12.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 305/1

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. február 13-án az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (2) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes varrat nélküli, kör keresztmetszetű, 406,4 mm-t meghaladó külső átmérőjű, vasból (de nem öntöttvasból) vagy acélból (de nem rozsdamentes acélból) készült csövek Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan. A vizsgálat megindításáról a Bizottság értesítést (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2016. január 4-én a varrat nélküli acélcsövek uniós gazdasági ágazatával foglalkozó védelmi bizottság (a továbbiakban: panaszosok) panaszt nyújtott be. A panaszosok a varrat nélküli, kör keresztmetszetű, 406,4 mm-t meghaladó külső átmérőjű, vasból (de nem öntöttvasból) vagy acélból (de nem rozsdamentes acélból) készült csövek teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszik ki. A panasz bizonyítékot tartalmazott a dömpingre, illetve az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, és így elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat és a Kínai Népköztársaság hatóságait, az ismert importőröket, az érintettként ismert beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szervezeteket a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket a részvételre.

(4)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt a vizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett, piacgazdasággal rendelkező lehetséges harmadik országokként (a továbbiakban: analóg országok) Japánt, Oroszországot, Dél-Koreát és az Amerikai Egyesült Államokat tervezi figyelembe venni. A Bizottság felvette a kapcsolatot ezen országok, valamint Kanada, India, Mexikó és Venezuela gyártóival, és felkérte őket a részvételre.

(6)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt alkalmazhat.

(7)

A Bizottság a vizsgálati eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az érintett termék termelése alapján ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Ez az ideiglenes minta négy uniós gyártóból állt, amelyek az uniós gazdasági ágazat teljes termelésének 51 %-át tették ki. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban, észrevétel azonban nem érkezett.

(8)

A vizsgálat rávilágított, hogy a mintába felvett legnagyobb vállalat gazdasági helyzete és szerkezete nem biztos, hogy reprezentatív az uniós gazdasági ágazat szempontjából. Eltérő üzleti modellel rendelkezik, mivel értékesítéseinek több mint 60 %-a az olaj- és gázüzletágra támaszkodik, és sokkal több igényre szabott és felsőkategóriás terméket gyárt. Emellett – miként az a (107)–(108) preambulumbekezdésben adott magyarázatban is szerepel – a vállalat jövedelmezősége a figyelembe vett időszak egésze alatt egyenletesen romlott, ami egy másik lényeges különbség a többi uniós gyártóhoz képest. Ennélfogva a Bizottság további vizsgálatokat fog végezni azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó vállalat reprezentatívnak tekinthető-e az uniós gazdasági ágazat helyzete szempontjából. A Bizottság adott esetben további lépéseket fog fontolóra venni, köztük a vonatkozó vállalatok súlyozását.

(9)

A Bizottság az ideiglenes szakaszban úgy döntött, hogy bent tartja a mintában ezt a vállalatot, ugyanakkor az érdekelt felektől érkező észrevételek fényében újra visszatér majd a kérdésre.

(10)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat.

(11)

Öt független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság az Unióba irányuló behozatal legnagyobb mennyisége alapján három importőrt vett fel a mintába. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert importőrrel. Észrevétel nem érkezett.

(12)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínai Népköztársaságban működő összes exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(13)

Tizenkét, érintett országban működő exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság négy vállalatból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Az érdekelt felek nem nyújtottak be ezzel kapcsolatos észrevételeket.

(14)

Hat Kínai Népköztársaságban működő exportáló gyártó jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kíván igényelni. Közülük három szerepel a mintában, és így a Bizottság vonatkozásukban egyedi vizsgálatot végzett. A másik három kérelemnek a vizsgálat ideiglenes szakaszában történő vizsgálata a vizsgálat szűk határidői, a korlátozott erőforrások és a bizottsági szolgálatok jelenlegi munkaterhelése miatt túlzott terhet jelentett volna. A Bizottság a vizsgálat ideiglenes szakaszát követően hoz döntést arról, hogy eleget tegyen-e az egyedi vizsgálat iránti kérelmeknek.

(15)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának alkalmazása céljából a Bizottság piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapokat küldött az összes Kínai Népköztársaságban működő, mintába felvett együttműködő exportáló gyártónak, az exportáló gyártók ismert szervezeteinek, valamint a Kínai Népköztársaság hatóságainak. Egyetlen exportáló gyártó sem nyújtott be piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot.

(16)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül kérdőívet küldött valamennyi mintába felvett vállalatnak. Kitöltött kérdőívet a Kínai Népköztársaságban működő, mintába felvett négy együttműködő exportáló gyártó/gyártócsoport, a mintába felvett négy uniós gyártó és három független importőr nyújtott be. Egyetlen felhasználó sem jelentkezett.

(17)

A Bizottság a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek ítélt minden információt bekért és ellenőrzött. A következő vállalatok telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

(18)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) ölelte fel.

(19)

Az érintett termék a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg a 7304 19 90, ex 7304 29 90, 7304 39 98 és 7304 59 99 KN-kódok alá tartozó egyes varrat nélküli, kör keresztmetszetű, 406,4 mm-t meghaladó külső átmérőjű, vasból (de nem öntöttvasból) vagy acélból (de nem rozsdamentes acélból) készült csövek (a továbbiakban: az érintett termék).

(20)

Az érintett terméket széles körben, például az olaj- és gáziparban, erőművekben és az építőiparban alkalmazzák.

(21)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(22)

A Bizottság ebben a szakaszban azt a döntést hozta, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(23)

A termékkört illetően nem tettek észrevételt.

(24)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban a rendes értéket egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték alapján állapították meg, mivel egyetlen mintába felvett exportáló gyártó sem részesült piacgazdasági elbánásban. Ennek megfelelően ki kellett választani egy piacgazdasággal rendelkező harmadik országot (a továbbiakban: analóg ország).

(25)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy megfelelő lehetséges analóg országként Japánt, Oroszországot, Dél-Koreát és az USA-t tervezi figyelembe venni, egyúttal felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. Nem érkezett észrevétel.

(26)

A Bizottság a hasonló termék Kanadában, Indiában, Japánban, Oroszországban, Dél-Koreában, Mexikóban, USA-ban és Venezuelában működő tizenhárom gyártóját felkérte arra, hogy szolgáltassanak információkat. Mindössze egyetlen, Mexikóban található vállalat működött együtt. A szóban forgó vállalat válaszolt az analóg országnak szóló kérdőívre, és beleegyezett válaszának helyszíni ellenőrzésébe.

(27)

A mexikói belföldi piacon folyó verseny kielégítő, és a piac mérete megfelelőnek minősül, évi 20 000 tonna közelében mozog. A varratnélküli csövek legtöbbjének behozatalára a származás országától függetlenül 5 %-os vám alkalmazandó. Az együttműködő vállalat a belföldi piacon több mint 60 %-os piaci részesedéssel rendelkezik. Ugyanakkor a behozatalnak is lényeges mértékű a piaci részesedése: a mexikói belföldi piacon meghaladja a 22 %-ot, ami azt bizonyítja, hogy a szóban forgó piacon versenyhelyzet áll fenn.

(28)

A Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy Mexikó az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti megfelelő analóg országnak minősül.

(29)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az analóg országban működő együttműködő gyártótól kapott információk alapján határozták meg.

(30)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az együttműködő gyártó esetében az analóg országbeli belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatív volt-e. A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő belföldi értékesítésének teljes volumene az érintett országban működő valamennyi exportáló gyártó esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt. Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék együttműködő gyártó általi belföldi összértékesítése reprezentatív volt.

(31)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat az analóg ország belföldi piacán értékesített terméktípusokat, amelyek a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező, érintett országban működő exportáló gyártók esetében azonosak vagy összehasonlíthatóak voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(32)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – megvizsgálta minden egyes, az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípus tekintetében, hogy az analóg országban működő együttműködő gyártó belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy egyes terméktípusok analóg országbeli belföldi értékesítése nem érte el az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének 5 %-át, és így nem minősült reprezentatívnak.

(33)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek az analóg országbeli belföldi piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(34)

A belföldi értékesítés elemzése kimutatta, hogy az összes belföldi értékesítés nyereséges volt, és az értékesítési ár súlyozott átlaga meghaladta a termelési költséget. Ennek megfelelően a rendes értéket a vizsgálati időszak alatti belföldi értékesítésekkor alkalmazott árak súlyozott átlaga alapján számították ki.

