14.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 245/1

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Görögország kérelmét a „Φάβα Φενεού” (Fava Feneou) elnevezés bejegyzésére (2).

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a „Φάβα Φενεού” (Fava Feneou) elnevezést be kell jegyezni,

14.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 245/3

(1)

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni az e rendelet mellékletében meghatározott áruk besorolásáról.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy azt bármilyen további albontással egészíti ki, és amelyet az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából az Unió valamely más rendelkezése hoz létre.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében a mellékletben szereplő táblázat 1. oszlopában leírt árukat a táblázat 3. oszlopában feltüntetett indokok alapján a 2. oszlopban megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

(4)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó áruk tekintetében kibocsátott, de az e rendelet rendelkezéseivel összhangban nem álló kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult – a 952/2013/EU rendelet 34. cikke (9) bekezdésével összhangban – meghatározott ideig továbbra is felhasználhatja. Ezt az időszakot három hónapban kell meghatározni.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

14.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 245/5

(1)

Az 575/2013/EU rendelet megállapítja, hogy egy intézmény elismert biztosítékként használhat olyan részvényeket vagy átváltoztatható kötvényeket, amelyek szerepelnek fő tőzsdei indexben. A biztosíték elismerhetőségének egyik feltétele, hogy az megfelelően likvid legyen. Ahhoz, hogy a rendelet alkalmazásában fő indexnek minősüljenek, a részvényindexeknek főként olyan részvényeket kell tartalmazniuk, amelyekről megalapozottan feltételezhető, hogy realizálhatók, amennyiben az intézménynek értékesítenie kell azokat. Ez az eset áll fenn akkor, amikor az index elemeinek legalább 90 %-a legalább 500 000 000 EUR összegű közkézhányad, illetve a közkézhányadra vonatkozó információk hiányában a tőzsdei kapitalizáció legalább 1 000 000 000 EUR.

(2)

Az intézményeknek továbbá lehetőséget kell biztosítani arra, hogy elismerhető biztosítékként alkalmazhassanak olyan eszközöket, amelyek likvidek azon piacok vonatkozásában, ahol tevékenységet folytatnak és elérik a minimális likviditási szintet, függetlenül attól, hogy az Unión belüli, vagy harmadik országbeli piacról van szó. A részvényindexet tehát fő indexnek kell tekinteni, amennyiben magában foglalja azon vállalatok teljes számának legfeljebb felét, amelyek részvényeivel az index alapját képező piacon kereskednek,, amennyiben az átlagos napi forgalom legalább 100 000 EUR és teljesül az alábbi három feltétel: az index teljes piaci tőkeértéke valamennyi olyan vállalat piaci tőkeértékének legalább 40 %-a, amelynek részvényeivel az adott piacon kereskednek; az index összetevőivel való kereskedés teljes forgalma az adott piacon történő értékpapír-kereskedelem teljes forgalmának legalább 40 %-a; és az index származtatott termékek alapjául szolgál.

(3)

Átváltoztatható kötvény indexek csak akkor tekinthetők fő indexeknek, ha az összetevőként szereplő kötvények részvénnyé alakíthatók, amennyiben a szóban forgó részvények legalább 90 %-a legalább 500 000 000 EUR összegű közkézhányad, illetve a közkézhányadra vonatkozó információk hiányában a piaci tőkeérték legalább 1 000 000 000 EUR.

(4)

Amennyiben két index teljesíti a feltételeket és fő indexnek tekinthető, és az egyik a másik részhalmaza, akkor az egyszerűség érdekében csak a szélesebb körűt kell felvenni a fő indexek jegyzékébe.

(5)

Az 575/2013/EU rendelet megállapítja, hogy az egyes intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek nem rendelkeznek külső hitelminősítő intézet által végzett hitelminősítéssel, elismert biztosítékként használhatók, amennyiben a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok eleget tesznek bizonyos kritériumoknak, amelyek közül az egyik az, hogy elismert tőzsdén jegyzik őket.

(6)

Ahhoz, hogy az 575/2013/EU rendelet alkalmazásában elismert tőzsdének minősüljön, a tőzsdének teljesítenie kell a rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 72. pontjában foglalt feltételeket. Az egyik feltétel egyikét, nevezetesen a második feltételt, amely szerint a tőzsdének klíringmechanizmussal kell rendelkeznie – valamennyi olyan szabályozott piac teljesíti, amely az 575/2013/EU rendelet II. mellékletében nem szereplő pénzügyi eszközökkel kereskedik, mivel a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (2) megfelelően engedélyezett szabályozott piac, és a 2004/39/EK irányelv szerinti, az ügyletek elszámolására és kiegyenlítésére vonatkozó szabályok és eljárások állnak fenn.

(7)

Amennyiben a tőzsde klíringmechanizmusát egy központi szerződő fél biztosítja, e félnek teljesítenie kell a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) meghatározott követelményeket. Azon ritka származékos tőzsdék esetében, amelyeknél nem vesznek igénybe központi szerződő felet, a 648/2012/EU rendeletben meghatározott biztosítéki szabályokat kell alkalmazni viszonyítási alapként annak értékelésekor, hogy az adott tőzsdék által alkalmazott biztosítéki követelmények megfelelők-e.

(8)

Ez a rendelet az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által a Bizottságnak benyújtott végrehajtás-technikai standardtervezeten alapul.

(9)

2015. december 17-én a Bizottság tájékoztatta az ESMA-t arról a szándékáról, hogy módosításokkal hagyja jóvá a végrehajtás-technikai standard tervezetét, annak figyelembevétele céljából, hogy bizonyos részvényindexek, amelyek teljesítik azokat a feltételeket, amelyek alapján fő indexnek tekinthetők, nem szerepelnek a standardtervezetben foglalt jegyzékben. Az ESMA 2016. január 28-i hivatalos véleményében megerősítette eredeti álláspontját, és nem nyújtott be újabb, a Bizottság javasolt módosításainak megfelelően módosított végrehajtás-technikai standardtervezetet. A végrehajtás-technikai standard tervezetét tehát a szükséges módosításokkal kell jóváhagyni annak érdekében, hogy az elismerhetőségi feltételeket teljesítő indexek az 575/2013/EU rendelet alkalmazásában fő indexeknek minősülhessenek.

(10)

Az ESMA nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező végrehajtás-technikai standardok tervezetéről és kikérte az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 37. cikke alapján létrehozott Értékpapírpiaci Érdekképviseleti Csoport véleményét. Az ESMA nem elemezte részletesen a végrehajtás-technikai standardok tervezetével kapcsolatos lehetséges költségeket és előnyöket, mivel ez a hatókörüket és hatásukat tekintve aránytalan lett volna,

14.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 245/16

(1)

2006. március 23-án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik (a továbbiakban: lábbelik) behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről szóló 553/2006/EK rendeletet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(2)

Az 1472/2006/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: 1472/2006/EK tanácsi rendelet vagy vitatott rendelet) a Tanács kétéves időtartamra 9,7 %-tól 16,5 %-ig terjedő végleges dömpingellenes vámokat vetett ki a Vietnamból és a Kínából származó egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára.

(3)

A Tanács a 388/2008/EK rendelettel (4) kiterjesztette a Kínából származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára bevezetett végleges dömpingellenes intézkedéseket a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – behozatalra.

(4)

A 2008. október 3-án indított hatályvesztési felülvizsgálatot (5) követően a Tanács az 1294/2009/EU végrehajtási rendelettel (6) (a továbbiakban: 1294/2009/EU végrehajtási rendelet) további 15 hónappal, vagyis 2011. március 31-ig meghosszabbította a dömpingellenes intézkedések hatályát, amikor is az intézkedések hatályukat vesztették.

(5)

A Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd és a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd, valamint a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd (a továbbiakban: felperesek) az Elsőfokú Bíróság (jelenleg: Törvényszék) előtt megtámadták a vitatott rendeletet. A T-401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-671. o.) és a T-407/06. és T-408/06. sz., Zhejiang Aokang Shoes és Wenzhou Taima Shoes kontra Tanács egyesített ügyekben 2010. március 4-én (EBHT 2010., II-747. o.) hozott ítéleteivel a Törvényszék elutasította a kereseteket.

(6)

Ezen ítéletek ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be. A C-249/10. P. sz., Brosmann és társai ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz., Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd ügyben 2012. november 15-én hozott ítéleteiben (a továbbiakban: Brosmann- és Aokang-ítéletek) a Bíróság hatályon kívül helyezte az említett ítéleteket. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék jogban való tévedést követett el, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontján alapuló piacgazdasági elbánás (MET) iránti kérelmeket (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 29. és 32. pontja).

(7)

A Bíróság ezt követően maga hozott érdemi döntést az ügyben. Kimondta, hogy: „[…] a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a fellebbezőknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja alapján benyújtott, a vitatott rendeletben előírt dömpingellenes eljárás keretében a MET megszerzése iránti indokolt kérelmeit. Ezt követően meg kell állapítani, nem zárható ki az, hogy ez a vizsgálat a fellebbezők tekintetében a vitatott rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében velük szemben alkalmazandó 16,5 %-ostól eltérő végleges dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett volna. E rendelkezésből ugyanis az derül ki, hogy csak egy, a mintában szereplő kínai gazdasági szereplővel szemben vetettek ki 9,7 %-os végleges vámot, aki megkapta a MET-et. Márpedig, amint az a jelen ítélet 38. pontjából következik, ha a Bizottság azt állapította volna meg, hogy piacgazdasági feltételek állnak fenn a fellebbezők tekintetében is, amennyiben egyéni dömpingkülönbözet kiszámítása nem lett volna lehetséges, velük szemben is ugyanezen vámot kellett volna alkalmazni” (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja).

(8)

Mindezek alapján a Bíróság megsemmisítette a vitatott rendeletet az érintett felpereseket érintő részében.

(9)

2013 októberében a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (7) útján bejelentette, úgy határozott, hogy a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja a dömpingellenes eljárást, és megvizsgálja, hogy a felperesek tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e, valamint felkérte az érdekelt feleket, hogy jelentkezzenek a Bizottságnál.

(10)

A Tanács 2014 márciusában a 2014/149/EU tanácsi végrehajtási határozattal (8) elutasította a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, a Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelikre vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló tanácsi végrehajtási rendelet elfogadására irányuló bizottsági javaslatot, és e gyártók tekintetében megszüntette az eljárásokat. A Tanács álláspontja szerint azon exportáló gyártóktól cipőt vásárló importőrök esetében, akik részére az illetékes nemzeti vámhatóságok a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (9) (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 236. cikke alapján visszatérítették az érintett vámokat, jogos elvárás keletkezett a vitatott rendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján, amely a Közösségi Vámkódex (10) rendelkezéseinek és különösen a 221. cikkének alkalmazását írta elő a vámok beszedésére vonatkozóan.

