(1)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) megállapítja azon létező hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a biocid termékekben való felhasználásuk jóváhagyásának lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a didecil-metil-poli(oxietil)ammónium-propionát is.

(2)

A 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került a didecil-metil-poli(oxietil)ammónium-propionátnak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 8. terméktípusnak megfelelő – 8. terméktípusban (faanyagvédő szerek) való felhasználása tekintetében történő értékelésére.

(3)

Az értékelő illetékes hatóság minőségében eljárva Olaszország 2007. november 20-án benyújtotta a Bizottságnak az értékelő jelentéseket és kapcsolódó ajánlásait.

(4)

Az 1062/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a biocid termékekkel foglalkozó bizottság 2015. december 8-án megfogalmazta az Európai Vegyianyag-ügynökség véleményét, amelyben figyelembe vette az értékelő illetékes hatóság következtetéseit.

(5)

Az említett vélemény szerint a 8. terméktípusba tartozó, didecil-metil-poli(oxietil)ammónium-propionátot tartalmazó biocid termékek – a hatóanyag felhasználásával kapcsolatos bizonyos feltételek betartása esetén – várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében meghatározott követelményeknek.

(6)

Ezért helyénvaló jóváhagyni a didecil-metil-poli(oxietil)ammónium-propionátnak a 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben, az említett előírások és feltételek betartása mellett történő felhasználását.

(7)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy az érdekelt felek megtehessék az új követelmények teljesítéséhez szükséges előkészítő intézkedéseket.

(8)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

2013. augusztus 30-án a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 11. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem érkezett Franciaországhoz a granulált réz hatóanyagnak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 8. terméktípusnak megfelelő – 8. terméktípusban (faanyagvédőszerek) való felhasználás céljából az I. mellékletbe történő felvételéről.

(2)

Franciaország az 528/2012/EU rendelet 90. cikke (2) bekezdésével összhangban 2015. április 3-án benyújtotta az értékelő jelentést és a kapcsolódó ajánlásokat.

(3)

Az Európai Vegyianyag-ügynökség véleményét 2015. december 9-én a biocid termékekkel foglalkozó bizottság fogalmazta meg, amelyben figyelembe vette az értékelő illetékes hatóság következtetéseit.

(4)

Az említett vélemény szerint a 8. terméktípusba tartozó, granulált réz hatóanyagot tartalmazó biocid termékek – a felhasználásukkal kapcsolatos bizonyos előírások és feltételek betartása esetén – várhatóan megfelelnek az 528/2012/EU rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kritériumoknak.

(5)

Ezért helyénvaló jóváhagyni a granulált réznek a 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben, az említett előírások és feltételek betartása mellett történő felhasználását.

(6)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy az érdekelt felek megtehessék az új követelmények teljesítéséhez szükséges előkészítő intézkedéseket.

(7)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1831/2003/EK rendelet rendelkezik az adalékanyagok takarmányokban történő felhasználásának engedélyezéséről, az engedély megadásának feltételeiről és az engedélyezési eljárásokról. Az említett rendelet 10. cikke előírja a 70/524/EGK tanácsi irányelv (2) alapján engedélyezett adalékanyagok újraértékelését.

(2)

A cink-acetát-dihidrát, a cink-oxid, a cink-szulfát-heptahidrát, a cink-szulfát-monohidrát, az aminosavak cink-kelátjának hidrátja és a glicin-hidrát cink-kelátja cinkvegyületeket az 1334/2003/EK (3) és a 479/2006/EK bizottsági rendelet (4) engedélyezte határozatlan időre a 70/524/EGK irányelv alapján. E termékeket ezt követően – az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke (1) bekezdésének megfelelően – mint meglévő termékeket felvették a takarmány-adalékanyagok nyilvántartásába.

(3)

Az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkével összefüggésben értelmezett 10. cikke (2) bekezdésének megfelelően kérelmet nyújtottak be a cink-acetát-dihidrát, a cink-oxid, a cink-szulfát-heptahidrát, a cink-szulfát-monohidrát, az aminosavak cink-kelátjának hidrátja és a glicin-hidrát cink-kelátja valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő újraértékelésére. Továbbá az említett rendelet 7. cikkének megfelelően kérelmet nyújtottak be a vízmentes cink-klorid valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként történő engedélyezésére. A kérelmezők az adalékanyagoknak a „tápértékkel rendelkező adalékanyagok” adalékanyag-kategóriába való besorolását kérték. A kérelmekhez csatolták az 1831/2003/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdésében előírt adatokat és dokumentumokat.