(35)

Mivel a hasonló termék egyes terméktípusainak értékesítésére nem vagy nem megfelelő mennyiségben került sor a szokásos kereskedelmi forgalom keretében az analóg országban, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(36)

Az analóg ország belföldi piacán nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az átlagos értékesítési, általános és igazgatási költségeket (a továbbiakban: SGA-költségek) és az e típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséget vették alapul. Az analóg ország belföldi piacán egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlagát és a szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított összes ügyletből származó nyereséget vették alapul.

(37)

Az érintett országból az Unióba exportált terméktípusok jelentős részét nem lehetett közvetlenül megfeleltetni az analóg országban gyártott terméktípusoknak. A nem megfeleltethető terméktípusok rendes értékét így az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint eljárva az analóg országbeli gyártó előállítási költségei és az ehhez hozzászámított SGA-költségek, valamint nyereség észszerű összege alapján kellett kiszámítani. A rendes érték képzése így az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban történt: a vonatkozó terméktípus átlagos előállítási költségéhez hozzáadták a felmerült SGA-költségek (4) [1 %–10 %] súlyozott átlagát és az analóg országban működő gyártó – a vizsgálati időszak alatt szokásos kereskedelmi forgalom keretében bonyolított – belföldi értékesítésből származó nyereségének (4) [9 %–19 %] súlyozott átlagát.

(38)

A mintába felvett exportáló gyártók vagy közvetlenül független vevőknek, vagy az érintett országban található, velük kapcsolatban álló exportvállalatokon keresztül végeztek kivitelt az Unióba. Unióban található, kapcsolatban álló importőrökön keresztül nem végeztek kivitelt.

(39)

Mivel az exportáló gyártók az érintett terméket exportálták közvetlenül uniós független vevőknek, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(40)

A Bizottság a rendes értéket és a mintába felvett exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(41)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(42)

Kiigazításokat végzett a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek [2 %–12 %], a hitelköltségek [0,01 %–0,3 %], a jutalékok [0,1 %–2 %], valamint a banki díjak [0,02 %–0,3 %] tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát.

(43)

Kína csak részleges héa-visszatérítési politikát alkalmaz kivitel esetén, és ebben az esetben 8 % héát nem térít vissza. Annak érdekében, hogy a rendes érték az exportáréval azonos adózási szintet tükrözze, a rendes értéket felfelé igazították a nagy átmérőjű, varrat nélküli csövek exportjára számított héa azon részével, amelyet nem térítettek vissza a kínai exportáló gyártók számára (5).

(44)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintába felvett exportáló gyártók esetében az analóg országbeli hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította (lásd a (29)–(37) preambulumbekezdést) az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(45)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban számította ki. Így a különbözet megállapítása a mintába felvett exportáló gyártók különbözetei alapján történt, figyelmen kívül hagyva a nulla vagy csekély mértékű dömpingkülönbözetekkel rendelkező exportáló gyártók különbözeteit, valamint az alaprendelet 18. cikkében említett körülmények között megállapított különbözeteket.

(46)

Az érintett országban működő minden más exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözeteket az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból az Unióba irányuló – az Eurostat importstatisztikái alapján megállapított – teljes exportvolumen arányában kifejezve.

(47)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitel mintegy 85 %-át az együttműködő exportáló gyártók általi behozatal tette ki. Ez alapján a Bizottság úgy döntött, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet azon mintába felvett vállalat szintjén határozza meg, amelyiknek a legmagasabb a dömpingkülönbözete.

(48)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(49)

A vizsgálati időszak alatt hét gyártó állította elő a hasonló terméket az Unióban. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek a gyártók alkotják az uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(50)

Az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – mint például a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíveket – felhasználtak a vizsgálati időszak alatti teljes uniós termelés megállapításához.

(51)

Ez alapján a teljes uniós termelés becsült mértéke körülbelül 227 000 tonna volt a vizsgálati időszak alatt. Ez a számadat az összes uniós gyártó termelését, azaz a mintába felvett gyártók termelését, valamint a mintába fel nem vett gyártók becsült termelését egyaránt magában foglalja.

(52)

A (7) preambulumbekezdésben említettek szerint négy olyan uniós gyártót vettek fel a mintába, amelyek a hasonló termék teljes becsült uniós termelésének 51 %-át teszik ki.

(53)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló teljes értékesítési volumene és az teljes behozatal alapján határozták meg. Az uniós felhasználás 2012 és 2014 között csökkent, majd 2015-ben mérsékelt javulást mutatott. A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás összesen 10 %-kal csökkent.

(54)

A figyelembe vett időszak alatt a Kínai Népköztársaságból az Unióba irányuló behozatal volumene és piaci részesedése az alábbiak szerint alakult:

(55)

A 2013-ban bekövetkezett csökkenést követően a Kínából érkező behozatal volumene meredeken nőtt 2014-ben, és stabil maradt 2015-ben. A behozatal összességében véve 9 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban, 39 000 tonnáról 42 500 tonnára a vizsgálati időszakban, ráadásul csökkenő uniós felhasználás mellett. A Kínából érkező behozatal piaci részesedése 22,2 %-ról 26,8 %-ra emelkedett a figyelembe vett időszak alatt.

(56)

Az alábbi táblázat az átlagos kínai importárat ismerteti:

(57)

Az átlagos importárak meghatározása az Eurostat importstatisztikái alapján történt. Az átlagos kínai importárak meglehetősen stabilak voltak a figyelembe vett időszak alatt. Az importárak valamelyest magasabbak voltak 2014-ben, mint az azt megelőző években, de az árak 2015-ben visszaestek eredeti szintjükre.

(58)

Az átlagos importárak azonban a termékösszetételen, mindenekelőtt az acél minőségi osztályán múlnak, amely nem jelenik meg külön a kereskedelmi statisztikákban. Míg az összes kínai exportáló gyártó átlagos exportára 910 EUR/tonna volt a vizsgálati időszakban, a mintába felvett kínai exportáló gyártók átlagos exportára 1 102 EUR/tonna volt, és a 946 EUR/tonna és az 1 444 EUR/tonna közötti tartományban mozgott.

(59)

Minként az a (79) preambulumbekezdésből is kiderül, a kínai importárak az időszak egészében jelentősen elmaradtak az uniós gazdasági ágazat értékesítési áraitól.

(60)

Annak megállapítása céljából, hogy a vizsgálati időszakban fennállt-e áralákínálás, és ha igen, akkor milyen mértékben, a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevőknek történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti értékesítési árnak – a tényleges szállítási költségek (43,4 EUR/tonna), jutalékok (51 EUR/tonna), később esedékessé váló árengedmények (132,2 EUR/tonna) és hitelköltségek (3,28 EUR/tonna) levonásával – gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a mintába felvett kínai gyártók által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített dömpingelt behozatal terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a CIF-paritás alapján állapítottak meg azt követően, hogy hozzáadták a behozatal utáni és anyagmozgatási költségeket (a CIF-érték 1,82 %-a).

(61)

A kínai behozatallal azonos kereskedelmi szinten történő tisztességes összehasonlítás érdekében csak a kereskedők és forgalmazók számára megvalósuló uniós értékesítést vették figyelembe. A végfelhasználók részére történt közvetlen értékesítéseket nem vették figyelembe az elemzésben, mivel az ilyen típusú közvetlen értékesítések jellemzően az igényre szabott termékekkel kapcsolatos többletkövetelményeken alapultak, ami a kereskedők és forgalmazók számára teljesített, standard követelményeket követő értékesítések során alkalmazott áraknál magasabbakat eredményeztek. Ennek eredményeképpen az uniós gazdasági ágazatnak az áralákínálás megállapítása céljából végzett összehasonlításhoz használt átlagos értékesítési áraként 1 359 EUR/tonnát vettek alapul (a vizsgálati időszakban), jóllehet az összes értékesítés figyelembevételekor az átlagos értékesítési ár 1 584 EUR/tonna.

(62)

Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – 15,1 % és 30,2 % között mozgó áralákínálási különbözeteket eredményezett.

(63)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(64)

A (7) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár vizsgálatára mintavételt alkalmaztak.

(65)

A kárelemzés céljából a Bizottság különbséget tett makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatók között. Makrogazdasági mutatóként a következőket használta: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés. Emellett mikrogazdasági mutató gyanánt elemezte a mintába felvett uniós gyártóktól származó átlagos egységárakat, egységnyi költséget, jövedelmezőséget, pénzforgalmat, beruházásokat, a beruházások megtérülését és tőkebevonási képességet, készleteket és munkaerőköltségeket.

