3.3.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 56/1

(1)

A Tanács az 1239/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: az eredeti rendelet) 11,5 %-ig terjedő végleges kiegyenlítő vámokat vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) érkező kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint a kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos elemek behozatalára. A továbbiakban ezen intézkedésekre „hatályban lévő intézkedések”, az eredeti rendelettel bevezetett intézkedéseket eredményező vizsgálatra pedig „eredeti vizsgálat” elnevezés alatt történik hivatkozás.

(2)

A Bizottság a 2013/707/EU végrehajtási határozattal (3) megerősítette az árra vonatkozó módosított kötelezettségvállalás (a továbbiakban: kötelezettségvállalás) elfogadását a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében. Azóta a Bizottság elfogadta a kötelezettségvállalás végrehajtásának pontosításáról szóló 2014/657/EU határozatot (4). Ezenkívül öt végrehajtási rendeletet is elfogadott, amelyekkel több exportáló gyártó tekintetében visszavonta a kötelezettségvállalás elfogadását (5).

(3)

2015. május 5-én a Bizottság értesítést (6) tett közzé a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára alkalmazandó dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések részleges időközi felülvizsgálatának megindításáról. A felülvizsgálat hatálya a fenti kötelezettségvállalásban az ár kiigazítási mechanizmusához alkalmazott referenciaértékre korlátozódott. A felülvizsgálatot az (EU) 2016/12 bizottsági végrehajtási rendelet (7) 2016 januárjában megszüntette.

(4)

A kijátszások feltárására indított vizsgálatot követően a Tanács az (EU) 2016/184 bizottsági végrehajtási rendelettel (8) kiterjesztette a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) Unióba irányuló behozatalára az 1239/2013/EU végrehajtási rendelettel kivetett végleges kiegyenlítő vámot a Malajziában és Tajvanon feladott – függetlenül attól, hogy az árut Malajziából és Tajvanról származóként jelentették-e be vagy sem – kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára.

(5)

A Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó hatályos kiegyenlítő intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (9) közzétételét követően az Európai Bizottsághoz (a továbbiakban: Bizottság) felülvizsgálat iránti kérelem érkezett az 597/2009/EK tanácsi rendelet (10) (a továbbiakban: alaprendelet) 18. cikke alapján.

(6)

A kérelmet 2015. szeptember 4-én a kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) teljes uniós termelésének több mint 25 %-át képviselő uniós gyártók nevében az EU ProSun (a továbbiakban: a kérelmező) nyújtotta be, és azt azok az uniós gyártók támogatták, amelyek együttes termelése az uniós gazdasági ágazatnak a kérelmet támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék teljes uniós termelésének 50 %-át meghaladja. A kérelem azon az indokoláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a támogatás nyújtásának folytatását és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődését eredményezné.

(7)

Az alaprendelet 25. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, és 2015. december 5-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (11) (a továbbiakban: eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 18. cikke szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(8)

Ugyanezen a napon a Bizottság hatályvesztési (12) és részleges időközi felülvizsgálatot (13) is indított a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára alkalmazandó hatályos dömpingellenes intézkedésekre vonatkozóan. Ez egy párhuzamosan zajló, de különálló eljárás, amellyel egy külön rendelet foglalkozik.

(9)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását megelőzően és az alaprendelet 10. cikke (7) bekezdésének és 33. cikke a) pontjának megfelelően a Bizottság értesítette a kínai kormányt arról, hogy megfelelő módon dokumentált felülvizsgálati kérelmet kapott, és konzultációra kérte fel a kínai kormányt, hogy a felülvizsgálati kérelem tartalma tekintetében tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadható megoldást találjanak. A kínai kormány elfogadta a konzultációra irányuló felkérést, és a konzultációra ezt követően 2015. december 2-án sor is került. A konzultáció alkalmával ugyan nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldásra jutni, sikerült azonban megfelelően megismerni a kínai hatóságok által tett észrevételeket.

(10)

Ugyanezen a napon a Bizottság – az alaprendelet 19. cikkének (3) bekezdése alapján – hivatalból részleges időközi felülvizsgálatot indított, mely annak vizsgálatára korlátozódott, hogy érdekében áll-e az Uniónak a kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos elemekre jelenleg hatályban lévő intézkedések fenntartása (a továbbiakban: az időközi felülvizsgálat megindításáról szóló értesítés) (14).

(11)

A támogatásnyújtás folytatásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2014. október 1. és 2015. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár további fennállásának vagy megismétlődésének valószínűségével kapcsolatos értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és 2015. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(12)

A Bizottság az eljárások megindításáról szóló értesítésekben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A vizsgálat megindításáról a Bizottság emellett külön tájékoztatta a kérelmezőt, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportáló gyártókat és a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, az érintettként ismert beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, szervezeteket, és felkérte őket a részvételre.

(13)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(14)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 27. cikkével összhangban mintavételt alkalmazhat az érdekelt felek körében.

(15)

Az eljárások megindításáról szóló értesítésekben a Bizottság rögzítette, hogy ideiglenesen meghatározott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a rendelkezésre álló idő alatt célszerűen kivizsgálható lehető legnagyobb, uniós értékesítési reprezentatív mennyiség alapján és a termelési volumen, illetve a földrajzi elhelyezkedés figyelembevételével választotta ki. A minta a modulok tekintetében hat, az elemek esetében pedig három uniós gyártóból állt. A mintába vertikálisan integrált és nem integrált gyártókat egyaránt felvettek. A Bizottság az összes érdekelt felet felkérte az ideiglenes minta észrevételezésére. Az ideiglenes jelleggel kiválasztott vállalatok mindegyike beleegyezett abba, hogy szerepeljen a mintában.

(16)

A javasolt mintával összefüggésben számos érdekelt fél nyújtott be észrevételt. A felek kifogásolták, hogy a Bizottság több uniós gyártó nevét, illetve elhelyezkedését bizalmas információként kezelte és ezzel megakadályozta, hogy a felek észrevételt tegyenek a kiválasztott gyártóknak az uniós gazdasági ágazat teljes termelési és értékesítési volumenén belüli részesedése kapcsán.

(17)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a SolarWorld, WARIS Srl (a továbbiakban: Waris) és a Sillia VL (a továbbiakban: Sillia) kivételével a mintában szereplő összes uniós gyártó nevének bizalmas kezelését kérte az eljárás megindításakor. A Bizottság e kéréseket tiszteletben tartotta, ugyanakkor felkérte a gyártókat, hogy erősítsék meg és megfelelő indoklással támasszák alá azon kérésüket, miszerint a felülvizsgálatok során mindvégig névtelenek kívánnak maradni. Az érintett vállalatok – egy kivételével – mind megerősítették, illetve ellátták indoklással eredeti kérelmüket. A vállalatok mindenekelőtt arra hivatkoztak, hogy attól tartanak, kínai üzleti tevékenységeik beszűkülnek és/vagy elesnek a kínai beszerzési forrásokból származó alapanyagoktól és alkatrészektől. Ezen indokokat jogosnak találták. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy elfogadja az anonimitás iránti kérelmüket és elutasítja az érdekelt felek arra irányuló kérelmeit, hogy legyen nyilvános a mintában szereplő uniós gyártók kiléte és elhelyezkedése. Az anonimitást kért vállalatok közül csak a Jabil Assembly Poland sp. zoo. (a továbbiakban: Jabil) egyezett bele abba, hogy nevének megjelölésével szerepeljen a végső mintában.

(18)

Az egyik exportáló gyártó szerint a Bizottság elmulasztotta meghatározni az uniós gazdasági ágazatot a vonatkozó ideiglenes minta kiválasztása előtt, és így nem állt módjában észrevételt tenni ez utóbbi reprezentativitása kapcsán. Emellett egyes kiválasztott uniós gyártók – például a SolarWorld – vertikálisan integráltak, mivel olyan elemeket állítanak elő, amelyeket elsősorban saját modulgyártásukhoz használnak fel. Következésképpen fennáll a veszélye annak, hogy ugyanazon végtermék – a modulok – gyártását kétszer vették számításba.

(19)

Az eljárások megindításáról szóló értesítések alapján az „uniós gazdasági ágazat” a modulok és alapvető részeik (azaz elemek) valamennyi uniós gyártóját magában foglalja. Az uniós gazdasági ágazatot ezenkívül az eredeti vizsgálat alkalmával már egyértelműen meghatározták. Végezetül: a belső felhasználásra irányuló elemgyártás az uniós gazdasági ágazat legitimációjának és reprezentativitásának vizsgálata során levonásra került. Ezt az állítást ezért elutasították.

(20)

Számos további érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottságnak nem kellett volna a Warist és a Silliát felvennie a mintába, mivel azok kis méretű uniós modulgyártóknak minősülnek, és mint ilyenek, igen sajátos üzleti modellt alkalmaznak, amely nem reprezentatív. A Bizottságnak ehelyett a Jabilhoz hasonló, nagy- és középvállalatokat kellett volna kiválasztania a mintába.

(21)

A Bizottság elutasította ezt az érvelést, mivel a mintába számos nagy és középméretű modulgyártót felvett. A Waris és a Sillia mintában történő szerepeltetését a nagyobb földrajzi reprezentativitás biztosítása indokolta.

(22)

Az eljárás megindítását követően a Bizottságnak az együttműködés hiánya miatt ki kellett zárnia a Sillia vállalatot a mintából. A mintában szereplő többi uniós gyártó így a modulok teljes uniós értékesítésének 38,8 %-át, teljes uniós termelésének pedig 55 %-át adta, míg az elemek esetében a teljes uniós értékesítési volumen 76,6 %-át, a teljes uniós termelésnek pedig 77 %-át képviselte. Ennek alapján a módosított minta az uniós gazdasági ágazatra nézve továbbra is reprezentatívnak minősült.

(23)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárások megindításáról szóló értesítésekben meghatározott információkat.

(24)

Két független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy szerepeljen a mintában. Az importőrök kis számára való tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy nincs szükség mintavételre.

(25)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes kínai exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottság ezenfelül felkérte a kínai hatóságokat, hogy nevezzék meg és/vagy lépjenek kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(26)

Jóllehet 86 kínai exportáló gyártó/exportálógyártó-csoport megadta az eljárás megindításáról szóló értesítés I. mellékletében kért mintavételi információkat, (a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján a felülvizsgálat tárgyát képező terméknek az Unióba irányuló exportértékesítése szempontjából) legnagyobb három exportáló gyártó/exportálógyártó-csoport nem bocsátotta rendelkezésre a kért információkat. A Bizottság az adott körülmények között a kért információkat benyújtó és a vizsgálatban együttműködő exportáló gyártók/exportálógyártó-csoportok közül az Unióba irányuló legnagyobb exportértékesítési volumennel rendelkező alábbi hármat vette fel a mintába:

(27)

Az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval, továbbá a kínai hatóságokkal is egyeztetett. Észrevétel nem érkezett.

(28)

Kérdőívet küldtek a kínai kormánynak, amely kifejezetten a China Development Bank, az Export Import Bank of China (a továbbiakban: EXIM), a Bank of Beijing, a China Construction Bank (a továbbiakban: CCB), az Industrial and Commercial Bank of China (a továbbiakban: ICBC), a China Merchants Bank (a továbbiakban: MEB), a China Mingsheng Bank (a továbbiakban: MiB), a Ping An Bank, a Suzhou Bank és a China Export & Credit Insurance Corporation (Sinosure) számára összeállított egyedi kérdőíveket is tartalmazott azon az alapon, hogy a kérelemben szereplő információk szerint e felek hiteleket és pénzügyi szolgáltatásokat nyújtottak a fotovillamos iparágnak. A kínai kormányt emellett felkérték, hogy a bankok számára összeállított kérdőívet továbbítsa minden olyan további pénzügyi intézménynek, amely a kínai kormány tudomása szerint hitelt nyújtott az érintett iparágnak (a továbbiakban: fotovillamos iparág). Az említett, a kínai kormánynak szóló kérdőív ezen túlmenően egyedi kérdőíveket tartalmazott azon, részben vagy teljesen állami tulajdonú poliszilícium-gyártók, extrudált alumíniumot gyártók és üveggyártók számára, amelyek a felülvizsgálati időszak alatt ellátták a szóban forgó alapanyagokkal a fotovillamos iparágat. Kérdőíveket küldtek ezenkívül a mintában szereplő három exportáló gyártónak (exportálógyártó-csoportnak), a mintában szereplő uniós gyártóknak, valamint a Bizottságnál jelentkező összes importőrnek és felhasználónak.

(29)

Kitöltött kérdőívet a Bizottság az EXIM-től, a CCB-től, az ICBC-től, az MEB-től, az MiB-től és a Sinosure-tól, továbbá a mintában szereplő három exportáló gyártótól (exportálógyártó-csoporttól), a mintában szereplő uniós gyártóktól, valamint négy importőrtől/felhasználótól kapott (az előző preambulumbekezdésben felsorolt többi pénzügyi intézmény nem nyújtott be kitöltött kérdőívet).

(30)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet a támogatásnyújtás folytatásának és megismétlődésének valószínűsége, valamint az okozott kár megismétlődésének valószínűsége, továbbá az uniós érdek szempontjából szükségesnek tartott:

(31)

Az MiB kitöltött, a kínai kormányon keresztül benyújtott kérdőívét a Bizottság nem ellenőrizte, mivel az MiB 2016. június 30-án jelezte, hogy nem járul hozzá a helyszíni ellenőrzéshez. A mintában szereplő három gyártótól származó információk alapján úgy tűnik, hogy tizennyolc pénzügyi intézmény nyújtott hiteleket az említett, mintában szereplő gyártóknak, nevezetesen: az EXIM, a CCB, az ICB, az MEB és az MiB mellett még az Agricultural Bank of China, a Bank of China, a Bank of Communication, a China Development Bank, a China Everbright Bank, a China Trust Commercial Bank, a Hua Xia Bank, az Industrial Bank of China, a Jiangnan Rural Commercial Bank, a Ping An Bank, a Rural Commercial Bank, a Shanghai Pudong Development Bank és a Xiantao Finance Bureau.

(32)

A Bizottság 2016. december 20-án valamennyi érdekelt fél számára nyilvánosságra hozta azokat a lényeges tényeket és megfontolásokat, amelyek alapján fenn kívánja tartani a hatályban lévő kiegyenlítő intézkedéseket, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket. A Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és adott esetben figyelembe vette azokat. A nyilvánosságra hozatalt követően a Kínai Kereskedelmi Kamara, a Wacker, a Solar Power Europe (a továbbiakban: SPE) és a Solar Alliance for Europe (a továbbiakban: SAFE) meghallgatást kért és kapott a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel.

(33)

Miután a (790) preambulumbekezdésben említett bizottság nem nyilvánított véleményt, a Bizottság nyilvánosságra hozta azon szándékát, hogy 24 hónapról 18 hónapra csökkenti az intézkedések alkalmazásának időszakát. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(34)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék azonos a meglévő intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálat (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) tárgyát képező termékkel, azaz a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott – kivéve a GATT V. cikkének értelmében árutovábbítás alatt álló árunak minősülő –, jelenleg az ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 (TARIC-kódok: 8501310081, 8501310089, 8501320041, 8501320049, 8501330061, 8501330069, 8501340041, 8501340049, 8501612041, 8501612049, 8501618041, 8501618049, 8501620061, 8501620069, 8501630041, 8501630049, 8501640041, 8501640049, 8541409021, 8541409029, 8541409031 és 8541409039) KN-kód alá tartozó kristályos szilícium fotovillamos modulok vagy panelek, valamint a kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos (legfeljebb 400 mikrométer vastagságú) elemek (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék vagy az érintett termék).

(35)

A következő terméktípusok nem tartoznak a felülvizsgálat tárgyát képező termék fogalmába:

(36)

Az eredeti vizsgálatban megállapítottaknak megfelelően a felülvizsgálat tárgyát képező termék és az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és értékesített termék alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzői, valamint alapvető végfelhasználási területei megegyeznek. Hasonlóképpen: a Kínában gyártott és a kínai belföldi piacon, valamint uniós kivitelre értékesített termék is azonos alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel, illetve felhasználási területekkel rendelkezik. Ennélfogva ezek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja szerinti „megegyező” termékeknek minősülnek.

(37)

A Bizottság az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének és 18. cikke (2) bekezdésének megfelelően megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a támogatásnyújtás folytatásához vagy megismétlődéséhez vezetne.

(38)

A kínai kormány kérésére a Bizottság 14 nappal meghosszabbította a kitöltött kérdőív benyújtási határidejét, aminek következtében így összesen 50 nap állt rendelkezésre a kérdőívre adott válaszok benyújtására.

(39)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány rámutatott, hogy a kérdőív terjedelméhez képest aránytalanul rövid volt a kitöltésre biztosított 50 napos időszak. A kínai kormány kijelentette, hogy a Bizottság nem a legjobb tudása szerint járt el, hiszen „azon információk értékeléséhez, amelyek benyújtására a kínai kormánynak 50 nap állt rendelkezésére, saját magának 11 hónapot biztosított”. A kínai kormány emellett összehasonlította az eredeti vizsgálat, illetve más szubvencióellenes vizsgálatok keretében biztosított és/vagy alkalmazandó határidőket az e hatályvesztési felülvizsgálatban előírt határidőkkel. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a hatályvesztési felülvizsgálatban előírt határidőkkel nehéz helyzetbe akarták hozni a kínai kormányt és meg akarták akadályozni, hogy a képességei szerint tőle elvárható igyekezetet tanúsítva működjön együtt. A Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet egyfelől kiköti, hogy az érdekelt feleknek legalább 30 napot kell biztosítani a kérdőívre adott válasz benyújtására, másfelől pedig előírja, hogy legfeljebb 15 hónap áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálatok lezárására. E jogszabályban meghatározott határidőket betartották, a kínai kormánynak pedig az előírt minimumnál 20 nappal hosszabb időszak állt a rendelkezésére. A kínai kormány érvelése tehát nem helytálló.

(40)

A Bizottság a határidő meghosszabbításáról szóló, 2016. január 7-én kelt levelében emlékeztette a kínai kormányt, hogy a kérdőívre adott válasznak ki kell terjednie a felülvizsgálat tárgyát képező termék valamennyi exportáló gyártójának nyújtott támogatási programra és gazdasági előnyre. A kínai kormány 2016. január 21-én levélben válaszolt, melyben aggodalmát fejezte ki a kérdőív tárgykörével kapcsolatban, és egyúttal arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a kérdőívre adott válaszaiban szereplő vállalatspecifikus adatok – csakúgy, mint az eredeti vizsgálat esetében – kizárólag a mintában szereplő exportáló gyártókra (exportálógyártó-csoportokra) vonatkoznak. A Bizottság 2016. január 22-én kelt levelében jelezte, hogy nem ért egyet a kínai kormány e kérdés kapcsán képviselt álláspontjával, és rámutatott, hogy az eredeti vizsgálattól eltérően a legnagyobb exportáló gyártók közül számos – köztük a felülvizsgálat tárgyát képező terméknek az Unióba irányuló exportvolumene szempontjából legnagyobb három exportáló gyártó – nem működött együtt a hatályvesztési felülvizsgálatban, és ez az eredeti vizsgálaténál jóval alacsonyabb együttműködési szintet eredményezett. Ennek következtében várható volt, hogy a támogatásra vonatkozó ténymegállapítások meghatározása szempontjából lényeges információk nem jutnak a Bizottság birtokába, ha a kínai kormány kérdőívre adott válasza kizárólag a mintában szereplő exportálógyártó-csoportokat tárgyalja. A Bizottság ennek ellenére – a hatékony együttműködés szellemében – kivételt tett és az említett levélben elfogadta, hogy kérdőívre adott válaszában a kínai kormány a felülvizsgálati időszakbeli tíz legnagyobb, a levélben név szerint megemlített exportáló gyártóra (exportálógyártó-csoportra) – többek között a mintában szereplő három vállalatra – korlátozza a vállalatspecifikus adatokat. A Bizottság egyúttal azt is jelezte, hogy hajlandó 2016. február 2-ig újfent meghosszabbítani a határidőt.

(41)

Hiányosan kitöltött kérdőívét a kínai kormány három részletben nyújtotta be: az első részét 2016. január 26-án, a másodikat 2016. február 3-án, a harmadik részét pedig 2016. február 5-én. A 2016. január 26-i beadvány kísérőlevélében a kínai kormány jelezte, hogy tisztázni kívánja, mi áll annak hátterében, hogy nem hiánytalanul kitöltött kérdőívet nyújtott be, és újfent kifejtette, hogy a kérdőívre adott válasz tárgyköre miért korlátozódik a mintában szereplő három exportálógyártó-csoportra. Ezzel kapcsolatos álláspontját a kérdőívre adott válaszban többször is megismételte.

(42)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány elégedetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság „bírálta a kínai kormányt, hogy az 2016. január 26-a után nyújtott tájékoztatást.” A Bizottság megjegyzi, hogy a fenti preambulumbekezdés a tényekre szorítkozva ismerteti, hogy a kínai kormány miként nyújtotta be kitöltött kérdőívét. A válasz késedelmes benyújtása nem járt jogi következményekkel.

(43)

A Bizottság 2016. március 14-én (a továbbiakban: hiánypótlásra felhívó első levél) és 2016. július 14-én (a továbbiakban: hiánypótlásra felhívó második levél) hiánypótlásra felhívó leveleket küldött a kínai kormánynak, amelyekre az 2016. április 8-án és 2016. július 22-én válaszolt. A Bizottság 2016. július 14-én elküldte ellenőrzési ütemtervét a kínai kormánynak, amelyet egyúttal arra is felkért, hogy tegye meg észrevételeit és pótolja a hiányzó logisztikai információkat.

(44)

A hatékony együttműködés szellemében a Bizottság 2016. július 19-én részletes, ellenőrzést megelőző levelet küldött. A kínai kormány 2016. augusztus 2-án válaszolt, és az ellenőrzés tekintetében eltérő ütemezést, többek között egyes ellenőrizendő szakaszok időtartamának módosítását javasolta. Ezt azonban – miként azt még aznapi válaszában a Bizottság kifejtette – nem lehetett elfogadni, mivel a módosított ütemterv felépítése immár nem logikus struktúrát követett. A Bizottság ezenkívül az egyes szakaszok ellenőrzéséhez rendelt időkeretek módosítását sem tudta elfogadni.

(45)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megjegyezte, hogy a fentiek azt mutatták, hogy a kínai kormány – szemben a Bizottsággal – rugalmas volt az együttműködés során. A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az előző preambulumbekezdés az ellenőrző látogatást megelőző információcsere tényszerű ismertetését tartalmazza.

(46)

Az ellenőrző látogatásra 2016. augusztus 8. és 2016. augusztus 12. között, a Bizottság által javasolt ütemterv szerint került sor.

(47)

A (29) preambulumbekezdésben említett bankok egyike sem bocsátotta rendelkezésre a fotovillamos iparágról kért információkat, amit azzal magyaráztak, hogy a vállalatspecifikus hitelinformációk bizalmas kezelése tekintetében jog előírások és szerződéses feltételek kötik őket. A bankok arra kérték a Bizottságot, hogy támaszkodjon a mintában szereplő exportáló gyártók (exportálógyártó-csoportok) által szolgáltatott információkra.

(48)

A Bizottság a hiánypótlásra felhívó második levelében felkérte a kínai kormányt, hogy keresse meg a felülvizsgálat tárgyát képező termék tíz legnagyobb exportáló gyártóját (exportálógyártó-csoportját) azzal a kéréssel, hogy azok engedélyezzék, hogy a bankok vállalatspecifikus adatokat adjanak át a Bizottság részére a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében. A kínai kormány kijelentette, hogy nem áll módjában sem felkérni, sem pedig kényszeríteni vagy kötelezni a kínai exportáló gyártókat arra, hogy együttműködjenek a jelenlegi vagy bármely más vizsgálatban. Ez az állítás azonban nincs összefüggésben a Bizottság kérésével. A kínai kormány továbbá azt is jelezte, hogy a Bizottság akár közvetlenül is felkérheti e vállalatokat, hogy bocsássák rendelkezésére a vonatkozó információkat. A Bizottság valóban a mintában szereplő három vállalat által szolgáltatott releváns információkat használta fel. Mivel azonban az engedélyezésre irányuló felkérés olyan információkra – különösen hitelkockázat-értékelésekre – vonatkozott, amelyekkel a pénzügyi intézmények rendelkeztek, a mintában szereplő három vállalatnak nem állt módjában minden releváns információt megadni. A Bizottság úgy véli, hogy a kínai kormány feladata lett volna elősegíteni a bankok és az exportáló gyártók arra irányuló kapcsolatait, hogy a bankok rendelkezésre bocsáthassák a kért információkat.

(49)

Az ellenőrző látogatás során a kínai kormány azt állította, hogy felkérte a mintában szereplő exportáló gyártókat, hogy továbbítsák a kínai kormány kérdőívéhez mellékelt vonatkozó függeléket azon pénzügyi intézményeknek, amelyek hiteleket, hitelkereteteket és/vagy hitelbiztosítást nyújtottak számukra. A kínai kormány emellett kijelentette, hogy a függeléket ő maga is továbbította a kérdőív kísérőlevelében említett többi pénzügyi intézménynek. Mindazonáltal, amikor az ellenőrző látogatás alkalmával a Bizottság kérte ezen intézkedések igazolását, egyik kapcsán sem tudtak bizonyítékokkal szolgálni.

(50)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány elégedetlenségének adott hangot a fenti kijelentésekkel kapcsolatban. A Bizottság megjegyzi, hogy a (49) preambulumbekezdés az események tényekre szorítkozó, valósághű ismertetését tartalmazza.

(51)

A kínai kormánynál tett ellenőrző látogatás alkalmával a Bizottság célja – az alaprendelet 11. cikkének és 26. cikkének rendelkezéseivel összhangban – a kérdőívre adott válasz ellenőrzése volt, és ehhez kérte a válasz összeállításához felhasznált alátámasztó dokumentumok bemutatását. Néhány kivételtől eltekintve a szóban forgó alátámasztó dokumentumokat még a Bizottság kifejezett kérésére sem bocsátották rendelkezésre. A kérdőívre adott választ emiatt nem volt mód teljeskörűen ellenőrizni. A Bizottság ennek következtében a bizonyítékok standard jegyzékén felül összeállította azon dokumentumok jegyzékét is, amelyeket a helyszínen kért, de nem kapott meg. Az ellenőrzés végén e jegyzéket (a továbbiakban: be nem nyújtott dokumentumok jegyzéke) a kínai kormánnyal közösen áttekintették, majd a kínai kormány és a Bizottság aláírta. A jegyzék 28 tételt tartalmazott, amelyek mindegyikéhez magyarázatokat/észrevételeket fűztek.

(52)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány megjegyezte, hogy a kért, de be nem nyújtott dokumentumok jegyzéke négy kategóriára osztható fel, nevezetesen: az állítólagosan „nem létező dokumentumok”, az „előkészítés alatt álló, hivatalosan nem kibocsátott dokumentumok”, a „hitelkockázat-értékelésről szóló érzékeny és bizalmas jelentések”, valamint a „más benyújtott dokumentumban már szereplő információk” kategóriájára. A Bizottság megállapítja, hogy a be nem nyújtott dokumentumok jegyzékében szerepel a „Bizonyítékok a pénzügyi piacok liberalizálására (People's Bank of China)” (a továbbiakban: Kínai Központi Bank) elnevezésű tétel, amivel a nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeiben a kínai kormány látszólag nem értett egyet.

(53)

A kínai kormány ezenkívül azzal érvelt, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a fent említett négy kategória egyikének dokumentumait, a jegyzék csupán néhány olyan dokumentumból állna, amelyet a kérés ellenére nem nyújtottak be. A Bizottság nem értett egyet ezzel a kijelentéssel. Az úgynevezett „nem létező dokumentumokat” a Bizottság nem ok nélkül kérte, hiszen azokra hivatkoztak a jelenlegi és/vagy az eredeti vizsgálat során már benyújtott egyéb dokumentumok. Ami az „előkészítés alatt álló, hivatalosan nem kibocsátott dokumentumokat” illeti, ezek némelyikét hivatalos elfogadásukat követően is be lehetett volna nyújtani a Bizottságnak, de erre nem került sor. A „hitelkockázat-értékelésről szóló érzékeny és bizalmas jelentések” tekintetében az alaprendelet eljárási garanciákkal biztosítja, hogy az ilyen információk védelmet élvezzenek a későbbi megosztásukkal szemben. Végezetül: még ha a Bizottság el is fogadná az információk „más dokumentumban” történő benyújtását, megjegyzendő, hogy e dokumentumok a jegyzéknek csupán kis részét teszik ki.

(54)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány érvként említette meg továbbá, hogy a Bizottság „bizonyos dokumentumok” benyújtásának elmaradása esetében anélkül alkalmazta a rendelkezésre álló tényeket, hogy jelezte volna, miként függnek össze e dokumentumok a Bizottság által kért információkkal. A kínai kormány állítása szerint tehát a Bizottság az információtartalom ismerete nélkül alkalmazta a rendelkezésre álló tényeket, ami nem összeegyeztethető az WTO rendelkezéseivel. A Bizottság megjegyzi, hogy a kérdőívben, az ellenőrző látogatás során, a Bizottság kínai kormányhoz intézett 2016. január 22-i és 2016. szeptember 23-i levelében, valamint a tájékoztatóban kifejtette, hogy a dokumentumok bekérése mögött milyen okok álltak.

(55)

A helyszíni ellenőrző látogatást követően a kínai kormányt 2016. szeptember 23-án a Bizottság egyrészt értesítette arról, hogy a hiányzó információk esetében mérlegeli a rendelkezésre álló tények felhasználását, másrészt – az alaprendelet 28. cikkének (1) és (6) bekezdésével összhangban – tájékoztatta, hogy milyen következményekkel jár az együttműködés elmulasztása.

(56)

2016. október 13-i levelében a kínai kormány kifogást emelt az ellen, hogy a Bizottság fontolóra vette az alaprendelet 28. cikkében előírt rendelkezések alkalmazását, és érvként azt hozta fel, hogy azt sem jogi, sem pedig ténybeli okok nem indokolják. A kínai kormány szerint ráadásul az, hogy a bankok nem bocsátották a Bizottság rendelkezésére a kért információkat azt bizonyította, hogy a kínai kormány nem gyakorol érdemi ellenőrzést a bankok felett. Emellett annak kapcsán, hogy miért nem lehetett megadni a kért információkat, újfent megemlítette korábbi érveit.

(57)

A kínai kormány állítása szerint a Bizottság adós maradt a magyarázattal, hogy miért nem voltak elégségesek a kínai kormány által szolgáltatott információk, és miért volt szükség további információkra. A Bizottság igenis kifejtette a kínai kormánynak, hogy miért tartotta szükségesnek azt, hogy birtokában legyen a kért információknak (lásd a (40) preambulumbekezdést).

(58)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy rendkívül homályos és pontatlan volt a levél, amely a Bizottság azon szándékáról szólt, hogy a rendelkezésre álló tényeket kívánja alkalmazni. A kínai kormány a nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeiben megismételte, hogy a Bizottság levele „rendkívül tömören ismertette a rendelkezésre álló tények alkalmazásának okait”. A Bizottság megjegyzi, hogy a hiányosságok témakörönként, támogatási programonként és/vagy szervezetenként (például pénzügyi szervezetek szerint) kerültek felsorolásra, és hogy a be nem nyújtott dokumentumok jegyzékéről közös megegyezéssel született döntés (lásd az (51) preambulumbekezdést).

(59)

A kínai kormány érvelése szerint a Bizottság nem teheti a kínai kormányt felelőssé azért, mert voltak kínai exportáló gyártók, amelyek nem működnek együtt a vizsgálttal, hiszen e vállalatok függetlenek, és a kínai kormány nem gyakorol ellenőrzést felettük. A vállalatokról a kínai kormány semmilyen információt nem nyújtott be.

(60)

A Bizottság az együttműködés hiányáért nem a kínai kormányt teszi felelőssé. A kínai kormány azonban felelősséggel tartozik saját kitöltött kérdőívéért, amelyben a kért vállalatspecifikus információkat csak a mintában szereplő három exportáló gyártóra adta meg. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a kínai kormány nem a képességei szerint tőle elvárható igyekezetet tanúsította, amikor nem nyújtotta be a kért információkat.

(61)

A kínai kormány megkérdőjelezte továbbá, hogy csökkentené vagy kétségbe vonná az ügy kapcsán benyújtott információk hitelességét, illetve akadályozná a vizsgálatot az, hogy bizonyos dokumentumok másolatai nem állnak rendelkezésre. A kínai kormány levelében (anélkül, hogy pontosan megjelölte volna, mely „nem elérhető bizonyítékokra” utal) viszonylag gyenge bizonyító erejűnek minősítette azokat a bizonyítékokat, amelyek benyújtása elmaradt, és ezért azt állította, hogy e bizonyítékok hiánya nem kérdőjelezheti meg a kínai jogi keretet. A Bizottság nem ért egyet azzal az állítással, hogy az információk, amelyeket a kínai kormány nem bocsátott rendelkezésre, gyenge bizonyító erővel rendelkeznek. Kizárólag akkor lehet egy adott információ bizonyító erejét értékelni, ha azt rendelkezésre bocsátják. Az ellenőrzési eljárás azt hivatott megállapítani, hogy a kérdőívre adott válasz pontos-e. E tekintetben a Bizottság megerősíti, hogy az ellenőrző látogatások alkalmával nem volt lehetősége teljeskörűen ellenőrizni az ügy kapcsán benyújtott információkat.

(62)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a Bizottság hat dokumentumot tévesen sorolt az ellenőrzés során be nem nyújtott dokumentumok közé, és hogy a 28. cikk alkalmazása indokolatlan volt. Ezzel kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy közös megegyezéssel született döntés a be nem nyújtott dokumentumok jegyzékéről.

(63)

A kínai kormány a dömpingellenes WTO-megállapodás II. mellékletére, valamint az alaprendelet 28. cikkének (3) bekezdésére hivatkozott, amelyek szerint „minden olyan ellenőrizhető információt, amelyet megfelelő, a vizsgálat során szükségtelen nehézségek nélkül felhasználható formában, megfelelő időben, és amennyiben lehetséges, a hatóságok által igényelt adathordozón vagy számítógépes nyelven nyújtottak be, a határozathozatalkor figyelembe kell venni”. Emellett a WTO vizsgálóbizottságának több olyan határozatát (15) is megemlítette, amelyek értelmében az „ellenőrizhető” kifejezés nem foglalta magában azt, hogy az információkat ténylegesen a helyszínen kell ellenőrizni. Állítása szerint a Bizottság egyfelől nem utasíthat el információkat, másfelől pedig nem alkalmazhatja kontextustól, illetve a körülmények jellegétől függetlenül a rendelkezésre álló tényeket, amikor az ellenőrzés során bizonyos információk nem állnak rendelkezésre.

(64)

A Bizottság megjegyzi, hogy ahhoz, hogy egy információt figyelembe lehessen venni, először is ellenőrizhetőnek kell lennie. Továbbá: az „USA – Acéllemez” vizsgálóbizottsági jelentés a következőképpen határozza meg az „ellenőrzés” kifejezést: „a pontosság vagy helytállóság vizsgálat keretében történő megerősítése vagy tesztelése – különösen az adatok stb. tanulmányozása vagy összehasonlítása révén –, vizsgálata vagy megállapítása”. Ebben a konkrét esetben a Bizottság úgy véli, hogy az előző preambulumbekezdésben említett vizsgálóbizottsági jelentésekkel összhangban járt el.

(65)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt az észrevételt tette, hogy a Bizottság kibővítette azon indokoknak és érveknek a körét, amelyek a rendelkezésre álló tények alkalmazása alapjául szolgáltak, ez pedig – a kínai kormány meglátása szerint – ellentétes a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodással és az alaprendelet 28. cikkének (4) bekezdésével. A Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet 28. cikke (4) bekezdésének megfelelően a kínai kormányt 2016. szeptember 23-án kelt levelében tájékoztatta az indokokról és 2016. október 6-ig lehetőséget biztosított számára, hogy megtegye a levéllel kapcsolatos észrevételeit. A kínai kormány 2016. október 13-án kelt levelében ezt meg is tette, miután kérte, illetve megkapta az említett határidő meghosszabbítását. Az alaprendelet 28. cikkének (4) bekezdése azt is kimondja, hogy „ha a magyarázatok nem elegendőek, az ilyen bizonyítékok vagy információk elutasításának okát nyilvánosságra kell hozni”, amely előírásnak a Bizottság a 2016. december 20-i általános tájékoztatójával eleget is tett.

(66)

A kínai kormány emellett kijelentette, hogy jogilag inkoherens a rendelkezésre álló tények bizottsági alkalmazása, mivel egyrészt a Bizottság az eredeti vizsgálat óta bekövetkezett változásokra igyekszik összpontosítani, másrészt viszont a kérdőív és a csatolt függelékek túl nagy terhet jelentenek az információszolgáltatás szempontjából. A kínai kormány azt is kifogásolta, hogy a Bizottság nem jelezte a kérdőívben, hogy az eredeti vizsgálat óta esetlegesen bekövetkezett változásokra fog összpontosítani. A kínai kormány ezenkívül azt állította, hogy a Bizottság az eredeti vizsgálatban kértnél több információt kért. A Bizottság elutasítja ezek az észrevételeket, mivel először is: az esetleges változások elemzéséhez a Bizottságnak is információkat kell gyűjtenie a felülvizsgálati időszak alatt fennálló helyzetről. Másodszor: a kérdőív nem különbözött a szubvencióellenes vizsgálatok többi standard kormányzati kérdőívétől, bár természetesen hozzáigazították a kérelemben megnevezett programokhoz. Ez annyit tesz, hogy a Bizottság a kérdőívben azokról a támogatási elemekről is kért adatokat, amelyekről az eredeti vizsgálat során még nem volt tudomása és időközben azonosított.

(67)

A nyilvánosságra hozatal kapcsán tett észrevételeiben a kínai kormány kitartott amellett, hogy nem hét, hanem öt exportáló gyártó adatai hiányoztak. A Bizottság az alábbi fenntartással fogadta el ezt az állítást: az Unióba exportáló tíz legnagyobb exportáló gyártó közül hármat felvettek a mintába. Két további exportáló gyártó benyújtotta a mintavételezéssel kapcsolatos válaszát, a fennmaradó öt viszont nem. A kormányzati kérdőívben a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy válaszolja meg a fotovillamos iparágra vonatkozó kérdéseit, amelyeket a későbbiekben a – tehercsökkentés szándékával – leszűkített a tíz legnagyobb exportáló gyártóra. A kínai kormánynak a kormányzati kérdőívre adott válaszai ennek ellenére csak a mintában szereplő három vállalatra terjedtek ki, a másik hét exportáló gyártóról nem szolgáltatott információt.

