(1)

A Tanács egy dömpingellenes vizsgálatot (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) követően a 965/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban Kína vagy érintett ország) származó, jelenleg az ex 2918 16 00 (TARIC-kód: 2918160010) KN-kód alá tartozó, a 0023277-9 vámuniós és statisztikai (CUS) számmal és az 527-07-1 Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat (CAS) nyilvántartási számmal ellátott nátrium-glükonát (a továbbiakban: nátrium-glükonát) behozatalára.

(2)

Az eredeti intézkedések értékvámot állapítottak meg, amelynek mértéke a Shandong Kaison Biochemical Co., Ltd (5,6 %), valamint a Qingdao Kehai Biochemistry Co., Ltd (27,1 %) esetét kivéve 53,2 % volt.

(3)

A meglévő intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (3) közzétételét követően a Bizottsághoz 2015. július 1-jén kérelem érkezett ezen intézkedéseknek az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009/EK tanácsi rendelet (4) 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálata iránt.

(4)

A kérelmet két uniós gyártó, a Jungbunzlauer SA és a Roquette Italia SpA (a továbbiakban: kérelmezők) nyújtotta be.

(5)

A kérelem alapjául az szolgált, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping folytatódásával, valamint az uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(6)

2015. október 27-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínából származó nátrium-glükonát Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan. A vizsgálat megindításáról a Bizottság értesítést (5) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett, piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (a továbbiakban: analóg piac) – akárcsak az eredeti vizsgálatban – az Amerikai Egyesült Államokat (a továbbiakban: USA) tervezi figyelembe venni. A Bizottság felkérte a feleket, hogy tegyenek észrevételeket a választott ország megfelelőségével kapcsolatban. Egyetlen fél sem nyújtott be észrevételt.

(8)

A Bizottság információkat gyűjtött a nátrium-glükonát más lehetséges analóg országbeli gyártóival kapcsolatban, és kapcsolatba lépett Kanadával, Indiával, Japánnal, Pakisztánnal, Szerbiával, Dél-Afrikával, Dél-Koreával, Svájccal és az USA-val, továbbá felkérte a nátrium-glükonát ezen országokbeli minden ismert gyártóját, hogy nyújtsák be a kért információkat. Egy kanadai vállalat a felkérésre válaszul közölte, hogy nem gyártja a nátrium-glükonátot, hanem annak kereskedelmével foglalkozik. Csak egy amerikai gyártó nyújtott be kitöltött kérdőívet, és vállalta az ellenőrző látogatást.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta az ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(10)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőkön belül meghallgatást kérjenek. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte, és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra is, hogy a vizsgálat megindításával kapcsolatban észrevételeket nyújtsanak be, illetve kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt alkalmazhat az érdekelt felek körében.

(12)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő összes ismert exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(13)

Az érintett ország csak egyetlen exportáló gyártója nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Mintavételre ennélfogva nem volt szükség.

(14)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkért négy ismert független importőrt, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(15)

Két független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az importőrök e kis számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(16)

A Bizottság kérdőívet küldött két uniós gyártónak, két független importőrnek, nyolc ismert felhasználónak, tíz nagykereskedőnek, a mintavétel során jelentkező kínai exportáló gyártónak, valamint az analóg piacnak tekintett USA egyik gyártójának.

(17)

Kitöltött kérdőívet két uniós gyártó, két független importőr, egy felhasználó, öt nagykereskedő, a kínai exportáló gyártó és az analóg piacon működő gyártó nyújtott be.

(18)

A Bizottság minden olyan információt beszerzett és ellenőrzött, amelyet szükségesnek ítélt ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint meghatározza az uniós érdeket. A következő vállalatok telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

(19)

A dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2014. október 1. és 2015. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének megállapítása szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2012. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(20)

Az e felülvizsgálat tárgyát képező termék a Kínából származó, jelenleg az ex 2918 16 00 (TARIC-kód: 2918160010) KN-kód alá tartozó, a 0023277-9 vámuniós és statisztikai (CUS) számmal és az 527-07-1 Vegyianyag Nyilvántartási Szolgálat (CAS) nyilvántartási számmal ellátott száraz nátrium-glükonát (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék vagy nátrium-glükonát).

(21)

A száraz nátrium-glükonátot elsősorban az építőiparban alkalmazzák kötéskésleltetőként és betonfolyósító adalékszerként, más ágazatokban pedig fémek felületkezelésére (rozsda, oxidok és zsír eltávolítására), valamint palackok és ipari berendezések tisztítására használják. A terméket az élelmiszeriparban és a gyógyszeriparban is alkalmazzák.

(22)

Az érintett termék számos típust magában foglal, amelyeket termékkódokként határoz meg a kérdőív. Az egyes termékkódok figyelembe veszik a tisztaságot, részecskeméretet és a csomagolást az eredeti vizsgálat során megállapítottak szerint.

(23)

A vizsgálat rávilágított arra, hogy az uniós gazdasági ágazat által az Unióban előállított és értékesített száraz nátrium-glükonát, valamint az USA-ban – azaz a (60)–(62) preambulumbekezdésben foglaltak szerint analóg országnak választott országban – előállított és a belföldi piacon értékesített száraz nátrium-glükonát, a Kínában előállított és a belföldi piacon értékesített száraz nátrium-glükonát, illetve a Kínában előállított és az Unióban értékesített száraz nátrium-glükonát alapvető fizikai, műszaki jellemzői és felhasználási területei megegyeznek.

(24)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(25)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna-e.

(26)

Miként az a (13) preambulumbekezdésben szerepel, a jelenlegi vizsgálatban mindössze egyetlen kínai exportáló gyártó működött együtt. Ez a vállalat végezte a nátrium-glükonát felülvizsgálati időszak alatti, Unióba irányuló kínai exportjának egészét. Ennélfogva a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elegendő információ áll rendelkezésére a felülvizsgálati időszak alatti exportár és dömpingkülönbözet megállapításához (3.2. szakasz).

(27)

Ez az exportáló gyártó ugyanakkor a nátrium-glükonát teljes kínai termelési kapacitásának csak 2 % és 7 % közötti részét, míg teljes kínai termelésének mindössze 5 % és 10 % közötti részét tette ki. Emellett a harmadik országokkal bonyolított exportja csak 23 % és 28 % közötti részét adta a Kínából harmadik országokba irányuló, felülvizsgálati időszak alatti teljes kivitelnek (az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártónak a teljes kínai termelési kapacitásban, teljes termelésben és teljes kivitelben való pontos részesedését titoktartási okokból nem lehet nyilvánosságra hozni). Ennélfogva és figyelemmel arra, hogy a nátrium-glükonát egyetlen más kínai gyártója sem tanúsított együttműködést, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem áll elegendő információ rendelkezésére ahhoz, hogy megállapítsa a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, és így az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekre kellett hagyatkoznia annak megállapításakor, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén miként alakul a behozatal (3.3. szakasz).

(28)

A Bizottság megfelelően tájékoztatta a kínai hatóságokat arról, hogy a kínai exportáló gyártók alacsony együttműködési aránya miatt az alaprendelet 18. cikkét alkalmazhatja. Ezzel kapcsolatban észrevétel nem érkezett.

(29)

A 3.3. szakaszban tett ténymegállapítások így a rendelkezésre álló tényeken alapulnak. A Bizottság e célból az együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott információkat, a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelmet, a kérelmezők beadványát, az Eurostat statisztikáit, a tagállamok által az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése értelmében gyűjtött adatokat (az úgynevezett 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázist) és az interneten nyilvánosan rendelkezésre álló információkat (6) használta fel. A kínai kiviteli statisztikai adatbázisban a nátrium-glükonátra alkalmazott kódszerkezet a jelenlegi vizsgálat körén kívül eső más termékeket is magában foglalt, így nem lehetett elkülönítve azonosítani a nátrium-glükonát volumenét az adatbázisban. Ezt az információforrást ezért nem lehetett felhasználni.

(30)

A jelenlegi vizsgálatban együttműködő egyetlen kínai exportáló gyártó (Shandong Kaison Biochemicals) piacgazdasági elbánásban részesült az eredeti vizsgálat során. Ennélfogva az erre az exportáló gyártóra vonatkozó rendes érték megállapítása saját termelési és értékesítési adatain alapult.

(31)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az együttműködő exportáló gyártó esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon bonyolított belföldi értékesítésének teljes volumene az exportáló gyártó esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a felülvizsgálati időszak alatt. A hasonló termék belföldi piaci értékesítésének teljes volumene így reprezentatív volt az együttműködő exportáló gyártó esetében.

(32)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(33)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – megvizsgálta minden egyes, az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható, a (22) preambulumbekezdésben említettek szerinti terméktípusok tekintetében, hogy az együttműködő exportáló gyártó belföldi piacon történt belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus felülvizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében történt értékesítések teljes volumenének legalább 5 %-át. A Bizottság megállapította, hogy egy terméktípus esetében a csomagolás eltérése miatt nem volt belföldi értékesítés, míg a többi terméktípus esetében a belföldi értékesítések reprezentatívnak minősültek.

(34)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek a belföldi piacon történt nyereséges értékesítések felülvizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(35)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(36)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus felülvizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árak súlyozott átlaga.

(37)

A rendes értéket az egyes terméktípusok kizárólag nyereséges belföldi, felülvizsgálati időszak alatti értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(38)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy az összes belföldi értékesítés 18 % és 23 % közötti része nyereséges volt, és a súlyozott átlagos értékesítési ár magasabb volt a termelési költségnél. Ennek megfelelően a rendes értéket csak a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számították ki.

(39)

Annak az egy terméktípusnak az esetében, amelynek nem volt belföldi értékesítése a szokásos kereskedelmi forgalom keretében, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban számtanilag képezte.

(40)

A rendes érték számtani képzésekor az együttműködő exportáló gyártó hasonló termékének a felülvizsgálati időszak alatti átlagos termelési költségéhez hozzáadta az alábbiakat:

(41)

Az egyetlen együttműködő exportáló gyártó közvetlenül független vevők részére végzett kivitelt az Unióba. Így az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért az Unióba történő kivitelre való értékesítéskor ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(42)

A Bizottság gyártelepi alapon összehasonlította a rendes értéket és az exportárat.

(43)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végzett az érintett országbeli anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a (belföldi és tengeri) fuvarozási költségek, a biztosítási költségek, csomagolási költségek, hitelköltségek és a vissza nem téríthető héa tekintetében.

(44)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(45)

Ez alapján a megállapított, súlyozott átlagú dömpingkülönbözet a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve 2,6 % volt a felülvizsgálati időszakban. E dömpingkülönbözet szintjét azzal a ténnyel összefüggésben kell vizsgálni, hogy – miként az a (26) és (30) preambulumbekezdésben szerepel – a felülvizsgálati időszak alatti, Kínából az uniós piacra irányuló kivitelt kizárólag az az egyetlen kínai exportáló gyártó bonyolította, amely piacgazdasági elbánásban részesült az eredeti vizsgálat során.

(46)

A felülvizsgálati időszak alatt fennálló dömping ténymegállapításán túl a Bizottság elemezte, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával járna-e. Az elemzés a következő elemekre terjedt ki: a kínai termelési kapacitás és szabad kapacitás, a kínai kereslet alakulása, a Kínából egyéb harmadik országokba irányuló kivitel, a kínai kivitel egyéb harmadik országokbeli dömpingkülönbözete, valamint az uniós piac vonzereje.

