemben;

d)

egy üzleti napon belül lehívhatók.

a)

csak a két összekapcsolt központi értéktár közötti hitelkockázati kitettségeket fedezik;

b)

azokat a 38. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeket teljesítő hitelképes pénzügyi intézmények olyan konzorciuma bocsátotta ki, amelyben mindegyik említett pénzügyi intézmény köteles kifizetni a teljes összegnek a szerződésben megállapított részét;

c)

olyan pénznemben denomináltak, amelynek kockázatát a központi értéktári banki szolgáltató megfelelően képes kezelni;

d)

visszavonhatatlanok, feltétel nélküliek és a kibocsátó intézmények nem támaszkodhatnak olyan jogi vagy szerződéses kivételre vagy opcióra, amely lehetővé teszi a kibocsátó számára, hogy fellépjen az akkreditív kifizetésével szemben;

e)

kérésre bármely szabályozási, jogi vagy működési korlátozás nélkül beválthatók;

f)

kibocsátójuk nem az alábbiak valamelyike:

g)

nincsenek kitéve az 575/2013/EU rendelet 291. cikke szerinti jelentős rossz irányú kockázatnak;

h)

a központi értéktári banki szolgáltató rendszeresen nyomon követi a kibocsátó pénzügyi intézmények hitelképességét az említett intézmények hitelképességének független értékelés és az egyes pénzügyi intézményekhez belső hitelminősítés hozzárendelése és annak rendszeres felülvizsgálata révén;

i)

a likvidációs időszakban három üzleti napon belül beválthatók attól a pillanattól számítva, hogy a fizetésképtelen központi értéktári banki szolgáltató nem teljesíti fizetési kötelezettségeit azok esedékességekor;

j)

a 34. cikkben említett figyelembe vehető likvid források ahhoz elegendő összegben rendelkezésre állnak, hogy fedezzék az addig az időpontig eltelt időt, amíg az egyik kapcsolt központi értéktár fizetésképtelensége esetén be kell váltani a bankgaranciát és az akkreditíveket;

k)

a következők csökkentik annak kockázatát, hogy a konzorcium nem fizeti ki a bankgarancia és az akkreditívek teljes összegét:

l)

a megállapodások tesztelésére és felülvizsgálatára a 909/2014/EU rendelet 41. cikkének (3) bekezdése szerint rendszeres időközönként sor kerül.

a)

napközbeni és egynapos hitelkockázat;

b)

az a) pontban említett kockázatokkal kapcsolatban használt releváns biztosítékok és más egyenértékű pénzügyi források;

c)

potenciális fennmaradó hitelkockázati kitettségek;

d)

visszatérítési eljárások és bírságok.

a)

a likviditási kockázatok nyomon követésére, mérésére, kezelésére, jelentésére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan a 2. szakaszban meghatározott követelmények;

b)

az a) pont által lefedettektől eltérő likviditási kockázatok nyomon követésére, mérésére, kezelésére, jelentésére és nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan az 575/2013/EU rendeletben meghatározott követelmények.

a)

az 1. alszakasznak megfelelően mérik a napközbeni és egynapos hitelkockázatot;

b)

a 2. alszakasznak megfelelően nyomon követik a napközbeni és egynapos hitelkockázatot;

c)

a 3. alszakasznak megfelelően kezelik a napközbeni és egynapos hitelkockázatot;

d)

e rendelet I. fejezetének megfelelően a 909/2014/EU rendelet 59. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontjában említettek szerint mérik, nyomon követik és kezelik a biztosítékokat és más egyenértékű pénzügyi forrásokat;

e)

a 4. alszakasznak megfelelően elemzi és megtervezi a potenciális fennmaradó hitelkockázati kitettségek kezelésének módját;

f)

az 5. alszakasznak megfelelően kezelik a visszatérítési eljárásait és bírságait;

g)

a 6. alszakasznak megfelelően jelentik a hitelkockázatait;

h)

a 7. alszakasznak megfelelően nyilvánosságra hozza a hitelkockázatait.

a)

a szabályzatokban és eljárásokban lényeges változás történik;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató a 19. cikkben említett értékelést követően önkéntes változtatást tesz.

a)

a 19. cikkben említett mérőszámok;

b)

a 13. cikk szerint alkalmazott levonások, biztosítéktípusonként megadva;

c)

a (3) bekezdésben említett szabályzatok és eljárások változásai.

a)

a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában meghatározott banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokhoz kapcsolódó napközbeni hitelkockázati kitettségek csúcsértékei és átlaga;

b)

napközbeni hitelkockázati kitettségek csúcsértéke és átlaga hitelfelvevő résztvevőnként, valamint az ezeket a hitelkockázati kitettségeket fedező biztosíték szerinti bontásban;

c)

más partnerekkel szembeni napközbeni hitelkockázati kitettségek csúcsértéke és átlaga, valamint ha ezeket biztosítékok fedezik, az ezeket a napközbeni hitelkockázati kitettségeket fedező biztosítékok szerinti bontásban;

d)

résztvevőknek nyújtott napközbeni hitelkeretek teljes értéke;

e)

a b) és c) pontban említett hitelkockázati kitettségek további bontása kiterjed a következőkre:

a)

automatikus jelentéstételi rendszeren keresztül folyamatosan nyomon kell követnie a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában említett banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból eredő napközbeni hitelkockázati kitettségeket;

b)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában említett banki jellegű kiegészítő szolgáltatásokból eredő napközbeni hitelkockázati kitettségek napi csúcsértékeinek és átlagának adatait;

c)

rögzítenie kell minden egyes olyan szervezettől származó napközbeni hitelkockázati kitettséget, amelynél napközbeni hitelkockázati kitettségek merültek fel, beleértve a következőket:

d)

teljeskörűen le kell írnia, hogy a hitelkockázat-kezelési keretrendszer hogyan veszi figyelembe azokat a kölcsönös függőségeket és többszörös kapcsolatokat, amelyek a központi értéktári banki szolgáltató és a c) pontban említett egyes szervezetek között fennállhatnak;

e)

minden partnerre vonatkozóan pontosítania kell, hogy a központi értéktári banki szolgáltató hogyan követi nyomon napközbeni hitelkockázati kitettségeinek koncentrációját, beleértve a c) pontban felsorolt szervezeteket magukban foglaló csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kitettségeit;

f)

pontosítania kell, hogy a központi értéktári banki szolgáltató hogyan értékeli a beszedett biztosítékokra alkalmazott levonások megfelelőségét;

g)

pontosítania kell, hogy a központi értéktári banki szolgáltató hogyan követi nyomon a hitelkockázati kitettségek biztosítékkal való fedezettségét és a hitelkockázati kitettségek más egyenértékű pénzügyi forrásokkal való fedezettségét.

a)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie a tényleges nap végi hitelkockázati kitettségek összegének adatait;

b)

az a) pontban említett információt napi alapon rögzítenie kell.

a)

pontosítania kell, hogy hogyan értékeli hitelkockázat-kezelési keretrendszerének kialakítását és működését a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában felsorolt összes tevékenységgel kapcsolatban;

b)

csak olyan hitelkeretet szabad jóváhagynia, amely a központi értéktári banki szolgáltató által bármikor, és a központi értéktár által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszer hitelfelvevő résztvevőinek előzetes értesítése nélkül feltétel nélkül törölhető;

c)

amennyiben a 16. cikkben említett bankgaranciát használnak interoperábilis kapcsolatban, a központi értéktári banki szolgáltatónak értékelnie és elemeznie kell az adott esetben abból eredő összekapcsoltságot, hogy az említett bankgaranciát ugyanazon résztvevők nyújtják.

a)

a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjaival, a hasonló feladatokat ellátó más tagállami szervekkel, valamint az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő más uniós állami szervekkel szembeni kitettségek;

b)

az 575/2013/EU rendelet 117. cikkének (2) bekezdésében felsorolt multilaterális fejlesztési bankok egyikével szembeni kitettségek;

c)

az 575/2013/EU rendelet 118. cikkében felsorolt nemzetközi szervezetek egyikével szembeni kitettségek;

d)

az 575/2013/EU rendelet 4. cikkének 8. pontja szerinti közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amennyiben ezek az intézmények központi kormányzat tulajdonában állnak és a központi kormányzat által biztosított, a hitelkockázati kitettségüket garantáló külön szabályok vonatkoznak rájuk;

e)

harmadik országbeli központi bankokkal szembeni kitettségek, amelyek az adott központi bank hazai pénznemében denomináltak, feltéve, hogy a Bizottság az 575/2013/EU rendelet 114. cikkének (7) bekezdésével összhangban végrehajtási aktust fogadott el arról, hogy az adott harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozói rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz.

a)

nem kizárólag külső véleményre támaszkodó módszer alapján értékelnie kell a hitelfelvevő résztvevő hitelképességét;

b)

ellenőriznie kell, hogy a résztvevő által a napközbeni hitelkockázati kitettség fedezésére nyújtott biztosíték és más egyenértékű pénzügyi forrás megfelel-e a 9., illetve a 15. cikkben meghatározott követelményeknek;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató és a hitelfelvevő résztvevő közötti többszörös kapcsolatok alapján hitelezési határértéket kell meghatároznia a hitelfelvevő résztvevőre vonatkozóan, beleértve azt, amikor a központi értéktári banki szolgáltató a 909/2014/EU rendelet mellékletének C. szakaszában említettek közül egynél több banki jellegű kiegészítő szolgáltatást nyújt ugyanazon résztvevőnek;

d)

a 34. cikknek megfelelően figyelembe kell vennie a figyelembe vehető likvid források szintjét;

e)

felül kell vizsgálnia a hitelfelvevő résztvevőre vonatkozó hitelezési határértékeket, hogy biztosított legyen mindkét következő elem:

f)

legalább évente felül kell vizsgálnia a hitelfelvevő résztvevőknek nyújtott hitelkereteket a tényleges hitelfelhasználásuk alapján;

g)

biztosítania kell, hogy az egynapos hitelkockázati kitettségek összege beépüljön a résztvevőre vonatkozóan megállapított hitelezési határérték alkalmazásába;

h)

biztosítania kell, hogy az egynapos hitel még vissza nem fizetett összege beépüljön a következő nap napközbeni kitettségeibe, és felső korlátját a hitelezési határérték képezze.

