(1)

2013. november 26-án, miután különböző cikkek jelentek meg a sajtóban arról, hogy Franciaország beavatkozhatott a FagorBrandt SAS (a továbbiakban: FagorBrandt) érdekében, a Bizottság tájékoztatást kért Franciaországtól. 2013. december 13-i levelében Franciaország azt válaszolta, hogy a Fonds de développement économique et social (Gazdasági és Szociális Fejlesztési Alap; a továbbiakban: FDES) 2013-ban 10 millió EUR összegű kölcsönt nyújtott egyetlen részletben a FagorBrandt részére.

(2)

A Bizottság 2014. április 4-én újabb tájékoztatást kért, amelyre Franciaország 2014. április 15-én és 28-án és május 13-án kelt levelében válaszolt. E kérést kiegészítette a 2014. június 27-i információkérés, amelyre Franciaország 2014. július 10-én válaszolt.

(3)

A Bizottság javaslatára 2014. július 9-én találkozóra került sor francia hatóságokkal.

(4)

Mivel a kölcsönt 2013. december 31. előtt folyósították, a Bizottság ezt az intézkedést a be nem jelentett támogatások nyilvántartásában rögzítette.

(5)

A Bizottság 2014. szeptember 16-i levelében tájékoztatta Franciaországot arról a határozatáról, hogy a támogatás tekintetében megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást (a továbbiakban: a hivatalos vizsgálati eljárás). A Bizottsághoz 2014. október 24-én érkeztek be Franciaország észrevételei.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(7)

A Bizottság e tárgyban egy érdekelt harmadik féltől kapott észrevételeket. A Bizottság ezeket továbbította Franciaországnak, és biztosította számára a lehetőséget, hogy azokhoz megjegyzéseket fűzzön; ezeket a megjegyzéseket a Bizottság 2015. február 26-án kelt levélben kapta meg.

(8)

2014. november 18-án és 2015. február 26-án a Bizottság tájékoztatást kért Franciaországtól, amely azokra 2014. december 17-én és 2015. március 6-án válaszolt.

(9)

A francia hatóságok és a Bizottság részvételével 2015. november 12-én találkozóra került sor. 2016. március 1-jén Franciaország kiegészítő információkat továbbított a Bizottságnak.

(10)

A FagorBrandt villamos háztartási készülékek gyártásával, forgalmazásával és javításával, villamos háztartási készülékek, valamint különböző elektromos és elektromechanikus készülékek és eszközök alkatrészeinek adásvételével foglalkozott. A társaság 2013-ban négy ipari telephelyen körülbelül 1 800 munkavállalót foglalkoztatott.

(11)

A nanterre-i kereskedelmi bíróság 2013. november 7-i ítélete kimondta a FagorBrandt fizetésképtelenségét.

(12)

A fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően a fizetésképtelenségi szakértő megállapította, hogy az Ernst&Young Advisory könyvvizsgáló társaság által 2013. november 12-én felülvizsgált likviditás-előrejelzésekből az derült ki, hogy a szóban forgó társaság 2014 januárjától a mintegy [50–100] millió EUR összegű megrendelésállomány ellenére mintegy […] (*1) millió EUR összegű likviditási hiánnyal küzdött. A FagorBrandt által folytatott tevékenységek egy részének újraindítása lehetővé tette volna a pozitív pénzforgalom kialakulását, és ily módon a tevékenységek folytatásának finanszírozását 2014 márciusáig, ezáltal az átvételi ajánlatok határidejének meghosszabbítását.

(13)

A fizetésképtelenségi szakértő 10 millió EUR összegű kölcsön felvétele érdekében először 2013. november 12-én lépett kapcsolatba a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló vállalkozások finanszírozására szakosodott Thémis és […] bankkal. A Thémis 2013. november 17-én a FagorBrandt részére 5 millió EUR összegű kölcsön nyújtására adott ígéretet azzal a feltétellel, hogy a(z) […] bank ugyanilyen feltételek mellett vállal kötelezettséget, és hogy Franciaország ugyanekkora összegű kölcsönt nyújt a FagorBrandt részére. A(z) […] bank 2013. november 18-án elutasította, hogy 5 millió EUR összegű kölcsönt nyújtson, mivel úgy ítélte meg, hogy a biztosított garanciák – különösen az alkatrészkészletre alapított zálogjog – nem kielégítőek. A fizetésképtelenségi szakértő felkért egy harmadik pénzügyi intézményt, a(z) […] bankot, amely 2013. november 19-én elutasította a kölcsönnyújtást. Mivel a Thémis bank kizárta, hogy 5 millió EUR feletti kitettséget vállaljon, a fizetésképtelenségi szakértő így megkereste az ipari szerkezetátalakítással foglalkozó tárcaközi bizottságot.

(14)

Ezzel egyidejűleg a FagorBrandt a nanterre-i kereskedelmi bíróság 2013. november 21-i ítélete nyomán elérte, hogy [20–50] millió EUR összegű finanszírozást egy banki konzorciumhoz (3) csoportosítsanak át. Engedélyt kapott arra is, hogy a késztermékkészletekre alapított zálogjog birtokosainak minősülő hitelezők részére az áruk értéke 50 %-ának megfelelő összeget fizessen ki az áruk felszabadításával arányosan, továbbá arra, hogy biztosítékok nyújtása mellett és a kereskedelmi törvénykönyv L. 622-17. cikkében (4) előírt előjoggal élve legfeljebb 15 millió EUR összegű kölcsönt vegyen fel. E 15 millió EUR küszöbérték engedélyezése az Ernst&Young Advisory könyvvizsgáló társaság által szakértett vállalkozás fizetőképességének figyelembevételével történt.

(15)

Ez a FagorBrandt részére nyújtott két kölcsön, a Thémis bank által szezonális hitel (5) formájában nyújtott 5 millió EUR összegű kölcsön és az FDES által nyújtott 10 millió EUR összegű kölcsön formájában konkretizálódott.

(16)

A FagorBrandt javára az FDES-kölcsönt 2013. november 28-án az ugyanezen a napon kelt szerződés keretében nyújtották. E kölcsön feltételeit a 2.2. szakasz ismerteti.

(17)

A kölcsönnyújtásokat követően 2014. január 17-én az agár-élelmiszer-ipari, szolgáltatási és forgalmazási ágazatban tevékenykedő Cevital benyújtotta az első átvételi ajánlatot. A Cevital csoport több mint 13 000 munkavállalót foglalkoztat, 2013. évi konszolidált árbevétele 2,4 milliárd EUR volt. Átvételi terve szerint célja a FagorBrandt eszközeinek az Exagon, a Cevital csoport leányvállalata közvetítésével bonyolítandó, egy új társaság, a Groupe Brandt létrehozása révén történő felvásárlása volt. Az első ajánlat a Cevital [20–50] millió EUR összegű finanszírozását irányozta elő, egy rövid lejáratú hitelkeret létrehozásával és egy közép-, illetve hosszú lejáratú hitelkeret Franciaország és bankok beavatkozása nélküli megszerzésével.

(18)

Ezt követően a Cevital több, egymást követő átvételi ajánlatot nyújtott be a 2014. április 8-án kelt, a nanterre-i kereskedelmi bíróság 2014. április 15-i ítéletével hitelesített, kötelező érvényű ajánlatig.

(19)

A FagorBrandt eszközeinek felvásárlásához és a tevékenység átvételéhez szükséges finanszírozás 207,5 millió EUR-t tett ki, és a következőkből tevődött össze:

(20)

A Cevital kötelezettségvállalása az átvételi terv végrehajtásához szükséges finanszírozás megszerzésének függvénye volt.

(21)

A nanterre-i kereskedelmi bíróság 2014. április 15-i ítélete elrendelte a FagorBrandt eszközei jelentős részének a Cevital és leányvállalata, az Exagon részére 550 000 EUR-ért történő átruházását. Ezeket az eszközöket a Groupe Brandt társaságon belül átcsoportosították. Ami a fennmaradó eszközöket illeti, az ítélet elrendelte továbbá a FagorBrandt aizenay-i telephelyén folytatott műanyag-feldolgozási, általános karbantartási, szerszámkészítési és metrológiai alvállalkozási tevékenységeknek a Variance Technologies társaság részére 150 002 EUR-ért történő átruházását, valamint a FagorBrandt La Roche-sur-Yon-i telephelyétől függő tevékenységeknek és eszközöknek Pierre Jullien részére, készleten kívül, 1,50 EUR-ért történő átruházását.

(22)

Az FDES-kölcsön. Franciaország az FDES közvetítésével 10 millió EUR összegű kölcsönt nyújtott a FagorBrandt részére. E kölcsön nyújtását a gazdasági és pénzügyminiszter 2013. november 28-i rendelete legalizálta.

(23)

A kölcsön kamatlába Eonia + [300–600] bázispont volt.

(24)

A kölcsönt két részletben folyósították:

(25)

A Thémis által nyújtott kölcsön. Ami a Thémis bank által nyújtott 5 millió EUR összegű kölcsönt illeti, azt a következő feltételek mellett jegyezték:

1. ábra

Az FDES által nyújtott 10 millió EUR összegű kölcsön és a Thémis bank által nyújtott kölcsön összehasonlítása

A FagorBrandt részére nyújtot összes kölcsön

16

14

12

10

8

6

4

2

0

Thémis

FDES

A részlet

B részlet

Forrás: Bizottság.

(26)

A FagorBrandt részére Franciaország nevében a 2013. november 28-i szerződés keretében a Natixis nyújtotta az FDES-kölcsönt.

(27)

A kölcsön A részletét a kölcsönszerződésben előírt esedékességnek megfelelően, azaz 2013. december 31-én, 2014. január 31-én, 2014. február 28-án, a fennmaradó részt pedig 2014. március 31-ig teljes egészében törlesztették.

(28)

A B részlet törlesztését legkésőbb 2014. március 31-én kellett volna teljesíteni 5 millió EUR egy összegben történő átutalásával. A fizetésképtelenségi szakértő 2014. március 27-i levelében a B részlet kifizetésének 2014. április 30-ig történő elhalasztását kérte, ugyanis ez a kifizetés 2014. március végén [0–5] millió EUR negatív cash flow-t eredményezett volna. A fizetésképtelenségi szakértő szerint ez a helyzet a vállalkozás bírósági felszámolásának kimondásához vezetett volna. Franciaország elfogadta az esedékesség egy hónappal, azaz 2014. április 30-ig történő elhalasztását. Franciaország megerősítette, hogy a kölcsön fennmaradó részét, azaz 3,5 millió EUR-t 2014. április 25-én törlesztették.

(29)

Az FDES-kölcsön. Franciaország az FDES közvetítésével 47,5 millió EUR összegű kölcsönt nyújtott a Groupe Brandt részére. E kölcsön nyújtását a gazdasági és pénzügyminiszter 2014. április 10-i rendelete legalizálta, aláírására 2014. április 24-én került sor. A kölcsönt a likviditási szükségletek kielégítésére és az átvett eszközök finanszírozására nyújtották.