(47)

Miként az a (27)–(29) preambulumbekezdésben említésre került, mindössze egyetlen, Kínában működő exportáló gyártó tanúsított együttműködést. Ezért a következő szakaszokban szereplő ténymegállapítások – az alaprendelet 18. cikkével összhangban – a rendelkezésre álló tényeken alapulnak. Amint azt a (29) preambulumbekezdés kifejti, a Bizottság e tekintetben az együttműködő exportáló gyártó által szolgáltatott információkat, a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelmet, a kérelmezők beadványát, az Eurostat statisztikáit, a tagállamok által az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdése értelmében gyűjtött adatokat (az úgynevezett 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázist) és az interneten nyilvánosan rendelkezésre álló információkat használta fel.

(48)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálat figyelembe vett időszaka alatt a behozatali volumen 77 %-kal növekedett, ami abszolút értékben 1 774 tonna (a 2005. évi 2 291 tonnáról az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka alatti 4 095 tonnára történő) növekedésnek felelt meg. Az ennek megfelelő kínai piaci részesedés az intézkedések bevezetését megelőzően 12,8 %-ról 24,9 %-ra emelkedett az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakának végére.

(49)

Az egyetlen együttműködő kínai exportőr termelési kapacitása az uniós felhasználás háromszorosát tette ki a felülvizsgálati időszakban. Kapacitáskihasználásának aránya a megállapítások szerint 75 % és 80 % között mozgott. Ebből az következik, hogy csak ennek a vállalatnak a szabad kapacitása egyedül több mint a felét teszi ki az uniós felhasználásnak.

(50)

Emellett a kérelemben benyújtott, a (29) preambulumbekezdésben említett, nyilvánosan rendelkezésre álló információkkal összevetve ellenőrzött adatok alapján 40 gyártó állít elő nátrium-glükonátot Kínában. E gyártók teljes termelési kapacitása 1 000 000 és 1 200 000 tonna között mozgott 2014-ben, ami mintegy 50 %-os emelkedést jelentett 2010-hez képest. 2014-ben a kínai gyártók a rendelkezésükre álló kapacitás mintegy felét használták csak ki, mivel megközelítőleg csak 550 000 tonnát állítottak elő.

(51)

A hatályvesztési felülvizsgálatra irányuló kérelem szerint a kínai belföldi piaci kereslet becsült volumene 400 000 tonna és 500 000 tonna között mozgott 2014-ben, ami körülbelül 600 000–700 000 tonnát kitevő, rendelkezésre álló kiviteli kapacitást jelent. Az uniós felhasználás 16 000 és 22 000 tonna között volt a felülvizsgálati időszakban, ami azt jelenti, hogy a kínai szabad kapacitás a nátrium-glükonát uniós felhasználásának körülbelül harmincszorosa.

(52)

A nátrium-glükonát iránti kínai keresletet nagymértékben az építőipar határozza meg. Az építőipar nátrium-glükonátból előállított betonadalékszerként használja fel. Nem kizárt, hogy a kínai építőipar távlati bővülése a nátrium-glükonát kínai belföldi piaci felhasználásának növekedését vonhatja maga után. A kínai szabad kapacitás ugyanakkor jelentősen meghaladja az uniós felhasználást, és ennélfogva – még a kínai belföldi felhasználás távlati növekedése mellett is – valószínű, hogy ez a szabad kapacitás jelentős mértékű marad, és az uniós piacra irányuló export szempontjából fontos potenciált jelent majd.

(53)

A (29) preambulumbekezdésben foglalt okokból kifolyólag a nátrium-glükonát egyéb harmadik országokba irányuló kínai kivitelének elemzéséhez nem lehetett a kínai adatbázist felhasználni.

(54)

A kérelemben benyújtott, adott esetben kiigazított – és a (29) preambulumbekezdésben foglaltak szerinti, nyilvánosan rendelkezésre álló információkkal összevetve ellenőrzött – információk alapján megállapítást nyert, hogy az egyéb harmadik országokba irányuló kínai exportvolumen összességében körülbelül 45 %-kal növekedett 2012 és 2014 között, és 2014-ben mintegy 116 000 tonnát ért el.

(55)

Nem állt rendelkezésre nyilvános információ az egyéb harmadik országok piacain alkalmazott átlagos kínai exportárakról. Az egyetlen együttműködő kínai gyártó egyéb harmadik országokkal szemben alkalmazott árai csökkenő tendenciát mutattak 2012 és 2014 között: a 2012. évi 600–660 EUR/tonnáról 500–550 EUR/tonnára estek vissza 2014-ben. A felülvizsgálati időszakban az egyetlen együttműködő kínai gyártó exportárai emelkedtek a 2014. éviekhez képest, kicsivel meghaladva a 600 EUR/tonnát. Ezek az árak összhangban álltak a kérelmezők által benyújtott, egyéb harmadik országok esetében alkalmazott kínai exportárakkal, eltekintve a felülvizsgálati időszaktól, amely vonatkozásában a kérelmezők azt állították, hogy az egyéb harmadik országokkal szemben alkalmazott kínai árak tovább csökkentek, és 539 és 583 EUR/tonna közötti szintre estek vissza.

(56)

A Bizottság a (27) preambulumbekezdésben részletezett okok miatt és az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényeket vette figyelembe annak elemzéséhez, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával járna-e.

(57)

Jóllehet nem állt rendelkezésre nyilvános információ az egyéb harmadik országok piacain alkalmazott kínai exportárakról, a kérelmezők azt bizonyító információkat szolgáltattak, hogy az összes többi kínai exportáló gyártó által az egyéb harmadik országok esetében alkalmazott átlagárak összhangban álltak az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártó által az egyéb harmadik országokkal szemben alkalmazott – az (55) preambulumbekezdésben ismertetett – átlagos exportárral.

(58)

A kínai exportáló gyártók egyéb harmadik országokban fennálló dömpingjének megállapításához a Bizottság két dömpingkülönbözet-számítást végzett: az egyikben a kínai exportáló gyártók egyéb harmadik országokkal szemben alkalmazott, a kérelmezők által benyújtott átlagos exportárat, míg a másikban a Shandong Kaison Biochemicals (az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártó) által a dömpingellenes kérdőívben az öt legnagyobb exportpiacáról szolgáltatott részletes kiviteli ügyleteket használta fel referenciaértékként a többi kínai exportáló gyártó általi kivitelhez.

(59)

Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálat során az együttműködő exportáló gyártó volt az egyetlen olyan vállalat, amely piacgazdasági elbánásban részesült. Ebből az következik, hogy a többi kínai exportáló gyártó rendes értékeit az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban, azaz egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország (a továbbiakban: analóg ország) ára vagy számtanilag képzett értéke alapján kell megállapítani. E célból egy analóg országot kellett kiválasztani.

(60)

A (8) preambulumbekezdésben említettek szerint a vizsgálat során csak az USA-beli gyártó tanúsított együttműködést, és nyújtott be teljeskörűen kitöltött kérdőívet, valamint egyezett bele az ellenőrző látogatásba.

(61)

A Bizottság megállapította, hogy az USA teljesíti a megfelelő analóg országra vonatkozó kritériumokat, mivel a piacán értékesített mennyiség elég nagy, a piacon pedig jelentős a verseny a belföldi termelés és a más országokból, úgymint Kínából, Olaszországból és Franciaországból érkező behozatal között. Emellett az USA nem vetett ki dömpingellenes vámot az érintett termékre.

(62)

A fentiekre tekintettel megállapítást nyert, hogy az USA megfelelő analóg ország az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerint, és az eredeti vizsgálat során piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az analóg országban működő egyetlen együttműködő gyártótól kapott információk alapján határozták meg.

(63)

Az (58) preambulumbekezdésben említett első dömpingszámításkor a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban gyártelepi alapon összehasonlította az analóg országbeli egyetlen együttműködő gyártó rendes értékének súlyozott átlagát a kínai exportáló gyártók kérelmezők által benyújtott átlagos exportárával. Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végzett a fuvarozási költségek, az anyagmozgatási és mellékköltségek, a csomagolási költségek és a vissza nem téríthető héa tekintetében a Kínában működő együttműködő exportáló gyártó által kitöltött kérdőíven alapuló becslések szerint.

(64)

Ez alapján az egyéb harmadik országokba irányuló kínai export esetében 70 %-nál magasabb szintű dömping állt fenn.

(65)

Az (58) preambulumbekezdésben említett második dömpingszámítás esetében, amely – az (57) preambulumbekezdésben szereplő okok miatt – a Shandong Kaison Biochemicals által a dömpingellenes kérdőívben az öt legnagyobb exportpiacáról szolgáltatott részletes kiviteli ügyleteket használta fel referenciaértékként a többi kínai exportáló gyártó általi kivitelhez, a rendes érték számítása az (59)–(63) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint történt.

(66)

Az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért az öt legnagyobb harmadik országba történő kivitelre való értékesítéskor ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(67)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát gyártelepi alapon összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó, az öt legnagyobb egyéb harmadik ország esetében alkalmazott exportár súlyozott átlagával. Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(68)

Kiigazításokat végzett az érintett országbeli anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a (belföldi és tengeri) fuvarozási költségek, a biztosítási költségek, csomagolási költségek, hitelköltségek és a vissza nem téríthető héa tekintetében.

(69)

Ez alapján az egyéb harmadik országokba irányuló kínai export esetében körülbelül 50 %-os szintű dömping állt fenn.

(70)

Ezenkívül a teljesség és az összehasonlítás végett a Bizottság kiszámította a Shandong Kaison Biochemicals általi export egyéb harmadik országbeli piacok esetében fennálló dömpingkülönbözetét, amelyhez a vállalat saját adatait vette alapul. Így körülbelül 8,3 %-ot kitevő dömpingkülönbözetet állapított meg.

(71)

A (64) és a (69) preambulumbekezdésben szereplő, valamint a (45) és a (70) preambulumbekezdésben szereplő dömpingkülönbözetek közötti eltérést az a tény magyarázza, hogy az előbbiek – az (59) preambulumbekezdésben említettek szerint – az analóg piac rendes értékének adatain, míg – az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártóra megállapított – utóbbiak a vállalat saját termelési és értékelési adatai alapján meghatározott rendes értéken alapultak, hiszen a vállalat az eredeti vizsgálat során – a (30)–(40) preambulumbekezdésben leírtak szerint – piacgazdasági elbánásban részesült. Ezenkívül az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártóra vonatkozóan kiszámított, felülvizsgálati időszak alatti – a (45) preambulumbekezdésben szereplő – dömpingkülönbözet az uniós piacra magasabb árakon érkező kivitelre vonatkozik, míg az összes többi kiszámított dömpingkülönbözet egyéb harmadik országok piacaira irányuló kivitelt érint.

(72)

Az egyéb harmadik országok esetében megállapított kínai dömping határozottan jelzi, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai exportáló gyártók valószínűleg milyen árképzési magatartásával kell majd számolni az Unióban.