(66)

Az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőíveket is – felhasználtak a makrogazdasági mutatók és különösen a mintába fel nem vett uniós gyártókra vonatkozó adatok megállapításához. A panaszos statisztikai adatait a panaszosok telephelyein ellenőrizték.

(67)

A mikrogazdasági mutatókat a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőívekben szereplő, ellenőrzött információk alapján állapították meg.

(68)

Az uniós termelésre, termelési kapacitásra és kapacitáskihasználásra vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt. A vizsgálat rávilágított, hogy az érintett termék gyártásához használt gyártósorok némelyikét más termékek, nevezetesen kisebb átmérőjű csövek gyártásához is igénybe vették. Ennélfogva a táblázat feltünteti a más termékeket is magában foglaló teljes termelési volument, valamint az érintett termék termelési volumeneit.

(69)

Az érintett termék uniós termelése visszaesett a figyelembe vett időszak alatt. A termelés gyorsabb ütemben csökkent, mint az uniós felhasználás.

(70)

Mivel ugyanazok a gépek használhatók a hasonló termék és a kisebb átmérőjű, varrat nélküli csövek előállításához is, a termelési kapacitás és a kihasználás számítása a varrat nélküli csövek összes típusára nézve történt. Nincs olyan gép, amelyet egyedül a 406,4 mm-t meghaladó átmérőjű, varrat nélküli csövek gyártásához használnának, és így kizárólag a hasonló termékre vonatkozóan lehetne figyelembe venni a kapacitás és a kapacitáskihasználás kiszámításához. Mindenesetre megállapítást nyert, hogy az összes termék termelési volumenében bekövetkezett csökkenés az érintett termék termelési volumenében történt visszaesést tükrözi. A kapacitás állandó maradt a figyelembe vett időszak alatt, mivel nem hoztak létre újabb termelési kapacitást vagy szüntettek meg meglévő egységeket. A kapacitáskihasználás csökkent, összhangban az uniós gyártók csökkenő értékesítéseivel.

(71)

Az uniós gyártók általi értékesítések kis részét velük kapcsolatban álló vállalatok számára történő értékesítések tették ki. Az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítések az uniós felhasználás 3 %-át adták. Az értékesítési volumen, a piaci részesedés és a növekedés értékelése ezért külön történt az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítésre és a szabadpiacra (független felek közötti értékesítés) vonatkozóan.

(72)

Az értékesítési volumenekre, a piaci részesedésre és a növekedésre vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszak alatt:

(73)

Az értékesítési volumen – csökkenő uniós felhasználás mellett – visszaesett 2012 és 2014 között, majd némi javulást mutatott 2015-ben. Az uniós értékesítés a figyelembe vett időszak alatt összességében 24 %-kal csökkent. Ennek következtében az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 75 %-ról 64 %-ra visszaesett.

(74)

Az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítés kevesebb mint felére, 11 000 tonnáról kevesebb mint 5 000 tonnára csökkent. Az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítés teljes részesedése alacsony mértékű, az uniós felhasználás 3 %-a volt a vizsgálati időszakban. Az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítések kereskedési tevékenység keretében valósultak meg. A termékeket ezt követően viszonteladás útján értékesítették, és nem kötötten használták fel a kapcsolatban álló vállalatok.

(75)

A foglalkoztatás a 2012. évi 3 256-ról a vizsgálati időszakban (2015) 2 824-re esett vissza. Az uniós gazdasági ágazaton belüli foglalkoztatás kiszámításához figyelembe vették az érintett termékkel közvetlenül dolgozó alkalmazottak létszámát – ha rendelkezésre állt –, vagy a gyártók teljes foglalkoztatását arányosan hozzárendelték az érintett termék termelésében való részesedéshez. Az évente egy foglalkoztatottra jutó, tonnában kifejezett termelésként számított termelékenység először javult 2013-ban, amikor növekedett az uniós termelés, de ezt követően a csökkenő uniós termeléssel összhangban újra romlani kezdett. A termelés visszaesése arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy csökkentse a munkavállalónkénti műszakok számát, ami azt jelentette, hogy az alkalmazottak létszáma nem olyan drasztikusan csökkent, mint az uniós termelés.

(76)

A mintába felvett kínai exportáló gyártók dömpingkülönbözetei számottevőek (lásd a (48) preambulumbekezdést). Tekintettel a Kínából érkező dömpingelt behozatal volumenére, piaci részesedésére és áraira – lásd fent –, a tényleges dömpingkülönbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(77)

Korábbi dömping fennállása nem nyert megállapítást.

(78)

A mintába felvett uniós gyártók független uniós vevőknek történő értékesítéskor érvényesített átlagos értékesítési árai 14 %-kal csökkentek 2012-től a vizsgálati időszakig.

(79)

Ugyanebben az időszakban az uniós gazdasági ágazat költségei 8 %-kal emelkedtek. Ennek oka mindenekelőtt a tonnánkénti általános költségek növekedése volt. Az értékesítési volumen csökkent, és ennek eredményeként az általános költségek kisebb értékesítési volumenre oszlottak el, ezáltal növelve az egy tonnára eső átlagos általános költségeket. Ennek következtében az ágazat 2013-tól kezdődően veszteségessé vált.

(80)

Az uniós gyártók pénzforgalma, beruházásai, a beruházások megtérülése és a gyártók tőkebevonási képessége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

(81)

A jövedelmezőséget a hasonló termék uniós vevőknek történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségben kifejezve állapították meg, a vonatkozó értékesítési forgalom százalékában.

(82)

A mintába felvett uniós gyártók nyereségesek voltak 2012-ben (5,7 %), 2013-tól kezdődően azonban veszteségessé váltak.

(83)

A pénzforgalom, amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal, ugyan pozitív maradt, de jelentősen meggyöngült a figyelembe vett időszakban.

(84)

A jövedelmezőség és a pénzforgalom alakulása a figyelembe vett időszak alatt korlátozta a mintába felvett uniós gyártók saját tevékenységeikbe való beruházási képességét, és akadályozta fejlődésüket. Ugyanakkor – az ágazat jellegéből adódóan – a végzett beruházások többféle méretű varrat nélküli csövek előállítására szolgálnak, olyan termékekére is, amelyek kívül esnek a vizsgálat körén. Ennélfogva nem lehetett kifejezetten a vizsgált termékre vonatkozóan közvetlenül megállapítani a beruházásokat és a beruházások megtérülését. Ehelyett a számítás azzal a feltételezéssel élt, hogy az érintett termék az ágazat összes beruházásából a teljes forgalomban való részesedése arányában részesült.

(85)

A fentiek fényében azt a következtetést lehet levonni, hogy a mintába felvett uniós gyártók pénzügyi teljesítménye negatív maradt a vizsgálati időszak alatt.

(86)

A mintába felvett uniós gyártók készleteinek szintje 65 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak alatt. A termelést azonban jellemzően rendelésre végzik, így a készletszintek összességében véve alacsonyak, a termelés 3 %-át kitevő mértékűek voltak a vizsgálati időszakban.

(87)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége mérsékelten emelkedett 2013-ban – a termelés növekedése mellett –, majd 2014–2015-ben, a termelés csökkenését követően 8 %-kal visszaesett a 2012. évi szinthez képest. Az uniós gyártók a kereslethez igazították a műszakok számát.

(88)

Miként az a fentiekből kiderül, az uniós gazdasági ágazat termelése és – azzal összefüggésben – foglalkoztatása visszaesett a figyelembe vett időszak alatt. Az uniós gazdasági ágazat vesztett értékesítési volumenéből és piaci részesedéséből, miközben a Kínából érkező behozatal alákínált az uniós áraknak, és ezáltal nyomást gyakorolt az árakra. Ennek eredményeként az értékesítési árak visszaestek. A leglényegesebb fejlemény, hogy az ágazat veszteségessé vált: a jövedelmezőség romlott a figyelembe vett időszak alatt, és a 18,3 %-ot kitevő veszteséggel a vizsgálati időszakban volt a legrosszabb.

(89)

A fentiek figyelembevételével a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte.

(90)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek tekinthető. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, az uniós gazdasági ágazatnak ugyanabban az időben esetlegesen kárt okozó ismert tényezőket is megvizsgálta annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(91)

A vizsgálat kimutatta, hogy a Kínából származó behozatal volumene nőtt, míg az uniós felhasználás visszaesett. Amint az az (54) és (72) preambulumbekezdésben szerepel, a Kínából érkező behozatal a 2012. évi 39 195 tonnáról 42 539 tonnára nőtt a vizsgálati időszakban. Az uniós gazdasági ágazat értékesítése a 2012. évi 132 241 tonnáról 100 975 tonnára csökkent a vizsgálati időszakban.