(68)

Ami a reprezentativitás mértékét illeti, a Bizottság nem osztja a kínai kormány azon álláspontját, miszerint a Bizottság azért ragaszkodik ahhoz, hogy a kínai kormány a tíz legnagyobb exportáló gyártóra vonatkozóan nyújtson be információkat, mert a minta nem reprezentatív az e vizsgálatbeli megállapítások szempontjából. A Bizottság tisztázni kívánja, hogy a minta reprezentatív, mivel megfelel az alaprendeletben meghatározott feltételeknek: volumen szempontjából a legnagyobb együttműködő gyártókat tartalmazza. A kínai kormány nyilvánosságra hozatalt követő beadványában kétségbe vonta, hogy bármilyen szempontból is számítottak volna a kiegészítő információk. A Bizottság megjegyzi, hogy nem zárhatta ki eleve, hogy szükség lesz az alaprendelet 27. cikke (4) bekezdésének alkalmazására. A tíz legnagyobb exportáló gyártóra vonatkozó információk az adott helyzetben – mivel több információ állt volna rendelkezésre – csak tovább növelték volna a megállapítások értékét.

(69)

A Bizottság – szemben a kínai kormány nyilvánosságra hozatalt követően tett állításával – egyetlen alkalommal sem sértette meg hivatalos vizsgálati kötelezettségeit. Éppen ellenkezőleg: a Bizottság annak ellenére megvizsgálta a rendelkezésére álló információkat, hogy azok hiányosak voltak, és minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy kitöltse a rendelkezésre álló információk hézagait.

(70)

A Bizottság ezért elutasítja a kínai kormány azon észrevételeit, miszerint a kért információk irrelevánsak voltak.

(71)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy az általános tájékoztatóban a Bizottság megtévesztő módon rendkívüli mértékűnek mutatta be a hiányzó információkat, és felhívta a figyelmet a kínai kormány által rendelkezésre bocsátott információk halmazára.

(72)

A pénzügyi intézmények és az alapanyag-beszállítók kapcsán a kínai kormány megjegyezte, hogy irracionálisnak tartja a Bizottság azon elvárását, hogy 3 800 bank, továbbá az összes alapanyag-beszállító együttműködjön a vizsgálattal. A Bizottság megjegyzi, hogy ez az észrevétel nem helytálló. A Bizottság – miként az a (28) preambulumbekezdésben szerepel – mindössze azt kérte a kínai kormánytól, hogy továbbítsa az egyedi kérdőíveket a pénzügyi intézményeknek és az alapanyag-beszállítóknak.

(73)

A kínai kormány állítólagos teljes körű együttműködését taglaló észrevételek kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy az alábbi főbb pontok esetében a vizsgálat végéig nem került sor a megfelelő hiánypótlásra. A kínai kormánynak 2016. szeptember 23-án küldött bizottsági levelében kértek közül a kínai kormány egyetlen információt sem bocsátott rendelkezésre. A kínai kormány visszatartotta a tíz legnagyobb exportáló gyártóra vonatkozó információkat. Ezenkívül: nem működött közre abban, hogy a Bizottság megkapja a China Development Bank, a Bank of Beijing, a Ping An Bank és a Suzhou Bank kérdőívre adott válaszait. A kínai poliszilícium-, üveg- és alumíniumpiacokon belüli piaci részesedésekre vonatkozó információk szintén hiányoztak. Végezetül: a kínai kormány megtagadta az egyedi kérdőívek továbbítását egyrészről i. azon egyéb pénzügyi intézménynek, amelyekről tudomása volt, hogy hitelt nyújtottak a tíz legnagyobb exportáló gyártónak, másrészről pedig ii. a poliszilícium-, üveg- és alumínium-beszállítóknak. Ami az utóbbiakat illeti, a kínai kormány jelezte, hogy feleslegesnek tartotta továbbítani a függeléket.

(74)

Az e szakaszban szereplő ténymegállapítások alapján a Bizottság úgy véli, hogy a rendelkezésre álló tényeknek az alaprendelet 28. cikke szerinti alkalmazási feltételei elvben teljesülnek.

(75)

A nyilvánosságra hozatal kapcsán tett észrevételek megválaszolása érdekében a Bizottság az alábbi szakaszokban elemezett minden egyes támogatási program esetében pontosan megjelölte, hogy melyik információkat hagyta figyelmen kívül a rendelkezésre álló tények alapján, és hogy mely információkkal váltotta fel azokat.

(76)

A mintában szereplő egyik exportáló gyártó kifogásolta az alaprendelet 28. cikkének alkalmazását, mivel meglátása szerint a cikk alkalmazása ellene irányult. Kiemelte, hogy a Bizottság vele szemben nem követte az említett cikk szerinti eljárást. A Bizottság ezzel az állásponttal nem tud egyetérteni. A szóban forgó exportáló gyártó által benyújtott információk közül a Bizottság egyetlen egyet sem hagyott figyelmen kívül. Sőt, a rendelkezésre álló összes információt, így az említett exportáló gyártótól származó információkat is felhasználta.

(77)

Az értékelés tárgyát képező valamennyi támogatási programot – csakúgy, mint az eredeti vizsgálatban – a központi tervezéssel rögzítettek megvalósítása hívta életre.

(78)

Tekintettel a felülvizsgálat tárgyát képező termék behozatalára vonatkozó kiegyenlítő intézkedések csökkentett időtartamára, elemzését a Bizottság a szakpolitikák és tervezési dokumentumok esetleges módosításaira, továbbá e módosítások jogi végrehajtására/gyakorlatba történő átültetésére összpontosította.

(79)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány jelezte, hogy a Bizottság nem járt el kellő gondossággal ahhoz, hogy a támogatásnyújtás folytatásáról megalapozott következtetést vonhasson le, mivel döntően azon ténymegállapításaira támaszkodott, amelyeket még az eredeti vizsgálatban fogalmazott meg a támogatási gyakorlatokról, és amelyeket a kínai kormány egyébiránt megtámadott a szóban forgó vizsgálat során. A kínai kormány megemlítette továbbá a Fellebbezési Testület Egyesült Államok – Dömpingellenes vámok és kiegyenlítő vámok c. jelentését (354. pont) is, amelynek értelmében a puszta hivatkozás egy adott vizsgálat ténymegállapításaira nem tesz eleget az érvekkel alátámasztott és megfelelő magyarázat követelményeinek.

(80)

A kínai kormány eredeti vizsgálat során tett észrevételeit a Bizottság elemezte és meg is válaszolta az eredeti rendeletben, az eredeti vizsgálat keretében levont következtetéseket pedig bíróság előtt nem támadták meg (16). Mindezek fényében a Bizottság számára nem világos, hogy e ténymegállapításokat miért ne vehetné figyelembe a jelenlegi vizsgálatban levont következtetések alapjául szolgáló tényezők között, ha az e következtetések alapját jelentő tények kapcsán a felülvizsgálat nem állapított meg változást, ami egyúttal azt is jelenti, hogy megtörtént azok újbóli értékelése. A Bizottság ezenkívül – mivel elemezte és felhasználta e rendeletben a vizsgálat folyamán gyűjtött információkat – azzal a kijelentéssel sem ért egyet, hogy döntően az eredeti vizsgálatban levont következtetésekre támaszkodott. E tekintetben, továbbá az alaprendelet 28. cikkének a kínai kormány esetében történő részleges alkalmazása következtében a Bizottság a rendelkezésre álló tényekhez folyamodott, ami bizonyos esetekben azt eredményezte, hogy ténymegállapításait az eredeti vizsgálat során levont következtetései alapján határozta meg.

(81)

A kérelmező azt állította, hogy Kína továbbra is jelentős támogatásokat nyújt a fotovillamos iparágának, és számos olyan szakpolitikai és tervezési dokumentumra, valamint jogszabályra hivatkozott, amelyek az iparágnak nyújtott állami támogatás alapját képezték. A kérelemben említett dokumentumokat a Bizottság áttekintette és elemezte, és hasonlóképpen járt el azon további dokumentumok esetében is, amelyeket a kínai kormány és a mintában szereplő exportáló gyártók a vizsgálat folyamán a rendelkezésére bocsátottak.

(82)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a 12. ötéves tervvel (17) a kínai kormány beemelte a fotovillamos iparágat a „stratégiai” iparágak körébe. A kínai kormány emellett egy kifejezetten a fotovillamos napenergia-iparágra vonatkozó (a 12. ötéves fő terv alá tartozó) tervet is kiadott „12. ötéves terv – Fotovillamos napenergia-iparág” címmel. E tervben a kínai kormány kijelentette, hogy támogatja a „kiváló vállalkozásokat” (18) és a „kulcsfontosságú vállalkozásokat” (19), valamint elkötelezte magát amellett, hogy „előmozdítja a fotovillamosság területén különféle támogatási politikák végrehajtását” (20) és „megfogalmazza az iparágra, a finanszírozásra, az adózásra […] vonatkozó támogató politikák általános előkészítését” (21). E tervek a 2011–2015-ös időszakot ölelik fel, és így a felülvizsgálati időszakot is magukban foglalják.

(83)

2016 márciusában közzétették a 2016–2020-as évekre szóló 13. ötéves tervet. A hiánypótlásra felhívó második levélre reagálva a kínai kormány csak a kínai nyelvű változatot nyújtotta be, amelyhez mellékelte a tartalomjegyzék angol fordítását. A 13. ötéves terv a fotovillamos iparágat felvette e stratégiai tervbe (22). A 13. ötéves terv központi elemét a technológiai áttörések megvalósítása jelenti, amelynek részét képezi az energiával kapcsolatos termékek és szolgáltatások, kifejezetten pedig az új generációs fényelemek fejlesztése is.

(84)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kijelentette, hogy a 13. ötéves terv benyújtására sor került, és hogy e dokumentum tanúsítja, hogy a napenergia-iparág fejlesztését nem ösztönzik.

(85)

A 13. ötéves terv angol nyelvű változatának benyújtását kérték az ellenőrző látogatás során, majd felvették tételként a be nem nyújtott dokumentumok jegyzékébe. A kínai kormány, amelynek az ellenőrző látogatáskor megvolt az angol nyelvű változat nyomtatott példánya, vállalta, hogy amint teheti, azt a Bizottság rendelkezésére bocsátja. A szóban forgó dokumentum angol nyelvű változatát a későbbiekben sem bocsátották a Bizottság rendelkezésére, holott – miként azt a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság honlapja (23) is tanúsítja – azt 2016. december 7-én közzétették. Minthogy a kínai kormány nem bocsátotta rendelkezésre a terv teljes szövegének hivatalos angol nyelvű változatot, a Bizottság kénytelen volt a szóban forgó dokumentumot maga lefordítani és e fordításra hagyatkozni akkor, amikor az ellenőrző látogatás alkalmával szembesítette a kínai kormányt a (83) preambulumbekezdésben ismertetett szemelvényekkel. Jóllehet a kínai kormány jelezte, hogy e hivatkozások a technológiai innováció irányát határozzák meg, azt nem tagadta, hogy léteznek ilyen jellegű hivatkozások. Végezetül meg kell jegyezni, hogy mivel a kínai kormány nem nyújtotta be a terv teljes szövegének angol nyelvű változatát, a Bizottság a tájékoztatóban a saját, angol nyelvű fordítására hagyatkozott (lásd a 22. lábjegyzetet).

(86)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a (83) és (87) preambulumbekezdésben említett szemelvények a korszerű belföldi infrastruktúra-hálózatok fejlesztésére, többek között a napenergia hasznosítására/a napenergia alapú villamosenergia-termelésre vonatkoznak, nem pedig a villamosenergia-termeléshez alkalmazott anyagok előállítására. A kínai kormány megjegyezte továbbá, hogy a feltörekvő és a stratégiai iparágakat ismertető 23. fejezet meg sem említi a napenergia-iparágat, és tagadta, hogy a fejezet 8. háttérmagyarázatának szövege tartalmazna fényelemekre vonatkozó utalást.

(87)

A terv 30. fejezete kimondja, hogy „a továbbiakban is elő fogjuk segíteni a szél- és fotovillamos energia hasznosításának fejlesztését”. E kijelentés első olvasatra azt sugallja, hogy a „fotovillamos energia” támogatása a kínai fotovillamos iparág támogatására is kiterjed. Ezt az értelmezést a „Fejlesztendő stratégiai feltörekvő iparágak” címet viselő 23. fejezetben lévő „Stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fejlesztése” című 8. háttérmagyarázat is megerősíti. E háttérmagyarázat szerint „a kulcsfontosságú technológiák – úgymint az újgenerációs fényelemek – tekintetében áttöréseket kell elérni, továbbá elő kell mozdítani e technológiák ipari alkalmazását”, ami egyértelműen az energiatermeléshez szükséges anyagokra utal. Ugyanezen fejezet 1. szakasza egy másik idevágó hivatkozást is tartalmaz, amely a következőképpen szól: „Támogatni fogjuk az újgenerációs információs technológia, […] a környezetbarát és alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák fejlesztését”. E tekintetben a környezetbarát technológiát Kínában általában a fotovillamos iparággal azonosítják. A fotovillamos iparágat ezenfelül – miként azt a (378) és (389) preambulumbekezdés is megállapítja – az államilag ösztönzött kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzéke is feltűntetni a támogatott iparágak között. A fentiek alapján a Bizottság megerősítette, hogy a fotovillamos iparág szerepel a szóban forgó stratégiai tervben.

(88)

Ami a kifejezetten a fotovillamos napenergia-iparágra vonatkozó 13. ötéves tervet illeti, a kínai kormány 2016. július 22-i válaszában azt írta, hogy a dokumentumot még nem tették közzé. A kínai kormány az ellenőrző látogatás alkalmával, vagyis kevesebb mint 20 nap elteltével már azt állította, hogy nem fog kiadni ilyen jellegű szakpolitikai dokumentumot, amit azonban nem támasztott alá további bizonyítékokkal. A kínai kormány végezetül megemlítette, hogy az is amellett szól, hogy nem ösztönözött iparágról van szó a szóban forgó iparág esetében, hogy nem létezik olyan 13. ötéves terv, amely kifejezetten a napenergia-iparágra vonatkozna.

(89)

Ugyanakkor a fotovillamos iparág fejlesztését támogató, valamint a fotovillamos iparág pénzügyi és adóügyi támogatását különböző módokon – az eredeti rendelet (102) preambulumbekezdésében vázoltak szerint – ösztönző 40. sz. államtanácsi határozat, a 2010. október 10-i államtanácsi határozat, valamint „Közép- és hosszú távú tudományos és technológia fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020)” még mindig hatályban van, csakúgy, mint a tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvény, amely a fotovillamos iparág támogatását szolgáló több intézkedést is felsorol. Ennélfogva az, hogy nem adnak ki a napenergia-iparágra vonatkozóan külön 13. ötéves tervet, nem jelenti azt, hogy a fotovillamos iparág kormányzati támogatását beszűntették, hiszen a többi kormányzati terv, projekt és egyéb dokumentum elegendő e következtetés alátámasztásához.

(90)

Végezetül: az eredeti vizsgálat (24) arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány a fotovillamos ágazat kedvezményes hitelezésére irányuló szakpolitikát követ. A kínai kormány a vizsgálat során semmiféle bizonyítékkal nem szolgált arra vonatkozóan, hogy e helyzet megváltozott volna. A vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely ellentmond a fenti ténymegállapításnak, viszont szolgált újabb, a korábbiakban tett ténymegállapítást megerősítő bizonyítékokkal.

(91)

Emellett az egyik állami szervnek – a Kínai Központi Bank monetárispolitikai elemző csoportjának – a kínai monetáris politikáról szóló jelentései is alátámasztották, hogy a kínai kormány követi e szakpolitikai irányvonalat. E jelentések – a felülvizsgálati időszak egésze alatt – arról számoltak be, hogy „megerősítik a pénzügyi szektor szerepét a pénzügyi szolgáltatások minőségének javítása érdekében, és hogy a vasúti ágazat, […] és más kulcsfontosságú iparágak reformja és fejlesztése tovább haladjon” (25), valamint hogy „fokozzák a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak, továbbá a nemzetgazdaság egyéb kulcsfontosságú területeinek […] támogatását” (26), és hogy „a Kínai Központi Bank követi a Párt Központi Bizottságának, illetve az Államtanács stratégiai útmutatását” (27), valamint hogy „az innováció-központú fejlesztés stratégiáját a jövőben magasabb minőséget képviselő pénzügyi szolgáltatásokkal támogatják, melynek keretében kialakítják a technológiai innovációval foglalkozó vállalkozások szükségleteihez igazodó pénzügyi termékeket, és arra fogják ösztönözni a pénzügyi intézményeket, hogy fokozzák a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak és a többi kulcsfontosságú terület támogatását.” (28), vagy hogy „a pénzügyi intézményeket a jövőben ösztönzik, hogy az iparszerkezet stratégiai kiigazításához, az infrastruktúra kialakításához, valamint a hajóipar, a logisztikai ágazat, az energiaipar, a tudományos és technológiai ágazat, a kulturális ágazat és más kulcsfontosságú területek számára nyújtott minőségi pénzügyi szolgáltatásokkal erősítsék meg azon stratégiai célkitűzés támogatását, hogy Kína a legyártott mennyiségre összpontosító országból az előállított minőségre fókuszáló országgá alakuljon át” (29).

(92)

A fentieket a mintában szereplő három exportáló gyártó tekintetében tett ténymegállapítások is megerősítették a vizsgálat során. Így például: a mintában szereplő exportáló gyártók egyikének az Egyesült Államok állampapír- és tőzsdei bizottságához benyújtott 2014-es éves jelentésében a következők szerepeltek: „Napenergia-projektünk finanszírozásához a múltban a China Development Banktól és a China Minsheng Banktól kaptunk hiteleket. Mivel e hitelek hátterében – részben – politikai megfontolások állnak, a hitelek feltételrendszere és elérhetősége a kormány napenergia-iparág kapcsán képviselt álláspontjának függvényében változhat. Ha e bankok, vagy más bankok nem biztosítanak kereskedelmi szempontból vonzó feltételekkel forrásokat, projektjeink finanszírozása nehézségekbe ütközhet. Semmiképp sem lehetünk biztosak abban, hogy az előírt időn belül, vagy hogy egyáltalán, illetve számunkra vonzó és elfogadható feltételeket kínáló vagy költségvonzatú további megfelelő finanszírozási forrásokat találnunk, ami megnehezíti, illetve teljesen kivitelezhetetlenné teszi növekedési terveink végrehajtását.” (30)

(93)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a fotovillamos iparág nem szerepel sem a kulcsfontosságú, sem pedig a stratégiai fontosságú vagy feltörekvő iparágak között, és emiatt a fent említett szakpolitikák arra nem vonatkoznak.

(94)

E tekintetben meg kell említeni a (87) preambulumbekezdés idevágó következtetését, miszerint a fotovillamos iparág kulcsfontosságú/stratégiai iparágnak tekintendő.

(95)

Amint azt az eredeti rendelet (333) és (400) preambulumbekezdése is megállapította, e vizsgálat pedig – többek között a (83) preambulumbekezdésben – megerősítette, a fotovillamos iparág kulcsfontosságú/stratégiai iparág és az eredeti rendeletben megállapított következtetések továbbra is érvényesek, illetve ennélfogva megerősítést nyernek.

(96)

A Bizottság a felülvizsgálati kérelemben megnevezett összes támogatási programot elemezte, továbbá felkérte a kínai hatóságokat, hogy adjanak tájékoztatást minden egyéb lehetséges és kapcsolódó támogatási programról. A felülvizsgálati kérelemben szereplő információk alapján a Bizottság az alábbi – állítólagosan kormányzati hatóság által nyújtott támogatásokat tartalmazó – programokról szerzett be információkat:

(97)

A kérelemben szereplő állítások szerint a kínai kormány továbbra is támogatta kedvezményes hitelekkel a fotovillamos iparágat.

(98)

A kedvezményes hitelezés jogalapja megegyezik az eredeti vizsgálatbeli vonatkozó jogalappal, vagyis: a kereskedelmi bankokról szóló kínai törvény (a továbbiakban: banktörvény), a hitelekre vonatkozó általános (a Kínai Központi Bank által végrehajtott) szabályok, az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések kihirdetéséről és végrehajtásáról szóló 40. sz. államtanácsi határozat.

(99)

A szóban forgó jogi rendelkezéseket állami tulajdonú bankok határozataival hajtják végre, mely bankok közjogi szerveknek minősülnek az alaprendelet 2. cikke b) pontjának értelmében – összefüggésben az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával (lásd a következő szakaszt) – vagy pedig, a másik lehetőség szerint olyan szervezetek, amelyeket az állam az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első franciabekezdése értelmében megbízott és utasított.

(100)

A hitelek formájában biztosított támogatásokat állami tulajdonú bankok nyújtották. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a szóban forgó bankok közjogi szerveknek minősülnek.

(101)

A WTO Fellebbezési Testülete szerint (DS 379, 318. pont) a következőképpen kell eljárni annak vizsgálatakor, hogy egy adott, állami tulajdonban lévő vállalkozás közjogi szervnek minősül-e: „Az a kérdés, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol.”

(102)

A jelenlegi ügyben az alábbi megfontolások vezettek arra a következtetésre, hogy a mintában szereplő három gyártónak kedvezményes hiteleket nyújtó állami tulajdonú bankokat felruházták hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására.

(103)

A Bizottság tájékoztatást kért a pénzügyi intézmények állami tulajdonrészéről, mivel ez olyan formális ismérvnek számít, amelyből – ha az ilyen jellegű formális ellenőrzés érdemi gyakorlását bizonyítékok is alátámasztják – már következtetni lehet arra, hogy az érintett szervezet kormányzati feladatokat lát el. Kérdőívre adott válaszában a kínai kormány 17 – együttesen a teljes banki ágazat mérlegfőösszegének állítólag 80 %-át adó – pénzügyi intézmény kapcsán nyújtott be információkat a tulajdonrészekről. A rendelkezésre bocsátott információk különböző forrásokon alapultak. Kiemelendő, hogy a kínai kormány továbbra is fenntartotta azon állítását, miszerint négy bank (az ICBC, az Agricultural Bank, a Bank of China és a China Construction Bank) áll állami tulajdonban. A kínai kormány négy másik bank (a Bank of Communications, a China Everbright Bank, az Industrial Bank és Shanghai Pudong Development Bank) esetében úgy nyilatkozott, hogy tulajdonrésze 50 %-nál alacsonyabb. A fennmaradó kilenc bankban – az állítások szerint – a kormányzat nem rendelkezik tulajdonrésszel.

(104)

Az ellenőrzés során nyilvánvaló vált, hogy a tulajdonrészekről szolgáltatott információk nem helytállóak, hiszen azok nem tartalmazzák a közvetett állami részesedéseket, amelyekről viszont a nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok is beszámoltak. A kínai kormányt felkérték, hogy e tekintetben vizsgálja felül a kérdőívre adott válaszát, és tűntesse fel mind a közvetlen, mind pedig a közvetett részesedéseket. A kínai kormány ezt visszautasította, így a Bizottságnak nem állt módjában ellenőrizni a bankok és egyéb pénzügyi intézmények állami tulajdonrésze kapcsán bejelentett adatok pontosságát és helytállóságát.

(105)

A kínai kormány a nyilvánosságra hozatalt követően megjegyezte, hogy azok az intézmények, amelyek esetében benyújtotta a tulajdonrészekre vonatkozó adatokat, már eleve lefedték a teljes banki ágazat 80 %-át, és mivel az állam közvetett részesedéseiről nem állnak rendelkezésre adatok, a Bizottság kérése alaptalan volt. A kínai kormány ezenkívül azt állította, hogy bármilyen módon is működött volna együtt a vizsgálattal, a Bizottság akkor is talált volna kivetnivalót a kínai kormány együttműködésében. A Bizottság visszautasítja ez utóbbi állítást. Emellett azt is tisztázni kell, hogy mivel a Bizottságnak semmilyen egyéb információt nem bocsátottak a rendelkezésére, nem tudta ellenőrizni a kínai kormány azon kijelentését, miszerint a tulajdonrészekre vonatkozó adatok „a teljes banki ágazat 80 %-át lefedték”. Mindenestre, ha ez az állítás – amelynek helyessége nem nyert megerősítést – igaz lenne, akkor a részesedési adatok nem igazolnák a kínai kormánynak az említett bankok jogi minősítése kapcsán felhozott érvelését.

(106)

A Bizottság ennélfogva a következő következtetésre jutott: Először is: megállapította, hogy a kínai kormány kitöltött kérdőíve szerint az ICBC, az Agricultural Bank, a Bank of China és a CCB állami tulajdonban állnak. Másodszor: a Bank of Communications, a China Everbright Bank, az Industrial Bank és a Shanghai Pudong Development Bank esetében a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozott azzal, hogy az aktában szereplő, idevágó információk felhasználásával a közvetett részesedéseket is figyelembe vette. A fennmaradó kilenc bank közül – amelyek a kínai kormány állítása szerint többségi magántulajdonban működő bankok – csak három nyújtott hitelt a mintában szereplő vállalatoknak. A hat másik bankot ennek alapján a Bizottság nem vizsgálta tovább. Ezek egyike az MEB volt, amelyről az aktában szereplő tényezők értékelése alapján a Bizottság az ellenőrzést követően megállapította, hogy állami tulajdonban áll (lásd a (167)–(187) preambulumbekezdést). A másik két bank kapcsán – Hua Xia Bank és Ping An Bank – a Bizottság nem vizsgálódott tovább, mivel a mintában szereplő gyártóknak nyújtott hiteleik elhanyagolhatóan alacsony százalékos arányt képviseltek. A Bizottság ennélfogva e vizsgálat kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy kilenc bank állt állami tulajdonban: az ICBC, az Agricultural Bank, a Bank of China, a CCB, az MEB, a Bank of Communications, a China Everbright Bank, az Industrial Bank, valamint a Shanghai Pudong Development Bank.

(107)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy azon bankokra vonatkozóan, amelyekben a kínai kormány a legnagyobb vagy az egyetlen részvényes, amelyekben a kínai kormánynak részesedése van, de nem a legnagyobb részvényes, továbbá amelyekben a kínai kormány nem rendelkezik részvényekkel, és amelyek külföldi tulajdonban vannak, adja meg az ipar egészének és a fotovillamos iparágnak nyújtott hitelek arányát. E felkérésre a kínai kormány nem reagált érdemben, még azt követően sem, hogy a rendelkezésre bocsátandó adatok körét leszűkítették a tíz legnagyobb exportáló gyártónak (exportálógyártó-csoportnak) finanszírozást nyújtó bankokra. A kínai kormány ezen adatok beszerzéséhez semmilyen alternatív információforrást nem javasolt. A kérés hátterében az állt, hogy meg lehessen állapítani, ha az egyes tulajdonosi struktúrák eltérő hitelnyújtási mintát mutatnak. Ha ugyanis az adatok arról tanúskodtak volna, hogy az állami tulajdonú bankok esetében nagyobb arányt képviselnek a központi tervezés alapján kiemeltként kezelt iparágak, akkor az a kormányzati hatáskör érdemi gyakorlását jelezte volna.

(108)

Az ellenőrző látogatás során tartott megbeszélések keretében a kínai kormány ezen információkérés kapcsán kijelentette, hogy Kínában a bankok nem nyújtanak kedvezményes hiteleket és/vagy hitelkereteket a fotovillamos iparág számára. E kijelentés ellentmond a mintában szereplő három exportáló gyártóra vonatkozó ténymegállapításoknak, melyek szerint e felek mindegyike kapott kedvezményes hiteleket és/vagy hitelkereteket a négy ellenőrzött banktól és a (29) preambulumbekezdésben felsorolt többi banktól.

(109)

A Bizottság emiatt az állami tulajdonú bankok közjogi státusára vonatkozó ténymegállapításait az EXIM, a CCB, az ICBC, az MEB és az MiB kérdőívre adott és a kínai kormány közreműködésével benyújtott válaszaira, továbbá a mintában szereplő három exportáló gyártótól kapott kitöltött kérdőívekre, az ellenőrző látogatásokra, az egyéb forrásokból rendelkezésre álló információkra, a felülvizsgálati kérelemre, illetve az eredeti vizsgálat keretében tett, továbbra is érvényesnek talált ténymegállapításokra alapozta.

(110)

A pénzügyi intézmények számára összeállított egyedi kérdőív (A. függelék) azon panaszbeli állítások ellenőrzésére szolgált, melyek szerint az állami tulajdonú kínai bankok közjogi szervek. A Bizottság annak meghatározásához, hogy az állami tulajdonú bankokat felruházták-e hatáskörrel a fotovillamos iparággal kapcsolatos kormányzati feladatok ellátására, információkat gyűjtött többek között az igazgatótanács és a részvényesek tanácsának alapszabály szerinti összetételéről, a részvényesek és az igazgatók üléseiről készült jegyzőkönyvekből, a részvényesek és igazgatók állampolgárságáról, a fotovillamos iparágnak és a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártóknak nyújtott hitelek tekintetében követett hitelezési politikáról, illetve az e hitelek esetében alkalmazott kockázatértékelési gyakorlatokról.

(111)

Az ellenőrzést megelőző levelében a Bizottság jelezte, hogy szándékai szerint a kérdőív A. függelékét megválaszoló és a mintában szereplő exportáló gyártóknak hitelt nyújtó négy bankot (EXIM, ICBC, CCB és MEB) ellenőrizni fogja. A Bizottság emellett mellékelte az ellenőrzés tárgyát képező témák részletes, de nem teljes körű jegyzékét is. Az ellenőrzést megelőző levélben a Bizottság bejelentette, hogy a kínai kormányhoz „azzal a kéréssel fordul, hogy álljon rendelkezésre az összes olyan alátámasztó dokumentum, amelyet [a kínai kormány] érdemi válaszának összeállításához felhasznált, az eredeti forrásdokumentumokat és a kérelmeket is ideértve”.

(112)

Hiánypótlásra felhívó második levelében a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt, hogy az EXIM hiányosan töltötte ki az A. függeléket és még külön felkérésre sem nyújtotta be a kért dokumentumok egyikét, nevezetesen az alapszabályt kínai és angol nyelven. Kérdőívre adott válaszában az EXIM jelezte, hogy az alapszabály belső ügyviteli dokumentumnak minősül, és hogy azt nem nyújtotta be. A hiánypótlásra felhívó levélre adott válasz szerint az EXIM átalakítás alatt állt és az alapszabály felülvizsgálata még nem fejeződött be. A helyszíni ellenőrzés alkalmával az EXIM előadta, hogy az átalakítás 2015 márciusában/áprilisában vette kezdetét, és az alapszabály 1994. évi, aktuálisan alkalmazandó változata – amelyet azonban elmulasztott benyújtani – jelenleg felülvizsgálat alatt áll. Amikor a Bizottság kérte, hogy a folyamatban lévő reformokat támasszák alá bizonyítékokkal, az EXIM a honlapjára hivatkozott. A szóban forgó információkat ugyanakkor amiatt, hogy nem volt elérhető internetkapcsolat, a Bizottságnak nem állt módjában a helyszínen ellenőrizni.

(113)

A nyilvánosságra hozatal kapcsán tett észrevételeiben a kínai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottság megbizonyosodhatott volna a folyamatban lévő reformokról, ha még Brüsszelben, a helyszíni ellenőrző látogatás előtt ellenőrzi az EXIM honlapját, vagy ha gondoskodott volna arról, hogy saját internetkapcsolattal rendelkezzen a helyszínen. Ezzel összefüggésben a Bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy a többszöri felszólítás ellenére az EXIM az alapszabály egyik – vagyis eredeti vagy felülvizsgált – változatát sem bocsátotta rendelkezésre.

(114)

Az ellenőrzés során a Bizottság kérte, hogy nyújtsák be Az EXIM létrehozásáról szóló államtanácsi közlemény és A csúcstechnológiát képviselő termékek exportértékesítőiknek szóló EXIM-hitelek kezelésére vonatkozó intézkedések című dokumentum egy-egy másolatát. E dokumentumok átadását az EXIM megtagadta.

(115)

A kínai kormány a nyilvánosságra hozatalt követően megjegyezte, hogy az EXIM létrehozásával kapcsolatos részletek az EXIM honlapján is megtalálhatók, a fenti preambulumbekezdésben említett második dokumentumot pedig immár hatályon kívül helyezték. A kínai kormány emiatt úgy vélte, hogy az előző preambulumbekezdésben említett két dokumentum nem indokolhatja a rendelkezésre álló tények alkalmazását. A Bizottság nyomatékosan megismétli, hogy az ellenőrzést megelőző levelében arra kérte fel a kínai kormányt és a pénzügyi intézményeket, hogy a megjelölt információk legyenek a helyszínen bemutatásra előkészítve. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az első dokumentumra maga az EXIM hivatkozott kérdőívre adott válaszában, vagyis ahhoz, hogy a Bizottság ellenőrizni tudja a kérdőívben megadott választ, szüksége volt e dokumentumra. Ami a második dokumentumot illeti, a Bizottság tudomásul veszi a kínai kormánynak a hatályon kívül helyezésre vonatkozó észrevételét.

(116)

A tulajdonosi struktúra kapcsán a Bizottság megállapította, hogy az EXIM – miként az a kitöltött kérdőívében is szerepel – 100 %-os állami tulajdonú exporthitel-ügynökség. Az igazgatótanácsról, illetve annak összetételéről az EXIM ellentmondásos információkkal szolgált az ellenőrző látogatás során: jóllehet a kérdőívre adott válaszában több ízben is hivatkozott az igazgatótanácsra, azt állította, hogy az igazgatótanácsot a folyamatban lévő reformok miatt még nem hozták létre. A felügyelő bizottság összetételéről nem szolgáltattak információt, és azt ellenőrizni sem lehetett. A Bizottságnak ennek következtében nem volt módja sem megbizonyosodni az igazgatótanács létezéséről, sem pedig ellenőrizni annak, illetve a felügyelő bizottság összetételét.

(117)

Kérdőívre adott válaszában a kínai kormány kifejtette, hogy az EXIM működését – amelyet egyúttal ismertetett is – az 1994. évi alapszabály határozza meg. A szóban forgó dokumentumot mindazonáltal a kínai kormány elmulasztotta benyújtani.

(118)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottság (113) preambulumbekezdésben szereplő értékelését és rámutatott, hogy az EXIM 2015. évi éves jelentése azon kívül, hogy beszámolt az igazgatótanács felállításának felgyorsításáról, egyetlen más említést sem tett az igazgatótanácsról. A Bizottság megjegyzi, hogy a kérdőívben és a hiánypótlásra felhívó második levélben az igazgatótanács összetételére (nem kinevezésére) vonatkozóan részletes tájékoztatást kért. Annak tisztázása, hogy az EXIM a felülvizsgálati időszak alatt állítólag nem rendelkezett igazgatótanáccsal, egészen a helyszíni ellenőrzésig váratott magára.

(119)

A rendelkezésre álló tényeket felhasználva a Bizottság a következő következtetésre jutott: A felügyelő bizottság tagjainak kinevezésével az állam – az EXIM 100 %-os tulajdonosaként – ellenőrzést gyakorol az EXIM fellett. Az EXIM értekezletein e tagok az állam érdekeit, többek között szakpolitikai szempontjait képviselik. Minthogy az igazgatótanács nem állt fel, az EXIM vezetőit közvetlenül a felügyelő bizottság vagy az állam nevezi ki.

(120)

A Bizottság A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelő bizottságáról szóló ideiglenes rendeletek 3. és 5. cikke alapján megállapította, hogy a felügyelő bizottság tagjait az Államtanács nevezi ki, amelynek egyébiránt e tagok beszámolási kötelezettséggel tartoznak.

(121)

Az államok ezenfelül az exporthitel-ügynökségeket általában felruházzák hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására. Az átruházott kormányzati feladat az export azon országok és áruk tekintetében történő élénkítését foglalja magában, amelyek esetében a kereskedelmi biztosítások egyáltalán nem vagy csak olyan biztosítási díjak mellett nyújtanak biztosítási fedezetet, amelyek nem minden exportőr számára elérhetők. A kormányok jellemzően állami garanciát biztosítanak az exporthitel-ügynökségnek, hogy ily módon csökkentsék azok hitelfelvételi költségeit a tőkepiacokon. A szóban forgó állami garancia, amelyet a kormányzati feladatok ellátását biztosító hatáskör átruházása indokol, egyúttal azt is bizonyítja, hogy sor került ilyen átruházásra. A szóban forgó ügynökségek tevékenységei közpolitikai célokat szolgálnak, nevezetesen az export élénkítését. Konkrétabban: Az EXIM létrehozásáról szóló államtanácsi közlemény címe, valamint a közleményben foglaltak (a kérdőívre adott válaszban összefoglalt formában) egyaránt arra utalnak, hogy az EXIM a kínai exportpolitikát hajtja végre. Ezenfelül – miként azt a 3.4.1. szakasz is ismerteti – a fotovillamos iparág stratégiai/kulcsfontosságú ágazatként részesül ilyen jellegű exporttámogatásból.

(122)

E megfontolások, valamint a rendelkezésre álló tények alapján levonható a következtetés, hogy az állam érdemi módon gyakorolta a tulajdonrészéből adódó formális ellenőrzési jogokat az EXIM napi üzletmenete felett és hatáskörrel ruházta fel az EXIM-et kormányzati feladatok ellátására.

(123)

E következtetést alátámasztotta az éves jelentések alapján meghatározott hitelnyújtási politika elemzése is, amely bizonyította, hogy az alábbiak miatt az EXIM kötelességének tekinti követni az állami politika irányvonalát hitelnyújtási döntései meghozatalakor.

(124)

Az EXIM arra a felkérésre, hogy ismertesse hitelnyújtási politikáját – nevezetesen, hogy az miként jeleníti meg a kormányzati terveket és projekteket, hogy az EXIM figyelembe veszi-e az exportra szánt kínai csúcstechnológiás termékek jegyzékét (vagy egyéb jegyzékeket, listákat, illetve terveket) – azzal válaszolt, hogy elemzi a tervek hitelezési programokra, illetve hitelfelvevőkre gyakorolt hatását és támogatja azon vállalkozásokat, amelyek az említett jegyzékben szereplő termékek gyártásával foglalkoznak. Az éves jelentés elemzéséből kiderült, hogy válaszában az EXIM szándékosan szerényebbnek tűntette fel a kormányzati tervek és projektek hitelezési politikára gyakorolt hatását. A 2015. évi éves jelentés szerint ugyanis az EXIM fő küldetése „a kínai gépek és elektronikus termékek, teljes berendezések, valamint az új és csúcstechnológiát képviselő termékek kivitelének és behozatalának megkönnyítése”, mindenekelőtt pedig, hogy „a Bank Kína nemzeti fejlesztési stratégiájának végrehajtása kapcsán a lehető leghatékonyabban lássa el szakpolitikai finanszírozási feladatait”.