(73)

Az uniós piac vonzerejének, valamint annak megállapításához, hogy mennyiben valószínű, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a Kínából érkező export az uniós piacra irányul majd, a Bizottság elemezte az egyéb harmadik országbeli piacokra irányuló kínai kivitelt volumen és árak szempontjából, valamint a kínai belföldi piacon uralkodó árakat az uniós piaci átlagárakkal összevetve.

(74)

Az egyéb harmadik országokba irányuló kínai exportvolumen összességében körülbelül 45 %-kal növekedett 2012 és 2014 között, és 2014-ben mintegy 116 000 tonnát ért el.

(75)

A belföldi árak vonatkozásában – a (27)–(29) preambulumbekezdésben említettek szerint – más információk hiányában az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártó belföldi árait használták referenciaértékként. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy az uniós piaci átlagárak 43 % és 55 % közötti mértékkel magasabbak voltak az átlagos kínai belföldi áraknál 2014-ben, és 27 % és 35 % közötti mértékkel meghaladták az átlagos kínai belföldi árakat a felülvizsgálati időszakban.

(76)

Az egyéb harmadik országokra vonatkozó kínai exportárakat illetően – a kérelmezők által benyújtott adatok alapján – azt lehetett megállapítani, hogy összhangban álltak az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártó egyéb harmadik országok esetében alkalmazott – (55) preambulumbekezdésben ismertetett – exportáraival. Az uniós piacon alkalmazott átlagárak a megállapítások szerint átlagosan 25 % és 45 % közötti mértékkel magasabbak voltak az egyéb harmadik országok piacain felszámított kínai exportáraknál 2014-ben, továbbá 20 % és 40 % közötti mértékkel meghaladták az egyéb harmadik országok piacain felszámított kínai exportárakat a felülvizsgálati időszakban. Az egyetlen együttműködő kínai exportőr felülvizsgálati időszak alatti, egyéb harmadik országok esetében alkalmazott árszintjei 20 % és 30 % közötti mértékkel alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat árainál.

(77)

A dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése esetén ezek a jelentősen magasabb árszintek vonzóvá teszik az uniós piacot a kínai exportőrök számára.

(78)

A kínai exportáló gyártóknak az uniós piacra irányuló kivitelhez fűződő érdekét az is alátámasztja, hogy a Shandong Kaison Biochemicals folyamatosan jelen van az uniós piacon. A bevezetett intézkedések ellenére a szóban forgó vállalat szinte megduplázta az Unióba irányuló exportvolumenét, és körülbelül 50 %-kal növelte piaci részesedését az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka és a jelenlegi felülvizsgálati időszak között.

(79)

Tekintettel arra a jelentősre becsült kínai szabad kapacitásra, amely dömpingelt árú kivitelt tehet levetővé az Unióba, valamint figyelemmel az uniós piac vonzerejére és a kínai exportőrök egyéb harmadik országok piacain követett árképzési magatartására, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése a nátrium-glükonát Kínából Unióba irányuló dömpingelt behozatalának jelentős volumennövekedésével járna.

(80)

Az együttműködő uniós gyártók – a Jungbunzlauer SA és a Roquette Italia SpA – az uniós termelés 100 %-át teszik ki.

(81)

Ezért ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(82)

Minthogy az uniós gazdasági ágazat mindössze két gyártóból áll, az érzékeny vállalatspecifikus adatokra vonatkozó számadatokat titoktartási céllal indexálni kellett, vagy értéktartományokban kellett megadni.

(83)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacon bonyolított, a két uniós gyártó kérdőívre adott válaszainak ellenőrzését követően megállapított teljes értékesítési volumene, valamint az Eurostat adataiból és az együttműködő kínai exportáló gyártó ellenőrzött adataiból meghatározott teljes behozatali volumen alapján határozta meg.

(84)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás

(85)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás folyamatosan és összességében véve 22 %-kal nőtt.

(86)

A Bizottság a behozatali volument az Eurostat adatai, valamint a felülvizsgálati időszak alatti teljes kínai behozatal 100 %-át kitevő együttműködő kínai exportáló gyártó kérdőívre adott, ellenőrzött válaszai alapján határozta meg.

(87)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

Behozatali volumen és piaci részesedés

(88)

A figyelembe vett időszakban a kínai behozatal volumene összesen 9 %-kal nőtt. Először 22 %-kal nőtt 2012 és 2014 között, majd 13 %-kal visszaesett a felülvizsgálati időszakban. Mivel azonban a kínai behozatal csak részben követte az uniós felhasználás növekedését, a kínai piaci részesedés alakulása más tendenciát követett. Így 2012 és 2013 között változatlan maradt, 2014-ben kismértékben (azaz 3 %-kal) nőtt, majd 2014-től a felülvizsgálati időszakig 14 %-kal zsugorodott. Összességében véve a kínai piaci részesedés 11 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Ugyanakkor – miként az a (78) preambulumbekezdésben is szerepel – az egyetlen együttműködő kínai exportáló gyártónak sikerült megdupláznia az Unióba irányuló exportvolumenét, valamint 50 %-kal növelni piaci részesedését az eredeti vizsgálat vizsgálati időszakához képest, és mindezt dömpingelt árszinteken.

(89)

A Bizottság a kínai behozatal áraira jellemző tendenciát az Eurostat adatai alapján állapította meg.

(90)

Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(91)

A figyelembe vett időszakban az átlagos importárak összességében véve 2 %-kal csökkentek. Az importárak 11 %-kal visszaestek 2012 és 2013 között, 2014-ben ugyanezen a szinten maradtak, majd a felülvizsgálati időszakban 9 %-kal emelkedtek.

(92)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártó felülvizsgálati időszak alatti áralákínálását az alábbiak összehasonlításával állapította meg:

(93)

Az árakat – az azonos kereskedelmi szinten megvalósuló ügyleteket vizsgálva, a kedvezmények és árengedmények levonása után és az adatokat szükség esetén kiigazítva – terméktípusonként hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszak alatti súlyozott átlagárának százalékában fejezték ki. Ez alapján az együttműködő exportáló gyártó esetében nem állt fenn alákínálás a felülvizsgálati időszakban, még akkor sem, ha nem vesszük figyelembe a dömpingellenes vámokat. Az együttműködő exportáló gyártó – annak ellenére, hogy a felülvizsgálati időszak alatti kínai behozatal 100 %-át tette ki – a teljes kínai termelési kapacitás mindössze 2 % és 7 % közötti részét képviselte.

(94)

Az érintett országtól eltérő harmadik országokból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

4. táblázat

Egyéb harmadik országok piaci részesedése

(95)

A harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt legfeljebb 2 %-ot, míg a felülvizsgálati időszakban kevesebb mint 1 %-ot tett ki.

(96)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére. A Bizottság az uniós gyártók kérdőívre adott ellenőrzött válaszai alapján értékelte ezeket a mutatókat.

(97)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(98)

A termelési volumen 2012 és 2013 között 10 %-kal csökkent, majd 2014-től a felülvizsgálati időszakig kismértékben nőtt. Összességében véve a termelési volumen 6 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A termelés ilyetén visszaesését az exportvolumen 30 % és 40 % közötti mértékű, a figyelembe vett időszakban bekövetkezett csökkenése magyarázza, amelyet csak részben ellensúlyozott a belföldi értékesítés 6. táblázatban jelzett növekedése.

(99)

A termelési kapacitás a figyelembe vett időszak egésze alatt változatlan volt.

(100)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(101)

Az uniós gazdasági ágazat az uniós felhasználás terén jelentkező növekedést úgy tudta követni, hogy értékesítési volumenét folyamatosan és összességében 23 %-kal növelte a figyelembe vett időszakban.

(102)

mivel az értékesítési volumen szorosan követte az uniós felhasználás terén mutatkozó tendenciát, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése változatlan volt 2012-től 2014-ig, és csak kismértékben – 1 %-kal – nőtt a felülvizsgálati időszakban.

(103)

A belső felhasználás, amely az alábbi táblázat szerint gyakorlatilag állandó volt a figyelembe vett időszak egésze alatt, nem volt hatással a termelés és a kapacitáskihasználás terén tapasztalt tendenciára.

7. táblázat

Belső felhasználás

(104)

Az uniós gazdasági ágazat belföldi értékesítési volumene szorosan követte a belföldi felhasználás alakulását, és 23 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak egésze alatt stabil szinten tudta tartani piaci részesedését.

(105)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(106)

Az uniós gazdasági ágazat alkalmazottainak létszáma a figyelembe vett időszak egésze alatt szinte változatlan volt. A termelés csökkenése és a foglalkoztatás változatlan szintje miatt a termelékenység visszaesett a figyelembe vett időszakban.

(107)

A vizsgálat eredményei rámutattak, hogy a nagy fokú automatizálás miatt az uniós gazdasági ágazat nem tudná a termelés csökkenésével arányosan csökkenteni alkalmazottainak létszámát.

(108)

A (45) preambulumbekezdés értelmében a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a nátrium-glükonát Kínából érkező behozatala továbbra is dömpingelt árakon lépett az uniós piacra.

(109)

Az uniós gazdasági ágazat ki tudta használni a hatályos dömpingellenes intézkedések jelentette előnyöket, és elkezdett felépülni a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból. Értékesítési volumenét ugyanis 23 %-kal, míg piaci részesedését 1 %-kal növelte a figyelembe vett időszakban. Ennek ellenére a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülést nem lehet állandósultnak tekinteni, különösen a jövedelmezőség (123) preambulumbekezdésben vázolt alakulása fényében, amely 2012-ben és 2013-ban negatív volt, és csak a felülvizsgálati időszakban fordult át pozitívba.

(110)

Az uniós gyártók által uniós független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Értékesítési árak az Unióban és termelési egységköltség

(111)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai 5 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Az árak 2012 és 2014 között folyamatosan csökkentek, majd csak kismértékben nőttek a felülvizsgálati időszakban.

(112)

Az uniós gazdasági ágazat termelési költsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Termelési egységköltség

(113)

A figyelembe vett időszakban a termelési egységköltség 20 %-kal csökkent. E mögött részben a nyersanyagárak – részletesebben a (114) preambulumbekezdésben tárgyalt – csökkenése, és részben a teljes termelési költség különböző összetevőinek csökkenését előidéző költségmegtakarítások húzódtak meg; különösen a fenntartási kiadásokat fogták vissza drasztikusan a figyelembe vett időszakban.

(114)

Előállítási folyamatuk integráltságától függően az uniós gyártók kukoricát vagy kukoricaalapú glükózszirupot használtak fő nyersanyagként. Mivel ezek a nyersanyagok a termelési költség egyik fontos összetevőjét jelentik, árcsökkenésük a termelési költség figyelembe vett időszak alatti csökkenésének 25 % és 35 % közötti mértékű csökkenését eredményezte. A kukorica vagy a kukoricaalapú glükózszirup árának bármilyen fokú emelkedése így azonnal ellentétére fordíthatja az uniós gazdasági ágazatnak a termelési költség csökkenése miatt kialakult kedvezőbb helyzetét.

(115)

A termelési költség csökkenése csak kismértékű, 5 %-os csökkenést idézett elő az átlagos értékesítési egységárakban a figyelembe vett időszakban, mivel az uniós gazdasági ágazat még mindig felépülőben volt a korábbi időszakok során fennálló dömping okozta veszteségekből.