(92)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós piacon uralkodó árnyomásra tekintettel megállapítást nyert, hogy az átlagos kínai importárak folyamatosan az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai alatt maradtak. Az uniós gazdasági ágazat árainak alákínálva a kínai behozatal 22,2 %-ról 26,8 %-ra növelte piaci részesedését, míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkent.

(93)

A dömpingelt kínai behozatal növekvő volumene által kifejtett árnyomás következtében az uniós gazdasági ágazat nem tudta fedezni költségeit. Az uniós gazdasági ágazat 2013-ban veszteségessé vált.

(94)

A Bizottság megállapította, hogy a Kínából érkező behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár 2012 és 2015 közötti fejleményei nem teljesen feleltethetőek meg egymásnak éves szinten. Ugyanakkor a kínai piaci részesedés jelentősen nőtt 2014-ben, és ezzel egy időben a kármutatók egyértelmű negatív tendenciát követtek, ami 2015-ben is folytatódott. 2014-től kezdve az Unió már képtelen volt felülkerekedni az elsőként 2013-ban jelentkező problémákon.

(95)

A fentiek alapján a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a folyamatosan az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló, Kínából érkező dömpingelt behozatal növekedése jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(96)

A harmadik országokba irányuló – mind az egymással kapcsolatban álló felek, mind a független felek közötti – kivitel visszaesett a figyelembe vett időszak alatt. Minthogy az uniós értékesítés is hasonló ütemben csökkent ugyanebben az időszakban, a kivitel részesedése mégis magas maradt: a 2012. évi összértékesítés 59 %-áról a vizsgálati időszak alatti összértékesítés 56 %-ára esett csak vissza. Az exportértékesítések egy része az exportáló országokban működő, kapcsolatban álló vállalatokon keresztül valósult meg. A termékeket ezt követően viszonteladás útján értékesítették, és nem kötötten használták fel a kapcsolatban álló vállalatok.

(97)

A kivitel magas részesedése azt jelzi, hogy az uniós gazdasági ágazat versenyképes és más piacokon is értékesíteni tudja termékeit.

(98)

Az exportértékesítések visszaesése hozzájárult az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz. Az uniós gazdasági ágazat szerint (6) az export ilyetén visszaesése a világpiacok általános gazdasági lassulása miatt következett be. A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy nyújtsanak be további információkat annak értékeléséhez, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítménye összhangban állt-e a világpiaci fejleményekkel, vagy a világpiacénál rosszabb volt-e. Mindenesetre a Bizottság az ideiglenes szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az export terén történt változások nem magyarázhatják a kínai piaci részesedés 2014-től bekövetkezett hirtelen növekedését és az abból eredő kárt. Következésképpen az exportértékesítések visszaesése nem befolyásolta a kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(99)

Amint az a (72)–(74) preambulumbekezdésben szerepel: az egymással kapcsolatban álló felek közötti uniós értékesítés 4 971 tonnát tett ki a vizsgálati időszakban, ami az összértékesítés 2 %-ának és az uniós piacon bonyolított értékesítés 5 %-ának felel meg. Az egymással kapcsolatban álló felek közötti értékesítések kereskedési tevékenység keretében valósultak meg. A termékeket ezt követően viszonteladás útján értékesítették, és nem kötötten használták fel a kapcsolatban álló vállalatok.

(100)

Kis volumenének köszönhetően az egymással kapcsolatban álló felek közötti uniós értékesítés nem lehet a kár potenciális oka.

(101)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal a vizsgálati időszakban az uniós piacra irányuló összes behozatal 74 %-át tette ki. Voltak más olyan behozatali források is, beleértve Japánt, amelyeket az okozati összefüggés kapcsán megvizsgáltak.

(102)

A Kínától eltérő országokból érkező behozatal – együtt véve – 5 313 tonnáról 15 024 tonnára nőtt a figyelembe vett időszakban. Piaci részesedése 3,0 %-ról 9,5 %-ra növekedett. E behozatalok átlagára jelentősen a kínai importárak és az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítési árai felett maradt.

(103)

Kína után Japán volt a legnagyobb behozatali forrás. A japán behozatal piaci részesedése az uniós felhasználás 1,3 %-a és 5,2 %-a között mozgott. A vizsgálati időszak alatt a japán behozatal az uniós felhasználás 3,6 %-át tette ki. A japán exportáló gyártók átlagos értékesítési árai a kínai exportáló gyártók értékesítési árai felett maradtak.

(104)

Az egyéb országokból érkező behozatal még a japán behozatalnál is kisebb volumenű volt: a nagyságrendben Japánt követő behozatali források (USA, Korea és Oroszország) mindegyike az uniós felhasználás 1–2 %-át tette ki. Az ezekből az országokból érkező behozatali volumenek így nem voltak annyira jelentősek, hogy kárt okozzanak az uniós gazdasági ágazatnak.

(105)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó behozatal hatása nem olyan jellegű, hogy befolyásolná a kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(106)

A csökkenő olajárak az olaj- és gáziparban megvalósuló beruházások lassulását idézték elő. Ez kedvezőtlenül hatott az uniós gazdasági ágazat által értékesített, béléscsövezésre és fúrásra használt, nagy átmérőjű csövek keresletére. Ennélfogva hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz. Mindazonáltal ez nem magyarázhatja a kínai piaci részesedés 2014-től bekövetkezett hirtelen növekedését és az abból eredő kárt. Következésképpen az olaj- és gázipar válsága nem befolyásolta a kínai behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(107)

A Bizottság megállapította, hogy a mintába felvett uniós gyártók egyikének költségei jelentősen meghaladták a mintába felvett másik három uniós gyártó költségeit. A gyártó termékköre szélesebb, továbbá olyan termékkategóriákat és vevőtípusokat is magában foglal, amelyeket más uniós gyártóké nem. A gyártó jövedelmezősége egyenletesen romlott, még akkor is, amikor a Kínából érkező behozatal csökkent vagy stabil volt.

(108)

E helyzet okait egyelőre még nem sikerült feltárni.

(109)

A Bizottság tovább fogja vizsgálni ezt a kérdést, mint az okozati összefüggést esetlegesen befolyásoló tényezőt. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy mivel ez a mintában szereplő legnagyobb vállalat, jelentős befolyása van a kárral kapcsolatos helyzetre.

(110)

Ha a további elemzés bebizonyítja, hogy i. a Vallourec Deutschland GmbH-t ért kár és a dömpingelt behozatal között nincs okozati összefüggés, és a kár másra vezethető vissza, továbbá ii. a Vallourec Deutschland GmbH kárelemzésben való szerepeltetése nélkül a kárra vonatkozó ténymegállapítást nem lehet alátámasztani, a Bizottság az okozati összefüggésre gyakorolt hatást az uniós gazdasági ágazat egészének helyzetére vonatkozó összehasonlítás során is fontolóra veheti.

(111)

A Bizottság felkéri az érdekelt feleket, hogy a fenti kérdéssel kapcsolatban tegyék meg észrevételeiket.

(112)

A figyelembe vett időszakban a Kínából származó dömpingelt behozatal növekedett mind volumen (a 2012. évi 39 195 tonnáról a 2015. évi 42 539 tonnára), mind piaci részesedés (a 2012. évi 22,2 %-ról a 2015. évi 26,8 %-ra) tekintetében. Emellett a szóban forgó behozatal alákínált az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon felszámított áraknak. Az összehasonlítható terméktípusok alapján az áralákínálás 15,1 % és 30,2 % között mozgott a vizsgálati időszakban.

(113)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal volumenében és piaci részesedésében bekövetkezett növekedés egybeesett az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének romlásával. Az uniós gazdasági ágazat nem tudta növelni értékesítéseit és emelni árait, következésképpen a pénzügyi mutatók, mint a jövedelmezőség is, negatívvá váltak.

(114)

Megvizsgálva azokat az egyéb ismert tényezőket – így például a kapcsolatban álló felek számára történő értékesítéseket, az egyéb harmadik országokból érkező behozatalt és a csökkenő felhasználást –, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, kiderült, hogy ezek a tényezők nem befolyásolták a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós ágazat által elszenvedett kár közötti okozati összefüggést. A Bizottság ennek ellenére tovább fogja vizsgálni az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének jelentős romlásához vezető okokat.

