(1)

A 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (3) több ponton módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

(2)

A 2008/95/EK irányelv összehangolta a védjegyjogszabályok központi anyagi jogi rendelkezéseit, amelyekről elfogadásukkor úgy vélték, hogy a legközvetlenebbül érintik a belső piac működését azáltal, hogy akadályozzák az áruk szabad mozgását és a szolgáltatásnyújtás szabadságát az Unión belül.

(3)

A tagállamokbeli védjegyoltalom együttesen létezik azzal az oltalommal, amelyet uniós szinten az európai uniós védjegyek biztosítanak, amelyek a 207/2009/EK tanácsi rendeletben (4) foglaltak szerint egységes jellegűek és Unió-szerte érvényesek. A nemzeti és uniós szintű védjegyrendszerek együttes létezése és egyensúlya az Unió szellemitulajdon-jogok védelmére alkalmazott megközelítésének sarokköve.

(4)

A Bizottság az európai iparjogvédelmi stratégiáról szóló, 2008. július 16-i bizottsági közlemény kapcsán Európa egészére kiterjedően – beleértve az uniós és a nemzeti szintet, valamint a kettő közötti kapcsolódási pontokat is – elvégezte a védjegyrendszer általános működésének átfogó értékelését.

(5)

A Tanács az európai uniós védjegyrendszer jövőbeli felülvizsgálatáról szóló, 2010. május 25-i következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a 207/2009/EK rendelet és a 2008/95/EK irányelv felülvizsgálatára vonatkozóan. Az említett irányelv felülvizsgálatának intézkedéseket kell tartalmaznia a célból, hogy azt fokozottabban összehangolja a 207/2009/EK rendelettel, aminek következtében egész Európában csökkennének a védjegyrendszereken belüli eltérések, miközben a nemzeti védjegyoltalom is fennmaradna a védjegybejelentők számára, mint vonzó lehetőség. Ezzel összefüggésben biztosítani kell az európai uniós védjegyrendszer és a nemzeti védjegyrendszerek közötti kiegészítő jellegű kapcsolatot.

(6)

A szellemitulajdon-jogok egységes piacáról szóló 2011. május 24-i közleményében a Bizottság megállapította, hogy annak érdekében, hogy eleget lehessen tenni az érdekeltek gyorsabb, színvonalasabb, ésszerűbb, és egyben következetesebb, fokozottabban felhasználóbarát, nyilvánosan jobban hozzáférhető és műszaki szempontból korszerűbb védjegylajstromozási rendszereket sürgető követeléseinek, a védjegyrendszert az Unió egészében korszerűsíteni kell és hozzá kell igazítani az internet korszakának követelményeihez.

(7)

Az ezen irányelvre vonatkozóan elvégzett konzultációk és értékelések során megállapítást nyert, hogy a nemzeti jogszabályok korábbi részleges harmonizációja ellenére továbbra is vannak olyan területek, amelyeken a versenyképesség és a növekedés tekintetében pozitív hatást lehetne elérni a további harmonizációval.

(8)

A jól működő belső piac előmozdításának és megteremtésének célkitűzését szem előtt tartva, valamint az Unión belül – ennek az európai vállalkozások és köztük különösen a kis- és középvállalkozások növekedése és versenyképessége szempontjából vett hasznossága okán – a védjegyek megszerzésének és oltalmának megkönnyítése érdekében ezért túl kell lépni a 2008/95/EK irányelv által megvalósított közelítés korlátozott körén, és a harmonizációt ki kell terjeszteni a 207/2009/EK rendelet szerinti lajstromozással oltalmazott védjegyekre vonatkozó anyagi jog egyéb aspektusaira is.

(9)

Ahhoz, hogy a védjegyek lajstromoztatása és a lajstromozás adminisztratív kezelése Unió-szerte könnyebbé váljon, nemcsak az anyagi jog rendelkezéseit fontos közelíteni, hanem az eljárási szabályokat is. Ezért össze kell hangolni védjegyek lajstromozása területén a tagállamokban és az európai uniós védjegyrendszerben alkalmazott legfőbb eljárási szabályokat. A nemzeti jog szerinti eljárások tekintetében elég az általános elveket megállapítani, és a tagállamokra hagyni a részletesebb szabályok megállapítását.

(10)

Alapvető fontosságú biztosítani, hogy a lajstromozott védjegyek az összes tagállami jogrendszerben ugyanolyan oltalmat élvezzenek. Az Unióban jóhírnévvel rendelkező európai uniós védjegyeknek nyújtott fokozott oltalommal összhangban nemzeti szinten is fokozott oltalmat kell biztosítani minden olyan lajstromozott védjegy számára, amely az érintett tagállamban jóhírnévvel rendelkezik.

(11)

Az irányelvnek nem célja megfosztani a tagállamokat attól a jogtól, hogy továbbra is oltalomban részesítsék azokat a védjegyeket, amelyek oltalmát használat révén szerezték meg, e védjegyeket azonban csak a lajstromozás útján megszerzett védjegyekhez való viszonyuk tekintetében célszerű figyelembe vennie.

(12)

A jogszabályok közelítésével elérni kívánt célkitűzések megvalósítása megkívánja, hogy a lajstromozott védjegyek megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételei valamennyi tagállamban alapvetően azonosak legyenek.

(13)

Ennek érdekében szükség van azoknak a védjegyoltalomban részesíthető megjelöléseknek a szemléltető jellegű felsorolására, amelyek alkalmasak arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól megkülönböztessék. A védjegyek lajstromozási rendszere számára kitűzött célok, azaz a jogbiztonság és a gondos ügyintézés megvalósítása érdekében egyúttal alapvető fontosságú megkövetelni, hogy a megjelölés egyértelműen, pontosan, önmagában teljesen, könnyen hozzáférhetően, érthetően, tartósan és objektíven ábrázolható legyen. Ennek megfelelően lehetővé kell tenni a megjelöléseknek a széles körben elérhető technológia alkalmazásával– azaz nem szükségszerűen grafikai ábrázolással – történő, bármely alkalmas megjelenési formában való ábrázolását –, feltéve, hogy az megfelelően biztosítja a fenti cél megvalósulását.

(14)

Kimerítően fel kell sorolni továbbá a védjegy lajstromozását kizáró, illetve annak törlésére alapot adó – ideértve a megkülönböztető képesség hiányával vagy a védjegy korábbi jogokkal való ütközésével kapcsolatos – okokat is, még akkor is, ha felsorolás azok némelyikét választható jelleggel tartalmazza, és így a tagállamok ezen okoknak a jogukban való fenntartásáról, illetve bevezetéséről szabadon dönthetnek.