a)

meghatározzák a potenciálisan fedezetlen hitelveszteségek elosztásának módját, beleértve olyan források visszafizetését, amelyet a központi értéktári banki szolgáltató az ilyen veszteségekhez kapcsolódó likviditási rések fedezésére likviditásnyújtóktól kölcsönvehet;

b)

magukban foglalják a változó piaci viszonyok értékelését a biztosíték vagy más egyenértékű pénzügyi források likvidáció utáni értékéhez kapcsolódóan, amely potenciális fennmaradó hitelkockázati kitettséggé alakulhat;

c)

elő kell írniuk, hogy a b) pontban említett értékelést a következőket meghatározó eljárásnak kell kísérnie:

a)

magasabbak mint a bankközi pénzpiaci egynapos, biztosítékkal fedezett piaci ráta és a hitelkockázati kitettség pénznemét kibocsátó központi bank marginális hitelkamatlába;

b)

figyelembe veszik a hitelkockázati kitettség pénznemének finanszírozási költségeit és az egynapos hitelkockázati kitettséggel rendelkező résztvevő hitelképességét.

a)

legalább éves gyakorisággal minőségi nyilatkozatot kell benyújtania, amely meghatározza az abban a tekintetben tett intézkedéseket, hogy hogyan történik a hitelkockázatok, köztük a napközbeni hitelkockázatok mérése, nyomon követése és kezelése;

b)

értesítést kell tennie az a) ponttal összhangban tett intézkedések minden lényeges változásáról, azonnal az ilyen lényeges változás bekövetkezése után;

c)

havonta be kell nyújtania a 19. cikkben említett mérőszámokat.

a)

az 1. alszakasznak megfelelően mérik a napközbeni és egynapos likviditási kockázatot;

b)

a 2. alszakasznak megfelelően nyomon követik a napközbeni és egynapos likviditási kockázatot;

c)

a 3. alszakasznak megfelelően kezelik a likviditási kockázatot;

d)

a 4. alszakasznak megfelelően jelentik a napközbeni és egynapos likviditási kockázatot;

e)

az 5. alszakasznak megfelelően nyilvánosságra hozza a likviditási kockázat nyomon követésére, mérésére, kezelésére és az arról való jelentéstételre szolgáló keretrendszert és eszközöket.

a)

maximális napközbeni likviditás-felhasználás, a legnagyobb pozitív nettó kumulatív pozíció és a legnagyobb negatív nettó kumulatív pozíció felhasználásával számítva;

b)

teljes rendelkezésre álló napközbeni likviditási forrás az üzleti nap kezdetén, az összes következőre lebontva:

c)

az összes következő teljes értéke:

a)

a 30. cikk (1) bekezdésében említett mérőszámok;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató kockázatvállalási hajlandósága;

c)

vészhelyzeti finanszírozási terv, amely leírja a kockázatvállalási hajlandóság túllépése esetén alkalmazandó korrekciós intézkedéseket.

a)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie a napi legnagyobb pozitív nettó kumulatív napközbeni pozícióra és a legnagyobb negatív nettó kumulatív napközbeni pozícióra vonatkozó adatot azon értékpapír-kiegyenlítési rendszer minden kiegyenlítési pénzneme tekintetében, amely esetében elszámoló ügynökként jár el;

b)

folyamatosan nyomon kell követnie napközbeni likviditási kitettségeit a valaha rögzített maximális napközbeni likviditási kitettséggel összevetve.

a)

legalább tíz éves időtartamra meg kell őriznie az egynapos hitel használata által teremtett likviditási kockázatra vonatkozó adatot azon értékpapír-kiegyenlítési rendszer minden pénzneme tekintetében, amely esetében elszámoló ügynökként jár el;

b)

nyomon kell követnie a nyújtott egynapos hitelből eredő likviditási kockázatot a nyújtott egynapos hitelekből eredő, valaha rögzített maximális egynapos likviditási kitettséggel összevetve.

a)

valamely kibocsátó központi banknál letétbe helyezett pénzeszköz;

b)

a 38. cikk (1) bekezdésében azonosított hitelképes pénzügyi intézmények egyikénél letétbe helyezett rendelkezésre álló pénzeszköz;

c)

hitelkeretre vonatkozó kötelezettségvállalás vagy hasonló megállapodások;

d)

az e rendelet 10. cikkének és 11. cikke (1) bekezdésének a biztosítékra alkalmazandó követelményeit teljesítő eszközök, vagy az (EU) 2017/392 felhatalmazáson alapuló rendeletnek megfelelő pénzügyi eszközök, amelyek azonnal rendelkezésre állnak és előre megkötött és rendkívül megbízható finanszírozási megállapodások alapján pénzeszközre válthatók, e rendelet 38. cikkének megfelelően;

e)

a 10. cikkben és a 11. cikk (1) bekezdésében említett biztosíték.

a)

fel kell becsülnie a napközbeni likviditásbeáramlást és -kiáramlást minden nyújtott banki jellegű kiegészítő szolgáltatásra vonatkozóan;

b)

előre mérlegelnie kell ezen áramlások napközbeni ütemezését;

c)

előre kell jeleznie a nap során különböző időszakokban esetleg felmerülő napközbeni likviditási igényeket.

a)

az (1) bekezdésben említett elemzésből következő napközbeni célkitűzéseinek teljesítése érdekében gondoskodnia kell elegendő napközbeni finanszírozás beszerzéséről;

b)

meg kell szerveznie a biztosíték stresszhelyzetekben napközbeni forrásokhoz jutás céljából történő pénzeszközre váltását és készen kell állnia annak végrehajtására, figyelembe véve a 13. cikk szerinti levonásokat és a 14. cikk szerinti koncentrációs határértékeket;

c)

a napközbeni célkitűzéseivel összhangban kell kezelnie likviditáskiáramlásainak ütemezését;

d)

intézkedésekkel kell rendelkeznie napközbeni likviditásáramlásai váratlan zavarának kezelésére.

a)

különböző korábbi forgatókönyvek, többek között olyan rendkívüli piaci változások időszakai az elmúlt 30 évben vagy más, megbízható adatokkal alátámasztott időszakban, amelyek a központi értéktári banki szolgáltató számára a legnagyobb pénzügyi kockázatot jelentették volna, kivéve, ha a központi értéktári banki szolgáltató bizonyítja, hogy a nagy ármozgások historikus példájának újbóli előfordulása nem megalapozott;

b)

a következő feltételeknek megfelelő, különböző lehetséges jövőbeli forgatókönyvek:

a)

a központi értéktári banki szolgáltató kialakítása és műveletei, többek között a 30. cikk (2) bekezdésében említett szervezetekkel és kapcsolt pénzügyi piaci infrastruktúrákkal vagy egyéb szervezetekkel kapcsolatban, amelyek lényeges likviditási kockázatot jelenthetnek a központi értéktári banki szolgáltató számára, és adott esetben többnapos időszakot lefednek;

b)

szoros kapcsolatok vagy hasonló kitettségek a központi értéktári banki szolgáltató résztvevői között, beleértve a résztvevők és azok anyavállalata és leányvállalatai között;

c)

több résztvevő fizetésképtelensége valószínűségének, valamint az ilyen fizetésképtelenségek résztvevőkre gyakorolt hatásának értékelése;

d)

a c) pontban említett többszörös fizetésképtelenség hatása a központi értéktári banki szolgáltató cash flowjára, valamint a kiegyensúlyozó kapacitására és fennmaradási kilátásaira;

e)

a modellezés tükrözi-e a különböző hatásokat, amelyeket a gazdasági stresszhelyzet gyakorolhat mind a központi értéktári banki szolgáltató eszközeire, mind likviditásbeáramlásaira és -kiáramlásaira.

a)

a likvid eszközök időszerű nyomon követése, beleértve az eszközök minőségét, koncentrációját és azonnali rendelkezésre állását;

b)

a napközbeni figyelembe vehető likvid források likviditását befolyásolni képes piaci viszonyok nyomon követésére vonatkozó megfelelő szabályozás;

c)

a napközbeni figyelembe vehető likvid források értéke, stresszhelyzeti piaci viszonyok között értékelve és kalibrálva, beleértve a 36. cikk (7) bekezdésében említett forgatókönyveket.

a)

likvid eszközeinek a likviditáskezelési funkció által közvetlenül kezelt külön számlán való elhelyezése, amelyet kizárólag stresszidőszakban, tartalék finanszírozási forrásként lehet felhasználni;

b)

belső rendszerek és kontrollok létrehozása, hogy a likviditáskezelési funkciónak hatékony működési kontrollt biztosítson az alábbiak mindegyikének elvégzése felett:

a)

az a) és b) pontban meghatározott követelmények kombinációja, amennyiben ez a kombináció hasonló eredményt biztosít.

a)

a (4) és (5) bekezdésben említett tényezők, valamint a (6) bekezdésben említett konkrét forgatókönyvek alapján végzik;

b)

magában foglalja a központi értéktári banki szolgáltatónak a likviditásnyújtóktól származó figyelembe vehető likvid forrásaihoz való hozzáférésre vonatkozó eljárásainak rendszeres, napközbeni forgatókönyvek használatával történő tesztelését;

c)

teljesíti a (2)–(6) bekezdés követelményeit.

a)

jelentést tesz mind a saját kockázatkezelési bizottságának, mind a központi értéktár kockázatkezelési bizottságának a stresszteszt eredményéről;

b)

felülvizsgálja és módosítja a 32. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett vészhelyzeti tervet, amennyiben a túllépés nem állítható helyre a nap végére;

c)

szabályokkal és eljárásokkal rendelkezik, hogy stressztesztjeinek eredményeivel és elemzésével összhangban értékelje és kiigazítsa a likviditásikockázat-kezelési keretrendszerének és likviditásnyújtóinak a megfelelőségét.

a)

a résztvevőktől származó időszerű kifizetések elmaradása;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató egyik likviditásnyújtója átmenetileg elmulaszt vagy képtelen likviditást biztosítani, beleértve a 909/2014/EU rendelet 59. cikke (4) bekezdésének e) pontjában említett likviditásnyújtókat, letétkezelő bankokat, nostro ügynököket vagy bármely kapcsolódó infrastruktúrát, köztük interoperábilis központi értéktárakat;

c)

a finanszírozásban és az eszközpiacokon egyszerre jelentkező nyomás, beleértve a figyelembe vehető likvid források értékének csökkenését;

d)

a deviza átválthatóságában és a devizapiacok hozzáférhetőségében jelentkező stressz;

e)

valamely központi értéktári banki szolgáltató hírnevében bekövetkező negatív változások, amelyek nyomán bizonyos likviditásnyújtók kivonják a likviditást;

f)

a biztosíték vagy az eszközök múltbéli releváns árfolyam-volatilitás-csúcsai, mint visszatérő esemény;

g)

a hitelek elérhetőségének változása a piacon.

