29.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 171/1

(1)

Számos pénzügyi eszköz és pénzügyi ügylet árazása függ a referenciamutatók pontosságától és integritásától. Az olyan irányadó kamatlábak, mint a LIBOR és az EURIBOR komoly manipulálásával kapcsolatos esetek, továbbá az energia- és olaj- és devizapiaci referenciamutatók manipulálásával kapcsolatos állítások rámutatnak, hogy a referenciamutatók összeférhetetlenséggel lehetnek érintettek. A mérlegelésen alapuló, illetve a gyenge irányítási rendszerek növelik a referenciamutatók manipuláció általi sebezhetőségét. A referenciamutatóként felhasznált indexek pontosságát és integritását érintő hibák vagy az azokkal kapcsolatos kételyek alááshatják a piaci bizalmat, veszteséget okozhatnak a fogyasztóknak és a befektetőknek, egyúttal torzíthatják a reálgazdasági folyamatokat. Szükséges tehát biztosítani a referenciamutatók és a referenciamutatók meghatározása folyamatának pontosságát, megalapozottságát és integritását.

(2)

A 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a jegyzett pénzügyi eszköz árazásához felhasznált referenciamutatók megbízhatóságára vonatkozóan. A 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a kibocsátók által felhasznált referenciamutatókra vonatkozóan. A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásoknak (a továbbiakban: ÁÉKBV) minősülő befektetési alapok által felhasznált referenciamutatókra vonatkozóan. Az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket, amelyek megtiltják a nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatban felhasznált referenciamutatók manipulálását. Ugyanakkor ezek a jogalkotási aktusok csak bizonyos referenciamutatók egyes szempontjaival foglalkoznak, és egyrészt nem kezelik a referenciamutatók előállítási folyamatának valamennyi sebezhető pontját, másrészt pedig nem fedik le a pénzügyi ágazat által felhasznált valamennyi pénzügyi referenciamutatót.

(3)

A referenciamutatók nélkülözhetetlenek a határokon átnyúló ügyletekhez, ezáltal a pénzügyi eszközök és szolgáltatások széles köre tekintetében elősegítik a belső piac hatékony működését. A pénzügyi ügyletekben – különösen jelzáloghiteleknél – referencia-kamatlábként alkalmazott, valamely tagállamban előállított számos referenciamutatót más tagállamok hitelintézetei és fogyasztói használnak fel. Emellett ezek a hitelintézetek e pénzügyi ügyletekre gyakran a határokon átnyúló bankközi piacon kötnek fedezeti ügyletet, vagy ott szerzik be hozzájuk a forrásokat. Nemzeti szinten csak néhány tagállam fogadott el referenciamutatókra vonatkozó szabályokat, ám az általuk kialakított jogi keretek máris eltéréseket mutatnak olyan szempontok kapcsán, mint például a hatály. Emellett, mivel az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (a továbbiakban: IOSCO) által 2013. július 17-én elfogadott, pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elvek (a továbbiakban: pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elvek), a 2012. október 5-én elfogadott olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó elvek (a továbbiakban együtt: IOSCO-elvek) bizonyos rugalmasságot tesznek lehetővé pontos hatályuk és végrehajtásuk vonatkozásában, a tagállamok valószínűleg ezen elveket eltérő módon alkalmazó szabályokat fogadnának el nemzeti szinten.

(4)

Ezek az eltérő megközelítések a belső piac széttöredezéséhez vezetnek, mivel a referenciamutató-kezelők és -felhasználók más-más tagállamban más-más szabályoknak lesznek kitéve. Így előfordulhatna, hogy az egyik tagállamban előállított referenciamutató más tagállamokban nem használható fel. A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben felhasznált referenciamutatók pontosságát és integritását biztosítani hivatott, harmonizált keret hiánya miatt, vagy a befektetési alapok teljesítményének mérése érdekében, az Unióban valószínűsíthető, hogy a tagállamok jogszabályainak eltérései akadályozzák majd a referenciamutató-előállítás belső piacának zavartalan működését.

(5)

Az uniós fogyasztóvédelmi szabályok nem foglalkoznak a pénzügyi ügyletekben hivatkozott referenciamutatókkal kapcsolatos megfelelő információk kérdésével. A referenciamutatók felhasználásával kapcsolatban az egyes tagállamokban felmerülő fogyasztói panaszok és peres eljárások eredményeként valószínűsíthető, hogy a tagállamok a fogyasztóvédelem jogos céljától vezérelve egymástól eltérő nemzeti szintű intézkedéseket fogadnának el, ami a fogyasztóvédelem eltérő szintjeihez kapcsolt különböző versenyfeltételek okán a belső piac szétaprózódásához vezethet.

(6)

Következésképpen a belső piac – különösen a pénzügyi piacok – megfelelő működésének biztosítása és működési feltételeinek javítása, valamint a fogyasztók és befektetők magas szintű védelmének biztosítása érdekében helyénvaló a referenciamutatók uniós szintű szabályozási keretének meghatározása.

(7)

Helyénvaló és szükséges, hogy az említett keretek rendelet formáját öltsék, hogy a referenciamutatók előállításában, a referenciamutatókkal kapcsolatos adatszolgáltatásban és a referenciamutatók felhasználásában érintett személyekre közvetlen kötelezettségeket megállapító rendelkezéseket az Unió egész területén egységesen alkalmazzák. Mivel a referenciamutatók előállítására vonatkozó jogi keretek szükségképpen kiterjednek az ilyen referenciamutató-előállítás vonatkozásait érintő, pontos követelményeket meghatározó intézkedésekre, a választott megközelítés akár csekély eltérései is jelentős akadályát jelenthetik a referenciamutatók határokon átnyúló felhasználásának. Ennélfogva a közvetlenül alkalmazandó rendelet alkalmazása csökkenti annak lehetőségét, hogy a tagállamok egymástól eltérő intézkedéseket hozzanak nemzeti szinten, ezáltal pedig egységes megközelítést és nagyobb jogbiztonságot garantál, és megelőzi a referenciamutatók határon átnyúló előállításával kapcsolatos jelentős akadályozó tényezők felmerülését.

(8)

E rendelet hatályának olyan tágnak kell lennie, hogy lehetővé tegye megelőző jellegű szabályozási keret létrehozását. A referenciamutatók előállítása során mód nyílik mérlegelésre, és szükségképpen jelen vannak bizonyos típusú összeférhetetlenségek, következésképpen lehetőség nyílik és késztetés mutatkozik a referenciamutatók manipulálására. Az ilyen kockázati tényezők minden referenciamutató tekintetében közösek, és azokat megfelelő irányítási és ellenőrzési követelmények alá kell vonni. A kockázat mértéke azonban eltérő, ezért az adott körülményeknek megfelelő, differenciált megközelítésre van szükség. Mivel a referenciamutatók sebezhetősége és fontossága időben változó, ha a szabályozás csak a jelenleg fontos vagy sebezhető indexekre korlátozódna, akkor figyelmen kívül hagyná a referenciamutatókkal kapcsolatos jövőbeli kockázatokat. A jelenleg szűk körben felhasznált referenciamutatók a jövőben szélesebb körben elterjedhetnek, amelynek eredményeként esetükben akár csekély mértékű manipuláció is jelentős hatással járhat.

(9)

E rendelet hatálya szempontjából azt kell döntő tényezőnek tekinteni, hogy a kimeneti érték meghatározza-e a pénzügyi eszköz vagy a pénzügyi ügylet értékét, vagy méri-e a befektetési alap teljesítményét. Tehát a rendelet hatálya nem függhet a bemeneti adatok jellegétől. Következésképpen a rendelet hatályának ki kell terjednie a gazdasági jellegű adatokból (például részvényárfolyamokból és az egyéb nem gazdasági jellegű számadatokból) vagy értékekből (például időjárási paraméterekből) számított referenciamutatókra egyaránt. Az e rendelet által megállapított szabályozási keretnek el kell ismernie a létező referenciamutatók nagy számát és ezeknek a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra gyakorolt eltérő hatásait is. E rendeletnek arányos választ kell nyújtania azokra a kockázatokra is, amelyeket különböző referenciamutatók hordoznak magukban. E rendelet hatályának ezért olyan referenciamutatóra kell kiterjednie, amelyet szabályozott kereskedési helyszínen jegyzett vagy ott forgalmazott pénzügyi eszköz árazásához használnak fel.

(10)

Jelentős számú fogyasztó részese olyan pénzügyi ügyleteknek, különösen jelzáloggal biztosított fogyasztói hitelmegállapodásoknak, amelyek referenciájaként ugyanilyen kockázatoknak kitett referenciamutatók szolgálnak. Ebből kifolyólag e rendelet hatályának ki kell terjednie a 2008/48/EK (8) és a 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvekben (9) meghatározott hitelmegállapodásokra.

(11)

Számos olyan befektetési index kapcsán merülnek fel súlyos összeférhetetlenségek, amelyeket valamely alap, például egy ÁÉKBV-alap teljesítményének mérésére használnak fel. Ezen referenciamutatók egy részét közzéteszik, más részét – díjmentesen vagy díjfizetés ellenében – elérhetővé teszik a nyilvánosság vagy a nyilvánosság egy része számára, és manipulációjuk kedvezőtlenül érintheti a befektetőket. Ebből kifolyólag e rendelet hatálya kiterjed a befektetési alapok teljesítményének mérésére felhasznált indexekre és referencia-kamatlábakra.

(12)

Minden, a referenciamutatókhoz bemeneti adatot szolgáltató is gyakorolhat mérlegelést, és esetükben is felmerülhet összeférhetetlenség, továbbá annak a kockázata, hogy ők is manipuláció forrásai lehetnek. A referenciamutatókhoz történő adatszolgáltatás önkéntes tevékenység. Bármely olyan kezdeményezés, amely üzleti modelljük jelentős átalakítására kötelezi az adatszolgáltatókat, az általuk biztosított adatszolgáltatás beszüntetését eredményezheti. Mindamellett az olyan adatszolgáltatók számára, akik vagy amelyek már ma is szabályozás és felügyelet alá tartoznak, a megfelelő irányítási és ellenőrzési rendszerek kialakítására vonatkozó előírások várhatóan nem jelentenek majd tetemes költséget vagy aránytalanul nagy adminisztratív terhet. Ezért ez a rendelet kötelezettségeket állapít meg a felügyelt adatszolgáltatók számára. Amennyiben egy referenciamutatót már rendelkezésre álló adatok alapján határoznak meg, az ilyen adatok forrását nem kell adatszolgáltatónak tekinteni.

(13)

A pénzügyi referenciamutatók felhasználása nem korlátozódik a pénzügyi eszközök és ügyletek kibocsátására és előállítására. A pénzügyi szektor a referenciamutatókat befektetési alapok teljesítményének mérésére is felhasználja a hozam nyomon követése vagy egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak meghatározása céljából. Egy adott referenciamutatót lehet közvetlenül felhasználni pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciamutatójaként vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére, illetve közvetetten, több referenciamutató kombinálásával. Utóbbi esetben a kombináción belül az egyes indexekhez rendelt súlyok pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet kifizetési értékének megállapítása vagy egy befektetési alap teljesítményének mérése céljából történő meghatározása és felülvizsgálata is felhasználást valósít meg, mivel ennek a tevékenységnek – szemben a referenciamutatók meghatározásával – a mérlegelés nem része. Egy adott referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök birtoklása nem minősül a referenciamutató felhasználásának.

(14)

A központi bankok már megfelelnek az annak biztosítását szolgáló elveknek, standardoknak és eljárásoknak, hogy tevékenységüket feddhetetlen és független módon végezzék. Következésképp nem szükséges, hogy a központi bankok e rendelet hatálya alá tartozzanak. Amennyiben a központi bankok referenciamutatókat készítenek és különösen ha azokat ügyleti célokra szánják, az ő felelősségük, hogy meghatározzák a megfelelő belső eljárásokat e referenciamutatók pontosságának, feddhetetlenségének, megbízhatóságának és függetlenségének biztosítására, különös tekintettel a kezelés és a számítási módszertan átláthatóságára.

(15)

Továbbá az olyan közhatalmi szervek sem tartoznak e rendelet hatálya alá, amelyek közpolitikai célokat szolgáló referenciamutatókat szolgáltatnak vagy ilyen mutatók szolgáltatását ellenőrzik, ideértve a foglalkoztatással, a gazdasági tevékenységgel és az inflációval kapcsolatos intézkedéseket is, így a nemzeti statisztikai hivatalok sem.

(16)

A referenciamutató-kezelő az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely ellenőrzést gyakorol a referenciamutató előállítása felett és így különösen alkalmazza a referenciamutató meghatározásához szükséges rendelkezéseket, gyűjti és elemzi a bemeneti adatokat, megállapítja a referenciamutató értékét, és közzéteszi azt. A referenciamutató-kezelő egy vagy több említett feladatot kiszervezhet harmadik személyhez, beleértve a referenciamutató közzétételét vagy kiszámítását, illetve más, a referenciamutató előállításával kapcsolatos releváns szolgáltatást vagy tevékenységet. Amennyiben azonban valamely személy saját újságírói tevékenysége keretében csupán közzéteszi a referenciamutatót vagy hivatkozik arra, ám nem gyakorol ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett, úgy e személyre nem kell alkalmazni az e rendelet által a referenciamutató-kezelőkre előírt követelményeket.

(17)

Az indexeket valamilyen képlet vagy más módszertan használatával az alapul szolgáló értékek alapján számítják ki. E képlet megalkotása, a szükséges számítás elvégzése és a bemeneti adatok meghatározása során lehetőség van a mérlegelésre, amely a manipuláció kockázatát hordozza magában. Következésképp e rendelet hatályának ki kell terjednie a mérlegeléssel, mint jellemzővel rendelkező összes referenciamutatóra.

(18)

Azokban az esetekben azonban, amikor egyetlen ár vagy érték szolgál valamely pénzügyi eszköz referenciájaként – például amikor egy opció vagy határidős ügylet referenciaárát egyetlen értékpapír ára határozza meg – nincs számítás, nincsenek bemeneti adatok és nincs mérlegelés sem. Következésképp az egyetlen áron vagy egyetlen értéken alapuló referenciaárak e rendelet alkalmazásában nem tekintendők referenciamutatónak.

(19)

A központi szerződő felek által előállított referenciaárak vagy elszámolási árak nem tekintendők referenciamutatónak, mivel ezeket elszámolás, biztosíték meghatározása vagy kockázatkezelés céljából, azaz nem valamely pénzügyi eszköz alapján fizetendő összeg vagy pénzügyi eszköz értékének meghatározása céljából használják fel.

(20)

E rendelet alkalmazásában a hitelkamatlábak hitelezők általi megállapítása nem minősül referenciamutató-előállításnak. A hitelezők által megállapított hitelkamatlábakat vagy belső döntéssel határozzák meg vagy egy index (például az EURIBOR) alapján számolják ki. Az első esetben a hitelező nem tartozik e rendelet hatálya alá a saját ügyfeleivel kötött pénzügyi ügyletekkel kapcsolatos tevékenysége vonatkozásában, az utóbbi esetben pedig a hitelező csak a referenciamutató felhasználójának minősül.

(21)

A referenciamutatók integritásának biztosítása érdekében a referenciamutató-kezelők számára megfelelő irányítási rendszerek működtetését kell előírni, amelyek révén ellenőrizhetik az összeférhetetlenségeket, és fenntarthatják a referenciamutatókba vetett bizalmat. A referenciamutató-kezelők nagy része – akár megfelelő irányítás esetén is – ki van téve összeférhetetlenségeknek, és adott esetben egyes kérdések mérlegelésére és eldöntésére kényszerülhet, ami az érdekelt felek különböző csoportjait érinti. Fontos tehát, hogy a referenciamutató-kezelők olyan, az integritás követelményét figyelembe vevő funkcióval rendelkezzenek az irányítási rendszerek végrehajtásának és hatékonyságának felügyeletére, amely hatékony felügyeletet biztosít.

(22)

A referenciamutatók manipulálása vagy megbízhatatlansága kárt okozhat a befektetőknek és a fogyasztóknak. E rendeletnek ezért a referenciamutató-kezelők és az adatszolgáltatók tekintetében meg kell határoznia a nyilvántartások megőrzésére vonatkozó kötelezettségek keretét, valamint biztosítania kell a referenciamutatók céljával és módszertanával kapcsolatos átláthatóságot, elősegítve ezáltal az esetleges kárigények igazságosabb és hatékonyabb rendezését a nemzeti vagy az uniós jognak megfelelően.

(23)

E rendelet végrehajtásának ellenőrzéséhez, illetve annak hatékony betartatásához utólagos elemzésre és tényadatokra van szükség. E rendeletnek ezért előírásokat kell meghatároznia a referenciamutató-kezelők megfelelő nyilvántartás vezetésére vonatkozóan, amely a referenciamutató egy kellően hosszú időszakra történő kiszámítására vonatkozik. A referenciamutató által mérni hivatott valóságelem és annak környezete idővel valószínűsíthetően változik. Ebből kifolyólag a referenciamutató előállítási folyamatát és módszertanát időről időre felül kell vizsgálni az esetleges hiányosságok és fejlesztési lehetőségek feltárása érdekében. A referenciamutatók előállításával kapcsolatos hiányosságok sok érdekelt felet érinthetnek, akik segíthetnek ezen hiányosságok feltárásában. E rendelet ennélfogva létrehoz a referenciamutató-kezelők számára egy panaszok kezelésére szolgáló mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy az érdekelt felek panaszt tehessenek a referenciamutató-kezelőnél, és amely biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő objektív módon megvizsgálja a panaszok megalapozottságát.

(24)

A referenciamutatók előállítása gyakran fontos funkciók – például a referenciamutató kiszámítása, a bemeneti adatok összegyűjtése és a referenciamutató közlése – kiszervezésével jár. Az irányítási rendszerek hatékonyságának biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy a funkciók kiszervezése a referenciamutató-kezelőket ne mentesítse egyetlen kötelezettségük vagy felelősségük alól sem, továbbá, hogy a kiszervezés oly módon valósuljon meg, hogy az ne korlátozza a referenciamutató-kezelő képességét a kötelezettségeinek és felelősségeinek való megfelelésre, illetve az érintett illetékes hatóság képességét a referenciamutató-kezelők felett gyakorolt felügyelet tekintetében.

(25)

A bemeneti adatok központi fogadója a referenciamutató-kezelő, amely konzisztens módon tudja vizsgálni a bemeneti adatok integritását és pontosságát. Szükséges tehát, hogy e rendelet megkövetelje, hogy a referenciamutató-kezelők, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a bemeneti adatok nem felelnek meg annak a piaci vagy gazdasági valóságnak, amelynek a mérésére az adott referenciamutató hivatott, bizonyos intézkedéseket tegyenek, ideértve a bemeneti adatok, az adatszolgáltató vagy a módszer megváltoztatására, illetve egyéb, a referenciamutató előállításának megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket. Továbbá a referenciamutató-kezelő – az általa megvalósított ellenőrzési rendszer részeként – intézkedéseket tesz, amennyiben lehetséges, a bemeneti adatnak a referenciamutató közzétételét megelőzően történő figyelemmel kísérésére és a közzétételét követő hitelesítésére, ideértve adott esetben az említett adatok történelmi mintákkal való összehasonlítását.

(26)

A bemeneti adatok szolgáltatásával összefüggésben gyakorolható bárminemű mérlegelési jogkör lehetőséget teremt a referenciamutató manipulálására. Amennyiben a bemeneti adat ügyleti adat, kisebb a mérlegelési lehetőség, így korlátozottabb az adat manipulálásának kockázata. Ebből kifolyólag a referenciamutató-kezelőknek általános szabályként tényleges ügyletekre vonatkozó bemeneti adatokat kell használniuk, amennyiben azok rendelkezésre állnak, azokban az esetekben azonban, amikor a referenciamutató integritásának és pontosságának garantálásához az ügyleti adatok hiányosak vagy pontatlanok, más adatok is felhasználhatók.

(27)

A referenciamutatónak az általa lekövetni hivatott gazdasági valóság mérése tekintetében értelmezett pontossága és megbízhatósága a használt módszertantól és a bemeneti adatoktól függ. Következésképp olyan átlátható módszertant kell alkalmazni, amely garantálja a referenciamutató megbízhatóságát és pontosságát. Ez az átláthatóság nem az adott referenciamutató meghatározásához alkalmazott képlet közzétételét jelenti, hanem olyan elemek nyilvánosságra hozatalát, amelyek elegendőek ahhoz, hogy az érintett felek megértsék hogyan állítják elő a referenciamutatót, és szándékolt felhasználásukkal kapcsolatban értékelni tudják azok reprezentativitását, relevanciáját és megfelelőségét.

(28)

A referenciamutató pontosságának folyamatos fenntartása érdekében szükségessé válhat a módszertan megváltoztatása, de a módszertan változtatásai hatással vannak az érdekelt felekre és a referenciamutató felhasználóira. Szükség van tehát a referenciamutató módszertanának megváltoztatása esetén követendő – a konzultációs követelményeket is magukban foglaló – eljárások pontosítására annak érdekében, hogy a felhasználók és az érdekelt felek meg tudják tenni a szóban forgó változtatások miatt szükséges intézkedéseket, illetve jelezni tudják a referenciamutató-kezelő felé, ha kétségeik merülnek fel e változtatásokkal kapcsolatban.

(29)

Adott esetben a referenciamutató-kezelő alkalmazottai is észlelhetik e rendelet megsértését, vagy azonosíthatnak olyan potenciális sebezhető pontokat, amelyek manipulációhoz vagy annak kísérletéhez vezethetnek. E rendelet ezért olyan keretet vezet be, amely révén az alkalmazottak bizalmas úton felhívhatják a referenciamutató-kezelők figyelmét a rendelet esetleges megsértésére.

(30)

A referenciamutatók integritása és pontossága az adatszolgáltatók által közölt bemeneti adatok integritásától és pontosságától függ. Elengedhetetlen, hogy az adatszolgáltatók említett bemeneti adatokkal kapcsolatos kötelezettségei egyértelműen meg legyenek határozva, hogy az e kötelezettségeknek való megfelelésre támaszkodni lehessen, és hogy ezek a kötelezettségek összhangban legyenek a referenciamutató-kezelő által használt kontrolleljárásokkal és módszertannal. Ehhez a referenciamutató-kezelőnek magatartási kódexet kell kidolgoznia, amelyben rögzíti ezeket a követelményeket és az adatszolgáltatóknak a bemeneti adatok szolgáltatására vonatkozó felelősségét. A referenciamutató-kezelőnek meg kell győződnie arról, hogy az adatszolgáltatók betartják a magatartási kódexet. Amennyiben az adatszolgáltatók harmadik országban találhatók, a referenciamutató-kezelőnek amennyire lehetséges meg kell győződnie erről.

