(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta Franciaország kérelmét, amely a 284/2008/EK bizottsági rendelet (2) alapján bejegyzett „Lingot du Nord” oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet (3) az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Franciaország kérelmét, amely a 2036/2001/EK bizottsági rendelet (2) alapján bejegyzett „Huile d'olive d'Aix-en-Provence” oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul.

(2)

A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet (3) az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(3)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni,

(1)

A 2658/87/EGK rendelet létrehozta az áruk nómenklatúráját (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra), amelyet az említett rendelet I. melléklete tartalmaz.

(2)

A jogbiztonság érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a Kombinált Nómenklatúra 2202 90 11 és 2202 90 15 alszáma alá besorolt szójaalapú italok fehérjetartalmát milyen módszerrel kell meghatározni.

(3)

A nyersfehérje-tartalom meghatározására indokolt a 152/2009/EK bizottsági rendeletben (2) ismertetett Kjeldahl-módszert alkalmazni. Univerzális, pontos és reprodukálható voltából kifolyólag a Kjeldahl-módszer az élelmiszerek fehérjetartalmának becslésére nemzetközileg elfogadott módszer. A fehérjetartalomnak a teljes nitrogéntartalom alapján történő meghatározásához alkalmazandó átváltási tényező a mintában található fehérje típusától függ. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben a szójafehérje-tartalmat kell meghatározni, 6,25 értékű átváltási tényezőt indokolt alkalmazni.

(4)

A Kombinált Nómenklatúra Unió-szerte egységes értelmezésének biztosítása érdekében a Nómenklatúra Második részének 22. árucsoportjához tartozó Kiegészítő megjegyzések közé ezért indokolt egy új megjegyzést felvenni.

(5)

A 2658/87/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

(1)

A 2658/87/EGK rendelet létrehozta az áruk nómenklatúráját (a továbbiakban: Kombinált Nómenklatúra), amelyet az említett rendelet I. melléklete tartalmaz.

(2)

A 4. árucsoportba tartozó tejtermékek között szerepelnek tejtermék-permeátumok, amelyek jellemzően magas laktóztartalmú tejtermékek, amelyeket ultraszűrés vagy más feldolgozási módszerek révén tejből, tejsavóból, tejszínből és/vagy íróból és/vagy hasonló nyersanyagból a tejzsírok és tejfehérjék kivonásával állítanak elő.

(3)

A 0404 vámtarifaszám alá tartozó tejsavó- és tejpermeátumok osztályozása tekintetében eltérő nézőpontok léteznek. A jogbiztonság érdekében ezért egyértelművé kell tenni az ilyen termékekre vonatkozó 0404 10 és 0404 90 alszámok alkalmazási körét.

(4)

A „tejsavó-permeátum” és a „tejpermeátum” között a tejsavó-előállítással összefüggő anyagok kimutatásával vagy ki nem mutathatóságával tehető különbség. Ezt a kritériumot kell tehát – egy érzékszervi kritériummal együtt – a tejasvó-permeátum és a tejpermeátum közötti különbségtételre alkalmazni.

(5)

A 0404 10 alszám alá kellene tartoznia a „tejsavó-permeátumnak”, amely általában enyhén savanykás szagú, a tejsavó vagy természetes tejsavó-összetevőkből álló keverékek ultraszűrésével előállított termék. A tejtermék-permeátumok ezen alszám alá történő besorolását a tejsavó-előállítással összefüggő anyagoknak (pl. tejsav, laktátok és glikomakropeptidek) a kérdéses termékben történő jelenlététől kellene függővé tenni.

(6)

A 0404 90 alszám alá kellene tartoznia a „tejpermeátumnak”, amely a tej ultraszűrésével nyert, általában tejszagú termék. A tejtermék-permeátumok ezen alszám alá történő besorolását a tejsavó előállításával összefüggő anyagoknak a kérdéses termékben korlátozott mennyiségben való jelenlététől vagy hiányától kellene függővé tenni.

