8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/1

(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban az ilyen intézkedések magukban foglalhatnak többek között a tagállamokban alkalmazandó kollíziós szabályok, illetve joghatósági összeütközésekre vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségének biztosítására irányuló intézkedéseket.

(3)

Az Európai Tanács 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokköveként – jóváhagyta az igazságügyi hatóságok ítéletei és egyéb határozatai kölcsönös elismerésének elvét, továbbá felkérte a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el intézkedési programot ennek az elvnek a végrehajtására.

(4)

A Bizottság és a Tanács 2000. november 30-án elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesítésére irányuló közös intézkedési programot (3). A program a kollíziós szabályok harmonizációjához kapcsolódó olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek elősegítik a határozatok kölcsönös elismerését, és előírja egy, a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó jogi eszköz kidolgozását.

(5)

Az Európai Tanács a 2004. november 4-én és 5-én Brüsszelben tartott ülésén új programot fogadott el „Hágai program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban” (4) címmel. E programban a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő zöld könyvet a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre. E program hangsúlyozta továbbá, hogy jogi eszközt kell elfogadni e téren.

(6)

A Bizottság 2006. július 17-én elfogadta a zöld könyvet a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre. E zöld könyvvel széles körű konzultációt kezdett mindazon nehézségekről, amelyekkel a párok Európában, vagyonközösségük megszüntetésekor szembetalálják magukat, valamint a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről.

(7)

Az Európai Tanács a 2009. december 10-én és 11-én Brüsszelben tartott ülésén új többéves programot fogadott el „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” (5) címmel. Az említett program keretében az Európai Tanács úgy ítélte meg, hogy a kölcsönös elismerést – a tagállamok jogrendszereit, közrendjét (ordre public) és az e területen fennálló nemzeti hagyományait tiszteletben tartva – ki kell terjeszteni a még nem szabályozott, de a mindennapi élet szempontjából létfontosságú területekre, így a házassági vagyonjogokra.

(8)

A „2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok felszámolása” című, 2010. október 27-én elfogadott dokumentumban a Bizottság bejelentette, hogy olyan jogalkotási aktusra irányuló javaslatot kíván elfogadni, amely megszünteti a személyek szabad mozgását nehezítő akadályokat és különösen a párok által vagyonuk kezelése vagy annak megosztása során tapasztalt nehézségeket.

(9)

2011. március 16-án a Bizottság javaslatot fogadott el a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre, valamint a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozóan.

(10)

2015. december 3-i ülésén a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet egyhangúságot elérni a házassági vagyonjogi rendszerekről és a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi vonatkozásairól szóló rendeletjavaslatok elfogadása tekintetében, és ennélfogva az e területen folytatott együttműködés célkitűzései nem érhetők el ésszerű időn belül az Unió egész területén.

(11)

2015 decemberétől 2016 februárjáig Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország és Svédország kérést intézett a Bizottsághoz, melyben jelezték, hogy megerősített együttműködést kívánnak létrehozni egymás között a nemzetközi párok vagyonjogi rendszereinek területén, és konkrétan a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében, továbbá a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásait érintő ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében, és felkérték a Bizottságot, hogy e célból nyújtsa be javaslatát a Tanácsnak. Ciprus a Bizottsághoz intézett 2016 márciusi levelében jelezte, hogy részt kíván venni a megerősített együttműködés létrehozásában; Ciprus a Tanács munkája során megerősítette ezen szándékát.

(12)

A Tanács 2016. június 9-én elfogadta az (EU) 2016/954 határozatot az említett megerősített együttműködésre való felhatalmazásról.

(13)

Az EUMSZ 328. cikkének (1) bekezdése szerint a megerősített együttműködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttműködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. A megerősített együttműködés bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett a megerősített együttműködés keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek. A Bizottságnak és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy lehetőség szerint minél több tagállam részvételét elősegítsék. E rendelet csak azon tagállamokban kötelező teljes egészében és alkalmazandó közvetlenül, amelyek az (EU) 2016/954 határozat alapján, vagy az EUMSZ 331. cikke (1) bekezdése második vagy harmadik albekezdésének megfelelően elfogadott határozat alapján részt vesznek a nemzetközi párok vagyonjogi rendszereit – ideértve mind a házassági vagyonjogi rendszereket, mind a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásait – érintő ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében történő megerősített együttműködésben.

(14)

Az EUMSZ 81. cikkével összhangban e rendelet alkalmazandó a határokon átnyúló vonatkozású, házassági vagyonjogi rendszerekkel összefüggésben.

(15)

Ahhoz, hogy a házaspárok számára vagyonuk tekintetében jogbiztonságot teremtsünk, valamint bizonyos mértékű kiszámíthatóságot biztosítsunk, a házassági vagyonjogi rendszerekre alkalmazandó szabályok összességét helyénvaló egyetlen jogi aktusba belefoglalni.

(16)

Az említett célkitűzések megvalósítása érdekében ennek a rendeletnek egybe kell foglalnia a joghatósággal, az alkalmazandó joggal, a határozatok, a közokiratok és a perbeli egyezségek elismerésével vagy adott esetben elfogadásával, végrehajthatóságával és végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket.

(17)

Ez a rendelet nem határozza meg a „házasság” fogalmát, amelyet a tagállamok nemzeti joga határoz meg.

(18)

E rendelet hatályának ki kell terjednie a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos valamennyi olyan polgári jogi szempontra, amely a házastársak vagyonának mindennapi kezelését, valamint a vagyonjogi rendszer – különösen a pár különválásából vagy a házastársak egyikének halálából fakadó – megszüntetését érinti. E rendelet alkalmazásában a „házassági vagyonjogi rendszer” kifejezést önálló fogalomként kell értelmezni, amelynek nemcsak azokat a szabályokat kell magában foglalnia, amelyektől a házastársak nem térhetnek el, hanem a házastársak közötti megállapodás alapján az alkalmazandó joggal összhangban választható szabályokat is, illetve az alkalmazandó jog vonatkozó alapszabályait, amennyiben vannak ilyenek. Ez nemcsak egyes nemzeti jogrendszerek által a házasság esetében lehetővé tett konkrét és kizárólagos vagyonjogi konstrukciókat foglalja magában, hanem a házastársak között, illetve a házastársak és harmadik személyek között fennálló és közvetlenül a házastársi kapcsolatból, vagy annak felbontásából eredő vagyonjogi viszonyokat is.

(19)

Az egyértelműség érdekében e rendelet hatálya alól kifejezetten ki kell zárni néhány olyan kérdést, amely a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatosnak tekinthető.

(20)

Ennek megfelelően e rendelet nem alkalmazható a házastársak általában vett jogképességét érintő kérdésekre; ez a hatály alóli kizárás azonban nem terjedhet ki az egyik vagy mindkét házastárs vagyonnal kapcsolatos – egymás közötti, illetve harmadik személyekkel szembeni – konkrét hatásköreire és jogaira, mivel ezek a hatáskörök és jogok e rendelet hatálya alá kell, hogy tartozzanak.

(21)

E rendelet nem alkalmazható egyéb olyan előkérdésekre, mint a házasság létezése, érvényessége vagy elismerése, amelyekre nézve a tagállamok nemzeti joga irányadó, ideértve a nemzetközi magánjogi szabályaikat is.

(22)

Mivel a házastársak között fennálló tartási kötelezettségeket a tartással kapcsolatos ügyekben a 4/2009/EK tanácsi rendelet (6) szabályozza, azokat ki kell zárni e rendelet hatálya alól, hasonlóképpen ki kell zárni a házastárs halála esetén bekövetkező öröklést érintő kérdéseket, mivel azok a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) hatálya alá tartoznak.

(23)

Ki kell zárni e rendelet hatálya alól a házasság időtartama alatt megszerzett és a házasság időtartama alatt nyugdíjjövedelmet nem keletkeztetett öregséginyugdíj-jogosultság vagy rokkantságinyugdíj-jogosultság házastársak közötti átruházására vagy kiigazítására vonatkozó, bármilyen jellegű jogosultságot érintő kérdéseket, figyelembe véve a tagállamokban meglévő, egyedi rendszereket. Mindazonáltal e kivételt szigorúan kell értelmezni. Ezért különösen a nyugdíjvagyon osztályozásával, a házasság ideje alatt az egyik házastárs részére már kifizetett összegekkel, valamint a közös nyugdíjvagyon esetén megítélhető lehetséges összegekkel kapcsolatos kérdések tekintetében ez a rendelet az irányadó.

(24)

E rendeletnek lehetővé kell tennie a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jogban előírtak szerinti, ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos, a házassági vagyonjogi rendszerből eredő jogok létrehozását vagy átszállását. Nem érintheti azonban a néhány tagállam nemzeti jogában korlátozott számban („numerus clausus”) létező dologi jogokat. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy elismerjék az adott tagállamban található vagyontárgyhoz kapcsolódó dologi jogokat, ha a szóban forgó dologi jog nem ismert a jogukban.

(25)

Annak érdekében azonban, hogy a házastársak valamely más tagállamban élhessenek a házassági vagyonjogi rendszer révén keletkezett vagy rájuk átszállt jogokkal, e rendeletnek elő kell írnia, hogy az ismeretlen dologi jogot a másik tagállam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi jognak kell megfeleltetni. Az ilyen megfeleltetés keretében figyelembe kell venni az adott dologi jog célját, valamint az ahhoz fűződő joghatást. Az eredetihez legközelebb álló nemzeti dologi jog megállapítása céljából a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazott jog szerinti állam hatóságaihoz vagy illetékes személyeihez lehet fordulni az adott jog jellegével és joghatásával kapcsolatos további információkért. Ebből a célból a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén meglévő hálózatokat, valamint a külföldi jog megértését elősegítő, egyéb rendelkezésre álló eszközöket lehet igénybe venni.

(26)

Az ismeretlen dologi jogok e rendeletben kifejezetten előírt megfeleltetése nem zárhatja ki az e rendelet alkalmazásával összefüggésben végzett megfeleltetés egyéb formáit.

(27)

E rendelet hatálya nem terjedhet ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére vonatkozó követelményekre. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának (ingatlan esetén a lex rei sitae-nek) kell meghatároznia, hogy milyen jogi feltételekkel és hogyan kell elvégezni a nyilvántartásba vételt, és mely hatóságok – mint például a földhivatalok vagy közjegyzők – feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül-e, és hogy a benyújtott vagy összeállított dokumentáció elegendő-e, illetve hogy tartalmazza-e a szükséges adatokat. A hatóságok különösen azt ellenőrizhetik, hogy a házastársnak a nyilvántartásba vételhez bemutatott okiratban feltüntetett tulajdonhoz való joga be van-e jegyezve a nyilvántartásba, vagy más módon igazolt-e a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogával összhangban. Az okiratok párhuzamos kiállításának elkerülése érdekében a nyilvántartó hatóságoknak el kell fogadniuk a más tagállamok illetékes hatóságai által kiállított azon okiratokat, amelyek mozgásáról e rendelet rendelkezik. Ez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a nyilvántartásban közreműködő hatóságok a nyilvántartásba vételt kérelmező személytől olyan kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását vagy olyan további okiratok bemutatását kérjék, amelyeket a nyilvántartás helye szerinti tagállam joga előír, például adófizetéssel kapcsolatos információkat vagy okiratokat. Az illetékes hatóság tájékoztathatja a nyilvántartásba vételt kérelmező személyt arról, hogy a hiányzó információ vagy okirat hogyan szerezhető be.

(28)

Valamely jog nyilvántartásba vételének joghatásai szintén nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának kell meghatároznia azt, hogy például a nyilvántartásba vétel deklaratív vagy konstitutív hatályú-e. Így például, ha a nyilvántartás szerinti tagállam joga szerint a nyilvántartás erga omnes joghatásának biztosítása vagy a jogügyletek védelme érdekében az ingatlanon történő jogszerzéshez nyilvántartásba vétel szükséges, akkor az ilyen jogszerzés időpontjára annak a tagállamnak a joga kell hogy irányadó legyen.

(29)

E rendeletnek tiszteletben kell tartania a tagállamokban a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyek rendezésére alkalmazott eltérő rendszereket. E rendelet alkalmazásában a „bíróság” fogalmát ennélfogva tágan kell értelmezni, hogy abba ne csak a szó szoros értelmében vett, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó bíróságok tartozzanak bele, hanem például egyes tagállamokban azok a közjegyzők is, akik bizonyos házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben a bírósághoz hasonlóan igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, továbbá azok a közjegyzők és jogi szakemberek, akik egyes tagállamokban a bíróság felhatalmazásával az adott házassági vagyonjogi rendszer tekintetében igazságszolgáltatási feladatokat látnak el. Az e rendeletben meghatározott valamennyi bíróság a rendeletben foglalt joghatósági szabályok hatálya alá tartozik. Ezzel szemben a „bíróság” fogalmába nem tartoznak bele a tagállamoknak a nemzeti jog szerint házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben való eljárásra feljogosított nem igazságügyi hatóságai, például a közjegyzők a tagállamok többségében, ahol általában nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat.

(30)

E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy mindazon közjegyzők, akik a tagállamokban hatáskörrel rendelkeznek házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben, gyakorolhassák e hatáskörüket. Az, hogy egy adott tagállam közjegyzőire vonatkoznak-e az e rendeletben foglalt joghatósági szabályok, attól függ, hogy a „bíróság” e rendelet szerinti fogalommeghatározásának hatálya alá tartoznak-e vagy sem.