(31)

Az adatszolgáltatók potenciálisan ki vannak téve összeférhetetlenségnek, a bemeneti adatok meghatározása kapcsán pedig mérlegelési jogkörük lehet. Ebből kifolyólag szükséges, hogy az adatszolgáltatók tekintetében irányítási rendszerek érvényesüljenek, annak érdekében, hogy biztosítva legyen az említett összeférhetetlenségek kezelése, és az, hogy pontos bemeneti adatokat szolgáltassanak, amelyek megfelelnek a referenciamutató-kezelő követelményeinek, és hitelesíthetők.

(32)

Számos referenciamutatót kereskedési helyszínről, jóváhagyott közzétételi mechanizmusból, összesítettadat-szolgáltatóktól vagy jelentéstételi mechanizmusból, energiatőzsdéről vagy kibocsátásiegység-aukciókból származó bemeneti adatok alapján, képlet alkalmazásával határoznak meg. Bizonyos helyzetekben az adatgyűjtést kiszervezik egy olyan szolgáltatóhoz, amely az adatokat teljes egészében és közvetlenül az említett szervezetektől kapja. Ezekben az esetekben a hatályos szabályozás és felügyelet biztosítja a bemeneti adatok integritását és átláthatóságát, illetve az irányítási követelmények és a jogsértések bejelentésére szolgáló eljárások érvényesülését. Ezért ezek a referenciamutatók kevésbé vannak kitéve a manipuláció kockázatának, független ellenőrzés alá esnek, és emiatt a referenciamutató-kezelők mentesülnek az e rendelettel megállapított bizonyos kötelezettségek alól.

(33)

A referenciamutatók különböző típusai és ágazatai más-más jellemzőkkel, sebezhető pontokkal és kockázatokkal rendelkeznek. E rendelet rendelkezéseit ezért tovább kell részletezni a referenciamutatók egyes ágazatainak és típusainak megfelelően. A referencia-kamatlábak olyan referenciamutatók, amelyek fontos szerepet játszanak a monetáris politika transzmissziójában, ezért e rendeletnek e referenciamutatókra külön rendelkezéseket kell bevezetnie.

(34)

A fizikai árupiacok olyan egyedülálló jellemzőkkel rendelkeznek, amelyeket figyelembe kell venni. Az árupiaci referenciamutatók széles körben felhasználtak és ágazatspecifikus jellemzőkkel rendelkezhetnek, ezért e rendeletnek e referenciamutatókra külön rendelkezéseket kell bevezetnie. Bizonyos árupiaci referenciamutatók ki vannak zárva e rendelet hatálya alól, azonban tiszteletben kellene tartaniuk a nemzetközileg elfogadott releváns IOSCO-elveket. Az árupiaci referenciamutatók kritikussá válhatnak, mivel a rendszer nem korlátozódik azokra a referenciamutatókra, amelyek többségükben felügyelt szervezetekből álló adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapulnak. A II. mellékletben szereplő kritikus árupiaci referenciamutatók esetében nem alkalmazandók e rendelet kötelező hozzájárulásra és kollégiumokra vonatkozó rendelkezései.

(35)

A kritikus referenciamutatók kudarca hatással lehet a piac integritására, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra, a reálgazdaságra, vagy a háztartások és a tagállami vállalkozások finanszírozására. A kritikus referenciamutatók kudarcának e potenciális destabilizáló hatásai egy vagy több tagállamot is érinthetnek. Ezért szükséges, hogy ez a rendelet szabályozza e kritikusnak tekintett referenciamutatók meghatározásának folyamatát, és további követelményeket is tartalmazzon az ilyen referenciamutatók integritásának és megalapozottságának garantálása érdekében.

(36)

A kritikus referenciamutatókat kvantitatív kritérium alapján vagy kvantitatív és kvalitatív kritériumok kombinálásával lehet meghatározni. Emellett, amennyiben egy referenciamutató nem felel meg a megfelelő kvantitatív küszöbértéknek, azt mégis el lehet ismerni kritikus referenciamutatónak, ha nincs vagy nagyon kevés piaci alapú helyettesítője van, valamint léte és pontossága releváns a piac integritása, a pénzügyi stabilitás vagy a fogyasztók védelme szempontjából egy vagy több tagállamban, és ha valamennyi érintett illetékes hatóság egyetért abban, hogy azt kritikusnak kell elismerni. Az érintett illetékes hatóságok közötti nézeteltérés esetén a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának döntését kell érvényesnek tekinteni a referenciamutató kritikussá minősítése vonatkozásában. Ilyen esetben az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott Európai Értékpapírpiaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) véleményt tehet közzé a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának értékeléséről. Egy illetékes hatóság továbbá kritikusnak minősíthet egy referenciamutatót bizonyos kvalitatív kritériumok alapján is, amennyiben a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltatók többsége is tagállamában található. Valamennyi kritikus referenciamutatónak szerepelnie kell egy, a Bizottság által kiadott végrehajtási jogi aktus révén létrehozott jegyzéken, melyet rendszeresen felül kell vizsgálni és frissíteni.

(37)

Amennyiben egy referenciamutató-kezelő megszünteti egy kritikus referenciamutató kezelését, ez érvénytelenné tehet pénzügyi ügyleteket vagy pénzügyi eszközöket, veszteséget okozhat a fogyasztóknak és a befektetőknek, és hatással lehet a pénzügyi stabilitásra. Olyan jogkört kell tehát biztosítani az érintett illetékes hatóság részére, amely alapján egy kritikus referenciamutató esetében kötelező kezelést írhat elő a szóban forgó referenciamutató megőrzése érdekében. Amennyiben egy referenciamutató-kezelő ellen csődeljárás indul, az illetékes nemzeti hatóság értékelést készít az illetékes igazságügyi hatóság számára arról, hogy a kritikus referenciamutatót át lehet-e adni egy új referenciamutató-kezelőnek vagy meg lehet-e szüntetni.

(38)

Az uniós versenyjog végrehajtásának és a tagállamok azon képességének sérelme nélkül, hogy intézkedéseket hozzanak e versenyjognak való megfelelés elősegítésére, a kritikus referenciamutatók – beleértve a kritikus árupiaci referenciamutatókat is – kezelőitől meg kell követelni az annak biztosításához szükséges megfelelő lépések megtételét, hogy a referenciamutatók engedélyéhez és az azokra vonatkozó információkhoz valamennyi felhasználó tisztességesen, észszerűen, átláthatóan és diszkriminációmentesen hozzáférjen.

(39)

Azok az adatszolgáltatók, amelyek megszüntetik a kritikus referenciamutatókkal kapcsolatos adatszolgáltatást, alááshatják az ilyen referenciamutatók hitelességét, mivel ennek eredményeként sérülne az ilyen referenciamutatók arra vonatkozó képessége, hogy a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot mérjék. Szükséges tehát olyan jogkört biztosítani az érintett illetékes hatóság részére, amely alapján a felügyelt szervezetek részére kötelező adatszolgáltatást írhat elő a kritikus referenciamutatók esetében a szóban forgó referenciamutató hitelességének megőrzése érdekében. A bemeneti adatok kötelező szolgáltatásának nem célja, hogy a felügyelt szervezetekre ügyletkötésre vagy ügyletkötésre való kötelezettségvállalásra vonatkozó kötelezettséget rójon.

(40)

Mivel számos típusú és méretű referenciamutató létezik, fontos e rendeletben az arányosság bevezetése, valamint annak elkerülése, hogy megszűnésükkel a tágabb pénzügyi rendszerre csekély fenyegetést jelentő referenciamutatók kezelőire túl nagy adminisztratív teher háruljon. Ezért a kritikus referenciamutatókra vonatkozó rendszer mellett két különböző rendszert kell bevezetni: egyet a jelentős referenciamutatókra és egyet a nem jelentős referenciamutatókra.

(41)

A jelentős referenciamutatók kezelői dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e rendelet bizonyos korlátozott számú részletes követelményét. Az illetékes hatóságok azonban fenntarthatják arra vonatkozó jogukat, hogy megkövetelhetik e rendelkezések alkalmazását az e rendeletben foglalt kritériumok alapján. A jelentős referenciamutatók kezelőire vonatkozó, felhatalmazáson alapuló vagy végrehajtási jogi aktusok kellőképpen figyelembe veszik az arányosság elvét és az adminisztratív terhek lehetőség szerinti elkerülésének célját.

(42)

A nem jelentős referenciamutatók kezelőire kevésbé részletes szabályozás vonatkozik, miáltal a kezelők dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e rendelet bizonyos követelményeit. Ebben az esetben az adott referenciamutató-kezelőnek egy közzétett és a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának benyújtott megfelelőségi nyilatkozatban indokolnia kell, hogy miért megfelelő így eljárnia. Az említett illetékes hatóság ellenőrzi a megfelelőségi nyilatkozatot és lehetővé kell tenni, hogy az e rendeletnek való megfelelés érdekében kiegészítő információt kérjen, vagy változtatásokat követeljen meg. Bár a nem jelentős referenciamutatók is ki lehetnek téve a manipuláció kockázatának, ezek könnyebben helyettesíthetők, ezért a felhasználók általi átláthatóságuknak kell a fő eszköznek lennie ahhoz, hogy a piaci szereplők tájékozott döntéseket tudjanak hozni az általuk felhasználásra megfelelőnek ítélt referenciamutatókról. Ezért a II. címben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a nem jelentős referenciamutatók kezelőire nem alkalmazandók.

(43)

Ahhoz, hogy a referenciamutatók felhasználói megfelelően választhassanak a referenciamutatók közül és megértsék a referenciamutatók kockázatait, tudniuk kell, hogy az adott referenciamutató mit hivatott mérni és hogy azok mennyire fogékonyak a manipulációra. Ezért a referenciamutató-kezelőnek közzé kell tennie egy ilyen információkat tartalmazó referenciamutató-nyilatkozatot. Az egyforma alkalmazás biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a referenciamutató-nyilatkozatok észszerű hosszúságúak legyenek, de ugyanakkor a felhasználók számára könnyen hozzáférhető módon tartalmazzák a fontos információkat, az ESMA-nak pontosítania kell e nyilatkozatok tartalmát, megfelelően különbséget téve a különféle típusú, valamint sajátosságokkal bíró referenciamutatók és kezelőik között.

(44)

E rendeletnek figyelembe kell vennie az IOSCO-elveket, amelyek a referenciamutatókra vonatkozó szabályozási követelmények globális standardjaként szolgálnak. Általános elvként a befektetők védelmének biztosítása érdekében a harmadik országok felügyeletének és szabályozásának egyenértékűnek kell lennie a referenciamutatókra vonatkozó uniós szabályozással. Ezért az Unióban felügyelt szervezetek felhasználhatják a harmadik országokból származó referenciamutatókat, amennyiben a Bizottság pozitív döntést hozott a harmadik ország rendszerének egyenértékűségéről. Ilyen esetben az illetékes hatóságok a harmadik országok felügyeleti hatóságaival együttműködési megállapodást kötnek. Az ESMA-nak össze kell hangolnia az ilyen együttműködési megállapodások kidolgozását és az illetékes hatóságok közötti, a harmadik országokból származó információk cseréjét. Azonban a harmadik országokból származó referenciamutatók uniós használatának váratlan megszűnése miatti káros hatások megelőzése érdekében e rendelet gondoskodik bizonyos más mechanizmusokról is (nevezetesen az elismerésről és a jóváhagyásról), amelyek alapján az Unióban található felügyelt szervezetek használhatnak harmadik országokból származó referenciamutatókat.

(45)

E rendelet rögzíti a harmadik országokban található referenciamutató-kezelőknek a referencia-tagállam illetékes hatósága általi elismerésének folyamatát is. Az e rendeletben meghatározott követelményeknek eleget tevő referenciamutató-kezelőknek meg kell adni az elismerést. Elismerve az ISOCO-elvek globális referenciamutató-készítési standardként betöltött szerepét, a referencia-tagállam illetékes hatóságának az alapján kell megadnia az elismerést a referenciamutató-kezelőknek, hogy azok alkalmazzák-e az IOSCO-elveket. Ennek érdekében az illetékes hatóság értékeli, hogy az adott referenciamutató-kezelő miként alkalmazza az IOSCO-elveket, és eldönti, hogy az adott referenciamutató-kezelő általi alkalmazás egyenértékű-e az e rendeletben meghatározott különféle követelményeknek való megfeleléssel, figyelembe véve az elismerési rendszer sajátosságait az egyenértékűségi rendszerrel összevetve.

(46)

E rendelet egy olyan jóváhagyási rendszert vezet be, amely bizonyos feltételekkel lehetővé teszi az Unióban található referenciamutató-kezelők vagy felügyelt szervezetek számára, hogy az Unióban való felhasználásuk érdekében harmadik országokban szolgáltatott referenciamutatókat hagyjanak jóvá. Ennek érdekében az illetékes hatóság figyelembe veszi, hogy a jóváhagyandó referenciamutató készítésekor az IOSCO-elveknek való megfelelés egyenértékű-e az e rendeletnek való megfeleléssel, figyelembe véve a jóváhagyási rendszer sajátosságait az egyenértékűségi rendszerrel összevetve. Az a referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet, amely egy harmadik országban szolgáltatott referenciamutatót hagyott jóvá, teljes körűen felelős az ilyen jóváhagyott referenciamutatókért, és azért, hogy azok megfeleljenek az e rendeletben említett, vonatkozó követelményeknek.

(47)

Minden referenciamutató-kezelő gyakorolhat mérlegelést, és mindegyikük esetében felmerülhet összeférhetetlenség, valamint a nem megfelelő irányítási és ellenőrzési rendszerek létezéséből eredő kockázat. Mivel a referenciamutatók meghatározási folyamata a referenciamutató-kezelők ellenőrzése alatt áll, utóbbiak kötelező engedélyeztetése vagy nyilvántartásba vétele és felügyelete a leghatékonyabb módja a referenciamutatók integritása biztosításának.

(48)

Bizonyos referenciamutató-kezelőket azon tagállam illetékes hatóságának kell engedélyeznie és felügyelnie, amelyben a referenciamutató-kezelő található. A nem kritikus referenciamutatókat szolgáltató, már felügyelet alatt álló szervezeteket az illetékes hatóság nyilvántartásba veszi és felügyelet alá helyezi az e rendeletben foglaltaknak megfelelően. A kizárólag nem kritikus referenciamutatónak számító indexeket előállító szervezeteket a releváns illetékes hatóság szintén nyilvántartásba veszi. Az engedélyezésnek és a nyilvántartásba vételnek két külön eljárásnak kell lennie, mivel az engedélyezés a referenciamutató-kezelő kérelmének alaposabb vizsgálatát igényli. Egy referenciamutató-kezelő engedélyezése vagy nyilvántartásba vétele nem érinti az adott szervezet releváns illetékes hatóság általi felügyeletét. Továbbá létre kell hozni egy átmeneti rendszert, amely szerint a nem kritikus és egy vagy több tagállamban nem széles körűen felhasznált referenciamutatókat szolgáltató személyeket nyilvántartásba lehet venni, megkönnyítve ezzel e rendelet kezdeti alkalmazását. Az ESMA uniós szintű nyilvántartást vezet, amely információt tartalmaz az engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelőkre, a referenciamutatókra és az adott referenciamutatókat pozitív döntés alapján egyenértékűségi vagy elismerési rendszer alapján előállító referenciamutató-kezelőkre, a harmadik országból származó referenciamutatót jóváhagyott uniós referenciamutató-kezelőkre vagy felügyelt szervezetekre, valamint az ilyen jóváhagyott referenciamutatóra és azok harmadik országban található referenciamutató-kezelőjére vonatkozóan.

(49)

Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy az index szolgáltatójának esetleg nincs tudomása arról, hogy az adott index valamilyen pénzügyi eszköz, pénzügyi ügylet vagy befektetési alap referenciájaként szolgál. Ez különösen abban az esetben lehetséges, amikor a felhasználó és a referenciamutató-kezelő különböző tagállamban található. Következésképp fokozni kell az átláthatóságot arra vonatkozóan, hogy melyik egyedi referenciamutatót használják. Ez az átláthatóság megvalósítható a tájékoztatók vagy az uniós jogban előírt kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok tartalmának javításával, és az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) előírt értesítések tartalmának javításával.

(50)

Hatékony felügyelet a tagállamok illetékes hatóságai részére biztosított hatékony eszközök, hatáskörök és erőforrások révén biztosítható. E rendeletnek ezért rendelkeznie kell mindenekelőtt a nemzeti joggal összhangban a tagállami illetékes hatóságok részére minimumkövetelményként biztosítandó felügyeleti és vizsgálati hatáskörökről. Az e rendelet szerinti hatásköreik gyakorlása során az illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak tárgyilagosan és pártatlanul, döntéshozatali önállóságukat fenntartva kell eljárnia.

(51)

E rendelet megsértésének észlelése érdekében szükséges, hogy az illetékes hatóságok – a nemzeti jognak megfelelően – rendelkezzenek a jogi személyek telephelyeire való belépés lehetőségével iratok lefoglalása céljából. A szóban forgó telephelyekre való belépésre akkor van szükség, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy a vizsgálat tárgyával összefüggő dokumentumok és adatok találhatók, amelyek fontosak lehetnek e rendelet megsértésének bizonyításához. Az említett telephelyekre való belépés szükséges továbbá, ha a korábban tájékoztatásra felszólított személy a felszólításnak nem tett eleget vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a felszólításnak a felszólított személy nem tenne eleget, vagy a felszólításban megjelölt dokumentumokat vagy információt eltávolítaná, módosítaná vagy megsemmisítené. Amennyiben a telephelyre való belépéshez – a nemzeti jognak megfelelően – az érintett tagállam igazságügyi hatóságának előzetes engedélye szükséges, a telephelyre való bejutásra az igazságügyi hatóság előzetes engedélyének beszerzését követően kerülhet sor.

(52)

A felügyelt szervezetektől származó telefonbeszélgetés-felvételek és adatforgalmi nyilvántartások létfontosságú és időnként egyedüli bizonyítékot képezhetnek e rendelet és különösen az irányítási és kontrollkövetelmények megsértésének észlelése és bizonyítása szempontjából. Ezek a nyilvántartások és felvételek elősegítik a beviteli adatok szolgáltatásáért és az ezek jóváhagyásáért felelős személy kilétének, valamint annak megállapítását, hogy megtörtént-e az alkalmazottak szervezeti elkülönítése. Ebből kifolyólag lehetővé kell tenni, hogy amennyiben fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy az ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő e felvételek vagy nyilvántartások fontosak lehetnek e rendelet megsértésének bizonyításához, az illetékes hatóságok előírják a felügyelt szervezetek által megőrzött, meglévő telefonbeszélgetés-felvételek, elektronikus kommunikációs és adatforgalmi nyilvántartások átadását.

(53)

E rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokat és elveket, különös tekintettel a magán- és a családi élet tiszteletben tartására vonatkozó jogra, a személyes adatok védelmére, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a vállalkozás szabadságára, a tulajdonhoz való jogra, a fogyasztók védelmére, a hatékony jogorvoslathoz való jogra, valamint a védelemhez való jogra. Ennek megfelelően e rendeletet e jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni.

(54)

Az érintett személyek védelemhez való jogát teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Ennek érdekében az eljárások alá vont személyek részére biztosítani kell az illetékes hatóság határozatának alapját képező megállapításokhoz való hozzáférést és a meghallgatáshoz való jogot.

(55)

A referenciamutatókkal kapcsolatos átláthatóságra a pénzügyi piacok stabilitása és a befektetők védelme miatt van szükség. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) rögzített szabályoknak. Az ESMA általi információcserének vagy információtovábbításnak meg kell felelnie a személyes adatok továbbítására vonatkozóan a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (13) rögzített szabályoknak.

(56)

Figyelembe véve a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményt, és az e közleményhez kapcsolódóan később elfogadott uniós jogi aktusokat, a tagállamoknak egy közös megközelítés és az elrettentő hatás biztosítása érdekében szabályokat kell hozniuk az e rendeletben foglalt rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó közigazgatási szankciókról és egyéb közigazgatási intézkedésekről, ideértve a pénzügyi szankciókat is, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Ezeknek a közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(57)

Az egyes esetekben alkalmazott közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket adott esetben olyan tényezők figyelembevételével kell meghatározni, mint az esetlegesen megállapított pénzügyi haszon visszafizetése, a jogsértés súlyossága és időtartama, a súlyosbító és enyhítő körülmények, a közigazgatási pénzügyi szankció elrettentő hatásának szükségessége, és – adott esetben – a szankció mértéke csökkenthető az illetékes hatósággal való együttműködés fejében. A rendkívüli esetben kiszabandó közigazgatási jellegű pénzügyi szankció aktuális mértéke elérheti az e rendelet szerinti maximális szintet vagy a nemzeti jogszabályokban előírt, ennél magasabb szintet a rendkívül súlyos jogsértések esetében, ugyanakkor a maximális szintnél jóval alacsonyabb mértékű közigazgatási pénzügyi szankció alkalmazható a kisebb súlyú jogsértések vagy elszámolás esetében. Az illetékes hatóság részére biztosítani kell, hogy a referenciamutató-kezelők vagy az adatszolgáltatók tekintetében élhessen a vezetői funkciók gyakorlásától való ideiglenes eltiltás lehetőségével.

(58)

E rendelet nem korlátozza a tagállamokat abban, hogy szigorúbb közigazgatási szankciókról rendelkezzenek, és nem sérti a tagállamok jogában foglalt, büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos rendelkezéseket.

(59)

Habár a tagállamok szabadon állapíthatnak meg ugyanarra a jogsértésre nézve közigazgatási és büntetőjogi szankciókra vonatkozó szabályokat is, nem írható elő a számukra, hogy közigazgatási szankciókra vonatkozó szabályokat állapítsanak meg e rendelet olyan megsértése tekintetében, amely a tagállami büntetőjog hatálya alá tartozik. A nemzeti jogszabályokkal összhangban, a tagállamok nem kötelesek mind közigazgatási, mind büntetőjogi szankciókat előírni egyazon jogsértésre vonatkozóan, mindazonáltal lehetőséget kell biztosítani számukra ennek megtételére, ha a nemzeti jogszabályok ezt számukra lehetővé teszik. Ha azonban a tagállamok e rendelet megsértésének esetére közigazgatási szankciók helyett büntetőjogi szankciókat tartanak fenn, az nem csökkentheti, illetve egyéb módon sem befolyásolhatja az illetékes hatóságok arra vonatkozó képességét, hogy e rendelet alkalmazásában kellő időben együttműködjenek más tagállamok illetékes hatóságaival, illetve tőlük kellő időben információkhoz jussanak vagy velük kellő időben információcserét folytassanak, akár azt követően is, hogy az adott jogsértést büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes igazságügyi hatósághoz utalták.

