25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/1

(1)

Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (2)2016. október 4-én fogadták el és 2016. december 15-én hirdették ki. A rendelet a biztosítékok kellő időben történő, pontos és megfelelően elkülönített cseréjére vonatkozó követelményeket határoz meg azokra az esetekre, amikor a származtatott ügyletek elszámolását nem központi szerződő fél végzi, továbbá számos részletes követelményt tartalmaz a letétnyújtási kötelezettség alóli csoportszinten alkalmazható mentességre vonatkozóan a csoporton belüli ügyletek tekintetében. Az említett követelményeken túlmenően, amennyiben a csoporton belüli két szerződő fél egyike olyan harmadik országban telepedett le, amelyre vonatkozóan még nem állapították meg a 648/2012/EU rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint az egyenértékűséget, a csoport köteles változó letétet és megfelelően elkülönített alapletétet cserélni minden, ilyen harmadik országban letelepedett leányvállalattal kötött csoporton belüli ügylet esetében. A letéti követelmények aránytalan alkalmazásának megelőzése és az elszámolási kötelezettségre vonatkozó hasonló követelmények figyelembevétele érdekében a felhatalmazáson alapuló rendelet az említett kötelezettség késleltetett bevezetéséről rendelkezik, elegendő időt biztosítva ezáltal az egyenértékűség megállapítását célzó folyamat lezárására, egyidejűleg elkerülve azt, hogy az erőforrásokat nem hatékony megoldást választva harmadik országbeli leányvállalatokat működtető csoportokhoz csoportosítsák.

(2)

Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 37. cikkéből hiányzik a csoporton belüli ügyletekre vonatkozó változó letétre alkalmazandó követelmények bevezetését (az alapletétre vonatkozó követelményeket tartalmazó) 36. cikk (2) bekezdésével analóg módon szabályozó rendelkezés. A változó letétre alkalmazandó követelmények bevezetésének ütemezését meghatározó 37. cikket ezért két új bekezdéssel kell kiegészíteni. E bekezdéseknek analóg módon illeszkedniük kell a 36. cikk meglévő (2) és (3) bekezdéseihez, hogy azokban az esetekben, amikor a csoporton belüli ügyletre uniós szervezet és harmadik országbeli szervezet között kerül sor, a rendelet hatálybalépését követően három évig ne legyen szükség változóletét-cserére, ha nincs egyenértékűségi határozat az adott harmadik ország tekintetében. Amennyiben van egyenértékűségi határozat, a követelményeknek vagy négy hónappal az egyenértékűségi határozat hatálybalépését követően vagy az általános menetrend szerint kell alkalmazandóknak lenniük, attól függően, hogy melyik a későbbi.

(3)

Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet alapját képező, az európai felügyeleti hatóságok által a Bizottságnak 2016. március 8-án benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetben az alapletétre és a változó letétre alkalmazandó követelmények tekintetében ugyanaz a bevezetési időszak szerepelt. A helyesbítés az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadási eljárásában vétett technikai hiba miatt szükséges: a csoporton belüli ügyletekre vonatkozó változó letétre alkalmazandó követelmények bevezetéséről szóló két bekezdés beillesztése kimaradt.

(4)

Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően helyesbíteni kell.

(5)

Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 2017. január 4-én hatályba lépett. Az alapletétre és változó letétekre vonatkozó bevezetési időszakok alkalmazása megszakításának elkerülése érdekében e rendeletnek sürgősen és visszamenőleges alkalmazással kell hatályba lépnie,

25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/4

(1)

A 231/2012/EU bizottsági rendelet (3) meghatározza az 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletében felsorolt élelmiszer-adalékanyagok specifikációit.

(2)

A szóban forgó specifikációk naprakésszé tétele az 1331/2008/EK rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében említett egységes eljárás révén, a Bizottság kezdeményezésére vagy kérelemre történhet.

(3)

2014. november 21-én a Bizottsághoz kérelem érkezett a bázikus metakrilát-kopolimer (E 1205) élelmiszer-adalékanyag specifikációinak módosítása iránt. A kérelmet a Bizottság az 1331/2008/EK rendelet 4. cikkének megfelelően hozzáférhetővé tette a tagállamok számára.

(4)

A kérelmező kérte az élelmiszer-adalékanyag meghatározásának módosítását, mivel az előállítási eljárás korszerűbbé válása nyomán az eljárás rövid leírását aktualizálni kell. A részecskeméret jelenlegi specifikációjának alapos felülvizsgálatát követően a kérelmező kérte a por részecskeméretének megváltoztatását.

(5)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) véleményt (4) fogadott el az élelmiszer-adalékanyagként használt bázikus metakrilát-kopolimer (E 1205) élelmiszer-adalékanyag specifikációit érintő módosítás biztonságosságáról. A kérelmező által benyújtott adatok alapján, valamint figyelembe véve az anyag 2010-ben elvégzett értékelését (5), a Hatóság arra a megállapításra jutott, hogy a bázikus metakrilát-kopolimer (E 1205) élelmiszer-adalékanyag specifikációinak módosítása nem jelent biztonsági kockázatot.

(6)

A 231/2012/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/6

(1)

Az 1105/2010/EU rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak behozatalára.

(2)

Az értékvám formájában bevezetett intézkedések 9,8 %-os maradékvámot határoztak meg, míg a dömpingellenes vámokkal sújtott vállalatok esetében 5,1–9,8 %-ig terjedő egyedi vámtételeket vetettek ki. Az eredeti vizsgálat keretében két vállalatról megállapítást nyert, hogy nem folytattak dömpinget.

(3)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (3) közzétételét követően a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatban hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján.

(4)

A kérelmet 2015. augusztus 31-én a CIRFS (a továbbiakban: a Szintetikus Szálak Európai Szövetsége, vagy a kérelmező) nyújtotta be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(5)

A kérelem azon az indokláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping és az uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatódásával és/vagy megismétlődésével járna.

(6)

Miután a Bizottság az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2015. november 28-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (4) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(7)

A dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2014. október 1. és 2015. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének értékelése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2012. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

A Bizottság hivatalosan értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a kérelmezőt, az exportáló gyártókat és az ismert érintett importőröket, valamint az érintett exportáló ország képviselőit.

(9)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy írásban kifejtsék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül. Egyetlen érdekelt fél sem kérelmezte a Bizottság előtti meghallgatását.

(10)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók, illetve az Unióban működő független importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikke szerint mintavételt irányoztak elő.

(11)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, reprezentatív mintát választhasson ki – felkérte a kínai exportáló gyártókat és a független importőröket, hogy a felülvizsgálat megindítását követő 15 napon belül jelentkezzenek, és bocsássák a Bizottság rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(12)

A vizsgálatban egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt.

(13)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételének szakaszában a Bizottság összesen hat ismert független importőrrel vette fel a kapcsolatot, és 15 független importőrtől érkezett válasz. Az együttműködő importőrök nagy számára tekintettel a Bizottság mintavételt alkalmazott. A mintát a behozatal azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki a Bizottság, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható volt. A kiválasztott minta eredetileg három vállalatból állt és az Unióba irányuló kínai behozatal becsült volumenének 29 %-át, a 15 válaszadó által jelentett behozatali volumennek pedig 85 %-át tette ki. Kitöltött kérdőívet mindössze egyetlen független importőr nyújtott be.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételének szakaszában a Bizottság összesen tíz ismert felhasználóval vette fel a kapcsolatot, akik közül négy felhasználótól érkezett válasz. Esetükben nem terveztek mintavételt, és a Bizottság döntése szerint valamennyi felhasználót bevonták a vizsgálatba.

(15)

A Bizottsággal öt, a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak felülvizsgálati időszak alatti uniós termelésének körülbelül 97 %-át képviselő uniós gyártó működött együtt. A szűk körre tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy nem alkalmaz mintavételt.

(16)

Kérdőíveket küldtek az öt együttműködő uniós gyártónak és egy, a potenciális analóg országban működő, a vizsgálattal való együttműködésbe beleegyező gyártónak.

(17)

A következő vállalatok telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(18)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg az 5402 20 00 KN-kód alá tartozó nagy szakítószilárdságú poliészterfonal (a varrócérna kivételével), nem a kiskereskedelem számára szokásos kiszerelésben, beleértve a 67 decitexnél kisebb finomsági számú monofileket is (a továbbiakban: érintett termék).

(19)

A felülvizsgálat megerősítette, hogy az érintett termék, az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak, valamint az analóg országban (Egyesült Államok) gyártott és értékesített nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzői megegyeznek, valamint alapvető felhasználási területeik is azonosak. Ezek a termékek ennélfogva az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló termékeknek tekintendők.

(20)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(21)

A vizsgálatban egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt. A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában az alaprendelet 18. cikkének megfelelően az átfogó elemzés – egyebek mellett a dömpingszámítás – alapjául a rendelkezésre álló tények szolgáltak. Ebből adódóan a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem alapján, valamint egyéb információforrások, köztük az import- és exportkereskedelmi statisztikák (Eurostat és kínai exportadatok), az analóg országbeli gyártó válasza és egyéb nyilvánosan hozzáférhető információk (5) felhasználásával mérték fel.

(22)

Az együttműködés hiánya hatással volt a különböző terméktípusok rendes értékének és exportárának összehasonlítására. Az alaprendelet 18. cikkével összhangban indokoltnak tűnt, hogy a rendes érték és az exportár meghatározása egyaránt globális alapon történjen.

(23)

Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megfelelően a Bizottság – amennyiben megállapítást nyert, hogy a körülmények nem változtak – ugyanazt a módszert követte, mint amelyet a dömping tényének megállapításához alkalmazott az eredeti vizsgálatban.

(24)

A rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban egy megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik ország (a továbbiakban: analóg ország) tényleges árai alapján határozták meg.

(25)

Az eredeti vizsgálat során analóg országként Tajvant alkalmazták a Kínára vonatkozó rendes érték megállapításához. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy Tajvant tervezi analóg országnak kiválasztani, és egyúttal felkérte a feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben ezt még kiegészítette azzal, hogy a rendelkezésére álló információk szerint feltehetően még – egyéb országok mellett – az Egyesült Államokban és a Koreai Köztársaságban is találhatók olyan további piacgazdasági szereplők, amelyek beszállítanak az Unióba.

(26)

Az egyik érdekelt fél jelezte, hogy pártolja Tajvan analóg országnak történő kiválasztását, mivel Tajvanon a gyártáshoz a kínai gyártókéhoz hasonló gépparkot és eljárást használnak. A tajvani gyártók közül ugyanakkor egyetlen gyártó sem egyezett bele abba, hogy együttműködjön a vizsgálattal.

(27)

Az importstatisztikák és a felülvizsgálati kérelemben szereplő információk alapján a Bizottság lehetséges analóg országként több más országot – így például a Koreai Köztársaságot, Indiát, Japánt és az Egyesült Államokat – is számításba vett (6). A Bizottság ezen országok valamennyi ismert gyártóját és szövetségét felkérte az együttműködésre. Közülük mindössze egyetlen gyártó, az Egyesült Államokban működő Dura Fibres egyezett bele abba, hogy együttműködjön a vizsgálattal.

(28)

A Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Államokban jelentős mértékű (8,8 %-os) hagyományos vám alkalmazandó a harmadik országokból érkező, nagy szakítószilárdságú poliészterfonal behozatalára, amelyre viszont dömpingellenes vámok egyáltalán nem vonatkoznak. Az érintett termék egyetlen egyesült államokbeli gyártója a Dura Fibres, amely a felülvizsgálati időszak alatt hozzávetőlegesen 30 %-os piaci részesedéssel rendelkezett és erős versenyben állt az exportáló országok gyártóival (7).

(29)

Tekintettel a fentiekre, illetve mivel további észrevételeket nem nyújtottak be, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok megfelelő analóg ország az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján.

(30)

A rendes érték meghatározása az analóg országbeli együttműködő gyártótól kapott információk alapján történt.

(31)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az Unióba érkező teljes kínai kivitel volumenéhez képest a hasonló termék független vevőknek történő belföldi értékesítésének teljes volumene reprezentatív volt-e az egyesült államokbeli együttműködő gyártók esetében, nevezetesen hogy az ilyen belföldi értékesítések teljes volumene eléri-e az érintett termék uniós exportra értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át. Ezek alapján megállapítást nyert, hogy az analóg országbeli belföldi értékesítés reprezentatív volt.

(32)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítése az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint szokásos kereskedelmi forgalom keretén belüli értékesítésnek tekinthető-e. A rendes érték meghatározása ily módon a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a felülvizsgálati időszak alatti belföldi értékesítések átlagáraként számítottak ki.

(33)

A kínai exportáló gyártók – miként azt a (15) preambulumbekezdés rögzítette – nem működtek együtt a vizsgálatban. Az exportár meghatározása ebből adódóan az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló legjobb információk alapján történt.

(34)

Az uniós határparitáson számított CIF-árat az Eurostat rendelkezésre álló statisztikai adatai alapján állapították meg. Az exportár meghatározásakor figyelmen kívül hagyták azon kínai gyártók behozatali volumenét (a kínai behozatal mintegy 40 %-át), amelyekről az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem dömpingeltek.

(35)

Az egyik érdekelt fél álláspontja szerint, mivel az alaprendelet e tekintetben nem tartalmaz rendelkezéseket, alaptalanul hagyták ki a dömpingszámításból azt a volument, amely azoktól a kínai gyártóktól érkezett, amelyekről az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem dömpingeltek. A Bizottság azonban – a dömpingellenes megállapodásnak a WTO Vitarendezési Testület által, a „Marhahús és rizs ügyben” (8) adott értelmezését alkalmazva – azt a gyakorlatot (9) követi, hogy a felülvizsgálatból kizárja azon vállalatokat, amelyek vonatkozásában a kezdeti vizsgálat csekély mértékű dömpingkülönbözetet állapított meg. Ezért a kérelmet elutasították.

(36)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlította össze. Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és az exportárat az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(37)

Az analóg országbeli gyártó belföldi árai esetében a belföldi fuvarköltségek és a csomagolási költségek (a számlaérték [2 %–4 %]-a), valamint a jutalékok [0,5 %–1,5 %] tekintetében került sor kiigazításokra. Ami az exportárakat illeti, a gyártelepi érték megállapításához az uniós határparitáson számított CIF-árból levonták a felülvizsgálati kérelem becslései alapján százalékban kifejezett fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási és egyéb költségeknek megfelelő kiigazításokat (12,98 %). Az egyik érdekelt fél az exportértékesítésekre vonatkozó kiigazítások kapcsán kifogásolta az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását és azt javasolta, hogy a felülvizsgálati kérelemben szereplő becslések helyett a Bizottság az analóg országbeli gyártó értékesítésére vonatkozó kiigazításokat alkalmazza. A javasolt módszer azonban nem tűnik megfelelőnek, mivel az analóg országbeli gyártó által jelentett kiigazítások az egyesült államokbeli belföldi értékesítésekre vonatkoznak és nem meghatározóak az Unióba irányuló kínai kivitelre vonatkozó kiigazítások megközelítő meghatározása szempontjából. Minthogy egyéb megbízható adat nem áll rendelkezésre, a Bizottság az exportértékesítési kiigazítások kérelemben benyújtott becsléseire támaszkodik.

