(1)

2011. november 28-án és 2012. február 27-én kelt levelében az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) a Németország által a 2015/1589/EU tanácsi rendelet (2) 26. cikkével összhangban rendelkezésre bocsátott, a mezőgazdasági ágazatban nyújtott támogatásokról szóló 2010. évi beszámolóval kapcsolatosan további tájékoztatást kért Németországtól. Németország a Bizottság kérdéseire 2012. január 16-án és 2012. április 27-én kelt levelében válaszolt. Németország válaszaiból kiderült, hogy Németország a tej, a tejtermékek és a zsír forgalmazásáról szóló 1952. évi törvény (a továbbiakban: a tejről és zsírról szóló törvény) alapján pénzügyi támogatást nyújtott a tejágazatnak.

(2)

2012. október 2-i levelében a Bizottság arról tájékoztatta Németországot, hogy a szóban forgó intézkedéseket be nem jelentett támogatásként az SA.35484 (2012/NN) nyilvántartási szám alatt nyilvántartásba vette. Németország 2012. november 16-án, 2013. február 7-én, 8-án, 11-én, 13-án, 14-én, 15-én és 19-én, március 21-én, április 8-án, május 28-án, június 10-én és 25-én, valamint július 2-án kelt levelében további információkat nyújtott be a Bizottsághoz.

(3)

2013. július 17-én kelt levelében (C(2013) 4457 final) a Bizottság értesítette Németországot arról, hogy a tejről és zsírról szóló törvény alapján hozott egyes intézkedésekkel kapcsolatosan az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) (3) 108. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). A Bizottság ugyanebben a levelében megállapította, hogy a 2001. november 28. és 2006. december 31. közötti időszakra vagy a 2007. január 1-je utáni időszakra, illetve mindkét időszakra vonatkozó bizonyos további intézkedések összeegyeztethetők a belső piaccal, vagy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősülnek állami támogatásnak, illetve hogy nem tartoznak az állami támogatásokra vonatkozó előírások hatálya alá.

(4)

Az e határozat tárgyát képező alintézkedéseket, azaz az eljárás megindításáról szóló határozatban BW 9, BY 5, HE 8, NI 2, NW 1, RP 3, SL 4 és TH 8 károsanyag-monitoring alintézkedésként (4) hivatkozott általános egészségügyi ellenőrzési alintézkedéseket (a továbbiakban: alintézkedések) tekintve a Bizottság közölte, hogy ezek az alintézkedések látszólag az állami támogatás minden jellemzőjét mutatják, és arra kérte Németországot, hogy nyújtsa be észrevételeit és adja meg mindazon információkat, amelyek segíthetnek a támogatás értékelésében a 2001. november 28-tól kezdődő időszakra vonatkozóan.

(5)

Németország 2013. szeptember 20-án kelt levelében nyújtott be észrevételeket az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló határozatot közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (5). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy egy hónapon belül tegyék meg észrevételeiket. A Bizottság 10 észrevételt kapott az érdekelt felektől a (4) preambulumbekezdésben hivatkozott alintézkedésekkel kapcsolatban. A kapott észrevételek a 2014. február 27-én, március 3-án és október 3-án kelt levelekkel kerültek megküldésre Németországnak. Németország nem válaszolt ezekre az észrevételekre.

(7)

A tejről és zsírról szóló törvény egy 1952-ben hatályba lépett német szövetségi törvény. Ez képezi az alintézkedések jogi keretét, és hatálya határozatlan időre szól.

(8)

A tejről és zsírról szóló törvény 22. §-ának (1) bekezdése felhatalmazza a német szövetségi államokat (a továbbiakban: tartományok), hogy a beszállított tej mennyisége alapján a tejfeldolgozókra tejilletéket vessenek ki.

(9)

A tejről és zsírról szóló törvény 22. §-ának (2) bekezdése előírja, hogy a tejilletékből keletkező források kizárólag a következőkre használhatók fel:

(10)

A tejről és zsírról szóló törvény 22. §-ának (2a) bekezdése előírja, hogy – a (2) bekezdéstől eltérően – a tejilletékből származó bevételek a következőkre is felhasználhatók:

(11)

A következő tartományokban: Baden-Württemberg, Bajorország, Hessen, Alsó-Szászország, Észak-Rajna-Vesztfália, Rajna-vidék-Pfalz, Saar-vidék és Türingia, a tejilletéket a (4) preambulumbekezdésben hivatkozott alintézkedések finanszírozására használták.

(12)

Az alintézkedések kiterjednek a tej és a tejtermékek különböző szennyező anyagainak – például dioxin, poliklórozott bifenilek (PCB-k), aflatoxin, mosó- és tisztítószerek, növényvédőszerek, poliklórozott hidrogén – ellenőrzésére is, mert ezek károsak lehetnek az emberi egészségre. Az ellenőrzéseket végző különleges ellenőrző szerveket azon tartományok illetékes közigazgatási szervei bízták meg ezekkel a feladatokkal, amelyekben az alintézkedések végrehajtása történt. Az ellenőrzési minták vétele véletlenszerűen és anonim módon történt a tejszállító járművekről. Az ellenőrzések a tejben előforduló szennyező anyagok felmérését célozták az emberi egészségügyi kockázatok elkerülése és a fogyasztók védelme érdekében. E határozatban ezeknek a tevékenységeknek a hivatkozása „károsanyag-monitoring”. 2001 és 2011 között e tevékenységek teljes költségvetése (minden olyan tartományt beszámítva, ahol az alintézkedésekre sor került) mintegy 9 millió eurót tett ki.

(13)

A Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban végzett felmérés szerint Németország nem nyújtotta be a nemzeti vagy az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyek alapján indokolható lenne a károsanyag-monitoring nem támogatásként való besorolása. A Bizottságnak azt illetően is aggálya támadt, hogy az alintézkedések nem biztosítanak-e előnyt a tejfeldolgozóknak, mivel a Bizottság nézete szerint az ellenőrzések célja a tej termékminőségének biztosítása, ezért az ilyen ellenőrzések végzésének költségét rendszerint az érintett tejipari vállalkozásoknak kell viselniük. Emellett a Bizottság azt is aggályosnak találta, hogy a szóban forgó minőségellenőrzések rutinszerűen történnek.

(14)

Németország bemutatta a károsanyag-monitoring jogalapját. A szabályoknak két csoportja létezett. A jogszabályi rendelkezések első csoportja a károsanyag-monitoring keretében végzett ellenőrzéseket szabályozta. Ez többek között a módszertani előkészítésre, az ellenőrzési ütemterv, a mintavételezés és a vizsgálati mód meghatározására és az eredmények felhasználására terjedt ki. E tevékenységeket alapvetően az élelmiszer-biztonsági törvény szabályozta.