(116)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(117)

Az átlagos munkaerőköltségek 7 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszak alatt. Mindenesetre, mivel a munkaerő a termelési költség csak kis részét teszi ki, az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének elemzése kapcsán ez nem tekinthető nagy jelentőséggel bíró mutatónak.

(118)

Az uniós gyártók készleteinek szintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Készletek

(119)

A készletek szintje 54 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(120)

A megállapítások szerint a készletek a szokásos szinten voltak a felülvizsgálati időszakban.

(121)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(122)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget az értékesítési forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(123)

Az uniós gazdasági ágazat veszteséget termelt a figyelembe vett időszak első két évében, és mindössze közel nullszaldós eredményt ért el 2014-ben. A jövedelmezőség csak a felülvizsgálati időszak alatt ért el végül az eredeti vizsgálatban célul kitűzött nyereséghez közeli, ám attól még mindig elmaradó szintet. Hangsúlyozni kell, hogy ez a késői javulás a termelési költség nagyobb részt amiatt bekövetkezett csökkenésének tudható be, hogy – a (114) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint – kedvezően alakult a kukorica és a kukoricaalapú glükózszirup ára. Ennélfogva e nyersanyagok – időjárással és terméssel összefüggő áringadozásoknak kitett – árának bármilyen fokú emelkedése azonnal ellentétére fordíthatja a nemrégiben elért jövedelmezőséget.

(124)

A pénzforgalom, amely az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi, negatív volt az első két évben és csak a figyelembe vett időszak második felében vált pozitívvá.

(125)

A pénzforgalom javulása azonban részben a beruházások kárára következett be, amelyek 65 %-kal visszaestek a figyelembe vett időszakban, és szinte elhanyagolható mértékűek voltak az érintett termék előállításához használt tőkeeszközök bruttó értékéhez képest. A pénzforgalom javulása a jövedelmezőség javulásának is betudható, amely – miként az a (123) preambulumbekezdésben szerepel – nagyobb részt a kukorica és a kukoricaalapú glükózszirup árának kedvező alakulása miatt következett be. Ennélfogva e nyersanyagok – időjárással és terméssel összefüggő áringadozásoknak kitett – árának bármilyen fokú emelkedése azonnal ellentétére fordíthatja a pénzforgalmi helyzet javulását.

(126)

Meg kell jegyezni továbbá azt is, hogy a beruházások és a fenntartási kiadások alacsony szintje – lásd a (113) preambulumbekezdést – annak ellenére, hogy a pénzforgalom és a jövedelmezőség átmeneti javulásával járt, hosszú távon nem fenntartható, hiszen a gyártóüzemek állagromlásához vezet. Ez pedig végeredményben hatással lehet a termelési költségre és a gyártási folyamat hatékonyságára. Mindenesetre a szükséges beruházásokat és a fenntartási kiadásokat csak úgy lehet későbbi időszakra halasztani, hogy azok késleltetett negatív hatással vannak a pénzforgalomra és a jövedelmezőségre.

(127)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése negatív volt a figyelembe vett időszak első két évében, és csak a felülvizsgálati időszakban vált pozitívvá. Mivel a beruházások megtérülése és a jövedelmezőség szorosan korreláló kármutatók, a beruházások megtérülése terén bekövetkezett javulás a jövedelmezőség javulásának közvetlen következményeként jelentkezett. Tehát a beruházások megtérülésének javulása is nagyobb részt a kukorica és a kukoricaalapú glükózszirup árának – a (123) preambulumbekezdésben ismertetett – kedvező alakulása miatt következett be. Ennélfogva e nyersanyagok – időjárással és terméssel összefüggő áringadozásoknak kitett – árának bármilyen fokú emelkedése azonnal ellentétére fordíthatja a beruházások megtérülésében nemrégiben bekövetkezett javulást.

(128)

Az uniós gazdasági ágazat a szükséges minimumon tartotta a nátrium-glükonáttal kapcsolatos tevékenységhez nyújtott friss tőkeinjekciót azáltal, hogy – a (125) és (126) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – szinte elhanyagolható mértékűre csökkentette a beruházást. Így a tőkebevonási képességet nem lehetett elemezni.

(129)

Az értékesítési volumenre és a piaci részesedésre pozitív fejlemények voltak jellemzőek a figyelembe vett időszak alatt, mivel az uniós gazdasági ágazat követni tudta a felhasználásban mutatkozó növekedést. Mindezek ellenére azonban a termelés és a kapacitáskihasználás visszaesett a figyelembe vett időszakban.

(130)

Az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményével kapcsolatos kármutatók (jövedelmezőség, pénzforgalom és a beruházások megtérülése) a negatív tartományban vagy legalábbis nullához közeli szinten voltak a figyelembe vett időszak első három évében, és – a 2014-ben már pozitív pénzforgalom kivételével –csak a felülvizsgálati időszakban váltak pozitívvá.

(131)

A jövedelmezőség, a pénzforgalom és a beruházások megtérülése terén tapasztalt pozitív fejlemények azonban nem tekinthetők állandónak, mivel csak a figyelembe vett időszak vége felé (pénzforgalom) és a felülvizsgálati időszak alatt (jövedelmezőség és a beruházások megtérülése) következtek be. Emellett mindhárom mutató felülvizsgálati időszak alatti pozitív szintje nagyobb részt a fő nyersanyagok (kukorica és kukoricaalapú glükózszirup) – a (123), (125) és (127) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint egyébként áringadozásoknak kitett – költségei terén jelentkező csökkenésnek, valamint a beruházási kiadások és a fenntartási kiadások hosszú távon nem fenntartható megtakarításainak (lásd a (126) preambulumbekezdést) volt betudható. Ezenkívül a jövedelmezőség felülvizsgálati időszak alatti szintje nem érte el az eredeti vizsgálatban célul kitűzött nyereségszintet.

(132)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat a felülvizsgálati időszakban megkezdte felépülését a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból, és a felülvizsgálati időszakban nem érte az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében vett jelentős kár. A vizsgálat ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítménye nem volt elegendő ahhoz, hogy hosszú távú életképességet biztosítson.

(133)

A kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó megállapításhoz számos tényezőt figyelembe vettek, nevezetesen a kínai termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai exportáló gyártók egyéb harmadik piacokra irányuló exportvolumeneit, az egyéb harmadik piacokra irányuló kínai export árait és a kínai belföldi árakat, az uniós piac vonzerejét, valamint az eredeti vizsgálat ténymegállapításait.

(134)

A kínai szabad kapacitás – minként az az (51) preambulumbekezdésben megállapításra került – 600 000 és 700 000 tonna között volt a felülvizsgálati időszakban, ami a 16 000 és 22 000 tonna között mozgó uniós felhasználás körülbelül harmincszorosát teszi ki. Ahogy az az (52) preambulumbekezdésben is szerepel, még akkor is, ha e szabad kapacitás egy részét a potenciálisan növekvő kínai vagy egyéb harmadik országbeli kereslet kielégítésére fordítanák, nagyon nagy mértékű szabad kapacitás maradna fenn az Unióba irányuló export számára.

(135)

Miként azt az (54) preambulumbekezdés már ismertette, jelentősen növekedett a Kínából az egyéb harmadik országokba irányuló exportvolumen. Az egyéb harmadik országokba irányuló kivitel 45 %-kal növekedett 2012 és 2014 között, és 2014-ben mintegy 116 000 tonnát ért el. Ez a mennyiség önmagában több mint hatszorosát teszi ki az ugyanezen időszakbeli uniós felhasználásnak.

(136)

A felülvizsgálati időszakban az egyéb harmadik országokba irányuló kínai kivitel átlagára – miként az a (76) preambulumbekezdésben megállapításra került – 20 % és 40 % közötti mértékkel alacsonyabb volt az uniós gazdasági ágazat átlagáránál. A kínai exportáló gyártók egyéb harmadik országokra vonatkozó dömpingkülönbözetei az alkalmazott módszertantól függően – a (64) és (69) preambulumbekezdés szerint – meghaladták a 70 %-ot, vagy legalább 50 % körül voltak. Az egyetlen együttműködő exportáló gyártó adatai a (70) preambulumbekezdésben ismertetett 8,3 %-os dömpingkülönbözetet eredményezik.

(137)

Miként az a (75) és (76) preambulumbekezdésben megállapításra került, az uniós piaci átlagár 27 % és 35 % közötti mértékkel magasabb volt az átlagos kínai belföldi árnál, és 20 % és 40 % közötti mértékkel haladta meg az egyéb harmadik országbeli piacok esetében alkalmazott átlagos kínai exportárat a felülvizsgálati időszakban. Az egyetlen együttműködő kínai exportőr felülvizsgálati időszak alatti, egyéb harmadik országok esetében alkalmazott árszintjei 20 % és 30 % közötti mértékkel alacsonyabbak voltak az uniós gazdasági ágazat árainál.

(138)

Ez alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy árak szempontjából az uniós piac nagyon vonzó piac mind a kínai belföldi piachoz, mind a harmadik országbeli piacokhoz képest. Az uniós piac vonzerejére vonatkozó megállapítást alátámasztja a Shandong Kaison Biochemicals növekvő jelenléte: a vállalat – lásd a (78) preambulumbekezdést – exportvolumenét megduplázta és a piaci részesedését 50 %-kal növelte.

(139)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén ezért valószínű, hogy a kínai exportáló gyártók jelentős mennyiségekben újrakezdenek vagy elkezdenek – dömpingelt áron – exportálni az Unióba, valószínűleg jelentősen (a nem együttműködő exportáló gyártók egyéb harmadik országokkal szemben alkalmazott árképzési magatartása alapján 20 % és 40 % közötti mértékkel) alákínálva az uniós gazdasági ágazat árainak. Ugyanis valószínű, hogy az árképzési magatartás azonos lenne az egyéb harmadik országokban tapasztalt árképzési magatartással, vagy ahhoz hasonlítana, hiszen ez lehetővé tenné a kínai exportáló gyártók számára, hogy piaci részesedést nyerjenek (vissza) az uniós piacon. A nátrium-glükonát mindenekelőtt nyersanyag, amely esetében az ár képezi a messze legfontosabb és leginkább meghatározó tényezőt.

(140)

Annak megállapításához, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetére valószínűleg milyen hatást gyakorol majd az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós piacra nagyobb volumenben és alacsony áron érkező kínai behozatal, elemezték az eredeti vizsgálat figyelembe vett időszaka alatti fejleményeket is. Megállapításra került, hogy az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka alatt a kínai behozatal árai 13 % és 29 % közötti mértékkel alákínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árainak. A kínai behozatal volumene 77 %-kal növekedett az eredeti vizsgálat figyelembe vett időszakában, ami abszolút értékben 1 774 tonna (a 2005. évi 2 291 tonnáról az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka alatti 4 095 tonnára történő) növekedésnek felelt meg. Ez a növekedés lényeges mértékűnek találtatott, és mindenekelőtt ahhoz vezetett, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 80 %-kal, értékesítési volumene pedig 20 %-kal visszaesett. Ez alapján az eredeti vizsgálat arra a következetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

(141)

Az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető forgatókönyv szerint alacsony, dömpingelt árak mellett jelentős volumenű kínai behozatal érkezne az uniós piacra, és ennek bekövetkezte esetén valószínű, hogy az Unió az eredeti vizsgálat során megállapítottakhoz hasonló módon reagálna, és ennélfogva az uniós gazdasági ágazat árainál jelentősen alacsonyabb árak mellett Kínából érkező, megnövekedett volumenű behozatal az eredeti vizsgálatban megállapított hatásokkal járna. Mindenekelőtt e termék nagyon árérzékeny piacára és az egyéb harmadik országbeli piacok jelentősen alacsonyabb árszintjeire tekintettel valószínűsíthető, hogy az Unió értékesítési volumenének, termelési volumenének és árainak csökkentésére kényszerül, ami negatív hatással lesz jövedelmezőségre. Ugyanis e termék árérzékenysége csak tovább súlyosbítana az uniós piacra gyakorolt bármiféle árnyomás hatását. Ennek következtében nyoma sem maradna az uniós gazdasági ágazat mindössze a felülvizsgálati időszak alatt bekövetkezett javulásának, és az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete valószínűleg komolyan romlana.

