3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/1

(1)

Meg kell határozni az intézmények által a szavatolótőke-követelmények számításához használt belső módszerek illetékes hatóságok általi értékelésére vonatkozó követelményeket, és részletes szabályokat kell megállapítani ezen értékelések azon illetékes hatóságok közötti megosztására, amelyek felhatalmazással rendelkeznek a kockázattal súlyozott kitettségértékek vagy sajáttőke-követelmények belső módszerek alapján történő számítására jogosult intézmények kockázattal súlyozott kitettségérték-tartományainak vagy szavatolótőke-követelményeinek nyomon követésére.

(2)

Az intézmények által használt fejlett módszerek minőségének értékelése lehetővé teszi a belső módszerek uniós szintű összehasonlítását, és ezáltal az Európai Bankhatóság (EBH) elősegíti, hogy az illetékes hatóságok feltárhassák a sajáttőke-követelmények esetleges alulbecslésének veszélyét. Az értékelések megosztására vonatkozó szabályok körében megfelelő rendelkezéseket kell elfogadni az értékelések releváns illetékes hatóságokkal és az EBH-val való megosztásának időzítéséről.

(3)

Az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó csoportokhoz sorolt intézmények felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak jogos érdekük fűződik az adott intézmények által használt belső módszerek jó minőségéhez, mivel hozzájárulnak a belső módszerek jóváhagyásáról szóló, az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 20. cikke szerinti együttes határozatokhoz. A 2013/36/EU irányelv 78. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelések megosztására vonatkozó szabályok körében azt is meg kell határozni, milyen módon alkalmazandók a benchmarkolási gyakorlat keretében a felügyeleti kollégiumokon belüli együttműködésre és információcserére vonatkozó általános szabályok.

(4)

A 2013/36/EU irányelv 78. cikkének (3) bekezdése szerinti értékelések hatékony és gyakorlatias módon történő megosztása érdekében az illetékes hatóságoknak tájékoztatást kell adniuk az intézmények által használt belső módszerek használatából eredő potenciális szavatolótőkekövetelmény-alulbecslés szintjére vonatkozó becslésükről vagy álláspontjukról és az illetékes hatósági értékelés következtetéseit megalapozó tényezőkről. Emellett az összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó csoportokhoz sorolt intézmények felügyeletéért felelős valamennyi más illetékes hatóság számára ugyancsak fontos, hogy tudomást szerezzen az irányelv 78. cikkének (4) bekezdése szerinti tényleges vagy tervezett korrekciós intézkedésekről, mivel ezen illetékes hatóságoknak jogos érdekük fűződik az intézmények által használt belső módszerek folyamatosan jó minőségéhez. Az illetékes hatóságok által foganatosítandó tényleges vagy tervezett korrekciós intézkedésekről az irányelv 107. cikkének (1) bekezdése értelmében az EBH-t is tájékoztatni kell, mivel ezen intézkedések szükségesek az EBH számára feladatának ellátásához.

(5)

A benchmarkolási gyakorlat egyik legfontosabb eleme az illetékes hatóságokat a belső módszerek minőségértékelésében segítő EBH-jelentés, amely tartalmazza a releváns intézmények uniós szintű összehasonlításának eredményeit. Következésképpen az illetékes hatóságoknak az EBH-jelentés alapján kell megállapítaniuk, mely vállalkozásokra és portfóliókra kell a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdése első albekezdésének megfelelően „különös figyelmet” fordítani az értékelés során.

(6)

A belső módszerek minőségértékelésének eredményei a releváns intézmények által az (EU) 2016/2070 bizottsági végrehajtási rendelet (3) szerint szolgáltatott adatok minőségétől függnek, amelynek ugyancsak konzisztensnek és összehasonlíthatónak kell lennie. Ezért az illetékes hatóságoknak meg kell erősíteniük az említett végrehajtási rendelet intézmények általi helyes alkalmazásának tényét, különös tekintettel bizonyos egyedi portfóliók bejelentésének elhagyását az intézmények számára lehetővé tevő opció alkalmazására.

(7)

Amikor az illetékes hatóságok a sztenderd módszer alapján számítanak referenciaértékeket, a sztenderd módszer alapján adódó, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket prudenciális okból ki kell igazítaniuk. A kiigazítás mértékét az átmeneti Bázel I-es alsó korlátnak az 575/2013/EU rendelet 500. cikke szerinti számításához alkalmazott szinten kell meghatározni.

(8)

A jelenlegi álláspont szerint a piaci kockázat esetében nem célszerű sztenderd módszeren alapuló referenciaértékeket számolni, mivel ezek torzulásokhoz vezethetnek. A sztenderd módszer és a belső módszerek szerinti szavatolótőkekövetelmény-számítás jelentős módszertani különbségei következtében, mely különbségek oka az egyes pozíciók aggregálásával és diverzifikálásával kapcsolatos számottevő eltérésekben keresendő, a két mérőszám összehasonlítása a kis portfóliókat érintő piaci kockázat esetében nem eredményezne a szavatolótőke-követelmény potenciális alulbecslésének indikációja tekintetében értelmezhető eredményeket. Amennyiben az illetékes hatóságok figyelembe vesznek sztenderd módszer szerinti számításokat a hitelkockázati modellek értékelése során, e számításokat csak értékelési referenciaértékként használhatják, nem pedig alsó korlátként.

(9)

Az intézmények belső módszerei általános minőségének és az egyes módszerek közötti eltérések fokának értékelése során az illetékes hatóságoknak nemcsak az eredményeket kell szem előtt tartaniuk, hanem az eltérésekhez vezető főbb tényezőket is fel kell tárniuk, és következtetéseket kell levonniuk a különböző modellezési megközelítésekről. Ezért az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az eredmény-idősoron alapuló alternatív kockáztatottérték (VaR)- és stresszhelyzeti kockáztatottérték (sVar)-számítások eredményeit.

(10)

Tekintettel arra, hogy az illetékes hatóságok alapvető szerepet játszanak a belső módszerek minőségének feltárásában és jóváhagyásában, az illetékes hatóságoknak az intézmények által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint benyújtott információkon kívül kezdeményező módon alkalmazniuk kell a számukra az 575/2013/EU rendeletben a belső módszerek jóváhagyása és felülvizsgálata tekintetében biztosított hatásköröket, és be kell szerezniük minden olyan további információt, amely hasznos lehet a belső módszerek minőségének esedékes értékeléséhez.

