(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. február 13-án az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, sík, ötvözetlen vagy ötvözött acélból (kivéve rozsdamentes acélból, szilícium-elektromos acélból, szerszámacélból és gyorsacélból) készült, melegen hengerelt, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélküli, nem tekercsben lévő, 10 mm-t meghaladó vastagságú és legalább 600 mm szélességű, vagy legalább 4,75 mm, de legfeljebb 10 mm vastagságú és legalább 2 050 mm szélességű termékek (durvalemez) Európai Unióba (a továbbiakban: Unió) irányuló behozatalára vonatkozóan.

(2)

A vizsgálat megindításáról a Bizottság értesítést (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2016. január 4-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése a durvalemez teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki.

(4)

A panasz bizonyítékot tartalmazott a dömpingre, illetve az abból eredő jelentős kárra vonatkozóan, és így elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(5)

A panaszos szükséges bizonyítékokkal alátámasztott kérelmére a Bizottság 2016. augusztus 10-én közzétette az (EU) 2016/1357 végrehajtási rendeletet (4) (a továbbiakban: nyilvántartásba vételi rendelet), amely a Kínából származó durvalemez behozatalára 2016. augusztus 11-től nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében jelentkezzenek. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket, és felkérte őket a részvételre.

(7)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy a vizsgálat megindításával kapcsolatos álláspontjukat írásban ismertessék, valamint kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi eljárásokban közreműködő meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(8)

A Bizottság a vizsgálat megindításáról emellett tájékoztatta az Ausztráliában, Brazíliában, Kanadában, Indiában, Japánban, a Koreai Köztársaságban, Malajziában, Mexikóban, Oroszországban, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, Ukrajnában és az Amerikai Egyesült Államokban működő gyártókat, és felkérte őket a részvételre.

(9)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik országként (a továbbiakban: analóg ország) az Amerikai Egyesült Államokat tervezi figyelembe venni.

(10)

Az érdekelt feleknek lehetőségük nyílt az analóg ország megfelelőségével kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(11)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az exportáló gyártók, az uniós gyártók és az Unióban működő független importőrök körében.

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a mintát a hasonló termék vizsgálati időszakon belüli legnagyobb reprezentatív értékesítési volumenei alapján választotta ki, biztosítva egyúttal a megfelelő földrajzi eloszlást is.

(13)

Ez az ideiglenes minta három különböző tagállamban található három uniós gyártóból állt, amelyek az eljárás megindítását megelőzően jelentkező uniós gyártók durvalemezre irányuló összértékesítéseinek több mint 26 %-át képviselték. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(14)

A panaszos és maga a mintába felvett vállalat is előadta, hogy nem helyénvaló a Metinvest Trametal Spa (a továbbiakban: Trametal) mintában való szerepeltetése, mivel a szóban forgó vállalat nem integrált acélmű, hanem sokkal inkább az Ukrajnában működő, vele kapcsolatban álló vállalattól vásárolt lemeztuskó újrahengerlője, így e vállalat állítólag nem tekinthető reprezentatívnak az uniós gazdasági ágazat szempontjából.

(15)

Az uniós gazdasági ágazat egyaránt áll integrált acélművekből és újrahengerlő üzemekből, és a panaszosok között mindkét fajta uniós gyártó megtalálható. Ennek ellenére az uniós gazdasági ágazat által gyártott durvalemez túlnyomó részét integrált acélművek állítják elő.

(16)

Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a Trametal az összköltség jellemzően mintegy 70 %-át kitevő fő alapanyagot, a lemeztuskót a vele kapcsolatban álló ukrajnai vállalattól szerzi be. Ennélfogva ez a kapcsolat, ahogy a lemeztuskót beszállító, kapcsolatban álló ukrán vállalat teljesítménye és konkrét helyzete is, közvetlen befolyással van mindenekelőtt a költségekkel és a jövedelmezőséggel kapcsolatos mutatókra.

(17)

A Bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy a (105)–(124) preambulumbekezdésben szereplő makrogazdasági mutatókban az uniós gyártók mindkét típusának – az integrált acélművek és az újrahengerlő üzemek – helyzete teljeskörűen megjelenik.

(18)

A (14)–(16) preambulumbekezdésben szereplő indokok miatt a Bizottság azonban ideiglenesen azon az állásponton van, hogy a Trametal konkrét helyzete nem minősül reprezentatívnak az uniós gazdasági ágazat szempontjából, és a (125)–(138) preambulumbekezdésben szereplő mikrogazdasági mutatókat nem szabad befolyásolnia..

(19)

A Bizottság megalapozottnak tartotta a fenti észrevételt, és a kárral kapcsolatban rendelkezésre álló előzetes információk mérlegelését követően a mintában a Trametalt az Ilsenburger Grobblech GmbH-ra, a (28) preambulumbekezdésben meghatározott vizsgálati időszak alatti uniós értékesítési volumen alapján a második legnagyobb uniós gyártóra cserélte.

(20)

2016. március 7-én a Bizottság a minta megváltoztatásának okait felvázoló és a módosított mintában szereplő vállalatokat tartalmazó feljegyzést bocsátott az érdekelt felek rendelkezésére. Az érdekelt felek nem nyújtottak be észrevételeket a végleges mintával kapcsolatban.

(21)

A Bizottság felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát.

(22)

Hat importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Közülük három került be a mintába.

(23)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a Kínában működő összes exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az exportáló gyártókat, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(24)

Tizennégy Kínában működő exportáló gyártója nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, a Bizottság három vállalatból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi érintett ismert exportáló gyártóval és Kína hatóságaival. Észrevétel nem érkezett, ezért a Bizottság megerősítette a mintát.

(25)

Hét Kínában működő exportáló gyártó jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot kíván igényelni. Ugyanakkor egyikük sem töltötte ki a kérdőívet, így nem érkezett egyedi vizsgálat iránti kérelem.

(26)

A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett fél és az összes többi olyan vállalat számára, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül jelentkezett. Kitöltött kérdőívet három uniós gyártó, hat független importőr, tíz felhasználó, acélipari szolgáltató központok egy csoportja, a mintába felvett, Kínában működő három exportáló gyártó és különböző analóg országbeli két gyártó nyújtott be.

(27)

A Bizottság a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek ítélt valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. A következő felek telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

(28)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki.

(29)

A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) ölelte fel.

(30)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg az ex 7208 51 20, ex 7208 51 91, ex 7208 51 98, ex 7208 52 91, ex 7208 90 20, ex 7208 90 80, 7225 40 40, ex 7225 40 60 és ex 7225 99 00 KN-kódok alá tartozó sík, ötvözetlen vagy ötvözött acélból (kivéve rozsdamentes acélból, szilícium-elektromos acélból, szerszámacélból és gyorsacélból) készült, melegen hengerelt, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélküli, nem tekercsben lévő, 10 mm-t meghaladó vastagságú és legalább 600 mm szélességű, vagy legalább 4,75 mm, de legfeljebb 10 mm vastagságú és legalább 2 050 mm szélességű termékek (durvalemez).

(31)

Durvalemezt építőipari, bányászati és fakitermelési berendezések gyártásához; nyomástartó edényekhez; olaj- és gázvezetékekhez; valamint hajógyártáshoz, hidakhoz és épületekhez használnak fel.

(32)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(33)

A Bizottság ezért azt az ideiglenes döntést hozta, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett hasonló termékeknek minősülnek.

(34)

Az egyik érdekelt fél azzal érvelt, hogy a termékkör meghatározása túl tág. Mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a termékkört az úgynevezett „tömegacél durvalemezekre” kellene szűkíteni, az úgynevezett „speciális durvalemezeket” pedig ki kellene zárni a termékmeghatározásból. Állításának alátámasztásául két érvet hozott fel.

(35)

Egyfelől azzal érvelt, hogy a panaszban foglalt információk elsősorban a „tömegacél durvalemezekre” vonatkoznak, amelyek a Kínából érkező kivitel nagyobb részét teszik ki. Másfelől azzal érvelt, hogy a termékkör szélesebb az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdésében a hasonló termékre vonatkozóan megfogalmazott meghatározásnál.

(36)

A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a panasz szakaszában csak a dömpingre, a kárra és az okozati összefüggésre vonatkozóan kell elegendő bizonyítékot benyújtani. Ezért ebben a szakaszban nem szükséges a teljes termékkört illetően információkkal szolgálni. Az elemzésnek a leggyakrabban értékesített minőségi osztályok exportjára való szűkítése nem jelenti azt, hogy a termékmeghatározásnak ezekre a terméktípusokra kellene korlátozódnia.

(37)

Másfelől az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hasonló terméknek azonosnak kell lennie a szóban forgó termékkel, vagy szoros hasonlóságot kell mutatnia vele. Ez ugyanakkor nem vonatkozik a szóban forgó termék meghatározására, mint olyanra. A szóban forgó termék különböző típusainak pusztán ugyanazokkal az alapvető tulajdonságokkal kell rendelkezniük, ami a (32) preambulumbekezdésben leírtak alapján fennáll.

(38)

A „speciális durvalemezeket” a „tömegacél durvalemezektől” állítólagosan megkülönböző paraméterek körébe a kémiai összetétel, a mechanikai/technológiai összetétel, a leszállítási feltételek, a vastagság, illetve a hajógyártási célhoz kapcsolódó tanúsítás és vizsgálat tartozik.

(39)

A vastagságot kivéve egyik fenti paraméter sem érinti a termék alapvető tulajdonságait. A fél szerint minden 50,8 mm-nél nagyobb vastagságú terméket ki kellene zárni a termékkörből. A vastagságra vonatkozó korlát alátámasztásául a fél egyetlen érvként azt hozta fel, hogy a panasz állítólag pusztán az 50,8 mm-nél kisebb vastagságú durvalemezekre irányul, mivel a panasz egyik mellékletében szereplő, a dömpingszámítással kapcsolatos meggyőző bizonyíték ilyen termékekre korlátozódik.

(40)

Ugyanakkor egyértelmű, hogy a panaszban szereplő termékmeghatározás az 50,8 mm-nél nagyobb vastagságú termékekre is kiterjed, hiszen a termékmeghatározás nem tartalmaz vastagságra vonatkozó felső korlátot. Amint a korábbiakban is szerepel, pusztán azért, mert a dömpinggel kapcsolatos meggyőző bizonyíték csak a leggyakrabban exportált terméktípusokra terjed ki, nem jelenti azt, hogy a termékmeghatározás csak e típusokra vonatozna.

(41)

A Bizottság ennélfogva ideiglenesen azt a döntést hozta, hogy nem változtat a termékmeghatározáson.

(42)

Amint az az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában szerepel, abban az esetben, ha egy Kínában működő exportáló gyártó teljesíti a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumokat, és így piacgazdasági elbánásban részesül, a Bizottság az adott vállaltra vonatkozó rendes értéket a 2. cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban határozza meg.

(43)

A Bizottság piacgazdasági elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot küldött a mintába felvett valamennyi exportáló gyártónak annak érdekében, hogy azok piacgazdasági elbánást kérelmezhessenek. Az exportáló gyártók egyike sem nyújtotta be az igénylőlapot, ennélfogva egyik vállalatot sem lehetett piacgazdasági elbánásban részesíteni.

(44)

A rendes érték megállapítása így az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében egy piacgazdasággal rendelkező harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke alapján történt. E célból egy analóg országot kellett kiválasztani.

(45)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy az Amerikai Egyesült Államokat tervezi analóg országként figyelembe venni, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket erre vonatkozóan. Nem érkezett észrevétel.

(46)

A Bizottság kérdőíveket küldött a (8) preambulumbekezdésben megnevezett országok összes ismert durvalemezgyártójának, és két választ kapott: egyet egy ausztráliai, egyet pedig egy amerikai egyesült államokbeli gyártótól.

(47)

Az amerikai egyesült államokbeli gyártótól kapott válasz bizonyítékokat tartalmazott a gyártásra és az Egyesült Államok belföldi piacán történő értékesítésre vonatkozóan.

(48)

A kitöltött kérdőívben az egyesült államokbeli gyártó tájékoztatta a Bizottságot, hogy a durvalemezek Egyesült Államokba irányuló behozatalára kiszabott rendes vám mértéke nulla. Dömpingellenes vámok vannak érvényben a Kínából érkező behozatallal, valamint dömpingellenes és szubvencióellenes vámok az Indiából, Indonéziából és a Koreai Köztársaságból érkező behozatallal szemben.

(49)

Az Egyesült Államok belföldi piaca 7 egyesült államokbeli gyártóból, valamint a piaci részesedés 20 %-át kitevő, a Koreai Köztársaságból, Németországból, Franciaországból és Kanadából érkező behozatalból áll.

(50)

Az ausztráliai gyártótól kapott válasz bizonyítékokat tartalmazott a gyártásra és az ausztráliai belföldi piacon történő értékesítésre, valamint arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó gyártó az egyetlen gyártó Ausztráliában. Az Ausztráliába irányuló behozatal ugyanakkor 35 %-os piaci részesedéssel rendelkezik. Dömpingellenes vámok vannak érvényben a Kínából, Indonéziából, Japánból, a Koreai Köztársaságból és a Tajvanról érkező behozatallal szemben, ezek a vámok azonban alacsony és egyes vállalatok esetében nulla mértékűek.

(51)

Az ausztráliai belföldi piac versenyképesebbnek tekinthető, mivel a behozatal nagyobb piaci részesedéssel rendelkezik, és a behozatali vámok alacsonyabban.

(52)

A Bizottság ezért ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy Ausztrália az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti megfelelő analóg országnak minősül.

(53)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően a piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártók esetében a rendes értéket az analóg országban működő együttműködő gyártótól kapott információk alapján határozták meg.

(54)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az analóg országban működő együttműködő gyártó esetében a belföldi értékesítés teljes volumene reprezentatív volt-e.

(55)

A belföldi értékesítés akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő, analóg országbeli gyártó általi belföldi értékesítésének teljes volumene valamennyi mintába felvett, Kínában működő exportáló gyártó esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló kivitel keretében értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át a vizsgálati időszak alatt.

(56)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló terméknek az analóg ország belföldi piacán az együttműködő gyártó által történt összértékesítése reprezentatív volt.