(125)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a kivitel megkönnyítése nem jelent szükségszerűen kedvezményes hitelezést, és hogy a nemzeti fejlesztési stratégia a kínai gazdaság valamennyi aspektusára kiterjed. A (124) preambulumbekezdés célja azonban az, hogy rámutasson: a kormányzati tervek és projektek igenis befolyásolják az EXIM hitelezési politikáját és ez a feladatköre leírásában is megjelenik. A kínai kormány észrevételét ezért elutasították.

(126)

Ami a termékek különböző kategóriáinak kiviteli, már a kérdőívben is kért statisztikáit illeti, az EXIM titoktartási kötelezettségekre hivatkozva nem bocsátotta rendelkezésre a kért információkat. Az ellenőrző látogatás során az EXIM változtatott álláspontján és immár arra hivatkozott, hogy az adatok nem állnak rendelkezésre. A Bizottság számára nem egyértelmű, hogy az EXIM miért változtatta meg érvelését, és azt sem érti, hogy a nem ügyfélspecifikus konszolidált adatok benyújtása milyen módon sértheti a titoktartási kötelezettségeket. Ugyan az EXIM három évre vonatkozóan benyújtott összesített kereskedelmi értékadatokat, de a felülvizsgálati időszak ezen adatait sem az ellenőrző látogatás előtt, sem annak alkalmával nem bocsátotta rendelkezésre. A Bizottságnak így sem az exporthitelek felülvizsgálati időszak alatti kereskedelmi összértékét, sem pedig a fotovillamos iparágnak folyósított exporthitelek arányára vonatkozó adatokat nem állt módjában ellenőrizni.

(127)

A kínai kormány jelezte, meglepődve tapasztalta, hogy a Bizottság álláspontja szerint a (113) preambulumbekezdésbeli kijelentések egymásnak ellentmondanak. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az EXIM nem szolgáltatott statisztikai adatokat a termékek különböző kategóriáinak exportjáról. Azok az információk, amelyeket az ellenőrző látogatás során benyújtottak, a kereskedelmi érték összesített adatait tartalmazták. Míg az előbbiek lehetővé tették volna, hogy a Bizottság elkülönítse az érintett termékre vonatkozó számadatokat, addig azon (kizárólag összesített) számadatok, amelyeket végül is az ellenőrző látogatás során szolgáltattak, erre nem voltak alkalmasak. A kínai kormány azt állítja továbbá, hogy a Bizottság az adatokat a három évről rendelkezésre bocsátott kereskedelmi összértékek alapján extrapolálhatta volna a felülvizsgálati időszakra, ami azonban nem igaz, mivel a szóban forgó adatokat nem havi bontásban nyújtották be (a (11) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a felülvizsgálati időszak 2014. október 1-jétől2015. szeptember 30-ig tart).

(128)

Az ellenőrzés alkalmával a Bizottság megkísérelte ellenőrizni a felülvizsgálat tárgyát képező termék tíz legnagyobb exportáló gyártójának, köztük a mintában szereplő három gyártó hitelképesség-értékelését. Az EXIM előadta, hogy ezen információkhoz titoktartási okokból nem adhat hozzáférést. A Bizottság még egy üres formanyomtatvány bekérésével is megkísérelte ellenőrizni az EXIM hitelképesség-értékelési rendszerét, az EXIM azonban arra hivatkozva, hogy az ilyen jellegű üres formanyomtatványok üzleti titkokat tartalmazhatnak, e kérést visszautasította.

(129)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány felhívta a figyelmet arra, hogy a kitöltött kérdőívből és az EXIM 2015. évi éves jelentéséből egyértelműen kitűnik a hitelnyújtási döntés előtti kockázatértékelés jelentősége. Még ha el is fogadjuk, hogy e fogalom részét képezi a bank általános politikájának, az EXIM akkor sem szolgált példákkal – még a mintában szereplő vállalatok esetében sem – arra vonatkozóan, hogy ezt miként ültették át a gyakorlatba. Ez az észrevétel ennélfogva nem változtatott a Bizottság ténymegállapításain.

(130)

A Bizottság ezen túlmenően kérte, hogy az EXIM 2015. évi éves jelentésének másolata álljon rendelkezésre. Az EXIM – jóllehet kiderült, hogy a kért dokumentum már nyilvánosan hozzáférhető az EXIM honlapján – először azt állította, hogy e dokumentumot sem átadni, sem pedig megvitatni nem áll módjában. A Bizottság az interneten végül mégis betekinthetett a kért dokumentumba, de eredetileg sem azt nem engedélyezték számára, hogy kinyomtassa a dokumentumot, sem pedig azt, hogy arról jegyzeteket készítsen. A kért dokumentumot végül benyújtották, de csak azt követően, hogy az EXIM képviselői elhagyták az ellenőrzés helyszínét, és már nem volt lehetőség a dokumentum további megvitatására.

(131)

Miután a Bizottság elküldte a 28. cikk lehetséges alkalmazásáról szóló levelét, a kínai kormány előadta, hogy a 28. cikk alkalmazása nem indokolt, mert bár az ellenőrzési eljárás során az EXIM bank eredetileg megtagadta a hozzáférést egy nyilvánosan elérhető dokumentumhoz, a kínai kormány azt az ellenőrzést követően végül benyújtotta. A kínai kormány szerint az, hogy mely fél bocsátotta rendelkezésre a dokumentumot, nem bír jelentőséggel.

(132)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 28. cikk alkalmazásában csak részben játszott szerepet az, hogy a 2015. évi éves jelentést késedelmesen bocsátották rendelkezésre (lásd a (112)–(118) preambulumbekezdést). Hangsúlyozni kell, hogy az EXIM bank akadályozta és késleltette az ellenőrzési eljárást azzal, hogy a pénzügyi intézmény számára meghatározott időkereten belül megtagadta egy nyilvánosan elérhető dokumentum rendelkezésre bocsátását és megvitatását. Továbbá, mivel a dokumentumot az EXIM bank képviselőinek távozása után nyújtották be, a Bizottságnak a szóban forgó dokumentumot immár nem volt lehetősége megfelelő módon megvitatni és ellenőrizni. A Bizottság ezért úgy véli, hogy e pénzügyi intézmény az ellenőrzési folyamatot jelentősen hátráltatta.

(133)

A kínai kormány az EXIM bank létrehozására és tevékenységeinek irányítására vonatkozó dokumentumok – vagyis Az EXIM létrehozásáról szóló államtanácsi közlemény és az alapszabály – kapcsán egyrészt kijelentette, hogy a kért dokumentumok semmilyen szállal sem kötődnek a támogatási programhoz vagy az exportáló gyártókhoz, másrészt pedig előadta, hogy a kérés önkényes adatgyűjtésnek számított, egy olyan program vizsgálata pedig, amelyet az eredeti vizsgálat nem egyenlített ki, jogalap nélküli volt.

(134)

E tekintetben a Bizottság egyfelől megjegyzi, hogy a kért dokumentumokra a vizsgálat célja, különösképpen pedig annak megállapítása miatt volt szükség, hogy az EXIM-et felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, másfelől pedig jelzi, hogy más együttműködő pénzügyi intézmények esetében a kínai kormány a bekért hasonló jellegű dokumentumokat rendelkezésre bocsátotta. Meg kell továbbá azt is jegyezni, hogy kérdőívre adott válaszában az EXIM bank a tulajdonosi struktúrája, vezetősége, felügyelete és tevékenységei kapcsán több alkalommal is hivatkozik e dokumentumokra és így azokat ellenőrizni kellett. Ezen túlmenően a mintában szereplő exportáló gyártók közül néhány jelezte, hogy pénzügyi kapcsolatban állt e pénzügyi intézménnyel, mely szintén egy olyan tényezőnek számít, amelyet a Bizottság ellenőrizni kívánt, és amely azt igazolja, hogy az EXIM bank közreműködött olyan támogatások nyújtásában, amelyek az eredeti vizsgálat során kiegyenlített támogatásokkal összefüggtek.

(135)

Az EXIM létrehozásáról szóló államtanácsi közlemény címe, valamint a közleményben foglaltak – annyiban, amennyiben az a kérdőívre adott válaszból megállapítható – végeredményben azt bizonyítják, hogy az EXIM a kínai kormány eszközeként szakpolitikai célok elérését szolgálja, és ezért az EXIM-et hatáskörrel ruházták fel kormányzati feladatok ellátására.

(136)

Ezen okokból kifolyólag a Bizottság – a rendelkezésre álló tények felhasználásával – arra a következtetésre jutott, hogy az EXIM közjogi szerv.

(137)

Az ICBC kérdőívre adott válasza alapján – amelyet az ICBC 2015. évi éves jelentésében foglaltak is megerősítettek – a Bizottság megállapította, hogy a részvények több mint 50 %-a állami tulajdonban van. Formálisan tehát az ICBC állami ellenőrzés alatt áll.

(138)

A Bizottság emellett az alapszabály, egész pontosan annak 8–10. fejezete és az ICBC kérdőívre adott válasza alapján azt is megállapíthatta, hogy a bank vezetőségének legfontosabb tisztségviselőit – így az igazgatótanács elnökét, az igazgatótanács alelnökét, a vezérigazgatót, a felügyelő bizottság elnökét, az elnököt és az alelnököt – tulajdonában lévő részesedése következtében a kínai kormány nevezi ki a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságán keresztül. Ehhez járul még az, hogy az ICBC alapszabálya értelmében az igazgatótanács az, amely – többek között – összehívja a részvényesek üléseit, határoz a bank üzleti stratégiájáról és költségvetéséről, meghozza a befektetési (és összefonódási) döntéseket, határoz a felső vezetők visszahívásáról, kialakítja a kockázatkezelési rendszert, dönt szervezeti egységek és fióktelepek stb. létrehozásáról. Ez, a teljesség igénye nélkül összeállított lista jól szemlélteti, hogy az állam érdemi ellenőrzést gyakorol az ICBC napi üzletmenete felett.

(139)

A – Kínában működő összes bankra alkalmazandó – banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végezik”. A nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteit, valamint az állami iparpolitika iránymutatását – miként azt a 3.2. szakasz megállapította – a központi tervezés keretében határozzák meg. A fotovillamos iparág ösztönzése mindkettőnek részét képezi.

(140)

Az uniós bíróságok a gazdaságpolitikai célok megvalósítására a közhatalom gyakorlásában való részvételként tekintenek (31).

(141)

A banktörvény 34. cikke ezért az összes bankot felruházza hatáskörrel kormányzati feladatokat ellátására. Az ICBC esetében a szóban forgó kormányzati feladatokat a kínai kormány egyfelől a tulajdonrésze biztosította formális ellenőrzés, másfelől pedig a részesedése jóvoltából őt megillető alapszabály szerinti jogok révén láthatta el.

(142)

Az ICBC ténylegesen követett hitelezési politikájának elemzésével a Bizottság végezetül arról is meg kívánt bizonyosodni, hogy az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják-e.

(143)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy bocsásson rendelkezésre információkat annak elemzéséhez, hogy a kínai bankok milyen gyakorlatot követnek a fotovillamos iparághoz tartozó vállalatok hitelkockázat-értékelése tekintetében azt megelőzően, hogy döntés születik a hitel (és/vagy hitelkeret) nyújtásáról, illetve a hitelnyújtás feltételeiről. A kérdőívhez csatolt A. függelékben a Bizottság arra vonatkozóan kért információkat, hogy a bankok miként veszik számításba a kockázatokat és vizsgálják a hitelfelvevők hitelképességét, valamint hogy a különböző vállalatok/iparágak esetében Kínában milyen kockázati prémiumot számítanak fel, továbbá hogy a bankok mely tényezők alapján bírálják el a hitel, illetve hitelkeret iránti kérelmeket. A Bizottság emellett kérte, hogy ismertessék a hitelkérelmezési és a hiteljóváhagyási eljárásokat. Jóllehet az ICBC a fenti kérdésekre válaszként benyújtott egy leíró jellegű ismertetőt, megfelelő alátámasztó bizonyítékokkal e tekintetben sem a kínai kormány, sem pedig az ICBC nem szolgált. Az ellenőrző látogatás során a Bizottság kérte a leíró jellegű ismertetőben foglaltak bizonyítékokkal történő alátámasztását. A kínai kormány mindazonáltal csak általános jellegű válaszokkal szolgált, amelyeket semmilyen bizonyíték nem támasztott alá abban a vonatkozásban, hogy ténylegesen sor kerülne bármilyen jellegű hitelkockázat-értékelésre.

(144)

A Bizottság a mintában szereplő exportáló gyártókat szintén felkérte ilyen jellegű információk benyújtására, és a mintában szereplő exportáló gyártóknál tett helyszíni ellenőrző látogatások során megkísérelte azok ellenőrzését. Az exportáló gyártók többsége válaszában azt jelezte, hogy hitelnyújtás előtt a bankok bekérnek bizonyos dokumentumokat (például pénzügyi kimutatásokat) és végeznek valamiféle hitelkockázat-elemzést. Állításaikat mindazonáltal nem tudták bizonyítékokkal – például az általuk benyújtott dokumentumokkal – alátámasztani. A helyszíni ellenőrzés során a Bizottság kérte, hogy támasszák alá bizonyítékokkal (például levelekkel stb.), hogy a bankok valóban bekértek ilyen jellegű dokumentumokat, illetve hogy e dokumentumokat a vállalatok ténylegesen benyújtották a bankoknak, vagy hogy a bankok készítettek bármiféle olyan jelentést, amely igazolta volna, hogy az adott hitelkockázat-elemezésre ténylegesen sor került. Az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjai azonban nem tudtak e tekintetben bizonyítékokkal szolgálni, és állításaikat semmilyen más bizonyítékkal sem tudták alátámasztani.

(145)

Ebből a szempontból az első akadályt az jelentette, hogy a kínai kormány elutasította a 3.1. szakaszban szereplő információk átadását, a másodikat pedig az, hogy megtagadta a hozzáférést az ICBC által végzett hitelképesség-értékeléshez.

(146)

A hiánypótlásra felhívó 2016. március 14-i levelében a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt, hogy az ICBC A. függelékre adott válasza hiányos volt, mivel nem adta meg az alábbiak kapcsán kért információkat: a felülvizsgálat tárgyát képező termék tíz legnagyobb exportáló gyártójának nyújtott hitelek, a hitelképesség-értékelések teljes körű ismertetése, a kormányzati tervek és projektek végrehajtásához nyújtott banki támogatások.

(147)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék tíz legnagyobb exportáló gyártójának nyújtott hitelekről és/vagy hitelkeretekről az ICBC egyáltalán nem szolgáltatott információt, amit azzal magyarázott, hogy a titoktartás tekintetében olyan jogi előírások és szerződéses kötelezettségek kötik, amelyek értelmében kizárólag a vállalatok hozzájárulásával adhat át vállalatspecifikus hiteladatokat. A Bizottság mindazonáltal végső soron – a mintában szereplő három együttműködő gyártónak juttatott gazdasági előny meghatározásához – támaszkodhatott az említett felek kérdőívre adott, ellenőrzött válaszára.

(148)

Az ellenőrzés során a Bizottság megkísérelte ellenőrizni a mintában szereplő exportáló gyártók, a tíz legnagyobb exportáló gyártó és a teljes fotovillamos iparág hitelképesség-értékelését. Az ICBC titoktartási szempontokra hivatkozva ezek kapcsán semmiféle információval nem szolgált, és azt is kijelentette, hogy központjában nem őriznek jelentéseket a fotovillamos iparághoz tartozó gyártókról. Jóllehet az ICBC lehetővé tette a Bizottság számára, hogy betekintsen egy általa kiválasztott vizsgálati jelentésbe, azt is meg kell jegyezni, hogy e dokumentum nem az együttműködő vállalatokról, illetve a fotovillamos iparágról szólt. Ezenfelül: tekintettel a (kínai nyelvű) dokumentum benyújtásának időzítésére, a Bizottság nem volt abban a helyzetben, hogy az ellenőrző látogatás keretében rendelkezésre álló idő alatt megértse a beadványban foglaltakat. A Bizottságnak ráadásul azt sem engedték, hogy másolatot készítsen a dokumentumról. A kérdőívre és a hiánypótlásra felhívó levélre adott válaszában az ICBC azt állította, hogy „a kormányzati iparpolitika, tervek vagy projektek, illetve egyéb jogszabályok figyelembevétele nélkül értékelte a hiteleket/hitelkereteket”. A bank éves jelentése azonban úgy tűnt, hogy ennek épp az ellenkezőjét állította azzal, hogy az ICBC „kiigazította és fejlesztette az iparnak szóló hitelpolitikát annak érdekében, hogy a makrogazdasági politikával, az iparpolitika aktuális irányvonalával és az ipari tevékenységek jellemzőivel, valamint az ország főbb stratégiai kezdeményezéseivel összhangban nyújtson finanszírozási támogatásokat a reálgazdaság számára” és „támogatta az energiatakarékosság terén működő, illetve a környezetvédelemmel foglalkozó vállalkozásokat, továbbá a kiemelkedő termékeket előállító vállalatok »Going Global« stratégiáját”.

(149)

A kínai kormány a nyilvánosságra hozatalt követően megjegyezte, hogy a (148) preambulumbekezdésben idézett szövegrészeket, különösen pedig az idézetekben szereplő „támogatás” kifejezést a Bizottság tévesen értelmezte. A kínai kormány két belgiumi bank (a KBC és a Belfius), továbbá egy német bank (nevezetesen a Deutsche Bank) éves jelentéseiből idézve több olyan példával is szolgált, amelyekben szerepelt a „támogatás” kifejezés. Jóllehet a „támogatás” szónak a szövegkörnyezettől függően csakugyan több jelentése is lehet, az ICBC éves jelentéséből idézett mondat a „pénzügyi támogatásokra” utal. A (139) preambulumbekezdésben szereplő többi idézethez, illetve az olyan egyéb ténymegállapításokhoz hasonlóan, mint például, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az ICBC kedvezményes hiteleket és hitelkereteket nyújtott a mintában szereplő exportáló gyártók némelyikének, ez azt mutatja, hogy az ICBC igenis a kormányzati iparpolitika, tervek vagy projektek, illetve egyéb jogszabályok figyelembevételével végzi a hitelek/hitelkeretek értékelését. A Bizottság ennélfogva fenntartja a (139)–(148) preambulumbekezdésben ismertetett ténymegállapításait.

(150)

A Bizottság, miután értékelte az aktában szereplő valamennyi rendelkezésre álló tényt, arra a következtetésre jutott, hogy mivel az ICBC nem tudta bizonyítani, hogy végez hitelképesség-értékelést, a mintában szereplő három – a fotovillamos iparágra nézve reprezentatívnak számító – gyártónak hitelképesség-értékelés nélkül nyújtott hitelt. Ennek alapján levonható a következtetés, miszerint az ICBC-t felruházták kormányzati hatáskörrel, és azzal, hogy e hatáskörben eljárva a központi tervezéssel meghatározott szempontok szerint nyújtott hiteleket, kormányzati feladatokat látott el. E következtetést az éves jelentésekből származó szemelvények is megerősítik.

(151)

A Bizottság következtetésképpen arra a megállapításra jutott, hogy az ICBC közjogi szerv.

(152)

A Bizottság a CCB 2015. évi éves jelentései alapján megállapította, hogy a részvények több mint 50 %-a állami tulajdonban van. Formálisan tehát a CCB állami ellenőrzés alatt áll.

(153)

Miként azt az igazgatási eljárás során a CCB is megerősítette és az alapszabály 11. és 12. fejezete is megemlíti, az igazgatótanács tagjainak többségét a kínai kormánynak mint fő részvényesnek áll jogában kinevezni. Az igazgatótanács a részvényesi közgyűlés ügyvezető szerve, amely a CCB tevékenységét irányító testületként a közgyűlésnek tartozik felelősséggel. Ugyanez vonatkozik – miként azt az alapszabály 16. fejezete kifejti – a felügyelő bizottságra is, vagyis a bank ellenőrzési testületére. A CCB alapszabálya és az igazgatótanács üléseiről készült jegyzőkönyvek emellett arról tanúskodnak, hogy az igazgatótanács dönt – többek között – a bank költségvetéséről, a befektetésekről, a vezető felügyelőbizottsági tag és az igazgatótanács titkárának visszahívásáról. A 15 tagot számláló igazgatótanácsban a CCB vezetőségét 10, nem ügyvezetői tisztséget betöltő tag képviseli. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam érdemi ellenőrzést gyakorol a CCB napi üzletmenete felett.

(154)

Az ellenőrzés során a Bizottság megkísérelte ellenőrizni a mintában szereplő exportáló gyártók és a teljes fotovillamos ágazat hitelképesség-értékelését. A CCB titoktartási szempontokra hivatkozva ezek kapcsán semmiféle információval nem szolgált. A Bizottság kitartott szándéka mellett, aminek eredményeképp lehetővé tették számára, hogy betekintsen a hitelképességgel kapcsolatos dokumentumokba. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy az adott körülmények között – vagyis tekintve, hogy a kínai nyelvű dokumentumok átnézésére a Bizottságnak csak rövid időt biztosítottak, és hogy e dokumentumokat nem adták át bizonyítékként – a Bizottságnak nem állt módjában megfelelően ellenőrizni a kitöltött kérdőívben szereplő információkat. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a dokumentumok nem az érintett ágazatról szóltak és nem a felülvizsgálati időszakra vonatkoztak. A Bizottság azon javaslatát, hogy anonimizálják a kért dokumentumokban szereplő adatokat és e változatot bocsássák bizonyítékként a Bizottság rendelkezésére, a szóban forgó pénzügyi szervezet visszautasította. E pénzügyi szervezetről tehát – szemben azzal, amit a kínai kormány állított – nem jelenthető ki, hogy a képességei szerint tőle elvárható igyekezetet tanúsította.

(155)

A Bizottságnak a 28. cikk lehetséges alkalmazásáról szóló levelére adott válaszában a kínai kormány kifejtette, hogy a banki tisztviselőket titoktartási szabályok kötik, így a Bizottság nem várhatja el tőlük, hogy engedélyt adjanak mindenféle dokumentum lemásolására és korlátlan hozzáférést biztosítsanak a szóban forgó információkhoz. Előadta továbbá, hogy a Bizottság túlzott bizonyítási terhet rótt az exportáló országra és az állítólagosan független bankokra.

(156)

A Bizottság nem „mindenféle dokumentumot” vagy e dokumentumokhoz való „korlátlan hozzáférést” kért. Ezért azt az észrevételt, miszerint a Bizottság túlzott bizonyítási terhet rótt a kínai kormányra, illetve a pénzügyi intézményekre, el kell utasítani.

(157)

A bizottsági helyszíni ellenőrzés keretében felkeresett négy bank kapcsán a kínai kormány a nyilvánosságra hozatalt követően általános észrevételként megjegyezte, hogy a Bizottság elemzése nyilvánvalóan elfogult, mivel az érintett bankok éves jelentései bizonyítékokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy e bankok nem nyújtanak kedvezményes hiteleket ösztönzött iparágaknak.

(158)

Ez utóbbi észrevételét a kínai kormány kiegészítette azzal, hogy az általános tájékoztatóban a Bizottság – miként az az eredeti rendelet (191) preambulumbekezdésében is szerepel – a 40. sz. határozatot jelölte meg az ösztönzött iparágakat felsoroló forrásként. A kínai kormány szerint e ténymegállapítás ellentmondásban áll az ellenőrzött négyből két bank éves jelentésével, amelyek a 40. sz. határozatban felsorolt ösztönzött ágazatok esetében szigorúbb belépési előírásokról, illetve a hitelek csökkentéséről számolnak be.

(159)

A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az általa ellenőrzött négy bankról a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ténylegesen nyújtottak kedvezményes hiteleket és/vagy hitelkereteket a mintában szereplő három exportáló gyártónak. E ténymegállapítások – melyek ellentmondanak a kínai kormány két fenti preambulumbekezdésben ismertetett észrevételeinek – a mintában szereplő exportáló gyártóktól származó információkon alapulnak. Egyik bank sem nyújtott be számadatokat a mintában szereplő három vállalatnak vagy általában a fotovillamos iparágnak a felülvizsgálati időszak során nyújtott hitelekre és/vagy hitelkeretekre vonatkozóan. Ebből adódóan a mintában szereplő vállalatoktól származó, ellenőrzött információk és az említett két bank éves jelentéseiben foglaltak ellentmondtak egymásnak. A Bizottság döntése szerint a mintában szereplő vállalatok helyszínen benyújtott információi elsőbbséget élveztek, és így elutasította a kínai kormány észrevételét. A kitöltött kérdőívében és a hiánypótlásra felhívó levélre adott válaszában a CCB jelezte, hogy bár a bank referenciaként figyelembe veheti a kormányzati iparpolitikát, ez még nem kötelezi a bankot arra, hogy hitelnyújtási politikáját annak mentén alakítsa. A bank éves jelentése ugyanakkor – miként azt az alábbi szemelvények is tanúsítják – azt erősítette meg, hogy a CCB kormányzati terveket valósít meg: „A csoport a kínálati oldalt proaktívan az állami strukturális reformhoz igazította, és megfelelő módon reagált a fejlesztési stratégiákra […]. Támogatást nyújtottunk […] a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágaknak.”; „A csoport 2015-ben a nemzeti iparpolitika irányvonalai mentén és a külső működési környezet változásaival összhangban megfelelő módon optimalizálta hitelezési politikáját […]”.

(160)

A nyilvánosságra hozatal kapcsán tett észrevételeiben a kínai kormány megjegyezte, hogy az „A csoport 2015-ben a nemzeti iparpolitika irányvonalai mentén és a külső működési környezet változásaival összhangban megfelelő módon optimalizálta hitelezési politikáját […]” idézet nem azt jelenti, hogy a bank bizonyos iparágaknak kedvezményes hiteleket nyújtott. A Bizottság elutasítja ezt az észrevételt, mivel az idézett mondatot az előző preambulumbekezdésben szereplő többi idézettel együtt kell értelmezni. A kínai kormány érvelése mindenesetre további magyarázatra szorul, mivel az az MEB-re utal, míg az idézett mondat a CCB éves jelentéséből származik. A Bizottság abból a feltételezésből indul ki, hogy az MEB-re történt utalás elírás volt.

(161)

A kínai kormány „A csoport a kínálati oldalt proaktívan az állami strukturális reformhoz igazította, és megfelelő módon reagált a fejlesztési stratégiákra […]” idézet kapcsán is kifejezte aggályát és kijelentette, hogy az idézetet a szövegkörnyezetből kiragadva vizsgálták, és amellett hogy a Bizottság tévesen értelmezte „feltörekvő” szó használatát a CCB éves jelentésében, az idézet maga semmiképpen sem vonatkozik az ösztönzött, stratégiai fontosságú vagy feltörekvő iparágakra, illetve ágazatokra. A Bizottság megjegyzi, hogy az idézet teljes szövege, valamint az idézetet közvetlenül követő mondat a következőképpen szól (utólagos kiemelés): „Határozott lépéseket tettünk a reálgazdaság fejlődésének ösztönzésére. A csoport a kínálati oldalt proaktívan az állami strukturális reformhoz igazította, és megfelelő módon reagált a fejlesztési stratégiákra, egyebek mellett az „Egy övezet, egy út” (One Belt and One Road) stratégiára, a szabadkereskedelmi övezetek stratégiájára, a Peking-Tiencsin-Hopej régió és az Jangce folyó gazdasági övezetének összehangolt fejlesztésére irányuló stratégiára. Támogatást nyújtottunk az országos jelentőségű építési projektekhez, az új típusú urbanizációhoz, az új vidéki környezet megteremtéséhez és a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak számára.” Így, mivel a szóban forgó idézeteket egymással összefüggésben is értelmezni kell, a Bizottság nem tartotta indokoltnak, hogy megváltoztassa a (159) preambulumbekezdésbeli ténymegállapításait.

(162)

A kínai kormány arra is felhívta a figyelmet, hogy a CCB éves jelentésében megtalálható a bank hitelkockázat-elemzési és -kezelési rendszerének részletes ismertetése. A kínai kormány e tekintetben ugyanakkor nem szolgált újabb részletekkel. Ezek mindenesetre absztrakt ismertetők, amelyek amellett, hogy nem alkalmasak konkrét ügyek értékelésére, azt sem bizonyítják, hogy ténylegesen sor kerül ilyen jellegű értékelésekre. A Bizottság ezért nem látta indokoltnak, hogy megváltoztassa a (152)–(159) preambulumbekezdésben szereplő ténymegállapításait.

(163)

A Bizottságnak a 28. cikk lehetséges alkalmazásáról szóló levelére adott válaszában a kínai kormány kijelentette, hogy a kért dokumentumok az ellenőrzés szempontjából semmilyen releváns információt nem tartalmaznak és a Bizottságnak azokra az adatokra kellet volna hagyatkoznia, amelyeket be tudott szerezni, vagy amelyek már eleve szerepeltek a kitöltött kérdőívben. Azzal érvelt továbbá, hogy a 28. cikk alkalmazása nem indokolt azon dokumentumok alapján, amelyeket a CCB (vagy a kínai kormány) elmulasztott benyújtani.

(164)

Ennek kapcsán meg kell jegyezni egyfelől, hogy a kért dokumentumok ahhoz kellettek, hogy ellenőrizni lehessen a kitöltött kérdőívekben szereplő állításokat, másfelől pedig, hogy a Bizottság azért nem tartotta elegendőnek a benyújtott dokumentumokat, mert azok nem kapcsolódtak a benyújtott állításokhoz, vagy csak részben támasztották alá azokat. Tekintettel arra, hogy egyetlen olyan ellenőrzött dokumentum sem állt rendelkezésre, amely igazolta volna, hogy a bank megfelelő kockázatértékelést végez, a Bizottság továbbra is kitartott azon következtetése mellett, amely szerint a CCB nem végzett hitelképesség-értékeléseket. A bank hitelnyújtási tevékenységét – melynek keretében kedvezményes hiteleket folyósított a mintában szereplő vállalatoknak – ehelyett a kormányzati politika végrehajtása vezérelte.

(165)

A Bizottság, miután értékelte az aktában szereplő valamennyi rendelkezésre álló tényt, arra a következtetésre jutott, hogy mivel a CCB nem tudta bizonyítani, hogy végez hitelképesség-értékelést, a mintában szereplő két – a fotovillamos iparágra nézve reprezentatívnak számító – gyártónak hitelképesség-értékelés nélkül nyújtott hitelt. Ennek alapján levonható a következtetés, miszerint a CCB-t felruházták kormányzati hatáskörrel, és e hatáskörben eljárva a központi tervezéssel meghatározott szempontok szerint nyújtott hiteleket. A CCB ennélfogva kormányzati feladatokat látott el. E következtetést az éves jelentésekből származó szemelvények is megerősítik.

(166)

A Bizottság ennélfogva megállapítja, hogy a CCB közjogi szerv.

(167)

A Bizottság megállapította, hogy az MEB az állami tulajdonban álló „China Merchants Group” konglomerátumhoz tartozik, amely az Államtanács állami tulajdonú eszközök felügyeleti és igazgatási bizottságának (32) közvetlen felügyelete alá tartozik. Az MeB 2014. évi és 2015. évi éves jelentése alapján emellett az is megállapítást nyert, hogy az MeB közvetett állami tulajdonban áll. Formálisan tehát az MEB állami ellenőrzés alatt áll.

(168)

Miként azt az alapszabály 10. és 13. fejezete meghatározza, az igazgatótanács és a felügyelő bizottság tagjainak többségét a kínai kormánynak mint fő részvényesnek áll jogában kinevezni. Az MEB alapszabálya értelmében az igazgatótanács hatáskörébe tartozik többek között a részvényesek üléseinek összehívása, a bank üzleti és befektetési terveinek kialakítása, a tőkekezelésre vonatkozó stratégia és a költségvetési terv meghatározása, a nyereségfelosztásra vonatkozó határozatok meghozatala, valamint a felső vezetés jóváhagyása, illetve a felső vezetők visszahívása. E felsorolás – amely még csak nem is tartalmazza az összes feladatkört – jól szemlélteti, hogy az állam érdemi ellenőrzést gyakorol az MEB napi üzletmenete felett.

(169)

Az ellenőrzés során a Bizottság megkísérelte ellenőrizni a mintában szereplő exportáló gyártók és a teljes fotovillamos ágazat hitelképesség-értékelését. Az MEB titoktartási szempontokra hivatkozva ezek kapcsán semmiféle információval nem szolgált. A Bizottság kitartott szándéka mellett, aminek eredményeképp lehetővé tették számára, hogy betekintsen a hitelképességgel kapcsolatos dokumentumokba. E dokumentumok az érintett ágazathoz kapcsolódó dokumentumok voltak ugyan, viszont nem a felülvizsgálati időszakra vonatkoztak. Kiemelendő, hogy bár a Bizottság kérte a 2014. évi és 2015. évi hitelezési politikáról szóló dokumentumok bemutatását, az MEB azokat nem bocsátotta rendelkezésre és mindössze a 2016. évi hitelezési politikára vonatkozó dokumentumba engedett betekintést (amely év nem számított bele a felülvizsgálati időszakba). A Bizottságnak ugyanakkor nem tették lehetővé, hogy a dokumentumot bizonyítékként felhasználja. Jóllehet az MEB hozzájárult, hogy a Bizottság betekintsen egy konkrét vállalat hitelképesség-értékeléséről szóló (kínai nyelvű) dokumentumba, azt már nem engedélyezte, hogy a szóban forgó dokumentumról a Bizottság jegyzeteket vagy másolatot készítsen. Emiatt az ellenőrző látogatás keretében rendelkezésre álló rövid idő alatt nem volt mód kellő mértékben megismerni a dokumentum tartalmát.

(170)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság azzal, hogy meglévő hiteljelentésekre támaszkodott, egyben azt is elismerte, hogy a bankok végeznek hitelkockázat-értékelést.

(171)

Ennek kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy – miként az már a 3.1. és a 3.4.1. szakaszban is szerepelt – sem a kínai kormány, sem pedig az egyes bankok nem szolgáltak megfelelő alátámasztó bizonyítékkal az állítólagosan végezett hitelminősítéseik kapcsán, különösen pedig arra vonatkozóan, hogy a bankok miként veszik számításba a kockázatokat és vizsgálják a hitelfelvevők hitelképességét, valamint hogy a különböző vállalatok/iparágak esetében Kínában milyen kockázati prémiumot számítanak fel, továbbá hogy a bankok milyen tényezőket vesznek figyelembe a hitel, illetve hitelkeret iránti kérelmek elbírálásakor. A kínai nyelvű hiteljóváhagyási jelentés – amelybe a Bizottság betekinthetett az egyik banknál tett ellenőrző látogatása során – léte önmagában még nem tekinthető elegendő bizonyítéknak a bankok (és nem pusztán egy, a fent említett hiteljóváhagyási-jelentést rendelkezésre bocsátó bank) hitelminősítési tevékenységének megállapításához. Mindenesetre a szóban forgó jelentés a hitelnyújtás egyik okaként konkrétan az állami támogatást nevezi meg, ami megerősíti, hogy a hitelminősítés nem piaci alapon történik.

(172)

A kínai kormány megjegyezte továbbá, hogy a mintában szereplő együttműködő gyártóknak nyújtott hitel és a Kínai Központi Bank kamatlábának összehasonlítása nem egyeztethető össze a hitelkockázat-értékelés hiányának megállapításával.

(173)

Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy ez utóbbi szembeállítás nem állja meg a helyét, mivel nincs kapcsolat a Kínai Központi Bank referencia-kamatlába és azon tény között, hogy a bankok nem végeznek hitelkockázat-értékelést. A Bizottság nem vitatja, hogy a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábát kiegészítik kamatfelárral, de meglátása szerint a kiegészítés nincs összhangban a piaci feltételekkel és a bankok azon célját tükrözi, hogy végrehajtsák a kínai kormány fotovillamos ágazat ösztönzését szolgáló politikáját.

(174)

A kérdőívre és a hiánypótlásra felhívó levélre adott válaszaiban az MEB azt állította, hogy a hitelezési politikájával kapcsolatos döntések meghozatalakor nem veszi figyelembe a kormányzati szakpolitikát. A bank éves jelentése ugyanakkor – miként azt az alábbi szemelvények is tanúsítják – azt erősíti meg, hogy az MEB kormányzati terveket valósít meg: „Az MEB tevékenységének alapjául a nemzeti iparpolitika szolgál”; „Az igazgatótanács, a felügyelő bizottság és a különbizottságok a nemzeti szakpolitikákat felelősségteljes módon végrehajtották”.

(175)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány visszautalt a Bizottság 2016. szeptember 23-i levelére, amely a (174) preambulumbekezdésben szereplő első idézethez hasonló idézetet tartalmazott az MEB 2015. évi éves jelentéséből. A kínai kormány jelezte, hogy az „alapjául a nemzeti iparpolitika szolgál” idézet nem az MEB-re, hanem a „CMB Financial Leasing”-re utal. A Bizottság megjegyzi, hogy a „CMB Financial Leasing” teljes mértékben az MEB tulajdonában áll.

(176)

A kínai kormány előadta továbbá, hogy az MEB éves jelentése részletesen beszámol a hitelkockázat-értékelési eljárásokról, és hogy a fotovillamos ágazat nem tartozik a bank tíz legnagyobb hitelfelvevői ágazata közé. Ennek alapján a kínai kormány úgy véli, hogy az MEB kérdőívre, illetve hiánypótlásra felhívó levélre adott válaszában szereplő kijelentések és az éves jelentésben foglaltak nem mondanak egymásnak ellent. A kínai kormány attól eltekintve, hogy az idézetek egyikéről megjegyezte, hogy az az MEB 100 %-os tulajdonában lévő szervezetre vonatkozik, semmilyen új bizonyítékot nem terjesztett elő. Tekintettel arra, hogy egyetlen olyan ellenőrzött dokumentum sem állt rendelkezésre, amely azt igazolta volna, hogy a bank nem a fotovillamos iparág támogatását szolgáló iparpolitikát hajtotta végre, hanem megfelelő kockázatértékelést végezett, a Bizottság továbbra is kitartott azon következtetése mellett, amely szerint az MEB nem végzett hitelképesség-értékeléseket. A bank hitelnyújtási tevékenységét – melynek keretében kedvezményes hiteleket folyósított a mintában szereplő vállalatoknak – ehelyett a kormányzati politika végrehajtása vezérelte.