(11)

Ami a piaci kockázat értékelését illeti, a portfólióérték feltételezett és tényleges változásain alapuló, naponta a teljes portfólió nap végi pozíciója alapján elvégzendő utótesztelés követelményéről már rendelkezik az 575/2013/EU rendelet 366. cikkének (3) bekezdése. A túllépések számát jelenteni kell az illetékes hatóságok számára, amelyek azt rendszeresen felhasználják a modellek teljesítményének értékeléséhez és a szabályozói VaR és sVAR multiplikátorok többlettényezőinek meghatározásához. Ennek megfelelően a piaci kockázati belső módszerekkel kapcsolatos portfóliók esetében nem kell további utótesztelést alkalmazni vagy értékelni.

(12)

Az a tény, hogy a benchmarkolási gyakorlat eredményeként valamely egyedi portfólió esetében szélsőséges érték vagy olyan érték adódik, amelyet az EBH-jelentés az illetékes hatóság által felülvizsgálandóként azonosít, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az intézmény által használt modell helytelen vagy hibás. E tekintetben az illetékes hatóságok által elvégzett értékelések során mélyrehatóbb ismereteket kell szerezni az intézmények által használt modellekről és modellezési feltételezésekről. Ezenfelül az intézmények által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint jelentett, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény és a historikusan megfigyelt kockázati paraméterek („kimenetek”) alkalmazásából adódó hitelkockázati szavatolótőke-követelmény közötti esetleges eltéréseket az illetékes hatóságoknak a szavatolótőke-követelmények jelentős és szisztematikus alulbecslését jelző közvetett mutatóként kell használniuk, de az semmilyen esetben nem helyettesítheti a belső módszer megfelelő ellenőrzését.

(13)

A benchmarkolási eredmények használata során az illetékes hatóságoknak tekintetbe kell venniük az adatok esetleges korlátozott rendelkezésre állását, és ezt a megfelelőnek tekintett módon tükrözniük kell az értékelésben. A begyűjtött információk alapján az EBH-nak a kimeneteken alapuló, kiegészítő mérőszámokat kell számítania az elemzés további elősegítése céljából. Hasonlóképpen, mivel a piaci kockázati modellek alkalmazásával számolt szavatolótőke-követelmények portfóliófüggők, és az aggregálatlan szinteken megfogalmazott következtetések nem terjeszthetők ki fenntartás nélkül az intézmények tényleges portfólióira, a kizárólag az aggregált portfóliókból levezetett teljes tőkeszinten alapuló előzetes következtetéseket megfelelő óvatossággal kell kezelni. A kapott eredmények értékelése során az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy méretük és szerkezetük tekintetében még a legtöbb eszközt tartalmazó aggregált portfóliók is jelentősen eltérnek majd a tényleges portfólióktól. Ezenfelül, mivel a legtöbb intézmény nem lesz képes az összes nem aggregált portfólió modellezésére, az eredmények nem szükségképpen lesznek minden esetben összemérhetők. Tekintetbe kell továbbá venni azt is, hogy az adatok nem tükröznek majd a szavatoló tőkével kapcsolatos minden intézkedést, például a diverzifikációs nyereségre vonatkozó korlátokat vagy az ismert modellezési hibák vagy hiányzó kockázati tényezők miatt bevezetett szavatolótőke-többleteket.

(14)

Ez a rendelet az Európai Bankhatóság által a Bizottsághoz benyújtott szabályozástechnikai standardtervezeten alapul.

(15)

Az Európai Bankhatóság nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetről, elemezte az ezzel összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, és kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikke alapján létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,

a)

az értékelés következtetései és az azt megalapozó tényezők, az értékelésre vonatkozóan a 3–11. cikkben megállapított követelmények alapján;

b)

az intézmények által használt belső módszerek használatából eredő potenciális szavatolótőkekövetelmény-alulbecslés szintjével kapcsolatos véleményük.

a)

az EBH-jelentésben szélsőségesként azonosított modellezési értékeket a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős eltérésre utaló jelként kezelik;

b)

az EBH-jelentésben azonosított, az ugyanabban a benchmark-portfólióban vagy a hasonló benchmark-portfóliókban szereplő kitettségekre vonatkozó modellezési értékeket és ezek szórását a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős eltérésre és magas vagy adott esetben alacsony eltérésre utaló előzetes jelként kezelik;

c)

az e rendelet 4. cikke szerint számított potenciális eltéréseket a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős és szisztematikus alulbecslésre utaló előzetes jelként kezelik;

d)

az intézmény által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint jelentett becsült kockázati paraméterek és az intézmény által az említett végrehajtási rendelet szerint jelentett historikusan megfigyelt kockázati paraméterek („kimenetek”) közötti esetleges eltéréseket a szavatolótőke-követelmények tekintetében a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős eltérésre utaló előzetes jelként kezelik;

e)

az intézmény által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendelet szerint jelentett, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények és a kimenetek használatával az intézmény által az említett végrehajtási rendeletnek megfelelően számított vagy az EBH által a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentésben számított, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények közötti esetleges eltéréseket a szavatolótőke-követelmények a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének első albekezdése szerinti jelentős és szisztematikus alulbecslésére utaló előzetes jelként kezelik. Az EBH-jelentés használata során az illetékes hatóságok figyelembe vehetik az adatok esetleges korlátozott rendelkezésre állását, és ezt a megfelelőnek tekintett módon tükrözniük kell az értékelésben.

a)

az alacsony nemteljesítési arányú portfóliók (LDP) esetében portfóliószinten, a tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott, az 575/2013/EU rendelet 114. cikkének (4) bekezdésében említett kitettségek kizárásával;

b)

a magas nemteljesítési arányú portfóliók (HDP) esetében portfóliószinten.

a)

a hitelkockázati módszerekkel kapcsolatos értékelés esetében a 7. és 8. cikkben említett követelmények alkalmazásával;

b)

a piaci kockázati módszerekkel kapcsolatos értékelés esetében a 9–11. cikkben említett követelmények alkalmazásával.