a)

rangsorolja a pénznemeket a legmagasabbtól a legalacsonyabbig, egy tizenkét hónapos időszakon belül az euróra konvertált három legnagyobb napi negatív nettó kumulatív pozíció átlaga alapján;

b)

tekintse relevánsnak:

a)

a változó likviditási igények folyamatos elemzése azon események azonosításának lehetővé tétele érdekében, amelyek előre nem látható és potenciálisan fedezetlen likviditási hiányba fordulhatnak, ideértve a finanszírozási megállapodások lejáratuk előtti megújítására vonatkozó tervet;

b)

maguknak a szabályoknak és eljárásoknak a rendszeres gyakorlati tesztelése.

a)

a központi értéktári banki szolgáltató hogyan férjen hozzá a pénzeszköz-letétekhez vagy pénzeszköz-letétek egynapos befektetéseihez;

b)

a központi értéktári banki szolgáltató hogyan hajtson végre ugyanazon a napon belüli piaci tranzakciókat;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató hogyan hívjon le előre megkötött megállapodás szerinti likviditási keretet.

a)

a központi értéktári banki szolgáltató kockázatkezelési bizottsága és amennyiben releváns, a központi értéktár kockázatkezelési bizottsága;

b)

a 909/2014/EU rendelet 60. cikkének (1) bekezdésében említett érintett illetékes hatóság, az e rendelet 39. cikkében meghatározott módon.

a)

a 2013/36/EU irányelv 8. cikkének megfelelően engedélyezett hitelintézet, amelyről a központi értéktári banki szolgáltató meghatározott és tárgyilagos, nem kizárólag külső véleményre támaszkodó módszert alkalmazó belső értékelés alapján bizonyítani tudja, hogy alacsony hitelkockázattal rendelkezik;

b)

harmadik országbeli pénzügyi intézmény, amely teljesíti az alábbi követelmények mindegyikét:

a)

az említett intézmények hitelképességének rendszeres és független értékelése;

b)

belső hitelminősítés hozzárendelése és rendszeres felülvizsgálata minden olyan pénzügyi intézmény esetében, amellyel a központi értéktár előre megkötött és rendkívül megbízható finanszírozási megállapodást kötött.

a)

a koncentrációs határértékeket pénznemenként kell megállapítani;

b)

minden jelentős pénznemre vonatkozóan legalább két megállapodást kell létrehozni;

c)

a központi értéktári banki szolgáltató – az összes pénznemet figyelembe véve – nem támaszkodik túlzott mértékben egyetlen egyéni pénzügyi intézményre sem.

a)

a likviditásnyújtóival szembeni koncentrációs határértékekre vonatkozóan e cikkel összhangban meghatározott szabályzatok és eljárások jelentős változása;

b)

az (5) bekezdésben említettek szerinti, a szabályzataiban és eljárásaiban meghatározott, a likviditásnyújtóival szembeni koncentrációs határértékek túllépésének esetei.

a)

a biztosítékként azonosított eszközök valós időben láthatók számára;

b)

a biztosíték el van különítve a hitelfelvevő résztvevő egyéb értékpapírjaitól;

c)

az adott harmadik fél szervezettel fennálló megállapodások meggátolják a központi értéktári banki szolgáltatónál felmerülő eszközveszteséget.

a)

legalább éves gyakorisággal minőségi nyilatkozatot kell benyújtania, amely meghatározza az abban a tekintetben tett összes intézkedést, hogy hogyan történik a likviditási kockázatok, köztük a napközbeni kockázatok mérése, nyomon követése és kezelése;

b)

értesítést kell tennie az a) pontban említett intézkedések minden lényeges változásáról, azonnal az ilyen lényeges változás bekövetkezése után;

c)

havonta be kell nyújtania a 30. cikk (1) bekezdésében említett mérőszámokat.

a)

minden egyes pénznem kellően nagy relatív részesedése a fizetés ellenében megvalósuló kiegyenlítési megbízás központi értéktár általi kiegyenlítésének egy éves időtartamra számított teljes értékében;

b)

az egyes pénznemek rendelkezésre nem állása által a központi értéktári banki szolgáltató műveleteinek zökkenőmentes működésére gyakorolt hatás a 36. cikkben említett potenciális stresszforgatókönyvek széles skálájának figyelembevételével.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 65/44

(1)

Az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) megvizsgálta az európai bankfelügyelők bizottságának a letétkezelő bankok kiegyenlítési internalizálására és központi szerződő felekéhez hasonló tevékenységére vonatkozó véleményezési felhívásának eredményeit tartalmazó, 2009. április 17-i jelentését, amely szerint jelentős különbségek vannak a tagállamok között a kiegyenlítési internalizálók szintjén a szabályok és ellenőrzés, valamint az internalizált kiegyenlítés fogalmának értelmezése tekintetében.

(2)

A 909/2014/EU rendelet szerint a kiegyenlítési internalizálók kötelesek bejelenteni az internalizált kiegyenlítéseket. Az internalizált kiegyenlítések mértékére és kiterjedésére vonatkozó megfelelő áttekintés biztosítása érdekében részletesebben meg kell határozni e jelentés tartalmát. Az internalizált kiegyenlítésekről szóló jelentéseknek részletes információt kell nyújtaniuk a kiegyenlítési internalizálók által az értékpapír-kiegyenlítési rendszereken kívül kiegyenlített kiegyenlítési megbízások összesített volumenéről és értékéről, és meg kell adniuk az eszközosztályt, az értékpapírügylet típusát, az ügyfelek típusát és a kibocsátó központi értéktárat.

A kiegyenlítési internalizálónak csak akkor kell bejelentenie az internalizált kiegyenlítést, ha a kiegyenlítési internalizáló az ügyfele által adott kiegyenlítési megbízást a saját könyveiben hajtotta végre. A kiegyenlítési internalizáló nem jelentheti könyvelésitétel-pozíciók egymást követő párosításait, hogy tükrözze az értékpapír-tulajdonlási lánc más szervezeteitől származó megbízások kiegyenlítését, mivel ezek nem minősülnek internalizált kiegyenlítésnek. Hasonlóképpen, a kiegyenlítési internalizáló nem jelenthet kereskedési helyszínen végrehajtott és a kereskedési helyszín által egy központi szerződő félnek (CCP) elszámolás céljából vagy egy CSD-nek kiegyenlítés céljából átadott ügyleteket.

(3)

Az adatok kiegyenlítési internalizálók közötti összehasonlíthatósága érdekében az e rendelet hatálya alá tartozó internalizált kiegyenlítési megbízások értékével kapcsolatos számításoknak objektív és megbízható adatokon, valamint módszereken kell alapulniuk.

(4)

Az e rendeletben megállapított jelentéstételi követelmények az informatikai rendszer jelentős változtatásait, piaci tesztelést és a jogszabályi előírásoknak megfelelő kiigazításokat tehetnek szükségessé az érintett intézményeknél. Ezért elegendő időt kell biztosítani ezeknek az intézményeknek ahhoz, hogy felkészüljenek e követelmények alkalmazására.

(5)

Ez a rendelet az ESMA által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeteken alapul.

(6)

Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikkével összhangban létrehozott értékpapírpiaci érdekképviseleti csoport véleményét (2).

(7)

A 909/2014/EU rendelet 9. cikke (2) bekezdésének megfelelően az ESMA a Központi Bankok Európai Rendszerének tagjaival szoros együttműködésben dolgozta ki az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezeteket,

a)

a kiegyenlítési internalizáló bejegyzett székhelyének országkódja,

b)

a jelentés időbélyegzője,

c)

a jelentés által lefedett időszak,

d)

a kiegyenlítési internalizáló azonosítója,

e)

a kiegyenlítési internalizáló kapcsolattartási adatai,

f)

a jelentés által lefedett időszakban a kiegyenlítési internalizáló által kiegyenlített internalizált kiegyenlítési megbízások összesített volumene és értéke euróban megadva,

g)

a jelentés által lefedett időszakban a kiegyenlítési internalizáló által kiegyenlített internalizált kiegyenlítési megbízások összesített volumene és értéke euróban megadva, a következő pénzügyi eszközök típusaira vonatkozóan:

h)

a jelentés által lefedett időszakban a kiegyenlítési internalizáló által kiegyenlített összes, a következő értékpapírügyletekre vonatkozó internalizált kiegyenlítési megbízások összesített volumene és értéke euróban megadva:

i)

a jelentés által lefedett időszakban a kiegyenlítési internalizáló által kiegyenlített összes internalizált kiegyenlítési megbízás összesített volumene és értéke euróban megadva, a következő ügyféltípusokra vonatkozóan:

j)

a jelentés által lefedett időszakban a kiegyenlítési internalizáló által kiegyenlített, pénzeszköz-átutalásra vonatkozó valamennyi internalizált kiegyenlítési megbízás összesített volumene és értéke euróban megadva,

k)

a jelentés által lefedett időszakban a kiegyenlítési internalizáló által kiegyenlített összes internalizált kiegyenlítési megbízás összesített volumene és értéke euróban megadva, minden egyes olyan központi értéktárra vonatkozóan, amely a mögöttes értékpapírokkal kapcsolatban a 909/2014/EU rendelet melléklete A. szakaszának 1. vagy 2. pontjában említett alapvető szolgáltatást nyújt,

l)

a jelentés által lefedett időszakban a g)–j) pontokban említett összes internalizált kiegyenlítési megbízás összesített volumene és értéke euróban megadva, minden egyes olyan központi értéktárra vonatkozóan, amely a mögöttes értékpapírokkal kapcsolatban a 909/2014/EU rendelet melléklete A. szakaszának 1. vagy 2. pontjában említett alapvető szolgáltatást nyújt,

m)

a jelentés által lefedett időszakban ki nem egyenlített, az f)–l) pontokban említett sikertelen internalizált kiegyenlítési megbízások összesített volumene és értéke euróban megadva,

n)

az f)–l) pontokban említett olyan internalizált kiegyenlítési megbízások aránya, amelyek kiegyenlítése nem történt meg a következő összehasonlításban:

a)

kifizetés ellenében történő internalizált kiegyenlítési megbízások esetén a pénzoldal kiegyenlítési összege,

b)

fizetés nélküli internalizált kiegyenlítési megbízások esetén az értékpapírok piaci értéke, vagy ha az nem elérhető, akkor az értékpapírok névértéke.

a)

a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 3. cikkének (1) bekezdésében említett, az Unión belüli kereskedési helyszínen kereskedésre bevezetett pénzügyi eszközök esetében az érték az említett rendelet 4. cikke (6) bekezdésének b) pontja szerinti, likviditás szempontjából leginkább érintett piac záróára,

b)

az Unión belüli kereskedési helyszíneken kereskedésre bevezetett, az a) pontban említettektől eltérő pénzügyi eszközök esetében az érték a legmagasabb forgalmú uniós kereskedési helyszín záróára,

c)

az a) és b) pontban említettektől eltérő pénzügyi eszközök esetében az értéket olyan előre meghatározott, az illetékes hatóság által jóváhagyott módszer használatával kiszámított ár alapján kell meghatározni, amely figyelembe veszi a piaci adatokat, így a kereskedési helyszíneken vagy befektetési vállalkozásoknál rendelkezésre álló piaci árakat.