(4)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) 2012. február 1-jei (5), 2012. március 8-i (6), 2012. május 23-i (7), 2012. november 15-i (8), 2013. szeptember 12-i (9) és 2015. március 12-i (10) véleményében megállapította, hogy – a javasolt felhasználási feltételek mellett – a cink-acetát-dihidrát, a vízmentes cink-klorid, a cink-oxid, a cink-szulfát-heptahidrát, a cink-szulfát-monohidrát, az aminosavak cink-kelátjának hidrátja és a glicin-hidrát cink-kelátja nincs káros hatással sem az állatok és az emberek egészségére, sem a környezetre, továbbá hogy a megfelelő védintézkedések mellett nem merülhetnek fel a felhasználókat érintő biztonsági problémák.

(5)

A környezeti hatások, különösen a cink felszíni vizekbe jutása és elszivárgása tekintetében a Hatóság 2014. április 8-i véleményében (11) javasolta a cink maximális mennyiségének jelentős csökkentését számos célfaj teljes értékű takarmányában. A Hatóság által javasolt cinktartalom-csökkentést azonban fokozatosan kell bevezetni, hogy az állatok élettani igényeinek különleges életszakaszokban is eleget lehessen tenni, valamint hogy a csökkentés ne legyen negatív hatással az állatok egészségére. A további csökkentések elérését szem előtt tartva a takarmányipari vállalkozókat és a kutatóintézeteket arra kell ösztönözni, hogy új tudományos adatokat gyűjtsenek a különböző állatfajok élettani igényeiről.

(6)

A Hatóság megállapította továbbá, hogy a cink-acetát-dihidrát, a vízmentes cink-klorid, a cink-oxid, a cink-szulfát-heptahidrát, a cink-szulfát-monohidrát, az aminosavak cink-kelátjának hidrátja és a glicin-hidrát cink-kelátja hatékony cinkforrásnak tekinthető. Az aminosavak cink-kelátjának kémiai jellemzőit figyelembe véve a Hatóság javasolja annak a következő két csoportra bontását: az aminosavak cink-kelátjának hidrátja és a fehérjehidrolizátumok cink-kelátja. A glicin-hidrát cink-kelátja továbbá két különböző formában került értékelésre, szilárd és folyékony halmazállapotban. A Hatóság úgy ítélte meg, hogy nem szükséges a forgalomba hozatalt követő egyedi nyomonkövetési előírásokat elrendelni. A hatóság ellenőrizte továbbá az 1831/2003/EK rendelettel létrehozott referencialaboratórium által benyújtott, a takarmányban lévő takarmány-adalékanyagokra alkalmazott analitikai módszerről szóló jelentést.

(7)

A cink-acetát-dihidrát, a vízmentes cink-klorid, a cink-oxid, a cink-szulfát-heptahidrát, a cink-szulfát-monohidrát, az aminosavak cink-kelátjának hidrátja, a fehérjehidrolizátumok cink-kelátja, a glicin-hidrát cink-kelátja (szilárd) és a glicin-hidrát cink-kelátja (folyadék) értékelése azt mutatja, hogy az 1831/2003/EK rendelet 5. cikkében előírt engedélyezési feltételek teljesülnek. Ennek megfelelően a szóban forgó anyagok felhasználását az e rendelet mellékletében meghatározottak szerint engedélyezni kell.

(8)

A cink-acetát-dihidrát, a cink-oxid, a cink-szulfát-heptahidrát, a cink-szulfát-monohidrát, az aminosavak cink-kelátjának hidrátja és a glicin-hidrát cink-kelátja cinkvegyületek e rendelet általi engedélyezése következtében az ezekre az anyagokra vonatkozó bejegyzések a 479/2006/EK és az 1334/2003/EK rendeletben elavultak, ezért azokat indokolt elhagyni.