(38)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet 54,4 %.

(39)

Jóllehet az eredeti vizsgálat során megállapított és a jelenlegi elemzés eredményeként kapott dömpingkülönbözet között jelentős a különbség, semmi nem utalt arra, hogy a kínai gyártók változtattak volna kiviteli politikájukon. Éppen ellenkezőleg, valószínűnek tűnik, hogy a különbség magyarázata elsősorban abban keresendő, hogy (mivel a kínai exportáló gyártók nem működnek együtt a vizsgálatban) nem lehet terméktípusonkénti elemzést végezni.

(40)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók a felülvizsgálati időszak alatt továbbra is dömpingáron exportálták az érintett terméket az Unióba.

(41)

A Bizottság tovább elemezte, hogy valószínűsíthető-e az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping folytatódása. Ennek keretében a Bizottság a kínai termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai exportőrök más piacokon tanúsított magatartását, a kínai belföldi piac helyzetét, valamint az uniós piac vonzerejét vizsgálta meg részletesebben.

(42)

A Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás meghatározását nehezíti, hogy a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt a vizsgálatban. A Bizottság azért, hogy a lehető legtöbb információt beszerezze, adatokat kért két kínai exportőrszervezettől: a Kínai Nemzetközi Kereskedelmi Kamarától (a továbbiakban: CCOIC) és a Kínai Textilimportőrök és Exportőrök Kereskedelmi Kamarájától (a továbbiakban: CCCT). E szervezetek, melyek tagjai a becsült kínai termelési kapacitás több mint felét adják, részletes válasszal szolgáltak, amit viszont amiatt, hogy az exportáló gyártók nem működtek együtt, nem volt mód ellenőrizni. Az alábbi bekezdések ismertetik és összevetik a szolgáltatott információkat a rendelkezésre álló egyéb (a felülvizsgálat iránti kérelemben szereplő és más rendelkezésre álló forrásokból származó (10)) adatokkal.

(43)

A CCOIC–CCCT szerint a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás 2012 és a felülvizsgálati időszak között csak mérsékelt növekedést mutatott és a becslések szerint a 2012. évi 150 000–250 000 tonnás kezdőszintről indulva a felülvizsgálati időszakra 200 000–300 000 tonnát ért el.

(44)

A szabad kapacitásról a bizottsági szolgálatok is végeztek részletes számításokat a rendelkezésre álló egyéb információk alapján. E számítás az alábbi főbb elemeket tartalmazza: i. a kínai gyártók üzembe állított kapacitása; ii. belső kereslet; iii. egyéb országokba irányuló kivitel.

(45)

A kérelemben megadott kínai belföldi felhasználási adatokat a jelek szerint valamennyi érdekelt fél elfogadja. A szóban forgó adatok a figyelembe vett időszak alatti kínai belső kereslet növekedéséről (+ 20 %, a 2012. évi hozzávetőleg 900 000 tonnáról 2015-ben mintegy 1 150 000 tonnára) tanúskodnak.

(46)

A kínai kiviteli adatokhoz a Bizottság a kínai exportstatisztikai adatokat használta fel, amelyek a 2012. év és a felülvizsgálati időszak közötti időszak esetében 47 %-os növekedést mutattak.

(47)

Végezetül: ami a kínai termelési kapacitásra vonatkozó becslést illeti, a panaszos – egy nemzetközileg elismert ágazati tanulmányra (11) hivatkozó – kérelme szerint a kínai kapacitás a 2012-es több mint 1 600 000 tonnás szintről indulva mintegy 2 400 000 tonnát ért el a felülvizsgálati időszakra.

1. táblázat

(48)

E számítás alapján a felülvizsgálati időszakban a kínai gyártók becsült szabad kapacitása meghaladta a 800 000 tonnát, vagyis a még megszerezhető uniós piac (15) teljes méretének mintegy hétszeresét, az uniós gyártók (becslések szerint 92 461 tonnás) termelési volumenének pedig hozzávetőleg kilencszeresét tette ki.

(49)

Végezetül: okkal feltételezhető, hogy a CCOIC és a CCCT által előterjesztett kapacitásbecslés esetleg túl óvatos. Jelesen: ha figyelembe vesszük a becsült kínai belső keresletet és a kivitelt, akkor e tanulmányok alapján a 2012. és 2013. évi kapacitáskihasználás 90 % feletti lenne, ami arra utal, hogy az említett évekre vonatkozó termelési kapacitást jelentősen alábecsülték. A kínai gyártók meglévő szabad kapacitása mindenesetre – e számítás elfogadása esetén is – még mindig 200 000–300 000 tonnát tenne ki, ami az európai piac teljes méretét lefedő vagy meghaladó értéket mutat (az európai piac mérete hozzávetőleg 217 000 tonna, amelyből mintegy 98 000 tonnát már így is kínai termékekkel fedtek le).

(50)

Ami a CCOIC és a CCCT által előterjesztett kapacitásszámítást illeti, ugyanezen szervezetek kétségbe vonták a következtetést, miszerint kapacitásbecslésük túlságosan óvatosan lenne. Álláspontjuk szerint amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre ellenőrzött adatok, becslésük „pont annyira megbízhatatlan”, mint a független tanulmány. A CCOIC és a CCCT által benyújtott becslés azonban nemcsak a független tanulmányban szereplő adatok tükrében tűnt túlzottan alacsonynak, hanem az olyan ismert, illetve nem vitatott adatokhoz képest is, mint amilyen a kínai belföldi felhasználás és a kínai kivitel. A kínai szervezetek így például a 2012-es évre 1 000 000 tonnára becsülték a tényleges kínai termelést, holott ebben az évben a kínai belföldi felhasználás (amely adatot a szervezetek nem kérdőjeleztek meg) és a (kínai exportadatbázisból kinyert) kiviteli volumenek együttesen 1 151 000 tonnát tettek ki, azaz 15,1 %-kal meghaladták a becsült termelési számadatot. Ebben az esetben tehát a két szervezet a jelek szerint túlságosan visszafogott adatokat szolgáltatott, hiszen a jelentett termelési számadatok alapján nem támasztható alá a kiszámított felhasználás.

(51)

Másfelől, míg a kínai szervezetek által gyűjtött adatok a kínai gyártóknak csak körülbelül felét fedik le, addig a független tanulmányt egy olyan, a területen harmincéves tapasztalattal rendelkező tanácsadó cég készítette, amely előfizető ügyfelei számára hivatásszerűen állít elő a rostszálak piacára vonatkozó előrejelzéseket és becsléseket. Ezért az adatok forrására és megbízhatóságára figyelemmel (a független tanulmányban (16) jelzettekkel is összevetve) nem indokolt megváltoztatni azt a következtetést, amely szerint a kínai szervezet feltehetően túl óvatos számításokat bocsátott rendelkezésre a szabad kapacitásról. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy – miként azt az alábbi bekezdés ismerteti – a szabad kapacitás kapcsán levont következtetésen még az sem változtatna, ha a Bizottság elfogadná a javasolt számítást.

(52)

Következésképp a fentiekben ismertetett számítások alapján bizonyosnak tűnik, hogy a kínai szabad kapacitás tetemes és mérete (az adott becsléstől függően) az uniós piac méretének 92–138 %-a és körülbelül 385 %-a közé tehető. Ha a kínai szabad kapacitást az uniós piac azon részével vetjük össze, amelyet egyelőre nem kínai termékkel fednek le, akkor az hozzávetőleg 168–252 % és közel 700 % közötti kapacitást jelent. Végezetül: a vizsgált termék felülvizsgálati időszak alatti uniós termeléséhez képest a kínai szabad kapacitás 216–324 % és 904 % közötti mértéket ért el.

(53)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az európai piac méretéhez viszonyítva a kínai gyártók tetemes szabad kapacitással rendelkeznek.

(54)

Kína jelentős mennyiségű érintett terméket exportál az uniós tagállamokon kívüli, egyéb harmadik országokba, különösképpen pedig az Egyesült Államokba, Koreába, Brazíliába, Indiába és Törökországba. A kilogrammonkénti átlagárak összehasonlítása kimutatta, hogy az átlagár a főbb exportpiacokon a felülvizsgálati időszak alatt vagy összhangban állt az Unióba irányuló érékesítések átlagárával, vagy annál alacsonyabb szintet ért el. Az Egyesült Államok piacán (amely a kiviteli volumen szempontjából az Uniót követő második piac) az átlagár a felülvizsgálati időszak alatt valamivel alacsonyabb volt az európai átlagárnál (1,85 USD/kg szemben az 1,89 USD/kg-mal), míg a koreai piacon (amely az Európai Unió és az Egyesült Államok után az érintett termék harmadik legnagyobb exportpiacának számít) az átlagár jóval alacsonyabb szintet (1,58 USD/kg-t, vagyis az uniós áraknál mintegy 16 %-kal alacsonyabb szintet) ért el. E ténymegállapításokról az egyik érdekelt fél megjegyezte, hogy az átlagárak a kínai áruk három jelentősebb exportpiaca – nevezetesen Kanada (1,90 USD/kg), Indonézia (2,07 USD/kg) és Brazília (1,95 USD/kg) – esetében is meghaladják az uniós piacra irányuló kivitel árait. Ezen állítás kapcsán először is meg kell jegyezni, hogy az árak viszonylag csekély mértékű (+ 0,5 % és + 9,4 % közötti) eltérést mutatnak, a kivitel mérete pedig e piacokon az Európába irányuló kivitelhez képest meglehetősen szerény. Ami azt illeti, a felülvizsgálati időszak alatti kínai kivitel 30,3 %-át vette fel az uniós piac, míg Kanada a teljes kivitelnek mindössze 3,1 %-át, Brazília pedig 5,1 %-át. Ezenfelül Indonézia, amely mindközül a legnagyobb (+ 9,4 %-os) árkülönbséget mutató ország, a kínai kivitelnek csupán 2 %-át vette fel, aminek következtében áraiból nem vonhatók le messzemenő következtetések. Az érdekelt fél ráadásul elmulasztott megemlíteni négy további, hasonló behozatali volumennel rendelkező exportpiacot, mégpedig Indiát (5,6 %), Törökországot (4,3 %), Tajvant (2,4 %) és Dél-Afrikát (2,3 %). Az átlagárak ezen országok mindegyikében alacsonyabbak voltak a felülvizsgálati időszak kapcsán bejelentett uniós átlagáraknál: a százalékos különbségek 4 % és több mint 12 % között mozogtak. A benyújtott bizonyítékok tehát nem voltak elégségesek azon következtetés megváltoztatásához, miszerint az uniós piac az árak szempontjából vonzó piacnak számít.

(55)

Jóllehet ez az összevetés – mivel a terméktípus-összetételről nem álltak rendelkezésre adatok – nem tekinthető döntő tényezőnek, a főbb exportpiacokon alkalmazott árak szintje látszólag azt mutatja, hogy a dömping esetében strukturális jelenségről, továbbá a kínai áruk többi fontosabb célpiacán is tetten érhető gyakorlatról lehet szó.

(56)

A dömping folytatódásának valószínűsége mindazonáltal az Unióba irányuló kínai exportvolumen elemzésével bizonyítható legjobban. Az exportértékesítések 2012 és felülvizsgálati időszak közötti alakulása márpedig azt mutatja, hogy a kínai gyártók kivitele 47 %-kal nőtt. Ez akkor is megállja a helyét, ha az elemzésből kizárjuk azon két exportőr értékesítéseit, amelyekről az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem dömpingeltek, és ezért nem tartoznak a jelenlegi dömpingellenes intézkedések hatálya alá. A fennmaradó vállalatok ugyanezen időszakbeli exportértékesítései ugyanis hasonló tendenciát (+ 48 %) mutatnak. Miután a Bizottság e növekedési rátát összevetette a belső kereslet ugyanezen időszak alatti jóval mérsékeltebb ütemű (+ 20 %-os) növekedésével és a Kínában üzembe helyezett kapacitás lényegesen gyorsabb ütemű (az exportőrszervezetek szerint + 54 %-os, a panaszos szerint pedig + 69 %-os) növekedésével, egyértelművé vált, hogy a kapacitás elfogadható szintű kihasználása érdekében a kínai vállalatok kénytelenek exportpiacaikon agresszív árképzési stratégiát követni.

(57)

Az exportadatok kapcsán az egyik érdekelt fél előadta, hogy csökken az uniós piacra irányuló kínai kivitel részaránya. Ami azt illeti, az Unióba irányuló kínai kivitel részaránya valóban – közel 35 %-ról 30 %-ra – csökkent 2012 és a felülvizsgálati időszak között. Ezen állítás kapcsán először is azt kell megjegyezni, hogy továbbra is az Európai Unió számít a kínai exportőrök legjelentősebb exportpiacának. E csekély mértékű csökkenés ráadásul elsősorban azzal magyarázható, hogy a kínai exportőrök – a jelek szerint szintén agresszív árpolitikájuknak köszönhetően – kedvező teljesítményt tudtak elérni a többi piacon. Ugyanezen időszakban, vagyis a 2012 és a felülvizsgálati időszak között például mintegy 72 %-kal nőtt a Koreai Köztársaságba irányuló kínai kivitel (amely piacon – miként arról már szó esett – a kínai árak mintegy 16 %-kal alacsonyabbak voltak a felülvizsgálati időszak alatti uniós áraknál). Másfelől viszont: az előzőekben a tisztességes árképzés példájaként említett indonéziai piacon (ahol az árak az uniós átlagárnál + 9,4 %-kal magasabbak voltak) a kínai export teljesítménye gyengült és 16 %-os volumencsökkenést könyvelt el. Ezen elemzés alapján tehát megerősítést nyer a következtetés, miszerint a kínai vállalatok kénytelenek exportpiacaikon agresszív árképzési stratégiákat követni.