(31)

A tagállamok közjegyzői által házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben kiállított valamennyi okirat forgalmára e rendeletet kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, az e rendeletben foglalt joghatósági szabályoknak vonatkozniuk kell rájuk, és az általuk hozott határozatok mozgására az e rendelet határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat, nem vonatkoznak rájuk az említett joghatósági szabályok, és az általuk kiállított közokiratok mozgására az e rendelet közokiratokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(32)

Annak figyelembevétele érdekében, hogy a párokat házasságuk fennállása alatt növekvő mobilitás jellemzi, valamint a megfelelő igazságszolgáltatás előmozdítása céljából, az e rendeletben foglalt joghatósági szabályoknak lehetővé kell tenniük a polgárok számára azt, hogy egyazon tagállam bíróságai járjanak el az ügyükhöz kapcsolódó különböző eljárásokban. Ebből a célból e rendeletnek arra kell törekednie, hogy a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos joghatóságot abba a tagállamba összpontosítsa, amelynek bíróságai a házastárs utáni örökléssel kapcsolatban a 650/2012/EU rendeletnek megfelelően, illetve a házasság felbontásával, a különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatban a 2201/2003/EK tanácsi rendeletnek (8) megfelelően eljárnak.

(33)

E rendeletben rendelkezni kell arról, hogy amennyiben a házastárs utáni örökléssel kapcsolatos eljárás már folyamatban van az egyik tagállamnak a 650/2012/EU rendelet alapján eljáró bírósága előtt, akkor ennek a tagállamnak a bíróságai rendelkezzenek joghatósággal a szóban forgó öröklési üggyel összefüggésben felmerülő, házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos kérdésekben való határozathozatalra.

(34)

Az előzőekhez hasonlóan a házasság felbontása, különválás vagy a házasság érvénytelenítése tárgyában a 2201/2003/EK rendelet alapján az egyik tagállam bírósága előtt folyamatban lévő eljárással összefüggésben felmerülő, házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos kérdésekben e tagállam bíróságainak kell határozatot hozniuk, kivéve, ha a házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése tárgyában való határozathozatalra különleges joghatósági okok alapján kerül sor. Ilyen esetekben csak a házastársak megállapodása alapján van lehetőség a joghatóság összpontosítására.

(35)

Amennyiben házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos kérdések nem állnak összefüggésben a házastárs utáni öröklés, illetve a házasság felbontása, a különválás vagy a házasság érvénytelenítése tárgyában az egyik tagállam bírósága előtt folyamatban lévő eljárással, ebben a rendeletben a joghatóság megállapításának céljára rangsorolt kapcsoló elveket kell meghatározni, és a rangsorban első helyen a házastársaknak a bírósági eljárás megindításának időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helyét kell feltüntetni. Ezeket a kapcsoló elveket az európai polgárok növekvő mobilitására való tekintettel és annak érdekében kell megállapítani, hogy biztosított legyen a tényleges kapcsolat a házastársak és azon tagállam között, amelyben a joghatóságot gyakorolják.

(36)

A jogbiztonság és a kiszámíthatóság fokozása, valamint a felek autonómiájának növelése érdekében ennek a rendeletnek bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé kell tennie, hogy a felek joghatósági megállapodásban kössék ki, hogy az alkalmazandó jog szerinti tagállam bíróságait, illetve a házasságkötés helye szerinti tagállam bíróságait választják.

(37)

E rendelet alkalmazásában a házasságkötés helye szerinti tagállamnak – az összes lehetséges helyzet figyelembevétele érdekében – azt a tagállamot kell tekinteni, amelynek hatóságai előtt a házasságot megkötötték.

(38)

Valamely tagállami bíróság megállapíthatja, hogy a tagállam nemzetközi magánjoga szerint a szóban forgó házasság nem képezheti házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyben folytatott eljárás alapját. Ilyen esetben kivételesen szükségessé válhat, hogy a bíróság e rendeletnek megfelelően megállapítsa joghatósága hiányát. Ilyen esetben a bíróságnak gyorsan kell eljárnia, az érintett fél számára pedig lehetővé kell tenni, hogy ügyét – a joghatósági okok rangsorától függetlenül – bármely olyan más tagállamban benyújtsa, amelynek joghatóságát valamely kapcsoló elv megalapozza, ugyanakkor tiszteletben tartva a felek autonómiáját. Az említett bíróság joghatósága hiányának megállapítását követően eljáró bármely bíróság – kivéve a házasságkötés helye szerinti tagállam bíróságait – számára szintén szükségessé válhat kivételesen, hogy ugyanezen feltételek mellett megállapítsa joghatósága hiányát. A joghatóságra vonatkozó különböző szabályoknak összességében mindazonáltal biztosítaniuk kell, hogy a feleknek minden lehetőségük meglegyen arra, hogy olyan tagállam bíróságához forduljanak, amely elfogadja a joghatóságot a házassági vagyonjogi rendszerük érvényre juttatása ügyében való eljárásra.

(39)

E rendelet nem akadályozhatja meg a feleket abban, hogy a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyet békés úton, peren kívül, például közjegyző előtt rendezzék, valamely általuk választott tagállamban, amennyiben ez az említett tagállam joga alapján lehetséges. Erre még abban az esetben is lehetőséget kell adni, ha nem az adott tagállam joga a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog.

(40)

Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam bíróságai – ugyanazon az alapon – joghatóságot gyakorolhassanak a házastársak házassági vagyonjogi rendszereivel kapcsolatban, e rendeletnek kimerítő jelleggel meg kell határoznia azon okok felsorolását, amelyek alapján kiegészítő joghatóság gyakorolható.

(41)

E rendeletben – különösen az olyan helyzetek orvoslására, amelyekben az igazságszolgáltatás megtagadása áll fenn – rendelkezni kell a forum necessitatis elvének alkalmazásáról, amely valamely tagállam bírósága számára lehetővé teszi, hogy kivételes esetekben egy harmadik államhoz szorosan kapcsolódó házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyben határozatot hozzon. Ilyen kivételes eset állhat fenn, ha az érintett harmadik államban például polgárháború miatt nincs lehetőség az eljárás lefolytatására, vagy ha a házastárstól ésszerűen nem várható el, hogy az említett államban eljárást kezdeményezzen vagy abban részt vegyen. A forum necessitatis elvén alapuló joghatóság azonban kizárólag abban az esetben gyakorolható, ha az ügy kielégítő mértékben kapcsolódik az eljáró bíróság szerinti tagállamhoz.

(42)

Az igazságszolgáltatás harmonikus működése érdekében el kell kerülni, hogy a különböző tagállamokban egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozzanak. E célból ennek a rendeletnek a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén meglévő egyéb uniós eszközökhöz hasonló általános eljárási szabályokat kell előírnia. Az egyik ilyen eljárási szabály a perfüggőségi szabály, amely abban az esetben játszik szerepet, ha ugyanazt a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyet különböző tagállamok különböző bíróságai elé viszik. Az említett szabály határozza meg, hogy melyik bíróság folytathatja le a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyben az eljárást.

(43)

Annak érdekében, hogy a polgárok teljes jogbiztonságban élvezhessék a belső piac nyújtotta előnyöket, e rendeletnek lehetővé kell tennie a házastársak számára, hogy előzetesen tisztában legyenek azzal, hogy melyik jog alkalmazandó a házassági vagyonjogi rendszerükre. Harmonizált kollíziós szabályokat kell ezért bevezetni az ellentmondásos eredmények elkerülése érdekében. A főszabálynak biztosítania kell, hogy a házassági vagyonjogi rendszerre olyan kiszámítható jog legyen irányadó, amellyel szoros kapcsolat áll fenn. Jogbiztonsági okokból és annak érdekében, hogy a házassági vagyonjogi rendszer egyes elemeit ne külön kezeljék, a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jognak kell szabályoznia a vagyonjogi rendszer egészét, azaz a vagyonjogi rendszer hatálya alá tartozó vagyon egészét, tekintet nélkül a vagyontárgyak természetére és arra, hogy azok valamely másik tagállamban vagy valamely harmadik államban találhatók-e.

(44)

Az e rendelet által meghatározott jog akkor is alkalmazandó, ha e jog nem valamely tagállam joga.

(45)

A házastársak vagyonkezelésének megkönnyítése érdekében e rendeletben, e rendeletben – vagyonuk természetétől és fellelhetőségétől függetlenül – lehetővé kell tenni a házastársak számára a házassági vagyonjogi rendszerükre alkalmazandó jog megválasztását azon jogok köréből, amelyekhez szokásos tartózkodási helyük vagy állampolgárságuk alapján szoros kötelékek fűzik őket. E választás lehetőségével – a házasság megkötése előtt, a házasságkötés időpontjában és a házasság folyamán – bármikor élhetnek.

(46)

Az ügyletek jogbiztonságának garantálása céljából, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jogot a házastársak tájékoztatása nélkül megváltoztassák, a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog megváltoztatására kizárólag a házastársak kifejezett kérésére kerülhet sor. Az alkalmazandó jog házastársak általi megváltoztatása csak akkor lehet visszamenőleges hatályú, ha arról a házastársak kifejezetten így rendelkeznek. E változtatás semmilyen esetben sem érintheti a harmadik személyek jogait.

(47)

Az alkalmazandó jog megválasztásáról szóló megállapodás anyagi és alaki érvényességére vonatkozó szabályokat úgy kell megállapítani, hogy azok megkönnyítsék a házastársak számára a megalapozott döntést, valamint hogy a jogbiztonság és az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosítása érdekében tiszteletben tartsák a hozzájárulásukat. Az alaki érvényességre vonatkozóan indokolt bevezetni egyes biztosítékokat annak érdekében, hogy a házastársak tudatában legyenek választásuk következményeinek. Minimumkövetelmény, hogy az alkalmazandó jog megválasztásáról szóló megállapodást írásba kell foglalni, keltezni kell, és azt alá kell írnia mindkét félnek. Ugyanakkor, amennyiben annak a tagállamnak a joga, amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye található, további alaki szabályokat ír elő, ezeket a szabályokat be kell tartani. Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában a házastársak szokásos tartózkodási helye olyan különböző tagállamokban található, amelyek eltérő alaki szabályokat írnak elő, elegendőnek kell lennie, ha ezen államok egyikének alaki szabályait tartják be. Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában csak az egyik házastárs szokásos tartózkodási helye található olyan tagállamban, amely további alaki szabályokat ír elő, be kell tartani ezeket a szabályokat.

(48)

A házassági vagyonjogi megállapodás a házassági vagyon feletti rendelkezés egyik típusa, amelynek megengedettsége és elfogadása tagállamonként változó. A házassági vagyonjogi megállapodás következtében szerzett házassági vagyonjogok tagállamokban való elfogadásának megkönnyítése érdekében a házassági vagyonjogi megállapodások alaki érvényességére vonatkozóan szabályokat kell megállapítani. Minimumkövetelmény, hogy a megállapodást írásba kell foglalni, keltezni kell, és azt alá kell írnia mindkét félnek. A megállapodásnak ugyanakkor meg kell felelnie az alaki érvényességre vonatkozóan a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó, e rendelet szerint meghatározott jogban, valamint a házastársak szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam jogában megállapított egyéb követelményeknek is. E rendeletben azt is meg kell határozni, hogy melyik jog legyen az irányadó az ilyen megállapodások anyagi érvényességére.

(49)

Az alkalmazandó jog megválasztásának hiányában, valamint az előreláthatóság és jogbiztonság szükségességének összeegyeztetése érdekében – figyelembe véve a házaspár tényleges élethelyzetét – ebben a rendeletben összehangolt kollíziós szabályokat kell bevezetni rangsorolt kapcsoló elvek alapján, a házastársak teljes vagyonára alkalmazandó jog meghatározása céljából. Így tehát a házastársaknak a röviddel a házasságkötés utáni első közös szokásos tartózkodási helye képezi az első kapcsoló elvet, megelőzve a házastársak házasságkötéskor fennálló közös állampolgársága szerinti jogot. Amennyiben egyik említett kapcsoló elv sem alkalmazható, illetve a házasságkötés időpontjában kettős közös állampolgársággal rendelkező párok első közös szokásos tartózkodási helyének hiányában, harmadik kapcsoló elvként azon állam jogát kell alkalmazni, amelyhez a házastársakat a legszorosabb kötelékek fűzik. Ez utóbbi kapcsoló elv alkalmazásakor valamennyi körülményt figyelembe kell venni, és egyértelművé kell tenni, hogy e szoros kötelékeket a házasság megkötésének időpontjában fennálló helyzetnek megfelelően kell figyelembe venni.

(50)

Ha e rendelet az állampolgárságra kapcsoló elvként hivatkozik, a többes állampolgársággal rendelkező személyek megítélésének kérdése olyan előzetes kérdés, amely nem tartozik e rendelet hatálya alá, és arra – adott esetben nemzetközi egyezményekkel együtt – a nemzeti jog irányadó, amelynek azonban teljes mértékben figyelembe kell vennie az Unió általános elveit. Ennek a kérdésnek a megítélése nem érintheti az e rendeletnek megfelelően megválasztott, alkalmazandó jog érvényességét.