(177)

A kínai kormány a hitelnyújtási döntések kapcsán, továbbá azt illetően, hogy a pénzügyi intézmények figyelembe veszik-e a kormányzati iparpolitikát és terveket, azzal érvelt, hogy a Bizottságnak az egyes bankok kérdőívre adott válaszait kellene alapul vennie az elemzéseihez, hiszen e válaszok jelentik a legbiztosabb és leglényesebb tényeket és bizonyítékokat.

(178)

A szóban forgó válaszok – miként az a kitöltött kérdőívek (137)–(185) preambulumbekezdésben szereplő ismertetéséből is látható – nem voltak egységesek, bár összességében valamennyiről elmondható, hogy tagadta vagy legalábbis mellékes tevékenységként tűntette fel a kormányzati hatáskör gyakorlását.

(179)

Az egyes bankok éves jelentései mindazonáltal egyértelműen a pénzügyi szolgáltatásaikat meghatározó tényezőként hivatkoznak e kormányzati politikákra, tervekre, illetve a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágakra. A kínai kormány nem tartja e kijelentéseket összeegyeztethetetlennek azért, mert a kérdőívre adott válaszok nem a bankok éves jelentéseiben foglaltakat tükrözik. A Bizottság azonban úgy véli, hogy a bankok éves jelentéseiben megjelenő, fent említett kijelentések egyértelműen ellentmondanak e bankoknak a kitöltött kérdőívekben szereplő kijelentéseinek és cáfolják azokat.

(180)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kétségbe vonta, hogy a Bizottságnak ne lett volna lehetősége ellenőrizni a hitelminősítési és döntéshozatali eljárásokat. Ennek kapcsán a kínai kormány azokra a dokumentumokra hivatkozott, amelyeket a CCB, az MEB és az ICBC a helyszíni ellenőrzés során benyújtott a Bizottságnak. A Bizottság emlékeztet az e dokumentumok kapcsán tapasztalt és a (148) és (169) preambulumbekezdésben ismertetett problémákra.

(181)

A kínai kormány emellett a pénzügyi intézmények éves jelentéseire, valamint a kitöltött kérdőívek vonatkozó válaszaira hivatkozott, amelyek álláspontja szerint kellő alapot szolgáltattak a hitelminősítési és döntéshozatali eljárások ellenőrzéséhez. Ezt az észrevételt a Bizottság elutasítja, mivel az éves jelentések ismertetőiben és a kitöltött kérdőívekben foglaltak helyességét egyaránt alá kell támasztani releváns (azaz a felülvizsgálati időszakra és a fotovillamos iparágra vonatkozó) bizonyítékokkal a helyszínen. Amint azt a Bizottság a kínai kormánynál és az ellenőrizni kívánt bankoknál tett helyszíni látogatás során is kifejtette, a Bizottságnak olyan bizonyítékokat is meg kellett tudnia vizsgálni, amelyek alátámaszthatják, hogy a tényleges üzleti tevékenységek esetében az állításoknak megfelelően – a kitöltött kérdőívben és az éves jelentésekben ismertetett módon – átültették a gyakorlatba a hitelkockázat-értékelési és döntéshozatali eljárásokat.

(182)

A kínai kormány kitért arra is, hogy több dokumentum benyújtása a dokumentumok bizalmas jellege, a banktitokról szóló törvény és a vonatkozó szerződéses kikötések miatt hiúsult meg. A kínai kormány szerint a Bizottságnak el kell ismernie, hogy a bankok a meglévő jogi és szerződéses lehetőségeikhez mérten a képességeik szerint elvárható igyekezetet tanúsították. A kínai kormány jelezte továbbá, hogy az alaprendelet 28. cikke értelmében a Bizottság kizárólag a valótlan vagy félrevezető információkat hagyhatja figyelmen kívül, vagyis azon információk, amelyeket figyelembe vettek és az érdekelt fél a tényleges képességei szerint elvárható igyekezettel nyújtott be, érvényes információknak számítanak.

(183)

Ezt az állítást a (48) preambulumbekezdésben a Bizottság már megcáfolta. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy az alaprendelet 29. cikke (amely a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 12. cikkének 4. pontját követi) úgy rendelkezik, hogy minden olyan információt, amely természeténél fogva bizalmas jellegű, vagy amelyet az érintett felek a vizsgálat lefolytatásához megfelelő indokkal alátámasztva bizalmas jelleggel bocsátottak rendelkezésre, az illetékes hatóságok bizalmas jellegű információként kezelnek. Ebben az összefüggésben a Bizottság megítélése szerint e vizsgálat jogi kerete a bizalmas információk kezelése tekintetében széles körű garanciákat biztosít. A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy az érintett ország hatóságai a kitöltött kérdőív állításait feltehetően alátámasztó információk rendelkezésre bocsátása esetében nem a képességeik szerint elvárható igyekezetet tanúsították.

(184)

A Bizottság, miután értékelte az aktában szereplő valamennyi rendelkezésre álló tényt, arra a következtetésre jutott, hogy az MEB közpolitikai céloktól vezérelve nyújtott hitelt a mintában szereplő egyik – a fotovillamos iparágra nézve reprezentatívnak számító – gyártónak. Ennek alapján levonható a következtetés, miszerint az MEB-t felruházták kormányzati hatáskörrel, és e hatáskörben eljárva a központi tervezéssel meghatározott szempontok szerint nyújtott hiteleket. Ennélfogva kormányzati feladatokat látott el. E következtetést az éves jelentésekből származó szemelvények is megerősítik.

(185)

A Bizottság ennélfogva megállapítja, hogy az MEB közjogi szerv.

(186)

A Bizottság e négy ellenőrzött bank mellett a mintában szereplő gyártóknak hitelt nyújtó többi bank legtöbbjéről is megállapította, hogy állami tulajdonban állnak (lásd a (106) preambulumbekezdést). Végezetül: a mintában szerepelő vállalatok közül legalább egy arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy jelentős hiteleket kapott a China Development Banktól, amiről a kínai kormány viszont egyáltalán nem tett említést. Az erről a bankról elérhető nyilvános információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a bank több mint 50 %-a – közvetlen és közvetett részesedések révén – állami tulajdonban van. A Bizottság ennélfogva e vizsgálat kapcsán arra a következtetésre jutott, hogy az alábbi tíz bank állami tulajdonban áll: az ICBC, az Agricultural Bank, a Bank of China, a CCB, az MEB, a China Development Bank, a Bank of Communications, a China Everbright Bank, az Industrial Bank, valamint a Shanghai Pudong Development Bank. A felülvizsgálati időszak alatt a mintában szereplő gyártóknak biztosított hitelek [40–50 %-át] az ICBC, az Agricultural Bank, a Bank of China és a CCB által nyújtott hitelek, [10–20 %-át] pedig a Bank of Communications, a China Everbright Bank, az Industrial Bank és a Shanghai Pudong Development Bank által nyújtott hitelek tették ki. Az MEB esetében ez az arány [0–10 %], míg a China Development Bank esetében [20–30 %] volt. A fennmaradó hat bank tulajdonosi szerkezetét – amely bankokról a kínai kormány egyáltalán nem nyújtott tájékoztatást – nem lehetett meghatározni az aktában szereplő információk alapján.

(187)

Minthogy a kínai kormány a négy ellenőrzött bankon kívüli hat bank tekintetében nem működött együtt a vizsgálattal, a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozva kellett megállapítania, hogy a szóban forgó hat bank közjogi szervnek minősül-e.

(188)

Először is: a Bizottság megállapította, hogy az említett bankok állami tulajdonban állnak (lásd az előző és a (106) preambulumbekezdést).

(189)

Másodszor: a Bizottság feltárta, hogy a mintában szereplő három vállalatnak a felülvizsgálati időszak során biztosított hitelek jelentős részét [15–25 %-át] a mintában szereplő négy bank nyújtotta. Ennek alapján az e bankokra vonatkozó ténymegállapítások reprezentatívnak tekinthetők.

(190)

Harmadszor: a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő három együttműködő gyártótól kapott hitelszerződések nagy része mind a tíz bank esetében azonos vagy hasonló mintákat követett, és hogy az esetek többségében valamennyi bank elfogadta, hogy a hitelkamat alapját a piaci kamat alatti, a Kínai Központi Bank felárral növelt referencia-kamata jelenti.

(191)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy tekintettel az említett hasonlóságokra és a négy ellenőrzött bank reprezentatív jellegére, az állami tulajdonban lévő többi bank vizsgálatához a négy ellenőrzött bank kapcsán tett ténymegállapítások jelentik a legjobb rendelkezésre álló tényeket.

(192)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a négy ellenőrzött bankon felüli hat bank is közjogi szerv.

(193)

Ennek megfelelően a Bizottság a gazdasági előnyöket a tíz említett állami tulajdonú bank tekintetében számította ki.

(194)

A kínai kormány előadta, hogy immár nem állja meg a helyét a Bizottság eredeti vizsgálatban tett azon ténymegállapítása, miszerint az állami tulajdonú kínai bankok közjogi szervek, mivel a Kínai Központi Bank annak érdekében, hogy a kínai kormány a továbbiakban ne avatkozzon be a pénzügyi piacon, már felhagyott azzal a gyakorlattal, hogy rögzíti a hitelkamatok alsó határát. A kínai kormány érvelése szerint a Kínai Központi Bank azzal, hogy felszámolta a hitelkamatok alsó határát, 2013. július 20-án felhagyott a pénzügyi intézmények által nyújtott hitelek kamatlábának ellenőrzésével. A Kínai Központi Bank emellett 2015. október 27-én közzétett értesítésével arról is határozott, hogy megszünteti a betéti kamatláb változó felső határát.

(195)

A Bizottság ezen állítást hatástalannak tartja, mivel az előző szakaszban tett ténymegállapítások már önmagukban is kellőképpen alátámasztják, hogy az állami tulajdonú kínai bankok közjogi szervek.

(196)

A Bizottság először is okvetlenül tisztázni kívánja, hogy azon (az eredeti vizsgálat során tett) ténymegállapítása, miszerint az állami tulajdonú kínai bankok közjogi szervek, nem pusztán azon a tényen alapult, hogy a Kínai Központi Bank rögzíti a hitelkamatokat és a betéti kamatlábak változó felső határát, hanem több – az eredeti rendelet (158)–(168) preambulumbekezdésében ismertetett – elem elemzésének eredményeként született meg. Ezen elemek – az egyértelműség kedvéért – az alábbiakra vonatkoztak: i. a kormányzati beavatkozás összefüggésben áll a kormányzat nagyobb bankban megszerzett tulajdonrészével, ii. Kínában az állami tulajdonú bankok – nagyon szűk mozgásteret engedve a magántulajdonban lévő bankoknak – igen magas piaci részesedéssel rendelkeznek és a kínai pénzügyi piac meghatározó szereplőinek számítanak, iii. a kormányzat tulajdonrésze révén, a bankok kereskedelmi magatartása feletti igazgatási ellenőrzéssel, sőt még a létesítő okiratok útján is ellenőrzést gyakorolnak a bankok felett, iv. a Kínai Központi Bank szerepet játszik a kamatlábak megállapításának, illetve ingadozásának korlátozásában, valamint v. azon jogszabályok, amelyek előírják a bankok számára, hogy hitelezési politikájukban megjelenítsék a nemzeti szakpolitikákat/ágazati preferenciákat. A jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálatban a kínai kormány által említett egyetlen változás a iv. pontra vonatkozott. Az i., iii. és v. pontokat a közvetlenül megelőző preambulumbekezdésekben szereplő értékelések megerősítették.

(197)

Másodszor: az állítások szerint a (194) preambulumbekezdésben említett határozatok megszüntették a kamatlábak felső és alsó határát. A Kínai Központi Bank ennek kapcsán közzétett határozatainak szóhasználata alapján viszont a piaci alapú hitelkamatláb-árazás gyakorlatának követése a pénzügyi intézmények számára mindössze ajánlott, nem pedig kötelező. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állami tulajdonú kínai bankoknak továbbra is módjában áll, hogy kedvezményes kamatozású hiteleket nyújtsanak, ami valójában a banktörvény 34. cikke alapján – amely elsőbbséget élvez a Kínai Központi Bank határozataiban szereplő puszta ajánlásokkal szemben – kötelességük is.

(198)

Harmadszor: jóllehet a Kínai Központi Bank határozatot tett közzé a kamat alsó határának felszámolásáról, azt is meg kell jegyezni, hogy a banktörvény 38. cikke továbbra is úgy rendelkezik, hogy „A hitelkamatlábakat a kereskedelmi bankok kötelesek a Kínai Központi Bank által rögzített felső és alsó hitelkamatláb-korlátokkal összhangban meghatározni”. A banktörvényt a későbbiekben csak más vonatkozások tekintetében módosították. Ez azt bizonyítja, hogy – mivel a Kínai Központi Bank határozatai pusztán végrehajtási aktusok – a jogszabályi kereteket, amelyeknek a bankok kötelesek megfelelni, egyáltalán nem módosították. A Kínai Központi Bank ráadásul oly módon tartja fenn a jogszabályi kereteket, hogy a felső és alsó határokat bármikor be lehessen újra vezetni.

(199)

Negyedszer: a helyszínen ellenőrzött négy bank közül az ellenőrzéskor több is említést tett egy új, 2013 októberében bevezetett hitelkamatról, amelynek alapját a sanghaji bankközi piacon közzétett banki kamatjegyzések jelentik. Ezt az információt mindazonáltal a kínai kormány nem tűntette fel kérdőívre adott válaszában azon állításának alátámasztására, hogy a kínai piacot liberalizálták. A nyilvánosan hozzáférhető információk alapján úgy tűnik, hogy ez az úgynevezett „irányadó hitelkamatláb” (loan prime rate, a továbbiakban: LPR) egy olyan egyéves hitelkamatláb, amely a hitelpiac referenciaértékeként kilenc kiválasztott, a kormányzat támogatását élvező kereskedelmi bank legjobb kamatjegyzésén alapul. Jóllehet a Kínai Központi Bank állítása szerint az LPR bevezetése a jövőben „előmozdítja a kamatláb-liberalizációt, javítja a referencia-kamatláb rendszerét a pénzügyi piacokon”, a független elemzők az LPR bevezetésekor arra a következtetésre jutottak, hogy szerepét tekintve a „sanghaji bankközi piac nem eléggé hatékony a bankok és ügyfeleik közötti kamatlábak befolyásolásához” (33). Az elvégzett elemzés alapján csakugyan úgy tűnik, hogy bár az LPR-t minden egyes munkanap közzéteszik azt követően, hogy (a legmagasabb és legalacsonyabb jegyzések elhagyásával) átlagot számítottak a 9 bank összes jegyzéséből, annak szintje a felülvizsgálati időszak alatt mindössze 6 alkalommal változott. Összehasonlításképpen: ugyanezen időszakban a napi szintű egyéves EURIBOR bankközi kamatláb több mint 185 alkalommal változott. Meg kell továbbá azt is jegyezni, hogy LPR-t látszólag a Kínai Központi Bank közzétett referenciaértékéhez (a továbbiakban: Kínai Központi Bank referenciaértéke) (34) kötötték, mivel a Kínai Központi Bank referenciaértékének 2015. évi összes változását a rákövetkező munkanap az LPR változása követte. Ezen túlmenően azt is ki kell emelni, hogy a Kínai Központi Bank referenciaértékének szintje és az LPR szintje 2015-ben teljesen azonos ingadozásokat mutatott.

(200)

Ezenfelül, bár az ellenőrzött bankok állítása szerint az LPR-en alapuló kamatlábbal nyújtott rövid lejáratú hiteleik részaránya jelentősen megnőtt, és rövid lejáratú hitelportfóliójuk nagy részét immár e hitelek adták, ezen állításokat sem a bankok által szolgáltatott bizonyítékokkal nem lehetett igazolni, sem pedig az exportáló gyártók telephelyein tett ellenőrző látogatások alkalmával nem lehetett megerősíteni. Ez nem támasztja alá azon állítást, miszerint az említett bankok független módon vagy valamely piaci kamatláb alkalmazásával határozzák meg kamatlábaikat, és hogy sor került a kamatláb-piac liberalizálására.

(201)

Ennélfogva megállapítható, hogy bár az állítások szerint eltörölték a hitelkamatok alsó, illetve a betéti kamatok felső határát, a gyakorlatban még – szemben a kínai kormány állításával – nem valósult meg a kamatpiaci liberalizáció. Az eredeti vizsgálat keretében levont következtetések – vagyis hogy az állami tulajdonú kínai bankok közjogi szerveknek minősülnek, mivel kormányzati hatáskörrel rendelkeznek, ilyen hatáskört gyakorolnak, illetve azokat ilyen hatáskörrel ruházták fel – a felülvizsgálati időszak tekintetében is érvényesek, és így megerősítést nyernek.

(202)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány előadta, hogy a Bizottság tévesen a kínai kormányra hárította a bizonyítási terhet az alábbi állításai kapcsán: i. a pénzügyi piacot liberalizálták, ii. a kínai kormány felhagyott a napenergia-ágazatra vonatkozó politikájával, valamint iii. megszűntek a kínai pénzügyi piacra állítólagosan jellemző torzulások. A kínai kormány ezen túlmenően azt is kijelentette, hogy a Bizottság nem hagyatkozhat a közjogi státus országos szintű értékelésére, mert egy ilyen jellegű ténymegállapítást minden egyes érintett pénzügyi szervezetre külön kellett volna meghatároznia.

(203)

Amint azt a (195)–(201) preambulumbekezdés alátámasztotta, a szóban forgó bizonyítékokat a Bizottság mélyrehatóan elemezte és többek között azt is értékelte, hogy bekövetkeztek-e olyan mérvű változások az eredeti vizsgálat keretében megállapított helyzethez képest, amelyek miatt az eredeti vizsgálatbeli ténymegállapítások immár nem érvényesek. Az ilyen állítólagos változások magukban foglalták a kínai kormány által jelzett változásokat is, melyeket a Bizottság kivétel nélkül megvizsgált és észrevételezett. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy ezen eljárás keretében a pénzügyi intézményekre vonatkozóan meglehetősen kevés új bizonyítékot nyújtottak be. Szintén meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány az ellenőrző látogatás során megerősítette, hogy azokon a változásokon kívül, amelyekről eddig szó esett, nem történtek további változások.

(204)

A bizonyítási terhet illetően és az alaprendelet 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően emlékeztetni kell arra, hogy a bizonyítékokat, amelyeket azon kérdéssel összefüggésben nyújtanak be, hogy az intézkedések hatályának lejárta esetén valószínűsíthető-e vagy sem a támogatásnyújtás további fennállása vagy megismétlődése, megfelelően dokumentálni kell. A Bizottság a kínai kormány által e tekintetben benyújtott összes releváns részletet és bizonyítékot mélyrehatóan megvizsgálta és arra a következtetésre jutott, hogy ezek nem elégségesek annak bizonyításához, hogy a helyzet az eredeti vizsgálatbelihez képest jelentősen megváltozott. Ebben az összefüggésben és tekintettel a kínai kormány által említett állítólagos változásokra, a Bizottság egyrészt úgy véli, hogy a kínai kormány feladata lett volna annak bizonyítása, hogy valóban sor került ilyen változásokra, másrészt pedig úgy gondolja, hogy nem hárított ilyen jellegű indokolatlan terhet a kínai kormányra.

(205)

Az egész országra kiterjedő értékelés kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy azon pénzügyi intézmények esetében, amelyekről a kínai kormány benyújtotta a kért szükséges információkat, a közjogi státust külön-külön intézményenként elemezte. Sajnálatos módon – miként azt a 3.1. szakasz kifejti – a kínai kormány a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártóknak hitelt nyújtó többi pénzügyi intézmény közül egyről sem szolgált információval. A Bizottságnak tehát a körülményekből adódóan nem állt módjában, hogy e többi pénzügyi intézmény esetében megvizsgálja a közjogi státus kérdését, és így a kínai kormány érvelése nem bír jelentőséggel. A Bizottságnak végül az aktában rendelkezésre álló tényeket kellett felhasználnia és a közjogi státus kérdésének részletes elemzését a kínai pénzügyi ágazatra vonatkozóan végezte el. A Bizottság a releváns tényezők körén belül alaposan mérlegelte a kínai kormány összes új, ezen eljárással összefüggésben benyújtott bizonyítékát, csakúgy, mint az eredeti vizsgálat keretében tett ténymegállapításokat.

(206)

A kínai kormány ezenfelül azt is előadta, hogy a Bizottság a „közjogi státus” meghatározását arra alapozta, hogy a hitelkamatok alsó határát de facto nem törölték el. Állítása szerint ráadásul a Bizottság tévesen értelmezte a hitelkamat alsó határának állítólagos eltörlését akként, hogy a bankok immár állítólag a referenciakamat 30 %-ánál alacsonyabb kamatlábak mellett is nyújthatnak hiteleket. A kínai kormány amellett, hogy tagadta a szóban forgó alsó kamat eltörlését, egyúttal azt is kijelentette, hogy a bankok így már nem tudnak kedvezményes hiteleket nyújtani. A kínai kormány ezenfelül előadta, hogy ha kötelezővé tenné a bankok számára, hogy a piaci alapú árazáshoz igazodva alakítsák ki hitelkamatlábaikat, akkor az egyfelől azt jelentené, hogy ellenőrzést gyakorol e bankok felett, másfelől pedig ellentétes lenne a liberalizáció szellemiségével. A kínai kormány előadta továbbá, hogy a banktörvény 38. cikke megengedő szabályozás, és bár a felső határokat már évekkel az alsó határok előtt eltörölték, a banktörvényt mégsem módosították. A kínai kormány emellett azt állította, hogy a Kínai Központi Bank kamatlábai és az LPR közötti korreláció elmélete téves, és visszahivatkozott a mintában szereplő együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó kamatláb-statisztikákra. A kínai kormány ezenkívül azt állította, hogy az USA-dollárban vagy euróban denominált hitelekre soha nem vonatkoztak referencia kamatlábak vagy kamatláb-korlátozások.

(207)

A közjogi státus meghatározása kapcsán egyfelől emlékeztetni kell arra, hogy a hitelkamat alsó határainak eltörlését maga a kínai kormány vetette fel annak alátámasztására, hogy a kínai kormányzat immár nem avatkozik be a pénzügyi piac működésébe, és hogy az állami tulajdonú kínai bankok nem tekinthetők közjogi szerveknek. A Bizottság elemezte és a (194)–(201) preambulumbekezdésben ismertetett indokok alapján elutasította az alsó kamathatárok eltörlésére vonatkozó állítást. Minthogy a kínai kormány nem jelzett egyéb jelentős változást, idevágó következetéseihez a Bizottság egyrészt az eredeti vizsgálat keretében levont – és a felülvizsgálati időszakra vonatkozó új keletű bizonyítékok által megerősített – következtetésekre hagyatkozott, másrészt pedig az olyan új elemekre támaszkodott, mint például az új (LPR) hitelkamatláb alkalmazása.

(208)

Ami az eltörlés állítólagos téves értelmezését illeti, a Bizottság számára nem világos, hogy a hitelkamatláb alsó határának eltörlése miként vehetné elejét a bankok kedvezményes hitelnyújtásának, ha a hitelkamatláb alsó határa eleve a referencia-kamatlábnál 30 %-kal alacsonyabb szinten volt.

(209)

Annak kapcsán, hogy a bankok nem kötelesek piaci alapú hitelkamatlábakat kínálni, a Bizottság megjegyzi, hogy nem látja be, hogy a bankok szabadpiaci elvek szerinti működésre való kötelezése miként jelentené azt, hogy a bankokra külön szakpolitikákat kell bevezetni. Az ilyen jellegű gyakorlatok nem konkrét szakpolitikai döntésekhez köthetők, hanem egy olyan pénzügyi keret létrehozása nyomán alakulnak ki, amelyben piaci elvek érvényesülnek.

(210)

Ami a banktörvény 38. cikkét illeti, a Bizottság tudomása szerint – miként azt a kínai kormány a kérdőívre adott válaszában is jelezte – a banktörvény rendelkezéseit valamennyi kínai pénzügyi szervezet köteles pontosan betartani. A Bizottság számára nem világos, hogy bármiféle állítólagos megengedő jelleg miként egyeztethető össze a szóban forgó jogelvvel. Mindenesetre az, hogy a hitelkamatláb alsó határát lehet, hogy eltörölték, nem összeegyeztethetetlen azzal, hogy a fotovillamos vállalatok feltehetően kedvezményes hitelezésben részesülnek.

(211)

A Kínai Központi Bank kamatlábai és az LRP közötti korreláció elmélete kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy a benyújtott statisztikai adatokat nem támasztották alá háttérszámításokkal, és ezért azokat nem lehetett figyelembe venni. Még ha e statisztikák pontosak is, a Bizottság akkor sem látja be, hogy az ilyen jellegű statisztikák milyen jelentőséggel bírnak annak bizonyítása szempontjából, hogy (állítólag) hibás a Kínai Központi Bank és az LPR közötti korrelációs elemzés. Ami az USA-dollárban vagy euróban denominált hiteleket illeti, a Bizottság meglátása szerint a referenciaérték vagy határértékek állítólagos hiánya még nem jelenti azt, hogy e hitelek esetében nem alkalmazható kedvezményes kamatláb.

(212)

Ezen túlmenően a kínai kormány kijelentette, hogy az állami tulajdonú kínai bankok közjogi státusára vonatkozó bizottsági elemzés és következtetés figyelmen kívül hagyta a legalapvetőbb jogi normákat és hivatkozásként megemlítette a Fellebbezési Testületnek az Egyesült Államok – Indiai szénacél ügyben hozott határozatában rögzített, vonatkozó jogi és bizonyítási feltételeket, illetve előadta, hogy az értékelésnek túl kellett volna mutatnia a kormányzati tulajdon és a kormányzat egyes szervezetek feletti érdemi ellenőrzésének meghatározásán, és a Bizottságnak elemeznie kellet volna még „az érintett szervezet alapvető jellemzőit és feladatait, kormányzattal fennálló kapcsolatát, valamint a vizsgált szervezet működése szerinti ország jogszabályi és gazdasági környezetét”. A kínai kormány emellett hivatkozott a Kínai Központi Bank hitelkamatláb-befolyásolása és a szakpolitikák révén megvalósuló kormányzati beavatkozás kapcsán tett ténymegállapításokra, valamint a banktörvény 38. cikkén alapuló ténymegállapításokra. Végezetül rámutatott, hogy a Bizottság eredeti vizsgálatban szereplő – az eredeti rendelet (163)–(167) preambulumbekezdés szerinti – megállapításai helytelenek és hiányosak.

(213)

E tekintetben a Bizottság pontosította az e kérdéskörrel kapcsolatos elemzését. A (100)–(106) preambulumbekezdésben a Bizottság részletesebben meghatározza azon tényeket, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó bankok többsége állami tulajdonban áll.

(214)

A jogszabályi és gazdasági környezet kapcsán a Bizottság visszautal a banktörvény 34. cikke alapján a (139) preambulumbekezdésben levont következtetésekre.

(215)

Azt a tényt, hogy a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak, A hitelekre vonatkozó általános szabályok 7. és 15. cikke is megerősíti (e szabályok végrehajtása a Kínai Központi Bank feladata), melyek az önálló hiteleket, a megbízási hitelek és a különleges célú hitelek (7. cikk), valamint a hitelek kamattámogatását (15. cikk) és a 40. sz. határozat alkalmazását szabályozzák. Emellett még számos, független tanulmányokkal és jelentésekkel alátámasztott bizonyíték igazolja, hogy a kínai pénzügyi rendszerben – amint azt már az eredeti rendelet (172) és (178) preambulumbekezdése is kifejtette – még mindig erős kormányzati beavatkozás érvényesül.

(216)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány jelezte, hogy a fent hivatkozott A hitelekre vonatkozó általános szabályok 7. cikkében szereplő különleges hiteleket 1999-ben A különleges hitelek kezelésének fejlesztéséről szóló körlevél (YINFA, 1999. évi 228. sz.) alapján megszűntették, a 15. cikk pedig immár irreleváns, hiszen a hitelek tekintetében a Kínai Központi Bank már nem állapít meg felső és alsó határokat. A kínai kormány kijelentette továbbá, hogy a Bizottság tévesen úgy értelmezte a banktörvény 34. cikkét, hogy az a kedvezményezett iparágakra és ágazatokra vonatkozik, holott az – állítólagosan – semmilyen szempontból sem érinti a nemzeti szakpolitikákat, az ösztönzött iparágakat, a stratégiai és feltörekvő iparágakat. Hivatkozott továbbá a banktörvény 4., 5., 7. és 35. cikkére, amelyek állítólagosan a bankok függetlenségéről, a szervezetek, magánszemélyek és a kormányzat hatásgyakorlásának kiküszöböléséről és a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatáról rendelkeznek. A kínai kormány ezt még kiegészítette azzal, hogy a 34. cikket nem lehet önmagában vizsgálni. Végezetül a kínai kormány azt is jelezte, hogy a Bizottság elmulasztotta kifejteni, hogy a 40. sz. határozat miként bizonyítja a bankok esetében a kormányzati hatáskör gyakorlását, és hivatkozott a szóban forgó határozat indokolására és 17. cikkére. Hozzátette továbbá, hogy a szóban forgó határozat lényegében a teljes kínai gazdaságot lefedi és a 11. ötéves időszakra vonatkozott.

(217)

A Bizottság elismeri, hogy a különleges hitelek intézményét 1999-ben felszámolták. Ez – a részben az egyéb rendelkezésre álló tények alapján – levont következtetéseket nem cáfolja meg.

(218)

A hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikkét illetően a Bizottság nem ért egyet a kínai kormány álláspontjával. A cikk szerint: „Az illetékes egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos iparágak növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”. Ez még az alsó és felső kamathatárok felszámolást követően is alkalmazandó. A banktörvény 38. cikke mindenesetre továbbra is hivatkozik bizonyos korlátokra, és miként azt a (199) preambulumbekezdésben kifejti, ennek újbóli alkalmazására bármikor sor kerülhet.

(219)

Ami a banktörvényt illeti, egyfelől meg kell jegyezni, hogy a 4., 5. és 7. cikk az „Általános rendelkezések” című I. fejezet alá, míg a 34. és 35. cikk a „Hitelezés és egyéb üzleti tevékenységek” című IV. fejezet alá tartozik. Ami a 4. cikket illeti, a Bizottság álláspontja szerint egy olyan rendelkezés, amely előírja a bankok számára, hogy „szervezetek vagy magánszemélyek befolyásolásától mentesen végezzék üzleti tevékenységeiket” összeegyeztethető azzal a ténnyel, hogy az állami tulajdonú bankok közjogi szervek, vagy pedig kormányzati hatáskör gyakorlásával bízták meg, illetve ilyen hatáskör ellátására utasították őket. A Bizottság négy állami tulajdonú bank esetében ellenőrizte a pénzügyi szolgáltatási tevékenységeket és döntéshozatali eljárásokat. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó információkat más bankokról nem lehetett beszerezni, az említett bankok kapcsán megfogalmazott ténymegállapításokat kellett a rendelkezésre álló tények alapján kiterjeszteni az összes többi állami tulajdonú bankra. Továbbá, mivel az említett négy bank a Bizottság által kért alapvető információkat – különösen pedig a hitelkockázat-értékelés részleteit – nem bocsátotta rendelkezésre, a Bizottságnak a kitöltött kérdőíveken és a négy említett banknál tett ellenőrző látogatásokon alapuló ténymegállapítások esetében is a rendelkezésre álló információkat kellett felhasználnia.

(220)

A kínai kormány utalt továbbá a banktörvény 4. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy „A kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeik során a biztonság, a likviditás és a hatékonyság elvének megfelelően járnak el. A kereskedelmi bankok maguk hozzák meg az üzleti tevékenységeikkel kapcsolatos döntéseiket, felelősséget vállalnak saját kockázataikért, kizárólagos felelősséggel tartoznak megszerzett nyereségeik és elkönyvelt veszteségeik tekintetében, továbbá önkéntes jogkövetést folytatnak. A kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli.”

(221)

A vizsgált esetben a Bizottság a helyszíni ellenőrzés során nemcsak jogi szempontból, de de facto sem volt abban a helyzetben, hogy megerősítse annak az állításnak az igazságtartalmát, amely szerint a bankok nem a kormányzati szakpolitika és tervek figyelembevételével hozzák meg hitelnyújtási döntéseiket. A Bizottságnak valójában egyetlen olyan hitelképesség-értékelést sem bocsátottak a rendelkezésére, amely a fotovillamos iparágra és a felülvizsgálati időszakra vonatkozott volna. A Bizottság úgy véli, hogy mivel a banktörvény 4. cikke az üzleti tevékenységek során követendő elvekre vonatkozik, e cikk nem gátolja meg a kereskedelmi bankokat abban, hogy figyelembe vegyék a kormányzati iparpolitikát és terveket. Ezt a banktörvény 34. cikke is megerősíti. Szemben azzal, amit a kínai kormány a Bizottságról állított, vagyis hogy „figyelemre sem méltatta a banki tevékenységeket szabályozó jogi keretet”, a Bizottság meglehetősen körültekintően elemezte a vonatkozó jogi keretet, és meg is állapította, hogy egyértelmű kapcsolat van e jogi keret és a szóban forgó pénzügyi intézmények éves jelentései szerinti tevékenységei között.

(222)

A kínai kormány utalást tett még a banktörvény 5. cikkére is, amelyből szerinte az következik, hogy „a bankok üzleti tevékenységeit sem a helyi önkormányzatok, sem a központi kormányzat különböző szintjei, sem pedig állami szervezetek vagy magánszemélyek nem befolyásolják”. A banktörvény 5. cikke azonban a következőképpen fogalmaz: „Ügyfeleikkel fennálló üzleti kapcsolataikban a kereskedelmi bankok az egyenlőség, az önkéntesség, a tisztességesség és a jóhiszeműség elvét betartva járnak el”. A Bizottság meglátása szerint e megfogalmazás nem mentesíti a bankokat azon kötelezettségük teljesítése alól, hogy érvényre kell juttatniuk a 34. cikkben meghatározott szakpolitikai megfontolásokat.

(223)

A banktörvény 7. és 35. cikke a hitelképesség vizsgálatára, a kölcsön- és hiteljóváhagyási eljárások rendeletetésére vonatkozik. E területekkel összefüggésben az együttműködő bankok – ahogy az a (128), (143), (155) és (171) preambulumbekezdésben is olvasható – nem bocsátottak rendelkezésre olyan dokumentumokat, amelyek alátámasztották volna például a hitelképesség, illetve a jóváhagyási eljárás kapcsán megfogalmazott állításaikat. A rendelkezésre álló tények alapján ennélfogva e cikkekről nem jelenthető ki, hogy ellentmondanak a 34. cikk Bizottság szerinti értelmezésének.

(224)

A 40. sz. határozatról először is azt kell megjegyezni, hogy miként azt már az eredeti rendelet (102) preambulumbekezdése is megemlítette, a szóban forgó határozatból az olvasható ki, hogy a kínai kormány aktívan támogatja az új energiaágazat fejlődését és gyorsítja a napenergiával kapcsolatos fejlesztéseket, arra utasít valamennyi pénzügyi intézményt, hogy kizárólag az ösztönzött projektek számára adjanak hiteltámogatást (a fotovillamos projektek is e kategóriába tartoznak), és hogy ígéretet tesz az ösztönzött projektekkel kapcsolatos „további kedvezményes szakpolitikák megvalósítására”. A Bizottság mindezek alapján – különösképpen pedig annak ismeretében, hogy a bankok utasítást kaptak a fotovillamos ágazat hiteltámogatására – úgy véli, hogy a 40. sz. határozat azt támasztja alá, hogy a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak. Ami a szóban forgó határozat 17. cikkét, valamint azt a tényt illeti, hogy a hitelnyújtási elveket tiszteletben kell tartani, a Bizottság az ilyen természetű feltételeket nem tartja összeegyeztethetetlennek azzal a ténnyel, hogy a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak. Azon állítás kapcsán, hogy a 40. sz. határozat az egész kínai gazdaságra vonatkozik, a Bizottság megjegyzi, hogy a határozat Az ipari szerkezetátalakításról szóló útmutatóra hivatkozik, amely maga is különbséget tesz három típusú iparág, nevezetesen az ösztönzött projektekhez, a korlátozott jelentőségű projektekhez és a lezárandó projektekhez tartozó iparágak között. A határozat ráadásul az „ösztönző tartalmat” is meghatározza. A 11. ötéves terv megemlítése kapcsán megjegyzendő, hogy e tervet a 12. ötéves terv, majd nem is olyan régen a 13. ötéves terv felváltotta. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a 40. sz. határozatot nem helyezték hatályon kívül, és ezért továbbra is érvényben van. A kínai jog egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy a 11. ötéves tervre vonatkozó utalást ne lehetne dinamikus hivatkozásként kezelni.

(225)

Mindezek mellett még az alábbi megállapítások tehetők. Az eredeti vizsgálat (35) arra a következtetésre jutott, hogy a kínai piac több szempontból is torz piacnak minősül: az állam tulajdonosi szerepvállalása, amely a kínai pénzügyi piac torzulásaival és a kínai kormány azt ösztönző politikájával párosul, hogy az olcsó tőke a kijelölt iparágakba irányuljon (ezzel aláásva a nemzetközi kereskedelemben az egyenlő versenyfeltételeket és tisztességtelen előnyt biztosítva a kínai gyártók számára), a kamatlábak meghatározása tekintetében fennálló korlátozások, olcsó tőkéhez való hozzáférés, a nemzetgazdaság szükségleteinek megfelelő hitelnyújtási politika, hitelhez való kedvezményes hozzáférés biztosítása az ösztönzött projektek és/vagy az új és csúcstechnológiai iparágak számára, a China Development Bank (CDB) számára biztosított hozzáférés az olcsó állami valutatartalékokhoz és kedvezményes finanszírozási eszközökhöz.

(226)

E vizsgálat keretében a kínai kormány a (197)–(201) preambulumbekezdésben tárgyalt állítólagos kamatláb-reformon kívül nem nyújtott be egyetlen olyan bizonyítékot sem, amely arra utalt volna, hogy a helyzet megváltozott. Emellett a vizsgálat sem tárt fel olyan tényezőt, amely megcáfolná a fenti ténymegállapításokat. Az eredeti vizsgálatban levont következtetések a felülvizsgálati időszakban is érvényesek, és így megerősítést nyernek.