(58)

Ezenfelül: a jövőbeli kilátások kapcsán meg kell jegyezni, hogy az egyik független ágazati tanulmány (17) előrejelzése szerint a szintetikus szálak (amely egy szélesebb, többek között az érintett terméket is magában foglaló termékkategória) iránti kínai kereslet legalább 2018 végéig változatlan szintű marad. Egy másik tanulmány (18) emellett arról is beszámolt, hogy a kínai készleteket az alacsonyabb nyersanyagárak miatt teljesen feltöltötték. Ez arra késztette a feldolgozó ágazatot, hogy az áringadozásokban rejlő kockázatok elkerülése érdekében a szükséges minimumra csökkentse a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak kínálatát.

(59)

Ennélfogva valószínűsíthető, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai exportáló gyártók folytatnák agresszív árképzési politikájukat annak érdekében, hogy jelentős többletkapacitásaik számára további piaci részesedéseket szerezzenek Európában.

(60)

A rendelkezésre álló legjobb tények alapján a vizsgálat megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kínai gyártók dömpingelték kivitelüket. Megállapítást nyert, hogy Kína (az uniós piac méretéhez képest) tetemes szabad kapacitással rendelkezik. A kínai exportáló gyártókat ezenfelül a kínai belföldi piac lassú ütemű növekedése arra kényszeríti, hogy az értékesítések elfogadható szintre emelése érdekében folyamatosan jelentős mennyiségű érintett terméket szállítsanak az uniós piacra.

(61)

Az adott körülmények ismeretében levonható a következtetés, miszerint az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető a dömpinggyakorlatok uniós piaci – amúgy az intézkedések következtében sem szüneteltetett – alkalmazásának folytatása.

(62)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot az a hat uniós gyártó alkotja, amely a felülvizsgálati időszak során előállította a hasonló terméket. E felülvizsgálat megindítását e felek egyike sem ellenezte.

(63)

A Bizottság az uniós felhasználást a rendelkezésre álló importstatisztikák, az együttműködő uniós gyártók uniós piaci tényleges értékesítései, valamint a nem együttműködő uniós gyártók becsült értékesítése alapján állapította meg. A felhasználás meghatározása a szabadpiaci értékesítésekhez kapcsolódik, amely magában foglalja a kapcsolatban álló feleknek történő értékesítéseket, a belső felhasználást viszont nem. A belső felhasználás, azaz a hasonló termék további feldolgozás céljából történő belső továbbítása az integrált uniós gyártók körében, nem szerepel az uniós felhasználást jelző számadatban, mivel e belső továbbítások nem jelentenek versenyt a független beszállítók szabadpiaci értékesítéseinek. A kapcsolatban álló vállalatokkal bonyolított értékesítéseket tartalmazza az uniós felhasználást jelző számadat, mivel a vizsgálat során gyűjtött adatok szerint e kapcsolatban álló vállalatok más forrásból is szabadon beszerezhették az érintett terméket. Megállapítást nyert továbbá, hogy az uniós gyártók által a velük kapcsolatban álló feleknek felszámított átlagos értékesítési árak összhangban voltak a független felek esetében alkalmazott átlagos értékesítési árakkal.

(64)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás

(65)

Az uniós felhasználás a 2012-es 196 478 tonnáról a felülvizsgálati időszakban 217 171 tonnára emelkedve 11 %-kal nőtt. A felhasználás a figyelembe vett időszakban többnyire meghaladta az eredeti vizsgálat (2008 júliusától 2009 júniusáig tartó) vizsgálati időszakának 205 912 tonnás felhasználási szintjét.

(66)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a bizottsági szolgálatoknak a kötött értékesítéseket is be kellett volna vonniuk a felhasználás meghatározásába, és hogy ez az eljárás stabil szintű kínai piaci részesedést mutatott volna. A fél előadta, hogy a bizottsági szolgálatok tévesen három piacot különböztettek meg – nevezetesen a független vállalatokkal bonyolított értékesítések piacát, a kapcsolatban álló vállalatokkal bonyolított, szabadpiaci értékesítésre szánt értékesítések piacát, valamint a kapcsolatban álló vállalatokkal bonyolított, belső felhasználásra szánt értékesítések piacát –, holott véleménye szerint az uniós felhasználás meghatározása során ezen értékesítések mindegyikét figyelembe kellett volna venni.

(67)

Először is: hangsúlyozni kell, hogy nem különítettek el három különböző piacot. A kapcsolatban álló vállalatok belső felhasználását azért zárták ki, mert e termékeket nem bocsátják szabad forgalomba az uniós piacon, és emiatt azok versenyezni sem versenyeznek a behozatallal. Ezen értékesítések keretében mindössze továbbítják a termékeket a kapcsolatban álló jogalanyoknak, hogy azokat a vizsgálat hatályán kívül eső, egyéb termékek gyártási folyamata során felhasználják. A szóban forgó belső felhasználásra ezért nem lehet az érintett termék uniós felhasználásának részeként tekinteni.

(68)

Másodszor: a kínai piaci részesedés alakulása még abban az esetben sem mutatna stabil értékeket, ha az uniós felhasználásba feltételesen beleszámítanánk a belső felhasználást. Éppen ellenkezőleg, a tendencia – miként az a 3. táblázatból is látható – lényegében mit sem változik.

(69)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálat során kizárták a Kínából érkező behozatal uniós piaci helyzetének alakulásáról és az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásáról végzett elemzéséből azt a behozatali volument, amelyről megállapítást nyert, hogy nem dömpingelték.

(70)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal volumenének és piaci részesedésének meghatározása a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján történt, és ezek a következőképpen alakultak:

3. táblázat

Az intézkedések hatálya alá tartozó behozatal volumene és piaci részesedése

(71)

Az eredeti vizsgálati időszakban 18,8 %-os piaci részesedéssel rendelkező és 38 404 tonnát kitevő kínai dömpingelt behozatal számottevő növekedést ért el e felülvizsgálat figyelembe vett időszakában. Ami azt illeti, a Kínából érkező dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszakban 44 484 tonnáról 57 465 tonnára bővült és 26,5 %-os piaci részesedést tudhatott magáénak a felülvizsgálati időszak alatt.

(72)

Az importárakat a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján határozták meg, és átlagban 12 %-os csökkenést mutattak a figyelembe vett időszak alatt.

4. táblázat

Az intézkedések hatálya alá tartozó behozatal árai

(73)

mivel a kínai gyártók nem működtek együtt, és emiatt nem álltak rendelkezésre terméktípusok szerinti exportáradatok, a Bizottság az árakat nem tudta részletesen, terméktípusonként összehasonlítani. Az alákínálási számításokat a Bizottság ennek következtében az intézkedések hatálya alá tartozó kínai kivitel átlagárainak az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszak alatti átlagáraival történő összehasonlítása alapján végezte el. A 4 %-os szokásos vámtételhez kapcsolódó kiigazítást követően megállapítást nyert, hogy az alákínálási különbözet 22,7 % volt. Az eredeti vizsgálat hasonló mértékű, 24,1 %-os alákínálási különbözetet állapított meg. E különbözetet viszont – mivel az adott ügyben a kínai exportőrök együttműködtek a vizsgálattal – az összehasonlítható terméktípusok egybevetése alapján határozták meg.

(74)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai exportőrök áraikkal következetes gyakorlatként kínálnak az uniós gyártók árai alá.

(75)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint az alákínálási számításban szerepeltetni kellett volna a nem dömpingelt behozatalokat is.

(76)

A Bizottság álláspontja mindazonáltal az, hogy a dömpingellenes megállapodásnak a WTO Vitarendezési Testület által, a „Marhahús és rizs ügyben” (19) adott – a (35) preambulumbekezdésben már említett – értelmezésének alkalmazása alapján indokolatlan lenne egy ilyen jellegű beemelés.

(77)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság valamennyi, az uniós gazdasági ágazat 2012. és a felülvizsgálati időszak vége közötti helyzetének értékelése szempontjából releváns gazdasági mutató elemzése alapján felmérte a dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását.

(78)

Ennek során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A figyelembe vett időszakra vonatkozó makrogazdasági mutatók meghatározására, elemzésére és vizsgálatára az uniós gazdasági ágazatra nézve szolgáltatott adatok alapján került sor. A mikrogazdasági mutatókat az együttműködő uniós gyártók szintjén gyűjtött és ellenőrzött adatok alapján határozták meg. A DuraFiber csoport egyik leányvállalatának (DuraFiber Technologies (DFT) GmbH, Németország) átszervezését követően felmerült adategyeztetési problémák miatt a vállalat által benyújtott adatokat és kiöltött kérdőívet kihagyták a mikrogazdasági mutatók meghatározásából.

(79)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint lehetséges, hogy a DuraFiber Germany mellőzése a kármutatók gyökeres megváltozását eredményezte.

(80)

Először is: meg kell jegyezni, hogy a DuraFiber Germany-tól származó, részben már ellenőrzött adatok kihagyása kizárólag a mikrogazdasági mutatók meghatározását érintette. A makromutatók elemzését ez tehát nem érinti. Ezenkívül: a szóban forgó mikromutatók a másik négy uniós gyártó adatain alapultak, ezek pedig mintegy 80 %-át képviselték az uniós termelésnek. Az egyes konkrét mutatók így továbbra is reprezentatívnak minősülnek az uniós gazdasági ágazatra nézve. Végezetül: a DuraFiber Germany által szolgáltatott, részben ellenőrzött adatok összességében követték annak a négy uniós gyártónak a mikrogazdasági mutatói nyomán kirajzolódó tendenciát, amelyek adatait a Bizottság figyelembe vette.

(81)

A két fenti szempont alapján kijelenthető, hogy a DuraFiber Germany kizárása a mikromutatók elemezéséből nem változtatta meg a kármutatók jelezte tendenciákat, és így az ezek kapcsán levont következtetések az egész ágazatra nézve reprezentatívak.

(82)

A következő szakaszokban tárgyalt makrogazdasági mutatók: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, készletek, értékesítési volumen, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága, a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés. A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, termelési költség, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség és munkaerőköltségek.

(83)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(84)

A figyelembe vett időszak alatt a termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás szintje stabil maradt.

(85)

Az uniós gazdasági ágazat unióbeli értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(86)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene az uniós piacon –3 %-kal csökkent, a vonatkozó piaci részesedése pedig 4,1 százalékponttal 34,4 %-ról 30,3 %-ra esett vissza.

(87)

Miközben a figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 11 %-kal nőtt, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene –3 %-kal csökkent.

(88)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(89)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatottság –3 %-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan a termelékenység – miként az a (88) preambulumbekezdésben szereplő 7. táblázatból is látható – 3 %-os növekedést mutatott.

(90)

Az eredeti vizsgálat Kínára meghatározott dömpingkülönbözete jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Kínából a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak behozatala továbbra is dömpingárakon érkezett az uniós piacra. Az e felülvizsgálati időszakra megállapított dömpingkülönbözet szintén jóval meghaladta a csekély mértékű szintet (lásd a (38) preambulumbekezdést). Ez egybeesett az egyre alacsonyabb árú kínai dömpingelt behozatal növekedésével, ami a figyelembe vett időszak alatt a piaci részesedés növekedésével járt. Ennek következményeként az uniós gazdasági ágazat ezen időszak alatt mind piaci részesedése, mind pedig értékesítési volumene tekintetében veszteségeket szenvedett el, amelyeket viszont sikerült mérsékelnie.

(91)

Az uniós gazdasági ágazatnak az unióbeli független vevőknek felszámított átlagos értékesítési árai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Átlagos értékesítési árak

(92)

Az uniós gazdasági ágazat Unión belül, független vevőknek felszámított értékesítési egységára 9 %-kal csökkent, ami részben a termelési egységköltség 13 %-os visszaesésére volt visszavezethető. Az árak ugyanakkor a költségeknél kisebb mértékben csökkentek, ami magyarázatként szolgál az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége kapcsán jelentkező – és a (98) preambulumbekezdésben ismertetett – kedvező hatásra.

(93)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(94)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség stabil maradt a figyelembe vett időszakban. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az uniós gazdasági ágazat egyre fokozottabban igyekezett gyártási költségét kontroll alatt tartani, és ezáltal fenntartani versenyképességét.

(95)

Az uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(96)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat készletei összességében 4 %-kal nőttek. A nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak gyártásának jelentős részét szabványos termékek előállítása teszi ki, így az uniós gazdasági ágazatnak bizonyos készletszintet biztosítania kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen ki tudja elégíteni az ügyfelei igényeit. A termelés százalékában kifejezett zárókészlet az uniós gazdasági ágazat termelésének alakulását követve viszonylag stabil maradt.

(97)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(98)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségében kifejezve, az uniós gazdasági ágazat forgalma százalékában állapította meg. A jövedelmezőség továbbra is negatív értéket mutatott, jóllehet a figyelembe vett időszak alatt – 4,7 %-ról – 1,1 %-ra javult. Ez az érték azonban még mindig nem éri el az eredeti vizsgálatban meghatározott 3 %-os nyereségcélt.

(99)

A nettó pénzforgalom az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességére utal, és a figyelembe vett időszak alatt negatív maradt. A mutató még a jelentősnek számító 29 %-os javulás ellenére is negatív értéket jelez. Ez kételyeket ébreszt afelől, hogy az uniós gazdasági ágazat képes-e tevékenységeit a szükséges módon továbbra is maga finanszírozni.

(100)

Noha az időszak tekintetében a beruházások jelentős növekedést mutattak, a beruházásokat elsősorban karbantartási munkák indokolták, és mivel kis hányaduk kapcsolódott korszerűsítési munkálatokhoz, mérsékelt hatással voltak a kapacitásbővülésre.

(101)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti bruttó értékének százalékos arányában kifejezett nettó nyereség. E mutató a figyelembe vett időszakban –4,3 %-ról –1,4 %-ra javult, ami a javuló jövedelmezőséggel és a beruházási tevékenységek figyelembe vett időszak alatti stagnálásával magyarázható.

(102)

Figyelembe véve a negatív előjelű jövedelmezőséget, illetve a negatív pénzforgalmat, az ágazat igen korlátozott tőkebevonási képességgel rendelkezett.

(103)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat legfontosabb kármutatói közül a legtöbb negatív tendenciát mutatott. Piaci részesedése 4,1 százalékpontot csökkenve 34,4 %-ról 30,3 %-ra esett vissza, míg uniós értékesítési volumene, illetve értékesítési egységára 3 %-kal, illetve 9 %-kal csökkent. A foglalkoztatás ezzel párhuzamosan 3 %-kal, a független vállalatoknak értékesített kivitel volumene 28 %-kal, az ezen értékesítések során alkalmazott exportértékesítési egységár pedig 17 %-kal esett vissza. A termelékenység 2,9 %-kal növekedett.