(7)

A tejsav és a laktátok kimutatására szolgáló referencia-módszerről (ISO 8069:2005 módszer) a 273/2008/EK bizottsági rendelet (2) I. mellékletének A. része rendelkezik, míg az oltós savó kimutatására (azaz a kazeinmakropeptidek, mint például a glikomakropeptiedek jelenlétének kimutatására) szolgáló módszert ugyanazon rendelet XII. melléklete határozza meg. Ezeket a módszereket kell alkalmazni az e rendelet által érintett termékek helyes besorolása érdekében is.

(8)

Az érintett termékek helyes besorolásának biztosítása érdekében ezért új kiegészítő megjegyzéseket kell fűzni a Kombinált Nómenklatúra Második részének 4. árucsoportjához, hogy annak egységes értelmezése az Unió egészében biztosítva legyen.

(9)

A 2658/87/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani szükséges.

(10)

A Vámkódexbizottság az elnöke által megállapított határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

(1)

A 2002/99/EK irányelv megállapítja egyebek mellett az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek Unióba való behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi követelményeket. Ezek értelmében a szóban forgó termékek Unióba való behozatala csak olyan harmadik országokból engedélyezett, amelyek szerepelnek a Bizottság által közzétett jegyzékben.

(2)

A 2002/99/EK irányelv emellett árutovábbítási szabályok és bizonyítvány előírásának lehetőségéről is rendelkezik.

(3)

Az Európai Közösség és Új-Zéland közötti, az élő állatok és az állati termékek kereskedelme esetében alkalmazandó állat-egészségügyi intézkedésekről szóló megállapodás, melyet a 97/132/EK határozat melléklete tartalmaz (a továbbiakban: Megállapodás) az uniós jogban – elsősorban a 2002/99/EK irányelvben és a 206/2010/EU bizottsági rendeletben (4) – előírt garanciákkal egyenértékű garanciákat állapít meg a friss hús Új-Zélandból történő behozatala tekintetében. A Megállapodás V. mellékletében a friss húsra vonatkozóan előírt állat-egészségügyi és közegészségügyi intézkedések esetében az egyenértékűség elismerésre került.

(4)

A 206/2010/EU rendelet megállapítja egyebek mellett a frisshús-szállítmányok Unióba történő behozatalának feltételeit. Az említett rendelet II. mellékletének 1. része rögzíti azon harmadik országok, területeik és részeik jegyzékét, ahonnan az ilyen szállítmányok az Unió területére behozhatók, illetve – az egyedi feltételek és az előírt kiegészítő garanciák figyelembevételével – rendelkezik a szállítmányokat kísérő állat-egészségügyi bizonyítványmintákról.

(5)

A 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 1. részében Új-Zéland a háziasított szarvasmarhafélék, juhfélék és sertésfélék, egypatások, valamint a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, illetve a sertésfélék (Suidae), pekarifélék (Tayassuidae) és tapírfélék (Tapiridae) családjába tartozó, tenyésztett és vadon élő, nem háziasított állatok friss húsából álló szállítmányok Unióba történő behozatalára engedéllyel rendelkező országként szerepel.

(6)

A szóban forgó szállítmányokat az Unióba történő behozatalkor a 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 2. részében előírt mintáknak megfelelő állat-egészségügyi bizonyítványnak kell kísérnie – a harmadik országokkal kötött megállapodásokban megállapított, a bizonyítvánnyal kapcsolatos egyedi követelmények sérelme nélkül. Az Új-Zélandból behozott szállítmányok esetében a Megállapodás V. melléklete, valamint az (EU) 2015/1901 bizottsági végrehajtási határozat (5) I. mellékletében található állat-egészségügyi bizonyítványminta tartalmaz hasonló egyedi követelményeket.