10.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 65/48

(1)

E rendelet rendelkezései szorosan összefüggnek, mivel a központi értéktárakra alkalmazandó felügyeleti követelményekkel foglalkoznak. Annak érdekében, hogy biztosítsuk ezen, egy időben hatályba léptetendő rendelkezések koherenciáját, és elősegítsük, hogy a betartásukra kötelezett személyek átfogóan szemlélhessék őket és könnyen hozzájuk férhessenek, célszerű a 909/2014/EU rendelet által előírt felügyeleti követelményekről szóló szabályozástechnikai standardokat egyetlen rendeletbe foglalni.

(2)

Tekintettel a pénzügyi piacok globális jellegére és az Unió által e téren vállalt kötelezettségvállalásokra, megfelelően figyelembe kell venni a Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete által 2012 áprilisában a pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozóan kiadott elveket (a továbbiakban: CPSS-IOSCO elvek).

(3)

Az Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javítására vonatkozó szabályok következetes alkalmazásának biztosítása érdekében egyes szakkifejezéseket egyértelműen meg kell határozni.

(4)

Fontos a központi értéktárak megfelelő engedélyezésének és felügyeletének biztosítása. Ezért meg kell határozni a kiegyenlítések során használt leginkább releváns pénznemeket kibocsátó, a központi értéktárak engedélyezésének és felügyeletének folyamatába bevonandó releváns hatóságok jegyzékét. Ennek alapját az említett hatóságok által kibocsátott pénznemeknek a központi értéktár által évente kiegyenlített, fizetés ellenében megvalósuló kiegyenlítések értékéhez viszonyított aránya, valamint a központi értéktárak általi, fizetés ellenében, egy uniós pénznemben megvalósuló kiegyenlítéseknek az abban a pénznemben Unió-szerte a központi értéktárak általi, fizetés ellenében megvalósuló kiegyenlítésekhez viszonyított aránya kell, hogy képezze.

(5)

Annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok alapos értékelést végezhessenek, az engedélyezését kérő központi értéktárnak információt kell benyújtania belső kontrolljai szerkezetéről és irányító szervei függetlenségéről, hogy az illetékes hatóság megállapíthassa, hogy a vállalatirányítási struktúra biztosítja-e a központi értéktár függetlenségét, valamint azt, hogy ez a struktúra és az ehhez kapcsolódó jelentési útvonal, továbbá az esetleges összeférhetetlenségek kezelésére elfogadott mechanizmusok megfelelők-e.

(6)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóság értékelni tudja a központi értéktár felső vezetésének, valami vezető testülete tagjainak jó hírnevét, tapasztalatát és szakértelmét, a kérelmező központi értéktárnak minden vonatkozó információt továbbítania kell az értékelés elvégzéséhez.

(7)

Ahhoz, hogy az illetékes hatóság világosan átláthassa a központi értéktár szervezeti felépítését, és értékelhesse a központi értéktárat az említett leányvállalatok és fióktelepek tevékenységéből eredően érintő esetleges kockázatot, információkat kell benyújtani a központi értéktár leányvállalatairól és fióktelepeiről.

(8)

Az engedélyezését kérő központi értéktár benyújtja az illetékes hatóság számára az azt igazoló, vonatkozó információkat, hogy rendelkezésére állnak a szükséges pénzügyi források és a megfelelő üzletmenet-folytonossági intézkedések feladatainak folyamatos ellátásához.

(9)

Az alapvető tevékenységekre vonatkozó információk gyűjtése mellett fontos, hogy az illetékes hatóság tájékoztatást kapjon az engedélyezését kérő központi értéktár által nyújtani szándékozott kiegészítő szolgáltatásokról, hogy ily módon átfogó képet alkothasson a kérelmező központi értéktár szolgáltatásairól.

(10)

Annak érdekében, hogy az illetékes hatóság értékelni tudja a kérelmező központi értéktár technológiai rendszereinek folyamatos és rendes működését, az érintett központi értéktár köteles az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátani vonatkozó technológiai rendszereinek és azok kezelési módjának ismertetését, beleértve az arra vonatkozó információt, ha ezeket kiszervezték.

(11)

A központi értéktár által biztosított alapvető szolgáltatások díjaira vonatkozó információk lényegesek, és a központi értéktár engedélykérelmének részét kell képezzék, hogy az illetékes hatóság ily módon ellenőrizhesse, hogy ezek a díjak arányosak, megkülönböztetésmentesek és nem kapcsolódnak egy másik szolgáltatás költségeihez.

(12)

A befektetők jogainak védelme, valamint a kollíziós kérdések megfelelő kezelése érdekében azon intézkedés értékelése során, amelyet a központi értéktár azzal a céllal kíván meghozni, hogy felhasználói megfeleljenek a 909/2014/EU rendelet 49. cikkének (1) bekezdésében említett nemzeti jogszabályoknak, a központi értéktárnak a kibocsátókat és a résztvevőket egyaránt figyelembe kell vennie, összhangban – adott esetben – a vonatkozó nemzeti jogszabályokkal.

(13)

A hitelesítési, központi számlavezetési és értékpapír-kiegyenlítési szolgáltatásokhoz a pénzügyi piacokon belül való méltányos és megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosításához a kibocsátók, más központi értéktárak és az egyéb piaci infrastruktúrák számára biztosították a hozzáférést egy központi értéktárhoz, a 909/2014/EU rendelettel összhangban. A kérelmező központi értéktárnak ezért tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a hozzáférésre vonatkozó politikájáról és eljárásairól.

(14)

Az engedélyezésre vonatkozó feladatainak eredményes ellátása érdekében az illetékes hatóságnak valamennyi információt meg kell kapnia az engedélyezésüket kérő értéktáraktól, valamint a velük kapcsolatban álló harmadik felektől, ideértve azokat a harmadik feleket, akikhez a kérelmező központi értéktárak bizonyos operatív funkciókat és tevékenységeket kiszerveztek.

(15)

Ahhoz, hogy biztosítható legyen az engedélyezését kérő központi értéktár irányítási szabályainak általános átláthatósága, az illetékes hatóság számára be kell nyújtani azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják, hogy a kérelmező központi értéktár elfogadta az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy minden egyes általa működtetett értékpapírkiegyenlítési rendszer tekintetében megkülönböztetésmentes módon független felhasználói bizottság felállítására kerüljön sor.

(16)

Az alapvető infrastrukturális szolgáltatások pénzügyi piacokon való rendes működésének biztosításához az engedélyezését kérő központi értéktárnak be kell nyújtania az illetékes hatóság számára az összes szükséges információt, amelyek bizonyítják, hogy megfelelő politikákkal és eljárásokkal rendelkezik a megbízható nyilvántartási rendszerek biztosítására, emellett hatékony mechanizmusokat működtet a központi értéktárak szolgáltatásai vonatkozásában, ideértve különösen a kiegyenlítés meghiúsulásának elkerülését és kezelését célzó intézkedéseket, valamint rendelkezik az értékpapír-sorozatok integritására, a résztvevők és ügyfeleik értékpapírjainak védelmére, a kiegyenlítés véglegességére, a résztvevők nemteljesítésére, és a résztvevők és az ügyfelek eszközeinek az engedély visszavonása esetén való átadására vonatkozó szabályokkal.

(17)

Az engedélyezését kérő központi értéktár által kínált szolgáltatásokkal összefüggő kockázatkezelési modellek az engedélykérelem szükséges elemei, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóság számára az elfogadott eljárások megbízhatóságának és integritásának értékelését, valamint hozzájárulnak ahhoz, hogy a piaci szereplők tájékozott döntéseket hozhassanak.

(18)

Az engedélyezését kérő központi értéktár kapcsolat létrehozására vonatkozó megállapodásai biztonságának ellenőrzése, az összekapcsolt rendszerek keretében alkalmazott szabályok, és az említett kapcsolatokból származó kockázatok értékelése érdekében a kérelmező központi értéktárnak be kell nyújtania az illetékes hatóság részére az elemzéshez szükséges valamennyi releváns információt, valamint a központi értéktárak értékelését a kapcsolatok létrehozására vonatkozó megállapodásokról.

(19)

A központi értéktárnak egy másik szervezet tőkéjében szerzett részesedésére vonatkozó jóváhagyás megadásakor a központi értéktár illetékes hatóságának figyelembe kell vennie azokat a kritériumokat, amelyek biztosítják, hogy a részesedés nem növeli jelentős mértékben a központi értéktár kockázati profilját. Biztonsága és a folyamatos szolgáltatásnyújtás biztosításának érdekében a központi értéktár nem vállalhat korlátlan pénzügyi kötelezettségeket a 909/2014/EU rendeletben meghatározott szolgáltatásokat nyújtóktól eltérő jogi személyek tőkéjében fennálló részesedéséből eredően. A központi értéktárnak az egy másik szervezet tőkéjében szerzett részesedéséből eredő kockázatokat teljes mértékben tőkével kell fedeznie.

(20)

Annak érdekében, hogy a központi értéktár ne függjön az olyan szervezetek más részvényeseitől, amelyben részesedéssel rendelkezik, ideértve a kockázatkezelési politikákat is, teljes ellenőrzést kell gyakorolnia az említett szervezetek felett. E követelménynek – a releváns információkhoz való egyszerű hozzáférés lehetővé tétele által – elő kell segítenie, hogy az illetékes hatóságok és az érintett hatóságok elláthassák felügyeleti feladataikat.

(21)

A központi értéktárnak világos, a puszta nyereségszerzésen túlmutató indokokkal kell rendelkeznie a részesedésre vonatkozóan, figyelembe véve a központi értéktár által kiadott értékpapírok kibocsátóinak, a központi értéktár résztvevőinek és ügyfeleinek érdekeit.

(22)

Ahhoz, hogy a központi értéktár másik jogi személy tőkéjében fennálló részesedéséből eredő kockázat megfelelően számszerűsíthető és körülhatárolható legyen, a központi értéktárnak egy belső ellenőr vagy egy külső könyvvizsgáló által jóváhagyott kockázatelemzést kell benyújtania a részesedéséből adódó pénzügyi kockázatok és kötelezettségek tekintetében.