(30)

A kölcsön három részletből áll, amelyek összege egyenként: 11,2 millió EUR (A részlet), 23,8 millió EUR (B részlet) és 12,5 millió EUR (C részlet). A kölcsön törlesztésének feltételei a következők: az A részlet 2015. október 31-én; a B részlet 14, negyedévenként egyenlő összegű visszafizetéssel, az első részletet 2015. január 31-én, az utolsót pedig 2018. április 30-án kell átutalni; a C részlet három egyenlő összegű, 2015. április 30-i, 2016. április 30-i és 2017. április 30-i visszafizetéssel.

(31)

A figyelembe vett kamatláb az A részlet esetében évi 3 %-kal, a B részlet esetében évi 3,5 %-kal, a C részlet esetében pedig 4,25 %-kal megnövelt EURIBOR kamatláb.

(32)

A kölcsön B és C részletét, összesen 36,3 millió EUR-t 2014. április 28-án folyósítottak. Az A részlet, 11,2 millió EUR folyósítására 2014. július 4-én került sor.

(33)

A Natixis és a Société Générale által nyújtott kölcsön. A Natixis és a Société Générale egyaránt [5–10] millió EUR összegű kölcsönt nyújtott. A két kölcsön egyaránt két részletből áll: [1–5] millió EUR összegű A részletből és egy [3–6] millió EUR összegű B részletből. E finanszírozás feltételei megegyeznek az FDES-kölcsön A és B részletére alkalmazott feltételekkel.

2. ábra

A három kölcsön, az FDES, a Société Générale és a Natixis által nyújtott kölcsön összetétele

[…]

Forrás: Bizottság.

(34)

Franciaország szerint az FDES-kölcsönt összesen 150 millió EUR összegű biztosíték garantálja. Franciaország a kölcsönfelvevő Groupe Brandt által nyújtott biztosítékokkal (a Brandt France értékpapírszámláira alapított kézizálogjog, a Groupe Brandt előlegeire alapított kézizálogjog), valamint az Exagon által nyújtott biztosítékokkal (az Exagon általi garancia, a Groupe Brandt értékpapírszámláira alapított kézizálogjog, az Exagon előlegeire alapított kézizálogjog) rendelkezik. Az FDES-kölcsönhöz még a következő garanciaígérvények is kapcsolódnak: a védjegyekre és a szabadalmakra alapított kézizálogjog, a(z) […] licenciaszerződésére alapított kézizálogjog, a(z) […] által 2017-től fizetett jövőbeli osztalékokra alapított kézizálogjog, valamint a cergy-i, orléans-i és vendôme-i ingatlanokra alapított jelzálogjog. Az összes biztosíték garantálja a Société Générale és a Natixis támogatását. A három középtávú támogatás A és B részlete esetében a biztosítékok elsőrendűek, a magánbefektetőkkel megegyező feltételek mellettiek, az FDES-kölcsön C részlete esetében pedig másodrendűek. Ennek fejében a C részlet esetében a törlesztés időtartama rövidebb, a kamat magasabb, az első esedékesség pedig elsőbbséget élvez előtörlesztés esetén.

(35)

Az A részlet esedékes részletét 2015. október 31-én kell törleszteni. A B részletet 2018. április 30-ig kell törleszteni. Végezetül ami a C részletet illeti, a törlesztésre három, 2015-ben, 2016-ban és 2017-ben fizetett részletben kerül sor.

(36)

Franciaország a 2014. április 28-i feljegyzésében röviden utalt a FagorBrandt 3 millió EUR összegű társadalombiztosítási és adótartozásának esetleges elengedésére.

(37)

Az FDES-kölcsönök kapcsán Franciaország úgy ítélte meg, hogy az első FDES-kölcsönt piaci feltételekkel nyújtották, egy magán hitelintézet által nyújtott kölcsön mintájára. Franciaország különösen a Thémis bank által nyújtott kölcsön egyidejű jelenlétére és annak feltételeire hivatkozott. Ami a második FDES-kölcsönt illeti, Franciaország úgy ítélte meg, hogy a kölcsönt piaci feltételek mellett nyújtották, a Cevital üzleti tervének megbízhatóságára, a piaci magánszereplők által végrehajtott befektetések jelentőségére, valamint az alkalmazott kamatokra és a garanciális biztosítékok értékére való tekintettel.

(38)

A 3 millió EUR összegű adó- és társadalombiztosítási tartozás esetleges elengedése tekintetében Franciaország úgy vélte, hogy az a FagorBrandt társaságot és leányvállalatait érintette. Ez az összeg a csoportos eljárás idején keletkezett tartozást jelentett, amelynek elszámolását a felszámolás keretében kellett biztosítani a csoport többi adósságával megegyező módon, az átvevők tevékenységétől függetlenül.

(39)

2014. szeptember 16-án a Bizottság megindította a hivatalos vizsgálati eljárást.

(40)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság kétségeket fogalmazott meg mind a vizsgált intézkedések minősítésével, mind a nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal való esetleges összeegyeztethetőségükkel kapcsolatban (8).

(41)

A két FDES-kölcsön tekintetében a Bizottságban kérdésként felmerült a gazdasági előny jelenléte, és pozitív válasz esetében annak összege.

(42)

Az első FDES-kölcsön nyújtása kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy e kölcsönnek kizárólag az A részletét garantálták ugyanazok a biztosítékok, mint a Thémis bank által nyújtott kölcsönt. A Bizottság következésképp megjegyezte, hogy a B részletre nem ugyanazok a biztosítékok vonatkoztak, jóllehet a kamatláb megegyezett. A Franciaország által szolgáltatott információkból továbbá az derült ki, hogy a magánhitelező csak 5 millió EUR erejéig vállalt kötelezettséget. Következésképp úgy tűnt, hogy az FDES-kölcsön B részlete és Franciaország ahhoz kapcsolódó kockázatai előnyhöz juttatták a FagorBrandt társaságot, mivel több – azonban a csoportos eljárások tárgyát képező vállalkozások finanszírozására szakosodott – magánhitelező elutasította, hogy az adott feltételek mellett a FagorBrandt részére 5 millió EUR-t meghaladó finanszírozást nyújtson, és úgy ítélte meg, hogy a kapcsolódó biztosítékok nem voltak kielégítőek a kockázatokhoz képest. Mivel a kölcsön B részletét gyengébb biztosítékok fedezték, az nagyobb kockázatot jelentett az FDES számára. Rendes piaci feltételek mellett az FDES-nek tehát magasabb kamatlábat kellett volna kérnie.

(43)

A Bizottság így ebben a szakaszban azt állapította meg, hogy az FDES-kölcsön B részlete olyan előnyt tartalmazott, amelyet körültekintő magánhitelező nem biztosított volna.

(44)

A Bizottságnak kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Groupe Brandt részére nyújtott újabb kölcsön megfelel-e a magánhitelező elvének.

(45)

A biztosítékok értéke. Franciaország szerint a 150 millió EUR összegű biztosíték ugyanúgy fedezte a kölcsön A és B részletét, mint a Société Générale és a Natixis bank kölcsöneit.

(46)

A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy Franciaország nem nyújtott be a biztosítékok értékének becslésére vonatkozó információt. Az eljárás megindításáról szóló határozat szakaszában a Bizottságnak nem volt tudomása az értékük (nettó könyv szerinti értékük, piaci értékük, illetve egyéb értékük) megállapítására használt módszerről. A Bizottság továbbá megjegyezte, hogy ezeket a biztosítékokat a Société Générale és a Natixis pénzügyi intézmény is csak a(z) [5–10] millió EUR összegű, azaz összesen [10–20] millió EUR összegű középtávú finanszírozásához használta fel, míg az FDES-kölcsön 47,5 millió EUR-t tett ki.

(47)

A kölcsön díjának mértéke. A kölcsön díjának mértéke a részletektől függően eltérő. A Bizottság tájékoztató jelleggel úgy ítélte meg, hogy a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: a 2008. évi közlemény) (9) alkalmazása esetén a figyelembe vett kamatlábnak legalább 0,53 % (a Franciaország által 2014 januárja és júliusa között alkalmazott alapkamat) és – a biztosítékok meghatározott értékétől függően – 650–1 000 bázispont összegének, azaz legalább 7,03 % és 10,53 % közöttinek kellett lennie.

(48)

A Bizottság egy másik, a Bloomberg és a Capital IQ adatain alapuló megközelítést is fontolóra vett, amely a 2008. évi közlemény alkalmazásával kapott kamatlábaknál magasabb kamatlábakat eredményezett.

(49)

Következésképp úgy tűnt, hogy az FDES-kölcsön kamatlába a figyelembe vett számítási módszertől függetlenül alacsonyabb volt a piaci feltételeknél.

(50)

Ebből adódóan a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat szakaszában úgy ítélte meg, hogy az FDES-kölcsön feltételei a Groupe Brandt számára biztosított előnyt képezhettek.

(51)

Franciaország álláspontjával ellentétben a Bizottság úgy vélte, hogy az adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedése köztartozás elengedésének minősülhet, és a FagorBrandt előnyben részesítésével járhat, azáltal, hogy lehetővé teszi terheinek enyhítését.

(52)

Ami az intézkedéseknek az állami támogatási szabályokkal való összeegyeztethetőségét illeti, a Bizottság úgy vélte, hogy az alkalmazandó jogalap a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásról szóló, 2004. évi iránymutatás (a továbbiakban: a 2004. évi iránymutatás) (10). Ennek alapján a Bizottság kétségeket fogalmazott meg i. a 2004. évi iránymutatás szerinti támogatásra való jogosultsággal és ii. az „először és utoljára” elv tiszteletben tartásával kapcsolatban. A Bizottság ezenkívül megállapította, hogy Franciaország nem készített a vizsgált intézkedések összeegyeztethetőségével kapcsolatos elemzést: elkészítette a 2014–2016-os pénzügyi évekre vonatkozó üzleti tervet, amely utalhatott az életképesség helyreállítására, ez azonban nem volt szerkezetátalakítási terv. Az üzleti terv különösen nem tartalmazta a 2004. évi iránymutatás 35. és 36. pontjában előírt elemeket (piacfelmérés, a vállalkozás nehézségeit kiváltó körülmények leírása, a helyzet legkedvezőbb, illetve legkedvezőtlenebb alakulására, valamint egy köztes állapotra vonatkozó feltételezések alapján készített forgatókönyvek).

(53)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban nem vitatta, hogy a FagorBrandt megfelelt a 2004. évi iránymutatás 10. pontjában a nehéz helyzetben lévő vállalkozásra vonatkozóan közölt kritériumoknak.

(54)

A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, nem tudja ellenőrizni, hogy a FagorBrandt nehézségei rá jellemzők voltak-e annak ellenére, hogy a Fagor csoporthoz tartozott, és következésképp azt sem, hogy a 2004. évi iránymutatás 13. pontjában szereplő feltételek teljesültek-e.