(57)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak a mintába felvett exportáló gyártók által az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(58)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban – megvizsgálta a mintába felvett, Kínában működő egyes exportáló gyártók által az Unióba irányuló kivitel céljából értékesített terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható minden egyes terméktípus tekintetében, hogy az analóg országbeli gyártó belföldi piacán történt belföldi értékesítése reprezentatív volt-e.

(59)

Egy adott terméktípus belföldi értékesítése abban az esetben reprezentatív, ha e terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére történt belföldi értékesítésének teljes volumene eléri az Unióba irányuló kivitel keretében a mintába felvett, Kínában működő egyes exportáló gyártók által értékesített azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes volumenének legalább 5 %-át.

(60)

A Bizottság megállapította, hogy egyes terméktípusok reprezentatívak voltak ezen az alapon, mások azonban – az alacsony mennyiség vagy amiatt, hogy az exportált terméktípust az analóg országbeli gyártó nem értékesítette belföldön – már nem.

(61)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek a belföldi piacon történt nyereséges értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát – az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésével összhangban – annak megállapítása céljából, hogy a rendes érték kiszámítását a tényleges belföldi értékesítések alapján végezze-e el.

(62)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e, vagy sem – az egyes terméktípusok tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(63)

Ebben az esetben a rendes érték az adott terméktípus vizsgálati időszak alatt történt összes belföldi értékesítése során felszámított árainak súlyozott átlaga.

(64)

A rendes értéket az egyes terméktípusok kizárólag nyereséges belföldi, vizsgálati időszak alatti értékesítésének terméktípusonkénti tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(65)

Amennyiben az analóg országbeli gyártó egy adott terméktípust nem értékesített reprezentatív mennyiségben, vagy azt egyáltalán nem vagy kizárólag veszteségesen értékesítette a belföldi piacon, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban képezte.

(66)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített minden terméktípus esetében a rendes érték képzése úgy történt, hogy az átlagos értékesítési, általános és adminisztratív költségekhez (a továbbiakban: SGA-költségek) és az egyes ilyen típusok szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséghez hozzáadták azok átlagos termelési költségét.

(67)

Azon terméktípusok esetében, amelyeket egyáltalán nem, vagy kizárólag veszteségesen értékesítettek a belföldi piacon, a rendes érték képzése úgy történt, hogy az átlagos értékesítési, általános és adminisztratív költségekhez (SGA-költségek) és a hasonló termék szokásos kereskedelmi forgalom keretében belföldi piacon bonyolított ügyleteiből származó nyereséghez hozzáadták az egyes típusok átlagos termelési költségét.

(68)

Abban az esetben, ha egy terméktípust egyáltalán nem értékesítettek az analóg ország belföldi piacán, a termelési költséget a legközelebbi olcsóbb típus költsége alapján állapították meg.

(69)

Az exportárat minden egyes mintába felvett exportáló gyártó esetében ellenőrizték az ellenőrző látogatás során. Ha az Unióba irányuló kivitel az első független vevő részére valósult meg közvetlenül vagy kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül, az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért az Unióba történő exportra való értékesítéskor ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(70)

A mintába felvett egyik exportáló gyártó egy Unióban működő, vele kapcsolatban álló importőrön keresztül exportált durvalemezt. Ezen értékesítések esetében az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban állapították meg.

(71)

A Bizottság az analóg országbeli gyártóra vonatkozó rendes értéket és a mintába felvett exportáló gyártók exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(72)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végzett a fuvarozással kapcsolatos költségek, az anyagmozgatási, rakodási és járulékos költségek, a közvetett adók, jutalékok, hitelköltségek és banki költségek tekintetében.

(73)

Azon mintába felvett exportáló gyártók esetében, amelyek jutalék alapján dolgozó ügynökhöz hasonló feladatokat ellátó, velük kapcsolatban álló kereskedelmi vállalaton keresztül végeztek értékesítést az Unióba, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i. pontja szerinti kiigazítás történt.

(74)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a mintába felvett együttműködő exportáló gyártók esetében a hasonló termék minden egyes típusára vonatkozó rendes érték súlyozott átlagát összehasonlította az érintett termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(75)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár (költség, biztosítás és fuvardíj) százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Dömpingkülönbözetek, minta

(76)

A mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban a mintába felvett exportáló gyártók súlyozott átlagú dömpingkülönbözetét vette.

(77)

Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók ideiglenes dömpingkülönbözete 125,5 %.

(78)

Az összes többi Kínában működő exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg.

(79)

A Bizottság először meghatározta a Kínában működő exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumenén alapul a Kínából az Unióba irányuló – az Eurostat importstatisztikái alapján megállapított – teljes exportvolumen százalékában kifejezve.

(80)

Ebben az esetben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló teljes kivitelnek körülbelül 87 %-át az együttműködő exportáló gyártók általi kivitel tette ki. Ez alapján a Bizottság úgy döntött, hogy a dömpingkülönbözetet minden más vállalat esetében azon mintába felvett vállalat szintjén határozza meg, amelyiknek a legmagasabb a dömpingkülönbözete.

(81)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

2. táblázat

Dömpingkülönbözetek, minden vállalat

(82)

A vizsgálati időszak alatt 30 uniós gyártó gyártotta a hasonló terméket az Unióban. Ezek a vállalatok alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot.

(83)

Közülük 26-an működtek együtt a mintavételezés során. Ezek az együttműködő uniós gyártók képviselik a hasonló terméknek az uniós gazdasági ágazat általi teljes termelésének mintegy 94 %-át és az uniós gazdasági ágazat általi értékesítésének egészét a vizsgálati időszakban.

(84)

A hasonló termék vizsgálati időszak alatti teljes uniós termelése körülbelül 10,3 millió tonnát tesz ki. A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatban rendelkezésre álló összes információ – így a panasz, a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött, ellenőrzött kérdőívek, valamint az Eurofer ellenőrzött beadványa – alapján jutott erre a számadatra.

(85)

Amint az az (1) preambulumbekezdésben szerepel, a mintába három olyan uniós gyártó került, amelyek a hasonló termék uniós gazdasági ágazat általi teljes értékesítésének 28,5 %-át és uniós termelési volumenének egészét képviselték a vizsgálati időszak alatt.

(86)

A Bizottság az uniós felhasználást az Eurostat importstatisztikái alapján és az uniós gazdasági ágazat ellenőrzött értékesítési adatai alapján állapította meg.

(87)

A durvalemez uniós felhasználása a következőképpen alakult:

3. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(88)

A figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 5 %-kal nőtt. Az évenkénti elemzés kezdeti 6 %-os csökkenést mutat 2012 és 2013 között, amelyet 2014-ben és a vizsgálati időszakban 11 százalékpontos vagyis több mint 1 millió tonnát kitevő fellendülés követett.

(89)

Az uniós gyártók általi kötött felhasználás jelentéktelen mértékű, mivel a figyelembe vett időszak alatti uniós felhasználás kevesebb mint 0,5 %-át teszi ki. A kármutatók értékelése így az uniós piac egészére vonatkozóan történt, magában foglalva az uniós gyártók által kötötten felhasznált mennyiségeket is.

(90)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének megállapításához a behozatal volumenét összehasonlította a (87) preambulumbekezdésben szereplő 3. táblázat szerinti uniós felhasználással.

(91)

A durvalemezek Unióba irányuló behozatala a következőképpen alakult:

4. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(92)

A Kínából az Unióba irányuló behozatal volumene 231 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban. A 2012 és 2013 közötti 16 %-os csökkenést követően a Kínából érkező behozatal lényegesen, 85 százalékponttal növekedett 2014-ben, majd további 162 százalékponttal tovább nőtt a vizsgálati időszakban.

(93)

A Kínából érkező kivitel 2012 és 2013 közötti kezdeti csökkenése mögött az uniós piaci felhasználásnak a (87) preambulumbekezdésben szereplő 3. táblázatban vázolt visszaesése állt. 2013 után az uniós piacon dinamikus fellendülés következett be: 2013 és a vizsgálati időszak között több mint 1 millió tonnát kitevő növekedés volt tapasztalható. Ezt a növekedést szinte teljes egészében a Kínából érkező behozatal vette fel, amely szintén több mint 1 millió tonnával emelkedett ugyanebben az időszakban.

(94)

Ezzel párhuzamosan a Kínából érkező behozatal uniós piaci részesedése 2012 és a vizsgálati időszak között több mint háromszorosára, 4,6 %-ról 14,4 %-ra nőtt.

(95)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. A Kínából az Unióba irányuló durvalemez-behozatal súlyozott átlagárai a következőképpen alakultak:

5. táblázat

Importár (EUR/tonna)

(96)

Az átlagos kínai importárak 29 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban. Az átlagár folyamatosan csökkent: a 2012. évi 647 EUR/tonnáról a vizsgálati időszakra 460 EUR/tonnára esett vissza.

(97)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(98)

Az árakat – az azonos kereskedelemi szinten megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az engedmények és a visszatérítések levonása után és az adatokat szükség esetén kiigazítva – terméktípusonként hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét a mintába felvett három uniós gyártó vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki.

(99)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal esetében átlagosan 29 % volt az áralákínálás az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest.

(100)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(101)

A kár meghatározásához a Bizottság elkülönítette a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat.

(102)

A Bizottság a makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, foglalkoztatás, munkaerőköltség, növekedés, termelékenység, a dömpingkülönbözetek nagysága és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelte. Az értékelés a panaszos és az uniós gyártók által benyújtott információkon, valamint a rendelkezésre álló hivatalos statisztikákon (Eurostat) alapult. A makrogazdasági adatok az összes uniós gyártóra vonatkoztak.

(103)

A Bizottság a mikrogazdasági mutatókat (átlagos értékesítési egységárak, egységnyi költség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség) a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőívekben szereplő – megfelelően ellenőrzött – adatok és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikák (Eurostat) alapján értékelte. Az adatok a mintába felvett uniós gyártókra vonatkoztak.

(104)

A Bizottság megjegyzi, hogy a mintába felvett uniós gyártók egyike 2015 decemberében felfüggesztette a durvalemezgyártást. Ez a felfüggesztés nincs hatással egyik kármutatóra sem, mivel a vizsgálati időszak legvégén következett be, és ennélfogva mindkét adatkészlet reprezentatívnak bizonyult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából.

(105)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(106)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 12 %-kal csökkent. A 2012 és 2013 közötti 12 %-os csökkenést követően a termelési volumen 2014-ben kismértékben, 5 százalékponttal növekedett, majd 2015-ben újra 5 százalékponttal visszaesett a 2013-as szintre.

(107)

A termelési volumen 2012 és 2013 közötti kezdeti csökkenése mögött az uniós piaci felhasználásnak a (87) preambulumbekezdésben szereplő 3. táblázatban vázolt visszaesése állt. Az uniós gazdasági ágazat ugyanakkor nem tudott hasznot húzni a felhasználás 2013 és a vizsgálati időszak között ezt követően bekövetkezett növekedéséből. Annak ellenére, hogy a felhasználás 11 %-kal vagyis több mint 1 millió tonnával növekedett, az uniós gazdasági ágazat általi termelés csak ideiglenesen és kismértékben nőtt 2014-ben, majd a vizsgálati időszakban a 2013-as alacsony szintre esett vissza.

(108)

Az uniós gazdasági ágazat termelési kapacitására vonatkozóan bejelentett számadatok a műszaki kapacitásra vonatkoznak, amelynek értelmében – az iparág által szokványosnak tekintett – kiigazításokat, így az üzemeltetés indítását, a karbantartást, a szűk keresztmetszeteket és egyéb szokásos leállásokat figyelembe vették.

(109)

Ezek alapján a termelési kapacitás mérsékelten, 2 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, míg a piac növekedése 6 %-os volt ugyanebben az időszakban.

(110)

Mivel a termelési mennyiségben bekövetkezett visszaesés meghaladja a termelési kapacitás csökkenését, az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználása 10 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(111)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(112)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 7 %-kal csökkent. A 2012 és 2013 közötti 7 %-os csökkenést és a 2014-es további 2 százalékpontos visszaesést követően az értékesítési volumen kismértékben, 2 százalékponttal növekedett a vizsgálati időszakban.

(113)

Hasonlóan a termelési mennyiséghez, az értékesítési mennyiség 2012 és 2013 közötti kezdeti csökkenése mögött az uniós piaci felhasználásnak a (87) preambulumbekezdésben vázolt visszaesése állt. Az uniós gazdasági ágazat ugyanakkor nem tudott hasznot húzni a felhasználás 2013 és a vizsgálati időszak között ezt követően bekövetkezett növekedéséből. Annak ellenére, hogy az uniós felhasználás több mint 1 millió tonnával emelkedett, az uniós gazdasági ágazat értékesítési mennyisége a 2013-as alacsony szinten maradt.

(114)

Az értékesítési mennyiség 5 %-os piaci növekedés melletti 7 %-os visszaesése miatt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 12 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(115)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatása és termelékenysége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(116)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat 17 %-kal csökkentette a foglalkoztatási szintet. Ennek a csökkentésnek két fő oka volt:

(117)

A Bizottság megjegyzi, hogy az uniós piaci felhasználás 5 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt. A növekvő volumenben érkező kínai dömpingelt behozatal nélkül az uniós gazdasági ágazat tehát képes lett volna az eredeti szinten tartani a foglalkoztatást, mivel a növekvő kereslet felvette volna a hatékonyságnövelést.

(118)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Teljes munkaidős egyenértékenkénti átlagos munkaerőköltségek (teljes munkaidős egyenérték)

(119)

A (115) preambulumbekezdésben vázolt lényeges munkaerő-csökkentés miatt a fenti alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 13 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban. Ugyanis, míg a megnövekedett munkaerőköltség egy adott része a kollektív szerződéseken belüli kötelező béremeléshez köthető, a növekedés túlnyomó részt a munkaerő és a munkaórák csökkentésének költségeire vezethető vissza. E költségek körébe tartoznak a végkielégítések, illetve a folyamatosan növekvő mennyiségű dömpingelt behozatal miatt csökkenő termelésre válaszul megjelenő részmunkaidő kapcsán jelentkező magasabb költségek.