(104)

A fenti folyamatok ellenére a figyelembe vett időszak alatt a jövedelmezőség – 4,7 %-ról – 1,1 %-ra javult. Jóllehet ez számottevő javulást jelez az uniós gazdasági ágazat eredeti vizsgálat (2008. július 1-jétől2009. június 30-ig tartó) vizsgálati időszakában mért – 13,3 %-os jövedelmezőségéhez képest, az érték továbbra is a negatív tartományban maradt. Az uniós gazdasági ágazat veszteséget termelő helyzete nyomán az eszközölt beruházásai folyamatosan negatív megtérülést hoztak. Az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma mindazonáltal javult.

(105)

Az eredeti vizsgálat következtetésként arra jutott, hogy a megállapítások szerint dömpingelt és 24,1 %-kal az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínáló kínai behozatal 18,8 %-os piaci részesedése elégséges volt ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érje. A felülvizsgálati időszak alatti helyzet hasonló képet mutat. A dömpingelt kínai behozatal 26,5 %-os piaci részesedéssel rendelkezett és – miként az a (110) preambulumbekezdésben is szerepel – 18,6 %-kal kínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá.

(106)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint az uniós gazdasági ágazatot nem éri jelentős kár, hiszen a termelés, termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás stabil értékeket mutat. A többi mutató, mint például az értékesítési volumen és a piaci részesedés alapján kirajzolódó tendenciák pedig torz képet mutatnak, aminek hátterében az áll, hogy a felhasználást – a (66) preambulumbekezdésben állítottak szerint – hibás módon határozta meg a Bizottság.

(107)

A felhasználás hibás meghatározására vonatkozó állítást a Bizottság a (67) preambulumbekezdésben megcáfolta. Ezenfelül az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően sem egy, sem pedig több releváns kármutató nem ad szükségszerűen döntő útmutatást. Az tehát, hogy a tényezők némelyike stabil maradt, nem változtat a károkozás kapcsán levont következtetésen.

(108)

Mindezek alapján megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazatot továbbra is az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős kár éri.

(109)

A jelentős kárra vonatkozó fenti ténymegállapítások alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazatot a Kínából érkező dömpingelt behozatal miatt érte-e jelentős kár. A Bizottság emellett azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(110)

Az uniós gazdasági ágazat fellendülése továbbra is bizonytalan, illetve részleges, és a Bizottság megítélése szerint a dömpingelt kínai behozatal – a hatályban lévő intézkedések ellenére – továbbra is jelentős kárt okozott. Ami azt illeti, a dömpingelt kínai behozatal átlagárairól megállapítást nyert, hogy még a behozatal után felmerült 2,7 %-os – az együttműködő független importőrök szintjén ellenőrzött – költségek, a szokásos 4 %-os vámtétel, továbbá a felülvizsgálati időszak alatt fizetett dömpingellenes vámok együttes hatásának figyelembevétele esetén is jelentős mértékben, 18,6 %-kal alákínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagárának. E behozatal az utóbbi években is tovább nőtt, ami az árak leszorításával, valamint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenésével negatív hatást gyakorolt a piac egészére. Az uniós piacra nehezedő folyamatos nyomás miatt az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában, hogy teljes mértékben kihasználja a nyersanyagköltségek csökkenését.

(111)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy nincs összefüggés a kínai árak és az uniós gazdasági ágazat állapota között.

(112)

A szóban forgó elemzés viszont a 2011–2015-ös időszakban jellemző tendenciákat vette alapul, amelyek eltértek a jelenlegi vizsgálat – 2012-vel kezdődő és a felülvizsgálati időszakkal (2015 szeptemberével) záruló – figyelembe vett időszakában megfigyelhető tendenciáktól. Ez az elemzés ezért nem vehető figyelembe. Meg kell mindenesetre jegyezni, hogy a dömpingelt kínai importárak általában csökkentek a figyelembe vett időszakban és az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak. Noha csakugyan volt olyan év (a felülvizsgálati időszakban), amikor emelkedtek a kínai exportárak, az uniós gazdasági ágazat helyzete pedig nem romlott tovább, ez még nem kérdőjelezi meg a szóban forgó megállapítás érvényességét. Az állítást ezért elutasították.

(113)

A vizsgálat során gyűjtött információk alapján megállapítást nyert, hogy a belső felhasználásra irányuló gyártás nem képvisel jelentős súlyt. Az uniós gazdasági ágazat termelésének csupán megközelítőleg 15 %-a irányul belső felhasználásra. A termelési volumen növelése általában méretgazdaságosságot eredményez, ami kedvező az érintett gyártó számára. Az uniós gazdasági ágazatnak csak kis része integrált vertikálisan, és a belső felhasználásra történő gyártás azt szolgálja, hogy a feldolgozó ágazatok a termékek további feldolgozásával hozzáadott értéket képviselő termékeket állítsanak elő. A vizsgálat nem mutatott ki olyan gyártási problémát, amely e továbbfeldolgozott termékek előállításához kapcsolódott volna. A fenti szempontok alapján a Bizottság úgy véli, hogy az uniós gazdasági ágazat belső felhasználásra történő gyártása nem rontott az ágazat pénzügyi helyzetén.

(114)

Az Unióba irányuló exportot tekintve az alábbiak számítottak az Unió legfontosabb külkereskedelmi partnerországainak: Koreai Köztársaság, Tajvan, Svájc, Fehéroroszország és Törökország. Az érintett termék harmadik országokból érkező teljes – az intézkedések hatályán kívül eső kínai behozatalt is magában foglaló – behozatala a figyelembe vett időszakban 11 %-kal (84 467 tonnáról 93 973 tonnára) nőtt, és így az uniós felhasználás 43,3 %-át tette ki. Ugyanebben az időszakban az egységenkénti átlagos importár a kilogrammonként 2,19 EUR-ról fokozatosan 2,09 EUR-ra csökkent, ami 4 %-os visszaesésnek felel meg. Az importárak az uniós piacra exportáló legtöbb egyéb harmadik ország esetében is csökkenő tendenciát mutattak (Korea: – 7 %, Svájc: – 15 %, Fehéroroszország: – 13 %, Törökország: – 6 %). Az intézkedések hatályán kívül eső kínai behozatal egységenkénti importárai ezzel párhuzamosan mindössze 3 %-kal csökkentek.

12. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(115)

A 12. táblázatból látható, hogy az egyéb országokból érkező behozatal piaci részesedése, valamint az intézkedések hatályán kívül eső kínai behozatal árainak csökkenése nem olyan jelentős, hogy az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálati időszak alatt elszenvedett kár okának lehetne tekinteni.

(116)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat jelenlegi kedvezőtlen helyzetét magyarázó észrevételeket is kapott, amelyek okokként többek között a nyersanyagárak alakulását, a beruházások és korszerűsítés hiányát, a téves vezetői döntéseket és a jövőkép hiányát, a korszerűtlen gyártási eljárásokat, a nagy méretű üzemek hiányát és az előállított érintett termék alacsony minőségét nevezték meg. A vizsgálat eredményei alapján bebizonyosodott, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete nem e tényezőkre vezethető vissza. A vizsgálat ehelyett azt mutatta, hogy az igen éles piaci versenyben az uniós gazdasági ágazat továbbra is hatékonyan működött annak köszönhetően, hogy meglévő eszközeinek felhasználását optimalizálva, a kapacitásbővítést és korszerűsítést szolgáló komoly beruházásokat mellőzve sikeresen növelni tudta jövedelmezőségét a végleges intézkedések 2010. évi bevezetését követően. Ezeket az állításokat ennélfogva elutasították.

(117)

Az egyik érdekelt fél szerint az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma és nyeresége az uniós gazdasági ágazat által eszközölt – állítólagosan jelentős – beruházásokat tükrözik, és e hatást nem indokolt a kínai behozatallal összefüggésbe hozni. Az állítás szerint e tényezőket egy külön be nem tudhatósági elemzés keretében kell megvizsgálni.

(118)

Először is: a felülvizsgálati időszak alatti beruházások ellenére az uniós gazdasági ágazat nyeresége nőtt, pénzforgalma pedig javult, ami arról tanúskodik, hogy a szóban forgó beruházások indokoltak voltak és kedvező hatással jártak. Másodszor: a nyereséget kizárólag a beruházásokhoz kapcsolódó időarányos értékcsökkenési leírások és a vállalatokra a beruházások finanszírozásával háruló pénzügyi költségek befolyásolhatják. Végezetül: minthogy az értékcsökkenési leírások olyan levonható költségek, amelyek nem járnak együtt pénzeszköz-kiáramlással, az uniós gazdasági ágazat pénzforgalmára csak a pénzügyi költségek gyakorolhattak közvetlen hatást, az értékcsökkenési leírások nem.

(119)

Néhány fél azt állította továbbá, hogy a kínai dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszakban nem okozott kárt, vagy ha történt is károkozás, akkor azt a többi országból érkező behozatal idézte elő. Minthogy a kínai dömpingelt árakról megállapítást nyert egyfelől, hogy továbbra is az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak, másfelől pedig, hogy alacsonyabbak voltak az egyéb országokból érkező behozatalok árainál, a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(120)

Az egyik érdekelt fél előadta, hogy az úgynevezett „be nem tudhatósági elemzésében” a Bizottságnak részletesebben ki kellett volna fejtenie az egyéb ok-okozati tényezők hatását.

(121)

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a be nem tudhatósági elemzés azt hivatott megállapítani, hogy bármely egyéb tényező megszüntetheti-e a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között kimutatott ok-okozati összefüggést azáltal, hogy azt hiteltelenné vagy éppenséggel kizárttá teszi. A figyelembe vett tényezők egyike sem bizonyult ilyen jellegű tényezőnek, és az állítást a Bizottság ennélfogva elutasítja.

(122)

Jóllehet a károkozásban egyéb tényezők is szerepet játszhattak, ezek kapcsán megállapítást nyert, hogy nem képesek megcáfolni a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(123)

Megállapítás nyert, hogy az európai piac méretéhez képest a kínai exportőrök – miként arra az (50) preambulumbekezdés is utalt – tetemes szabad kapacitással rendelkeztek a figyelembe vett időszak alatt.

(124)

Az uniós piacra irányuló kínai kivitel 29 %-os, jelentős növekedést mutatott a figyelembe vett időszak alatt. Kína – amint arra az (54) preambulumbekezdés is rámutatott – az uniós piacra jobbára magasabb árakon exportálta az érintett terméket, mint a világ többi piacára. Arra nézve, hogy e helyzet – legalábbis ami a közeljövőt illeti – meg fog változni, a vizsgálat nem szolgált bizonyítékokkal. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy az uniós piac a kínai exportőrök szempontjából meglehetősen vonzó piacnak számít, mivel lehetőséget biztosít számukra, hogy a világ más piacain felszámított áraknál magasabb árakon jelentős mennyiséget exportáljanak.

(125)

A vizsgálat igazolta, hogy a kínai behozatal 60 %-át dömpingárakon importálták, és hogy az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető a dömping folytatódása. A kínai dömpingelt behozatal továbbra is jelentősen, a kezdeti vizsgálat keretében megállapítottal azonos mértékben az uniós gyártók árai alá kínált. Konkrétabban: az intézkedések hatálya alá tartozó kínai behozatal 22,8 %-os alákínálást mutatott, ami agresszív árazási stratégiáról árulkodik. Ez vélhetően azzal fog járni egyfelől, hogy az árakat még inkább leszorítják, másfelől pedig, hogy veszélybe kerül az uniós gazdasági ágazat amúgy is bizonytalan felépülése. Ennélfogva egyértelműen fennáll a veszélye annak, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az uniós gazdasági ágazat további jelentős károkat fog elszenvedni.

(126)

Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kínából érkező behozatalra bevezetett intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós gazdasági ágazat valószínűleg további jelentős károkat szenvedne el.

(127)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínával szembeni meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(128)

Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére.

(129)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy – a dömping és a károkozás megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére – léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engedtek volna következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében fenntartani a meglévő intézkedéseket.

(130)

Az uniós gazdasági ágazat folyamatosan vesztett piaci részesedéséből és jelentős kárt szenvedett el a figyelembe vett időszak alatt. Jövedelmezőségét ennek ellenére az értékesítések szinte változatlan szintje mellett sikerült nullszaldó közeli (de továbbra is veszteséges) szintre növelnie. A piacon tapasztalt, a stabilitás irányába történő elmozdulás hátterében valószínűleg a bevezetett intézkedések állnak. Az intézkedések hatályon kívül helyezésével az uniós gazdasági ágazat minden valószínűség szerint még ennél is rosszabb helyzetbe kerülne.

(131)

Következtetésként levonható tehát, hogy a Kínával szemben hatályban lévő intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(132)

mivel az eljárás megindítási szakaszában 15 független importőr töltött ki mintavételi űrlapot, a Bizottság a mintavételre vonatkozó rendelkezések alkalmazása mellett döntött. Három importőrt választott ki és kért fel a kérdőívek kitöltésére. Végül mindössze egyetlen importőr nyújtott be kitöltött kérdőívet, melyet a Bizottság ellenőrzött is.

(133)

A vizsgálat feltárta, hogy a vállalat az intézkedések hatálya alá tartozó kínai gyártók közül csak egytől importált, amely gyártóval hosszú múltra visszatekintő üzleti kapcsolatot ápol. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a hatályban lévő intézkedések nem gyakorolnak jelentős hatást a vállalatra. Ezt az is megerősíti, hogy az eredeti intézkedések bevezetése ellenére az importőr nem váltott beszerzési forrást.

(134)

Az eljárás megindítási szakaszában a Bizottságnál 25 felhasználó jelentkezett és kérelmezte kérdőív kitöltését. Kitöltött kérdőívet végül mindössze négy felhasználó nyújtott be. A Bizottság mindegyiküket felkereste, benyújtott adataikat pedig ellenőrizte. Az mindenesetre szembetűnő, hogy az intézkedések első alkalommal történt bevezetéséhez képest e hatályvesztési felülvizsgálatban a felhasználói ágazat jóval szűkebb körrel képviseltette magát. Szemben az eredeti vizsgálattal, amelyben 33 felhasználó működött együtt a vizsgálattal, a hatályvesztési felülvizsgálatban mindössze négy felhasználó vett részt. A felhasználók többsége a jelek szerint anélkül tudott alkalmazkodni az intézkedések bevezetésével kialakuló helyzethez, hogy annak tevékenységeik komolyabb kárát látták volna.