(51)

A házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jognak a jogválasztás és házassági vagyonjogi megállapodás hiányában történő meghatározása esetében lehetővé kell tenni, hogy egy tagállam igazságügyi hatósága a házastársak bármelyikének kérésére, kivételes esetben – amikor a házastársak hosszú időre költöztek a szokásos tartózkodási helyük szerinti államba – arra a következtetésre jusson, hogy az említett állam joga alkalmazható, amennyiben a házastársak korábban már hivatkoztak rá. Ez azonban semmilyen esetben sem érintheti a harmadik személyek jogait.

(52)

A házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandóként meghatározott jognak irányadónak kell lennie a házassági vagyonjogi rendszerre attól kezdődően, hogy a házasság fennállása során és annak felbontását követően az egyik vagy mindkét házastárs vagyonát különböző kategóriákba sorolják, egészen a vagyonközösség megszűnéséig. E jognak ki kell terjednie arra, hogy a házassági vagyonjogi rendszer milyen hatást gyakorol a házastársak egyike és harmadik felek közötti jogviszonyra. A házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jogot azonban a házastársak egyike harmadik féllel szemben kizárólag abban az esetben érvényesítheti ilyen joghatások szabályozására, ha a házastárs és a harmadik fél közötti jogviszony kezdetekor a harmadik fél tudott, vagy annak tudnia kellett az alkalmazandó jogról.

(53)

Kivételes körülmények között, közérdekű megfontolások – mint például a tagállam politikai, a társadalmi vagy a gazdasági rendjének megőrzése – okán a tagállami bíróságok és más illetékes tagállami hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy imperatív rendelkezések alapján kivételeket alkalmazhassanak. Ennek megfelelően az „imperatív rendelkezések” fogalmának kötelező erejű szabályokat kell magában foglalnia, például a családi otthon védelmére vonatkozó szabályokat. Ez a házassági vagyonjogi rendszerre irányadó jog alkalmazása alóli kivétel azonban szigorú értelmezést tesz szükségessé annak érdekében, hogy összeegyeztethető maradjon e rendelet általános célkitűzésével.

(54)

Kivételes körülmények között, közérdekű megfontolások alapján a tagállami bíróságok és a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben eljáró más illetékes tagállami hatóságok számára továbbá lehetővé kell tenni a külföldi jog egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyását, ha valamely konkrét esetben azok alkalmazása nyilvánvalóan ellentétes lenne az érintett tagállam közrendjével (ordre public). A bíróságok vagy más illetékes hatóságok a közrendre vonatkozó kivételt azonban nem alkalmazhatják egy másik állam jogának figyelmen kívül hagyására, illetve egy másik tagállamban hozott határozat, ott kiállított közokirat vagy ott létrejött perbeli egyezség elismerésének – vagy adott esetben elfogadásának –, vagy végrehajtásának megtagadására, ha a megtagadás ellentétes lenne az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: Charta), különösen annak a megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. cikkével.

(55)

Mivel vannak olyan államok, amelyekben két vagy több jogrendszer vagy szabályrendszer vonatkozik az e rendelet által szabályozott kérdésekre, elő kell írni, hogy e rendelet rendelkezései milyen mértékben alkalmazandók az említett államok különböző területi egységeiben.

(56)

E rendeletnek – a rendelet általános célkitűzésének, azaz a tagállamokban a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerésének fényében – a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó, a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén hatályos egyéb uniós jogi aktusokhoz hasonló szabályokat kell előírnia.

(57)

A házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyek rendezésére szolgáló, eltérő tagállami rendszerek figyelembevétele érdekében e rendeletnek valamennyi tagállamban biztosítania kell a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben kiállított közokiratok elfogadását és végrehajthatóságát.

(58)

A közokiratoknak az eredeti eljárás helye szerinti tagállamhoz képest egy másik tagállamban ugyanolyan bizonyító erővel vagy legalábbis a lehető legnagyobb mértékben hasonló joghatással kell bírniuk. Egy adott közokirat valamely másik tagállamban meglévő bizonyító erejének vagy a lehető legnagyobb mértékben hasonló joghatásnak a meghatározásakor utalni kell arra, hogy a közokirat milyen jellegű és körű bizonyító erővel bír az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban. Következésképpen azt, hogy egy adott közokiratnak milyen bizonyító erővel kell bírnia egy másik tagállamban, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga határozza meg.

(59)

A közokirat „hitelességének” olyan önálló fogalomnak kell lennie, amely olyan kérdésekre terjed ki, mint az okirat valódisága, az okirat alaki követelményei, az okiratot kiállító hatóság jogköre, valamint az okirat kiállítására vonatkozó eljárás. Emellett a hitelesség fogalmának az érintett hatóság által a közokiratba foglalt tényállási elemekre is ki kell terjednie, így például arra, hogy az adott felek a megjelölt napon megjelentek a hatóság előtt, és megtették az adott nyilatkozatokat. Ha valamely fél kétségbe kívánja vonni a közokirat hitelességét, annak azt az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bírósága előtti eljárásban kell megtennie, az utóbbi tagállam joga alapján.

(60)

A „közokiratban foglalt jogügyletek vagy jogviszonyok” kifejezés a közokirat érdemi tartalmára történő hivatkozásként értelmezendő. Ha valamely fél a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatban kifogást kíván emelni, annak azt az e rendelet alapján joghatósággal rendelkező bíróságok előtti eljárásban kell megtennie, és arról az említett bíróságoknak a házassági vagyonjogi rendszerre alkalmazandó jog alapján kell dönteniük.

(61)

Amennyiben egy, a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatos kérdés egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő eljárás keretében előkérdésként merül fel, az említett bíróságnak joghatósággal kell rendelkeznie e kérdésben.

(62)

Amennyiben a közokirat hitelességét kétségbe vonják, az az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban mindaddig nem rendelkezik bizonyító erővel, amíg a hitelesség kérdésének elbírálása folyamatban van. Amennyiben a kifogás kizárólag a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatos konkrét kérdésre vonatkozik, a kérdéses közokirat a vitatott kérdést illetően az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban mindaddig nem rendelkezhet bizonyító erővel, amíg folyamatban van a kifogás elbírálása. A jogorvoslati eljárás eredményeként érvénytelennek nyilvánított közokirat többé nem rendelkezik bizonyító erővel.

(63)

Amennyiben egy hatósághoz e rendelet alkalmazásában két, egymással ellentétes közokiratot nyújtanak be, annak meg kell vizsgálnia, hogy a konkrét ügy körülményeire tekintettel – adott esetben – melyik közokiratot indokolt előnyben részesíteni. Ha a körülmények alapján nem állapítható meg, hogy – adott esetben – melyik közokiratot indokolt előnyben részesíteni, a kérdést az e rendelet értelmében joghatósággal rendelkező bíróságoknak kell eldönteniük, vagy ha a kérdés folyamatban lévő eljárás keretében előkérdésként merül fel, akkor azt az említett eljárást folytató bíróságnak kell eldöntenie. Abban az esetben, ha egy közokirat és egy határozat ellentétes egymással, figyelembe kell venni a határozatok elismerése megtagadásának e rendelet szerinti indokait.

(64)

Valamely házassági vagyonjogi rendszert érintő határozatnak az e rendelet alapján történő elismerése és végrehajtása semmi esetre sem jelenti a határozat tárgyát képező házassági vagyonjogi rendszer alapjául szolgáló házasság fennállásának elismerését.

(65)

Rendezni kell az e rendelet és a házassági vagyonjogi rendszerek tárgyában született azon két- vagy többoldalú egyezmények közötti kapcsolatot, melyeknek a tagállamok részes felei.

(66)

Ez a rendelet nem zárhatja ki azt, hogy a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország közötti, a házasságról, örökbefogadásról és gyámságról szóló nemzetközi magánjogi rendelkezéseket tartalmazó, 2006-ban felülvizsgált, 1931. február 6-i egyezményben, a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország közötti, az öröklésre, a végrendeletekre és a hagyatékok kezelésére vonatkozó nemzetközi magánjogi rendelkezéseket tartalmazó, 2012. júniusában felülvizsgált, 1934. november 19-i egyezményben, valamint a Dánia, Finnország, Izland, Norvégia és Svédország közötti, a polgári ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1977. október 11-i egyezményben részes tagállamok továbbra is alkalmazzák az említett egyezmények bizonyos rendelkezéseit, feltéve, hogy azok a házassági vagyonjogi rendszerrel kapcsolatos ügyekben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozóan egyszerűbb és gyorsabb eljárásokat irányoznak elő.

(67)

E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok számára indokolt olyan kötelezettséget előírni, hogy a 2001/470/EK tanácsi határozattal (9) létrehozott, polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat útján közöljenek bizonyos információkat a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó jogszabályaikkal és eljárásaikkal kapcsolatban. Ahhoz, hogy az e rendelet gyakorlati alkalmazását érintő információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában időben közzé lehessen tenni, a tagállamoknak az említett információkat a Bizottsággal is közölniük kell a rendelet alkalmazását megelőzően.

(68)

A rendelet alkalmazását elősegítendő, valamint a modern kommunikációs technológiák használatának lehetővé tétele érdekében formanyomtatványokat kell előírni azon tanúsítványok esetében, melyeket a határozatok, közokiratok vagy perbeli egyezségek végrehajthatóvá nyilvánítása iránti kérelem kapcsán kell benyújtani.

(69)

Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számításánál az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (10) kell alkalmazni.

(70)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a határozatok, perbeli egyezségek és közokiratok végrehajthatóvá nyilvánításával kapcsolatos tanúsítványok és formanyomtatványok meghatározása és későbbi módosítása tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni.

(71)

Tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni az e rendeletben előírt tanúsítványok és formanyomtatványok meghatározásáról és azok későbbi módosításáról szóló végrehajtási jogi aktusok elfogadására.

(72)

Mivel e rendelet célkitűzéseit – nevezetesen a személyek Unión belüli szabad mozgását, a házastársak számára azon lehetőség biztosítását, hogy vagyoni viszonyaikat az életközösség ideje alatt, valamint a vagyon megosztásának idején rendezhessék egymás között vagy harmadik személyekkel szemben, valamint a nagyobb fokú kiszámíthatóság és jogbiztonság megteremtését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e rendelet léptéke és joghatásai miatt – adott esetben a tagállamok közötti megerősített együttműködés révén – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(73)

Ez a rendelet tiszteletben tartja a Chartában elismert alapvető jogokat, valamint az abban rögzített elveket, különösen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (7. cikk), a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti jogszabályok szerint (9. cikk), a tulajdonhoz való jogot (17. cikk), a megkülönböztetés tilalmát (21. cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot (47. cikk). A tagállamok bíróságainak és más illetékes hatóságainak e jogok és elvek tiszteletben tartásával kell alkalmazniuk ezt a rendeletet,

a)

a házastársak jogképessége;

b)

a házasság létezése, érvényessége vagy elismerése;

c)

a tartási kötelezettségek;

d)

az elhunyt házastárs utáni öröklés;

e)

szociális biztonság;

f)

jogosultság a házasság időtartama alatt megszerzett és a házasság időtartama alatt nyugdíjjövedelmet nem generált öregséginyugdíj-jogosultság vagy rokkantságinyugdíj-jogosultság házastársak közötti átruházására vagy kiigazítására a házasság felbontása, különválás vagy a házasság érvénytelenítése esetén;

g)

valamely vagyontárgyra vonatkozó dologi jogok természete; valamint

h)

az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vétele – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatása.

i.

a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és

ii.

valamely hatóság vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam által erre feljogosított bármely más szerv által került megállapításra;

a)

határozataik ellen igazságügyi hatóság előtt jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja; valamint

b)

határozataik hasonló hatállyal és joghatással rendelkeznek, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.

a)

annak a tagállamnak a bírósága, amelyben a kérelmező szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik és amelyben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább egy évet tartózkodott, összhangban a 2201/2003/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ötödik franciabekezdésével;

b)

annak a tagállamnak a bírósága, amelynek a kérelmező állampolgára és amelyben szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, valamint amelyben a kérelem benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapot tartózkodott, összhangban a 2201/2003/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik francia bekezdésével;

c)

a 2201/2003/EK rendelet 5. cikke alapján jár el a különválás házasságfelbontásra változtatása esetében, vagy

d)

a 2201/2003/EK rendelet 7. cikke alapján jár el fennmaradó joghatóság esetében.

a)

amelynek területén a házastársak szokásos tartózkodási helye található a bírósági eljárás megindításakor, vagy ennek hiányában;

b)

amelynek területén a házastársak legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben a bírósági eljárás megindításakor egyikük még mindig ott tartózkodik, vagy ennek hiányában;

c)

amelynek területén az alperes szokásos tartózkodási helye található a bírósági eljárás megindításakor, vagy ennek hiányában;

d)

amelynek mindkét házastárs állampolgára a bírósági eljárás megindításakor.

a)

az eljárást megindító irat, illetve az azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, feltéve, hogy a felperes ezt követően nem mulasztotta el megtenni az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedéseket;

b)

ha az iratot a bírósághoz történő benyújtást megelőzően kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve, hogy a felperes ezt követően nem mulasztotta el megtenni az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedéseket; vagy

c)

ha a bíróság hivatalból indít eljárást, abban az időpontban, amikor a bíróság meghozza az eljárás megindításáról szóló határozatát, vagy ha nem kötelező ilyen határozatot hozni, abban az időpontban, amikor a bíróság iktatja az ügyet.