(15)

A jogszabályi rendelkezések második csoportja e tevékenységek finanszírozásához kapcsolódott. Amint azt „az eljárás megindításáról szóló határozat” már kifejtette, e tevékenységek finanszírozása a tejfeldolgozók által fizetett tejilletékből történt. A jogalapot a tejről és zsírról szóló törvény 22. §-ának (2) bekezdése szolgáltatta. A további végrehajtási rendelkezések regionális szinten léteztek, beleértve a költségvetési szabályokat is.

(16)

Németország áttekintést adott a hatályos élelmiszer-biztonsági szabályozásról:

(17)

Németország benyújtotta a hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzések, a maradékanyag-ellenőrzések és a károsanyag-monitoring statisztikáit, valamint az ellenőrzések felelős szerveinek listáját.

(18)

A Németország által benyújtott fő észrevétel szerint a károsanyag-monitoring a hatósági élelmiszerbiztonság-felügyeleti rendszer kiegészítő elemét képezi és semmilyen előnyt nem biztosít a tejfeldolgozóknak. Németország e tekintetben a következőket fejtette ki:

(19)

A károsanyag-monitoring a hatósági élelmiszerbiztonság-felügyeleti rendszer kiegészítő elemének minősül, aminek alapja az uniós és nemzeti jog, célja pedig a fogyasztók megelőző és egészségügyi jellegű védelme, valamint a kockázatalapú válságkezelés.

(20)

A károsanyag-monitoring nem minősíthető rutinellenőrzésnek. A károsanyag-monitoring keretén belül végzett ellenőrzések alapjául a tej begyűjtését követően a tejszállító járművekről vett minták szolgáltak. A mintavételi ütemtervet az ezzel a feladattal hivatalosan megbízott különleges ellenőrző szervek alakították ki. A megbízott szervek határozták meg, hogy melyik járműről és mikor történjen a mintavétel, és hogy meddig tartson az ellenőrzés. A megbízott szervek határozták meg az elemzés tárgyát képező szennyező anyagokat is.

(21)

Az ellenőrzési ütemterv és az elemzés tárgyát képező szennyező anyagok meghatározásakor az ellenőrző szervek az előző elemzésekre, a korábban kapott eredményekre, a meglévő egészségügyi és élelmiszer-biztonsági kockázatokra, a regionális jellemzőkre, valamint a környezetvédelmi tényezőkre, eseményekre és más hasonló indokokra támaszkodtak. Az ellenőrzési ütemterv és a szennyező anyagok régió szerint módosulhatnak és időszakosan változhatnak. A törvényes határértékkel rendelkező szennyező anyagok közül nem mind került ellenőrzésre. A törvényes határértékkel nem rendelkező, de a vizsgálatok alapján egészségügyi kockázatot hordozó egyéb szennyező anyagok azonban ellenőrzés tárgyát képezhették. Ennek megfelelően az ellenőrzéseknek idővel változtak a prioritásai – egyes esetekben a radioaktív szennyező anyagokra, máskor pedig az aflatoxinra vagy a dioxinra helyeződött a hangsúly; emellett az ellenőrzések a regionális prioritásokat is követhették.

(22)

Az ellenőrzések során szerzett információt az adott tejrégió helyzetének meghatározásához használták az egészségügyi kockázatot hordozó szennyező anyagoknak való kitettséget illetően. Ezt az információt az illetékes közigazgatási szervek is felhasználták a megelőzési célú egészségügyi intézkedések – hatósági élelmiszer-biztonsági és egészségügyi ellenőrzések, jogszabályi intézkedések, tájékoztatás és egyéb – meghozatalához. Ez a típusú ellenőrzés megfelelt a 178/2002/EK 17. cikke (2) bekezdésének, amely szerint létrehozzák „a hivatalos ellenőrzések rendszerét és más, a körülményeknek megfelelő intézkedéseket hoznak, beleértve az élelmiszerek és takarmányok biztonságára és kockázataira vonatkozó információ nyilvánosságra hozatalát, az élelmiszer- és takarmánybiztonsági felügyeletet és más felügyeleti intézkedést a termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában”.

(23)

Az ellenőrzések során szerzett információt a hatósági ellenőrzési tervek kiigazítására is felhasználták a 882/2004/EK rendelet szerint. A 178/2002/EK rendelet általánosságban előírta a tagállamok számára, hogy az élelmiszer-biztonsági intézkedéseket tárgyilagos, átlátható és független tudományos információk és adatok használatával végzett kockázatértékelésre kell alapozni. Ezt a követelményt a 852/2004/EK rendelet és a 854/2004/EK rendelet tovább pontosította. A károsanyag-monitoring során kapott eredményeket ilyen kockázatértékelések és intézkedések alapjául használták fel az illetékes német élelmiszer-biztonsági hatóságok.

(24)

A 178/2002/EK rendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a hatósági ellenőrzések rendszere mellett a tagállamok kötelesek a körülményeknek megfelelő egyéb tevékenységeket fenntartani az élelmiszerbiztonság garantálása érdekében. Bár a hivatkozott rendelkezés konkrétan nem sorolta fel az ilyen tevékenységeket, Németország azzal érvelt, hogy nem sértik az állami támogatásra vonatkozó szabályokat azok a tagállami szervek, amelyek a hivatalos ellenőrzések mellett ilyen megfelelő ellenőrzési tevékenységeket tartanak fenn. E megközelítés alapján Németország azzal érvelt, hogy a károsanyag-monitoring a hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzést kiegészítő ellenőrzésnek számított.

(25)

Más uniós jogi aktusok is ugyanezt a megközelítést követték az élelmiszerbiztonság terén. Az 882/2004/EK rendelet 3. cikkének első bekezdése rendszeres hatósági ellenőrzések végzéséről rendelkezett, a második bekezdése pedig további, ad hoc alapon végzett ellenőrzéseket irányzott elő; ezek az ellenőrzések kockázatalapúak. A 96/23/EK irányelv is ezt a struktúrát követte: Ennek 11. cikke a rendszeres hatósági vizsgálatokon kívül kiegészítő hatósági mintavizsgálatokat írt elő. Ezen túlmenően, a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló dioxinok, furánok és PCB-k csökkentéséről szóló bizottsági ajánlás olyan beavatkozási szinteket ír elő, amelyek alacsonyabbak voltak az 1881/2006/EK rendeletben rögzített törvényes határértékeknél és eszközként szolgáltak az illetékes hatóságok és az üzemeltetők számára azon esetek feltárásához, amelyekben helyénvaló volt azonosítani a szennyezés forrását és intézkedni a csökkentés vagy megszüntetés érdekében.