(227)

E következtetésekből egyértelműen kiderül, hogy a pénzügyi szektort arra ösztönzik, hogy hozzájáruljon a kormányzati hatóságok által kialakított stratégiákhoz. A Bizottság a kínai kormánynak a kamatlábak befolyásolását célzó beavatkozását a (197), (198), (206) és (207) preambulumbekezdésben már megtárgyalta. Az eredeti vizsgálatban megfogalmazott ténymegállapítások kapcsán meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány eredeti vizsgálat során tett észrevételeit a Bizottság elemezte és meg is válaszolta az eredeti rendeletben, az eredeti vizsgálat e tekintetben levont következtetéseit pedig bíróság előtt nem támadták meg. Kiemelendő, hogy a kínai kormány egyetlen olyan bizonyítékkal sem szolgált, amely megcáfolta volna az eredeti vizsgálat keretében levont következtetéseket, és ilyen természetű tényezőket a vizsgálat sem tárt fel. Ebben az összefüggésben a Bizottság számára nem világos, hogy milyen indokok szólnak az ellen, hogy a Bizottság többek között az ilyen jellegű ténymegállapításokat is figyelembe vegye e vizsgálat következtetéseinek megállapításakor.

(228)

Emellett, miként azt az eredeti vizsgálat is megállapította (36), ha az állami tulajdonú bankokat nem lehet közjogi szerveknek tekinteni, akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának értelmében.

(229)

mivel a mintában szereplő három exportáló gyártónak nyújtott kínai magánbanki hitelek aránya jelentéktelen volt és a kínai magánbankok egyike sem nyújtott be kitöltött kérdőívet, e tekintetben nem tettek további megállapításokat. Ennek megfelelően a Bizottság úgy határozott, hogy az e hitelekből származó marginális gazdasági előnyt nem veszi figyelembe a támogatásszámításban. A Bizottságnak ezért nem kellett megválaszolnia a kínai kormány e tekintetben benyújtott észrevételeit.

(230)

Az iratokban megjelenő bizonyítékok egyike sem teszi szükségessé, hogy a Bizottság a jelenlegi vizsgálat keretében megváltoztassa az eredeti vizsgálat (37) során tett azon ténymegállapításait, amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy a kínai kormány csak néhány – kulcsfontosságúnak tekintett – iparágra összpontosítja a kedvezményes hitelezést, és hogy a fotovillamos iparág ezen iparágak egyike. Éppen ellenkezőleg, az eredeti ténymegállapítást a vizsgálat további elemekkel erősítette meg. A mintában szereplő exportáló gyártók egyike az alábbiakról számolt be: „napenergia-projektünk finanszírozásához a múltban a China Development Banktól kaptunk hiteleket. Mivel e hitelek hátterében – részben – politikai megfontolások állnak, a hitelek feltételrendszere és elérhetősége a kormány napenergia-iparág kapcsán képviselt álláspontjának függvényében változhat”, valamint megemlítette hogy „a Kínai Népköztársaság kormánya is komoly ellenőrzést gyakorol a kínai gazdasági növekedése felett az erőforrások allokációja, a devizában denominált kötelezettségek kifizetésének ellenőrzése, a monetáris politika meghatározása és konkrét iparágak vagy vállalatok számára biztosított kedvezményes elbánás révén” (38). Emellett az egyik hiteljóváhagyási-jelentés is kedvező fejleményként értékelte, hogy a fotovillamos ágazat kormányzati támogatásban részesül, és hogy azt nemzeti szintű szakpolitika ösztönzi. A fentiek alapján megállapítható, hogy a hatóságok csak azon néhány iparág/vállalat esetében teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára a kedvezményes hitelnyújtást, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába. Az érdekelt felek közül ráadásul egyetlen sem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, hogy a bankok megfelelő módon értékelték volna a fotovillamos iparág hitelképességét.

(231)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány felhívta a figyelmet arra, hogy a (83) preambulumbekezdésben említett 13. ötéves tervben állítólag nem szerepel a fotovillamos iparág, és hogy véleménye szerint a Bizottság tévesen értelmezte a 40. sz. határozatot. Jelezte továbbá, hogy egyetlen kínai gyártótól származó SEC-beadvány nem szolgálhat bizonyítékokkal a kormányzati szakpolitikáról.

(232)

Először is meg kell jegyezni, hogy a 13. ötéves tervre és a 40. sz. határozatra vonatkozó állításokat a (87) és a (89) preambulumbekezdés már tárgyalta. Ami a SEC-beadványt illeti, az abban foglaltak kiegészítik a már összegyűjtött bizonyítékokat, és megerősítik, hogy a fotovillamos iparág támogatása létező, konkrét kormányzati szakpolitika.

(233)

A kínai kormány utalt továbbá az eredeti rendelet (172) preambulumbekezdése kapcsán tett észrevételeire, amelyeket az eredeti rendeletben a Bizottság már megválaszolt. Jelezte továbbá, hogy a Fellebbezési Testületnek az „Egyesült Államok – Légi járművek (második panasz)” (US–Aircraft [Second Complaint]) ügyről szóló jelentése alapján az egyedi jelleg elemzése nem összpontosíthat kizárólag „a panaszban konkrétan megnevezett kedvezményezettekre, hanem annak valamennyi olyan vállalakozásra vagy iparágra ki kell terjednie, amely jogosult az adott támogatásra” (39), valamint hogy az „Egyesült Államok – Légi járművek” ügyről szóló vizsgálóbizottsági jelentés (40) szerint a támogatások akkor minősülnek egyedinek, ha azokat a vállalkozások vagy iparágak kellően szűk „csoportja” számára nyújtják, aminek bizonyítása viszont nem merülhet ki pusztán abban, hogy megállapítást nyer, miszerint nem az összes vállalkozás vagy iparág jogosult a támogatásra.

(234)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány eredeti vizsgálat során tett észrevételeit a Bizottság az eredeti rendeletben elemezte és megválaszolta, az eredeti vizsgálat e tekintetben levont következtetéseit pedig az uniós bíróságok előtt nem támadták meg. Ami a Fellebbezési Testület és a vizsgálóbizottság jelentésére tett utalásokat illeti, a Bizottság az eredeti rendelet (172) preambulumbekezdésében felsorolt és az előzőekben említett dokumentumokra hivatkozik. E tekintetben a Bizottság úgy véli, hogy a fotovillamos iparágra vonatkozó utalások egészen egyértelműek, mivel az iparágat van, hogy megnevezik, van pedig, hogy az általa gyártott termékre vagy annak az iparági csoportra történő hivatkozással jelenítik meg, amelyhez tartozik.

(235)

Az aktában szereplő bizonyítékok alapján megállapítást nyert, hogy a kedvezményes hitelezés formáját öltő támogatások nem állnak általánosságban rendelkezésre, és hogy azok így az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyedi támogatások. Ezenfelül arra utaló bizonyítékot, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti objektív kritériumokon és feltételeken alapulna, az érdekelt felek egyike sem nyújtott be.

(236)

Megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjai számára nyújtott hitelek legnagyobb részét állami tulajdonú bankok folyósították, amelyek a (201) preambulumbekezdés alapján közjogi szerveknek minősülnek, mivel kormányzati hatáskörrel bírnak, és kormányzati feladatokat látnak el. A bizonyítékok azt is alátámasztották, hogy e bankok a kormányzati hatáskört ténylegesen gyakorolják, mivel – a (197)–(201) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – az állam (azaz a Kínai Központi Bank) egyértelműen beavatkozik abba, hogy a kereskedelmi bankok milyen döntéseket hoznak a kínai vállalatoknak folyósított hitelek kamatlábainak megállapításakor. Az adott körülmények között e szervezeteknek a hitelezési gyakorlatát közvetlenül a kormányzat határozza meg.

(237)

Végezetül pedig: a kínai kormány elmulasztotta/megtagadta azon információk rendelkezésre bocsátását, amelyek lehetővé tették volna az állami tulajdonú bankok és a kormányzat közötti viszony árnyaltabb megértését, amint azt az (51), (103)és (104) preambulumbekezdés kifejti. Az állami tulajdonú kínai bankok által folyósított hitelekről a Bizottság ennélfogva megállapítja, hogy a kormányzat a fotovillamos termékek gyártóit – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerinti – közvetlen transzfer formájában továbbra is pénzügyi hozzájárulásban részesíti.

(238)

A mintában szereplő exportáló gyártóktól beszerzett hitel- és hitelkeret-információk, továbbá a négy bank által nyújtott korlátozott tájékoztatás alapján a Bizottság – a rendelkezésre álló tényekre támaszkodva – megállapította, hogy az állami tulajdonú bankok ténylegesen és a gyakorlatban is kormányzati hatáskört gyakorolnak, továbbá hogy a szóban forgó bankok hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, valamint a banktörvény 34. cikkében előírtakkal összhangban az állami iparpolitikák iránymutatása szerint végzik.

(239)

A hitelfelvevő olyan mértékben jut az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének b) pontja szerinti gazdasági előnyhöz, amennyivel kedvezőbb feltételek mellett veheti fel a kormányzati hiteleket vagy a kormány által megbízott vagy utasított magánszervezetek hiteleit, mint a piacon ténylegesen megszerezhető hitelt. A kínai nem kormányzati hitelek nem jelentenek megfelelő piaci viszonyítási alapot, mivel megállapítást nyert, hogy a kínai pénzügyi piac torz (lásd a (225) és a (226) preambulumbekezdést). A viszonyítási alapokat tehát a (246)–(248) preambulumbekezdésben ismertetett módszer alkalmazásával állapították meg. E viszonyítási alap azt igazolja, hogy a fotovillamos ágazat számára nyújtott hiteleket a piacinál kedvezőbb feltételek mellett nyújtják.

(240)

Az eredeti rendelet (191) preambulumbekezdése megállapította, hogy a fotovillamos iparág a 40. sz. határozat értelmében az ösztönzött iparágak kategóriájába tartozik. A 40. sz. határozat az azóta eltelt időszakban nem módosult és az ösztönzött iparágak – köztük a fotovillamos iparág – megerősítésével és támogatásával kapcsolatban minden gazdasági intézmény számára irányelvek formájában kötelező érvényű szabályozást ír elő.

(241)

Amint azt az eredeti rendelet (172) preambulumbekezdése kifejti, a kínai kormány csak néhány ágazat tekintetében rendel el kedvezményes hitelezést, a fotovillamos iparág pedig ezen iparágak közé tartozik. Ugyanez a következtetés vonható le a fentiek alapján is, vagyis hogy a hatóságok csak azon néhány iparág/vállalat esetében teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára a kedvezményes hitelnyújtást, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába. Az aktában szereplő bizonyítékok alapján és a kínai kormány e témával kapcsolatos együttműködésének hiányában megállapítást nyert, hogy a kedvezményes hitelezés formáját öltő támogatások nem állnak általánosságban rendelkezésre és ezért azok az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyedi támogatások. Ezenfelül arra utaló bizonyítékot, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti objektív kritériumokon és feltételeken alapulna, az érdekelt felek egyike sem nyújtott be.

(242)

A vizsgálat kimutatta, hogy a felülvizsgálati időszakban a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike részesült a kedvezményes hitelezésben.

(243)

Ennek megfelelően a fotovillamos iparág finanszírozását támogatásnak kell minősíteni.

(244)

A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(245)

Az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszertant követve a kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában azonosított gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A támogatásban részesülő feleknek nyújtott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kormányhitel tekintetében fizetendő kamatösszeg és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(246)

Minthogy a (236)–(241) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a kínai bankok által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak a bankszektor tekintetében, és nem a működő piacokon érvényesülő kamatlábakat tükrözik, az alábbiakban leírt módszer alkalmazásával a Bizottság meghatározott egy megfelelő piaci viszonyítási alapot. Ezenkívül a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság a megfelelő referencia-kamatlábat a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg.

(247)

A renminbi jüanban denominált hitelek megfelelő viszonyítási alapjának kiszámításánál a Bizottság – az eredeti vizsgálathoz hasonlóan – észszerűnek tekintette a kínai kamatlábak alkalmazását, amelyeket azonban kiigazított, hogy azok a szokásos piaci kockázatot tükrözzék. Mivel ebben az összefüggésben az exportőrök aktuális pénzügyi helyzetét torz piaci körülmények között állapították meg, és a kínai bankok a kockázatelemzésükkel és a hitelminősítésükkel kapcsolatban nem bocsátottak rendelkezésre megbízható információkat, a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy a kínai exportőrök hitelképességét ne kritika nélkül, hanem olyan korrekcióval vegye figyelembe, amely tükrözi az torz kínai piacnak az exportőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását. Az alkalmazott viszonyítási alapok (41) a következők:

(248)

A devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen e hiteleket éppúgy kínai bankok nyújtják. Emiatt – csakúgy, mint az eredeti vizsgálatban – a felülvizsgálati időszak alatt kibocsátott „BB” minősítésű, az adott pénznemben denominált vállalati kötvényeket alkalmazták az alábbi viszonyítási alapok (42) meghatározásához:

(249)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány kifogást emelt a renminbi jüanban denominált hitelekre vonatkozó viszonyítási alap meghatározásához alkalmazott kiigazítással kapcsolatban, és arra hivatkozott, hogy a Bizottság nem rendelkezett ténybeli alappal ahhoz, hogy a mintában szereplő vállalatokat – azok teljesítménye és jövedelmezőségi adatai alapján – „BB” minősítésű vállalatoknak tekintse és ezzel azt jelezze, hogy e helyzet az iparág egészére igaz. Visszautasította továbbá az euróban és USA-dollárban denominált hitelek viszonyítási alapjának megállapításához használt módszert is, mégpedig azzal, hogy az említett devizákban nyújtott hitelekre a Kínai Központi Bank nem állapított meg alsó hitelkamatokat, és hogy e hitelek kamatait a bankok szabadon határozhatták meg. Megemlítette továbbá, hogy az egyik együttműködő gyártó esetében a folyósított hitelek kamatai kivétel nélkül magasabbak voltak a kiszámított viszonyítási alapnál.

(250)

Ami a kiigazítást és az alkalmazott hitelminősítést illeti, a Bizottság egyetlen bankoktól sem kapta meg a vállalatok hitelminősítéséhez használt útmutatókat. Ráadásul az a néhány dokumentum, amelyeket a vállalatok bemutattak, nem voltak alkalmasak arra, hogy megbízható módon fel lehessen mérni a hitelképességüket. Így például: az egyik vállalat egy olyan hitelminősítést nyújtott be, amely a fotovillamos ágazaton kívül működő számos vállalata közül vonatkozott egyre, egy másik vállalat pedig olyan dokumentumot bocsátott rendelkezésre, amelyet nem bank, hanem egy fizetett hitelminősítő intézet bocsátott ki. Egy harmadik dokumentumot még az eredeti vizsgálat során kivontak a vizsgálat alól, mégpedig anélkül, hogy az aktába további elemeket vettek volna fel.

(251)

Az euróban és az USA-dollárban denominált hitelek kapcsán a Bizottság a piaci torzulásokat tételesen tartalmazó (237) preambulumbekezdésre hivatkozik vissza. Az ilyen jellegű torzulások miatt a szóban forgó hitelek esetében is indokolt a külső viszonyítási alap alkalmazása. Ami a kínai kormány által említett együttműködő gyártót illeti, ezt az állítást az aktában szereplő információk nem támasztották alá.

(252)

Az egyik exportáló gyártó megjegyezte, hogy a Kínai Központi Bank kamatát kell megfelelő viszonyítási alapnak tekintetni annak meghatározásához, hogy kedvezményes feltételek mellett került-e sor a hitelnyújtásra. A Kínai Központi Bank kamata mindazonáltal – többek között – a bankközi hitelnyújtásra vonatkozik. A jelenlegi vizsgálat körülményei között ez nem jelentene megfelelő viszonyítási alapot a fotovillamos vállalatoknak nyújtott hitelek szempontjából, különösen annak ismeretében, hogy a már kifejtettek szerint a viszonyítási alapnak „BB” minősítésű vállalatokra kell vonatkoznia, a bankok pedig – már amennyiben hozzá akarnak férni a bankközi hitelezéshez – jellemzően ennél jóval kedvezőbb minősítéssel rendelkeznek.

(253)

E fél azt is megjegyezte, hogy a Bizottság nem csökkentette a gazdasági előnyt annak a néhány hitelnek a tekintetében, amelyet a kiszámított viszonyítási alap felett nyújtottak. A Bizottság azonban – az eredeti vizsgálathoz hasonlóan – úgy ítélte meg, hogy e hitelek nem gyakorolhatnak semmilyen hatást a számításra.

(254)

Az exportáló gyártó végezetül kijelentette, hogy őt a mintában szereplő többi vállalatétól eltérő bánásmódban kell részesíteni, mivel meglátása szerint pénzügyi helyzete immár nem „BB” szintű. Tekintettel azonban arra, hogy a Bizottság (miként ezt az eredeti vizsgálat során is tette és a (256) preambulumbekezdésben kifejtette) valamennyi vállalatra „BB” minősítést alkalmazott, ezt az állítást elutasította.

(255)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike jelezte, hogy hiteleinek egy része kizárólag exporttevékenységekhez kapcsolódik. E tényezőt az említett típusú hitelekből származó gazdasági előny kiszámításakor figyelembe vették.

(256)

Ami a fentieket illeti: a (47), (107) és (110) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint mind a kínai kormányt, mind a mintában szereplő exportáló gyártókat felkérték, hogy bocsássanak rendelkezésre információkat a kínai bankok hitelpolitikájáról és arról, hogy hogyan folyósítják a hiteleket az exportáló gyártóknak. Jóllehet e kérését a Bizottság többször megismételte, ilyen információt nem kapott. Tekintettel az együttműködés hiányára és a rendelkezésre álló tények összességére, továbbá az alaprendelet 28. cikke (6) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban megfelelőnek tűnt, hogy – csakúgy, mint az eredeti vizsgálatban – valamennyi kínai fotovillamos vállalatot csak a „nem befektetési besorolású” kötvények legmagasabb kategóriájába (a Bloombergnél „BB”) sorolják be, és a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára az ilyen minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények esetében várható megfelelő felárat alkalmazzák.

(257)

Az állítások szerint a kínai fotovillamos iparág hitelminősítését a „tényleges nemteljesítés és a mérlegeknek még a legnagyobb kínai gyártók esetében is rendkívül gyenge eredményei” alapján BB-ről C-re, vagy az alá kell rontani.

(258)

Ezt az állítást el kell utasítani, mert a rendelkezésre álló információk egyike sem utal arra, hogy a fotovillamos iparág rosszabb vagy jobb helyzetben lenne, mint az eredeti vizsgálatban. A Bizottság ennélfogva helyénvalónak tartotta, hogy az eredeti vizsgálatban alkalmazott módszertant megőrizve végezze el számításait.

(259)

A mintában szereplő exportáló gyártók gazdasági előnyét ennélfogva a százalékban kifejezett kamatláb-különbözet és a hitelből még fennmaradó összeg – vagyis a vizsgálati időszakban ki nem fizetett kamat – szorzataként számította ki. Ezt az összeget ezt követően allokálták az érintett exportáló gyártók teljes forgalmára vagy adott esetben a teljes exportforgalomra.

(260)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(261)

A kérelemben szereplő állítások szerint a kínai bankok aránytalan mértékű hitelkereteket biztosítottak a felülvizsgálat tárgyát képező termék kínai exportőrei számára. A vizsgálat során megerősítést nyert, hogy csakugyan valamennyi vizsgált vállalat kapott – az esetek többségében díjmentesen – jelentős összegű hitelkereteket kínai bankoktól.

(262)

Az EK – Légi járművek vizsgálóbizottsági jelentése megerősítette, hogy az egyedi hitelek hatásán felül az ilyen hitelkeretek a WTO-jog rendelkezései szerint – amelyek megfelelnek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja i. alpontjának – pénzeszközök potenciális közvetlen átadásának, és így pénzügyi hozzájárulásnak minősülhetnek. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy a pénzeszközök potenciális átadásából származó gazdasági előny a közvetlen transzfer végrehajtására vonatkozó kötelezettség puszta fennállásából fakad. Ezen túlmenően a vizsgálóbizottság azt is megállapította, hogy a hitelkeret önmagában és lényegéből fakadóan gazdasági előnyt ruházhat a támogatásban részesülő vállalatra, és így a pénzeszközök egyedi hitelek formájában megvalósuló közvetlen átadásától elkülönülő potenciális pénzeszköz-átadásnak minősül (43).

(263)

A hitelkereteket ugyanazok a bankok nyújtották a mintában szereplő exportáló gyártóknak, mint amelyek a 3.4.1.1. szakaszban ismertetett kedvezményes hiteleket biztosították. E bankok közjogi szervek (lásd a (136), (151), (166), (185) és (186) preambulumbekezdést), és miként az a 3.2. szakaszban megállapítást nyert, a fotovillamos iparág központi tervezés szerinti megerősítését célzó kormányzati feladatokat látnak el.

(264)

A mintában szereplő három exportáló gyártó kitöltött kérdőíve szerint a hitelkereteket díjmentesen kapták. Szokásos piaci körülmények között mindazonáltal ilyen hitelkereteket jelentős kötelezettségvállalási és ügyviteli díjak ellenében nyújtanak, ami lehetővé teszi a bankok számára a költségek és a kockázatok ellentételezését.

(265)

A gazdasági előny összege a vállalatok számára biztosított kereskedelmi hitelkeretek esetében szokásosan alkalmazott olyan díjaknak felel meg, amelyek megfizetése alól a mintában szereplő exportáló gyártók az esetek többségében mentesültek. A Bizottság az eredeti vizsgálatban (44) egy külföldi kereskedelmi bank által a mintában szereplő exportáló gyártók egyike számára biztosított hitelkeretre alkalmazott díjakat használta. Ilyen jellegű hitelkeretet a jelenlegi vizsgálat mintájában szereplő három vállalat közül egy sem kapott. Mivel a díjakat az ügyleti értékek egyszerű százalékaként számítják ki, nem volt szükség az eredeti vizsgálatban alkalmazott viszonyítási alap frissítésére. Ezenkívül: a jelenlegi vizsgálat keretében nem érkezett más viszonyítás alap alkalmazására vonatkozó javaslat.

(266)

Az aránytalan mértékű hitelkeretek formáját öltő támogatások – szintén a (230)–(235) preambulumbekezdésben meghatározott okokból kifolyólag – általánosságban nem állnak rendelkezésre, és ennélfogva azok az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti egyedi támogatásoknak minősülnek. Ezenfelül arra utaló bizonyítékot, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti objektív kritériumokon és feltételeken alapulna, az érdekelt felek egyike sem nyújtott be.

(267)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó kifogásolta, hogy a Bizottság szerepeltette a hitelkereteket tartalmazó jegyzékében az egyik bankkal kötött együttműködési megállapodását. A Bizottság indokoltnak tekinti az ilyen jellegű megállapodások jegyzékbe vételét, mivel azok az eredeti rendelet (434)–(438) preambulumbekezdésében ismertetett megállapodásokéval azonos jellemzőkkel bírnak. Ilyen megállapodás nélkül a piacok egyértelműen kedvezőtlenebbnek ítélnék az exportőr helyzetét. Következésképpen a megállapodások pénzeszközök potenciális átadásának vagy pénzügyi szolgáltatásnyújtásnak minősülnek. A piac szempontjából egy ilyen értékes „garancia” képvisel bizonyos értéket, és a megállapodás nélküli helyzetnél kedvezőbb helyzetet teremt a kedvezményezett számára. Amennyiben egy – ugyanazzal a bankkal kötött és ugyanakkora összegről szóló – megállapodást az eredeti vizsgálatban kiegyenlíthetőnek ítéltek, a Bizottság fenntartja, hogy e megállapodás kiegyenlíthető.

(268)

A vizsgálat igazolta, hogy a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó (exportálógyártó-csoport) részesült díjmentesen, vagy a piaci kamatnál alacsonyabb kamat mellett hitelkeretben a felülvizsgálati időszak során.

(269)

Ennek megfelelően az ilyen hitelkeretnek a fotovillamos iparág számára történő biztosítását támogatásnak kell minősíteni.

(270)

A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(271)

A hitelkeret díjmentesen vagy a piaci értéknél alacsonyabb díj ellenében történő biztosítása – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja szerint – a megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében biztosított pénzügyi szolgáltatásnak minősül. A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A (225)–(226) preambulumbekezdésben ismertetett piaci torzulások miatt a pénzügyi szolgáltatásokért (ebben az esetben a hitelkeret nyújtásáért) járó ellenszolgáltatás megfelelő nagyságát nem lehetett a Kínában uralkodó piaci viszonyok alapján megállapítani. Ezért a kedvezményezettekre átruházott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a hitelt felvevő vállalat által a kínai bankoktól származó hitelkeret fejében fizetendő összeg és a vállalat által a piacon megszerezhető, összehasonlítható kereskedelmi hitelkeret fejében fizetendő összeg közötti különbözet. A hitelkeret az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerint pénzeszközök potenciális átadásának is minősülhet.

(272)

Az eredeti vizsgálatban a mintában szereplő exportáló gyártók egyike számára egy Kína pénzügyi joghatóságán kívüli székhellyel rendelkező bank nyújtott hitelkeretet, amelyre az általános pénzügyi világpiaci gyakorlatnak megfelelő kötelezettségvállalási és ügyviteli díjakat számoltak fel. Noha a hitelkeretet az érintett bank kínai leányvállalata nyújtotta, észszerű viszonyítási alapot jelentett az összehasonlításhoz. A jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során is azt tartották helyénvalónak, hogy az erre a programra vonatkozó támogatási összeg számításához az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban az erre a hitelkeretre alkalmazott díjakat használják viszonyítási alapként. A (267) preambulumbekezdésben foglaltak szerint nem lehetett jobb viszonyítási alapot találni.

(273)

A támogatás összegét a viszonyítási alapként használt díjak mértékének valamennyi érintett hitelkeret összegére történő arányos alkalmazásával (ebből a ténylegesen kifizetett díjakat levonva) állapították meg. Azokban az esetekben, amikor a hitelkeret időtartama meghaladta az egy évet, a támogatás teljes összegét kivetítették a hitelkeret teljes időtartamára, és a megfelelő összeget vonatkoztatták a felülvizsgálati időszakra.

(274)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(275)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében. Mindenesetre semmi nem utal arra, hogy az eredeti exporttámogatási programokat megszüntették volna.

(276)

A kérelemben szereplő állítások szerint a Sinosure továbbra is kedvezményes feltételek mellett nyújtott exporthitel-biztosítást a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártói számára. A panaszban foglaltak szerint a Sinosure exporthitel-biztosítása még csak nem is fedezi a hosszú távú működést, és a Sinosure hosszú távú veszteségekkel küzd.

(277)

A (279)–(283) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a Bizottság a kérdőívben, a hiánypótlásra felhívó levelekben, valamint a kínai kormánynál és a Sinosure-nál tett helyszíni ellenőrző látogatás során információkat kért, amelyek jelentős részét a kínai kormány és/vagy a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre, így a Bizottság nem tudta ellenőrizni a programmal egyértelmű objektív kapcsolatban álló valamennyi lényeges elemet és információt, mint például az alább említett dokumentumokat és adatokat.

(278)

Ami a részesedést és a belső döntéshozatali eljárást illeti, az új/felülvizsgált alapszabályt nem bocsátották rendelkezésére. A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány hangsúlyozta, hogy a Bizottság nem határozta meg, hogy az alapszabályból mely konkrét információs elem nem állt rendelkezésre, és az hogyan befolyásolta a Bizottság elemzését, és hogy a Bizottság az alapszabály elavult változatára támaszkodott. Ez illetően a Bizottság megjegyzi, hogy ténymegállapításait az alapszabály rendelkezésre álló és nem vitatott változatára alapozta.

(279)

A műveletekre és a kockázatértékelési folyamatra irányadó belső szabályok tekintetében a Sinosure nem nyújtotta be a kért „Kínai Export- és Hitelbiztosítási Vállalat átfogó kockázatkezelésére vonatkozó alapvető szabályokat”, valamint a „Kínai Export- és Hitelbiztosítási Vállalat szakpolitikai alapokon nyugvó exporthitel-biztosítási programjainak egyedi engedélyezési rendszerét”, amelyekre a kérdőívre adott válaszban benyújtott igazgatótanácsi jegyzőkönyv hivatkozott. A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy nem logikus felemlíteni, hogy a második dokumentumot nem nyújtották be, hiszen – amint azt a Bizottság az ellenőrzés során készített saját dokumentum-jegyzékében a Sinosure szerint megjegyezte – ez a dokumentum nem létezik. A Bizottság mindazonáltal meglepetéssel nyugtázza, hogy az igazgatótanácsi jegyzőkönyv egy nem létező dokumentumra utal. Ráadásul pont arról van szó, hogy a dokumentum azért szerepelt a – kínai kormány által az ellenőrző látogatás végén jóváhagyott és aláírt – jegyzékben, mert azt nem nyújtották be. A dokumentumok benyújtásának elmaradása kapcsán jelzett okként a kínai kormány által adott indokolás szolgált, amelyet jegyzőkönyvbe vettek.

(280)

Bár a Sinosure megengedte, hogy a Bizottság röviden szemügyre vegye az exporthitel-biztosítási program keretében a kizárólag a rövid lejáratú hitelbiztosításra vonatkozóan elért nyereség/veszteség összegét, meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak nem volt lehetősége a dokumentum vizsgálatára vagy lemásolására, és hogy a számított jövedelmezőséget nem lehetett bizonyítékokkal alátámasztani.

(281)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány úgy véli, hogy a Bizottság elismeri, hogy megvizsgálta a (280) preambulumbekezdésben említett, eredményre vonatkozó számadatokat. A kínai kormánynak ugyanakkor figyelembe kellene vennie a szóban forgó preambulumbekezdés fennmaradó részét is, amely arra enged következtetni, hogy a Bizottság nem találta kielégítőnek a rendelkezésére bocsátott információkat. A kínai kormány azt is állította, hogy a Sinosure a kérdőívre adott válaszában részletes információkkal szolgált a napenergiát hasznosító termékek Unióba irányuló exportjára vonatkozó rövid lejáratú exporthitel-biztosításról. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az ellenőrző látogatás során bemutatott számadatok alapján nem lehetett ezeket e számadatokat a helyszínen ellenőrizni.

(282)

Az exporthitel-biztosításra vonatkozó információkat emellett sem az ágazat, sem pedig a 10 legnagyobb exportáló gyártó vagy a mintában szereplő három exportáló gyártó tekintetében nem nyújtották be. A 10 legnagyobb exportáló gyártóra vonatkozóan a nyilvánosságra hozatalt követően tett állításokkal a (67) preambulumbekezdés foglalkozik. A kínai kormány azon állítását illetően, miszerint a mintában szereplő három exportáló gyártóra vonatkozó információk mindenesetre az exportáló gyártókon keresztül a Bizottság rendelkezésére álltak, a Bizottság megjegyzi, hogy a Sinosure-tól kért információkat magának a Sinosure-nak kellett volna rendelkezésre bocsátania. A Sinosure nem feltételezhette, hogy a mintában szereplő három exportáló gyártó információkat szolgáltat az exporthitel-biztosítással kapcsolatban, és ha mégis, a Sinosure egyszerűen nem feltételezhette azt, hogy ezek az információk teljes körűek vagy pontosak lesznek. A vizsgálatot végző hatóság feladatainak részét képezi, hogy különböző forrásokból gyűjtsön információkat, és e feladat ellátásának az együttműködés hiánya gátat szabott.

(283)

Ezenkívül a Sinosure azt állította, hogy a mintában szereplő három exportáló gyártó egyike sem kötött biztosítást a Sinosure-nál a felülvizsgálati időszakban. Ez az állítás helytelennek bizonyult, és ellentmond a mintában szereplő három exportáló gyártó által szolgáltatott információknak.

(284)

Az eredeti vizsgálat (45) megállapította, hogy a Sinosure közjogi szerv. Sem a kínai kormány, sem a Sinosure nem szolgáltatott bizonyítékot e vizsgálat során arra vonatkozóan, hogy ez a helyzet megváltozott volna. A vizsgálat sem tárt fel olyan elemet, amely megcáfolná a fenti ténymegállapítást. Épp ellenkezőleg, a Sinosure 2014-es éves jelentése megerősítette az eredeti vizsgálat ténymegállapítását, mivel kifejti, hogy „a Sinosure új ötletek és megközelítések feltárásával, a munkamódszerek javításával, a termékek és szolgáltatások tökéletesítésével, valamint szakpolitikai feladatai ellátásának hatékonyabbá tételével erőt nem kímélve támogatta Kína nemzeti szakpolitikáit”, illetve hogy „szakpolitikai támogató szerv” szerepét tölti be. Következésképpen az eredeti vizsgálatban levont következtetések a felülvizsgálati időszakban is érvényesek, és megerősítést nyernek.

(285)

A jogalapok megegyeznek az eredeti vizsgálat során azonosítottakkal; azaz: a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által közösen kiadott, a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (Shang Ji Fa, 2004. évi 368. sz.); az új és csúcstechnológiát alkalmazó kínai termékek 2006. évi kiviteli címtára; az Államtanács 2009. május 27-i közleményben foglalt, úgynevezett 840-es terv; a Kereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium által 2009. június 22-én közösen kiadott, a nagy méretű teljes berendezésrendszerek exportbiztosítás-finanszírozására vonatkozó külön intézkedések végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló közleményben foglalt, úgynevezett 421-es terv; az Államtanács által kiadott, a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fenntartásának és fejlesztésének felgyorsításáról szóló közlemény (Guo Fa, 2010. évi 32. sz., 2010. október 18.), valamint az ehhez kapcsolódó végrehajtási iránymutatások (Guo Fa, 2011. évi 310. sz., 2011. október 21.).

(286)

mivel a Sinosure kormányzati hatáskörrel felruházott, valamint kormányzati jogszabályokat és terveket végrehajtó közjogi szerv, a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártóinak nyújtott exporthitel-biztosítás az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében pénzeszközök kormány általi potenciális közvetlen átadása formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül.

(287)

Néhány helyi önkormányzat visszatérítette az exportáló gyártók által a Sinosure-nak fizetett biztosítási díj egy részét. A kifizetett biztosítási díj részleges visszatérítése az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében szintén támogatás formájában nyújtott közvetlen transzfernek minősül.

(288)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének c) pontja értelmében vett gazdasági előny azt jelenti, hogy a Sinosure a piacon szokásosan megszerezhető biztosításhoz képest kedvezőbb feltételek mellett nyújt exporthitel-biztosítást, illetve a piacon másképpen egyáltalán nem elérhető biztosítási fedezetet nyújt. Az exportáló gyártók számára a 3. cikk (2) bekezdése értelmében biztosított további gazdasági előny a Sinosure-nak kifizetett biztosítási díjnak az egyes exportáló gyártók székhelye szerinti helyi önkormányzatok által nyújtott részleges készpénz-visszatérítése.

(289)

A gazdasági előny fennállása tekintetében a Bizottság megvizsgálta, hogy a Sinosure biztosítási díjai milyen mértékben fedezték a rövid lejáratú exporthitel-biztosítások költségét. Amint az a (280) preambulumbekezdésben szerepel, a Sinosure a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozóan jövedelmezőségi elemzést nyújtott be, amely szerint a Sinosure ezen időszakban összességében állítólag nyereséges volt, de 2015-ben veszteségeket szenvedett el. Egyfelől a Bizottság megjegyzi, hogy ezt – az állítólag a pénzügyi osztálytól származó – dokumentumot csak rövid ideig volt alkalma szemügyre venni, és azt nem áll módjában lemásolni/kinyomtatni és bizonyítékként figyelembe venni. Másfelől a jelentésben szereplő információkat csak nagyon részlegesen lehetett ellenőrizni, mivel a bemutatott bizonyíték nem tette lehetővé az információknak a Sinosure 2014-es éves jelentésével való megfelelő egyeztetését. A Bizottság ezért nincs megelégedve a benyújtott információkkal.

(290)

Ezenfelül a Sinosure érvelését a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás) I. mellékletének j) pontjára alapozta, amely szerint a megállapodás 3. cikke 1. a) pontja értelmében „tiltott” exporttámogatásnak minősülnek az olyan biztosítási díj ellenében biztosított exporthitel-biztosítási programok, amely hosszú távon nem fedezi e programok működési költségeit és veszteségeit. A kérdőívre adott válaszában a Sinosure egyszerűen ismertette az előző öt évben felhalmozott nyereséget, és arra a következtetésre jutott, hogy mivel ebben az időszakban összességében nyereséges volt, az exportáló gyártóknak nyújtott exporthitel-biztosítás a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás értelmében nem minősül támogatásnak. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a benyújtott információk alapján – azaz az előző öt év jövedelmezőségére vonatkozó kumulatív számadat – alapján a Bizottság nem tud érdemi következtetéseket levonni.

(291)

A támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás I. mellékletének j) pontjában foglalt „program” vizsgálatának elvégzéséhez szükséges megbízható és ellenőrizhető információk hiányában a Bizottságnak a rendelkezésre álló bizonyítékokra kell alapoznia ténymegállapításait. E tekintetben a Bizottság az ellenőrző látogatás során beszerzett 2014-es éves jelentésre támaszkodott. E dokumentum vizsgálata rávilágított, hogy a Sinosure teljes exporthitel-biztosítási tevékenysége 2013-ban és 2014-ben veszteséges lett volna, ha bizonyos nem működési bevételeket nem rögzítenek. Ezek a nem működési bevételek nem kapcsolódnak a Sinosure rendes tevékenységéhez, és ezért azokat ki kell zárni az intézmény jövedelmezőségi elemzéséből. Ez a helyzet nem változott az eredeti vizsgálatban feltártakhoz képest.

(292)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány vitatta a Bizottság azon értékelését, miszerint a Sinosure teljes exporthitel-biztosítási tevékenysége veszteséges lenne, és a kínai kormány 2013. szeptember 27-i észrevételeire való hivatkozással kifogásolta a Bizottság által alkalmazott számítási módszert. Ez utóbbi észrevételeket az eredeti rendelet 3.5.3. szakasza már tárgyalta és elutasította.