(55)

A 2004. évi iránymutatás 12. pontja a következőket mondja ki: „újonnan alapított vállalkozások […] [n]em jogosultak megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra […]. Ez akkor fordul elő például, ha egy korábbi vállalkozás felszámolásából új vállalkozás jön létre vagy pusztán átveszi egy ilyen vállalkozás teljes eszközállományát.” Ami a 2014. január 15-én létrejött Groupe Brandt társaságot illeti, a Bizottságban kétely merült fel egy olyan társaság új társaságkénti minősítésével kapcsolatosan, amely felvásárolta egy nehéz helyzetben lévő vállalkozás viszonylag jelentős eszközállományát, hogy látszólag ugyanazt a tevékenységet folytassa.

(56)

A Bizottságnak kétségei merültek fel a 2004. évi iránymutatás 3.3. szakaszában kimondott „először és utoljára” elv tiszteletben tartásával kapcsolatban is. A FagorBrandt 2008-ban ugyanis már részesült szerkezetátalakítási támogatásban (11). Következésképp a vállalkozás 2018 előtt eleve nem részesülhet megmentési vagy szerkezetátalakítási célú új támogatásban. A Bizottság pontosította, hogy a támogatás nyújtását követően a kedvezményezett vállalkozás tulajdonjogi helyzetének módosítása mindenesetre nem vonta kétségbe ezt a szabályt, mivel úgy tűnt, ugyanazon vállalkozás továbbviteléről van szó.

(57)

Végezetül a Bizottság emlékeztetett az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatás megszüntetésére vonatkozóan valamely tagállam számára bizottsági határozat által előírt kötelezettség a korábbi helyzet visszaállítását célozza. Ez a célkitűzés akkor teljesül, ha a kedvezményezett visszafizette az említett támogatást, és így elveszítette a versenytársaival szemben élvezett előnyt (12). Szintén az ítélkezési gyakorlat szerint, a visszafizettetési kötelezettség kiterjeszthető az olyan új társaságra, amelyre a szóban forgó társaság átruházta eszközeinek egy részét, amennyiben az átruházás alapján megállapítható, hogy gazdasági folytonosság áll fenn a két társaság között (13). A visszafizettetési kötelezettség más jogalanyra történő kiterjesztése ugyanis nem zárható ki, amennyiben megállapítást nyer, hogy a két jogalany között fennálló gazdasági folytonosságnak köszönhetően az említett jogalany ténylegesen részesül az érintett támogatásokból.

(58)

A szóban forgó esetben a FagorBrandt részére a 10 millió EUR összegű kölcsön, valamint az adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedése útján nyújtott támogatások a jelek szerint előnyben részesítették a FagorBrandt gazdasági tevékenységét folytatónak tűnő Groupe Brandt társaságot. Úgy tűnik, hogy a FagorBrandt és a Groupe Brandt között fennálló gazdasági folytonosság több jele együttesen érvényesült (14): különösen a Fagor csoporthoz tartozó több franciaországi társaság szinte minden tárgyi eszközének és immateriális javának átvétele, a munkavállalók több mint kétharmadának átvétele, ugyanazon termelési tevékenység folytatása ugyanazokkal a védjegyekkel, valamint a művelet gazdasági logikája.

(59)

A Bizottságnak ezenkívül kétségei merültek fel azt illetően, hogy ezek a támogatások, valamint a 47,5 millió EUR összegű kölcsönnel közvetlenül a Groupe Brandt részére nyújtott támogatások eljuthattak-e a Cevitalhoz és az Exagonhoz, amelyek a Groupe Brandt leányvállalat közvetítésével átvették a FagorBrandt fent említett eszközeit.

(60)

A Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban állítottakkal szemben Franciaország úgy ítéli meg, hogy a kölcsön B részletének biztosítékai nem gyengébbek az A részlet biztosítékainál, és hogy legalább ugyanolyan erősek, mint ez utóbbiak.

(61)

Ahogyan az a 2013. november 28-i kölcsönszerződés 10. cikkében szerepel, az A részletet a Thémis által nyújtott 5 millió EUR összegű kölcsönnel megegyező feltételek mellett az alábbi biztosítékok fedezték:

(62)

A B részletet az alábbi biztosítékok fedezték:

(63)

A B részlet esetében tehát – az A részlet és a Thémis által nyújtott kölcsön keretében nyújtott biztosítékokkal megegyező b) és a c) vonatkozáson kívül – egy [10–20] millió EUR összegű előszerződés tárgyát képező lyoni ingatlan átruházásából származó bevételre alapított másodrendű kézizálogjog érvényesült. E vagyontárgyról ingatlanszakértői vélemény is készült, amely annak 2012. december 31-i, piaci értékét üres állapotban [15–25] millió EUR-ra, használatban állóként pedig [15–25] millió EUR-ra becsülte. Ezek az információk arra utalnak, hogy a vagyontárgynak az előszerződés keretében megállapított értéke, azaz a [10–20] millió EUR valóban minimális értéket jelent.

(64)

Annak ellenére, hogy az FDES-kölcsön 5 millió EUR összegű B részletére alapított kézizálogjog másodrendű volt, bőven elég volt ennek a részletnek a garantálásához, tekintettel arra, hogy az elsőrendű hitelező kizárólag 5 millió EUR erejéig rendelkezett ezzel a biztosítékkal.

(65)

Ennélfogva, ha a B részlet keretében nyújtott biztosítékok egy része különbözött az A részlet keretében nyújtott biztosítékoktól, azokat nem kevésbé erősítette a kölcsön értékénél jóval magasabb értékű vagyontárgyra alapított kézizálogjog fennállása.

(66)

Franciaország továbbá hangsúlyozza, hogy ezt a kölcsönt 2014. április folyamán teljes egészében törlesztették.

(67)

A biztosítékok. Franciaország tovább részletezi a 2014. július 10-i levelében ismertetett biztosítékok jegyzékét, azok teljes összegét 150 millió EUR-ként állapítja meg. Franciaország ily módon kiegészítő információkat és szakértői véleményeket szolgáltat ezen összeg alátámasztására.

(68)

A kamatláb. Franciaország úgy véli, hogy a Bizottság számítása téves, és hogy az abból levont következtetései is tévesek.

(69)

A Bizottság először is abból indul ki, hogy az Electrom társaság – a jelenlegi Groupe Brandt – CCC minősítésű. Franciaország úgy véli, hogy ez a minősítés nem indokolt. Ahogyan a Cevital csoport KPMG által hitelesített, 2013-ra vonatkozó konszolidált éves beszámolója tanúsítja, a Cevital csoport – amelynek a Groupe Brandt a tagja – pénzügyi helyzete különösen stabil.

(70)

Franciaország ennélfogva úgy véli, hogy ezek a nagyon megbízható adatok lehetővé tennék a Cevital csoport számára, hogy nagyon kedvező – legalább A vagy akár AA – minősítést szerezzen, ha e célból hitelminősítő intézetet bízna meg. Franciaország mindenesetre úgy véli, hogy a 2008. évi közlemény minden kétséget kizáróan arra utal, hogy a 47,5 millió EUR összegű kölcsön keretében megállapított kamatláb gyenge (B) és kielégítő (BB) szint közötti pénzügyi helyzetű vállalkozáskategóriának felel meg. Vitathatatlan, hogy a Cevital csoport pénzügyi helyzete egyáltalán nem hasonlítható össze egy CCC minősítésű vállalkozáséval.

(71)

Másodszor, Franciaország emlékeztet arra, hogy a Groupe Brandt finanszírozásában magánhitelezők is részt vettek. E magánhitelezők – a Société Générale és a Natixis – elfogadták, hogy [0–5] % és [0–5] % közötti kamatréssel nyújtanak hitelt a Groupe Brandt részére. Ez önmagában elegendő annak bizonyításához, hogy az eljárás megindításáról szóló határozatban ismertetett (az eljárás megindításáról szóló határozat (49) preambulumbekezdése szerinti 7,03 % és (50) preambulumbekezdése szerinti 17,77 % közötti) „piaci” kamatláb számítása téves.

(72)

Végezetül az FDES-kölcsön A és B részletének kamatlábát a Société Générale és a Natixis bank által nyújtott kölcsönök A és B részletének kamatlába alapján állapították meg. Egyértelműen ez a két magánbefektető jelenti a hivatkozási pontot az FDES-kölcsön A és B részletéhez. Az FDES-kölcsön A és B részletét a szóban forgó bankok által nyújtott kölcsönök részleteivel egy időben és hasonló feltételek mellett nyújtották: az FDES-kölcsön A és B részlete nyújtásának feltételei tehát kétségkívül megfelelnek a piaci feltételeknek (15).

(73)

Az FDES-kölcsön C részlete tekintetében Franciaország elismeri, hogy ezt a részletet nem a bankkölcsönök feltételeivel megegyező feltételek mellett nyújtották. Mindazonáltal e részlet esetében is a bankkölcsönök utalnak a piaci kamatlábra, anélkül, hogy a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozat (49) és (50) preambulumbekezdésében ismertetett számítás részleteibe kellene bocsátkozni. Ezen túlmenően az FDES-kölcsön C részletét az (FDES-kölcsön és a bankkölcsönök) A és B részletével megegyező biztosítékok fedezik, de csak másodrendben, ami elegendő az említett C részlet garantálására. A biztosítékok tekintetében az A és B részlethez képest a C részlet másodlagos jellegének ellensúlyozása érdekében rá kell mutatni, hogy a C részlet kamatlába jóval magasabb, mint az A és a B részleté, a kamatrés [0–5] % (szemben az A részlet [0–5] %-os kamatrésével, illetve a B részlet [0–5] %-os kamatrésével). Másfelől a C részlet törlesztési ütemezése szintén szorosabb, és a törlesztési időszak rövidebb, mint a többi részlet esetén. Végezetül a C részlet első esedékessége önkéntes vagy kötelező előtörlesztés esetén elsőbbséget élvez az FDES-kölcsön és a magánbankok kölcsönének A és B részletével szemben, ami a C részlet A és B részlettel szembeni szenioritását jelenti.

(74)

Franciaország következésképp úgy ítéli meg, hogy a Franciaország által nyújtott 47,5 millió EUR összegű FDES-kölcsönt, beleértve annak C részletét is, bőven elegendő biztosíték fedezi, és kamatlába összhangban van a körültekintő piacgazdasági magánhitelező elvével.

(75)

Franciaország úgy véli, hogy a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követő megfigyelési időszak alatt a FagorBrandt társaság által felhalmozott adó- és társadalombiztosítási tartozásra vonatkozóan az általa közölt információkat a Bizottság tévesen értelmezte.