(142)

Az alacsony árú kínai behozatalnak az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén bekövetkező növekedésének az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt lehetséges hatását jelzi még az is, hogy az uniós gazdasági ágazatnak milyen helyzettel kell számolnia az egyéb harmadik országokba irányuló exportja terén. Az uniós gazdasági ágazat exportvolumene 30 % és 40 % közötti mértékkel visszaesett ezekben az országokban, ahol nincsenek érvényben dömpingellenes intézkedések, és ahol a megállapítások szerint dömpingelt kínai behozatallal kell számolni.

(143)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén igen nagy a valószínűsége a kár megismétlődésének.

(144)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínából származó nátrium-glükonát behozatalára a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat ténymegállapításai nyomán esetlegesen bevezetendő dömpingellenes intézkedések összességükben az Unió érdekét szolgálják-e. Az uniós érdek meghatározása az érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a felhasználók és a nagykereskedők érdekeit is. Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére.

(145)

Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete javult a dömpingellenes intézkedések 2010-es bevezetése nyomán.

(146)

A vizsgálat ugyanakkor azt állapította meg, hogy az uniós gazdasági ágazat – a (131) és (132) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – még mindig sérülékeny.

(147)

Ennek következtében az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén valószínűleg ismételten kárral kell majd számolni, hiszen az uniós gazdasági ágazat veszíteni fog vevőköréből, és lefelé irányuló árnyomással kell majd számolnia a kínai exportáló gyártókkal szemben, amelyek a várakozások szerint növelni fogják az alacsony, dömpingelt árak mellett érkező behozatal volumenét. A (142) preambulumbekezdésben foglaltak szerint hasonló helyzet volt megfigyelhető az egyéb harmadik országokban.

(148)

Az intézkedések fenntartása azonban lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy tovább haladjon a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés útján, és megszilárdítsa helyzetét.

(149)

Az eljárás megindításakor négy ismert független importőrrel vették fel a kapcsolatot. Közülük kettő töltött ki kérdőívet. A felülvizsgálati időszak alatti kínai behozatal 30 % és 50 % közötti részét tették ki, és nem támogatták az intézkedéseket.

(150)

A megállapítások szerint a nátrium-glükonát forgalmuk kevesebb mint 5 %-át tette ki. Ezenkívül mindkét importőr összességében véve és a nátrium-glükonáttal kapcsolatos tevékenységüket illetően egyaránt nyereséges volt.

(151)

A Bizottság ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések fenntartása valószínűsíthetően korlátozott hatással lesz az importőrökre, már ha egyáltalán kell hatással számolni esetükben.

(152)

Nyolc ismert felhasználó számára küldtek kérdőívet. Mindössze egyetlen, az intézkedéseket nem támogató felhasználó töltötte ki a kérdőívet.

(153)

A felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő felhasználó nem végzett behozatalt Kínából, mivel kizárólag az uniós gyártók egyikétől szerezte be a nátrium-glükonátot. E felhasználó esetében a nátrium-glükonát kevesebb mint 5 %-át teszi ki a nátrium-glükonáttal bekevert végtermékek előállítási költségének. Emellett a nátrium-glükonát bekeverésével kapcsolatos tevékenysége a felülvizsgálati időszak alatti teljes forgalom kevesebb mint 20 %-át adta. A szóban forgó felhasználó a megállapítások szerint szintén összességében véve nyereségesen működött. Tekintettel arra, hogy a nátrium-glükonát áringadozása mindenképpen korlátozott hatást gyakorolna termelési költségére, a várakozások szerint az intézkedések fenntartása korlátozott hatással jár e felhasználó számára, már ha egyáltalán kell hatással számolni esetében.

(154)

Az együttműködő felhasználóval kapcsolatos következtetésre, valamint a felhasználók részéről tanúsított együttműködés alacsony szintjére tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések fenntartása korlátozott hatást fog gyakorolni a felhasználókra, már ha egyáltalán kell hatással számolni esetükben.

(155)

Öt nagykereskedő jelentkezett, és nyújtott be kitöltött kérdőívet. Közülük három támogatta az intézkedéseket, a másik kettő pedig nem foglalt állást. Mind az öt nagykereskedő uniós gyártótól vásárolta a nátrium-glükonátot, és nem importálta az érintett terméket Kínából. A nátrium-glükonáttal kapcsolatos tevékenység mindegyik vállalat esetében csak elhanyagolható részét tette ki a figyelembe vett időszak alatti forgalomnak.

(156)

A Bizottság ez alapján arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések fenntartása valószínűsíthetően korlátozott hatással lesz a nagykereskedőkre, már ha egyáltalán kell hatással számolni esetükben.

(157)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek miatt a Kínából származó nátrium-glükonát behozatalára vonatkozó intézkedések fenntartása ne szolgálná az Unió érdekét.

(158)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság fenn kívánta tartani a hatályos dömpingellenes intézkedéseket. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy e nyilvánosságra hozatalt követően adott határidőn belül benyújtsák észrevételeiket. A nyilvánosságra hozatalt követően egyetlen fél sem nyújtott be észrevételt.

(159)

A fent említett szempontokból következik, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésében előírtaknak megfelelően a Kínából származó nátrium-glükonát behozatalára a 377/2010/EU bizottsági rendelettel (7) bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(160)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának – a vámtételek közötti jelentős különbségeknek tulajdonítható – veszélye a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes vámok szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben különleges intézkedéseket ítélnek szükségesnek.

(161)

A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó.

(162)

Ha az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok exportvolumene jelentősen megnő az érintett intézkedések bevezetését követően, akkor ez a mennyiségi növekedés önmagában a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető az alaprendelet 13. cikke (1) bekezdésének megfelelően. Ilyen esetekben, és amennyiben a feltételek teljesülnek, az intézkedések kijátszásának feltárására irányuló vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(163)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,

(1)

2010-ben a Bizottságot egy állampolgár arról tájékoztatta, hogy Hollandia támogatási intézkedést hajtott végre a tilburgi Williem II hivatásos labdarúgó-egyesület javára. Ez a panasz SA.31122. ügyszámon került iktatásra. A Bizottsághoz 2010 és 2011 során panaszokat nyújtottak be egyéb hivatásos holland labdarúgó-egyesületek is, nevezetesen az MVV (Maastricht), az FC Den Bosch ('s-Hertogenbosch), a PSV (Eindhoven) és a NEC (Nijmegen) javára tett intézkedésekkel kapcsolatban. 2011. szeptember 2-án kelt levelében Hollandia további tájékoztatást adott a Bizottságnak a Willem II-t érintő intézkedésről.

(2)

2013. március 6-án kelt levelével a Bizottság értesítette Hollandiát arról, hogy a Willem II, az NEC, az MVV, a PSV és az FC Den Bosch javára tett intézkedések tekintetében megindítja a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeik benyújtására.

(4)

Hollandia a Willem II javára tett intézkedést érintő eljárás keretében észrevételeket nyújtott be 2013. május 31-én és 2013. november 12-én kelt leveleiben. Hollandia továbbá 2014. február 11-i levelében válaszolt egy kiegészítő tájékoztatás iránti kérelemre.

(5)

A Bizottság megkapta Tilburg önkormányzatának (a továbbiakban: az önkormányzat), mint a Willem II javára hozott intézkedésben érdekelt fél észrevételeit. Azokat továbbította Hollandiának, amely lehetőséget kapott, hogy reagáljon azokra; észrevételeit a Bizottság a 2013. november 12-i keltezésű levélben, valamint a 2014. március 20-án megtartott megbeszélésen kapta meg.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően és Hollandiával egyetértésben a különböző egyesületek ügyében külön vizsgálat indult. A Willem II egyesületet érintő vizsgálat SA.40168. ügyszámon került iktatásra.

(7)

A nemzeti labdarúgó szövetség, a Koninklijke Nederlandse Voetbal Bond (a továbbiakban: „KNVB”) a hivatásos és amatőr labdarúgó-bajnokságok ernyőszervezete. Hollandiában a hivatásos labdarúgást kétszintű rendszerben szervezik. A 2014/2015-ös idényben 38 egyesület vett részt, amelyek közül 18 az első osztályban (eredivisie), 20 pedig a másodosztályban (eerste divisie) játszott.

(8)

A Willem II egyesületet 1898-ban alapították, és a hivatásos labdarúgás 1954-es hollandiai bevezetése óta hivatásos labdarúgó-egyesületként működik. A Willem II hazai mérkőzéseit a tilburgi Koning Willem II Stadionban (a továbbiakban: a stadion) játssza. A Willem II-t a 2010/2011-es idényben az első osztályból a másodosztályba sorolták át. Az egyesületet 2012-ben ismét felminősítették, majd 2013-ben ismét visszaminősítették. 2014-ben ismét bekerült az első osztályba. A 2005/2006-os idény volt az utolsó, amelyben a Willem II európai bajnokságon (UEFA kupa) játszott.

(9)

A Willem II jelenlegi jogi formája Willem II Tilburg B.V. Az intézkedés kedvezményezettje a Willem II Tilburg B.V. (a továbbiakban: Willem II) gazdálkodó szervezet. A szervezet tulajdonosa a Stichting Beheer Betaald Voetbalorganisatie Willem II Tilburg alapítvány. Létezik egy külön Willem II egyesület (Vereniging). A Willem II egy középvállkozás, amelynek 2012-ben 53 alkalmazottja volt. Éves forgalma a 2008/2009-es gazdasági évben 11,4 millió EUR, a 2009/2010-es gazdasági évben pedig 9,9 millió EUR volt.

(10)

2004-ben az önkormányzat és a Willem II szerződést kötött, amely révén az önkormányzat a stadion 100 %-os tulajdonosává vált (3), és a Willem II. bérleti jogot szerzett a stadion használatára. A bérleti szerződés kikötötte, hogy az önkormányzat bérbe adja a stadiont a Willem II-nek, amelyért ez utóbbi évi 1 001 731 EUR plusz héa plusz változó költségek bérleti díjat fizet. A bérleti díj a beruházási költségen, egy 30 éves értékcsökkenési időszakon és a szerződéskötéskor az önkormányzat által alkalmazott 5,5 %-os kamatlábon alapult. A 30 éves bérlet feltételei úgy lettek kialakítva, hogy biztosítsák a stadion oly módon történő kiaknázását, hogy az az önkormányzat költségvetésére nézve semleges legyen. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat 51. pontjában leszögezte, hogy az akkor megállapított paraméterek garantálták, hogy a Willem II az összes költséget fedező bérleti díjat fizessen, elkerülve ezzel a labdarúgó-egyesült működési támogatását. A bérleti díj a mások által fizetett bérleti díjak tartományában volt, jóllehet az átlag felett. A 2004-2008 közötti időszakban a Willem II tudta fizetni a bérleti díjat.