(11)

Az érintett termék három importőre, a C&J Clark International Ltd (a továbbiakban: Clark), a Puma SE (a továbbiakban: Puma) és a Timberland Europe B.V. (a továbbiakban: Timberland) (a továbbiakban: érintett importőrök) az (5)–(7) preambulumbekezdésben említett joggyakorlatra hivatkozva megtámadta az egyes lábbelik Kínából és Vietnamból történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket nemzeti bíróságaik előtt, amelyek az ügyeket előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztették.

(12)

A C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben a Bíróság érvénytelennek nyilvánította az 1472/2006/EU és az 1294/2009/EU tanácsi végrehajtási rendeletet, amennyiben az Európai Bizottság az 384/96/EK tanácsi rendelet (11) 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában és 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelmények ellenére nem vizsgálta meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket (a továbbiakban: az ítéletek).

(13)

A harmadik, a C-571/14. sz., Timberland Europe B.V. kontra Inspecteur van de Belastingdienst, kantoor Rotterdam Rijnmond ügyet illetően a Bíróság 2016. április 11-én úgy határozott, hogy az ügyet – a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság kérésére – törli a nyilvántartásból.

(14)

Az EUMSZ 266. cikke előírja, hogy az intézmények kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmények igazgatási – így a dömpingellenes – eljárásokkal összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséből adódik, hogy a megsemmisített aktust új, a Bíróság által megállapított jogellenességet megszüntető aktussal kell felváltani (12).

(15)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktus felváltására irányuló eljárás folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett (13). Ez elsősorban azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor igazgatási eljárást lezáró aktust semmisítenek meg, akkor e megsemmisítés nem feltétlenül érinti az előkészítő lépéseket, mint amilyen például a dömpingellenes eljárás megindítása. Amennyiben olyan rendeletet semmisítenek meg, amely végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését írta elő, akkor az azzal jár, hogy a megsemmisítést követően a dömpingellenes eljárás – hacsak a jogellenesség nem a megindítási szakaszban következett be – továbbra is folyamatban van, mivel az eljárást lezáró aktus immár nem része az Unió jogrendjének (14).

(16)

Eltekintve attól a ténytől, hogy az intézmények nem vizsgálták meg a mintába fel nem vett kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket, az 1472/2006/EK és az 1294/2009/EU végrehajtási rendeletben foglalt minden egyéb ténymegállapítás érvényben marad.

(17)

A jelenlegi ügyben a jogellenesség a megindítás után következett be. A Bizottság emiatt úgy határozott, hogy a jelenlegi, az ítéletek nyomán még mindig folyamatban lévő dömpingellenes eljárást a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja, és megvizsgálja, hogy piacgazdasági feltételek érvényesültek-e az érintett exportáló gyártók tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között, amely időszak az (1) és (2) preambulumbekezdésben említett végleges vámok kivetéséhez vezető vizsgálatban a vizsgálati időszak volt (a továbbiakban: eredeti vizsgálat). A Bizottság adott esetben azt is megvizsgálta, hogy a 765/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) hatálybalépése előtti formájában az alaprendelet (a továbbiakban: módosítás előtti alaprendelet) 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az érintett exportáló gyártók egyéni elbánásra jogosultak-e (16).

(18)

A Bizottság az (EU) 2016/1395 végrehajtási rendelettel (17) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon Kínából származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik Clark és Puma általi behozatalára, melyeket azon tizenhárom kínai exportáló gyártó gyártott, melyek piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet nyújtottak be a végleges vámok kivetését eredményező vizsgálatban (a továbbiakban: eredeti vizsgálat), ám melyek a vizsgálat során nem kerültek be a mintába.

(19)

A Clark, a Puma és a Timberland Vietnamból érkező behozatala esetében a Bizottság minden olyan piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmet értékelt, amelyet az eredeti vizsgálat során a mintába fel nem vett, szóban forgó exportáló gyártók benyújtottak.

(20)

Ami a Timberland behozatalát illeti, a C-571/14. sz. ügyben azonosított két kínai beszállító közül az egyik, a General Shoes Ltd tulajdonképpen vietnami illetőségű volt, és a Bizottság vietnamiként is vizsgálta a jelenlegi eljárásban. Ezt a megállapítást – miként az a (144) preambulumbekezdésben szerepel – az Európai Sportszergyártók Szövetsége (a továbbiakban: FESI) arra hivatkozva, hogy General Shoes Ltd valójában kínai beszállító, később vitatta.

(21)

A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a vitatott rendeletnek csak azon aspektusait helyesbítse, amelyek a szóban forgó rendelet megsemmisítéséhez vezettek, és változatlanul hagyja az értékelésnek az ítélet által nem érintett részeit (18).

(22)

Ez a rendelet a vitatott rendelet azon aspektusainak helyesbítésére irányul, amelyekről megállapítást nyert, hogy nem állnak összhangban az alaprendelettel, és ezáltal egyes vietnami exportáló gyártók tekintetében történő érvénytelenítés kinyilvánításához vezettek.

(23)

A vitatott rendelet összes többi megállapítása, amelyeket a Bíróság nem nyilvánított érvénytelennek, továbbra is érvényes marad, és beillesztésre kerül e rendeletbe.

(24)

Az alábbi preambulumbekezdések ezért az ítéletekben foglaltak teljesítéséhez szükséges új értékelésre korlátozódnak.

(25)

A Bizottság megvizsgálta, hogy piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás vonatkozott-e a 2004. április 1-jétől2005. március 31-ig tartó időszakban a Clarknak, a Pumának és a Timberlandnek besszállító azon vietnami exportáló gyártókra, amelyek a szóban forgó vizsgálatban piacgazdasági elbánás és/vagy egyéni elbánás iránti kérelmeket nyújtottak be. Ennek meghatározásával a Bizottság arról kívánt meggyőződni, hogy a három érintett importőr a piacgazdasági elbánást és/vagy egyéni elbánást kérelmező vietnami beszállítóik kivitelére fizetett dömpingellenes vámok tekintetében mennyiben jogosult a fizetett dömpingellenes vám visszatérítésére.

(26)

Amennyiben az elemzésből az derül ki, hogy azt a vietnami exportáló gyártót, amelynek kivitele a három érintett importőr valamelyike által fizetett dömpingellenes vám hatálya alá tartozott, piacgazdasági elbánásban vagy egyéni elbánásban kellett volna részesíteni, úgy az érintett exportáló gyártók számára egyedi vámtételt kellene meghatározni, és a vám visszafizetését a – 10 %-os – befizetett vám és az érintett exportáló gyártó számára kiszámított egyedi vámtétel közötti különbözetre kellene korlátozni, ha van ilyen.

(27)

Amennyiben azonban az ilyen piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek elemzéséből az derül ki, hogy mindkét kérelmet el kell utasítani, úgy a dömpingellenes vámok visszafizetését nem lehet elrendelni.

(28)

Amint azt a (12) preambulumbekezdés tárgyalja, a Bíróság a vitatott rendeletet és az 1294/2009/EU végrehajtási rendeletet tizennégy vietnami exportáló gyártótól – azaz a Best Royal Co. Ltd, a Lac Cuong Footwear Co., Ltd, a Lac Ty Co., Ltd, a Saoviet Joint Stock Company (Megastar Joint Stock Company), a VMC Royal Co Ltd, a Freetrend Industrial Ltd és a vele kapcsolatban álló Freetrend Industrial A (Vietnam) Co, a Fulgent Sun Footwear Co., Ltd, a General Shoes Ltd, a Golden Star Co, Ltd, a Golden Top Company Co., Ltd, a Kingmaker Footwear Co. Ltd, a Tripos Enterprise Inc., a Vietnam Shoe Majesty Co., Ltd (a továbbiakban: az érintett exportáló gyártók) – származó egyes lábbeliknek az Unióba történő kivitele és a C&J Clark International Ltd, a Puma SE és a Timberland Europe B.V. általi behozatala tekintetében megsemmisítette, amennyiben a Bizottság nem vizsgálta meg – a többek között – a vietnami exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmeket.

(29)

A Bizottság ezért első lépésben megvizsgálta e tizennégy exportáló gyártó piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmét, hogy meghatározhassa a kiviteleikre alkalmazandó vámtételt. Az értékelés során bebizonyosodott, hogy a benyújtott információk nem elégségesek annak bizonyítására, hogy az érintett exportáló gyártók piacgazdasági feltételek alapján működtek vagy egyéni elbánásra jogosultak (a részletes magyarázatot lásd a (30) és az azt követő preambulumbekezdésekben).

(30)

Hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezt az értékelést valamely nyilvánvaló hiba nem érvényteleníti-e (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 32. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 24. pontja).

(31)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint az e cikkben felsorolt mind az öt kritériumnak teljesülnie kell ahhoz, hogy egy exportáló gyártó piacgazdasági elbánásban részesülhessen. Ennélfogva a Bizottság úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő volt a piacgazdasági elbánás iránti kérelem elutasításához.

(32)

Az érintett exportáló gyártók egyike sem tudta bizonyítani, hogy megfelelt volna az 1. kritériumnak (a vállalkozás döntései). Konkrétabban, nyolc esetben az exportáló gyártók (V1, V2, V4, V7, V8, V9, V13, V14) által szolgáltatott információk azt mutatták, hogy az állam jelentős befolyást gyakorol a vállalkozások döntéseire. Ami a többi hat exportáló gyártót illeti, ezek nem szolgáltak érdemi és hiánytalan információval annak igazolására (többek között például a vállalati struktúrára és tőkére, a belföldi értékesítésekre és az igazgatók kinevezésére vonatkozó bizonyítékkal), hogy vállalkozásuk döntései jelentős állami beavatkozás nélkül, a piaci jelzések figyelembevételével születtek.

(33)

Ami a 2. kritériumot (könyvelés) illeti, tíz vállalat (V1, V2, V3, V5, V6, V7, V9, V10, V11, V12) nem felelt meg ennek a kritériumnak, mivel nem nyújtott be átlátható könyvviteli nyilvántartást. Az észlelt hiányosságok a következők voltak: az ellenőrzött beszámolóknak vagy a könyvvizsgálói véleményeknek a hiánya, a könyvvizsgálói véleményekben feltárt súlyos problémák (mint például a nemzetközi számviteli standardok megszegése) és a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben a hitelekre vonatkozóan feltüntetett bizonyos állítások és a pénzügyi kimutatásokban ezekre vonatkozó adatok közötti ellentmondások. A fennmaradó négy vállalat esetében a 2. kritériumot nem vizsgálták a (31) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt.