(26)

Ezen túlmenően, az emberi egészség magas szintű védelmének és az élelmiszerekkel összefüggő fogyasztói érdekvédelem biztosítékának megteremtését célzó uniós szabályozás (a 178/2002/EK rendelet 1. cikke) értelmében az élelmiszer-biztonsági intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos adatokra alapozott független, tárgyilagos és átlátható kockázatértékeléssel kell megindokolni. A károsanyag-monitoring eredményeit a 852/2004/EK rendeletben és a 854/2004/EK rendeletben tovább pontosított elvek betartásának alapjául használták fel. Emellett – a dioxin és PCB ellenőrzések kapcsán – Németország a takarmányokban és élelmiszerekben előforduló dioxinok, furánok és PCB-k csökkentéséről szóló bizottsági ajánlásra hivatkozik.

(27)

Az ellenőrzések eredményeit felhasználták továbbá a hosszú távú trendek azonosításához, a kockázati tényezők és az okok elemzéséhez, valamint a tudományos és válságmegelőzési célokat szolgáló adatbázisok fenntartásához is. Az összegyűjtött információk a szakpolitikai és adminisztratív döntésekhez is hasznos forrásként szolgáltak az esettanulmányok és a semleges információk terjesztése terén.

(28)

Az ellenőrzésekhez szükséges mintákat halmazokból vették (egy halmaz = egy tejszállító járművel több tejtermelőtől összegyűjtött tejmennyiség, ahol a tejtermelők száma változhat). A tejfeldolgozók nem kaptak tájékoztatást a mintavételről és az ellenőrzésekről. Az ellenőrzési eredményekről sem kaptak tájékoztatást. A vizsgálatokat így nem használták fel vagy tarthatták hasznosnak termékeik forgalomba hozatalához, illetve a termékeik minőségét vagy árát meghatározó eszközként. Az ellenőrző szervek csak akkor indítottak külön kivizsgálásokat és értesítették azokról az érintett tejfeldolgozókat, ha túl nagy számban találtak szennyező anyagot, vagy ha a törvényes határértékek elérését vagy túllépését észlelték.

(29)

Ha a károsanyag-monitoring során a megbízott szerv magas, de a törvényes határérték alatti értékeket talált, értékelési folyamatot indított el a szennyezés forrásának (pl. takarmány, fertőtlenítő eszközök, környezetvédelmi események és egyéb) azonosítása céljából. A szennyezést okozó vállalkozás(ok) kötelessége volt saját költségen intézkedni a szennyezés forrásának megszüntetéséről. Az értékelés megelőzési szempontból hasznos volt.

(30)

Ha a károsanyag-monitoring során a megbízott szerv a törvényes határérték feletti értékeket vagy törvényileg tiltott anyagot észlelt, teljes további ellenőrzést kezdeményezett. Az illetékes hatóság ekkor tejszállítási tilalmat vagy további vizsgálatokat rendelt el. A szennyezett tejmennyiséget ártalmatlanították. Ha ismét a törvényes határérték feletti értékeket észlelt, az illetékes hatóság a német közigazgatási jognak vagy – adott esetben – büntetőjognak megfelelő szankciókat alkalmazott. Emiatt a károsanyag-monitoring a tejfeldolgozók számára semleges volt (ha nem észleltek problémát) vagy negatív következményekkel járt (ha kiderült, hogy a szennyezések túllépték a törvényes határértékeket). A tejszállítási tilalmat csak akkor oldották fel, amikor a vizsgálatok kimutatták, hogy a tej szennyeződéstől mentes.

(31)

Németország következtetése szerint a károsanyag-monitoring feladata nem kapcsolódott szervesen a tejiparhoz, hanem a fogyasztók védelmét és különösen a fogyasztók egészségének védelmét szolgáló intézkedés volt. A fogyasztóvédelem az egyik célkitűzés az EUMSZ-ben és különösen annak 169. cikke (1) bekezdésével összefüggésben annak 4. cikke (2) bekezdésében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában (15) és különösen annak 38. cikkével összhangban.

(32)

Emellett a károsanyag-monitoring megfelelt a tagállamok egyértelmű kötelezettségének, miszerint garantálniuk kell a hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzések elvégzését, az ehhez kapcsolódó költségeket pedig az adott tagállam viseli.

(33)

Németország kijelenti, hogy a tejfeldolgozók saját ellenőrzéseket végeztek annak felülvizsgálatára, hogy a tejnél teljesülnek-e a szennyeződések törvényes határértékei. Ezeknek az önellenőrzéseknek a költségét maguk a tejfeldolgozók viselték. Az önellenőrzések kötelezettsége a 178/2002/EK rendelet 17. cikkének (1) bekezdéséből következett. A tejfeldolgozók élelmiszer-biztonsági kötelezettségeit – a káros anyagok vonatkozásában – más jogi aktusok tovább pontosították, például az 1881/2006/EK rendelet, a 396/2005/EK rendelet és a 37/2010/EU bizottsági rendelet (16).

(34)

Nem létezett nemzeti jogszabályi rendelkezés arról, hogy a tejfeldolgozóknak kell a hatósági ellenőrzések költségét viselniük, és nem létezett kötelezettség a nekik történő díjfizetésre. A tejfeldolgozóknak kellett viselniük az önellenőrzések költségét, hogy kiderüljön, betartották-e az élelmiszer-biztonsági jogszabályokat, valamint a szennyezések és maradékanyagok törvényes határértékeit, amelyek eltérnek a károsanyag-monitoring során végzett közigazgatási ellenőrzésektől.

(35)

Németország megindokolta a tagállamok jogát arra, hogy ellenőrzési intézkedéseket, például károsanyag-monitoringot eszközöljenek. Ez a Szerződések (EUSZ és EUMSZ) által az uniós intézményekre és a tagállamokra ruházott, az uniós jog alkalmazását illető hatáskörök elkülönüléséből következett. Hivatkozás történt az EUMSZ 290. és 291. cikkére, amelyek meghatározzák az uniós intézmények és a tagállamok saját szerepkörét. Ennek megfelelően elsődlegesen a tagállamok feladata garantálni az uniós jogszabályok alkalmazását. Feladataik közé olyan funkciók kerültek, mint az ellenőrzés. Hivatkozás történt továbbá a 205-215/82. sz. egyesített ügyekre (17), amelyben a Bíróság kinyilvánította, hogy – az Unió intézményrendszerének alapjául szolgáló, valamint az Unió és a tagállamok közötti viszonyokat szabályozó általános elvekkel összhangban – a tagállamok feladata azt biztosítani, hogy területükön belül megtörténjen az uniós rendelkezések végrehajtása.