(23)

A pénzügyi válság tapasztalatai alapján a hatóságoknak az utólagos ellenőrzések helyett inkább a folyamatban lévő ellenőrzésekre kell összpontosítaniuk. Ezért szükséges biztosítani, hogy az illetékes hatóság a 909/2014/EU rendelet alapján végzett minden egyes felülvizsgálat és értékelés során folyamatosan megfelelő hozzáféréssel rendelkezzen az információkhoz. Annak érdekében, hogy meg lehessen határozni az egyes felülvizsgálatokhoz és értékelésekhez közlendő információk terjedelmét, az e rendeletben foglalt rendelkezéseknek összhangban kell állniuk az engedélyezésre vonatkozó azon követelményekkel, amelyeknek a központi értéktárnak a 909/2014/EU rendelet keretében meg kell felelnie. Ez magában foglalja az engedélyezési folyamat során benyújtott elemek jelentős változásait, a rendszeresen bekövetkező eseményekre vonatkozó információkat és a statisztikai adatokat.

(24)

Az illetékes hatóságok közötti hatékony két- és többoldalú információcsere előmozdítása érdekében egy központi értéktár tevékenysége valamely hatóság által elvégzett felülvizsgálatának és értékelésének eredményeit – a titoktartási és adatvédelmi követelmények sérelme nélkül, valamint a 909/2014/EU rendelet szerinti együttműködési megállapodások kiegészítéseként – meg kell osztani a többi illetékes hatósággal, amennyiben ez az információ valószínűsíthetően megkönnyíti azok feladatainak elvégzését. További információcserét kell biztosítani az illetékes, az érintett, illetve a pénzügyi eszközök piacaiért felelős hatóságok között, amely lehetővé teszi az illetékes hatóság a felülvizsgálat és az értékelés során tett megállapításainak megosztását.

(25)

Tekintettel arra a lehetséges teherre, amit a központi értéktár műveleteihez kapcsolódó hatalmas mennyiségű információ összegyűjtése és feldolgozása jelent, valamint a párhuzamosságok elkerülése érdekében, a felülvizsgálat és értékelés céljára csak a lényegesen módosított dokumentumokat kell rendelkezésre bocsátani. Ezeket a dokumentumokat oly módon kell benyújtani, hogy az lehetővé tegye az illetékes hatóság számára valamennyi olyan lényeges változás azonosítását, amelyet a központi értéktár a megállapodásokban, stratégiákban, eljárásokban és mechanizmusokban az engedélyezés vagy a legutóbbi felülvizsgálat és értékelés lezárását követően tett.

(26)

Az információk egy további olyan kategóriája, amely az illetékes hatóság számára a felülvizsgálat és értékelés során hasznos lehet, olyan eseményekre vonatkozik, amelyek természetüknél fogva rendszeresen előfordulnak, és amelyek kapcsolódnak a központi értéktár működéséhez és az általa kínált szolgáltatások nyújtásához.

(27)

A központi értéktár átfogó kockázatelemzésének elvégzéséhez az illetékes hatóságnak statisztikai adatokat kell kérnie a központi értéktár üzleti tevékenységének mértékéről, hogy értékelni tudja a központi értéktárak működéséhez kapcsolódó és az értékpapírpiacok zökkenőmentes működése tekintetében felmerülő kockázatokat. Emellett a statisztikai adatok lehetővé teszik az illetékes hatóság számára az értékpapír-ügyletek és a kiegyenlítések méretének és jelentőségének ellenőrzését a pénzügyi piacokon, valamint az adott központi értéktárnak az értékpapírpiac egészére gyakorolt aktuális és potenciális hatását.

(28)

Az illetékes hatóságnak azon kockázatok nyomon követéséhez és értékeléséhez, amelyeknek a központi értéktár ki van vagy ki lehet téve, és amelyek felmerülhetnek az értékpapírpiac zavartalan működése tekintetében, képesnek kell lennie arra, hogy kiegészítő információkat kérjen egy központi értéktár kockázatait és tevékenységeit illetően. Az illetékes hatóságnak ezért képesnek kell lennie arra, hogy saját kezdeményezésére vagy egy más hatóság kérésére olyan kiegészítő információkat határozzon meg és kérjen, amelyeket egy központi értéktár tevékenységeinek felülvizsgálatához és értékeléséhez szükségesnek ítél.

(29)

Fontos annak biztosítása, hogy a harmadik országbeli központi értéktárak, amelyek a 909/2014/EU rendelet szerinti szolgáltatásokat szándékoznak nyújtani, ne zavarják meg az uniós piacok rendes működését.

(30)

A harmadik országbeli illetékes hatóságok feladata annak folyamatos értékelése, hogy a harmadik országbeli központi szerződő fél teljes körűen megfelel-e a harmadik ország prudenciális követelményeinek. A kérelmező központi értéktár által az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (ESMA) benyújtandó információk célja nem a harmadik országbeli illetékes hatóság által készített értékelés megismétlése, hanem annak biztosítása, hogy a kérelmező hatékony felügyelet és végrehajtás tárgyát képezze az adott harmadik országban, és ezáltal magas szintű befektetővédelem garantálása.

(31)

Annak érdekében, hogy az ESMA teljes körű értékelést hajthasson végre az elismerés iránti kérelem tekintetében, a kérelmező által benyújtott információt ki kell egészíteni a harmadik ország illetékes hatósága által végzett folyamatos felügyelet és hozott intézkedések, valamint az e hatóság végrehajtási jogkörei hatékonyságának értékeléséhez szükséges információkkal. Ezen információkat a 909/2014/EU rendelettel összhangban megkötött együttműködési megállapodások keretében kell nyújtani. Az együttműködési megállapodás biztosítja, hogy az ESMA kellő időben tájékoztatást kapjon az elismerést kérelmező, harmadik országbeli központi értéktárral szemben hozott minden felügyeleti vagy végrehajtási intézkedésről, azon feltételek bármely változásáról, amelyek mellett az érintett központi értéktár megkapta az engedélyt, valamint a központi értéktár által az elismerési folyamat során eredetileg benyújtott információk minden releváns változásáról.

(32)

A befektetők jogainak védelme, valamint a kollíziós kérdések megfelelő kezelése érdekében azon intézkedés értékelése során, amelyet a harmadik országbeli központi értéktár azzal a céllal kíván meghozni, hogy felhasználói megfeleljenek a 909/2014/EU rendelet 49. cikkének (1) bekezdésében említett nemzeti jogszabályoknak, a harmadik országbeli központi értéktárnak a kibocsátókat és a résztvevőket egyaránt figyelembe kell vennie, összhangban – adott esetben – a rendelet 49. cikkének (1) bekezdésében említett vonatkozó nemzeti jogszabályokkal.

(33)

Egy megbízható kockázatkezelési keretrendszer létrehozásához a központi értéktárnak integrált és átfogó módon kell figyelembe vennie valamennyi releváns kockázatot. Ennek magában kell foglalnia azokat a kockázatokat is, amelyek a központi értéktár számára bármely egyéb szervezetből erednek, valamint azokat a kockázatokat, amelyeket a központi értéktár jelent harmadik felek számára, ideértve a központi értéktárak felhasználóit, és amennyiben alkalmazandó, azok ügyfeleit, valamint az összekapcsolt központi értéktárak, a központi szerződő felek, a kereskedési helyszínek, a fizetési rendszerek, a kiegyenlítő bankok, a likviditást biztosító és a befektetők számára a központi értéktár által keletkeznek.

(34)

Annak biztosítására, hogy a központi értéktárak működésük során megfelelő szintű humán erőforrással rendelkezzenek minden kötelezettségük teljesítéséhez, valamint hogy az illetékes hatóságok számára kompetens kapcsolattartók álljanak rendelkezésre az általuk felügyelt központi értéktárakon belül, a központi értéktáraknak – különösen a felső vezetés és a vezető testület szintjén – külön személyzettel kell rendelkezniük a kulcsfontosságú pozíciókban, amely elszámoltatható az központi értéktár és a saját teljesítménye tekintetében.

(35)

A központi értéktárak által végzett tevékenységek megfelelő ellenőrzésének biztosításához a központi értéktárak tevékenységeire, kockázatkezelési folyamataira, megfelelésére és belső ellenőrzési mechanizmusaira kiterjedő független ellenőrzéseket kell életbe léptetni és rendszeres időközönként elvégezni. Az ellenőrzések függetlensége nem felétlenül jelenti külső könyvvizsgáló bevonását, feltéve, hogy a központi értéktár bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy belső ellenőrének függetlensége megfelelően biztosított. A belső ellenőri feladatkör függetlenségének biztosításához a központi értéktárnak ellenőrző bizottságot kell létrehoznia.

(36)

A központi értéktárnak kockázatkezelési bizottságot kell létrehoznia annak biztosítására, hogy a központi értéktár felső vezetése a legmagasabb szakmai szinten részesüljön tanácsadásban jelenlegi és jövőbeli kockázati toleranciája és stratégiája kapcsán. A központi értéktár ügyvezetésétől való függetlenség és a magas fokú szakmai hozzáértés biztosítása érdekében a kockázatkezelő bizottságnak többségében nem ügyvezető funkciót betöltő tagokból kell állnia, a bizottság elnöki tisztjét pedig egy, a kockázatkezelés tekintetében megfelelő tapasztalattal rendelkező személynek kell betöltenie.

(37)

Az esetleges összeférhetetlenségek értékelése során a központi értéktárnak nem csak ügyvezető szervének tagjait, a felső vezetést vagy a központi értéktár egyéb személyzetét kell átvilágítania, hanem az olyan jogi vagy természetes személyeket is, amelyek vagy akik közvetlenül vagy közvetve kapcsolatban állnak az említett személyekkel vagy a központi értéktárral.

(38)

A központi értéktárnak rendelkeznie kell kockázatkezelési vezetővel, megfelelési vezetővel, technológiai vezetővel, valamint létesítenie kell egy kockázatkezelési funkciót, egy technológiai funkciót, egy megfelelési és belsőkontroll-funkciót, valamint egy belső ellenőri funkciót. A központi értéktárnak minden esetben képesnek kell lennie az említett funkciók belső struktúrájának igény szerinti kialakítására. A kockázatkezelési vezető, a megfelelési vezető és a technológiai vezető munkakörét különböző személyeknek kell betölteniük, tekintettel arra, hogy e funkciókat általában eltérő tudományos és szakmai profillal rendelkező személyek látják el. Ebben a vonatkozásban az e rendeletben foglalt rendelkezések szorosan követik a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) az egyéb piaci infrastruktúrák tekintetében létrehozott rendszert.

(39)

A központi értéktár által vezetett nyilvántartásoknak strukturáltaknak kell lenniük, valamint lehetővé kell tenniük a könnyű hozzáférést a központi értéktárak felügyeletében részt vevő illetékes hatóságok által tárolt adatokhoz. A központi értéktárnak gondoskodnia kell arról, hogy az általa rögzített adatok, beleértve az általa kezelt értékpapírok teljes számviteli nyilvántartását, pontosak és naprakészek legyenek annak érdekében, hogy megbízható adatforrásként szolgáljanak felügyeleti célokra.