(7)

Új-Zéland a friss hús eltarthatósági idejére figyelemmel a frisshús-szállítmányok hatékonyabb felhasználása érdekében gyorsabb szállítási útvonalat keres e szállítmányok Unióba való eljuttatására. Ennek érdekében Új-Zéland a szállítmányokat légi úton javasolja eljuttatni Szingapúrba, ahol a légi közlekedési eszközről kirakodást, a szingapúri repülőtér vámterületén található jóváhagyott létesítményben adott esetben ideiglenes tárolást, majd az ugyanezen létesítményben való átrakodást követően Szingapúr területén keresztül a Szingapúrból az Unióba történő szállítást végző konténerhajók indulási kikötőjébe szállítaná azokat.

(8)

Szingapúr a fenti okokból kérelmezte annak engedélyezését, hogy Új-Zélandról származó, az Unióba való belépésre alkalmas és az Unióba szánt frisshús-szállítmányokat hozhasson be az Unióba, e szállítmányok kirakodásának, tárolásának, átrakodásának és Szingapúron keresztül történő átszállításának lehetővé tétele érdekében.

(9)

A szállítmány Új-Zélandból való útnak indításakor a friss húsnak meg kell felelnie az Unióba történő behozatal feltételéül előírt egyedi állat-egészségügyi és közegészségügyi követelményeknek. A szingapúri illetékes hatóság megfelelő importellenőrzéseket és eljárásokat alakított ki annak biztosítása érdekében, hogy a szállítmányok kirakodása, tárolása, átrakodása és Szingapúr területén való tranzitszállítása ne befolyásolja a fenti követelményeknek való megfelelést.

(10)

A Bizottság 2015 márciusában tényfeltáró látogatást tett Szingapúrban, hogy információkat gyűjtsön és értékelést készítsen a szingapúri illetékes hatóságok által kialakított importellenőrzésekről, illetve az általuk kérelmezett engedélyhez kapcsolódó árutovábbítási eljárásról. Az ellenőrzés eredményei alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szingapúri illetékes hatóság által végrehajtott importellenőrzések és árutovábbítási eljárás kielégítő garanciát nyújtanak az Új-Zélandból származó frisshús-szállítmányok épségének és biztonságának garantálásához, nevezetesen az állat-egészségügyi és közegészségügyi követelmények tekintetében.

(11)

Az importellenőrzések és árutovábbítási eljárások igazolására a szingapúri illetékes hatóságnak állat-egészségügyi bizonyítványt kell kiállítania, amelyet az Unióba beléptető határállomáson a későbbiek során be kell mutatni. E célra a Bizottság rögzíti az „NZ-TRANSIT-SG” állat-egészségügyi bizonyítvány-mintát.

(12)

A Megállapodás rögzíti az Új-Zélandból származó import tekintetében a tanúsításra, a határellenőrzésekre és az ellenőrzési díjakra irányadó egyedi szabályokat, amelyeket a Szingapúron keresztül szállított szállítmányokra is alkalmazni kell.

(13)

A Megállapodás lehetővé teszi az Unióba exportált új-zélandi termékek bizonyítványainak elektronikus formában történő kiállítását, a 2003/24/EK bizottsági határozattal (6) létrehozott integrált számítógépes állat-egészségügyi rendszer („TRACES”) használata révén.

(14)

Az elektronikus tanúsítványokra vonatkozóan a Megállapodás VII. mellékletében és az (EU) 2015/1901 végrehajtási rendeletben az Új-Zéland tekintetében előírt követelményekhez való igazodás érdekében az „NZ-TRANSIT-SG” állat-egészségügyi bizonyítványt a TRACES rendszerben kell elkészíteni.

(15)

Az érintett szállítmányoknak az Unióba való beléptetésükkor egyaránt rendelkezniük kell az új-zélandi illetékes hatóság által kiállított megfelelő állat-egészségügyi bizonyítvánnyal, illetve a szingapúri illetékes hatóság által a TRACES rendszerben az e rendelet mellékletének megfelelően kiállított, „NZ-TRANSIT-SG” minta szerinti állat-egészségügyi bizonyítvánnyal.