(36)

Ennek következtében Németország azzal érvelt, hogy csak akkor sértette volna meg az EUMSZ 291. cikkét, ha a 178/2002/EK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése által előírtnál kevesebb ellenőrzést végzett volna, nem pedig akkor – mint a jelen esetben –, amikor olyan további ellenőrzéseket végzett, amelyek kiegészítették a hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzést és megfeleltek a 178/2002/EK rendelet említett rendelkezésének.

(37)

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó szabályok lehetséges alkalmazásával kapcsolatos kérdésre válaszolva Németország visszautasította azt, hogy a károsanyag-monitoring jellege megfelelne az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményben (18) foglaltaknak. Németország ezzel ellentétben közölte, hogy a károsanyag-monitoring nem gazdasági tevékenységnek minősül. Németország ebben az összefüggésben hivatkozott a C-364/92. sz., C-343/95. sz. és C-288/11. P sz. ügyekre (19), amelyekben fenntartották, hogy a közbiztonság garantálását célzó, közösségi szabályozó hatóság bevonásával végzett feladat nem gazdasági jellegű, mivel az adott tevékenység közérdekű feladatot jelent, amelynek célja az egész lakosság védelme. Emellett az a tény, hogy a feladattal egy privát szervet bíztak meg, nem változtat a feladat közösségi jellegén. A károsanyag-monitoring jelen esetében a megbízott ellenőrző szervek olyan közösségi feladatot végeztek, amely hozzájárult az egészségügyi rendszer javításához. Az államnak kötelessége volt magas szintű egészségügyi védelmet garantálni mind az uniós jog (20), mind a német szövetségi alkotmányjog értelmében, az állam pedig ebben a vonatkozásban mérlegelési jogkörrel bírt.

(38)

A Bizottság azon kérdésére, hogy a 178/2002/EK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése nem határozta-e meg világosan és pontosan a T-351/02. sz. ügy szerinti tagállami kötelezettséget az államnak való betudhatóság kizárhatóságát illetően, Németország azt válaszolta, hogy a T-351/02. sz. ügyben az államnak való betudhatóság volt a kérdés, míg a jelen ügyben a tejfeldolgozók előnyének megléte képezi a problémát.

(39)

Emellett Észak-Rajna-Vesztfália azzal érvelt, hogy az NW1 alintézkedés nem volt szelektív, mert abban a szövetségi államban (tartományban) a tejipar egészét célozta. Jogi szuverenitása alapján Észak-Rajna-Vesztfália meghatározhatta az alintézkedés anyagi és regionális kiterjedését. Észak-Rajna-Vesztfália ismét hangsúlyozta, hogy az intézkedés általános egészségügyi ellenőrzések végzésére szolgált és közérdekből történt.

(40)

2014. február 6. és 18. között a Bizottság összesen 10 levelet kapott az érdekelt felektől, az alintézkedések tekintetében nyújtott támogatásra vonatkozó észrevételekkel (21).

(41)

A Bizottság által 2014. február 6-án iktatott levelében a Milchwirtschaftlicher Verein Allgäu-Schwaben e.V. kijelentette, hogy a tej és a tejtermékek maradványanyagait és szennyező anyagait ellenőrző programok a nemzeti ellenőrzési program kiegészítésének tekintendők, és a fogyasztóvédelmet és válságkezelést szolgálták. A szövetség hangsúlyozta, hogy a mintákat különböző vállalkozásoktól vették, hogy áttekintést kapjanak az egyes bajor régiókról. Az eredményeket közzétették. Az ezáltal kialakítható megelőzési stratégiák és intézkedések végső soron a szennyezési szintek csökkenését eredményeznék. A fenti okok miatt az intézkedés semmilyen előnyt nem biztosított az ellenőrzött tejfeldolgozóknak.

(42)

A Bizottság által 2014. február 10-én iktatott levelében a Gewerkschaft Nahrung-Genuss-Gaststätten Region Allgäu kijelentette, hogy a tejtermékekben előforduló szennyezések és radioaktív anyagok szintjének ellenőrzése a fogyasztóvédelem nagyon fontos részét képezte. Ez az intézkedés nem az adott tejfeldolgozók, hanem az összes tejfogyasztó számára volt nagyon értékes.

(43)

A Bizottság által 2014. február 10-én iktatott levelében a Landeskontrollverband Nordrhein-Westfalen e.V. kijelentette, hogy támogatja Észak-Rajna-Vesztfália véleményét (amelyet Németország 2013. szeptember 20-i beadványa részeként nyújtottak be a Bizottságnak).

(44)

A Bizottság által 2014. február 10-én iktatott levelében a Landesvereinigung der Milchwirtschaft NRW e.V. kijelentette, hogy támogatja Észak-Rajna-Vesztfália véleményét (amelyet Németország 2013. szeptember 20-i beadványa részeként nyújtottak be a Bizottságnak).

(45)

A Bizottság által 2014. február 11-én iktatott levelében a Landesvereinigung Thüringer Milch e.V. kijelentette, hogy támogatja Észak-Rajna-Vesztfália véleményét (amelyet Németország 2013. szeptember 20-i beadványa részeként nyújtottak be a Bizottságnak).

(46)

A Bizottság által 2014. február 13-án iktatott levelében a Genossenschaftsverband Bayern kijelentette, hogy a tej és a tejtermékek maradványanyagait és szennyező anyagait ellenőrző programok nem juttatták versenyelőnyhöz a tejfeldolgozókat. E program elsődlegesen a válsághelyzeti kapacitások létrehozását és a fogyasztók nem biztonságos termékekkel szembeni védelmét célozta, és ezért a közérdeket szolgálta. A minták vétele nem szabályos módon történt, a tejfeldolgozók nem tartották nyilván és nem ismerték meg az eredményeket, hacsak nem fordult elő a törvényes határértékek túllépése. Ellenkezőleg, a tejfeldolgozók olyan saját, átfogóbb és részletesebb minőségbiztonsági rendszert tartottak fenn, amely nem vethető össze a károsanyag-monitoringgal.