(76)

Franciaország kifejti, hogy – mint mindig a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló vállalkozások esetében – a FagorBrandt társaság a fizetésképtelenségi szakértő segítségével folytatta tevékenységét, ami azzal járt, hogy minden alkalmazott vagy az alkalmazottak egy része továbbra is dolgozott (és társadalombiztosítási járulékot kellett fizetni), és hogy ez a tevékenység adókötelezettségeket keletkeztethetett. Ebben az esetben a társaság kötelezettségei között feltüntetett társadalombiztosítási és adóterhekről (különösen szakképzésről, tanulmányi adóról és irodai adóról) van szó. Ezekre a követelésekre a kereskedelmi törvénykönyv L. 622-17. cikkében előírt előjog érvényesül, így azokat az összes többi – előjoggal vagy biztosítékkal társuló vagy nem társuló – követelés előtt kell kifizetni, kivéve a munka törvénykönyvének L. 3253-2., L. 3253-4. és L. 7313-8. cikkében meghatározott előjoggal garantált követeléseket, a fizetésképtelenségi eljárást megindító ítéletet követően az eljárás lebonyolítása érdekében szabályszerűen keletkezett eljárási költségeket és a kereskedelmi törvénykönyv L. 611-11. cikkében meghatározott békéltetési előjoggal garantált követeléseket. A kereskedelmi törvénykönyv L. 622-17. cikke előírja, hogy az esedékességkori teljesítés elmaradása esetén a szóban forgó követeléseket elsőbbségi alapon, bármely egyéb követelés előtt kell kifizetni.

(77)

A kereskedelmi törvénykönyv L. 622-17. cikkének alkalmazása, amely Franciaország szerint a fizetésképtelenségi eljárások többsége keretében szokásosan alkalmazott és szervesen összekapcsolódik a vállalkozás tevékenysége folytatásának megkönnyítésével, nem értelmezendő a követelések elengedéseként.

(78)

A megfigyelési időszak alatt a társaság továbbra is megfizette társadalombiztosítási és adóterheit, amelyeknek egy része azonban nem volt követelhető a felszámoláskor, és az a társaság megfigyelési időszak alatti kötelezettségeihez került. A felszámolótól kapott információk szerint a fennmaradó adóterheket lehet, hogy a FagorBrandt felszámolása segítségével kell kifizetni. Ami a folyamatban lévő szociális szerkezetátalakításokhoz (elbocsátásokhoz) kapcsolódó ráfordításokat magukban foglaló társadalombiztosítási terheket illeti, azok törlesztése továbbra is a csoportos eljárásokra vonatkozó francia jogszabályi rendelkezések értelmében hasonló ügyekben alkalmazandó szabályok szerint történik, jóllehet ebben a szakaszban nem előlegezhető meg a törlesztés teljes garanciája. Adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedésére mindenesetre nem került sor, és azok behajtása a kereskedelmi törvénykönyvben előírt sorrendben történik.

(79)

Így az adó- és társadalombiztosítási tartozások a tagállami fizetésképtelenségi eljárások keretében legszokásosabb módon merültek fel.

(80)

Franciaország az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában, sőt az eljárás során sem végzett összeegyeztethetőségi vizsgálatot.

(81)

A Bizottság észrevételeket egyetlen érdekelt féltől kapott, amely anonimitását megőrizni kívánva azokat 2015. január 19-én nyújtotta be.

(82)

Először is az érdekelt harmadik fél úgy véli, hogy a szóban forgó támogatási intézkedés összeegyeztethetetlen az EUMSZ 107. cikkével és a 2004. évi iránymutatással.

(83)

Az érdekelt harmadik fél szerint több mint tíz éve minden jel arra utal, hogy a kedvezményezett FagorBrandt a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatások sorozata – különösen a nanterre-i kereskedelmi bíróság ítélete nyomán a FagorBrandt adósságának elengedése és az eszközeinek az Elco Holding Limited és a Fagor Electrodomésticos által 2002-ben a piaci árnál alacsonyabb áron történt felvásárlása, egy olasz leányvállalatnak nyújtott szerkezetátalakítási támogatás, valamint egy 2008-ban nyújtott 31 millió EUR összegű szerkezetátalakítási támogatás – nélkül nem tudott volna fennmaradni a piacon. Az érdekelt harmadik fél számára úgy tűnik, a kedvezményezett vállalkozás pénzügyi nehézségei abból adódtak, hogy – a versenytársaival ellentétben – nem tudott kötelező erejű szerkezetátalakítási intézkedéseket hozni.

(84)

Az érdekelt harmadik fél először is pontosítja, hogy számára nem fér kétség ahhoz, hogy az adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedése állami forrásokból nyújtott, a piaci versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet érintő állami támogatást képez.

(85)

Szerinte ahhoz sem fér kétség, hogy a két FDES-kölcsön egy konkrét vállalkozásnak szelektív módon nyújtott állami forrást jelent.

(86)

Az érdekelt harmadik fél ezt követően a két FDES-kölcsön által biztosított gazdasági előnnyel kapcsolatos érvelését fejti ki.

(87)

A 10 millió EUR összegű kölcsön kapcsán az érdekelt harmadik fél hangsúlyozza, hogy azt olyan időpontban és olyan feltételek mellett nyújtották, amelyek mellett a magánbefektetők elutasították, hogy a kedvezményezettnek 5 millió EUR-t meghaladó kölcsönt nyújtsanak. Ez a tény önmagában bizonyítja, hogy a magánbefektető elve nem teljesül. Ugyanezen kölcsön B részletére nyújtott biztosítékok továbbá alacsonyabbak voltak a magánbefektetők által nyújtott hitel esetében érvényes biztosítékoknál. A kölcsönt tehát magasabb kamatláb mellett kellett volna nyújtani. Végezetül, a kölcsön B részletének törlesztésére feltétel nélkül egy hónapot biztosítottak.

(88)

A 47,5 millió EUR összegű kölcsön esetében az érdekelt harmadik fél fenntartásokat fogalmaz meg azzal kapcsolatosan, hogy egy magánbefektető egy CCC minősítésű vállalkozásnak ekkora összegre és a szóban forgó feltételek mellett kölcsönt nyújtson.

(89)

Végül az érdekelt harmadik fél kifejezésre juttatja, hogy egyetért a Bizottság arra vonatkozó észrevételeivel, hogy a támogatási intézkedések érintik a piaci versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet. A vállalkozást fel kellett volna számolni, ha a 10 millió EUR összegű FDES-kölcsön B részletének törlesztési időpontját nem módosították volna, ezáltal a piac versenyszerkezetére gyakorolt hatás nem elhanyagolható. Ez a megfontolás még nagyobb súlyt kap, ha figyelembe vesszük a kedvezményezett méretét és jelentőségét a háztartási készülékek francia piacán.

(90)

Az érdekelt harmadik fél hangsúlyozza, hogy a kedvezményezett vállalkozás 2008 októberében már részesült 31 millió EUR összegű (a Bizottság által 2012. július 25-én engedélyezett (16)) szerkezetátalakítási támogatásban oly módon, hogy az 2004. évi iránymutatásban szereplő „először és utoljára” elv nem teljesült. Mivel ez az érv csak a FagorBrandt és a Groupe Brandt közötti gazdasági folytonosság esetén érvényes, az érdekelt harmadik fél több tényt kiemel: az új tulajdonos a FagorBrandt franciaországi vállalkozásainak szinte minden tárgyi eszközét és immateriális javát felvásárolta, a Groupe Brandt jelenleg a régi struktúra alkalmazottainak több mint kétharmadát foglalkoztatja, ugyanazt a gazdasági tevékenységet folytatja és hasonló gyártást folytat, és végül a felső vezetők döntő többsége a helyén maradt.

(91)

Az érdekelt harmadik fél előadja, hogy még azon feltételezés esetén is, hogy a két jogalany közötti gazdasági folytonosságot nem ismerik el, az állami támogatást képező három intézkedés közül kettő még mindig sérti az „először és utoljára” elvet.

(92)

Hasonlóképpen, azon feltételezés esetén, hogy a Groupe Brandt újonnan alapított vállalkozásnak minősül, az állami támogatási intézkedések szigorúan összeegyeztethetetlenek a 2004. évi iránymutatással.

(93)

Ami a támogatás szükséges minimumra korlátozására vonatkozó feltételt illeti, az érdekelt harmadik fél emlékeztet arra, hogy a kedvezményezett vállalkozás a Cevital csoport tagja, amelynek konszolidált árbevétele 2013-ban elérte a 2,4 milliárd EUR-t. Következésképp az érdekelt harmadik fél számára meglepő, hogy Franciaország nem szolgáltatott több információt arról a lehetőségről, hogy a Cevital házon belül kezelheti a kedvezményezett vállalkozás nehézségeit.

(94)

A 2004. évi iránymutatás kimondja, hogy szerkezetátalakítási támogatással nem szabad vállalkozásokat mesterségesen életben tartani. Ez a helyzet állhat elő különösen abban az esetben, ha egy ágazat jelentős strukturális kapacitástöbblettel rendelkezik és a kedvezményezett csak állami támogatások sorozatának köszönhetően marad fenn. Márpedig az érdekelt harmadik fél megállapítja, hogy a FagorBrandt kihasználtsági aránya 2012-ben nem volt kielégítő (57 %) a piac többi részéhez viszonyítva (82 %).

(95)

Ilyen körülmények között a kedvezményezett vállalkozás életképességének helyreállítása igen bizonytalannak tűnik, amennyiben egyrészt a piacon rendkívül kiélezett a verseny, másrészt pedig a piacon a Cevital csoport egyáltalán nem rendelkezik európai tapasztalattal ebben az ágazatban. Ugyanezen csoport kutatás és fejlesztés területén szerzett kevés tapasztalata a valódi szinergiák kialakításának nehézségeit illusztrálja.

(96)

Az érdekelt harmadik fél számára meglepő, hogy Franciaország nem nyújtott be pontos ütemtervvel kiegészített szerkezetátalakítási tervet, bár a 2004. évi iránymutatás szerint a szerkezetátalakítási tervnek ésszerű időn belül meg kell valósulnia.

(97)

Végül az érdekelt harmadik fél kiemeli a szóban forgó intézkedések kétségtelen versenytorzító hatását. Az érdekelt harmadik fél így költséges szerkezetátalakítási programot indított, amelyet a saját hozzájárulásából finanszírozott. Ez az erőfeszítés jobban megtérülne, ha a kedvezményezett vállalkozás az állami támogatások miatt nem foglalna el jelentős piaci szegmenst. A nagyobb értékesítési volumen ekkor lehetővé tenné az érdekelt harmadik fél számára, hogy növelje kihasználtsági arányát és csökkentse fajlagos költségét a fogyasztók javára. Következésképp a kiegyenlítő intézkedések hiánya indokolatlannak tűnik.

(98)

Franciaország először is cáfolja az adósságelengedés vagy a piaci árnál alacsonyabb áron történő eszközfelvásárlásnak a nanterre-i kereskedelmi bíróság általi engedélyezése formájában nyújtott támogatás fennállását. E tekintetben emlékeztet arra, hogy az érdekelt harmadik fél ezen állítását egyetlen tényelem sem támasztja alá, és hogy a nanterre-i kereskedelmi bíróság határozata nem tartalmazza állami források átutalását.