(15)

Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós jogszabályok és a nemzeti jog által a földrajzi árujelzőknek biztosított oltalom szintjét Unió-szerte egységes és kimerítő módon alkalmazzák a feltétlen és a viszonylagos kizáró okok vizsgálata során, ezen irányelvnek ugyanazokat a rendelkezéseket kell tartalmaznia a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatban, mint amelyek a 207/2009/EK rendeletben szerepelnek. Célszerű továbbá biztosítani, hogy a feltétlen kizáró okok alkalmazási köre kiterjedjen a borral kapcsolatos, oltalom alatt álló hagyományos kifejezésekre és a hagyományos különleges termékekre is.

(16)

A lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom – amelynek rendeltetése különösen a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás eredetének garantálása – a védjegy és a megfelelő megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen kell, hogy legyen. Az oltalomnak a megjelölés és a védjegy, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetére is célszerű kiterjednie. A hasonlóság fogalmának értelmezése – az összetéveszthetőséggel összefüggésben – nélkülözhetetlen. Az összetéveszthetőség, amelynek értékelése számos tényezőtől – különösen a védjegy piaci ismertségétől, a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelöléssel való képzettársítástól, valamint a védjegy és a megjelölés, illetve a megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértékétől – függ, az oltalom szempontjából különös feltételt képez. Az összetéveszthetőség megállapításának módja – és különösen e tekintetben a bizonyítási teher – a nemzeti eljárási szabályok hatálya alá kell, hogy tartozzon, és azt ez az irányelv nem érintheti.

(17)

A jogbiztonság megteremtése érdekében és az elsőbbség elvével (amely szerint a lajstromozott korábbi védjegy elsőbbséget élvez a lajstromozott későbbi védjegyekkel szemben) való teljes összhang biztosítása érdekében elő kell írni, hogy a védjegyoltalomból eredő jogok érvényesítése nem érintheti a jogosultak azon jogait, amelyeket a bejelentési nap vagy az elsőbbségi nap előtt szereztek. Ez a megközelítés összhangban van a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló, 1994. április 15-i megállapodás (a továbbiakban: TRIPS-megállapodás) 16. cikkének (1) bekezdésével.

(18)

Helyénvaló annak lefektetése, hogy a védjegybitorlás ténye csak abban az esetben legyen kimondható, ha megállapítást nyer, hogy a jogsértő védjegyet vagy megjelölést gazdasági tevékenység körében azzal a céllal használják, hogy az árukat és szolgáltatásokat megkülönböztesse. A megjelölés olyan használatára, amely nem az áruk, illetve szolgáltatások megkülönböztetését célozza, a nemzeti jog rendelkezései az irányadók.

(19)

A védjegybitorlást megvalósító cselekménynek kell ezért tekinteni a megjelölés kereskedelmi névként vagy hasonló megnevezésként történő használatát is, amennyiben a használat célja áruk, illetve szolgáltatások megkülönböztetése.

(20)

A jogbiztonság és a specifikus uniós jogszabályokkal való teljes összhang biztosítása érdekében helyénvaló arról rendelkezni, hogy a védjegyjogosultnak joga legyen megtiltani valamely harmadik fél számára egy adott megjelölés összehasonlító reklámban való használatát, amennyiben az összehasonlító reklám ellentétes a 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5).

(21)

A védjegyoltalom megerősítése és a hamisítás elleni küzdelem hatékonyabbá tétele érdekében, továbbá a tagállamok által a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében vállalt nemzetközi kötelezettségekkel – különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezménynek az árutovábbítás szabadságáról szóló V. cikkével, valamint a generikus gyógyszerek tekintetében a WTO dohai miniszteri konferenciáján 2001. november 14-én elfogadott, a TRIPS-megállapodásról és a közegészségügyről szóló nyilatkozattal összhangban a védjegy jogosultját fel kell jogosítani ara, hogy harmadik feleket megakadályozhasson abban, hogy gazdasági tevékenység körében harmadik országokból szabad forgalomba bocsátás nélkül olyan árukat hozzanak be a védjegy lajstromozása szerinti tagállam területére, amelyeken engedély nélkül szerepel az adott áru vonatkozásában lajstromozott védjeggyel azonos vagy azzal lényegében megegyező védjegy.

(22)

Ennek érdekében a védjegyjogosultak számára lehetővé kell tenni, hogy a védjegybitorlással érintett áruk belépésének és bármilyen vámjogi helyzetbe kerülésének a megakadályozását, ideértve különösen az árutovábbítást, az átrakodást, a raktározást, a vámszabad területre való beléptetést, az átmeneti megőrzést, az aktív feldolgozást vagy az ideiglenes behozatalt, abban az esetben is, ha az említett árukat nem kívánják az érintett tagállamban forgalomba hozni. A vámhatóságoknak az vámellenőrzések végzésekor – akár a jogosultak kérelmére is – élniük kell a 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) megállapított hatáskörökkel, illetve le kell folytatni az ugyanott megállapított eljárásokat. A vámhatóságoknak elsősorban kockázatelemzési kritériumok alapján kell elvégezniük az idevágó ellenőrzéseket.

(23)

Azon két cél összehangolása érdekében, hogy egyrészről gondoskodni kell a védjegyjogok hatékony érvényesítéséről, másrészről pedig kerülni kell a nem jogsértő áruk szabad kereskedelmi forgalmának az akadályozását, a védjegy jogosultjának szóban forgó jogát meg kell szüntetni, ha a lajstromozott védjegy bitorlásának kérdésében érdemi határozat meghozatalára illetékes igazságügyi vagy egyéb hatóság előtt indított későbbi eljárás során a nyilatkozattevő, illetve az áru birtokosa bizonyítani tudja, hogy a lajstromba vett védjegy jogosultjának nincs joga megtiltani az adott áru forgalomba hozatalát az áru rendeltetési helye szerinti országban.

(24)

A 608/2013/EU rendelet 28. cikke kimondja, hogy a jogosult felel az áruk birtokosainak okozott károkért, ha – többek között – az érintett árukról a későbbiekben megállapítást nyer, hogy nem sértenek szellemi tulajdonjogot.

(25)

Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a generikus gyógyszerek zökkenőmentes továbbításának biztosítása érdekében. A gyógyszerészeti készítmények aktív hatóanyagainak megnevezésére használt nemzetközi szabadneveket, mint világszinten elismert generikus neveket illetően alapvető fontosságú megfelelően figyelembe venni a védjegyjog szempontjából fennálló korlátozásokat. Egy védjegy jogosultja következésképp azon az alapon, hogy a valamely harmadik fél által szabad forgalomba bocsátás nélkül a védjegy lajstromozása szerinti tagállam területére behozandó gyógyszerek aktív összetevőjének nemzetközi szabadneve és a védjegy között hasonlóságok állnak fenn, nem akadályozhatja meg az adott árunak az említett tagállam területére való behozatalát.