(120)

Az uniós felhasználás először 6 %-kal vagyis mintegy 600 000 tonnával csökkent 2012 és 2013 között. Ez a kezdeti csökkenés kedvezőtlen hatással volt az uniós gazdasági ágazat értékesítéseire és termelési mennyiségeire.

(121)

2013 és a vizsgálati időszak között megváltozott a helyzet. Az uniós felhasználás terén 11 százalékpontos vagyis több mint 1 millió tonnát kitevő dinamikus növekedés mutatkozott. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem tudott hasznot húzni ebből a dinamikus növekedésből. A termelési és értékesítési mennyiségek a 2013-as nagyon alacsony szinten maradtak. Az uniós piac növekedését teljes mértékben a növekvő mennyiségben érkező, alacsony árú kínai dömpingelt behozatal vette fel, amely – amint az a (91) preambulumbekezdésben szerepel – szintén több mint 1 millió tonnával nőtt 2013 és a vizsgálati időszak között.

(122)

Az összes kínai exportáló gyártó dömpingkülönbözete meghaladja a 100 %-ot. Figyelembe véve a Kínából érkező behozatal volumenét és árait, e nagyon magas dömpingkülönbözetek jelentős hatással voltak az uniós gazdasági ágazatra.

(123)

A Tanács 2000-ben végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból, Indiából és Romániából származó egyes sík, ötvözetlen acélból készült, melegen hengerelt termékek behozatalára. A szóban forgó intézkedések a jelenlegi vizsgálatéhoz nagyon hasonló termékkörre vonatkoztak, hatályuk 2005. augusztus 11-én lejárt.

(124)

Amint az a (221) preambulumbekezdésben szerepel, az uniós gazdasági ágazat a nyereségcélt meghaladó jövedelmezőséget ért el. A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat felépült a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból.

(125)

Az uniós független vevők számára történő értékesítések súlyozott átlagú egységárai és a mintába felvett uniós gyártók termelési egységköltsége a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(126)

A mintába felvett uniós gyártók átlagos értékesítési árai folyamatosan, 25 %-kal csökkentek, míg az átlagos termelési egységköltség folyamatosan, 19 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az értékesítési árak gyorsabb ütemben csökkentek, és általában tartósabban voltak alacsonyabbak, mint a termelési egységköltség.

(127)

Az uniós gyártók annak érdekében, hogy piaci részesedésük ne zsugorodjon tovább, kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált, és értékesítési áraikat jelentős mértékben csökkenteni. Ez az árcsökkenés jelentősen meghaladja a termelési költség terén elért csökkenést, amelyet elsősorban a nyersanyagárak figyelembe vett időszak alatti csökkenése, valamint a termelékenységnek a (115) preambulumbekezdésben vázolt, munkaerő-csökkentés általi növelése eredményezett.

(128)

A mintába felvett uniós gyártók készleteinek szintje a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Készletek

(129)

A mintába felvett három uniós gyártó zárókészleteinek szintje folyamatosan, 26 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban. Zárókészleteiknek a termelés százalékában kifejezett szintje szintén folyamatosan, 35 %-kal nőtt.

(130)

A készletekben bekövetkezett növekedés fő oka az volt, hogy annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat próbálta elkerülni a termelési volumen csökkentését, az értékesítési volumen még gyorsabb ütemben csökkent, hiszen az uniós gazdasági ágazat a növekvő volumenű, alacsony árú dömpingelt behozatal miatt egyáltalán nem tudott hasznot húzni a piac növekedéséből.

(131)

A Bizottság a mintába felvett uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó veszteséget az értékesítési forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(132)

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásaik megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(133)

A figyelembe vett időszakban a jövedelmezőség 758 %-kal visszaesett. A 2012-ben elért 1,6 %-os nyereséget követően a mintába felvett uniós gyártók veszteségesek voltak az azt követő években.

(134)

Míg a 2013-ban elszenvedett 12,2 %-os súlyos veszteség mögött az abban az évben tapasztalt kifejezetten alacsony kereslet húzódott meg, a Kínából érkező behozatal növekedésével 2014-ben és a vizsgálati időszakban ár és volumen tekintetében jelentős nyomás nehezedett az uniós gazdasági ágazatra, amely így nem tudott hasznot húzni az uniós felhasználás 11 százalékpontot kitevő dinamikus növekedéséből. Amint az a (93) preambulumbekezdésben szerepel, ezt a növekedést szinte teljes mértékben a Kínából érkező dömpingelt behozatal vette fel.

(135)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A pénzforgalom 226 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A 2012 és 2013 közötti, az abban az évben tapasztalt kifejezetten alacsony kereslet miatt bekövetkezett 310 %-os csökkenést követően javulás állt be, és a pénzforgalom 2014-ben enyhén pozitív lett. A negatív tendencia ennek ellenére folytatódott a vizsgálati időszakban, amikor is a pénzforgalom újra nagyon negatív szintre esett vissza.

(136)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékos arányában kifejezett nyereség. A figyelembe vett időszakban a beruházások megtérülése 282 %-kal csökkent. A 2012 és 2013 közötti, az abban az évben tapasztalt kifejezetten alacsony kereslet miatt bekövetkezett drámai 397 %-os csökkenést követően némi javulás állt be 2014-ben és a vizsgálati időszakban, jóllehet a megtérülés továbbra is negatív maradt.

(137)

Ebből kifolyólag az uniós gazdasági ágazat 31 %-kal csökkentette beruházásait a figyelembe vett időszakban. Az uniós gazdasági ágazat azt követően, hogy 2012-ben és 2013-ban 7 %-kal növelte beruházásait, 2014-ben 26 százalékpontos, majd a vizsgálati időszakban további 12 százalékpontos csökkentésükre kényszerült. Ahogy azt a (105) preambulumbekezdésben szereplő 6. táblázat bemutatja, ezeket a beruházásokat nem a termelési kapacitás növelésére fordították.

(138)

A tőkebevonási képességre kedvezőtlen hatással voltak a figyelembe vett időszak alatt elszenvedett veszteségek, aminek eredményeként a mintába felvett egyik uniós gyártó végül leállította gyártási tevékenységét.

(139)

A figyelembe vett időszak két jól elkülönülő időszakból áll: a 2012 és 2013 közötti időszakból, valamint a 2014-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakból.

(140)

A kezdetekben, 2012 és 2013 között jelentősen, 6 %-kal visszaesett az uniós felhasználás. Ez a csökkenő felhasználás kedvezőtlenül hatott több kármutatóra, így az értékesítési volumenre és az árakra, a termelésre, a kapacitásra és a kapacitáskihasználásra, a foglalkoztatásra, a termelékenységre, a jövedelmezőségre, a pénzforgalomra és a beruházások megtérülésére.

(141)

Ezt követően 2014-ben és a vizsgálati időszakban a felhasználás terén 11 százalékpontos vagyis több mint 1 millió tonnát kitevő dinamikus növekedés mutatkozott. Az uniós gazdasági ágazat azonban nem tudott hasznot húzni ebből a növekedésből, amelyet teljes mértékben a növekvő volumenben érkező kínai dömpingelt behozatal vett fel.

(142)

Az uniós gazdasági ágazat valójában e megnövekedett uniós felhasználás mellett sem volt képes növelni az értékesítési és a termelési volument, és a kapacitáskihasználás ráadásul valamelyest csökkent is a növekvő piacon.

(143)

A termelési szintek fenntartására irányuló törekvések eredményeként a készletek 24 százalékponttal növekedtek. Az uniós gazdasági ágazat emellett 9,3 százalékpontot veszített piaci részesedéséből a Kínából érkező behozatallal szemben, amely ezzel egy időben 10,3 százalékpontos piacnyerést ért el. Az értékesítési egységárak 9 százalékponttal visszaestek, a termelési költség pedig 13 százalékponttal csökkent.

(144)

Ez némileg javított az olyan pénzügyi mutatókon, mint a jövedelmezőség, pénzforgalom és a beruházások megtérülése, amelyek ennek ellenére túlnyomó részt negatív szinten maradtak végig ebben az időszakban. A foglalkoztatás 9 százalékponttal visszaesett, míg az uniós gazdasági ágazat 11 százalékpontos termelékenységnövekedést tudott elérni. Emellett a jövedelmezőség és a beruházások megtérülésének folyamatos negatív tendenciája miatt az uniós gazdasági ágazatnak 38 százalékponttal csökkentenie kellett a beruházásokat.

(145)

Összességében véve az uniós gazdasági ágazat egésze csökkentette termelését, és a munkaerő és a termelési kapacitás csökkentése révén tényleges lépéseket tett a hatékonyság javítására, valamint képes volt jelentősen csökkenteni gyártási költségeit.

(146)

Az összteljesítményének javítása céljából a figyelembe vett időszak alatt tett ezen intézkedések ellenére az uniós gazdasági ágazat gazdasági és pénzügyi helyzete jelentősen meggyengült, mivel 2013-tól kezdődően veszteségeket halmozott fel.

(147)

A fentiek alapján a Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(148)

Az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott-e az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(149)

A Bizottság gondoskodott arról, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák. E tényezők a következők: az uniós piacon jelentkező keresleti problémák által előidézett kiélezett verseny, az uniós gazdasági ágazat alacsony kapacitáskihasználása, egyéb harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, valamint a vertikálisan integrált gyártók és az újrahengerlő üzemek közötti verseny.

(150)

A kínai exportáló gyártók értékesítési árai 25 %-kal, a 2012. évi 647 EUR/tonnáról a vizsgálati időszak alatti 460 EUR/tonnára csökkentek. A kínai gyártók azáltal, hogy a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan csökkentették értékesítési egységáraikat, 2012-től (4,6 %) a vizsgálati időszakig (14,4 %) jelentős mértékben növelni tudták piaci részesedésüket.

(151)

2012 és 2013 között még a keresletcsökkenés kedvezőtlen hatása volt érezhető az uniós gazdasági ágazat teljesítményén, ezt követően azonban a Kínából érkező, a jelentősen az uniós árak alá kínáló behozatal szinte folyamatos növekedése gyakorolt egyértelműen negatív hatást az uniós gazdasági ágazat teljesítményére.

(152)

Miközben az uniós gazdasági ágazat a foglalkoztatás csökkentésével, valamint a nyersanyagárak mérséklődéséből származó előnyök kiaknázásával visszaszorította költségeit, addig a dömpingelt behozatal folyamatosan bővült, és arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy a további piacvesztést elkerülendő még nagyobb mértékben – a jövedelmezőség kárára – csökkentse uniós értékesítési árait.

(153)

Ezenkívül míg az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége 2014-ben a veszteségek csökkenésével valamelyest javult, addig a vizsgálati időszakban a behozatal volumene tovább emelkedett, árai pedig még nagyobb mértékben csökkentek, ami még alacsonyabb szintre szorította az uniós gazdasági ágazat árait, illetve tovább rontotta az ágazat jövedelmezőségét.

(154)

Ehhez hozzájárul még az is, hogy a gazdaság fokozatos lassulása, valamint a kínai acélipar igen jelentős kapacitásfeleslege arra késztette a kínai acélipari gyártókat, hogy többlettermelésüket az exportpiacokra (6), és így a vonzó kiviteli célpiacnak számító Unióba irányítsák át.

(155)

A többi, hagyományosan fontos exportpiac közül igen sok vezetett be intézkedéseket, illetve mérlegeli, hogy intézkedéseket vezessen be a kínai acéltermékekkel, többek között a durvalemezekkel szemben (7), mivel a tisztességtelen importtevékenység mesterségesen leszorítja az árakat, ami torz piaci versenyt eredményez.

(156)

A piacvédelmi intézkedések egyre nagyobb nemzetközi térnyerésével az uniós piac a Kínából érkező dömpingelt behozatal egyik legvonzóbb célpiacává vált, aminek az uniós gazdasági ágazat látta kárát.

(157)

Ezt a következtetést az Eurostat legfrissebb importstatisztikái is megerősítik, amelyek szerint a vizsgálati időszak vége óta a Kínából érkező behozatal még erősebb növekedést mutat. A 2016. március és május közötti behozatal volumene körülbelül 15 %-kal nőtt a vizsgálati időszak alatti behozatali volumenhez képest, míg e behozatalok átlagára tovább csökkent mintegy 30 %-kal.

(158)

Egy érdekelt fél azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt nem a Kínából érkező behozatal, hanem az uniós piacon jelentkező keresleti problémák idézték elő. Meglátása szerint míg az uniós kereslet fellendült 2014-ben és a vizsgálati időszakban, 2012-ben 32 %-kal maradt el a 2007-es csúcsponttól, és 2014-ben 17 %-kal volt alacsonyabb, mint az állítólagosan „normális” 2004-es évi érték.

(159)

A piacon igényelt korlátozott mennyiség miatt a kereslet ilyetén gyengesége állítólag kiélezett versenyhez vezetett, amely jelentős nyomást gyakorolt az uniós értékesítési árakra.

(160)

Az állítólagos keresleti problémák által előidézett eme kiélezett verseny azonban nem volt kedvezőtlen hatással a kínai exportőrök azon képességére, hogy folyamatosan növekvő mennyiségben értékesítsék a dömpingelt durvalemezeket az uniós piacon, 4,6 %-ról 14,4 %-ra növeljék piaci részesedésüket, majdnem pontosan ilyen mértékű piacvesztést okozva az uniós gazdasági ágazatnak, és mindeközben jelentős árnyomást gyakoroljanak az uniós gazdasági ágazatra, amelynek így negatív jövedelmezőséggel kellett számolnia.

(161)

Jóllehet a keresleti problémák a kezdetben jelentős negatív hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat teljesítményére 2013-ban, különösen 2014-ben és a vizsgálati időszakban a Kínából érkező dömpingelt behozatal volt az elsődleges oka az uniós piacon kialakult kiélezett versenynek.

(162)

2014-ben és a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat valójában hasznot húzhatott volna a piac fellendüléséből. Erre azonban nem nyílt lehetősége a növekvő mennyiségben érkező kínai behozatal miatt, amely a szóban forgó két évben lényegesen, több mint háromszorosára nőtt, és az uniós gazdasági ágazat kárára jelentős piaci részesedésre tett szert.