(47)

A Bizottság által február 14-án iktatott levelében a Milchwirtschaftliche Arbeitsgemeinschaft Rheinland-Pfalz e.V. kijelentette, hogy az RP 3 alintézkedés azért nem minősül állami támogatásnak, mert sem vállalkozások, sem egy adott termelési ágazat nem jutottak olyan előnyhöz, amely torzította vagy torzítással fenyegette a versenyt, illetve érintette a kereskedelmet a tagállamok között. A szövetség azzal érvelt, hogy az illeték nem az ellenőrzési költségek fedezésére használták, amelyek viselése a tejfeldolgozók kötelezettségét jelenti a 852/2004/EK rendelet, a 853/2004/EK európa parlamenti és tanácsi rendelet (22) és a 854/2004/EU rendelet értelmében. Ellenkezőleg, a szóban forgó ellenőrzések a közigazgatási szervek nevében történtek, mint mintavételezés, és nem voltak rutinszerűek. A szóban forgó ellenőrzések így a 178/2002/EK rendelet 17. cikkének (2) bekezdése szerint a közösségi válságmegelőzés és -kezelés részét képezték. A szövetség ezért arra a következtetésre jut, hogy az említett ellenőrzések kifizetése nem mentesítette a tejfeldolgozókat a saját költségeik alól, hanem a közigazgatási szervek által viselt költségnek minősült, az általuk ellátott közösségi élelmiszer-biztonsági funkció miatt.

(48)

Alternatívaként a Milchwirtschaftliche Arbeitsgemeinschaft Rheinland-Pfalz e.V. kijelentette, hogy ha az RP 3 alintézkedés állami támogatásnak kell tekinteni, akkor az összeegyeztethetőséget az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007–2013 (23) IV.J fejezetével összhangban kell értékelni a 2007-től kezdődő időszakra nézve.

(49)

A Bizottság által 2014. február 18-án iktatott levelében a DHB-Netzwerk Haushalt e.V kijelentette, hogy a szennyező anyagokat ellenőrző program, a radioaktivitást értékelő program, valamint a tápanyagok elemzései jelentős mértékben hozzájárultak a fogyasztóvédelemhez és a fogyasztói tudatossághoz. A szövetség kiemelte az ellenőrzési eredmények semlegességét (hiszen azokat nem befolyásolta a tejipar), a tejtermékekben előforduló káros anyagok gyors észlelését, valamint a gyors reagálás lehetőségét válsághelyzetekben.

(50)

A Bizottság által 2014. február 18-án iktatott levelében a Landesvereinigung der Bayerischen Milchwirtschaft e.V. kijelentette, hogy a tejben és a tejtermékekben előforduló káros anyagokat azonosító ellenőrzések fontosak voltak a tejtermékek biztonságosságába vetett fogyasztói bizalomhoz. Az ellenőrzések egyfajta korai észlelő rendszerként szolgáltak a kockázatok észlelésére és megszüntetésére, illetve a szükséges megelőző intézkedések foganatosítására.

(51)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság álláspontja az volt, hogy az alintézkedések látszólag az állami támogatás minden jellemzőjét mutatják. A Bizottság kijelentette, hogy Németország nem mutatta be azt a hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzésre és a károsanyag-monitoringra vonatkozó hatályos törvényt, amely ezzel a feladattal az államot bízza meg. A Bizottság értékelése szerint a károsanyag-monitoring kötelezettsége úgy érintette a tejfeldolgozókat, hogy azok előnyhöz jutottak, ha az ellenőrzéseket az állam végezte és fizette.

(52)

A hivatalos vizsgálati eljárás során Németország és az érdekelt felek azzal érveltek, hogy a károsanyag-monitoring nem biztosított semmilyen előnyt a tejfeldolgozóknak. Németország átfogó tájékoztatást adott az alintézkedések jogi, közigazgatási és ténybeli elemeiről. Ezért kell ismét megvizsgálni a támogatás meglétének és különösen a tejfeldolgozói előny meglétének a kérdését.

(53)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy a verseny torzításával fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlen a belső piaccal”.

(54)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek kumulatív jellegűek. Ezért annak a meghatározásához, hogy egy intézkedés az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül-e, valamennyi fenti feltételnek teljesülnie kell. Következésképpen, ha a feltételek egyike nem teljesül, akkor a szóban forgó intézkedés nem tekinthető állami támogatásnak.

(55)

A támogatás meglétének feltétele az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított egyéb feltételek előtt kerül vizsgálatra, mert Németország és az érdekelt felek fő érve az volt, hogy az alintézkedések nem biztosítottak semmilyen előnyt a tejfeldolgozóknak.

(56)

Németország és az érdekelt felek érvelésének alapját az uniós és a nemzeti élelmiszer-biztonsági jogban előírt eltérő ellenőrzési feladatok megléte és különösen az illetékes szervek által végzett hatósági ellenőrzések és a tejfeldolgozók által végzett önellenőrzések közötti elkülönítés jelentette. E tekintetben Németország szerint a megbízott szervek által elvégzett és a tejilletékből államilag finanszírozott károsanyag-monitoring kiegészíti a hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzést és eltér a tejfeldolgozók által végzett és finanszírozott önellenőrzésektől. A tejfeldolgozók ezért semmilyen előnyhöz nem jutnak abból a tényből, hogy az állam végzi a károsanyag-monitoringot.

(57)

Az említett érvek helytállóságának igazolásához elemezni kell, (1) hogy hol helyezkedik el a károsanyag-monitoring az uniós és a nemzeti élelmiszer-biztonsági joggal létrehozott ellenőrzési kötelezettségek rendszerében, tehát hogy elvégzése az államnak tulajdonított vagy a privát élelmiszer-ipari vállalkozóknak (tejfeldolgozóknak) tulajdonított kötelezettségként történik-e, és (2) a kapott eredmény alapján, hogy a károsanyag-monitoring elvégzése biztosít-e a tejfeldolgozóknak valamilyen, az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti előnyt.

(58)

Az eljárás megindításáról szóló határozat szerint a kivizsgálás 2001. november 28-án indul (lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (152) preambulumbekezdését). Az élelmiszer-biztonsági jog vonatkozó rendelkezéseinek elemzése az ezzel a nappal kezdődő időszakra terjed ki.

(59)

A 315/93/EGK tanácsi rendelet (24) rögzít bizonyos alapelveket az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagokra vonatkozóan, nevezetesen, hogy (1) az egészségügyi és különösen toxikológiai szempontból nem elfogadható mennyiségben szennyező anyagot tartalmazó élelmiszer nem hozható forgalomba; és (2) a közegészségügy védelme érdekében meg kell határozni az egyes szennyező anyagokra vonatkozó legmagasabb határértéket.

(60)

A 466/2001/EK rendelet (25) és az 1881/2006/EK rendelet meghatározzák az élelmiszerekben előforduló egyes szennyező anyagokra vonatkozó legmagasabb határértéket. Különösen a tejben előforduló következő szennyező anyagokkal foglalkoznak: aflatoxinok, ólom (Pb), poliklórozott dibenzo-furánok és poliklórozott bifenilek (PCB-k).