(26)

Annak érdekében, hogy a lajstromozott védjegyek jogosultjai hatékonyabban vehessék fel a küzdelmet a hamisítás ellen, fel kell jogosítani őket arra, hogy megtiltsák a jogsértő megjelölések árukon való elhelyezését, valamint az elhelyezést megelőzően végzett egyes előkészítő cselekményeket.

(27)

A védjegy által biztosított kizárólagos jogok nem jogosítják fel a jogosultat arra, hogy megtiltsa a megjelölések és a jelzések harmadik felek általi tisztességes, és így a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban történő használatát. Annak érdekében, hogy egyenlő feltételek legyenek biztosítottak a kereskedelmi nevek és a védjegyek jogosultjai számára – tekintve, hogy a kereskedelmi nevek rendszerint korlátlan oltalmat élveznek a később lajstromozott védjegyekkel szemben –, a fentiek szerinti használatot úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a harmadik fél személynevének használatát foglalja magában. Az ilyen használatnak emellett általában véve lehetővé kell tennie a leíró, illetve a megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések és jelzések használatát is. A jogosult továbbá nem akadályozhatja meg a védjegy annak érdekében történő tisztességes használatát, hogy az árukat vagy a szolgáltatásokat a jogosult árujaként vagy szolgáltatásaként azonosítsák, vagy azokra ekként hivatkozzanak. A védjegy harmadik felek általi használata abból a célból, hogy felhívja a fogyasztók figyelmét az eredetileg a védjegy jogosultja által vagy az ő jóváhagyásával az Unióban értékesített eredeti termékek újraértékesítésére, tisztességesnek tekintendő, feltéve, hogy a védjegyhasználatra a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban kerül sor. A védjegy művészi kifejezés céljából való használata harmadik felek által tisztességesnek tekintendő, ha arra a tisztességes ipari és kereskedelmi gyakorlattal összhangban kerül sor. Ezt az irányelvet továbbá olyan módon kell alkalmazni, hogy biztosított legyen az alapvető jogoknak és szabadságoknak, és köztük is mindenekelőtt a véleménynyilvánítás szabadságának a teljes mértékű tiszteletben tartása.

(28)

Az áruk szabad mozgásának elvéből adódóan a védjegyjogosult nem tilthat el mást a védjegy használatától olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket a védjegy alatt ő hozott forgalomba, vagy amelyeket az ő hozzájárulásával hoztak forgalomba az Unióban, kivéve, ha jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze.

(29)

A jogbiztonság érdekében, valamint a korábbi védjegy jogosultjának érdekeit nem sértve, fontos arról rendelkezni, hogy ez utóbbi utóbb már ne kérhesse egy saját védjegyénél későbbi védjegy megszűnésének megállapítását, illetve ne kifogásolhassa annak használatát, ha e használatról tudomása volt, és azt hosszabb ideig eltűrte, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(30)

A jogbiztonság garantálása és a jogszerűen szerzett védjegyoltalmi jogok védelme érdekében indokolt és szükséges leszögezni – azon alapelv sérelme nélkül, miszerint egy későbbi védjegy nem érvényesíthető egy korábbi védjeggyel szemben –, hogy a korábbi védjegyek jogosultjai nem kérhetik a későbbi védjegyek oltalmának megtagadását, törlését vagy megszűnésének megállapítását, valamint nem szólalhatnak fel a későbbi védjegy használata ellen, ha a későbbi védjegyoltalomra akkor tettek szert, amikor fennállt a lehetőség a korábbi védjegy törlésére vagy a védjegyoltalom megszűnésének megállapítására – például amiatt, hogy a korábbi védjegy a használat során még nem szerzett megkülönböztető képességet –, illetve ha a korábbi védjegy még nem volt érvényesíthető a későbbi védjeggyel szemben, mivel ennek előfeltételei nem teljesültek – például a korábbi védjegy még nem tett szert jóhírnévre.

(31)

A védjegyek csak akkor töltik be rendeltetésüket, azaz az áruk és szolgáltatások megkülönböztetést, valamint akkor teszik lehetővé, hogy a fogyasztók tájékozott döntést hozzanak, ha a piacon ténylegesen használják azokat. A használat követelménye azért is fontos, hogy csökkentse az Unióban lajstromozott és oltalomban részesülő védjegyek, és ezáltal a köztük felmerülő jogviták számát. Ennélfogva fontos előírni, hogy a lajstromozott védjegyeket ténylegesen használni kell a bejelentett áruk és szolgáltatások tekintetében, vagy – amennyiben a használatukra az adott áruk és szolgáltatások tekintetében a lajstromozási eljárás befejezését követő öt éven belül nem kerül sor – ez a védjegyoltalom megszűnésének megállapításához vezethessen.

(32)

A fentiek következtében egy lajstromozott védjegyet kizárólag akkor kell oltalomban részesíteni, ha azt ténylegesen használják, és egy lajstromozott korábbi védjegy jogosultja nem szólalhat fel a későbbi védjegy ellen, illetve nem kérheti annak törlését a korábbi védjegy tényleges használatának hiánya esetén. A tagállamoknak továbbá biztosítaniuk kell, hogy védjegybitorlási per esetén ne lehessen sikeresen hivatkozni egy védjegyre, ha a benyújtott kifogás alapján megállapítást nyer, hogy a védjegyoltalom megszűnése megállapításának helye lenne, illetve – abban az esetben, ha az eljárás egy későbbi joggal szemben indult – a védjegyoltalom megszűnése megállapításának helye lett volna akkor, amikor a későbbi jogot megszerezték.

(33)

Helyénvaló úgy rendelkezni, hogy abban az esetben, ha egy európai uniós védjeggyel kapcsolatban egy nemzeti védjegy vagy egy, az adott tagállamra kiterjedő hatállyal, nemzetközi megállapodás alapján lajstromozott védjegy szenioritását igényelték, és a szenioritás igénylése alapjául szolgáló védjegy oltalma később az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta vagy lemondás miatt megszűnt, ez utóbbi védjegy érvényessége akkor is megtámadható marad. A megtámadás lehetőségét olyan esetekre kell korlátozni, amikor a védjegy lajstromból való eltávolításakor helye lett volna a törlésének vagy a megszűnése megállapításának.

(34)

A koherencia érdekében és a védjegyek Unión belüli kereskedelmi kiaknázásának megkönnyítése céljából, a védjegyekre mint a tulajdonjog tárgyaira vonatkozó szabályokat a megfelelő mértékig össze kell hangolni az európai uniós védjegyekre vonatkozó, már meglévő szabályokkal, és azoknak ki kell terjedniük az átruházásra, a használat engedélyezésére, a dologi jogokra és a végrehajtás alá vonásra.