(135)

Az egyik – a varrócérna-ágazatban működő – felhasználó esetében a Bizottság megállapította, hogy költségeit és jövedelmezőségét nem befolyásolták számottevően a jelenlegi intézkedések. A másik három felhasználóról – melyek mindegyike Kínából importált nagy szakítószilárdságú poliészterfonalat és a szövőiparban (övek, szíjak, kötelek stb.) tevékenykedett – megállapítást nyert, hogy bár költségeikre a jelenlegi intézkedések szerény mértékű hatást gyakoroltak, jövedelmezőségük esetében már markánsabb hatás jelentkezett, aminek hátterében az állt, hogy e vállalatok igen alacsony haszonkulcsokkal dolgoznak. A jelek szerint a vámok hatása még ezzel együtt is mérsékelt, hiszen több alternatív, versenyképes árakat kínáló beszállítói forrás is rendelkezésre állt.

(136)

Azok a felhasználók, amelyek benyújtották beadványaikat, észrevételeikben az uniós gyártókkal összefüggésben tapasztalt problémáikat – úgymint kapacitáshiány, bizonyos minőségű termékek hiánya és nem időszerű leszállítások – említették. A felhasználók állítása szerint a meglévő intézkedések (0 %–9,8 %) – párosulva a 4 %-os rendes behozatali vámmal – versenytársaikat támogatják abban, hogy – mivel nem kell vámot fizetniük a nyersanyagok (az érintett termék) után – alacsonyabb árakon továbbfeldolgozott termékeket importáljanak az uniós piacra. Meggyőződésük, hogy e helyzet ahhoz fog vezetni, hogy egyrészt további feldolgozói műveleteket helyeznek át az Unión kívülre, másrészt pedig, hogy ágazatukban – az állításuk szerint – 4 000 alkalmazott jövője veszélybe fog kerülni. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az ezen állítások, valamint a feltételezett kockázatok alátámasztására benyújtott bizonyítékok nem igazolják, hogy az uniós gazdasági ágazat esetében a szóban forgó hiányosságok visszatérő és szerkezeti problémáknak számítanának.

(137)

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálathoz képest (amelyben annak idején 33 felhasználó működött közre) e vizsgálatban a felhasználói együttműködés meglehetősen alacsony szintű volt, és így az említett problémák esetében vélhetően nem általános, az uniós piacon működő valamennyi felhasználót érintő problémákról van szó.

(138)

Ami az együttműködő felhasználók konkrét állításait illeti, a vizsgálat igazolta, hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is kellő mértékű kihasználatlan kapacitással (a felülvizsgálati időszak alatti kapacitáskihasználás 84 %-os volt), a termékek és termékminőség tekintetében pedig széles kínálattal rendelkezik. Ezenfelül az Unióban működő öt gyártón kívül az egyéb harmadik országokban is elérhető számos alternatív, versenyképes árakat és a termékek széles skáláját kínáló beszállító, a dömpingellenes vámok hatályán kívül eső kínai importtermékek beszállítóit is ideértve. A dömpingellenes vám viszonylag alacsony szintje, továbbá az, hogy a kínai behozatal jelentős részére nem vonatkoznak intézkedések, szintén kétségessé teszi, hogy a hatályban lévő intézkedések döntő szerepet játszanának a feldolgozó vállalatok állítólagos áttelepülésében. Végezetül: a nem időszerű leszállításokra vonatkozó bizonyítékok elhanyagolhatónak tekinthetők.

(139)

Az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszak alatti kapacitáskihasználásáról az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a 84 %-os kapacitáskihasználás a kapacitások szinte teljes mértékű lekötésével egyenértékű, aminek következtében nem állt rendelkezésre elegendő kihasználatlan kapacitás.

(140)

A vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat selejtgyártása a felülvizsgálati időszak alatti teljes termelésének megközelítőleg 6 %-át tette ki, aminek megfelelően tehát az elméleti maximális kapacitáskihasználás 94 %-ot ért el, ami a teljes kapacitáskihasználás tekintetében az észrevételben jelzett 84 %-os értéknél már egy jóval ésszerűbb becslésnek tekinthető. A fennmaradó, legalább 10 %-os kihasználatlan kapacitás alapján az állítást elutasították.

(141)

Ugyanezen érdekelt fél szerint az uniós gyártók és a Kínán kívüli gyártók sem a teljes keresletet nem képesek kielégíteni, sem pedig az európai felhasználói ágazat megrendelésenként kért mennyiségeit nem tudják biztosítani.

(142)

Meg kell jegyezni, hogy az intézkedések fenntartása mit sem változtat a jelenlegi mögöttes piaci feltételeken. A vizsgálat nem mutatta ki, hogy a megrendelések méretét vagy minőségét illetően a felhasználói kereslet alapvetően megváltozott volna. Ezenfelül az, hogy az uniós gazdasági ágazat egymaga nem képes kielégíteni a piaci keresletet, és hogy e tekintetben szükség van behozatalra, bizonyított ténynek számít. Ami ráadásul még ennél is fontosabb, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem más, mint hogy a kínai dömpingelt behozatallal okozott jelentős kár megszüntetésével valamennyi érintett fél tekintetében újra egyenlő versenyfeltételek és tisztességes kereskedelmi feltételek érvényesüljenek. Nem szükséges tehát, hogy az uniós gazdasági ágazat képes legyen egymaga ellátni az uniós piacot. A jelenlegi ügyben több különböző behozatali forrás is rendelkezésre áll, és a meglévő intézkedések ellenére még az intézkedések hatálya alá tartozó importáruk behozatala is folytatódott. Az intézkedések jelenlegi formájukban és a jelenlegi szinten történő fenntartása tehát nem zárja ki, hogy a felhasználók kínai termékeket szerezzenek be. A Bizottság a dömpingellenes rendelet idevágó rendelkezésit tiszteletben tartotta, és ennek következtében az érvelést el kell utasítani.

(143)

Megint más állítások szerint az európai gyártók nem éltek a dömpingellenes vámok adta lehetőséggel és elmulasztották növelni termési kapacitásukat, illetve korszerűsíteni berendezéseiket, aminek következtében a bővülő piacon nem tudták megtartani piaci részesedésüket és anélkül kerültek rendkívül kényelmes helyzetbe, hogy törekedtek volna a versenyképes működésre.

(144)

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja – miként az már elhangzott – a kárt okozó dömping megszüntetése, az uniós gazdasági ágazatot pedig egyetlen jogi előírás sem kötelezi arra, hogy szerkezetátalakítást hajtson végre vagy korszerűsítési munkálatokat végezzen.

(145)

Mindenesetre – ahogy az a (138) preambulumbekezdésben már bizonyítást nyert – a kellő mértékben rendelkezésre álló kihasználatlan kapacitás jóvoltából az uniós gazdasági ágazat képes lenne növelni értékesítéseit. A jövedelmezőség kedvező alakulása ráadásul azt mutatja, hogy a dömpinggyakorlatokkal szemben védett piacon az uniós gazdasági ágazat még mindig versenyképes gyártási eljárásokat alkalmaz. Az uniós gazdasági ágazat helyzete emellett egyáltalán nem tekinthető rendkívül kényelmesnek, hiszen a vizsgálat azt igazolta, hogy piaci részesedésének csökkenésével és veszteséges működésével az uniós gazdasági ágazatot a figyelembe vett időszak alatt is jelentős kár érte. Annak hátterében, hogy az uniós gazdasági ágazat nem hajthatott végre komoly kapacitásbővítési és markánsabb korszerűsítési beruházásokat éppen az áll, hogy helyzete – legalábbis részben – a korábbi dömpinggyakorlatok és a folyamatos áralákínálás miatt bizonytalanná vált.

(146)

Egy másik érv szerint a feldolgozói iparág delokalizációja a dömpingellenes vámokra vezethető vissza. Ennek az állításnak az alátámasztásaként egy korábbi, ugyanezen felvetést tárgyaló beadványra és meghallgatásra hivatkoztak.

(147)

Megjegyzendő, hogy a vizsgálat megállapításai szerint a mintában szereplő felhasználók jövedelmezőségére gyakorolt hatás mérsékelt volt, és ebből adódóan az uniós felhasználói ágazat delokalizációja szempontjából az nem tekinthető meghatározó tényezőnek. Az intézkedéseket a Bizottság ráadásul változatlan szinten tartja fenn. Végezetül: a meghallgatás kapcsán benyújtott beadvány egyetlen ténylegesen áttelepült vállalatot sem említett meg.

(148)

Az egyik importőr állítása szerint az érintett termék beszállítóinak leváltása gazdasági nehézségekhez vezetne, mivel hosszabb ideig is eltart egy új beszállító kiismerése és fennáll annak kockázata, hogy ügyfeleket veszít el a változó minőség és a rendszertelen leszállítások miatt.

(149)

Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy az intézkedések közel hat évig voltak hatályban, és így – még az időigényes kiismeréssel együtt is – kellő idő állt az importőrök rendelkezésére ahhoz, hogy alternatív besszállítói forrásokat találjanak.

(150)

A fentiek alapján a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy mivel az intézkedések nem gyakorolnak jelentős hatást a felhasználókra és az importőrökre, az uniós érdek szempontjából semmilyen nyilvánvaló ok nem szól az intézkedések megszüntetése mellett.

(151)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján javasolni szándékozták a meglévő intézkedések fenntartását. A feleknek emellett megfelelő időt biztosítottak ahhoz, hogy az említett nyilvánosságra hozatalt követően benyújtsák észrevételeiket. A beadványokat és észrevételeket megfelelő módon figyelembe vették.

(152)

A fentiekből következik, hogy – az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően – a Kínából származó nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak behozatalára vonatkozóan az 1105/2010/EU rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(153)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának – a vámtételek közötti jelentős különbségekből adódó – kockázata a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes vámok szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben különleges intézkedéseket ítélnek szükségesnek. E különleges intézkedések – amelyek azon vállalatokra vonatkoznak, amelyek esetében egyedi vámtételeket állapítottak meg – a következőket foglalják magukban: olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak, amely megfelel az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi gyártóra alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(154)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a szervezet nevét, kérelmezheti az említett egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz (20) kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(155)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,

25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/30

(1)

A 881/2002/EK rendelet I. melléklete felsorolja azon személyeket, csoportokat és szervezeteket, amelyekre a rendeletnek megfelelően a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(2)

2017. február 22-én az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankcióbizottsága úgy határozott, hogy négy természetes személyt felvesz az azon személyekre, csoportokra és szervezetekre vonatkozó jegyzékébe, amelyekre vonatkozóan a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell. A 881/2002/EK rendelet I. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében e rendeletnek haladéktalanul hatályba kell lépnie,

25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/32

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/34

(1)

Az Európai Központi Banknak (EKB) és azon tagállamok nemzeti központi bankjainak a beszámolóit, amelyek hivatalos pénzneme az euro, az EKB Kormányzótanácsa által javasolt és a Tanács által jóváhagyott független külső könyvvizsgálóknak kell ellenőrizniük.

(2)

A Bank of Greece jelenlegi külső könyvvizsgálójának a megbízatása a 2016. pénzügyi év ellenőrzését követően megszűnik. Ezért külső könyvvizsgálók kijelölése szükséges a 2017. pénzügyi évtől.

(3)

A Bank of Greece a Deloitte Certified Public Accountants S.A-t választotta külső könyvvizsgálójának a 2017–2021. pénzügyi évekre.

(4)

Az EKB Kormányzótanácsa ajánlást tett arra, hogy a 2017–2021. pénzügyi évekre a Bank of Greece külső könyvvizsgálójának a Deloitte Certified Public Accountants S.A-t jelöljék ki.

(5)

Az EKB Kormányzótanácsának ajánlása alapján az 1999/70/EK tanácsi határozatot (2) ennek megfelelően módosítani kell,

25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/36

(1)

2014 júliusában a Bizottság tudomására jutott, hogy Magyarország elfogadott egy jogszabályt, amely alapján megadóztatják a reklámtevékenységből származó árbevételt (a továbbiakban: a reklámadó). 2014. augusztus 13-i levelében a Bizottság információkat kért a magyar hatóságoktól, a hatóságok 2014. október 2-án kelt levelükkel válaszoltak a tájékoztatáskérésre. 2014. december 1-jei levelében a Bizottság további kérdéseket tett fel a magyar hatóságoknak, amelyre válaszul azok 2014. december 16-i levele tartalmazott további információkat.

(2)

A Bizottság 2015. február 2-án kelt levelében tájékoztatta a magyar hatóságokat arról, hogy a 659/1999/EK bizottsági rendelet (2) 11. cikkének (1) bekezdése szerinti felfüggesztő rendelkezésről szóló határozat meghozatalát mérlegeli. 2015. február 17-i levelükben a magyar hatóságok megtették az e levélre vonatkozó észrevételeiket.

(3)

A Bizottság 2015. március 12-i határozatával arról tájékoztatta Magyarországot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a Szerződés) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat), valamint, hogy a 659/1999/EK rendelet 11. cikkének (1) bekezdése szerinti felfüggesztő rendelkezést bocsát ki az intézkedés tekintetében.

(4)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot és a felfüggesztő rendelkezést közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket az intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(5)

A Bizottság három érdekelt féltől kapott észrevételeket, melyeket továbbított a magyar hatóságoknak, amelyek lehetőséget kaptak a válaszadásra.

(6)

A magyar hatóságok 2015. április 21-én javaslattervezetet küldtek a Bizottságnak a reklámadó módosításáról. A Bizottság 2015. május 8-án tájékoztatást kért Magyarországtól a tervezett módosításról.

(7)

Magyarország 2015. június 4-én módosította a reklámadót, anélkül, hogy azt előzetesen bejelentette volna a Bizottságnak, vagy a Bizottság engedélyezte volna azt. 2015. július 5-én a módosítások hatályba léptek.

(8)

Magyarország 2015. július 6-i levelében az eljárás megindításáról szóló határozatra és az érdekelt felek észrevételeire vonatkozó megjegyzéseket, valamint a reklámadó módosításával kapcsolatos pontosításokat nyújtott.

(9)

Magyarország 2014. június 11-én elfogadta a 2014. évi XXII. törvényt a reklámadóról (a továbbiakban: a törvény), amelyet azután 2014. július 4-én és november 18-án módosított. A törvény a reklámok magyarországi közzétételéből származó árbevételre vonatkozó új különadót vezetett be, amely a meglévő társasági adók, különösen a jövedelemadó mellett alkalmazandó. Magyarország szerint a törvény célja az arányos közteherviselés elvének támogatása.

(10)

A reklámadó szempontjából adóköteles az az árbevétel, amely reklám közzétételéből származik a törvényben meghatározott reklámhordozókon (például a médiaszolgáltatásban, sajtótermékben, szabadtéri reklámhordozón, bármilyen járművön vagy ingatlanon, nyomtatott anyagon, és az interneten). Az adó minden médiaszolgáltatóra alkalmazandó, az adó alanya pedig alapelvként a reklám közzétevője. Az adó területi hatálya Magyarországra terjed ki.