(115)

A fenti elemzés alapján – amely elkülönítette az összes ismert tényező uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól –, a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében vett jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(116)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes megállapítás ellenére léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az Uniónak nem érdeke az intézkedések elfogadása. Az uniós érdek elemzése a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(117)

Az uniós gazdasági ágazat hét ismert gyártóból áll, amelyek a hasonló termék uniós termelésének egészét teszik ki. A gyártók az Unió különböző tagállamaiban találhatók és közvetlenül 2 800 dolgozót foglalkoztattak a hasonló termékkel összefüggésben a vizsgálati időszak alatt. Négy – a termelés 51 %-át kitevő – uniós gyártó jelentkezett, és működött együtt a vizsgálatban.

(118)

Az uniós gazdasági ágazat a Kínából érkező dömpingelt behozatal következtében jelentős kárt szenvedett. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat veszített értékesítési volumenéből és piaci részesedéséből, valamint pénzügyi helyzete változatlanul sérülékeny volt.

(119)

A dömpingellenes vámok kivetése várhatóan helyreállítja a tisztességes kereskedelem feltételeit az uniós piacon, és lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a hasonló termék árait összehangolja a termelési költségekkel.

(120)

Az intézkedések bevezetése várhatóan azt is lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszaszerezze, ami kedvező hatással lenne jövedelmezőségére és általános pénzügyi helyzetére.

(121)

Intézkedések bevezetésének hiányában a piaci részesedés további csökkenése várható, és az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége romlana.

(122)

Ennek megfelelően a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a Kínából származó behozatalra alkalmazandó dömpingellenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(123)

Egyetlen felhasználó sem jelentkezett, hogy együttműködne a vizsgálatban. Leggyakrabban a kereskedők és a forgalmazók az Uniós gazdasági ágazat közvetlen vevői, így a végfelhasználók nem mindig állnak közvetlen kapcsolatban a gyártóval. Nagyobb építési projektek (például erőművek) esetében, a végfelhasználók közvetlen kapcsolatban lehetnek a gyártókkal. Úgy tűnik azonban, hogy a kínai behozatal nem az ilyen jellegű szerződésekért folytat versenyt, mivel értékesítései kereskedőkön keresztül valósulnak meg.

(124)

A felhasználók a kínai behozatalra vonatkozó, javasolt ideiglenes intézkedések bevezetése esetén is számos alternatív beszállítói forrás közül választhatnak majd az uniós gyártók és más exportáló országbeli gyártók körében. Emellett nem volt arra utaló jel, hogy a javasolt ideiglenes intézkedések felhasználókra gyakorolt hatása különösen komoly lenne. Ennek megfelelően a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a javasolt ideiglenes intézkedések valószínűleg nem lesznek jelentős hatással a felhasználókra.

(125)

Öt importőr nyújtott be mintavételi információkat. A mintába a Kínából érkező teljes behozatal összesen 10 %-át kitevő három legnagyobb importőr került.

(126)

A mintába felvett importőrök benyújtották a kitöltött kérdőívet, de az ellenőrző látogatásokra még nem került sor.

(127)

A mintába felvett három importőr nem ellenőrzött válaszaiból az derül ki, hogy haszonkulcsuk jellemzően 2 % és 4 % között mozog. A javasolt ideiglenes intézkedések így veszteséggel járhatnak az importőrök számára, különösen akkor, ha az áremeléseket nem tudják majd vevőikre áthárítani.

(128)

Az importőrökre gyakorolt bárminemű kedvezőtlen hatást azonban mérséklik a következő tényezők. Az érintett termék az importőrök összértékesítéseinek kisebbségi hányadát teszi ki: két importőr esetében 1 % és 3 % közötti részt, míg a harmadik importőr esetében legfeljebb 17 %-ot. Mivel az Unión belül és más exportáló országokban egyaránt rendelkezésre állnak más beszállítói források, az importőrök más beszállítói forrásra váltva folytatni tudják majd tevékenységüket.

(129)

Ennek alapján a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a javasolt ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetése nem fog lényeges kedvezőtlen hatást gyakorolni az importőrök érdekeire.

(130)

A fentiekre tekintettel nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek az érintett termék Kínából érkező behozatalára vonatkozó javasolt ideiglenes intézkedések bevezetése ellen szólnának.

(131)

A független felhasználókra gyakorolt bárminemű kedvezőtlen hatást mérsékli az alternatív beszállítói források rendelkezésre állása.

(132)

Ezenfelül, a dömpingellenes intézkedések uniós piacra gyakorolt összhatását mérlegelve úgy tűnik, hogy különösen az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt kedvező hatások meghaladják a többi érdekcsoportra gyakorolt lehetséges kedvezőtlen hatásokat.

(133)

A dömpinggel, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetések alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(134)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(135)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül észszerűen elérhet.

(136)

Az előirányzott nyereség meghatározása céljából a Bizottság a kár megszüntetéséhez szükséges mérték megállapításához használt, független felek közötti értékesítések során elért nyereséget vette figyelembe.

(137)

A nyereségcélt ideiglenesen 5,7 %-on határozták meg, összhangban a független felek közötti uniós értékesítésekből származó 2012-es nyereséggel. Úgy tekinthető, hogy a 2012-es nyereségszint tükrözi a szokásos versenyfeltételek mellett észszerűen elérhető szintet, mivel az uniós gazdasági ágazat ekkor még képes volt viszonylag szokásos feltételek között működni és észszerű nyereséget elérni. Ez a referenciaérték mindenképpen óvatosnak számít, ha figyelembe vesszük, hogy már akkor is jelen volt az olcsó kínai behozatal. Ezzel szemben a 2013-as év nem alkalmas arra, hogy referenciaév legyen. Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és átlagos értékesítési ára is közel 10 %-kal visszaesett, míg a költségek nem változtak. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat 2013-tól kezdődően veszteségessé vált. A helyzet 2014 és 2015 folyamán tovább romlott. A Bizottság így az előirányzott nyereség referenciaértékeként ideiglenesen a 2012-ben ténylegesen elért nyereséget vette, ami 5,7 %. A Bizottság újból megvizsgálhatja ezt a kérdést, ha megállapítást nyer, hogy a Vallourec Deutschland GmbH-t ki kell zárni a mintából vagy a kárelemzésből, és kiderül, hogy ez a ténymegállapítás nem állja meg a helyét a mintába felvett másik három vállalat esetében.

(138)

A tisztességes összehasonlítás érdekében csak az összehasonlítható kereskedelmi szinten bonyolított értékesítések árait vették figyelembe, a (61) preambulumbekezdésben foglalt magyarázat szerint.

(139)

Mindezek alapján a Bizottság az uniós értékesítési árakból a vizsgálati időszak alatt ténylegesen elért haszonkulcsot levonva, és azt a fent említett 5,7 %-os haszonkulccsal helyettesítve kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát.

(140)

A Bizottság ezt követően a mintába felvett kínai együttműködő exportáló gyártók – az áralákínálás kiszámításához meghatározott – súlyozott átlagos importárának, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagárának összehasonlítása alapján meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(141)

A kár megszüntetéséhez szükséges mértéket a „más együttműködő gyártók” és a „minden más gyártó” esetében ugyanúgy határozták meg, mint a dömpingkülönbözetet a (45)–(47) preambulumbekezdésben.

(142)

Ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni a Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli, kör keresztmetszetű, 406,4 mm-t meghaladó külső átmérőjű, vasból (de nem öntöttvasból) vagy acélból (de nem rozsdamentes acélból) készült csövek behozatalára az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vámok összegét a dömping- és a kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(143)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(144)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. E vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogi személyek által gyártott, érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezetek – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(145)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a szervezet nevét, kérelmezheti a szóban forgó egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (7). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(146)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítésének érdekében a „minden más vállalatra” vonatkozó dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(147)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(148)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a vizsgálat végleges szakaszában módosítják,

a)

kérhetik azoknak a lényeges tényeknek és szempontoknak a nyilvánosságra hozatalát, amelyek alapján ezt a rendeletet elfogadták;

b)

írásban benyújthatják észrevételeiket a Bizottságnak; valamint

c)

kérhetik a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

12.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 305/23

(1)

A Bizottsághoz 2015. szeptember 4-én az 1107/2009/EK rendelet 23. cikke (3) bekezdésének megfelelő kérelem érkezett az Institut Technique de l'Agriculture Biologique-tól (ITAB) a napraforgóolaj egyszerű anyagként történő jóváhagyására vonatkozóan. A kérelemhez csatolták a rendelet 23. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében előírt információkat.