a)

azon állam joga, amelynek területén a házastársak vagy a házasulandók, vagy egyikük szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik a megállapodás megkötésének időpontjában; vagy

b)

azon állam joga, amelynek a házastársak vagy a házasulandók egyike a megállapodás megkötésének időpontjában állampolgára.

a)

amelyben a házastársak házasságkötés utáni első közös szokásos tartózkodási helye található, vagy ennek hiányában;

b)

amelynek a házasságkötés időpontjában mindkét házastárs állampolgára, vagy ennek hiányában;

c)

amelyhez a házasságkötés időpontjában a két házastársat együtt a legszorosabb kötelékek fűzik, figyelembe véve valamennyi körülményt.

a)

a házastársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye az említett másik államban jelentősen hosszabb ideig fennállt, mint az (1) bekezdés a) pontja alapján meghatározott államban; valamint

b)

vagyonjogi viszonyaik kialakításakor vagy megtervezésekor mindkét házastárs az említett másik állam jogára hivatkozott.

a)

az egyik vagy mindkét házastárs vagyonának különböző kategóriákba sorolása a házasság során és azt követően;

b)

a vagyon áthelyezése egyik kategóriából a másikba;

c)

a házastársak felelőssége egymás kötelezettségei és adósságai tekintetében;

d)

az egyik vagy mindkét házastárs vagyonnal kapcsolatos hatáskörei, jogai és kötelezettségei;

e)

a házassági vagyonjogi rendszer felbontása és a vagyon felosztása, megosztása vagy megszüntetése;

f)

a házassági vagyonjogi rendszer joghatása valamely házastárs és harmadik felek jogviszonyára; valamint

g)

a házassági vagyonjogi megállapodás anyagi érvényessége.

a)

az említett jog

vagy

b)

a házastársak bármelyike a házassági vagyonjogi rendszer nyilvánosságára vagy nyilvántartásba vételére vonatkozó, azon jogban foglalt előírásoknak megfelelően járt el, amely

a)

azon állam joga irányadó, amelynek joga a házastárs és a harmadik fél közötti ügyletre alkalmazandó; vagy

b)

ingatlant vagy nyilvántartásba vett vagyontárgyakat vagy jogokat érintő esetekben azon állam joga irányadó, amelyben az ingatlan található, illetve amelyben a vagyontárgyakat vagy jogokat nyilvántartásba vették.

a)

az alkalmazandó jognak a házastársak szokásos tartózkodási helyére hivatkozó rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben a házastársak szokásos tartózkodási helye található;

b)

az alkalmazandó jognak a házastársak állampolgárságára hivatkozó rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyhez a házastársakat a legszorosabb kapcsolat fűzi;

c)

az alkalmazandó jognak az egyéb tényezőkre kapcsoló elvként hivatkozó egyéb rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az adott tényező található.

a)

az elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével (ordre public), amelyben az elismerést kérelmezik;

b)

a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy az azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá;

c)

összeegyeztethetetlen egy, az azonos felek közötti eljárásban abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérelmezik;

d)

összeegyeztethetetlen egy másik tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, amelyben az elismerést kérelmezik.

a)

a határozatnak a hitelessége megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolata;

b)

a 46. cikk sérelme nélkül, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága vagy illetékes hatósága által – a 67. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében meghatározott – formanyomtatványon kiállított tanúsítvány.

a)

a 44. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott, végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmek és az ilyen kérelmekkel kapcsolatos határozatok ellen a 49. cikk (2) bekezdésével összhangban benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok vagy hatóságok;

b)

az 50. cikkben említett, a jogorvoslat tárgyában hozott határozat megtámadására vonatkozó eljárások.

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/30

(1)

Az Unió célul tűzte ki, hogy fenntartja és továbbfejleszti a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, amelyben biztosított a személyek szabad mozgása. E térség fokozatos kialakítása érdekében az Unió intézkedéseket fogad el a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben való igazságügyi együttműködésre vonatkozóan, különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összhangban az ilyen intézkedések magukban foglalhatnak többek között a tagállamokban alkalmazandó kollíziós szabályok, illetve joghatósági összeütközésekre vonatkozó szabályok összeegyeztethetőségének biztosítására irányuló intézkedéseket.

(3)

Az Európai Tanács 1999. október 15-én és 16-án Tamperében tartott ülésén – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés sarokköveként – jóváhagyta az igazságügyi hatóságok ítéletei és egyéb határozatai kölcsönös elismerésének elvét, továbbá felkérte a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjanak el intézkedési programot ennek az elvnek a végrehajtására.

(4)

A Bizottság és a Tanács 2000. november 30-án elfogadta a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesítésére irányuló közös intézkedési programot (3). A program a kollíziós szabályok harmonizációjához kapcsolódó olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek elősegítik a határozatok kölcsönös elismerését, és előírja egy, a házassági vagyonjogi rendszerekre és a nem házastársak különválásának vagyonjogi következményeire vonatkozó eszköz kidolgozását.

(5)

Az Európai Tanács a 2004. november 4-én és 5-én Brüsszelben tartott ülésén új programot fogadott el „Hágai program: a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének erősítése az Európai Unióban” (4) címmel. E programban a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő zöld könyvet a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre. E program hangsúlyozta továbbá, hogy jogi eszközt kell elfogadni e téren.

(6)

A Bizottság 2006. július 17-én elfogadta a zöld könyvet a házassági vagyonjogi rendszerekre vonatkozó kollíziós szabályokról, különös tekintettel a joghatóságra és a kölcsönös elismerésre. E zöld könyvvel széles körű konzultációt kezdett mindazon nehézségekről, amelyekkel a párok Európában, vagyonközösségük megszüntetésekor szembetalálják magukat, valamint a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről. A zöld könyv a házasságtól eltérő együttélési formát kialakított – többek között az élettársi kapcsolatukat bejegyeztetett – párok esetében felmerülő nemzetközi magánjogi kérdések összességével, valamint az őket érintő konkrét kérdésekkel is foglalkozott.

(7)

Az Európai Tanács a 2009. december 10-én és 11-én Brüsszelben tartott ülésén új többéves programot fogadott el „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” (5) címmel. Az említett program keretében az Európai Tanács úgy ítélte meg, hogy a kölcsönös elismerést – a tagállamok jogrendszereit, közrendjét (ordre public) és az e területen fennálló nemzeti hagyományait tiszteletben tartva – ki kell terjeszteni a még nem szabályozott, de a mindennapi élet szempontjából létfontosságú területekre, így a párok különválásának vagyonjogi következményeire.

(8)

A „2010. évi jelentés az uniós polgárságról – Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok felszámolása” című, 2010. október 27-én elfogadott dokumentumban a Bizottság bejelentette, hogy olyan jogalkotási aktusra irányuló javaslatot kíván elfogadni, amely megszünteti a személyek szabad mozgását nehezítő akadályokat, és főleg a párok által vagyonuk kezelése vagy annak megosztása során tapasztalt nehézségeket.

(9)

2011. március 16-án a Bizottság javaslatot fogadott el a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre, valamint a bejegyzett élettársi közösségek vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozóan.

(10)

2015. december 3-i ülésén a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy nem lehet egyhangúságot elérni a házassági vagyonjogi rendszerekről és a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásairól szóló rendeletjavaslatok elfogadása tekintetében, és ennélfogva az e területen folytatott együttműködés célkitűzései nem érhetők el ésszerű időn belül az Unió egész területén.

(11)

2015 decemberétől 2016 februárjáig Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Horvátország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Hollandia, Ausztria, Portugália, Szlovénia, Finnország és Svédország kérést intézett a Bizottsághoz, melyben jelezték, hogy megerősített együttműködést kívánnak létrehozni egymás között a nemzetközi párok vagyonjogi rendszereinek területén, és konkrétan a házassági vagyonjogi rendszerekkel kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében, továbbá a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében, és felkérték a Bizottságot, hogy e célból nyújtsa be javaslatát a Tanácsnak. Ciprus a Bizottsághoz intézett 2016 márciusi levelében jelezte, hogy részt kíván venni a megerősített együttműködés létrehozásában; Ciprus a Tanács munkája során megerősítette ezen szándékát.

(12)

A Tanács 2016. június 9-én elfogadta az (EU) 2016/954 határozatot az említett megerősített együttműködésre való felhatalmazásról.

(13)

Az EUMSZ 328. cikkének (1) bekezdése szerint a megerősített együttműködés annak létrehozásakor valamennyi tagállam számára nyitva áll, feltéve, hogy azok megfelelnek az együttműködésre felhatalmazó határozatban megállapított részvételi feltételeknek. A megerősített együttműködés bármely későbbi időpontban is nyitva áll mindazon tagállamok számára, amelyek e feltételek mellett a megerősített együttműködés keretében már elfogadott jogi aktusoknak is megfelelnek. A Bizottságnak és a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy lehetőség szerint minél több tagállam részvételét elősegítsék. E rendelet csak azon tagállamokban kötelező teljes egészében és alkalmazandó közvetlenül, amelyek az (EU) 2016/954 határozat alapján, vagy az EUMSZ 331. cikke (1) bekezdése második vagy harmadik albekezdésének megfelelően elfogadott határozat alapján részt vesznek a nemzetközi párok vagyonjogi rendszereit – ideértve mind a házassági vagyonjogi rendszereket, mind a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásait – érintő ügyekben a joghatóság, az alkalmazandó jog, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása tekintetében történő megerősített együttműködésben.

(14)

Az EUMSZ 81. cikkével összhangban e rendelet alkalmazandó a határokon átnyúló vonatkozású, bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival összefüggésben.

(15)

Ahhoz, hogy a nem házaspárok számára vagyonuk tekintetében jogbiztonságot teremtsünk, valamint bizonyos mértékű kiszámíthatóságot biztosítsunk, a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaira alkalmazandó szabályok összességét helyénvaló egyetlen jogi aktusba belefoglalni.

(16)

A tagállamok joga eltérő tartalmat társít a házasságon kívüli együttélési formákhoz, és meg kell különböztetni egyrészt azon párokat, akik élettársi kapcsolatukat hatóság előtti bejegyzéssel intézményesítették, másrészt azon párokat, akik pusztán együtt élnek. Noha egyes tagállamok szabályozzák az utóbbiakat, azokat külön kell választani a bejegyzett élettársi kapcsolatoktól, amelyek hivatalos formája lehetővé teszi sajátosságuk figyelembevételét, és az azokra alkalmazandó szabályok uniós jogszabályokban történő meghatározását. A belső piac hatékony működésének elősegítése érdekében fontos felszámolni az élettársi kapcsolatukat bejegyeztetett személyek szabad mozgását nehezítő akadályokat és különösen az e párok által vagyonuk kezelése vagy megosztása esetén tapasztalt nehézségeket. Az említett célkitűzések megvalósítása érdekében ennek a rendeletnek egybe kell foglalnia a joghatósággal, az alkalmazandó joggal, a határozatok, a közokiratok és a perbeli egyezségek elismerésével – vagy adott esetben elfogadásával –, végrehajthatóságával és végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket.

(17)

Ez a rendelet a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. A „bejegyzett élettársi kapcsolat” fogalmát csak e rendelet alkalmazásában határozza meg. E fogalom pontos tartalmát a tagállamok nemzeti jogának kell meghatároznia. E rendelet egyetlen rendelkezése sem kötelezheti azokat a tagállamokat, amelyeknek joga nem foglalja magában a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét, hogy nemzeti jogukban előírják azt.

(18)

E rendelet hatályának ki kell terjednie a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos valamennyi olyan polgári jogi kérdésre, amely ezen élettársak vagyonának mindennapi kezelését, valamint annak – a pár különválásából vagy az élettársak egyikének halálából fakadó – megosztását érinti.

(19)

E rendelet nem alkalmazható a polgári jognak a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaitól eltérő területeire. Az egyértelműség érdekében a rendelet hatálya alól kifejezetten ki kell zárni néhány olyan kérdést, amely a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatosnak tekinthető.

(20)

Ennek megfelelően e rendelet nem alkalmazható az élettársak általában vett jogképességét érintő kérdésekre; ez a hatály alóli kizárás azonban nem terjedhet ki az egyik vagy mindkét élettárs vagyonnal kapcsolatos – egymás közötti, illetve harmadik személyekkel szembeni – konkrét hatásköreire és jogaira, mivel ezek a hatáskörök és jogok a rendelet hatálya alá kell, hogy tartozzanak.

(21)

A rendelet nem alkalmazható egyéb olyan előkérdésekre, mint a bejegyzett élettársi kapcsolatok létezése, érvényessége vagy elismerése, amelyekre nézve a tagállamok nemzeti joga irányadó, ideértve a nemzetközi magánjogi szabályaikat is.

(22)

Mivel az élettársak között fennálló tartási kötelezettségeket a 4/2009/EK tanácsi rendelet (6) szabályozza, azokat ki kell zárni e rendelet hatálya alól; hasonlóképpen ki kell zárni az élettárs halála esetén bekövetkező öröklést érintő kérdéseket, mivel azokat a 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szabályozza.