(11)

Az adóalap, amelyre az adó alkalmazandó a közzétevőnek az általa nyújtott reklámszolgáltatásokból származó árbevétele, költségek levonása nélkül. A kapcsolt vállalkozások esetében az adó alapja aggregált, ezért az alkalmazandó adókulcsot a teljes csoport magyarországi reklámbevétele határozza meg.

(12)

A saját célú reklám – azaz a reklám közzétevőjének saját termékére, árujára, szolgáltatására, tevékenységére, nevére, megjelenésére vonatkozó reklám –közzétételének adóalapja speciális. Ebben az esetben az adóalap, amelyre az adó alkalmazandó a reklám közzétételével kapcsolatban a közzétevőnél közvetlenül felmerült költség.

(13)

A törvény olyan progresszív kulcsokból álló szerkezetet határozott meg, amelyek a kis és közepes reklámbevételű vállalkozásokra alkalmazandó 0 %-os és 1 %-os kulcstól a nagy reklámbevételű vállalkozásokra alkalmazandó 50 %-os kulcsig terjed, a következők szerint:

(14)

A felső sáv adókulcsát a törvényt módosító, az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról szóló, 2014. évi LXXIV. törvény emelte 2015. január 1-jével 40 %-ról 50 %-ra.

(15)

A törvény szerint a vállalkozások 2014. évi adóalapjukból levonhatják az előző évek (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetve a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti) elhatárolt veszteségének 50 %-át.

(16)

A törvény 2014. július 4-i módosítása ezt a levonást azon vállalkozásokra korlátozza, amelyek 2013-ban nem termeltek nyereséget (vagyis a 2013-as üzleti évben az adózás előtti nyereségük nulla vagy negatív volt). Ezért azok a vállalkozások, amelyeknek korábbi évekről volt elhatárolt veszteségük, de 2013-ban nyereségesek voltak, nem jogosultak a levonásra. Magyarország szerint a módosítás célja az adókikerülés és az adófizetési kötelezettség megkerülésének megelőzése.

(17)

Az elhatárolt veszteségek levonásának lehetősége csak a 2014-re esedékes adó tekintetében él. Nem alkalmazható a 2015-re vagy későbbi évekre esedékes adó tekintetében.

(18)

A törvény értelmében az adó alanya az adókötelezettséget – önadózás útján – az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig állapítja meg és vallja be az állami adóhatósághoz.

(19)

A törvény úgy rendelkezik, hogy az adóalany az adókötelezettséget az adóévet követő ötödik hónap utolsó napjáig állapítja meg és vallja be, és az adót ugyaneddig az időpontig fizeti meg.

(20)

A 2014. évi adó alapja a 2014. évi reklámbevétel, a törvény 2014. július 18-i hatálybalépésétől számított időszakra arányosítva. Az adóalany a 2014. évi adóelőleget (a 2013. évi reklámbevételek alapján) 2014. augusztus 20-ig volt köteles megállapítani és bevallani, és két egyenlő részben, 2014. augusztus 20-ig, illetve 2014. november 20-ig megfizetni.

(21)

A magyar hatóságoktól kapott, előzetes adatok alapján 2014. november 28-ig 2014. évi adóelőlegként összesen 2 640 100 000 HUF [~8 500 000 EUR] került befizetésre. Az említett előlegként beszedett teljes adóbevétel mintegy 80 %-át egyetlen vállalatcsoport fizette be.

(22)

Magyarország az eljárás megindításáról szóló határozat elfogadását követően a 2015. június 4-i 2015. évi LXII. törvénnyel módosította a reklámadót, a 0-tól 50 %-ig terjedő hat adókulcsból álló progresszív adószerkezetet felváltva az alábbiak szerinti kettős adómértékből álló rendszerrel:

(23)

A módosítás bevezeti a törvény 2014. évi hatálybalépésig visszamenőleges alkalmazás lehetőségét. Más szóval, az adóalany a korábbi időszakot illetően választhat, hogy az új kettős adómértékből álló rendszer hatálya alá kíván tartozni, vagy továbbra is a korábbi, hat adókulcsból álló progresszív adószerkezetet szerint adózik.

(24)

Az elhatárolt veszteségeknek a 2014. évi adóalapból történő levonására vonatkozó – a 2013-ban nyereséget nem termelő vállalkozásokra korlátozott – rendelkezések nem változtak.

(25)

A Bizottság azért indított hivatalos vizsgálati eljárást, mivel abban a szakaszban úgy ítélte meg, hogy az adókulcsok progresszivitása és az elhatárolt veszteségeknek az adóalapból történő levonására vonatkozó, a törvényben megállapított rendelkezések állami támogatásnak minősülnek.

(26)

A Bizottság úgy vélte, hogy a progresszív adókulcsok különbséget tesznek a magas reklámbevételű vállalkozások (tehát a nagyobb méretű vállalkozások) és az alacsony reklámbevétellel rendelkező vállalkozások (tehát a kisebb méretű vállalkozások) között, és méretük alapján szelektív előnyt biztosítanak az utóbbiak számára. A Bizottságnak kételyei voltak azt illetően, hogy a Magyarország által hivatkozott teherviselő képesség irányadó elvként szolgálhatna az árbevétel-alapú adózás esetében. A Bizottság tehát előzetesen úgy ítélte meg, hogy a törvény szerinti reklámadó-kulcsok progresszív jellege állami támogatásnak minősül, mivel úgy tűnik, hogy az állami támogatásként való besorolás minden egyéb feltétele teljesül.

(27)

A Bizottság úgy vélte továbbá, hogy a törvény azon rendelkezése, amely lehetővé teszi a társaságiadó- és az osztalékadó-kötelezettség, illetve a személyi jövedelemadó kötelezettség megállapítása során elszámolt elhatárolt veszteségeknek az esedékes adóból történő levonását, különösen pedig ennek a lehetőségnek a 2013-ban nyereséget nem termelő társaságokra történő korlátozása, olyan vállalkozások között tesz különbséget, amelyek az árbevétel-alapú adó szempontjából hasonló helyzetben vannak. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezések látszólag szelektív előnyhöz juttatják a 2013-ban nyereséget nem termelő vállalkozásokat azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek a korábbi években nem voltak nyereségesek vagy egyáltalán nem voltak veszteségesek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az adórendszer jellege és felépítése nem indokolja ezt a differenciált bánásmódot, különösen, mivel Magyarország azzal érvelt, hogy a reklámadó alapja az az elv, miszerint a reklámbevétel keletkezése önmagában indokolja az adóztatást. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e rendelkezések állami támogatásnak minősülnek, mivel az állami támogatásként való besorolás minden egyéb feltétele teljesülni látszott.

(28)

Az intézkedések nem tűntek összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(29)

A Bizottság három érdekelt féltől kapott észrevételeket,

(30)

A Magyar Reklámszövetség ismertette a magyarországi reklámágazat helyzetét, és aggodalmának adott hangot magával a reklámadóval kapcsolatosan. A Reklámszövetség szerint az adó további terhet ró a csökkenő bevételek miatt már jelenleg is súlyosan érintett ágazatra. A Reklámszövetség rámutat, hogy a kis médiavállalkozásra kivetett bármely reklámadó következtében ezek a vállalkozások kiszorulhatnak a piacról az alacsony haszonkulcsuk miatt.

(31)

A TV2, egy magyarországi magán televíziós csatorna üzemeltető csak a társaságiadó- és a személyijövedelemadó-kötelezettség megállapítása során elszámolt korábbi elhatárolt veszteségek levonásával kapcsolatosan nyújtott be észrevételeket. A TV2 szerint a korábbi veszteségek kiegyenlítésével kapcsolatos rendelkezés nem szelektív, mivel a tagállam mérlegelési jogkörébe tartozik egy árbevétel-alapú adó kialakítása, amellett hogy egyidejűleg figyelembe veszi a teherviselő képességen alapuló adó elemeit. Ha a Bizottság a korábbi veszteségek levonására vonatkozó szabályokban szelektivitási elemet találna, ez az elem kizárólag a 2013-ban nyereséget nem termelő vállalatokra szűkítő további korlátozás lehetne, nem pedig a korábbi veszteségek levonását lehetővé tévő általános szabály.

(32)

Az RTL egyetért a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban adott értékelésével. A társaság beadványa szerint a reklámadó két további eleme hoz létre szelektivitást: i. az adó előnyben részesíti az állami műsorszolgáltatókat a kereskedelmi műsorszolgáltatókkal szemben, mivel az előbbieket állítólagosan elsődlegesen állami forrásból finanszírozzák és ezért az adó kevésbé érinti őket; ii. az adó előnyben részesíti a magyar tulajdonban álló műsorszolgáltatókat a nemzetközi szereplőkkel szemben, mivel a magyar tulajdonban álló műsorszolgáltatók a társaság állítása szerint általában véve alacsonyabb reklámbevétellel rendelkeznek a nagyobb nemzetközi szereplőknél.

(33)

A magyar hatóságok vitatják, hogy az intézkedés támogatást valósítana meg. Lényegében azzal érvelnek, hogy egy vállalkozás teherviselő képessége nem csupán nyereségességében, hanem piaci részesedésében, és így árbevételében is tükröződik. Magyarország érvelése szerint az árbevétel-alapú adók esetében a progresszív adókulcsot a teherviselő képesség indokolja, az adókulcsok pontos sávjának meghatározása pedig nemzeti hatáskörbe tartozik. Magyarország úgy véli, hogy a 2013-ban nem nyereséges vállalkozásokra vonatkozó, átmeneti intézkedés indokolt, hiszen anélkül e vállalkozások számára túlságosan nagy lenne az adóteher.

(34)

Magyarország vitatja az adórendszer szelektív jellegét elsősorban azzal érvelve, hogy nem történik eltérés a referenciarendszertől, ugyanis a progresszív adók esetében a referenciarendszer az adóalap és a megfelelő adómértékek kombinációja. Ennélfogva a hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozások (amelyek azonos adóalappal rendelkeznek) ugyanakkora összegű adó fizetésére kötelesek.

(35)

Magyarország állítása szerint a Magyar Reklámszövetség beadványa helyesen írja le a magyar reklámpiac működését és különösen azt a következtetést vonja le, hogy a kisebb vállalkozások és az új belépők nehezebb helyzetben vannak a magasabb árbevételű, nagyobb vállalkozásoknál. Ezért a kisebb szereplők reklámpiaci helyzete nem összehasonlítható a nagyobb közzétevőkével, amelyeknek nagyobb a teherviselő képessége és progresszíven magasabb adóterhet kell viselniük.

(36)

Magyarország egyetért a TV2 észrevételeivel, továbbá rámutat, hogy a Bíróság Gibraltár-ügyben hozott ítéletéből következően a nyereségesség, mint adóztatási elv általános adóintézkedésnek minősül, ugyanis egy esetleges körülményből származik.

(37)

Magyarország a korábbi beadványaiban már kifejtett okokból nem ért egyet az RTL érveivel. Magyarország kifejti továbbá, hogy a törvény egyenlő módon bánik az állami és a magán műsorszolgáltatókkal, valamint hogy a reklámok ellentételezés fejében történő bármely közzététele azonos adókötelezettség alá tartozik.

(38)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint: „[h]a a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(39)

Ahhoz tehát, hogy valamely intézkedés e rendelkezés értelmében támogatásnak minősüljön, a következő feltételek együttes teljesülésére van szükség: i. az intézkedésnek az államnak betudhatónak kell lennie és azt állami forrásból kell finanszírozni; ii. előnyben kell részesítenie a kedvezményezetteket; iii. az előnynek szelektívnek kell lennie; és iv. az intézkedésnek torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie és érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

(40)

Ahhoz, hogy állami támogatásnak minősüljön, az intézkedésnek az államnak betudhatónak kell lennie, és finanszírozásának állami forrásból kell történnie.

(41)

mivel a vitatott intézkedés a Magyar Országgyűlés által hozott törvényen alapul, egyértelműen a magyar államnak tudható be.

(42)

Ami az intézkedés állami forrásból történő finanszírozását illeti, ha egy intézkedés eredményeként az állam lemond olyan bevételekről, amelyeket egyébként szokásos körülmények között be kellene beszednie egy vállalkozástól, akkor ez a feltétel is teljesül. (4) Jelen esetben Magyarország forrásokról mond le, amelyeket az alacsonyabb vonatkozó árbevétellel rendelkező vállalkozásoktól (tehát a kisebb vállalkozásoktól) kellene beszednie, ha azok azonos szintű adókötelezettség alá tartoznának, mint a nagyobb árbevételű vállalkozások (tehát a nagyobb vállalkozások).

(43)

Az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata szerint a támogatás fogalma nemcsak a pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek (különböző formában) enyhítik a rendes körülmények között a vállalkozás költségvetésében megjelenő terheket (5). Előny nyújtható a vállalkozások adóterheinek különféle csökkentésével, különösen az alkalmazandó adókulcs, az adóalap vagy a fizetendő adóösszeg csökkentésével (6). Jóllehet az adócsökkentés nem jár állami források tényleges átruházásával, előnyt keletkeztet azáltal, hogy az alkalmazásának hatálya alá tartozó vállalkozásokat kedvezőbb pénzügyi helyzetbe hozza és bevételkiesést okoz az államnak (7).

(44)

A törvény progresszív adókulcsokat állapít meg, amelyek attól függően alkalmazandók a reklámok magyarországi közzétételéből származó éves árbevételre, hogy milyen sávokba esik a vállalkozás árbevétele. Ezen adókulcsok progresszív jellege azzal a hatással jár, hogy a vállalkozások árbevételére kivetett adó százalékos aránya progresszíven emelkedik attól függően, hogy hány sávba esik az árbevételük. Ennek eredményeként az alacsony árbevétellel rendelkező vállalkozások (kisebb vállalkozások) lényegesen alacsonyabb kulccsal adóznak, mint a magas árbevételű vállalkozások (nagyobb vállalkozások). Az ilyen lényegesen alacsonyabb kulccsal adózás a magas árbevétellel rendelkező vállalkozásokhoz képest csökkenti az alacsony árbevétellel rendelkező vállalkozások által viselendő terheket, és így – a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésének alkalmazásában – előnyt valósít meg a kisebb vállalkozások javára a nagyobb vállalkozásokkal szemben.