(60)

Meg kell erősíteni az illetékes hatóságok közötti információcserére vonatkozó rendelkezéseket, valamint a támogatási és együttműködési kötelezettséget, amellyel egymásnak tartoznak. A határokon átnyúló tevékenység fokozódása következtében az illetékes hatóságoknak e rendelet hatékony betartatásának biztosítása érdekében egymás rendelkezésére kell bocsátaniuk a hatásköreik gyakorlásához szükséges megfelelő információkat, azokban a helyzetekben is, amikor a vélt vagy tényleges jogsértések két vagy több tagállam hatóságait is érinthetik. Az információcsere során szigorú szakmai titoktartásra van szükség az ilyen információ zavartalan továbbítása és bizonyos jogok védelmének biztosítása érdekében.

(61)

Biztosítandó azt, hogy az illetékes hatóságok által közigazgatási szankciókat kiszabó vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket megállapító határozatok visszatartó erővel bírjanak a tágan értelmezett nyilvánosságra nézve, azokat közzé kell tenni. A közigazgatási szankciókat kiszabó vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket megállapító határozatok közzététele az illetékes hatóságok számára fontos eszköz, hogy tájékoztassák a piaci szereplőket arról, hogy milyen típusú magatartás tekintendő e rendelet megsértésének, és ösztönözzék a piaci szereplők széles körét a helyes magatartás követésére. Amennyiben ez a közzététel aránytalan károkat okoz az érintettek számára vagy veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóság a közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket anonim módon vagy késleltetve teszi közzé. Emellett az illetékes hatóságok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy adott esetben ne tegyék közzé a közigazgatási szankciókat kiszabó vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket megállapító határozatokat, amennyiben úgy vélik, hogy az anonim vagy késleltetett közzététel révén nem biztosítható az, hogy a pénzügyi piacok stabilitása ne legyen veszélyeztetve. Az illetékes hatóságoknak nem kell továbbá közzétenniük az olyan kisebb jelentőségű közigazgatási szankciókat vagy egyéb közigazgatási intézkedéseket, amelyek közzététele aránytalan lenne.

(62)

A kritikus referenciamutatók több tagállam adatszolgáltatóit, referenciamutató-kezelőit és felhasználóit érinthetik. Így előállításuk megszüntetése vagy bármely olyan esemény, amely jelentősen alááshatja integritásukat több tagállamban következményekkel járhat, ami azt jelenti, hogy annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben a referenciamutató-kezelő található, egymaga nem lesz képes hatékonyan és eredményesen kezelni a kritikus referenciamutató jelentette kockázatokat. Ilyen esetben az illetékes hatóságok közötti felügyeleti információk hatékony megosztása, valamint tevékenységeik és felügyeleti intézkedéseik összehangolása érdekében kollégiumokat kell létrehozni, amelyekbe az illetékes hatóságok és az ESMA tartoznak bele. A kollégiumok tevékenységének hozzá kell járulnia az e rendelet szerinti szabályok harmonizált alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájához. A referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának írásbeli rendelkezéseket kell megállapítania az információcserére, a döntéshozatali folyamatra – ideértve a szavazási eljárások szabályait is –, a kötelező adatszolgáltatási intézkedések céljából folyatott együttműködésre és azokra az esetekre vonatkozóan, amelyekben az illetékes hatóságoknak kötelező konzultálniuk egymással. Az ESMA által végzett, jogi kötőerővel bíró közvetítés a koordináció, a felügyeleti egységesség és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája tekintetében kulcsfontosságú.

(63)

A referenciamutatók szolgálhatnak hosszú távú pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciájaként. Egyes esetekben előfordulhat, hogy ilyen referenciamutatók előállítása nem lesz megengedett e rendelet hatálybalépését követően, mivel e referenciamutatók olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem alakíthatók át e rendelet követelményeinek megfelelően. Ugyanakkor e referenciamutatók további előállításának megtiltása, a mutatóra hivatkozó pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek megszűnéséhez vagy ellehetetlenüléséhez vezethet, és ezáltal kárt okozhat a befektetőknek. Ezért egy átmeneti időszakra lehetővé kell tenni e referenciamutatók további előállítását.

(64)

Azokban az esetekben, amikor e rendelet az 1227/2011/EU rendelet hatálya alá tartozó felügyelt szervezeteket vagy piacokat érint vagy érinthet, az ESMA-nak célszerű konzultálnia az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével (ACER), az ügynökség energiapiaci szakértelmének igénybevétele és a kettős szabályozás csökkentése érdekében.

(65)

E rendelet technikai elemeinek további pontosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a fogalommeghatározások technikai részleteinek megállapítására vonatkozóan; a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök névleges összegének, a származtatott eszközök névértékének és a befektetési alapok nettó eszközértékének kiszámítására vonatkozóan annak megállapítása érdekében, hogy az említett referenciamutató kritikusnak minősítendő-e; a kritikus és jelentős referenciamutatók meghatározásához használt küszöbérték meghatározásához használt számítási módszer felülvizsgálatára vonatkozóan; a harmadik országban előállított referenciamutató vagy referenciamutató-család jóváhagyása objektív okainak megállapítására vonatkozóan; olyan elemekre vonatkozóan, amelyek alapján értékelik, hogy egy meglévő referenciamutató megszüntetése vagy megváltoztatása észszerűen vis maior helyzetet eredményezne-e, meghiúsítaná-e vagy más módon sértené-e annak a pénzügyi ügyletnek vagy pénzügyi eszköznek a feltételeit, vagy bármely befektetési alap kezelési szabályzatát, amelyhez a referenciamutató referenciaként szolgál; valamint az egyes referenciamutató-kezelők engedélyezése helyetti nyilvántartásba vételre előirányzott 24 hónapos időszak meghosszabbítására vonatkozóan. E jogi aktusok elfogadásakor a Bizottság figyelembe veszi a piaci vagy a műszaki fejlődést és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját, különösen az IOSCO munkáját. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy ezek a konzultációk az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásba (14) foglalt elveknek megfelelően történjenek. Különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(66)

A technikai standardoknak biztosítaniuk kell a referenciamutatóként felhasznált indexek előállításával és a hozzájuk való adatszolgáltatással szemben támasztott követelmények következetes harmonizációját, valamint a befektetők és a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. Hatékony és helyénvaló megoldás lenne az ESMA-t, mint magas szintű szakértelemmel rendelkező szervet, megbízni olyan – a Bizottsághoz benyújtandó – szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásával, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket. A Bizottság az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban elfogadja az ESMA által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket a felügyeleti funkció eljárásaira és jellemzőire; arra, hogy hogyan biztosítható a bemeneti adatok megfelelősége és igazolhatósága, továbbá az adatszolgáltató belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásaira; a referenciamutató-kezelő által benyújtandó, a referenciamutatóhoz kapcsolódó adatokra és módszertanra vonatkozó információkra; a magatartási kódex elemeire; a rendszerekre és kontrollintézkedésekre vonatkozó követelményekre; azokra a feltételekre, amelyeket az illetékes hatóságnak figyelembe kell vennie a további követelmények alkalmazásáról való döntése során; a referenciamutató-nyilatkozat tartalmára és azokra az esetekre, amelyekben ezen nyilatkozatot frissíteni kell; az illetékes hatóságok és az ESMA közötti együttműködési megállapodások minimális tartalmára; a harmadik országbeli referenciamutató-kezelő elismerési kérelmének formájára és tartalmára és a kérelemmel benyújtandó információk megjelenítésére; valamint az engedélyezési vagy nyilvántartásba vételi kérelemmel benyújtandó információra vonatkozóan.

(67)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az Unión belüli közhatalmi szervek jegyzékének megállapítására és e jegyzék felülvizsgálatára, a kritikus referenciamutatók jegyzékének megállapítására és e jegyzék felülvizsgálatára, valamint a harmadik országok referenciamutató-kezelőire vonatkozó jogi keretrendszer egyenértékűségének meghatározására teljes vagy részleges egyenértékűség céljából. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (15) megfelelően kell gyakorolni.

(68)

Fel kell továbbá hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban az ESMA által kidolgozott, az illetékes hatóságok és az ESMA közötti információcsere eljárásait és formáit, valamint a megfelelőségi nyilatkozat sablonját megállapító végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el.

(69)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a referenciamutatók okozta sérülékenységet kezelni hivatott egységes és hatékony rendszer megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintve, hogy a referenciamutatókkal kapcsolatos problémák átfogó hatása teljes körűen csak uniós kontextusban érzékelhető, az Unió szintjén azonban e rendelet terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(70)

Tekintettel a referenciamutatókban való bizalom helyreállításának valamint a tisztességes és átlátható pénzügyi piacok előmozdításának azonnali szükségességére, e rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(71)

A fogyasztók olyan pénzügyi ügyleteket, különösen jelzáloghitel- és fogyasztásihitel-szerződéseket köthetnek, amelyek valamilyen referenciamutatóra hivatkoznak, az egyenlőtlen alkupozíciókból és a szabványfeltételek alkalmazásából kifolyólag azonban korlátozott választási lehetőségük lehet az alkalmazott referenciamutató tekintetében. Ezért biztosítani kell, hogy a hitelezők és a hitelközvetítők legalább megfelelően tájékoztassák a fogyasztókat. A 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelveket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(72)

Az 596/2014/EU rendelet előírja, hogy a vezetői feladatokat ellátó személyek és a velük szoros kapcsolatban álló személyek értesítik a kibocsátót és az illetékes hatóságot a saját javukra bonyolított, a kibocsátójuk részvényeihez vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeihez kapcsolódó pénzügyi eszközökre vonatkozóan kötött minden ügyletről. Ugyanakkor számos olyan pénzügyi eszköz létezik, amely egy adott kibocsátó részvényeihez vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeihez kapcsolódik. Ilyen pénzügyi eszközök lehetnek kollektív befektetési vállalkozások befektetési jegyei, strukturált termékek vagy származtatott eszközt magukban foglaló pénzügyi eszközök, amelyek egy kibocsátó részvényei vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközei teljesítményének való kitettséget eredményeznek. E pénzügyi eszközökre vonatkozóan kötött, a minimális küszöbérték feletti minden ügyletről értesíteni kell a kibocsátót és az illetékes hatóságot. Kivételt képeznek azok az esetek, amelyekben a kapcsolódó pénzügyi eszköz a kibocsátó részvényeinek vagy hitelviszonyt megtestesítő eszközeinek 20 %-os vagy ennél alacsonyabb kitettséget eredményez, vagy a vezetői feladatokat ellátó személy vagy a vele szoros kapcsolatban lévő személy nem ismeri, vagy nem ismerhetné a kapcsolódó pénzügyi eszköz befektetési összetételét. Ezért az 596/2014/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,

a)

a központi bankokra;

b)

olyan közhatalmi szervre amely közpolitikai célokat szolgáló referenciamutatókat állít elő, ilyen mutatókhoz adatot szolgáltat, vagy ilyen mutatók előállítását ellenőrzi, ideértve a foglalkoztatásra, a gazdasági tevékenységre és az inflációra vonatkozó mutatókat is;

c)

olyan központi szerződő félre, amely kockázatkezelés és elszámolás céljára felhasznált referenciaárakat vagy elszámolási árakat állít elő;

d)

a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt pénzügyi eszközök egyetlen értéken alapuló referenciaárának előállítására;

e)

a sajtóra, egyéb médiumokra és újságírókra, amennyiben az újságírói tevékenységük során csupán közzétesznek egy referenciamutatót vagy hivatkoznak rá, ám nincs befolyásuk az adott referenciamutató előállítására;

f)

olyan természetes vagy jogi személyre, aki vagy amely kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége keretében nyújt vagy ígér hitelt, csak amennyiben az említett személy közzéteszi vagy a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a saját maga által, belső döntések alapján meghatározott, változó vagy fix hitelkamatlábat, amely kizárólag az említett személy vagy az ugyanezen csoporton belüli vállalkozás által saját ügyfeleivel kötött pénzügyi ügyletekre alkalmazandó;

g)

arra az árupiaci referenciamutatóra, amely többségükben nem felügyelt adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, és amelyre vonatkozóan az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

h)

indexszolgáltatóra az olyan általa megállapított index tekintetében, amellyel kapcsolatban az adott indexszolgáltató nem tudta és észszerűen nem is tudhatta, hogy azt a 3. cikk (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott célokra használják fel.

a)

amelyet közzétesznek vagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesznek;

b)

amelyet rendszeres időközönként:

a)

a referenciamutató meghatározásához szükséges rendszerek igazgatása;

b)

a referenciamutató meghatározásához szükséges bemeneti adatok gyűjtése, elemzése vagy feldolgozása; és

c)

a referenciamutató értékének meghatározása képlet vagy más számítási módszer alkalmazása vagy az erre a célra szolgáltatott bemeneti adatok értékelése által;

a)

valamely indexet vagy indexkombináció referenciaként használó pénzügyi eszköz kibocsátása;

b)

pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg valamely index vagy indexkombináció referenciaként történő használatával való meghatározása;

c)

szerződő félként való részvétel olyan pénzügyi ügyletben, amely valamely indexet vagy indexkombinációt referenciaként használja;

d)

a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének j) pontjában meghatározott hitelkamatláb előállítása valamely index vagy indexkombináció alapján számított felárként vagy haszonkulcsként, amelyet kizárólag olyan pénzügyi ügyletek referenciájaként használnak, amelyekben a hitelező szerződő fél;

e)

befektetési alap teljesítményének valamely index vagy indexkombináció révén történő mérése az index vagy indexkombináció megtérülésének nyomon követése, egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak kiszámítása céljából;

a)

az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

b)

a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás;

c)

a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) 13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító;

d)

a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

e)

a 2009/65/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott ÁÉKBV, vagy adott esetben az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott ÁÉKBV-t kezelő alapkezelő társaság;

f)

a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK);

g)

a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) 6. cikkének a) pontjában meghatározott foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény;

h)

a 2008/48/EK irányelv 3. cikkének c) pontjában meghatározott hitelmegállapodások tekintetében az említett irányelv 3. cikkének b) pontjában meghatározott hitelező;

i)

a 2014/17/EU irányelv 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodások tekintetében az említett irányelv 4. cikkének 10. pontjában meghatározott, hitelintézetnek nem minősülő hitelező;

j)

a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott piacműködtető;

k)

a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

l)

a 648/2012/EU rendelet 2. cikke 2. pontjában meghatározott kereskedési adattár;

m)

a referenciamutató-kezelő;

a)

a 2008/48/EU irányelv 3. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

b)

a 2014/17/EU irányelv 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

a)

teljes mértékben és közvetlenül a következők által szolgáltatott bemeneti adat:

b)

befektetési alapok nettó eszközértéke;

a)

kormány vagy egyéb közigazgatás, beleértve azokat a szerveket is, amelyek feladata az államadósság kezelése vagy az ebben való részvétel;

b)

olyan szervezet vagy személy, amely nemzeti jog alapján közigazgatási feladatokat lát el, vagy közfeladatot vagy közfunkciót lát el, vagy az a) pont hatálya alá tartozó szervezet ellenőrzése alatt közszolgáltatást nyújt, ideértve a foglalkoztatással, a gazdasági tevékenységgel és az inflációval kapcsolatos mutatókat;

a)

biztosítaniuk kell a referenciamutató-kezelő számára szolgáltatott vagy az általa előállított információk bizalmas kezelését, az e rendelet és az e rendelet alapján elfogadott egyéb jogi aktusok által előírt nyilvánosságra hozatali és átláthatósági kötelezettségekre is figyelemmel; és

b)

kifejezetten enyhíteniük kell a referenciamutató-kezelő feletti tulajdonosi vagy ellenőrzési jogok vagy a referenciamutató-kezelő társaságcsoportjában meglévő egyéb részesedés, illetve a referenciamutató meghatározása kapcsán a referenciamutató-kezelőre hatást vagy ellenőrzést gyakorolni képes más személyek okozta összeférhetetlenséget.

a)

rendelkezzenek a feladatuk elvégzéséhez szükséges készségekkel, tudással és tapasztalattal, és hatékony irányítás és felügyelet alatt álljanak;

b)

ne álljanak illetéktelen befolyás alatt vagy nem összeférhetetlenek, javadalmazásuk és teljesítményük értékelése ne okozzon összeférhetetlenséget, és semmilyen más módon ne érintse a referenciamutató meghatározása folyamatának integritását;

c)

érdekeik és üzleti kapcsolataik ne ütközzenek az adott referenciamutató-kezelő tevékenységeivel;

d)

tilos legyen számukra személyes alapon vagy piaci szereplők megbízásából vételi vagy eladási ajánlatokban, illetve kereskedési ügyletekben való részvétel révén közreműködni valamely referenciamutató meghatározásában, kivéve abban az esetben, ha e közreműködés a referenciamutató módszertanának részeként kifejezetten szükséges, és a benne foglalt konkrét szabályok szerint történik; és

e)

vonatkozzanak rájuk az összeférhetetlenség kockázatát felvető tevékenységet folytató más alkalmazottakkal vagy harmadik felekkel való információcserét vagy a referenciamutatóra hatást gyakorló információk cseréjét szabályozó hatékony eljárások.

a)

a referenciamutató meghatározásának és módszertanának legalább évenkénti felülvizsgálata;

b)

a referenciamutató módszertanát érintő változások felügyelete, és a referenciamutató-kezelő felhatalmazása az e változásokkal kapcsolatos konzultációk lebonyolítására;

c)

a referenciamutató-kezelő ellenőrzési rendszerének, a referenciamutató kezelésének és működtetésének, és – amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul – a 15. cikkben említett magatartási kódexnek a felügyelete;

d)

a referenciamutató megszüntetésére vonatkozó eljárások, ideértve a megszüntetéssel kapcsolatos konzultációk felülvizsgálata és jóváhagyása;

e)

a referenciamutató előállításában részt vevő harmadik felek, köztük a referenciamutató kiszámításában és terjesztésében részt vevő harmadik felek felügyelete;

f)

a belső és külső ellenőrzések és felülvizsgálatok értékelése, valamint az ezek által előírt korrekciós intézkedések végrehajtásának nyomon követése;

g)

amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul, a bemeneti adatok és az adatszolgáltatók, valamint a referenciamutató-kezelő által a bemenetiadat-szolgáltatás vitatása vagy hitelesítése terén kifejtett tevékenység nyomon követése;

h)

amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul, a 15. cikkben említett magatartási kódex megsértésével kapcsolatosan hatékony intézkedések foganatosítása; és

i)

az érintett illetékes hatóság tájékoztatása – ha a referenciamutató adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokon alapul – az adatszolgáltatók vagy a referenciamutató-kezelők bármely, a felügyeleti rendszer által észlelt kötelességszegéséről és az esetleges rendellenes vagy gyanús bemeneti adatokról.

a)

a működési kockázatok kezelését;

b)

a megfelelő és hatékony üzletmenet-folytonossági és katasztrófa elhárítási terveket;

c)

a referenciamutató előállítási folyamatának zavara esetére bevezetendő vészhelyzeti intézkedéseket.

a)

annak biztosítása érdekében, hogy az adatszolgáltatók betartsák a 15. cikkben említett magatartási kódex előírásait és a bemeneti adatokra vonatkozó standardokat;

b)

a bemeneti adatok nyomon követése érdekében, beleértve – ha ez megvalósítható – a bemeneti adatoknak a referenciamutató közzététele előtti nyomon követését és a bemeneti adatoknak a referenciamutató közzétételét követően az esetleges hibák és rendellenességek azonosítása céljából történő hitelesítését.

a)

valamennyi bemeneti adat és az ilyen adatok felhasználása;

b)

a referenciamutató meghatározásához használt módszertan;

c)

a referenciamutató-kezelő, és adott esetben az értékelők által a referenciamutató meghatározása során végzett megítélés vagy mérlegelés, ideértve az adott megítélés vagy mérlegelés indokolását;

d)

egyes bemeneti adatok – és különösen a referenciamutató módszertani követelményeinek megfelelő bemeneti adatok – esetleges figyelmen kívül hagyása, és az adatok figyelmen kívül hagyásának indokolása;

e)

a standard eljárások és módszertanok egyéb változásai és az azoktól való eltérések, beleértve a piaci stressz vagy zavar időszakában eszközölt változtatásokat és eltéréseket is;

f)

az adatközlő személyek, valamint a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató meghatározása céljából foglalkoztatott természetes személyek személyazonossága;

g)

a panaszokkal kapcsolatos dokumentumok, köztük a panaszos által benyújtott dokumentumok; és

h)

a referenciamutató-kezelő alkalmazottai és az adatszolgáltatók vagy adatközlő személyek között folytatott, a referenciamutatóval kapcsolatos telefonbeszélgetések vagy elektronikus kommunikáció.

a)

a referenciamutató-kezelő panaszkezelési szabályokat bocsát rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik, hogy panaszokat nyújtsanak be egy adott referenciamutató-meghatározásnak a piaci értékekhez viszonyított reprezentativitásával, a referenciamutató-meghatározás javasolt módosításaival, a módszertannak egy konkrét referenciaérték-meghatározásra vonatkozó alkalmazásával és a referenciamutató-meghatározási folyamata kapcsán hozott egyéb döntésekkel kapcsolatban;

b)

a panaszokat kellő időn belül és méltányos módon kivizsgálják, valamint a vizsgálat eredményét a panaszossal észszerű időn belül közöljék, kivéve, ha ez a közlés ellentétes a közrend céljaival vagy az 596/2014/EU rendelettel; és

c)

a panaszokat a panasz által érintett munkavállalóktól független személyek vizsgálják ki.

a)

a szolgáltató megfelelő képességgel, kapacitással és a törvényben előírt engedéllyel rendelkezik a kiszervezett funkciók, szolgáltatások vagy tevékenységek megbízható és szakmai szintű elvégzéséhez;

b)

a referenciamutató-kezelő az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátja a referenciamutató meghatározásának folyamatában részt vevő szolgáltató azonosító adatait és feladatait;

c)

a referenciamutató-kezelő megfelelő intézkedéseket tesz, amennyiben úgy tűnik, hogy a szolgáltató nem képes eredményesen és az alkalmazandó jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelően ellátni a rábízott feladatokat;

d)

a referenciamutató-kezelő gondoskodik a kiszervezett feladatok eredményes felügyeletéhez szükséges szakértelem biztosításáról és a kiszervezés kockázatainak kezeléséről;

e)

a szolgáltató tájékoztatja a referenciamutató-kezelőt minden olyan fejleményről, amely jelentős mértékben befolyásolhatja a kiszervezett feladatok jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelő ellátására való képességét;

f)

a szolgáltató a kiszervezett tevékenységek tekintetében együttműködik az érintett illetékes hatósággal, és biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő és az érintett illetékes hatóság ténylegesen hozzáférhessen a kiszervezett tevékenységeivel kapcsolatos adatokhoz és beléphessen a szolgáltató telephelyére, továbbá hogy az érintett illetékes hatóság gyakorolhassa e hozzáférési jogait;

g)

a referenciamutató-kezelő szükség esetén megszüntetheti a kiszervezést;

h)

a referenciamutató megteszi az észszerű lépéseket – így például vészhelyzeti tervet készít – a szolgáltató referenciamutató meghatározásának folyamatában való részvételéhez társuló indokolatlan működési kockázat elkerülése érdekében.

a)

elegendő és pontos bemeneti adatnak kell rendelkezésre állnia ahhoz, hogy az adatok pontosan és megbízhatóan tükrözzék a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági valóságot.