(9)

A 335/2010/EU bizottsági rendelet (12), valamint a 991/2012/EU (13) és a 636/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelet (14) számos cinkvegyületet tápértékkel rendelkező adalékanyagként engedélyezett. A Hatóság 2014 április 8-i következtetéseinek figyelembevétele érdekében, amelyek egyben az összetett takarmányban felhasznált, e rendelet által engedélyezett adalékanyagok összes cinktartalmára vonatkozó rendelkezések tudományos alapját is képezik, és amelyek elsősorban a takarmány cinkkel történő kiegészítésének környezeti hatására vonatkoznak, célszerű a 335/2010/EU rendeletben, valamint a 991/2012/EU és a 636/2013/EU végrehajtási rendeletben előírt maximális cinktartalmat az e rendeletben foglalt, az összetett takarmányok cinktartalmára vonatkozó rendelkezésekhez igazítani. A 335/2010/EU bizottsági rendeletet, valamint a 991/2012/EU és a 636/2013/EU végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Mivel biztonsági okok nem indokolják a cink-acetát-dihidrát, cink-oxid, cink-szulfát-heptahidrát, cink-szulfát-monohidrát, aminosavak cink-kelátjának hidrátja és glicin-hidrát cink-kelátja, valamint a 335/2010/EU rendelet, a 991/2012/EU és a 636/2013/EU végrehajtási rendelet által engedélyezett cinkvegyületek engedélyezési feltételeit érintő módosítások azonnali alkalmazását, helyénvaló átmeneti időszakot biztosítani az érdekelt felek számára arra, hogy felkészülhessenek az engedélyezésből adódó új követelmények teljesítésére.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1251/2008/EK bizottsági rendelet (2) meghatározza a 2010/221/EU bizottsági határozattal (3) jóváhagyott nemzeti intézkedések hatálya alá tartozó tagállamokba, illetve azok egyes részeibe szánt tenyésztett víziállatok forgalomba hozatalára és behozatalára vonatkozó feltételeket és bizonyítványkiállítási követelményeket.

(2)

A 2010/221/EU határozat az annak I. és II. mellékletében felsorolt tagállamokat feljogosítja arra, hogy követelményeket állapítsanak meg a salmonid alfavírusra (SAV) fogékony halfajoknak az említett betegségtől mentesnek tekintett területeken vagy jóváhagyott felügyeleti program hatálya alá tartozó területeken történő forgalomba hozatalával és behozatalával kapcsolatban követelményeket állapítsanak meg. A tenyésztési célra, átmosó területekre, horgásztavakba, nyílt díszállattelepekre és állománypótlásra szánt, a salmonid alfavírusra (SAV) fogékony halfajok ilyen tagállamokba, illetve azok egyes részeibe érkező szállítmányainak a célterülettel megegyező egészségügyi minősítéssel rendelkező területekről kell származniuk, és azokat az említett követelményeknek való megfelelést igazoló állat-egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie.

(3)

E követelmények betartásának biztosítása érdekében indokolt az 1251/2008/EK rendelet II. mellékletének A. részében található állat-egészségügyi bizonyítványmintába belefoglalni a SAV-ra vonatkozó hivatkozást.

(4)

Az 1251/2008/EK rendelet II. mellékletének C. része felsorolja a 2010/221/EU határozat szerint elfogadott nemzeti intézkedések hatálya alá tartozó betegségekre fogékony fajokat. Az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) által elfogadott Víziállat-egészségügyi Kódex és a víziállatok diagnosztikai vizsgálatairól szóló kézikönyv jelenleg a lazacot (Salmo salar), a szivárványos pisztrángot (Oncorynchus mykiss) és a sebes pisztrángot (Salmo trutta) sorolja a salmonid alfavírusra (SAV) fogékony fajok körébe. Az 1251/2008/EK rendelet hatályával kapcsolatos jogi egyértelműség érdekében az említett rendelet II. mellékletének C. részébe bele kell foglalni a SAV-ra és az e vírusra fogékony halfajokra vonatkozó hivatkozást.