(61)

Az (59) és (60) preambulumbekezdésben hivatkozott jogi aktusok értelmében tilos bizonyos élelmiszerek (többek között a tej) forgalomba hozatala akkor, ha ezek az élelmiszerek az e jogi aktusokban meghatározott legmagasabb értéknél többet tartalmaznak bizonyos szennyező anyagokból. E jogi aktusok azt is előírják a tagállamoknak, hogy megfelelő felügyeleti intézkedéseket vezessenek be az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok ellenőrzéséhez.

(62)

Emellett az élelmiszerekben előforduló dioxinok, furánok és PCB-k csökkentéséről szóló ajánlásában (26) a Bizottság élelmiszerekre (többek között tejre) vonatkozó beavatkozási szinteket és célszinteket ajánl azért, hogy ösztönözze a proaktív hozzáállást az élelmiszerekben előforduló dioxinok és dioxinjellegű PCB-k csökkentéséhez. Különösen a beavatkozási szintek jelentenek az illetékes hatóságok és az üzemeltetők számára eszközt azon esetek feltárásához, amelyekben helyénvaló azonosítani a szennyezés forrását és intézkedni a csökkentés vagy megszüntetés érdekében. Ezenkívül a Bizottság azt ajánlja, hogy a tagállamok az élelmiszerek (többek között a tej) előállításával, felhasználásával és fogyasztásával arányosan szúrópróbaszerűen ellenőrizzék a dioxinok és dioxinjellegű PCB-k, valamint, ha lehetséges, a nem dioxinjellegű PCB-k élelmiszerekben (többek között a tejben) való előfordulását. A 466/2001/EK rendelet rendelkezéseinek megszegése, valamint dioxinok és/vagy dioxinjellegű PCB-k beavatkozási szintet meghaladó mennyiségének észlelése esetén a Bizottság azt ajánlja, hogy a tagállamok – az üzemeltetőkkel együttműködve – indítsanak kivizsgálást a szennyezés forrásának azonosítására és tegyenek intézkedéseket a szennyezés forrásának csökkentésére vagy megszüntetésére.

(63)

Megállapítható, hogy az élelmiszerekben, többek között a tejben előforduló szennyező anyagokra vonatkozó uniós jog magában foglalja (1) az élelmiszerek (többek között a tej) bizonyos szennyező anyagainak törvényes határértékeit, amelyek közvetlen címzettjei az élelmiszer-ipari vállalkozók, akik nem hozhatnak forgalomba az e határértékeket nem teljesítő élelmiszert (többek között tejet), és (2) a tagállamok kötelezettségét arra, hogy felügyeljék a törvényes határértékek teljesülését. Az ezenkívül létező uniós szintű ajánlás (bizottsági ajánlás) a tagállamokat ösztönzi a dioxin és a hasonló szennyező anyagok beavatkozási szintjének figyelésére és a megelőző intézkedések megtételére.

(64)

A 96/23/EK irányelv olyan intézkedések bevezetését írja elő a tagállamoknak, amelyekkel ellenőrizhetők az irányelv I. mellékletében felsorolt anyagok és maradékanyag-csoportok. A tej esetében ellenőrzött anyagokat és maradékanyagokat bizonyos vegyületek, antibakteriális anyagok, anthelmintikumok, nem szteroid gyulladáscsökkentők, szerves kloridok, szerves foszforvegyületek, kémiai elemek és mikotoxinok jelentik.

(65)

A 96/23/EK irányelv kötelezi a tagállamokat bizonyos állati termékek (többek között a tej) ellenőrzésére, az előforduló maradékanyagok és anyagok kimutatása céljából. Emiatt a tagállamok jóváhagyásra benyújtják az ellenőrzési terveket a Bizottsághoz. Emellett a tagállamok előzetes bejelentés nélkül is végezhetnek szúrópróbaszerű hatósági ellenőrzéseket az állati eredetű nyersanyagok (többek között a tej) teljes termelési láncában.

(66)

Ezenkívül a 96/23/EK irányelv önellenőrzést és társfelelősséget ír elő az üzemeltetők számára. Az állati eredetű elsődleges termék (nevezetesen a tej) kezdeti feldolgozását végző létesítmény tulajdonosai vagy felelősei kötelesek minden szükséges intézkedést megtenni – különösen saját ellenőrzéseik elvégzése útján – annak biztosítása érdekében, hogy a létesítménybe behozott termékekben előforduló maradékanyagok vagy tiltott anyagok szintje ne lépje túl az engedélyezett maximális határértéket.

(67)

Megállapítható, hogy az állati termékekben, többek között a tejben előforduló maradékanyagokra vonatkozó uniós jog magában foglalja (1) a tejben előforduló, ellenőrizendő káros anyagok és maradékanyagok listáját; (2) a tagállamok azon feladatát, hogy végezzenek ellenőrzéseket és további vizsgálatokat a tejben előforduló ezen anyagok és maradékanyagok tekintetében; (3) a tejtermelést és -feldolgozást végző gazdasági szereplők önellenőrzési kötelezettségét.

(68)

A 178/2002/EK rendelet rögzíti az élelmiszerbiztonságra vonatkozó általános elveket és kötelezettségeket. A kötelezettségeket illetően a 178/2002/EK rendelet 17. cikke a következőket rendeli el:

(69)

A 178/2002/EK rendelet 2. cikke szerint az élelmiszer fogalmába beletartozik a tej, hiszen ez is olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan anyagot vagy terméket jelent, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el.

(70)

A 178/2002/EK rendelet 17. cikkében leírt kötelezettségek az élelmiszer-ipari vállalkozókra és a nemzeti illetékes hatóságokra egyaránt vonatkoznak. A 178/2002/EK rendelet 17. cikke egyértelműen megkülönbözteti az élelmiszer-ipari vállalkozókat (vagyis a tejfeldolgozókat), akik saját létesítményeiken belül kötelesek belső ellenőrzéseket végezni az élelmiszerjogi követelmények teljesüléséhez, beleértve a szennyező anyagok és maradékanyagok törvényes határértékeinek betartását is, és a tagállami hatóságokat, akik kötelesek ellenőrizni és felülvizsgálni az élelmiszerjogi követelmények teljesülését. Ebben a vonatkozásban a tagállamok hatóságai kettős tevékenységet végeznek: egyrészt a tagállamoknak szigorú értelemben vett hatósági ellenőrzéseket kell végezniük, másrészt a tagállamoknak a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden szakaszát lefedő további megfelelő tevékenységeket kell folytatniuk (pl. élelmiszer-biztonsági felügyelet és egyéb ellenőrzési tevékenységek).