A bemeneti adatoknak – adott esetben, és ha rendelkezésre állnak – ügyleti adatoknak kell lenniük. Amennyiben az ügyleti adatok nem elegendők – vagy nem megfelelőek – ahhoz, hogy pontos és megbízható képet adjanak a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági valóságról, nem ügyleti adatok, többek között becsült árak, jegyzési ajánlatok és jegyzések vagy más értékek is felhasználhatók;

b)

az a) pontban hivatkozott bemeneti adatnak ellenőrizhetőnek kell lennie;

c)

az a) pontnak és a módszertannak való megfelelés biztosítása érdekében a referenciamutató-kezelő egyértelmű útmutatást dolgoz ki és tesz közzé a bemeneti adatok típusa, a bemeneti adatok különböző típusainak felhasználásához rendelt prioritások és a szakértői megítélés gyakorlása tekintetében;

d)

amennyiben a referenciamutató az adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatok felhasználásán alapul, a referenciamutató-kezelő a bemeneti adatokat lehetőség szerint az adatszolgáltatók megbízható és reprezentatív paneljétől vagy mintájától szerzi be, biztosítva ezáltal, hogy az adatokból nyert referenciamutató megbízható és reprezentatív a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági valóság tekintetében;

e)

a referenciamutató-kezelő nem használ fel olyan adatszolgáltatótól származó bemeneti adatokat, aki vagy amely észlelése szerint nem tartja magát a 15. cikkben említett magatartási kódexhez, és ebben az esetben nyilvánosan hozzáférhető reprezentatív adatokat szerez be.

a)

a referenciamutató-kezelő számára bemeneti adatokat szolgáltatók körének meghatározására vonatkozó kritériumok kialakítása és az adatszolgáltatók kiválasztására szolgáló eljárás létrehozása;

b)

az adatszolgáltató által biztosított bemeneti adatok értékelésére és az adatszolgáltató általi további bemeneti adatok szolgáltatásának megtiltására vagy, adott esetben, meg nem felelés esetén az adatszolgáltatóval szemben alkalmazandó egyéb szankciók alkalmazására irányuló eljárás; és

c)

a bemeneti adatok integritásának és pontosságának biztosítása érdekében azok hitelesítésére, egyebek mellett más mutatókkal vagy adatokkal való összehasonlítására irányuló eljárás kialakítása.

a)

olyan adatokat szerez be más forrásból amelyek ezeket a bemeneti adatokat megerősíti; és

b)

biztosítja, hogy az adatszolgáltatók megfelelő belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásokkal rendelkezzenek.

a)

megalapozott és megbízható;

b)

amelynek egyértelmű szabályai meghatározzák, hogy a referenciamutató megállapítása kapcsán a mérlegelési jogkör hogyan és mikor gyakorolható;

c)

szigorú, következetes és hitelesíthető, ideértve adott esetben a rendelkezésre álló ügyleti adatokra végzett utótesztelés lehetőségét;

d)

rugalmas, és biztosítja, hogy a referenciamutató a lehető legtágabb körülmények között is – integritásának veszélyeztetése nélkül – kiszámítható legyen;

e)

nyomon követhető és ellenőrizhető.

a)

figyelembe veszi egyebek mellett a piac méretét és szokásos likviditását, a kereskedés átláthatóságát és a piaci szereplők pozícióit, a piaci koncentrációt, a piac dinamikáját, valamint azt, hogy a minták mennyire reprezentatívak a referenciamutató által mérni hivatott gazdasági valóság tekintetében;

b)

meghatározza, mi minősül az adott referenciamutató alkalmazásában aktív piacnak; és

c)

megállapítja az előnyben részesített bemeneti adatok különböző típusait.

a)

az egyes előállított és közzétett referenciamutatókra, vagy adott esetben az egyes előállított és közzétett referenciamutató-családokra általa alkalmazott módszertan alapvető elemeit;

b)

az adott módszertan belső felülvizsgálatára és jóváhagyására, valamint e felülvizsgálat gyakoriságára vonatkozó részletes információkat;

c)

a referenciamutató-kezelő módszertanának javasolt lényeges módosításai esetében követendő eljárást és a javasolt módosítások indokolását, ezen belül azt, hogy mi minősül lényeges módosításnak, és azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetében a referenciamutató-kezelő értesíti a felhasználókat az említett módosításokról.

a)

egyértelmű határidőkhöz kötött előzetes értesítésről rendelkezik, amely lehetőséget nyújt a javasolt lényeges módosítások hatásának elemzésére és az azzal kapcsolatos észrevételek megtételére; és

b)

biztosítja, hogy a konzultációkat követően az e bekezdés a) pontjában említett észrevételek és a referenciamutató-kezelő azokra adott válaszai – kivéve, ha az észrevételt tevő azok bizalmas kezelését kérte – hozzáférhetőek legyenek.

a)

a szolgáltatandó bemeneti adatok egyértelmű leírását és az annak biztosításához szükséges követelményeket, hogy a bemeneti adatokat a 11. és 14. cikknek megfelelően szolgáltassák;

b)

az olyan személyek azonosítását, akik vagy amelyek a referenciamutató-kezelő részére bemeneti adatot szolgáltathatnak, valamint az adatszolgáltató és más adatközlők személyazonosságának ellenőrzésére vonatkozó eljárásokat, továbbá az adatszolgáltató nevében történő bemenetiadat-szolgáltatásra jogosult személyek felhatalmazására vonatkozó eljárásokat;

c)

azokat a szabályokat, amelyek biztosítják, hogy az adatszolgáltatók minden releváns bemeneti adatot közölnek; és

d)

az adatszolgáltatók által kialakítandó rendszereket és kontrolleljárásokat, ezen belül:

a)

a felügyelt adatszolgáltató biztosítja, hogy a bemeneti adatok szolgáltatására semmilyen fennálló vagy potenciális összeférhetetlenség nem hat, és amennyiben a mérlegelési jogkör gyakorlására van szükség, azt függetlenül és tisztességesen, a releváns információk alapján, a 15. cikkben említett magatartási kódexszel összhangban gyakorolják;

b)

a felügyelt adatszolgáltató rendelkezik a bemeneti adatok integritását, pontosságát és megbízhatóságát biztosító ellenőrzési rendszerrel, amely biztosítja, hogy a bemeneti adatokat e rendelet rendelkezéseivel és a 15. cikkben említett magatartási kódexszel összhangban szolgáltassák.

a)

a bemeneti adatokat a referenciamutató-kezelővel közlő személyek kilétére vonatkozó ellenőrzés, ezen belül adott esetben az adatközlő természetes személy felettese által történő jóváhagyás;

b)

az adatközlő személyek megfelelő, legalább az e rendeletet és az 596/2014/EU rendeletet lefedő képzése;

c)

az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozó intézkedések, ideértve adott esetben az alkalmazottak szervezeti elkülönítését és a javadalmazási politika által létrehozott, a referenciamutatók manipulálására ösztönző hatások kiküszöbölésére irányuló megfontolásokat;

d)

a bemenetiadat-szolgáltatással kapcsolatos kommunikáció, az adatszolgáltató által az adatszolgáltatáshoz felhasznált összes információ, valamint az összes fennálló vagy lehetséges összeférhetetlenség – ideértve többek között, de nem kizárólag az adatszolgáltató kitettségét a referenciamutatót használó pénzügyi eszközöknek – megfelelő időtartamon keresztül történő nyilvántartása;

e)

a belső és a külső ellenőrzések nyilvántartása.

a)

a referenciamutatót adott esetben az összes futamidő vagy lejárat alapján számított legalább 500 milliárd EUR összértékű pénzügyi eszközökre, pénzügyi ügyletekre vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére több referenciamutató kombinálásában közvetlenül vagy közvetve használják;

b)

a referenciamutató olyan adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, amelyek többségükben valamely tagállam területén találhatók, és amely referenciamutatót az e cikk (2), (3), (4) és (5) bekezdésében meghatározott eljárás alapján az adott tagállamban kritikusnak minősítenek;

c)

a referenciamutató teljesíti az alábbi feltételek mindegyikét:

Amennyiben a referenciamutató megfelel c) pont ii. és iii. alpontjában meghatározott feltételeknek, de nem felel meg a c) pont i. alpontjában meghatározott feltételnek, az érintett tagállamok illetékes hatóságai a referenciamutató-kezelő letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságaival együtt megállapodhatnak abban, hogy a referenciamutatót ezen albekezdés értelmében kritikusnak kell tekinteni. A referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság mindenestre konzultál az érintett tagállamok illetékes hatóságaival. Az illetékes hatóságok közötti egyet nem értés esetén a referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság hozza meg a döntést, hogy a referenciamutatót ezen albekezdés értelmében kritikusnak kell-e tekinteni, figyelembe véve a véleménykülönbség okait is. Az illetékes hatóságok, illetve véleménykülönbség esetén a referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság eljuttatja értékelését a Bizottsághoz. Az értékelés kézhezvételét követően a Bizottság e bekezdésnek megfelelően végrehajtási jogi aktust fogad el. Ezen túlmenően, véleménykülönbség esetén a referenciamutató-kezelő székhelye szerinti illetékes hatóság eljuttatja értékelését az ESMA-hoz, amely véleményt adhat ki.

a)

az olyan pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek értékét, amelyek a referenciamutatót referenciaként használják, és az olyan befektetési alapok értékét, amelyek teljesítménye méréséhez a referenciamutatót referenciaként használják a tagállamon belül, valamint ezek jelentőségét a tagállamban forgalomban lévő pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek, és befektetési alapok összértékéhez viszonyítva;

b)

az olyan pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek értékét, amelyek a referenciamutatót referenciaként használják, és az olyan befektetési alapok értékét, amelyek teljesítményének méréséhez a referenciamutatót referenciaként használják a tagállamon belül, valamint ezek jelentőségét a tagállam bruttó nemzeti termékéhez viszonyítva;

c)

minden más olyan mutatót, amellyel tárgyilagos alapon értékelhető a referenciamutató megszűnésének vagy megbízhatatlanságának a piaci integritásra, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra, a reálgazdaságára, vagy a háztartások és a vállalkozások finanszírozására a tagállamban gyakorolt lehetséges hatása.

a)

annak meghatározása, hogy a származtatott eszközöktől eltérő pénzügyi eszközök névértékét, a származtatott eszközök névleges értékét és a befektetési alapok nettó eszközértékét – egyebek mellett a több referenciamutató kombinálásában a referenciamutatóra való közvetett hivatkozáskor – az e cikk (1) bekezdésében és a 24. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett küszöbértékekhez való viszonyítás céljából hogyan állapítják meg;

b)

az e cikk (1) bekezdésében említett küszöbértékek meghatározására használt számítási módszer felülvizsgálata a piaci, ár- és szabályozási fejlemények tükrében, valamint az olyan referenciamutatók besorolása helytállóságának felülvizsgálata, amelyek esetében az őket referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek és befektetési alapok összértéke közelíti az említett küszöbértéket; e felülvizsgálatot 2018. január 1-től legalább kétévenként végre kell hajtani;

c)

annak pontosítása, hogy az e cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában említett kritériumokat hogyan kell alkalmazni, figyelembe véve minden olyan adatot, amely segít tárgyilagos alapon mérni, hogy a referenciamutató megszűnése vagy megbízhatatlansága egy vagy több tagállamban milyen lehetséges hatást fejtene ki a piacok integritására, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra, a reálgazdaságra, vagy a háztartások és a vállalkozások finanszírozására.

a)

azonnal értesíti illetékes hatóságát; és

b)

az értesítést követően négy héten belül értékelést nyújt be arra vonatkozóan, hogy hogyan:

a)

tájékoztatja az ESMA-t, és – adott esetben – a 46. cikk alapján létrehozott kollégiumot; és

b)

négy héten belül elkészíti saját értékelését arra vonatkozóan, hogy hogyan adja át a referenciamutatót egy új referenciamutató-kezelőnek, vagy hogyan kell megszüntetni annak előállítását, figyelembe véve a 28. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított eljárást.

a)

a referenciamutató előállítását az új referenciamutató-kezelőnek átadja;

b)

a referenciamutató megszüntetése szabályszerűen megtörténik; vagy

c)

a referenciamutató már nem kritikus jellegű.

a)

az e cikk (7) bekezdésével összhangban kiválasztott felügyelt szervezetek – ideértve az adott kritikus referenciamutatóhoz addig adatot még nem szolgáltató szervezeteket is – számára előírja, hogy a referenciamutató-kezelő módszerével, a 15. cikkben említett magatartási kódexszel és más szabályokkal összhangban bemeneti adatokat szolgáltassanak a referenciamutató-kezelő részére. Ez az előírás a szükséges időszakon át marad érvényben, azonban ez az időszak nem haladhatja meg az adatszolgáltatást előíró kezdeti döntés (5) bekezdés szerinti meghozatalától számított 12 hónapot, vagy olyan szervezetek tekintetében, amelyek még nem adatszolgáltatók, az attól az időponttól számítottat, amikor e pont alapján meghozzák a kötelező adatszolgáltatást elrendelő határozatot;

b)

a kötelező adatszolgáltatási időszakot megfelelő ideig, de maximum 12 hónapig kiterjessze az e bekezdés a) pontja alapján meghozott bármely intézkedés (9) bekezdés szerinti felülvizsgálatát követően;

c)

meghatározza a bemeneti adatok szolgáltatásának formáját és határidejét, anélkül hogy ez a felügyelt szervezetek számára a kereskedés vagy a kereskedés vállalásának kötelezettségével járna;

d)

előírja a referenciamutató-kezelő számára, hogy módosítsa a módszertant, a 15. cikkben említett magatartási kódexet, vagy a kritikus referenciamutatóra vonatkozó más szabályt.

a)

az adatszolgáltatók valószínűleg az intézkedés visszavonása esetén is legalább egy évig folytatni fogják a bemeneti adatok szolgáltatását, amelyet legalább a következők támasztják alá:

b)

a referenciamutató továbbra is előállítható, miután a bemeneti adatok szolgáltatására kötelezett adatszolgáltatók beszüntették az adatszolgáltatást;

c)

rendelkezésre áll elfogadható helyettesítő referenciamutató, amelyre a kritikus referenciamutató felhasználói minimális költségek mellett átválthatnak, és ezt alátámasztja legalább a referenciamutató-kezelő írásbeli jelentése, amely részletezi a helyettesítő referenciamutatóra való átváltás módját, a felhasználók átváltásra való képességét és az átváltás felhasználói költségeit; vagy

d)

nincsenek megfelelő alternatív adatszolgáltatók, és a vonatkozó felügyelt szervezetek általi adatszolgáltatás beszüntetése olyan mértékben meggyengítené a referenciamutatót, hogy szükségessé válna a referenciamutató megszüntetése.

a)

adott esetben az összes futamidő vagy lejárat alapján számított legalább 50 milliárd EUR átlagos összértékű pénzügyi eszközökre, pénzügyi ügyletekre vagy befektetési alapok teljesítményének mérésére több referenciamutató kombinálásában, adott esetben, hat hónapos időtartamon keresztül közvetlenül vagy közvetve használják; vagy

b)

nem, vagy csak nagyon kevés megfelelő piacvezérelt helyettesítővel rendelkezik, és amennyiben a referenciamutató előállítását megszüntetnék, vagy azt olyan bemeneti adatok alapján állítanák elő, amelyek már nem teljes mértékben tükrözik a mögöttes piaci vagy gazdasági valóságot, illetve amelyek nem megbízható bemeneti adatokon alapulnak, az egy vagy több tagállamban jelentős mértékben és kedvezőtlenül befolyásolná a piacok integritását, a pénzügyi stabilitást, a fogyasztókat, a reálgazdaságot vagy a háztartások vagy a vállalkozások finanszírozását.

a)

a referenciamutató manipuláció általi sebezhetősége;

b)

a bemeneti adatok jellege;

c)

az összeférhetetlenségek szintje;

d)

a referenciamutató-kezelő mérlegelési jogköre;

e)

a referenciamutató piacokra gyakorolt hatása;

f)

a referenciamutató előállításának jellege, léptéke és összetettsége;

g)

a referenciamutató jelentősége a pénzügyi stabilitás szempontjából;

h)

a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek vagy befektetési alapok értéke;

i)

a referenciamutató-kezelő mérete, szervezeti formája vagy szerkezete.

a)

világosan és egyértelműen meghatározza a referenciamutató által mért piacot vagy gazdasági valóságot, továbbá az olyan körülményeket, amelyek mellett e mérés megbízhatatlanná válhat;

b)

technikai leírásokat tartalmaz, amelyek világosan és egyértelműen meghatározzák a referenciamutatóval kapcsolatos számítás azon elemeit, amelyekre vonatkozóan mérlegelési jogkör gyakorolható, a mérlegelési jogkör gyakorlásának kritériumait és a jogkör gyakorlójának helyzetét, továbbá azt, hogy az ilyen mérlegelési jogkört a későbbiekben hogyan lehet értékelni;

c)

felhívja a figyelmet arra, hogy egyes tényezők miatt – ideértve a referenciamutató-kezelő ellenőrzése alá nem tartozó egyes tényezőket is – szükségessé válhat a referenciamutató módosítása vagy megszüntetése; és

d)

tanácsot ad a felhasználók számára arra vonatkozóan, hogy a referenciamutató megváltoztatása vagy megszüntetése kihathat a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi ügyletekre és pénzügyi eszközökre vagy a befektetési alap teljesítményének mérésére.

a)

a referenciamutatóval kapcsolatos főbb fogalmak meghatározását;

b)

a referenciamutató kiszámításához használt módszertan indoklását és a módszertan felülvizsgálatát és jóváhagyását célzó eljárásokat;

c)

a referenciamutató meghatározása során alkalmazott kritériumokat és eljárásokat, ideértve a bemeneti adatok leírását, a bemeneti adatok különböző típusaihoz rendelt prioritásokat, a referenciamutató meghatározásához szükséges minimális adatokat, az alkalmazott extrapolációs modelleket vagy módszereket és a referenciamutatóként használt index összetevőinek újrasúlyozására szolgáló eljárásokat;

d)

a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltatók megítélési vagy mérlegelési jogkörének gyakorlását szabályozó, az ilyen megítélés vagy mérlegelés következetességét biztosító kontrolleljárásokat és szabályokat;

e)

a referenciamutató meghatározására stresszhelyzetben vagy olyan helyzetben szolgáló eljárásokat, amikor az ügyletiadat-források elégtelenek, pontatlanok vagy megbízhatatlanok, továbbá ezen időszakokban a referenciamutatóra vonatkozó korlátozásokat;

f)

a hibás bemeneti adatok kezelésére vagy a referenciamutató hibás meghatározására szolgáló eljárásokat, utóbbiak közé sorolva azokat a helyzeteket is, amikor a referenciamutató újbóli meghatározására van szükség; és

g)

a referenciamutató lehetséges korlátainak azonosítását, beleértve annak nem likvid vagy széttöredezett piacokon való működését és a bemeneti adatok lehetséges koncentrációját.

a)

a Bizottság az e cikk (2) vagy (3) bekezdésével összhangban egyenértékűségi határozatot fogadott el;

b)

a referenciamutató-kezelőt az adott harmadik országban engedélyezték vagy nyilvántartásba vették, és az adott harmadik országban felügyelet alá tartozik;

c)

a referenciamutató-kezelő értesítette az ESMA-t jóváhagyásáról, amely alapján meglévő vagy jövőbeli referenciamutatóját az Unióban található felügyelt szervezetek felhasználhatják, feltüntetve az Unióban való felhasználásra általuk jóváhagyott referenciamutatók jegyzékét és a felügyeletéért a harmadik országban felelős illetékes hatóságot; és

d)

hatályban vannak az e cikk (4) bekezdésében említett együttműködési megállapodások.

a)

az adott harmadik országban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, figyelembe véve különösen a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata által az IOSCO pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elveinek, vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelést; és

b)

a jogilag kötelező érvényű követelményekre az adott harmadik országban folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás vonatkozik.

a)

az adott harmadik országban a konkrét referenciamutató-kezelőkre vagy konkrét referenciamutatókra vagy referenciamutató-családokra vonatkozó, jogilag kötelező érvényű követelmények egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, figyelembe véve különösen a harmadik ország jogi keretrendszerét és felügyeleti gyakorlata által az IOSC pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elveinek vagy adott esetben az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek való megfelelést; és

b)

a konkrét referenciamutató-kezelők vagy a konkrét referenciamutatók vagy a referenciamutató-családok az adott harmadik országban folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek.

a)

az ESMA és az érintett harmadik ország illetékes hatóságai közötti információcsere mechanizmusát, ideértve az ESMA által kért hozzáférést a harmadik országokban engedélyezett referenciamutató-kezelőkre vonatkozó valamennyi releváns információhoz;

b)

az ESMA azonnali értesítésére vonatkozó mechanizmust arra az esetre, ha egy harmadik ország illetékes hatósága úgy véli, hogy valamely általa felügyelt referenciamutató-kezelő a harmadik országban az engedélyezési feltételeket megsérti vagy más nemzeti jogszabályt megsért;

c)

a felügyeleti tevékenységek – ideértve a helyszíni ellenőrzéseket is – összehangolásával kapcsolatos eljárásokat.

a)

a referenciamutató-kezelő által követett magatartás egyértelműen hátrányosan érinti az általa előállított referenciamutatók felhasználóinak érdekét vagy a piacok rendezett működését; vagy

b)

a referenciamutató-kezelő súlyosan megsértette az olyan nemzeti jogszabályokat vagy a harmadik országban rá vonatkozó egyéb rendelkezéseket, amelyek alapján a Bizottság elfogadta a 30. cikk (2) vagy (3) bekezdése szerinti végrehajtási határozatot.