(45)

Ehhez hasonlóan, a törvény szerinti azon lehetőség, hogy a 2013-ban nem nyereséges vállalkozások levonhatják a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény vagy a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti elhatárolt veszteségeket, szintén előnyt valósít meg, mivel csökkenti e vállalkozások adóalapját és így adóterhét azokhoz a vállalkozásokhoz képest, amelyek nem vehetik igénybe ezt a levonást.

(46)

Valamely intézkedés a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében szelektív, ha előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését. Az adóintézkedés formájában megvalósuló programok esetében a Bíróság megállapította, hogy az intézkedés szelektív jellegét elvileg háromlépcsős elemzés alapján kell értékelni. (8) Elsőként meg kell állapítani a tagállamban alkalmazandó közös vagy általános adózási rendszert: azaz a „referenciarendszert”. A második lépésben meg kell állapítani, hogy egy adott intézkedés az említett rendszertől való eltérésnek minősül-e, azaz különbséget tesz-e a rendszerből fakadó célok tekintetében hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő gazdasági szereplők között. Ha a szóban forgó intézkedés nem jelent eltérést a referenciarendszertől, akkor nem szelektív. Ha azonban eltér attól (és ezért prima facie szelektív), akkor az elemzés harmadik lépésében meg kell állapítani, hogy az eltérő intézkedést igazoljaa-e a referenciaként szolgáló adórendszer jellege vagy általános felépítése (9). Amennyiben egy prima facie szelektív intézkedést a rendszer jellege vagy általános felépítése igazol, akkor az nem tekintendő szelektívnek, és így nem tartozik a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

(47)

A referenciarendszer az a keret, amelyhez viszonyítva az intézkedés szelektív jellege értékelhető.

(48)

Jelen esetben a referenciarendszer a reklám különadó alkalmazása a reklámszolgáltatások nyújtásából származó árbevételre, azaz a közzétevők által a reklámok közzétételének ellentételezéseként kapott teljes összegre, költségek levonása nélkül. A Bizottság szerint a reklámadó progresszív kulcsokból álló szerkezete nem képezheti részét a referenciarendszernek.

(49)

Amint a Bíróság megállapította (10), nem minden esetben elegendő arra korlátozni az elemzést, hogy az intézkedés eltér-e bármely, a tagállam által meghatározott referenciarendszertől. Azt is értékelni kell, hogy a tagállam következetesen vagy épp ellenkezőleg, egyértelműen önkényes vagy részrehajló módon alakította-e ki a referenciarendszer határait úgy, hogy az bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítsen másokkal szemben. Ellenkező esetben ugyanis a tagállam ahelyett, hogy olyan, minden vállalkozásra alkalmazandó általános szabályokat állapítana meg, amelyek alól mentesít egyes vállalkozásokat, hasonló eredmény érhet el azáltal, hogy az állami támogatási szabályok megkerülésével úgy alakítja és kombinálja a szabályait, hogy éppen azok alkalmazása eredményez eltérő terhet a különböző vállalkozások számára (11). Ezzel kapcsolatosan különösen fontos emlékeztetnie arra, hogy a Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése nem okai és céljai alapján tesz különbséget az állami intézkedések között, hanem azokat hatásaiktól függően határozza meg, tehát függetlenül attól, hogy milyen technikát alkalmaznak (12).

(50)

A törvény által bevezetett progresszív adószerkezetet Magyarország látszólag szándékosan úgy alakította ki, hogy egyes vállalkozásokat előnyben részesítsen másokkal szemben. A törvény alapján bevezetett progresszív adószerkezet szerint a reklámokat közzétevő vállalkozások 0 %-tól 50 %-ig progresszíven növekvő, különböző adókulcsok alá tartoznak, attól függően, hogy milyen sávokba tartozik az árbevételük. Következtetésképpen eltérő átlagos adókulcs vonatkozik a reklámadó hatálya alá tartozó vállalkozásokra az árbevételük mértékétől függően.

(51)

A törvény által bevezetett progresszív adókulcsszerkezet hatása tehát az, hogy a különböző vállalkozások méretüktől függően eltérő szintű adómértékek alá tartoznak (a teljes éves reklám árbevételük arányában kifejezve), mivel a vállalkozás által elért reklám árbevétel bizonyos fokig összefügg az adott vállalkozás méretével.

(52)

mivel minden vállalkozásra különböző mértékű adó alkalmazandó, a Bizottság a reklámadó vonatkozásában nem tud egyetlen referenciakulcsot megállapítani. Magyarország nem mutatott be semmilyen konkrét kulcsot referenciakulcsként vagy „rendes” kulcsként, és azt sem fejtette ki, hogy miért lenne indokolt magasabb kulcsot alkalmazni a magas árbevételű vállalkozásokra, sem azt, hogy miért kellene alacsonyabb kulcsokat alkalmazni alacsonyabb reklám árbevételű vállalkozásokra.

(53)

A reklámadó kinyilvánított célja az arányos közteherviselés elvének támogatása. E célkitűzés alapján a Bizottság úgy véli, hogy a reklámadó hatálya alá tartozó valamennyi szereplőnek hasonló jogi és ténybeli helyzetben kell lennie. Következtetésképpen, kellően indokolt esetek kivételével valamennyi szereplőt egyenlő bánásmódban kell részesíteni, és árbevételük azonos arányában kell adót fizetniük, függetlenül az árbevétel mértékétől. A Bizottság megállapítja, hogy a valamennyi szereplőre vonatkozó egységes adókulcs alkalmazása következtében a magasabb árbevétellel rendelkezők már jobban hozzájárulnak az állami költségvetéshez, mint az alacsony árbevételű szereplők. Magyarország nem terjesztett elő meggyőző érvelést az ilyen típusú vállalkozások közötti oly módon való különbségtétel igazolására, hogy arányosan magasabb adóterhet alkalmaznak a magasabb reklámbevételű vállalkozásokra. Magyarország tehát szándékosan alakította ki oly módon a reklámadót, hogy önkényesen előnyben részesítsen bizonyos vállalkozásokat, azaz az alacsonyabb árbevételű (tehát kisebb) vállalkozásokat, míg másokat – a nagyobb vállalkozásokat – hátrányosan megkülönböztesse (13).

(54)

A referenciarendszert tehát eleve szelektíven alakították ki, olyan módon, ami a reklámadó célja – azaz a közteher-megosztás elvének előmozdítása és források biztosítása az állami költségvetés számára – fényében nem indokolt.

(55)

Hasonlóképpen, a társaságiadó- és a személyijövedelemadó-kötelezettség megállapítása során elszámolt korábbi elhatárolt veszteségek levonásának lehetősége jelen ügyben legalább két okból sem tekinthető a referenciarendszer részének. Egyrészt az adó – szemben a nyereség-alapú adóval – az árbevétel adóztatásán alapul, vagyis a költségek általában nem vonhatók le a forgalmi adó adóalapjából. A magyar hatóságok nem tudták elmagyarázni, hogy jelen ügyben a költségek levonásának lehetőségét hogyan lehetne összekapcsolni a forgalmi adó céljával vagy jellegével. Másrészt a levonási lehetőséget kizárólag azok vállalkozások számára biztosították, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek. Ez nem általános levonásra vonatkozó szabály, és az említett levonási lehetőség önkényesnek tűnik vagy legalábbis nem látszik eléggé következetesnek ahhoz, hogy a referenciarendszer része legyen.

(56)

A Bizottság álláspontja szerint a reklámbevétel adóztatásának referenciarendszerét a reklámbevételre kivetett olyan adónak kell képeznie, amely megfelel az állami támogatási szabályoknak, azaz amelyben:

(57)

Második lépésként meg kell határozni, hogy az intézkedés eltér-e a referenciarendszertől, előnyben részesítve bizonyos vállalkozásokat a referenciarendszer által kitűzött célra tekintettel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő más vállalkozásokkal szemben.

(58)

A reklámadó kulcsszerkezetének progresszív jellege különbségtételt eredményez a reklámok magyarországi közzétételére irányuló tevékenységet végző vállalkozások között reklámtevékenységük árbevételükben tükröződő nagyságrendje alapján.

(59)

A kulcsok törvényben megállapított progresszív jellege miatt az alacsonyabb sávokba eső árbevétellel rendelkező vállalkozásokra lényegesen alacsonyabb adó alkalmazandó, mint a magasabb adósávokba eső árbevétellel rendelkezőkre. Ennek eredményeként az alacsony reklámbevétellel rendelkező vállalkozások esetében a marginális és az átlagos adókulcsok egyaránt lényegesen alacsonyabbak a magas reklámbevételű vállalkozásokhoz képest, és így ugyanazon tevékenységük adóterhe lényegesen alacsonyabb. A Bizottság mindenekelőtt megjegyzi, hogy a magasabb reklám árbevétellel rendelkező vállalkozások esetében a felső sávokba eső árbevétel adózása (30 %/40 %/50 %) rendkívül magas, és ezért igen jelentősen eltérő bánásmódot eredményez.

(60)

Ezen túlmenően a magyar hatóságok által az adóelőlegekről 2015. február 17-én benyújtott adatok azt mutatják, hogy a reklámbevételre vonatkozó 30 %-os, illetve a 40 %/50 %-os adókulcsnak megfelelő két legfelső sávba 2014-ben ténylegesen csupán egyetlen vállalkozás esett, és ez a vállalkozás fizette be a magyar állam által beszedett teljes adóelőleg mintegy 80 %-át. Ezek az adatok jól mutatják a törvényen alapuló, vállalkozásokkal szembeni eltérő bánásmód konkrét hatásait, és a törvényben megállapított progresszív adókulcsok szelektív jellegét

(61)

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a törvénnyel bevezetett progresszív adókulcsszerkezet eltér a reklámok magyarországi közzétételében részt vevő valamennyi gazdasági szereplőre kivetendő reklámadóból álló referenciarendszertől, és az alacsonyabb árbevételű vállalkozásoknak kedvez.

(62)

A Bizottság úgy véli továbbá, hogy az a lehetőség, miszerint a 2013-ban nem nyereséges vállalkozások levonhatják a 2014. évi adóalapból a társasági adóról szóló törvény és a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti elhatárolt veszteségeket, eltérést jelent a referenciarendszertől, vagyis attól az általános szabálytól, hogy az adót a reklámokból elért árbevétel alapján vetik ki. Az adó – szemben a nyereség-alapú adóval – az árbevétel adóztatásán alapul, vagyis a költségek általában nem vonhatók le a forgalmi adó adóalapjából.

(63)

Különösen az, hogy a veszteségek levonását azokra a vállalkozásokra korlátozzák, amelyek 2013-ban nem termeltek nyereséget, megkülönbözteti egyrészt azokat vállalkozásokat, amelyeknek elhatárolt veszteségekkel rendelkeztek és 2013-ban nem termeltek nyereséget, másrészt pedig azokat a vállalkozásokat, amelyek 2013-ban nyereségesek voltak, azonban rendelkezhettek volna a korábbi pénzügyi évekről elhatárolt veszteségekkel. Emellett a rendelkezés az adókötelezettségből levonható veszteségeket nem korlátozza csupán a 2013-ban keletkezett veszteségekre, hanem lehetővé teszi a 2013-ban nem nyereséges vállalkozások számára, hogy a korábbi években keletkezett, elhatárolt veszteséget is felhasználják. A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a reklámadóról szóló törvény elfogadásakor már meglévő veszteségek levonása szelektivitást eredményez, mivel a levonási lehetőség előnyben részesíthet egyes vállalkozásokat, amelyek jelentős elhatárolt veszteségekkel rendelkeznek.

(64)

A Bizottság szerint a törvény azon rendelkezései, amelyek – a törvényben megállapított feltételek mellett – lehetővé teszik az elhatárolt veszteség levonását, különbséget tesznek a magyarországi reklámadó céljára tekintettel hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozások között.

(65)

Ezért a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedések prima facie szelektívek.

(66)

A referenciarendszertől eltérő intézkedés nem szelektív, ha azt a rendszer jellege vagy általános felépítése indokolja, például, ha az a rendszer működéséhez és hatékonyságához szükséges, lényeges mechanizmusok eredménye (14). Az erre vonatkozó igazolást az érintett tagállamnak kell benyújtania.

(67)

A magyar hatóságok érvelése szerint a vállalkozások bevétele és mérete tükrözi a vállalkozások teherviselő képességét, így a nagyobb reklámbevétellel rendelkező vállalkozások teherviselő képessége nagyobb, mint az alacsonyabb reklámbevételűeké. A Bizottság úgy véli, hogy a Magyarország által szolgáltatott információk sem azt nem igazolják, hogy egy vállalatcsoport árbevétele jól tükrözi annak teherviselő képességet, sem pedig azt, hogy az adórendszer jellege és általános felépítése indokolja az adó progresszivitásának szerkezetét.

(68)

Az (egykulcsos) forgalmi adók természetes következménye, hogy minél nagyobb egy vállalat árbevétele, annál több adót kell fizetnie. A nyereségalapú adókkal szemben (15) az árbevételen alapuló adóknak ugyanakkor nem célja, hogy figyelembe vegyék az adott árbevétel elérése során felmerült költségeket, és ténylegesen nem is veszik azokat figyelembe. Ezért ennek ellentmondó konkrét bizonyíték hiányában nem lehet automatikusan úgy tekinteni, hogy az elért árbevétel szintje tükrözné a vállalkozás teherviselő képességét. Magyarország nem igazolta az árbevétel és a teherviselő képesség közötti állítólagos kapcsolat meglétét, sem pedig azt, hogy a reklámadó progresszivitásának szerkezete (amely az árbevétel 0 %-ától 50 %-áig terjed) helyesen tükrözné ezt a kapcsolatot.

(69)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a forgalmi adók esetében a progresszív kulcsok alkalmazása csak kivételesen volna indokolható, vagyis akkor, ha az adó sajátos célja progresszív kulcsokat tesz szükségessé. Progresszív forgalmi adó akkor lehetne például indokolt, ha a valamely tevékenység által létrehozott, az adó által kezelni kívánt externáliák ugyancsak progresszív módon – vagyis az arányosnál nagyobb mértékben – növekednének az árbevétel növekedésével. Magyarország azonban nem nyújtott semmiféle igazolást arra nézve, hogy a reklámok által létrehozott esetleges externáliák indokolják az adó progresszivitását.

(70)

Ami a 2013-ban nem nyereséges vállalkozások elhatárolt veszteségeinek levonását illeti, ez a levonás nem igazolható az adókikerülés és az adózási kötelezettségek megkerülésének megelőzésére szolgáló intézkedésként. Az intézkedés önkényes megkülönböztetést vezet be vállalatok két, hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévő csoportja között. Mivel – amint azt a (62) és (63) preambulumbekezdésben ismertettük – a megkülönböztetés önkényes és nincs összhangban az árbevétel-alapú adó jellegével, nem tekinthető olyan visszaélés elleni szabálynak, amely indokolná az eltérő bánásmódot.