(40)

A jelentéstétel és egy sor, egymással összefüggő, különböző követelmények szerinti információ összegyűjtésének megkönnyítése érdekében a központi értéktárak által vezetett nyilvántartásnak ki kell terjednie minden egyes, a központi értéktárak által a 909/2014/EU rendelettel összhangban nyújtott szolgáltatásra, és magában kell foglalnia legalább azokat az adatokat, amelyeket az e rendeletben a kiegyenlítési fegyelem tekintetében meghatározott előírások alapján jelenteni kell.

(41)

A kibocsátók és a befektetők jogainak védelme alapvető az értékpapírpiac megfelelő működése szempontjából. A központi értéktárnak ezért megfelelő szabályokat, eljárásokat és ellenőrzéseket kell alkalmaznia az értékpapírok nem megengedett létrehozásának vagy törlésének megakadályozására. Emellett legalább napi egyszer el kell végeznie az általa vezetett értékpapírszámlák összehasonlítását.

(42)

A központi értéktárnak megbízható számviteli gyakorlattal kell rendelkeznie, valamint ellenőrzéseket kell végrehajtania, hogy igazolja, értékpapírjainak nyilvántartása pontos, valamint hogy megfelelő intézkedéseket hozott az értékpapír-sorozatok integritásának biztosítására.

(43)

A sorozat integritásának hatékony biztosítása érdekében a 909/2014/EU rendeletben meghatározott összehasonlítások valamennyi központi értéktár esetében alkalmazandók, függetlenül attól, hogy a központi értéktár nyújtja-e az említett rendeletben hivatkozott hitelesítési szolgáltatást vagy központi számlavezetési szolgáltatást az értékpapír-sorozattal összefüggésben.

(44)

Az összehasonlításban részt vevő egyéb szervezetek tekintetében különböző forgatókönyveket kell megkülönböztetni attól függően, hogy a szervezetek milyen szerepet töltenek be. A összehasonlításoknak tükrözniük kell az említett szervezetek által ellátott konkrét feladatokat. A részvénykönyv-vezetőket alkalmazó modell szerint a részvénykönyv-vezető nyilvántartást vezet azokról az értékpapírokról, amelyeket a központi értéktárban is nyilvántartásba vesznek. A transzferügynököket alkalmazó modell szerint az alapkezelő vagy a transzferügynök egy olyan számláért felel, amelyen a központi értéktár által nyilvántartott értékpapír-sorozat egy részét vezetik. A közös értéktárakat alkalmazó modell szerint a közös értéktárat olyan központi értéktárak veszik igénybe, amelyek interoperábilis kapcsolatot hoznak létre, és a közös értéktárnak kell felelősséget vállalnia az eredetileg nyilvántartásba vett vagy az interoperábilis kapcsolatot létrehozó központi értéktárak által központilag kezelt értékpapír-sorozat átfogó integritásáért.

(45)

Az olyan működési kockázatok enyhítése érdekében, amelyek az információs rendszerek hiányosságaiból, a belső folyamatokból, a munkavállalói teljesítményből vagy az olyan külső események által okozott zavarokból adódnak, amelyek a központi értéktár által nyújtott szolgáltatások csökkenését, romlását vagy kiesését eredményezik, a központi értéktárnak azonosítania kell az összes kockázatot és nyomon kell követnie azok kialakulását, függetlenül e kockázatok kiváltó okától, amely összefügghet például a központi értéktárak felhasználóival, a központi értéktárak rendelkezésére bocsátott szolgáltatások nyújtóival és egyéb piaci infrastruktúrákkal, ideértve más központi értéktárakat is. A működési kockázatokat megfelelően dokumentált és megbízható, egyértelműen meghatározott szerepeket és feladatköröket magukban foglaló keretrendszer szerint kell kezelni. E keretrendszernek magában kell foglalnia operatív célokat, megfigyelési funkciókat és értékelési mechanizmusokat, továbbá ezt a keretrendszert integrálni kell a központi értéktár kockázatkezelési rendszerébe. Ebben az összefüggésben a központi értéktár kockázatkezelési vezetője felel a működésikockázat-kezelési keretrendszerért. A központi értéktáraknak belső kockázatkezelési rendszerrel kell rendelkezniük. Amennyiben a belső kontrollok nem kielégítők vagy egyes kockázatok kiküszöbölése nem tekinthető észszerűen megvalósítható opciónak, a központi értéktárnak képesnek kell lennie arra, hogy biztosítással pénzügyi fedezetet vállaljon ezekre a kockázatokra.

(46)

A központi értéktárak nem eszközölhetnek olyan befektetéseket, amelyek befolyásolhatják kockázati profiljukat. A központi értéktárak csak akkor köthetnek származtatott ügyleteket, amennyiben olyan kockázatot kell fedezniük, amelyet más módon nem csökkenthetnek. A fedezeti ügyletre meghatározott szigorú feltételeknek kell vonatkozniuk, amelyek biztosítják, hogy a származtatott ügyleteket csak a kockázatok fedezésére, és nem nyereségszerzésre használják.

(47)

A központi értéktárak eszközeit biztonságosan kell tartani, továbbá ezeknek könnyen hozzáférhetőknek és azonnal likviddé tehetőknek kell lenniük. A központi értéktárnak ezért biztosítania kell, hogy a saját eszközeihez való azonnali hozzáférésre vonatkozó politikáinak és eljárásainak kialakítása során legalább az eszköz jellegét, méretét, minőségét, lejáratát és elhelyezkedését alapul vegyék. A központi értéktárnak biztosítania kell továbbá, hogy az eszközeihez való azonnali hozzáférést ne befolyásolja hátrányosan a letéti vagy befektetési funkcióknak egy harmadik szervezethez történő kiszervezése.

(48)

Likviditási szükségleteinek kezelése érdekében a központi értéktárnak képesnek kell lennie arra, hogy már az eszközök likviddé tételéről hozott döntés üzleti napján azonnal hozzáférjen készpénzeszközeihez, valamint a saját neve alatt tartott értékpapírokhoz.

(49)

A központi értéktár eszközeinek a közvetítő nemteljesítésével szembeni nagyobb fokú védelme biztosításához a központi értéktárak közötti kapcsolaton keresztül egy másik központi értéktárhoz hozzáféréssel rendelkező központi értéktár az említett eszközöket egy elkülönített számlán tartja az összekapcsolt központi értéktárnál. Az ilyen szintű elkülönítésnek biztosítania kell a központi értéktár eszközeinek más szervezetek eszközeitől való elkülönítését és megfelelő védelmét. A harmadik országbeli központi értéktárakkal való kapcsolatok létesítését ugyanakkor abban az esetben is lehetővé kell tenni, ha a harmadik országbeli központi értéktár nem rendelkezik elkülönített számlákkal, feltéve, hogy a kérelmező központi értéktár eszközei minden esetben megfelelő védelmet élveznek, és az illetékes hatóságok tudomással bírnak arról, hogy nem állnak rendelkezésre elkülönített számlák, valamint e kockázatok megfelelő csökkentéséről.

(50)

Annak biztosítása érdekében, hogy a központi értéktár pénzügyi forrásait minimális piaci és hitelkockázatú, nagymértékben likvid pénzügyi eszközökbe fektesse, valamint hogy az említett befektetések gyorsan, minimális negatív árhatással legyenek likviddé tehetők, a központi értéktár portfólióját diverzifikálni kell, és megfelelő koncentrációs határértékeket kell kialakítani azon eszközök kibocsátói tekintetében, amelyekbe a központi értéktár befektet.

(51)

A központi értéktár és egy másik központi értéktár között létrejövő kapcsolat létrehozására vonatkozó megállapodás biztonságának és hatékonyságának biztosítása érdekében a központi értéktárnak azonosítania, ellenőriznie és kezelnie kell a kapcsolat létrehozására vonatkozó megállapodásból eredő összes lehetséges kockázati forrást. A központi értéktárak közötti kapcsolatnak minden érintett joghatóságban biztos jogalapon kell nyugodnia, amely támogatja a kapcsolat kialakítását és megfelelő védelmet biztosít a kapcsolatban részt vevő központi értéktárak számára. A kapcsolatban álló központi értéktáraknak kölcsönösen fel kell mérniük, nyomon kell követniük, és kezelniük kell a mindenkori másik központi értéktárból fakadó hitel- és likviditási kockázatokat.

(52)

A valamely másik központi értéktárral létrehozott kapcsolat működtetésére közvetett kapcsolatot vagy közvetítőt igénybe vevő kérelmező központi értéktárnak fel kell mérnie, nyomon kell követnie és kezelnie kell az adott közvetítő igénybevételéből fakadó további kockázatokat, ideértve a letéti, hitel-, jogi és működési kockázatokat, a kapcsolat létrehozására vonatkozó megállapodás biztonságának és hatékonyságának biztosítása céljából.

(53)

Amennyiben az értékpapírokat több központi értéktár kezeli központi értéktárak között létrehozott kapcsolatok révén, a központi értéktáraknak a sorozat integritásának biztosítása érdekében konkrét összehasonlításokat kell végezniük és tevékenységeiket össze kell hangolniuk.

(54)

A központi értéktáraknak méltányos és nyílt hozzáférést kell biztosítaniuk szolgáltatásaikhoz, különös tekintettel a pénzügyi stabilitást és a piacok szabályszerű működését érintő kockázatokra. Szolgáltatásaik nyújtására vonatkozó, kockázatokkal összefüggő kritériumok meghatározása révén ellenőrizniük kell a résztvevőikből és más felhasználókból fakadó kockázatokat. A központi értéktáraknak gondoskodniuk kell róla, hogy felhasználóik, például a résztvevők, más központi értéktárak, központi szerződő felek, kereskedési helyszínek vagy kibocsátók, amelyek hozzáférést kaptak a központi értéktárak szolgáltatásaihoz, megfeleljenek a kritériumoknak, és rendelkezzenek a szükséges működési kapacitással, anyagi forrásokkal, felhatalmazással és kockázatkezelési szakértelemmel a központi értéktárakat és más felhasználókat érintő kockázatok előfordulásának megakadályozásához.

(55)

Értékpapír-kiegyenlítési rendszere biztonságának és hatékonyságának biztosítására a központi értéktárnak folyamatosan ellenőriznie kell a hozzáférési követelményeknek való megfelelését, és egyértelműen meghatározott, nyilvános eljárásokkal kell rendelkeznie azon kérelmező felek felfüggesztésének és rendezett kilépésének megkönnyítésére, amelyek megsértik vagy már nem teljesítik a hozzáférési követelményeket.