a)

az ESMA az ügyet a harmadik ország illetékes hatósága elé terjesztette, és az nem tette meg a megfelelő, a befektetők és az uniós piacok rendezett működésének védelméhez szükséges intézkedéseket, vagy nem tudta bizonyítani, hogy az érintett referenciamutató-kezelő megfelel a harmadik országban rá alkalmazandó előírásoknak;

b)

az ESMA legalább 30 nappal a visszavonás előtt tájékoztatta a harmadik ország illetékes hatóságát a referenciamutató-kezelő nyilvántartásba vételének visszavonására irányuló szándékáról.

a)

amennyiben a referenciamutató-kezelő olyan csoport része, amelybe beletartozik egy, az Unióban található felügyelt szervezet, az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol az említett felügyelt szervezet található. E felügyelt szervezetet kell kijelölni jogi képviselőnek a (3) bekezdésben foglaltak alkalmazásában;

b)

ha az a) pont nem alkalmazandó, amennyiben a referenciamutató-kezelő olyan csoport része, amelynek egynél több az Unióban székhellyel rendelkező felügyelt szervezet a tagja, az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol a felügyelt szervezetek legnagyobb száma található, vagy ha egyenlő számú felügyelt szervezet van az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek vagy befektetési alapok értéke magasabb. Az e pont szerint meghatározott referencia-tagállamban található egyik felügyelt szervezetet kell kijelölni jogi képviselőnek a (3) bekezdésben foglaltak alkalmazásában;

c)

ha e bekezdésnek sem az a), sem a b) pontja nem alkalmazandó, amennyiben a referenciamutató-kezelő által előállított egy vagy több referenciamutató a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínen jegyzett pénzügyi eszközök referenciaértékéül szolgál egy vagy több tagállamban, az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol a fenti referenciamutatók bármelyikét referenciaként használó pénzügyi eszközt valamely kereskedési helyszínen először jegyezték vagy amellyel először kereskedtek, és amellyel továbbra is kereskednek. Ha az adott pénzügyi eszközöket különböző tagállamokban található kereskedési helyszíneken egy időben jegyezték első alkalommal, vagy egy időben kereskedtek velük első alkalommal, és továbbra is kereskednek velük, az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek vagy befektetési alapok értéke magasabb;

d)

ha az a), b) és c) pont nem alkalmazandó, amennyiben a referenciamutató-kezelő által előállított egy vagy több referenciamutatót a felügyelt szervezetek egynél több tagállamban használják fel, az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol az ilyen felügyelt szervezetek legnagyobb száma található, vagy ha egyenlő számú felügyelt szervezet van az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol a referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek vagy befektetési alapok értéke magasabb;

e)

ha az a), b), c) és d) pont nem alkalmazandó, és amennyiben a referenciamutató-kezelő valamely felügyelt szervezettel megállapodást kötött egy általa előállított referenciamutató felhasználásának jóváhagyásáról, az a tagállam tekintendő referencia-tagállamnak, ahol az említett felügyelt szervezet található.

a)

amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő felügyelet alatt áll, a 30. cikk (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően elfogadott szabályozástechnikai standardokkal összhangban megfelelő együttműködési megállapodás van érvényben a referencia-tagállam illetékes hatósága és az olyan harmadik ország illetékes hatósága között, amelyben a referenciamutató-kezelő található, legalább annak érdekében, hogy hatékony információcsere álljon rendelkezésre, amelynek révén az illetékes hatóság e rendelettel összhangban végezheti feladatait;

b)

a hatáskörrel rendelkező hatóság e rendelet szerinti felügyeleti jogkörének hatékony gyakorlását nem akadályozzák az olyan harmadik ország jogszabályai, rendeletei vagy közigazgatási rendelkezései, amelyben a referenciamutató-kezelő található, sem pedig adott esetben a harmadik ország felügyeleti hatósága felügyeleti és vizsgálati hatásköreinek korlátai.

a)

a jóváhagyást kérő referenciamutató-kezelő vagy más felügyelt szervezet meggyőződött arról és képes folyamatosan bizonyítani az illetékes hatóságának, hogy a jóváhagyandó referenciamutató vagy referenciamutató-család előállítása olyan követelményeknek felel meg kötelező jelleggel vagy önkéntes alapon, amelyek legalább olyan szigorúak, mint az e rendeletben meghatározott követelmények;

b)

a jóváhagyást kérő referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy hatékonyan nyomon kövesse a referenciamutató előállításával kapcsolatban valamely harmadik országban végzett tevékenységeket, és kezelje a kapcsolódó kockázatokat;

c)

objektív indoka van annak, hogy a referenciamutatót vagy a referenciamutató-családot valamely harmadik országban állítják elő, majd az adott referenciamutatót vagy a referenciamutató-családot felhasználásuk céljából az Unióban hagyják jóvá.

a)

engedély, ha olyan indexeket állít elő vagy kíván előállítani, amelyeket e rendelet értelmében használnak fel vagy szándékoznak felhasználni;

b)

nyilvántartásba vétel olyan – referenciamutató-kezelőtől eltérő – felügyelt szervezet esetében, amely az e rendelet értelmében felhasznált vagy felhasználandó indexeket állít elő vagy kíván előállítani, azzal a feltétellel, hogy a referenciamutató előállításának tevékenységét nem akadályozza a felügyelt szervezetre érvényes ágazati szabályozás, és az előállított indexek egyike sem minősülne kritikus referenciamutatónak; vagy

c)

nyilvántartásba vétel, ha olyan indexeket állít elő vagy kíván előállítani, amelyek nem jelentős referenciamutatóknak minősülnének.

a)

megvizsgálja az engedély iránti kérelmet, és a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított négy hónapon belül határozatot hoz annak elfogadásáról vagy elutasításáról;

b)

megvizsgálja a nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet és a nyilvántartásba vételre irányuló kérelem kézhezvételétől számított 45 napon belül határozatot hoz a kérelmező nyilvántartásba vételéről vagy annak elutasításáról.

a)

kifejezetten lemond az engedélyről vagy a nyilvántartásba vételről, vagy az elmúlt 12 hónapban nem állított elő referenciamutatót;

b)

hamis állításokkal vagy más szabálytalan eszközzel szerezte meg az engedélyt vagy a nyilvántartásba vételt, illetve ily módon hagyott jóvá valamely referenciamutatót;

c)

már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére vagy nyilvántartásba vételére sor került; vagy

d)

súlyosan vagy ismételten megsértette e rendelet rendelkezéseit.

a)

a 34. cikk alapján engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők és a felügyeletükért felelős illetékes hatóság;

b)

az olyan referenciamutató-kezelők, amelyek megfelelnek a 30. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, a 30. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett referencia-kezelőket felsoroló jegyzék, valamint a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóság;

c)

az olyan referenciamutató-kezelők, amelyeket a 32. cikkel összhangban elismertek, a 32. cikk (7) bekezdésében említett referencia-kezelőket felsoroló jegyzék valamint, adott esetben, a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóság;

d)

a 33. cikkben megállapított eljárással összhangban jóváhagyott referenciamutatók, azok referenciamutató-kezelőinek és az azokat jóváhagyó referenciamutató-kezelőknek, vagy felügyelt szervezeteknek a személyazonossága.

a)

ehhez beszerezte a másik illetékes hatóság írásos beleegyezését, és az információt kizárólag olyan célból hozza nyilvánosságra, amelyhez az adott illetékes hatóság beleegyezését adta; vagy

b)

az információ nyilvánosságra hozatala jogi eljárások miatt szükséges.

a)

elvégezheti saját maga a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b)

engedélyezheti az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c)

ellenőröket vagy szakértőket jelölhet ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat támogatására vagy lefolytatására;

a)

hozzáférnek bármely dokumentumhoz és adathoz, függetlenül azok formájától, azokat bekérhetik, és azokról másolatot készíthetnek;

b)

tájékoztatást kérhetnek vagy igényelhetnek a referenciamutató előállításában részt vevő és ahhoz adatot szolgáltató bármely személytől, ideértve a 10. cikk szerinti bármely olyan szolgáltatót, amelynek a referenciamutató előállításával kapcsolatos feladatot, szolgáltatást vagy tevékenységet szerveztek ki és e személyek munkahelyi elöljáróit is, továbbá szükség esetén információszerzés céljából beidézhetik és meghallgathatják e személyeket;

c)

árupiaci referenciamutatók esetében adott esetben szabványos formátumú információkérést intézhetnek az adatszolgáltatókhoz a kapcsolódó azonnali piacokra vonatkozóan, és bekérhetik az ügyletekre vonatkozó kimutatásokat, valamint közvetlenül hozzáférhetnek a kereskedési rendszerekhez;

d)

helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathatnak, a természetes személyek magánlakhelyei kivételével;

e)

az 596/2014/EU rendelet sérelme nélkül, beléphetnek természetes és jogi személyek telephelyeire bármilyen formájú iratok és adatok lefoglalása céljából, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy vizsgálat céljával összefüggő dokumentumok és más adatok találhatók, amelyek e rendelet megsértésének bizonyítása szempontjából relevánsak lehetnek. Amennyiben a belépéshez – a nemzeti jog alapján – az érintett tagállam igazságügyi hatóságának előzetes engedélye szükséges, ez a hatáskör csak az előzetes engedély beszerzését követően gyakorolható;

f)

bekérhetik a felügyelt szervezetek birtokában lévő telefonbeszélgetés-felvételeket, elektronikus üzenetváltásokat vagy egyéb adatforgalmi nyilvántartásokat;

g)

indítványozhatják vagyontárgyak zárolását vagy lefoglalását vagy mindkettőt;

h)

előírhatják az illetékes hatóság által e rendelettel ellentétesnek vélt bármely tevékenység ideiglenes beszüntetését;

i)

ideiglenesen megtilthatják szakmai tevékenység gyakorlását;

j)

megtehetnek bármely szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvánosság helyes tájékoztatást kapjon a referenciamutató előállításáról, amelynek részét képezheti az is, hogy az adott referenciamutató-kezelőt vagy a referenciamutató közzétételét vagy terjesztését végző személyt – vagy mindkettőt – a korábbi adatszolgáltatásokra vagy a referenciamutató korábbi értékeire vonatkozó korrekciós nyilatkozat közzétételére kötelezik.

a)

közvetlenül;

b)

más hatóságokkal vagy piaci vállalkozásokkal együttműködve;

c)

felelősségüket megtartva, hatáskörüket más hatóságokra vagy piaci vállalkozásokra átruházva;

d)

az illetékes igazságügyi szerv megkeresése útján.

a)

a 4., 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11., 12., 13., 14., 15., 16., 21., 23., 24., 25., 26., 27., 28., 29. és a 34. cikk bármilyen megsértése, amennyiben azok alkalmazandók; és

b)

a 41. cikk szerinti vizsgálatban vagy ellenőrzésben való bármilyen együttműködés vagy kérés teljesítésének elmulasztása.

a)

végzés, amely előírja a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon annak megismétlésétől;

b)

a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség visszaszolgáltatása, ha az meghatározható;

c)

a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelőt vagy felügyelt szervezetet és a jogsértés jellegét megjelölő nyilvános figyelmeztetés;

d)

a referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének visszavonása vagy felfüggesztése;

e)

a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy referenciamutató-kezelőnél vagy felügyelt adatszolgáltatónál vezetői funkciók gyakorlásától történő ideiglenes eltiltása;

f)

a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legalább háromszorosát elérő maximális közigazgatási pénzbírság kiszabása, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható;

g)

természetes személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

h)

jogi személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

a)

a jogsértés súlyossága és időtartama;

b)

a referenciamutató kritikus jellege a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra nézve;

c)

a felelős személy felelősségének mértéke;

d)

a felelős személy pénzügyi ereje, különösen a felelős jogi személy teljes éves árbevételében, vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében kifejezve;

e)

a felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség szintje, amennyiben ez meghatározható;

f)

a felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszaszolgáltatása szükségességének sérelme nélkül;

g)

az érintett személy korábbi jogsértései;

h)

a jogsértést követően valamely felelős személy által a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

a)

elhalasztja a határozat közzétételét mindaddig, amíg az elhalasztás okai megszűnnek;

b)

a nemzeti joggal összhangban név megjelölése nélkül közzéteszi a határozatot, feltéve, hogy e név megjelölése nélküli közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét;

c)

nem teszi közzé a határozatot, amennyiben az illetékes hatóság úgy véli, hogy az a) vagy b) ponttal összhangban történő közzététel nem elegendő annak biztosításához, hogy:

a)

az illetékes hatóságok között kicserélendő információk;

b)

az illetékes hatóságok közötti döntéshozatali folyamat és az egyes határozatok meghozatalának határideje;

c)

esetek, amikor az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell egymással;

d)

a 23. cikk (7) és (8) bekezdése szerint folytatandó együttműködés.

a)

a referenciamutatóra vonatkozó, 15. cikkben említett magatartási kódex, módszertan vagy más szabályok módosítását;

b)

átmeneti időszak bevezetését, amelynek során a 28. cikk (2) bekezdésében előirányzott eljárások alkalmazandók.

a)

ha valamely illetékes hatóság nem közölt valamely lényeges információt;

b)

ha a (3) bekezdés szerinti kérelmet követően a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága arról értesítette a kérelmet benyújtó hatóságot, hogy az említett bekezdésben meghatározott követelmények nem teljesülnek, vagy ha a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága nem reagált e kérelemre észszerű időn belül;

c)

ha az illetékes hatóságok nem tudtak megegyezni a (6) bekezdésben meghatározott ügyben;

d)

ha nézeteltérés áll fenn a 34., a 35. és a 42. cikkel összhangban meghozandó intézkedések tekintetében;

e)

ha nézeteltérés áll fenn a 23. cikk (6) bekezdésével összhangban meghozandó intézkedések tekintetében;

f)

ha nézeteltérés áll fenn az e cikk (8) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban meghozandó intézkedések tekintetében.

a)

az indexszolgáltató nem állít elő kritikus referenciamutatót;

b)

az illetékes hatóság észszerű alapon tudatában van annak, hogy az indexszolgáltató által előállított index vagy indexek nem széles körben használtak e rendelet értelmében, sem abban a tagállamban ahol az indexszolgáltató található, sem más tagállamokban.

a)

a kritikus referenciamutatókra, a kötelező referenciamutató-kezelésre és a kötelező adatszolgáltatásra vonatkozó, a 20.,a 21. és a 23. cikkben meghatározott rendelkezések működéséről és eredményességéről, valamint a kritikus referenciamutató 3. cikk (1) bekezdésének 25. pontjában foglalt fogalommeghatározásáról;

b)

a referenciamutató-kezelők VI. cím alatt megállapított engedélyezési, nyilvántartásba vételi és felügyeleti rendszere és a 46. cikkben meghatározott kollégiumok eredményességéről, valamint egyes referenciamutatók uniós testület által történő felügyeletének megfelelőségéről;

c)

a 19. cikk (2) bekezdésének működéséről és hatékonyságáról, különösen alkalmazásának köréről.

1.

A 19. cikk a következőképpen módosul:

2.

A 35. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 38. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„2019. július 3-ig a Bizottság az ESMA-val való konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 19. cikk (1a) bekezdésének a) és b) pontjában a vezetők ügyleteivel kapcsolatban megállapított küszöbértékek szintjéről, amennyiben a kibocsátó részvényei vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírjai egy kollektív befektetési vállalkozás részét képezik vagy egy eszközportfóliónak való kitettséget eredményeznek, annak értékelése céljából, hogy a szóban forgó szint megfelelő, vagy kiigazítandó.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 35. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 19. cikk (1a) bekezdése a) és b) pontjában megállapított küszöbértékek kiigazítására vonatkozóan, amennyiben az említett jelentésben megállapítja, hogy e küszöbértékeket ki kell igazítani.”.

1.

Az 5. cikk (1) bekezdése a második albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„Amennyiben a hitelmegállapodás egy az (EU) 2016/1011 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*) 3. cikke (1) bekezdésének 3. pontjában meghatározott referenciamutatóra hivatkozik, a hitelezőnek, vagy adott esetben a hitelközvetítőnek, külön dokumentumban kell közölnie a fogyasztóval a referenciamutató és annak kezelőjének nevét és a fogyasztóra vonatkozó esetleges következményeket, és ez a dokumentum mellékelhető az „Általános európai fogyasztói hiteltájékoztató” című formanyomtatványhoz.

(*)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1011 rendelete (2016. június 8.) a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez felhasznált indexekről és a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv és az 596/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 171., 2016.6.29., 1. o.).”."

2.

A 27. cikk (1) bekezdése a második albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok 2018. július 1-ig elfogadják, közzéteszik és közlik a Bizottsággal azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek az 5. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésének való megfeleléshez. Az említett rendelkezések 2018. július 1-től alkalmazandók.”.

1.

A 13. cikk (1) bekezdésének második albekezdése a következő ponttal egészül ki:

(**)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1011 rendelete (2016. június 8.) a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt vagy a befektetési alapok teljesítményének méréséhez használt indexekről valamint a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv, továbbá az 596/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 171., 2016.6.29., 1. o.).”;"

2.

A 42. cikk (2) bekezdése az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„A tagállamok 2018. július 1-ig elfogadják és közzéteszik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek az 13. cikk (1) bekezdése második albekezdése ea) pontjának való megfeleléshez és közlik azokat a Bizottsággal. Az említett rendelkezések 2018. július 1-től alkalmazandók.”;

3.

A 43. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„A 13. cikk (1) bekezdése második albekezdésének ea) pontja nem alkalmazandó a 2018. július 1. előtt megkötött hitelmegállapodásokra.”.

29.6.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 171/66

(1)

A szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék, kecskefélék és lófélék tenyésztése, gazdasági és társadalmi tekintetben stratégiai helyet foglal el az uniós mezőgazdaságban és hozzájárul az Unió kulturális örökségéhez. Ez a mezőgazdasági tevékenység, amely az Unió élelmezésbiztonságához is hozzájárul, bevételi forrást jelent a mezőgazdasággal foglalkozók számára. Ezen állatok tenyésztését a legjobban a nyilvántartott kiváló genetikai minőségű fajtatiszta tenyészállatok vagy hibrid tenyészsertések felhasználásával lehet elősegíteni.

(2)

A tagállamok ezért mezőgazdasági politikájuk részeként következetesen törekedtek arra, hogy meghatározott szabványok rögzítésével, időnként közberuházásokkal, sajátos genetikai jellemzőkkel rendelkező állatállomány létrehozását segítsék elő. A fenti szabványok közötti eltérések technikai akadályokhoz vezethetnek a tenyészállatok és azok szaporítóanyagai kereskedelme és az Unióba történő beléptetése tekintetében.

(3)

A szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék, kecskefélék és lófélék fajtatiszta tenyészállatai, valamint a hibrid tenyészsertések tenyésztésére vonatkozó uniós jog jogi keretét a 88/661/EGK tanácsi irányelv (3), a 89/361/EGK tanácsi irányelv (4), a 90/427/EGK tanácsi irányelv (5), a 91/174/EGK tanácsi irányelv (6), a 94/28/EK tanácsi irányelv (7), valamint a 2009/157/EK tanácsi irányelv (8) határozza meg. Ezen irányelvek célja volt az állattenyésztés fejlesztése az Unióban, ugyanakkor a tenyészállatok és szaporítóanyagaik kereskedelmének és az Unióba történő beléptetésének a szabályozása is, valamint ezáltal az uniós állattenyésztési ágazat versenyképességének a fenntartása.

(4)

A 87/328/EGK tanácsi irányelvet (9), a 90/118/EGK tanácsi irányelvet (10) és a 90/119/EGK tanácsi irányelvet (11) az olyan, a szarvasmarhafélék és sertésfélék tenyészállatai tenyésztésének jóváhagyására, valamint a spermájuk, petesejtjeik és embrióik előállítására és felhasználására vonatkozó nemzeti szabályok tagállamok általi fenntartásának vagy elfogadásának megakadályozása érdekében fogadták el, amelyek kereskedelmi korlátozásnak vagy akadálynak minősülhetnek, függetlenül attól, hogy természetes fedeztetésről, mesterséges termékenyítésről vagy a sperma, petesejtek vagy embriók gyűjtéséről van szó.

(5)

A 88/661/EGK, a 89/361/EGK, a 90/427/EGK, a 91/174/EGK, a 94/28/EK és a 2009/157/EK irányelv alapján a Bizottság a77/505/EGK tanácsi határozatnak (12) megfelelően létrehozott Állattenyésztés-technikai Állandó Bizottságon keresztül a tagállamokkal folytatott konzultációt követően számos határozatot fogadott el, amelyek fajspecifikus kritériumokat állapítanak meg a tenyésztő egyesületek és a tenyésztő szövetségek jóváhagyása vagy elismerése, a tenyészállatok szarvasmarha-, illetve sertéstörzskönyvekbe, juhtörzskönyvekbe, kecsketörzskönyvekbe és méneskönyvekbe történő bejegyzése, a fajtatiszta tenyészjuh- és kecskefélék tenyésztés és mesterséges termékenyítés céljából történő engedélyezése, a szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecskefélék teljesítményvizsgálata és tenyészértékbecslése, valamint a tenyészállatok és szaporítóanyagaik kereskedelme céljára származási bizonyítvány vagy származási igazolás létrehozása tekintetében.

(6)

A Bizottság a harmadik országbeli tenyésztőszervezetek névjegyzékét és a tenyészállatok és azok spermája, petesejtjei és embriói Unióba történő beléptetéséhez szükséges származási bizonyítványok és származási igazolások mintáit is létrehozta.

(7)

A 88/661/EGK, a 89/361/EGK, a 90/427/EGK, a 91/174/EGK, a 94/28/EK és a 2009/157/EK irányelvek felépítése és tartalma nagymértékben hasonló. A fenti irányelvek közül többet már módosítottak. Az uniós jog közérthetősége és egységessége érdekében helyénvaló az említett irányelvekben megállapított uniós szabályok egyszerűsítése.

(8)

Az utóbbi húsz év során a Bizottságnak a tenyésztési programokat végrehajtó tenyésztők és a tenyésztésben résztvevők számos panaszával kellett foglalkoznia az állattenyésztésről szóló uniós jogi aktusok különböző tagállamokban folytatott nemzeti átültetése és értelmezése kapcsán. A tenyészállatokra vonatkozó uniós szabályok egységes alkalmazásának biztosítása és a tenyészállatok és azok szaporítóanyagai kereskedelmének az említett irányelvek nemzeti átültetése eltéréseiből eredő akadályai kiküszöbölése érdekében a tenyészállatok és szaporítóanyagaik Unión belüli kereskedelmének és az Unióba történő beléptetésének tenyésztéstechnikai és származástani feltételeire vonatkozó uniós jogszabályokat egy rendeletbe kell foglalni.