(23)

Ki kell zárni e rendelet hatálya alól a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartama alatt megszerzett és a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartama alatt nyugdíjjövedelmet nem keletkeztetett öregséginyugdíj-jogosultság vagy rokkantságinyugdíj-jogosultság élettársak közötti átruházására vagy kiigazítására vonatkozó, bármilyen jellegű jogosultságot érintő kérdéseket, figyelembe véve a tagállamokban meglévő, egyedi rendszereket. Mindazonáltal e kivételt szigorúan kell értelmezni. Ezért különösen a nyugdíjvagyon osztályozásával, a bejegyzett élettársi kapcsolat ideje alatt az egyik élettárs részére már kifizetett összegekkel, valamint a közös nyugdíjvagyon esetén megítélhető lehetséges összegekkel kapcsolatos kérdések tekintetében ez a rendelet az irányadó.

(24)

E rendeletnek lehetővé kell tennie a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jogban előírtak szerinti, ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos, a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaiból eredő jogok létrehozását vagy átszállását. Nem érintheti azonban a néhány tagállam nemzeti jogában korlátozott számban („numerus clausus”) létező dologi jogokat. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy elismerjék az adott tagállamban található vagyontárgyhoz kapcsolódó dologi jogokat, ha a szóban forgó dologi jog nem ismert a jogukban.

(25)

Annak érdekében azonban, hogy az élettársak valamely más tagállamban élhessenek a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásai révén keletkezett vagy rájuk átszállt jogokkal, e rendeletnek elő kell írnia, hogy az ismeretlen dologi jogot a másik tagállam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi jognak kell megfeleltetni. Az ilyen megfeleltetés keretében figyelembe kell venni az adott dologi jog célját, valamint az ahhoz fűződő joghatást. Az eredetihez legközelebb álló nemzeti dologi jog megállapítása céljából a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira alkalmazott jog szerinti állam hatóságaihoz vagy illetékes személyeihez lehet fordulni az adott jog jellegével és joghatásával kapcsolatos további információkért. Ebből a célból a polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén meglévő hálózatokat, valamint a külföldi jog megértését elősegítő, egyéb rendelkezésre álló eszközöket lehet igénybe venni.

(26)

Az ismeretlen dologi jogok e rendeletben kifejezetten előírt megfeleltetése nem zárja ki az e rendelet alkalmazásával összefüggésben végzett megfeleltetés egyéb formáit.

(27)

E rendelet hatálya nem terjedhet ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére vonatkozó követelményekre. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának (ingatlan esetén a lex rei sitae-nek) kell meghatároznia, hogy milyen jogi feltételekkel és hogyan kell elvégezni a nyilvántartásba vételt, és mely hatóságok – mint például a földhivatalok vagy közjegyzők – feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül-e, és hogy a benyújtott vagy összeállított dokumentáció elegendő-e, illetve hogy tartalmazza-e a szükséges adatokat. A hatóságok különösen azt ellenőrizhetik, hogy az élettársnak a nyilvántartásba vételhez bemutatott okiratban feltüntetett tulajdonhoz való joga be van-e jegyezve a nyilvántartásba, vagy más módon igazolt-e a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogával összhangban. Az okiratok párhuzamos kiállításának elkerülése érdekében a nyilvántartó hatóságoknak el kell fogadniuk a más tagállamok illetékes hatóságai által kiállított azon okiratokat, amelyek mozgásáról e rendelet rendelkezik. Ez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a nyilvántartásban közreműködő hatóságok a nyilvántartásba vételt kérelmező személytől olyan kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását vagy olyan további okiratok bemutatását kérjék, amelyeket a nyilvántartás helye szerinti tagállam joga előír, például adófizetéssel kapcsolatos információkat vagy okiratokat. Az illetékes hatóság tájékoztathatja a nyilvántartásba vételt kérelmező személyt arról, hogy a hiányzó információ vagy okirat hogyan nyújtható be.

(28)

Valamely jog nyilvántartásba vételének joghatásai szintén nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának kell meghatároznia azt, hogy például a nyilvántartásba vétel deklaratív vagy konstitutív hatályú-e. Így például, ha a nyilvántartás szerinti tagállam joga szerint a nyilvántartás erga omnes joghatásának biztosítása vagy a jogügyletek védelme érdekében az ingatlanon történő jogszerzéshez nyilvántartásba vétel szükséges, akkor az ilyen jogszerzés időpontjára annak a tagállamnak a joga kell hogy irányadó legyen.

(29)

E rendeletnek tiszteletben kell tartania a tagállamokban a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyek rendezésére alkalmazott eltérő rendszereket. E rendelet alkalmazásában a „bíróság” fogalmát ennélfogva tágan kell értelmezni, hogy abba ne csak a szó szoros értelmében vett, igazságszolgáltatási feladatokat ellátó bíróságok tartozzanak bele, hanem például egyes tagállamokban azok a közjegyzők is, akik a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos bizonyos ügyekben a bírósághoz hasonlóan igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, továbbá azok a közjegyzők és jogi szakemberek, akik egyes tagállamokban a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben bíróság felhatalmazásával igazságszolgáltatási feladatokat látnak el. Az e rendeletben meghatározott valamennyi bíróság a rendeletben foglalt joghatósági szabályok hatálya alá tartozik. Ezzel szemben a „bíróság” fogalmába nem tartoznak bele a tagállamoknak a nemzeti jog szerint a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben való eljárásra feljogosított nem igazságügyi hatóságai, például a közjegyzők a tagállamok többségében, ahol általában nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat.

(30)

E rendeletnek lehetővé kell tennie, hogy mindazon közjegyzők, akik a tagállamokban hatáskörrel rendelkeznek a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben, gyakorolhassák e hatáskörüket. Az, hogy egy adott tagállam közjegyzőire vonatkoznak-e az e rendeletben foglalt joghatósági szabályok, attól függ, hogy a „bíróság” e rendelet szerinti fogalommeghatározásának hatálya alá tartoznak-e vagy sem.

(31)

A tagállamok közjegyzői által a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben kiállított valamennyi okirat forgalmára e rendeletet kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők igazságszolgáltatási feladatokat látnak el, az e rendeletben foglalt joghatósági szabályoknak vonatkozniuk kell rájuk, és az általuk hozott határozatok mozgására az e rendelet határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Amennyiben a közjegyzők nem látnak el igazságszolgáltatási feladatokat, nem vonatkoznak rájuk az említett joghatósági szabályok, és az általuk kiállított közokiratok mozgására az e rendelet közokiratokra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(32)

Annak figyelembevétele érdekében, hogy a párokat növekvő mobilitás jellemzi, valamint a megfelelő igazságszolgáltatás előmozdítása céljából, az e rendeletben foglalt joghatósági szabályoknak lehetővé kell tenniük a polgárok számára azt, hogy egyazon tagállam bíróságai járjanak el az ügyükhöz kapcsolódó különböző eljárásokban. Ebből a célból e rendeletnek arra kell törekednie, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos joghatóságot abba a tagállamba összpontosítsa, amelynek bíróságai az élettárs utáni örökléssel kapcsolatban a 650/2012/EU rendeletnek megfelelően, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontásával vagy érvénytelenítésével kapcsolatban eljárnak.

(33)

E rendeletnek elő kell írnia, hogy amennyiben a bejegyzett élettárs utáni örökléssel kapcsolatos eljárás már folyamatban van az egyik tagállamnak a 650/2012/EU rendelet alapján eljáró bírósága előtt, akkor ennek a tagállamnak a bíróságai rendelkezzenek joghatósággal a bejegyzett élettársi kapcsolatnak az adott öröklési üggyel összefüggésben felmerülő vagyonjogi hatásait érintő határozathozatalra.

(34)

Hasonlóképpen, ha valamely tagállam bírósága előtt a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontására vagy érvénytelenítésére vonatkozó kérelem tárgyában indul eljárás, az élettársak erről való megállapodása esetén ezen tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal a bejegyzett élettársi kapcsolatnak a bíróság előtt folyamatban lévő üggyel összefüggésben felmerülő vagyonjogi hatásait érintő határozathozatalra.

(35)

Amennyiben a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaival kapcsolatos kérdések nem állnak összefüggésben a bejegyzett élettárs utáni öröklés, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontása vagy érvénytelenítése tárgyában az egyik tagállam bírósága előtt folyamatban lévő eljárással, ebben a rendeletben a joghatóság megállapításának céljára rangsorolt kapcsoló elveket kell meghatározni, és a rangsorban első helyen az élettársaknak a bírósági eljárás megindításának időpontjában fennálló szokásos tartózkodási helyét kell feltüntetni. A joghatósági elvek rangsora utolsó fokának arra a tagállamra kell mutatnia, amelynek joga szerint az élettársi kapcsolat eredeti elismertetéséhez szükséges kötelező bejegyzésre sor került. Ezeket a kapcsoló elveket az európai polgárok növekvő mobilitására való tekintettel és annak érdekében kell megállapítani, hogy biztosított legyen a tényleges kapcsolat az élettársak és azon tagállam között, amelyben a joghatóságot gyakorolják.

(36)

Tekintettel arra, hogy nem minden tagállam joga rendelkezik a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményéről, kivételesen szükségessé válhat, hogy azon tagállamok bíróságai, amelyeknek joga nem rendelkezik a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményéről, e rendeletnek megfelelően megállapítsák joghatóságuk hiányát. Ilyen esetben a bíróságnak gyorsan kell eljárnia, az érintett fél számára pedig lehetővé kell tenni, hogy ügyét – a joghatósági okok rangsorától függetlenül – bármely olyan más tagállamban benyújtsa, amelynek joghatóságát valamely kapcsoló elv megalapozza, ugyanakkor tiszteletben tartva a felek autonómiáját. A joghatóság hiányának megállapítását követően eljáró bármely, joghatósági megállapodás vagy az alperes megjelenése alapján joghatósággal rendelkező bíróság számára szintén szükségessé válhat kivételesen, hogy ugyanezen feltételek mellett megállapítsa joghatósága hiányát, kivéve azon tagállam bíróságait, amelynek joga szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejött. Végezetül, amennyiben e rendelet egyéb rendelkezései alapján egyetlen bíróság sem rendelkezik joghatósággal az adott helyzet elbírálására, az igazságszolgáltatás megtagadásának veszélyét elkerülendő e rendeletben helyet kell kapnia egy, a vagylagos joghatóságra vonatkozó szabálynak.

(37)

A jogbiztonság és a kiszámíthatóság fokozása, valamint a felek autonómiájának növelése érdekében ennek a rendeletnek bizonyos feltételek teljesülése esetén lehetővé kell tennie, hogy a felek joghatósági megállapodásban kössék ki, hogy az alkalmazandó jog szerinti tagállam bíróságait, illetve azon tagállam bíróságait választják, amelynek joga szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejött.

(38)

E rendelet nem akadályozhatja meg a feleket abban, hogy az ügyet békés úton, peren kívül, például közjegyző előtt rendezzék, valamely általuk választott tagállamban, amennyiben ez az említett tagállam joga alapján lehetséges. Erre még abban az esetben is lehetőséget kell adni, ha nem az adott tagállam joga a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jog.

(39)

Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi tagállam bíróságai – ugyanazon az alapon – joghatóságot gyakorolhassanak az élettársak között fennálló bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatban, e rendeletnek tartalmaznia kell azon okok kimerítő felsorolását, amelyek alapján kiegészítő joghatóság gyakorolható.

(40)

E rendeletben – különösen az olyan helyzetek orvoslására, amelyekben az igazságszolgáltatás megtagadása áll fenn – rendelkezni kell a forum necessitatis elvének alkalmazásáról, amely valamely tagállam bírósága számára lehetővé teszi, hogy kivételes esetekben egy harmadik államhoz szorosan kapcsolódó bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásai tárgyában határozatot hozzon. Ilyen kivételes eset állhat fenn, ha az érintett harmadik államban például polgárháború miatt nincs lehetőség az eljárás lefolytatására, vagy ha az élettárstól ésszerűen nem várható el, hogy az említett államban eljárást kezdeményezzen vagy abban részt vegyen. A forum necessitatis elvén alapuló joghatóság azonban kizárólag abban az esetben gyakorolható, ha az ügy kielégítő mértékben kapcsolódik az eljáró bíróság szerinti tagállamhoz.

(41)

Az igazságszolgáltatás harmonikus működése érdekében el kell kerülni, hogy a különböző tagállamokban egymással összeegyeztethetetlen határozatokat hozzanak. E célból ennek a rendeletnek a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén meglévő egyéb uniós eszközökben foglalt szabályokhoz hasonló általános eljárási szabályokat kell előírnia. Az egyik ilyen eljárási szabály a perfüggőségi szabály, amely abban az esetben játszik szerepet, ha a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ugyanazon ügyet különböző tagállamok különböző bíróságai elé viszik. Az említett szabály határozza meg, hogy melyik bíróság folytathatja le az ügyben az eljárást.