(16)

Ezért a 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 1. részét módosítani kell, és Szingapúrt hozzá kell adni a harmadik országok, területeik és részeik jegyzékéhez mint olyan harmadik országot, amely jogosult Új-Zélandról származó, az Unióba szánt – Szingapúrban kirakodott, átrakodott és tárolással vagy anélkül Szingapúr területén átszállított – frisshús-szállítmányok Unióba való behozatalára.

(17)

Emellett a 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 2. részét is módosítani kell, az állat-egészségügyi bizonyítvány-minták jegyzékéhez hozzáadva az „NZ-TRANSIT-SG” állat-egészségügyi bizonyítvány-mintát.

(18)

A 206/2010/EU rendelet II. mellékletének 1. és 2. részét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(19)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

(1)

Amennyiben valamely, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozással rendelkező harmonizált szabványt átültető nemzeti szabvány megfelel az 1999/5/EK irányelv 3. cikkében említett alapvető követelmények egy vagy több elemének, egy ilyen szabvány szerint gyártott rádióberendezés esetében vélelmezni kell, hogy az megfelel a vonatkozó alapvető követelményeknek.

(2)

2014 júliusában Franciaország kifogást nyújtott be a közhasználatú, kézi és testen viselt, vezeték nélküli kommunikációs eszközök (30 MHz–6 GHz) rádiófrekvenciás tere megfelelőségének igazolására szolgáló követelményekről szóló EN 50566:2013 szabvánnyal szemben.

(3)

Franciaország úgy véli, hogy a szabványt felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az fokozottabb mértékben figyelembe vegye a mobiltelefonok és egyéb hordozható eszközök (például táblagépek) használatának körülményeit, és feltételeket határozzon meg arra a távolságra, amelyből a test SAR-értékét (energiaelnyelési tényezőjét) értékelni kell.

(4)

Az EN 50566:2013 szabványnak a távközlési megfelelőségértékelési és piacfelügyeleti bizottságot képviselő tagokkal együtt történt megvizsgálását követően a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szabvány nem teljesíti az 1999/5/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett alapvető követelményeket. Az 1999/5/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja hivatkozik a biztonsági követelményekre vonatkozó célkitűzésekre, amelyeket a 2006/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) foglal magában. A 2006/95/EK irányelv I. mellékletének 1.d) pontja előírja, hogy „az elektromos berendezést úgy kell tervezni és gyártani, hogy az e melléklet 2. és 3. pontjában meghatározott veszélyek elleni védelem biztosított legyen, feltéve, hogy a berendezést rendeltetésszerűen használják, és megfelelően karbantartják”. Ugyanazon melléklet 2. pontja kimondja, hogy „Műszaki jellegű intézkedéseket kell előírni az 1. ponttal összhangban, annak biztosítására, hogy: »a) a személyek és a háziállatok megfelelően védettek legyenek a közvetlen vagy közvetett érintkezés által okozott fizikai sérülés vagy más ártalom veszélyével szemben;« és »c) a személyek és a háziállatok és a vagyon megfelelően védett legyen az elektromos berendezés által okozott olyan nem elektromos veszélyek ellen, amelyeket a tapasztalat tár fel«”.

(5)

Tekintettel arra, hogy az EN 50566:2013 szabvány fent említett biztonsági elemeit tovább kell fejleszteni, valamint hogy még nem történt meg e szabvány megfelelő felülvizsgálata, az EN 50566:2013 szabványnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett hivatkozását megfelelő figyelmeztetésnek kell kísérnie,

(1)

A Szerződés 2. cikkének h) pontja szerint a Közösség egyik feladata olyan kapcsolatok kialakítása más országokkal és nemzetközi szervezetekkel, amely előmozdítja az atomenergia békés célú felhasználását. E feladat sikeres végrehajtásához a Bizottság – a Szerződés II. címének 10. fejezete alapján – hatáskörökkel rendelkezik a külkapcsolatok terén.