(34)

A 3. kritériumot illetően (eszközök és áthozott torzulások) nyolc exportáló gyártó (V2, V4, V5, V7, V8, V10, V11, V12) nem szolgáltatott teljes körű információt (például a vállalat tulajdonában lévő eszközökre, a földhasználati jogra vonatkozó bizonyítékot, valamint a jövedelemadó kifizetésének elmulasztására vonatkozó magyarázatot) annak igazolására, hogy nem maradtak fenn torzulások a nem piacgazdasági rendszerből. A fennmaradó hat vállalat esetében a 3. kritériumot nem vizsgálták a (31) preambulumbekezdésben ismertetett okok miatt.

(35)

A (31) preambulumbekezdésben meghatározott okoknál fogva a Bizottság egyik érintett exportáló gyártó tekintetében sem vizsgálta a 4. (csődre és a tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok) és az 5. (valutaváltások) kritériumot.

(36)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tizennégy vietnami érintett exportáló gyártó egyike sem részesülhet piacgazdasági elbánásban, és erről megfelelően tájékoztatta az érintett exportáló gyártókat, akiket felkért észrevételeik megtételére. A tizennégy vietnami érintett exportáló gyártó egyikétől sem érkezett észrevétel.

(37)

A tizennégy vietnami érintett exportáló gyártó közül következésképp semelyik sem felelt meg az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott összes feltételnek, és így mindegyiküktől megtagadták a piacgazdasági elbánást.

(38)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben ugyanazon rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, mindenféleképpen egyedi vámtételt kell megállapítani az olyan exportőr esetében, amely bizonyítani tudja, hogy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes kritériumnak megfelel.

(39)

A (30) preambulumbekezdésben említettek szerint hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése alapján egyéni elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ebből a célból a 9. cikk (5) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a kérelmet megfelelően alá kell támasztani. Ennek megfelelően nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy az exportőr nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett exportőr által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése által az egyéni elbánás megadása tekintetében előírt feltételek teljesülnek.

(40)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az egyéni elbánás megadása érdekében az exportőröknek megfelelően alátámasztott kérelem alapján bizonyítaniuk kell, hogy az ebben a cikkben felsorolt öt kritérium mindegyike teljesül.

(41)

A Bizottság ezért úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő volt az egyéni elbánás iránti kérelem elutasításához.

(42)

Az öt kritérium a következő:

(43)

Mind a tizennégy, piacgazdasági elbánásért folyamadó vietnami exportáló gyártó egyúttal egyéni elbánást is kérelmezett arra az esetre, ha az előbbit nem adják meg számukra.

(44)

Négy exportáló gyártó (a V6, V12, V13, V14 vállalat) nem teljesítette az 1. kritériumot (a tőke hazatelepítése), ugyanis nem nyújtottak megalapozott bizonyítékot arra nézve, hogy a hazatelepítés megengedett.

(45)

A tizennégy érintett exportáló gyártó egyike sem tudta bizonyítani a 2. kritérium teljesítését (az exportértékesítések és -árak szabadon történő meghatározását). Konkrétabban ez azt jelenti, hogy kilenc exportáló gyártó esetében (a V1, V2, V4, V7, V8, V9, V10, V13, V14 vállalatok) az alapszabály, a befektetési engedély vagy a működési engedély a termelés korlátozását írta elő, ezért ezek a gyártók nem tudták bizonyítani, hogy az olyan üzleti döntéseket, mint például az export mennyisége, a keresletet és kínálatot tükröző piaci jelzésekre adott válaszul hozták meg. A többi érintett exportáló gyártó nem értékesített a belföldi piacon, és nem adott további magyarázatokat, így nem bizonyította, hogy ez nem állami beavatkozásnak volt betudható.

(46)

Ami a 3. kritériumot illeti (a vállalat – azaz a kulcsfontosságú vezetés és részvények – kellőképpen független az állami befolyástól), két exportáló gyártó (a V2 és a V8 vállalat) esetében megállapítást nyert, hogy részben állami tulajdonban lévő részvényesek kezében vannak. Az egyik exportáló gyártó (a V2 vállalat) részvényeinek többsége a 3. kritériumban előírtakkal ellentétesen nem magánszemélyek tulajdonában volt. Továbbá az állami tulajdonban lévő részvényesek által kinevezett igazgatótanácsi tagoknak mindkét exportáló gyártó esetében lehetőségük volt az adott igazgatótanács bármilyen döntésének megakadályozására. Következésképpen e két exportáló gyártó közül egyik sem tudta bizonyítani, hogy kellőképpen független az állami befolyástól.

(47)

Ennélfogva a tizennégy vietnami érintett exportáló gyártó egyike sem teljesítette a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott feltételeket, és így mindegyiküktől megtagadták az egyéni elbánást.

(48)

Ezen exportáló gyártókra az 1472/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazási időszakának tekintetében ennek megfelelően a Vietnamra alkalmazandó maradék dömpingellenes vámot kell kivetni. A rendelet alkalmazási időszaka eredetileg a 2006. október 7-től2008. október 7-ig tartó időtartamot ölelte fel. A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását követően 2009. december 30-án ezt az időszakot 2011. március 31-ig meghosszabbították. Az ítéletek által megállapított jogellenesség abban áll, hogy az uniós intézmények nem állapították meg, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre vonatkozóan a maradékvámot vagy pedig egyedi vámtételt kell-e alkalmazni. A Bíróság által megállapított jogellenesség nem jelent jogalapot arra, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékek után egyáltalán ne kelljen dömpingellenes vámot fizetni. A Bíróság által megállapított jogellenesség jogorvoslatára szolgáló új aktusnak ezért kizárólag az alkalmazandó dömpingellenes vámtételt kell újra felmérnie, és nem kell magukat az intézkedéseket értékelnie.

(49)

Mivel megállapítást nyert, hogy az érintett exportáló gyártók esetében a vitatott rendelettel és az 1294/2009/EU végrehajtási rendelettel eredetileg kivetett vám mértékével azonos maradékvámot kell ismét kivetni, nem szükséges a 388/2008/EK tanácsi rendelet módosítása. A szóban forgó rendelet érvényben marad.

(50)

A fenti megállapításokat és következtetéseket nyilvánosságra hozták az érdekelt felek számára, akik lehetőséget kaptak arra, hogy meghatározott időn belül megtegyék észrevételeiket. A FESI, valamint egy importőr jelentkezett, és tett észrevételt. A FESI által tett észrevételeket egyben a Puma SE és a Timberland Europe BV nevében is benyújtották.

(51)

A FESI állítása szerint a jelenlegi végrehajtási folyamat során több eljárási hibát is vétettek. A FESI rámutatott, hogy a kínai érintett exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmeit már azelőtt megvizsgálták és nyilvánosságra hozták, mielőtt a Bíróság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben 2015. december 3-án ítéletet hozott volna, illetve a Bizottság a lábbelik behozatalára vonatkozó 16,5 %-os végleges dömpingellenes vám ismételt kivetését kilátásba helyezte volna. E vizsgálatokat tehát jogalap nélkül hajtották végre, egyben előrevetítve a Bíróság közelgő ítéletét.

(52)

A Bizottság nem ért egyet a fenti állítással, ugyanis mindössze előkészítette egy jövőbeni esetleges ítélet végrehajtását. Az ilyen jellegű előkészítés az alábbi okokból a gondos ügyintézést szolgálta: először is nem vitás, hogy a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeket. A még folyamatban lévő bírósági eljárásokkal kapcsolatosan az egyetlen kérdéses pont az volt, hogy a független importőrök – mint amilyen például a Clark, a Puma és a Timberland – hagyatkozhatnak-e az említett jogellenességre. Mivel ez egy igen/nem eldöntendő kérdés, a Bizottság különösen tökéletes módon fel tudott készülni e kérdés negatív elbírálásának esetére. Másodszor: gyors végrehajtásra volt szükség annak lehetővé tétele érdekében, hogy a nemzeti vámhatóságok gyorsan kezelhessék a folyamatban lévő visszatérítési kérelmeket és jogbiztonságot teremtsenek valamennyi gazdasági szereplő számára. A Bíróság ítéletére gyakorolt bármely hatás kizárt volt, mivel a szóban forgó ítélet tárgya más volt (nevezetesen az, hogy az importőrök hagyatkozhatnak-e az exportáló gyártóknak a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik elbírálására vonatkozó jogára).

(53)

A FESI továbbá azzal érvelt, hogy a C-659/13. és C-34/14. sz., C&J Clark International Limited és Puma SE egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló, a későbbiekben, 2016. március 17-én közzétett értesítés (19) nem orvosolhatta a fenti eljárási hibákat, mivel nem nyújtott érdemben lehetőséget az érdekelt felek számára a védelemhez való joguk gyakorlásához.

(54)

A FESI szerint ráadásul hozzáférést kellett volna biztosítani az eredeti vizsgálat teljes vizsgálati aktájához, a szóban forgó exportáló gyártók neveit pedig nem kellett volna anonimizálni a nyilvánosságra hozatali dokumentumokban.

(55)

A FESI végezetül azzal érvelt, hogy a fenti eljárási hibák alapján a Bizottság megszegte az EU alapvető jogi keretét, ezáltal pedig visszaélt hatáskörével.

(56)

Az ítélet végrehajtásáról szóló értesítést az átláthatóság fokozása érdekében, a Bizottságnak a piacvédelmi vizsgálatok átláthatóságára vonatkozó politikájával összhangban és – a problémát felvető felek egyikével folytatott meghallgatást követően – a meghallgató tisztviselő kérésére tették közzé. A Bizottság továbbra is azon az állásponton van, hogy a közzététel nem volt a szó szoros értelmében vett jogi követelmény. Mindenesetre, még ha ez a szabályszerű eljárás és a meghallgatáshoz való jog biztosítása miatt szükséges is lenne (habár nem az), a szóban forgó követelmények a közzététellel és azáltal, hogy valamennyi félnek lehetősége volt megtenni észrevételeit, teljesültek.

(57)

Az eredeti vizsgálat teljes vizsgálati aktájához való hozzáférést lehetővé tették, még ha a Bizottság számára nem is világos, hogy az érintett exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeken kívüli egyéb információk hogyan függhetnek össze a jelenlegi eljárással. Az exportáló gyártók nevének anonimizálására a bizalmas üzleti adataik védelme érdekében volt szükség; azonban kérésükre az importáló érdekelt feleket tájékoztatták, hogy az importőrök közül melyek voltak az ő importőreik.