(9)

Ezenkívül a tapasztalatok azt mutatják, hogy a fenti irányelvekben meghatározott szabályok alkalmazásának az elősegítése érdekében az irányelvek számos rendelkezésének pontosabb megszövegezésére és az összes tagállamban egységes, következetes terminológiára van szükség. Az uniós jog egyértelműsége és egységessége érdekében helyénvaló további meghatározások rögzítése is, beleértve a „fajta” fogalommeghatározását.

(10)

Az állattenyésztési ágazat versenyképessége érdekében tett erőfeszítések nem vezethetnek olyan fajták eltűnéséhez, amelyek fajtajegyei idomultak egyedi biofizikai környezetükhöz. Ha állományuk túlságosan kicsi, veszélybe kerülhet a helyi fajták genetikai sokfélesége. A mezőgazdasági biológiai sokféleség fontos részeként az állatgenetikai erőforrások képezik az állattenyésztési ágazat fenntartható fejlődésének lényegi alapját, és lehetővé teszik az állatoknak a változó környezethez, termelési feltételekhez, valamint piaci és fogyasztói igényekhez való alkalmazkodását. Az állattenyésztésről szóló uniós jogi aktusoknak ily módon hozzá kell járulniuk az állatok genetikai erőforrásainak a megőrzéséhez, a sokféleség védelméhez és a háziasított állatok helyi tenyészeteinek speciális örökletes jellemzőin alapuló tipikus minőségű regionális termékek létrehozásához. Az uniós jogi aktusoknak életképes tenyésztési programokat kell elősegítenie a fajták fejlesztése céljából, valamint – különösen azon veszélyeztetett és őshonos fajták esetében, amelyek előfordulása az Unióban ritka – a fajták megőrzése és a genetikai sokféleség fajtán belüli és fajták közötti megőrzése céljából.

(11)

Szelekció és tenyésztés révén jelentős előrelépés történt a tenyészállatok termelékenységéhez kapcsolódó tulajdonságok fejlődése terén, ami a mezőgazdasági üzemek szintjén a termelési költségek csökkentéséhez vezetett. Ez azonban esetenként a társadalom által aggályosnak tartott állatjóléti és környezetvédelmi kérdéseket felvető nemkívánatos mellékhatásokhoz vezetett. A genomika alkalmazása és a fejlett információs technológiák használata, úgy mint az állatjóléttel és a fenntarthatóság ügyével közvetetten vagy közvetlenül kapcsolatos alternatív tulajdonságok nagy adatállományainak nyilvántartását lehetővé tevő „precíziós állattenyésztés” jelentős potenciált rejtenek a társadalom által megfogalmazott aggályok kezelésére, és teljesítik a fenntartható állattenyésztés által kitűzött célt a jobb erőforrás-hatékonyság, a nagyobb ellenállóképesség, valamint az állatok életképessége tekintetében. Az alternatív tulajdonságokra vonatkozó adatgyűjtés jelentőségének növekednie kell a tenyésztési programok és a szelekciós célkitűzések meghatározásának keretében. Ebben az összefüggésben a veszélyeztetett fajták genetikai erőforrásait a gének olyan tárházának kell tekinteni, amely potenciálisan hozzájárulhat az állatjóléti és a fenntarthatósági célok eléréséhez.

(12)

E rendeletet a szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék, kecskefélék és lófélék tenyészállataira és azok szaporítóanyagaira kell alkalmazni, ha az említett állatokat vagy az említett szaporítóanyagokból származó utódot fajtatiszta tenyészállatként kívánják törzskönyvbe bejegyezni vagy hibrid tenyészsertésként tenyésztési nyilvántartásba venni, különösen az Unión – többek között egy tagállamon – belüli kereskedelem, illetve az említett tenyészállatok és azok szaporítóanyagainak Unióba történő beléptetése céljából.

(13)

A „tenyészállat” vagy a „fajtatiszta tenyészállat” fogalma nem szűkíthető le a még szaporodásra képes állatokra. Az ivartalanított állatok tenyésztéstechnikai és származástani adatai kiegészítőleg hozzájárulhatnak a tenyészállomány tenyészértékbecsléséhez, és így hozzájárulhatnak a tenyészállatok ezen eredményeken alapuló besorolásának megbízhatóságához. A tenyésztési program célkitűzéseitől függően, az ivartalanított állatok törzskönyvbe vagy tenyésztési nyilvántartásba vételből való kifejezett kirekesztéséből eredő adathiány vagy -vesztés valószínűsíthetően hátrányosan befolyásolná az említett ivartalanított állatokkal genetikai kapcsolatban álló tenyészállatok tenyészértékbecslésének eredményeit.

(14)

Az e rendeletben megállapított, fajtatiszta tenyészállatokra vonatkozó szabályok célja a fajtákkal foglalkozó tenyésztőszervezetek elismerésére vonatkozó, kölcsönösen elfogadott elveken alapuló kereskedelem biztosítása és az egyes tenyésztési programjaik jóváhagyása. Helyénvaló továbbá e rendeletben rögzíteni a fajtatiszta tenyészállatok törzskönyvek főtörzskönyvi részébe, valamint, ahol létezik ilyen, a főtörzskönyvi rész különböző, értékmérők szerinti osztályaiba történő bejegyzésére vonatkozó szabályokat. Továbbá helyénvaló e rendeletben rögzíteni a teljesítményvizsgálatra, a tenyészértékbecslésre és a tenyészállatok tenyésztési célú engedélyezésére vonatkozó szabályokat, valamint a származási igazolás tartalmára irányadó szabályokat is.

(15)

Hasonlóképpen, az e rendeletben megállapított, a hibrid tenyészsertésekre vonatkozó szabályok célja – a sertésfélék különböző fajtáival, vonalaival és keresztezéseivel foglalkozó hibridtenyésztő szervezetek elismerésére vonatkozó, kölcsönösen elfogadott elvek, valamint tenyésztési programjaik jóváhagyása alapján – a kereskedelemhez való hozzáférés biztosítása. Helyénvaló továbbá e rendeletben rögzíteni a hibrid tenyészsertéseknek a tenyésztési nyilvántartásokba történő nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályokat. Továbbá helyénvaló e rendeletben rögzíteni a teljesítményvizsgálatra, a tenyészértékbecslésre és a hibrid tenyészsertések tenyésztési engedélyezésére vonatkozó szabályokat, valamint a származási igazolás tartalmára irányadó szabályokat is.

(16)

E rendeletben nem helyénvaló a klónozás problémakörével foglalkozni.

(17)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a tenyészállatok és szaporítóanyagaik Unión belüli kereskedelmének, az Unióba történő beléptetésének, valamint a tenyésztőszervezet és hibridtenyésztő szervezetek által végrehajtott tenyésztési programok során szükségszerűen lefolytatandó hatósági ellenőrzések harmonizált megközelítésének a biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban hatásuknál, összetettségüknél, határokon átnyúló és nemzetközi jellegüknél fogva e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(18)

A tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek által nyújtott szolgáltatások minősége, valamint a tenyészállatok értékelésének és besorolásának általuk használt módja hatással van az említett állatokról összegyűjtött vagy meghatározott tenyésztéstechnikai és származástani információk minőségére és pontosságára, valamint az említett állatok piaci értékére. Ennek megfelelően harmonizált uniós kritériumokon alapuló szabályokat kell megállapítani a tenyésztőszervezetek és a hibridtenyésztő szervezetek elismerésére és tenyésztési programjaik jóváhagyására. E szabályoknak ki kell terjednie ezeknek a tagállamok illetékes hatóságai által történő felügyeletére, annak biztosítása érdekében, hogy a tenyésztőszervezetek és a hibridtenyésztő szervezetek által megállapított szabályok ne eredményezzenek ellentmondást a tenyésztési programok között, és ezáltal ne hozzanak létre technikai akadályokat az uniós kereskedelemben.

(19)

A 88/661/EGK, a 89/361/EGK, a 90/427/EGK, a 91/174/EGK, a 94/28/EK és a 2009/157/EK irányelvben az elismert tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek névjegyzékbe vételére vonatkozóan megállapítottakhoz hasonló eljárásokat kell meghatározni ebben a rendeletben, beleértve a névjegyzékek aktualizálását, átadását és közzétételét.

(20)

A fajtatiszta tenyészállatokra vonatkozó tenyésztési programokat azzal az általános céllal hajtják végre, hogy fenntartható módon javítsák egy adott fajtához tartozó állatok termeléssel és nem termeléssel kapcsolatos tulajdonságait és/vagy megőrizzenek egy fajtát. E tenyésztési programoknak elegendően nagy számú fajtatiszta tenyészállatot kell magában foglalniuk, amelyek esetében a tenyésztőik a tenyésztés és a szelekció során az állatok kedvező tulajdonságait segítik elő és fejlesztik és/vagy gondoskodnak a fajta megőrzéséről, a programban részt vevő tenyésztők által közösen elfogadott célkitűzéseknek megfelelően. Ehhez hasonlóan a hibrid tenyészsertésekre vonatkozó tenyésztési program célja a kívánt tulajdonságoknak a sertések különböző fajtái, vonalai vagy keresztezései közötti tudatos keresztezések révén történő kialakítása. A tenyésztési programban részt vevő tenyészállatokat (fajtatiszta vagy hibrid) a felmenőkre vonatkozó információkkal együtt jegyzik be a törzskönyvbe vagy veszik nyilvántartásba, és a tenyésztési programban meghatározott tenyésztési céloktól függően teljesítményvizsgálatnak vagy más egyéb értékelésnek vetik alá a tenyésztési program célkitűzéseivel kapcsolatos tulajdonságokra vonatkozó adatok rögzítésével. Amennyiben a tenyésztési program ezt előírja, tenyészértékbecslést végeznek az állatok tenyészértékének felbecsülése érdekében, amelyeket ennek megfelelően lehet rangsorolni. Az említett tenyészértékek és a teljesítményvizsgálatok eredményei, valamint a származástani információk jelentik a tenyésztés és a szelekció alapját.

(21)

A meghatározott kritériumokat teljesítő tenyésztőszervezetként és hibridtenyésztő szervezetként való elismeréshez való jog az állattenyésztésről szóló és a belső piaci uniós jog alapelve kell, hogy legyen. Egy meglévő elismert tenyésztőszervezet gazdasági tevékenységének védelme nem indokolhatja egy másik tenyésztőszervezet illetékes hatóság általi elismerésének megtagadását ugyanazon fajta vonatkozásában, vagy a belső piacot szabályozó elvek megsértését. Ugyanez vonatkozik egy további tenyésztési program jóváhagyására vagy az olyan már létező tenyésztési program földrajzi kiterjesztésének jóváhagyására, melyet ugyanazon a fajtán vagy az ugyanazon fajtából származó olyan tenyészállatokon hajtanak végre, amelyeket az említett fajtán már tenyésztési programot végrehajtó tenyésztőszervezet tenyészállományából be lehet szerezni. Amennyiben azonban egy tagállamban egy vagy több elismert tenyésztőszervezet egy adott fajtán már végrehajtott egy jóváhagyott tenyésztési programot, a tagállam illetékes hatósága jogosult – bizonyos egyedi esetekben – ugyanazon fajtára vonatkozóan további tenyésztési program jóváhagyásának megtagadására, még ha ez a tenyésztési program meg is felel a jóváhagyáshoz szükséges valamennyi követelménynek. A jóváhagyás megtagadásának egyik oka lehet az, hogy ugyanazon fajtára vonatkozó további tenyésztési program jóváhagyása az említett tagállamban veszélyeztetné az adott fajta megőrzését vagy az adott fajtán belüli genetikai sokféleséget. Az adott fajta megőrzése veszélybe kerülhet a tenyészállomány széttöredezettségének eredményeként, ami esetleg beltenyésztettség-növekedéshez, megfigyelhető genetikai rendellenességek gyakoribb előfordulásához, a szelekciós potenciál csökkenéséhez, illetve a tenyésztők fajtatiszta tenyészállatokhoz vagy azok szaporítóanyagaihoz való korlátozottabb hozzáféréséhez vezethetA jóváhagyás megtagadásának másik oka a meghatározott fajtajellemzőknek vagy az említett tenyésztési program fő célkitűzéseinek következetlenségéhez kapcsolódhat. A tenyésztési program céljától, azaz a fajta megőrzésére vagy javítására irányuló céltól függetlenül, az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni ugyanazon fajtára vonatkozó további tenyésztési program jóváhagyásának megtagadását, ha a két tenyésztési program fő célkitűzéseiben vagy az említett tenyésztési programokban meghatározott fajtára jellemző tulajdonságok alapvető jellemzőiben lévő különbségek teljesítménycsökkenést eredményeznének az említett célkitűzésekre vonatkozó genetikai előrelépés tekintetében, vagy az említett jellemzőkben, vagy az ezekkel összefüggő jellemzőkben, illetve ha az állatok két tenyészeti állomány közötti cseréje az említett alapvető tulajdonságok kiszelektálódásának vagy keresztezésének kockázatát hordozná a kezdeti tenyészállományban. Végül, egy veszélyeztetett vagy az Unió egy vagy több területén ritkán előforduló őshonos fajta esetében az illetékes hatóság számára azt is lehetővé kell tenni, hogy azon az alapon tagadja meg ugyanazon fajtára vonatkozó további tenyésztési program jóváhagyását, hogy a további tenyésztési program megakadályozná a jelenlegi tenyésztési program hatékony végrehajtását, különösen azért, mert a származástani és tenyésztéstechnikai információk összehangolásának vagy cseréjének hiánya miatt nem lehet kihasználni az adott fajtáról begyűjtött adatok egységes értékeléséből származó lehetséges előnyöket. Egy tenyésztési program jóváhagyásának megtagadása esetén az illetékes hatóságnak meg kell indokolnia a kérelmező számára, valamint a kérelmező számára biztosítani kell az említett megtagadással szembeni fellebbezés jogát.

(22)

A tenyésztő számára biztosítani kell saját használatra való tenyésztési program kidolgozásának és végrehajtásának jogát, anélkül, hogy az illetékes hatóságnak jóvá kellene ezt hagynia. Valamennyi tagállam vagy annak illetékes hatóságai számára fennmarad annak lehetősége, hogy szabályozzák az említett tevékenységeket, különösen abban az esetben, amikor egy ilyen tenyésztési program tenyészállatokkal illetve azok szaporítóanyagaival végzett kereskedelmi ügyletekhez vezet, vagy egy ugyanazon fajtára vonatkozó, már létező jóváhagyott tenyésztési programot veszélyeztet.

(23)

Ha a tenyésztési program célja a fajta megőrzése, a tenyésztési programra vonatkozó követelményeket ex situ és in situ állományvédelmi intézkedésekkel vagy egyéb, a fajta státusának nyomon követésére szolgáló olyan eszközökkel kell kiegészíteni, amely biztosítani tudja az adott fajta hosszú távú, fenntartható megőrzését. Az említett intézkedéseket a tenyésztési programokban lehet meghatározni.

(24)

Tenyésztő szövetségek, tenyésztő egyesületek – amelyek lehetnek magánvállalkozások és közjogi szervek is – csak akkor ismerhetők el tenyésztőszervezetként, ha vannak tenyésztési programjaikban részt vevő tenyésztőik, és ha biztosítják, hogy tenyésztőik szabadon dönthetnek fajtatiszta tenyészállataik megválasztásáról és tenyésztéséről, valamint, hogy joguk van az említett állatoktól származó utódokat törzskönyveikbe bejegyezni, és lehetőségük van arra, hogy az említett állatok a tulajdonukban legyenek.

(25)

A jóváhagyott tenyésztési program változtatásainak végrehajtását megelőzően a tenyésztőszervezetnek vagy hibridtenyésztő szervezetnek be kell nyújtania az említett változtatásokat ahhoz az illetékes hatósághoz, amely az említett tenyésztőszervezetet vagy hibridtenyésztő szervezetet elismerte. Az illetékes hatóságra és a tenyésztőszervezetre vagy hibridtenyésztő szervezetre nehezedő felesleges adminisztratív terhek elkerülése érdekében a tenyésztőszervezetnek vagy hibridtenyésztő szervezetnek csak azokról a változtatásokról kell értesítenie az illetékes hatóságot, amelyek várhatóan jelentős mértékben érintik a tenyésztési programot. Ezek a változtatások konkrétan a földrajzi terület kiterjesztését, a tenyésztési program céljában vagy szelekciós és tenyésztési célkitűzéseiben, a fajtajellemzők leírásában vagy a feladatok harmadik félre történő átruházásában bekövetkező változásokat, a származás nyilvántartására szolgáló rendszerben vagy a teljesítményvizsgálatra és tenyészértékbecslésre szolgáló módszerekben bekövetkező főbb változtatásokat jelentik, valamint bármely egyéb változást, amelyet az illetékes hatóság a tenyésztési program lényeges módosításának tekintene. A jelentős változtatások illetékes hatóságnak történő kötelező benyújtásától függetlenül a tenyésztőszervezetnek vagy hibridtenyésztő szervezetnek kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania a tenyésztési program naprakész változatát.

(26)

Amennyiben elismerten szükséges fenntartani vagy előmozdítani egy fajta egy bizonyos területen való kitenyésztését, illetve veszélyeztetett fajta esetében átmeneti jelleggel az illetékes hatóság maga is végrehajthat az említett fajtára vonatkozó tenyésztési programot, azzal a feltétellel, hogy az említett fajtára vonatkozóan még nincs ténylegesen működő tenyésztési program. Az ilyen tenyésztési programot végrehajtó illetékes hatóságnak azonban már nem lehet erre lehetősége, amikor a tenyésztési program átadható egy tenyésztésben résztvevőnek, aki teljesíti a tenyésztési program megfelelő végrehajtásához szükséges követelményeket.

(27)

Mivel a veszélyeztetett fajták védelme érdekében szükséges olyan tenyésztőszervezetek létrehozása és elismerése, amelyeknek tenyésztési programjaiban korlátozott számú tenyészállat vesz részt, a törzskönyvekben nyilvántartott tenyészállomány nagyságát általánosságban nem lehet a veszélyeztetett fajtákkal foglalkozó tenyésztőszervezetek elismeréséhez és tenyésztési programjaik jóváhagyásához szükséges alapvető követelménynek tekinteni, különösen amióta az elismerés nemzeti szinten történik.

(28)

Tekintettel a veszélyeztetett fajták különleges helyzetére e rendeletben eltéréseket kell megállapítani, különösen a törzskönyv melléktörzskönyvi részéből a főtörzskönyvi részébe történő felvételről szóló szabályokat érintően, valamint a teljesítményvizsgálatra és tenyészértékbecslésre vonatkozóan.

(29)

Az Unió szerződő fele a 93/626/EGK tanácsi határozattal (13) jóváhagyott Biológiai Sokféleség Egyezménynek, melynek célkitűzései mindenekelőtt a biológiai sokféleség megőrzése, a biológiai sokféleség alkotóelemeinek fenntartható használata, és a genetikai erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos és méltányos elosztása. Az említett egyezmény megerősíti, hogy a szerződő felek szuverén jogokkal rendelkeznek saját biológiai erőforrásaik felett, és felelősek a biológiai sokféleség megőrzéséért és biológiai erőforrásaik fenntartható használatáért. Az Unió továbbá szerződő fele a 2014/283/EU tanácsi határozatta (14) jóváhagyott a Biológiai Sokféleség Egyezményhez kapcsolódó, a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló Nagojai Jegyzőkönyvnek. E rendeletnek ezért adott esetben figyelembe kell vennie a Biológiai Sokféleség Egyezményét, valamint a Nagojai Jegyzőkönyvet, és az 511/2014/EU európai parlamenti és tanács rendelet (15) sérelme nélkül alkalmazandó.

(30)

Egy adott tagállamban elismert tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek számára lehetővé kell tenni jóváhagyott tenyésztési programjaik végrehajtását egy vagy több másik tagállamban a kiváló tenyészértékű tenyészállatok Unión belüli lehető legjobb hasznosítása érdekében. Ebből a célból egyszerűsített bejelentési eljárásnak kell biztosítania, hogy az illetékes hatóság a másik tagállamban értesüljön a határon átnyúló tevékenységekre irányuló szándékról. A tenyészállatok egy tagállam határain belüli vagy több tagállamot érintő, évszaktól függő szállításának azonban nem kell kötelezően a földrajzi terület kibővítésével járnia.

(31)

A tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek között – amennyiben arra igényt tartanak – elő kell segíteni a határokon átnyúló együttműködést, és emellett biztosítani kell a vállalkozási szabadságot és fel kell számolni a tenyészállatok és szaporítóanyagaik szabad kereskedelmének akadályait.

(32)

Mivel egy illetékes hatóság számos, egyetlen elismert tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet által végrehajtott tenyésztési programot jóváhagyhat és mivel egy illetékes hatóság jóváhagyhatja egy másik tagállamban elismert tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet által végrehajtott tenyésztési programok saját területeire való kiterjesztését, a tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet elismerését külön kell választani annak tenyésztési programjai jóváhagyásától. Egy tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet elismerés iránti kérelme elbírálásakor azonban az illetékes hatóság számára be kell nyújtani legalább egy tenyésztési program jóváhagyására vonatkozó kérelmet is.

(33)

A különböző panaszok, amelyekkel az utóbbi években a Bizottságnak foglalkoznia kellett, azt mutatják, hogy ennek a rendeletnek egyértelmű szabályokat kell megállapítania a lófélék fajtatiszta tenyészállatai adott fajtája számára kapcsolódó méneskönyvet nyitó tenyésztőszervezet és az adott fajta eredő méneskönyvére igényt tartó tenyésztőszervezet között kapcsolat tekintetében.

(34)

Szükséges tisztázni a tenyésztők és a tenyésztőszervezetek közötti viszonyt, így különösen annak a jognak a biztosítása érdekében, hogy részt vehessenek a tenyésztési programban azon a földrajzi területen belül, amelyre vonatkozóan a programot jóváhagyták, és ahol a tagságról rendelkeznek, az említett tenyésztők tagsághoz való jogának biztosítása érdekében. A tenyésztőszervezeteknek hatályos szabályzattal kell rendelkezniük a programjaikban részt vevő tenyésztőkkel folytatott viták rendezése, valamint az említett tenyésztőkkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében. Meg kell határozniuk saját jogaikat és kötelezettségeiket is, valamint a tenyésztési programjaikban részt vevő tenyésztők jogait és kötelezettségeit is.

(35)

Azon tenyésztők számára, amelyek tenyészállatait egy tagállam határain belül vagy nemzeti határok által közrefogott területen az évszaktól függően szállítják, biztosítani kell a jogot, hogy továbbra is részt vehessenek a tenyésztési programban, mindaddig, míg mezőgazdasági üzemeik székhelye az említett tenyésztési program földrajzi területén belül található.