(99)

A Brandt Italia részére nyújtott kölcsön vonatkozásában Franciaország hangsúlyozza, hogy a Bizottság kiegyenlítő intézkedéseket írt elő a FagorBrandt számára, hogy megerősítse a szóban forgó támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét (17). Ugyanez érvényes a FagorBrandt részére nyújtott szerkezetátalakítási támogatásra, amelyet a Bizottság kiegyenlítő intézkedések meghozatala ellenében jóváhagyott (17). Így annak szemléltetésére törekedve, hogy a szóban forgó intézkedés az állami támogatások egyenes ágába illeszkedik, a harmadik fél valójában olyan intézkedésekre hivatkozik, amelyek nem képeznek állami támogatást, vagy amelyek kiegyenlítő intézkedések miatt a belső piacra hatást nem gyakorlónak minősülnek.

(100)

Ami a Cevital beavatkozását illeti, Franciaország hangsúlyozza, hogy az üzleti terv kidolgozására egy új ipari és kereskedelmi stratégia keretében került sor, amelynek hatása és célja a FagorBrandt társaságtól eltérő struktúra létrehozása. Ez a stratégia különösen […]-t foglalja magában. Franciaország úgy véli, hogy az üzleti terv hitelessége lehetővé tette számos magánbefektető, többek között a Natixis és a Société Générale arról való meggyőzését, hogy finanszírozzák ezeket a projekteket. Franciaország hozzáteszi, hogy a(z) […] életképes megoldást jelent a harmadik fél által felhozott alacsony kihasználtsági arány aktuális problémájára.

(101)

Franciaország pontosítja, hogy a Cevital az ipari tevékenysége keretében már rendelkezett villamos háztartási készülékek szegmensével: a csoport 2013-ban megkezdte egy villamos háztartási készülékeket gyártó algériai ipari telephely létrehozását. Így a Cevital – az érdekelt harmadik fél állításával ellentétben – nem csak az összeszerelési tevékenységek terén volt jelen. A csoport továbbá nyersanyagok vásárlása tekintetében jelentős tárgyalási hatáskörrel rendelkezik. Ennélfogva Franciaország szerint a Cevital tevékenysége és a kiemelkedő hírnevű védjegyek átvétele nagymértékben kiegészíti egymást.

(102)

Franciaország emlékeztet arra, hogy a fizetésképtelenségi eljárás keretében keletkezett adó- és társadalombiztosítási tartozások az ilyen típusú eljárások során szokásos mechanizmus következményei. Franciaország cáfolja továbbá, hogy a Groupe Brandt részletfizetés keretében rendezné adó- és társadalombiztosítási tartozásait.

(103)

A 10 millió EUR összegű FDES-kölcsön tekintetében Franciaország ismételten előadja, hogy azt a Thémis bank által nyújtott kölcsönnel egy időben nyújtották, és hogy az említett bank által előírt feltételeket vette alapul. Az FDES-kölcsön A részletét a díjszabás, a törlesztés és a biztosítékok tekintetében e magánkölcsönnel megegyező feltételekkel nyújtották. Franciaország szerint a B részletet a díjszabás tekintetében ugyanezen kölcsönnel megegyező feltételek mellett nyújtották, kiegészítő biztosítékok ellenében a törlesztés tekintetében türelmi idő biztosításával. Franciaország úgy véli, hogy a harmadik fél által említett kölcsöntörlesztés ideiglenes elhalasztása a magánszektorbeli gazdasági szereplők közötti szokásos kapcsolatok keretében szokásos gyakorlat.

(104)

Ami a 47,5 millió EUR összegű kölcsönt illeti, Franciaország úgy véli, hogy ez az összeg nem túl magas, hiszen a Cevital csoport pénzügyi helyzete stabil (minősítése AA-hoz közeli, nem pedig CCC, ahogyan a harmadik fél említi). Franciaország hangsúlyozza, hogy ezt a kölcsönt át kell helyezni a magánbefektetők – többek között a Société Générale és a Natixis – által megelőlegezett összegek összefüggésébe. Franciaország újra megerősíti a nyújtott biztosítékok hitelességét és jelentőségét. Végezetül Franciaország emlékeztet arra, hogy pénzügyi intézmény ajánlatára vonatkozó példát nem szükséges felhozni, amennyiben a magánbefektetők a szóban forgó esetben biztosítottak finanszírozást.

(105)

A Bizottság a következő három intézkedés minősítését és összeegyeztethetőségét megkérdőjelezi: i. egy 10 millió EUR összegű FDES-kölcsön; ii. egy 47,5 millió EUR összegű FDES-kölcsön; valamint iii. az adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedése.

(106)

A Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a vizsgált intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek-e.

(107)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.”

(108)

E rendelkezés alapján valamely intézkedés állami támogatáskénti minősítése azt feltételezi, hogy a következő feltételek együttesen teljesülnek, mégpedig: i. az intézkedés állami eredetű; ii. az intézkedés szelektív; iii. az intézkedés előnyben részesíti a kedvezményezettjét, valamint iv. az intézkedés torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(109)

Ami az FDES-kölcsönöket illeti, azokat gazdasági és pénzügyminiszteri rendelet ítélte oda, amelynek végrehajtása az Államkincstár főigazgatójának a feladata. A kapcsolódó források egy elkülönített államkincstári számláról származnak, és a tőke és a kamatok törlesztése is Franciaország költségvetésébe folyik be. A kölcsönöket Franciaország nevében a Natixis jegyzi, folyósítja és kezeli a Natixis és Franciaország által aláírt megállapodás alapján.

(110)

Az adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedése jellegéből adódóan állami források felhasználását jelenti. Ez magában foglalja, hogy Franciaország bevételekről mond le, és így közvetlen hatást gyakorol a költségvetésére.

(111)

Következésképp a Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált intézkedések állami forrásokat tartalmaznak és Franciaországnak tudhatók be.

(112)

A Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált kölcsönöket a FagorBrandt javára, valamint a FagorBrandt eszközei átvételének kedvezményezett társasága, a Groupe Brandt javára nyújtották. Annak ellenére, hogy az FDES-nek az a küldetése, hogy a vállalkozások nehézségeinek megelőzése és kezelése során tett állami intézkedésekről szóló, az alap működését szabályozó, 2004. november 26-i körrendeletben (18) előírt feltételek mellett gazdasági és szociális fejlődést szolgáló kölcsönöket nyújtson, az FDES általi kölcsönnyújtás továbbra is eseti értékelés tárgyát képezi. A szelektivitásra vonatkozó feltétel tehát teljesül.

(113)

A részletes vizsgálat során összegyűjtött információk és különösen Franciaország által az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válasz fényében viszont úgy tűnik, hogy az adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedése az ilyen jellegű követeléseket keletkeztető fizetésképtelenségi eljárás alatt álló vállalkozásokra alkalmazandó szabályok szokásos keretébe tartozik. Így a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló vállalkozásokra vonatkozó szabályozásnak megfelelően a FagorBrandt a megfigyelési időszak alatt továbbra is megfizette a rá háruló társadalombiztosítási és adóterheket, amelyeknek egy része azonban nem volt követelhető a felszámoláskor, és az a FagorBrandt megfigyelési időszak alatti kötelezettségeihez került. A FagorBrandt felszámolása keretében e terhek megfizetése a kereskedelmi törvénykönyv L. 622-17. cikke szerinti sorrendjükben történik. Ennélfogva úgy tűnik, hogy nem a FagorBrandt adó- és társadalombiztosítási tartozásainak elengedésére került sor, hanem a fizetésképtelenségi eljárás alatt álló vállalkozásokra vonatkozó általános keretnek megfelelő alkalmazásra. A Bizottság következésképpen megállapítja, hogy a FagorBrandt nem részesült adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedésével történő szelektív elbánásban.

(114)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az FDES-kölcsönök szelektív intézkedések voltak. Ugyanakkor nem állt fenn a FagorBrandt részére adó- és társadalombiztosítási tartozások elengedésével biztosított szelektív intézkedés.

(115)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak megállapítása érdekében, hogy valamely állami intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősül-e, meg kell határozni, hogy a kedvezményezett vállalkozás részesül-e olyan gazdasági előnyökből, amelyeket szokásos piaci körülmények között nem kapott volna meg (19).

(116)

Ha egy vállalkozás pénzügyi helyzete állami beavatkozás eredményeképpen javul, minden esetben megállapítható az előny megléte. Ugyanakkor, valamely hatóság beavatkozása nem feltétlenül részesíti előnyben a kedvezményezettet és ennélfogva nem minősül támogatásnak, ha arra a szokásos piaci feltételek mellett kerül sor, azaz, ha a hatóság úgy járt el, mint tette volna hasonló helyzetben egy körültekintő piacgazdasági szereplő. E tekintetben a Franciaország beavatkozásával egy időben más, hasonló („pari passu”) kockázatokat vállaló magánszektorbeli gazdasági szereplők által végrehajtott azonos jellegű jelentős befektetések létezése utalhat arra, hogy Franciaország körültekintő befektetőként járt el.

(117)

A francia kormány kezdettől fogva garantálta, hogy bármilyen áron és a FagorBrandt részére végül nyújtott magánfinanszírozás összegének figyelembevétele nélkül támogatni fogja a FagorBrandt társaságot (20). A fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt két nappal, 2013. november 5-én a francia kormány a következőket jelentette be: „Mindent meg kell tenni a Franciaországban jövővel rendelkező Fagor villamos háztartási készülékeket gyártó csoport ipari eszköztárának megőrzése érdekében.” (21). A termelésélénkítésért felelős miniszter a központi üzemi tanácsnak a csoport jövőjéről tartott ülésén 2013. november 6-án közölte, hogy „[a] kormány a FagorBrandt lehető legtöbb ipari telephelyét és munkahelyét meg akarja menteni” (22). A termelésélénkítésért felelős miniszter 2013. december 19-én, a FagorBrandt egyik üzemében tett látogatása során a következőket jelentette ki: „Az a célunk, hogy megszervezzük az átvételt, és bebizonyítsuk, hogy ez a vállalkozás üzemképes. (…) Az állam meg fogja akadályozni, hogy egy rabló kizárólag a védjegyeiért és szabadalmaiért vegye át a csoportot.”. 2014. január 22-én a francia kormány a maga részéről a következőket nyilatkozta: „a Cevital szociális és ipari szempontból legtöbbet nyújtó ajánlatának tökéletesítését (…) a február 13-ra tervezett kereskedelmi bírósági tárgyalásig lehetővé kell tenni.” (23).