(42)

Annak érdekében, hogy a polgárok teljes jogbiztonságban élvezhessék a belső piac nyújtotta előnyöket, e rendeletnek lehetővé kell tennie az élettársak számára, hogy előzetesen tisztában legyenek azzal, hogy melyik jog alkalmazandó a bejegyzett élettársi kapcsolatuk vagyonjogi hatásaira. Harmonizált kollíziós szabályokat kell ezért bevezetni az ellentmondásos eredmények elkerülése érdekében. A főszabálynak biztosítania kell, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira olyan kiszámítható jog legyen irányadó, amellyel szoros kapcsolat áll fenn. Jogbiztonsági okokból és annak érdekében, hogy a vagyonjogi hatások egyes elemeit ne külön kezeljék, az alkalmazandó jognak a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásainak egészét, azaz a bejegyzett élettársi kapcsolat összes vagyonjogi hatását szabályoznia kell, tekintet nélkül a vagyontárgyak természetére és arra, hogy azok valamely másik tagállamban vagy valamely harmadik államban találhatók-e.

(43)

Az e rendelet által meghatározott jog akkor is alkalmazandó, ha e jog nem valamely tagállam joga.

(44)

Az élettársak vagyonkezelésének megkönnyítése érdekében e rendeletben – vagyonuk természetétől és fellelhetőségétől függetlenül – lehetővé kell tenni a felek számára a bejegyzett élettársi kapcsolatuk vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jog megválasztását azon jogok köréből, amelyekhez – például szokásos tartózkodási helyük vagy állampolgárságuk alapján – szoros kötelékek fűzik őket. Mindazonáltal, a jogválasztás hatásának elvesztését és ezáltal az élettársak számára joghézag keletkezését elkerülendő, az ilyen jogválasztást a bejegyzett élettársi kapcsolatokhoz vagyonjogi hatásokat társító jogra kell korlátozni. Ez a választás az élettársi kapcsolat bejegyzését megelőzően, a bejegyzés alkalmával, vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat során bármikor megtehető.

(45)

Az ügyletek jogbiztonságának garantálása céljából, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jogot az élettársak tájékoztatása nélkül megváltoztassák, a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jog megváltoztatására kizárólag az élettársak kifejezett kérelmére kerülhet sor. Az alkalmazandó jog élettársak általi megváltoztatása csak akkor lehet visszamenőleges hatályú, ha arról az élettársak kifejezetten így rendelkeznek. E változtatás semmilyen esetben sem érintheti a harmadik személyek jogait.

(46)

Az alkalmazandó jog megválasztásáról szóló megállapodás anyagi és alaki érvényességére vonatkozó szabályokat úgy kell megállapítani, hogy azok megkönnyítsék az élettársak számára a megalapozott döntést, valamint hogy a jogbiztonság és az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférés biztosítása érdekében tiszteletben tartsák a hozzájárulásukat. Az alaki érvényességre vonatkozóan indokolt bevezetni egyes biztosítékokat annak érdekében, hogy az élettársak tudatában legyenek választásuk következményeinek. Minimumkövetelmény, hogy az alkalmazandó jog megválasztásáról szóló megállapodást írásba kell foglalni, keltezni kell, és azt alá kell írnia mindkét félnek. Ugyanakkor, amennyiben annak a tagállamnak a joga, amelyben a megállapodás megkötésének időpontjában az élettársak szokásos tartózkodási helye található, további alaki szabályokat ír elő, ezeket a szabályokat be kell tartani. Ilyen további alaki szabályok lehetnek érvényben azon tagállamokban, ahol a megállapodást élettársi vagyonjogi megállapodásba foglalják bele. Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában az élettársak szokásos tartózkodási helye olyan különböző tagállamokban található, amelyek eltérő alaki szabályokat írnak elő, elegendőnek kell lennie, ha ezen államok egyikének alaki szabályait tartják be. Amennyiben a megállapodás megkötésének időpontjában csak az egyik élettárs szokásos tartózkodási helye található valamely olyan tagállamban, amely további alaki szabályokat ír elő, be kell tartani ezeket a szabályokat.

(47)

Az élettársi vagyonjogi megállapodás az élettársak vagyona feletti rendelkezés egyik típusa, amelynek megengedettsége és elfogadása tagállamonként változó. Az élettársi vagyonjogi megállapodás következtében szerzett vagyonjogok tagállamokban való elfogadásának megkönnyítése érdekében az élettársi vagyonjogi megállapodások alaki érvényességére vonatkozóan szabályokat kell megállapítani. Minimumkövetelmény, hogy a megállapodást írásba kell foglalni, keltezni kell, és alá kell írnia mindkét félnek. A megállapodásnak ugyanakkor meg kell felelnie az alaki érvényességre vonatkozóan a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi rendszerére alkalmazandó, e rendelet szerint meghatározott jogban, valamint az élettársak szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam jogában megállapított egyéb követelményeknek is. E rendeletben azt is meg kell határozni, hogy melyik jog legyen az irányadó az ilyen megállapodások anyagi érvényességére.

(48)

Az alkalmazandó jog megválasztásának hiányában, valamint az előreláthatóság és jogbiztonság összeegyeztetése érdekében – mindenekelőtt figyelembe véve az élettársak tényleges élethelyzetét – e rendeletnek elő kell írnia, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira azon állam joga alkalmazandó, amelynek a joga szerint az élettársi kapcsolat eredeti elismertetéséhez szükséges kötelező bejegyzésre sor került.

(49)

Ha e rendelet az állampolgárságra kapcsoló elvként hivatkozik, a többes állampolgársággal rendelkező személyek megítélésének kérdése olyan előzetes kérdés, amely nem tartozik e rendelet hatálya alá, és arra – adott esetben nemzetközi egyezményekkel együtt – a nemzeti jog irányadó, amelynek azonban teljes mértékben figyelembe kell vennie az Unió általános elveit. Ennek a kérdésnek a megítélése nem érintheti az e rendeletnek megfelelően megválasztott, alkalmazandó jog érvényességét.

(50)

A bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jognak a jogválasztás és élettársi vagyonjogi megállapodás hiányában történő meghatározása esetében lehetővé kell tenni, hogy egy tagállam igazságügyi hatósága az élettársak bármelyikének kérésére, kivételes esetben – amikor az élettársak hosszú időre költöztek a szokásos tartózkodási helyük szerinti államba – arra a következtetésre jusson, hogy az említett állam joga alkalmazható, amennyiben az élettársak korábban már hivatkoztak rá. Ez azonban semmilyen esetben sem érintheti a harmadik személyek jogait.

(51)

A bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira alkalmazandóként meghatározott jognak a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira irányadónak kell lennie attól kezdődően, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat fennállása során és annak felbontását követően az egyik vagy mindkét élettárs vagyonát különböző kategóriákba sorolják, egészen a vagyonközösség megszűnéséig. E jognak ki kell terjednie arra, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásai hogy hatnak ki az élettársak egyike és harmadik felek közötti jogviszonyra. A bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jogot azonban az élettársak egyike harmadik féllel szemben kizárólag abban az esetben érvényesítheti ilyen joghatások szabályozására, ha az élettárs és a harmadik fél közötti jogviszony kezdetekor a harmadik fél tudott, vagy annak tudnia kellett az alkalmazandó jogról.

(52)

Kivételes körülmények között, közérdekű megfontolások – mint például a tagállam politikai, a társadalmi vagy a gazdasági rendjének védelme – okán a tagállami bíróságok és más illetékes tagállami hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy imperatív rendelkezések alapján kivételeket alkalmazhassanak. Ennek megfelelően az „imperatív rendelkezések” fogalmának kötelező erejű szabályokat kell magában foglalnia, például a családi otthon védelmére vonatkozó szabályokat. Ez a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira irányadó jog alkalmazása alóli kivétel azonban szigorú értelmezést tesz szükségessé annak érdekében, hogy összeegyeztethető maradjon e rendelet általános célkitűzésével.

(53)

Kivételes körülmények között közérdekű megfontolások alapján a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben eljáró tagállami bíróságok és más illetékes tagállami hatóságok számára lehetővé kell tenni továbbá a külföldi jog egyes rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyását, ha valamely konkrét esetben azok alkalmazása nyilvánvalóan ellentétes lenne az érintett tagállam közrendjével (ordre public). A bíróságok vagy más illetékes hatóságok a közrendre vonatkozó kivételt azonban nem alkalmazhatják egy másik állam jogának figyelmen kívül hagyására, illetve egy másik tagállamban hozott határozat, ott kiállított közokirat vagy ott létrejött perbeli egyezség elismerésének – vagy adott esetben elfogadásának –, vagy végrehajtásának megtagadására, ha a megtagadás ellentétes lenne az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: Charta), különösen annak a megkülönböztetés tilalmáról szóló 21. cikkével.

(54)

Mivel vannak olyan államok, amelyekben két vagy több jogrendszer vagy szabályrendszer vonatkozik az e rendelet által szabályozott kérdésekre, elő kell írni, hogy e rendelet rendelkezései milyen mértékben alkalmazandók az említett államok különböző területi egységeiben.

(55)

E rendeletnek – általános célkitűzésének, azaz a tagállamokban a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásai tárgyában hozott határozatok kölcsönös elismerésének fényében – a határozatok elismerésére, végrehajthatóságára és végrehajtására vonatkozóan a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén meglévő uniós eszközökben foglalt szabályokhoz hasonló szabályokat kell előírnia.

(56)

A bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyek rendezésére szolgáló, eltérő tagállami rendszerek figyelembevétele érdekében e rendeletnek valamennyi tagállamban biztosítania kell a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos ügyekben kiállított közokiratok elfogadását és végrehajthatóságát.

(57)

A közokiratoknak az eredeti eljárás helye szerinti tagállamhoz képest egy másik tagállamban ugyanolyan bizonyító erővel vagy legalábbis a lehető legnagyobb mértékben hasonló joghatással kell bírniuk. Egy adott közokirat valamely másik tagállamban meglévő bizonyító erejének vagy a lehető legnagyobb mértékben hasonló joghatásnak a meghatározásakor utalni kell arra, hogy a közokirat milyen jellegű és körű bizonyító erővel bír az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban. Következésképpen azt, hogy egy adott közokiratnak milyen bizonyító erővel kell bírnia egy másik tagállamban, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam joga határozza meg.

(58)

A közokirat „hitelességének” olyan önálló fogalomnak kell lennie, amely olyan kérdésekre terjed ki, mint az okirat valódisága, az okirat alaki követelményei, az okiratot kiállító hatóság jogköre, valamint az okirat kiállítására vonatkozó eljárás. Emellett a hitelesség fogalmának az érintett hatóság által a közokiratba foglalt tényállási elemekre is ki kell terjednie, így például arra, hogy az adott felek a megjelölt napon megjelentek a hatóság előtt, és megtették az adott nyilatkozatokat. Ha valamely fél kétségbe kívánja vonni a közokirat hitelességét, annak azt az eredeti eljárás helye szerinti tagállam illetékes bírósága előtti eljárásban kell megtennie, az utóbbi tagállam joga alapján.

(59)

A „közokiratban foglalt jogügyletek vagy jogviszonyok” kifejezés a közokirat érdemi tartalmára történő hivatkozásként értelmezendő. Ha valamely fél a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatban kifogást kíván emelni, annak azt az e rendelet alapján joghatósággal rendelkező bíróságokon kell megtennie, és arról az említett bíróságoknak a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásaira alkalmazandó jog alapján kell dönteni.

(60)

Amennyiben egy, a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatos kérdés egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő eljárás keretében előkérdésként merül fel, az említett bíróságnak joghatósággal kell rendelkeznie e kérdésben.

(61)

Amennyiben a közokirat hitelességét kétségbe vonják, az az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban mindaddig nem rendelkezik bizonyító erővel, amíg a hitelesség kérdésének elbírálása folyamatban van. Amennyiben a kifogás kizárólag a közokiratban foglalt jogügyletekkel vagy jogviszonyokkal kapcsolatos konkrét kérdésre vonatkozik, a kérdéses közokirat a vitatott kérdést illetően az eredeti eljárás helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban mindaddig nem rendelkezhet bizonyító erővel, amíg folyamatban van a kifogás elbírálása. A jogorvoslati eljárás eredményeként érvénytelennek nyilvánított közokirat többé nem rendelkezik bizonyító erővel.

(62)

Amennyiben egy hatósághoz e rendelet alkalmazásában két, egymással ellentétes közokiratot nyújtanak be, annak meg kell vizsgálnia, hogy a konkrét ügy körülményeire tekintettel – adott esetben – melyik közokiratot indokolt előnyben részesíteni. Ha a körülmények alapján nem állapítható meg, hogy – adott esetben – melyik közokiratot indokolt előnyben részesíteni, a kérdést az e rendelet értelmében joghatósággal rendelkező bíróságoknak kell eldönteniük, vagy ha a kérdés folyamatban lévő eljárás keretében előkérdésként merül fel, akkor azt az említett eljárást folytató bíróságnak kell eldöntenie. Abban az esetben, ha egy közokirat és egy határozat ellentétes egymással, figyelembe kell venni a határozatok elismerése megtagadásának e rendelet szerinti indokait.

(63)

Valamely bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásait érintő határozatnak az e rendelet alapján történő elismerése és végrehajtása semmi esetre sem jelenti a határozat tárgyát képező bejegyzett élettársi kapcsolat fennállásának az elismerését.

(64)

Rendezni kell az e rendelet és a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásai tárgyában született azon két- vagy többoldalú egyezmények közötti kapcsolatot, melyeknek a tagállamok részes felei.