(36)

A hibrid tenyészsertés ágazatban uralkodó sajátos helyzetet figyelembe kell venni e rendeletben. A hibrid tenyészsertés ágazatban működő legtöbb magánvállalkozás zárt tenyésztési rendszerrel rendelkezik, és saját tenyészállományát kezeli. Az említett vállalkozások számára számos eltérést kell előirányozni, különös tekintettel a tenyésztők tenyésztési programban való részvételére, valamint a hibrid tenyészsertések tenyésztési nyilvántartásokban való nyilvántartásba vételére való jogosultságára vonatkozóan.

(37)

A „hibrid tenyészsertés” fogalma különböző genotípusok egyedi előnyeinek kombinációja révén és heterózis hatások kihasználásával a keresztezés optimalizálására használt tenyésztési és szelekciós piramis összes szintjén található állatokat jelenti. A tenyésztési és szelekciós piramis szintjétől függően a „hibrid tenyészsertés” jelölhet fajtákat, vonalakat vagy keresztezéseket. Következésképpen nem minden állat szükségszerűen „hibrid” a szó hagyományos értelmében.

(38)

Az elsősorban a 90/427/EGK irányelv és kisebb mértékben a 89/361/EGK, valamint a 2009/157/EK irányelv alkalmazása során szerzett tapasztalat azt mutatja, hogy egyértelműen megállapított eljárási renden és a tenyésztők meghatározott jogain és kötelezettségein alapuló pontosabb szabályokra van szükség egyrészt a tenyésztők, másrészt a tenyésztőszervezetek közötti viták rendezéséhez. Ezt a legjobban úgy lehet elérni, ha a vitákat annak a tagállamnak a jogrendszerén belül rendezik, ahol azok felmerülnek.

(39)

A szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék, kecskefélék és lófélék fajtatiszta tenyészállatai törzskönyvét létrehozó és vezető tenyésztőszervezeteknek és a hibrid tenyészsertések tenyésztési nyilvántartását létrehozó és vezető hibridtenyésztő szervezeteknek – kivéve a zárt tenyésztési rendszerekben működő magánvállalkozásokat – a tenyészállatokat az állatok származása szerinti tagállam vagy a tulajdonosaik szerinti megkülönböztetés nélkül be kell jegyezniük a törzskönyveikbe és a tenyésztési nyilvántartásaikba, és az állatokat értékmérőik szerint kell besorolniuk, ha a tenyésztési program erről rendelkezik.

(40)

A tenyésztőszervezeteknek azt is lehetővé kell tenni, hogy melléktörzskönyvi részeket hozzanak létre azoknak az állatoknak a bejegyzésére, amelyek nem teljesítik a származási kritériumokat, de amelyekről úgy ítélik meg a tenyésztőszervezetek, hogy megfelelnek az adott fajtára vonatkozó tenyésztési programban meghatározott fajtajellemzőknek, abból a célból, hogy ezen állatokat keresztezzék a tenyésztési program által lefedett fajtához tartozó fajtatiszta tenyészállatokkal annak érdekében, hogy ivadékaik bekerülhessenek a főtörzskönyvi részbe. Az utódoknak a törzskönyv főtörzskönyvi részébe történő felvételére vonatkozó egyedi szabályokat uniós szinten kell meghatározni.

(41)

Az utódoknak a törzskönyv főtörzskönyvi részébe történő felvétele csak a nőivarú vonalon keresztül engedélyezhető, kivéve a lófélék esetében. A veszélyeztetett szarvasmarha-, sertés-, juh- és kecskefajták, valamint az extenzív juhfajták esetében, ahol nincs elegendő fajtatiszta hímivarú tenyészállat, a tagállamok engedélyezhetik a tenyésztőszervezeteknek, hogy azok kevésbé szigorú szabályokat alkalmazzanak a melléktörzskönyvi részben nyilvántartott említett állatoknak a törzskönyv főtörzskönyvi részébe történő felvétele során annak érdekében, hogy elkerüljék az említett fajták genetikai sokféleségének további romlását. Ehhez hasonlóan egyedi szabályokat kell előirányozni, annak érdekében, hogy lehetővé váljon az olyan fajták rekonstrukciója, amelyek eltűntek, vagy amelyeket az eltűnés komoly veszélye fenyeget. Az említett eltérések alkalmazásával a tagállamoknak alapos értékelést kell végezniük az adott tenyészállomány kockázati szintjére vonatkozóan, és gondoskodniuk kell a genetikai erőforrások biztonságos kezeléséről.

(42)

Amennyiben szükség van egy új fajta létrehozására a különböző fajták fajtatiszta tenyészállatai jellemzőinek összekapcsolása, illetve azon elegendő mértékű küllemi hasonlósággal rendelkező állatok összegyűjtése révén, amelyek már olyan genetikai stabilitással reprodukálják utódaikat, amely lehetővé teszi számukra azt, hogy egy új fajtaként tekintsenek rájuk, a tenyésztőszervezeteknek meg kell adni a lehetőséget, hogy törzskönyvet nyissanak és tenyésztési programot hajtsanak végre az említett új fajtákra vonatkozóan.

(43)

E rendelet alapján semmi sem akadályozhatja meg, hogy egy bizonyos fajta törzskönyvének melléktörzskönyvi részében nyilvántartott állatok az 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) 28. cikkében említett agrár-környezetvédelemi és éghajlattal kapcsolatos intézkedések kötelezettségvállalásainak hatálya alá tartozóknak minősüljenek, és ezáltal jogosultak legyenek a nemzeti és regionális hatóságok vidékfejlesztési programjai alapján támogatásra.

(44)

A lófélék fajtatiszta tenyészállataira vonatkozóan a tenyésztőszervezeteknek olyan szabályokat kell meghatározniuk tenyésztési programjaikban, amelyek megtiltják vagy korlátozzák bizonyos szaporítási technikák alkalmazását és bizonyos fajtatiszta tenyészállatok felhasználását, beleértve szaporítóanyagaikat is. A tenyésztőszervezet kérheti például, hogy az utódok csak természetes fedeztetésből származzanak. Az említett tiltást vagy korlátozást igénybe vevő tenyésztőszervezeteknek az eredő törzskönyvet vezető tenyésztőszervezet által megállapított szabályoknak megfelelően kell meghatározniuk az említett szabályokat tenyésztési programjukban.

(45)

A törzskönyvekbe bejegyzett fajtatiszta állatokat azonosítani kell az (EU) 2016/429 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően.

(46)

A lófélék fajtatiszta tenyészállatai esetében az (EU) 2016/429 rendelet úgy rendelkezik, hogy az illetékes állat-egészségügyi hatóságnak ki kell állítania a lófélékre vonatkozó, egész élettartamra szóló, egyedi azonosító okmányt, amelyet később a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén tovább kell pontosítania. Annak érdekében, hogy a származási igazolás az említett lófélékre vonatkozó, egész élettartamra szóló, egyedi azonosító okmánnyal a tartalom és az adminisztratív eljárás tekintetében a lehető legteljesebb mértékben összhangba kerüljön, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a lófélékre vonatkozó, egész élettartamra szóló, egyedi azonosító okmány formája és tartalma tekintetében.

(47)

A lófélék fajtatiszta tenyészállatainak nemzetközi versenyeken való részvételi jogosultságát nemzetközi magánjogi megállapodások szabályozzák. Tekintettel a lótenyésztési ágazat nemzetközi dimenziójára, a Bizottságnak a vonatkozó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok előkészítése és kidolgozása során figyelembe kell vennie az említett megállapodásokat, hogy megőrizze a lófélék fajtatiszta tenyészállatai nemzetközi versenyeken való részvételi jogosultságát.

(48)

A tenyészállatok tenyésztési célokra, különösen természetes fedeztetésre vagy művi szaporításra történő engedélyezését uniós szinten kell szabályozni a kereskedelmi korlátok megelőzése érdekében, különösen, amikor az ilyen tenyészállatok az e rendeletben, különösen a III. mellékletben megállapított szabályok szerint végzett teljesítményvizsgálaton vagy tenyészértékbecslésen estek át.

(49)

Természetesen a tagállamok vagy illetékes hatóságaik nem használhatják fel a rendeletet arra, hogy megtiltsák, korlátozzák vagy megakadályozzák a fajtatiszta tenyészállatok vagy szaporítóanyagaik olyan állatok tenyésztése céljából történő felhasználását, amelyet nem kívánnak tenyészállatként törzskönyvbe bejegyezni vagy tenyésztési nyilvántartásba venni.

(50)

Míg a meghatározott számú jellemzők tekintetében vizsgált szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék és kecskefélék fajtatiszta tenyészállatai teljesítményvizsgálatának és tenyészértékbecslésének a szabályait uniós szinten állapították meg, a lófélék fajtatiszta tenyészállatai különböző fajtáira, hasznosítására és szelekciójára vonatkozó számos előírás eddig megakadályozta azok harmonizációját. Ehelyett jelenleg fajta-specifikus teljesítményvizsgálati és tenyészértékbecslési szabályokat állapítanak meg a fajta eredő méneskönyvében.

(51)

A műszaki fejlődés, a tudományos előrehaladás, vagy az értékes genetikai erőforrások védelme szükségességének figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet III. mellékletének módosítása céljából. Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket is kell ruházni, amely lehetővé teszi, hogy egységes és részletesebb szabályokat állapítson meg a szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék és kecskefélék fajtatiszta tenyészállatai teljesítményvizsgálatára és tenyészértékbecslésére vonatkozóan.

(52)

A teljesítményvizsgálatot és a tenyészértékbecslést a tenyésztőszervezet vagy a hibridtenyésztő szervezet, illetve egy közjogi szerv – beleértve az önálló feladatként e feladatot teljesítő hatóságot is – által kijelölt harmadik felek végezhetik el. E harmadik felet az illetékes hatóság hatalmazhatja fel és értékelheti a tenyésztési program jóváhagyása keretében. A teljesítményvizsgálatot és tenyészértékbecslést kiszervező tenyésztő és hibridtenyésztő szervezeteknek kell – ha az érintett tagállamok vagy illetékes hatóságaik másképpen nem határoznak – továbbra is felelősséget vállalniuk az említett tevékenységekre alkalmazandó követelményeknek való megfelelésért, valamint tenyésztési programjukban meg kell határozniuk a kijelölt harmadik felet.

(53)

Többek között a fajoktól vagy a fajtától függően, szükség lehet a tenyésztőszervezetek vagy az általuk kijelölt harmadik felek által a fajtatiszta tenyészállatok teljesítményvizsgálatára és tenyészértékbecslésére használt módszerek harmonizálására vagy fejlesztésére. Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, amely lehetővé teszi, hogy európai uniós referenciaközpontokat jelöljön ki. Amennyiben szükséges, a referenciaközpontok feladatainak módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Ezek az európai uniós referenciaközpontok uniós pénzügyi támogatásra lehetnek jogosultak a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (18) összhangban. A szarvasmarhafélék fajtatiszta tenyészállatai esetében az említett feladatokat az Interbull Centre, a Nemzetközi Állatnyilvántartási Bizottság (ICAR) állandó albizottsága végzi, amely a 96/463/EK tanácsi határozat (19) által kijelölt európai uniós referenciaközpont.

(54)

Továbbá, a veszélyeztetett fajtákkal foglalkozó tenyésztőszervezeteknek nyújtott támogatás biztosítása érdekében, szükségesnek ítélt helyzetben, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, amely lehetővé teszi, hogy európai uniós referenciaközpontokat jelöljön ki, amelyek konkrét feladata az említett tenyésztőszervezetek által használt módszerek kidolgozásának vagy harmonizálásának elősegítése. Amennyiben szükséges, a referenciaközpontok feladatainak módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el. Az említett központok kijelölése és feladataik meghatározása során a Bizottságnak teljes mértékben figyelembe kell vennie az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által az állatgenetikai erőforrásokra vonatkozó globális cselekvési terv keretében létrehozott, az állatgenetikai erőforrásokkal foglalkozó Európai Regionális Fókuszpont (ERFP) tevékenységét. Az említett központok által felállított módszerek nem kötelező erejűek.

(55)

A tenyésztési programban részt vevő tenyésztőknek biztosítani kell a jogot, hogy az említett tenyésztési programban szereplő tenyészállatokra és azok szaporítóanyagaira vonatkozó származási igazolásokat kaphassanak. Származási igazolásoknak kell kísérniük a tenyészállatokat és azok szaporítóanyagait, kereskedelmi forgalmazásuk, illetve az Unióba történő beléptetésük esetén az említett állatok vagy az említett szaporítóanyagokból származó ivadékok egyéb törzskönyvekbe vagy tenyésztési nyilvántartásokba történő bejegyzése vagy nyilvántartásba vétele érdekében. A származási igazolásoknak tájékoztatniuk kell a tenyésztőt a beszerzett állat genetikai minőségéről és származásáról. Szükség esetén ezeket az igazolásokat kell kiállítani például akkor, amikor azoknak a kiállítási célra szánt tenyészállatot kell kísérnie, vagy a tenyészállatot amikor vizsgálóállomásra, illetve mesterséges termékenyítésre viszik.

(56)

E rendelet természetesen nem tiltja meg a tagállamoknak vagy az illetékes hatóságoknak, hogy megköveteljék, hogy kereskedés során szaporítás, de nem fajtatiszta tenyészállatok tenyésztése céljából a szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék, kecskefélék és lófélék fajtatiszta tenyészállatainak mesterséges termékenyítésre szánt spermáját az említett állat minőségére és származására vonatkozó információ kísérje. Általánosságban véve azáltal, hogy a tenyészállatok szaporítóanyagait, különösen spermájukat és a származási igazolásokra vonatkozó, kapcsolódó információkat azon tenyésztésben résztvevőknek is a rendelkezésére bocsátják, aki nem azzal a szándékkal tenyésztik az állatokat, hogy ivadékaikat törzskönyvbe jegyezzék, remélhetőleg fejleszteni lehetne az uniós állattenyésztési ágazatot.

(57)

A tenyészállatok és szaporítóanyagaik Unióba történő beléptetése és harmadik országokba irányuló kivitele fontos az uniós mezőgazdaság számára. A tenyészállatok és szaporítóanyagaik Unióba történő beléptetését ezért olyan feltételekkel kell végrehajtani, amelyek közel egyenértékűek az uniós kereskedelemre vonatkozó szabályokkal. Azonban az Unióban a tenyészállatok és szaporítóanyagaik csak akkor jegyezhetők be a törzskönyv vagy a tenyésztési nyilvántartás főtörzskönyvi részébe, ha az exportáló harmadik országokban végrehajtott hatósági ellenőrzések szintje egyenértékűen biztosítja, hogy a leszármazási adatok, valamint a teljesítményvizsgálat és a tenyészértékbecslés eredményei ugyanolyan bizonyosságúak, mint az Unióban, továbbá ha az említett adatokat és eredményeket szolgáltató harmadik országbeli tenyésztőszervezetek szerepelnek a Bizottság által vezetett névnévjegyzékben. Emellett a harmadik országbeli tenyésztőszervezetek kölcsönösségi alapon elfogadják az Unióban elismert tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet tenyészállatait és azok szaporítóanyagait.

(58)

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (20) előírja, hogy a Bizottságnak egy olyan árunómenklatúrát – mégpedig a „Kombinált Nómenklatúrát” vagy röviden a „KN-t” –kell létrehoznia, amely egyszerre teljesíti a Közös Vámtarifa, a Közösség külkereskedelmi statisztikái és más uniós politikák előírásait az áruk behozatala és kivitele tekintetében. A fent említett rendelet I. melléklete felsorolja a KN kódokat a szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék, kecskefélék és lófélék fajtatiszta tenyészállatai és a szarvasmarhafélék spermája tekintetében, és megállapítja, hogy mentesülnek a hagyományos vámtételek fizetése alól. Ebben az esetben a fenti állatoknak és szaporítóanyagaiknak a megfelelő származási igazolással kell rendelkezniük, amely megerősíti a fajtatiszta tenyészállatoknak vagy azok szaporítóanyagainak a besorolását. A fajtatiszta tenyészállatokat egy olyan okmánynak is kísérnie kell, amely jelzi, hogy az állatok bejegyzésre kerülnek egy tenyésztőszervezet által vezetett törzskönyvbe vagy azokat egy hibridtenyésztő által vezetett nyilvántartásba veszik.

(59)

Az Unióba történő beléptetéskor a tenyészállatoknak és szaporítóanyagaiknak a 91/496/EGK tanácsi irányelv (21) és a 97/78/EK tanácsi irányelv (22) szerinti állat-egészségügyi ellenőrzésen kell átesniük. A fajtatiszta tenyészállatokat a szükséges ellenőrzéseken is megvizsgálják a rájuk vonatkozó, a hagyományos vámtételek alóli mentesség alkalmazása érdekében.

(60)

Ezért az e rendeletben foglalt szabályoknak való megfelelés céljából végzett hatósági ellenőrzésekre és az e rendeletnek megfelelően az illetékes hatóságok által végzett egyéb hatósági tevékenységekre vonatkozó szabályokat kell megállapítani, amelyek igazodnak az állattenyésztési ágazathoz. Az illetékes hatóságok számára biztosítani kell annak lehetőségét, hogy hatósági ellenőrzéseket végezzenek e rendelet hatálya alá tartozó valamennyi tenyésztésben résztvevő esetében, különös tekintettel a tenyésztőszervezetekre, a hibridtenyésztő szervezetekre és a teljesítményvizsgálatot és tenyészértékbecslést végző harmadik felekre, a tenyésztőkre, valamint – ha származási igazolásokat állítanak ki – a spermagyűjtő- és tároló központokra, az embriótároló központokra, és az származási igazolás embriógyűjtő- és előállító munkacsoportokra.

(61)

Az illetékes hatóságoknak hatósági ellenőrzéseket kell végezniük az e rendeletben említett szabályok és a jóváhagyott tenyésztési programokban meghatározott követelmények betartásának ellenőrzése érdekében. Ezek az ellenőrzések kiterjedhetnének a teljesítményvizsgálathoz használt eszközök vagy a tenyésztéstechnikai és származástani adatok nyilvántartásba vételéhez alkalmazott eljárások vizsgálatára, illetve a tenyészállatokra vonatkozóan begyűjtött ilyen jellegű adatok tárolására és feldolgozására használt dokumentumok vagy rendszerek vizsgálatára. Az említett vizsgálat során figyelembe lehetne venni a rögzített adatok pontosságát biztosító minőségi ellenőrzéseket vagy ellenőrzési rendszereket, úgy mint az állat származási igazolásának érdekében végzett származási ellenőrzések. Az illetékes hatóságok hatósági ellenőrzéseket hajthatnának végre a tenyésztők, tenyésztő vagy hibridtenyésztő szervezetek telephelyein, irodáiban és berendezésein, valamint a tenyésztési programban tenyészállatokon és szereplő az azokból származó szaporítóanyagokon.

(62)

Amikor e rendelet „egyéb hatósági tevékenységekre” hivatkozik, azt úgy kell értelmezni, hogy az a tenyésztő és hibridtenyésztő szervezetek elismerésére, a tenyésztési programok elfogadására vagy más tagállamoknak vagy harmadik országoknak nyújtott támogatásra vonatkozik.

(63)

A tenyészállatokra és szaporítóanyagaikra vonatkozó, az e rendeletben megállapított uniós szabályok hatékony alkalmazása érdekében szükséges, hogy a tagállamok illetékes hatóságai együttműködjenek egymással, és szükség esetén igazgatási segítséget nyújtsanak egymásnak. Ennek megfelelően e rendeletben meg kell állapítani az igazgatási segítség és az együttműködés általános szabályait, amelyek – a szükséges módosításokkal – hasonlóak a jelenleg a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) IV. címében megállapítottakhoz.

(64)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy amennyiben bizonyítható, hogy egy harmadik országban az állattenyésztésről szóló uniós jog gyakori súlyos megsértésére kerül sor, különleges intézkedéseket fogadjon el a követelmények be nem tartásából fakadó hatások korlátozása érdekében.

(65)

A tagállamok illetékes hatóságainak szintén hatáskörrel kell rendelkezniük az e rendeletben megállapított, tenyészállatokra vonatkozó tenyésztéstechnikai és származástani szabályok érvényre juttatása érdekében, beleértve a tenyésztési program jóváhagyásának a felfüggesztését vagy a tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet elismerésének a visszavonását, amennyiben az e rendeletben megállapított szabályokat nem tartják be.

(66)

A Bizottságnak megfelelő ellenőrzéseket kell végezni a tagállamokban, többek között a tagállamok által az e rendeletben megállapított szabályok valamennyi tagállamban történő alkalmazásának biztosítása érdekében végrehajtott hatósági ellenőrzések eredményeinek a tükrében.

(67)

A Bizottságnak adott esetben ellenőrzéseket kell végrehajtania harmadik országokban egyrészt annak érdekében, hogy összeállítsa azon harmadik országbeli tenyésztőszervezetek névjegyzékét, ahonnan a tenyészállatok és spermájuk, petesejtjeik és embriók Unióba történő beléptetését engedélyezik, másrészt annak érdekében, hogy meghatározza az Unióba történő beléptetésük feltételeit, valamint annak érdekében, hogy tenyésztéstechnikai és származástani információkat kapjon a egyenértékűségi megállapodások működéséről. vagy A Bizottságnak a harmadik országokban akkor is ellenőrzéseket kell végeznie, ha bármilyen, a tenyészállatokkal vagy azok szaporítóanyagaival kapcsolatos, visszatérő vagy felmerülő probléma ezt indokolja.

(68)

Az e rendeletben meghatározott szabályoknak való megfelelés hatósági ellenőrzésének alapvető jelentősége van annak biztosításában, hogy e rendelet célkitűzései az Unió egész területén ténylegesen teljesüljenek. A tagállamok ellenőrzési rendszereiben mutatkozó hiányosságok bizonyos esetekben akár veszélybe is sodorhatják az említett célkitűzéseket és a szabályok gyakori súlyos megsértéséhez vezethetnek. A Bizottság számára ezért lehetővé kell tenni, hogy felléphessen a tagállamok ellenőrzési rendszereiben mutatkozó súlyos hiányosságokkal szemben, olyan intézkedéseket elfogadva, amelyeket addig kell alkalmazni, amíg az érintett tagállam meg nem teszi a zavar orvoslásához szükséges intézkedéseket. Ilyen intézkedések lehetnek a tenyészállatok és szaporítóanyagaik kereskedelmének betiltása, vagy azok kereskedelmére vonatkozó rendelkezése végrehajtása, illetve bármely más intézkedés, amelyet a bizottság megfelelőnek ítél a gyakori jogsértések kezelése érdekében.