(118)

2014. április 11-én a következőket fejtette ki a gazdaságért, a termelésélénkítésért és a digitális ágazatért felelős miniszter sajtóközleménye, amelyet a (spanyolországi) San Sebastián-i kereskedelmi bíróság azon határozatát követően adott ki, amely lehetővé tette a FagorBrandt védjegyeinek a Cevital csoportra történő átruházását: „A kormány kezdettől fogva kiállt a FAGOR-BRANDT mellett, és az átvétele keretében az ipari eszköztár fenntarthatóságának biztosítása és a munkahelyek megmentése érdekében pénzügyi támogatásban fogja részesíteni ezt az ajánlatot.”.

(119)

2014. április 14-én a következőket jelentette be a gazdaságért, a termelésélénkítésért és a digitális ágazatért felelős miniszter, valamint a munkaügyért, a foglalkoztatásért és a társadalmi párbeszédért felelős miniszter újabb sajtóközleménye, amelynek kiadására ezúttal a FagorBrandt Cevital csoport általi átvételét támogató nanterre-i kereskedelmi bírósági határozatot követően került sor: „A miniszter továbbra is figyelmet szentel mindezen telephelyek újraindításának.”.

(120)

A Bizottság következésképp megjegyzi, hogy Franciaország a bírósági eljárás egyes szakaszaiban nyilvánosan és folyamatosan bizonyította a FagorBrandt gazdasági folytonosságának garantálása melletti elkötelezettségét, a tevékenység és a munkahelyek megmentése miatt, amelyekre magánbefektető nem hivatkozhatott volna, és amelyek ellentmondanak a kölcsönügyletek állítólagosan körültekintő jellegének. Ezen túlmenően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a (Spanyolországban 2013 októbere óta védintézkedési eljárás alatt álló) Fagor Electrodomésticos eszközeit, amelyeket korábban a FagorBrandt társasághoz csoportosítottak át, a CATA-CAN csoport állami támogatás nélkül felvásárolta. Ez utóbbi 2014 szeptemberében átvette a villamos háztartási készülékek ipari termelését.

(121)

Végezetül a Cevital által a FagorBrandt megvásárlására tett kötelezettségvállalás finanszírozás – többek között a második FDES-kölcsön – megszerzésének függvénye volt.

(122)

A 2.2. szakaszban kifejtettek szerint az állami (FDES) és a magánkölcsönt (Thémis) a B részlettel ellentétben az A részlet (5 millió EUR) tekintetében ugyanolyan feltételek mellett nyújtották.

(123)

A csoportos eljárás során két magánbank (24) elutasította, hogy 5 millió EUR összegű kölcsönt nyújtson, ugyanis véleményük a biztosítékok, a kockázati szintet figyelembe véve, nem voltak kielégítőek. A Thémis ugyanígy elutasította, hogy 5 millió EUR-t meghaladó kölcsönt nyújtson. Hangsúlyozni kell, hogy minden érintett magánszereplő – annak ellenére, hogy nehéz helyzetben lévő vállalkozások támogatására szakosodott – elutasította, hogy 5 millió EUR-t meghaladó kitettséget, illetve hogy egyáltalán kitettséget vállaljon. A B részlet törlesztésének egy hónapos késedelme megerősíti a magánhitelezők kockázatelemzését (25). Az FDES ugyanakkor 10 millió EUR erejéig, majd 47,5 millió EUR erejéig vállalt kitettséget, mégpedig a B részlet kifizetésének késedelme ellenére.

(124)

Ezenkívül a 10 millió EUR összegű FDES-kölcsön díja megegyezik a Thémis által nyújtott feleakkora (5 millió EUR) összegű kölcsönével. A Bizottság egyébiránt megjegyzi, hogy Franciaország nem vitatta ezt a kérdést az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában, jóllehet a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban felvetett főbb kétségek egyike volt.

(125)

Franciaország az FDES-kölcsön B részletének biztosításával – olyan gazdasági előnyt nyújtott, amelyet körültekintő magánhitelező nem biztosított volna, vagy legalábbis nem ugyanolyan feltételek mellett.

(126)

A B részletet olyan biztosítékok fedezik, amelyek annak ellenére, hogy nem gyengék (egy részük elsőrendű), mégsem tekinthetők erősnek, mivel a B részlet (az elsőrendű garanciák tekintetében) ezen a ponton verseng az FDES és a Thémis kölcsönének A részletével, továbbá az ingatlanra alapított kézizálogjog tekintetében alacsonyabb rendű. A biztosítékok tehát a 2008. évi közlemény szerinti általános mértékű biztosítékoknak tekinthetők.

(127)

A FagorBrandt kölcsönnyújtáskor fennálló pénzügyi helyzetének figyelembevételével a társaságot a 2008. évi közlemény szerinti CCC minősítésű vállalkozásnak kell tekinteni.

(128)

A 2008. évi közleményben szereplő kamatlábakat kétségbe vonó információk hiányában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a piaci feltételek melletti kamatláb az említett közlemény alapján számítható ki, és 7,03 %-ban határozható meg (azaz 0,53 %, a Franciaországra a kölcsön odaítélésekor irányadó referencia-kamatláb + 650 bázispont).

(129)

A Bizottság a korábbi gyakorlata fényében úgy véli, hogy a támogatás összege megegyezik a 2008. évi közlemény értelmében a kölcsön tőkerészére, azaz 10 millió EUR-ra számított kamat (7,03 %), valamint a Franciaország által a kölcsön tőkerészére, azaz 10 millió EUR-ra alkalmazott kamat ([5–10] %) különbözetével, amelyet arra az időszakra kell kiszámítani, amelyre az adott összeget a FagorBrandt rendelkezésére bocsátották (26).

(130)

A 47,5 millió EUR összegű FDES-kölcsön három részletre oszlik: egy 11,2 millió EUR összegű A részletre, egy 23,8 millió EUR összegű B részletre és egy 12,5 millió EUR összegű C részletre. A Société Générale és a Natixis által nyújtott kölcsön egyaránt 7,5 millió EUR összegű, és mindkét kölcsön két részletre oszlik: egy 2,4 millió EUR összegű A részletre és egy 5,1 millió EUR összegű B részletre.

(131)

A biztosítékok. A Franciaország által az eljárás megindításáról szóló határozat nyomán közölt információkra tekintettel úgy tűnik, hogy az ingatlanbiztosítékok értékéről a közelmúltban független szakértői vélemény készült, amely szerint annak értéke [30–50] millió EUR közötti. Ezenkívül a Groupe Brandt [20–30] millió EUR-ért megvásárolta a Fagor Ireland védjegyeit. A többi biztosítékról nem készült független értékelés, amely alapján a Bizottság megállapíthatta volna azok minőségét. A Bizottság következésképp úgy véli, hogy a biztosítékok a 2008. évi közlemény szerinti általános mértékű biztosítékoknak tekinthetők.

(132)

A kamatlábak. Franciaország az eljárás megindításáról szóló határozatra reagálva előadja, hogy a Bizottság tévesen adott CCC minősítést a Groupe Brandt számára, mivel ez a vállalkozás a BB, sőt B minősítésű Cevital csoport részét képezi. Ez az érv legalábbis meglepő. Az FDES-kölcsönt ugyanis nem a Cevital vette fel, és annak nem is kezese. Az a tény, hogy a Cevital csoport pénzügyi helyzete alapján BB, sőt B minősítésű, esetlegesen megnyugtathatja a Cevital csoport valamely leányvállalatának kölcsönt nyújtani kívánó pénzügyi intézményeket, azonban semmiképpen sem nyújt garanciát a Groupe Brandt jelentette CCC minősítésű kockázatra. Ebből kifolyólag, ha Franciaország azon érve, amely szerint a Groupe Brandt hitelképességét a Cevital hitelképességéhez képest kell értékelni, legalábbis meglepő, hogy egyetlen magánbefektető sem volt hajlandó kölcsönt nyújtani a Groupe Brandt részére. Ezenkívül, a 7.1.3.1. szakaszban említettek szerint, Franciaország különböző képviselőinek nyilatkozataiból kiderül, hogy a támogatási intézkedések kizárólagos és egyetlen célja a FagorBrandt és a Groupe Brandt megsegítése volt: ezt nyilvánosan közölték a hitelezőkkel. Ez az érv tehát nem fogadható el.

(133)

Ráadásul, tekintettel a Groupe Brandt jogelődjének nehézségeire, a Groupe Brandt nem tekinthető a 2008. évi közlemény értelmében vett, hiteltörténet nélküli vállalkozásnak. Ez egyrészt kitűnik abból, hogy egyetlen magánhitelező sem akart likvid pénzeszközök biztosításával kitettséget vállalni, másrészt pedig abból, hogy a Groupe Brandt a FagorBrandt gazdasági jogutódjának tekintendő, ahogyan a 8.2. szakaszból kiderül.

(134)

Franciaország továbbá azt állítja, hogy a magánhitelezők mindegyik részlet esetében ugyanakkora kamatláb mellett nyújtottak kölcsönt, mint az FDES. Bár az FDES-kölcsön A részletére és a magánkölcsönök A részletére ugyanazok a feltételek (EURIBOR + [300–600] bázispont) és ugyanazok a biztosítékok vonatkoznak, az FDES-kölcsön A részletének összege azonban csaknem ötszöröse a magánkölcsönök A részlete összegének. Hasonlóképpen, az FDES-kölcsön B részletére és a magánkölcsönök B részletére ugyanazok a feltételek vonatkoznak (EURIBOR + [300–600] bázispont), jóllehet az FDES-kölcsön B részletének összege ebben az esetben is ötször magasabb.

(135)

Ami a C részletet illeti, a Bizottság rámutat, hogy a díja magasabb, mint az A részleté ([0–5] %) és mint a B részleté ([0–5] %), míg a lejárata rövidebb, mint a többi részleté. Bár a kölcsönök különböző részletekre oszlanak, az állami és a magánkölcsönöket a maguk teljességében helyénvaló elemezni.