(11)

A 2009/2010-es labdarúgó idényben a Willem II pénzügyi nehézségekkel szembesült, és 2010 májusában bejelentette, hogy a csőd szélén áll. Az önkormányzat, amely előzőleg már felfüggesztette a 2009-es bérleti díj fizetését, 2010. május 31-én úgy döntött, hogy 2004-ig visszamenőleg csökkenti a fizetendő bérleti díj és egyéb költségek összegét. E döntés hatására a labdarúgó-egyesület által fizetendő éves díj egy hatéves időszak alatt évi 0,4 millió euróval csökkent, amelynek eredményeképp – kettő részletben – a Willem II 2,4 millió EUR-t kapott, amely összegből levonták a 2009-es bérletidíj-elmaradást. 2011. október 31-én a 2004-es bérleti szerződés helyébe lépő új bérleti szerződést kötöttek.

(12)

Az önkormányzat 2010. május 31-i döntésének az volt a feltétele, hogy a Willem II teljesíti a szerkezetátalakítási tervben szereplő kötelezettségeit, amelynek célja a Willem II hosszú távú életképességének helyreállítása volt. E terv feltételei között szerepelt a negyedéves pénzügyi adatszolgáltatási kötelezettség, kiegyensúlyozott költségvetés a következő labdarúgó idényre, mérlege megtisztítása, a játékosok fizetésére vonatkozó nemzeti labdarúgó-szövetségi normák betartása, új vezetési és felügyeleti struktúra bevezetése. A Willem II e feltételek teljesítése érdekében tett intézkedéseit később az önkormányzat kielégítőnek minősítette, és ezért engedélyezte a 2,4 millió EUR második részletének kifizetését.

(13)

Hollandia nem értesítette a Bizottságot a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének értelmében arról, hogy a Willem II-nek 2,4 millió EUR-t tervez juttatni. A Bizottságot az éves bérleti díj 2009/2010-es idényre szóló felfüggesztésére vonatkozó 2009-es döntéséről sem tájékoztatta.

(14)

Hollandia megkérdőjelezte, hogy a lehetséges támogatás hatással van-e a nem európai szinten játszó labdarúgó-egyesületek belső piacára. Azonban a hivatásos labdarúgó-egyesületek vállalkozásoknak minősülnek, és az állami támogatások ellenőrzése alá tartoznak. A labdarúgás a keresőtevékenység egyik formája, amelynek során díjazás ellenében szolgáltatást nyújtanak. A játékban nagy fokú professzionalizmus alakult ki, és ezzel gazdasági hatása megnövekedett (4).

(15)

A hivatásos labdarúgó-egyesületek a labdarúgó mérkőzéseken való részvételen kívül számos nemzetközi vonatkozással is bíró piacon folytatnak gazdasági tevékenységet, például a hivatásos játékosok átigazolása, a publicitás, a szponzorálás, az áruforgalmazás vagy a médiaközvetítés piacán. Valamely hivatásos labdarúgó-egyesületnek adott támogatás erősíti annak pozícióját e piacok mindegyikén, amelyek legtöbbje számos tagállamot magában foglal. Ezért, ha az állami forrásokat arra használják, hogy egy hivatásos labdarúgó-egyesületet szelektív előnyhöz jutassanak, függetlenül attól, hogy az melyik szövetségben játszik, a támogatás torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében (5).

(16)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság arra az előzetes következtetésre jutott, hogy az önkormányzat szelektív előnyhöz juttatta a Willem II-t az állami források használatával, következésképpen a labdarúgó-egyesültnek támogatást nyújtott. A Bizottság továbbá azon a véleményen volt, hogy a hivatásos labdarúgó-egyesületek támogatása torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(17)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy a Willem II a támogatás megítélésének idején pénzügyi nehézségekkel küzdött. Annak érdekében, hogy a Bizottság megvizsgálja, hogy a támogatás összeegyeztethető-e a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatással (6) (a továbbiakban: az iránymutatás), tájékoztatást kért az iránymutatásban szereplő összes követelménynek való megfelelésre vonatkozóan.

(18)

A Bizottság nevezetesen nem volt képes ellenőrizni, hogy a szerkezetátalakítási terv jellegére és megvalósítására vonatkozóan az iránymutatás 34–37. pontjaiban szereplő feltételek teljesültek-e. A Bizottság továbbá nem tudta ellenőrizni, hogy tettek-e a 38–42. pontok értelmében vett megfelelő kompenzációs intézkedéseket. Továbbá be kellett bizonyítani, hogy a támogatás a szükséges minimálisra korlátozódott, hogy maga a kedvezményezett a szerkezetátalakításához megfelelő mértékű saját erőt fizetett, és hogy betartották az „először és utoljára” elvet.

(19)

Hollandia vitatta, hogy a stadionbérleti szerződés átalakítása állami támogatást jelentett volna. Hollandia véleménye szerint az önkormányzat, mint a stadion tulajdonosa, piaci feltételeket alkalmazott, és a piacgazdasági befektetői, illetve hitelezői elvvel összhangban járt el azzal, hogy 2009-ben felfüggesztette a stadion fő hasznosítójának bérleti díját, és visszamenőleges hatállyal 2010-ben csökkentette a bérleti díjat, illetve könnyített az egyéb szerződéses feltételeken. A Willem II csődje esetén az egyesület elvesztette volna hivatásos labdarúgási engedélyét. Az önkormányzat kezén maradt volna egy olyan futballstadion, amelyet csak jelentős beruházással lehetne egyéb tevékenységekre hasznosítani. Hollandia azt állította, hogy az alacsonyabb bérleti díj összhangban van az országban más stadionokért fizetett bérleti díjjal, és hogy ezért ez megfelel a piaci feltételeknek.

(20)

Ugyanakkor Hollandia azzal is érvelt, hogy még ha az intézkedés támogatást is jelentene, az összeegyeztethető lenne a belső piaccal. Ezek az érvek egyrészt a Bizottság Hollandiának a sportinfrastruktúrára vonatkozóan 2002. július 11-én küldött levelén alapultak. Ebben a levélben a Bizottság ismertetett bizonyos feltételeket, amelyek mellett a sportinfrastruktúra finanszírozását nem minősíti állami támogatásnak. Az érvek másrészt az iránymutatáson és a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontján alapultak.

(21)

A Willem II szerkezetátalakítását illetően Hollandia ismertette az egyesület pénzügyi helyzetét. A 2008/2009-es gazdasági évben (7) a Willem II 11,4 millió EUR-s forgalom mellett 3,9 millió EUR-s veszteséget termelt, és saját tőkéje [eigen vermogen] 4,1 millió EUR-ról 0,2 millió EUR-ra csökkent. A 2009/2010-es gazdasági évben (8) a Willem II 9,9 millió EUR-s forgalom mellett 4,4 millió EUR-s veszteséget termelt. A 2,4 millió EUR-s önkormányzati juttatás ellenére saját tőkéje 0,2 millió EUR-ról tovább csökkent, mínusz 2,1 millió EUR-ra.

(22)

Mindegyik hivatásos holland labdarúgó-egyesületnek szüksége van a KNVB engedélyére, amit csak akkor kap meg, ha eleget tesz különféle kötelezettségeknek. A rendszer értelmében az egyik kötelezettség az egyesület pénzügyi józanságához kapcsolódik. Az egyesületek kötelesek minden egyes idényben november 1-jéig, március 1-jéig és június 15-ig pénzügyi jelentést benyújtani, amely többek között ismerteti aktuális pénzügyi helyzetüket, valamint a következő idényre vonatkozó pénzügyi tervüket. E jelentések alapján az egyesületeket három kategóriába sorolják (1: elégtelen, 2: kielégítő, 3: jó). Az 1. kategóriába tartozó egyesületek kötelezhetők arra, hogy fejlesztési tervet nyújtsanak be annak érdekében, hogy elérjék a 2-es vagy 3-as kategóriát. Ha az egyesület nem teljesíti a tervet, a KNVB szankciókat vethet ki, ideértve a hivatalos figyelmeztetést, a versenypontok csökkentését, és – végső szankcióként – az engedély visszavonását. A csődbe jutottnak nyilvánított hivatásos labdarúgó-egyesületek Hollandiában elveszítik az engedélyüket. Ha jogutód egyesületet alapítanak, azt közvetlenül nem engedik be a hivatásos labdarúgó ligába, hanem a második legmagasabb osztályú amatőr ligában kell kezdenie. Nehézségeivel a Willem II azt kockáztatta, hogy elveszíti engedélyét arra, hogy hivatásos mérkőzéseken játsszon. 2010-ben az 1. kategóriába sorolták.

(23)

Hollandia tájékoztatása szerint figyelemmel ezekre a nehézségekre, az önkormányzat döntése, hogy a Willem II-t 2,4 millió EUR-s juttatásban részesítse, a Willem II által készített szerkezetátalakítási tervben meghatározott számos feltételhez volt kötve (9). A terv célja az volt, hogy egy 3 éves időszak alatt egészséges pénzügyi helyzetet eredményezzen. A tervnek továbbá az is célja volt, hogy a 2012/2013-as pénzügyi év végéig eleget tegyen a KNVB 2. kategória (kielégítő) elérésére vonatkozó előírásainak. A KNVB már 2011 decemberében meg is adta a 2. kategóriás státust.

(24)

A szerkezetátalakítási tervben szerepelt egy új vezetőség, a létszám és a játékosok csoportjának csökkentése. A terv előrevetítette a szerződéses játékosok számának csökkentését is. Számos játékost átigazolnak, a meglévő szerződéseket alacsonyabb fizetés mellett újítják meg, új szerződéseket vagy átigazolási díj nélkül kötnek, vagy a játékosokat más egyesületektől bérlik. A terv célja az volt, hogy a személyzet és játékosok költségeit 77 %-ról 55 %-ra csökkentsék.

(25)

Kilenc magánszervezet egyezett bele, hogy összesen 2,25 millió EUR-s kölcsönt nyújtson a Willem II-nek 2009-ben, amikor kialakultak a pénzügyi problémák. 2010-ben sikerült őket meggyőzni arról, hogy hosszabbítsák meg a kölcsönök futamidejét, hogy ne érvényesítsék követeléseiket a Willem II megfelelő likviditásának helyreállításáig, és hogy alacsonyabb kamatokat fogadjanak el e követelések után. Hatan közülük tovább mentek, és követeléseik 10 %-át elengedték. A szerkezetátalakítási terv célja az volt, hogy a Willem II három éven belül szerény működési nyereséget érhessen el. A terv reálisnak bizonyult. A 2010/2011-es és a 2011/2012-es idényben a Willem II mintegy 0,3 millió EUR-s nyereséget ért el, a 2012/2013-as idényben pedig egy alacsonyabb összegűt; sajáttőke-helyzete a 2012. június 30-i állapot szerint mínusz 1,4 millió EUR-ra, 2013. június 30-ára pedig mínusz 1,3 millió EUR-ra javult, majd a 2013/2014 gazdasági évben pozitívba fordult.