(2)

A Bizottság felkérte tudományos segítségnyújtásra az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA, a továbbiakban: a Hatóság). A Hatóság 2016. április 11-én technikai jelentést (2) terjesztett a Bizottság elé a napraforgóolajról. A Bizottság 2016. július 12-én benyújtotta vizsgálati jelentését (3) és e rendelet tervezetét a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának, melyeket az említett bizottság 2016. október 7-i ülésére véglegesített.

(3)

A kérelmező által benyújtott dokumentáció alátámasztja, hogy a napraforgóolaj megfelel a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 2. cikkében szereplő meghatározás szerinti élelmiszerekre vonatkozó kritériumoknak. Ezenfelül döntően nem növényvédelmi célokra használják, de vízzel keverve ilyen célokra is alkalmazható. Következésképpen egyszerű anyagnak tekintendő.

(4)

A különböző vizsgálatokból kiderült, hogy a napraforgóolaj várhatóan általában megfelel az 1107/2009/EK rendelet 23. cikkében megállapított követelményeknek, különösen a Bizottság vizsgálati jelentésében megvizsgált és részletezett alkalmazások tekintetében. Ezért a napraforgóolaj egyszerű anyagként való jóváhagyása indokolt.

(5)

Az 1107/2009/EK rendelet 6. cikkével összefüggésben értelmezett 13. cikke (2) bekezdésének megfelelően, valamint a jelenlegi tudományos és műszaki ismeretek fényében szükség van bizonyos jóváhagyási feltételek előírására, melyeket e rendelet I. melléklete részletez.

(6)

Az 1107/2009/EK rendelet 13. cikke (4) bekezdésének megfelelően az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (5) mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

12.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 305/26

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

12.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 305/28

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot.

(2)

Alessandro PASTACCI hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy tagjának helye megüresedett.

—

Giuseppe RINALDI, Presidente della Provincia di Rieti.

12.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 305/29

(1)

A Tanács 2015. január 26-án, 2015. február 5-én, illetve 2015. június 23-án elfogadta a Régiók Bizottsága tagjainak és póttagjainak a 2015. január 26-tól2020. január 25-ig tartó időszakra történő kinevezéséről szóló (EU) 2015/116 (1), (EU) 2015/190 (2), illetve (EU) 2015/994 (3) határozatot. 2015. július 20-án a Tanács (EU) 2015/1203 (4) határozata értelmében Kenth LÖVGREN-t Ingeborg WIKSTEN váltotta fel póttagként.

(2)

Ingeborg WIKSTEN hivatali idejének lejártát követően a Régiók Bizottsága egy póttagjának helye megüresedett.

—

Mohamad HASSAN, Ledamot i kommunfullmäktige, Uppsala kommun.

12.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 305/30

(1)

A 2007/441/EK tanácsi határozat (2) alapján Olaszország felhatalmazást kapott arra, hogy 2010. december 31-éig 40 %-ra korlátozza a héalevonási jogot a nem kizárólag üzleti célra használt, bizonyos közúti motoros járművekkel kapcsolatos kiadások esetében. Az említett határozat továbbá előírja, hogy az említett járművek magáncélú használata nem tekintendő ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak. A járművek és kiadások bizonyos kategóriái továbbá ki vannak zárva az említett határozat hatálya alól.

(2)

A 2007/441/EK határozatot a 2010/748/EU tanácsi végrehajtási határozat (3) és a 2013/679/EU tanácsi végrehajtási határozat (4) módosította, és ez utóbbi az említett intézkedések (a továbbiakban: eltérő intézkedések) hatályvesztésének időpontját 2016. december 31-éig elhalasztotta.

(3)

Olaszország a Bizottság által 2016. március 31-én iktatott levelében felhatalmazást kért az eltérő intézkedések időbeli hatályának meghosszabbítására.

(4)

A 2006/112/EK irányelv 395. cikke (2) bekezdése második albekezdésének megfelelően a Bizottság 2016. június 22-én kelt levelében tájékoztatta a többi tagállamot Olaszország kérelméről. A Bizottság 2016. június 23-án kelt levelében értesítette Olaszországot arról, hogy birtokában van a kérelem elbírálásához szükséges valamennyi információnak.

(5)

A 2007/441/EK határozat 6. cikkének megfelelően Olaszország benyújtotta a Bizottságnak a határozat alkalmazásáról szóló – a százalékos korlátozás felülvizsgálatára is kiterjedő – jelentést. Az Olaszország által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a levonási jog 40 %-ra való korlátozása továbbra is megfelel a tényleges körülményeknek az érintett járművek üzleti, illetve nem üzleti célú használatának arányát illetően.

(6)

Ezért indokolt felhatalmazni Olaszországot arra, hogy további meghatározott időtartamra, nevezetesen 2019. december 31-ig folytassa az eltérő intézkedések alkalmazását.

(7)

Amennyiben Olaszország további, 2019 utánra történő meghosszabbítást kér, legkésőbb 2019. április 1-jéig be kell nyújtania a Bizottsághoz egy jelentést a meghosszabbításra vonatkozó kérelemmel együtt.

(8)

Az eltérő intézkedések időbeli hatályának meghosszabbítása nincs hatással az Unió héából származó saját forrásaira.

(9)

A 2007/441/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell,

12.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 305/32

(1)

2011. május 24-én panasz érkezett a Bizottsághoz az Olaszországban működő három legfontosabb alternatív távközlési szolgáltatótól (Wind, Fastweb és Vodafone). A szolgáltatók részletes érvekkel támasztották alá, hogy az olaszországi Trento autonóm tartomány (a továbbiakban: a tartomány) által, az egész tartományra kiterjedő NGA-infrastruktúra kialakítása céljából tervezett projekt a szélessávú hálózatokról szóló iránymutatásokban rögzített versenyszabályok megsértésével nyújtott állami támogatásnak minősül (2). A panaszosok először is azt állították, hogy a tartomány nem nyújtott megfelelő tájékoztatást a számukra és nem konzultált velük a projekttel és a tartomány célkitűzéseivel kapcsolatosan, továbbá hogy a kedvezményezettet már korábban kiválasztott ák, valamint hogy a választott infrastruktúra a kiépítését követően megakadályozná a hatékony versenyt.

(2)

A 2011. június 22-én küldött információkérésre válaszul az olasz hatóságok 2011. július 20-án válaszoltak, az állítva, hogy tiszteletben kívánják tartani a piacgazdasági befektető elvét, továbbá hogy eljárásuk nem minősül állami támogatásnak, és ennek megfelelően nem kell megfelelnie a szélessávú hálózatokról szóló iránymutatásokban rögzített összeegyeztethetőségi feltételeknek. 2011. november 4-én – a bizalmas információk eltávolítását követően – az olasz hatóságok válaszát továbbították a panaszosoknak, amelyek 2011. november 29-én, valamint december 7-én és 16-án további észrevételeket és dokumentumokat nyújtottak be. Az olasz hatóságok 2012 januárja és májusa között számos részletes információt továbbítottak. 2012 februárja és májusa között a panaszosok is további információkat szolgáltattak. Az említett időszak folyamán különféle megbeszéléseket és telekonferenciákat szerveztek az érintett felek részvételével.

(3)

A Bizottság 2012. július 25-i határozatában (a továbbiakban: az eljárást megindító határozat) arról tájékoztatta Olaszországot, hogy a projektre vonatkozóan megindította a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. A bizalmas információk eltávolítását követően az eljárást megindító határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3), és az érdekelteket felkérték észrevételeik megtételére.

(4)

A Bizottság a 2012. november 22-i és 23-i levélben megkapta Olaszországnak az eljárást megindító határozatra vonatkozó észrevételeit. A Bizottság ezenfelül az érdekelt felektől is kapott észrevételeket: a Telecom Italia képviselőitől 2012 december 3-án, a Wind, a Fastweb és a Vodafone képviselőitől pedig 2012. december 7-én. A Bizottság 2013. január 29-i levelében – a bizalmas információk eltávolítását követően – megküldte az említett észrevételeket az olasz hatóságoknak, amelyek 2013. március 5-én továbbították a harmadik felek észrevételeire vonatkozó megjegyzéseiket. 2013 márciusa és decembere között hosszadalmas és intenzív megbeszélések zajlottak, valamint hasznos információcserére került sor valamennyi érdekelt féllel (az olasz hatóságok, a Telecom Italia, a Wind, a Fastweb és a Vodafone), valamint különféle megbeszéléseket és konferenciákat szerveztek a részvételükkel.