(65)

E rendelet alkalmazásának elősegítése érdekében a tagállamok számára indokolt olyan kötelezettséget előírni, melynek értelmében a 2001/470/EK tanácsi határozattal (8) létrehozott, polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat keretében közölniük kell bizonyos információkat a bejegyzett élettársi kapcsolatok vagyonjogi hatásaival kapcsolatos jogszabályaikkal és eljárásaikkal kapcsolatban. Ahhoz, hogy az e rendelet gyakorlati alkalmazását érintő információkat az Európai Unió Hivatalos Lapjában időben közzé lehessen tenni, a tagállamoknak az említett információkat a Bizottsággal is közölniük kell a rendelet alkalmazását megelőzően.

(66)

A rendelet alkalmazását elősegítendő, valamint a modern kommunikációs technológiák használatának lehetővé tétele érdekében formanyomtatványokat kell előírni azon tanúsítványok esetében, melyeket a határozatok, közokiratok vagy perbeli egyezségek végrehajthatóvá nyilvánítása iránti kérelem kapcsán kell benyújtani.

(67)

Az e rendeletben előírt időtartamok és határidők számításánál az 1182/71/EGK, Euratom tanácsi rendeletet (9) kell alkalmazni.

(68)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a határozatok, perbeli egyezségek és közokiratok végrehajthatóvá nyilvánításával kapcsolatos tanúsítványok és formanyomtatványok meghatározása és későbbi módosítása tekintetében. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(69)

Tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni az e rendeletben előírt tanúsítványok és formanyomtatványok meghatározásáról és azok későbbi módosításáról szóló végrehajtási jogi aktusok elfogadására.

(70)

Mivel e rendelet célkitűzéseit – nevezetesen a személyek Unión belüli szabad mozgását, az élettársak számára azon lehetőség biztosítását, hogy vagyoni viszonyaikat az életközösség ideje alatt, valamint a vagyon megosztásának idején rendezhessék egymás között vagy harmadik személyekkel szemben, valamint a nagyobb fokú kiszámíthatóság és jogbiztonság megteremtését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e rendelet léptéke és joghatásai miatt – adott esetben a tagállamok közötti megerősített együttműködés révén – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(71)

Ez a rendelet tiszteletben tartja a Chartában elismert alapvető jogokat, valamint az abban rögzített elveket, különösen a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (7. cikk), a családalapításhoz való jogot az e jog gyakorlását szabályozó nemzeti törvények szerint (9. cikk), a tulajdonhoz való jogot (17. cikk), a megkülönböztetés tilalmát (21. cikk), valamint a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot (47. cikk). A tagállamok bíróságainak és más illetékes hatóságainak e jogok és elvek tiszteletben tartásával kell alkalmazniuk ezt a rendeletet,

a)

az élettársak jogképessége;

b)

a bejegyzett élettársi kapcsolat létezése, érvényessége és elismerése;

c)

a tartási kötelezettségek;

d)

az elhunyt élettárs utáni öröklés;

e)

szociális biztonság;

f)

jogosultság a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartama alatt megszerzett és a bejegyzett élettársi kapcsolat időtartama alatt nyugdíjjövedelmet nem generált öregséginyugdíj-jogosultság vagy rokkantságinyugdíj-jogosultság élettársak közötti átruházására vagy kiigazítására a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontása vagy érvénytelenítése esetén;

g)

valamely vagyontárgyra vonatkozó dologi jogok természete; valamint

h)

az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vétele – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatása.

i.

a közokirat aláírására és tartalmára vonatkozik; és

ii.

valamely hatóság vagy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam által erre feljogosított bármely más szerv által került megállapításra;

a)

határozataik ellen igazságügyi hatóság előtt jogorvoslattal lehet élni, vagy azokat igazságügyi hatóság felülvizsgálhatja; valamint

b)

határozataik hasonló hatállyal és joghatással rendelkeznek, mint az igazságügyi hatóságok által ugyanilyen ügyben hozott határozatok.

a)

amelynek területén az élettársak szokásos tartózkodási helye található a bírósági eljárás megindításakor vagy ennek hiányában;

b)

amelynek területén az élettársak legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben a bírósági eljárás megindításakor egyikük még mindig ott tartózkodik, vagy ennek hiányában;

c)

amelynek területén az alperes szokásos tartózkodási helye található a bírósági eljárás megindításakor, vagy ennek hiányában;

d)

amelynek mindkét élettárs állampolgára a bírósági eljárás megindításakor, vagy ennek hiányában;

e)

amelynek joga szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejött.

a)

az eljárást megindító irat, illetve az azzal egyenértékű irat bírósághoz történő benyújtásának időpontjában, feltéve, hogy a felperes ezt követően nem mulasztotta el megtenni az alperes részére történő kézbesítés érdekében számára előírt intézkedéseket;

b)

amennyiben az iratot a bírósághoz való benyújtás előtt kell kézbesíteni, abban az időpontban, amikor azt a kézbesítésért felelős hatóság megkapja, feltéve, hogy a kérelmező a későbbiekben nem mulasztja el az iratnak a bírósághoz történő benyújtása érdekében számára előírt intézkedések megtételét; vagy

c)

ha a bíróság hivatalból indít eljárást, abban az időpontban, amikor a bíróság meghozza az eljárás megindításáról szóló határozatát, vagy ha nem kötelező ilyen határozatot hozni, abban az időpontban, amikor a bíróság iktatja az ügyet.

a)

azon állam joga, amelynek területén az élettársak vagy leendő élettársak vagy egyikük szokásos tartózkodási hellyel rendelkeznek, illetve rendelkezik a megállapodás megkötésének időpontjában;

b)

az élettársak vagy leendő élettársak egyikének a megállapodás megkötésének időpontjában fennálló állampolgársága szerinti állam joga; vagy

c)

azon állam joga, amelynek a joga szerint a bejegyzett élettársi kapcsolat létrejött.

a)

az élettársak utolsó közös szokásos tartózkodási helye az említett másik államban jelentősen hosszú ideig fennállt; valamint

b)

vagyonjogi viszonyaik kialakításakor vagy megtervezésekor mindkét élettárs az említett másik állam jogára hivatkozott.

a)

az egyik vagy mindkét élettárs vagyonának különböző kategóriákba sorolása a bejegyzett élettársi kapcsolat során és azt követően;

b)

a vagyon áthelyezése egyik kategóriából a másikba;

c)

az élettársak felelőssége egymás kötelezettségei és tartozásai tekintetében;

d)

az egyik vagy mindkét élettárs vagyonnal kapcsolatos hatáskörei, jogai és kötelezettségei;

e)

a vagyon felosztása, megosztása vagy megszüntetése a bejegyzett élettársi kapcsolat felbontása után;

f)

a bejegyzett élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásainak joghatása az egyik élettárs és harmadik felek között fennálló jogviszonyra, valamint

g)

az élettársi vagyonjogi megállapodás anyagi érvényessége.

a)

az említett jog

vagy

b)

az élettársak bármelyike az élettársi kapcsolat vagyonjogi hatásainak nyilvánosságára vagy bejegyzésére vonatkozó, azon jogban foglalt előírásoknak megfelelően járt el, amely

a)

azon állam joga irányadó, amelynek joga a házastárs és a harmadik fél közötti ügyletre alkalmazandó; vagy

b)

ingatlant vagy nyilvántartásba vett vagyontárgyakat vagy jogokat érintő esetekben azon állam joga irányadó, amelyben az ingatlan található, illetve amelyben a vagyontárgyakat vagy jogokat nyilvántartásba vették.

a)

az alkalmazandó jognak az élettársak szokásos tartózkodási helyére hivatkozó rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az élettársak szokásos tartózkodási helye található;

b)

az alkalmazandó jognak az élettársak állampolgárságára hivatkozó rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyhez az élettársakat a legszorosabb kapcsolat fűzi;

c)

az alkalmazandó jognak az egyéb tényezőkre kapcsoló elvként hivatkozó egyéb rendelkezések szerinti meghatározásához az (1) bekezdésben említett állam jogára való hivatkozásokat azon területi egység jogára való hivatkozásként kell értelmezni, amelyben az adott tényező található.

a)

az elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével (ordre public), amelyben az elismerést kérelmezik;

b)

a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az eljárást megindító iratot vagy az azzal egyenértékű iratot nem kézbesítették az alperes részére megfelelő időben ahhoz, hogy védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha az alperes elmulasztotta a határozatot megtámadó eljárás kezdeményezését, annak ellenére, hogy lehetősége lett volna rá;

c)

összeegyeztethetetlen egy, az azonos felek közötti eljárásban abban a tagállamban hozott határozattal, amelyben az elismerést kérelmezik;

d)

összeegyeztethetetlen egy másik tagállamban vagy harmadik államban, azonos jogalapból származó, azonos felek közötti eljárásban hozott korábbi határozattal, feltéve, hogy a korábbi határozat megfelel az elismerés feltételeinek abban a tagállamban, amelyben az elismerést kérelmezik.

a)

a határozatnak a hitelessége megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolata;

b)

a 46. cikk sérelme nélkül, az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága vagy illetékes hatósága által – a 67. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében meghatározott – formanyomtatványon kiállított tanúsítvány.

a)

a 44. cikk (1) bekezdésével összhangban benyújtott, végrehajthatóvá nyilvánítás iránti kérelmek és az ilyen kérelmekkel kapcsolatos határozatok ellen a 49. cikk (2) bekezdésével összhangban benyújtott jogorvoslati kérelmek elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróságok vagy hatóságok;

b)

az 50. cikkben említett, a jogorvoslat tárgyában hozott határozat megtámadására vonatkozó eljárások;

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/57

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/59

(1)

A 2006/126/EK irányelv elfogadása óta fejlődtek a vezetési alkalmasságot befolyásoló egészségi állapotokkal kapcsolatos tudományos ismeretek, mindenekelőtt a biztonságos közúti közlekedéshez kapcsolódó kockázatok és az említett kockázatok elhárítását szolgáló kezelések hatékonyságának becslése tekintetében.

(2)

A 2006/126/EK irányelv hatályos szövege már nem tükrözi a legújabb ismereteket az olyan szív- és érrendszeri rendellenességek tekintetében, amelyek magukban hordozzák vagy hordozhatják egy jelentős, hirtelen és a vezetési alkalmasságot befolyásoló esemény veszélyét, vagy akadályozzák, hogy az érintett személy biztonságosan ellenőrzése alatt tartsa a járművet, vagy amelyek mindkét említett következménnyel járhatnak.

(3)

A vezetői engedélyekkel foglalkozó bizottság létrehozott egy, a vezetéssel és a szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozó munkacsoportot azzal a céllal, hogy aktuális orvosi szempontok szerint értékelje a közúti közlekedés biztonságát veszélyeztető, szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggő kockázatokat, és dolgozzon ki egy megfelelő iránymutatást. A munkacsoport jelentése (2) ismerteti azokat az okokat, amelyek szükségessé teszik a 2006/126/EK irányelv III. melléklete szív- és érrendszeri betegségekre vonatkozó rendelkezéseinek naprakésszé tételét. Javasolja a legújabb orvostudományi ismeretek figyelembevételét és annak egyértelmű meghatározását, hogy milyen feltételek teljesülése esetén engedélyezhető a vezetés, és milyen helyzetekben nem szabad kiállítani vagy megújítani a vezetői engedélyt. A jelentés emellett részletes tájékoztatást tartalmaz arról, hogy az illetékes nemzeti hatóságok milyen módon alkalmazzák a szív- és érrendszeri betegségekre vonatkozó, naprakésszé tett rendelkezéseket.

(4)

A hipoglikémia diagnosztizálására és kezelésére vonatkozó ismeretek és módszerek terén jelentős előrelépések történtek a 2006/126/EK irányelv III. mellékletének cukorbetegségre vonatkozó rendelkezéseinek legutóbbi, 2009-es aktualizálása óta. A vezetői engedélyekkel foglalkozó bizottság által létrehozott, cukorbetegséggel foglalkozó munkacsoport arra a következtetésre jutott, hogy ezeket az eredményeket figyelembe kell venni az érintett rendelkezések naprakésszé tétele során, különös tekintettel az alvás közben jelentkező hipoglikémia jelentőségére, valamint a visszatérő súlyos hipoglikémiát követő, az 1. csoportba tartozó vezetőkre vonatkozó vezetési tilalom időtartamára.

(5)

Az egyedi sajátosságok kellő figyelembevétele és az említett orvosi területek jövőbeni eredményeihez való megfelelő igazodás érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kellően indokolt, egyedi esetekben illetékes nemzeti orvosi hatóságaik által engedélyezhessék a vezetést.

(6)

A 2006/126/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (3) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek.

(8)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak a vezetői engedélyekkel foglalkozó bizottság véleményével,

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/64

(1)

A Tanács 2005. november 25-én elfogadta a 2005/889/KKBP együttes fellépést (1).

(2)

A Tanács 2015. július 2-án elfogadta a (KKBP) 2015/1065 határozatot (2), amely módosította a 2005/889/KKBP együttes fellépést és 2016. június 30-ig meghosszabbította annak hatályát.

(3)

Az EU BAM Rafah időközi stratégiai felülvizsgálatát követően a missziót további 12 hónappal, 2017. június 30-ig meg kell hosszabbítani.