(2)

A Szerződés 101. cikke alapján a Közösség – hatáskörének és jogszabályainak keretein belül – kötelezettségeket vállalhat harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötött megállapodások által. E rendelkezés alapján Euratom-megállapodások megkötésére került sor a Közösség fő beszállító országaival.

(3)

A102. cikk viszont felhatalmazza a Közösséget arra, hogy olyan megállapodásokat kössön, amelyeknek a Közösségen kívül a tagállamok is részes felei. Ilyen megállapodásokat a Közösségre nézve csak a Közösség intézményei és a tagállamok közötti – mind a tárgyalási folyamat és a megállapodás megkötése, mind a vállalt kötelezettségek teljesítése során történő – szoros együttműködés révén lehet megvalósítani.

(4)

A Szerződéssel összhangban a tagállamok – a szerződésben meghatározott feltételekkel – nemzetközi szereplőként megtartják szerződéskötési képességüket, következésképpen joguk van bármikor az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozó megállapodásokat kötni harmadik országokkal.

(5)

A Szerződés 103. cikke központi szerepet játszik az Euratom jogszabályok egységességének és elsőbbségének szükséges biztosítása, valamint a tagállamoknak az atomenergia terén a külkapcsolataikban élvezett cselekvési szabadsága összeegyeztethetőségében. E cikk értelmében a tagállamok kötelesek közölni a Bizottsággal a harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötendő megállapodások vagy szerződések tervezetét, amennyiben e megállapodások vagy szerződések a Szerződés hatálya alá tartozó ügyekre vonatkoznak. Ha valamely megállapodás vagy szerződés tervezete olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek gátolják a Szerződés alkalmazását, a Bizottságnak a szóban forgó értesítés átvételétől számított egy hónapon belül közölnie kell észrevételeit az érintett tagállammal. Egy tagállam a tervezett megállapodást vagy szerződést csak akkor kötheti meg, ha a Bizottság kifogásainak eleget tett, vagy teljesítette a Bíróságnak az állam kérelmére indított sürgősségi eljárás során a tervezett rendelkezések és a Szerződés rendelkezéseinek összeegyeztethetőségéről hozott határozatában foglaltakat.

(6)

Az Európai Közösségek Bírósága 1978. november 14-i 1/78 határozatában kimondta, hogy a 103. cikk célja annak biztosítása, hogy a tagállamok által harmadik felekkel kötött megállapodások és szerződések ne akadályozhassák a Szerződés rendelkezéseinek érvényesülését (1).

(7)

A 103. cikk alapján végzett értékelés kiterjed a megállapodás vagy szerződés tervezetének, illetve az Euratom-szerződésnek és az annak alapján elfogadott másodlagos jogszabályoknak az összeegyeztethetőségére. Nem terjed viszont ki a megállapodás vagy szerződés tervezete és az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezéseinek összeegyeztethetőségére.

(8)

A 103. cikk alkalmazásával kapcsolatban jelentős tapasztalat gyűlt össze. A tapasztalat azt mutatja, hogy az Euratommal kapcsolatos vívmányok egyes szempontjai közvetlen jelentőséggel bírnak a tagállamok külkapcsolataiban. A Bizottságnak a tagállamok részére a 103. cikk szerinti értékelést követően küldött észrevételeiben többször is fel kellett hívnia a figyelmet az Euratom jog bizonyos rendelkezéseire. Ezért a 103. cikk alkalmazásához iránymutatások szükségesek. Ezen ajánlás célja, hogy emlékeztessen az ebben az összefüggésben releváns főbb rendelkezésekre, és hogy nagyobb egyértelműséget és jogbiztonságot nyújtson a tagállamok részére a megállapodásaik vagy szerződéseik tervezetének tárgyalása során.