(35)

Az együttes védjegyek hasznos eszköznek bizonyultak az egyes közös tulajdonságokkal bíró áruk vagy szolgáltatások népszerűsítése céljából. Ezért az együttes nemzeti védjegyekre célszerű az európai uniós együttes védjegyekre vonatkozókhoz hasonló szabályokat előírni.

(36)

A védjegyoltalom hozzáférhetőségének javítása és megkönnyítése, valamint a jogbiztonság és kiszámíthatóság fokozása érdekében a védjegyek tagállamokban történő lajstromozására vonatkozó eljárásoknak hatékonynak és átláthatónak kell lenniük, valamint az európai uniós védjegyekre alkalmazandókhoz hasonló szabályokat kell követniük.

(37)

A védjegyoltalmi jogok hatálya tekintetében a jogbiztonság biztosítása, valamint a védjegyoltalom igénybevételének megkönnyítése érdekében a védjegybejelentésben szereplő áruk és szolgáltatások megnevezése és osztályozása során valamennyi tagállamban azonos szabályokat kell alkalmazni, és azokat össze kell hangolni az európai uniós védjegyekre vonatkozókkal. Ahhoz, hogy az illetékes hatóságok és gazdasági szereplők pusztán a bejelentés alapján meg tudják határozni az igényelt védjegyoltalom terjedelmét, az áruk és szolgáltatások megnevezésének kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie. Az általános kifejezések használatát úgy kell értelmezni, hogy abba csak olyan áruk és szolgáltatások tartoznak bele, amelyeket a kifejezés szó szerinti jelentése egyértelműen lefed. A jogbiztonság és egyértelműség biztosítása érdekében a tagállamok központi iparjogvédelmi hivatalainak és a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatalnak egymással együttműködve törekedniük kell egy olyan jegyzék összeállítására, amely tükrözi az áruk és szolgáltatások osztályozása tekintetében alkalmazott ügyviteli gyakorlatukat.

(38)

A védjegyoltalom érvényesíthetősége biztosítása céljából a tagállamoknak hatékony közigazgatási felszólalási eljárást kell biztosítaniuk ahhoz, hogy legalább a korábbi védjegy jogosultja és az oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez vagy földrajzi jelzéshez fűződő jogok gyakorlására az alkalmazandó jog alapján feljogosított személy felszólalhasson a védjegybejelentés lajstromozásával szemben. A tagállamoknak továbbá – az ezen irányelv hatálybalépésétől számított hét éven belül, azaz hosszabb átültetési időszak során – a védjegyek törlésére és megszűnésének megállapítására vonatkozóan is gondoskodniuk kell a közigazgatási eljárás rendelkezésre állásáról annak érdekében, hogy az említett célokra hatékony eszközt biztosítsanak.

(39)

A tagállami központi iparjogvédelmi hivataloknak, valamint a Benelux Szellemitulajdon-védelmi Hivatalnak célszerű együttműködniük egymással és az Európai Unió Szellemi Tulajdonjogi Hivatalával a védjegyek lajstromozásának és igazgatásának valamennyi területén, hogy előmozdítsák a gyakorlatok és az eszközök konvergenciáját, és ennek keretében például lekérdezési és keresési célokra közös vagy összekapcsolt adatbázisokat és portálokat hozzanak létre és naprakészen tartsák azokat. A tagállamoknak további lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy hivatalaik együttműködjenek egymással és az Európai Unió Szellemi Tulajdonjogi Hivatalával tevékenységük minden egyéb olyan területén is, amely a védjegyek Unión belüli oltalma tekintetében jelentőséggel bír.

(40)

Ez az irányelv nem zárja ki a védjegyjogon kívüli – így például a tisztességtelen versenyre, a polgári jogi felelősségre vagy a fogyasztóvédelemre vonatkozó – tagállami jogszabályi rendelkezések védjegyekre történő alkalmazását.

(41)

A tagállamokra kötelező érvényű az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény és a TRIPS-megállapodás. Ezen irányelvnek teljes mértékben meg kell felelnie a fenti egyezményben és megállapodásban foglaltaknak. A tagállamoknak az egyezményből és a megállapodásból eredő kötelezettségeit ez az irányelv nem érintheti. Adott esetben az Európai Unió működéséről szóló szerződés 351. cikkének második bekezdése alkalmazandó.

(42)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen a jól működő belső piac előmozdítását és megteremtését, valamint a növekedés és versenyképesség érdekében az Unióban a védjegyek lajstromozásának, igazgatásának és oltalmának az előmozdítását – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok – mértékük és hatásuk miatt – jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(43)

A tagállamok által ezen irányelvvel összefüggésben végzett személyesadat-kezelés tekintetében a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) az irányadó.

(44)

Az európai adatvédelmi biztossal konzultációra került sor a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban, és a biztos 2013. július 11-én véleményt nyilvánított.

(45)

Az ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek a korábbi irányelvhez képest érdemi módosítást tartalmaznak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség a korábbi irányelvből következik.

(46)

Ez az irányelv nem érintheti a 2008/95/EK irányelv alapján fennálló, a 2008/95/EK irányelv I. mellékletének B. részében említett, a 89/104/EGK tanácsi irányelv (9) nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidővel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

(1)

A közös halászati politika keretében a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzésére vonatkozó intézkedések elfogadása és a harmadik országokkal és nemzetközi szervezetekkel való megállapodások kötése az Unió hatáskörébe tartozik.

(2)

A 98/392/EK tanácsi határozat (2) értelmében az Unió szerződő fele az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének. Ezen egyezmény a nemzetközi közösség valamennyi tagjától megköveteli a tenger biológiai erőforrásainak megőrzésére és kezelésére irányuló együttműködést.

(3)

A 98/414/EK tanácsi határozat (3) értelmében az Unió szerződő fele az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodásnak.

(4)

2009. december 1-jén a Tanács felhatalmazta az Európai Bizottságot arra, hogy az Unió nevében törekedjen a déli kékúszójú tonhal védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: az egyezmény) módosítására annak érdekében, hogy az Unió is szerződő féllé válhasson.

(5)

Jóllehet az egyezmény módosításáról folytatott tárgyalások nem voltak eredményesek, a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó bizottság (CCSBT) a 2013 októberében tartott 20. ülésén módosította a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó kiterjesztett bizottság (a továbbiakban: a CCSBT kiterjesztett bizottsága) létrehozásáról szóló határozatot, hogy az Unió levélváltás formájában létrejött megállapodás útján taggá válhasson a CCSBT kiterjesztett bizottságában

(6)

2015. április 20-án a Tanács felhatalmazást adott az Európai Unió és a déli kékúszójú tonhal védelmével foglalkozó bizottság (CCSBT) között levélváltás formájában létrejött, az Uniónak a déli kékúszójú tonhal védelméről szóló egyezmény kiterjesztett bizottságában való tagságáról szóló megállapodás (a továbbiakban: levélváltás formájában létrejött megállapodás) aláírására és ideiglenes alkalmazására.