(5)

Az olasz hatóságok 2014. január 31-i levelükben tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy a tartomány vissza kíván vonulni a projektből. Az olasz hatóságok 2014. március 14-én és 20-án kiegészítő információkat szolgáltattak a tartománynak a Trentino NGN közös vállalkozásból történő tényleges kilépéséről és különösen arról, hogy 2014. február 28-án sor került a tartomány részvényeinek a Telecom Italia számára történő értékesítésére.

(6)

A tartomány 2010 decemberében stratégiát dolgozott ki annak a céljának a megvalósítására, hogy 2018-ig a teljes területén szélessávú internetkapcsolatot biztosítsanak egy üvegszálas hálózat segítségével. A stratégia két intézkedéstípust irányzott elő; egyet a közepes (4) és egy másikat az alacsony jövedelmezőségű térségek számára, a magas jövedelmezőségű térségeket pedig kizárták az intézkedésből. A közepes jövedelmezőségű térségek esetében a tartomány azt tervezte, hogy egy Trentino NGN elnevezésű új vállalatot hoz létre, amelyben lehetővé teszi magánpartnerek részvételét. Az alacsony jövedelmezőségű térségekben a tartomány eseti állami támogatást kívánt létrehozni, amelyet egy későbbi időpontban, valószínűleg a Trentino Network felügyelete alatt dolgoztak volna ki és jelentettek volna be. Ebben az időben a Trentino NGN-től különálló Trentino Network felelt a tartomány általános szélessávú stratégiájába nem illeszkedő, egyéb fellépésekért.

(7)

Az ezt követő hónapok során kapcsolatfelvételekre került sor a tartomány és különböző magánpiaci szereplők között, és a tartomány 2011. február 8-án egyetértési megállapodást kötött a Telecom Italiával a Trentino NGN közös vállalkozás létrehozására a közepes jövedelmezőségű térség üvegszálas infrastruktúrájának kiépítése céljából. Az eredeti megállapodás alapján a tartomány azt vállalta, hogy maximum 60 millió EUR pénzügyi hozzájárulást nyújt a Trentino NGN tőkéjéhez, a Telecom Italia pedig többek között az alábbi természetbeni hozzájárulásokat biztosította volna: 1. azonnal a meglévő passzív infrastruktúráját (kábelcsatornák és tartóoszlopok), továbbá 2. a rézvezetékes hálózat leszerelését, miután az ügyfelek átálltak a kiépítendő FTTH-hálózatra. Ugyancsak 2011-ben két további kisebbségi részvényes – a Finanziaria Trentina pénzügyi holding és a MC-Link kisméretű internetszolgáltató – csatlakozott az egyetértési megállapodáshoz, és mindkettő kisebb mértékű pénzügyi hozzájárulást nyújtott.

(8)

2011 decemberére elkészült az üzleti terv, és a tartomány megrendelésére az Analysys Mason átvilágítási jelentést készített. Ezzel egyidejűleg véglegesen megállapításra kerültek a részvényesek jogai és kötelezettségei, valamint pontosabban meghatározták a Telecom Italiának az NGN Trentino számára nyújtott természetbeni hozzájárulását. A Bizottsággal történt egyes kapcsolatfelvételeket, valamint az Analysys Mason a projekt kapcsán készítette szakértői jelentésének elkészültét követően további módosításokat hajtottak végre a részvényesek közötti megállapodásokban. A Reconta Ernst & Young 2012 márciusában szakértői jelentést készített a Telecom Italia természetbeni hozzájárulásáról, amelynek alapján újabb módosításokat vezettek be.

(9)

A tartomány létrehozta a Trentino NGN társaságot 100 000 EUR-nál alacsonyabb összegű tőkejuttatással. A társaságnak a magánrészvényesekkel történő megállapodások megkötését követően kellett volna elérnie a saját tőke végleges átlagos összegét. A tervek szerint a következőképpen került volna sor a Trentino NGN saját tőkéjének emelésére: a tartomány 52,2 %-os részesedésnek megfelelő 50 millió EUR-s tőkeinjekcióval, a Finanziaria Trentina 5 millió EUR-s tőkeinjekcióval (5,2 %-os részesedés), a MC-Link 1,5 millió EUR-s tőkeinjekcióval (1,56 %-os részesedés) (5) járult volna hozzá, a Telecom Italia pedig a tartomány teljes területén rendelkezésre bocsátotta volna a kapcsolódó azonnali és visszavonhatatlan használati jogokat (a továbbiakban: IRU, indefeasible rights of use) és a passzív infrastruktúráját (kábelcsatornák és tartóoszlopok), amelyet az új hálózat kiépítéséhez használtak volna fel (a továbbiakban: elsődleges hozzájárulás). A Telecom Italia elsődleges hozzájárulását kezdetben 39,8 millió EUR értékűre becsülték, mivel azonban az Ernst & Young jelentése e hozzájárulás értékét valamivel alacsonyabb összegben – mintegy 39,3 millió EUR-ban – jelölte meg, a megállapodást ennek megfelelően frissítették (a végleges becslés: 39,448 millió EUR).

(10)

2012. május 18-án megalakult a Trentino NGN közös vállalkozás, és mindegyik fél rendelkezésre bocsátotta az első tőkeinjekciót. A PAT ugyanakkor csak az előirányzott pénzbeli hozzájárulás egy részét – vagyis az 50 millió EUR-val szemben 14,845 millió EUR-t – utalt át. Hasonlóképpen a Finanziaria Trentina az 5 millió EUR-ból mindössze 1,250 millió EUR, a MC-Link pedig az előirányzott 1,5 millió EUR-ból 0,375 millió EUR tőkeinjekciót nyújtott. A Telecom Italia átruházta a passzív infrastruktúrájával kapcsolatos IRU-t, amely 39,448 millió EUR-nak felel meg. Az így kialakult tulajdonosi szerkezet a következő: tartomány 52,16 %; Telecom Italia 41,07 %; MC-Link: 1,56 %; Finanziaria Trentina 5,21 %. A 2012. május 18. és 2014. február 28. közötti időszakban a következő volt a Trentino NGN részvénytulajdonosi helyzete:

(11)

A részvényesek közötti megállapodás értelmében azt irányozták elő, hogy az első tőkeinjekciótól számított 3. év elteltével vagy az új kapcsolódási pontok legalább 16 %-ának üzembe helyezését követően a Telecom Italia és a tartomány határozhat a Telecom Italia második hozzájárulásának nyújtásáról, vagyis az alábbiaknak a Trentino NGN-re történő átruházásáról: 1. a Trentino NGN által megjelölt közepes jövedelmezőségű térségek meglévő passzív infrastruktúrájának tulajdonjoga (a már ráruházott IRU tekintetében), valamint 2. annak a rézvezetékes hálózatnak a tulajdonjoga, amelyet fel kellett volna számolni ahhoz, hogy valamennyi ügyfél áttérjen az új üvegszálas hálózatra. Eredetileg aktív rézkábelenként 520 EUR-ra becsülték a hozzájárulás értékét, ami a Telecom Italia kiskereskedelmi hálózatát, valamint a helyi hurok jövőbeni hálózatüzemeltetők számára történő átengedését foglalja magába. Ezt az értéket 2 millió EUR-val növelték, a kábelcsatornákkal és tartóoszlopokkal kapcsolatos IRU tulajdonjogának (vagyis az első hozzájárulásnak) az átszállása alapján. Ebben a második szakaszban a Telecom Italia a második tőkeinjekció révén megszerezte volna a Trentino NGN többségi részesedését és a vállalkozás irányítását, szükség esetén egy későbbi tőkejuttatás segítségével.

(12)

Végezetül a részvényesek közötti megállapodás alapján 3 évvel azt követően, hogy elérték a hálózat 43 %-ának üzembe helyezésére és összekapcsolására vonatkozó célkitűzést, a Telecom Italia jogosulttá vált volna vételi jog gyakorlására a tartománnyal és a MC-Linkkel szemben, hogy megszerezze azoknak a Trentino NGN-en belüli részesedését. E jognak a Telecom Italia számára történő átengedése fejében, és amennyiben élt volna az említett jogosultsággal, a Telecom Italiának két részletben – az első és a második évet követően – 6,5 millió EUR-t kellett volna fizetnie a tartomány számára. A részesedésszerzés értéke megfelelt volna a tőkejuttatás évi 7,75 %-kal, a kifizetett osztalékok nettó értékéig növelt összegével (6). A két további részvényes, a MC-Link és a Finanziaria Trentina eladási opciót gyakorolhatott volna, vagyis döntésük szerint a tőkejuttatás évi 5,5 %-kal, illetve 7 %-kal növelt összegének megfelelő áron értékesíthették volna a Telecom Italia számára a Trentino NGN-en belüli részesedésüket.