(71)

A 882/2004/EK rendelet egyebek mellett rögzíti a tagállamok hatósági ellenőrzéseinek további szabályait az állati eredetű élelmiszerek (többek között a tej) vonatkozásában. Előírja, hogy a tagállamok készítsenek hatósági nemzeti ellenőrzési terveket és rendszeresen frissítsék azokat a fejlemények tükrében. Az ellenőrzési terveket olyan tényezők fényében vagy figyelembevétele érdekében lehet kiigazítani és módosítani, mint az új betegségek vagy más egészségügyi kockázatok megjelenése, vagy a tudományos eredmények, a 882/2004 rendelet 42. cikkének (3) bekezdése szerint.

(72)

Megállapítható, hogy az élelmiszerek (többek között a tej) uniós biztonsági rendelkezései két különböző, egymással párhuzamosan létező kötelezettségi szintet írnak elő: az élelmiszer-ipari vállalkozók (tejfeldolgozók) kötelezettségét az élelmiszer-biztonsági követelmények betartására és a tagállamok ellenőrzési kötelezettségét annak felülvizsgálatára, hogy az élelmiszer-ipari vállalkozók betartják-e a vonatkozó élelmiszerjogi követelményeket. Emellett a tagállamoknak szigorú értelemben vett hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseket kell végezniük és további megfelelő tevékenységeket (például figyelemmel kísérést) kell folytatniuk, beleértve az egészségügyi kockázatok figyelemmel kísérését, amelyek elősegíthetik ellenőrzéseik hozzáigazítását az új fejleményekhez.

(73)

A 178/2002/EK rendelet hatálybalépése előtt a német élelmiszertörvény (a Lebensmittel- und Bedarfsgegenständegesetz 8. cikke) szerint tilos volt az emberi egészségre nézve veszélyes élelmiszerek előállítása és forgalomba hozatala. Ez a tilalom az élelmiszerek (többek között a tej) minden termelőjére vonatkozott. A hatósági ellenőrzéseket a német élelmiszertörvény 40. cikke szabályozta. E rendelkezés értelmében az illetékes hatóságok kötelezettsége volt a szükséges vizsgálatok és mintavételek elvégzése.

(74)

A 178/2002/EK rendelet hatálybalépése után az uniós jogba bekerült az élelmiszertermelők közvetlenül alkalmazandó kötelezettsége a biztonságos élelmiszerek előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozóan, valamint a tagállamok közvetlenül alkalmazandó kötelezettsége a hatósági ellenőrzések elvégzésére vonatkozóan. A német élelmiszer- és takarmánybiztonsági törvény további pontosításokat tartalmaz e kötelezettségek tekintetében, beleértve a szövetségi és a regionális szint közötti hatáskörök felosztásának, valamint a hatósági ellenőrzési tervek elkészítésének és végrehajtásának szabályait. Az élelmiszer-ipari vállalkozók (többek között a tejfeldolgozók) saját ellenőrzéseinek költségét a vállalkozások maguk kötelesek viselni. A hatósági ellenőrzések (többek között a károsanyag-monitoring) költségét az állam viseli.

(75)

A károsanyag-monitoring a szigorú értelemben vett hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzés kiegészítésének minősül. A károsanyag-monitoring az élelmiszer- és takarmánybiztonsági törvény 50. és 51. cikkében előírt ellenőrzési tevékenységet jelenti. A hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzés és a károsanyag-monitoring közötti pontos viszonyt Németország beadványa írja le (lásd a (18) és (34) preambulumbekezdést). Jellemzői a következők szerint összegezhető:

(76)

A károsanyag-monitoring megelőző jellegű. Ennek az ellenőrzésnek a fő feladata nem a törvényes határértékek betartásának figyelése (az a hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzés feladata), hanem a törvényes határértékek alatti mennyiségben előforduló szennyező anyagok figyelése és a szokásosnál magasabb értékek észlelése, ami a potenciális kockázatok korai figyelmeztetése vagy jelzése lehet.

(77)

A károsanyag-monitoring paramétereire (a konkrétan ellenőrizendő szennyező anyagokra, az ütemtervre, a régiókra) a tartomány illetékes élelmiszer-biztonsági hatósága által megbízott különleges szervek tesznek javaslatot. E paraméterek meghatározása kockázatértékelés alapján, ad hoc jelleggel történik. E paramétereket a tartomány illetékes élelmiszer-biztonsági hatósága hagyja jóvá. A károsanyag-monitoringot a tartomány illetékes élelmiszer-biztonsági hatósága által megbízott szervek végzik. Az adott tartomány irányító funkciót lát el a károsanyag-monitoring elvégzésével megbízott szervek felett a károsanyag-monitoring során.

(78)

A hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzést kiegészítő károsanyag-monitoring a következők szerint járul hozzá az előbbihez: a károsanyag-monitoring eredményeit használják fel – szükség esetén – a hatósági ellenőrzési tervek kiigazításához és módosításához, valamint a további megelőző (pl. az egészségügyi kockázatok korai észlelésére alkalmas) intézkedések megtételéhez, az egészségügyi és környezeti kockázatokra vonatkozó információk nyilvánosság részére történő terjesztése, adatbázisok létrehozása és a meglévő adatok elemzése, jogszabályi módosítási javaslatok benyújtása.

(79)

Ennek megfelelően megállapítható, hogy:

(80)

A károsanyag-monitoring jellegére vonatkozó fenti következtetések alapján kell elemezni azt, hogy a monitoring miatt a tejfeldolgozók előnyhöz jutnak-e.

(81)

Az intézkedések minden olyan típusa, amelyek a vállalkozások költségvetésére általában nehezedő terheken enyhítenek, és ezáltal, jóllehet a szó szoros értelmében véve nem tekinthetőek szubvencióknak, azokkal azonos jellegűek és hatásúak (27). Ezért meg kell vizsgálni azt, hogy az államilag finanszírozott károsanyag-monitoring mentesíti-e a tejfeldolgozókat az általában saját költségvetésükből fedezendő teher viselése alól.

(82)

A vállalkozás költségvetésére általában nehezedő teher fogalma magában foglalja a vállalkozás gazdasági tevékenységének szerves részét képező költségeket, valamint azokat a kiegészítő költségeket, amelyeket a vállalkozásoknak olyan, a gazdasági tevékenységre vonatkozó kötelezettségek miatt kell viselniük, amelyek valamely jogszabályból erednek (28).

(83)

A tejágazat szempontjából a tejfeldolgozók ilyen szerves költségei, beleértve a törvényileg kiszabott további költségeket, a következők:

(84)

Ellenkezőleg, a károsanyag-monitoring költsége nem a tej előállításának, feldolgozásának és forgalomba hozatalának szerves költsége, illetve nem olyan további költség, amelyet a vállalkozásoknak törvényi kötelezettségeik miatt kell viselniük.