(7)

Mivel az uniós tagállamok lobogói alatt közlekedő hajók halászati tevékenységet folytatnak a déli kékúszójú tonhal elterjedési területén, az Uniónak érdeke, hogy hatékony szerepet töltsön be az egyezmény végrehajtásában.

(8)

A CCSBT kiterjesztett bizottságában való tagság egyúttal elő fogja mozdítani az uniós természetvédelmi politika különböző óceánok közötti egységességét, valamint fokozni fogja a világ halászati erőforrásainak hosszú távú védelme és fenntartható kiaknázása iránti uniós elkötelezettséget.

(9)

Ezért meg kell kötni a levélváltás formájában létrejött megállapodást,

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a fogási határok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlások alapján.

(3)

Belgium, Írország, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír az északnyugati vizeken. Ezek a tagállamok az északnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az érintett tudományos testületek tudományos hozzájárulásukkal támogatták annak kidolgozását, melyet ellenőrzött a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) is. A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével, ezért azok a rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerint belefoglalandók ebbe a rendeletbe.

(4)

Az északnyugati vizek tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a kirakodási kötelezettséget legkésőbb 2016. január 1-jétől kellene alkalmazni a fogási korlátozás hatálya alá tartozó, a halászatot meghatározó fajok vonatkozásában. A közös ajánlásnak megfelelően a visszadobási tervnek 2016. január 1-jétől kezdve kell lefednie azokat a halászatokat, amelyek meghatározzák a közönséges tőkehal, a foltos tőkehal, a vékonybajszú tőkehal és a fekete tőkehal rendkívül vegyes halászatát, a norvég homár (Nephrops) halászatát, a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal vegyes halászatát, valamint a szürke tőkehal halászatát.

(5)

A közös ajánlás javasolta a kirakodási kötelezettség alóli mentesség alkalmazását az ICES VIa körzetben és VII alterületen csapdákkal és kosarakkal kifogott norvég homár (Nephrops) esetében, mivel a tudományos bizonyítékok – a halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve – magas túlélési arányra utalnak. A HTMGB megalapozottnak ítélte a mentességet. A szóban forgó mentességet ezért bele kell foglalni e rendeletbe.

(6)

A közös ajánlás bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában hét, meghatározott mértékű de minimis kivételt tartalmaz. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat a HTMGB megvizsgálta, és összességében úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmazott arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása és/vagy a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek, és az érveket egyes esetekben a költségek minőségi elemzése is alátámasztotta. A fentiek fényében és eltérő tudományos információk hiányában célszerű a de minimis kivételeket a közös ajánlásban szereplő százalékos érték szerint meghatározni, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésében megengedett szintek figyelembevétele mellett.

(7)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2016–2018-ban az ICES VIId, VIIe, VIIf és VIIg körzetben a közönséges nyelvhal halászatát végző, tükörhálót és kopoltyúhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megállapítása szerint a kivétel jól meghatározott, ezért azt bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(8)

A vékonybajszú tőkehalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2016-ban és 2017-ben az ICES VIId és VIIe körzetben a vékonybajszú tőkehal halászatát végző, 100 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megállapítása szerint elegendő bizonyítékot nyújtottak be a kivétel alátámasztására, de a de minimis mennyiség értékelése céljából további információkat kellene beszerezni. Ezért a rendeletbe bele lehet foglalni ezt a kivételt, de csak egy olyan rendelkezéssel együtt, amely felkéri az érintett tagállamokat, hogy nyújtsanak be további adatokat a Bizottságnak annak érdekében, hogy a HTMGB teljes körűen értékelhesse a visszadobások jelenlegi szintjét a kért de minimis mennyiséghez képest.

(9)

A vékonybajszú tőkehalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2016-ban és 2017-ben az ICES VIIb–VIIj körzetben a vékonybajszú tőkehal halászatát végző, legalább 100 mm szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megállapítása szerint elegendő bizonyítékot nyújtottak be a kivétel alátámasztására, de a de minimis mennyiség értékelése céljából további információkat kellene beszerezni. A HTMGB megjegyezte továbbá, hogy folyamatban vannak további, a szelektivitásra vonatkozó vizsgálatok. Ezért a rendeletben szerepel ez a kivétel, egy olyan rendelkezéssel együtt, amely felkéri az érintett tagállamokat, hogy nyújtsanak be további adatokat a Bizottságnak annak érdekében, hogy a HTMGB teljes körűen értékelhesse a visszadobások jelenlegi arányát az érintett halászati tevékenységek vonatkozásában.

(10)

A vékonybajszú tőkehalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2016-ban és 2017-ben az ICES VII körzetben (a VIIa, VIId és VIIe körzet kivételével) a vékonybajszú tőkehal halászatát végző, 100 mm-nél kisebb szembőségű fenékvonóhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megjegyezte, hogy e kivétel kapcsán kevés, a szelektivitásra vonatkozó számszerűsített információ áll rendelkezésre. A HTMGB megállapítása szerint további információkat kellene beszerezni ennek a de minimis kivételnek az értékeléséhez. Ezért a rendeletbe bele lehet foglalni ezt a kivételt, de csak egy olyan rendelkezéssel együtt, amely felkéri az érintett tagállamokat, hogy nyújtsanak be további adatokat a Bizottságnak annak érdekében, hogy a HTMGB megfelelőbben értékelhesse az e kivételt alátámasztó információkat.

(11)

A norvég homárra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2016-ban és 2017-ben az ICES VII alterületen a norvég homár kirakodására kötelezett hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megalapozottnak ítélte a mentességet. A szóban forgó kivételt ezért bele kell foglalni e rendeletbe.

(12)

A norvég homárra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2016-ban és 2017-ben az ICES VIa körzetben a norvég homár kirakodására kötelezett hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható, és hogy számszerűsített információk támasztják alá a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeit. A HTMGB megalapozottnak ítélte a mentességet. A szóban forgó kivételt ezért bele kell foglalni e rendeletbe.

(13)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó de minimis kivétel, amely 2016–2018-ban az ICES VIId, VIIe, VIIf és VIIg körzetben a fokozottan szelektív halászeszközöket használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható. A HTMGB megjegyezte, hogy a kivétel célja a szelektívebb halászeszközök használatának kompenzálása, és a kért de minimis kivétel a fennmaradó visszadobásokat hivatott lefedni. A szóban forgó kivételt ezért bele kell foglalni e rendeletbe.

(14)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati szezonjához kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati szezon tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. E rendeletet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerint e rendelet legfeljebb 3 évig lehet érvényben,

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a fogási határok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján visszadobási terveket fogadjon el legfeljebb három évre a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlások alapján.