(163)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár kiváltó oka nem az uniós piac keresleti problémája, és az nem befolyásolja a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(164)

Egy érdekelt fél azzal érvelt, hogy az uniós gyártók jelentős kapacitásfeleslege miatti alacsony kapacitáskihasználás is felelőssé tehető az uniós gazdasági ágazatot ért kárért. Érveik szerint már 2012-ben – amikor a Kínából érkező behozatal szintje még viszonylag alacsony volt – nagyon gyenge volt a kapacitáskihasználás, az uniós gazdasági ágazat pedig nem csökkentette ennek megfelelően kapacitását.

(165)

Az uniós kereslet azonban ezt követően nagyon megugrott, különösen 2014-ben és a vizsgálati időszakban, amikor is 6 %-kal meghaladta a 2012-es keresletet. A jelentősen növekvő mennyiségben érkező kínai dömpingelt behozatal nélkül ez a keresletnövekedés az uniós gazdasági ágazat kapacitáskihasználásának növekedésével járt volna, annál is inkább, mert az a növekvő piacon 2 %-kal csökkentette termelési kapacitását.

(166)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az alacsony kapacitáskihasználást, főként 2014-ben és a vizsgálati időszakban, elsősorban a jelentősen növekvő mennyiségben érkező kínai dömpingelt behozatal idézte elő.

(167)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa alapján határozta meg. Kína mellett a behozatal fő forrása még Ukrajna és Oroszország volt. A behozatal piaci részesedésének megállapításához a Bizottság a behozatal volumenét összehasonlította a (87) preambulumbekezdésben szereplő 3. táblázatban megadott uniós felhasználással.

(168)

Az egyéb harmadik országokból az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal (tonna) és piaci részesedés

(169)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal piaci részesedése viszonylag állandó volt a figyelembe vett időszakban, ezzel szemben a Kínából érkező behozatal piaci részesedése 214 %-kal növekedett.

(170)

Emellett Ukrajna és Oroszország piaci részesedése csak kismértékben nőtt a figyelembe vett időszakban. A piaci részesedés Ukrajna esetében 4,7 %-ról 6,2 %-ra, Oroszország esetében pedig 1,7 %-ról 2,4 %-ra emelkedett, és ez a piacnyerés kizárólag más importáló országok és nem Kína kárára történt.

(171)

Figyelemmel arra, hogy az uniós felhasználás 5 %-os növekedést, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése pedig 10 százalékpontos csökkenést mutatott a figyelembe vett időszakban, mindez azt jelenti, hogy a Kínából érkező behozatal kizárólag az uniós gazdasági ágazattól szerzett piaci részesedést.

(172)

Végül a Kínából érkező behozatal az Unióba irányuló összbehozatal 54 %-át tette ki a vizsgálati időszakban, ezzel szemben az Ukrajnából érkező behozatal körülbelül 23 %-ot, az Oroszországból érkező behozatal pedig 9 %-ot.

(173)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal átlagos importára a kínai importáraknál jóval lassabb ütemben csökkent. 19 %-os csökkenést mutatott, míg a kínai importárak 29 %-kal estek vissza.

(174)

Annak ellenére, hogy az ukrajnai és oroszországi importárak átlagban véve alig maradnak el a kínai importáraktól, a figyelembe vett időszakban a kínai importáraknál jóval lassabb ütemben csökkentek. Emellett ezeket az árakat nem feltétlen lehet közvetlenül összehasonlítani, mivel az átlagárra más termékösszetétel van hatással.

(175)

Ezenkívül különösen Ukrajna és Oroszország, vagy általában véve minden egyéb harmadik ország esetében a behozatal volumene nem nőtt olyan lényeges mértékben, mint Kína esetében. Míg a Kínából érkező behozatal volumene majdnem 1 millió tonnával nőtt a figyelembe vett időszakban, addig a behozatali volumen Ukrajna esetében körülbelül 160 000 tonnával, Oroszország esetében mintegy 75 000 tonnával, minden egyéb harmadik ország (Oroszországot és Ukrajnát is beleértve) esetében pedig körülbelül 90 000 tonnával emelkedett.

(176)

A fentiek alapján, valamint tekintettel arra, hogy az Ukrajnából és Oroszországból érkező behozatal volumene jóval alacsonyabb, mint a kínai behozatalé, nincs jele annak, hogy az e két országból érkező behozatal kárt okozott volna az uniós gazdasági ágazatnak.

(177)

A behozatal árai minden egyéb harmadik ország (Oroszországot és Ukrajnát is beleértve) esetében – átlagosan – magasabbak a kínai behozatal során felszámított áraknál, és ezek a behozatalok jelentéktelen, mindössze 1 százalékpontot kitevő piaci részesedésszerzést értek el.

(178)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem a harmadik országokból érkező durvalemez-behozatal az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár kiváltó oka, és az nem befolyásolja a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(179)

Az uniós gazdasági ágazat által bonyolított export volumene és átlagos exportárai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Exportteljesítmény

(180)

Az Unión kívüli független vevőkkel bonyolított export volumene 18 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Azt követően, hogy 2012 és 2013 között 28 %-kal visszaestek, ezek az exportügyletek 2014-ben 25 százalékponttal növekedtek, majd a vizsgálati időszakban újra visszaestek 15 százalékponttal.

(181)

Ami az árakat illeti, a figyelembe vett időszakban jelentős, 24 %-os – az uniós piacon mérttel (– 25 %) összhangban álló – csökkenés volt tapasztalható.

(182)

Összességében véve az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nagy mértékben az uniós piaci teljesítményét tükrözi. Az uniós piac ugyanakkor lényegesen nagyobb jelentőséggel bír az uniós gazdasági ágazat számára, mint az exportpiacok. A figyelembe vett időszak alatti uniós piaci értékesítések az exportértékesítések mintegy négyszeresét tették ki.

(183)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy tekintettel ezen exportértékesítések korlátozott jelentőségére, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye nem befolyásolja a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(184)

Az egyik érdekelt fél azzal érvelt, hogy a vertikálisan integrált uniós gyártók haszonkulcsát erodálják az uniós újrahengerlő üzemek által felszámított alacsonyabb árak, amelyek állítólag 6–9 %-kal elmaradnak a vertikálisan integrált gyártók által felszámított áraktól.

(185)

Újrahengerlő üzem alatt olyan vállalatot kell érteni, amely nem gyártja a saját maga által felhasznált alapanyagot, azaz az acél lemeztuskót. A mintába felvett összes uniós gyártó maga állítja elő az acél lemeztuskót, ezért vertikálisan integrált gyártóknak minősülnek.

(186)

A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy – miként az a (99) preambulumbekezdésben szerepel – a Kínából érkező dömpingelt behozatal árai átlagosan 29 %-kal kínáltak alá az uniós gazdasági ágazat árainak a vizsgálati időszak alatt. Ezek alapján a Kínából érkező dömpingelt behozatal árai még mindig 20 %-kal alacsonyabbak, mint az uniós újrahengerlő üzemek árai.

(187)

Ugyanez a fél azt is megjegyezte, hogy az uniós újrahengerlő üzemek által gyártott mennyiség csökkenőben van, mivel sokuk az acél lemeztuskó Ukrajnából való beszállítására van utalva. Ellátási hiány miatt az Ukrajnából beszállított mennyiség azonban csökkent a figyelembe vett időszak alatt, és a kínálat ilyetén csökkenését nem ellensúlyozta más uniós gyártók termelése annak ellenére sem, hogy alacsony volt kapacitáskihasználásuk.

(188)

Ezzel összefüggésben a fél semmilyen bizonyítékot nem szolgáltatott arra nézve, hogy e további mennyiségek beszállításában az uniós gyártók nem voltak érdekeltek vagy arra nem voltak hajlandóak. Ezért egyértelmű, hogy különösen ezek az árérzékeny vevők az uniós gazdasági ágazat által gyártott termékek felől a Kínából még alacsonyabb áron érkező dömpingelt behozatal felé fordultak.

(189)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vertikálisan integrált uniós gyártók csökkenő jövedelmezőségét csak nagyon korlátozott mértékben okozhatta az uniós újrahengerlő üzemek által gyártott, mérsékelt árú durvalemezek csökkenő mennyisége. A Bizottság emellett azt is megállapítja, hogy e gyártók jövedelmezőségének visszaesését túlnyomórészt a Kínából érkező, jelentősen alacsonyabb árú – és jelentősen növekvő mennyiségű – dömpingelt behozatal idézte elő.

(190)

Ideiglenesen megállapítást nyert, hogy okozati összefüggés áll fenn az uniós gyártók által elszenvedett kár és a Kínából érkező dömpingelt behozatal között.

(191)

A Bizottság megkülönböztette és szétválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól.

(192)

Ideiglenesen megállapítást nyert, hogy az azonosított egyéb tényezők – így a keresleti problémák által előidézett kiélezett verseny, az alacsony kapacitáskihasználás, a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gyártók exportértékesítési teljesítménye, valamint a vertikálisan integrált gyártók és az újrahengerlő üzemek közötti verseny – még az esetleges együttes hatásukat tekintetbe véve sem befolyásolják az okozati összefüggést.

(193)

A felhasználás 2013-as ideiglenes visszaesése valamelyest hozzájárulhatott a károkozáshoz abban az évben, de a dömpingelt behozatal volumenének a folyamatosan csökkenő árak melletti növekedése nélkül az uniós gazdasági ágazat minden bizonnyal hasznot tudott volna húzni a piac rákövetkező években bekövetkezett növekedéséből. Nevezetesen: az értékesítési volumen helyreállt volna, az értékesítési árak nem süllyedtek volna ilyen alacsony szintre, és kedvezőbb jövedelmezőséget lehetett volna elérni.

(194)

A fentiek alapján a Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kárt a Kínából érkező dömpingelt behozatal okozta, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együttesen vizsgálva – nem befolyásolták ezt az okozati összefüggést.

(195)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy annak ellenére, hogy megállapításra került a kárt okozó dömping, jelen esetben az intézkedések elfogadása biztosan nem sértené-e az uniós érdeket. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(196)

Az uniós gazdasági ágazat 14 tagállamot ölel fel (Ausztria, Belgium, Cseh Köztársaság, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Svédország és Szlovénia), és a figyelembe vett időszak alatt közvetlenül mintegy 20 000 alkalmazottat foglalkoztatott a durvalemezekkel összefüggésben.

(197)

A vizsgálat során 26 uniós gyártó működött együtt. Az ismert gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását. Miként a kármutatók fenti elemzéséből kiderült, a teljes uniós gazdasági ágazat esetében romlott a helyzet és negatív hatással járt a dömpingelt behozatal.

(198)

A Bizottság várakozásai szerint az ideiglenes dömpingellenes vámok kivetése visszaállítja a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, és ezzel véget vet az áreróziónak, valamint lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön a dömping hatásaiból. Ez az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének olyan mértékű javulását eredményezné, hogy az megközelítené az ebben a tőkeigényes iparban szükséges szintet.

(199)

Az uniós ágazatot a Kínából érkező dömpingelt behozatal következtében jelentős kár érte. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a legtöbb kármutató a figyelembe vett időszak alatt negatív tendenciát mutatott. Különösen a mintába felvett uniós gyártók pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatók, így a jövedelmezőség és a beruházások megtérülése esetében volt tapasztalható komoly negatív hatás.

(200)

Ennélfogva fontos, hogy az árak újfent egy olyan nem dömpingelt vagy legalább kárt nem okozó szintet érjenek el, amely lehetővé teszi, hogy a gyártók mindegyike tisztességes kereskedelmi körülmények között tudjon működni az uniós piacon. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete intézkedések hiányában tovább romlana.

(201)

Ennek megfelelően a Bizottság arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes vámok kivetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. A dömpingellenes intézkedések bevezetése lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy felépüljön az azonosított, kárt okozó dömping hatásaiból.

(202)

Miként az a (22) preambulumbekezdésben szerepel, a vizsgálat során hat importőr működött együtt, és közülük három került be a mintába. A mintába felvett importőrök egyike támogatja az intézkedések bevezetését, míg a másik kettő ellenzi azt. A mintába fel nem vett három másik importőr nem nyilatkozott az ügyben.

(203)

A vizsgálat kimutatta, hogy az intézkedések bevezetése nyomán jelentkező esetleges áremelkedés közvetlenül nem érintené ezeket a független importőröket. Üzleti tevékenységük legfeljebb 20 %-a van összefüggésben a durvalemezekkel.

(204)

Emellett a legtöbb importőr több forrásból szerzi be az árut, többek között az uniós gazdasági ágazattól is. Nincs arra utaló jel, hogy intézkedések bevezetése esetén az importőrök ne tudnák folytatni vevőik kiszolgálását.

(205)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések bevezetése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást az uniós importőrök érdekeire.

(206)

A durvalemezek főbb véghasználói területei közé az építőipari, bányászati és fakitermelési berendezések; nyomástartó edények; olaj- és gázvezetékek; valamint a hajógyártás, hidak és épületek tartoznak.

(207)

Hét felhasználó és három kereskedő/acélipari szolgáltató központ nyújtotta be kitöltve a felhasználóknak szóló kérdőívet. Négy kitöltött kérdőív azonban nagymértékben hiányos volt, és csak ketten ellenezték az intézkedések bevezetését. A Bizottság azonban a következő okok miatt nem tekintheti reprezentatívnak ezeket a beadványokat:

(208)

A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy a vámok elvileg elő fogják segíteni az uniós piac folyamatos biztonságos ellátását. Vámok nélkül előfordulhat, hogy néhány uniós gyártó kénytelen lesz beszüntetni vagy visszafogni gyártási tevékenységét, és ezáltal sok uniós felhasználó korlátozottabb beszállítói forrásokra kényszerülne.

(209)

Ugyanis a mintába felvett egyik gyártó – amint az a (104) preambulumbekezdésben szerepel – a vizsgálati időszak végén fel is függesztette a durvalemezgyártást.