(56)

Banki jellegű kiegészítő szolgáltatások engedélyezéséhez a központi értéktárnak egy valamennyi szükséges elemet tartalmazó kérelmet kell benyújtania az illetékes hatósághoz annak biztosítására, hogy a banki jellegű kiegészítő szolgáltatások ne hátráltassák a központi értéktár alapvető szolgáltatásainak zökkenőmentes nyújtását. A központi értéktárként már engedélyezett szervezetek nem kötelezhetők az olyan elemek ismételt benyújtására, amelyeket korábban a központi értéktárként való engedélyezésre irányuló kérelemben benyújtottak a 909/2014/EU rendelet alapján.

(57)

A jogbiztonság és a következetes jogalkalmazás érdekében e rendelet egyes, kiegyenlítési fegyelmet szolgáló intézkedésekre vonatkozó követelményeit az említett intézkedések hatálybalépésétől kell alkalmazni.

(58)

Ez a rendelet az ESMA által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(59)

Az ESMA az e rendelet alapját képező technikaistandard-tervezetek szövegezése során szorosan együttműködött a Központi Bankok Európai Rendszerével és az Európai Bankhatósággal.

(60)

Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 37. cikkével összhangban létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét,

a)

az egyes uniós pénznemeknek az egy központi értéktár általi, fizetés ellenében megvalósuló kiegyenlítések teljes értékéhez viszonyított relatív aránya egyéves időszakra számítva, amennyiben minden egyes arány meghaladja az 1 %-ot;

b)

az egy központi értéktár általi, fizetés ellenében, valamely uniós pénznemben megvalósuló kiegyenlítések relatív aránya összehasonlítva az abban a pénznemben Unió-szerte a központi értéktárak általi, fizetés ellenében megvalósuló kiegyenlítések teljes értékével egyéves időszakra számítva, amennyiben minden egyes arány meghaladja a 10 %-ot.

a)

a kérelemért felelős személy kapcsolattartási adatai;

b)

a kérelmező központi értéktár belsőkontroll- és megfelelési funkciójáért felelős személy(ek) kapcsolattartási adatai;

c)

a kérelmező központi értéktár cégneve, jogalany-azonosítója (LEI) és bejegyzett címe az Unión belül;

d)

a kérelmező központi értéktár létesítő okirata, alapszabálya vagy egyéb alapító dokumentuma;

e)

a kérelmező központi értéktár bejegyzett címét és tevékenységi körét hivatalosan igazoló, a kérelem benyújtásakor érvényes cégjegyzéki vagy cégbírósági kivonat, vagy egyéb dokumentum;

f)

a kérelmező központi értéktár által működtetett vagy működtetni kívánt értékpapír-kiegyenlítési rendszerek;

g)

az ügyvezető szerv kérelemre vonatkozó határozatának másolata és a kérelem tartalmát és benyújtását jóváhagyó ügyvezető szervi ülés jegyzőkönyve;

h)

az anyavállalat, a leányvállalatok és egyéb kapcsolt vállalkozások vagy fióktelepek közötti tulajdonosi kapcsolatokat bemutató ábra; az ábrán feltüntetett szervezeteket a teljes cégnév, a jogi státus, a bejegyzett cím és az adószám vagy cégjegyzékszám megadásával kell azonosítani;

i)

a kérelmező központi értéktár leányvállalatainak vagy más olyan jogi személyek üzleti tevékenységének ismertetése, amelyekben a kérelmező központi értéktár részesedéssel rendelkezik, a részesedés mértékének a megadásával együtt;

j)

a következőket tartalmazó lista:

k)

a következőket tartalmazó lista:

l)

a kérelmező központi értéktár által nyújtott vagy nyújtani kívánt, a 909/2014/EU rendelet mellékletének A. szakaszában felsorolt alapvető szolgáltatások listája;

m)

a kérelmező központi értéktár által nyújtott vagy nyújtani kívánt, a 909/2014/EU rendelet mellékletének B. szakaszában pontosan meghatározott kiegészítő szolgáltatások listája;

n)

a kérelmező központi értéktár által nyújtott vagy nyújtani kívánt, a 909/2014/EU rendelet mellékletének B. szakaszában pontosan nem meghatározott egyéb kiegészítő szolgáltatások listája;

o)

az n) pontban említett, a 2014/65/EU irányelv hatálya alá tartozó befektetési szolgáltatások listája;

p)

a kérelmező központi értéktár által a 909/2014/EU rendelet 30. cikkének megfelelően harmadik félhez kiszervezett vagy kiszervezni kívánt szolgáltatások és tevékenységek listája;

q)

a kérelmező központi értéktár által a kérelmező központi értéktár által nyújtott szolgáltatásokkal kapcsolatban feldolgozott vagy feldolgozni kívánt pénznem vagy pénznemek, függetlenül attól, hogy a pénzeszköz-kiegyenlítésre központi banki számlán, központi értéktári számlán vagy kijelölt hitelintézetnél vezetett számlán kerül sor;

r)

információk mindazon függőben lévő vagy lezárult büntető-, közigazgatási, választott bírósági vagy bármely egyéb olyan jogi eljárásokról, amelyekben a kérelmező központi értéktár érintett félként vesz rész, és amelyek pénzügyi vagy egyéb költségeket okozhatnak a számára.

a)

az a tagállam vagy tagállamok, ahol a kérelmező központi értéktár tevékenykedni szándékozik;

b)

az üzleti terv, kitérve különösen arra, hogy a kérelmező központi értéktár milyen szolgáltatásokat nyújt vagy kíván nyújtani a fogadó tagállamban;

c)

a kérelmező központi értéktár szolgáltatásai során a fogadó tagállamban feldolgozott vagy feldolgozni kívánt pénznem vagy pénznemek;

d)

amennyiben a nyújtott vagy nyújtani szándékozott szolgáltatásokat fióktelep nyújtja, a fióktelep szervezeti felépítése és a fióktelep irányításáért felelős személyek neve;

e)

adott esetben azon intézkedések értékelése, amelyet a kérelmező központi értéktár meg kíván hozni annak érdekében, hogy felhasználói meg tudjanak felelni a 909/2014/EU rendelet 49. cikkének (1) bekezdésében említett nemzeti jogszabályoknak.

a)

a politikák és eljárások jóváhagyásáért és végrehajtásáért felelős személyek munkaköri megnevezése;

a)

a politikák és eljárások betartását biztosító és nyomon követő intézkedések ismertetése.

a)

a 4. cikk (2) bekezdésének l)–p) pontjában említett szolgáltatások részletes leírása;

b)

az a) pontban említett szolgáltatások nyújtása során alkalmazandó eljárások.

a)

a 909/2014/EU rendelet 26. cikkének (7) bekezdésében említett politikák és eljárások;

b)

az anyavállalat és a csoporthoz tartozó többi vállalkozás felső vezetésének és ügyvezető szervének összetételére, valamint részvénytulajdonosi szerkezetére vonatkozó információk;

c)

a kérelmező értéktár azon szolgáltatásai, amelyeket a csoporthoz tartozó más vállalkozások is nyújtanak, valamint azon kulcsfontosságú, ám nem a vállalkozás felső vezetéséhez tartozó tisztségviselői, akik a csoporthoz tartozó más vállalkozásokban is tisztséget viselnek.

a)

a kérelmező központi értéktár anyavállalatának bejegyzett címe;

b)

ha az anyavállalatot az uniós jog vagy harmadik ország joga alapján engedélyezték vagy vették nyilvántartásba, és az uniós jog vagy harmadik ország joga szerinti felügyelet hatálya alá tartozik, a vonatkozó engedélyezési vagy nyilvántartási szám, és az anyavállalat felügyelete tekintetében illetékes hatóság vagy hatóságok.

a)

pénzügyi beszámolók, köztük a legutóbbi három évre vonatkozó pénzügyi kimutatások teljes csomagja, továbbá az éves és összevont pénzügyi kimutatások tekintetében összeállított, a legutóbbi három évre vonatkozó, a 2006/43/EK irányelvnek (6) megfelelő, jog szerinti könyvvizsgálói jelentések;

b)

amennyiben a kérelmező központi értéktárat külső könyvvizsgáló ellenőrizte, a külső könyvvizsgáló neve és nemzeti nyilvántartási száma;

c)

a kérelmező központi értéktár szolgáltatásaira vonatkozó különböző üzleti forgatókönyveken alapuló, legalább hároméves időszakra szóló üzleti terv, pénzügyi tervvel és becsült költségvetéssel;

d)

leányvállalatok és fióktelepek létrehozására és ezek elhelyezkedésére vonatkozó tervek;

e)

a kérelmező központi értéktár, illetve a kérelmező központi értéktár leányvállalatai vagy fióktelepei tervezett üzleti tevékenységének ismertetése.

a)

az engedély megadását követő hat hónapos időszakra elegendő pénzügyi forrás igazolása;

b)

évközi pénzügyi beszámoló;

c)

a kérelmező központi értéktár pénzügyi helyzetére vonatkozó kimutatások, többek között mérleg, eredménykimutatás, a saját tőke és a cash flow változása és a számviteli politikák összefoglaló ismertetése az egyéb vonatkozó magyarázó megjegyzésekkel együtt;

d)

az anyavállalat auditált éves pénzügyi kimutatásai a kérelem benyújtását megelőző három pénzügyi évre vonatkozóan.

a)

a tervet és a terv végrehajtását áttekintő összefoglaló;

b)

a kérelmező központi értéktár kritikus működési folyamatainak azonosítása, a helyreállítási eljárást kiváltó stresszforgatókönyvek és események, valamint a kérelmező központi értéktár által használandó helyreállítási eszközök ismertetése;

c)

a helyreállítási terv egyes érdekelt, a terv végrehajtása által valószínűsíthetően érintett felekre gyakorolt várható hatásának értékelése;

d)

a helyreállítási terv jogi végrehajthatóságának értékelése, az esetleges uniós, tagállami vagy harmadik országbeli jogi korlátok figyelembevételével.

a)

a következő pozíciókat betöltő személyek azonosító adatai és feladatai:

b)

az egyes divíziók és működési egységek személyzeti létszáma.

a)

A javadalmazási politika ismertetése, ezen belül annak ismertetése, hogy milyen fix és változó elemeket tartalmaz a kérelmező központi értéktár felső vezetésének, ügyvezető szerve tagjainak és a kockázatkezelési, megfelelési és belsőkontroll-, belső ellenőrzési és technológiai osztályain dolgozó alkalmazottaknak a javadalmazása;

b)

a kérelmező központi értéktár által bevezetett azon intézkedések, melyek célja az egyéni felelősségviselésre való túlzott ráhagyatkozás kockázatának csökkentése.