(4)

A 2005/889/KKBP együttes fellépést ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az EU BAM Rafah misszió végrehajtására olyan helyzetben kerül sor, amely rosszabbodhat, és akadályozhatja az Unió külső tevékenységének a Szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzései elérését,

1.

a 13. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az EU BAM Rafah misszióval kapcsolatos kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2016. július 1-jétől2017. június 30-ig terjedő időszakra 1 545 000 EUR.”;

2.

a 16. cikk második bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ez az együttes fellépés 2017. június 30-án hatályát veszti.”.

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/65

(1)

A Tanács 2013. július 3-án elfogadta a 2013/354/KKBP határozatot (1), amely úgy rendelkezett, hogy az EUPOL COPPS 2013. július 1-jétől tovább folytatja működését.

(2)

A Tanács 2015. július 2-án elfogadta a 2013/354/KKBP határozat módosításáról és az EUPOL COPPS 2015. július 1-jétől2016. június 30-ig történő meghosszabbításáról szóló (KKBP) 2015/1064 határozatot (2).

(3)

Az EUPOL COPPS időközi stratégiai felülvizsgálatát követően a missziót további 12 hónappal, 2017. június 30-ig meg kell hosszabbítani.

(4)

A 2013/354/KKBP határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az EUPOL COPPS végrehajtására olyan helyzetben kerül sor, amely rosszabbodhat és akadályozhatja az Unió külső tevékenységének a Szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzései elérését,

1.

A 12. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az EUPOL COPPS misszióval járó kiadások fedezésére szánt pénzügyi referenciaösszeg a 2016. július 1-jétől2017. június 30-ig terjedő időszakra 10 320 000 EUR.”.

2.

A 15. cikk harmadik bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„Ez a határozat 2017. június 30-án hatályát veszti.”.

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/66

(1)

A 98/41/EK irányelv célja a személyhajókon tartózkodó utasok és személyzet biztonságának és mentési lehetőségeinek növelése, valamint a felkutatási és mentési tevékenységek hatékonyabb végrehajtása és a balesetetek következményeinek hatékonyabb kezelése.

(2)

A 98/41/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok kikötőit elhagyó vagy az indulási ponttól húsz tengeri mérföldnél nagyobb távolságra eltávolodó minden személyhajóról bizonyos információkat közölni kell.

(3)

A 98/41/EK irányelv 9. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok kérhetik a Bizottságtól, hogy részben vagy egészben engedélyezzen eltérést e rendelkezés alkalmazásától.

(4)

2015. március 3-i levelében az Olasz Köztársaság kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz arra vonatkozóan, hogy eltérhessen a 98/41/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a személyszállító hajókon közlekedő utasokra vonatkozó információk rögzítésére vonatkozó kötelezettség alkalmazásától az alábbi útvonalakon közlekedő összes személyszállító hajó esetében: a) Termoli – Tremiti-szigetek és vissza; b) Terracina–Ponza és vissza; és c) Ponza–Ventotene és vissza.

(5)

2015. június 4-én a Bizottság további információkat kért az Olasz Köztársaságtól annak érdekében, hogy elvégezhesse a kérelem értékelését. 2015. november 10-én az Olasz Köztársaság benyújtotta válaszát.

(6)

2016. március 31-én az Olasz Köztársaság módosította az eltérés iránti kérelem hatályát a hajókon utazó személyek bizonyos olyan kategóriáira vonatkozóan, akiknek számát fel kell jegyezni.

(7)

A Bizottság az Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA) segítségével a rendelkezésre álló információk alapján értékelte az eltérés iránti kérelmet.

(8)

Az Olasz Köztársaság az alábbi információkat nyújtotta be: 1. a meghatározott útvonalon a kétméteres hullámmagasságot elérő erős hullámzás előfordulási valószínűsége éves átlagban 10 % alatt van; 2. az eltérés iránti kérelem hatálya alá sorolandó hajók menetrend szerint közlekednek; 3. a hajójáratok útvonala az indulási ponttól nem haladja meg a harminc mérföldes távolságot; 4. azon a tengerszakaszon, amelyen a személyhajók közlekednek, hajózást támogató parti rendszer és időjárás-előrejelző rendszer működik, valamint rendelkezésre állnak az olasz parti őrség állandó kutató- és mentőeszközei; 5. nincs olyan elegendő védősáv-infrastruktúra, sem olyan, az utasok adatainak rögzítésére szolgáló kikötői létesítmény, amely megfelelne az utazások menetrendjének és a szárazföldi szállítással való összehangolásnak; 6. az eltérés iránti kérelem a meghatározott útvonalakon közlekedő összes hajózási üzemeltetőre vonatkozna; és 7. az eltérés iránti kérelem nem érinti a fedélzeten tartózkodó gyermekek számára vonatkozó információk rögzítését és az utas kívánságára az arra vonatkozó információk rögzítését, hogy vészhelyzet esetén milyen különleges gondozást vagy segítséget igényel.

(9)

Az értékelés végeredménye azt mutatja, hogy az eltérés iránti kérelem jóváhagyásához minden feltétel teljesült.

(10)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a tengeri közlekedés biztonságával és a hajókról történő szennyezés megelőzésével foglalkozó bizottság véleményével,

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/68

(1)

A takarmányban jelen levő nikkel (Ni) származhat természetes forrásból vagy lehet emberi tevékenység eredménye. Egyes takarmány-alapanyagok továbbá tartalmaznak nikkelfémet is, mivel azt az előállításuk során katalizátorként használják.

(2)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) élelmiszerláncba bekerülő szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete (CONTAM Panel) tudományos véleményt (1) dolgozott ki a takarmányban jelen levő nikkellel összefüggő állat- és közegészségügyi kockázatairól.

(3)

A CONTAM Panel következtetése szerint valószínűtlen, hogy a takarmányban előforduló nikkel bármilyen negatív hatást gyakoroljon a szarvasmarhákra, sertésekre, nyulakra, kacsákra, halakra, kutyákra, csirkékre, lovakra, birkákra, kecskékre és macskákra. Az állati eredetű élelmiszerekben előforduló nikkel révén felmerülő emberi egészségügyi kockázatok értékelésével kapcsolatban a CONTAM Panel azt a következtetést vonta le, hogy az átlagos népességben a nikkelnek való krónikus kitettség jelenlegi szintje – csak az állati eredetű élelmiszereket figyelembe véve – aggodalomra adhat okot a fiatal népességre nézve. Az akut étrendi expozíció kapcsán a CONTAM Panel következtetése szerint a nikkelre érzékeny egyének esetében az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása révén fennáll az ekcémás bőrreakciók fellángolásának kockázata. Az állati eredetű élelmiszerek hozzájárulását a nikkelnek való étrendi expozícióhoz tehát nem kellene alábecsülni, különösen azon korosztályok esetében, amelyek nikkelnek való étrendi expozíciója magas. Azonban a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett megállapítani a takarmányból az állati eredetű élelmiszerekbe történő átvitel arányát.

(4)

Megfigyelhető, hogy az EFSA tudományos véleményében használt, a takarmányban található nikkelre vonatkozó előfordulási adatok főként egy tagállamból származtak, és éppen ezért nem szükségszerűen reprezentatívak a nikkel takarmányban való, Unión belüli előfordulása tekintetében.

(5)

Következésképpen a takarmányban előforduló nikkel felső határértékének megszabása, vagy bármilyen más, a magas szintű emberi és állati egészségvédelem biztosítását célzó kockázatcsökkentési intézkedés meghozatala előtt helyénvaló nyomon követni a nikkel előfordulását a takarmányban Unió-szerte,

1.

A tagállamok a takarmányipari vállalkozók tevékeny közreműködésével kövessék nyomon a takarmányban jelen levő nikkelt.

2.

Annak érdekében, hogy a minták reprezentatívak legyenek a mintavétel tárgyát képező árutételre nézve, a tagállamok kövessék a 152/2009/EK bizottsági rendeletben (2) meghatározott mintavételi eljárásokat.

3.

A tagállamok az elemzések eredményeivel összefüggésben az EFSA adatszolgáltatási formátumát követve, az élelmiszer- és takarmányügyi standard mintaleírásra vonatkozó EFSA-iránymutatással (3), valamint az EFSA további egyedi adatszolgáltatási követelményeivel összhangban biztosítsák a rendszeres (legkésőbb 2017. október 31-én történő) adatszolgáltatást az EFSA felé.

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/70

(1)

A nikkel a Föld felszínén széles körben előforduló fém. A nikkel természetes és emberi tevékenység révén jelen van az élelmiszerekben és az ivóvízben.

(2)

A Görög Élelmiszer-biztonsági Hatóság kérvényezte, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) vizsgálja meg az élelmiszerekben, különösen a zöldségekben előforduló nikkel jelenlétének emberi egészségre gyakorolt kockázatát.

(3)

Az EFSA élelmiszerláncban előforduló szennyező anyagokkal foglalkozó tudományos testülete úgy döntött, hogy kiterjeszti a kockázatelemzést az ivóvízre, és szakvéleményt (1) fogadott el az élelmiszerekben és az ivóvízben előforduló nikkellel összefüggő közegészségügyi kockázatokról. A szakvélemény a nikkel krónikus, szájon át történő bevitelére vonatkozó kockázati jellemzés kritikus hatásaként a reproduktív és fejlődési toxicitást határozta meg. A nikkelre érzékeny személyek esetében a nikkel akut, szájon át történő bevitelének kritikus hatásaként az ekcémás reakciók fellángolását és az allergiás reakciók rosszabbodását állapították meg.

(4)

A nikkel élelmiszerekben és ivóvízben való előfordulására vonatkozó adatok 15 különböző európai országból származnak. Mivel azonban az összegyűjtött adatok 80 %-a egy tagállamból származik, ezért szélesebb körből kellene adatok gyűjteni annak megerősítésére, hogy a nikkel Unió-szerte előfordul az élelmiszerekben.

(5)

Az EFSA szakvéleményében az étrendi expozíció fő forrásainak tekintett bizonyos élelmiszercsoportok esetében csupán korlátozott mennyiségű adat állt rendelkezésre. Tanácsos a jövőbeli kockázatkezelési intézkedések tekintetében az ezekhez az élelmiszercsoportokhoz tartozó élelmiszercikkek nikkeltartalmáról jobb képet szerezni,

1.

Ajánlott, hogy a 2016-os, 2017-es és 2018-as év folyamán a tagállamok az élelmiszer-vállalkozók és más érdekelt felek tevékeny közreműködésével nyomon kövessék a nikkel élelmiszerekben való jelenlétét. A nyomon követés során ajánlott a gabonafélékre, gabonaalapú termékekre, anyatej-helyettesítő tápszerre, anyatej-kiegészítő tápszerre, csecsemőknek és kisgyermekeknek szánt gabonaalapú feldolgozott élelmiszerekre, bébiételekre, csecsemők és kisgyermekek számára gyógyászati célra szánt élelmiszerekre, étrend-kiegészítőkre, hüvelyesekre, diófélékre és olajos magvakra, tejre és tejtermékekre, alkoholos és alkoholmentes italokra, cukorra és édességekre (ideértve a kakaót és a csokoládét), gyümölcsökre, zöldségekre és zöldségtermékekre (ideértve a gombákat), száraz tealevelekre és gyógynövényteákhoz használt egyéb növények száraz részeire, valamint kagylókra összpontosítani.

2.

A mintavételi eljárásokat a 333/2007/EK bizottsági rendeletben (2) foglalt rendelkezéseknek megfelelően kellene elvégezni annak érdekében, hogy a minták reprezentatívak legyenek a mintavétel tárgyát képező árutételre nézve.

3.

A mintákat a forgalomba hozatalkor kellene elemezni. Ajánlott, hogy a nikkel összértékének elemzését az EN 13804:2013 szabványnak „Foodstuffs – Determination of elements and their chemical species. General considerations and specific requirements, preferably by making use of an analytical method based on furnace atomic absorption spectrometry (FAAS) or graphite furnace atomic absorption spectrometry (GFAAS), inductively coupled plasma optical emission spectrometry (ICP-OES) or mass spectrometry (ICP-MS)” ((„Élelmiszerek. Az elemek és ezek kémiai kötéseinek meghatározása. Általános szempontok és különleges követelmények.)” megfelelően végzendő el lehetőség szerint atomabszorpciós lángspektrometrián (FAAS) vagy grafitkemencés atomabszorpciós spektrometrián (GFAAS), induktív csatolású plazma optikai emissziós (ICP-OES) vagy tömegspektrometrián (ICP-MS) alapuló analitikai módszer felhasználásával.

4.

Az adatok egyetlen adatbázisba rendezése érdekében ajánlott, hogy a tagállamok, az élelmiszer-vállalkozók és más érdekelt felek 2016. október 1-jéig, 2017. október 1-jéig, illetve 2018. október 1-jéig az EFSA által meghatározott információk mellett a nyomon követés során nyert, teljes súly alapján kifejezett adatokat eljuttassák elektronikus jelentéstételi formában az EFSA-nak. Az előfordulásra vonatkozó, a korábbi évekből származó, még be nem nyújtott, rendelkezésre álló adatokat is a lehető leghamarabb, ezzel a gyakorlattal összhangban ajánlott továbbítani.

8.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 183/72

1.

A 28. oldalon, az I. melléklet 21 pontjában:

2.

A 30. oldalon, az I. melléklet 41 pontjában: