19.10.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/4

FORDÍTÁS

PÁRIZSI MEGÁLLAPODÁS

A JELEN MEGÁLLAPODÁS RÉSZES FELEI,

mint az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményének – a továbbiakban: „a Keretegyezmény” – Részes Felei,

a Keretegyezmény Részes Felei Konferenciájának tizenhetedik ülésszakán hozott 1/CP.17. számú határozattal létrehozott, fokozott fellépést célzó Durban-platform ÉRTELMÉBEN,

a Keretegyezmény célkitűzésének elérése ÉRDEKÉBEN és annak elvei alapján, ideértve a méltányosság elvét, valamint a közös, de megkülönböztetett felelősség és az eltérő képességek elvét is, tekintettel az eltérő nemzeti körülményekre,

FELISMERVE, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretanyag alapján hatékony és progresszív válasz szükséges az éghajlatváltozás közelgő veszélyére,

FELISMERVE TOVÁBBÁ a részes fejlődő országok sajátos szükségleteit és különleges körülményeit, különösen azok vonatkozásában, amelyek a Keretegyezmény értelmében különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben,

TELJES MÉRTÉKBEN FIGYELEMBE VÉVE a legkevésbé fejlett országok sajátos szükségleteit és különleges helyzetét a technológia finanszírozása és átadása tekintetében,

FELISMERVE, hogy a Részes Feleket nem csupán az éghajlatváltozás, hanem az arra válaszul megtett intézkedéseik hatásai is érinthetik,

HANGSÚLYOZVA az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépések, válaszok és hatások szoros összefüggését a fenntartható fejlődéshez és a szegénység felszámolásához való méltányos hozzáféréssel,

FELISMERVE az élelmezésbiztonság védelmének és az éhezés felszámolásának alapvető elsődlegességét, különösen az élelmiszertermelő rendszerek különleges kiszolgáltatottságát az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben,

FIGYELEMBE VÉVE a munkaerő igazságos átszervezésének, valamint a tisztes munka és a minőségi munkahelyek létrehozásának szükségszerűségét a nemzeti szinten meghatározott fejlesztési prioritásokkal összhangban,

ELISMERVE, hogy az éghajlatváltozás az emberiség közös ügye, az éghajlatváltozás kezelésére irányuló intézkedések során a Részes Feleknek tiszteletben kell tartaniuk, elő kell segíteniük, és figyelembe kell venniük saját kötelezettségeiket az emberi jogok, az egészséghez való jog, az őslakos népek, a helyi közösségek, a migránsok, a gyermekek, a fogyatékkal élők, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogai, a fejlődéshez való jog, valamint a nemek közötti egyenlőség, a nők szerepének és a nemzedékek közötti méltányosság elvének megerősítése vonatkozásában,

FELISMERVE, hogy fontos megóvni és – adott esetben – továbbfejleszteni a Keretegyezményben említett üvegházhatású gázok nyelőit és tározóit,

TUDOMÁSUL VÉVE, hogy fontos védeni valamennyi ökoszisztéma, köztük az óceánok épségét, valamint biztosítani a biológiai sokféleséget, amelyet egyes kultúrákban Földanyaként tisztelnek, valamint tudomásul véve, hogy az éghajlatváltozás kezelésére irányuló intézkedések során egyesek számára fontos az „éghajlati igazságosság” eszméje,

MEGERŐSÍTVE az oktatás, a képzés, a társadalmi tudatosság, a nyilvánosság részvétele, az információkhoz való nyilvános hozzáférés, valamint a teljes körű együttműködés fontosságát a jelen Megállapodás által érintett kérdésekben,

FELISMERVE valamennyi kormányzati szint és különböző szereplők teljes körű részvételének fontosságát az éghajlatváltozás kezelésében a Részes Felek vonatkozó nemzeti jogszabályai alapján,

VALAMINT FELISMERVE, hogy a fenntartható életmódok, illetve a fenntartható fogyasztási és termelési minták, amelyekben a részes fejlett országok az élen járnak, fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás kezelésében,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

A jelen Megállapodás alkalmazásában a Keretegyezmény 1. cikkében található fogalommeghatározások alkalmazandók. Továbbá:

a) „Keretegyezmény”: az Egyesült Nemzetek által New Yorkban, 1992. május 9-én elfogadott Éghajlatváltozási Keretegyezmény;

b) „A Részes Felek Konferenciája”: a Keretegyezmény Részes Feleinek Konferenciája;

c) „Részes Fél”: a jelen Megállapodásban Részes Fél.

2. cikk

1. A jelen Megállapodás célja, hogy a Keretegyezmény és annak célkitűzése megvalósításának elősegítése során erősítse az éghajlatváltozás veszélyére adott globális választ a fenntartható fejlődéssel és a szegénység felszámolására irányuló törekvésekkel összefüggésben, többek között:

a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval az iparosodás előtti átlaghőmérsékletnél 2 °C-kal magasabb hőmérsékletszint alatt tartva; egyúttal arra törekedve, hogy a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5 °C mértékre korlátozódjon, felismerve, hogy ez jelentősen csökkentené az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait;

b)	az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás képességének növelésével, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésével és az üvegházhatású gázok alacsony szintű kibocsátásának támogatásával, az élelmiszer-termelés veszélyeztetése nélkül; valamint

c)	arra törekedve, hogy a pénzügyi források áramlása összhangban álljon az üvegházhatású gázok alacsonyabb szintű kibocsátására és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel.

2. A jelen Megállapodást a méltányosság, valamint a közös, de megkülönböztetett felelősség és az eltérő képességek elve alapján, az eltérő nemzeti körülmények figyelembevételével kell megvalósítani.

3. cikk

Az éghajlatváltozásra adott globális válaszhoz nemzetileg meghatározott hozzájárulásként valamennyi Részes Fél köteles a 4., 7., 9., 10., 11. és 13. cikkben meghatározott jelentős erőfeszítéseket tenni, és azokat bejelenteni a jelen Megállapodás 2. cikkében foglalt cél teljesülése érdekében. A Részes Felek erőfeszítései idővel haladást fognak eredményezni, annak elismerésével, hogy szükség van a részes fejlődő országok támogatására a jelen Megállapodás hatékony megvalósításához.

4. cikk

1. A 2. cikkben meghatározott hosszú távú hőmérsékleti cél teljesülése érdekében a Részes Felek törekednek arra, hogy mielőbb elérjék az üvegházhatású gázok kibocsátásának globális tetőzését, felismerve, hogy a tetőzés tovább fog tartani a részes fejlődő országok esetében, valamint azt követően törekszenek a gyors csökkentés elérésére a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján, hogy a jelen század második felében méltányossági alapon, a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolásának összefüggésében egyensúly jöjjön létre az üvegházhatású gázok emberi eredetű forrásokból való kibocsátásai és a nyelők általi eltávolításai között.

2. Valamennyi Részes Fél kidolgoz, bejelent és fenntart egymást követő, általa teljesíteni kívánt nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat. A Részes Felek nemzeti mérséklési intézkedéseket vezetnek be e hozzájárulások célkitűzéseinek teljesülése érdekében.

3. Minden Részes Fél egymást követő, nemzetileg meghatározott hozzájárulása előrehaladást jelent az adott Részes Fél aktuális nemzetileg meghatározott hozzájárulásához képest, és tükrözi annak lehető legnagyratörőbb törekvését, tükrözve a közös, de megkülönböztetett felelősség és az eltérő képességek elvét, tekintettel az eltérő nemzeti körülményekre.

4. A részes fejlett országoknak továbbra is élen kell járniuk a gazdaság egészére vonatkozó abszolút kibocsátáscsökkentési célok követésében. A részes fejlődő országoknak tovább kell fejleszteniük mérséklési törekvéseiket, és arra ösztönözzük őket, hogy törekedjenek idővel a gazdaság egészére vonatkozó kibocsátáscsökkentési vagy -korlátozási célokhoz közelíteni az eltérő nemzeti körülmények figyelembevételével.

5. A részes fejlődő országok támogatást kapnak a jelen cikk végrehajtásához a 9. 10. és 11. cikk szerint, felismerve, hogy a részes fejlődő országoknak nyújtott fokozott támogatás nagyobb ambíciókat tesz lehetővé fellépéseik során.

6. A legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok saját különleges körülményeiket tükröző stratégiákat, terveket és fellépéseket dolgozhatnak ki és jelenthetnek be az üvegházhatású gázok alacsony kibocsátása érdekében.

7. A Részes Felek alkalmazkodási intézkedéseiből és/vagy gazdasági diverzifikációs terveiből származó, a mérsékeléssel kapcsolatos járulékos előnyök hozzájárulhatnak a jelen cikk szerinti mérséklési eredményekhez.

8. Nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik bejelentésekor a Részes Felek olyan tájékoztatást adnak, amely szükséges az egyértelműség, az átláthatóság és az érthetőség biztosításához a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának 1/CP.21. számú és bármely vonatkozó határozata értelmében.

9. A Részes Felek ötévenként bejelentik nemzetileg meghatározott hozzájárulásukat a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának 1/CP.21. számú és bármely vonatkozó határozata értelmében, valamint tájékozódnak a 14. cikkben említett globális értékelés eredményeiről.

10. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája első ülésszakán közös határidőket állapít meg a nemzetileg meghatározott hozzájárulások tekintetében.

11. A Részes Felek az ambíciószintjük növelése érdekében bármikor módosíthatják meglévő, nemzetileg meghatározott hozzájárulásukat a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által elfogadott iránymutatással összhangban.

12. A Részes Felek által bejelentett, nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat a Titkárság által vezetett központi nyilvántartásban rögzítik.

13. A Részes Felek elszámolnak a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikkal. A nemzetileg meghatározott hozzájárulásaiknak megfelelő emberi eredetű kibocsátásokkal és elnyelésekkel való elszámolás során a Részes Felek elősegítik a környezeti integritást, az átláthatóságot, a pontosságot, a teljességet, az összehasonlíthatóságot és a következetességet, valamint biztosítják a kétszeres elszámolás elkerülését a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által elfogadott iránymutatással összhangban.

14. A nemzetileg meghatározott hozzájárulásokkal összefüggésben, az emberi eredetű kibocsátásokra és elnyelésekre irányuló mérséklési intézkedések elismerése és végrehajtása során a Részes Feleknek adott esetben figyelembe kell venniük a Keretegyezmény alapján meglévő módszereket és iránymutatásokat a jelen cikk 13. bekezdésében foglalt rendelkezések figyelembevételével.

15. A jelen Megállapodás végrehajtása során a Részes Felek figyelembe veszik a válaszintézkedések hatásai által leginkább érintett gazdaságokkal rendelkező Részes Felek, különösen a részes fejlődő országok aggályait.

16. A Részes Felek, köztük a regionális nemzetközi gazdasági szervezetek és azok tagállamai, amelyek megállapodást kötöttek a jelen cikk 2. bekezdése szerinti közös teljesítésről, nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik bejelentése során tájékoztatják a Titkárságot az adott megállapodás feltételeiről, ideértve az egyes Részes Felekhez rendelt tárgyidőszaki kibocsátási szinteket is. Ezt követően a Titkárság tájékoztatja a Részes Feleket és a Keretegyezmény aláíró feleit az adott megállapodás feltételeiről.

17. Az ilyen megállapodás Részes Felei felelősek a fenti 16. pontban említett megállapodásban részükre meghatározott kibocsátási szintért, a jelen cikk 13. és 14. bekezdése, valamint a 13. és a 15. cikk értelmében.

18. Amennyiben a közösen teljesítő Részes Felek regionális gazdasági integrációs szervezet keretében vagy azzal együtt teljesítenek úgy, hogy maga a szervezet is a jelen Megállapodásban Részes Fél, az adott regionális gazdasági integrációs szervezet minden tagállama egyenként és a regionális gazdasági integrációs szervezettel együtt is felelős a jelen cikk 16. bekezdésében említett megállapodásban részére meghatározott kibocsátási szintért, a jelen cikk 13. és 14. bekezdése, valamint a 13. és a 15. cikk értelmében.

19. A Részes Feleknek arra kell törekedniük, hogy az üvegházhatású gázok alacsony kibocsátásával járó hosszú távú fejlesztési stratégiákat fogalmazzanak meg és jelentsenek be, szem előtt tartva a 2. cikket, figyelembe véve közös, de megkülönböztetett felelősségeiket és eltérő képességeiket, tekintettel az eltérő nemzeti körülményekre.

5. cikk

1. A Részes Feleknek fel kell lépniük az üvegházhatású gázok nyelői és tározói megóvása és – adott esetben – továbbfejlesztése érdekében a Keretegyezmény 4. cikke (1) bekezdésének (d) pontjában foglaltak szerint, ideértve az erdőket is.

2. A jelen Megállapodás arra ösztönzi a Részes Feleket, hogy – többek között eredményalapú kifizetések útján – lépjenek fel a Keretegyezményben már elfogadott vonatkozó iránymutatások és határozatok által meghatározott meglévő keretrendszer végrehajtása és támogatása érdekében az alábbiak tekintetében: az erdőirtásból és az erdők pusztulásából származó kibocsátások csökkentésére vonatkozó szakpolitikai megközelítések és pozitív ösztönzők, az erdőmegőrzés szerepe, a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdei szénkészletek növelése a fejlődő országokban; valamint alternatív szakpolitikai megközelítések, nevezetesen az átfogó és fenntartható erdőgazdálkodásra irányuló közös mérséklési és alkalmazkodási megközelítések, megerősítve, hogy adott esetben fontos az ilyen megközelítésekhez kapcsolódó nem szénalapú előnyök ösztönzése.

6. cikk

1. A Részes Felek elismerik, hogy egyes Részes Felek önként kívánnak együttműködni a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik megvalósításában, hogy nagyobb célokat fogalmazzanak meg mérséklési és alkalmazkodási intézkedéseikkel kapcsolatban, valamint előmozdítsák a fenntartható fejlődést és a környezeti integritást.

2. A Részes Felek, miközben olyan önkéntes együttműködési megközelítést támogatnak, amelynek része a nemzetközi szinten átadott kibocsátáscsökkentési eredmények felhasználása a nemzetileg meghatározott hozzájárulások tekintetében, elősegítik a fenntartható fejlődést, és biztosítják a környezeti integritást és átláthatóságot, többek között a kormányzásban is, és megbízható elszámolást alkalmaznak, hogy biztosítsák többek között a kétszeres elszámolás elkerülését a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által elfogadott iránymutatással összhangban.

3. A nemzetközi szinten átadott kibocsátáscsökkentési eredmények felhasználása a nemzetileg meghatározott hozzájárulásoknak a jelen Megállapodás szerinti teljesítése érdekében önkéntes, és az abban részt vevő Részes Felek engedélyével történik.

4. Ezennel létrejön az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez való hozzájárulást és a fenntartható fejlődés támogatását szolgáló mechanizmus a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának felügyelete és irányítása alatt a Részes Felek általi önkéntes használat érdekében. A mechanizmust a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által kijelölt testület felügyeli, és arra törekszik, hogy:

a)	a fenntartható fejlődés támogatása mellett elősegítse az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését;

b)	ösztönözze és előmozdítsa a Részes Fél által felhatalmazott állami és magánszervezetek részvételét az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében;

c)	hozzájáruljon a kibocsátási szintek csökkentéséhez a fogadó Részes Félnél, amely élvezni fogja a kibocsátáscsökkentést eredményező csökkentési tevékenységek eredményét, amelyet egy másik Részes Fél is felhasználhat a nemzetileg meghatározott hozzájárulása teljesítéséhez; valamint

d)	általános csökkenést érjen el a globális kibocsátások tekintetében.

5. A jelen cikk 4. bekezdésében említett mechanizmusból származó kibocsátás-csökkentések nem használhatók fel a fogadó Részes Fél nemzetileg meghatározott hozzájárulása teljesítésének bizonyítására, amennyiben azokat egy másik Részes Fél használja saját nemzetileg meghatározott hozzájárulása teljesítésének bizonyítására.

6. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája biztosítja, hogy a jelen cikk 4. bekezdésében említett mechanizmus bevételét részben adminisztratív kiadások fedezésére, valamint arra fordítsák, hogy az alkalmazkodás költségeinek fedezésében támogassák azokat a részes fejlődő országokat, amelyek különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben.

7. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája első ülésszakán szabályokat, módozatokat és eljárásokat fogad el a jelen cikk 4. bekezdésében meghatározott mechanizmusra vonatkozóan.

8. A Részes Felek elismerik annak fontosságát, hogy egységes, átfogó és kiegyensúlyozott, nem piaci alapú megközelítések álljanak a Részes Felek rendelkezésére a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaik megvalósításában nyújtott támogatáshoz, a fenntartható fejlődéssel és a szegénység felszámolásával összefüggésben, összehangolt és hatékony módon, adott esetben többek között kibocsátáscsökkentés, alkalmazkodás, finanszírozás, technológiaátadás és kapacitásépítés révén. Ezen megközelítések az alábbi célokra összpontosulnak:

a)	a kibocsátáscsökkentési és alkalmazkodási törekvések előmozdítása;

b)	az állami és magánszektor részvételének növelése a nemzetileg meghatározott hozzájárulások megvalósításában; valamint

c)	együttműködési lehetőségek biztosítása eszközökön és vonatkozó intézményi intézkedéseken keresztül.

9. Ezennel meghatározásra kerül a fenntartható fejlődés nem piaci alapú megközelítéseinek keretrendszere a jelen cikk 8. bekezdésében említett nem piaci alapú megközelítések előmozdítása érdekében.

7. cikk

1. A Részes Felek ezennel meghatározzák a globális alkalmazkodási célt az alkalmazkodóképesség növelésére, az ellenálló képesség erősítésére és az éghajlatváltozással szembeni kiszolgáltatottság csökkentésére vonatkozóan, figyelembe véve a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulást és a megfelelő alkalmazkodási válasz biztosítását a 2. cikkben meghatározott hőmérsékleti célkitűzéssel összefüggésben.

2. A Részes Felek elismerik, hogy az alkalmazkodás olyan helyi, szubnacionális, nemzeti, regionális és nemzetközi dimenziókkal rendelkező globális kihívás, amellyel mindenki szembesül, és az éghajlatváltozásra adott hosszú távú globális válaszhoz való hozzájárulásnak kulcsfontosságú eleme az emberek, a megélhetés és az ökoszisztéma védelme érdekében, figyelembe véve azoknak a részes fejlődő országoknak a sürgető és azonnali szükségleteit, amelyek különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben.

3. A részes fejlődő országok alkalmazkodási törekvéseit elismerik a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának első ülésszakán elfogadásra kerülő módozatok szerint.

4. A Részes Felek elismerik, hogy jelenleg nagy szükség van az alkalmazkodásra, és a magasabb szintű kibocsátáscsökkentési intézkedések csökkenthetik a további alkalmazkodási törekvések szükségességét, valamint a nagyobb alkalmazkodási igény magasabb alkalmazkodási költségekkel járhat.

5. A Részes Felek elismerik, hogy az alkalmazkodási fellépésnek országos, a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő, részvételen alapuló és teljesen átlátható megközelítést kell követnie, figyelembe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, közösségeket és ökoszisztémákat, és annak a legjobb tudományos ismereteken, valamint – adott esetben – hagyományos tudáson, az őslakos népek tudásán és helyi tudásrendszereken kell alapulnia, hogy az alkalmazkodás szükség szerint beépüljön a megfelelő társadalmi-gazdasági és környezeti politikába és fellépésekbe.

6. A Részes Felek elismerik az alkalmazkodási törekvésekhez nyújtott támogatás és az azokkal kapcsolatos nemzetközi együttműködés fontosságát, valamint azt, hogy figyelembe kell venni a részes fejlődő országok szükségleteit, különösen azokét, amelyek különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben.

7. A Részes Feleknek erősíteniük kell az együttműködést az alkalmazkodással kapcsolatos fellépés fokozása érdekében, figyelembe véve a Cancúni Alkalmazkodási Keretet, tekintettel többek között a következőkre:

a)	információk, bevált gyakorlatok, tapasztalatok és tanulságok megosztása, adott esetben ideértve azt is, ahogyan ezek a tudományhoz, a tervezéshez, az irányelvekhez és a végrehajtáshoz kapcsolódnak az alkalmazkodási fellépések vonatkozásában;

b)	az intézményi intézkedések megerősítése, ideértve a Keretegyezmény hatálya alá tartozó, a jelen Megállapodást szolgáló intézkedéseket is, a megfelelő információk és ismeretek szintézisének támogatása, valamint a Részes Feleknek nyújtandó technikai támogatás és iránymutatás érdekében;

c)	az éghajlattal kapcsolatos tudományos ismeretek erősítése, ideértve az éghajlati rendszer kutatását, rendszeres megfigyelését és a korai előrejelző rendszereket is, olyan módon, hogy tájékoztatást nyújtson az éghajlattal foglalkozó szolgálatoknak, és támogassa a döntéshozatalt;

a részes fejlődő országok segítése a hatékony alkalmazkodási gyakorlatok, alkalmazkodási szükségletek, prioritások, az alkalmazkodási fellépésekhez és törekvésekhez nyújtott és kapott támogatás, valamint a kihívások és hiányosságok meghatározásában, a bevált gyakorlatok ösztönzésével összeegyeztethető módon; valamint

e)	az alkalmazkodási fellépések hatékonyságának és tartósságának javítása.

8. A jelen Megállapodás ösztönzi az Egyesült Nemzetek szakosodott szervezeteit és intézményeit, hogy támogassák a Részes Feleknek a jelen cikk 7. bekezdésében meghatározott intézkedések végrehajtására irányuló törekvéseit, figyelembe véve a jelen cikk 5. pontjának rendelkezéseit.

9. Minden Részes Fél szükség szerint részt vesz alkalmazkodástervezési folyamatokban és az intézkedések végrehajtásában, ideértve vonatkozó tervek, politikák és/vagy hozzájárulások kidolgozását vagy továbbfejlesztését is, többek között az alábbiak terén:

a)	az alkalmazkodási fellépések, vállalások és/vagy erőfeszítések megvalósítása;

b)	a nemzeti alkalmazkodási tervek megalkotásának és megvalósításának folyamata;

c)	az éghajlatváltozásból fakadó hatások és a kiszolgáltatottság értékelése, a nemzeti szinten meghatározott, prioritást élvező fellépések kidolgozása érdekében, figyelembe véve a kiszolgáltatott embereket, helyeket és ökoszisztémákat;

d)	az alkalmazkodási tervek, politikák, programok és fellépések nyomon követése és értékelése, a tanulságok levonása; valamint

e)	a társadalmi-gazdasági és ökológiai rendszerek ellenálló képességének kialakítása többek között a gazdasági diverzifikáció és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás révén.

10. Minden Részes Félnek szükség szerint be kell nyújtania és rendszeresen frissítenie kell az alkalmazkodási közleményét, amely tartalmazza az adott Részes Fél prioritásait, végrehajtási és támogatási szükségleteit, terveit és fellépéseit, anélkül, hogy bármilyen további terhet róna a részes fejlődő országokra.

11. A jelen cikk 10. bekezdésében említett alkalmazkodási közleményt szükség szerint egyéb közlemények vagy dokumentumok részeként vagy azokhoz kapcsolódóan nyújtják be, illetve rendszeresen frissítik, ideértve a nemzeti alkalmazkodási tervet, a 4. cikk 2. bekezdésében említett nemzetileg meghatározott hozzájárulást és/vagy a nemzeti közleményt is.

12. A jelen cikk 10. bekezdésében említett alkalmazkodási közleményt a Titkárság által vezetett központi nyilvántartásban rögzítik.

13. Folyamatos és fokozott nemzetközi támogatást kapnak a részes fejlődő országok a jelen cikk 7., 9., 10. és 11. bekezdésének megvalósításához a 9., 10. és 11. cikk rendelkezéseivel összhangban.

14. A 14. cikkben meghatározott globális értékelés többek között:

a)	elismeri a részes fejlődő országok alkalmazkodási törekvéseit;

b)	fokozza az alkalmazkodási fellépés végrehajtását, figyelembe véve a jelen cikk 10. bekezdésében említett alkalmazkodási közleményt;

c)	felülvizsgálja az alkalmazkodás és az alkalmazkodáshoz nyújtott támogatás megfelelőségét és hatékonyságát; valamint

d)	felülvizsgálja a jelen cikk 1. bekezdésében említett globális alkalmazkodási célkitűzés megvalósítása során elért általános eredményeket.

8. cikk

1. A Részes Felek felismerik az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival összefüggő veszteségek és károk elhárításának, minimalizálásának és kezelésének fontosságát, ideértve a szélsőséges időjárási jelenségeket és a lassan kialakuló jelenségeket, valamint a fenntartható fejlődés szerepét is a veszteségek és károk kockázatainak csökkentésében.

2. Az éghajlatváltozással kapcsolatos veszteségek és károk orvoslására szolgáló Varsói Nemzetközi Mechanizmus a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának hatáskörébe és irányítása alá tartozik, és továbbfejleszthető és megerősíthető a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által meghatározottak szerint.

3. A Részes Feleknek erősíteniük kell a megértést, a fellépést és a támogatást adott esetben a Varsói Nemzetközi Mechanizmuson keresztül is, együttműködő és támogató módon az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival összefüggő veszteségek és károk tekintetében.

4. Ennek megfelelően a megértés, a fellépés és a támogatás megerősítését szolgáló együttműködési és előmozdítási területek között az alábbiak szerepelhetnek:

a)	korai előrejelző rendszerek;

b)	vészhelyzeti készültség;

c)	lassan kialakuló jelenségek;

d)	jelenségek, amelyek visszafordíthatatlan és maradandó veszteséget és kárt okozhatnak;

e)	átfogó kockázatelemzés és -kezelés;

f)	kockázatbiztosítási lehetőségek, az éghajlatváltozással kapcsolatos közös kockázatviselés és más biztosítási megoldások;

g)	nem gazdasági veszteségek; valamint

h)	a közösségek, a megélhetés és az ökoszisztémák ellenálló képessége.

5. A Varsói Nemzetközi Mechanizmus együttműködik a Megállapodás szerinti testületekkel és szakértői csoportokkal, valamint a Megállapodáson kívüli érdekelt szervezetekkel és szakértői testületekkel.

9. cikk

1. A fejlett részes országok pénzügyi forrásokkal támogatják a részes fejlődő országokat a kibocsátáscsökkentésben és az alkalmazkodásban, folytatva a Keretegyezményben meghatározott kötelezettségeik teljesítését.

2. A többi Részes Felet arra ösztönözzük, hogy önként nyújtsanak vagy folytatólagosan biztosítsanak ilyen támogatást.

3. A globális erőfeszítés részeként a fejlett részes országoknak továbbra is vezető szerepet kell betölteniük az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának mozgósításában számos különböző forrásból, eszközzel és csatornán keresztül, tudomásul véve a közpénzalapú pénzeszközök jelentős szerepét, különböző fellépéseken keresztül, amilyen az egyes országok által vezetett stratégiák támogatása, figyelembe véve a részes fejlődő országok szükségleteit és prioritásait. Az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordított pénzeszközök mozgósítása során a korábbi erőfeszítéseken felüli eredményeket kell elérni.

4. A megnövelt pénzügyi források rendelkezésre bocsátásának arra kell irányulnia, hogy egyensúly jöjjön létre az alkalmazkodás és kibocsátáscsökkentés között, figyelembe véve az egyes országok által vezetett stratégiákat, valamint a részes fejlődő országok prioritásait és szükségleteit, leginkább azokét, amelyek különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben, és jelentős kapacitásbeli korlátokkal rendelkeznek, úgymint a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok, tekintettel a közpénzből származó és vissza nem térítendő célzott alkalmazkodástámogatási források iránti igényre.

5. A részes fejlett országok adott esetben kétévente közlik a jelen cikk 1. és 3. bekezdéséhez kapcsolódó tájékoztató jellegű, mennyiségi és minőségi információkat, lehetőség szerint ideértve a részes fejlődő országoknak nyújtandó, közpénzből származó források előre jelzett szintjét is. A többi forrást biztosító Részes Felet arra ösztönözzük, hogy kétévente önként közölje a vonatkozó információkat.

6. A 14. cikkben említett globális értékelés során figyelembe veszik azt a tájékoztatást, amelyet a fejlett részes országok és/vagy a Megállapodásban meghatározott testületek adnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására irányuló erőfeszítéseikről.

7. A fejlett részes országok kétévente átlátható és következetes tájékoztatást nyújtanak a részes fejlődő országoknak az állami beavatkozások keretében nyújtott és mozgósított támogatásról a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának első ülésszakán elfogadásra kerülő módozatokkal, eljárásokkal és iránymutatásokkal összhangban, a 13. cikk 13. bekezdésében előírtak szerint. A többi Részes Felet is erre ösztönözzük.

8. A Keretegyezmény Pénzügyi Mechanizmusa, ideértve az annak működtetésével megbízott intézményeit is, a jelen Megállapodás pénzügyi mechanizmusául szolgál.

9. A jelen Megállapodást szolgáló intézmények, köztük a Keretegyezmény Pénzügyi Mechanizmusának működtetésével megbízott intézmények arra törekednek, hogy a részes fejlődő országoknak, különösen a legkevésbé fejlett országoknak és a fejlődő kis szigetállamoknak hatékony hozzáférést biztosítsanak a pénzügyi forrásokhoz egyszerűsített jóváhagyási eljárásokkal és fokozott készenléti támogatással, az éghajlatváltozási stratégiáikhoz és terveikhez kapcsolódóan.

10. cikk

1. A Részes Felek közös, hosszú távú jövőképpel rendelkeznek a technológiafejlesztés és- átadás teljes körű megvalósításának jelentőségéről az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség javítása és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében.

2. A Részes Felek, tudomásul véve a technológia fontos szerepét a jelen Megállapodásban meghatározott kibocsátáscsökkentési és alkalmazkodási fellépések végrehajtásában, valamint elismerve a jelenlegi technológiaalkalmazási és -terjesztési törekvéseket, erősítik a technológiafejlesztéssel és -átadással kapcsolatos együttműködő fellépést.

3. A Keretegyezmény keretében létrehozott Technológiai Mechanizmus a jelen Megállapodást szolgálja.

4. Ezennel technológiai keretrendszer jön létre, hogy átfogó iránymutatást nyújtson a Technológiai Mechanizmus munkájához a technológiafejlesztéssel és -átadással kapcsolatos fokozott fellépés előmozdítása során, a jelen Megállapodás megvalósításának a jelen cikk 1. bekezdésében említett hosszú távú jövőkép érdekében történő támogatása céljából.

5. Az innováció felgyorsítása, ösztönzése és lehetővé tétele kiemelten fontos az éghajlatváltozásra adott hatékony, hosszú távú globális válasz, valamint a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés elősegítése szempontjából. Az ilyen erőfeszítések lehetőség szerint támogatásban részesülnek, többek között a Technológiai Mechanizmus és – pénzügyi eszközökkel – a Keretegyezmény Pénzügyi Mechanizmusa révén, az együttműködésen alapuló kutatás-fejlesztési megközelítések és a részes fejlődő országok technológiához való hozzáférésének megkönnyítése terén, különösen a technológiai ciklus korai szakaszaiban.

6. A részes fejlődő országok – többek között pénzügyi – támogatást kapnak a jelen cikk megvalósításához, így a technológiafejlesztéssel és -átadással kapcsolatos együttműködő fellépés erősítésére is a technológiai ciklus különböző szakaszaiban, hogy egyensúly jöjjön létre a kibocsátáscsökkentésre és az alkalmazkodásra nyújtott támogatások között. A 14. pontban említett globális értékelés során figyelembe kell venni minden rendelkezésre álló információt azon erőfeszítésekről, amelyek a részes fejlődő országoknak a technológiafejlesztéshez és -átadáshoz nyújtott támogatásra irányulnak.

11. cikk

1. A jelen Megállapodás szerinti kapacitásépítés eredményeként növelni kell a részes fejlődő országok kapacitását és képességét, különösen a legkisebb kapacitással rendelkező országokét, mint amilyenek a legkevésbé fejlett országok és azok, amelyek különösen kiszolgáltatottak az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben, például a fejlődő kis szigetállamok, a hatékony éghajlatváltozás elleni fellépés érdekében, ezen belül – többek között – az alkalmazkodási és kibocsátáscsökkentési fellépések megvalósítása érdekében, és támogatni kell a technológia fejlesztését, terjesztését és alkalmazását, az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását, az oktatás, a képzés és a társadalmi tudatosság vonatkozó szempontjait, valamint az átlátható, kellő időben történő és pontos tájékoztatást.

2. A kapacitásépítést az egyes országoknak kell irányítaniuk, annak nemzeti szükségleteken kell alapulnia, és azokra kell reagálnia, valamint támogatnia kell a Részes Fél országok felelősségvállalását, különösen a részes fejlődő országok tekintetében, nemzeti, szubnacionális és helyi szinten egyaránt. A kapacitásépítést a levont tanulságoknak kell vezérelniük, így a Keretegyezmény szerinti kapacitásépítési tevékenységekből levont tanulságoknak, és annak olyan hatékony, ismétlődő folyamatnak kell lennie, amely a részvételen alapul, területek felett ível át, és a nemek egyenlőségére is érzékeny.

3. A Részes Feleknek együtt kell működniük a részes fejlődő országok kapacitásának növelésében a jelen Megállapodás végrehajtása érdekében. A részes fejlett országoknak fokozniuk kell azt a támogatást, amelyet a részes fejlődő országoknak nyújtanak a kapacitásépítési fellépésekhez.

4. A részes fejlődő országoknak a jelen Megállapodás végrehajtását célzó kapacitásfejlesztésében – többek között regionális, kétoldalú és többoldalú megközelítéseken keresztül – részt vevő Részes Felek rendszeresen jelentést tesznek e kapacitásépítési fellépésekről vagy intézkedésekről. A részes fejlődő országoknak rendszeresen jelentést kell tenniük a jelen Megállapodás megvalósításával kapcsolatos kapacitásépítési tervek, politikák, fellépések vagy intézkedések végrehajtása során elért eredményeikről.

5. A kapacitásépítési tevékenységeket megfelelő intézményi intézkedésekkel növelik a jelen Megállapodás végrehajtásának támogatása érdekében, ideértve a jelen Megállapodást szolgáló, a Keretegyezményben meghatározott megfelelő intézményi intézkedéseket is. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája első ülésszakán határozatot tárgyal meg és fogad el a kapacitásépítésre vonatkozó első intézményi intézkedésekről.

12. cikk

A Részes Felek az intézkedések meghozatala során szükség szerint együttműködnek az éghajlatváltozással kapcsolatos oktatás, képzés, társadalmi tudatosság, a nyilvánosság részvétele, valamint az információkhoz való nyilvános hozzáférés támogatása érdekében, felismerve e lépések fontosságát a jelen Megállapodásban meghatározott fellépések fokozásában.

13. cikk

1. A kölcsönös bizalom kialakítása és a hatékony végrehajtás érdekében, a fellépésre és támogatásra vonatkozóan ezennel nagyfokú átláthatóságot biztosító keretrendszer jön létre, amely beépített rugalmassággal rendelkezik, figyelembe veszi a Részes Felek különböző kapacitásait, és közös tapasztalatokra épül.

2. Az átláthatósági keretrendszer rugalmasságot biztosít a jelen cikk rendelkezéseinek végrehajtása során azon részes fejlődő országoknak, amelyeknek – kapacitásukra való tekintettel – arra szükségük van. E rugalmasságot tükrözik a jelen cikk 13. bekezdésében foglalt módozatok, eljárások és iránymutatások.

3. Az átláthatósági keretrendszer a Keretegyezményben meghatározott átláthatósági intézkedésekre alapul, és azokat fokozza, elismerve a legkevésbé fejlett országok és a fejlődő kis szigetállamok sajátos körülményeit, és azt olyan támogató, nem beavatkozó és nem büntető módon kell megvalósítani, amely tiszteletben tartja a nemzeti szuverenitást, és nem ró indokolatlan terheket a Részes Felekre.

4. A Keretegyezményben meghatározott átláthatósági intézkedések – ideértve a nemzeti közleményeket, a kétéves jelentéseket és a kétéves aktualizálási jelentéseket, a nemzetközi értékelést és felülvizsgálatot, valamint a nemzetközi konzultációt és elemzést is – a jelen cikk 13. bekezdésében meghatározott módozatok, eljárások és iránymutatások fejlesztéséhez felhasznált tapasztalatok részét képezik.

5. A fellépések átláthatóságát szolgáló keretrendszer célja egyértelműen meghatározni az éghajlatváltozás elleni fellépést a Keretegyezmény 2. cikkében meghatározott célkitűzésre való tekintettel, ideértve a Részes Felek 4. cikk szerinti, egyéni, nemzetileg meghatározott hozzájárulásainak teljesítését, valamint a Részes Felek 7. cikk szerinti alkalmazkodási fellépése során elért eredmények tisztázását és nyomon követését is, ideértve a jó gyakorlatokat, a prioritásokat, a szükségleteket és a hiányosságokat, hogy tájékoztatásul szolgáljon a 14. cikkben foglalt globális értékeléshez.

6. A támogatások átláthatóságát szolgáló keretrendszer célja világosan meghatározni a 4., 7., 9., 10. és 11. cikk alapján az éghajlatváltozás elleni fellépéssel kapcsolatban az egyes érintett érdekelt Felek által nyújtott és kapott támogatást, valamint lehetőség szerint teljes áttekintést adni az összes nyújtott támogatásról, hogy tájékoztatásul szolgáljon a 14. cikkben foglalt globális értékeléshez.

7. A Részes Felek rendszeres tájékoztatást adnak a következőkről:

az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által elfogadott és a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által jóváhagyott, jó gyakorlatokon alapuló módszerek felhasználásával kidolgozott nemzeti nyilvántartási jelentés az üvegházhatású gázok emberi eredetű forrásokból való kibocsátásairól és nyelők általi eltávolításairól; valamint

b)	olyan tájékoztatás, amely a 4. cikk szerinti nemzetileg meghatározott hozzájárulásuk végrehajtása és teljesítése során elért eredmények nyomon követéséhez szükséges.

8. Továbbá valamennyi Részes Félnek szükség szerint tájékoztatást kell adnia az éghajlatváltozás hatásairól és a 7. cikkben meghatározott, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról.

9. A részes fejlett országok tájékoztatást adnak, egyéb, támogatást nyújtó Részes Feleknek pedig tájékoztatást kell adniuk a részes fejlődő országoknak a 9., 10. és 11. cikk alapján nyújtott pénzügyi, technológiaátadási és kapacitásépítési támogatásról.

10. A részes fejlődő országoknak tájékoztatást kell adniuk a 9., 10. és 11. cikk alapján igényelt és kapott pénzügyi, technológiaátadási és kapacitásépítési támogatásról.

11. Az egyes Részes Felek által a jelen cikk 7. és 9. bekezdése alapján adott tájékoztatást technológiai szakértői felülvizsgálatnak vetik alá az 1/CP.21. számú határozat értelmében. Azon részes fejlődő országok tekintetében, amelyeknek arra szükségük van a kapacitásukra való tekintettel, a felülvizsgálati eljárás részét képezi a kapacitásépítési szükségletek meghatározásában nyújtott segítség. Ezen kívül a Részes Felek részt vesznek egy támogató, többoldalú, előmenetelt értékelő folyamatban a 9. cikk szerinti erőfeszítések és saját, nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásuk végrehajtása és teljesítése vonatkozásában.

12. A jelen bekezdésben foglalt technológiai szakértői felülvizsgálat során értékelik az adott Részes Fél támogatását – ha ilyennel rendelkezik – és saját, nemzetileg meghatározott hozzájárulásának végrehajtását és teljesítését. A felülvizsgálat során meghatározzák továbbá, hogy a Részes Félnek mely területeken kell fejlődnie, és felülvizsgálják, hogy a tájékoztatás összhangban áll-e a jelen cikk 13. bekezdésében említett módozatokkal, eljárásokkal és iránymutatásokkal, figyelembe véve a jelen cikk 2. bekezdése alapján az adott Részes Félnek biztosított rugalmasságot. A felülvizsgálat során különös figyelmet fordítanak a részes fejlődő országok nemzeti képességeire és körülményeire.

13. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája első ülésszakán – a Keretegyezményben meghatározott átláthatósági intézkedések tapasztalatai alapján, és a jelen cikk rendelkezéseinek kifejtésével szükség szerint – közös módozatokat, eljárásokat és iránymutatásokat fogad el a fellépés és támogatás átláthatósága érdekében.

14. A jelen cikk végrehajtásához a részes fejlődő országok támogatást kapnak.

15. Folyamatosan támogatásban részesülnek továbbá a részes fejlődő országok az átláthatósági kapacitásuk fejlesztése érdekében.

14. cikk

1. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája rendszeresen számba veszi a jelen Megállapodás végrehajtását, és értékeli a jelen Megállapodás céljának és hosszú távú célkitűzéseinek teljesítése terén elért közös eredményeket („globális értékelés”). Ezt átfogó és támogató módon teszi, figyelembe véve a kibocsátáscsökkentést, az alkalmazkodást, a végrehajtás és a támogatás eszközeit, a méltányosság és a legjobb rendelkezésre álló tudományos ismeretek alapján.

2. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája 2023-ban végzi el az első globális értékelést, azt követően pedig ötévenként, ha másként nem határoz a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája.

3. A globális értékelés eredménye tájékoztatja a Részes Feleket a jelen Megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek megfelelő fellépésük és támogatásuk nemzetileg meghatározott aktualizálásáról és fejlődéséről, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi együttműködés fokozásáról.

15. cikk

1. Ezennel létrejön a jelen Megállapodás rendelkezéseinek végrehajtását támogató, és az azoknak való megfelelést elősegítő mechanizmus.

2. A jelen cikk 1. bekezdésében említett mechanizmus egy jellegénél fogva szakértőkből álló, támogató bizottságból áll, amely átlátható, peren kívüli és nem büntető módon működik. A bizottság különös figyelmet fordít a Részes Felek nemzeti képességeire és körülményeire.

3. A bizottság a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája első ülésszakán elfogadott módozatok és eljárások alapján működik, és évente jelentést tesz a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának.

16. cikk

1. A Részes Felek Konferenciája, amely a Keretegyezmény legfelsőbb testülete, a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgál.

2. A Keretegyezmény azon Részes Felei, amelyek a jelen Megállapodásnak nem Részes Felei, megfigyelőként részt vehetnek a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája bármely ülésszakán. Amennyiben a Részes Felek Konferenciája a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgál, a jelen Megállapodás alapján hozott határozatokat csak a jelen Megállapodásban Részes Felek hozzák.

3. Ha a Részes Felek Konferenciája a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgál, a Részes Felek Konferenciája elnökségének bármely tagját, aki olyan, a Keretegyezményben Részes Felet képvisel, amely azonban az adott időben nem Részes Fele a jelen Megállapodásnak, helyettesítenie kell egy további tagnak, akit a jelen Megállapodásban Részes Felek maguk közül választanak meg.

4. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája rendszeresen felülvizsgálja a jelen Megállapodás végrehajtását, és saját hatáskörében meghozza a hatékony végrehajtáshoz szükséges határozatokat. Ellátja a jelen Megállapodásban számára előírt feladatokat, és:

a)	a jelen Megállapodás végrehajtásához szükségesnek ítélt kisegítő testületeket hoz létre; valamint

b)	egyéb olyan feladatokat lát el, amelyek szükségesek lehetnek a jelen Megállapodás végrehajtásához.

5. A Részes Felek Konferenciájának eljárási szabályzata és a Keretegyezmény alapján alkalmazott pénzügyi eljárások értelemszerűen alkalmazandók a jelen Megállapodás keretében, ha konszenzussal másként nem határoz a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája.

6. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának első ülésszakát a Titkárság hívja össze a Részes Felek Konferenciájának a jelen Megállapodás hatálybalépése utánra tervezett első ülésszakával egyidejűleg. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának ezt követő rendes ülésszakait a Felek Konferenciájának rendes ülésszakaival egyidejűleg kell megtartani, ha másként nem határoz a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája.

7. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciájának rendkívüli üléseire a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által szükségesnek ítélt egyéb időpontokban vagy bármely Fél írásbeli kérésére kerül sor, ha azt legalább a Felek egyharmada támogatja legkésőbb hat hónappal azután, hogy a Titkárság a kérést közölte a Felekkel.

8. Az Egyesült Nemzetek, annak szakosított intézményei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség és azok bármely tagállama vagy megfigyelője, amely nem részese a Keretegyezménynek, megfigyelőként vehet részt a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciáján. Bármely, a jelen Megállapodás hatálya alá tartozó ügyekben illetékes nemzeti, nemzetközi, kormányzati vagy nem kormányzati szerv vagy hivatal, amely a Titkárságot tájékoztatta arról, hogy megfigyelőként részt kíván venni a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája ülésszakán, megteheti ezt, ha a jelen lévő Felek legalább egyharmada nem ellenzi. A megfigyelők belépése és részvétele a jelen cikk 5. bekezdésében említett eljárási szabályzat alapján történik.

17. cikk

1. A Keretegyezmény 8. cikke által létrehozott Titkárság e Megállapodás Titkárságaként szolgál.

2. A Keretegyezménynek a Titkárság feladatairól szóló 8. cikkének (2) bekezdése és a Titkárság működése érdekében tett intézkedésekről szóló 8. cikkének (3) bekezdése értelemszerűen alkalmazandók e Megállapodásra. A Titkárság ezenkívül a jelen Megállapodás és a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája által ráruházott feladatokat is ellátja.

18. cikk

1. A Keretegyezmény 9. és 10. cikkével létrehozott tudományos és technológiai tanácsadó testület és a végrehajtást támogató testület a jelen Megállapodás tudományos és technológiai tanácsadó testületeként és végrehajtást támogató testületeként szolgál. A Keretegyezménynek e két testület működésére vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a jelen Megállapodásra. A jelen Megállapodás tudományos és technológiai tanácsadó testületének és végrehajtást támogató testületének ülésszakait a Keretegyezmény tudományos és technológiai tanácsadó testületének és végrehajtást támogató testületének üléseivel egyidejűleg tartják.

2. A Keretegyezmény Részes Felei, amelyek a jelen Megállapodásnak nem részesei, megfigyelőként részt vehetnek a támogató testületek bármely ülésszakán. Ha a támogató testületek a jelen Megállapodás támogató testületeként szolgálnak, a jelen Megállapodás alapján született döntéseket kizárólag a jelen Megállapodásban Részes Felek hozzák meg.

3. Ha a Keretegyezmény 9. és 10. cikke által létrehozott kisegítő testületek a jelen Megállapodással kapcsolatos ügyekre tekintettel látják el feladataikat, e támogató testületek elnökségének azon tagjait akik olyan, a Keretegyezményben Részes Felet képviselnek, amely azonban az adott időben nem Részes Fele a jelen Megállapodásnak, helyettesítenie kell egy további tagnak, akit a jelen Megállapodásban Részes Felek maguk közül választanak meg.

19. cikk

1. A Keretegyezmény által vagy annak alapján létrehozott támogató testület vagy intézményi intézkedés, amelyet a jelen Megállapodás nem említ, a jelen Megállapodást szolgálja a jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája határozatainak megfelelően. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája meghatározza az ilyen kisegítő testületek vagy intézkedések által ellátandó feladatokat.

2. A jelen Megállapodásban Részes Felek találkozójául szolgáló Részes Felek Konferenciája további iránymutatást nyújthat az ilyen támogató testületeknek vagy az ilyen intézményi intézkedésekhez.

20. cikk

1. A jelen Megállapodás aláírásra, valamint megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra nyitva áll a Keretegyezményben részes államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek számára. A jelen Megállapodás 2016. április 22-től2017. április 21-ig áll nyitva aláírásra az Egyesült Nemzetek New York-i székhelyén. Ezt követően a jelen Megállapodás az aláírási időszak lejártát követő naptól áll nyitva csatlakozásra. A megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratot a Letéteményesnél helyezik letétbe.

2. A Megállapodásban meghatározott valamennyi kötelezettség érvényes minden olyan regionális gazdasági integrációs szervezetre, amely úgy lesz a jelen Megállapodás részese, hogy egyik tagállama sem Részes Fele a Megállapodásnak. Azon regionális gazdasági integrációs szervezetek esetében, amelyeknek egy vagy több tagállama részese a jelen Megállapodásnak, a szervezet és tagállamai maguk döntenek a Megállapodás szerinti kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan rájuk eső felelősségről. Ilyen esetekben a szervezet és tagállamai nem jogosultak egyidejűleg gyakorolni a jelen Megállapodás szerinti jogaikat.

3. A regionális gazdasági integrációs szervezetek a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratukban nyilatkozatot tesznek a jelen Megállapodásban szabályozott ügyekre vonatkozó hatáskörükről. E szervezetek tájékoztatják hatáskörük bármilyen jelentős módosításáról a Letéteményest is, aki ennek megfelelően tájékoztatja erről a Részes Feleket.

21. cikk

1. A jelen Megállapodás azon naptól számított harmincadik napon lép hatályba, amelyen a Keretegyezmény legalább 55 Részes Fele – akik együttesen az üvegházhatású gázok összes globális kibocsátásának becslés szerinti legalább 55 %-áért felelnek – letétbe helyezte megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratát.

2. Kizárólag a jelen cikk 1. bekezdésének alkalmazásában az „üvegházhatású gázok összes globális kibocsátása” az a legutóbbi mennyiség, amelyet a Keretegyezményben Részes Felek a jelen Megállapodás elfogadásának napján vagy azt megelőzően közöltek.

3. Minden olyan állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet számára, amely a jelen cikk 1. bekezdésében foglalt hatálybalépési feltételek teljesülése után erősíti meg, fogadja el vagy hagyja jóvá a jelen Megállapodást, a jelen Megállapodás azt a napot követő harmincadik napon lép hatályba, amelyen ezen állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet letétbe helyezte a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratát.

4. A jelen cikk 1. bekezdésének alkalmazásában a regionális gazdasági integrációs szervezet által letétbe helyezett bármely okirat nem számít újabb okiratnak a szervezet tagállamai által letétbe helyezett okiratokhoz képest.

22. cikk

A Keretegyezmény 15. cikkének a Keretegyezmény módosításainak elfogadására vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a jelen Megállapodásra.

23. cikk

1. A Keretegyezmény 16. cikkének a Keretegyezmény mellékleteinek elfogadására és módosítására vonatkozó rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók a jelen Megállapodásra.

2. A jelen Megállapodás mellékletei annak szerves részét képezik, és – kifejezetten eltérő rendelkezés hiányában – a jelen Megállapodásra való hivatkozás egyidejűleg vonatkozik az összes mellékletre is. A mellékletek jegyzékekre, nyomtatványokra, valamint egyéb tudományos, műszaki, eljárási vagy adminisztratív tárgyú leíró anyagokra korlátozódnak.

24. cikk

A Keretegyezmény 14. cikkének vitarendezési rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók jelen Megállapodásra.

25. cikk

1. Mindegyik Részes Fél egy szavazatra jogosult a jelen cikk 2. bekezdésében foglalt kivételekkel.

2. A regionális gazdasági integrációs szervezetek a hatáskörükbe tartozó kérdésekre vonatkozóan a Megállapodásban részes tagállamaik számával egyenlő számú szavazattal gyakorolják szavazati jogukat. Az ilyen szervezet nem gyakorolja szavazati jogát, ha bármelyik tagállama gyakorolja e jogát, és viszont.

26. cikk

A jelen Megállapodás Letéteményese az Egyesült Nemzetek Főtitkára.

27. cikk

A jelen Megállapodással szemben nem lehet fenntartással élni.

28. cikk

1. A Felek a Megállapodás rájuk vonatkozó hatálybalépésétől számított három év után bármikor felmondhatják a Megállapodást a Letéteményesnek küldött írásbeli értesítéssel.

2. A felmondás az értesítésnek a Letéteményes általi kézhezvételétől számított egy év elteltével vagy az értesítésben megjelölt bármely későbbi időpontban lép hatályba.

3. Amennyiben bármely Fél felmondja a Keretegyezményt, úgy tekintendő, hogy felmondta a jelen Megállapodást is.

29. cikk

A jelen Megállapodás eredeti példányát, amelynek angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelvű szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Főtitkáránál helyezik letétbe.

KELT Párizsban, a kétezer-tizenötödik év december havának tizenkettedik napján.

A FENTIEK HITELÉÜL alulírott szabályszerűen felhatalmazott személyek aláírásunkkal láttuk el a jelen Megállapodást.

Az Európai Unió nyilatkozata a párizsi megállapodás 20. cikkének (3) bekezdésével összhangban

Jelenleg a következő államok tagjai az Európai Uniónak: a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, a Horvát Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, Magyarország, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, Románia, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága.

Az Európai Unió úgy nyilatkozik, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés és különösen annak 191. cikke, valamint 192. cikkének (1) bekezdése értelmében hatáskörrel rendelkezik olyan nemzetközi megállapodások megkötésére és a belőlük eredő kötelezettségek teljesítésére, amelyek elősegítik a következő célok megvalósulását:

—	a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása,

—	az emberi egészség védelme,

—	a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása,

—	a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére és különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten.

Az Európai Unió kijelenti, hogy a 2015. március 6-án benyújtott tervezett nemzeti vállalásában foglalt kötelezettségvállalást az Európai Unió és tagállamai együttesen, a saját hatáskörükben megtett intézkedések révén fogják teljesíteni.

A megállapodás 20. cikke (3) bekezdésének megfelelően az Európai Unió továbbra is rendszeres tájékoztatást fog nyújtani hatáskörének bármilyen jelentős módosításáról.

19.10.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/19

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1842 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE

(2016. október 14.)

az 1235/2008/EK rendeletnek az importált ökológiai termékek elektronikus ellenőrzési tanúsítványa és egyes más elemek tekintetében, valamint a 889/2008/EK rendeletnek a tartósított vagy feldolgozott ökológiai termékekre vonatkozó követelmények és az információszolgáltatás tekintetében történő módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. június 28-i 834/2007/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 38. cikke a), d) és e) pontjára,

mivel:

(1)	Az 1235/2008/EK rendelet (2) részletes szabályokat határoz meg az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára vonatkozóan.

(2)

Az 1235/2008/EK bizottsági rendelet meghatározza, hogy az ellenőrző szerveknek és ellenőrző hatóságoknak milyen időtartamon belül kell benyújtaniuk a megfelelőség tekintetében történő, a 834/2007/EK rendelet 32. cikke szerinti elismerésük iránti kérelmet. Mivel még folyamatban van a megfelelő termékek behozatalára vonatkozó előírások végrehajtásának értékelése, és nem fejeződött be a kapcsolódó iránymutatások, minták és kérdőívek kidolgozása és a szükséges elektronikus adatátviteli rendszer kialakítása, meg kell hosszabbítani az ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok kérelmeinek benyújtására vonatkozó határidőt.

(3)

A tapasztalat azt mutatja, hogy a tagállamok eltérő gyakorlatokat alkalmaznak az ökológiai termékek szállítmányainak az Unión belüli szabad forgalomba bocsátásukat megelőző ellenőrzésére. A következetes és eredményes ellenőrzések érdekében a 834/2007/EK rendelet 27. cikkének (3) bekezdése szerint elvégzett kockázatértékelés alapján egyértelművé kell tenni, hogy a szállítmányokon milyen típusú ellenőrzéseket szükséges elvégezni. Helyénvaló továbbá átszövegezni a szállítmány vizsgálatáért és az ellenőrzési tanúsítvány hitelesítéséért felelős hatóságok fogalommeghatározását annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a szóban forgó hatóságok az ökológiai termelés területén elvégzendő hivatalos ellenőrzések megszervezésében illetékes, a 834/2007/EK rendelet 27. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt hatóságok.

(4)

Az ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok gyakorlatában szintén eltérés figyelhető meg az 1235/2008/EK rendelet III. és IV. mellékletében említett termékkategóriák keretében importálandó termékek osztályozása tekintetében. Az érintett termékkategóriákon belüli egységesebb osztályozás érdekében meg kell határozni bizonyos fogalmakat, hogy ezáltal biztosítva legyen az egyértelműség és a jogbiztonság a gazdasági szereplők számára, valamint az, hogy az ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok egységesen alkalmazzák a szabályokat, és az illetékes hatóságok számára egyszerűbbé váljon a felügyelet.

(5)

Az egyszerűsítés és a higiéniai szabályokkal való összhang érdekében a termékkategóriák esetében a feldolgozatlan, illetve feldolgozott állapotnak ugyanazt kell jelentenie, mint a 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) a feldolgozott termék és a feldolgozatlan termék fogalommeghatározásában. Ugyanakkor egyértelművé kell tenni, hogy a címkézési és csomagolási műveleteknek nincs relevanciája abból a szempontból, hogy egy adott termék feldolgozatlan, illetve feldolgozott terméknek minősül-e.

(6)

A 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott két behozatali rendszer elvben kizárja egymást. Ha egy harmadik országot a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése alapján egyenértékűség tekintetében elismernek, nincs szükség az adott ország ellenőrző hatóságának vagy ellenőrző szervének a 33. cikk (3) bekezdése szerinti elismerésére. Ezért az 1235/2008/EK rendelet 10. cikke (2) bekezdésének b) pontja előírja, hogy valamely ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv a 834/2007/EK rendelet 33. cikke (3) bekezdésének megfelelően csak akkor ismerhető el egy adott ország tekintetében, ha az ország elismerésére nem került sor a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése alapján. Ugyanakkor az ökológiai termékek behozatalát akadályozó korlátok elkerülése érdekében lehetővé kell tenni, hogy az ellenőrző szervek és az ellenőrző hatóságok valamely elismert harmadik ország tekintetében elismerhetők legyenek abban az esetben, ha az érintett harmadik ország elismerése nem vonatkozik az importálandó termékre. Az 1235/2008/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdésétől való meglévő eltérést ezért át kell fogalmazni a fennálló gyakorlat figyelembevételével úgy, hogy termékkategóriák helyett termékekre utaljon.

(7)

A 834/2007/EK rendelet alapján a harmadik országból behozott termékeket akkor lehet ökológiai termékként forgalomba hozni az Unió piacán, ha a termék olyan ellenőrzési tanúsítvánnyal rendelkezik, amelyet elismert harmadik ország illetékes hatósága, ellenőrző hatósága vagy ellenőrző szerve, vagy elismert ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv állított ki.

(8)

A „Cselekvési terv az Európai Unión belüli ökológiai termelés jövőjéért” című közlemény (4) 12. intézkedésének megfelelően a Bizottság az ökológiai termékek behozatalára vonatkozóan elektronikus tanúsítási rendszert dolgozott ki a 2003/24/EK bizottsági határozatban (5) említett elektronikus kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszerbe (TRACES) integrált modul formájában.

(9)

Az 1235/2008/EK rendelet egyes rendelkezéseit módosítani kell az elektronikus tanúsítási rendszer bevezetése, valamint a rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében. Ezért egyértelművé kell tenni az érintett tagállam vámhatósága általi szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó szabályokat, az ellenőrzési tanúsítvány kiállítására és hitelesítésére vonatkozó munkafolyamatot, beleértve az ellenőrzési tanúsítvány és a vám-árunyilatkozat közötti kapcsolat ellenőrzését is. Ebben az összefüggésben egyértelműsítésre szorul a különleges vámeljárások hatálya alá tartozó ellenőrzési tanúsítvány kiállításának és hitelesítésének munkafolyamata is. Az elektronikus rendszer megfelelő működése érdekében helyénvaló előírni az elismert ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok e-mail-címének feltüntetését.

(10)

Az Unióba behozott ökológiai termékek megbízhatóságának biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy az ellenőrzési tanúsítványt kiállító ellenőrző szerv vagy ellenőrző hatóság főszabályként a termék termelőjét vagy feldolgozóját tanúsító ellenőrző szerv vagy hatóság. Abban az esetben, ha a 834/2007/EK rendelet 2. cikkének i) pontjában meghatározott feldolgozás céljából az utolsó műveletet végrehajtó gazdasági szereplő nem azonos a termék eredeti termelőjével vagy feldolgozójával, az ellenőrzési tanúsítványt az utolsó műveletet ellenőrzését végző ellenőrző szervnek vagy ellenőrző hatóságnak kell kiállítania. Ezenkívül egyértelművé kell tenni, hogy az 1235/2008/EK rendelet III. mellékletében felsorolt ellenőrző szervek vagy ellenőrző hatóságok csak az elismerésükre vonatkozó feltételeknek megfelelően állíthatnak ki ellenőrzési tanúsítványt, az említett rendelet IV. mellékletében felsoroltak pedig csak azon termékekre és származási helyekre vonatkozóan állíthatnak ki ellenőrzési tanúsítványt, amelyek a vonatkozó jegyzékben szerepelnek.

(11)

A tapasztalat azt mutatja, hogy az ellenőrzési tanúsítványt kiállító ellenőrző szervek és ellenőrző hatóságok eltérő gyakorlatot alkalmaznak az általuk elvégzendő ellenőrzések tekintetében. Ezért meg kell határozni a tanúsítás kiállítása előtt elvégzendő ellenőrzéseket. Az ellenőrző szervek vagy ellenőrző hatóságok csak teljes körű okmányellenőrzést, valamint – kockázatértékelésük alapján adott esetben – az érintett termékek fizikai ellenőrzését követően állíthatnak ki ellenőrzési tanúsítványt. A feldolgozott mezőgazdasági termékek esetében az 1235/2008/EK rendelet III. mellékletében felsorolt ellenőrző szerveknek és ellenőrző hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy valamennyi összetevő ellenőrző rendszer hatálya alá tartozik az érintett harmadik ország elismerésére vonatkozó feltételeknek megfelelően, az említett rendelet IV. mellékletében felsorolt ellenőrző szerveknek és ellenőrző hatóságoknak pedig ellenőrizniük kell, hogy az összetevőket az uniós jogszabályoknak megfelelően elismert ellenőrző szervek vagy ellenőrző hatóságok ellenőrizték és tanúsították, vagy azok előállítása az Unióban történt. Hasonlóképpen meg kell határozni az 1235/2008/EK rendelet IV. mellékletében felsorolt azon ellenőrző szervek vagy ellenőrző hatóságok által elvégzendő ellenőrzéseket, amelyek a termelési lánc végső szakaszaiban érintett, például csak a címkézési vagy csomagolási műveleteket végző gazdasági szereplők tanúsítását végzik. Ezekben az esetekben ellenőrizni kell, hogy az érintett termékeket az említett mellékletben felsorolt és az érintett ország és termékkategória tekintetében elismert ellenőrző szervek vagy ellenőrző hatóságok ellenőrizték és tanúsították.

(12)

Meg kell határozni azokat a hatóságokat, amelyek feladata, hogy az elektronikus ellenőrzési tanúsítvány céljából hozzáférési jogot adjanak a TRACES rendszerhez, valamint e jogokat naprakészen tartsák. Ezenkívül szabályokat kell meghatározni annak biztosítására, hogy a TRACES rendszer garantálja az adatok és a kapcsolódó metaadatok mindenkori hitelességét, sértetlenségét és olvashatóságát a megőrzésükre előírt teljes időszakban.

(13)	Rendelkezni kell továbbá arról, hogy szabálytalánságok feltárása esetén, különösen az olyan esetekben, amikor a termék ökológiai termékként van megcímkézve, de nem kíséri ellenőrzési tanúsítvány, hatékony és eredményes legyen a tagállami hatóságok közötti információcsere.

(14)	Mivel a tagállamok által kiállított utolsó behozatali engedélyek 2015. június 30-án hatályukat vesztik, az 1235/2008/EK rendeletből törölni kell a behozatali engedélyekre való hivatkozásokat.

(15)

A gazdasági szereplők és a tagállamok számára elengendő időt kell hagyni arra, hogy eljárásaikat hozzáigazítsák a TRACES rendszerben kezelt elektronikus ellenőrzési tanúsítvány alkalmazásához. Ezért meg kell határozni azt az átmeneti időszakot, amely alatt még lehetőség van papíralapú ellenőrzési tanúsítványok kiállítására és hitelesítésére.

(16)

Az elektronikus ellenőrzési tanúsítvány megfelelő működésének biztosításához, továbbá annak egyértelművé tételéhez, hogy az ökológiai termelésre való átállás időszakából származó termékek ki vannak zárva a harmadik országoknak nyújtott elismerés köréből, az elismert harmadik országokból érkező termékek származására vonatkozó szöveg összehangolásához, valamint a C termékkategória algákkal, többek között mikroalgákkal való kibővítéséhez indokolt módosítani az 1235/2008/EK rendelet III. és IV. mellékletének egyes elemeit oly módon, hogy a harmadik országoknak, illetve ellenőrző szerveknek vagy ellenőrző hatóságoknak korábban nyújtott elismerések hatálya ne változzon.

(17)

Az Egyesült Államok által rendelkezésre bocsátott információk szerint 2014 októbere óta a szóban forgó harmadik országban nem lehet az almákat és a körtéket a tűzelhalásos betegség ellen antibiotikummal kezelni. Ezért indokolt az 1235/2008/EK rendelet III. mellékletéből törölni az A és D termékkategóriára vonatkozó releváns korlátozást.

(18)

Az egyenértékűségi rendszer végrehajtása során nyert tapasztalatok alapján ki kell igazítani az ellenőrzési tanúsítvány és kivonatának az 1235/2008/EK rendelet V., illetve VI. mellékletében meghatározott mintáját, hogy tájékoztatást nyújtsanak a termék termelőjéről vagy feldolgozójáról, valamint – ha a termék exportáló országától eltér – az érintett származási országról.

(19)	A 889/2008/EK bizottsági rendelet (6) részletes szabályokat határoz meg az ökológiai termelésre, valamint az ökológiai termékek címkézésére és ellenőrzésére vonatkozóan.

(20)

Mivel a „feldolgozott” és a „feldolgozatlan” fogalmakra vonatkozó új meghatározásoknak az 1235/2008/EK rendeletbe való beillesztése azzal jár, hogy a 834/2007/EK rendelet 2. cikkének i) pontja szerinti feldolgozás fogalommeghatározásában szereplő egyes műveletek nem tekinthetők feldolgozással járó műveletnek, nehezen érthetővé válnának a feldolgozott élelmiszerek és takarmányok előállítására vonatkozó, a 889/2008/EK rendelet 26. cikkében meghatározott szabályok. Ezért a nem engedélyezett anyagokkal vagy termékekkel történő szennyeződés veszélyének elkerülésére és a nem ökológiai termékekkel való keveredés és felcserélődés megakadályozására hozandó óvintézkedésekre vonatkozó szabályokat át kell fogalmazni annak egyértelművé tételére, hogy azok – adott esetben – alkalmazandók a tartósítási tevékenységeket végző gazdasági szereplőkre. Ebből a célból helyénvaló a „tartósítás” és a „feldolgozás” fogalmakat is meghatározni.

(21)	A behozott szállítmányokra vonatkozó információknak a 889/2008/EK rendelet szerinti továbbítását szintén a TRACES rendszeren keresztül kell elvégezni.

(22)

Az elektronikus tanúsítási rendszer megfelelő működéséhez arra van szükség, hogy az illetékes hatóságokról, valamint az ellenőrző szervekről vagy ellenőrző hatóságokról a tagállamok által a Bizottságnak szolgáltatandó információk között e-mail-címek és internetes weboldalak is szerepeljenek. Helyénvaló új végső határidőt meghatározni az említett információk bejelentésére vonatkozóan.

(23)	Az 1235/2008/EK és a 889/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(24)

Az új elektronikus tanúsítási rendszerre való zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében indokolt e rendelet alkalmazásának kezdetét a közzétételétől számított hat hónapban megállapítani. A C termékkategória algákkal, többek között mikroalgákkal való kibővítését azonban a 889/2008/EK rendeletet módosító (EU) 2016/673 bizottsági végrehajtási rendelet (7) vonatkozó, a mikroalgák élelmiszerként történő felhasználását lehetővé tevő rendelkezéseinek alkalmazási időpontjától indokolt alkalmazni.

(25)	Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az ökológiai termeléssel foglalkozó bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1235/2008/EK rendelet módosítása

Az 1235/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

A 2. cikk a következőképpen módosul:

az 5. és 6. pont helyébe a következő szöveg lép:

„5. »a szállítmány vizsgálata«: az érintett tagállam illetékes hatósága által a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (*) előírt hivatalos ellenőrzések keretében a 834/2007/EK rendelet, a 889/2008/EK rendelet és e rendelet követelményei teljesítésének szisztematikus okmányellenőrzések, szúrópróbaszerű azonossági ellenőrzések, valamint – kockázatértékelésük alapján adott esetben – fizikai ellenőrzések révén végzett vizsgálata a szállítmány Unión belüli szabad forgalomba bocsátását megelőzően e rendelet 13. cikkének megfelelően;

6. »érintett tagállam illetékes hatósága«: a tagállamok által a 834/2007/EK rendelet 27. cikkének (1) bekezdése alapján kijelölt, a szállítmány vizsgálatáért és az ellenőrzési tanúsítvány hitelesítéséért felelős vámhatóság, élelmiszer-biztonsági hatóság vagy egyéb hatóság;

(*) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).”;"

a cikk a következő 8–11. ponttal egészül ki:

„8. »akvakultúra-termékek«: az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (**) 4. cikke (1) bekezdésének 34. pontjában meghatározott akvakultúra-termékek;

9. »feldolgozatlan«: feldolgozatlan a 852/2004/EK rendelet (***) 2. cikke (1) bekezdésének n) pontja szerinti feldolgozatlan termékek fogalommeghatározása szerint, függetlenül a csomagolási vagy címkézési műveletektől;

10. »feldolgozott«: feldolgozott a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének o) pontja szerinti feldolgozott termékek fogalommeghatározása szerint, függetlenül a csomagolási vagy címkézési műveletektől;

11. »beléptetési pont«: a szabad forgalomba bocsátás helye.

(**) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.)."

(***) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 852/2004/EK rendelete az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).”"

A 4. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A Bizottság valamely ellenőrző szervnek vagy ellenőrző hatóságnak az elismeréséről és a 3. cikkben meghatározott jegyzékbe történő felvételéről az érintett ellenőrző szerv vagy ellenőrző hatóság képviselője által számára megküldött, a 17. cikk (2) bekezdése szerint a Bizottság által rendelkezésre bocsátott mintadokumentumnak megfelelő kérelem kézhezvétele után dönt. Az első jegyzék összeállítása során a Bizottság csak a 2017. október 31. előtt beérkezett hiánytalan kérelmeket veszi figyelembe.”

A 7. cikk (2) bekezdése e) és f) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„e)	a d) pontban említett illetékes hatóság által az ellenőrzések elvégzésére elismert ellenőrző hatóság vagy hatóságok, illetve ellenőrző szerv vagy szervek neve, címe, e-mail-címe, internetes elérhetősége és kódszáma;

f)	az adott harmadik országban az Unió területére történő behozatalra vonatkozó tanúsítványok kiállításáért felelős hatóság vagy hatóságok, illetve ellenőrző szerv vagy szervek neve, címe, e-mail-címe, internetes elérhetősége és kódszáma;”.

A 9. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„a)

amennyiben valamely harmadik ország jegyzékbe történő felvételét követően a harmadik országban hatályos intézkedések, azok végrehajtása és különösen az ellenőrzési rendszer tekintetében változás történik, az adott harmadik ország haladéktalanul értesíti a Bizottságot; a 7. cikk (2) bekezdésének d), e) és f) pontjában említett információkat érintő változásról a 889/2008/EK rendelet 94. cikkének (1) bekezdésében említett számítógépes rendszeren keresztül haladéktalanul értesíteni kell a Bizottságot;”.

A 10. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3) A (2) bekezdés b) pontjától eltérve az elismert harmadik országok 7. cikk szerinti jegyzékében szereplő harmadik országból származó azon termékek, amelyek nem tartoznak az érintett harmadik országnak nyújtott elismerés hatálya alá, felvehetők az e cikkben meghatározott jegyzékbe.”

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

Ellenőrzési tanúsítvány

(1) A 834/2007/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett és ugyanazon rendelet 33. cikkének megfelelően behozott termékekből álló szállítmányok Unión belüli szabad forgalomba bocsátásához a következők szükségesek:

a)	eredeti ellenőrzési tanúsítvány benyújtása az érintett tagállam illetékes hatóságához;

b)	a szállítmány vizsgálata és az ellenőrzési tanúsítvány hitelesítése az érintett tagállam illetékes hatósága által; valamint

c)	a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó, a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (****) 158. cikkének (1) bekezdésében említett vám-árunyilatkozatban az ellenőrzési tanúsítvány számának feltüntetése.

A szállítmány vizsgálatát és az ellenőrzési tanúsítvány hitelesítését annak az érintett tagállamnak az illetékes hatósága végzi, amelyben a szállítmányt az Unión belül szabad forgalomba bocsátják.

A tagállam kijelöli a területén belül a beléptetési pontokat és azokról tájékoztatja a Bizottságot.

(2) Az ellenőrzési tanúsítványt a megfelelő ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv állítja ki, az érintett tagállam illetékes hatósága hitelesíti és az első címzett tölti ki az V. mellékletben meghatározott mintának és magyarázatoknak megfelelően, a 2003/24/EK bizottsági határozattal (*****) létrehozott elektronikus kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer (TRACES) alkalmazásával.

Az eredeti ellenőrzési tanúsítvány a TRACES rendszerben szereplő, kitöltött elektronikus tanúsítvány kinyomtatott és kézzel aláírt példánya, vagy – alternatív lehetőségként – a TRACES rendszerben aláírt ellenőrzési tanúsítvány, amely a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (******) 3. cikkének 11. pontja szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy olyan elektronikus aláírással van ellátva, amely a 2004/563/EK, Euratom bizottsági határozat (*******) mellékletében az elektronikus és digitalizált dokumentumokra vonatkozóan a Bizottság által megállapított rendelkezésekben meghatározottaknak megfelelő szabályok és feltételek alkalmazása révén ezzel egyenértékű biztosítékokkal szolgál az aláíráshoz rendelt funkciók tekintetében.

Amennyiben az eredeti ellenőrzési tanúsítvány a TRACES rendszerben szereplő, kitöltött elektronikus tanúsítvány kinyomtatott és kézzel aláírt példánya, az ellenőrző hatóságok, az ellenőrző szervek, az érintett tagállam illetékes hatóságai és az első címzett az ellenőrzési tanúsítvány kiadásának, hitelesítésének és kézhezvételének minden egyes szakaszában ellenőrzi, hogy a szóban forgó példány egyezik-e a TRACES rendszerben feltüntetett információkkal.

(3) Az ellenőrzési tanúsítvány akkor fogadható el hitelesítésre, ha azt az érintett termék termelőjének vagy feldolgozójának, illetve abban az esetben, ha a feldolgozás céljából az utolsó műveletet végrehajtó gazdasági szereplő nem azonos a termék termelőjével vagy feldolgozójával, a 834/2007/EK rendelet 2. cikkének i) pontjában meghatározott feldolgozás céljából az utolsó műveletet végrehajtó gazdasági szereplőnek az ellenőrző hatósága vagy ellenőrző szerve állította ki.

Az említett ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv:

a)	az érintett termékek tekintetében és annak a harmadik országnak a tekintetében e rendelet III. mellékletében felsorolt ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv, amelyből a termékek származnak, vagy – adott esetben – amelyben feldolgozás céljából az utolsó műveletet elvégezték; vagy

b)	az érintett termékek tekintetében és annak a harmadik országnak a tekintetében e rendelet IV. mellékletében felsorolt ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv, amelyből a termékek származnak, vagy amelyben feldolgozás céljából az utolsó műveletet elvégezték.

(4) Az ellenőrzési tanúsítványt kiállító ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv csak azt követően állíthatja ki az ellenőrzési tanúsítványt és írhatja alá a tanúsítvány 18. rovatában szereplő nyilatkozatot, hogy minden vonatkozó ellenőrzési dokumentum tekintetében elvégezte az okmányellenőrzést, ideértve különösen az érintett termék termelési tervét, szállítási és kereskedelmi okmányait, továbbá – kockázatértékelése alapján adott esetben – a szállítmány fizikai ellenőrzését.

A feldolgozott termékek esetében ugyanakkor abban az esetben, ha az ellenőrzési tanúsítványt kiállító ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv a III. mellékletben felsorolt ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv, akkor csak azt követően állíthatja ki az ellenőrzési tanúsítványt és írhatja alá a tanúsítvány 18. rovatában szereplő nyilatkozatot, hogy ellenőrizte, hogy a termék valamennyi ökológiai összetevőjét ellenőrizte és tanúsította az érintett harmadik ország által elismert és az említett mellékletben felsorolt ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv, vagy abban az esetben, ha a tanúsítványt kiállító ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv a IV. mellékletben felsorolt ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv, akkor csak azt követően állíthatja ki az ellenőrzési tanúsítványt és írhatja alá a tanúsítvány 18. rovatában szereplő nyilatkozatot, hogy ellenőrizte, hogy a szóban forgó termék valamennyi ökológiai összetevőjét ellenőrizte és tanúsította a III. vagy IV. mellékletben felsorolt ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv, illetve hogy az összetevők előállítása és tanúsítása a 834/2007/EK rendeletnek megfelelően az Unióban történt.

Abban az esetben, ha feldolgozás céljából az utolsó műveletet végrehajtó gazdasági szereplő nem azonos a termék termelőjével vagy feldolgozójával, az ellenőrzési tanúsítványt kiállító, IV. mellékletben felsorolt ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv csak azt követően állíthatja ki az ellenőrzési tanúsítványt és írhatja alá a tanúsítvány 18. rovatában szereplő nyilatkozatot, hogy minden vonatkozó ellenőrzési dokumentum tekintetében elvégezte az okmányellenőrzést, ideértve a szállítási és kereskedelmi okmányokat is, továbbá ellenőrizte, hogy az érintett termék előállítását vagy feldolgozását ellenőrizte és hitelesítette az érintett termékek és ország tekintetében a 834/2007/EK rendelet 33. cikke (3) bekezdésének megfelelően elismert ellenőrző szerv vagy ellenőrző hatóság, valamint – kockázatértékelése alapján adott esetben – elvégezte a szállítmány fizikai ellenőrzését.

A Bizottságnak vagy valamely tagállam illetékes hatóságának a kérésére az ellenőrzési tanúsítványt a második és harmadik albekezdésnek megfelelően kiállító ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv haladéktalanul rendelkezésre bocsátja az ökológiai termelési lánc részét képező valamennyi gazdasági szereplő, valamint az e szereplők tevékenységét felügyelő ellenőrző hatóságok vagy ellenőrző szervek jegyzékét.

(5) Az ellenőrzési tanúsítványt egyetlen eredeti példányban kell kiállítani.

Az első címzett vagy adott esetben az importőr az ellenőrző hatóságnak vagy ellenőrző szervnek a 889/2008/EK rendelet 83. cikkével összhangban történő tájékoztatása céljából az ellenőrzési tanúsítványról másolatot készíthet. Minden ilyen másolaton nyomtatva vagy pecséttel fel kell tüntetni a »MÁSOLAT« jelölést.

(6) A szállítmány vizsgálatakor az érintett tagállam illetékes hatósága a 20. rovatban hitelesíti az eredeti ellenőrzési tanúsítványt, és visszaküldi a tanúsítványt benyújtó személynek.

(7) Az első címzett a szállítmány átvételekor kitölti az ellenőrzési tanúsítvány 21. rovatát annak tanúsítására, hogy a szállítmány átvétele a 889/2008/EK rendelet 34. cikkével összhangban történt.

A 834/2007/EK rendelet 33. cikke (1) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában az első címzett ezt követően megküldi a tanúsítvány eredeti példányát a 11. rovatban említett importőrnek.

(****) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 9-i 952/2013/EU rendelete az Uniós Vámkódex létrehozásáról (HL L 269., 2013.10.10., 1. o.)."

(*****) A Bizottság 2002. december 30-i 2003/24/EK határozata az integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszer kifejlesztéséről (HL L 8., 2003.1.14., 44. o.)."

(******) Az Európai Parlament és a Tanács 2014. július 23-i 910/2014/EU rendelete a belső piacon történő elektronikus tranzakciókhoz kapcsolódó elektronikus azonosításról és bizalmi szolgáltatásokról, valamint az 1999/93/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 257., 2014.8.28., 73. o.)."

(*******) A Bizottság 2004. július 7-i 2004/563/EK, Euratom határozata belső eljárási szabályzatának módosításáról (HL L 251., 2004.7.27., 9. o.).”"

A rendelet a következő 13a–13d. cikkel egészül ki:

„13a. cikk

Vis maior és rendkívüli körülmények

(1) Abban az esetben, ha vis maior vagy rendkívüli körülmények miatt az elektronikus rendszer nem működik és különösen a rendszer nem megfelelő működése vagy tartós kapcsolat hiánya esetén az ellenőrzési tanúsítványt és kivonatait ki lehet állítani és hitelesíteni lehet a 13. cikk (3)–(7) bekezdése alapján a TRACES rendszer alkalmazása nélkül, e cikk (2), (3) és (4) bekezdése szerint, az V. vagy VI. mellékletben meghatározott mintáknak és magyarázatoknak megfelelően. Az illetékes hatóságok, ellenőrző hatóságok, ellenőrző szervek és gazdasági szereplők haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot, és a rendszer helyreállítását követő tíz naptári napon belül beviszik a TRACES rendszerbe az összes szükséges adatot.

(2) Amennyiben az ellenőrzési tanúsítványt a TRACES rendszer alkalmazása nélkül állítják ki, az Unió hivatalos nyelveinek egyikén kell megszövegezni, és – a bélyegzőket és aláírásokat kivéve – kizárólag nagybetűkkel vagy kizárólag nyomtatva kell kitölteni.

Az ellenőrzési tanúsítványt a vámkezelést végző tagállam hivatalos nyelvén, illetve hivatalos nyelveinek egyikén kell kitölteni. Az érintett tagállam illetékes hatóságai szükség esetén kérhetik az ellenőrzési tanúsítvány lefordítását a tagállam hivatalos nyelvére, illetve hivatalos nyelveinek egyikére.

A nem hitelesített módosítások, illetve törlések érvénytelenítik a tanúsítványt.

(3) Az ellenőrzési tanúsítványt kiállító ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv minden kibocsátott tanúsítványt sorszámmal lát el, időrend szerinti nyilvántartást vezet a kiállított tanúsítványokról, és a sorszámhoz hozzárendeli a TRACES rendszer által adott sorszámot.

(4) Amennyiben az ellenőrzési tanúsítványt a TRACES rendszer alkalmazása nélkül állítják ki és hitelesítik, a 15. cikk (1) bekezdésének második és harmadik albekezdése, valamint a 15. cikk (5) bekezdése nem alkalmazandó.

13b. cikk

Importőr

Az importőr a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó, a 952/2013/EU rendelet 158. cikkének (1) bekezdésében említett vám-árunyilatkozatban feltünteti az ellenőrzési tanúsítvány számát.

13c. cikk

Hozzáférési jogok

A Bizottság felel azért, hogy hozzáférési jogot adjon a TRACES rendszerhez a 834/2007/EK rendelet 2. cikkének n) pontjában meghatározott illetékes hatóságoknak, az ugyanezen rendelet 33. cikke (2) bekezdésének megfelelően elismert harmadik országok illetékes hatóságainak és az e rendelet III. és IV. mellékletében felsorolt ellenőrző hatóságoknak és ellenőrző szerveknek, valamint e jogokat naprakészen tartsa. A TRACES rendszerhez való hozzáférési jog megadását megelőzően a Bizottság ellenőrzi az érintett illetékes hatóságok, ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek személyazonosságát.

A 834/2007/EK rendelet 2. cikkének n) pontjában meghatározott illetékes hatóságok felelnek azért, hogy hozzáférési jogot adjanak a TRACES rendszerhez az uniós gazdasági szereplőknek, ellenőrző hatóságoknak és ellenőrző szerveknek, valamint e jogokat naprakészen tartsák. A TRACES rendszerhez való hozzáférési jog megadását megelőzően az illetékes hatóságok ellenőrzik az érintett gazdasági szereplők, ellenőrző hatóságok és ellenőrző szervek személyazonosságát. A tagállamok egyetlen hatóságot jelölnek ki, amely e területen koordinálja a Bizottsággal való együttműködést és kapcsolattartást.

Az illetékes hatóságok tájékoztatják a Bizottságot az odaítélt hozzáférési jogokról. A Bizottság a TRACES rendszerben aktiválja a szóban forgó hozzáférési jogokat.

13d. cikk

Az információk sértetlensége és olvashatósága

A TRACES rendszer védi az e rendeletnek megfelelően bevitt információk sértetlenségét.

A rendszer tartalmazza különösen a következő garanciákat:

lehetővé teszi valamennyi felhasználó egyértelmű azonosítását, és hatékony intézkedéseket foglal magában a hozzáférési jogok ellenőrzése tekintetében annak érdekében, hogy védelmet biztosítson az adatokhoz, az adatállományokhoz és a metaadatokhoz való jogellenes, rosszhiszemű vagy engedély nélküli hozzáféréssel szemben, valamint azok jogellenes, rosszhiszemű vagy engedély nélküli törlésével, megváltoztatásával vagy áthelyezésével szemben;

b)	a behatolásokkal és a környezeti eseményekkel szemben védelmet biztosító fizikai védelmi rendszereket, valamint a kibertámadások elhárítására szolgáló szoftvervédelmi rendszereket foglal magában;

c)	a tárolt adatokat olyan környezetben őrzi meg, amely mind fizikailag, mind a szoftverek szempontjából biztonságos;

d)	különféle eszközökkel megakadályoz mindenféle engedély nélküli módosítást, és a sértetlenség biztosítására irányuló mechanizmusokat tartalmaz, amelyekkel ellenőrizhető, hogy az idő múlásával módosultak-e az adatok;

e)	ellenőrzési nyomvonalat ad meg az eljárás valamennyi alapvető fontosságú szakaszára vonatkozóan;

f)	megbízható formátumkonvertálási és adatmigrációs eljárásokat állapít meg annak biztosítására, hogy az információ az előírt teljes tárolási időszak alatt olvasható és hozzáférhető legyen;

g)	kellően részletes és naprakész működési és műszaki dokumentációt foglal magában a rendszer működésére és jellemzőire vonatkozóan, és ez a dokumentáció mindenkor hozzáférhető a működési és/vagy műszaki előírásokért felelős szervezeti egységek számára.”

A 14. cikk a következőképpen módosul:

Az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Amennyiben valamely harmadik országból érkező szállítmányt a 952/2013/EU rendelet szerint vámraktározás vagy aktív feldolgozás alá vontak, és a második albekezdésben említett egy vagy több feldolgozásnak vetnek alá, az érintett tagállam illetékes hatósága a szállítmányon az első feldolgozás elvégzése előtt végrehajtja az e rendelet 13. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett ellenőrzést. Az áruk vámraktározásra vagy aktív feldolgozási eljárásra történő bejelentésére szolgáló vám-árunyilatkozat referenciaszámát fel kell tüntetni az ellenőrzési tanúsítvány 19. rovatában.

A feldolgozás a következő típusú műveletekre korlátozódik:

a)	csomagolás és újracsomagolás; vagy

b)	az ökológiai termelési módszerre utaló címkézés.

Az említett feldolgozást követően a szállítmányt a szabad forgalomba bocsátás előtt alá kell vetni az e rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedéseknek.

Ezt az eljárást követően az ellenőrzési tanúsítvány eredeti példányát – a 834/2007/EK rendelet 33. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alkalmazásában – szükség szerint vissza kell küldeni a szállítmánynak a tanúsítvány 11. rovatában említett importőre részére.”

A (2) bekezdés a következőképpen módosul:

a második albekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Az ellenőrzési tanúsítvány 11. rovatában említett importőr az ellenőrzési tanúsítvány kivonatát a VI. mellékletben szereplő mintának és magyarázatoknak megfelelően a TRACES rendszeren keresztül a szétbontásból származó valamennyi tételre vonatkozóan benyújtja az érintett tagállam illetékes hatóságának. A tétel vizsgálatát követően az érintett tagállam illetékes hatósága az ellenőrzési tanúsítvány kivonatát szabad forgalomba bocsátás céljából hítelesíti a 13. rovatban. A tétel vizsgálatát és az ellenőrzési tanúsítvány kivonatának hitelesítését annak az érintett tagállamnak az illetékes hatósága végzi, amelyben a tételt az Unión belül szabad forgalomba bocsátják.”;

ii.	a negyedik albekezdést el kell hagyni.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

az (1) bekezdés a következő második és harmadik albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben az érintett tagállam illetékes hatósága a szállítmányon végzett vizsgálat során olyan jogsértést vagy szabálytalanságot tár fel, amely a tanúsítvány hitelesítésének és a termékek szabad forgalomba bocsátásának megtagadásával jár, a hatóság a szóban forgó jogsértésről vagy szabálytalanságról a TRACES rendszeren keresztül haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.

A tagállamok biztosítják a hivatalos ellenőrzéseket végző illetékes hatóságok közötti hatékony és eredményes koordinációt annak érdekében, hogy haladéktalanul megosszák az olyan, a 834/2007/EK rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében említett termékekből álló szállítmányok észlelésére vonatkozó információkat, amelyek ökológiai termelési módszerekre utaló jelöléssel vannak ellátva, de a 834/2007/EK rendeletnek megfelelő tervezett behozatalukat nem jelentették be. Az érintett tagállam illetékes hatósága a feltárt tényről a TRACES rendszeren keresztül haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.”

a cikk a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) Az importőr, az első címzett vagy ezek ellenőrző hatósága vagy ellenőrző szerve a behozott termékekkel kapcsolatos jogsértésre vagy szabálytalanságra vonatkozó információt a 889/2008/EK rendelet 94. cikkének (1) bekezdésében említett számítógépes rendszerrel a TRACES rendszeren keresztül megküldi az érintett tagállamok illetékes hatóságainak.”

10.	A 17. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(3) Az (1) bekezdésben meghatározott számítógépes rendszernek alkalmasnak kell lennie az e rendeletben említett kérelmek, dokumentumok és információk begyűjtésére.”

11.

A 18. cikk második bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az elismert országok első jegyzékében Argentína, Ausztrália, Costa Rica, India, Izrael (********), Új-Zéland és Svájc szerepel. A jegyzék az e rendelet 7. cikke (2) bekezdésének f) pontjában említett kódszámokat nem tartalmazza. A kódszámok hozzáadására 2010. július 1-je előtt kerül sor a jegyzéknek a 17. cikk (2) bekezdésével összhangban történő frissítése révén.

(********) Izrael állam területe, kivéve az 1967 júniusa óta izraeli közigazgatás alatt álló területeket, nevezetesen a Golán-fennsíkot, a Gázai övezetet, Kelet-Jeruzsálemet és Ciszjordánia többi részét.”"

12.	A 19. cikket el kell hagyni.

13.

A rendelet a következő 19a. cikkel egészül ki:

„19a. cikk

A nem a TRACES rendszerben kiállított ellenőrzési tanúsítványok használatára vonatkozó átmeneti szabályok

2017. október 19-ig a 13. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett ellenőrzési tanúsítványnak és a 14. cikk (2) bekezdésében említett kivonatai kiállítása és hitelesítése történhet a 13. cikk (3)–(7) bekezdése alapján a TRACES rendszer alkalmazása nélkül a 13a. cikk (1), (2) és (3) bekezdése szerint, az V. vagy VI. mellékletben meghatározott mintáknak és magyarázatoknak megfelelően.”

14.	A III. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.

15.	A IV. mellékletben a termékkategóriák felsorolásában a „C: Akvakultúra-termékek és tengeri moszatok” szöveg helyébe „C: Feldolgozatlan akvakultúra-termékek és algák” szöveg lép.

16.	Az V. melléklet helyébe e rendelet II. mellékletének szövege lép.

17.	A VI. melléklet helyébe e rendelet III. mellékletének szövege lép.

2. cikk

A 889/2008/EK rendelet módosítása

A 889/2008/EK rendelet a következőképpen módosul:

A 2. cikk a következő t) és u) pontokkal egészül ki:

„t) »tartósítás«: a termeléstől és a betakarítástól eltérő olyan tevékenység, amelyet a termékeken végeznek, de nem minősül az u) pontban meghatározott feldolgozásnak, beleértve a 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*********) 2. cikke (1) bekezdésének n) pontjában említett tevékenységeket, de kivéve a termék csomagolását és címkézését;

u) »feldolgozás«: a 852/2004/EK rendelet 2. cikke (1) bekezdésének m) pontjában említett tevékenység, beleértve a 834/2007/EK rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett anyagok alkalmazását. A csomagolási és címkézési műveletek nem minősülnek feldolgozásnak.

(*********) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 852/2004/EK rendelete az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).”"

2.	A II. cím címe helyébe a következő szöveg lép: „II. CÍM AZ ÖKOLÓGIAI TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSÁRA, TARTÓSÍTÁSÁRA, FELDOLGOZÁSÁRA, CSOMAGOLÁSÁRA, SZÁLLÍTÁSÁRA ÉS TÁROLÁSÁRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK”.

3.	A II. cím 3. fejezetének címe helyébe a következő lép: „3. FEJEZET Tartósított és feldolgozott termékek”.

A 26. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„26. cikk

A termékek tartósítására, valamint a feldolgozott takarmányok és élelmiszerek előállítására vonatkozó szabályok

(1) A termékeket tartósító, illetve a feldolgozott takarmányt vagy élelmiszert előállító gazdasági szereplők kialakítják és naprakészen tartják a kritikus feldolgozási lépések szisztematikus azonosításán alapuló megfelelő eljárásokat.

Ezen eljárások alkalmazásának mindenkor garantálnia kell, hogy a tartósított vagy feldolgozott termékek megfelelnek az ökológiai termelés szabályainak.

(2) A gazdasági szereplők betartják és alkalmazzák a (1) bekezdésben említett eljárásokat. Különösen:

a)	óvintézkedéseket foganatosítanak a nem engedélyezett anyagokkal vagy termékekkel történő szennyeződés veszélyének elkerülése érdekében;

b)	megfelelő tisztító intézkedéseket alkalmaznak, valamint figyelemmel kísérik azok eredményességét, és nyilvántartásba veszik ezen intézkedéseket;

c)	garantálják, hogy nem ökológiai termelésből származó termék nem kerül a forgalomba ökológiai termelési módszerekre utaló jelöléssel.

(3) Amennyiben az érintett feldolgozó egységben nem ökológiai termékeket is feldolgoznak vagy tárolnak, a gazdasági szereplő köteles:

a)	a műveleteket a teljes munkafolyamat alatt a nem ökológiai termékeken végzett hasonló műveletektől térben vagy időben elkülönítve végezni;

b)	az ökológiai termékeket a műveletek előtt és után a nem ökológiai termékektől térben vagy időben elkülönítve tárolni;

c)	az a) és b) pontban említett műveletekről az ellenőrző hatóságot vagy ellenőrző szervet tájékoztatni és minden műveletről és feldolgozott mennyiségről naprakész nyilvántartást vezetni;

d)	megfelelő intézkedéseket hozni a tételek azonosítása, valamint a nem ökológiai termékekkel való keveredés és felcserélődés megakadályozása érdekében;

e)	ökológiai termékeken műveleteket kizárólag a termelőberendezések megfelelő tisztítása után végezni.

(4) A takarmány vagy élelmiszer feldolgozásához használt adalékoknak, technológiai segédanyagoknak, valamint egyéb anyagoknak és összetevőknek, továbbá az alkalmazott feldolgozási eljárásoknak – például füstölés – meg kell felelniük a gyártási gyakorlatok alapelveinek.”

A 84. cikk a következő harmadik bekezdéssel egészül ki:

„Az importőr az első és második bekezdésben említett információkat a 2003/24/EK bizottsági határozattal (**********) létrehozott elektronikus kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer (TRACES) alkalmazásával továbbítja.

(**********) A Bizottság 2002. december 30-i 2003/24/EK határozata az integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszer kifejlesztéséről (HL L 8., 2003.1.14., 44. o.).”"

A 94. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

az a) és b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)	2017. június 30-ig a 834/2007/EK rendelet 35. cikkének a) pontjában említett információkat az e-mail-címet és az internetes elérhetőséget is beleértve, majd ezek minden későbbi módosítását;

b)	2017. június 30-ig a 834/2007/EK rendelet 35. cikkének b) pontjában említett információkat a címet, az e-mail-címet és az internetes elérhetőséget is beleértve, majd ezek minden későbbi módosítását;”;

a bekezdés a következő e) ponttal egészül ki:

„e)	2017. június 30-ig az 1235/2008/EK rendelet 2. cikkének 6. pontjában meghatározott, az érintett tagállam illetékes hatóságainak nevét, címét, e-mail-címét és internetes elérhetőségét, majd ezek minden későbbi módosítását.”

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő hetedik napon lép hatályba.

A rendeletet 2017. április 19-től kell alkalmazni. Az 1. cikk (2) bekezdését a rendelet hatálybalépésének napjától, az 1. cikk (15) bekezdését pedig 2017. május 7-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2016. október 14-én.

a Bizottság részéről

az elnök

Jean-Claude JUNCKER

(1) HL L 189., 2007.7.20., 1. o.

(2) A Bizottság 2008. december 8-i 1235/2008/EK rendelete a 834/2007/EK tanácsi rendeletben az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára előírt szabályozás végrehajtására vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról (HL L 334., 2008.12.12., 25. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 852/2004/EK rendelete az élelmiszer-higiéniáról (HL L 139., 2004.4.30., 1. o.).

(4) COM(2014)179 final

(5) A Bizottság 2002. december 30-i 2003/24/EK határozata az integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszer kifejlesztéséről (HL L 8., 2003.1.14., 44. o.).

(6) A Bizottság 2008. szeptember 5-i 889/2008/EK rendelete az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról (HL L 250., 2008.9.18., 1. o.).

(7) A Bizottság 2016. április 29-i (EU) 2016/673 végrehajtási rendelete az ökológiai termelés, a címkézés és az ellenőrzés tekintetében az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet részletes végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 889/2008/EK rendelet módosításáról (HL L 116., 2016.4.30., 8. o.).

I. MELLÉKLET

Az 1235/2008/EK rendelet III. melléklete a következőképpen módosul:

(1)

A „HARMADIK ORSZÁGOK JEGYZÉKE ÉS A 7. CIKKBEN EMLÍTETT VONATKOZÓ ADATOK” cím után a melléklet a következő megjegyzéssel egészül ki:

„Megjegyzés: A 834/2007/EK rendelet 17. cikke (1) bekezdése f) pontjának megfelelően az átállási időszak során tenyészett állatok és előállított állati termékek nem forgalmazhatók az Unióban a szóban forgó rendelet 23. és 24. cikkében említett, a termékek címkézésében és reklámozásában használt jelölésekkel. Ezeket a termékeket ezért ki kell zárni az e mellékletben felsorolt valamennyi ország tekintetében a B és D termékkategóriára vonatkozó elismerés köréből.”

(2)	Az Argentínára, Ausztráliára, Costa Ricára, Indiára, Izraelre, Japánra, Svájcra, Tunéziára és Új-Zélandra vonatkozó bejegyzésekben törölni kell az „(1) A tengeri moszatok nem tartoznak ebbe a kategóriába” lábjegyzetet.

(3)

Az Argentínára vonatkozó bejegyzés a következőképpen módosul:

a)	az 1. pontban a B és a D termékkategóriára vonatkozó megkötést el kell hagyni;

a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.	Származás: az A, B és F kategóriába tartozó, Argentínában előállított termékek, valamint a D kategóriába tartozó, Argentínában feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Argentínában állították elő.”

(4)

Az Ausztráliára vonatkozó bejegyzés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	Származás: az A és F kategóriába tartozó, Ausztráliában előállított termékek, valamint a D kategóriába tartozó, Ausztráliában feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Ausztráliában állították elő.”

(5)

A Costa Ricára vonatkozó bejegyzés a következőképpen módosul:

a)	a „Kizárólag feldolgozott növényi termékek” megkötés helyébe a „Kizárólag feldolgozott növényi termékek” megkötés lép.

a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.	Származás: az A és F kategóriába tartozó, Costa Ricában előállított termékek, valamint a D kategóriába tartozó, Costa Ricában feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Costa Ricában állították elő.”

(6)

Az Izraelre vonatkozó bejegyzés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.

Származás: az A és F kategóriába tartozó, Izraelben előállított termékek, valamint a D kategóriába tartozó, Izraelben feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Izraelben állították elő vagy Izraelbe importálták:

—	vagy az Unióból,

—	vagy harmadik országból egy olyan rendszer keretében, amelyet a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint egyenértékűnek ismertek el.”

(7)

A Japánra vonatkozó bejegyzés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.

Származás: az A és F kategóriába tartozó, Japánban előállított termékek, valamint a D kategóriába tartozó, Japánban feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Japánban állították elő vagy Japánba importálták:

—	vagy az Unióból,

—	vagy olyan harmadik országból, amely tekintetében Japán elismerte, hogy az ott előállított termékeket a japán jogszabályokban meghatározottakkal egyenértékű szabályok alapján állították elő és ellenőrizték.”

(8)

A Svájcra vonatkozó bejegyzés a következőképpen módosul:

a)	az 1. pontban a B termékkategóriára vonatkozó korlátozást el kell hagyni;

a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.

Származás: az A és F kategóriába tartozó, Svájcban előállított termékek, valamint a D és E kategóriába tartozó, Svájcban feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Svájcban állították elő vagy Svájcba importálták:

—	vagy az Unióból,

—	vagy olyan harmadik országból, amely tekintetében Svájc elismerte, hogy az ott előállított termékeket a svájci jogszabályokban meghatározottakkal egyenértékű szabályok alapján állították elő és ellenőrizték.”

(9)

A Tunéziára vonatkozó bejegyzés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.	Származás: az A és F kategóriába tartozó, Tunéziában előállított termékek, valamint a D kategóriába tartozó, Tunéziában feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Tunéziában állították elő.”

(10)	Az Egyesült Államokra vonatkozó bejegyzés 1. pontjában az A és a D termékkategóriára vonatkozó megkötést el kell hagyni.

(11)

Az Új-Zélandra vonatkozó bejegyzés a következőképpen módosul:

a)	az 1. pontban a B és a D termékkategóriára vonatkozó korlátozást el kell hagyni;

a 2. pont helyébe a következő szöveg lép:

„2.

Származás: az A, B és F kategóriába tartozó, Új-Zélandban előállított termékek, valamint a D kategóriába tartozó, Új-Zélandban feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel Új-Zélandban állították elő vagy Új-Zélandba importálták:

—	vagy az Unióból,

—	vagy harmadik országból egy olyan rendszer keretében, amelyet a 834/2007/EK rendelet 33. cikkének (2) bekezdése szerint egyenértékűnek ismertek el,

—

vagy egy olyan harmadik országból, amelynek termelési és ellenőrzési előírásait – a MAF által megállapított rendelkezéseknek megfelelően ezen ország illetékes hatósága által benyújtott garanciák és adatok alapján – a MAF ökológiai termékek hatósági minőségbiztosítására vonatkozó programjával (»Official Organic Assurance Programme«) egyenértékűnek ismerték el, és feltéve, hogy csak az Új-Zélandon előállított, a D kategóriába tartozó – maximum 5 % mezőgazdasági eredetű terméket tartalmazó – termékekbe történő bedolgozásra szánt, ökológiai termeléssel előállított összetevők kerülnek behozatalra.”

(12)

A Koreai Köztársaságra vonatkozó bejegyzés 2. pontja helyébe a következő szöveg lép:

„2.

Származás: a D kategóriába tartozó, a Korai Köztársaságban feldolgozott termékek, amelyek összetevőit ökológiai termeléssel a Korai Köztársaságban állították elő vagy a Koreai Köztársaságba importálták:

—	vagy az Unióból,

—	vagy olyan harmadik országból, amely tekintetében a Koreai Köztársaság elismerte, hogy az ott előállított termékeket a Koreai Köztársaság jogszabályaiban meghatározottakkal egyenértékű szabályok alapján állították elő és ellenőrizték.”

II. MELLÉKLET

„V. MELLÉKLET

Szövege kép

Megjegyzések

1. rovat: az 1235/2008/EK rendelet 13. cikke (3) bekezdése szerinti, a harmadik országban lévő ellenőrző hatóság vagy szerv neve, címe és kódja. A 4–18. rovatot szintén ez a szerv tölti ki.

2. rovat: Ez a rovat tartalmazza a 834/2007/EK rendelet azon rendelkezéseit, amelyek e tanúsítványnak a kiadására és felhasználására vonatkoznak; jelezni kell a vonatkozó rendelkezést.

3. rovat: a tanúsítványnak az 1235/2008/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében említett elektronikus kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer (TRACES) által automatikusan hozzárendelt sorszáma, kivéve, ha a 13a. cikk (3) bekezdése alkalmazandó.

4. rovat: a termékeket a 8. rovatban említett országból exportáló gazdasági szereplő neve és címe. Az exportőr a 13. rovatban említett termékeken a 834/2007/EK rendelet 2. cikkének i) pontjában meghatározott feldolgozás céljából az utolsó műveletet és a termékek megfelelő csomagolásának vagy konténereinek lezárását végrehajtó gazdasági szereplő a 889/2008/EK rendelet 34. cikkének megfelelően.

5. rovat: a terméket a 7. rovatban említett harmadik országban termelő vagy feldolgozó gazdasági szereplő(k).

6. rovat: a 7. rovatban említett országban annak ellenőrzését végző ellenőrző szerv(ek) vagy hatóság(ok), hogy a termékek előállítása vagy feldolgozása megfelel-e az ökológiai termelés szabályainak.

7. rovat: A származási ország az az ország, illetve országok, amely(ek)ben a terméket előállították/termesztették vagy feldolgozták.

8. rovat: Az exportáló ország az az ország, amelyben a 834/2007/EK rendelet 2. cikkének i) pontjában meghatározott feldolgozás céljából az utolsó műveletet és a termék megfelelő csomagolásának vagy konténereinek lezárását elvégezték.

9. rovat: A vámkezelést végző ország az az ország, amelyben a szállítmányt az Európai Unióban szabad forgalomba bocsátották. A beléptetési pont a szabad forgalomba bocsátás helye, amelyet az ENSZ kereskedelmi és közlekedési helynévkódrendszerében (UN/LOCODE, öt alfabetikus karakter) hozzárendelt kód azonosít.

10. rovat: a rendeltetési ország az Európai Unión belüli első címzett szerinti ország.

11. rovat: az importőr neve, címe és EORI-száma (gazdálkodók nyilvántartási és azonosító száma) a 952/2013/EU rendelet 9. cikkében meghatározottak szerint. Az importőr az Európai Unión belüli azon természetes vagy jogi személy, aki/amely a szállítmányt az Európai Unión belüli szabad forgalomba bocsátás céljából akár saját maga, akár képviselőjén keresztül bemutatja.

12. rovat: a szállítmány első Európai Unión belüli címzettjének neve és címe. Az első címzett az a természetes vagy jogi személy, akinek/amelynek címére a szállítmányt szállítják, és akinél/amelynél azt további feldolgozás és/vagy értékesítés céljából kezelik. Az első címzett a 24. rovatot is kitölti.

13. rovat: A termék leírása az érintett termékek Kombinált Nómenklatúra szerinti (lehetőség szerint nyolc számjegyű) kódjainak feltüntetésével, kereskedelmi megnevezés, csomagok (dobozok, ládák, zsákok, vödrök stb.) száma, tételszám és nettó tömeg.

14. rovat: Választható

15. rovat: Választható

16. rovat: a bruttó össztömeg megfelelő egységekben kifejezve (a nettó tömeg kilogrammja, liter stb.).

17. rovat: a beléptetési pontra érkező szállítóeszköz.

Szállítási mód: repülő, hajó, vasút, közúti jármű, egyéb.

A szállítóeszköz azonosítása: repülő esetében a járatszám, hajó esetében a hajó neve(i), vasút esetében a vonat azonosítója és a vagon száma, közúti szállítás esetében a jármű és adott esetben a pótkocsi rendszáma.

Komp esetében fel kell tüntetni a hajót és a közúti járművet a közúti jármű és a menetrendszerű komp azonosításával.

18. rovat: a tanúsítványt kiállító ellenőrző hatóság vagy ellenőrző szerv nyilatkozata. Az aláírás és a bélyegző színének különböznie kell a nyomtatvány betűinek színétől.

19. rovat: az érintett tagállam illetékes hatósága vagy az importőr tölti ki.

20. rovat: az érintett tagállam illetékes hatósága tölti ki, adott esetben az 1235/2008/EK rendelet 14. cikkében említett körülmények közötti feldolgozási vagy szétbontási műveletet megelőzően, valamint a szállítmány 13. cikk (1) bekezdése szerinti ellenőrzésekor.

21. rovat: a termékek átvételekor az első címzett tölti ki, miután a 889/2008/EK rendelet 34. cikkében előírt ellenőrzéseket végrehajtotta.

”

III. MELLÉKLET

„VI. MELLÉKLET

Szövege kép

14. A tétel címzettjének nyilatkozata

Igazolom, hogy a tétel átvétele a 889/2008/EK rendelet 33. cikkének rendelkezéseivel összhangban történt.

A vállalkozás neve

Dátum:

A meghatalmazott személy neve és aláírása

Megjegyzések

számú kivonat: a kivonat száma megegyezik az eredeti szállítmány szétbontásával kapott tétel számával.

1. rovat: a harmadik országban az alapul szolgáló ellenőrzési tanúsítványt kiállító ellenőrző szerv vagy hatóság neve, címe és kódja.

2. rovat: Ez a rovat tartalmazza a 834/2007/EK rendelet azon rendelkezéseit, amelyek e kivonatnak a kiadására és felhasználására vonatkoznak; fel kell tüntetni azt a rendelkezést, amelynek alapján az alapul szolgáló szállítmányt importálták, lásd az alapul szolgáló ellenőrzési tanúsítvány 2. rovatát.

3. rovat: az alapul szolgáló tanúsítványnak az 1235/2008/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdésében említett elektronikus kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszer (TRACES) által automatikusan hozzárendelt sorszáma, kivéve, ha a 13a. cikk (3) bekezdése alkalmazandó.

4. rovat: az eredeti szállítmányt fizikailag tételekre szétbontó vagy a műveletért felelős gazdasági szereplő.

5. rovat: a szállítmányt szétbontó piaci szereplő ellenőrzéséért felelős ellenőrző szerv vagy hatóság.

6., 7. és 8. rovat: lásd az alapul szolgáló ellenőrzési tanúsítvány vonatkozó információit.

10. rovat: a rendeltetési ország az Európai Unión belüli első címzett országa.

11. rovat: a (szétbontásból kapott) tétel címzettje az Európai Unióban.

12. rovat: a termék leírása az érintett termékek Kombinált Nómenklatúra szerinti (lehetőség szerint nyolc számjegyű) kódjainak feltüntetésével, csomagok (dobozok, ládák, zsákok, vödrök stb.) száma és nettó tömeg megfelelő egységekben kifejezve (a nettó tömeg kilogrammja, liter stb.), valamint az alapul szolgáló ellenőrzési tanúsítvány 13. rovatában feltüntetett nettó tömeg.

13. rovat: a tagállam érintett hatósága tölti ki az 1235/2008/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése szerinti szétbontási műveletből keletkező minden tételre vonatkozóan.

14. rovat: a tétel átvételekor kell kitölteni, miután a címzett a 889/2008/EK rendelet 33. cikkében előírt ellenőrzéseket végrehajtotta.

”

19.10.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/43

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1846 HATÁROZATA

(2016. július 4.)

a Magyarország által végrehajtott SA.41187 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú, a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulásáról szóló intézkedésről

(az értesítés a C(2016) 4049. számú dokumentummal történt)

(Csak a magyar nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután az említett rendelkezéseknek megfelelően felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1) és tekintettel a benyújtott észrevételekre,

mivel:

1. ELJÁRÁS

(1)

A Bizottság 2015 márciusában tudomást szerzett a Magyarország által a dohányipari vállalkozásokra kivetett új egészségügyi hozzájárulásról. A Bizottság 2015. április 13-i levelében tájékoztatást kért Magyarországtól az intézkedésről, és egyúttal arról tájékoztatta a magyar hatóságokat, hogy mérlegeli a 659/1999/EK tanácsi rendelet (2) 11. cikkének (1) bekezdése szerinti felfüggesztő rendelkezésről szóló határozat meghozatalát.

(2)	Magyarország 2015. május 12-i levelével válaszolt e tájékoztatáskérésre. Magyarország azonban nem tett észrevételt arra vonatkozóan, hogy a Bizottság adott esetben felfüggesztő rendelkezést írhat elő.

(3)

2015. július 15-én a Bizottság tájékoztatta Magyarországot, hogy a dohányipari vállalkozásokra kivetett egészségügyi hozzájárulás tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). A Bizottság egyúttal az eljárás megindításáról szóló határozatban elrendelte a szóban forgó intézkedés azonnali felfüggesztését.

(4)	Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság a határozatban felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az intézkedéssel kapcsolatban.

(5)	A Bizottsághoz két érdekelt féltől érkeztek észrevételek. A Bizottság ezeket az észrevételeket 2015. október 20-án továbbította Magyarországnak, és lehetőséget adott rá, hogy Magyarország válaszoljon ezekre.. Magyarország az észrevételekre nem válaszolt.

2. AZ INTÉZKEDÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA

(6)

A Magyar Országgyűlés 2014. december 16-án fogadta el a dohányipari vállalkozások 2015. évi egészségügyi hozzájárulásáról szóló, 2014. évi XCIV. törvényt (a továbbiakban: a törvény). A törvény „egészségügyi hozzájárulás” néven adót vet ki a dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből származó éves árbevételre, amely a vállalkozásokat terhelő meglévő magyarországi adók – így különösen a társasági jövedelemadó – mellett alkalmazandó. Az adót a dohánytermékek adóraktár-engedélyeseire, importálóira és bejegyzett kereskedőire vetik ki. A törvény kinyilvánított célja, hogy az egészségügyi szolgáltatások színvonalának növelése érdekében forrásokat biztosítson az egészségügyi rendszer finanszírozásához.

(7)

Az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó az adóévet megelőző évben a dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből származó éves árbevétel után fizetendő, feltéve, hogy az e tevékenységekből származó árbevétel elérte a vállalkozás összes éves árbevételének 50 %-át. A törvény nem rendelkezik a költségek levonásáról, eltekintve az adóévben végzett bizonyos beruházások költségétől. Az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó progresszív jellegű. Az alkalmazandó hozzájárulás az adóalany éves árbevételének nagyságától függően a következő:

—	az árbevétel 30 milliárd HUF alatti része után: 0,2 %, de legalább harmincmillió forint,

—	az árbevétel 30 milliárd és 60 milliárd HUF közötti része után: 2,5 %,

—	az árbevétel 60 milliárd HUF-t meghaladó része után: 4,5 %.

(8)

A törvény 6. §-ának (6) bekezdése szerint az egészségügyi hozzájárulásból származó adófizetési kötelezettség legfeljebb az egyébként fizetendő hozzájárulás 80 %-áig csökkenthető, ha a vállalkozás olyan beruházásokat végez, amelyek megfelelnek a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (4) bekezdésének 7. pontjában megállapított meghatározásnak (4). Az adófizetési kötelezettség az adóévben beruházásként elszámolt összeg 30 %-ának és a beruházás megvalósításához igénybevett állami vagy uniós támogatások összegének pozitív különbözetével csökkenthető.

(9)	A törvény úgy rendelkezik, hogy az adóbevallást 2015. június 30-ig kell benyújtani, és az egészségügyi hozzájárulás címén fizetendő adót az e határidőt követő 30 napon belül kell megfizetni.

(10)

A törvény 2015. február 1-jén lépett hatályba, és eredeti változata szerint átmeneti jelleggel, 2015. december 31-ig kellett volna alkalmazni/lett volna hatályos. 2015. június 24-én a Magyar Közlönyben megjelent a törvény módosítása, amely az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adót állandósította.

3. A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

3.1. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának indokai

(11)

A Bizottság azért indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, mivel arra az előzetes következtetésre jutott, hogy az egészségügyi hozzájárulás progresszív szerkezete (az adókulcsok és az árbevételi sávok), valamint az adófizetési kötelezettség bizonyos beruházások megtételéhez kötött csökkentésére vonatkozó rendelkezések (a továbbiakban együttesen: a vitatott intézkedések) jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képeznek.

(12)

A Bizottság úgy vélte, hogy a törvényben előírt progresszív adókulcsok különbséget tesznek a vállalkozások között azok árbevétele alapján, és szelektív előnyben részesítik az alacsony árbevétellel rendelkező tehát kisebb méretű vállalkozásokat. A Bizottság nem volt meggyőződve arról, hogy a nagyobb árbevétellel rendelkező vállalkozások olyan mértékben képesek befolyást gyakorolni a termékpiacra és a dohányzással összefüggésben annyival nagyobb káros egészségügyi hatást okoznak, ami indokolná a progresszív adókulcsok alkalmazását, ahogyan azzal a magyar hatóságok érveltek.

(13)

A Bizottság továbbá azon a véleményen volt, hogy az adófizetőnek a beruházások megtételéhez kötött adókötelezettség-csökkentési lehetősége szelektív előnyben részesíti azokat a vállalkozásokat, amelyek már elvégezték ezeket a beruházásokat. A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy a vállalkozás gyártási és kereskedelmi kapacitásainak növelésére irányuló beruházásokhoz kötött adókötelezettség-csökkentési lehetőség nem tűnik összhangban állni az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó kinyilvánított céljával, azaz az egészségügyi rendszer forrásainak biztosításával és az egészségügyi ellátás színvonalának emelésével, tekintve, hogy a dohányzás kiemelkedő szerepet játszik számos betegség kialakulásában, és jelentősen hozzájárul az egészségügyi kiadások emelkedéséhez.

(14)	A Bizottság ezért arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a vitatott intézkedéseket a jelek szerint nem indokolja sem az adórendszer jellege, sem annak általános felépítése, és az intézkedések nem egyeztethetők össze a belső piaccal.

3.2. Az érdekelt felek észrevételei

(15)

A Bizottság két érdekelt féltől kapott észrevételeket, akik üdvözölték az eljárás megindításáról szóló határozatot, és egyetértettek a Bizottság állami támogatásra vonatkozó előzetes értékelésével. A felek aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a törvény esetlegesen módosításra kerül, és a magyar hatóságok egyéb hasonló intézkedéseket fogadhatnak el.

(16)

Az egyik érdekelt fél hangsúlyozta, hogy a bizonyos beruházásokhoz kötött adókötelezettség-csökkentés kizárólag a magyarországi beruházásokra vonatkozna, mivel a magyar jövedékiadó-szabályozás értelmében csak a Magyarországon alapított és magyarországi ügyviteli központtal rendelkező vállalkozások jogosultak Magyarországon dohányterméket értékesíteni vagy gyártani. Ezért a törvény alkalmazásában figyelembe vehető beruházásokat vagy a magyar tulajdonban lévő magyar vállalkozások vagy a külföldi multinacionális cégek magyarországi leányvállalatai hajtják végre Magyarországon.

3.3. A magyar hatóságok álláspontja

(17)

A magyar hatóságok nem értenek egyet a Bizottság azon megállapításával, hogy a vitatott intézkedés állami támogatásnak minősül. Lényegében azzal érvelnek, hogy az intézkedések nem szelektívek. Az adókulcsok progresszivitása tekintetében a magyar hatóságok fenntartják, hogy a közterhek esetében az adóalap és az adómérték (ideértve a progresszív adókulcsok rendszerét) együttessen határozza meg a referenciakeretet, továbbá hogy azok a vállalkozások vannak azonos ténybeli helyzetben, amelyek ugyanakkora árbevétellel rendelkeznek. Ebben az értelemben az adósávokat alkalmazó progresszív adókulcsok rendszere alapján az ugyanolyan vetítési alappal rendelkező jogalanyok ugyanazon adókulcs alá tartoznak és a számított adó összege is azonos. Ezért a magyar hatóságok úgy vélik, hogy a progresszív adókulcsok rendszere nem hoz létre megkülönböztetést, mert az azonos jogi és ténybeli helyzetben lévő vállalkozások ugyanazon adókulcs alá tartoznak, tehát az intézkedés nem szelektív.

(18)

A beruházáshoz kötött adókötelezettség-csökkentést illetően a magyar hatóságok azzal érvelnek, hogy a törvény nem tesz különbséget a beruházás típusa vagy értéke alapján, és nem tesz különbséget a beruházásokat végző gazdasági szereplők között. Az ugyanolyan értékű beruházásokat végrehajtó vállalkozások azonos jogi és ténybeli helyzetben vannak. A magyar hatóságok hangsúlyozzák, hogy a csökkentés/kedvezmény nem kizárólag a Magyarországon végrehajtott beruházásokra alkalmazandó, és annak kiszámításához minden beruházás értéke figyelembe vehető. A magyar hatóságok megjegyzik továbbá, hogy a beruházás értékének kiszámítása a beruházásnak a számviteli törvényben foglaltfogalmától és a beruházási érték ugyanazon törvény szerinti kiszámításától függ, ami túlmutat a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulásáról szóló törvény hatályán.

3.4. Magyarország észrevételei az érdekelt felek észrevételeivel kapcsolatban

(19)	Magyarország nem reagált az érdekelt felek által benyújtott és a 2015. október 20-i levélben számára továbbított észrevételekre.

4. A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

4.1. Állami támogatás fennállása Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállása

(20)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint „[h]a a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(21)

E rendelkezés értelmében tehát egy intézkedés a következő feltételek egyidejű teljesülése esetén minősül támogatásnak: i. az intézkedésnek az államnak betudhatónak kell lennie és azt állami forrásokból kell finanszírozni; ii. előnyben kell részesítenie a kedvezményezettet; iii. az előnynek szelektívnek kell lennie; és iv. az intézkedésnek torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet.

4.1.1. Állami források és az államnak való betudhatóság

(22)	Ahhoz, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősüljön, az szükséges, hogy állami forrásokból finanszírozzák, és az intézkedés a tagállamnak legyen betudható..

(23)	Mivel a vitatott intézkedések a Magyar Országgyűlés által hozott törvényen alapulnak, egyértelműen a magyar államnak tudhatók be.

(24)

Ami az intézkedést állami forrásokból való finanszírozását illeti, ha egy intézkedés eredményeként az állam lemond olyan bevételekről, amelyeket egyébként a szokásos körülmények között be kellene szednie egy vállalkozástól, ez a feltétel is teljesül (5). Jelen esetben a magyar állam olyan forrásokról mond le, amelyeket egyébként be kellene szednie a kisebb árbevételű (tehát kisebb) vállalkozásoktól, ha azok ugyanakkora egészségügyi hozzájárulást volnának kötelesek fizetni, mint a nagyobb árbevételű (tehát nagyobb) vállalkozások.

4.1.2. Előny

(25)

Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint a támogatás fogalma nemcsak a pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek különböző formában enyhítik a rendes körülmények között a vállalkozások költségvetésében megjelenő terheket (6). Előny nyújtható a vállalkozás adóterheinek különféle csökkentésével, különösen az alkalmazandó adómérték, az adóalap vagy a fizetendő adó összegének csökkentésével (7). Bár az adócsökkentési intézkedés nem jár állami források tényleges átruházásával, mégis előnyt biztosít, mivel a hatálya alá tartozó vállalkozásokat kedvezőbb pénzügyi helyzetbe hozza más adófizetőknél, és eredményeképpen az állam elesik bizonyos bevételektől (8).

(26)

A törvény progresszív adókulcsokat állapít meg, amelyek a dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből származó éves árbevételre alkalmazandók attól függően, hogy a vállalkozás árbevétele melyik sávba tartozik. Az említett adókulcsok progresszív jellege azzal a hatással jár, hogy a vállalkozás árbevételére kivetett adó százaléka progresszív módon emelkedik attól függően, hogy hány adósávba tartozik az adott árbevétel. Következésképpen az alacsony árbevételű (kisebb) vállalkozások lényegesen alacsonyabb átlagos adókulccsal adóznak, mint a magas árbevételű (nagyobb) vállalkozások. Ez a lényegesen alacsonyabb átlagos adókulcs enyhíti az alacsony árbevételű vállalkozások terheit a magas árbevételű vállalkozásokhoz képest, és ezért a Szerződés 107. cikk (1) bekezdés értelmében előnyt jelent a kisebb vállalkozások javára a nagyobb vállalkozásokkal szemben.

(27)

Az, hogy a törvény szerint a vállalkozások adókötelezettsége az adott adóévben végrehajtott beruházások esetében akár 80 %-kal csökkenthető, hasonlóképpen előnyt jelent azon vállalkozások számára, amelyek ilyen beruházásokat végeztek, mivel csökkenti az adóalapjukat és így az adóterhüket azon vállalkozásokhoz képest, amelyek nem tudják igénybe venni ezt a csökkentést.

4.1.3. Szelektivitás

(28)

Az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében akkor szelektív, ha bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesíti. Az adóintézkedés formájában megvalósuló programok esetében a Bíróság megállapította, hogy az intézkedés szelektív jellegét elvileg háromlépcsős elemzés alapján kell értékelni (9). Elsőként meg kell állapítani a tagállamban alkalmazandó közös vagy általános adózási rendszert: azaz a „referenciarendszert”. Másodszor meg kell határozni, hogy egy adott intézkedés az említett rendszertől való eltérésnek minősül-e, azaz különbséget tesz-e a rendszerből fakadó célok tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között. Ha a szóban forgó intézkedés nem jelent eltérést a referenciarendszertől, akkor nem szelektív. Ha azonban eltér attól (és ezért prima facie szelektív), akkor az elemzés harmadik lépésében meg kell állapítani, hogy a (referencia-) adórendszer jellege és általános felépítése igazolja-e az eltérést jelentő intézkedést (10). Amennyiben a prima facie szelektív intézkedést a rendszer jellege vagy általános felépítése igazolja, az nem minősül szelektívnek, és ezért nem tartozik az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

4.1.3.1. Referenciarendszer

(29)

Jelen esetben a viszonyítási rendszer a dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből származó árbevétel után a vállalkozások által fizetendő külön egészségügyi hozzájárulás alkalmazása. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az egészségügyi hozzájárulás progresszív kulcsszerkezete nem képezheti a referenciarendszer részét.

(30)

Amint azt a Bíróság kimondta (11), nem mindig elegendő arra korlátozni a szelektivitás elemzését, hogy az adott intézkedés eltér-e az érintett tagállam által meghatározott referenciarendszertől, hanem értékelni kell azt is, hogy a tagállam a referenciarendszer határait következetesen vagy épp ellenkezőleg, egyértelműen önkényesen vagy részrehajlóan alakította-e ki, úgy, hogy bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítsen. Ellenkező esetben ugyanis a tagállam ahelyett, hogy általános szabályokat írna elő, amelyek alól bizonyos vállalkozások számára kivételt biztosít, ugyanazt az eredményt az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülésével is elérhetné oly módon, hogy szabályait úgy alakítja ki és kombinálja egymással, hogy azok alkalmazása eltérő mértékű terheket ró a különböző vállalkozásokra (12). Különösen fontos e tekintetben felhívni a figyelmet arra, hogy a Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése nem okuk vagy céljuk szerint tesz különbséget az állami beavatkozások között, hanem hatásaik alapján határozza meg azokat, az alkalmazott módszerektől függetlenül (13).

(31)

Bár a dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből származó éves árbevételre kivetett átalányadó alkalmazása megfelelő eszköz arra, hogy forrásokat biztosítson az egészségügyi rendszer finanszírozásához, a törvényben bevezetett progresszív adószerkezetet úgy tűnik, Magyarország szándékosan úgy alakította ki, hogy bizonyos vállalkozásoknak kedvezzen másokkal szemben. A törvénnyel bevezetett progresszív adószerkezet értelmében az adó fizetésére köteles vállalkozásokra különböző, 4,5 %-ig progresszív módon emelkedő adókulcsok alkalmazandóak attól függően, hogy árbevételük melyik sávba tartozik. Következésképpen az egészségügyi hozzájárulás fizetésére köteles vállalkozásokra árbevételük szintjétől függően (attól függően, hogy árbevételük meghaladja-e a törvény által előírt küszöbértékeket) más és más átlagos adókulcs vonatkozik.

(32)

Mivel minden vállalkozásra különböző mértékű adó alkalmazandó, a Bizottság az egészségügyi hozzájárulás vonatkozásában nem tud egyetlen referenciakulcsot megállapítani. Magyarország sem mutatott be semmilyen konkrét kulcsot referenciakulcsként vagy „rendes” kulcsként, és nem fejtette ki azt sem, hogy miért lenne indokolt különleges körülmények miatt magasabb kulcsot alkalmazni a magas árbevételű vállalkozásokra, sem azt, hogy miért kellene alacsonyabb kulcsokat alkalmazni alacsonyabb árbevételű vállalkozásokra.

(33)

A törvényben bevezetett progresszív adókulcsszerkezet hatása tehát az, hogy a különböző vállalkozások méretüktől függően eltérő szintű adót fizetnek (a teljes éves árbevételük arányában kifejezve), mivel a vállalkozás által elért árbevétel bizonyos fokig összefügg az adott vállalkozás méretével. Ugyanakkor az egészségügyi hozzájárulás kinyilvánított célja az, hogy forrásokat biztosítson az egészségügyi rendszer számára és emelje az egészségügyi ellátás színvonalát Magyarországon, tekintettel arra, hogy a dohányzás kiemelkedő szerepet játszik számos betegség kialakulásában, és jelentősen hozzájárul az egészségügyi kiadások emelkedéséhez. A Bizottság úgy véli, hogy az egészségügyi hozzájárulás progresszív adókulcsszerkezete nem tükrözi a dohánytermék-kereskedők és -gyártók által az egészségre gyakorolt káros hatás és e szereplők árbevétele közötti kapcsolatot.

(34)

E célkitűzés fényében a Bizottság úgy véli, hogy az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett minden gazdasági szereplő összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben van, tekintet nélkül árbevételük szintjére, és Magyarország nem terjesztett elő meggyőző indokolást az ilyen típusú vállalkozások között az egészségügyi hozzájárulás kivetése révén történő különbségtételre. A Bizottság e tekintetben hivatkozik az alábbi (42)–(48) preambulumbekezdésre. Magyarország tehát szándékosan alakította ki oly módon az egészségügyi hozzájárulást, hogy önkényesen előnyben részesítsen bizonyos vállalkozásokat, azaz az alacsonyabb árbevételű (tehát kisebb) vállalkozásokat, míg másokat – a nagyobb vállalkozásokat – hátrányosan megkülönböztesse (14).

(35)

A referenciarendszert tehát eleve szelektíven alakították ki, olyan módon, ami az egészségügyi hozzájárulás célja – azaz a magyar egészségügyi rendszer számára források biztosítása – fényében nem indokolt. Következésképpen a jelen ügyben a megfelelő referenciarendszer az egészségügyi hozzájárulás Magyarországon működő vállalkozásokra árbevételük alapján történő kivetése, anélkül, hogy a progresszív kulcsszerkezet e rendszer részét képezné.

4.1.3.2. Eltérés a referenciarendszertől

(36)	Második lépésben meg kell határozni, hogy az intézkedés eltér-e a referenciarendszertől, előnyben részesítve bizonyos olyan vállalkozásokat más olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a referenciarendszerből fakadó cél tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak.

(37)

A (31) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint, az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó sajátos célja forrás nyújtása az egészségügyi rendszer finanszírozásához és a magyarországi egészségügyi ellátás minőségének javítása. A (34) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint e célkitűzés fényében a dohánytermékek gyártásában és kereskedelmében érintett valamennyi gazdasági szereplőt hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévőnek kell tekinteni, méretétől és árbevételétől függetlenül.

(38)	Az egészségügyi hozzájárulás kulcsszerkezetének progresszív jellege tehát méreten alapuló különbségtételt eredményez a dohánytermékek magyarországi gyártására és kereskedelmére irányuló tevékenységet végző vállalkozások között.

(39)

A kulcsok törvényben megállapított progresszív jellege miatt az alacsonyabb sávokba eső árbevétellel rendelkező vállalkozásokra lényegesen alacsonyabb adó alkalmazandó, mint a magasabb adósávokba eső árbevétellel rendelkezőkre. Ennek eredményeképpen az alacsony árbevételű vállalkozásra lényegesen alacsonyabb marginális és lényegesen alacsonyabb átlagos adókulcsok vonatkoznak, mint a nagy árbevételű vállalkozásokra, következésképpen az azonos tevékenységek tekintetében lényegesen alacsonyabb mértékben adóznak. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a törvénnyel bevezetett progresszív adókulcsszerkezet eltér a dohánytermékek magyarországi gyártásában és kereskedelmében részt vevő valamennyi gazdasági szereplőre kivetendő egészségügyi hozzájárulásból álló referenciarendszertől, és az alacsonyabb árbevételű vállalkozásoknak kedvez.

(40)

Hasonlóképpen, az, hogy a törvény értelmében a vállalkozások adókötelezettsége beruházások esetén akár 80 %-kal csökkenthető, hasonlóképpen különbséget tesz azon vállalkozások között, amelyek beruházásokat hajtottak végre, és azok között, amelyek nem hajtottak végre beruházásokat. Az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó fent kifejtett sajátos célja fényében azonban azok a vállalkozások, amelyek beruházásokat hajtottak végre, és azok, amelyek nem hajtottak végre beruházásokat, hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak, mivel az a tény, hogy a vállalkozás beruházásokat végez, semmiben sem csökkenti a dohányzás által okozott negatív externáliákat. Épp ellenkezőleg úgy tűnik, hogy a vállalkozás gyártási és kereskedelmi kapacitásának növelésére irányuló beruházásokhoz kötött adókötelezettség-csökkentési lehetőség nem áll összhangban az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó sajátos céljával. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy a törvény azon rendelkezései, amelyek beruházás esetén az adókötelezettség csökkentését írják elő, olyan vállalkozások között tesznek különbséget, amelyek összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben vannak az egészségügyi hozzájárulás sajátos célja tekintetében, ezáltal pedig eltérést hoznak létre a referenciarendszertől.

(41)	Ezért a Bizottság úgy véli, hogy az intézkedések prima facie szelektívek.

4.1.3.3. Indokolás

(42)

A referenciarendszertől eltérő intézkedés nem szelektív, ha azt a rendszer jellege vagy általános felépítése indokolja. Ez a helyzet akkor, ha a szelektív elbánás a rendszer lényegi részét képező, annak működését és eredményességét biztosító mechanizmusok következménye (15). Az erre vonatkozó igazolást az érintett tagállamnak kell benyújtania. E tekintetben a tagállam nem hivatkozhat külső politikai célokra – például regionális, környezet- vagy iparpolitikai célokra – annak igazolása érdekében, hogy egy adott rendszeren belül egyes vállalkozásokat differenciált bánásmódban részesít.

(43)

A magyar hatóságok azzal érveltek, hogy az egészségügyi hozzájárulás az egészségügyi kockázatot okozó termékek gyártása és kereskedelme után fizetendő, és nem kapcsolódik a gazdasági szereplők nyereségéhez, bár az adómértéket az adóalanyok teherviselő képességéhez igazították. A magyar hatóságok véleménye szerint a vállalkozások piaci részesedése, valamint piacvezető és ennek következtében ármeghatározó szerepe jobban tükrözi fizetési képességüket és az általuk okozott kockázatokat mint nyereségességük. A nyereség a hozzájárulás alapjaként a legkevésbé alkalmas tényező annak kifejezésére, hogy a hozzájárulás alanyai mekkora egészségügyi kárt okoznak a tevékenységükkel. Ezen túlmenően az alacsony árbevételű vállalkozásokkal összehasonlítva a jelentősebb árbevétellel és piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások sokkal nagyobb mértékben képesek befolyásolni az adott termék piacát, mint amekkora a különbség az árbevételük szintje között. Ezért a hozzájárulás célját szem előtt tartva mindez azzal a következménnyel is jár, hogy a dohánytermékek piacán magasabb árbevételt elérő gazdasági szereplők a dohányzással összefüggésben exponenciálisan nagyobb káros egészségügyi hatást okoznak.

(44)

A jelen esetben a progresszív adókulcs jelentős mértékű viszonylagos emelkedése miatt a Bizottság nem véli úgy, hogy a fizetési képesség irányadó elvként szolgálhat az árbevétel alapú adózáshoz. A nyereségalapú adókkal szemben (16) az árbevételen alapuló adók nem veszik figyelembe az adott árbevétel elérése során felmerült költségeket. Ezért ennek ellentmondó konkrét bizonyíték hiányában kétségesnek tűnik, hogy önmagában az elért árbevétel összege – a felmerült költségektől függetlenül – tükrözné a vállalkozás fizetési képességét. A Bizottság továbbá arról sincs meggyőződve, hogy az alacsonyabb árbevételű vállalkozásokkal összehasonlítva a jelentősebb árbevétellel rendelkező vállalkozások sokkal inkább képesek befolyást gyakorolni a termékpiacra és automatikusan nagyobb, dohányzással összefüggő káros hatásokat idéznek elő olyan mértékben, amely indokolná a törvényben elfogadott, árbevételen alapuló progresszív adókulcsok alkalmazását.

(45)

A Bizottság mindenesetre úgy véli, hogy még ha a fizetési képesség és az egészségre gyakorolt negatív hatás az árbevételen alapuló egészségügyi hozzájárulásból fakadó elvnek lennének is tekinthetők, ez csak lineáris adómértéket indokolna, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy a fizetési képesség és az egészségre gyakorolt negatív hatások az árbevétel növekedésével progresszív módon emelkednek. A Bizottság úgy véli, hogy az árbevételen alapuló adók progresszív adókulcsa csak akkor lehet indokolt, ha az adó konkrét célja valóban progresszív kulcsokat tesz szükségessé, azaz például, ha bizonyítást nyer, hogy az adott tevékenység által létrehozott azon externáliák, amelyeket az adó kezelni hivatott, szintén progresszív módon növekednek. A progresszív adókulcsok szerkezetét is meg kell indokolni. Különösen meg kell indokolni, hogy a 60 milliárd HUF-ot meghaladó árbevétel egészségére gyakorolt hatása miért 22-szer akkora, mint a 30 milliárd HUF alatti árbevételé. Magyarország nem nyújtott be ilyen indokolást.

(46)

A Bizottság nincs meggyőződve arról, hogy a dohánytermékek gyártása és kereskedelme által okozott egészségügyi károk a generált árbevételnek és az intézkedés keretében alkalmazandó adómérték-emelkedésnek megfelelően progresszíven növekednének. Ezenkívül az a feltétel, hogy a dohánytermékek gyártásából és kereskedelméből származó árbevételnek az egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett vállalkozás teljes éves árbevételének legalább 50 %-át kell kitennie, szintén ellentmondani látszik annak az adó progresszivitására vonatkozó indoklásnak, amely a dohánytermékek egészségre gyakorolt hatásain alapszik. Az adó célja tekintetében ez a követelmény azt jelentené, hogy az olyan vállalkozások által értékesített dohánytermékek, amelyeknek a dohánytermékek gyártásából és kereskedelméből származó árbevétele nem éri el az 50 %-ot, nem gyakorolnak olyan káros hatást gyakorol az egészségre, mint az olyan vállalatok által értékesített termékek, amelyek dohánytermékekből származó árbevétele ennél nagyobb arányú. Következésképpen úgy tűnik, hogy e kötelezettség nem áll összhangban az intézkedés állítólagos céljával.

(47)

Ami a beruházáshoz kötött adókötelezettség-csökkentést illeti, az szintén nem indokolható az adórendszer jellegével és általános felépítésével. A Bizottság úgy véli, hogy a beruházásokhoz kötött, akár 80 %-os adókötelezettség-csökkentési lehetőség nem áll összhangban az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó sajátos céljával. Az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó célja, hogy forrásokat teremtsen az egészségügyi rendszer számára és emelje az egészségügyi ellátás színvonalát, tekintve, hogy a dohányzás elsődleges szerepet játszik számos betegség kialakulásában, és jelentősen hozzájárul az egészségügyi kiadások emelkedéséhez. Ebből kifolyólag a Bizottság úgy véli, hogy e céllal ellentétes az olyan beruházásokhoz kötött adókötelezettség-csökkentési lehetőség, amelyeknek célja a vállalkozás gyártási- és kereskedelmi kapacitásainak növelése, mivel, mint azt már a (40) preambulumbekezdésben megállapítottuk, az ilyen beruházások inkább a vállalkozás gyártási és kereskedelmi kapacitásait és ezzel együtt éppen azokat a negatív externáliákat növelnék, amelyek enyhítésére az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó törekszik. Ezenkívül az árbevétel adóztatásán alapuló hozzájárulás nem vehet figyelembe költségeket.

(48)

A Bizottság ennek megfelelően úgy véli, hogy az adórendszer jellege és általános felépítése nem igazolja az intézkedéseket. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az intézkedések szelektív előnyben részesítik az alacsonyabb árbevételű (tehát kisebb) dohányipari vállalkozásokat, valamint azokat a vállalkozásokat, amelyek olyan beruházásokat hajtottak végre, amelyek alapján az egészségügyi hozzájárulás címén beszedett adó tekintetében csökkenthető az adókötelezettség.

4.1.4. A verseny torzítása és az Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatás

(49)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön, torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell az Unión belüli kereskedelmet. Az intézkedések minden olyan vállalkozásra alkalmazandók, amelynek dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből származó árbevétele van. A magyarországi dohányipar nyitott a verseny előtt, és a piacon más tagállamokból származó, valamint nemzetközi gazdasági szereplők is jelen vannak, így a bizonyos iparági szereplők számára nyújtott támogatások alkalmasak arra, hogy érintsék az Unión belüli kereskedelmet. Addig a mértékig mennyiben az intézkedések mentesítik az alacsonyabb árbevétellel rendelkező, illetve a támogatható beruházásokat végrehajtó vállalkozásokat az egyébként fizetendő adó kötelezettsége alól, amit akkor kellene fizetniük, ha ugyanakkora egészségügyi hozzájárulást volnának kötelesek fizetni, mint a magas árbevételű és beruházásokat végre nem hajtó vállalkozások, az ezen intézkedések alapján nyújtott támogatás működési támogatásnak minősül, mivel e vállalkozásokat olyan teher alól mentesíti, amelyet szokásos körülmények között a rendes tevékenységük vagy mindennapos üzletmenetük során vieselniük kellett volna. A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy a működési támogatás torzítja a versenyt (17), így az e vállalkozásoknak nyújtott bármely támogatást úgy kell tekinteni, hogy az torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget azáltal, hogy megerősíti azok pénzügyi helyzetét a magyar dohánypiacon. Következésképpen az intézkedések torzítják a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyegetnek, és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet.

4.1.5. Következtetés

(50)

Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében előírt valamennyi feltétel teljesül, a Bizottság úgy véli, hogy a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulása, amely a dohányipari vállalkozások számára progresszív adórendszert és bizonyos beruházásokhoz kötött adókötelezettség-csökkentést állapít meg, az említett rendelkezés értelmében állami támogatásnak minősül.

4.2. A támogatás összeegyeztethetősége a belső piaccal

(51)

Az állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintendő, ha az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kategóriák (18) valamelyikébe tartozik, és a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni,, ha a Bizottság megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében felsorolt kategóriák (19) valamelyikébe tartozik. Ugyanakkor a támogatást nyújtó tagállamot terheli annak bizonyítása, hogy az általa nyújtott állami támogatás az EUMSZ 107. cikkének (2) vagy (3) bekezdése szerint összeegyeztethető a belső piaccal (20).

(52)

A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok nem nyújtottak be érveket arra vonatkozóan, hogy az intézkedések miért lennének összeegyeztethetőek a belső piaccal, és hogy Magyarország nem tett észrevételt az eljárás megindításáról szóló határozatban az intézkedések összeegyeztethetőségével kapcsolatban megfogalmazott kételyekre. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Szerződés fent említett rendelkezéseiben előírt kivételek egyike sem alkalmazandó, mivel úgy tűnik, hogy az intézkedések célja nem az említett rendelkezésekben felsorolt célkitűzések valamelyikének elérése. Következésképpen az intézkedések nem nyilváníthatók összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

4.3. A támogatás visszatérítése

(53)

A dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulását soha nem jelentették be, és a Bizottság sem nyilvánította azokat a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Mivel az egészségügyi hozzájárulás progresszív szerkezete, valamint az egyes beruházások megtételéhez kötött adókötelezettség-csökkentési rendelkezések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak és az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (21) 1. cikkének c) pontja értelmében új támogatásnak minősülnek, és megvalósításukra a Szerződés 108. cikkének (3) bekezdésében rögzített felfüggesztési kötelezettség megsértésével került sor, ezek az intézkedések az (EU) 2015/1589 rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében jogellenes támogatásnak minősülnek.

(54)	Mivel megállapítást nyert, hogy az intézkedések jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást képeznek, a támogatást az (EU) 2015/1589 rendelet 16. cikkével összhangban vissza kell fizettetni annak kedvezményezettjeivel.

(55)	Magyarország azonban megerősítette, hogy az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozattal kiadott felfüggesztő rendelkezés eredményeképpen a dohányipari vállalkozásokra kivetett egészségügyi hozzájárulás végrehajtását felfüggesztette.

(56)	Ezért az intézkedések keretében tényleges állami támogatás nyújtására nem került sor. Ezért nincs szükség visszafizettetésre.

5. KÖVETKEZTETÉS

(57)

A Bizottság megállapítja, hogy a dohányipari vállalkozásokra egészségügyi hozzájárulás címén kivetett, a dohányipari vállalkozásokra progresszív adószerkezetet előíró adó, valamint az adófizetési kötelezettség bizonyos beruházások megtételéhez kötött csökkentése az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül, és hogy Magyarország a szóban forgó támogatást jogellenesen, az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével hajtotta végre.

(58)	Ez a határozat nem sérti az arra vonatkozó esetleges vizsgálatokat, hogy az intézkedések összhangban állnak-e a Szerződésben foglalt alapvető szabadságokkal, különösen a Szerződés 49. cikkében biztosított letelepedés szabadságával,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Magyarország által a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulásáról szóló, 2014. évi XCIV. törvénnyel bevezetett, a dohányipari vállalkozásokra vonatkozó progresszív adókulcsszekezet, valamint az adófizetési kötelezettség bizonyos beruházások megtételéhez kötött csökkentésére vonatkozó rendelkezések az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek, és azokat Magyarország ugyanazon szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve, jogellenesen hajtotta végre.

2. cikk

Az 1. cikkben említett program keretében nyújtott egyedi támogatás nem minősül állami támogatásnak akkor, ha odaítélésének időpontjában megfelel a 994/98/EK tanácsi rendelet (22) 2. cikke vagy az (EU) 2015/1588 tanácsi rendelet (23) 2. cikke alapján elfogadott rendeletben foglalt feltételeknek, bármelyik is a hatályos szabályozás a támogatás odaítélésének időpontjában.

3. cikk

Az 1. cikkben említett program keretében nyújtott egyedi támogatás, amennyiben odaítélésének időpontjában megfelel az (EU) 2015/1588 rendelettel hatályon kívül helyezett és felváltott 994/98/EK rendelet 1. cikke alapján elfogadott rendeletben vagy bármely más jóváhagyott támogatási programban meghatározott feltételeknek, az ilyen típusú támogatásra alkalmazott maximális támogatási intenzitás erejéig összeegyeztethető a belső piaccal.

4. cikk

Magyarországnak e határozat elfogadásának napjával kezdődő hatállyal meg kell szüntetnie az 1. cikkben említett program szerinti támogatás összes függőben lévő kifizetését.

5. cikk

Magyarországnak gondoskodnia kell e határozatnak a határozatról szóló értesítéstől számított négy hónapon belüli végrehajtásáról.

6. cikk

(1) Magyarországnak az e határozatról szóló értesítéstől számított két hónapon belül be kell nyújtania az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes leírását;

(2) Magyarországnak folyamatosan tájékoztatnia kell a Bizottságot az e határozat végrehajtása érdekében hozott nemzeti intézkedésekről. A Bizottság egyszerű kérésére Magyarországnak haladéktalanul be kell nyújtania az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedésekre vonatkozó információkat.

7. cikk

Ennek a határozatnak Magyarország a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2016. július 4-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) HL C 277., 2015.8.21., 24. o.

(2) A Tanács 659/1999/EK rendelete (1999. március 22.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(3) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(4) E törvény szerint „beruházás”: a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is); beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt.

(5) A C-83/98. P. sz., Franciaország kontra Ladbroke Racing Ltd és Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2000:248) 48–51. pontja. Hasonlóképpen állami támogatásnak minősülhet az olyan intézkedés, amely egyes vállalkozásoknak adócsökkentést vagy az egyébként esedékes adófizetések halasztását engedélyezi; lásd a C-78/08 – C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 46. pontját.

(6) A C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítélet (EU: C: 2001:598) 38. pontja.

(7) Lásd a C-66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU: C: 2005:768) 78. pontját; a C-222/04. sz., Cassa di Risparmio di Firenze és társai ügyben hozott ítélet (EU: C: 2006:8) 132. pontját; a C-522/13. sz., Ministerio de Defensa és Navantia ügyben hozott ítélet (EU: C: 2014:2262) 21–31. pontját. Lásd még az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (HL C 384., 1998.12.10., 3. o.) 9. pontját.

(8) A C-393/04. és C-41/05. sz., Air, Air Liquide Industries Belgium egyesített ügyekben hozott ítélet (EU: C: 2006:403 és EU: C: 2006:216) 30. pontja, valamint a C-387/92. sz. Banco Exterior de España ügyben hozott ítélet (EU: C: 1994:100) 14. pontja.

(9) Lásd például a C-279/08. P. sz., Bizottság kontra Hollandia (NOx) ügyben hozott ítéletet (EU:C:2011:551); a C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítéletet (EU: C: 2001: 598); a C-78/08 – C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítéletet (EU:C:2011:550), valamint a C-308/01. sz., GIL Insurance ügyben hozott ítéletet (EU:C:2004:252).

(10) A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról.

(11) A C-106/09. P. és C-107/09. P. sz., Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:732).

(12) Ugyanott, 92. pont.

(13) A C-487/06. P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2008:757) 85. és 89. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a C-279/08. P. sz., Bizottság kontra Hollandia (NOx) ügyben hozott ítélet (EU:C:2011:551) 51. pontja.

(14) A C-106/09. P. és C-107/09. P. sz., Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:732). Lásd még analógia útján a C-385/12. sz., Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. ügyben hozott ítéletet (EU:C:2014:47), amelyben a Bíróság megállapította: „Az EUMSZ 49. és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben – és ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.”

(15) Lásd például a C-78/08 – C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:550) 69. pontját.

(16) Lásd a Bizottság közleményét az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról, 24. pont. A progresszív adómérték indoklására alkalmas újraelosztási célra vonatkozó állítást kifejezetten csak a nyereség vagy (nettó) eredmény adóztatására vonatkozóan fogalmazták meg, nem pedig az árbevételen alapuló adók tekintetében.

(17) A C-172/03. sz. Heiser-ügyben hozott ítélet (EU:C:2005:130) 55. pontja. Lásd még a C-494/06. P. sz., Bizottság kontra Olaszország és Wam ügyben hozott ítélet (EU:C:2009:272) 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-271/13. P. sz., Rousse Industry kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2014:175) 44. pontját. A C-71/09. P., C-73/09. P. és C-76/09. P. sz., Comitato „Venezia vuole vivere” és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:368) 136. pontja. Lásd még a C-156/98. sz., Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2000:467) 30. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.

(18) AZ EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételek a következőkre vonatkoznak: a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás; b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás; és c) a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes területeinek nyújtott támogatás.

(19) AZ EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében foglalt kivételek a következőkre vonatkoznak: a) az egyes térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás; b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás; c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás; d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás; és e) a Tanács határozata által meghatározott támogatás.

(20) A T-68/03. sz., Olympiaki Aeroporia Ypiresies kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:T:2007:253) 34. pontja.

(21) A Tanács (EU) 2015/1589 rendelete (2015. július 13.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 248., 2015.9.24., 9. o.).

(22) A Tanács 994/98/EK rendelete (1998. május 7.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 142., 1998.5.14., 1. o.).

(23) A Tanács (EU) 2015/1588 rendelete (2015. július 13.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 248., 2015.9.24., 1. o.).

19.10.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/53

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1847 HATÁROZATA

(2016. július 4.)

a Hollandia által az MVV (Maastricht) hivatásos labdarúgó-egyesület vonatkozásában végrehajtott SA.41612. – 2015/C (korábbi SA.33584. (2013/C) [korábbi 2011/NN.]) intézkedésről

(az értesítés a C(2016) 4053. számú dokumentummal történt)

(Csak a holland nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének (a) pontjára, és

miután a Szerződés 108. cikke (2) bekezdésének megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1) és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1)

2010-ben a Bizottságot arról tájékoztatták, hogy Hollandia támogatási intézkedést hajtott végre a maastricht-i MVV hivatásos labdarúgó-egyesület javára. A Bizottsághoz 2010 és 2011 során panaszokat nyújtottak be egyéb hivatásos holland labdarúgó-egyesületek is, nevezetesen a Willem II (Tilburg), FC Den Bosch ('s-Hertogenbosch), a NEC (Nijmegen) és a PSV (Eindhoven) javára tett intézkedésekkel kapcsolatban. 2011. szeptember 2-án Hollandia tájékoztatta a Bizottságot az MVV-t érintő intézkedésről.

(2)	2013. március 6-án kelt levelével a Bizottság értesítette Hollandiát arról, hogy a Willem II, NEC, MVV, PSV és az FC Den Bosch javára tett intézkedések tekintetében megindítja a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást.

(3)	Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos lapjában (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megküldésére.

(4)

Hollandia az MVV javára tett intézkedést érintő eljárás keretében észrevételeket nyújtott be 2013. május 31-én és 2013. november 12-én kelt leveleiben. Hollandia továbbá 2014. március 26-i levelében válaszolt egy kiegészítő tájékoztatás iránti kérelemre. 2014. június 13-án a Bizottság szolgálatai és Maastricht önkormányzata között megbeszélésre került sor, amelyet Hollandia 2014. július 30-i levele követett.

(5)	A Bizottság az MVV javára hozott intézkedésekkel kapcsolatban az érintettektől nem kapott észrevételeket.

(6)	Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően és Hollandiával egyetértésben a különböző egyesületek ügyében külön vizsgálat indult. Az MVV-t érintő vizsgálat SA.41612. ügyszámon került iktatásra.

2. AZ INTÉZKEDÉSEK RÉSZLETES ISMERTETÉSE

2.1. Az intézkedés és hasznai

(7)

A nemzeti labdarúgó szövetség, a Koninklijke Nederlandse Voetbal Bond (a továbbiakban: KNVB) a hivatásos és amatőr labdarúgó-bajnokságok ernyőszervezete. Hollandiában a hivatásos labdarúgást kétszintű rendszerben szervezik. A 2014/2015-ös idényben ez 38 egyesületből állt, amelyek közül 18 az első osztályban (eredivisie), 20 pedig a másodosztályban (eerste divisie) játszott.

(8)

A Maastrichtse Voetbal Vereniging egyesületet, amelynek elnevezése 2010/2011-es idény óta Maatschappelijke Voetbal Vereniging Maastricht (a továbbiakban: az MVV), 1908-ban alapították, és hazai mérkőzéseit a maastrichti De Geusselt futballstadionban játssza. Az MVV-t az első osztályból 2000-ben a másodosztályba sorolták át. Az MVV 1970. óta nem játszott európai bajnokságon.

(9)	Az MVV jogi struktúrája alapítvány (Stichting MVV). A Hollandia által benyújtott információk szerint az MVV kisvállkozás (3). A 2009/2010-es idényben 38 alkalmazottja volt, a 2010/2011-es idényben pedig 35. Forgalma és mérlegfőösszege mindkét évben jóval 10 millió euro alatt maradt.

(10)

2010 első negyedévében Maastricht önkormányzata (a továbbiakban: az önkormányzat) tudomására jutott, hogy az MVV komoly pénzügyi nehézségekkel szembesült. Adósságterhe 6,5 millió euróra növekedett, ebből 1,7 millió euróval magának az önkormányzatnak tartozott alárendelt kölcsöntőke formájában. A támogatók, vállalkozások és szponzorok 2010 áprilisában indítottak egy kezdeményezést az MVV csődjének elkerülésére („Initatiefgroup MVV Maastricht”). Ez a kezdeményezés magában foglalt egy üzleti tervet az MVV pénzügyi helyzetének megtisztításához, és az MVV életképes hivatásos labdarúgó-egyesületté alakításához. Az önkormányzat csatlakozott ehhez a tervhez. 2010 májusában a hitelezők között létrejött megállapodás részeként, azonban nem a kifizetések hivatalos felfüggesztése keretében, az önkormányzat elengedte az 1,7 millió eurós követelését. Ezenkívül 1,85 millió euróért megvásárolta a stadiont és az edzőpályákat, amelyeket az MVV csak használt, azonban egy harmadik fél (a Stichting Stadion Geusselt alapítvány) gazdasági tulajdonában álltak tartósbérletet érintő ügylet alapján. Ez az ár egy külső értékbecslési jelentésen alapult.

(11)	Hollandia nem értesítette a Bizottságot a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének értelmében arról a szándékáról, hogy elengedje az MVV-vel szembeni 1,7 millió eurós követelését és 1,85 millió euróért megvásárolja a futballstadiont és az edzőpályákat.

2.2. Az eljárás megindításának indokai

(12)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság arra az előzetes következtetésre jutott, hogy az önkormányzat szelektív előnyhöz juttatta a MVV-t az állami források használatával, következésképpen a labdarúgó-egyesültnek támogatást nyújtott. A Bizottság véleménye alapján mindkét intézkedésről együtt döntöttek és azok szorosan kapcsolódtak egymáshoz. A Bizottság továbbá azon a véleményen volt, hogy a hivatásos labdarúgó-egyesületek támogatása torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében. Az adósság elengedését illetően a Bizottság nem tudta a rendelkezésre álló információk alapján megállapítani, hogy az önkormányzat tipikus piacgazdasági hitelezőként járt-e el. A stadion és az edzőpálya harmadik féltől való megvásárlását illetően a Bizottság az adásvétel előtt elkészített hiteles üzleti terv hiányában nem tudta megállapítani, hogy az önkormányzat tipikus piacgazdasági befektetőként járt-e el. Végezetül a Bizottság részletes tájékoztatást kért az önkormányzat tanácsában tett nyilatkozatokról, amelyek szerint a stadion megvásárlásából származó hozamot a harmadik fél (a Stadium De Geusselt alapítvány) átadta az MVV adósságai elsőbbségi részeinek, például a nyugdíjjárulékok és adók fedezésére.

(13)

A Bizottság megjegyzi, hogy az MVV 2010 előtt több évig nehéz helyzetben volt. A 2007/2008-as idényben 0,15 millió euro volt a vesztesége, saját tőkéje pedig negatív volt (mínusz 2,7 millió euro). A 2008/2009-es idényben vesztesége 1,1 millió euro volt, saját tőkéje pedig mínusz 3,8 millió euro. 2010 márciusára további 1,3 millió eurós vesztesége keletkezett, és saját tőkéje mínusz 5,17 millió euróra zuhant. 2010 áprilisában az MVV már nem volt képes fizetni a béreket és egyéb folyó kiadásait, és valósággal a csőd szélére került.

(14)

Ez alapján az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy az MVV a támogatás megítélésének idején pénzügyi nehézségekkel küzdött. Annak érdekében, hogy a Bizottság megvizsgálja, hogy a támogatás összeegyeztethető-e 2004-es „A közösség iránymutatása a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról” iránymutatással (4) (a továbbiakban: az iránymutatás), tájékoztatást kért az iránymutatásban szereplő összes követelménynek aló megfelelésre vonatkozóan.

(15)

A Bizottság nevezetesen nem volt képes igazolni, hogy a szerkezetátalakítási terv jellegére és megvalósítására vonatkozóan az iránymutatás 34–37. pontjában szereplő feltételeket teljesítették-e. A Bizottság továbbá nem tudta igazolni, hogy tettek-e az iránymutatás 38–42. pontja értelmében vett megfelelő kompenzációs intézkedéseket. Továbbá igazolnia kellett, hogy a támogatás a szükséges minimálisra korlátozódott, hogy maga a kedvezményezett a szerkezetátalakításához megfelelő mértékű saját erőt fizetett, és hogy betartották az „először és utoljára elvet”.

3. HOLLANDIA ÉSZREVÉTELEI

(16)

Az MVV érdekében hozott intézkedéseket illetően Hollandia vitatta, hogy azok állami támogatások lettek volna. Hollandia véleménye szerint az önkormányzat, amelynek egy csőd szélén álló vállalkozással szemben volt alárendelt követelése, a piacgazdasági hitelezői elvnek megfelelően járt el azzal, hogy elengedte követelését 2010-ben. Kijelentette, hogy valamely hitelezőnek a csődeljárás megindítása iránti puszta hivatalos kérelme azonnali csődöt váltott volna ki. Hollandia szerint az MVV csődje esetén az önkormányzat minden valószínűség szerint semmilyen esetben sem kapott volna vissza semmit az alárendelt kölcsönéből. A követelés alárendelt volt, és ezért hátrább sorolt ranghelyű, mint az összesen mintegy 3 millió euro összegű követelések (más hitelezők elsőbbségi („preferente”) és fedezetlen („concurrente”) követelései). Hollandia az állította, hogy ezért nem volt valószínűsége annak, hogy a kölcsön összege után bármekkora kártalanításhoz is jut, és hogy még a „preferente” és „concurrente” hitelezők is hajlandók voltak elengedni követeléseiket az általános szerkezetátalakítási terv keretében. Ugyanakkor, ha az önkormányzat nem engedte volna el a követelését 2010 májusában, és ezzel egy hivatalos fizetésképtelenségi eljárás indítását váltotta volna ki, az MVV azt kockáztatta volna, hogy elveszíti hivatásos labdarúgói játékengedélyét a KNVB szabályainak értelmében. Semmi lehetőség nem lett volna arra, hogy ezt az engedélyt másik egyesületre ruházzák át.

(17)

Az MVV által használt De Geusselt stadion és edzőlétesítmények megvásárlását illetően Hollandia azzal érvelt, hogy erre az adásvételre külső szakértő által megállapított áron került sor, és ezért az megfelel a piacgazdasági befektető elvének. Ez az értékbecslés a tartósbérleti jog és a telken álló épületek értékének megállapításából állt. Hollandia továbbá hangsúlyozta a stadion stratégiai elhelyezkedését Maastrichtban és az önkormányzat érdekeltségét annak a De Geusselt körzetnek a terjedelmes önkormányzati (újra)fejlesztésében, amelybe a stadion és edzőpálya is be van ágyazódva.

(18)

Hollandia azzal is érvelt, hogy ha az intézkedéseket úgy is ítélik meg, hogy azzal szelektív előnyhöz juttatta az MVV-t, azok nem torzították a versenyt vagy voltak hatással a tagállamok kereskedelmére. Hollandia hangsúlyozta az MVV gyenge helyzetét a nemzeti hivatásos labdarúgásban, amely nagyon valószerűtlenné tette részvételét az európai szintű mérkőzéseken. Azt is kijelentette, hogy a Bizottság elmulasztotta igazolni, hogy az MVV-nek juttatott támogatás az eljárás megindításáról szóló határozatban említett piacokon torzította a versenyt vagy befolyásolta a kereskedelmet.

(19)

Kiegészítő érvelésképp Hollandia hozzátette, hogy még ha az intézkedések támogatást is jelentenének, azok összeegyeztethetők lennének a belső piaccal. Ezek az érvek először is, az iránymutatáson alapultak, másodszor pedig közvetlenül a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontja alapján elvégzett összeegyeztethetőségi vizsgálaton.

4. AZ INTÉZKEDÉSEK ÉRTÉKELÉSE

4.1. Állami támogatás jelenléte a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében

(20)

A Szerződés 107. cikke (1) bekezdése értelmében az állami támogatás olyan a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A Szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében lefektetett feltételek halmazati feltételek, és ezért ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön, az összes feltételt teljesítenie kell.

(21)

Az eljárás megindításáról szóló határozat alapján a Bizottság megvizsgálta az önkormányzatnak az MVV-vel szemben fennálló 1,7 millió eurós alárendelt követelésének elengedésére, valamint a De Geusselt stadion és az MVV edzőlétesítményeinek 1,85 millió euróért történő megvásárlására vonatkozó 2010. május 25-i döntését. Hollandia azzal érvelt, hogy mindkét intézkedés megfelel a piacgazdasági szereplő elvének, így azokat ne minősítsék állami támogatásnak.

(22)

A Bizottság úgy véli, hogy – a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal összhangban (5) – szükségszerű és felbonthatatlan kapcsolat van a két intézkedés között. A Bizottság úgy jutott erre a következtetésre, hogy figyelembe vette a szóban forgó intézkedések időrendiségét, azok célját és az MVV döntés időpontjában fennálló helyzetét annak alátámasztására, hogy az önkormányzat támogatta az MVV-t (6). A Bizottság megjegyzi, hogy először, mindkét intézkedést együtt terjesztették elő, és azokról az önkormányzat tanácsának ugyanazon ülésén határoztak 2010. május 25-én. Mindkét intézkedés célja az MVV megmentésének biztosítása volt a közeljövőben, és mindkettőt – egy előterjesztés keretében – az önkormányzatnak az „Initiatiefgroep MVV Maastricht” által összeállítandó mentési tervvel kapcsolatos álláspontja részeként vitatták meg. A Bizottság ezért arra a véleményre jutott, hogy az intézkedések céljukat és az MVV akkori helyzetét tekintve szorosan kapcsolódnak, nevezetesen az MVV megmentését szolgálták figyelemmel annak nyilvánvaló kritikus pénzügyi helyzetére.

(23)

Mindkettő intézkedésről az önkormányzat döntött, és azok az önkormányzatra nézve pénzügyi következményekkel jártak (összesen 3,55 millió euro). Így ezek állami források felhasználásával jártak, amely megállapítást Hollandia nem vitatta. Az állami források átruházása bármilyen formában történhet, például közvetlen támogatás, kölcsön, garancia, közvetlen befektetés a vállalkozások tőkéjébe, illetve természetbeni juttatás. Az állam követelésének elengedése, és a nem piaci feltételek mellett történő befektetés szintén az állami források átruházását jelenti.

(24)

Következő, Hollandia és az önkormányzat azt állítják, hogy az önkormányzat a követelés elengedését illetően a piacgazdasági hitelező elvének, a stadion és edzőlétesítmények megvásárlását illetően pedig a piacgazdasági befektető elvének megfelelően járt el, és ezért nem biztosított megengedhetetlen előnyt az MVV számára. A Bizottság a következő okok miatt nem ért egyet ezzel a nézettel.

(25)

Amikor egy vállalkozás pénzügyi helyzete állami beavatkozás hatására javul, előnyről beszélünk. Annak vizsgálatához, hogy ez az előny megengedhetetlen-e, össze kell hasonlítani a vállalkozás intézkedést követő pénzügyi helyzetét azzal a pénzügyi helyzettel, amely akkor állt volna fenn, ha az intézkedést nem hajtották volna végre. Vitathatatlan, hogy az MVV pénzügyi helyzete jelentősen javult a vizsgálat tárgyát képező beavatkozás hatására.

4.1.1. Az alárendelt kölcsön/követelés elengedése

(26)

Az önkormányzat és más jelentős hitelezők által elfogadott intézkedés lehetővé tette, hogy az MVV megtisztítsa a mérlegét. A Bizottság megjegyzi, hogy az MVV más jelentős hitelezői, vagyis azok, akiknek a követelése meghaladta a 150 000 eurót, szintén elengedték a követeléseiket, míg a kisebb hitelezők a követeléseik egy részét engedték el. Ezekre az intézkedésekre, amelyek a magánhitelezők 2,25 millió eurós követelésének elengedéséhez vezettek, valamint az önkormányzat intézkedéseire nem a kifizetések felfüggesztésére irányuló hivatalos eljárás keretében került sor. A hivatalos keret hiánya magyarázza, hogy a hitelezőknek összesen 145 347 eurós követelést támasztó kisebb csoportja végül miért nem vett részt a követelés elengedésében, még ha néhányan közülük erre ígéretet is tettek. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy egyéb elengedett követelések nem alárendelt jellegűek voltak, mint amilyen az önkormányzaté volt. Hollandia szerint a hivatalos eljárás hiánya nem okozott jelentős különbséget abban az értelemben, hogy az önkormányzat számára az adósságrendezés végeredménye azonos volt azzal, ami a nemzeti csődtörvény értelmében a kifizetések felfüggesztésére irányuló hivatalos eljárás keretében történt volna, vagyis, hogy az egyéb hitelezőket belekényszeríthették volna egy hitelezői megállapodásba, amely az önkormányzat esetében minden esetben a(z alárendelt) kölcsönösszeg teljes elveszését eredményezte volna.

(27)

Azonban az eljárás megindításáról szóló határozatban már említettek szerint a Bizottság megjegyzi, hogy három hitelező nem engedte el teljesen a követelését, hanem átalakította az MVV-nek az egyesületet elhagyó játékosok után fizetett lehetséges jövőbeli átigazolási díjakra szóló követelésekké. E tekintetben Hollandia kiemelte, hogy ennek a három hitelezőnek a követelése elsőbbségi és biztosított követelés volt 1,135 millió euro összegben. Ezért ezeknek egy hivatalos csődeljárás keretében a többi, fedezetlen követeléssel rendelkező hitelezőkhöz – nem beszélve az alárendelt követelést támasztó önkormányzatról – képest jobb esélyeik lettek volna követeléseik legalább egy részének visszaszerzésére. A Bizottság álláspontja, hogy noha az önkormányzat kölcsönét nem azonos feltételek mellett nyújtotta, egy magánhitelező nem engedte volna el a követelés teljes összegét, vagy legalább biztosított volna vagy törekedet volna valamilyen (lehetséges) biztosíték bebiztosítására egy ilyen jelentős kölcsönösszeg elengedéséhez, még akkor is, ha a visszafizetés esélyei csekélyek voltak. A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy az önkormányzat valószínűleg tudott volna a többi hitelezőtől valamilyen előnyre szert tenni, ha a megmentési terv valóban az önkormányzat részvételétől is függött. A Bizottság ezért úgy véli, hogy az, hogy az önkormányzat a teljes kölcsönt mindenféle feltétel vagy biztosíték nélkül elengedte, nincs összhangban a piacgazdasági hitelezői elvvel.

(28)

A kifizetések felfüggesztésére irányuló hivatalos eljáráson kívüli hitelezői megállapodásban való részvételről szóló döntést illetően Hollandia kiemelte, hogy a KNVB a kifizetések hivatalos felfüggesztése esetén visszavonta volna az MVV hivatásos labdarúgói játékengedélyét. Ezért úgy ítélték meg, hogy a kifizetések hivatalos felfüggesztése nem áll sem az önkormányzat, sem pedig a többi hitelező nagy többségének érdekében. Ez a szempont ezért önmagában nem különbözteti meg az önkormányzat helyzetét a többi hitelező helyzetétől.

(29)

Ezzel összefüggésben a holland hatóságok az eljárás megindításáról szóló határozatnak arra a részére hivatkoznak, amelyben a Bizottság megállapította, hogy Arnhem önkormányzatának a Vitesse labdarúgó-egyesület javára hozott intézkedése nem minősül állami támogatásnak: az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy a helyzetet Arnhem önkormányzatának helyzetével azonos módon értékeljék, vagyis mivel az megfelel-e a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének, mintha az önkormányzat döntése megfelelnének a magánhitelezői elvnek. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy minden ügyet egyedileg kell megvizsgálni. Az Arnhem/Vitesse esetében a hitelezői megállapodáshoz kötött feltételek azt jelentették, hogy az önkormányzat és a többi hitelező helyzete teljesen kiegyenlített volt (mindegyik a fennálló követeléseinek 12 %-át kapta volna meg), a Maastricht/MVV esetében viszont nem erről van szó: a többi (elsőbbségi) hitelező követelésük elengedése fejében részesülhetnek a játékosok átigazolásából származó esetleges bevételekből, amiről Maastricht esetében nincs szó.

(30)	A Hollandia által felhozott egyéb okok az MVV csődjének szocio-gazdasági következményeivel kapcsolatban nem vehetők figyelembe a piacgazdasági befektetői elv vizsgálatának keretében.

(31)

Először is, az MVV esetleges csődje az önkormányzat, mint állami szerv szerepéhez kapcsolódik, nem pedig magánbefektetetői minőségéhez. Noha az önkormányzatnak a De Geusselt területtel kapcsolatban lehetett befektetői minősége, ahogy arra az önkormányzat tanácsának 2010. május 25-i jegyzőkönyve is hivatkozik, ezek az érdekek egyéb általános politikai célokhoz kapcsolódó tágabb érdekek részét képezi, mint a terület infrastrukturális és gazdasági fejlesztése, az önkormányzat sportpolitikája és önkormányzati partnersége. Ezért a kölcsön elengedése – annak időpontjában – nem vagy csak részben kapcsolódott az önkormányzatnak, mint a telek tulajdonosának, vagy mint vállalkozásnak a magán kereskedelmi érdekéhez. Amennyiben léteztek kereskedelmi érdekek, Hollandia nem szolgáltatott információt arra vonatkozóan, hogy azok miből álltak. Másodszor, megjegyzendő, hogy a kölcsön elengedése önmagában nem akadályozta volna meg az MVV csődjét: több támogató intézkedésre volt szükség, mint a stadion és az edzőpálya megvásárlása, ami a Bizottság álláspontja szerint nem volt összhangban a piacgazdasági befektető elvével. A fent ismertetetteknek megfelelően az intézkedéseket együttesen kell vizsgálni.

(32)

Ez okokból a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az önkormányzat, amikor 2010 májusában döntött az 1,7 millió eurós kölcsön elengedéséről, nem piacgazdasági szereplőként járt el. Ez a következtetés továbbá azon alapul, hogy a kölcsön elengedését az edzőpályák és a stadion megvásárlásával együtt kell vizsgálni, ami a Bizottság álláspontja szerint, a következőkben kifejtettek alapján, nem felel meg a piacgazdasági befektető elvének.

4.1.2. Az edzőpályák és a stadion megvásárlása

(33)

Az önkormányzat nem csak az MVV-vel szembeni alárendelt követelést engedte el, hanem megvásárolta a De Geusselt stadiont és az egyesület Klein Geusselt edzőlétesítményeit, ami szintén az MVV megmentését és szerkezetátalakítását szolgáló általános terv része volt. Hollandia azt állítja, hogy ez a vásárlás nem jelent állami támogatást, mert arra piaci feltételek mellett került sor. Az érv a Bizottságnak a telkek állami hatóságok általi értékesítésének támogatási elemeiről szóló közleményére (7) (a továbbiakban: a telekeladásokra vonatkozó közlemény) alapul, valamint a piacgazdasági befektető elvére, amelynek értelmében az állami hatóságok valamely vállalkozást érintő pénzügyi intézkedései, amennyiben azok azonos feltételek mellett más piaci szereplők számára is elfogadhatók lettek volna, a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében nem juttathatják valamely vállalkozást előnyhöz. A telekeladásokra vonatkozó közleményt illetően Hollandia elismeri, hogy az a közlemény a telkek eladására vonatkozik, nem pedig ingatlaneladásra, azonban úgy véli, hogy rendelkezései hasonlóan alkalmazandók.

(34)

A Bizottság megjegyzi, hogy az 1,85 millió eurós vételárat külső szakértő értékbecslése alapján határozták meg, amelyet a Bizottságnak is benyújtottak (a Van Der Horst Taxateurs által 2010 júniusában készített jelentés). A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a telek, amelyre a stadion épült, már az önkormányzat tulajdonában volt. Megvásárolta a stadiont és egyéb eszközöket, de még a telek tartósbérleti jogát is (recht van erfpacht). […] (*) Az 1,85 millió eurós vételár tartalmazta az edzőlétesítményeket, amelyek nem szerepeltek a szakértő jelentésében. Megjegyezte, hogy a szakértő jelentése nem határozta meg a vevő személyazonosságát.

(35)

A Bizottság megjegyzi, hogy, először, az önkormányzat stadionvásárlási indokai között szerepeltek a „közegészséghez” és „társadalmi kohézióhoz” kapcsolódó megfontolások, figyelemmel arra, hogy fenn akart tartani és fejleszteni kívánat egy „sportkörzetet” a De Geusselt területen (8). Ezek a politikai célok nem képezték volna részét egy piaci befektető befektetési döntésének, és ezért az önkormányzat nem azonos egy piacgazdasági szereplővel. Másodszor, a Bizottság nem ért egyet azzal, hogy egy piacgazdasági szereplő hajlandó lett volna megvásárolni egy futballstadiont annak pótlási értékén. A telektől és egyéb áruktól eltérően egy futballstadion termelő eszköz, amelyet jövedelemtermelésre lehet használni, azonban amelynek fenntartási költségei is vannak. Egy piacgazdasági szereplő egy ilyen stadiont kizárólag olyan üzleti terv alapján vásárolna meg, amely komoly valószínűséget mutat a megfelelően nyereséges hasznosításra. Ez az üzleti terv határozná meg azt az árat, amelyen egy befektető hajlandó lenne megvásárolni a stadiont. Az önkormányzat nem rendelkezett ilyen üzleti tervvel, sem a vásárlás előtt, sem akkor, amikor döntött a stadion megvásárlásáról. Valójában 2010 májusában az önkormányzati tanácsot tájékoztatta az önkormányzat vezetője, hogy terv fog készülni a stadion többfunkciós létesítményként történő jövőbeli hasznosítására. Egy ilyen tervet csakugyan benyújtottak a tanácsnak, 2010 decemberében. A Bizottság megjegyzi, hogy 2010 májusában, amikor megszületett a döntés a stadion megvásárlásáról, az önkormányzat becslése szerint a stadion fenntartásának éves költsége 380 000 euro lenne, miközben az MVV 75 000 euro éves bérleti díjat fizet (9). A 305 000 eurós különbözetet egyéb bérleti díjakból vagy egyéb rendezvényekből származó bevételekből finanszíroznák, vagy azt az önkormányzatnak kellene fedeznie. Miközben a vételár úgy lett meghatározva, hogy az figyelembe vegye az MVV alacsony bérleti díjából eredő lehetséges veszteséget, nem lehet azt állítani, hogy egy magánpiaci szereplő belement volna egy olyan szerződésbe, amelynél deklaráltan komoly kockázata van a veszteségnek. A 2010 decemberében az önkormányzatnak bemutatott jelentés megerősíti, hogy „a jelenlegi helyzetben nem lehetséges a stadion kereskedelmi vagy költségeket fedező hasznosítása”. 2012 júniusában az önkormányzati Számvevőszék (10) által készített jelentés megállapította, hogy a stadion veszteséges maradt.

(36)

Továbbá egy olyan sürgős értékesítés esetén, amely az MVV-t illetően kialakult, az lenne elvárható, hogy a piaci szereplő eszközként használja az időzítési szempontot annak érdekében, hogy az értékbecslő által megállapított értéknél jobb árat érjen el. Az önkormányzat esetében erről nem volt szó, egyszerűen elfogadta „reális értékként” az értékbecslő által megállapított értéket.

(37)

Ezen a megállapításon nem változtat az önkormányzatnak a De Geusselt terület fejlesztési tervével kapcsolatos konkrét érdekeltsége. A 2010-ben összeállított megmentési tervben Hollandia nem mutatott rá 2010 júniusa előtt egyetlen vásárlási tervre vagy számításra sem az önkormányzat lehetséges vásárlásával kapcsolatban. Vásárlás előtt azonban egy piaci befektetőtől elvárható lenne egy ilyen becslés.

(38)	Mindezek miatt a Bizottság megállapítja, hogy az önkormányzat 2010-ben, amikor döntött a stadion és edzőpályák megvásárlásáról, nem piacgazdasági szereplőként járt el.

4.1.3. Az MVV-nek nyújtott támogatás hatása

(39)

Az MVV-nek nyújtott előny az volt, hogy, először, adósságterhétől megszabadult, másodszor pedig, a labdarúgást hazai stadionjában, a De Geusselt-ben folytathatta. A két létesítmény nem kizárólagos használatának havi bérleti díja azok önkormányzat általi megvásárlását követően az MVV költségvetésének 3 %-át vagy minimum 75 000 eurót tett ki (11). A Bizottság azt is megjegyzi, hogy az adásvételéi szerződés feltételei szerint az önkormányzat által fizetett 1,85 millió eurót az eladó, a harmadik fél Stichting Stadion De Geusselt (12) az MVV adóhátralékának, játékosai fizetésének és nyugdíjjárulékaiknak fedezésére fordította; ezek a tartozások nem tartoztak a hitelezői megállapodás alá. Ezt az 1,85 millió eurós összeget valójában az MVV könyveiben a 2009/2010-es idényben rendkívüli bevételként könyvelték el „Maastricht önkormányzatának hozzájárulása” (Bijdrage Gemeente Maastricht) megjegyzéssel. A Stichting Stadion De Geusselt adásvételből származó bevételeit valóban az MVV adósságának rendezésére és szerkezetátalakítására fordították (lásd az alapítvány önkormányzatnak küldött 2010. június 9-i levelét).

(40)

Hollandia megkérdőjelezte a támogatások hatását a nem európai szinten játszó labdarúgó-egyesületek, konkrétabban az MVV belső piacára. E tekintetben a Bizottság kiemelte, hogy az MVV minden évben az európai labdarúgó bajnokságok lehetséges résztvevője. Még másodosztályú egyesületként is elvben képes befolyásolni a nemzeti labdarúgó kupáért folyó versenyt, és megnyerheti a kupát, ami lehetővé tenné, hogy a következő évben az európai kupáért játsszon. Rövid idő alatt még egy alacsonyabb minősítésű labdarúgó egyesület is magasabb szintre fejlődhet (13). A Bizottság továbbá kiemeli, hogy a hivatásos labdarúgó-egyesületek a labdarúgó mérkőzéseken való részvételen kívül számos piacon folytatnak gazdasági tevékenységet, például a hivatásos játékosok átigazolási piaca, publicitás, szponzorálás, áruforgalmazás vagy médiaközvetítés. Valamely hivatásos labdarúgó-egyesületnek adott támogatás erősíti annak pozícióját e piacok mindegyikén, amelyek legtöbbje számos tagállamot magában foglal. Ezért, ha az állami forrásokat arra használják, hogy egy hivatásos labdarúgó-egyesületet szelektív előnyhöz jutassanak, a támogatás torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében. (14) Konkrétabban az MVV-t illetően 2010 folyamán az MVV számos játékosa más tagállam, nevezetesen Belgium állampolgára volt.

(41)

A fentiekre figyelemmel a Bizottság arra a megállapításra jutott, hogy a kölcsön elengedése és az edzőlétesítmények, valamint a stadion megvásárlása (összesen 3,55 millió euróért) a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül. A belső piaccal való összeegyeztethetőségüket a következőkben vizsgálja.

4.2. Vizsgálat a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében

(42)

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az MVV javára tett támogatási intézkedéseket a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet-e tekinteni. A Bíróság joggyakorlatának megfelelően a tagállamon múlik, hogy hivatkozik-e az összeegyeztethetőség lehetséges indoklására, és hogy igazolja, hogy teljesítette ennek az összeegyeztethetőségnek a feltételeit (15).

(43)	A Szerződés 107. cikke (2) bekezdésében említett egyik eltérés sem vonatkozik a szóban forgó támogatási intézkedésre. Hollandia sem állította, hogy erről lenne szó.

(44)

A Szerződés 107. cikke (3) bekezdésében rögzített eltéréseket illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egyik holland régió sem tartozik a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) pontja alá. Továbbá a szóban forgó támogatási intézkedések nem mozdítanak elő közös európai érdeket szolgáló fontos projektet, se nem szolgálnak orvoslásul a holland gazdaságban bekövetkezett valamely komoly zavar megszüntetésére a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében.

(45)

A Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjában foglalt eltérést, vagyis az egyes gazdasági tevékenységek fejlődését előmozdító olyan támogatást illetően, amely nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben, Hollandia azzal érvelt, hogy ez az eltérés alkalmazható, amennyiben a Bizottság megállapítaná, hogy a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősül. E tekintetben Hollandia azzal is érvelt, hogy a Bizottság elemzésében a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének d) pontját a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás vonatkozásában a Szerződés 165. cikkével együtt kellene figyelembe venni.

(46)

A „gazdasági tevékenységek fejlesztése” a sport ágazatban elgondolásra irányuló vizsgálatában a Bizottság megfelelően figyelembe veszi a Szerződés 165. cikkének (1) bekezdését, és a Szerződés 165. cikke (2) bekezdésének utolsó francia bekezdését, amelyek arról rendelkeznek, hogy az Unió hozzájárul az európai sport előmozdításhoz, miközben figyelembe veszi a sport sajátos természetét, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságait, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepét. Azonban a Szerződés különbséget tesz a sport és a kultúra fogalma között, ezért a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének d) pontja nem szolgálhat alapul az MVV-nek nyújtott támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálatakor.

(47)

A támogatási intézkedéseknek a Szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében történő vizsgálatához a Bizottság számos rendeletet, keretet, iránymutatást és közleményt bocsátott ki a támogatások formájára, valamint azokra a horizontális vagy ágazati célokra vonatkozóan, amelyekhez a támogatásokat odaítélik. Figyelemmel arra, hogy az MVV pénzügyi nehézségekkel szembesült abban az időben, amikor az intézkedéseket megtették, és arra, hogy a támogatást az önkormányzat e nehézségek megoldására ítélte meg, a Bizottság megfelelőnek tartja annak vizsgálatát, hogy az iránymutatásban (16) lefektetett kritériumok vonatkoznak-e. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az iránymutatás nem zárja ki a hivatásos labdarúgást. Ezért az irányelv kiterjed erre a gazdasági tevékenységre.

(48)

2014 júliusában a Bizottság közzétette az új iránymutatást a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról (17). Ezek azonban nem vonatkoznak erre a 2010-ben nyújtott nem bejelentett támogatásra. Az új iránymutatás 137. pontja szerint bármely előzetes engedély nélkül nyújtott megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatás esetén akkor lenne erről szó, ha a támogatás egy részét, illetve egészét az iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele után nyújtották. Az új iránymutatás 138. pontja szerint a Bizottság minden egyéb esetben a támogatás nyújtásának időpontjában alkalmazandó iránymutatás alapján folytatja le a vizsgálatot. Ezért a jelen esetben a Bizottság vizsgálatát a 2004-es iránymutatás alapján fogja elkészíteni (lásd fentebb a (14) preambulumbekezdést).

(49)

Az iránymutatás 11. pontjának értelmében egy vállalkozás akkor tekintendő nehéz helyzetben lévőnek, ha egy vállalkozás nehéz helyzetére utaló szokásos jelek mutatkoznak, mint pl. a növekvő veszteségek, a csökkenő forgalom, a felhalmozódó leltári készletek, a fölös kapacitás, a lanyhuló pénzforgalom, a növekvő adósságok, az emelkedő kamatköltségek és a zuhanó vagy nullára leírt nettó eszközérték. Súlyos helyzetben nem kizárt, hogy a vállalkozás már fizetésképtelenné vált, vagy a hazai jog alapján kollektív fizetésképtelenségi eljárást indítottak ellene. A fenti (13) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az MVV saját tőkéje a 2007/2008-as idény óta negatív volt, és 2010 első negyedévében saját tőkéje mínusz 5,1 millió euróra zsugorodott, míg az MVV adósságai elérték a 6,4 millió eurót. Ahogy arra Hollandia rámutatott, az MVV 2010 tavaszán gyakorlatilag csődbe jutott. Ezért az MVV egyértelműen az iránymutatás értelmében vett nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt. Ezt a tényt Hollandia nem vitatja. Ezért az MVV-nek nyújtott állami támogatás összeegyeztethetőségét az iránymutatás alapján kell megvizsgálni.

(50)

Az iránymutatás 3.2. szakasza előírja, hogy a támogatás nyújtásának feltétele kell, hogy legyen egy szerkezetátalakítási terv végrehajtása. Azonban az iránymutatás 59. pontjának megfelelően KKV-k (mint amilyen az MVV is) esetében nem szükséges a szerkezetátalakítási terv Bizottság által történő jóváhagyása, mindazonáltal a tervnek meg kell felelnie az iránymutatás 35., 36. és 37. pontjaiban lefektetett követelményeknek, valamint az érintett tagállamnak azt jóvá kell hagynia és arról a Bizottságot tájékoztatni kell. A Bizottság megjegyzi, hogy Hollandia tájékoztatta a szerkezetátalakítási tervről, amely figyelembe veszi az iránymutatás 34–37. pontjait. A szerkezetátalakítás teljes költsége közel 6 millió eurót tett ki. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az önkormányzat döntése, hogy támogatást nyújtson az MVV-nek, számos feltételtől függött. Ezeket a feltételeket a (10) preambulumbekezdésben hivatkozott 2010-es üzleti terv rögzítette.

(51)

E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy az önkormányzat arra vonatkozó döntését, hogy elengedje kölcsönét és fizessen a De Geusselt-nek, az MVV nehézségeinek jellegét és okait feltáró vizsgálat követte. Az ügylet számos feltételen alapult, amelyek az egyesület hosszú távú életképességének helyreállítását szolgálják egy ésszerű három éves időszakon belül, valamint a KNVB követelményeinek a teljesítését, hogy fenntartsa az MVV hivatásos versenyengedélyét. A szerkezetátalakítási tervben szerepelt egy új vezetőség, a létszám és a játékosok csoportjának csökkentése. A szerkezetátalakítási terv nem támaszkodik olyan külső tényezőkre, amelyeket ugyan a MVV képes befolyásolni, viszont nem képes teljes mértékben irányítani, például új szponzorok felkutatása és a nézőközönség számának növelése. Elképzelhető az egyesület pénzügyi helyzetének folyamatos javulása, valamint a hivatásos labdarúgó egyesületként való folyamatos működése. Az alábbi preambulumbekezdésben megállapítottak szerinti fejlődés azt mutatja, hogy a terv valójában reális.

(52)

A hozott intézkedések szükségesek voltak az MVV életképességének helyreállításához. Az egyesület jó pénzügyi helyzetét valóban sikerült helyreállítani. Ezen intézkedések eredményeképp a teljes 2009/2010-es idény alatt az MVV 3,9 millió eurós nyereséget könyvelt el, és sok év után először lett pozitív a saját tőkéje (0,051 millió euro). A következő, a 2010/2011-es idényt az MVV 0,021 millió eurós nyereséggel zárta, és saját tőkéje 0,072 millió euróra növekedett. Az MVV számára még a 2011/2012-es idény is áttörést hozott. A KNVB az MVV pénzügyi helyzetét a 2011/2012-es idény elején felminősítette az 1-es kategóriáról (elégtelen) a 3-as kategóriára (jó).

4.2.1. Kompenzációs intézkedések

(53)

Az iránymutatás 38–42. pontjai előírják, hogy a kedvezményezettnek kompenzációs intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy a támogatás torzító hatásait és annak kereskedelmi feltételekre gyakorolt kedvezőtlen hatásait a lehető legkisebbre csökkentsék. Azonban az iránymutatás 41. pontjának megfelelően ez a feltétel nem vonatkozik az olyan kisvállalkozásokra, mint az MVV.

4.2.2. Minimálisra korlátozott támogatás

(54)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a szerkezetátalakítási tervet a belső megtakarításokon túl jelentős mértékben külső magánszervezetek finanszírozzák, az iránymutatás 43. és 44. pontjával összhangban. Számos magánszervezet is beleegyezett abba, hogy elengedje a követelését. A hitelezők és az önkormányzat teljes hozzájárulása az MVV refinanszírozásához nagyjából 5,8 millió euro volt (az adósság-elengedéssel és a stadion valamint a tartósbérlet megvásárlásával együtt). A nem állami szervezetek adósság-elengedéssel történő hozzájárulása 2,25 millió euro volt, magasabb tehát a kisvállalkozások esetében előírt 25 %-nál.

(55)

A támogatás összege szükséges volt. A szerkezetátalakítási terv szerint annak a 2011/2012-es és 2012/2013-as idényben egy kisebb mértékű veszteséget, később pedig mérsékelt pozitív eredményt kell eredményeznie. Ez nem tette volna lehetővé az MVV számára, hogy új játékosokat vásároljon, vagy magasabb fizetéssel csalogasson magához.

(56)

A terv célja az volt, hogy egy karcsúsított MVV-nek adósságterhei nélkül és egy új szerkezettel lehetővé tegye az újrakezdést. Az intézkedések eredményeképp az MVV pénzügyi helyzetének helyre kellett állnia, és teljesíteni kellett a KNVB követelményeit. E tekintetben a Bizottság emlékeztet arra, hogy mindegyik hivatásos holland labdarúgó-egyesület engedélyt kap a KNVB-től, amely értelmében eleget kell tennie különféle kötelezettségeknek. Az egyik kötelezettség az egyesület pénzügyi józanságához kapcsolódik. Az egyesületek kötelesek minden egyes idényben november 1-jéig, március 1-jéig és június 15-ig pénzügyi jelentést benyújtani, amely többek között ismerteti aktuális pénzügyi helyzetüket, valamint a következő idényre vonatkozó pénzügyi tervüket. E jelentések alapján az egyesületeket három kategóriába sorolják (1: elégtelen, 2: kielégítő, 3: jó). Az 1. kategóriába tartozó egyesületek kötelezhetők arra, hogy fejlesztési tervet nyújtsanak be ahhoz, hogy elérjék a 2-es vagy 3-as kategóriát. Ha az egyesület nem teljesíti a tervet, a KNVB szankciókat vethet ki, ideértve a hivatalos figyelmeztetést, a versenypontok csökkentését, és – végső szankcióként – az engedély visszavonását. Egy csődbe jutottnak nyilvánított hivatásos-labdarúgó egyesület Hollandiában elveszíti az engedélyét. Ha jogutód egyesületet alapítanak, azt közvetlenül nem engedik be a hivatásos labdarúgó ligába, hanem a második legmagasabb osztályú amatőr ligában kell kezdenie.

(57)

A szerkezetátalakítási tervben szerepelt egy új vezetőség, egy új szerkezet, új név, a fizetések és a létszám, köztük a játékosok csoportjának csökkentése. Számos játékost átigazoltak, a meglévő szerződéseket vagy felmondták, vagy alacsonyabb fizetés mellett újították meg, új szerződéseket vagy átigazolási díj nélkül kötöttek vagy a játékosokat más egyesületektől bérelték, néhány amatőr szerződést kötöttek, ami a személyzet és a játékosok költségeinek 40 %-os csökkentésével járt. A (26) és az azt követő preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően az önkormányzaton kívüli hitelezők összesen 2,25 millió eurót engedtek el az MVV-vel szemben fennálló követeléseikből. Az MVV így majdnem az összes terhétől megszabadult.

(58)

A Bizottság megítélése szerint a szerkezetátalakítási terv megoldásokat tartalmaz az MVV pénzügyi nehézségeinek okaira, különösen a játékosok költségeire, bérek és átigazolási díjak formájában. Egy hivatásos labdarúgó-egyesülettől nem várható el, hogy az iránymutatás értelmében egyéb piacokra is nyisson, az azonban elvárható, hogy fő tevékenységén megtakarítást érjen el, és ezt az MVV teljesítette. Hollandia továbbá átadott egy listát azokról az intézkedésekről, amelyeket az MVV az egyesület egyéb költségeinek csökkentése érdekében hozott. A szerkezetátalakítási terv nem támaszkodik olyan külső tényezőkre, amelyeket ugyan a MVV képes befolyásolni, viszont nem képes teljes mértékben irányítani, például új szponzorok felkutatása és a nézőközönség számának növelése. A Bizottság ezért megállapítja, hogy a terv megvalósítása lehetővé teszi az MVV számára, hogy biztos alapokon folytassa működését a holland hivatásos labdarúgásban, amit a KNVB is elismert azzal, hogy az egyesületnek megadta a 3-as kategóriás státust. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a szerkezetátalakítási tervet a belső megtakarításokon túl jelentős mértékben külső magánszervezetek finanszírozzák. Ezzel teljesül az irányelv 44. pontjának előírása, hogy a MVV-hez hasonló kisvállalkozások esetében a szerkezetátalakítási költségek legalább 25 %-át a kedvezményezett saját forrásaiból kell fedezni, beleértve a külső finanszírozást, ami jelzi, hogy hisznek a kedvezményezett életképessége visszaállításának lehetőségében.

(59)	Hollandia továbbá adatokat szolgáltatott az átalakított MVV társadalom, köztük Maastricht és az Euregio számos iskolája javára végzett kiegészítő tevékenységeiről. Ezek a tevékenységek mondhatni hozzájárulnak a sportnak a Szerződés 165. cikkében említett társadalmi és oktatási funkciójához.

Monitoring és éves beszámoló, valamint az először és utoljára elv

(60)

Az iránymutatás 49. pontja előírja, hogy az érintett tagállam rendszeresen megküldött részletes beszámolók révén tájékoztatást adjon a szerkezetátalakítási terv megfelelő végrehajtásáról. Az 51. pont kevésbé szigorú feltételeket határoz meg a kis- és közepes vállalkozások esetében, ahol rendszerint elég, ha évente megküldik a vállalkozás mérlegének és eredménykimutatásának másolatát. Hollandia kötelezettséget vállalt e jelentések megküldésére. Az iránymutatással összhangban Hollandia kötelezettséget vállalt arra, hogy megküldi a szerkezetátalakítási terv végrehajtására vonatkozó zárójelentést.

(61)

Az iránymutatás 72–77. pontja az „először és utoljára” elvre hivatkozik, amely szerint szerkezetátalakítási támogatást minden tíz éves időszak alatt csak egyszer lehet adni. Hollandia leszögezte, hogy az MVV a jelen támogatás nyújtását megelőző tíz évben nem kapott megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatást. Hollandia továbbá kötelezettséget vállalt arra, hogy a következő tíz éves időszak alatt nem nyújt az MVV-nek újabb megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatást.

5. KÖVETKEZTETÉS

(62)

A Bizottság megállapítja, hogy Hollandia nem teljesítette a Szerződés 108. cikke (3) bekezdése értelmében fennálló kötelezettségét azzal, hogy nem tájékoztatta előzetesen a 3,55 millió euro összegű állami támogatásról, amit az MVV-nek 2010-ben ítélt meg, amikor az pénzügyi nehézségben volt. Ez a támogatás azonban a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, mint az iránymutatás értelmében vett szerkezetátalakítási támogatás, mivel az az iránymutatásban az ilyen támogatásokra megállapított összes feltételnek megfelelt,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 3,55 millió euro összegű állami támogatás, amelyet Hollandia a maastrichti MVV labdarúgó-egyesület javára végrehajtott, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a belső piaccal.

2. cikk

Ennek a határozatnak a Holland Királyság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2016. július 4-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) A Bizottság határozata az SA.33584. (2013/C) (korábbi 2011/NN.) számú ügyben – Hollandia 2008–2011 között bizonyos holland hivatásos labdarúgó-egyesületeknek nyújtott támogatása – Felhívás észrevételek benyújtására az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése értelmében (HL C 116., 2013.4.23., 19. o.).

(2) Vö. az 1. lábjegyzettel.

(3) A Bizottság mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003. május 6-i 2003/361/EK ajánlása (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.) mellékletének 2. cikke (2) bekezdésében foglalt definíció alapján a kisvállalkozás olyan vállalkozás, amely 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztat, éves forgalma és/vagy mérlegfőösszege pedig nem haladja meg a 10 millió EUR-t.

(4) A Bizottság közleménye – A közösség iránymutatása a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról (HL C 244., 2004.10.1., 2. o.). Ennek az iránymutatásnak az alkalmazását meghosszabbította A Bizottság közleménye a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló, 2004. október 1-jei közösségi iránymutatás alkalmazásának meghosszabbításáról (HL C 296., 2012.10.2., 3. o.).

(5) A T-1/12. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. és azt követő pontjai, valamint az abban hivatkozott ítélkezési gyakorlat (a T-11/95. sz., BP Chemicals kontra Bizottság ügyben hozott ítélet).

(6) A BP Chemicals ügybe hozott ítélet 171. pontja.

(7) HL C 209., 1997.7.10., 3. o.

(*) Bizalmas információ.

(8) Az önkormányzat tanácsának 2010. május 25-i jegyzőkönyvének 10. pontja. Az 5. pont szerint, továbbá, noha az önkormányzat a stadion megvásárlásának indokaként azt jelölte meg, hogy biztosítani kívánta pozícióját az ingatlanban, egyéb gazdasági és társadalmi hatásokra is hivatkozik, amelyeket el kíván érni.

(9) A MVV-vel 2010. június 21-én egy új bérleti szerződést kötöttek.

(10) Rekenkamer Maastricht: De relatie tussen de gemeente Maastricht en MVV.

(11) Az új bérleti díjat az MVV forgalmához rögzítették 75 000 eurós legalacsonyabb értékkel. Ha az MVV fellendül, a bérleti díj is növekszik. A stadion egyéb célú bérbeadásából származó bevétele szintén az önkormányzatnál jelentkezne.

(12) Egy alapítvány, amely Hollandia szerint egyaránt független az MVV-től és Maastricht önkormányzatától.

(13) Ezt valójában más holland hivatásos labdarúgó-egyesület, a PEC Zwolle is bizonyította, amely 2010/2011-es idényben másodosztályban játszott. A PEC-et a 2012/2013-as idényben felminősítették az első osztályba, a 2013/2014-es idényben pedig megnyerte a nemzeti bajnokságot, amely feljogosította, hogy a 2014/2015-ös idényben európai szinten játsszon.

(14) A Bizottság határozatai Németországot illetően: 2013. március 20-i határozat a Multifunktionsarena der Stadt Erfurt (SA.35135. (2012/N)) ügyben, 12. pont, és a Multifunktionsarena der Stadt Jena (SA.35440. (2012/N)) ügyben (összefoglaló közlemény: HL C 140., 2013.5.18., 1. o.), és a 2013. október 2-i határozata a Fußballstadion Chemnitz (SA.36105. (2013/N)) ügyben (összefoglaló közlemény: HL C 50., 2014.2.21., 1. o.).

(15) C-364/90. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:C:1993:157) 20. pontja.

(16) Vö. a 4. lábjegyzettel.

(17) A Bizottság közleménye – Iránymutatást a nehéz helyzetben lévő, nem pénzügyi vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról (HL C 249., 2014.7.31., 1. o.).

19.10.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/63

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1848 HATÁROZATA

(2016. július 4.)

az SA.40018 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről – a magyar élelmiszerlánc-felügyeleti díj Magyarország által végrehajtott 2014. évi módosítása

(az értesítés a C(2016) 4056. számú dokumentummal történt)

(Csak a magyar nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután a fent említett rendelkezésekkel összhangban felhívta az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1), és tekintettel ezen észrevételekre,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1)

2014 decemberében közzétett újságcikkekből a Bizottság tudomására jutott az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat szabályozó 2008. évi élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása. A Bizottság 2015. március 17-i levelében információkat kért a magyar hatóságoktól, amelyek 2015. április 16-i levelükben küldtek választ.

(2)

A Bizottság 2015. július 15-én kelt levelében tájékoztatta Magyarországot, hogy a támogatási intézkedés tekintetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 108. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban a 659/1999/EK rendelet (2) 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban elrendelte az intézkedés azonnali felfüggesztését is.

(3)	Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a támogatási intézkedésre vonatkozó észrevételeiket.

(4)	A Bizottság egy érdekelt féltől kapott észrevételeket. A Bizottság 2015. október 13-i levelével továbbította az észrevételeket Magyarországnak, és lehetőséget adott rá, hogy Magyarország válaszoljon ezekre. Magyarország nem válaszolt az észrevételekre.

2. AZ INTÉZKEDÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA

2.1. Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj bevezetéséről szóló 2008. évi élelmiszerlánc-törvény

(5)

Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjra vonatkozó rendelkezéseket az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: az élelmiszerlánc-törvény), valamint az élelmiszerlánc-felügyeleti díj bevallásának és megfizetésének szabályairól szóló 40/2012. (IV. 27.) VM rendelet határozza meg. Az élelmiszerlánc-törvény értelmében élelmiszerlánc-szereplőnek minősülő vállalkozásoknak bizonyos tevékenységeikhez kapcsolódó árbevételük vonatkozásában kell megfizetniük az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat. A törvény 47/B. §-ában felsorolja azokat a tevékenységeket (4), amelyek vonatkozásában fennáll az élelmiszerlánc-felügyeleti díj megfizetésének kötelezettsége.

(6)

Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjat minden olyan Magyarországon működő vállalkozás (nemcsak a társaságok és a jogi személyek, hanem a kistermelőként vagy elsődleges termelőként működő magánszemély is) köteles megfizetni, aki/amely a bevallás évét megelőző évben árbevételt ért el a felsorolt tevékenységekből. Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj célja fedezni a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (egy állami hivatal) által az élelmiszer-ellátási lánccal kapcsolatban végzett bizonyos szabályozási és felügyeleti tevékenységekkel összefüggő feladatok költségeit. A felügyeleti díjat éves alapon számítják ki, és a díjfizetésre kötelezett személy évente köteles azt bevallani és megfizetni függetlenül attól, hogy végeztek-e konkrét helyszíni hatósági ellenőrzéseket.

(7)	2014. december 31-ig az élelmiszerlánc-törvény úgy rendelkezett, hogy a díj mértéke az összes élelmiszerlánc-szereplő számára egységesen az érintett értékesítési nettó árbevétel 0,1 %-a.

(8)	A befolyt élelmiszerlánc-felügyeleti díjat kizárólag az élelmiszerlánc-biztonsági stratégiában meghatározott feladatok végrehajtására és az élelmiszerlánc-felügyeleti szerv tevékenységeire lehet fordítani.

2.2. Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása

(9)

Az élelmiszerlánc-törvény 47/B. §-ának a 2014. évi LXXIV. törvény (5) általi, 2015. január 1-jén hatályba lépett módosítása (a továbbiakban: „a 2014. évi módosítás”) különleges szabályokat vezetett be a magyar piacon napi fogyasztási cikket (6) értékesítő üzletek által elért árbevételre vonatkozó felügyeleti díj összegének kiszámítása tekintetében.

(10)

Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása progresszív díjszerkezetet vezet be a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetői (7) számára, amelyben a díj mértéke 0–6 % között változik. Konkrétan a következő díjmértékek alkalmazandók az élelmiszerlánc-felügyeleti díj alapját képező árbevételre:

—	az 500 millió forintot (mintegy 1,6 millió EUR) meg nem haladó része után 0 %,

—	az 500 millió forintot meghaladó, de 50 milliárd forintot (mintegy 160,6 millió EUR) meg nem haladó része után 0,1 %,

—	az 50 milliárd forintot meghaladó, de 100 milliárd forintot (mintegy 321,2 millió EUR) meg nem haladó része után 1 %,

—	a 100 milliárd forintot meghaladó, de 150 milliárd forintot (mintegy 481,8 millió EUR) meg nem haladó része után 2 %,

—	a 150 milliárd forintot meghaladó, de 200 milliárd forintot (mintegy 642,4 millió EUR) meg nem haladó része után 3 %,

—	a 200 milliárd forintot meghaladó, de 250 milliárd forintot (mintegy 803 millió EUR) meg nem haladó része után 4 %,

—	a 250 milliárd forintot meghaladó, de 300 milliárd forintot (mintegy 963,5 millió EUR) meg nem haladó része után 5 %,

—	a 300 milliárd forintot meghaladó része után 6 %.

(11)	Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása értelmében az összes többi élelmiszerlánc-szereplő továbbra is a díj alapját képező árbevétel 0,1 %-ának megfelelő mértékű átalánydíj megfizetésére kötelezett.

(12)

Sem a magyar élelmiszerlánc-törvény módosított rendelkezése, sem a törvény indokolása nem tesz említést arról, hogy mely okok indokolják a különleges szabályok bevezetését a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletekre vonatkozó díjmértékek tekintetében. A törvény sem a különböző árbevételsávok, sem az azok esetében alkalmazandó díjmértékek megállapítására vonatkozóan nem nyújt magyarázatot.

(13)

A díjat az élelmiszerlánc-szereplőknek be kell vallaniuk, és évente két részletben, egyenlő összegben, július 31-ig és január 31-ig kell megfizetniük. A törvény egyszerűsített eljárásról rendelkezik abban az esetben, ha a felügyeleti díj összege nem éri el az 1 000 forintot (mintegy 3,20 EUR-t). A díjat ebben az esetben is be kell vallani, de nem kell megfizetni.

(14)	A határidőig meg nem fizetett felügyeleti díj után késedelmi pótlékot kell fizetni. Mulasztási bírság szabható ki, ha a felügyeleti díj bevallására kötelezett a bevallási kötelezettségét nem teljesíti, késedelmesen, valótlan adattartalommal vagy hiányosan teljesíti.

3. A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

3.1. A hivatalos vizsgálati eljárás megindításának indokai

(15)	A Bizottság azért indított hivatalos vizsgálati eljárást, mivel abban a szakaszban úgy vélte, hogy a 2014. évi módosítás által bevezetett progresszív díjszerkezet (a díjmértékek és az árbevételsávok) jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képez.

(16)

A Bizottság különösen úgy ítélte meg, hogy a 2014. évi módosítás által bevezetett progresszív díjmértékek különbséget tesznek a vállalkozások között azok árbevétele és így mérete alapján, és szelektív előnyt biztosítanak az alacsony árbevételű, tehát kisebb vállalkozások számára. Magyarország nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletekre (így a szupermarketekre) alkalmazandó progresszív díjszerkezet a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által az említett üzletek felügyelete kapcsán viselt költségekben mutatkozó hasonló progresszív sémának felelne meg. Magyarország tehát nem igazolta, hogy az intézkedés indokolt az adórendszer jellege vagy általános felépítése alapján. A Bizottság ezért úgy vélte, hogy az intézkedés állami támogatásnak minősül, mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított összes egyéb feltétel teljesülni látszik.

(17)

Végezetül a Bizottság kétségeket támasztott azt illetően, hogy az intézkedés összeegyeztethető a belső piaccal. A Bizottság így különösen arra emlékeztetett, hogy nem nyilváníthat a belső piaccal összeegyeztethetőnek olyan állami támogatási intézkedést, amely sérti az uniós jog egyéb szabályait, például az EUMSZ-ben foglalt alapvető szabadságokat vagy uniós rendeletek és irányelvek rendelkezéseit. A Bizottság abban a szakaszban nem tudta kizárni, hogy az intézkedés elsősorban külföldi tulajdonban levő vállalkozásokra irányult, ami sérthette a letelepedésre vonatkozó, az EUMSZ 49. cikkében előírt alapvető szabadságot, valamint kétségeinek adott hangot abban a tekintetben, hogy az intézkedés által okozott eltérő adóügyi megítélés szükséges és arányos volt a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) megállapított kötelezettségek teljesítésének célkitűzésével.

3.2. A felügyeleti díj jogalapjának módosításai a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően

(18)

A magyar kormány 2015. október 27-én a Magyar Országgyűlés elé terjesztett egy törvényjavaslatot az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról. A Magyar Országgyűlés 2015. november 17-én elfogadta az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2015. évi CLXXXII. törvényt, amelyet 2015. november 26-án kihirdettek a 182/2015. számú Magyar Közlönyben. Az új törvény a kihirdetését követő 31. napon, vagyis 2015. december 27-én lépett hatályba.

(19)	A 2015. novemberi módosítás megszünteti a 2014. évi módosítás által bevezetett progresszív díjszerkezetet, és visszaállítja az összes élelmiszerlánc-szereplőre vonatkozó 0,1 %-os felügyeleti átalánydíjat, a törvény 2014. évi módosítása előtti helyzetnek megfelelően.

3.3. Magyarország észrevételei

(20)	Magyarország nem küldött semmiféle észrevételt a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatra válaszul.

(21)

Ehelyett a versenypolitikáért felelős biztoshoz intézett 2015. szeptember 16-i levelében Magyarország az élelmiszerlánc-felügyeleti díj módosítására vonatkozó javaslatot küldött a Bizottságnak. Ebben e javaslat szerint hatályon kívül helyeznék a 0 %-os díjmértéket, és a nyolc (0 % és 6 % közötti) díjmértékből álló progresszív díjszerkezet helyett két díjmértékből álló rendszert vezetnének be (0,1 %-ot a kiskereskedelmi ágazat alacsony árbevétellel rendelkező szereplői, valamint 0,3 %-ot a kiskereskedelmi ágazat magasabb árbevételű szereplői esetében).

(22)

2015. október 7-i levelükben a Bizottság szolgálatai arról tájékoztatták Magyarországot, hogy – még ha csökkent is a díjmértékek közötti különbség az új javaslat szerint – a javasolt új díj továbbra is progresszív díjszerkezetű volna, ami állami támogatási szempontból problémát jelentene, amennyiben a felügyeleti díjrendszer irányadó elvei nem indokolnák azt.

(23)

Magyarország 2015. október 7-i levelében további információkat és adatokat küldött azzal a céllal, hogy a nagy piaci szereplők és az egyéb kereskedelmi egységek felügyeletének költségei alapján igazolja a kettős progresszív díjszerkezetet. Magyarország különösen azzal érvelt, hogy a nagy szereplők összetett struktúrával rendelkeznek, ami bonyolultabb ellenőrzést és sokkal több erőforrást igényel az ilyen ellenőrzéseket végző hatóság részéről.

(24)

Miután Magyarország visszajelzést kért a 2015. szeptember 16-i levelében tett javaslatról, valamint a 2015. október 7-i levelében szolgáltatott további információkról, a Bizottság szolgálatai a 2016. március 17-i levelükben arról tájékoztatták Magyarországot, hogy a megadott adatok nem igazolják, hogy az árbevételek arányában meghatározott felügyeleti költségek ugyanúgy növekednének mint a díjmértékek. A Bizottság szolgálatai mindenekelőtt megerősítették, hogy álláspontjuk szerint a megadott számadatok nem azt mutatják, hogy a 0,3 %-os díjmérték alá tartozó vállalkozások ellenőrzésének– a felügyelettel érintett árbevétel minden egyes forintjára jutó – költségei háromszorosan meghaladják a 0,1 %-os díjmérték alá tartozó vállalatokéit. Tehát a progresszív, kettős díjból álló díjszerkezet esetében úgy kellene tekinteni, hogy az szelektív előnyt nyújt az alacsonyabb díjmérték alá tartozó vállalkozásoknak.

(25)	Magyarország végül nem terjesztette a Magyar Országgyűlés elé ezt az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosítására irányuló törvényjavaslatot.

3.4. Az érdekelt felek észrevételei

(26)

A Bizottság egy érdekelt féltől kapott észrevételeket. Ez az érdekelt fél a magyar piacon tevékenykedik és egyetért a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban adott értékelésével. Ez az érdekelt fél azt állítja, hogy az intézkedést úgy tervezték meg, hogy kifejezetten a külföldi vállalkozásokra irányuljon, amit szerinte a magyarországi kiskereskedelmi piac szerkezete tesz lehetővé. E fél szerint a külföldi vállalkozások a magyarországi kiskereskedelmi ágazatban fióktelepeket vagy leányvállalatokat üzemeltetnek, ami növeli (konszolidált) árbevételük szintjét. Ezzel szemben a magyar vállalkozások franchise rendszerben szerveződnek, ahol minden egyes üzletet – vagy kisszámú üzletet – különböző jogi személy üzemeltet, amely nem része a franchise-átadó vállalatnak vagy csoportnak. Az érdekelt fél által szolgáltatott becslések szerint a külföldi kiskereskedők (vállalatcsoportok) jelenleg összesen kb. 50 %-os piaci részesedéssel rendelkeznek, azonban a felügyeleti díj összegének mintegy 95 %-át állják, míg a magyar kiskereskedők általában az élelmiszerlánc-törvény 47/B. §-a szerinti 0 %-os vagy 0,1 %-os díjmérték alá tartoznak.

(27)

Más szóval a magyar élelmiszer kiskereskedők – franchise szervezeti rendszerükből kifolyólag – automatikusan alacsonyabb (0 %-os vagy 0,1 %-os) díjmértékek alá tartoznak, míg a nem franchise rendszerben szervezett, külföldi uniós anyavállalatok fióktelepeire/leányvállalataira általában magasabb díjmértékek vonatkoznak. Tehát – az érdekelt fél szerint – az élelmiszerlánc-felügyeleti díj egyaránt szelektív előnyt biztosít a kisebb vállalkozásoknak, valamint a kiskereskedelemben működő azon vállalkozásoknak, amelyek nem fióktelepi rendszerben szerveződnek, vagyis a magyar vállalkozásoknak a külföldi tulajdonban lévő vállalkozásokkal szemben.

3.5. Magyarországnak az érdekelt felek észrevételeire vonatkozó észrevételei

(28)	A Bizottság semmiféle választ nem kapott Magyarországtól az egyetlen érdekelt fél észrevételeire, amelyeket a Bizottság 2015. október 13-i levelében továbbított az ország számára.

4. A TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

(29)

A Bizottság e határozatban foglalt értékelését az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosításának rendelkezéseire, konkrétabban a Magyarországon napi fogyasztási cikket értékesítő boltokra vonatkozó progresszív díjszerkezetet (a díjmértékeket és az árbevételsávokat) megállapító, a fenti (10) preambulumbekezdésben ismertetett, módosított rendelkezésre korlátozza.

4.1. Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás fennállása

(30)

(31)

4.1.1. Állami források és az államnak való betudhatóság

(32)	Ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön, az szükséges, hogy állami forrásból finanszírozzák, és a tagállamnak legyen betudható.

(33)	Mivel az intézkedés a Magyar Országgyűlés által hozott törvényből ered, egyértelműen a magyar államnak tudható be. Nem fogadható el Magyarország azon érvelése, miszerint a díj – mivel annak jogalapja a 882/2004/EK rendelet – nem a magyar államnak tudható be.

(34)

Az uniós bíróságok korábban kimondták, hogy egy uniós irányelvnek valamely tagállam általi – az EUMSZ szerinti kötelezettségeinek eleget tevő – végrehajtása során megállapított adómentesség nem az adott tagállamnak tudható be, hanem az uniós jogalkotó jogi aktusából ered, és így nem minősül állami támogatásnak. (9) A 882/2004/EK rendelet azonban általános kötelezettségeket határoz meg a tagállamok számára, és nem teszik kötelezővé, hogy árbevételen alapuló progresszív díjakat állapítsanak meg az ellenőrzések elvégzéséért, tehát nem jelenthető ki, hogy a 2014. évi módosítás uniós jogalkotó jogi aktusából ered. A 882/2004/EK rendelet 26. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy megfelelő pénzügyi források álljanak rendelkezésre a hatósági ellenőrzésekhez szükséges személyzet és más források biztosításához, bármilyen, megfelelőnek ítélt eszköz, ezen belül általános adóztatás, illetve illetékek vagy díjak megállapítása révén.” A 27. cikk (1) bekezdése szerint „[a] tagállamok illetékeket vagy díjakat szedhetnek a hatósági ellenőrzések során felmerülő költségek fedezésére”. Tehát az egyes tagállamok feladata, hogy az említett jogszabály keretei között és különösen a 27. cikkének megfelelően meghatározzák a díjak összegét. Ezért az e tekintetben hozott döntések a magyar államnak tudhatók be.

(35)

Ami az intézkedés állami forrásokból való finanszírozását illeti, ha egy intézkedés eredményeként az állam lemond olyan bevételekről, amelyeket szokásos körülmények között egy vállalkozástól be kellene szednie, akkor teljesül ez a feltétel. (10) A jelen ügyben a magyar állam lemond azokról a forrásokról, amelyeket különben a napi fogyasztási cikket értékesítő alacsonyabb árbevételű üzletek üzemeltetőitől (tehát a kisebb vállalkozásoktól) be kellene szednie, ha azok ugyanazon felügyeleti díjat volnának kötelesek fizetni, mint a napi fogyasztási cikket értékesítő, magas árbevételű üzletek üzemeltetői.

4.1.2. Előny

(36)

Az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint a támogatás fogalma nemcsak a pozitív juttatásokat foglalja magában, hanem azokat az intézkedéseket is, amelyek különböző formában enyhítik a rendes körülmények között a vállalkozás költségvetésébenmegjelenő terheket. (11) Noha az adó vagy díj csökkentését célzó intézkedés nem jár állami források konkrét átruházásával, mégis előnyt biztosít, mivel a hatálya alá tartozó vállalkozásokat kedvezőbb pénzügyi helyzetbe hozza más adófizetőknél, és eredményeképpen az állam elesik bizonyos bevételektől. (12) Előny biztosítható a vállalkozás adóterhének különféle típusú mérséklésével, különösen az alkalmazandó adómérték, adóalap vagy a fizetendő adó összegének csökkentésével. (13)

(37)

Az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása progresszív díjszerkezetet állapít meg, amely a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire alkalmazandó attól függően, hogy mely sávokba esik e vállalkozások árbevétele. E díjak progresszív jellege azt eredményezi, hogy ha egy üzletnek nő az árbevétele, és egy sávval magasabbra kerül, az adott üzlet árbevételét terhelő díj átlagos százalékos aránya megemelkedik. Következésképpen az alacsonyabb árbevételű vállalkozások (kisebb vállalkozások) jóval alacsonyabb átlagos kulcs alapján fizetik a díjat, mint a nagy árbevételűek (nagyobb vállalkozások). Az alacsonyabb árbevétellel rendelkező vállalkozásokra vonatkozó jelentősen alacsonyabb átlagos díjmérték enyhíti az e vállalkozások által viselendő terheket a magasabb árbevételű vállalkozások által viselendő terhekhez viszonyítva, így az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében előnyt jelent a kisebb vállalkozások számára a nagyobb vállalkozásokkal szemben.

4.1.3. Szelektivitás

(38)	Az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében akkor szelektív, ha bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését előnyben részesíti.

(39)

Az adóintézkedések esetében a Bíróság megállapította, hogy az intézkedések szelektív jellegét háromlépcsős elemzés alapján kell értékelni. (14) Először meg kell határozni a tagállamban alkalmazandó közös vagy „általános” adórendszert: a „referenciarendszert”. Másodszor, meg kell határozni, hogy egy adott intézkedés az említett rendszertől való eltérésnek minősül-e, azaz különbséget tesz-e a rendszerből fakadó célok tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő gazdasági szereplők között. Ha a szóban forgó intézkedés nem jelent eltérést a referenciarendszertől, akkor nem szelektív. Ha azonban eltér attól (és ezért prima facie szelektív), az elemzés harmadik lépésében meg kell állapítani, hogy a (referencia-) adórendszer jellege és általános felépítése igazolja-e az eltérést jelentő intézkedést (15). Amennyiben a prima facie szelektív intézkedést a rendszer jellege vagy felépítése igazolja, az nem minősül szelektívnek, és ezért nem tartozik a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

a) Referenciarendszer

(40)	A Bizottság szerint jelen ügyben a referenciarendszer a Magyarországon működő élelmiszerlánc-vállalkozások felügyeleti díja (16). A Bizottság véleménye szerint a 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjszerkezet nem képezheti részét a referenciarendszernek.

(41)

Amint a Bíróság kimondta (17), nem minden esetben elegendő a szelektivitás elemzését arra korlátozni, hogy az intézkedés eltér-e a tagállam által meghatározott referenciarendszertől. Azt is értékelni kell, hogy a tagállam a referenciarendszer határait következetesen, vagy ellenkezőleg, egyértelműen önkényesen, illetve részrehajlóan alakította-e ki, úgy, hogy bizonyos vállalkozásokat előnyben részesítsen. Ellenkező esetben ugyanis a tagállam ahelyett, hogy általános szabályokat írna elő, amelyek alól bizonyos vállalkozások számára kivételt biztosít, ugyanazt az eredményt az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülésével is elérhetné oly módon, hogy szabályait úgy alakítja ki és kombinálja egymással, hogy azok alkalmazása eltérő mértékű terheket ró a különböző vállalkozásokra (18). E tekintetben különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a Bíróság következetesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése nem okuk vagy céljuk szerint tesz különbséget az állami beavatkozások között, hanem hatásaik alapján határozza meg azokat, az alkalmazott módszerektől függetlenül (19).

(42)

Míg az élelmiszerlánc-szereplők árbevételére vonatkozó átalánydíj alkalmazása megfelelő eszköz a 882/2004/EK rendeletnek megfelelő ellenőrzési tevékenységekből fakadó, állam által viselt költségek fedezésére, úgy látszik, hogy Magyarország az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosításával bevezetett progresszív díjszerkezetet szándékosan úgy alakította ki, hogy egyes vállalkozásokat előnyben részesítsen másokkal szemben. A 2014. évi módosítást megelőzően valamennyi élelmiszerlánc-szereplő – köztük a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek is – az árbevételük 0,1 %-ának megfelelő mértékű átalánydíjat voltak kötelesek fizetni. A 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjszerkezet szerint a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire akár nyolc különböző – 0 %-ról kezdődően fokozatosan 6 %-ra emelkedő – díjmérték alkalmazandó attól függően, hogy mely sávokba esik az árbevételük. Következtetésképpen, a 2014. évi módosítás eredményeként eltérő átlagos adómérték vonatkozik a díjfizetésre köteles vállalkozásokra tevékenységük jellegétől (attól, hogy napi fogyasztási cikket értékesítő üzleteket üzemeltetnek-e) és árbevételük szintjétől (attól, hogy átlépik-e a módosításban meghatározott küszöbértékeket) függően.

(43)

Mivel minden vállalkozás eltérő adómérték szerint köteles adót fizetni, a Bizottság nem tud meghatározni egyetlen referenciamértéket a 2014-ben módosított díjak esetében. Magyarország sem terjesztett elő semmiféle konkrét díjmértéket referencia- vagy „általános” mértékként, és nem fejtette ki sem azt, hogy miért indokolnák kivételes körülmények a magasabb díjmértéket a magasabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetői esetében, sem pedig azt, hogy miért kellene alacsonyabb díjmértékeket alkalmazni a piaci szereplők egyes kategóriáira, illetve az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire.

(44)

A 2014. évi módosítás hatásaként tehát a különböző vállalkozások eltérő mértékű adót fizetnek (az éves árbevételük arányában kifejezve) a tevékenységeiktől, valamint – tekintve hogy az adott vállalkozás által elért árbevétel összege bizonyos mértékig arányos a szóban forgó vállalkozás méretével – a méretüktől függően. Az élelmiszerlánc felügyeleti díj célja ugyanakkor az élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszerek egészségügyi és biztonsági ellenőrzésének finanszírozása, és a 0 %-tól 6 %-ig terjedő, progresszív díjszerkezet nem tükrözi a vállalkozások helyiségeiben végzett, az intézkedés tárgyát jelentő ellenőrzések költsége, valamint a szóban forgó vállalkozások árbevétele közötti kapcsolatot.

(45)

A fenti célkitűzés alapján a Bizottság úgy véli, hogy általában véve valamennyi élelmiszerlánc-szereplő és különösen valamennyi napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet üzemeltetője hasonló jogi és ténybeli helyzetben van, függetlenül a tevékenységétől vagy árbevételének szintjétől, és Magyarország nem terjesztett elő meggyőző indokolást arra nézve, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti díj beszedése tekintetében miért különbözteti meg az említett vállalkozás-típusokat. A Bizottság e tekintetben hivatkozik az alábbi (52)–(57) preambulumbekezdésre. Magyarország tehát szándékosan úgy alakította ki az élelmiszerlánc felügyeleti díjat, hogy az önkényesen előnyben részesít bizonyos vállalkozásokat, nevezetesen az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőit (tehát a kisebb vállalkozásokat), és hátrányos helyzetbe hoz másokat, vagyis az általában külföldi tulajdonban lévő nagyobb vállalkozásokat. (20)

(46)

A referenciarendszert tehát eleve szelektíven alakították ki oly módon, hogy az élelmiszerlánc felügyeleti díj célja – az élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszer egészségügyi és biztonsági ellenőrzések finanszírozása – alapján ez nem indokolt. Következtetésképpen, jelen ügyben a megfelelő referenciarendszer a Magyarországon működő élelmiszerlánc-vállalkozásokra az árbevételük alapján kiszabott felügyeleti díj, anélkül, hogy a progresszív díjszerkezet részét képezné ennek a rendszernek.

b) Eltérés a referenciarendszertől

(47)	Második lépésben meg kell határozni, hogy az intézkedés eltér-e a referenciarendszertől, előnyben részesítve bizonyos vállalkozásokat más olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek a referenciarendszerből fakadó cél tekintetében hasonló ténybeli és jogi helyzetben vannak.

(48)

Amint a (44) preambulumbekezdésben kifejtettük, az élelmiszerlánc felügyeleti díj sajátos célkitűzése a magyarországi élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszerek egészségügyi és biztonsági ellenőrzésének finanszírozása. Amint az említett preambulumbekezdésben bővebben elmagyaráztuk, általában véve valamennyi élelmiszerlánc-szereplő és különösen valamennyi napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet üzemeltetője hasonló jogi és ténybeli helyzetben lévőnek tekintendő az említett célkitűzés alapján, függetlenül a tevékenységétől és árbevételének szintjétől.

(49)

Amint a (37) preambulumbekezdésben már kifejtettük, a progresszív díjszerkezet – amely a 2014. évi módosítás szerint kizárólag a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire vonatkozik – azzal a következménnyel jár, hogy a magas árbevételű vállalkozások mind a marginális mind az átlagmérték tekintetében jóval magasabb átlagos felügyeleti díjmérték alá tartoznak az alacsony árbevételű üzletek üzemeltetőihez és egyéb élelmiszerlánc-szereplőhöz képest. Más szóval a 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjmérték tevékenységük és árbevételük alapján különbséget tesz hasonló ténybeli és jogi helyzetben lévő vállalkozások között az élelmiszerlánc-felügyeleti díj célkitűzése tekintetében.

(50)

A Bizottság megjegyzi különösen, hogy az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosításában meghatározott díjmértékek és az azokhoz kapcsolódó árbevételsávok eredményeképpen a vállalkozások egyes tevékenységekből származó árbevétele és következésképpen mérete függvényében nőhet az őket terhelő díj. A marginális díjmérték az 500 millió forintnál magasabb, de az 50 milliárd forintot meg nem haladó árbevételt elérő vállalkozások esetében 0,1 %. A marginális díjmérték a 300 milliárd forintnál magasabb árbevételt meghaladó, napi fogyasztási cikket értékesítő vállalkozások esetében ennek 60-szorosa, azaz eléri a 6 %-ot. A marginális díjmérték ilyen emelkedésének eredményeképpen a legfelső sávba tartozó üzletek esetében az átlagos díjmérték lényegesen magasabb az alacsonyabb árbevételű vállalkozásokra (tehát a kisebb vállalkozásokra) alkalmazandónál.

(51)

Következésképpen a 2014. évi módosítással bevezetett progresszív díjszerkezet eltér a Magyarországon működő élelmiszerlánc-vállalkozásokra az árbevételük alapján kiszabott felügyeleti díjból álló referenciarendszertől, előnyben részesítve az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőit (tehát a kisebb vállalkozásokat). A Bizottság ezért úgy véli, hogy a vitatott intézkedés prima facie szelektív.

c) Indokolás

(52)

A referenciarendszertől eltérő intézkedés nem szelektív, ha azt a rendszer jellege vagy általános felépítése indokolja. Ez a helyzet akkor, ha a szelektív elbánás a rendszer lényegi részét képező, annak működését és eredményességét biztosító mechanizmusok következménye (21). E tekintetben a tagállam nem hivatkozhat külső politikai célokra – például regionális, környezet- vagy iparpolitikai célokra – annak igazolása érdekében, hogy egy adott rendszeren belül egyes vállalkozásokat differenciált bánásmódban részesít. Ilyen esetben a tagállam – azaz jelen esetben a magyar hatóságok – feladata, hogy igazolással szolgáljon.

(53)

A magyar hatóságok érvelése szerint az eltérésnek az a célja, hogy a felügyeleti díj mértéke arányosabb legyen a jelentősebb piaci szereplők felügyeletére (így többek között a tanúsítványokkal, az informatikai és minőségbiztosítási rendszerek útján történő ellenőrzésekhez szükséges idővel, a telephelyek számával, valamint a szakértőkkel és a gépjárműhasználattal összefüggő költségekre) fordítandó állami forrásokkal. A magyar hatóságok szerint a nagyobb árbevétellel rendelkező, illetve a nagyobb ügyfélkör miatt nagyobb kockázatot jelentő élelmiszerlánc-szereplőknek nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk az élelmiszerlánc-felügyelet finanszírozásához.

(54)

A Bizottság úgy véli, hogy az árbevétel alapján progresszív díjmértékek csak akkor lehetnek indokoltak, ha a díj sajátos célja megkívánja az ilyen progresszív mértékek előírását, azaz ha a díj által fedezendő költségek vagy a díjfizetés tárgyát képező tevékenység által generált negatív externáliák szintén növekednek az árbevétel függvényében, és a növekedés meghaladja az arányos mértéket (22). Mivel a kiskereskedelmi üzletláncok által fizetendő felügyeleti díj célja elvileg az élelmiszer-ellátási láncon áthaladó élelmiszer egészségügyi és biztonsági ellenőrzésének finanszírozása, a Bizottság nem talált semmilyen okot ami indokolná, hogy ezen ellenőrzések költsége az arányosnál nagyobb mértékben emelkedik a nagyobb vállalkozások árbevételének függvényében.

(55)

Magyarország például mindeddig nem nyújtott be bizonyítékot arra nézve, hogy például egy csomag cukornak egy jelentős árbevétellel rendelkező kiskereskedelmi üzlet üzemeltetője által történő értékesítése miért jelentene hatvanszor akkora kockázatot vagy igényelne hatvanszor akkora költségű ellenőrzést, mint ugyanezen csomag cukornak egy alacsony árbevétellel rendelkező, kisméretű szupermarket üzemeltetője által történő értékesítése. Ugyanis – miközben az e csomag cukorból származó árbevétel hasonló mindkét vállalkozás esetében – az említett csomag cukor értékesítésével elért árbevétel minden egyes forintja után fizetendő díj hatvanszor alacsonyabb a kisméretű szupermarket üzemeltetője esetében.

(56)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a Magyarország által előadott azon indokolást, miszerint a nagyobb árbevétellel rendelkező élelmiszerlánc-szereplőknek nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk az élelmiszerlánc-felügyelet finanszírozásához, aláássa az a tény hogy a magasabb árbevételt termelő, napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek ezen árbevétel alapján magasabb díjmértékek alá tartoznak, mint az azonos szintű árbevételt elérő, de továbbra is 0,1 %-os átalánydíj fizetésére köteles, a napi fogyasztási cikkektől eltérő árukat értékesítő vállalkozások.

(57)

A Bizottság ennek megfelelően úgy véli, hogy a referenciarendszer jellege és általános felépítése nem igazolja a szóban forgó intézkedést. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az intézkedés szelektív előnyt biztosít az alacsonyabb árbevételű, napi fogyasztási cikket értékesítő üzleteket üzemeltető vállalkozásoknak (tehát a kisebb vállalkozásoknak).

4.1.4. Versenytorzító hatás, valamint az Unión belüli kereskedelemre gyakorolt hatás

(58)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint ahhoz, hogy egy intézkedés állami támogatásnak minősüljön torzítania kell a versenyt, vagy a verseny torzításával kell fenyegetnie, és érintenie kell a tagállamok közötti kereskedelmet. Az intézkedés az olyan vállalkozásokra – így a más tagállamokbeli szereplőkre is – alkalmazandó, amelyek bizonyos élelmiszerlánc-tevékenységekből árbevételt realizálnak, és amelyek napi fogyasztási cikket értékesítenek a magyarországi piacon. A napi fogyasztási cikket értékesítő vállalkozások piacára – Magyarországon és más tagállamokban egyaránt – igen jellemző a nemzetközi szinten működő – vagy működésük e szintre történő kiterjesztésére képes – más tagállamokbeli szereplők jelenléte. Az árbevétel alapú díj progresszív jellege előnyben részesíthet egyes ilyen szereplőket másokkal szemben, és megerősítheti helyzetüket a magyarországi piacon és általában véve az európai piacon. Az intézkedés ezért hatással van a progresszív díj fizetésére köteles vállalkozások versenyhelyzetére, torzítja a versenyt vagy ezzel fenyeget, és érinti az Unión belüli kereskedelmet.

4.1.5. Következtetés

(59)

Mivel az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt összes feltétel teljesül, a Bizottság úgy véli, hogy az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása, amely a Magyarországon napi fogyasztási cikket értékesítő vállalkozásokra vonatkozó progresszív díjszerkezetet határoz meg, az említett rendelkezés értelmében állami támogatásnak minősül.

4.2. A támogatás összeegyeztethetősége a belső piaccal

(60)

Az állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintendő, ha az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozik (23), és a belső piaccal összeegyeztethetőnek lehet tekinteni, ha a Bizottság megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozik. (24) Ugyanakkor a támogatást nyújtó tagállamot terheli annak bizonyítása, hogy az általa nyújtott állami támogatás az EUMSZ 107. cikkének (2) vagy (3) bekezdése alapján összeegyeztethető a belső piaccal: (25)

(61)

A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok egyáltalán nem indokolták, hogy az élelmiszerlánc-törvény 2014. évi módosítása miért lenne összeegyeztethető a belső piaccal. Magyarország nem tett észrevételt az intézkedés összeegyeztethetősége tekintetében az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtett kétségekkel kapcsolatban, és nem válaszolt a harmadik fél által az összeegyeztethetőség vonatkozásában tett észrevételekre sem (26). A Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben a fent említett rendelkezésekben meghatározott kivételek egyike sem alkalmazható, mivel úgy tűnik, hogy az intézkedések célja nem az említett rendelkezésekben felsorolt célkitűzések valamelyikének elérése. Következtetésképpen az intézkedés nem nyilvánítható összeegyeztethetőnek a belső piaccal.

(62)

A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy nem minősíthet összeegyeztethetőnek olyan állami támogatási intézkedést, amely sérti az uniós jog egyéb szabályait, például az EUMSZ-ben foglalt alapvető szabadságokat vagy az uniós rendeletek és irányelvek rendelkezéseit. E tekintetben nem enyhültek azok a kétségek, amelyeket a Bizottság azzal kapcsolatban fejezett ki az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy az intézkedés elsősorban a külföldi tulajdonban levő vállalkozásokra irányul, ami sérthetné az EUMSZ 49. cikkében előírt, a letelepedésre irányuló alapvető szabadságot. Magyarország nem tett észrevételt az EUMSZ 49. cikkének esetleges megsértése, illetve a harmadik fél e tekintetben kifejtett észrevételei vonatkozásában.

(63)

Magyarország azt állította, hogy a 2014. évi módosítással módosított élelmiszerlánc-felügyeleti díj jogalapja a 882/2004/EK rendelet. A magyar hatóságok által szolgáltatott információk alapján (27) azonban a Bizottság az alábbi négy okból nem ért egyet azzal, hogy az intézkedés – a 2014. évi módosítással módosított formájában – összhangban áll a 882/2004/EK rendelettel:

(64)

Először is a Magyarország által nyújtott információk alapján sem az nem állapítható meg, hogy a – 2014. évi módosítás szerinti – felügyeleti díjat a 882/2004/EK rendeletbe foglalt díjszámítási kritériumok szerint számították ki, sem pedig az, hogy a díj nem haladta meg az illetékes hatóságok összes olyan költségét, amely a hatósági ellenőrzések végzésével kapcsolatban merül fel, amint azt az említett rendelet 27. cikke (4) bekezdésének a) pontja kifejezetten előírja.

(65)

Másrészt a felügyeleti díj kiszámítási módjának megállapításakor figyelembe vett költségek látszólag nem állnak összhangban – a 882/2004/EK rendelet VI. mellékletével összefüggésben értelmezett – 27. cikke (4) bekezdésében említett költségekkel. Különösen, míg az utóbbi kimondja, hogy a díj kiszámításához figyelembe veendő költségek kiterjedhetnek„a hatósági ellenőrzésekben részt vevő” személyzet fizetésére, a magyar hatóságok arról tájékozatták a Bizottságot, hogy az általuk felszámított díj a „személyzet fizetésének” tágabb kategóriájából származó (szélesebb körű) költségeket is lefedi (28).

(66)

Harmadrészt, bár a magyar hatóságok jogosultak arra, hogy a 882/2004/EK rendelet 27. cikke (4) bekezdése b) pontjának megfelelően átalánydíjat számítsanak fel, nem nyújtottak meggyőző igazolást a felügyeleti díj progresszív jellegére és szerkezetére (díjsávok és díjmértékek) vonatkozóan. Magyarország különösen nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire alkalmazandó progresszív díjszerkezet (a díjmértékek és az árbevételsávok) a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által az említett vállalkozások felügyelete kapcsán viselt költségekben mutatkozó hasonló progresszív sémának felelne meg.

(67)

Végezetül, jóllehet a progresszív díjmértéket a 882/2004/EK rendelet alapján állítólag indokolja, hogy a díjnak arányosnak kell lennie azokkal a nagyobb mértékű adminisztratív erőforrásokkal, amelyekkel az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a jelentős piaci szereplők ellenőrzéséhez, a Bizottság a hatósági ellenőrzések jellegét szem előtt tartva nem érti, hogy egy nagy kiskereskedő több kiskereskedelmi egységének ellenőrzése hogyan lehet drágább vagy bonyolultabb a franchise hálózatban működő szereplők több kiskereskedelmi egységének ellenőrzésénél (mely utóbbi szereplőkre azonban lényegesen alacsonyabb felügyeleti díj vonatkozik, mivel az egyes kiskereskedelmi egységek egyenkénti árbevétele jóval alacsonyabb).

(68)	A Bizottság a fentiek alapján úgy véli, hogy az intézkedés által okozott eltérő adóügyi megítélés nem szükséges és nem arányos a 882/2004/EK rendeletben megállapított kötelezettségek teljesítésének célkitűzésével.

4.3. Az élelmiszerlánc-felügyeleti díjról szóló módosított törvény

(69)

Amint a 3.2. szakaszban jeleztük, a 2015. november 17-én módosított élelmiszerlánc-felügyeleti díj már nem alkalmaz progresszív díjmértékeket. Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló 2015. évi CLXXXII. törvény ehelyett 0,1 %-os átalánydíjat állapít meg minden élelmiszerlánc-szereplő esetében. A díj progresszív szerkezetének megszüntetése orvosolja az állami támogatással kapcsolatos aggályokat, amelyek az eljárás megindításáról szóló határozatban a progresszív szerkezet miatt merültek fel.

4.4. A támogatás visszafizettetése

(70)

A 2014. évi módosítást sohasem jelentették be, és a Bizottság sem nyilvánította azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek. Mivel a 2014. évi módosítás az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül, valamint az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (29) 1. cikkének c) pontja értelmében vett olyan új támogatást jelent, amelyet az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében meghatározott felfüggesztési kötelezettség megsértésével léptettek hatályba, az intézkedés így továbbá az (EU) 2015/1589 rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében vett jogellenes támogatásnak minősül.

(71)	Mivel megállapítást nyert, hogy az intézkedés jogellenes és összeegyeztethetetlen állami támogatást képez, a támogatást az (EU) 2015/1589 rendelet 16. cikke értelmében vissza kell fizettetni annak kedvezményezettjeivel.

(72)	A Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatában kiadott felfüggesztő rendelkezése eredményeként azonban Magyarország megerősítette, hogy felfüggesztette az élelmiszerlánc-felügyeleti díj megfizetését a progresszív felügyeleti díj érintett kategóriájába tartozó vállalkozások esetében.

(73)	Tehát az intézkedés alapján ténylegesen nem nyújtottak állami támogatást. Ezért nincs szükség visszafizettetésre.

5. KÖVETKEZTETÉS

(74)	A Bizottság megállapítja, hogy Magyarország az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve, jogellenesen hajtotta végre a szóban forgó támogatást.

(75)	Ez a határozat nem sérti az arra vonatkozó esetleges vizsgálatokat, hogy az intézkedés összhangban áll-e a Szerződésben foglalt alapvető szabadságokkal, különösen az EUMSZ 49. cikkében biztosított letelepedés szabadságával,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A magyarországi élelmiszerlánc-felügyeleti díjnak a 2014. évi LXXIV. törvény általi módosítással bevezetett, a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire vonatkozó progresszív díjszerkezete (a díjmértékek és az árbevételsávok) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében vett, a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül, amelyet Magyarország az ugyanazon szerződés 108. cikkének (3) bekezdését megsértve, jogellenesen léptetett hatályba.

2. cikk

Az 1. cikkben említett program keretében nyújtott egyedi támogatás nem minősül állami támogatásnak akkor, ha odaítélésének időpontjában teljesíti a 994/98/EK tanácsi rendelet (30) 2. cikke vagy az (EU) 2015/1588 rendelet (31) 2. cikke alapján elfogadott rendeletben foglalt feltételeket, bármelyik is a hatályos szabályozás a támogatás odaítélésének időpontjában.

3. cikk

Magyarországnak az e határozat elfogadásának napjával kezdődő hatállyal meg kell szüntetie az 1. cikkben említett program keretében nyújtott támogatás valamennyi függőben lévő kifizetését.

4. cikk

Magyarországnak gondoskodnia kell e határozatnak a határozatról szóló értesítéstől számított négy hónapon belüli végrehajtásáról.

5. cikk

Ennek a határozatnak Magyarország a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2016. július 4-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(1) HL C 277., 2015.8.21., 12. o.

(2) A Tanács 1999. március 22-i 659/1999/EK rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 83., 1999.3.27., 1. o.).

(3) Vö. az 1. lábjegyzettel.

(4) A magyar hatóság Bizottságnak küldött 2015. április 16-i levele szerint: „A következő tevékenységek minősülnek felügyeletidíj-kötelesnek:

—	élelmiszer-termelési, tenyésztési, kísérleti célból tartott állatok forgalomba hozatala,

—	élelmiszer-, takarmány-termelési célból termesztett növény, vetőmag, növényi termék, illetve az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti szaporító és ültetési anyag forgalomba hozatala,

—	élelmiszer előállítása vagy forgalomba hozatala, beleértve az éttermi és közétkeztetési szolgáltatásokat,

—	takarmány előállítása vagy forgalomba hozatala,

—	állatgyógyászati készítmény, állatgyógyászati termék előállítása vagy forgalomba hozatala,

—	peszticidek, termésnövelő anyagok, illetve EK-műtrágya előállítása vagy forgalomba hozatala,

—	állati eredetű melléktermék kezelésének, felhasználásának, további feldolgozásának, szállításának végzése vagy az ezekből származó terméket forgalomba hozatala,

—

élőállat-szállítást végző vállalkozás, továbbá élőállat-szállító járművek mosását és fertőtlenítését végző hely, az idegen állományból származó állatok fogadására kiválasztott elkülönítőt(karantén), állatrakodó, gyűjtőállomás, kereskedői telep, etető-itató állomás, pihentető állomás, állatvásár üzemeltetése,

—	szaporítóanyag előállítása és tárolása,

—	állat- és növény-egészségügyi, élelmiszer vagy takarmány elemző laboratórium üzemeltetése,

—	az állatok jelölésére szolgáló eszköz forgalomba hozatala.”

(5) 2014. évi LXXIV. törvény az egyes adótörvények és azokkal összefüggő más törvények, valamint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény módosításáról.

(6) A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. Törvény (kereskedelmi törvény) 2. §-ának (18a) bekezdése a napi fogyasztási cikk fogalmát a következőképpen határozza meg: „napi fogyasztási cikk: a vendéglátó tevékenység keretében értékesített termékek kivételével olyan, a lakosság napi szükségleteinek, igényeinek kielégítésére szolgáló élelmiszer, illatszer, drogériai termék, háztartási tisztítószer és vegyi áru, higiéniai papírtermék, amelyet a fogyasztó jellemzően legfeljebb egy éven belül elfogyaszt, elhasznál vagy lecserél”. A kereskedelmi törvény 2. §-ának (18b) bekezdése szerint a „napi fogyasztási cikket értékesítő üzlet: olyan üzlet, amely forgalmának döntő hányadát napi fogyasztási cikknek minősülő termékek árusítása teszi ki.”

(7) E határozat alkalmazásában a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek üzemeltetőire történő hivatkozás kiterjed az élelmiszerlánc-felügyeleti díj hatálya alá tartozó valamennyi vállalkozásra a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletekből származó árbevételek tekintetében.

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 882/2004/EK rendelete a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).

(9) A T-351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:T:2006:104) 102. pontja.

(10) A C-83/98 P. sz., Franciaország kontra Ladbroke Racing Ltd és Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2000:248) 48–51. pontja. Ugyanígy állami támogatásnak minősülhet az az intézkedés, amely egyes vállalkozásoknak adócsökkentést vagy az egyébként esedékes adófizetések halasztását engedélyezi (lásd a C-78/08–C-80/08. sz. Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:550) 46. pontját).

(11) C-143/99 sz., Adria-Wien Pipeline ügy, (EU:C:2001:598) 38. pont.

(12) A C-393/04. sz. és C-41/05. sz., Air Liquide Industries Belgium egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2006:403) 30. pontja, valamint a C-387/92. sz., Banco Exterior de Espana ügyben hozott ítélet (EU:C:1994:100.) 14. pontja.

(13) Lásd továbbá a C-66/02. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2005:768) 78. pontját, a C-222/04. sz., Cassa di Risparmio di Firenze SpA és társai ügyben hozott ítélet (EU:C:2006:8,) 132. pontját, a C-522/13. sz., Ministerio de Defensa és Navantia ügyben hozott ítélet (EU:C:2014:2262) 21–31. pontját. Lásd továbbá az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közlemény (HL C 384., 1998.12.10., 3. o.) 9. pontját.

(14) Lásd például a C-279/08 P. sz., Bizottság kontra Hollandia (NOx) ügyben [2011] hozott ítéletet (EU:C:2011:551.); a C-143/99. sz. Adria-Wien Pipeline ügyben hozott ítéletet (EU:C:2001:598); a C-78/08–C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítéletet (EU:C:2011:550); a C-308/01. sz. GIL Insurance ügyben hozott ítéletet (EU:C:2004:252).

(15) A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról (HL C 384., 1998.12.10., 3. o.).

(16) Lásd a fenti lábjegyzetet4.

(17) A C-106/09 P. és C-107/09 P. sz., Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:732).

(18) Uott., 92. pont.

(19) A C-487/06 P. sz., British Aggregates kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EU:C:2008:757) 85. és 89. pontja és a hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint a C-279/08 P. sz., Bizottság kontra Hollandia (NOx) ügyben hozott ítélet (EU:C:2011:551) 51. pontja.

(20) A C-106/09 P. és C-107/09 P. sz., Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:732). Lásd továbbá analógia útján a C-385/12. sz. Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. ügyben hozott ítéletet (EU:C:2014:47), amelyben a Bíróság kimondta, hogy: „Az EUMSZ 49. és az EUMSZ 54. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely az e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben – és ennek ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata – a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.”

(21) Lásd például a C-78/08–C-80/08. sz., Paint Graphos és társai egyesített ügyekben hozott ítélet (EU:C:2011:550) 69. pontját.

(22) Az átalánydíj már eleve magasabb díjfizetést eredményez a magasabb árbevételű üzletek számára.

(23) Az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kivételek az alábbiakra vonatkoznak: a) a magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás; b) a természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás; valamint c) a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes területeinek nyújtott támogatás.

(24) Az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdésében meghatározott kivételek az alábbiakra vonatkoznak: a) bizonyos térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás; b) valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására vagy egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott támogatás; c) az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás; d) a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatás; valamint e) a Tanács határozatával meghatározott támogatás.

(25) A T-68/03. sz., Olympiaki Aeroporia Ypiresies AE kontra az Európai Közösségek Bizottsága ügyben hozott ítélet (EU:T:2007:253) 34. pontja.

(26) Amint a (4) preambulumbekezdésben jeleztük, az említett észrevételeket 2015. október 13-án továbbították Magyarországnak esetleges észrevételezés céljából.

(27) Az Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóság számára a 2015. február 26-án [Ares(2015)835210] és május 19-én [Ares (2015)2083309] kelt levelekben szolgáltatott információk.

(28) Lásd a magyar hatóságok 2015. október 7-i, a Bizottság szolgálataihoz címzett levelét.

(29) A Tanács (EU) 2015/1589 rendelete (2015. július 13.) az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 248., 2015.9.24., 9. o.).

(30) A Tanács 1998. május 7-i 994/98/EK rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 142., 1998.5.14., 1. o.).

(31) A Tanács 2015. július 13-i (EU) 2015/1588 rendelete az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira történő alkalmazásáról (HL L 248., 2015.9.24., 1. o.).

19.10.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 282/75

A BIZOTTSÁG (EU) 2016/1849 HATÁROZATA

(2016. július 4.)

a Hollandia által a PSV (Eindhoven) hivatásos labdarúgó-egyesület vonatkozásában végrehajtott SA.41613 – 2015/C (korábbi SA.33584 – 2013/C [korábbi 2011/NN]) intézkedésről

(az értesítés a C(2016) 4093. számú dokumentummal történt)

(Csak a holland nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének (a) pontjára, és

miután a Szerződés 108. cikke (2) bekezdésének megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (1) és ezen észrevételek figyelembevételével,

mivel:

1. AZ ELJÁRÁS

(1)

2011 májusában a Bizottság sajtóközleményekből és állampolgári beadványokból értesült arról, hogy Eindhoven önkormányzata egy pénzügyi ügylettel támogatni tervezte a Philips Sport Vereniging (a továbbiakban: a PSV) hivatásos labdarúgó-egyesületet. A Bizottsághoz 2010 és 2011 során panaszokat nyújtottak be egyéb hivatásos holland labdarúgó-egyesületek is, nevezetesen a MVV (Maastricht), Willem II (Tilburg), FC Den Bosch ('s-Hertogenbosch) és a NEC (Nijmegen) javára tett intézkedésekkel kapcsolatban. 2011. július 26-án és 28-án Hollandia tájékoztatta a Bizottságot a PSV-t érintő intézkedésről.

(2)	2013. március 6-án kelt levelével a Bizottság értesítette Hollandiát arról, hogy a Willem II, NEC, MVV, PSV és az FC Den Bosch javára hozott intézkedések tekintetében megindítja a Szerződés 108. cikkének (2) bekezdésében említett eljárást.

(3)	Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos lapjában (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megküldésére.

(4)	A PSV javára tett intézkedéssel kapcsolatban Hollandia észrevételeket nyújtott be a 2013. június 6-án és november 12-én, valamint 2016. január 12-én és 14-én, illetve 2016. április 22-én kelt leveleiben.

(5)

A Bizottság észrevételeket kapott a következő érdekelt felektől: Eindhoven önkormányzata (a továbbiakban: az önkormányzat) 2013. május 23-án, 2013. szeptember 11-én és 2013. szeptember 26-án, valamint a PSV-től 2013. május 24-én. A Bizottság továbbította azokat Hollandiának, amelynek lehetősége nyílt reagálni. Hollandia 2013. november 12-én levelében megtette észrevételeit.

(6)	Hollandiával 2013. július 9-én, 2015. február 25-én és 2015. október 13-án megbeszélésekre került sor.

(7)	2013. július 17-én az önkormányzat a Törvényszékhez fellebbezést nyújtott be a 2013. március 6-án kelt eljárás megindításáról szóló határozat ellen (3).

(8)	Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően és Hollandiával egyetértésben a különböző egyesületek ügyében külön vizsgálat indult. A PSV-t érintő vizsgálat SA.41613. ügyszámon került iktatásra.

2. AZ INTÉZKEDÉSEK RÉSZLETES ISMERTETÉSE

2.1. Az intézkedés

(9)

A nemzeti labdarúgó szövetség, a Koninklijke Nederlandse Voetbal Bond (a továbbiakban: KNVB) a hivatásos és amatőr labdarúgó-bajnokságok ernyőszervezete. Hollandiában a hivatásos labdarúgást kétszintű rendszerben szervezik. A 2014/2015-ös idényben ez 38 egyesületból állt, amelyek közül 18 az első osztályban (eredivisie), 20 pedig a másodosztályban (eerste divisie) játszott.

(10)

A PSV-t 1913-ban alapították, és hazai mérkőzéseit Eindhovenben játssza. 1999-ben a PSV kereskedelmi tevékenységeit egy részvénytársaságba [naamloze vennootschap] csoportosították. Egy részvény kivételével az összes részvény tulajdonosa a Foundation PSV Football. A fennmaradó részvény tulajdonosa az Eindhoven Football Club PSV. A PSV az első osztályban játszik, és folyamatosan a bajnoki címért versenyez. 2014/2015-ben és 2015/2016-ban elsőként végzett az első osztályban. A PSV rendszeresen részt vesz európai mérkőzéseken, és megnyerte az Európa-kupát (1987/1988) és az UEFA-kupát (1977/1978) is.

(11)

A PSV tulajdonosa saját stadionjának, a Philips stadionnak (a továbbiakban: a stadion). 2011-ig a stadion és a De Herdgang edzőblokk alatti teleknek is a tulajdonosa volt. 2011-ben a PSV komoly likviditási problémákkal szembesült, amelyek miatt megkereste az önkormányzatot, a Philips-et és számos más eindhoveni vállalkozást, valamint bizonyos bankokat is. E vállalkozások némelyike beleegyezett abba, hogy új kölcsönöket adjon, vagy a meglévő kölcsönöket módosítsa, hogy segítsen a PSV-nek áthidalni a nehéz időszakot.

(12)

Ebben az időben az önkormányzat és a PSV egy visszlízing-ügyletről tárgyalt. Megállapodtak, hogy az önkormányzat 48 385 000 euróért megvásárolja a stadion és az edzőblokk alatti telket. A stadion telkét 41 160 000 euróra értékelték. E vétel finanszírozásához az önkormányzat egy bankkal hosszú lejáratú kölcsönszerződést kötött hasonló összegre, rögzített kamatozás mellett. Ezt követően a stadion telkét tartósbérlet (erfpacht) keretében 40 évre a PSV rendelkezésére bocsátották, amely a PSV kérésére meghosszabbítható. Az éves bérleti díj 2 463 030 euro. Ez az éves bérleti díj magában foglalja a stadion telkének (1 863 743 euro), az edzőkomplexum alatti telek (327 151 euro) és egy parkoló (272 135 euro) bérleti díját. A szerződésben szerepelt egy kikötés, miszerint a bérleti díjat 20 év elteltével felülvizsgálják.

(13)	Hollandia nem értesítette a Bizottságot a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének értelmében arról a szándékáról, hogy meg kívánja kötni ezt a visszlízing konstrukciót.

2.2. Az eljárás megindításának indokai

(14)

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság azon a véleményen volt, hogy a hivatásos labdarúgó-egyesületek támogatása torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében. A Bizottság továbbá kétségét fejezte ki a stadion telkének eladási ára és a telek bérleti díja meghatározásának arányosságát illetően. Arra az előzetes következtetésre jutott, hogy az önkormányzat szelektív előnyhöz juttatta a PSV-t az állami források használatával, és ezért a labdarúgó-egyesültnek támogatást nyújtott.

(15)

Különösen azzal kapcsolatban, hogy Hollandia a Bizottságnak a telkek állami hatóságok általi értékesítésének támogatási elemeiről szóló közleményére (4) (a továbbiakban: a telekeladásokra vonatkozó közlemény) támaszkodott a Bizottság megismételte, hogy az adott közleményben biztosított iránymutatás, ahogy az annak bevezetőjében is szerepel, kizárólag „a köztulajdonban lévő földterület- és épületértékesítésre vonatkozik. Nem vonatkozik a földterületek és épületek hatósági megszerzésére vagy a földterületek és épületek hatóságok általi bérbeadására vagy bérbevételére. Az ilyen ügyletek szintén tartalmazhatnak állami támogatási elemeket.”

(16)

Az önkormányzat külső szakértőre támaszkodását illetően a Bizottság megkérdőjelezte annak érvényességét, hogy az értékbecslő számításai során vegyes hasznosításra, nem pedig stadion célú hasznosításra vonatkozó telekárat vett figyelembe. A Bizottság továbbá megkérdőjelezte, hogy a telek értékének a tartósbérlet megszűnése utáni jövőbeli fejlesztése céljából történő kiszámítása során alkalmazott haszonkulcs és kockázati felár reális volt-e.

(17)

Abban a szakaszban a Bizottság nem volt meggyőződve arról, hogy az önkormányzatnak egyáltalán szándékában állt-e biztosítani, hogy az ügylet megfeleljen a piacgazdasági befektető elvének. Ehelyett inkább megkísérelte elkerülni a veszteséget; másképp fogalmazva, biztosítéki intézkedéseket tett annak érdekében, hogy az ügyletek a költségvetésére nézve semlegesek legyenek. Ez nem lett volna elfogadható egy tipikus piacgazdasági befektető számára, még akkor sem, ha a telkek értékekének és a bérleti díjnak a megállapítását külső szakvéleményre alapozta.

3. HOLLANDIA ÉSZREVÉTELEI

(18)

Hollandia álláspontja, hogy az ügylet a következő okok miatt nem minősül állami támogatásnak: a) a telek értéke és az éves bérleti díj a telekeladásokra vonatkozó közleménnyel összhangban külső szakvéleményen alapul. Ez a közlemény biztosítja a keretet annak megállapításához, hogy az ügylet állami támogatásnak minősül-e; b) a PSV a tartósbérlet keretében bérleti díjat fizet az önkormányzatnak, amelynek összege magasabb, mint az önkormányzat által a banknak megfizetett törlesztő részlet összege, ami biztosítja, hogy a művelet ne pusztán pénzügyileg semleges legyen az önkormányzat számára; c) a PSV idénybérletek értékesítésével fedezett garanciát biztosít e fizetésekre; d) ha a PSV csődbe menne, a telek és a stadion az önkormányzat tulajdonába kerül; e) a bérleti díjat 20 év elteltével egy új értékbecslés alapján felülvizsgálják.

(19)	Hollandia véleménye alapján a stadion telkének megszerzésével az önkormányzat piaci feltételek mellet járt el, a piacgazdasági befektetői elvnek és a piacgazdasági hitelezői elvnek megfelelően. Független értékbecslést kért az ügylet árának a telek piaci értéke alapján történő megállapításához.

(20)

A telek vegyes használatú telekként való értékelését illetően Hollandia megjegyzi, hogy az állami és magánbefektetők eljárásának összehasonlítása összefüggésében végzett minden értékelést arra az eljárásra való hivatkozással kell elkészíteni, amely magánbefektetőt jellemzett volna a kérdéses ügylet időpontjában, figyelemmel a rendelkezésre álló információkra és az akkor előrelátható fejleményekre. Ezért a szakértő arra kapott megbízást, hogy az ingatlannak az aktuális állapotában fennálló értékét állapítsa meg, a feltehetően legjobb ajánlatra történő eladás esetében a piaci feltételekből következő kellően előkészített árajánlatot követően, figyelemmel a terület lehetséges fejlődésére.

(21)

Ennek megfelelően Hollandia a független értékbecslésre hivatkozik, amely megjegyzi, hogy az értékbecslésnek figyelembe kell vennie a telket érintő reális és előrelátható jövőbeli fejleményeket. A jelentés figyelembe veszi a stadion területének lehetséges fejlesztését és megállapítja, hogy a stadion eltűnése esetén a legvalószínűbb hasznosítás egy vegyes hasznosítású kerület lenne iroda- és lakóépületekkel. Megfelelő lenne az értékbecslést erre a kilátásra alapozni, még akkor is, ha egy ilyen fejlesztésre évtizedekig nem kerülne sor. Hollandia és az értékbecslés alátámasztja, hogy ez a feltételezés reális, különösen azért, mert a telek a város központjában terül el. Központi elhelyezkedésű telkek esetében a lehetséges progresszív értéknövekedés sokkal magasabb a periférián elhelyezkedő telkekéhez képest. A szóban forgó ügyben az önkormányzat továbbá abban a kényelmes helyzetben van, hogy önmaga dönt a várostervezésről, és ezáltal a stadion lehetséges jövőbeni hasznosításáról is.

(22)

Hollandia szerint a telek feltételezett lehetséges/valószínű vegyes lakó-/irodaépület célú hasznosítása megfelel annak a területnek a közelmúltban is érvényesülő várostervezési logikájának, ahol a stadion található, valamint annak további kilátásainak. A telek közvetlen környezete elsősorban ipari területből alakult vegyes lakó- és irodai területté a város központjában. Az önkormányzatnak saját érdekeltsége van a stadion területében, mivel a „Interimstructuurvisie 2009” tervben lefektetetteknek megfelelően városfejlesztési tervének részét képezi stratégiai területek megszerzése. Ez a dokumentum megteremti az elhagyott ipari területek olyan központi városi területekké való újrafejlesztésnek hátterét, ahol vegyesen találhatók lakóházak, kreatív létesítmények, üzletek és irodák. E stratégiának deklarált részét képezi a stratégiai telkek korai biztosítása a tervek megvalósítását szolgáló hosszú távú befektetési stratégia részeként. E logikának megfelelően, és mivel nem tud minden egyes területrendezési tervet egyszerre megvalósítani, az önkormányzat a telkek megszerzését (és bebiztosítását) tartósbérlettel kívánja kombinálni. A stadionra kötött megállapodás megfelel ennek a tervezési logikának. Az önkormányzat megállapította, hogy a tulajdonjog megszerzésével ez az érdekeit szolgáló kiváló lehetőséget biztosított számára. Ezzel egyidejűleg a telek megszerzése a tartós lízing idejére megbízható árbevételt is biztosít.

(23)

Ezért az értékbecslési jelentés, hivatkozva egy általánosan elfogadott normára, amely szerint a telek értékét a terület legnagyobb és legjobb hasznosítása alapján kell megállapítani, úgy ítéli meg, hogy az árat a telek vegyes hasznosítása alapján kell meghatározni. Az értékbecslés a meglévő épület lebontásának és a terület fejlesztésének, továbbá a lakások és irodák megépítésének várható költségeit is tartalmazza. Az értékbecslés a szomszédos területeken történt friss fejlesztésekre hivatkozással összehasonlítja az irodák és lakások lehetséges értékét. Kiegészítő kockázati pufferként az értékbecslő a hasonló projektekhez képest mindössze 80 %-os hasznos alapterület indexet feltételez.

(24)

Az éves bérleti díj megállapításához a telek értékbecslése a már önkormányzati tulajdonban lévő parkolón (becsült értéke 6 010 000 euro) kívül a stadion és az edzőkomplexum alatt elterülő terület feltételezett értékét veszi alapul (amelyek együttes becsült értéke 48 385 000 euro). Referenciaként a holland államkötvények 2011. évi 3,54 %-os kamatlábát használja. Erre egy 1,5 %-os felárat számít fel a telek értékcsökkenése és/vagy a nem teljesítés kockázatának fedezésére. Így tehát a bérleti díjat úgy határozta meg, hogy az önkormányzatnak 5,04 %-os hozamot biztosítson.

(25)

A külső szakértő értékbecslése a telek értékének növekedését feltételezi a 40 év során az éves 1,7 %-os várható inflációval összhangban. Ezen az alapon az értékbecslés megfelelőnek tartja, hogy a PSV éves bérleti díjként 2 463 030 eurót fizessen. Hollandia azt állítja, hogy ez az összeg összhangban van az országban másutt hivatásos labdarúgó-egyesületek által stadionbérleti díjként fizetett összeggel, és hogy ezért ez megfelel a piaci feltételeknek. A feltételezett 1,7 %-os telekérték-növekedést illetően a jelentés 20 év elteltével biztonsági ráhagyásként a telek halmozott értékének 22,5 %-os csökkenésével számol, és az éves becsült bérleti díjat a 21. évtől kezdődően azon az alacsonyabb bázisértéken határozza meg. Figyelemmel a 22,5 %-os biztonsági ráhagyásra, az értékbecslésben használt tényleges felértékelődési ráta a teljes 40 évre 1,01 % (az első 20 évben 0,4 %).

(26)

A jelentés elismeri, hogy a 15 éven túli tartósbérlet bizonyos kockázatot hordozhat. A piaci befektető szemszögéből nézve azonban azt a hosszú időszakot, amely alatt még nem realizálható a vegyes hasznosítású zónában elhelyezkedő ingatlan értéke, ellensúlyozza a bérleti díj, amely már most is egy vegyes hasznosítású telek feltételezett értékén alapul. 20 év elteltével ezt teljes mértékben felülvizsgálják egy új értékbecslés alapján. Ez a felülvizsgálat kiterjed majd a telek értékére és annak az értéknek a megfelelő megtérülésére. Ez a bérlet jövedelmet biztosít a bérleti időszak alatt telekben rejlő potenciál kiaknázásának későbbi lehetősége mellett.

(27)

Az önkormányzat kockázatát további tényezők is korlátozzák. A földterületek besorolására vonatkozó kockázatot illetően az értékbecslés feltételezése azon alapul, hogy a stadion körüli területeket már átminősítették ipari hasznosításról vegyes hasznosítású területekké. Egy esetben az átminősítést a befektető nyolc héten belül megkapta. Ezért az értékbecslők ezt a feltételezést reálisnak vették. Az önkormányzat tervezési folyamatot befolyásoló hatáskörét nem vette figyelembe, azonban megvizsgálta a környező területeken zajló fejlesztéseket, és az engedélyek kiadásának és magánfejlesztéssé történő átsorolások adminisztratív gyakorlatát. A tervezési törvények lehetővé teszik a rendeltetések rugalmas átminősítést. A számításban a kockázat további csökkentése érdekében az értékbecslés a szomszédos telkekénél alacsonyabb beépítési sűrűséggel számol.

(28)

Még ha a stadion besorolása a jelenlegi állapotában marad is meg, az nem jelent magas kockázatot. A jelenlegi besorolás stadionra és kereskedelmi hasznosításra szól. Ez a besorolás, ha fenntartják, csak egy minimálisan alacsonyabb telekértéket eredményez. Hollandia véleménye alapján ez az ingatlan bármilyen kereskedelmi hasznosítást és nyereséges kereskedelmi tevékenységek fejlesztését lehetővé tenné. A független értékbecslő úgy ítélte meg, hogy az értékelés megfelelő alapja a vegyes hasznosítás. Ezt nem az önkormányzat javasolta.

(29)

A tartósbérleti szerződés rendelkezik arról, hogy amennyiben a PSV elmulasztja fizetni a bérleti díjat, vagy csődbe megy, a telek és a stadion az önkormányzat teljes rendelkezésére áll majd, amely ki fogja aknázni a terület potenciálját. A telken álló épületek az önkormányzat tulajdonába kerülnek. A fent jelzetteknek megfelelően a 48 385 000 eurós ügyleti ár már figyelembe veszi a várható bontási és fejlesztési költségeket, továbbá a bérleti díjat 20 év elteltével teljes körűen felülvizsgálják. A PSV továbbá elzálogosította az idénybérletekből származó bevételeit, hogy garantálja a bérleti díj fizetését, és két éves bérleti díjnak megfelelő összeget helyezett letétbe.

(30)

A bérleti szerződés lejáratára az önkormányzat nemcsak a kamatokat fogja beszedni, hanem még mindig a stadion alatt elterülő telek tulajdonosa lesz, amelynek értéke várhatóan a jelenlegi értékénél magasabb lesz, és hasznosítására számos lehetőség áll fenn. A telken álló épületek szintén az önkormányzat rendelkezésére fognak állni, amelyekért nem tartozik a PSV felé ellentételezéssel.

4. AZ ÉRDEKELTEK ÉSZREVÉTELEI

(31)

Az önkormányzat és a PSV az eljárás keretében észrevételeket nyújtott be, amelyek azonosak voltak a Hollandia által benyújtott észrevételekkel. Ezenkívül az önkormányzat ismertette a stadion telkének megvásárlásához vezető döntést és a döntést vezérlő indokokat. Az önkormányzat szerint 2011 januárjában tárgyalások kezdődtek arról, hogy visszlízing szerződést kössenek a PSV-vel. A mögöttes cél az volt, hogy a költségvetés szempontjából egy olyan semleges ügylettel segítsen a PSV-nek, amely a egyesületet nem juttatja olyan pénzügyi előnyhöz, amit piaci feltételek mellett nem kapott volna meg.

(32)

E célból és e célt szem előtt tartva az önkormányzat felkérte a Troostwijk Taxaties B.V. (a továbbiakban: a Troostwijk) független értékbecslő vállalkozást, hogy határozza meg az érintett telek piaci árát és állapítson meg egy méltányos éves bérleti díjat. 2011 márciusában a Troostwijk elkészítette a stadion telkének és egyéb olyan telkek értékbecslését, amelyeket a PSV értékesíteni akart az önkormányzat számára. A stadion telkének forgalmi értékét annak akkori állapotában és a fejlesztési kilátásait figyelembe véve 41 160 000 euro összegben állapította meg. A telek értékének és a bérleti díj meghatározásához használt módszert jóváhagyta egy az önkormányzatnak dolgozó külső könyvelő cég. A bérleti díj magasabb az önkormányzat által a telek megszerzésének finanszírozásához felvett kölcsön után fizetendő kamatnál.

(33)

A Bizottság tervezett ügyletre vonatkozó információkérésének kézhezvételét követően 2011 májusában az önkormányzat különös hangsúlyt fektetett annak biztosítására, hogy az intézkedés piaci feltételek mellett történjen, és az ne érintse a költségvetését. Az önkormányzat aláhúzta, hogy a telek megszerzése azért is áll érdekében, mert az beleillik telekszerzési és fejlesztési stratégiájába. Az önkormányzatnak saját érdekeltsége fűződik e telek megvásárlásához, ami számára magasabb értéket képviselhet, mint más lehetséges befektető számára.

5. AZ INTÉZKEDÉS ÉRTÉKELÉSE – ÁLLAMI TÁMOGATÁS JELENLÉTE A SZERZŐDÉS 107. CIKKE (1) BEKEZDÉSÉNEK ÉRTELMÉBEN

(34)

5.1. Állami erőforrások és az államnak való betudhatóság

(35)

A stadion és a De Herdgang edzőkomplexum telkének 48 385 000 euro összegért történő megvásárlására, majd annak PVS általi visszabérlésére vonatkozó intézkedésről az önkormányzat döntött. Ez az intézkedés érinti az önkormányzat költségvetését, és ezáltal az állami források felhasználását. Mivel az az államnak tulajdonítható.

5.2. A támogatás lehetséges hatása a kereskedelemre és a versenyre

(36)

Hollandia megkérdőjelezte a lehetséges támogatás hatását a nem európai szinten játszó labdarúgó-egyesületek belső piacára. Azonban a hivatásos labdarúgó-egyesületek vállalkozásoknak minősülnek, és az állami támogatások ellenőrzése alá tartoznak. A labdarúgás a keresőtevékenység egyik formája, és díjazás ellenében szolgáltatást nyújt. Nagy fokú professzionalizmust fejlesztett ki, és ezzel növelte gazdasági hatását (5).

(37)

A hivatásos labdarúgó-egyesületek a labdarúgó mérkőzéseken való részvételen kívül számos nemzetközi vonatkozásokkal is bíró piacon folytatnak gazdasági tevékenységet, például a hivatásos játékosok átigazolási piacán, a publicitás, szponzorálás, áruforgalmazás vagy médiaközvetítés terén. Valamely hivatásos labdarúgó-egyesületnek adott támogatás erősíti annak pozícióját e piacok mindegyikén, amelyek legtöbbje számos tagállamot magában foglal. Ezért, ha az állami forrásokat arra használják, hogy egy hivatásos labdarúgó-egyesületet szelektív előnyhöz jutassanak, függetlenül attól, hogy az melyik szövetségben játszik, a támogatás torzíthatja a versenyt és befolyásolhatja a tagországok közötti kereskedelmet a Szerződés 107. cikke (1) bekezdésének értelmében. (6)

5.3. Szelektív előny

(38)

Ahhoz, hogy állami támogatásnak minősüljön, az intézkedésnek olyan gazdasági előnyhöz kell juttatnia a kedvezményezett vállalkozást, amelyet szokásos piaci körülmények között nem érhetett volna el. A telek megszerzése a PSV-től és az azt követő bérbeadása egy ilyen előnyt jelent, ha annak feltételei kedvezőbbek a PSV számára, mint amit a piaci feltétek indokolnának.

(39)

Egy kereskedelmi visszlízing-ügyletben a befektető/bérbeadó számára a tipikus kamatok a befektetés méltányos megtérülését biztosítják bérleti díj formájában egy megbízható bérlő által már elfoglalt eszköz bérletének és tulajdonjogának időtartama alatt. A befektető/bérbeadó birtokában egy taratósan és teljes körűen bérbe adott, rendszeres jövedelmet biztosító eszköz lesz.

5.3.1. A telekeladásokra vonatkozó közlemény alkalmazása

(40)

Hollandia ennél az értékelésnél a telekeladásokra vonatkozó közleményre hivatkozik. A közlemény szerint a telek és épületek eladása nem minősül állami támogatásnak olyan esetekben, amikor, először, az állami hatóság egy feltétel nélküli ajánlati eljárást követően elfogadja a legmagasabb vagy az egyetlen ajánlatot, és, másodszor, amikor ilyen pályázati eljárás hiányában az eladási árat legalább egy független értékbecslő által megállapított árban határozták meg.

(41)

A Bizottság megismételte, hogy az adott közleményben biztosított iránymutatás, ahogy az annak bevezetőjében is szerepel, kizárólag „a köztulajdonban lévő földterület- és épületértékesítésre vonatkozik. Nem vonatkozik a földterületek és épületek hatósági megszerzésére vagy a földterületek és épületek hatóságok általi bérbeadására vagy bérbevételére. Az ilyen ügyletek szintén tartalmazhatnak állami támogatási elemeket.” A szóban forgó ügyben továbbá a telek értékének meghatározása önmagában nem elegendő. A visszlízing-ügylet egy bérleti díjat is tartalmaz. Azt is meg kell állapítani, hogy ez a díj megfelel-e a piaci feltételeknek.

(42)

Mindenesetre a telekeladásokra vonatkozó közleményben lefektetett mechanizmusok pusztán eszközök annak megállapítására, hogy az állam piacgazdasági befektetőként járt-e el, és ezért konkrét példákat szolgáltat a piacgazdasági befektetői elv állami és magán szervezetek közötti telekügyletekre való alkalmazására (7).

5.3.2. A piacgazdasági befektető elv betartása

(43)

A Bizottságnak ezért azt kell megvizsgálnia, hogy egy magánbefektető azonos feltételek mellett részt vett-e volna a vizsgálat tárgyát képező ügyletben. Egy feltételezett magánbefektető körültekintő befektetőként cselekszik, aki szokásos várható hozamot elővigyázatosan szeretne elérni anélkül, hogy a tőkehozamhoz képest túl nagy kockázatot vállalna. A piacgazdasági befektetői elvet nem tartják be, ha a telek árát a piaci árnál magasabb, a bérleti díjat pedig alacsonyabb összegben határozzák meg.

(44)	Hollandia és az önkormányzat azt állítja, hogy az önkormányzat (ex-ante) független értékbecslés alapján, és ennélfogva a piacgazdasági befektető elvnek megfelelően járt el. Az ügyletet a telek piaci értéke alapján kötötték meg, és ezért az nem biztosított előnyt a PSV számára.

(45)	A Bizottság véleménye szerint a piaci feltételeknek való megfelelés elvben független értékbecsléssel meghatározható.

(46)

Annak a külső értékbecslésnek a piaci feltételeknek való megfelelését illetően, amelyre az önkormányzat támaszkodott, Hollandiát a Bizottság megkérte az eljárás megindításáról szóló határozatban, hogy indokolja, az értékbecslő számításai során miért a vegyes hasznosításra vonatkozó, nem pedig stadion célú hasznosításra vonatkozó telekárat vette figyelembe. A Bizottság továbbá indoklást kívánt kapni a telek értékének a tartósbérlet megszűnése utáni jövőbeli fejlesztése céljából történő kiszámítása során alkalmazott haszonkulcsot és kockázati felárat illetően.

(47)

Hollandia és az önkormányzat által benyújtott információk alapján a Bizottság megállapítja, hogy a telek önkormányzat általi megszerzését megelőzte egy értékbecslés, amit a Troostwijk nevű független ingatlan értékbecslő cég végzett el. Amikor 2011 januárjában megkezdődtek a tárgyalások arról, hogy visszlízing szerződést kössenek a PSV-vel, a mögöttes cél az volt, hogy olyan semleges ügylettel segítsenek a PSV-nek, amely az egyesületet nem juttatja olyan pénzügyi előnyhöz, amit piaci feltételek mellett nem kaphatott volna meg. Ezért az önkormányzat megbízta a Troostwijk céget, hogy határozza meg az érintett telek piaci árát, és állapítson meg egy a piaci feltételeknek megfelelő méltányos éves bérleti díjat.

(48)

Az értékbecslés mögöttes feltételezései ésszerűnek tűnnek. 2011 márciusi értékbecslési jelentésében a Troostwijk a stadion telkének piaci értékét annak akkori állapotában és fejlesztési kilátásait figyelembe véve 41 160 000 euro összegben állapította meg. A telek értékének és a bérleti díj meghatározásához használt módszert jóváhagyta egy az önkormányzatnak dolgozó külső könyvelő cég.

(49)

A Troostwijk értékbecslési jelentése figyelembe veszi a telket érintő reális és előrelátható jövőbeli fejleményeket. A jelentés figyelembe veszi a stadion területének lehetséges fejlesztését és megállapítja, hogy a stadion eltűnése esetén a legvalószínűbb hasznosítás egy vegyes hasznosítású kerület lenne iroda- és lakóépületekkel. Az értékbecslési jelentés alátámasztja, hogy ez a feltételezés reális, különösen azért, mert a telek a város központjában terül el. Központi elhelyezkedésű telkek esetében a lehetséges progresszív értéknövekedés sokkal magasabb a periférián elhelyezkedő telkekhez képest. Az értékbecslési jelentés egy általánosan elfogadott értékbecslési normára is hivatkozik, amely szerint a telek értékét a terület legnagyobb és legjobb hasznosítása alapján kell megállapítani.

(50)

A Hollandia által ismertetett jövőbeli hasznosítás szintén illik az önkormányzatnak azt a teljes területet érintő hosszabb távú városfejlesztési stratégiájába, ahol a stadion található, ahogy azt a (22) preambulumbekezdés ismerteti. Az önkormányzat által elmondottak szerint a telek átminősítésére vonatkozó engedély megszerzésének valószínűsége a szóban forgó telek bármely tulajdonosa esetén igen nagy.

(51)	Hollandia szerint mindenesetre a telek jelenlegi stadion és kereskedelmi hasznosítás célú besorolása szintén jelentős gazdasági potenciált rejt.

(52)

Ezért megállapítható, hogy elfogadhatónak tűnik, hogy az értékbecslő a telket vegyes hasznosítás alapján értékelte. A Bizottság már elfogadta, hogy egy önkormányzat egy telek értékbecslését a telek értéknövekedésének hosszú távú kilátásaira alapozza egy olyan területen, amelyet várhatóan egy üzleti tervezési stratégiával összhangban fejleszteni fognak. (8)

(53)	A PSV az önkormányzatnak a független értékbecslő által megállapított és a telek későbbi lehetséges lakás- és irodacélú hasznosítása alapján kiszámított hosszú távú bérleti díjat fog fizetni a 2011. évi hosszú lejáratú államkötvényhozamok plusz 1,5 %-os kockázati felár kamatozást alapul véve.

(54)	Így a bérleti díj már tükrözi a teleknek a sportcélú hasznosításon kívüli hasznosításának becsült árát. Ezért ez magasabb, mint a telek jelenlegi hasznosítása alapján számított bérleti díj.

(55)	A jelentés elismeri, hogy a 15 éven túli tartósbérlet bizonyos kockázatot hordozhat a telek áringadozása szempontjából. Ezt a kockázatot azonban számos tényező korlátozza, amelyeket részletesebben az (56)–(59) preambulumbekezdések tárgyalnak.

(56)

Az értékbecslési jelentés feltételezései konzervatívnak tekinthetők. Az értékbecslési jelentés az irodák és lakások várható lehetséges értékét a szomszédos friss fejlesztésekre hivatkozással állapítja meg, és a lakások lehetséges eladási árára kiegészítő kockázati pufferként a hasonló projektekhez képest mindössze 80 %-os hasznos alapterület indexet alkalmaz.

(57)

A feltételezett 1,7 %-os telekérték-növekedést illetően, amely a feltételezett inflációs ráta, az értékbecslés egy korrekciós mechanizmust tartalmaz: 20 év elteltével biztonsági ráhagyásként a telek halmozott értékének 22,5 %-os csökkenésével számol. A két feltételezést összesítve a várható becsült növekedés a bérleti időszak 40 éve alatt évi 1,01 %, az első 20 évben pedig évi 0,4 %. Így a kezdeti 1,7 %-os feltételezés a biztonsági ráhagyással együtt ésszerűnek tűnik figyelemmel arra, hogy az érintet eszköz egy telek, amely értékét várhatóan megőrzi vagy értéke várhatóan növekedni fog, mivel a városközpontban található (noha a telek besorolása jelenleg kereskedelmi célú, a bérleti díj már most a telek vegyes hasznosítású feltételezett értékén alapul. Továbbá, 2011-ben Hollandiában az inflációs ráta 2,3 % (9) volt, míg az EKB inflációs célja 2 % volt. E két érték jelentősen az értékbecslő által a telek értékére alkalmazott növekedési ráta felett van.

(58)

Eltekintve a bérleti díjra vonatkozó biztosítéki intézkedésektől, az önkormányzattal megtárgyalt bérleti szerződés különféle egyéb rendelkezést is tartalmaz a lehetséges kockázatok, különösen a PSV nem teljesítése kockázatának fedezésére. A labdarúgó-egyesület garanciát biztosít a bérleti díj fizetésére az idénybérletekből származó bevételeivel. A PSV nagyjából két év bérleti díjnak megfelelő, 5 millió euro összegű óvadékot is letett, amelyet a vételárból vontak le, és az érintett közjegyzőnél helyeztek el tíz évre.

(59)

A felek megállapodtak, hogy a bérleti díj összegét 20 év elteltével bármely fél kérésére teljes körűen felülvizsgálják. Ez a felülvizsgálat egy új értékelésen fog alapulni. A telek akkori értéke az állampapírok megfelelő hozamával és egy kockázati felárral együtt fogja meghatározni a telek új bérleti díját. Az önkormányzat további biztosítékaként a felek megállapodtak, hogy a telek és a stadion használati joga az önkormányzatra száll, amennyiben a PSV elmulaszt eleget tenni bérleti díjfizetési kötelezettségének, vagy csődbe menne. Ez a kikötés eltér a szokásos jogkövetkezményektől a holland polgári törvénykönyv értelmében, amely szerint a haszonbérleti jog a csődvagyon részévé válna, és ezért kikerülne a telek tulajdonosának ellenőrzése alól. A jelen esetben a bérlet lejáratakor az önkormányzat a telek tulajdonosa marad, és felügyeli annak hasznosítását.

(60)

Miközben az értékbecslési jelentésben alkalmazott feltételezések a (48)–(57) preambulumbekezdésben jelzettek szerint ésszerűnek tűnnek, továbbra is nehéz az összehasonlítás más kereskedelmi ügyletekkel, mivel a Hollandia által viszonyítási alapként benyújtott bérleti szerződések eltérő ágazatokat érinthetnek (például az amszterdami lakáságazatot. Ezért annak vizsgálatakor, hogy a jelenlegi ügylet megfelel-e a piacgazdasági befektető elvének, a Bizottság megállapította, hogy egy kereskedelmi ügylet különböző alapja – egy az Eindhoven és a PSV közötti kölcsönügylet alapján, ahol a telek a kölcsön biztosítéka – szolgálhatott volna-e viszonyítási alapként.

(61)

A Bizottság megállapítja, hogy a PSV által fizetendő bérleti díj magasabb, mint egy ilyen kölcsön piaci kamata, ha már egyszer figyelembe veszik egy visszlízing-ügylet és egy kölcsön közötti különbségeket. A legjelentősebb különbség arra vonatkozik, hogy ha a PSV miután megkapta az önkormányzattól a kölcsönt, nem teljesít, az önkormányzat legjobb esetben visszakapja a kölcsön elvi összegét. A kölcsön elvi összegén túl profitálna a telek értékének növekedéséből. A visszlízing-ügyletben az önkormányzat már a bérleti szerződés kezdetén a telek tulajdonosává válik, és nem teljesítés esetén teljes körű tulajdonosi jogokkal rendelkezik. Az önkormányzat az intézkedésről való döntésekor hangsúlyt fektetett erre a szempontra, tekintettel különösen arra, hogy a telek feletti garantált teljes körű rendelkezés a PSV esetleges nem teljesítését követően az önkormányzat javára eltér a holland törvény általános rendelkezéseitől ((59) preambulumbekezdés). A telek értékének bármilyen növekedéséből (a kölcsön feltételeinek rögzítését követően) ezért kizárólag az önkormányzat profitál.

(62)	Így, egy visszlízing-ügylettől az várható, hogy eleve egy kölcsönnél alacsonyabb a várható megtérülése. Egy a PSV labdarúgó-egyesülettel azonos minősítésű vállalkozásnak kiváló biztosítékok mellett nyújtott kölcsön megtérülése tehát a viszonyítási alap felső határát jelentené.

(63)

Megbízható piaci hatások hiányában (10) a PSV-nek az alternatív forgatókönyv szerint nyújtott kölcsön referenciakamatát a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleményben foglaltak szerint (11) kell megállapítani. Ahhoz, hogy ez a számítás konzervatív legyen, úgy kell elvégezni, hogy figyelembe veszi, a PSV 2011-ben gyenge hitelminősítést kapott, és a kölcsön magas biztosítéki fedezettségét (vagyis a telek) feltételezi. Ennek eredményeképp a referencia-kamatláb 6,05 % lenne.

(64)

Egy hitelbefektető tehát a visszlízing-ügyletben az önkormányzathoz képest 1,01 %-kal magasabb megtérülést vár el. Azonban az önkormányzat továbbra is piacgazdasági befektetőként jár el, ha a hitelbefektető hajlandó 1,01 %-os megtérülést elengedni a telek értékének lehetséges növekedése fejében (lásd a (61) preambulumbekezdést). Az ügylet jellemzői alapján egy ilyen növekedési potenciál megér legalább 1,01 %-ot, és ezért úgy tűnik, hogy az önkormányzat által a visszlízing-ügyletben várható megtérülés összhangban van a piaci referenciákkal.

(65)	Ezért úgy tűnik, hogy a visszlízing konstrukció nem eredményez a PSV számára megengedhetetlen előnyt, az önkormányzat számára pedig olyan hozamot biztosít, ami megfelel a piacgazdasági befektető elvének.

(66)

Végezetül pedig meg kell jegyezni, hogy az éves bérleti díj Hollandia szerint összehasonlítható az országban másutt hivatásos labdarúgó-egyesületek által stadionbérleti díjként fizetett összeggel. Míg minden ilyen összehasonlítás az eltérő elhelyezkedés miatt nehézkes marad, hangsúlyozni kell, hogy e másik egyesületek nem csak a stadion telke után fizetnek éves bérleti díjat, hanem a teljes stadion komplexuma után. Összehasonlításképp, a PSV tulajdonában van a stadion, viseli működtetésének és karbantartásának költségeit, és emellett bérleti díjat fizet a stadion alatti telek után.

6. KÖVETKEZTETÉS

(67)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott kétségeket kellőképpen eloszlatták. Az önkormányzat, amikor megvette a stadion telkét és bérbe adta a PSV-nek, úgy járt el, mint ahogy egy feltételezett magánbefektető hasonló helyzetben eljárt volna. Ezért az ügylet nem jelent a Szerződés 107. cikke (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Az intézkedés, amelyet Hollandia az eindhoveni PSV labdarúgó-egyesület javára végrehajtott, nem testesít meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást.

2. cikk

Ennek a határozatnak a Holland Királyság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2016. július 4-én.

a Bizottság részéről

Margrethe VESTAGER

a Bizottság tagja

(2) Vö. az 1. lábjegyzettel.

(3) A T-370/13. sz., Gemeente Eindhoven kontra Bizottság ügyben hozott ítélet.

(4) HL C 209., 1997.7.10., 3. o.

(5) A C-325/08. sz., Olympique Lyonnais ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:C:2010:143), 27. és 28. pontja; a C-519/04 P. sz., Meca-Medina és Majcen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:C:2006:492), 22. pontja; valamint a C-415/93. sz., Bosman ügyben hozott ítélet (ECLI:EU:C:1995:463) 73. pontja.

(6) A Bizottság határozatai Németországot illetően: 2013. március 20-i határozat a Multifunktionsarena der Stadt Erfurt (SA.35135. (2012/N)) ügyben, 12. pont, és a Multifunktionsarena der Stadt Jena (SA.35440. (2012/N)) ügyben (összefoglaló közlemény: HL C 140., 2013.5.18., 1. o.), és a 2013. október 2-i határozata a Fußballstadion Chemnitz (SA.36105. (2013/N)) ügyben (összefoglaló közlemény: HL C 50., 2014.2.21., 1. o.), 12–14. pont; a Bizottság határozatai Spanyolországot illetően: 2013. december 18-i határozat négy spanyol labdarúgó-egyesületnek nyújtott lehetséges állami támogatásról (SA.29769. (2013/C) ügy), 28. pont, Real Madrid CF (SA.33754. (2013/C ügy)), 20. pont, és állítólagos támogatás három valenciai labdarúgó-egyesületnek (SA.36387 (2013/C) ügy), 16. pont, közzétéve: HL C 69., 2014.3.7., 99. o.

(7) A piacgazdasági befektetői elv vizsgálata alapján nincs szó állami támogatásról azokban az esetekben, ahol hasonló körülmények között egy piacgazdaságban szokásos piaci körülmények között működő magánbefektetőt fel lehetett volna kérni arra, hogy biztosítsa a kérdéses intézkedést a kedvezményezett számára.

(8) A Bizottság 2011. április 20-i 2011/529/EU határozata a Finnország által a Componenta Oyj részére nyújtott C-37/04 (korábbi NN 51/04) számú intézkedésről (HL L 230., 2011.9.7., 69. o.), (68)–(74) preambulumbekezdés.

(9) http://data.worldbank.org/indicator/FP.CPI.TOTL.ZG/countries/NL?display=graph

(10) Ebben az esetben nem állt rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy a referencia-kamatlábhoz piaci hatásokat állítsanak össze.

(11) HL C 14., 2008.1.19., 6. o.

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 282

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	59. évfolyam 2016. október 19.

Tartalom		II Nem jogalkotási aktusok	Oldal
		NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOK
	*	A Tanács (EU) 2016/1841 határozata (2016. október 5.) az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött párizsi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről	1
		Párizsi Megállapodás	4
		RENDELETEK
	*	A Bizottság (EU) 2016/1842 végrehajtási rendelete (2016. október 14.) az 1235/2008/EK rendeletnek az importált ökológiai termékek elektronikus ellenőrzési tanúsítványa és egyes más elemek tekintetében, valamint a 889/2008/EK rendeletnek a tartósított vagy feldolgozott ökológiai termékekre vonatkozó követelmények és az információszolgáltatás tekintetében történő módosításáról ( 1 )	19
	*	A Bizottság (EU) 2016/1843 végrehajtási rendelete (2016. október 18.) a hatósági Trichinella-vizsgálatokat végző hatósági laboratóriumok akkreditálása tekintetében a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazását érintő átmeneti intézkedésekről ( 1 )	38
		A Bizottság (EU) 2016/1844 végrehajtási rendelete (2016. október 18.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	40
		A Bizottság (EU) 2016/1845 végrehajtási rendelete (2016. október 18.) az (EU) 2016/1612 felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti, a tejtermelés csökkentéséhez nyújtott támogatás iránti kérelmekre alkalmazandó odaítélési együttható meghatározásáról	42
		HATÁROZATOK
	*	A Bizottság (EU) 2016/1846 határozata (2016. július 4.) a Magyarország által végrehajtott SA.41187 (2015/C) (korábbi 2015/NN) számú, a dohányipari vállalkozások egészségügyi hozzájárulásáról szóló intézkedésről (az értesítés a C(2016) 4049. számú dokumentummal történt) ( 1 )	43
	*	A Bizottság (EU) 2016/1847 határozata (2016. július 4.) a Hollandia által az MVV (Maastricht) hivatásos labdarúgó-egyesület vonatkozásában végrehajtott SA.41612. – 2015/C (korábbi SA.33584. (2013/C) [korábbi 2011/NN.]) intézkedésről (az értesítés a C(2016) 4053. számú dokumentummal történt) ( 1 )	53
	*	A Bizottság (EU) 2016/1848 határozata (2016. július 4.) az SA.40018 (2015/C) (ex 2015/NN) intézkedésről – a magyar élelmiszerlánc-felügyeleti díj Magyarország által végrehajtott 2014. évi módosítása (az értesítés a C(2016) 4056. számú dokumentummal történt) ( 1 )	63
	*	A Bizottság (EU) 2016/1849 határozata (2016. július 4.) a Hollandia által a PSV (Eindhoven) hivatásos labdarúgó-egyesület vonatkozásában végrehajtott SA.41613 – 2015/C (korábbi SA.33584 – 2013/C [korábbi 2011/NN]) intézkedésről (az értesítés a C(2016) 4093. számú dokumentummal történt) ( 1 )	75

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	MA	133,9
0702 00 00	ZZ	133,9
0707 00 05	TR	145,2
0707 00 05	ZZ	145,2
0709 93 10	TR	154,9
0709 93 10	ZZ	154,9
0805 50 10	AR	91,3
	CL	95,5
	TR	85,9
	UY	51,6
	ZA	73,6
	ZZ	79,6
0806 10 10	BR	278,4
	EG	169,2
	TR	151,7
	ZZ	199,8
0808 10 80	AR	191,8
	AU	196,9
	BR	124,9
	CL	154,2
	NZ	137,0
	ZA	117,5
	ZZ	153,7
0808 30 90	CN	75,0
	TR	134,9
	ZZ	105,0