a)

a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentés;

b)

az intézmény rendszeres validációs jelentései;

c)

kézikönyvek, a modell kidolgozásával és kalibrálásával foglalkozó és a belső módszerek metodológiáját ismertető dokumentáció és egyéb mintadokumentáció;

d)

helyszíni látogatásokra vonatkozó jelentések.

a)

használ-e az intézmény saját becsléseket a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényező meghatározására az 575/2013/EU rendelet 143. cikkének megfelelően;

b)

a modell alkalmazási köre és a benchmark-portfóliók reprezentativitása;

c)

a modell fő jellemzői, így például a központi, csoportszinten kidolgozott és kalibrált (globális) modellek és a helyi joghatóság szintjén kidolgozott és kalibrált (lokális) modellek megkülönböztetése, az értékesítői (vendor) modellek és az intézményi modellek megkülönböztetése, valamint a belső adatok használatával kidolgozott és kalibrált modellek és a külső adatok használatával kidolgozott és kalibrált modellek megkülönböztetése;

d)

a modell jóváhagyásának időpontja és a modell fejlesztésének időpontja;

e)

az előre jelzett és a megfigyelt nemteljesítési ráták összehasonlítása megfelelő időszakon belül;

f)

a gazdasági visszaeséskor előre jelzett LGD-k és a megfigyelt LGD-k összehasonlítása;

g)

a becsült és megfigyelt nemteljesítéskori kitettség összehasonlítása;

h)

a használt idősorok hossza és adott esetben az idősorokban szereplő különösen nehéz időszakok vagy a modell kalibrálását érintő, a gazdasági visszaesés körülményeit tükröző kiigazítások, illetve újonnan beépített óvatossági pufferek jellege és mértéke;

i)

az intézmény belső módszerrel számolt portfóliójának összetételét érintő közelmúltbeli változások;

j)

az intézményi portfólió mikro- és makrogazdasági helyzete, a kockázati és üzleti stratégia és a belső eljárások, például a nemteljesítő eszközök visszanyerésére kidolgozott eljárások (workout);

k)

a gazdasági ciklus aktuális állapota, a választott minősítési megközelítés – „pillanatnyi helyzet” (PIT) vagy „teljes ciklus” (TTC) módszer – és a modell megfigyelt ciklikussága;

l)

nemteljesítési valószínűség (PD), az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező számítása során az intézmény által használt minősítési fokozatok és dimenziók;

m)

a nemteljesítési ráta és gyógyulási arány intézmény által használt definíciója;

n)

adott esetben tartalmaznak-e az LGD-modellek kalibrálásához használt idősorok nemteljesítő eszközök visszanyerésére szolgáló nyílt eljárásokat (open workout).

a)

az LDP-mintákba felvett partnerek eltérő besorolása vagy az egyes fokozatokhoz rendelt PD-szintek eltérése;

b)

speciális hitelkerettípusok és fedezeti eszközök vagy a partner speciális földrajzi elhelyezkedése;

c)

heterogén PD-értékek, LGD-értékek, lejáratok és hitel-egyenértékesítési tényezők;

d)

fedezeti gyakorlatok;

e)

a külső minősítéstől való függetlenség szintje és a belső minősítés aktualizálásának gyakorisága.

a)

a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentés;

b)

az intézmények független, megfelelő szakértelemmel rendelkező felek által a belső modell kidolgozásakor és a modellt érintő jelentős módosításokkor készített validációs jelentései. Ezeknek tartalmazniuk kell az azon tesztekre vonatkozó információkat, amelyek igazolják, hogy a belső módszerekben alkalmazott feltételezések megfelelőek és nem becsülik sem alá, sem fölé a kockázatokat, továbbá tartalmazniuk kell a portfólió kockázataira és szerkezetére vonatkozóan kialakított specifikus utótesztelésre vonatkozó információkat és azon hipotetikus portfóliók alkalmazására vonatkozó információkat, amelyek biztosítják, hogy a belső módszerek képesek számot adni az esetlegesen felmerülő strukturális jellemzőkről, például a lényeges báziskockázatról és a koncentrációs kockázatról;

c)

az utótesztelés során az előző évben észlelt túllépések napi számát és indoklását tartalmazó értesítések a portfólió értékének hipotetikus és tényleges változásaira vonatkozó utótesztelés alapján;

d)

kézikönyvek, a modell kidolgozásával és kalibrálásával foglalkozó és a belső módszerek metodológiáját ismertető dokumentáció és egyéb mintadokumentáció;

e)

helyszíni látogatásokra vonatkozó jelentések.

a)

az intézmény által választott VaR-módszertan;

b)

a modell alkalmazási köre és a benchmark-portfóliók reprezentativitása;

c)

annak indoklása és logikája, amikor valamely kockázati tényezőt az intézmény beépít árazási modelljébe, de nem épít be kockázatmérési modelljébe;

d)

a modellbe beépített kockázati tényezőket minden egyes olyan pénznem kamatlábaira vonatkozóan, amelyben az intézmény mérlegben szereplő vagy mérlegen kívüli, kamatláb-érzékeny pozícióval rendelkezik;

e)

az egyes hozamgörbék felosztására alkalmazott lejárati sávok száma;

f)

a különböző hozamgörbék közötti, nem tökéletes korrelációban lévő mozgások kockázatát kimutatni hivatott módszertan;

g)

a modellbe beépített, az arannyal és az intézmény által tartott pozíciók különböző külföldi pénznemeivel összefüggő kockázati tényezőket;

h)

a részvénypiaci kockázat kimutatására hivatott kockázati tényezők száma;

i)

a kevésbé likvid és a korlátozott árátláthatósággal rendelkező pozíciókból adódó, reális piaci helyzetekben megvalósuló kockázat megállapítására alkalmazott módszertan;

j)

a modellben alkalmazott helyettesítő értékek megfelelőségére vonatkozó korábbi tapasztalatok, valamint a helyettesítő értékek kockázati mérőszámokra gyakorolt hatásának értékelése;

k)

a VaR számításához használt idősorok hossza;

l)

az sVaR esetében a stresszidőszak meghatározásához használt módszertan, a választott stresszidőszak megfelelősége a benchmark-portfóliók tekintetében;

m)