(58)

Ezen okoknál fogva az eljárási szabálytalanságokkal összefüggésben tett valamennyi állítást vissza kell utasítani.

(59)

A FESI állítása szerint a jelen végrehajtásnak nincs jogalapja. Különösen arra hivatkozott, hogy az EUMSZ 266. cikke nem alkalmazható, mivel a lábbelikre vonatkozó végleges intézkedések 2011. március 31-én hatályukat vesztették, ennélfogva ezen intézkedések jogellenességéből további hatások nem származnak. A felek arra hivatkoztak, hogy az EUMSZ 266. cikkének nem célja visszamenőlegesen korrigálni a hatályvesztett intézkedések jogellenességeit. Ezt az álláspontot szerintük az EUMSZ 263. és 265. cikkei is alátámasztják, melyek határidőt állapítanak meg az uniós intézmények jogellenes aktusaival és döntéshozatali mulasztásaival szembeni keresetindításra. A jelenlegi megközelítésnek nincs precedense, a Bizottság pedig szintén nem szolgált semmiféle indoklással vagy korábbi joggyakorlattal, mely alátámasztaná az EUMSZ 266. cikkének efféle értelmezését.

(60)

A FESI továbbá azzal érvelt, hogy az EUMSZ 266. cikke szerint ebben az esetben a vizsgálat nem folytatható attól a ponttól kezdve, ahol a jogellenesség bekövetkezett, mivel a Bíróság nem csupán az indoklás hiányát állapította meg, hanem hogy a jogellenesség az alaprendelet egyik alapvető jogi rendelkezését sértette meg, ami az érintett exportáló gyártókkal kapcsolatos dömping teljes értékelését befolyásolja.

(61)

A FESI kijelentette továbbá, hogy a hatályvesztett intézkedések visszamenőleges korrekciója szembemegy a bizalomvédelem elvével. Először is azzal érvelt, hogy a felek biztosítékokat kaptak arra vonatkozóan, hogy az intézkedések 2011. március 31-én hatályukat vesztették, és tekintettel az eredeti vizsgálat óta eltelt időre, a felek indokoltan számíthattak arra, hogy az eredeti vizsgálatot nem fogják folytatni vagy újrakezdeni. Másodszor: maga a tény, hogy az eredeti vizsgálat során a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket nem vizsgálták meg a három hónapos határidőn belül, jogbiztonságot nyújtott a vietnami exportáló gyártóknak arra vonatkozóan, hogy a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeiket valóban nem fogják felülvizsgálni. Végezetül a felek kijelentették, hogy a hosszú időszakokra tekintettel a vizsgálat folytatása megsértette az elévülési idő egyetemes elvét, amely valamennyi jogi körülmény esetében fennállt.

(62)

A FESI továbbá azzal érvelt, hogy sem az EUMSZ 266. cikke, sem az alaprendelet nem teszi lehetővé a 10 %-os végleges vám visszamenőleges, ismételt kivetését a vietnami érintett exportáló gyártók behozatalára.

(63)

Ami a szóban forgó intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésével kapcsolatos állítást illeti, a Bizottság számára nem világos, hogy az intézkedés hatályvesztése miért bírna bármiféle jelentőséggel a tekintetben, hogy a Bizottságnak lehetősége van az eredeti aktus megsemmisítését elrendelő ítéletet követően a megsemmisített aktust új aktus elfogadásával felváltani. A (15) preambulumbekezdésben említett ítélkezési gyakorlat szerint az igazgatási eljárást a jogellenesség bekövetkeztétől kell folytatni.

(64)

A dömpingellenes eljárásokat lezáró aktus megsemmisítésének eredményeként ezen eljárások tehát továbbra is folyamatban vannak. A Bizottságnak kötelessége lezárni a szóban forgó eljárásokat, mivel az alaprendelet 9. cikke előírja, hogy a vizsgálatokat a Bizottság által elfogadott jogi aktussal kell lezárni.

(65)

Ami az alaprendelet 10. cikkén és a dömpingellenes WTO-megállapodás 10. cikkén alapuló visszamenőleges hatállyal kapcsolatos állítást illeti, az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése – amely a dömpingellenes WTO-megállapodás 10. cikke (1) bekezdésének szövegét követi – kiköti, hogy ideiglenes intézkedéseket és végleges dömpingellenes vámot csak azokra a termékekre lehet alkalmazni, amelyek, az esettől függően, az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése vagy 9. cikkének (4) bekezdése szerint hozott határozat hatálybalépése után kerülnek szabad forgalomba. A jelenlegi ügy kapcsán a szóban forgó dömpingellenes vámok kizárólag azokra a termékekre alkalmazandók, amelyek az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése, illetve 9. cikkének (4) bekezdése szerint hozott ideiglenes és vitatott (végleges) rendelet hatálybalépése után kerültek szabad forgalomba. Az alaprendelet 10. cikke (1) bekezdésének értelmében a visszamenőleges hatály azonban csak olyan helyzetre vonatkozik, amelyben az árut az intézkedések bevezetése előtt hozták szabad forgalomba, mint ahogyan kiderül az említett rendelkezés szövegéből és az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében előírt kivételből.

(66)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a jelenlegi esetben nem áll fenn visszamenőleges hatály és jogsértés a jogbiztonság és jogos elvárás tekintetében.

(67)

Ami a visszamenőleges hatályt illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlata – annak értékelésekor, hogy egy intézkedés visszamenőleges hatályú-e – különbséget tesz egy új szabálynak már véglegessé vált helyzetre (más néven „hatálybalépése előtt létrejött” vagy „véglegesnek minősülő jogi” helyzetre) történő alkalmazása (20), és az új szabály hatálybalépése előtt létrejött, de még nem végleges helyzetre (más néven „ideiglenes helyzetre”) történő alkalmazása (21) között.

(68)

A jelenlegi ügyben az érintett termékek 1472/2006/EK tanácsi rendelet alkalmazási időszaka alatti behozatalainak helyzete nem vált véglegessé, mivel a vitatott rendelet megsemmisítése miatt a rájuk alkalmazandó dömpingellenes vám végleges megállapítására még nem került sor. Másfelől, a lábbeli-importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítés és az ideiglenes rendelet közzétételével értesítették arról, hogy sor kerülhet ilyen jellegű vámok kivetésére. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a gazdasági szereplőknek csak az után keletkezhet jogos elvárása, hogy véglegessé válik az intézmények által elfogadott, az igazgatási eljárást lezáró aktus (22).

(69)

E rendelet azonnali alkalmazást ír elő a folyamatban lévő helyzet jövőbeli hatásaira: a lábbelikre vonatkozó vámokat a nemzeti vámhatóságok kivetették. A visszatérítések iránti kérelmek – amelyekről még nem született végleges döntés – azt eredményezik, hogy a helyzet még folyamatban lévő helyzetnek minősül. E rendelet az említett behozatalra alkalmazandó vámtételt határozza meg, és így egy még folyamatban lévő helyzet jövőbeli hatásait szabályozza.

(70)

Mindenesetre még ha fenn is állna az uniós jog értelmében visszamenőleges hatály (mint ahogyan nem áll fenn), az ilyen visszamenőleges hatály az alábbi okból indokolt lenne:

(71)

A hatálybalépés előtt létrejött helyzetekre alkalmazhatók az uniós jogrendben szereplő anyagi jogi szabályok, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (23). A C-337/88. sz. Società agricola fattoria alimentare (SAFA) ügyben a Bíróság kimondta: jóllehet a jogbiztonság elve általában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos elvárását megfelelően tiszteletben tartják  (24).

(72)

Jelen esetben a cél a Bizottságnak az EUMSZ 266. cikkéből eredő kötelezettségének teljesítése. Minthogy a Bíróság kizárólag az alkalmazandó vámtétel meghatározásával kapcsolatban állapított meg jogellenességet, az intézkedések bevezetésével (vagyis a dömping és az okozott kár fennállására, illetve az uniós érdekre vonatkozó megállapításokkal) kapcsolatban pedig nem, az érintett exportáló gyártóknak nem keletkezhetett jogos elvárása a tekintetben, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésére nem fog sor kerülni. Következésképpen az intézkedések szóban forgó bevezetése, még akkor is, ha az visszamenőleges hatályú lenne (mint ahogy nem az), nem tekinthető a jogos elvárások megsértésének.

(73)

Ezenfelül a jogbiztonság és a jogos elvárás védelmét illetően elsőként azt kell megjegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az importőrök nem hivatkozhatnak a jogbiztonság és a jogos elvárás védelmére abban az esetben, ha értesítették őket az uniós kereskedelempolitika közelgő átalakulásáról (25). A jelenlegi ügyben az importőröket az – uniós jogrendnek továbbra is részét képező – eljárás megindításáról szóló értesítésnek (26) és ideiglenes rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történt közzétételével tájékoztatták arról, hogy fennáll annak esélye, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre esetleg dömpingellenes vámokat vetnek ki. Az érintett exportáló gyártók következésképp nem hivatkozhatnak a jogbiztonságra és a jogos elvárások védelmére.

(74)

A gazdasági szereplők teljes mértékben tudatában voltak annak, hogy a Vietnamból érkező lábbeli-behozatal esetében az import vám hatálya alá tartozott. A szóban forgó vámot figyelembe vették az értékesítési árak meghatározásakor és a gazdasági kockázatok értékelésekor. Ezért részükről nem merülhetett fel az a jogbiztonság vagy jogos elvárás, hogy a behozatal vámmentes lenne, és a vámokat általában áthárították a vevőikre. Ennélfogva az Unió érdekében áll, hogy most meghatározásra kerüljön az alkalmazandó vámtétel annak elkerülésére, hogy az érintett importőrök extraprofitra, és így indokolatlan vagyongyarapodásra tegyenek szert.

(75)

Ebből adódóan sem az elévülés, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve, sem pedig az alaprendelet és a dömpingellenes WTO-megállapodás rendelkezései nem sérültek.

(76)

Az állítást illetően, amely szerint a vizsgálat megindításától számított három hónapon belül meg kellett volna hozni a piacgazdasági elbánásra vonatkozó döntést, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának második albekezdése semmiféle utalást nem tartalmaz arra vonatkozóan, hogy következményekkel járna, ha a Bizottság túllépi a három hónapos határidőt. A Törvényszék ennek alapján azt az álláspontot képviseli, hogy a piacgazdasági elbánásról későbbi szakaszban hozott döntés egészen addig nem befolyásolja a végleges intézkedéseket bevezető rendelet érvényességét, amíg a felperesek nem bizonyítják, hogy a három hónapos határidő Bizottság általi túllépésének hiányában a Tanács a vitatott rendelettől eltérő, érdekeik tekintetében kedvezőbb rendeletet fogadhatott volna el (27). A Bíróság azt is elismerte, hogy a végleges intézkedések elfogadásáig az intézmények módosíthatják a piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékelést (28).