(26)

Az önkormányzat az eljárás keretében észrevételeket nyújtott be, amelyek nagyban azonosak voltak a Hollandia által benyújtott észrevételekkel. Az önkormányzat 2009-ben konkrét tájékoztatást is adott a Willem II pénzügyi helyzetére vonatkozóan, és egy a Deloitte Financial Advisory Services által 2013 novemberében elkészített tanulmányt is benyújtott az önkormányzat előtt 2010-ben nyitva álló különböző lehetőségek költségeiről azon véleményének alátámasztására, hogy a 2009-ben és 2010-ben meghozott intézkedések racionálisak voltak.

(27)

A Szerződés 107. cikke (1) bekezdése értelmében az állami támogatás olyan, a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás, amely azáltal, hogy bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének gazdasági előnyt biztosít, torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében lefektetett feltételek halmazati feltételek, és ezért ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön, az összes feltételt teljesítenie kell.

(28)

Az eljárás megindításáról szóló határozat alapján a Bizottság a támogatás jelenléte szempontjából megvizsgálja az önkormányzat arra vonatkozó 2009-es határozatát, amellyel felfüggesztette a Willem II stadionhasználata utáni bérletidíj-fizetést, valamint az önkormányzat 2010 májusában visszamenőleges hatállyal meghozott döntését a bérleti díj és a stadionhasználat egyéb költségeinek csökkentéséről. A Bizottság megjegyzi, hogy mindkét intézkedés időrendiségét, célját és a Willem II akkori helyzetét tekintve szorosan kapcsolódik egymáshoz, ezért ezeket együtt kell megvizsgálni.

(29)

Mindkét intézkedésről az önkormányzat döntött, és azok költségvetésére közvetlen pénzügyi következményekkel jártak; így ezek állami források felhasználását érintették. Az állami források átruházása bármilyen formában történhet, például közvetlen támogatás, kölcsön, garancia, közvetlen befektetés a vállalkozások tőkéjébe, illetve természetbeni juttatás. Az olyan bevételekről való lemondás, amelyeket egyébként az államnak megfizettek volna, szintén az állami források átruházását jelenti.

(30)

Az intézkedésnek a Willem II-t olyan gazdasági előnyhöz kell juttatnia, amelyet szokásos piaci körülmények között nem érhetett volna el. Hollandia és az önkormányzat azt állítja, hogy az önkormányzat a piacgazdasági befektetői elvnek és a piacgazdasági hitelezői elvnek megfelelően járt el, és ezért nem biztosított előnyt a Willem II számára. A Bizottság a következő okok miatt nem ért egyet ezzel a nézettel.

(31)

Amikor egy vállalkozás pénzügyi helyzete állami beavatkozás hatására javul, feltételezhető az előny jelenléte. Ennek vizsgálatához össze kell hasonlítani a vállalkozás intézkedést követő pénzügyi helyzetét azzal a pénzügyi helyzettel, amely akkor állt volna fenn, ha az intézkedést nem hajtották volna végre. A beavatkozás nélkül az egyesület pénzügyileg nehéz helyzetben maradt volna, fennmaradt volna a csőd és az alacsonyabb osztályba minősítés kockázata. Vitathatatlan, hogy a Willem II pénzügyi helyzete jelentősen javult a vizsgálat tárgyát képező beavatkozás hatására.

(32)

Ez nem jelentene megengedhetetlen előnyt, ha az önkormányzat igazolni tudja, hogy a piacgazdasági befektetői elvnek és a piacgazdasági hitelezői elvnek megfelelően járt el. A Bizottság megjegyzi, hogy 2004-ben az önkormányzat megszerezte a stadion 100 %-os tulajdonjogát. Ennek ellenértékeként a stadion gazdasági értékét fizette, amelyet egy külső értékbecslés alapján állapítottak meg. 2004-ben a bérleti szerződést az önkormányzat a Willem II-vel annak teljes ismeretében kötötte, hogy a stadion nem egy többfunkciós aréna, hanem a Willem II, mint „fogoly” ügyfél labdarúgó stadionja, és a labdarúgáson kívül hasznosítási lehetőségei korlátozottak. Az önkormányzat ezért tudta, hogy a stadion hasznosítása függ attól, hogy a Willem II képes-e továbbra is fizetni a bérleti díjat és a szerződésben meghatározott egyéb költségeket. Egy piacgazdasági befektető ezt a kockázatot vagy egyáltalán nem vállalta volna fel, vagy csak egy megfelelő haszonkulcs és a „fogoly” ügyfél lehetséges fizetésképtelensége elleni biztosítás ellenében vállalta volna.

(33)

Amikor az önkormányzat 2010-ben tájékoztatta az önkormányzat tanácsát arról, hogy a Willem II a csőd szélén áll, azt is megállapította, hogy a stadion 2004 óta tartó hasznosítása a költségvetésére pusztán semleges hatással volt. Ha azonban a 2004-es bérleti szerződés nem termelt észszerű nyereséget, a bérleti szerződési feltételek 2010. évi visszamenőleges hatályú módosítása annak ismeretében történt, hogy az a 2004 óta tartó hasznosítást veszteségessé teszi. Ez kizárja, hogy a bérleti díj csökkentésére irányuló 2010-es döntés megfelelne a piacgazdasági befektető elvének. Egyetlen kereskedelmi szereplő sem egyezne bele egy bérlet olyan visszamenőleges módosításába, amely semmilyen perspektívát nem szolgáltat arra, hogy a befektetés után hozamot biztosítson.

(34)

Hollandia és az önkormányzat azonban azt is állítják, hogy az önkormányzat döntése, amely könnyített az egyesület adósságterhein, megfelelt a piacgazdasági hitelezői elvnek. Ezzel összefüggésben arra hivatkoznak, hogy számos nagy hitelező elengedte a Willem II tartozásainak egy részét. Az eljárás megindításáról szóló határozatnak arra a részére is hivatkoznak, amelyben a Bizottság megállapította, hogy Arnhem önkormányzatának a Vitesse labdarúgó-egyesület javára hozott intézkedése nem minősül állami támogatásnak.

(35)

E tekintetben a Bizottság először megjegyezné, hogy a 2009-ben a bérletidíj-fizetés felfüggesztéséről és 2010-ben a bérleti díj és a stadionhasználat utáni egyéb fizetési kötelezettségek visszamenőleges hatályú csökkentéséről hozott döntéseket nem a többi hitelező megfelelő intézkedéseivel egyidejűleg hozták meg. Továbbá 2010-ben az önkormányzat 2,4 millió EUR-t adott a Willem II-nek, amely több, mint kétszerese volt a Willem II-vel szembeni egy éves bérletidíj-követelésének. Az önkormányzat ugyan előírta a Willem II-nek, hogy tárgyaljon a többi hitelezővel, hogy megtisztítsa mérlegét, azonban e tárgyalásokra nem szabott a saját beavatkozása feltételeinek megfelelő feltételeket. Az az érv, hogy egy csődbe jutott hivatásos labdarúgó-egyesület elveszíti az engedélyét és az önkormányzat kezén maradt volna egy labdarúgó-stadion, amelyet csak jelentős beruházással lehetne egyéb tevékenységekre hasznosítani, szintén nem meggyőző. Csőd esetén egy jogutód egyesületet lehetett volna alapítani, amely a stadion új használója lett volna. Természetesen azt közvetlenül nem engednék be a hivatásos labdarúgó ligába, hanem a második legmagasabb osztályú amatőr ligában kellene kezdenie. Azonban lett volna kilátása a stadion használatára és arra, hogy a belátható jövőben visszatérjen a hivatásos ligába, és így hozzájárult volna a stadion bérbeadásából származó bevételekhez.

(36)

Hollandia hivatkozott továbbá a Bizottság 2002. július 11-i levelére, amelyben a Bizottság ismertetett bizonyos feltételeket, amelyek mellett a sportinfrastruktúra finanszírozását nem minősítené állami támogatásnak. E feltételek között szerepelt az aréna többfunkciós jellege, az ahhoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés, valamint a használati díjak megfelelősége.

(37)

A jelen esetben azonban ezek az észrevételek nem vezethetnek arra a következetésre, hogy a Willem II nem jutott megengedhetetlen előnyhöz. Már az is vitatható, hogy a 2002. július 11-i levélben meghatározott érvek relevánsak-e még, figyelemmel a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, amely a közhasznú célokra használt infrastruktúrába történő állami beruházást állami támogatásnak tekinti (10). A jelen esetben azonban az a döntő, hogy az önkormányzat és a Willem II 2004-ben szerződést kötött, amellyel évi 1 001 731 EUR-s bérleti díjban állapodtak meg. Ha e kialkudott bérleti díjnak a fizetését először az önkormányzat egyetértésével felfüggesztik, és ha a bérleti díj összegét ezután visszamenőlegesen csökkentik, az önkormányzat a Willem II-t olyan pénzügyi előnyhöz juttatja, amelyhez rendes körülmények között nem jutott volna, és amelyet mindenesetre egy magángazdasági szereplő általában nem biztosított volna.

(38)

Ezen okok miatt a Bizottság nincs meggyőződve arról, hogy az önkormányzat piacgazdasági szereplőként járt el, akár befektetői, akár hitelezői minőségében, akár mindkét minőségben. Ezért megállapítja, hogy olyan pénzügyi támogatást nyújtott a Willem II csődjének elkerülésére, amelyet egy magánpiaci szereplő nem nyújtott volna, és ezért ez előnynek minősül.

(39)

Hollandia megkérdőjelezte a lehetséges támogatás hatását a nem európai szinten játszó labdarúgó-egyesületek belső piacára. E tekintetben, ahogy arra a (14) preambulumbekezdés rávilágít, a Bizottság emlékeztet arra, hogy a hivatásos labdarúgó-egyesületek vállalkozásnak minősülnek, és az állami támogatások ellenőrzése alá tartoznak. A labdarúgás a keresőtevékenység egyik formája, amelynél díjazás ellenében szolgáltatást nyújtanak. A játékban nagy fokú professzionalizmus alakult ki, és ezzel gazdasági hatása megnövekedett.

(40)

A Willem II továbbá az európai labdarúgó bajnokságok lehetséges résztvevője, és a múltban ténylegesen részt is vett egy európai bajnokságon. Hivatásos labdarúgó-egyesületként a labdarúgó-mérkőzéseken való részvételen kívül számos nemzetközi vonatkozásokkal is bíró piacon folytat gazdasági tevékenységet, például a hivatásos játékosok átigazolási piacán, a publicitás, a szponzorálás, az áruforgalmazás vagy a médiaközvetítés piacán. Valamely hivatásos labdarúgó-egyesületnek adott támogatás erősíti annak pozícióját e piacok mindegyikén, amelyek legtöbbje számos tagállamot magában foglal. Ezért a (15) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően, ha az állami forrásokat arra használják, hogy egy hivatásos labdarúgó-egyesületet megkülönböztető előnyhöz jutassanak, függetlenül attól, hogy az melyik szövetségben játszik, a támogatás torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében.