(5)

Az 1251/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Indokolt elengedő időt biztosítani a tagállamok és a gazdasági ágazat számára ahhoz, hogy meghozhassák az ebben a rendeletben megállapított követelmények teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

(1)

Az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás (a továbbiakban: AKCS–EU partnerségi megállapodás) 100. cikke kimondja, hogy az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa – az AKCS–EU Fejlesztésfinanszírozási Együttműködési Bizottság ajánlása alapján – átdolgozhatja, felülvizsgálhatja és/vagy módosíthatja a megállapodás Ia., Ib., II., III., IV. és VI. mellékletét.

(2)

Az AKCS–EU partnerségi megállapodás 15. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa hatásköreit átruházhatja az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságára.

(3)

Az AKCS–EU Miniszterek Tanácsa a 2014. június 19–20-án Kenyában, Nairobiban tartott 39. ülésén együttes nyilatkozatban megállapodott a Vállalkozásfejlesztési Központ (a továbbiakban: CDE) rendezett bezárásáról és az AKCS–EU partnerségi megállapodás III. mellékletének módosításáról, valamint arról, hogy e cél érdekében hatásköröket ruháznak az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságára ezen ügyek előmozdítása érdekében, a szükséges határozatok – így az említett III. melléklet módosításának – elfogadása céljából.

(4)

Az AKCS–EU partnerségi megállapodás III. mellékletét módosítani kell a CDE kizárólag felszámolási célú fennállását biztosító új jogi keret meghatározása érdekében.

(5)

Ezért az AKCS–EU Nagykövetek Bizottságában az AKCS–EU partnerségi megállapodás III. mellékletének felülvizsgálata tekintetében az Unió által képviselendő álláspontnak a csatolt határozattervezeten kell alapulnia,

(1)

A 11. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat 21–24. cikkében meghatározott eljárás alapján a Bizottság 2016. június 15-ig javaslatot terjeszt elő, amelyben feltünteti a) a 2016. évre vonatkozó hozzájárulás második részletének összegét; valamint b) a 2016. évre vonatkozó hozzájárulásnak a felülvizsgált éves összegét, amennyiben az összeg eltér a tényleges igényektől.

(2)

Az Európai Beruházási Bank a 11. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat 52. cikkével összhangban 2016. április 28-án megküldte a Bizottságnak az általa kezelt eszközök kötelezettségvállalásaira és kifizetéseire vonatkozó aktualizált becsléseket.

(3)

A 11. EFA-ra alkalmazandó pénzügyi szabályzat 22. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a hozzájárulások lehívása során először a korábbi Európai Fejlesztési Alapokra (a továbbiakban: EFA-k) meghatározott összegeket kell felhasználni. Következésképpen a 10. EFA-ból kell pénzeszközöket lehívni.

(4)

A Tanács a Bizottság javaslata alapján 2015. november 24-én elfogadta határozatát, amely a 2016. évre szóló tagállami EFA-hozzájárulások éves összegét a Bizottság esetében 3 450 000 000 EUR-ban, az Európai Beruházási Bank esetében pedig 150 000 000 EUR-ban állapította meg.

(5)

A Tanács a 2013/759/EU tanácsi határozatával (4)2013. december 12-én elfogadta az áthidaló eszköz létrehozásáról szóló határozatot, mely az EFA tekintetében a 2014. január 1-je és a 11. Európai Fejlesztési Alap hatálybalépése közötti átmeneti igazgatási intézkedésekről rendelkezik,

(1)

A 999/2001/EK rendelet értelmében meg kell határozni a tagállamok vagy harmadik országok, illetve azok régióinak (a továbbiakban: országok és régiók) BSE-státusát a következő három kategória egyikébe történő besorolással: elhanyagolható, ellenőrzött vagy meghatározatlan BSE-kockázat.

(2)

A 2007/453/EK bizottsági határozat (2) melléklete a BSE-kockázatok függvényében határozza meg az országok és régiók BSE-státusát.

(3)

A Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) vezető szerepet játszik az OIE-tagállamoknak és régióknak a Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexének (3) előírásai alapján történő, BSE-kockázat szerinti besorolásában.

(4)

2016. május 27-én az OIE küldötteinek Világközgyűlése „A tagországok BSE-kockázati státusának elismeréséről” címmel elfogadta 20. sz. határozatát (4). Az eddig felsorolt országok mellett, a határozat Costa Ricát, Litvániát, Namíbiát, Németországot és Spanyolországot is az elhanyagolható BSE-kockázatot jelentő országok közé sorolta.