(85)

A károsanyag-monitoring nem egyes tejfeldolgozókhoz kapcsolódik, hanem a tejgyűjtés szintjén szúrópróbaszerűen történik, így anonim jellegű (lásd a (20) és (28) preambulumbekezdést). Emellett nem az előállított, szállított és forgalomba hozott tej teljes mennyiségét, hanem annak csak egy részét érinti, az ellenőrzések gyakorisága és helyszíne pedig kockázatértékelés alapján kerül meghatározásra; ennélfogva tehát nem rutinszerű (lásd a (20) és (21) preambulumbekezdést).

(86)

Emellett a károsanyag-monitoringnak nem célja annak megállapítása, hogy teljesülnek-e a különböző veszélyes anyagokra vonatkozó törvényes határértékek. Egyrészt a tejfeldolgozók ebből a célból saját ellenőrzéseket végeznek (lásd a (83) preambulumbekezdés második francia bekezdését); másrészt a károsanyag-monitoring célja a kockázatok korai észlelése a törvényes határértéken belüli, de az adott régiót tekintve a szokásosnál magasabb értékek elemzése útján (lásd a (26), (27) és (29) preambulumbekezdést).

(87)

A tejfeldolgozók nem tudják felhasználni a károsanyag-monitoringot és annak eredményeit a tejminőségük meghatározásához. A károsanyag-monitoring emellett nem nélkülözhetetlen feltétele a begyűjtött tej feldolgozásának és az előállított tejtermékek forgalomba hozatalának. Az illetékes élelmiszer-biztonsági hatóság külön eljárás keretében csak akkor vezet be az adott tejfeldolgozóra nézve negatív következményekkel járó intézkedéseket, ha a károsanyag-monitoring során fény derül a törvényes értékek túllépésére. (lásd a (30) preambulumbekezdést)

(88)

A károsanyag-monitoring költsége nem olyan további költség, amelyet a vállalkozásoknak a tejtermelésre vonatkozó törvényi kötelezettségeik miatt kell viselniük (lásd a (32), (33) és (34) preambulumbekezdést). A tejfeldolgozók feladata elvégezni a vállalkozáson belüli saját élelmiszer-biztonsági ellenőrzéseket azon kötelezettségük teljesítése érdekében, miszerint csak emberi fogyasztás szempontjából biztonságos tejet és tejtermékeket állítanak elő és hoznak forgalomba, beleértve a szennyező anyagok és maradványanyagok törvényes határértékeinek teljesítését is (lásd a (83) preambulumbekezdés második francia bekezdését). A károsanyag-monitoring nem mentesíti a tejfeldolgozókat azon kötelezettségük alól, hogy saját biztonsági ellenőrzéseket végezzenek törvényi kötelezettségeik teljesítése érdekében (lásd a (34) preambulumbekezdést).

(89)

A károsanyag-monitoring a közigazgatási szervek feladatát jelentő és az állam által finanszírozott hatósági élelmiszer-biztonsági ellenőrzéshez kapcsolódó feladat (lásd a (32), (63), (67) és (72) preambulumbekezdést és a (79) preambulumbekezdés 2. pontját), ami azonban nem mentesíti a tejfeldolgozókat az uniós és a nemzeti jog által előírt saját élelmiszer-biztonsági ellenőrzési kötelezettségük alól.

(90)

Az utóbbi idők ítélkezési gyakorlata, nevezetesen a T-538/11. sz., Belga Királyság kontra Európai Bizottság ügyben hozott bírósági ítélet (30) ismételten hangsúlyozta, hogy „a vállalkozás költségvetésére általában nehezedő teher fogalma magában foglalja többek között azokat a kiegészítő költségeket, amelyeket a vállalkozásoknak olyan, a gazdasági tevékenységre vonatkozó kötelezettségek miatt kell viselniük, amelyek valamely jogszabályból, rendeletből vagy megállapodásból erednek” (lásd az ítélet 76. pontját). Az említett esetben a BSE-szűrővizsgálatok elvégzését kifejezetten kötelezővé tették a törvény által érintett vállalkozások számára.

(91)

Ellenkezőleg, a károsanyag-monitoring jelen esetében a tejfeldolgozókat nem kötelezi ellenőrzésre a gazdasági tevékenységre vonatkozó semmilyen olyan kötelezettség, amely valamely jogszabályból, rendeletből vagy megállapodásból ered. A tejfeldolgozók valamely gazdasági tevékenységre vonatkozó jogszabályból, rendeletből vagy megállapodásból eredő ellenőrzési kötelezettségeit a (63) preambulumbekezdés 1. pontja, a (67) preambulumbekezdés 3. pontja és a (83) preambulumbekezdés második francia bekezdése ismerteti. Ezek az ellenőrzések szükségesek a tejfeldolgozóknak ahhoz, hogy bizonyítani tudják az előforduló szennyező anyagok törvényes határértékének teljesítését.

(92)

A károsanyag-monitoring azonban nem az említett törvényes határérték teljesítésének bizonyítására szolgáló eszköz. A károsanyag-monitoring feladata a szennyező anyagok törvényes határérték alatti értékeinek a fentiek szerinti, megelőzési célú észlelése úgy, hogy az ellenőrzések szúrópróbaszerűen és rendszertelenül történnek (lásd a (76) preambulumbekezdést). A károsanyag-monitoring nem képezi azon ellenőrzések részét, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a tejfeldolgozók bizonyítani tudják a szennyező anyagok törvényes határértékének teljesítését. Ezért a kötelező BSE-vizsgálatokkal érintett vállalkozások előnyét vizsgáló T-538/11. sz. ügy megállapításai nem alkalmazhatók a károsanyag-monitoring jelen esetére.

(93)

Ennek következtében a károsanyag-monitoring költsége nem kezelhető a tejfeldolgozók gazdasági tevékenységének szerves költségeként, illetve olyan további költségként, amelyet a vállalkozásoknak a gazdasági tevékenységükre vonatkozó törvényi kötelezettségeik miatt kell viselniük.

(94)

Emiatt a károsanyag-monitoring nem mentesíti a tejfeldolgozókat a költségvetésükre általában nehezedő terhektől és nem enyhíti a költségvetésükre általában nehezedő terheket; ezért a károsanyag-monitoring semmilyen előnyt nem biztosít számukra.

(95)

Következésképpen, mivel az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének egyik feltétele – nevezetesen az előny megléte – nem teljesül, a Bizottság úgy véli, hogy a károsanyag-monitoring az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében nem minősül állami támogatásnak,