(3)

Belgium, Spanyolország, Franciaország, Hollandia és Portugália közvetlen halászati gazdálkodási érdekkel bír a délnyugati vizeken. Ezek a tagállamok a délnyugati vizekkel foglalkozó tanácsadó testülettel folytatott konzultációt követően közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az érintett tudományos testületek tudományos hozzájárulásukkal támogatták annak kidolgozását, melyet ellenőrzött a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) is. A közös ajánlásban foglalt intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével, ezért azok a rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerint belefoglalandók ebbe a rendeletbe.

(4)

A délnyugati vizek tekintetében az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a kirakodási kötelezettséget legkésőbb 2016. január 1-jétől kell alkalmazni a halászatot meghatározó halfajok vonatkozásában. A közös ajánlásnak megfelelően a visszadobási tervnek ki kell terjednie a közönséges nyelvhal, a szürke tőkehal és a norvég homár ICES VIIIa, b, d és e körzetben (kizárólag az állomány „funkcionális egység” elnevezésű elterjedési területein belül) végzett halászatára, a norvég homár ICES VIIIc és IXa körzetben (kizárólag a funkcionális egységeken belül) végzett halászatára, a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal ICES IXa körzetben végzett halászatára, valamint a szürke tőkehal ICES VIIIc és IXa körzetben végzett halászatára.

(5)

A közös ajánlás javasolta a kirakodási kötelezettség alóli mentesség alkalmazását az ICES VIII és IX alterületen vonóhálóval kifogott norvég homár esetében, mivel a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok – az e fajt megcélzó halászeszközök, a halászati gyakorlatok és az ökoszisztéma jellemzőit figyelembe véve – potenciálisan magas túlélési arányra utalnak. A HTMGB az értékelésében arra a következtetésre jut, hogy további tanulmányoknak kell megerősíteniük az eddigi megállapításokat, és jelzi, hogy már folynak, illetve tervbe vannak véve ilyen tanulmányok. Ezért a rendeletbe bele kell foglalni ezt a mentességet a 2016. évre vonatkozóan, egy olyan rendelkezéssel együtt, amely felkéri az érintett tagállamokat, hogy nyújtsanak be további adatokat a Bizottságnak annak érdekében, hogy a HTMGB teljes körűen értékelhesse a mentesség indokait.

(6)

A közös ajánlás bizonyos halászati tevékenységek vonatkozásában három, meghatározott mértékű de minimis kivételt tartalmaz. A HTMGB áttekintette a tagállamok által benyújtott bizonyítékokat. A HTMGB megállapítása szerint a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmazott ahhoz kapcsolódóan, hogy a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségei mellett nehézséget okoz a szelektivitás fokozása. A fentiek fényében célszerű a de minimis kivételeket a közös ajánlásban szereplő százalékos érték szerint meghatározni, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésében megengedett szintek figyelembevétele mellett.

(7)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó de minimis kivétel, amely az e fajt célzó halászatot végző hajók által az ICES VIIIa és VIIIb körzetben az e fajból merevítőrudas vonóhálókkal és fenékvonóhálókkal ejtett összes éves fogás legfeljebb 5 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható ténylegesen. A HTMGB azt állapította meg, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a kért kivételt. A szóban forgó kivételt ezért bele kell foglalni e rendeletbe.

(8)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó de minimis kivétel, amely az e fajt célzó halászatot végző hajók által az ICES VIIIa és VIIIb körzetben az e fajból tükörhálókkal és kopoltyúhálókkal ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható ténylegesen. A HTMGB azt állapította meg, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a kért kivételt. A szóban forgó kivételt ezért bele kell foglalni e rendeletbe.

(9)

A szürke tőkehalra vonatkozó de minimis kivétel, amely az e fajt célzó halászatot végző hajók által az ICES VIII és IX alterületen az e fajból vonóhálókkal ejtett összes éves fogásnak 2016-ban és 2017-ben legfeljebb 7 %-ára, 2018-ban pedig legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon alapul, hogy a szelektivitás csak rendkívül nehezen fokozható ténylegesen. Az eddig bemutatott alátámasztó információk arra utalnak, hogy az érintett halászati tevékenységek kapcsán a szelektivitás fokozása az értékesíthető halak terén veszteséget eredményezne, ami miatt lehetséges, hogy már nem lennének gazdaságosak a halászati tevékenységek. A HTMGB emellett kiemelte, hogy az információkat az adott halászati tevékenységekre vonatkozó további szelektivitási vizsgálatoknak kellene kiegészíteniük. Ezért a rendeletbe bele kell foglalni ezt a kivételt, egy olyan rendelkezéssel együtt, amely felkéri az érintett tagállamokat, hogy nyújtsanak be további adatokat a Bizottságnak annak érdekében, hogy a HTMGB teljes körűen értékelhesse a kivétel indokait.

(10)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók halászati szezonjához kapcsolódó gazdasági tevékenységeket és a halászati szezon tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. E rendeletet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerint e rendelet legfeljebb három évig lehet érvényben,

(1)

Az 1380/2013/EU rendelet célja a visszadobás gyakorlatának az Unió teljes halászati tevékenysége tekintetében történő fokozatos felszámolása a fogási határok hatálya alá tartozó fajok állományait érintő fogások kirakodására irányuló kötelezettség bevezetése révén.

(2)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján legfeljebb három éves időszakra visszadobási terveket fogadjon el a tagállamok által az illetékes tanácsadó testületekkel folytatott konzultáció során kidolgozott közös ajánlás alapján.

(3)

Belgium, Dánia, Németország, Franciaország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság közvetlen halászati gazdálkodási érdekekkel bír az Északi-tengeren. Ezek a tagállamok az Északi-tengeri Tanácsadó Testülettel és a Távolsági Flották Tanácsadó Testületével folytatott konzultációt követően közös ajánlást nyújtottak be a Bizottsághoz. Az érintett tudományos testületek tudományos szakvéleményt nyújtottak, melyet ellenőrzött a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) is. A közös ajánlásban megfogalmazott intézkedések összhangban vannak az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdésével.

(4)

Az 1380/2013/EU rendelet alkalmazásában az Északi-tenger az ICES IIIa és a IV körzeteket foglalja magában. Mivel az ICES IIa körzet uniós vizeiben előfordultak olyan, tengerfenéken élő állományok is, amelyek a javasolt visszadobási terv szempontjából relevánsak, a tagállamok azt ajánlották, hogy a visszadobási terv hatálya terjedjen ki az említett körzetre is.