a)

a kérelmező központi értéktár 47. cikk (2) bekezdésének megfelelően létrehozott irányítási rendszerének leírása;

b)

a 47. cikk (1) bekezdésének megfelelően létrehozott politikák, eljárások és rendszerek;

c)

a 48. cikknek megfelelően létrehozott ügyvezető szerv, felső vezetés és bizottságok összetételének, valamint tagjaik tisztségének és feladatainak bemutatása.

a)

a kérelmező központi értéktár belső ellenőrzési rendszereinek megfelelőségét és hatékonyságát biztosító nyomonkövetési és értékelési eszközök ismertetését;

b)

a kérelmező központi értéktár információfeldolgozó rendszereinek ellenőrzését és biztonságát szavatoló eszközök ismertetését;

c)

a kérelmező központi értéktár belső ellenőrzési módszertana kidolgozásának és alkalmazásának ismertetését;

d)

a kérelem benyújtási idejét követő három évre vonatkozó, a belsőkontroll-funkcióra vonatkozó munkaprogramot;

e)

a 47. cikk (3) bekezdése d) pontjának megfelelő belső ellenőrzésért felelős, a 48. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett számvizsgáló bizottság felügyelete alá tartozó személyek feladatainak és képesítéseinek ismertetését.

a)

a megfelelési és belsőkontroll-funkció működtetéséért felelős személyek, valamint a megfelelés értékelését végző más alkalmazottak feladatainak és képesítéseinek ismertetése, ideértve azon eszközök ismertetését, amelyek a megfelelési és a belsőkontroll-funkció többi szervezeti egységtől való függetlenségének biztosítására hivatottak;

b)

a megfelelési és belsőkontroll-funkció által alkalmazott politikák és eljárások, ideértve az ügyvezető szerv és a felső vezetés megfelelés terén játszott szerepének ismertetését;

c)

amennyiben rendelkezésre áll, a megfelelési és belsőkontroll-funkció működtetéséért felelős személyek vagy a kérelmező központi értéktár megfelelésértékelést végző más alkalmazottai által készített legutóbbi belső jelentés.

a)

a tag szakmai tapasztalatait és képesítéseit ismertető önéletrajz másolata;

b)

a tag ellen pénzügyi vagy adatszolgáltatások kapcsán, illetve csalás vagy pénzeszközök hűtlen kezelése kapcsán hozott esetleges büntetőjogi vagy közigazgatási szankciók részletei, megfelelő hivatalos okirat formájában, amennyiben ilyen rendelkezésre áll az adott tagállamban;

c)

pénzügyi vagy adatszolgáltatások nyújtásával kapcsolatos jó hírnévről szóló nyilatkozat, amelyben a felső vezetés és az ügyvezető szerv minden tagjának nyilatkoznia kell arról, hogy érinti-e a következők valamelyike:

a)

a 909/2014/EU rendelet 27. cikke (2) bekezdésének való megfelelés igazolása;

b)

az ügyvezető szerv tagjai feladatainak és felelősségi köreinek ismertetése;

c)

az ügyvezető szervben alulreprezentált nem képviseletére vonatkozó célszám, és e célszám elérésére irányuló politikák, továbbá a kérelmező központi értéktár által a célszám, a politika és annak megvalósítása nyilvánosságra hozatalához használt módszer.

a)

a kérelmező központi értéktár a 4. cikk (2) bekezdésének i) pontjában említett tulajdonosi szerkezetének ismertetése, ideértve mindazon jogalanyok azonosítását és részesedésének mértékét, amelyek a kérelmező központi értéktár működése felett ellenőrzést képesek gyakorolni;

b)

a részvényesek és azon személyek listája, akik a kérelmező központi értéktár irányítása felett közvetve vagy közvetlenül ellenőrzést képesek gyakorolni.

a)

az esetleges összeférhetetlenségek azonosítását, kezelését és az illetékes hatóság számára történő jelentését célzó politikák és eljárások, valamint azon folyamat ismertetése, amely biztosítja, hogy a kérelmező központi értéktár alkalmazottai értesüljenek ezekről a politikákról és eljárásokról;

b)

az a) pontban említett, az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozó követelmények teljesítését biztosító kontrollmechanizmusok és intézkedések ismertetése;

c)

a következő elemek ismertetése:

a)

a résztvevőkre, ügyfelekre, kibocsátókra vagy a kérelmező központi értéktár által nyújtott szolgáltatások egyéb felhasználóira vonatkozó információk;

b)

a kérelmező központi értéktár által üzleti tevékenységével összefüggésben őrzött egyéb olyan információ, amely nem használható fel üzleti célokra;

a)

az adatokhoz való biztonságos hozzáférés biztosítására hivatott, a hozzáférési jogosultságokkal kapcsolatos belső eljárások;

b)

az adatok használatát érintő, titoktartási céllal alkalmazott korlátozások ismertetése.

a)

a felhasználói bizottság megbízatása;

b)

a felhasználói bizottság irányítási rendszere;

c)

a felhasználói bizottság működési eljárásai;

d)

a felvételi kritériumok és a felhasználói bizottsági tagok megválasztásának mechanizmusa;

e)

a felhasználói bizottság javasolt tagjainak listája és az általuk képviselt érdekek megjelölése.

a)

elemzés arról, hogy a kérelmező központi értéktár meglévő nyilvántartási rendszerei, politikái és eljárásai milyen mértékben felelnek meg az 54. cikkben meghatározott követelményeknek;

b)

végrehajtási terv, amely részletezi, hogy a kérelmező központi értéktár hogyan fog megfelelni az 54. cikkben említett követelményeknek addig az időpontig, amikortól a cikk alkalmazandóvá válik.

a)

a kérelmező központi értéktár által működtetett értékpapír-kiegyenlítési rendszerekben részt venni kívánó minden jogi személy méltányos és nyílt hozzáférését lehetővé tevő részvétel feltételeit;

b)

a részvételi feltételeket megszegő meglévő résztvevőkkel szemben foganatosítandó fegyelmi intézkedések alkalmazására vonatkozó eljárásokat.

a)

a kiegyenlítés meghiúsulásának elkerülését célzó eljárások és intézkedések a 909/2014/EU rendelet 6. cikkének megfelelően;

b)

a kiegyenlítés meghiúsulásának kezelésére irányuló intézkedések a 909/2014/EU rendelet 7. cikkének megfelelően.

a)

az értékpapírok letéti őrzéséhez kapcsolódó kockázatok csökkentését és kezelését célzó szabályok és eljárások;

b)

a kérelmező központi értéktár által kínált elkülönítés különböző szintjeinek részletes ismertetése, az egyes szintekhez kapcsolódó költségek, az elkülönítési ajánlatok üzleti feltételei, a főbb jogi következmények és az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog;

c)

a 909/2014/EU rendelet 38. cikkének (7) bekezdésében említett hozzájárulás beszerzésére vonatkozó szabályok és eljárások.

a)

a kiszervezési megállapodások másolata;

b)

a kiszervezett szolgáltatások és tevékenységek teljesítésének nyomon követéséhez használt módszerek.

a)

a kérelmező központi értéktár a 909/2014/EU rendelet 46. cikke (1), (2) és (5) bekezdésének és e rendelet XI. fejezetének megfelelően tartja pénzügyi eszközeit;

b)

a kérelmező központi értéktár befektetései megfelelnek a 909/2014/EU rendelet 46. cikke (3) bekezdésében és az e rendelet XI. fejezetében meghatározottaknak.

a)

azt igazoló információk, hogy a kérelmező központi értéktár tőkéje, ideértve felhalmozott eredményét és tartalékait is, megfelel a 909/2014/EU rendelet 47. cikkében meghatározott követelményeknek;

b)

a 909/2014/EU rendelet 47. cikkének (2) bekezdésében említett terv és annak módosításai, valamint annak a kérelmező központi értéktár ügyvezető szerve vagy az ügyvezető szerv megfelelő bizottsága általi jóváhagyását igazoló dokumentum.

a)

a központi értéktárak közötti kapcsolatok ismertetése, a kapcsolat létrehozására vonatkozó megállapodásokból eredő lehetséges kockázatforrások kérelmező központi értéktár általi értékelésével együtt;

b)

a központi értéktárak közötti kapcsolatokon belül teljesített várható és tényleges kiegyenlítési volumenek és értékek;

c)

a kérelmező központi értéktárat és résztvevőit érintő, a kapcsolat létrehozására vonatkozó megállapodásból eredő potenciális kockázatforrások azonosítására, értékelésére, nyomon követésére és kezelésére irányuló eljárások, és e kockázatok csökkentését célzó megfelelő intézkedések;

d)

a központi értéktárak közötti kapcsolat működésére alkalmazandó fizetésképtelenségi jogszabályok alkalmazhatóságának és a kérelmező központi értéktárra gyakorolt potenciális hatásának értékelése;

e)

az illetékes hatóság által kért egyéb releváns, annak megállapításához szükséges információk, hogy a központi értéktárak közötti kapcsolatok megfelelnek-e a 909/2014/EU rendelet 48. cikkében és e rendelet XII. fejezetében meghatározott követelményeknek.

a)

a részt venni kívánó jogi személyek, a 909/2014/EU rendelet 33. cikkének és e rendelet XIII. fejezetének megfelelően;

b)

kibocsátók, a 909/2014/EU rendelet 49. cikkének és e rendelet XIII. fejezetének megfelelően;

c)

egyéb központi értéktárak, a 909/2014/EU rendelet 52. cikkének és e rendelet XIII. fejezetének megfelelően;

d)

egyéb piaci infrastruktúrák, a 909/2014/EU rendelet 53. cikkének és e rendelet XIII. fejezetének megfelelően.

a)

a központi értéktár által a szóban forgó részesedéshez kapcsolódóan vállalt pénzügyi kötelezettségek mértéke;

b)

a központi értéktár elegendő pénzügyi forrással rendelkezik-e a 909/2014/EU rendelet 46. cikkében említett feltételek teljesítéséhez a következőkből eredő kockázatok fedezésére:

c)

a jogi személy, amelyben a központi értéktár részesedéssel rendelkezik, a központi értéktár által kínált alapvető szolgáltatásokat kiegészítő szolgáltatásokat nyújt-e a 909/2014/EU rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében említetteknek megfelelően, például:

d)

a központi értéktár részesedése együtt jár-e a központi értéktár által a jogi személy felett gyakorolt, a 909/2014/EU rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 21. pontjában meghatározott ellenőrzéssel;

e)

az említett részesedésből eredő kockázatok központi értéktár általi elemzése, beleértve a belső ellenőr vagy külső könyvvizsgáló által jóváhagyott elemzést, annak igazolására, hogy a részesedésből eredő valamennyi kockázatot megfelelően kezelik. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük mindenekelőtt a központi értéktár elemzésének következő aspektusait:

a)

a 41. és a 42. cikkben említett információ;