(9)

A 103. cikk második bekezdésében említett egy hónapos időtartam attól az időponttól kezdődik, amikor a Bizottság megkapja a közleményt. Ez csak akkor tekinthető megtörténtnek, amikor a Bizottság a hiánytalan értesítési akta birtokába jutott.

(10)

A 994/2012/EU európai parlamenti és tanácsi határozat (2) lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az említett határozat hatálya alá tartozó nemzetközi megállapodások tárgyalása során a Bizottság segítségét kérjék. Ugyanennek a lehetőségnek a tagállamok rendelkezésére kell állnia az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozó megállapodások vagy szerződések tárgyalása során.

(11)

A II. címnek a „kutatások ösztönzéséről” szóló 1. fejezetében előírtaknak megfelelően a nukleáris kutatás az Euratom-Szerződés hatálya alá tartozik. Ezért ez a bizottsági ajánlás is kiterjed az atommaghasadás és -fúzió kutatása területén kötött nemzetközi kutatási megállapodásokra is, függetlenül azok megnevezésétől.

(12)

A Közösség által a Szerződés II. címének 3. fejezetében és különösen a 2009/71/Euratom tanácsi irányelvben (3), a 2011/70/Euratom tanácsi irányelvben (4) és a 2013/59/Euratom tanácsi irányelvben (5) lefektetett alapvető normák a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból eredő veszélyekkel szembeni védelmét szolgálják, függetlenül e sugárzás forrásától. Ezek a Szerződés által felállított jogi rendszer középpontjában találhatók, és ezért a 103. cikk szerinti értékelés szempontjából is központi jelentőségűek.

(13)

A Szerződés II. címének 6. fejezete létrehozza az Euratom Ellátási Ügynökséget, és kizárólagos joggal ruházza fel a Közösségből vagy azon kívülről származó ércek, nyersanyagok, illetve különleges hasadóanyagok szállítására vonatkozó szerződések megkötésére. Ha az ezen ajánlás által érintett megállapodás- vagy szerződéstervezet tartalmaz anyagszállításra vonatkozó rendelkezéseket, annak a 103. cikk szerinti értékelését a Bizottság az Ügynökség szállítási szerződések megkötésére vonatkozó kizárólagos jogának sérelme nélkül végzi el; a szállítási szerződések Ügynökség részéről társaláíróként történő aláírása viszont nem érinti a Bizottságnak a tagállamok megállapodás- vagy szerződéstervezeteinek a Szerződéssel és az ahhoz kapcsolódó másodlagos joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos értékelését.

(14)

Az európai energiabiztonsági stratégia egyik legfontosabb pillére a külső beszállítók és a kapcsolódó infrastruktúra diverzifikálása. A Bizottságnak és a tagállamoknak szükség esetén együtt kell működniük az urán és a nukleáris fűtőanyag piacán a nukleárisfűtőanyag-ellátás diverzifikálásában. A Bizottság vállalja, hogy az új nukleáris beruházási projektek és a harmadik országokkal kötendő új megállapodások vagy szerződések tervezeteinek értékelése során módszeresen figyelembe fogja venni a fűtőanyag-ellátás diverzifikálását. Az Euratom Ellátási Ügynökségnek ugyanakkor biztosítania kell, hogy az új beruházások ne akadályozzák a fűtőanyag-ellátás diverzifikálásának lehetőségét. Ez az ajánlás hozzájárul e célkitűzések megvalósításához.

(15)

A Szerződés 104. cikkének második bekezdésével összhangban a tagállamok – a Bizottság kérelmére – közlik a Bizottsággal a Szerződés hatálya alá tartozó, harmadik állammal, nemzetközi szervezettel vagy harmadik állam állampolgárával kötött megállapodásokkal kapcsolatos összes információt,