(5)

Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a kirakodási kötelezettség a fogási korlátozás hatálya alá tartozó, a halászat szempontjából meghatározó fajok vonatkozásában az Északi-tengeren legkésőbb 2016. január 1-jétől a tőkehalra, a foltos tőkehalra, a vékonybajszú tőkehalra és fekete tőkehalra irányuló vegyes halászat terén; a norvég homár halászata terén; a közönséges nyelvhal és a sima lepényhal vegyes halászata terén; továbbá a szürke tőkehal és a norvég garnéla halászata terén alkalmazandó. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének megfelelően a visszadobási terv beazonosítja azokat a fajokat, amelyek 2016. január 1-jétől kirakodási kötelezettség hatálya alá esnek. Ezen fajok: a fekete tőkehal, a foltos tőkehal, a norvég homár, a közönséges nyelvhal, a sima lepényhal, a szürke tőkehal és a norvég garnéla. A visszadobási terv előírja a norvég garnéla járulékos fogásainak kirakodására vonatkozó kötelezettséget is.

(6)

A közös ajánlás két kivételt javasolt az ICES IIIa körzetben csapdával, illetve bizonyos tengerfenéki vonóháló-típusokkal (OTB, TBN (3)) fogott norvég homárral kapcsolatban alkalmazandó kirakodási kötelezettség alól. A közös ajánlásban bemutatott és a HTMGB által felülvizsgált tudományos bizonyítékok alapján, valamint a halászeszközök jellegének, a halászat módszereinek és az ökoszisztéma sajátosságainak figyelembevételével a Bizottság úgy látja, hogy a szóban forgó kivételeket bele kell foglalni ebbe a rendeletbe. A tagállamoknak további adatokat kell benyújtaniuk annak érdekében, hogy a HTMGB alaposabban értékelhesse az említett vonóhálókkal fogott norvég homár túlélési arányát, a Bizottság pedig a 2016 utáni időszakra nézve felülvizsgálhassa a szóban forgó kivételeket.

(7)

A közös ajánlás öt, kirakodási kötelezettség alóli de minimis kivételt foglal magában, bizonyos halászati tevékenységek esetében és meghatározott mértékben. A tagállamok által szolgáltatott bizonyítékokat a HTMGB megvizsgálta, és összességében úgy ítélte meg, hogy a közös ajánlás megalapozott érveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy nehezen valósítható meg a szelektivitás további fokozása és/vagy a nem szándékos fogások kezelésénél aránytalan költségek jelentkeznek; ezen érveket egyes esetekben a költségek minőségi elemzése is alátámasztotta. Mivel ez a következtetés nem mond ellent az egyéb tudományos információknak, célszerű a de minimis kivételt a közös ajánlásban szereplő százalékos értékek szerint meghatározni, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (5) bekezdésének c) pontjában megengedett szintek figyelembevételével.

(8)

A közös ajánlásban javasolt, a közönséges nyelvhalra és foltos tőkehalra együttesen vonatkozó de minimis kivétel, amely az ICES IIIa körzetben norvég homár halászatát végző, fajszelektáló ráccsal ellátott fenékvonóhálót használó hajók által ejtett norvég homár, közönséges nyelvhal és foltos tőkehal összes éves fogásának legfeljebb 2 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a kért kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(9)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IIIa körzetben, a IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein a közönséges nyelvhal halászatát végző, tükörhálót és kopoltyúhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a kért kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(10)

A 19 cm-nél kisebb közönséges nyelvhalra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IV alterületen az é. sz. 55/56°-tól délre a közönséges nyelvhal halászatát végző, 80–90 mm szembőségű merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 3,7 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg, és hogy számszerűsített információk támasztják alá a nem szándékos fogások kezelésének aránytalan költségeit. A Bizottság úgy látja, hogy ezt a kivételt helyénvaló belefoglalni ebbe a rendeletbe. A tagállamoknak további adatokat kell benyújtaniuk az említett költségekről annak érdekében, hogy a Bizottság a 2016 utáni időszakra nézve felülvizsgálhassa a szóban forgó kivételt.

(11)

A közönséges nyelvhalra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IV alterületen a közönséges nyelvhal halászatát végző, fokozott szelektivitású merevítőrudas vonóhálót használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 7 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy a szelektivitás fokozása csak rendkívül nehezen valósítható meg. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a javasolt kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni ebbe a rendeletbe.

(12)

A minimális védelmi referenciaméretnél kisebb norvég homárra vonatkozó, a közös ajánlásban javasolt de minimis kivétel, amely az ICES IV alterületen és az ICES IIa körzet uniós vizein a bizonyos fenékvonóhálókat használó hajók által az e fajból ejtett összes éves fogás legfeljebb 6 %-ára érvényes, azon a tényen alapul, hogy számszerűsített információk támasztják alá a nem szándékos fogások kezelésének és ártalmatlanításának aránytalan költségeit. A HTMGB megállapította, hogy az alátámasztó információk kellően indokolják a javasolt kivételt. Ezért a szóban forgó kivételt bele kell foglalni e rendeletbe.

(13)

A 850/98/EK rendelet 18a. cikke felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a visszadobási tervek elfogadása céljából minimális védelmi referenciaméretet állapítson meg azon fajokra vonatkozóan, amelyek kirakodási kötelezettség hatálya alá tartoznak, azzal a céllal, hogy biztosítva legyen a tengeri élőlények fiatal egyedeinek védelme. A minimális védelmi referenciaméret adott esetben eltérhet az említett rendelet XII. mellékletében meghatározott méretektől. A norvég homár esetében jelenleg 130 cm a szóban forgó XII. mellékletben meghatározott minimális védelmi referenciaméret. A HTMGB által felülvizsgált tudományos bizonyítékok indokolttá teszik, hogy a norvég homár tekintetében a minimális védelmi referenciaméret 105 cm-ben kerüljön meghatározásra. A HTMGB megállapította, hogy a minimális védelmi referenciaméret meghaladja az ivaréretté váló példányok átlagos méretét, és a minimális védelmi referenciaméret csökkentése csekély kockázatot jelent az ICES IIIa körzetben élő állományra.

(14)

A visszadobási tervek magukban foglalhatnak olyan technikai intézkedéseket is, amelyek a kirakodási kötelezettség hatálya alá eső halászati tevékenységeket vagy fajokat érintik. Annak érdekében, hogy a Skagerrakban javuljon a halászfelszerelések szelektivitása és csökkenjen a nem szándékos fogások mennyisége, helyénvaló bevezetni számos technikai intézkedést, amelyekről az Unió és Norvégia között 2011-ben (4) és 2012-ben (5) megegyezés született.

(15)

A megfelelő ellenőrzés biztosítása végett a tagállamok részére külön követelményeket kell megállapítani az e rendelet hatálya alá tartozó hajók jegyzékének létrehozására vonatkozóan.