(77)

A Brosmann- és Aokang-ügyekben hozott, a (6) preambulumbekezdésben említett ítéletek nem mondtak ellent a fenti ítélkezési gyakorlatnak. A Bizottság azon kötelezettségét, amely szerint három hónapon belül kell elvégezni az értékelést, annak alátámasztására említik meg a Brosmann- és Aokang-ügyekben hozott bírósági ítéletek, hogy az értékelés elvégzésének kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy a Bizottság alkalmaz-e mintavételt vagy sem. A Bíróság nem foglal állást a tekintetben, hogy milyen jogi következményekkel jár, ha a Bizottság a vizsgálat későbbi szakaszában végzi el a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó értékelést. A Bíróság mindössze azt mondja ki, hogy az intézmények nem hagyhatnák teljesen figyelmen kívül a piacgazdasági elbánás iránti kérelmeket, és azok értékelését legkésőbb a végleges intézkedések bevezetéséig el kellene végezniük. Az ítéletek megerősítik az előző preambulumbekezdésben idézett ítélkezési gyakorlatot.

(78)

A jelenlegi ügy kapcsán az érintett exportáló gyártók nem bizonyították, hogy a Tanács a vitatott rendelettől eltérő, érdekeik tekintetében kedvezőbb rendeletet fogadhatott volna el abban az esetben, ha a Bizottság 2005-ben a dömpingellenes eljárás megindítástól számított három hónapon belül elvégezte volna a piacgazdasági elbánáshoz kapcsolódó értékelést. A piacgazdasági elbánás iránti kérelmek értékelésére vonatkozó jogvesztésről szóló állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(79)

Az állítások szerint ezenfelül, mivel a jogellenesség a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek értékelésekor következett be, a Bizottságnak az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző időponttól kellett volna folytatnia az eljárást.

(80)

E tekintetben a Bizottság úgy látja, hogy az ideiglenes intézkedések nem jelentik az eljárás szükséges lépését, hanem olyan autonóm jogi aktusnak számítanak, amelynek joghatásai a végleges intézkedések elfogadásával megszűnnek (29). A végleges intézkedések elfogadását megelőző egyetlen lényeges eljárásbeli lépés a vizsgálat megindítása. Ezért ez az érv nem helytálló.

(81)

A Törvényszék T-2/95. sz., IPS kontra Tanács ügyben hozott ítéletére hivatkozva a FESI rámutatott a „vizsgálat” és az „eljárás” közötti formai különbségekre, és azt állította, hogy ha egy eljárás megszűnik, mint ahogy az a jelen esetben is történt, az többet már nem folytatható.

(82)

A Bizottság a szóban forgó ítéletek végrehajtásával összefüggésben nem érzékel lényegi különbséget a „vizsgálat” és az „eljárás” fogalmak között. Az ítéletek egy konkrét vizsgálat kapcsán feltárt eljárásbeli szabálytalansággal foglalkoznak, amelyet a Bizottság – a (21)–(29) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – köteles orvosolni. A T-2/95. sz. ügyben hozott ítéletet mindenesetre a szóban forgó ügyben benyújtott fellebbezést követően hozott ítélettel összefüggésben kell értelmezni.

(83)

A FESI továbbá azt állította, hogy az EUMSZ 266. cikke nem engedi meg a Bíróság által hozott ítélet részleges végrehajtását, jelen esetben tehát a bizonyítási teher megfordulását. A FESI szerint ennek alapján a Bizottság helytelenül járt el, amikor csak azon exportáló gyártók piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeit vizsgálta, akik visszatérítési kérelmet benyújtó importőrök beszállítói voltak. Állításukat arra alapozták, hogy a Bíróság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítélete erga omnes joghatást fejtene ki, és hogy nem zárható ki, hogy a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek jelenlegi értékelésének eredménye a valamennyi vietnami exportáló gyártó esetében alkalmazandó maradékvámra is hatással lehet. Ezért állításuk szerint a Bizottságnak az eredeti vizsgálat során benyújtott valamennyi piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmet értékelnie kellett volna.

(84)

A FESI továbbá nem értett egyet azzal, hogy a bizonyítási teher a piacgazdasági elbánást/egyéni elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul, rámutatva, hogy a gyártók 2005-ben teljesítették a rájuk háruló bizonyítási terhet azáltal, hogy az eredeti vizsgálat során benyújtották a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeiket. A FESI azzal sem értett egyet, hogy a Bíróság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítéletét egyszerűen a mintába fel nem vett exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésével végre lehet hajtani, ugyanis a Bíróság külön nem tüntette fel, hogy a szóban forgó érvénytelenítés valóban erre a szempontra korlátozódik.

(85)

A Bizottság úgy véli, hogy az ítélet végrehajtása csak azon exportáló gyártók esetében szükséges, amelyek esetében nem minden behozatali ügylet vált véglegessé. Mihelyt a Közösségi Vámkódexben meghatározott hároméves elévülési időszak letelt, a vám valóban véglegessé vált, mint ahogy azt az ítéletekben is megerősítették. Kizárt bármilyen, a maradékvámot érintő hatás, mivel a mintában szereplő vállalatok piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeit értékelték, az pedig, hogy piacgazdasági elbánásban/egyéni elbánásban részesítenek egy, a mintában nem szereplő vállalatot, nincs hatással a maradékvám mértékére.

(86)

A bizonyítási teher nem korlátozódik a kérelem benyújtására, hanem a kérelem tartalmával függ össze, mely azt hivatott bebizonyítani, hogy a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás valamennyi feltétele teljesül.

(87)

Az ítéletekben megállapított egyedüli jogellenesség a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésének elmulasztása.

(88)

A FESI kifogásolta, hogy a Bizottság két különböző jogrendszert alkalmazott, azaz egyrészről az exportáló gyártók egyéni elbánás iránti kérelmeinek értékeléséhez a módosítás előtti alaprendeletet (30), másrészről pedig a jelenlegi alaprendeletet (31), amely magába foglalja – a többek között – a piacvédelem területére komitológiai eljárásokat bevezető 1168/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) által beiktatott módosításokat, átruházva így a döntéshozatal jogkörét a Bizottságra.

(89)

A FESI ismételten rámutatott, hogy az EUMSZ 266. cikke nem teszi lehetővé a dömpingellenes vámok visszamenőleges hatállyal történő kivetését, amit a Bíróság C-459/98 P. sz., IPS kontra Tanács ügyben hozott ítélete, valamint a WTO Vitarendező Testülete által dömping- és szubvencióellenes ügyekkel kapcsolatban elfogadott jelentés után a Közösség által hozható intézkedésekről szóló 1515/2001/EK tanácsi rendelet is megerősít (33). A FESI érvelése szerint a Bizottság nem mutatott fel semmilyen jogos indokot a visszaható hatály tilalmának elvétől való eltérésre, ezáltal pedig megszegte a jogos elvárások elvét.

(90)

A FESI továbbá azzal érvelt, hogy a jelen végrehajtásban érintett vietnami exportáló gyártók behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések ismételt elrendelése i. a jelenlegi végrehajtásban érintett importőröknek a – (6) preambulumbekezdésben említett – Brosmann- és Aokang-ügyekben hozott ítéletek végrehajtásában érintett importőrökkel szembeni megkülönböztetése, ugyanis az ezen ítéletek által érintett öt exportáló gyártótól származó lábbeli-behozatal után fizetett vámokat visszatérítették, valamint ii. a jelenlegi végrehajtásban érintett exportáló gyártóknak a Brosmann- és Aokang-ügyekben hozott ítéletek öt érintett exportáló gyártójával szembeni megkülönböztetése, ez utóbbiakra ugyanis nem vetettek ki semmilyen vámot a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK/Hongkong) Ltd, Seasonable Footwear (Zhongshan/Csungsan) Ltd, Lung Pao Footwear (Guangzhou/Kuangcsou) Ltd, Risen Footwear (HK/Hongkong) Co Ltd és Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló végrehajtási rendeletre irányuló javaslat elutasításáról szóló, 2014. március 18-i tanácsi végrehajtási határozatot (34) követően.

(91)

Az állítás szerint e megkülönböztető bánásmód miatt nem teljesül az uniós jog egységes értelmezése és alkalmazása, ami sérti a hatékony jogi védelemhez való alapvető jogot.

(92)

Ami a különböző jogrendszerek állítólagos alkalmazását illeti, a Bizottság úgy véli, hogy ez a szóban forgó alaprendeletet módosító három rendeletben foglalt átmeneti szabályok közötti különbségekből fakad.

(93)

Elsőször is: a 765/2012/EU rendelet (az egyéni elbánásról szóló úgynevezett „Kötőelemek módosítás”) 2. cikke meghatározza, hogy „[ezt] a rendeletet hatálybalépését követően az 1225/2009/EK rendelet alapján indított valamennyi vizsgálatra alkalmazni kell”. Mivel a jelenlegi vizsgálatot az említett időpont előtt indították, a szóban forgó rendeletnek az alaprendeletre vonatkozó módosításai a jelen ügyre nem alkalmazhatók.

(94)

Másodszor: az 1168/2012/EU rendelet (a piacgazdasági elbánásról szóló úgynevezett „Brosmann módosítás”) 2. cikke meghatározza, hogy „[ezt] a rendeletet 2012. december 15-től kezdődően valamennyi új és valamennyi folyamatban lévő vizsgálatra alkalmazni kell”. Ezért, ha a Bizottság szigorú megközelítést alkalmazott volna, többé nem is lett volna szükség a mintában nem szereplő vállalatok piacgazdasági elbánás iránti kérelmeinek értékelésére, hiszen azok 2012. december 15-én elvesztették a piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékeléshez való jogukat. A Bizottság azonban úgy véli, hogy az efféle elbánást nehezen lehetne összeegyeztetni az ítéletek végrehajtására irányuló kötelezettségével. Az 1168/2012/EU rendelet, úgy tűnik, nem vezeti be a mintában nem szereplő felektől érkezett piacgazdasági elbánás iránti kérelmek vizsgálatának teljes körű tilalmát, ugyanis az egyéni elbánás iránti kérelmek esetében engedélyezi az effajta vizsgálatot. Ennek mintájára elmondható, hogy ez a helyzet áll fenn a jelen esetben is. A Bizottság egyébiránt úgy véli, hogy az 1168/2012/EU rendeletnek a jelenlegi ügyben történő alkalmazása ugyanahhoz az eredményhez vezetne, hiszen valamennyi piacgazdasági elbánás iránti kérelmet értékelés lefolytatása nélkül automatikusan elutasítanák.

(95)

Harmadszor: ami a komitológiát illeti, a 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (35) 3. cikke előírja, hogy a Tanács marad továbbra is az illetékes az olyan aktusok esetében, ahol a Bizottság aktust fogadott el, konzultációt kezdeményeztek, vagy ha a Bizottság javaslatot fogadott el. A jelenlegi ügyben az ítélet végrehajtása kapcsán effajta intézkedésre nem került sor a 37/2014/EU rendelet hatálybalépése előtt.

(96)

A végleges dömpingellenes vámok visszamenőleges hatályú kivetését illetően a (67)–(75) preambulumbekezdésben felvázolt szempontok említendők, ahol ezen állításokkal részletesen foglalkoztunk.

(97)

A megkülönböztetésre vonatkozó állítást illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az e rendelet által érintett exportáló gyártók és egyes importőrök a jelenlegi rendelettel szemben jogi védelmet élveznek az uniós bíróságokon. Más importőrök a nemzeti bíróságok és igazságszolgáltatási fórumok előtt élveznek ilyen védelmet, amelyek a rendes uniós jog bíráiként lépnek fel.

(98)

A megkülönböztetés vádja tehát szintén megalapozatlan. A Brosmanntól és a másik négy exportáló gyártótól importáló importőrök más ténybeli és jogi helyzetben vannak, mivel exportáló gyártóik úgy határoztak, hogy megtámadják a vitatott rendeletet, és mivel a kifizetett vámokat részükre visszatérítették, és így a Közösségi Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdése szerinti védelem alatt állnak. Mások tekintetében nem került sor ilyen megkérdőjelezésre és visszatérítésre. A Bizottság a Clark, a Puma és a Timberland kínai és vietnami exportáló gyártói tekintetében megkezdte a végrehajtás előkészítését. A mintába fel nem vett többi kínai és vietnami exportáló gyártó, valamint azok importőrei az e rendeletben meghatározott eljárás értelmében ugyanolyan elbánásban részesülnek majd egy későbbi szakaszban.

(99)

A FESI azt állította továbbá, hogy az alaprendelet 14. cikke nem szolgálhat jogalapul a Közösségi Vámkódex 236. cikke alkalmazásába való beavatkozáshoz, a Közösségi Vámkódex 236. cikkének érvényesülése pedig bármilyen, az alaprendelet vagy a Bizottságnak az EUMSZ 266. cikke szerinti kötelezettségei értelmében hozott döntéstől független.

(100)

Ebben az összefüggésben a FESI jelezte, hogy a Közösségi Vámkódex 236. cikkének alkalmazása a nemzeti vámhatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és ennek megfelelően ezen vámhatóságok kötelesek visszatéríteni valamennyi kifizetett, de nem jog szerinti vámot. Az érintett felek azzal érveltek továbbá, hogy a Közösségi Vámkódex 236. cikkét nem lehet az alaprendelet 14. cikke alá vetni, vagy alá rendelni, ugyanis mindkettő másodlagos jogszabály, ezért egyik sem hatálytalanítja a másikat. Ezenkívül az alaprendelet 14. cikkének hatálya az alaprendelet szerint folytatott vizsgálatokra és eljárásokra vonatkozó különös rendelkezésekre terjed ki, és nem alkalmazható semmilyen egyéb jogi eszközre, így a Közösségi Vámkódexre sem.

(101)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Közösségi Vámkódex nem automatikusan alkalmazandó a dömpingellenes vámok kivetésére, hanem csakis a dömpingellenes vámokat kivető rendeletben való hivatkozás útján. Az alaprendelet 14. cikke értelmében a Bizottság dönthet úgy is, hogy nem alkalmazza a Vámkódex bizonyos rendelkezéseit, és inkább külön szabályokat alkot. Mivel a Közösségi Vámkódex kizárólag a Tanács és a Bizottság végrehajtási rendeleteiben szereplő hivatkozás alapján alkalmazható, ezért az alaprendelet 14. cikkével nem azonos helyet foglal el a jogszabályi hierarchiában, hanem szerepe alárendelt, és eltérő módon lehet alkalmazni vagy alkalmazásától eltekinteni. Ezt az érvet tehát szintén el kell utasítani.

(102)

A FESI kifejtette továbbá, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikkét azzal, hogy nem nyújtott megfelelő indokolást, és nem ismertette, hogy milyen jogalapon vetették ki ismételten és visszamenőleges hatállyal a vámokat, valamint tagadták meg emiatt a jelen végrehajtásban érintett importőröktől a vámok visszatérítését.

(103)

A megfelelő indokolás hiánya különösen a következőkre vonatkozott: i. a vizsgálat ismételt megindításának nem volt jogalapja, az ismételt megindításról pedig nem tettek közzé megfelelő értesítést; ii. a Törvényszék által hozott ítéletet csak részlegesen hajtották végre, hiszen mindössze azon exportáló gyártók piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmét értékelték, amelyek esetében az importőrök visszatérítés iránti kérelmet nyújtottak be; iii. a dömpingellenes vámok visszaható hatálya tilalmának elvétől való eltérés; iv. egyrészről a módosítás előtti alaprendelet 2012. szeptember 6-i alkalmazása az exportáló gyártók egyéni elbánás iránt benyújtott kérelmeinek értékeléséhez, másrészről a vonatkozó döntéshozatali eljárások tekintetében az 1168/2012/EU rendelettel módosított, jelenleg hatályos alaprendelet alkalmazása, valamint v. az érintett kínai exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmeinek értékeléséről szóló 2015. december 15-i bizottsági nyilvánosságra hozatalt követően a szóban forgó felek által felsorakoztatott jogi érvekre nem érkezett válasz.

(104)

Ami a vizsgálat jogalap nélküli ismételt megindítását illeti, a Bizottság emlékeztet a (15) preambulumbekezdésben hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében a vizsgálat folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett. Az pedig a megindítást követően volt. A Bizottságot jogilag semmi sem kötelezi arra, hogy az eljárás vagy a vizsgálat ismételt kezdeményezéséről, folytatásáról vagy ismételt megindításáról értesítést tegyen közzé. Ez sokkal inkább az ítélet automatikus következménye, amelyet az intézményeknek végre kell hajtaniuk.

(105)

Az ítélkezési gyakorlat szerint egy dömpingellenes rendelet jogszerűségét az uniós jog objektív normái fényében, nem pedig a döntéshozatali gyakorlat alapján kell értékelni, még akkor sem, ha létezik ilyen gyakorlat (ami jelen esetben nem áll fenn) (36). Ennélfogva az a tény, miszerint a Bizottság a múltban egyes esetekben eltérő gyakorlatot követett, még nem keletkeztethet jogos elvárást. Itt sokkal inkább ez a helyzet áll fenn, mivel az említett korábbi gyakorlat nem felel meg a jelenlegi ügy ténybeli és jogi helyzetének, és a megmutatkozó különbségek a jelen esettől eltérő ténybeli és jogi különbségekkel magyarázhatók.

(106)

A szóban forgó eltérések a következők: a Bíróság által megállapított jogellenesség kizárólag a vám pontos mértékére vonatkozik, és nem érinti a dömpinggel, az okozott kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos megállapításokat, tehát magát a vámkivetést sem. Azok a korábbi megsemmisítések viszont, amelyekre az érdekelt felek hivatkoztak, a dömpinggel, az okozott kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos megállapításokra vonatkoztak. Az intézmények ezért találták helyénvalóbbnak, hogy a jövőre vonatkozóan új intézkedéseket fogadjanak el.

(107)

A jelen esetben egyáltalán nem volt szükség arra, hogy az érdekelt felektől további információkat kérjenek. A Bizottságnak ehelyett az 1472/2006/EK rendelet elfogadását megelőzően nem értékelt, de nyilvántartásba vett információkat kellett értékelnie. A többi ügy esetében alkalmazott korábbi gyakorlat mindenesetre nem jelent pontos és feltétel nélküli biztosítékot a jelenlegi ügyre nézve.

(108)

Végül: az összes olyan felet, aki ellen az eljárás irányul – vagyis az érintett exportáló gyártókat és a bírósági ügyekben érintett feleket, továbbá a szóban forgó felek egyikét képviselő szövetséget is – tájékoztatták azon kapcsolódó tények nyilvánosságra hozatala nyomán, amelyek alapján a Bizottság a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelem jelenlegi értékelését el kívánja fogadni. E felek védelemhez való joga tehát szavatolt. E tekintetben mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy a dömpingellenes eljárások során a független importőröket nem illeti meg a védelemhez való jog, mivel ezek az eljárások nem ellenük irányulnak (37).

(109)

Ami az ítéletek részleges végrehajtását illeti, az, hogy az uniós intézményeknek egy ítéletet végre kell-e hajtaniuk, és hogy milyen mértékben kell végrehajtaniuk, az ítélet konkrét tartalmától függ. Annak eldöntése, hogy lehetséges-e vagy sem az ítélethozatalt megelőzően lebonyolított behozatalra történő vámkivetés megerősítése, attól függ, hogy az ítéletben azonosított jogellenesség magára a kárt okozó dömping megállapítására vagy csak a pontos vámtétel kiszámítására gyakorol-e hatást. Az utóbbi helyzetben, amely a jelen esetet is jellemzi, nem indokolja semmi az összes vám visszatérítését. Ehelyett elegendő meghatározni a megfelelő vámtételt, valamint visszatéríteni az esetleges különbözetet (a vámtétel növelése ellenben nem lenne lehetséges, mivel a megnövelt rész visszamenőleges hatályú vámkivetésnek minősülne).

(110)

Az érdekelt felek által hivatkozott múltbeli megsemmisítések a dömping, az okozott kár és az uniós érdek megállapítására vonatkoztak (vagy a ténymegállapítás, a tények értékelése vagy a védelemhez való jog tekintetében).

(111)

A szóban forgó megsemmisítések vagy részlegesek vagy teljes körűek voltak.