(210)

Ezenkívül az intézkedések szintje egyenlő versenyfeltételeket fog teremteni az összes gyártó számára az Unióban és a harmadik országokban, ami talán lehetővé teszi a szóban forgó uniós gyártó számára, hogy újraindítsa durvalemezgyártását.

(211)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a felhasználók tekintetében az intézkedések bevezetése egyáltalán nem járna aránytalanul hátrányos hatással.

(212)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések bevezetése elősegítené az uniós gazdasági ágazat fellendülését, és több olyan beruházást tenne lehetővé, amelyek célja a durvalemezek uniós gyártóinak a jövőre való felkészítése és versenyképességük fokozása.

(213)

Az uniós gazdasági ágazat a (közel)múltban már átesett komolyabb szerkezetátalakításon. Vámok nélkül előfordulhat, hogy további uniós durvalemezgyártók lesznek kénytelenek beszüntetni vagy visszafogni a durvalemezekkel összefüggő tevékenységeiket, alkalmazottak százaitól megválni, aminek következtében sok uniós felhasználó korlátozott beszállítói forrásokra kényszerülne.

(214)

Az intézkedéseknek a Bizottságnál jelentkezett többi néhány félre gyakorolt hatása nem tekinthető lényegesnek. Az iratok alapján semmi nem utal arra, hogy az egyéb (Bizottságnál nem jelentkezett) szereplők tekintetében esetlegesen felmerülő hatás meghaladhatja az intézkedések uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatását. A tisztességes versenypiac a végfelhasználók és felhasználók számára várhatóan pozitív hozadékkal jár, köztük olyan helyi beszállítói forrással, amely teljes körűen ki tudja elégíteni szükségleteiket és igényeiket. Az ár továbbra is döntő tényező lesz, de immár tisztességes feltételek szerint fogja betölteni e szerepét.

(215)

A Bizottság a vizsgálat e szakaszában – mindent összevéve – arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek alapján a Kínából származó durvalemezek behozatalára vonatkozó ideiglenes intézkedések bevezetése ellentétes lenne az uniós érdekkel.

(216)

A Bizottság dömpinggel, kárral, okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetései alapján ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(217)

Az intézkedések szintjének megállapításához a Bizottság először az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét állapította meg.

(218)

A kár abban az esetben szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná termelési költségeit, és a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése révén olyan adózás előtti nyereségre tudna szert tenni, amelyet egy ilyen típusú iparág az ágazatban szokásos versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül ésszerűen elérhet.

(219)

A szokásos versenyfeltételek mellett ésszerűen elérhető nyereség meghatározásához a Bizottság felkérte a mintába felvett uniós gyártókat, hogy nyújtsanak be jövedelmezőségi adatokat a hasonló termék 2006 és a vizsgálati időszak közötti, uniós piaci értékesítésével kapcsolatban. A gyártók benyújtották az információt, amelyet a Bizottság megfelelően ellenőrzött.

(220)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége negatív volt 2013 és a vizsgálati időszak között. Míg 2012-ben sikerült csekély mértékű, 1,6 %-ot kitevő nyereséget elérni, már ekkor is határozottan érezhető volt a Kínából érkező dömpingelt behozatal hatása, és ez a haszonkulcs jóval elmaradt a korábbi években elérttől.

(221)

Az azt megelőző 2011-es év során azonban 7,9 % volt a haszonkulcs, amely meghaladta a 2009-ben és 2010-ben, vagyis az azokban az években elért haszonkulcsokat, amikor a pénzügyi válság a legsúlyosabb volt, viszont alacsonyabb volt a pénzügyi válságot megelőző 2006 és 2008 közötti időszak haszonkulcsainál. Ezenkívül ez minősül a rendelkezésre álló legfrissebb olyan ésszerű adatnak, ahol az Unióba irányuló kínai behozatal mennyiségei még nem voltak jelentősek. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ezt a haszonkulcsot lehetne a szokásos versenyfeltételek mellett ésszerűen elérni.

(222)

A Bizottság ezt követően meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket, amelyhez a Kínában működő, mintába felvett együttműködő exportáló gyártóknak az áralákínálás kiszámításához megállapított, a behozatali költségek és a vámok tekintetében megfelelően kiigazított, súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós piacon a vizsgálati időszak alatt értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagára közötti összehasonlítást vette alapul. Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet a súlyozott átlagos CIF-importérték százalékában fejezték ki.

(223)

A kár megszüntetéséhez szükséges mértéket „a más együttműködő vállalatok” és a „minden más vállalat” esetében ugyanúgy határozták meg, mint az e vállaltokra vonatkozó dömpingkülönbözetet (lásd a (76)–(80) preambulumbekezdést).

(224)

A Kínából származó érintett termék behozatalára ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően. A Bizottság elvégezte a kárkülönbözetek és a dömpingkülönbözetek összehasonlítását. A vámok összegét a dömping- és a kárkülönbözetek közül az alacsonyabb szintjén kell rögzíteni.

(225)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(226)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Így ezek az értékek az e vizsgálat során az említett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték.

(227)

E vámtételek kizárólag a Kínából származó és a megnevezett jogi személyek által gyártott, érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezetek – által gyártott érintett termék behozatalára a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(228)

Amennyiben egy vállalat módosítja a jogalany nevét, illetve új gyártási vagy értékesítési szervezetet hoz létre, kérelmezheti a szóban forgó egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (8). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(229)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítésének érdekében a „minden más vállalatra” vonatkozó dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(230)

Az (5) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság az (EU) 2016/1357 bizottsági végrehajtási rendelettel a Kínából származó érintett termék behozatalára nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be.

(231)

Ezt a dömpingellenes intézkedéseknek az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazása indokolta. A behozatal nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni. Az eljárás jelenlegi szakaszában nem lehet döntést hozni a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról.

(232)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(233)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és lehetséges, hogy ezeket a vizsgálat végleges szakaszában módosítják,

(1)

2016. január 4-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be az egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek teljes uniós termelésének több mint 90 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz bizonyítékot tartalmazott a dömpingre, illetve az abból eredő jelentős kárral való fenyegetésre vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(2)

2016. február 13-án az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) e panasz nyomán dömpingellenes vizsgálatot indított a 2009/1225/EU tanácsi rendelet (2) (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek Unióba irányuló behozatala tekintetében. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (3) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottság ezt követően az alábbi két vizsgálatot indította még:

(4)

2016. április 5-én a panaszos kérelmezte az érintett termék Kínából érkező behozatalának nyilvántartásba vételét. 2016. június 2-án a panaszos naprakészebb pénzügyi adatok szolgáltatásával aktualizálta kérelmét, amelyet azonban 2016. augusztus 11-én visszavont.

(5)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében jelentkezzenek. A Bizottság külön tájékoztatta a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket, a vizsgálat megindításában érintettként ismert beszállítókat és felhasználókat, kereskedőket, valamint szövetségeket, és felkérte őket a részvételre.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, valamint kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi eljárásokban közreműködő meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, amely azt kérelmezte és ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolták.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy tekintettel az uniós gyártók nagy számára, e felek körében mintavételt fog alkalmazni. Ezt követően a Bizottság a legnagyobb reprezentatív termelési és értékesítési mennyiségek alapján – egyúttal a földrajzi eloszlás szempontját is érvényre juttatva – meghatározott egy mintát. Az ideiglenesen kiválasztott vállalatokat, továbbá a panaszost a Bizottság tájékoztatta. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg észrevételeiket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(9)

Az ideiglenesen kiválasztott uniós gyártók egyike tájékoztatta a Bizottságot, hogy a vizsgálatban nem fog tudni együttműködni. Ezen túlmenően az Olaszországi Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (Federacciai) és az Eurofer észrevételezte, hogy az ideiglenes mintában nincs Dél-Európa képviseltetve. A Bizottság a megfelelőbb földrajzi eloszlás biztosítására az uniós gyártót, amely úgy határozott, hogy nem működik együtt a vizsgálatban, egy dél-európai uniós gyártóval helyettesítette.

(10)

A végső minta végeredményben öt különböző tagállam öt uniós gyártójából állt. E minta az uniós termelés több mint 45 %-át képviseli.

(11)

A Bizottság felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát.

(12)

A kért információkat négy importőr nyújtotta be. Ebből adódóan a mintavétel okafogyottá vált, és a Bizottság mindegyiküknek eljuttatta az importőrök számára összeállított kérdőíveket.

(13)

Annak ellenére azonban, hogy a Bizottság kapcsolatba lépett e felekkel a vonatkozó információk megszerzése érdekében, egyetlen független importőr sem nyújtott be e vizsgálathoz hiánytalanul kitöltött kérdőívet.

(14)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a kínai felek mintáját – felkérte a Kínában működő exportáló gyártókat, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg azokat az exportáló gyártókat, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(15)

A kínai exportáló gyártók tizenhárom csoportja nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság az Unióba irányuló kivitel azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelően meg lehet vizsgálni, javaslatot tett egy három vállalatcsoportból álló mintára. A Bizottság felkérte az összes ismert érintett exportáló gyártót, továbbá a kínai hatóságokat, hogy tegyék meg a javasolt mintával kapcsolatos észrevételeiket.

(16)

Az exportáló gyártók egyike, a Jiangsu Tiangong Tools Company Limited (a továbbiakban: Tiangong Tools) azt állította, hogy szerepelnie kellene a mintában, hiszen – a mintába felvett exportáló gyártókkal ellentétben – szerszámacél és gyorsacél gyártásával foglalkozik. Érvelése szerint, amennyiben terméke érintett terméknek minősül, akkor indokolt, hogy a minta reprezentatívabb legyen és ő maga is szerepeljen benne.

(17)

E kérést elutasították. A Tiangong Tools egy adott terméktípust exportált az Unióba, azt is mindössze kis mennyiségekben. A szóban forgó exportáló gyártó mintába történő felvétele tehát nem eredményezett volna reprezentatívabb mintát. A reprezentativitás kérdését a Bizottság a termékkörrel összefüggésben tovább elemezte.

(18)

Mindezek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a három exportálógyártó-csoportból álló, javasolt mintán nem változtat. A mintába felvett exportáló gyártók az érintett termék Kínából érkező uniós összbehozatalának 57 %-át, az érintett terméknek a kínai együttműködő exportáló gyártóktól érkező uniós összbehozatalának pedig 58 %-át teszik ki.

(19)

Az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerinti egyedi vizsgálatot mindössze egyetlen exportáló gyártó, a Tiangong Tools kérelmezett, amely vállalat e célból a kérdőívre adott válaszait is benyújtotta. E kérelmet a Bizottság előzetesen elfogadta, a szolgáltatott információkat pedig helyszínen ellenőrizte.

(20)

A vizsgálat során mindazonáltal bebizonyosodott, hogy a szóban forgó vállalat kizárólag szerszámacélt és gyorsacélt gyárt, illetve exportál az Unióba. Minthogy a Bizottság ideiglenesen – a (29)–(35) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – úgy határozott, hogy a szerszámacélt és a gyorsacélt kizárja e vizsgálat hatálya alól, a Tiangong Tools tekintetében nem állapított meg ideiglenes dömpingkülönbözetet. Ha azonban a termékkör kapcsán hozott döntését a Bizottság a végleges szakaszban megváltoztatja, a szóban forgó exportáló gyártó egyedi vizsgálat iránti kérelmét a Bizottság újfent meg fogja vizsgálni.

(21)

A Bizottság kérdőívet küldött valamennyi ismert érintett fél és az összes többi olyan vállalat számára, amely az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül jelentkezett. Kitöltött kérdőívet az Eurofer, öt uniós gyártó és acélipari – kapcsolatban álló félként működő – szolgáltató központjaik, egy felhasználó, három kínai exportálógyártó-csoport és egy analóg országbeli gyártó nyújtott be.

(22)

A Bizottság a dömping, az abból eredő károkozás veszélyének és az uniós érdek ideiglenes megállapításához szükségesnek ítélt valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. A következő vállalatok/szövetség telephelyein került sor az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokra:

(23)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. január 1. – 2015. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(24)

Az érintett termék az egyes síkhengerelt termékek, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból, tekercsben vagy nem tekercsben (a „méretre vágott” termékeket és a „keskeny szalagot” is beleértve), melegen hengerelve, de tovább nem megmunkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül.

Az érintett termék nem foglalja magában:

Az érintett termék Kínából származik és jelenleg a 7208 10 00, 7208 25 00, 7208 26 00, 7208 27 00, 7208 36 00, 7208 37 00, 7208 38 00, 7208 39 00, 7208 40 00, 7208 52 10, 7208 52 99, 7208 53 10, 7208 53 90, 7208 54 00, 7211 13 00, 7211 14 00, 7211 19 00, ex 7225 19 10, 7225 30 90, ex 7225 40 60, 7225 40 90, ex 7226 19 10, 7226 91 91 és 7226 91 99 KN-kódok alá tartozik.

(25)

A melegen síkhengerelt acéltermékeket meleghengerléssel állítják elő: e fémalakítási eljárás keretében a felhevített fémet a vastagság csökkentése, illetve az egységes vastagság eléréséhez egy vagy több meleg hengerpár között vezetik át oly módon, hogy mindeközben a fém hőmérséklete nem csökken a fém újrakristályosodási hőmérséklete alá. E termékeket különböző formákban szállíthatják: tekercsben (olajozva vagy nem olajozva, pácolva vagy nem pácolva), méretre vágva (lemez) vagy keskeny szalagként.

(26)

A melegen síkhengerelt acéltermékek két fő felhasználási területtel rendelkeznek. Először is elsődleges nyersanyagként szolgálnak többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari acéltermék – így a hidegen síkhengerelt (7) és bevont acéltermékek – gyártásához. Másodszor: olyan ipari alapanyagok, amelyeket a végfelhasználók többek között az építőipar (acélcsövek gyártása), hajógyártás, gáztartályok, személygépkocsik, nyomástartó edények és energiavezetékek területén való különféle alkalmazásokra szereznek be.

(27)

A vizsgálat rámutatott, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(28)

A Bizottság ebben a szakaszban úgy határozott, hogy e termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerinti hasonló termékeknek minősülnek.