(5)

Következésképpen a 2007/453/EK határozat mellékletében az országok és régiók listáját módosítani kell az említett országok elhanyagolható BSE-kockázatú kategóriába sorolása érdekében.

(6)

A 2007/453/EK határozat mellékletét tehát ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

A 64/432/EGK irányelv megállapítja a szarvasmarhafélék Unión belüli kereskedelmére vonatkozó szabályokat. Az említett irányelv 9. cikke előírja, hogy az a tagállam, amelyben kötelező országos ellenőrző program működik a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitisére vonatkozóan, a Bizottság elé terjesztheti a programját jóváhagyás céljából. A 64/432/EGK irányelv 9. cikke rendelkezik ezenfelül az Unión belüli kereskedelemhez előírható további garanciák meghatározásáról is.

(2)

A 64/432/EGK irányelv 10. cikke előírja, hogy amennyiben egy tagállam úgy véli, hogy területe vagy területének egy része mentes a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitisétől, úgy azt jelentenie kell a Bizottságnak, a megfelelő dokumentációs anyagokat mellékelve. A cikk rendelkezik továbbá az Unión belüli kereskedelemhez előírható további garanciák meghatározásáról is.

(3)

A 2004/558/EK bizottsági határozat (2) jóváhagyja az I. mellékletében felsorolt tagállamok által az 1-es típusú marhaherpeszvírus (BHV1) felügyeletére és felszámolására benyújtott programokat az említett mellékletben felsorolt régiók tekintetében, amelyekre a 64/432/EGK irányelv 9. cikkének megfelelően további garanciák érvényesek. Ezenkívül a 2004/558/EK határozat II. melléklete felsorolja a BHV1-mentesnek minősülő tagállami régiókat, amelyekre a 64/432/EGK irányelv 10. cikkének megfelelően további garanciák érvényesek.

(4)

A németországi Hamburg, Észak-Rajna-Vesztfália, Rajna-vidék–Pfalz, Saar-vidék és Schleswig-Holstein szövetségi tartományok jelenleg fel vannak sorolva a 2004/558/EK határozat I. mellékletében.

(5)

Németország benyújtotta a Bizottságnak a Rajna-vidék–Pfalz és Saar-vidék szövetségi tartományok, valamint az Észak-Rajna Vesztfália tartománybeli Arnsberg, Detmold és Münster közigazgatási régiók BHV1-mentességét bizonyító dokumentációs anyagokat, valamint a 64/432/EGK irányelv 10. cikkének megfelelően megállapított, rájuk vonatkozó további garanciákat.

(6)

A Németország által benyújtott dokumentációs anyagok értékelését követően megállapítást nyert, hogy Rajna-vidék–Pfalz és Saar-vidék szövetségi tartományokat, valamint az Észak-Rajna Vesztfália tartománybeli Arnsberg, Detmold és Münster közigazgatási régiókat el kell hagyni a 2004/558/EK határozat I. mellékletéből és fel kell venni annak II. mellékletébe, valamint a 64/432/EGK irányelv 10. cikkének megfelelően megállapított további garanciák alkalmazását ki kell terjeszteni rájuk. Ezért a 2004/558/EK határozat I. és II. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A 2004/558/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az 1308/2013/EU rendelet 55. cikkének megfelelően valamennyi tagállam benyújtotta a Bizottsághoz a méhészeti termékek termelésére és forgalmazására vonatkozó, a 2017-es, a 2018-as és a 2019-es méhészeti évre szóló hároméves nemzeti programját.

(2)

Mind a 28 program teljesíti az 1308/2013/EU rendeletben meghatározott célokat és tartalmazza az (EU) 2015/1368 bizottsági végrehajtási rendelet (2) 4. cikkében előírt információkat.

(3)

Az egyes nemzeti programokhoz nyújtott uniós hozzájárulás összegét az 1308/2013/EU rendelet 55. cikkének (2) bekezdése és az (EU) 2015/1366 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) 4. cikke, valamint 8. cikkének (2) bekezdése alapján kell meghatározni.

(4)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó bizottság véleményével,