a kockázatmérési modellben az opciók és egyéb termékek nemlineáris jellegének kimutatására, valamint a korrelációs és a báziskockázat mérésére használt módszertan (opciók esetében különösen akkor, ha az intézmény Taylor-közelítést alkalmaz teljes átértékelés helyett);

n)

a névhez kapcsolódó báziskockázat mérésére alkalmazott módszertan, és hogy e módszertan érzékeny-e a hasonló, de nem azonos pozíciók közötti lényeges idioszinkratikus különbségekre;

o)

az eseménykockázat mérésére alkalmazott módszertan;

p)

a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozó belső modell (IRC) tekintetében a pozíciónkénti likviditási horizont meghatározására alkalmazott módszertan, valamint az 575/2013/EU rendelet 374. cikkében említett szimuláció során használt PD-értékek, LGD-értékek és átmeneti mátrixok;

q)

a korrelációkereskedés belső modellje tekintetében az 575/2013/EU rendelet 377. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kockázatok mérésére alkalmazott módszertan, valamint a releváns, modellezett kockázati tényezők közötti korrelációra vonatkozó feltételezések.

a)

a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett jelentésben az EBH által esetlegesen közölt, a rendelkezésre álló P&L-adatokat felhasználó alternatív homogenizált VaR számítást; valamint

b)

az intézmények által az (EU) 2016/2070 végrehajtási rendeletnek megfelelően közölt VaR-mérőszám tekintetében megfigyelt szóródást.

a)

az érintett pozíciókkal vagy kockázati tényezőkkel kapcsolatos félreértés;

b)

a modell hiányos alkalmazása;

c)

hiányzó kockázati tényezők;

d)

a szimuláció során alkalmazott kalibrálás vagy adatsorok különbségei;

e)

a modellbe beépített kiegészítő kockázati tényezők;

f)

alternatív modellezési feltételezések;

g)

az intézmény által választott módszertannak tulajdonítható különbségek.

a)

a szavatoló tőke szintje nem aggregált portfóliók szerint; valamint

b)

az egyes intézmények által az aggregált portfóliókban alkalmazott diverzifikációs nyereség hatása, az e bekezdés a) pontjában említett nem aggregált portfóliók szavatoló tőkéi összegének és az aggregált portfólió a 2013/36/EU irányelv 78. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett EBH-jelentésben közölt szavatolótőke-szintjének összehasonlításával.

a)

a felügyeleti többletek hatása; valamint

b)

az EBH által gyűjtött adatok körében figyelembe nem vett felügyeleti intézkedések hatása.

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/10

(1)

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni az e rendelet mellékletében meghatározott áruk besorolásáról.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy azt bármilyen további albontással egészíti ki, és amelyet az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából az Unió valamely más rendelkezése hoz létre.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében a mellékletben szereplő táblázat 1. oszlopában leírt árukat a táblázat 3. oszlopában feltüntetett indokok alapján a 2. oszlopban megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

(4)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó áruk tekintetében kibocsátott, de az e rendelet rendelkezéseivel összhangban nem álló kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult – a 952/2013/EU rendelet 34. cikke (9) bekezdésével összhangban – meghatározott ideig továbbra is felhasználhatja. Ezt az időszakot három hónapban kell meghatározni.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/13

(1)

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni az e rendelet mellékletében meghatározott áruk besorolásáról.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy azt bármilyen további albontással egészíti ki, és amelyet az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából az Unió valamely más rendelkezése hoz létre.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében a mellékletben szereplő táblázat 1. oszlopában leírt árukat a táblázat 3. oszlopában feltüntetett indokok alapján a 2. oszlopban megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

(4)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó áruk tekintetében kibocsátott, de az e rendelet rendelkezéseivel összhangban nem álló kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult – a 952/2013/EU rendelet 34. cikkének (9) bekezdésével összhangban – meghatározott ideig továbbra is felhasználhatja. Ezt az időszakot három hónapban kell meghatározni.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/16

(1)

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni az e rendelet mellékletében meghatározott áruk besorolásáról.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy azt bármilyen további albontással egészíti ki, és amelyet az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából az Unió valamely más rendelkezése hoz létre.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében a mellékletben szereplő táblázat 1. oszlopában leírt árukat a táblázat 3. oszlopában feltüntetett indokok alapján a 2. oszlopban megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

(4)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó áruk tekintetében kibocsátott, de az e rendelet rendelkezéseivel összhangban nem álló kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult – a 952/2013/EU rendelet 34. cikke (9) bekezdésével összhangban – meghatározott ideig továbbra is felhasználhatja. Ezt az időszakot három hónapban kell meghatározni.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/19

(1)

Az 1210/2003/EK rendelet III. melléklete felsorolja azon állami intézményeket, vállalkozásokat és szervezeteket, valamint a korábbi iraki kormány azon természetes és jogi személyeit, intézményeit és szervezeteit, amelyekre az említett rendelet értelmében a 2003. május 22-én Irakon kívül található pénzkészletek és gazdasági erőforrások befagyasztása vonatkozik.

(2)

2017. január 26-án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának szankcióbizottsága úgy határozott, hogy egy szervezetet töröl azon személyek és szervezetek listájáról, amelyek vonatkozásában a pénzkészletek és gazdasági erőforrások befagyasztását alkalmazni kell.

(3)

Az 1210/2003/EK rendelet III. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/21

(1)

A 853/2004/EK és a 854/2004/EK rendelet jelentős változásokat ír elő az élelmiszer-ipari vállalkozók és a tagállamok illetékes hatóságai által követendő szabályokban és eljárásokban. Mivel számos szabály és eljárás azonnali alkalmazása bizonyos esetekben nehézségeket okozott volna a gyakorlatban, átmeneti rendelkezések bevezetésére volt szükség.

(2)

Az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK, 853/2004/EK és 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazása során nyert tapasztalatokról szóló, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek előterjesztett, 2009. július 28-i bizottsági jelentés (3) (a továbbiakban: jelentés) tényszerűen bemutatja az említett rendeletek végrehajtása kapcsán az érintett szereplők által 2006., 2007. és 2008. során nyert tapasztalatokat és a felmerült nehézségeket.

(3)

A jelentés beszámol az 2076/2005/EK bizottsági rendeletben (4) előírt átmeneti intézkedésekkel kapcsolatos tapasztalatokról is. A jelentés szerint bizonyos élelmiszerek kis mennyiségben, helyi szinten való ellátásával kapcsolatban nehézségek figyelhetők meg és megemlíti, hogy a behozatali feltételek további pontosítására van szükség abban az esetben, amikor uniós szinten harmonizált szabályok hiányában tagállami behozatali szabályok kerülnek alkalmazásra, illetve megállapítja, hogy a mind növényi eredetű termékeket, mind pedig állati eredetű feldogozott termékeket tartalmazó élelmiszerek (összetett élelmiszer-készítmények) behozatalakor mutatkozó válság egyértelművé tette, hogy fokozottan kell ellenőrizni az ilyen termékeket.

(4)

Az 1079/2013/EU bizottsági rendelet (5) az új szabályok és eljárások teljes végrehajtására való zökkenőmentes átállás érdekében a 2016. december 31-ig tartó időszakra átmeneti rendelkezéseket vezetett be. Az átmeneti időszak hosszát a higiéniára vonatkozó szabályozási keretnek a 853/2004/EK és a 854/2004/EK rendeletekben előírt felülvizsgálata figyelembevételével rögzítették.

(5)

Ezenkívül a közelmúltban a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóságának ellenőrei által végzett ellenőrzések során a tagállamok illetékes hatóságaitól és az érintett uniós élelmiszer-ipari ágazatoktól kapott információk rámutatnak arra, hogy e rendelet preambulumában megjelölt végleges intézkedések bevezetéséig szükséges az 1079/2013/EU rendelet egyes átmeneti intézkedéseinek fenntartása.

(6)

A 853/2004/EK rendelet alkalmazásának hatálya nem terjed ki a termelők azon tevékenységére, amikor a gazdaságban levágott baromfi- és nyúlhússal kis mennyiségben, közvetlenül látják el a végső fogyasztót vagy a végső fogyasztót közvetlenül ellátó helyi kiskereskedelmi létesítményeket. Az említett intézkedés friss húsra való korlátozása többletterheket róna a kistermelőkre. Az 1079/2013/EK rendelet az ezen termékekkel való közvetlen ellátás esetében ennek megfelelően bizonyos feltételek mellett eltérést tesz lehetővé a 853/2004/EK rendelet alkalmazásától, és nem korlátozza azt a friss húsra. Amíg az állandó jelleggel alkalmazandó eltérések lehetőségét mérlegelik, az említett eltérést fenn kell tartani az e rendeletben meghatározott újabb átmeneti időszak alatt.

(7)

A 853/2004/EK rendelet és a 854/2004/EK rendelet bizonyos szabályokat ír elő az állati eredetű termékek és az összetett élelmiszer-készítmények Unióba való behozatala tekintetében. Az 1079/2013/EU rendelet az említett szabályok közül több tekintetében is eltérést biztosító átmeneti rendelkezéseket állapít meg egyes olyan összetett élelmiszer-készítmények – például a 28/2012/EU bizottsági rendelet (6) 3. cikkének (1) és (3) bekezdésében hivatkozottaktól eltérő összetett élelmiszer-készítmények – esetében, amelyek vonatkozásában még nem állapítottak meg uniós szintű közegészségügyi követelményeket.

(8)

Az agrár-élelmiszer-ipari láncot érintő hatósági ellenőrzésekről szóló rendeletre vonatkozó bizottsági javaslat a rendes jogalkotási eljárási folyamaton belül az elfogadáshoz közeli szakaszban van. Az elfogadást követően a rendelet alkalmazása jogalapot biztosít az összetett élelmiszer-készítményeknek az Unióba történő behozatala tekintetében a kockázatokhoz alkalmazkodó megközelítés alkalmazására. Ezért szükséges további négy évvel meghosszabbítani az átmeneti időszakot, amíg az előzetes az új rendelet várhatóan hatályba lép.

(9)

A 853/2004/EK rendelet és a 854/2004/EK rendelet csak akkor engedélyezi az olyan állati eredetű termékeket kezelő létesítményekből származó élelmiszer behozatalát, amelyekre a 853/2004/EK rendelet III. melléklete nem állapít meg különleges követelményeket, ha összeállításra került a behozatalra jogosult Unión kívüli országok harmonizált jegyzéke és egy közös importbizonyítvány-minta. Az érdekelt felekkel, valamint a tagállami és nem uniós hatóságokkal való konzultációhoz több időre van szükség, figyelembe véve a harmonizált jegyzék és a közös importbizonyítvány-minta lehetséges hatását az említett élelmiszerek behozatalára.

(10)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/24

(1)

A 178/2002/EK rendelet 53. cikke lehetővé teszi, hogy a valamely harmadik országból behozott élelmiszerekkel kapcsolatban az Unió megfelelő szükségintézkedéseket fogadjon el az emberi egészség, az állatok egészsége és a környezet védelme érdekében, amennyiben nyilvánvaló, hogy olyan súlyos kockázat áll fenn, amelyet az egyes tagállamok által hozott intézkedésekkel nem lehet eredményesen csökkenteni.

(2)

A 178/2002/EK rendelet 11. cikke kimondja, hogy az Unió területére az Unióban történő forgalomba hozatal céljából behozott élelmiszernek és takarmánynak meg kell felelnie az élelmiszerjog követelményeinek vagy azoknak a feltételeknek, amelyek az Unió által elismerten egyenértékűek e jog rendelkezéseivel, illetve – ha az Unió és az exportőr ország között erre vonatkozó megállapodás van – a megállapodásban meghatározott követelményeknek.

(3)

Az Európai Parlament és a Tanács 852/2004/EK rendelete (3) általános élelmiszer-higiéniai szabályokat állapít meg az élelmiszer-vállalkozók számára.

(4)

A 882/2004/EK rendelet 11. cikke a hatósági ellenőrzések során alkalmazott mintavételi és vizsgálati módszerekre vonatkozó követelményeket ír elő.

(5)

A 178/2002/EK rendelet 14. cikke kimondja, hogy nem biztonságos élelmiszerek nem hozhatók forgalomba. A 882/2004/EK rendelet értelmében az illetékes hatóságok ellenőrizik az élelmiszer-vállalkozók uniós jogszabályoknak való megfelelését.

(6)

A 669/2009/EK bizottsági rendelet (4) fokozott hatósági ellenőrzésekre vonatkozó szabályokat állapít meg bizonyos nem állati eredetű takarmányok és élelmiszerek behozatalával kapcsolatban; az intézkedések felsorolása az említett rendelet I. mellékletében található.

(7)

Az Indiából származó szezámmag („Sesamum seeds”) és bételborslevél („Piper betle L”) esetében több éven át nagy gyakorisággal nem teljesültek a mikrobiológiai biztonsági előírások. Ezért 2014-ben ezen élelmiszerek behozatalának a Salmonella spp. előfordulására irányuló fokozott gyakoriságú hatósági ellenőrzését vezették be. A fokozott ellenőrzések megerősítették, hogy az említett élelmiszerek a Salmonella spp. jelenléte miatt nagy gyakorisággal nem felelnek meg a mikrobiológiai biztonsági követelményeknek. Ezen élelmiszerek behozatala tehát súlyos közegészségügyi veszélyt jelent az Unión belül, ezért helyénvaló szükségintézkedéseket elfogadni.

(8)

Az emberi egészség unióbeli védelme érdekében az exportáló országok illetékes hatóságai által nyújtott garancia szükséges arra vonatkozóan, hogy az adott élelmiszereket a 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt higiéniai rendelkezéseknek megfelelően állították elő. Az importellenőrzések Unió-szerte történő harmonizált végrehajtásának biztosítása érdekében az ilyen élelmiszerek minden szállítmányát a származási országok illetékes hatóságai által aláírt egészségügyi bizonyítványnak, valamint olyan analitikai vizsgálati eredményeknek kell kísérniük, amelyek igazolják, hogy azokból mintavételre és vizsgálatra került sor a mikrobiológiai kórokozók jelentétének kimutatása céljából, amely megfelelő eredményt adott.

(9)

A 669/2009/EK rendelet 6. cikke értelmében a szállítmányokért felelős élelmiszer-vállalkozók az ilyen szállítmányok kijelölt beléptetési helyre történő megérkezéséről, valamint a szállítmány jellegéről előzetes értesítést küldjenek.

(10)

A 669/2009/EK rendelet 8. cikke előírja, hogy a fokozott hatósági ellenőrzéseknek okmányellenőrzést, valamint azonossági és fizikai ellenőrzést kell magukban foglalniuk. Az okmányellenőrzés indokolatlan késedelem nélkül, a szállítmánynak a kijelölt beléptetési helyre való érkezéstől számított két munkanapon belül, az azonossági és fizikai ellenőrzés – beleértve a laboratóriumi vizsgálatot – pedig a szóban forgó rendelet I. mellékletben meghatározott gyakorisággal végzendő el.

(11)

A mikrobiológiai kórokozók egyes harmadik országokból származó bizonyos élelmiszerekben való jelenléte vonatkozásában végzett behozatali ellenőrzések uniós szinten történő hatékony szervezése és harmonizálása érdekében az ilyen élelmiszerekre egyedi behozatali feltételeket kell megállapítani. A jogi egyértelműség érdekében helyénvaló egy rendeletben összegyűjteni valamennyi olyan, harmadik országból származó élelmiszert, amelyre mikrobiológiai kockázatok miatt egyedi feltételek vonatkoznak. Ezért az Indiából származó bételborslevelekre vonatkozó, az (EU) 2016/166 bizottsági végrehajtási rendeletben (5) foglalt rendelkezéseket ebbe a rendeletbe kell beilleszteni, és a 669/2009/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Az (EU) 2016/166 végrehajtási rendeletet hatályon kívül kell helyezni és általánosabb hatályú rendelettel kell felváltani, amely egyes harmadik országokból származó bizonyos élelmiszerek behozatalára vonatkozóan mikrobiológiai szennyezettség miatt alkalmazandó rendelkezéseket állapít meg.

(13)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

a)

a mellékletben említett élelmiszerek (a továbbiakban: élelmiszerek) szállítmányainak az Unióba történő behozatala kizárólag az e rendeletben meghatározott eljárásoknak megfelelően történjen;

b)

az élelmiszer-szállítmányokat csak a kijelölt beléptetési helyen léptessék be az Unióba.

a)

kitöltik a közös beléptetési okmány II. részének megfelelő bejegyzéseit;

b)

csatolják az e cikk (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően elvégzett mintavétel és vizsgálat eredményeit;

c)

a közös beléptetési okmányhoz hivatkozási számot rendelnek;

d)

lepecsételik és aláírják a közös beléptetési okmány eredeti példányát;

e)

az aláírt és lepecsételt közös beléptetési okmányról másolatot készítenek, és e másolatot megőrzik.

a)

a beléptetett szállítmányok száma, minden szállítmány mérete nettó tömegben, valamint származási országa;

b)

a vizsgálathoz szükséges mintavételbe bevont szállítmányok száma;

c)

a 8. cikk (2) bekezdése szerinti azonosság-ellenőrzések és fizikai ellenőrzések eredményei

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/35

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagok engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a Bacillus subtilis (DSM 28343) készítmény engedélyezésére vonatkozóan. A kérelemhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(3)

A kérelem a „tenyésztéstechnikai adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába sorolandó Bacillus subtilis (DSM 28343) készítmény brojlercsirkék takarmány-adalékanyagaként való engedélyezésére vonatkozik.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) 2016. május 24-i véleményében (2) arra a következtetésre jutott, hogy a javasolt felhasználási feltételek mellett a Bacillus subtilist (DSM 28343) tartalmazó készítmény nincs káros hatással sem az állati és emberi egészségre, sem a környezetre, és használatával javulhat a brojlercsirkék teljesítménye. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges rendelkezni a forgalomba hozatal utáni nyomon követésre vonatkozó egyedi előírásokról. A Hatóság ellenőrizte továbbá a takarmányban található takarmány-adalékanyagra vonatkozó analitikai módszerről szóló, az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott jelentést.