(136)

Az FDES-kölcsön, valamint a Société Générale és a Natixis által nyújtott kölcsön egészének vizsgálata nyilvánvalóan feltárja az egyes hitelezők kitettségének aszimmetriáját: Franciaország hatszor magasabb kölcsönt nyújtott, mint az egyes bankok, amelyeknek a szakmája – Franciaországgal ellentétben – pontosan az, hogy likvid pénzeszközöket biztosítson a vállalkozásoknak. Ez érvényesül annak ellenére, hogy a Société Générale és a Natixis régóta üzleti forgalmat bonyolít a FagorBrandt társasággal, amely jogutódjának a Groupe Brandt tekinthető (27), és azok a vállalkozás támogatása érdekében létrehozott hitelezői konzorcium tagjai (28). Franciaország, amelynek eleve nem fűződik érdeke a FagorBrandt jogfolytonosságához, a maga részéről először is 10 millió EUR összegű kölcsönt nyújtott, majd e kölcsön B részlete törlesztésének késedelme ellenére az elsőnél négyszer magasabb összegű, újabb kölcsönt nyújtott. Egyetlen körültekintő hitelező sem tett volna ilyet: ezt az bizonyítja, hogy a Thémis az 5 millió EUR-tól eltérő kölcsönt nem nyújtott. Ezenkívül az FDES-kölcsönt – bár hatszorosa a Société Générale és a Natixis által nyújtott kölcsönnek – ez utóbbiakkal megegyező biztosítékok fedezik. Tekintettel továbbá Franciaország, a Société Générale és a Natixis képviselőinek nyilvános nyilatkozataira, a két bank nem hagyhatta figyelmen kívül azt, hogy Franciaország pénzügyi támogatást akar nyújtani a Groupe Brandt részére. Így a kölcsönnyújtásra vonatkozó döntésüket mindenképpen befolyásolhatta az azt illető majdnem teljes bizonyosság, hogy Franciaország támogatni fogja a Groupe Brandt által átvett tevékenység folytatását, ami mérsékelné a kockázataikat. A Natixis ezenkívül az FDES-kölcsönök kezelésében Franciaország nevében jár el, ami jellegéből adódóan befolyásolja a döntését. A Groupe Brandt részére nyújtott kölcsön érdemein túl a hatóságok szándékában álló ügylet elfogadása lehetővé tette, hogy a Natixis a jövőben is folytassa más FDES-kölcsönök kezelését, oly módon, hogy a helyzete ebből adódóan nem hasonlítható össze Franciaországéval. Ezenkívül az FDES – azáltal, hogy támogatta a FagorBrandt, majd a Groupe Brandt társaságot – a 2014. évre vonatkozó költségvetési törvényben előírt 300 millió EUR összegű költségvetésének közel 20 %-át felhasználta, míg a magánhitelezők hitelnyújtási képességük figyelembevételével jóval kisebb arányban vállaltak kitettséget.

(137)

Következésképp csak egyéb indok igazolhatta a Franciaország képviselői által nyújtott, feltétel nélküli és nyilvánosan közzétett támogatást: egymást követő nyilatkozataikból úgy tűnik, Franciaország célja az volt, hogy megvédje a FagorBrandt munkahelyeit és fenntartsa a termelését Franciaország területén, amely indokok igen távol állnak egy magánhitelező megfontolásaitól.

(138)

Franciaország tehát nem körültekintő magánhitelezőként járt el, és a 47,5 millió EUR összegű FDES-kölcsön három részletére alkalmazott kamatláb nem felel meg a piaci fetételeknek.

(139)

A 2008. évi közleményben szereplő kamatlábakat kétségbe vonó információk hiányában a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a piaci feltételek melletti kamatláb az említett közlemény alapján számítható ki. Mivel a biztosítékok a 2008. évi közlemény szerinti általános mértékű biztosítékoknak tekinthetők, és tekintettel arra, hogy a Groupe Brandt vagy új vállalkozásnak, vagy a FagorBrandt gazdasági jogutódjának tekinthető, a kölcsön nyújtásakor érvényes franciaországi referencia-kamatlábához (0,53 %) 650 bázispontot kell hozzáadni.

(140)

A Bizottság a korábbi gyakorlata fényében úgy ítéli meg, hogy a támogatás összege megegyezik a kölcsön egyes részleteinek tőkerészére – azaz 11,2 millió EUR-ra, 23,8 millió EUR-ra és 12,5 millió EUR-ra – alkalmazott 7,03 % (0,53 %, a franciaországi referencia-kamatláb + 650 bázispont), valamint az A, B és C részlet tőkerészére – azaz 11,2 millió EUR-ra, 23,8 millió EUR-ra és 12,5 millió EUR-ra – alkalmazott kamatláb ([0–5] %, [0–5] %, [0–5] %) közötti különbözettel, amelyet arra az időszakra kell kiszámítani, amelyre az adott összeget a Groupe Brandt rendelkezésére bocsátották (29).

(141)

Az intézkedések előnyben részesítik a FagorBrandt és a Groupe Brandt társaságot azáltal, hogy kiegészítő forrásokhoz juttatják őket, elkerülve a tevékenységek megszüntetését. Ezáltal lehetőségük nyílik arra, hogy erősebb versenypozíciót tartsanak fenn annál, mint amellyel támogatás hiányában rendelkeztek volna. Az intézkedések tehát a nagy háztartási berendezések gyártói közötti verseny torzulásával fenyegetnek.

(142)

A nagy háztartási berendezések piacát továbbá a tagállamok közötti intenzív kereskedelem jellemzi.

(143)

Következésképp a Bizottság megállapítja, hogy a verseny előtt nyitott piacon tevékenykedő vállalkozás számára a vizsgált intézkedésekkel nyújtott előny torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és jellegéből adódóan érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(144)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Franciaország által a FagorBrandt és a Groupe Brandt részére nyújtott kölcsönök az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást képeznek.

(145)

A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy a FagorBrandt adó- és társadalombiztosítási tartozásainak Franciaország általi elengedése tekintetében nem áll fenn az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás.

(146)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében megállapított állami támogatási tilalom sem nem abszolút érvényű, sem nem feltétel nélküli. Különösen az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése olyan jogalapot alkot, amelyek által egyes támogatási intézkedések a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők.

(147)

A szóban forgó esetben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a támogatásokat nehéz helyzetben lévő vállalkozások hosszú távú életképességének helyreállítása céljából nyújtották. Következésképp elemezni kell, hogy a vizsgált intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők-e.

(148)

A pénzügyi intézményeken kívüli, nehéz helyzetben lévő vállalkozásoknak nyújtott megmentési és szerkezetátalakítási állami támogatásról szóló iránymutatás (30) 137. pontja a következőképpen rendelkezik: „Minden olyan megmentési vagy szerkezetátalakítási támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségét, amelyet a Bizottság engedélye nélkül és ezáltal a Szerződés 108. cikke (3) bekezdésének megsértésével nyújtottak, a Bizottság ezen iránymutatás alapján vizsgálja meg, amennyiben a támogatás egy részét, illetve egészét az iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele után nyújtották.”. Ezután a 138. pont a következőket mondja ki: „A Bizottság minden egyéb esetben a támogatás nyújtásának időpontjában alkalmazandó iránymutatás alapján folytatja le a vizsgálatot.”

(149)

Mivel a vizsgált intézkedéseket 2013 novemberében, illetve 2014 áprilisában hozták, az összeegyeztethetőségüket a 2004. évi iránymutatás fényében kell elemezni.

(150)

Franciaország nem nyújtott be az intézkedések összeegyeztethetőségével kapcsolatos észrevételt. Tekintettel arra, hogy a FagorBrandt és a Groupe Brandt részére nyújtott kölcsönök nem minősülnek az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak, Franciaország úgy véli, hogy a 2004. évi iránymutatásban szereplő elveknek való megfelelőségük ellenőrzése nem helyénvaló.

(151)

E tekintetben emlékeztetni kell a Bíróság álláspontjára, amely a C-364/90. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben a következőket mondta ki: „Az első érv megválaszolása érdekében emlékeztetni kell arra, hogy az a tagállam, amely azt kéri, hogy a Szerződésben foglalt szabályoktól eltérve támogatásokat nyújthasson, együttműködési kötelezettséggel tartozik a Bizottság felé. E kötelezettség értelmében különösen be kell nyújtania mindazokat az információkat, amelyek lehetővé teszik ezen intézmény számára annak ellenőrzését, hogy a kért eltérés feltételei teljesülnek-e.” (31).

(152)

A megmentési és szerkezetátalakítási támogatásokra irányadó egyik alapelv a 2004. évi iránymutatás 72. pontjában kimondott „először és utoljára” elv, amely szerint: „Ugyanezen [először és utoljára] elvnek megfelelően, annak megakadályozása érdekében, hogy egyes vállalkozások jogtalanul részesülhessenek támogatásban, pedig azok csak az ismételt állami támogatásnak köszönhetően tudnak életben maradni, szerkezetátalakítási támogatás csak egyetlen alkalommal adható.”. A 73. pont a következőket teszi hozzá: „A tervezett megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásról a Bizottságnak küldött bejelentés során a tagállamnak közölnie kell, hogy az adott vállalkozás kapott-e korábban megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatást, ideértve az iránymutatás alkalmazásának dátuma előtt nyújtott és a Bizottságnak be nem jelentett támogatásokat is. Ha igen, és amennyiben a szerkezetátalakítási támogatás nyújtása vagy a szerkezetátalakítási időszak vége óta kevesebb, mint tíz év telt el, vagy a terv végrehajtása megtorpant (bármelyik is legyen a legkésőbbi), a Bizottság nem engedélyez további megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatást”.

(153)

A szóban forgó esetben a FagorBrandt 2008-ban szerkezetátalakítási támogatásban részesült, amelyet a Bizottság összeegyeztethetőnek nyilvánított. Ezen túlmenően a 2004. évi iránymutatás 73. pontjában előírt kivételek egyike sem alkalmazandó. Az előző szerkezetátalakítási támogatás után kevesebb mint hat évvel nyújtott új szerkezetátalakítási támogatás tehát egyetlen esetben sem lehet összeegyeztethető az állami támogatásokra alkalmazandó szabályokkal.

(154)

Következésképp a Bizottság megállapítja, hogy a FagorBrandt javára a 2013. november 25-i FDES-kölcsönből kifolyólag nyújtott állami támogatás az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a 2004. évi iránymutatásban előírt alkalmazási szabályok értelmében összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(155)

Amint a 8.2. szakaszból kiderül, a Groupe Brandt a FagorBrandt gazdasági jogutódjának tekintendő. Ennélfogva a Groupe Brandt a 2004. évi iránymutatás 72. és 73. pontjában előírt „először és utoljára” elv értelmében nem részesülhetett szerkezetátalakítási támogatásban.

(156)

Ezenfelül és kiegészítésképpen: még abban az esetben is, ha – a 8.2. szakaszban közölt következtetésekkel ellentétben – a Groupe Brandt társaság újonnan alapított vállalkozásnak tekintendő ebben ez esetben a támogatás a 2004. évi iránymutatás 12. pontja miatt nem minősülhet összeegyeztethetőnek. Ez utóbbi rendelkezés ugyanis a következő: „Ennek az iránymutatásnak az alkalmazásában az újonnan alapított vállalkozások még akkor sem jogosultak megmentési célú vagy szerkezetátalakítási támogatásra, ha induló pénzügyi helyzetük bizonytalan. Ez akkor fordul elő például, ha egy korábbi vállalkozás felszámolásából új vállalkozás jön létre vagy pusztán átveszi egy ilyen vállalkozás teljes eszközállományát.” A szóban forgó esetben a Groupe Brandt 2014. január 15-én, a FagorBrandt felszámolását követően jött létre. A Groupe Brandt mindenesetre nem részesülhetett szerkezetátalakítási támogatás jogcímén nyújtott állami támogatásban.