(41)

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a Willem II javára tett támogatási intézkedést a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet-e tekinteni. A Szerződés 107. cikke (2) bekezdésében említett eltérések egyike sem vonatkozik a szóban forgó támogatási intézkedésre. A Szerződés 107. cikkének (3) bekezdésében rögzített eltéréseket illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egyik holland régió sem tartozik a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja alá. A szóban forgó támogatási intézkedés nem mozdít elő közös európai érdeket szolgáló fontos projektet, és nem a holland gazdaságban bekövetkezett valamely komoly zavar megszüntetésére szolgál a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében. A támogatási intézkedés továbbá nem mozdítja elő a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének d) pontja értelmében.

(42)

A Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt, és az egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító támogatásra vonatkozó eltérést illetően az ilyen támogatás összeegyeztethető lehet, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(43)

A támogatási intézkedéseknek a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében történő vizsgálatához a Bizottság számos rendeletet, keretszabályt, iránymutatást és közleményt bocsátott ki a támogatások formájára, valamint azokra a horizontális vagy ágazati célokra vonatkozóan, amelyekhez a támogatásokat odaítélik. Figyelemmel arra, hogy a Willem II pénzügyi nehézségekkel szembesült abban az időben, amikor az intézkedéseket meghozták, és arra, hogy a támogatást az önkormányzat e nehézségek megoldására ítélte meg, célszerű annak vizsgálata, hogy az iránymutatásokban (11) lefektetett kritériumok alkalmazandók-e és teljesültek-e.

(44)

2014 júliusában a Bizottság közzétette a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló új iránymutatást (12). Ez azonban nem vonatkozik erre a 2009-ben és 2010-ben nyújtott nem bejelentett támogatásra. Az új iránymutatás 137. pontja szerint bármely előzetes engedély nélkül nyújtott megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatás esetén akkor lenne erről szó, ha a támogatás egy részét, illetve egészét az iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele után nyújtották. Az új iránymutatás 138. pontja szerint a Bizottság minden egyéb esetben a támogatás nyújtásának időpontjában alkalmazandó iránymutatás alapján folytatja le a vizsgálatot, éppen ezért a jelen helyzetben a 2014-et megelőzően alkalmazandó szerint.

(45)

Az iránymutatás 10. a) alpontjával összhangban korlátolt felelősségi alapon működő társaság esetén a vállalkozás akkor minősül nehéz helyzetben lévőnek, ha törzstőkéjének több mint a fele nincs meg, és annak több mint egynegyede az előző 12 hónap során veszett el. A 2008/2009-es gazdasági évben (13) a Willem II 11,4 millió EUR-s forgalom mellett 3,9 millió EUR-s veszteséget termelt, és saját tőkéje [eigen vermogen] 4,1 millió EUR-ról 0,2 millió EUR-ra csökkent. A 2009/2010-es gazdasági évben (14) a Willem II 9,9 millió EUR-s forgalom mellett 4,4 millió EUR-s veszteséget termelt. A 2,4 millió EUR-s önkormányzati juttatás ellenére saját tőkéje 0,2 millió EUR-ról tovább csökkent, mínusz 2,1 millió EUR-ra. Ezért a Willem II egyértelműen nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt. Ezt a tényt Hollandia nem vitatja. Ezért a Willem II-nek nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségét az iránymutatás alapján kell megvizsgálni.

(46)

Az iránymutatás 3.2. szakasza előírja, hogy a támogatás nyújtásának feltétele kell, hogy legyen egy szerkezetátalakítási terv végrehajtása (lásd az iránymutatás 34–37. pontját), amelynek észszerű időn belül helyre kell állítania a vállalkozás hosszú távú életképességét. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az önkormányzat azon döntése, hogy 2,4 millió EUR-t ad a Willem II-nek, a (12) preambulumbekezdésben említett számos feltételtől függött. E feltételek képezték a Willem II által készített szerkezetátalakítási terv központi elemét (15).

(47)

A terv egy 3 éves időszak alatt egészséges pénzügyi helyzetet szándékozott elérni, továbbá teljesíteni kívánta a KNVB követelményeit annak érdekében, hogy az továbbra is fenntartsa a Willem II hivatásos versenyengedélyét, és hogy az egyesület a 2012/2013. pénzügyi év végére megszerezze a 2. kategóriás státust.

(48)

A szerkezetátalakítási tervben szerepelt egy új vezetőség, a létszám és a játékosok csoportjának jelentős csökkentése. Számos játékost átigazoltak, a meglévő szerződéseket alacsonyabb fizetés mellett újították meg, új szerződéseket átigazolási díj nélkül kötöttek. Ez a személyzet és a játékosok költségeinek 30 %-os csökkenésével járt a terv elfogadásától számított két év alatt. Az önkormányzattól kapott 2,4 millió EUR-n kívül a Willem II-nek sikerült továbbra is biztosítania a magánszektorból származó 2,25 millió EUR-s hozzájárulást.

(49)

A Bizottság megítélése szerint a szerkezetátalakítási terv megoldásokat tartalmaz a Willem II. pénzügyi nehézségeinek okaira, különösen a játékosok költségeire, bérek és átigazolási kifizetések formájában. A Willem II fő tevékenységére vonatkozó megtakarításokat tervez. A szerkezetátalakítási terv nem támaszkodik olyan külső tényezőkre, amelyeket ugyan a Willem II képes befolyásolni, viszont nem képes teljes mértékben irányítani, például új szponzorok felkutatása és a nézőközönség számának növelése. Noha a Willem II pénzügyi helyzete és különösen a negatív saját tőkéje továbbra is aggodalomra ad okot, elképzelhető az egyesület pénzügyi helyzetének folyamatos javulása, valamint hivatásos labdarúgó egyesületként való folyamatos működése. A fejlődés azt mutatja, hogy a terv valójában reális volt. A KNVB már 2011 decemberében meg is adta a 2. kategóriás státust. A 2010/2011-es idényben a Willem II-nek sikerült 0,3 millió EUR-s üzemi nyereséget elérnie, majd a 2011/2012-es idényben ismét nyereséges volt, és ezzel a 2012. június 30-i állapot szerint mínusz 1,4 millió EUR-ra javította sajáttőke-helyzetét.

(50)

Az iránymutatás 38–42. pontja előírja, hogy a kedvezményezettnek kompenzációs intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy a támogatás torzító hatásait és annak kereskedelmi feltételekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait a lehető legkisebbre csökkentse. Az eljárás megindításáról szóló határozat 80-ik bekezdésében a Bizottság megjegyezte a hivatásos labdarúgás sajátos jellegét e tekintetben, és egy sor olyan intézkedésre tett javaslatot, amelyek a hivatásos labdarúgás esetében az iránymutatás értelmében vett kompenzációs intézkedésként értelmezhetők, például a regisztrált játékosok korlátozása a nemzeti egyesület által megengedett korlátokon belül, a bérek felső határának elfogadása az ágazatban szokásos normák alatt, az új játékosok utáni átigazolási költségek fizetésének tilalma egy bizonyos ideig, illetve a társadalom javát szolgáló tevékenységek növelése. A játékosok számára vagy fizetésére vonatkozó felső határ elfogadásával az egyesület versenyhátrányt is vállalna más olyan egyesületekhez képest, amelyeknél nem kell ilyen korlátozásokat alkalmazni. Az átigazolási díjak tilalma korlátozza az új versenyképes játékosok választékát.

(51)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Willem II a tervvel összhangban valójában csökkentette alkalmazottainak és játékosainak a számát. Az alkalmazottak létszáma a 2009/2010-es idény 79 főjéről a 2010/2011-es idényben 61, a 2011/2012-es idényben pedig 53 főre csökkent. A regisztrált játékosok számát 31-ről 27-re csökkentették. A bérköltségek (16) az árbevétel 48 %-ára csökkentek, ami jóval az UEFA norma alatt van, ahol ez 70 % csak a játékosok esetében. A szerkezetátalakítási időszakban új játékosok után nem fizetnek átigazolási díjat. Ezek az intézkedések gyengítették az egyesület csapatát, és következésképpen ez hozzájárult ahhoz, hogy a Willem II-t 2010/2011 végén, majd a 2012/2013-as idényben ismét visszaminősítsék másodosztályba. A Bizottság megjegyzi azt is, hogy az amatőr játékosok képzésével az egyesület többet költ a köz javára. A Bizottság megállapítja, hogy az irányelvekben előírt kompenzációs intézkedéseket meghozták, amelyek gyengítették a Willem II versenyhelyzetét a hivatásos labdarúgásban.

(52)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a szerkezetátalakítási tervet a belső megtakarításokon túl jelentős mértékben külső magánszervezetek finanszírozzák. Kilenc magánszervezet egyezett bele, hogy összesen 2,25 millió EUR-s kölcsönt nyújtson a Willem II-nek 2009-ben, amikor a pénzügyi problémák femerültek. 2010-ben sikerült ezeket a szervezeteket meggyőzni, hogy a szóban forgó összegeket tartsák bent az egyesületben, és ne érvényesítsék követeléseiket mindaddig, amíg a Willem II nem tudja azokat visszafizetni. Ezenkívül alacsonyabb, 3 %-os kamatlábat is elfogadtak. Hatot közülük sikerült meggyőzni, hogy engedjék el követelésük összesen 10 %-át. Ezzel teljesül az irányelv 44. pontjának előírása, amely szerint a Willem II-höz hasonló középvállalkozások esetében a szerkezetátalakítási költségek legalább 40 %-át a kedvezményezett saját forrásaiból kell fedezni, beleértve a külső finanszírozást, ami jelzi, hogy hisznek a kedvezményezett életképessége visszaállításának lehetőségében.

(53)

A támogatás összege szükséges volt. A szerkezetátalakítási terv szerint annak mérsékelt pozitív eredményt kell elérnie a 2010/2011-es és 2011/2012-es idényben, és a saját tőkét lassanként javítania kell. Ez nem tette volna lehetővé a Willem II számára, hogy új játékosokat vásároljon vagy magasabb fizetéssel csalogasson magához.

(54)

Az iránymutatás 49. pontja előírja, hogy az érintett tagállam rendszeresen megküldött részletes beszámolók révén tájékoztatást adjon a szerkezetátalakítási terv megfelelő végrehajtásáról. Az 51. pont kevésbé szigorú feltételeket határoz meg a kis- és középvállalkozások esetében, ahol rendszerint elég, ha évente megküldik a vállalkozás mérlegének és eredménykimutatásának másolatát. Hollandia kötelezettséget vállalt e jelentések megküldésére.

(55)

Az iránymutatás 72–77. pontjával összhangban Hollandia leszögezte, hogy a Willem II a jelen támogatás nyújtását megelőző tíz évben nem kapott megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatást. Továbbá kötelezettséget vállalt arra, hogy a következő tíz éves időszak alatt nem nyújt a Willem II-nek újabb megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatást.

(56)

A Bizottság megállapítja, hogy Hollandia jogellenesen, a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megszegésével nyújtott támogatást a Willem II-nek. Azonban a 2009-ben és 2010-ben a Willem II-nek odaítélt 2,4 millió EUR összegű állami támogatás megfelel az iránymutatás szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó feltételeinek, és a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összhangban összeegyeztethetőnek tekinthető a belső piaccal,