(5)

A Bacillus subtilist (DSM 28343) tartalmazó készítmény értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó készítmény használatát az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/38

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/40

(1)

Az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről Ukrajna közötti társulási megállapodás (1) (a továbbiakban: a megállapodás) 486. cikke előírja a megállapodás meghatározott részeinek ideiglenes alkalmazását.

(2)

A 2014/668/EU tanácsi határozat (2) 4. cikke meghatározza a megállapodás ideiglenesen alkalmazandó rendelkezéseit. Ezen rendelkezések közé tartoznak az állat-egészségügyi és növényegészségügyi intézkedésekkel foglalkozó albizottság (a továbbiakban: az SPS-albizottság), a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó albizottság (a továbbiakban: a TSD-albizottság), a vámügyekkel foglalkozó albizottság és a földrajzi árujelzőkkel foglalkozó albizottság (a továbbiakban: a GI-albizottság) létrehozására és működésére vonatkozó rendelkezések is.

(3)

A megállapodás 74. cikke szerint az SPS-albizottságnak az első ülésén el kell fogadnia a munkarendjét.

(4)

A megállapodás 300. cikke szerint a TSD-albizottságnak el kell fogadnia az eljárási szabályzatát.

(5)

A megállapodás 83. cikke szerint a vámügyekkel foglalkozó albizottságnak el kell fogadnia az eljárási szabályzatát.

(6)

A megállapodás 211. cikke szerint a GI-albizottságnak el kell fogadnia az eljárási szabályzatát.

(7)

Helyénvaló meghatározni az SPS-albizottságban, a TSD-albizottságban, a vámügyekkel foglalkozó albizottságban és a GI-albizottságban az említett albizottságok eljárási szabályzatának elfogadásával kapcsolatban az Unió által képviselendő álláspontokat,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/61

(1)

Franciaország jelezte azon szándékát, hogy jóváhagyást adjon az 1321/2014/EU bizottsági rendeletben (2) foglalt, a légi közlekedés biztonságára vonatkozó és a 216/2008/EK rendeletet végrehajtó közös szabályoktól való eltérésre. A Bizottság a 216/2008/EK rendelet 14 cikkének (7) bekezdése értelmében az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (a továbbiakban: Ügynökség) 2015. szeptember 24-i ajánlása (3) alapján megvizsgálta a javasolt eltérés szükségességét és az így elérhető védelem szintjét.

(2)

A Franciaország által 2015. július 24-én bejelentett javasolt eltérés az 1321/2014/EU rendelet I. mellékletének (M. rész) M.A.501. pontjára vonatkozik, amely úgy rendelkezik, hogy valamely komponens csak akkor építhető be egy légi járműbe, ha üzembe helyezését az 1. sz. EASA-űrlappal vagy azzal egyenértékű dokumentummal megfelelően engedélyezték.

(3)

A javasolt eltérés az R755B2M hajtóművek Franciaországban lajstromozott YMF5C légi járművekbe történő beépítésére vonatkozik. Az említett légi járművek gyártója a WACO Classic Aircraft Corporation, melynek székhelye az Amerikai Egyesült Államokban található, és amely az EASA által jóváhagyott EASA.IM.A.055. számú típusalkalmassági bizonyítvány, valamint a kapcsolódó típusú légi jármű gyártását jóváhagyó 328CE sz. FAA gyártási tanúsítvány jogosultja. Az R755B2M hajtóművek gyártója az AIR REPAIR, amelynek székhelye szintén az Amerikai Egyesült Államokban található, és amely az EASA által jóváhagyott EASA.E.092. számú típusalkalmassági bizonyítvány jogosultja. Az AIR REPAIR látja el a WACO Classic Aircraft Corporationt a beépítendő hajtóművekkel. Az AIR REPAIR azonban nem rendelkezik sem gyártási jóváhagyással, sem FAA 145 javítóállomás-jóváhagyással, ezért nem szállíthat hajtóműveket üzembehelyezési dokumentációval más vevőknek. Az EASA-nak benyújtott információk arra utalnak, hogy az AIR REPAIR nem kíván gyártási jóváhagyást vagy egy, az EASA által a 145. rész szerint megadott jóváhagyást szerezni.

(4)

mivel az AIR REPAIR által gyártott új hajtóművek nem szállíthatók a vevőnek 1. sz. EASA-űrlappal vagy azzal egyenértékű dokumentummal, a francia hatóságok azzal érveltek, hogy az M.A.501. pont követelményeitől való eltérés szükséges annak biztosítására, hogy egy YMF5C légi jármű tulajdonosa, aki új, P/N (Model) R755B2M típusú, 17819. sorozatszámú hajtóművet szándékozik vásárolni, azt Franciaországban beépíttethesse az említett légi járműbe.

(5)

A francia hatóságok azzal érveltek, hogy az egyenlő szintű védelem más eszközökkel is elérhető. Az említett eszközök azt a követelményt jelentik, hogy a légi jármű gyártója nyilatkozzon arról, hogy a szóban forgó hajtómű hasonló ahhoz, amelyiket a gyártósoron szerelne be, valamint azt a követelményt, hogy a hajtóműveket szakképzett személyzet szerelje be a légi járműre vonatkozó, az említett hajtómű ki- vagy beszereléséhez szükséges információkat tartalmazó karbantartási kézikönyvnek megfelelően.

(6)

Az EASA 2015. szeptember 24-i ajánlása alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az említett egyéb eszközök által az 1321/2014/EU rendelet I. melléklete (M. rész) M.A.501. pontjának alkalmazása által elérhetővel egyenlő szintű védelem érhető el. Következésképpen indokolt Franciaországot felhatalmazni a javasolt eltérés engedélyezésére.

(7)

A 216/2008/EK rendelet 14. cikke (7) bekezdésének megfelelően a Bizottság olyan határozatáról, amely lehetővé teszi egy tagállamnak valamely javasolt eltérés engedélyezését, értesíteni kell valamennyi tagállamot, amelyek szintén felhatalmazást kapnak a szóban forgó intézkedés alkalmazására. E határozatot tehát az összes tagállamnak kell címezni. Az eltérés leírásának, valamint a hozzá kapcsolódó feltételeknek lehetővé kell tenniük a többi tagállam számára, hogy hasonló helyzetben a Bizottság további határozata nélkül alkalmazhassák az adott intézkedést. A 216/2008/EK rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamoknak meg kell osztaniuk egymással az intézkedés alkalmazásához kapcsolódó információkat, mivel az alkalmazásnak az eltérést engedélyező tagállamokon kívül is hatása lehet.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel foglalkozó bizottság véleményével,

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/63

(1)

A 2010/166/EU bizottsági határozat (2) műszaki és üzemeltetési feltételeket határoz meg annak érdekében, hogy lehetővé tegye az Európai Unióban a hajók fedélzetén történő GSM-használatot (MCV-szolgáltatások).

(2)

A modern hírközlő eszközök műszaki haladásnak köszönhető fejlődésével egyre inkább lehetővé válik minden polgár számára, hogy a 243/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozattal létrehozott rádióspektrum-politikai programmal (3) összhangban bárhol és bármikor kapcsolódhasson az elektronikus hírközlő hálózatokhoz, és ez a fejlődés hozzájárul a digitális egységes piac megvalósításához. Ezenfelül a spektrumot a 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott technológia- és szolgáltatássemlegesség elvének megfelelően kell használni.

(3)

A 2010/166/EU határozat felszólítja a tagállamokat, hogy folyamatosan vizsgálják felül a 900 és 1 800 MHz-es sávoknak a parti tengereiken MCV-szolgáltatásokat nyújtó rendszerek általi használatát, különös tekintettel az említett határozatban meghatározott valamennyi feltétel folyamatos relevanciájára és a káros zavarással járó esetekre. Ezenfelül a tagállamok kötelesek megállapításaikról jelentést benyújtani a Bizottság részére, a Bizottságnak pedig adott esetben felül kell vizsgálnia a 2010/166/EU határozatot.

(4)

A tagállamok által a Bizottság részére benyújtott jelentések határozottan megerősítették, hogy szükség van új hírközlési technológiák MCV-használatra történő engedélyezésére.

(5)

Az Unió területén az MCV alkalmazások szélesebb körű használatának elősegítése érdekében a Bizottság 2015. november 16-án a 676/2002/EK határozat 4. cikkének (2) bekezdése alapján azzal bízta meg a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletét (CEPT), hogy vizsgálja meg az LTE-technológiát használó tengeri eszközök és az 1 710–1 785/1 805–1 880 MHz és a 2 500–2 570/2 620–2 690 MHz sávban működő földfelszíni elektronikus hírközlő hálózatok együttes használatának, valamint az UMTS-technológiát használó tengeri eszközök és az 1 920–1 980/2 110–2 170 MHz sávban működő földfelszíni elektronikus hírközlő hálózatok együttes használatának lehetőségét.

(6)

A megbízást követően a CEPT 2016. június 17-én elfogadta 62. jelentését, amely megállapította, hogy a megfelelő műszaki feltételek teljesülése esetén lehetséges az MCV üzemeltetése LTE-technológia használatával az 1 710–1 785/1 805–1 880 MHz és a 2 500–2 570/2 620–2 690 MHz sávban, és UMTS-technológia használatával az 1 920–1 980/2 110–2 170 MHz sávban. Ennélfogva a 2010/166/EU határozatot a CEPT 62. jelentése alapján módosítani kell, hogy tartalmazza ezeket a technológiákat és frekvenciákat, és lehetővé tegye az ezen technológiákon alapuló rendszerek használatát a hajók fedélzetén.

(7)

A mellékletben foglalt követelmények sérelme nélkül, és a spektrum más, engedélyezett használatainak védelme érdekében a tagállamok az MCV-rendszer használatára vonatkozóan további földrajzi korlátozásokat vezethetnek be parti tengereiken.

(8)

Figyelembe véve az UMTS- és az LTE-technológiák fontosságát a vezeték nélküli hírközlés terén az Unióban, az MCV LTE- és MCV UMTS-rendszereknek az e határozatban leírt használata lehetőségét a lehető leghamarabb biztosítani kell, de legkésőbb az e határozatról szóló értesítés napjától számított hat hónapon belül.

(9)

Az MCV-re vonatkozó műszaki előírásoknak továbbra is felülvizsgálat tárgyát kell képezniük annak érdekében, hogy összhangban álljanak a technológiai fejlődéssel.

(10)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Rádióspektrum-bizottság véleményével,

1.

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

E határozat célja a 900 MHz-es, 1 800 MHz-es, 1 900/2 100 MHz-es, 2 600 MHz-es frekvenciasávok hozzáférhetőségére és hatékony használatára vonatkozó műszaki feltételek harmonizálása a hajók fedélzetén hozzáférhető mobilhírközlési szolgáltatásokat nyújtó rendszerek számára az Unió parti tengerein.”

2.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

(1)   A tagállamok hozzáférhetővé tesznek a 900 és/vagy 1 800 MHz-es frekvenciasávokon belül a felmenő irányban legalább 2 MHz spektrumot és a lemenő irányban ennek megfelelő, párosított 2 MHz spektrumot a parti tengereiken MCV-szolgáltatásokat interferenciamentes és interferenciával szemben nem védett alapon nyújtó GSM-rendszerek számára.

(2)   A lehető legkorábban, de legkésőbb az e határozatról szóló értesítés napjától számított hat hónapon belül a tagállamok hozzáférhetővé tesznek a felmenő irányban legalább 5 MHz spektrumot és a lemenő irányban ennek megfelelő, párosított 5 MHz spektrumot a parti tengereiken MCV-szolgáltatásokat interferenciamentes és interferenciával szemben nem védett alapon az 1 900/2 100 MHz-es frekvenciasávokon belül nyújtó UMTS-rendszerek, valamint az 1 800 és 2 600 MHz-es frekvenciasávokon belül nyújtó LTE-rendszerek számára.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) és a (2) bekezdés hatálya alá tartozó rendszerek megfeleljenek a mellékletben foglalt feltételeknek.”

4.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

A tagállamok felülvizsgálják a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott frekvenciasávoknak a parti tengereiken MCV-szolgáltatásokat nyújtó rendszerek általi használatát, különös tekintettel a 3. cikkben meghatározott valamennyi feltétel folyamatos relevanciájára és a káros zavarással járó esetekre.”

5.

A melléklet helyébe e határozat mellékletének szövege lép.

3.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 29/69