(29)

Először is: az egyik exportáló gyártó (Jiangsu Tiangong Tools Company Limited), valamint egy másik kínai exportáló gyártóval kapcsolatban álló importőr (Duferco S.A.) kérelmezte a melegen síkhengerelt acéltermékek bizonyos – az ágazaton belül „szerszámacélként” és „gyorsacélként” ismert – típusainak a termékkörből történő kizárását. Állításuk szerint a szerszámacél és a gyorsacél esetében a tulajdonságok, árak jelentősen eltérnek, amellett hogy e típusok szabványai és felhasználási területei is különböznek.

(30)

2016. április 21-én e kínai exportáló gyártót meghallgatták a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő jelenlétében. 2016. június 22-én, a termékkizárás iránt benyújtott kérelme kapcsán az importőrt szintén meghallgatták.

(31)

A panaszos azt az álláspontot képviselte, hogy a szóban forgó állítások nem kellően megalapozottak, és ha a Bizottság azokat elfogadja, akkor számolni kell az intézkedések kijátszásának kockázatával.

(32)

A Bizottság megállapította, hogy az érintett termék egyéb – vagyis nem szerszámacélhoz, illetve gyorsacélhoz tartozó – típusai, valamint a szerszámacél és a gyorsacél között valóban jelentősek a fizikai és kémiai különbségek. A szerszámacélban és a gyorsacélban több olyan kémiai elem (8) eleve jelen van, amely az érintett termékben nem található meg.

(33)

Ezenfelül az érintett termék egyéb típusaival összehasonlítva a szerszámacél és a gyorsacél gyártási folyamata több különbséget is mutat, amellett hogy felhasználási területeik is eltérőek, illetve áraik is jelentősen különböznek. Így például a szerszámacélt és a gyorsacélt – az érintett termék egyéb típusaitól eltérően – egyéb anyagok alakításához, forgácsolásához, extrudálásához, vágásához, préseléséhez és lyukasztásához használják, mely alkalmazások nem tartoznak az érintett termék egyéb típusainak szokványos felhasználási területei közé. A szerszámacél ráadásul egy olyan másfajta gyártási folyamattal készül, amelynek során a sajátos tulajdonságok a gyártási folyamat valamennyi szakaszában megjelennek. A gyártási folyamat e különbözősége miatt a szerszámacél és a gyorsacél gyártási folyamata költségesebb, ami részben magyarázatul szolgál az érintett termék egyéb típusaitól eltérő értékesítési árakra is.

(34)

A volumen tekintetében a szerszámacél és a gyorsacél behozatala a 2015. évi kínai összbehozatal hozzávetőleg 1,25 %-át tette ki. A szerszámacél és a gyorsacél ezenfelül eltérő, külön KN-kódok alá tartoznak.

(35)

A Bizottság következésképpen a szerszámacélt és a gyorsacélt ideiglenesen kizárta, és egyúttal figyelmeztette a nemzeti vámhatóságokat az intézkedések kijátszásának lehetséges veszélyére.

(36)

Másodszor: 2016. augusztus 5-én egy olaszországi felhasználó, a Marcegaglia Carbon Steel Spa azt állította, hogy ki kell zárni a termékkörből az érintett termék alábbi típusait: intersztíciós elemektől mentes acélok, kettős fázisú acélok, magas karbontartalmú acélok és nem irányított szemcseszerkezetű acélok. Az e típusok tekintetében benyújtott termékkizárás iránti kérelem elsősorban a következő érveket sorakoztatta fel:

(37)

Ugyanez a felhasználó a hideghengerléshez alkalmazott terméktípusok kizárását is kérelmezte azok további feldolgozóipari felhasználására hivatkozva.

(38)

Az érintett termék intersztíciós elemektől mentes acéltípusainak, kettős fázisú acéltípusainak, magas karbontartalmú acéltípusainak és nem irányított szemcseszerkezetű acéltípusainak termékkizárására irányuló kérelem kapcsán a Bizottság megállapította, hogy nem bizonyították, hogy e termékek tulajdonságai és felhasználási területei eltérőek lennének. Emellett a termékkizárásra irányuló kérelem kapcsán a végleges, részleteket tartalmazó kérelem csak igen későn érkezett be. A Bizottság következésképpen a jelenlegi szakaszban elutasította e kérelmet, de tovább fogja vizsgálni az állítást.

(39)

Ami az újrahengerléshez használt terméktípusokat illeti, az érintett termék egyik legfontosabb felhasználási területe – miként az a (26) preambulumbekezdésben szerepel – az újrahengerlés. Az eltérő felhasználási terület önmagában még nem ok a kizárásra. E terméktípusok kizárása ezenfelül az érintett termék importált terméktípusai többségének kizárásával járna, amellett hogy az érintett terméknek az újrahengerléshez használt, illetve nem használt termékek szerinti megkülönböztetésének adminisztratív nyomon követése összetett, ha nem egyenesen megoldhatatlan feladatot jelentene. E szakaszban a Bizottság következésképp e kérelmet ugyancsak elutasította.

(40)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (1)–(6) bekezdésének megfelelően határozza meg azon kínai exportáló gyártók esetében, amelyek teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában előírt kritériumokat és piacgazdasági elbánásban részesíthetők. Ilyen elbánást azonban az együttműködő exportáló gyártók egyike sem kérelmezett.

(41)

Ebből adódóan a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján egy megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik ország (a továbbiakban: analóg ország) árai vagy számtanilag képzett rendes értéke alapján kellett megállapítani.

(42)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, piacgazdasággal rendelkező harmadik ország (analóg ország) alkalmazását tervezi. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben említett 11 piacgazdasággal rendelkező ország (9) valamennyi ismert gyártójának, valamint nyolc olyan további országnak – nevezetesen Argentínának, Ausztráliának, Egyiptomnak, Iránnak, Japánnak, Dél-Afrikának, a Koreai Köztársaságnak és Tajvannak – küldött kérdőívet, ahol az információk szerint a hasonló terméket gyártják és értékesítik. A Bizottság összesen 19 potenciális analóg ország 62 gyártójával vette fel a kapcsolatot, de mindössze egyetlen – egyesült államokbeli – vállalat (az ArcelorMittal USA) jelezte együttműködési hajlandóságát és nyújtott be kitöltött kérdőívet.

(43)

Az Egyesült Államok megfelelő analóg piacnak számít, mivel nyitott piaccal rendelkezik, a hasonló termék előállításával tíz belföldi gyártó foglalkozik, és az egyéb országokból érkező behozatal a teljes felhasználás több mint 10 %-át lefedi. Következésképpen, valamint tekintettel arra, hogy együttműködési szándékát mindössze egyetlen egyesült államokbeli gyártó jelezte, a Bizottság ideiglenesen az Egyesült Államokat választotta ki megfelelő analóg országnak.

(44)

Az érdekelt feleket felkérték, hogy észrevételezzék e választást. Minthogy észrevételeket nem nyújtottak be, az Egyesült Államokat jelölték ki analóg országnak.

(45)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először azt vizsgálta, hogy a hasonló termék független vevők számára történő egyesült államokbeli értékesítése reprezentatív volt-e. Megállapítást nyert, hogy az érintett terméknek a mintába felvett kínai exportáló gyártók által bonyolított uniós kiviteléhez viszonyítva az együttműködő gyártó reprezentatív mennyiségben értékesíti a hasonló terméket a belföldi piacon.

(46)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek az értékesítések szokásos kereskedelmi forgalom keretében megvalósult értékesítéseknek tekinthetők-e. Ehhez a Bizottság megállapította a független vevők részére történő nyereséges értékesítés részarányát. Az értékesítési ügyleteket akkor tekintette nyereségesnek, ha az egységár elérte, vagy meghaladta a termelési költséget. Ehhez meghatározták az egyesült államokbeli gyártó vizsgálati időszak alatti termelési költségét.

(47)

Azon terméktípusoknál, amelyek belföldi piacon értékesített volumenének több mint 80 %-át a költségeknél magasabb áron értékesítették, és amelyek esetében az adott típus súlyozott átlagos értékesítési ára elérte vagy meghaladta a termelési egységköltség szintjét, a terméktípusonkénti rendes értéket a szóban forgó típus összértékesítésének tényleges belföldi árait tükröző súlyozott átlagos tényleges belföldi áraként számították ki, függetlenül attól, hogy az értékesítések nyereségesek voltak-e.

(48)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése a típus összértékesítési volumenének legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el a termelési egységköltséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet kizárólag a szóban forgó típus vizsgálati időszakbeli nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(49)

A nem nyereséges terméktípusok tekintetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint az egyesült államokbeli gyártó – SGA-költségekkel és az egyesült államokbeli gyártó nyereséges terméktípusainak nyereségével növelt – előállítási költségét használva állapították meg.

(50)

Az analóg országban gyártott terméktípusok némelyikét nem lehetett megfeleltetni a Kínából az Unióba exportált terméktípusoknak, minthogy azokat az egyesült államokbeli gyártó nem értékesíti. A nem megfeleltethető terméktípusok rendes értékét így az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint eljárva az analóg országbeli gyártó előállítási költségei alapján kellett kiszámítani. A Bizottság ehhez a legnagyobb hasonlóságot mutató termék költségeit vette alapul, melyeket a tisztességes összehasonlítás érdekében kiigazított a módosítási munkák (hasítás, illetve vágás) költségével. A Bizottság ezt követően az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően az előállítás és érékesítés tényleges adatait felhasználva ehhez hozzászámította az SGA-költségek ésszerű (7 %–13 %) mértékét, végezetül pedig a nyereséges termékek értékesítésével elért haszonkulcs átlagát alkalmazva a nyereség ésszerű (10 %–15 %) mértékét.

(51)

A mintába felvett exportáló gyártók közvetlenül független vevőknek, valamint velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül is exportáltak az Unióba.

(52)

A közvetlen értékesítések esetében az exportárak az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapultak.

(53)

Az olyan ügyleteknél, ahol az exportáló gyártók az érintett terméket importőrként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportálták az Unióba, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az importált termék uniós független vevők részére történt első viszonteladásakor alkalmazott ára alapján történt. Ebben az esetben az árat a behozatal és a viszonteladás között felmerült összes költség tekintetében kiigazították.

(54)

A rendes érték és az exportár összehasonlítása gyártelepi alapon történt. A dömpingkülönbözetek a mintába felvett exportáló gyártók egyéni gyártelepi árainak az analóg országbeli gyártó belföldi értékesítési áraival, vagy adott esetben számtanilag képzett rendes értékkel való összehasonlítása alapján kerültek meghatározásra.

(55)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vették az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket.

(56)

Ennek alapján szükség szerint kiigazításokat végeztek a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek tekintetében (4 %), valamint a banki költségekkel (0,02 %), hitelköltségekkel (0,05 %), jutalékokkal (0,6 %) és közvetett adókkal (4 %) összefüggésben.

(57)

A mintába felvett exportáló gyártók esetében az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék valamennyi amerikai egyesült államokbeli típusára meghatározott rendes érték súlyozott átlagát hasonlították össze a megfelelő terméktípus exportárának súlyozott átlagával.

(58)

A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártókra vonatkozó dömpingkülönbözetet az alaprendelet 9. cikke (6) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban határozták meg. E különbözetet a mintába felvett exportáló gyártókra megállapított különbözetek alapján, súlyozott átlagként számították ki.

(59)

Ami a Kínában működő összes többi exportáló gyártót illeti, a Bizottság meghatározta, hogy az együttműködés Kína tekintetében milyen szintet ért el. Ehhez megállapította, hogy az érintett ország teljes uniós exportvolumenén belül milyen arányt képvisel az együttműködő gyártóknak az Unióba irányuló exportvolumene.

(60)

Az együttműködés szintje magas. Ennek alapján a Kínában működő összes többi exportáló gyártóra vonatkozó maradvány dömpingkülönbözetet ideiglenesen a mintába felvett, együttműködő exportáló gyártókra meghatározott legmagasabb dömpingkülönbözet szintjén állapították meg.

(61)

Az ideiglenes dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Kína

(62)

Az Unión belül 17 vállalat szolgáltatott termelési és értékesítési adatokat az eljárás megindítását megelőzően, valamint jelezte, hogy a vizsgálati időszak alatt gyártotta a hasonló terméket. A panaszból rendelkezésre álló információk alapján e 17 vállalat a hasonló termék uniós termelésének mintegy 90 %-át adja.

(63)

A vizsgálati időszak alatt a szóban forgó 17 vállalat mellett még öt másik vállalat foglalkozott a hasonló termék gyártásával.

(64)

Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 74,7 millió tonnát tett ki. Ezt az adatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazatról rendelkezésre álló összes információ alapján állapította meg, így például a panaszostól és az összes ismert uniós gyártótól származó információk alapján. A (10) preambulumbekezdésben említettek szerint öt uniós gyártót vettek fel a mintába, amelyek a hasonló termék teljes uniós termelésének 45 %-át képviselték. Ez reprezentatív mintának minősül.

(65)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot a teljes uniós termeléshez hozzájáruló uniós gyártók alkotják, amelyek a továbbiakban az „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(66)

Az uniós gyártók üzleti modellje és vertikális integrációjuk foka eltér. Ennek ellenére az uniós gazdasági ágazat összességében – miként azt a (68) preambulumbekezdés részletesen kifejti – magas fokú vertikális integrációval rendelkező ágazatként jellemezhető.

(67)

Amint az a (24) preambulumbekezdésben is szerepel, az érintett termék több KN-kód, egyebek mellett bizonyos ex kódok alá tartozik. Az uniós felhasználás alábecslésének elkerülése érdekében, illetve tekintettel e kódoknak a teljes felhasználásra gyakorolt nyilvánvalóan elhanyagolható hatására, az uniós felhasználás számítása az ex KN-kódok behozatali volumenét teljes körűen figyelembe veszi.

(68)

Mivel az uniós gazdasági ágazat jobbára vertikálisan integrált, az érintett termék pedig többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozóipari termék – többek között a hidegen hengerelt termékek – gyártásának elsődleges nyersanyagaként szolgál, a kötött és a szabadpiaci felhasználást külön elemezték.