(16)

Mivel az e rendelet szerinti intézkedések közvetlenül érintik az uniós hajók gazdasági tevékenységét és a halászati idény tervezését, e rendeletnek a kihirdetése után azonnal hatályba kell lépnie. E rendeletet az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkében meghatározott határidő betartása érdekében 2016. január 1-jétől kell alkalmazni. Az említett rendelet 15. cikkének (6) bekezdésével összhangban, e rendelet legfeljebb egy évig lehet érvényben,

a)

105 mm-es teljes hosszúság;

b)

32 mm-es páncélhosszúság.

(1)

Az 1126/2008/EK bizottsági rendelettel (2) elfogadásra kerültek egyes, 2008. október 15-én érvényben lévő nemzetközi standardok és értelmezések.

(2)

2014. augusztus 12-én a Nemzetközi Számviteli Standard Testület A tőkemódszer az egyedi pénzügyi kimutatásokban címmel módosításokat tett közzé az IAS 27 Egyedi pénzügyi kimutatások nemzetközi számviteli standardhoz (IAS). A módosítások célja, hogy a gazdálkodó egységek egyedi pénzügyi kimutatásaikban az IAS 28 Társult vállalkozásokban és közös vállalkozásokban lévő befektetések standardban leírtak szerinti tőkemódszer alkalmazásával számolhassák el a leányvállalatokban, a közös vállalkozásokban és a társult vállalkozásokban lévő befektetéseket.

(3)

Az IAS 27 módosítása a nemzetközi számviteli standardok közötti összhang biztosítása érdekében maga után vonja az IFRS 1 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard (IFRS) és az IAS 28 módosítását.

(4)

Az IAS 27 standard módosítása az IFRS 9 standardra való hivatkozásokat tartalmaz, amelyek jelenleg nem alkalmazhatók, mivel az IFRS 9 standardot az Európai Unió még nem fogadta el. Ezért az e rendelet mellékletében az IFRS 9 standardra vonatkozó hivatkozásokat az IAS 39 Pénzügyi instrumentumok: megjelenítés és értékelés standardra való hivatkozásként kell értelmezni.

(5)

Az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport megerősíti, hogy az IAS 27 standard módosításai megfelelnek az 1606/2002/EK rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében az elfogadáshoz megállapított kritériumoknak.

(6)

Az 1126/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Számviteli Szabályozó Bizottság véleményével,

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

(1)

Az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről a Moldovai Köztársaság közötti társulási megállapodás (1) (a továbbiakban: a megállapodás) 464. cikkének (3) és (4) bekezdése előírja a megállapodás egyes részeinek ideiglenes alkalmazását.

(2)

A 2014/492/EU tanácsi határozat (2) 3. cikke megjelöli, hogy a megállapodás mely részeit kell ideiglenesen alkalmazni.

(3)

A megállapodás 462. cikke értelmében a megállapodás V. címének (Kereskedelem és kereskedelemmel kapcsolatos ügyek) a Moldovai Köztársaság kormányának tényleges ellenőrzésén kívül eső, a Moldovai Köztársasághoz tartozó területekre vonatkozó alkalmazása akkor kezdődik, amikor a Moldovai Köztársaság biztosítja területén az V. cím teljes körű végrehajtását és érvényesítését.

(4)

A megállapodás 462. cikke előírja továbbá, hogy a Társulási Tanácsnak határozatot kell elfogadnia arról, hogy mikor biztosítják az V. cím teljes körű végrehajtását és érvényesítését a Moldovai Köztársaság teljes területén.

(5)

A Moldovai Köztársaság arról tájékoztatta az Európai Bizottságot, hogy 2016. január 1-jétől teljes területén biztosítani tudja a megállapodás V. címének teljes körű végrehajtását és érvényesítését.

(6)

A megállapodás V. címének alkalmazását nyomon kell követni és rendszeresen felül kell vizsgálni a Moldovai Köztársaság teljes területén.

(7)

Ennélfogva helyénvaló meghatározni a megállapodás V. címének a Moldovai Köztársaság teljes területén történő alkalmazásával kapcsolatos uniós álláspontot,

(1)

A 652/2014/EU rendelet többek között az élelmiszerlánccal és az állategészségüggyel kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezéseket állapít meg, és követelményeket határoz meg az állatbetegségek és zoonózisok felszámolását, ellenőrzését és felügyeletét célzó nemzeti programok tartalmára és benyújtására vonatkozóan.

(2)

A 652/2014/EU rendelet 12. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak legkésőbb május 31-ig be kell nyújtaniuk a Bizottságnak a következő évben kezdődő nemzeti programjaikat, amelyek tekintetében támogatást szeretnének kérni.

(3)

A 2008/425/EK bizottsági határozat (2) előírja, hogy az egyes állatbetegségek felszámolására, folyamatos ellenőrzésére és az ellenük való védekezésre irányuló nemzeti programokhoz uniós hozzájárulást kérő tagállamoknak az említett határozat I–V. mellékletében meghatározott bizonyos minimális információkat tartalmazó kérelmeket kell benyújtaniuk.

(4)

A 652/2014/EU rendelet elfogadását követően a rendelet 9. cikkében meghatározott nemzeti programok tartalmára és azok tagállamok általi benyújtására vonatkozó szabványkövetelményeket felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy azok maradéktalanul megfeleljenek a rendelet 12. cikkében meghatározott követelményeknek.

(5)

Továbbá a 652/2014/EU rendelet 9. cikkében meghatározott nemzeti programok tartalmára és azok tagállamok általi benyújtására vonatkozó szabványkövetelményeknek meg kell felelniük a 2008/341/EK bizottsági határozatban (3) megállapított, az egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre és figyelemmel kísérésükre irányuló nemzeti programokra vonatkozó szempontoknak.

(6)

Az uniós jogalkotás fejlődésével való összhang biztosítása érdekében egyes betegségek esetében a Bizottság honlapján online elérhető elektronikus formanyomtatványokat kell használni, mivel azok megkönnyítik a szükséges módosítások végrehajtását vagy további részleteket tartalmaznak. A Bizottság a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának keretében az elektronikus formanyomtatványok valamennyi szükséges módosításáról tájékoztatni fogja a tagállamokat, illetve meg fogja vitatni velük azokat. A felülvizsgált elektronikus formanyomtatványok legkésőbb az adott év márciusáig valamennyi tagállamnak megküldésre kerülnek.

(7)

Más, az elektronikus formanyomtatványokban nem szereplő állatbetegségek és az akvakultúrás betegségek esetében a nem elektronikus formanyomtatványok használata a megfelelő eszköz a nemzeti programok benyújtására, mivel az utóbbi években kevés ilyen program került benyújtásra, ezért nem volt indokolt azokhoz specifikus elektronikus formanyomtatványokat készíteni.

(8)

Az érthetőség kedvéért a 2008/425/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni és helyébe e határozatnak kell lépnie.

(9)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,