(13)

Ezenfelül a részvényesek közötti különleges megállapodások alapján a részvényesek a Telecom Italiára ruházták a Trentino NGN hálózata kiépítésének, irányításának és üzemeltetésének feladatát. Úgynevezett pont-multipont hálózat kiépítését tervezték, és sem a helyi hurok átengedését, sem hozzáférési kötelezettség biztosítását nem irányozták elő. A kiválasztott architektúra ugyanakkor megakadályozta három GPON-rendszerrel rendelkező hálózat (7) kiépítését, amelyek közül kettőt az esetleges koncesszióbirtokosok vagy egyéb piaci szereplők rendelkezésére lehetett volna bocsátani.

(14)

A Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást, mivel komoly kétségei voltak afelől, hogy az intézkedés összhangban áll-e a piacgazdasági befektető elvével, továbbá annak ellenőrzése céljából, hogy amennyiben az intézkedés állami támogatási elemeket tartalmaz, azok összeegyeztethetőnek tekinthetők-e a belső piaccal.

(15)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság aggodalmának adott hangot abban a tekintetben, hogy a tartomány Trentino NGN projekttel kapcsolatos eljárásainak különböző vonatkozásai kétségeket támasztanak a piacgazdasági befektető elve, valamint a tartomány és a magánpartnerek eljárásai közötti egyenértékűség (pari passu) tekintetében. E kétségek többek között az alábbiakra terjednek ki:

(16)

Az olasz hatóságok 2014. január 31-én arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a tartomány úgy döntött, hogy visszavonul a Trentino NGN projektből, továbbá az összes többi féllel, vagyis a Telecom Italiával, a MC-Linkkel és a Finanziaria Trentinával – kötött megállapodás alapján nem folytatja azt.

(17)

Az olasz hatóságok 2014. március 14-én arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a tartomány átengedte a Telecom Italiának a Trentino NGN-en belüli részesedését 15 852 435 EUR ellenérték fejében – ami megfelelt a tartomány Trentino NGN számára nyújtott – mintegy 14,845 millió EUR-s – részleges pénzügyi hozzájárulása 3,75 %-os kamatos kamattal növelt összegének. Az olasz hatóságok szerint a Trentino NGN jelenleg a Telecom Italia irányítása alatt áll, míg a Finanziaria Trentina és a MC-Link továbbra is kisebbségi részesedéssel rendelkezik.

(18)

Az olasz hatóságok egyértelművé tették, hogy – bár 2012. május 18-án a részleges tőkejuttatással létrehozták a Trentino NGN-t – 2012. augusztus 20-án (a Bizottság eljárást megindító határozatát követően) a tartomány és a Trentino NGN-ben részesedő többi fél módosította a részvényesek közötti megállapodást, és a Trentino NGN valamennyi tevékenységét felfüggesztették a Bizottság hivatalos vizsgálati eljárásának lezárásig. Ezzel egyidejűleg minden érdekelt fél felfüggesztette pénzbeli hozzájárulásának teljes megfizetését (csupán részleges fizetésekre került sor). A részvényesek közötti megállapodásban szereplő későbbi szakaszokat szintén felfüggesztették. A Trentino NGN sohasem kezdte meg a tervezett FTTH-hálózat (sem más típusú hálózat) kiépítését.

(19)

A Trentino NGN tevékenysége kizárólag arra korlátozódott, hogy a szabályozási kötelezettségeknek megfelelően hozzáférést biztosítson harmadik felek számára az IRU hatálya alá tartozó infrastruktúrához. Ami ez utóbbi kérdést illeti, az olasz hatóságok világossá tették, hogy – mivel azután is, hogy a Telecom Italia 2012 májusában a Trentino NGN-re ruházta át a passzív infrastruktúrával kapcsolatos IRU-t, a Telecom Italia azon szabályozási kötelezettségek alá tartozik, melyek szerint hozzáférést kell biztosítania egyéb piaci szereplők számára, így hozzáférést biztosít bármely azt igénylő piaci szereplő számára. Ennek megfelelően a Telecom Italia különböző összegeket folyósított a Trentino NGN számára annak ellentételezéseként, hogy a Trentino NGN – az egyéb piaci szereplők igénybevétel iránti kéréseinek kielégítése érdekében – hozzáférést szerzett a passzív infrastruktúrához. Az említett kifizetések összege nem érte el a 15 000 EUR-t, és ezek alkották a Trentino NGN létrehozatala óta elért teljes bevételét.

(20)

Az olasz hatóságok jelezték továbbá, hogy a tartomány nem fizetett és a jövőben sem fizet semmiféle pénzügyi ellentételezést a Trentino NGN projektből való kivonulása miatt. A részvényesek 2011. december 16-i megállapodásába, valamint annak későbbi módosításaiba foglalt, megszüntetéssel kapcsolatos rendelkezések abban az esetben is lehetővé teszik a tartomány számára, hogy szankciók viselése nélkül kilépjen a Trentino NGN-ből, ha a projekt semmilyen részben sem valósult meg.

(21)

Bár Olaszországban elfogadtak egyes előkészítő intézkedéseket a Trentino NGN projekt elindítása céljából, amelyeket a közös vállalkozás létrehozására, valamint a tartomány pénzbeli hozzájárulásának részleges folyósítására (az érdekelt felek pénzbeli hozzájárulásának részleges folyósításával és a Telecom Italia természetbeni hozzájárulásával együtt) vonatkozó különféle megállapodások és tevékenységek alkottak, a projekt ebben a szakaszban nem működött.

(22)

Ami a tartomány által a Trentino NGN tőkéjéhez való hozzájárulásként eszközölt részleges folyósításokat illeti, az olasz hatóságok világossá tették, hogy a Trentino NGN letétbe helyezte a részvényeseitől pénzbeli hozzájárulásként kapott összegeket (vagyis a tartomány, a MC-Link és a Finanziaria Trentina költségektől, adóktól és díjaktól megtisztított, nettó pénzügyi hozzájárulását) egy bankszámlán 2012-ben 2,71 %-os kamatra, 2013. február 1-jéig 1,509 %-os kamatra, 2013. február 1-jétől pedig 1,524 %-os kamatra. A részlegesen folyósított összegek (többek között a tartomány kifizetése) érintetlenül maradtak a Trentino NGN bankszámláján. Az olasz hatóságok szerint a tartomány 2014. február 28-án visszakapta saját részleges pénzügyi hozzájárulásának 3,75 %-os kamatos kamattal növelt összegét. Az olasz hatóságok egyértelművé tették, hogy a 3,75 %-os kamatos kamat a felek közötti tárgyalásos megoldásként alakult ki, és a 2–3 éves futamidejű olasz államkötvény-hozam nagyjából kétszeresének, a 10 éves futamidejű olasz államkötvény hozamához hasonló százalékaránynak felel meg.

(23)

A tartomány részéről a Trentino NGN javára nyújtott pénzbeli hozzájárulás részleges folyósítása állami források átruházásának minősül. Azonban a rendelkezésre álló információk szerint 2012. augusztus 20-án felfüggesztették a Trentino NGN projekt végrehajtását, a tartomány pedig 2014. február 28-án ténylegesen kivonult a projektből és teljes egészében visszakapta kezdeti hozzájárulásának összegét és az ahhoz járuló ésszerű kamatokat, a Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó részleges folyósítás következtében nem keletkezett gazdasági előny a Trentino NGN és részvényesei számára.

(24)

Ami a Trentino NGN által kifejtett minimális tevékenységet, vagyis az IRU értékesítésével kapcsolatos műveleteket illeti (lásd a fenti (19) preambulumbekezdést), megállapítást nyert, hogy ezt a tevékenységet a Telecom Italiát továbbra is terhelő szabályozási kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében valósították meg, és a jelek szerint nem eredményezett gazdasági előnyöket a Trentino NGN és részvényesei, köztük a Telecom Italia számára. Ilyen körülmények között az említett ügyletek nem teszik kérdésessé a korábbi értékelést.

(25)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a projekt nem indult el, és ezért – a tartománynak a Trentino NGN projektből történő kivonulását követően – ezen vizsgálati eljárás okafogyottá vált.

(26)

A fentiek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy lezárja a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást, mivel ezen eljárás okafogyottá vált azt követően, hogy az olasz hatóság (a tartomány) kivonult a Trentino NGN projektből,