(293)

A (280), (289) és (290) preambulumbekezdésben foglalt magyarázatok alapján, valamint az eredeti vizsgálatban megállapítottak szerint, a kérdőívre adott válaszban benyújtott, állítólagosan elavult változatú alapszabály 11. cikke úgy rendelkezik, hogy a vállalatnak nullszaldós eredménnyel kell működnie. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy alapszabálya szerint a Sinosure Kína egyetlen hivatalos exporthitel-biztosítójaként nem a nyereségét kívánja maximalizálni, csupán a nullszaldós eredményre kell törekednie. Amint az már korábban kifejtésre került, a rendelkezésre álló nyilvántartásokból kiderül, hogy a Sinosure működésének jogi és szakpolitikai környezete arra kötelezi a vállalatot, hogy – közpolitikai megbízatásának teljesítése keretében – hajtsa végre a kormányzati szakpolitikákat és terveket. Az állam által kifejezetten támogatott, kiválasztott iparágak és vállalkozások között az exportáló gyártók teljes körű hozzáféréssel rendelkeztek a Sinosure által kedvezményes díjak mellett biztosított exporthitel-biztosításhoz. A Sinosure tehát korlátlan hozzáférést biztosít a biztosítási fedezethez a fotovillamos ágazat számára, és az általa kínált alacsony biztosítási díjak nem tükrözik az ezen ágazaton belüli export biztosításából eredő tényleges kockázatokat. Mindezen rendelkezésre álló elemek alapján máris levonható az a következtetés, hogy a Sinosure által felszámított biztosítási díjak továbbra sem fedezik hosszú távú működését.

(294)

Emlékeztetni kell arra is, hogy már az eredeti vizsgálat során is születtek bizonyos következtetések, amelyek ugyanebbe az irányba mutatnak (46). A kínai kormány a vizsgálat során semmiféle bizonyítékkal nem szolgált arra vonatkozóan, hogy e helyzet megváltozott volna. A vizsgálat sem tárt fel olyan elemet, amely megcáfolná a fenti ténymegállapítást.

(295)

A fentiek alapján, mivel a Sinosure exporthitel-biztosítási programja változatlanul veszteséges, a gazdasági előny fennállása az exportáló gyártók által fizetett biztosítási díjaknak a piacon elérhető díjakkal történő összehasonlításával állapítható meg.

(296)

A Sinosure azt állította, hogy négy másik vállalat nyújt ilyen szolgáltatásokat a kínai piacon. E vállalatok ezzel kapcsolatos piaci részesedéséről azonban nem lehetett információkat szerezni. Mindenesetre a Sinosure az egyetlen hivatalos exporthitel-biztosító, és erőfölénnyel rendelkezik a kínai piacon. Következésképpen Kínán belül nem áll rendelkezésre kereskedelmi viszonyítási alap az ilyen eszközök esetében, és mivel a kormányzati beavatkozás a kínai pénzügyi piac torzulását okozza, észszerű Kínán kívüli viszonyítási alapot alkalmazni.

(297)

A támogatások az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exportteljesítmény-függők, mivel kivitelhez kötöttek. Ezenfelül az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek is, mivel a jogosultság bizonyos vállalkozásokra korlátozódik. Az ezzel kapcsolatos változások hiányában hivatkozni kell az eredeti rendelet (246) és (247) preambulumbekezdésére, amelyben megállapítást nyert, hogy a Sinosure és/vagy a helyi önkormányzatok által a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártóira átruházott gazdasági előnyök az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősülnek. Ezen túlmenően, mivel nem volt arra utaló bizonyíték, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt objektív kritériumokon vagy feltételeken alapulna, a gazdasági előny ebben a tekintetben is egyedi.

(298)

Ellentétben azzal, amit a kínai kormány és egy exportáló gyártó a nyilvánosságra hozatalt követően állított, a vállalatok által a befizetett biztosítási díjakkal kapcsolatosan benyújtott információkat nem utasították el. Az információkat azonban végül nem használták fel a (302) és (303) preambulumbekezdésben ismertetett számításhoz, mivel a Bizottság a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozott.

(299)

A vizsgálat kimutatta, hogy a felülvizsgálati időszakban a mintában szereplő exportáló gyártók három csoportja részesült a Sinosure által nyújtott exporthitel-biztosításban.

(300)

A Sinosure által a fotovillamos ágazatnak nyújtott exporthitel-biztosítás támogatásnak minősül, mivel biztosítási díjai kedvezőbbek a piaci díjaknál.

(301)

A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(302)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A gazdasági előny kiszámítása a hitelgaranciák esetében alkalmazandó számításhoz hasonlóan történik. A kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének c) pontja szerint a Sinosure rövid lejáratú biztosításában részesülő vállalat által fizetett biztosítási díj összege és a vállalat által a piacon megszerezhető, összehasonlítható exporthitel-biztosítás esetében fizetendő biztosítási díj összege közötti különbözet.

(303)

A (277)–(283) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a Bizottság a Sinosure által a mintában szereplő exportáló gyártók, a legnagyobb exportáló gyártók vagy az érintett ágazat részére nyújtott exporthitel-biztosítási fedezet számos elemét nem tudta ellenőrizni. A kínai kormány és a Sinosure részéről tanúsított együttműködés hiányában a Bizottság a rendelkezésre álló tényekre hagyatkozott a kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előny kiszámításához. E tekintetben észszerűnek tűnt a gazdasági előnyök eredeti vizsgálat során megállapított mértékét alkalmazni. Azon vállalatok esetében, amelyek az eredeti vizsgálatban és a jelenlegi felülvizsgálatban is szerepelnek a mintában, a gazdasági előnyök eredeti vizsgálat során megállapított mértékét vették alapul. Az eredeti vizsgálat során a mintában nem szereplő csoportra vonatkozó mértékként az eredeti vizsgálat során együttműködő vállalatok súlyozott átlagát vették figyelembe.

(304)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mértékek:

(305)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz e programok keretében. Mindenesetre semmi nem utal arra, hogy az eredeti támogatási programokat megszüntették volna.

(306)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a fotovillamos ágazat gyártói támogatást kaptak a Golden Sun demonstrációs program (a továbbiakban: Golden Sun) keretében.

(307)

A Bizottság nagyszámú, jobbára a Golden Sun program költségvetési céljaival kapcsolatos dokumentum benyújtására kérte fel a kínai kormányt. A kérdőívre adott válaszában a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság által megfogalmazott kérdések elégtelen információtartalma miatt nem tudta azonosítani a kért dokumentumokat. Az ellenőrző látogatás során azonban, miután a Bizottság feltette ugyanazt a kérdést (amely a kérdőívben szereplő információkat, azaz a kért dokumentumok megnevezését tartalmazta), a kínai kormány azt állította, hogy ezek a dokumentumok bizalmas jellegűek, és kijelentette, hogy ellenőrizni kell, hogy a dokumentumokat át lehet-e adni a Bizottságnak. Ezt illetően a Bizottság nem érti, hogy miért kellene a hiányzó dokumentumokat bizalmas jellegűnek tekinteni, és miért ne lehetne azokat egy olyan szubvencióellenes vizsgálat keretében átadni, ahol a vizsgálatot végző hatóságra szigorú titoktartási szabályok vonatkoznak. Mindenesetre az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a kínai kormány a helyszíni látogatás során tett több emlékeztető ellenére sem tért vissza a kérdésre, és a dokumentumokat soha nem bocsátotta a Bizottság rendelkezésére.

(308)

Ezen túlmenően a kínai kormány a kérdőívre adott válaszában kifejtette, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem jutott gazdasági előnyhöz a program keretében, mivel a program nem a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártóinak szól. Ez azonban ellentmond a mintában szereplő exportáló gyártóktól kapott információknak. Az ellenőrző látogatás során a kínai kormány árnyalta a kérdőívre adott válaszát, és elismerte a kifizetések lehetőségét annak ellenére, hogy a programot állítólag megszüntették, és átvételi árra vonatkozó programmá alakították át. A kínai kormány az utóbbi állítás alátámasztására benyújtotta az Államtanács 2013. évi véleményét. A Bizottság megjegyzi, hogy a kínai kormány a kérdőívre adott válaszában nem tett említést e program módosításáról, és a kínai kormány semmilyen bizonyítékot nem nyújtott be ennek alátámasztására sem. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy az ellenőrzés során átadott dokumentum nem hivatkozik erre a programra vagy annak egy másik programmal való állítólagos felváltására.

(309)

A kínai kormány részéről tanúsított együttműködés hiánya miatt a Bizottság nem tudta ellenőrizni a Golden Sun program valamennyi aspektusát és különösen a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártóira és a fotovillamos iparág egészére átruházott tényleges gazdasági előnyöket. Ráadásul a kínai kormány nem nyújtott be minden kért releváns dokumentumot, nevezetesen a Golden Sun előirányzatairól a Pénzügyminisztérium által kiadott költségvetési dokumentumokat.

(310)

Továbbá a gazdasági előnyöket illetően a Bizottság megjegyzi, hogy a kínai kormányt felkérte, hogy szolgáltasson információt a gyártóknak biztosított gazdasági előnyökről, de annak ellenére, hogy a kínai kormány rendelkezésére állt az információ, csak azt a választ adta, hogy a gyártók nem jutottak gazdasági előnyökhöz.

(311)

Miként az az eredeti vizsgálatban megállapítást nyert, a fő jogalap a Pénzügyminisztérium, a Tudományért Felelős Minisztérium és a Nemzeti Energiatanács által 2009. július 16-án kiadott, a Golden Sun demonstrációs program végrehajtásáról szóló közlemény és ennek a Golden Sun demonstrációs program keretében a pénzügyi támogatási alap kezelésére vonatkozó ideiglenes intézkedések című melléklete (CaiJian, 2009. évi 397. sz.); a Golden Sun demonstrációs programhoz kapcsolódó megbízatások sikeres végrehajtásáról szóló körlevél (2009. évi 718. sz.); a 2010. évi Golden Sun demonstrációs program sikeres teljesítéséről szóló körlevél (2010. évi 622. sz.); a Pénzügyminisztérium által 2010. december 2-án kiadott, a 2010. évi Golden Sun demonstrációs programok építési költségeihez kapcsolódó finanszírozási támogatási költségvetési indexekre vonatkozó utasításokról szóló körlevél (2010. évi 965. sz.); a hopeji Pénzügyi Hivatal által 2011. szeptember 1-jén kiadott, a 2011. évi Golden Sun programokra előirányzott költségvetési támogatásra vonatkozó költségvetési cél elosztásáról szóló körlevél (JCJ, 336. sz.); a hengsuji települési Pénzügyi Hivatal által 2011. november 8-án kiadott, a 2011. évi Golden Sun programokra előirányzott költségvetési támogatásra vonatkozó költségvetési cél elosztásáról szóló körlevél (HCJ 135. sz.).

(312)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a kínai kormány megismételte, hogy ezt a támogatási programot nem a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártóinak, hanem a fotovillamos ágazat villamosenergia-termelő projektjeinek szánták. A kínai kormány azt is állította, hogy a kérelmező nem nyújtott be bizonyítékot annak igazolására, hogy az érintett termékek gyártói a felülvizsgálati időszakban bármilyen gazdasági előnyben részesültek volna.

(313)

A jelenlegi vizsgálatban a dokumentáció egyetlen eleme sem változtathatja meg a Bizottság által az eredeti vizsgálat során a (271)–(282) preambulumbekezdésben tett azon ténymegállapításokat, amelyekben arra a következtetésre jutott, hogy az e program keretében nyújtott támogatások közvetlenül kapcsolódnak a felülvizsgálat tárgyát képező termékhez, mivel a támogatásra jogosult „fotovillamos rendszerek forgalmazása” kifejezetten magában foglalja a moduloknak és az elemeknek a projektek fontos részét kitevő beszállítását, következésképpen a kormány által juttatott gazdasági előny és a felülvizsgálat tárgyát képező termék közötti kapcsolat közvetlennek és elválaszthatatlannak tekinthető.

(314)

Amint az az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, a Golden Sun program a kínai kormány részéről megvalósuló, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése szerinti transzfer formájában támogatást nyújt a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártói számára.

(315)

A Bizottság azt is megállapította, hogy ez a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül.

(316)

A Golden Sun program továbbra is támogatás formájában nyújtott egyedi támogatásnak minősül. A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő exportőrök részesültek ilyen támogatásban.

(317)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(318)

A nyilvánosságra hozatalra adott válaszában a kínai kormány észrevételeket tett a Golden Sun demonstrációs programmal kapcsolatban, és megismételt bizonyos szempontokat, amelyeket már a korábbiakban is felvetett. Mivel e szempontok már a fentiekben kifejtésre kerültek, további észrevételre nincs szükség. Ezenkívül a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság e programot illetően nem állapított meg egyedi jelleget.

(319)

Abból a tényből azonban, hogy a Golden Sun keretében nyújtott támogatásokban csak a megújulóenergia-ágazat kínai gyártói részesültek, egyértelműen következik, hogy e támogatások a WTO-előírások szerint egyedinek minősülnek.

(320)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy bizonyítékkal szolgált e program megszüntetésével kapcsolatban. Mivel azonban ezeket a támogatásokat a mintában szereplő exportáló gyártók elhatárolt jövedelemként szerepeltették könyvelésükben, még hosszú évekig gazdasági előnyt biztosítanak. Ez azt jelenti, hogy a támogatás szempontjából félrevezető azt állítani, hogy a programot megszüntették. A valóságban a programnak már nincsenek újabb kedvezményezettjei, de a program alá vont létesítmények hosszú élettartama miatt a gazdasági előnyök még mindig jelentkeznek. Ezért ezeket az állításokat is elutasították.

(321)

Kérelemében a kérelmező bizonyítékkal szolgált azzal kapcsolatban, hogy az ösztönzött kínai iparágak különböző szintű kormányzati hatóságoktól, azaz helyi, regionális és országos szinten kaphatnak különböző egyszeri vagy ismétlődő támogatásokat.

(322)

A jelenlegi vizsgálat során valóban megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő három vállalat jelentős mértékű, különböző kormányzati szintű, egyszeri vagy ismétlődő támogatásokban is részesült, amelyek a felülvizsgálati időszakban gazdasági előnyökhöz juttatták őket. A támogatások némelyikéről a mintában szereplő vállalatok már beszámoltak a kérdőívre adott válaszaikban, míg több más támogatást az ellenőrzés során a helyszínen tártak fel. A kérés ellenére a támogatások egyike sem jelent meg a kínai kormány kérdőívre adott válaszában.

(323)

A szóban forgó támogatásokat országos, tartományi, városi, megyei vagy körzeti kormányzati hatóságok nyújtották a vállalatok részére, és mindegyik egyedinek bizonyult a mintában szereplő vállalatok vagy a földrajzi elhelyezkedés, illetőleg az iparág típusa szempontjából. Általában nem adták meg pontosan, hogy melyik jogszabály alapján történt a támogatások nyújtása – feltéve, hogy volt egyáltalán ilyen jogszabály –, ugyanakkor a Bizottság néha megkapta a kormányzati hatóság által a támogatás odaítélésére vonatkozóan kiadott dokumentum (az úgynevezett „értesítés”) másolatát.

(324)

Tekintettel a kérelemben szereplő és/vagy a mintában szereplő vállalatok könyvelésében talált nagy összegű támogatásokra, e rendelet csak a főbb ténymegállapításokat foglalja össze. Eredetileg a mintában szereplő három vállalat szolgált bizonyítékokkal több támogatás fennállásáról és arról a tényről, hogy a kínai kormány különböző szintjei révén támogatásokban részesülnek. Számos más támogatást a mintában szereplő vállalatok nem jelentettek be, azokat a helyszíni ellenőrzések tárták fel.

(325)

A mintában szereplő vállalatok egyike több mint 130 ilyen támogatást kapott a felülvizsgálati időszakban. Ezek közül sokat városi, körzeti vagy tartományi kormányzati hatóságok nyújtottak. A legnagyobb összegű támogatás több mint 7 millió CNY volt, és azt a „Trinity” program, az ipari vállalkozások átalakításának és korszerűsítésének előmozdítását támogató önkormányzati alap keretében nyújtották. Az egyéb támogatások közé tartoztak például a szabadalmi alapok, a tudományos és technológiai alapok és díjak, az üzleti fejlesztési alapok, az ipari vállalkozások korszerűsítésére és átalakítására szolgáló alapok, az alapvető infrastruktúrához nyújtott támogatások, a körzeti szinten biztosított támogatási alapok, az új és tiszta energia fejlesztésére szolgáló alapok, valamint a földterületekre vonatkozó adóvisszatérítések. Ezenkívül ez a vállalat a kormányzat által körzeti szinten nyújtott exporthitel-biztosításhoz is kapott támogatást.

(326)

A felülvizsgálati időszak során a mintában szereplő vállalatok közül egy másik is jelentős támogatásokat kapott a kormányzattól, amelyek közül néhány a vállalat székhelyéül szolgáló fejlesztési övezethez kapcsolódott (több mint 13 millió CNY). A többi tudományos és technológiai kiadásokkal, a megújuló energiával és/vagy ipari és informatikai fejlesztéssel kapcsolatos támogatás volt (például a „3 ismert” támogatás). A helyszínen földhasználati jogok megszerzéséhez kapcsolódó visszatérítésekre is fény derült.

(327)

A mintában szereplő vállalatok egyike – csoportként – összesen több mint 29 millió CNY összegű különböző támogatásban részesült. E támogatások között voltak például az új energiaforrásokkal kapcsolatos fejlesztésre, a kulcsfontosságú technológiai reformokkal kapcsolatos projektekre vonatkozó alapok vagy a kedvezményezett székhelye szerinti fejlesztési övezethez kapcsolódó alapok.

(328)

A mintában szereplő vállalatok részére nyújtott ezen támogatásokra vonatkozóan összegyűjtött bizonyítékok alapján, és egyéb információk hiányában a Bizottság ezeket a támogatásokat az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősítette, mivel a kínai kormány támogatás formájában transzfert biztosított a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártói számára, ami által gazdasági előny átruházása valósult meg.

(329)

Ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedinek is minősülnek, mivel úgy tűnik, hogy konkrét régiók bizonyos vállalataira vagy konkrét projektjeire és/vagy a fotovillamos iparágra korlátozódnak. Ezek a támogatások nem felelnek meg az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában a nem egyedi jelleggel kapcsolatos követelményeknek, mivel a támogathatósági feltételek és a vállalkozásokra alkalmazott tényleges kiválasztási kritériumok nem átláthatóak, nem objektívek és nem érvényesülnek automatikusan. Továbbá nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a nyújtott támogatások egy átfogó támogatási programhoz tartoznának.

(330)

A vállalatok minden esetben tájékoztatást adtak a támogatás összegéről és arról, hogy kitől kapták a támogatást. Az érintett vállatok ezt a bevételt többnyire a „támogatási bevétel” soron könyvelték le a nyilvántartásaikban, és ezeket a nyilvántartásokat külön könyvvizsgálatnak vetették alá. Ez arra utaló egyértelmű bizonyítékként került figyelembevételre, hogy kiegyenlíthető gazdasági előnyt nyújtó támogatás valósult meg.

(331)

Az alábbi táblázat a szóban forgó támogatások által nyújtott gazdasági előny kiszámítását mutatja, amely során gazdasági előnyként a felülvizsgálati időszakban kapott összeget vagy – az összeg érintett vállalat általi értékcsökkentése esetén – a felülvizsgálati időszakra könyvelt összeget vették figyelembe.

(332)

A nyilvánosságra hozatalra adott válaszában a kínai kormány és egy exportáló gyártó észrevételeket tett az „egyéb támogatásokkal” kapcsolatban. Azt állították, hogy a Bizottság nem biztosított elegendő részletet a kiegyenlíthető programok fennállásának igazolására.

(333)

Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bizottság a kérdőívre adott válaszokban nagyon kevés részletet kapott ezekkel a programokkal kapcsolatban. Emellett a mintában szereplő exportáló gyártók sem vitatják a Bizottság által kiszámított és az érintett féllel közölt összegeket. Nem vitatják továbbá azt a tényt sem, hogy ezeket a támogatásokat a kínai kormánytól kapták.

(334)

A kínai kormány részéről tanúsított együttműködés hiányára tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy e támogatások fennállását a helyszíni ellenőrzés során lenne észszerű megállapítani. Az ellenőrzések ténymegállapításai gyökeresen eltértek a támogatásoknak a kínai kormány által a kérdőívre adott válaszokban megadott számától és összértékétől. Az a döntés született, hogy e tekintetben a helyszíni ténymegállapítások észszerűen mutatják a támogatási szintet. A Bizottság nem ért egyet azzal, hogy ez a megközelítés ne igazolná a kiegyenlíthető programok fennállását. Mivel e támogatások közös jellemzőkkel rendelkeznek, azokat egy kormányzati szerv ítéli oda, és azok nem egy támogatási program részeit képezik, hanem különálló támogatások, a Bizottság azokat a (324)–(327) preambulumbekezdésben foglaltak szerint együttesen is értékelheti. A Bizottság ezért elutasítja azt az állítást, hogy nem igazolta a kiegyenlíthető programok fennállását, illetve nem szolgáltatott egyértelmű bizonyítékot ezekről a programokról.

(335)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében.

(336)

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében.

(337)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a kutatáshoz és fejlesztéshez a ktv-k számára nyújtott adójóváírás révén a ktv-k K+F tevékenységeik után kedvezményes adópolitikára váltak jogosulttá, amely értelmében a K+F-kiadásokra vonatkozó egyes küszöbértékek teljesülése esetén kiadásaik 150 százalékos adójóváírása vált lehetővé. Azt is megállapították, hogy a ktv-k számára biztosított kedvezményes K+F költség-ellentételezési program helyébe 2008-ban egy egyedi program lépett, amelyre itt Adójóváírás kutatáshoz és fejlesztéshez elnevezés alatt történik hivatkozás (vagyis „a ktv-k” részt elhagyták az elnevezésből).

(338)

A kínai kormány vitatta, hogy a ktv-k számára a kutatáshoz és fejlesztéshez nyújtott adójóváírást 2008-ban felváltották volna, mivel a két program eltérő támogathatósági feltételekkel rendelkezne. A kínai kormány azt is állította, hogy az Adójóváírás kutatáshoz és fejlesztéshez program nem egyedi, és ezért nem kiegyenlíthető.

(339)

Az eredeti vizsgálat fényében eredetileg megállapítást nyert, hogy a korábbit felváltó program (Adójóváírás kutatáshoz és fejlesztéshez) jogalapja a társasági adóról szóló törvény 30. cikkének 1. pontja, a társasági adóról szóló kínai törvény végrehajtási szabályzatának (a társasági adóról szóló törvény végrehajtási szabályzata) 93. és 95. cikke, az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések (Guo Ke Fa Huo, 2008. évi 172. sz.) és a Központi Adóigazgatóság közleménye az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társaságiadó-fizetésével kapcsolatos kérdésekről (Guo Shui Han, 2008. évi 985. sz.). A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a társasági adóról szóló törvény 30. cikkének 1. pontja és a társasági adóról szóló törvény végrehajtási szabályzatának 95. cikke kivételével ezek a jogalapok irrelevánsak.

(340)

A jelenlegi vizsgálat során a következő kiegészítő dokumentumokat is a jogalap részeként azonosították: a vállalkozások K+F-kiadásaira biztosított adócsökkentésre vonatkozó közigazgatási intézkedések (Guo Shui Fa, 2008. évi 116. sz.), a Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság által közösen kiadott körlevél a K+F-kiadásokra vonatkozó extra mértékű csökkentések releváns irányelveiről (2013/70. sz.). A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy a vállalkozások K+F-kiadásaira biztosított adócsökkentésre vonatkozó közigazgatási intézkedések (Guo Shui Fa, 2008. évi 116. sz.)2016. január 1-jén, azaz a felülvizsgálati időszak után állítólag hatályukat vesztették.

(341)

A 95. cikk kimondja, hogy az új és csúcstechnológiával előállított termékek esetében a 30. cikk 1. pontjában említett, a K+F-kiadások 50 %-ának megfelelő további csökkentés alkalmazandó, amelynek alapján e termékek értékcsökkenését az immateriális javakra fordított költségek 150 %-a alapján számolják el.

(342)

Megállapítást nyert, hogy a vonatkozó jogi rendelkezések értelmében ez a program a vállalkozások K+F-kiadásaira biztosított adócsökkentésre vonatkozó közigazgatási intézkedések (Guo Shui Fa, 2008. évi 116. sz.) 4. cikke szerinti vállalatokra korlátozódó gazdasági előnyt biztosít, mivel ez a cikk előírja, hogy a támogatható vállalkozások azok, amelyek a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság, a Tudományért és Technológiáért Felelős Minisztérium, a Kereskedelmi Minisztérium és a Szellemi Tulajdonjogok Nemzeti Hivatala által kiadott, a „kiemelt területek a csúcstechnológiai iparosítás kiemelt fejlesztésére” vonatkozó iránymutatásban (2007. évi 6. sz.) felsorolt kutatási és fejlesztési tevékenységekben vesznek részt. Az ebben az iránymutatásban felsorolt egyik kiemelt terület a napenergia (47).

(343)

Ezeknek a vállalatoknak K+F-kiadásokat kell fordítaniuk új technológiák, új termékek és új szakértelem fejlesztésére. A támogatható vállalkozások K+F-kiadásaik további 50 %-át leírhatják kötelezően fizetendő társasági adójukból. Ezenfelül az immateriális K+F javakra fordított kiadások feljogosítják a vállalatokat az általuk viselt tényleges költségek 150 %-ának megfelelő összeg levonására.

(344)

Az ebből a programból támogatásban részesülő vállalatoknak be kell nyújtaniuk társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét az adóbevallás tartalmazza.

(345)

A mintában szereplő három exportáló gyártó, a Chint, a Jinko és a Trina részesül gazdasági előnyben e program keretében.

(346)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány és az egyik exportáló gyártó az alapján vitatta az egyedi jelleget, hogy Kínában az összes vállalat jogosult 150 %-os további csökkentésre. A kínai kormány hozzátette, hogy a kanadai hatóságok nem állapítottak meg egyedi jelleget e programot illetően a kínai fali modulelemek tekintetében, és hivatkozott az Egyesült Államok – Légi járművek ügyben hozott vizsgálóbizottsági határozatra. A kínai kormány arra hívja fel a figyelmet, hogy a szóban forgó ügyben a vizsgálóbizottság szerint a K+F finanszírozásának a „magas kockázatú, magas megtérülésű, feltörekvő és kulcsfontosságú technológiákra” történő korlátozása nem minősült a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikke értelmében vett, vállalkozások vagy iparágak kellően korlátozott csoportjának. A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság tévesen állította, hogy a program támogathatósági kritériuma az, hogy a vállalat új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozás legyen, és legalábbis a Törvényszék a T-586/14. sz., Xinyi PV Products kontra Bizottság ügyben hozott ítéletében megállapította, hogy amennyiben egy vállalat új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősül, megfelel az adókedvezmény nyújtására vonatkozó objektív feltételnek.

(347)

A fenti állításokat elutasítják. Az a tény, hogy más vállalkozások valamely más jogalapra támaszkodva hasonló támogatásokban részesülhetnek, nem jelenti azt, hogy ez a program de jure ne lenne egyedi a vállalkozások csak egy korlátozott csoportjára vonatkozóan. Még akkor is, ha elismerjük, hogy elméletileg az összes vállalat jogosult a 150 %-os további csökkentésre, jelen ügyben a mintában szereplő vállalatok úgy részesültek a csökkentésben, hogy az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásra vonatkozó minősítés birtokában adóbevallásukban bejelölhettek egy konkrét rovatot, ami sokkal kevesebb teherrel jár, mint az alternatív eljárás. Ami a T-586/14. sz., Xinyi PV Products kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet illeti, az piacgazdasági elbánásra, nem pedig egy adott támogatás egyedi jellegére vonatkozik. Azzal az állítással kapcsolatban, hogy a kanadai hatóságok nem állapítottak meg egyedi jelleget e programot illetően, meg kell jegyezni, hogy egyik fél sem nyújtotta be az erre irányuló ténymegállapítások másolatát.

(348)

A program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősül, amelynek révén a kedvezményezett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak.

(349)

Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel maguk a jogszabályok a program alkalmazását kizárólag olyan vállalkozásokra korlátozzák, amelyeknek bizonyos K+F-kiadásai merülnek fel.

(350)

Ennek megfelelően és az eredeti vizsgálatban megállapítottaknak megfelelően ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(351)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A támogatásban részesülő felekre átruházott gazdasági előny a szokásos adókulcsnak megfelelően fizetendő adó teljes összege és a jóváhagyott projektek tényleges K+F kiadásai utáni további 50 %-os csökkentést követően befizetett összeg közötti különbözet. A kiegyenlített összegek a vállalatok 2015. évi adóbevallásaiban szereplő számadatokon alapulnak. Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy ehelyett a felülvizsgálati időszakra vonatkozó adózási adatokat kellett volna használni. Ezt az állítást elutasították. A Bizottság az eredeti rendelet (459) preambulumbekezdése fényében megismétli, hogy a gazdasági előny kiszámításának egy bizonyos adóévre vonatkozó végleges, ellenőrzött adóbevallásokra kell épülnie. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a 2015. évi adóbevallásnak a felülvizsgálati időszakban történt végleges rendezése a bevallással igényelt gazdasági előnyöket véglegessé teszi, megerősítve ezáltal a követett megközelítés helyességét. A Bizottság nem alapozhatja számításait a negyedéves adóbevallásokra, mivel ezek a bevallások a benyújtás időpontjában fennálló, átmeneti helyzetet tükrözik, és természetüknél fogva nem veszik figyelembe az adóév végleges konszolidált helyzetét. E bevallások célja, hogy likviditást biztosítsanak a kormánynak átmenetileg fennálló adótartozás esetén, de a benyújtás időpontjában csak részben tükrözik a valós helyzetet. Továbbá, a 2015. évi adóbevallások a felülvizsgálati időszak három negyedévét fedik le, és ezért a rendelkezésre álló éves adóbevallások közül ezek a legrelevánsabbak.

(352)

Ezt a támogatási összeget (számláló) az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban kivetítették a mintában szereplő exportáló gyártók felülvizsgálati időszak alatti teljes értékesítési forgalmára, mivel a támogatás megítélése nem az exportteljesítmény függvényében történt, és nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(353)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(354)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ez a program az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatoknak a szokásos 25 %-os társasági adó helyett 15 %-os csökkentett társaságiadó-kulcsot tesz lehetővé. E hatályvesztési felülvizsgálat során nem tártak fel változásokat e téren.

(355)

Ennek a programnak a jogalapja a társasági adóról szóló törvény 28. cikkének 2. pontja és az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések (Guo Ke Fa Huo, 2008. évi 172. sz.), valamint a társasági adóról szóló törvény végrehajtási szabályzatának 93. cikke és a Központi Adóigazgatóság közleménye az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társaságiadó-fizetésével kapcsolatos kérdésekről (Guo Shui Han, 2008. évi 985. sz.), a Tudományért és Technológiáért Felelős Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság közleménye a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások elismerésének igazgatására vonatkozó iránymutatás kibocsátásáról (Guo Ke Fa Huo, 2008. évi 362. sz.), a Központi Adóigazgatóság közleménye a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társasági adójára vonatkozó kedvezményes elbánás végrehajtásának kérdéseiről (Guo Shui Han, 2009. évi 203. sz.), a Központi Adóigazgatóság közleménye a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társasági adójának a minősítési felülvizsgálati időszakban történő előlegfizetéséről (2011. évi. 4. sz.), a Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság közleménye a csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozás által termelt tengerentúli jövedelemre alkalmazandó adókulcs és adójóváírás kérdéseiről (2011. évi 47. sz.).

(356)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ez a program olyan új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokként elismert vállaltokra vonatkozik, amelyeknek alapvető állami támogatásra van szükségük. Ezeknek a vállalkozásoknak alapvető független szellemi tulajdonjogokkal kell rendelkezniük, és számos követelménynek kell megfelelniük: i. gyártóik részt vesznek az alapvető állami támogatásban részesülő csúcstechnológiai ágazatok termékeinek előállításában; ii. a kutatásra és fejlesztésre fordított összes kiadásuk eléri a teljes értékesítési bevétel meghatározott hányadát; iii. az új és csúcstechnológiával készült termékekből származó bevételük eléri a teljes értékesítési bevétel meghatározott hányadát; iv. a kutatásban és fejlesztésben részt vevő személyzet eléri a teljes személyzet meghatározott hányadát; v. teljesülnek az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó, 2008. évi közigazgatási intézkedésekben meghatározott további követelmények.

(357)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány az alapján vitatta az egyedi jelleget, hogy 1) a fenti preambulumbekezdésben említett kritériumok a T-586/14. sz., Xinyi PV Products kontra Bizottság ügyben a Törvényszék által tett kijelentések fényében objektívek, hogy 2) a kritériumoknak megfelelő bármely vállalat automatikusan jogosult a 15 %-os adókulcsra, és 3) a Bizottság ténymegállapításai nincsenek összhangban az Egyesült Államok – Légi járművek ügyben hozott, a (346) preambulumbekezdésben említett határozatban foglalt elemekkel. Ezeket az állításokat el kell utasítani azon az alapon, hogy a program de jure egyedi, mivel a (355)preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a vállalkozásoknak csak egy korlátozott csoportja részesülhet a szóban forgó gazdasági előnyben. Ezenkívül a T-586/14. sz., Xinyi PV Products kontra Bizottság ügyben hozott ítélet piacgazdasági elbánásra, nem pedig egy adott támogatás egyedi jellegére vonatkozik.

(358)

Az e program keretében támogatásban részesülő vállalatoknak be kell nyújtaniuk társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét az adóbevallás tartalmazza.

(359)

A (356) és (357) preambulumbekezdésben összefoglalt ténymegállapítások tekintetében e vizsgálat nem tárt fel változásokat.

(360)

A mintában szereplő három exportáló gyártó, a Chint, a Jinko és a Trina részesül gazdasági előnyben e program keretében.

(361)

A programot az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak kell tekinteni, mivel kormányzati bevétel elengedése formájában pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén a kedvezményezett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatásban részesülő fél számára nyújtott gazdasági előny a program által biztosított adómegtakarítás összegének felel meg.

(362)

Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel az az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozás minősítéssel rendelkező, és a 2008. évi közigazgatási intézkedésekben foglalt valamennyi követelményt teljesítő vállalkozásokra korlátozódik. Ezenkívül a program általi támogathatóságra vonatkozóan nincsenek jogszabályban megállapított vagy a támogatást nyújtó hatóság által meghatározott objektív kritériumok, és a támogathatóság az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint nem automatikus.

(363)

Ennek megfelelően és az eredeti vizsgálatban megállapítottaknak megfelelően ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(364)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A támogatásban részesülő felekre átruházott gazdasági előny a szokásos adókulcsnak megfelelően fizetendő adó teljes összege és a csökkentett kedvezményes adókulcs alapján befizetett összeg közötti különbség. A kiegyenlített összegek a vállalatok 2015. évi adóbevallásaiban szereplő számadatokon alapulnak.

(365)

Elutasítják a Jinko azon állítását, amely szerint a Bizottságnak a társasági adóval kapcsolatos programok által nyújtott gazdasági előny számításakor le kellett volna vonnia a más támogatási programokkal állítólagosan megszerzett gazdasági előnyt annak érdekében, hogy egyes gazdasági előnyöket ne kétszer vegyenek figyelembe. A vizsgálatot végző hatóságnak nem feladata, hogy ilyen fiktív számításokat végezzen.

(366)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(367)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében.

(368)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében.

(369)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében.

(370)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében.

(371)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében.

(372)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ez a program héa- és behozatalivám-mentességet biztosít külföldi tőkével működő vállalatok (ktv-k) vagy belföldi vállalkozások számára a gyártási tevékenységükhöz használt forgótőke behozatalához. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy a berendezés nem szerepelhet a nem támogatható berendezéseket tartalmazó jegyzékekben, és a támogatást igénylő vállalkozásnak be kell szereznie a kínai hatóságok vagy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által – a vonatkozó beruházási, adóügyi és vámügyi jogszabályokkal összhangban – kibocsátott, „államilag ösztönzött projekt” tanúsítványt. E hatályvesztési felülvizsgálat során nem tártak fel változásokat e téren.

(373)

Ennek a programnak a jogalapja az Államtanács körlevele a behozott berendezésekre vonatkozó adópolitika szabályozásáról (Guo Fa, 37/1997. sz.), a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság közleménye az egyes kedvezményes behozatalivám-politikák kiigazításáról, a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság 2008. évi 43. sz. közleménye, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság közleménye az állami fejlesztésösztönzésben részesülő belföldi vagy külföldi finanszírozású projektek igazolásának kezelésével kapcsolatos lényeges kérdésekről (2016. évi 316. sz.), továbbá a ktv-k, illetve belföldi vállalkozások számára behozott, vámfizetés alól nem mentesíthető árucikkek 2008. évi jegyzéke.

(374)

Az eredeti vizsgálatban megállapítottak és a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálatban megerősítettek szerint a belföldi vagy külföldi beruházási projekteknek a külföldi vagy belföldi beruházási projektek ösztönzésére irányuló politikával összhangban történő fejlesztése céljából behozott berendezések mentesíthetők a héa és/vagy a behozatali vám megfizetése alól, kivéve, ha a berendezéskategória szerepel a vámfizetés alól nem mentesíthető árucikkek jegyzékében. Ennek a programnak az igénybevételéhez a vállalatnak igazolást kell kérnie a projektért felelős helyi önkormányzattól, és azt be kell nyújtania a helyi vámhatósághoz.

(375)

A kínai kormány azt állította, hogy 2009. január 1-jei hatállyal csak a behozatali vám után jár mentesség, és a saját felhasználásra szánt berendezések behozatalára vonatkozó héa beszedésre kerül.

(376)

A kínai kormány állításával ellentétben azonban a mintában szereplő három exportáló gyártó esetében a felülvizsgálati időszakra vonatkozóan mind a héa, mind a behozatali vám tekintetében mentességet állapítottak meg. Ezek a mentességek berendezésekre vonatkoztak, amelyek esetében a gazdasági előny értékcsökkenését a berendezés teljes élettartamára számolták el, és részben kivetítették a felülvizsgálati időszakra. Bár a Bizottság nem talált bizonyítékot e program felülvizsgálati időszak alatti működésére, az üggyel kapcsolatos bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a mintában szereplő gyártók továbbra is gazdasági előnyhöz jutottak e program keretében.

(377)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében kínai kormányzati bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül, mivel a ktv-k és más jogosult belföldi vállalkozások mentesülnek az általuk egyébként megfizetendő héa és/vagy vám megfizetése alól. Ez a program tehát az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt ruház a kedvezményezett vállalatokra.