(69)

A kötött és a szabadpiac közötti különbségtétel azért releváns a kárelemzés szempontjából, mert a kötött felhasználásra szánt termékek nem állnak közvetlen versenyben a behozatallal, a transzferárakat pedig különféle árpolitikák mentén a csoportokon belül rögzítik. Ezzel szemben a szabadpiacra szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, és az árak szabadpiaci árak.

(70)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött a hasonló termékkel kapcsolatos teljes tevékenységre vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést kötött felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók teljes termelésének mintegy 60 %-át kötött felhasználásra szánták.

(71)

A Bizottság az uniós kötött felhasználást az Unióban működő összes ismert gyártó általi kötött felhasználás és az uniós piacon általuk végzett kötött értékesítés alapján állapította meg. Ezek alapján az uniós kötött felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Kötött felhasználás az uniós piacon (tonna)

(72)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós kötött felhasználás az uniós piacon mintegy 4 %-os növekedést mutatott. Ez az emelkedés főként a kötött piacok, többek között a például gépjárműipart ellátó alkatrészgyártás növekedéséből adódik.

(73)

A Bizottság az uniós szabadpiaci felhasználást a) az Unióban működő összes ismert gyártó által az uniós piacon végzett értékesítés és b) az összes harmadik országból az Unióba irányuló, az Eurostat által jelentett behozatal alapján határozta meg, vagyis az érintett országban működő együttműködő exportáló gyártók által benyújtott adatokat is figyelembe véve. Ezek alapján az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult:

3. táblázat

Szabadpiaci felhasználás (tonna)

(74)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós szabadpiaci felhasználás mintegy 12 %-kal nőtt. A növekedés mindenekelőtt a feldolgozóiparban jelentkező gazdasági fellendülésének tudható be.

(75)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatbázisa alapján határozta meg. A behozatal piaci részesedésének meghatározása a behozatal volumenének – a (73) preambulumbekezdésben szereplő táblázat szerinti – uniós szabadpiaci felhasználással történt összehasonlítása alapján történt.

(76)

A Kínából az Unióba irányuló behozatal a következőképpen alakult:

4. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(77)

A fenti táblázat azt mutatja, hogy az érintett országból érkező behozatal abszolút adatokban kifejezve jelentősen növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Ezzel párhuzamosan az Unióba irányuló kínai behozatal teljes piaci részesedése több mint ötszörösére bővült a figyelembe vett időszak alatt.

(78)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. Az érintett országból az Unióba irányuló behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

5. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(79)

A behozatal átlagárai a 2012. évi 600 EUR/tonnáról a vizsgálati időszak alatti 404 EUR/tonnára csökkentek. A figyelembe vett időszak alatt a dömpingelt behozatal átlagos egységárának csökkenése hozzávetőleg 33 % volt.

(80)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság az alábbi tényezőket hasonlította össze:

(81)

Az árakat terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatokat szükség esetén kiigazítva, az engedmények és a visszatérítések levonása után hasonlították össze. Az összehasonlítás eredményét az uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában fejezték ki. A legjelentősebb kiigazítások a leszállítási költségekhez (mintába felvett uniós gyártókként 2,7 % és 6,3 % közötti kiigazítások), illetve az árengedményekhez (0,1 % és 19,5 % közötti kiigazítások) kapcsolódtak. Abból adódóan, hogy a jelenlegi ügy során egyetlen független importőr sem jelentkezett, ehhez még behozatal utáni költségként hozzáadódott tonnánként 7 EUR, amely az egyes hidegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vizsgálatban (10) alkalmazott kiigazításnak felelt meg. A mérlegelések alapján ez jelentette a legmegfelelőbb eljárást, hiszen a jelenlegi vizsgálat tárgyát képező érintett termék – amint azt a (221) preambulumbekezdés kifejti – több szempontból is hasonlóságot mutat egyes hidegen síkhengerelt acéltermékekkel.

(82)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a dömpingelt kínai behozatallal 2,7 % és 5,6 % között kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá.

(83)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(84)

A makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, készletek, növekedés, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység és a dömpingkülönbözetek nagysága) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelték. Az értékelés a panaszos által benyújtott információkon alapult, amelyeket az uniós gyártók által szolgáltatott adatok és a rendelkezésre álló hivatalos statisztikák (Eurostat) adatainak egybevetésével ellenőriztek.

(85)

A mikrogazdasági mutatók (értékesítési árak, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek és termelési költség) elemzését a mintába felvett uniós gyártók szintjén végezték. Az értékelés a tőlük származó, megfelelően ellenőrzött információkon alapult.

(86)

Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött az érintett termék teljes termelésére vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést kötött felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. Az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó néhány kármutató esetében a Bizottság külön elemezte a szabad- és a kötött piaccal kapcsolatos adatokat, majd összehasonlító elemzést végzett. E tényezők a következők: értékesítés, piaci részesedés, egységárak, egységnyi költség, jövedelmezőség és pénzforgalom. Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzésének csak a teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi kötött felhasználást is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme, mivel ezek a teljes tevékenyégtől függnek, és esetükben nem számít, hogy a termelés kötött-e vagy azt szabadpiaci értékesítésre szánják. E tényezők a következők: termelés, kapacitás, kapacitáskihasználás, beruházások, a beruházások megtérülése, foglalkoztatás, termelékenység, készletek és munkaerőköltségek. E tényezők szempontjából a teljes uniós gazdasági ágazat elemzése indokolt az uniós gazdasági ágazatot ért teljes kár megállapításához, mivel a szóban forgó adatokat nem lehet kötött és szabad értékesítésre különválasztani.

(87)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(88)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 2 %-kal nőtt, jóllehet ugyanezen időszakban az egyik olaszországi uniós gyártó tetemesen (– 3 millió tonnával) csökkentette termelését.

(89)

A kapacitásra vonatkozóan bejelentett adatok a műszaki kapacitásra vonatkoznak, amelynek értelmében – az iparág által szokványosnak tekintett – kiigazításokat, így az üzemeltetés indítását, a karbantartást, a szűk keresztmetszeteket és egyéb szokásos leállásokat figyelembe vették. A figyelembe vett időszak alatt a termelési kapacitás csökkent, aminek hátterében az állt, hogy a termelést Belgiumban és Olaszországban leállították.

(90)

A kapacitáskihasználás arányának növekedése a termelési volumen kismértékű növekedéséből adódott, amelyet főként a kötött felhasználás (+ 4 %-os) és a szabadpiaci felhasználás (+ 12 %-os) növekedése idézte elő, annak ellenére, hogy a termelési volument – elsősorban – az egyik olaszországi uniós gyártó jelentősen csökkentette.

(91)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés (szabadpiac)

(92)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat uniós piacon értékesített volumene viszonylag állandó – vagyis 27 és 28 millió tonna közötti – értékeken mozgott.

(93)

Az uniós gazdasági ágazat uniós felhasználáson belüli piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt több mint 9 százalékpontot, 86,8 %-ról 77,7 %-ra esett vissza. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése jelentős mértékben meghaladta az uniós szabadpiaci értékesítése kapcsán tapasztalt kismértékű növekedést.

(94)

A figyelembe vett időszakban az uniós piacon belüli kötött piac esetében a kötött piaci volumen, illetve piaci részesedés a következőképpen alakult:

8. táblázat

Kötött uniós piaci volumen és piaci részesedés

(95)

Az uniós gazdasági ágazat (uniós piaci kötött felhasználás és kötött értékesítés alkotta) kötött piaci volumene az uniós piacon 4 %-kal – a 2011-es hozzávetőleg 40,7 millió tonnáról a vizsgálati időszak alatt 42,2 millió tonnára – nőtt a figyelembe vett időszak során.

(96)

Az uniós gazdasági ágazat (teljes termelés százalékában kifejezett) kötött piaci részesedése a figyelembe vett időszakban állandó – 55,7 % és 56,7 % közötti – értékeken mozgott.

(97)

A foglalkoztatás-számítás kizárólag azon alkalmazottakat vette figyelembe, akiknek tevékenysége az uniós gyártók különböző acélműveiben közvetlenül kapcsolódott a hasonló termékhez. E módszer pontos, aránylag könnyen meghatározható adatokat eredményezett.

(98)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(99)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat csökkentette foglalkoztatási szintjét, hogy a kínai, illetve egyéb behozatal nyomán fokozódó piaci verseny közepette csökkentse termelési költségeit és javítsa hatékonyságát. Ennek következtében a figyelembe vett időszak alatt a munkaerő – a közvetett foglalkoztatást nem számítva – 5 %-kal csökkent. Emiatt, illetve a termelési volumen figyelembe vett időszakban tapasztalt mérsékelt növekedése (+ 2 %) következtében az uniós gazdasági ágazat – egy alkalmazottra jutó éves termeléseként számított – munkaerő-termelékenységének növekedése jóval (+ 7 %-kal) meghaladta a tényleges termelés bővülését. Mindez azt bizonyítja, hogy versenyképességének megtartása érdekében az uniós gazdasági ágazat kész volt alkalmazkodni a változó piaci viszonyokhoz.

(100)

Az uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

10. táblázat

Készletek

(101)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje kismértékű csökkenést mutatott. Az uniós gazdasági ágazat a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártja. A készletek ezért ezen ágazat esetében nem számítanak meghatározó kármutatónak, amit a termelés százalékában kifejezett zárókészletek változásának elemzése is alátámaszt. Miként az a fentiekből is kitűnik, e mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 3,5 %– 4 %-a körüli szinten maradt.

(102)

Valamennyi dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve az érintett országból érkező behozatal volumenét és árait, a ténylegesen magas dömpingkülönbözetek uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem volt elhanyagolható.

(103)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós (szabadpiaci) felhasználás mintegy 12 %-kal nőtt, míg az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítési volumene állandó maradt. Az uniós gazdasági ágazat tehát vesztett piaci részesedéséből, szemben az érintett országból érkező behozatallal, amely piaci részesedését a figyelembe vett időszak alatt jelentősen növelte.

(104)

Az uniós gyártók által felszámított uniós szabadpiaci értékesítési egységárak súlyozott átlaga a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

11. táblázat

Értékesítési árak az uniós szabadpiacon

(105)

E táblázat az értékesítési egységárnak a hozzá tartozó termelési költséghez viszonyított, uniós szabadpiaci változását mutatja. Az értékesítési árak átlagosan a termelési egységköltségnél alacsonyabbak voltak, leszámítva a 2014-es évet, amikor a piac élénkülni kezdett, és a kínai behozatal piaci részesedése a vizsgálati időszakban tapasztaltnál mélyebb szintet ért el.

(106)

2012-ben és 2013-ban az euróövezeti adósságválság – amellyel párhuzamosan 2012-ben még az acél iránti kereslet is csökkent – gyakorolt kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat teljesítményére. 2014-ben, valamint 2015 első felében megindult a fellendülés az uniós gazdasági ágazatban, aminek hátterében a versenyképesség megőrzését, különösképpen pedig az uniós gazdasági ágazat munkaerő-termelékenységének javítást célzó – a (99) preambulumbekezdésben leírt – egyre erőteljesebb, a termelékenység és a kapacitáskihasználás javulását eredményező törekvések álltak.

(107)

E törekvések ellenére a termelési költség átlagban továbbra is meghaladta a csökkenő értékesítési árakat, és az uniós gyártók annak érdekében, hogy a piaci részesedés tekintetében a lehető legkisebb veszteséget szenvedjék el, követték a lefelé irányuló árspirált és – különösen 2015-ben – jelentősen csökkentették értékesítési áraikat. Mivel az érintett termék alapanyagnak minősül, az uniós gyártók kénytelenek voltak követni a lefelé tartó árspirált.

(108)

A mintába felvett gyártók a kötött felhasználásra szánt egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékeket további feldolgozásra különböző (költség, „költség plusz”, piaci ár) árpolitikák alapján megállapított transzferárakon adják át, illetve szállítják le egymásnak. A kötött felhasználás tekintetében érvényesített árak alakulása alapján ezért nem lehet érdemi következtetéseket levonni.

(109)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

12. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(110)

Az alkalmazottankénti átlagbér a figyelembe vett időszak alatt 4 %-kal nőtt.

(111)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásaik megtérülése a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakult:

13. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(112)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét oly módon állapította meg, hogy a hasonló termék uniós szabadpiaci értékesítéséből származó adózás előtti nettó veszteséget az ezen értékesítésekből származó forgalom százalékos arányában fejezte ki.

(113)

A figyelembe vett időszakban a jövedelmezőség romlott: a 2014-es év kivételével mindhárom évben veszteség keletkezett. Amíg a 2012. és 2013. évi veszteségek részint az euróövezeti adósságválság következményeivel magyarázhatók (amely válsággal párhuzamosan 2012-ben még az acél iránti kereslet is csökkent), az uniós gyártók 2014-ben és a 2015-ös év első felében már képesek voltak valamelyest javítani helyzetükön.

(114)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. Jóllehet a nettó pénzforgalom alakulása a figyelembe vett időszak alatt igen változatos képet mutatott, elsősorban az olyan nem készpénz jellegű ráfordításoknak köszönhetően, mint amilyen az értékcsökkenés, összességében javarészt pozitív tartományban maradt.

(115)

Mivel a beruházások megtérülése a 2014-es év kivételével minden évben összességében negatív maradt, az uniós gazdasági ágazat 2012 és 2015 között 13 %-kal csökkentette a beruházási szintet. Miként az a beruházások csökkenéséből is látható, a figyelembe vett időszak alatt elszenvedett veszteségek a tőkebevonási képességet is befolyásolták.

(116)

Végezetül: az alábbi táblázat 2015 negyedéves bontását tartalmazza, mivel a panaszos azt állította panaszában, hogy 2015. második felében jelentős romlás volt tapasztalható. A táblázatban szereplő adatok csakugyan megerősítik, hogy a jövedelmezőség és a nettó értékesítési érték – az uniós szabadpiac értékesítési árainak további leszorításából adódóan – jelentősen romlott 2015. második felében.