(71)

Következtetésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a teherviselő képesség nem szolgálhat irányadó elvként a magyar reklámforgalmi adó esetében. A Bizottság ennek megfelelően úgy véli, hogy az adórendszer jellege és általános felépítése nem igazolja az intézkedéseket. Tehát az intézkedések szelektív előnyt biztosítanak az alacsony árbevételű vállalkozásoknak (tehát a kisebb vállalkozásoknak), valamint azoknak a vállalkozásoknak, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek, és elhatárolt veszteségeiket levonhatták a 2014. évi adóalapból.

(72)

A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdése szerint ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön, torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell az Unión belüli kereskedelmet.

(73)

Az intézkedések minden olyan vállalkozásra alkalmazandók, amelynek reklámok magyarországi közzétételéből származó árbevétele van. A magyarországi reklámpiac nyitott a verseny előtt, és a piacon más tagállamokból származó szereplők is jelen vannak, így a bizonyos reklámpiaci szereplők számára nyújtott támogatások alkalmasak arra, hogy érintsék az Unión belüli kereskedelmet. Az intézkedések valóban hatással vannak az adó tárgyát képező vállalkozások versenyhelyzetére. Az intézkedések mentesítik az alacsonyabb árbevétellel rendelkező, illetve a 2013-ban nem nyereséges vállalkozásokat az egyébként fizetendő adó kötelezettsége alól, amit akkor kellene fizetniük, ha ugyanakkora reklámadót volnának kötelesek fizetni, mint a magas árbevételű és/vagy 2013-ban nyereséges vállalkozások. Ezért az ezen intézkedések alapján nyújtott támogatás működési támogatásnak minősül, mivel e vállalkozásokat olyan teher alól mentesíti, amelyet szokásos körülmények között a rendes tevékenységük vagy mindennapos üzletmenetük során viselniük kellett volna. A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy a működési támogatás torzítja a versenyt (16), így az e vállalkozásoknak nyújtott bármely támogatást úgy kell tekinteni, hogy az torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget azáltal, hogy megerősíti azok pénzügyi helyzetét a magyarországi reklámpiacon. Következésképpen az intézkedések torzítják a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyegetnek, és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet.

(74)

mivel a Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében előírt valamennyi feltétel teljesül, a Bizottság úgy véli, hogy a reklámadó, amely progresszív adókulcsszerkezetet állapít meg és a 2013-ban nyereséget nem termelő vállalatokra korlátozva rendelkezik az elhatárolt veszteségeknek a 2014. évi adóalapból történő levonásáról, az említett rendelkezés értelmében állami támogatásnak minősül.

(75)

Az állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintendő, ha a Szerződés 107. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kategóriák (17) valamelyikébe tartozik, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni, ha a Bizottság megállapította, hogy a Szerződés 107. cikkének (3) bekezdésében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozik. (18) Ugyanakkor a támogatást nyújtó tagállamot terheli annak bizonyítása, hogy az általa nyújtott állami támogatás a Szerződés 107. cikkének (2) vagy (3) bekezdése szerint összeegyeztethető a belső piaccal (19).

(76)

A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok nem nyújtottak be annak igazolására alkalmas érveket, hogy az intézkedések miért lennének összeegyeztethetőek a belső piaccal, és hogy Magyarország nem tett észrevételt az eljárás megindításáról szóló határozatban az intézkedések összeegyeztethetőségével kapcsolatban megfogalmazott kételyekre. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Szerződés fent említett rendelkezéseiben előírt kivételek egyike sem alkalmazandó, mivel úgy tűnik, hogy az intézkedések célja nem az említett rendelkezésekben felsorolt célkitűzések valamelyikének elérése.

(77)

Következésképpen az intézkedések nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(78)

A 2014. évi XXII. törvénnyel bevezetett reklámadó – amely az eljárás megindításáról szóló határozatban került ismertetésre – alkalmazása megszűnt a hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról és a felfüggesztő rendelkezés kibocsátásáról szóló bizottsági határozat dátumától fogva. A magyar hatóságok azonban 2015 júniusában a Bizottságnak való előzetes bejelentés és/vagy a Bizottság jóváhagyása nélkül módosították a 2014. évi reklámadót, és így továbbra is alkalmazták az adó módosított változatát. A Bizottság megítélése szerint a reklámadó módosított változata ugyanazokra az elvekre épül, mint az eredeti adó, valamint – legalább bizonyos mértékben – az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetett ugyanazon jellemzőket tartalmazza, mint amelyek a Bizottságot a hivatalos eljárás megindítására késztették. Következtetésképpen a Bizottság úgy véli, hogy a reklámadó módosított változata az eljárás megindításáról szóló határozat hatálya alá tartozik. E szakaszban a Bizottság azt vizsgálja, hogy az adó módosított változata enyhíti-e az eljárás megindításáról szóló határozatban az eredeti reklámadóval kapcsolatban kifejtett kétségeket, és amennyiben igen, milyen mértékben.

(79)

Jóllehet a 2015. évi módosítás kezeli az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság által kifejezett, állami támogatásra vonatkozó aggodalmak egy részét, nem oszlatja el maradéktalanul az összes ilyen aggodalmat.

(80)

Először is az új adókulcsszerkezet továbbra is előírja a 100 millió HUF-ot, mintegy 325 000 EUR-t nem meghaladó árbevételű vállalatok/vállalatcsoportok mentesítését (esetükben 0 %-os kulcs alkalmazandó), a többi vállalat pedig 5,3 % adót fizet a 100 millió HUF-ot meghaladó árbevétele után. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy fenntartják a küszöbérték feletti reklámbevétellel rendelkező vállalatok adózásának progresszivitását.

(81)

Az új küszöbérték, amely alatt 0 %-os kulcs alkalmazandó (100 millió HUF) alacsonyabb a korábbi törvény szerinti azon küszöbértéknél (amely 500 millió HUF volt), amely alatt 0 %-os kulcsot kellett alkalmazni. Ennek eredményként ugyanakkor mintegy évi 17 000 EUR összegű adó behajtására nem kerül sor (5,3 % × 325 000 EUR).

(82)

A Bizottság lehetőséget adott Magyarországnak, hogy az adórendszer logikájával (pl. adminisztratív teher) indokolja a 0 %-os adókulcs alkalmazását a 100 millió HUF-ot meg nem haladó reklámbevétel esetén. Magyarország azonban nem hozott fel érveket annak igazolására, hogy az adóbehajtás költsége (az adminisztratív teher) meghaladná a behajtott adó összegét (évente legfeljebb mintegy 17 000 EUR adóösszeget).

(83)

Másodsorban a módosítás bevezeti az adó 2014. évi hatálybalépésig visszamenőleges alkalmazás lehetőségét: a korábbi időszakot illetően az adóalany választhat, hogy az új vagy a régi rendszert alkalmazza.

(84)

Ez a gyakorlatban az jelenti, hogy a korábban 0 és 1 %-os adókulcs alá tartozó vállalatok nem fognak visszamenőleg 5,3 %-os kulccsal adózni, mivel valószínűtlen, hogy több adó megfizetését választanák. Tehát a módosított adó választható visszamenőleges hatálya az új rendszer szerinti adó megfizetésének kikerülését teszi lehetővé a vállalatoknak, és gazdasági előnyt biztosít azon vállalatoknak, amelyek nem az 5,3 %-os kulcsot fogják választani.

(85)

Harmadrészt nem változott az elhatárolt veszteségeknek a 2013-ban nyereséget nem termelő vállalatokra korlátozódó 2014. évi adóalapból történő levonása. Tehát a módosított rendszer nem oszlatta el az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett, az állami támogatásra vonatkozó aggályokat, amelyek továbbra is érvényesek.

(86)

Következtetésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a reklámadóról szóló törvény 2015. évi módosítása csupán részben oszlatja el az eljárás megindításáról szóló határozatban a reklámadóról szóló 2014. évi törvénnyel kapcsolatosan kifejezett aggályokat. Ugyanis a módosított törvény ugyanolyan elemeket tartalmaz, mint amelyeket a Bizottság állami támogatásnak tekintett a korábbi rendszer vonatkozásában. Még ha 6-ról 2-re csökkentették is az alkalmazandó adókulcsok és sávok számát, és lényegesen – 50 %-ról 5,3 %-ra – mérsékelték is a legmagasabb kulcsot, az adó továbbra is progresszív, progresszivitása változatlanul nem igazolt, és az elhatárolt veszteségek levonása a korábbihoz hasonlóan alkalmazandó. Ez az értékelés nem csak a jövőre, hanem a múltra nézve is érvényes, azaz a módosított törvény 2015. július 5-i hatálybalépése, és esetleg visszamenőleges hatállyal a 2014. évi törvény hatálybalépése óta.

(87)

Ezért a reklámadóról szóló törvény 2015. évi módosításai nem befolyásolják a Bizottság azon következtetését, miszerint a reklámadó továbbra is jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást képez.

(88)

A Bizottság, amint a (78) preambulumbekezdésben már megállapította, a úgy véli, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat a módosított programra is kiterjed. Ezért e határozat a reklámadóról szóló törvénynek az eljárás megindításáról szóló határozat időpontjában, vagyis 2015. március 12-én hatályos változatára, valamint annak 2015. június 5-i módosításaira vonatkozik.

(89)

Az intézkedéseket nem jelentették be a Bizottságnak és a Bizottság sem nyilvánította azokat a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Ezen intézkedések állami támogatásnak minősülnek a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében, valamint új támogatásnak minősülnek az (EU) 2015/1589 rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében. Mivel az említett intézkedéseket a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésében foglalt felfüggesztési záradékot megsértve léptették hatályba, azok az (EU) 2015/1589 rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében vett jogellenes támogatásnak is minősülnek.

(90)

mivel megállapítást nyert, hogy az intézkedések jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást képeznek, a támogatást az (EU) 2015/1589 rendelet 16. cikkével összhangban vissza kell fizettetni annak kedvezményezettjeivel.

(91)

Az adókulcs progresszivitása vonatkozásában a támogatás visszafizettetése azt jelenti, hogy Magyarországnak minden vállalkozást egyenlően kell kezelnie, mint ha azok egyetlen rögzített adókulcs alá tartoztak volna. A Bizottság alapértelmezés szerint az adó módosított változatában Magyarország által meghatározott 5,3 %-ot tekinti az egységes rögzített adókulcsnak, kivéve, ha Magyarország a jelen határozat elfogadásának dátumától számított két hónapon belül úgy dönt, hogy eltérő szintű egységes adókulcsot határoz meg, amely visszamenőlegesen alkalmazandó valamennyi vállalkozásra a reklámadó (eredeti és módosított változatainak) teljes alkalmazási időszaka során, vagy ha a hatálybalépésétől kezdve visszamenőlegesen eltörli a reklámadót.

(92)

Ami az elhatárolt veszteségek levonásának eredményeként azoknak a vállalkozásoknak nyújtott támogatást illeti, amelyek 2013-ban nem voltak nyereségesek, Magyarországnak vissza kell fizettetni az adókötelezettség alá tartozó vállalatok teljes reklámbevételére alkalmazott, rögzített adókulcs alapján, a veszteségek levonása nélkül, esedékes adó, valamint a ténylegesen megfizetett adó különbségét. Ez a különbség felel meg a levonásnak köszönhetően elkerült adónak.

(93)

Az (56) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint a reklámbevétel adóztatásának referenciarendszerét olyan adó képezné, amelyben:

(94)

A visszafizettetés vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a reklámadó 2014. évi hatálybalépése, valamint az adó eltörlésének, illetve az állami támogatási szabályokkal teljes mértékben összhangban lévő programmal történő felváltásának dátuma közötti időszakban a reklámbevétellel rendelkező vállalatok által kapott támogatás összegét az alábbiak különbségeként kell kiszámítani:

(95)

Amennyiben az (1) adóösszeg és a (2) adóösszeg közötti különbség pozitív, a támogatás összegét az adó esedékességének dátumától számított kamattal együtt vissza kell fizettetni.

(96)

Nem volna szükség visszafizettetésre, ha Magyarország a reklámadó 2014-es hatálybalépésének időpontjáig visszamenőleges hatállyal megszüntetné az adórendszert. Ez nem gátolná Magyarországot abban, hogy a jövőben, például 2017-től olyan adórendszert vezessen be, amely nem progresszív és nem tesz különbséget az adóköteles gazdasági szereplők között.

(97)

A Bizottság megállapítja, hogy Magyarország jogellenesen, a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével hajtotta végre a szóban forgó támogatást.

(98)

Magyarországnak vagy el kell törölnie a jogellenes támogatási programot, vagy pedig olyan programmal kell azt helyettesítenie, amely megfelel az állami támogatási szabályoknak.

(99)

Magyarországnak vissza kell fizettetnie a támogatást.

(100)

A Bizottság azonban megjegyzi, hogy az adókedvezmény, vagyis a 100 millió HUF-os küszöbérték alkalmazása következtében megtakarított adó megfelelhet az 1407/2013/EU bizottsági rendeletnek (20) (a továbbiakban: de minimis rendelet). Egy vállalatcsoport hároméves időszakonként legfeljebb 200 000 EUR támogatást kaphat az összes de minimis támogatást figyelembe véve. A de minimis szabályok betartása érdekében a de minimis rendeletben megállapított valamennyi egyéb feltételnek is teljesülnie kell. Abban az esetben, ha a mentességből származó kedvezmény összhangban van a de minimis szabályokkal, nem minősül jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatásnak, és nem kell visszafizettetni.

(101)

E határozat elfogadása nem sérti az arra vonatkozó esetleges vizsgálatokat, hogy az intézkedések összhangban állnak-e a Szerződésben foglalt alapvető szabadságokkal, különösen a Szerződés 49. cikkében biztosított letelepedés szabadságával.

a)

az 1. cikkben említett program alapján támogatásban részesült kedvezményezettek, valamint a támogatási program alapján kapott teljes összeg kedvezményezettenkénti felsorolása;

b)

az egyes kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (a támogatás összege és a kamatok);

c)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

d)

az azt bizonyító dokumentumok, hogy a kedvezményezetteket felszólították a támogatás visszafizetésére.

25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/50

1.

A 10. oldalon, a 965/2012/EU bizottsági rendeletet módosító III. mellékletben az új VI. melléklet címének

2.

A 46. oldalon, a 965/2012/EU bizottsági rendeletet módosító IV. mellékletben az új VII. melléklet címének