(378)

A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a jogszabályok – amelyek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a vállalkozásokra korlátozzák a jogosultságot, amelyek jogszabályokban tételesen meghatározott, konkrét ágazatokban valósítanak meg beruházást, és amelyek a külföldi beruházásra és technológiatranszferre vonatkozó iparági útmutatók jegyzéke értelmében vagy az ösztönzött vagy a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, vagy azokra, amelyek megfelelnek az állami fejlesztésösztönzésben részesülő kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékének. Ezenfelül az e programra való jogosultságot nem korlátozzák objektív feltételek, és nincs olyan döntő bizonyíték, amelynek alapján megállapítható, hogy a jogosultság – az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint – automatikus lenne.

(379)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány felkérte a Bizottságot, hogy vegye nyilvántartásba a fenti kategóriákba tartozó iparágakat és ágazatokat, és azt állította, hogy a kategóriák által lefedett iparágak széles köre miatt a program minden gazdasági ágazat vállalata előtt nyitva áll. A Bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy a kínai kormány soha nem nyújtott be releváns bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az e kategóriákba tartozó iparágak és ágazatok nem tartoznak ösztönzött vagy korlátozott kategóriába. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a támogatásra jogosult vállalatok ebben az esetben megfelelően korlátozott csoportot képeznek. A mintában szereplő vállalatoknál tett ellenőrző látogatás nem utalt arra, hogy a program minden gazdasági ágazat vállalata előtt nyitva állna.

(380)

Az egyik exportáló gyártó szerint e gazdasági előny megszerzéséhez a behozott gépek felhasználásával előállított termékeknek szerepelniük kellett a (386) preambulumbekezdés említett, a külföldi tőkével működő iparágak jegyzékén.

(381)

A kínai kormány eredetileg azt állította, hogy csak a Trina részesült gazdasági előnyben e program keretében. A mintában szereplő exportáló gyártóktól kapott információk alapján azonban megállapítást nyert, hogy mindhármuk gazdasági előnyben részesült e program keretében. A kínai kormány kifejtette, hogy értelmezése szerint csak a felülvizsgálati időszak alatt behozott berendezéseket kellett bejelenteni. A Bizottság megjegyezte, hogy a gazdasági előny a behozott berendezések amortizációját követi, amelynek egy részét kivetítették a felülvizsgálati időszakra.

(382)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A támogatásban részesülő felekre átruházott gazdasági előny a behozott berendezésekre vonatkozóan elengedett héa és vámok összege. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegyenlíthető összeg kizárólag a felülvizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett gazdasági előny értékcsökkenését – a vállalat rendes számviteli eljárásainak megfelelően – a berendezés teljes élettartamára számolták el.

(383)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(384)

Az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a program héamentességet biztosít a belföldi gyártású berendezések ktv-k általi vásárlása esetén. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy a berendezés nem szerepelhet a támogatásra nem jogosult berendezések jegyzékében, és a berendezés értéke nem haladhatja meg a meghatározott határértéket. E hatályvesztési felülvizsgálat során nem tártak fel változásokat e téren.

(385)

Amint azt az eredeti vizsgálat megállapította, a jogalapok a következők: a ktv-k által a belföldön előállított berendezések vásárlásakor fizetett adó visszatérítésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó, a Központi Adóigazgatóság által bevezetett ideiglenes intézkedések, a külföldi tőkével működő projektek számára a kínai gyártmányú berendezések vásárlásakor biztosított adókedvezménnyel kapcsolatos eljárásra vonatkozó kísérleti intézkedések, valamint a Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság közleménye a belföldi berendezéseknek a külföldi tőkével működő vállalkozások általi megvásárlására vonatkozó kedvezményes politika megszüntetéséről.

(386)

A héa-visszatérítési program a külföldi finanszírozású projektek számára vásárolt, belföldön gyártott berendezésekre vonatkozik, feltéve, hogy az ilyen projektek a külföldi tőkével működő iparágak útmutató jegyzéke vagy a Kína központi és nyugati régióiban található, kedvezményben részesülő, külföldi tőkével működő iparágak jegyzéke körébe tartozó ösztönzött projekteknek minősülnek.

(387)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan a kínai kormány a kérdőívre adott válaszában most is azt állította, hogy ez a program 2009. január 1-jétől megszűnt. Ezt az állítást már az eredeti vizsgálatban is elutasították. Ezenkívül a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során a mintában szereplő exportőrök közül kettő részletes információkat nyújtott be erre a programra vonatkozóan, beleértve a felülvizsgálati időszak során részükre juttatott gazdasági előny összegét is. Ezt figyelembe véve arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a kínai kormány releváns információkat elmulasztott benyújtani, például az érintett kedvezményezettek jegyzékét és a számukra nyújtott gazdasági előny összegét.

(388)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében kínai kormányzati bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi hozzájárulásnak minősül, mivel a ktv-k mentesülnek az egyébként megfizetendő héa megfizetése alól. Ez a program tehát az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt ruház a kedvezményezett vállalatokra.

(389)

A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a jogszabályok – amelyek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a külföldi tőkével működő vállalatokra korlátozzák a jogosultságot, amelyek belföldön előállított berendezést vásárolnak, és amelyek a külföldi tőkével működő iparágak jegyzéke értelmében az ösztönzött, illetve a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, továbbá azokra a belföldi piacon vásárolt berendezésekre, amelyek az állami fejlesztésösztönzésben részesülő kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékében szerepelnek. Ezenfelül a külföldi tőkével működő projektek számára a kínai gyártmányú berendezések vásárlásakor biztosított adóvisszatérítéssel kapcsolatos eljárásra vonatkozó kísérleti intézkedések és a Pénzügyminisztérium közleménye a gazdasági előnyt a külföldi tőkével működő iparágak útmutató jegyzéke vagy a Kína központi és nyugati régióiban található, kedvezményben részesülő, külföldi tőkével működő iparágak jegyzéke értelmében ösztönzött kategóriába tartozó ktv-kra korlátozza. Ezenfelül az e programra való jogosultságot nem korlátozzák objektív feltételek, és nincs olyan döntő bizonyíték, amelynek alapján megállapítható, hogy a jogosultság – az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint – automatikus lenne. Ez a program az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében is egyedi, mivel a támogatás a hazai áruk használatának az importáruk használatával szemben történő előnyben részesítésétől függ.

(390)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány a (379) preambulumbekezdésben említett okokhoz hasonló indokok alapján vitatta az egyedi jelleget. Ezt az állítást ugyanabban a preambulumbekezdésben elutasították.

(391)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A támogatásban részesülő felekre átruházott gazdasági előny a belföldi berendezésre vonatkozóan elengedett héa összege. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegyenlíthető összeg kizárólag a felülvizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett gazdasági előny értékcsökkenését – az általános iparági gyakorlatnak megfelelően – a berendezés teljes élettartamára számolták el.

(392)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(393)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyökhöz a program keretében. Mindenesetre semmi nem utal arra, hogy az eredeti támogatási programokat megszüntették volna.

(394)

A 3.1. szakaszban adott általános leíráson túl a Bizottság megjegyzi, hogy az ellenőrző látogatásig a kínai kormány nem biztosított poliszilíciummal, alumíniummal vagy üveggel kapcsolatos, felhasználásra vagy piaci részesedésre vonatkozó számadatokat, jóllehet azokat több alkalommal is kérte, elsőként a kérdőívben.

(395)

Az ellenőrző látogatás végén, annak ellenére, hogy a három fent említett áru felhasználására vagy piaci részesedésére vonatkozó számadatokat az ellenőrzés kezdetén kérték, a három áru belföldi termelésére, valamint behozatalára és kivitelére vonatkozó volumenbecsléseket adtak át, amelyeket a Bizottság az időzítés miatt nem tudott ellenőrizni. A piaci részesedésre vonatkozóan semmilyen számadatot nem nyújtottak be.

(396)

A kínai kormány azzal érvelt, hogy a kérelem nem tartalmazott elegendő bizonyítékot a poliszilícium-, az alumínium- és az üveggyártók támogatására vonatkozóan. A kínai kormány szerint a poliszilícium-, az üveg- és az alumínium-gyártóknak szóló egyedi kérdőívekben kért információkra nem volt szükség ahhoz, hogy a Bizottság megállapíthassa: a bizonyítékok nem elegendőek annak igazolására, hogy a kormány vagy a közjogi szervek pénzügyi hozzájárulást nyújtottak. Ezen túlmenően a kínai kormány megjegyezte, hogy az információt nem tudja megadni, mivel nem gyakorol ellenőrzést a szóban forgó gyártók felett, és nincs hozzáférése a Bizottság által kért ügyletspecifikus információkhoz. A kínai kormány ezért nem kért fel egyetlen poliszilícium-, alumínium- vagy üveggyártót sem az egyedi kérdőív kitöltésére.

(397)

A kínai kormány arra is felkérte a Bizottságot, hogy találjon a kért információk és a Bizottság számára a megállapításhoz szükséges mérték szempontjából kivitelezhető megoldást.

(398)

Először is, a kért információk szükségesnek bizonyultak ahhoz, hogy véleményt lehessen formálni a fent említett áruk gyártóinak működéséről, és azt (továbbá esetleg annak támogatását) ellenőrizni lehessen. Másodsorban nem a Bizottság dolga volt, hogy az információk megszerzését kivitelezhetővé tegye a kínai kormány számára, ami egyébként is csak abból állt volna, hogy az egyedi kérdőíveket továbbítják azon ismert belföldi poliszilícium-, alumínium- és üveggyártóknak, amelyek teljesítik a (28) preambulumbekezdésben meghatározott követelményeket, majd nyomon követik a válaszokat (ha érkeznek).

(399)

Ami a földterületek és a földhasználati jogok biztosítását illeti, a kínai kormány nem tette közzé a mintában szereplő exportáló gyártók által bejelentett földhasználati ajánlattételeken és árveréseken alkalmazott kiindulási árakat és küszöbértékeket, valamint az azokon részt vevők számát. A kínai kormány csak azt állította, hogy alacsonyabb helyi (önkormányzati) szintű információ állna rendelkezésre. Meg kell jegyezni, hogy egy szubvencióellenes vizsgálat keretében a kínai kormány az összes kormányzati szintet képviseli.

(400)

Bár több alkalommal kérték (például a kínai kormánynak szóló kérdőívben és a helyszíni ellenőrzés során is), a vonatkozó ajánlattételekre és árverésekre vonatkozó hirdetményeket sem nyújtották be. A kínai kormány azt javasolta a Bizottságnak, hogy a hirdetményeket saját maga kérje le a földterületek piacának dinamikus nyomon követését biztosító (kínai nyelvű) honlapról, jóllehet, ahogy a kínai kormány jelezte, a 2007 előtti tranzakciók esetében a hirdetmények lehet, hogy nem jelennek meg a honlapon.

(401)

Ennek eredményeképpen a Bizottság nem tudta ellenőrizni a mintában szereplő exportáló gyártók földhasználati jogokkal kapcsolatos ügyleteire vonatkozó információkat.

(402)

A Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt, hogy e támogatási program vonatkozásában az alaprendelet 28. cikkének rendelkezéseit kívánja alkalmazni. Mivel a kínai kormány a Bizottságnak küldött válaszában nem biztosított kielégítő indokolást vagy új bizonyítékokat e kérdést illetően, a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre – azaz ebben az esetben a mintában szereplő exportáló gyártók által benyújtott információkra és más, nyilvánosan rendelkezésre álló információkra – kellett alapoznia ténymegállapításait.

(403)

A nyilvánosságra hozatalra adott válaszában a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben a szubvencióellenes alaprendelet 28. cikkét, amikor a „rendelkezésre álló tényeket” alkalmazta az áruk megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő biztosítására vonatkozóan. A kínai kormány mindenekelőtt azt állította, hogy a Bizottságnak el kellett volna fogadnia a felhasználásra/piaci részesedésre vonatkozó adatokat az ellenőrzés végén. Emellett észszerűtlen, ha a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a kínai kormány nem küldte el és koordinálta a B. függelékre a különböző beszállítói ágazatoktól kapott válaszokat. Végül a Bizottság nem alkalmazta helyesen a 28. cikk rendelkezéseit a földhasználati jogokat illetően.

(404)

Mind a felhasználásra/piaci részesedésre vonatkozó adatok, mind pedig a B. függelékre kapott válaszok kapcsán emlékeztetni kell arra, hogy a szubvencióellenes vizsgálatokra szigorú határidők vonatkoznak, ezért fontos, hogy a vizsgálatok kielégítő ütemben haladjanak előre. Fontos annak megértése is, hogy a helyszíni ellenőrzéseket (általában egyszeri alapon) a korábban benyújtott adatok ellenőrzése céljából szervezik. E vizsgálat kapcsán a vizsgálat ezen aspektusára vonatkozó adatokat az eredeti kérdőívben és a hiánypótlásra felhívó levélben kérték. A kínai kormány azt a választ adta, hogy (a felhasználásra/piaci részesedésre, a B. függelékre és a földhasználati jogokra vonatkozó) adatok megadása ellentétes politikájával, és nem értette, hogy ez milyen jelentőséggel bír a vizsgálat szempontjából.

(405)

E válasz fényében a Bizottság megerősíti, hogy nem volt alkalma ellenőrizni az adatokat vagy azért, mert azokat egyáltalán nem nyújtották be, vagy mert azokat az ellenőrzés olyan késői szakaszában bocsátották rendelkezésre, hogy ellenőrizésük nem volt lehetséges. Ami a felhasználásra/piaci részesedésre vonatkozó, az ellenőrző látogatás végéhez közel a Bizottság rendelkezésére bocsátott adatokat illeti, meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány nem tudta a számadatokkal együtt bemutatni a számadatok tényleges forrását. A kínai kormány azt is tisztázta, hogy a benyújtott számadatok becslések voltak, amelyeket a Bizottság el tudna fogadni, ha lehetősége lett volna a becsült számadatokat forrásuk alapján megerősíteni és az adatok egybevetésével ellenőrizni. A kínai kormánynak az EK – Lazac ügyben született vizsgálóbizottsági jelentésre (WT/DS337/R) tett hivatkozását illetően ki kell emelni, hogy a vizsgálóbizottság arra is kitért, hogy annak értékelésekor, hogy az információt „kellő időben” nyújtották-e be, azt is figyelembe kell venni, hogy mikor kérték először az információt. Az egyértelműség kedvéért meg kell jegyezni, hogy az üvegre, az alumíniumra és a poliszilíciumra vonatkozó felhasználási és piaci részesedési adatokat először a kínai kormánynak szóló, 2015. december 7-én megküldött kérdőívben kérték benyújtani. A kínai kormánynál tett ellenőrző látogatásra 2016. augusztus 8. és 2016. augusztus 12. között került sor, és a becsléseket az ellenőrző látogatás utolsó napján, azaz 2016. augusztus 12-én adták át. Ezért a Bizottság az EK – Lazac ügyben született vizsgálóbizottsági jelentésre tett utalást indokolatlannak tartja a jelen ügyben.

(406)

Továbbá, ha az adatokat kellő időben nyújtották volna be, lehetséges lett volna azok további pontosítások vagy kiegészítő adatok bekérése céljából történő elemzése. Figyelemmel arra, hogy a Bizottságnak nem volt lehetősége az „Áruk és szolgáltatások megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében történő biztosítása a kormány által” fejezet alatti programok teljes körű elemzésére, a Bizottság megerősíti, hogy a kínai kormány ezzel kapcsolatos állításait elutasítja.

(407)

Végül meg kell jegyezni, hogy a Bizottság minden tőle telhetőt megtett a kínai kormánytól és a mintában szereplő vállalatoktól kellő időben kapott adatok elemzése érdekében, és csak nagyon korlátozott mértékben hagyatkozott a 28. cikk rendelkezésre álló tényekre vonatkozó rendelkezéseire. Valójában az alumínium, a poliszilícium, az áram, a szolárüveg és a víz tekintetében arra a következtetésre jutott, hogy nincs szükség támogatással kapcsolatos számításra. Ami a többi ilyen jellegű programot illeti, jóllehet azonosítottak kiegyenlíthető támogatási programokat, a végső értékelés mérsékelt volt, és a rendelkezésre álló tényekre támaszkodott. Ezért a Bizottság elutasítja azt az állítást, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy észszerű és felelősségteljes módon kivizsgálja a kellő időben kapott adatokat.

(408)

A rendelkezésre álló tények alapján a vizsgálat nem állapította meg, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt gazdasági előnyökhöz jutottak volna a program keretében.

(409)

A rendelkezésre álló tények alapján a vizsgálat nem állapította meg, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt gazdasági előnyökhöz jutottak volna a program keretében.

(410)

2014. május 14-én a Bizottság végleges kiegyenlítő vámokat vetett ki a Kínából származó szolárüveg behozatalára (48). A szolárüveg-ágazatban is különböző támogatási programokat tártak fel, amelyek közül néhány megegyezik a napelemmodulokra és napelemekre vonatkozó, jelenlegi eljárásban azonosítottakkal (például kedvezményes hitelek, kedvezményes társaságiadó-kulcs az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások számára, K+F-kiadásokra vonatkozó adójóváírás, valamint földterület biztosítása megfelelő nagyságú díjazásnál alacsonyabb összeg megfizetése ellenében).

(411)

A szolárüvegre vonatkozó ügyben és a jelenlegi eljárás során vizsgált támogatási programok kapcsán tett ténymegállapítások között egyértelmű átfedés volt.

(412)

A kínai kormánytól kért releváns információk révén a Bizottság arról kívánt meggyőződni, hogy az upstream szolárüveg-iparág számára nyújtott támogatás egy részét vagy egészét továbbadták-e a szolárpanel-iparágnak.

(413)

A kínai kormány részéről tanúsított megfelelő együttműködés és a szolárüveggyártók válaszainak a (43), (73), (394), (396) és (398) preambulumbekezdésben jelzett hiánya miatt a Bizottság sajnálatos módon nem tudta elvégezni a vizsgálatot.

(414)

mivel azonban a támogatási programmal kapcsolatos ténymegállapítások nem befolyásolták lényegesen a támogatás fennállására vonatkozó általános következtetést, a Bizottság – a (73) preambulumbekezdésben említettek szerint – nem folytatta tovább az e programra vonatkozó elemzését.

(415)

A vizsgálat nem állapította meg, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt gazdasági előnyökhöz jutottak volna a program keretében. Mindenesetre semmi nem utal arra, hogy az eredeti támogatási programokat megszüntették volna.

(416)

A vizsgálat nem állapította meg, hogy a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt gazdasági előnyökhöz jutottak volna a program keretében.

(417)

Az eredeti vizsgálatban megállapítottak szerint a földterület állami tulajdonban van, mivel a föld a kínai nép közös tulajdona. Földterületet nem lehet eladni, földhasználati jogokat azonban a törvény alapján ki lehet osztani. A kínai kormány azt állította, hogy a földhasználati jogokat Kínában ajánlattétel, árverés és verseny útján osztják ki, ahogy azt a Kínai Népköztársaság ingatlanokról szóló törvényének 137. cikke is előírja.

(418)

Miként az az eredeti vizsgálat is megállapította, Kínában a földhasználati jog biztosítása a Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének hatálya alá tartozik.

(419)

Ezenkívül a következő dokumentumok képezik még a jogalap részét: A Kínai Népköztársaság törvénye a városi ingatlanok igazgatásáról, a Kínai Népköztársaság ideiglenes rendeletei az állami tulajdonú városi földterületek használatához való jog átruházásáról és kiosztásáról, a Kínai Népköztársaság rendelete a földterület-igazgatási törvény végrehajtásáról, és az állami tulajdonban lévő építési területek használati jogának ajánlati felhívás, árverés és árajánlat útján történő kiosztásáról szóló rendelkezés.

(420)

A mintában szereplő exportáló gyártók információkat közöltek az általuk használt földterületről, illetve a legtöbb földhasználati jogra vonatkozó szerződésről/okiratról, jóllehet a mintában szereplő exportáló gyártók nem nyújtották be az összes hirdetményt. Ezenkívül a kínai kormány csak nagyon korlátozott információkat bocsátott rendelkezésre a földhasználati jogok árazásával kapcsolatban.

(421)

A kínai kormány nem szolgáltatott információt a földhasználati jogok megszerzésének feltételeiről, és nem adott tájékoztatást a tíz (a felülvizsgálat tárgyát képező termék Unióba irányuló, felülvizsgálati időszak alatti exportja tekintetében) legnagyobb exportáló gyártóval kapcsolatban sem. A kért hirdetmények és/vagy kiindulási árak egyikét sem nyújtották be, amelyekre a mintában szereplő három exportáló gyártó által bejelentett, földhasználati joggal kapcsolatos ügyletekhez lett volna szükség. A kínai kormány a földterületek piacának dinamikus nyomon követését biztosító honlapot ajánlotta a Bizottság figyelmébe, de jelezte, hogy a 2007 előtti tranzakciók esetében a hirdetmények és/vagy kiindulási árak lehet, hogy nem jelennek meg a honlapon. Ezenkívül a kínai kormány nem szolgáltatott információt egyetlen bejelentett, földhasználati joggal kapcsolatos ügylet esetében sem az ajánlattevők számáról.

(422)

A hiányzó kiindulási árakat illetően a kínai kormány alacsonyabb (önkormányzati) szintekre hivatkozott, mondván, hogy azok szabták meg a kiindulási árakat és küszöbértékeket, és azok rendelkeznek információkkal az egyes ajánlattételi eljárásokban és árveréseken részt vevők számáról. A Bizottság nem tudta elfogadni ezt az érvelést, mivel egy szubvencióellenes eljárás keretében a kínai kormány az összes kínai kormányzati szintet képviseli.

(423)

A fentiek miatt a földterület és a földhasználati jogok biztosítására vonatkozó ténymegállapítások némelyikének a rendelkezésre álló tényekre kellett hagyatkoznia.

(424)

Az eredeti vizsgálatban megállapítottak szerint a hatóságok a földterület árát a városi földértékelési rendszer szerint szabják meg. A jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során a kínai kormány a városi földterületek árának dinamikus nyomon követését biztosító rendszerre hivatkozott, amelyet a Földügyekért és Erőforrásokért Felelős Minisztérium épített ki, és ahol negyedévente közzéteszik 105 kínai város földterületeinek árát.

(425)

Megállapítást nyert, hogy ezek az árak magasabbak, mint a városi földértékelési rendszer szerint megszabott és a helyi önkormányzatok által alkalmazott minimális referenciaárak, mivel a városi földértékelési rendszer szerint megszabott referenciaárakat csak háromévente frissítik, a dinamikus nyomonkövetési árakat pedig negyedévente. Ugyanakkor nem volt arra utaló jel, hogy a földterületek árát a dinamikus nyomonkövetési árak alapján határozták volna meg. Ugyanis a kínai kormány a helyszíni látogatás során megerősítette, hogy a városi földterületek árának dinamikus nyomon követését biztosító rendszer egyes kínai területekre vonatkozóan (azaz 105 várost illetően) követi nyomon a földterületek árszintjének ingadozását, és a földterületek árának alakulását hivatott felmérni. Az ajánlattételek és árverések kiindulási árai azonban a földértékelési rendszer által meghatározott referenciaértékeken alapulnak.

(426)

A kínai kormány az ellenőrző látogatás során azt is megerősítette, hogy általános gyakorlat csak néhány ajánlattevőt vagy (árverések esetén) résztvevőt kiválasztani az összes regisztrált fél bevonása helyett.

(427)

Az eredeti vizsgálatban megállapították, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak nem tükrözik a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat. Az is megállapítást nyert, hogy a földhasználati jogok átruházását a pályázati úton, árverésen és árajánlaton keresztül történő átruházással kapcsolatos hirdetményekben foglalt korlátozások is érintették. E hatályvesztési felülvizsgálat során nem tártak fel változásokat e ténymegállapítások terén.

(428)

A jelenlegi vizsgálat keretében a Bizottság azt is megállapította, hogy egyes mintában szereplő exportáló gyártók a helyi önkormányzatoktól visszatérítést kaptak a földhasználati jogokért fizetett (már amúgy is alacsony) árak kompenzálására, például a vállalat által a földterület alapvető infrastruktúrájával kapcsolatban végzett munkákra.

(429)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyike által benyújtott hirdetményekből egyértelműen kiderül, hogy a vállalat által szerzett valamennyi ipari földterületet a fotovillamos ágazat számára különítették el. A ténylegesen kifizetett vételárak közel azonos voltak a hirdetményekben szereplő kiindulási árakkal. A mintában szereplő ugyanezen exportáló gyártó esetében az összegyűjtött bizonyítékok azt mutatták, hogy a földhasználati jogok általa elért árai nem „piaci árakon” alapultak, hanem azokat a Földhivatallal folytatott tárgyalások alkalmával határozták meg.

(430)

A fenti bizonyítékok cáfolják a kínai kormány azon állításait, hogy a földhasználati jogokért Kínában fizetett árak a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat tükrözik. A Bizottság ezenkívül megállapította, hogy a földhasználati jogok átruházása olyan korlátozásokat tartalmazott a pályázati, árverési és árajánlati eljárásokban, amelyek hatással vannak a tisztességes versenyre, és megállapítást nyert, hogy egyes, mintában szereplő exportáló gyártók a helyi önkormányzatoktól visszatérítést kaptak a földhasználati jogokért fizetett (már amúgy is alacsony) árak kompenzálására.

(431)

A vizsgálat ténymegállapításai megerősítik, hogy a földterület biztosításával és megszerzésével kapcsolatos helyzet Kínában nem egyértelmű és nem átlátható, az árakat pedig a hatóságok gyakran önkényesen szabják meg. A hatóságok az árakat a városi földértékelési rendszer szerint szabják meg, amelyet csak háromévente frissítenek.

(432)

Ennek megfelelően a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a kedvezményezett vállalatok gazdasági előnyben részesülnek. A fenti (427)–(430) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a földterületek értékesítésének nincs működő piaca Kínában, és a külső viszonyítási alap használata (lásd a (435)–(437) preambulumbekezdést) azt bizonyítja, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók által a földhasználati jogokért fizetett összeg jóval a szokásos piaci ár alatt van.

(433)

Ezen túlmenően a helyi önkormányzatoktól kapott visszatérítés közvetlen transzfer, amely gazdasági előny átruházását jelenti, mivel az a piacon nem elérhető, vissza nem térítendő támogatás. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel az ipari földterületekhez való kedvezményes hozzáférés csak azokra a vállalatokra korlátozódik, amelyek adott gazdasági iparágakhoz – ebben az esetben a fotovillamos iparághoz – tartoznak, ajánlattételi eljárásra csak egyes ügyletek tekintetében került sor, az árakat gyakran a hatóságok szabják meg, és a kormányzati gyakorlat ezen a területen nem egyértelmű és nem átlátható.

(434)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(435)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan és az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban külső viszonyítási alapként Tajvan földterületárait vették figyelembe.

(436)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő felekre átruházott, a felülvizsgálati időszak vonatkozásában feltárt gazdasági előny mértékének megfelelően számítják ki. A támogatásban részesülő fél által szerzett gazdasági előnyt úgy számították ki, hogy figyelembe vették a mintában szereplő egyes exportáló gyártók által a földhasználati jogokért ténylegesen fizetett (adott esetben a helyi önkormányzatoktól kapott visszatérítésekkel/támogatásokkal csökkentett) összeg és a tajvani viszonyítási alapnak megfelelően fizetendő rendes összeg közötti különbözetet.

(437)

Az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszertant követve a Bizottság a számítás során a tajvani földterületek átlagos négyzetméterárát alkalmazta, és azt a földhasználati jogokra vonatkozó szerződések időpontja után bekövetkezett valutaleértékelődésnek és a GDP alakulásának megfelelően kiigazította. Az ipari földterületekre vonatkozó árak Tajvan Gazdasági Minisztériuma Ipari Hivatalának honlapjáról származnak. A valutaleértékelődést és a GDP alakulását Tajvan vonatkozásában az IMF által 2015-ben közzétett inflációs ráták, illetve a tajvani egy főre jutó folyóáras, USA-dollárban kifejezett GDP alakulása alapján számították ki. Ezt a támogatási összeget (számláló) az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban – az ipari földterületek földhasználati joga szokásos időtartamának (ami 50 év) figyelembevételével – kivetítették a felülvizsgálati időszakra. Ezt az összeget aztán kivetítették a mintában szereplő exportáló gyártók felülvizsgálati időszak alatti teljes értékesítési forgalmára, mivel a támogatás megítélése nem az exportteljesítmény függvényében történt, és nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(438)

E program esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a felülvizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték:

(439)

A nyilvánosságra hozatalra adott válaszában a kínai kormány különböző állításokat fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem tett eleget az anyagi jogi és bizonyítási normáknak a földhasználati jogokra irányuló programmal kapcsolatos pénzügyi hozzájárulás és gazdasági előny meghatározását illetően.

(440)

A kínai kormány ismételten hangot adott azon meggyőződésének, hogy a földhasználati jogokkal kapcsolatos kínai rendszer keretében a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árakat tükröző földhasználati jogokat biztosítanak. Ugyanakkor, amint azt az eredeti vizsgálat is igazolta a (357)–(359) preambulumbekezdésben, és ahogy azt a jelenlegi vizsgálat is megerősítette, a kínai kormány a Bizottság általi megfelelő elemzést lehetővé tevő kulcsfontosságú információkat nem nyújtott be. Másfelől a jelenlegi vizsgálat során rendelkezésre álló információk alapján egyértelmű, hogy a „földterületek dinamikus nyomonkövetési rendszere” és a „városi földértékelési rendszer” fennállása nem biztosította a piaci kereslet és kínálat elvei által működtetett piaci árakat. A kínai kormány által szolgáltatott adatok hiánya miatt nem lehetett megállapítani a működtetett rendszer valós jellegét.

(441)

Ugyanis összhangban a 28. cikkel a Bizottság rendelkezésére álló tények egyértelműen azt mutatták, hogy a fenti okok miatt viszonyítási alapra volt szükség. A rendelkezésre álló információk alapján emellett egyértelmű volt, hogy – függetlenül attól, hogy a földhasználati jogokat az eredeti vizsgálatot megelőzően vagy azt követően ítélték-e oda –, a mintában szereplő vállalatok esetében nem volt bizonyítható jele piaci elvek alapján megfelelően működő árverési (vagy egyéb) rendszernek. Ellenkezőleg, a fent ismertetett bizonyítékok olyan programra utalnak, amely nem átlátható módon nyújtott kedvezményes árakat a fotovillamos ágazat számára. Amint azt a Bizottság az általános tájékoztatóban jelezte, a vizsgálat során szerzett, földterülettel kapcsolatos néhány hirdetmény egyértelműen azt mutatta, hogy a földterületeket csak célzott iparágak számára kínálták fel egy „ágazati orientációs” rendszeren keresztül. Emellett az árverés előtt előre megszabták az árakat, és azokon nem is változtattak, mivel az árverésen megjelenő egyetlen ajánlattevő kiléte előzetesen ismert volt.

(442)

A mintában szereplő gyártók megvizsgált ügyletei is jelezték a földhasználati jogokra vonatkozó visszatérítések és egyéb levonások létezését, valamint bizonyítékot tartalmaztak azt illetően, hogy néhány árat előzetesen letárgyaltak a Földhivatallal. A kínai kormány a nyilvánosságra hozatalra adott válaszában azt az észrevételt tette, hogy ezek a részletek nem jelzik azt, hogy a földhasználati jogokkal kapcsolatos rendszer ne piaci elvek alapján működne. A mintában szereplő egyes vállalatok számára kiszámított egyedi támogatáskülönbözetet (ideértve adott esetben a levonásokat stb.) azonban közölték az érintett féllel, és nem érkezett olyan észrevétel, amely vitatta volna a számítások pontosságát e tekintetben. A kínai kormány észrevételeinek ezért nem lehet helyt adni.

(443)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság a viszonyítási alap alatti áron megszerzett minden földhasználati jogot gazdasági előny megszerzéseként értelmezte, ez azonban nem elegendő az egyedi jellegre vonatkozó követelmények teljesüléséhez. Meg kell azonban jegyezni, hogy a Bizottság egyedi jelleggel kapcsolatos álláspontja arra utal, hogy a földhasználati jogokkal kapcsolatos rendszer torzult és nem átlátható, továbbá egyértelműen bizonyított a fotovillamos ágazat számára biztosított preferenciális ügyletek fennállása, ami a jelenlegi vizsgálatban igazolja az egyedi jelleget. Ezt az állítást ezért szintén elutasították.

(444)

Az egyik exportáló gyártó felvetette azt a kérdést, hogy a gazdasági előnyök kiszámításakor nem kellett volna figyelembe venni az általa magánfeleknek nevezett szervezetektől szerzett földhasználati jogokat. Először is meg kell jegyezni, hogy a mintában szereplő gyártók által kapott legtöbb földterületet közvetlenül a kínai kormány Földhivatalától szerezték be. Másodszor a kérdésnek még azon korlátozott számú alkalmak esetében sincs jelentősége, amikor a földhasználati jogokat állítólag magánfelektől szerezték meg, hiszen egy egyértelműen nem piaci elvek alapján működőként és egyes ágazatokat előnyben részesítőként azonosított rendszerben az érintett exportáló gyártó szintén jóval a megállapított viszonyítási alap alatti árakon szerezte meg a vonatkozó földhasználati jogokat. Ezt az állítást ezért elutasították.

(445)

A fotovillamos ágazatban működő exportáló gyártókkal kapcsolatos sajtóanyagokból és honlapokról kiderült, hogy az eredeti vizsgálat óta több jelentős mentőcsomagot kaptak a szolárpanel-gyártók. Az ilyen mentőcsomagokkal segített vállalatok többsége úgy döntött, hogy nem működik együtt a jelenlegi vizsgálatban, így a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényekre kellett hagyatkoznia.

(446)

A mintában szereplő három vállalat semmilyen megerősítő bizonyítékot nem nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a felülvizsgálati időszak alatt gazdasági előnyhöz jutottak volna ilyen program keretében. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy az elmúlt években legalább négy olyan nagy kínai exportáló vállalat (közülük három nem működött együtt a vizsgálatban) részesült lényeges gazdasági előnyben, amelyek e program vagy e program és egy kedvezményes hitelprogram kombinációjának a hatálya alá tartoznak. A sajtóban talált néhány szemléltető példa:

(447)

A érintett teljes összegek jelentősek, még akkor is, ha valamilyen szintű amortizációt figyelembe kell venni.

(448)

mivel a mintában szereplő három együttműködő gyártó nem részesült ilyen támogatásban, annak hatásai csak a folytatódás valószínűségére vonatkozó, 3.5. szakasz alatti általános elemzésnél kerültek figyelembevételre.

(449)

A felülvizsgálati időszakra vonatkozóan feltárt kiegyenlíthető támogatásoknak az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban megállapított, érték szerint kifejezett, a mintában szereplő vállalatokra vonatkozó összegét az alábbi táblázat mutatja:

(450)

A fentiek alapján arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a támogatás nyújtása a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott.

(451)

Tekintettel arra, hogy (az Unióba irányuló exportértékesítés szempontjából) legjelentősebb tíz exportáló gyártó közül három nem működött együtt, valamint arra, hogy az üggyel kapcsolatos bizonyítékok szerint közülük néhány jelentős támogatásban részesült (lásd a (446) preambulumbekezdést), a fent szereplő arányszámokat visszafogottnak kell tekinteni.

(452)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy jelezze a kínai kormány terveinek és szakpolitikáinak azon (tervezett) módosításait, amelyek hatással lehetnek a Bizottság támogatással kapcsolatos ténymegállapításaira. A kínai kormány az új 13. ötéves tervre hivatkozott, amely 2016 márciusában (azaz a felülvizsgálati időszakot követően) lépett életbe, és 2020-ig marad hatályban. Ez a stratégiai terv a 12. ötéves terv helyébe lép, amelyben kiemelt helyet kaptak a fotovillamos iparágat támogató szakpolitikák.

(453)

A Bizottság elemezte a 13. ötéves tervet, és megállapította, hogy annak is központi elemét képezi az energiával kapcsolatos termékekkel és szolgáltatásokkal, azon belül pedig az új generációs fényelemek fejlesztésével kapcsolatos technológiai áttörések megvalósításához nyújtott állami támogatás. Míg a 12. ötéves tervvel együtt a kínai kormány külön tervet is kiadott a fotovillamos napenergia-iparágra vonatkozóan, az új 13. ötéves tervhez kapcsolódóan nem tártak fel hasonló, a fotovillamos iparágra irányuló külön tervet. A kínai kormány azt állította, hogy nem állt szándékában külön tervet kiadni a fotovillamos napenergia-iparágra vonatkozóan. Mindazonáltal az új generációs fényelemekre helyezett kifejezett hangsúly egyértelműen arra utal, hogy a fotovillamos iparág támogatása az elkövetkező években is folytatódni fog.

(454)

Továbbá hatályban maradnak a fotovillamos technológia szakpolitikai támogatásának alapjául szolgáló jogalapok, így a tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvény (lásd a (89) preambulumbekezdést), amely kifejezetten megemlíti a fotovillamos iparágra vonatkozó támogatási intézkedéseket. A kínai kormány a vizsgálat során egy alkalommal sem jelezte, hogy ezek a jogszabályok hatályukat vesztenék.

(455)

A (445)–(447) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az eredeti intézkedéseket követő években a fotovillamos iparág gyártói jelentős mentőcsomagokat kaptak. A felülvizsgálat tárgyát képező termék e mentőcsomagokban érintett kínai gyártói valószínűleg elhagyták volna a fotovillamos üzletágat, ha nem részesülnek ilyen, mentőcsomagok formájában nyújtott kormányzati támogatásban.

(456)

A mentőcsomagok a kínai kormány azon szándékát jelzik, hogy támogatni kívánja a fotovillamos iparágat, és annak tevékenységeit fenn akarja tartani. Egyértelműen bizonyítják a kínai kormány motivációját és eltökéltségét a támogató szakpolitikák folytatása iránt.

(457)

A kínai kormány az ismételt kérelmek ellenére sem szolgáltatott információt az ilyen mentőcsomagokkal kapcsolatban. A mentőcsomagokban érintett gyártók nem működtek együtt a vizsgálat során annak ellenére, hogy az Unióba exportáló legnagyobb gyártók/exportőrök között voltak. A fentiek fényében és a rendelkezésre álló tényekre támaszkodva csak azt a következtetést lehet levonni, hogy az ilyen típusú állami támogatás nagy valószínűséggel a jövőben is folytatódni fog.

(458)

A torz pénzügyi piac, az állami tulajdonrész (túlnyomó) jelenléte a kínai pénzügyi intézmények többségében, valamint a pénzügyi intézmények működésének és üzleti döntéseinek kínai kormány általi ellenőrzése és befolyásolása (3.4.1.1. és 3.4.1.2. szakasz) a kínai pénzügyi szektor strukturális és állandó jellemzői.