(112)

Az uniós bíróságok a részleges megsemmisítés módszerét abban az esetben alkalmazzák, ha az aktában rendelkezésre álló tények alapján meg tudják állapítani, hogy az intézményeknek bizonyos kiigazítást kellett volna biztosítaniuk vagy egy bizonyos számításhoz eltérő módszert kellett volna használniuk, amelynek eredményeként alacsonyabb vámot vetettek volna ki (de nem kérdőjelezték meg a dömping, az okozott kár és az uniós érdek megállapítását). Az (alacsonyabb) vám mind a megsemmisítést megelőző, mind a megsemmisítést követő időszakra vonatkozóan hatályban marad (38). Az ítélet teljesítése érdekében az intézmények újból kiszámítják a vámot, és a múltra és jövőre nézve is ennek megfelelően módosítják a vámot kivető rendeletet. Ezen túlmenően felszólítják a nemzeti vámhatóságokat, hogy térítsék vissza a különbözetet, amennyiben az erre vonatkozó kérelmeket kellő időben benyújtották (39).

(113)

Az uniós bíróságok akkor folyamodnak a teljes körű megsemmisítéshez, amennyiben az aktában fellelhető tények alapján nem állapítható meg számukra, hogy az intézmények joggal feltételezték-e a dömping, az okozott kár és az uniós érdek fennállását, mivel az intézményeknek vizsgálatuk egy részét újra el kellett végezniük. Mivel az uniós bíróságok nem illetékesek a Bizottság helyett elvégezni a vizsgálatot, teljes mértékben megsemmisítették a végleges vámokat kivető rendeleteket. Következésképp az intézmények csak a vámok megsemmisítését elrendelő ítéletet követően állapították meg érvényes módon az intézkedések bevezetéséhez szükséges három feltétel meglétét. A dömping, az okozott kár és az uniós érdek érvényes megállapítása előtt megvalósult behozatalok tekintetében a végleges vámok kivetését tiltja mind az alaprendelet, mind pedig a dömpingellenes WTO-megállapodás. Az intézmények által az említett vizsgálatok lezárása érdekében elfogadott jogi aktusok ezért végleges vámokat csak a jövőre nézve vetettek ki (40).

(114)

A jelenlegi ügy eltér a korábbi (részleges vagy teljes) megsemmisítésektől, mivel nem magára a dömping, a kár és az uniós érdek fennállására vonatkozik, hanem pusztán a megfelelő vámtétel meghatározására. Ezért tehát nem a vámkivetés elve vitatott, hanem csupán a vám pontos mértéke (más szóval: modalitás). A kiigazítás pedig – amennyiben szükséges – csak lefelé irányuló kiigazítás lehet.

(115)

A (113) preambulumbekezdésben elemzett korábbi részleges megsemmisítések eseteivel ellentétben a Bíróság nem tudta eldönteni, hogy új (csökkentett) vámtételt kell-e biztosítani, mivel e döntéshez először is értékelni kell a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmet. A piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelem értékelésének feladata a Bizottság jogkörébe tartozik. A Bíróság ennélfogva nem végezheti el a Bizottság helyett a vizsgálat e részét anélkül, hogy hatásköreit túllépné.

(116)

A korábbi teljes körű megsemmisítések eseteivel ellentétben a dömpingre, az okozott kárra, az okozati összefüggésre és az uniós érdekre vonatkozó megállapításokat nem semmisítették meg. Az 1472/2006/EK tanácsi rendelet elfogadásának időpontjában tehát érvényesen került megállapításra a dömping, a kár, az okozati összefüggés és az uniós érdek. Ennélfogva nem indokolt a végleges dömpingellenes vámok ismételt kivetését a jövőre korlátozni.

(117)

E rendelet ezért semmi esetre sem tér el az intézmények döntéshozatali gyakorlatától, még ha az releváns is lenne.

(118)

Az érdekelt felek azzal érveltek továbbá, hogy a dömpingellenes vámok megsemmisítése nem járna az importőrök jogalap nélküli gazdagodásával, mint azt a Bizottság állítja, mivel ezen importőrök értékesítései valószínűleg visszaestek az értékesítési árba beépített vám miatt.

(119)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata elismeri, hogy a jogellenesen beszedett összegek visszatérítése megtagadható, amennyiben az a kérelmező jogalap nélküli gazdagodását idézné elő (41). A Bizottság megjegyzi, hogy a szóban forgó érdekelt felek nem vitatják, hogy a vámot áthárították, továbbá nem szolgálnak bizonyítékkal az értékesítésben tapasztalt visszaesést illetően. Mindenesetre a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó ítélkezési gyakorlat csak az áthárítást veszi figyelembe, annak esetleges másodlagos hatásait azonban nem.

(120)

Ami a visszaható hatály tilalmának az elvétől való állítólagos eltérést illeti, a Bizottság a (67)–(75) preambulumbekezdésre hivatkozik, ahol már ez kimerítően megtárgyalásra került.

(121)

Ami a két különböző jogrendszer állítólagos, jelenlegi végrehajtás során történt alkalmazását illeti, a Bizottság a (92)–(95) preambulumbekezdésre hivatkozik, ahol már ez kimerítően megtárgyalásra került.

(122)

Végül pedig, a szóban forgó feleknek a vietnami érintett exportáló gyártók piacgazdasági elbánásra vonatkozó értékeléséről szóló nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeit illetően a Bizottság úgy véli, hogy e rendelet ezekkel kimerítően foglalkozik.

(123)

A FESI állítása szerint ugyanazokat az eljárási jogokat kellett volna biztosítani a jelen végrehajtásban érintett exportáló gyártóknak, mint amelyekben az eredeti vizsgálat során a mintába felvett exportáló gyártókat részesítették. Különösen azt hangsúlyozták, hogy a vietnami exportáló gyártóknak nem biztosítottak semmilyen lehetőséget piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik kapcsán a hiánypótlásra, melyeket mindössze elméleti elemzésnek vetették alá, helyszíni ellenőrző látogatásokra pedig nem került sor. Emellett a Bizottság nem tájékoztatta közvetlenül az érintett exportáló gyártókat piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik értékeléséről, mivel a tájékoztatást mindössze e vállalatok jogi képviselőinek küldte el az eredeti vizsgálat során.

(124)

A FESI azt is nehezményezte, hogy a jelen végrehajtásban érintett exportáló gyártóknak nem a standard dömpingellenes vizsgálatokban alkalmazottakkal azonos eljárási garanciákat biztosítottak, hanem esetükben szigorúbb normákat alkalmaztak. A Bizottság nem vette figyelembe a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeknek az eredeti vizsgálat során történt benyújtása és azok értékelése közötti időbeli különbséget. Továbbá, az exportáló gyártóknak az eredeti vizsgálat idején a megszokott 21 nap helyett mindössze 15 nap állt a rendelkezésükre a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik kitöltéséhez.

(125)

A FESI azt állította továbbá, hogy a Bizottság az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésében foglalt de facto rendelkezésre álló tényeket alkalmazta, de ő maga nem tartotta be az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésében előírt eljárási szabályokat.

(126)

A Bizottság megállapítja, hogy az alaprendeletben semmi sem kötelezi őt arra, hogy a piacgazdasági elbánást/egyéni elbánást kérelmező exportáló vállalatoknak lehetőséget biztosítson a hiányzó tényszerű információk pótlására. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást/egyéni elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően, ahogy azt a bírósági ítéletek is kimondják a Brosmann- és Aokang-ügyekben, nem az intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státus megadásához előírt feltételeknek. A Bizottságnak ellenben mérlegelnie kell, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek (lásd a (30) preambulumbekezdést). A meghallgatáshoz való jog a felek számára biztosított azon lehetőségre vonatkozik, hogy kifejthessék a Bizottság által mérlegelendő álláspontjukat.

(127)

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem köteles felkérni az exportáló gyártókat piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik kiegészítésére. Amint az említésre került az előző preambulumbekezdésben, a Bizottság az exportáló gyártók által benyújtott információkra támaszkodva végezheti el az értékelést. Az érintett exportáló gyártók ugyanakkor nem vitatták a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeik bizottsági értékelését, és azt sem jelezték, hogy mely dokumentumok vagy személyek nem állnak jelenleg már a rendelkezésükre. Ez az állítás tehát annyira elvont, hogy az intézmények nem vehetik figyelembe az említett nehézségeket a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelésekor. Ezt az érvet el kell utasítani, mivel egyfelől feltevésen alapul, másfelől pedig nem határozták meg pontosan, hogy mely dokumentumok és személyek nem állnak immár rendelkezésre, illetve azt sem, hogy e dokumentumok és személyek milyen jelentőséggel bírnak a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmek értékelése szempontjából.

(128)

Ami az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdését illeti, a Bizottság a jelenlegi ügyben nem utasította vissza, hanem elfogadta az érintett exportáló gyártók által szolgáltatott információkat, és értékelését is ezen információkra alapozta. A Bizottság tehát nem alkalmazta az említett cikket, és ebből következően az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást sem kellett követnie. A 18. cikk (4) bekezdése szerinti eljárás akkor alkalmazandó, ha a Bizottságnak szándékában áll visszautasítani bizonyos, az érdekelt fél által szolgáltatott információkat, és a rendelkezésre álló tényekre kíván hagyatkozni.

(129)

Ami az 1. kritériumot illeti, a FESI vitatta a vietnami beszállítók piacgazdasági elbánás iránti kérelmeinek Bizottság általi értékelését, és kijelentette, hogy azokat főleg a teljes körű információ hiánya miatt utasították el. Az 1. kritériumot illetően a FESI azzal érvelt, hogy a Bizottság amellett, hogy egyáltalán nem törekedett a hiányzó információk megszerzésére, még azt sem közölte, hogy milyen információra lett volna szükség annak bizonyítására, hogy az állam az érintett exportáló gyártók üzleti döntéseibe nem avatkozik be jelentős mértékben. A FESI emellett részletesebb tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy mi alapján jutottak arra a következtetésre, hogy a vietnami beszállítók üzleti döntései nem a piaci jelzések figyelembevételével, jelentős állami beavatkozás nélkül születtek. Ennek kapcsán a FESI emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja szerinti 1. kritériumnak megfelelően az állami beavatkozásnak túl kell mennie a puszta befolyáson.

(130)

Ami a 3. kritériumot illeti, a Bíróság a T-586/14. sz., Xinyi OV kontra Bizottság ügyben hozott ítéletére hivatkozva a FESI rámutatott, hogy az adóösztönzők vagy a kedvezményes adórendszerek nem utalnak torzulásra vagy nem piacgazdasági magatartásra.

(131)

A 2. kritériummal kapcsolatban a FESI megjegyezte, hogy az ellenőrzött beszámolók puszta hiánya nem ok a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek elutasítására, hiszen azon kisvállalatoknak, melyek forgalma nem ér el egy bizonyos küszöböt, az Unióban sem kötelező ellenőrzött beszámolóval rendelkezniük.