(69)

Mivel a 88/661/EGK, a 89/361/EGK, a 90/427/EGK, a 94/28/EK és a 2009/157/EK irányelvet e rendelet hatályon kívül helyezi és a helyébe lép, a fenti irányelvek alapján elfogadott bizottsági jogi aktusokat is hatályon kívül kell helyezni, és adott esetben az e rendelet által biztosított hatáskör alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal vagy végrehajtási aktusokkal kell felváltani. Ennek megfelelően e bizottsági jogi aktusokat hatályon kívül kell helyezni, és szükség esetén fel kell váltani..

(70)

E rendelet megfelelő alkalmazásának és kiegészítésének vagy a mellékletek módosításának a biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a teljesítményvizsgálatra és tenyészértékbecslésre vonatkozó követelmények megállapítására, az európai uniós referenciaközpontok feladataira és az azokra vonatkozó követelményekre, valamint a származási igazolások tartalmára és formájára vonatkozóan.

(71)

Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációk a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (24) foglalt elvekkel összhangban folyjanak. Különösen, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács részére a tagállami szakértőkkel egyidőben kell eljuttatni minden dokumentumot, és szakértőik számára szisztematikus módon lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részt vegyenek a Bizottság szakértői csoportjainak azon ülésein, amelyeknek tárgya felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése.

(72)

Azon formanyomtatványokra, amelyekkel a tagállamok az elismert tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek névjegyzéke vonatkozásában a nyilvánosság számára információt bocsátanak rendelkezésre, a fajtatiszta tenyészállatok azonosításának módszereire, a teljesítményvizsgálatokra és tenyészértékbecslésekre, az európai uniós referenciaközpontok kijelölésére, a lófélékre vonatkozó, egész élettartamra szóló, egyedi azonosító okmánymintáira, a tenyészállatokat és szaporítóanyagaikat kísérő származási igazolások mintáira, a harmadik országokban alkalmazott intézkedések egyenértékűségének elismerésére, a tagállami ellenőrzési rendszer súlyos zavaraira,valamint a tenyészállatok és szaporítóanyagaik Unióba történő beléptetése tekintetében különös intézkedések meghatározására vonatkozóan az e rendelet rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében végrehajtási hatásköröket kell a Bizottságra ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletnek (25) megfelelően gyakorolja. Amennyiben az Állattenyésztés-techikai Állandó Bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási aktust.

(73)

A 87/328/EGK, a 88/661/EGK, a 89/361/EGK, a 90/118/EGK, a 90/119/EGK, a 90/427/EGK, a 91/174/EGK, a 94/28/EK és a 2009/157/EK irányelvben és a 96/463/EK határozatban megállapított szabályok helyébe az e rendeletben megállapított szabályok és a Bizottság által az e rendelet által biztosított hatáskör alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló és végrehajtási aktusok lépnek. Ennek megfelelően a fenti jogi aktusokat hatályon kívül kell helyezni.

(74)

A következő, a tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek jóváhagyására vagy elismerésére, a tenyészállatok törzskönyvekbe történő bejegyzésére, a tenyésztés és mesterséges termékenyítés céljából történő engedélyezésre, a teljesítményvizsgálatra és a tenyészértékbecslésre vonatkozó fajspecifikus kritériumokra vonatkozó bizottsági határozatokat fogadták el a 88/661/EGK, a 89/361/EGK, a 90/427/EGK, a 94/28/EK és a 2009/157/EK irányelv alapján: a 84/247/EGK (26), a 84/419/EGK (27), a 89/501/EGK (28), a 89/502/EGK (29), a 89/504/EGK (30), a 89/505/EGK (31), a 89/507/EGK (32), a 90/254/EGK (33), a 90/255/EGK (34), a 90/256/EGK (35), a 90/257/EGK (36), a 92/353/EGK (37), a 96/78/EK (38) és a 2006/427/EK (39) bizottsági határozat. E rendeletnek olyan szabályokat kell megállapítania, amelyek a fent említett bizottsági határozatokban megállapított szabályok helyébe lépnek.

(75)

E rendeletnek a 92/354/EGK bizottsági határozatban (40) megállapítottakhoz hasonló szabályokat kell megállapítania.

(76)

A következő bizottsági jogi aktusokat fogadták el a 88/661/EGK, a 89/361/EGK, a 90/427/EGK, a 94/28/EK és a 2009/157/EK irányelv alapján: a 89/503/EGK (41), a 89/506/EGK (42), a 90/258/EGK (43), a 96/79/EK (44), a 96/509/EK (45), a 96/510/EK (46) és a 2005/379/EK (47) bizottsági határozatot, valamint a 2015/262/EK bizottsági végrehajtási rendeletet (48). E rendeletnek olyan szabályokat kell megállapítania, amelyek az említett bizottsági jogi aktusokban megállapított szabályok helyébe lépnek.

(77)

Az egyértelmű jogi helyzet biztosítása és a párhuzamosságok elkerülése érdekében az (74), (75) és (76) preambulumbekezdésben említett bizottsági jogi aktusokat e rendelet alkalmazásának kezdőidőpontjától hatályon kívül kell helyezni. Emellett a Bizottságnak e rendelet alkalmazásának kezdetét megelőzően legalább 18 hónappal el kell fogadnia azon végrehajtási aktusokat, amelyek megállapítják az elismert tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek névjegyzékében foglalt információkról a nyilvánosság számára nyújtott tagállami tájékoztatás formanyomtatványairól, valamint a tenyészállatok és szaporítóanyagaik származási igazolásainak mintáit. Ezeknek a végrehajtási jogi aktusoknak e rendelet alkalmazásának kezdő időpontjától alkalmazandónak kell lenniük.

(78)

Az e rendelettel hatályon kívül helyezett jogi aktusok alapján időbeli korlátozással vagy korlátozás nélkül jóváhagyott vagy elismert tenyésztői egyesületek, tenyésztő egyesületek, tenyésztő szövetségek és magánvállalkozások vagy más egyesületek és szövetségek, valamint az e tenyésztésben résztvevők által végrehajtott tenyésztési programok számára a zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében az említett tenyésztésben résztvevőket és tenyésztési programjaikat e rendelettel összhangban elismertnek, illetve jóváhagyottnak kell tekinteni. Következésképpen rájuk vonatkozóan nem kell lefolytatni az e rendeletben az elismerésre, a jóváhagyásra és a földrajzi terület más tagállamokra való kiterjesztésének bejelentésére vonatkozóan meghatározott eljárást, e rendelet egyéb rendelkezései azonban alkalmazandók rájuk. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a tenyésztésben résztvevők megfeleljenek az ebben a rendeletben meghatározott valamennyi szabálynak, különösen azáltal, hogy rájuk vonatkozó kockázatalapú hatósági ellenőrzéseket végeznek. Meg nem felelés esetén az illetékes hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy a szóban forgó tenyésztésben résztvevők megtegyék a mulasztás orvoslásához szükséges intézkedéseket, és szükség esetén fel kell függeszteniük vagy vissza kell vonniuk az adott tenyésztésben résztvevők elismerését, illetve tenyésztési programjuk jóváhagyását.

(79)

A Bizottság nemrég fogadott el új rendeletre irányuló jogalkotási javaslatot a hatósági ellenőrzésekről és egyéb hatósági tevékenységekről. Az említett új rendelet célja az, hogy hatályon kívül helyezze a 882/2004/EK rendeletet, valamint a 89/608/EGK tanácsi irányelvet (49), a 90/425/EGK tanácsi irányelvet (50), a 91/496/EGK és a 97/78/EK irányelvet. Az új rendelet célja továbbá a 882/2004/EK rendeletben és az említett irányelvekben megállapított bizonyos szabályoknak a szükséges módosításokkal történő átemelése az új rendeletbe. Az állattenyésztést ugyanakkor nem szándékoznak az új rendelet hatálya alá vonni. A jogi egyértelműség és a jogbiztonság érdekében, valamint addig, amely időponttal az említett új rendelet hatályon kívül nem helyezi a 89/608/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK és a 97/78/EK irányelvet, a 89/608/EGK és a 90/425/EGK irányelvből törölni kell a tenyésztéstechnikai vonatkozású hivatkozásokat; a 91/496/EGK és a 97/78/EK irányelv esetében nem szükséges ilyen módosítás. A 89/608/EGK és a 90/425/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(80)

Az (EU) 2016/429 rendelet 110. cikke alkalmazásának megkezdéséig a lófélék fajtatiszta tenyészállataira vonatkozó jóváhagyott tenyésztési programot végrehajtó tenyésztőszervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy a 90/427/EGK irányelv 8. cikke (1) bekezdésével összhangban továbbra is folytassák az említett fajtatiszta tenyészállatok azonosító okmányainak kiállítását.

(81)

Ezt a rendeletet a hatálybalépésének napjától számított huszonnyolcadik hónap első napjától kell alkalmazni,

a)

a tenyészállatok és szaporítóanyagaik Unión belüli kereskedelmének és Unióba történő beléptetésének tenyésztéstechnikai és származástani szabályai;

b)

a tenyésztőszervezetek és a hibridtenyésztő szervezetek elismerésének, valamint tenyésztési programjaik jóváhagyásának szabályai;

c)

a tenyésztők, tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek jogai és kötelezettségei;

d)

a tenyészállatok törzskönyvbe és tenyésztési nyilvántartásokba történő bejegyzésének szabályai, továbbá a tenyészállatok és szaporítóanyagaik tenyésztés céljára történő engedélyezésének szabályai;

e)

a tenyészállatok teljesítményvizsgálatának és tenyészértékbecslésének szabályai;

f)

a tenyészállatok és szaporítóanyagaik származási igazolásainak kiállítására vonatkozó szabályok;

g)

a hatósági ellenőrzések és különösen a tenyésztőszervezetekre és hibridtenyésztő szervezetekre vonatkozó hatósági ellenőrzések lefolytatásának szabályai, valamint az egyéb hatósági tevékenységek végzésének szabályai;

h)

az igazgatási segítségnyújtás és együttműködés szabályai, valamint a tagállamok általi végrehajtás szabályai;

i)

a Bizottság által a tagállamokban és harmadik országokban lefolytatott ellenőrzések szabályai.

a)

szarvasmarhafélék (Bos taurus, Bos indicus és Bubalus bubalis);

b)

sertésfélék (Sus scrofa);

c)

juhfélék (Ovis aries);

d)

kecskefélék (Capra hircus); vagy

e)

lófélék (Equus caballus és Equus asinus);

a)

tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek elismerése és az általuk tenyészállatokkal végrehajtott tenyésztési program engedélyezése;

b)

a tenyésztésben résztvevők hatósági ellenőrzése;

c)

segítségnyújtás más tagállamok és harmadik országok számára a követelmények be nem tartásának feltárása esetén;

d)

az a) és c) pontban említetteken kívüli hatósági tevékenységek;

a)

különböző fajtájú vagy vonalú fajtatiszta tenyészsertések;

b)

olyan tenyészsertések, amelyek maguk is különböző fajták vagy vonalak közötti keresztezésből jöttek létre (hibrid);

c)

az a) vagy b) pontban említett kategóriák egyikéhez vagy másikához tartozó tenyészsertések;

a)

egy tenyésztőszervezet által vezetett szarvasmarha-, ill. sertéstörzskönyv, juhtörzskönyv, kecsketörzskönyv, méneskönyv, fájl vagy adathordozó, amely főtörzskönyvi részből és – ha a tenyésztőszervezet így határoz – egy vagy több melléktörzskönyvi részből áll a főtörzskönyvi részbe bejegyzésre nem jogosult, azonos fajhoz tartozó állatok számára;

b)

adott esetben a valamely harmadik országbeli tenyésztőszervezet által vezetett megfelelő könyv;

a)

egy hibridtenyésztő szervezet által vezetett fájl vagy adathordozó, amelybe a hibrid tenyészsertéseket az elődeik adataival együtt bejegyzik;

b)

adott esetben a valamely harmadik országbeli tenyésztőszervezet által vezetett megfelelő nyilvántartás;

a)

székhelye ugyanannak a tagállamnak a területén található, mint ahol az illetékes hatóság működik;

b)

kérelmében bemutatja, hogy teljesíti az I. melléklet 1. részében meghatározott követelményeket azon tenyésztési programjai tekintetében, amelyekre vonatkozóan a 8. cikk (3) bekezdésének és adott esetben a 12. cikknek megfelelően jóváhagyás iránti kérelmet szándékozik benyújtani;

c)

kérelme minden egyes említett tervezett tenyésztési programra vonatkozóan tartalmazza a tenyésztési program tervezetét, amely magában foglalja az I. melléklet 2. részében, valamint ezen felül fajtatiszta lófélék esetében a 3. részében meghatározott információkat;

d)

az e cikk (1) bekezdésében említett kérelme előterjesztése során az említett tervezett tenyésztési programok legalább egyikére vonatkozóan jóváhagyás iránti kérelmet terjeszt elő a 8. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

a)

a tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet neve, elérhetősége és adott esetben honlapja;

b)

az e névjegyzékben szereplő minden egyes tenyésztő egyesületre vagy hibridtenyésztő szervezetre vonatkozóan:

a)

a következő célok legalább egyikére vagy közülük többre irányulnak:

b)

részletesen ismertetik a szelekciós és tenyésztési célkitűzéseket;

c)

megfelelnek az I. melléklet 2. részében, illetve ezen felül a lófélék fajtatiszta tenyészállatai esetében az I. melléklet 3. részében rögzített követelményeknek.

a)

a tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek maradnak felelősek az illetékes hatóság felé az I. melléklet 2. és 3. részében meghatározott követelmények betartásának biztosításáért;

b)

nincs összeférhetetlenség a harmadik fél és a tenyésztési programban részt vevő tenyésztők gazdasági tevékenysége között;

c)

a harmadik fél teljesíti az adott tevékenységek folytatásához szükséges követelményeket;

d)

ezek a tenyésztőszervezetek és hibridtenyésztő szervezetek a (2) bekezdésben említett kérelmeikben konkrétan meghatározzák a kiszervezni kívánt tevékenységeket, valamint a harmadik felek nevét és elérhetőségeit.

a)

a fajtajellemzők alapvető tulajdonságai vagy a tenyésztési program fő célkitűzései;

b)

a fajta, vagy az fajtán belüli genetikai sokféleség megőrzése; vagy

c)

ha a tenyésztési program célja a fajta megőrzése, a tenyésztési program hatékony végrehajtása:

a)

az adott tagállamban az adott fajtára vonatkozóan már jóváhagyott tenyésztési programok száma;

b)

az ezen tenyésztési programok által lefedett tenyészpopuláció mérete;

c)

az adott fajta tekintetében más tenyésztőszervezetek által ugyanarra a fajtára vonatkozóan más tagállamokban vagy harmadik országbeli tenyésztőszervezetek által harmadik országokban végrehajtott tenyésztési programok lehetséges genetikai hozzájárulása.

a)

a másik tagállam illetékes hatóságát legalább 90 nappal a tenyésztési programnak a másik tagállamban való megkezdésének tervezett időpontja előtt értesíti, és az értesített hatóság kérésére e bejelentést a másik tagállam egyik hivatalos nyelvére lefordítva is rendelkezésre bocsátja;

b)

az értesített hatóság kérelmére legalább 60 nappal a tenyésztési programnak a másik tagállamban való megkezdésének tervezett időpontja előtt rendelkezésre bocsátja a tenyésztési program egy másolatát a 8. cikk (3) bekezdésének megfelelően jóváhagyott formában, a másik tagállam egyik hivatalos nyelvén készített fordítás kíséretében, ha ezt a hatóság kéri, és amelyet a kérelmező tenyésztőszervezetnek vagy hibridtenyésztő szervezetnek kell biztosítania.

a)

a másik tagállamban ugyanazon fajta fajtatiszta tenyészállataival már egy jóváhagyott tenyésztési program végrehajtása van folyamatban; valamint

b)

egy további tenyésztési program jóváhagyása veszélyeztetne egy másik tenyésztőszervezet által ugyanazon fajtára vonatkozóan végrehajtott, a másik tagállamban már jóváhagyott tenyésztési programot a következők közül legalább az egyik tekintetében.

a)

tenyészállataikat az adott tenyésztési program földrajzi területén elhelyezkedő gazdaságokban tartják;

b)

tenyészállataik fajtatiszta tenyészállatok esetén az adott tenyésztési programban részt vevő fajtához, illetve hibrid tenyészsertések esetén az adott tenyésztési programban részt vevő fajtához, vonalhoz vagy keresztezéshez tartoznak.

a)

a fajtatiszta tenyészállataikat a tenyésztőszervezet által a 18. és a 20. cikk szerint arra a fajtára létrehozott törzskönyv főtörzskönyvi részébe bejegyezzék;

b)

az állataikat a tenyésztőszervezet által a 20. cikk szerint arra a fajtára létrehozott törzskönyv melléktörzskönyvi részében nyilvántartsák;

c)

hibrid tenyészsertéseiket egy hibridtenyésztő szervezet által a 23. cikk szerint az arra a fajtára, vonalra vagy keresztezésre létrehozott tenyésztési nyilvántartásban nyilvántartsák;

d)

a 25. cikk szerinti teljesítményvizsgálatban és tenyészértékbecslésben részt vegyenek;

e)

a 30. cikk (1) és (4) bekezdésének megfelelően származási igazolást kapjanak;

f)

kérésre tenyészállataikra vonatkozóan megkapják a teljesítményvizsgálat és a tenyészértékbecslés naprakész eredményeit, ha ezek az eredmények rendelkezésre állnak;

g)

hozzáférjenek a tenyésztési programot végrehajtó tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet által a tenyésztési programmal kapcsolatban a részt vevő tenyésztők számára nyújtott minden más szolgáltatáshoz.

a)

e tenyésztőszervezet vagy hibridtenyésztő szervezet tagjává váljanak;

b)

az I. melléklet 1. része B. pontja 1. alpontja b) alpontjában említett eljárási szabályzatnak megfelelően a tenyésztési program meghatározásában és kialakításában részt vegyenek.

a)

az állatok értékmérőik szerint, és ezeket az osztályokat kor és nem szerint alosztályokra bonthatják; vagy

b)

az állatok kora és neme szerint, feltéve, hogy ezeket az osztályokat értékmérőik szerint is alosztályokra bontják.

a)

nőivarú szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék és kecskefélék esetében a II. melléklet 1. része III. fejezete 1. pontjának a) alpontjában;

b)

szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék és kecskefélék veszélyeztetett fajtái vagy extenzív juhfajták esetében a II. melléklet 1. része III. fejezetének 2. pontjában; vagy

c)

hímivarú és nőivarú lófélék esetében a II. melléklet 1. része III. fejezete 1. pontjának b) alpontjában.

a)

tenyésztési programjukban meghatároznak egy időszakot az új törzskönyv létrehozására, amely megfelel az érintett faj vagy fajta generációs intervallumának;

b)

hivatkoznak azokra a meglevő törzskönyvekre, amelyekbe a fajtatiszta tenyészállatokat vagy szüleiket születésük után először bejegyezték, az adott törzskönyv eredeti regisztrációs számával együtt;

c)

a származások nyilvántartására szolgáló rendszerükben megjelölik azokat az állatokat, amelyeket a fajta alapállományának tekintenek.

a)

a tenyésztési programban meghatározzák a törzskönyv létrehozásának vagy újbóli létrehozásának időszakát, amely megfelel az érintett fajtának;

b)

adott esetben hivatkozás történik olyan törzskönyvre, amelybe a fajtatiszta tenyészállatokat vagy szüleiket bejegyezték az adott törzskönyv eredeti regisztrációs számával együtt;

c)

a tenyésztőszervezet által ezen fajta rekonstrukciós állományának tekintett állatokat megjelölik a származások nyilvántartására szolgáló rendszerben.

a)

természetes fedeztetés céljára azon fajta bármely fajtatiszta tenyészállatát;

b)

a mesterséges termékenyítés céljából azon szarvasmarhafélék fajtatiszta tenyészállataiból gyűjtött spermát, amelyeknek elvégezték a 25. cikknek megfelelő tenyészértékbecslését;

c)

a mesterséges termékenyítés céljából azon sertésfélék, juhfélék vagy kecskefélék fajtatiszta tenyészállataiból gyűjtött spermát, amelyeknek elvégezték a teljesítményvizsgálatát és tenyészértékbecslését a 25. cikknek megfelelően;

d)

a mesterséges termékenyítés céljából azon lófélék fajtatiszta tenyészállataiból gyűjtött spermát, amelyeknek – amennyiben a 8. cikk (3) bekezdésével és adott esetben a 12. cikkel összhangban elfogadott tenyésztési program előírja – elvégezték a teljesítményvizsgálatát vagy tenyészértékbecslését a 25. cikknek megfelelően;

e)

embrióátültetés céljából az e cikk b) vagy c) pontja szerinti spermafelhasználás révén megfogant embriók in vitro előállításához és ugyanígy fogant, in vivo nyert embriókhoz gyűjtött és használt petesejteket, amennyiben a petesejteket és az embriókat a szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék vagy kecskefélék olyan fajtatiszta tenyészállataiból nyerik, amelyeket a 25. cikknek megfelelően teljesítményvizsgálatnak vagy tenyészértékbecslésnek vetettek alá;

f)

embrióátültetés céljából az e cikk d) pontja szerinti spermafelhasználás révén megfogant embriók in vitro előállításához és ugyanígy fogant, in vivo nyert embriókhoz gyűjtött és használt petesejteket, amennyiben a petesejteket és az embriókat a lófélék olyan fajtatiszta tenyészállataiból nyerik, amelyeket – ha azt a 8. cikk (3) bekezdése és adott esetben a 12. cikk szerint jóváhagyott tenyésztési program előírja – a 25. cikknek megfelelően teljesítményvizsgálatnak vagy tenyészértékbecslésnek vetettek alá;

g)

szarvasmarhafélék, sertésfélék, juhfélék és kecskefélék fajtatiszta hímivarú tenyészállatainak vizsgálata céljából olyan fajtatiszta tenyészállatokból nyert spermát, amelyet nem vetettek alá teljesítményvizsgálatnak vagy tenyészértékbecslésnek, feltéve, hogy a spermát kizárólag e fajtatiszta hímivarú tenyészállatok vizsgálata céljából használják fel az adott tenyésztőszervezet számára a 25. cikknek megfelelő ilyen vizsgálatok elvégzése céljából szükséges mennyiségek keretein belül.

a)

természetes fedeztetésre ugyanazon fajta, vonal vagy keresztezés hibrid tenyészsertéseit, mint a tenyésztési programban meghatározottak,

b)

mesterséges termékenyítésre olyan hibrid tenyészsertésektől gyűjtött spermát, amelyeket – ha azt a 8. cikk (3) bekezdése és adott esetben a 12. cikk szerint jóváhagyott tenyésztési program előírja – a 25. cikknek megfelelően teljesítményvizsgálatnak vagy tenyészértékbecslésnek vetettek alá;

c)