(459)

A kínai kormány hivatkozott a pénzügyi piac reformjára irányuló jelenlegi törekvésekre, amelyek kiindulópontja a kamatlábak liberalizációja, azonban nem terjesztett elő meggyőző bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az hatékonyan csökkentené az ösztönzött iparágaknak nyújtott kedvezményes finanszírozást. Konkrétabban, egy ilyen reform belátható időn belül nem lenne hatással a pénzügyi intézmények tulajdonosi szerkezetére vagy az állami szakpolitikákkal összhangban hozott hitelnyújtási döntéseikkel kapcsolatos állami ellenőrzésre.

(460)

A Golden Sun programon belüli támogatásokat 2009 és 2012 között ítélték oda, és azok amortizációja 20 év. Ezért a fotovillamos iparág számára nyújtott gazdasági előny a 2029–2032 közötti időszakig tart.

(461)

A feltárt egyéb támogatások amortizációja is támogatásspecifikus, és az általuk hordozott gazdasági előny így a felülvizsgálati időszakon túlra is kiterjedhet.

(462)

Ezen túlmenően a vizsgálat során két olyan támogatást tártak fel, amelyeket az eredeti vizsgálat során nem egyenlítettek ki. E támogatások – nevezetesen a külkereskedelmi fejlesztési alap és a 863-as és 973-as programok – részletei a (464)–(488) preambulumbekezdésben olvashatók. Ezek a támogatások azt mutatják, hogy folytatódott a fotovillamos iparág támogatások formájában nyújtott támogatása, és így egyértelműen bizonyítják annak valószínűségét, hogy az intézkedések hatályvesztése estén folytatódni fog az ilyen formán nyújtott támogatás (sőt még akkor is, ha az intézkedések nem vesztenék hatályukat). Mivel e két támogatást az eredeti vizsgálat során nem egyenlítették ki, a támogatási mértéket sem számszerűsítették.

(463)

Végezetül, a fotovillamos iparág számára nyújtott jövőbeni támogatásokat a Bizottság két okból is valószínűnek tartja. Egyfelől az új 13. ötéves terv továbbra is kiemelt szerepet szán a fotovillamos iparágnak. Másfelől a 13. ötéves terv által vezérelt kutatási és fejlesztési programokkal kapcsolatban a kínai kormány nem jelezte, hogy azokat hatályon kívül helyezte volna, vagy azok hatályon kívül helyezését tervezné.

(464)

Ez a támogatás egyösszegű támogatás nyújt az exporttevékenységek számára. A programot a Pénzügyminisztérium kezeli. E támogatás igénybevételéhez a vállalat jóváhagyása és nyilvántartásba vétele szükséges. Emellett a programot a kanadai hatóságok 2015-ben kiegyenlítették (49).

(465)

A kínai kormány nem nyújtott tájékoztatást e programról. Ezért a Bizottság nem tudta ellenőrizni a program valamennyi aspektusát és különösen a felülvizsgálat tárgyát képező termék exportáló gyártói és a fotovillamos ágazat egésze számára biztosított tényleges gazdasági előnyöket. Ennélfogva a vizsgálat egyes ténymegállapításait az alaprendelet 28. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekre kellett alapozni.

(466)

A fő jogalapot a Pénzügyminisztérium által kiadott, a külkereskedelmi fejlesztési alap igazgatására vonatkozó intézkedés (Caiqi, 2010. évi 114. sz.) képezi A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a program felülvizsgálati időszak alatti végrehajtása az alábbiak révén történt: a Csianghszi Pénzügyi Osztály által kiadott körlevél a Csianghszi külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztési és támogatási források 2013. évi (harmadik körben történő) kibocsátásáról (GanCaiQiZhi, 2014. évi 31. sz.), valamint a Csianghszi Pénzügyi Osztály által kiadott körlevél a Csianghszi külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztési és támogatási források 2014. évi (harmadik körben történő) kibocsátásáról (GanCaiQiZhi, 2015. évi 25. sz.).

(467)

A Jinko benyújtotta a fő jogalapra vonatkozó hivatkozást, valamint a fenti preambulumbekezdésben említett két körlevél másolatát. Nyilatkozata szerint a Jinko 2012-ben is kapott támogatásokat e program keretében.

(468)

Bejelentésük alapján a felülvizsgálati időszak alatt a Changzhou Trina Solar Energy Co. Ltd és a vele kapcsolatban álló vállalatok (Trina) is részesültek támogatásokban a program keretében.

(469)

A rendelkezésre álló információk alapján nem úgy tűnik, hogy ezek a programok általánosan minden kínai vállalkozás számára elérhetőek lennének.

(470)

A külkereskedelmi fejlesztési alap programjai az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a kínai kormánytól származó, támogatás formáját öltő transzfer formájában támogatásokat nyújtanak a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártói számára.

(471)

A Bizottság azt is megállapította, hogy ez a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül.

(472)

A külkereskedelmi fejlesztési alap programjai támogatások formájában nyújtott egyedi támogatások. A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő exportőrök egyike részesült ilyen támogatásban.

(473)

A 863-as program egy nemzeti csúcstechnológiai kutatási és fejlesztési program, amely a nagy hatásfokú napelemek – például a MW-osztályba tartozó vékonyréteg-technológiával előállított, szilícium vagy kristályos szilícium heteroátmenetes napelemek és a szilícium-dioxid-alapú nanoszálas napelemek – ipari szintű előállításának kulcsfontosságú technológiáira összpontosít. Az e program keretében nyújtott támogatásokat a Tudományért és Technológiáért Felelős Minisztérium biztosítja.

(474)

A vállalatok ezeket a támogatásokat interneten keresztül igénylik (50). A támogatások olyan vállalatok előtt állnak nyitva, amelyek megfelelnek bizonyos feltételeknek, például fejlett energiatechnológiával foglalkozó vagy jelentős K+ F-kapacitással rendelkező vállalatok.

(475)

A 973-as program egy nemzeti kulcsfontosságú alapkutatási és fejlesztési program. Idetartozik például az alacsony hiányosságú, nagy hatásfokú öntött napelemekkel kapcsolatos alapkutatás. A 863-as programhoz hasonlóan a vállalatoknak interneten keresztül kell igényelniük a támogatásokat (51), amelyek felett a Tudományért és Technológiáért Felelős Minisztérium rendelkezik. A vállalatoknak a projekt jellemzői tekintetében olyan feltételeknek kell megfelelniük, mint például kínai jellemzőkkel rendelkező és nemzetközi jelentőséggel bíró innovatív ötletek, kulcsfontosságú nemzeti igények köré szerveződő, egyértelmű fejlett kutatási célok és ágazatközi kutatások.

(476)

A 863-as és a 973-as programok keretében támogatásban részesíthető kulcsfontosságú technológiákra vonatkozó iránymutatásokat évente teszik közzé.

(477)

A Bizottság a hiánypótlásra felhívó levelében felkérte a kínai kormányt, hogy nyújtson be a két programra vonatkozó egyes kormányzati terveket. A kínai kormány hivatkozva a Bizottságnak már rendelkezésre bocsátott összes többi dokumentumra (amelyek többsége még csak nem is kapcsolódik a szóban forgó két programhoz), felkérte a Bizottságot, hogy tisztázza, miért van szüksége ezekre az információkra, majd ezt követően kijelentette, hogy nem léteznek ilyen tervek. Másrészről több, az ilyen tervek (amelyek létezését a kínai kormány vitatta) igazgatására vonatkozó ideiglenes és közigazgatási intézkedést már átadtak.

(478)

Amikor a Bizottság a helyszíni ellenőrzés során a két program jogalapját képező dokumentumokat kérte (mivel a kínai kormány a kérdőívre adott válaszában nem válaszolt erre a kérdésre), a kínai kormány benyújtotta három csúcstechnológiai kutatási és fejlesztési, alapkutatási és fejlesztési, valamint tudományos és technológiai támogatással kapcsolatos kormányzati terv – kínai nyelvű –közigazgatási intézkedéseit. Az információnyújtás időzítése, valamint amiatt, hogy a dokumentumokat nem kísérte angol nyelvű fordítás, a Bizottság ezeket a dokumentumokat nem tudta a helyszínen ellenőrizni.

(479)

A Bizottság arra is felkérte a kínai kormányt, hogy bocsássa rendelkezésére az e két projekt keretében nyújtott finanszírozásra vonatkozó statisztikákat. A kínai kormány megtagadta az ilyen statisztikák átadását, mivel a kínai kormány szerint a finanszírozás nem kapcsolódik a fotovillamos termékek előállításához.

(480)

A kínai kormány azt is állította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók egyike sem részesült egyik programból sem (vagy a „különböző támogatások” alatt felsorolt programok bármelyikéből), ami ellentmond a mintában szereplő egyik exportáló gyártó által szolgáltatott információknak.

(481)

Ezért a Bizottság nem tudta ellenőrizni a 863-as és a 973-as program valamennyi aspektusát és különösen a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártói és a fotovillamos ágazat egésze számára biztosított tényleges gazdasági előnyöket. Ennélfogva a vizsgálat egyes ténymegállapításait az alaprendelet 28. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekre kellett alapozni.

(482)

A két program jogalapját a nemzeti csúcstechnológiai kutatási és fejlesztési terv (863-as terv) 2011-ben módosított közigazgatási intézkedései, a nemzeti tudományos és technológiai támogatási terv 2011-ben módosított közigazgatási intézkedései, valamint a nemzeti alapkutatási és fejlesztési program (973) 2011-ben módosított közigazgatási intézkedései képezik.

(483)

A kínai kormány kijelentette, hogy a 863-as és a 973-as program keretében nyújtott támogatások csak a kutatásra-fejlesztésre vonatkoznak, nem pedig a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállítására. Továbbá a kínai kormány szerint a két program nem kiegyenlíthető, mivel azok nem egyediek.

(484)

Ezeket az érveket el kell utasítani. Az a tény, hogy ezeket a támogatásokat a felülvizsgálat tárgyát képező termékkel kapcsolatos kutatáshoz-fejlesztéshez nyújtották, azt jelenti, hogy a kínai kormány közvetlen transzfert biztosított, miáltal jelentősen csökkentek a kedvezményezett számára máskülönben fennálló kutatási-fejlesztési költségek.

(485)

A támogatások egyedinek tekintendők, mivel azokra csak az évente közzétett iránymutatásokban felsorolt, kulcsfontosságú technológiák területén működő vállalatok jogosultak. Az iránymutatások meghatározzák azokat a kulcsfontosságú technológiákat, amelyek a két program előnyeit élvezhetik. A kínai kormány a Bizottság kérésére benyújtotta a 2011., 2013. és 2014. évi iránymutatásokat. A kulcsfontosságú technológiákra vonatkozó 2014. évi iránymutatások kifejezetten megemlítik a napelemekkel kapcsolatos kutatást. A 2014-et megelőző évek iránymutatásokat tartalmazó dokumentumai szintén kifejezetten megemlítették a napelemeket és/vagy a napenergiát.

(486)

A 863-as és a 973-as program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a kínai kormánytól származó, támogatás formáját öltő transzfer formájában támogatásokat nyújt a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártói számára.

(487)

A Bizottság azt is megállapította, hogy ez a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül.

(488)

A 863-as és a 973-as program támogatások formájában nyújtott egyedi támogatások. A vizsgálat megállapította, hogy a mintában szereplő exportőrök egyike részesült ilyen támogatásban.

(489)

A fotovillamos iparágban működő vállaltokra különböző kedvezményes adórendelkezések vonatkoznak, és ezeket a rendelkezéseket a hatályos adóügyi jogszabályok rögzítik. Az egyeztetés és az ellenőrző látogatás során a kínai kormány nem jelezte abbéli szándékát, hogy módosítaná adóügyi jogszabályait.

(490)

Az egyes fotovillamos gyártók tekintetében megállapított, berendezésekre vonatkozó adó- és vámmentesség esetében a mentességgel érintett berendezések értékcsökkenésnek vannak kitéve, ezért az adó- és/vagy vámmentesség formájában nyújtott gazdasági előny ennek megfelelően az elkövetkező években (azaz a felülvizsgálati időszakot követően) amortizálódik.

(491)

A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a támogatás folytatásához vezetne.

(492)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a Kínából az Unióba irányuló támogatott kivitel növekedne-e. E tekintetben a Bizottság a Bloomberg New Energy Finance által rendelkezésre bocsátott információkra, valamint a mintában szereplő együttműködő vállalatok kérdőívre adott válaszaira támaszkodott.

(493)

Amint az az 5.1. szakaszban kifejtésre került, a meglévő kínai termelési kapacitás az (516) preambulumbekezdésben említett uniós kereslet több mint húszszorosát és a világpiaci kereslet közel kétszeresét fedezné.

(494)

Ezt a kapacitásfelesleget a mintában szereplő együttműködő gyártók által benyújtott adatok is megerősítették, amelyek mindegyike azt mutatja, hogy meglévő termelőüzemeik esetében szabad kapacitás áll rendelkezésre, miközben új termelőüzemek létrehozásával még több termelési kapacitást alakítottak ki.

(495)

Továbbá, amint az az 5.2. szakaszban kifejtésre került, az uniós piac nagyon vonzónak minősül a kínai exportáló gyártók számára. Végül, de nem utolsósorban az uniós árak – amelyek magasabbak, mint az egyéb harmadik piacokon érvényes árak – arra ösztönöznék a kínai gyártókat, hogy egyéb harmadik országok helyett inkább az Unióba exportáljanak.

(496)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy tekintetbe véve a támogatás folytatódásának valószínűségét, valamint a kínai fotovillamos iparág jelentős szabad kapacitását és az uniós piac vonzerejét, az intézkedések hatályvesztése esetén valószínű, hogy a kínai gyártók növelni fogják a felülvizsgálat tárgyát képező termék támogatott árú kivitelét az uniós piacra.

(497)

A fentiek alapján a Bizottság az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdésével összhangban arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszak alatt folytatódott a támogatás nyújtása, és a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése esetén nagy a valószínűsége annak, hogy folytatódik a fotovillamos iparág támogatása.

(498)

A felülvizsgálati időszak alatt több mint 100 gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”.

(499)

A felülvizsgálati időszak alatti teljes uniós termelés meghatározásához az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan rendelkezésre álló minden információt felhasználtak, mivel a termelést illetően nem állt rendelkezésre teljes körű nyilvános információ. Ezek az információk a következőket tartalmazták: a kérelmező által rendelkezésre bocsátott, de a nevében az Europressedienst, egy független tanácsadó cég által gyűjtött makrogazdasági adatok; az érdekelt felektől az eljárás megindítása előtti szakaszban kapott legitimációs válaszok, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszok.

(500)

Ezek alapján a felülvizsgálati időszak alatti teljes uniós termelés a becslések szerint a modulok esetében körülbelül 3 409 MW, az elemek esetében pedig 1 270 MW volt.

(501)

Az uniós gazdasági ágazat egy része vertikálisan integrált, és az elemgyártás esetében az uniós gazdasági ágazat termelésének lényeges részét belső felhasználásra szánták (96 %). Így az elemek szabadpiaca nagyon marginális volt. A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél vitatta ez utóbbi állítást, azzal érvelve, hogy a szabadpiac az elemek teljes piacának nagy részét tette ki (a becslések szerint 3 409 MW, lásd az 1b. táblázatot). A Bizottság elfogadta ezt a korrekciót, mivel az uniós kötött piac a teljes elemfelhasználásnak ténylegesen mindössze 31,8 %-át adta. Ennek ellenére mindez nem változtat azon a ténymegállapításon, hogy az uniós gazdasági ágazat elemgyártásának lényeges részét belső felhasználásra szánták, és nem befolyásolja a kárra és az uniós érdekre vonatkozóan végzett elemzést. Az elemek szabadpiacát ugyanis főként a behozatal és nem az uniós elemgyártók értékesítése szolgálta ki, hiszen az elemgyártók többsége kilépett a piacról az elmúlt pár év során.

(502)

Annak megállapítsa céljából, hogy az uniós gazdasági ágazatot továbbra is érte-e kár, illetve hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetével összefüggő különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által termelt hasonló termék későbbi felhasználását (belső felhasználás) az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(503)

A Bizottság a következő gazdasági mutatókat elemezte a teljes tevékenységre vonatkoztatva (beleértve az ágazat belső felhasználását is): felhasználás, értékesítési volumen, termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, növekedés, beruházások, készletek, foglalkoztatás, termelékenység, pénzforgalom, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség és a támogatáskülönbözet nagyságrendje.

(504)

E mutatókat illetően a Bizottság az eredeti vizsgálattal összhangban megállapította, hogy a belső felhasználásra szánt termelésre egyaránt hatással volt az érintett országból érkező behozatal által jelentett verseny. A kötött piacra szánt elemeket a modulok gyártásának fő összetevőjeként használták fel. Ezért az uniós modulgyártók számára az érintett országból érkező modulbehozatal által jelentett közvetlen verseny emellett közvetett nyomást is gyakorolt az e modulokban használt elemek belső felhasználás során alkalmazott árára és/vagy előállítási költségeire. Ezenkívül a Kínából érkező elembehozatal növelte a belső felhasználásra gyártott elemeket felhasználó modulgyártókra nehezedő nyomást. Nemcsak a harmadik országokban kínai elemekből összeszerelt modulokkal kellett versenyezniük, hanem az ezekből a behozott kínai elemekből az Unióban összeszerelt modulokkal is.

(505)

Következésképpen más olyan ügyekkel (52) ellentétben, amikor a kötött és szabadpiac közötti különbségtétel jelentőséggel bírt a kárelemzés szempontjából, mivel úgy találták, hogy a belső felhasználásra szánt termékek nem voltak kitéve a behozatal általi közvetlen versenynek, a Bizottság a szóban forgó ügyben megállapította, hogy a legtöbb gazdasági mutató esetében nem indokolt különbséget tenni a kötött és a szabadpiac között.

(506)

A jövedelmezőséget illetően azonban a Bizottság csak a szabadpiacon történt értékesítéseket vizsgálta. A kötött piaci árakat különböző árképzési politikák alapján határozták meg (virtuális piaci áron történő transzferárazás, átruházás a tényleges költségek alapján stb.). Így azok nem mindig tükrözték a szokásos piaci árakat, és azokat nem lehetett a mutató értékelésekor figyelembe venni.

(507)

A nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy az uniós elemipar helyzetét külön kellett volna értékelni a kötött piac és a szabadpiac tekintetében. Egyfelől azt állították, hogy a Bizottság nem indokolta meg megfelelőn azt, hogy a kötött piacra miként volt egyaránt hatással a Kínából érkező behozatal által jelentett verseny. Másfelől az egyik fél azt állította, hogy mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötött piacon alkalmazott árak nem megbízhatóak a jövedelmezőség értékeléséhez, hasonlóan pontatlan lenne azt a következtetést levonni, hogy a modulok behozatala nyomást gyakorolt rájuk. Harmadrészt a két piac közös elemzése ellentmond annak a ténynek, hogy az elemfelhasználás kisebb mértékben csökkent a modulfelhasználásnál a figyelembe vett időszak alatt. Ez kétségtelenül azt jelenti, hogy nincs közvetlen kapcsolat a modulok behozatala és az elemek behozatala között, valamint az elemek behozatalában bekövetkezett csökkenés és a szabadpiacnak kitett elemek árai között.

(508)

Először is szemben a felek állításaival a Bizottság az (503)–(504) preambulumbekezdésben részletesen megindokolta, hogy az elemek kötött piacára miként volt egyaránt hatással a Kínából érkező behozatal által jelentett verseny. Mivel az elem a modulgyártáshoz használt fő összetevő, a modulok Kínából érkező behozatala közvetett nyomást gyakorol az elemek kötött értékesítéskor alkalmazott árára, amennyiben a transzferár virtuális piaci áron alapul. Ezzel szemben, ha az átruházás tényleges költségen alapul, a behozott elemek arra irányuló nyomást gyakorolnak a vállalatokra, hogy gyártási folyamatukat hatékonyabbá tegyék. Másfelől, annak ellenére, hogy a kötött piacon alkalmazott árak nem jelentenek megbízható alapot a jövedelmezőség értékeléséhez, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezen árak alakulása fontos tényezőnek számít annak értékelésekor, hogy a kötött piac számára versenyt jelentett-e a Kínából érkező behozatal. Harmadrészt a Bizottság nem állította, hogy közvetlen kapcsolat állna fenn a modulok behozatala és az elemek behozatala között. Sokkal inkább azt állapította meg, hogy az elemek belső felhasználása ki van téve az elemek behozatala által jelentett közvetlen versenynek és a modulok behozatala által jelentett közvetett versenynek is, mivel a belső felhasználású elemeket modulok gyártására használják. Végezetül az érdekelt fél nem bizonyította, hogy nincs kapcsolat az elemek szabadpiaci árai és az elemek behozatalának visszaesése között. Ugyanis, amint az a 8b. táblázatból kitűnik, az uniós elemipar értékesítési árai emelkedtek, míg a Kínából érkező elembehozatal mind a volument, mind a piaci részesedést tekintve egyaránt csökkent 2014 – az intézkedések teljes hatásának kezdete – és a felülvizsgálati időszak között. Következésképpen ezeket az érveket elutasították.

(509)

A nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány azt állította, hogy az elemek kötött és szabadpiacának közös elemzése valójában kizárja a szabadpiac elemzését, mivel az a teljes uniós elemgyártás mindössze 4 %-át teszi ki. A Bizottság tehát elmulasztotta megvizsgálni a belföldi iparág egészének helyzetét, és így nem tesz eleget a dömpingellenes megállapodás 3. cikkének 1. pontjában szereplő „objektivitás” követelményeinek.

(510)

A Bizottság nem érti, hogy az elemek kötött és szabadpiacának közös elemzése miként zárná ki a szabadpiac elemzését. A Bizottság sok kármutatót – például a jövedelmezőséget, az értékesítési árakat és a beruházások megtérülését – csak a szabadpiacra vonatkozóan elemzett. Emellett számos mutató elemzése összesítve történik, még azokban az esetekben is, amikor külön elemzés készül a kötött és nem kötött piacról (53). Az alábbi mutatókról van szó: termelés, kapacitás, kapacitáskihasználás, beruházások, a beruházások megtérülése, foglalkoztatás, termelékenység, készletek és munkaerőköltségek. Végül, de nem utolsósorban, a kizárólag a szabadpiacon értékesítést végző uniós elemgyártók kármutatói ugyanazokat a tendenciákat követték, és ennek eredményeként a teljes uniós elemiparra vonatkozóan levont következtetések rájuk is vonatkoznak. A kínai kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a WTO ítélkezési gyakorlatának megfelelően a vizsgált termék egy részére vonatkozó kötött piac megléte esetén összehasonlító elemzést kell végezni. A Bizottság úgy vélte, hogy e követelmény, amennyiben a jelenlegi, nagyon sajátos ügyben alkalmazandó volt, mindenképpen teljesült. Az uniós elemgyártás kötött piacon értékesített része tekintetében a kárt közvetett árnyomás alapján határozták meg azon modulok szintjén, amelyekbe az említett elemeket beépítik. Az uniós elemgyártás szabadpiacon értékesített része tekintetében a kármutatókat külön-külön is értékelték, és a kármutatók ugyanazokat a tendenciákat mutatják, mint a kötött piac esetében (és e tendenciák, mivel a kötött piac az uniós termelés 96 %-át teszi ki, gyakorlatilag megegyeznek az összesített értékeléskor azonosítottakkal). Ebből kifolyólag ezt az érvet elutasították.

(511)

A kínai kormány azzal is érvelt, hogy az az állítás, amely szerint az uniós modulgyártók kínai elemekből harmadik országokban összeszerelt modulokkal versenyeznek, jogtalanul kiterjeszti a vizsgálat hatályát. Ezek a modulok azonban már kezdettől fogva a vizsgálat hatálya alá tartoztak, mivel az elemek származó helyzetet szereznek a moduloknak (54). Ezt az állítást ezért elutasították.

(512)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy másik fél azt állította, hogy a jövedelmezőségnek az uniós elemgyártás 4 %-án alapuló elemzése nem reprezentatív a vámok fenntartásának szükségességére vonatkozó pontos értékeléshez. A Bizottság megjegyezte, hogy csak a jövedelmezőséget értékelték – az (506) preambulumbekezdésben ismertetett okokból – kizárólag az elemek független vevők részére történő értékesítése alapján. Az uniós gazdasági ágazat helyzetének értékelése céljából azonban minden más mutatót az elemek kötött és szabadpiacának figyelembevételével elemeztek. Ebből kifolyólag ezt az érvet elutasították.

(513)

A Jabil szerződéses gyártóként más vállalatok nevében modulokat szerelt össze a felülvizsgálati időszakban. Ezért az összeszerelési szolgáltatásért a többi vállalat díjat fizetett. Emellett teljes szerződéses felelősséget vállaltak a Jabil által összeszerelt modulok értékesítéséért. Következésképpen a Jabil által bejelentett bevétel nem a modulok értékesítéséből, hanem a szolgáltatási díjakból származik. A Bizottság ezért úgy döntött, hogy szétválasztja a Jabil és az uniós modulipar fennmaradó része által termelt nyereséggel kapcsolatos számadatokat (lásd az (563) és (565) preambulumbekezdést). A többi kármutató esetében nem lehetett ellenőrizni a Jabil által a nem együttműködő modulgyártók részére nyújtott összeszerelési tevékenységeket, ezért azokat nem vették figyelembe.

(514)

A nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél további pontosítást kért arra vonatkozóan, hogy a Jabil mely adatait vették figyelembe, mely adatait nem vették figyelembe és miért. A Bizottság – a jövedelmezőség kivételével – az összes kármutató esetében figyelembe vette a Jabil által szolgáltatott, az együttműködő uniós modulgyártókra vonatkozó összes adatot. Csak ezeket az adatokat vették figyelembe, mivel azok ellenőrizhetők, míg a többit figyelmen kívül hagyták, tekintettel a Jabil sajátos üzleti modelljére és arra a tényre, hogy a végső értékesítési árakat nem lehetett ellenőrizni.

(515)

A Bizottság az uniós felhasználást az érintett termék behozatalának teljes volumene és a hasonló termék Unión belüli teljes értékesítésének volumene alapján határozta meg, beleértve a belső felhasználásra szánt termékeket is. Az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítése az Europressedienst által szolgáltatott információkon alapult, kiigazítva adott esetben az érdekelt felektől az eljárás megindítása előtti szakaszban kapott legitimációs válaszok, valamint a mintában szereplő vállalatok által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszok adataival. Az (519) preambulumbekezdésben jelzettek szerint a behozatali adatok a Comexten és az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban a tagállamok által a Bizottságnak jelentett adatokon (a továbbiakban: a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis) alapulnak. A felhasználásra vonatkozó adatokat más források egybevetésével ellenőrizték (55).

(516)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1a. táblázat

Modulok uniós felhasználása (MW-ban)

1b. táblázat

Elemek uniós felhasználása (MW-ban)

(517)

Összességében véve az uniós felhasználás jelentősen csökkent 2012 és a felülvizsgálati időszak között. A modulok uniós felhasználása 56 %-kal csökkent. Azonban a 2012 és 2013 közötti, 35 %-os drámai visszaesést követően a felhasználás 2014-ben és a felülvizsgálati időszakban meglehetősen stabil maradt.

(518)

Az elemek felhasználása valamelyest kisebb mértékben, azaz 26 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A felhasználás visszaesése főként 2013 és 2014 között következett be, amikor is 26 %-kal zuhant. Ugyanakkor a felülvizsgálati időszak során némi fellendülés, és 2014-hez képest 4,5 %-os növekedés volt tapasztalható.

(519)

A behozatali volumenek és értékek különböző forrásokon alapultak. 2012-re és 2013 egy részére vonatkozóan ezek az információk a kérelmező által rendelkezésre bocsátott, de a nevében az Europressedienst által gyűjtött adatokon alapultak, mivel akkoriban a modulokat és elemeket a jelenlegi vizsgálat által nem érintett más termékeket is magában foglaló vámtarifaszámok alatt importálták az Unióba, és így nem lehetett az Eurostat adatait használni. A modulok és elemek behozatalának 2013. március 6-án bevezetett nyilvántartásbavételi kötelezettségét (56) követő időszak tekintetében az Eurostat adatait lehetett használni. Következésképpen a Bizottság 2013 fennmaradó része, 2014 és a felülvizsgálati időszak tekintetében a Comext-adatbázisra (57) és a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisra alapozta ténymegállapításait.

(520)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

2a. táblázat

Modulok Kínából érkező behozatala (MW-ban) és piaci részesedés  (58)

2b. táblázat

Elemek Kínából érkező behozatala (MW-ban) és piaci részesedés

(521)

A figyelembe vett időszak alatt a Kínából érkező modulbehozatal volumene 73 %-kal csökkent, ennek megfelelően a piaci részesedés 39 %-kal, azaz a 2012. évi 66 %-ról a felülvizsgálati időszak alatt 41 %-ra csökkent. A meglévő intézkedések 2013-as bevezetését követően azonban a modulok behozatali volumene 2013 és 2014 között 45 %-kal csökkent, miközben a felhasználás 31 %-kal visszaesett.

(522)

Az elemek behozatali volumene 65 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, ami a piaci részesedés sokkal nagyobb, azaz 123 %-os növekedését eredményezte (a 2012. évi 7 %-ról 16 %-ra a felülvizsgálati időszakban) zsugorodó piac mellett. Ugyanakkor a 2013 és 2014 közötti időszakban az elemek behozatala 59 %-kal nőtt, ami a piaci részesedés 10 százalékpontos emelkedésével járt. Annak ellenére, hogy a növekedés nem folytatódott a felülvizsgálati időszakban, a behozatal szintje sokkal magasabb maradt a felülvizsgálati időszakban, mint 2012-ben és 2013-ban.

(523)

A Bizottság a behozatali árakat a Comext és a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján határozta meg.

(524)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal átlagára a következőképpen alakult:

3a. táblázat

Modulok importárai (EUR/kW)

3b. táblázat

Elemek importárai (EUR/kW)

(525)

A Kínából érkező behozatal átlagára a modulok esetében 22 %-kal, az elemek esetében pedig 43 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A modulok esetében az importár 2012-ben és 2013-ban csökkent, majd az intézkedések hatálybalépésekor 6,3 %-kal emelkedett 2013 és 2014 között. 2014 és a felülvizsgálati időszak között kismértékben (1,6 %-kal) tovább csökkent. Az elemek importára tovább csökkent 2013 és 2014 között, amikor is további 19,4 %-kal visszazuhant, de 2014 és a felülvizsgálati időszak között kismértékben, azaz 1,4 %-kal nőtt.

(526)

Ugyanakkor szinte minden olyan exportáló gyártó, amely a felülvizsgálati időszak alatt modulokat és elemeket értékesített, árra vonatkozó kötelezettségvállalást tett, és exportáraikat az EU felé ezek az árra vonatkozó kötelezettségvállalások határozták meg, amelyek minimális importárat állapítottak meg. A modulok behozatali volumenének mindössze 1,6 %-a, az elemek behozatali volumenének pedig 0,6 %-a valósult meg a minimális importártól eltérő áron (59). Következésképpen az ilyen exportárak nem tekinthetők lényeges mutatónak annak megállapítása szempontjából, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén milyen árazási magatartással kell számolni az exportáló gyártók részéről.

(527)

A nyilvánosságra hozatalt követően több fél azzal érvelt, hogy az EU-ba irányuló export árait kell felhasználni az alákínálás megállapításához, és számításaik szerint ennek alapján nem lehet alákínálásról beszélni. Igaz, hogy az EU-ba irányuló export árai alapján a modulok esetében nincs alákínálás, és hogy az elemek esetében az alákínálás nagyon csekély mértékű. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy az alákínálásnak a minimális importár betartásából eredő hiánya nem döntő mutató az uniós gazdasági ágazat jelenlegi helyzetének elemzésében. Az (573) preambulumbekezdésben jelzettek szerint a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is kárt szenvedett az előző vizsgálat során feltárt támogatásnyújtás nagyságrendje és a (4) preambulumbekezdésben említettek szerint feltárt, az intézkedések kijátszására irányuló gyakorlat miatt, és nem volt elegendő ideje ebből felépülnie.

(528)

A harmadik országokból az Unióba irányuló behozatal átlagára szintén a Comext és a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis adatain alapult, és a következőképpen alakult:

4a. táblázat

Modulok – harmadik országokból érkező behozatal

4b. táblázat

Elemek – harmadik országokból érkező behozatal

(529)

A figyelembe vett időszak alatt a harmadik országokból az Unióba irányuló behozatal 30 %-kal nőtt a modulok esetében. A legnagyobb növekedés 2013 és 2014 között volt tapasztalható, amikor a volumen 48 %-kal nőtt. Piaci részesedésük jelentősen, a 2012. évi 9 %-ról a felülvizsgálati időszakban 25 %-ra emelkedett. A legnagyobb változás ebben az esetben is 2013 és 2014 között következett be, amikor a piaci részesedés 13 %-ról 28 %-ra ugrott. Kína után Tajvan, Malajzia és Szingapúr volt a legnagyobb exportőr. Meg kell jegyezni, hogy a Tajvanról és Malajziából érkező behozatal mögött lehetséges, hogy kijátszási gyakorlatok álltak (lásd a (4) preambulumbekezdést).

(530)

Az elemek esetében a más országokból érkező behozatal 47 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A legnagyobb, azaz 52 %-os visszaesésre 2013 és 2014 között került sor, míg 2014 és a felülvizsgálati időszak között 9 %-os kismértékű növekedés volt tapasztalható. Ennek eredményeképpen a piaci részesedés a 2012. évi 70 %-ról 51 %-ra csökkent a felülvizsgálati időszakban. 2013 és 2014 között 75 %-ról 48 %-ra esett vissza, majd a felülvizsgálati időszakban kismértékben, három százalékponttal nőtt. Az elemek esetében Tajvan és Malajzia volt a legnagyobb exportőr, majd ezeket az országokat Kína és az USA követte. Meg kell jegyezni, hogy a Tajvanról és Malajziából érkező behozatal mögött lehetséges, hogy kijátszási gyakorlatok álltak (lásd a (4) preambulumbekezdést).

(531)

A figyelembe vett időszak alatt a harmadik országok átlagos exportárai mind a modulok, mind az elemek vonatkozásában jelentősen csökkentek, összhangban a kínai és az uniós árakkal. A modulok esetében 21 %-kal, az elemek tekintetében pedig 45 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszak alatt. Újfent megjegyzendő, hogy ezen árak esetében elképzelhetően az intézkedések kijátszásából eredő befolyással is számolni kell (lásd a (4) preambulumbekezdést).

(532)

Az alaprendelet 8. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgált minden olyan gazdasági tényezőt és mutatót, amely a figyelembe vett időszak alatt érinthette az uniós gazdasági ágazat helyzetét.

(533)

A kárelemzés céljából a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a kérelmezőtől kapott adatok alapján értékelte a makrogazdasági mutatókat, és azokat több uniós gyártótól az eljárás megindítása előtti szakaszban kapott legitimációs válaszokkal, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott ellenőrzött válaszokkal összevetve ellenőrizte. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszokban közölt adatok alapján értékelte.

(534)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a támogatáskülönbözet nagyságrendje, valamint a múltbeli támogatás hatásaiból való felépülés.

(535)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(536)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5a. táblázat

Modulok – termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

5b. táblázat

Elemek – termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(537)

A modulok uniós össztermelése 26 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, de 2014 és a felülvizsgálati időszak között 4,5 %-kal nőtt. A termelési kapacitás – visszaeső felhasználás mellett – követte a termelés csökkenő tendenciáját, és ugyancsak csökkent 25 %-kal a figyelembe vett időszak alatt. Így a kapacitáskihasználás aránya a figyelembe vett időszak kezdete és vége között stabil maradt, és elérte az 53 %-ot a felülvizsgálati időszakban. 2014 és a felülvizsgálati időszak között azonban jelentős, 9 százalékpontos növekedés következett be a kapacitáskihasználásban (ami 19 %-os növekedést jelent). Meg kell jegyezni, hogy a mintában szereplő uniós modulgyártók kapacitáskihasználási aránya jóval magasabb volt a figyelembe vett időszak alatt, és az a felülvizsgálati időszakban elérte a 85 %-ot, ami 2012-höz képest (61 %) 39 %-os növekedést jelent.

(538)

Az elemek uniós termelése 19 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. Míg a termelés 2012 és 2013 között 31 %-kal visszaesett, 2013 és 2014 között 49 %-kal, majd 2014 és a felülvizsgálati időszak között további 15 %-kal nőtt. Ez egybeesett a kiegyenlítő intézkedések 2013. decemberi bevezetésével, miközben a felhasználás 2012 és 2014 között folyamatosan csökkent, azonban 2014 és a felülvizsgálati időszak között növekedett. A termelési kapacitás ugyanakkor 24 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt, ami a kapacitáskihasználás jelentős növekedéséhez vezetett (a 2012. évi 45 %-ról a felülvizsgálati időszak alatti 70 %-ra). A modulgyártókhoz hasonlóan a mintában szereplő elemgyártók kapacitáskihasználási aránya sokkal magasabb volt, mint a teljes uniós gazdasági ágazaté (86 %), amely a figyelembe vett időszak alatt stabil maradt.

(539)

Összegezve az uniós gazdasági ágazat a felhasználás terén bekövetkezett visszaesés miatt csökkentette kapacitását. Ezzel egyidejűleg 2014-hez képest növelte termelését a felülvizsgálati időszakban, ami tovább javította a kapacitáskihasználási arányt.

(540)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6a. táblázat

Modulok – értékesítési volumen és piaci részesedés

6b. táblázat

Elemek – értékesítési volumen és piaci részesedés

(541)

A figyelembe vett időszak alatt a modulok értékesítési volumene 40 %-kal csökkent. Ugyanakkor a felhasználás 56 %-os visszaesése mellett ez a piaci részesedés 40 %-os jelentős növekedését eredményezte a figyelembe vett időszak alatt, amely a felülvizsgálati időszakban 35 %-ot ért el.

(542)

Az elemek esetében az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 9 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ennek eredményeként a piaci részesedés a 2012. évi 23 %-ról a felülvizsgálati időszakban 33 %-ra nőtt, míg a felhasználás a modulokénál jóval kisebb mértékben, 26 %-kal csökkent.

(543)

A felhasználás visszaesése és a kiegyenlítő intézkedések hatálybalépése mellett az uniós gazdasági ágazatnak mind a modulok, mind az elemek tekintetében sikerült növelnie piaci részesedését.

(544)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7a. táblázat

Modulok – foglalkoztatás és termelékenység