(157)

Következésképp a Bizottság megállapítja, hogy a Groupe Brandt javára a 2014. április 24-i FDES-kölcsönből kifolyólag nyújtott állami támogatás az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a 2004. évi iránymutatásban előírt alkalmazási szabályok értelmében összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(158)

Ha a Bizottság megállapítja, hogy valamely támogatás a belső piaccal nem összeegyeztethető, akkor az EUMSZ rendelkezései, illetve a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érintett tagállamnak meg kell-e szüntetnie a támogatást vagy módosítania kell-e azt (32). Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság határozata által a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatások esetében a támogatás eltörlése vonatkozásában az államra kirótt kötelezettség célja a korábbi helyzet visszaállítása (33).

(159)

A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatás jogcímén kapott összegeket, elveszítve így azt az előnyt, amelyet versenytársaival szemben élvezett a piacon, és visszaállt a támogatás juttatása előtti állapot (34).

(160)

Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a 659/1999/EK tanácsi rendelet (35) 14. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […]”.

(161)

Következésképp, mivel a szóban forgó intézkedéseket az EUMSZ 108. cikkét megsértve hajtották végre, és azok jogellenes és összeegyeztethetetlen támogatásnak tekintendők, visszafizettetendők annak érdekében, hogy a támogatások nyújtása előtti helyzet visszaálljon a piacon. A visszafizettetésnek ennélfogva arra az időszakra kell kiterjednie, amelynek során a kedvezményezett előnyben részesült, azaz a támogatásnak a kedvezményezett rendelkezésére bocsátása és a tényleges visszafizetése közötti időszakra. A visszafizetendő összegek magukban foglalják a tényleges visszafizetésig fizetendő kamatokat. Az ítélkezési gyakorlat szerint a visszafizettetési kamatok a támogatások tényleges rendelkezésre bocsátásának időpontjától számítandók (36).

(162)

Franciaországnak tehát vissza kellene fizettetnie a FagorBrandt társasággal a 2013. november 25-én nyújtott FDES-kölcsön jelentette összeegyeztethetetlen támogatást, a Groupe Brandt társasággal pedig a 2014. április 24-én nyújtott FDES-kölcsön jelentette összeegyeztethetetlen támogatást.

(163)

Az ítélkezési gyakorlat szerint a támogatás visszafizettetésére irányuló kötelezettség kiterjeszthető az olyan új társaságra, amelyre a szóban forgó társaság átruházta eszközeinek egy részét, amennyiben az átruházás alapján megállapítható, hogy gazdasági folytonosság áll fenn a két társaság között (37). A visszafizettetési kötelezettség más jogalanyra történő kiterjesztése ugyanis nem zárható ki, amennyiben megállapítást nyer, hogy a két jogalany között fennálló gazdasági folytonosságnak köszönhetően az említett jogalany ténylegesen részesül az érintett támogatásokból. Ilyen esetben a kedvezményezettek tevékenységeit átvevőknek ekkor vissza kellene fizetniük a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatásokat is.

(164)

Ami a 10 millió EUR összegű FDES-kölcsönt illeti, azt a FagorBrandt társaságnak nyújtották. Ez utóbbit azonban felszámolták, és eszközeit a nanterre-i kereskedelmi bíróság 2014. április 15-i ítélete alapján átruházták. Meg kell tehát vizsgálni, hogy a FagorBrandt tevékenységeinek átvevői, azaz a Variance Technologies, Pierre Jullien és a Groupe Brandt a társaság gazdasági jogutódainak, és ennélfogva a belső piaccal összeegyeztethetetlen, a FagorBrandt részére nyújtott támogatások visszafizetésére kötelezettnek tekinthetők-e.

(165)

Az Olympic Airlines, az Alitalia- és a Sernam-ügyben hozott bizottsági határozatok (38) alapját képező, Olaszország és SIM2 kontra Bizottság ügyben hozott bírósági ítélet (39) értelmében a gazdasági szereplők közötti gazdasági folytonosság elemzése egy sor összefüggő bizonyítékon alapul. A figyelembe vehető elemek között az ítélkezési gyakorlat a következő tényeket sorolja fel: i. az átruházott eszközök nagysága; ii. az eszközök átruházási ára; iii. az átvevők személye; iv. az átvétel időpontja; és v. az átvétel gazdasági indoka. Az összefüggő bizonyítékok sorát a Bíróság Ryanair kontra Bizottság ügyben 2012. március 28-án hozott ítéletében (40) megerősítette, amely helyt adott az Alitalia-ügyben hozott bizottsági határozatnak.

(166)

Ebben az ügyben a Variance Technologies (aizenay-i telephely) és Pierre Jullien (La Roche-sur-Yon-i gyártó telephely) által átvett eszközök rendkívül korlátozott körét figyelembe véve ez a két átvevő nem tekinthető a FagorBrandt gazdasági jogutódjának.

(167)

Ugyanakkor a Groupe Brandt – anyavállalata, a Cevital révén – átvette a teljes egészében a FagorBrandt tulajdonát képező összes tárgyi eszközt és immateriális javat, valamint az összes készletet. Végezetül, a Groupe Brandt a FagorBrandt védjegyeit és szabadalmait is megszerezte. A Groupe Brandt ezenkívül a FagorBrandt felszámolását követően a társaság munkaszerződéseinek közel 90 %-át átvette.

(168)

Ezenfelül az eszközök Groupe Brandt általi felvásárlásának árát a nanterre-i kereskedelmi bíróság állapította meg a FagorBrandt társaságra irányuló csoportos eljárás keretében, nem pedig piaci ügylet keretében. Ez abból derül ki, hogy a Groupe Brandt [0–5] millió EUR áron vásárolta fel a FagorBrandt eszközeit, jóllehet a társaság árbevétele 2012-ben [600–800] millió EUR-t tett ki. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a Groupe Brandt kivételével egyetlen társaság sem vállalkozott a FagorBrandt eszközeinek felvásárlására. Az átruházási ár tehát nem több, egymással versengő ajánlat összevetésének eredménye. A FagorBrandt eszközeinek a Groupe Brandt általi felvásárlási ára tehát nem tekinthető piaci ügylet következményének.

(169)

Ezen túlmenően a Groupe Brandt ugyanazokat a gyártási tevékenységeket kívánta folytatni, mint a FagorBrandt, mégpedig ugyanazokkal a védjegyekkel. Ennélfogva meg kell jegyezni, hogy a Groupe Brandt a FagorBrandt összes készletét (41), valamint az átruházott tevékenységekhez kapcsolódóan a szállítókkal és a vevőkkel szembeni összes kötelezettséget átvette. Ezenkívül a Cevital egyértelműen és nyilvánosan (42) jelezte azon szándékát, hogy a FagorBrandt eszközeit be kívánja építeni saját kereskedelmi stratégiájába, mivel a villamos háztartási készülékek már a Cevital csoport árbevételének 10 %-át tették ki. Végezetül, a Groupe Brandt nagyon nyilvánvalóan átvette a társaság legismertebb franciaországi védjegyeinek – a Brandt, a De Dietrich, a Vedette, a Sauter és az Easycook – használati jogát.

(170)

Következésképp az átruházott eszközök nagyságrendjére, ezen eszközök átruházási árára és az átvétel gazdasági indokára tekintettel a Bizottság megállapítja, hogy a FagorBrandt és a Groupe Brandt között gazdasági folytonosság áll fenn.

(171)

Franciaország a 2016. március 1-jén kelt elektronikus levelében arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a Groupe Brandt – a FagorBrandt gazdasági jogutódjaként – visszafizette az e határozat 7.1.3.2. szakaszában meghatározott támogatástartalmat, valamint 2016. február 29-ig megfizette a visszafizettetési kamatokat. 2016. február 29-én a Groupe Brandt visszafizette Franciaországnak a támogatás és a kamatok összegét, azaz [0–100 000] EUR-t.

(172)

A támogatás visszafizetésének általában az a célja, hogy egy meghatározott versenyelőny okozta versenytorzulást megszüntessen (a szóban forgó esetben a 10 millió EUR összegű FDES-kölcsön támogatástartalmát) és visszaállítsa a támogatás folyósítása előtti helyzetet (43).

(173)

Következésképp a Groupe Brandt társasággal már nem kell visszafizettetni a FagorBrandt részére nyújtott összeegyeztethetetlen állami támogatást.

(174)

Ami a Groupe Brandt részére nyújtott 47,5 millió EUR összegű kölcsönt illeti, kizárólag a Groupe Brandt köteles visszafizetni a jogellenesen kapott támogatásokat. A kölcsönt ugyanis név szerint a Groupe Brandt részére nyújtották, amely e határozat elfogadásának napján még működik. A Cevital és egyrészt az Exagon, másrészt a Groupe Brandt közötti gazdasági folytonosság kérdése tehát fel sem merül.

(175)

Ezenkívül, mivel a támogatási intézkedéseket kölcsön formájában biztosították, a Bizottság úgy véli, hogy a támogatás megvalósult, és a törlesztés egyes esedékes részleteinek megfizetésekor elvileg továbbra is megvalósul.

(176)

Franciaország 2016. március 1-jén kelt elektronikus levelében arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy ami a 2016. február 29-ig lejárt esedékességű részleteket illeti, a Groupe Brandt visszafizette a részére nyújtott, e határozat 7.1.3.3. szakaszában meghatározott 47,5 millió EUR összegű FDES-kölcsön támogatástartalmát, valamint ugyanezen dátumig, 2016. február 29-ig megfizette a visszafizettetési kamatokat. A Groupe Brandt 2016. február 29-én visszafizette Franciaországnak a támogatás és a kamatok összegét, azaz [0–5 millió] EUR-t.

(177)

Ezenkívül ami a 2016. március 1-jétől esedékes összes jövőbeli részletet illeti, az FDES-kölcsön kamatlába megemelkedett és azt 7,03 %-ban állapították meg. Ezt a kölcsönszerződéshez csatolt, Franciaország által a Bizottságnak 2016. március 1-jén továbbított módosító záradék bizonyította.

(178)

Mindezen tényekre tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy a 47,5 millió EUR összegű FDES-kölcsön támogatástartalma megszűnt, és hogy az összeegyeztethetetlen támogatás nyújtása előtt fennálló helyzet a kapcsolódó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően visszaállt (44). Ezenfelül a jövőben nem valósul meg támogatás.

(179)

Következésképp a továbbiakban nem kell visszafizettetni az összeegyeztethetetlen támogatást a Groupe Brandt társasággal.

(180)

A Bizottság megállapítja, hogy Franciaország – a FagorBrandt és a Groupe Brandt részére biztosított FDES-kölcsönök nyújtásával – az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdését megsértve jogellenesen folyósított állami támogatásokat. A kölcsönök törlesztésével és a kölcsönszerződés piaci feltételekhez igazításával azonban visszaállt a szóban forgó jogellenes állami támogatások nyújtása előtt fennálló helyzet, mégpedig oly módon, hogy már nem kell elrendelni a visszafizettetést és a szóban forgó jogellenes intézkedések megszüntetését,