14. táblázat

A mintába felvett uniós gyártók jövedelmezősége negyedéves bontásban

(117)

Egyfelől a kötött és szabadpiaci felhasználás növekedése jóvoltából az uniós gazdasági ágazat egésze képes volt kismértékben növelni termelési volumenét (méghozzá úgy, hogy a termelést – elsősorban – az egyik legjelentősebb olaszországi gyártó jelentős mértékben lecsökkentette) és javítani kapacitáskihasználásának szintjét. Az ágazat emellett konkrét lépéseket tett a hatékonyságnövelés érdekében: szigorú kontroll alatt tartotta az előállítási (mindenekelőtt a nyersanyagokhoz kapcsolódó) költségeket és növelte az egy alkalmazottra jutó termelést. Ennek eredményeként a termelési költség 25 %-kal csökkent. Az ágazat pénzforgalma mindemellett a figyelembe vett időszak egésze alatt pozitív maradt. A mintába felvett uniós gyártók évente még mintegy 250–330 millió EUR összegű beruházást tudtak végrehajtani a figyelembe vett időszak alatt.

(118)

Másfelől viszont a többi kármutató, még az uniós gazdasági ágazatnak az összteljesítménye javítását célzó, figyelembe vett időszak alatti intézkedései ellenére is arról tanúskodik, hogy romlott a szabadpiaci helyzet. Az uniós gazdasági ágazat a 2014-es év és a 2015-ös év elejének kivételével, amikor helyzete kezdett valamelyest javulni, a teljes figyelembe vett időszak alatt veszteséget termelt, amely 2015. második felében már fenntarthatatlan szinteket ért el. Annak ellenére ugyanis, hogy az uniós szabadpiaci értékesítések volumene aránylag állandó szinten mozogott, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedést veszített, és kénytelen volt a beruházásokat – a beruházások negatív megtérülése miatt – visszafogni.

(119)

Az előzőekben említettek figyelembevételével megállapítható e szakaszban, hogy a fenti adatok tanúsága szerint az uniós gazdasági ágazat helyzete a vizsgálati időszak végén sérülékeny volt, de nem olyan mértékben, hogy az uniós gazdasági ágazatot a figyelembe vett időszak alatt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte volna.

(120)

Az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdésének második albekezdésével összhangban annak elemzésekor, hogy az uniós gazdasági ágazatot fenyegeti-e jelentős károkozás, olyan tényezőkre kell figyelemmel lenni, mint:

(121)

Amint arra a 3. cikk (9) bekezdésének második albekezdésében szereplő „olyan […] mint” szavak utalnak, a kárral való fenyegetés meghatározásához e négy tényező mellett egyéb tényezők is elemezhetők. A Bizottság jelesen tényezőként elemezte még például a jövedelmezőséget és a beérkezett megrendeléseket, amelyekről mind a vizsgálati időszakra, mind a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozóan rendelkezett adatokkal.

(122)

Ami a figyelembe vett időszakot illeti, a Bizottság újfent áttekintette a 2012–2015-ös időszakra vonatkozóan gyűjtött adatokat, mivel az uniós gazdasági ágazat jelenlegi helyzetének ismerete nélkülözhetetlen annak megállapításához, hogy az uniós gazdasági ágazatot fenyegeti-e károkozás (11). Ezt követően a Bizottság a jövőre vonatkozó elemzés keretében valamennyi tényezőt megvizsgálta. A Bizottság ezenkívül az előrejelzések Bíróság által megkövetelt (12) megerősítéséhez vagy megkérdőjelezéséhez be tudta szerezni a 2016 januárja és júniusa közötti dömpingelt behozatalra, kínai kapacitásra és importárakra vonatkozó adatokat. A jövedelmezőségről, illetve a beérkezett megrendelésekről ezzel szemben a 2016. január–június közötti időszakra vonatkozó teljes körű adatok nem, csak részleges, 2016. március végéig szóló adatok álltak rendelkezésre. A készletek szintjéről egyáltalán nem lehetett – különösen az uniós gazdasági ágazattal összefüggésben – teljes körű, a 2016. június végéig tartó időszakra vonatkozó adatokat fellelni. Mindamellett ezeket az adatokat e rendelet megjelenését követően a Bizottság aktualizálni fogja, és lehetőség szerint más tényezőket is elemez majd. A jövedelmezőségre, a beérkezett megrendelésekre, valamint a készletek szintjére vonatkozó adatok az e szakaszban rendelkezésre álló legjobb adatoknak számítanak.

(123)

Végezetül: az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdése első albekezdésének második mondata előírja, hogy a körülmények megváltozásának világosan előreláthatónak és közvetlennek kell lennie.

(124)

Az érintett országból érkező behozatal 2012 és a vizsgálati időszak között – miként az a (76) preambulumbekezdésben szereplő táblázatból kiderül – jelentős mértékű növekedést mutatott: 246 720 tonnáról 1 519 304 tonnára nőtt. E behozatal árai következetes módon egyre alacsonyabbak voltak. Az, hogy e kínai dömpingelt behozatal piaci részesedése lényeges mértékű növekedést (+ 550 %) ért el, megerősíti, hogy e behozatal alakulása nem kizárólag a kereslet növekedésének (+ 12 %) következménye. A kínai exportáló gyártók új piacra léptek be, és az alacsony áru importtermékekkel a többi gazdasági szereplő, többek között az uniós gyártók kárára növelték piaci részesedésüket. A kínai behozatal volumene 2016 első felében tovább nőtt (773 275 tonna, forrás: Eurostat) és 8,5 %-kal mutatott magasabb értéket 2015 első feléhez képest (712 390 tonna). A rendelkezésre álló adatok nemcsak arra világítanak rá, hogy a kínai dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszak alatt lényeges mértékben nőtt, hanem arra is, hogy e tendencia a vizsgálati időszakot követő időszak alatt sem torpant vagy fordult meg.

(125)

Ami a kínai nyersacél-kapacitást illeti, a rendelkezésre álló információk tanúsága szerint a kínai acélkapacitás már hosszú ideje gyors ütemben bővül. Míg Kína 2004-ben a világ nyersacél-össztermelésének 25,6 %-át (13) adta, addig tényleges termelését közel megkétszerezve 2015-ben már 50,3 %-os részesedéssel rendelkezett. A Bizottság acéliparról szóló közleménye ezzel összefüggésben a következőket állapítja meg: „[a] szabad termelési kapacitás […] egyes harmadik országokban – különösképpen Kínában – drámai módón megnőtt. A becslések szerint egyedül Kínában mintegy 350 millió tonna, vagyis az Unió éves termelésének közel kétszeresét kitevő kapacitásfelesleg áll rendelkezésre” (14).

(126)

Ehhez kapcsolódik, hogy az OECD becslése alapján Kína acélgyártási összkapacitása 2014-ben 1 140 millió tonnát (15) tett ki, míg a számítások szerint a tényleges kínai termelés elérte a 822,8 millió tonnát (16). A rendelkezésre álló kínai kapacitásfelesleg így tehát bizonyosan meghaladja a 300 millió tonnát.

(127)

Az ilyen kapacitásfelesleg a hasonló termék iránt Kínában, illetve más országokban megmutatkozó kereslettel sincs összhangban. Ami azt illeti, a globális piacokon lassul a keresletnövekedés, a kapacitás és kereslet közötti távolság pedig egyre csak nő az OECD legfrissebb tanulmánya (17) szerint.

(128)

A kínai hatóságok nem vitatták, hogy az érintett országban tetemes kapacitásfelesleg áll rendelkezésre. Először is: 2016. február 1-jén a Kínai Államtanács elfogadta a „Vélemény az acélipari kapacitásfelesleg kérdésének megoldásáról” (Opinion for the steel industry to resolve excess capacity) című dokumentumot, amely megállapítja a kínai acélipar kapacitásfeleslegének határozott kezelését szolgáló átfogó kínai megközelítést. Az intézkedések többek között öt év alatt 100–150 millió tonnával csökkentik a nyersacél-kapacitást és szigorúan tiltják új termelési kapacitás kiépítését. Másodszor: a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) szintén megemlítette beadványában, hogy „az elmúlt néhány évben a kínai kormány és a kínai acélszövetség hatékony intézkedéseket hozott […] 2011 óta Kína eredményesen felszámolta az elavult kapacitásokat és megerősítette az energiatakarékossági intézkedéseket” (18).

(129)

Ugyanakkor nemrégiben az alábbi következetlenségekre derült fény a vizsgálati időszakot követő időszak alatti kapacitáscsökkentésről szóló fenti kínai bejelentéssel és a tényleges helyzettel kapcsolatban:

(130)

Végezetül, a Bizottság elemezte a kínai hatóságok (128) preambulumbekezdésben említett ígéreteit és kötelezettségvállalásait. A 2016 elején tett ilyen irányú bejelentések ellenére ezek az ígéretek és kötelezettségvállalások még nem valósultak meg.

(131)

Ennélfogva úgy tekinthető, hogy a kínai acélágazat kapacitásfeleslege széles körben ismert probléma, amelyet még a kínai hatóságok is elismernek.

(132)

Az értékelések szerint a hasonló termék a következő okból nagy hányadát teszi ki a teljes nyersacéltermelésnek: míg 2013-ban és 2014-ben a teljes kínai nyersacéltermelés 822 000 millió tonna és 822 698 millió tonna volt, a melegen síkhengerelt termékek kínai össztermelése 311 564 millió tonnát és 317 387 millió tonnát tett ki, amely a teljes nyersacéltermelés körülbelül 37,9 %-ának, illetőleg 38,6 %-ának felelt meg (22). Ennélfogva a nyersacéllal kapcsolatos fenti adatok megfelelően jelzik a hasonló termék kínai kapacitásfeleslegét is.

(133)

Másfelől hivatkozni kell a (185) preambulumbekezdésben szereplő táblázatra, amely 2013 és 2014 vonatkozásában összehasonlítja a hasonló termék tényleges kínai termelését más országok tényleges termelésével. A szóban forgó táblázat például azt mutatja, hogy a hasonló termék 2014-es tényleges kínai termelése (317,4 millió tonna) körülbelül ötszörösét teszi ki Oroszország, Ukrajna, Irán és Brazília együttes összesített össztermelésének (57,4 millió tonna). Ez a hasonló termék kínai termelési kapacitásának rendkívüli mértékét jelzi.

(134)

Harmadsorban a vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett kínai exportáló gyártók a vizsgálati időszak alatt átlagosan 65 %-os kapacitáskihasználás mellett működtek. Ez az érintett termék több mint 14 millió metrikus tonnát kitevő szabad kapacitását jelenti, amely mindössze három vállalat között oszlik meg. Ez is jelzésértékű a hasonló termék szabad kapacitása szempontjából. Ha a melegen síkhengerelt acéltermékek más kínai gyártói részéről is hasonló mértékű kapacitást feltételezünk, akkor e termékek terén összességében véve magas kínai szabad kapacitással kell számolnunk.

(135)

Emellett az uniós piac nyitott piac, ahova – miként az a (177) preambulumbekezdésben megjelenő táblázatban szerepel – számos országból tekintélyes mértékű behozatal érkezik. A (76) preambulumbekezdésben szereplő 4. táblázat adatai szerint a kínai exportáló gyártók főleg 2012-től kezdve exportáltak az uniós piacra, és az alacsony árú behozatallal azóta szereztek gyors ütemben piaci részesedést más gazdasági szereplők, így az uniós gyártók kárára. Ez azt bizonyítja, hogy a kínai exportáló gyártók számára a térnyerés viszonylag egyszerűnek és nagyon sikeresnek bizonyult a figyelembe vett időszak alatt, ami pedig annak jele, hogy az uniós piac vonzerővel bír a kínai és más exportáló gyártók számára.

(136)

Az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdése második albekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság elemezte, hogy a kínai exportáló gyártók számára rendelkezésre állnak-e más exportpiacok az exporttöbblet felvételére.

(137)

Néhány (nagyobb) exportpiac egyre nehezebben hozzáférhető a kínai exportáló gyártók számára piacvédelmi intézkedések (például USA, Malajzia, India és Mexikó) és/vagy vizsgálatok (például Thaiföld) vagy megemelt vámok (Dél-Afrika) miatt.

(138)

Az exportstatisztikai adatok azonban – 2015 és 2016 első hat hónapja tekintetében és a hasonló termékkel kapcsolatos KN-kódok egy mintája (23) alapján – azt mutatják, hogy a világ többi részére irányuló kínai exportvolumen helyzete nem változott a korábbiakhoz képest.

(139)

Egyfelől az érintett ország által 2016 első hat hónapjában bonyolított export volumene nagyjából ugyanakkora, mint a 2015-tel összevetett és évesített volumen. Ennek ellenére az átlagos értékesítési egységár 2016 első hat hónapjában alacsonyabb volt, mint 2015-ben. Másfelől a 2016 első hat hónapjában néhány országban (például Indonézia és Vietnam) a 2015-höz képest elszenvedett piacvesztést más országokban (például Banglades és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) szerzett piaci részesedéssel sikerült ellensúlyozni. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy nem valószínű, hogy harmadik országok önmagukban felvennék a hatalmas mértékű kínai szabad kapacitást. Még akkor is, ha jelenleg a korábbiakhoz képest változatlan az egyéb harmadik országokba irányuló kínai export helyzete, a vonzó uniós piac – amint az a (135) preambulumbekezdésben is szerepel – valószínűleg továbbra is a dömpingelt kínai export elsődleges célpiacai között fog szerepelni.

(140)

Kína sem rendelkezik elegendő felvevőképességgel. Az acél iránti belső kereslet csökkenőben van Kínában: Az Acélipari Világszövetség adatai szerint Kína acélkeresletének a 2013-as keresleti csúcsot követően először 2015-ben kellett volna csökkennie – 3,5 %-kal, majd 2016-ban – 2,0 %-kal (24). Ugyanez a szervezet az adatokat azonban a későbbiekben a következők szerint kiigazította: „a kínai acélkereslet visszaesése várhatóan – 4,0 % lesz 2016-ban, amelyet 2017-ben – 3,0 % csökkenés fog követni. Mindez 626,1 Mt acél iránti keresletet feltételez 2017-ben (15 %-kal elmaradva a 2013-as évihez képest), valamint azt, hogy a világ acélfelhasználása a 2009-es 47,9 %-ról és a 2015-ös 44,8 %-ról 41,9 %-ra zsugorodik.” (25)