(132)

Ennek alapján a felek azt állították, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának alkalmazása során, és nem indokolta meg kellőképpen, hogy miért utasította el az exportáló gyártók piacgazdasági elbánás iránti kérelmeit.

(133)

Ami az 1. kritériummal kapcsolatos hiányos információkat illeti, megemlítendő a (126) preambulumbekezdés, mely kifejti, hogy az alaprendeletben nincs olyan rendelkezés, amely kötelezné a Bizottságot, hogy a piacgazdasági elbánást kérelmező exportáló vállalatok számára lehetőséget biztosítson a hiányzó tényszerű információk pótlására, és a bizonyítási teher tulajdonképpen a piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó exportáló gyártóra hárul.

(134)

Ami pedig a bizonyos vietnami beszállítók piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeiben foglalt részletesebb információk nyújtására irányuló kérést illeti, mely alapján a Bizottság elutasította az 1. kritériumot, meg kell jegyezni, hogy a kért információkat bizalmas jelleggel – ugyanis üzleti titkokat tartalmaztak – már a Bizottság rendelkezésére bocsátották. Ezeket az információkat tehát ily módon nem, csak egy nem bizalmas összefoglaló formájában lehetett nyilvánosságra hozni.

(135)

A 3. kritériumot illetően tisztázták, hogy a piacgazdasági elbánás iránti kérelem elutasítása során nem vettek figyelembe adóösztönzőket vagy kedvezményes adórendszereket (ha egyáltalán voltak).

(136)

Végül pedig a 2. kritériummal kapcsolatban az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja világosan megszabja, hogy a vállalkozásoknak egy könyvelést kell vezetniük, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek, és amelyet minden területen alkalmaznak. Az érintett vietnami beszállítók egyike sem teljesítette e követelményeket. A (33) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az észlelt hiányosságok a következők voltak: az ellenőrzött beszámolóknak vagy a könyvvizsgálói véleményeknek a hiánya, a könyvvizsgálói véleményekben feltárt súlyos problémák (mint például a nemzetközi számviteli standardok megszegése) és a piacgazdasági elbánás iránti kérelemben a hitelekre vonatkozóan feltüntetett bizonyos állítások és a pénzügyi kimutatásokban ezekre vonatkozó adatok közötti ellentmondások.

(137)

A FESI által felhozott valamennyi állítást ezért elutasították, a (30)–(37) preambulumbekezdésben ismertetett megállapítások pedig megerősítést nyertek.

(138)

A 2. kritériumra hivatkozva a FESI rámutatott, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az exportértékesítéseket nem szabadon határozzák meg, pedig a Bizottság feladata lett volna megállapítani, hogy az exportárakat befolyásolta-e és miként befolyásolta az állami beavatkozás.

(139)

A FESI azt is megjegyezte, hogy az a megállapítás, miszerint az exportértékesítéseket nem szabadon határozzák meg, ellentmond az eredeti vizsgálat OEM-értékesítésekre vonatkozó megállapításaival, ugyanis ezekben az áll, hogy az importőrök – mint például a Puma – a beszállítóiktól való beszerzéskor saját kutatást-fejlesztést végeztek és maguk szerezték be a nyersanyagaikat. Ennek alapján az állítások szerint a Puma és a Timberland jelentős ellenőrzéssel rendelkezett a gyártási folyamat és az előírások felett, aminek következtében az államnak nem volt lehetősége beavatkoznia.

(140)

Amint azt a (39) preambulumbekezdés is megemlíti, a bizonyítási teher az egyéni elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. A (47) preambulumbekezdésben emellett az is említésre került, hogy az exportáló gyártók nem bizonyították, hogy üzleti döntéseiket állami beavatkozás nélkül hozták. Azt is meg kell jegyezni, hogy a 2. kritérium nemcsak az exportárakra vonatkozik, hanem általában véve az exportértékesítésekre, beleértve az exportárakat és -mennyiségeket és egyéb értékesítési feltételeket, melyeket szabadon, állami beavatkozás nélkül kell meghatározni.

(141)

Azon állításának alátámasztására, miszerint az exportárakat szabadon határozták meg, a FESI az ideiglenes rendelet (269) preambulumbekezdésére hivatkozott. Ez a preambulumbekezdés azonban az Unióba importálók viszonteladási áraira vonatkozik, ezért nem tekinthető megfelelő alapnak az exportáló gyártók által alkalmazott exportárak megbízhatóságának megállapításához. Hasonlóképpen, az ideiglenes rendelet (132) és a vitatott rendelet (135) preambulumbekezdésére történő hivatkozás a rendes értéknek az exportárral való összehasonlítás során eszközölt kiigazításaira vonatkozik, és nem teszi lehetővé arra vonatkozó következtetések levonását, hogy a vietnami vállalatok exportértékesítéseit szabadon határozták-e meg.

(142)

A FESI azt állította továbbá, hogy a Bizottság arra sem adott magyarázatot, hogy hogyan jutott arra következtetésre, miszerint fennállna a dömpingellenes intézkedés kijátszásnak kockázata, amennyiben az érintett exportáló gyártók számára egyedi vámtételt határoznának meg, amely azonban az egyéni elbánási kritérium valódi célja lenne.

(143)

Ami az intézkedés kijátszásnak kockázatát illeti, a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében közölt öt kritérium közül ez csak az egyik. Eszerint a cikk szerint bizonyítani kell, hogy az exportáló gyártó mind az öt kritériumnak megfelel. Ezért ha legalább egy kritérium nem teljesül, az már elegendő ahhoz, hogy az egyéni elbánás iránti kérelmet elutasítsák a többi kritérium teljesülésének vizsgálata nélkül.

(144)

A FESI vitatta a (20) preambulumbekezdés állítását, miszerint a Timberland beszállítóinak egyikét, a General Shoes Limitedet tévesen kínai beszállítóként azonosították a nemzeti bírósághoz benyújtott keresetben, holott a vállalatot Vietnamban jegyezték be. A FESI szerint a Bizottságnak további tisztázást kellett volna kérnie, és hozzátette, hogy a vállalat kínaiként való beazonosítása könnyű volt. Jelezte, hogy noha a vállalat valóban más név alatt jelent meg az eredeti vizsgálatban benyújtott mintavételi formanyomtatványban és a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelemben (azaz General Footwear Ltd-ként), a Timberland nemzeti bírósághoz benyújtott keresetében feltüntetett eltérő cégnév (azaz a General Shoes Ltd) minden bizonnyal pusztán félrefordítás eredménye. Éppen ezért a General Footwear Ltd kínai vállalat piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmét kellett volna értékelni, a General Shoes Ltd piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmének értékelése nyilvánvaló hiba volt a Timberland visszatérítés iránti kérelme szempontjából. Ezért az értékelést meg kell indokolni és ki kell javítani.

(145)

A General Footwear Ltd egy olyan vállalatcsoport része, amely Kínában és Vietnamban egyaránt rendelkezik kapcsolatban álló vállalatokkal. Az eredeti vizsgálat keretében mindkét – egy vietnami és egy kínai – gyártó benyújtott piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmet. A kínai vállalat piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmében a cég következetesen „General Footwear Ltd” névvel és kínai székhellyel szerepel. A vietnami gyártó „General Shoes Ltd” névvel szerepel. A vonatkozó piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelem ugyanakkor kétértelmű, és nem derül ki belőle, hogy a szóban forgó vállalat valójában kínai vagy vietnami. Ezen az alapon valóban nem volt ésszerűtlen azt feltételezni, hogy a nemzeti bírósághoz benyújtott aktában megemlített vállalat tulajdonképpen vietnami. Mindenesetre, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésében foglalt, a piacgazdasági elbánás iránti kérelmekre, illetve a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében foglalt, az egyéni elbánás iránti kérelmekre vonatkozó kritériumok egyformán vonatkoznak a kínai és vietnami gyártókra, hiszen Kína és Vietnam egyaránt nem piacgazdasággal rendelkező országként van számon tartva.

(146)

A vietnami General Shoes Ltd a Timberlanden kívül más importőröknek is beszállított, piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmét pedig nem csupán a Timberland visszatérítési kérelme kontextusában vizsgálták meg. A piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmet a vállalatok általános működési feltételei alapján értékelik, az értékelés nem csak az Unióban folytatott bizonyos ügyletekre vagy adott uniós ügyfelekre korlátozódik. Ezért az effajta értékelés eredménye az érintett exportáló gyártóra, mint ilyenre vonatkozik, tehát ebből kifolyólag nem történt nyilvánvaló hiba a Timberland visszatérítési kérelmeit illetően.

(147)

Mindenesetre a Bizottságnak továbbra is szándékában van értékelni a (kínai illetőségű) „General Footwear Ltd” piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmét. A gondos ügyintézés szellemében és annak érdekében, hogy a folyamatban lévő végrehajtási gyakorlatot feleslegesen ne késleltessék, az értékelés külön jogi aktus tárgyát fogja képezni.

(148)

Az egyik importőr elismerte, hogy a jelen végrehajtásban érintett exportáló gyártók egyike sem volt beszállítója, aminek következtében úgy vélte, hogy a következtetések az ő helyzetére nem érvényesek. E fél érvelése szerint a jelen végrehajtás következtetései ezért nem teremthetnek jogalapot a nemzeti vámhatósághoz benyújtott visszatérítési kérelmei elutasításához. Az importőr kérte továbbá, hogy beszállítói piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeit az illetékes belga vámhatóságok által a Bizottsághoz benyújtott dokumentumok alapján bírálják el.

(149)

A fenti állítást illetően a Bizottság hivatkozik a kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott egyes, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek értékelési eljárásának létrehozásáról, valamint a Bíróság által a C-659/13. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/223 bizottsági végrehajtási rendeletre (42), mely megállapítja a jelen ügyben követendő eljárást. A Bizottság amint megkapja a vámhatóságoktól a vonatkozó dokumentumokat, az említett rendelet 1. és 2. cikkeivel összhangban meg fogja vizsgálni a szóban forgó piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelmeket.

(150)

A benyújtott észrevételek figyelembevételével és azok vizsgálata után megállapítást nyert, hogy a tizennégy érintett exportáló gyártó tekintetében a vitatott rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan ismételten ki kell vetni a Vietnamra alkalmazandó maradék dömpingellenes vámot.

(151)

Az érintett exportáló gyártókat és az összes jelentkező felet tájékoztatták azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a tizennégy érintett exportáló gyártó behozatalaira alkalmazandó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetését javasolták. A feleknek kijelöltek egy időszakot, amelyen belül e nyilvánosságra hozatalt követően előadhatták észrevételeiket.

(152)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,

14.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 245/39

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,